ROMAI KATHOLIKÜS KATE

ROMAI KATHOLIKÜS KATE. IRTA:

DEHARBE JÓZSEF JÉZU STÁRSASÁGI ATYA.

A Z E R E D ETI NÉMET K EG YELIK KIADÁS UTÁN F O R D ÍT O T T A :

RÉPÁSSY JÁNOS KÉPZŐINTÉZETI TANÁR.

6l A Z EG YH ÁZM EGYEI H A TÓ SÁG JÓ V Á H A G Y Á S Á V A L

ISKOLAI ÉS MAGÁN HASZNÁLATRA KIADTA: TÓ TH FALU SSY DÁNIEL képzőintézeti hittanár; népiskolai hitelemző, s az irgalm as nővérek rendes gyóntatója,

Mt«%5001K JAV ÍTO TT KIADAS.

.e V ; > vVv V -’ %

SZA TM Á RIT, 1890. N Y O M A T O T T A „S Z A B A D S A JT Ó “ KÖ N YV N YO M D Á BA N .

„A szív so/tasetn lesz ?neleg a fö ld h ö z, ha hideg az éghez.“

Bougaud Emil. ■ E sorok irója nem akar m ást összeállított művével, mint a szivet, mely a mai korban oly igen hideg az éghez, — fölgyujtani, hogy égjen az isteni dolgok iránt; mig végre az égő gyertyához hasonlóan mintegy önm agát em észsze — áldozza fel — az Isten iránti szeretet füzétől. — Avagy nem ugyanezt akará elérni isteni tanitó M esterünk Jézus Krisztus is, midőn igy szól: „Tüzet jöttem bocsátani a földre és mit akarok, hanem hogy felgyuladjon ?“ (Luk. 12. 49.) E szerény mű iskolai könyv lévén, s igy nagyon term észetes, hogy első sorban a fiatal, romlatlan gyermeki szivet akarom föl­ gyujtani, hogy végczélját, örök rendeltetését, mely az Istennel leendő örök s elválaszthatatlan egyesülésben áll — tisztán látva m aga előtt, annak elnyerésére teljes erejéből törekedjék. A zután családi olvasm ányul is szántam , hogy az élet küzdel­ meiben — a szen v ed ések viharaitól m egtám adott sziveket — a benne feltalálható isteni tan az Ur ¡kegyelmével a tűzhöz hasonló m ódon m egtisztítsa a nem oda való dolgoktól. — Szóval az ifjaknál Isten segítségével építeni, — a meglett kom áknál rombolni ak a­ ro k ; azoknál az Isten - templomát akarom fölépiteni, — mely szent Pál apostol szerint m aga az em ber; ezeknél az Isten templomát — az-em bert — akarom a földies érzéstől és gondolkozástól m eg­ tisztítani, s ezeket az előbbiekkel együtt örökrendeltetésöknek megfelelőleg oktatni s az üdvösség utján kalauzolni. A mű három füzetben jelenik meg, négy évfolyamra osztva, mint ahogy e sorok irója azt az „Egri nagy K áté“ nyom án eddig s előadta a következő módon. A tanítóképző intézet e l s ő o s z t á ­

l y á b a n elő volt adva a hitről szóló rész, az ó szövetségi bibliai történetekkel; a m á s o d i k o s z t á l y b a n előadtam az Isten tiz parancsát, az uj szövetségi történetekkel; a h a r m a d i k o s z t á l y ­ b a n az anyaszentegyház öt parancsát, a bűnök és erényekről szóló részt, az egyház-történelemmel; a n e g y e d é v e n a m alaszt esz­ közeit vagyis a szentségeket és az im ádságot a szertartástannal együtt. Már m ost ugyan ily m ódon tartanám én ezt k i v i h e t ő n e k azaz a l k a l m a z h a t ó n a k a közép és m ás iskolák V. VI. VII. és VIII. osztályú tanulóinál, hogy ez által hittant minden évben tanulva, — az ö r ö k i g a z s á g o k b o l d o g í t ó e r e j e vérébe menne át az ifjúnak, s mint h i t h ö katholikus ne szűnnék meg soha hite szerint é l n i és cselekedni. Ezt akarom fáradságom m al elérni, s ha ez sikerülend a boldogitottakkal magam is az leendek. Igaz, azt mondhatja nem egy kollegám, ha a füzeteket m eg­ látja, hogy terjedelmes, s egy évben el nem végezhető. —•' Nagyon igaz, ámde azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy egyik évben többet lehet fölkarolni, a m ásikban kevesebbet, minthogy az iíjuság szellemi felíogási képessége egyszer több, m ásszor kevesebb anyag feldolgozását engedi m eg; különben is, amely osztály szellemi tehetség dolgában kevesebb talentummal bir, mint a mennyi sz ü k ­ séges volna a tananyag részletes és kimeritő feldolgozásához, ott a tanár rövidítés által segíthet m agán és tanítványain. Végül csak egy kérelmem van az igen tisztelt kollegákhoz, m éltóztassanak megpróbálni s én sok évi tapasztalat után ő s z i n ­ t é n mondhatom, hogy a dolog úgy amint előadtam sikerülni fog. Szatmár, Szentgyörgyhava 25. 1890.

Tóthfalussy Dániel, képzőintézeti hittanár, elemi iskolai hitelemző, az irgalmas nénék rendes gyóntatója.

MÁRIÁNAK A JÓ TANÁCS ANYJÁNAK GYERMEKI HÓDOLATTAL

AJÁN LJA

BEVEZETÉS. Az ember czélja és vége. Miért kezdődik a hitoktatás az ember czéljáról és végéről szóló tannal? Két okból: 1) Mert az ember e földön egy utazó, és mint ilyennek tudnia kell hová megy ; —• e felől pedig csak az ember czéljáról és végéről szóló tan nyújt neki tájékozást. A czél t. i. általában véve azon hely, a hová eljutni törekszünk; czél és vég, vagyis a végső czél tehát olyan hely, hová azért törekszünk, hogy ott m aradjunk és tovább ne menjünk. Mert van ám egy közelebbi és egy utolsó czél. Az utazóra nézve, ki szülőföldjére visszatér, hogy ott m aradjon, e szülőföld az utolsó czél; de a város, vagy kikötő, melyet legközelebb elérni szándékozik, hogy onnét az utat szülőföldje felé tovább folytassa, az ő legközelebbi czélját képezi. Most tekintsük az ember végczélját. Az ember e földön egy vándor, vagy zarándok. Bejön e világra es csakham ar eltávozik abból; senki sem m aradhat örökké e földön. Élete utazás, vándorlás, mely megálla­ podást nem e n g e d ; minden pillanat egy lépés a sir felé; s az em ­ ber folyvást közeiebb halad ahhoz, mig végre megnyilik és elnyeli őt. Ámde a sir nem utolsó czélja az embernek, mert csak a test hanyatlik a sirba, a lélek azután is tovább él. Ezek igy lévén, azért kom oly és igen fontos kérdés m arad reám nézve: Hová vezet engem az. élet útja? H ová jutok, ha azt megfutottam? Mi várakozik reám a túlvilágon, az örökkévalóságban ? Legelőször is tehát azt kell tudnunk: miért terem tett bennünket az Isten és miért helyezett a világba, a z a z : m icsoda czélt tűzött ki az U r Isten földi vándorlásunk elé, és mit kell tennünk, hogy azt elérhessük. A m ásik felelet azon kérdésre: miért kezdődik a vallás o k ta ­ tás az ember czéljával és végével, igy szól: 2) Mert az Összes vallás oktatás arra törekszik, hogy bennünket örökre boldogokká tegyen, ami m ár abból is kiderül, hogy Jézus első ünnepélyes vallás oktatását a nyolcz boldogságra vonatkozó tannal kezdé meg. De m áskülönben lehetetlen is, hogy az örök boldogságot elérjük, vagy rá kellőkép törekedjünk, ha czélunkat és végünket nem ism er­ jük ;. mert a ki nem ismeri a végső czélt, melyre Isten alkotta, az m ég csak azt sem tudja, miben áll a valódi boldogság, s még kevésbbé azt, hogy melyik utón járjon annak elérése végett. Azért lássuk e k é rd é s t:

Miért vagy a földön? „Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem , neki szolgáljak és ez által a mennyben, az örök és teljes boldogság hazájában üdvözüljek.“ Mindnyájan boldogok óhajtunk lenni és teljes képtelenség ezt nem akarnunk, vagy az ellenkezőt óhajtan u n k ; inkább elrabolhatják tőlünk az életet, mint e vágyat a boldogság után. E vágy velünk született, mélyen az emberi szív term észetében g y ö k ered zik ; a miből méltán következtetjük, hogy Istentől ered, ki szivünket alkotta, hogy tehát ő bennünket boldogságra teremtett. Oly igazság ez, melyet m ár a pogány bölcsek is elismertek és beláttak. Ámde az a kérdés, vájjon Isten csak-term észetes boldogságra teremtett bennünket, csak term észetes boldogságot akar-e nekünk adni? Igaz ez is nagy jótétem ény volna tőle, azonban az ő vég­ telen jó ság a és irgalma hasonlithatlanul jobb valamit készített számunkra. Ő mennyei országába akar bennünket fogadni, hol örökké boldogok leszünk, mint ő, a m indenható, — csakhogy nem oly mértékben, — m ert Isten és ember között mindig végtelen külöm bség leszen, — de mégis hasonló módon. Isten boldogsága t. i. abban áll, hogy önm agát tökéletesen ismeri és szereti, és éppen ez fogja képezni a mi mennyei boldogságunkat is, hogy Istent örökké és egészen kitűnő módon fogjuk ismerni és szeretni. Istent ugyan ismerjük már a jelen életben is, de csak a hit homályában, miként pl. valamely m űvész tehetségét müvének kitű­ nőségéből; ám da a m ennyben az isteni világosság sugaránál Isten­ nek saját lényegiségét fogjuk megismerni, színről-színre látjuk őt a mint van. A m ennyország tehát, melynek bírására Isten bennünket teremtett, az örök és tökéletes boldogság helye. Tökéletes, az m ár azért is, mert az üdvözülteket teljesen kielégiti és minden vágyaikat betölti, de m ég inkább azért, mert term észeténél .fogva Isten boldogságához hasonlít. Azért mondja sz. János is, hogy a mennyei dicsőségben „hasonlók leszünk Istenhez, mert látni fog­ juk őt, a mint v an.“ 1) Igen e boldogság oly m agasztos, és az istenihez oly hasonló, hogy az ember, ha Isten az Ő term észetes lelki teketségeit csodálatosan föl nem m agasztalná és annak élve­ zetére nem képesítené, hát éppen úgy nem Ízlelhetné m eg azt, mint a kő nem érzi a méz édességét. Ez az oka, miért nevezik azt a szent tudósok természetfeletti boldogságnak és végczélunkat természetfeletti czélnak. Minthogy pedig Isten az embert azért teremté és váltá meg, hogy ezen mennyei boldogságban részesítse, pillanatig sem kétel') I. 3. 2.

kedhetünk a fölött, hogy részesíteni is akar abban minden embert. Ám de mivel ő nem csak jó, hanem igazságos is és mindenkinek cselekedetei szerint fizet, önkényt értetik, hogy a m ennyország öröm eit nem akarja m egosztani a gonoszokkal is, — m integy gon oszság u k jutalmául, — mint a kik őt káromolják és gyűlölik. Ennélfogva nagyon m éltányos dolog tehát, hogy csak azokat b o csá ssa országába, kik öt e földön mint jó gyermekek szivökből és m indenek fölött szeretik. Az első feltétel tehát, melyet tel­ jesítenünk kell, h a üdvözülni akarunk az, hogy Istent szeressük. Ámde am it nem ism erünk, lehetetlen szeretnünk; következéskép hogy Istent szerethessük és ez által a m ennyországba juthassunk, előbb ism ernünk kell őt. Ha pedig már Istent ismerjük és szeret­ jük, akkor iparkodni is fogunk neki szolgálni, azaz szent akaratát teljesíteni, m ert a ki igazán szeret, az öröm est is megteszi azt, a mi barátjának tetszik. Ha tehát egykor Istenhez akarunk jutni, m ár itt kell Öt ism ernünk, szeretnünk és neki szolgálnunk. E z a m indenható akarata, ezért terem tett bennünket, ezért helyezett a világba; ez a mi legfőbb feladatunk, sőt egyetlen kötelességünk a földön. Az ember azért van teremtve, hogy a földi javak boldoggá tegyék? N e m ; 1) mert az ember nem földi boldogságra van teremtve, de meg a földi dolgok hiúk és mulandók. S hogy a földi javak csakugyan hiúk és m ulandók, azt eléggé bizonyítja a mindennapi tapasztalás. Mily sok fáradtságba, m unkába és töprengésbe kerül a földi javakat csak m egszerezni i s ! Mily sanyaruságot és nél­ külözéseket kell a katonának szenvednie, hányszor kell életét koczkára tennie, hogy vitézségéért és bátorságáért nyilvános elism erést nyerjen! V agy a földműves hányszor végzi a legfárasztóbb m un­ kát ; h án y szo r törli le a verejtéket égő hom lokáról; hányszor tér v issza kimerülve a mezőről, hogy őszre bő aratás gyümölcseivel tölthesse meg csűrét?! S mindezek mellett gyakran megtörténik, hogy ennyi fáradtság után is m egcsalatkozik, avagy ha m egszerezte a halál idő előtt m egfosztja tőle. De ha földi bolgogság m ár t. i. tökéletes csakugyan létez­ nék, vájjon Salam on király nem élvezte volna-e azt? Negyven évig uralkodott békességben, pom pa és bőség közt és kedvét töltheté minden jóban, s halljuk csak mit ir: „Palotákat építettem m agam nak és szőlőt ültettem, kéjkerteket és gyüm ölcsösöket állí­ to ttam ; gyűjtöttem ezüstöt és aranyat, a királyok gazdagságait és nem tiltottam meg szivemnek,' hogy éljen minden gyönyörű­ séggel, és — folytatja — láték mindezekben hiúságot és lélekgyötrelm et, és hogy semmi sem m arad meg a nap alatt.“ *) A földi jav ak nem elégítik ki az em bert: 0 Predik. 2. r.

2) Mert az ember Istenért van teremtve, tehát egy végte­ jóért, s igy a földi javak ki nem elégíthetik őt, miután nem nagyok, nem oly végtelenek, mint m aga az Isten. Azért sóhajt sz. Ágoston i s : Magadért teremtettél minket óh Isten s nyugta­ a mi szivünk, mig te benned meg nem nyugszik. 3) Mert az ember örökkétartó boldogságra van. teremtve. „Végczélotok az örök élet,“ 2) mondja sz. Pál. Ez m egdöntheti len hitigazság, s az ész is belátja; mert világos, hogy az ember. Isten képm ása, hasonlithatlanul becsesebb, mint a nyom orult féreg, melyet lábaink eltipornak. Neki a halállal még nincs v é g e ; tes­ tét a sirba teszik ugyan, de lelke élni fog örökké. De m ert a lélek arra van rendelve, hogy boldogul éljen, ebből következik az is, hogy örök boldogságra van rendelve; mert ha boldogsága csak bizonyos ideig tartana, akkor ezen idő lefolyása után boldogtalanul kellene tovább élnie, és akkor Isten gyötrelemre teremtette volna őt, amit pedig lehetetlen gondolni; miután egy jóságos Isten kor­ m ánya alatt senki sem boldogtalan; saját bűne nélkül. Sőt ha az ember boldogsága nem tartana örökké, akkor csak álom volna az, és nem valódi boldogság, mert akkor nem léteznék zavartalan nyugalom és megelégedés, hanem mindig azon félelem kínozná az embert, hogy előbb-utóbb minden gyönyörűsége elenyészik. Ha pedig az ember örök boldogságra van teremtve, akkor ismét világos, hogy nem a világi javakért és kincsekért van teremtve, mert ugyan mi hasznát venné halála után az összehalm ozott kincseknek ?

len oly föl lan

Le a földi javakat, miért adta hát nekünk Isten, ha nem bol­ dogíthatnak ? „Azért adta, hogy azokat végczélunk elérésére, t. i. Isten megismerésére és szolgálatára használjuk.“ Minthogy Istenért v a­ gyunk teremtve, és minden cselekményünknek ő reá, mint végczélunkra kell vonatkoznia, önként értetik, hogy a nekünk adott javakat semmi m ásra nem fordithatjuk, mint az emlitett czélra. Egy szolgának nem szabad haszontalanul elpocsékolni azon pénzt, melyet urától úti költségre kapott, hanem azon czélra kell azt fordítania, mely végett kapta. Azon term észetes és term észetfe­ letti javak, melyeket nekünk Isten az életben ád, szintén úgy te­ kinthetők, mint valamely reánk bízott úti költség, melylyel az égi hazába vándorlunk. Ámde ezt csak akkor használjuk fel helyesen, ha Istent megismerjük, szeretjük és neki szolgálunk, mert csak ezáltal juthatunk a m ennyországba. Ha a dúsgazdag is azon term é­ szetes javakkal, melyekkel Isten m egajándekozta az éhezőket táp­ lálta s a mezíteleneket ruházta volna, akkor a gazdagság, mely őt 2) Rúm. 6, 22.

kicsapongasra indította és pokolba szerezte volna meg szám ára.

vitte, az üdvösség koronáját

Mi sors vár azokra, kik Istent megismerni, szeretni és neki szolgálni nem akarnak? „Isten azo k at örökre eltaszitja magától a kinteljes kárhozat m élységébe — a pokolba.“ Minthogy az ember előtt földi vándor­ lása végén csak két kapu áll n y itv a ,r) melyek közül egyik az örök boldogság, m ásik az örök kinok helyére v e z e t; és minthogy az első kapun csak Isten megism erése, szeretete és szolgálata által lehet bemenni, ki kételkedhetik a felett, mit tegyen? Nem világos-e, hogy e földön semmi sem oly szükséges, mint Istent megismerni, sze­ retni, neki szolgálni és ez által az örök boldogságot elnyerni. „M entsd m eg lelkedet!“ 2 — inték az angyalok Lótot — s ez ne­ künk is szól „mert mit használ az embernek, ha az egész világot m egnyeri is, de lelkének kárát vallja.“ 3) Avagy mi hasznát veszi m ost a szerencsétlen Judás a harmincz ezüst pénznek? Mi hasznát a lakm ározó dúsgazdag annak, hogy egykor bíborba öltözött és terített asztalnál torkoskodott ? Ne vagyonért im ádkozzunk tehát, hanem Isten m alasztjáért és a m ennyországért, mert egy a szü k sé­ ges : lelkünk m egm entése és iidvözitése. Mit kell tennünk, hogy Istent megismerjük, neki szolgáljunk és üdvözüljünk? 1) „Hinnünk kell, amit Isten kinyilatkoztatott, mert csak az által ism erjük meg Istent igazán, ha hiszszük, a mit nekünk m a­ gáról kijelentett.“ Amit nekünk a puszta ész mond az Istenről, az n agyon k e v é s ; az nem elég Istent úgy megismertetni, amint az az örök üdvösségre szükséges. 2) Isten parancsait is meg kell tartanunk, mert épen ebben áll a szolgálat, mivel Istennek, mint legfőbb U rnák tartozunk. Minden teremtmény, még az oktalan és élettelen lények is szolgálnak Istennek, a mennyiben folyvást Isten ak aratát teljesitik. így parancsából világit a nap és ragyognak a csillagok, terem a föld iákat és füveket. Végre 3) élnünk kell a m alaszt eszközeivel is, mert isteni malaszt, azaz segítség nélkül nem hihetünk és a parancsokat sem tarthatjuk meg, amint Isten kívánja. Ámde Isten a m alaszt-, vagy segítség m egadását ismét ahoz kötötte, hogy meg nem vetjük azon eszközöket, melyeket ő annak m egnyerése végett rendelt, ezen eszközök pedig a szentsé­ gek és az im ádság. Az itt m ondottakból az is világos, hogy a vallás szükséges, m ert a vallás azon kötelék, mely bennünket Istenhez köt. Vagy a l) A tisztitóhely a világ végig előcsarnokot képez a mennyország ajtaja előtt mindazok számára, a kik még nem tiszták egészen, hogy Istennel azonnal őrökre egyesülhetnének. 2) Genez. 19. 3) Máté 16, 26. *.

káté szerint „az embernek azon élő összeköttetése Istennel, mely a hitből, szeretetből és malasztból szárm azik, és az isteni p aran ­ csok hű teljesítésében nyilatkozik;“ azaz egy ténykedő, szabad akaratból szárm azó és a szeretet által élő egyesülés Istennel. Mert az embert tulajdonkép a szeretet egyesíti Isten n el; ezért m ondja sz. J á n o s : „Aki szeretetben marad, Istenben m arad és Isten ő benne.“ Hol találjuk fel a hitről, a parancsokról és a malaszt eszkö­ zeiről szóló tanitmányt? A kátéban vagy katekizmusban, mely görögösen „katekism us“-nak — a mi tanítást jelent — neveztetik, s három fő részre osztatik. Az első rész s z ó l: a hitről, a m ásodik s z ó l: a p aran ­ csokról, a h arm adik: a m alaszt eszközeiről vagyis a szentségek­ ről és imádságról.

ELSŐ RÉSZ. 1. §. A hitről és fogalmáról. Mi a katholikus keresztény ember hite ? „A hit Istentől belénk öntött erény, melynél fogva kétségtele­ nül igaznak tartjuk mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott és egyháza által, hogy higyük, elénk a d .“ Valakinek hinni általában annyit tesz, mint igaznak tartani, amit m ás m ond; és pedig azért, mert ő mondja. H a pl. valaki nekem beszél, és én azt gondolom : amit ezen ember mond, az igaz, bizonyos, mert ő azt tudja és nekem nem akar h a z u d n i: akkor hiszek neki. — így tehát Istennek is akkor hiszünk, ha ig az­ nak tartjuk azt, amit ő kinyilatkoztatott; és éppen azért tartjuk igaznak, mert ő, a tévedhetlen igazság, nyilatkoztatá ki, noha se nem láthatjuk, se föl nem foghatjuk. A keresztény hit alapja tehát nem az, hogy valamely dolgot látunk, vagy észbeli okoskodás u t­ ján felismerjük, hogy annak igy kell lennie és nem m á sk é p ; hanem a hit egyedül Isten szaván és tekintélyén alapszik, vagyis azon, hogy Isten, aki se nem hazudhat, se nem tévedhet, nyilatkozott. Mikor tehát halljuk: Isten nyilatkozott, nem szabad gondolnunk, hogy az talán igaz, vagy talán nem ; hanem rögtön erősen és két­ ségtelenül igaznak kell azt tartanunk.

Miért neveztetik a keresztény hit erénynek? Mert a hit, melyre a keresztény kötelezve van, szükséges, hogy a lélekben m aradjon, mint a sziv állandó érzelme és az ész folytonos m egalázódása. (Csak futólagosan ezt m ondani: Oh Iste­ nem ! erősen hiszem, amit parancsolsz, — ez nem lesz erény.) Az ily jám bor érzelmek pedig, metyek a lélekben m aradnak, és azt Isten előtt igazán jóvá és kedvessé teszik, erényeknek neveztetnek. Miért mondjuk, hogy a hitet „Isten önti belénk“ ? „Mert a hit Isten ajándéka, és az isteni m alaszt gyümölcse mely értelm ünket megvilágositja, és akaratunkat arra indítja, hogy kétségtelenül igaznak tartsuk amit Isten kinyilatkoztatott.“ Miután a bűn miatt az egész világ — a zsidó nép kivételével — a pogány­ ság sötétségbe volt elmerülve, az Isten Fia leszállóit az égből, le­ hozta a hitet ajándékul s m egtanitá reá az embereket, hogy üdvözülhessenek; azután m egalapitá a kath. egyházat, hogy tanítása ham isítatlanul m egőriztessék és hirdettessék a világ végéig. É s ezek után, hogy mi m ost keresztényeknek születtünk és szerencsé­ sek vagyunk ez üdvös tanokat hallani, m ár ez is kegyelme, — vagy ajándéka Istennek. H ogy azonban az Isten által adott hitet elfogadhassuk és hihessük, az értelmen kívül m ég az akaratra is szükségünk van, miután sz. Ágoston szerint: „Senki sem hihet, csak aki akar. Erre példa Jézus tanítása, melyet a tudósok közül is sokan elvetettek.— U gyanis az akarat bizonyos befolyást gyakorol az értelem bele­ egyezésére (mert gyakran csak azért hisz az ember valamit, mert akarja, és azért nem hisz, mert nem a k a rja ); ámde viszont az ér­ telem is csak akkor adhatja beleegyezését valaminek elhivésére, ha valamit igaznak lát. Miután pedig az isteni titkok, melyeket hin­ nünk kell, m egfoghatatlanok, s a gyönge értelem meg nem m agya­ rázhatja és fel nem foghatja, sőt képtelenségnek hajlandó azokat ta rta n i; ennélfogva tehát, hogy az értelem a m egfoghatatlan hittételt (pl. Szenthárom ság, Oltári-szentség) mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot szilárdan és állhatatosan minden tétovázás nélkül elfo­ gadja, Isten segíti őt és a hit természetfeletti fénysugarával felvilá­ gosítja. Mindezt Isten eszközli bennünk a hit által, s ezért nevez­ zük m ásodszor a hitet Isten ajándékának. M iérfk ell hinnünk mindazt, a mit Isten kinyilatkoztatott? „Mert Isten az örök tévedhetetlen igazság. — Ugyanis, m iként a vátikáni zsinat tanítja — „a hit által az isteni kinyilat­ k o ztatá st nem a dolog benső igazsága miatt, mely a term észetes

ész előtt világos, tartjuk igaznak, hanem a kinyilatkoztató Isten te­ kintélyénél fogva, ki se m aga nem tévedhet, se minket tévedésbe nem vihet.“ Hitünk inditó oka tehát Isten; érzékeink meg is^csal­ hatnának, de Isten se nem csalhat, se nem csalatkozhatik. É g és föld elmúlnak, de az ő szavai el nem m ú ln ak .1) Esztelenség-e a titkokban hinni? Az Istentől kinyilatkoztatott titkokban hinni korántsem esztelenség, hanem észszerűden azokban nem hinni; mert nincs nagyobb észszerütlenség, mint ha valaki csak azt akarja elhinni, amit felfog. Vannak megfejthetlen titkok nem csak a vallásban, hanem a term észetben is. Nem látjuk-e naponkint, hogy a pók hálót sző, a méh sejtet, a m adár fészket készít ? Mikép lehetsé­ ges az, hogy egy oktalan teremtmény ily művészi m unkát végez ? Ki fejti ezt meg? A tudatlanra nézve pl. sok olyasmi fölfoghatlan, a mit a tudós könnyen belát. É s vájjon észszerütlenség lesz-e az, ha a tudatlan hisz a tudós szavainak ? Egy csillagász pl. azt állítja valamely tudatlan előtt, hogy a nap több mint 20 millió mértíöldre van a földtől. Ez határozottan ellent mond és azt k é rd i: hogyan mérhették azt meg, mikor senki sem utazott m ég a földről a napba ? Erre a tudós m osolyog és szánakozva m o n d ja: „Sze­ gény ember, ő csak azt hiszi, a mit korlátolt esze beláthat.“ Ezt tekintve, nem százszor nagyobb esztelenség volna-e az, aki nem akarna hinni Istennek, midőn ő beszél, és a m aga végte­ len tökélyeiről oly dolgokat nyilatkoztat ki nekünk, melyeket föl nem fogunk? Vájjon az Isten nem volna-e tudósabb, mint mi rövid­ látó emberek ? Miért kell hinnünk azt is, a mit az egyház hinni tanit? „Mert Krisztus az egyháznak adta át a kinyilatkoztatást és rá bizta, hogy bennünket tanitson.“ — Ha egy fejedelem paran­ csokat oszt ki és egyik tisztviselőjét megbízza, hogy azokat hir­ desse ki minden alattvalójának, akkor önkényt értetik, hogy az alattvalóknak e tisztviselőtől kell megtudniok, mit parancsol a fe­ jedelem. Hasonlókép áll a dolog itt is. — Krisztus oly tanitm ányt hozott az égből; melyet minden embernek hinnie kell, ha üdvözülni a k a r ; ezt azután átadta egyházának azon m eghagyással, hogy azt hamisítatlanul m egőrizze és minden népnek hirdesse. Az egyház tehát Jézus Krisztus nevében és m egbízásából oktat bennünket, s így méltán m ondja Luther i s : „Az egyház szája Jézus Krisztus szája.“

'A hit tárgya. Kinyilatkoztatás. Mit kell tulaj donképen értenünk e kifejezés alatt: „Mindazt, amit Isteh kinyilatkoztatott?“ »Értjük m indazt, amit Isten üdvösségünkre a pátriárkák és próféták által és végül fia Jézus Krisztus és az apostolok által tudtunkra ad o tt.“ Isten nem elégedett meg azzal, hogy nekünk csu­ pán az ész világosságát adja az igazság megismerése végeit, hanem túláradó széretetből m aga is tanítónkká akart lenni. Azért leeresz­ kedett az em berekhez, es hallható m ódon beszélt eleinte az ősatyák­ kal, vagy pátriárkákkal, m in ő k : Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob, stb. Végre saját egyszülött fiát küldé el az égből, hogy látható alakban járjon az emberek közt és nekik akaratát kijelentse, mint sz. Pál m ondja: „Sokszor és sokféleképen szólott Isten hajdan atyáinkhoz legutoljára pedig e napokban Fia által.“ 1) Ezek szerint tehát amit Isten a pátriárkák, próféták és végre tulajdon ?"ia és énnek apostolai által üdvösségünkre kijelentett, azt isteni kinyilat­ k o ztatásn ak nevezzük; mert kinyilatkoztatni annyit jelent, mint valam ely ismeretlen dolgot megismertetni. Miért volt szükséges, hogy Isten kinyilatkoztassa magát, az üdvigazságok megismerése végett? „Azért, mert isteni kinyilatkoztatás nélkül némely üdvigazsá­ got csak nehezen, vagy nem eléggé ismertünk volna meg, a legtöbb pedig egészen ismeretlen m aradt volna -előttünk.“ így isteni kinyilatkoztatás nélkül mit sem tudnánk a Szenthárom ság titkáról, az Isten fiának emberré-levésérőí és a megvál­ tásról, avagy arról, hogy az ember mennye boldogságra van ren­ delve, és azt sem tudnók, hogy ezt mely eszközök- által érhetnők el., T ovábbá még azon vallási igazságokat is, melyeket az emberi ész fölismerhet és bebizonyíthat, minők p l : van egy legfőbb, örök lény, egy Isten, ki minden jónak fo rrá s a ; ki a világot teremté. és k o rm án y o z za; ki az erényt megjutalm azza, a bűnt m egbünteti; hogy lelkünk halhatatlan, és Istent tisztelni tartozunk, s mindenek felett szeretni stb., — nem mindenki ismerte volna fel isteni kinyi: latkoztatás nélkül, vagy legalább nem elég biztosan, vagy csak. nehezen és későn, és többnyire tévelylyel összekeverve; mert az ész term észetes világosságát az eredeti bűn nagyon meggyöngité, s azonkívül a szív rendetlen indulatai gyakran m egzavarják azt. Az emberi ész gyöngeségét semmi sem bizonyítja csattanósabban, mint am a tévelygések, melyekbe a Krisztus előtti népek J) Zsid. 1.

estek, mihelyt az eredeti kinyilatkoztatás tiszta kútfejétől eltávoztak, s a napot, holdat, állatokat, kőbálványokat imádtak, sőt m ég a bűnt is istenítették. Ezeket szemlélve kiáltott föl egy régi költő: „Óh szent népek, melyeknek istenei a kertekben n ő n ek !“ t

A hit forrásai. Szentirás és hagyomány. Miképen jutott el hozzánk a kinyilatkoztatás f C sak két mód lehetséges, melyeken a régi kinyilatkoztatás hozzánk eljuthatott, t. i. az Írásbeli és szóbeli közlés. — Istennek szabadságában állott akár melyik módot választani, vagy a kettőt egym ással összekötni. Örök bölcsességének az utóbbi tetszett, s igy kinyilatkoztatását írásbeli és szóbeli módon juttatá hozzánk. U gyanazért ez isteni kinyilatkoztatást két forrásból meríti az egyház, t. i. a szentirásból vagy bibliából, •— mely görög szó s m agyarul könyvet vagy könyveket jelent, — és a hagyom ányból. A bibliát úgy tekintjük, mint egy Isten által hozzánk irt levelet^ a hag y o ­ m ányt pedig, mint egy hozzánk küldött követet, ki a levelet szó ­ belileg kiegészíti és nekünk m egm agyarázza.

I. A szentirásról. Mi a szentirás? „A szentirás azon könyvek gyűjtem énye, melyek a Szentlélek sugallatából Írattak, és melyeket az egyház Isten igéjének ism ert el.“ Hogy tehát valamely könyvet a szentirás alkotó részének lehessen tekinteni, okvetlen két dolog kívántatik: 1) kell, hogy a Szentlélek sugallatából Íratott legyen, vagyis hogy annak szerzőjét Isten lelke ne csak az Írásra ösztönözte, és az anyag m egválasz­ tására indította legyen, hanem folyvást vele is volt, és őt akként oktatá, vezeté és képesité, hogy amit leírt, méltán az Isten csalha­ tatlan igéjének tekinthető. 2) A könyvet nem csak a Szentiéleknek kellett sugalmaznia, hanem az egyház által akként elfogadtatnia és kijelentetnie, mint melyet valóban a Szentlélek sugalt és igy Isten szava. Mert van egy levelünk sz. B arnabás apostoltól és egy m á­ sik, melyet állítólag m aga Krisztus irt volna A bgár edessai király­ hoz, de ezeket mégsem tartjuk Isten igéjének, mint a szentirást, mert az egyház sohasem ism erte el Isten szavának. Hogyan osztatik föl a szentirás? „A szentirás felosztatik az ó és uj testam entom , vagy ó és uj szövetség könyveire.“

Azon szent könyvek, melyek az Üdvözítő eljövetele előtt írattak, együttvéve „ó testam entum nak“, vagy ó szövetségi köny­ veknek m ondatnak, mert am a szövetségre vonatkoznak, melyet Isten m ég K risztus előtt kötött az emberekkel. Azok pedig, melyek csak Krisztus után írattak, „uj testam entum nak“ vagy uj szövetség könyveinek neveztetnek, mert az uj szövetségre vonatkoznak, melyet K risztus az emberek üdve végett alapított. A testamentum általában véve oly szövetséget vagy hagyatékot jelent, mely csak annak h a­ lála után lép érvénybe, ki azt tette, mert „egy végrendelet, — mondja sz. Pál, — a halál által válik érvényessé“. 1) Minthogy pedig az uj szövetséget Krisztus halála megpecsételte, méltán is neveztetik testa­ m entum nak. Az ó szövetség is így neveztetik, mert a leölt áldozati állatok vére pecsételte meg, melyek Jézus Krisztus véres áldozati halálát jelképezték. A m ost jelzett ó- és uj szövetségi szentirás több könj’vekből áll, melyek a következők: az ó szövetségi szentirás a következő könyveket foglalja m agában: 21 történeti könyvet, 7 tanítási vagy erkölcsi könyvet és 17 prófétai könyvet; az uj szövet­ ség pedig a következő könyvekből áll: 1) a négy evangéliumból Máté, Márk, Lukács és János sze rin t; 2) az apostolok cselekede­ teiből szent Lukács u tán ; 3) szent Pál 14 leveléből és más apos­ tolok 7 leveléből; 4) a titkos jelenések könyvéből sz. Jánostól. Mikép ismerjük föl, hogy a szentirás hitelre méltó és hamisitatlan, tehát igazságot tartalmaz, még ha nem veszszük is figyelembe az egyháznak istensége mellett szóló tévedhetetlen határozatait ? É pen úgy ism erjük föl, mint bármely más könyvnél vagy irott okm ánynál. A ki hü kézből egy levelet kap, és tudja, hogy annak irója igazat m o n d h a t o t t is, a k a r t is, kellett is mondania, az nem kételkedik, hogy a levél az igazat mondja el neki. Épen így van a dolog szentirással is. Mivel azonban am a bizonyítékokat, melyeket a tudósok minden egyes bibliai könyv mellett föl szoktak hozni, itt rövidség okáért el nem számlálhatjuk, egyelőre csak anynyit jegyzünk meg, hogy a szentirás hitelességének és hamisitatlanságának bebizonyítása végett, elég kimutatni a csodák igaz vol­ tát, melyeket Krisztus az evangéliumok szerint végbevitt, m egakar­ ván mutatni, hogy ő valóban Isten fia és tanitm ánya Istentől ered. É s ha ez egyszer be van bizonyítva, akkor az is bizonyos, hogy vattásunk isteni, azaz Isten a sze rző je; s ebből azután azt követ­ keztetjük, hogy az egész szentirás csak igazságot tanit, tehát egy­ általán hitelre méltó és hamisittatlan. É s mi ezt jogosan következ­ tetjük ; m inthogy ezen isteni vallás tanitm ánya legnagyobbrészt a szentirásban található fel, mint a melyből Krisztus egyháza hitága­ 1) Zsid.

%

17-

zatait és erkölcstanát merité. Ha pedig az egyház hit- és erkölcs­ tanát legnagyobb részt a szentirásból merité, akkor Isten mikép engedte volna azt, hogy a vallás, melyet az emberek üdvéért ala­ pított, már forrásaiban m egmérgeztessék, s nekünk 'ig azság helyett hazugságot nyújtson? Ő, ki m aga a végtelen igazság és minden hazugságot örökre gyűlöl, hogyan parancsolhatta volna nekünk örök kárhozat büntetése alatt, hogy oly vallást fogadjunk el, mely nekünk hamisitott, hazug okm ányokat mer nyújtani azon biztosí­ tással, hogy az mind tiszta igazság? Vagy mikép történhetett volna, hogy Isten oly vallást, mely benünket ily rútul megcsal, szembetünöleg pártfogásába vegyen, csodák által m egerősítsen, és a leg­ fényesebb győzelmek által megdicsőitsen ? Ez lehetetlen! A ki tehát elfogadja az evangéliumokban följegyzett csodák igaz voltát, az kénytelen elismerni az egész szentirás igazságát is. Hogy pedig a csodák, melyeket az evangéliumok vagy az apostolok cselekedetei elbeszélnek, valóban igazak, e fölött józan észszel senki sem kételkedhetik. Ugyanis ezen iratok szerzői min­ den hitelre m éltók; mert ők m ondhatták, akarták és kellett mondaniok az igazságot. Mondhatták, mert a mit elbeszélnek, azt mind önmaguk látták, vagy hiteles szemtanuktól hallották. Az evangéliu­ mok szerzői mint az egész világ tudja, s az egyház ellenségei, sőt a zsidók és pogányok sem tagadták so h a: Máté, Márk, Lukács, János. A három első még Jeruzsálem pusztulása előtt irta evangé­ liumát, amint ezt a tartalomból is láth atn i; utánok még az első században, irt János, az Ur Jézus kedves tanítványa és .hü. kísé­ rője, ki nyilvános életének mindjárt kezdetén hozzá csatlakozván, sohasem hagyta el őt. Mindnyájan leírták am a csodatetteket, melye­ ket Jézus mindenkinek szeme láttára, fényes nappal vitt végbe, tehát nem oly tényeket irtak le, melyek titokban vagy régesrégen történtek, Mily téves állítás volna hát azt mondani, hogy ők itt az igazságot nem tudhatták. Nem kevésbé bizonyos továbbá az is, hogy ők az igazsá­ got akarták is mondani. Már elbeszélésük modora is m eggyőz akaratuk őszinteségéről. Nincs egyenesebb, tárgyilagosabb és nyíl­ tabb szivü történetíró, mint ők. Vájjon ki m ondhatná jó lélekkel, hogy az evangélium utánozhatatlan egyszerűsége egy rajongó vagy csaló nyelvezete ? É s a kinek egy kis ember ismerete van, mikép tételezheti föl, hogy az apostolok semmi egyebet nem akartak, az írás és prédikálás által, mint egy balgatag m esét tukmálni a világra? Mit nyertek volna ez által; minő jutalomra szám íthattak a jelen vagy a tulvilági életben? Lehet-e nagyobb balgaság, mint azt hinni, hogy ők a ézegény együgyű halászok csupán azért tették ki m a­ gukat ismerőseik, a főpapok, a birák és a császár bősz gyűlöleté­ nek, csupán azért akartak folytonos üldözést, korbácsokat, bilin­ cseket és halált szenvedni, — azon vad gyönyörért, hogy a világot

rászedhessek? Avagy ki érdemel több hitelt mint oly tanú, ki hogy szavainak igazságát megerősítse, engedi m agát kinoztatní és m eg­ öletni? De ha még ily balgák, vakm erőek voltak volna is, hogy ilyesmire vállalkozzanak, mikép volt lehetséges tervöket m egvalósí­ ta n a k ? Hol vették e tudatlanok, vagy csalók és gonoszok azt a tiszta és fönséges erkölcstant, mely mindazt fölülmúlja, a mit a legnagyobb világbölcsek valaha szüntelen szellemi erőlködés után kitaláltak? Mikép koholhattak oly csodálatos, szent jellemű alakot, minő Jézus Krisztus, ki hom lokegyenest ellenkezik az akkori zsi­ dók erkölcseivel,. előítéleteivel, nevelési rendszerével és nézeteivel ? s kiről még az istentagadó Rousseau is azt vallja, hogy: „ezt a jellemet, ezen erkölcstant zsidó irók soha ki nem találták volna,“ és — folytatja tovább, — hogy: „az evangélium az igazságnak oly nagyszerű, feltűnő és teljesen utánozhatatlan ismertető jegyeivel bir, hogy költőjének még rendkivülibb embernek kellett volna len­ nie, mint a milyen h ő se.“ ‘) H a pedig az evangéliumok költemények, akkor azok szerzői­ nek kellett koholniok Jézus tanát és élettörténetét is. De íöltéve, hogy nekik szerencsésen sikerült e koholm ány, mikép volt lehet­ séges, hogy egy kézzelfogható, hazugságoktól hem zsegő mü való­ ságos isteni könyv tekintélyére tett szert és hogy e tekintélyét 18 századon keresztül m inden felvilágosult népnél, sőt a legnagyobb elmék előtt is m egtarthatá ? Azt m ondám : „kézzel fogható hazugsá­ g o k .“ Mert mikép m ár jelezve volt, az evangélisták- nem oly ese­ m ényeket beszélnek el, melyek talán valamikor évezredek előtt, a földnek egy ismeretlen zugában folytak le, hanem azt, ami az ő életökben, a zsidók szem eláttára törtértt. Könyveik akkor készültek és terjedtek el és oly helyeken, hol és midőn szavaik igazságát százezerek és milliók tudhatták és megbírálhatták. Mert abban min­ denki megegyezik és szám talan tanú van rá az apostolok idejétől napjainkig, hogy e könyvek a kereszténységgel és a kereszténység e könyvekkel együtt lépett a világ e lé ; továbbá, hogy a keresz­ ténység épen azon országban vette kezdetét, hol az evangéliumban elbeszélt csodaesem ények történtek. Világos tehát, hogy az evan­ gélisták nem csak leírhatták és akarták, hanem kellett is leirniok az igazságot, mert azt irták le, amit az akkor élő százezerek, a mit Jeruzsálem és egész Z sidóország saját szemeikkel láttak, vagy szem tanuktól hallottak, és pedig olyanoktól, kiket gyűlölet és irigy­ ség ösztönze mindent kímélet nélkül és a legpontosabban m eg­ vizsgálni. Ezek után épen ily hitelre méltók az apostolok cselekedetei is, m ert azok is az egész világ szem eláttára folytak le, — tör­ téntek meg. Szinterök nem pusztán Judea vala, hanem az akkori *) Emil 5. rész.

világ legnagyobb része, a leghíresebb és legnépesebb városok. „Ez egy általános történet az akkori századból — úgym ond Nicolas Ágoston — mely az egész világ előtt Íratott és mindenütt tanukat kellett találnia, kik képesek valának a leírt tények igazsága vagy ham issága fölött ítélni.“ J) * r

Eddig kiválóan az uj szövetségi könyvekről volt szó, — de ez éppen úgy alkalmazható az egész szentirásra, tehát az ó-szövet­ ségi könyvekre is. Az ó és uj szövetség vallása tulaljonképen egy és ugyanaz. Az egész ó-szövetség, az ő áldozataival, jövendölé­ seivel és csodálatos eseményeivel csak ábrázolata és Ígérete volt az újnak, mely am annak teljesülése és befejezése. Az ó szövetség az eljövendő Megváltóban h itt; az uj az eljöttben hisz. Az ó és uj szövetség tehát szorosan összefüggnek; s vagy mindakettő isteni, vagy a hazugság és csalás zagyvaléka. De ily hazug koholmány mikép m aradhatott volna föl évezredekig minden m egtám adás közt, folyvást m agán viselvén az istenség félreismerhetetlen nyomait. Avagy nem tanitja-e az ész és tapasztalás, hogy csak az igazság halhatatlan, ami pedig hazugságra és csalásra van építve, mielőbb feloszlik, szétmállik? Ha pádig mind az ó, mind az uj szövetségi vallás isteni, akkor nem csalhat meg bennünket, akkor szent köny­ veiben nem nyújthat nekünk igazság helyett ham isságot. Ha az ó szövetségi könyvekben ham isság van, mikép hivatkozhatott Jézus azok bizonyságára ?2) Mikép m onahatá, hogy aki azoknak nem hisz, annak sem hinne, ki a holtak közül tám adna fel ?3) így tehát az ó szövetség hitelreméltósága és ham isittatlansága is eléggé be van bi­ zonyítva. H a pedig még többre is lenne szükség, könnyen bebizonyithatnók az ó szövetségi könyvek szerzőiről is, hogy igazat írhattak, akartak és kellet irniok. Hogy csak egyet említsünk, Mózes könyvei közül a legrégibbet és legvelősebbet, annyi bizonyos, hogy valóban az a szerzőjök, a kinek nevét m agukon viselik. Erről az egész zsidó nemzet mindig meg volt győződve; de ugyanezt bizonyítják a próféták is kik Mózes után fölléptek; ezt a szam ariták, noha folyvást keserűen gyűlölték a zsidókat; ezt am a pogány irók is, kik a zsidó nemzetről ismerettel birának. De valamennyinél nyom a­ tékosabb Jézusnak fönnebb említett bizonysága. H ogy Mózes nem koholta az általa elbeszélt csodás tényeket, az éppen oly világos, miként ezt az evangélistákra nézve kim utattuk; mert a zsidó nép­ nek, mely Mózes könyvét ismeré, mégis csak tudnia kellett, vájjon száraz lábbal ment-e keresztül a vörös tengeren, evett-e csodálatos, ’) A kereszténység 3) Luk. 16. 31.

bölcsészeti tanulmányozása,

4

kötet.

2) János

5, 39.

égből szálló kenyeret stb. vagy nem. Ha pedig azon esem ények igazak, h a M ózes azon csodákat, melyeket felsorol, valóban végbe­ vitte, akkor ő valóban Isten követe, kinek m egbízásából irta le az ig a z s á g o t; következéskép mind egy betűig tiszta igazság az is, am it az elmúlt századokról föl egész a világ teremtéseig elbeszél, mert az akkori emberek hosszú életkora miatt szóbeli hagyom ány utján is igen so kat tudott és leírhatott. H ogy továbbá ezen szentirás a kath. egyházban is mindig ham isittatlanul m egm aradt az világos 1) mert a szentirás azon források egyike, melyek az Istentől kinyilatkoztatott tanokat fog­ lalják m agukban; tehát ezen forrásból kell meriteniök az embe­ reknek minden időben az üdvösség vizét, mely az örök életre fo ly d o g ál; ez volt Üdvözitőnk akarata, s vájjon ezen akaratához k épest nem tudott volna-e gondoskodni arról is, hogy e íorrás mindig tiszta m aradjon és egészséges vizet tartalm azzon ? 2) H ogy a szentirás csakugyan mindig hamisittatlanul m a­ radt meg az egyházban, kitűnik abból is, hogy a keresztények legdrágább kincseiknek tárták, s inkább elszenvedték a legiszo­ nyúbb halált, mintsem a szent könyveket kiszolgáltatták volna a zsarnokoknak. így midőn sz. Cuplus diákont kérdezé a pogány biró, miért nem engedelmeskedék a császárnak s miért nem adá elő az iratokat, bátran igy válaszolt: „Minthogy keresztény va­ gyok, ezt nem szabad tennem. Azokban vagyon az örök élet. Ki. azokat előadja, elveszti az örök életet.“ Éppen Így voltak a zsidók is, kik oly féltékenyen Őrizték vallásuk e kincsét, hogy minden versét, szavát, sőt minden betűjét megszámlálták, hogy a legkisebb változtatást is rögtön észrevehessék. így egy felolvasó ellen, mint szent Á goston beszéli, egész község felzudult, mert Jónás prófétában egy szót, m áskép talált olvasni, mint közönsé­ gesen torditva volt. 3) Végre a szentirás oly* általánosan ismert és elterjedt volt, hogy minden ham isítást rögtön észrettek volna. Mind az ó-, mind az uj szövetség könyveit korán lefordították sok nyelvre, mindenfelé elterjesztették és szorgalm asan fejtegették, olvasták, m ert a hivő lélek azokban keresett oktatást, erőt, tanácsot és vigaszt. Mózes m eghagyása szerint a zsidónak kötelessége volt abban búvárkodni éjjel-nappal, otthon és utón. A pap vagy az írástudó tartozott azt a népnek szüntelen m agyarázni és ajánlani. Belőle oktatá az apa gyermekét és Izráel királyát törvény k ö ­ telezte, hogy „élete minden napján“ olvassa azt. Ki tehetné hát föl, hogy oly könyvek, melyek ezrek emlékezetébe valának vésve, melyek vagy egészben, vagy részben milliók kezén forogtak és annyi könyvtárban őriztettek s melyek minden ismert nyelvre lefordittatának, hogy ily könyvek szándékosan m egham isittattak volna, a nélkül, hogy a legélesebb és legvigyázóbb szem észre

ne vegye. Ha pedig észrevették, hogyan történhetett, hogy ily gonoszság ellen senki föl nem szólalt, hogy az elöljáróság m eg nem rótta azt? De ha föltesszük is, ami különben lehetetlen, hogy a zsidók mind összebeszéltek könyveik m egham isítása végett, vájjon a szamaritánok, az ő engesztelhetetlen ellenségeik, kik Mózes könyveit éppen oly tiszteletben tárták, mint a zsidók, nem vádolták volna-e őket mindjárt nyilvánosan csalásról? É s éppen ily módon (bizonyosan) vádolták volna az első századbeli eret­ nekek és később az elszakadt görögök is a róm. kath. egyházat sz egész világ előtt, ha ez csak a legkisebb ham isítást kísérletté volna is meg.

2. A hagyományról. Elég-e csak azt hinnünk, ami a szentirásban foglaltatik? „Nem elég, hanem a hagyom ányt vagyis az apostolok azon tanítását is kell hinnünk, melyet ők hirdettek s haláluk után is egész napjainkig hirdettetik, de le nem [írtak.“ S hogy az apos­ tolok valóban nem írták le Jézusnak minden tettét, ezt m aga sz. János is bizonyítja, ki evangéliumának végén igy s z ó l: „Jézus sok m ás jelt is cselekvék ugyan az ő tanítványainak láttára, m e­ lyek nincsenek megirva e könyvben.“ *) H a tehát a protestánsok azt állítják, hogy a szentirásban mindaz fel van jegyezve, amit Jézus üdvösségünkre / kinyilatkoztatott, ez egyszerűen tévedés, melyet bebizonyitni soha sem fognak, miután mind a szentirás, mind a szent Atyák ellenök tanúskodnak. „Világos — m ondja A ranyszáju *) — hogy az apostolok nem írtak le mindent, hanem sok olyasmit is hagytak reánk, ami nincs megirva, és hogy ezt éppen úgy hinni kell.“ # Miért nem irtak le az apostolok minden tanitmányt? „Mert Jézus úgy akará, hogy vallása predikáczió által ter­ jedjen e l ; azért m ondá apostolainak: „Hirdessétek az evangéliumot minden terem tm énynek!“ 3) É s szent P ál: „A hit hallásból vagyon, a hallás pedig Krisztus szavának hirdetéséből.“ 4) D e nem is volt szükséges, hogy mindent leírjanak, m ert 1) föltéve, hogy Ü dvö­ zítőnk azt akarta volna, hogy a vallás kellő ism eretére tulaj­ donkép a biblia olvasása által kell jutnunk, miért szorítkozott ő földi élete alatt a szóbeli tanításra? Miért nem szólott igy apos­ tolaihoz : „El ne m ulaszszatok mindent leírni, amit tőlem hallottatok és azután igy oszszátok azt ki minden nép között, hogy egész *) 21, 25. 2) Hóin. 4, in 2. Thessal. 3) Márk ló, 15. 4) Róni. lo , 17.

világ olvassa és üdvözüljön?“ Mi az oka, hogy az apostolok is csak Krisztus mennybemenetele után kezdtek irni ? Miért nem irtak m indnyájan, sőt még csak nem is a legtöbben? Miért irtak csupán alkalmilag, mintegy kényszerűségből ? Avagy miért nem készítettek mindenek előtt egy tökéletes tankönyvet minden nem zet szám ára? Továbbá, ha minden ember köteles olvasni és tanulm á­ nyozni a bibliát, hogy üdvözülhessen, vájjon akkor az olvasás tudom ánya nem éppen oly szükséges-e az üdvösségre, mint a keresztség? Akkor a vad népeknek, mielőtt a keresztény vallásra térnének, az olvasást kellene megtanulniok ? De hogyan lenne ez kivihető ? E s az isteni gondviselés miért nem hozta létre korábban a könyvnyom tatást? 2) Teljes lehetetlen tagadni, hogy a keresz­ tény vallás m ár évek során keresztül fennállott, terjedt és virágzott, mielőtt még evangeliumos könyv, vagy az uj szövetségből csak egyetlen betű is létezett volna; sőt annak leírása után is találkozott igen sok község, ahol sem egy szent könyvet nem ismertek, sem olvasni nem tudtak. S m ost az a kérdés, ezek hitetlenek voltak-e és nem üdvözöltek ? Korántsem, mert ezekre nézve a hit forrása volt ez egyház tanítása. Tehát nem elég csupán a bibliához ragaszkodnunk? „N em ; a hagyom ányt is el kell fogadnunk, mert ezzel a biblia tartalm át kiegészíteni és m agyarázni nem csak lehet, de szükséges is több oknál fogva.“ É s pedig 1) A szentirásban sehol sincs följegyezve, hány isteni (Istentől sugalm azott) könyv létezik és azok hogyan neveztetnek. Sőt ha azt a hagyom ányból nem tudnók, akkor bibliánk sem volna. Továbbá Márk és Lukács nem is voltak apostolok, csak azok tanítványai, mégis hiszszük, hogy evangéliumaik a Szentlélek sugalm azásából Írattak, mert igy tanították mindig — tehát ezt is a hagyom ányból tudjuk. 2) A biblia egy holt betű, melynek csak akkor van értelme, ha kellőleg m egm agyaráztatik. így csak ezen egy, különben elég világos — kifejezése íölött: „Ez az én testem, ez az én vérem “ — a protestánsok mindjárt kezdetben több mint kétszáz külön­ féle m agyarázatot adtak. Továbbá dr. Theisz protestáns hittudós 150-nél több különböző értelmezést borol fel a galatákhoz irt levél egyetlen verse fölött. >) Már most, hogy e sok különféle véleményt m egm agyarázhassa az egyház, és azt rendes mederbe terelhesse, — egyebet nem tehet, — minthogy visszam egy a , h a­ gyom ány utján egész az eredeti forráshoz, s ott kipuhatolja, illetve megtekinti, hogy mit hittek és tanítottak kezdetben — ezen vagy bármely tan felől, s csak azt engedi hinni és tanítani bármely tan felől egész a világ végéig. íme a hagyom ány áldásos haszna,

mely nélkül a szentirás mitsem érne, mert az irás néma, az nem m agyaráz, hanem m agyaráztatnia kell. 3) A szentirás azt parancsolja: „A szom batot m egszenteld,“ s mégis a vasárnapot tartozunk megünnepelni. Honnét van ez ? Onnan, mert a hagyom ány értesit, hogy az apostolok a szom batot a vasárnappal cserélték fel. Továbbá nem mondja-e Krisztus M áténál: ]) „Tanítsatok minden népet és kereszteljétek meg őket,“ és M árknál: 2) „Aki hiszen és m egkeresztelkedik üdvözül.“ Vájjon ezen szavakból nem azt lehet-e következtetni, hogy a kisdedek keresztsége érvénytelen, mint a kik m egkereszteltetésök előtt se nem tanulhatnak, sem a hitet föl nem ébreszthetik m aguk­ ban. Azután a protestánsok is megkeresztelik a kisdedeket és ha eszök fejlődik, csak akkor oktatják. Miért van ez ? Mert a h a ­ gyományból tudjuk, hogy Krisztus urunk e rendelete, mely szerint először hinni és tanulni kell, csak a felnőttekre vonatkozik, és nem a kisdedekre. Vagy hogy a lábm osás nem szükséges az Úrvacsora előtt, ezt szintén onnan tudjuk, mert a hagyom ány igy tanítja. Végre még Luther és Melanchton is a keresztség ism ét­ lőket, kik azt hirdették, hogy a kisdedek keresztsége érvénytelen, nem tudták m ással megczáfolni, mint a hagyom ánynyal. E gyéb­ iránt mikor meg arra sürgeti a hagyom ány a protestánsokat, hogy bőtöljenek, gyónjanak, a holtakért im ádkozzanak és alamizsnát, adjanak, akkor megvetik a hagyom ányt és a biblia betűihez ra­ gaszkodnak. Ha pedig ugyanazon betű m ondja nekik, hogy egym ás lábait m ossák meg, bizonyos ételektől tartózkodjanak, akkor a bibliát vetik el és a hagyom ányra hivatkoznak. Mikép maradt meg a hagyomány a kath. és hamisittatlanul ?

egyházban tisztán

1) „A Szentlélek különös segítsége által, melyet az Ur egy­ házának mindig megadott, s |mely ezt minden tévedéstől m egőrizte.“ Az egyház ugyan emberekből áll, de azért nem pusztán emberi, hanem isteni elem működik benne, t. i. a Szentlélek, kit Krisztus egyházának mindenkorra megígért, ^ — midőn igy szólott szenvedése előtti órában apostalaihoz: „Én kérem az Atyát, és ő más vigasztalót ad nektek, az igazság lelkét, kit a világ be nem fogadhat.“3) A Szentlélek tehát azon láthatatlan isteni elem, melyben az egyház, ezen, a gyönge és tévedhető emberekből álló társaság él, m ozog és van és ez az oka, hogy hite, a Krisz­ tustól neki átadatott és a szivbe ültetett ige, mindig üdén, rom lat­ lanul él és fejlődik b en n e; miután Isten szavát az egyháztól és az egyházat Isten szavától elválasztani sohasem lehet. 2) Mégha mellőzzük is a Szentlélek ezen természetfölötti *) 28, íy . 2) 16, ló . 3) Jáu. 14, ifi, 17-

m alasztm üködését, akkor is könnyű kimutatnunk, miként szár­ m azott át a hagyom ány hamisittatlanul egyik nemzedékről a m á­ sikra. U gyanis a kath. egyházban mindig ez volt és m ost is ez a fő szab ály : Semmiféle uj tant nem kelt tűrni, hanem azt hinni, amit mindenütt, m indenkor és minden igaz keresztény h itt; mert az valóban katholikus vagy általános. Végre az egyháznak az a m eggyőződése, mely Isten szaván alapszik, hogy egyes tagok, niég tanítók is elszakadhatnak a test­ től és tévútra tántorodhatnak, de az egész test sohasem eshetik tevedésbe, mert ő Jézusnak m ystikus teste, és őt a Szentlélek kor­ m ányozza. Ha tehát valamely kérdésben kell dönteni, az egyház sohasem bocsátkozik meddő vitákba, hanem azt kérdi, mi volt eddig a régi, általános hit, és kimondja, hogy ezután sem kell m ást tanítani *és hinni. Mit rendel az egyház arra nézve, hogy a szentirás a nép nyelvén olvastassék? 1) „Hogy az olvasó ehhez kellő ismerettel és jóakarattal bír­ jon ; 2) hogy a fordítás egyházi jóváhagyással és hiteles jegyze­ tekkel legyen ellátva.“ Az egyház e bölcs rendelet által nem akarja híveitől az isteni ige kenj'erét m ostohán elvonni, minthogy ő mitsem óhajt inkább, mint azt, hogy mindenki képes legyen abból vigaszt, okulást és erőt meríteni. Ennélfogva, mint mindig úgy m ost is három dolgot kiván az egyház azoktól, kik a szentirást olvasni akarják. Az első : hogy a biblia híven legyen lefordítva; a m áso d ik : hogy a mellé csatolt jegyzetek a szentatyákból, vagy m ás hiteles Írókból legye­ nek m erítve; a h arm ad ik : hogy a szentirást olvasni akaró bírjon annyi józan emberi ész-, műveltséggel és jám borsággal, a mennyi szükséges arra, hogy bárki a szentirást haszonnal tudja olvasni, nehogy az élet könyve reá nézve a halál könyvévé változzék. S hogy kik birnak ily kellékekkel, azt az egyház pásztorai vagy lel­ készei határozhatják meg.

2. §. A hit szükséges volta. Szúkséges-e a hit az üdvösségre? A mily szükséges a szem látásra, épen oly szükséges a hit az üdvösségre. — Hit nélkül soha senki sem üdvözült, nem is fog üdvözülni, mert Isten nem az angyalokat, hanem egyetlen fiát, az Atya dicsőségének viszfényét1) küldé a világra, megdicsőitvén őt és tanítványait mindenféle csodák és jelek által, hogy minden ember l) Zsid. 4., :j.

hihessen szavaiknak. — H a már m ost az ember a helyett hogy hinne, megveti Isten igéjét, és értelmét nem akarja a Fölséges nyi­ latkozata előtt megalázni, iszonyú m ódon vétkezik, hitetlensége által önm agát ítélte el s ezért a büntetést elkerülni nem fogja s elkárhozik. Ezért mondá Krisztus is, hogy Sodorna és Gom orhának türhetőbb lesz a sorsa az Ítélet napján, mint azoknak, kik az ap o sto ­ loknak nem hittek. Úgy van, a hitetlenséget súlyosabban fogja Isten egykor büntetni, mint sok más b ű n t.. Üdvözit-e minden hit? Azt állítani, hogy minden .hit üdvözít, éppen annyit tesz, mint azt mondani, hogy minden ut, még a leggörbébb is, a kitűzött czélhoz vezet, vagy hogy a bűn és gonoszság éppen úgy m ennyor­ szágba viszi az embert, mint az erény és szent élet. A hit ugyanis első lépés, első ut a m ennyországhoz; m ár pedig valamint csak az igaz ut vezet czélhoz, akként csak az igaz hit a m ennyországba. Továbbá a hit iránytűje és szabálya az életmódnak, s így aki azt hiszi, amit egy pogány vagy török, az nem is lesz jobb annál, és minden kicsapongásra kész vetemedni. H a tehát minden hit üdvö­ zítene, akkor a legrutabb kicsapongások is okvetlen m ennyországot szereznének. A mondottakból világos, mily észszerűden beszéd azt m on­ dani : „A hittől nem függ sem m i; mindegy akár mit hiszünk; a vallás ugyan szükséges, mert nélküle a világ főn nem m aradhat; de minden vallás jó .s — E z istenkárom lás! Hát Isten hiába nyilat­ koztatta volna ki m agát? Hiába küldötte volna egyszülött fiát a világra s istensége bebizonyítására hiába művelt volna csodákat? Ha mindegy akármit hiszünk ; ha minden vallás jó, akkor a k eresz­ tény vértanuk milliói, kik inkább véröket ontották, hogysem hitöket megtagadják, mind csalódottak valának! Akkor a pogány zsarnokok jól cselekvének, hogy őket m akacsságuk miatt halálra Ítélték! Mi tö b b : akkor egészen mindegy az is, vájjon valaki az igaz Istent imádja-e, vagy pedig követ és fát, krokodilt vagy bikát; miután vannak oly vad néptörzsek is, melyek az ördögöt imádják és neki áldoznak. Ha minden vallás jó, akkor a íeniczieké is jó volt, mely pedig kötelezé őket, hogy ártatlan gyermekeiket Moloch bálvány tüzes karjaira tegyék ; a mexikóiak vallása is jó volt, mely pedig évenkint 200,000 ember áldozatot parancsolt bemutatni bálványaik­ nak. Ha mindegy akármilyen vallást követ valaki, akkor őseinknek is pogányoknak vagy zsidóknak kellett volna m aradniok; akkor szent István királynak nincs igaza, hogy bennünket Krisztus vallá­ sára téritett. De talán azért beszélnek igy sokan, mert a sok vallás közűi nem tudják, melyiket tartsák igaznak ? Akik igy beszélnek,

legalább elismerik, hogy a vallás az emberek boldogságának szü k ­ séges föltétele, és ebben igazok is van. — Belátták ezt a pogányok is, kik tudták, hogy a vallás forrása a v ig aszn ak ; alapja mind az államok, mind az egyes polgárok jóllétének; s hogy könnyebb egy v árost a levegőbe építeni, mint törvényes rendet vallás nélkül föntartani. Azért m ondá Plató’) a bölcs, hogy a vallást irtani annyi, mint az emberi társadalom alapjait szétrombolni. Ha tehát a vallás oly szükséges, hogy nélküle a világ főn nem állhat, és az ember nem boldogulhat, akkor világos, hogy Isten az embereknek, üdvök elérése végett adott is olyan vallást, melynek okvetlen Istentől kell szárm aznia, mert az ész nem képes azt feltalálni, s annak tekintélyt és tartó sság o t szerezni. H a pedig Isten m aga adott az embernek vallást, ami kétségtelen, akkor bizonyára csak ez lehet igaz és jó, ezt köteles mindenki elfogadni és gyakorolni. — E z igaz vallás pedig nem lehet m ás, mint a mit a kath. egyház tanit és hivés m iatt elénk ad, mert ezt Krisztustól örökölte.2) Melyik egyházban van meg a Krisztus által hirdetett hit? „Egyedül csak a kath. egyházban, mert 1) ez vette eredetét Krisztustól; 2) mert ez őrizte meg a Krisztustól rábízott mennyei­ kincset tisztán és hamisittatlanul. — L ássuk mindkettőt. 1) Önkényt értetik, hogy csak azon keresztény társulat nyerte hitét Krisztustól, mely m ár az ő idejében létezett, azaz mely tőle és az apostoloktól szárm azik. A többi keresztényeknek nevezett vallási társulatok nem Krisztustól szárm aznak, mert nem szakadat­ lan sorban következnek az apostoloktól. Ha két család a fölött verseng, melyikök szárm azik bizonyos nagyon régi fejedelemtől, akkor a kérdést a családfa dönti el. A melyik bebizonyitja, hogy egyedül ő szárm azik egyenes, folytonos, mindig jogszerű vonalban a fejedelmi törzsből, az éppen ez által nyeri meg a pört. — Azon vallási társulat tehát, mely azt állítja, hogy az apostolok alapították, szintén tartozik bebizonyítani, hogy az apostoloktól egy valódi, szakadatlan leszárm azás utján egész a mai napig létezik. — Holmi kétes, vagy évszázadig m egszakadt nem zedéksor el nem fogadható. Már m ost nézzünk a történelembe, mert a kérdés történelmi. Kezdjük XIII. León, és menjünk vissza azon napig, melyen a k e­ reszténység isteni alapitója igy szólt Sim onhoz, a Jónás fiához;

*) Legg. I. 10. 2) V oltaire is elismerte a vallás szükségességét, noha minden erejéből iparkodott a vallást gúny és megvetés tárgyává tenni. Midőn egyszer két istentelen barátja D ’ Alembert és Diderot, nála ebédeltek, csakhamar gonosz tárgyak­ ról kezdtek társalogni. Voltaire pedig, ámbár maga is éppen oly istentagadó volt, hirtelen félbeszakitá őket: ,,MegálIjatok — igy szól — előbb hadd küldjem ki szol­ gáimat, mert nem akarom, hogy ma éjjel megfojtsanak.“

„Te Péter vagy és e kősziklára építem egyházam at.“ A pápák sora szak ad atlan ; Jézus Krisztus első helytartójának, Péternek, kire juhai és bárányai legeltetését bízta, minden utódját névszerint ism erjük; tudjuk uralkodásának kezdetét és végét. Azon vallási társulat tehát, mely az egyház m ostani fejétől sz. Péter apostolig feltudja mutatni a 259 p á p a , eme szakadatlan sorát, kétségtelenül az apostoloktól származik. É s melyik az ? Bizonyára nem más, mint a római kath. egyház, mert a többi nem csak el nem ismeri a pápát az egyház fejének, hanem kijelenti, hogy nem akar oly egyházhoz tartozni, melynek feje a római pápa. Minthogy pedig a nem kath. vallási társulatok ezt nyíltan kijelentik, ezzel már azt is igazolják, hogy nem szárm aznak Krisztustól és az apostoloktól. — Erre nézve igen jól mondja egy franczia ír ó : Bármennyire kutatnak is a p ro ­ testánsok a történelemben, mindig és mindenütt rábukkannak az eltörölhetetlen feliratra, mely fölöttük Ítéletet m ond: „A protestánsok 15 századdal később keletkeztek, mint a kereszténység.“ 1) 2) Miután világos, hogy az igaz hitet egyedül a kath. egyház nyerte Krisztustól és az apostoloktól, azt hamisittatlanul meg is őrizte. Midőn az istenember a kereszténységet megalapította, egy iidvözitő tant hirdetett, azt egyházának hagyta, hogy ez mint rábí­ zott mennyei kincset sértetlenül megőrizze az idők végéig. Mert valamint Isten a napot nem csupán az első emberpárért teremté, úgy nem csupán az első keresztények szám ára hozá mennyei tanítványát a földre, hanem azért, hogy a föld minden népének tisztán és ham i­ sittatlanul ‘hirdettessék, mert máskülömben mikép m ondhatta v o ln a: „Aki hiszen ü d v ö zü l; a ki nem, elkárhozik.“ T ovábbá Jézus igaz egyházának csalhatatlan ismertető jegygyei is kell bírnia, s ez nem más mint az egység és változatlanság. — S ez nincs máskép, mert Jézus csak egyetlen és mindig ugyanazon tant h irdette; s nem beszélt ugyanazon pontról majd állítólag, majd tagadólag, hanem teljesen összhangban volt magával. S mit látunk a különböző vallásfelekezeteknél az egységet illetőleg? Azt, hogy ugyanazon vallásfelekezet papjai is többnyire m egoszlanak vallási hitigazságaikban. — U gyanazon tanári székről egyik tag ad ja azt, a mit a másik állított; csak egy pontban egyeznek m eg m indnyájan, hogy t. i. nem katholikusok, már pedig oly tan, mely örökké vál­ to zik és önm agának ellenmond, nem lehet „evángélikus,“ azaz Jézu s­ n a k egy, változhatatlan tanitmánya. A kath. egyház tehát isteni inté zm ény lévén, isteni a tan is amit elénk ád, miért is azt, mint ilyet kötelességünk nem csak elfogadnunk, hanem azt m egtartanunk és szerinte élnünk.2) *) Segur. F eleletek a vallási ellenvetésekre. 2) Belátták ezt hitünk ellenei is, kik közül Melanchton haldokló anyja azon kérdésére, hogy mondaná meg hát, megmaradjon-e régi hitében, vagy az újat fogadja

3. §. A hit tulajdonságai. Milyen legyen a mi hitünk? „Hitünk legyen 1) Általános vagy egész, s ilyen akkor lesz, h a nem csupán egyet-m ást, de mindazt hisszük, amit Isten kinyi­ latkoztatott és a mit a kath. egyház által hivés végett előnkbe ad .“ Mivel pedig az egyház csakis azt adja elénk hivés végett, amit Isten kinyilatkoztatott, azért röviden igy is felelhetünk; „Hitünk akkor általános, ha m indazt hisszük, amit a kath. egyház hivés végett elénk a d “, azaz amit hinni parancsol, vagy hinni tanit. H ogy nem elég csupán egyetm ást hinni, hanem hogy mindent kivétel nélkül hinnünk kell, amit a kath. egyház hivés végett elénk ad, könnyű belátnunk. M ert: a) mihelyt az egyház valamit ily czélból ad elő, teljesen biztosak lehetünk, hogy azt Isten kinyilatkoztatta. Amit pedig Isten kinyilatkoztatott, azt föltétlenül is, minden kivétel nélkül hinnünk kell, mert hiszen épen azért nyilatkoztatta ki, hogy higyjük. b) Ki az Istentől kijelentett igazságok közt válogat, vagy csak azt hiszi, ami neki tetszik, vagy ámit ért, az ilyen nem Isten­ nek hisz, hanem saját gyarló eszének. A h itn ek : 2) Erősnek vagy állhatatosnak kell lenni. A hit oly gyöngéd term észetű, mint a tisztaság erénye ; miként ezt egy tisztátalan le­ helet, úgy semmisiti meg a hitet a szándékos kételkedés. Mihelyt szándékosan kételkedik valaki, súlyosan sérti meg Istent, s tagadja az ő végtelen tökélyét, s m integy azt tételezi fel felőle, hogy vagy nem igazat mondott, vagy tévedett. A hitnek : 3) Élőnek kell lenni, azaz szerinte kell élnünk, vagyis a jót gyakorolnunk s a rosszat kerülnünk. Miként a fa életnedv nélkül, a test lélek nélkül holt, úgy a hit is holt, ha a szeretet nem élteti azt. A hit szeretet nélkül — úgy mond sz. Á goston') — az ördög hite, mert az ördögök is hisznek és rettegnek.2) Az ördögök is megvallották K risztusról: T e I s t e n f i a v a g y ; 3) de azért Isten fiával uralkodni nem fognak, mert szeretetök nincs. Ezen szeretet pedig nem egy múló érzésben, nem puszta föliángolásb n áll, hanem a i

el, azt válaszolta: ,.Csak maradj meg régi kath. hitedben, mert az nj vallásban könynyebb ugyan élni, de a régiben jobb meghalni,“ — íg y nyilatkozott OUen ezredes az Egyesült-Állam okban, ki büszke volt arra, hogy őt az atheisták fejének tartották. I833. nov. 14. egyetlen leánya halálos ágyán így szólította meg atyját utoljára: ,,Atyám ! szóla elhaló hangon, — Isten elé m egyek; oh szólj mit higyjek? A zt amire te, vagy a mire boldogult anyám tanított? ,,E nem várt kérdésre az atheisták feje megalázódva görcsös fájdalom közt síró hangon azt mondá: „Leányom , egyetlen örö­ möm, hidd azt egész szivedből, a mire anyád, az áldott lélek tanított.“

Z . Varga M. Házinevelés. 167. beszéd. 2) Jak. 2, 19. 3) Márk 3, 12.

s z í v maradandó érzületében és készségében, hogy Isten iránti sze­ rétéiből m egteszszük mindazt, a mit Isten parancsol, s elhagyjuk a mit tilt. A szentirás e világos szavaiból mindenki beláthatja tehát, hogy az örök üdvösség elnyerésére csak azon hit elégséges, mely munkálkodó szeretet, azaz jó tettek által bizonyitja be életrevalósá­ gát, vagy mely azt eszközli, hogy életünket az evangélium szabá­ lyaihoz alkalm azzuk.1)

Mi viszi az embert a hittől való elszakadásra? 1) „A kevélység és fölfuvalkodás“. Mivel a hit azt követeli, hogy értelmünket feltétlenül vessük alá Isten tekintélyének, azért semmi sem ellenkezik vele annyira, mint a kevélység. E z sarkal bennünket, hogy csak a saját felfogásunkban bizzunk, mindent véle­ ményünk, tetszésünk szerint latolgassunk és a mi előttünk nem világos, dobjuk el. E kevélység volt oka, hogy a zsidó Írástudók és farizeusok, noha jártasak valának a szent könyvekben, mégis hitetlenek m aradtak. T ovábbá minden eretnekség a kevélységben és fölfuvalkodásban gyökeredzik, s mint szent Ágoston m ondja2) : „anyjok a gőg.“ Ezek is, miként a hitetlen Tam ás mindent saját kezeikkel akarnak tapintani és úgy hinni el, — ez pedig balgaság, mert ez épen annyi volna, mint nem hinni el a tűzhányóhegy léte­ zését, vagy a gőzgép vontató erejét, melynél fogva 20—30 m egter­ helt kocsit gyorsan képes maga után vonni, csak azért, m ert nem láttuk. Ne fürkészszük tehát az isteni titkokat, mert a ki az isteni titkokat átvizsgálni és fölfogni akarja, az úgy jár, mint a ki h u za­ m osan a ragyogó napba néz. A nap, mely m ásoknak világit a se­ téiben, őt úgy megvakitja, hogy azt sem látja többé, amit előbb látott. 2) Elszakít a hittől: a) „az imának és egyéb vallási kötelm ek­ nek elhanyagolása.“ Ki az imádságot, a nyilvános istenitiszteletet, a szentségeket elhanyagolja, az ép oly közönyös lesz, a hit iránt, mint az a gyermek szülői iránt, ki a távolból sohasem gondol rájok, levelet nem ir nekik s nem tudakozódik felölök. Azért ha észreveszszűk, hogy az imádság, a templombajárás, a szentségek használata nem ízlik, törekedjünk buzgalm unkat ismét felgerjeszteni, hogy Isten és a vallás iránt lassankint közönyössé ne legyünk és hitünket el ne veszítsük. b) „A világias gondolkodás és bűnös élet.“ Ugyanis a hithez először is akarat kívántatik, mert csak az hihet, a ki akar, m ég a közm ondás szerint i s : amit az ember óhajt, szívesen el is hiszi, s *) É lő vagyis cselekedettel egybekapcsolt hitök volt azaz tényleg vallák meg a hitet: Sz. János evang., Mária, a szent asszonyok, midőn szomorkodva álltak a kereszt alatt; továbbá arimatiai József és Nikodemus. 2) 46. beszéd.

igy az erényes embernek nincs forróbb vágya, mint a z : vajha tel­ jesülnének rá nézve mindazon ígéretek, melyekkel a hit biztat. Az erényes ember nem ragaszkodik a földi javakhoz, s ennélfogva szí­ vesen elhiszi azon igazságokat, melyek őt a mennyei koronára utal­ ják. De eg észen , m áskép van ez a világfival, a bűnös emberrel. A hit elétárja az isteni ítélet szigorát és a pokoli büntetéseket és ezál­ tal m egkeserítve látja bűnös életöremeit, a mennyiben ő a hitben egy tükröt lát, melyben ott szemlélheti a saját tévedéseit és lelkének kiállhatatlan u tálato sság á t; ott olvassa az örök kárhozat ítéletét, s igy nem csoda, ha szeretné e tükröt összetörni. Egyszóval semmit sem óhajt jobban, mint azt, hogy ne legyen mindenható Isten, Íté­ let, pokol, ö rö k k év aló ság ; s épen ezért szereti ezeket kigunyolni. 3) E lszakít a hittől: a) „a rósz könyvek olvasása.“ Amint le­ hetetlen halálos mérget bevenni életveszély nélkül, éppen oly lehe­ tetlen vallástalan könyveket olvasni a nélkül, hogy az istentelenség gyilkos m érgét m agunkba ne szivnók. S mi több, a testi mérget legalább ellehet távolítani a testből vagy ellenszer által ártalm atlanná tenni, de nem a gonosz iratok mérgét. A hamis tanok és elvek, melyeket valaki m agába szí. nem egy könnyen párolognak el az emlékezetből, hanem ott ragadnak, elkábitják az értelmet, behatnak a szívbe is, mert leginkább a szív hajlamainak hizelegnek. Erre szom orú példa a franczia forradalom ideje 1789., hol az istentelen iratok szerzői Istent szám űzték az emberi szivekből, s a temető bejárata felé ezt írták: „A halál örök álom “, s ez milliók élete és vagyonába került. b) „A vallásgunyolókkal és olyanokkal való társalgás, kik a hitet veszélyeztethetik.“ Már a régi példaszó is azt tartja: „Mond meg nekem, kivel társalogsz és én megmondom neked ki vagy.“ Egy másik szerint pedig: „A barátság vagy rokonlelküek közt léte­ zik, vagy rokon lelküekké teszi az em bereket.“ S ez nem is csoda, mert hisz ha m ásokkal bensőleg és huzam osan érintkezünk, lassankint egészen elsajátítjuk gondolkodásuk módját és érzületüket, lei­ kök mintegy a mienkbe ömlik és tulajdon jellegét üti reá.

