Anna DePalo. Szégyenlős sztriptíz. Kate Carlisle. Csóktanfolyam haladóknak

Anna DePalo Szégyenlős sztriptíz

Kate Carlisle Csóktanfolyam haladóknak

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictitious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental.

© Anna DePalo, 2011 – Harlequin Magyarország Kft., 2013 A TIFFANY 287. eredeti címe: One Night with Prince Charming (Harlequin Silhouette Desire) Magyarra fordította: Bosnyák Edit © Kathleen Beaver, 2011 – Harlequin Magyarország Kft., 2013 A TIFFANY 288. eredeti címe: How to Seduce a Billionaire (Harlequin Silhouette Desire) Magyarra fordította: Harcsa Henrietta

Nyomtatásban megjelent: TIFFANY Harlequin Magyarország Kft., 2013 Átdolgozott kiadás ISBN 978-963-538-716-8 Kép: iStockphoto A kiadó címe: 2800 Tatabánya, Mártírok útja 44. Felelős kiadó: dr. Bayer József Főszerkesztő: Vaskó Beatrix Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 12-14. Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. Telefon: +36-1-488-5569; Fax: +36-1-488-5584; E-mail cím: [email protected] Ügyfélszolgálat: [email protected]; +36-40-510-510

Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu

Az e-book-formátumot előállította és terjeszti: readbox publishing, Dortmund www.readbox.net

Anna DePalo

Szégyenlős sztriptíz

1. FEJEZET Pia épp egy katasztrófa szemtanújává vált. Igaz ugyan, hogy senki sem sérült meg, de a következmények szörnyűek voltak. A lány elgondolkodva nézett körül az esküvői fogadáson. Ki hitte volna, hogy a templom folyosója, amelyet több méter elefántcsontszínű selyem borított, s amely liliom és rózsa illatába burkolózott ezen a kellemes, nyári napon, egy katasztrófa helyszínévé válik? Pia esküvőszervezőként sokféle helyzettel találkozott már. Előfordult, hogy a vőlegénynek inába szállt a bátorsága, vagy éppen a menyasszonyt kezdte szorítani a ruha, és egy alkalommal az a kisfiú, akinek az oltárhoz kellett volna vinnie a gyűrűket, lenyelte az ékszereket. Pia tökéletesen megbízható és gyakorlatias barátnőjével, Belindával azonban ilyesmi nem fordulhat elő a nagy napon. Legalábbis két órával ezelőtt ő még így gondolta. Annál nagyobb volt Pia és a meghívott vendégek meglepetése, amikor Easterbridge bárója határozott léptekkel odament az oltárhoz, és bejelentette, hogy Belinda Wentworth és Tod Dillingham házasságának komoly akadálya van. Kiderült, hogy Belinda elhamarkodott és titkos házassága, amelyet Easterbridge bárójával, Colin Granville-lel kötött, a mai napig érvényben van. A templomban összegyűlt New York-i előkelőségek azonnal sugdolózni kezdtek, de szerencsére senki sem ájult el. Pia legalább ezért hálás lehet. Tudta, hogy egyetlen esküvőszervező sem hibáztatható azért, ha egy kutya felfalja az esküvői tortát, vagy ha egy taxis összefröcsköli a menyasszony ruháját, illetve ha a törvényes férj felbukkan az esküvői szertartáson, mint ebben az esetben. Pia dermedten ült a helyén, és azon töprengett, hogy manapság több őrangyalra lenne szükség.

A következő pillanatban halkan káromkodott egyet. A fenébe, Belinda! Miért nem szóltál nekem a Las Vegas-i esküvődről? Ráadásul éppen a családod legősibb ellenségéhez mentél hozzá! Pia valójában maga is tudta a választ a kérdésére: Belinda őszintén megbánta, amit tett. A lány megpróbálta elképzelni, hogyan érezheti magát a menyasszony ebben a pillanatban. Ő, Pia és az egyik koszorúslány, Tamara Kincaid voltak Belinda legjobb barátnői New Yorkban. Piának ugyanakkor be kellett látnia, hogy ő is hibás a történtek miatt. Észre kellett volna vennie Colint a vendégek között, és feltartóztatnia, ahogy egy profi esküvőszervezőhöz illik. Az emberek bizonyára el fognak gondolkodni azon, hogy mint a menyasszony tanácsadója és barátnője miért nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy feltartóztassa Easterbridge báróját, vagy legalább megakadályozza abban, hogy nyilvános botrányt okozzon. Ez a férfi nemcsak a barátnője esküvőjét tette tönkre, hanem az ő szakmai jó hírét is. Pia legszívesebben elsírta volna magát, amikor belegondolt, milyen hatással lesz ez az eset a nemrégiben alapított vállalkozására, amely a Pia Esküvői Álmai névre hallgatott. A Wentworth-Dillingham esküvő volt az eddigi legnagyobb megbízása. Jó két éve önállósította magát, miután néhány évig egy nagy rendezvényszervező cégnél dolgozott asszisztensként. A helyzet rettenetes volt. Igazi rémálom a menyasszony és az ő számára. Pia öt éve, közvetlenül a főiskola befejezése után költözött New Yorkba, és arról ábrándozott, hogy sokra viszi majd. Ez a bukás most nagyon elkeserítette. Úgy tűnt, hogy a félelme megalapozott volt, mert amint a menyasszony eltűnt a vőlegény és a férj társaságában, azonnal megrohanták a New York-i felső tízezer matrónái.

– Kicsikém, maga valóban nem vette észre a bárót, amikor belépett a templomba? – suttogta a fülébe színpadiasan Mrs. Knox. Pia kényszeredetten mosolygott. Legszívesebben azt válaszolta volna: fogalma sem volt arról, hogy a báró és Belinda még mindig házasok. Ráadásul hiába tartóztatta volna fel a férfit, mert a házasságuk Belindával attól még érvényben maradt volna. Pia azonban nem akarta elárulni a barátnőjét, ezért hallgatott. – Meg kellett volna akadályoznia ezt a nyilvános botrányt! – mondta villogó szemmel Mrs. Knox. Ez igaz, gondolta Pia, de tudta, hogy nem lett volna esélye. A báró borzasztóan elszánt volt. Az eset után Pia igyekezett menteni a menthetőt, és átbeszélte a helyzetet a Wentworth család néhány tagjával, utána pedig arra biztatta a vendégeket, hogy menjenek át a Plaza Hotelban rendezett fogadásra. Amikor körbenézett a teremben, kissé megnyugodott, habár még mindig zúgott a feje. A légzésére koncentrált – ezt a relaxációs technikát kifejezetten azért sajátította el, hogy ne veszítse el a türelmét, amikor ideges menyasszonyokkal van dolga. Belindának és Colinnak bizonyára sikerül tisztáznia a helyzetet egymással. Remélhetőleg… A sajtónak pedig kiadhatnak egy rövid nyilatkozatot, hogy elkerüljék a botrányt. Mondjuk így kezdődne: „Egy szerencsétlen félreértés következtében…” Igen, minden a legnagyobb rendben lesz! Pia nyugalma azonban egy szempillantás alatt szertefoszlott, amikor megpillantott egy magas, szőke férfit a terem túlsó végében. A férfi háttal állt neki, ennek ellenére Pia libabőrös lett, mert az illető nagyon ismerősnek tűnt. Jaj, ne! – gondolta. Amikor a férfi odafordult az egyik vendég felé, és ő megpillantotta az arcát, elakadt a lélegzete. Ehhez a katasztrófához képest a templomban lezajlott dráma

ártalmatlan szórakozás volt. Lehet ez a nap még rosszabb is? Az a férfi ott valóban James Fielding… más néven Mr. Nagy Ő, akiről azonban sajnos kiderült, hogy mégsem a neki való férfi. Vajon mit keres itt James? Majdnem tíz évvel volt idősebb nála, tehát most harminchat éves, de neki titkon el kellett ismernie, hogy egy cseppet sem látszik rajta a kora. Szőke haja rövidebb volt, mint legutóbb, de széles válla, izmos alakja és majdnem százkilencven centis termete miatt még most is ugyanolyan vonzó volt, mint korábban. Amikor Pia megismerte őt, gondtalannak tűnt, most viszont komoly volt az arckifejezése. Egy nő azonban sohasem felejti el az első szeretőjét – főleg akkor, ha az illető reggelre szó nélkül eltűnik. Pia önkéntelenül elindult a férfi felé. Fogalma sem volt arról, mit fog mondani neki, egyszerűen vitte a lába. Közben fellángolt benne a düh, és ösztönösen ökölbe szorította a kezét. Amikor közelebb ért, látta, hogy James Oliver Smithsonnal, egy Wall Street-i befektetési tanácsadóval beszélget. – … fenség – mondta éppen az idősebb férfi. A nő megtorpant. Fenség? Vajon miért illeti ezzel a megszólítással Jamest? A fogadáson számos angol arisztokrata vett részt, de még egy márkinak is csak a „mylord” megszólítás járt. Pia úgy tudta, a „fenség” kizárólag… egy herceget illet meg. Amikor odaért hozzájuk, elégedetten vette tudomásul, hogy James felismerte, és meglepetten pislogott néhányat. Szmokingot viselt, az arcvonásai szabályosak voltak, habár az orra nem volt teljesen egyenes, az álla pedig kissé szögletesnek tűnt. A szemöldöke csak egy árnyalattal volt sötétebb, mint a haja, és Pia még élénken emlékezett borostyánszínű szemének szenvedélyes ragyogására. Ha nem lett volna ennyire dühös, biztosan elakadt volna a lélegzete a vonzó férfi láttán, de így sem hagyta hidegen James

megjelenése. Nem csoda, hogy három évvel ezelőtt sikerült elcsavarnia a fejemet, gondolta Pia. Ez a férfi egy két lábon járó szexszimbólum. Biztosra vette, hogy egyetlen nő sem képes ellenállni Jamesnek. – Itt van a mi elbűvölő esküvőszervezőnk! – üdvözölte Piát Oliver Smithson, aki nyilvánvalóan észre sem vette a levegőben lévő feszültséget, és kedvesen elmosolyodott. – Erre a fordulatra senki sem számított, ugye? Pia tudta, hogy a férfi a templomi eseményekre gondol, pedig a megjegyzése a jelenlegi helyzetre is igaz volt. A lány álmában sem gondolta volna, hogy éppen itt fog újra találkozni Jamesszel, aki meglepetten felvonta a szemöldökét, mintha olvasott volna Pia gondolataiban. – Találkozott már őméltóságával, Hawkshire hercegével? – kérdezte Piától Smithson. Tessék? Pia szeme elkerekedett, és vetett egy dühös pillantást Jamesre. Ezek szerint valóban herceg! Vajon Jamesnek hívják egyáltalán? Pia természetesen kívülről fújta a vendégek listáját, azt viszont nem sejtette, hogy az egyéjszakás kalandja és James Carsdale, Hawkshire kilencedik hercege egy és ugyanazon személy. Hirtelen megszédült. James ránézett Oliver Smithsonra. – Köszönöm, de Miss Lumleyval már ismerjük egymást – közölte, azután odafordult a nőhöz. – Kérem, hívjon Hawknak! A legtöbben így szólítanak. Senki sem sejti, milyen közelről ismerjük egymást, gondolta keserűen Pia. És vajon hogy merészel James vagy Hawk – Ez egy név egyáltalán? Micsoda ostobaság! – ilyen elbizakodottan és nyugodtan viselkedni? Pia tekintete találkozott annak a férfinak a tekintetével, aki idegen volt számára, habár együtt töltöttek egy szenvedélyes éjszakát.

– V… valóban… volt már szerencsénk egymáshoz – mondta, és határozottan felszegte az állát. Elvörösödött. Egy szellemes, kétértelmű megjegyzést akart tenni, ehelyett azonban naiv és bizonytalan benyomást keltett. A fenébe is! Miért pont most kezdett el dadogni? Ezzel elárulta, mennyire izgatott. Pedig régóta igyekezett megszabadulni a beszédhibájától egy logopédus segítségével. Hawk szeme résnyire szűkült. Nyilvánvalóan megértette a célzást, és cseppet sem tetszett neki a dolog. Azután hirtelen felderült az arca, és kedvesen ránézett a nőre. Pia teste azonnal reagált: a gyomra liftezni kezdett, és kellemes, de sürgető bizsergést érzett odalent… Kizárt dolog, hogy a férfi flörtöl vele! Vagy talán mégis? Vajon Hawk szánalmat érzett a naiv szűzlány iránt, akit egyetlen éjszaka után elhagyott? A lányt hirtelen rosszullét fogta el. – Pia! Amikor a férfi kimondta a nevét, neki eszébe jutott az a hihetetlenül erotikus éjszaka, amelyet az ágyában töltöttek. Vigyen el az ördög! – gondolta Pia, és igyekezett úrrá lenni az érzésein. – Micsoda… váratlan meglepetés! – jegyezte meg Hawk, és gúnyosan elmosolyodott, mintha azt akarná jelezni, hogy ő is otthonosan mozog a kétértelmű megjegyzések világában. Ebben a pillanatban megállt mellettük egy pincér, és eléjük tartott egy ínycsiklandó falatkákkal megrakott tálcát. Amikor Pia ránézett az ételre, eszébe jutott, hogy Belindával egy egész délutánt töltöttek az előételek kiválasztásával. Hirtelen elhatározta, mindent egy lapra fog feltenni. – Köszönöm. – Bólintott egyet a pincérnek, kiszolgálta magát, majd elbűvölő mosoly kíséretében ismét odafordult Hawkhoz. – Részemről a szerencse! Bon Appetit! Ezután gondolkodás nélkül a férfi arcába vágta a

padlizsánkrémmel megkent szendvicset, végül sarkon fordult, és elindult a konyha felé. Pia a szeme sarkából még látta a befektetési tanácsadó és néhány vendég meglepett arckifejezését, mielőtt belökte volna a konyha ajtaját. Biztosra vette, hogy ezzel az akcióval tönkretette a maradék jó hírét is, de egy cseppet sem bánta, amit tett. A pincér sietve odanyújtott egy szalvétát Hawknak. – Köszönöm – mondta arisztokratikus nyugalommal a férfi, és letörölte az arcát. – Nos… – jegyezte meg kissé zavartan Smithson. Hawk megnyalta a száját. – Nagyon ízletes, habár kissé csípős – közölte, és a megjegyzése nemcsak a falatkákra vonatkozott, hanem arra az alacsony szexbombára is, aki az arcába kente az ételt. A befektetési tanácsadó óvatosan elnevette magát, és körbenézett. – Ha tudtam volna, hogy ilyen izgalmas lesz ez az esküvő, kibocsátottam volna rá néhány részvényt. – Valóban? – kérdezte Hawk. – Nos, valószínűleg igaza van. Az ilyen részvények nem veszítenek az értékükből, és manapság főleg a botrányokból lehet meggazdagodni. Hawk igyekezett elterelni a témát a történtekről, de a gondolatai Pia körül forogtak. Smithson továbbra is kíváncsian méregette, és Hawk azon töprengett, mit mondhatna még. – Ugye megbocsát? – kérdezte végül, majd válaszra sem várva sarkon fordult, és elindult a nő után. Valószínűleg nem lenne szabad faképnél hagynia az egyik fontos üzletfelét, de most fontosabb dolga akadt. Amikor belépett a konyhába, Pia azonnal nekitámadt. Most is éppen olyan szexi volt, mint amikor Hawk először és utoljára látta. A ruhája szorosan rásimult gömbölyded vonalaira, egyenes, szőke haját pedig elegáns kontyba tűzte. A bőre puha volt, mint a barack,

az ajka telt, a szeme pedig a tiszta borostyánra emlékeztette a férfit. Ez a szempár most dühösen szikrázott, miközben Hawk igyekezett felvértezni magát a nő vonzereje ellen. – Talán engem keresel? – tudakolta Pia. – Ha igen, akkor közlöm veled, hogy három évet késtél. Hawk csodálta a nő egyenes és határozott stílusát, annak dacára, hogy most éppen ő volt az áldozat. – Érdekelt, mi van veled. Ha tudtam volna, hogy itt leszel… Pia szeme résnyire szűkült. – Akkor mit tettél volna? Hátat fordítasz és elrohansz? Vagy visszautasítottad volna az esküvői meghívást? – Hidd el, engem is pontosan annyira meglepett ez a találkozás, mint téged! A törvényes férj felbukkanása a templomban döbbenetes volt, de Hawkot még ennél is jobban megrázta az a pillanat, amikor megpillantotta Piát… meg a nő értetlen és fájdalmas arckifejezését. – Egy kellemetlen meglepetés, nem igaz, fenség? – vágott vissza Pia. – Úgy emlékszem, a titulusodról nem tettél említést, amikor utoljára találkoztunk. – Akkor még nem voltam a birtokában – magyarázkodott a férfi. – De nem egyszerűen James Fielding voltál, ugye? Hawk erre nem tudott mit mondani, ezért inkább hallgatott. – Sejtettem! – A nevem James Fielding Carsdale, és időközben én lettem Hawkshire kilencedik hercege – mondta a férfi, és ironikusan elmosolyodott. – Korábban is jogot formálhattam volna az „őméltósága” megszólításra, de az esetek többségében eltekintettem ettől. Igazság szerint Hawk playboyként szívesen járt inkognitóban, és általában Mr. James Fielding néven mutatkozott be, hogy

elkerülje azokat a nőket, akiknek a pénzére fájt a foguk – egészen addig a pillanatig, amíg Pia áldozatul nem esett ennek a színjátéknak és a titokzatos eltűnésének. A hercegi címet valójában csak azután vehette fel, miután a bátyja, William tragikus baleset áldozata lett, és Hawk a mai napig nem heverte ki a veszteséget. Azelőtt csupán Lord James Carsdale volt, akinek a család kisebbik fiaként cseppet sem kellett törődnie a nemesi címmel járó kötelezettségekkel. Három éve viselte a címet a vele járó felelősséggel együtt, és mostanra rájött, mennyi kárt okozott korábban a könnyelmű viselkedésével. Elsősorban Piának. A nő azonban tévedett, ha azt hitte, hogy ő el akarta kerülni a vele való találkozást. Valójában örült, hogy egymásba botlottak, mert azt remélte, jóváteheti a viselkedését. Pia összeráncolta a homlokát. – Ezzel azt akarod mondani, hogy részben a valódi neveden mutatkoztál be, tehát nem is hazudtál akkorát? – Nem, de igyekszem tiszta vizet önteni a pohárba, amennyiben még nem késő. Hawk halkan felsóhajtott. – Felejtsd el! Már nem is gondoltam rád, de úgy hozta az élet, hogy most mégis felelősségre vonhatlak az eltűnésed miatt. – Kereshetnénk egy alkalmasabb helyet ehhez a beszélgetéshez, Pia? – A férfi sokatmondóan körbenézett. A konyha személyzete és a pincérek kíváncsi pillantásokat vetettek feléjük. – Ez az esküvő lassan egy melodrámához kezd hasonlítani. – Tapasztalatból mondom, hogy ez meg sem közelíti a melodrámát – vágott vissza Pia. Hawk hallgatott, és a nő türelmetlenül karba fonta a kezét. – Minden nőt faképnél szoktál hagyni másnap reggel? Nem, csak azt az egyet, akiről kiderült, hogy szűz volt. Pia szív alakú arca és formás alakja egyaránt megbabonázta a férfit, és másnap reggel rádöbbent, hogy komoly bajba került.

Hawk cseppet sem volt büszke a viselkedésére. Úgy érezte, a régi énje fényévekre távolodott a mostani önmagától, habár most is erős késztetést érzett arra, hogy magához húzza, és megérintse ezt a nőt… Gyorsan összeszedte magát, hiszen hercegként kell viselkednie! Nem állíthatja újra a feje tetejére Pia életét. Ezúttal megpróbálja jóvátenni, amit elkövetett ellene. Hawk sohasem vágyott arra, hogy az első legyen egy nő életében. Úgy érezte, hogy ez felelősséggel járna, ami pedig a legkevésbé sem illett bele a gondtalan életről alkotott elképzeléseibe. Pia az imént azt állította, már régen nem is gondol rá. Vajon igazat mondott, vagy csak a büszkeség beszélt belőle? Neki ugyanis nem sikerült teljes egészében kivernie a fejéből Piát – habár nagyon igyekezett. Pia dühösen meredt a férfira, aki továbbra sem adott választ a kérdésére. – N… nos, ezúttal én foglak faképnél hagyni téged – közölte végül, azután sarkon fordult, és elindult a konyha hátsó része felé. Pia számára ez a nap pontosan olyan szerencsétlenül végződött, mint ahogyan elkezdődött. Belinda meghiúsult esküvője biztosan sokat fog ártani a cége hírnevének, ráadásul többen is látták, hogy a fogadáson Hawk arcába vágta a padlizsánkrémes szendvicset. Piának nyilvánvalóan segítségre volt szüksége. És minél tovább gondolkodott ezen Hawk, annál jobban tudta, mit kell tennie.

2. FEJEZET Miután Pia hazaért a fogadásról, meg sem próbálta kiverni a fejéből Hawkot. Óvatosan leemelte Mr. Darcyt az íróasztala előtt lévő székről, bekapcsolta a számítógépet, aztán beírta a férfi nevét és titulusát a Google-ba. Közben igyekezett elhitetni magával, hogy csupán egy megfelelő fényképet keres a vadnyugati stílusú körözvényéhez: RENDŐRSÉGI KÖRÖZÉS: KERESÜNK EGY VONZÓ HERCEGET, AKI A NAGY Ő-NEK ADJA KI MAGÁT! Valójában azonban ennél jóval több információra vágyott. James Fielding Carsdale, Hawkshire kilencedik hercege. Piának ezúttal sem kellett csalódnia az internetben. A keresés bőséges eredményt hozott. Három éve Hawk megalapította a Sunhill Investments nevű befektetési céget, nem sokkal azt követően, hogy elrabolta Pia ártatlanságát, majd köddé vált. A vállalkozás annyira sikeresnek bizonyult, hogy Hawk és a társa időközben multimilliomosok lettek. A fenébe! Ezek szerint nem pártolt el tőle a szerencse azok után, hogy faképnél hagyta őt. Igazságtalan az élet, gondolta a lány. A Sunhill Investments székhelye Londonban volt, de nemrégiben nyitottak egy irodát New Yorkban is, ezért valószínűleg Hawk nem csak az esküvő miatt utazott el az óceán innenső partjára. Miközben Pia a bejegyzéseket olvasgatta, elgondolkodva megsimogatta Mr. Darcy fülét, aki a lábához dörgölőzött. Pia két éve hozta el a kandúrt a menhelyről, nem sokkal azután, hogy beköltözött ebbe a lakásba. Előfordult, hogy az ügyfeleit is itt

fogadta, ezért a berendezés ennek megfelelő volt. Az esetek többségében azonban Pia kereste fel a jövendőbeli menyasszonyokat elegáns házaikban. Pia ezt követően az egyik New York-i pletykalap egyik régebbi cikkére kattintott rá. A hozzá tartozó képen Hawkot két szőke manöken társaságában lehetett látni. A férfi egy poharat tartott a kezében, a szeme pedig ördögien ragyogott. A cikkből kiderült, hogy Hawk rendszeresen felbukkant a londoni előkelőségek számára rendezett partikon, és néha New Yorkban is. Pia összeszorította a száját. A cikkből legalább annyi kiderült, hogy ő külsőre Hawk típusa, hiszen a férfi szemmel láthatóan kedvelte a szőkéket. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy jóval alacsonyabb és valamivel teltebb is, mint azok a vékony, hosszú combú manökenek, akikkel a férfi a fotókon pózolt. Az egész ügynek annyi haszna volt, hogy Hawk visszataszító viselkedése miatt Pia végre összeszedte a bátorságát, és önállósodott. Rájött, hogy nem várhat örökké a mesebeli hercegre, és a saját kezébe kell vennie az élete irányítását. Igazán kár lett volna abban az aprócska lakásban búslakodni Hawk után, ahol három évvel ezelőtt lakott, miközben Hawk olyan sokra vitte a pénzügyi világban. A férfihoz hasonlóan Pia is sokat fejlődött, és egyre sikeresebb lett. Hawk pedig – fenség vagy őméltósága, vagy akárhogyan is szereti hívatni magát – felőle akár el is süllyedhet a pokol fenekére. Ennek ellenére folytatta a kutatást az interneten, és végül rájött, hogy helyesek voltak a feltételezései. Hawknak több manökennel, színésznővel és énekesnővel volt kapcsolata, és már azelőtt a gazdagok és szépek táborához tartozott, mielőtt milliókat keresett volna. Ostobaság volt azt hinnie, hogy ez a férfi többet akar tőle egyetlen szenvedélyes éjszakánál. Hogy lehetett ennyire naiv? Ez a playboy átverte és kihasználta őt!

Pia gyorsan felállt, kikapcsolta a számítógépet, és bement a hálószobába, hogy előkészüljön a lefekvéshez. Miközben a tükör előtt fésülte a haját, alaposan szemügyre vette magát. Nem tartozott a kifejezetten gyönyörű nők közé, de ha hinni lehetett azoknak a bókoknak, amelyeket a gimnázium óta kapott, egészen helyes és kedves volt. Most azonban igyekezett kritikusabb lenni önmagával szemben. Talán az sugárzott a megjelenéséből, hogy szereti, ha kihasználják, és minden jöttment hazugságainak bedől? Úgy látszik, igen. Pia felsóhajtott. Felállt, és bebújt a takaró alá. Mr. Darcy felugrott az ágyra, és Pia érezte, hogy odakuporodik a lábához. Meglepetten vette tudomásul, hogy könnyek folynak végig az arcán. Már nagyon régen sírt utoljára Hawk miatt. A pokolba vele! Egy kis szerencsével soha többé nem fogja viszontlátni. Túl vagyok rajta, győzködte magát, és soha többé nem fogok sírni miatta! Déjà-vu élmény, gondolta Hawk, amikor körbenézett a Meltonok festői gloucestershire-i birtokán, amely nagyon hasonlított az ő oxfordi családi birtokához. A százéves, mészkőből épült ház körül húzódó hatalmas kertek és pázsitok szinte ragyogtak az augusztusi napfényben. A birtok tökéletes helyszín volt egy esküvő számára, és a barátja, Sawyer Langsford, Melton grófja pontosan ebből az alkalomból hívta meg ide. Sawyer Tamara Kincaidet készült feleségül venni, akit két hónappal korábban, a meghiúsult Wentworth–Dillingham esküvőn alig tudott rábeszélni, hogy táncoljon vele. Az esküvők kapcsán Hawknak mindig eszébe jutott, hogy lassan neki is illő lenne gondoskodnia egy örökösről. Harminchat éves és sikeres üzletember – többé nincs helye a kifogásoknak. Korábban, amikor még gondtalanul élt, számos nővel

randevúzott. A fiatalabb, könnyelmű testvér szerepét mintha egyenesen rá szabták volna, habár alkalomadtán dolgozott is egy keveset. A bátyja, William jóval felelősségteljesebb volt nála, egy valódi örökös. Most pedig a legjobb barátja is megnősül. Hawk Sawyer kifejezett kérésére vett részt a szűk családi és baráti körben megrendezett szertartáson. Easterbridge is itt lesz, csakúgy, mint a felesége, Belinda Wentworth, aki Tod Dillingham nélkül érkezett. Hawkot azonban sokkal jobban foglalkoztatta az a tény, hogy ezt az esküvőt is Pia Lumley szervezte meg. Tamara Kincaid ugyanis szintén a barátnői közé tartozott. Pia véletlenül éppen abban a pillanatban lépett ki a teraszra, és lesétált a pázsitra, ahol Hawk is álldogált. A nőből sugárzott a fiatalság, a frissesség és az ártatlanság, és Hawk szúrást érzett a mellkasában. Pontosan ez történt akkor is, amikor három évvel ezelőtt először megpillantotta őt. Pia egyelőre egyszerű fehér blúzt, zöld nadrágot meg egy balerinacipőt viselt. Ennek ellenére a ruházata jól kihangsúlyozta gömbölyded vonalait, és a blúza némi bepillantást engedett a dekoltázsába. Lófarokba kötött, szőke hajával és természetesen rózsás ajkával ártatlan, mégis rendkívül szexi benyomást keltett. Hawk érezte, hogy a látványtól feltámad benne a vágy. Annak ellenére, hogy a legutóbbi találkozásuk alkalmával a nő padlizsánkrémet kent az arcára, James bolondult érte. Pia nem volt tudatában a vonzerejének, ezért nem is próbálta meg kihasználni – nem úgy, mint a legtöbb nő, akivel Hawk megismerkedett. Pia megtestesítette mindazt, amire a férfi vágyott, és azt is, amit sohasem kaphatott meg. Tudta, hogy képtelen lenne megvalósítani a kitűzött céljait, ha megint belebonyolódna egy kalandba Piával. A playboy korszaknak örökre vége. Ráadásul a saját köreiből kell feleséget választania – legalábbis az anyja ezt várja tőle. Az elmúlt évben az édesanyja az egyik potenciális jelöltet

mutatta be a másik után, többek között Michelene Ward-Fombleyt, akivel korábban a bátyja randevúzott, és mindenki biztosra vette, hogy hercegnő lesz belőle. Hawk elterelte a gondolatait az anyjával folytatott legutóbbi beszélgetéséről és a vele szemben támasztott elvárásokról. Ehelyett inkább Piára koncentrált, aki egy varázslatos erdei tündérre emlékeztette. A nő ebben a pillanatban észrevette őt, és egy darabig habozott. Egy másodperccel később azonban bizonytalan léptekkel elindult James felé. Valószínűleg a pázsit hátsó részén lévő pavilonhoz igyekezett, így azonban sajnos el kellett haladnia a férfi mellett. – Tudom, mi jár a fejedben – jegyezte meg Hawk, hogy megtörje a jeget. Pia megvető és hitetlenkedő pillantást vetett rá. – Három évig nem találkoztunk egymással – folytatta a férfi –, most viszont két hónapon belül kétszer is. – Elhiheted, hogy ez nekem éppen olyan kellemetlen, mint neked. Hawk félrebillentette a fejét, és behatóan tanulmányozni kezdte a nő arcát. Az egyik szőke tincs kiszabadult a frizurájából, és szorosan az arcához simult. A férfi még időben ellenállt a kísértésnek, hogy kinyújtsa a kezét és hozzáérjen Pia puha bőréhez. Sajnos kénytelen volt belélegezni a lány enyhe levendulaillatát, ami az első találkozásuk óta rá emlékeztette. Úgy vonzotta ez a nő, mint méhet a nektár, de nem engedhetett a kísértésnek. – M… mit művelsz? – Csak kíváncsi voltam, nincs-e nálad egy szendvics valahol. Fel akartam készülni egy lehetséges támadásra. Pia dühös pillantással nyugtázta a viccet, aztán felszegte az állát. – Meg akarok győződni arról, rendben zajlik-e az esküvő. Ezért vagyok itt.

– Helyre szeretnéd hozni a céged jó hírét, ugye? Hawk csak ugratni akarta Piát, de a nő feszült arckifejezéséből rájött, hogy célba talált. Pia féltette a vállalkozását. – Csupán azért aggódom, mert te és a két barátod, Easterbridge és Melton is itt van. Nem is értem, hogyan kezdhetett ki az egyik barátnőm valakivel ebből a társaságból. Nézd csak meg, mit tett Easterbridge Belindával! – Hogy mit tett Colin Belindával? – ismételte meg gúnyosan a kérdést Hawk. – Talán tilos, hogy érvényesítse a házastársi jogait? Pia szeme résnyire szűkült, és hallgatott. James valójában szerette volna megnyugtatni a lányt, de szívesen évődött vele. – Elismerem, te jóval tapasztaltabb vagy nálam az esküvők terén. A férjeknek meg szabad szólalniuk egyáltalán? – Az ügyvédeik jóval diszkrétebben és éppen ilyen hatékonyan el tudták volna intézni az ügyet. – Az is elképzelhető, hogy Easterbridge az utolsó pillanatban értesült az esküvőről, és igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy megakadályozzon egy bűncselekményt. – Hawk gúnyosan felvonta a szemöldökét. – A bigámiát a világ legtöbb pontján büntetik, és bizonyára te is tudod, hogy New York is ezek közé tartozik. – Természetesen. – Ez igazán megnyugtató. Pia vetett rá egy dühös pillantást, aztán óvatosan közelebb hajolt hozzá. – Te tudtad, mire készül Easterbridge? – Arról sem tudtam, hogy feleségül vette Belindát. James örömmel nyugtázta, hogy tisztázódott a vád alól. – Én pedig azt nem tudom, mi ütött a barátnőmbe akkor, amikor hozzáment az egyik barátodhoz, ráadásul Las Vegasban. – Talán a barátaim éppen olyan ellenállhatatlanok, mint én. – Pontosan tudom, milyen hatással vagy a nőkre.

Hawk azon töprengett, vajon mire célzott Pia. Talán valóban vonzónak találja őt, és azért feküdt le vele, mert képtelen volt ellenállni az elsöprő szenvedélynek, amit ő ébresztett benne? – Miután megtudtam a valódi nevedet, keresgéltem egy kicsit az interneten, és elég sok információra bukkantam. A férfi maga is tudta, milyen hírek terjengnek róla a világhálón. – Lehet, hogy három évvel ezelőtt is gyanút kellett volna fognom, amikor a James Fieldingre semmi érdekeset sem találtam… habár a Fielding meglehetősen szokványos név. James alig észrevehetően elmosolyodott. – Az őseim valószínűleg forognának a sírjukban a „szokványos” szó hallatán. – Ó, elnézést, fenség! – jegyezte meg csípősen a nő. – Többé nem fogok megfeledkezni a titulusodról. Hawk legszívesebben azt javasolta volna, hogy hagyják az ördögbe a protokollt. Többek között ezért adta ki magát James Fieldingnek. Ezt a luxust sajnos többé nem engedheti meg magának. A cím bizonyos felelősséggel is jár. – Mesélj valamit az esküvőszervezésről! – vetette közbe váratlanul. – Ha jól emlékszem, három évvel ezelőtt egy rendezvényszervező cégnél dolgoztál, és arról ábrándoztál, hogy a saját lábára állsz. A nő bizalmatlanul méregette. – Amint látod, időközben felépítettem a saját cégemet. Nem sokkal az eltűnésed után. – Ezzel arra célzol, hogy nekem köszönheted? – évődött gúnyosan Hawk. Pia ökölbe szorította a kezét. – Szó sincs köszönetről, de annyi bizonyos, hogy az eltűnésed elég nagy lendületet adott. A csalódás miatt az élet más területén akartam sikeres lenni. Hawk halványan elmosolyodott. Szégyellte magát a

viselkedése miatt, de Pia nem is sejtette, mennyi kötelezettség szakadt a nyakába. – Igazán kreatív volt a dekoráció Belinda esküvőjén – közölte, miközben tudomást sem vett a nő kétértelmű megjegyzéséről. – Az arany és a sárgászöld kombinációja meglehetősen szokatlan. – Pia meglepetten ránézett, mire a férfi folytatta: – Talán meglep, hogy odafigyelek a részletekre? Miután akaratlanul is megkóstoltam az előételt, körbenéztem egy kicsit. Hawk valójában igyekezett elkerülni a többi vendég kíváncsi pillantásait meg kérdéseit, és szeretett volna többet megtudni Piáról. – Örülök, hogy több legyet is ütöttem egy csapásra. – Ezek szerint mégis csorbát szenvedett a céged jó híre? – tudakolta a férfi. Pia dühös pillantása elárulta, hogy a kérdés telibe talált. – Magadnak milyen esküvőt szerveznél, Pia? – érdeklődött a férfi behízelgő modorban. – Biztosan azt is megtervezted már. Hawk tudta, hogy a tűzzel játszik, de egy cseppet sem érdekelte. – Esküvőszervező vagyok, nem egy javíthatatlan romantikus – válaszolta ridegen Pia. Mélyen egymás szemébe néztek… És amikor valaki a nő nevét kiáltotta, hirtelen felriadtak. Mindketten odafordultak a ház felé, ahonnan Tamara sietett feléjük. – Már mindenhol kerestelek, Pia! – mondta. – Éppen a pavilonhoz indultam, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e – jegyezte meg a lány. Hawk észrevette, hogy Tamara kíváncsian méregeti őket. – Mindenesetre örülök, hogy megtaláltalak – közölte, azután belekarolt a barátnőjébe, és bólintott egyet a férfi felé. – Remélem, nem bánod, ha elrabolom egy kicsit Piát, Hawk! Akarom mondani, fenség… James elfojtott egy mosolyt. Tamara cseppet sem törődött az etikettel. Igaz ugyan, hogy egy angol vikomt lánya volt, de

Amerikában nőtt fel, és hitt a demokráciában, ráadásul ötvösként sokat mozgott művészek között. Most pedig úgy érezte, meg kell mentenie Piát. – Egyáltalán nem – kiáltotta utánuk Hawk. Pia hátrafordult, és a férfi egyenesen a szemébe nézett. Hawk számára hasznosnak bizonyult ez a beszélgetés. Kiderült, hogy Pia cégének valóban ártott Belinda dugába dőlt esküvője, valamint az is, hogy tehetséges, hiszen két évig sikeresen helytállt az üzleti életben, és megvalósította az álmát. Hawk lassan elindult a ház felé. Ideje lesz elbeszélgetnie a húgával – hiszen úgyis házasodni készül. – Remélem, nem szakítottam félbe semmit! – mondta Tamara Piának, aki válaszul csupán megvonta a vállát. – Másrészt viszont lehet, hogy így kellett lennie – folytatta a menyasszony. A személyzet egyik tagja ekkor odalépett hozzá, és Pia felidézte magában azt az éjszakát, amikor megismerkedett Hawkkal. A zene annyira hangos volt, hogy még a bárszékek is beleremegtek, és rengeteg ember álldogált a bárpult előtt. Pia általában nem járt ilyen helyekre, de akkoriban még a rendezvényszervező cégnél dolgozott, és az egyik kollégája azt állította, hogy itt megismerkedhet néhány sikeres, fiatal nővel és férfival. Azok az emberek, akik szerettek bulizni – és ehhez rendezvényszervezőre volt szükségük –, maguk is szívesen jártak buliba. Pia munkaköréhez az is hozzátartozott, hogy részt vegyen ezeken a partikon a potenciális ügyfelek reményében. Őt azonban kevéssé érdekelték a születésnapi partik és az évfordulók. Valójában az esküvőkért rajongott, és megfogadta, hogy egyszer valóra fogja váltani az álmát, és esküvőszervező lesz. De addig is igyekezett átpréselni magát a vendégek hadán, és odajutni a bárpulthoz. Sajnos meglehetősen alacsony volt, és azok, akik a bárszékeken ültek, eltakarták a pultos elől.

A mellette álló férfi éppen akkor rendelt egy martinit. Pia ránézett, és amikor a férfi rámosolygott és kíváncsian felvonta a szemöldökét, elakadt a lélegzete. – Kér egy italt? Pia képtelen volt megszólalni. Még sohasem találkozott ilyen jóképű férfival. Magas volt, legalább száznyolcvanöt centi, szőke haja kissé borzas, és barna szemében aranyszínű foltok csillogtak. Egyedül az orra nem volt tökéletes – talán valaki betörte? –, de még ez is jól állt neki. És amikor mosolygott, a szája szélén egy apró gödröcske keletkezett. A legizgalmasabb azonban az volt, hogy a férfi érdeklődve figyelte őt. Pia körülbelül ilyennek képzelte álmai hercegét – habár azt sohasem vallotta volna be, hogy huszonnégy éves létére egyelőre csak az álmodozásig jutott. – Egy Cosmopolitant kérek – mondta Pia, és igyekezett közömbösnek tűnni. Az ismeretlen bólintott egyet, aztán megrendelte az italt. Néhány másodperc alatt elintézte azt, amihez Piának kemény küzdelemre lett volna szüksége. – Egyedül van? – kérdezte a férfi kedvesen, enyhe angol akcentussal. – Az egyik munkatársammal jöttem, de elvesztettem a tömegben. A férfi arca egy pillanatra felderült. – Nagyszerű! Ez esetben megpróbálhatom elcsábítani. Kezdjük a bemutatkozással! Egy ilyen csinos és vonzó nőt bizonyára… – kezdte, és felvonta a szemöldökét. Pia önkéntelenül elmosolyodott. – Pia Lumleynak hívnak. – Pia – ismételte meg a férfi. Amikor a lány meghallotta a nevét a férfi szájából, a testét jóleső borzongás járta át. A pasi azt mondta, hogy ő csinos és

vonzó! Álmai hercegének hangja is volt, ráadásul rettenetesen érzéki! – James Fielding – mutatkozott be a férfi. A pultos odanyújtotta nekik az italokat, és James a magasba emelte a poharát. – Az izgalmas estére! – mondta, majd rákacsintott Piára és koccintott vele. A lány belekortyolt a koktéljába. Egy kicsit erősebb volt a megszokottnál, de nem bánta. Úgy vélte, hogy James elegáns és nagyvilági nőkhöz szokott, ezért neki is ilyen benyomást kell keltenie, ha új ügyfelekre vágyik. Tudta, hogy egy tapasztalatlan kislánynak senki sem fizet hatjegyű összegeket egy partiért. James odabiccentett egy pár felé, akik éppen akkor álltak fel az egyik sarokasztaltól. – Leüljünk? – Jó ötlet – válaszolta Pia, aztán végigcsúszott a párnázott padon, és beült a sarokba. Amikor James leült mellé, a szíve majdnem kiugrott a helyéből. Vajon mivel sikerült felkeltenie az érdeklődését? Pia nem tartotta magát csúnyának, de alacsony volt és visszafogott, ezért sokszor keresztülnéztek rajta, és kellemes megjelenése nem ébresztett mindent elsöprő vágyat a férfiakban. James rámosolygott. – Mióta él New Yorkban? – Néhány éve – válaszolta kedvesen a nő. – És melyik meséből csöppent ide? – Természetesen a Hamupipőkéből – mondta mosolyogva. – Hiszen szőke vagyok. – Természetesen. – A férfi is elmosolyodott, és a pad támlájára tette a karját. – Ráadásul milyen szép szőke! – dünnyögte, miközben a nő egyik göndör hajtincsével játszadozott. – Mintha napsugárral elegyített aranyszálból lenne.

Pia vett egy mély lélegzetet, és érezte, hogy a pulzusa felgyorsul. Egyenesen a férfi szemébe nézett, mint akit megbabonáztak. James oldalra billentette a fejét, és a szeme körül megjelent néhány nevetőránc. – Nos, Pia – folytatta. – Broadway, Wall Street, divat, reklám? – Egyik sem. – Még sohasem tévedtem – közölte meglepetten a férfi. – Sohasem? – kérdezett vissza tettetett csodálkozással Pia. – Sajnálom, hogy megszakítottam a sikersorozatot. – Semmi baj. Remélem, köztünk marad! Ez a férfi flörtölt vele, és Pia képes volt tartani vele a tempót. Nagyszerű érzés volt. Még senki sem kezdett ki vele így, főleg nem egy olyan férfi, mint James. – Rendezvényszervező vagyok. – Ó! – A férfi szeme felragyogott. – Ezek szerint kedveli a partikat? – És magával mi a helyzet? Mit keres itt, New Yorkban? James felült, és levette a karját a támláról. – Hétköznapi fickó vagyok, aki unalmas pénzügyekkel foglalkozik. – Magán nincs semmi hétköznapi – bukott ki akaratlanul Piából. – Örülök, hogy ez a véleménye – mondta mosolyogva a férfi. A lány gyorsan az itala után nyúlt, mert ez a mosoly furcsa érzéseket keltett benne. Ráadásul a bézsszínű nadrágon keresztül egyértelműen kirajzolódott a férfi izmos combja, és világoskék ingjében a válla is meglehetősen szélesnek tűnt, ami tovább nehezítette a helyzetet. A férfi bólintott egyet, és a pillantása Pia dekoltázsára tévedt. – Érdekes a nyaklánca. A nő önkéntelenül lenézett, habár pontosan tudta, hogy ezüstláncot visel egy repülőhal formájú medállal, amely jól illett a

türkizszínű, ujjatlan nyári ruhájához. – Az egyik barátnőmtől, Tamarától kaptam. Nagyon tehetséges ékszerész. Ugyanis szeretek horgászni. – Valóban? Akkor tökéletesen megfelel az ízlésemnek. Pia igyekezett leplezni a meglepetését. Nem csoda, hogy Jamest érdekli a horgászat. Hiszen ő álmai hercege. – Maga is horgászik? – kérdezte az illendőség kedvéért. – Négyéves korom óta. Mire szeret horgászni? A lány bizonytalanul elmosolyodott. – Ó, bármire! Sügérre, pisztrángra… Pennsylvaniában nőttem fel, és arrafelé nagyon sok tó van. Az apám és a nagyapám megtanítottak horgászni, lovagolni és tehenet fejni. Vajon miért meséli el ennek a férfinak, hogy tud tehenet fejni? Ez annyira vidékiesen ártatlan, Pia pedig nagyviláginak akart látszani. Úgy tűnt azonban, hogy Jamest érdekli a dolog. – Lovaglás… Ez egyre jobb! Egyszerre tanultam meg járni és lovagolni. – A férfi szeme vidáman felragyogott. – A fejésben azonban nincsenek tapasztalataim. A nő elpirult. – De amikor Ausztráliában jártam, megnyírtam néhány birkát! – folytatta nagy komolyan James. – Elismerem, hogy vesztettem. – Tudtam, hogy a birkanyírás még jól fog jönni. – Én viszont már horgásztam repülőhalra – kontrázott Pia. James elmosolyodott. – Ismét maga áll nyerésre. Kevés nőt ismerek, akik hajlandóak lennének egy napon keresztül gumicsizmában állni a sárban. De maga elég alacsony, ezért biztosan nem tudta messzire kivetni a horgot – tette hozzá pimaszul. – Mindig fogtam valamit, mert képes voltam mozdulatlan maradni – válaszolta megjátszott sértettséggel a nő. – Ez esetben én biztosan beledobtam volna egy békát a

csizmájába – ingerkedett tovább James. – Nem kétlem. Le merném fogadni, hogy vannak lánytestvérei. – Egy húgom van, és az anyám nem nézte volna jó szemmel, ha tréfálkozom vele. – Ez érthető – jegyezte meg Pia. – Ha az én csizmámba tett volna egy békát… –Igen? Pia döbbenten állapította meg, hogy a férfi élvezi a játékot. – Belelöktem volna a vízbe! – Azt hittem, hogy a mesebeli hercegnőknek kötelező megismerkedniük néhány békával. – Én úgy emlékszem, hogy egyet kell csak megcsókolniuk – válaszolta a lány. – A huszonegyedik században ez már nem divat, de én biztosan tudnám, ha egy békával lenne dolgom. – Hm… Van kedve kipróbálni? – É… én… Miért éppen most kezdett el ismét dadogni? James azonban nem várta meg a választ, odahajolt hozzá, és finoman az ajkára szorította a száját. Pia úgy érezte, mintha áramütés érte volna, és ösztönösen kinyitotta a száját, hogy levegőt vegyen. Aztán a férfi nyelve mozogni kezdett a szájában, ízlelgette, kóstolgatta, adott és kapott. James ajka puha volt, és érződött rajta a martini íze. Miközben egymás nyelvével játszadoztak, Pia számára megszűnt a tér és az idő. Amikor a csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, James elhúzódott a nőtől, és elgondolkodva ránézett. – Na, milyen volt? Pia zavartan viszonozta a pillantását. – Az biztos, hogy Breki nem a rokonod. A férfi elmosolyodott. – És mit szólsz a horgásztechnikámhoz? Jó csalit választottam? – Én fogok horogra akadni vagy te?

– James! – vágott közbe egy férfi, aki hirtelen megállt mellettük. Pia felült, és kissé távolabb csúszott. – Itt van a Meta Sky Investments igazgatója, James! – közölte a férfi, és kíváncsian végigmérte Piát. – Bemutatlak neki. Pia úgy vélte, hogy ez a férfi biztosan James egyik barátja vagy kollégája. Ugyanakkor azt is érezte, hogy James habozik. Sejtette, hogy ez az igazgató fontos ember lehet. James odafordult hozzá. – Ne haragudj… – Hát itt vagy, Pia! Már mindenhol kerestelek. Cornelia hirtelen felbukkant a tömegből. Pia gyorsan elmosolyodott, és ránézett a férfira. – Ne aggódj, nem leszek egyedül! – Megbocsátasz? – Természetesen. Pia csalódottan vette tudomásul, hogy a férfi feláll. Nem mondta, hogy vissza fog jönni. Flörtöltek egy keveset a bárpultnál, nincs ebben semmi különös. A romantikus énje ugyanakkor hitt a sorsszerűségben, és még sohasem találkozott olyan rendkívüli férfival, mint James. Titokban természetesen abban reménykedett, hogy a férfi visszatér hozzá, ám két óra elteltével kénytelen volt belátni, hogy többé nem fognak találkozni. Bárcsak legalább egy ügyfelet szerzett volna! Pia lecsúszott a bárszékről és felsóhajtott. Pennsylvaniából származott, ezért alig voltak kapcsolatai New Yorkban. És kezdte megelégelni, hogy állandóan visszautasítják. Az est fénypontját kétségtelenül James jelentette, aki őszinte érdeklődést mutatott iránta, habár csak egy rövid ideig. Pia érezte, hogy összeszorul a szíve, és rájött, hogy ideje hazamenni. Otthon megnéz majd egy filmet, és nem fog azon töprengeni, mi lett volna, ha…

Amikor azonban kilépett a bárból, megállapította, hogy zuhog az eső. Elkeseredetten megállt az ajtóban, és végignézett magán. Volt nála egy esernyő, de tudta, ha elindul, pillanatok alatt bőrig ázik. Kénytelen lesz taxit fogni, ami ebben az időben nem könnyű feladat. Arról nem is beszélve, hogy a fizetéséhez képest a taxi luxusnak számított. Esetleg mehetne metróval, de a megállótól akkor is haza kellene gyalogolnia. Miközben a lehetőségeit fontolgatta, kinyílt mögötte az ajtó. – Fogjak neked egy taxit? A nő meglepetten hátrafordult. James! – Azt hittem, már rég elmentél – bukott ki Piából. A férfi elmosolyodott. – Odakint beszélgettem az igazgatóval, mert bent túl nagy volt a hangzavar. – James körbenézett. – De akkor még nem esett. Pia meglepetten pislogott néhányat. – Ó! – Fogjak neked egy taxit? – kérdezte ismét a férfi. – Nem szükséges, köszönöm. Éppen azon gondolkodtam, hogy a sétát, az evezést vagy az úszást válasszam a hazajutáshoz. – Mit szólnál inkább egy autóhoz? – kérdezte nevetve James. A nő meglepetten felvonta a szemöldökét. – Hogy akarsz taxit fogni ebben az időben? Pia pontosan tudta, hogy a New York-i taxik nyomtalanul eltűnnek az esőben. – Ezt bízd csak rám! Negyedóra elteltével Jamesnek valóban sikerült megállítania egy autót, és a szakadó esőben kinyitotta az ajtót a lánynak. – Hol laksz? – kiáltotta oda nőnek, amikor odasietett hozzá. – Megadom a sofőrnek a címet. – Te is indulni akartál? – kérdezte Pia, miután megmondta az utcát és a házszámot. – Menjünk egy taxival? Sajnálom, teljesen eláztál. Oda kellett volna adnom neked az ernyőmet, de olyan

gyorsan elrohantál. Jaj, ne! Már megint ostobaságokat beszél. Hiszen azt sem tudja, hol lakik James, az udvariasság viszont azt diktálta, hogy felajánlja neki a taxit. James ránézett, és a szája széle kissé megrándult. A haja vizesen tapadt a fejéhez, de még így is borzasztóan helyes volt. – Köszönöm az ajánlatot. Vajon ez azt jelenti, hogy elfogadja? – töprengett a nő. Mindenesetre arrébb csúszott a hátsó ülésen, hogy James is beférjen. A következő pillanatban a férfi beült mellé, és Pia választ kapott a kérdésére. Miközben Manhattan vizes utcáin haladtak, a lány furcsa bizsergést érzett a gyomrában. Még sohasem távozott férfival egy bárból, habár az is igaz, hogy eddig még sohasem akarták felszedni egy ilyen helyen. – Remélem, te is arrafelé laksz, amerre én. – Ne aggódj! – válaszolta a férfi. – Először téged viszlek haza. Beszélgetésbe elegyedtek, és kiderült, hogy James harminchárom éves – nem olyan öreg, mint egy dinoszaurusz, de jóval idősebb a huszonnégy éves Piánál, aki megállapította, hogy ezek szerint jóval tapasztaltabb is, mint azok a gimnazista és főiskolás fiúk, akikkel Pennsylvaniában barátkozott. Pia nem akart túlságosan fiatalnak és tapasztalatlannak tűnni, ezért elmesélte a férfinak, hogy arról álmodozik, egyszer majd saját esküvőszervező cége lesz. James lelkesen támogatta az ötletet, és azt tanácsolta neki, hogy váltsa valóra az álmát. A lány gondolatai eközben összevissza cikáztak, és azon töprengett, vajon James is érzi-e a közöttük lévő szexuális feszültséget. És vajon fognak-e még találkozni egymással? Sajnos túlságosan hamar odaértek Pia lakásához. James odafordult felé, és mélyen a szemébe nézett. Egy darabig mindketten hallgattak. – Megérkeztünk – mondta végül a férfi.

– F… felkísérsz? – kérdezte Pia, és maga is meglepődött azon, mennyire elszánt. Úgy érezte, be kell pótolniuk az üzleti megbeszélés miatt elvesztett időt. A férfi jelentőségteljesen ránézett. – Persze, nagyon szívesen – válaszolta. James kifizette a fuvardíjat, aztán Pia ernyőjének védelmében odaszaladtak a bejárati ajtóhoz. A lány lakása a tetőtérben volt, de legalább nem voltak lakótársai. Egy ilyen helyzetben kellemetlen lett volna arra ügyelni, nehogy rájuk nyisson valaki. Pia igyekezett a legtöbbet kihozni az aprócska garzonból, többek között egy paravánt is felállított, amely elválasztotta a hálórészt a nappalitól. Miután felmentek a lépcsőn, a lány kinyitotta az ajtót, és beengedte Jamest a birodalmába. Meglehetősen ideges volt. Letette a táskáját az egyik székre, és észrevette, hogy a férfi alaposan körülnéz a lakásban. James sokkal jobban uralta a teret, mint Pia képzelte – egy hihetetlenül jóképű és szexi idegen –, és szinte tapintani lehetett a közöttük lévő feszültséget. – Kellemes – mondta a férfi, és elismerően bólintott egyet. Az ajtó mellett egy asztal állt két székkel, rajta pedig egy csokor pünkösdi rózsa díszelgett egy vázában. Az egyik falat a konyha foglalta el, a vele szemben lévőt pedig egy kanapé. Az ágya pedig a paraván mögött volt… Pia idegesen megnedvesítette az ajkát. Képtelen volt levenni a szemét James vizes ingéről, amely alatt kirajzolódott a férfi izmos mellkasa és válla. Még sohasem csinált ilyesmit… – Pia! A lány hirtelen visszatért a valóságba, amikor Tamara ismét odalépett hozzá, miközben a személyzet elindult a ház felé. Hawkot sehol sem látta. Valószínűleg ő is visszament a házba.

– Sajnálom, hogy megvárakoztattalak. – Semmi baj – válaszolta mosolyogva Pia. – Ez is a menyasszony kiváltságai közé tartozik. Pia elhatározta, hogy a szertartás alatt igyekszik távol tartani magát Jamestől.

3. FEJEZET Pia végigsétált Manhattanben a keleti Hetvenkilencedik utcán, és közben a megfelelő házszámot kereste. Előző nap Lucy Montgomery felhívta telefonon, és közölte Piával, hogy őt szeretné megbízni az esküvője megszervezésével. A lány örült az új megbízásnak, ezért szinte kérdés nélkül igent mondott. Nem szívesen gondolt arra, hogy alig csörgött a telefonja azóta, amióta a Wentworth–Dillingham esküvő … nos, nem a tervek szerint alakult. Pia tudta, hogy nem ő a felelős a történtekért, de azzal is tisztában volt, hogy sokkal több menyasszony keresné fel, ha az esküvő elsöprő sikert aratott volna. Tamarának mindenképpen besegített volna, de azt az esküvőt szűk családi és baráti körben tartották, ráadásul Angliában. Egy ilyen esemény vajmi keveset számít a New York-i társasági életben. Pia mindenesetre boldog volt, hogy ezen a hűvös, szeptember végi napon éppen egy új ügyfélhez tart. Amikor megtalálta a házszámot, megállt és végigmérte az impozáns, négyemeletes épületet. Lucy Montgomery kétségtelenül jó családból származik. Pia felment a lépcsőn, és bekopogott az antik kopogtatóval. Hamarosan egy idősebb férfi nyitott neki ajtót. Miután a lány bemutatkozott, az inas elvette a kabátját, és bevezette a szalonba. Pia megcsodálta a nagy belmagasságú helyiséget, a stukkókat a plafonon és a márványból készült kandallópárkányt. Az antik bútorok mellett elsősorban az arany és a rózsaszín árnyalatai domináltak. Pia leült a kanapéra, és vett néhány mély lélegzetet, hogy visszanyerje az önuralmát. Nagy szüksége volt erre a megbízásra, és abban reménykedett, hogy sikerül elnyernie Lucy Montgomery tetszését. Tudta, hogy az első benyomás rendkívül fontos, ezért a

borús idő ellenére egy klasszikus, barackszínű ruhát választott az alkalomhoz. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és Lucy Montgomery mosolyogva belépett a szobába. Pia vendéglátója egy vékony, barna szemű, vonzó szőkeség volt, és Pia úgy tippelte, körülbelül egyidős lehet vele, vagy talán valamivel fiatalabb nála. Felállt, és megrázta a kis hölgy kezét. – Köszönöm, hogy ilyen hamar ideért – mondta Lucy angol akcentussal. – Nem okozott problémát, Miss Montgomery! – válaszolta mosolyogva Pia. – Az én szakmámban még mindig az ügyfél a király. – Kérem, hívjon Lucynek! – Rendben. Pia vagyok. – Nagyszerű! – Lucy ránézett az órára. – Ha nem bánja, hozatok teát. Mi, angolok makacsul ragaszkodunk a teaidőhöz. – Köszönöm, elfogadom. Lucy odament az ajtóhoz, halkan megrendelte a teát a bejárónőnél, azután leült Pia mellé a kanapéra. – Őszintén szólva sürgősen szükségem lenne a segítségére. Pia lehajtotta a fejét, és elmosolyodott. – A menyasszonyok többsége előbb-utóbb erre a következtetésre jut. Mindenekelőtt azonban szeretnék gratulálni. Lucy tekintete felragyogott. – Köszönöm. A vőlegényem amerikai. Egy vendégszereplés alkalmával találkoztam vele. – Maga színésznő? – Igen, klasszikus képzéssel – válaszolta Lucy, de cseppet sem tűnt fellengzősnek. – Ő volt az egyik producer – tette még hozzá, majd kacsintott egyet. Pénz házasodik a pénzzel, gondolta Pia, habár az egész csak azon múlott, hogy egy társaságban mozogtak. Lucy szemének

ragyogása azonban elárulta, hogy valóban szerelmes a vőlegényébe. – Eredetileg a jövő nyáron akartunk összeházasodni Derekkel, de ajánlottak egy új szerepet, ezért előrébb kell hoznunk az esküvőt. Hirtelen minden a nyakunkba szakadt. És mivel jelenleg is játszom egy másik darabban …– Lucy tehetetlenül széttárta a kezét – …egyszerűen nincs időm mindennel foglalkozni. – Mikor lesz a szertartás? Lucy bocsánatkérően elmosolyodott. – Szilveszterkor. Pia rezzenéstelen arccal vette tudomásul a közeli dátumot. – Három hónap múlva. Tökéletes. – A templomot már lefoglaltuk, és csodával határos módon kaptunk egy termet is a Puck-épület hátsó részében a fogadáshoz. Pia kissé megnyugodott. A legfontosabb részletekről már gondoskodtak, és ez jelentősen megkönnyítette a dolgát. Amíg behozták a teát, Lucyvel megbeszélték a további részleteket. Pia úgy érezte, hogy jól ki fognak jönni egymással. A házigazdája vidám természetű volt, és minden jel arra mutatott, hogy könnyű vele együtt dolgozni. – Hogyan issza a teáját? – kérdezte Lucy. – Régóta New Yorkban lakom, de a teázáshoz továbbra is ragaszkodom – magyarázta mosolyogva. Mielőtt Pia válaszolni tudott volna, Lucy az ajtóra nézett. – Hawk! Örülök, hogy te is csatlakozol hozzánk. Pia ledöbbent. Hawk? Ez nem lehet igaz! Vajon mit keres itt? Pia örült, hogy ül, mert különben valószínűleg összerogyott volna. Hawk ezzel szemben tökéletesen nyugodtnak tűnt. Zöld pólót és egy vászonnadrágot viselt. Pia még sohasem látta ennyire lezser öltözetben. A férfi egészen pontosan úgy festett, mintha most állt

volna fel a tévé elől, vagy mint aki éppen keres valamit a házban. Pia meglepetten Lucyre nézett. – Ismeri a bátyámat, James Carsdale-t? – kérdezte Lucy, aki látszólag észre sem vette hogy valami nincs rendben, majd rámosolygott a bátyjára. – Muszáj felsorolnom az összes titulusodat, vagy jelen esetben beéred annyival, hogy Hawkshire hercege? – Carsdale? – ismételte meg Pia, és igyekezett Lucyre koncentrálni. – Azt hittem, Montgomery a családneve. – Pia tisztában van a titulusommal – magyarázta ezzel egyidejűleg Hawk. Ezúttal Lucy tűnt meglepettnek, és egyikükről a másikukra nézett. – Úgy érzem magam, mint aki lemaradt az első felvonásról – jegyezte meg. – A bátyja és én… – Pia vetett egy dühös pillantást Hawkra – …nos, mi már ismerjük egymást. – Elég jól – tette hozzá Hawk. – Ezt eddig nem említetted. Csak annyit mondtál, hogy megbízható forrásból ajánlottak neked egy esküvőszervezőt. – Így igaz – válaszolta a férfi. Lucy felvonta a szemöldökét. – Ezek szerint te magad vagy a megbízható forrás? Hawk bólintott egyet, és hallgatott, miközben kíváncsi pillantásokkal méregette Piát. – Kétségtelen, hogy a bátyja kiválóan tud hízelegni – jegyezte meg csípősen a lány. Lucy kíváncsian méregette őket. – A színpadon az ilyen pillanatokat szokták drámainak hívni. És én még azt hittem, hogy a családban egyedül nekem vannak színészi képességeim, Hawk! Pia felállt, és a táskája után nyúlt. – Köszönöm a teát, Lucy, de sajnos nem maradhatok!

