Anna napi szokások (júl. 26.)

Anna napi szokások (júl. 26.)

Mária anyjának, „Krisztus Jézus nagyanyjának” tisztelete, tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt a régiek előtt, különösen a fiatal lányok és asszonyok szemében, akik benne védőszentjüket tisztelték, s keddenként munkaszünetet és böjtöt tartva fohászkodtak hozzá egészségért, gyermekáldásért. Talán a táplálékról is gondoskodó anya képe magyarázza, miért kapcsolódott többfajta zöldség betakarítása Anna napjához: ekkor szedték föl a babot, a vöröshagymát. De ekkor kezdődött a kendernyüvés is.

„Az Anna-kultusz egyetemes társadalmi erejére jellemző, hogy a hét napjai közül a kedd hosszú évszázadokon át egészen az ő tiszteletét szolgálta. A Szent Annának szentelt kedd évszázadokon át, még századfordulónkon is asszonyi dologtiltó nap volt. Nem csoda, ha Szent Annát a szegedi tájon Keddasszony szómágiás néven is emlegetik. Ez az elnevezés nem a magyar pogányságban gyökerezik, mint egyesek föltételezték, hanem a középkor végének népi jámborságában. Lehetséges ugyan, hogy a Keddasszony képzetkörébe valami régi mitikus; nem föltétlenül jóindulatú, rettegve tisztelt női alak jellemvonásai is beleszövődtek, aki megbünteti azokat az asszonyokat, akik az ő napját, a keddet nem tartják tiszteletben. Ugyanakkor azonban a Keddasszony Szent Anna módjára és az ő képében meg is segíti a benne bizakodó, gyermekáldásért, könnyű szülésért könyörgő asszonynépet. Szőregi jámbor öregasszonyok még a múlt század végén is újhold keddjén misét mondattak Szent Anna tiszteletére. A pápák Szent Anna keddi kultuszát, főleg a mezőkövesdiektől szentannakedd néven emlegetett kilenc keddet, számos búcsúkiváltságban részesítették, ami az ájtatosságnak sok helyen, még századunkban is, eleven paraszti utókorát magyarázza. Kedd tehát szinte egy félezreden át Szent Anna asszonynak szentelt nap. A Teleki-kódex szerint Szent Emerencia asszony terőbe esék és szülé az ő első leányát keddön, melyet neveze Annának. Szent Anna a hétnek neminemű keddin szüle. Egészségbe szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szíz Máriát. Mária keddön választaték Istennek szülőanyjává és keddön szabadula meg a testnek tömlöcéből. A keddi nap Annának ajánlását és a kultusz egyetemessé válását egyik-másik szövegváltozat Európa-szerte egy gazdag magyar ifjú legendájához fűzi, aki örökségét könnyelműen eltékozolja, végül nincs hova lennie. Keserűségében, elhagyatottságában elhatározza, hogy Compostelába zarándokol Szent Jakab sírjához.