A hit megvallása. Keresztvetés. Mi által kell különösen megmutatnunk, hogy hitünk szilárd és állhatatos ? „Az által, hogy azt soha m ég látszólag se tagadjuk meg, ha­ nem mindenütt bátran valljuk szóval és tettel.“ Itt három dolog kívántatik: 1) Soha semmi áron nem szabad keresztény, vagy kath. vallásunkat m egtagadnunk vagyis tagadnunk,

~

*

hogy Krisztusban hiszünk, őt Istenünknek és Urunknak ism erjük és imádjuk, vagy hogy hivei vagyunk a kath. egyháznak, melyet ő a világ üdvére alapított. A hitet m egtagadó keresztény vagy azt árulja el, hogy a keresztény vallásnál többre becsül egy másféle, ham is v a llá st; vagy azt, hogy semmi vallása sincs, tehát Istent semmibe nézi, őt nem tiszteli. Azért Jézus is rettentően fenyegeti az ilyene­ ket, m ondván: „Aki engem m egtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom Atyám előtt, ki mennyekben vagyon.“ 1) É s ha akkor kizáratik mennyek országából, okvetetlenül a pokol torka nyeli el. Lám csak Péter nem gonoszságból tagadja meg Jézust, hanem csak gyöngeségből, s mégis egész életén át siratja bűnét, mig végre lem ossa vérével is. A vértanuk ezrei is szabadon választhattak vol­ na vagy halált vagy hittagadást, ámde ők többre becsülték Jézus dicsőségét a világ minden kincsénél, életök-és véröknél. Mily szépen felelt a bilincsekre vert Polykárp a bírónak, midőn ez fölszólitá: „Tagadd meg K risztust és szabad vagy!* „Nyolczvan év óta szol­ gálok neki, — viszonzá a boldog öreg — és ő sohasem bántott meg engem. Mikép tagadhatnám tehát meg az én uram at, királyo­ m at és üdvözítőm et?“ 2) De még látszólag sem szabad soha hitünket m egtagadnunk, azaz nem szabad színlelnünk, vagy mutatnunk, hogy hitünket tagad­ juk, habár óvakodunk azt bensőleg, vagy tényleg valósággal m eg­ tagadni. Ily körülmények között lelkesítsen mindenkit a hős lelkű Elezár példája, ki, midőn barátai részvétből ráakarták beszélni, hogy legalább szinleg m utassa, mintha ennék a tiltott ételekből — így felelt: „A mi korunkhoz nem illik a tettetés, nehogy az ifjak közül sokan elcsábittassanak az én tettetésemért és a romlandó élet rövid idejeért.“1) És a tisztes ősz borzasztó kínzások közt örömmel halt meg hitéért. 3) Nem elég azonban, hogy a hitet meg ne tagadjuk, hanem szó és tett által is, bátran meg kell azt vallanunk. így szó által vallották meg hitöket a vértanuk, midőn a császár vagy biró kérdőre vonván őket, egyenesen kijelenték, hogy ők keresztények. Tényleg pedig Jézus édes anyja és hű tanítványa János, valamint a szent asszonyok, midőn mélyen szom orkodva álltak vala a haldokló Ü d­ vözítő keresztje alatt. Tényleg vallá meg a hitet arimatheai József és Nikodémus is, midőn az előbbi elkérte Pilátustól Jézus testét és azután ketten levették azt a keresztről, megkenek és a sirba helye­ zők. Mi is tényleg valljuk meg hitünket, midőn a templomi isten­ tiszteleten ájtatosan megjelenünk, a szentségekhez járulunk, a kör­ meneteken és másféle nyilvános szent gyakorlatokon illedelmesen és ájtatosan részt veszünk.

Mivel valljuk meg hitünket? „A szent kereszt jelével, melylyel egyúttal 1) a Szenthárom ság titkát is megvalljuk, m iután keresztvetéskor azt m ondjuk: „Az A tyá­ nak, és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ám en.“ De ugyancsak ez által sz. Ágoston szerint az istenség egységét is megvalljuk, mert nem mondjuk „neveiben“, hanem nevében. 2) Kifejezzük a megvál­ tás titkát, m inthogy Jézus a Szenthárom ság második személye, a kereszten vitte végbe m egváltásunk müvét. Ennélfogva aki m agára k eresztet vet, nyilvánosan bevallja, hogy annak tanítványa, ki ben­ nünket kereszthalála által m egváltott és hogy tőle, a felfeszitettől, vár minden üdvöt, m alasztot és áldást. A zsidóknak ugyan botrány a kereszt és pogányoknak bolondság, de nekünk Isten erejét és bölcsességét hirdeti, m ondja sz. Pál a korinthbeliekhez irt levelében.1)

Az apostoli hitvallásról. Hol van az meg röviden, amit a kereszténynek tudnia és hinnie kell? „Az apostoli hitvallás tizenkét ágazatában.“ Ezen tizenkét hit­ tételt ágazatoknak, vágj* részeknek nevezzük, mert miként a test tagjai együttvéve az egész testet alkotják: igy áll a dolog a hit 12 ágazatával is. Ezen ágazatok imét három főrészre oszlanak, melyek a S zenthárom ság titkának felelnek meg. Apostolinak pedig azért ne­ veztetik, mert több szent atya állítása szerint, mielőtt szétoszlottak volna az apostolok, jónak látták a keresztény hit tanitm ányát rövid alakba (symbolum) összefoglalni és az uj m egtérőknek hitszabályul adni. H itvallásnak pedig azért neveztetik, mert ezzel vallották meg hitöket, úgy mint mi most.

ELSŐ HITÁGAZAT. ,,H iszek egy Istenben m indenható A tyáb an , m ennynek és földnek teremtőjében.“

1. §. Az Istenről és tulajdonságairól. „ H i s z e k I s te n b e n .“ Iste n lé n y e g is é g e .

Mi az Isten? Isten egy végtelen tökéletes szellem, ég és föld ura, kitől min­ den jó szárm azik. N incs nehezebb dolog, mint megoldani e kérdést: Mi az Isten? E rre tökéletes kimerítő felelet se nem adhat, se azt l) K or. I. 23, 24.

tökéletesen föl nem foghatja az ember, ha bölcsebb volna is mint Salamon, vagy fölvilágosultabb, mint egy szeráf, ki legközelebb áll Isten trónjához. Azért az járna legközelebb az igazsághoz, ki arra, Nagy sz. Gergely pápa szerint, a legmélyebb im ádat hallgatásával felelne, vagy nyíltan bevallaná, hogyha azt tökéletesen m egakarná oldani, m agának is Istenné kellene válnia. Továbbá „Isten kimond­ hatatlan“ — jegyzi meg sz. Á g o sto n ;1) s „inkább megmondhatjuk, mi nem ő, mint azt, mi ő .“ Istent bármikép képzeljük is m agunknak: mind az csekélyebb mint ő, s bármint fejezzük ki, az nem az, a mi ö valóságosan, mert Isten végtelen, a végtelen lény pedig korlátolt ész által meg nem fogható, annál kevésbbé fejezhető ki alkalm as szóval. Azért Istennek tökéletes, teljes fogalma nem adható, mely egész tárgyát mintegy kimerítené. Isten m egszűnnék lenni végtelen, és igy Isten, ha a véges elme megfoghatná, azért m ondá sz. Á gos­ t o n : „Ha megfogod, nem Isten.“ (t. i. akár észszel, akár kézzel, mert akkor teremtmény.) E z oknál fogva Simonides pogány bölcs, Midőn Hiero Syrakusa fejedelme, azt kérdezé tőle, mi az Isten? először egy napi, azután két napi gondolkozás időt .kért; s ezen idő lefolyása után a gondolkozási napok szám át mindig m egkétsze­ rezte, és végül az e felett álmélkodó királynak igy felelt: „Minél tovább gondolkozom e tárgy felett, annál hom ályosabb lesz előttem .“ H a tehát azt m ondjuk: „Isten végtelen tökéletes szellem, ég és föld ura, kitől minden jó ‘szárm azik,“ közel járunk ugyan az igazsághoz, a mennyire csak a kinyilatkoztatás által fölvilágosult ész közel já r­ hat ; de az egész teljes igazságot, Isten végtelen fogalmát, nem fejezzük ki tökéletesen. Nevezzük Istent: 1) S z e l l e m n e k . így nevezé őt m aga isteni tanító Mesterünk' Jézus is. „Lélek az Isten“ — m ondá a szamariabeli asszonynak.2) Már ezen elnevezés által is fölülemeljük Istent mindenen, ami érzék alá esik, s nincs különben, mert mikép volna ő mérhetetlen, minde­ nütt jelenlévő, elmulhatatlan, ha teste volna, mely term észeténél fogva határolt, múlandó, helyhez kötött, részekből áÜ, de fel is oszol­ hat. Nevezzük továbbá ő t: 2) V é g t e l e n t ö k é l e t e s s z e l l e m n e k . Ez által azt fejez­ zük ki, hogy ő fensőbb rendű, mint a láthatatlan világ — m ennyor­ szág — tiszta szellemeinek- milliói. Az angyalok tökéletessége ugyan igen nagy, úgy hogy a legalsó is m essze fölülmúlja term észetes tökélyben a legtökéletesebb em b ert; ámde bármily nagy is az, mégis csak v é g e s , vagyis olyan, m elyet az angyalok terem tett értelme felfoghat. Az angyal tökélye tehát gondolható, sőt annál _m ég íensőbb is gondolható; ellenben Isten tökélye v é g t e l e n , vagyis olyan, mely sokkal nagyobb, hogysem egy terem tett szellem azt fölfog­ hatná és arról m agának teljes fogalmat alkothatna; olyan tökéletes­

ség az, mely az angyal előtt is örökre kifürkészhetetlen titok marad, h abár szinről-szinre szemléli az Istent N agy és széles a tenger, de mégis van h a tá r a ; töm érdek a vízcsepp, de szorosan véve m égis m egszám lálható; ellenben az isteni tökélyek terjedelmét nem lehet megmérni, nem lehet szám okban kifejezni. Mi egy harm atcsepp a világ tengerhez képest, s mégis a harm atcseppek roppant nagy szám a végre is betölthetné a tenger óriási medrét, mig az angyalok és szentek minden tökéletessége összefoglalva és örökké szaporodva sem lehetne egyenlő Isten tökéletességeivel. Nevezzük Istent: 3) A z é g é s f ö l d u r á n a k is . M ásoknak jogosan paran­ csolhatni kétségkívül előny. Mindennek parancsolhatni — a mi léte­ zik, a legnagyobb előny. Ilyennek tartjuk Istent, és elismerjük hatalm át, korlátlan uraságát, a nap, hold, csillagok, levegő, tenger, föld és minden felett a mi a földön él és mozog. — Végre nevez­ zük Isten t: 4) U r n á k , k i t ő l m i n d e n j ó s z á r m a z i k . — S méltán, m ert Isten a szerzője és ős forrása minden szépnek és jónak a mit bírunk, vagy kívánhatunk, testünknek s lelkűnknek egyaránt. Ha1 Istennek nincs teste, miért beszél a szentirás Isten sze­ meiről, füleiről és kezeiről? Aki gyerm eket oktat, alkalmazkodnia kell a gyermekek beszéd­ jéhez és felfogásához, mert m áskép nem fogják megérteni. Ámde mi emberek csak gyerm ekek vagyunk az isteni dolgokhoz képest; azért a bölcs és jó Isten leereszkedik a mi beszédm ódunkhoz és fel­ fogásunkhoz, hogy végtelen lényegéről közölje velünk a szükséges ismereteket. Á szentirás tehát nem azért beszél úgy, mintha Istennek valóban szemei, fülei és kezei lennének, hanem csakhogy felfogha­ tóbbakká, mintegy szemlélhetőkké tegye az ő láthatatlan lényének bizonyos tulajdonságait.

Isten tökéletességei. Miért mondjuk, hogy az Isten legtökéletesebb? „Mert minden jó tulajdonságot vég és h atár nélkül bir. Ő örök­ től fogva van, változhatlan, ő mindent tud, mindenütt jelen van, ő m indenható, ő végtelenül bölcs, szent és igazságos, jó és irgalmas, igaz és hív.“ Mit tesz az: Isten örök?

'

„Ez annyit tesz, hogy ő mindig v a n ; neki sem kezdete nem volt, sem vége nem lesz.“ — Ámde nem ilyenek vagyunk mi. H ogy

m agunknak Isten örökkévalóságáról némi fogalmat szerezzünk, pn> báljuk meg visszafelé millió és millió éveket, vagy évezredeket s z á ­ molni, és azután gondoljuk hozzá, hogy Isten m ár ezen idő előtt is létezett; hasonlókép számláljunk milliónyi millió évezredeket előre is, és gondoljuk hozzá, hogy Isten még ezen idő után is létezni fog. É s habár talán különösnek látszik is valaki előtt, hogy vala­ mely lény kezdet és vég nélkül létezzék, mégis észszerütlen volna abban legkevésbbé is kételkedni. Mert ha valam ikor volt volna oly időszak, melyben semmi, tehát Isten sem létezett, akkor soha nem is jöhetett volna létre valami, mivel egyáltalán lehetetlen, hogy a semmi létet adjon önm agának, vagy létrehozzon valamit. H a pedig Isten szükségkép kezdet nélküli, akkor létét nem bírhatja mástól, csak önmagától, isteni term észetéből; vagyis term észete követeli, hogy létezzék, miként a tűznek term észetében rejlik, hogy égessen, és a világosságnak, hogy világítson. Mit tesz az: Isten változhatlan? „Hogy mindig ugyanaz m arad, anélkül, hogy valaha önm agát vagy terveit m egváltoztatná.“ Isten minden tekintetben örökké ugyan­ az, lényegében, akarásában, ismereteiben, határozataiban; ugyanaz minden tökélyeiben és tulajdonságaiban. „Ég és föld elmúlnak, te pedig (O Isten) megmaradsz. Azok m egváltoznak mint a ruha, te pedig ugyanaz vagy, és éveid nem fogynak, mondja a zsoltáros1) Istenben semmi sincs ami kezdődik; semmi ami elm úlik; semmi ami keletkezik, nő, elhal; mert ami változik m ár nem ugyanaz töb­ bé, hanem m á s ; ami pedig más, az nem m aradt az, a mi volt, tehát nem is örök. Mit tesz a z : Isten mindenütt jelen van ? E z anyit tesz, hogy ő mindenütt ott v a n : mennyben, földön és minden helyen, a mennyiben mindaz, ami égben, földön és bár­ hol van és történik, nyíltan áll szemei előtt. Azért kiált igy a pró­ féta Isten h ez: „Hova menjek a te lelked elől, és hova fussak színed elől ? Ha fölmegyek az égbe, te ott v a g y ; h a leszállók a pokolba, jelen vagy. Ha szárnyaim ul veszem is a hajnalt, és a tenger végső határain lakom, oda is a te kezed visz engem, és jobbod tarten g em .“2) Mit tesz a z: Isten mindent tud ? „Isten mindent tud, — ez annyit tesz, hogy ő m indent töké­ letesen és örökóta t u d ; tudja a múltat, a jelent és a jövőt, még legtitkosabb gondolatainkat is.“ J) 101. Zsolt. 27, 28. 2) 138, Zsolt.

Mikor a tengerparton állunk, csak fölszinét látjuk a n n a k ; a vizcseppek, a hom okszem ek, a szám talan kagylók, és tengeri nővé' nyék elvannak rejtve szemeink elől. A tükörbe nézve, szintén csak arczunk külsejét láljuk a b b a n ; ami az alatt rejlik pl. szem ünk m ű­ vészi alkotását stb nem láthatjuk. Lelkünket is csak nehezen ism er­ jü k meg, és sohasem tökéletesen. Isten ellenben tökéletesen látja önm agát, egyetlen pillantással áttekinti egész végtelenségét. Ismeri azt mind, a mi rajta kivül van, az egész anyagi és szellemi világot. T udta Judás árulását és Péter bukását is. Ámde itt azt lehetne kérdezni: mikép m aradhat az ember ak a­ ra ta szabad, h a Isten mindent előre lát, amit az ember cselekszik, és mikor annak okvetlenül megkell történnie, amit ő előre lát? Váj­ jon ilyenkor az ember nem s z ü k s é g k é p (t. i. hogy másképen, — ha akarna sem cselekedhetne) cselekszik-e úgy amint Isten előre látja? — N em ; az isteni előrelátás se nem szünteti meg az ember szabad akaratát, se nem k o rláto z za; mert az előrelátás n e m o k a a n n a k ; miért cselekszik igy az ember és nem m áskép. Péter nem azért tagadta meg Krisztust, m ert ez megjövendölte volt azt, hanem azért jövendölte meg, mert Péter m egtagadandó vala őt. H ogy ezt jobban m egérthessük, gondoljuk az isteni értelmet egy kristály tükörnek, mely a belenéző embernek minden m ozdulatát hiven m utatja ugyan, de a m ozdulatokat korántsem okozza. Mit tesz az: Isten bölcs? „Isten bölcs, ez annyit tesz, hogy ő mindent a legjobban tud elrendezni, hogy elérje, a mit ak a r.“ Ki jó t akar és ahhoz helyes utat is választ, vagy czélszerü eszközöket alkalmaz, hogy elérje, amit akar, — az bölcs. Ámde Isten a m aga szándékának elérésére nem csak megfelelő és alkalm as eszközöket használ, melyek csak esetleg vezetnek czélhoz, hanem a legjobb eszközöket is alkalm azza, melyek által biztosan, tökélete­ sen és a legjobb m ódon eléri, amit akar. Azért nevezzük őt bölcs­ nek, legbölcsebbnek. E gy orvos vagy egy hadvezér akkor bölcs, ha ez is, az is kellő eszközöket h a s z n á l; am az hogy az egészséget helyreállítsa, emez hogy diadalt n y erje n ; de gyakran m egtörténik, hogy éppen nem a legjobb eszközöket használják, részint azért, mert nem ismerik, részint mert nem tudják azokat alkalm azni; azért az eredm ény sem mindig felel meg várakozásuknak és fáradozá­ suknak ; az akadályok, melyeket nem birnak elhárítani, néha m eg­ hiúsítják azt. Egészen m ásképpen van ez az Isten n él; nála nem hiányzik sem a legjobb eszközök ismerete, mert ő m indentudó; sem a hatalom azokat alkalmazni, mert ő mindenható, de az ak a­ rat sem, mert ő a legnagyobb jóság. Azért ő mindig tökéletesen és biztosan elér mindent, amit akar.

Mit tesz az: Isten mindenható? „Isten mindenható, ez annyit tesz, hogy ő mindent m egtehet amit ak a r.“ Aki sokat tehet, hatalm as; azért nevezzük a királyokat és császárokat hatalm asaknak, mert sok olyast m egtehetnek, amire m ások nem képesek. Ámde azért a földi hatalm asok nem m inden­ hatók, mert nem tehetnek meg mindent. Ellenben Isten m indenható, mert mindent végbevihet, miként Gábor főangyal m ondá M áriának: „Istennél semmi sem lehetetlen.“ Csak egyet nem tehet Isten, t. i. amit nem akarhat, m inthogy végtelen tökélyeivel ellenkezik. így nem tehet semmi rosszat, mert ő végtelenül szent, vagy hogy nem jutal­ m azhatja a bűnt, mert ő végtelenül igazságos. Ámde, hogy ilyes­ miket nem tehet, ez nem gyöngeség benne, hanem hatalom és di­ csőség — úgym ond szent Ambrus. Mit tesz az: Isten szent? „Isten szent, ez annyit tesz, hogy ő csak a jót szereti és akarja, a ro sszat pedig utálja.“ Isten mint legtökéletesebb szellem, a legtökéletesebb akarattal is bir. Ő tehát akar és szeret minden jót, de csakis ezt és pedig örökké és a legtökéletesebb m ódon; hasonlókép gyűlöl m indent, ami rósz, örök végtelen gyűlölettel, azaz Isten szent és pedig vég­ telen szent. „Senki sem oly szent, mint az U r“ — m ondatik a királyok könyvében.1) Mit tesz az: Isten igazságos? „Isten igazságos, ez annyit tesz, hogy ő érdem szerint jutal­ maz és büntet.“ Igazságosnak lenni annyit jelent, mint megadni mindenkinek a m agáét minden személyválogatás nélkül. Aki önm agának adja meg, ami őt illeti, az önm aga iránt igazságos. Isten m indakettőt cselekszik) Önm agának adja meg, ami őt illeti, az által, hogy ön­ m agát mint legfőbbet ismeri meg és szeretetet, im ádást és engedel­ m ességet követel. É s m egadja a terem tm ényeknek a m agukét az által, hogy a jót jutalm azza és a rosszat bünteti. Isten érdem szerint jutalm az és büntet, vagyis a jót sohasem jutalm azza érdemén alól, soha kevésbbé, mint a hogy az örök er­ kölcsi rend szerint jutalom ra m éltó ; és a r o s z a t. sohasem bünteti mértéken felől, azaz nem szigorúbban, mint a hogy ugyanazon bölcs és igazságos rend szerint büntetésre méltó, vagyis mint Jeremiás próféta m o n d ja: „Megfizet mindenkinek az ő törekvéseinek gyüm öl­ cse szerint.“3)

Isten megismerésének forrásai, Láthatjuk-e Istent? „N em ; Istent testi szemekkel nem láthatjuk, mert ő tiszta szellem .“ Midőn tehát az van m ondva; „Látni fogjuk őt, amint v an ,“ és „látni fogjuk őt szinről-szinre,“ ezt a lélek szemeinek látásáról kell érteni, e g y közvetetlen szellemi megismerésről, melyre Isten a m enny­ országban különös kegyelem által fog bennünket képesíteni, — s a míg ez szám unkra elérkezik, Istennek term észetes és természetfeletti m ódon adott ismeretével kell beérnünk. Mi által ismerteté meg magát Isten az emberrel természetes módon ? 1) „A világ terem tése és korm ányzása által, melyet teremtett és folyvást korm ányoz; mert józan észszel senki sem gondolhatja, hogy a világ önm agát teremtette, vagy hogy a benne uralkodó rend m agától lett.“ Amily lehetetlen kom olyan szóba állani oly emberrel, ki egy tökéletesen rendezett szép városról azt m ondaná, hogy az önm agá­ tól épült, éppen oly lehetetlen el nem fordulni az olyantól, ki az egész világ keletkezésére azt mondja, hogy az önm agától lett. Azt ugyan látjuk, hogy a világban egyik lény a másiktól szárm azik, vagy szervileg fejlődik, pl. a tojásból csirke, ty u k ; a tyúkból tojás é& ebből ism ét tyuk le sz e n ; vagy egy magból fa, a fából körte, ebből ism ét m ag és ía terem és igy to v á b b ; de végül mégis sz ü k ­ ségkép egy első tyúkhoz, egy első fához kell jutnunk, s ennek kapcsán egy olyan lényhez, a kitől a fa és tyuk és minden m ás lény szárm azott, és aki semmi m ástól nem szárm azik, hanem önm a­ g ában birja létokát, tehát miként kezdet nélküli, úgy vég nélküli is. E z pedig a legfőbb, az örök lény — Isten. Azért teljesen igaza volt annak, ki, midőn istentagadásról vádolták, fölemelt a földről egy szalm aszálat és m ondá: „Ha kételkedném, hogy van Isten, ez a szalm aszál is m eggyőzne engem arról,“ mert egy szalm aszál is azt bizonyítja, hogy kell jegy legfőbb lénynek léteznie, kinek kezdete sohasem volt és kitől minden szárm azik, aminek kezdete volt, tehát végre a szalm aszál is. Lehetetlen is elgondolni, hogy a semmiből szárm azhatnék valami, a nélkül, hogy egy m ár létező, tehát örök, mindenható lény nem hozta volna azt létre. A semmi örökké semmi m arad, ahol egy mindenható Isten nem működik. 2) Megismerteié m agát Isten a világ korm ányzása által is. U gyan ki ne m osolyogna, ha azt hallaná, hogy Fiúméból minden évben elindul egy üres hajó, mely a nélkül, hogy valaki korm ányozná, körülm egy a világtengeren, sohasem kanyarodik télre, és a m égha-

tározott időre ismét visszatér a kikötőbe, honnét kiindult? E z bizo­ nyára nevetséges állítás v o ln a; ámde nem százszor nevetségesebbek azok, kik azt merik állítani, hogy a föld a nap körül és a hold a föld körül évezredek óta megteszi útját, a nélkül, hogy hajszálnyira is eltérne, mely pedig 100,000 millió mérföldnél is hosszabb és hogy ezen útjában semmi értelmes lény nem korm ányozza, s hogy e sza­ bályos m ozgások egészen véletlenül történnek? T ovábbá föltéve, hugy volna egy olyan óramű, mely nem csak az órákat és perczeket m utatná a legpontosabban, hanem a íöld kettős m ozgását, a boly­ gókat, üstökösöket, ezeknek holdjait, az évszakokat, nap és holdfogyatkozásokat is : ki tulajdoníthatná józan észszel az ily mesteri mű szárm azását a véletlennek? Nem inkább a m űvész ügyességét kellene beismerni, ki azt készítette? É s vájjon az óriási világtestek, melyekhez hasonlítva csak gyarló utánzat minden ily óram ű, nem sokkal fényesebben bizonyitják-e Isten m űvészi értelmét, bölcsessé­ gét és m indenhatóságát? H ogyan volna lehetséges Isten korm ányzó keze nélkül, hogy a csillagok millió közül annyi ezer év alatt egy sem zökkent ki helyzetéből ? H a Isten bölcsessége nem korm ányozná azokat, mikép volna lehetséges, hogy a mérhetetlen űrben oly sza­ bályosan mozogjanak, úgy hogy föl- és leszállásuk, a hold fényé­ nek változásai, a napfogyatkozások, az ism ert üstökösök megjele­ nése stb. m ár évekkel jó előre a legpontosabban kiszám íthatók? Továbbá, ha a föld csak egyszer is eltérne a nap körüli útjáról, vagy meg kellene gyuladnunk, vagy m egfagynunk; vagy h a tenge­ lye körül egyszer gyorsabban, m áskor lassabban kezdene forogni: akkor a nap és éj váltakozása és igy a rend az egész földön m egza­ varodnék. Hogy azonban ez nem történik, hogy még csak nem is félhetünk ennek 'bekövetkezésétől, azt egyedül a világot korm ányzó Istennek kell köszönnünk. „Az egek beszélik Isten dicsőségét — mondja a zsoltáros és kezeinek alkotását hirdeti az égboltozat.ul) Ami a csillagokról, ugyanaz mondható az egész teremtésről. Az ég, föld, tengerek, az emberek az elemek, az állatok és a növé­ nyek mind egy szabályos egységet alkotnak, melynek neve „világegyetem .“ Mert hogy a világ nem egy alaktalan tömeg, melyben le­ vegő, víz, tűz, világosság, föld stb. összevissza volna keverve, azt minden ember tisztán látja. Ahol pe^ig a külön részek szabályosan egy egészszé vannak összekötve, ott r e n d v a n , annál csodálato­ sabb rend, minél szám osabbak és különbözők a részek, és minél to ­ vább tart a rend. A világegyetem részei pedig szám ra és nemre nézve csaknem végtelenek, és e rend, kitudná megmondani, hány évezred óta áll fenn. Ez a vak véletlen müve nem lehet, hanem igen egy fensőbb értelemé, ki a részeket bizonyos czél szerint választja, mindent a m aga helyére tesz, mindent összeköt és az egészet vezeti és fentartja.

Azon elkopott kifogásra pedig, hogy némely dolog véletlenül történik, hogy tehát a véletlen által is szárm azhatott ily szép rend, m ár m egadta a találó feleletet egy régi pogány b ö lcs: „H abár megtörténhetik, hogy valamely sertés a hom okban egy A-t vagy m ás betűt túr, azért mégis bizonyos, hogy egy egész könyvet, minő az Iliász (vagy Biblia is) sohasem fog kitúrni; egy világegyetem m egalkotásához pedig még több értelem kellett, mint egy könyv m egírásához. Mily balgaság tehát annak létéből föl nem ismerni az isteni bölcsességet, mely azt teremté, és mindig k o rm án y o z za! Ez a rend nem álom, nem hiú a g y rém ; szükségkép okának kell lennie; ezen ok pedig miként mondottuk, nem a véletlenség, mert annak sem szabálya, sem értelm e; sem a mi eszünk, mert ez m ég mindig ujabb titkokat fedez fel a világrendben, m e­ lyekről előbb fogalma sem volt. Igaz, az istentagadó szorult helyzetében azt állítja, hogy e csodálatos rend pusztán a term észet m ü v e; azonban ez állítás szintén balgaság, m ert hisz mi egyéb a tecmészet, mint éppen Isten látható terem tése, vagy azon nagy könyv, melyből a teremtő hatalm át és bölcsességét kitörülhetlen betűkkel olvashatjuk. A term észet mindig egy benne rejlő törvény szerint működik, s innen van, hogy elefántot m adár tojásból, vagy szöllőfürtöt tövis­ bokron teremni még nem látott senki, mert ez ellenkezik a term é­ szet törvényeivel. De amint törvény nem képzelhető törvényhozó nélkül, éppen igy nem lehet m ás szerzője a term észet törvényeinek mint Isten, ki azt teremté, és végtelenül fölötte áll. Avagy miért nem parancsolhatja meg a term észetnek senki, hogy pl. hó, eső, v agy égi háború legyen, vagy a nap akkor süssön, mikor neki tetszik? Azért, mert nincs halandó, ki felette álljon a term észetnek, hanem mint terem tett lény, csak egy része annak. A term észet tehát nem adhatott önm agának törvényt, hanem igen a term észet teremtője a legfőbb eszes lény, m aga az Is te n ; valamint egy csodaszép festményről sem lehet azt állítani, hogy annak szerzője nem a festő, hanem a term észet, miután annak létrehozásához ész, ok o sság kívántatik, ezzel pedig a term észet nem bir. Vagy mily remekmű m aga az em ber! „Száz évet engedek a gondolko­ zásra, hogy találj az emberi testen csak legkisebb hibát is,“ igy szólo.tt egy ókori híres orvos (Galenus) egy istentagadóhoz. Mily bám ulatos m aga a szem is, melynek csillagában egész táj letük­ röződik ezer és ezer dologgal együtt! Könyveket irtak m ár csak a szem csodálatos szerkezetéről is. Hát m ég a lélek ! É s az ember még sem volna egyéb, mint a véletlen term észeti erők játéka? Ter­ m észetesen Isten m ost nem alkotja m ár többé az emberi testet, m iként az elsőt alkotá, a term észet közrem űködése n élk ü l; de éppen ez a legnagyobb csoda, hogy ő nem csak megteremté a term észetet, hanem ezt oly képességgel is felruházta, hogy egyik lény a má-

sikat neme szerint létrehozhatja, s hogy a lények kezdet ó ta, világ végéig ily módon képződnek és szaporodnak. >) Van u gyan művész,- ki jó órát tud készíteni, de olyan órát készítsen hát valaki, mely önmagától ism ét m ás órákat hoz létre; ez volna ám a mester. Azonban a term észet minden m űködés daczára is, csak eszköz; működik és termel a nélkül, hogy tudná, mi. m ó­ don csejekszi'ezt. S hogy ezek daczára czélszerüen működik és: czélját el is éri, az egyedül attól szárm azik, aki midőn a tér-, m észetet m egalkotta vala igy szólott; „Növekedjetek és sza p o ­ rodjatok.“ 2) Az ember tehát mindenütt láthatja Isten nagyságát és h a­ talm át; önm aga fölött, m aga körül, és m agában. Azért m ondja sz. Pál a pogányokról, hogy ha Istenben nem hisznek, m enthe­ tetlenek; mert „az ő halhatatlan lénye, u. m. örök ereje és Is­ tensége, világ kezdete óta felismerhető és látható a terem tett dolgokban.“ 3) 3) Megismerteié m agát Isten a „lelkiismeret szava által is, mely int bennünket, hogy a rosznak láthatatlan boszulójától fél­ jünk és a jónak m egjutalmazójában reméljünk.“ Hogy a lélek m agában hordja az istenismeret magvát, vagy mint Tertulián m ondá: 4) a lélek az istentudattal kezdet óta föl van ékesítve, ezt nemcsak a kér. szent atyák, hanem a pogány világ­ bölcsek is, minők : Plátó, Ciceró, Aristoteles és Seneca elismerték és tanították. — Elvitázhatatlan tény ugyanis, hogy Isten létéről a föld minden népe, még a legvadabb is, meg van g y ő ző d v e; és ebben egészen helyesen Ítélnek. Mert ha nem hiszszük, hogy Isten rp in d e n lélekbe elhinté ismeretének m agvát, akkor alig lehet felfogni, mikép történhetik, hogy a legvadabb népek is, melyek velünk és m ás müveit nemzetekkel soha semmiféle érintkezésben nem állottak, az Isten létéről éppen úgy megvannak győződve, mint mi. így midőn az európai tengeri hajók nehány évszázad előtt fölfedezték Amerikát, ezen uj világrész lakóinál többnyire csaknem állati élet­ módot találtak és az ész világa alig pislogott k ö ztü k ; de Istenben mégis hittek, ám bár az igaz Istent nem ismerik vala. É s ilyenek voltak az ókori vad népek is. Már Plutárch 5) pogány bölcs megjegyzé: könnyebb találni városokat falak, házak, királyok, pénz és tudom ány nélkül, mint Isten ismerete nélkül, kinek nem im ádkoz­ nának, nem esküdnének és nem áldoznának. Vájjon honnét ezen egyform aság minden időben és helyen, ha nincs valami az ember szivében, ami őt Istenhez vonja? E z m ár csakugyan egyik biztos *) íg y van illeti, ennek lelke közreműködése a nézve, hogy Isten 3) Róm. 1, 20. *)

ez a növény- és állatvilág tova szaporodásánál. Am i az embert közvetlenül Isten kezéből kerül k i a teremtés által s a természet test képzésében csupán elengedhetlen f e l t é t e l ü l szolgál arra megteremtse s egyesítse a lelket a testtel. 2) Móz. I. 1, 28. A dv. Mark. 1, ÍO. 3) Adv. C olot. 3 1.

jele a velünk született és a bűn által megfertőztetett lelki nem esség­ n ek ; vagyis mint az apostol m ondja: „Isteni nemből szárm az­ tunk.“ J) E z az oka annak is, hogy a pogány ijedtség és váratlan veszély pillanatában, — nem bálványaihoz, menekült, — hanem éppen úgy kiáltott föl, mint m i: „N agy Isten, jó Isten s e g íts!“ T ehát ezekből világos, hogy az isteni tudat megvan az emberben. Ezen velünk született Isten-tudatot azonban semmisem bizo­ nyítja érthetőbben, mint lelkismeretünk szava. Mert van egy „általános, változhatatlan, örök törvény" — mondja Ciceró, 2) mely királyokat és koldusokat egyaránt kötelez, s melyet semmi m ás törvény m eg nem szüntet, nem korlátoz, sőt, mely alapja minden m ás törvénynek; oly törvény, melyet nem pusztán könyv­ ből, fáradságosan tanulunk meg, hanem mely minden szívben ott él, mely által a jó t a rosztól, az igazságot a ham isságtól könnyen megtudjuk különböztetni. — A törvény pedig szükség­ kép egy törvényhozóra vall. S hogy kicsoda ezen törvényhozó, ki uralkodónak s alattvalónak, szilaj vadnak s finom műveltségű városinak, a régi és jelenkori népeknek „ s z i v ö k b e i r t a , “ am a törvényt, megm ondja a lelkiismeret szava. Teodorik a keleti góthok királya megöli az ártatlan Symm achust. E g y napon szokatlan nagyságú halfejet adtak föl neki vacsorára. Ennek láttára a gyilkos király rémülten, sikoltva ug­ rik föl az asztal mellől, mert úgy látszék neki, mintha egy rut kisértet m eresztené rá szemeit, fogait. „Látom — igy kiált fel — a Sym m achus fejét, szemeit, fogait. J a j ! mindjárt széjjel t é p : b o c sá ssa to k !“ Ezek után rémülten rohan ki az étteremből, resz­ ketve bújik ágyába, és három nap múlva meghal a hatalm as góth király. ■ — K onstáncz császár a tulajdon testvérét a jám bor T heo­ dosius diacont gyilkoltatá meg, és pedig ugyanazon napon,r mi-, dőn ez őt m egáldoztatá egy kehelyből a legszentebb vérrel. Ámde ezen órától kezdve éjjel-nappal gyötri a halál borzalm a, s min­ denütt m eggyilkolt testvérét látja diacon-öltözetben, amint a vér­ rel telt kelyhet nyújtja neki, m ondván: „Igyál testvér, igyál!“ Ezek után elfut K onstántinápolyból, elmegy Itáliába, Siciliába, h ogy valahol nyugalm at találjon, — de hasztalan! Már m ost azt kérdezhetjük: Mitől rettegnek e gonosz uralkodók? Hisz földi biró nem vonhatja őket felelősségre; hóhérok bárdja nem villog felettök; a meggyilkoltak nem árthatnak nekik. — Tudják e gonosztevők, és minden gonosztevő tudja, hogy van az égben egy biró, kihez az ártatlanul kiontott vér boszuért kiált, s kinek büntető kezét ki nem kerülhetik. E láthatatlan biró a gonoszok szivében tartja itélőszékét; arany m eg nem vesztegeti, hazugság el nem ámítja, hizelgés meg nem kérleli; és az éji hom ály nappali világosság ‘) A p . csel. 17, 28. 2) C ic. de rep. 3. n. 17.

előtte. — E láthatatlan biró m aga az Isten, a jó és rósz örök megfizetője, ki már e földön bünteti a lelkismeret kárhoztató szava által mindazokat, kik a szivökbe Írott törvényt megsértik. Erezték ezt a pogányok is, hogy az isteni lény m egism eréséhez mindenek­ előtt erény és tiszta szív kívántatik, mert Kréta szigetén Jupiter szobrára ezt irtá k : sEngem csak az ismerhet, aki hozzám hasonló akar lenni.“ Paliasz istennő szobrán pedig e szavak ra g y o g ta k : „Az istenek csak a sziv által érthetők, mig azoktól, kik eszökkel akarják őket felfogni elrejtik m agukat.“ Mi által ismerteté meg magát Isten természetfeletti módon? „A kinyilatkoztatás által, melyet sok rendben és sokféle m ó­ don adott eleinte a pátriárkák és próféták, végre pedig saját fia, Jézus Krisztus és az apostolok által." A Jézus Krisztus által adott kinyilatkoztatás azon ragyogo déli n a p ,, melylyel Istennek tetszett a világot az idők teljében fölvilágosítani. Mert ám bár az ész is m eggyőződhetik' Isten lété­ ről és megismerheti, hogy Ő mindenható, bölcs és igazságos, minden létnek ősoka és minden jónak forrása, ezen term észetes ismeret a régi pogány világban mégis a szürkülethez hasonlított,' mely a bálványozás sötét hom ályán csak gyöngén csillog vala keresztül, a melynek bizonyítékául szolgál am a történeti igazság, hogy még Athenben is, a tudom ányok és szépm üvészetek e k ö zr pontján sz. Pál szerint e felirat ragyogott egy oltáron: „Az ism e­ retlen Istennek.“ 1) H ogy a kinyilatkoztatás daczára is volnának emberek, kik komolyan semmiféle Istent nem hisznek: ezt lehetetlennek tartjuk. Hiszen még az áfrikai hom oksivatagok lakói is h isz n e k . egy Is te n t; és már a régi pogányok is szám űzték az istentagadót, meglévén győződve, hogy nincs a földön gonoszabb lény, mint az ilyen em ­ b e r ; 2) és köztünk, keresztények között mégis találkoznak ily em ­ berek, kik gúnyolják a láthatatlan Istenben való hitet. Az ilyeneknek a hit term észetesen esztelenség; pedig hát ők hisznek ám el min­ denféle balgaságokat. Ők hiszik, hogy vannak okozatok ok nélkül, hogy a festmények, órák, házak csak úgy m aguktól létrejöhetnek; hiszik, hogy van törvény törvényhozó nélkül, rend rendező nélkül czélszerüség czél nélkül, vagyis hogy van egy véletlen, mely . fe­ lülmúlhatatlan értelemmel és bölcseséggel bir. Végre hiszik, hogy minden ember világ kezdetétől egész mostanig tévedésben volt, vagy aludt, és csak nekik, a nagy gondolkodóknak pirkadt fel az ész világossága. Az ilyen gondolkozásm ód észellenes, tehát képtelenség.

Isten egysége. Van-e több Isten egynél? „C sak egy Isten v an.“ „Én Isten vagyok, és rajtam kivül nincs m ás Isten, és senki sem hasonló hozzám ,“ mondja az Ur Izaiásnál. ') Az Isten egységéről szóló tan a szentirásban oly sok­ szor és világosan van kifejezve, hogy fölösleges többet idéznünk, s hozzá m ég az ész is ugyanezt mondja. S nincs m áskép. Mert ha több Isten van, vagy mind egyenlő vagy nem. Ha egészen egyenlők volnának, akkor egyiket sem nevezhetnők legfőbb és legtökéletesebb lénynek, miután egyiket sem illetné meg az Is­ tenség megkülönböztető jegye, t. i. azon előny, hogy mindenekfelett való és mindennek parancsol. Ha pedig nem egyenlők, akkor éppen a felhozott ok miatt tulajdonkép csak az volna Isten, aki közöttük a legfőbb és legtökéletesebb. Miként tehát lehetetlen,' hogy két király egyszerre üljön egy trónon, úgy lehetetlen gon­ dolni azt is, hogy Istennel m ás valaki m egoszthassa az ő m érhe­ tetlensége trónját. Ezen igazság oly szem beszökő, hogy még a pogányok sem ism erték egészen félre, noha mélyen rom lottak valának és tömérdek Istent hittek; mert ezen istenek között mindig egyet tartottak első és legfőbbnek. Miként a sok istenség, éppen oly balga és gonosz azon m á­ sik tan is, hogy az egy I s te n : a m i n d e n s é g . Beteg korunkban különben vannak ily fajta gondolkozásuak is, kiknek felfogása sze­ rint m indaz, amit szemeikkel láthatnak égen és földön, az mind egy lény, és ezt egy szóval Istennek nevezik. Szerintök az egész világ nem egyéb, mint ezen óriási minden — isten fejlődése. Akik igy okoskodnak pantheistáknak nevezik m agukat, a görö g : pás, pásá, pán (minden) és theos (Isten) szótól; míg az istentagadók n ev e : „atheisták.“ Azonban alapjában véve am azok tanitm ánya haj­ szállal sem jobb, sőt még roszabb, mint az atheistáké. Mert lehet-e valami balgábbat képzelni, ha minden Isten amit látunk, mint a pantheisták is te n e : t. i. oly Isten, aki minden, tehát aki ezérféle változaton m egy keresztül? Oly Isten, aki gondolkozik, mint az ember, nő mint a fa, virit mint a pipacs, foly mint a patak, m ász mint a féreg, ordit mint az oroszlán stb. Oly Isten, ki a jótevőben szánakozó, a zsarnokban kegyetlen, szóval aki zagyvaléka minden erénynek, és minden bűnnek? Ily utálatos kétfejű szörnyet, még a vak pogányok sem bálványoztak. Sőt ezek mellé ezen bölcsek s z a ­ vára el kell hinnem legbensőbb tudatom ellenére is, hogy én

mint 'gondolkodó és akaró lény, egy és ugyanaz vagyok, Istennel, a zsidóval,, törökkel, az utonállóval, vagy a négylábú állattal stb. Sajnos, hogy e tant egyesek beakarják m ár oltani a nép szivébe i s ; ez pedig mi m ást jelentene, mint. minden társadalm i rendet tervszerűen és fenekestül felforgatni, mert mikép lehet ott csak nyom a is az erkölcsiségnek, hol az erény pusztán üres szó, és hol a bűnt istenitik? Ezen elmélet szerint a legrutabb, legiszo­ nyúbb gonosz tettek, nem egyebek, mint gyümölcsei az isteni m űködésnek, s term észetes következménye a mindenistennek. Mert ahol az alam izsna-osztás, vagy az apagyilkosság teljesen egyenlő értékűek; hol minden lényegiség isten, ott minden m űködés szük­ ségkép isten i; azaz amit a mindenisten cselekszik, az csak isteni lehet. — „Végre is minden gondolkodó lélek azt kénytelen mondani, — igy szól egy ujabb iró *) — hogy e tan , szerint nincs többé szabad akarat, nincs erény, nincs gaztett, nincs erkölcsiség, nincs törvény; nincs, nem lehet rendezett emberi társadalom . Mert itt Isten a biró is, az elitéit is, a hóhér is, a jó és rósz is. Oly világ felfogás ez szóval, mely minden nemes lelket, minden józan észt felháborít.“ Miért monyuk az apostoli hitvallásban: „Hiszek Istenben“ és nem „hiszek Istent?“ „Mert egészen más n e k i hinni, ő t h i n n i és b e n n e hinni.“ Neki hinni annyit tesz, mint igaznak tartani, amit ő ki­ nyilatkoztatott ; ő t h i n n i annyit tesz, mint hinni, hogy ő Is te n ; b e n n e hinni pedig annyi, mint őt szeretni. Hinni, hogy igaz mindaz, amit Isten kinyilatkoztatott, erre sokan képesek, még a gonoszok is. Ok hiszik ugyan, hogy Isten szava igaz, de kése­ delmesek a megismert igazságot elsajátítani. Hinni, hogy Isten lé­ tezik, erre még az ördögök is képesek, de Istenben hinni csak azok tudnak, kik őt szeretik-, kik nem csak névszerint keresztények, hanem tetteik, életök által is bebizonyítják, hogy azok.

2. §. A három istnei személyről. „Hiszek az Atyaistenben.“

A Szentháromság lényege. Miért mondjuk: Hiszek az Atyaistenben? vagy

„Azért mondjuk, mert a) Isten mint a term észet teremtője szerzője, atyja minden embernek, a próféta ezen szavai

s z e rin t: „Nem egy atyánk van-e m indnyájunknak ? Nem egy Isten terem tett-e bennünket?“ J) b) m ert mint a m alaszt szerzője, különösen atyja minden kereszténynek, mivel őket Krisztus ér­ demeiért végtelen kegyességével fiaivá fogadta és égi országának örököseivé tette. Végre mert ez által m egkülönböztetjük a z A tya­ istent, ki bennünket teremtett, a Fiútól, ki megváltott, és a Szent­ iélektől, aki m egszentelt. Hány személy van az Istenben? »Istenben három személy v an : Atya, Fiú és Szentlélek' — és e három egy — m ondja sz. János. *)“ 1) E titokteljes tant m ár az ó-szövetség könyveiben is föl­ találjuk, hol Isten a többes szám ban igy szó l: „Alkossunk em­ bert a m agunk h a so n ló sá g á ra ;“ 3) vagy „a hajnalcsillag előtt keb­ lemből szültelek téged,“ 4) mely szavakra m aga Jézus is figyel­ ni ezteté a zsidókat. Továbbá nagyon valószínű, hogy a zsinagóga birtokában volt egy szent hagyom ánynak, ami a bibliának sok hom ályos helyét m egm agyarázta. Ezen hagyom ányból még több fenm aradt a zsidóknál a Zohor nevű könyvben, hol a többi közt M ózes ötödik könyve egy helyen igy értelm eztetik: s) „Ketten vannak, kikhez m ég egy harm adik járul és hárm an vannak és e három csak eg y .“ Mindez azonban csak gyönge csillám volt, melyet csak Jézus változtatott tiszta világossággá, midőn mennybemenetele előtt igy szól tanítványaihoz: „Én kérem az Atyát és ő m ás vigasztalót küld nektek, az igazság lelkét, kit az Atya az én nevemben küld, ő m egtanít titeket m indenre.“ «) Végre a világtól búcsúzván, ezen szavakkal zárta be isteni tanítóhivatalát: „Menjetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az A tyá­ nak és Fiúnak és Szentléleknek nevében.“ 7) 2) U gyancsak ezen isteni tant hirdették az apostolok is, 3) E zen isteni tant az apostoloktól átvették a szent atyák és azt mind irásbelileg, mind szóbelileg áthagyom ányozták az utó­ korra. T o v áb b á: 4) Ezen isteni tant állhatatosan vallották és vérökkel pe­ csételték m eg a legiszonyúbb halállal szemben is a szent vérta­ nuk. V é g re : 5) Ezen isteni tant a kath. egyház mindig győzelm esen védte és szám unkra tisztán, sértetlenül nem csak megőrizte, hanem mindig buzgólkodott e szent titkok hitét mindenütt terjeszteni és mélyen szivünkbe vésni, am int ezt szertartásai bizonyítják. Ezen három személynek mindegyike Isten? Ig en ; és pedig oly képen, hogy mindenik egyes személy ugyanazon isteni term észettel, lényegiséggel és isteni tökélylyél v) M aiak. 2 , 18. 2) Ján. I. 5 , 7. 3) Móz. I. 1, 26. 4) 109 Zsolt. 5) . Móz. 6 , 4. 6) Ján. 14, 16, 17, 7) Máté. 28, 19. I

V.

bír, és igy az Isten név legszigorúbb éitem ényben megilleti; mind­ egyik határozottan bir mindennel, a mi a végtelen tökéletes isteni lényhez m egkivántatik. Csak egy Isten van? „Igen; a három személy csak egy Isten, mert mind a h á ­ rom személynek csak egy és ugyanazon oszthatatlan term észete és lényege v an .“ Annak oka, hogy miért csak egy Isten a három személy, abban áll, hogy mind a három egy és ugyanazon term észetű vagy lényegű. Ha mindenik személy saját, és a többi szem élye­ kétől különböző lényeggel bírna, mint ez az emberek közt van, akkor három Isten v o ln a; de nem igy áll a dolog, m e rt: „Csak egy isteni lény, egy isteni term észet, egy istenség, egy Isten van .“ Ezen egy isteni természet, vagy lényeg pedig nem oszlik meg a három személy közt, hanem mindenik isteni személyben egész és o sztatlan ; mert az isteni lényegiség m eg nem oszolhat, hanem legnagyobb mérvben egyszerű és oszthatatlan. Mi által különbözik egymástól a három isteni személy? „Az által, hogy az Atya se nem született, se nem szárm a­ zott, ellenben a Fiú az Atyától született, a Szentlélek pedig az Atyától és Fiútól szárm azott.“ Ezen szem besítésben vagy különös viszonyban áll az egyedüli külöm bség, mert különben a Fiú minden, ami az Atya, csupán az által különbözik tőle, hogy ő nem Atya, mint az első szem ély; és a Szentlélek minden, ami az Atya és F iú ; csupán az által különbözik tőlök, hogy ő nem Atya és Fiú, mint azok. A Szentlélek az Atyától és Fiútól szár­ mazik ugyan, de nem nemzetik, mint a m ásodik személy, h a­ nem kileheltetik (spiratur) s azért nem illeti m eg a Fiú elneve­ zés. A három személy tehát együttesen birja az isteni lényeget és ezen isteni lényegből kifolyó tökélyeket; de m indegyik külön oly sajátsággal bir, mely által éppen ez és nem m ás személy, melyet ugyanazért s z e m é l y e s s a j á t s á g n a k nevezünk. U gya­ nis az A tyának külön sajátsága az A tyaság, a Fiúnak a F iuság és a Szentiéleknek a szellemiség, vagy a l e h e l e t s z e r ü s é g . Ezen isteni nemzésről, mely a szentatyák tanítása szerint az örök Atyától önm agának megismerése által 'születik — mondja a tudós Bellarmin a következő hasonlatot: „H a valaki a tükörbe néz, akkor önm agához hasonló képet hoz létre; mert az nem csak az alakra nézve hasonlít hozzá, hanem mozdulatait is utánozza, úgy hogy ha az ember m ozog, a kép is m ozog. É s ezt a képet rögtön előlehet idézni minden erőfeszítés nélkül, pusztán egy pillan­

tás által. H asonló m ódon képzelheted m ost, hogy az A tya Isten az értelem pillantásával m integy önm agát szemléli és ismeri föl Isten­ sége tükrében és ez által egy m agához tökéletesen hasonló képet nemz. É s m inthogy az Atya e képpel közli egész lényegiségét, de önm agának változása nélkül (amit term észetesen mi nem tehetünk a tükörre tekintve), azért e kép lényeges á b r á z o l a t a az Atyának, az ő tökéletes v i s z f é n y e , Isten igaz fia. É s miként Isten soha­ sem volt, nem létezhetett önm agának megism erése nélkül, úgy nem volt, nem létezhetett anélkül sem, hogy önm agához tökéletesen h a­ sonló Fiát ne szülte volna. Azért igy szól h o zz á: „Fiam vagy te, én m a szültelek téged,“ *) m a vagyis ö rö k ó ta ; mert csak az örökké­ valóságban nincs holnap és tegnap, hanem mindig ma. É s mint­ hogy mi emberek a szó által szoktuk gondolatainkat nyilvánítani és kimondani, azért az isteni Fiút a szentírás is szónak, Igének nevezi. Szent Ján o s az ő evangéliumában igy szól: „Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige.“ Ea a Fiú az Atyától születik és a Szentlélek mindkettőtől származik, miért nem idősebb hát egyik isteni személy a másiknál ? „Mert a Fiú öröktől fogva születik és a Szentlélek is örök­ től fogva szárm azik.“ U gyanis a Fiú születésének és a Szentlélek szárm azásának az Istenségben sohasem volt k ezd ete; az mindkettő öröktől való. H a tehát egyiknek sem volt kezdete, ebből az következik, hogy a Fiú is öröktől van, mint az Atya, a Szentlélek is öröktől való, mint az A tya és Fiú. Hasonló valamit látunk a tűznél. A vilá­ g o sság a tűzből árad ki, de azért a tűz mégsem előbbi a vilá­ gosságnál. Miként a kovakőből kiütött szikra, úgy fénylik a tűz által nem zett világosság is. Azért mondja sz. Á goston: „Terem ts nekem örök tüzet, és én teremtek neked örök világosságot.“ 2)

A Szentháromságról. Fölfoghatjuk-e a Szentháromság titkát? „Gyarló elménk, mely a terem tett dolgokat is csak tökélet­ lenül ismeri, nem foghat fel oly titkot, mely végtelenül fenségesebb minden terem tett dolognál.“ Az emberi elme gyöngeségének és korlátoltságának tudandó be, hogy szám talan dolog megfejthetetlen titok előttünk, noha szemeinkkel látjuk, kezeinkkel tapitjuk. így a buzam ag elrothad a földben, s mégis egy erős szép növény, fejlődik belőle,. mely gyü­ m ölcsöt hoz, Nem titok-e m ár ez is ? É s a hernyó, mely őszszel Zsolt. 2, 7- 2) 118. beszéd, u. 2.

gubóba köti magát, s tavaszkor mint szép tarka lepke száll ki elkészített sírjából. Nem titok-e reánk nézve ez is ? Avagy a gór­ csővel tett legújabb fölfedezések nem azt m utatják-e, hogy a víz­ ben tömérdek állatka él, melyek oly piczinyek, hogy egy hüvelyknyi hosszú hajszálon 20 ezer is elférne. H ogyan van tehát, hogy ezen állatkák még is élnek, táplálkoznak, em észtenek, azaz van szájok és táplálkozó szerveik. Érti-e ezt valaki ? Bizony nem. Ha tehát egy ily parányi jószág term észetét sem foghatjuk föl, miképen akarja bárki is a végtelen s hozzáférhetlen világosságban lakozó Terem ­ tőt felfogni ? Valamint tehát ezen fölfoghatatlanság legvilágosabb érv Isten nagysága mellett, úgy mindig biztos jele a m agas léleknek, ha valaki ily Fönség előtt meghódol. J)

3. §. A világ teremtése és kormányzása. A világ teremtése. Miért nevezzük Istent a menny és föld teremtőjének? „Mert az egész világot, eget és földet és mindent, ami abban vagyon, ő teremté, azaz m indenható akarata által ő hozta létre a semmiből.“ „Világ“ alatt itt valamennyi látható és láthatatlan dolgot értünk, tehát eget, földet és mindent, ami azokban létezik, még azt is, ami ' az égboltozat felett és a föld alatt van, noha se nem látjuk, se nem ismerjük a z t ; szóval mindent, ami Istenen kivül van és léttel bír. A hatalm as Isten mindezt a semmiből teremté, vagy hozá létre, és pedig akaratának erejével, minden fáradtság és munka, segítség és eszköz nélkül; ezért teremteni, azaz valamit semmiből alkotni vagy létrehozni csak Isten tud, mert ehhez isteni m indenha­ tóság kívántatik. Ámde bármily különösnek látszik ez előttünk, mégis belátjuk, hogy a világnak teremtetnie k ellett; m ert ha ezt meg nem engedjük, akkor szükségkép föl kell tételeznünk, hogy a világ vagy önm agát teremté, vagy hogy m aga a világ az Is te n ; ami ism ét nem ­ csak megfoghatatlan, hanem éppen oly balgaság is, mint istentelenség. A világot tehát Isten teremté, és pedig nem öröktől fogva, hanem időben; azért m ondatik: „Kezdetben teremté Isten az eget v; Érezte ezt egy hírhedt szabadgondolkozó is, ki erre vonatkozólag így ír v a la : „Minél inkább törekszem Isten végtelen lényegiségét kifürkészni, annál kevéshbé fogom fel azt. D e elég nekem, hogy létezik, mert minél kevésbbé fogom fel, annál inkább imádom. Megalázom magamat és igy szólok: „L ények Ien y e ! én vagyok, mert te v a g y ; rólad elmélkednem annyi, mint ősforrásomhoz emelkednem. Eszemet akkor használom legméltóbban, ha előtted megsemmisülök. Igen, az nekem a legéde­ sebb lelki gyönyör, gyarlóságom kéjérzete, ha magamat szctmorzsolva érzem nagy­ ságod terhe alatt!“ R o u s e a u , Emil 3. k.