Amikor Pia el akart haladni Hawk mellett, a férfi váratlanul megfogta a könyökét, és ő mozdulatlanná dermedt. A közös éjszakájuk óta most ért hozzá először, és a lány testét kellemes bizsergés járta át, egészen a lábujja hegyéig. Vajon miért reagál így erre a férfira? Erőt vett magán, és ránézett Hawkra. Az ilyen helyzetekben mindig sajnálta, hogy ennyire alacsony. James azonban nemcsak a termete miatt magasodott fölé, hanem a megjelenésével és a társadalmi státuszával is. – Úgy látom, gondolatolvasó vagy – jegyezte meg hanyagul a férfi. – Egy esküvőszervező esetében hasznos tulajdonság. Véletlenül éppen most akartam négyszemközt beszélni veled. Piában feltámadt a harci kedv, de uralkodott magán, amíg elérték az ajtót. Úgyis erre akart menni, és felesleges lett volna jelenetet rendezni Hawk húga előtt. Amint kiléptek a folyosóra, kiszabadította magát a férfi fogságából. – Kérlek, szólj az inasnak, hogy hozza ide a kabátomat, és végre véget vethetünk ennek az ostoba játéknak! – Nem – válaszolta Hawk. – Nem? – Ez aztán a pimasz alak! A férfi elvigyorodott. – Miért hagynál ki egy újabb lehetőséget arra, hogy beolvass nekem? Esetleg meg is dobálhatnál valamivel. – A fejével a szalon felé biccentett. – Azt hiszem, van odabent néhány muffin a tálcán. – Azokat majd Lucy megeszi. – Ezt örömmel hallom. Belenéztek egymás szemébe, és ha egy tekintettel ölni lehetne, akkor Hawk azonnal holtan rogyott volna össze. – Azt hiszem, van itt egy kis probléma – folytatta a férfi. – Addig nem foglak elengedni, amíg nem tisztázunk pár dolgot, és… – Hirtelen kinézett az ablakon. – …amíg el nem áll az eső … – Van nálam esernyő – vágott vissza a nő. James felsóhajtott.

– Nagyon előrelátó vagy. Itt is beszélgethetünk, ahol Lucy mindent hall, vagy kereshetünk egy olyan helyet, ahol senki sem zavar minket. – Nem nagyon hagysz nekem választást – válaszolta dühösen Pia. Hawk késedelem nélkül behúzta maga után az előszoba túlsó végén lévő helyiségbe. Amikor a férfi becsukta maguk mögött az ajtót, Pia megállapította, hogy ez a szoba lehet a könyvtár vagy a dolgozószoba. A fal mellett könyvespolcok sorakoztak, az ablak előtt egy hatalmas íróasztal állt, és volt odabent egy kandalló is. A sötét színű bőrgarnitúrából Pia arra következtetett, hogy ez valószínűleg Hawk birodalma. Pia nyugtalanul ránézett a férfira. – Nem tudtam, hogy Lucy a rokonod. Lucy Montgomeryként mutatkozott be, különben… – Különben most nem lennél itt? – fejezte be helyette a mondatot előzékenyen a férfi. – Pontosan. – A Montgomery a művészneve, de a családfánkon is előfordul. – Az összes Carsdale álnéven éli az életét? – Ha kapóra jön, akkor igen. – Gondolom, akkor is kapóra jön, amikor el akarsz csábítani valakit egy bárban. Hawk érzékien elmosolyodott. – Valóban elcsábítottalak? – dünnyögte. – Te voltál az áldozat? – A hazugságaidnak estem áldozatul. – Nem a titulusomnak engedtél, hanem a férfinak. Pia érezte, hogy James komolyan beszél, de nem hagyta magát megfélemlíteni. A dühére akart koncentrálni. – Mindent előre kiterveltél – vágta a férfi fejéhez. – Elintézted, hogy idejöjjek. Cs… csapdába csaltál. – Igazságtalan vagy. A húgom esküvőjét valóban előrébb

kellett hozni, te pedig esküvőszervező vagy, nem igaz? – Tudod, hogy értem! – Na és? Ha szükséged van a megbízásra… A nő szeme kikerekedett. – Fogalmam sincs, mire célzol ezzel. Akárhogy is, ennyire nem vagyok kétségbeesett. – Valóban? Ha jól emlékszem, te magad mesélted, hogy mostanában nem megy valami jól az üzlet. – Így akarod jóvátenni a történteket? – Talán. Pia csípőre tette a kezét, és elgondolkodott a férfi határozatlan válaszán. Biztosra vette, hogy őt nem furdalja a lelkiismerete, hiszen egy playboy, aki gyorsan felejt. Akkor viszont más okból ajánlotta be Lucynek. – Szerintem felelősnek érzed magad azért, mert az egyik barátod tette tönkre Belinda esküvőjét. Hawk habozott. – A felelősség szó elég jól ideillik. A lány szótlanul méregette. Hawk mentőövet dobott neki, és legszívesebben utánanyúlt volna. Ha ő fogja megszervezni Lucy esküvőjét, akkor mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy minden rendben van közte és a férfi között, akit bekent a padlizsánkrémes szendviccsel. Hogyan követhetett el ekkora ostobaságot! – Lucy nem tartozik a New York-i elithez, a vőlegénye családja azonban igen – folytatta Hawk, mintha megérezte volna, hogy Pia habozik. – Ezzel az esküvővel kiköszörülheted a céged hírnevén esett csorbát. Ráadásul Lucy rengeteg színházi embert ismer. Lefogadom, hogy még sohasem szerveztél esküvőt egy színésznőnek, nem igaz? Pia megrázta a fejét. – Ez azt jelenti, hogy teljesen új ügyfélkörhöz juthatsz. – Mégis ki alkalmazna engem? – bukott ki a nőből

önkéntelenül. – Én – válaszolta nyugodtan Hawk. – Végtére is én vagyok a családfő, és támogatnom kell Lucyt, aki még csak huszonnégy éves. Ő a legfiatalabb a családban – tette hozzá kissé ironikusan. Pia elbizonytalanodott. Szimpatikus volt neki Lucy, és ő is huszonnégy éves volt, amikor először találkozott Jamesszel. Attól, hogy nekik nem sikerült, Lucynek sikerülhet. – Természetesen elsősorban a húgommal kell majd tartanod a kapcsolatot – jegyezte meg a férfi. – Én szeretnék láthatatlanná válni. – E… ezt hogy érted? Elutazol az angliai birtokodra? – Nem akarom túlzásba vinni a dolgot – válaszolta mosolyogva Hawk. – De elhiheted, hogy különösebben nem kedvelem az esküvőket. – Nem lep meg azok után, ahogyan velem viselkedtél. – Ez fájt, de biztosan megérdemeltem. Pia nem szólt, csak felvonta a szemöldökét. – Ez az én házam, de Lucy lakik benne – folytatta Hawk. – Én csak mostanában vagyok itt gyakrabban, habár a munkám miatt sokat utazom. A lány időközben természetesen mindent kiderített a férfi cégéről az interneten. Az elmúlt három év sikerei miatt James elismert üzletembernek számított. Az ördögbe is! Jóképű és sikeres… Valószínűleg a lába előtt hevernek a nők. Persze ez őt egy cseppet sem érdekli… Hawk kíváncsian ránézett. – Nos… A lány egyenesen a szemébe nézett, és hallgatott. – Zavarba hozlak, ugye? – M… mindenki fél a kígyóktól. – Az elbűvölő dadogásodból mindig rájövök, hogy sikerült felbosszantanom – magyarázta kedves hangon a férfi. Pia rájött, hogy képtelen ellenállni ennyi vonzerőnek.

– Erről természetesen nem beszélünk többet – folytatta komolyan Hawk, és olyan ártatlannak tűnt, mint egy kiscserkész. – Mostantól a legelőnyösebb oldalamat fogom mutatni. – Megígéred? Ebben a pillanatban Lucy bedugta a fejét az ajtón. – Azt hittem, hogy elszökött, Pia! – Erről szó sincs – válaszolta Hawk. – Éppen a megbízás feltételeit beszéljük meg. – Elvállalja? Hiszen ez nagyszerű! – kiáltotta boldogan Lucy. – Nos, én… – A tea időközben kihűlt, de hozatok frisset – mondta Lucy. – Visszamegyünk a szalonba? – Igen – válaszolta Hawk, és Pia észrevette, hogy kissé megrándul a szája széle. Miközben követte Lucyt a szalonba, azon töprengett, vajon az összes Carsdale rendelkezik-e ezzel a lehengerlő modorral. Úgy tűnt ugyanis, hogy Pia a kétségei ellenére mégis elvállalta Lucy esküvőjének megszervezését. Amikor Hawk kilépett a liftből, azonnal megpillantotta Piát, aki a lakása ajtaja előtt várt rá. Sárga ruhájában, amely jól kihangsúlyozta az alakját, olyan természetesnek hatott, mint egy mezei virág. A Valakú kivágás éppen elég mély volt ahhoz, hogy a férfiak fejében vakmerő gondolatokat ébresszen. James azon töprengett, vajon mindig ennyire erősen fogja-e kívánni ezt a nőt. – Hogy találtál meg? – kérdezte kertelés nélkül Pia. – A honlapodon keresztül. Nem volt nehéz. A férfi megállapította, hogy a lány jóval elegánsabb környéken lakik, mint három évvel ezelőtt. – Gondolhattam volna, hogy nyomozni fogsz utánam – jegyezte meg szarkasztikusan a lány, de arrébb húzódott, és

beengedte Hawkot a lakásába. – Bizonyos értelemben örülök, hogy itt vagy – mondta, miután odafordult felé. – Ezt vegyem megtiszteltetésnek? – évődött a férfi. – Meggondoltam magam. – Sejtettem, hogy így lesz. Ezért vagyok itt. – Azt hiszem, nem lenne okos dolog, ha én szervezném meg Lucy esküvőjét. – Rettenetesen csalódott lesz. – Gondoskodni fogok megfelelő helyettesről. – A konkurencia javát akarod? – Vannak kapcsolataim, illetve barátaim. – És én nem tartozom közéjük. Hawk körbenézett. A lakás kicsi volt, de meglepően tágas. A nappaliban az esküvői színek domináltak: a kanapé barackszínű volt, a fotel virágmintás, a könyvespolc pedig roskadozott az esküvői szakirodalom súlya alatt. Amikor bejött egy macska a szomszéd szobából, a férfi lepillantott. A cica mozdulatlanná dermedt, viszonozta Hawk pillantását, aztán pislogott néhányat. – Mr. Darcy – magyarázta Pia. Hát persze, gondolta James. Egy esküvőszervező, aki Jane Austen legismertebb regényének hőse után nevezi el a kandúrját. A férfi lehajolt és megvakargatta Mr. Darcy fülét. Amikor felállt, Pia döbbenten meredt rá. – Mi a baj? Talán meglep, hogy összebarátkozom a macskáddal? – Azt hittem, hogy az angol arisztokraták inkább a kutyákat kedvelik. Tudod, rókavadászat és hasonlók… – Attól félsz, hogy megetetem a macskádat a kutyákkal? – kérdezte Hawk mosolyogva. – Már bebizonyítottad, hogy egy báránybőrbe bújt farkas vagy. A férfi bosszantani akarta Piát, ezért alaposan végigmérte. – Te pedig Piroska? Ez a kedvenc meséd mostanában?

– Nem szeretem a meséket – vágott vissza Pia. – M… már nem. James arcáról lefagyott a mosoly. Pia már nem hitt a mesékben, és hirtelen úgy érezte, ezért ő a felelős, mert elrabolta el az ártatlanságát – és nem csak átvitt értelemben. A férfi gyorsan elővett néhány iratot a zakója zsebéből. – Számítottam rá, hogy meggondolod magad, ha elég időd lesz gondolkodni. – Neked volt szükséged időre ahhoz, hogy átolvasd a szerződést – vetette a szemére Pia. – Jogomban áll meggondolni magam, és magadra vess, ha nem találsz megfelelő helyettest! Hétfőn, amikor Pia odaadta a szerződést Lucynek, Hawk valóban időt kért, hogy átolvashassa, de csak azért, hogy ismét találkozhasson Piával. – Alaposan átnéztem – közölte, miután széthajtogatta a lapokat. – Bárcsak a barátnőid megválogatásában is ennyire körültekintő lennél! James elfojtott egy mosolyt. – Ezek szerint kutattál utánam az interneten. Azt is kiderítetted, hogyan jutottam a nemesi címemhez? Pia megrázta a fejét. – Azt hiszem, a hódításaid sokkal jobban érdeklik a médiát. – Meglehet. Sajnos a vad korszakom hirtelen véget ért, amikor a bátyám vitorlásbalesetet szenvedett, és belehalt a sérüléseibe. – A nő habozott, mire Hawk folytatta: – Emlékszem, hogy éppen egy nagyon jót aludtam, amikor megcsörrent a telefonom. És arra is emlékszem, milyen volt a kilátás a lakásod ablakából, amikor közölték velem a hírt. Pia döbbenten meredt rá. – Ezért tűntél el búcsú nélkül? A férfi bólintott. – Az első géppel Londonba repültem.

Ez a tragédia gyökeresen megváltoztatta Hawk életét. Halkan kiosont a szobából, miközben Pia még aludt. Aztán Londonba repült, és néhány napig a bátyja ágya mellett virrasztott. Miután meghalt, James igyekezett elfelejteni Piát. Meggyőzte magát, hogy a nyakába szakadt hercegi cím és az ahhoz kapcsolódó kötelezettségek miatt jobban teszi, ha nem keresi fel újra. Most azonban rájött, hogy csak kifogásokat keresett. Valójában miután lefeküdt Piával, és kiderült, hogy a lány szűz volt, úgy érezte, mintha menthetetlenül beleszeretett volna. Korábban csak a futó kalandok érdekelték, de Pia esetében ennél többre vágyott. A bátyja halála miatt azonban nem kellett számot vetnie az érzéseivel. – Őszintén sajnálom – mondta Pia komolyan. – Nem azért meséltem el, hogy együttérzést váltsak ki belőled. Hawk tudta, hogy nem érdemel sajnálatot. A lány úgy tett, mintha időközben cinikussá vált volna, de valójában jószívű volt, és nagyon sebezhető. Pontosan ezért volt annyira veszélyes a számára. Elhatározta, hogy jóváteszi a hibáját, de többről szó sem lehet. – Néhány hónappal később az apám is meghalt – folytatta a beszámolót, és igyekezett a témánál maradni. – Sokan úgy vélték, hogy megszakadt a szíve, de az egészségi állapota már azelőtt is eléggé ingatag volt. Így lettem egy év leforgása alatt herceg. – És közben a Sunhill Investments nevű céget is megalapítottad – tette hozzá Pia. – Sok minden történt veled az elmúlt években. – Igen. Keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy megtarthassuk a családi birtokot. Miután az apja meghalt, a titulussal járó összes felelősség James nyakába szakadt, neki pedig helyt kellett állnia a családja érdekében. Korábban is foglalkozott egy befektetési cég megalapításának a gondolatával, a hercegi címmel járó kiadások miatt azonban feltétlenül szüksége volt egy biztos bevételi

forrásra. Az elmúlt három évben Hawk rengeteget dolgozott, és így könnyebben ki tudta verni a fejéből Piát. Nagyon ritkán idézte fel magában a közös éjszakájuk emlékét, és akkor is lelkiismeretfurdalást érzett, mert még playboy korában sem hagyta el szó nélkül a partnereit, és igyekezett jó viszonyban elválni mindenkitől. – Egyszer sem kerestél meg – szögezte le Pia, de a hangjában nem volt szemrehányás. Hawk belenézett a nő meleg, borostyán árnyalatú szemébe, amelyet James már az első találkozásuk alkalmával is lenyűgözőnek talált. Érezte, hogy Pia ellenállása egyre csökken, és pontosan ezt akarta elérni, de nem akart hazudni neki. – Nem azért meséltem el neked mindezt, hogy elnyerjem a bocsánatodat. – Akkor miért akarod mindenáron elérni, hogy én szervezzem meg Lucy esküvőjét? Talán így akarsz jóvátenni valamit? A férfi elmosolyodott, mert Pia a fején találta a szöget. Kedves nő volt, és naiv, ugyanakkor rendkívül intelligens. Többek között ezért keltette fel Hawk érdeklődését abban a bárban. – Ha igent mondok, elfogadod a segítségemet? – Nos, a tapasztalataim azt bizonyítják, hogy jobb vigyázni veled. – Akkor is, ha csupán egy szívességről van szó? – kérdezte mosolyogva Hawk. – Kizárólag abban az esetben, ha nincsenek feltételeid. James elővett a zsebéből egy tollat, aztán a falhoz szorította a szerződést, majd aláírta. – Tessék – mondta, azután odanyújtotta Piának. A lány habozott egy kicsit, de elvette tőle. James ránézett Mr. Darcyra. – Az egyetlen tanúnk azt szeretné, ha te is aláírnád – jegyezte meg, miközben a tollat is odanyújtotta Piának.

A macska valóban mozdulatlanul figyelte őket, és a férfinak olyan érzése támadt, mintha értené a helyzetet. – Őszintén szólva nincs gyakorlatom a playboyok megszelídítésében – mondta Pia, miközben a toll után nyúlt. Egy pillanatra összeért az ujjuk, és Hawk úgy érezte, mintha áramütés érte volna. – Szerintem van – ellenkezett, és közben igyekezett kifejezéstelen arcot vágni. – Le merném fogadni, hogy Mr. Darcyt a menhelyről hoztad. – Az egészen más. – Valóban? – kérdezett vissza a férfi. – Honnan tudod, mit művelt Mr. Darcy, mielőtt megismerkedtetek egymással? – Én inkább a bizonytalan rosszat választom – vágott vissza Pia egy kifordított közmondással. Hawk a szívére tette a kezét. – Szerintem mi ketten hasonló körülmények között találkoztunk. És ha képes voltál otthont biztosítani Mr. Darcy számára, akkor… – Eszemben sincs befogadni téged, mint egy k… kóbor kutyát – figyelmeztette a lány. – Ezt igazán sajnálom – mormolta a férfi. Pia dühösen ránézett, aztán ő is aláírta a szerződést. – Nagyszerű! – mondta Hawk, és elvigyorodott. – Szívesen megpecsételném egy csókkal is az egyezségünket, de attól tartok, hogy az adott körülmények között ez szóba sem jöhet. – Eszem ágában sincs megcsókolni téged! – Akkor mit szólnál egy kézfogáshoz? A nő gyanakvóan végigmérte, azután lassan kinyújtotta a kezét. James megfogta, és érezte, hogy szikrázni kezd körülöttük a levegő, pontosan úgy, mint három évvel ezelőtt. Pia keze kicsi volt és finom. A körmei ápoltak voltak, és nem voltak kilakkozva. Ez jellemző rá, gondolta a férfi. Elegáns, mégis praktikus.

Amikor a nő megpróbálta elhúzni a kezét, Hawk megszorította, mert jólesett neki Pia érintése. A lány kérdőn ránézett, és a szeme ragyogásából Hawk arra következtetett, hogy ő is érzi a közöttük lévő szexuális feszültséget. A férfi egy gáláns mozdulattal lehajolt, és megcsókolta Pia kézfejét, azután elengedte. – Ezt miért csináltad? – kérdezte levegő után kapkodva a lány. – Herceg vagyok. – Hát persze! Sokat tudok a világodról, annak ellenére, hogy nem vagyok a része. – Hiszen éppen most egyeztél bele, hogy a részévé válsz – válaszolta Hawk. – Gyere el velem színházba holnap! – T… tessék? De… de miért? A férfi elmosolyodott. – Megnézzük Lucy darabját. Ha látod a színpadon, jobban megismered a személyiségét. Pia kissé megnyugodott. Lehet, hogy Hawk mégsem akarja csapdába csalni. – Nem hiszem, hogy… – …lesz jegy? – fejezte be a mondatot a férfi. – Emiatt nem kell aggódnod, már eltetettem kettőt. – James kacsintott egyet. – Mindenhol vannak kapcsolataim. – Te is tudod, mire gondoltam! – Őszintén szólva fogalmam sincs. És nem ez az első eset. – Úgy tűnt, hogy Pia tiltakozni akar, ezért a férfi folytatta. – Holnap este hétkor érted jövök. Remélem, Mr. Darcy nem bánja, hogy egyedül kell töltenie az éjszakát. – Talán rossz a lelkiismereted? – kérdezte csípősen Pia. Hawk elmosolyodott, és ránézett a macskára. – Meglehet, de abban biztos vagyok, hogy kettőnk közül csak én tudok keringőzni. – Ó! – mondta meglepetten a nő, és egy pillanatra álmodozóvá vált a tekintete, mintha a tánc romantikus gondolatokat ébresztett

volna benne. – Mivel a lehetőségeim korlátozottak, búcsúzóul kénytelen vagyok beérni annyival, hogy viszontlátásra. – Ez igazán megnyugtató. Válaszul a lány pimaszságára, Hawk megérintette az orra hegyét, aztán lassan egyre lejjebb haladt, és végül megérintette Pia érzéki ajkát. Mindketten mozdulatlanná dermedtek. – Holnap találkozunk – suttogta a férfi, azután gyorsan kinyitotta az ajtót, és elment. Miután James becsukta maga mögött az ajtót, azon töprengett, vajon miért esik annyira nehezére elválni Piától. Tudta, ha nem vigyáz, ismét könnyen bajba kerülhet.

4. FEJEZET Pia azon kapta magát, hogy a csukott ajtót bámulja, miközben a szíve hevesen ver. Lassan megérintette az ajkát, ahogyan Hawk tette az imént. Esküdni mert volna, hogy a férfi meg akarta csókolni. Utoljára azon az éjszakán csókolóztak, amikor megismerkedtek egymással… Pia megfordult, és elvette az asztalról a hifi távirányítóját, mert a zene mindig megnyugtatta. Néhány másodperc múlva a hangfalakból felcsendült egy klasszikus darab. – K… kérsz egy italt? – kérdezte. James elmosolyodott. – Hiszen éppen egy bárból jövünk. Az igazat megvallva Pia feje kissé kótyagos volt. Biztosan azt a koktélt érezte, amelyet az utolsó potenciális ügyféllel ivott meg a bárpultnál. – Pia! – mondta halkan James, és a lány vállára tette a kezét. Ártalmatlan mozdulat volt, de a nő érezte, hogy a mellbimbója megkeményedik. – Engedd el magad! – suttogta a fülébe a férfi. – Ó! James finoman végighúzta az ujja hegyét a nő karján, miközben az arcát odaszorította a nyakához. Pia megborzongott. – É… én… A férfi harapdálni kezdte a fülcimpáját. – N… nem gondolod, hogy közelebbről is meg kellene ismernünk egymást? – suttogta a lány. – De igen. Sokkal közelebbről – válaszolta rekedten a férfi, és lassan maga felé fordította őt. – Ezt azóta meg akarom tenni, amióta eljöttünk a bárból – mondta, és megcsókolta.

– Ó! – kiáltott fel halkan Pia. Úgy érezte, mintha álmodna. James volt álmai férfija. – Nem fogunk olyat tenni, amit te nem szeretnél – ígérte Hawk. – É… éppen ettől félek. – Ó, Pia! Te valóban különleges nő vagy. – A férfi arckifejezése megenyhült. – Engedd, hogy bebizonyítsam! Hawk finoman a nő arcára tette a tenyerét, és az ajkára szorította a száját. Pia felsóhajtott, és belekapaszkodott a férfi ingébe, miközben a testét újra és újra átjárták a boldogság hullámai. Ugyanakkor egyre erősebben érezte Hawk vágyát is, miközben a férfi beledugta a nyelvét a szájába, és a csókjuk egyre hevesebbé és érzékibbé vált. Pia rátette a kezét James mellkasára, és érezte a férfi szívverését. Azt kívánta, hogy ez a csók soha ne érjen véget. Még sohasem érzett ilyen erős szenvedélyt. – Elég kicsi az ágyam – bukott ki belőle önkéntelenül, és zavartan elpirult. James kedvesen ránézett, és a fejével a fotel felé biccentett. – Még sohasem szeretkeztél fotelban? Pia még sohasem szeretkezett sem fotelban, sem máshol, de nem merte bevallani Jamesnek, mert attól félt, hogy ezzel elűzi magától. James biztosan a tapasztalt nőkhöz szokott. – Miért kellene beérnünk egy fotellal, amikor van itt egy ágy is? – kérdezte végül, és megvonta a vállát. – Hmm – dünnyögte a férfi, és a nyelve hegyével csiklandozni kezdte Pia fülét. A nő belekapaszkodott Hawk karjába, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Különös, bódító érzés kerítette a hatalmába. A következő pillanatban érezte, hogy a férfi keze a ruhája cipzárjánál matat. – Lehúzhatom? – kérdezte. – Igen – suttogta Pia, és a ruha a következő pillanatban lecsúszott a derekára.

Amikor James észrevette, hogy nem visel melltartót, felragyogott a szeme. Hátrált egy lépést, és csodálattal végigmérte a lányt, aztán kinyújtotta a kezét, és megérintette a mellét. – Pontosan olyan szép vagy, mint amilyennek elképzeltelek a bárban. – Csókolj meg! – kérte remegő hangon Pia. A férfi leült a fotel karfájára, magához húzta a nőt, és a szájával felfedezte a mellei között lévő völgyet. Pia teljesen elveszett. A szíve hevesen vert, és az ujjaival beletúrt James hajába. A férfi tovább csókolgatta, miközben levette róla a ruháját és a fehérneműjét. Amikor James becézgetni kezdte a mellét, Pia felnyögött, de a férfi hirtelen megállt. – Itt is megcsókolhatlak? – kérdezte rekedten, és a nő mellbimbójára mutatott. Pia legszívesebben könyörgött volna, válasz helyett azonban a melléhez húzta a férfi fejét, és amikor James a szájába vette a kemény bimbót, jólesően felnyögött. Mielőtt észbe kapott volna, a férfi ölében találta magát a fotelban, és Jamesszel szenvedélyesen csókolták egymást. A férfi vágya egyértelműen érezhető volt, és amikor végigsimított Pia combján, a nő érezte, hogy benedvesedik. – Könyörülj meg rajtam, Pia! A lány még szorosabban hozzásimult a férfihoz, és kigombolta az ingét. – Ugye nem akarod abbahagyni? – kérdezte James. – Eszem ágában sincs. Pia számára olyan volt ez az egész, mint egy álom, és nem akart felébredni. A koktél segített neki ellazulni, James csábítási trükkjei pedig megszabadították a gátlásaitól. A férfi végre benyúlt a combjai közé, és Piát elfogta a szédülés. Azt azonban továbbra sem akarta elárulni, hogy még sohasem feküdt le senkivel.

– Szedsz gyógyszert? – kérdezte James, miközben a nő fülcimpáját harapdálta. – Ha nem, akkor van nálam óvszer. Nem akartalak elcsábítani, de képtelen voltam ellenállni neked. Úgy néztél ki, mint Hamupipőke, aki éppen a mesebeli herceget keresi. Pia szíve majdnem kiugrott a helyéből. Úgy érezte, mintha ezer éve ismerné ezt a férfit. Vajon James megsejtette, hogy romantikus alkat, aki imádja a meséket, habár pontosan tudja, hogy ostobaság hinni bennük? Magához húzta a fejét, és ismét hevesen csókolózni kezdtek, mintha képtelenek lennének betelni egymással. – Fotel vagy ágy? – suttogta a fülébe Hawk. – Ágy. – Egyetértek – mondta a férfi, és odavitte Piát az ágyhoz. – Látod, milyen sok közös vonásunk van? – Úgy érted, a lovagláson és a horgászaton kívül? James hirtelen mozdulatlanná dermedt. – Ó, kedvesem, a mai éjszaka nem éppen a horgászatról és a lovaglásról szól – mondta rekedten, és a szeme ragyogott. Pia érezte, hogy elpirul. Amikor a férfi lefektette a matracra, felkönyökölt, nyelt egyet, és fogalma sem volt, hogy mit mondjon. Hawk mélyen a szemébe nézett, miközben lassan levetkőzött. Pia majdnem felfalta a tekintetével a meztelen felsőtestét. A napbarnított bőr alatt jól láthatóan kirajzolódtak James izmai. Amikor a férfi végül a bokszeralsóját is levette, az erekciója impozánsan elemelkedett napbarnított testétől. – Remekül nézel ki – zihálta Pia. James elmosolyodott. – Azt hiszem, ez az én szövegem. A nőnek eszébe jutott, hogy eddig csak fényképeken látott meztelen férfit. James azonban minden várakozását felülmúlta. Gyönyörű volt a teste, ráadásul egyértelműen kívánta őt. A felfokozott vágyakozástól Pia egész testében remegett. James perzselő tekintettel végigmérte, azután csókolgatni

kezdte a nő testét. Pia lehunyta a szemét, beletúrt a férfi hajába, és úgy érezte, mindjárt elolvad a gyönyörűségtől. James jólesően kedveskedett neki. Megcsókolta a hasát, a medencecsontját, a combja belső oldalát és a térdhajlatánál lévő érzékeny bőrt. Közben pedig finoman simogatta a csiklóját. A nő felnyögött, és felemelte a csípőjét. James megcsókolta, majd kivett egy tasakot a nadrágzsebéből. Gyorsan felhúzta az óvszert, és lefeküdt Pia mellé az ágyba. Miközben kedves szavakat suttogott a fülébe, tovább simogatta és kényeztette. A nőt egyre erősebb hullámokban borította el a gyönyör. Amikor James befeküdt a combjai közé, Pia azon töprengett, vajon képes lesz-e befogadni őt, de néhány másodperc múlva magával ragadta a szenvedély. – Érints meg, Pia! – suttogta rekedten a férfi. James addig csókolgatta, harapdálta és simogatta a lányt, amíg az újra felnyögött a gyönyörtől, Pia pedig a férfi izmos hátán játszadozott az ujjhegyével. Aztán végre eljött az a pillanat, amelyre a nő egész életében várt. Erre a férfira várt. Amikor érezte, hogy James mindjárt beléhatol, ismét elfogta az idegesség, de igyekezett ellazulni. – Kulcsolj át a lábaddal! – mormolta Hawk. Ó, te jóságos ég! Pia még sohasem volt kiszolgáltatva egy felizgatott férfinak – és a saját vágyainak sem. Igyekezett a szexuális fantáziaképeire koncentrálni, habár álmai férfijának sohasem volt arca, a kisugárzása azonban pont olyan erős volt, mint Jamesé. Végül habozás nélkül teljesítette a férfi kérését. James átfogta a nő derekát, majd belenézett a szemébe, és újra megcsókolta. – Engedd, hogy szeresselek, Pia! – mondta rekedten. – Hogy örömet szerezzek neked. Amikor a lány elmosolyodott, James gyakorlott mozdulattal

beléhatolt. Pia levegő után kapkodott, és beleharapott az ajkába. Hawk teljesen ledöbbent. Néhány másodpercig mindketten mozdulatlanul feküdtek, és Pia érezte a férfi szívverését a mellkasán. James lassan felemelte a fejét, és a tekintetében nemcsak zavar, hanem döbbenet és kétségbeesés is tükröződött. – Te még szűz vagy – állapította meg hitetlenkedve. – V… voltam. Azt hiszem, erről már csak múlt időben beszélhetünk. Pia nem tudta pontosan, hogy gyönyört vagy fájdalmat érez, és igyekezett hozzászokni a különös érzéshez. – Miért? A nő nyelt egyet. – Kívántalak téged. Talán hiba volt? – suttogta. Miközben James lehunyta a szemét, látszott rajta, hogy feszült. A következő pillanatban Pia homlokához szorította a homlokát. – Hihetetlenül szűk és forró vagy. Még sohasem éreztem ilyet… Nem bírom tovább, Pia! – suttogta. A lány attól félt, hogy James elszakad tőle, ezért még erősebben megszorította a combjával. – N… ne! Kis idő múlva a férfi ellazult, mintha megadná magát a sorsának. – Megígérem, hogy mostantól nagyon jó lesz neked – dünnyögte, majd lassan mozgatni kezdte a csípőjét, és folytatta a simogatást. Pia is igyekezett ellazulni, és élvezni a mozdulatokat. Lassanként feltámadt benne a szenvedély, azután kellemes húzódást érzett. A teste egyre erősebben reagált James érintésére. Átjárta a forróság, és gyönyörteljesen nyögdécselt. Minél jobban átadta magát a férfi kényeztetésének, annál erősebben érezte a fesztültséget, és rájött, hogy olyan feloldozásra

vágyik, amilyet még sohasem élt át egy férfival. James óvatosan becsúsztatta a kezét kettejük közé, és a nő legérzékenyebb pontját kereste. Pia néhány másodperc múlva felkiáltott, és mielőtt a tudatára ébredt volna, eljutott a csúcsra. A teste gátlástalanul rángatózott. Ebben a pillanatban James hangosan felnyögött: – Istenem, Pia! Ismét átkarolta a lány derekát, erőteljesen beléhatolt, és ő is elélvezett. Amikor James fáradtan magához húzta Piát, a nő észrevette, hogy könnyes a szeme. Jamesszel közösen legyőzték az utolsó akadályt. Nővé vált! Nem is lehetett volna csodálatosabb az első alkalom. Boldogan lehunyta a szemét, és szinte azonnal elaludt. Mire felébredt, James eltűnt. A lány megborzongott, és visszatért a jelenbe. Észrevette, hogy egészen mostanáig a falat bámulta. Valamiért továbbra is érezte Hawk jelenlétét, a teste pedig úgy bizsergett, mintha éppen most szeretkeztek volna, nem pedig három évvel ezelőtt. Pia határozottan megrázta a fejét. Ismét beengedte ezt a férfit a lakásába – a birodalmába –, de kizárt dolog, hogy újra legyen köztük valami. Másnap este Pia megállapította, hogy a színház legjobb helyén ülnek – bizonyára Hawk kapcsolatainak köszönhetően. A férfi pontosan hétkor megjelent a lány lakásán, majd kocsival mentek a színházba, ahol az Oklahoma című musicalt nézték meg, amelyben Lucy is szerepelt. Mielőtt felment a függöny, Pia úgy tett, mintha a műsorfüzetet tanulmányozná, és emlékeztette magát, hogy a ma este kizárólag az üzletről szól. Éppen ezért választotta azt a rövid ujjú,

sárgabarack színű ruhát, amelyet üzleti megbeszélések alkalmával viselt, és remélte, hogy a férfi érti az üzenetet. Azokat a ruhákat, amelyeket a szabadidejében viselt, szándékosan kerülte. Titokban rápillantott Hawkra, aki a színpadot figyelte. A férfi fekete nadrágot és világoskék inget viselt, mégis büszke, arisztokratikus benyomást keltett. Pia annyira tudatában volt a közelségének, hogy kissé távolabb húzódott tőle, és megigazította a ruháját. A férfi tekintete azonnal a combjára vándorolt, és Pia rögtön megbánta, amit tett. Hawk felemelte a fejét. – Tenni szeretnék neked egy ajánlatot. – E… ez nem lep meg – válaszolta a lány, és megint felbosszantotta a dadogása. – Úgy tűnik, ez a specialitásod. A férfi pimaszul elmosolyodott. – Valahogy mindig sikerül kihoznod belőlem a legjobbat… Nem is érdekel az ajánlatom? – kérdezte halkan. Pia összeráncolta a homlokát. – Ha nem üzleti jellegű, akkor nem érdekel. Hawk olyan közel csúszott hozzá, hogy a lábuk összeért. A nő igyekezett leplezni a remegést, ami átjárta az egész testét, a férfi pillantásából azonban kiderült, pontosan tudja, hogyan érzi magát Pia. – Véletlenül éppen egy üzleti ajánlatról lenne szó. – Valóban? – kérdezte őszinte érdeklődéssel a lány. Hawk bólintott. – Az egyik barátnőmnek, Victoriának, szüksége lenne egy esküvőszervezőre. – Az egyik barátnődnek? Tehát volt annyi esze, hogy valaki mást válasszon helyetted? Pia képtelen volt abbahagyni a szurkálódást, de a férfi csak mosolygott. – Sohasem voltunk együtt. Iskolatársak voltunk a vőlegényével. Én mutattam be őket egymásnak tavaly, egy

fogadáson. – Úgy tűnik, elég sok olyan embert ismersz, aki házasodni készül. – Pia felvonta a szemöldökét. – Mindig a közvetítő szerepét vállalod, de te magad még sohasem voltál vőlegény? – Nem, még soha. A nő szótlanul tudomásul vette a megjegyzést. Egy időben Hawk játszotta a főszerepet Pia álmaiban, de az már régen volt. – Mikor lesz az esküvő? – kérdezte. – Jövő szombaton. – A jövő héten? – kérdezett vissza hitetlenkedve a lány, mert azt hitte, rosszul hall. A férfi bólintott egyet. – Az esküvőszervezőjük külföldön van, ráadásul karanténban. – Tessék? Hawk elhúzta a száját. – Komolyan beszélek. A barátjával elutazott egy szafarira, és elkapott valamit. Csak az esküvő után térhet vissza New Yorkba. Pia megrázta a fejét. – Azt hiszem, köszönettel tartozom neked… – A körülményekre való tekintettel nekem is ez a véleményem. A nő beleharapott az ajkába, miközben a férfi elővett a zsebéből egy papírfecnit. – Itt vannak Victoria telefonszámai. Felhívod? Amikor Pia elvette tőle a papírt, az ujjuk összeért, de nem véletlenül. A lány éppen el tudta olvasni a telefonszámokat, amikor a villanyokat leoltották. – Igen – mondta halkan Pia. – Jó kislány – jegyezte meg Hawk, és megpaskolta a nő térdét. – Egyébként én is hivatalos vagyok az esküvőre. – Erre volt már példa. A férfi elnevette magát. – Nagyon megszerettem a padlizsánkrémes falatkákat.

Pia vetett rá egy dühös pillantást, aztán elvette James kezét a térdéről, amit az véletlenül ottfelejtett. Igyekezett nyugodtnak látszani, de Hawknak ismét sikerült felkavarnia a lelkét. A színpad felé fordította a fejét, miközben megállapította, hogy a férfinak köszönhetően a vállalkozása ismét felvirágzott. Óvatosnak kell lennie, nehogy túlságosan lekötelezve érezze magát ennek az embernek! Az egyéb érzésekről nem is beszélve… Hawk kiszállt az Aston Martinjából a botanikus kert előtt, és felnézett a tiszta, kék égre. Enyhe, meleg szellő fújdogált – tökéletes nap volt ez Victoria esküvőjéhez. Éppen abban a pillanatban, amikor a személyzet egyik tagja odalépett hozzá, hogy elvegye tőle az autója kulcsát, James mobiltelefonja megcsörrent. A férfi elmosolyodott, mert a Felejthetetlen című Nat King Cole szám csendült fel, mert ezt rendelte Pia számához. – Helló, Pia! – Hol vagy, Hawk? – kérdezte kertelés nélkül a nő. – Éppen most érkeztem meg – válaszolta a férfi. – Talán valahol máshol kellene lennem? – Mindjárt odamegyek hozzád. A menyasszony a limuzin hátsó ülésén felejtette a fátylát, az autó pedig néhány perccel ezelőtt elment. Szükségem van a segítségedre. – Mi…? – Jól hallottad! – mondta kissé hisztérikusan Pia. – Nem akarom, hogy ez az esküvő is katasztrófába torkolljon. – Ez nem fog megtörténni. – Legalábbis ha meg tudom akadályozni… – Melyik limuzinkölcsönző autója volt? Pia megmondta a cég nevét, Hawk pedig jelezte a parkolófiúnak, hogy nincs szükség a szolgálataira, és visszaült a kocsijába. – Hívd fel őket! – tanácsolta Piának. – Mondd meg nekik, hogy vegyék fel a kapcsolatot a sofőrrel!

– Ezt már elintéztem. Megpróbálják utolérni. Nem mehet túlságosan messzire, különben a fátyol nem érkezik vissza a szertartásra. – Ezt bízd csak rám! – Hawk a bejárat felé kormányozta az autóját. – Szerinted visszament Manhattanbe? – Azt hiszem, dél felé tart. Én is veled megyek. Nézz balra, és állj meg, hogy be tudjak szállni! Hawk kinézett az oldalsó ablakon, és megpillantotta a lányt, aki lélekszakadva rohant a pázsiton, miközben a telefonját a füléhez szorította. – Jóságos ég, Pia! A férfi letette a telefont, és lefékezett. Néhány másodperccel később a lány kinyitotta a kocsi ajtaját, és beült mellé. – Azt hiszem, még egyetlen nő sem akart ennyire elszántan beülni az autómba – jegyezte meg vidáman Hawk, miután rátaposott a gázra. – Ez egy Aston Martin – mondta zihálva Pia. – Nyugodtan taposs bele, kétségbe vagyok esve! – És most először várják el tőlem, hogy gyors legyek. – T… te csak vezess! – figyelmeztette a lány, miközben beütött egy számot a telefonjába. Hawk úgy vélte, biztosan a limuzinkölcsönzőt hívja. A szeme sarkából alaposan szemügyre vette Piát. Ujjatlan, karamellszínű selyemruhát viselt bő szoknyával és egy színben hozzá illő magas sarkút. Nagyon édesen festett. Amikor befejezte a beszélgetést, megkönnyebbülten leesett a válla. – Sikerült utólérniük a sofőrt – közölte. – Lehajtott az autópályáról egy közeli benzinkútnál, és ott vár minket. – Nagyszerű! Végre kellemesebb dolgokról is beszélgethetünk. Nagyon csinos vagy. – Köszönöm – mondta meglepetten Pia, akit váratlanul ért a

bók. – Mindig ilyen praktikus ruhát választasz magadnak az esküvőkre? Rekordidőt futottál, ráadásul ebben a cipőben. – Te is tudod, hogy egy esküvőn bármi megtörténhet. – Ez igaz. De miért éppen engem hívtál fel? Talán én vagyok a herceg, aki megment téged a fekete sportkocsiján? – Ne áltasd magad! – jegyezte meg csípősen Pia. – Alig ismerek valakit a vendégek közül, és végtére is te rángattál bele ebbe az egészbe. Hawk elnevette magát. – Ez a legkevesebb, amit megtehetsz, ráadásul éppen a megfelelő pillanatban érkeztél. – Ó, értem már! Hamarosan odaértek a benzinkúthoz, Pia megköszönte a sofőrnek a segítséget, azután visszaült James mellé. – Megmenekültünk – jegyezte meg a férfi, miután beindította a motort. – Még nem – válaszolta a lány. – Majd akkor leszek nyugodt, ha az esküvő rendben lezajlott. – De mégis… Nem gondolod, hogy ideje lenne egy csókkal megköszönnöd a hősnek a közreműködést? A nő felkapta a fejét, és meglepetten ránézett. Hawk gondolkodás nélkül odahajolt hozzá, és megcsókolta. Ha már egyszer belekezdett, képtelen volt abbahagyni, és a száját erősen a lány ajkára szorította. Pia ellazult, és halkan felsóhajtott, miközben szorosan a férfihoz simult. Hawk tudta, hogy ez nem a megfelelő pillanat, ezért óvatosan elhúzódott tőle. – Nagyon elégedett vagyok a jutalommal – mondta, miközben egyenesen a lány szemébe nézett. – Úgy látom, profi módon tudsz csókot lopni. Hawk a szívére tette a kezét, és komoly arcot vágott. – Ritkán fordul elő, hogy eljátszhatom a hős szerepét.

– Vissza kell mennünk – mondta a nő, és gúnyosan elmosolyodott. Rekordidő alatt értek vissza a botanikus kertbe. Pia elrohant, hogy megkeresse a menyasszonyt, Hawk pedig elvegyült a vendégek között. Pia profizmusának köszönhetően húsz perccel később mindenki a helyén ült. A menyasszony gyönyörű volt, a vőlegény pedig sugárzott a boldogságtól, Hawk azonban képtelen volt levenni a szemét Piáról, aki diszkréten megállt a hátsó sorok egyikénél, nem messze Jamestől. A férfi odaintett neki, és némi habozás után a lány leült a mellette lévő üres székre. Hawk elmosolyodott, és a házasulandókat figyelte. Már régen elhatározta, hogy egyedül fog eljönni erre az esküvőre. Victoria és Timothy régi barátai voltak, és ezen a napon senkinek sem akart megfelelni. Eszébe jutott, hogy hamarosan neki is meg kell nősülnie. Victoria egy báró lánya volt, ezért éppen megfelelő lett volna egy herceg számára. Az anyja biztosan örült volna egy ilyen frigynek. Hawknak egy pillanatra eszébe jutott Michelene WardFombley, akivel az anyja mindenáron össze akarta boronálni, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot, és a szeme sarkából ránézett Piára. A munkája miatt a lány megtanult a felsőbb körökben mozogni, ez azonban mit sem változtatott a származásán és azon, hogy nem voltak kapcsolatai. Ezek az emberek mindig esküvőszervezőként fognak tekinteni rá, nem pedig menyasszonyként. Ebben a pillanatban észrevette, hogy Pia nyelt egy nagyot. Te jó ég! Pia sír az esküvőkön? Hawk rádöbbent, hogy a nő valóban imádja a munkáját, és hogy az esküvők jóval többet jelentenek a számára puszta kenyérkeresetnél. A férfi azt tervezte, hogy legalább részben jóváteszi a bűnét

azzal, hogy felfogadja Piát Lucy esküvőszervezőjének. Ezzel egy időben kitágította a kapcsolatuk határait is, mert szerette bosszantani a lányt. Pia rettenetesen szexi volt, amikor a szeme dühösen villogott. Egy ilyen reakció még mindig jobb volt annál, mintha közönyös lett volna iránta. A csókjuk pedig nem is lehetett volna szebb. Hawk azonban semmi esetre sem akarta megbántani a lányt. Egy komoly kapcsolat szóba sem jöhetett, ezért többé nem viheti őt kísértésbe, ha úgysem lesz folytatás. Pia megérdemli a boldogságot, ahogy ő maga is. Ebben a pillanatban ugatás hallatszott, és Pia ijedten felpattant a székről. Victoria kutyája, egy spániel felkapta a menyasszonyi csokrot, amely egy alacsony pódiumon hevert, és elrohant vele. Hawk azonnal utána vetette magát, és miután elkapta, szorosan tartotta, amíg Victoria odaért hozzá. – Ó, Finola! – mondta Victoria, és elnevette magát. Időközben Pia is megérkezett, és gyorsan kikapta a kutya szájából a csokrot. A vendégsereg is nevetésben tört ki, és Hawk észrevette, hogy lassan Pia is megnyugszik. Ha a menyasszony és a vendégsereg képes nevetni ezen a helyzeten, akkor minden rendben van. – Rossz kutya! – dorgálta nevetve Victoria a spánielt, és James rájött, mégis a macskatulajdonos nőket részesíti előnyben. – Köszönöm, Hawk! Megmentetted ezt a napot – mondta neki Victoria. – Örülök, hogy segíthettem – válaszolta mosolyogva a férfi, és észrevette, hogy Pia felvonja a szemöldökét. Ezek után minden rendben zajlott. Sajnos a lány nem ült vissza mellé, hanem megállt az első sorok egyikénél. A férfi tudta, hogy a történtek után nem haragudhat rá ezért. A ceremóniát követő fogadáson Hawk észrevette Piát a bárpult közelében. – Kér egy italt? – kérdezte tőle, miután odalépett hozzá.

A nő meglepetten hátrafordult, és önkéntelenül elnevette magát. – Valahonnan ismerős volt ez a mondat. James elvigyorodott. – Sejtettem, hogy így lesz – mondta, és finoman megsimogatta a lány arcát. – Remek munkát végeztél ma. – A te segítségeddel. Victoria szerint igazi hős vagy – válaszolta egy ragyogó mosoly kíséretében Pia. Egy egész szobát képes lenne bevilágítani, gondolta a férfi, és gyorsan témát váltott. Az esküvőről beszélgettek, és Hawk tett néhány megjegyzést azokról a vendégekről, akiket ismert. – Számomra ez csak munka – mondta végül Pia, mintha mindkettőjüket emlékeztetni akarná erre. – Ha jól sejtem, végig itt kell maradnod, ugye? A nő bólintott. – Ez is a munkámhoz tartozik. – Hogy fogsz hazamenni? – kérdezte James. – Majd hívok egy taxit. A férfi mélyen a szemébe nézett. – Megvárlak. – A … arra s… semmi szükség. – Tudom – válaszolta mosolyogva Hawk. – Én mégis a rendelkezésedre állok. Néhány óra elteltével jóformán szótlanul ültek az autóban, miközben Manhattan felé tartottak. Hawk élvezte a csöndet és a nyugalmat. Amikor lefékezett Pia háza előtt, megállapította, hogy a nő elaludt. A feje a háttámlán nyugodott, és a szája kissé nyitva volt. James leállította a motort, és egy darabig figyelmesen nézte a lány arcát. Pia feltűzött hajából elszabadult néhány szőke tincs, amely az arcához tapadt. A férfi tapasztalatból tudta, hogy olyan selymes haja van, mint egy kisbabának. A szemöldöke szép

formájú volt, a szeme, ha nyitva volt, nagy és rendkívül kifejező. Hawk pillantása lassan Pia szájára vándorolt. Még mindig látszott rajta a rózsaszínű, csillogó rúzs, habár smink nélkül is tökéletesen nézett ki. A férfi egy pillanatig habozott, de végül engedett a kísértésnek. Lehajolt, és finoman a lány szájára tapasztotta a száját. Mmm… ez mennyei! Még a desszert sem volt olyan finom, mint Pia, gondolta. A nő lassan kinyitotta a szemét. James felegyenesedett, és kissé bűntudatosan elmosolyodott. – M… mi történt? – Felébresztettem Csipkerózsikát egy csókkal – válaszolta halkan a férfi. – Ma az a mesehős vagy, ugye? Pia pislogott néhányat, és lassan magához tért. – Lehet, de nem szándékosan. Ez nem volt jó ötlet. – Talán nem kellett volna megállnom a házad előtt? – kérdezte ártatlan arckifejezéssel Hawk. – Tovább kellett volna hajtanom? – Nem erre gondoltam – válaszolta kissé gyámoltalanul Pia. A férfi elmosolyodott, aztán kiszállt, kinyitotta a nőnek az ajtót, és segített neki kiszállni. A lány egy pillanatig habozott, mielőtt megfogta volna a kezét. A férfi időközben hozzászokott ahhoz a kellemes bizsergéshez, amely minden érintésük alkalmával úrrá lett rajta. – Jó éjszakát, fenség! – mondta Pia. – Jó éjszakát, Pia! – válaszolta mosolyogva a férfi. Hawk megvárta, amíg a nő bemegy a házba, és csak azután ült vissza az autójába. Amikor ismét besorolt a forgalomba, azon töprengett, vajon miért feszegeti Pia határait. Ugyanakkor arról is meggyőzte magát, hogy pontosan tudja, meddig mehet el. Legalábbis őszintén remélte, hogy így van.

5. FEJEZET Hercegi segítség A multimilliomos és pénzügyi zseni hírében álló Hawkshire hercege legutóbb egy esküvőszervező asszisztenseként bizonyított… Pia dühösen káromkodott egyet, amikor elolvasta Mrs. Jane Hollings cikkét a New York Intelligencer pletykarovatában. – Mi a baj? – tudakolta Belinda. Pia pár perccel korábban érkezett meg a Contadinibe, ahol Belinda Wentworthszel és Tamara Langsforddal – asszonynevén Kincaiddel – találkozott egy vasárnapi villásreggelire. – Mrs. Hollings írt Hawkról és rólam egy cikket a rovatában – válaszolta Pia, miközben lejjebb gördítette a cikket az okostelefonján. – Úgy tűnik, valaki elmesélte neki, hogy a tegnapi esküvőn Hawk húzott ki a slamasztikából. – Ez gyorsan ment – jegyezte meg Belinda, majd kérdőn Tamarára nézett. – Véletlenül nem a te férjed a lap tulajdonosa? Le kellene állítanod végre ezt a rémes nőszemélyt! Tamara megrázta a fejét, és megköszörülte a torkát. – Mondanom kell nektek valamit. – Már elmondtad – vetette közbe Belinda. – Tudjuk, hogy terhes vagy, és azt is, hogy Sawyer az apa. – Így van. Azt viszont nem tudjátok, hogy Sawyerral úgy döntöttünk, együtt maradunk. – A gyerek miatt? – kérdezte Belinda. – Ugyan már, Tamara! – Nem, hanem mert szeretjük egymást. Belinda egy pillanatig döbbenten meredt a barátnőjére, aztán intett az egyik pincérnek: – Hozzon nekem még egy Bloody Maryt, kérem! Pia tudta, hogy ez Belinda legfájóbb pontja, mert még mindig

nem sikerült semmissé nyilváníttatnia az Easterbridge bárójával kötött házasságát. Belinda ismét odafordult Tamarához. – Ezt képtelen vagyok felfogni! Összeköltöztél Sawyerrel, aztán belementél egy számodra előnyös érdekházasságba, majd hirtelen… – Belinda csettintett egyet az ujjával – …teherbe esel, és bejelented, hogy szerelmes vagy a férjedbe. Tamara elmosolyodott, és vállat vont. – Ennél izgalmasabb dolog még sohasem történt velem – ismerte be. – Nem akartam szerelembe esni, és néhány hónappal ezelőtt még biztosan azt mondtam volna, hogy Sawyer az utolsó férfi, akivel… – Tamara tekintete álmodozóvá vált. – Rájöttem, hogy egész idő alatt Sawyerre vártam. És szerencsére ő is így érez velem kapcsolatban. Belinda elvette a pincértől az italát, és belekortyolt. – Őszintén gratulálok, Tam! Legalább az egyikünk megérdemli, hogy boldog legyen. Tamara elérzékenyülten mosolygott. – Köszönöm! Tudom, hogy egyikőtök sem kedveli Sawyer barátait… – A férjemre gondolsz? – kérdezte meglepetten Belinda. – Hawkra célzol? – kérdezte ugyanabban a pillanatban Pia. – …de Sawyerrel abban reménykedtünk, hogy ennek ellenére talán mégis eljönnétek hozzánk egy megkésett esküvői partira. – Egy „házasok maradunk” bulira gondolsz? – tudakolta Belinda. – Valami olyasmire – válaszolta Tamara, aztán Piára nézett. – Kérlek! Hiszen te minden esküvővel kapcsolatos dolgot kedvelsz! Pia felsóhajtott. Tamarának igaza volt. Ráadásul nem akart csalódást okozni a barátnőjének, habár azt is tudta, hogy nem lenne okos dolog túlságosan sok időt tölteni James társaságában. – Hogy boldogulsz Hawkkal, Pia? – kérdezte Tamara, mintha olvasott volna a barátnője gondolataiban. – Hallottam, hogy te

fogod megszervezni a húga esküvőjét. És éppen az imént említetted, hogy Mrs. Hollings arról pletykál, hogy tegnap segített neked. Pia habozott. Vajon mennyit áruljon el az igazságból a barátnőinek? A csókjaikról semmi esetre sem akart említést tenni – főként pedig arról, hogy élvezte is őket. Hawk azt mondta, jóvá akar tenni valamit, és ő eddig hagyta, hogy megtegye, de valójában tudta, hogy ennél többről van szó. Ismét eszébe jutottak a csókjaik. Úgy érezte, mintha Hawkkal rokon lelkek lennének, akik végre egymásra találtak. Gyorsan megrázta a fejét, hogy elűzze magától ezeket a gondolatokat. A tűzzel játszott, és ostobaság lenne újra összejönni a férfival. És mégis… James együttérzést váltott ki belőle, amikor megosztotta vele az eltűnése okát az első közös éjszakájukat követően. Pia szülei egészségesek voltak, és boldogan éltek Pennsylvaniában. Annak dacára, hogy a lány egyke volt, el tudta képzelni, mennyire lesújtó lehetett Hawk számára, amikor váratlanul elveszítette a bátyját. Azt viszont továbbra sem értette, miért nem jelentkezett nála később. Talán így könnyebben el tudta felejteni őt? Fájdalmas gondolat, más magyarázatot azonban nem talált. Valószínűleg nem jelentett túlságosan sokat a férfi számára. Meglehet, hogy ismét beleesik Hawk csapdájába, de többé már nem az a naiv, vidéki kislány, aki három évvel ezelőtt volt. Bebizonyította a férfinak, hogy a felsőbb körökben is megállja a helyét. James flörtölt vele, és Pia elhatározta, hogy kiélvezi a helyzetet. Miért ne lehetne neki is egy futó kalandja? Hiszen egyéjszakás kalandban is volt már része, ráadásul éppen Hawkkal. Pia gondolatai összevissza cikáztak. Végül észrevette, hogy a barátnői szótlanul bámulják, és megköszörülte a torkát. – Hawk… a segítségemre sietett – jegyezte meg kitérően. – N… nem tudom, mit gondoljak róla.