1/5


Az apostol megjelent neki és így oktatta: ha keressz vígasztalást, folyamljál a dicsőségös Szent Anna asszonynak oltalma alá. … Majd ezt tanácsolja az apostol az ifjúnak: menden keddön reménységnek bizodalmával, nagy ájtatossággal, amiképpen tehetöd, mondj az ő nevébe három Paternostert, és három Avemariát. És ügyeközzél az ő képe előtt aznapon égő gyertyát tartanod… És az ifjú mondá: kérlek, én nemös Uram, mondd meg neköm: minek okáért ez napokban inkább kellemetös őneki a szolgálat, hogy nem mint egyéb napokban. Felelé az apastal: mert az bódogságos Szent Anna asszony keddön születék ez világra, keddön lőn a Szíz Máriának, Krisztus anyjának szülőanyja, és keddön hala mög e földön. A Szent Anna kilencedén gyújtott gyertya volt a még századunk elején is megtisztelt kilencedös gyertya. Lángjának égiháború, jégeső távoltartásában különös foganatosságot tulajdonítottak. Amint az eddigiekből is már sejthetjük, Anna asszony a hazai katolikus asszonynépnek volt kiváltságosan tisztelt szentje: magtalanok, áldott állapotban lévők, női betegségekben szenvedők tekintették nagylelkű pártfogójuknak. Főleg pünkösd utáni kilenc kedden böjtöltek gyermekáldásért, könnyű szülésért, amely nagyjából éppen névünnepével fejeződött be. A hagyomány erejére jellemző, hogy akárhány tápai várandós asszony a keddet manapság is titokban megböjtöli Szent Anna tiszteletére. A kultusz hanyatlása összefügg a család fokozódó bomlásával, a gyermekáldás mesterséges korlátozásával, de döntő mértékben az orvosi ellátás mind egyetemesebbé válásával. A szegedi táj sokrétű Anna-kultuszának helyi hajtásaiként Ószentiván, mai nevén Tiszasziget asszonyai, természetesen az idősebbek, az ünnepen a templomban virágos ágat állítanak. Mint emlegetik, a szentek már elfordultak a bűnös emberektől. Csak Szent Anna törődik még velük. A mennyek országában van egy nagy fa, ami még a paradicsomból került oda. A jó és gonosz tudás fája ez. Mikor Ádám meg Éva beleharapott az almába, a fa szégyenében a föld alá kívánkozott. Isten azonban a mennyekbe magasztalta. Most Szent Anna áll a fa alatt. Öreg már nagyon, nehezére esik a járkálás, ott ül a kis széken. Valahányszor bűnbe esnek az emberek, egy-egy hervadt levél leesik a fáról. Olyan zörgősek és kemények ezek, mint a bűnös lélek. Szent Anna mégis összeszedegeti őket a kötőjébe. Amikor megtelik, odaviszi Unokájához, és addig könyörög, míg meg nem bocsájt nekünk. Itt kell röviden utalnunk rá, hogy később még ismertetendő kiváltságok folytán a felsorolt Szent Anna-kápolnák egy része búcsújáróhely is, egy-egy kisebb szakrális tájnak szíve. Az újkorban Mária után szinte csak Annának van kegyhelye hazánkban. Nagyfalva (Mogersdorf) a híres szentgotthárdi csata (1664) közvetlen színhelye. Az ütközet halottjait közös sírba tették. A temető (Türkenfriedhof) közepén áll a halottak patrónájának, Szent Anna asszonynak kerek, mecsetre emlékeztető kápolnája. Szany: a határban, hideg télben kivirágzott egy vadkörtefa, amelyen Szent Anna képe függött. A csoda láttára a falu népe kápolnát épített (1753). Nyilván azonban inkább a pestisjárvány idején tett fogadalom emléke. Hanyipuszta Anna-kápolnáját hatalmas pusztaság közepén a Butler-grófok építették (1719). Az alapítók szándéka szerint az uradalom népe a keresztjáró napoktól kezdve egészen Szent Anna ünnepéig minden kedden – lényegében kilenc kedden – körmenetben zarándokolt ide és misét hallgatott. Rudnok Szent Anna-kápolnája egészen a legújabb időkig Jászó premontrei prépostságának gondviselése alatt állott. A kultusz kezdeteit nyilván Szent Anna bányász-patronátusában kell keresnünk. A búcsújárás a XVIII. században bontakozott ki. Rudnok azóta a kistáj magyar, német, szlovák népének máig virágzó zarándokhelye. Helyi sajátosságairól, sajnos, nem tudunk. Lucsony Magyaróvár egyik városrésze. Szent Anna-kápolnája, ez a kis parasztbarokk remeklés, a pestisjárványok emlékezetét őrzi : 1713-ban fogadalomból épült. A helyi monda szerint a

2/5


jómódú lucsonyiak nem akartak templomot építeni. Mint mondogatták, ott van nem messze az óvári öregtemplom. Ha valaki éppen imádkozni akar, nem kopik el félgaras a talpából, már ott is van. Történt azonban, hogy pestis tizedelte meg a lucsonyiakat. Most már kétségbeesve fogadták, hogy engesztelésül megépítik a templomot. Ez nyilvánvalóan a bécsi kultusz ismeretében is történt. A horvát ajkú Lajtakáta Szent Anna-kápolnájáról az a helyi hagyomány, hogy itt imádkozott Szent István, mielőtt a német császár ellen hadra kelt volna. A kint várakozó vezérek és főpapok látták, hogy a kápolna fölött nagy fényességben angyalok tartották a magyar koronát, szentélyében pedig Szent Anna áldotta meg a királyt. Az ütközetben így a magyarok győztek. A csata után István térdencsúszva közeledett a kápolna oltárához. A fényesség most ismét megjelent, és a sebesült vitézek mind meggyógyultak. Sükösd búcsújáró kápolnája (1747) engesztelő fogadalom emléke. A helyi néphagyomány szerint egy ember vadászni ment erre a tájékra, ahol akkoriban még hatalmas vízmelléki erdőség volt. Anna nevezetű kislányát is magával vitte és kocsisára bízta. A gyermek elkóborolt és egy bokor alá bújt. Az apa azt hitte, hogy vad mozog alatta, odalőtt. A kislányt érte, azonnal meghalt. A kétségbeesett apát álmában Szent Anna asszony vigasztalta, és felszólította, hogy a szomorú helyen az ő tiszteletére kápolnát építsen. A kislányt azután az oltár alá temették. A távolabbi környék: Szekszárd, Őcsény, Fadd, Szeremle, Kalocsa, Dusnok, Jánoshalma, Homokmégy, Nemesnádudvar, Bátya és más faluk máig búcsút járnak ide. Két külföldi Anna-kegyhely magyar búcsúsairól is vannak adataink. A híres reformátort, Melanchton szerint a Gent melletti Bottelaer Anna-templomába magyarok is zarándokoltak. Talán aacheni búcsúsaink ejtették – jelentős kerülővel – útjukba. A Mariazellbe zarándokló magyarság – különösen amikor még gyalogszerrel járt búcsút – nem kerülte el az útjába eső Annaberg osztrák kegyhelyet sem. Szent Anna ünnepe az asszonyi kendermunka figyelmeztető napja. Régebben mostantól fogva kezdett hozzá a hódmezővásárhelyi és csíki székely fehérnép a nyüvéséhez. Ez a terminus nyilván az ünnepnek a szövő-fonó, orsót forgató erős asszonyról szóló, már idézett leckéjéből merített ösztönzést. Kenyeri asszonyai, lányai Szent Anna hajnalán hitük szerint az angyalok társaságában meglátják Szent Annát a fölkelő napban. Hercegkút számos papot adott az egyháznak. Ezek régi hagyomány szerint Szent Anna napjára mindannyian hazatérnek szülőfalujukba. Az ünnepélyes nagymise után családjuk körében vendégeskednek. Ez a szokás a szomszédos Károlyfalván is.