és a földet.“ *) Kezdetben vagyis a valóságos idő kezdetén; mert a terem tés előtt nem létezett csak Isten, ki örökóta van, és kiben az idők változása elő nem fordul. *)

Yilágkormányzat. Gondviselés. Mit tesz Isten folyvást, hogy az általa teremtett világ el ne veszszen ? 1) Isten föntartja a világot, vagyis akaratának ugyanazon ereje által, melylyel a világot teremté, eszközli, hogy az fönnálljon, a meddig és amint neki tetszik.“ Erre nézve sz. Á goston a követ­ kezőkép nyilatkozik: „A világ, h a Isten nem tartja fönn, egy pillanatig sem áll­ h at fenn, eltérőleg oly épülettől, mely akkor is fönmarad, midőn m estere eltávozik.“ Ezen eltérést könnyű megérteni. U gyanis az épí­ tőm ester csak alakot ád az épületnek, de az anyagot nem ő terem ti; az m ár (Istentől megteremtve) előtte fekszik, nyers idomtalan tö­ megben, és fölvesz minden tetszés szerinti alakot. Egészen másféle azonban a világ épülete, miután Isten nem csak alakot adott annak, hanem an yagát is ő teremté, és pedig valamint a semmiből hoza­ tott létre, úgy ism ét m agától megsemmisülne, ha Isten folyvást fönn nem tartaná, miként a kő földre esik, ha tenyerünket kirántjuk alóla. A föntartás tehát m integy folytonos teremtés, mely éppen úgy az isteni hatalom és jó ság műve, mint ez. 2) Az Isten korm ányozza a világot, azaz „gondoskodik min­ denről, m indent bölcs jósággal rendez és vezet czéljához, melyre a világot terem té.“ Isten gondoskodik mindenről, mert nincs ember, nincs terem t­ m ény, mely ezen isteni gondoskodás alól ki volna véve; azért m ondja Jézus is oly szépen: „Tekintsétek az égi m adarakat! Nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem gyűjtenek, és a ti mennyei A tyátok táplálja a z o k at Nézzétek a mező liliomait; nem dolgoz­ nak, nem fonnak, és mégis m ondom nektek, hogy Salam on minden dicsőségében sem volt úgy felruházva, mint egy azok közül.“ 3) Továbbá Isten rendez és vezet mindent azon czélra, mely végett a világot terem té t. i. saját dicsőítésére és az emberek javára. Ezek szerint Isten uralm a alól semmi sem vonhatja ki m a g á t; semmi sem történhetik véletlenül, vagy vakszükségképiségből; semmi olyan, am it Isten örökóta előre nem látott; semmi olyan, amit nem l) Móz. 1. 2) Ha pedig valaki kíváncsiságból azt kérdezné: mit csinált tehát Isten a világ teremtése előtt? így felelhetnél n ek i: Azt, amit örökké tenni fog: ism eré és szereté Önmagát és ezen ismeretben és szeretetben áll az ó megmérhetetlen örök boldogsága. 3) Máté, 6, 26— 29.

akar, vagy amit a legbölcsebb okokból meg nem enged. Azért mondja a szentirás, hogy az Isteni bölcseség „elér végtől-végig erősen, és mindent kellemesen elrendez.“ J) É s ezen isteni vezetés, oly kellemes, hogy valóságos atyainak mondható, és egyúttal oly. erős és hatalm as, hogy királyinak is beválik. Ámde bármily vigasztaló és tagadhatatlan is az isteni gond­ viselésről szóló tan, mégis vannak boldogtalanok, kik azt nem hiszik, és Isten atyai gondviselését káromolják, s balgaságukban azt mondják, hogy Istennek nagyon sok dolga volna, ha minden hajszálat, minden férget, minden porszem et szám ba akadna venni. Az igy beszélők természetesen elfeledik, hogy „Isten előtt az egész föld kereksége olyan, mint egy porszem a mérlegen, mint reggeli harrm tcsepp, mely a földre hull“, 2) de félreismerik továbbá a nagy Istent is, azt képzelvén, hogy reánézve fárasztó lehet mindenről gondoskodni. Hát akkor e szó : atya, mely emberileg véve is annyi jóság és szeretet forrása — Istenre vonatkoztatva — teljesen üres szólam volna? Az nem lehet, hogy Ő, ki az állatokba is oly cso­ dálatos gyöngédséget oltott kicsinyeik iránt, hogy ő ne szeretné fiait, az embereket, saját k épm ásait; ez ellenkeznék isteni fölségével. Végre, ha a szentirás és józan ész nem m ondanák is oly világosan, hogy Isten atyai szeretettel és bölcseséggel gondoskodik minden teremtményről, csak szemeinket kellene felnyitnunk és a világegyetem csodálatos rendjét, minden részeinek gyönyörű összemüködését, tökéletes egybehangzását megtekintenünk, hogy m eg­ győződjünk : hogy Isten a világ megteremtése után nem dobá azt oda a vak véletlennek, hanem folyvást íöntartja, vezeti és korm ányozza. Hiszen a lámpa kialszik, az óra megáll, az épület lassankint össze­ omlik, ha senki sem törődik vele. Ha tehát a nap még m ost is ragyog, mint hajdan, ha a csillagok nem zavarodtak össze, h a az évszakok a fák és füvek növekedése, az állatok tenyészete, szóval a világ m űködése és berendezése még mindig fönnáll, mint évezredek előtt, és nem zavarodott meg sem m i: ez nem történhetett meg magától, hanem Isten kezének kell azt intéznie. Le ha a világon mindent Isten vezet és intéz, miért történik mégis rósz? Akarja-e Ő ezt is? „Isten a roszat nem akarja; de megengedi azt, mert 1) az embernek szabadakaratot a d o tt; 2) mert a roszat is jóra, azaz örök terveinek megvalósítására tudja fordítani.“ 1) „Az embert szabaddá teremté, azaz neki szabadakaratot adott.“ — Ha az embernek nem lenne szab ad ak arata; ha a jót éppen oly ellenállhatatlanul volna kénytelen cselekedni, mint ahogy a boldogság után sóvárog, vagy éhét-szom ját csillapítani ösztönöz-

tetik, akkor becsülhetnők ugyan még valamire, de nem csodálhatnók, s az erényt nem szám íthatnék be neki érdemül. Hová lennének, mik volnának akkor a szentek am a legragyogóbb tettei, a szüzek és bűnbánók önsanyargatásai és a vértanuk rendíthetetlen bátorsága, kitartása a halálos kínzások között is ? Szabad akarat nélkül mind­ ezek oly cselekm ények volnának, melyeket lehetetlen volt elm ulasz­ tani s épen azért semmi dicséretet és jutalm at nem érdemeltek. — É s igy a m ennyország, hol hisszük, hogy boldogul élnek, nem ér­ demeikhez mért kitüntetés volna rájok nézve, hanem kegyelem, ki­ váltság ; m ár pedig a szentek dicsőségét éppen az képezi, hogy ők a világ, test és pokol fölött noha Isten malasztjával, de mégis sz a ­ badakarattal vívtak g y őzelm et; hogy a m ennyországot nem ingyen nyerték, hanem m eghódították, — De megengedi Isten a roszat azért is, m ert: 2) A roszat is jó ra vagyis örök terveinek m egvalósítására tudja fordítani. Ezzel azonban korántsem azt, mondjuk, hogy Isten a roszat oly szándékkal engedi meg, mintha abból akarná a jót ki­ h o z n i; hanem csak azt, hogy Isten nem engedné meg a roszat, h a ' nem volna elég hatalm as és bölcs a roszat is jóra fordítani. Isten tehát minden ro szat jóra, azaz terveinek kivitelére tud fordítani, amennyiben m ég a bűn is kénytelen neki szolgálni, az ő tökélyeit kinyilatkoztatni. „Ti gonoszát gondoltatok ki ellenem, de Isten jó ra forditá azt, úgy hogy fölmagasztalt engem és sok népet megmen­ tett.“ így beszélt az egyptomí József testvéreihez, kik őt rósz akarólag eladták vala. — Jézus ellen is gonoszát forraltak az em berek; gáncsolták, gúnyolták, rágalm azták tanait, üldözték őt és apos­ tolait; m egkötözték, m egostorozták, tövissel koronázták, fölfeszitették, m eg ö lték ; ámde Isten jóra forditá e szörnyűséget, mert Jézust fölm agasztalá és az egész világ üdvözitőjévé tévé. Miért engedi meg Isten, hogy a gonoszak gyakran boldogul­ janak, a jámborok pedig szenvedjenek? 1) „Mert a bűnöst jótétem ények által is m agához akarja édesgetni.“ Mihelyt az ember bűnei által elfordul Istentől, az igazságos Istennek is elég oka volna az embertől elfordulni, sőt akár örökre is eltaszitani magától. Ámde miként egy szerető atya a szelídség és szigor minden kigondolható eszközét megkísérli, hogy az elru­ gaszkodott fiút jobb útra té rítse : igy tesz Isten is a bűnössel. N éha szigorú, amennyiben ideiglenes büntetéseket szab reá, de néha jó ­ ságos tényekkel iparkodik a bűnöst megnyerni. „Emberi kötelékek­ kel, s szeretet lánczaival,“ >) vonja m agához azokat, kik ostort érdemelnének — mondja az Ur Ozeás próféta á lta l; s ugyancsak

Isten e kegyes hajlam át m eghatóan rajzolja önm aga, O zeás prófé­ tánál; midőn t. i. a zsidó nép elpártolt tőle és utálatos bálványo­ zásba esett, igy szólván h o zz á: Mit tegyek veled, ó Efraim (Izrael) ? Egészen kiirtsalak-e?..:. „Szivem megfordult bennem és egyszersm ind szánakozásra indultam. Nem cselekszem haragom busulása szerint, nem m egyek annyira, hogy Efraimot egészen kiirtsam, mert Isten vagyok és nem em ber.“ *) — Megengedi Isten, hogy a bűnösöknek jól menjen sorsuk, azért is, m ert: 2) „A jóért és roszért való teljes fizetés csak a jövő életben, az örökkévalóságban fog m egtörténni." „Ha Isten minden bűnöst már az életben szem betünőleg b ü n ­ tetne, — jegyzi meg sz Ágoston 2) — akkor könnyen azt hihetnők, hogy a m ás világon nincs semmi kiegyenlités, tehát közitélet, örök büntetés sincs. É s ha Istennek úgy tetszenék, hogy az igazakat már e földön ideiglenes javakkal jutalm azza, akkor sokan csak a íqldí javakért iparkodnának Istennek szolgálni. Ámde ily szolgálat nem erényre, hanem birvágyra, fösvénységre vinne bennünket.“ É s hol m aradna e gyenge indító ok mellett a m ennyország érdeme, mely szükségkép egy fensőbb, természetfeletti indító okot tételez föl ? Végül Isten azért is jó sorsot enged néha a gonoszoknak, m e rt: 3) „Azt a kevés jót, melyet talán a gonoszok cselekesznek, itt akarja megjutalmazni, minthogy töredelmetlenségök miatt a m ás­ világon meg nem jutalm azhatja.“ Ezen igazságot sok szentirási példa bizonyítja. íg y Acháb egy istentelen király volt, „ki eladta magát, hogy gonoszokat cseleked­ jék az Ur előtt, mint senki m ás.“ Midőn azonban Illés próféta tudtul adta az Ur iszonyú ítéletét, egész törzsének kiirtását, Acháb megalázta m agát Isten előtt, „m egszaggatá ruháit, szőrköntösbe öl­ tözék, bőjtöle és egy zsákon aluvék és lecsüggesztett fővel já ra .“ Ekkor igy szólt az U r Illés prófétához: „Mivel Acháb igy m eg­ alázta m agát előttem, nem akarok rá szerencsétlenséget hozni az ő napjaiban.“ 3) Avagy továbbá a rósz emberek is nem tesznek néha jót, pl. tisztelik szüleiket, hűségesek, alam izsnát adnak, vagy másféle szívességet tanúsítanak felebarátjaik iránt. H ogy tehát e kis jó se m aradjon jutalom nélkül, mely azért kicsiny, mert nem Iste­ nért s nem a m alaszt állapotában történik, hát a jó Isten m egen­ gedi, hogy ezért földi javakban jóllétben, kitüntetésben részesülje­ nek. Ez tulajdonkép mintegy a napszám os bére, szem ben a fiú örökségével. É s miként a napszám os csak azon jutalom ra tarthat igényt, melyet kialkudott és napi munkájával kiérdemelt, úgy a bű­ nösök sem várhatnak Istentől többet, mint a mennyit keresnek, t. i. földi javakat.

4. §. Az angyalokról. Az angyalok természete és állapota. Isten csak a látható világot teremte ? t „Isten egy láthatatlan világot is teremtett, t. i. szám talan szel­ lemeket, kiket angyaloknak nevezünk.“ A látható világon kivül van egy láthatatlan is ; ez alatt az angyalokat értjük, kikről a szentirás majd minden lapon beszél. Isten e láthatatlan világot is, az angyalok ezernyi ezreit, az ő „le­ g y en “ szavával teremté. Term észetökre nézve tiszta lelkek, kik ennélfogva értelemmel és szabad akarattal bírnak, de testök n in c s ; hivatásuk szerint mint k ö v e t e k , h í r n ö k ö k szerepelnek, ezt az „angyal“ görög eredetű szó elég világosan kifejezi. Midőn a szentirás tanúsága szerint az angyalok gyakran em ­ beri alakban jelentek meg, ez korántsem term észetük sajátsága volt; ezt ők csak ideiglenesen vették föl, hogy láthatólag társa­ logjanak az emberekkel, kikhez Isten küldötte őket, miként ezt Ráfáel arkangyal világosan megvallá Tóbiás előtt: „Én csak látszám veletek enni és in n i; m ert én láthatatlan eledellel élek. Most itt az ideje, hogy visszatérjek ahhoz, aki engem küldött.“ *) — Jelképi ábrázolatokban szárnyakat viselnek az an g y a lo k ; ez által a kész­ séget és g y o rsaságot fejezzük ki, melylyel ezen égi követek Isten parancsait végre hajtják. i Mily állapotban teremtettek az angyalok ? „Az angyalok mind jók és boldogok valának, és dicső ado­ m ányokkal, különösen megszentelő m alaszttal fölékesitve.“ Az angyalok gazdagon m egajándékozva kerültek ki a T e­ remtő kezeiből. — Term észetük szerint m agas, átható értelem­ mel bírtak, hogy Istent műveiben fölismerjék; kész akarattal arra, hogy őt ezen ism eretnek megfelelően szeressék; és kitűnő erővel hogy akaratát végrehajtsák. Mindezek oly előnyök, melyekből a term észetes boldogságnak egy m agas foka szárm azott. Azonkívül a Terem tő felékesité őket a megszentelő m alaszttal és arra rendelé, hogy rövid próba után elnyerjék a tökéletes boldogságot, mely Isten közvetlen szemléletében áll. Ámbár" a boldog angyalok kivétel nélkül mind m agasztos és hatalm as szellemek, mégis a szenirás tanúsága szerint kilencz kü*) T ,b . 12, 19, 20.

lömböző osztályuk van, melyeket az angyalok kilencz karának is nevezünk, u. m. angyalok, arkangyalok, erők, hatalm asságok, uraságok, fejedelemségek, trónok, kerubok és szeráfok. Megmaradtak-e az angyalok mindnyájan a jó és boldog állapotban ? „N em ; sokan vétkeztek és pokolra taszíttatának, kik ördö­ göknek vagy- gonosz lelkeknek neveztettek.“ Az angyalok mint tiszta lelkek, szabad akarattal bírtak. E sze­ rint, minthogy a m alasztban még nem voltak m egerősödve, teljesen hatalm ukban állott term észetes tehetségeiket jól felhasználni és igy a m alasztban megmaradva, örökboldogságra, Isten közvetlen szem ­ léletére ju tn i; vagy pedig azok rósz használata által a m alasztot és ennek következtében mind a term észetes, mind a természetfeletti boldogságot örökre elveszteni. Luczifer és a mennyei seregek nagy része visszaéltek szabadságukkal és a nekik adott előnyökkel és föllázadtak a M agasságbeli ellen. Azért Isten örökre eltaszitá őket magától, és m ost a pokolban bűnhődnek gonoszságuk miatt. Ezen bukott angyalok gonosz lelkeknek, ördögöknek, sátánoknak is ne­ veztetnek. Létezésüket a szentirás és hagyom ány annyira megerősíti és az egyház oly nyom atékosan hangsúlyozza, hogy aki ezt tagadja : az homlokegyenest ellene mond a keresztény hitnek.

Az angyalok viszonya az emberekhez. Mikép viselik magukat a jó angyalok irántunk ? „A jó angyalok szeretnek bennünket; azért oltalm azzák testünket és lelkünket, im ákoznak értünk és a jóra intenek.“ Különösen p ed ig : 1) A jó angyalok védelmeznek bennünket a testi veszélyekben, így Lótot és családját angyalok vezeték ki a bűnös Sodomából, mielőtt lakosait a tűzeső elpusztította volna. így menté meg Ráfáel az ifjú Tóbiás életét több izben; nemkülönben angyal óvta meg a három ifjút a babyloni tüzes kemenezében. T ovábbá angyal sza.baditá ki Pétert is a börtönből és menté meg Herodes dühétől. É s a mindennapi tapasztalás nem bizonyitja-e u g y a n i t szám talanszor? H ány életveszély közt forognak a könnyelmű gyermekek ! Közülök hányán fúlnának vízbe, hányat gázolnának el a szekerek, lo v a k ; hányán vesznének el másképen, vagy bénulnának meg, ha az őr­ angyalok nem vigyáznának reájok. 2) Védelmeznek a lelki veszélyek közt. A szent angyalok még sokkal nagyobb gonddal őrködnek halhatatlan lelkünk, mint testünk felett, mert az okok, melyek miatt bennünket szeretnek., különösen lelkünkre vonatkoznak. Azután a mennyei szellemek csak Isten p a­ rancsából vigyáznak az emberekre, ki mindenekelőtt a lelkeket akarja üdvözíteni. Ez okból különösen a halálos órában, midőn a go­ nosz ellenség megkettőzteti tám adásait, hogy az örökre ■ eldöntő

diadalt m egnyerhesse, akkor sietnek hozzánk a jó angyalok, miként Jézushoz az Olajfák kertjében, s iparkodnak megtörni a pokol h a­ talm át az utolsó pillanatban és örvendezve viszik a diadalt aratott tiszta lelkeket a m ennyországba, Isten atyai keblébe, miként egykor a szegény Lázár lelkét vitték Abrahám kebelébe. 3) Könyörögnek értünk, imáinkat Isten elé viszik és egyesitik könyörgéseiket a mienkkel. — így szóla Rafael is egykor T óbiás: h o z : „Midőn könyezve imádkoztál, én az Ur elébe vivém im ádsá­ g o d at,“ azaz egyesitém imáimat a tieddel, gyámolitám azokat Isten trónja előtt szószólásom m al. 4) Buzdítanak bennünket a jóra. — így a bethlehemi p ász­ toroknak angyali seregek hirdeték az Üdvözítő születését, buzdítva őket, hogy siessenek az isteni gyermek jászolához. Nemkülönben Kornelius római századost szintén egy angyal inté, hogy Péter apostolt keresse föl és tőle tanulja meg az igaz hitet.1) Hogyan nevezzük azon angyalokat, kik az embereket különö­ sen őrizik ? „Szent őrangyaloknak, kiket tartozunk 1) ájtatosan tisztelni 2) nekik hálát adni és 3) intelmeiket szívesen követni.“ 1) Tartozunk az őrangyalokat ájtatosan tisztelni, azaz irántok szeretetből és szívből benső és külső tiszteletet tanúsítani. Ezt mulaszthatlan kötelességünkké teszi az ő személyes jelenlétük, m agas m éltóságuk és szentségük. így midőn az angyal kijelenté magát az ifjú Tóbiásnak és szülőinek, ezeknek oly nagy volt ájtatos tisztele­ tűk Isten angyala iránt, hogy »arczaikra borulának.“ — Avagy a földi hatalm asok előtt nemde szerények, tiszteletadók szoktunk lenni, sőt térdre borulunk és néha homlokunkkal a port érintjük, pedig az ő méltóságuk, hasonlithatlanul kisebb, mint a legutolsó angyalé. 2) -Tartozunk a szent őrangyaloknak hálát adni. Vaj ha oly hálásak lennénk őrangyalunk iránt, mint az ifjú Tóbiás volt, kit sok veszélytől Őrzött meg. Minket is elhalmaz szám talan jótéteménynyel, m ert mindig és mindenütt velünk van, gondosan vigyáz ránk, barát­ ságosan figyelmeztet, kom olyan int. 3) K övessük a sz. őrangyal sugallatait, mert ezt Isten kívánja tőlünk, ki igy szól m indnyájunkhoz: „íme, én elküldöm angyalomat, hogy előtted járjon és m egőrizzen téged utaidon, és azon vezessen, melyet szám odra készítek. Figyelj reá és hallgasd beszédjét és meg ne vesd a z t.“ 2) — Ha pedig mennyei vezérünk intelmeit ezen atyai parancs d aczára is megvetjük, akkor szigorú Ítélet várakozik ránk és az őrangyal m aga fog egykor Isten itélőszéke előtt vádolni ben­ nünket.

\

Mikép viselik magukat irántunk a bukott angyalok, vagy go­ nosz lelkek? „A gonosz lelkek irigységből és gyűlöletből utánunk leselked­ nek, hogy nekünk testileg és lelkileg ártsanak, és csábitás által bűnre és örök kárhozatra vigyenek.“ Hogy a gonosz lelkek irigységből és gyűlöletből utánunk lesel­ kednek, ezt a szentirás és hagyom ány világosan tanítja. A pokoli szellemek a mi legnagyobb ellenségeink; engesztelhetetlenül gyűlöl­ nek bennünket, és pedig éppen azon okok miatt, melyekből a jó angyalok annyira szeretnek. — Gyűlölnek, mert Isten képm ásai, Isten gyermekei a m ennyország örökösei vagyunk, honnan ők letaszittatán ak : gyűlölnek azért, mert Isten és a jó angyalok szeretnek bennünket. — Pokoli irigység emészti őket, ha látják azon testi és lelki jótéteményeket, melyekkel Isten jósága bennünket elhalmaz és a boldogságot, mely ránk várakozik. — Azért mondja sz. Péter az ördögről, hogy körüljár, mint ordító oroszlán, keresvén, kit nyeljen el.“*) Továbbá Judást is gonosz lélek csábította rá, hogy isteni m es­ terét elárulja ;*) Ananiást is, hogy a Szentiéleknek hazudjék.3) — Sőt még Jézust is megkisérté a pokoli csábitó, amit Isten azért engedett meg, mert arra akart bennünket figyelmeztetni, hogy a pokoli szellemek kísértéseitől senki, még a szentek sem mentek. Végre, hogy a gonosz lélek az embernek földi javait, egészségét és életét is iparkodik megrontani, ez Jób történetéből annyira világos, hogy bizonyítgatni fölösleges. Azon gyötrelmek is bizonyítják ezt, melyeket a szentirás szerint az ördögtől m egszállottaknak kellett kiállaniok. Hogy a gonosz lelkek valóban arra törekszenek, hogy nekünk testileg és lelkileg ártsanak, ezt az egyház többféle módon fejezi ki, főleg pedig azon im ádságokban, áldásokban és ördögűzé­ sekben, melyeket különösen a szent keresztség kiszolgáltatásánál a kereszténység elsőkorától fogva mindig használt és előirt. Mit tegyünk, hogy a gonosz lélek incselkedései ne ártsanak, sőt inkább üdvösségünkre váljanak? 1) „Im ádkozzunk.“ — Ezt m aga Jézus ajánlja tanítványainak, m ondván: Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne esse­ tek.4) — Im ádság által mindent m egtehetünk, mert Isten saját ere­ jével íegyverzi föl az imádkozót a pokoli lélek ellen. — Góliáth a zsidók réme, óriási erejével és roppant fegyverzetével sem árthatott a kis Dávidnak, ki egy parittyával és bottal méné ellene. Az óriást legyőzte a pásztorfiu, mert a seregek urának, Izrael Istenének nevé­ ben szállott ellene. A sátán sem fog ellenünk tehetni semmit, min­ den hatalma és furfangja mellett sem, ha im ádkozunk és ennek folytán Isten erejével föfegyverkezve szállunk ellene síkra.

Mikor tehát a gonosz lélek bűnre csábit, imádkozzunk ájtatosan, vagy legalább hivjuk segélyül Jézus és Mária szent nevét és bizzuk m agunkat őrangyalunkra. — Ha egyedül vagyunk, vessünk keresztet, mert mint Origenes kérdi: „Mitől félnek a pokoli szelle­ mek, — mitől rettegnek? — Bizonyára Krisztus keresztjétől, mivel ez győzte le őket.“1) 2) Kitartóan álljunk ellene minden kisértésnek, vagyis azokba soha legkevésbbé se egyezzünk, bármily hevesek és hosszasak volnának is, — mert ha a kisértő látja, hogy minden ravaszsága és ereje sem árthat nekünk, sőt inkább alkalmat nyújt, hogy kitartó és erélyes ellenszegülés által csak érdemeinket szaporítsuk, akkor boszankodva és m egszégyenülve tovább kullog. Ellenben Krisztus, m iként egy hadvezér bátor katonáira, szeretettel es örömmel tekint le ránk, s állhatatosságunk jutalmául gazdagabb kegyelmeket s töbször édes mennyei vigaszt és békét nyújt. — Szent Antalt egy nehéz küzdelem után, mit a gonosz lelkek ellen vívott, egyszerre túláradó vigasz tölté el. Zárkáját égi fény ragyogta be, és Ő elra­ gadtatva kiáltott föl: „Óh Üdvözítőm ! hát hol voltál eddig; miért nem jöttél segélyemre előbb ?“ — É s a fényből egy égi szózat h al­ latszék, miként hajdan * a lángoló csipkebokorból M ózeshez : „Én mindig veled voltam, küzdelmedet mindig láttam, de vártam kim ene­ telét. Minthogy nem lankadtál, ezután mindig győzelemre segitlek.“*) — T együnk mi is igy mint Sz. Antal, s akkor a kisértő megszűnik bennünket háborgatni, s Jézus diadalra segit fölötte.

5. §. Az első ember és bukása. Az ember teremtése. Melyik az Isten legnemesebb teremtménye a földön? „Az em ber.“ A föld úgy került ki a Teremtő mindenható kezéből, mint egy királyi pom pával íölékesitett palota, s csak az hiányzott, kiért ezen földi palota készült; hiányzott az eszes lény, ki Terem ­ tője szolgálatára és dicsőítésére használja. Ekkor m ondá Is te n : „Terem tsünk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra, ki uralkod­ jék a tenger halai, az ég m adarai és az állatok fölött és, az egész földön és minden csúszóm ászó ami rajta m ozog.“3) É s teremté Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt, férfiúvá és asszo n y n y á terem té őket. *) Horn. 6. n. 8. Móz. II. föl. 2) Sz. Antal élete; irta sz. Athanász, 3) Móz. I. l , 26.

A szentirás ezen szavaiból világosan kitűnik, hogy az ember Isten legnemesebb teremtménye a földön, mert 1) Isten a teremtés utolsó napján teremté őt, mivel nyssai sz. Gergely m egjegyzése szerint akként akará őt a világba vezetni, mint egy királyt az ünnepi terembe, melyet előbb a legdíszesebben fölékesitett és berendezett; vágy Laktántius szerint: mint egy íőpapot a templomba, mint a ki t. i. az egyedüli értelmes lény leven, csodálja a m ost befejezett m ű­ vet és az isteni építőmesternek minden terem tm ény helyett a dicsé­ ret, hála és imádás áldozatát m utassa be. 2) Midőn Isten a többi dolgokat teremti vala, így s z ó lt: „Le­ g y e n ;“ m ost pedig: „Terem tsünk em bert.“ Vájjon Istennek ezen hirtelen megváltozott beszédmódja nem világosan m utatja-e az em­ ber m agas előnyét a többi teremtmények fölött? — 3) Egyedül az emberről m ondatik: „Isten teremté saját képére, Isten teremté őt.« 4). Végül a föld összes teremtményei az ember lábaihoz tétetnek, hogy azok felett uralkodjék és azokat h asz n álja; mert minden teremtett dolognak az a rendeltetése, hogy a m aguk m ódja szerint az embernek szolgáljanak, ő pedig Istennek, mint a világ egyetem urának. Mi módon teremte Isten az első embereket, Ádámot és Évát? A szentirás erre igy felel: „Alkotta az Ur Isten az embert a föld agyagából és arczájára lehelé. az élet leheletét, s igy lön az ember élőlénynyé.“ Az első ember teste tehát a föld porából való, azért nevezte­ tik az első ember Ádámnak, vagyis „föld-embernek.“ E test azonban még érzés nélküli alkotmány volt, minden élet n élkül; ekkor Isten arczájára lehelé az élet leheletét, vagyis lelket öntött belé, és egyesité azt a testtel; s csak igy lett az ember élő lénynyé. A szentirás e kifejezést: „Isten lehelte,“ azért használja, mert értésünkre akarja adni, hogy a lélek, nem egy meglevő földi anyagból készült, mint a test, hanem Istentől szárm azott, Istenhez hasonló term észetű szel­ lem. — Ugyanis miként a lehelet, mely sem látható, sem tapintható, közvetlenül a lehelőtői származik, akként a lélek is, mint láthatatlan, szellemi lény, közvetlenül Istentől jött és ment át a még élettelen ember testébe. — Az irás még „az élet leheletének“ is nevezi a lelket, mert az ember lélek nélkül nem lehelhet, nem tud lélekzeni, azaz nem élhet. — Továbbá azt mondja, hogy „orczájára lehelt, mivel az arczulat mintegy vizfénye a léleknek, minthogy a lélekérzései és különféle benyom ásai főleg rajta tükröződnek vissza.“ —Végre mig Ádámot a föld anyagából, addig az asszonyt az alvó Ádám egyik oldalcsontjából alkotá Isten, kit az írás szerint Ádám Évának neveze, mivel minden élők anyja vala.

Az ember természete és eredeti állapota.. Miből áll az ember?

i

„Testből és lélekből.“ H ogy az ember nem csupán test, hanem lelke is van, ez vilá­ gosan kitűnik a szentirás fentebbi szavaiból.1) Azt állítani pedig, hogy az embernek lelke nincs, ez az em­ berre nézve 1) g o n o sz; 2) esztelen; 3) a legnagyobb mértékben veszélyes és s z o m o rú ; 4) m eggyalázza és lealázza az embert. . 1) G onosz, mert aki igy beszél, káromolja Istent, am ennyiben az ő legnemesebb adom ányát a lelket, félreismeri és becsmérli, sőt visszaél annak tehetségeivel, csakhogy szemébe m ondhassa: Nincs lelk em ! — Aki igy beszél, egyszersm ind megsemmisít minden val­ lást, m inthogy eszes lélek nélkül nem gondolhatni semmiféle vallást. 2) E sztelen ; mert az ember gondolkodik és szabadon h atá­ rozza el m agát a cselekvésre, s erről bizonyságot tesz legbensőbb öntudatunk, mely szerint lelkünk szeret, gondolkodik, fontol, ismeri a jo g o st és jogtalant, a test ellenben nem gondolkodik, nem cse­ lekszik szabad megfontolás szerint. — Hogy a test csakugyan nem gondolkozik, erről világosan m eggyőződhetünk, ha m agunkat össze­ hasonlítjuk a látható dolgokkal, melyek bennünket környeznek. -* így a kő mindig ugyanazon irányban esik a földre, nem hajlik el tetszése szerint az egyenes vonaltól jobbra vagy balra ; öntudatlanul követi az esés törvényét. V agy a fa növekszik, virágzik, gyüm ölcsöt hoz állandó törvények szerint, melyeket a Teremtő előirt. T ovábbá az állat tápot keres, fészket, sejtet, lakot készít m agának az ösztönszerint, m elyet Isten öntött beléje; de nem gondolkodik, nem cse­ lekszik szabadakarati megfontolás sze rin t; — azért m agára hagyatva semmitsem tanul és nem feled; a méh éppen úgy készíti művészi sejtjét ma is, mint évezredek előtt; a pók is hálóját, a m adarak fészkeiket, a hód lak ását; itt nincs semmi változás, semmi előhaladás, vagy hátram aradás. — De m áskép van a dolog az em bernél.. Ő napról-napra változtatja élete m ó d ját; a körülmények szerint majd a könynyebb eledelt kedveli, majd lakm ározva dőzsöl, majd selyembe és bíborba öltözik, m ajd-viskókban, majd palotában lakik. Továbbáaz ember terveket sző és megvalósítja azo k at; előre halad a tudo­ m ányokban és találmányai által bám ulatba ejti a világot. Az ember képes gondolatban a látható dolgokon m essze fölülemelkedni az érzék fölöttihez, minők a jog, erény, kötelesség, sőt Istenhez is, a kiért minden földi dolgot, sőt az összes világot, minden pom pájával. együtt megveti. — Ha m ár m ost az összes anyagi világban n y o m á t.

sem látjuk a gondolkodásnak és szabad akaratnak, mig az ember mindenütt gondolkodó és szabadon cselekvő lénynek m utatkozik, nem esztelenség-e azt állítani, hogy az emberben nincs semmi szel­ lem, mely dondolkodik és szabadon határoz. 3) A legnagyobb mértékben veszélyes és szom orú. Aki azt állítja, hogy nincs lelke, és igy a halállal minden véget ér, az min­ den gonoszságra képes, és meg van fosztva minden vigasztól, kü­ lönösen a halálos órán. De miért is fékezné m agát az ilyen ember ? Miért kerülné a vétkes gyönyöröket, és kicsapongásokat? és midőn megszorul, miért ne nyújtaná ki kezét a m ás vagyona u tá n ; miért ne irigykednék, miért ne gyűlölné a gazdagokat és boldogokat? Hiszen az ő életbölcsessége ebből áll: élvezz, am ennyit tudsz, úgy azonban, hogy soká élvezhess. Hogy az ily szerencsétlen gondolkozásuak azután óhajtják a megsemmisülést, azon nincs mit cso­ dálkozni ; s hogy ezt az öngyilkosság utján iparkodtak is elérni, elég gyakran látjuk és olvassuk naponkint a hírlapok hasábjain. 4) M eggyalázza és lealázza az embert. Ami az embert emberré, tehát a teremtés koronájá teszi, az különösen a lélek. E z által kü­ lönbözik az ember az állattól, mely gondtalanul és gépiesen él és a halálban végkép megszűnik. Azért az embert nem lehet rutabbul meggyalázni és rajta érzékenyebb sérelmet elkövetni, mit az által, ha ő t az oktalan állattal egy színvonalra helyezzük. Mi által volt az első ember Isten képmása? „A term észetes és természetfeletti adom ányok által, melyek őt hasonlóvá tették Istenhez.“ H ogy ezen igazságot kellő módon m egérthessük, mindenekelőtt tudnunk kell a term észetes és természetfölötti adom ányok közti külömbséget. Itt azon isteni adom ányokat kell term észeteseknek neveznünk, melyek az emberi term észethez tartoznak, tehát mind­ azokat, melyeket Isten m ár az által kölcsönze nekünk, hogy ben­ nünket emberekké teremtett. Ilyenek nem csak a test és lélek, hanem a velünk született sajátságok, m int: a lélek egyszerűsége, a gon­ dolkodó, akaró, beszélő, látó, halló tehetség, a tudom ányra és m ű­ vészetre való hajlam stb. Ellenben természetfelettiek azon isteni adom ányok, melyeket nem a természettől nyertünk, melyek nem abból szárm aznak: minők a megszentelő m alaszt bírása a m enny­ országgal e g y ü tt; továbbá, hogy értelme nagy ismerettel birt, aka­ ratát a rósz kívánság nem háborgatá, végre hogy semmiféle fárad­ ságnak és fájdalomnak, sőt a halálnak sem volt alávetve. Ezeket Isten különös kegyelem ajándékul adta, hogy bennünket egy vele való fensőbb közösségre, íensőbb nem ességre emeljen. Önkényt értetik, hogy Isten ily adom ányokat szabad tetszése szerint és az általa kitűzött föltételek alatt közölhet az emberrel és vonhat vissza

H iszen egy földi király is nem ességre emelheti valamelyik alattvaló­ ját, anélkül, hogy ez kötelessége volna; ha pedig a megnemesitett egyén nem teljesítené a kivánt föltételeket, ismét visszaveheti tőle a nem ességi oklevelet a nélkül, hogy jogát sértené. Miben állnak a természetes Istenhez teszik hasonlóvá?

adományok, melyek az embert

Különösen abban, hogy „az emberi lélek egy halhatatlan, ész­ szel és szabad akarattal biró szellem.“ Isten szellem, az ember is szellem (lelkileg) és ebben rejlik az istenszerüség, az istenképiség, mely az embert minden látható terem tm ény fölött kitünteti. Csupán a szellem képm ása Istennek, mert csupán ebben tükröződik Isten szellemi élete, az ő örök meg­ ism erése és akarása. Az emberi szellem term észetes sajátsága pedig abban áll, h o g y : 1) észszel és 2) szabad akarattal bir, és 3) hal­ hatatlan és igy a lélek istenképisége, azaz term észetes hasonlósága Istennel e három elsorolt dologban áll, 1) A lélek észszel van megáldva. Az ész azon tehetség, mely által m egismerjük a teremtményekben levő igazat és m agát Istent, a legfőbb igazságot, minden igaznak ősképét, ősforrását. 2) A lélek szabad akarattal van megáldva. A szabad akarat azon tehetség, melynél fogva a megismert igazat és jót szeretjük és az utóbbit végrehajtjuk minden belső és minden kkülső kényszer nélkül, tehát szabadon. 3) Az ember lelke halhatatlan. Ámbár a test a halálban elvá­ lik a lélektől, és ham uvá lesz, a lélek tovább fog élni, mert mint egyszerű szellemilénynek nincsenek részei, tehát fel nem oszolhat. De mégsem oly halhatatlan, mint Isten, mert Isten az ő m indenha­ tóságánál fogva megsemmisíthetné őt, ha úgy akarná. C sakhogy ezt Isten nem akarja, hanem azt, hogy örökké éljen. E l l e n v e t é s . A halállal mindennek vége s igy a léleknek is, mely a testtel együtt elenyészik. F e l e l e t : N incs; ezen tan ellen egyhangúlag tiltakoznak a századok, mert mindenütt hisznek és remélnek a sirontuli életben. Ha pedig a hit hiú ábránd, akkor az egész emberiség rábeszélte önm agát egy és ugyanazon balgaságnak elhivésére, ez pedig lehe­ tetlen. Hiszen a különböző szertartások és szokások a temetéseknél, a halotti áldozatok, az ősöknek szinte a bálványozással határos tisztelete, főleg a chinaiaknál, a bölcselők tanitm ánya és a régi köl­ tők lelkes énekei eléggé bizonyítják, mily mélyen gyökeredzik a halhatatlanság hite az emberek szivében. A legtöbb régi népek saját lakóhelyet jelölnek ki a holtak árnyainak (lelkek); igy pl. a görögök és róm aiak hite szerint az igazak Elysiumba, a gonoszok Hadeszbe, vagy T artarusba jutnak. A régi németek pedig a W alhallába

helyezték a csatatéren elhullott hő seik et; s szerintök a jók egy fényben úszó helyen laknak (Gim le); m íg a gonoszok büntetésének helye Nastrand. Érről mondja az Edda (a skandinávok vallási köny­ v e ); Van ott egy nagy, utálatos épület, melynek kapui északra néz­ nek; kígyók tanyáznak benne, melyeknek fejei befelé görbülnek és mérget okádnak, úgy hogy az egész talajt m éregözön boritja be, melyben esküszegők és orgyilkosok gázolnak. Ott lakik a régi irigy kigyó (Nidhőggr), mely szüntelenül rágja a világfa gyökerét és örö­ kös harczban áll Isten szellemével. Az ember lelke tehát halhatatlan. Isten tanítja, az emberi ész belátja, népek m eggyőződése ezerfélekép bizonyítja. E m agasztos előny hasonlóvá teszi a lelket Istenhez, minthogy végtelen életében Isten örökvalósága tükröződik vissza. Miben állnak a természetfeletti adományok, melyekkel Isten az első embert felruházta? ' Abban, hogy 1) „adott neki megszentelő malasztot, mely által fölemeltetett az isteni nemes rendbe (szent volt), hogy egykor az égben az angyalok seregeivel együtt szemlélje Istent.“ E m alaszt azért neveztetik megszentelőnek, mert arra nem szorítkozik, mint a földi nem esség, hogy czimet, méltóságot, vagy külső jogokat és előnyö­ ket adjon a nélkül, hogy az embert jobbá tenné, hanem valóban megnemesiti (eltörli a bűnt) a lelket belső szentség és igazulás által. E m alaszt megszentelőnek neveztetik továbbá azért is, mert nélküle senki sem lehet szent, holott ezzel minden erény az emberbe önte­ tik, melyek őt Isten előtt kedvessé és hozzá, a végtelen szenthez és igazhoz hasonlóvá teszik. Abban áll 2) hogy Isten az első ember értelmét nagy ismerettel áldotta meg. Erre mutat már Mózes elbeszélése is, mely szerint „Ádám kellő néven neveze minden állatot és minden m adarat és mindén töldi vadat,“1) mint a ki az elnevezendő tárgy lényeges tulajdonsá­ gai felől kellő ismerettel birt. Sőt Ádám nem csak ezt tévé meg, hanem a jövőbe is belátott, a mi kitűnik a próféta ezen szavaiból: „Az ember elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik.“ Továbbá természetfeletti adom ány volt az is, hogy az első ember oly tökéletes uralommal birt az alsóbbrendű érzéki hajlamok és ösztönök felett, hogy ezek sohasem lázongtak urnőjök — az ész ellen azaz akaratát a rósz kívánság sohasem háborgatá. Még ekkor az első ember szive hasonlított a derült, csillagos éghez, melyen a legszebb, zavartalan rend uralkodik, vagy egy virágzó országhoz, melynek lakói mindnyájan ismerik és teljesitik jó fejedelmök akaratát; vagy a m ennyországhoz, hol az angyalok Örven­

dezve cselekszik Isten minden ujjintését. Mindezek szerint az első em ber dicső képm ása volt a végtelen szentségü *Istennek és mint ilyen, egészen ártatlan, boldog, istenszem életet élt. Abban áll 3) H ogy az első ember ezen boldogságát még az által koro­ názta meg a jó Isten, hogy távol tartá tőle a halált, fáradalm at és szenvedést. Azaz úgy akará, hogy Ádám, az ő kedvencze, ártatlan gyerm eke, soha se haljon meg, hanem gyönyörteljes élete után a földi paradicsom ból a mennybe jusson, a nélkül, hogy. a halált megizlelné. Ezért m ondatik a bölcseség könyvében: „Isten az embert halhatatlanná terem té.“ 1) Végre még meg kell jegyeznünk, hogy az eddig felsorolt természetfeletti adom ányok, melyeknél fogva az em­ ber szent, igaz és Isten előtt kedves vala, együtt véve igy is szoki tak n ev eztetn i: eredeti s z e n t s é g és i g a z s á g .

Az első ember bukása. Mii7 föltétel alatt nyerte az első ember a természetfeletti kegyelemajándékot önmagára és utódaira nézve? „Azon föltétel alatt, ha m egtartja az U r parancsát, mely bizo­ ny o s fának gyüm ölcséből enni tiltá.“ K önnyű belátni, hogy Istennek joga van az ő kegyelemaján­ dékát tetszése szerinti mértékben és bárminő feltétel alatt kiosztani, amint ezt ugyancsak a földi uralkodók részéről is tapasztaljuk. Isten mint a természetfeletti és az emberek által teljességgel meg nem érdemelt adom ányok egyedüli szerzője és korlátlan ura, e tekintet­ ben semmi törvényhez sem köteles alkalmazkodni, miután itt az ő bölcs, szent és jó ság o s akarata az egyetlen zsinórm érték. S ám bár midőn az embert fiának fogadta, örökjogot adott neki a m ennyor­ szágra is, mégis úgy akará, hogy a m ennyország ne csupán örök­ ség legyen ránézve, hanem jutalom is, azaz hogy ő azt engedel­ m esség által érdemelje ki. Ez okból adott neki szabad akaratot, hogy azt jó ra használja, vagyis az isteni akaratnak alája vesse és igy az örök boldogságot jutalmul kapja. Miután pedig a parancsot nem tartá meg, s evett a tiltott fának gyümölcséből, nem csak vét­ kezett, hanem ezáltal mind az önm aga, mind utódai szám ára nyert természetfölötti ajándékot elvesztette. Minő büntetés érte Ádámot és Évát? 1) „M egfősztattak minden természetfeletti adom ánytól és ezzel term észetes erőik is m eggyöngültek.“ Az igazult ember lelke két

élettel bir, term észetes és termé&zetfölötti élettel. A term észetes életet sohasem veszti el a lélek, mert hiszen természeténél fogva halhatat­ lan, de igenis elvesztheti a természetföíöttit, — a m alaszt életét, mikor is aztán szellemileg meghal. Mert ami a lélek a testre nézve, ugyanaz a megszentelő m alaszt a lélekre nézve. Valamint a test, ha a lélektől megfosztatik nem m ozog többé s holt eszköz lesz, mely kiesett a m ester kezéből, úgy a lélek is, m egfosztatván a m egszen­ telő malaszttól, erőtlen és élettelen lesz, s mindaddig, mig ezen álla­ pota tart, éppen úgy nem tarthat szám ot a m ennyországra, mint ahogy a holttest nem járhat, nem érezhet. A lélek ezen állapota pedig mindaddig tart, mig am az isteni szeretet ismét föl nem éleszti, melyet a megszentelő malaszttal együtt a Szentlélek önt szivünkbe, melyy a természetfölötti élet szempontjából mintegy lelkünk élete. . Továbbá a megszentelő m alaszt elvesztése m aga után voná a többi természetfölötti előnyök elvesztését is, melyek annak m integy királyi kíséretét képezék. Eltűnt ugyanis vele a bölcseség és tudo­ m ány adom ánya, melylyel a Teremtő az első emberek lelkét fölru­ házta volt; hasonlóképen eltűnt az észnek am a csodálatos uralma az alsóbb érzéki hajlamok fölött, amennyiben mig nem voltak bűn­ nel beszenyezve — Isten gyermekei valának, Isten atyailag szereté ő k e t; de midőn a bűn által a harag fiai lettek, megvoná tőlük az Ur amaz isteni világosságot, mely értelműket oly csodálatosan bera­ gyogta volt. Ámde ősszüleink a bűn következtében nem csak a fent emlí­ tetteket vesztették el, hanem term észetes lelki erőik is meggyengültek, (az ész elhomályosulása, az akarat elgyengülése, stb). E z okból a hittudósok a bukott embert azon evangéliumi utazóhoz hasonlítják, ki a Jeruzsálem és Jerikó közti utón rablók kezébe került, kik őt nem csak kirabolták és ruháitól fosztották meg, hanem sebeket is ütének rajta és aki sebei következtében meg is halt volna, ha az irgalmas szam aritánus (Jézus előképe) meg nem könyörül rajta. Azután a bűn által elvesztették még a testi halhatatlanságot és a zavartalan boldogságot is, melyet a paradicsom ban élveztek volt, mert meg kellett halniok s arczuk verejtékével keresték ke­ nyerüket. ^ 2) Ősszüleink kiüzettek a paradicsom ból. Isten az első ember­ nek, az ő barátjának és kedvenczének egy gyönyörű kertet adott lakóhelyül; ámde Adám a bűn által eltékozolta Isten barátságát és szeretetét és méltatlanná lett ily földi m en nyországra; azért minden halogatás nélkül kiüzetett abból. 3) A bűn által méltók lettek az örök kárhozatra. Ez volt a legnagyobb szerencsétlenség, ez volt a legteljesebb értelemben vett halál, t. i. ama lelki halál, melyből Megváltó nélkül nem volt volna soha föltámadás. Rettentő, de igazságos ítélet, s az Isten elleni lázadáshoz méltó büntetés. Az ember felmondá az engedelm ességet

Istennek, hogy a sátánra hallgasson és igy szándékosan csatlakozott a lázadó an g y alo k h o z; inéltó tehát, hogy velők egy sorsban is része­ süljön, azaz hogy a sötétség am a hónába taszittassék, mely az Údvözitő szavai szerint az ördögnek és követőinek készült.1)

Az eredeti bűn; annak forrása és terjedéke, Vájjon ősszüleink csak önmagukra nézve vesztették el eme természetfőlötti adományokat ? Nem valamint engedelmesség által nem csak m agukra, hanem minden utódaikra nézve is m egőrizhették volna a z o k a t; úgy engedetlenségök által nem csak m agukra, hanem mindnyájunkra nézve elvesz­ tették azokat és ez által az egész emberi nemet a legnagyobb nyom orba döntötték.“ Ősszülőink a természetfölötti adom ányokat nem csak a m aguk, hanem m indnyájunk részére nyerték. Ádámról tehát mint forrásból át kellett volna ömlenie az Isteni adom ányok folyamának minden nem zedékre az idők végéig, annyival inkább, mert a föltételek, me­ lyekhez Isten ezen adom ányok m egm aradását és átöröklését köté, nagyon könnyűek valának. H a tehát a nemzedék ősatyja az isteni parancs m egtartása által megőrizte volna a megszentelő m alasztot és a többi természetfölötti előnyöket, akkor azok át is mentek volna minden utódjára. De minthogy engedetlensége által elveszte azokat, szükségkép következik, hogy- nem csak m agára nézve, hanem az egész nemre, minden emberre nézve, elveszté. A mely forrás kiszáradt, nem adhat többé vizet és egy atya nem hagyhat fiainak olyast, amivel m aga sem bir már. Amit Ádám a rábízott javakból elvesztett, az gyermekeire nézve is szükségkép elve­ szett, mivel ezek csak tőle örökölhették volna azt. T együk fel, hogy egy közönséges jobbágyot tisztán, kegyelemből nemesi rangra emelt királya és egy grófságot ajándékozott neki, szép kastélyokkal és nagy földbirtokkal, hogy ezeket fiai is örököljék tőle. „Használd e birtokot — m ondá neki a fejedelem — légy gróf, legyenek gró­ fok fiaid is ; ámde én hü engedelm ességet követelek, m áskép mind rád nézve, mind gyermekeidre nézve elvész a nem esség, a birtok és mindaz, amit adtam.« M ármost tegyük fel, hogy az ennyire kitün­ tetett jobbágy árulóvá lesz, hogy ura és királya ellen föllázad: váj­ jon ez áruló fiai panaszkodhatnak-e, hogy jogtalanság történik velők, h a a m egharagitott fejedelem ism ét visszaveszi tőlük a grófi czimet, előjogokat és birtokot ? Éppen n e m ; m ár pedig igy és nem m áskép áll a dolog velünk is, kik gyermekei vagyunk Isten ellen föllázadt Ádám ősatyánknak.

Miben áll a nyomor, melybe Ősszüleink az egész emberinemet döntötték ? „Abban, hogy a bűn, rósz következményeivel együtt Ádámról minden emberre átmegy, úgy, hogy m ost mindnyájan bűnnel ter­ helve jövünk a világra.“ Minthogy Ádámban, a törzsatyában, mikor ez az engedetlen­ ség bűnét elköveti vala, minden ember egy egészet, egy családot, egy nemet képezett, azért a tőle való term észetes leszárm azás által a bűn is átered minden egyes em berre annak rósz következm é­ nyeivel e g y ü tt; úgy, hogy m ost minden ember bűnnel terhelve szü ­ letik a világra és alá van vetve a büntetéseknek, melyeket az m aga után von. Vagyis tisztátalan forrásból csak zavaros viz folyhat, és a m egm érgezett gyökerű fának gyümölcsei is mérgesek. Ezen bűn eltérőleg a személyes bűntől, eredeti bűnnek vagy örökölt adósságnak, vagy ősbünnek is neveztetik; m ert e bűnt nem szabadakaratból követjük el, hanem bűnös törzsatyánktól örököljük; az eredeti bűn nem személyes bűnünk, hanem term észetünk bűne, mivel nem személyünk szerint, hanem term észetünk szerint voltunk Ádámban. H abár a szentirás és hagyom ány szerint Jerem iás próféta és keresztelő János bűn nélkül jöttek a világra, mégis igaz marad, hogy azon pillanatban, midőn leikök egyesült testökkel, az eredeti bűn szennye rájok is odatapadt. Ezen szentek nagy kiváltsága tehát nem abban áll, hogy megőriztettek a bűntől, hanem hogy attól még anyjok méhében megtisztultak. Az egyház csak egy kivételt ism er el, — t. i. a bold. szűz Máriát. — Jézus Krisztus, aki földi életé­ nek első pillanatától kezdve teljes volt isteni ^ m alaszttal, nem jöhet itt tekintetbe; mivel ő nem úgy szárm azott Ádámtól, mint a többi emberek, hanem mint Isten született Istentől, és mert mint embernek Ádám egyik leánya volt ugyan anyja, de atyja nem volt.

Mária szeplőtelen (bűn nélküli) fogantatása. Ami a boldogságos szűz Máriát illeti, a kath. egyház mindig hitte és hirdette, hogy ő egy egészen különös, a Jézus Krisztus érdemeinek tekintetéből nyert m alaszt folytán, nem csak minden cse­ lekedeti bűntől, hanem az eredeti bűnnek minden szennyétől is töké­ letesen ment volt. E tant azonban csak nem rég emelte hitágazatra IX. Pius pápa. Az apostoli szentszék ezen határozatát, ugyancsak IX. Pius 1854. decz. 8. körlevele szerint igazolja: 1) a szentirás, 2) a h ag y o m án y ; 3) az egyház h ite ; 4) a róm ai pápák eljá rá sa ; 5) a kath. püspökök éshivekdicső m egegyezése. Igazolja: 1) A szent­ irás azt mondja Máriáról (és fiáról Jézusról), hogy az őskigyó „lejét szét fogja tiporni,“ az az teljes diadalt nyer fölötte.J) Átnde mikép

nyerhetett volna Mária teljes diadalt az em beriség ellensége felett, ha az eredő bűn miatt m aga is, habár csak pillanatig, az ő rabszol­ gaságában szenvedett volna? Továbbá, Gábor arkangyal „malaszttal teljesnek“ üdvözölte Máriát, amit pedig szintén nem tehetett volna, ha Mária nélkülözte volna az eredeti szentség és igazultság malasztját. — Igazolja 2) A hagyom ány. A szentatyák és hittudósok (mondja a pápai körlevél) mennyei ihletségtől sugallatva, semmit sem hordának anynyira szivökön, mint Mária dicső szentségét és minden bűntől való tisztaságát versenyezve kiemelni. Ezért összehasonlítják Máriát É vá­ val, aki még szűz, ártatlan, romlatlan, a ravasz kigyó halálos incselkedéseitől m eggyalázott nem v o lt; sőt ártatlanság és szentség tekin­ tetében m ég Évánál is többre becsülik, mert szüntelenül majd úgy nevezik őt, mint liliomot a tövisek között, majd mint az egészen fertőzetlen, szűz, szeplőtelen, a bűn átkától ment földet, melyből az uj Ádám alkottaték. Mindezt nem m ondhatnák pedig, ha Mária nem volna bűn nélküli. — Igazolja. 3) Az egyház hite. Ezt legvilágosabban hirdeti Mária „szeplő­ telen fogantatásának“ ünnepe, melyet nyugaton már a 7. században, keleten pedig m ár előbb m egtartottak. 4) Ezt bizonyítja a római pápák eljárása is, kik, mint a hit legfőbb őrei és a keresztény élet előmozdítói azt rendelék, hogy a fogantatás ünnepe mindenütt ugyan oly fénynyel tartassék meg, mint a születés napja és pedig az egész egyházban nyolczaddal. — Igazolja 5) Az egész világ püspökei és a hivek közm egegyezése. IX. Pius, mielőtt az említett hitágazatot kihirdette volna, egy körlevélben fölszólította volt a világ összes püspökeit, hogy a Szentlélek segé­ lyül hívása mellett tudósítsák őt, a főpásztort, hogyan és miképen tisztelik híveik a szent szűz szeplőtelen fogantatását, és mit tartanak ők is mint főpásztorok, egy erre vonatkozó hitágazatról. É s íme valamennyien bizonyságot tevének a saját és híveik nevében a szep­ lőtelenül fogantatott szűz anyában való hitről és az iránta nyilvánuló ájtatosságról, és a hit ezen bizonyságához csaknem mindnyájan odacsatolták a forró kérelmet, hogy Jézus Krisztus földi helytartója emelje legfőbb tekintélye által e tant hitágazattá. íme tehát m ind­ ezekből világos, hogy az egyház a szeplő nélküli fogantatást kezdet nélkül hitte.

Az eredeti bűn következményei. Miféle rósz következményei vannak az eredeti bűnnek minden emberre ? 1) „Isten kegy vesztése, mi által m egszűnt Isten fia és a m ennyi ország" örökössé lenni.“

Amit Ádám az engedetlenség bűne átal elvesztett, abból semmi sem található fel utódaiban, mert mindent ő nem csak m agára nézve, hanem összes m aradékaira nézve is elvesztett. Azért miként ő bukása után nem volt többé birtokában a megszentelő m alasztnak, és a m ennyországhoz való örökségi jognak, úgy mi is m ár szüle­ tésünkkor nélkülözzük ezen m alaszt adom ányokat. Már létünk első pillanatában hiányzik nekünk a megszentelő m alaszt, melylyel Isten Ádámban folékesitett, és éppen azért a kegyvesztés állapotában v a­ gyunk; Isten utál bennünket, mert a m ennyegzői ruhát nem látja rajtunk, kiket egykor az égi lakom ára meghívott. Következménye 2) A tudatlanság, testi kívánság és roszra való hajlam. Mily nagy a) a tudatlanság az emberek közt, ezt bizonyítják a szám ta­ lan siralmas tévelyek a legfontosabb ügyekben és igazságokban, különösen a fensőbbekben és isteniekben. H ányszor megtörténik, -hogy a jót rosznak, a roszat jónak nevezik, és igy a sötétségből világosságot, a világosságból sötétséget csinálnak (kövek, állatok im ádása stb). b) A testi kívánság és a roszra való hajlam. Habár az ember a bűn és bukás jelen állapotában megismeri is a jót és azt helyesli, benne gyönyörködik, a rendetlen érzékiség, vagy testi kívánság mégis hánykolódik és bűnre csábítja az akaratot. így már Ádám és Éva is keserűen tapasztalák, mily rettentő csapást idézett elő családjokban az érzékiség, melyet engedetlenségök sza­ bad pórázra eresztett vala. Legidősebb fiokon Kájnon, erőt vett az irigység, és arra vivé őt, hogy ártatlan öcscset,! Ábelt meggyilkolja. — Következményei 3) Mindenféle bajlódások, fájdalmak, csapások és végre a halál. Mi egyéb az egész föld, mint egy nagy temető, egy nagy sirhalom, melyben nemzedékek ezrei porlanak, várva az utolsó napot, az egykori föltámadást. De a legborzasztóbb valamennyi büntetés közt az örök halál, az örök kárhozat, melyet az el nem törölt, e r e d e t i bűn m aga után von. Ugyanis miként a lélek ter­ mészetfölötti élete a megszentelő m alaszt bírásában áll, úgy annak természetfölötti halála sem egyéb, mint e m alaszt elvesztése. É s miként a lélek természetfölötti élete csak a testi halál után, Isten örök látása által lesz tökéletessé, úgy a halál is csak a testi halál után lesz tökéletes örök halállá, t. i. az által, hogy a lélek örökké elszakadva lesz Istentől, és igy örök kárhozatra jut. Vájjon a bűn rósz következményei csak az embereket snjtották? „Nem; büntetés érte a földet is, mely az ember végett terem ­ tetett." Adám Istenhez hasonlóan uralkodott a földön mindaddig, míg szivében tisztán, sértetlenül megőrizé Istennek természetfölötti és term észetes képm ását. A Teremtő keze ülteté azt be, égi harm at nedvesité, azért gazdagon termett füveket, virágokat és gyüm ölcsö­

két. A állatok is ártatlanul játszadozának királyuk szeme e lő tt; az oroszlán és tigris szelíd bárányként simultak lábaihoz és engedel­ m eskedtek ujja intésének. Minden örült amiatt, hogy az ember vé­ gett létezhetik; áldás és gyönyör uralkodott az egész földön és minden élő lényen. De amint Adám vétkezett, — rögtön Isten átka sujtá a íöldet és az állatokban is íölébredt a vadság és kegyetlen­ ség. „Legyen átkozott a föld m unkádban — m ondá Isten — fárad­ sággal eszel abból életed minden napján; töviseket és bojtorjánokat terem az n e k e d ;“ s ezen átok még m ost is nyom ja a földet és kényszeríti lakóit, hogy orczájok verejtékével műveljék és kimond­ hatatlan fáradsággal keressék keserű kenyeröket. Az állatok legna­ gyobb része, miként a bukott Adámnak, úgy utódainak is csak kényszerítve, félelemmel és rettegéssel szolgál, és alig van közöttük egy, mely néha ura ellen ne fordulna, sőt némelyik a vérét is szom ­ jazza.

Isten megkönyörül a bukott emberiségen. Mi történt volna az emberrel, ha Isten meg nem könyörül rajta ? „Senki sem nyerhetett volna kegyelmet és nem üdvözülhetett volna. “ Miként a földi paradicsom ba, honnét kiüzetett vala, nem me­ hetett többé vissza az ember, minthogy egy kerub lángoló pallossal őrzé kapuját, — éppen úgy nem mehetett be a mennyei paradi­ csom ba sem, m inthogy annak kapuját az isteni igazságosság keze bezárta. A bűnös ember tehát ezáltal oly mélységbe esett, honnét m agától so h a ki nem juthatott volna. A m alaszt élete és ezzel a dicsőség és az örök élet lehetetlenné vált rá nézve, miután nem csak a term észetes életet, hanem a természetfölöttit is egyedül Isten adhatja. Ha. pl. egy közönséges ember társát megsérti, összeszidja, tartozik m egsértett becsületét megfelelő módon helyreállítani. De ugyanez áll akkor is, ha egy nagy urat, vagy egy királyt gyaláz m e g ; csakhogy ekkor már sokkal nagyobb legyen az elégtétel, mert a becsület m egsértése annál nagyobb és súlyosabb, minél hit­ ványabb a gyalázó és minél nem esebb a gyalázott. Minthogy pedig a bűn egy hitvány teremtmény rósz akaratából szárm azik és a vég­ telen Fölséget sérti meg, világos, hogy az végtelen becsületsértés. Oly nagy ez, hogy m ár nagyobbat lehetetlen képzelni és nem csak ideiglenes, hanem örök büntetést is érdemel. Ebből tehát elvitázhatlanul következik, hogy a tökéletesen megfelelő becsület-helyreállitásnak, vagyis az elégtételnek is olyannak kell lennie, mely nagyobb jjiinden képzelhető elégtételnél, vagyis végtelen. Ámde ily elégtételt nem adhat semmiféle teremtmény, még a legtökéletesebb angyal sem. Sőt ha az üdvözült lelkek mind egyesülnének is, hogy ily elégtételt szolgáltassanak, mégsem tehetnék, mert elégtételök mindig csak kor­

látóit maradna. Bukott ember ily elégtételt nem adhatott, hanem igen a végtelen irgalmu Isten. Meg is adta ezt, a midőn elküldé eg y sz ü ­ lött Fiát, — ki a m egsértett erkölcsi rendet helyre állítandó, a b ű n ­ nek megfelelő teljes érvényű elégtételt adott a bűnös emberért az irgalm asság Atyjának. Hogyen könyörült meg Isten a bukott emberen? „Megváltót igért neki, aki teljes elégtétel által elvegye róla a bűnt és a m ennyországhoz való jogot visszaszerezze.“ Isten az embert nem akará a paradicsom ból úgy kitaszítani, hogy meg ne vigasztalja, s a reménynek egy sugarát ne lövelje szivébe. Azért igy szólott a kígyóhoz: „Ellenkezést szerzek közöt­ ted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka k ö z ö tt; ő fejedet fogja összezúzni.“ Ezen ígéret a sátánnak szól, de m ásrészt benne foglaltatik a Megváltóról szóló biztató ígéret is, mert Isten úgy akará, hogy ki az asszony által győzött, az asszonytól (a bold. Szűztől), s az asszony ivadéka (Jézus) által győzessék le és tiportassék össze. E z vala tehát a tökéletes elégtétel bekövetkezésére vonatkozó Ígéret, mely által a Megváltó elveszi a világ bű n ét; ezen elégtétel abból fog állani, hogy engedelmeskedvén és alázatos lévén egész a kereszthalálig, visszaadja Istennek a tiszteletet, melyet tőle az engedetlenség és kevélység elrabolt; Ő Isten és ember le s z ; Isten, hogy engedelmessége és alázatossága végtelen érdemű legyen; ember, hogy m agát helyettünk alázza meg. E szerint a bűn büntetését Isten fogja elszenvedni, hogy az ember ne bűnhődjék úgy, amint érdemelte. De ha a Megváltó malasztja nélkül senki sem üdvözülhet, hogyan juthattak mennyországba azok, kik a Megváltó eljövetele előtt éltek? „Kik a Megváltó eljövetele előtt éltek nem mehettek ugyan be ő előtte a m ennyországba, de a m alaszt segítségével, melyet Isten az eljövendő Megváltó érdemeiért adott nekik, kiérdemelhették a m ennyországot és azután vele együtt be is mehettek ab b a“. M ennyországba ugyan senki sem mehetett, mig az isteni Üdvö­ zítő, mint a halál és pokol legyőzője, meg nem nyitá annak kapuit és m aga is dicsőségesen be nem ment a b b a ; ámde azért az ő eljövetele előtt sem szenvedtek az emberek hiányt az isteni m alasztban, mely által szentül élhettek és jókat cselekedve, kiérdemelhették a m ennyorszá­ got. Hogy ez igy van, kitűnik a Krisztus előtti szentek példáiból is, kiket Isten m aga állit szemeink elé, mint a türelem, istenség, élő hit, erősség, tisztaság, felebarátí szeretet és más erények mintáit. Ilyenek pl. Noé, Ábrahám, a szűz tiszta József, a béketürő Jób, Dávid, Tóbiás stb., kik a megváltó előtt éltek ugyan, de Isten az eljövendő Megváltó érdemeiért, —- kibén hittek, s kit előre hirdettek, adott m alasztot, a z a z , segítséget — s jó tetteik által kiérdemelték a m ennyországot s abba aztán Jézussal együtt be is mehettek.

Isten intézkedései az emberek üdvére a bűnbeeséstől a Megváltó eljöveteléig. Adott-e Isten a pogány oknak is eszközöket és malasztokat leikök üdvösségére? Vagy meghivta-e Isten a pogányokat is az üdvösségre ? „Igenis ad o tt; nem csak a zsidóknak, hanem a pogányoknak is kijelenté m agát és különböző módon bünbánatra és javulásra inté ő k e t.“ O ktatá pedig Isten a pogányokat: 1) A lell^iismeret szava és belső sugalm ak által; vagyis mint szen t Pál bizonyítja : Isten az ő szivökbe is odaírta a term észetes erkölcstörvényt, mert ha szerinte éltek, megizlelték a tiszta lelkiis­ m eret édes v ig aszát; h a pedig azt m egsértették, sarkalta őket a boldogság utáni vágy és egy fensőbb láthatatlan boszulótól való félelem, mely alól ők sem vonhatták ki m agukat teljesen. Oktatá ő k e t: 2) T erm észetes jótétem ények által. „Isten sohasem m uíasztá el, — m ondja ugyancsak szent Pál, — hogy bizonyságot tegyen m agáról (m ég a pogányok előtt sem), jó t árasztván az égből, esőt adván és term ékeny időket, örömmel és eledellel töltvén be a szi­ v ek e t.“ 2) O ktatá őket 3) Büntetések által. Isten az egész emberiséget megbüntető vizözönnel, Sodom át és Gom orrhát tűzzel, Egyptom és Kanaán népeit iszonyú csapásokkal. Ezek és ehhez hasonló büntetéseknek az volt a czélja, hogy a) Istenhez térítsék a sú jto ttak at; azért Isten a gonoszoknak legtöbbnyire időt engedett, hogy gonoszságukkal fölhagyjanak, b) H ogy a jövő nemzedéket a rosztól visszarettensék. O ktatá őket. 4) Rendkívüli férfiak által, kiket időnkint közöttük tám aszta. így Jób az arábiai törzsek előtt ragyogó példája volt az Isten a k a ­ ratán való m egnyugvásnak és a Megváltó eljövetelére vonatkozó bizalmas reménynek. Melkizedek, király és pap, a kanaáni népek szem e láttára m utatá be az igaz Istennek, az ég és föld terem tő­ jének, az im ádás tiszta áld o za tát.3) Dániel pedig m egm utatá a babyloni és persa királyoknak, hogy „Izrael Istene az istenek Istene és a királyok u ra ,“ mert Isten bölcseséget adott neki, melynek segélyével megfejté azoknak titokzatos álmait, fölfedezé Bél p a p ­ jainak csalásait és csodálatosan szabaditá ki őt az oroszlánok v er­ méből. Azért Dárius ezt irá a perzsa birodalom összes népeinek;. „Parancsot adtam , hogy egész birodalmam területén féljék és tisz­ teljék a Dániel Istenét, mert ez az élő Itsen, ki m egm arad örökké.“ s)

5) A zsidók által, kiket szent könyveikkel együtt a pogányok közt széjjelszórt. Miként egyes kiváló férfiakat, úgy az összes izraelita népet is arra szemelte ki Isten, hogy az ő ism eretét, télel­ mét és szereiét terjeszszék a pogányok között. Ezen hivatását teljesité a zsidó nép Egyptom ban, az Ígéret földjéért vívott harczokban, Dávid és Salamon uralkodása alatt, midőn Istenének dicsősége és neve a pogányok országait széliében betölté, különösen pedig a babyloní fogság idején. így történt, hogy ami a zsidókra nézve büntetés volt, a pogányokra nézve áldások és m aiasztok forrása lön. Helyesen m ondá tehát az öreg T óbiás: „Azért szórt Isten titeket szét a pogányok közt, kik őt nem ismerik, hogy csodáit hirdes­ sétek és őket m egtanítsátok, hogy nincs m ás hatalm as Isten, mint ő .“ 1) Oktatá őket. 6) Néha angyalok, álmok, csodás jelenések vagy esem ények által is. A szentirás a már felhozottakon kívül m ég különböző más eszközöket is emlit, melyek által Isten a pogányokhoz beszélt. így Kornelius római századost egy angyal által szólitá föl, hogy Péter apostolt m agához hivassa. 2) Továbbá a gőgös N abukodnezárt álom által inté meg. 3) Végre az istenkáromló Baltazár király előtt egy titokzatos kéz irta fel a végzetes szavakat: Mene, Thekel, Phares, mely a birodalom bukását jelen té.4) Miért nem jött el az igért Megváltó mindjárt a bűnbeesés után ? „Mert Isten úgy akará, hogy az emberek előbb tapasztalják, mily nyom orba dönté őket a bűn, és hogy Istenen kivül senki sem szabadíthatja meg őket.“ Valamig remélni lehetett, hogy a beteg Lázár term észetes utón is meggyógyulhat, Jézus nem ment Bethániába őt m eggyógyítani. C sak szeretett barátjának halála után négy nap múlva, midőn teteme m ár oszlásnak indult vala, sietett oda, hogy a holtat föltám aszsza. Jézusnak ezen késlekedése kétségkívül azért történt, hogy a föltá­ m asztás csodája, mely által isteni küldetését megpecsételni akará, annál ragyogóbb és feltűnőbb legyen, hogy igy mindazok, kik ennek tanúi valának, úgy tekintsék őt, mint aki egyedüli szerzője a megsiratott Lázár életének. Ugyanezen okból engedett Isten 4000 évet elmúlni, mielőtt megjelent volna a paradicsom ban tett Ígéretet beváltani és az egész emberiséget, mely az örök halál nyűgeiben fekszik vala, uj életre tám asztani. Isten ugyanis m egengedé, hogy a bűnös emberiség, mely a fensőbb élettől m egfosztatott, súlyos, term észetes utón teljesen gyógyíthatatlan sebekben feküdjék, az erkölcsi romlottság és mindenféle nyom or legmélyebb örvényébe

sülyedjen és mintegy feloszlásnak induljon, hogy aztán az életrekelés csodája által annál dicsőbben ragyogjon és az emberek annál könnyebben fölismerjék, hogy a fensőbb 1életnek és üdvnek egyedül Isten a szerzője, és igy annál inkább higyjenek m alasztjának ere­ jében, annál forróban köszönjék meg azt, és annál buzgóbban használják fel azt. Minő volt a világ állapota Krisztus eljövetelekor? „Az egész világ bálványokat imádott és mindenféle bűnökbe volt elmerülve, csupán a zsidók ismerték, még az igaz Istent.“ A pogány vallás, a helyett, hogy az embereket javította volna, fészke volt minden rútságnak és ünnepei teljesen kiirtottak a szív­ ből minden szem érm et és becsületérzést. Nem volt oly oCsmány tett, melyet Isteneik valamelyikének példája nem szentesített volna. Róm a büszke volt arra, hogy 30 ezer istene van, és azok szám át m ég folyvást szaporitá. Mióta Augusztus császár, kinek uralkodása alatt Jézus született, a birodalom istenei közzé igtattatott, a leggo­ noszabb császárok m ég életökben követelték m aguknak e kitünte­ tést, mit a hízelgők és haszonlesők sietve meg is adtak nekik. C supán az ég és föld igaz Istenét nem tisztelték, kinek pedig habár öntudatlanul a nagy műveltségű Athenben, a pogány bölcseség fővárosában, egy oltár állott ily felirattal: „Az ismeretlen Istennek.“ H a im ádkoztak, vagy az isteneknek áldoztak is, ezt korántsem azért tevék, hogy tőlük bölcseséget és erényt kérjenek, hanem hogy jólétet, szerencsét, vagy sikert könyörögjenek valamely legtöbbször gonosz vállalathoz. Ily körülm ények közt nem csoda tehát, h a a jobb érzésű pogányok közül némelyek egy fensőbb segély után sóvárogtak, ha sokan az emberi erények tündöklő m intaképét és egy szilárd, isteni tant óhajtottak, mely biztos felvilágosítást nyújtott volna nekik rendeltetésökről és a halál utáni állapotokról. Már Krisztus előtt hatvan évvel, Cicero a legnemesebb római világbölcs hiven festé azon elragadtatást, melyet az emberek éreznének, ha egy-szer oly boldogok lehetnének, hogy a tökéletes erényt élő és személyes alakban láthatnák. É s Isten úgy akará, hogy a m egváltás után epedő em beriség nem sokára részesüljön is e szerencsében. El is jö tt a t ö k é l e t e s e r é n y t é l ő é s s z e m é l y e s a l a k b a n ábrázoló lény Jézus személyében, kit azonban földíes gondolkozásu vérei — a zsidók — el nem fogadtak, s ez az oka miért teljesül­ tek be felettök az U r ezen szavai: „Mondom pedig nektek, hogy sokan eljőnek napnyugotról és letelepülnek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a m ennyek országába, az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre.“ *) *) Máté, 8, n , 12.

MÁSODIK HITÁGAZAT. „H iszek a, Jézus Krisztusban, <5 egyszü lött F iában, m i Urunkban.“ Míg az első hitágazat m agában foglalja m indazon kinyilatkoz­ tatott igazságokat, melyek az „egy Istenre, a m indenható Atyára, az ég és föld teremtőjére“ v o n atkoznak: addig a következő hat hitágazat azon igazságokat foglalja m agában, melyek a M egváltóra vonatkoznak. — Ezen ágazatok úgy rajzolják őt, mint az örök Atya Fíát és mint a Szűz Mária Fiát, mint igaz Istent és igaz em­ bert, ki üdvösségünkért a földön járt, szenvedett és m eghalt, Isten­ ségének erejénél fogva íöltámadt és m ost mint Istenem ber az A tyá­ nak jobbján ül, és egykor ism ét eljön, mint az élők és holtak bírája. Mire tanit bennünket a Hiszekegynek ezen második ágazata ? „Arra tanit, hogy a Megváltó, kit Isten nekünk em bereknek megigért és elküldött, Isten egyszülött fia Jézus K risztus, a mi U runk.“ A m ásodik hitágazat tehát tüzetesebben ismerteti őt, amennyiben megmondja nevét, isteni szárm azását, és azon tulaj­ donságát, hogy ő „a mi U runk.“ Itt minden szót jól m eg kell fon­ tolni, mert még e két szócskát sem szabad m ellőznünk: „ é s“ — meg a „ban.rt Az „és“ után oda kell gondolnunk az első ág azat­ ból ezt: „hiszek.“ Ezen kifejezés tehát: „És a Jézus K risztusban“ — annyit fog tenni: „és hiszek a Jézus Krisztusban, Isten eg y szü ­ lött Fiában éppen úgy — mint az Atyaistenben.* É s igy a „bán“ szócska itt is ugyanazt jelenti, mint az első ágazatnál. Tehát Jézus K risztus-„bán,“ hinni nem csak annyit tesz, mint hinni, hogy van egy Jézus Krisztus, se nem csupán annyit, mint Krisztus szavainak h inni; hanem jelenti egyszersm ind az akarat odairányozását is Jézus Krisztusra és tan itm án y ára; annyit jelent továbbá, mint bizalommal és szeretettel meghódolni Jézus K risztus­ nak és isteni tanitm ányának. Mit tesz ez a szó „Jézus.“ „Ezen s z ó : „Jézus“ annyit tesz, mint Üdvözitő vagy sza b a­ ditó“ (megváltó.) Lássuk először is Jézus nevének jelentményét.