– Nem tudod? – kérdezte Belinda, és vágott egy grimaszt. – Ugye nem esel bele újra? – Eszem ágában sincs! – Túlságosan jószívű vagy, és nem szeretném, ha… – N… ne aggódj! Egyszer már megégettem magam. – Pia vállat vont. – Viszont én szervezem a húga esküvőjét, ezért jó viszonyban kell maradnom vele. – Nagyszerű! – jegyezte meg Tamara. – Örülök, hogy nem bánod, ha Hawk is ott lesz. – Én nem is Hawk miatt aggódom – jegyezte meg Belinda. Pia nem volt hajlandó beismerni saját magának, hogy ő viszont éppen a férfi miatt aggódik. James éppen belekortyolt a borába, amikor hirtelen minden érzéke kiélesedett. Pia! Azonnal észrevette a nőt, amint belépett Earl és Countess von Melton rendkívül elegáns városi házának szalonjába, habár ő már a jelenléte előtt megérezte a közelségét. A lány nagyszerűen nézett ki. Fekete-fehér ruhája remekül kiemelte gömbölyded vonalait, és nem testesebbnek látszott benne, hanem formás lábára terelte a néző figyelmét. Hawk úgy érezte, mintha egyenesen azért küldték volna oda, hogy kísértésbe vigye őt. Éppen oda akart lépni hozzá, amikor valaki a karjára tette a kezét. Colin, Easterbridge bárója állította meg. – Vigyázz! Ordít rólad, hogy vadászatra indulsz. Hawk elnevette magát. – Pont fordítva. Pia ártalmatlannak tűnik, de… – Mindegyikkel ez a helyzet – jegyezte meg Colin nevetve. Hawk tudta, hogy Colin Belinda Wentworthről beszél, akivel hivatalosan még mindig házasok voltak. Jamest érdekelte az ügy jelenlegi állása, de nem akart faggatózni. Colint gyakran még a

barátai sem értették. – Ura vagyok a helyzetnek – válaszolta Hawk. – Csak azért megyek oda, hogy tisztázzak egy-két dolgot. – Ebben biztos vagyok – mondta nevetve Colin. James vállat vont, sarkon fordult, és odament Piához. Miért ne csodálhatná meg közelebbről is? – Ezúttal nem fogom megkérdezni, kérsz-e egy italt – jegyezte meg mosolyogva, amikor odaért mellé. – Egyébként remekül nézel ki. Pia elpirult. – K… köszönöm. És szívesen elfogadok egy pohár bort. Hawk levett egy poharat a pincér tálcájáról, aki éppen arra járt, és odanyújtotta a nőnek. – Egészségedre! – mondta, és koccintott vele. – Hogy állsz az esküvői előkészületekkel? A húgom azt mesélte, hogy ezen a héten kétszer is járt nálad. Pia belekortyolt a borba. – Igen, a dekorációról és a meghívóról beszélgettünk. A ruháját szerencsére már kiválasztotta. – A lány elmosolyodott. – Eddig minden úgy megy, mint a karikacsapás. – Én még csak egyszer jártam nálad. Még a végén féltékeny leszek. – Valóban? Nos, ha jól kevered a kártyáidat, talán újra meghívlak. A férfi habozott. Vajon Pia flörtöl vele? Időközben hozzászokott a társalgásuk hangneméhez, de a lány mostanáig nem ment bele a játékba. – Hogy van Mr. Darcy? – folytatta évődve. – Talán egy férfi gazdira van szüksége? – Ha igen, akkor számíthatok rád? – Szívesen tennék egy próbát. A nő színpadiasan felsóhajtott. – Komolyan gondolsz egyáltalán valamit?

– Elhinnéd, ha igent mondanék? – kérdezett vissza kaján vigyor kíséretében Hawk. Pia alaposan végigmérte. – Ez nem volt fair, sajnálom – mondta. – Tudom, hogy komolyan veszed a családfői kötelességeidet, főleg Lucyvel szemben. És nekem is sokszor segítettél. – Talán Lucy pletykált rólam? – érdeklődött Hawk. A nő bólintott. – Szóval fényezte a rólam kialakult képet. Jó kislány… James elnézett Pia válla fölött, és észrevette, hogy Colin elindult Belinda felé, a nő azonban hátat fordított neki, és elment. Colin állhatatosan követte. Amikor Pia észrevette, hogy a férfi figyelme elkalandozott, megfordult, és követte a tekintetét. – Hűha! Talán lemaradtam valamiről? Hawk megrázta a fejét. – Nem sokról. Belinda hátat fordított Colinnak. – Velünk ellentétben. A férfi meglepetten ránézett, aztán vidáman elmosolyodott. – Akad köztünk néhány szerencsés is. Pia felsóhajtott. – Easterbridge-nek bele kellene egyeznie a válásba, hogy Belinda élhesse végre az életét. Számomra azonban úgy tűnik, mintha Colin szándékosan bosszantaná. – Nem olyan rettenetes emberek a barátaim, mint hiszed. – Nem is értem, miért vagytok barátok. Easterbridge képtelen kiszabadulni egy házasságból, te viszont… Hawk érdeklődve ránézett. –Igen? – …még sohasem voltál házas – fejezte be a mondatot Pia. A lány bizonyára arra célzott, hogy James fél a komoly kapcsolattól. Bár az is valami, hogy egyáltalán odafigyelt rá. A férfi azonban feltétlenül ki akarta deríteni, mennyit köszönhet

ebből Lucynek. Ivott egy korty bort, aztán mintegy mellékesen megkérdezte: – Beszéljünk inkább rám nézve kedvező témákról. Mit mesélt neked Lucy? – Megemlítette, hogy az elmúlt három évben folyamatosan dolgoztál. – És ez meglep téged? Pia habozott, aztán megrázta a fejét. – Nem. Máshogy viselkedsz, mint három évvel ezelőtt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Nehéz dolgod lehetett, miután meghalt az édesapád és a bátyád. – Williammel összesen két évet töltöttünk távol egymástól. Nemcsak testvérek voltunk, hanem barátok is, habár a kisebbik fiúnak mindig könnyebb a dolga. Williamet korán elkezdték felkészíteni a hercegi kötelességeire. Hawk általában nem adott ki magáról ennyi személyes információt. – És egy napon a te nyakadba szakadt a felelősség. – Miután a férfi bólintott egyet, Pia folytatta: – Nagy játékos hírében álltál – állapította meg. – Azok a történetek… – Lejárt lemezek, de az interneten mindennek nyoma marad. – A férfi vágott egy grimaszt. – Két állásom van, amelyekre alig jut időm. Már csak emiatt is komolyan kell viselkednem. – Ezt eddig nem vettem észre – jegyezte meg a nő. – Lehet, hogy képes vagy kihozni belőlem a legrosszabbat. – Hawk oldalra billentette a fejét. – Melletted képes vagyok ellazulni, és szeretlek cukkolni. Pia elvörösödött. – Könnyű célpont vagyok. – Jól tartod magad. A lány benedvesítette a nyelvével az ajkát, és Hawk vágyakozva figyelte a mozdulatot. – Meg akarsz ismerni egy másik oldalamról is? – kérdezte,

mert hirtelen eszébe jutott valami. – Holnap elmegyek falat mászni az egyik brooklyni csarnokba. Így maradok fitt a vadászathoz. Pia szeme szikrákat szórt. – Hűha! Egy herceg, aki falat mászik! Micsoda meglepetés! – Én egy modern herceg vagyok – mondta tettetett büszkeséggel Hawk. – Így vezetem le az őseimtől örökölt harci kedvemet. – Rendben van, meggyőztél – válaszolta nevetve Pia. A férfi meglepetten vette tudomásul a lány beleegyezését, és hirtelen rádöbbent, meg akarja hódítani őt, és újra le akar feküdni vele. Hawk keze bejárta az egész testét… Pia legalábbis így érezte. Miközben a férfi megmutatta neki, hogyan kell használni a felszerelést, és hogyan tegye fel a lábát a falra, a lány úgy érezte, mintha James alaposabban végigtapogatta volna, mint az ágyban. Ivott egy korty vizet, és a szíve hevesen vert. Csorgott róla a verejték, és miközben Hawkot figyelte, igyekezett kiverni a fejéből a szentségtörő gondolatokat. James a csarnok közepén állt sportfelszerelésben, és szinte sugárzott belőle a férfiasság. Látszott, hogy jó formában van, mert alig izzadt. Pia esküdni mert volna, hogy érzékeli a belőle áradó hormonokat, mert a teste azonnal reagált. Remélte, hogy a mellbimbója nem rajzolódik ki túlságosan a pólóján. Hawk ivott néhány kortyot, aztán Piát figyelte. – Te vagy az első nő, akivel meg tudtam osztani a hobbimat. Nagyon ügyes voltál – jegyezte meg elismerően. – Többször is felmentél, gratulálok! – Köszönöm! Piának valóban jólesett a férfi bókja. – Induljunk? – kérdezte Hawk. – A lány bólintott. – Ha jól tudom, ma délután Lucyvel találkozol nálunk.

– Igen, így van. – Akkor miért nem tartasz velem? – ajánlotta a férfi. – Készítünk magunknak valami harapnivalót, és elütjük valamivel az időt, amíg Lucy megérkezik. Pia habozott. Itt, a csarnokban jóval nagyobb biztonságban érezte magát, mint Hawk otthonában. – Esküszöm, nem harapok – mondta mosolyogva a férfi. – Van néhány vendégszobánk saját fürdőszobával, ahol kényelmesen lezuhanyozhatsz és átöltözhetsz. Nos, mit szólsz hozzá? Pia végül meggyőzte magát arról, hogy teljesen veszélytelen a helyzet, ám amikor megérkeztek Hawkhoz, kiderült, hogy Lucy csak a találkozójuk időpontjára fog hazaérni, ezért jó ideig kettesben lesznek a férfival. Miután Pia lezuhanyozott és átöltözött az egyik kellemesen berendezett vendégszobában, elindult, hogy megkeresse Jamest. Egy darabig tétovázott a férfi szobája előtt, de végül bekopogott. Amikor az kinyitotta az ajtót, Pia nyelt egy nagyot. James hófehér inget és fekete nadrágot viselt, és olyan férfias benyomást keltett, hogy Piának megroggyant a térde. Amikor Hawk lassan végigmérte a lány szűk felsőjét, bő, térdig érő szoknyáját és balerinacipőjét, majd elismerően elmosolyodott, Pia szíve majdnem kiugrott a helyéből. – Egy varázslatos nő bekopogtat az ajtómon. Más körülmények között azonnal becsábítanálak… – a férfi rákacsintott Piára – …és kiélném rajtad a piszkos fantáziáimat. A lány testét forróság járta át. – N… nem akartam egyedül mászkálni a házban, és nem tudtam, hol fogunk enni. – Pia igyekezett tréfával oldani a feszültséget. – Attól féltem, esetleg feltartóztat valaki, és azt hiszi, kémkedem utánad. A férfi felnevetett.

– Melyik mesehősnő szokott kémkedni? – Egyik sem – válaszolta a nő. – É… és nem hiszek a mesékben. Hawk megfogta a kezét. – Nem? Semmi gond, majd megírjuk a saját történetünket. Pia lassan körbenézett. – Ez itt a hálószobám – közölte azonnal Hawk. – N… nagyon szép. A helyiséget egy hatalmas franciaágy uralta, körülötte nehéz, sötét bútorok sorakoztak szürke és krémszínű, csíkos huzattal. Pia önkéntelenül kinyitotta a száját, és amikor ránézett Hawkra, észrevette, hogy a férfi a reakcióját figyeli. – Gyűlölöm a dadogásomat! – fakadt ki a nő. – Én imádom – válaszolta mosolyogva a férfi, és amikor lehajolt, a nő szeme megvillant. – Innen tudom megállapítani, hogy zavarba hoztalak. Pia elvörösödött, mert Hawk ezúttal is pontosan ezt tette. – M… megígérted, hogy nem fogsz harapni. – Piroska és a gonosz farkas? – A férfi még közelebb lépett Piához. – Annak ismerem a szövegét. A lány önkéntelenül felnevetett. – Javíthatatlan vagy. A férfi megsimogatta a karját. – Megígértem, hogy nem foglak megharapni, de ez az egyetlen szabály. – Nem vagyok Piroska. – Valóban nem – mondta a férfi, majd lehajolt hozzá és megcsókolta. Pia ösztönösen átkarolta a nyakát, miközben szorosan egymáshoz simultak. A nő jóval alacsonyabb volt Hawknál, mégis úgy tűnt, tökéletesen összeillenek. A férfi szája borsmenta ízű volt, és amikor bedugta a nyelvét Pia szájába, a nő vágyakozva felnyögött. A csókjuk rendkívül

intenzív és izgató volt, és feltámadt benne a szenvedély. – Ó, Pia! – mondta végül zihálva a férfi. – Olyan régen volt… Hogyan is felejthetném el? Pia nem akarta, hogy a férfi elfelejtse. Azt akarta, hogy Hawk is olyan határozottan emlékezzen rá, ahogyan ő a férfira. James hirtelen lehajolt, felkapta a nőt, és odavitte az ágyhoz. Miután lefeküdtek egymás mellé, azonnal átkarolta Piát. – Olyan vagy, mint egy nimfa. Vagy egy tündér – mondta Hawk, miközben kisimította Pia arcából a szőke hajtincseket. – Talán nem kellene olyan gyakran balerinacipőt viselnem. A férfi elnevette magát. – Annyi biztos, hogy most először láttam tündért falat mászni. Pia összeráncolta a homlokát, miközben élvezte a férfi közelségét. – El tudom képzelni, hogy festettem odalentről. – Legszívesebben pontosan ezt tettem volna – mondta Hawk, és megsimogatta a nő combját. – Ó! James ráfeküdt, aztán ismét megcsókolta. – L… Lucy nemsokára hazaér – suttogta Pia. – Még van időnk. Pia érezte a férfi erekcióját, és a teste azonnal reagált. A mellbimbója megkeményedett, és kellemes bizsergést érzett a combjai között. Élvezettel vonaglott a férfi alatt. – Minek öltöztem fel egyáltalán? Hawk elnevette magát, és megcsókolta a füle mögött. – Ne aggódj, ezen könnyen segíthetünk! A szavait ismét tett követte. Levette a lányról a cipőjét és a harisnyáját, aztán lehajtotta a fejét. Pia érezte a férfi meleg leheletét a combján, miközben James kissé borostás arca kellemesen dörzsölte érzékeny bőrét. A következő pillanatban felnyögött, mert Hawk finoman beleharapott. A férfit nyilvánvalóan felizgatták ezek az önkéntelen reakciók.

Pia beletúrt Hawk sűrű hajába, aztán felült, és magához húzta, mert meg akarta csókolni. Ostobaság volt azt hinnie, hogy felejthetetlen élményt tud nyújtani egy ilyen tapasztalt férfi számára. Ráadásul a csábítás trükkjeit sem ismerte olyan behatóan, mint James. – Ó, Pia… Nem is sejted, mit teszel velem – nyögött fel ennek ellenére a férfi. A nő megsimogatta a péniszét. – De igen. Pontosan érzem. Hawk meglepetten levegő után kapkodott. – Már nem vagy olyan szégyellős, mint régen. Pia őszintén remélte, hogy így van. Miután Hawk elhagyta, elhatározta, hogy továbbképzi magát az erotika terén. Megnézett néhány romantikus filmet, elolvasott néhány könyvet, és kikölcsönzött néhány DVD-t is. Így akarta kompenzálni a naivitását és a tapasztalatlanságát. Közben pedig ostoba módon bebeszélte magának, hogy Hawk nem hagyta volna el, ha izgatóbb lett volna. Most azonban nincs helye az önmarcangolásnak. Pia lehajtotta a fejét, és megjátszott ártatlansággal feltette a kérdést: – Szeretnéd, ha egy kicsit szabadjára engedném a fantáziámat? – Minden férfi erre vágyik. – Rendben van. A nő felkelt az ágyból, odafordult Hawkhoz, majd elmosolyodott. – Mit szólnál egy sztriptízhez? James először szóhoz sem jutott a meglepetéstől, aztán elégedetten hátradőlt. Pia izgató lassúsággal lehúzta magáról a felsőjét. Először szabaddá tette a hasát, majd a mellét, végül áthúzta a topot a fején, és ledobta a földre. Amikor meglátta Hawk vágyakozó pillantását, tovább évődött vele, és lassan végighúzta az ujját a szinte átlátszó melltartója

szélén. A férfi egyre szaporábban lélegzett. – Ez lesz a világtörténelem legrövidebb vetkőző száma – dünnyögte. – Segíthetek? – Egyedül is boldogulok – közölte Pia, aki pontosan tudta, hogy a mellbimbója jól láthatóan kidudorodik a melltartója alól. Még egyetlen férfi sem nézett rá annyira vágyakozva, mint ebben a pillanatban Hawk. Odaintette magához, mire Pia megborzongott, és mindene bizseregni kezdett. Lassan odasétált a férfihoz, és amikor James megfogta a kezét, Pia mosolyogva rádőlt. Megcsókolták egymást, aztán Pia lovagló ülésben ráült, és élvezettel vette tudomásul, mennyire felizgatja a férfit. Amikor előrehajolt, ismét egymásra talált az ajkuk, és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Hawk zihálva elhúzódott a nőtől, és csókolgatni kezdte a nyakát meg a mellét. Pia hátrahajtotta a fejét, és átadta magát az élvezeteknek. A férfi gyakorlott mozdulatokkal levette róla a melltartóját, és élvezettel szopogatni kezdte a lány mellbimbóját. Pia úgy érezte, mintha a teste lángokban állna, és levetkőzte a gátlásait is. Hawk felemelte a fejét. – Ha így folytatjuk, két perc alatt végzünk – dünnyögte rekedten. – H… három év hosszú idő. – Túlságosan hosszú. Pia belenézett a férfi szemébe, és lassan kigombolta az ingét. Amikor a férfi végül kibújt belőle, a lány megjegyezte, hogy még mindig túlságosan sok ruha van rajta. Hawk azonnal felpattant és a cipzárja után nyúlt, de a nő megfogta a kezét. – Majd én – suttogta, aztán felült, és óvatos mozdulatokkal kioldotta a férfi nadrágján az övet, aztán lassan lehúzta a cipzárt is. Hawk hangosan felnyögött, elhúzódott tőle, és néhány másodperc alatt levetkőzött. Pia élvezettel figyelte, majd kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa. A következő pillanatban

pedig letérdelt James elé. – Ó, Pia! Ó, kedvesem… A lány nagyon szeretett volna maradandó élményt nyújtani neki. Érezte, hogy a férfi izmai megfeszülnek, a bőre pedig felhevül. És amikor megcsókolta azon a helyen, ahol addig még soha, Hawk ismét felnyögött, és átkarolta Pia vállát. – Te… kétségtelenül megváltoztál – zihálta. Az elmúlt három évben Pia számtalanszor végiggondolta az első közös éjszakájuk eseményeit. Aznap éjjel vesztette el az ártatlanságát… A fantáziája azonban kiszínezte a történetet, és azt is sokszor elképzelte, milyen érzés lett volna a csábító szerepében lenni. Most végre kiélhette a vágyait. Ráadásul éppen Hawkkal! Valójában mindig ez a férfi szerepelt az álmaiban. Pia igyekezett minél több örömet szerezni neki, és boldogan vette tudomásul, hogy jó úton jár. Azt akarta, hogy Hawk ellazuljon, és elveszítse az önuralmát. Egyre bátrabb lett, amíg a férfi végül halkan szitkozódott egyet, aztán magához húzta Piát, és hevesen megcsókolta. – Inkább nem kérdezem meg, hol tanultad ezeket – mondta rekedten a férfi. Ha tudnád! – gondolta Pia. Felizgatta a tény, hogy ilyen érzéki örömöket tudott nyújtani Hawknak, a férfi féltékeny megjegyzése pedig jólesően legyezgette a hiúságát. – T… tégy a magadévá, Hawk! Kérlek! A férfi feltette az ágyra, és gyorsan meztelenre vetkőztette. Amikor fölé hajolt, ámulattal megjegyezte: – Szinte fájdalmasan szép vagy. Piának elakadt a lélegzete. – Védekezel? – tudakolta a férfi. – Nem. Hawk gyorsan kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett belőle egy zacskót.

– Ha a közelemben vagy, mindig felkészültnek kell lennem – jegyezte meg némi öniróniával. A lány halkan felnevetett. – Nevess csak! Valóban megőrjítesz – közölte a férfi, aztán felhúzta az óvszert. Pia alig várta, hogy végre eggyé váljanak, és újra eljusson azokba a magasságokba, ahová három évvel ezelőtt. Hawk ismét fölé hajolt. – Ó, Pia! Engedd, hogy… A férfi óvatosan beléhatolt, és mindketten lehunyták a szemüket, hogy kiélvezzék a pillanatot. A vágyuk azonban rögtön mozgásra kényszerítette őket, és mindketten elindultak a csúcs felé. Hawk szenvedélyesen csókolta a nőt, miközben az a hátát simogatta, és szorosan hozzásimult. Pia hirtelen megborzongott, és felnyögött. – Semmi baj – dünnyögte rekedten Hawk. – Élvezz el nekem, Pia! Élvezz el újra! A lány testét remegés járta át, felnyögött, és belemarkolt a lepedőbe. Hawk visszább vett a tempóból, újra és újra beléhatolt, míg végül együtt jutottak el a csúcsra, és a férfi hangosan felkiáltott. Eltartott egy darabig, mire a szívverésük lelassult, és mindketten visszatértek a valóságba. Ezekből az élményekből születnek az álmok, gondolta Pia.

6. FEJEZET Normális körülmények között Hawk örömmel együtt ebédelt volna Colinnal és Sawyer Langsforddal, Melton grófjával a történelmi Sherry-Netherland Hotelban. A férfi azonban tartott a találkozótól, mert mostanában állandóan rossz hírüket keltették, és emiatt feszültek voltak. Colin felpillantott a BlackBerryjéből. – Nos, Melton! Ha jól látom, Mrs. Hollings ismét lecsapott. Sawyer odaintett az egyik pincérnek, aki azonnal teletöltötte borral a poharát, aztán odafordult Colinhoz. – Mesélj! Ezúttal kit szemelt ki? – Természetesen minket. Egész pontosan Hawkshire-t. – Ez igazán kedves tőled, Melton! – jegyezte meg szárazon Hawk. – A saját lapodon keresztül árulod el a barátaidat. Sawyer meglepetten felvonta a szemöldökét. – Ha jól tudom, elhallgattál előlünk egy fontos információt. A fenébe! – A húgom hamarosan férjhez megy – magyarázta kitérően Hawk. – „Úgy tudjuk – idézte a cikkből Colin –, hogy egy bizonyos, igen jómódú herceget mostanában sokat lehet látni egy csinos esküvőszervező társaságában. Talán nála is hamarosan megszólalnak az esküvői harangok?” – Mrs. Hollings igazán bűbájos – jegyezte meg Sawyer. – És a hasznos információk kimeríthetetlen tárháza. Hawk makacsul hallgatott, nehogy ismét ő kerüljön terítékre. Sawyer összeráncolta a homlokát. – Hogy van az édesanyád, Hawk? Amikor utoljára beszéltem vele, azt mesélte, hogy éppen menyasszonyt keres a számodra. Ha jól emlékszem, az egyik nevet többször is megemlítette… – Michelene Ward-Fombley – válaszolta tömören Hawk.

– Úgy van! Jó választás. Hawk barátai természetesen ismerték Michelene-t, hiszen az ő köreikből származott. A nagyapja vikomt volt, nem egy névtelen senki Pennsylvaniából. James randevúzott néhányszor Michelene-nel, még abban az időben, amikor kezdett beleszokni a herceg szerepébe. Igyekezett William nyomdokait követni, és Michelene ideális jelölt volt a hercegné szerepére. Később azonban annyira lefoglalta őt a Sunhill Investmentsszel kapcsolatos munka, hogy többé nem hívta fel a nőt. Valójában nem esett nehezére elszakadni tőle. Tavaly azonban az anyja ismét előhozakodott a házasság problémájával, és azóta többször is megfordult James fejében, hogy el kellene vennie Michelene-t. – Miféle játékot űzöl, Hawk? – kérdezte kertelés nélkül Sawyer. A férfi igyekezett kifejezéstelen arcot vágni, és elhatározta, hogy semmi esetre sem fogja kitárgyalni a barátaival a Piához fűződő kapcsolatát. Pia… A tegnapi szeretkezésük élete legszenvedélyesebb élménye volt. Úgy érezte, mintha valami megmagyarázhatatlan kapcsolat lenne közöttük, és talán ezért nem tudja őt elfelejteni. Annak idején Pia ártatlan volt, de a tegnap délután eseményeiből kiindulva Hawknak semmi kétsége sem volt afelől, hogy azóta rengeteget tanult. Vágyott erre a nőre… ráadásul már nagyon régóta. Valójában elkerülhetetlen volt, hogy újra az ágyban kössenek ki. Túlságosan erősen vonzódtak egymáshoz. Hawk az elmúlt huszonnégy órában csakis a szeretkezésükre tudott gondolni. A nő megtette az első lépést, és Hawk nem akart visszafordulni. A szeretőjének akarta Piát. Nem úgy, mint három évvel ezelőtt, habár ezzel ellentmondott a saját elveinek. Ugyanakkor azt sem engedhette meg magának, hogy komoly

kapcsolatot alakítson ki vele – mégpedig a hercegi címe miatt. Hawk ebben a pillanatban észrevette, hogy a barátai még mindig a válaszára várnak. – Nem űzök semmiféle játékot – válogatta meg gondosan a szavait. Valójában ő maga sem tudta, mit gondoljon Piáról. Úgy érezte, mintha kicsúszott volna a kezéből az irányítás. Sawyer hitetlenkedve nézett rá. – Ezek szerint még nem jegyezted el… – Nem – zárta le a témát Hawk. – Az a fontos, hogy ne bántsd meg Piát – mondta elgondolkodva Sawyer. Természetesen. De James tudta, hogy valójában ő van veszélyben. Amikor a portás felszólt Piának, hogy Hawk a recepciónál várja, a lány szívverése felgyorsult. – Mondja meg neki, hogy jöjjön fel! – kérte a portást, és érezte, hogy a gyomra furcsán liftezni kezd. Mr. Darcy kételkedve felpillantott rá: Már megint ez az alak! Hát semmit sem tanultunk az előző esetből? – Ó, ne nézz így rám! – mondta neki Pia. – Nem akar rosszat, és biztosan jó oka volt ide jönni. Egyébként pedig túlságosan cinikus vagy egy macskához képest. Miért hoztalak el egyáltalán a menhelyről? Pontosan azért, mert veled ellentétben bizalmatlan vagyok, és nem hiszek a romantikában. Már nem vagyok annyira naiv, mint régen, gondolta Pia. Mr. Darcy hátat fordított neki, és büszkén elvonult. A lány gondolatai elkalandoztak. Még most sem értette, hogyan volt bátorsága felvállalni a csábító szerepét azon a felejthetetlen délutánon. Légy óvatos! – figyelmeztette magát. Nem akarta kockára tenni a szívét. Pontosan tudta, mire vágyik, és egy napon majd képes lesz úgy elválni Hawktól, hogy ne haljon

bele. Ránézett az órájára, és megállapította, délután öt óra van. Ezek szerint Hawk egyenesen idejött az irodájából, miután a tőzsde bezárt. Pia alig várta, hogy láthassa. James kilépett a liftből, és megpillantotta Piát, aki az ajtóban várta. A haja kibontva omlott a vállára, és egy világoskék nyári ruhát viselt. Nagyon kívánatos volt. – H… Hawk! – köszöntötte kissé zavartan a nő. – Mindig felizgat a dadogásod – mondta a férfi, és egyenesen a szemébe nézett. – F… furcsa bókjaid vannak. James megcsókolta Pia orra hegyét. – Szerintem nagyon erotikus, amikor dadogni kezdesz az ágyban. – Szerintem inkább kellemetlen. – Egyáltalán nem. Miután beléptek az ajtón, Hawk azonnal magához húzta a nőt. Egész estére szabaddá tette magát, mert abban reménykedett, hogy Pia örülni fog a látogatásának. – Ugye tudod, hogy már egy hete nem találkoztunk? – kérdezte tőle. A lány átkarolta a nyakát. – Ó, valóban? – Rettenetes volt, és tegnap, amikor visszarepültem Chicagóból, tudtam, hogy nem érem be egy telefonhívással. – Tényleg? – jegyezte meg mosolyogva a nő. – Feltétlenül látni akartalak – mondta a férfi, miközben csókokkal borította Pia nyakát. – Ugye tudja, fenség, hogy munkaidőben érkezett? Bármelyik pillanatban megcsörrenhet a telefonom, vagy bekopoghat egy ügyfél az ajtón. A férfi felemelte a fejét.

– Talán vársz valakit? – Nem – ismerte be Pia. – Ez esetben nincs semmi probléma – állapította meg Hawk. – Őszintén szólva abban bíztam, hogy teszel nekem egy szívességet… Pia úgy tett, mintha gondolkodóba esett volna. – Hm… tényleg? A férfi megelégelte a játékot. Megsimogatta a nő combját, és benyúlt a ruhája alá. Amikor becézgetni kezdte Pia csiklóját a fehérneműje anyagán keresztül, a lány halkan felnyögött. – Fel akarom fedezni a tested minden négyzetcentiméterét – nyögte a férfi. – Meg akarlak kóstolni, és be akarom szívni az illatodat. Pia megnedvesítette az ajkát. – Ó, i… igen! T… teszek neked egy szívességet. Meg kell kapnom. Azonnal! Hawk szenvedélyesen megcsókolta a nőt, és odavitte az ágyhoz. Pia lefeküdt, és amikor belenézett a férfi szemébe, a tekintete tele volt várakozással. Szőke haja szétterült az ágytakarón, az ajka pedig rózsásan csillogott James csókjaitól. Gyönyörű volt. – Ó, H… Hawk! A férfi lassan levetkőztette Piát, aztán fölé hajolt, a feneke alá csúsztatta a kezét, és magához szorította. Amikor Hawk bedugta a fejét a combja közé, Pia teste ösztönösen megmerevedett. A férfi nyelve szaporán mozgott, és a nő hangos nyögésekkel nyugtázta az édes kínt. Hawk felemelte a fejét, és miközben egyenesen Pia szemébe nézett, gyorsan levetkőzött. Végül elővett a nadrágja zsebéből egy óvszert, és felhúzta, aztán ismét odahajolt a nőhöz. Pia kinyújtotta felé a karját, aztán szorosan hozzásimult. Amikor Hawk beléhatolt, mindketten megkönnyebbülten felsóhajtottak. A férfi igyekezett uralkodni magán, de hiába. Pia még most is

olyan szűk és forró volt, mint azon az éjszakán, amikor ő elvette az ártatlanságát. Ez rendkívüli módon felizgatta Jamest, aki egyre gyorsabban mozgott, és mindketten egyre magasabb régiókba jutottak. A férfi érezte, hogy Pia levegő után kapkod, a teste megfeszül, és eljut a csúcsra. – Ez az! – biztatta rekedten a nőt. – Ó, kérlek… Hawk! Néhány másodperc múlva a férfi is eljutott a csúcsra, és elégedetten megállapította, hogy Pia ismét elélvezett. Még utoljára erőteljesen beléhatolt, aztán kimerülten ledőlt mellé az ágyra. Pia hozzásimult, és simogatni kezdte a karját. – Gyere el velem horgászni és lovagolni! – szólalt meg váratlanul Hawk. – Ezt hogy érted? – Gyere el velem Sliderly Parkba, Oxfordba! – hívta meg a férfi a családi birtokukra. Pia felemelte a fejét, és ránézett. Hawk már pontosan tudta, mire vágyik. Ennek többé semmi köze sem volt Lucy esküvőjéhez. Ha elviszi magával Piát Oxfordba, megmutatja neki a hercegi énjét. Kíváncsian várta a nő válaszát. – Szívesen veled tartok – suttogta Pia, és belefúrta a fejét a férfi vállába. Hawk megkönnyebbülten felnevetett. – Nagyszerű! Pia hozzá tartozott, és ennek így is kell maradnia.

7. FEJEZET – A meghívókat a jövő héten fogjuk kiküldeni – közölte Pia. Hétfő délután volt, és Lucyvel Hawk házának szalonjában ültek. Miközben elkortyolgattak egy teát, átbeszélték az esküvő részleteit. – Nagyszerű! – válaszolta Lucy. – Derek biztosan örülni fog, ha ezen is túl leszünk. Öröm Lucyvel dolgozni, gondolta Pia, miközben megpróbált nem arra gondolni, mikor fog hazaérni Hawk. A pár eddig habozás nélkül elfogadta a fényképészre, zenekarra és virágkötőre vonatkozó ajánlatát. – Azt javaslom, hogy nézd meg a virágkötő honlapját. Valamint elhoztam egy albumot, amelyben az eddigi esküvőim szerepelnek. Ebből ötletet meríthetsz a dekorációhoz és a csokorhoz is. Lucy bólintott egyet. – Köszönöm, ez jól fog jönni. Remekül végzed a dolgodat, Pia! – Köszönöm. A lány elmosolyodott, mert az esküvőszervezőket általában nem szokták megdicsérni. A menyasszonyok többsége annyira izgatott, hogy kizárólag saját magára tud gondolni. – Van már elképzelésed a zenével kapcsolatban? – kérdezte Lucyt. – Broadway-zenére gondoltam – válaszolta nevetve a menyasszony. – Szerinted bevonulhatok Az operaház fantomja főcímdalára? – Hát persze, ha azt szeretnéd – válaszolta Pia. – Anyukád mondott már valamit ezzel kapcsolatban? Eddigi pályafutása során azt tapasztalta, hogy az édesanyák mindent képesek összezavarni a jó tanácsaikkal. Sok hasonló helyzetet kellett már megoldania.

Lucy felsóhajtott, majd hátradőlt. – Az esküvővel kapcsolatban semmit. Tudom, hogy jót akar, de néha nagyon nehéz vele. Pia kíváncsian felvonta a szemöldökét. – De Hawk mindig megzabolázza. – Lucy elmosolyodott. – Ráadásul éppen kapóra jön, hogy New Yorkban fogunk összeházasodni, több ezer kilométerre Sliderly Parktól. Pia szándékosan nem kérdezősködött Hawkról, de a lány megjegyzése elárult néhány dolgot a Carsdale családról. – Valójában Derek ragaszkodott New Yorkhoz, ahogyan a dátumhoz is – folytatta Lucy. – Az anyám biztosan borzasztóan dühös volt, amikor megtudta, hogy szilveszterkor fogunk összeházasodni. El tudom képzelni, hogy ezúttal is kiment gyomlálni a kertbe. Mindig így vezeti le a feszültséget. – Úgy veszem észre, hogy kedveled a drámai helyzeteket, Lucy! – évődött vele Pia. – A színpadon van a helyed. Lucy ismét elnevette magát. – Ez volt az első forradalmi tettem. – A családod elítéli a foglalkozásodat? – érdeklődött kíváncsian Pia. – A legnagyobb mértékben. Anyám rendkívül konzervatív, és azok a színésznők, akikhez bizonyos családtagjaimnak köze volt, nos… kifogásolható erkölcsűek voltak. Pia azon töprengett, előfordult-e már egy esküvőszervező a Carsdale-ek szeretői között, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot. Ugyanakkor az is érdekelte volna, vajon mennyit tud Lucy az ő Jameshez fűződő kapcsolatáról. – Hawk mindig kiállt mellettem – folytatta zavartalanul Lucy. – A bátyám egyébként említette, hogy elutazol vele Oxfordba, a családi birtokra. Pia habozott. Vajon mit mondott pontosan Hawk? Kezdetben azért nem beszélt Lucynek a bátyjáról, mert nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a szidalmaival. Mostanra

megváltozott a helyzet, ezúttal viszont azt nem tudta, mit is mondhatna neki… Pia beleharapott az ajkába. – Igen, nos, szeretnék eltölteni néhány napot Sliderly Parkban. – Ez esetben nagyszerű lenne, ha ott tudnál maradni december elsejéig, és részt vennél az eljegyzési partinkon – kérte Lucy. – Anyám ragaszkodott hozzá, hogy nála kell megtartanunk. – Én… Piát még egyetlen ügyfele sem hívta meg az eljegyzési partijára. – Annyira örülnék, ha eljönnél! – Rendben van, ott leszek. Köszönöm a meghívást – adta be a derekát némi habozás után Pia. Lucy boldogan felnevetett. – Én tartozom neked köszönettel. Legalább segítesz zöld ágra vergődni az anyámmal meg a bátyámmal. Szerencsére semmit sem sejt, gondolta Pia. Lucy félrebillentette a fejét, és gyanakvóan végigmérte a nőt. – Remélem, nem sértelek meg, de az első találkozásunkkor észrevettem, hogy nem voltál túlságosan kedves Hawkkal. Pia meglepődött. Lucy még sohasem tett említést arról a beszélgetésről. – Igaz – ismerte be. – Az első találkozásunk alkalmával, amelyre néhány évvel ezelőtt került sor, nem keltett bennem jó benyomást. Ez természetesen hazugság volt. Pia első látásra beleszeretett Hawkba, ráadásul annyira, hogy azonnal ágyba bújt vele. Csak másnap reggel változott meg róla a véleménye, amikor észrevette, hogy a férfi szó nélkül eltűnt. – Őszintén szólva ez nem lep meg. Tudom, hogy a bátyám korábban igazi nőcsábász volt, habár erről sohasem beszéltünk, biztosan azért, mert jóval fiatalabb vagyok nála. – Lucy egy pillanatra elhallgatott, aztán ránézett Piára. – De azt is tudom,

hogy ez a korszaka három évvel ezelőtt véget ért. – Hawk elmesélte, mi történt – mondta együtt érzően Pia. Eközben azon töprengett, vajon Lucy mire céloz. Talán arról akarja meggyőzni őt, hogy James megváltozott? És ha így van, akkor vajon mi oka van erre? Azt szeretné, hogy az esküvőszervezője jó véleménnyel legyen a bátyjáról? Az is lehet, hogy Lucy sejti, hogy van köztük valami. A menyasszony felsóhajtott. – Ha jól sejtem, már nincs visszaút, ugye? – tette fel a kérdést. – Annyi bizonyos, hogy Hawk komolyan veszi a családfő szerepét. A Sunhill Investments segítségével pedig a családi birtok jövőjét is sikerült bebiztosítania, ami nagyszerű teljesítmény. Pia kissé kényszeredetten elmosolyodott. Ostobaság volt azt hinnie, hogy felkeltheti egy olyan férfi érdeklődését, mint Hawk. Nem elég, hogy herceg, ráadásul multimilliomos. Pia pedig csak egy egyszerű esküvőszervező Pennsylvaniából. Úgy érezte, mindjárt megszakad a szíve, de elhitette magával, hogy felkészülten fogja érni a szakítás. Lucy vigasztalóan megérintette Pia karját. – Csupán arra céloztam, hogy Hawk már nem az a férfi, aki három évvel ezelőtt volt. Szerintem adnod kellene neki egy esélyt! Pia zavarba jött. Vajon mire céloz Lucy? – Ne aggódj, nincs bennem harag – válaszolta végül. – Hawk és én valóban kedveljük egymást. Annyira, hogy többször is lefeküdtünk egymással, tette hozzá gondolatban. – Ennek igazán örülök. – Lucy elmosolyodott. – Tudom, hogy jó véleménnyel van rólad. Ezúttal Pia is elmosolyodott, és az egész testét boldogság járta át. Kellemes érzés volt, ugyanakkor nyugtalanító is… Hawk és Pia az elegáns kertben sétálgatott.

Két napja voltak Oxfordban, és minden adandó alkalmat megragadtak arra, hogy horgásszanak vagy lovagoljanak, ahogy korábban megbeszélték. A lány néha leült a laptopja elé, és dolgozott egy keveset, máskor pedig szemügyre vette Sliderly Park számtalan szobáinak egyikét. A középkori ház valóban lenyűgöző volt. Pia egy korábbi angliai utazása alkalmával látott már hasonló épületeket, és megállapította, hogy Sliderly Park bármelyikkel könnyedén felveszi a versenyt. Az eredeti, középkori házhoz két szárnyat toldottak hozzá az évszázadok során. Odabent csodálatos falfelületekkel és plafonokkal lehetett találkozni, két helyiséget tölgyfa burkolat díszített, és volt egy hatalmas terem is, amelyben kényelmesen elfért két- vagy talán háromszáz vendég. Néhány szobában pedig jelentős művészek alkotásait állították ki. Annak ellenére, hogy Hawknak nem sokat számított a belépőkből befolyó összeg, a birtok egy része továbbra is látogatható volt a nagyközönség számára. Ennek ellenére Pia úgy érezte, nem tartozik ide. Belindával és Tamarával ellentétben nem volt előkelő származású, különben talán azonnal rájött volna, hogy Hawk hamis néven mutatkozott be neki a megismerkedésük estéjén. – A kertet a tizennyolcadik század végén építették – magyarázta éppen a férfi, és Pia hirtelen visszatért a valóságba. – Ez itt a rózsakert. Fogalmam sincs, hány különböző fajta található itt. A lány ámulva körülnézett. – Ez minden menyasszony álma! Minden nő valami különlegesre és egyedire vágyik. – Ha érdekel a dolog, szívesen megkérem a kertészt, hogy meséljen neked – válaszolta Hawk, és a szeme sarkából rápillantott a lányra. – Vagy vissza kell jönnöd a jövő nyár elején. Pia kellemesen megborzongott. Talán Hawk úgy gondolja, hogy a kapcsolatuk olyan sokáig fog tartani?

– Esetleg – válaszolta megjátszott közönnyel. – Nyár elején általában rengeteg munkám van. – Természetesen úgy értettem, amennyiben az időd engedi – évődött vele a férfi. A lány ránézett. Hawk úgy festett a tweedzakójában, mint egy igazi vidéki angol nemes. – A te érdemed, hogy mostanában jóformán ki sem látszom a munkából. Mielőtt elindultunk New Yorkból, felhívott egy másik barátnőd is, aki szintén esküvőszervezőt keres. Hawk elmosolyodott. – A te kedvedért férjhez adom az összeset. Pia elnevette magát, és pontosan tudta, hogy köszönettel tartozik Jamesnek. A repülőjegyet is ő fizette ki, annak dacára, hogy nem üzleti úton voltak. Hawk hirtelen megállt, és odafordult a nőhöz, aki meglepetten ránézett. A férfi kinyújtotta a kezét, és finoman megsimogatta Pia állát. A lány teste azonnal reagált az érintésre, és úgy érezte, mintha megállt volna az idő. – Angliában talán romantikusnak számít egy ilyen kerti randevú? – érdeklődött kissé zihálva. – Lehet, de novemberben biztosan nem – dünnyögte Hawk. – Szerencsére nincs messze az ágy – tette még hozzá, majd lehajtotta a fejét és megcsókolta a nőt. Pia tudta, hogy Hawk a saját franciaágyára céloz, amelyben az előző éjszakát is töltötték. Piát nemcsak a birtok varázsolta el, hanem a tulajdonosa is. Őt viszont nem volt nehéz elbűvölni, hiszen romantikus alkat… Most azonban figyelmeztette magát, hogy a valóság talaján kell maradnia. Hawk kézen fogta, és elindultak a ház felé. Pia alig várta, hogy odaérjenek, és a férfi is türelmetlennek tűnt. Ennek ellenére többször is megálltak, hogy megcsókolták egymást. A hálószobában Hawk ismét visszanyerte az önuralmát. Lassan

levetkőztette Piát, és közben végig mélyen a szemébe nézett, majd elhalmozta a nőt a figyelmével, és úgy szerette őt, mintha sosem akarná abbahagyni. Miután sikerült egy időre betelniük egymással, Pia szorosan a férfihoz simult és felsóhajtott. – Ezt abba kell hagynunk – mondta. – Hogy érted? – kérdezte meglepetten Hawk. – Talán nem akarsz többé délután szeretkezni? – Pontosan. Nagyon dekadens dolog. – Jelenleg ez az egyetlen élvezet az életemben – tiltakozott Hawk. Pia felemelte a fejét és rámosolyogott. – Ehhez nem vagyok hozzászokva. – Úgy érted, nem vagy elég tapasztalt? – kérdezte meglepetten a férfi. – Ó, Hawk! Eddig észre sem vetted? – James zavartan nézett rá. – Te vagy az első és az egyetlen férfi az életemben – folytatta Pia. – Senkivel sem feküdtem le az elmúlt három évben. – Csodálatos nő vagy – jegyezte meg döbbenten Hawk. Pia bátortalanul elmosolyodott. – N… nem az alkalom hiányzott. Egyszerűen nem akartam. James egyenesen a szemébe nézett. – Nem értelek. Hiszen magadhoz ragadtad a kezdeményezést. Az első alkalommal nem így volt… – Könyvek és DVD-k – válaszolta halkan a nő. – Továbbképeztem magam. Hogy többé ne veszítselek el a tapasztalatlanságom miatt. Hawk egy pillanatig hallgatott, és a lány elbizonytalanodott. – Ó, Pia! – mondta végül. – Ezt megtiszteltetésnek veszem. A nő ismét hozzábújt, miközben James kedvesen simogatni kezdte, és a teste azonnal reagált az érintésre. – Ezért mondtad, hogy nem védekezel, amikor a falmászás után

szeretkeztünk – dünnyögte a férfi. Pia bólintott. – Aznap, amikor azt mondtad, három év hosszú idő, azt hittem, hogy a kettőnk között lévő távolságra gondoltál – töprengett hangosan Hawk. – De ezek szerint úgy értetted, hogy három éve nem feküdtél le senkivel, ugye? Pia ismét bólintott egyet, és pajkosan elmosolyodott. – Mi lenne, ha ezúttal nem hagynánk ki ilyen hosszú időt? A férfi felnyögött, aztán elnevette magát. – Kemény tempót diktálsz. – Eddig jól bírtad – jegyezte meg Pia, és szájon csókolta. – Azt hittem… Hawk egy szenvedélyes csókkal beléfojtotta a szót, és ezek után még egy jó darabig nem mozdultak ki az ágyból. Hawk tudta, hogy csapdába került. Először kiderült, hogy ő volt az első férfi Pia életében, most pedig arra is fény derült, hogy az egyetlen is. Hawk úgy érezte, birtokolni akarja ezt a nőt. Eszébe jutott, hogy Pia más férfiakkal is ágyba bújhatott volna, és tőlük is megtanulhatta volna azokat a dolgokat, amelyeket ő akart megtanítani neki, és őszintén szólva cseppet sem tetszett neki a gondolat. A fenébe! – Mit gondolsz, Hawk? A férfi ránézett az anyjára, a húgára és Piára, akik várakozásteljesen figyelték. A zöld szalonban ültek, és éppen az esküvő részleteit beszélték meg. A férfi biztonságos távolságban álldogált a kandallónál. – Szerinted odaültethetjük Woling bárót Adelaide hercegnő mellé a fogadáson? – tette fel újra a kérdést az anyja. Hawk tudta, hogy mondania kell valamit, de nem értette pontosan, mi a gond. Vajon a hercegnő rangján alulinak tartaná egy báró társaságát? Vagy talán a báró egyik felmenője párbajt vívott a hercegnő egyik felmenőjével?

A férfi vállat vont. – Szerintem pontosan tudod, mi a helyes döntés. Az anyja döbbenten meredt rá. – Mi lenne, ha Belagia trónörökösét ültetnénk a hercegnő baljára? – javasolta békítőleg Pia. – Nagyszerű ötlet – válaszolta Hawk édesanyja, és a férfi hálás pillantást vetett a lányra. Egy kék árnyalatú, kivágott ruhát viselt, magas sarkú cipővel. Elbűvölő volt. Tudatosan vagy nem, de kivívta az anyja elismerését. Miközben a nők belemerültek a további részletekbe, Hawk azon töprengett, hogy maradhatna ismét kettesben Piával. Esetleg kitalálhatná, hogy telefonon keresi valaki. Vagy előhozakodhatna azzal, hogy öltözködési tanácsokra van szüksége az esküvőre vonatkozóan. A férfi felsóhajtott, és elfojtott egy kaján vigyort. Előző nap kilovagoltak Piával, és Hawk megmutatta neki a birtok különlegességeit. Nagyon élvezte az idegenvezető szerepét, mert valójában büszke volt több száz éves birtokára. Az édesanyja rápillantott, de Hawk közönyös arcot vágott. Nem tudta, hogy az anyja vajon mennyit sejthet az esküvőszervezőhöz fűződő viszonyáról, de úgy döntött, egyelőre nem árulja el neki az igazságot. Piával külön hálószobájuk volt, és az éjszakai randevúik alkalmával nagyon elővigyázatosak voltak. Sliderly Park egyébként is olyan hatalmas volt, hogy Hawk kizártnak tartotta, hogy valaki rajtakapja őket, miközben átlopóznak egymás szobájába. Igazság szerint továbbra sem tudta pontosan, mit érez Pia iránt, és a következő lépésen gondolkodott. Hogyan beszélhetne valaki másnak arról, amit ő maga sem ért? Az egész azzal kezdődött, hogy jóvá akarta tenni a hibáját, de időközben minden összezavarodott. Hawk felelősnek érezte magát a kialakult helyzetért, főleg azért, mert képtelen volt ellenállni Piának.

Ő volt a lány első és egyetlen szeretője. Ez egyszerre döbbenetes és csodálatos. Ugyanakkor kissé ijesztő is, mert Hawknak fogalma sem volt arról, mit kezdjen vele. Éveken keresztül szándékosan távol tartotta magát a komoly kapcsolatoktól. Pontosan ezért nem vágyott arra, hogy az első legyen egy nő életében – aztán megismerte Piát. James azonban egyvalamit biztosan tudott: többé nem akart fájdalmat okozni ennek a nőnek. Ebben a pillanatban belépett a szobába az inas egy csinos, barna hajú nő társaságában. Hawk észrevette, hogy az anyja arca felderül, és már tudta is, ki lehet a váratlan látogató. – Miss Michelene Ward-Fombley megérkezett – jelentette be az inas. Amikor a csinos nő belépett a szobába, Pia felpillantott, és azonnal érezte, hogy valami nincs rendben. Hawk édesanyja ugyanakkor késedelem nélkül felállt, és boldogan elmosolyodott. – Michelene, kedvesem! Csodálatos, hogy itt vagy. A vendég odament hozzá, és arcon csókolták egymást. Pia zavartan körülnézett, és észrevette, hogy Lucy feszültnek tűnik, Hawk pedig kifejezéstelen arccal áll a kandallópárkánynál. Pia követte Lucy példáját, és amikor bemutatták neki a látogatót, felállt. – …ő pedig Miss Pia Lumley, Lucy esküvőszervezője, aki nagyon sokat segít nekünk – magyarázta a hercegné mosolyogva. Pia megrázta Michelene kezét. A nő alig szólt néhány szót, de az akcentusából Pia így is meg tudta állapítani, hogy az angol felső tízezerhez tartozik. Michelene a kandalló felé fordult. – Helló, Hawk! – köszöntötte mély, érzéki hangon a férfit.

Hawk? Nem fenség? Pia összeráncolta a homlokát. Vajon milyen viszonyban lehetnek egymással? Pia tudta, hogy sohasem lenne képes utánozni Michelene rekedtes hangját. Hiszen még szex közben is dadogott, ami rettenetesen zavarta, habár Hawk azt állította, tetszik neki. – Michelene! – válaszolta Hawk, de nem mozdult el a kandalló mellől. – Örülök, hogy látlak. Nem is tudtam, hogy ma érkezel. Pia látta, hogy a férfi jelentőségteljes pillantást vet az anyjára, aki önelégülten visszamosolyog rá. – Úgy tűnik, elfelejtettem megemlíteni, hogy Michelene egy nappal Lucy esküvői fogadása előtt érkezik – jegyezte meg. – Ajjaj! Michelene elnevette magát. – Remélem, ezzel senkinek sem okoztam kellemetlenséget! – Erről szó sincs. Mindig szívesen látunk – válaszolta Hawk barátságosan, miközben a tekintete ide-oda cikázott az anyja és Michelene között. – Sliderly Park elég nagy ahhoz, hogy a váratlan vendégeket is el tudjuk szállásolni. Nem tudom, ki ez a nő, de annyi bizonyos, hogy jó viszonyban van a Carsdale családdal, gondolta Pia. Talán Hawk egyik régi szeretője? A nő elszántan küzdött a féltékenység ellen, amely hirtelen úrrá lett rajta. – Éppen az esküvő részleteit beszéljük meg – magyarázta Hawk édesanyja, miután visszaült a helyére. – Csatlakozol hozzánk, Michelene? Pia és Lucy szintén leült. – Köszönöm – válaszolta Michelene. – Biztosan a hasznomra fog válni. – Rámosolygott Hawkra. – Egy időben én is foglalkoztam az esküvőszervezés gondolatával, de végül mégis a divat mellett maradtam. Pia izgatottan mocorgott a fotelban. Vajon Hawk és Michelene között a házasság is szóba került? Vagy talán Michelene azt remélte, hogy a férfi megkéri a kezét, Hawk azonban inkább véget

vetett a viszonyuknak? Pia igyekezett kordában tartani a fantáziáját, hiszen fogalma sem volt, mi történt valójában. – M… mivel foglalkozik pontosan? – bukott ki belőle a kérdés, aztán gyorsan elhallgatott, mert szégyellte, hogy megint dadogott. Michelene ránézett. – Harvey Nichols beszerzője vagyok. Pia ismerte az elegáns üzletet, de még sohasem volt annyi pénze, hogy vásárlóként is szóba jöhetett volna. – A maga munkája is érdekes lehet – dobta vissza a labdát Michelene Piának. – Egy esküvőszervező bizonyára sok érdekes helyzettel találkozik. Különösen az idén, gondolta Pia. – Nagyon szeretem a munkámat – válaszolta őszintén. – Élvezem, hogy ott lehetek azon a napon, amelyik a legfontosabb egy pár életében. A lány észrevette, hogy Hawk elgondolkodva néz rá. – Pia valóban óriási segítség – tette hozzá hálásan Lucy. – Valóban? – kérdezte Michelene. – Ez esetben szeretném elkérni a névjegykártyáját, Miss Lumley. – Kérem, szólítson Piának! – Hátha találkozom valakivel, akinek éppen egy esküvőszervezőre van szüksége! Piának ismét olyan érzése támadt, mintha Michelene valami egészen másról beszélne, és ő volna az egyetlen, aki nem ismeri a részleteket. Mielőtt válaszolhatott volna, megint belépett az inas, és bejelentette, hogy Lucy varrónője megérkezett. Pia kíváncsian nézett Hawkra, aki továbbra is kifejezéstelen arcot vágott, és közben azon töprengett, vajon megtudja-e valaha, pontosan mi történt itt az imént. Pia az elegánsan öltözött vendégeket figyelte, akik két hosszú

asztalnál ültek a hatalmas teremben. Vékony vállpántos, levendulaszínű estélyit viselt, amelynek különleges anyaga előnyösen kiemelte a mellét. Ő is a vendégek között foglalt helyet, és miközben a süteményét eszegette, észrevétlenül ránézett Hawkra, aki az asztal közepén ült. A férfi szokás szerint remekül nézett ki, és éppen a bal oldalán ülő, őszes hajú férfival beszélgetett, aki szintén herceg volt, és Pia emlékei szerint távoli rokonságban állt Derekkel, Lucy vőlegényével. Pia viszonylag távol ült a férfitól, az asztal végén, ahogyan az egy kevésbé fontos vendéghez – egész pontosan egy majdnemalkalmazotthoz – illik. Természetesen feltűnt neki, hogy Michelene Hawkkal szemben ül, így még beszélgetni is tudtak egymással. Szívesen kifaggatta volna Jamest erről a nőről, másrészt viszont tartott a férfi válaszaitól. Azt gyanította, hogy több volt köztük barátságnál, de mégsem akarta, hogy ez beigazolódjon. Hawk pedig önszántából egyelőre nem nyilatkozott. Pia beletörölte a száját a szalvétájába, aztán ivott egy korty bort. Amikor a pincérek elkezdték leszedni az asztalt, James felállt, és a vendégek elcsöndesedtek. A férfi megköszönte a jelenlévőknek, hogy elfogadták a meghívást, aztán elmesélt néhány anekdotát a húgáról meg a jövendőbeli sógoráról. Végül sok boldogságot kívánt a párnak, a vendégek pedig csatlakoztak hozzá. Miután Hawk leült, az anyja emelkedett szólásra, és rámosolygott a jegyespárra. – Őszintén gratulálok nektek! – mondta, azután megköszörülte a torkát. – A jelenlévők közül bizonyára többen is tudják, hogy Lucy általában nem fogadja meg a tanácsaimat… – néhány vendég elnevette magát – … ezúttal azonban egyetértek a döntésével. – Az asszony a magasba emelte a poharát. – Nagyszerű munkát végeztél, Lucy, és nagyon örülök, hogy a családunk egy újabb taggal bővült

Derek személyében! – Halljuk, halljuk! – kiáltozták a vendégek. A hercegné még magasabbra emelte a poharát. – Remélem, hogy hamarosan egy újabb párt is köszönthetünk! – mondta, aztán ránézett Hawkra, majd a tekintete végül megállapodott a lányán és a jövendőbeli vején. – Lucyre és Derekre! Miközben a vendégek is a magasba emelték a pezsgőspoharaikat, Pia észrevette, hogy Hawk anyja jelentőségteljesen ránéz Michelene-re, aki jóformán le sem vette a szemét Jamesről. Pia gyomra görcsösen összerándult, és letette a poharát az asztalra, anélkül hogy beleivott volna. Hirtelen elfogta a rosszullét, és úgy érezte, képtelen a helyén maradni. Gyorsan elmormolt egy bocsánatkérést, azután felállt, és gyorsan kiment a teremből. Abban bízott, hogy senki sem fogja észrevenni a távozását. Miközben felszaladt a lépcsőn, igyekezett lenyelni a könnyeit. Hogy lehetett ennyire naiv? Ostobaság volt azt hinnie, hogy lehet közös jövőjük Hawkkal. Ráadásul megfogadta, hogy ez többé nem fog előfordulni. Teljesen félreértette a helyzetet. Michelene és Hawk között kétségtelenül létezett egy kapocs, és mindenki egyértelműen arra számított, hogy össze fognak házasodni. A hercegné köszöntője is erre utalt. Piának végre sikerült a helyükre tennie a kirakó darabjait, de a kép, amelyet maga előtt látott, szinte elviselhetetlen volt. A lépcsőfordulóban balra fordult. A szobája a folyosó végén volt. – Várj, Pia! – kiáltott utána határozottan Hawk, és úgy tűnt, mintha kettesével venné a lépcsőfokokat. A lány felgyorsította a lépteit, mert abban reménykedett, hogy eljut a szobájához, mielőtt Hawk utolérné, és be tudja zárni maga mögött az ajtót. Nem akarta, hogy a férfi végignézze, ahogy

összeomlik. Az estélyi ruháját azonban nem futóversenyekre tervezték, és a következő pillanatban érezte, hogy Hawk megfogja a karját, majd maga felé fordítja. – M… mit akarsz? – kérdezte tőle fátyolos hangon. – Talán még nem jött el az éjfél? Hamupipőke még nem hagyhatja el a bált? – Elvesztetted már az üvegcipődet? – kérdezett vissza a férfi, aztán elengedte Pia karját. A nő bizonytalanul elmosolyodott. – Nem, de te sem vagy egy mesebeli herceg. Hawk gúnyosan elmosolyodott. – Keressünk egy helyet, ahol nyugodtan beszélgethetünk! Ezek szerint Hawk legalább tudja, miért vagyok ilyen ideges. De ez nem elég, gondolta a nő. – Sehová sem megyek veled! A férfi felsóhajtott. – Legalább hadd magyarázzam meg! – Menj a pokolba, Hawk! – támadt neki Pia. – Kezdtem újra megbízni benned, erre kiderül, hogy tulajdonképpen vőlegény vagy. A lány összeszorította a fogát. Vajon Hawk valóban nem sejti, mennyire törékeny az ő bizalma? Hogyan hihetne neki újra ezek után? A férfi egyenesen a szemébe nézett. – Az anyám szeretné azt hinni, hogy így van. – Valóban? Te pedig nem akarsz csalódást okozni neki, nem igaz? Hawk hallgatott. Biztosan tudja, hogy bármit mond, azonnal fel fogom használni ellene, és így védekezik, gondolta Pia. – Nekem úgy tűnt, nem csak az édesanyád bízik ebben. Hanem Michelene is… Piának hirtelen eszébe jutott Lucy

aggódó arckifejezése, amikor megpillantotta a váratlan vendéget. Vajon Hawk húga megsejtette a bajt? – Tegnap elég bizalmasan viselkedtél Michelene-nel… – Szándékosan félremagyarázod a helyzetet – közölte tömören a férfi. – Hiszen el sem mozdultam a kandalló mellől, amikor megérkezett. – Tudod, hogy értem – válaszolta dühösen Pia, és legszívesebben a lábával is dobbantott volna egyet hozzá, még akkor is, ha ez gyerekes. – És miért higgyek el neked bármit is? Hiszen egészen mostanáig nem is tudtam Michelene létezéséről. – A bátyám halála után párszor találkoztunk egymással. William úgy tervezte, hogy el fogja venni feleségül. – Hawk vállat vont. – Átvettem tőle a stafétabotot, és Michelene a csomag része volt. Te viszont nem! Pia szinte hallotta ezeket a kimondatlan szavakat. Ráadásul bizonyos szempontból átérezte a férfi helyzetét, mégsem tudott megnyugodni. – Édesanyád úgy tett, mintha hamarosan sor kerülne az eljegyzésre. Ha nem engedek Lucy kérésének, és nem jövök el erre az esküvői fogadásra, akkor hogyan értesültem volna Michelene létezéséről? Az újságok eljegyzési rovatából? Pia úgy érezte, hogy Hawk becsapta őt. Ilyesmire egyáltalán nem számított. – Senkivel sem járok jegyben, nekem elhiheted – vágott vissza dühösen James. – Nem terveztem a lánykérést, és nem vettem gyűrűt sem. – Ez esetben kissé el vagy késve, nem gondolod? – jegyezte meg csípősen Pia. – Michelene már vár. A nő végignézett a folyosón. Tudta, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat valaki, ráadásul Hawknak vissza kell mennie a fogadásra. Lassan a vendégek is észre fogják venni, hogy eltűnt. – Rettenetesen makacs vagy, Pia…

– Ebben igazad van – válaszolta a lány. – Ráadásul a férfiakkal sincs szerencsém. Ennyit a mesékről. – Ha legalább adnál nekem még egy esélyt… – Éppen az a baj, hogy már megtettem – fakadt ki dühösen Pia, azután megfordult, és elindult a szobája felé. – Nem értem, hogy eshettem bele megint a csapdádba. Hogy lehettem ennyire ostoba? A férfi utánament, megint megfogta a karját, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. – Én komolyan gondoltam – mondta határozottan, és a következő pillanatban szenvedélyesen megcsókolta Piát. A nő érezte a pezsgő ízét Hawk száján, és mélyen beszívta az illatát. Végül azonban elhúzódott tőle, és gyorsan összeszedte a maradék erejét. – Valóban komolyan gondoltad? – kérdezte tőle. – Nem hiszem. Csupán kellemes időtöltés voltam a számodra. A férfi hallgatása többet mondott minden szónál. – Nem hiszem, hogy azért kerestél meg újra, mert el akartál venni feleségül – folytatta Pia, miközben a könnyeivel küzdött. – Te is tudod, miért kerestelek meg újra. Igen, hogy jóvá tedd a bűnödet! – Pia! – M… már t… túl késő, Hawk! – zihálta a lány. – Kibújt a szög a zsákból, mi pedig végeztünk egymással. A viszonyunk előbbutóbb úgyis véget ért volna, akkor vessünk véget neki most! Ezúttal azonban én fogok távozni. Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, valaki a nevét kiáltotta, és mindketten a hang irányába fordultak. Michelene állt a lépcsőfordulóban. Pia azonnal sarkon fordult, és faképnél hagyta Hawkot. Gyorsan beszaladt a szobájába, becsukta maga mögött az ajtót, aztán kimerülten nekidőlt a falnak. Végre biztonságban van! Hirtelen eszébe jutott, hogy James valóban nem ígért neki soha semmit. Remegni kezdett, beleharapott az ajkába, és elsírta magát.