A szegedi annabál még századunk elején is őrzi a hajdani céhek, de a bécsi műveltség, társaslét emlékezetét is. A balatonfüredi híres, máig virágzó annabál nyilvánvalóan bécsi példára született a Balaton partján üdülni kezdő reformkori, majd sírva vígadó nemesség körében. Nem kétséges azonban, hogy a füredi úri mulatozás csak új mozzanat, de nem kezdeményezés a hazai annabálak, illetőleg Szent Anna-kultusz profán történetében.” (Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium)

3/5


Színes mondai hagyománya révén leghíresebb a székelyföldi Szent Anna-tó, illetőleg a szélén álló kápolna, a Nyugat felől áramló barokk Anna-kultusz egyik legkeletibb emléke. „Vannak – írja Jókai – nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látványok Erdély tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a Szent Anna tava. A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, ami Izráelnek az Olajfák hegye, a hindunak a gangeszi szent völgy, az északi skandinávnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellén költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a Szent Anna tava.” Volt két hatalmas, felfuvalkodott, jobbágyain zsarnokoskodó egytestvér főúr. Az egyik vára a mostani Szent Anna-tó partján, az ifjabbé meg a Büdös tetején állott. Egymással is folyton versengtek. Egyszer egy idegen úr ment gyönyörű négyesfogaton föl a Büdösre. Az ifjabb testvér kártyán elnyerte vendégétől a fogatot, utána mindjárt a bátyjához robogott és szerzeményével dicsekedett. Erre ez azt mondta, hogy egy nap alatt még sokkal szebb fogattal megy át öccse várába. Fogadásuk úgy szólt, hogy a nyertes minden birtokát átadja a másiknak. Az idősebb testvér összetereltette várának jobbágyait. Kiválasztotta a legszebb nyolc szüzet és fölszerszámozva, ezeket fogta hintajába. a lányok vonakodtak. Erre ostorával a legszebbiken végigvágott. Ennek Anna volt a neve. Kínjában térdre esett és átkot mondott a vár urára. Isten meghallgatta a szavát. A vár gazdájával együtt elsüllyedt, helyén pedig szép tó keletkezett. Tetején a nyolc szűz élve maradt. Ezek visszatértek szüleikhez, egyedül Anna maradt ott. A fényes szerszám árából kápolnát emeltetett. Ott élt mellette és szentül fejezte be életét. Orbán Balázs és Vitos Mózes előadásából tudjuk, hogy valamikor évente kétszer volt a lakatlan környezetben, tengerszem partján álló kápolnának búcsúja: Szent Anna és Kisasszony napján. Alcsíkból és Háromszékből sokezer ember zarándokolt ide. Éjszaka hatalmas tüzeket raktak, ennél virrasztottak: énekeltek és imádkoztak. A búcsú végén hatalmas mulatságot csaptak. II. József korlátozván a búcsújárást, a kultusz itt is átmenetileg megszűnt, vagy legalább lappangott. A barokk népi hagyomány a múlt században újjászületett. 1860-ban a kászoni mondóember, vagyis búcsúelöljáró azt híresztelte, hogy álmában megjelent Szent Anna, és kijelentette neki, hogy a Székelyföldön addig nem lesz áldás és termékenység, amíg a kápolnát és a búcsújárást föl nem újítják. Hallomásunk szerint a kápolna a második világháborúban elpusztult, helyét azonban nyilván most is emlékezetében őrzi a környékbeli székely nép. A tó partján hajdan ott állott Szent Joachim kápolnája is. Nyilvánvalóan még a rozsnyai barokk jezsuita lélekgondozás emléke, lényegében a bécsi anyatársulat függvénye Körtvélyes csodaszép természeti környezetben, gyümölcsfákkal borított hegyoldalban álló gótikus Anna-kápolnája. A helyi monda szerint még a csehek építették. Harangját a kálvinisták valamikor maguknak akarván megszerezni, Mária formáját lereszelték róla, de a Szűzanya képe újra csak kivirágzott rajta. Bent a kápolnában a virágos reneszánsz ihletében fogant Mettertia-képen István király és a gyepűőrző Szent László hódol.

4/5


Búcsúnapja máig népes. a környék kálvinista magyarságának sem idegen az életnek és ajándékainak a kápolnából áradó tisztelete.

5/5

Anna napi szokások (júl. 26.)

Recommend Documents