1) A „Jézu s“ név, mely itt az Isten emberré lett Fiának adatik, a legteljesebb, legszélesebb érteményben annyit tesz, mint Üdvözítő, vagy szabadító. A szentirásból tudjuk, hogy e nevet már hajdan is több ember viselte; de m inthogy ezek csak igen korlátolt értem ényben voltak Üdvözítők, vagy szabadítok, azaz csupán egy népnek szereztek jólétet, és ez is csak ideiglenes volt, és csupán ideiglenes rabszolgaságtól szabaditák m e g : azért nevök jelentménye is csak korlátolt v ala; nevök csak olyan volt a Jézus nevéhez képest, mint árnyék a világosság mellett, mint a gyönge rajz a valóság mellett. így Jézus a Náve fia. — m áskép Józue, az ígéret földére vezeté Izráel népét, melyet Mózes az egyptomí rabszolga-, ságból kiszabadított v ala; Jézus a Jazedek fia — Zorobábellel együtt visszahozá a zsidókat a babiloni fogságból szülőföldjükre; — ellenben Jézus — Isten egyszülött Fia, a sátán rabszolgaságá­ ból, az örök halál bilincseiből szabaditá meg a föld minden népét; m egszabadított minden embert a bűntől és mindazon rettentő b a­ joktól, melyeket a bűn hozott a világra. Azért m ondá az angyal Józsefnek: Nevét Jézusnak hívod, mert ő szabadítja meg népét (a választott népet) annak bűneitől. J) 2) A Jézus nevének szentsége. E nevet örök óta a végtelen szent Isten gondolta ki, ugyanazért tiszteli e nevet az egyház nem ­ csak a körülmetélés napján (újévkor,) midőn a kisded Jézus e nevet kapta, hanem egy külön ünnep által is, vizkereszt után második vasárnapon, mely Jézus szentséges nevének ünnepe. Papjainak pedig m egparancsolja, hogy valahányszor a sz. misében, ezen imá­ dandó nevet kimondják, fejőket ájtatosan hajtsák meg. É s az egy­ ház ezen példáját követve a szentek is mind a legnagyobb tiszte­ letet tanusiták Jézus sz. neve iránt. így sz. Pálnak mindig emlé-, kezetében volt az, és innét átfolyt beszédeibe és leveleibe, s csupán ezekben 219-szer fordul az elő és mindig a legmélyebb tisztelettel kifejezve. Assisi szent Ferencz pedig oly nagy tisztelője volt a Jé­ zus szent nevének, hogy annak kim ondásakor hangja és arczvonásai mindig elváltoztak. Sőt ezt annyira vitte, hogy társait inté, vegyenek föl minden darab papirost a földről, mert egyiken, m ási­ kon Jézus neve is előfordulhat. 3) Jézus szent nevének ereje. Az Üdvözítő azt m ondá tanít­ ványainak : »Az én nevemben ördögöket űznek ki, uj nyelveken szólnak, kígyókat fognak kezeikbe és ha valami halálost isznak, nem árt n e k ik ; kezeiket a betegekre teszik és . azok meggyógyul-; n ak .“ 2) É s az apostolok teljesen bízván ezen ígéretben, kivonultak Jeruzsálem ből, bejárták a világot, lépteiket mindenütt csodák jelölték, kiűzték a sátánt templomaikból és azok romjain fölépiték Krisztus egyházát. Jézus nevében gyógyitá meg Péter a született sántát; ki

a jeruzsálemi templom ajtajánál alam izsnát kér vala; a Jézus nevé­ ben adta vissza Liddában Eneász nevű inaszakadtnak egészségét és Tabitának Joppéban az életet. J) Jézus nevében űzte ki Pál Filippiben az ördögöt egy megszállottból, m ondván n e k i: „Paran­ csolom neked a Jézus nevében, távozzál innét.“ Az apostolok és utódaik tehát a Jézus nevével győzték le a világot és a poklot. U gyanazért minden vállalatnál, minden testi és lelki veszélyben hívjuk segítségül a Jézus nevét egész bizalommal és m agunkon is tapasztalni fogjuk csodálatos erejét. 4) A Jézus nevének édessége és vigasztaló tulajdonsága. Jézus neve édes és vigasztaló ; mert emlékeztet bennünket mind­ azon jótétem ényekre, melyeket tőle nyertünk és m indazon remé­ nyekre, melyek e névhez kötvék, „Jézus neve méz a szájnak, ked­ ves hang a fülnek, öröm a szívnek.“ 2) Mit jelent e sző Krisztus ? „Krisztus, héber nyelven M essiás, annyit tesz, mint fölkent.“ „Jézus íölkentnek (görögül Krisztus, héberül M essiás) azért neveztetik, mert az ó szövetségben a prófétákat, főpapokat és kirá­ lyokat olajjal szokták fölkenni, Jézus pedig a mi legfőbb prófétánk, papunk és királyunk.“ H ogy a próféták, főpapok és királyok olajjal kenettek föl, azt a szentirás több helyen bizonyítja. így az U r m ondá Illésnek: „Eredj D am aszkusba, és ha oda érkeztél, kend föl H ázáéit Siria királyának, Jehut Izráel királyának, Elizeust pedig prófétának m agad helyett.“ 3) Hasonlókép kente föl Mózes Áront főpapnak. Ugyanis az Ur m ondá M ózesnek: „Áront és fiait is kend föl ' és szenteld meg, hogy mint papok szolgáljanak nekem .“ ft) E fölkenés egyrészt fölszentelés volt, m ásrészt pedig annak jele, hogy Isten a fölken­ tekre az említett hivatalok valamelyikét ruházta. A fölkent név tehát m éltóságot és hivatalt jelent. É s e név Jézust valóban a legtökéletesebb érteményben megilleti, mint leg­ főbb prófétát, papot és királyt. C sakhogy Jézust nem term észetes olajjal és nem halandó ember kente föl külsőleg, hanem a mennyei Atya bensőleg és szellemi olajjal, melyet a külső csupán jelképe­ zett. 5) Azért mondja sz. Péter felőle: „A názáreti Jézust, Isten kente föl Szentlélekkel és erővel.“ ®) Végre m aga Jézus is m agára alkalmazá Izaiás szavait: „Az Ur lelke én rajtam, azért kent föl engem és küldött, hogy a szegényeknek hirdessem i az evangéliu­ mot és m eggyógyítsam a töredelmes szivüeket.“ 7) Jézus tehát 1) próféta, mert a jövendőt nem csak előre megm ondá, ami a prófétai hivatal főrészét képezi, hanem azért is, mert *) A p. csel. 9. 2) Sz. Bernad. 3) Kir. III, 19, 15. *) Exod. ÍO, 30. 6) 16, 13. 6) Ap. csel. 10, 33. 7) Luk. 4 , 18.

K ir, I,

mint tanító kinyilatkoztatá Isten titkait és az embereket szava és példája által mindenre m egtanitá, amit hinniök, remélniök és tenniök kell, hogy az örök boldogságra jussanak. De 2) Jézus pap is, nem a Lévi rendje szerint, miután ő nem Lévitől szárm azott, hanem Mel.chizedek rendje szerint. Azért m ondja sz. Pál apostol: „Ily nagy főpapunk lévén, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg e vallást.“ ') Végre 3) Jézus király is, mert Pilátus római helytartó azon ünnepélyes kérdésére : „király vagy-e ?“ határozottan azt feleié : „Te mondod, hogy király vagyok, én ezért születtem és jöttem e vi­ lág ra.“ Ámde országa nem földi, hanem szellemi, mert ugyanott m ondja: „Az én országom nem e világból való.“ Az ő országa mindenekelőtt az egyház, melynek ő feje és az is lesz örökké. M indazonáltal Jézus nem olyan próféta pap és király, mint azok, kik ezen hivatalokat az Ő földi születése előtt viselték, vagy utána viselik : hanem ő a legfőbb próféta, a legfőbb pap és legfőbb király; m ert senki sem kenetett fel és kenetik fel az istenség teljé­ vel, senki sem hivatott és küldetett oly czélból, mint ő, hogy taní­ tója, papja és királya legyen minden népnek és minden egyes em­ bernek. Egyiknek sem volt feladata hivatalát az idők végéig gyako­ rolni. Azért valamint egyedül Jézus a legszigorúbb érteményben vett Üdvözítő vagy szabaditó, úgy ő a legtökéletesebb értem ényben vett próféta vagy tanító, pap és király is. Az előtte élt próféták, papok és királyok csak őt hirdették és ábrázolták, az utána élő m ostani tanítók, papok és királyok, csak az ő helyettesei és mint ilyenek tartoznak őt utánozni eme hivatalok gyakorlatában. Miért neveztetik Jézus Krisztus „Isten egyszülött Fiának?“ „Jézus Krisztus azért neveztetik az Atya Isten egyszülött, (azaz egyetlen született) Fiának, mert ő, mint a Szenthárom ság m ásodik személye, Istennek egyedül igaz és tulajdonképi Fia, az Isten Fia örökóta, egy lényegü az Atya Istennel.“ Azaz ezen isteni igén kívül, ki időben testté lön, nincs Istennek m ás, igazi értem ény­ ben vett F ia ; mert senki m ás nem születik örökóta, az A tya Isten­ től és nem egy lényegü vele. E zt tanítja a niceai zsinat hitvallása is, midőn így szó l: , Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől született és nem teremtetett, egy lényegü az A tyával,“ tehát éppen oly hatalm as, éppen oly tökéletes és jó, mint az Atya. A világosságból világosság, a m ustárm agból m ustár­ növény, az embertől ember szárm azik, Istentől pedig Isten születik, vagyis az örök Fiú, ki egy és ugyanazon természettel bír, mint az Atya.

A szent keresztség által, igaz mi is fiaivá lettünk Istennek, ámde mi nem oly értem ényben vagyunk fiai, vagy gyerm ekei, mint Jézus Kr., mert Ő term észeténél fogva és örökóta Isten Fia, mi pe­ dig az isteni m alaszt által, melyet á Szentlélek sziv ü n k b e kiöntött. De végre nem is örökóta vagyunk fiai; hanem c s a k időben lettünk azokká, kegyelemteljes fölfogadás által, s ez nagy különbség, mert egy fogadott és született herczegi fiú közt is nagy különbség van. Am it am az kegyelemből nyer, nem esség, rang, örökség, azt emez mind születésénél fogva birja s ahhoz született jo g a van. Ámde ennél hasonlíthatatlanul, sőt végtelenül nagyobb különbség van Isten örök, egyszülött Fia és mindazok közt, kik kegyelem ből Isten fo­ gadott fiaivá lettek; mert am az isteni természettel és an n ak végte­ len tökélyeivel bir, ezek pedig azokat el nem sajátíth atják ; am az Isten, emezek pedig csak terem tm ények. Azért Isten senkinek sem mondá, akár az emberek, akár az angyalok közül: „Fiam vagy te, én m a (most, minden pillanatban, örökóta) szültelek tég ed .“ 1) Ámde Jézushoz valóban igy szólott a próféta által az U r: „Fiam vagy te, én m a szültelek téged,“ 2) amit még a zsidók is a M essiásra vonatkoztattak. Miért nevezzük Jézus Krisztust „Urunknak“ ? „Jézus Krisztust „U runk“-nak nevezzük 1) m ert mint Isten egy az Atyával — egy és legfőbb Ur, ki az eget és a földet sem ­ miből teremté és minden teremtményt végtelen bölcseséggel és h a ­ talommal föntart és korm ányoz. Mint „az agyag a fazekas kezében“ — mondja Jeremiás próféta,3) olyanok vagyunk mi terem tm ények az ő kezében. De 2) Urunk nekünk Jézus mint ember is, mert a) midőn a bűn miatt a sátán rabszolgaságába jutottunk és az örök halál to r­ kában vergődtünk, ő leszállt a földre, fölvevé az e m b e r i term é­ szetet, hogy abban m egszabadítson bennünket a sötétség hatalm á­ ból és az örökhaláltól. Jézus tehát nem csak mint terem tő, hanem mint megváltó is urunk, miután emberi t e r m é s z e t b e n váltott meg bennünket. b) Urunk ő nekünk mint ember azért is, mert egykor ism ét el fog jönni, mint b i r ó , hogy tőlünk szám ot kérjen vájjon híven s z o l g á l t u n k - e neki, p o n t o s a n t e l j e s í t e t t ü k - e az ő szent akaratát ? c) Urunk ő nekünk, mint ember azért is, mert am int egy­ kor keresztre fesziték, gunyolák, szidalm azták és m egölték, úgy m agasztalé föl és dicsőité meg Isten is — az igazságos fizető — az Ő szent e m b e r s é g é t mindenek felett. „Feltám asztá őt ugy-

mond sz. Pál halottaiból és jobbjára helyezé a m ennyekben; min­ dent az ő lábai alá vetett és őt tette fejévé az egész anyaszentegyháznak, mely az ő teste.“ J)

1. §. Jézus Krisztus a megigért Messiás. Honnét tudjuk, hogy Jézus Krisztus az Istentől megigért Mes­ siás vagy Megváltó? „Mert ő benne (és pedig egyedül ő benne) teljesült mindaz, amit a próféták a Megváltóról jövendőitek, minként ez Krisztus éle­ téből és szenvedéseiből kitűnik.“ Mit jövendöltek a próféták a Megváltóról? A próféták közül Dániel próféta megjövendölte az időt, mely­ ben a m egváltónak születnie kell; Izaiás megjövendöli, hogy szűz­ től kell születnie; Dávid nem zetségéből; Micheás pedig rám utat Betlehemre — a helyre, ahol születnie kell. De nem csak eljövetelé­ nek idejét s születésének helyét határozzák meg, hanem leírják az ő személyi tulajdonságait és tetteit is, miáltal egy találó erkölcsi képet és szabatos életrajzott nyújtanak a nemzetek várakozásáról, íg y mig Izaiás látja,2) miként tölti be tanitói hivatalát és erősiti m eg üdvös igéit jelek és csodák által; addig Z a k a r i á s próféta a m essze jövőben jeruzsálem i diadal útját szemléli és lelkesedve kiált föl: „Örvendj Jeruzsálem leánya! íme a te királyod jön hozzád az igaz és szabaditó, ő szegény és szam áron jő, a szam ár fiatal vemhén4.3) T ovábbá, mig Izaiás szenvendéseinek n a g y s á g á t , o k á t és m ó d j á t a legm egragadóbb és erős kifejezésekkel rajzolja, addig ugyancsak ő úgy irja le az ő fölm agasztaltatását, mint jutalm at a kiszenvedett fájdalmakért és m egaláztatásokért: mondván róla: „sirja dicsőséges leszen.“4) A zonban itt még nem állapodnak meg a próféták, mert Dániel próféta megjövendölte, hogy miután Krisztus megöletik, igy idegen nép fog jönni vezérével és szétrombolja a várost és szentélyt; továbbá előre megmondá, hogy a mely nép a M essiást m egtagadja és megöli, annak sem áldozata, sem temploma nem lesz, szétszóratik az egész világon és m egszűnik az ő népe lenni. Végre ezek után m egjövendölték a pogányok m egtérését s egy uj lelki ország­ nak, az anyaszentegyháznak — Jézus által való alapítását, — m elyben a M essiás egy uj vérontás nélküli áldozatot és uj p ap sá­ got alapit s ezt Malakiás próféta által következő szavakkal mondja k i : „Nem telik kedvem ti bennetek (a zsidó papokban) és áldozatot

nem fogadok el kezeitekből. Mert napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek közt és minden helyen áldoznak az én nevem ­ nek és tiszta áldozatot m utatnak b e ; mert nagy lesz az én nevem a népek kö zt.“ É s hogy mindezek betüszerint való értelemben beteljesedtek, azt mindenki belátja, aki csak némi ismerettel bir az egyházról.

A Messiásra vonatkozó jövendölések bizonyitó ereje. Sokkal előbb jövendőltek-e a próféták, mint Krisztus megjelent? A Megváltó első megigérése mindjárt a bűnbeesés után tör­ tént ; ezt követte az Ábrahám nak tett Ígéret, s Jákob pátriárkának halálos ágyán az Üdvözítő eljövetelére vonatkozó jövendölése, mint­ egy 1 700 évvel Kr. előtt Továbbá ugyancsak a megváltó eljövete­ léről szólt Mózes 1500 évvel Kr. e . ; Dávid 1055. Kr. e . ; Ámosz, Ozeás és Jael 800. Kr. e . ; valamint Izaiás 760.; Jerem iás 628. Kr. e. és m ások, mig Malakhiás 450. évben bezárja a próféták sorát. T ehát amint látjuk, ismeretesek lehettek és voltak is a M essiásról szóló jövendölések nem csak a zsidók előtt, kik azt féltékenyen őriz­ ték, és olvasgatták, hanem miután görög, khald és szír nyelvekre is lefordittattak, a pogányok közt is el volt terjedve. H ogy ez így van, erre nézve teljes hitelű tanú Flavius József zsidó történetíró, ki Appián pogány nyelvtudós ellen irt vádiratában felemlíti, hogy a zsidóknak 22 könyvük van, melyeket isteniekül tekintenek és-az egész kor történetét m agukban foglalják : Ezek közül 5 Mózes a szerzője, melyet 285 körül Krisztus e. Alexendriában a 72 tudós zsidó először fordított át görögnyelvre. íme tehát ezekből világos, hogy a próféták sokkal előbb jövendöltek Krisztusról, mint ahogy megjelent, s igy ezen jövendölések ismeretesek voltak jóval Krisztus eljövetele előtt. Krisztus és az apostolok hivatkoztak-e a próféták bizony­ ságára ? Mig Krisztus önm agára alkalm azá a próféták jövendöléseit, addig az apostolok, s élükön sz. Péter egyszer 3000, m áskor 5000 zsidót győzött meg a keresztény vallás ig azsá g áró l; kim utatta ugyanis nekik, hogy a fölfeszitett és föltámadott Jézusban betelje­ sedtek a próféták összes jövendölései.1) Pál pedig A grippa előtt ünnepélyesen kijelenté, hogy ő bizonyságot tesz nagynak és ki­ csinynek, hogy semmi egyebet sem mond, mint amit Mózes és a próféták m ondottak.“2)

A próféták jövendölései tehát, akár azok tartalm át, akár azok módját, idejét vagy nagy szám át és csodálatos egybehangzását tekintjük, kétségbe vonhatatlanul bizonyítják, hogy Krisztus, kiben ezen jövendölések teljesültek — melyekre önm aga és az apostolok hivatkoztak — valóban az igért és eljött Messiás, — következéskép az általa hirdetett vallás Istentől ered. Ámde lássuk őket egyenkint is, lássuk először is a jövendö­ lések tartalm át. 1) Tartalm ukat tekintve, a próféták nem természeti esem é­ nyeket jövendőitek, melyek m egm ásithatlan törvények szerint bizo­ nyos időszakokban szabályosan szoktak ismétlődni, minők pl. a napés holdfogyatkozások; hanem oly ténjTeket, melyek Isten vagy az e m b e r e k s z a b a d a k a r a t á t ó l f ü g g e n e k vala. Isten szabad akaratától függött mind m aga a M essiás elküldetése, mind a törzsnek kiválasztása, melyből szárm aznia kell, továbbá születésének ideje és helye, csodás erővel való fölruházása. szenvedése, halála, feltám adása stb. Az emberek szabad akaratától pedig függött: A M essiásnak és tanának elfogadása, vagy elvetése, a jeruzsálem i ; diadalmenet. szenvedésének és halálának különféle körülményei. É s miután mindezek Jézus ellenségeinek óriási gáncsoskodása mellett is teljesedésbe mentek, ki kételkedhetnék tovább is azon, hogy Jézus a megigért M essiás, kiről a próféták előre szólották, s kit eljövetele után az apostolok hirdettek. 2) N ézzük a jövendölések módját. A próféták nem tétovázva és gyanitgatva beszélnek, mint a pogány jósdák, hanem világos és oly szem betűnő nyelven, s mindent oly körülm ényesen és pontosan im ák le, hogy az ember azt hiszi, nem is prófétát olvas, hanem evangélistát. Dániel igy b e sz é l: „Krisztus m egöletik. . . E gy nép jő vezérével, lerombol várost és s z e n té it.“ Zakariás pedig: „Örven­ dezz Jeruzsálem leánj'a! íme a te királyod és üdvözítőd jö n hoz­ zád ; szegény ő és egy szam áron ül, a szam ár fiatal vem hén.“ — Mily fönséges, csak nehány vonás, és m égis mily élénken rajzolja Jeruzsálem pusztulását és Jézus diadalutját. Szóval a próféta oly körülményesen, részletesen és világosan beszél, mint akár egy tör­ ténetíró. 3) V együk figyelembe a jövendölések i d e j é t . A próféták ugyanis Kr. e. 4, 7, 10 és m ég több századdal is jövendőitek, s ezt m aguk a zsidók is bizonyítják. Már m ost m iután mindezek teljesedésbe m entek annak idején pontosan, feltehető-e, hogy azok embertől szárm aztak s em berre vonatkoznak ? Hiszen az emberi éleslátás vagy o k osság ily dolgokat századokkal előre látni, vagy kiszám ítani mindig képtelen volt s az marad. S ebből is mi m ás következhetik, m inthogy Jézus az igért Messiás. 4) Végre n e m ellőzzük a próféták és jövendölések nagy szá­ mát se. U gyanis, ha a szentirásban csak egyik másik próféta jöven­

dőlései foglaltatnának, úgy könnyebben lehetne valami ham isitást föltételezni; ámde mivel oly szám osán vannak és jövedőléseik oly gyakoriak a szentirás különböző részeiben, mint pl. Mózes köny­ veiben, a zsoltárokban stb. — a ham isitás egyáltalán lehetetlen. E nagyszám ú próféták, habár egym ástól kor, lakóhely, véralkat és műveltség tekintetében különbözők valának, a M essiásnak mégis egy és ugyanazon tökéletes képét alkotják, jóllehet némelyik jöven­ dölés oly kirívó ellentmondásban áll az emberi végzettel és várako­ zással, hogy lehetetlen embertől szárm azottnak gondolni is. Avagy ki találhatott volna ki a többi közt oly hallatatlanságot, hogy az emberek Üdvözitőjöket, az Isten fiát, kiben minden vágyok és remé­ nyűk összpontosult, gyalázzák, köpdössék, m egostorozzák, epével s eczettel itassák, kezeit és lábait átszegezzék. Már pedig ezek is teljesedésbe mentek Jézusban, mint azt az Isten Lelke által sugal­ m azott próféták előre m egmondották, következőleg ő a megígért Messiás. Vagy végre, ha több képfaragó, kik különböző századokban éltek, s kik közül bár egyik sem közölte m unkáját a másikkal, s mégis egyik egy kart, a másik egy kézfőt, a harm adik egy fejet, szóval egy emberi testnek különféle tagjait faragta; és ha már m ost mind ezen munkálatokat száz év múlva az utolsó képfa­ ragó halála után valaki összegyüjtené, és kiderülne, hogy azok mind egy, azon korbeli hősnek tökéletes, m ég a legapróbb rész­ letekben is egybevágó szobrát képezik, vájjon tartaná-e ezt valaki pusztán véletlen, vagy term észetes dolognak? Már pedig a prófé­ táknál is ez a visszony. Tény tehát, hogy a prófétákat Isten sugalm azta, nekik a jövőt kijelentette és szájok által beszélt. Vagy Krisztus tehát a megigért Messiás, vagy pedig Isten m aga vezeté a világot legsű­ rűbb és legveszélyesebb tévedésbe, amit pedig szörnyűség gondolni is.

A Messiás előképei. Krisztusban csak a próféták jövendölései teljesedtek be? „Nemcsak a jövendölések, hanem mindazon előképek (ábrá­ zolatok) is, melyek a M essiás tetteit és szenvedéseit sok századdal előbb jelezték.“ Ami az előkép elnevezését illeti, itt előkép alatt általában azt értjük, ami feltűnően és kiszám ítva hasonlít valamihez, ami még ugyan nem létezik, de idővel megvalósul. E gy messiási előkép tehát az, ami Isten szándéka szerint1 feltűnően hasonlít a M essiáshoz és országához, vagyis az ő tulajdonságait, h i v a t a l a i t , t e t t e i t és s z e n v e d é s e i t , vagy egyházának intézm ényeit ábrá­ zolja. Kétféle előképek vannak, u. m. személyre és dologra vonat­ kozók-. Ha a M essiásnak Isten által eszközölt hasonlósága bizonyos személynek, jellemében, hivatalában, életében és m űködésében vagy

sorsában rejlik, akkor e szem ély s z e m é l y i előképe a M essiásnak. Ily személyi előképek, melyek egyszersm ind szenvedésének és halá­ lának, tehát megváltói m űködésének előképei: Ábel, Izsák, József, D áv id; ha pedig az említett hasonlóság nem egy személyben, ha­ nem valamely dologban rejlik, akkor ez d o l o g i előkép. A dolog pedig vagy élettelen tárgy, minő a m anna, vagy élő, mint a kecs­ kebak, melyet engesztelésül eresztettek szabadon a p u sztáb a n ; majd valami esemény, minő Noé megmenekülése a bárkában, majd egy előirt esem ény, minő a húsvéti bárány leölése. S mindezen előképeknek m iként az egész ó-szövetségnek az volt a czéljok, hogy az embereket fölhívják s előkészítsék, hogy csatlakozzanak a M essiáshoz és lépjenek egyházába. Azonban a személyi és dologi előképeken kivül még más előképek is vannak. így a papság tisztében kitűnő előképe volt a M essiásnak, Melkizedek Szálem -királya az ő kenyér é s .b o r áldoza­ tával. (M elkizedek: igazság királya ; S zálem : békesség.) Azután a prófétai és közbenjárói hivatalban előkép volt Mózes, ki mint pró­ féta Istentől küldött tanítója volt a választott népnek, hirdeté az isteni törvényt, az isteni Ígéreteket és büntetéseket. Mint közbenjáró pedig Isten és Izráel fiai közt, nagy csodákat téve kivezeté őket Egyptom ból a pusztába. T ovábbá a M essiás föltám adásának is volt az ó-szövetségben előképe: Jó nás próféta személyében, ki hogy a tenger dühe csilapodjék, a hullám okba dobatik, hol egy czethal elnyeli. Három napig van e szörnyeteg gyom rában és aztán minden baj nélkül sértetlenül jő ki belőle. Végre nem csak a M essiásnak, hanem az ő szellemi orszá­ gának és üdvös intézményeinek t. i. az anyaszentegyháznak, — a szentségeknek és szentáldozatoknak is megvoltak az ó-szövet­ ségben világos és szembetűnő előképei. így legtalálóbb előképe volt az em beriség megm entése végett alapított anyaszentegyháznak: Noé bárkája. A vörös-tenger találó előképe volt a szent keresztségnek, míg a m anna ezen angyali eledel, jelképezé am a mennyei kenyeret, mely az egyházban a hivek lelki táplálására naponként az oltárra száll, az oltáriszentséget. Legutoljára a jeruzsálem i templom az ő áldozataival árnyéka volt a mi keresztény templo­ mainknak, melyekben az uj szövetség legszentebb áldozata külömböző vallási szertartások közt m utattatik be.

2. §. Jézus Krisztus igaz Isten. Honnét tudjuk, hogy Jézus Krisztus Istennek fia, igaz Isten? 1) A próféták jövendöléseiből; 2) mennyei Atyjának tanúbi­ zonyságából ; 3) saját tanúbizonyságából; 4) az apostolok tanítá­ sáb ó l; 5) a kath. egyház tanításából.“

A próféták tanúbizonysága. Mit mondanak a próféták az Üdvözítőről ? A próféták „Istennek®, „Isten velünk,“ „Legszentebb,“ „Cso­ dálatos,“ „a jövő A tyjának“ nevezik az Üdvözítőt. Izaias pedig így szól: „Isten m aga jön el és m egszabadít bennünket;“ és Jeremiás: „Ez a név, melyen őt nevezni fogják : az U r (Jehova) a mi Igazunk.“

A mennyei Atya tanúbizonysága. Hogyan tett bizonyságot Jézus felől a mennyei Atya? „Jézus megkeresztelkedésekor a Jordán vizében és megdicső­ ülésekor, a T ábor hegyén ily szózat hallatszott az ég b ő l: „Ez az én szeretett fiam, kiben nekem kedvem telt.“1) A mennyei Atya ezen bizonyságtételére hivatkozik sz. Péter apostol második levelében, igy irv á n : „Nem elmés m eséket követ­ vén, adtuk tudom ástokra a mi Urunk Jézus Krisztus erejét és megjelenését, hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert ő az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget vevén, ily szózat hangzott le hozzája a m agasztos dicsőségből: Ez az én szeretett Fiam, kiben nekem kedvem tölt, őt hallgassátok. É s ezt az égből adott szózatot mi hallottuk, mikor vele voltunk a szent hegyen.“2)

Krisztus tanúbizonysága. Mit állitott Krisztus önmaga felől? Krisztus azt állitá 1) hogy ő Isten Fia és igaz Isten, mint A tyja; 2) ezen állítását megerősitette mind életszentsége, mind cso­ datettei és jövendölései által 3) megpecsételte azt halálával is. 1) Krisztus azt állitá, hogy Ő Isten Fia és az igaz Isten, mint Atyja. Senki m ást nem nevezett atyjának, mint Istent, noha a zsidók azt veték szemére, hogy Józsefnek, az ácsnak fia.3) T ovábbá önm agát Isten Fiának nevezi és pedig „egyszülöttnek,“ ki Istentől született, az égből szállott le és az égben vagyon ;*) aki tehát nem csupán fogadott fia, vagy küldöttje Istennek, mint m ások, hanem igaz Isten, mint A tyja; mert igy szól: „Az Atya és én egy vagyunk.“

— „Az A tya én bennem és en az A tyaban.“ ') „Ki engem lát, látja az Atyát is .“ 2) Mindezekből világos, hogy Jézus isteni töké­ lyeket és müveket tulajdonit m agának és égyenlő Istenné teszi m a­ gát az Atyával, amit bizonnyal nem tenne, ha az isteni szárm azás bizonyságát nem birná önmagában. De továbbá Jézus mindenütt úgy lép is föl, és úgy cselekszik, mint legfőbb, korlátlan ur, mert nem csak m aga bocsátja meg a bűnöket,3) hanem apostolainak is a Szentlélek m alasztját adja a bűnök m egbocsátására. Azután, mig a megtért gonosztevőnek p a­ radicsom ot igér, addig a vak ifjú, kit meggyógyított, térdre borul előtte és imádja őt, mint Isten Fiát, és ő ezen, őt megillető hódo­ latát elfogadja. Végre föltám adása után T am ás igy kiált föl: „Én Uram és én Isten e m !“ É s Jézus mit tesz ezen ünnepélyes vallo­ m ással szem ben? E gy szóval sem gáncsolja, vagy helyteleníti, hanem azt mondja neki: sMivel láttál Tam ás, hittél; boldogok, kik nem látnak és mégis hisznek.“ 4) Mindezek ugyancsak újból szintén Jézus Istenségét határozottan és nyom atékosan bizonyítják.' 2) Krisztus megerősítette bizonyságtételét, mind életszentsége, mind csodatettei és jövendölései által. Jézus ugyanis ki akarván emelni Istensége felőli bizonyságtételének erejét, önm aga is életének szeplőtelen és kifogástalan voltára hivatkozott. — „Ki vádolhat engem közőletek bűnről?“ kérdé ravasz ellenségeitől, a kandi szem ­ mel figyelő farizeusoktól.5) — A farizeusok m ost elném ultak; mert egyikök sem tudott legkisebb vádat is felhozni ellene; mire Jézus újból ekkép folytatá: „Miért nem hisztek (tehát) nekem, ha igaz­ ságot m ondok nektek.“ Vagyis ha azt állítom, hogy Isten vagyok, hogy Istentől jöttem? Igen gáncsoskodtak ellene, ámde Jézus élete oly tiszta volt, hogy ellenségei, sőt még az áruló Judás sem tudott ellene felhozni semmit, ki pedig három évig a legbizalm asabb viszonyban élt vele, s még ő' i s pirulva és kétségbeesve hozá vissza a 30 ezüst pénzt, a bűn zsoldját, és azt a főpapok és vének elé dobván, igy kiáltott föl: „Vétkeztem, elárulván az igaz vért.“«) É s végre Pilátus is kénytelen volt nyíltan, és ünnepélyesen kijelenteni: „Semmi okot (hibát) nem találok ő benne.“7) „Én ártatlan vagyok ezen Igaznak vérétől; ti lássátok !“8)

Krisztus csodái, • H a Jézust az ő nyilvános életében az evangéliumnak nyom án kísérjük, rendkívüli tetteket látunk végbemenni, melyekről az elfogu­ latlan figyelő kénytelen bevallani, hogy a term észet erőit m essze !) Ján. ÍO. 30, 38. 2) Ján. 14, 9. 3) Márk. 2. 5 . 4) Ján. 20. 29. 5) Ján. 8. 46, 6) Márk. 27. 4. 7) Ján. 19. 4. 8) Mát. 27. 24.

fölülmúlják; következéskép egy fensöbb, természetfölötti, isteni erő­ nek tulajdonitandók. S habár a term észet erőit m essze fölülmúlják a Jézus által nyiltan, az egész nép előtt, sőt irigy ellenségei szemeláttára végbevitt csodák, a farizeusok és Írástudók m égis mindenkép oda iparkodtak hatni, hogy Jézus csodatetteit eltagadják, vagy hogy azokat üres szemfényvesztésnek nyilvánítsák, amint ezt külö­ nösen a m eggyógyított vak ifjú törvényszéki kihallgatása mutatja. É s miután ezt tenniök nem sikerült, abban kerestek nyom orult kibúvót, hogy Jézus csodatetteit varázslatnak, az ördög közrem ű­ ködésének tulajdonították. É s midőn a nép ennek daczára is követi Jézust és prófétának, Isten követének tartá, arra a gonosz határo­ zatra vetemedének, hogy ez alkalmatlan vetélytársat erőszakosan teszik el az útból. „Ezen ember sok csodát m üvei“ — m ondák — s ha igy hagyjuk őt, mindnyájan hisznek benne. Elhatározták tehát e naptól fogva, hogy megölik.1) Még a zsidók hires (?) Talm udja is hiteles tények gyanánt említi fel Jézus csodáit, csak azt jegyzi meg, hogy Jézus azokat a „Jehova“ névnek pusztán általa ismert titokteljes kimondásával vitte végbe. Hasonlókép elismerték e cso­ dák hitelességét a későbbi pogányok is, többi közt Celsus, Porphyr és a hitehagyott Julián, kik epés könyveket irkáltak a keresztény­ ség ellen; csakhogy ők is, mint a farizeusok, varázslatból iparkod­ tak azokat megfejteni. H ogy azonban Jézus csodáit igen sokan Isten müvének ismerték el, bizonyítja azon körülm ény, hogy a k e ­ resztény vallást milliók és milliók elfogadták és milliók szenvedtek érte vértanuságot. Végre még azt sem m ondhatja senki, hogy akik Jézus tanítását elfogadták mind együgyü műveletlen emberek voltak, kik kellő megfontolás nélkül tértek Jézushoz, mert hiszen m ár az első századbeli keresztények közt is találkoztak kitűnő m űveltségű és főrangú férfiak; ilyenek Sergius Pál proconsul, Flávius Kelemen konsul, Domicián császár rokona s tb .; továbbá hires bölcselők és tudósok mint areopagita Dénes, Aristides, A thenagoras, Justinus, stb. Sőt a zsidók közt is akadtak főrapguak, kik hittek Jézusban, mint Nikodemus, egy főrangú zsidó, Jairus a zsinagóga elöljárója, kik mindnyájan tudták és képesek voltak Krisztus csodatetteit elbí­ rálni, s ha ezek Istensége mellett nem bizonyítottak volna, olyano­ kul el nem fogadták volna. A ki tehát a Krisztus által végbevitt csodatettek term észetét és a módot, ahogyan végbevitettek, kom olyan megvizsgálja, be kell vallania, hogy azok egy természetfeletti isteni erőből szárm aztak. Hallatlan dolog ugyanis az, hogy valaki pusztán, emberi erő és term észetes eszközök által oly bám ulatos tetteket vitt volna végbe, vagy csak meg is kísértette volna. Vagy kinek jutott valaha eszébe ötezer embert öt kenyérrel és két hallal kielégíteni? Ki tartá lehet-

ségesnek a született vak szemeit m eggyógyítani? Ki jött azon gondolatra, hogy egy feloszlásnak indult halottat életre tám aszszon ? A tapasztalás, mely hatezer év után sem tud hasonló eseteket föl­ m utatni, hangosan és ünnepélyesen tiltakozik ily föltevés ellen. É s valóban Jézus csodatetteinél semmi nyom át sem találjuk az emberi m űvészetnek és a term észetes kisegítő eszközöknek, semmi nyom át a czélra vezető intézkedéseknek, vagy előleges készületnek. Végre Jézus bármely órában, minden perczben, minden helyen végbeviszi a z o k a t; hatalm a kiterjed mindenféle élő és élettelen tárgyra. Közel és távol mindig egyenlő gyorsasággal m űködik; sohasem volt szügsége semmi erőködésre vagy m esterséges előkészületre. C sak egyet szól, és a term észet engedelmeskedik. A viz, mivel ő akarja, kitűnő borrá változik a szolgák kezei közt, és a kenyér m egszaporodik annyira, hogy miután ötezer ember jól lakott, tizen­ két ko sár m orzsalékot gyűjtenek össze stb. stb. V agy ha olykor valamely tárgyat term észetes eszköz gyanánt használ, akkor o ly as­ mit választ, ami a szándékolt czélt term észetes módon inkább a k a­ dályozza, mint előmozdítja, mint pl. a született vak m eggyógyitásakor, kinek pilláit sárral keni be, hogy lá s s o n ; vagy a siket ném á­ nál, kinek fülébe dugja ujjait, hogy hallását visszanyerje. Mindezekből világos tehát, hogy am a rendkívüli tettek és ese­ m ények, melyekről itt szó van, csak Istentől szárm azhattak, s igy valóságos csodák, s igy igaz Krisztus állítása, hogy Ő Isten Fia, m ert ha ő nem az volt volna, akkor Isten meg nem erősíthette volna csodák által a hazugságot.

Krisztus jövendölései. Hogyan erösité meg Jézus az ő Istenségéről szóló tanítást jö­ vendölései által? „Olyképpen, hogy sok oly dolgot előre megmondott, melyeket csak Isten ism erhetett; igy megjövendölte, hogy Judás elfogja árulni, hogy Péter, ki előbb Istenségét oly íenkölt lélekkel megvallotta, mielőtt a kakas kétszer szólna, három szor tagadja meg őt. É s ez mind betüszerinti értelemben beteljesedett. Ki sejthette volna ezt emberileg csak legtávolabbról is, mikor Péter m aga is jobban irtó­ zott ilyesmitől, mint a haláltól. T ovábbá megjövendölte halálának módját, feltámadását, mennybemenetelét: a Szentlélek elküldését stb. s ezek is miután mind beteljesedtek; Jézus istensége mellett tanúskodnak, Vannak-e Jézusnak olyan jövendölései is, melyek teljesülése még most is tart? V a n n a k ; ilyenek 1) hogy az evangélium a-z egész világon hirdettetni fog. Már dicső feltám adása előtt m ondá J é z u s : „És egész

világon hirdettetni fog az ország ezen evangélium a.“ ’) S mit látunk? Azt, hogy e jövendölés nem sokára, bár véres küzdelm ek közt,* de mégis megkezdődött és folytatódik ma is a legtávolabbi világrészek­ ben és országokban, melyeknek némelyikéről- csak akkor veszünk tudom ást, midőn azokban az evangélium elterjedvén, vad lakói ke­ resztényekké lettek. Mig a legnagyobb világbölcsek tanai alig ter­ jedtek túl országuk határain, s még e kis körben is csak néhányan és holt betűk által ismerték meg, addig a názáreti ács tanai elha­ tottak és elhatnak a föld szélső határvonaláig és nem csak olvassák és olvasgatják azokat, hanem minden áldozatra kész buzgalom ­ mal hirdetik, prédikálják i s ; és szent lelkesedéssel karolják föl gazdagok és szegények, előkelők és alattvalók, műveltek és m űve­ letlenek. 2) Jézus második jövendölése, melynek teljesedését folytono­ san látjuk, abból áll, h o g y : az egyházat a pokpl hatalm a nem fogja legyőzni. „Te Péter vagy — m ondá Jézus — s én e sziklára épí­ tem egyházam at, és a pokol kapui (hatalmai) nem vesznek erőt rajta.“*) S ezen isteni Ígéret szintén bizonyos, mert sem a százados véres küzdelmek, sem a pogányság csábításai, kínzó és öldöklő eszközei, sem a tévtanok furfangja, sem a barbárság borzalmai, nem birták megrendíteni, annál kevésbé megsemmisíteni. 3) A még m ost is egészen rom okban heverő jeruzsálem i tem ­ plom, szintén folytonos bizonyság Jézus am a jövendölésének igaz volta mellett, hogy nem hagyatik kő kövön, mely le ne rontassék. A hitehagyott Julián ugyan meg akará czáfolni Jézus eme jövendö­ lését, s megparancsolá, hogy a zsidók építsék föl tem plomukat, azonban a többszöri kísérletet erős földrengés semmisité meg, úgy, hogy a régi templomnak még földben levő alapköveit is kiforgatá helyökből, s így valóban nem maradt kő a kövön. Hogyan pecsételő meg Jézus Istenségéről szóló tanítását ha­ lála által? „Úgy, hogy a törvényszék előtt az élő Istenre kény sz e re ­ tetve kijelenté, hogy ő Krisztus az Isten Fia, Isten erejének jobbján fog ülni és az ég felhőiben eljönni, és e vallom ása mellett halált is, szenvedett.“ S ezen vallomását nem csak tanítványai és az összes népség előtt tévé, hanem a főtanácsban is, melynek pedig egyedüli joga volt az uj tanító küldetését megvizsgálni, mert midőn Kaifás főpap így szólt hozzá kihallgatásakor: „Kényszeritlek téged az élő Istenre, mondd meg nekünk, te vagy-e Krisztus, az Isten F ia “ — Jézus igy szólt: „Te m ondád,“ vagyis úgy van, amint m ondád: „Én vagyok.“ 3) S midőn erre a főtanács kiszolgáltatá őt Pilátus

helytartónak, és ez Jézus vétsége felől tudakozódott, a jelenvolt fő­ papok és írástudók így feleltek: „Törvényünk vagyon és a törvény szerint m eg kell halnia, mert Isten fiává tette m agát.“ *) S Jézus, ez ártatlan bárány minden vétségekkel szemben mit tesz? Egy sz ó ­ val sem értelmezi szavait, se vissza nem vonja azokat, hanem csön­ desen hallgat és éppen ezen hallgatás által hangosan bevallja Isten­ ségét, s e vallom ását vérével is megpecsételte. Végre pedig, midőn a Felfeszitett lehajtá fejét és kiadá lelkét, a templom kárpitja ketté szakadt, a föld megrendült, a sziklák m egrepedtek, a sírok megnyíltak és a halottak föltámadtak, kiléptek a sírból, bejöttek a városba és sokaknak megjelentek. Harm adnapra Jézus m aga is föltámadt, elhagyja a lezárt és lepecsételt sirt, és azután negyven napon át gyakran megjelenik tanítványainak dicsőült testtel, mig végül szemeik láttára diadalm asan fölméne az égbe. S m ost mindezen végbevitt csodák után lehet-e m ást mondanunk, mint amit a pogány százados m ondott: „Bizony az Isten fia vala ez." Ú gy van, az Isten fia vala, mert ugyan ki tételezheti föl, hogy Isten mindezen bám ulatos csodákat egy csaló vagy egy Isten ká­ rom lónak kedveért és dicsőségére viszi vala végbe.

Az apostolok tanúbizonysága. H it tanítanak az apostolok Erisztus felől? 1) „Az apostolok nyilvánosan azt tanítják, hogy Jézus Krisz­ tus az „igaz Isten.“ 2) Azt tanítják, h o g y : „Jézus Krisztus birtokában vagyon az istenség egész teljének“ (tökélyének.) „Benne lakozik az Istenség egész telje“ mondja szent P á l,2) ki itt azt akarja jelenteni, hogy az isteni lénynek egész fensége és dicsősége, minden isteni tulajdon­ ság m egvan Krisztusban, miként a lélek benne lakik a testben, vagyis testileg, lényegileg, a szó igaz értelme szerint, nem úgy, mint talán a jám bor emberekben. 3) Végre ugyancsak az apostolok azt tanítják, hogy „Jézus Krisztust minden teremtmény imádni tartozik.“ Sz. Pál ugyanis így ir a filippiekhez: 3) „A Jézus nevére minden térd meghajoljon ég­ ben, földön és a föld alatt.“ Hogy itt az imádás igazi és tulajdonképeni értelemben vétetik, nem pedig mint a szentirás több helyén, p u szta külső tisztelet gyanánt, kitűnik abból, hogy mind a világos­ ság, mind a sötétség szellemei tartoznak K risztust „imádni.“ Az apostolok tanítása szerint tehát Krisztus igaz Isten. A mindenható nem is m ulasztá el az apostoloknak a fölfeszitett Jézus Istenségé-

géről szóló tanítását éppen oly feltűnő, mint tagadhatatlan példák által megerősíteni, mert az apostolok csodatevő hatalm ának hire oly nagy volt és annyira elterjedt, hogy sokan az utczákra h o z á k 'b e ­ tegeiket, ágyakra és taligákra fekteték, hogyha Péter arra jön, leg­ alább árnyéka érintse őket, és m eggyógyuljanak. De mindezeknél a legfeltűnőbb volt mégis valamennyi csoda közt, a csontig-velőig romlott pogány világnak megtérése.

A katholikus egyház tanúbizonysága. Mit tanit a katholikus egyház Jézus Krisztus személyéről? „A katholikus egyház mindig azt hivé és tanitá, hogy Jézus Krisztus valóban Isten, egy lényegü az Atya Istennel és e keresz­ tény alaphitnek védelmére a niczeaí külön hitvallást szerkesztette és a m ást tanítókat átokkal sújtotta.“ Az egyház hiven isteni alapitója és az apostolok tanításá­ hoz te h á t: 1) mindig hitte Jézus Istenségét. E hitet látjuk m i: a) azon egybehangzó vallomásból, melyet a szent vértanuk tevének, a pogány törvényszékek előtt és melyet vérökkel is m eg­ pecsételtek. így a többi között sz. Lőrincz, ki szám os csodák által megdicsőitett vértanú halált szenvedett, igy szólt a bírónak, Tiburtiu sn ak : „Mi nem ismerünk m ás Istent, mint Jézus Krisztust, az élő Isten Fiát, ki eget, földet és mindeneket terem tett.“ b) Azok irataiból, kik a keresztény vallást a zsidók és pogányok ellen védelmezték, m inők: A thenágorás, Jusztin, Tertulián, Cyprian, alex. Kelemen stb. c) A pogányok bizonyságtételéből is, kik a keresztényeket leg­ inkább azért gyűlölték és üldözték, mert a birodalom isteneit megveték és egy embert imádnak vala, ki gonosztetteinek büntetéséül nyilvánosan megszégyenittetett, m egostoroztatott és fölfeszittetett. 2) A katholikus egyház mindig azt tanította, hogy Jézus Krisztus igaz Isten. E z kitűnik a legrégibb szentatyák müveiből, kik az apostolok tanítványai és utódai valának. Ilyenek: sz. Kelemen pápa, sz. Ignácz, aki antiochiai püspök volt Kr. u. 7 1 .; sz. Irén, aki 178 óta volt lyoni püspök és mások. Ezek után nem sokára Árius, alexandriai pap, azt merte állítani, hogy a Fiú nem örökóta született az Atyától, hanem idővel, noha a világteremtése elő tt; hogy tehát nem egy lényegü az Atyával, nem tulajdonképi értelemben Isten, mint az Atya. E tévtan ellen azonban 325-ben általános zsinat gyűlt össze . Niczeában. hol egy hitvallást szerkesztének, mely különösen azt hangsúlyozza, h o g y : „Jézus Krisztus az Atya lényegiségéből szü ­ letett és egy lényegü az Atyával,“ tehát Isten, miként az Atya.

De miként a niczeai zsinat előtt, úgy utána is a vértanuk ezrei vallották, e hitet és annak m egpecsételése végett örömmel szenvedték el a legiszonyúbb kínokat, sőt m agát a halált is. Sőt Istennek úgy tetszett, hogy a vértanuk vallom ását fényes csodák által erősítse meg. Különösen nevezetes az, mely 484-ben Tipasában, egy afrikai városban történt, s melyről sok szem tanú kezes­ kedik. U gyanis, m időn az Árius eretnekségét követő vandal király H unnerik, ki a Jézus istenségének megváltóit a legiszonyubban üldözte, a T ip asa városbeli igaz keresztény híveknek nyelveit kiszag g attatta, ezek nyelv nélkül is oly folyvást és érthetőleg beszél­ tek, mint azelőtt és mindenfelé hirdették, hogy Krisztus Jézus iga­ zán Isten és egy állanyu az Atyával. Ezek közül körülbelől 60- an K onstántinápolyba menekültek, hol őket naponként az egész város látta és beszélni hallotta.

HARMADIK HITÁGAZAT. „K i fo gan tatás a Szentiélektől, születék szű z M áriától.“

Jézus Krisztus emberré levése. Mire tanit főleg a harmadik hitágazat bennünket? „Arra, hogy Isten Fia a Szentlélek m űködése által emberré lett, vagyis a mienkhez hasonló testet és lelket vett m agára.“ A m ásodik hitágazat szem ünk elé állítja Jézus Krisztust, mint ki az A tya valójából örökóta nemzett, egyszülött Fia az Istennek, tehát igaz Isten, ellenben a harmadik ágazat arra tanit, hogy ugyan­ azon Jézus K risztus igaz ember, mert időben emberi term észetet vön m agára és Máriától, a legtisztább szűztől született. Midőn t. i. elérkezett az idő, leszállóit az Isten Fia az ég m agassából (melyet azonban, mint Isten el nem hagyott) a mi földünkre és a bold. szűz .tiszta kebelében a Szentlélek m űködése által, testet és vért ölte m agára a mi üdvünkért. Az örök igének ezen egyesülését az emberi term észettel Jézus Krisztus emberré levésének (m egtestesü­ lésének) nevezzük. U gyanis midőn Isten Fia oly testet és lelket vön m agára, minő a mienk, akkor valóban emberré lett, anélkül azonban, hogy m egszűnt volna Isten lenni, E kifejezés te h á t: „lett“ vagy „lön“ — itt nem átváltozást jelent, mint pl. mikor azt m ond­ juk, hogy K ánában a víz borrá lett; sem oly megváltozást, mint a m inőt emez ism ert kifejezések alatt é rtü n k : valaki megvénült, be­ teggé lett, stb. hanem azt, hogy valamint egy fejedelem, ki ha a börtönben egy szerencsétlent akar meglátogatni, leszállhat trónjáról,

alattvalója ruhájába, öltözködhetik, anélkül, hogy ezáltal királyi mél­ tóságát és hatalm át elvesztené, úgy Isten Fia is emberré lett és term észetünket m agára ölté, a nélkül, hogy isteni term észetéből, istenségének véghetetlen tökélyeiből csak valamit is elvesztett volna. S hogy mindezek után hogyan lehetséges az, hogy a végte­ len és a véges, vagyis, hogy Isten az emberi term észettel oly benső és elválhatatlan egységbe olvadjon és mégis ugyanaz m aradjon, a mi volt, ez felülmúlja minden fogalmunkat és képzelmünket, de nem ám az Isten m indenhatóságát és bölcseségét, mert Istennél semmi sem lehetetlen. Szent Ágoston egy hasonlattal iparkodik ezt némileg érthetővé tenni, midőn a 187. beszédében igy szól: Midőn egy gon­ dolatot kimondunk, az észrevehető hangsúlyba öltözik, anélkül azon­ ban, hogy hanggá változnék át. Változatlanul m arad meg a lélek­ ben, noha észrevehető alakot öltött, vagyis mintegy m egtestesült. Hasonlókép m arad a festő eszm énye az ő lelkében még akkor is, midőn azt lefestette. így az örök Ige sem változott át emberi ter­ m észetté, midőn azt fölvevé; ugyanaz m aradt az emberré levés után is, ami előbb volt, — Isten egyszülött Fia — egy lényegü az Atyával. • Mit hiszünk Jézusról az emberré levés titkában? „Azt, hogy Jézus Krisztus igaz Isten és egyszersm ind igaz ember — Isten-em ber; Isten öröktőlfogva, emberré pedig idő­ ben lett.“ Minthogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember egyszersmind, azért teljes joggal és helyesen nevezzük őt Istenem ­ bernek. Úgy de nem öröktől fogva Istenember, hanem csak mintegy kétezer év óta, mikor t. i. emberi term észetet von m agára a legtisz­ tább sz ű z tő l; de Istenember fog m aradni örökké, mert az örök Ige, az Isten Fia azért vette föl az emberi term észetet, hogy azt soha el ne válassza magától. Ámde jól meg kell jegyezni itt is, hogy az emberi természetnek ezen fölvétele és elválaszthatlan egyesülése által Isten Fia nem ment át m ás állapotba, mintha isteni tökélyéből valamit vesztett volna, vagy valami ujabb tökélyt nyert volna; h a­ nem egészen változatlan maradt. Az arany arany lesz, ha agyaggal keverjük is ; a nap fényét nem fokozza egy lám pa halvány sugara. Ily forma, noha végtelenül tökéletesebb az örök Ige egyesülése is az emberi természettel. Krisztus mint Isten legegyszerűbb, szükség­ képi végtelen tökéletes lé n y ; ő tehát nem vesztett semmit, mert neki, mint egyszerűnek, nincsenek oly tulajdonságai, miket elveszt­ hetne ; éppen oly lehetetlen az is, hogy ő tökéletesebbé váljék, mert a végtelen tökély már semmivel sem gyarapodhatik. T ehát az em ­ berré levés által nem Krisztus Istensége, hanem csak az emberiség tökélyesbült. — „A nap világosságot és meleget önt ránk, anélkül,

hogy tőlünk 'viszont nyerne valam it; mennyivel inkább megteheti ezt az Ur, ki a napot terem tette?“ — m ondja dam aszczen János. — É s valamint a nap, mihelyt egy uj bolygó tám adna, azt is m eg­ világítaná é.s melegítené, anélkül, hogy fényéből bármit is vesztene, — igy kezdett K risztusban is az Istenség m alasztos befolyást g y a­ korolni a vele egyesült emberi term észetre, a nélkül, hogy m aga legkisebb változást szenvedett volna. Minthogy tehát Jézus Krisztus Isten .és ember egyszersm ind, azért majd úgy beszél magáról, mint Isten, azaz tekintettel Istensé­ gére; majd mint ember, azaz tekintettel emberségére. Mint Isten b e­ szél önm agáról midőn igy szól: „Én és az A tya egy vagyunk.“ >) Mindent, mit az A tya cselekszik, a Fiú is hasonlóképen cselekszi.“ 2) Mint ember beszél pedig, midőn igy s z ó l: „Az Atya nagyobb nálam nál,“ 3) mert mint ember (azaz embersége szerint) Jézus csak terem tm ény, tehát kisebb az Atyánál. Szóval az Istenember ezen különböző beszédm ódja hasonlít ahhoz, amit m agunkról szoktunk beszélni, mert mi is majd igy, majd úgy beszélünk, a szerint, amint szellemi, vagy testi term észe­ tünket tartjuk szem előtt. Mi az ember? A föld férge, por és hamu, igy felelünk, midőn testi term észetünkre godolunk. „Por vagy, és vissza kell térned a porba,“ igy szólt Isten az első emberhez. De ha szellemi term észetünket vesszük figyelembe, akkor igy beszé­ lünk : Az ember a teremtés királya. Isten lehelete és halhatatlan kép­ m ása, majdnem hasonló az an g y alokhoz.4) É s mindkét felelet helyes, mert az ember test és lélek, azaz testi és szellemi lény.

Két természet egy személyben. , Hány természet van Jézus Krisztusban? „K ettő : Isteni term észet, m ert ő Isten; és emberi, mert ő ember. “ Az isteni term észet alatt az ő istenségét és. az emberi term é­ szet alatt az ő em berségét értjük. Isteni term észetét az Atyától bírja, kitől öröktől fogva, m egfoghatatlan módon szü lete tt; emberi term é­ szetét pedig szűz Máriától birja, kitől időben született. Ámbár e két term észet legbensőbben egyesül benne, mégis lényegesen kü­ lönböznek egym ástól. E zt pedig olyképen kell gondolnunk, mint a testünk és lelkünk közötti viszonyt. Ezek is a legbensőbben egye­ sülnek az em b erben; mégis egészen m ás valami a test, mint a lélek; a test hús, a lélek pedig szellem. így Krisztus embersége is a legbensőbben ö ssze van kötve Istenségével, mégis lényegileg vég­ telenül különbözik az Istenségtől. A módot, miképen egyesül Krisz­

tusban az Istenség az ő emberségével, nem lehet összehasonlítani semmiféle egyesüléssel, még azzal sem, mely a test és lélek között van. Mint a végtelennek egyesülése a végessel, páratlan a m aga nemében, kimondhatatlan és íölíoghatatlan. Ami testünk nem elvá­ laszthatatlanul van egyesülve lelkűnkkel, de az ő Istensége elválaszt­ hatatlan emberségétől. Még Jézus halálakor sem vált el az Istenség sem testétől, sem leikétől. Továbbá bennünk a test és lélek kölcsönösen kiegészítik egy­ m ást, azaz a nekik megfelelő m űködés alatt sokszorosan függ egy­ mástól. így pl. a test nem m ozoghat lélek nélkül, nem érezhet, nem élh et; ámde Krisztusban egészen m áskép van e z ; nála mind a két term észet tökéletes, és term észetes dolgaiban független egym ástól, mert mind a kettőnek meg van az a sajátságos külön élete és m ű­ ködése. így midőn Krisztusban az emberi term észet éhséget, szom ­ júságot, aggodalm at és szom orúságot, kim ondhatatlan gyötrelmet érez vala, Istensége érintetlenül m aradt mindezen fájdalomtól és gyöt­ relm ektől; még m aga a kereszthalál sem zavará az istenség végte­ len boldogságát pillanatig sem. Van-e Krisztusban két egymástól külömböző akarat? „Igen is, Krisztusban két akarat van, isteni és emberi akarat, mely azonban az isteninek mindig tökéletesen alája van vetve.“ Valamint az isteni term észethez isteni akarat, úgy az embe­ rihez emberi tartozik; mert miként nem létezik értelem és akarat­ nélküli Isten, úgy emberi lélek sem gondolható, mely nem birna értelemmel és akarattal, vagy ismerő és akaró tehetséggel. Minthogy pedig Krisztusban mind a két term észet tdljesen föltalálható, szük­ ségkép következik, hogy benne két, — a két term észetnek m egfe­ lelő s miként ezek — egymástól lényegesen külöm böző akarat is van. Hogy Krisztusban két akarat van t. i. isteni és emberi s e két akarat egym ással nem ellenkezik, am ennyiben az emberi az isteninek alája van rendelve, ez kitűnik a szentirás szám os helyé­ ből is. „Én nem a saját akaratom at keresem, — igy szól Jézus Já n o sn á l,J) hanem azét, ki engem küldött.“ 2) „És én azért szál­ lottam le az égből, hogy ne saját akaratom at teljesítsem , hanem annak akaratát, ki engem küldött.“ E s midőn az Olajfák hegyén halálos félelem szállta meg, igy szólt mennyei A ty jáh o z: „H a lehet­ séges múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal nem amint én akarom , hanem amint te.“ 3) Itt egy kissé az tűnik ki, hogy K risztus emberi akarata, m ást akart volna, mint az isteni, ámde jól meg kell figyel­ nünk és külömböztetnük a dolgot, — mert Krisztus hem akart

mindenáron m ást, mint a mennyei Atya — hanem csak föltételesen ; s miután Krisztus belátta, hogy emberi akaratának teljesítése az atyai szándékkal és határozattal nem fért össze, azért lemondott arról, azaz emberi akaratát kész és tökéletes odaadással aláveté az isteninek. — Vajha igy tenne minden keresztény s igy mi is, mi­ dőn Isten tőlünk oly nehéz áldozatot kiván, melytől akaratunk irtó­ zik, mint pl. szüléink, testvéreink, jó barátunk halálakor, s azt m ondanók teljes m egnyugvással, akaratunk teljes alárendelésével ily en k o r: „Uram, ha lehetséges, hogy téged szent akaratod szerint m egdicsőitselek és üdvözöljelek, a nélkül, hogy e keserű poharat kiüríteném, múljék el ez tő lem ;“ de ezt is tegyük hozzá teljes alá­ zattal és m egnyugvással: „Mindazonáltal ne áz én, hanem a te akaratod legyen m eg; ne amint én akarom, hanem amint te.“ Van-e Krisztusban két személy is? „ N in c s; Jézus Krisztus csak egy, és pedig isteni szem ély ; m ert a két term észet Isten Fiának egy személyében' elválaszthatat­ lanul egyesült. Itt két pontot kell tisztába hoznunk, 1) hogy Krisztus csak egy sze m é ly ; 2) hogy ezen egy személy nem emberi, vagy isten­ emberi, hanem isteni, t. i. nem m ás, mint a Szenthárom ságnak m ásodik személye. 1) Jézus Krisztusról az ,Athanáz-féle hitvallás azt m ondja: _ „Ámbár ő Isten és ember, még sincs két Krisztus, hanem csak egy. Mert miként az eszes lélek — folytatja tovább szent Athanáz — és a test egy ember, úgy Isten és ember is egy K risztus.“ Va­ lamint teh át mi bennünk a lélek és test egy embert, egy személyt alkot, úgy K risztusban is elválaszthatatlanul és örökre egy személylyé van egyesülve az Istenség és emberség. Ezek szerint Krisztus az ember fia, nem egy m ás külömböző személy — Krisz­ tustól az Isten fiától — hanem egy és ugyanazon személy, egy és ugyanazon K risztus, mert Krisztus mint láthatatlan Isten és mint látható ember, egészen ugyanaz a személy. T ehát Isten Fiának az emberi term észettel való egyesülését, nem úgy kell képzelnünk, mintha ezt csak ruha gyanánt vette volna fel; miután a ruha az emberrel, ki azt hordja, nem képez egy és ugyanazon személyt. Aki pl. selyem ruhát vesz föl, nem lesz azért selyemmé, a ruha nem képez vele egy embert. Ellenben Isten Fia oly szorossan egyesité m agával az emberi természetet, hogy az egyház tanítása szerint, mint Isten és ember egy és ugyanazon személy. 2) Az is világos, hogy Jézus Krisztus egy személye nem csupán em beri; mert akkor azon istenkárom ló állítást kellene ten­ n ü n k , hogy az örök Ige, az Istenség m ásodik személye, az emberi term észet fölvétele által m egszűnt Isten Fia lenni. T ovábbá se nem

istenem ben személy a z ; mert mint a szentatyák egyhangúlag tanít­ ják, a két term észet egyesülése által K risztusban éppen úgy nem szárm azott uj személy, mint nem uj (talán istenem beri) term észet; aminek pedig meg is kellett volna történnie, ha az isteni szem ély­ ből istenemberi lett. Mindezek daczára jogosan nevezzük ugyan Krisztust I s t e n e m b e r n e k , mert ő valóban Isten és ember egy­ szersm ind, jogosan hiszünk továbbá benne egy Istenemberi m űkö­ dést is, miután ő benne kétféle term észetes ténykedő tehetség é s cselekvésmód van, isteni és em beri; ámde azért K risztust mégsem nevezzük istenemberi személynek, mivel benne nincs kéttéle sze­ mély, t. i. isteni és emberi.

Mária, Isten szűz anyja. Isten Fia kitől vett magára emberi természetet? „Máriától, a legtisztább szűztől; azért is nevezzük Isten an y ­ jának, vagy Isten szülőjének.“ 1) Hinnünk és tudnunk kell, hogy Isten Fia Máriától vette m agára az emberi természetet. Ezzel szemben akadtak ugyan az első kér. századokan tévtanitók, kik azt álliták, hogy K risztusnak nem volt valóságos teste, hanem csak látszólagos, miként pl. az angyaloknak, midőn az emberek közt megjelennek. Mások ismét megengedték ugyan azt, hogy Krisztus valóságos testtel birt, de tagadták, hogy az emberi test volna, azaz egyenlő term észetű és lényegü volt a mienkkel, ugyanazért azt m ondák, hogy Krisztus nem Máriától vette m ag ára,az emberi term észetet (a test és vért), hanem testét a mennyből hozta, vagy azt úgy teremté m agának különböző elemekből. Ez azonban tévtan, mert e szerint Jézus nem volna valóságos Fia M áriának, nem valóságos ember és az em ­ berré levésről és a megváltásról szóló tan egy üres képzelődés volna. Ugyanazért, valamint kezdetben Isten m indenhatósága Ádám oldalcsontjából Éva ősanyánkat alkotá, hasonlókép alkotá az isteni lélek ugyanazon mindenható ereje Mária legtisztább testéből és vé­ réből Jézus Krisztus emberi te s té t; ez lesz tehát értelme az- ap o s­ toli hitvallás eme szavainak: „születék szűz Máriától.“ 2) U gyancsak itt hinnünk és tudnunk kell, hogy Máriát, a boldogságos szüzet, teljes joggal megilleti ez „I s t e n a n y j a ,“ vagy „ I s t e n s z ü l ő j e “ nevezet. E z m ár az angyal szavaiból is kitű­ nik, ki úgy szól h o zz á: „A szent, ki tőled születik, Isten Fiának fog neveztetni.“ Mivel tehát isteni személy az,- a kit Mária szült, azért méltán és jogosan megilleti őt az „Isten anyja“ nevezete. Volt-e Jézus Krisztusnak atyja is? „Jézusnak, mint embernek nem volt a ty ja; mert József Mária szűz jegyese, csak nevelő atyja volt.“

Jézusnak, mint Istennek, azaz isteni term észete szem pontjá­ ból, miként nem volt a n y ja ; úgy emberi term észete szempontjából, azaz, mint embernek, nem volt atyja. Jézust — miként Lukács bizonyítja J) — a József fiának tartották“ u g y a n ; valósággal azo n ­ ban Jó zsef nem tulajdonképi értelemben volt atyja Jézusnak, hanem csak szűz jegyese Máriának és mint ilyen nevelő atyja az isteni gyerm eknek. Az okok pedig, melyek miatt az isteni gondviselés Máriának Józseffeli eljegyzését elrendelte, a Szentatyák tanítása szerint a kö­ vetkezők : 1) így kellett megvédeni és biztosítani a szűz anya jó hírnevét és az isteni gyermek becsületét az emberek rágalm ai és vádjai ellen, melyek m áskép el nem m aradtak volna. 2) Isten úgy akará, hogy a b. szűz és Fia szárm azását mindenki József által ismerje meg, akiről tudták, hogy Dávid sarjadéka. Mert egy örök­ lési joggal biró leánynak, minő Mária volt, zsidó törvények szerint, csak a tulajdon rokonságából való vőlegénynyel volt szabad jegyet váltani. Végre úgy akarta Isten, hogy Mária és isteni gyermeke Jó­ zsefben találjon egy hű kísérőt, ápolót és védelmezőt, különösen, mikor Herodes üldözése elől Egyiptom ba kellett menekülniök.