Az egyetlen kérdés az volt, hogyan fog összetört szívvel tovább élni, ha mindennek vége lesz, és elmegy innen.

8. FEJEZET Piának szerencsére sikerült viszonylag gyorsan elhagynia a birtokot. Miután összeszedte magát, és felszárította a könnyeit, összepakolta a holmiját, és megkérte Hawk egyik sofőrjét, hogy vigye őt be a közeli Oxfordba. Tudta, hogy Hawknak aznap este muszáj a vendégeivel foglalkoznia. Úgy tervezte, hogy kivesz egy szobát valahol, aztán foglal egy repülőjegyet New Yorkba, és közben kitalálja, mi legyen a következő lépés. Az éjszaka folyamán azonban eszébe jutott, hogy Melton bárója és bárónéja éppen a gloucestershire-i birtokukon tartózkodnak. Így aztán másnap reggel felhívta Tamarát, majd bérelt egy autót, és elindult Gantswood Hallba. Délben ért oda, és amikor Tamara meglátta, mosolyogva átölelte. Pia nem említette neki a telefonban a váratlan látogatása okát, a barátnője pedig jól leplezte a meglepetését. Tamarán lassan megmutatkoztak a terhesség első jelei, és Piába fájdalmasan beléhasított a felismerés, hogy számára nincs boldog befejezés. Szomorú volt és elkeseredett, ráadásul előző éjszaka jóformán alig aludt. Jóval erősebben sminkelte magát a szokásosnál, de így sem tudta elrejteni sápadt arcszínét és a karikákat a szeme alatt. – Mi történt? – kérdezte Tamara, miután alaposan végigmérte. – Valami baj van, ugye? Pia kinyitotta a száját. Miért ne mesélhetné el az igazat a barátnőjének? – T… tegnap este tartottuk Lucy Carsdale eljegyzési partiját – kezdte kertelés nélkül. – És? Talán rosszul sült el valami? Pia elsírta magát, és Tamara kedvesen átölelte. – Biztosan nem olyan nagy a baj, mint hiszed. – De igen, sőt még annál is nagyobb! – fakadt ki a lány, miután

nyelt egy nagyot. – Gyere, menjünk be a házba! Majd ott mindent elmesélsz – mondta Tamara, aztán megkérte az egyik alkalmazottat, hogy vitesse be Pia csomagjait az egyik vendégszobába, és gondoskodjon némi harapnivalóról. Miután kényelmesen elhelyezkedtek a szalonban, és Tamara szerzett a barátnőjének egy csomag zsebkendőt, Pia habozás nélkül belefogott a beszámolójába: – Három éve próbálom elfelejteni Hawkot, és a tegnapi fogadáson kiderült, hogy tulajdonképpen van egy menyasszonya. – Te jó ég, Pia! Annyira sajnálom… A lány fájdalmasan felsóhajtott, aztán részletesen elmesélte Tamarának, mi történt Sliderly Parkban. Miután befejezte, kétségbeesetten ránézett a barátnőjére. – Hogy lehettem ennyire ostoba? – kérdezte elkeseredetten. – Engedtem neki, és újra megbántott. – Ne hibáztasd magad! Hawk egyszerűen elcsavarta a fejed… Pia megint felsóhajtott. Talán itt az alkalom, hogy végre beszéljen valakinek a Jameshez fűződő viszonyáról. – Ez még nem minden – ismerte be. – Lefeküdtem vele. Tamara meglepettnek látszott, de hallgatott. – Az első alkalom után három évre eltűnt – folytatta Pia. – Most újra megtörtént, és erre kiderül, hogy tulajdonképpen van egy menyasszonya! – Ó, Pia! – mondta együtt érzően Tamara. – Ha tudtam volna erről, biztosan nem hagyom szó nélkül a dolgot. – A fiatal nő összeráncolt a homlokát. – Őszintén szólva meglep, hogy Sawyer sem említette Hawk közelgő eljegyzését, hiszen közeli barátságban vannak egymással… Pia vállat vont. – Elképzelhető, hogy nem tartotta fontosnak, ami nem meglepő, hiszen senki sem tudott a viszonyunkról. Aminek most már egyébként is vége…

A gondolattól beléhasított a fájdalom. Vajon azért, mert nem akarta, hogy vége legyen? Talán még mindig a közös jövőben reménykedett? Vagy talán azért, mert így szakítottak egymással? Vagy azért, mert közbejött egy másik nő? Piának be kellett látnia, hogy valójában sohasem tette túl magát ezen a férfin. Szerette Hawkot, ő azonban hamarosan egy másik nőt fog feleségül venni… Hirtelen elfogta a rosszullét. – Jól vagy, Pia? – kérdezte Tamara. A lánynak akkora gombóc volt a torkában, hogy csupán egy bólintásra futotta az erejéből. Tamara vigasztalóan megsimogatta a karját. – Tudom, hogy fáj. Időre van szükséged. Pia ismét bólintott egyet, és vett egy mély lélegzetet. – Borzasztóan naiv voltam – ismerte be, miután képes volt újra megszólalni. – Amikor Michelene megérkezett, azt hittem, valamikor régen volt köztük valami Hawkkal. Az viszont eszembe sem jutott, hogy a jövőm miatt kellene aggódnom! – Ne törd ezen a fejed! Megmondom Sawyernek, hogy vonja felelősségre Hawkot – közölte Tamara. – Van itt néhány régi pisztoly, azokkal nyugodtan párbajozhatnak. Pia könnyek között elmosolyodott. – Nem is tudom. Hawk elég jó formában van. – Magára erőltetett egy mosolyt. – Köszönöm, hogy megpróbálsz vigasztalni. – Hidd el, pontosan tudom, mit érzel most! Néhány hónapja én is ebben a cipőben jártam. – De a te életed jóra fordult. Sawyer imád téged. – Annak idején ezt elképzelhetetlennek tartottam. Egy napon majd te is újra boldog leszel… Ebben biztos vagyok. – Nos, a közeljövőben biztosan nem. Először is valahogy át kell vészelnem Lucy esküvőjét. Nem mondhatok fel az utolsó pillanatban. Ennyi erővel akár azonnal bezárhatnám a céget.

– Michelene-nek mi a családneve? – érdeklődött Tamara. – Talán Sawyer tud róla valamit. – Ward-Fombley. – Ismerősen cseng, de még sohasem találkoztam vele. – Előkelő, elegáns és vonzó. – Ez rád is igaz. – Köszönöm, Tamara! Nagyszerű barátnő vagy. – Ha jól emlékszem, egy jótékonysági akció kapcsán merült fel a neve, itt, Angliában… – Nem lep meg – jegyezte meg kelletlenül Pia. – Hawk köreiből származik, ráadásul Hawk bátyja azt tervezte, hogy hercegnét csinál belőle. – Elképzelhető, hogy Jamest a kötelességtudat irányítja – jegyezte meg Tamara. – Erre még nem gondoltál? – Lehet, hogy így van, de ez sem számít. Megint kereket oldott, és csak remélni tudom, hogy tisztában van a helyzetével. Az elmúlt három évben rengeteg felelősség szakadt a férfi nyakába, és Piának kellett elszenvednie a következményeket. Hawk életét valóban előre eltervezték, és legfeljebb csak néha fogunk összefutni egymással, gondolta Pia. Biztosra vette, hogy a férfi többé nem kezdeményezne vele komolyabb kapcsolatot. – Vissza kell repülnöm New Yorkba – mondta Tamarának. – Ha szerencsém van, kapok még jegyet valamelyik holnapi gépre. A barátnője gondterhelten ránézett. – Maradj itt egy kicsit, Pia! Teljesen össze vagy zavarodva. A lány hálás volt az ajánlatért, de megrázta a fejét. – Köszönöm, de vár a munka – mondta, és magára erőltetett egy bizakodó mosolyt. Miután visszaér New Yorkba, ki kell találnia, hogyan kerülheti el Hawkot Lucy esküvőjéig. Ugyanis abban az egyben biztos volt, hogy ő és James többé nem egy pár. Hawk a New York-i irodájában ült, és azon töprengett, micsoda

galibát okozott. Pia faképnél hagyta, és a férfi biztosra vette, hogy a lány szemében ő egyre több hasonlóságot mutat a Büszkeség és balítélet című regény negatív főhősével. Mrs. Hollings valószínűleg bevetette a kristálygömbjét a tengerentúli kapcsolatrendszerével egyetemben, ugyanis megjelentetett egy cikket, amelyben elég jól rátapintott a lényegre. Elképzelhető, hogy egy bizonyos herceg mégis visszatér inkább a playboy-korszakához ahelyett, hogy végre oltár elé vezetne egy jó házból való úri lányt? Hawk attól félt, hogy lassan a szakmai jó híre is veszélybe kerül. Pia szentül hitte, hogy ő becsapta, és bizonyos értelemben igaza volt, mert nem volt egészen őszinte hozzá. Ezért érte annyira váratlanul Piát Michelene felbukkanása meg az anyja viselkedése, és ezért szerzett olyan mély sebeket. Ráadásul Mrs. Hollings is tisztában volt a helyzettel. Hawk természetesen bármikor felkereshette volna Piát, hiszen ismerte a címét, és legjobb tudomása szerint még mindig ő volt Lucy esküvőszervezője. A húga továbbra sem hozta szóba a témát. Úgy tűnt, mintha ösztönösen megérezte volna, mi történt a birtokon, és valószínűleg elítélte a bátyja viselkedését, habár azóta egyszer sem kritizálta őt… De vajon mit mondhatna Piának, ha mégis elmenne hozzá? Mesélnie kellett volna neki Michelene-ről, és el kellett volna mondania neki, hogy… Nos, mit is? Pia váratlan felbukkanásáig mindenki úgy vélte, hogy Hawk a saját köreiből fog feleséget választani magának. Ideje volt megnősülnie, és komoly üzletemberhez illően végre búcsút kellett mondania a playboykorszakának.

Ráadásul a Michelene-hez fűződő viszonya valószínűleg nem volt komoly, hiszen amióta újra összejött Piával, eszébe sem jutott a nő. Hawk azon töprengett, hogy valójában sohasem akarta megkérni Michelene kezét… Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon az íróasztalán, és ő felvette a kagylót. – Igen? – Sawyer Langsford van itt, és beszélni szeretne önnel. – Kérem, küldje be! Néhány másodperccel később Sawyer belépett az irodájába, és Hawk felállt, hogy üdvözölje. – Ha azért jöttél, hogy kritizálj, akkor közlöm veled, hogy elkéstél – mondta. – Tudom, hogy bűnös vagyok. Sawyer szárazon elmosolyodott. – Tamara egy hajnali pisztolypárbajt javasolt, de felvilágosítottam, hogy ez manapság már nem divat. – Micsoda szerencse! – dünnyögte Hawk. – Anyám biztosan nem örülne, ha a rang és a birtok egy távoli rokon kezére jutna. Sawyer elvigyorodott, miközben leült. – És én még azt hittem, bármire képes lennél egy örökösért. Hawk nem tudta eldönteni, hogy Sawyer Piára vagy Michelenere céloz, de ennek valójában nem is volt jelentősége. – Éppen erről akartam beszélni veled – jegyezte meg. – Úgy tűnik, hogy a te Mrs. Hollingsodnak remek informátorai vannak. Sawyer vállat vont. – Mit mondhatnék erre? Mrs. Hollings tevékenysége kicsúszott az irányításom alól. – Ezzel egyetértek. – Nem szívesen dörgölöm ezt az orrod alá – folytatta Sawyer –, de csupán annyi történt, hogy Mrs. Hollings lecsapta azt a labdát, amelyet te dobtál föl a magasba. Hawk felsóhajtott. – Igen, én is ettől félek.

– Mindenesetre azért vagyok itt, hogy elnézést kérjek tőled a cikk miatt. – Köszönöm. Még mindig jobb, mint egy hajnali párbaj. – Egyetértek. Egyébként figyelmeztettelek téged Piával kapcsolatban. – Igen, emlékszem. És sajnos nem hallgattam rád. Úgy tűnik, javíthatatlan Casanova vagyok. Az utóbbi időben Hawk többször is elgondolkodott azon, milyen célokat tűzött ki maga elé. Valóban helytelenül viselkedett? Most már az sem számít, ha a jó szándék vezérelte, mert időközben minden összeomlott körülötte. Sawyer félrebillentette a fejét. – Bármikor képes vagy megváltozni. Még nem késő. – Azt hittem, ezen már túl vagyok. – Annyi bizonyos, hogy kizárólag te tudod helyrehozni a hibákat. – Mégis hogyan? Napok óta ezen töprengek, de semmi sem jut az eszembe. – Meg fogod találni a megoldást – jegyezte meg bátorítóan Sawyer. – Néhány hónappal ezelőtt én is hasonló helyzetben voltam, és én is így gondolkodtam Tamaráról. Csupán annyi különbség van kettőnk között, hogy engem gyerekkoromtól kezdve felkészítettek a címemmel járó felelősségre. Neked kevesebb időd volt hozzászokni. Ezzel arra akartam célozni, hogy ne hagyd magad megfélemlíteni. Ne arra gondolj, mit diktál a kötelesség, hanem arra, hogy te mire vágysz! Hawkot meglepte Sawyer együttérzése, és gyorsan bólintott egyet. – A nők egyébként imádják a nagylelkű gesztusokat – folytatta Sawyer. – Most pedig, ha nincs más dolgod, menjünk el ebédelni! Hawk vidáman és kissé hitetlenkedve megrázta a fejét. Elege volt a nagylelkű gesztusokból, mert pontosan tudta, hová vezetnek. Ennek ellenére sejtette, hogy a barátjának igaza van.

9. FEJEZET Pia elhatározta, hogy láthatatlanná válik. Fogalma sem volt, honnan és hogyan szerzi be Mrs. Hollings az információit, de úgy tűnt, a pletykarovat vezetőjének mindenhol vannak kapcsolatai. A lány néha azon tűnődött, hogy Mrs. Hollings talán Mr. Darcyt is megvesztegette. Az biztos, hogy a macskája bármire képes lett volna egy kis simogatásért és pár jutalomfalatkáért cserébe. Elgondolkodva sétálgatott a Broadwayn ezen a napsütéses, de hűvös napon, amely egyáltalán nem illett a hangulatához. Nem akart összefutni Hawkkal a házában, ezért megkérte Lucyt, hogy inkább a színházban találkozzanak, pedig nagyon hiányzott neki a férfi, aki látszólag kerülte őt. Pia valójában dühös volt rá, amiért nem kereste meg egészen mostanáig. Hiszen ha jelentene neki valamit, akkor már régen bocsánatot kért volna tőle. Pia felsóhajtott. Továbbra is túlságosan jószívű volt, és továbbra sem tanult a hibáiból. Amikor megérkezett a Drury Theatre-be, elhessegette magától a kellemetlen gondolatokat, és elindult Lucy öltözője felé. Hawk húga hátrafordult a székén, amikor Pia bekopogott a résnyire nyitott ajtón. – Pia! – Lucy felállt és átölelte. – Éppen a legjobbkor érkeztél. A történtek dacára a lány továbbra is kedvelte Hawk testvérét. Magával ragadó volt a lelkesedése, és Pia inkább barátnőként tekintett rá, mint ügyfélként, ami ritkán fordult elő a munkája során. – Kérsz valamit inni? – kérdezte Lucy. – Rengeteg időnk van még az előadásig. – Nem, köszönöm. Pia levette a kabátját, aztán körbenézett az aprócska

helyiségben, amely pontosan úgy festett, ahogy az ember a színházi öltözőket elképzeli. Végül rámosolygott Lucyre. – Te vagy az egyik leghiggadtabb menyasszony, akit valaha láttam. – Szerencsére nem érek rá idegeskedni a munkám miatt. Ráadásul megszoktam, hogy mások előtt szerepeljek. Végtére is az esküvő sokban hasonlít egy színházi előadáshoz, nem gondolod? – Bizonyos értelemben… igen. – Még nem volt alkalmam megköszönni neked, hogy eljöttél az eljegyzési partinkra. Olyan gyorsan eltűntél, hogy egy szót sem tudtunk váltani egymással. – Nos, én… – Pia alig tudott Lucy szemébe nézni. – Köszönöm a meghívást. – Ha jól sejtem, Hawk és Michelene miatt távoztál olyan hirtelen. A lányt meglepte a közvetlen kérdés, és azt hitte, talán félreértett valamit. – M… miért mondod ezt? – érdeklődött kíváncsian, és kissé elpirult. Vajon hányan jutottak még erre a következtetésre? – A bátyámról van szó, ráadásul hamarosan férjhez megyek. Ilyenkor az ember észrevesz bizonyos dolgokat – válaszolta Lucy, és megértően elmosolyodott. – Ne aggódj! – mondta erőltetett vidámsággal Pia. – Legalább nem fog váratlanul érni az esküvőjük híre. – Pia… A lány igyekezett uralkodni magán, mert nem akart sírni Hawk húga előtt. – Ha érdekel a véleményem… szerintem sokat jelentesz a bátyámnak – erősködött Lucy, mintha sejtette volna, mit szeretne hallani Pia. Ha így lenne, akkor mesélt volna nekem Michelene-ről, és már régen felhívott volna, gondolta a lány.

Lucy felsóhajtott. – Szerintem őt is ugyanúgy meglepte Michelene váratlan felbukkanása, ahogy téged. – Képzelem, mennyire kellemetlenül érezhette magát! Nem lehetett könnyű egy fedél alatt tartózkodni a szeretőjével és a menyasszonyával, főleg mivel két különböző nőről van szó. Pia ijedten a szája elé kapta a kezét, mert attól félt, hogy túlságosan szabadjára engedte a nyelvét. Lucy vágott egy grimaszt. – A bátyám néha képes mindent összezavarni. – Néha? – kérdezte szarkasztikusan Pia. – Arról tudtál, hogy amikor megismerkedtünk, James Fielding néven mutatkozott be nekem? – Ezek szerint igazak a pletykák – dünnyögte halkan Lucy, mintha magában beszélne. Pia pedig végre megtudta, mennyit tud Lucy a Hawkhoz fűződő kapcsolatáról… – Még sohasem láttam annyira boldognak a bátyámat, mint amikor veled volt, Pia! Amikor a szakmai hozzáértésedről áradozott, azonnal rájöttem, hogy őszintén szeret téged. A lány ismét elpirult. – N… nekem azt mondta, hogy a hibáját akarja jóvátenni. – És inkább mindent összezavart – állapította meg Lucy. – Így van. Ráadásul egy szót sem szólt nekem Michelene-ről, habár sejtenem kellett volna, hogy van valaki a háttérben. Hiszen mindenki arra számít, hogy a saját köreiből választ magának feleséget. – Nos, Hawk valóban egy herceg, de fogalmam sincs, mit érez valójában. Szerintem ő maga sem tudja pontosan. William halála után a bátyám robotpilótára kapcsolt, és kizárólag a családja biztonságával törődött. Pia önkéntelenül is elmosolyodott. – Nálad jobb ügyvédet keresve sem találhatott volna magának.

Lucy bólintott. – Csupán arra céloztam, hogy szerintem adnod kellene neki még egy esélyt. Pia beleharapott az ajkába. Ez eddig eszébe sem jutott, pedig szerette Jamest. Vajon képes lenne a szeretője maradni abban a biztos tudatban, hogy sohasem jön el számukra az a boldog jövő, amelyről mindig álmodott? – Arra gondoltam, hogy továbbra is Hawk szeretője maradok, l… legalábbis addig, amíg hivatalosan el nem jegyzi Michelene-t – közölte Pia. A bejelentése bombaként robbant, és egy pillanatig tökéletes csönd uralkodott a Contadiniben, ahol Tamarával és Belindával éppen a vasárnapi villásreggelijüket fogyasztották. – Tessék? – kérdezték a barátnői szinte egyszerre, és mindketten döbbenten meredtek rá. – Teljesen megőrültél? – tudakolta Belinda. Pia tudta, hogy csak az aggodalom beszél a barátnőjéből. – Elhiszem, hogy ezt nem könnyű megérteni. – Inkább lehetetlen. – Belinda jót akar neked – vetette közbe Tamara. – Másrészt viszont elképzelhető, hogy ez mégsem olyan rossz ötlet, Pia. Egy laza viszonyból könnyebb kikeveredni. A lány pontosan értette, mire céloz a barátnője. A sors iróniája, hogy Belindának nem sikerült felbontania a házasságát, miközben ő, a javíthatatlan romantikus, képtelen volt férjet szerezni magának. – Tudtam, hogy így lesz – jegyezte meg Belinda. – Amikor bejelentetted, hogy megváltozott a véleményed Hawkról, sejtettem, hogy lesz miért aggódni. Mit tett veled az a férfi? Sebezhetővé tett. Felébresztette bennem a vágyat, hogy mindig vele akarjak lenni.

– Boldog vagyok, ha vele lehetek – válaszolta tömören. Belinda vágott egy grimaszt, Tamara pedig Pia karjára tette a kezét, mintha vissza akarná tartani. – Mindig így kezdődik – közölte Belinda. – Először élvezitek egymás társaságát, aztán ott fekszel mellette az ágyban, és azt gondolod, örökre odaajándékozod neki magad, végül pedig… – Még mindig Pia problémáiról beszélünk? – érdeklődött Tamara. Belinda összeszorította a száját. – Hát persze. Elnézést! Tamara aggodalmasan Piára nézett. – Valóban végiggondoltad, milyen következményei lesznek ennek? A lány egy darabig habozott, aztán bólintott. – Igen. – Biztos vagy benne, Pia? Tudod, hogy Hawk egy herceg, és hamarosan gondoskodnia kell utódról. Ez pedig azt jelenti, hogy a viszonyotok nem lesz hosszú életű. Ráadásul kétszer is csalódást okozott neked – figyelmeztette Belinda. Pia fejében legalább egy tucatszor megfordultak ugyanezek a gondolatok, de más megoldás nem jutott az eszébe. Azt remélte, James még jó darabig nem fog megnősülni. A férfi azt mondta neki, nem áll szándékában megkérni Michelene kezét, és még a gyűrűről sem gondoskodott. De vajon igazat mondott? Pia meglehetősen váratlanul távozott Sliderly Parkból, de legalább sikerült megőriznie a maradék büszkeségét. Ha most úgy dönt, visszatér Hawk ágyába, és a szeretője lesz, végleg el fogja veszíteni az önbecsülését. A történtek után nem volt biztos benne, hogy készen áll erre. Tudta, hogy hiába töpreng, mert valószínűleg nem kap újabb esélyt. Hawk azt mondta, nem akarja feleségül venni Michelene-t, arról viszont nem beszélt, hogy ővele komolyak lennének a szándékai.

Pia gyermekkora óta boldog házasságra vágyott. Miért érné be most kevesebbel? Talán hiba volt egy kilátástalan viszonytól remélnie a megoldást. Tamara megfogta a kezét. – Ha tényleg szereted őt, akkor miért akarod beérni a szerető szerepével? Nagyszerű hercegné lenne belőled, hiszen pontosan tudod, hogyan kell fogadásokat szervezni és szórakoztatni a vendégeket. Pia nyelt egyet. – Ráadásul te is imádod az arisztokraták két kedvenc hobbiját, a horgászatot és a lovaglást – folytatta Tamara. – Számomra a horgászat rendkívül unalmas, és csakis akkor ülök fel egy lóra, ha nagyon muszáj. Pia kényszeredetten felnevetett, miközben kissé elpirult. Nem akart mélyebben belemenni a témába, mert egészen más dolgok jutottak róla az eszébe… Belinda komolyan a szemébe nézett. – Ne engedd, hogy Hawk kihasználjon téged, még akkor sem, ha a házasságon kívüli kapcsolat jóval egyszerűbbnek tűnik a számodra! Jól ismerlek, Pia, és ez egyáltalán nem vall rád. A lány zavartan lehajtotta a fejét, és gyűrögetni kezdte a szalvétáját. Az eszével tudta, hogy Belindának igaza van, a szíve azonban nem akart a holnapra és a következményekre gondolni. A szíve Hawkra vágyott. Amikor ismét felpillantott, a barátnői várakozásteljesen ránéztek, Pia pedig megpróbálta tréfával elütni a dolgot: – Mr. Darcy már alig várja, hogy hazaérjek. Az a kandúr legalább mindig hűséges volt hozzám. Belinda szemmel láthatóan megnyugodott az ironikus megjegyzés hallatán. – Okos lány vagy! Majd megtanulod, hogy kiben lehet megbízni. Az valóban nagyszerű lenne, gondolta Pia. Sajnos azonban a

szíve szentül hitte, hogy álmai férfija egy bizonyos jóképű herceg személyében jelent meg előtte.

10. FEJEZET Hawk felpillantott, majd felállt az íróasztala mellől. – Micsoda meglepetés, anya! Üdvözöllek az óceán innenső partján! Hawk úgy érezte, mintha mostanában Pián kívül mindenki az ő társaságára vágyna. Az anyja szigorúan ránézett. – Arra gondoltam, hogy együtt ebédelhetnénk. A férfi rosszat sejtett. Az anyja váratlan látogatásából arra következtetett, hogy nyomja valami a lelkét. – Valóban igazak azok a pletykák, amelyek rólad és Lucy esküvőszervezőjéről, Pia Lumleyról keringenek? – tért a lényegre azonnal az asszony. – Az a rettenetes nő azt írta, hogy… – Mrs. Hollings. – Tessék? – Mrs. Jane Hollings írja a pletykarovatot Melton grófjának lapjában. – Ez esetben nem értem, Sawyer miért nem lépett közbe – jegyezte meg sértetten az anyja. – Azt hittem, barátok vagytok. – Sawyer hisz a sajtószabadságban – válaszolta Hawk, és megkerülte az asztalt. – Ostobaság! Ez a rettenetes nőszemély tönkre fogja tenni a jó híredet. – Szerinted mit kellene tennem? Az anyja felvonta a szemöldökét. – Természetesen ki kell jelentened a nyilvánosság előtt, hogy cseppet sem érdekel téged Miss Lumley. – Valóban? – Valóban. Mrs. Hollings úgy írta le a dolgot, mintha viszonyod lenne az egyik háztartási alkalmazottal. Hawkshire hercege nem folytathat erkölcstelen viszonyt a személyzet

tagjaival, mint valami… valami… – Ülj le, anya! – adta ki az utasítást Hawk, és kihúzott neki egy széket. – Kérsz valamit inni? A férfi úgy érezte, neki is jól jönne most egy ital. – Nagyon makacs vagy, James! Egy rövid nyilatkozat biztosan megteszi a kívánt hatást. – És mégis mit kellene kinyilatkoztatnom? Az asszony leült, és büszkén felszegte az állát. – Azt, hogy közted és Miss Lumley között nincs … – …komoly kapcsolat? Az anyja bólintott egyet. – Sajnos ezt nem tudom megtenni. A hercegné döbbenten nézett rá, majd egy pillanatra lehunyta a szemét. – Jóságos ég! Ezek szerint igazak a pletykák. A nagyapám megrögzött szoknyavadász hírében állt, és nem akarom, hogy ilyesmi újra előforduljon a családunkban. Hawk vállat vont. – Talán azért, mert őt is belekényszerítették egy boldogtalan házasságba. Neked sem kellene erőltetned ezt az eljegyzést Michelene-nel, anya! – Semmit sem akarok rád erőltetni, James! – jegyezte meg sértődötten az asszony. Az anyja szokás szerint megint úgy ferdítette el az igazságot, ahogyan az érdeke kívánta. – Michelene bizonyos értelemben Williamhez tartozott – mondta neki kedvesen Hawk. – De ő már nincs közöttünk. Miután Hawk visszatért Sliderly Parkból, rengeteget gondolkodott, és Sawyer látogatása is nyomot hagyott benne. Egyvalamit biztosan tudott: a vele szemben támasztott, Michelenenel kapcsolatos elvárásokat csírájában el kell fojtania. Nem szerette azt a nőt, és sohasem fogja szeretni. Hawk észrevette, hogy az anyja szeme könnybe lábad.

– Tudom, mennyire nehéz ez neked – mondta együtt érzően a férfi, akit meglepett, hogy az anyja ezúttal nem vágott vissza. – Williamnek óriási felelősség nehezedett a vállára, és azért választotta Michelene-t, mert úgy vélte, hogy így mindenki elégedett lesz – magyarázta az anyja. – Pontosan ezért hiszem azt, hogy valójában nem szerette őt – válaszolta Hawk. – Szerintem azért élvezte annyira a vitorlázást és a repülést, mert azokban a pillanatokban szabadnak érezte magát. William gyermekkorától fogva a herceg szerepére készült, én viszont nem. A nyilvánvalóan fájdalmas téma ellenére az anyja gyorsan összeszedte magát. – Ez nagyszerű, de kicsoda valójában Pia Lumley? Honnan került ide? Nem ismeri a szokásainkat, és fogalma sincs arról, mekkora felelősség szakadna a nyakába hercegnéként. Hawk hallgatott. Pia tökéletesen alkalmas volt a hercegné szerepére, hiszen boldoggá tudta tenni őt. – Pennsylvaniában nőtt fel, és pontosan tudja, hogyan kell vendégeket fogadni, hiszen ő a New York-i felső tízezer egyik legnépszerűbb esküvőszervezője – mondta végül. Az anyja hallgatott, ezért folytatta: – Ügyesebben lovagol és horgászik, mint bármelyik nő, akit ismerek. Ráadásul kedves és intelligens. – Nos, ha ennyi jó tulajdonsága van, akkor vajon mit akarhat tőled? – válaszolta az anyja. Hawk ironikusan elmosolyodott. – Őszintén szólva én sem tudom. Szeretem Piát, de nem érdemlem meg őt. Miközben ilyen szenvedélyesen kiállt a lány mellett az anyjával szemben, rájött egy fontos dologra. Szereti Piát! Hirtelen kitisztultak a gondolatai, és mindent világosan látott. – Nos, James, úgy tűnik, hogy rosszul ítéltelek meg. – Semmi baj, anya! Nincs olyan tévedés, amelyet ne lehetne

helyrehozni. Hawk legalábbis őszintén remélte, hogy így van. Először is tisztáznia kell a dolgokat Michelene-nel. Azután meg kell találnia Piát. Hawk bízott benne, hogy még nem késő… Pia attól félt, hogy Lucy esküvője lesz élete legrosszabb napja. Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Hawk Michelene társaságában fog megjelenni, ahogyan az egy párhoz illik, és esetleg bejelentik majd az eljegyzésüket is. Természetesnek tartotta, hogy Hawk a menyasszonyát viszi magával a húga esküvőjére. Piának ráadásul dolgoznia kellett, és abban sem reménykedett, hogy a férfi ismét kihúzza őt egy esetleges csávából, ahogyan azt korábban tette. A nap folyamán azonban kiderült, hogy Michelene egyáltalán nem vesz részt az esküvőn, Hawk pedig egyedül érkezett. Ennek ellenére a lány igyekezett megőrizni a lélekjelenlétét, és kizárólag a feladataira koncentrált. Hawk szerencsére békén hagyta őt. Piának fogalma sem volt, hogyan reagálna, ha a férfi megszólítaná. Hawk azonban a fogadás alatt végig a vendégekkel beszélgetett, és úgy viselkedett, ahogy egy hercegtől elvárható. Pia azon töprengett, vajon a férfi a történtek után úgy tekint-e rá, mint egy egyszerű alkalmazottra, és a gondolatra beléhasított a fájdalom. Ennek ellenére, amikor csak tehette, lopva rápillantott, hogy minden apró részletet meg tudjon őrizni róla az emlékezetében. James annyira vonzó volt, hogy amikor Pia ránézett, minden egyes alkalommal elállt a lélegzete. Estefelé már annyira kimerült volt, hogy nehezére esett vidámnak látszania Hawk és a többi vendég előtt. Éppen kilépett a teremből, amikor valaki utánakiáltott: – Pia! A lány lassan megfordult. Hawk mély hangjának hallatán

jóleső borzongás járta át a testét. A férfi sötétkék öltönyt meg ezüstszínű nyakkendőt viselt, és egyenesen felé tartott. Pia ránézett az órára, és ha nem lett volna annyira feszült, biztosan elnevette volna magát. Majdnem éjfél volt, ráadásul szilveszter éjszaka. Igazán sajnálatos, hogy Hamupipőkének még nem szabad hazamennie. Ő egy világoskék, vállpánt nélküli báli ruhát viselt, amely tökéletesen illett volna a mesebeli alkalomhoz, de egyrészt még dolgoznia kellett, másrészt a hintó sem várta az ajtó előtt. Ennek ellenére úgy érezte, képtelen lenne beszélgetni Hawkkal. El akart menni. – É… én éppen… A férfi felvonta a szemöldökét. – Indulni készültél? Piát rettenetesen dühítette a férfi hanyag modora. Hiszen ő tehet mindenről! – Rendbe akartam hozni a sminkemet – válaszolta. Sosem talál az ember egy női mosdót, amikor szüksége lenne rá! Az volt az egyetlen hely, ahová Hawk biztosan nem menne utána. – Miért? – kérdezte a férfi, miközben alaposan végigmérte. – Remekül nézel ki. Eltekintve attól a ténytől, hogy a szíve ezernyi darabkára tört. A lány felsóhajtott. – Nos, ez amolyan női dolog, Hawk! Szeretjük felfrissíteni magunkat. Bepúderezzük az orrunkat… Kifestjük a szánkat… – Talán abban bízol, hogy hamarosan megcsókol valaki? Pia döbbenten meredt rá. Hogy lehet ez a pasi ennyire szívtelen? – Miért éppen most akarsz eltűnni? Hiszen mindjárt éjfél van! Pontosan ez volt a baj. Pia nem akarta, hogy mindenki lássa, hogy őt senki sem csókolja meg, még egy béka sem.

Természetesen ráfoghatná arra a körülményre, hogy dolgozik, de mégis… Nem akart Hawk közelében lenni, aki ráadásul jól tudta, min megy keresztül. – Szilveszterkor mindenki konfettit dobál, és fújja a trombitát. Miért akarod rendbe hozni a frizurádat, amikor hamarosan úgyis összeborzolódik? – A férfi közelebb lépett Piához, aki észrevette, hogy tart valamit a kezében. – Egyébként hoztam neked néhány dolgot. – Igazán kedves tőled, hogy gondoltál rám – válaszolta a lány, miközben azon töprengett, vajon mi értelme van ennek az abszurd beszélgetésnek. – Nekem is ez a véleményem – mondta mosolyogva Hawk. Pia gyorsan szétnézett, hátha talál a közelben néhány padlizsánkrémes előételt. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, hogy nem engedhet meg magának egy újabb botrányt. Hawk belenyúlt a kezében lévő tasakba, és elővett belőle egy drágakövekkel kirakott diadémot. Eltelt néhány másodperc, mire a nő rájött, hogy nem egy olcsó utánzattal van dolga, hanem egy valódi ékszerrel. Hitetlenkedve bámulta a hatalmas gyémántokkal kirakott diadémot, és úgy érezte, elment a józan esze. Hawk kedvesen és elgondolkodva figyelte. Pia mozdulatlanul tűrte, hogy a férfi ráadja a tiarát. Életében először viselt ilyesmit, legalábbis a valóságban. – Ez az – dünnyögte Hawk, és hátrált egy lépést. – Nem tudtam, mit fogsz viselni ma este, ezért biztosra mentem, és a Carsdale-gyémántokat választottam. Pia levegő után kapkodott. – R… remek választás. – Ezt a tiarát hagyományosan a Carsdale-menyasszonyok szokták viselni – magyarázta jelentőségteljesen a férfi. – Az édesanyám is ezt viselte az esküvőjén. Pia szíve egyre hevesebben vert. Hawk talán játszadozik vele? Ha így akarja ismét becsalni az

ágyába, annak ellenére, hogy Michelene-t fogja feleségül venni… – Miért adod nekem? – Nem is sejted? – kérdezte halkan Hawk, és egyenesen a szemébe nézett. – Hamarosan itt az újév… Egy új kezdet… Legalábbis remélem. – N… nekem nem kell egy tiara az ú… újévhez. Hawk megfogta a nő állát, és az ujjával finoman végigsimított a száján. – Tudom – mondta kedvesen. – A kérdés az, mit szólnál egy herceghez, aki fülig szerelmes beléd? Jár hozzá egy hatalmas ház, ahonnan nagyon hiányzik valaki, aki nagyszabású és rendkívül unalmas fogadásokat rendez. Pia szemét elfutották a könnyek. Hawk halkan megköszörülte a torkát. – Te beleszerettél James Fieldingbe, Pia, és ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna tőled! A lány lassan kezdett magához térni, miközben a férfi letérdelt elé, majd elővett a zsebéből egy gyűrűt, és megfogta a kezét. Pia ránézett, és remegni kezdett a boldogságtól. – Ez pedig a tiarához jár – mondta Hawk mosolyogva, a következő pillanatban azonban ismét komollyá vált a hangja. – Teljes szívemből szeretlek, Pia! Nagyon boldoggá tennél, ha hozzám jönnél feleségül. Ugye megteszed? Pia pontosan ilyennek képzelte el az álmaiban a leánykérést. De mégis… – É… és mi a helyzet Michelene-nel? A férfi szája széle megrándult. – Az ember ilyenkor általában válaszra számít, nem egy újabb kérdésre. – Egy nő pedig általában nem arra számít, hogy a szeretőjének menyasszonya van. – Egy-null a javadra, de rajtad kívül nincs más nő az életemben – válaszolta Hawk. – Miután Michelene megtudta, hogy mégsem

lesz belőle hercegné, úgy döntött, ma este távol marad. – Ó, Hawk! – Pia hangja remegett. – Én… én is sz… szeretlek. – A lány észrevette, hogy Hawk arca felderül. – És nagyon szeretnék a feleséged lenni. De… – Semmi de! Hawk gyorsan felhúzta az ujjára a gyűrűt, aztán felállt, átölelte őt, és a csókjával beléfojtotta a szót. Amikor a férfi felemelte a fejét, Pia nyelt egyet. – Nem vagyok alkalmas a hercegné szerepére. – Én nem így gondolom – válaszolta kedvesen a férfi. – Egy mesehős számára egy palota a legmegfelelőbb lakóhely. – Ó, Hawk! – tört ki Pia. – Én valóban úgy éreztem magam, mint a mesében. Nem azért, mert megkérted a kezemet, hanem azért, mert ez egy igazi jellempróba volt. Miután tudomást szereztem rólad és Micheleneről, komolyan fontolóra vettem, hogy továbbra is a szeretőd maradok addig a pillanatig, amíg hivatalosan is eljegyzitek egymást. De rájöttem, hogy képtelen lennék rá. Nagyon szeretlek, és képtelen lettem volna beérni egy félmegoldással. A férfi kedvesen ránézett. – Egészen a tiéd vagyok, Pia! Már régen rabul ejtetted a szívemet. – Az édesanyád biztosan nem lesz elragadtatva. – Ő azt szeretné, hogy boldog legyek – tiltakozott Hawk. – Ahogyan ő is az volt az apámmal. – Én nem vagyok kifejezetten hercegnének való. James megrázta a fejét. – Csodálatos ember vagy annak dacára, hogy egyszerű családból származol. – De te időközben nagyon komolyan veszed a hercegi címmel járó kötelezettségeidet – ellenkezett Pia. Hawk elmosolyodott. – Ez esetben éppen itt az ideje, hogy fellázadjak, ahogy Lucy is tette. Az anyámnak ugyanis mától van egy amerikai veje.

– Számtalan érv szól a házasságunk ellen. Miért nem vagy hajlandó beismerni? – Mert szerintem semmi sem szól ellene. – Hawk megsimogatta a lány arcát. – Szeretsz engem, Pia? A nő gondolkodás nélkül bólintott. – Igen. – Én is szeretlek, és semmi más nem számít. Hawk átölelte Piát, és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Amikor újra eltávolodtak egymástól, James a magasba emelte a lány kezét. – Ez a gyűrű családi örökség. Nem akartam enélkül megkérni a kezed, de ha nem tetszik, akkor választhatunk másikat. Pia megrázta a fejét. – Arra semmi szükség. Gyönyörű! – Úgy tűnik, kaptunk még egy esélyt. – Ennek őszintén örülök – mondta ragyogó mosoly kíséretében a nő. Hawk elvigyorodott. – Tudod, hogy a csengőhangod, ha felhívsz, a Felejthetetlen Nat King Cole-tól? – Tényleg? Ezek szerint sikerrel jártam, mert azt akartam, hogy soha ne felejts el engem. Többek között ezért… – Pia elpirult. –Igen? – Nos, többek között ezért feküdtem le veled újra – mondta gyorsan a lány. – Azt akartam, hogy ezúttal még többre vágyj. – Az első alkalom is felejthetetlen volt. – Mégis eltűntél. Hawk vonakodva bólintott. – Legnagyobb sajnálatomra. De nem azért, mert az az éjszaka semmit sem jelentett nekem – magyarázta –, hanem éppen azért, mert túlságosan is sokat. – Ó, Hawk! Rengeteg időt elpazaroltunk. Annyira szerettelek volna gyűlölni téged…

– Ehelyett viszont megvártál, ugye? – simogatta meg kedvesen a férfi. A lány bólintott egyet, és jólesően megborzongott, amikor felfedezte James tekintetében a szenvedélyt. – És én nagyon hálás vagyok ezért – tette hozzá a férfi, aztán lehajolt, és ismét megcsókolta Piát. Ő szorosan hozzásimult, és vágyakozva viszonozta a csókot. – Ez nem a megfelelő hely – zihálta levegő után kapkodva. – Megint botrány lesz a vége! – Nem számít – suttogta a férfi. Végtére is ő volt Pia álmainak hercege.

UTÓHANG – Remekül nézel ki. Már alig várom a nászéjszakát! Pia megfordult, és amikor megpillantotta Hawkot az öltöző ajtajában, a szíve hevesen megdobbant. A férfi elegáns szmokingot viselt, amely remekül kihangsúlyozta izmos alakját. Pia is alig várta már a nászéjszakát. – Nem kellene itt lenned – dorgálta meg Jamest, habár örült a jelenlétének. – Szerencsétlenséget hoz… Pia egy csipkés esküvői ruhát választott magának hatalmas uszállyal. A mesébe illő darabnak szűk felsőrésze és bő szoknyája volt. Úgy festett benne, mint egy igazi hercegnő – vagy hercegné! Hawk vidáman elmosolyodott. – Ha megtudod, mit hoztam neked, biztosan másképp fogod gondolni. A lány kissé bizalmatlanul végigmérte. – M… mégis mi az? – kérdezte, miközben érezte a tiara súlyát, amely a helyén tartotta a fátylát. – Tudomásom szerint a gyűrűt csak a szertartáson szokták átadni. Egy óra múlva fogják kimondani egymásnak a boldogító igent Sliderly Park kápolnájában. – Először is kérek egy csókot! – követelőzött Hawk, majd odahajolt Piához. Amikor a nő megérezte Hawk meleg ajkát a száján, szorosan a férfihoz simult. Miután James felemelte a fejét, Pia ábrándosan elmosolyodott. – H… ha valami komolyabbat is szeretnél, akkor sajnos csalódást kell okoznom. Erre sajnos már nincs időnk, és igazán kár lenne tönkretenni ezt a gyönyörű ruhát. A férfi halkan felnevetett, és megcsókolta Pia orra hegyét. – Erre majd később visszatérünk. Az ígéret hallatán a lányt jóleső borzongás járta át.

– Igen, először is túl kell esnünk az előadáson. A szertartás után több száz vendéget fognak vendégül látni. A néhány hetes földközi-tengeri nászút után pedig újabb fogadást terveztek New Yorkban azok számára, akik nem tudtak elutazni Angliába. – Utána valószínűleg ki sem látszol majd a megbízásokból – évődött vele Hawk, mintha olvasott volna a nő gondolataiban. – Számomra mindig te leszel az első, ne aggódj! – jegyezte meg Pia. – Ennek igazán örülök. Valójában ezért jöttem ide – mondta Hawk, majd kihúzta a komód fiókját. – Ma reggel rejtettem ide őket – folytatta, miközben elővett egy bársonnyal bevont dobozt. – Azt szeretném, ha tökéletesen néznél ki. – Kérlek, ne! – tiltakozott a menyasszony. – Már így is annyi mindent kaptam tőled. – Ez igaz – mondta egy kacsintás kíséretében a férfi. – Hiszen neked adtam a szívemet. Pia elnevette magát. – Mindenesetre abban reménykedtem, hogy tetszeni fog neked ez a fülbevaló – folytatta kissé komolyabban a férfi. Amikor a nő megpillantotta a két, csepp alakú gyémántot, elállt a lélegzete. – A dédnagymamám számára készült, ez volt az esküvői ajándéka – magyarázta Hawk, miközben egyenesen Pia szemébe nézett. – Hatvanegy évig tartott a házassága. – Gyönyörű történet, Hawk! Remélem, nekünk is szerencsét hoz. Pia azonnal beletette a fülébe az ékszert, a férfi pedig elvigyorodott. – Azt még nem mondtam, hogy a nagymamámnak nyolc gyereke volt. – Ó! A lány olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy James elnevette

magát, és újra megcsókolta. – Ne aggódj, Mr. Darcyról is hajlandó vagyok gondoskodni! – mondta halkan. – Hawk! – kiáltotta ebben a pillanatban Lucy a folyosóról. – Ha itt talál téged, biztosan csúnyán összeszid majd – mondta halkan Pia. A férfi újra megcsókolta. – Találkozunk az oltárnál! Pia annyira boldog volt, hogy úgy érezte, mindjárt megreped a szíve. Tudta, hogy a közös meséjük Hawkkal még csak most kezdődik. VÉGE

Kate Carlisle

Csóktanfolyam haladóknak

1. FEJEZET – Nincs több szabadnap! – mormolta maga elé Brandon Duke, miután a kávéspohara után nyúlt és üresen találta. Pótolhatatlan asszisztense, Kelly Meredith már két hete távol volt. Ami pontosan tizennégy nappal volt több a kelleténél a férfi véleménye szerint. Természetesen ő is tudott kávét főzni magának, de megszokta már, hogy ezen a téren Kelly nagyon elkényezteti. Még mielőtt kiitta volna az utolsó kortyot, ő máris megjelent egy újabb adag friss kávéval. De nagyon úgy tűnt, hogy más téren is képes olvasni a gondolataiban. Tele volt energiával, és az ügyfelek is odavoltak érte. A számítógépes programok sem riasztották el, és Brandonnak a találkozásukkor azonnal feltűnt, mennyire jó emberismerő. Ez a képessége értékesebbé tette az aranynál. Éppen ezért gyakran magával vitte Kellyt az üzleti útjaira is. A fivérei is felismerték a tehetségét, és gyakran kértek tanácsot tőle, amikor új alkalmazottat készültek fölvenni. Ráadásul bárhol bevethető volt, és ha olyan feladat került terítékre, amelyet Brandon senki másra nem mert volna rábízni, Kelly azonnal felajánlotta, hogy intézkedik. Amióta a cég alkalmazottja volt, egyszerűen minden jobban ment. Így kora reggel még nagyon csöndes volt az iroda. Brandon elkezdett jegyzeteket készíteni a megbeszélésre, amelyre nemsokára sor kerül közte és a fivérei között. Közelgett a Napavölgyben lévő elegáns szabadidőközpont megnyitásának a napja. Ez volt a Duke Hotels legújabb szerzeménye. Hamarosan új feladat után nézhet. Azt tervezték, hogy felvásárolnak egy kis, luxusszállókból álló láncot, melynek tagjai Oregon festői partja mentén helyezkednek el. Brandon gyorsan vetett egy pillantást a határidőnaplójára. Tele volt, többnyire a megnyitóval kapcsolatos dolgokkal. Jó, hogy Kelly ma visszatér! Bár a helyettese is rátermettnek bizonyult, de

csak Kelly volt képes megbirkózni azokkal a konfliktusokkal, amelyek elkerülhetetlenek a hasonló események kapcsán. Ebben a pillanatban papír zizzenését hallotta az előszobájából, és valaki kihúzott egy fiókot. – Jó reggelt, Brandon! – csicseregte egy vidám hang. – Már legfőbb ideje volt! – A férfi megkönnyebbülten föllélegezett. – Jöjjön be, amint tud! – Természetesen. Csak előtte még gyorsan főzök egy kávét. Brandon vetett egy pillantást az órájára. Ez is jellemző. Kelly negyedórával korábban érkezett. Nem is kívánhatna magának jobb munkatársat! De a szabadság kérdését legközelebb alaposan meg fogja fontolni. – Jó újra itt lenni – mormolta halkan maga elé Kelly, miközben bekapcsolta a számítógépét. Már-már hihetetlen volt, de nagyon hiányzott neki Brandon Duke az elmúlt tizennégy nap során. Mély hangja hallatán mindig libabőrös lett, biztosan azért, mert annyira szeretett vele dolgozni. Gyorsan betette a táskáját az íróasztalába, és az apró konyhaszekrényhez lépett kávét főzni. Miközben feltöltötte vízzel a gépet, remegni kezdett a keze. Mitől ennyire ideges? Igaz, hogy a távolléte alatt változtatott egy-két dolgot a külsején, de ez bizonyára senkinek sem fog feltűnni. A megszokott nadrágkosztüm helyett sztreccsruhát vett fel, amely finoman kihangsúlyozta a domborulatait, de nem hitte, hogy ez bárkit zavarna. Ráadásul az elmúlt öt évben viselt unalmas szemüveget is végre kontaktlencsére cserélte. – Kelly – kiáltott ki az ajtón Brandon –, hozza magával az Álompart aktát is! – Viszem! Kelly önkéntelenül is elmosolyodott. Tulajdonképpen félelmetesnek kellett volna találnia a férfit, hiszen egy méter

kilencven centis magasságával valósággal fölé tornyosult. És pontosan tisztában volt azzal is, milyen erős, hiszen régen profi focista volt. Őszintén szóval Brandon hihetetlenül jóképű, de Kelly nem akarta kockára tenni az állását a főnökével folytatott futó viszony kedvéért. Márpedig nem tartana soká, abban biztos volt. Túl gyakran volt ugyanis szemtanúja annak, hogyan szabadult meg a férfi néhány hét leforgása alatt azoktól a nőktől, akik valósággal a karjába vetették magukat. Ő soha nem akart egy lenni közülük, de erre persze esélye sem volt, hiszen a férfi soha nem is érdeklődött iránta… Amikor a kávé lefőtt, Kelly fogta a kannát, és vetett egy futó pillantást a nagy ablakon át a Napa-völgy szélesen elterülő lankáira. Mindig is élvezte a szőlőtőkék látványát. Brandon négy hónappal ezelőtt vert tanyát a stábjával a Grand Hotelben, az új szabadidőközpont főhadiszállásán, amelyet a hét végén készültek megnyitni. A tervek szerint még a hónap végéig itt maradnak majd, hogy lássák, minden kifogástalanul működik-e. Azután pedig vissza fognak térni a központba, San Francisco közelébe. Kelly vett egy mély lélegzetet, majd kávét töltött két nagy bögrébe. – Csak nyugodtan! – mondta magának, miközben lesimította a ruháját, és kézbe vette a bögréket. Az egyiket lerakta a saját íróasztalára, míg a másikat a postával együtt bevitte Brandon irodájába. – Jó reggelt! – köszöntötte halkan, miközben letette a leveleket az asztalára. – Jó reggelt, Kelly! – A férfi föl sem nézett, sietősen tovább jegyzetelt. – Jó, hogy újra itt van. – Én is örülök, hogy megint az irodában lehetek. Itt van a kávéja. – A lány letette a bögrét az íróasztalra. – Köszönöm. – A férfi folytatta az írást. Egy idő után a kávéja után nyúlt, és felpillantott. Tágra nyílt a szeme, és óvatosan

visszatette a bögréjét az asztalra. – Kelly? – Igen? – A nő kérdőn nézett rá. – Ja, persze. Szüksége van az aktára. Azonnal hozom. – Kelly? – ismételte Brandon halkan. A lány megállt és visszafordult. – Tessék, Brandon! A férfi úgy meredt rá, mintha szellemet látna. Hitetlenkedve, elképedten. Szent ég, ez jó jel! De minél hosszabb ideig bámulta a főnöke, Kelly annál idegesebb lett. – Mi a baj? – kérdezte végül. – Ennyire azért nem nézek ki rosszul. – Zavartan babrált a gallérjával, és érezte, hogy elvörösödik. – Mit csinált…? – Brandon hangja felmondta a szolgálatot, és továbbra sem vette le a szemét a nőről. – Á, a kontaktlencsére gondol? Eljött az ideje a váltásnak. Máris hozom az aktát. – Kelly! – Ez parancs volt. A nő ismét visszafordult. A férfi még mindig őt nézte; ezúttal a haján siklott végig a tekintete. Kelly reszkető ujjakkal simított ki egy tincset az arcából. – Á, ezt nézi… Új fazon, és egy kicsit világosabbra festettem. Ez minden. – Ezúttal nem hagyta, hogy Brandon visszatartsa, eltűnt az előszobában. Szent ég! A férfi reakciójából ítélve úgy nézhet ki, mint valami földönkívüli. Az ördögbe! Ilyen körülmények között hogyan viselkedhetne elég lazán ahhoz, hogy képes legyen véghezvinni, amit eltervezett? Miközben az aktát kereste, hirtelen egy jól ismert hang ütötte meg a fülét. Brandon hátratolta bőr forgószékét, és felállt. Amikor a lány pár másodperccel később fölnézett, már az ajtófélfának támaszkodva találta. – Kelly? Türelmetlen pillantást vetett a férfira.