Az emberrélevés czélja. Miért lett az Isten fia emberré? Isten fia azért lett emberré, 1) hogy értünk szenvedjen és m eghalhasson. U gyanis az igazságos Isten elhatározta, hogy az ember bűnét csak azon föltétel alatt bocsátja meg, ha a m egsér­ tett fölségnek teljes érvényű elégtételt szolgáltat valaki; az isteni Fiú az ő szenvedése és kereszthalála által pedig éppen ily elégté­ telt akart szolgáltatni. Ámde az örök Ige, mint Isten sem testileg, sem lelkileg nem szenvedhetett, hasonlókép halálra sem válhatott, m inthogy ő isteni term észete és lényege szerint test nélküli tiszta szellem, m aga az örök élet, a legtökéletesebb, m egzavarhatatlan boldogság. Ezek után tehát, ha az Isten Fia szenvedni és meghalni akart, oly term észetet kellett fölvennie, mely képes volt a szenve­ désre és m eghalásra, ez pedig nem lehetett m ás, mint az emberi. 2) Isten Fia azért lett emberré, hogy bennünket szóbelileg ta ­ nítson, mit kell hinnünk, remélnünk, és cselekednünk, hogy üdvözülhessünk. íg y m egismerteié velünk a Szenthárom ság kifürkész­ hetetlen t itk á t; a bűnösök iránti rendkívüli szeretetét; továbbá miként jött le irgalomteljesen a mennyből, hogy az elveszett juhot a bűnös embert szeretetteljes gyöngédséggel visszavezesse menynyei A tyjához; nem különben megtanított arra, hogy a Szentlé-

lek miképen jön e l ; mikép lakik bennünk, mikép szentel meg és változtat a harag fiaiból Isten gyermekeivé é s' országának örökösseivé. ' Továbbá ő volt az első, aki megtanitott bennünket am a gyer­ meki bizalomteljes im ádságra: Mi atyánk, ki vagy m ennyekben. O oktatott, hogyan remélhetünk és kérhetünk mennyei Atyánktól min­ den jót, különösen bünbocsánatot, bőséges m alasztot és örök ü d ­ vösséget. 3) Isten fia azért lett emberré, hogy nekünk példát adjon és bátorítson. Krisztus törvénye folytonos harczra kötelezi az em b ert; mert ha csak le nem győzzük az üdvösség külső és belső ellensé­ geit, lehetetlen az isteni parancsok utain járnunk. „A mennynek or­ szága erőszakot követel, és csak az erőszakoskodók nyerhetik el az t“ mondja a szentirás, 1) azért isteni Üdvözítőnk úgy gondosko­ dók, hogy ne csak tanítson bennünket az erényre, hanem, hogy annak gyakorlatában küzdelemre is bátorítson. így ő m ár mint jászolyban íekvő kisded is hősileg küzdött, rom lott szivünk három hajlama ellen:. u. m. szegénysége által a földi javak rendetlen hajhászata ellen; önm agának lealacsonyitása által a hiú dicsvágy ellen ; és a szenvedések tűrése által a mindent elpusztító gyönyörhajhászat ellen, mert Jézus nem úgy tett ám, mint az írástudók és szineskedő farizeusok, kik m ásokra elviselhetetlen terheket raktak, de magok ujj ok hegyével sem érinték azokat. Mily erényekre tanit Jézus bennünket példája által? „Minden erényre a legnagyobb fokban, különösen pedig az Isten dicsősége és az emberek üdve iránti buzgalom ra, a szelíd­ ségre, alázatra, törelemre, jóságra és könyörületre mindenki iránt, még leggonoszabb ellenségeink iránt is és a mennyei Atya irá n ti. engedelmességre a halálig.“ E zért: Krisztus egész földi élete nem csak mennyei Atyjának megdicsőitésére irányult, hanem erényei által példaként akart előttünk tündökölni. így korbácscsal űzte ki Atj^ja házának megfertőztetőit', hogy m egtanítson Isten házának tiszteletben ta rtá s á ra ; s mint a jó pásztor mintaképe, a bűnösöket utón útfélen fölkeresi, hogy üdvö: zitse s ez által meg arra tanított, hogy a bűnösöket fölkeresni, ve­ lők ily szándékból társalogni nekünk is szabad, sőt kötelességünk. S míg a szelídséget s az alázatosságot a következő szavak­ kal aján lja: „Tanuljatok tőllem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű,“ 2) addig a nemes türelemben kifogyhatatlan, mert miként a juh megnémul nyirója előtt, úgy nem nyitá föl száját, midőn a lég-1 kegyetlenebbül bántak vele és a keresztfára szegezték. T ovábbá jó-

sága és könyörülete határt nem ism ert,fmert inig Zacheust, a szamariai nőt, Mária Magdolnát, Pétert Abrahám gyermekeivé teszi, addig az árló Judást barátjának szólitja, s Jairus leányát az ö z­ vegy egyetlen fiát föltámasztja. Mindezeket pedig miérettünk tévé J é z u s ; kövessük tehát őt ezekben is, hogy szivünk és életünk az üdvözítő szivéhez és leikéhez hasonlítson : „Mert különben — mint szent Leó mondja — hiába viseljük a keresztény nevet, ha k r is z ­ tust nem utánozzuk.“ Minő példát ad Jézus különösen az ifjúságnak? Példája által tanítja 1) a szives engedelmességre. Az irás e s z a v a i: „Engedelmes volt nekik“ (Máriának és Józsefnek) röviden m agukban foglalják Jézus életrajzát Názáretben 12 éves korától 30 éves koráig. „Ki volt engedelmes — kérdé szent Bernárd — és ki­ n ek ?“ É s így telel: „Az Isten fia, az ég és föld teremtője. Engedel­ m es volt az embereknek, kiket nagyságra, hatalom ra és bölcseségre végtelenül fölmult.“ Mily m egszégyenítés ez azon fiukra és leá­ nyokra nézve, kik alig nőttek ki a gyermekkorból, már m egtagad­ ják szülőiknek a köteles engedelmességet. É s minő vigasz am a jó, engedelmes gyermekekre, kiknek lelkiismeretök azt mondja, hogy hasonlók a kis Jézushoz. 2) Arra tanítja Jézus példája az ifjúságot, hogy szeresse az im ádságot, a tanulást és az Isten házát, mert miként az engedel­ m esség, az im ádság szeretete, úgy a tanuláshoz való kedv és a templom buzgó látogatása is oly erények, melyek különösen ékesí­ tik a gyerm ek szivét. S a k is’ Jézus ebben is a legszebb példát m utatá, mert nem is emlitve mindennapi im ádságát és szüntelen társalgását mennyei Atyjával, a Szentirásból tudjuk, hogyan tett m ár 12 éves korában egy hosszú 30 órányi gyalogutat Józseffel és Máriával a jeruzsálemi templomba, hogy ott Istent nyilvánosan imádja. Vajha úgy tenne minden gyermek, mint tett szent Vazul és naz. szent Gergely, kik Rufinus kortársuk bizonyítása szerint, midőn a kicsapongó és lárm ás Áthenben iskolai tanulm ányaikat végezték, nem ismerének m ás utat, mint mely a templomba és az iskolába vezetett, akkor (éppen úgy követné minden gyermek a kis Jézus nyom dokait, mint szent Vazul és szent Gergely) s akkor a kis Jé­ zus áldása nem m aradna el tők. 3) Jézus példája arra tanítja az ifjakat, hogy növekedjenek bölcseségben és kegyelemben éppen úgy, mint korban, azaz vala­ mint azon bölcseség és kegyelem, melyet az emberek Jézuson fokonkint észleltek, nem látszólagos bölcseség és látszólagos szent­ ség volt, hanem igazi, mely Isten előtt is teljesen kiáltotta a próbát, úgy a gyermekek is iparkodjanak az előre haladó évekkel együtt növekedni a mi Urunk és Üdvözitőnk Jézus Krisztus szeretetében

és ismeretében, hogy mindig jobban jobban hasonlítsanak ő hozzá, mint isteni példaképünkhöz. Miért választott Jézus szegény és alázatos életet? Hogy miért választá Jézus éppen ezt az életmódot, annak okai a következők: 1) a szegény, alázatos élet több alkalmat nyújtott neki éret­ tünk szenvedni, éhséget szom júságot, hideget, meleget, m unkát és fáradalmat, kellemetlenséget és viszontagságot, gyalázatot és szidal­ mat tűrni üdvünkért. Jézus születése a betlehemi istállóban, kínos menekülése Egyptom ba, fárasztó m unkálkodása Názáretben, nélkü­ lözései a nyilvános életben, kézzelfoghatólag m utatják, hogy a sze­ génység és alacsonyság sok alkalmat nyújtott neki értünk szenvedni, így Jézus m aga mondá m agáról: „A rókáknak üregök van, és az égi m adaraknak, fészkök, az ember Fiának pedig nincs, ahová fe­ jét lehajtsa.“ *) É s a próféta így szól: „szegény és fáradt vagyok ifjúságomtól kezdve.“ *) „Szivem gyalázatot és nyom ort vár. Többen vannak, kik engem gyűlölnek, mint fejem hajszálai.“ 3) 2) Jézus azért is választ szegény és alázatos életet, mert oktatni akart, hogy a világ hiú javait, a gazdagságot és dicsőséget ne szeressük rendetlenül és ne keressük, miután a világ javainak — mint a melyek se nem boldogítanak, se nem igazi javak, — rendetlen szeretetéből szárm azik tulajdonképen minden rósz. Avagy ha a földi javak igazi javak volnának, ha igazán boldogíthatnának bennünket, ugyan miért vetette volna meg Jézus azokat, ő, kinek minden hatalom, vagyon és dicsőség rendelkezésére állott? Miért mondá boldogoknak a lelki szegényeket ? Miért tanácsolá a gazdag ifjúnak: Ha tökéletes akarsz lenni, menj add el mindenedet és oszd szét a szegényeknek, akkor kin­ csed lesz a m ennyországban. Ezeket tekintve éppen nincs mit csodálkoznunk,' hogy a szen­ tek dicsőségöknek tartják, ha a szegény és lenézett Jézussal sze­ gények és lenézettek lehetnek, mert a szegénység és alacsonyság nem szégyen többé, mióta Isten Fia szabad választása megdicsőité azt. A szegénység m agasztos voltát tartva szem előtt, halljuk csak mit mond a lánglelkü B ossuet assisi szent Ferencz fö lö tt: „Ha egy király házasságra lép valamely hitvány földműves leányával, ez ki­ rályné lesz. Eleinte talán nem akarják annak tekinteni, de végre mégis csak elismerik és tisztelik, mert hiszen királyi férje nem es­ séget kölcsönzött neki. Éppen igy vagyunk a szegénységgel is.

Mióta Krisztus jegyesévé tette azt, habár a világ m egütközik és zúgolódik is, csupa nem esség és királyi m éltóság a z .“ Assisi szent Ferencz valóban királynénak nevezé a szegénységet és királyok szálltak le trónjukról, hogy az Istenember választott jegyesének hó­ doljanak. H a azonban mi mindezek daczára nem érzünk m agunkban erőt ily hösileg követni a szegény és alázatos Jézust, legalább le­ gyünk megelégedettek, ha szegények vagyunk, a szűk táplálékkal, ruházattal és la k á ssa l; türjük békével a mellőztetést, g y a lá z a to t; mert az Istenember példája előttünk ragyog. Ha pedig a Gondvise­ lés gazdagsággal és földi pompával ajándékozott meg, szivünk ne ragaszkodjék azokhoz. Mindinkább győződjünk meg, hogy a jó lelki­ ism eret végtelenül becsesebb a világ minden kincsénél; s emlékez­ zünk gyakran szent Á goston eme sz a v a ira : „A gazdag erszényé­ ben arany, a szegény szivében Isten van. Hasonlítsd m ost össze az aranyat Isten n e l; am az múlandó kincset bir, melyet elvehetnek tőle; emez Istent birja, ki örökké az övé m arad !“

NEGYEDIK HITÁGAZAT. „K in za té k Pontius P ilá tu s alatt, m egfeszitteték, meg­ írnia és eltem ettetők,“ m ely á g a za t arra ta n ít bennünket, hogy Jézus K risztu s érettünk szenvedett a keresztfán m eghalt és eltem ettetett. Jézus Krisztus mint Isten szenvedett-e vagy mint ember? Jézus Krisztus, mint ember, azaz emberi term észete szerint szenvedett, mert mint Isten, vagy isteni természete szerint nem szen­ vedhetett. S ám bár pedig csak az emberi és nem az isteni term észet szenvedett K risztusban, mégis igaz, hogy Isten szenvedett érettünk, Isten halt meg érettü n k ; mert aki szenvedett és a kereszten meghalt, éppen ő valóságos Isten. Az emberi term észet csak mintegy önkényt működő eszköz volt, melyet Isten fia azért vett igénybe, hogy szen­ vedése és halála által m egváltásunk müvét végbevigye. Isten hajdan egy angyalt küldött az ifjú Tóbiás mellé, ki őt védje és kisérje, s ez is nagy jótétem ény volt, ámde hozzánk egyszülött Fiát, az a n ­ gyalok királyát küldé, hogy ez érettünk szenvedjen és meghaljon. Ki foghatja föl az isteni szeretet és irgalom nagyságát? Mit szenvedett Krisztus? E gész életén keresztül kim ondhatatlan sokat szenvedett; végül az olajfák hegyén halállal küzdött, Judás által elárultatott, elfogatott, kigunyoltatott és m egköpdöstetett, m egostoroztatott, tövissel koro­ náztatott és utoljára keresztre feszittetett.

1) Senki sem szenvedett oly kim ondhatatlan szom orúságot és lelki gyötrelmet, mint Jézus az olajfák hegyén, hol először fájlalta az emberek tömérdek bűneit, melyek ránehezednek vala. M ásodszor, növelte az ő roppant nagy szom orúságát annak előre látása, hogy szenvedéseinek érdemét oly sok ember nem fogja saját hasznára fordítani és e miatt elkárhoznak. A vért izzadó Jézus mindezen sz o ­ m orúsága oly nagy volt, hogy csupán ez is halálát okozta volna, ha Istensége meg nem erősiti és életben nem tartja még nagyobb szenvedésekre. Azért is sohajta fel így: „Szom orú az én lelkem mind halálig.“ *) 2) Soha ember annyi és oly rut hálátlanságot nem tapasztalt, oly gyalázatot nem tűrt, mint Jézus. Csak mily nagy hálátlanságot tanúsított Jézus iránt nem csak a nép és Jeruzsálem városa, hanem még tanítványai és legbizalmasabb barátai i s ! Egyik tanítványa el­ árulja és kiszolgáltatja őt ellenségeinek; másik m egtagadja; a töb­ biek pedig a veszély beálltával gyáván elfutnak. 3) Szám talanok és hallatlanok valának azon fájdalmak is, me­ lyeket az Istenember legszentebb testének minden tagjában kiállott. Sokat szenvedtek ugyan a vértanuk is, de Isten enyhité fájdalmai­ kat a mennyei vigasz balzsamával, úgy hogy többször ujjongtak és vigadoztak a legrémitőbb kinok közt is. Egyedül Jézus érezte a legirtóztatóbb kínokat minden vigasz nélkül s a legcsekélyebb eny­ hítés nélkül. E z t . jelenti am a keserű felsóhajtás is i „En Istenem, én Istenem ! miért hagytál el engem !“ 2) Valóban meghalt-e Krisztus? Ig enis; az ő lelke valóban elvált testétől. Jézust délben (hat órakor) feszítették föl és kilencz órakor (délután 3 óra) fenszóval kiálta, m ondván: „Atyám! kezeidbe ajánlom lelkemet! Ezt mond'ván meghalt,“ 3) vagy mint sz. János írja: Lehajtá fejét és kiadá lelkét.“ S noha Krisztus lelke elvált testétől, Istensége korántsem vált el attól. Miért akart Jézus eltemettetni ? „Hogy halála annál elvitázhatlanabb és feltám adása annál di­ csőbb legyen“ , mert ha Krisztus .halála után rögtön feltámadt volna, úgy talán kétségbe vonják, hogy valósággal m eg h alt; igy azonban a legkisebb valószínűségét is eloszlatta egy látszatos halálnak. S habár Krisztus teste a sírban oly külsejű volt, mint az emberi hulla, halvány, merevült, mozdulatlan, mindazonáltal teljesen bizonyos, hogy semmi feloszlás, vagy romlás nem érte, a próféta eme szavai s z e rin t: „Nem engeded (Uram), hogy a te szented rothadást lá sso n .“ 4) 1) M át. 26, 58. 2) M át. 27, 46. 3) L u k . 23. 46. 4) Z s o lt. 1 5 ^ l o .

Kénytelen volt-e Krisztus meghalni? „Nem volt kénytelen, mert ő szabad akaratból halt m eg.“ Feláldoztatott, mert ő m aga ak ará.“ 1) „Senki sem v észiéi életemet, — m ondá Jézus — hanem én m agam teszem azt le, hatalmam vagyon azt letenni és ismét fölvenni.“2) Ellenségei többször el akar­ ták íogni és megölni, de senki sem teheté rá kezét, mert ő nem engedé. De midőn eljött az óra, melyben üdvünkért m egakart halni, m eghagyja m agát fogatni és összekötöztem!, jóllehet könnyű lett volna ezt m egakadályoznia, mert hiszen földre terité ellenségeit ezen két szóval is : „Én vagyok.“ Krisztus lelke nem kényszerűségből h agyta el a testet, hanem mert akarta,^ amikor akarta és amint akarta — m ondja igen szépen szent Á goston.3) Azért az utolsó vacsorán igy szólt tanítványaihoz: „Ismerje meg a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint ő parancsolta, (azért) keljetek föl és m enjünk.“

Krisztus megváltási müve. Miért akart Krisztus szenvedni és meghalni? „Krisztus azért akart szenvedni és meghalni, hogy helyettünk az isteni igazságnak bűneinkért eleget tegyen és ez által bennünket m egváltson és üdvözítsen.“ Sötét börtönben, nehéz lánczokra verve busongott egy boldog­ talan. E gykor gazdag és tekintélyes ember volt, de rósz háztartás által minden vagyonát elpocsékolta és még ehhez roppant ad ó ssá­ gokat csinált, melyeket nem birt letörleszteni. Azért megfogták és börtönbe vetették. A fogoly helyzete iszonyú v o lt; főleg mivel az ország törvényeinek m egszegése miatt halálbüntetéstől félhetett. E zt m egtudá egy gazdag érdemes u r; m egsajnálta a szerencsétlent, noha ez őt súlyosan m egsértette volt, és elhatározá, hogy minden áron segít rajta. U gyanazért elmegy a királyhoz, elvállalja az adós­ ságot, s a fogoly nem csak szabaddá lett, hanem az Ur tiszttartója által gondoskodott felőle egész életére nézve. így cselekedett Jézus is velünk, ki érettünk a mennyei Atyával szemben elegett tett adósságainkért, bűneinkért. Leszállóit hozzánk e siralom völgyébe, hitvány szolga alakjába öltözék, m agára helyezé minden bűneinket, és mint valóságos ember kívánta helyettünk elszenvedni a ránk szabott büntetéseket és igy eleget tenni az isteni igazságnak É s az A tya nem utasítja vissza ezen ajánlatot, végtelen örömmel fogadá e tiszta áldozatot, mely neki szabad engedelmességből és határtalan szeretetből nevének dicsőítésére és

az emberek üdvére lön bem utatva; és szeretett Fiáért ism ét érezteté velünk kegyességét, így váltott meg bennünket Jézus Krisztus, igy adá vissza nekünk az örök boldogság m egbecsülhetlen malasztját. Azért irja az apostol ís: „Valamint egy ember engedetlen­ sége által sokan bűnösökké lettek ; úgy egynek engedelm essége által sokan lesznek igazakká.“ 1) Mely bűnökért tett Krisztus eleget? „Krisztus az egész világ bűneiért eleget tett, mind az ere­ deti bűnért, mind az emberek más bűneiért.“ Ha Krisztus csupán az eredeti bűnért tett volna eleget, akkor a valóságos, vagy személyes bűnökért semmikép se remélhetnénk, vagy nyerhetnénk bocsánatot. Sem bánat, sem könyek, sem böjt, sem imádság, sem jó cselekmények, szóval semmi emberi töredelem, vagy szenvedés nem volna képes csak egyetlen bűnt is eltörölni. Ha tehát m ost a szent keresztségben az eredeti bűntől, a bünbocsánat szentségében pedig a személyes bűnöktől m egtisztulunk, ezt a Jézus elégtételeinek köszönhetjük. Szükséges volt-e a tökéletes tömérdek sokat szenvedjen?

elégtételre, hogy Krisztus oly

„Nem volt szükséges; az Istenembernek legkisebb szenve­ dése is elég lett volna erre, minthogy mindenik cselekménye vég­ telen értékű.“ Minél főbb a személy, ki eleget tesz, annál nagyobb az elég­ tétel becse is, ennélfogva Jézusnak egyetlen csöp vére is elég lett volna — bűneink eltörlésere, miután ő, mint az ég és föld alkotója a legfőbb személy szolgáltatta az elégtételt. így pl. egy uralkodó sokkal nagyobb tiszteletben részesül, ha egy másik uralkodó az ő lábaihoz borul, és kezet csókol neki, mintha egy közönséges alattvaló teszi ugyanezt vele. Krisztus cselekményei szintén, noha emberi testben vitettek végbe, mégis mint a Fiú Isten tiszta cselekményei, és mint ilyenek, végtelen értékűek. Azért végtelenül engesztelő ereje volna a legki­ sebb cselekményeknek is, melyet Jézus bűneinkért való elégtételül mennyei Atyjának bem utatott volna, minthogy az Istenember min­ den műve az örök Atya és az emberek iránti szeretetből vitetett volna végbe. Mivel pedig Jézus nem egy, hanem minden cselek­ ményét, halandó életének első pillanatától az utolsóig érettünk áldozta föl, világos, hogy ő nem csak teljesen, hanem túlságosan is eleget tőn értünk.

Miért akart Jézus értünk mégis oly sokat szenvedni? „Különösen azért: 1) hogy annál inkább fölismerjük az ő szeretetének n ag y ság át.“ 1) Ugyanis m inthogy az igaz és önzetlen szeretetnek nincs kézzelfoghatóbb bizonyitéka, mint szenvedni azért, kit szeretünk — igy Jézus is kim ondhatatlanul sokat szenvedett, sőt életét is föláldozta értünk, hogy szem ünk elé állítsa irántunki nagy és forró szeretetét. 2) „H ogy a bűn gonoszságát és büntetésre méltó voltát belássuk és azt annál inkább utáljuk és kerüljük.“ Minthogy senki sem vétkeznék, ha igazán megfontolná, mily rengeteg sokat szen­ vedett Jézus a bűn miatt, ennélfogva fontolja meg minden keresz­ tény lélek, hogy bűne súlyosabban számittatik be, mint a zsidóké, mert azok, mint az apostol m ondja,2) sohasem íeszitették volna fel a dicsőség királyát, ha őt ilyennek ismerik vala; holott a keresz­ tény m ár ismeri, de cselekedetei ■által m egtagadja őt, és igy bizo­ nyos tekintetben erőszakosan bántalm azza. 3) „H ogy mi is annál türelmesebben viseljük keresztünket.“ Krisztus ugyanis nem azért jött, hogy bennünket m egszaba­ dítson minden fáradalomtól, melyek a bűn következtében ránk nehezednek, hanem hogy Isten bölcs végzése szerint m egtanítson bennünket azok eltűrésére, hogy igy a mennyei érdemnek gazdag forrásává tegyük azokat. Azért példát akart nekünk adni, hogyan tűrjük a szenvedéseket és viszontagságokat. É s használhatott vol­ na-e alkalm asabb eszközt, hogy a szenvedések békés eltűrésére buzdítson és a keserűségek becsét előttünk feltárja, mint éppen saját példáját? H a Jézus az Ur annyit szenved, vájjon zugolódhatik-e a szolga. Mitói váltott meg bennünket Jézus az ő szenvedése és halala által ? 1) „Jézus m egváltott bennünket a bűntől.“ Minthogy Jézus Krisztus leginkább az ő keserű szenvedése és halála által vette el a világ bűneit, azért a bűnök m egbocsátását különösen Krisztus vérének tulajdoníthatjuk. U gyancsak ezen okból m ondá Jézus m aga is az utolsó vacsorán a kehely fölött, melyet tanítványainak nyúj­ to tt: „Ez az én vérem, az uj szövetség vére, mely sokakért (azaz minden emberért) kimondatik a bűnök bocsánatára.“ De nem csak az uj, hanem m ég az ó szövetséget is a vér pecsételé meg, mely szintén azt jelenté, hogy vérontás nélkül nem volt bünbocsánat, sőt még csak külső, a törvény által előirt tisztulás sem :3) ami azt ábrázolá, hogy az uj szövetség szerzője m aga Jézus is, vérével

fogja azt megpecsételni és vérének kiontása által fogja eszközölni a benső m egtisztulást, és m ossa le valósággal az emberek szivéről a bűnt. 2) Krisztus megváltott bennünket a sátán rabszolgaságától, melyet a bűn hozott reánk. A sátán ugyanis kegyetlen önkénnyel uralkodott a világ fölött a gazdagság, hiú dicsőség, és az érzéki gyönyörök utáni telhetetlen kívánság által; a felfeszitett Jézus pedig széttépte a rabszolgaság e hárm as kötelét az ő önkénytes szegény­ sége, mélységes alázata és keserű szenvedése által. A sátán to­ vábbá m agához bilüncselte az emberek szivét hamis Ígéretekkel és csábításokkal, istenökké tolta föl m agát és mint ilyen, gyalázatos tiszteletet követelt tő lü k ; a fölfeszitett Jézus azonban túlságos szeretetének ellenállhatlan erejével m agához vonta az embereket és példájával tanitá őket, hogy Istennek szeplőtelen, alázatos szivet áldozzanak. 3) M egszabadított bennünket Krisztus az örök^ kárhozat Ítéle­ tétől, mely minden emberre kimondatott, s melyet Ádám szem élyé­ ben az egész emberiség aláirt. Ha Krisztus minden embernek kiédemelte az örök boldogságot, miért nem üdvözül minden ember? Habár Krisztus nem csak azoknak érdemelte ki a m ennyor­ szágot, kik valóban iidvözülnek, hanem minden ember szám ára, azért még sem üdvözül minden ember, mert a m aga részéről nem mindenki teszi meg azt, ami az üdvösség elnyeréséhez kívántatik; vagyis nem hisznek mindnyájan, nem tartják meg a parancsokat, és nem használják a m alaszt eszközeit. Krisztus megváltott ugyan bennünket a bűntől, a sátán szol­ gaságától és az örök kárhozattól, m egnyitá , a m ennyországot és bőséges m alasztokat érdemelt ki szám u n k ra; ebből azonban ko­ rántsem következik, hogy ezentúl senki sem eshetik bűnbe, az ördög szolgaságába és nem kárhozhatik el. „Aki téged — úgy­ mond szent Ágoston — teremtett nélküled, nem fog iidvöziteni nélküled;“ azaz közrem űködésed nélkül meg nem igazulsz és el nem nyered a Jézus által kiérdemelt üdvösséget; kell tehát, hogy a m ennyország ne csak Jézus vérének ára, hanem küzdelmed ju ­ talma is legyen. S az ember ezen közrem űködését m aga Jézus, is megkívánja, midőn igy s z ó l; „Ha az életre be akarsz menni, tarsd meg a parancsokat“, és: „A ki hiszen és megkeresztelkedik üdvö­ zül“ stb. Jézus ezen szavaiból világosan megérthetjük, mit kell tennünk, hogy részesüljünk a m alasztban és az örök üdvösségben, melyet megnyerni mindenkinek lehetővé tett halálának érdemei által. Ugyanis összeköttetésben kell állanunk Jézussal, a mi fejünkkel hogy a

m alaszt élete ő belőle mi belénk ömöljék, miként a szőlőtő nedve a rajta levő venyigékbe. Ezen egyesülés kezdete pedig a benne való hit, ugyanazért a hit nélkülözhetíen az ü d v ö sség re; miután ez az első lépés a Megváltó felé. Hogy pedig a hit valóban létre­ h o zh assa az élő közösséget Krisztussal, kell hogy a szeretet éltesse azt, mert a hit szeretet nélkül nem képes az embert Krisz­ tussal tökéletesen egyesíteni, s őt Krisztus testének élő tagjává tenni. Végre a keresztény ember szeretetének jó cselekmények, s a parancsok m egtartása által kell nyilatkoznia, miután Isten szeretete éppen abban áll, hogy tartsuk meg az ő parancsait, mondja szent J á n o s .1)

ÖTÖDIK HITÁGAZAT. „S zá llá alá poklokra, harm adnapon halottaiból föltám ada.

Krisztus a pokol tornáczában. Mit jelentenek e szavak: „Szállá alá poklokra?“ „Azt, hogy Krisztus lelke halála után leszállt a pokol tornáczába, vagyis azon helyre, hol a meghalt igazaknak lelkei tartóz­ kodnak vala, várakozván a m egváltásra.“ A pokol itt általában oly helyet jelent, hol az elköltözött lelkek Isten szemléletétől megfosztva tartózkodának, — mint egy fogságban. A fogság pedig különféle. Van egy rettentő sötét fogság, hol az elkárhozott lelkek a tisztá­ talan lelkekkel együtt örök tűzben kínlódnak, mely a pokol tüzének neveztetik, mig az örök kin, a tulajdonképeni pokol. Azután van egy olyan hely, hol az igaz lelkek szenvednek, egy bizonyos ideig és igy tisztulnak meg a m ennyországra, hová semmi tisztátalan be nem mehet. Azért e második hely tisztitóhelynek, vagy tisztító tűznek is neveztetik. Végre a harmadik hely az, hol azon szentek lelkei tartózkodának, kik Jézus eljövetele előtt éltek, és ahol min­ den fájdalom nélkül m egváltásuk boldog rem ényében csöndes nyu­ galmat élveztek. Ezen utóbbi helyre, melyet közönségesen pokol tornáczának nevezünk, szállott le Krisztus lelke a kereszthalál után és pedig nem csak ereje és hatalm a szerint, hanem úgy, hogy lelke valósággal megjelent ott.

Miért valának az elköltözött igaz lelkek a pokol tornáczában ? „Mert a bűn bezárta a m ennyországot és csak Krisztus nyitá azt m eg.“ Valamint a mózesi törvény szerint „a legszentebbe,“ — (a templom legfőbb része), mely a m ennyországot jelképezte, — csak a főpapnak volt szabad bemenni és csakis azután, h a m ár előbb a véres engesztelő áldozatot bem utatta; úgy a bűn által bezárt m ennyországba sem mehetett be senki, mig azt K risztus az uj szövetség főpapja a kereszten bem utatott véres áldozat által meg nem nyitotta, melybe aztán a szentek nagy szám a által kisértetve, ő ment be először. Hogy pedig ő ment be először az igen term é­ szetes, mert hiszen úgy illett, hogy az menjen be először, aki azt megnyitá, minthogy furcsa lett volna, ha a tagok m ennyországba jutnak, s fejők a földön marad. Továbbá előbb illeté m eg a beme­ netel joga az atyai házba az első szülöttet, mint a fiatalabb test­ véreket; előbb a született örököst, mint a kegyelemből fogadott társak at; előbb a főpapot, mint a népet. Miért szállott Krisztus a pokol tornáczába? $

1) „Hogy az igazak lelkét vigasztalja és m eg sza b ad ítsa; 2) hogy az alvilágban is m egm utassa hatalm át és dicsőségét.“ 1) Jézus Krisztus tökéletesen eleget tőn a világ bűneiért, tehát nem azért szállott poklokra, hogy ott érettünk újra szenvedjen, hanem hogy az igazaknak, kik megváltásuk boldog pillanatát várják vala, megvigye szenvedése és halála gyümölcseit. Azért kérésé fel a jám bor ősatyák lakóhelyeit, hogy hirdesse nekik a végbevitt megváltás örömhirét, s elárassza leiköket a legfőbb boldogsággal, melyet Isten szemlélete nyújt és őket Isten gyermekeinek szabad­ ságába helyezze. Ezt Ígérte meg Jézus a m egtért latornak, m ond­ ván : „Ma velem leszesz a paradicsom ban!“ É s amit ennek igért, azt bizonyára m egadá mindazoknak, kik a pokol tornáczába valának. 2) Krisztus leszállóit a poklokra azért is, hogy hatalm át és dicsőségét, mint király és győző, kijelentse és a hódolat adóját elfogadja, melyről az apostol igy ir: „A Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyben, földön és a föld alatt.“

Krisztus föltámadása. Mit jelentenek-e szavak: „Harmadnapon halottaiból föltámda?“ „Azt, hogy Krisztus halála után harm ad napon, m iként m eg­ jövendölte volt, lelke a saját erejéből ismét egyesült testével és a lezárt sirból dicsőségesen föltámadt.“

A szent atyák véleménye szerint Jézus a bezárt sírból jött ki, még mielőtt az angyal elhengergette volna a követt; kijött pedig mennyei dicsőséggel. Lelke az istenség ereje által ismét egyesült testével, s szellemi term észetet vön fel. Tündöklőit, mint a nap, gyorsan lebbent, mint a gondolat, mindent keresztül hatván, mint a szellem, minden szenvedéstől m ent és halhatatlan volt. Ha Jézus m ég íöltám adása után is evett, ezt nem azért tévé, mintha sziisége volt volna rá, hanem csak azért, hogy a tanítványokat szem betünőleg m eggyőzze föltámadt testének valódiságáról. H abár Krisztus megdicsőült testtel tám adt fel, mégis m egtartá a sebhelyeket kezein, lábain és oldalán a következő okokból: 1) „a pokol fölötti győzelmének jeléül.“ Aliként a csatában kapott sebek forrádásai legszebb díszét képezik a hősnek, úgy a Jézus sebei is m egannyi érdemjelek ránézve. 2) Annak bizonyítékául, hogy Ő ugyanazon testtel tám adt föl, melyben szenvedett vala, 3) hogy ítélet napján m egm utathassa azokat az igazak vigasztalására és a gonoszok m egszégyenítésére. Honnét tudjuk, hogy Krisztus valóban föltámadt? „Az apostolok és tanítványai bizonylatából, kik őt feltámadása után többször látták, érintették, vele étkeztek, beszéltek és társalog­ tak, s kik az ő feltámadását mindenütt hirdették, még a főtanács előtt is, mely őket halálra ítélte, — noha ez által csak halálos gyűlöletet és üldözést vontak m agukra.“ Az apostolok és tanítványok bizonylata felül áll minden józan kifogáson, mert ők oly tanuk, kik 1) nem tévednek; de 2) m ásokat sem akartak tévedésbe vezetni; sőt 3) azt nem is tehették. 1) Nem tévedhettek önm aguk, mert Jézus tanítványai nem oly könnyen hittek ám. így midőn az asszonyok hírül hozák, hogy az Ur teste eltűnt a sírból, s hogy az Ur föltámadt, ők ezt egyenesen m esének tartották, és nem hittek nekik. Nem, különben saját szemeiknek sem hittek, midőn a Feltám adott megjelent közöt­ tük, sőt inkább megrémültek, azt gondolván, hogy lelket látnak.1) Végre az apostolok nem csak egyszer látták a feltámadt Üdvözítőt, m ert hisz ő 40 nap alatt többször megjelent nekik, többször étke­ zett is velők, sőt egyszer 500-an látták őt,2) É s mi több, e megje­ lenések nem az éj hom ályában, vagy álomban, nem a pislogó lám pa mellett, nem csalfa szürkületkor, hanem ’ fényes nappal tör­ téntek ; nem rejtekben, hanem nyíltan, a sírnál, az utczán, az ebéd­ lőben, a genezáreti tenger partján és egy galileai hegyormon. Esztelenség volna tehát ezek után azt állítani, hogy az apostolok, mint a föltám idás tanúi, tévedtek.

2) De éppen oly balgaság azt állítani, hogy ők ezzel m á­ sokat akartak m egcsalni; hiszen nem holmi zugokban és bará­ taik előtt hirdették azt, hanem az összes nép füle hallattára, mely az U rat megölni kívánta volt; a főpapok és főtanács előtt mely őt kiszolgáltatá Pilátusnak, és a római helytartó előtt is, ki mint gonosztevőt ítélte Jézust rut halálra. -Avagy miféle haszonért akar­ tak volna az apostolok m ásokat elámitani? Talán a gyűlölet — üldöztetés — börtön- és halálért tették ezt, mely rájok várakozott és bekövetkezett? Olyan józaneszü ember még nem volt a világon, ki minden haszon reménye nélkül, sőt a halál biztos kilátása mel­ let akart volna egész népet, papságot, hatóságot rutul elámitani. Éppen igy nem tehető fel ilyesmi az egyenes lelkű, becsületes em­ berekről — Jézus tanítványairól, sem. 3) Az apostolok nem is tehették, hogy Jézus föltámadását illetőleg m ásokat tévedésbe vigyenek, miután egyrészt semmikép sem tudták volna elhitetni a zsidókkal, hogy feltámadt, ha föl nem tám ad v aló ban; de m ásrészt azért sem, m ert Jézus ellen­ ségei oly előrelátólag intézkedtek, hogy a tanítványok el nem lophatták volna a holt testet anélkül, hogy rögtön tetten ne kapassanak. Igaz, hogy a zsidók által megvesztegetett katonák azt állí­ tották, hogy a tanítványok lopták el, míg ők alu d tak ; ámde ez ismét több okból lehetetlen. É s pedig a) ha ők aludtak, hogyan állíthatják, hogy a tanítványok lopták el, hisz ők csak azt bizo­ nyíthatták, hogy aludtak, s midőn felébredtek, a sir üres volt. b) Ha pedig nem aludtak, akkor a tanítványok hogyan juthattak a hatóságilag jól lepecsételt és egy nagy kövei bezárt sir egyetlen ajtaján a holt testhez, hogy őket észre ne vegyék, és rögtön el ne fogják s törvényszék elé . ne állítsák ? A tanítványok, akik Jézus szenvedése idején oly gyáván elfutottak, és halála után anynyira elcsüggedtek, s kitől m ár mint meghalttól úgy sem várhattak sem ­ mit, ilyen dologra nem vetemedhettek. De v é g re : c) ha a tanítvá­ nyok valóban ellopták a holt testet, midőn az őrök a lu d ta k : Jézus ellenségei miért nem vonták kérdőre a lusta, elaludt katonákat kötelességök elmulasztásáért,, hiszen az őröket nem azért szokták kirendelni, hogy aludjanak, hanem hogy őrködjenek. Ámde ezt nem tették, hanem inkább' sok pénzt adtak nekik, hogy a fent említett képtelenség mellett bizonyítsanak. Az apostolok bizonyságtétele tehát megdönthetetlen.

HATODIK HITÁGAZAT. „Fölm éne a m ennyekbe, o tt ü l a m indenható A ty a Istennek jobbja felől.“

Krisztus mennybemenetele. t

Mit jelentenek e szavak: „Fölméne mennyekbe?“

Azt jelentik, hogy Jézus Krisztus saját erejéből m ennyországba emelkedék. L ássu k : Jézus m ennybe ment 1) nem mint Isten, m ert' mint Isten égben, földön és mindenütt jelen volt, tehát egyik hely­ ről a m ásikra nem m o zo g h ato tt; továbbá mint Isten sohasem hagyta el az eget, következéskép vissza sem mehetett abba. Jézus, mint ember méné föl, azaz emberi lelke és teste elhagyja a földet, hogy bem enjen a szenvedése és halála által kiérdemelt lakóhelyre. 2) S aját erejéből. Illés próféta is fölment az égbe, de nem saját erejé­ ből, hanem isteni erő által. J) Ellenben Jézus önerejéből. 3) Az ószövetségi jám borokkal együtt. Ugyanis Krisztus a sz. pátriárkák, próféták és m indazon igazak örvendő seregével ment föl, kiket a pokol csarnokaiból kiszabadított, az apostol eme szavai szerint: „Fölment a m ennyországba, foglyul vivén a fogságot.“ 2) Miért ment Krisztus mennybe? 1) „Azért, hogy mint legyőzője a halálnak és pokolnak, bir­ tokába vegye dicsőségét.“ K risztus halála által legyőzte a halált és pokolt s elragadá tőle a zsákm ányt. Valamint tehát egy király a véres küzdelem és nagy bajjal kivívott diadal után fényes pom pával vonul a meghódított or­ szágba, hogy ott a megérdemlett győzelmi dijat birtokába vegye, akként vonult Jézus is a királyok királya, mint a halál és pokol letiprója, m ennyek országába, hogy annak örök, háborithatatlan birtokába lépjen. 2) „H ogy Atyjánál közbenjárónk és szószólónk legyen.“ Ő az örök pap, írja sz. Pál a zsidókhoz, 3) „ki mindig él, hogy értünk könyörögjön; és ezt Krisztus m aga is erősen állitá, hogy m ennyben kérni fogja értünk az A tyát.“ 4) „Ha tehát — mondja sz. Pál — . vétkezett valaki, akkor van egy szószólónk az Atyánál, Jé­ zus K risztu s; ő pedig engesztelés a mi bűneinkért.“ 5) 3) *Hogy tanítványainak elküldje a Szentlelket. “ „Jó nektek

— így vigasztald Jézus az ő közeli bucsuzása miatt szom orkodó tanítványait, — hogy én elm egyek; mert ha el nem m egyek, a Vi­ gasztaló nem jő el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt h o z­ záto k .“ J) Jézusnak tehát mennybe kellett mennie, földöntúli o rszá­ gát birtokába vennie, hpgy a Szentlélek leszálljon a földi országba, (az egyházba) és abban égi malasztjait kiöntse. Igaz, hogy a Fiú elküldhette volna a Szentlelket akkor is, mi­ dőn a földön tartózkodik vala, ámde szükséges volt beláttatni az emberekkel, hogy a Szentlélek nem csak az Atyától, hanem a Fiútól is küldetik és igy el ne feledkezzenek, hogy a Vigasztaló eljövete­ lét Jézus Krisztus érdemeinek köszönhetik. Ez pedig nem lett volna oly szembetűnő, ha Jézus a Szentleiket még földi élete alatt küldi el, minthogy a mi felfogásunk szerint a küldés feltételezi, hogy a küldő nincs köztünk, hanem a távolból küldi hozzánk az elküldendőt. 4) „Hogy nekünk is m egnyissa a m ennyországot és lakást készítsen o tt,“ a miről m aga Jézus biztositá tanítványait, az utolsó vacsorán igy szólván: „Az én Atyám házában sok a la k á s .... elme­ gyek, hogy nektek helyet készítsek. H a pedig elmegyek és helyet készítek szám otokra, ismét el fogok jönni (az utolsó ítéletkor) és tite­ ket (mint t. i. megdicsőülteket) m agam hoz veszlek, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.“ 2) Ezen ország, melyet a választottak birni fognak, kezdet óta elkészült ugyan, m indazonáltal hivei szá­ mára helyet ment Jézus készíteni, mert ős-szüleink bukása óta be volt zárva.

Krisztus az Atya jobbján. Mit jelentenek e szavak: „Ül az Atya Isten jobbján?“ Azt, hogy Krisztus mint ember is minden terem tm ény fölé emeltetett és részt vesz az isteni Fölség hatalm ában és dicsőségében. Isten szellem lévén, nincs sem jobb-, sem baloldala, mint nekünk, ugyanazért ha az apostoli hitvallásban, vagy a sze n tirá sb an 3) az mondatik, hogy Krisztus „jobb felől ül,“ ezt nem betű szerint, h a­ nem képletesen kell érteni olyformán, hogy Krisztus, mint ember nagyobb minden teremtménynél és a legfőbb hatalm at nyerte Isten­ től. De továbbá azért is, mert ősi szokás szerint a nagy urak jobb oldalra ültetik azt, kit nagyon ki akartak tüntetni, amint az Sala­ monnak tettéből is kitűnik, ki édes anyját — Betszábét — mindig jobbjára ü lteté.4) Végre megjegyzendő még, hogy az ülés itt nem a test tartá­ sát, vagy helyzetét jelenti, hanem az Atyától nyert hatalom és di­ csőség tartás voltát.

HETEDIK HITÁGAZAT. ,,Onnan leszen eljövendő Ítélni a z élőket és h o lta k a t.“

Az általános ítélet. Mire tanit bennünket a hetedik hitágazat? „H ogy Jézus Krisztus a világ végén elfog jönni nagy hatalom ­ mal és dicsőséggel, hogy minden embert megítéljen.“ Ezen h itágazat az utolsó azok közt, melyek a Fiú Istenre vo­ natkoznak, s az ö m ásodik eljövetelét rajzolja, miként a harmadik ágazat rajzolta az ő első eljövetelét. E m ásodik eljövetel a világ végén, vagyis az utolsó napon történik, mely „nagy és rettentő napnak,“ a harag, gyötrelem, szorongatás, inség és nyom or napjának is neveztetik. Akkor Jézus láthatólag fog leszállani az égből, miként láthatólag ment föl. Szent em bersége alakjában jelenik meg, melyben félre ismerték, kigunyolták, m egfeszítették; el fog jönni, hogy ne csak mint Isten, hanem mint ember is Ítéletet tartson a világ fölött. S végre amint hajdan azért jött el, hogy az embereket fölkeresse és üdvözítse; úgy m ost azért jön el, hogy őket megítélje és mindenkinek érdeme szerint fizessen. A ztán: „Eljön megítélni élőket és holtakat.“ Az élők alatt azok értendők, kik a m alaszt állapotában van­ nak, t. i. az igazak, vagy jó k ; holtak alatt pedig a roszak, vagy bűnösök. Ámde érthetjük élők alatt azokat is, kik az apostol szavai s z e rin t*) akkor még élni fognak (testileg), holtak alatt pedig azo­ kat, kik e m ásodik eljövetel előtt m ár m eghaltak. Ne képzeljük azonban, hogy akiket a világbiró még életben talál, azok nem ízle­ lik meg a halált, hanem anélkül jutnak, vagy mennybe vagy p okolba, mert hiszen ezek is megfizetik adójokat a halálnak, kivétel nélkül mind m eghalnak, de azután rögtön föl is tám asztatnak, s pedig az igazak örök bolgogságra, a gonoszok örök kárhozatra. H ogy pedig az idők végén valóban lesz egy általános, min­ den emberre kiterjedő Ítélet, melyet „köz“ vagy „világitéletnek“ is nevezünk, ez egyike azon alapigazságoknak, melyeket Isten a világrend föntartása végett mindig hirdetett az embereknek. így már a vízözön előtti pátriárkák hirdették ezt az igazságot az isten­ telenek közt, — m on d v án : »íme eljön az Ur, az ő szenteinek ez­ reivel ítéletet tartani mindenki fölött és büntetésre vonni minden

gonoszt, cselekedetei m iatt.“ így beszélt Hénok, Ádám után a hete­ dik ; J) nem különben az U r Izaiás á lta l: „íme eljön az U r napja, kegyetlenül, tele boszuval és haraggal, hogy a földet elpusztítsa és a bűnösöket kiirtsa. É s végre Szent Pál ünnepélyesen a követke­ zőkép szólt az athenei areopag előtt: „Isten egy napot rendelt, m e­ lyen megítéli a világot igazságosan, am a férfiú által (Jézus által), kit föltámasztott halottaiból.“ 2) Mikor lesz a végítélet napja? „Ama napot és órát senki sem tudja, m ég az ég angyalai sem .“ így felelt m aga J é z u s 3) és midőn tanítványai az időt kér­ dezték tőle, melyben uralkodni kezd, igy szó lt; „Nem a ti dolgotok az időt, vagy órát tudni, melyet az Atya m eghatározott.“ ft) Ezen felelet által, — mint sz. Á goston m egjegyzi,5) előre megtiltá és meghiusitá az Üdvözitő a világ Végének minden elméskedő számitgatását. Minthogy azonban a világ végén nagy elszakadás lesz Is­ tentől, amennyiben sok hamis próféta és ham is Krisztus tám ad, kik ham is csodákat is tesznek, úgy hogy még a választottakat is téve­ désbe viszik, azért Jézus és az apostolok több dolgot előre m eg­ jövendöltek, melyek akkor, a világot érik, hogy a hivek vigyázza­ nak és el ne pártoljanak. Ily események és jelek lesznek a szentirás sz e rin t: 1) az evangélium megelőző elterjedése az egész föld kerek­ ségén; 2) háború, dögvész, éhség, földrengés, nagy szorongattatás. Nép lázad nép ellen, és ország ellen ország. M egjegyzendő azon­ ban, hogy e bajok nem mindegyikét kell a világ közelgő elmúlása biztos jelének tekinteni, sem m agában véve, sem a többivel össze­ kötve ; ilyennek csakis akkor válik be akármelyik, ha a többi rend­ kívüli jelekkel m utatkozik, mert hiszen e fajta szorongattatások m ás­ kor is voltak már, egyenkint és töm egesen is. 3) Az antikrisztus országa és nagy hittagadás. E jelre sz. Pál figyelmeztet, m o n d v án :6) „Senki ne ám ítson el titeket bármi m ódon; mert előbb az elszakadásnak kell jönnie, s a bűn emberének, a kárhozat fiának megjelennie, ki ellenszegül és fölemelkedik minden fölött, ami Istennek mondatik vagy tiszteltetik.“ 4) Illés és Hénok megjelenése. Ugyanis az antikrisztus nap­ jaiban Illés és Hénok is megjelennek és bizonyságot tesznek az Üdvözitőről. 5) A zsidók megtérése, amit a p ró féták , megjövendöltek, és amit főleg Illés prédikálása fog eszközölni. 6) Égi jelek, melyekről Jézus igy szól: „Mindjárt pedig am a napok gyötrelme után a nap J) Judás lev. 14, 15 . 2) Ap. csel. 17, 31- 3) Máté 24, 36. 4) A p. 6) D e civr. D ei. 6) Tesz. II- 2.

csel. 1. 7-

elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről és az egek erői m egindulnak. l) Miről fogunk megitéltetni ? „Minden gondolatunkról, szavunkról, cselekedetünkről és a jónak elm ulasztásáról.“ Az emberi itélőszék csupán a külső cselekményeket és sz a ­ vakat veszi figyelembe, de az isteni a gondolatokat, vágyakat és legtitkosabb szándékokat is. Mindezekről szám ot fog kérni „a szi­ veket és veséket vizsgáló“ isteni biró. Ámde ez még mind semmi, miután az isteni ¡Ítélet nem csak arra fog kiterjedni, ami jó vagy ro szat tettünk, beszéltünk vagy gondoltunk, hanem az elmulasztott jóra és azon ro szra is, melyet m ások követtek ugyan el, de mi voltunk az okai, vagy melyet meglehetett és meg kellett volna aka­ dályoznunk és még sem akadályoztuk meg. A szülők felelni tartoz­ nak roszul nevelt gyermekeik bűneiről; a gazdák roszul ellenőrzött cselédeik hibáiról, az elöljárók elhanyagolt alattvalóik tévelygéseiről és kih ág ásairó l; a csábítók azoknak rengeteg bűneiről, kiket undok és istentelen szavak, szemtelen taglejtések, rósz könyvek stb. által elcsábítottak, s a vétek útjára vittek. Hogyan fog a világitélet megtartatni? 1) „Krisztus eljön az ég felhőiben, és minden népet össze­ gyűjt trónja elé, a jókat jobbja felől, a gonoszokat balja felől állit­ ván. 2) Azután pedig 2) kijelenti a jót és a roszat, minden ember legtitkosabb golatait is, a m alasztokat is, melyeket mindenkinek adott és végre 3) Ítéletet fog m ondani mindenki felett.“ É s mikor mindezek Jézus által végrehajtatnak, a bűnös vájjon mit fog saját m entségére fölhozni? Talán, hogy nem ismerte a tör­ vényt? Igen ám, de az örök biró eléje tárja majd a saját lelkiisme­ rete könyvét, mely meghazudtolja ő t; ráfog mutatni az Isten igéjé­ nek hirdetőire, kiket m eghallgathatott volna, tanuk gyanánt állítja eléje jámbor^ szülőit, nevelőit, lelkészét. Avagy talán gyarlóságát hozza lel? Ámde akkor meg a szentek seregei czáfolják meg, a vértanuk, szüzek, hitvallók, mert igy fognak sz ó la n i: Ha mi meg­ tarthattuk az isteni törvényt, te is m egtarthattad volna a m alaszt erejével, mely segítségedre állott. Mi is gyarló emberek valánk — folytatják tovább — mint te ; de győztünk Az által, ki m egerősí­ tett; ezen módon te is győzhettél volna, de ezt nem akartad, s igy m agad vagy az oka, hogy m ost pokolba jutsz. Szom orú egy nap lesz ez, mert a bűnösnek nem lesz semmi kibúvója, miután a szen­ tek és a kereszt látása, melyen egy Istenem ber halt meg érette, örökre elnémítja őt.

Van-e ezen általános Ítéleten kivül egy másik is? „Van egy külön ítélet, melyben minden ember halála után rög­ tön megitéltetik.“ Az ember mihelyt meghal, tüstént Isten itélőszéke elé megy szám ot adni mindenről, amit gondolt, beszélt, cselekedett, a term é­ szetes és mennyei m alasztokról és ezek jó vagy rósz felhasználá­ sáról. Ezen Ítélet külön ítéletnek neveztetik, mert mintegy tanuk nélkül, csupán Isten és a lélek közt m egy végbe. Ezen ítélettől függ aztán az örök üdvösség, vagy az örök kárhozat. A későbbi, álta­ lános ítélet csak megújítása, m egerősítése és kinyilatkoztatása ennek. Azért mondja a szentirás, h o g y : „Isten mindenkinek megfizet h a­ lála napján cselekedete szerint.“ 1) Ezen külön ítéletre vonatkoztat­ ják továbbá a szentatyák az apostol e szavait i s : „El van végezve, hogy egyszer minden ember meghaljon azután következik az ítélet.“ Miért fog megtartatni a külön Ítéleten kivül az általános Ítélet is? Leginkább azért: 1) „hogy Isten bölcseségét és igazságos voltát mindenki megismerje.“ a) Bölcseségét. Az általános ítéleten akként fogja m agát Isten kinyilatkoztatni, mint az ember sorsának végtelen bölcs intézője, amidőn mindenki befogja látni, hogy am a látszólagos bajok és vi­ szontagságok, melyekben itt a földön sokan m egütköznek, míndmegannyi alkalmas eszközök a lelkek üdvének előm ozdítására; s hogy még a háború, éhség, dögvész és a többi ostorok is, mind az isteni szeretet és jóság bizonyítékai voltak. b) Hogy mindenki megismerje igazságos voltát, m iután akkor nem lesz többé ta lá n y : miért volt a bűnös látszólag szerencsés, mig az igazak nyom orogtak. Mindenki látni fogja, hogy Isten egy pohár vizet, a legkisebb jó gondolatot sem hagyja jutalom nélkül és a legtitkosabb gonosz kívánságot sem büntetlenül. S így bizo­ nyos, hogy még a kárhozottak is kényszerülnek bevallani, hogy Isten igazságos és ítélete szent. 2) „Hogy Jézus Krisztus az egész világ előtt m egdicsőittessék .“ E napon — mondja Izaiás — hallatni fogja az Ur fejedelmi szavát, megmutatja karjának rettenetességét a földindulás fenyege­ tésében és az emésztő tűz lángjában.“ 2) 3) „Hogy a jók elvegyék az érdemlett kitüntetést és a gononoszok az érdemlett gyalázatot.“ Jézus azért is jön el bírónak, hogy az egész világ előtt megdicsőitse, kitüntesse mindazokat, kik őt szenvedéseiben és megaláz-

tatásaiban k ö v ették ; azokat pedig, kik előtt keresztje bolondság volt, m egszégyenitse, s az ég és föld megvetésének, a pokol gunykaczajának dobja oda. É s a gonoszok mindezt át fogják élni, s a jók felé fordulva kétségbeesetten igy sz ó la n a k : Ezek azok, kiket valam ikor nevetségnek tartottunk és szidalmaztunk. Mi balgatagok az ő életöket bolondságnak tartottuk. íme, mint szám láltatnak az Isten fiai közé, és a szentek között az ő sorsuk ! Mit használt nekünk a kevélység, vagy a gazdagsággal való kérkedés? Elmúltak mind­ azok, mint az árnyék. J) Hová jut a lélek a külön Ítélet után ? „Vagy m ennyországba, vagy pokolba, vagy a tisztitóhelyre — purgatorium ba. “ Miként az általános, úgy a különitélet után is haladéktalanul következik annak végrehajtása. Az elkárhozott lélek pokolba jut, a tökéletesen tiszta m ennyországba; amelyiknek még tisztulásra van szüksége, azt az isteni biró a tisztitó tűzre utasitja, ahol mind­ addig m arad, mig teljesen megtisztul és az Isten szine látására méltó lesz. H ogy a gonoszok tüstént pokolra taszittatnak, az egé­ szen tiszta és szent lelkek pedig mindjárt a külön Ítélet után m enny­ országba mennek, ezt egyhangúlag tanítja szentirás és hagyom ány.

A

tisztítótűz.

Mely lelkek jutnak a tisztítótűzbe? 1) Azon lelkek, akik ugyan nem súlyos, de mégis bocsánando bűnökkel terhelve m úlnak ki az életből. 2) Tisztitó tüzbe jutnak továbbá azon lelkek is, kik bűn nél­ kül költöztek ugyan el, de még a bűnök büntetését ki kell szenvedniük. S ez igen világos, mert ha Isten a halál pillanatában m inden­ kinek különbség nélkül elengedné az ideiglenes büntetéseket, akkor — mint sz. T am ás megjegyzi — a renyhék csak előnyt húznának m ulasztásaikból. U gyanazért az ideiglenes büntetéseknek ezen utoni elszenve­ dése is úgy tekinthető bizonyos értelemben, mint tisztulás, amenynyiben általa nem a lélek egy belső szennye töröltetik el ugyan, de igenis egy külső, t. i. a ta rto z á s : eleget tenni. Honnét tudjuk, hogy van tisztítótűz? 1) „Az ó- és újszövetségi szentirásból.“ A M akkabeusok II. könyvében *) o lv assu k : „Szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni, hogy bűneiktől megszabadulja*) Bölcs. 5. r. s) 12. 46.

nak.“ E szavak szerint tehát vannak holtak, kiket m ég bűn terhel, melytől im ádság által m egszabadulhatnak. D e ez nyilván nem vonatkozhatik sem a mennyei szentekre, sem a pokolbeli kárhozot­ takra, mert az előbbiek büntelenek, az utóbbiak pedig meg nem szabadulhatnak, tehát szükségkép egy harmadik helynek is létez­ nie kell, hol a kisebb, bűnöktől bem ocskolt lelkek tartózkodnak a teljes megtisztulásig. É s ez a tisztitóhely. U gyancsak kitűnik Jézus szavaiból i s , J) hogy bizonyos bűnösök meg nem szabadulnak a fogságból, mig adósságukat az utolsó fillérig le nem fizetik. Itt Jé­ zus nem beszélhet igy a m ennyországról, mert az nem fegyház, sem börtön, hol az adósság miatt lakóiunk; de a pokolt sem ért­ hette, mert onnan meg senki sem szabadulhat k i ; ezekből tehát világos, hogy a börtön, melyről az Üdvözítő beszél, egy egészen más hely — a tisztítótűz. 2) A tévedhetetlen egyházi hagyom ányból. A kath egyház imádkozik, szent misét mond a halottakért, híveit pedig sürgeti, hogy segítsenek az elhunytakon böjt, alam izsna és más jó cselekmények által. É s ez nem uj szokás, hanem oly régi, mint m aga az egyház. U gyanezt bizonyítják a legrégibb zsi­ natok, misekönyvek, liturgikák és m ás emlékek is. S ebből szintén az következik, hogy az egyház mindig hitte, s hiszi a tisztítótüzet, vagyis azon harmadik helyet, hová szent Ágoston szerint azok m en­ nek, kik az életből elköltözvén, nem valának oly roszak, hogy kár­ hozatot érdemelnének, de nem is oly jók, hogy egyenesen m enny­ országba juthatnának. Az egyháznak soha eszeágában sem volt az üdvözültekért vagy az elkárhozottakért imádkozni, mivelhogy hite szerint mind amazokért, mind emezekért haszontalan és czéltalan az imádság. 3) Bizonyos tekintetben az észből is. A józan ész kinyilatkoztatás nélkül is beláthatja, hogy Istennel, a végtelen tisztával csak azon lélek egyesülhet, ki teljesen tiszta; ellenben, a mely ember halálos bűnnel terhelve hal meg, a pokolba kerül. Ámde vannak oly lelkek, kik nem egészen tiszták ugyan, de halálos bűnnel terhelve sem mennek a m ásvilágra; ezek szám ára tehát a józan ész is egy harmadik helyet követel, hol tökéletesen megtisztulván, a m ennyországba ju th a ssa n a k ; mert ennek hiányá­ ban valóban kétségbeejtő volna az a gondotat, hogy csak m enny­ ország létezik a tökéletes tiszták szám ára, és egy pokol a nagy bűnösök szám ára. Ezen esetben mi vigasztalna bennünket b a­ rátaink, szüléink, rokonaink halála esetén, kikről okunk van föl­ tételezni, hogy nem minden bünszeny nélkül költöztek el az élet­ ből? De mily rettegéssel várhatnók m agunk is a végórát, h a tudnók, hogy minden legkisebb hibáért, az örök pokolba kell

jutnunk. Végre a tisztítótűz létezését nem csak a sz. írás és hagyo­ m ány bizonyítja, hanem nagy mértékben megfelel az ész követel­ ményeinek és az emberi szív legnemesebb érzelmeinek is.

NYOLCZADIK HITÁGAZAT. „H iszek a Szentlélekben.“

A Szentlélek természete. Ki a Szentlélek? „A Szentlélek az Istenség harmadik személye, valóságos Isten, mint az Atya és F iú.“ I. H ogy a Szenlélek valóságos Isten, igy tanítja ezt a szentirás, mely bizonyítja 1) hogy ' a Szentlélek igaz Isten, egy lényegü az Atyával és F iú v al; mert a) egyszerűen Istennek nevezi, mint az Atyát és Fiút. „Miért hazudtál a Szentiéleknek? — igy feddi Péter Ananiást, — nem embernek hazudtál, hanem Istennek.“ T ovábbá a Szentirás egy lényegünek is nevezi a Szentleiket az Atyával és Fiúval — m on d v án: „Hárm an vannak, kik bizonyságot te sz n e k : Az Atya, Fiú és Szentlélek és e három egy1) b) A Szentirás isteni tökélyeket tulajdonit a Szentiéleknek (m indenhatóságot, mindentudást.) c) A szentirás nem csak isteni nevet és tökélyeket tulajdonit a Szent­ iéleknek, hanem isteni müveket is, minthogy a Szentlélek teremt és újra éltet mindent. A Szentlélek által születik újjá az ember is, egy istenszem életre, mely méltóvá teszi őt a m ennyországra. Továbbá a Szentlélek szentel meg bennünket, sz. Pál apostol szavai sz e rin t: „Megszenteltettetek, m egigazultatok ami Urunk Jézus Krisztus nevé­ ben és a mi Istenünk lelke által.“2) T ehát m indezen idézetekből világosan kitűnik, hogy a szentirás a Szentiéleknek teremtő, eleve­ nítő, m egszentelő, azaz isteni m űködést tulajdonit, — következés­ kép Isten. 2) A szentirás éppen oly világosan bizonyítja azt is, hogy a Szentlélek az Atyától és Fiútól különböző személy. Erre nézve megdönthetetlen bizonyítékul szolgál az Üdvözítő eme n y ilatk o zata: „Én kérem az A tyát és ő m ás V igasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lelkét.“3) Itt a kérő Fiú, a küldő Atya és az elküldött Szentlélek, mint három egym ástól különböző sze­ mély emlittetik U gyanezt bizonyítják továbbá Jézus eme szavai i s : „Tanítsatok minden népet, m egkeresztelvén őket az A tyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.“4) Végre Jézus m egkeresztelésekor is úgy jelent meg a Szentlélek, mint az Atyától és Fiútól k ü ­ lönböző személy.

II. A kath. egyház is mindenkor ezt tanitá. így már a konstántinápolyi zsinat is1) egyhangúlag kárhoztatá Maczedonius tévtanát, ki a Szentlélek istenségét tag ad á; s hogy e tévely tovább ne ter­ jedjen, az ottani püspökök*) e szavakat csatolták a niceai hitval­ láshoz (Hiszek a Szenti élekben): „Az Urban és Elevenitőben, ki az Atyától és Fiútól szárm azik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőittetik és ki a próféták által szólott.“ Kitől származik a Szentlélek? „Az Atyától és Fiútól, mintegy forrásból“ Hitigazság a z : 1) hogy a Szentlélek nem csak az Atyától szárm azik, hanem a Fiútól i s ; 2) hogy a kettőtől egyszerre, miként egy forrásból szárm azik. 1) Világosan tanítja ezt a Szentirás. „Ha a Vigasztaló eljön, — így szól Jézus — kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, ki az Atyától származik, ő bizonyságot tesz felőlem.“3) E szavakkal határozottan ki van mondva, hogy a Szentlélek az A tyá­ tól származik, mig a Fiútól való szárm azása pedig különösen az Üdvözítő ezen szavaiból derül ki: „Ő (a Szentlélek) az enyémből vészén.“4) Mert mi egyebet vehet a Szentlélek a Fiútól, mint isteni lényegiséget ? Hiszen amivel bir és ami ő maga, az nem lehet más, mint az isteni lényeg. Ama kifejezés tehát Jézus szájából annyit tesz, hogy az én lényegemet veszi, azaz tőlem szárm azik. Végre az Írásban több helyen olvassuk, hogy a Fiú küld, a Szentlélek küldetik, de minthogy az isteni személyek tökéletesen egyenlő természetűek és méltóságuak, azért a küldetés nem történ­ hetik parancs vagy tanács utján; ez csak úgy értendő, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik. Ugyanezt hirdeti az egyház a niceai és az Athanáz-féle hit­ vallásban. Amaz így szól: „Hiszek a Szentlélekben, ki az Atyától és Fiútól szárm azik; emez pedig igy s z ó l: „A Szentlélek nem terem­ tetett, nem született az Atyától és Fiútól, hanem szárm azik.“ 2) A Szentlélek, mint egy kútfőből szárm azik az Atyától és Fiútól. Ennek oka az, hogy az Atya és Fiú egyszerre és örökóta és ugyanazon erő által hozzák létre a Szentlelket. így csupán egy forrása (eredete) van a világnak is, melyet pedig mind a három isteni személy teremtett, minthogy egy ténye hozta létre a teremtő hatalom nak, mely mind a három isteni személylyel közös. S hogy az istenség harmadik személye miért neveztetik Szent­ iéleknek, annak oka abban rejlik, mert Krisztus és az apostolok is igy nevezték leveleikben. A „Lélek“ és „Szent“ elnevezés megilleti ugyan a másik két személyt is, mert mindkettő Lélek is, szent i s ; ugyde mégis leginkább a harmadik személyt illetjük e névvel, részint

azért, hogy m egkülönböztessük az Atya és Fiú személyétől, mint­ hogy erre m ás kifejezésünk n in c s ; részint azért, hogy ezáltal jelez­ zük annak különös m űködését reánk vonatkozólag. Másik oka, miért neveztetik a harmadik személy Léleknek, az, hogy a latin és görög nyelvben a lélek annyit jelent, mint „lehelet.“ Tehát miként a lehelőtői szárm azik és rezgő m ozgásba hoz egy erre fogékony tárg y at: hasonlókép szárm azik a harmadik isteni személy is az Atyától és Fiútól és m alasztja által indit bennünket, hwgy Istent szeressük és vele egyesülve, m aradjunk e szent szeretetben.

A Szentlélek működése. Hol van a Szentlélek? „Mint jelenlevő Isten m indenütt; de mint m egszentelésünk szerzője és mint a természetfeletti adom ányok és m aiasztok osztogatója, különösen a kath. egyházban és az igazak lelkében.“ Itt a Szentleiket vagy lényegisége, vagy m űködése szerint tekinthetjük. Lényegisége szerint mindenütt jelen van, mert Is te n ; ámde mégis azt m ondhatjuk, s kell is mondanunk, hogy a kath. egyházban és az igazak lelkében egészen különös módon van jelen, mert csak a kath. egyháznak Ígérte meg Jézus a Vigasztalót, ki örökké benne m arad; és csak az igazakról mondja sz. Pál, hogy bennök lakik a Szentlélek;]) Azért tehát méltán állitjuk, hogy a Szentlélek, mint m egszentelésünk szerzője és a természet fölötti m aiasztok kiosztója különösen a kath. egyházban és az igazaknak lelkében van. Mikor küldé el Krisztus a Szentlelket az egyháznak? „Látható m ódon Pünkösd ünnepén, midőn a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában szállott le az apostolokra.“ A Szentlélek ezen eljövetelének minden körülménye, amint szent Lukács leírja,2) nagyon nevezetes és tanulságos. Történt pedig Krisztus feltámadása után ötvenedik napon, a zsidók pün­ kösdjén. U gyanis valamint hajdan a zsidók az egyptomi fogságból történt kiszabadulás után 50 nap múlva kapták az isteni törvényt kőtáblára írva, úgy kellett a szeretet és m alaszt törvényének is 50 nap múlva a föltámadás után (mely által Krisztus az emberiséget a halál rabszolgaságából szabadította ki) a Szentlélek által a megvál­ tottak szivébe vésetnie. E z tehát az uj törvény és szövetség ünne­ pélyes kihirdetésének napja v o lt: s az ó szövetség azonnal m egszűnt.