– Mi az? Miért ismételgeti folyton a nevemet? – Így akarom meggyőzni magam arról, hogy tényleg maga az. – Rendben. Én vagyok az, Kelly Meredith. Most már hagyja végre abba! – Megtalálta, amit keresett. – Itt van az akta. – Mit művelt? – Ezt már kérdezte. – De még nem válaszolt. A lány vett egy mély lélegzetet. A férfi mindig dicsérte a képességeit, és nagyon jól megfizette. Tisztelte, és nagyra értékelte a munkáját, Kelly ezt jól tudta. De végül is csak a főnöke, nem ura és parancsolója. – Foglalkoztam egy kicsit a külsőmmel. – Egy kicsit? – Igen. Fogytam pár kilót, elmentem fodrászhoz, és kontaktlencsét vásároltam. Nem nagy dolog. – Teljesen másként néz ki. – Ugyan! – Természetesen nem fogja a férfi orrára kötni, hogy egy teljes hetet töltött el egy drága gyógyfürdőben. Ha megtudná, Brandon bolondnak tartaná. – De egy ruha van magán… – A férfi hangja szinte szemrehányóan csengett. – Igen, így van. Van ellene valami kifogása? Brandon elutasítóan emelte a magasba a kezét. – Nincs. Az ég szerelmére, dehogy! Épp ellenkezőleg, nagyon jól néz ki. Csak éppen… – A férfi zavartan megdörgölte az állát. – Hiszen sosem szokott ruhát fölvenni. – De most igen. – Nos… valóban. – A férfi a homlokát ráncolta. Szemmel láthatóan nem tudta, mit gondoljon erről az új Kellyről. – Nagyon jól áll. – Köszönöm, jól is érzem magam benne. – Ez… ez… jó. – Brandon homlokáról továbbra sem tűntek el a ráncok.

Ha minden rendben, akkor miért mered rá a főnöke olyan dühösen? Kelly átadta neki az aktát. Amikor a férfi átvette tőle a dossziét, a kezük egy pillanatra egymáshoz ért, amitől a lányt azonnal elöntötte a forróság. – Köszönöm – mormolta Brandon, és elindult az irodája felé. – Jó, hogy visszatért. Hányszor mondta ezt már ma? Mi üthetett belé? Miközben főnöke behúzta maga után az ajtót, Kelly lassan leereszkedett az íróasztala mögötti székre. Vett egy mély lélegzetet, felkapta a kávéját, és kortyolt belőle egy nagyot. Brandon az íróasztalára dobta a dossziét, majd az egyik falat elfoglaló hatalmas panorámaablakhoz lépett. A Grand Hotellé átépített, pompás uradalmi ház legfelső emeletén rendezte be az irodáját. Lélegzetelállító volt a kilátás. Amikor végignézett a szőlőtőkék hosszú sorain, általában büszkeség töltötte el azért, amit a családja idáig elért. Ma viszont csak nyugtalanságot érzett, és amikor megcsapta az orrát egy parfüm halvány illata, a homlokát ráncolva megpördült. Mi ez? Hiszen Kelly sosem használ illatszert. Vagy csak eddig nem tűnt fel neki? Bárhogy volt is, most hirtelen egy hűvös szállodai szoba képe jelent meg a lelki szemei előtt, egy nagy ággyal. És az ágyban egy karcsú szőke nő feküdt. Meztelenül. Kelly. Még mindig az orrában érezte az illatát. Az ördögbe! Épp az imént tette magát teljesen nevetségessé. Úgy bámulta a nőt, mint egy éhes kutya egy szelet szaftos húst, és képtelen volt kinyögni akár egyetlen értelmes mondatot is. Ehelyett folyton csak a nevét ismételgette. De ez nem az ő hibája volt. Túl nagy sokk érte. Még soha életében nem történt vele ilyesmi. Mit is mondott Kelly? Hogy végre egy kis figyelmet fordított a külsejére. De miért? Korábbi állapotában ő volt a tökéletes asszisztens. Hozzáértő, intelligens, diszkrét. Nem túl nőies, tehát veszélytelen. Semmivel nem vonta el a főnöke figyelmét a

munkáról. Brandon sóhajtva az ablaknak támasztotta a homlokát. Ki gondolta volna, hogy Kelly unalmas nadrágkosztümjei ilyen csábos domborulatokat rejtenek? És a nagy szemüveg miatt eddig még egyszer sem tűnt fel neki, milyen szép kék a szeme. Ráadásul valószínűleg most először használt rúzst is. Különben már biztosan korábban is felfigyelt volna lágy és telt ajkára. És ez a ruha… Szorosan a testére simult, és kirajzolta a melle vonalát. Különös, hogy eddig nem vette észre, mennyire izgató alakja van, pedig elég gyakran látta őt a fitneszteremben. Ez a nő éveken át megtévesztette őt! És ez nem minden. Amikor az imént egy pillanatra összeért a kezük, Brandonnak hirtelen nagyon melege lett. Talán csak képzelődött, de amikor felidézte az eseményeket, ismét hasonló hevességgel reagált. És ami még rosszabb, a teste is izgalmi állapotba került. Ingerülten ellökte magát az ablaktól. – A változás jó – sziszegte dühösen, miközben belevetette magát a székébe. Kelly haja most csábító mézszínű árnyalatban tündökölt, és kibontva omlott a vállára. Melyik férfi ne túrt volna bele szívesen a selymes fürtökbe? Hogy utána lehajoljon, és megcsókolja azokat a telt, rózsás ajkakat… Nem is lenne szabad ilyesmiket gondolnia! Hogy elfojtsa a teste félreérthetetlen reakcióját, kinyitotta a vékony dossziét, és megpróbált a papírokra koncentrálni. Hiába. Képtelen volt elszakítani a gondolatait az előszobában ülő nőről. A pokolba is! Ilyesminek nem lenne szabad megtörténnie vele! A munkahelyen rendnek és fegyelemnek kell uralkodnia, erre mindig is nagyon odafigyelt. Itt valamit tenni kell! Megnyomta a házi telefon gombját. – Kelly, bejönne egy kicsit? – Igen, azonnal. – Hét másodperccel később már be is lépett az ajtaján, jegyzettömbbel a kezében.

– Kérem, foglaljon helyet! – A férfi nyugtalanul felpattant, és föl-alá kezdett járkálni a szobában. Nem mert a nő lábára nézni. Ez így tényleg nem mehet tovább. – Beszélnünk kell. – Mi a gond? – kérdezte Kelly riadtan. – Mi ketten mindig őszinték voltunk egymáshoz, ugye? – Igen… – Tudja, hogy messzemenőkig megbízom magában. – Igen. Ahogy én is önben, Brandon. – Jó. – A férfi megköszörülte a torkát, mert nem tudta, hogyan is kellene folytatnia. – Jó… – És most? Még sosem kellett zavartan keresgélnie a szavakat, de semmi értelmes nem jutott az eszébe. – Brandon – szólalt meg végül a lány. – Nem elégedett a munkámmal? – Mi? Nem, dehogy… – Jane nem végezte jól a munkáját a távollétem alatt? – Nagyon elégedett voltam vele. Nem erről van szó. A nő megkönnyebbülten föllélegzett. – Ez megnyugtató. – Kelly – szakította félbe a férfi sietve. – Volt része valami különleges élményben a szabadsága alatt? A lány elképedten meredt a főnökére. – Nem, miből jutott erre a következtetésre? – Akkor mi az oka, hogy megváltoztatta a külsejét? – rukkolt elő a kérdéssel a férfi hirtelen. – Miért fáradozott vele ennyit? Kelly bosszúsan ráncolta a homlokát. – Ezért hívatott? – Igen. – Bár a férfi tudta, hogy ezzel csak még nevetségesebbé teszi magát, folytatta a kérdezősködést: – Mi késztette arra, hogy ennyire kicsípje magát? A nőnek elkeskenyedett a szeme. – Kicsípjem? – Nos, igen. Tudja, a smink… meg minden. – Van valami kifogása ellene, hogy a lehetőségeimhez mérten

szeretnék jól kinézni? – Nem így értettem. – Túl erős lett a sminkem? Bár a hölgy a parfümériában megmutatta, mit tegyek, még nincs sok tapasztalatom ezen a téren. – Odatartotta a férfinak az arcát; a szája rózsásan csillogott. – Mondja meg őszintén: túl sok a festék? – Az ég szerelmére, dehogy! Pontosan megfelelő. – Ezt csak azért mondja, mert kedves akar lenni hozzám… – Mi? Dehogy! Jóságos ég, csak nem kezd itt pityeregni neki ez a lány? Kelly még sosem sírt a jelenlétében. – És én még azt hittem, hogy képes leszek rá. Úgy, mint a többi nő. Megbirkózom a legbonyolultabb matematikai számításokkal is, de arra nem vagyok képes, hogy elcsábítsak valakit. Elcsábítani? A szó úgy hatott a férfira, mintha gyomorszájon vágták volna, ezért képtelen volt megszólalni. Némán meredt az asszisztensére. – Ez annyira kínos! – Nem, egyáltalán nem az – avatkozott közbe Brandon gyorsan. – Dehogynem! Most mihez kezdjek? Már csak egy hetem maradt… – Kelly egy pillanatra a szeme elé kapta a kezét. Aztán makacsul az asztalra szegezte a tekintetét, és karba tette a kezét. – Hogy is lehettem ennyire ostoba! A férfi gyorsan odalépett hozzá, és megragadta a vállát. – Hagyja ezt abba! Maga az egyik legokosabb nő, akit ismerek. – Talán amit a munkát illeti, igen. De sajnos akkor nem, ha férfiakról van szó. Hm. Az elmúlt évek során a lány egyszer sem ejtett ki a száján egyetlen nevet sem, és semmi sem utalt arra, hogy szerelmes lenne valakibe. Erre most hirtelen el akar csábítani egy férfit? Vajon elég jó az a pasi Kelly számára? – Kinek a kedvéért csinosította ki magát ilyen szépen? – Roger kedvéért. De azonnal tudnom kellett volna, hogy ez

nem fog működni. – Ki az a Roger? – Brandon egyfelől örült, hogy nem ő Kelly fáradozásainak a célpontja, mert az ilyesmit nem engedhette meg a munkahelyen. Másfelől viszont… – A volt barátom. Roger Hampstead. – A lány egy gyors mozdulattal kiszabadította magát a főnöke kezéből. – Öt évvel ezelőtt szakítottunk, és azóta nem találkoztunk. – Szóval nem sokkal azelőtt, hogy elkezdett itt dolgozni. – Igen. – A nő halk sóhajjal lerogyott az egyik székre. – Miután elváltak útjaink, nem volt többé maradásom abban a kisvárosban, ahol mindenki tudott mindent. Szóval úgy döntöttem, hogy elköltözöm. Szerencsére ráakadtam erre az állásra. – Nagyon megrázó szakítás lehetett. – Már túl vagyok rajta. Legalábbis azt hittem, amíg ki nem derült, hogy Roger a jövő héten idejön egy konferenciára. Szóval jövő héten újra találkozhatok vele! – Lassan fölemelte a fejét, és szomorúan nézett Brandonra. – Úgy terveztem, hogy teljesen leveszem a lábáról az új külsőmmel. – Vagy úgy… – A férfi az íróasztala szélének támaszkodott. – Ha ez jelent némi vigaszt, akkor biztosíthatom róla, hogy teljesen el lesz bűvölve magától. – Tényleg? – A nő még mindig kétkedőnek tűnt. – Ezt csak kedvességből mondja. – Ennyire azért nem vagyok kedves, higgyen nekem! – Hiszek is. Általában. – Valóban. – A férfi elvigyorodott. – Szóval, öt évvel ezelőtt szakított Rogerrel. És most szeretne jó benyomást tenni rá. – Ó, igen! – És így is lesz. Ezt megígérhetem magának. – Köszönöm. De nem tudom, hogyan viselkedjek vele. A szakmámban jó vagyok, de ami a férfiakat illeti… – Mondja el, mi a problémája! Talán tudok segíteni. Kelly reménykedve nézett föl rá.

– Komolyan gondolja? – Igen, természetesen. – A férfi szinte bármire képes lett volna, hogy visszaállítsa a régi állapotokat. Ha asszisztense ismét jó érzi majd magát, akkor képes lesz úgy végezni a munkáját, mint régen, és nem fog olyan sokat gondolni erre a Rogerre. És miután a fickó elutazott, ő visszaváltozik a régi Kellyvé, akivel eddig olyan zökkenőmentesen ment az együttműködés. – Az nagyszerű lenne! – A lány ragyogó mosollyal ajándékozta meg. – Egy olyan férfi, mint ön, biztosan jó tanácsokat tud adni nekem. – Egy olyan férfi, mint én? Miért mondja ezt? A nő mosolygott, a szeme ragyogott. A pokolba is, hogyhogy ő eddig észre sem vette, hogy ennyire csinos? – Mert maga és Roger nagyon hasonlítanak egymásra. Ha megosztja velem, hogyan látja ön a dolgokat, az minden bizonnyal sokat segítene nekem. – Mit ért hasonlóság alatt? – Mindketten nagyon öntudatosak, jóképűek, elég beképzeltek, és néha átgázolnak az embereken. Amolyan alfahímek. A férfi önkéntelenül is nyelt egy nagyot. Ez elég világos megfogalmazás. És még azt hitte, hogy a bátyjaival ellentétben ő udvarias és tapintatos. De az „öntudatos” és a „jóképű” jelző tetszett neki. Kelly halkan hozzáfűzte: – Nem csoda, hogy nem voltam elég neki. A férfi összehúzott szemöldökkel végigmérte. – Hogy jutott erre a következtetésre? – Ő maga mondta nekem. – Ez nem lehet igaz! – De igen. – A lány örömtelen kacajt hallatott. – És igaza volt. Hiszen maga is tisztában van vele, hogy néztem ki régebben. Sápadt voltam, afféle szürke egérke. Nem éppen egy szupermodell. Igaz. A férfinak már-már lelkiismeret-furdalása volt, mivel ő is mindig pontosan ezt gondolta. Csakhogy őt nem zavarta az

asszisztense külseje, épp ellenkezőleg! – Mondja meg őszintén, Kelly: nem akar örökre megszabadulni Rogertől? Én ugyanis ismerek valakit, aki ismert valakit, aki hallott már egy hivatásos bérgyilkosról… A nő nevetve emelte fel a kezét. – Az ég szerelmére, dehogy! Bár az ajánlata csábító, de csak annyit szeretnék: fájjon neki, hogy egykor olyan csúnyán bánt velem. Brandon elgondolkozva végigmérte. – Bántotta magát? – Nem, dehogy. Csak megmondta nekem az igazat, és ezért hálásnak kellene lennem neki. – Miért? – Mert segített, hogy tisztábban lássam a dolgokat. – Miféle dolgokat? Vállvonogatás volt a válasz. – A tökéletlenségeimet. Erre a férfinak önkéntelenül is ökölbe szorult a keze. Ha az a fickó most itt állna vele szemben… De Kelly bátran mosolygott. – Ezért döntöttem úgy, hogy megnyerem őt magamnak. – Mi? Egy ilyen gazfickót akar maga visszakapni? – Megőrült ez a nő? Habár ő nem ismerte Rogert, máris tiszta szívből gyűlölte. – Igen. Hiszen emiatt változtattam meg a külsőm. – Ezután Kelly jelentőségteljesen az órájára nézett, így téve egyértelművé, hogy be akarja fejezni a beszélgetést. Ami valószínűleg jobb is volt így. – Mi legyen? – váltott témát. – Rendeljek valami ebédet? – Igen… – Ezt a férfi habozva mondta, mert még mindig azon gondolkozott, amit a lány az imént mondott neki. – Egy steakes szendvicset kérek. És még valami, Kelly: ha segítségre vagy tanácsra lenne szüksége, forduljon hozzám! Ezt meg kell ígérnie. – Komolyan mondja? – Igen, természetesen.

A lány pár másodpercig elgondolkozva méregette, majd óvatosan elmosolyodott. – Rendben. Volna egy apróság, amelyben a tanácsára lenne szükségem. – Semmi gond. – A férfi felkapta a kávéval teli bögrét. – Máris visszajövök. – Kelly kiszaladt az előszobába, és egy tasakkal jött vissza, rajta egy nagyon híres és drága fehérneműüzlet emblémájával. Miután vetett egy bizonytalan pillantást Brandonra, elővett két apró holmit a zacskóból, és meglengette a férfi orra előtt. – Melyik bugyi tetszik magának jobban? A fekete vagy a vörös?

2. FEJEZET Brandon köhögve tette le a bögréjét. – Jobban van? – Kelly rémülten megkerülte az íróasztalt, és erőteljesen megütögette Brandon hátát. – Igen, igen… – prüszkölte a férfi. – Minden oké. – Főleg most, hogy már nem érezte a karján a nő mellének érintését. Hiszen ő is férfiból volt, és azonnal kemény lett, mint a zászlórúd. Talán Kellynek az a célja, hogy eltegye őt láb alól? Lehet, hogy ez a Roger annyira rosszul bánt vele, hogy most minden férfin bosszút akart állni? Nem elég, hogy az új külseje miatt teljesen megváltoztatta a munkakörülményeket, most még ezeket a rendkívül anyagtakarékos bugyikat is itt lengeti az orra előtt! Hát nem tudja, hogy ezek az apró selyemholmik örökre beleégnek a tudatába? Most a következő ezer évet azzal fogja tölteni, hogy elképzeli, hogyan állna a nőn ez az ördögi holmi. – Elnézést, nem akartam megbotránkoztatni. De maga ajánlotta fel a segítségét… – Nem botránkoztam meg – nyögte ki Brandon krákogva. – Csak félrenyeltem. Egy pillanat… – Sajnálom. – Kelly gyorsan visszament a székéhez, és visszarakta a fehérneműt a tasakba. A férfi ismét megköszörülte a torkát. – Mindkettő jó választás. A lány reménykedve nézett rá. – Valóban? – Mindenképpen. Higgyen nekem, minden épeszű férfi nagyon szívesen látná magát bármelyikben. – Komolyan mondja? – Ismét megjelent a lány szája sarkában az a mosoly, amelytől Brandon már-már az eszét vesztette. – Köszönöm. És ne haragudjon, amiért így letámadtam.

– Semmi baj. – Ha azt akarom, hogy ez a dolog működjön Rogerrel, akkor tudnom kell, mit találnak szexinek a férfiak. – Miért? – Roger azt mondta, hogy nem vagyok szexi. – Kelly elvörösödött, de bátran állta a főnöke tekintetét. – Hogy lehet az? Nincs annak az embernek szeme? Erre a lány felnevetett, aztán felállt. – Akkor most megyek, és megrendelem az ebédet. – Jó ötlet. És Kelly… – Igen? – Az ajtónál a nő még visszafordult. – Válassza a fekete tangát! A fivéreivel és az ügyvédeivel folytatott kétórás konferenciabeszélgetés után Brandon kimerülten tette le a kagylót. – Ez az ember képtelen abbahagyni a fecsegést. – Már kezdtem azt hinni, hogy a szavak száma után fizetjük. – Kelly mosolyogva masszírozta a jegyzeteléstől elmerevedett ujjait. A mozdulattól a ruha anyaga megfeszült a mellén, és Brandon kénytelen volt elkapni róla a tekintetét, hogy el tudja fojtani a hirtelen feltámadó vágyat. – Készítek még egy kávét. – Kérdőn nézett a férfira. – Ön is kér? – Nem, köszönöm. Mit gondol, be tudja még ma délután gépelni a megbeszélés jegyzőkönyvét? – Igen, természetesen. Azonnal hozzálátok. – Köszönöm. Amikor a nő becsukta maga mögött az iroda ajtaját, a férfinak megcsikordult a foga. Ha épségben túl akarja élni ezt a hetet, akkor Kellynek sürgősen változtatnia kell a külsején. Már attól is gyorsabban kezdett verni a szíve, ha egy pillantást vetett a bokájára. Az a magas sarkú cipő tett valamit vele, amitől ő képtelen volt levenni a szemét a lábáról.

Egy órával később kinyitotta az előszobába vezető ajtót. Asszisztense ígérete szerint a jegyzőkönyv legépelve várta. A nő éppen egy kis kézitükröt tartott a kezében, és különféle módon csücsörítette az ajkát. Amikor észrevette Brandont, összerezzent, és gyorsan a fiókjába rejtette a tükröt. – Mit művel? – A férfi megtorpant az ajtóban, le sem vette a kilincsről a kezét. – Én? Semmit! Mire van szüksége? Egy aktára? Vagy diktálna valamit? – Kelly gyorsan felpattant, és kinyitotta az irattároló legfelső fiókját. Brandon mosolyogva rázta meg a fejét. – Nem. Csak meg akarom tudni, miért grimaszolt. A lány lassan a főnöke felé fordult. – Nem fontos. Roger állandóan panaszkodott, hogy nem tudok rendesen csókolózni. Ezért gyakoroltam egy kicsit. Ez minden. Elégedett? – Nem egészen. Roger egy idióta. Miért annyira fontos magának, hogy mit gondol? – Hiszen már mondtam. Vissza akarom őt hódítani. – Éppen ezt nem értem. – A férfi ingerülten Kelly mellé lépett, és saját kezűleg kezdett kutatni az iratok között. – Szükségem van a Montclair-dossziéra. – Itt van. – A nő elővette a vékony mappát, és a férfi kezébe adta. Olyan lehangoltnak látszott, hogy Brandon már azt is megbánta, hogy megszólalt. – Csak úgy értettem, hogy nem kellene gyötörnie magát Roger miatt – próbálta felvidítani az asszisztensét. – Bizonyára úgy csókol, mint egy istennő. – Nem hinném – válaszolta a lány komoran. A férfi még mindig az iratszekrény fölé hajolt. – A tükör helyett talán jobb lenne élő kísérleti alanyt választania, aki képes viszonozni is a csókját. A nő várakozásteljesen nézett föl rá.

– Hajlandó lenne segíteni nekem? – Ezt nem gondolhatja komolyan, Kelly! A lány lassanként ráébredt, miért reagált így a férfit. – Az ég szerelmére, nem! Nem úgy értettem, hogy magának kellene… De van egy listám a lehetséges jelöltekkel. Talán átnézhetné. Jól jönnének a javaslatai. – Összeállított egy listát? – Gondolhatta volna! Kelly imádott listákat készíteni minden lehetséges indokkal. Ezért is volt mindig olyan jól szervezett. – Természetesen. – A lány a legfelső fiókból elővett egy jegyzettömböt és egy ceruzát. – Jól értettem? Felírta azoknak a férfiaknak a nevét, akiktől szívesen kérne segítséget? Azokét, akik adott esetben csókolózni taníthatnák? A nő vidáman bólintott, és hátrahajtotta a blokk fedőlapját. – Pontosan. – És én nem vagyok a listán? – Nem. Azt nem szabad. Maga a főnököm. Brandon dühös volt, és csalódott. Hogy válasszon, melyik bugyit vegye fel, azt bezzeg rá merte bízni Kelly! De azt nem akarta, hogy ő csókolózni tanítsa. A férfi gyorsan elhessegette ezeket az ostoba gondolatokat. Már így is túl sokáig engedte neki, hogy provokálja. – Na, hadd lássam, kit írt fel arra a listára! – Mi a véleménye Jean-Pierre-ről? – A főszakácsról? – Ez a lány nincs eszénél! – Róla. Ő francia, és állítólag ők találták fel a csókolózást. – Jean-Pierre-ről szó sem lehet. Az bizonyára diplomáciai bonyodalmakhoz vezetne. – Jó, akkor ő nem. – Kelly áthúzta a férfi nevét. – Mi a helyzet Jeremyvel? – Azzal a pasival, aki a füvet szokta nyírni? – Ő tájkertész – vágott vissza Kelly enyhe sértődöttséggel a

hangjában. – Már-már művész. Talán a csók művészetében is jártas. – De hát meleg! – Tényleg? Akkor ő is kiesik. – Elkeseredetten kihúzta Jeremyt is a listából. – És Nicholas, a pincemester? Hiszen ő német és… – Adja ide azt a listát! – Brandon hevesen kitépte a blokkot a nő kezéből. – Mi? Paulo, a liftes fiú? – Ő olyan édes! – Szó sem lehet róla. És ki az a Rocco? – Az egyik sofőr. – Melyik? Mindegy… Ő sem felel meg. – A férfi visszaadta az asszisztensének a jegyzettömböt. – Ez így nem lesz jó. Nem mászkálhat a környéken az alkalmazottakat csókolgatva. Kelly megtörten nézett Brandonra. Aztán kitépte a lapot a tömbből, összegyűrte és a szemetesbe hajította. – Valószínűleg igaza van. A végén még félreértések lennének a dologból. De akkor kit kérjek meg? Egy hét múlva megérkezik Roger, és addig tökéletesítenem kell a csókolózási technikámat. Nincs egy barátja, akit ajánlani tudna nekem? – Nincs. – Kár. – Kelly a gondolataiba mélyedve csücsörített. Miközben a férfi a lány csábító száját figyelte, világossá vált a számra, hogy ő az egyedüli, aki csókolózni taníthatja. Nem azért, mert mindegyik jelöltnél jobban csókol, hanem azért, mert képtelen elviselni a gondolatot, hogy egy másik férfi… – Rendben – mondta mereven. – Segítek magának. – De hiszen nincs is rajta a listán! – Nem számít. Nem engedhetem, hogy rémisztgesse az alkalmazottakat. – Rémisztgetni? – Kelly megütközve pillantott rá. – Ez az egyetlen lehetőség, ha nem akar bajba kerülni. De fel kell állítanunk néhány szabályt. – Szabályt? Minek?

– Mert semmilyen körülmények között nem szerethet belém. – Beleszeretni magába? – A lány hangosan felnevetett. – Megőrült? – Nem. És szerintem ez egyáltalán nem vicces – jelentette ki Brandon sértetten. – De, az! – A nő még mindig kuncogott, mint valami kamaszlány. – És meg is mondom, miért. Először is… – Fölemelte a bal kezét, és az ujjain számolni kezdett. – Reggelenként magának mindig pocsék a hangulata. Másodszor: szanaszét dobálva hagyja az újságjait. Harmadszor: azonnal ejti a nőket, amint megkapta őket. És negyedszer: úgy viselkedik, mint egy csecsemő, amikor beteg. – Na, ez azért már tényleg több a… – Hadd fejezzem be! – Ezúttal Kelly nem hagyta, hogy félbeszakítsák. Remekül szórakozott – És ráadásul még rettenetesen babonás is. Ez bizonyára még profi focista korából maradt vissza. Minden meccsre ugyanazt a zoknit fölvenni, ez kész őrület! És a meccs előtti estén csak fekete áfonyát és szardíniát volt hajlandó enni. Még mindig ezt teszi, ha másnap valami fontos tárgyalásra készül? – A lány ismét felkacagott. – Elég legyen! – Brandon lecsapta az aktát az asztalra, és milliméterekre Kellytől sikerült csak megállnia. – Ha kíváncsi: a zoknit minden meccs után kimostam. – Átkarolta Kellyt, és szorosan magához húzta. – A szardínia és a fekte áfonya pedig gazdag ómega-3 zsírsavakban. – Ó… – suttogta a nő, és felbámult rá azzal a nagy, kék szemével. – Érdekes… – És jót tesz az agynak – folytatta a férfi, miközben csókolgatni kezdte asszisztense arcát. – Ezt… ezt… jó tudni. Brandon előrehajolt, megcsókolta Kelly nyakát, és ezt mormolta: – Az irányító a legfontosabb játékos, úgy is mondhatnánk, hogy

a csapat agya. Tudta ezt? A lány nem válaszolt, helyette csak ennyit suttogott: – Mit művel? De a férfi már meg is csókolta. A száján. Valahogy pont olyan érzés volt, mint ahogy Kelly elképzelte. Édes, gyengéd és érzéki. Nem lesz könnyű abbahagyni, futott át Brandon agyán. De muszáj, bármennyire sóvárgott is az után, hogy az íróasztalára fektesse a lányt, széttárja a combját, és itt helyben a magáévá tegye. Ha most azonnal elengedi, akkor még mindketten úgy tehetnek, mintha mi sem történt volna. De Kelly váratlanul felnyögött, és még jobban hozzásimult. Ebben a pillanatban a férfi rájött, hogy a nő is ugyanarra vágyik, amiről az imént ő fantáziált. Milyen jó lenne a tenyerébe fogni a telt kebleket, megsimogatni a kemény bimbókat, izgatni, nyalogatni, becézgetni… De nem lehetett. Brandon nehéz szívvel uralkodott magán, és elhúzódott a csábító, meleg női test közeléből. Kelly vonakodva kinyitotta a szemét, és kérdőn nézett rá. De aztán magához tért, és finoman eltolta magától a férfit. – Ez… jó volt. Mi ebben a meglepő? – Igen. – Brandonnak még mindig nehezére esett távol tartania magát tőle. – Nagyon tetszett… A férfinak is, de ezúttal inkább hallgatott. Máskülönben túl nagy lett volna a kísértés, hogy engedjen a vágyainak. Már látta is a nőt meztelenül… maga alatt… Nem, ez sosem történhet meg! – Roger nem csókolt így – mormolta lassan Kelly, és közben le sem vette Brandonról a szemét. – Én mondtam, hogy az a pasas egy idióta. – Nem csoda, hogy azt gondolta, nem vagyok szexi. Semmit sem tett azért, hogy kívánatosnak érezzem magam. De maga… – A lány ragyogó arccal nézett fel rá. – Tudja, most már meg vagyok győződve arról, hogy abban a kapcsolatban Roger lehetett a

probléma, és nem én. – Ez így is van – dörmögte a férfi. Kelly mosolyogva a karjára tette a kezét. – Köszönöm, Brandon. – Semmiség. – A férfi gyorsan elfordult, és megpróbált erőt venni magán. – Várjon! Amikor a nő feléje fordult, látta, hogy a férfi elgondolkozva méregeti. – Azt hiszem, szükségem van még egy kis gyakorlásra, hogy igazán jól csókolhassak – jegyezte meg Kelly mosolyogva, majd fölvette a jegyzettömbjét, a tollát, és Brandonhoz lépett. Mit jelentsen ez? Csak nem listát akar írni a különféle csókfajtákról? Szó sem lehet róla! Hiszen fogalma sem volt róla, mit váltott ki belőle egyetlen csókkal is. – Annak semmi értelme – szólalt meg mogorván, és a táskájába gyömöszölte a Montclair-aktát. – Nincs több gyakorlás! Gondoljon a szabályokra! – Á, igen. A szabályok… – Kelly elgondolkozva nézegette főnökét pár pillanatig, majd lassan bólintott. – Rendben. Valószínűleg igaza van. – Még szép, hogy igazam van! – Brandon dühösen bepattintotta a zárat. – Még egyszer köszönöm a segítségét. Csodás volt. Úgy értem, tanulságos. – Szívesen. De ennek itt véget kell érnie. – A férfi megfordult, hogy távozzon. – Én még maradok egy kicsit. – Kelly felkapta a jegyzettömböt, és leült. – Amíg még minden élénken él az emlékezetemben, szeretnék lejegyezni néhány dolgot. Így később majd könnyebben felidézhetem. – Mit? A csókot? – Igen. – A lány a tömbre szegezte a tekintetét, és sebesen írni kezdett. – Ha elolvashatom, mit tett velem, és én közben mit

éreztem, akkor legközelebb újra magam elé képzelhetem ezeket az érzelmeket, és lesz összehasonlítási alapom. – Legközelebb… – kezdte Brandon értetlenül. – Igen. Az érintések által kiváltott érzelmekre sokkal könnyebben tudok emlékezni, ha azonnal szavakba foglalom őket. Mielőtt sort kerítek az újabb csókra, majd átolvasom a jegyzeteimet. – Fölemelte a fejét, és ragyogó mosollyal ajándékozta meg a főnökét. – Így biztosan javul majd a technikám. – Elméletben. Jó, akkor maradjunk is ennyiben! A nő mintha meg sem hallotta volna, folytatta: – Mindenesetre egy kis gyakorlással jobb eredményeket érhetnék el… A férfi elkapta róla a tekintetét. – Ezt verje ki a fejéből! Ha más nőről lett volna szó, Brandon azonnal tudta volna, hogy éppen megpróbálják elcsábítani, és még élvezte is volna a játékot a tűzzel. De ő itt Kelly, a pokolba is, akinek fogalma sincs az efféle játékokról, és akinek az arcában úgy olvasott, mint egy nyitott könyvben. Épp ezért világos volt, hogy az ő érdekében is felelősségteljesen kell viselkednie. – Nem fogom újra megcsókolni. – Ó… – suttogta a nő, és csalódottan lehajtotta a fejét. Közben dacosan csücsörített az ajkával, aminek láttán a férfi minden jó szándékáról elfeledkezett. Csak arra tudott gondolni, hogy újra megérinthesse, lehetőleg mindenhol. Magához akarta szorítani, és kielégíteni a vágyait. Talán utána képes lenne ismét értelmesen beszélni vele.

3. FEJEZET „Nem fogom újra megcsókolni.” Valahányszor Kellynek eszébe jutott ez a mondat, elvörösödött zavarában. Miért nem tudta kiverni a férfit a fejéből? Folyton Brandont látta maga előtt, amint a karjába veszi, előrehajol, és megcsókolja őt… Micsoda őrültség! – Hagyd abba! – figyelmeztette magát századszorra is, miközben betett a mikróba egy adag készételt, és dühösen becsapta az ajtaját. Bárcsak ilyen egyszerű lenne! Ingerülten körülnézett az apró konyhában, de nem volt semmi teendő, amivel elterelhette volna a figyelmét Brandonról. Mély sóhajjal felkapaszkodott a konyhapult mellett álló magas bárszékre, és kinyitott egy üveg vizet. Miközben öntött magának, és ivott belőle egy nagy kortyot, azon merengett, hogyan vehetné el a helyzet élét. Talán holnap reggel egyszerűen elnézést kérhetne Brandontól. Valahogy biztosan képes lenne megmagyarázni, miért nem tudott világosan gondolkozni. De vajon a férfi hinne neki? Nincs más hátra, mint elköltözni jó messzire, és eltitkolni az új címét. Akkor Brandon valószínűleg elég hamar elfelejtené azt a furcsa nőt, aki a bugyiját lengette előtte, és arra kényszerítette, hogy megcsókolja. A mikró jelzett, és Kelly kivette az ennivalót. Általában megtiltotta magának, hogy az irodában történtekre gondoljon, és ez többé-kevésbé sikerült is neki. De most pár másodperc erejéig elengedte magát, és tobzódott az emlékekben. Még soha nem élt át ilyesmit. Ez a pár másodperces csók jobban elvarázsolta, mint Roger valaha is a kapcsolatuk két éve alatt. Önkéntelenül is behunyta a szemét, miközben felidézte Brandon kezének és szájának érintését. Elég legyen! Erőnek erejével kényszerítette magát, hogy újra

kinyissa a szemét, és a tányérjára meredt. Elment az étvágya, legalábbis a vacsorától… – Véget kell vetnem ennek az egésznek! – próbálta meggyőzni magát. Brandon Duke a főnöke, és ő imádja a munkáját. Nem engedheti meg magának, hogy tovább sóvárogjon a férfi után, akitől a fizetését kapja. Valamikor régen azt hitte, hogy örökké boldog lesz Roger mellett. Minden olyan volt, mint a mesében. De aztán a szerelemről és boldogságról szőtt álmai szappanbuborékként pukkadtak szét. Az elválás kemény volt, és Kelly csak nehezen heverte ki. Mielőtt összehozta a sors Rogerrel, vidám volt, és nyitott. Azzal tisztában volt, hogy intelligens, és nem néz ki túl rosszul. Azt is tudta, hogy férjhez akar menni, és gyerekeket szeretne. De amikor Roger elhagyta, magába zárkózott. Cinizmus lett úrrá rajta, bizalmatlan és bizonytalan lett, főként a férfiak társaságában. Brandon mellett lassan visszanyerte az önbizalmát. Kezdett ismét hinni a régi álmaiban. Szerelem, házasság, gyerekek… Már csak a megfelelő férfi hiányzott. Mivel nagyon összeszedett volt, fölvette a kapcsolatot a kollégáival és a barátaival. Társkeresőket nézegetett az interneten, és azt is kiderítette, milyen közösséghez érdemes csatlakozni, hogy találkozhasson a megfelelő férfival. Éppen arra készült, hogy a gyakorlatban is kipróbálja frissen szerzett ismereteit, amikor megtudta, hogy Roger egy konferencia miatt hamarosan a Grand Hotelbe érkezik. Amint meglátta a nevét a listán, elakadt a lélegzete, a szíve őrülten zakatolt, és úgy érezte, nem kap levegőt. Hirtelen ismét elbátortalanodott, és még az életkedve is elment. Ekkor jött rá, hogy még nincs túl Rogeren. Még mindig szenvedett amiatt, ahogy a férfi szakított vele, és tudta, hogy tennie kell ez ellen valamit. Ideje szembenéznie a régi szerelmével, de nem lesz egyszerű. Újra és újra lejátszotta magában, hogyan zajlana egy ilyen beszélgetés, míg végül jött a mentő ötlet: mi lenne, ha

megpróbálná felkelteni a férfi érdeklődését, hogy aztán a végén ő legyen az, aki ajtót mutat neki? Ez biztosan segítene visszanyerni az önbizalmát, és bátorságot adna neki ahhoz, hogy újra optimistán fogja fel az életet és a jövőbeni terveit. A külseje megváltoztatása nem volt rossz ötlet, és a csóklecke sem volt butaság, főleg mivel ilyen mesterre akadt. És ezzel a gondolatai visszatértek a kiindulási ponthoz. De vajon tényleg elég volt egyetlen csók? Valóban el tudja majd vele varázsolni Rogert? Jobb lenne, ha Brandon hajlandó lenne megtanítani még néhány trükkre. Másfelől viszont fennáll annak a veszélye, hogy a férfi miatt eláll a tervétől, nevezetesen, hogy bosszút álljon Rogeren. Mert ahogy Brandon csókolt, az gyorsan komolyabb dolgokhoz vezethetett volna. – El kell ismerni, ez a férfi tud csókolni! – Dühösen félretolta a tányért, és felpattant. Még ha a férfi újra megcsókolná is, és az ágyban kötnének ki, akkor sem fog beleszeretni! Ahhoz túl jól ismeri. Miközben kinyitotta a szekrényt, és a helyére akasztotta a blézerét, azon töprengett, mit is vegyen föl másnap. De a gondolatai ismét csak Brandonra tértek vissza. Vajon képes lenne ellenállni a férfi csábításának? – Feltétlenül! – jelentett ki hangosan, és becsukta a szekrényajtót. Hiszen tudja jól, hogy bánik Brandon a nőkkel, és tisztában van azzal is, mekkora szívtipró. Nem szabad beleszeretni, mert ő biztosan nem az a férfi, akivel családot alapíthatna. De ő az ideális jelölt a csóktanár szerepére. Bárcsak meggyőzhetné erről valahogy! Már az első csókjukból világossá vált a számára, hogy a kapcsolatukban Roger, és nem ő volt a problémák forrása. Talán mégis ráveheti Brandont a leckék folytatására, ha világossá teszi a számára, hogy hamarosan kifut az időből. Másrészt viszont Brandon a főnöke, és ez komoly dilemmát jelent. Talán mégis más módot kellene találnia a tanulásra. Még az is lehet, hogy létezik valamilyen weboldal: „Hogyan csábítsak el

egy férfit?” Hiszen az interneten mindennek utána lehet járni. Habár… sokkal élvezetesebb, ha az ember lányát egy olyan élő, hús-vér szakértő vezeti be a csábítás tudományába, mint Brandon. Ha ennyire tanulságos volt már egyetlen csókja is, ágyba bújni vele megvilágosodással érhetne fel. Micsoda? Ezt nagyon gyorsan ki kell vernie a fejéből, mert úgyis csak leégetné magát. De könnyebb mondani, mint megtenni. Azon töprengett, vajon milyen lenne lefeküdni a férfival. – Ó, nem… – nyögött fel hangosan. Mi lenne, ha valóban az ágyban kötnének ki, és kiderülne, hogy ő nem jó a dologban? Utána képtelen lenne együtt dolgozni Brandonnal. Föl kellene mondania. De ha kiderül, hogy mégis jó az ágyban? Csak nem hinné azt a férfi, hogy hazudott, amikor azt állította, hogy nincs sok tapasztalata az erősebbik nemmel? Lehet, hogy azt gondolná, hogy már nagyon sok szexuális kapcsolata volt? Akkor nem is dolgozhatna együtt vele többet, és megint csak fel kellene mondania. Bárhonnan nézte is, a helyzet csak katasztrófához vezethetett. – Mekkora ostobaság! – kiáltott fel dühösen. Biztosan van más módja is, hogy elbűvölje Rogert. Legjobb, ha reggel beszél Brandonnal, hogy tévedés volt az egész, és megváltoztak a tervei. A főnöke biztosan nem fogja rossz néven venni, amit tett, hiszen nem haragtartó. Elfogadja majd a különös viselkedése miatti bocsánatkérést, és aztán ugyanúgy tudnak együtt dolgozni, mint korábban. Megszólalt a csengő, mire Kelly összerezzent. Vajon ki lehet az? Bizonyára az esti műszak. Mindig kedveskedtek neki valami édességgel lefekvés előtt. Általában nem fogadta el, de most szüksége volt némi vigaszra. Gyorsan az ajtóhoz lépett, kinyitotta, majd megdermedt. – Brandon… – Feltétlenül beszélnünk kell egymással.

Brandon Kellyre meredt, és már maga sem volt biztos benne, miért akart egyáltalán idejönni. Miután futott fél órát, rövid beszélgetést folytatott a fivéreivel, mivel őket is várták a megnyitóra a családjukkal együtt. Aztán megkóstolta az ételeket, amelyeket a főszakács az ünnepi eseményre tervezett, és jóváhagyta a menüt. Végül visszavonult a lakosztályába. Bármennyire reménykedett is abban, hogy az esti meccs elterelheti a nőről a figyelmét, a kísérlete nem járt sikerrel. Ilyesmi még sosem történt vele. Folyton csak Kellyre tudott gondolni. Bár próbálta meggyőzni magát arról, hogy az egésznek semmi köze a szexhez, a lelke mélyén tudta, hogy ez nem igaz. Túl élénken emlékezett a csókra, a nő meleg szájára, puha és telt ajkára, odaadó testére és mindenre, ami ebben a pillanatban újra lejátszódott a lelki szemei előtt. De nem fog tenni semmit. Szó sem lehet róla! A fő ellenérv persze az volt, hogy a nő a beosztottja, és csak egy komplett idióta tenne kockára egy ilyen kitűnő munkakapcsolatot. De még ha ettől az apróságtól el is tekint, Kelly egyszerűen akkor sem a zsánere. Nem az a nagyvilági és rafinált nő, mint amilyen típussal általában randevúzni szokott. Elképzelhetetlen lett volna, hogy egy olyan lányt, mint Kelly felhívjon, egy finom vacsora után jót hancúrozzon vele az ágyban, aztán soha többé ne keresse a társaságát. Nem, Kellyvel az ember nem tesz ilyesmit. Ahhoz túl rendes és megbízható. Ő olyan férfit érdemel, aki képes szeretni és hajlandó feleségül venni. Neki ez a lány tabu. Mert amit fiatalabb éveiben átélt, még mielőtt Sally Duke örökbe fogadta volna, az olyan borzalmas volt, hogy régen nem hitt az életre szóló kapcsolatokban. Ezért elhatározta, hogy soha többé nem ér hozzá Kellyhez. De a lány olyan bizonytalannak és elgondolkodónak tűnt, amikor magára hagyta az irodában. És ez nyugtalanította, mert úgy ismerte Kellyt, mint aki semmitől és senkitől nem ijed meg.

Ráadásul ott volt még az a csók… amelyre gondolni sem akart, a pokolba is! És most itt áll az ajtaja előtt, egy üveg borral a kezében… de miért is? – Feltétlenül beszélnünk kell egymással – ismételte. Amikor a nő szótlanul félrelépett az útjából, ő beljebb ment. – Remélem, nem éppen vacsora közben zavarom. – Nem, már végeztem. – Kelly gyorsan a mosogatóba süllyesztette a még teli tányért. – Inna velem egy pohár bort? A lány homlokráncolva meredt az üvegre, majd Brandonra. – Miért ne? Hozok egy dugóhúzót. Remegő ujjakkal kutatott az egyik fiókban, és a férfi számára egyértelmű volt, mennyire ideges. Miért is ne lenne? Hiszen az ember nem mindennap csókolja meg a főnökét! És nevezett főnök sem bukkan fel a küszöbön egy üveg borral a kezében. – Tessék. – Kelly a kezébe nyomta a dugóhúzót. – Poharak? – Á, igen. – Kelly gyorsan visszafordult a szekrény felé. Miközben kinyitotta az üveget, Brandon az asszisztensét figyelte. Hogy is juthatott eszébe, hogy egy négyszemközti beszélgetés a lány apartmanjában jó ötlet lehet? Miközben Kelly lábujjhegyre állt, hogy a legfelső polcot is átkutassa a poharak után, a pólója felcsúszott, láthatóvá téve karcsú derekát. A sortja megfeszült formás fenekén. – Itt vannak a poharak. Brandon csak ekkor vette észre, hogy eddig visszatartotta a levegőt, ezért lassan kifújta. – Köszönöm. – Töltött, és az egyik poharat átnyújtotta Kellynek. – Én… – Brandon… Mindketten elhallgattak. Aztán a férfi megszólalt: – Elnézést, mit akart mondani? – Nem, előbb maga – felelte a nő.

– Jó. Csak azt akartam… – Nem, hadd beszéljek először én… – szakította félbe Kelly. Levegő után kapkodott, a mellkasa sebesen emelkedett és süllyedt. Gyorsan ivott pár korty bort, elfordult, és föl-alá kezdett járkálni, majd ismét Brandon felé fordult. – Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért – szólalt meg halkan. – Amióta megtudtam, hogy Roger idejön, nagyon zaklatott vagyok. Ami ma történt, szörnyen kínos nekem. Remélem, meg tud bocsátatni. És biztosíthatom, hogy soha többé nem fordul elő. – Nem ülünk le? – A férfi a nappaliban álló keskeny kanapéra mutatott. Mindketten helyet foglaltak, alig választotta el őket fél méternél több egymástól. Tulajdonképpen Brandonnak meg kellett volna könnyebbülnie ettől a bocsánatkéréstől, valahogy mégsem tetszett neki a dolog. – Pontosan mi is nem fog előfordulni többé? Ismét mély ránc támadt Kelly finom ívű szemöldöke között. Határozottan letette a poharat az asztalra, és a főnöke szemébe nézett. – Pontosan tudja, miről beszélek. – Vett egy mély lélegzetet, mire Brandon tekintete azonnal a mellén állapodott meg. – Rávettem, hogy megcsókoljon. Valósággal a nyakába ugrottam. Nem hagytam magának választást. Szörnyen viselkedtem. – Kelly idegesen ismét felkapta a poharát. – Ne értsen félre! Nagyon hálás vagyok azért, amit tett. Csodás volt, és olyan… nos, mindenesetre nagyon sokat segített nekem, hogy tisztázhassak pár dolgot. Ennek ellenére nem volt helyes ezt követelnem öntől. Visszaéltem a helyzetével. – Valóban? – A férfi nehezen tudta titkolni a jókedvét. – Igen. Gyakorlatilag könyörögtem magának, hogy csókoljon meg. – Nos, nem igazán könyörgött. – Brandonnak most már muszáj volt elvigyorodnia. Egyre jobban szórakozott. – De beszéljen csak tovább! – Azt is megértem, ha képtelen megbocsátani nekem. Ennek

ellenére remélem, hogy megteszi. Egy dolgot megígérhetek: soha többé nem fog előfordulni, esküszöm. Jó lenne, ha törölni tudná az emlékezetéből az esetet. – Úgy érti, felejtsem el, ami történt? – Igen! Hálás lennék érte. Többé nem teszek ilyet. A férfi lassan dörzsölgetni kezdte az állát. – Hm. Eddig valóban nem érhette kritika a viselkedését. – Pontosan! – A lány megkönnyebbülve lélegzett fel. – Csak pillanatnyi elmezavar volt. Köszönöm, hogy ennyire megértő. – Ismét kortyolt egyet a borból. – És annyira örülök, hogy képesek voltunk beszélni róla! Sokkal jobban érzem magam. – Ezért jöttem át. – Én meg már attól féltem, hogy fel akar mondani nekem. Brandon döbbenten meredt rá. – Ilyesmi miatt sosem mondanék fel magának. Csak meg akartam nyugtatni, hogy minden rendben van. De valamit meg kell kérdeznem, Kelly. Miért akarja visszaszerezni Rogert? – Ez nem a maga gondja, Brandon. Nem kellett volna terhelnem a magánéleti problémáimmal. – Most már abbahagyhatja a bocsánatkérést. Hiszen valósággal megparancsoltam, hogy mondja el, mi bántja. Még örülök is, hogy megtisztelt a bizalmával. – Igen? Miért? – Mert nagyon fontos nekem. A nő meleg mosollyal nézett rá. – Köszönöm, Brandon. Ez sokat jelent. – Valószínűleg nem mondom elég gyakran. De éppen ezért zavar annyira ez a dolog Rogerrel. Csúnya játékot játszott magával az a férfi. – Ez nem történhet meg újra. – Helyes. – De Brandon nem hitt neki. Kelly túl naiv ahhoz, hogy sejtse, hogyan működnek a Roger-félék. A fickó minden bizonnyal nagyon is tisztában van vele, hogyan okozhat újra

fájdalmat neki. És ez egyáltalán nem tetszett Brandonnak. – Mikor érkezik? – Hétfőn. – És egész héten marad? – Igen. Az a gondolat, hogy egy héten át kénytelen lesz figyelni, ahogy Kelly próbálja elnyerni ennek a Rogernek a kegyeit, nem lelkesítette túlzottan a férfit. – Akarja, hogy beszéljek vele? – Jaj, dehogy! – Kelly felpattant, és kétségbeesetten meredt Brandonra. – Köszönöm az ajánlatot, de semmiképpen! A férfi lassan forgatta a bort a poharában, és a sötétvörös folyadékba bámult. – Még mindig azt tervezi, hogy megcsókolja? – Hm… én… Brandon ekkor fölemelte a fejét, és mélyen a nő szemébe nézett. – Semmi közöm hozzá, de maga is tudja, hogy Roger itttartózkodása éppen egybeesik a megnyitó hetével, amely tele lesz különféle programokkal. Elvárom, hogy a figyelme osztatlan legyen. Ha tehát továbbra is azt tervezi, hogy magába bolondítja Rogert, az gondot jelenthet. – Higgyen nekem, Brandon! Semmi sem akadályozhat meg abban, hogy minden figyelmemet a munkámnak szenteljem. – Nem szeretnék kockáztatni. – De Brandon! – Kelly könyörgően nézett a férfira. – Csak egykét csókról lenne szó. Nem nagy dolog. – Ó, dehogynem, ha megfelelően csinálják! A nő idegesen az ajkába harapott. – Ez igaz. De Roger nem… Á, mindegy! – Roger nem csókol jól? Ezt akarta mondani? – Igen… Úgy értem… – Kelly felugrott, és tett egy pár lépést. Aztán ismét Brandon felé fordult, és karba tette a kezét. – Minden

rendben lesz. Csak ennyit akartam mondani. – Biztos benne? A lány hevesen bólogatott. – Igen. Tudom, mit csinálok. – Tényleg? – kérdezte a férfi, majd elvigyorodott. – De Roger csak egy hét múlva érkezik. Akkor is emlékezni fog, mit kell tennie? – Természetesen. – Kelly gyorsan megnedvesítette kiszáradt száját. Ezt az ártatlan mozdulatot Brandon ellenállhatatlanul vonzónak találta. Ha éppen nem ül, térdre is kényszerült volna tőle. De tulajdonképpen miért is ücsörög még a helyén, amikor pár lépésnyire tőle a legizgatóbb és legszebb nő áll, akivel az utóbbi időben találkozott? A pokolba is, kívánta őt. És azt akarta, hogy az övé legyen, még ha ennél nagyobb hibát nem is követhetett volna el életében. Lassan felállt a kanapéról, és Kellyhez lépett. – Nem tervezi, hogy mással is gyakorol még egy kicsit, ugye? – N… nem… – Jó döntés! – Anélkül, hogy levette volna róla a szemét, Brandon még közelebb lépett hozzá. – Nem szeretném, ha olyan pletykákat kellene hallanom, hogy maga gátlástalanul végigcsókol itt mindenkit. Kelly tétován hátrált két lépést. – Erről szó sem lehet. Legalábbis nem gátlástalanul. – A lány halkan felnevetett. – Maga szerint ez vicces? – A férfi megint közelebb lépett. – Nem, nem! – Kelly elkomorodott, és kíváncsian mérte végig a főnökét azzal a hatalmas, kék szemével. Amikor így nézett rá, még ellenállhatatlanabb volt, mint egyébként. Így a férfi azt tette, amit a helyében minden értelmes hímnemű lény tett volna: megcsókolta a nőt. Világossá vált számára, hogy soha az életben nem kívánt még ennyire senkit. Miközben már-már kétségbeesett szenvedéllyel csókolta, érezte,

hogy testének minden sejtje felbolydul, és arra vágyik, hogy mindenhol megérinthesse, hogy teljesen beletemetkezhessen… Szorosan a karjába vonta, mélyen beszívta senki máséval össze nem téveszthető illatát, és végigcsókolta a nyakát. – Brandon, tudom, hogy igazából nem… – Ó, dehogynem! – nyögött fel a férfi rekedten. – Biztos vagy benne? Brandon a fülébe csókolt. – Ezt nekem kellene kérdeznem tőled. Kelly nevetve nézett föl rá; kék szeme csak úgy ragyogott. – Biztos vagyok benne. Nagyon is. – Többet nem is kell tudnom. – A férfi halkan felnevetett, és a keze végigsiklott a lány oldalán, míg meg nem érezte a melle domborulatát. Végre! Erre vágyott egész nap. A hüvelykujjával cirógatni kezdte a mellbimbóját, amely azonnal megkeményedett az érintésére. – Ó, Kelly… – Ne hagyd abba, kérlek! – Ne félj! – Brandon újra előrehajolt, és vággyal eltelve megcsókolta. Kelly szégyenkezés nélkül átkarolta a férfi nyakát, és szenvedélyesen viszonozta a csókját. – Szeretnélek simogatni, mindenhol megérinteni, felizgatni… – Akkor miért nem teszed? – kérdezte a nő levegő után kapkodva. Ennyi elég is volt. Brandon széles mozdulattal a karjába kapta, és meg sem állt vele az ágyig. – Ó, Brandon, ez csodálatos! – Ez még semmi. Fogalmad sincs, mibe keveredtél – mormolta a férfi. Kelly mosolyogva hozzásimult, és megcsókolta erős, napbarnított nyakát. Brandon óvatosan az ágyra fektette, és fölé térdelt. Pár másodperccel később már le is vette róla a pólóját. Utána gyorsan megkereste a melltartója kapcsát, és kioldotta.

Ahogy a lány ott feküdt, karjával a feje alatt, a párnán szétterülő hajával, úgy nézett ki, mint valami szexistennő a legvadabb fantáziáiból. – Elképesztően szép vagy – suttogta a férfi. Kelly tétován megsimogatta az arcát, mintha nem merné elhinni, hogy itt van vele. Brandon még sosem érezte annyira élettelinek magát, mint ebben a pillanatban. Amikor előrehajolt, és egymás után a szájába vette a lány mellbimbóit, ő sóvárogva megemelte a testét, hogy közelebb kerülhessen hozzá, és ezzel kemény próba elé állította a férfi önuralmát. Még soha egyetlen nő sem reagált ilyen ösztönös természetességgel az érintésére. Gyorsan kicipzározta a lány sortját, és a bugyijával együtt lehúzta róla. Miközben két kezébe zárta a mellét, és a kemény csúcsokat becézgette, a nyelvével végigsimított a hasán, míg meg nem érezte a nedves fürtjeit, és el nem ért a teste legérzékenyebb pontjáig. Már teljesen magánkívül volt a szenvedélytől. – Ó, Brandon! – Kelly halkan felnyögött. – Akarlak! Most… A férfi azonnal elengedte, felállt, és pillanatok alatt levetkőzött. Mielőtt az egyik székre hajította a nadrágját, még kivett egy óvszert a zsebéből, és gyorsan felhúzta. Miközben melléfeküdt, a nő várakozásteljesen megnedvesítette az ajkát. A látvány teljesen feltüzelte Brandont, és ebben a pillanatban úgy kívánta őt, mint még senkit azelőtt. Persze tudta, hogy csak a pillanat hevében érez így. Ügyesen besiklott mellé az ágyba, magára húzta a nőt, majd az izgatóan feszes fenekét megragadva kissé megemelte, és óvatosan elhelyezte, míg Kelly mélyen magába nem fogadta, és bársonyos melegségével körbe nem zárta. Ezután Brandon szenvedélyesen megcsókolta. Kelly felnyögött, és hátravetette a fejét. A testüket mintha egymásnak teremtették volna, végtelen harmóniában mozogtak. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy a férfi érezte a nő szívdobbanásait. Kelly szája megtalálta az övét, és olyan édes

csókkal ajándékozta meg, amitől Brandon egész testén bizsergető borzongás futott végig. Ilyen élményben még sosem volt része. Szerette volna Kellyt a lehető legnagyobb gyönyörhöz juttatni. Csaknem kétségbeesetten hatolt belé újra meg újra, és ez is teljesen szokatlan volt számára. Amikor összecsaptak a fejük fölött a kielégülés hullámai, Kelly reszketni kezdett, és a férfi nevét sikoltotta. Brandon a karjába zárta őt, és teljesen átadta magát az érzelmeinek, miközben hatalmas nyögéssel követte kedvesét a csúcsra.