Ámde a Szentlélek nemcsak az apostolokra szállott le, h a­ nem az egész keresztény községre; és pedig azért, mert először is az egész egyháznak minden időkre meg volt ez Ígérve; m ásodszor mert sz. Ágoston m egjegyzése szerint a jeruzsálem i étteremben, az egész egyház volt egyesülve s az egész egyház itt vévé a Szentleiket. Minő malasztokat közöl a Szentlélek a kath. egyházzal? „Tanítja, megszenteli és láthatatlan m ódon .korm ányozza az egyházat.“ 1) Tanítja. Ezt Krisztus határozottan megígérte, így szólván apostolaihoz: „Én kérem az Atyát és ő más V igasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lelkét, kit a világ be nem fogadhat; ez megtanít titeket minden igazságra.“ 1) Bizonyos tehát — igy szól Fischer János a 16. század vértanú halált szen­ vedett érseke Angolhonnak, — hogy a Szentlélek, kit Jézus az igazság Lelkének nevez, örökké az egyházban m arad, megtanítja azt minden igazságra és szinte a szájába adja mindazt, ami K risz­ tus (tiszta keresztény) tanitmánya. 2) Megszentelte az egyházat. Szent Ágoston igy szól első pönkösdi beszédjében: „Ami az emberi testnek a lélek, az a Szent­ lélek Krisztus (mystikus) testének, — az e g y h á zn ak ; amit a lélek cselekszik a test tagjaiban, azt cselekszi a Szentlélek az egész egyházban.“ A lélek jelen van a test minden tagjában, élteti és fejleszti azokat. így tesz a Szentlélek is az eg y h á zb an ; ő kölcsönözi a malaszt életét minden ta g já n a k ; ő mintegy ütőere az istenszem életnek a szeretetnek, mely Krisztus m enyasszonyát élteti. 3) A Szentlélek korm ányozza az egyházat. Az egyháznak ugyan Krisztus a láthatatlan feje és mint ilyen korm ányozza is azt láthatatlan módon, de mégis a Szentlélek által, ki tőle és az A tyá­ tól szárm azván és elküldetvén, az ő Lelke. így az apostolok is, • midőn a jeruzsálemi tanácsból rendeleteket adtak a híveknek, hozzá, tevék: „Tetszett nekünk és a Szentiéleknek, hogy...“2) Hasonlókép inté sz. Pál az efezusi egyház elöljáróit: „V igyázzatok a nyájra, melyben a Szentlélek tett titeket püspökökké.“3) Krisztus ezen kor­ m ányzó Lelkének köszönhető végre, hogy habár mindig gyarló, olykor nem is valami szent emberek viselték a íőpásztori hivatalt, mégis a hit és erkölcs dolgában sohasem hoztak oly rendeleteket és törvényeket, melyek Krisztus szellemével összeütköztek volna; továbbá habár idővel itt-ott sajnos visszaélések kerültek is napfényre, azokat sohasem az egyház idézte elő, ő nem helyeselte. S ha még ehhez meggondoljuk, mikép győzedelmeskedik az egyház ellensége-

inek roppant szám a és mindenféle furfangja fölött, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy valóban a Szentlélek korm ányozza az egyházat. Minő ajándékot oszt a Szentlélek (általában)? „M egvilágositja, megszenteli, erősiti és vigasztalja a lelkeket, miért is nem csak megszentelőnek, hanem vigasztalónak is neveztetik.“ 1) A Szentlélek megvilágositja értelmünket, hogy a hit vilá­ g o sság áb an fölismerjük, ami jó, igaz és üdvös. Mert ha a Szent­ lélek nem lövelne szivünkbe fénysugarat, hiába lenne minden prédik á tió ; az ész, a nagy értelem és tudom ány még keresztény hitre sem vezetne bennünket, nem hogy örök üdvösségre. Hogy ez igy van, világosan bizonyítja az apostolok példája. Ok ugyanis az isteni M ester ajkáról közvetlenül hallották a legfönségesebb igazságokat, az Istenember m aga szemlélteié velők azokat hasonlatok által, s az isteni dolgokban mégis oly tudatlanok m aradtak, hogy valahány­ szo r nekik megváltó-müvéről, jövendő szenvedéseiről és halálá­ ról beszél vala — „semmit sem értének abból.“1) Ámde midőn a Szentlélek eljött rájok, akkor feltámadt leikökben az isteni igazság napja és nagy fénynyel ragyogta be szavok által a pogányság sürü éjében botorkáló világot. Ettől fogva a híres világ bölcsek mind iskolába járhattak az oly korlátolt galilei halászokhoz és leveleik n ehány sora tisztább fogalmakat nyújt Istenről és az isteni dolgok­ ról, mint a Krisztus előtti és utáni bölcsek vaskos kötetei. 2) „A Szentlélek megszenteli lelkünket.“ „A Szentlélek által — m ondja A ranyszáju sz. János — tisztulánk meg bűneinktől, s ajándéka által lettek angyalokká mindazok, kik m alasztjának ve­ zetésére h ag y a tk o z tak ; term észetök ugyan nem változott meg, hanem annál csodálatosabb, hogy bár emberek m aradtak, mégis oly tisztán és szentül éltek, mint az angyalok.“ Valóban, ki nem látja a Szentlélek csodálatos, átalakító erejét az apostoloknál? Ama férfiak, kik előbb oly gyarlók, tudatlanok, földies gondolkodásúak valának, egyszerre tündöklő csillagokká lesznek, és mint a legtisz­ tább istenszeretet példaképei lángolnak mindenütt. 3) Jézus ezen ígérete sze rin t: „Elveszitek a Szentlélek erejét,“2) „a Szentlélek erősiti ak aratu n k at Valóban a Szentlélek m alasztja nélkül az üdv ellenségeivel szem közt csupa tehetetlenség az em ber; ellenben a Szentlélek m alasztja által hőssé válik a leggyávább is, ó riássá a gyönge, s a pásztorfiu Góliátot győz le. Gondoljunk csak újból az apostolokra! Mily gyávák, félénkek voltak ők a Szentlélek ereje nélkül! Péter, ki szavaiból Ítélve, a legbátrabb volt köztük, elbukott megijedt egy szolgáló kérdésétől. Midőn Mesteröket elfog­

ták, mind elfutának és csak a föltámadás után mertek ism ét ö ssze­ gyűlni egy félreeső zárt teremben, mert félnek vala a zsidóktól. Ámde az erősség Lelkének leszállása után nem ismerték többé a félelmet, rettenthetetlenül járták be a földet, megvetének minden kint és gyötrelmet és nyereségnek tárták m eghalni.“ 4) „A Szentlélek vigasztal bennünket“ a földi élet fáradalmai és szenvedései közt. Azért nevezé Jézus m aga is az általa küldendő Lelket Vigasztalónak és az egyházi ének is azért zengi őt „legjobb Vigasztalónak, a lélek kedves vendégének.“ (Pünkösdi ének.) Melyek a Szentlélek n. n. hét ajándékai? 1) „A bölcseség, 2) az értelem, 3) a tanács, 4) az erősség, 5) a tudomány, 6) a jám borság, 7) az Isten félelme.“ 1) Isten félelme. Ezt azért említjük első helyen, mert az írás szerint a bölcseség kezdete az Ur-félelme.“ 1) Kétféle Urfélelme van: szolgai és gyerm eki; ki a roszat, mint valami szolga csupán azért kerüli, mert fél az Isten büntetésétől — annak félelme szolgai; aki pedig mint a jó gyermek azért kerüli azt, mert fél a legjobb Atyát megbántani, annak félelme gyermeki. 2) A jám borság. A jó gyermek nem csak kerüli mindazt, am i­ vel atyját m egsérthetné, hanem tiszteli és szereti is őt, szívesen tartózkodik körében, szereti azokat is, kiket atyja szeret és neki folyvást örömet iparkodik okozni. Ilyen az Isten gyermeke is. Sze­ reti és tiszteli az Istent, mint legjobb Atyját, de az angyalokat és szenteket is, kik ezen Atyának kedves barátai. 3) A tudomány. H a komolyan törekszünk m indazt kerülni, ami Istent bánthatná és a jám borság müveiben szorgalm asan g y a­ koroljuk magunkat, akkor a Szentlélek gyarapítja bennünk a tudo­ m ányt, azaz mindig jobban megvilágositja szivünket, hogy az üdvösség tudom ányában előre haladjunk. E tudom ány (sz. Bonaventura szerint) kiterjed mindazon igazságokra, melyeket hiszünk, mind a kötelességekre, melyeket a hitből kifolyólag teljesítenünk kell. 4) Az erősség. Mit érne kötelességeinket még oly világosan is ismernünk, hogy már jobban nem lehetne, ha nem volna erőnk azokat teljesíteni? Azért a tudomány ajándékához járul az erő, hogy az üdv ellenségeivel küzdvén, el ne bukjunk, hanem az üldö­ zések, tám adások közt is teljesítsük Isten megismert akaratát. A Szentlélek ezen ajándéka az által különbözik az erőslelküségtől, mely az u. n. sarkalatos erények egyike, hogy nem csak a közön­ séges erények gyakorlására ad erőt, hanem arra is, hogy ahol kell, hősi bátorsággal hozzuk meg a hitért, az üldözött ártatlanság

védelmére és em bertársaink üdvére a legnagyobb áldozatokat, még életünket is.1) 5) A tanács. — De még az sem elég, hogy kötelességeinket általában ismerjük és erős akaratunk legyen azokat az akadályok közt is teljesiteni. Vannak esetek, midőn kételkedünk, mi lehet jobb, Istennek tetszőbb, miféle eszközök által kellene a kitűzött becsületes czélt elérnünk. H ogy tehát e választásnál az önszeretet, vagy a jónak álszine meg ne csaljon bennünket, vagy hogy az ördög, ki néha a világosság angyalává alakitja magát, rá ne szedjen — segít­ ségünkre jön a Szentlélek a tanács ajándéka által. E kkor aztán belátjuk, mit kell tennünk, hogy Istennek tessünk, és lelkünk már előre is m egnyugszik, örvendez. Különös szükségünk van ily fensőbb tanácsra életpályánk választásakor, valamely Isten dicsőségére szentelt vállalat megkezdésekor, vagy midőn mint elöljárók m ásokat akarunk korm ányozni. 6) Az értelem. A tudom ány ajándéka is fölvilágosítja ugyan értelm ünket, úgy hogy némely hitigazságot sokkal tisztábban ér­ tünk, mint előbb, főleg, ha azok az ész felfogó erejét túl nem haladják (pl. hogy van isteni gondviselés); ámde a vallás titkai még akkor is elzárva m aradnak értelmünk előtt. Ellenben ha Isten vala­ kit a szentség m agasabb 'okára akar emelni, gyakran mély bepil­ lantást enged neki az isteni titokba, hogy ez által annál inkább serkentse őt az ájtatosságra. E fénysugár az értelem ajándéka. Ez által sok szo r az együgyű, semmi tudom ányos képzettséggel nem biró hívek oly mély ismereteket nyertek a legfenségesebb titok­ ról, m ég a Szenthárom ságról is, hogy a tudósok, kik őket beszélni hallották volt, bám ulva m ondogatták, hogy ők sohasem bírtak azok­ nak ily m agas felfogására emelkedni. (A szentek életében erre sok példa van.) 7) A bölcseség. Ez a Szentlélek ajándékai közt a legfőbb, legkitűnőbb. E z am a bölcseség, melyet a szentirás annyira dicsér, és ajánlgat n ek ünk; ez mintegy kifolyása az isteni bölcseségnek, melyet a Szentlélek önt szivünkbe. Szent Bonaventura ezt igy h atá­ rozza m e g : „természetfölötti, állandó, a Szentlélek által belénk ön­ tött képesség Istent megismerni és gyönyörködve szeretni.“ A böl­ csesség ajándéka tehát nem csak értelmünket világosítja meg, mint tudom ány, tanács és okosság ajándéka, hanem szivünket is szeretetre gyulasztja Isten iránt, jóizüvé teszi nekünk az isteni dolgokat, fokozza kívánságunkat a mennyeiek után. Ennek sugara mellett mindig jobban és jobban megismerjük a teremtmények semmiségét, — a legfőbb, végtelen jóhoz, minden igazság, szépség és tökély ősforrásához mérve. Ez arra irányozza minden törekvésünket, hogy *) Sz. István, sz. L órincz; a hét Makkabaus testvér.

Istent mindenek fölött és mindent Istenben áll a kér. tökély.

szeretünk; m ert ebben

Meddig marad a Szentlélek hét ajándékaival a lélekben? „Mig az minden nagy bűntől tiszta marad, mert a halálos bűn kiűzi lelkűnkből a Szentlelket.“ A halálos bűn főleg az által különbözik a bocsánandó bűntől, hogy az embert nyilt ellenségévé teszi az Istennek. Azért a Szent­ lélek nem m aradhat egy ily bűnnel bem ocskolt lelkében. „A S zent­ lélek — irja Origenes — csak a tiszta szivüeknél m arad, s nem lakik bűnös testben, még ha előbb ott lakott is. Mert Isten Lelke nem állhatja ki a gonosz lélekkel való együttlakást. Már pedig bizonyos, hogy a gonosz lélek mindaddig ott uralkodik az ember szivében, mig a bűn állapota tart. „Azért int az apostol is ezen szav ak k al: „Meg ne szom oritsátok a Szentlelket!“ •)

KILENCZEDIK HITÁGAZAT. „E gy szent, kath oliku s egyházat, szen tek egyességét.“

1. §. Az egyház és szerkezete (alkotmánya.) Mit tevének az apostolok, mintán pünkösdkor elvették volt a Szentlelket ? „Szétmentek az egész világra, prédikáltak, kereszteltek és m agok köré gyüjték mindazokat, kik hívének és megkeresztelkedének : így azután sok helyen keresztény községek keletkeztek, m e­ lyeknek az apostolok valának elöljárói. Az apostolok a Szentlélek vétele után Jézus utasítása szerint csakugyan szétmentek az egész világra az üdv igéit hirdetni, s megkeresztelték mindazokat, kik csodák által megerősített szavaik­ nak hittek. így keletkezének Jézus híveiből mindenfelé a keresztény, községek, így Jeruzsálemben, hol Péter első predikátiójára 3000, a m ásodikra 5000 tért meg, s csatlakozott a tanítványokhoz. Ezen megtérteknek első elöljárói term észetesen az apostolok valának, kik nem csak tanítottak és a szentségeket kiszolgáltatták, hanem kor­ m ányozták is a községeket. Törvényeket hoztak, bíráskodtak, a hibázókat megfenyítették, sőt a községből is kizárták, vagy ha megjavultak volt, visszafogadták. Azután a jeruzsálem i első zsinatban

fölmenték a m egtért pogányokat a körülmetélés kötelezettsége alól, s megtilták nekik a vér és fojtott állatok evését.1) Továbbá Sz. János megtiltá a híveknek a tévtanitókkal társalogni; Pál pedig ( kizárta az efezusi községből Hym eneust és Sándort és a korinthiak ' közül a vérfertőztetőt, később azonban, az őszinte megjavulás után visszafogadá. Mindezek tehát azt bizonyítják, hogy az apostolok úgy m űködének az uj kér. községekben, mint Istentől rendelt elöl­ járók, sőt a hivek is igy tekinték őket, mert engedelmeskedtek nekik és m indenben törekvének rendeleteiket megtartani és nagy tiszteletet tanúsítottak irántok. Mit tevének még az apostolok, midőn a kér. községek szapo­ rodnak vala? „Püspököket szentelének és azokat az uj községek elöljáróivá tevék, azon m egbízással, hogy ők ismét m ásokat szenteljenek és rendeljenek.“ A keresztény községek szám a naponkint növekedvén, az apos­ tolok m ár nem korm ányozhatták valamennyit személyesen, azért méltó helyettesekről gondoskodtak. Kipróbált erényü, idősebb egyé­ neket választának ki, azokat püspökké szentelték és felhatalmazák őket, hogy az illető községeket korm ányozzák és ismét m ásokat szenteljenek és rendeljenek elöljárókká, hogy igy a hivek folyvást egy töm ör egészet képezzenek, s a hit és erkölcsökben előreha­ ladjanak. Vájjon e községek összeköttetésben állottak-e egymással? Igen, mind szororos összeköttetésben állottak egym ással: mert m indnyájan ugyanazon hitet vallák, ugyanazon szentségekben része­ sülőnek és összesen egy közös fő, — sz. Péter alatt egy nagy keresztény községet képezének. Miként egyes községek tagjai egym ás közt, úgy az egész földön szétszórt községek is a legszorosabb összeköttetésben állot­ tak egym ással, m inthogy mindegyik ugyanazon hitet vallá, ugyan­ azon áldozatot m utatá be, ugyanazon szentségeket szolgáltatá ki és püspökeikkel együtt m indnyájan egy és ugyanazon Pétert ismerték el fejőknek, s ez által az összes községek bármily távol estek is a hegységek és tengerek miatt, egy nagy keresztény társulattá valának összekötve, melyet részint megkülönböztetésül az egyes köz­ ségektől, részint az egész földoni kiterjedése miatt, katholikus vagy általános vagy egyszerűen csak egyháznak neveztek.

Mi tehát az egyház? Az egyház, miként ma, úgy hajdan is, az egész földön élő keresztények községe (társasága vagy összesége), kik ugyanazon hitet vallván és ugyanazon szentségekben részesülvén, egy közös fő (a pápa) mint sz. Péter utódja és a neki alárendelt püspökök (mint a többi apostolok utódai) alatt vannak egyesülve. Ezen lát­ ható egyesülés pedig abban áll, hogy e l ő s z ö r ugyanazon hitet vallják; m á s o d s z o r , hogy ugyanazon üdvszerekkel, vagyis szent­ ségekkel éln ek ; h a r m a d s z o r ugyanazon látható főnek a római pápának, mint Krisztus helytartójának és szent Péter utódjának és törvényes püspökeinek, mint az apostolok utódainak engedelm es­ kednek mindenben, mi a hitet és a kér. életet illeti.

Az. egyház'isteni eredete és alkotmánya. ■Vájjon az egyház ezen berendezést az apostoloktól vette-e? Az egyház eme berendezése Krisztustól, annak alapitójától ered; az apostolok csak az ő akaratát hajtották végre. Krisztus nem csak az isteni igazságokat hirdeté és hirdetteté hü tanítványai által, hanem egy lelki birodalmat is akart a földön alapítani és minden igaz hívőt ezen birodalomban, az egyházban állandóan egyesíteni. Krisztus ezen földi országa tehát nem más, mint az egyház, melyet sziklára épített. így értették ezt az apostolok és szent atyák mind. Ha pedig Krisztus valóban alapított egy országot (egyházat), akkor kétségkívül alkotmányt is adott annak, vagyis egy czélszerü tartós berendezést és törvényes hatóságot, mert hiszen e nélkül egy család sem állhat fenn, hát még egy oly nagy o rs z á g ! Az egyház berendezése és alkotm ánya tehát Krisztus m ü v e ; az apostolok csak az ő rendeleteit hajtották végre, mint fölhatalm azottak; s az ő ak a­ ratát teljesitik szóval, tettel. Mi által adá Krisztus egyházának ezen alkotmányt? „Az által, hogy tulajdon hatalm át ruházta az apostolokra és szétküldte őket: 1) mindenütt prédikálni; 2) keresztelni; 3) a meg­ keresztelteket sz. Péter felügyelete alatt kormányozni. Mig Jézus a földön járt, mint az U r fölkentje, m aga kezelte a tanítói, papi és pásztori vagy királyi hivatalt. E ltávozása után azonban kiválasztott emberekre bízta e három hivatal kezelését. Azért ugyanazon hatalm at és küldetést, melyet Ö nyert vala Atyjá­ tól, apostolainak adta át, kiknek m eghagyá, hogy az ő nevében az

egyház javára világ végéig gyakorolják e hárm as hivatalt. Minden hatalom — m ondá Jézus — a m egbízás átadásakor, — adatott nekem a m ennyben és a földön; azért elmenvén tanítsatok minden népet, m egkeresztelvén Őket stb. É s íme, én veletek vagyok min­ dennap világ végeztéig, s ezen szavakkal a három hivatalt t. i . : a tanítóit, papit és pásztorit ruházta rájok. É s pedig e szavakkal: „T anítsatok minden népet,“ a tanitóit; e sza v ak k al: „Kereszteljétek 'm eg ők et“ stb. „és akinek m egbocsátjátok,“ valamint az utolsó vacsorán m ondottakkal: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre,“ a p a p it; s végre e sza v ak k al: „Tanítsátok őket megtartani mindazt, am it rendeltem ,“ a pásztori hivatalt ruházta apostolaira. H ozzáad­ ván még azt i s : „Amit m egkötöztök a földön, meglesznek kötve m ennyekben i s ;“ mely szavak azt jelentik, hogy a törvény áthágóit, mint engedetleneket, hatalm ukban álland büntetéssel sújtani, s őket ezáltal engedelm ességre szorítani. így adott Krisztus istenemberi hatalom m al (és nem az apostolok önkényüleg) az egyháznak min­ denkorra egy tartós és változhatatlan alkotmányt, vagy berendezést, mi által az igaz hitről, a szentségek helyes kiszolgáltatásáról és az egyházi fegyelem és élet pontos m egtartásáról és tökélyesbitéséről a legjobban gondoskodva lön.

Hármas hatalom az egyházban. Miben áll különösen az apostolokra ruházott tanítói, papi és pásztori hivatal? 1) A t a n í t ó i h i v a t a l azon teljes hatalom ban és azon velejáró kötelességben áll, hogy a Krisztustól kinyilatkoztatott igaz­ ságokat folyvást csonkitatlanul hirdessék és mindig tovább terjeszszék, hogy igy minden ember megismerje az egyedüli igaz Istent és akit küldött, Jézust, az örök igazságot. E tanitói hivatalhoz tar­ tozik am a hatalom és kötelesség is, hogy a hiveket a tévelyektől m egőrizzék, a tévtanokat megczáfolják és ünnepélyesen kárhoztas­ s á k ; továbbá, hogy a felmerülő hitvitákban tévedhetetlen határo­ zatot hozzanak és a viszályokat lecsillapítsák. így fogták föl a tanitói hivatalt nem csak az apostolok, mikép m ár fönnebb kim utat­ tuk, hanem az egyháztörténelem tanúsága szerint ekkép is gyako­ roltatott az minden századon keresztül. 2) A papi hivatal m agában foglalja azon hatalm at is, hogy az uj szövetség vérontás nélküli áldozatát, a szent misét bem utassák, a bűnöket m egbocsássák, a hívekkel a Szentleiket kézföltevés által közöljék,1) a fölszentelés által m aguknak uj segítő társakat avassa-

nak föl a hárm as hivatalra és az egyház kegyszereinek kiszolgálta­ tására. E hatalm akat mind az apostolok, mind utódaik gyakorolták, de soha a világiak, mivel ezek nem igazi érteményben vett papok. 3) A pásztori hivatal czélja: vezetni Krisztus juhait az örök élet utján, és azon hatalom ban áll, melynél fogva mind az egyes juhokat, mind az egész nyájat korm ányozzák Jézus nevében és m egbízásából; azokat parancsuk és tilalmuk által összetartsák, a veszélytől megóvják. Továbbá az is hatalm ában áll a pásztoroknak, hogy a m akacs vagy beteg juhokat, a nyáj iránti kiméletből (a bűnösöket) kizárják a közös akolból, azokat pedig, kik nem tartoz­ nak Krisztus aklához, befogadják, mihelyt őszinte érzelemmel jőnek és abban engedelmes juhoknak Ígérkeznek lenni. így fogták föl a pásztori hivatalt nem csak az apostolok, hanem utódaik is, amiről az egyháztörténelem minden lapja tanúskodik.

Az elsőség (primátus.) Az apostolok miért nem gyakorolhatják hivatalukat csak sz. Péter felügyelete alatt? „Mert Krisztus az egység és összhang föntartása végett sz. Pétert nevezte ki földi helytartójává és az egész egyház látható fejévé.“ H ogy az egyházban az egység és összhang m indenkor fen­ nmaradjon, vagyis hogy a hivek egy testet, a keresztény községek mind egy nagy községet, egyházat képezzenek, szükséges, hogy az egész földön szétszórt községek egy közös fővel bírjanak, mert m áskép annyi különféle egyház volna, a hány község, de egy sem volna olyan, melyről elmondhatnók, hogy Krisztus egyetlen egy­ háza, vagyis kath. egyház. Továbbá, hogy ezen egy községben, folytonos m egoszlások és szakadások ne forduljanak elő, egy leg­ főbb itélőbirót kellett abban fölállítani, kinek mindenki alá van rendelve. Ezen itélőbiró, ezen egy fő sz. Péter vala, kit Jézus, mielőtt mennyei Atyjához visszatért volna, földi helytartójává, az egész egyháznak látható fejévé tett. Azért az apostolok közül senki sem alapíthatott külön egyházat m áskép, mint Péteren, a sziklán és nem korm ányozhatá azt anélkül, hogy Péter legfőbb korm ányá­ nak ne rendelje alá. Hát nem maga Krisztus az egyház feje? „Az egyház tulajdonképi feje ugyan Krisztus, ámde láthatatlan; ellenben Péter helyettesitő és látható feje.« Mióta Krisztus mennybe ment és ül az Atya jobbján a földi

egyházra nézve láthatatlan, azért az egyház láthatatlan fejének is nevez­ tetik. De sz. Péterben olyan íöt adott országának, melyet látni és szavát hallani lehet, azaz látható főt. így szoktak a világi uralkodók is, midőn alattvalóik közül hosszabb időre eltávoznak, — helytartót rendelni, kit az alattvalók ép úgy tisztelnek és kinek éppen úgy engedelm eskednek, mint a távollevő uralkodónak. De valamint az ily helytartó csak a fejedelem akarata szerint korm ányozhatja az ország o t és neki hivatala kezeléséről szigorúan felelni tartozik, akként Krisztus helyettesének az egyház látható fejének is kötelessége azt egészen a láthatatlan földnek, Jézusnak akarata és rendelete szerint korm ányozni és korm ányzatáról egykor a legszigorúbban szám ot adni. Miért szükséges egy láthatatlan fő mellett még egy látható is? „Mert az egyház látható község, vagy társulat; látható társu ­ latnak (vagy testületnek) pedig látható fővel is kell birnia.“ Az egyház látható testület, mert nem láthatatlan szellemekből, hanem emberekből áll, kik halandó testben láthatólag járnak a föl­ dön. De m iként egy látható testnek, úgy egy látható testületnek is látható főre van s z ü k sé g e ; miután ezt a dolog term észete követeli. Nincs a világon oly emberi társulat, melynek látható feje nem volná. A családnak feje az apa, a hadseregé a vezér, az országé a király. É s ám bár jól tudjuk, hogy Isten, mint világkorm ányzó vezeti az emberek sorsát, mégis esztelennek tartanók azt, ki állítani merné, hogy egy hajó korm ányzó nélkül is biztosan kikötőbe ju t; s a hadsereg vezér nélkül is biztosan győzni fog, vagy az ország egy uralkodó nélkül is fönnállhat és boldogulhat. Krisztus, mint látha­ tatlan fő, szintén m aga vezeti ugyan az egyház hajóját, de nem teszi ezt egy kiválasztott korm ányzó keze n élkül; m aga viszi ugyan hiveit győzelemre, de még sem teszi ezt egy kipróbált vezér nélkül, m aga terjeszti és korm ányozza országát, de mégsem teszi ezt egy látható helyettese, Péter nélkül. Honnét tudjuk, hogy Krisztus sz. Pétert nevezte ki az egyház fejévé ? „Onnét, hogy 1) Krisztus Péterre épité egyházát, mint alap­ kőre ; 2) neki különösen adta át a m ennyország k u lcsait; 3) egyedül őt bizta meg, hogy az egész nyájat vezesse.“ Midőn Krisztus Pétert meghivá az apostoli hivatalra, az által tünteté ki társai között, hogy „Sim on“ nevét megváltoztatá, igy szólván h o z z á : „Te Simon vagy, a Jónás fiia, ezentúl K ephasnak neveztetel, ami annyit jelent, mint Péter“ (szikla.) ’) Krisztus e sz a ­ vaiban két nagy előnyt igért Péternek. Először is ünnepélyesen biz-

tositja Pétert, hogy rája, mint legyőzhetetlen sziklára fogja épiteni legyőzhetlen egyházát, hogy majd az ő rendithetetlenségében daczoljon a pokol hatalmaival a tévelylyel és hazugsággal. M ásodszor a m ennyország kulcsait igéri Péternek, m ár pedig valakinek a kulcso­ kat pl. egy város kulcsait átadni, főleg keleti szólásm ód szerint, annyit tesz, mint neki a legfőbb hatalmat, a város korm ányzását oda engedni. Ezek szerint Péternek a legfőbb egyházi hatalom ada­ tik át, melynélfogva az egyházat és igy a m ennyországot is nyissa meg a méltók szám ára, a méltatlanokat pedig zárja ki. A szentirásban a többi apostolok is az egyház alapköveinek neveztetnek ugyan, mert hiszen ők is nyertek kötő- és oldóhatalm at; mindazonáltal Péter m ásképen alap, mint ők, m inthogy Péter m agá­ ban véve is alapköve az egyháznak, függetlenül a többi apostoltól; ezek pedig csak együttvéve, csak Péterrel egyesülve, tőle függve képeznek alapot. Egyedül Péter azon alap, melyen az egész egyház áll, vagy dől. Egyedül neki m ondá J é z u s : „Te szikla vagy és e sziklán építem egyházam at.“ Továbbá egyedül Péterért im ádkozott, hogy hite meg ne fogyatkozzék; egyedül őt bizta meg, hogy „atyafiait (társait) erősitse meg a hitben.“ Végre a kötő- és oldóhatalm at is legelőször és különösen Ígérte és adta át neki m on d v án : „Amit megkötendesz a földön stb,“ mely szavakkal e m ennyország kulcsait szabad, föltétien használatra nyerte, mig a többiek csak tőle függőleg használhatják azokat, mint akit Jézus rendelt azok tulajdonosaivá. Elég világos tehát, hogy az egyház látható fejévé Pétert választá ki Jézus és neki, mint ilyennek adá a prim átust, vagy főhatalmat, a tanítói, papi és pásztori hivatal egész teljét, azaz a legfőbb kor­ m ányhatalmat. Mely tények igazolják, hogy Krisztus az egyházfejévé tette Pétert? Hogy Krisztus Pétert az egyház fejévé tette, ezt bizonyítják a következő tények: 1) „Krisztus mennybemenetele után Péter valóság­ gal gyakorolta a főhatalmat,“ mert miként az apostolok cselekede­ tében olvassuk, Péter mindenütt úgy szerepel az apostolok között, mint első, mint a gyűlés elnöke, mint az egyház első vezetője. U gyancsak Péter indítványozza először, hogy az áruló Judás helyett uj apostol v álasztassák ; továbbá pünkösd napján az összesereglett nép előtt ő védelmezi apostol társait, ő hirdeti először az evangéli­ umot, ő műveli az első csodát, ő prédikálja a főtanács előtt a föl­ tám adt Krisztust, igazolva m agát és tá rs a it; azután mint az egyház feje, sorba látogatja azon községeket, melyeket társai Judeában és Galileában alapítottak.1) Végre őt bízza meg Isten először, hogy a pogányoknak is hirdesse az üdv igéit; s a többiek az ő példáját követik ebben. A jeruzsálemi gyűlésben pedig, midőn nagy vita k e ­ letkezik a mózesi törvény fölött, Péter föláll, kimondja ítéletét és

mindenki elfogadja azt. Ő tehát mindenütt úgy jelenik meg, úgy szerepel, mint az apostolok és az egész egyház feje. 2) „Pétert az egyház is folyvást úgy tekinté, mint az aposto­ lok fejét és Krisztus egész nyájának p á sz to rá t;“ ugyanazért az egész egyház szünet nélkül im ádkozott érette, midőn fogságban ül, s ugyan ez okból az evangélisták is mindig Pétert említik először, midőn az apostolokat elősorolják, noha se nem ő volt a legöregebb, se nem ő hivatott először, sem a kedvencz tanítvány nem ő vala. Vájjon sz. Péter halála után megszünt-e az egyház fejének hivatala ? „N em ; mert 1) hogy az egyház, amint Krisztus alapította, mindig fennállhasson, folyvást meg kell maradnia a sziklának is, melyre az építve van, nemkülönben a főpásztori hivatalnak is, melyet ő a végből rendelt, hogy azt korm ányozza,“ Miután K risztusnak az volt nyíltan kimondott akarata, hogy az egyház, mint látható épület, a világ végéig rendületlenül fönmaradjon a pokol minden ostrom a közt is, ennélfogva fönkellett maradni a sziklának is, melyre azt épité, mert különben az épület szükség­ kép összedőlne. M inthogy pedig e szikla Péter, szintén világos, hogy szükséges miszerint Péter mindenkor látható alapköve legyen az egyháznak. T ovábbá Krisztus egyháza nyáj, melyhez minden juh és bárán y tartozik, bármely időben élnek is ezek. E nyájnak pedig Péter lett a főpásztora. Ő tehát nem szünhetik meg e nyájat vezetni és legeltetni, mert a juhok, kik más pásztort követnének és nem a Krisztus által rendelt egyet, m egszűnnének Krisztus juhai lenni. Kell tehát, hogy Péter folyvást éljen az eg y h á zb an ; ámde mivel Péternek meg kellett halnia, azért ő csak törvényes utódainak szem élyében élhet tovább, és igy igen jól mondja S to lb e rg : „A Péternek adott m éltóság, hogy Krisztus nyáját legeltesse, éppen úgy nem feszitteték föl az apostollal, miként a főpapság nem temetteték el Áronnal Hóreb hegyén.“ 2) „H a akkor is szükséges vala egy látható fő, midőn az egyház m ég kicsiny volt, és semmi vagy csak kevés tévtanitó létezett; annál szükségesebb lett azután, midőn az egyház terjedt, s a tévtanok is szaporodának.“ Krisztus Pétert nem ok nélkül tette meg az egyház látható fejévé, mivel az volt a czélja, hogy ezáltal föntartsa benne az egységet. Ha pedig az egyháznak szüksége volt ily főre, ily összetartó kapocsra már az apostolok idejében is, kikre pedig a Szentlélek oly bőven Önté ki m alasztját, hogy egyikök sem taníthatott ham isat; vagyakkor, midőn az egyház aránylag még kicsiny volt, mennyivel inkább szükségesebb volt ez a későbbi századokban, midőn az apostolok halála után majd itt, majd ott merültek föl tévtanok, melyek egy

látható főnek fönm aradását az apostolok halála ségesebbé tevék, mint az apostolok életében.

után sokkal szü k ­

Szent Péter halála után ki az egyház látható feje? „A szent atya, a pápa, ki szent Péternek, a róm ai püspöki széken törvényes utódja és aki ugyanazért mindig úgy tekinteték, mint az egyház látható feje, és Krisztus helytartója.“ Hogy Péter püspöki széket alapitott Róm ában és vértanúha­ láláig ott lakék, az oly tény, melyet az egész keresztény ó-kor bizonyít. A legrégibb atyák és egyházi irók, egész sor emlék, kü­ lönösen pedig szent Péter sirja, melyet már a kereszténység első századaiban nagyon tiszteltek, eloszlatnak minden kétséget. Már pedig valamint egy választó-királyságban a törvényesen m egválasz­ tott király a meghalt fejedelemnek rendes utódja és ennek minden méltóságát és jogait örökli: akként a pápák is, kik Péter halála után törvényes választás szerint léptek a római püspöki székbe, örökölték az ő m éltóságát, jogait, teljes hatalmi körét. T ehát mind­ egy ikök látható feje volt az egyháznak, helytartója K risztusnak, mivel Péter, a római püspöki m éltósággal az egész egyház fölötti főpásztori hivatalt is elválaszthatatlanul egyesitette szem élyé­ ben. „A ki tehát a széken követi Pétert, az Krisztus rendelete szerint birja Péter elsőségét is az összes egyház felett,“ m ondja a vatikáni zsinat. *) Továbbá ezen hatalom Péter utódjában az egyház pásztorai fölött tényleg is el volt mindég ismerve. így midőn pl. a korinthi egyházban súrlódások tám adtak, az nem szent János apostolhoz fordult, ki még akkor élt és az efezusi egyházat korm ányozta, h a­ nem Kelemenhez, a távol eső római püspökhöz, Péter 3. utódjához. Vagy ha valamely püspököt jogaiban háborgattak, csak Rómához fordult és itt rögtön hatalm as védőre talált. így sz. A thanást, — alexandriai patriárchát és később Pált, konstantinápolyi püspököt Gyula pápa ismét visszahelyezte székökbe.

A püspökség. Fönn kellett-e maradnia mindig a hármas hivatalnak is, me­ lyet az apostolok gyakoroltak? „Igen i s ; Krisztus rendelete szerint át kellett szállnia utódaikra és ezekben folyvást fönmaradnia világ végéig. Ez m ár kiderül abból is, amit Jézus a hárm as hivatal átadásakor m o n d o tt: „És ime én veletek vagyok mindennap, világ végezetéig;“ amit, hogy csupán az apostoloknak mondott volna, m árcsak azért sem lehetséges, mert' ők nem élhettek a világ végéig, már pedig tanitását annak m eg­ szűntéig folyton hirdetni kell.“ 0 4. ül. 2. f.

U gyanis Jézus Krisztus azért jött a földre, hogy minden em ­ bert, minden időben kiengeszteljen Istennel és üdvözitsen. Tanitm ányát tehát hirdetni, üdvszereit kiszolgáltatni és a híveket mennyei parancsainak m egtartására kellett sürgetni, nem csak az apostolok idejében, hanem azután is, — az idők végéig; következéskép Jé­ zusnak kétségkívül az is szándéka volt, hogy az apostoloknak adott hárm as hatalom utódaikra is átszálljon az idők végéig. U gyanezt bizonyítják Jézus következő szavai i s : „És ime én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig,“ azaz noha látszólag eltávozom tőle­ tek, m égsem hagylak el titeket, Lelkem mindig veletek marad. Le­ gyen bár a rátok bízott hárm as hivatal sok bajjal, szenvedéssel, üldözéssel összekötve, m égse csüggedjetek; mert én veletek vagyok, segitlek, vezetlek, korm ányozlak, oltalmazlak titeket. Veletek vagyok mindennap, azaz folytonosan, nem csak bizonyos időkben és órák­ ban, hanem a világ végéig egy pillanat sem lesz, melyben nem m aradnék veletek. Ámde mivel az apostoloknak is meg kellett hal­ mok, e vigaszteljes ígéret okvetlen és szükségkép az ő utódaikra is. vonatkozik. Miként tehát Pétert az egyház látható feje, úgy az apostolokat is törvényesen követik a hárm as hivatal viselői t. i. a püspökök. Kik az apostolok utódai? „A püspökök, kik törvényesen fölszenteltetnek és az egyház fejével, a pápával, összefüggésben állanak, vagyis a kath. egyház püspökei.“ H ogy azonban egy püspök az apostolok igazi utódja lehessen, arra nézve szükséges : 1) hogy törvényesen szenteltessék föl, vagy hogy egy másik érvényesen fölszentelt püspök a Krisztus által rendelt és az eg y ­ házban szo k áso s módon szentelje fel, mert püspököt és papot csak a püspökök szentelhetnek. 2) Az egyház fejével, a pápával, összefüggésben, közösség­ ben kell állania, mert habár valamelyik püspök érvényesen nyerte is a püspöki m éltóságot, habár el is foglal oly püspöki széket, melyen valamikor egy apostol ült, pl. a jeruzsálem it, melynek első püspöke sz. Jakab apostol volt, vagy az alexandriait, melyet sz. Márk, Péter tanítványa birt, még sincs a hárm as hivatal gyakorlá­ sára semmi joga, tehát nem is törvényes utódja az apostoloknak mindaddig, mig a róm ai szent széktől el van szakadva. De hogyan is lehetne annak jo g a az egyház korm ányzatára a k i: a) „elszakadván az egyház fejétől, m égcsak nem is tagja az egyházn ak “ ? Hiszen kézzelfogható ellenmondás volna, hogy az hi­ vatalt viseljen az egyházban, aki nem is tartozik hozzá. Már pedig aki a pápától elszakad, kizárja m agát az egyházból, annak többé nem tagja, sz. Am brus azon általában elfogadott alapelve szerint: „A h d Péter (vagyis a pápa) ott az egyház.“

b) Nem lehet joga az egyház korm ányzatára annak sem, aki a pápától különválva, függetlenül akarja hatalm át gyakorolni, mert „az apostoloknak és utódaiknak csupán oly föltétel alatt adatott meg a hatalom, ha összeköttetésben m aradnak azzal, t. i. Péterrel, kire Krisztus a legfőbb hatalmat ruházta, az egész egyház fölött.“ Már pedig ők nem nyertek oly tanitói, papi és pásztori hatalmat, mely független volna az egyház lejétől — Pétertől — következéskép a hárm as hivatalt csak olyképen ruházhatták utódaikra, hogy azt mindég Pétertől, vagyis a római pápától függve gyakorolják. Aki te­ hát a hárm as hivatalt önhatalmilag gyakorolja; (mint pl. a schism atikus püspökök, vagyis a görög nem egyesült p ü sp ö k ö k ); aki nem a pápának alárendelve tanit, vagy szolgáltatja ki a szentségeket és legelteti a nyájat, az éppen ez által bizonyítja be, hogy nem utódja az apostoloknak, amennyiben olyan jogot bitorol, melyet az ap o s­ tolok se nem bírtak, se nem gyakoroltak, sem törvényes utódaikra nem ruháztak. Az ilyen csak állítólagos utódja az apostoloknak, (mint a fent említettek) az ilyen csak egy levágott ág, mely nem hoz gyümölcsöt, mert nem részesül a törzs nedvében; csak oly patak, mely kiszáradt, mert el van vágva az igazi forrástól. • A püspökök kik által gyakorolják hivatalukat püspökségök egyes községeiben? „Az általuk kiküldött papok vagy lelkészek által.“ Miután Jézus a tizenkét apostolt kiküldötte volt, hogy hirdes­ sék Isten országát Judeában, ’) »még m ás 72 tanítványt, vagy segé­ det is választott és elküldé őket kettesével mindazon városba és helyekre, hová m aga jövendő vala.2) Hasonlókép rendeltek az apos­ tolok is a püspökök mellé papokat is, kik őket hárm as hivataluk gyakorlásában segítsék. Ha tehát valaki a papokat a 72 tanítvány utódainak nevezné, igaza lenne ugyan, de mégsem oly érteményben, mint a hogy a püspökök utódai az apostoloknak. É s pedig azért, mert a tanítványok nem nyertek Krisztustól teljes hatalm at és küldetést, oly megbízással, hogy azt utódaikra is átruházzák, miként az apostolok; azért tehát a papok hatalm a és küldetése nem a 72 elődben birja forrását, hanem csupán kifolyása a p ü s­ pökségnek, melynek élén Péter áll a római pápa szem élyében. E szerint a plébánosokat nem Isten rendelte úgy, miként a püspököket és ennélfogva csak azon papnak van joga egy községben vagy plébánián lelkészkedni, kit erre saját püspöke külön felhatalmazott. Mivel azonban m ásrészt minden hatalom, melyet a pap vagy lel­ kész püspökétől nyer, Istentől ered, ki a püspökségeket alapította és felhatatalmazta, hogy papokat szenteljen és küldjön : azért m ind­ azon papok, kik püspöküktől, vagy egyenest a római pápától nye­ rik fölszentelésöket és küldetésöket, Krisztus helyett járnak követ­ 1 ) L u k . 3 7 . 2) Luk. 10. 1.

ségben, mivel Isten mintegy általok in t;“ 3) és m indnyájokra vonat­ koznak Jézus ezen szavai, melyeket a 72 tanítványhoz intézett: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet m eg: aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.“ *) Miképpen tartatik fönn az egész egyházban az egység és jó rend ? „Azáltal, hogy akik nem papok, engedelmeskednek és mindig alávannak rendelje a papoknak, a papok a püspököknek, a püspökök pedig a p áp án ak .“ Valamint egyáltalában lehetetlen, hogy egy hadseregben meg legyen a győzelemre okvetlen szükséges egység és rend, ha a k ö z­ emberek a vezéreknek és főparancsnokoknak nem engedelmesked­ nek, úgy az egyház dicsőségére és győzelmére szükséges egység, fegyelem és rend is hiányzanék, ha a nem papok nem engedel­ m eskednének a papoknak, a papok a püspököknek és a püspökök a pápának, A föld leghatalm asabb fejedelme is, mint az egyház tagja, nem egyéb az egyházi elöljárókkal szemben, mint a Péter pásztorbotjának alávetett engedelmes bárány. Azért inti Kelemen pápa a korinthusiakat, kiknél szakadás tört ki, oly nyom atékosan: „Nézzétek a katonákat, kik vezéreik alatt szolgálnak: mily ponto­ san, készségesen teljesitik a p aran cso k a t! Mindenki teljesiti rangja és állása szerint, amit a király és vezérek parancsoltak. így enge­ delmeskedjetek ti is a papságnak, fogadjátok töredelmesen a rendre­ utasítást, puhuljon meg szivetek, legyetek alázatosak, félre minden k ev ély ség g el!“

2. §. Az egyház ismertető jegyei. Hány egyházat alapított Krisztus? „Krisztus csak egy egyházat alapított, miként csak egy hitet tanított, egy keresztséget rendelt, egy tanítói, egy pásztori hivatalt rendelt. “ Tudvalevőleg a világon igen sok vallásfelekezet van, m elyek­ nek hite hom lokegyenest ellenkezik egym ással; egyik hazugságnak nevezi el azt, amit a másik isteni igazságnak h isz ; mégis valam ennyi azt képzeli, hogy ő a „Krisztus egyháza.“ Az tehát a k é rd é s : vájjon Krisztus valóban több egyházat alapitott-e? Erre egyszerűen azt felelhetjük: „Krisztus csak egy egyházat alapított. É s ez két­ ségtelen, mert először a kér. egyház azok társasága, kik a Krisz­ tus hitét vallják. Ámde ő csak egy hitet tanított. „Egy a hit, egy a

keresztség,“ mondja sz. Pál, Krisztusnak tehát csakis egy egyháza lehet. M ásodszor a kér. egyházba senki sem léphet be keresztség nélkül, mert ez az egyház ajtaja. Krisztus pedig csak egy keresztséget alapitott, tehát egyház is csak egy lehet; mert ha több egy­ ház volna, akkor több ajtónak, különféle keresztségeknek is kellene létezniök. Továbbá Krisztus csak egy tanítói és pásztori hivatalt állított fel; mert habár sok a tanító és pásztor, mégis csak egy hivatal vagyon t. i. a római pápáé és a vele egyesült püspököké. Ahol pedig csak egy tanító hivatal van, ott szükségképp egy a vallási társulat is, és viszont ahol egy a pásztori hivatal, ott egy a nyáj is. Aki pedig ezen Krisztustól rendelt tanítói és pásztori hiva­ talnak nem engedelmeskedik, általa nem engedi m agát tanittatni és kormányoztatni, az nem tartozik Krisztus egyházához. Krisztus egyháza tehát csak egy. Ezt m aga Krisztus is bizonyítja, ki így szól P éterh e z: „Te Péter vagy (szikla) és e sziklán építem egyházam at.“ Itt tehát azt igéri, hogy egyetlen alapkövön egy egyházat fog épiteni és nem többet. De végre magok az apostolok is csak egy egyházat ism er­ nek s ez szerintük Krisztus titokteljes teste, melynek tagjai a ke­ resztény hivek, már pedig Krisztusnak csak egy mind a term észe­ tes, mind a mystikus (titokteljes) te s te ; következéskép Krisztus egyháza csak e g y ; ő csak egyet alapitott. Fölismerhetjük-e könnyen eme Krisztus által alapitott egy­ házat ? „Igen i s ; mert Krisztus egy látható egyházat alapitott észre­ vehető jegyekkel, úgy hogy azt könnyű m egtalálni.“ Az egyházat Jézus látható tárgyakhoz hasonlítja u. m. or­ szághoz, azántóföldhöz, hálóhoz, m ustárm aghoz, mely fává növek­ szik, juh akolhoz, várhoz, mely sziklára van építve stb. Ennek végeztével aztán így szól: „Ha atyádfia vétett ellened, mond meg az egyháznak, ha pedig az egyházat nem hallgatja, legyen előt­ ted, mint a pogány és nyilvános b ű nös.“ ]) Már pedig ezt Jézus bizonyosan nem mondaná, sőt az egyházra nem hallgatót nem állí­ taná egy vonalba a pogánynyal és nyilvános bűnösökkel, kik örök kárhozatot érdemelnek, ha az egyház láthatatlan, vagy nehezen volna megtalálható s ha szavát nem lehetne hallani. De ugyancsak kitűnik az egynáz láthatósága az apostolok ta ­ nításából s annak tényleges mivoltából is. Mert lássuk csak, kik­ ből áll az egyház? 1) Elöljárókból és tagokból, ezek pedig éppen úgy láthatók, mint bármiféle emberi társaság. Már az apostol is inti a püspököket, hogy gondot viseljenek az egész nyájra, ezt

pedig éppen nem tehetnék, ha a nyáj láthatatlan v o ln a ; s viszont sürgeti a híveket is, hogy elöljáróiknak engedelmeskedjenek, ami szintén lehetetlen volna, ha az elöljárókat nem lehetne látni. 2) Látható és észrevehető az egyház tanának hirdetésében és m egvallásában, miután mind a hirdetőket, mind pedig a hallgató közönséget lehet látni. 3) Látható az egyház az áldozatban és a szentségek kiszolgál­ tatásáb an , mert az apostol éppen nem beszélhetne egy áldozati ol­ tárról, a kenyér m egtöréséről s a kehely m egáldásáról,2) ha az egyházban nem volna semmi látható áldozat, semmi Úrvacsora. Az egyház láthatóságát kétségbe vonni tehát annyit jelentene, mint ellenmondani nem csak Krisztus és az apostolok világos szavainak, hanem az érzékek tanúságának és a józan észnek is. Miről ismerjük meg Krisztus igaz egyházát? „Arról, hogy Krisztus igaz egyháza 1) egy, 2) szent, 3) katholikus 4) apostoli.“ E négy ismertető jegygyei csak a róm. kath. egyház bír. Miért egy a róm. kath. egyház ? 1) Mert mindig és m indenütt ugyanazon hitet tanitá, vallá és tanítja s vallja folyvást. Ám bár a nyelvek különbözők, de az átha­ gyom ányozott tan azért mégis egy és ugyanaz. Sem Germániában, sem Hiberniában, vagy Galliában, sem keleten vagy Egyptom ban, sem Lybiában vagy a földkerekség központján alapított egyházak nem tanitának m ást; hanem miként a nap egész világon egy és ugyanaz,, akként ragyog a világosság is, az igazság hirdetése min­ denütt és beragyog minden embert, kik az igazságot meg akar­ ják ismerni. 2) Azért egy, mert áldozata mindig és mindenütt ugyanaz és szentségei is ugyanazok. Ahol püspökök és papok vannak, min­ denütt ugyanazon áldozatot mutatják be, ugyanazon h é t szent­ séget osztják ki, s habár a szertartások és imák, melyek e közben előfordulnak, egy-ben-m ásban eltérők is, de a lényeg ugyanaz és egyházi eredetűek. S hogy ez mindig igy volt, bizonyítja m aga a görög-szakadár egyház is, mely a római katholikustól külön válván, a sz. misét és a hét szentséget mégis m egtartotta. 3) Azért egy, mert van egy közös leje, sz. Péter utódja: a római pápa. Azon vallásfelekezetek pedig, melyek a 16-ik század­ ban és később jöttek létre, mind nélkülözik ezen egységet, mint­ hogy mindjárt kezdetben különféle pártokra oszlottak s nem csak

perlekedtek egym ással s a legfontosabb hitigazságok felett örökké czivakodtak, hanem önm agukkal a legkirívóbb ellenm ondásba k e­ veredtek. A protestáns felekezetek m a is igy vannak a hitegység tekintetében. Tanaikat ezerfélekép változtatva, utóvégre oda jutottak, hogy még csak egy közös hitszabály árnyékával sem bírnak. Miért szent a róm. kath. egyház? 1) „Mert alapítója és tanitm ánya szent.“ Alapitója nyilván m aga az emberré lett szentség Jézus, kiről tudva van, hogy ő egy egyházat, de csak egyet alapított. Szintén tudva van az is, hogy ezen egy egyház a róm. -kath. egyház, melyről m ég senki sem tudta bebizonyítani, hogy nem Jézus alapította, mig a többi feleke­ zetek, melyek a kereszténység bölcsőjétől napjainkig tám adtak, mind alapitójuk nevét viselik. Ezen körülm ény teljesen elhiteti velünk, hogy a kath. egyháznak Krisztus az alapitója, mert m áskép lehe­ tetlen kitalálni az ok át: miért nem viseli ezen, az egész világra ki­ terjedő róm. kath. egyház az ő (másféle) alapítójának nevét, s miért nem lehet történelmi okm ányokkal kimutatni későbbi alap i t a ­ tásának idejét. A kath. egyház alapitója tehát szent. Hasonlókép szent annak tanitm ánya is, miután alapítója, aki­ től átvette szent. Hogy pedig azon idővel sem m it sem változtatott, azt meg nem h am isitá: arról kezeskedik rendithetlen egysége, mert az mai napig is oly szent, mint kezdetben vala. Minden elfogulat­ lan ember belátja, hogy hiven és csodálatosan egybehangzik Jézus tanításával és példájával. Mindig az önm egtagadást, alázatosságot, türelmet sürgeti, szegénységet, örökös szüzeséget és engedelm es­ séget tanácsol, miként m aga Jézus. Egyébiránt, hogy a kath. egy­ ház szent, arról igen gyakran Isten m aga tett bizonyságot, amenynyiben azt csodák által is megerősité és azokat, kik tanitm ányát elfogadták vagy terjesztették volt, csodatevő hatalommal is felruházta. 2) „Szent azért iá, mert megszentelő eszközeit hiven őrzi és szolgáltatja ki. Ily eszközök azok, melyek a velők élőt valódi benső szentségre vagy Istennel való egyesülésre vezetik, minők a szent­ ségek, a szent mise áldozat, melyben a szentek Szentje önm agát áldozza föl: hogy testvéreit megszentelje és a megváltás gyüm öl­ cseit rájok alkalmazza. Ilyenek továbbá a böjtök, melyek a rósz hajlamokat fékezik a nyilvános isteni tisztelet és m ás egyházi szer­ tartások és gyakorlatok az u. n. evangéliumi tanácsok, melyeket a kath. egyház azért ajánlgat híveinek, hogy mennél tökéletesebbek és hasonlóbbak legyenek az ő isteni alapítójához. 3) Szent a kath. egyház azért is, mert benne mindig voltak szentek, kiknek szentségét Isten csodák által is megerősíti. A szentség ismertetőjegye egyedül a róm. kath. egyházat illeti meg, a többi vallásfelekezetet pedig sem m iképpen sem.

1) „Mert alapitóik nem szentek.“ Mindegyik azt képzeli ugyan, hogy Krisztus alapitá, ámde azt sohasem fogja bebizonyítani, mert itt nem arról van s z ó : vájjon Krisztus egyes tanait, intézményeit m egtartották-e, hanem a rró l: vájjon a nem kath. vallásfelekezeteket, mint ilyeneket K risztus alapitotta-e ? Már pedig történelmileg bizo­ nyos, hogy azok csak később és úgy keletkeztek, hogy nyíltan el­ szak ad tak a kezdet óta létező római kath. eg yháztól; hogy elveték annak tanitm ányát és tekintélyét, külön tanokat és elöljárókat állitának föl, külön templomokat épitének és külön istentiszteletet hozának be. 2) Nem szentek a nem kath. felekezetek azért sem, mert „sok hitágazatot és megszentelő eszközt eldobtak (pl. a szent mi­ sét és a szentségeket majd mind), ellenben oly elveket állítottak * föl, melyek a szent életet m egakadályozzák.“ 3) M inthogy a mondottak szerint a nem kath. felekezetek sem tanaikban, sem alapítóikban nem szentek és a megszentelő eszkö­ zök legnagyobb részét eldobják, nem is dicsekedhetnek a szentség gyümölcseivel. Miért kath. vagy általános a római egyház? 1) „Azért, mert Krisztus óta mindenkor létezett ugyanazon tanitói, papi és pásztori hivatallal, mint m a ;“ — igy tehát általános először időre nézve. A mi a róm. kath. egyházat m egkülönbözteti és könnyen megismerhetővé teszi minden m ás u. n. egyházaktól, az a pápa és püspökök testülete, mely a Krisztustól adott hárm as hivatalt mindig gyakorolja és pedig olyképen, hogy a hivek az ő püspökeiktől, mint főtanitóik-, főpapjaik-é s főpásztoraiktól függenek, ezek pedig ism ét a római pápától, mint legfőbb tanítójuk-, papjokés pásztoruktól és ezen függést kész engedelmesség által nyilvá­ nítják. H ogy az egyházban m indenkor. létezett ily testület és a hárm as hivatalt kezelte, az oly tény, melyet minden szent atj^a és egyházi író, m ég az első századbeli is kivétel nélkül bizonyít. 2) Általános a római egyház tér tekintetében i s : „mert az egész földön el van terjedve. Mig a különböző kér. felekezetek, többnyire csak egyes országokban terjedtek el s még ezekben is csak név szerint; mert tanításuk változik úgy idővel, mint helyen, addig a róm ai egyház mindjárt kezdetben átlépett valamennyi kor­ látot, úgy, hogy m ár az apostolok szava elhatolt a legszélső h a­ tárokig. 3) Általános a római egyház azért is, mert minden ember szám ára van alapítva és saz evangélium hirdetése által mindig to­ vább terjed, azon m egbízás szerint:“ Elmenvén hirdessétek az evangéliumot m inden terem tm énynek.“ Történelmileg könnyű lenne kimuttatni, h ogy a római egyház, isteni alapitója utasítása

szerint, minden században küldözgető papjait, hogy az üdv tanait hirdessék a pogányoknak és őket Isten atyai házába vezessék. Valamint egy gondos anya, kinek gyermekei vaderdőben bolyonganak, mérges kigyók és vadállatok közt és m indenütt széditő mélységektől környezve, kiküldi cselédeit, hogy őket fölkeressék; és Utánok kiáltozva a családi körbe vezessék, valamint az ily anya epedve lesi várja a visszatérőket és gyöngéden tárja ki feléjök sze­ rető karjait, igy tett a római egyház is a boldogtalan pogány né­ pekkel minden időben, kiket Jézus az egyház anyagi gondjaira bízott. A katholikus vagy általános név egyedül a római egyházat illeti meg, miután a felekezetek sem időre nézve, sem térbelileg nem általánosak, mert „csak később keletkeztek és ismét ujabb szektákra oszoltak, melyek közül egy sem terjedt el általánosan, és m ost sem oly módon terjed, amint Krisztus rendelte.“ 1) A protestáns felekezetek a 16. századból valók. — 2) T ény az is, hogy a protestántizmus sohasem szűnt meg ujabb felekezetre oszolni, m elyek­ nek mindenike eltér a többitől, m ás tanokat vall, m ás az istentisz­ telete, és másfélék gyakorlatai. Általános elterjedésről tehát szó sem lehet, minthogy a szám talan töredékek közöl egyik itt, másik ott van elterjedve. 3) Végre Krisztus ezen utasítását: „Elmenvén, tanít­ satok minden n é p e t;“ é s : „Hirdessétek az evangéliumot minden terem tm énynek,“ sohasem teljesítették, am ennyiben egy országöt sem térítettek meg, egy nemzetet sem szabadítottak meg a pogány­ ságtól. Avagy hol vannak apostolaik, kik miként Xav. Ferencz, mellökön egy feszülettel, kezökben egy vándorbottal megvívták a pokol várait és odaültették Jézus zászlóját, hol kevéssel előbb még emberáldozatok vére folyt és bosszúért kiáltott az égbe ? Ily férfiak­ kal csupán a róm. kath. egyház dicsekedhetik, ennélfogva a kath. vagy általános név is egyedül őt illeti meg jogosan. Miért apostoli a rém. kath. egyház? 1) „Mert kétségtelenül az apostolok idejéből szárm azik.“ Mi­ után a róm. kath. egyházat, mint előbb bebizonyítottuk, nem alapít­ hatta m ás, mint Jézus Krrsztus, tehát azt sem lehet kétségbe von­ nunk, hogy az apostolok idejéből szárm azik, mivel Krisztus után tudvalevőleg ők az egyház megalapítói. Jézus őket bizta meg, hogy tanitmányát egész földön hirdessék és ők e m egbízást a leghívebben végre is hajtották. 2) „Apostoli a római kath. egyház azért is, mert tanitm ánya az apostoli hagyom ányon alapszik.“ S ez m ár a m ondottakból is világos, mert ha a róm. kath. egyház az apostolok által alapított tö rzs- és anyaegyház akkor tőlük vette a tanitm ányt is, melyet a Szentlélek segedelmével mindig hiven és hamisittatlanul megőrzött. 3) Apostoli a róm. egyház azért is, mert elöljárói, a pápa

és püspökök törvényes utódai az apostoloknak.“ Alig lehetne valami könnyebb dolog, mint történelmileg kimutatni, hogy XIII. Leó tör­ vényes utóda sz. Péter apostolnak és a pápák sorában ő a 259-ik. Azért m ost is elm ondhatjuk szt. Á gostonnal: ,Am i engem a kath. egyházhoz köt, az a püspökök folytonos leszárm azása, azon ap o s­ toltól, kire Krisztus nyáját bizta, egész a m ostani pápáig. S ez nincs m áskép, mert a püspökök fölszenteltetésöket csakugyan szi­ gorú apostoli rendelet szerint mindenkor kivétel nélkül, egy másik, m ár előbb törvényesen fölszentelt püspöktől nyerték és igy tovább menve, végre oly püspökhöz jutunk, ki azt közvetlenül valamelyik apostol kezéből nyerte volt. A felekezetek egyháza nem m ondható apostolinak: 1) „Mert csak az apostolok után sokára keletkeztek, még pedig olyképpen, hogy elszakadtak a régi, apostoli egyháztól. 2) Mert „tanitm ányuk nem apostoli“ ; mert eltekintve, hogy az apostoli hagyom ányt egyszerűen félredobták, tanitm ányok m ár csak azért sem lehet apostoli, mert hem zseg az ellenmondásoktól és úgy­ szólván minden nap változik, mint a holdvilág, holott az apostoli tan, m iként a nap változatlan fénjTiyel ragyogja be minden szá­ zadon a föld kerekségét. 3) Nem apostoli, mert nincsenek törvényes apostoli utódaik és igy K risztustól küldött pásztoraik, vagy tanítóik sem .“ Ha Krisztus igaz egyházának ismertető jegyével csak a róm. kath. egyház bír, mi következik ebből? „Az, hogy a róm. kath. egyház a Krisztustól alapított igaz eg y ház“, m ert a róm. kath. egyház bir Krisztus igaz egyházának minden ismertető jegyeivel. E z tehát valóban az, aminek m agát mindenkor hirdeté, aminek minden század szent és tudom ányos, legkitűnőbb emberei tartották és aminek a legműveltebb népek tisz­ telték t. i. Krisztus igaz egyháza. H a pedig ez nem lenne igaz, akkor annyiak tévedése, kik annak tartották, teljesen ártatlan volna, s emiatt egészen Istent kellene hibáztatnunk, mint aki szám talan csodát tett, hogy a róm. kath. egyházat, az ő isteni üdvintézetének bizonyítsa be. Ámde ki tételezhetné fel azt józan észszel, hogy Krisztus csak azért alapította, s vette volna pártfogásába s hal­ m ozta volna el sok csodával, hogy az embereket, az ő egyházát illetőleg, tévútra vezesse. E zt Isten, aki szavával nem játszik, nem tehette meg.

3. §. Az egyház ezélj a és e czélból eredő saját­ ságok. Az egyház czélja. Miért alapitotta Krisztus az egyházat? „Azért, hogy általa minden embert örök üdvösségre v ezessen.“ Jézus egyszer mindenkorra végrehajtá ugyan a m egváltás m ű­ vét a keresztfán s az emberek szám ára tömérdek m alasztot és örök üdvöt érdemelt ki, ámde ezen szám talan érdemeknek, hogy valóság­ gal az üdvösség birtokába juttassák az embereket, folyvást rá kell alkalmaztatniok minden egyesre. Továbbá, Krisztus szentségeket rendelt, melyek megannyi látható forrásai a m alasztnak, ámde, hogy a m egváltottaknak használjanak, mindenkor és mindenütt ki kell szolgáltatni, minden egyes hivőnek szivébe kellett azokat vezetni. Végre Jézus a földön juharnak is jó pásztora v o lt; de a juhoknak szükségük van az ő eltávozása után is a látható vezetésre, még pedig annál inkább, mert a végtelenig m egszaporodtak. íme ezek a czélok, mely miatt Jézus a szent egyházat m egalapitá; az egyház tehát Jézus helyettese és az a rendeltetése, hogy az embereket az idő végeiglen az örök üdvösségre vezesse. Mit tett Krisztus a végből, hogy az egyház az embereket örök üdvösségre vezesse? „Az egyházra bizta 1) tanitmányát, a m alaszt eszközeit és hatalmát, 2) elküldé neki a Szentlelket, hogy az isteni tanitm ányt mindig hamisittatlanul megőrizze, a m alaszt eszközöket helyesen szolgáltassa ki és a hatalm at az emberek üdvére fordítsa.“ Akire Isten valamit biz, annak megfelelő eszközöket is ád a megbízás teljesítésére. Ez áll az egyházról is. F eladata: ő helyette kiszolgáltatni a szentségeket, s az embereket megszentelni, azért rábízta az általa rendelt szentségeket. F eladata: ő helyette vezetni az embereket az üdv utján, azért rábízta a pásztori hatalm at. Hogy pedig az egyház, noha gyarló és tévedhető emberekből áll, mégis hamisittatlanul őrizze meg az isteni tanitmányt, a m alaszt eszközeit az ő akarata szerint szolgáltassa ki és a lelki hatalm at jogosan és az egész kér. község javára kezelje: folyvást a Szentlélek segedel­ mét adja neki. Az isteni tanitmányt mi őrzi meg az egyházban tisztán és hamisittatlanul ? „Az egj'ház tévedhetetlen tanítóhivatala, vagyis a római pápa és a vele egyesült püspökök.“

Tény, hogy mielőtt Jézus földi országát, az egyházat itt hagyta volna, isteni tanitm ányának hirdetését nem csupán egy apos­ tolra bizta, hanem mindenikre, miként egy tanitó testületre, azaz egy tanitó hivatalt állított föl. Jól tudta ő, hogy egyetlen tanitó nem elégséges az egész világon hirdetni az evangéliumot minden embernek. C sak egy tanitó testület terjesztheté ki m űködését az egész föld kerekségére, amennyiben tagjai a világnak, különféle részeibe m ehetének az üdv igéit hirdetni. Azért m ondá tanítványai­ n ak : „Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden népet“ stb. Miként akkor, úgy m ost is létezik egy tanitó testület, egy tanitó hivatal, mely szám os tagból áll. E s miként akkor az apostoli tanitó testületnek sz. Péter volt a leje és legfőbb tanítója, úgy m ost a római pápa, sz. Péter utódja feje és legfőbb, független tanítója az egyházi tanítói hivatalnak. Az egyház tanítóhivatalát képezik tehát, kik a krisztusi tan m egőrzésére vannak hivatva: a római pápa, Péter törvényes utódja és a vele egyesült püspökök, mint az apostoloknak törvényes utódai. Krisztus a tanítóhivatalnak tévedhetetlenséget igért és adott, hogy az egyház tagjai föltétlenül hihessenek határozatainak, amint a kath. hitszabály követeli. De ez nem történhetnék, ha Krisztus az egyházi tanítóhi­ vatalnak, mely m áskép tévedhető emberekből áll, nem adta volna m eg a tévedhetetlenség előnyét. Miben áll a kath. tanítóhivatal tévedhetetlensége? „Abban, hogy a Szentlélek segedelmével sem a hit, sem az erkölcs dolgában nem tévedhet.“ Ezen tévedhetetlenséget pedig am a fensőbb segély okozza, melyet a Szentlélek ád az egyházi tanító­ hivatalnak és az idők végéig adni fog. E segély alatt azonban nem a Szentlélek közvetetlen és folytonos ihletését kell értenünk, minő­ ben a próféták és evangélisták részesültek, hanem elég azt hinnünk, hogy a Szentlélek megőrzi az egyházi tanítóhivatalt az ő benső malasztteljes vezetése által minden tévedéstől, melyet a velünk született tudatlanság, vagy az értelem hom álya és az akarat siral­ m as gyöngesége okozhatnának és kétségkívül okoznának is, h a az emberekből álló tanítótestületre nem vigyázna, ezen isteni őr és annak minden lépését nem irányítaná. Azért legyünk m eggyőződve, hogy nem csak m indaz, amit az egyház hivés végett előad tévedhetetlenül igaz, hanem parancsai és rendeletei is mind igazak és üdvösek; hog y tehát jó és üdvös az ünnepeket megszentelni, a böj­ töket lelkiism eretesen m egtartani, továbbá a szenteket, képeiket és ereklyéiket tisztelni, búcsúkat n y e rn i; hogy a szentségek kiszolgálta­ tásánál és a szent m isében előforduló szertartások, nem babonaságok, hanem nagyon is előmozdítják az ájtatosságot és a keresztény tanokat, s azok szellemével a legszebben összehangzanak.

Ki biztosit bennünket, hogy az egyházi tanitóhivatal nem tévedhet ? „Maga Jézus Krisztus, aki megígérte, 1) hogy vele (a taní­ tóhivatallal) m arad minden nap a világ végéig.“ 1) Itt Jézus min­ denkorra folytonos segedelmet ígért az apostoli tanítóhivatalnak a rábízott feladat teljesítésére. „Elmenvén tanítsatok stb .“ igy szól ő ; azaz ne m ondjátok, hogy tudatlanok vagytok, hogy vallásom titkait eddig nem tudtátok felfogni; hanem menjetek bátran és tanítsatok; én leszek veletek, a ti tanítómesteretek. H a tehát Jézus mindig a tanítóhivatallal marad, akkor az nem tévedhet. U gyancsak Jézus Ígérte meg apostolainak és ezek utódainak, hogy: 2) „A Szentlélek, az igazság Lelke, örökké velők m arad.“ Ugyanis az utolsó vacsorán igy szólt h o z z á jo k : „En kérem az Atyát és ő m ás vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, ki örökké veletek m arad.“2) Az igazság ezen lelke Krisztus Lelke, mert Krisz­ tus az igazság, Krisztus tehát Szentlelke által m arad az őt helyet­ tesítő tanítóhivatallal. Ezek után lehetséges volna-e, hogy Krisztus Lelkének ezen folytonos működése mellett az egyházi tanitóhivatal tévedjen? Végül Krisztus megígérte, hogy: 3) „A Péterre mint sziklára épített egyházat a pokol hatalm a sohasem fogja legyőzni. “3) E szavakból is mi m ás következik, m inthogy a tanító-egyház, melynek feje és látható alapköve sz. Péter — tévedhetetlen ? Mert ha a tanító egyház valamikor tévedhetne, akkor a hall­ gató is tévedne, minthogy ennek kötelessége m agát am az által ok tattatn i; akkor pedig az egész egyházat legyőzné a hazugság szelleme, a pokol, és Krisztus ígéretét semmivé tenné De a szentiráson kívül még a józan ész is bizonyítja az egy­ házi tanitóhivatal tévedhetetlenségét, mert ha Krisztus azt akará, hogy szent tanitm ányát tisztán és csonkitatlanul őrizzék meg és ruházzák nemzedékről nemzedékre, akkor e czélra alkalm as eszközt is kellett használnia. Egy ily eszköz azonban nem lehetett az írás holt betűje, hanem csupán egy élő, tévedhetetlen tanitóhivatal. A szentirás holt betűje már csak azért sem lehet erre alkalmas, mert nem foglalja m agában az összes keresztény tanitmányt. Szükséges volt tehát, hogy Krisztus m ás eszközt válaszszon tanainak terjesz­ tése és átruházása czéljából t. i. egy- élő tévedhetetlen szervezetet. E z pedig nem más, mint a kath. egyház tanítóhivatala. Mit tegyünk, mikor a hit dolgában vita keletkezik ? „Alkalmazkodjunk az egyházi tanitóhivatal határozataihoz.“ Mikor az államban valamely törvénynek értelme és alkalma­

zá sa felől kétség és vita keletkezik, a polgárok kötelesek azon hatósághoz fordulni, mely föl van hatalm azva az uralkodónak a törvényben kifejezett akaratát jogérvényesen m agyarázni. így áll a dolog K risztus földi országában is. Azon hatóság, mely elé a hit és erkölcstanra vonatkozó kételyeket, vitákat eldöntés végett ter­ jeszteni kell, az egyházi tanitóhivatal. „Krisztus m aga rendelt p ász­ torokat és ta n itó k a t. . . mondja szt. Pál, hogy ne legyünk többé habozó kisdedek és ne hajtassunk ide s tova a tudom ány minden szelétől, az emberek gonoszsága által, a tévedésbe ejtő álnokság által.“ 1) A föltétien engedelm esség tehát az egyházi tanitóhivatal végzéseivel szem ben nem csak legszigorúbb kötelessége minden keresz­ ténynek, hanem a legbiztosabb és legkönnyebb mód is, arra nézve, hogy tökéletesen megismerje a hit- és erkölcstant. Legbiztosabb azért, mert az egyházi tanitóhivatal nem tévedhet és legkönnyebb, mert m ég a legmüvéletlenebb ember, sőt a gyermek is m egkérdez­ heti és hallhatja e tanitóhivatalt. Az egyházi tanitóhivatal mikor hoz határozatot? 1) „Midőn valam ely a pápa által m egerősitett egyházi gyüle­ kezet (zsinat) h a tá ro z ; 2) midőn a pápa, mint az összes egyház p ásztora és tanitója h atároz.“ L ássuk tehát: 1) Midőn a pápa fölhivására a püspökök egy általános (ekomenikus) zsinatba gyűlnek össze és az ő vagy követeinek elnöklete alatt, vele egyetértőleg és általa m egerősítve döntenek a hitkérdé: sekben. Az általános zsinatok határozatainak a szentatyák, isteni tekintélyt tulajdonítanak (Szent nagy Gergely, sz. Ambrus). De még a tartom ányi zsinatok határozatait is, melyekben csak egy ország v ag y egyházi tartom ány püspökei vesznek részt, szintén úgy tekint­ hetjük, mint az ö sszes tanítótestület végzéseit, mihelyt a pápa az egyházat kötelezi azok elfogadására. S pedig azért, m ert: 2) könnyű belátni, hogy általános zsinatot nem lehet öszszehivni minden fölmerülő kérdésben, m inthogy gyakran az is m eg­ történik, hogy a püspökök, mielőtt valamely tartom ányi zsinatban összegyűlnének, a róm ai széket kérik fel határozatra, vagy pedig a pápa saját akaratából bocsát ki ilyesmit. Ilyenkor aztán a pápa, mint az egész egyház pásztora és tanitója, a püspökök előleges vagy egyidejű összejövetele és tanácskozása nélkül szokott végér­ vényesen határozni s ennek mindenki köteles m agát alávetni. Mikor határoz a pápa, mint az egész egyház pásztora és tanitója? „Midőn olyasm it határoz, amit a hit- és erkölcstan tekinteté­ ben minden keresztény m egtartani köteles.“

Itt három dolgot kell megjegyeznünk, H ogy a pápa, mint az egész egyház pásztora és tanítója határozhasson, 1) kell, hogy valóban szándéka legyen ily határozatot hozni, vagyis az ő leg­ főbb tanítóhivatalát megillető joggal mondjon végérvényes Ítéletet, valamely tan fölött és állapítsa meg, el kell-e ezt fogadni vagy eldobni. 2) Kell, hogy a pápa akarja, mint az egész egyház pásztora és feje, az ő legfőbb apostoli hatalm ánál fogva a keresztény híveket lelkiismeretben kötelezni, hogy határozatának föltétlenül hódoljanak meg, azt igaznak és visszavonhatlannak ismerjék el. 3) A határozat oly tan legyen, mely a hitre, vagy erkölcsre vonatkozik. Mert, midőn a pápa mint az egész egyház tanítója h a­ tároz, ezt mindig a Krisztustól nyert legfőbb tanítóhivatalánál fogva teszi. E z pedig nem határtalan, s nem terjed ki oly tanokra is, m e­ lyek a vallást és egyházat nem érintik. Vájjon a pápa ezen határozatai szintén tévedhetetlenek? „Igenis, a pápa ezen határozatai oly tévedhetetlenek, mint az egész tanítótestület határozatai, miként ezt az egyház világosan kijelenté.“ É s pedig I) a pápa határozatai, midőn mint az egész egyház pásztora és tanítója, a hit és erkölcs dolgában végérvényes nyilatkozatot tesz, tévedhetetlenek és minden keresztény köteles azokat elfogadni és hinni. A pápát tehát csak mint a hit- és erkölcs legfőbb itélőbiráját illeti meg a tévedhetetlenség. 2) „E tévedhetetlenség éppen olyan, mint az egyház, vagy az összes egyházi tanítóhivatal tévedhetetlensége. Azért a pápától egy közzsinathoz fellebbezni sohasem volt szabad, m intha talán az utóbbinak joga volna a pápa nyilatkozatát felülvizsgálni és esetleg kijavítani. Ebből Ítélhetjük meg, mily oktalanság attól félni, hogy a pápa tévedhetetlenségének káros következményei lesznek. Hiszen az egy hajszállal sem terjed tovább, mint az egyházé és nincs m ás czélja, mint az egyházénak t. i. az isteni tanitm ányt értelmezni, az ostromlók tám adásai ellen védelmezni, hogy az mindig sértetlen és tiszta maradjon az emberiség üdvére és javára. 3) „A pápa határozatainak tévedhetetlenségére nem kívántatik meg az egyház, vagy a püspökök hozzájárulása, mert azok m a­ gukban véve is tévedhetetlenek és igy változhatatlanok.“ Az egy­ ház hozzájárulása ugyan sohasem fog hiányozni, mert a test sohasem válik el a fejtől, és a pápából meg a püspökből álló taní­ tótestület a hit egységében világ végéig fönn fog m aradni. De a pápa határozatainak nem is ezen hozzájárulás kölcsönöz tévedhe­ tetlenséget, hanem azok m ár m agokban is tévedhetetlenek, vagyis

azért, mert a pápa, mint biró a hit dolgaiban ugyanazon téved­ hetetlenséggel bir, melylyel az isteni megváltó saját egyházát fölru­ házta. E z okból az egész egyház a pápához járul és határozatait minden tétovázás nélkül úgy tekinti, mint visszavonhatatlanokat. De meg h a egy pápai határozat csak akkor volna tévedhetetlen, miután előbb az egyház, vagy a föld kerekségén szétszórt p ü sp ö ­ kök hozzájárulnának, mily soká kellene akkor egy-egy fölmerülő hitvita alkalmából a hiveknek bizonytalanságban maradniok, nem tudva mit higyjenek. Végre kitűnik a vatikáni zsinat határozatából 4) hogy a pápa az emlitett tévedhetetlenséget az isteni segedelemtől nyeri, mely neki Péter személyében adatott. A pápai tévedhetetlenség ugyanis nem egyéb, mint a kereszténység tanitójának adott védelem és segély, hogy hivatalát gyakorolhassa, vagy m ásképpen az isteni gondvi­ selés vezetése, mely mindent úgy intéz, hogy a kath. tan az apos­ toli széken mindig sértetlenül és tisztán m egőriztessék. Miként a szentségek h atása a Krisztus m alasztjából eredvén, független a kiszolgáló szem élyes szent életétől, igy áll a dolog a pápa tanító hivatalának tévedhetetlenségével is. Minthogy az egész egyház­ nak javára szolgál és szükséges, az isteni segély megőrizi azt a tévedéstől, habár e hivatal viselője tökéletlen bűnös ember is. Biztositott-e Krisztus, hogy a pápa ily határozatai tévedhe­ tetlenek? „Igen is, ily biztositékunk van abban“ ; 1) H ogy Krisztus a pápát egyházának alapkövéül tette, mi­ ként ezt Péternek Ígérte volt; m ondván: „Te Péter (szikla) vagy és e sziklára építem egyházam at és a pokol kapui (hatalmai) nem vesznek rajta győzelm et.“ 1) Biztositékunk az is, 2) „H ogy Krisztus a pápát az egész egyház pásztorává, és tanítójává tette,“ amennyiben sz Péter személyében hatalm at adott neki összes nyáját legeltetni, m ondván: „Legeltesd bárányaim at, legeltesd juhaim at.“ 2) A pápának tehát hatalm a és kötelessége az egész egyházat tanítani; mert egy vallási társulatot legeltetni annyit tesz, mint azt főleg tanítani. Következéskép az egész egyház köte­ les a tanító pápának hinni. H a tehát a pápa az egész egyházat valami tévelyre taníthatná: akkor ezt Krisztus arra is kötelezte volna, hogy higyje a tévelyt, ami képtelenség. 3) „K risztus megígérte a pápának, hogy hite meg nem fo­ gyatkozik, és megbízta őt, hogy erősítse meg a nitben atyafiait.“3) Éjppen ezért tehát Jézus külön im ádkozott az ő hitben való szilárd­ ságáért, hogy a fő szilárdsága biztosítsa a tagokat is. De az imád­

ság e biztosításában rejlik egyszersm ind az ígéret is, mert a Fiú Isten im ádsága nem lehet hiábavaló. A szentirás idézett helyeiből könnyű belátni, mily igaza van a vatikáni zsinatnak, mely kim ondá, hogy a római pápa határozatai m ár eleve változtathatlanok, és nem csupán akkor lesznek ilyenekké, midőn a püspökök hozzájárulása megerősíti. Mert ha a pápát a tévedés útjáról a püspökök vezetnék vissza az igazság útjára és erősítenék meg az igaz hitben: akkor nyilván nem a pásztor legeltetné, vezetné és korm ányozná a juhokat, hanem a juhok a p á sz to rt; akkor nem Péter erősítené meg atyafiait a hitben, hanem megfordítva, ezek P é te rt; akkor nem az alapkő hordozná az egyház épületét, hanem az épület az alapkövet.

A kath. egyház egyedül üdvözitő. Ha a kath. egyháznak az a feladata, hogy minden embert üdvösségre vezéreljen, és e czélra Krisztustól tanitmányt, malaszt eszközöket és hatalmat n yert: mire kőteleztetik minden ember? •

„Minden ember köteles örök üdvösségének érdekében a k ath . egyház tagjává lenni, tanitm ányát hinni, m alaszteszközeit használni, és hatalm ának m agát alávetni.“ A kath. egyház ugyanazon küldetést nyerte isteni alapítójától, Jézustól, melyet ő nyert örök Atyjától. Föladta az em berek m egvál­ tásának és m egszentelésének müvét az idők végéig folytatni és az istenszem életet minden nemzedékre tuláradólag kiömleszteni. Azért adott neki Jézus isteni tanitm ányt megszentelő m alaszteszközöket és hatalmat, hogy ezek által az embereket az erény utján örök üdvösségre vezesse. Tehát az egyháztól elválni annyi, mint Krisz­ tustól elszakadni; az egyházat megvetni annyi, mint m agát Krisz­ tust megvetni, mennyei tanitmányát, m alaszt eszközeit, biztos vezér­ letét rutul visszautasítani; az egyház iránt közöm bösnek lenni annyi, mint közöm bösnek lenni Krisztus iránt, az általa hirdetett igazság, az általa nyujott m aiasztok és az üdvösség útja iránt, melyen bennünket vezetni akar. Azért mondja Jézus: „Ki az egyházat nem hallgatja, legyen neked, mint a pogány és nyilvános b ű nös.“ A pogányok és nyilvá­ nos bűnösök mindaddig nem m ehetnek m ennyországba, mig m aka­ csul hitetlenek m aradnak, vagy töredelmet nem tartanak, tehát az sem, ki az egyházat nem hallgatja. Továbbá az apostol szerint az egyház Krisztusnak titokteljes teste, aki tehát nem tagja az eg y h áz­ nak, az nem tagja Krisztus testének, tehát az nem üdvözül. Végre éppen ily világosan sürgetik a szt. atyák is, hogy az örök kárhozat terhe alatt mindenki az egyház tagja legyen. így sz.

Cyprián kijelenti: „Akinek az egyház nem anyja, annak az Isten nem lehet a ty ja .“ Bizonyos tehát, hogy örök kárhozat terhe alatt minden ember köteles a kath. egyház tagjává lenni, azért méltán nevezzük azt egyedül üdvözítő egyháznak, mert hiszen rajta kivül nincs üdv. Ki a kath. egyház tagja? „Minden m egkeresztelt ember, ki sem önkényt nem szakadt el tőle, sem abból ki nem záratott.“ tehát minden érvényesen m eg­ keresztelt az egyház tagja lesz és az is m arad, valamig vagy ön­ kényt ki nem lép abból, vagy ki nem záratik. E szerint az egy­ házn ak nem tagjai: 1) a m eg nem kereszteltek, minők a zsidók, pogányok, törö­ kök, és a kér. szülőktől szárm azott, de meg nem keresztelt gyer­ mekek. „Aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, be nem m ehet Isten országába, “ mondja sz. J á n o s ; azaz nem lehet az egyház tagja. 2) Az eretnekek, kik az egyház által kárhoztatott felekezethez tarto zn ak ; hasonlókép a hitehagyottak és hitetlenek. 3) A szakadárok, kik nyíltan nem szakadtak el ugyan az egyház tanitm ányától, de fölmondták neki, vagy fejének a pápának az en­ gedelm ességet. 4) A kizártak, vagy az egyházi átokkal (excommunicátió) terheltek. így zárta ki már sz. Pál a botrányos életű korinthusi embert, részint a botrány m egszüntetése, részint az ő ' m egjavítása végett. Már m ost azt kérdezi talán valaki, hogy örökké elfognak-e kárhozni m indazok, kik a kath. egyházon kivül eső emberi osztály­ hoz tartoznak ? Erre azt felelhetjük eg y szerű en : nem ; hanem csu­ pán azok kárhoznak el, kik roszakaratulag, saját vétkök folytán váltak el, vagy zárattak ki a kath. egyházból és igy annak sem testéhez, sem leikéhez nem tartoznak. Aki tehát önvétke nélkül tartozik valamely schism ához, vagy felekezethez és azt hiszi, hogy vallása igaz, vagy ha ezt nem hiszi és őszintén keresi az igazsá­ got, hogy azt rögtön elfogadja, mihelyt fölismerte, és ez alatt Isten akaratát teljesiti, az a m alasztkincsek által, melyeket Krisztus egy­ házába letett, minden esetre üdvözülhet, mert az ilyen ember habár kölsőleg nem tartozik is az egyházhoz, de jó akaratánál fogva lel­ kileg az egyházhoz tartozik. Ki a tévelygő saját vétkéből? 1) „Az, aki ismeri a kath. egyházat és annak igazságáról meg van győződve, de abba m ég sem lép be.“ Ily emberek hasonlíta­ nak azon evangéliumi vendégekhez, kik a királyi lakom ára hivatván,

mindenféle haszontalan ürügyek alatt el nem fogadák a m eghívást.1) Hasonlítanak az engedetlen szolgákhoz, kik ismerik az ur akaratát, de azt- nem teljesítik, miért is büntetést érdemelnek. *) 2) „Az ki a kath. egyházat, ha becsületesen keresni akarná, m eg­ ismerhetné, de közönyösségből, vagy vétkes okokból nem keresi az t.“ Vannak ismét tévelygők, kik kételkednek, vájjon egyházuk K risz­ tus igaz egyház-e vagy nem. Ezeknek m ulaszthatatlan szent köteles­ ségük a komoly vizsgálódás. „Keressétek először Isten országát és igazságát,“ mondja Krisztus, azaz iparkodjatok méltó tagjaivá lenni egyházam nak, mely Isten földi országa, igyekezzetek megigazulni, miként egyházam sürgeti, ez az Isten tulvilági országába vezető ut. Elég-e az üdvösségre a kath. egyház tagjának lenni ? „Nem elég; mert vannak rothadt és holt tagok is, melyek bűneik miatt örök kárhozatot vonnak m agkura. Az egyháznak tehát jó és rósz tagjai vannak. Jók azok, kik nem csak a kér. hitet vall­ ják, és a szentségekben részesülnek, hanem a m alaszt és a kölcsö­ nös szeretet által egyesülvék fejőkkel, J. Krisztussal. Ezek élő tagoknak is neveztetnek, mert a Szentlélek élteti őket és Krisztusba, az istenszem élet ősforrásába vannak kebelezve. Rósz tagok pedig azok, kik habár ugyanazon hitet vallják és ugyanazon szentségek­ ben részesülnek mint a jók, de bűneik miatt nélkülözik a benső malaszt életet, a Krisztussal való egyesülést s azért holt tagoknak neveztetnek. Nem elég tehát csupán külsőleg tagja lenni a kath. egyháznak, hogy valaki üdvözülhessen; hanem az is megkivántatik, hogy élő hittel és m unkás szeretettel birjon az ember. Ellen­ kezőleg a rósz katholikus, ki égbe kiáltó visszaélést követ el am a kitűnő m alasztokkal, melyeket neki az egyház a szentségek által nyújt, sokkal szigorúbb felelősségre vonatik és keményebb örök büntetést várhat, mint a tévhitüek, zsidók, vagy pogányok. „Mert az evángélium szerint, a kinek több adatik, attól több is kí­ vántatik.“ 3) Mit vallnnk hát a Hiszekegy ezen szavai á lta l: „Hiszek egy szent katholikus egyházat“ ? „Azt, hogy Krisztus egy látható egyházat alapított, mely ledönthetetlen és tanításában tévedhetetlen, melynek habozás nél­ kül hinni és engedelmeskedni tartozunk, ha üdvözülni óhajtunk és hogy ez a római kath. eg yház.“ Nem elég tehát az egyházra vonatkozólag csupán azt hinni,

amit eszénél fogva úgyis minden ember beláthat, hogy t. i. van egy egyház vagy oly emberekből álló társaság, kik Jézust vallják és keresztényeknek h iv atn ak ; hogy e kér. község tagjai az egész földön egyet hisznek, ugyanazon szentségeket használják és egy közös fő által egyesülnek és jám borul élnek; hanem a kér. kath. m ég azt is hinni és vallani tartozik, hogy az egyházat Krisztus alapította, tehát isteni eredetű; hogy az mint isteni intézet örökké fog tartan i; hogy a Szentlélek vele van, megvilágositja és minden tévedéstől megóvja, élteti, megszenteli, vezeti és korm ányozza; hogy mindenki kárhozat terhe alatt köteles ezen egy igaz róm. kath. egyháznak feltétlenül engedelmeskedni, mint m agának Krisz­ tusnak, ki általa beszél és parancsol.

4. §. A szentek egyessége. Csak a földön élő kér. hivek állanak-e egymással összeköt­ tetésben ? „N em ; mert szellemi módon a mennyei üdvözültek és a purgatórium i lelkek is összeköttetésben állanak velők.“ Az egyház, mint a kér. hivek látható társaság a a római pápa főnöksége alatt, Jézus földi országa. Jézus ezen földi országa azonban hárm as álla­ potban létezik u. m. küzdő, szenvedő és győzelmes egyház. Azon egyház, melynek tagjai még harczolnak a pápa vezérlete alatt, hogy a mennyei Jeruzsálem et m eghódítsák, k ü z d ő n e k neveztetik; ellenben amelyiknek tagjai m ár kivívták, még pedig szerencsésen a harczot, de kiket m ég egy kis hiba és tartozás, (mint m egannyi könnyű seb,) akadályoz Isten városába jutni, mig csak meg nem gyógyulnak és m éltókká nem lesznek, hogy királyuk trónja előtt megjelenhessenek, egy szóval a purgatóriumi e g y h á z a s z e n v e d ő e g y h á z . Végre, a melyiknek tagjai m ár birtokukba vették a menynyei Jeruzsálem et, és vezérökkel Jézussal egyesülvén a dicsőségben, diadaluk gyüm ölcséit élvezik a m ennyeiegyház g y ő z e l m e s n e k mondatik. (Ez különben egy egyház, csak tagjainak háromféle állapota szerint különböznek egym ástól, mig a küzdő és szen­ vedő egyház az utolsó nap után megszűnik.) Miben áll ezen lelki egyesülés? „Abban, hogy m indnyájan tagjai egy testnek, melynek feje Krisztus, azért egy tagnak lelki javaiban a többiek is részesülnek.“ Minden ember, tartozzék bár a küzdő, szenvedő vagy a g y ő ­ zelmes egyházhoz, egy testnek tagja. Ezen egy tesnek feje Krisz­ tus, ki a szent keresztségben lett fejünkké. Krisztus az egyház tagjainak két módon feje; először amennyiben ő a királya és kor-

m ányzőja az egész e g y h á zn ak ; m ásodszor amennyiben ő külön­ féle m alasztadom ányai által, melyeket minden taggal bár nem egyenlő mértékben közöl, éltető és megszentelő befolyást gyakorol azokra. Miként a term észetes testben egy tagnak (pl. a szem nek vagy kéznek) m űködése az egész testnek javára tö rtén ik : úgy van az Krisztus szellemi testével, az egyházzal is, amennyiben mindaz, amivel egyes tagok bírnak vagy amit létrehoznak, a többi tagnak is, az egész testnek közjavára válik (p l egy krajczár nem csak ne­ kem használt, hanem minden halálos bűn nélküli kér. k a to lik u s ­ nak.) Az összes egyház eme lelki élet- és vagyonközössége „szen­ tek egy ességének“ neveztetik, vagyis a földi, purgatórium i és a mennyei kér. hívek közösségének. Micsoda hasznunk van a mennyei szentekkel való közösség­ ből (összeköttetésből) ? „Az, hogy érdemeik, melyeket egykor a földön szereztek és Istennél való közbenjárásaik javunkra válnak.“ A halál, mely a földi kötelékeket széttépi, nem tépheti szét a mennyei köteléket, mely a földi egyház tagjait összeköti fejőkkel — Krisztussal — de azt sem, mely a tagokat köti össze egym ás­ sal. A szentek ismervén a földi veszélyeket és harczokat, melyek­ nek ki vagyunk téve, szánakoznak rajtunk és im ádkoznak értünk. É s Istennek öröme telik abban, ha könyörgéseiket kegyesen m eg­ hallgathatja, mert hiszen a szentek az ő barátai, kedves gyermekei és könyörgéseik tökéletesen összehangzanak az ő akaratával és szeretetteljes szándékaival. Még azon gazdag érdemek is, melyeket a szentek földi életök alatt szereztek, folyvást üdvünkre szolgálnak m ost is. így ol­ vassuk a szentirásban, hogy Isten már Salam onnak adott bizonyos m alasztokat, „atyja Dávid m iatt“ vagyis azon érdemek miatt, m e­ lyeket Dávid szerzett Isten ügye k ö rü l; és az egész zsidó népnek többször megkegyelmezett Ábrahám, Izsák és Jákob érdemei miatt. Mennyivel inkább remélhetjük ezt az uj szövetségben, mely a túl­ áradó szeretet és m alaszt szövetsége. Mi hasznuk van a purgatóriumi lelkeknek a velünk való kö­ zösségből (összeköttetésből) ? „Az, hogy mi segíthetünk rajtok, mint szenvedő testvéreinken, imádság, alam izsna és más jó cselekmények által, különösen pedig a szent mise és búcsúk alkalm azása által, hogy kínjaik enyhüljenek és m egrövidüljenek.“ 1) Már az ó-szövetségi zsidók hitték, hogy az élők segíthet-

nek a holtakon, im ádság és áldozatok által, miként ezt világosan látjuk a M akkabeusok 2-ik könyvéből. Az idumeai helytartó — Gorgiás — ellen vívott csatában sok zsidó elesett és az életben m arad­ tak im ádkoztak értök, hogy bűneik elengedtessenek. Azután vezérök, Judás, gyűjtést rendezvén, 12 ezer drachm a ezüstöt külde Jeruzsálem be, hogy áldozatot m utassanak be az elesettek bűneiért.1) E közös im ádság a holtakért, és az e czélra gyűjtött gazdag ala­ m izsna elég világosan bizonyítja az akkori zsidók hitét, hogy a holtakon im ádság és áldozat által segíteni lehet. É s a szent iró helyesli e hitet és az ebből folyó szokást, mert m egjegyzi: „szent és üdvös gondolat tehát a holtakért imádkozni, hogy bűneiktől m eg­ szabaduljanak.“ 2) U gyan e hitet és jám bor szokást találjuk a legrégibb kér. időktől egész napjainkig a kath. egyházban. így nagy Konstantin m eghagyta, hogy holt teste az általa épített konstantinápolyi tem ­ plom ba tétessék le, igy remélvén, hogy részesülni fog a hívek im ád­ ság áb an és a szentm ise áldozat gyümölcseiben. Tem etésekor pedig roppant néptöm eg kisérte sírjába és nem csak könyeztek, hanem buzgón im ádkoztak is az elhunyt császár lelki nyugalm áért. Neve­ zetes az is, mit, sz. Am brus m ondott a népnek Theodoz császár elh u n y tak o r: „Én szerettem őt, azért_ el is kisérem halála után az élők o rszág áb a és nem hagyom el addig, mig könyeim és imáim által az U r szent hegyére nem viszem ő t.“ 3) H ogy a purgatorium i lelkek kínjait enyhíthetjük és m egrö­ vidíthetjük im ádság, jó cselekmények, önm egtagadás, különösen pedig sz. misék és búcsúk által, kitűnik, az egyháznak „a szentek egyességéről“ szóló tanitm ányából is, mely szerint egyik hivő a többiekért eleget tehet, vagyis m agára veheti az ideiglenes bünteté­ seket. H ogy azonban a böjtök, imák, alam izsnák és hasonló cse­ lekm ények enyhítsék, vagy m egszüntessék a szenvedő lelkek bűn* tetését, azokat ily szándékkal és a „kegyelem vagy m alaszt“ álla­ potában kell végeznünk. Mert az olyan jó által, melyet a m alaszt állapotán kivül cselekszünk, éppen úgy nem lehet a m agunk, vagy a m ások bü n ad ó sságát eltörülnünk, mint nem lehet érdemet sze­ reznünk a m ennyországra. Mi hasznunk van a földön élő kér. hívekkel való közösségből (összeköttetésből) ? „Az, hogy részesülünk m indazon sz. misékben, imák- és jó cselekm ényekben, melyek a kath. egyházban végeztetnek és általán az egyház minden lelki javaiban.“ Az említett k özösség által tehát nem csak az egyháznak, mint

ilyennek lelki javaiban részesülünk, hanem egyes tagok lelki jav ai­ ban és érdemeiben is. Mindazon önsanyargatások, melyeket a töredelmeskedők gyakorolnak; mindazon alam izsnák, melyeket az irgal­ m as szivüek k io sztan a k ; mindazon aggodalm ak és fáradalmak, melyeket a papok a bűnösök megtérésére forditanak, m indazon vér és verejtékcseppek, melyeket a hitterjesztők o n ta n a k ; az a láz és türelem ; az Isten és felebarát iránti szeretet m indazon müvei, me­ lyeket az egyház gyermekei a m alaszt állapotában vég ezn ek : szin­ tén egy uj, gazdag kincsét képezik a föld kerekségén elterjedt Isten­ családnak, mivel mindnyájan úgy vannak egyesülve, hogy ami jót az egyik tesz, az a többinek is hasznára válik. Igaz ugyan, hogy a m ennyországot senki sem érdemelheti ki a m ás részére, mert mindenki a szerint fog kapni — az irás szerint — amint testében jót, vagy roszat cselekedettJ) ; ámde ha ugyancsak a szentirás szerint az Ur megáldotta Lábánt Jákob m ia tt; 2) h a az egyptomi Faraó házát megáldotta a jám bor József m ia tt;3) ha 10 igazért az istentelen Sodomát is kész volt megkimélni, mennyivel inkább m eg­ áldja akkor tulajdon házát, az egyházat és árasztja el annak egyes lakóit irgalmával és áldásaival a szám talan szentek miatt, kik abban élnek, s kiknek érdemeik, imáik, áldozataik folyvást kedves illat gyanánt szállanak fel mennyei trónjához. Részesülnek-e ezen közösségben a bűnösök is, mig az egyház­ ból ki nem zárattak? „A bűnösök, mint holt tagok, a legfőbb lelki jót elvesztik ugyan, de mert az egyházzal összeköttetésben állanak, még mindig sok eszközt és m alasztot nyernek m egtérésök végett.“ Kik halálos bűn állapotában vannak, de súlyosabb kihágás miatt még nem zárattak ki az egyház közösségéből, mint az egy­ ház holt tagjai nem állanak többé Krisztussal azon belső élet kö­ zösségben, mely azon köteléket képezi, mely a hiveket egym ással és fejőkkel egy testté köti össze. Ezen Krisztustól való benső el­ szakadás, e lelkihalál szom orú állapotában nélkülözik mindazon szellemi javakat, melyekben csak azok részesülnek, kik a S zent­ lélek által éltetve élnek Krisztusban. Nélkülözik a megszentelő befo­ lyást, mely a főből az élő tagokra szüntelen kiömlik és őket, mint a vér az emberi test részeit, mint a tápnedv az élő fa ágait, k e­ resztülhatja. T ovábbá még a mennyei kenyér is, mely az élőknek uj élet gyarapodást ad, a lelkileg holtakat, mivel azt méltatlanul él­ vezik, mindig mélyebben sülyeszti a halál és kárhozat örvényébe. Mindazonáltal az ily bűnösök állapota, kik az egyházzal külső összeköttetésben vannak, vagyis az egyház testéhez tartoznak,

nem oly veszélyes és gyászos, mint azoké, kik abból kizárattak, v agy attól elszakadtak. J e g y z e t. Az egyház csak ideiglenesen zár ki valakit kebeléből, addig t. i. mig az illető meg nem javul, s az elkövetett sérelemért elégtételt nem ad. H a a köteles elégtételt mindvégig vonakodik meg­ adni, a kiközösített ember, akkor persze mindvégig kizárva m arad az egyházból, mint m egátalkodott bűnös, hanem akkor siralmas állapotát egyedül önm agának tulajdoníthatja. Ők ugyan hajótörést szenvedtek, de még van egy mentő deszkájok, hogy abba kapasz­ kodva m egm entsék életűket. E külső összeköttetés folytán szabad részt venniök a közim ákban, a szentmise áldozatban, az isteni tisztelet ünnepélyességeiben és a m alaszteszközök segélyével ismét m egtérhetnek és a töredelem szentségének buzgó fölvétele után K risztussal ism ét egyesülhetnek és visszanyerhetik a szentek egyességének előnyeit. A zért az egyház a bűnösöket is gyermekeinek tekinti, gondoskodik üdvösségökről és m egtérésre buzdítja őket, szüntelen sóhajtoz, kesereg, imádkozik értök, mennyei jegyeséhez, hogy ajándékozza vissza e holt tagoknak a m alaszt életét.

TIZEDIK HITÁGAZAT. „Hiszem a btinök bocsánatát.“ A tizedik hitágazat a bűnök bocsánatáról szól és azt tanítja, hogy az egyházban és általa minden ember megnyerheti bűnei bo­ csán atát; vagyis, hogy a kath. egyház hatalm at és m egbízást nyert isteni alapítójától a töredelmes bűnösöknek Jézus helyett és az ő végtelen érdemeinek alkalm azása által bűneiket valóban m egbocsá­ tan i; nem pedig pusztán kijelenteni, miként a — hitujitók — (Kál­ vin, Luther) állítják, hogy Isten m egbocsátotta azokat. E hatalom kivétel nélkül minden bűnre kiterjed és folyvást gyakoroltatik a püspökök, papok által a keresztség, bünbánat és bizonyos tekin­ tetben az utolsó kenet kiszolgáltatásakor is. A keresztséget érvénye­ sen kiszolgáltathatják a világiak is, sőt a tévhitüek és hitetlenek is, t. i. a szentségi hatalom nál fogva, melyet Krisztus egyházába letett; ellenkezőleg a kulcsok hatalm a, Krisztus rendelete szerint, a ke­ resztség után elkövetett bűnök m egbocsátására, — kizárólag a kath. papság kezeiben van, kinek kötelessége, mint Istentől íölhatalm azott bírónak megítélni: vájjon a bűnös, töredelmét tekintve, méltó-e a bünbocsánatra, vagy nem.

TIZENEGYEDIK HITÁGAZAT. „Hiszem a testnek feltámadását."

A halál. Mi történik az ember halálakor? „A lélek elválik a testtől és megjelenik Isten itélőszéke elő tt; a test pedig visszatér a földbe.“ E kétféle sorsot világosan hirdeti a szentirás is, m o n d v án : „A por ismét visszatér a földbe, melyből vétetett; és a lélek viszszatér Istenhez, ki őt adta.“ *) Hogy a test csakugyan visszatér a porba, porrá és ham uvá lesz, — arról bárkit m eggyőzhet a temető és sir, hol gazdagok és szegények, hatalm asok és nyom orultak együtt porladoznak és m ulatoznak a férgekkel. Azért kiált föl a b ö lc s: Hiúságok, h iú sá g a ! Minden h iú sá g ! Más ám a lélek s o r s a ! Mint egyszerű szellemi lény, miután elválik a testtől, melyet éltetett és alkalmas eszközül használt, visszatér Ahhoz, ki őt halhatatlan­ nak teremté és a halandó testtel eg y esité; visszatér Istenhez, hogy kezeiből elvegye a jót vagy roszat, amint földi életében végbevitt cselekedetei érdemlik. Miért kell minden embernek meghalni? „Mert mindnyájan vétkeztünk Á dám ban.“ Továbbá, hogy a halál gyötrelmeiből tanuljuk meg, mily keserű és gonosz dolog az U rat (bűn által) elhagyni; végre, mert Krisztus azt akarta, hogy a halál gyötrelmeinek béketürő elszenvedése, valamint legnagyobb földi javunknak (életnek) készséges feláldozása által m agunknak bő­ séges érdemeket szerezhessünk. A szent vértanuk is csak ezen utón szerezhették meg azon hervadhatatlan koronát, melyet a halálos kí­ nok nyugodt elszenvedése által Jézus tett fejökre. Végre Krisztus kívánsága és akarata volt az isr hogy a halálos kinok nyugodt el­ szenvedése által, mint az ő tagjai, minél hasonlóbbak legyünk ő hozzá, — fejünkhöz — ki a világ m egváltása végett a halált is elszenvedte és igy a halál által győzte le a halált. Ami pedig a halál órájának bizonytalanságát illeti, e három dolgot vegyük figyelembe, mely miatt Isten azt elrejté szemeink elől: 1) H ogy annál inkább tiszteljük és féljük őt, mint az élet és halál legfőbb urát, mert semmi sem alkalmasabb Isten eme legfőbb Prédik. 12, 7.

lelki uralm át velünk éreztetni, mint azon gondolat: Nem tudom, m i­ kor halok meg, halálom ideje Isten akaratától függ, Ezt tudva, ki ne kiáltana fel Dániel prófétával: „Isten az Ur, 'ki leheleteinket ke­ zeiben tartja.“ 2) Isten nem jelenti ki halálunk óráját azért sem, „hogy min­ den pillanatban készen tartson bennünket a halálra: „Legyetek készen mondja Jézus, mert nem tudjátok, mikor jön el az ember F ia.“ 3) Elrejté Isten a halál óráját előlünk azért is, hogy annak biztos ismerete se nagyon el ne szom oritson, se vakmerően vét­ kezni ne indítson bennünket; mert valamint az előre tudott közeli m eghalás gondolata az ember m űködését megbénítaná, s örömeit m egzavarná, úgy a későn bekövetkező halál tudata pedig gondatlanságha merítené a még nem bűnöst is, s az élet gyönyörök élve­ zetére buzdítaná.

A test földámadáea. Meddig marad a test a földben? „Egészen az utolsó napig, midőn Isten föltámasztja és örökre egyesíti a lélekkel, melytől a halál elválasztotta.“ E kifejezéssel: „test föltám adása,“ azt valljuk, hogy egykor minden ember, ugyanazon testben fog föitámadni, melylyel m ost bir. A test töltám adását ily értelemben hitték m ár Krisztus előtt nemcsak a zsidók, hanem m ás népek is. „Tudom, m ondá az Arábiábán élő Jób, — hogy az én Megváltóm él és én föltámadok a földből az utolsó napon. Ism ét körülvétetem bőrömmel és testem ben látom meg Istenemet. É n fogom őt látni, szemeim fogják őt látni és nem m ás.“ E rem ény lelkesité a hét Makabeus testvért is a borzasztó kinok közt, melyeket Isten törvényéért kellett szenvedniük. „Te gonosz — m ondá az egyik Antiokhusnak — elvesztesz ugyan ben­ nünket a jelen életben, de a világ királya, kinek törvényéért m eg­ halunk, feltámaszt az örök életre. Ezen ősrégi szent hitet a jövendő feltám adásra nézve Jézus is a legvilágosabban tanitá m ondván: Eljön az óra, melyben mindnyájan, kik a sírokban vannak, m eg­ hallják az ember fiának szavát, és eljönnek, kik jót tettek, az élet föltám adására, kik pedig roszat cselekedtek, az ítélet föltám adására“ !) vagyis, hogy kim ondassák felettök a kárhozat itélele. Végre e tant hirdetik az apostolok is, főleg Sz. Pál, mind a főtanács és Félix helytartó előtt, mind leveleiben, m ondván a Korintbeliekhez irt levelében: „Ha a holtak föl nem tám adnak, akkor Krisztus sem tám adt föl.“2) y já ^

5 , 28.

2) I . 15 . ló .

Ez titokteljes hitágazat — az igaz, — de m ég sem ellenkezik sem az emberi természettel, sem az észszel; mert miután a lelkek, halhatatlanok, s mint az ember egyik alkotó része term észetes haj­ lammal viseltetnek az emberi testek iránt, éppen az volna term é­ szetellenes, ha örökké elválva kellene élniök a testektől. Mivel pedig a mi természetellenes és erőszakos nem állhat fenn sokáig, azért nagyon észszerű, hogy ism ét egyesüljenek a testtel. E bizonyitékot használta Jézus is a lélek halhatatlanságát s a test föltám adását tagadó Szadduczeusokkal szemben, midőn m agát Ábrahám , Izsák, Jákob vagyis az élők s nem a holtak Istenének m ondotta, amit pedig nem tehetett volna, h a a lélek a testtel együtt m eghalna. Bármily nagy dolog is tehát a léleknek újra egyesülése a testtel, Isten m indenhatósága mégis könnyen legyőzi azt. Példák vannak rá. így Jézus puszta szóval is több halottat tám asztott fel, pl. Jairus leányát, a naimi özvegy fiát, a m ár feloszlásnak indult Lázárt. Mi persze föl nem foghatjuk, mikép lehetséges a szétszórt testrészeket egy perez alatt újra egyesíteni, annál kevésbbé, mert némely testrészeket a lángok emésztettek meg, vagy a vadállatok téptek szét és faltak fel. Ámde azt felfogjuk, hogy nincs oly pará­ nyi testrészecske, melyet Isten szeme meg ne látna és ism ét vissza ne illeszthetne eredeti helyére. Avagy a test föltám adásának titka egyetlen a m aga nemében? Vegyük csak figyelembe a földbe hullt és elrothadt buzamagot, mi történik vele? Nemde az, hogy tavaszszal pom pás növény fejlődik ki belőle, virágzik és gyüm ölcsöt terem. Erre m ár sz. Pál figyelmeztet, hogy m egm utassa, mily esz­ telenek azok, kik hitetlenül azt kérdezgetik: Mikép tám adhat fel az elrothadt és millió részekre oszlott test? „Balgatag! — igy szól — amit elvetsz, nem kél ki m áskép, csak ha előbb m eghal.“*) Továbbá nem hal-e meg a term észet is minden őszszel, nem aluszsza-e télen halálos álmát, hogy majd az első pacsirta szóra, az első tavaszi sugártól ism ét fölébredjen, zöldeljen és virítson? É s ki ne ismerné a jövendő feltámadás hű képét, a hernyó titokzatos átala­ kulását? Mint rut féreg, m egunván a csuszó-m ászó életet, befonja m agát önnön sírjába, hónapokig nyugszik benne mozdulatlanul, végre kirágja rideg koporsóját és mint színes pillangó száll ki belőle, csillogva a verőfényen, a virágok mézes ajkain. A term észet bölcs alkotója nem ok nélkül állitá szemeink elé a feltámadás eme képeit. Nem, mert felfogunk támadni. Erről a hit biztosit, az ész örömmel helyesli és a látható term észet emlékeztet rá. E csalhatatlan rem ény el van rejtve szivünkben. Miért támad föl a test? 1) „Hogy ő is részesüljön a jutalomban, vagy büntetésben, miként része volt a jó vagy ró sz cselekedet véghezvitelében.“

, . isten valamint azt követeli, hogy neki az egész ember, k ü ­ lönösen a lélek és a lélek által a test is szolgáljon: úgy a megérdemlett jutalm at is az egész embernek, első sorban a léleknek és ez által a testnek is megfogja adni. Azért mondja az apostol: „M indnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus itélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalm át, amint testében jól vagy roszul csele­ kedett.“1) 2) „H ogy ezáltal Jézus Krisztus győzelme a halálon teljes legyen.“ Krisztus az ő szenvedése és halála által legyőzte helyet­ tünk az örök halált, föltám adása által pedig az ideiglenes halált, tehát még az van hátra, hogy az ideiglenes halált tényleg is le­ győzze testünk föltám adása által, mely az ő tagja és igy elvegye tőle az utolsó m artalékot is. Azért irja az apostol: „Midőn a halandó test felölti a halha­ tatlanságot, akkor beteljesedik, ami megiratott: „A győzelem elnyelé a halált! Halál, hol a te győzelm ed?“*) Föltámad-e minden ember? „Igenis föltámadnak mind a jók, mind a gonoszok,“ mert ezt m aga Jézus Krisztus bizonyítja. De továbbá ezt kívánja az igazsá­ gos kiegyenlítés is, mely az apostol szerint abban áll, hogy „min­ denki a szerint vegye jutalmát, amint testében jót, vagy roszat cselekedett. M inthogy pedig e kiegyenlítés örökké tartó, azért a föltámadás után senki sem fog meghalni. U gyanazért m ondatik az igazakról: rájok nézve „nem leszen többé halál, sem szom orúság, sem keserűség, sem fájdalom.“3) A gonoszokról pedig; „Az Ur, a mindenható, átadja testöket a tűznek és a féregnek, hogy égjenek és azt érezzék örökké.“4) Egyenlő lesz-e minden föltámadott test? „Nem, m ert a gonoszok teste utálatos lesz, a jók teste pedig ragyogni fog, hasonló lesz Jézus megdicsőült testéhez.“ „M indnyájan feltámadnak ugyan, de nem mindnyájan változnak á t“ — úgym ond Sz. P á l5) és ezzel hitágazatul mondja ki a feltá­ m adott testek különbözőségét. A kárhozottak teste olyan lesz, hogy a kárhozott léleknek örök gyalázatára és gyötrelmére válik. Magán fogja viselni a bűn bélyegét, melynek egykor készséges eszköze volt, m agán az Isten átkának és a kárhozatnak jelét. Ám egészen m ásnem ű lesz az igazak föltámadott teste. Dicsőség és öröm fog abból sugárzani és jelzi az üdvözült lélek szépségét és túláradó *) Kor. II. 5 , lo . 5) K or. I. 15. 51.

2) Kor. II. 15, 54, 55- 3) Jel. 21. 4. 4) Judit. 16, 2o, 21.

gyönyörét. Az apostol, hogy némi fogalmat nyújtson e dicső szép ­ ségről, Krisztus megdicsőült testét emliti fö l: „Jézus K risztus — igy szól — rriegujitja a mi alázatos testünket, hasonlóvá tevén a saját dicsőséges testéhez.“ 1) Az egyház ugyanezen okból, — remélvén, — hogy fiai egy­ kor mind megdicsőülnek, m ár m ost is nagy tiszteletet tanusit a holtak iránt. Sírboltot enged nekik a templom alatt vagy közelében — mint kiknek testei már ez életben a Szentlélek templomai valának, s megszenteli a temetőt, gyertyákat, tömjént gyújt, szent imák, énekek, és harangok zugása közt kiséri őket „Isten földjébe,“ hol az igazak teste, mint buzam ag, elrothad, hogy egykor örök-ifjan keljen ki és virító dísze legyen a mennyei paradicsom nak.

TIZENKETTEDIK HITÁGAZAT. A mennyország. „H iszem a z örök életet Ám en.“ Mire tanit a tizenkettedik hitágazat? „Arra, 1) hogy a jelen élet után van még egy m ásik, örökke tartó élet is; 2) hogy abban az igazak örök boldogságot élveznek.“ 1) E szavakkal „örök élet“ általában a lélek és test, vagyis az egész ember folytonos életét értjük a túlvilágon. E hitágazat által tehát, Isten tekintélyére tám aszkodva, ünnepélyesen tiltakozunk az ily gonosz beszédek ellen: „A halállal mindennek vége.“ 2) E kifejezés: „örök élet“, annyit tesz, mint m ennyei örök boldogság, melyet az igazak jó tetteik jutalmául nyernek. Hogy pedig az igazaknak az örök boldogság csakugyan meg van Ígérve, arról sz. János kezeskedik, ki arról igy szól: „Az ígéret, melyet ő (Krisztus) nekünk adott, az örök élet.“2) Sőt Krisztus m aga is igy szól M áténál: „Az igazak elmennek az örök életre, vagyis az örök boldogságba.“'5) Azért az apostoli hitvallást nagyon találóan fejezi be e hitágazat, mert ez a bezáró köve az isteni hitépületnek, m elynek szegletköve Krisztus és csúcsa az égbe nyúlik föl s a végtelen­ ségben éri el tökélyét. Miben áll az igazak örök boldogsága? 1) „Ok látják Istent, amint vagyon és vele a legbensőbb szeretetben vannak egyesülve.

2) Isten ezen szemléletével és szeretetével össze van kötve minden jó nak bírása, végtelen öröm és dicsőség az angyalok és szentek társaság áb an .“ A mennyei boldogságnak mértéke a m érhetetlenség; emberi nyelv el nem m ondhatja, halandó lény föl nem foghatja, mily nagy, mily bőséges az. Még az apostol sem talált emberi szavakat az ottani boldogság leírására, ki pedig a harmadik égbe ragadtatott. Igen elmésen mondja erre vonatkozólag sz. Á g o sto n : „Könnyebb m egm ondani mi nincs a m ennyben, mint mi van ott. Nincs ott halál, szom orúság, lankadás, gyöngeség, nincs éhség és szom júság, nincs hőség, betegség, szom orúság.“ 1) Az igazak legfőbb lényeges boldogsága abban áll, hogy bírják az Istent, azaz tisztán, fátyol nélkül szemlélik őt és e szem ­ lélet folytán forróan, gyönyörteljesen szeretik. Erről a boldogságról mondja sz. P á l: „Most tükörben hom á­ lyosan látjuk őt, akkor pedig szinről-szinre; m ost részben ismerek, akkor pedig úgy fogok ismerni, amint magam vagyok ism eretes.“ 1) A zaz Istent m ost csak műveiből ismerjük, melyekben tökélyei letük­ röződnek, akkor pedig lényegében fogjuk szemlélni. Ezen szemlélő ismeretből és forró szeretetből, Isten e bírásából, mely vele bennün­ ket legbensőbben egyesit, szárm azik azután am a csodálatos istenszerüség, melyről sz. János apostol is s z ó l: „Tudjuk, hogy mikor ő megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint vagyon.“2) így lesz a harm atcsepp képm ása a napnak, a vas a tűznek, melytől izzik. Ily értelemben mondja a római káté is, hogy 9mintegy istenek leszünk: mivel azok, kik Istent szemlélik m egtart­ ják ugyan lényegiségöket, de mégis csodálatos, majdnem isteni ala­ kot öltenek, úgy hogy inkább istenek lesznek, mint em berek.“ Amit eddig a lényeges boldogságról mondottunk, vagy amit még m ond­ hatnánk, benne foglaltatik e nehány s z ó b a n : A választottak oly boldogok lesznek, mint m aga Isten, nem ugyanazon (végtelen) m ér­ tékben bár, de ugyanoly m ódon, t. i. az egy végtelen szépség szemlélete és szeretete által, melynek örök szemlélete és szeretete által m aga Isten is boldog. 2) Isten e szemléletével, szeretetével és az ebből szárm azó boldogsággal még .más bőséges javak is lesznek összekötve: öröm, dicsőség, az angyalok és szentek társaságában. E javak és öröm ök szintén a végtelen bőkezű Isten adom ányai, ki választott szolgáinak és barátainak tetőzött mértékkel fizeti vissza azt, amit érte a földön szenvedtek. A mi pedig az üdvözültek minden oldalú boldogságát teljessé teszi, az világos tudata és biztos érzete annak, hogy boldogságuk örökké zavartalanul fog tartani. Mert ha ők legkevésbbé is félhet­

nének, hogy boldogságuk valamikor megfogyatkozik, vagy elenyé­ szik, akkor a m ennyország rájok nézve nem volna többé m enny­ ország, mert azon gondolat, hogy egy jót elveszthetünk, annál rettentőbb, minél nagyobb a birtokolt jó. így azonban a rendithetlen bizalom, hogy a „dicsőség hervadhatatlan koronáját“ birják, tető­ pontja a mennyei lakók boldogságának. Mindenki egyenlő mértékben lesz-e boldog? „N em ; mert mindenki m unkája szerint vészén jutalm at, azaz érdeme szerint.“ 1) Az örök boldogság ju talo m ; a jutalom pedig a m unkához és érdemhez m éretik; az örök boldogság hadi z s o ld ; 2) a hadi zsold pedig pontos arányban szokott állani az átküzdött h arczc zal; az örök boldogság aratás, mely annál bőségesebb lesz, minél gazda­ gabb volt a vetés: „Aki véknyan vet, mondja az apostol, véknyan fog aratni is ; aki pedig gazdagon vet, bővebben fog aratni is.“3) Mivel azonban ész és tapasztalat bizonyítja, hogy nem mindenki munkálkodik egyenlően a m ennyországért, nem mindenki harczol egyenlő sikerrel és nem egyformán vet, világos, hogy nem is nyer egyenlő dijat és hadizsoldot; nem mindenkinek lesz egyenlő aratása a túlvilágon, vagyis: a mennyei boldogságnak fokozatai vannak. Azért miként a íöltámadásnál „más a nap világossága, m ás a holdé, m ás a csillagoké és egyik csillag fénye is különbözik a m ásik tó l:“ úgy lesz a m ennyországban is. De ki is tartaná igazságosnak, hogy a kisded, ki a keresztség után mindjárt meghal, a dicsőség ugyanazon fokára jusson a mennyben, mint egy Sz. Pál apostol, ki h osszú évekig annyi fáradság és küzdelem közt szüntelen m unkál­ kodott Istenért és nagy munkáját végre élete föláldoztatásával koro­ názta meg?

A pokol. Milyen lesz az istentelen örökélete? „Az egy malasztnélküli és örömtelen, kinos élet lesz a pokol­ ban, mely Krisztus szavai szerint kiolthatatlan tűz, hol örök sirás és fogcsikorgatás leszen.“ A Mindenható föltámasztja az istentelent is, lelkét szintén örökre egyesíti testével. Ámde az ő élete olyan lesz, hogy m aga a sz. irás is m ásodik halálnak nevezi azt. Ugyanis a gonoszok lelke a túlvilágon mintegy megmerevül a roszban, azaz örökre meg lesz

fosztva a megszentelő malaszttól, tehát a valódi természetfölötti élettől is. A test pedig minden pillanatban hasonlithatlanul nagyobb fájdalmakat szenved, mint a minők az első halál kinjai voltak. Azon hely, hol az elkárhozott örökké ezerféle gyötrelmet szenved, a nél­ kül, hogy m eghalhatna — a pokol. E helyet m aga Jézus Krisztus is a „kin helyének, örök kinnak, külső sötétségnek“ nevezi, vagyis olyan helynek, hol az örök világosságból kitaszitott kárhozottat vak sötétség veszi körül.1) Ki jut pokolba ? „M indaz, aki mint Isten ellensége, azaz halálos bűnben halt m eg.“ A halálos bűn állapota Isten ellen indított háború állapota; . m ert a halálos bűn Istennek megvetése, vakm erő elpártolás Istentől az ördög példája szerint. Azért mondja sz. J á n o s : 2) „Aki bűnt cselekszik, az az ördögtől v an “ (azaz megvetője Istennek, lázadó Isten ellen az ő ellensége, mint az ördög.) A bűnös tehát ugyanazt a büntetést érdemli mint az ördög; ennek örökségét és zsoldját, az ő országában való lakást, az örök tüzet, mely készitteték az ördög­ nek és angyalainak.3) Minő büntetést szenvednek a kárhozottak ? 1) Kim ondhatatlan szom orúságot és kétségbeesést, minthogy Istent és a m ennyországot saját vétkök miatt vesztették el, 2) bor­ zasztó kínokat és gyötrelm eket az ördögök utálatos társaságában és pedig enyhület és vég nélkül; mert az ő férgök meg nem hal, tűzök ki nem alszik.“ Miként az üdvözültek a mennybe kim ondhatatlan boldogok, mert m entek minden bajtól és élveznek minden jó t; úgy a kárho­ zottak leírhatatlan boldogtalanok, mert nélkülöznek minden jó t és szenvednek mindenféle bajt. Elvesztették a földi kincseket, melyeket oly nag y erőlködéssel gyűjtöttek volt; el a m éltóságokat, melyek után oly hévvel tö rte k ; el a jó barátokat és kegyurakat, kiknek annyit hízelegtek; el a zajos örömlakomákat, melyekben életöket m ám orosán töltötték.4) Ámde mindezen veszteségeket talán még csak tűrhetnék, ha Istent el nem vesztették volna, Istent, a legfőbb határtalan jót, a minden jónak kifogyhatatlan forrását, a legragyogóbb szépséget; Istent, kinek szemléletére és bírására teremtettek és hi­ vattak ők is. Mindezen pótolhatatlan veszteségekhez járul még a rettentő szenvedések ö z ö n e : szenvednek az isszonyu börtöntől, melybe zárvák, szenvednek a pokol tüzétől, mely átjárja őket anélkül, hogy

m egem észtené;1) szenvednek az ördögök és kárhozottak undok társaságától, kik szüntelenül üvöltöznek, fogaikat csikorgatják, szit­ kok, átkozódások, keserű gúny és csúfolódások által fokozzák tár­ saik fájdalmait. Honnét tudjuk, hogy a kárhozottak büntetése örökké tart ? 1) „Jézus Krisztus és az apostolok világos szavaiból.“ A po­ koli büntetések örökkévalóságát m ár a próféták hirdetik; mi azon­ ban Jézus és az apostolok bizonylatára hivatkozunk, melynek érteménye oly világos, hogy minden tagadást lehetetlenné tesz. így sz. Márknál2) ezt mondja Jézus, hogy: jobb csonkán, sántán, 'csak egy szemmel jutni az örök életre, mint két kézzel, két lábbal, két szem ­ mel a pokolba dobatni, hol a féreg meg nem hal és a tűz ki nem alszik. T ovábbá éppen ily határozottan és világosan beszél erről az utolsó Ítélet rajzában i s ; m ondván: „távozzatok tőlem átkozottak, az örök tűzre.“ É s azok elmennek az örök kínba.'3) Sz. János szerint pedig: „tűzzel és kénkővel égő tóban gyötörtetnek éjjel és nappal örökkön, ö rö k k é .4) 2) „Az egyház tévedhetetlen tanításából, mely ünnepélyesen kárhoztatá azon tant, hogy a kárhozottak és az ördögök büntetése valamikor véget é r.“ A szentatyák oly világosan tanítják a pokoli büntetések örök­ kévalóságát, hogy esztelenség volna e fölött kételkedni. A többi közt nagy fontosságú sz. Polykárp püspök idevágó nyilatkozata is, kit midőn a pogány biró máglyával fenyegetne, így s z ó lt: „Te oly tűzzel fenyegetsz, mely csak rövid ideig tart, azután kialszik, de nem ismered a jövő ítéletet, és az örök tüzet, melyet az isteni igazság a gonoszok büntetése végett nyújtott.“ Azért ismételje m in­ denki, főleg a hevesebb kisértések idején, sz. M aximus szavait, ki Déczius császár alatt szenvedett v értan u ság o t: „Ha az ur p a ra n ­ csainak ellenére cselekszem, végtelen kínok várnak reám.« Hogy pedig miért bünteti Isten a bűnt örök büntetéssel, arra azt feleljük: mert Ő végtelen igazságos, szent és bölcs. 1) Isten végtelen igazságos s e tulajdonságánál fogva bünteti a bűnt amint érdem li; a) Minthogy a halálos bűn, am enynyiben Istennek súlyos m egsértése, az ő fölségének szándékos megvetését foglalja m agában és így végtelen g o n o sz sá g : azért bi­ zonyos tekintetben végtelen büntetést is érdemel. Már pedig véges lényre, nem lehet oly büntetést szabni, mely nagysága tekintetéből v ég telen ; kell tehát hogy ez tartam ára nézve legyen örök, végtelen, b) Kitűnik továbbá az örök büntetés igazságos volta abból is, hogy a bűn a kárhozottakban, ha nem is mint szabadakarati tény, de

úgy

mint ily tényből szárm azott állapot örökké megmarad, ennélfogva tehát nincs m éltányosabb valami, mint hogy a bűn, mely örökké tart, örökké is bűnhődjék. Ki halálos bűnnel terhelve költözik el az életből az örökkévalóságba, többé meg nem térhet, Istennel ki nem békűlhet; ott a bűnös akarata mintegy megkövül a gonoszságban és örökre elszakadva lesz Istentől, végczéljától, mint halála pillana­ tában volt. 2) Isten végtelenül szent és e tulajdonságánál fogva gyűlöli a bűnt éppen úgy, mint a hogy szereti a jót. Már pedig ha a jónak szeretete arra indítja őt, hogy azt örökké jutalm azza, akkor a bűn iránti gyűlölet is arra birja, hogy azt örökké b ü n te s se ; annál is inkább, mert a rósz m ár m agában véve méltóbb a büntetésre, mint a jó a jutalom ra, amennyiben az ember köteles volna a jót gyako­ rolni akkor is, ha Isten azt nem jutalm azná. 3) Isten végtelenül bölcs törvényhozó és ko rm án y zó ; ennél­ fogva mi lehet méltóbb egy törvényhozó és korm ányzó bölcseségéhez, mint parancsainak szentül való m egtartását nem csak jutalm ak ígérete által sürgetni, hanem h a kell, a legszigorúbb büntetésekkel való fenyegetés által is. E czélt pedig nyilván nem érné el, ha a jó t m egjutalm azná ugyan, de a roszat csak ideiglenes büntetéssel sújtaná, vagy fenyegetné, m inthogy a világ érzéki javai gyakran oly ingerlők és csábítók, hogy a roszra különben is hajlandó ember könnyen tultenné m agát az ideiglenes büntetések félelmén, főleg mi­ kor azokat a hit hom ályán keresztül és mintegy messziről látná. Egyenlő lesz-e az elkárhozottak büntetése? „N em ; m ert mindenki bűneinek mértéke szerint fog szenvedni és a szerint, am int elfecsérelte a neki adott m alasztot.“ A pokoli kinok különböző fokozatát éppen úgy nem lehet két­ ségbe vonni, mint a mennyei öröm ök különféleségét. A pokoli fájdal­ m ak b ü n tetése k ; kell tehát, hogy azok mindenki bűneihez pontosan legyenek kiszabva. T ehát minél szám osabb vétkei vannak valakinek, minél súlyosabbak azok nemök és az akarat gonoszsága sze rin t: annál nagyobbak és érzékenyebbek lesznek büntetései is. E zt az isteni igazság követeli, mert minden elkárhozottnak szól a Jelenések k ö n y v e : „Amennyire dicsőitette m agát és úszott a gyönyörben, annyi gyötrelm et és siralm at adjatok neki.“ 1) Ámde miután a bűnös gonoszságát nem csak a bűnök szám a és neme határozza meg, h a­ nem a m aiasztok szám a is, melyeket a végből nyert, hogy a bűn u tálatosságát felismerje és kerülje azt, ennélfogva minden megvetett oktatás, intés, figyelmeztetés a szülők és lelkészek részéről, minden hiába nyújtott, vagy könnyelm űen elpocsékolt üdveszköz, fokozni fogja a pokol gyötrelmeit a szentirás ezen szavai szerint: „akinek _1) is, 7.

sok adatott, attól sok is követeltetik.“ 1) Aki Istentől többet nyert és azt eltékozolta, az nagyobb szenvedések által fog az isteni igaz­ ságnak eleget tenni, Akik elkárhoznak, mind a saját vétkükből kárhoznak el? „Igen is, mert minden ember üdvözülhetne, ha azon bőséges m alasztokat, melyeket Istentől nyer, föl akarná használni.“ Minden ember azért teremtetett, hogy Istent megismerje, sze­ resse, neki szolgáljon és ez által üdvözüljön; ennélfogva a keresz­ tény erkölcstan ezen alapigazságával ellenkező, s Kálvin által hirde­ tett tévhit, hogy t L Isten már eleve némelyeket örök k árhozatra ' rendelt, minden tekintet nélkül ártatlan voltukra, az egyház nem csupán a trienti zsinaton ítélte s vetette el a legnyom atékosabban, hanem már századokkal előbb is az orániai II. zsinaton. S nagyon méltán, mert hiszen már sz. Pál is azt m ondja Tim oteusnak :2) „Is­ ten akarja, hogy minden ember üdvözüljön, mert egy közbenjáró van Isten és az emberek közt, az ember Jézus Krisztus, ki váltság­ díjul adta m agát mindenkiért.“ Minthogy tehát Krisztus az apostol szerint nem csak azokért halt meg, kik valósággal üdvözülnek, ha­ nem mindenkiért feláldozta magát, hogy mindenki üdvözülhessen: nincs kétség benne, hogy üdvözülhetünk is mindnyájan, ha a bősé­ ges m alasztokat, melyeket Isten e czélból ád nekünk, fölakarjuk használni.

Emlqkezés az utolsó dolgokra. Miért hasznos a négy utolsó dologról megemlékezni? „Azért, mert a négy utolsó dologra, — halál, ítélet, pokol m ennyország — való emlékezés, a szentirás bizonysága szerint m eg­ őriz bennünket a bűntől és igy az örök kárhozattól.“ „Minden cselekvésedben emlékezzél meg utolsó dolgaidról, és örökké nem vétkezel,“ — int bölcs S irá k ; 3) s valóban semmi sem alkalmasabb a rosztól visszarettenteni bennünket, mint a megemlé­ kezés a halálról, melyet a bűn keserűvé t e s z ; az ítéletről, midőn a bűn kimondhatatlan töprengést és szégyent hoz a b ű n ö s re ; a m eny­ országról, honnét egyedül a bűn zárja ki az em bert; a pokolról, hol a bűn iszonyatos, végtelen gyötrelm eket áraszt özönnel az elkárhozottakra. A nagy Pachamius is már igy inté tanítványait: „Mindenek előtt emlékezzünk meg az utolsó Ítélet napjáról és min­ den pillanatban az örök kin félelme hasson át bennünket.“ Remete sz. Antal pedig igy oktatá a körébe gyűlt társak at: „Ha fölkelés-

kor m eggondoljuk, hogy estig sem biztos életünk; ha lefekvéskor igy sóhajtunk: ki tudja megérjük e a holnap reggelt; szóval ha mindig a bizonytalan halál órája lebeg szemeink előtt, akkor nem ragad el bennünket a gonosz gyönyör, s nem iparkodunk földi kincseket gyűjteni, hanem lábbal taposunk minden m ulandót.“ Ha mi is igy gondolkodnánk, mint a puszták e szent lakói, folytonos bünbánatban és önm egtagadásban töltenők életünket. Miért zárjuk be az apostoli hitvallást e szócskával: „Ámen“ ? „Mert e szócska által erősítjük, hogy mindazt kom olyan hiszszük, ami a 12 hitágazatban foglaltatik és hogy e hit szerint aka­ runk élni és ebben m eghalni.“ A zsidó eredetű „Ámen“ szónak két jelentm énye van. Először m egerősítést fejez ki, és ennyit te s z : „úgy v a n !“ A keresztény hi­ vő tehát azt mondja ez á lta l: Ez az isteni igazság, ez a mi hitünk és nem m ás. Ily értem ényben állitá sz. Pál is, mint Jerom os m eg­ jegyzi, hog y senki sem m ondhat Ament, azaz nem erősítheti meg ami ’prédikáltatok, ha csak meg nem értette a prédikácziót. Második jelentm énye az „Am ennek“ : „Úgy történjék, úgy legyen!“ V agyis: legyen meg m indaz, amit a 12 hitágazatban óhajtok; legyen meg, történjék m eg mindaz, mit azok ígérnek és amivel fenyegetnek.

TARTALOM.

Elősző. A jánlás. Bevezetés. A z ember czélja és vége

ELSŐ RÉSZ. 1.

§ . A hitről és fogalmáról

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

12

A hit tárgya. K i n y i l a t k o z t a t á s . ............................................................................................15 A hit forrásai. Szentirás és h a g y o m á n y ................................................... . . 16 1. A szentirásról .................................................................................. ló 2. A h a g y o m á n y r ó l...........................................................................................................................22 2.

§. A hit szükséges v o l t a .......................................................................................... 25

3. §. A hit tu la jd o n s á g a i.................................................................................................... 2y A

hit megvallása. Keresztvetés.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

31

A z apostoli h i t v a l l á s r ó l ................................................................................................................33 E L S Ő H IT Á G A Z A T . 1. §. A z Istenről és tulajdonságairól. Isten lényegisége

.

.

.

.

.

33

Isten tökéletességei

35

Isten megismerésének forrásai

39

Isten egysége .......................................................................................................................... 45 2. §. A három isteni szem élyről. A Szentháromság lényege . . . . 46

A Szentháromságról

................................................................................. ^9 3. §. A világ teremtése és kormányzása. A világ teremtése . . . . 50 Világkor mányzat. G ondviselés

,.

.

.

.

.

.

.

51

4 . §. Az angyalokról. A z angyalok természete és állapota

.

.

.

.

55

A z angyalok viszonya az e m b e r e k h e z ..................................................................................56 5. §. A z első ember és bukása. A z ember teremtése.

.

.

■.

.

59

A z ember természete és eredeti á l l a p o t a ....................................................................... 6 l A z első ember bukása . . . . . . , . . . . 6 5 A z eredeti bűn ; annak forrása és terjedéke

67

Mária szeplőtelen (bűn nélküli) f o g a n t a t á s a .........................................

68

A z eredeti bűn következm ényei

69

.

Isten roegkönyörül a bukott e m b e ris é g e n ................................................................................. 71 Isten intézkedései az emberek üdvére a bűnbeeséstől a Megváltó eljöveteléig.

73

M Á SO D IK H IT Á G A Z A T . 1. §. Jézus Krisztus a megigért Messiás

.

.

A Messiásra vonatkozó jövendölések bizonyitó ereje

.

A Messiás előképei

.

.

.

.

.

.

.

.

.t

.

.

.

.

.

.

.

81

.

82

...................................................... 84

2. §. Jézus Krisztus igaz Isten. Á próféták tanúbizonysága. A mennyei A tya tanúbizonysága . . . . . . . . . . .

85

Krisztus tanúbizonysága

86

Krisztus csodái

.

.

.

.

Krisztus jövendölései

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

87

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

89

.

A z apostolok tanúbizonysága, n katholikus egyház tanúbizonysága

.

.

91

H A R M A D IK H IT Á G A Z A T . Jézus Krisztus emberré levése

.............................................................. 93

Két természet egy személyben ..........................................95 Mária, Isten szűz anyja . . A z emberrélevés c z é l j a ......................................... .............................................................99

98

N E G Y E D IK H IT Á G A Z A T . Krisztus megváltási müve

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

105

Ö T Ö D IK H IT Á G A Z A T . Krisztus a pokol tornáczában Krisztus föltámadása

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

109

.

.

.

.

.

.

.

110

H A T O D IK H IT Á G A Z A T . Krisztus mennybemenetele Krisztus az A tya jobbján

. .

.

.

,

113 ......................................................114

,

H E T E D IK H IT Á G A Z A T . A z általános Ítélet . A tisztítótűz . .

.

. .

. .

. ..

.

. .

.

. .

.

. .

. .

. .

11 5 . 1 1 9

N Y O L C Z A D IK H IT Á G A Z A T . A Szentlélek t e r m é s z e t e ..................................................................................................... ........ A Szentlélek működése ' 1.

.

.

, 1 2 3

K IK E N C Z E D IK H IT Á G A Z A T .

§. A z egyház és szerkezete ( a lk o t m á n y a ) ...................................................................

A z egyház istenieredete és

alkotmánya .

.

,

,

.

,

,

. 1 3 0

Hármas hatalom az e g y h á z b a n ..........................................................................................Í3I A z elsőség ( p r i m á t u s . ) ...................................................................................................... ........ A püspökség

.

........................................................................................................................ 136

2. §. A z egyház ismertető j e g y e i ......................................................................................... 139 3. §. A z egyház czélja és e czélból eredő sajátságot-. A z egyház czélja . 146 A kath. egyház egyedül üdvözitő................................................................................................152 4. §. A szentek e g y e s s é g e ...........................................................................................» 1 5 5 T IZ E D IK

H IT Á G A Z A T .

T IZ E N E G Y E D IK A halál . . A test ioltámadása

. .

. .

.

. .

.

. .

T IZ E N K E T T E D IK

H IT Á G A Z A T . . .

. .

.

. .

. .

. .

. .

160 . 1 6 1

H IT Á G A Z A T .

A m e n n y o r s z á g ............................................................................................................. 164 A pokol . . . . Em lékezés az utolsó dolgokra

.

. .

.

. .

. .

. .

.

. .

. .

. .

. ,

166 . 1 7 0

ROMAI KATHOLIKUS KATE. IRTA:

DEHARBE JÓZSEF JÉZU STÁRSASÁGI ATYA.

A Z ER E D ETI NÉMET NEGYEDIK KIADÁS UTÁN F O R D ÍT O T T A :

RÉPÁSSY JÁNOS KÉPZŐINTÉZETI TANÁR.

A Z EGYH ÁZM EGYEI H ATÓ SÁG JÓ V Á H A G Y Á S Á V A L

ISKOLAI É S MAGÁN HASZNÁLATRA KIADTA TÓTHFAL.USSY DÁNIEL képzőiatézeti hittanár, népiskolai hitelemző, s az irgalm as nővérek rendes gyóntatója.

-CJ@C=-

MÁSODIK FÜZET.

10 P A R A N C S , 5 P A R A N C S . ERÉN YEK ÉS BŰNÖK.

MÁSODIK JAVÍTOTT KIADÁS. <3®t> SZATMÁRTT, 1890. N Y O M A T O T T A „S Z A B A D S A J T Ó “ K Ö N Y V N Y O M D Á B A N .

E L Ő SZ Ó . „A sziv sohasem lesz meleg a földhöz, ha hideg az é g h e z “ Bougaud Emil. E sorok irója nem akar m ást összeállított müvével, mint a szivet, mely a mai korban oly igen hideg az éghez, — fölgyujtani, hogy égjen az isteni dolgok iránt; mig végre az égő gyertyához hasonlóan mintegy önm agát em észsze — áldozza fel — az Isten iránti szeretet tüzétől. — Avagy nem ugyanezt akará elérni isteni tanító M esterünk Jézus Krisztus is, midőn igy s z ó l: „Tüzet jöttem bocsátani a földre és mit akarok, hanem hogy felgyuladjon ?“ (Luk. 12. 49.) E szerény m ü iskolai könyv lévén, s igy nagyon term észetes, hogy első so rban a fiatal — romlatlan gyermeki szivet akarom fölgyujtani, h ogy végczélját, örök rendeltetését, — mely az Istennel leendő örök s elválaszthatatlan egyesülésben áll — tisztán látva m aga előtt, annak elnyerésére teljes erejéből törekedjék. A zután családi olvasm ányul is szántam , hogy az élet küzdel­ meiben — a szenvedélyek viharaitól m egtám adott sziveket — a benne feltalálható isteni tan az Ur kegyelmével a tűzhöz hasonló m ódon m egtisztítsa a nem odavaló dolgoktól. — Szóval az inaknál Isten segítségével építeni, — a meglett kom áknál rombolni akarok; azoknál az Isten tem plomát akarom fölépíteni, — mely szent Pál apostol szerint m aga az em ber; ezeknél az Isten templomát — az embert — akarom a földies érzéstől és gondolkozástól m egtisztí­ tani, s ezeket az előbbiekkel együtt örök rendeltetésüknek megfelelő lég oktatni s az üdvösség utján kalauzolni. A mü három füzetben jelenik meg, négy évfolyamra osztva, mint ahogy e sorok irója azt az „Egri nagy K áté“ nyom án eddig 1*

is előadta a következő módon, Á tanítóképző intézet e l s ő o s z ­ t á l y á b a n elő volt adva a hitről szóló rész, az ó szövetségi bib­ liai történetekkel ; a m á s o d i k o s z t á l y b a n előadtam az Isten tiz parancsát, az uj szövetségi történetekkel; a h a r m a d i k o s z ­ t á l y b a n az anyaszentegyház öt parancsát, a bűnök és erények-' ről szóló részt, az egyház-történelem m el; a n e g y e d é v e n a m a i á s z t eszközeit vagyis a szentségeket és az im ádságot a szertartástannal együtt. Már m ost ugyan ily módon tartanám én ezt k i v i h e t ő n e k azaz a l k a l m a z h a t ó n a k a közép- és m ás is­ kolák V. VI. VII. és VIII. osztályú tanulóinál, hogy ez által hittant minden évben tanulva, — a z ö r ö k i g a z s á g o k b o l d o g í t ó e r e j e vérébe menne át az ifjúnak, s mint h i t h ü katholikus ne szűnnék meg soha hite szerint é l n i és cselekedni. E zt akarom fáradságommal elérni, s ha ez sikerülend a boldogitottakkal magam is az leendek. Igaz, azt m ondhatja nem egy kollegám, ha a füzeteket m eg­ látja, hogy terjedelmes, s egy évben el nem végezhető —• N agyon igaz, ámde azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy egyik évben többet lehet fölkarolni, a m ásikban kevesebbet, mint hogy az ifjúság szellemi felfogási képessége egyszer több, m áskor kevesebb anyag feldolgozását engedi m e g ; különben is, amely osztály szellemi te­ hetség dolgában kevesebb talentummal bir, mint a m ennyi sz ü k sé ­ ges volna a tananyag részletes és kimerítő feldolgozásához, ott a tanár rövidítés által segíthet magán és tanítványain. Végül csak egy kérelmem van az igen tisztelt kollegákhoz, m éltóztassanak megpróbálni s én sok évi tapasztalat után ő s z i n ­ t é n mondhatom, hogy a dolog úgy amint előadtam sikerülni fog. Szatm ár, 1889. Szentgyörgyhava 25.

TÓTHFALUSSY DÁNIEL, képzőintézeti hittanár, elemi iskolai hitelemző, az irgalmas nénék rendes gyóntatója.