4. FEJEZET – Szóval ez az, amiről a regényekben beszélnek – jegyezte meg Kelly halkan, amikor végre mindketten újra kaptak levegőt. Brandon szívverése csak lassan nyerte vissza a szabályos ritmusát, és most lusta mosollyal a nő felé fordította a fejét. – Igen, ez az. De miért döbbentél meg ennyire? Hiszen nem most vagy először férfival. – Nem. De még sosem volt ilyen – vallotta be a lány zavartan, és elfordította az arcát. Brandon azonban kényszerítette, hogy ránézzen, mire ő szorosan lehunyta a szemét. – Csak nem arra célzol, hogy Roger sosem elégített ki? – Mindig azt hajtogatta, hogy nem vagyok jó az ágyban. Vajon jól értette? Nem, ez nem lehet igaz, gondolta Barndon. – Tessék? – Amikor szakított velem, és én megkérdeztem, miért, ez volt a magyarázata. A mocsok! Brandon olyan dühös volt, hogy képes lett volna Rogert megfojtani az első találkozásuk alkalmával. Mit képzelt magáról az a csótány? Brandon gyorsan felkönyökölt, és szorosan magához húzta Kellyt. – Nézz rám, édes! Az a fickó nem tudta, mit beszél. Most már remélem, te is tisztában vagy ezzel. – Igen. De akkoriban sikerült elbizonytalanítania. Brandon értetlenül csóválta a fejét. – Ne gyötrődj tovább emiatt! Fantasztikus vagy az ágyban. Kelly nagy szemekkel nézett fel rá. – Tényleg? – kérdezte. Közben olyan meghatóan mosolygott, hogy a férfi teljesen elérzékenyült. Gyöngéden végigsimított a lány meztelen vállán. – Igen. Gyönyörű vagy, és csábító. Egyértelmű, hogy Roger

siralmas szerető volt, és téged hibáztatott miatta. – Brandon felült, az ágytámlának támaszkodott, és a karjába vonta Kellyt. – Csodálatos vagy, szenvedélyes és szexi. Soha nem gondoltam volna… – További szavak helyett a férfi inkább újra megcsókolta. A nő könnyek között mosolygott fel rá, és a férfit ismét elbűvölte a szája. – Köszönöm. Hiszek neked. – Remélem is. Ideje, hogy valaki megleckéztesse azt a fickót. – Éppen ezt tervezem. – Kelly gyöngéden megsimogatta Brandon mellkasát. – Tennél nekem egy szívességet? – Még egyet? – kérdezte a férfi, és elvigyorodott, amikor a nő játékosan meglegyintette. Gyorsan elkapta a kezét, és a szívéhez szorította. – Még szép, hogy teszek neked egy szívességet. Miről van szó? – Holnap reggel nem akarok szemrehányásokat hallani, vagy azt, hogy megbántad ezt az egészet. Csodálatos volt, és én boldog vagyok. Nem szeretném, ha bármi is beárnyékolná az imént átélteket. Brandon vetett rá egy kérdő pillantást, majd bólintott. – Megígérem. Nem lesznek árnyékok. – Hálás vagyok. – Kelly szája körül ismét az a csábító mosoly játszadozott. – És készen állok rá, hogy minden lehetséges módon ki is mutassam, mennyire. A férfi somolyogva kisimított pár tincset a nő homlokából. – Én is kérnék tőled egy szívességet: háláról hallani sem akarok többet. Megértetted? – De… – Semmi de. – Brandon gyöngéden a nő ajkára szorított a mutatóujját. – Higgy nekem, semmiféle szívességet nem tettem neked. Mindketten akartuk azt, ami történt, és mindketten élveztük is. Ez minden. – Oké. Igazad van. Nincs több hálálkodás. – Köszönöm – mondta a férfi, mire mindketten elnevették

magukat. Aztán Brandon ismét megcsókolta, és Kelly elégedetten befészkelte magát a karjába. – Szeretem, ahogy csókolsz – suttogta a férfi fülébe. Brandonban erre ismét fellángolt a vágy, és a hátára fordította a nőt. – Én pedig mindent szeretek rajtad. Bebizonyítsam? Sokkal később Brandon Kelly hátához simult, és szorosan átölelte. – Hm – mormolta a nő álomittasan –, ez csodálatos. – Igen – értett egyet a férfi. Ennek ellenére valahogy kellemetlenül érezte magát. Ez egyszerűen túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Talán jobban tenné, ha most visszatérne a bungalójába. Már biztosan elmúlt éjfél is. Ebben a pillanatban Kelly nyújtózni kezdett, és így még jobban hozzásimult. – Annyira boldog vagyok… – mormolta alig hallhatóan. Hogyan hagyhatná őt magára ebben a helyzetben? Egyszerűen nem mehet el így. De ha mégis marad, akkor ideje tisztázni néhány dolgot. Habozva átkarolta, és suttogva így szólt: – Ugye nem estél belém? – Mi? – Kelly nagy lendülettel felé fordult, hogy a szemébe nézhessen. – Én is éppen ezt akartam kérdezni tőled – mondta csibészes mosollyal, amitől a férfinak hatalmas kő esett le a szívéről. – Hogy beléd estem-e? Dehogy, hiszen ismerem a szabályokat. – Nagyszerű. Mert én egy nagyon elfoglalt nő vagyok, és semmi szükségem rá, hogy állandóan körülrajongj az irodában. – Oké, majd megpróbálok uralkodni magamon – felelte Brandon széles vigyorral. Kelly halkan nevetett, és a férfi mellkasának szegezte a mutatóujját. – Remélem is. – Aztán visszanyerte a komolyságát. – De ha

már úgyis a témánál vagyunk, pár dolgot ideje tisztáznunk. – Mint például? – A kollégák nem tudhatnak a viszonyunkról. – Majd diszkrétek leszünk. – Jó. De mi lesz a családoddal? Pár nap múlva megérkeznek, és semmiképpen nem akarom, hogy megsejtsék: lefeküdtem a főnökömmel. A férfi megnyugtatóan simított végig az arcán. – Ezt megértem. – Ő sem akarta, hogy a testvérei vagy a sógornői rosszakat mondjanak Kellyről. – Amint megérkezik a családod, nem tölthetünk több időt kettesben. – Ez nem túl szép gondolat, de valószínűleg igazad van. – A férfi lassan végigcirógatta a nő hosszú combját. – De addig… – Igen, addig… – A lány csábos mosollyal átkarolta Brandon nyakát. – Addig talán ismét megmutathatnád, mi annyira különleges a szexben. – Hol voltál tegnap este? – Cameron Duke másnap kora reggel telefonált. Brandon még alig ért be az irodába. – Néhányszor megpróbáltalak elérni. Brandon villámgyorsan talált kifogást. – Talán éppen futni voltam. Mikor hívtál? – Hét körül. Aztán később még kétszer, úgy nyolc óra felé. – Sajnálom, tesó. Föltettem a telefonomat a töltőre, és megfeledkeztem róla. Mit szerettél volna? – Anya felidegesített. Ragaszkodott hozzá, hogy felhívjalak, és megerősítsem, hogy a foglalásokkal minden rendben van. Aztán Kelly számát hívtam, de ő sem vette föl. – Talán bement a városba vacsorázni. – A telefonja nélkül? Ezt te magad sem hiszed. – Igen, ez furcsa. – Brandon összeszorította a száját. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy hazudnia kell a bátyjának. De aligha

árulhatta el neki, hogy lefeküdt az asszisztensével, és egészen reggelig vele maradt. Elég volt csak rá gondolnia, és legszívesebben megint ágyba bújt volna vele, hogy a karjában tartsa, megérinthesse forró testét, és beléhatoljon… – Lefoglaltad a két golfautót a szőlőhegyre tervezett kirándulásra? – Ühüm… mi? – Brandon csak nagy fáradsággal tudta elszakítani magát a túlfűtött fantáziaképektől. – Igen, persze. – Tesó, mi van veled? Mintha máshol járna az eszed. – Nem, minden rendben. De tudod, hogy van ez. Ebben a pillanatban rengeteg mindenre kell odafigyelnem. – Brandon tanácstalanul dörgölte az állát. Maga sem tudta, mi ütött belé. Még sosem fordult elő vele, hogy nem tudott az üzletre koncentrálni, miután egy nővel töltötte az éjszakát. Legfőbb ideje, hogy végre összeszedje magát. – Igen, tudom. Csak azt remélem, hogy eléggé felnőttél a feladathoz. Brandonnak nehézséget okozott, hogy ne a meztelen Kellyre gondoljon. Mit jelentsen ez? Általában amint belépett az irodába, képes volt maga mögött hagyni a nőügyeit. A bátyjaihoz hasonlóan ő is komolyan vette a hírnevét, és semmit sem bízott a véletlenre. A menedzsmentcsapatával folytatott számtalan megbeszélés után biztos volt benne, hogy mindenre gondolt. Az étterem kínálata kimagaslóan jó volt, és Brandon meg volt győződve arról, hogy a luxusüdülő híre nagyon gyorsan elterjed majd a gazdagok és szépek körében. – Ne aggódj, minden rendben lesz! – Ez megnyugtató. – Ezután Cameron még elmesélte az ifjú Jake-kel kapcsolatos legfrissebb élményeit, majd a két testvér nevetve köszönt el egymástól. Brandon lassan letette a kagylót. Mennyire megváltozott a család élete, amióta a bátyjai megnősültek! Eredetileg hozzá hasonlóan ők is megrögzött agglegények voltak. De Adam is és

Cameron is nagyon bájos nőt talált magának, és mindketten boldognak tűntek. Persze ő nem fogja hagyni, hogy horogra akadjon, bármennyire igyekszik is az anyja, hogy összehozza valakivel. Természetesen az asszony tagadta, hogy Adam és Cameron esetében is ő keverte a kártyákat, de a fiai nem hittek neki. Ahhoz túl jól ismerték az anyjukat. Brandon azonban elhatározta, hogy az ő esetében nem fog sikerrel járni. Nem mintha nem szerette volna feltétel nélkül Sally Duke-ot. Hiszen az életét köszönhette neki. Amióta kihozta őt az árvaházból, az adósa volt. Kockázatos vállalkozás volt befogadni őt, de Sallyt semmivel sem lehetett elriasztani. Fiatal, tehetős özvegyként, akinek a férje maga is árvaházban nőtt fel, és ott sokat szenvedett, szeretett volna tenni valamit a gyermekekért, akiknek hasonló intézményekben kell felnőniük. Elhatározta hát, hogy örökbe fogad három, nagyjából egykorú fiút: Brandont, Cameront és Adamet. Amint a nyolcéves kisfiúk bízni kezdtek egymásban, vérszövetséget kötöttek, és megesküdtek, hogy mindig segítenek egymásnak és Sallynek. Ezenkívül azt is megfogadták, hogy soha nem nősülnek meg, és nem születnek gyermekeik egy olyan világban, amelyben a házaspárok csak vitatkoznak, és a szülők gyötrik a gyermekeiket. Brandon már a legelején figyelmeztette a testvéreit, hogy Sally mindent megtesz majd a kiházasításuk érdekében. Mégis, vajon hallgattak rá? Nos, nem. Adam találkozott Trishsel, és azonnal beleszeretett. Néhány hónappal később Cameron is összefutott egy régi kedvesével, Juliával. Kiderült, hogy van egy közös kisfiuk, Jake. Mindkét pár nagyon gyorsan összeházasodott, sőt Adam és Trish nemsokára megint szülői örömök elé néz majd. A fivérei tehát nem tartották magukat a fogadalmukhoz, és emiatt gyakran voltak Brandon élcelődésének a célpontjai. Amikor szóba hozta, hogy egyedül ő állja még a sarat, a fivérei csak nevettek rajta. De ő komolyan gondolta. Nemegyszer volt a tanúja

annak, amint alkoholista apja megverte drogfüggő anyját. Ráadásul gyakran vált ő is az apja áldozatává. Az ő génjeit egészen biztosan nem akarta tovább örökíteni. Nem mintha nem örült volna a testvérei boldogságának, és a két sógornőjébe ő is könnyedén bele tudott volna szeretni. De Brandon szülei egyszerűen túl szörnyen viselkedtek. Semmiképpen sem szeretett volna továbbadni egyet sem a rossz tulajdonságok közül, amelyek miatt annyit kellett szenvednie. Ezért volt minden eddigi kapcsolata olyan felszínes. Soha nem töltött pár hétnél többet egyetlen nő mellett. A leghosszabb kalandja két hónapig tartott. Ráadásul kínosan ügyelt arra is, hogy ne töltse az egész éjszakát egy nő ágyában, mert nem akart hamis reményeket kelteni benne. Kezdettől fogva világossá tette, hogy semmi tartósra nem számíthatnak tőle. És a tegnap éjszaka? Akkor mi történt? Habár úgy tervezte, hogy magára hagyja Kellyt, és a saját ágyában tölti az éjszakát, egyszerűen képtelen volt elszakadni a nőtől. Párszor fölébredt ugyan, de távozás helyett inkább újra szeretkezett Kellyvel. Ma reggel még együtt is zuhanyoztak, és akkor sem volt képes visszafogni magát. Ahhoz a lány túl édes és ellenállhatatlan volt. Elég csak rá gondolnia, és megint feltámad benne a vágy. Egészen új oldaláról ismerhette meg Kellyt, és ez fölkeltette a kíváncsiságát is. Ilyen nyílt, zabolátlan és édesen naiv nővel, mint ő, még sosem találkozott. Éppen ezért volt jó, hogy kölcsönösen emlékeztették egymást az alapvető szabályokra, mert semmiképpen nem akart fájdalmat okozni neki. Nagyon megkönnyebbült, hogy Kelly a szabályok ismeretében is hajlandó volt lefeküdni vele. Az asszisztense soha nem lenne olyan ostoba, hogy beleszeressen; ezt külön hangsúlyozta is. Brandon annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem vette észre, amikor Kelly belépett az irodájába. Csak amikor elétette a kávésbögrét, akkor rezzent össze, és nézett föl rá. – Jó reggelt, szép idegen! – köszöntötte mosolyogva, és már

nyúlt is a keze után, hogy az ölébe húzza. De Kelly éles tekintete megállította. – Jó reggelt, Brandon! – A fejével a háta mögé intett, és ekkor felbukkant az ajtóban a biztonsági csoport vezetője. – Serge valami nagyon fontos dolgot szeretne megbeszélni magával. – Rendben. – Brandon röviden, de annál jelentőségteljesebben biccentett Kellynek, majd a férfi felé fordult, aki ekkor már az íróasztala előtt állt. – Nos, Serge, mi a gond? Miközben Kelly vizet töltött a kávéfőzőbe, kénytelen volt elfojtani egy ásítást. Istenem, milyen fáradt! Nem is csoda, hiszen tegnap egész nap keményen dolgozott, majd Brandon karjában töltötte az éjszakát, és nem sok idejük jutott az alvásra. Ráadásul a legfurcsább helyeken lett izomláza, gondolta magában mosolyogva. Persze esze ágában sem volt panaszkodni, épp ellenkezőleg! Még életében nem érezte ilyen jól magát. Ahogy a férfi egyszer csak felbukkant a küszöbén! Még döbbenetesebb volt azonban az, hogy újra és újra szerelmeskedtek egymással anélkül, hogy belefáradtak volna. De ma reggel öltözködés közben mégis kételyei támadtak azzal kapcsoltban, hogy jól tette-e, amit tett. Hogyan fog Brandon reagálni, amikor ismét találkoznak az irodában? Bár megfogadta, hogy egyetlen percet sem fog megbánni, és szégyenkezni sem akart, bizonytalan volt a férfi várható viselkedése miatt. Talán mégis hibát követett el, amikor lefeküdt vele. De az is lehet, hogy nem. Hiszen viszonyt folytat egy férfival, akiért nők milliói irigyelnék őt. Ám amikor belépett az irodájába, ismét elfogta a bizonytalanság. Mit képzelt? Lefeküdt a főnökével? Hát teljesen elment az esze? De ekkor Brandon széles mosollyal ajándékozta meg, és a keze után nyúlt. Ebből tudta, hogy minden rendben van. Az éjszaka csodálatos volt. Tulajdonképpen sejthette volna, hogy főnöke csodás szerető. Az elmúlt négy év során a férfi teljes

bizalmát élvezte ezen a téren. Az utasításainak megfelelően kapcsolta, vagy éppen elutasította a hölgyek hívásait. De azt még a legmerészebb álmaiban sem hitte volna, hogy ő is ezek közé a nők közé sorolhatja majd magát egyszer… Ez a gondolat nem volt különösebben felemelő. Sóhajtva rogyott le a székére, és bekapcsolta a számítógépét. Mennyire meg tudta most már érteni azokat nőket, akiknek felragyogott a szemük Brandon láttán. Velem sincs ez másképp, gondolta mosolyogva, majd nekilátott. Hogy átnézze a postát. Amikor azon kapta magát, hogy halkan dúdol egy vidám dalt, megijedt. Mi ütött belé? Hiszen munka közben egyébként sosem dúdolgatott. Csak egyetlen magyarázat kínálkozik: boldog. Igen, boldog! Miért is ne lenne? Hiszen örömet okoztak neki, és bár Brandon megtiltotta, ő mégis hálát érzett iránta. Milyen szívesen mondana neki köszönetet azért… igen, miért is? A segítőkészségéért? Nem, ez úgy hangzott, mintha a férfi a mosogatásban segített volna neki. A női nemmel kapcsolatos tapasztalataiért? Igen! Ez az! De azért ő is készséges tanítvány volt. A gondolat mosolyt csalt az ajkára. Miért is ne? Amikor továbbképezte magát, akkor is minden lehetséges tanfolyamon részt vett, méghozzá a legjobb oktatók vezetésével. Ebben az esetben a szexről szeretett volna többet megtudni, és Brandon mestere volt a területnek. Ó, igen… – Elkérhetem a Redmond-aktát? – Főnöke állt az ajtóban. – Igen, természetesen. – Kelly gyorsan elkomolyodott, és átnyújtotta neki a mappát. – Miért mosolyogtál? – kérdezte a férfi kíváncsian. – Á, csak úgy. Egyszerűen jó a kedvem. Brandon további kérdezősködés nélkül eltűnt az irodájában, és behúzta maga mögött az ajtót. Kelly tudta, hogy azonnal kezdődik az egyik telefonos konferenciája, amely több mint egy órán keresztül lefoglalja majd. Ezalatt ő szerette volna alaposan áttanulmányozni Roger hivatalos

programját. A férfi egy befektetési társaság tulajdonosaként hétfőn a munkatársai egy csoportjával érkezik majd a szállodába. Csütörtök estére semmilyen hivatalos programot nem terveztek. A legtöbben bizonyára beülnek vacsorázni a Napa-völgy valamelyik exkluzív éttermébe, vagy borkóstolóra mennek a számtalan borgazdaság egyikébe. Roger számára Kelly valami mást tartogatott. A lakosztályába akarja csalogatni, flörtölni vele, felizgatni, és amikor a férfi már teljesen készen áll, egyszerűen ki fogja hajítani. Ezzel talán ráveheti, hogy elgondolkozzon azon, mit művelt vele régebben. Még az is lehet, hogy bevet egy-két Brandontól ellesett trükköt a nagyobb hatás kedvéért. Győzelemittasan elmosolyodott. Főnökének köszönhetően sokkal jobban érezte magát a bőrében, és jól tudta, hogyan csábítson el egy férfit. Mert amióta Brandon tegnap reggel megbámulta, és alig tudta elhinni, mi lett az ő szürke és unalmas asszisztenséből, Kelly tisztában volt vele, hogy jól néz ki, és képes hatást gyakorolni a férfiakra. Amikor megcsörrent a telefon, ijedten összerezzent, és gyorsan felkapta a kagylót, hogy a zaj ne zavarja a főnökét. – Mr. Duke irodája, Kelly Meredith beszél. – Bianca Stehpens vagyok – mondta egy nő elfúló hangon. – Feltétlenül beszélnem kell Brandonnal. – Sajnálom, Miss Stephens. Mr. Duke éppen egy konferencián vesz részt, és utasított, hogy ne zavarjam. – Mondja meg neki, hogy én keresem. Akkor biztosan beszélni akar majd velem. – Az lehet. – Kelly sóhajtott egyet. – De sajnos mégsem szakíthatom félbe. Éppen tárgyal. Viszont hagyhat neki üzenetet, és amint tudja, vissza fogja hívni magát. – Kathy, tudja maga, kivel beszél? – Természetesen, Miss Stephens. És az én nevem Kelly. – Az mindegy. Azonnal szóljon neki! Garantálom, hogy azonnal beszélni akar majd velem.

– Nekem megvannak az utasításaim, és mivel tőle kapom a fizetésemet, azt teszem, amivel megbíz engem. Szörnyen sajnálom. Tájékoztatni fogom, hogy kereste. – Mondja, hogy is hívják magát? – Kelly Meredith. – Nos, Kelly – kezdte Bianca olyan hangon, mintha egy nehéz felfogású kisiskoláshoz beszélne. – Közölni fogom Brandonnal, mennyire hiányzik magából minden segítőkészség. – Nyugodtan, hölgyem. Én is beszámolok neki az ön hívásáról. – Ajánlom is! – sziszegte Bianca. – Nem fogja megdicsérni. – Valószínűleg igaza van – felelte Kelly, de Bianca már lecsapta a kagylót. Így is jó. Kelly felállt, kinyújtózott, és csinált pár vállkörzést is, hogy megszabaduljon a feszültségtől. Természetesen tisztában volt vele, ki Bianca Stephens. A hajdani védelmi miniszter lányaként saját beszélgetős műsort vezetett. Nádszálvékony volt, állandóan róla cikkeztek a társasági rovatok. Miközben Kelly vett magának egy üveg vizet a hűtőből, próbált megnyugodni. Pontosan tudta, hogy Brandon élete tele van Biancához hasonló nőkkel. Modellek, örökösök és színésznők. Némelyik kedves volt, mások Biancához hasonlóan undokok. Brandonnak nem számított, mert őt csak az érdekelte, hogy jól nézzenek ki, és ott díszelegjenek az oldalán. Szerencsére ez neki semmit sem jelent, hiszen egyáltalán nem szerelmes a férfiba. Ám ennek a Biancának nincs joga úgy bánni vele, mintha a telefon kezelésén kívül máshoz sem értene. Kelly elszántan felkapta a levélhalmot. Egyik borítékot bontotta ki a másik után, mire végre tudatosult benne, mi is a baja. Efféle telefonbeszélgetéseket számtalanszor lebonyolított már, és két másodpercnél tovább sosem bosszankodott miattuk. De akkor most miért érintette ennyire mélyen? – Mert lefeküdtem vele – suttogta maga elé, és pár levelet,

amelyeket Brandonnal majd meg kell nézetnie, félretett. Vajon ezért volt annyira mérges? Tényleg ilyen fontossá vált volna a számára a férfi? Nem, az nem lehet. Természetesen kedveli, de nem szerelmes belé. El kell viszont ismernie, hogy a férfival kapcsolatos ügyekre a korábbiaknál érzékenyebben reagál. Ami bizonyára nem meglepő, hiszen tegnap éjjel meglehetősen intim viszonyba kerültek egymással. Ennek fényében érthető, hogy egy ilyen Bianca-féle nő jobban az idegeire megy, mint régen. Amikor ismét megcsörrent a telefon, összerezzent. Remélte, hogy nem Bianca az. De Brandon anyukája, Sally volt a vonal másik végén. – Kelly, drágám! Hogy van? – Köszönöm, Mrs. Duke, nagyszerűen. – Kelly hátradőlt és ellazult. Sally Duke mindig különösen kedvesen bánt vele. – És ön? – Csodásan, gyermekem. Már előre örülök, hogy a hétvégén találkozunk. – Én is alig várom. – Kelly maga elé húzott egy iratrendezőt, és kinyitotta. – Éppen itt vannak előttem az itttartózkodásával kapcsolatos információk, és most látom, hogy pénteken délután kettőkor száll le a gépe. Egy kocsi várja majd a reptéren. Brandon foglaltatott önnek asztalt vacsorára? – Nagyon remélem. Lenne olyan kedves utánajárni? – Természetesen. Egy pillanat! A papírok között nem találtam nyomát, de megkérdezem tőle, amint befejezi a telefonbeszélgetést. Gondoskodom róla, hogy rendben legyen minden. – Köszönöm. Tudja, már nagyon izgatott vagyok. Annyi remek étterem van a környéken, és én a legszívesebben mindegyiket kipróbálnám. – Sally nevetett. – Én is. Szünet. Aztán Sally óvatosan megszólalt:

– Kelly, történt valami? Ma valahogy olyan más a hangja. A fenébe! Máris fölkeltette a főnök anyjának gyanakvását. – Minden rendben. Csak egy kicsit bosszankodtam. – Valaki vagy valami miatt? Kelly halkan felsóhajtott. Bárcsak ne mondott volna semmit! – Nem lényeges. Mindent kézben tartok. – Hogy is beszélhetne a főnöke anyjával egy ilyen veszélyes témáról? – Most látom csak, hogy Brandon szombatra egy bortúrát tervezett önnel és a barátnőivel. Bizonyára jól fogják érezni magukat. – Biztosan. Egyébként, Kelly, szombat estére az egész család hivatalos egy vacsorára a szálloda éttermébe. Adam és Cameron a feleségüket is elhozzák, és én nagyon örülnék, ha maga is velünk tartana. Természetesen csak akkor, ha időt tud szakítani rá. Maga mindig olyan sokat tesz értünk, hogy úgy érezzük, már családtag. Kellynek hirtelen könnyek szöktek a szemébe. Már tizenkét éves korában elveszítette az édesanyját, aki azóta is mindennap hiányzott neki. Az apja ugyan még él, de ő Vermontban lakik a másik két lánya és a családjuk közelében. Kelly hozzájuk is ragaszkodott, de nem pótolhatták az édesanyját. – Azt hiszem, lesz időm. És nagyon szívesen önökkel tartok. Köszönöm a meghívást. – Pompás! – Sally fellelkesedett. – Akkor hamarosan találkozunk. A délelőtt további részét Kelly azzal töltötte, hogy e-mailekre válaszolt, illetve projektmegbeszéléseket szervezett. Sajnos túl hamar végzett mindennel, és már-már dühös volt magára a hatékonysága miatt, mert így túl sok ideje maradt Brandonról ábrándozni. Csak nehezen tudta elterelni a gondolatait arról, ami az elmúlt éjjel és még ma reggel is történt közöttük. Túl élénken emlékezett rá, milyen volt, amikor a férfi megérintette, simogatta, izgatta, amikor a testébe hatolt, és mozogni kezdett benne. Majdnem hangosan felnyögött. – Ó, istenem… – Teljesen kiszáradt a szája, ezért a vízzel teli

üveg után nyúlt. Folyton ott csapongtak a gondolatai azok körül az érzések körül, amelyeket a férfi keltett benne, azok körül a szavak körül, amelyeket a fülébe suttogott, és az orgazmusok körül, amelyekkel megajándékozta… Vetett egy pillantást a telefonkészülékre, és látta, hogy tart a konferencia. Még szerencse! Nem akarta ugyanis, hogy Brandon ilyen állapotban lássa. A végén még azt hinné, hogy beleszeretett, és szemrehányásokat tenne neki miatta. Pedig ő sosem lenne képes beleszeretni Brandon Duke-ba. Nem olyan ostoba. Az ebédszünet nagy részét az íróasztala mellett töltötte. Brandonnak a telefonkonferencia után nem sokkal el kellett mennie egy másik megbeszélésre, így Kelly ebéd után az asztalára tette a postát és a telefonos üzeneteket, köztük Biancáét is. Mivel úgy érezte, hogy friss levegőre lenne szüksége, azt tervezte, tesz egy rövid sétát. Csodás őszi nap volt, a szőlőtőkéken a vörös minden lehetséges árnyalatában szikrázó levelek pompáztak. Ettől azonnal jobb lett a kedve. Miközben a tekintete végigsiklott a hatalmas, luxuskivitelű épületegyüttesen, amely az egész dombot elfoglalta, már-már büszkeséget érzett, amiért ő is részese lehetett egy ilyen vállalkozásnak. A Grand Hotel mediterrán stílusban épült, borostyánnal befuttatott főépületében a régi idők bája elegyedett a modern kor eleganciájával. Alig három nap volt hátra az első vendégek érkezéséig, akik nem csak a nyitás hétvégéjére foglaltak itt szobát maguknak; alig várták, hogy részt vehessenek egy igazi, régimódi szüreten és az azt követő szüreti bálon is. A cég válogatott ételekkel készült, borkóstolókat szervezett, és mindezt megkoronázta a szombatra tervezett gálarendezvény. Ezeknek a nyitóünnepségeknek az előkészítésében Kelly is részt vett. Minden részletre odafigyelt. Még a szalagnak a színét is ő választotta ki, amelyet majd az első vendégek megérkezésekor fognak ünnepélyesen átvágni. De közben történt néhány dolog, ami elvonta a figyelmét, és

összezavarta. Először is Roger teljesen váratlanul újra felbukkant az életében, így elérkezett számára a bosszú ideje. És ami még fontosabb: viszonyt kezdett Brandonnal. A legmerészebb álmaiban sem hitte volna, hogy ez megtörténhet. És tisztában volt vele, hogy minden erejét és fegyelmezettségét segítségül kell majd hívnia, hogy képes legyen szorosan együtt dolgozni a férfival a következő hét során. Kénytelen lesz elrejteni az érzéseit, mert nem szabad, hogy a család és a szálloda alkalmazottai bármit is megsejtsenek. Ráadásul Rogerrel is foglalkoznia kell majd. Mindegy. Ebben a pillanatban csak arra vágyott, hogy élvezhesse ezt a kis sétát, a friss levegőt és az ősz előhírnökeit. Mivel a hűvösebb vermonti éghajlaton nőtt fel, eleinte hiányoztak neki a jól elkülönülő évszakok. De mostanra megszerette az ősz apró jeleit itt Kaliforniában is: a hulló leveleket, a csak itt növő vadvirágok illatát, a szőlőhegyek által vetett hosszú árnyékokat. Bármennyire szeretett is itt lenni a Napa-völgyben, már várta, hogy visszatérjenek Dunsmuir Bay-be. Volt ott egy szép kis lakása, csodás kilátással az óceánra, meg barátai, akikhez ragaszkodott. És persze nagyon szerette a munkáját a Duke-cég központjában, és élvezte a rendelkezésére bocsátott hatalmas irodát is. Akkor már maga mögött tudja majd ezt a történetet is Rogerrel, és végre készen áll rá, hogy új férfiakkal ismerkedjen meg. Mivel semmiképpen nem szerette volna veszélybe sodorni imádott munkáját, elhatározta, hogy nem fekszik le többé Brandonnal, helyette ismét belebújik a megbízható és hatékony asszisztens szerepébe. Vajon könnyen megbirkózik majd a feladattal? Valószínűleg nem. De mantraként fogja ismételgetni a „nincs több szex Brandonnal” szavakat, és akkor nem lesz semmi baj. Még pár nap, és úgyis vége az egésznek. Talán már most el kellene kezdenie a gyakorlást. – Nincs több szex Brandonnal! – mondta ki hangosan, majd mosolyogva sarkon fordult, és visszatért az irodába.

5. FEJEZET A megbeszélés tovább tartott a vártnál, és Brandon nem sok kedvet érzett arra, hogy elvégezze az időközben felgyülemlett feladatokat. Legszívesebben kocsiba ültette volna Kellyt, hogy a nap hátralévő részét együtt töltsék valamelyik szőlőhegyen. Milyen jó, hogy nem temetkezem teljesen a munkába, és vannak más dolgok is, amelyek érdekelnek, gondolta magában, és mosolyra húzódott a szája, amikor felidézte az előző éjjel történteket. Azonnal maga előtt látta Kellyt, ahogy meztelenül kinyújtózva hever előtte az ágyon, és érezte, hogy elönti a vágy. Hirtelen nagyon melege lett. Óvatosan körülnézett. Remélte, hogy senki sem veszi észre, mi zajlik benne. Amikor becsukta maga mögött az iroda ajtaját, megkönnyebbülten föllélegzett. Gyorsan átfutotta a Kelly által az asztalán hagyott feljegyzéseket. A Biancával kapcsolatosat azonnal összegyűrte és a kukába dobta. Utána megpróbált a munkájára összpontosítani. És bár valóban sok dolga volt, mégis folyton Kellyn járt az esze. Csütörtökön, vagyis két nap múlva jönnek a testvérei. Mindent ellenőrizniük kell, be fogják járni az egész szállodát. Pénteken aztán kezdődhetnek az ünnepségek. Ráadásul aznap nemcsak az anyja érkezik meg a barátnőivel, hanem az első hivatalos vendégek is. Köztük néhány híres borszakértő, éttermi kritikus és újságíró, valamint a Duke család barátai, fontos üzleti partnerek és a Kereskedelmi és Iparkamara képviselői. Hétfőn pedig Kelly idióta exbarátja is befut az embereivel. Sokkal okosabb lenne, ha ma este távol tartaná magát tőle, és úgy tekintene a tegnapi együttlétükre, mint egy megismételhetetlen eseményre. Egyértelműen a tűzzel játszottak, és ha újra szeretkeznek, még veszélyesebbé válhat a szituáció. Ugyanakkor nem akart mélyebben belegondolni, miben is áll ez a veszély. De neki kell véget vetnie az egésznek. Kelly biztosan meg

fogja érteni, hiszen már beszélgettek erről. De bárhogy próbálta is, nem tudta rászánni magát. Még túlságosan kívánta a nőt. Persze majd szépen lelohad a most még heves vágy, ahogy eddig mindig, és utána udvarias előzékenységgel tudnak majd viselkedni egymással. De még nem tartanak ott. Persze mindketten átmeneti állapotként tekintettek a viszonyukra már az első perctől fogva, elvégre értelmes, felnőtt emberek. Ha tehát ez az epizód véget ér, minden olyan lesz, mint régen volt. Másnap este Brandon rábeszélte Kellyt, hogy menjen el vele egy kisvendéglőbe Napa belvárosában. Mindketten örültek, hogy pár órára kiszabadulhatnak a munkahely zaklatott légköréből. Vacsora közben minden lehetséges téma szóba került. Beszélgettek a családról és az üzletről is. Kelly mesélt a férfinak a testvéreiről és a családjukról, Brandon pedig megosztotta vele, hogy az anyja szeretné valahogy felkutatni az elhunyt férje fivérét. – Williamnek ugyanis volt egy Tom nevű testvére – magyarázta a férfi. – Amikor a szülők meghaltak, a két fiú egy San Franciscó-i árvaházba került. – Igen, Sally már említett ezzel kapcsolatban valamit. – Kelly vett az ínycsiklandónak kinéző előételből. – Bizonyára a férje volt az oka annak is, hogy benneteket örökbe fogadott. – Így van. William mindig is szeretett volna tenni valamit a nevelőotthonokban felnövő gyermekekért. Sajnos meghalt, mielőtt valóra válthatta volna a tervét. – Milyen szép, hogy Sally teljesítette a kívánságát! – Valóban. – Brandon ivott egy kortyot a testes borból. – Mindennap hálát adok az égnek ezért. – Sikerült valamit elérnie Tom keresésében? – Eddig még nem. Úgy tűnik, hogy az árvaház meglehetősen szörnyű volt, mert a fiúk jó párszor megszöktek, de visszavitték őket. Williamet végül adoptálták, de Tom bizonyára senkinek sem

kellett. Később William megpróbálta fölkutatni, de kiderült, hogy az árvaház porig égett, és minden akta megsemmisült. – Ez rémes! Vajon Tom életben lehet még? – Igen. A tűzesetkor már tizennyolc éves volt, így biztosan elhagyta az árvaházat. William akkoriban minden követ megmozgatott, mégsem tudott a nyomára akadni. Úgy vélte, vagy inkább remélte, hogy végül a testvérét mégiscsak örökbe fogadta valaki, ezért nem tudta megtalálni az eredeti neve alapján. Sally nagyon makacs, nem fogja feladni. – Az jó. – Kelly bekapott egy olívabogyót. – Kérlek, mondd meg neki, hogy szívesen segítek, ha kell. Nagyon izgalmas lenne részt venni a keresésben. – Köszönöm, majd megmondom neki. – Ez nagyon jó volt – jegyezte meg Kelly útban a lakosztálya felé. – De túl sokat ettem. – Én is! – nyögött fel Brandon. – És örülök, hogy kis időre magunk mögött hagytuk az irodai forgatagot. A következő napok alatt erre nem sok alkalmunk lesz. – Valószínűleg nem. – A lány felnézett a csillagokkal borított égre. – Milyen csodás este! – Igen. És még meleg is. Igazából tökéletes az éjszakai fürdőzésre. – Gondolod? Annyira azért nincs meleg. – Arra, amit tervezek, elég meleg van. – A férfi gyorsan kézen fogta. – Gyere! Kelly fejcsóválva hagyta, hogy Brandon maga után húzza, és ő meg sem állt vele a bungalóig, amely itttartózkodása idejére az ő birodalma volt. A domb oldalába épült, két hatalmas hálószoba volt benne, és egy nappali kandallóval, amelyet terméskőből építettek. Dupla ajtó vezetett egy aprócska kertbe, amelyet magas bokrok zártak el a külvilágtól. Egy kerek jakuzzi állt a közepén, és Kelly elragadtatottan jártatta körbe a tekintetét a medencét

körbevevő virágzó cserjéken. – Hiszen ez egy igazi kis paradicsom! – Tényleg az. – Brandon beindította a jakuzzit, és Kelly mosolyogva nézte a felszálló buborékokat. – Gyere, hadd vegyem el a blézeredet! – Én meg a te zakódat – felelte a nő. Nevetve levetkőztették egymást, majd óvatosan bemásztak a bugyogó medencébe. – Ó, ez pompás! – Kelly egyre lejjebb siklott a vízben, míg végül már csak a feje látszott ki belőle. Brandon követte, letelepedett a legalsó lépcsőfokra, és az ölébe húzta a nőt. – Így is mondhatjuk – mormolta mosolyogva, majd a tenyerébe fogta Kelly arcát, és megcsókolta. Hűvös ajkának érintésére a lányt elöntötte a forróság, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Még sosem reagált ennyire ösztönösen egyetlen férfira sem, és miközben Brandon – anélkül, hogy félbehagyta volna a csókot – szorosan a karjába vonta, ő teljesen átadta magát az érzékeit felkorbácsoló vágynak. A légzése felgyorsult, amikor Brandon a tenyerébe vette a mellét, és előbb az egyik, majd a másik mellbimbóját kezdte becézgetni a nyelvével. – Olyan szép vagy – suttogta a férfi, és Kelly bőrét szinte perzselte a meleg lehelete. – Szeretni akarlak. – Én is téged – válaszolta a lány alig hallhatóan. Brandon erre azonnal felpattant, Kellyt is fölemelte, mire ő készségesen átkarolta a férfi csípőjét a lábával. Brandon óvatosan magára eresztette, és mélyen beléhatolt. – Ó… – A nő hátravetette a fejét, amikor megérezte, hogy a férfi teljesen kitölti. Olyan csodálatos érzés volt… Maga a teljesség és a… Brandon gyöngéden markolászta a fenekét, megmegemelte a testét, és egyre mélyebben hatolt belé, míg ő halkan fel nem kiáltott. Hihetetlen volt, kész őrület… Átkarolta a férfi széles vállát, és gyöngéden simogatta a hátát, amelynek izmai

megfeszültek, ahogy Brandon mozdulatai egyre gyorsabbak lettek. – Ó, igen… – Kelly úgy érezte, eggyé vált a testük, mintha a mindent elsöprő vágy teljesen összekötötte volna őket. És aztán rátört a szédülés. Úgy érezte, mintha felrobbant volna benne valami, mélyen legbelül, és végül lassan visszatalált a valóságba. Ebben a pillanatban meghallotta, hogy Brandon is felnyög, ahogy ő is kielégülést talált a karjaiban. Kellynek a boldogság könnyei folytak végig az arcán, miközben a férfi vállára hajtotta a fejét. Másnap Kelly kénytelen volt bevallani magának, hogy már alig-alig gondol Roger elcsábítására és a bosszúra. De nem bánta. Így legalább semmit sem kell tennie ebben az ügyben. Az elmúlt órákban újra és újra önvizsgálatot tartott, és megpróbálta fölidézni mindazt a fájdalmat és szégyenkezést, amely még pár nappal ezelőtt is keserű gyötrelmeket okozott neki. De nem sikerült, és ezt Brandonnak köszönhette. Ő mutatta meg neki, hogy Rogernek nem volt igaza, merthogy ő igenis komoly vonzerőt tud kifejteni a férfiakra. Nem is rossz az ágyban, és nagyszerűen tud csókolni. Ha egy Brandonhoz hasonló férfi nem panaszkodik, sőt, mindent megtalál mellette, amit csak keres, akkor nem lehet semmi gond vele. Sajnos azonban most már napközben is a férfi kötötte le a gondolatait. Persze nem csoda, hiszen minden éjszakát együtt töltöttek, de ez mégsem lesz jó így. Ha nem vigyáz, hamarosan isteníteni fogja a főnökét, mint valami szerelemtől kerge tinédzser. Eddig még sikerült jól kezelnie a helyzetet, de ideje, hogy összeszedje magát. Brandon miatt is. Nem lett volna képes elviselni, ha a férfi rajtakapja őt egy ilyen gyönge pillanatában. Ideje emlékeztetnie magát a szabályokra, amelyeket mindketten elfogadtak a kezdet kezdetén. Szó sem lehet arról, hogy beleszeressen Brandon Duke-ba. Hiszen amellett, hogy számukra nem létezik közös jövő, a munkáját sem akarta elveszíteni. Valahányszor azon kapta magát, hogy a férfival közös

jövőről álmodik, csak megnyitotta a férfi címjegyzékét. Hány nő kapott tőle valami szép ajándékot vigaszdíjként a szakításukkor csak az elmúlt két év során! Mivel Kelly vette meg, sőt saját kezűleg csomagolta be és küldte el nekik valamennyit, nem kecsegtethette magát túl sok jóval ezen a téren. Sajnos Brandon nem könnyítette meg a dolgát. Nemcsak fantasztikus szerető volt, hanem elbűvölő, szórakoztató és tapintatos is, ráadásul úgy tűnt, hogy komolyan érdeklődik iránta és az élete iránt. És nem kapta rajta a nap folyamán többször is, hogy elgondolkozva figyeli őt? – Elég legyen! – parancsolt magára félhangosan. Ideje munkához látnia, hiszen ezért fizetik, és volt teendője bőven. – Borzalmas! – kiáltott fel Jean-Pierre, a főszakács, és fintorgott az undortól. – Megőrült? Hiszen ez a legjobb Montepulciano, amely az elmúlt öt évben termett Toscanában – vágta rá Antiono Stellini, a sommelier felháborodottan. – Olasz – mormolta megvetően Jean-Pierre. – Gondolhattam volna. – Mit jelentsen ez? – fortyant fel Stellini. Csütörtök volt, és Brandon már legalább egy órája próbálta lecsillapítani ezt a két harci kakast. Csak nemrég vette föl a híres sommelier-t, Antonio Stellinit, aki legalább annyira bízott a saját képességeiben, mint a Michelin csillagos szakács, Jean-Pierre a sajátjában. A két szakértő a szombat esti nagy vacsorára szánt borokon kapott össze. Csak akkor nyugodtak meg, amikor Brandon engedélyezte nekik, hogy három további fajtával bővítsék a borkínálatot. Délután megérkezett Adam és Cameron, mindketten a nejükkel. Brandon utasítására mindkét pár az övéhez hasonló bungalót kapott, jakuzzival, kandallóval és csodálatos kilátással a völgyre. És miközben a férfiak még átbeszélték az utolsó

részleteket a menedzserekkel, a nők a Grand Hotel wellnessközpontjának kényeztetését élvezték. Aznap este Brandon vacsorát adott a testvérei és a sógornői tiszteletére. Hiába próbálta meggyőzni a lányt, Kelly visszautasította a meghívását. Azt állította, hogy már más tervei vannak. Persze a férfi ezt nem hitte el, és egész vacsora alatt csak rá tudott gondolni. Mielőtt felszolgálták volna a desszertet, Trish Brandon felé fordult. – Kár, hogy Kelly nem csatlakozott hozzánk. Remélem, nem adtál neki túl sok munkát! – Éppen ellenkezőleg! – vágta rá a férfi gyorsan. – Meg is hívtam, de már más programja volt. Cameron fölnevetett. – Ugyan ki akarna még a szabadidejében is együtt lenni a főnökével? Brandon erre nem válaszolt, helyette sokatmondóan körülnézett, és a felszolgáló személyzetet kereste. – Kelly elbűvölően néz ki – jegyezte meg Julia. – Hogyan érte el ezt? – Úgy vélte, ideje változtatnia a külsején. Nem tudom, miért. Most Trish csóválta meg mosolyogva a fejét. – Na de Brandon! A nők szeretnek megszépülni. Örömet okoz nekik. A férfi tekintete kételyt tükrözött. – Ha te mondod… Szeretem a nőket, de sosem értettem őket. – Ezzel szemben mi, férfiak, nyitott könyvek vagyunk – vigyorodott el Adam. – Pontosan – erősítette meg Brandon halálos komolysággal. – Semmi játszadozás, trükközés. – Aha. – Julia nevetve fordult Trish felé. – Kelly nem az Orchids szalonban volt? – De. Bizonyára szuper lehetett. Sally tavaly járt náluk, nem?

Legalábbis mintha valami ilyesmit említett volna, amikor legutóbb meglátogattuk. – Mi? Anya is ilyen helyekre jár? – Brandon ezt képtelen volt felfogni. – Igen. Tavaly volt ott Marjorie-val. Brandonban hirtelen megfagyott a vér. – Ugyanabban a szalonban, mint Kelly? – Inkább szépségfarmnak mondanám. És igen, azt hiszem. Kérdezd meg tőle! – Trish szeretetteljesen végigsimított hatalmas pocakján. Már a nyolcadik hónapban járt, és nem sok volt hátra, hogy világra hozza a gyermekét. A nők különös teremtmények, gondolta magában Brandon. Tudta, hogy egy elegáns wellness- és szépségközpont mennyire fontos a hölgyvendégek számára. Természetesen abban a tíz évben, amely alatt profi focistaként tevékenykedett, ő is nagyon élvezte a játékok előtti, illetve utáni masszázst. És a jakuzzi ellen sem volt kifogása… főleg ha Kelly is ott volt mellette, meztelenül és felizgatva. Gyorsan a tányérjára szegezte a tekintetét, és megpróbált ismét a sógornői beszélgetésére koncentrálni. Amikor erről az Orchidsról beszéltek, az úgy hangzott, mintha valami mágikus helyről lenne szó, ahol minden kívánság valóra válhat. – Mégis mi olyan különleges abban a helyben? – kérdezte mogorván. – Mindent megkaphatsz, amit csak szeretnél. A belépésed pillanatában úgy érzed, hogy gondoskodnak rólad, és tudod, hogy mindent megtesznek a testedért és a lelkedért. És az étel! Minden nagyon jól néz ki, mégis alig juttatsz kalóriát a szervezetedbe. – Trish fölnevetett. – Éppen ezért nem is bírok ott lenni egy hétvégénél tovább. Julia mosolyogva helyeselt: – Én sem. Brandon vetett egy pillantást a testvéreire, és rajtuk is látta,

hogy tanácstalanok. De még valami mást is nyugtalanítónak talált: a saját anyja adta Kellynek a tippet, hogy végre „pihenje ki magát” rendesen? Bizonyára nem minden hátsó szándék nélkül tanácsolta. Egyszerűen képtelenség volt lebeszélni arról, hogy kiházasítsa a fiait, és ő, Brandon volt a következő kiszemelt áldozat. Sally végül is sosem titkolta, hogy mindhármukat nős férfiként szeretné látni… Mégis, ha az anyja azt képzelte, hogy ő bekapja a csalit, és hagyja, hogy Kelly az oltár elé vonszolja, akkor nagyon téved. Ez sosem fog megtörténni! Érdekesebb lenne kideríteni, hogy vajon tudott-e Kelly, és ha igen, akkor mennyit, az anyja terveiről. Valószínűleg semmit. Minden bizonyíték Sallyre utalt. Ráadásul Kelly maga mesélte el neki, hogy a célja Roger visszahódítása, ezért változtatta meg a külsejét. De vajon igazat mondott? – Miért meredsz olyan komoran magad elé? – érdeklődött Adam, aki fivére minden rezzenését figyelemmel kísérte. – Mire gondolsz? – Semmi közöd hozzá – mordult fel Brandon. Amikor kopogtak, Kelly azonnal tudta, ki áll az ajtaja előtt. Bizsergést érzett a hasában. Az egész estét egyedül töltötte, olvasott, tévézett, és megpróbálta meggyőzni magát arról, hogy örül a Duke család érkezésének. Ezzel a viszonyuk véget ért, és ez jól is van így. Egész életében hálás lesz a férfinak azért, hogy az elmúlt pár éjszakát vele töltötte, és visszaadta neki az önbizalmát. De most eljött hozzá, és ő valósággal remegett az izgalomtól és a boldogságtól. Alapjában véve ez az egész ostobaság volt. Persze kedvelte őt, de azért még nem kellett volna úgy viselkednie, mint egy szerelmes kamasznak, valahányszor a férfi ránézett. Csak nyugalom! Valószínűleg amúgy is csak azért jött át, hogy megmondja, a családja megérkezett, és többé nem tölthetik együtt az éjszakákat. Miután Kelly vett néhány mély lélegzetet, szándékos

lassúsággal az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. – Brandon! Nem számítottam rá, hogy ma is átjössz. – Feltétlenül kérdeznem kell tőled valamit – kezdte a férfi, és a nappaliba ment, anélkül hogy ránézett volna. – Persze, csak nyugodtan! Hogy sikerült a vacsora? – érdeklődött a lány, miközben becsukta az ajtót. – Mi? Ja! Az jól. Az étel csodás volt. Jean-Pierre még önmagát is felülmúlta. – Örülök. Jó volt viszontlátni a családodat. Trish és Julia fantasztikusan néznek ki. És a testvéreid nagyon boldognak tűntek. – Igen, igen… Lehet. – A férfi elnémult, és a padlót bámulta. – Mi a baj, Brandon? Mi történt? – Semmi. – A férfi leszegett fejjel tett pár lépést. Aztán fölnézett, és áthatóan végigmérte a nőt. – Kelly, kérdeznem kell valamit. Az anyám állt elő a javaslattal, hogy tegyél valamit a külsőddel? – Az anyád? Az ég szerelmére, dehogy! – Tehát semmilyen hasonló célzást nem tett neked? – Nem! Hogy jutott ilyesmi az eszedbe? – Nem ugyanazon a szépségfarmon volt tavaly ő is, mint most te? – De igen. – Kelly a konyhapultra tett poharához lépett, és ivott egy korty vizet. – Az anyukád csak azután ajánlotta a szalont, miután elmeséltem neki, mit keresek. Mert… – A lány hirtelen elhallgatott, és homlokráncolva meredt Brandonra. – De mit jelent ez az egész? Miért faggatsz? A férfi ismét elfordult, és idegesen föl-alá kezdett járkálni a szobában, mint valami ketrecbe zárt tigris. Aztán újra Kelly felé fordult, és tetőtől talpig végigmérte. – Teljesen biztos vagy benne, hogy ez az ötlet nem az anyámtól származik? Kelly kezdett feldühödni. – Szent ég, Brandon, miért hiszed ezt? Az édesanyád a

legkedvesebb asszony a világon. Sosem mondana nekem ilyesmit. – Biztos vagy benne? – Természetesen! Én kértem, hogy ajánljon egy jó helyet. A férfi még egyszer metszőn végigmérte, majd bólintott. – Rendben. Hidd el, tiszta szívemből szeretem az anyámat. De arról híres, hogy olyasmibe is szereti beleütni az orrát, amihez semmi köze, ezért hittem azt, hogy kéretlenül tanácsokat osztogatott neked. – Ne aggódj! Egyszerűen csak megemlítettem neki, hogy szeretnék megváltoztatni magamon pár dolgot, és akkor megadta nekem a szépségfarm címét. Más köze nem volt a dologhoz. – Rendben, hiszek neked. Ennél bővebb magyarázatot nem várhatok tőle, gondolta magában Kelly. – Kérsz egy pohár bort? Vagy valami mást? – Valami mást. Gyere ide! – Brandon a nő keze után nyúlt, magához rántotta, átkarolta, és gyöngéden simogatni kezdte a hátát. Kelly elégedett mosollyal a vállának támasztotta az arcát. – Elhatároztuk, hogy annak vége. Nem emlékszel? – De igen. – A férfi lenézett rá, és megcsókolta a feje búbját. – Viszont megváltoztattam a véleményemet. Csak még egyszer utoljára. Rendben? – Ó, nagyon is – suttogta a nő. Biztonságban érezte magát Brandon karjában, mint aki végre otthonra talált. – Ez olyan jó érzés… – Igen, szerintem is. – A férfi behunyt szemmel, némán beszívta Kelly illatát. Aztán így szólt: – Hiányoztál nekem a vacsoránál. – Tényleg? – A nő gyorsan lehajtotta a fejét, mert nem akarta, hogy Brandon észrevegye a könnyeket a szemében. – Nem akartam zavarni. A családoddal is kell foglalkoznod. – Nem zavartál volna. – A férfi az álla alá nyúlt, és följebb

emelte, míg végül a lány kénytelen volt a szemébe nézni. – Imádom a családomat, de jobb lett volna, ha te is velünk vagy. Kellynek erre azonnal hevesebben kezdett verni a szíve, és ragyogó mosollyal ajándékozta meg a kedvesét. – Most együtt vagyunk. Hozzuk ki belőle a legjobbat! Másnap reggel Brandon és Kelly korán fölkelt. Dél körül érkeztek az első vendégek, akik már izgatottan várták a híres Grand Hotel megnyitását. Nem kellett csalódniuk. Minden tökéletesen működött. Antonio Stellini minden vendéget egy pohár pezsgővel fogadott. Aki akarta, azonnal feliratkozhatott egy hőlégballonos kirándulásra vagy egy bortúrára, borkóstolóval egybekötve. Barátságos hoszteszek álltak készenlétben, hogy a szobáikba kísérjék a vendégeket, így ezen a téren is minden simán zajlott. Miközben Brandon az eseményeket felügyelte, büszkeséget érzett az alkalmazottai miatt, akik ez alkalommal különösen kitettek magukért. Már-már fölöslegesnek érezte magát, de ez furcsamód tetszett neki. A PR-részleg sikereként lehetett elkönyvelni, hogy a hotel erre a szezonra már be is telt, ez persze csak növelte Brandon jókedvét. Mivel itt mindent jó kezekben tudhatott, pár héten belül valóban visszatérhet majd a központba. Kora délután az anyja is megérkezett a két barátnőjével. Brandon a szálloda bejáratánál fogadta őket, majd bevezette az előcsarnokba. Mindhárom asszony könnyed eleganciával öltözött fel az alkalomra. Sally meglepetten megtorpant, és csodálkozva nézett körül. – Ó, Brandon, ez egyszerűen gyönyörű! – Bizony, az – helyeselt Marjorie, és körbefordult a saját tengelye körül. Brandon már húsz éve ismerte Marjorie-t és Beatrice-t, anyja két legjobb barátnőjét. Olyanok voltak számára, mint két nagynéni, habár Marjorie még a bérlistáján is rajta volt, mivel ő vezette a személyzeti részleget. Amikor látta, milyen elismerően jártatják

végig a tekintetüket az előcsarnokon, elégedettséget érzett. Igen, tényleg valami gyönyörűséget teremtett, és joggal lehet büszke rá. A kezdetektől ő vezette ezt a projektet, és minden részletre odafigyelt. Minden helyiség tágas és napfényes volt, drága és kényelmes berendezéssel. Az előcsarnokból egy dupla üvegajtón át lehetett kijutni a hatalmas teraszra, amelyet tíkfa bútorokkal rendeztek be, és színes, vidám napernyők biztosítottak árnyékot. A teraszról be lehetett látni a szőlőhegyeket és az elszórtan elhelyezkedő olívaligeteket. – Már alig várom a szüretet – jegyezte meg Beatrice. – Megkóstolhatjuk a szőlőt is? – Nem inkább a végtermék érdekel? – ugratta a barátnőjét Sally mosolyogva. – De, az is. – Bármit megtehettek, amit csak szeretnétek. – Brandon nevetett. – Azt javaslom, hogy előbb helyezkedjetek el kényelmesen a szobáitokban, utána eldönthetitek, mit is szeretnétek kezdeni a délutánotokkal. – Én már tudom, mit akarok – vágta rá Sally. – Kíváncsi vagyok az új borokra, és ezért borkóstolóval fogok kezdeni. – Én is – csatlakozott Beatrice, és Marjorie is élénken bólogatott. – Rendben, akkor elkísérlek benneteket a szállásotokhoz. – Soha többé nem akarok elmenni innen! – kiáltott fel Marjorie, és csillogó szemmel nézett körül az elegánsan berendezett lakosztályban. – És még jégbe hűtött pezsgő is van! Ó, Brandon! Ez egyszerűen csodálatos. Büszke vagyok rád, és biztosan te is nagyon elégedett vagy magaddal. – Azt hiszem, bevallhatom. – A férfi halkan nevetett. – Egész csinos lett. – Csinos? – Beatrice kinyitotta az üvegajtót, amely egy tágas balkonra vezetett. – Elbűvölő!

– Örülök, hogy tetszik nektek. – Brandon az ajtó felé indult. – Most magatokra hagylak benneteket, hogy nyugodtan kipakolhassatok. Ha szükségetek van valamire, vagy egyszerűen csak kérdezni akartok valamit, hívjátok a recepciót. Ők mindig tudják, hol lehet elérni. Sally szélesre tárt karokkal lépett oda hozzá. – Köszönöm, fiam. Minden olyan csodálatos. Brandon mosolyogva arcon csókolta. – Helyezzétek magatokat kényelembe, és élvezzétek a pezsgőt! – Ne aggódj, azt fogjuk tenni. Két órával később Brandon az irodája felé tartott. Miután rövid megbeszélést folytatott a fivéreivel és az étterem személyzetével, még gyorsan át akarta olvasni a legfrissebb e-maileket. Adam elindult, hogy megnézze Trisht, aki lepihent egy kicsit. Cameron és Julia pedig egy-egy pohár borral a kezükben azt tervezték, hogy megnézik a naplementét. Miközben Brandon áthaladt az előcsarnokon, fölfedezte Marjorie-t és Beatrice-t, akik éppen az ajándékboltban néztek körül. Mindketten izgatottan társalogtak az eladóval. De vajon merre lehet Sally? Általában a három barátnő elválaszthatatlan volt. Brandon körülnézett, és a szeme sarkából mozgást vett észre a teraszon. Odanézett, és tényleg az anyja volt az. Mellette pedig Kelly állt! Megpihent a tekintete a lányon. A rövid, könnyű szoknyában már megint elragadóan nézett ki. Vajon mit viselhet alatta? Egy olyan apró csipkebugyit, amely szinte semmit sem takar? De aztán Brandon megdermedt. Mi üthetett belé? Hiszen az anyja Kellyvel beszélget! Milyen fontos közlendője lehet a lány számára? Azonnal feltámadt benne a gyanú. Sally sosem fog lemondani a kiházasításáról, ezért azonnal be kell avatkoznia! Gyorsan kisietett a teraszra, majd ártatlan képpel megindult a két nő felé. – Szia, anya! – kezdte vidáman.

Sally megpördült. – Istenem, fiam, megijesztettél! Éppen ez volt a terve. – Sajnálom. Mi érdekes megbeszélnivalótok van? – Éppen megdicsértem Kellyt. Mesésen néz ki, nem gondolod? – Igen – felelte a férfi óvatosan. – És? – Miféle és? – Sally a homlokát ráncolta. – Mi bajod? Nem érzed jól magad? – Bizonyára meglepődött, hogy nem vagyok az irodában – avatkozott közbe gyorsan Kelly. – És igaza van. Viszontlátásra, Mrs. Duke. Jó volt újra találkozni önnel. – Én is örültem, Kelly. – Sally gyorsan megölelte. – Akkor legkésőbb holnap este találkozunk. – Igen, holnap este. – Kelly röviden biccentett Brandonnak, és távozott. – Mi lesz holnap este? – kérdezte a férfi bizalmatlanul. – Kelly is eljön a vacsorára. – De anya, mit akarsz ezzel? – Hogyhogy? – Sally mélyen a fia szemébe nézett. – Kelly olyan sokat tesz mindnyájunkért. Neki is ott a helye. Ez régen esedékes gesztus. Ha arra gondolok, hogy az elmúlt évben ő intézte az összes utazásomat, és segített kiválasztani, sőt többnyire meg is venni az összes születésnapi ajándékot… Ráadásul már nem is tudom nélküle elképzelni a vállalatot. Ezenkívül elragadó ember, és valahogy úgy érzem, mintha a családhoz tartozna. Ezért hívtam meg. Igazán csodálkozom, hogy neked ez nem jutott eszedbe. Ha tudnád… – Mama, Kelly szerintem is kedves. De azért még nem kellene megpróbálnod összehozni minket egymással. – Összehozni? Honnan veszed ezt? – Sally olyan felháborodva nézett a fiára, hogy az egy pillanatra elbizonytalanodott. De aztán eszébe jutott, milyen tehetséges színésznő az anyja. – És azt is tudom, bármennyire tagadod is, hogy addig nem lesz

nyugtod, amíg engem is ki nem házasítasz. – Fenyegetően Sally fölé magasodott, hogy megmutassa: komolyan beszél. – Adam és Camaron lépre mentek, de az én esetemben túl nagy fába vágtad a fejszédet. Sosem fogom megkérni Kelly kezét, szóval ne fáradj! – Kelly kezét megkérni? – Az anyja olyan rémülettel nézett rá, mintha a fia nem lenne teljesen normális. Aztán nem bírta tovább. Fejcsóválva nézett rá, miközben csillapíthatatlanul nevetett. Végül letörölte a könnyeit, és megpróbált levegőhöz jutni. – Bocsáss meg, Brandon, azt hiszem, nevetőgörcsöt kaptam. – Mi olyan vicces? – Jaj, fiam, tényleg nem tudod? Még hogy megpróbálnálak összehozni téged és Kellyt? Ez abszurd! – Miért? – Brandon most már semmit sem értett. Elképedten meredt az anyjára. – Hallgass ide! Tiszta szívemből szeretlek. De sosem tennék ilyet Kellyvel. – Nem tennél ilyet Kellyvel? Miért, mi van velem? – Te tudsz vigyázni magadra – vágta rá szárazon Sally, de közben szeretetteljesen megpaskolta a fia karját. – Te és Kelly egyáltalán nem illetek össze. – Miért? – Aztán a férfi hirtelen rájött, hogy az anyja így próbálja meg csapdába csalni. – Úgy értem, ez igaz lehet. De mit akartál ezzel mondani? Sally türelmes mosollyal nézett rá. – Kelly egy csodálatos fiatal nő, és örülnék, ha a menyem lenne. De ez sosem fog bekövetkezni, mert ti ketten nem jönnétek ki egymással. Kellynek még vannak illúziói, és hisz a szerelemben. – Tényleg azt gondolod…? – Brandon gyanakodva méregette az anyját. Sally mindig is nagyon rafinált volt, ha el akart érni valamit. – Persze. Kellynek nagy fájdalmat okoztak, és még nem heverte ki teljesen. Ennek ellenére meg van győződve arról, hogy létezik igaz szerelem, és ő azt keresi. Meg fogja találni azt a férfit,

akivel egész életében boldog lehet. – Szinte minden nő ezt akarja. – Igen. És te elég világossá tetted, hogy nem az a fajta férfi vagy. – Igaz – ismerte el Brandon. – Látod? Akkor meg miért próbálnálak összehozni benneteket egymással? – Nem tudom. Miért? – Sosem próbálkoznék ilyesmivel, mert értelmetlen lenne. – Azzal Sally átkarolta a fiát, és megpaskolta a hátát, mintha még mindig kisgyerek lenne. – Most mennem kell. A Tra Vigne-be készülünk, hogy együnk valamit. Holnap délelőtt találkozunk, ugye? A férfi bólintott, és elgondolkozva nézett az anyja után. Vajon mit tervezhet?

6. FEJEZET Másnap reggel kezdődött a szüret. Mivel a Napa-völgyben megszokott dolog, hogy a nyaralók is részt vesznek a munkában, a Duke család vendégeit is felszólították, hogy segítsenek. Természetesen a részvétel nem volt kötelező, és Brandon elegendő mennyiségű munkást fogadott fel az eseményre. De sok vendég kapott kedvet, hogy legalább egy időre beálljon szüretelni. – Honnan tudja, hogy a szőlő megérett? Amikor Brandon megfordult, Mrs. Kingsleyvel találta szemben magát, aki elsők között foglaltatott helyet magának és a férjének az újonnan megnyitott Grand Hotelben, és ez volt az első útjuk a Napa-völgybe. Már éppen válaszolni akart, amikor felbukkant Kelly. – Minden bortermelőnek saját módszere van – mondta mosolyogva, majd levett pár szemet az egyik szőlőfürtről. – Tessék, kóstolja meg! A Kingsley házaspár a szájába vett egy-egy szemet, és óvatosan rágni kezdték. – Nagyon édes – jegyezte meg Mrs. Kingley. – Igen – helyeselt Kelly. – Ön és én csak a cukrot érezzük. De a szakértők mást is. Például csersavat. Részben tehetség, de ugyanakkor tudás és tapasztalat kérdése is. Brandont újra és újra lenyűgözte, milyen könnyedén és mégis milyen figyelmesen bánik Kelly a vendégekkel. Az egy dolog, hogy az irodában tökéletesen megszervezett mindent, de ő sosem gondolta volna, hogy a lány ilyen magától értetődő kedvességgel tud bánni az emberekkel. Mindenütt felbukkant, ahol szükség volt rá. Megmutatta a vendégeknek, hogyan vágják le a fürtöket, tippeket adott nekik arról, hogyan védekezzenek a napsugarak ellen, és néhányat közülük még napvédő krémmel is ellátott. Ráadásul a szálloda logójával díszített sapkákat is hozott magával.

Ezeket valósággal kikapkodták a kezéből. Nemcsak Brandonnak tetszett az ötlet, hanem egy utazási magazin riporterének is, aki lázasan fotózta a bordó fejfedős vendégeket. Brandon nem is kívánhatott volna jobb reklámot. – Jó ötlet, Kelly – mormolta. – Tényleg nagyszerű ez a lány – csendült fel egy hang a háta mögött, és Brandon megfordult. Adam mosolyogva Kelly felé biccentett. – Talán jobb helye lenne a marketingosztályon, mint a te előszobádban. – Szó sem lehet róla. Megtartom. – Valóban? – Adam meglepetten vonta fel a szemöldökét. – Igen, természetesen. Mint az asszisztensemet. – Aha… Világos. Brandon mérgesen meredt a testvérére. – Mit akarsz ezzel mondani? – Semmi különöset. Ha találnék magamnak egy olyan asszisztenst, mint Kelly, én sem hagynám elmenni. – Igazán? Ez nem lep meg. – Brandon tudta, hogy Adam felesége, Trish egykor segédtitkárnőként kezdett a férfi irodájában. Nagyon hamar egymásba szerettek, és végül tavaly össze is házasodtak. Miközben Brandon ismét Kellynek szentelte a figyelmét, aki továbbra is körültekintően gondoskodott a vendégekről, a családjára gondolt. Mi ütött hirtelen Sallybe és Adambe? Sally óvta őt attól, hogy beleszeressen Kellybe, mert úgy vélte, ostobaság lenne, míg Adam szerint már bele is szeretett. Az a tény, hogy ő úgy vágyott Kellyre, mint még egyetlen nőre sem, még messze nem jelenti azt, hogy beleszeretett volna, vagy hogy meg kellene kérnie a kezét. Ez pusztán szex volt. Ő mint férj? Nevetséges! Nyilvánvaló, hogy most már nemcsak az anyja jelenlétében kell megválogatnia a szavait, hanem a testvéreinél is. Bizonyára

bosszankodnak amiatt, hogy Brandon még mindig nőtlen, és szabadon élheti az életét, miközben nekik örökre le kellett mondaniuk a vidám agglegényéletről. Ismét vetett egy pillantást Kellyre. Talán megint azt a csillogó, eper ízű szájfényt használja? Önkéntelenül is eszébe jutott, mi mindent művelt a nő szájával… és gyorsan el kellett fordulnia, hogy fel ne tűnjön a vendégeknek, mennyire izgalomba jött. Miért kell ennek a lánynak ilyen vékony blúzocskákban járnia, amelyek csak kihangsúlyozzák a mellét? És ahogy a sötét farmeranyag a feszes fenekére simul… Ragyogó, nehéz fürtjeit lófarokba kötötte, ami csábítóan ideoda libbent a hátán. Brandon lassan megfordult. Egyszerűen muszáj volt néznie a nőt. Ha hivatalosan is egy pár lennének, akkor most odamenne hozzá, és megcsókolná. De nem voltak egy pár, még nem hivatalosan sem. És minél tovább ácsorgott itt őt bámulva és utána sóvárogva, annál ostobábbnak érezte magát. Hiszen ki sem látszik a munkából, és tudta, ha van egy kis esze, akkor mielőbb hátat fordít Kellynek. De amikor a nő a fejét hátravetve fölnevetett, ő valami nyilallást érzett a mellkasában, és egyszerűen muszáj volt maradnia. – Nagyon hálás vagyok a segítségéért, Kelly – mondta Mrs. Kingsley. – Remélem, a borkóstolónál találkozunk. – Természetesen. Még látjuk egymást. – Kelly búcsút intett az utolsó vendégeknek. Mr. és Mrs. Kingsley elképesztően aranyosak voltak a bordó fejfedőben, ahogy kézen fogva sétáltak a szálloda felé. Még magát Kellyt is meglepte, mennyire élvezte az együttlétet a vendégekkel. Biztosan ennek is a Brandonnak köszönhetően visszanyert önbizalmához van köze. A társaságában eltöltött hét sokat segített neki. Ráadásul a tegnapi rövid éjszakai pihenés ellenére derűsnek és vidámnak érezte magát. Ez elég különös. De elhatározta, hogy nem töpreng rajta túl sokat, hanem inkább élvezi a kellemes állapotot, amíg tart. – Hé, szia! – szólalt meg Brandon halkan, miután csöndesen

felbukkant Kelly mögött. A lány összerezzent, majd lassan megfordult, és a szíve azonnal hevesebben kezdett verni. A férfi egyszerű farmerjében és feltűrt ujjú, fehér ingében még lélegzetelállítóbban nézett ki, mint öltönyben és nyakkendőben. – Ó, szia, Brandon! Ugye milyen csodás volt ez a nap? Azt hiszem, mindenki pompásan szórakozott. – A testvéreim már azt tervezik, hogy kineveznek téged a marketingrészleg vezetőjének, mert olyan jó ötletnek tartják a napernyős sapkákat és a napvédő krémet – vigyorodott el a férfi. – Ja, az csak úgy spontán beugrott – felelte Kelly vállat vonva, de a bóktól melegség támadt a szíve körül. – Hallottam az időjárás-jelentésben, hogy ma nagy lesz a forróság. – Köszönöm, hogy gondoltál rá. – Brandon barátságosan átkarolta a nő vállát. – Nagyon jól jött ki a dolog. Az érintésétől Kelly a legszívesebben dorombolni kezdett volna. – Ma este te is velünk vacsorázol? – Közösen indultak a hotel felé. – Ha nem bánod. – Dehogy! Az anyám téged is a család részének tekint. Biztosan jó lesz. Még akkor is, ha nagyon uralkodnunk kell majd magunkon, nehogy egymásnak essünk – jegyezte meg a férfi nevetve. – Á, egy vagy két órát biztosan kibírunk. Egyébként nagyon kedvelem az anyukádat. – Én is. – Brandon rövid időre magához szorította a lányt. Ha mindig így ölelné… Kelly lehunyt szemmel hozzásimult. Kiélvezi, amíg lehet. – Igyunk a Silverado ösvény menti Grand Hotelre! – kiáltott fel Adam, és a magasba emelte a poharát. Minden családtag felállt, és velük Beatrice, Marjorie és Kelly is.

– A Grand Hotelre! – ismételte Cameron. – Kívánom, hogy nagyon sokáig a Duke-birodalom egyik legcsillogóbb ékköve legyen – tette hozzá Brandon mosolyogva. – Bármibe fogtok is, minden sikerül – jegyezte meg Marjorie. – De ezzel a szállodával még önmagatokat is felülmúltátok. Brandon Kellyre kacsintott. Maga is elcsodálkozott, milyen jól érzi magát ezen a családi eseményen. Vajon van valami köze ehhez annak, hogy Kelly itt ül mellette? A vacsorát a borospince melletti elegáns kis helyiségben rendezték meg, amely tökéletesnek bizonyult nyolc-tíz fő számára. Miután mindenki helyet foglalt, vetett Kellyre egy jelentőségteljes pillantást, mire a lány elvörösödve hajtotta le a fejét. De aztán felszolgálták az első fogást, és Kelly minden figyelmét a csodálatos menünek és a hozzáillő boroknak szentelte. Csak felszínesen követte az élénk társalgást. Sally és Marjorie Beatrice-t cukkolták a számtalan férfi miatt, akiket egy társkeresőn keresztül ismert meg, és Beatrice elmesélt nekik néhány igazán vicces történetet. Julia pedig arról a művészeti központról beszélt nekik, amelyet a szülei halála után a nagy családi villában rendezett be. Miközben Julia csillogó szemmel számolt be a gyerekekkel kapcsolatos élményeiről, Cameron mosolyogva fogta a kezét. Egyértelmű, hogy Brandon testvérei nagyon szerelmesek a választottjukba, és nem is félnek kimutatni, gondolta magában Kelly, és elnehezült a szíve. Vajon rá is így néz majd egyszer egy férfi? Amikor Brandon pár perccel később jóízűen nevetett valamin, amit a testvére mondott neki, Kelly óvatosan végigmérte a szeme sarkából. És ő mintha megérezte volna a lány a tekintetét, felé fordult, és egyenesen a szemébe nézett. A nőn azonnal végigfutott a melegség, és egy pillanatra elakadt a lélegzete. Hirtelen már semmit sem érzékelt Brandon perzselő tekintetén kívül; a hangok is mintha sokkal távolabbról jöttek volna. De aztán a férfi elfordult

tőle, és egyenesen előrenézett, mintha az egészből semmit sem vett volna észre. Kelly azon töprengett, hogy talán csak képzelődött. De akkor miért zakatol még mindig olyan vadul a szíve? És mitől ment el hirtelen az étvágya? Pár másodperccel ezelőtt esküdni mert volna rá, hogy Brandon ugyanolyan sóvárogva és csodálattal tekint rá, mint a testvérei a feleségükre. Lehet, hogy csak képzelődött? Lopva körülnézett, de látszólag senki nem vett észre semmit. Mindenki, Brandont is beleértve, nevetgélt és beszélgetett, úgy tűnt, nagyszerűen szórakoznak. Bizonyára félreértett valamit, gondolta Kelly. Valószínűleg azért, mert röviddel előtte éppen Cameront és a feleségét nézte, és azt kívánta, bárcsak rá is így tekintene valaki. Elszántan a pohara után nyúlt, és ivott egy nagy korty vizet. Még jó, hogy senki sem figyelt fel a nevetséges viselkedésére. – Nem sokat ettél – jegyezte meg Brandon aznap este, valamivel később, kinyújtózva a nő mellett a széles ágyban, amelyben az imént szeretkeztek. – Olyan sokat ettem az előételből, hogy tele lettem – hazudta Kelly. – De minden nagyon finom volt. Jean-Pierre igazán megérdemli ezt az állást. – Szerintem is. Egyébként rólad is nagyon sok dicsérő szót hallottam az emberektől. – Rólam? – Igen. – A férfi megfordult, és gyöngéden cirógatni kezdte a lány hátát. – A vendégek hálásak voltak, amiért segítettél nekik a szüreteléskor. Honnan tudsz ezekről a dolgokról ilyen sok mindent? – A szőlőkertekben dolgozó férfiaktól tanultam meg, amit tudok. – Nos, szemmel láthatóan őstehetség vagy. – Szeretetteljesen kisimított egy aranyszőke tincset a nő homlokából. – Ha valaha is úgy éreznéd, hogy bortermeléssel szeretnél foglalkozni, szólj

nekem! – Csábítóan hangzik. És akkor annyi bort ihatok, amennyit akarok? – Persze! – Brandon nevetve átkarolta, és a hátára fordult, őt pedig lovaglóölésben maga fölé ültette. De Kellynek nem volt kedve nevetni. Elgondolkozva simította a tenyerét a férfi izmos mellkasára. – Brandon, már megint megszegtük a megállapodásunkat. – Szóval neked is feltűnt? – vigyorodott el a férfi. – Igen. – A lány kényszeredetten elmosolyodott, mert nem akarta, hogy a férfi észrevegye, milyen borzalmasan érzi magát. – El kell fogadnunk, hogy ez volt az utolsó együttlétünk. – Ezt komolyan mondod? – Igen. Túl sok mindennel kell most foglalkoznunk – jelentette ki határozottan Kelly. – Ráadásul itt van a családod is. – És azt se felejtsük el, hogy az a lehetetlen fickó, akinek ki sem akarom mondani a nevét, pár nap múlva szintén megérkezik. Kelly sóhajtva bólintott. Mennyire várta, hogy bosszút állhasson Rogeren! De most már semmi kedve nem volt újra találkozni vele. – Tudod mit? – szólalt meg Brandon erőltetett vidámsággal. – Messze még a reggel. Felejtsük el, hogy létezik egy világ ezen a szobán kívül is. – Megragadta a nő csípőjét, fölemelte, majd lassan magára eresztette. Amikor Kelly megérezte mélyen magában, felnyögött, és behunyta a szemét. – Ó, Brandon, ez annyira jó… – Hosszú még az éjszaka… Amikor később egymás karjában feküdtek, Kelly megpróbált fölidézni mindent, amit az elmúlt néhány óra során érzett. Brandon és ő most szeretkeztek utoljára, és ő minden részletet az emlékezetébe akart vésni. A férfi bőrének forróságát, a súlyát,

ahogy ránehezedett, az illatát, az ízét és az ajka érintését, miközben csókolta… Amikor a közös családi vacsorára gondolt, újra elöntötte a melegség és az összetartozás érzése, ami akkor annyira boldoggá tette. És Brandon tekintete, amikor úgy nézett rá, mintha szerelmes lenne belé. Még ha talán csak képzelte is az egészet, azt az érzést sosem fogja elfelejteni. Pár másodpercig abban a tudatban élhetett, hogy Brandon Duke szereti őt. Brandon még virradat előtt elhagyta Kelly lakosztályát. A nő utána már nem tudott elaludni. Egy ideig nyugtalanul forgolódott az ágyában, majd úgy döntött, hogy fölkel. Bármennyire nehezére esett is, bele kellett törődnie, hogy ez volt az utolsó közös éjszakájuk. Álmosan kitámolygott a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzon. Vasárnap volt. Brandon ma egész nap úton lesz a családjával. Egy hatalmas limuzint béreltek, amelyben mindnyájan kényelmesen elférnek majd. Azt tervezték, hogy végiglátogatják a környék borgazdaságait, ahol pezsgőszőlő termesztésével foglalkoznak. Úgy gondolták, hogy összekötik a kellemest a hasznossal, és néhány borásszal elkezdenek tárgyalni egy esetleges együttműködés feltételeiről. Éjszaka Brandon megkérdezte Kellytől, nem akar-e velük tartani, de ő nemet mondott. Hiszen úgy döntöttek, hogy befejezik a viszonyukat, így a lehető legkevesebb időt tanácsos a férfi társaságában töltenie. Holnap, vagyis hétfőn, megérkezik Roger, hogy öt végtelennek tűnő napot töltsön náluk a kollégáival. A munka mellett így még a volt barátjával is foglalkoznia kell majd, ezért nem lesz túl sok szabadideje. De mindegy, hiszen így is tervezte. Le akarta végre zárni életének ezt a fejezetét, hogy nyitott lehessen az új kapcsolatokra. Ezért is volt fontos, hogy ezt a viszonyt Brandonnal mielőbb lezárja, mivel számukra nem létezett közös jövő. Tartaniuk kell

magukat a megállapodásukhoz, gondolta hajszárítás közben. Túl gyakran kapta azon magát, hogy úgy gondol kettejükre, mintha egy igazi, szeretetteljes kapcsolatban élnének. De sajnos nem ez a helyzet. Az irodán kívül semmi más nem kötötte össze őket, csak a szex. Vad, szenvedélyes, forró szexben volt részük egymás karjában, és Kellynek már attól elgyöngült a térde, ha rágondolt. Gyorsan kikapcsolta a hajszárítót, és leitatta a homlokáról az izzadtságcseppeket. Nemcsak a Brandonnal töltött éjszaka volt feledhetetlen, a vacsorát is nagyon élvezte a családja körében. Nyilvánvaló, hogy nagyon szeretik egymást, és egyikük sem veszi rossz néven a másiktól, ha az ő kontójára évődik egy kicsit. Kellynek már rég nem volt része ilyen nyugodt és szórakoztató estében. Brandon sógornői viccesek voltak, intelligensek és hihetetlenül kedvesek. Magától értetődő természetességgel fogadták Kellyt. Sallyt mindig is nagyon kedvelte. Brandon anyja volt a legnagyvonalúbb és legmelegszívűbb asszony, akivel valaha találkozott. És amikor látta, hogy úgy kuncognak a barátnőivel, mint valami tinédzserek, nem tehetett más, ő is velük nevetett. Brandon testvérei sem úgy kezelték, mint egy alkalmazottat, hanem mint a család teljes jogú tagját. Ez az élmény csodákat művelt vele. Brandon is valahogy olyan más volt ezen az éjszakán. Bár ugyanazzal a szenvedéllyel szeretkeztek, mint máskor, de ő is különösen gyöngéd volt vele, és olyan csúcsokra röpítette, amilyenekről eddig még csak nem is álmodott. Persze lehet, hogy azért volt így, mert mindketten tudták: ez az utolsó éjszakájuk. És mégis: a szex most valahogy más volt, sokkal bensőségesebb. Ezt az éjszakát sosem fogja elfelejteni. Viszont ha Brandon esetleg ma este is felbukkanna az ajtaja előtt, kénytelen lesz visszautasítani, bármennyire nehéz lesz is. Erősnek kell maradnia, mert számukra nem létezik közös jövő. – Neki úgyis mindegy – suttogta maga elé.

Fogmosás közben arra a rengeteg nőre gondolt, akiket a férfi megkapott, majd néhány találkozás után lapátra tett. Hányszor vett a férfinak valami szép karkötőt, hogy „bearanyozza” a búcsút? Még csak az hiányozna, hogy hirtelen engem is megajándékozzon valami ilyesmivel, gondolta magában. A föld alá süllyedne szégyenében! Nem, nem folytathat olyan viszonyt, amelynek ilyen olcsó és megjósolható a vége! – Ezúttal azt kell tennie, amit elterveztünk – mondta csak úgy magának, miközben egy fekete nadrágot és egy fehér pólót húzott. Végső soron a férfinak nem eshet túlzottan nehezére a szakítás, hiszen sokat habozott, mielőtt viszonyt kezdett volna vele. Persze azért örömét lelte a dologban, ebben Kelly biztos volt. Sőt! Ismét elöntötte a forróság, ha arra gondolt, mi mindent művelt vele Brandon, és milyen helyeken érintette meg… Ó, istenem! Valószínűleg kénytelen lesz hozzászokni ezekhez a felvillanó, erotikus emlékképekhez. Hát legyen… Vett pár mély lélegzetet, aztán fölhúzta a sportcipőjét, szorosan megkötötte, felkapta a táskáját, és elindult bevásárolni. Hétfőn reggel Kelly már korán beült az íróasztala mögé, frissen és kipihenten. Elhatározta, hogy ismét belebújik a hozzáértő és tárgyilagos asszisztens bőrébe. Hiszen ezért fizetik. Egy hete most először érezte, hogy kialudta magát, ami főleg annak volt köszönhető, hogy zavartalanul telt az éjszakája. Mivel Brandon sokáig úton volt a családjával, így este csak telefonon hívta, hogy jó éjszakát kívánjon neki. Ma kell megérkeznie Rogernek, ezért Kellyt elégedettséggel töltötte el a tudat, hogy ennyire friss és tettre kész. Különös figyelmet fordított a megjelenésére. Gondosan sminkelte ki magát, frissen mosta a haját, és a könnyű, kékfehér ruha különösen jól állt neki. Nyilvánvaló volt, hogy a domborulatai is jól érvényesülnek benne, mert Brandon sokatmondóan elvigyorodott, és elismerően biccentett felé, amikor belépett az ajtón. A gesztus jót tett neki,

mert minden önbizalmára szüksége volt a Rogerrel való találkozáshoz. Megcsörrent a telefon, és Kelly gyorsan felkapta. – Kapcsolja nekem Brandont! – parancsolt rá egy energikus női hang. Szent ég, már megint Bianca Stephens! Habár átadta a férfinak az üzenetét, fogalma sem volt róla, vajon a főnöke visszahívta-e a nőt. – Egy pillanat! – mondta röviden, majd átkapcsolt. – Brandon, Bianca Stephens keres telefonon. – Jaj, még ez is! – nyögött fel a férfi. – Kelly, kérlek, beszélj vele te! Nekem most nincs időm. – Oké. – Ez nem fog tetszeni Biancának. – Miss Stephens? Sajnálom, de Mr. Duke pillanatnyilag nem elérhető. Hagy neki üzenetet? – Ezt nem mondhatja komolyan! – Sajnos mégis. Elfoglalt. De szívesen átveszem az üzenetét. – Ez már… Nos, rendben, van számára egy üzenetem. Mondja meg neki, hogy bocsássa el a titkárnőjét, mert még sosem találkoztam ilyen értetlen alkalmazottal! Kelly reszkető ujjal bontotta a vonalat. Idegesen fölpattant a helyéről, majd föl-alá kezdett járkálni az irodájában, miközben a kezét az égő arcára szorította. Mit művelt? Tényleg egyszerűen csak letette a kagylót, mikor a főnöke barátnője volt a vonal másik végén? De hát hogy lehet a férfinak kapcsolata egy ilyen lehetetlen nőszeméllyel? Be kell neki számolnia erről a telefonbeszélgetésről, ez egyértelmű. Mert Miss Stephens valamikor úgyis elmondja majd neki. Kelly sóhajtva leroskadt a székére, és a tenyerébe temette az arcát. Brandon megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor látta, hogy kialszik a piros lámpa. Ez azt jelentette, hogy Kelly le tudta rázni Biancát. Pedig neki már rossz volt a lelkiismerete, mert a múlt

héten nem hívta vissza a nőt. Halk nyögéssel dőlt hátra a karosszékében. Mi ütött belé? Bianca nem azok közé a nők közé tartozott, akik ráakaszkodtak. Csak akkor telefonált neki, ha éppen a nyugati parton volt. Miért kerüli mégis? Mert nincs rá ideje. Mert Kelly volt barátja nemsokára megérkezik, és neki át kell segítenie őt ezen a nehéz időszakon. Igen, ez az oka. Támogatni akarta a lányt, ezért nem találkozhat Biancával. Felzümmögött az asztalán a telefon. – Igen, Kelly? – Csak tájékoztatni akartalak, hogy szándékosan megszakítottam a beszélgetést Miss Stephensszel – hadarta a lány. – Valószínűleg most nagyon dühös rám. Tudom, hogy nincs időd beszélni vele, de hívjam vissza, hogy bocsánatot kérjek tőle? – Ne aggódj miatta! Ő fel sem veszi az ilyesmit. Majd jövő héten felhívom. – Jó. Köszönöm. A férfi lassan a helyére tette a kagylót, majd hátradőlt, és kibámult az ablakon. Tényleg föl kellene hívnia Biancát a jövő héten? Ha őszinte akart lenni magához, akkor az a nő igencsak terhes volt néha a számára. Mindig minden csak róla szólt: a munkájáról, a problémáiról, a sikereiről. Igazság szerint csak önmagáról tudott beszélni. Néha szórakoztatta Brandont, pillanatnyilag azonban semmi szüksége ilyesfajta időtöltésre. Elhatározta, hogy szemmel tartja Kellyt és Rogert, és szükség esetén a nő segítségére siet. Minden energiáját lekötötte, hogy távol tartsa magát Kellytől. Hiszen a lány két nappal ezelőtt fájdalmasan világossá tette előtte, hogy tartaniuk kell magukat a közösen felállított szabályokhoz. Hogy ez vajon örökre szól-e, az majd kiderül. Brandon elhatározta, hogy Roger távozásáig visszafogja magát. Ez persze nem azt jelenti, hogy magára hagyja Kellyt az őrült tervével, mert nem

fogja engedni, hogy a fickó ismét fájdalmat okozzon neki. Ma megérkezik a pasas, és Brandon már feszülten várta, hogy találkozhasson vele. Nagyon szerette volna megismerni azt a férfit, aki ennyire megnehezítette Kelly életét. Összedörzsölte a kezét. Akkor induljon a játék!

7. FEJEZET – Maga nem tudja, kivel van dolga! Magas, karcsú, szőke nő állt a recepciós pultnál. Nagyon dühösnek látszott. Mögötte egy elegánsan öltözött férfi ácsorgott, és türelmetlenül dobolt az ujjaival. Kelly azonnal tudta, ki az, még akkor is, ha háttal állt neki. Roger. Jól emlékezett rá, milyen könnyű volt kihozni őt a sodrából. Mögötte tisztes távolságban álldogált a csapata többi tagja, és várták, hogy elhelyezzék őket a szobáikban. Sharon, a recepciós, a legmelegebb mosolyával üdvözölte őket. – Higgye el, hogy tisztában vagyunk azzal, kicsoda Mr. Hempstead, és örülünk, hogy a Silverado Grand Hotelben üdvözölhetjük. Mr. Hempstead számára a Sauvignon luxuslakosztályt készítettük elő, és biztosak vagyunk benne, hogy megfelel majd az igényeinek. Engedje meg, hogy gyorsan kitöltsem a szükséges papírokat, és utána a csoport többi tagjáról is gondoskodom. – Remélem is! Sharon továbbra is mosolyogva egy chipkártyát tett egy borítékba. Ezután megszólaltatta a csillogó sárgaréz csengettyűt a pulton. – Az egyik boy azonnal a lakosztályába kíséri Mr. Hempsteadet. Közben hadd mutassam meg önnek a térképen, hogy hol… – Nem szükséges – szakította félbe a szőkeség jegesen. – Adjon nekem is egy szobát, lehetőleg a közelben. Kelly kíváncsian méregette a nőt. Bizonyára ő volt Roger asszisztense. A maga hideg módján nagyon vonzó volt, de szigorú öltözéke nem illett a Grand Hotel lezserül elegáns légkörébe. Vajon tényleg csak Roger asszisztense? Kelly alaposabban megnézte magának. Az is lehet, hogy ezek ketten lefekszenek

egymással. Különben miért akarná a Rogeré melletti szobát? Hm, ez még okozhat nehézségeket, amelyekkel Kelly eddig nem számolt. Ismét végigmérte Rogert. Bár a haja megritkult egy kicsit, még mindig jól nézett ki. Barna öltönye drágának látszott, és tökéletesen illett az alakjára, ám mégis kicsit régimódinak hatott, főleg itt a nyugati parton. Mindent egybevetve, a külseje hűen tükrözte, ki is ő valójában: egy régi, keleti parti telepes család elkényeztetett, előkelő sarja. Ebben a pillanatban Sharon kissé kétségbeesett arckifejezéssel fölemelte a fejét, és Kelly tudta, hogy ideje közbelépnie. De ekkor Brandon lépett az előcsarnokba. Kelly rémülten figyelte, ahogy egyenesen Roger felé veszi az irányt. – Jó napot, Mr. Hempstead! – üdvözölte vidáman, majd erőteljesen megszorította a kezét. – Örülök, hogy nálunk üdvözölhetem. Brandon Duke vagyok. Isten hozta minálunk! – Köszönöm… – Rogerre szemmel láthatólag mély benyomást tett, hogy a milliomos és egykori híres focista ilyen szívélyesen üdvözli őt. – Sok jót hallottunk a szállodáról. De úgy tűnik, támadt egy kis félreértés a foglalásunk körül. – Dehogy, nincs itt semmi félreértés – biztosította Brandon sietve. – Csak egy jobb kategóriába tettük át önöket. Kelly gyanakodva méregette a főnökét. Vajon mire készül? Nem is lehetett volna nagyobb a különbség a két férfi között. Igaz, mindketten gazdagok, és egyértelműen vezetésre termettek, de most, ahogy a két férfit beszélgetni látta, egyértelmű volt, hogy Brandon egyáltalán nem olyan felfuvalkodott, mint a régi barátja. Amikor észrevette, hogy a szőkeség úgy méregeti Brandont, mintha valami ínycsiklandóan elkészített steaket látna maga előtt, úgy döntött, ideje közbelépnie. Gyorsan kihúzta magát, hátradobta a haját, és gyorsan a férfiakhoz lépett. – Szia, Roger! Roger csak egy pillantást vetett rá, mert dühös volt, amiért félbeszakította a beszélgetést. De aztán visszahőkölt. Ismét

ránézett, és látszott rajta, hogy nagyon meglepődik. – Kelly? – Igen, én vagyok. – A lány belépett a pult mögé. – Te itt dolgozol? – Roger még mindig hitetlenkedve bámulta. – Igen. – Kelly küldött felé egy reményei szerint elbűvölő mosolyt. – Légy üdvözölve nálunk! Lássuk, föl tudom-e gyorsítani egy kicsit a folyamatot. Michael, aki szintén a recepción dolgozott, ekkor fordult be a sarkon. – Köszönöm, Kelly! Innentől átveszem. – A szája elé tartott keze mögött odasúgta neki: – Az összes foglalásukat meg kellett változtatnom. Ugyanis az előre jelzettnél két emberrel többet hoztak magukkal. Valószínűleg tartogat még számunkra nehézségeket Roger és csapata, gondolta magában Kelly, miközben megkerülte a pultot. Brandon mosolyogva mellé lépett, és kitárt karral megszólalt: – Hölgyeim és uraim, biztosíthatom önöket, hogy Sharon és Michael minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy önök mihamarabb elfoglalhassák a szobáikat. Kellemes itt-tartózkodást kívánok önöknek, és remélem, hogy ízleni fog a pezsgő, amelyet a személyzet fél órán belül felszolgál a szobáikban a megérkezésük örömére. Mindenki boldogan mosolygott, és biccentettek Brandonnak. Csak Roger nem volt képes levenni a szemét Kellyről. Karon ragadta őt, és félrevonta. – Alig ismertelek meg. De már régen nem találkoztunk. Hogy vagy? – Nagyszerűen, Roger. És te? A férfi erre nem válaszolt. – Fantasztikusan nézel ki. Mit csináltál magaddal? – Semmi különöset. – A lány csábító mozdulattal megigazította a haját. – Más a frizurám. – Nem csak az. Valahogy másképp nézel ki.

Kelly halkan fölnevetett. – Többet sportolok, egészségesebben táplálkozom, és finomabb borokat iszom. Jó az életem. – Bármi is az oka, jót tett neked. – Roger közelebb lépett hozzá, és jelentőségteljesen odasúgta neki: – Van időd ma este? Elmehetnénk együtt vacsorázni, és… – Ma este? Nem, sajnos… – Nincs ideje – szólt közbe Brandon, aki váratlanul fölbukkant mellettük. – Túlóráznia kell. Kelly dühösen végigmérte. Neki ehhez semmi köze! Aztán ismét Roger felé fordult, és kissé erőltetett mosollyal folytatta: – Valóban, ma tényleg nem jó. De mi a helyzet a csütörtökkel? Akkor lenne egy kis időm. – Á, csodálatos – kapott az alkalmon azonnal Roger. – Elmehetnénk vacsorázni. – Egy pillanat – mormolta Brandon. Kelly azonban figyelmeztetően oldalba bökte a könyökével. – Rendben, Roger. Most vissza kell mennem az irodába. De biztos vagyok benne, hogy még csütörtök előtt is összefutunk valahol. Kellemes itt-tartózkodást kívánok! Roger elvigyorodott. – Ne aggódj, mindenképpen találkozunk még csütörtök előtt. Ezt garantálhatom. – Szóval ez Roger – jegyezte meg Brandon az iroda felé menet. – Inkább azt áruld el nekem: mit akartál elérni ezzel a kis műsorral? – Hogyhogy? Hiszen szívességet tettem neked! – De megígérted, hogy kimaradsz az egészből! – Csak játszottam az elbűvölő szállodatulajdonos szerepét. – Legszívesebben inkább ököllel üdvözölted volna, nemde? A férfinak ezen muszáj volt nevetnie. – Elég kicsinyes alak, ugye?

– Nem, annyira azért nem borzalmas. – Dehogynem! És ki ez a jéghideg kígyó? – A szőkeség? Nem tudom. Feltételezem, hogy az asszisztense. De egy kicsit túl határozott a fellépése. Brandon csibészesen elmosolyodott. – Pont, mint neked. – Mi? Nekem? – Kelly nevetve oldalba bökte. – Úgy bizony. Ha akarsz valamit, akkor nagyon makacs tudsz lenni. – Végre elérték az irodát, és Brandon előreengedte. A lány még mindig csóválta a fejét, és úgy tett, mintha fel lenne háborodva, ezért nem vette észre, hogy a férfi kulcsra zárta maguk mögött az ajtót. – Én… Mit művelsz? – kiáltott fel Kelly, amikor Brandon megragadta a vállánál fogva, és az falhoz szorította. – Csak meg akarom neked mutatni, mekkora hatalmad van fölöttem. Nem tehetek mást, muszáj megcsókolnom… – A férfi már fölé is hajolt, az ajka lecsapott az övére, és kényszerítette, hogy megnyíljon előtte. A lány olyan szenvedélyesen viszonozta a csókot, mintha legalább hetek, nem pedig napok teltek volna el a legutóbbi együttlétük óta. – És látnom is kell téged… – zihálta halkan a férfi, miközben félig letolta a nő válláról a blézerét. Most, hogy a keze csaknem hátra volt bilincselve, Kelly önkéntelenül is előretolta a mellét. – Brandon, én… – Érzed a hatalmadat? – suttogta a férfi, és letolta a vékony pántokat a nő válláról. Csak most vette észre, hogy nincs rajta melltartó. – Ó, Kelly… – Azonnal előrehajolt, megmarkolta a feszes halmokat, és az ajkai közé fogta az egyik bimbót, miközben a hüvelykujjával becézgette a másikat. – Brandon, én… – kezdte újra a nő, de nem tudta folytatni. Muszáj volt átadnia magát ennek az érzésnek, amely minden szívveréssel forróbban lüktetett a testében. Akarta a férfit, kívánta… De valahol az agya egy rejtett zugában megszólalt egy

halk hang. – Várj! Brandon, ne… Hiszen nem akartunk többet… Nem kellene… – Ez lesz az utolsó… Esküszöm. De muszáj, hogy az enyém legyél. – Én is akarom – suttogta Kelly, és nagy nehezen kibújt a blézeréből, miközben Brandon a mellét becézgette. – De gyorsan… A férfi halkan fölnevetett. – Szeretem, ha egy nő tudja, mit akar. – Csókolj meg! – Miközben odatartotta neki az ajkát, Kelly kihámozta kedvesét a zakójából. Brandon ismét felnevetett, azzal a halk, mélyről jövő, szexi nevetésével. – Ahogy parancsolod. Aztán megcsókolta, méghozzá olyan szenvedéllyel, hogy a lány világa teljesen beszűkült, és már csak a vágy éltette, hogy minél hamarabb a testében érezhesse a férfit. Kapkodva levetkőztette, ami korántsem volt könnyű feladat, mert Brandon erős izgalmi állapotban volt. Amikor előrehajolt, és a nyelvével kezdte izgatni a kemény bimbókat, minden gondolat kiröppent Kelly fejéből. Hátravetette a fejét, behunyta a szemét, és minden érzékszervével élvezte, ami vele történik. Csak amikor a férfi csodálattal eltelve felnyögött, akkor nyitotta ki a szemét és vette észre, hogy lekerült róla a ruhája. Egy szál fekete tangában állt a kedvese előtt. Mosolyogva a falnak támaszkodott, és kihívóan megemelte a csípőjét. – Tetszik neked? Brandon hosszasan méregette, mielőtt válaszolt volna. – Ó, igen – mondta végül halkan. – Én ajánlottam neked a feketét, emlékszel? Kelly bólintott. – A magas sarkú cipő igazán szexi kiegészítő hozzá. – A férfi lassan végigsimított a nő combján. – Egyszerűen hihetetlen vagy – suttogta, miközben letérdelt elé.

– Brandon, mit…? – Türelem! – Óférfi óvatosan széttárta a lábát, és simogatni kezdte a combja belső felét. Először a kezével, majd a szájával és a nyelvével. A lány zihálva tárulkozott ki előtte, és erős vállába kapaszkodva hátravetette a fejét, amikor a férfi végre megérintette azon a helyen, amely a legjobban sóvárgott az érintése után. – Olyan szép vagy… – Gyorsan megragadta a fenekét mind a két kezével, és szorosan tartotta. Nem sietett, komótosan kényeztette az ajkával és a nyelvével. Megérintette, fölélesztette a vágyát, és egyre közelebb taszította a teljes beteljesüléshez, hogy aztán visszavonulót fújjon, majd tovább izgatta, és játékosan becézgette, míg a lány föl nem sikoltott a gyönyörtől. – Brandon, kérlek… – Mindjárt. – Nem, most! – Kelly nem bírta tovább a feszültséget. Úgy érezte, belehal a vágyba. Egymásra néztek, és Kelly észrevette, hogy Brandont is ugyanaz a mély, mégis gyöngéd szenvedély tartja hatalmában, mint őt. Nem a nyers vágy uralta a tekintetét, hanem valami finomabb, szeretetteljesebb, amit megnevezni nem tudott, de érzett. És látta, hogy a férfi is érzi, kiolvasta a tekintetéből. Soha nem ismert öröm melengette meg a szívét, és amikor kedvese csókolni kezdte, átkarolta a nyakát, és bensőségesen viszonozta a csókját. Brandon erőlködés nélkül fölemelte, és a csípője köré igazította a lábát, miközben mélyen beléhatolt. – Igen, ez jó… – nyögte zihálva, majd ismét megcsókolta. Aztán elkezdett mozogni benne, mire Kelly vállon ragadta, és fölvette a ritmusát. Egyre gyorsabban mozogtak, majd újra lassabb tempóban, hogy elodázzák a csúcspontot, ameddig csak lehet. De végül már egyikük sem tudott uralkodni magán. Egyre vadabbá váltak a mozdulataik, majd Kelly Brandonhoz simult, nedves ajkát

a férfiéhoz szorította, és elélvezett. Kész őrület volt. És pont az, amire vágyott: a karjában tartani Barndont, a testében érezni, a gyönyör csúcsára kísérni. Kimerülten a férfi vállára hajtotta a fejét. Úgy tűnt, Brandon is csak nehezen tér magához. Óvatosan elhúzódott tőle, és letette őt a földre. Kelly kénytelen volt megkapaszkodni a vállában, mert úgy tűnt, a lába alig tudja megtartani. A férfi gyöngéden átölelte. – Érzed már, mekkora hatalmad van fölöttem? A lány halkan felnevetett. – Úgy látszik, képtelenek vagyunk betartani a saját szabályainkat. – Fölemelte a fejét, és hitetlenkedve nézett végig a körülöttük uralkodó káoszon. A padlón szanaszét hevertek a ruháik, és mindketten meztelenek voltak. Különös, vajon mikor vetkőzött le Brandon? Vagy én vettem le róla mindent? Amikor a férfi a kanapéhoz vezette, leült, és az ölébe ültette, abbahagyta a tépelődést, és engedelmesen hozzásimult. – Mit gondolsz – szólalt meg most Brandon, miközben gyöngéden beletúrt a hajába –, nem kellene felöltöznünk és elmennünk valahová vacsorázni? Kelly tétován felemelkedett, és komolyan végigmérte a férfit. Most vagy soha! Vett egy mély lélegzetet. Aztán előrukkolt a mondanivalójával: – Brandon, ezt be kell fejeznünk! – Nem akarsz enni? – Komolyan beszélek! – Én is. Mindjárt éhen halok. – Pontosan tudod, hogy értettem. Nem szabad többé lefeküdnünk egymással. – Valóban? – Igen, ezzel te is tisztában vagy. – Még mindig teljes komolysággal nézett a férfi szemébe. – Mindketten egyetértettünk

abban, hogy amint a családod megérkezik, nincs több szex. – Nem igazán sikerült betartanunk – felelte a férfi nevetve, majd megcsókolta a nő vállát. – Aztán azt mondtuk, hogy abbahagyjuk, amint Roger megérkezik. – Kelly halkan fölnevetett, mert Brandon megcsiklandozta a nyelvével a füle tövét. – És erre mit művelünk? – Mit? – A férfi gyöngéden megcsókolta a nyakát. A lánynak nehezére esett beszélni, de tudta, hogy muszáj. – Nagyon kedves voltál hozzám, és rengeteget segítettél nekem. Az elmúlt hét során csaknem minden éjjel együtt voltunk, és csodálatos volt. Még soha nem élveztem ennyire az életet. – Lesütötte a szemét, és félrefordította a fejét, nehogy Brandon észrevegye, mennyire nehezére esik kimondani: – Most már abba kell hagynunk, mielőtt… A férfi kényszerítette, hogy ránézzen. – Mielőtt mi, Kelly? Mielőtt túl nehézzé válna számomra, hogy elhagyjalak. Mielőtt még rám unsz. – Mielőtt még rajtakap minket a személyzet – mondta, és gyöngéden végigsimított Brandon haján. Tulajdonképpen örülnöm kellene, amiért emlékeztetett az egyezségünkre, futott át a férfi agyán a gondolat. Véget kell vetnie ennek. De akkor miért akarja folyton lebeszélni róla a lányt? Hiszen tudja, hogy Kellynek igaza van, és semmiképpen nem akarja veszélybe sodorni a munkakapcsolatukat. De amikor így nézett a lányra, érezte, hogy van valami kettőjük között, aminek a feladására még nem állt készen. Nehezen tudta volna megnevezni, de a nő valami olyasmit érintett meg a lelke mélyén, aminek a létezéséről eddig fogalma sem volt. Ha éppen nem voltak együtt, akkor hiányzott neki. Természetesen nem ő a megfelelő férfi a számára, ezt Brandon tudta jól. Az anyjának igaza volt. Kellynek olyan partner kell, aki képes szeretni őt és családot alapítani vele. Olyan fajta családot,

amilyen Brandonnak sosem volt. Mielőtt Sally örökbe fogadta, szörnyű gyerekkora volt, és ez még ma is hatott rá, néha valósággal kísértette. Nem lehet az a férfi, akire Kelly vágyik. De ez még nem jelenti azt, hogy nem élvezhetik az együtt töltött időt, amíg tart. – Kelly – kezdte lassan, és finoman kisimított egy tincset a lány homlokából –, én még nem szeretnék véget vetni a kapcsolatunknak. Szeretek együtt lenni veled. Ahogy te is velem, ugye? – Jól tudod, hogy igen – válaszolta Kelly halkan. – Jó. – Szorosan magához ölelte a nőt. – Többre nincs is szükség ebben a pillanatban.

8. FEJEZET Kelly kinyitotta Brandon irodájának az ajtaját, és bedugta a fejét. – Átmegyek a recepcióra, hogy elhozzak pár számlát. Nincs szükséged valamire? Mivel éppen telefonált, Brandon csak megrázta a fejét, és odaintett neki. Miközben a napsütötte teraszon át az előcsarnok felé tartott, Kelly önkéntelenül is felidézte a tegnap estét. Miután csöndben kilopakodtak a szállodából, St. Helena felé vették az irányt, ahol egy egyszerű vendéglőbe tértek be. Ennek ellenére Kelly úgy érezte, hogy még életében nem evett olyan finomat, talán mert Brandon is ott volt mellette. Mint egy átlagos szerelmespár, flörtöltek egymással, sokat nevettek, és meséltek egymásnak az életükről. Csakhogy ők nem egy átlagos szerelmespár voltak. Együtt aludtak, és néha elmentek vacsorázni valahová. Ez volt minden. Mégis, minden külső szemlélő azt hihette volna róluk, hogy szerelmesek egymásba. Akkor meg miért kellene olyan hirtelen véget vetniük a kapcsolatuknak? – Csak kiélvezzük a helyzetet – mormolta a lány félhangosan maga elé, de alig hagyták el a száját a szavak, tudta, hogy ez csak féligazság. – Tartsd távol magad tőle! – figyelmeztette magát csöndesen. – Kelly? A nő összerezzent. – Tessék? – Mélyen a gondolataiba merülve észre sem vette, hogy Roger lépett oda hozzá. – Ó, Szia, Roger! Mik a terveid ma délelőttre? A férfi a wellnessközpont felé intett. – A csapatunk ma a nagy pavilonban gyülekezik egy kis

csapatépítésre. A pavilon a wellnessközpont mögött egy olívaligetben állt, és elsősorban esküvőkre és más családi rendezvényekre tervezték. Kelly imádta az elegáns épületet, amelybe kívülről nem lehetett belátni. – Á, nagyszerű. – Udvariasan mosolygott. – Sok sikert! Amikor tovább akart menni, Roger megragadta a karját. – Kelly, egész éjszaka csak rád tudtam gondolni – suttogta tolakodóan. Olyan közel lépett a nőhöz, hogy ő ösztönösen is elfordította tőle a fejét. – Igazán hiányoztál nekem az elmúlt években. Nem lehetne… – Roger! Jössz már? – harsant fel egy éles hang. Kelly összerezzent és megfordult. A magas, jeges szőkeség tartott feléjük. Ezúttal szűk, fekete nadrágkosztümöt viselt, hozzá egy magas sarkú cipőt, legalább tízcentis sarokkal. Úgy néz ki, mint valami domina, gondolta magában Kelly, és elfojtott egy mosolyt. Már csak a korbács hiányzik a kezéből. – Ó, Ariel… – Roger nem tűnt túl lelkesnek. – Nélküled nem kezdhetjük el – jelentette ki a nő duzzogva, és a tenyerével beárnyékolta a szemét. Egész csinos, gondolta magában Kelly. A szemöldöke közé ékelődő mély ránc ugyan kissé komorrá tette az arckifejezését. Ha tetszik neki Roger, akkor ezen bizony nincs mit csodálkozni. – Azonnal jövök! – vágta oda neki Roger mogorván. Ariel vonakodva távozott, és Roger ismét Kelly felé fordult. – Hol is tartottam? Á, igen. Mi ketten talán ismét… – Szóval itt vagy! – Brandon ragyogó arccal tartott feléjük. – Jó reggelt, Hempstead! Remélem, jól aludt. – Az éjjel remélhetőleg jobban fogok – felelte Roger sokatmondó mosollyal, és közben le sem vette a szemét Kellyről. – Nos, akkor minden jót! – Brandon barátságosan vállon veregette. – Egy hideg sör lefekvés előtt csodákra képes. Gyere, Kelly! Nem a recepcióra indultál elintézni valamit? – Anélkül,

hogy a válaszára várt volna, a férfi Roger és a lány közé lépett, és átkarolta Kelly vállát. – Viszlát később, Hempstead! – Megőrültél? – sziszegte Kelly, amint hallótávolságon kívülre kerültek Rogertől. – Hogyhogy? Nem hallottad, mit mondott a fickó? Feltételezi, hogy ma este ágyba vihet. – Tudom. És ez nem is baj. Brandon azonnal megtorpant, és rámeredt. – Mi? Ezt komolyan mondod? – Igen. Örömmel fogok nemet mondani neki. – Vissza akarod utasítani? – Természetesen. Tényleg azt hitted, hogy ágyba bújnék vele? – Nem… – válaszolta habozva Brandon. – De ő ezt nem tudja. – Pontosan. És egyelőre ennek így is kell maradnia. Brandon egész este azon tépelődött, miért nem verte laposra Rogert már az első találkozásuk alkalmával. Mivel a bár főpincére beteget jelentett, Brandon kénytelen volt a tapasztalatlanabb pincérek egyikét a helyére állítani. A szállodában telt ház volt, és ő aggódott, hogy gondok lehetnek. Éppen ezért személyesen ment segíteni a bár személyzetének, hogy a hivatalos zárásig, este tíz óráig ott maradjon. Aki még utána is iszogatni akar, az átmehet az étterem bárjába. Rogernek persze éppen ma kellett leinnia magát. Mindenki számára hamar világos lett, hogy a férfi nem bírja az alkoholt. De mivel ő volt a főnök, senki nem mert szólni neki. Sajnos minden egyes elfogyasztott pohárral csak még inkább fenn hordta az orrát. És mivel meg volt győződve arról, hogy úgy táncol, mint Fred Astaire, derékon ragadta a megrakott tálcával érkező pincérnőt, Sherryt, és ráncigálni kezdte. Brandon maga elé képzelte, hogyan nézne ki Roger a magára öntött italokkal, méregdrága, méret után készült öltönyében, és

elégedetten elvigyorodott. Mivel azonban ez nem tett volna jót az üzletnek, úgy döntött, beavatkozik. Megfogta Roger vállát, és elhúzta Sherry közeléből. – Azt hiszem, eleget ivott. – Már megint maga! Takarodjon… takarodjon innen! Ez a nő odavan értem! – Egész biztosan. – Brandon a másik irányba kormányozta a férfit. – De jobb, ha távol tartja magát tőle. Profi bokszoló volt korábban, ráadásul a férje egy valóságos óriás, és elég goromba is, minden humorérzék nélkül. – De tetszem neki. Olyan szexi… – Igen, igen. Magát bizonyára mindenki szereti. De már későre jár. Hirtelen a magas szőke jelent meg az ajtóban, és Rogerbe karolt. – Hagyja csak! Majd én gondoskodom róla. – Hé, te… – dadogta Roger, és a nőre mutatott. – Téged ismerlek valahonnan. A szőke megnyugtatóan paskolgatta a férfi hátát. – Én is ismerlek téged. Most gyere! – Segítsek? – Brandon kérdőn nézett a szőkeségre. – Nem, nem ez az első alkalom. Akkor Roger átkarolta a vállát, és az arcába meredt. – Nem akarsz feljönni hozzám? Van egy medencém is. – Jól hangzik. Brandon fejcsóválva nézett a távozó pár után. Roger tényleg undorító volt, de úgy tűnt, a nőt ez nem zavarja. Ahogy mondani szokás: a zsák megtalálta a foltját. Jól ismerte ezt a fajtát. Néhány férfi ugyanígy viselkedett, mint ma itt a bárban Roger, amikor túl sokat ittak. Visszataszítóan. Azt gondolták ugyanis, hogy mindent megengedhetnek maguknak. Mivel Roger jómódú volt, azt hitte, úgy bánhat az emberekkel, ahogy neki tetszik. Már a bölcsőben erre tanították.

Profi focista korában Brandon épp elég férfival találkozott, akik nagyon sok pénzt kerestek, és az izmaik mérete, illetve az erejük miatt úgy vélték, hogy nekik mindent szabad. A saját apja is ilyen volt, csak neki sosem volt pénze. A férfi valóságos óriás volt, és amikor lerészegedett, szerette a frusztrációját rajta és az anyján levezetni, mégpedig úgy, hogy kékre-zöldre verte őket. Mivel Roger és az apja nagyon hasonlítottak egymásra, Brandon elképzelni sem merte, mi tenne Kellyvel a fickó, ha igazán dühbe gurulna. Amikor eszébe jutott a lány terve, hogy másnap vacsorázni megy ezzel az alakkal, önkéntelenül is ökölbe szorult a keze. Állandóan figyelte, illetve figyeltette a nőt. Tudta, hogy Roger nagyon kívánja, ezért nem akarta megkockáztatni, hogy kettesben hagyja őket. Bár megígérte Kellynek, hogy nem avatkozik a dolgába, a közelében szeretett volna lenni, hogy közbeléphessen, amennyiben kritikussá válna a helyzet. Másnap este Kelly különös gonddal öltözött fel. A kis fekete ruha, amelyet kifejezetten a Rogerrel töltendő estére szerzett be, szépen rásimult arányos alakjára, és kihangsúlyozta formás mellét és feszes fenekét. Miközben felrakott egy láncot a hozzáillő fülbevalóval, mosolyogva végigmérte magát a tükörben. Újra és újra meglepődött azon, mennyire megváltozott a külseje. Némi töprengés után mégis úgy döntött, hogy Rogerrel vacsorázik a lakosztályában. Így senki sem zavarhatja meg őket, és Brandon sem bukkanhat fel váratlanul a semmiből, hogy közbeavatkozzon. S bár már régóta ismerte Rogert, azért mégiscsak felhívta a konyhát, hogy meggyőződjön róla, valóban rendelt vacsorát. Nem szerette volna, ha a férfi azonnal megpróbálja elcsábítani, amint belép a lakosztályába. Legnagyobb megkönnyebbülésére azonban történt rendelés, méghozzá nagyon drága, és két személyre. Helyes, gondolta Kelly. A férfi korábban mindig nagyon fösvény volt, de úgy tűnt, ma este mindenképpen

szeretné őt lenyűgözni. Most már csak arra kellett rávennie, hogy megpróbálja visszakönyörögni magát a kegyeibe. Természetesen ő kedvesen és tapintatosan visszautasítja majd. És ha Roger megkérdezni, miért, akkor ő bizony el fogja mondani neki. A férfi biztosan tiltakozni fog, azt állítja majd, hogy félreértett valamit, még az is lehet, hogy kicsit eldurvul a helyzet. De őt ez nem érdekelte. Neki csak az számított, hogy a férfi vonzónak találta, és vissza akarta kapni. Így végre lezárhatja életének ezt a fejezetét, és a szebb jövőre koncentrálhat. Annyira ideges volt, hogy semmit sem ebédelt, így egész biztosan élvezni fogja a kitűnő vacsorát, és az összetűzésük után elégedetten fogja elhagyni a férfi lakosztályát. Siker minden vonalon. Az ördögbe! Kelly azt kívánta, bárcsak ne fogadta volna el ezt a vacsorameghívást! Az elmúlt három óra elvesztegetett időnek bizonyult. Az isteni étel kőként feküdte meg a gyomrát. Roger az ajtóban üdvözölte, szokásához híven egy elegáns Armani-öltönybe és egy finom csíkozású ingbe öltözve. Az arany karórája ugyan egy kicsit hivalkodó volt, de Kelly kénytelen volt elismerni, hogy egész este úriemberként viselkedett. Folyton bókolt neki, és beszámoltatta a kaliforniai életéről. Aztán a korábbi közös barátaikról beszélgettek, és Roger a cégéről meg a munkatársairól is mesélt neki. Kelly halálra unta magát a pezsgő és a finom ételek ellenére. A férfi ugyanis meg sem kísérelte elcsábítani. Mi üthetett belé? Valami biztosan történt. Mert valahányszor összefutottak az elmúlt napok során, Roger nem győzte hangsúlyozni, mennyire várja már, hogy végre kettesben lehessenek. Ma viszont úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érdeklődik iránta. Egyszerűen csak udvarias volt. Nos, ha nem, hát nem. Különben is Kelly túl volt már ezen a régi ügyön, és ez egyedül Brandon érdeme volt.

– Köszönet a szép estéért, Roger – mondta mosolyogva, miközben hátratolta a székét, és fölállt. – Az étel pompás volt, és igazán jó volt beszélgetni veled a régi időkről, de most mennem kell. – Várj, Kelly… – A férfi felugrott, és a karja után kapott. – Még beszélnünk kell kettőnkről. – Nem ezt tettük egész este? De Roger nem engedte el a kezét, sőt. Még közelebb lépett hozzá. – Tudom. De még nem mondtam el, amit akartam. Szeretnék ugyanis bocsánatot kérni. – Te? Bocsánatot? – Igen… Csodásan nézel ki. – A férfi végigsimított a vállán, és Kellyt jeges borzongás járta át az érintésére. – Roger, mit jelentsen ez? A férfi nyelt egyet. Aztán összeszorította az ajkát, és úgy tűnt, zavarban van. – Szóval… tudom, hogy akkoriban olyasmiket mondtam neked, amiket nem lett volna szabad. Ostobán viselkedtem. Amikor újra megláttalak, eszembe jutott, milyen volt régen, mennyi minden kötött össze bennünket. És nagy ürességet éreztem. Hiányzol, Kelly. Nagyon is. Azt szeretném, ha minden úgy lenne, mint régen. Kelly némán meredt rá. Roger végre kimondta, amire annyira vágyott, de ő egyetlen szavát sem hitte el. – Én… nos, Roger, fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. – Egyszerűen mondj igent. Pakold össze a holmidat, és gyere haza velem! – De én… – Várj, ne mondj semmit! Hagyd, hogy az érzéseid beszéljenek helyetted… – A férfi előrehajolt, és megcsókolta, vagyis inkább több-kevesebb sikerrel az ajkára szorította a száját. Talán nem volt helyes, de Kelly hagyta. Erre Roger újra próbálkozott, most kicsit több gyöngédséggel. Legnagyobb

meglepetésére Kelly semmit sem érzett, sem izgalmat, sem vágyat, egyszerűen semmit. De aztán magában elismerte, hogy a férfi csókjai mindig is hidegen hagyták, és hogy szexuálisan sosem izgatta őt. Kelly mégis úgy érezte, hogy az ő hibája volt, mert nem képes a szenvedélyre. Most viszont már okosabb. Átélte Brandonnal mindazt, amit most hiányolt. Felajzottság, elgyengülő láb, száguldó pulzus… Roger átölelte, és csókolgatni kezdte a nyakát. – Ó, Kelly, olyan csodás időket töltöttünk együtt. – Valóban? – Valld be, hogy te is emlékszel! – A férfi nehezen lélegzett. – Nem érzed? Kelly elfordította a fejét, és megmerevedett a férfi karjában. – Nem. Sajnálom, de semmit sem érzek. Roger erősebben szorította. – Ez nem igaz! – Roger, kérlek, hagyd ezt… – Csak tetteted magad, hogy felhúzz! – A férfi megint próbálta megcsókolni. – Na jó, talán megérdemlem, hiszen öt évvel ezelőtt kissé faragatlan voltam. De mindig kielégítettelek. Valld be, hogy vissza akarsz jönni hozzám, és felejtsük el a múltat! – Ismét megpróbálta megcsókolni, de Kelly hevesen ellökte magától. Levegő után kapkodva, szikrázó szemmel mérte végig. – Soha többé ne tedd ezt! Már megmondtam, hogy semmit sem érzek irántad. És most elmegyek. A férfi közönyösen és mindentudó mosollyal közeledett felé. – Kelly, kérlek, higgadj le! Nem mehetsz el, miután ilyen sok pénzt költöttem a vacsorára. Tudom, hogy most bizonytalan és ideges vagy, mert még mindig fogalmad sincs róla, hogyan kell boldoggá tenni egy férfit. De semmi gond, mindent megtanítok neked. A lány elutasítóan emelte föl a kezét, és hátrált pár lépést. – Nem érdekel! És hadd mondjak valamit: te vagy az, aki ezen

a téren korrepetálásra szorul. Pontosan tudom, milyen az, amikor igazán megcsókolják az embert. És veled ebben az élményben sosem volt részem. Amikor elfordult, hogy fölvegye a táskáját a szekrényről, Roger megmarkolta a karját. De ebben a pillanatban valaki dörömbölni kezdett az ajtón, és Kelly összerezzent. – Ki az? – Nyissa ki, Hempstead! – követelte valaki hangosan. Roger rémülten eleresztette a nő karját, mire Kelly az ajtóhoz rohant, és szélesre tárta. – Brandon? – Duke? – Roger a lány mögé lépett. – Mi az ördögöt keres itt? Anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna a férfit, Brandon Kellyhez sietett, és a karjába vonta. – Minden rendben, szívem? – Engedje el őt, Duke! – parancsolt rá Roger. – Eszem ágában sincs! Kelly egy pillanatra Brandonhoz simult, de aztán kibontakozott az öleléséből. – Miért jöttél? A férfi a keze után nyúlt. – Tudom, hogy vissza akarod kapni. De higgy nekem, Kelly! Ő nem hozzád való. Kelly mosolyogva nézett rá. – De hiszen tudom! Roger ekkor ismét közbeavatkozott. – Vissza akarsz kapni? De akkor miért… – Ez nem igaz – vágott a férfi szavába Kelly. – A célom az volt, hogy te akarj visszakapni engem. Vissza akartam neked fizetni egy régi adósságot. Méghozzá azt a szégyentelen bánásmódot, amelyben egykor részesítettél. Ég és föld a különbség. – Szerintem is – vetette közbe Brandon.

Roger már semmit sem értett. Zavartan járt a tekintete kettejük között. – Gyerünk, Kelly! Menjünk innen! – Brandon átkarolta a lány vállát. – Egy pillanat… – Roger most már igazán dühbe gurult. – Elmész vele? – Igen. – És azt hiszed, hogy akar téged? Hogy lehet valaki ennyire ostoba? – Fejezze be, Hempstead! – szólalt meg Brandon halkan. De Rogert nem lehetett megfékezni. – Á, értem! – Gyűlölködve fölnevetett. – Ugye azt hiszed, hogy szereted őt? És ő is téged? Ostobaság! Csak le akar feküdni veled, ki tudja, miért. Biztos még mindig olyan szörnyű vagy az ágyban, mint régen. A lány úgy összerándult, mintha megütötték volna, és Brandon fenyegetően fölemelte az öklét. – Csak óvatosan, Hempstead! Ne akarja, hogy laposra verjem! Ám Roger annyira dühös volt, hogy nem értett a szóból. – Kelly – folytatta maró gúnnyal –, nem gondolhatod komolyan, hogy egy olyan férfi, mint Duke, tényleg kívánatosnak talál téged. Hiszen ő a világ legszebb nőit is megkaphatja! Hogy vehetné fel velük a versenyt egy ilyen kis senki, mint te? Brandon átkarolta Kelly vállát, magához szorította, és az ajtó felé kormányozta. – Akkor már jobban jársz velem! – Roger egyszerűen képtelen volt annyiban hagyni a dolgot. Ezzel betelt a pohár. Kelly visszafordult felé, és dühösen nekitámadt. – Ez nem igaz! Te sosem leszel elég jó nekem, Roger! Amikor megcsókolsz, nem érzek semmit. Se izgalmat, se szenvedélyt! És tudod, miért? Mert borzalmas szerető vagy. Még azt sem tudod, hogyan kell jól csókolózni!

– Igen? Akkor takarodj! – ordította a férfi dühösen, és bevágta mögöttük az ajtót. Csak amikor már kint voltak a szabadban, akkor sikerült Kellynek valamennyire összeszednie magát. – Ez kellemetlen jelenet volt. – Halkan felsóhajtott. Brandon finoman maga felé fordította, majd a szemébe nézett, amely csillogott a holdfényben. – Tényleg minden rendben? Nem okozott fájdalmat neked? – A szavaival igen. Legalábbis megpróbálta. De ez nem újdonság. – Azért te is megmondtad neki a magadét. Kelly szomorú mosollyal Brandon vállára hajtotta a fejét. – Sajnos nem érzek akkora elégtételt, mint reméltem. – Kár. De ezen most ne törd a fejed! Főleg, mivel minden, amit a fickó mondott, ostobaság. – Hogy érted? – Példának okáért fantasztikus vagy az ágyban. – Igaz. – A lány halkan felnevetett. – Az étel legalább finom volt. – Örömmel hallom. Egy idő után Kelly fölemelte a fejét. – De egy dologban Rogernek igaza volt. Csak a szexre kellek neked. – Ezt úgy mondod, mintha az valami rossz dolog lenne. – És amikor a lány lesütötte a szemét, a férfi még hozzátette: – Gyere, menjünk haza! Brandon tudta, hogy egyszerűen a lakosztályába kellett volna kísérnie Kellyt, és utána magára hagynia. Sok mindenen ment keresztül Rogerrel, és látszott rajta, hogy mélyen megsebezték. De a férfi semmiképpen nem szerette volna, ha Kelly azokon a dolgokon töri a fejét, amiket Roger a fejéhez vágott. Éppen ma éjjel lenne a legnagyobb szüksége arra, hogy ő megmutassa neki, milyen szép és kívánatos. Ezért inkább a saját bungalójába vitte.

Amint becsukta maguk mögött az ajtót, a karjába kapta, és a hálószobájáig meg sem állt vele. Ott óvatosan letette a padlóra. – Ma este különösen gyönyörű vagy – mormolta halkan. – Köszönöm – suttogta Kelly, és fölnézett rá. – És milyen izgató! – Brandon lassan lehúzta a ruhája hátán lévő cipzárt, majd nyomott egy csókot a lány meztelen hátára. Amikor feltárult előtte ruganyos melle, élesen beszívta a levegőt. – Egyszerűen ellenállhatatlan. Gyorsan előrehajolt, és egymás után a szájába vette a rózsás bimbókat, szívogatta és ingerelte őket, míg Kelly fel nem nyögött a gyönyörtől, és a férfi hajába nem fúrta az ujjait. Nem sokkal később Brandon teljesen lehúzta róla a ruháját, és közben gyakran megállt, hogy becézgesse. Amikor a ruha végül a padlóra hullott, Brandon a kezét nyújtotta Kellynek, és tetőtől talpig alaposan végigmérte. – Hogyan uralkodjak így magamon… – Brandon… – Szeretném, ha nekem adnád magad. – Én is… – A lány behunyta a szemét. Amikor a férfi a csiklójára tette a kezét, Kelly nyögve nekifeszült. – Azonnal, kedves… – Brandon pár pillanat alatt megszabadult a ruháitól, átölelte a lányt, és kezét a két szexi lába közé nyomta. – Ó, Brandon! Igen, folytasd… Igen, még… – Kelly halkan felkiáltott, és szorosan a férfiba kapaszkodott. Leplezetlen szenvedéllyel a szemükben egymásra néztek. Szorosan összeölelkezve az ágyra hanyatlottak, és Brandon azonnal a nő fölé kerekedett. Kelly készségesen megnyílt előtte, mire ő nyögve beléhatolt. A lány önkéntelenül is megemelte a csípőjét, hogy minél mélyebben magába fogadhassa őt. A férfi dereka köré fonta a lábát, és behunyta a szemét, teljesen átadva magát az érzelmeinek. És amint Brandon mozogni kezdett benne, Kelly fölvette a ritmust,

mintha már évek óta szerelmespár lennének, és nem csak egy hete. A férfi is teljesen átadta magát a szenvedélynek. Az érzékeire bízta magát, feladott minden tartózkodást. Képtelen volt levenni a tekintetét Kelly arcáról, amely teljesen kipirult az izgalomtól. Amikor a nő sikoltozni kezdett a gyönyörtől, Brandon birtokba vette az ajkát, és közben egyre hevesebben, egyre keményebben nyomult előre a testében, míg mindketten fel nem értek a csúcsra.

9. FEJEZET Roger és a csapata másnap elutazott, aminek Kelly nagyon örült. A történtek után igazán semmi kedve nem volt viszontlátni a férfit. Miközben végigment a virágokkal szegélyezett ösvényen az iroda felé, átgondolta, mi is történt előző nap. Brandon helyesen ítélte meg az elejétől fogva: Roger tényleg egy velejéig romlott fickó. Vajon ő mit látott benne régen? De ennek már nincs semmi jelentősége. Csak az számít, hogy véghezvitte, amit eltervezett. Bár elég elkeserítő volt látni, milyen is Roger valójában, az ügyet végre lezárhatta, és ez örömmel töltötte el. Mindenesetre most egy sokkal nagyobb problémával kell megküzdenie, méghozzá Brandonnal. Világos, hogy erősnek kell lennie, és véget kell vetnie ennek a kapcsolatnak. Semmiképpen sem akarta, hogy később a férfi adja ki az útját, és még a munkáját is elveszítse miatta. Mert azt még Brandonnak is el kell ismernie, hogy egy könnyes szakítás után nem ülhet tovább az előszobájában. Hirtelen tudatosult benne, amit eddig még magának sem volt hajlandó bevallani: beleszeretett Brandon Duke-ba. – Ó, istenem… – suttogta elkínzottan. Hogy lehetett ennyire ostoba? Csak tegnap jött a felismerés, hogy többet érez a férfi iránt. Méghozzá akkor, amikor dörömbölni kezdett Roger ajtaján, és a megmentésére sietett. Úgy állt ott, mint valami nemes lovag, készen arra, hogy megvédje, és ő egyszerűen elolvadt tőle. Akkor kezdett derengeni, hogy neki adta a szívét. Nem tartotta be a szabályokat: beleszeretett a Brandonba. Persze nem mondhatta ezt el a férfinak, mivel nem akart nyomást gyakorolni rá. Majd valamilyen nem túl komoly indokkal véget vet a viszonyuknak, és folytatja a munkát, amiért fizetik. A magánéletben ezentúl nem lesz kettőjük között semmilyen

kapcsolat, és egyszer majd talán neki is sikerül ezt a nevetséges szerelmet kitépnie a szívéből. Amikor belépett az irodába és meglátta a főnökét, inába szállt minden bátorsága. Egyszerűen képtelen volt rávenni magát a szakításra, ezért mormolt valamit arról, mennyire kimerült, és hogy kivenné a péntek hátralévő részét, és ha lehet, még a hétfőt is. Brandon kissé meghökkent, de aztán azonnal teljesítette a kívánságát. Bár gyűlölte, hogy hazudnia kell a férfinak, Kelly úgy érezte, szüksége van néhány napra. Tisztába kell jönnie az érzelmeivel, és el kell döntenie, hogyan tovább. Gyorsan összepakolt pár holmit, majd Dunsmuir Bay felé vette az irányt. Kevesebb mint négy óra alatt már a kikötőre néző kis lakásában volt. A délután hátralévő részét azzal töltötte, hogy megszabadítsa a nappalit és a hálószobát a több hónapos távolléte alatt felhalmozódott portól. Amikor végül egy pohár borral a kezében kiült a balkonra, igyekezett a sötétkék tengeren ide-oda suhanó fehér hajókra összpontosítani. Másnap reggel korán fölkelt, és sétált egyet a parton. Hazafelé bebarangolta Dunsmuir Bay belvárosát, amely kis boltjaival és éttermeivel nagyon népszerű volt a turisták körében. Hirtelen felkapta a fejét. Csábító süteményillatot érzett, és egyszerre ott találta magát a Cupcake, Julia Duke kávézója előtt. Habozva belépett. Milyen csodás berendezés! Kelly teljesen le volt nyűgözve. A helyiségben a kék és fehér színek uralkodtak, és kerek asztalaival, valamint karcsú székeivel igazán hívogató volt. Amikor közelebb lépett a pulthoz, és vetett egy pillantást a csábító édességekre, összefutott a nyál a szájában. – Kelly? Gyorsan megpördült. A terem másik végében Julia, Trish és Sally Duke ült az egyik asztalnál. Mindegyik nő előtt állt egy

csésze kávé vagy tea, és egy-egy szelet süteményt tartottak a kezükben. – Jöjjön, üljön le közénk! – intett neki Sally barátságosan. – De én nem szeretnék zavarni… – Á, ugyan! Jöjjön csak! – Julia odahúzott még egy széket. – Üljön csak le! Mit keres itt? Kelly helyet foglalt. – Kivettem pár napot, hogy kicsit helyrehozzam a lakásomat. Nemsokára sátrat bontunk Napában, és a központban folytatjuk a munkát. – Annyira örülök, hogy hamarosan mind a ketten újra itt lesznek – mondta neki Sally mosolyogva. – Én is. – Mit kér? Egy lattéhoz mit szólna? – Kérem, ne fáradjon miattam! – Nem fáradság. Ez a dolgom. – Julia elmosolyodott, és már le is adta a rendelést a munkatársának, Lynnie-nek, aki éppen akkor ért az asztalukhoz, hogy Trish teáját utántöltse. – Nagyon örültem, hogy találkozhattam önökkel Napában – kezdte Kelly. – Igen, én is pompásan éreztem magam. – Trish valósággal ragyogott. – Néha még álmodom is azokról a masszázsokról. Olyankor mindig nyögdécselve ébredek, és Adam meglehetősen furcsán néz rám… Mindannyian nevettek. – Mindketten nagyon szerencsések a párjukkal – jegyezte meg Kelly. – Valószínűleg nem kellene ilyeneket mondanom, hiszen a főnökeimről van szó. De egyszerűen szívmelengető látni, mennyire szerelmesek magukba. – Én is így érzek – felelte Sally. – De mi a helyzet magával, Kelly? Nem úgy volt, hogy ezen a héten egy különleges vendég érkezik önhöz? – Valóban? – Julia közelebb húzta a székét. – Gyerünk, Kelly,

meséljen nekünk! Kelly felnevetett. – Füstbe ment terv. – De nem ezért ment el az Orchidsba? – De igen. – Kelly elvörösödött, és nagyon hálás volt, hogy Lynnie éppen ebben a pillanatban hozta ki a kávéját. – Kérem, ne feszítse túl a húrt! – könyörgött Trish. – Mi történt? Julia bátorítóan megveregette a lány kezét. – Senkinek nem adjuk tovább, amit hallunk. Még Brandonnak sem. Kelly elmosolyott. – Ő már mindent tud, ugyanis nyakig benne volt. – Mi? – A három nő egyszerre meredt rá. Így aztán Kelly mesélt nekik a kapcsolatáról Rogerrel. A reményeiről és a csalódásairól. No meg a tervéről, hogy bosszút álljon rajta. – Ez a Roger elég visszataszító alak lehet. – Julia összerázkódott az undortól. – Jó, hogy legalább a vacsora mesés volt – somolygott Trish. – Igen, annak én is örültem. – Kelly ivott egy korty kávét. Az ital pompás volt, és nagyon örült, hogy végül is betért ide. Nagyszerűen érezte magát ezeknek a nőknek a társaságában, bár természetesen tisztában volt vele, hogy nem közéjük való. Igaz, hogy lefeküdt az egyik Duke-kal, de ők ezt nem tudhatták, és már különben is vége az egésznek. De ezen inkább nem akart tovább gondolkozni. – Ez a hátfájás igazán rémes. – Trish nyögve dörzsölgette a derekát. – Remélem, már nem tart sokáig. – Mióta fáj? – kérdezte Sally. – Ma reggel óta. – Máris jönnek a fájások? – Igen, de biztos nincs jelentősége. Hiszen még csak három nap

múlva esedékes a szülés. Sally és Julia jelentőségteljes pillantást vetettek egymásra. – Hívjuk fel Adamet? – érdeklődött Kelly. – Nem! – Trish kiegyenesedett. – Ma az egész napot az irodában tölti. Valami fontos szerződés lezárásán dolgozik. – Gyere, hazaviszlek – ajánlkozott Sally. – Vagy inkább a kórházba? – nézett rájuk Kelly. – Nem, arra semmi szükség. Inkább mondja el, hogy volt Rogerrel. Az eltereli a figyelmemet. – Igen, és azt is tudni akarom, mi köze volt Brandonnak az egészhez – tette hozzá Sally. – Rendben. – Kelly pár szóban összefoglalta, mi történt aznap este, és mindenkit lenyűgözött Brandon bátor közbelépése. – Ó… – jajdult fel Trish hirtelen, és megpróbált felállni. – Azt hiszem, épp most folyt el a magzatvizem. – Ne mozduljon! – Kelly felpattant, és segített Trishnek újra leülni. Aztán felhívta az irodát, és kérte, hogy kapcsolják neki Adamet. – A legjobb, ha a kórház bejáratánál találkoznak. Szóljak a sógorainak? – Kiderült, hogy erre nem lesz szükség, mivel Adam éppen a fivéreivel beszélt telefonon. Közben Julia kiszaladt a konyhába, és jó néhány száraz kendővel tért vissza, Sally pedig Trish hátát masszírozta. – Drágám, igazán sajnálom, hogy fájdalmaid vannak. Mégis annyira boldog vagyok! Kisbabánk születik! A kórházhoz érve Kelly el akart tőlük búcsúzni, de Sally tiltakozott. A lány próbálta meggyőzni. – Hiszen nem tartozom a családhoz… – De, a maga módján igen – makacskodott Sally. – Szükségünk van a higgadtságára. Kérem, maradjon! – Jó, de csak egy kicsit. Időközben Adam is befutott, és izgatottan odasietett hozzájuk.

– Hol van? – Már a szobájában. – Sally karon fogta a fiát. – De most vegyél egy mély lélegzetet, és fésülködj meg! Különben halálra rémül tőled. – Oké, oké! – Adam jó mélyeket lélegzett, majd beletúrt összeborzolódott hajába. – Mama, csodálatos vagy! – Ezzel csattanós puszit nyomott az anyja arcára. Amikor Kelly észrevette, hogy Sallynek könnyek szöknek a szemébe örömében, elmosolyodott. Milyen csodálatos asszony! Ekkor Cameron érkezett futva. Átölelte és megcsókolta Juliát, majd Kelly és Sally felé fordult. – Brandon a cég magángépével érkezik. Még egy óra, és ő is itt lesz. – Csodás! – Sally átölelte a fiát. – Adam biztosan azt szeretné, hogy mind itt legyetek mellette. Amikor Kelly meghallotta, hogy Brandon felbukkanása hamarosan esedékes, megérintette Sally könyökét. – Most már tényleg mennem kell. – Kérem, ne! – unszolta Sally, és áthatóan nézett rá. – Azért akar elmenni, mert Brandon is idejön? – Nem. Túl gyorsan jött a válasz, és Sally fel is vonta a szemöldökét. – Üljünk le egy kicsit ott távolabb! Kérdeznem kell magától valamit. Kelly nem akarta, hogy Sally még jobban gyanakodjon. Éppen ezért nem mert nemet mondani, követte az asszonyt a székekhez. – Tudja, Kelly – kezdte Sally –, nem akarok kíváncsiskodni, de aggódom magáért. Érez valamit Brandon iránt? Mivel Kelly leplezni akarta, mennyire megzavarta ez az egyenes kérdés, kurtán felnevetett. – Ez csak természetes! Sok éve dolgozunk együtt. Kedvelem őt. – Hm. – Sally keresztbe fonta a karját. – Szerintem tudja, mire

akarok kilyukadni. Mivel nem akart hazudni Brandon anyjának, Kelly úgy döntött, inkább elmondja az igazat. – Igen, tudom. Nagyon szeretem Brandont. De elég jól ismerem, és tudom, hogy nekünk nincs közös jövőnk. A nők valósággal sorban állnak érte. – Ez igaz – sóhajtott fel Sally. – Méghozzá gyönyörű, intelligens és öntudatos nők. Hozzájuk képest én jelentéktelen vagyok. – Szerintem pedig nem. Kelly szomorúan mosolyogva csóválta meg a fejét. – Köszönöm, de ismerem a korlátaimat. És még ha igaza is lenne: Brandon nem elégszik meg egyetlen nővel. Olyan gyakran váltogatja őket – kicsit habozott –, mint az ingeit. – Tudom, hogy a fiam nagyon népszerű a nők körében. – Finoman szólva – mormolta Kelly maga elé. – De azt is, hogy jó ember. – Sally megragadta Kelly kezét. – Megérdemli, hogy szeressék. – Ebben biztos vagyok – felelte a lány halkan. – Bárcsak én lennék az egyetlen, akit igazán akar! Sally szorosan magához ölelte. – Ha jelent magának némi vigaszt, akkor én is ezt szeretném. Mivel Kelly érezte, hogy könnybe lábad a szeme, gyorsan elfordult. – Ez nagyon kedves magától, Sally. Köszönöm szépen. – Szívesen, gyermekem. Amint Brandon belépett a váróba, azonnal körülnézett. Az egyik sarokban ott ült Julia, Cameron és az anyja. A kis Jake az apja vállára borulva éppen aludt. – Mi a helyzet? – Á, fiam, végre megérkeztél! – Sally felugrott, és megölelte Brandont.

De hol lehet Kelly? Hiszen ő tájékoztatta Adamet arról, hogy beviszi a kórházba a feleségét. Brandon azóta töprengett, hogy vajon miért utazott Kelly Dunsmuir Bay-be. Amint leszállt a gépe, megpróbálta elérni a mobilján, de ki volt kapcsolva. Igazán furcsa. Azt tudta, hogy még mindig bosszankodik Roger miatt. De nincs a háttérben valami más is? Ismét körüljártatta a helyiségen a tekintetét. Lehet, hogy egyszerűen csak kiment a mosdóba. – Keresel valakit? – érdeklődött Sally. – Azt gondoltam, Kelly is itt lesz. Adam említette, hogy elkísért benneteket a kórházba. – Már hazament. – Aha. És visszajön még? – Fogalmam sincs. Valamiért el akart menni még az ideérkezésed előtt. – Kerül engem? – Brandon csodálkozva meredt az anyjára. – De miért? – Azt mondta, hogy ő nem tartozik a családhoz, ezért nincs joga itt lenni. – Micsoda? Hiszen ez ostobaság! – Tényleg? A hangnem idegesítette a férfit. – Mi az, anya? Mire akarsz kilyukadni? – Fiam, nem kerülgetem a forró kását: viszonyod van Kellyvel? – Hogyhogy? Mondott talán valamit neked? – Nem, dehogy! – tiltakozott Sally. – De valósággal elmenekült, amikor meghallotta, hogy te is idejössz. Egyébként még nem válaszoltál a kérdésemre. – Ragaszkodsz hozzá? Mindegy, addig úgysem szabadulok. Nem igazán nevezném viszonynak. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat egymással. – Jaj, Brandon! – Sally szomorúan ingatta a fejét. – Nem hiszem, hogy Kelly az a fajta nő. – Ezt már említetted. De még mindig nem tudom, mit akarsz

ezzel. – Nem hiszem. Ő más, mint azok a nők, akikkel általában összeszűröd a levet. Értelmes és őszinte. Szeretne találkozni egy kedves férfival, az a vágya, hogy rátaláljon a szerelemre, és gyerekeket is akar. És mindketten tudjuk, hogy ez a férfi nem te vagy. – Miért? Hiszen én is kedves vagyok. Sally gyöngéden megpaskolta a fia kezét. – Hát persze hogy kedves vagy, és azt is tudom, hogy szándékosan sosem okoznál fájdalmat neki. De ha nem vetsz véget nagyon hamar ennek a kapcsolatnak, biztosan össze fogod törni a szívét. A kis Tyler Jackson Duke hajnal két órakor jött a világra. A család pezsgővel ünnepelt. Brandon készített egy felvételt a telefonjával, és átküldte Kellynek. Pár órával később egy üzenetet kapott válaszul, amelyben ez állt: Gratulálok a nagybácsinak! Ismét szóba áll velem, gondolta Brandon megkönnyebbülten. Úgy döntött, hogy nem gyakorol többé nyomást a nőre. Kedden Kelly visszatér Napába, és akkor meg kell majd beszélniük egyetmást. A hátralévő szűk két napban, amit még Dunsmuir Bay-ban tölt majd, úgysem állt szándékában elmozdulni a családja mellől.

10. FEJEZET Amikor kedd reggel Brandon átment a nagy teraszon, az irodája felé menet észrevett egy hajcsatot, amely a földön hevert. Azonnal elmosolyodott, mert jól tudta, kié, és már alig várta, hogy viszontláthassa Kellyt. De amikor belépett az előszobába, a lány nem ült ott az íróasztala mögött, és ő már-már pánikba esett. Ostobaság, szidta meg magát. Még nagyon korán van, bizonyára bármelyik pillanatban megérkezhet. Az irodájába érve résnyire nyitva hagyta maga mögött az ajtót, majd átnézte a naptárát, mert tudni akarta, mi vár rá a héten. Különböző megbeszélések és konferenciák. Ráadásul a központba való visszaköltözést is most kell megszerveznie. A Dunsmuir Bay-ben tett rövid látogatás újra ráébresztette, mennyire hiányzik neki a családja. Tíz perc múlva hallotta, hogy Kelly megérkezik. Végre! – Jó reggel, Kelly! – kiáltott ki neki a nyitott ajtón keresztül. – Gyere be, ha van egy kis időd! – Rendben. – Miután odatette főni a kávét és bekapcsolta a számítógépét, Kelly bement a főnöke irodájába. Brandon mosolyogva pillantott fel, de aztán leesett az álla, és elképedten meredt rá. Kelly ezúttal a régi, unalmas és szürke nadrágkosztümjei egyikét vette fel egy fekete garbó nyakú pulóverrel. A haját szigorú kontyba fogta, és újra a vastag, szarukeretes szemüvegét viselte. – Mi történt veled? – kérdezte értetlenkedve. – Elveszítetted a kontaktlencsédet? – Mivel a történetnek Rogerrel vége, ismét visszatérhetek a megszokott, kényelmes ruhadarabokhoz. Nem baj, ugye? – T… természetesen nem – biztosította sietve a férfi. – Jó. – Kelly leült a látogatók székére. – Beszélnünk kell egymással.

– Rendben. – A férfi hátradőlt, és figyelte, ahogy Kelly leveszi a szemüvegét, és idegesen babrálni kezd vele. Nem sminkelte ki magát, de Brandon legnagyobb meglepetésére így még jobban nézett ki. A nadrágja túl bő volt, és a színe egyáltalán nem állt jól neki, de a férfi most már tisztában volt vele, mit is rejteget alatta Kelly. Elég volt a nő gyönyörű lábára gondolnia, máris újra feltámadt benne a vágy, és egy kicsit közelebb húzódott az íróasztalához. A lány egy pillanatra lehajtotta a fejét, majd újra fölemelte, és mélyen a férfi szemébe nézett. – Szeretném újra megköszönni, hogy annyira jól fölkészítettél Roger látogatására. Tudod, hogy értem. És azért is hálás vagyok, hogy utánam jöttél a lakosztályába. Tökéletesen időzítettél. Jó érzés volt magam mellett tudni téged egy ilyen kellemetlen közjáték során. – Örülök, hogy segíthettem – vigyorodott el a férfi. – Azt meghiszem. Én viszont betartottam az ígéretemet. Nem lettem szerelmes beléd, és készen állok rá, hogy visszatérjünk azokhoz az időkhöz, amikor Roger neve még egyáltalán nem hangzott el ebben az irodában. – Pontosan mit értesz ez alatt? Kelly ismét lehajtotta a fejét, és idegesen összekulcsolta a kezét az ölében. – Hogy többé nem fekszünk le egymással. – Nem fekszünk le többé egymással? – ismételte színtelen hangon a férfi. – Úgy van. – A lány bizonytalanul Brandonra mosolygott. – Nem mintha nem élveztem volna a veled töltött időt. Csodás volt. De… – Kellynek egy pillanatra elakadt a hangja – véget kell vetnünk ennek az egésznek. Nincs más út, sajnálom… – Felállt, kisietett az irodából, és határozottan becsukta maga mögött az ajtót. A férfi dermedten nézett utána. Bizonyos szempontból nem

értett egyet a nő döntésével… Ó, kit akar becsapni? Egyáltalán nem értett egyet vele! Sóvárgott Kelly után, mert még ebben az undok nadrágkosztümben is ő volt a legkívánatosabb nő, akivel valaha találkozott. Mitévő legyen? Hagyja kicsit főni a saját levében, aztán hívja el vacsorázni? Némi finom étel, jó bor, és rövid időn belül úgyis ismét az ágyban kötnek majd ki, ebben biztos volt. De hirtelen eszébe jutottak az anyja szavai. A pokolba, ez a baj a lelkiismerettel… Sallynek teljes mértékben igaza volt. Kelly értelmes és őszinte nő. Megérdemli a szerelmet. Ha ráveszi, hogy ismét ágyba bújjon vele, akkor előbbutóbb nagy szenvedést fog okozni neki. Sőt, talán még a szívét is összetöri. De mi a helyzet vele? Brandon a gondolataiba merülve dörzsölgette a mellkasát. Bizonyára meghúzhatta valamelyik izmát, mert különös feszülést érzett a szíve tájékán. Brandon végül mégis elhívta Kellyt vacsorázni. A lány udvariasan visszautasította. Másnap közös ebédet javasolt, de Kelly közölte, hogy már más tervei vannak. Végül kendőzetlenül nekiszegezte a kérdést, hogy nem keresi-e fel este a lakosztályában. – Tudod, hogy nem tehetem – utasította el a lány nevetve. – Egy próbát megért. – Olyan rosszul érzem magam! – Habozva nézett fel a férfira. – Ez az egész az én hibám. –Hogyhogy? – Nem kellett volna terhelnem a gondjaimmal. Én csak azt szeretném, ha a munkakapcsolatunk újra olyan lenne, mint régen volt. Remélem, számíthatok a segítségedre. – Persze. Miért ne? – Brandon vállat vont, és visszament az irodájába. Kelly majdnem elsírta magát. Hogy fogja elviselni a jövőben a férfi közelségét? Persze a másik lehetőség még rosszabb. Akkor

sosem látná viszont, és azt nem bírná ki. Bárcsak ne az járna folyton az eszében, milyen volt, amikor Brandon megcsókolta, megérintette, és elmerült benne. Milyen gyakran nevettek együtt! De nem szabad többé ezen töprengenie. Ki kell vernie a fejéből ezt az ostoba szerelmet. – Az édesanyád a kettesen. – Köszönöm, Kelly. Szia, anya! – Szia, fiam! Egész héten nem hallottam felőled. Hogy vagy? – Megvagyok. És te? – Pompásan. A baba elragadó. – Sally öt percig áradozott a kis Tylerről. Aztán megkérdezte: – És mi a helyzet Kellyvel? – Minden rendben. Miért kérdezed? – Csak úgy. Egy kicsit ingerültnek tűnsz. Valóban minden rendben? – Természetesen. Miért ne lenne? Úgy tűnik, Kelly még az emlékét is el akarja felejteni, hogy mi ketten lefeküdtünk egymással. Minden nagyszerűen megy. – Aha, értem. A pokolba is, miért kellett ezt mondania? – Elnézést, anya, de most nincs időm. Az asszonyt azonban nem lehetett ilyen könnyen lerázni. – Brandon, szerelmes vagy Kellybe? – Mi? – Ez hangosabbra sikeredett, mint tervezte. – Azért még nem kell velem kiabálnod – felelte az asszony halkan, majd elnevette magát. – Idehallgass, Brandon Duke! Napnál világosabb, hogy szerelmes vagy Kellybe. És elvárom, hogy feleségül vedd. – Anya, ittál valamit? – Nagyon vicces, Brandon. Tagadhatod, ha akarod, de ismerlek. A férfi felnyögött. – Anya, most tényleg le kell tennem. Vigyázz magadra! – Te is. És később hívj fel! Szeretném tudni, hogy mentek a

dolgok. Miután letette a kagylót, Brandon hátradőlt. Ez kész őrület! Az elmúlt három nap során próbálta megszokni Kelly megváltozott viselkedését. A lány újra a tökéletes asszisztens szerepében tetszelgett, udvarias volt, és megbízható. Mindent elintézett. Egyszerűen kibírhatatlan volt! Miután visszatértek Dunsmuir Bay-ből, ő egyértelműen a tudomására hozta, hogy szívesen folytatná a viszonyukat, de Kelly nemet mondott. A férfi még próbálkozott párszor. Aztán a lány hirtelen elkezdett szemrehányásokat tenni neki, és azt állította, hogy csak azután kezdett érdeklődni iránta, miután megváltoztatta a külsejét. Brandon először tagadni próbált, de tudta, hogy Kellynek igaza van. Ennek fényében hogyan is hihetné el neki a nő, hogy tényleg mély érzéseket táplál iránta? – gondolta magában. Úgy érezte, ez nem igazságos. Hiszen teljesen felizgult, valahányszor Kelly a közelében volt. Pedig újra olyan előnytelenül öltözködött, mint régen. Így aztán kereken megmondta neki, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz. Persze Kelly nem hitt neki. A szemrehányások óta viszont Brandon sokszor gondolkodott azon, miért is nem vette észre már korábban, mennyire vonzó az asszisztense. Minden jól állt neki, és amint belépett egy helyiségbe, ő többé képtelen volt levenni róla a szemét. Ráadásul még mindig ugyanazt a parfümöt használta, amitől neki azonnal felforrt a vére. De amikor megemlítette a lánynak, hogy a kelleténél többet szórt belőle magára, az elutasítóan csak annyit mondott, hogy nem is használ parfümöt. Talán tényleg közel jár a megőrüléshez. Valószínűleg sürgősen szabadságra lenne szüksége. De hová menjen? Hiszen már most is egy paradicsomba illően gyönyörű vidék volt az otthona. Hová utazzon? Igazából nincs semmi jelentősége. El kell mennie innen, mivel nem akarja látni Kellyt nap mint nap abban a tudatban, hogy

soha többé nem tarthatja őt a karjában. – Nemsokára visszatérek – mondta, és elhagyta az irodát. De a bungalójában sem érezte sokkal jobban magát, ezért úgy döntött, hogy kocogni megy, hátha attól csökken a frusztrációja. Talán csak elrontotta valamivel a gyomrát, ezért annyira rossz a közérzete. Futás közben újra átgondolta a helyzetet. Igazából jó volt, hogy Kelly és ő szakítottak. Hiszen a lány az alkalmazottja, és sosem lett volna szabad viszonyt kezdenie vele. De nem Kelly ötlete volt az egész? Nem ő kezdte? A gondolatra Brandon elvigyorodott. Lehet, hogy a nő kezdte, de végül ő indította el a dolgokat a megfelelő irányba. Jobb is, hogy már nem fekszenek le egymással. Ennek ellenére hiányzik neki, és nem csak az ágyban. Milyen gyakran nevettek együtt! Ráadásul Kelly kitűnő üzleti érzékkel rendelkezik, és nagyon jó bizonyos projekteket vele megbeszélni. Sajnos az anyjának igaza van, ismerte be kelletlenül. Kelly megérdemelné, hogy egy jó ember beleszeressen, és egy sereg gyerekkel ajándékozza meg. De a gondolatot, hogy egy másik férfi bújjon vele ágyba, Brandon képtelen volt elviselni, ezért gyorsan el is hessegette. Éppen az ötödik mérföldet próbálta leküzdeni, és folyt róla az izzadság, amikor hirtelen rájött a megoldásra. Miért is nem jutott az eszébe korábban? Szexre van szüksége, semmi másra. Elhatározta, hogy amint hazaér, felhív pár nőt, és randevút beszél meg velük. Egy forró szeretkezésnél semmi sem tudja könnyebben elfeledtetni vele a Kelly iránt érzett vágyat. Kelly feljebb tolta a szemüvegét, és nekilátott a gépelésnek. Ki nem állhatta, de tisztában volt vele, hogy jobban jár, ha ezt az ócska holmit viseli. Ebben olyan rosszul néz ki, hogy Brandon biztosan nem is próbál majd közeledni hozzá. Ma egy régi, sötétlila nadrágkosztümöt vett fel. A barna, lapos talpú cipőben és a szigorúan hátrakötött hajával úgy nézett ki, mint egy vénlány. De neki ez nem jelentett problémát.

Minden áldott reggel, amikor a tükörbe nézett, azt mondogatta magának, hogy egy hozzá hasonló nőnek egyáltalán nincs joga beleszeretni a vonzó főnökébe. Ennek ellenére valahányszor találkoztak, minden erejével küzdenie kellett az érzései ellen. Tudta ugyanis, hogy a férfi sosem venné el feleségül. Nem áll szándékában családot alapítani, vele meg pláne nem. Őrültség lenne ilyesmiben reménykednie. Nyílt az ajtó, és egy gyönyörű nő lépett be rajta. Magas volt, karcsú, és a szeme olyan kék, amihez foghatót Kelly még életében nem látott. Bianca Stephens volt az, rémálmai állandó szereplője. – Maga biztosan Karen – mérte végig mindentudóan. – Brandon vár engem. Mivel Kellynek nem volt türelme kiigazítani a tévedést, és azt sem akarta, hogy Bianca a kelleténél tovább rontsa a levegőt az előszobában, Brandon irodája felé intett a kezével. – Menjen csak be! – Úgy is lesz. – Bianca sarkon fordult, belépett, és gondosan bezárta maga mögött az ajtót. Ekkor Kelly összetörten az íróasztalára borult. Elég volt! Többet már nem képes elviselni. Amikor ráébredt, hogy sír, tudta, hogy azonnal tennie kell valamit. Nem élhet így tovább. Reménytelenül szerelmes az ajtó mögött ülő férfiba, és nem képes tétlenül nézni, hogyan játszadozik a nőcskéivel. Elege van abból, hogy asztalt foglaljon a férfinak és az aktuális partnerének, vagy hogy értékes karkötőket válasszon búcsúajándékként. Ennek véget kell vetnie! Lassan kiegyenesedett, begépelte a felmondólevelét, és el is küldte a férfinak e-mailben. Aztán minden erejét összeszedve fölállt, kivette a táskáját az íróasztal nagy fiókjából, és elhagyta az irodát. – Szia, drágám! – csukta be Bianca maga mögött az ajtót. Brandon kedvetlenül nézett a vendégére, és képtelen volt

elrejteni a meglepődését. – Bianca… – Nem is örülsz, hogy látsz? – Ö… de, természetesen! – A férfi gyorsan hátratolta a székét, és felállt, hogy üdvözölje a nőt. – Mi szél hozott? – Örültem, hogy hívtál. – Csücsörítve arcon csókolta Brandont, majd a kisujja hegyével letörölte róla a rúzsfoltokat. Azt hitte, nagyon csábító ez a gesztus, ezért a férfinak nem először kellett elszenvednie. Brandon gyanakvóan nézett utána, amikor az ablakhoz sétált, kinézett rajta, és felsóhajtott. – Nem akartam a hétvégéig várni, így Gregory elhozott. – Aha. Bianca nevetve felé fordult, és szélesre tárta a karját. – Íme, itt vagyok. Nem is örülsz? – Ö… de, természetesen – ismételte a férfi színtelen hangon, majd az ajtó felé pillantott. – Nincs a helyén az asszisztensem? – De igen. Azt viszont nem értem, hogy vagy képes még mindig foglalkoztatni ezt a lehetetlen nőszemélyt. – Lehetetlen? Kelly? – Tudom – felelte Bianca kacéran, és tanulmányozni kezdte a körmét –, nincs jogom kritizálni őt. De nagyon pimasz volt velem, amikor a legutóbb fölhívtalak. – Kelly? – Brandon semmit sem értett. Vajon hol lehet az asszisztense? És miért nem jelentette be Biancát? Úgy tűnt, nem is telefonál, mert a készüléken nem világított a piros lámpa. – Sajnálom, Bianca, de ma egyáltalán nincs időm. – Még rám sem? – kérdezte duzzogva a nő, és a szempilláit rebegtetve nézett rá. Hm… talán egy kicsit túl elutasító volt. – De… természetesen… valahogy majd csak megoldom. – Merem remélni. Hiszen csak miattad jöttem ide. Ez jellemző volt Biancára. Brandon már majdnem elfelejtette, mennyire szép – és mennyire önző.

– Igen… Ez aztán a meglepetés! De még el kell intéznem néhány dolgot. – Dolgozni akarsz? – Csak egy kicsit. – A férfi gyorsan összepakolta az íróasztalára kiteregetett aktákat. – Utána elmehetnénk inni valamit. – Jó. – A nő kecsesen leült, és közben elővette a telefonját a táskájából. – Addig lefoglalom magam. – Rendben. – A gépe ekkor jelezte, hogy üzenete érkezett. Kellytől. Helyes, talán akkor arra is magyarázatot kapok, miért engedte be hozzám Biancát csak úgy, minden előzetes figyelmeztetés nélkül. Megnyitotta az e-mailt, és alig mert hinni a szemének. Ez nem lehet igaz! Újra és újra átfutotta az üzenetet: Tizennégy napos felmondási idő… köszönöm a jó együttműködést… Mi jelentsen ez? Nem! Nem… Bianca felkapta a fejét. – Nem? A férfi zavartan meredt rá. Mit keres itt Bianca? De aztán minden az eszébe jutott. Ő maga hívta fel, és mondta neki, hogy szívesen találkozna vele újra. Mi ütött belé? – Idióta vagyok… – nyögött fel, és a fejét csóválta. – Brandon? – A nő kérdőn nézett rá. – Mi bajod? Nem érzed jól magad? – Nem a te hibád, Bianca – mondta a férfi, és kényszeredetten elmosolyodott. – De most nincs rád időm. Jobb, ha Gregory visszavisz a városba. Közbejött valami. – Gyengéden fölsegítette a székről a nőt, és az ajtó felé noszogatta. Kelly már éppen elővette a bőröndjét a szekrényéből, amikor valaki dörömbölni kezdett az ajtaján. Természetesen Brandon volt az. Magas, sötét és vonzó, mint mindig. Látszott rajta, hogy nagyon aggódik. – Nem hagyhatsz cserben csak így egyszerűen! – Nem hagylak cserben – felelte a lány halkan, és beengedte a

férfit. – Betartom a kéthetes felmondási időt. – De miért akarsz elmenni? Csak nem Bianca bosszantott fel valamivel? – Nem, nem ez a probléma. – Kelly nem zavartatta magát. Kihúzta az egyik hatalmas komódfiókot, kivett belőle egy adag fehérneműt, és az ágyon heverő bőröndbe tette. – Dehogynem! Biztosan lekezelő volt. Ismerem. – A férfi izgatottan föl-alá járkált a szobában. – Kelly, én elküldtem őt. És soha többé nem fog felbukkanni az irodában. Nem mondhatsz fel. – Ó, dehogynem! És nem Biancáról van szó. – Vagy egy kicsit talán mégis… Mert még mindig alig tudta elhinni, hogy Brandon képes volt összeadni magát egy hozzá hasonló nővel. Persze neki ehhez semmi köze. – Akkor meg miért akarsz elmenni? Hiszen olyan jól tudunk együtt dolgozni! – Igaz. Vagy legalábbis igaz volt. – Szomorú mosolyt küldött Brandon felé, miközben egy halom pulóvert tett a bőröndbe. – De sajnos megszegtem az egyik szabályunkat. – Miféle szabályt? – A férfi a homlokát ráncolva megtorpant. – Az eredeti megállapodásunk egyik legfontosabb részét. – Kelly lassan fölegyenesedett, és Brandon szemébe nézett. – Beléd szerettem. A férfi értetlenkedve meredt rá. – Tudom – a lány elfordult, és folytatta a pakolást –, ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Én magam is megdöbbentem, amikor ráébredtem. – Már semmit sem értek – mormolta Brandon maga elé. De aztán mégis gyorsan közelebb lépett, és maga felé fordította a lányt. – Nem! Nem szerettél belém, Kelly! Az ember nem szeret bele olyasvalakibe, mint én. Te magad mondtad. Felületes vagyok, és amikor rosszul érzem magam, szörnyen nyűgös tudok lenni. Babonás vagyok, és csak olyasvalaki szerethet belém, akinek nincs ki a négy kereke. És megígérted, hogy nem fogsz…

– Igen, tudom, hogy megígértem – szakította félbe Kelly sietve. – Sajnálom, de nyilvánvaló, hogy képtelen voltam betartani az ígéretemet. – Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. – Nincs más választásod. – Szomorkásan végigsimított a férfi karján, majd ismét a bőröndje felé fordult. De Brandon még nem állt készen arra, hogy feladja. – Biztosan Bianca az oka. Amikor váratlanul felbukkant az irodában, dühbe gurultál, és túlreagáltad a dolgot. – Nem reagáltam túl semmit – felelte Kelly higgadtan. – De akkor miért akarsz elmenni? Bianca már nincs ott, és nem is fogok többé találkozni vele. – Nem érted, Brandon. Ha Bianca nem is jön vissza, mindig lesznek más nők körülötted. – De én veled akarok lenni! – Én is veled. De nem a te feltételeiddel. Tudom, hogy nem vagy szerelmes belém, és ebbe bele kell törődnöm. Te soha nem lennél képes egyetlen nővel beérni. Ezzel mindig is tisztában voltam. Nem a te hibád, te egyszerűen ilyen vagy. Én vagyok az, aki nem tartotta be a megállapodásunkat. – Megbocsátok neked – biztosította Brandon sietve. Kelly fölnevetett. – Köszönöm. De ma tudatosult bennem, hogy elviselhetetlen lenne számomra továbbra is ott ülni az előszobádban és látni, hogy a nők egymásnak adják a kilincset. Lehet, hogy ez gyöngeség, de nem vagyok képes többé ajándékokat beszerezni az éppen aktuális barátnőidnek. – Akkor ez az egész az én hibám. – A férfi kétségbeesetten kapott a lány keze után. – Hiszen olyan jól megértettük egymást, Kelly! Az ágyban és azon kívül is. – Mélyen a nő szemébe nézett. – De ennek semmi köze a szerelemhez… ez csak szex – tette hozzá sietve. Kelly megpróbált mosolyogni, de aztán érezte, hogy könnyek

folynak végig az arcán, és sebesen letörölte őket. – Szerelmes vagyok beléd, Brandon. De elfogadom, hogy te nem szeretsz engem. – De talán én nem. – Akárhogy is, remélem, hogy megérted: nem dolgozhatok többé neked. – A pokolba is, Kelly! – A férfi idegesen a hajába túrt. – Hogy beszélhetnélek le erről az őrültségről? – A döntésem végleges. A következő tizennégy nap során találok a helyemre valakit, és be is tanítom. Aztán elmegyek. Túl gyorsan eltelt ez a két hét, és még mielőtt Brandon beletörődhetett volna az elkerülhetetlenbe, Kelly már el is ment. Az utódja, Sarah valamivel idősebb volt nála, és olyan tökéletes titkárnőnek bizonyult, hogy a férfi néha már-már félt tőle. Kelly olyan jól betanította, hogy rövidesen majdnem olyan jól el tud intézni mindent, mint az elődje. De ő mégsem Kelly, futott át Brandon agyán a gondolat, immár sokadszorra. Persze remélte, hogy hamarosan leküzdi ezt a gyöngeséget, hiszen nem szerelmes Kellybe. Számára nem létezik szerelem. Valamiért Kelly mégis hiányzik neki. Persze nincs mit csodálkozni ezen, hiszen sok éven át szorosan együttműködtek. Ezalatt sikerült meglehetősen jól megismerniük egymást, és most furcsa, hogy nincs itt vele. Csak erről lehet szó. Majd túl lesz rajta. Hogy végleg elfelejtse a nőt, régi stratégiáját hívja segítségül: körbetelefonálja néhány volt barátnőjét. Eddig még sosem okozott neki gondot az utánpótlás felkutatása. De valahogy többé már nem volt képes elképzelni, hogy egy másik nővel randevúzzon, és egy szép este végén őt vigye ágyba. A lehetséges jelöltek helyett mindig Kellyt látta maga előtt. Miről is tudott régen beszélgetni a többi nővel? Mit csináltak együtt? Egyszerűen képtelen volt visszaemlékezni, a Kellyvel

történtek blokkolták a memóriáját. Ők ketten sosem fogytak ki a témákból. Ugyanazok a dolgok nevettették meg mindkettőjüket… De ennek már örökre vége. És egyszer majd talán képes lesz a nőt is elfelejteni. A következő szombatra Trish és Adam meghívták a barátokat és a családtagokat, hogy megmutassák nekik a kisbabájukat. Így Brandon is odautazott. De miután leparkolt a hatalmas, régi ház előtt, a kormányra fektette a kezét, és maga elé meredt. Talán nem is kellett volna eljönnie, ugyanis szörnyen kellemetlenül érezte magát. Már reggel is alig bírt kikászálódni az ágyból, és azon töprengett, vajon nem bujkál-e benne valami. Talán mégis jobb lenne hazamennie, hiszen semmiképpen nem szerette volna megfertőzni az újszülöttet. De nem tudott fölfedezni magán semmilyen tünetet, egyszerűen csak lehangolt volt. Ez ellen sürgősen tennie kell valamit! Határozottan kinyitotta a kocsiajtót, kiszállt, és az elülső teraszhoz sétált. – Szia, Brandon! – üdvözölte őt Cameron. – Elfelejtettél sört hozni? – Nem, dehogy! – Brandon fejcsóválva ment vissza a kocsijához. Hol is járt az esze? Később is többször azon kapta magát, hogy vissza kell kérdeznie, valahányszor szólt hozzá valaki. Ez az anyjának is feltűnt, olyannyira, hogy odalépett hozzá, és a homlokára tapasztotta a kezét. – Nem érzed jól magad, fiam? Csak nem leszel beteg? – Nem, de túl sokat dolgoztam az utóbbi időben. Ideje szabadságot kivennem. – Apropó, szabadság. Tegnap találkoztam Kellyvel – jegyezte meg Julia, és egy tálkányi salsát tett az asztalra. – Épp most jött haza Vermontból, ahol családlátogatóban járt, és fantasztikusan nézett ki. Ugye Roger is Kelly szülővárosában él? – Roger? – Brandon hirtelen visszanyerte az éberségét. – Csak

nem találkozott vele is az utazása alatt? – Miért is ne? – felelte Sally mosolyogva. – Hiszen régi barátok. Kelly biztosan nem csak azért utazott Vermontba, hogy viszontláthassa Rogert. Vagy mégis? Brandon minden porcikája lázadozva tiltakozott a lehetőség ellen, de tudta, hogy nem sok mindent tehet. Kelly apja és testvérei bizonyára ismerték Rogert és a családját. És ki tudja, talán még nyomást is gyakoroltak Kellyre, hogy menjen feleségül egykori szerelméhez… A családtagok nagyon makacsak tudnak lenni, ezt Brandon saját tapasztalatból tudta. – Jaj, fiam, milyen sápadt lettél hirtelen! – Sally aggódva ragadta meg a férfi karját. – Hagyj, anya! – Brandon ingerülten szabadította ki magát a szorításából. – Egyszerűen csak pihenésre van szükségem. Nem sokkal később pár napra ismét a Napa-völgybe utazott, de ezúttal nem főnökként, méret után készült öltönyben, hanem egyszerű munkásként, régi farmerben és kopott bakancsban. Már tinédzserként megtapasztalta, milyen jót tesz a léleknek a kemény fizikai munka. Az embernek kiröppennek a fejéből a haszontalan gondolatok, és teljes figyelmét az elvégzendő feladatra összpontosítja. Már az első munkanap után sokkal jobban érezte magát. Elégedetten fölegyenesedett, végigjártatta tekintetét a szőlőtőkék hosszú során, és büszke volt magára az elvégzett munka miatt. És hirtelen világossá vált a számára, mi is hiányzik neki. Egy héttel a Vermontból való hazatérése után Kelly rájött, hogy nem halogathatja tovább a dolgot. Elszánta magát, hogy talál végre egy férfit, akivel boldog családi életet élhet, ezért úgy döntött, hogy az összes lehetséges társkereső ügynökséggel fölveszi a kapcsolatot a környéken.

Már éppen leült a számítógépe elé, amikor valaki kopogott. Önkéntelenül is felgyorsult a pulzusa, de aztán azzal nyugtatgatta magát, hogy csak a postás lehet az. Brandon még azt sem tudja, hol lakik. Miközben kényszerítette magát, hogy normálisan lélegezzen, lassan a bejárati ajtóhoz sétált, és kinyitotta. Aztán egy pillanatra megállt a szíve. – Brandon… – Szia, Kelly! Elnézést, hogy csak így beállítottam, de a segítségedre van szükségem. Tényleg ő lenne az? A lány úgy meredt a férfira, mint aki szellemet lát. – Bejöhetek? – Ó, igen… természetesen. Csak nem mondott fel Sarah? – Nem. – Anélkül, hogy Kellyre nézett volna, Brandon bement a nappaliba. – Nagyon elégedett vagyok vele. – Igen? Az jó… – A lány lassan becsukta az ajtót, de egy pillanatra sem vette le a szemét vendégéről. Utoljára négy héttel ezelőtt látta a férfit, ami szinte egy örökkévalóságnak tűnt, és most nem tudott betelni a látványával. – Azt mondtad, a segítségemre van szükséged. Mi a gond? – Á, igen… – Brandon zavart mosollyal odalépett hozzá, és megragadta a kezét. – Nem ülünk le? – A heverőhöz vezette, és mindketten letelepedtek. – Nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Csókleckékre lenne szükségem. Valahogy kijöttem a gyakorlatból. Kelly felvonta kecsesen ívelt szemöldökét. – Ne gúnyolódj velem! Te vagy a legutolsó férfi ezen a földön, akinek csóktanárra lenne szüksége. És ha mégis: több száz nő akad, aki szívesen adna neked leckéket ebben a témában. Miért éppen hozzám fordultál? – Mert – a férfi közelebb húzódott hozzá – csak olyasvalakit tudok igazán jól megcsókolni, akit szeretek. – Jaj, Brandon… – Mit is mondott a férfi? A lány szíve hevesen zakatolt.

– Kelly, szeretlek. Megértem, hogy nem tudod kétely nélkül elhinni ezt nekem. Én is sokáig nem tudtam elfogadni, hogy szerelmes vagy belém. – De miért… – Ne, kérlek, hadd fejezzem be! Életem első nyolc éve borzalmas volt. A szüleim folyton csak szidtak, és sosem éreztem úgy, hogy szeretnének. Még amikor Sally örökbe fogadott, és teljesen új irányt vett az életem, akkor sem tudtam elfelejteni ezeket az éveket. Nagyon mélyen gyökeredzett bennem a hit, hogy nem vagyok méltó a szeretetre. Ezért aztán megesküdtem magamnak, hogy sosem leszek szerelmes, mert féltem a csalódástól és attól, hogy fájdalmat okoznak nekem. – Brandon, én… – A lánynak könnyek szöktek a szemébe, és gyöngéden a férfi térdére tette a kezét. – Mire kész voltam bevallani magamnak, hogy szívesen töltenék be különleges helyet az életedben, sok időnek kellett eltelnie. És amikor elárultad nekem, hogy szeretsz, nem tudtam a dologgal mit kezdeni. Bevallom férfiasan: halálra rémültem. Biztos voltam benne ugyanis, hogy csak csalódást okoznék neked. De én ezt nem akarom, Kelly. Arra vágyom, hogy szeress engem, hiszen én is szerelmes vagyok beléd. Amikor a nőnek végiggördült egy könnycsepp az arcán, Brandon a hüvelykujjával letörölte. – Kérlek, Kelly! Szabadíts meg a szenvedéseimtől, és mondd, hogy még mindig szeretsz, és hajlandó vagy feleségül jönni hozzám! A lány felzokogott, és átkarolta a férfi nyakát. – Igen, Brandon! Szeretlek, és a feleséged akarok lenni! Kérlek, csókolj meg! Annyira hiányoztál! A férfi mosolyogva a tenyere közé fogta szerelme arcát. – Nem is tudom, hogy képes vagyok-e még rá. Megmutatod nekem, hogyan kell? Kelly könnyes szemmel felnevetett.

– A legnagyobb örömmel! – Gyöngéden megfogta a férfi tarkóját, és lágyan szájon csókolta. Brandon válaszul szorosan magához húzta, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Csaknem fájdalmasan összeszorult a szíve, annyira szerelmes volt Kellybe.

UTÓHANG Két évvel később A kaliforniai nyarat a jóisten is arra teremtette, hogy kerti partit szervezzünk, gondolta magában Brandon, aki meghívta a családtagokat és barátokat, hogy együtt ünnepelhessék meg az édesanyja születésnapját. Az ünnepség nagy sikert aratott. Miközben a gyerekek a medencében pancsoltak, a felnőttek élvezettel fogyasztottak a grillezett húsokból, a színes salátákból és a kellemesen behűtött borokból. Valamivel távolabb Kelly éppen végigsimított szépen kerekedő pocakján. Brandon szívmelengető boldogságot érzett, mint mindig, valahányszor gyönyörű feleségét nézhette. Természetesen ezen az estén Sally állt a figyelem középpontjában, és Brandon önkéntelenül is elmosolyodott, amikor megpillantotta őt, amint kipirult arccal álldogál egy körülbelül vele egykorú, magas férfi társaságában. Tom volt az, Sally elhunyt férjének testvére, és szemmel láthatóan jól kijöttek egymással. – Nagyszerű a parti, Brandon! – szólalt meg mellette Cameron. – Feltűnt már neked, milyen remekül illik egymáshoz a mama és Tom? Igazán elképesztő, hogy végre sikerrel járt a kutatás. – De még mennyire! – Tom fia, Aidan könnyedén Brandon vállára csapott, és ikertestvére, Logan is közelebb lépett hozzájuk. – Biztosan nem gondoltátok volna, hogy ezáltal nem csupán egy nagybácsival, hanem ráadásul még két unokatestvérrel is bővülni fog a család. – A négy férfi elnevette magát. – Egy boldog család sosem lehet elég nagy – felelte Brandon, és őszintén így is gondolta. Megint a szép, várandós feleségére nézett, akinek köszönhetően megtapasztalhatta, milyen szép is lehet az élet.

VÉGE