MÁSODIK RÉSZ. A parancsokról. A hit által, — melyről az első rész szól — csalhatatlanul megism erjük, hogy Isten a mi teremtőnk és urunk, megváltónk es m egszentelünk, vegczélunk és örök üdvösségünk forrása. A paran­ csok pedig, melyekről a m ásodik rész szól, megmutatják az utat, melyen mint keresztények folyvást haladni tartozunk, hogy végczélunkhoz, — Isten boldogító szemléletéhez eljuthassunk; a parancsok m egismertetik velünk cselekvéseink legfőbb zsinórm értékét, Isten akaratát, mely parancsai által nyilvánul. Ezen m ásodik rész tehát azon életszabályokat — parancsokat — foglalja m agában, melyek Istentől lettek kinyilatkoztatva, és az egyház által elénk adva. E z három főrészre oszlik. Az első rész Isten 10 és az anyaszentegyház 5 parancsait ism erteti; a m ásodik rész szól a parancsok m eg­ szegéséről, vagyis a b ű n rő l; végre a harmadik rész az erényekről és a keresztény tökélyről vagyis a keresztény erkölcstörvény kész­ séges és tökéletes teljesítéséről. Elég-e az üdvösségre, ha csupán hiszsznk mindazt, mit Isten kinyilatkoztatott ? „Nem elég; a parancsokat is meg kell tartanunk.“ H ogy a m ennyországba juthassunk, kivétel nélkül hinnünk kell mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott; azonban e hit m aga még nem elégséges bennünket valósággal az örök üdvösségre segíteni. A ván­ dor hiába látja m essziről utazása czélját; ha egy lépést sem tesz feléje, so h a sem éri el azt. így a keresztény is, ki földi vándorlása czélját, az égi hazát, a hit sugáránál tisztán látja, soha sem jut el oda, h a nem igyekszik a helyes utón haladni. A mennybe vezető utat képezik pedig az Isten és az egyház p aran csa i; ki ezeket m eg­ szegi, letér a mennyei ú tró l; aki pedig m egtartja, előre megy rajta. Azért m ondja K risz tu s: „Ha az életre be akarsz menni, tartsd meg a p ara n c so k a t;“ 1) m ásutt pedigi „Nem minden, aki m ondja nekem : J) Mát. 19, I 7 .

„Uram, U ra m ! megyen be mennyek országába, hanem aki menynyei Atyám akaratát cselekszi.“ *) Vagyis aki a hit által fölismeri, hogy Isten az ő legfőbb Ura, és ezt talán külsőleg is vallja, de az ő akararát még sem teljesiti, az büntetésre méltóbb és a m ennyor­ szágot kevésbbé érdemli, mintha arról nem birna semmi ismerettel. A hit tehát egym agában nem ü d v ö zít; ezzel senki se ám ítsa m a­ gát, mert ily utón a sátán is remélhetné, hogy valamikor kiszaba­ dul a pokolból és azután üdvözülni fog; mert „az ördögök is hisz­ nek — mondja szent Jakab apostol és rettegnek;“ 2) hisznek, de ez a hit csak fokozza gyötrelmöket. „Mit használ atyám fia — foly­ tatja tovább, — ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cseleke­ detei nincsenek?“ Vájjon a hit üdvözítheti őt? H a öcsénk, vagy hugunk mezítelenek és szűkölködnek mindennapi élelemben, azt m ondja pedig valamelyitek az o k n a k : Menjetek békével, melegedje­ tek föl és lakjatok jól, de nem adtok nekik testi szükségre valókat, mit használ az ? Vagyis az ilyen hit épen oly hasztalan ránk nézve, mint részvétünk szűkölködő em bertársunk iránt, ha az nem buzdít bennünket, hogy neki valamit adjunk. Megtarthatjuk-e Isten parancsait? „Igenis az isteni m alaszt segélyével, melyet Isten senkitől sem tagad meg, ha érte könyörög.“ Egy bölcs király sohasem hoz oly törvényeket, melyeket alatt­ valói meg nem tarth atn ak ; egy igazságos bíró sohasem büntet oly vétségeket, melyek kikerülhetetlenek. Már pedig Isten a legbölcsebb király és legigazságosabb biró, utolérhetlen példaképe minden tö r­ vényhozónak és birónak. Esztelenség és istenkárom lás lenne tehát föltételezni, hogy Isten oly törvényeket adott az embereknek, sőt azok teljesítését örök büntetéssel is sürgeti, melyeket azok nem tart­ hatnak meg. Az isteni parancsok m egszegését tehát elkerülhetjük, mert erről Isten végtelen bölcsesége és jóságos volta kezeskedik. U gyanez tűnik ki Zakariás és Erzsébet példájából, kikről irva van : hogy fedhetlenül jártak az Urnák minden igazságaiban és parancsai­ ban. Igaz ugyan, hogy az eredő bűn által m eggyengült term észetes erőnkből nem vagyunk képesek az isteni törvényt tökéletesen m eg­ tartani ; de term észetes erőnket segíti a természetfeletti m alaszt, mely egy kérelmezőtől sem tagadtatik meg. H a azonban mindezek daczára nehezünkre esik az U r p aran ­ csait megtartani, e miatt ne őt vádoljuk, hanem saját renyheségünket és hiányos buzgalmunkat az im ádságban. A szentirás is azt bizonyítja, hogy azok nem nehezek, sőt m aga Krisztus is így szól szent M áténál: „Jőjetek hozzám m indnyájan, kik fáradoztok és ter­

helve vagytok, és én könnyítek rajtatok. Viseljétek az én igámat, akkor nyugalm at találtok, mert az én igám édes és az én terhem kö n n y ű .“ >) Erre nézve nagyon elmésen hasonlítja össze sz. Á gos­ ton Isten parancsait a m adarak szárn y aiv al: „Krisztus terhe — úgy­ m ond — nem teher arra nézve, ki röpülve akar fölemelkedni. A m a­ darak is igy hozdozzák szárnyaik terhét és e teher emeli őket a levegőbe.'“ íg y az isteni erkölcstörvények is a szárnyakat pótolják, melyek mint a királyi sast, Istenhez, az igazság napjához, az örök világosság hónába emelnek bennünket.

A főparancsról. Melyik foglalja?

azon

föparancs, mely

a

többit is mind

magában

„Ez a szeretet parancsa Isten és felebarátunk iránt.“ Egy zsidó törvénytudó azt kérdezé egykor Jéz u stó l: „Melyik a törvényben a legfőbb p a ra n c s!“ Mire Jézus igy felelt: „Szeresd a te U radat, Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.“ Ez a legnagyobb és legelső parancs. A m áso­ dik hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint tenm agadat.“ 2) 1) A szeretet parancsa főparancs, mert a szeretet legkitűnőbb és legszükségesebb az erények közt, miként ezt az apostol erősen h a n g sú ly o z z a : „Legyen bár jövendölő tehetségem — írja ő — és tudjak bár minden titkot és minden tudom ányt; legyen bár oly tel­ jes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem ; ha szeretetem nincs, semmi vagyok. O szszam bár el a szegények táplálására minden va­ gyonom at, és adjam át testemet, úgy hogy égjek, ha szeretetem nincs, mitsem használ nekem .“ 3) A szeretet parancsa tehát arra sürget bennünket, hogy a legkitűnőbb erényt gyakoroljuk, mely a többinek is értéket kölcsönöz és így jobban előmozdítja tökélyesbülésünket, mint bármely m ás parancs. A szeretet Istennek rendeli alá az akaratot, az akarat pedig az egész embert, és az ő szent akaratával oly bensőleg egyesíti, hogy az sohasem akar egyebet, mint amit Isten akar. De ez nem is csuda, hiszen az ember töké­ letessége a íöldön éppen abban áll, hogy Istennel úgyszólván egy lélek, egy akarat legyen. 2) Az Isten és a felebarát iránti szeretet parancsa m agában foglal minden m ás p a ra n c s o t; azért az isteni törvényhozó is hozzá adja e m eg jeg y zést: „E két parancstól függ a törvény és a prófé­ tá k .“ 4) Azaz minden erkölcsi szabály, mely a szentirásban le van téve, oda m egy ki,' hogy e két parancs, mely tulajdonképen egyet

tesz, teljesítessék. Azért ezen főparancs hasonlít oly forráshoz, melyből különféle patakok erednek; vagy egy fatörzshöz, melynek különféle ágai v a n n a k ; vagy a naphoz, mely különféle sugarak ál­ tal, az egész földet bevilágítja; vagy a tengerhez, melyből szám os folyó ered és ism ét visszatér bele.

1. §. Az Isten iránti szeretetről. Mi az Isten iránti szeretet? „Istentől belénk öntött erény, mely által m agunkat neki, rmint legfőbb jónknak szivünkből átadjuk, hogy akaratát teljesítve, tetszé­ sét megnyerjük és vele egyesüljünk.“ Valakit szeretni általában annyit tesz, mint neki szívélyes haj­ lamból jó t,ak arn i. Tehát Istent szeretni annyit jelent, mint neki szi­ vünkből mindenek felett jó t akarni, az ő végtelen tökélyein örven­ deni, kívánni és óhajtani, hogy őt végtelen jó ság a miatt mindenki megismerje, szeresse és dicsőítse; szóval annyit jelent, mint „m a­ gunkat neki, a legfőbb jónak, szivünkből oda adni.“ Ámde a szeretet nem elégszik meg e z zel; birni is akarja Istent és vele egyesülni óhajt m ost és örökké. Továbbá a szeretet m ár természeténél fogva egyesülésre tö rek sz ik ; s minél erősebb a sze­ retet, annál fájóbb megválni attól, kihez vonzódik. Azért óhajtott szent Pál is „feloszlam és Krisztussal lenni.“ J) Minő legyen Isten iránti szeretetünk? „Legyen 1) természetfölötti, 2) mindenekfölötti, 3) m unkás.“ 1) Isten iránti szeretetünk akkor természetfeletti, h a Istent a m alaszt segélyével nem csak úgy szeretjük, amint eszünk által m eg­ ismerjük, hanem úgy is, amint a hit ismerteti meg velünk. Vagyis nem úgy kell Istent szeretnünk, mint a term észet alkotóját és a term észetes javak adom ányozóját, hanem mint végtelen irgalmu Atyát, ki bennünket fiainak fogadott, és érettünk egyszülött Fiát adta, hogy megváltson, megszenteljen és egykor örökre üdvözitsen. 2) Istent mindenekfölött akkor szeretjük, ha őt jobban szeret­ jük, mint bármi egyebet, úgy, hogy készek vagyunk inkább m indent elveszteni, mint tőle a bűn által elszakadni. Ily szeretettől égett sz. Pál apostol, midőn irja vala: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? H áborúság, szorongatás ? éhség, meztelenség, veszedelem , üldözés fegyvere? Bizonyos vagyok, folytatja, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem jövendők, sem egyéb terem tm ény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisz­ tusban vagyon. “ *)

3) Szeretetünk akkor m unkás, ha azt cselekszük, ami Istennek tetszik, vagyis h a parancsait megtartjuk. Szent János szerint Isten szeretete abban áll, hogy az ő p a ­ rancsait m egtartjuk; és Krisztus m aga is igy szól; „Aki parancsa­ imat m egtartja, az szeret engem .“ *) É s ez teljesen igaz, mert hiszen esküdözhetik a gyermek, hogy igy-ugy szereti szülőit és kifejezheti rag aszk o d ását külső enyelgések által ezer módon, de ha nem cselekszi meg ami nekik tetszik, h a parancsaik ellenére tesz, és azok miatt zúgolódik, akkor szeretete nem m unkás, az nem is szeretet, szavai és enyelgései csak bosszantó szineskedések. így áll a dolog Isten szeretetével is. Aki azt m o n d ja: szereti Istent, de parancsait nem teljesiti, az hazug és képm utató. Miért kell Istent szeretnünk? Azért, „mert 1) ő a legfőbb legtökéletesebb jó .“ Az emberi sziv azért van teremtve, hogy szeresse a valódi jót, és pedig annál inkább, minél nagyobb és tökéletesebb az. Már pedig Isten a legfőbb és legtökéletesebb jó ; következéskép az em ­ beri szívnek első és legfontosabb kötelessége is őt szeretni: „Maga­ dért teremtettél bennünket oh U ra m !“ mondja szent Á goston; és nyugtalan a mi szivünk, mig T e benned meg nem nyugszik.“ 2) „Mert ő előbb szeretett minket és velünk szám talan testi és lelki jó t tett.“ „Szeressük Istent — irja sz. János — mert Isten előbb sze­ retett m inket.“2) Semmi sem gyújthat bennünket bensőbb szeretetre Isten iránt, mint annak megfontolása, hogy Isten előbb, örökóta szeretett minket és időben szám talan jótétem ényekkel halm ozott el, sőt halm oz m ég m ost is. Létre hozott a semmiből, nem azért, m intha szüksége volt volna ránk, hogy b d d o g legyen, hanem mert szeretett bennünket és üdvöziteni akart. Értelmet adott, hogy őt, a legfőbb igazságot m egism erjük; szivet, hogy őt, a legnagyobb jót, a szépségek szépségét szeressük. Megalkotá érettünk a látható világot a m indenhatóság, bölcseség és jó ság csodáival, hogy ism e­ retünk annál bensőbb legyen. Továbbá az örök A tyának ezen örök Fia emberré lön érettünk, 33 évig fáradozott, sokat szenvedett és végül a kereszten meghalt. 3) „Mert Isten parancsolja, hogy őt szeressük és jutalmul örök üdvösséget ígér.“ Isten jól tudja, mily elragadó hatást szoktak reánk gyakorolni a látható földi d o lg o k ; tudja mily sokszor és veszedelmesen nógat bennünket a kisértés, hogy az érzéki javakat többre becsüljük a láthatatlan mennyei javaknál. Azért úgy akart rajtunk segíteni, hogy

határozottan m egparancsolá azt tenni, a mire az ész és hit külön­ ben is a legnagyobb nyom atékkai sürget, t. i. hogy őt mindenekfölött, teljes szivünkből szeressük. Mikor tökéletes Isten iránti szeretetünk és mikor tökéletlen? „Tökéletes a mi szeretetünk, ha Istent mindenekfelett azért szeretjük, mert ő önm agában is legfőbb, szeretetre legméltóbb j ó ; tökéletlen pedig szeretetünk akkor, ha őt egyedül, vagy leginkább azért szeretjük, mert ő a mi legíőbb javunk, vagyis azon boldogság, melyet remélünk.“ (Más szóval olyan jó, melynek birása bennünket boldogít.) Mi által növekszik és tökélyestül Isten szeretete szivünkben? 1) „A szentségek gyakori és méltó vétele által.“ Az Isten iránti szeretet olyan a szívben, mint a világosság, vagy a tűz, mely­ nek fényét, hőfokát gyarapítani lehet. Fokozni lehet pedig e szent lángot különösen a szentségek m agunkhoz vétele által. H iszen a szentségeket általában azért rendelte Krisztus, hogy a mennyből hozott isteni tüzet felgyújtsa az emberek szivében, vagy azt fokozza. Ezen utóbbit eszközli főleg az oltáriszentség, mely ha méltókép vétetik, gyarapitia a szeretet erényét és a lelket mindig bensőbben egyesíti Istennel. 2) A szeretet gyarapításának m ásodik m ó d ja : „Isten tökélyeit és jótéteményeit szemlélni, főleg pedig Jézus szen­ vedése és halála fölött elmélkedni. Ez inditá szent Á gostont is am az ismeretes felkiáltásra: „Oh mily késő ismertelek meg téged, te örökké régi és örökké uj sz é p sé g ! N agyon későn szerettelek meg té g e d ! Jaj nekem az időért, midőn téged nem szerettelek! Jaj és ismét jaj, ha valamikor m egszünnélek téged szeretni.“ 3) A harm a­ dik eszköz, mely bennünk az Isten iránti szeretetet öregbitheti, az önm egtagadás és béketürés a sanyaruságok idején. Azért elmésen mondá valaki, hogy a szeretet tüzét fölszítani legjobb fa a keresztfa, vagyis a keresztek és szenvedések békés eltűrése. 4) Az isteni sze­ retet gyarapításának negyedik eszköze általában a jó tettek gyakor­ lása. S igen helyesen, mert ezek valamint a legbiztosabb jelei az Isten iránti szeretetnek, úgy hatalm as eszközök is annak gyarapítására. Mi csökkenti és szoritja ki szivünkből az Isten iránti szeretetet? „Isten szeretetét a halálos bűn szoritja ki szivünkből, a bo csá­ natos bűn pedig csökkenti az t.“ A halálos bűn Isten ellenségévé teszi a lelket, mely eddig a megszentelő m alaszt és a szeretet által Isten barátja volt. Ezen ellenséges állapot pedig éppen úgy nem fér meg egy szívben a barátság állapotával, mint a sötétség a világossággal. Mihelyt a szívben tanyát üt a halálos bűn, a szeretet .rögtön eltávozik abból.

A bocsánatos de buzgalm át, m indm egannyi nyos, hogy a lassankint a egyengetik.

bűn nem szorítja ugyan ki szivünkből a szeretctet, hevét csö k k en ti; a vétkes hajlam okat növeli, melyek békók, s a szeretet szárnyait lekötözik. Végre bizo­ szándékosan elkövetett gyakori bocsánatos bűnök halálos bűn, tehát a szeretet elvesztésének útját

2. §. A felebaráti szeretetről. Kit kell Isten után különösen szeretnünk? „A felebarátot vagyis minden embert kivétel nélkül.“ H ogy a felebarátot szeretni tartozunk, azt m aga Krisztus m ondá ki egész határozottan az említett főparancsban. Ennélfogva e kötelesség oly szigorú, hogy aki azt megsérti, vagy nem teljesíti, Istent sem szeretheti igazán. E zt ugyancsak szent János is tanitja, írván: „A zon parancsolatunk vagyon Istentől, hogy aki szereti Istent, felebarátját is szeresse.“ J) De erre nézve a legfényesebb példa a Jézusé, midőn az irgalmas szam aritánust a valódi felebaráti szeretet m intája gyanánt állítja elénk, m ondván; „Menj és cselekedjél hasonlóképen.“ 2) Azaz, miként a szam aritánus nem k érd ezte: váj­ jon a kirabolt és összevagdalt ember szintén szam aritánus, zsidó vagy pogány-e, hanem rögtön segített rajta és ez által megmutatá, hog y minden embert különbség nélkül felebarátjának tekint és sze­ ret ; úgy mi is minden egyes em bertársunkat felebarátunknak tekint­ sünk és rajta, h a szükség kívánja, rögtön segítsünk. Miért kell felebarátunkat szeretnünk? 1) „Mert az U r Jézus parancsolta és e parancs teljesítéséből ak arja megismerni igazi tanítványait.“ Urunk Jézus a felebaráti szeretetből oly parancsot alkotott, mely bizonyos tekintetben egy rangban áll az isteni szeretet p aran ­ csával. H ogy m egm utassa, mily nagy súlyt fektet ő arra m aga is, kiválóan a saját parancsának nevezi, azt m ondván: „E z az én p a­ rancsom , hogy szeressétek egym ást.“ 3) Továbbá uj paracsnak is nevezi a z t : „Uj parancsot adok nektek, hogy szeressétek egym ást, miként én szerettelek titeket.“ 4) De persze ezzel nem azt akará mondani, mintha a íelebaráti szeretet kötelessége m ár előbb is nem létezett volna, hanem csupán jelezni, hogy azt ismét érvényre emeli és oly kiterjedést m eg tökélyt ad neki, minővel ezelőtt nem bírt. Ami pedig ezen uj parancs fontosságát, szentségét és szigo­ rúság át növeli, ez azon körülm ény, hogy azt kevéssel halála előtt, m int utolsó akaratát, úgy szólván végrendeletül hagyta ránk. Ne

csudálkozzunk tehát, ha Krisztus m aga is oly nagy súlyt fektet ez uj végrendeleti parancsára, és ha ennek teljesítéséről akarja m eg­ ismerni igazi tanítványait és híveit; „Arról ismerlek meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretitek egym ást.“ J) Azért ne lan k ad ­ junk a felebaráti szeretet gyakorlásában, hogy Krisztus igazi tanít­ ványai lehessünk. 2) „Mert Krisztus életében és halálában tulajdon példájával tanított erre.“ Ami bennünket a felebaráti szeretetre éppen úgy buzdíthat, mint Krisztus szóbeli parancsa, az kétségkívül az Ő isteni példája. Jézus, Isten egyszülött fia, irántunk való szeretetből a földre száll és emberré lesz, egész életét m egaláztatásban, roppant fáradalmak, nélkülözések és szenvedések közt tölti, hogy nekünk földi élete utolján nyom atékosan ezt m ondhassa: „Szeressétek egym ást, mi­ ként én szerettelek titeket!“ Végre irántifnk való szeretetből meghal a kereszten, hogy ekkép adja annak legkitűnőbb jelét. 3) „ M e r t m i n d e n e m b e r I s t e n g y e r m e k e és k é p m á s a . K r i s z t u s v é r é n m e g v á l t v a és ü d v ö s ­ s é g r e h i v a t v a.“ E pont a felebaráti szeretetnek azon benső indító okait mondja ki, melyek a felebarát természetében és hivatásában rejlenek. H a az emberben semmi egyebet nem tekintünk is, mint azt, hogy Istentől szárm azik és az ő képm ása, m ár azért is legnagyobb mértékben méltó szeretetünkre. Midőn Raguéi megtudá az angyaltól, hogy az ifjú, ki előtte áll, nagybátyjának fia, nyakába esett a fiatal T óbiás­ nak, könyek közt csókolta össze, m ondván: „Áldott légy fiam, mert fia vagy egy jó, sőt legjobb embernek.2) Nekünk is van elég okunk minden embert a leggyöngédebb szeretettel ölelni és áldani már csak azért is, mert istennek, a legjobb A tyának gyermeke és képmása. Azért kérdi Malakiás próféta i s : „Nem egy A tyánk van-e m indnyájunknak ? Nem egy Isten teremtett-e m indnyájunkat ? Miért veti hát meg közöttünk egyik a m ásikat?“ 3) Minő legyen felebarátunk iránti szeretetünk? „Legyen 1) őszinte, 2) önzetlen, 3) általános. 1) Szeretetünk akkor őszinte, ha felebarátunkat nem szinleg, hanem úgy szeretjük, mint magunkat, Krisztus eme szavai szerint: „Amiket akartok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is azokat cselekedjétek nekik.“ 4) „F iacskáim ! — folytatja szent János is — ne csak szavakkal és nyelvvel szeressünk, hanem cselekedet­ tel és igazán ;“ $) mely szavakkal a szeretett tanítványa az önzetlen,

m unkás felebaráti szeretetre hivta fel tanítványait; mert mit is érne a mezítelennek és éhezőnek azt m ondani: eredj békével, melegedjél m eg és lakjál j ó l ; ha semmit sem adnátok neki,“ fejezi be szent Jak ab ,1) hiszen ez gúny volna, nem segítség; bántalm azás, nem pedig szeretet. Felebarátunkat tehát akkor szeretjük őszintén, igazán, keresztényileg, ha úgy szeretjük őt, mint magunkat. Azért a jám bor T óbiás is így oktat bennünket: „Amit nem akarsz, hogy m ás neked cselekedjék, vigyázz, hogy azt m ásnak soha ne cselekedjed1“ 2) 2) „Felebarátunk iránti szeretetünk akkor önzetlen, ha vele Istenért teszünk jót, nem pedig, hogy az emberek megdicsérjenek, vagy m egjutalm azzanak.“ H a felebarátunknak csupán azért teszünk szolgálatot, hogy őt viszonszolgálatra kötelezzük; ha bőven osztogatjuk az alam izsnát, de csak azért, hogy az emberek előtt dicsőséget a ra ss u n k : ez tulajdonkép nem is felebaráti, — hanem önszeretet, mert így az örök jutalm at figyelmen kívül hagyjuk és Isten tetszésé helyett, az emberek tapsait keressük. — Az ily szeretetről mondja aztán J é z u s : „B izony mondom nektek m ár elvették jutalm ukat;“ 3) azaz saját érdekűket és dicsőségöket hajhászták az emberek elő tt; ezt elérték; a mennyei jutalom ra ne tartsanak igényt. Azért int K risztus,4) hogy lakom ára nem olyanokat kell meghívni, kik a vendégszeretetet viszo­ nozhatják, hanem — úgym ond: Hívd meg a szegényeket, sántákat, bénákat, v ak o k at; és boldog leszesz, mivel nem fizethetik vissza n e k e d : hanem majd megfizettetik az neked az igazak föltámadá­ sakor.“ É s viszont azért korholja m á su tt5) azokat, kik jótetteiket fitogtatják, és h o z z á te sz i: „Mikor alam izsnát adsz, ne tudja balke­ zed, mit cselekszik a jo b b . . . és Atyád, ki a rejtekben lát, megfizet neked.“ 3) A felebarát iránti szeretetünk akkor általános, ha szeretetünkből egy embert sem zárunk ki, akár jóbarátunk volna, akár ellenségünk. H a felebarátunkat Istenért szeretjük, amint kell, akkor szere­ tetünk m ár term észeténél fogva általános, azaz minden emberre kiterjed, mivel minden ember Isten teremtménye és k ép m ása; — Isten pedig azt akarja, hogy mindenkit szeressünk, miként ő, ki egy szü ­ lött fiát adta mindenkiért. — E zért mondja Jézus, — ha csak azokat szeretitek, — kik titeket szeretnek, — m icsoda jutalm at várhattok ezért? Mem ezt cselekszik-e a vám osok (bűnösök) is.“ 6) Ezek sze­ rint a keresztény felebaráti szeretet abban különbözik minden m ás­ tól, hogy a kiben ez meg van, az Istenért azokat is szereti, akiktől semmitsem várhat, kik sem rokoni, sem társadalm i összeköttetésben nem állnak vele; sőt azokat is szereti, kik iránta durvák, kik rá irigykednek, kik őt gyűlölik és ezt külsőleg is ugyancsak tanúsítják.

Az ellenség szeretettől. Elég-e, ha ellenségeinken boszut nem állunk? „Nem e lé g ; mert Isten parancsolja, hogy ellenségeinket is szeressünk, vagyis nekik jó t kívánjunk és készek legyünk őket szükség idején tehetségünk szerint segíteni. — A bosszuállás szent Pál apostol szerint minden kereszténynek tiltva v a n ; Jézus azonban tovább megy, s határozottan azt parancsolja, hogy ellenségeinket szeressük. Szeressétek ellenségeiteket — igy szól ő, — jót teg y e­ tek azokkal, kik üldöznek és rágalm aznak, hogy fiai legyetek mennyei A tyátoknak, ki napját fölkölti a jók és gonoszok fölött, és esőt ád igazaknak és ham isaknak.“ 1) Itt e szavakkal az Üdvözítő azt köve­ teli tőlünk, hogy ellenségeinket és bántalm azóinkat éppen úgy sze­ ressük, amint felebarátunkat. Azért ismétli az apostol is m ár az ó szövetségben hirdetett parancsot: „Ha ellenséged éhezik, tápláld őt; h a szom jazik adj in n ia;“ és hozzá teszi: „győzd le a roszat a jó által,“ vagyis viszonozd a bántalm akat jó cselekményekkel és igy csinálj az ellenségből jó barátot. — De ettől eltekintve vannak még az életben oly körülmények is, midőn szigorú kötelesség az ellensegekért különösen imádkozni, iránta különös figyelmet és előzé­ kenységet tan ú sítan i; mikor t. i. ez által az ellenséges indulatot kell szivünkben elfojtani, vagy az ellenség szivét a sötét gyűlölettől m egszabadítani s igy lelkét megmenteni, s ez lesz a valódi K risz­ tusi szeretet. Miért kell szeretnünk ellenségeinket? 1) „Mert Isten parancsolja.“ Hallottátok, hogy m ondatott a régieknek: szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet; én pedig mondom nektek, igy szól Jézus foly­ tatólag : — „Szeressétek ellenségeiteket,“ 2) azaz mindenkit, aki titeket gyűlöl, üldöz, rágalmaz, boszant, szeressétek őket kivétel nélkül: mert habár ellenségeitek is, még sem szűnnek m eg az én teremtményeim lenni. 2) „Mert Jézus, a mi isteni eszm ényképünk, m aga is példát adott az ellenségszeretetre.“ Valóban Jézus oly súlyos és érzékeny bántalm akat tűrt el, aminőket soha senki még csak nem is tű rh e t; és tűrte ezeket olya­ noktól, kiket minden lépten-nyomon jótéteményeivel boldogitott. — H a tehát valakinek, úgy neki lehetett volna oka a boszura, m ár csak azért is, mert mint Istent, őt illeté a b o szu á llá s; ha valakire

úgy rá nézve lett volna szükséges a bosszuállás, minthogy isteni tekintélyét g y a lá z tá k ; ha valakinek könnyű lett volna boszut állani, úgy ismét csak ő tehette volna ezt, mert szájának lehelletével is m egsem m isithette volna ellenségeit. Ámde Jézus még sem á llt‘boszut, hanem m ég az áruló Judást is megcsókolá. Nem dorgálta őt, — jegyzi meg aranyszáju szent János — hanem barátjának nevezi. A keresztfán függve pedig igy imádkozik hóhéraiért: „Atyám bo­ csásd m eg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek.“ — Urunk és m esterünk e ragyogó példája után tehát, mikép vonakodnánk ellenségeinknek az okozott sérelmeket m egbocsátani, ha Krisztus tanítványainak akarunk tartatni. 3) „Mert mi is azt akarjuk, hogy Isten m egbocsáson nekünk.“ — M inthogy m indnyájan bűnösök vagyunk, és mennyi Atyánk irgalm ára szükségünk van, mindennap igy im ádkozunk: „ A ty á n k ... bocsásd meg vétkeinket, miképen mi is m egbocsátunk az ellenünk vétőknek.“ — Már pedig ezen im ádság által mi m ást mondunk, mint azt, hogy Istentől csak azon föltétel alatt várunk bocsánatot, ha bántalm azóinknak mi is őszintén és teljesen m egbocsátunk, úgy amint kívánjuk, hogy Isten is m egbocsásson nekünk. — Ezen igazságot különben igen szépen szemlélteti velünk m aga Jézus az irgalmatlan szolgáról m ondott hasonlatban. U gyanazért reszketnünk kell, valahányszor szivünkben ellenséges érzülettel mondjuk ki a M iatyánk e szavait: B ocsáss m eg n e k ü n k ..............miként mi m eg­ bocsátunk. Mert mi m ást jelent ez, mint azt m ondani: Atyánk ne b o csáss m eg nekünk, mert mi sem bocsátunk meg em bertársunknak. Ezek után tehát nincs m ás választás, mint vagy m egbocsátani, vagy örökre elkárhozni; mert a bántalm ak m egbocsátása nélkül nincs paradicsom , nincs örök üdv. Sem im ádság, sem alamizsna, sem a Krisztus kiontott vére, nem nyithatja meg a m ennyországot, m elyet a gyűlölet az ellenségeskedés zárva tart. Mit tegyünk, ha valakit megbántottunk, vagy bennünket va laki megbántott? 1) H a valakit m egbántottunk, m enjünk el hozzá és békiiljünk. ki vele.“ Már a term észetes m éltányosság is kötelez, hogy a m ásnak okozott igazságtalanságot tehetségünk, szerint jóvá tegyük. Ezen kö­ telesség oly szent és elm ulaszthatatlan, hogy annak betöltését semmi m ás jó cselekm ény, semmiféle im ádság és áldozat nem pótolhatjaAzért int az Üdvözítő : „Ha ajándékodat oltárra viszed, és ott eszedbe jut, atyádfiának van valamije (jogos panasza) ellened, hagyd ott ajándékodat az oltáron, és menj békülj ki előbb atyádfiával, és azután vissza térvén, m utasd be ajándékodat“ *) Szent Pál szerint p e d ig : „A nap le ne menjen haragotok fölött.“ 2)

2) H a pedig valaki minket sértett meg, akkor szívesen nyújt­ sunk békejobbot, bocsássunk meg őszintén, és inkább m éltatlansá­ got szenvedjünk, mint a roszat, roszszal viszonozzuk. Ha pedig a felebarát m egm aradna ellenséges hangulatában, akkor is türjünk el inkább minden jogtalanságot, mint neki roszszal fizessünk a roszért. Szép példát adott erre szent Dávid, ki legyőz­ vén az óriást, nagy érdemeket szerze m agának mind Saul király előtt, ki e miatt gyűlölte Dávidot, — mind a nép előtt. Saul ezért üldözni kezdte, de Dávid mindig jó érzülettel viseltetett iránta az u ­ tán is. Ha tehát már az ó szövetségi jám borok ily nagylelkűen bántak ellenségeikkel, mennyivel inkább kell hasonlót tenniök a k e­ resztényeknek, kiket Jézus a következőkép o k ta t: „Aki megüti jobb arczodat, fordítsd neki a m ásikat i s ; és annak, aki veled pörbe akar szállni és köntösödet elvenni, engedd neki a palástot is ,“ J) azaz légy készen inkább uj m éltatlanságot szenvedni, mint a m ár kapottért boszut állani. Senki se mondja tehát: H a bántalm azom elégtételt nem ad nekem, soha rá sem nézek. Az ily beszéd nem illik a fölfeszitett Jézus tanítványához, ki még az utolsó pillanatban is imádkozott hóhéraiért.

Az irgalmasság cselekedetei. A szentirás kiket ajánl különösen szeretetünkbe ? „A szegényeket, árvákat, özvegyeket s általában m indazokat, kik testi vagy lelki szükségben szenvednek.“ Ezen cselekedetek majd testi, majd lelki jellegűek s Jézus határozottan követeli tő­ lünk az ily cselekmények gyakorlását, m ondván: Legyetek irgalmasok, miként Atyátok is i r g a l m a s 2) továbbá boldogok az irgalmasok, mert Ők irgalmat nyernek.“ 3) Melyek az irgalom testi cselekményei? Az „1) teleneket dítani, 6)

irgalom testi cselekményei a következők: éhezőknek ételt adni, 2) szom jazóknak italt adni, 3) m ez­ ruházni, 4) utasoknak szállást adni, 5) foglyokat k iszaba­ betegeket látogatni, 7) holtakat temetni.*

Tartozunk-e az irgalom testi cselekményeit gyakorolni is? Igenis tartozunk, s ez oly szigorú kötelesség, hogy Krisztus az irgalmatlan szivüeket (vagyis azokat, kik az irgalom cselekmé-

nyeit nem gyakorolják, noha m ódjukban áll és alkalmuk van rá) örök tűzre kárhoztatja, m o n d v án : „Távozzatok tőlem átkozottak az örök tű z r e ! Mert éheztem és ennem nem a d ta to k ; jövevény voltam és be nem fo g ad tato k ; mezítelen voltam és be nem födözte te k ; beteg és tömlöczben voltam és meg nem látogattatok. Bizony bizony m ondom nektek, amit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek (szegények) közöl, nekem nem cselekedtétek.1) Amit pedig egynek e kicsinyek közöl cselekedtetek, azt nekem cselekedtétek.“ Tehát az ételt, italt, ruházatot, nyugvóhelyet mind Jézusnak a d o m ; ha egy ártatlan foglyot kiszabadítok — Jézust — az én szabaditóm at s z a ­ badítom k i ; ha egy beteg fájdalmát enyhítem, csak Jézusnak fizetek, az érettem kiszenvedett fájdalm akért; ha meghalt felebarátomat tem etőbe kisérem, csak Jézust kisérem sirba. Már m ost a ki mind­ ezeket jól megfontolja, bizonyosan úgy fog cselekedni, amint a jám bor T óbiás tanácsolja: „Miként tőled telik, úgy légy irgalm as; h a sokkal birsz, adj bőven; ha kevéssel, iparkodjál a keveset is szívesen adni.“2) Miféle jutalom igértetik az irgalmas szivüeknek? „Ideiglenes jólét és különösen lelki m aiasztok, hogy m egnyer­ hessék bűneik bocsánatát és az örök életet.“ 1) Az alam izsnálkodót általában ideiglenes és főleg lelki javak­ kal jutalm azza meg Isten. így m aga szent Pál is, midőn a korinthbelieket alam izsnálkodásra buzdija, nem csak lelki, hanem anyagi áldásokat is helyez nekik kilátásba, irv á n : „Aki bőven vet (gaz­ dag alam izsnákat oszt) bőven is fog aratni.“ 3) Ellenben Krisztus főleg a lelki javakat és áldásokat emlegeti, m on d v án : „Adjatok és adtatik nektek; jó és tömött, m egrázott és tetőzött m értéket önte­ nek a ti öletekbe; mert azon mértékkel, melylyel ti mértek, méretik vissza nektek.“ 4) 2) A lelki javak, melyeket az alam izsna szerez, különösen a bűnök b o csánata és az örök élet. Világosan kimondja ezt Ráfáel arkangyal az öreg és ifjú T óbiásnak: „Az im ádság böjttel és ala­ m izsnával jobb, mint az összehalm ozott k in c se k : mert az alam izsna m egszabadít a haláltól, megtisztít a bűnöktől, és azt eszközli, hogy az em ber irgalm at és örökéletet találjon.“ á) Melyek az irgalom lelki cselekményei? K evetkezők: 1) bűnösöket megdorgálni, 2) tudatlanokat taní­ tani, 3) kételkedőnek jó tanácsot adni, 4) szom orúakat vigasztalni, !) Máté 25, 41. 2) Júb 4, 8, 9. 3) Kor. II. 9. 6. 4) Luk. 6. 38.

II.

e) T ób. 12. 8. 9.

2

5) a bántalm akat békével tűrni, 6) az ellenünk vétőknek szívesen megbocsátani, 7) az élőkért és holtakért imádkozni. Tartozunk-e az irgalom lelki cselekményeit gyakorolni is? „Tartozunk, mihelyt erre értelmünk és alkalmunk van, mert kell, hogy felebarátunk lelki jóléte még inkább szivünkön feküdjék, mint testi jav a.“ A szeretet valamint arra kötelez, hogy felebarátunkat testi szükségében segítsük, úgy azt követeli, hogy akkor is gyám olitsuk, mikor nagy lelki szükségben, örök kárhozat veszedelmében forog, mert az ily állapot hasonlíthatatlanul roszabb, mint a szegénység, fogság, vagy betegség. — Aki tehát nem iparkodik felebarátja lelkét megmenteni, azt méltán megilleti szent Bernárd szem reh án y ása: „S ajátsá g o s! — így szól ő — ha egy barom elesik, rögtön sietnek fölemelni; és mikor egy lélek elvész, senki sem törődik vele.“ Vilá­ gos tehát, hogy ezt gyakorolni kötelességünk. Azért m ondja a szentir á s : „Aki a bűnöst megtéríti útjáról, tudja meg, hogy lelkét m eg­ menti a haláltól és befödözi a bűnök (a tévelygő és a tulajdon bűneinek) sokaság át.“ J)

3. §. A keresztény önszeretetről. Szabad-e a kereszténynek önmagát szeretnie? „Igenis szabad, sőt kell i s ; mert Jézus azt m o n d ja: szeresd felebarátodat, mint tenm agadat.“ Önmagát szeretni annyit tesz, mint önm agának jót akarni. A keresztény törvény is, mely szerint* felebarátunkat úgy kell sze­ retnünk, mint m agunkat — föltételezi, hogy m agunkat valóban és jogosan szeretjük, a mennyiben az a minmagunk szeretetét a fele­ baráti szeretet zsinórmértékévé teszi. — S nagyon helyesen, mert ha az önszeretet hiányoznék bennünk, vagy tilos volna, akkor Krisztus nem m ondhatná, hogy felebarátunk iránti szeretetünk olyan legyen, a minő a m agunk iránti szeretetünk. Miben áll a keresztény önszeretet? „Abban, hogy mindenek előtt lelkünk üdvösségéről gondos­ kodjunk.“ A keresztény tehát jobban szeresse lelkét, mint az aranyat, ezüstöt, jobban mint a koronát, vagy mint egészségét és tulajdon testét, mely pedig lényének szintén egyik részét képezi. — Jobban

szeresse lelkét 1) Mert a lélek nem csak legnemesebb és halhatatlan valami' az emberben, hanem m iként a hit mondja, a lélek „a Szenthárom ság képére van terem tve; Krisztus drága vérén m egváltva; és a Szentlélek m alasztja által megszentelve. „Jobban szeressük lel­ künket, minden egyébnél továbbá azért is, mert 2) „lelkünk üdvétől saját jólétünk függ.“ Jézus m aga köti ezt szivünkre, m ondván: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lel­ kének k árát vallja ? >) Mi ellenkezik a keresztény önszeretettel? „A rendetlen önszeretet.“ E z pedig akkor áll elő: 1) H a az ember többre becsüli saját dicsőségét és akaratát, mint az Istenét. Az első ember veszedelmét is az önszeretet okozta — úgym ond szent Ágoston. 2) H a az ember jobban gondoskodik testéről és az ideiglenes dolgokról, mint leikéről és az örök javakról. Aki m agát ily módon szereti, hasonlit az evangéliumi gazdaghoz, ki javainak bőségében bizva igy beszél m a g á h o z : „Lelkem ! van sok jószágod, sok esz­ tendőre éltévé, nyugodjál, egyél, igyál, vigan lakozzál.“ Isten pedig m ondá n e k i: „Esztelen az éjjel szám on kérik lelkedet, a miket sze­ reztél kiéi lesznek?“2) — „így jár mindaz — fejezi be m aga Jézus — az örök bölcseség, ki m agának kincset gyűjt, és nem gazdag az Istenben.“3) 3) Ha az ember a saját jólétét — gazdagságát, m ások meg­ rontásával keresi. — A felebaráti szeretet m egrontásával semmi sem ellenkezik annyira, mint azon átkos viszketegség, mely felebarátaink jó szág án ak és jó hírnevének árán törekszik gazdagságot, kitüntetést és tekintélyt szerezni. — Az ily emberek azt gondolják, hogy éle­ tük egy nyerészkedő vásár, s hogy mindenből még a roszból is nyereséget kell huzniok. — E szerint, aki m agát rendetlenül szereti, súlyosan vétkezik Isten ellen, kitől m egtagadja a köteles tiszteletet és szo lg álato t; vétkezik saját lelke ellen, melynek üdvét koczkára teszi; vétkezik felebarátja ellen, kit a múlandó javakban gonoszul m egkárosít.

Isten tíz parancsáról. Hol van az meg bővebben, hogyan szeressük Istent és feleba­ rátunkat ? „A tíz parancsban, melyet' Isten Mózesnek két kő táblára irva adott á t.“ Ebben a három első parancs azo,n szeretettől szól, melylyel Istennek tartozunk; a többi hét pedig a felebarátunk iránti

szeretetről és tiszteletről. E parancsokat m aga Isten irta két kőtáb­ lára, hogy szent akarata választott népének mindig szemei előtt legyen. Azért szent Á goston igen szépen mondja idevonatkozólag: „Amit az emberek nem akartak szivökben olvasni, táblákra Íratott. Szivökbe volt az irva, de nem akarták o lv asn i; azért külsőleg is szemök elé állíttatott, hogy kényszerüljenek azt lelkismeretökben is látni.“ J) Miért tartozunk mi keresztények is ezen ó-szővetségi paran­ csokat teljesíteni? 1) „Mert Krisztus nem szünteté meg az ó-szövetség erkölcsi törvényeit, melyek a tíz parancsban foglaltatnak, hanem megerősité és annak tökéletes m egtartására tanított.“ így midőn egy iQu kérdezé Jézust, minő parancsokat teljesítsen, hogy üdvözölhessen, az isteni Mester éppen az ő-szövetségi p aran ­ csokat hozta fel, hogy a kérdezőnek és általa mindenkinek értésére adja, hogy ő nem jött a törvényt és a prófétákat m eg szü n tetn i; hanem teljesíteni. Azután figyelmezteté tanítványait, hogy a p aran­ csok m egtartásában ne a farizeusok és Írástudók példáját kövessék, és ne csak a törvény holt betűje mellett buzgólkodjanak, mint ezek, kik elhanyagolták annak szellemét. Azért azt m ondá n e k ik : „Ha a ti igazságtok nem lesz tökéletesebb, mint az Írástudóké és farize­ usoké, be nem mehettek a m ennyországba.“ 2) A zaz: ha ti, az én tanítványaim és követőim, csupán látszólag tartjátok meg az isteni parancsokat, nem pedig őszinte szívből, és lélekből, akkor éppen úgy nem üdvözültök, m intáz álszenteskedő Írástudók és farizeusok, kik m ásoknak törvényt adnak, annak m egtartását követelik, de ők m agok nem tartják meg. 2) „Mert a tiz parancs a term észetes erkölcsi törvényt foglalja m agában, mely különben is minden embert kötelez, am ennjTiben az emberi természeten alapszik és Isten minden szívbe oda irta a z t.“ Még a pogányok is kötelesek valának a term észetes erkölcs törvényt megtartani, mely term észes törvénjTnek a tiz parancs bő­ vebb kifejtése. Mert ha egy pogány vétett az ellen, akkor az ap o s­ tol szerint „saját lelkismerete tőn arról bizonyságot, és gondolatai vádolták“ 3) (e m ulasztás miatt.) H a tehát a pogány sincs e törvény alól fölmentve, míkép volnának fölmentve alóla a keresztények, m ikor az Istenember példája ragyog előttünk, ki e törvényt a legponto­ sabban megtartá.

E lső parancs. „Én vagyok a te Urad Istened. Idegen isteneid ne legyenek én előttem, faragott képet ne csinálj m agadnak, hogy azt im ádjad.“

Mit parancsol és mit tilt Isten az első parancsban? „Azt parancsolja, hogy Istennek adjuk meg az őt megillető tiszteletet; ellenben tiltja valamely puszta teremtm ény iránt oly tisz­ teletet tanusitani, mely egyedül Istent illeti m eg.“ Azon tisztelet, mely kizárólag Istent illeti és ezen első parancs­ ban leginkább követeltetik „az im ádás“ mely által őt legfőbb U runk­ nak és egyedüli Istenünknek valljuk, (belsőleg és külsőleg). Ugyanis, midőn a Fölséges igy szól: „Én vagyok a te Urad Istened“ stb, ez annyit jelent, m int: „Tanúsíts irántam, a ki a te Istened vagyok, isteni tiszteletet; imádj engem, de csakis engem. Engem tarts Isten­ nek, ne a terem tm ényt.“ Az első parancsban tehát, annak tiszta szövege szerint, benne van a határozott tilalom is, melynél fogva m ás lényt puszta terem tm ényt nem szabad imádni, külsőleg és belsőleg isteniteni. (Istennek tartani.) Azt m ondjuk: „puszta terem t­ m ényt“, mert h abár szabad, sőt kötelességünk Jézus legszentebb em berségét, testét, lelkét és vérét imándunk, korántsem egy puszta terem tm ényt imádunk, hanem Istennek teremtetlen Fiát, ki a teremtett em berséget elválaszthatatlanul egyesité isteni személyével. Hányféle az istentisztelet? „K étféle: b e l s ő é s k ü l s ő . “ A tisztelet általában nem egyéb, mint valaki előnyeinek, kitű­ nőségeinek elismeréséből szárm azó kegyelet és hódolat, tehát az istentisztelet sem egyéb, mint az isteni előnyök, főleg pedig a vég­ telen fölség elismeréséből szárm azó kegyelet Isten iránt és az ezzel összekötött alárendeltség. H a ezen alárendeltség és kegyelet csupán az értelem és akarat belső tényeiből áll, akkor ez belső istentiszte­ let; ha pedig külső cselekm ények vagy jelek által is nyilvánul (pl. térdhajtás, kézösszetétel) akkor ez külső istentisztelet. Az első p a­ rancs mindkét istentiszteletre egyaránt kötelezi az embert.

Belső istentisztelet a hit, remény és szeretet által. Hogyan tiszteljük Istent belsőképen? 1) „Különösen a hit, remény és szeretet gyakolása által.“ A hit gyakorlása által annyiban tiszteljük Istent, hogy az ő végtelen igazm ondóságát elismerjük, és értelmünket önkényt alávet­ jü k az ő tévedhetetlen tekintélyének; a rem ény által annyiban, hogy elismervén Isten m indenhatóságát, irgalmát és hűségét, és érezvén saját tehetetlenségünket, tőle várjuk a m alasztot minden jó ra és az örök ü d v ö sség et; végre a szeretet gyakorlása által annyiban tisz-

teljük Istent, hogy eg észen 'és örökre neki adjuk m agunkat, mint a kit a hit utján legfőbb, végtelen jónak ismerünk. 2) Általában valahányszor szivünkben tanusitjuk Isten iránt az őt megillető tiszteletet és hódolatot. A tiszteletet akkor tanusitjuk ily módon, ha a) m egemlékezvén az ő végtelen fölségéről vigyázunk szivünk minden érzelmére, és rendetlen vágyait megfékezzük. A mindenütt jelenlevő Isten e belső tiszteletéből szárm azik am a csodálatos szerénység és erkölcsösség, mely az ember egész m agatartását és m ozdulatát szabályozza még akkor is, midőn egyedül van, és azt hiszi, hogy senki sem látja, mint ezt különösen szalézi sz. Ferenczről beszélik. Egyik barátja ugyanis bizonyítja, hogy a kulcslyukon keresztül megleste őt és álmélkodva látta, hogy e szent mindig oly alázatos és szerény, mintha egy király előtt állana, kinek mélyen hódol, b) H a Isten nagyságára, fölségére gondolva semmit sem óhajtunk jobban, mint azt, hogy őt ne csak mi, hanem az egész világ mindinkább m egis­ merje, dicsőítse, szeresse és imádja. ' Végre e belső tiszteletet különösen akkor mutatjuk meg Isten iránt, a) ha készek vagyunk engedelmeskedni nem csak parancsainak, hanem szent akarata legkisebb nyilvánulatának i s ; b) ha m egnyug­ szunk az isteni Gondviselés intézkedésein, és békével tűrjük a szenvedéseket, melyeket Isten reánk küld. A gyermeki hódolat ezen érzelme meghatóan nyilvánul am a szavakban, melyeket Jézus h a­ lálos küzdelmében m ondott: „Atyám, ha akarod, múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal nem az én, hanem a te akaratod legyen.“ *) Mi által vétünk a hit ellen? 1) »Hitetlenség, tévhit és a hitben való szándékos kételkedés által.“ A hitetlenség teljes hiánya az igaz hitnek. A tévhit elfogadása, valami hamis, vagy elvetése valamely a hath. egyház által fölállított hittételnek. Vétkes hitetlenségbe vagy tévhitbe esik pedig mindaz, aki a megismert igazságnak makacsul ellene s z e g ü l; továbbá az is, ki az igaz vallást, vagy egyházat és isteni tanitm ányát m egismerhetné, de közönyösségből vagy más bűnös okokból elhanyagolja az esz­ közöket, hogy az isteni igazság ismeretére jusson. Aki pedig szán ­ dékosan kételkedik, vájjon elfogadj önre valamely Isten által kinyi­ latkoztatott igazságot, az szándékos kételkedés által vét a hit ellen, mert föltételezi, hogy Isten a hit igazságának előadásában tévedhet. 2) „Hitellenes beszédek, vagy ezek szives hallgatása, valamint istentelen könyvek és iratok olvasása, vagy terjesztése által.“

A hit legfőbb java a kereszténynek, melyet Krisztus és szentegyháza bizott rá, hogy azt őrizze meg a szám adás napjáig, Aki tehát e kincset félredobja, vagy elpocsékolja, súlyosan vétkezik mind J. K risztus ellen, ki a hitnek szerzője, mind önm aga ellen, mivel képtelenné teszi m agát arra, hogy Isten előtt kedves legyen és h o zzá juthasson. Azért minden keresztény köteles kerülni a veszélyt, melyben hitét elvesztheti; ilyen veszély pedig különösen a hitgyalázó beszédek hallgatása és a vallástalan könyvek, iratok olvasása. 3) „Hitbeli közöny, vagy a hit valóságos m egtagadása által.“ A hitközönyt jól meg kell különböztetni a teljes hitetlenség­ től. A hitetlen semmit sem hisz, vagy legalább azt állitja, hogy nem h is z ; ellenben a közönyös még hisz, vagy legalább azt m on­ dogatja. V annak oly közönyös katholikusok: a) a kik a kath. hitet jónak tartják ugyan, de mégsem jobbnak, mint akármelyik más hitet. Ezek azon elvből indulnak ki, hogy az embernek kell valami hittel bírnia, bárminő legyen a z : katholikus, protestáns, zsidó vagy török hit. Az ily névleges katholikusok súlyosan vétkeznek a hit ellen, m ert tagadják az isteni hit lehetőségét és az egyedül jó és üdvözítő vallást, b) A hitközönyösök másik osztályát képezik azok, kik elismerik ugyan még, hogy a kath. hit egyedül igaz, de tana­ ival annyira sem törődnek, hogy az üdvösségre elkerülhetetlenül szükséges vallási igazságokról m aguknak alapos ismeretet szerezn é n é k ; mert hát lelkök üdvénél kisebb gondjuk is nagyobb, c) V an­ nak aztán oly hitközönyös szülők, gyám ok és elöljárók, kik gyer­ mekeiket, gyám oltjaikat és alattvalóikat a legsajnosabb tudatlanságban és hitközönyben hagyják felnőni s nem törődnek akármily iskolába v agy tem plomba járnak. H ittagadás által pedig vét a hit ellen: a) szóbelileg az, aki m ások előtt azt állitja, hogy ő nem keresztény, nem katholikus. E z még akkor is hittagadás, ha talán szivében erősen hiszi a vallás igazságait, b) Tett által, aki arczjáték, taglejtések, vagy m ás külső jelek által, noha csak szinleg azt árulja el, hogy nem kath. vallásu. íg y böjti napon húst enni m agában véve nem m eg­ tagadása a kath. hitnek, de a protestáns úrvacsorában való része­ sülés igenis az volna. A katholikus m egtagadja hitét c) azáltal is, ha elm ulasztja azt m egvallani; midőn t. i. hallgat ott is, hol kötelessége volna hitét megvallani valamely botrány elhárítása végett. Mi a keresztény remény? „A keresztény rem ény Istentől belénk öntött erény, mely által erős bizalom m al várjuk mindazt, amit nekünk Isten Krisztus érde­ meinél fogva megígért. “ •

Itt négy pontot kell figyelembe venni: 1) Mit tesz remélni? 2) Mit kell rem élnünk? 3) Miért kell rem élnünk? 4) Miért neveztetik a kér. remény „Istentől belénk öntött erénynek?“ 1) Mit tesz remélni? Remélni annyit tesz, mint erős bizalom ­ mal várni, hogy amit óhajtunk elnyerjük. Ámde nem minden várás remény, mert várhatunk valami szerencsétlenséget is, de azért korántsem reméljük azt, mert nem óhajtjuk, hanem félünk tőle. A remény tehát várása valami jónak, melylyel nem bírunk, de óhajtjuk. Ugyde még az óhaj sem képez m agában rem ényt; mert némely beteg sokáig óhajt élni, de nem reméli azt, ha meg van győződve, hogy közeleg a halál. A rem ény fogalm ához az óhajon kívül tartozik tehát a biztos kilátás vagy bizalom is, hogy valamely jónak valóságos kirtokába juthatunk, am it óhaj­ tunk. S igy a kér. remény nem egyéb, mint óhajjal és biza­ lommal egybekötött várása mindannak, amit Isten Krisztus ér­ demeinél fogva ígért nekünk, s melyet óhajtva lehet és kell várnunk. 2) Mit kellremélnünk? Remélnünk kell mindenek előtt az örök életet és ami erre nézve szükséges és hasznos, minő a bűnök bocsánata és az isteni m alaszt. Reményünk első és legkitűnőbb tárgya tehát az örökélet. Hogy e rem ényre jogunk legyen, Krisz­ tus a világba jött szenvedett és meghalt érettünk. Azért sohase feledkezzünk meg az istenfélő Tóbiás szavairól, kit midőn rokonai és barátai sanyarú helyzetében jám borságáért gúnyolnak vala, — igy felelt: „Ne szóljatok igy, mert szentek fiai vagyunk és várjuk am az életet, melyet Isten azoknak fog adni, kik sohasem szűnnek meg benne hinni.“1) Mivel továbbá az örök élet, Isten birásában és élvezetében áll, azért teljes joggal m ondhatjuk: rem ényünk főtárgya m aga Isten, mint aki a jövő életben tökéletesen birtokunkká és gyönyörünkké lesz. Ily értelemben mondja Isten: „Én leszek a te igen nagy jutalm ad.“2) Ezenkívül remélnünk kell még, hogy Isten nem csak erőt ad a rósz ellen, hanem ha bűnösök vagyunk, őszinte töredelm es bünbánat után m egadja bűneink bocsánatát is. N agyok és szám osak valának a ninivei lakosok bűnei, Mária Magdolnáé, nem különben a kereszten függő gonosztevőé, de az isteni irgalom ba vetett rem ény megteremtette a valódi bünbánat gyüm ölcsét, s a bünbánat eltörölte azokat. Ámde nem csak bűneink bocsánatát, hanem ideiglenes javakat is lehet remélni, annyiban, am ennyiben ezek előmozdítják vagy leg­ alább nem gátolják az örök üdvösség elnyerését. 3) Miért kell remélnünk ? Istentől azért kell a jó t remélnünk, mert ő a végtelen irgalmas és hűséges Isten Ígérte meg, Jézus

Krisztus pedig kiérdemelte szám unkra. Avagy mi akadályozhatná őt Ígéretének m egtartásában, mikor neki semmi sem lehetetlen? Ő, ki örök szeretettel szeretett bennünket, egyszülött Fiát adta érettünk, s kiről irva v a n : „Isten nem olyan, mint az ember, hogy h a­ zudjék.“ J) Igaz ugyan, hogyha m éltatlanságunkat tekintjük, nem lehet valami n agy bizalmunk az örök élet elnyeréséhez; ámde Istent nem a mi érdemeink indították arra, hogy nekünk örök életet Ígérjen, hanem Jézus Krisztus érdem ei; s igy ezek kölcsönöznek erőt és fensőbb értéket a mi csekély érdemeinknek is. Szent Bernárdnak egyszer azt sugdosá a gonosz lélek : „U gyan mikép remélheted a m ennyországot, te nyom orult teremtmény ? Hát hol vannak érdemeid e nagy örömre és dicsőségre ?“ Bernárd erre igy felelt: „Igaz, hogy a m ennyországra egészen méltatlan v ag y o k ; igaz, hogy azt m agam tól soha nem fogom megérdemelni, de mégis remélem azt, mert Isten jó ság a, szeretete, irgalma végtelen. Remélem a mennyei dicsőséget, m ert Jézus Krisztus kiérdemelte azt nekem .“ 4) Miért neveztetik a kér. remény Istentől belénk öntött erény nek? „Erénynek azért neveztetik, m ert a kér. ember reménye nem csupán egy hirtelen föllobbanás, hanem miként általában minden erény, folytonos állapot, a lélek m aradandó hangulata.“ „Istentől belénk öntöttnek pedig azért neveztetik, mert Istennek m alasztadom ánya.“ Mi által vétünk a remény ellen? 1) „K étségbeesés vagy bizalm atlanság által.“ A rem ény ellen vétenek általában m indazok, kik vagy keveset, vagy túlságosat remélnek. Keveset remél a) aki lelki üdvössége fe­ lől kétségbe esik, azaz miként Káin és Judás, egészen lemond a reményről, hogy bűnei m egbocsáttatnak, vagy hogy bűneit és rósz szo kásait elhagyni képes lehet, és jámborul, Isten tetszése szerint élhet. A kétségbeesés igen nagy bűn, mert nem csak tényleg tagadja Isten m indenhatóságát, jóságát, irgalmát, hűségét és Krisztus érde­ meinek kim ondhatatlan becsét, hanem az embert is arra ösztönzi, h ogy tartózkodás nélkül mindenféle bűnökbe sülyedjen és megfon­ tolva, mintegy nyitott szemekkel ro h a n jo n 'a pokol torkába. Keveset remél b) aki nem szűnik ugyan egészen meg Istenben remélni, de m ég sem bizik elég erősen az ő hatalm ában, jóságában és hű sé­ gében. Ily hiányos volt a tanítványok bizalma, midőn a háborgó tengeren az alvó M esterhez szaladva igy kiáltának fe l: „U ram ! szabadíts meg, m ert elveszünk!“ Az Istenbe helyezett bizodalm at azonban nem szabad ö ssze­

téveszteni a saját erőnkben való bizalm atlansággal, mert akárm enynyi jót vitt is már végbe valaki, mégis mindig elég oka lesz önm a­ gában bizalmatlankodni és m aga végett üdvös félelemben élni. Ily értelemben mondja Szent Pál: „Semmiről sem vádol ugyan lelkiis­ meretem, de azért még nem vagyok m egigazulva; aki engem itél, az Ur az." ’) De még ha egészen biztosak volnánk is — ami különben nem lehet — a felől, hogy Isten kegyelmében vagyunk, azt m ég­ sem tudnók b izo n y o san : vájjon mindvégig m egm aradunk-e ezen állapotban, mert minden ember vétkezhetik, és senki sem tudja, vájjon elkövetett bűne után lesz-e ideje és akarata bünbánatot tar­ tani. Azért mondja újból sz. Pál ap o sto l: „Fenyitem testem et és szolgaság alá vetem, hogy mig m ásoknak prédikálok, m agam el ne vettessem .“ 2) 2) A remény ellen vétünk „vakmerő, vagy ham is bizalom által.“ Sokat remél a) aki vakmerően remél, vagyis az Isten irgalm á­ nak révén egyre-m ásra vétkezik, vagy a vétekben m egm arad, úgy gondolkodván, hogy Isten végtelen irgalmas lévén, éppen oly könynyen bocsát meg ezer bűnt is, mint egyet, b) Sokat remél az is, aki azt gondolja, hogy bünbánat nélkül, pusztán jó cselekedetek gyakorlása által is megnyerheti bűneinek bocsánatát, vagy hogy szentségek nélkül is üdvözülhet; vagy aki vakmerően neki rohan a veszélynek, remélvén, hogy Isten csoda által kiszabadítja.

Külső istentisztelet. Hogyan tiszteljük Istent külsőleg? „Ha iránta való belső érzületünket külső cselekmények által pl. térdhajtás, kezeink összetevése, s m ás effélék által, különösen pedig az által fejezzük ezt ki, ha a nyilvános istentiszteleten részt veszünk.“ A térdhajtás, a kezek összetevése, vagy kiterjesztése és föle­ melése a tisztelet és hódolat jelei, melyeket az szokott alkalmazni, aki valami kegyért esedezik. Ezt m aga a szentirás is bizonyítja, m ondván: „A Jézus nevére minden térd m eghajoljon.“ T ovábbá Mózes is kitárt kezekkel im ádkozék; Jézus pedig arczra borulva végezte imáját. Az istentisztelet e neméhez tartozik a mellverés is, mint a belső bánat és alázatosság jele, melyről Miklós pápa a bolgárok­ hoz intézett levelében igy s z ó l: „Mellünket azért verjük, hogy kifejezzük elkövetett bűnünk miatti fájdalmunkat, és hogy méltó

töredelem által akarunk eleget tenní, mielőtt az Ur megverne ben­ nünket és végleges boszut állana rajtunk.“ A külső istentisztelet, legfőbb alkatrésze azonban a nyilvános istentiszteleten való megje­ lenés, hol közös ima, ájtatos ének s főleg a szent áldozat által mutatjuk be Istennek a kellő hódolatot. Ezen társas im ádságnak nevezett istentiszteletre m aga Jézus buzdít bennünket, midőn igy szó l: „Hol ketten, vagy hárm an összegyűlnek az én nevemben, én közöttük v agyok.“ J) Miért kell Istent külsőleg is tisztelnünk ? 1) „Mert mind a test, mind a lélek Isten teremtménye, illik tehát, hogy mindkettő tiszteletet és hódolatot m utasson iránta.“ Az igazi istentisztelet leginkább és lényegesen abból áll, hogy a lélek tiszteletet és hódolatot m utat Isten iránt, ki az ő legfőbb u r a ; a belső istentisztelet nélkül a külső semmit sem ér. Azért m ondá Jé­ zus : „Lélek az Isten és a kik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniok. Azonban a belső tisztelet mellett kötelessége az em­ bernek a külső is, mert az egész ember tartozik Istent tisztelni és neki h ó d o ln i; az ember pedig nem áll csupán leiekből, hanem test­ ből is. Ámde a test külső jelek nélkül nem képes hódolni Istennek, amiből következik, hogy a külső tisztelet is szükséges, mert e nél­ kül az ember tisztelete Isten iránt nem volna tökéletes. 2) sMert az embernek term észetében rejlik, hogy a belső is­ tentiszteletet külsőleg is nyílvánítsa, miután a külső istentisztelet előmozdítja a belsőt.“ U gyanis saját tapasztalatunk és belső érze­ tünk tanúskodik arról, hogy érzelmeink, kedélymozgalmaink és azok kifejezése közt (testállás, arczvonás, taglejtés) oly erős összekötte­ tés van, hogy azokat lehetetlen külsőleg is el nem árulni. így aki m ás iránt őszinte részvétet érez m agában, siet őt erről külsőleg is m eg g y ő zn i; vagy aki szülőit igazán tiszteli és szereti, nem m ulaszt­ ja el ezt külsőleg is bebizonyítani. 3) „Mert a külső istentisztelet a közös épülésre, a hitben va­ ló m egszilárdulásra és a vallás terjesztésére hasznos és szükséges.“ Miként minden egyes ember, úgy az összes emberi társadalom is egészen Istentől függ, ki minden dolgot rendez és korm ányoz. Azért tartozik is az emberi társadalom mint ilyen, és minden egyes ember, mint annak tagja, a többi tagok által észrevehető módon, azaz külsőleg, nyilvánosan tisztelni Istent. A közös istentisztelet az emberi társadalom ra - nézve mulhatatlanul szükséges m ár azért is, m ert nélküle az egyesek vallása és igy az erény és erkölcs elvesz­ nek, m ár pedig a pogány ok elismerése szerint is az erény az állam egyedüli alapja. Ámde a közös istentisztelet mikép volna lehetséges,

ha minden egyes ember vonakodnék a nyilvános istentiszteleten megjelenni, s csak szivében akarná tisztelni Istent? Azért a szentirásnak minden lapján nyom ára akadunk akár a külső, akár a nyilvános istentiszteletnek. így már Ábel, Hénok, Noé oltárt emeltek az urnák. Végre a zsidóknak m aga Isten irta elő a különféle ájtatossági szertartásokat, s inkább életöktől váltak meg, mintsem azok­ tól eltértek volna. Mi által vétünk a külső istentisztelet ellen? „Ha azt elhanyagoljuk, vagy ott m agunkat illetlenül viseljük.“ H a még egy földi fejedelem is tartozik m éltóságának azzal, hogy ne tűrjön szolgálatában semmi tiszteletlenséget és rakonczátlankodást, mely személyét m ások előtt lealacsonyíthatná; mikép lehetne ilyesmi iránt közöm bös a királyok királya, Isten? H a Isten sok bethszám itát rögtöni halállal büntetett, m ert a frigyszekrényt tisztelet nélkül pusztán kíváncsiságból tekintették volna m e g ; vájjon büntetés nélkül fogja-e hagyni am a kihágásokat, melyeket a m aguk­ ról megfeledkező keresztények követnek el szent oltára előtt?

A belső és külső Istentisztelet elleni bűnök, u. m. bálványozás, babonaság, varázslat, szentségtörés és szentség árulás (lelki uzsora.) Ki követ el bálványozást? „Aki valamely teremtményt isteni tisztelettel illet, mint a p o ­ gány ok tevék.“ Ismeretes ugyanis, hogy a pogányok napot, holdat, csillagokat, különféle állatokat és növényeket, fából és kőből faragott szobrokat valóságos istenek és félistenek gyanánt imádtak, és azok iránt bi­ zonyos áldozatok által istentiszteletet tanúsítottak. Ami a bálványo­ zást illeti, az igen nagy bűn, s valóságos fölségsértés a legfőbb Ur ellen; mert valamint az igaz Istent imádni annyi, mint elismerni az ő korlátlan főuraságát, úgy egy bálványt imádni, valóságos m eg­ tagadása ennek, amennyiben a bálványozó vakm erően oly lényre ruházza az isteni fölséget, melyet az semmikép sem illet meg. A bálványozás bűnének gonoszságáról különben fogalmat nyújtanak azon büntetések is, melyeket Isten a pusztában szabott a bálvá­ nyozó zsidókra, hol e miatt huszonhárom ezeren estek el Isten rendeletéből fegyver által. É s ha m ár az ó-szövetségben a zsidók­ nál oly nagy bűn volt a bálványozás, kétszeresen, sőt három szoro­ san rutabb és súlyosabb egy keresztény részéről, aki hit által sok­ kal tisztább és tökéletesebb ismerettel bir az egy igaz Istenről, mint a pogány vagy akár a zsidó.

Ki követ el babonaságot? 1) „Aki Istent vagy a szenteket oly módon tiszteli, mely az egyház tanításával és szokásával ellenkezik.“ Ez akkor tö rté n ik : a) midőn pl. valaki zsidó szertartások ál-' tál akarná Istent tisztelni, melyekről pedig sz. Pál azt mondja, hogy m ár elvesztették érték ű k et; b) midőn valaki pl. az idő, hely és test­ állás vagy a m eggyujtandó gyertyák szine, szám a és minőségétől várna segélyt. Ezzel azonban világért sem azt állítjuk, hogy babon aság és elvetendő minden oly ájtatossági gyakorlat, melynél az im ádságok bizonyos szám a m ondatik el, mint pl. a rózsafüzérnél; mert az im ádság e m ódját m aga az egyház határozta meg és buz­ gó elvégzését mindenkinek ajánlotta. B abonaságot követ e l : 2) „Aki bizonyos tárgyaknak, szavaknak, vagy jeleknek oly erőt tulajdonit, melylyel azok sem természetöknél, sem az egyház im ádságánál, vagy isteni rendeletnél fogva nem bírhatnak.“ Term észeténél fogva minden tárgy azon sajátos erővel bir, m elyet a T erem tő állandó tulajdonságul öntött belé. így a nap ter­ m észeténei fogva világit, melegít; a gyüm ölcsfa bimbót, virágot, gyüm ölcsöt hoz stb. Azonban ezeken kivül minden tárgynak term é­ szetes erejéhez járulhat m ég egy fensőbb is, mint pl. a keresztség vizéhez, hol Krisztus rendelete szerint, elválaszthatlanul össze van kötve a bűnöket eltörlő természetfölötti erő. Ha pedig valaki ezektől eltekintve, a dolognak oly erőt tulajdonit, minővel az nem bir sem az egyház im ádsága, sem Isten különös rendeleténél fogva, az ba­ bonát követ el. É s ez igen nagy bűn, mert a babonáskodó, ha nem is nyíltan, de titokban legtöbbnyire a gonosz lélektől vár segedel­ met, s bizalm át pedig nem Istenbe helyezi, akibe egyedül kellene, hanem haszontalan dolgokba és csalásokba. így például valóságos babona azt képzelni, hogy a péntek szerencsétlen nap, vagy hogy Isten örök végzésében elhatározta, hogy 13 vendég közül egyiknek okvetlenül m eg kell halnia egy év alatt. Ki szokott varázslatot űzni? „Az, ki a gonosz lelkek segítségével kincseket találni, m ásokat m egrontani, vagy csodás dolgokat akar végbevinni. A varázslat és jövendőm ondás az ó-kori pogányságból sz á r­ mazik, s mindkettő egy-egy alkatrésze az akkor divatozott ördög­ tiszteletnek, mely az igaz Isten tiszteletét leszoritá a térről. Azért m ár M ózes igy oktatá a zsidó népet: „Midőn bemégy azon földre, m elyet a te U rad Istened ád neked, vigyázz, hogy ne kövesd azon nem zetek utálatosságait. Ne találtassák közötted . . . ki a jövendő m ondóktól tudakozódjék és álm okra és előjelekre ügyeljen; se ne legyen varázsló, se bűbájos, se ki az ördöngősöktől tanácsot kér­

jen, se jósló, vagy aki a holtaktól kérdezzen ig azság o t; mert mindezeket utálja az Ur és e vétkek miatt eltörli őket bemenetedkor.“ 1) Mi a szentségtörés? „A szent vagy Istennek szentelt dolgok, személyek és helyek megbecstelenitése, pl. egy szentség méltatlan fölvétele, valamely papnak bántalm azása, vagy valamely templomnak vagy szent edény­ nek megfertőztetése.“ 2) Istennek szentelt dolgok különösen a szentségek, szent edé­ nyek és ruhák, Krisztus és a szentek képei, és minden egyházi birtok. Istennek szentelt személyek azok, kik m agukat különös m ó­ don Isten szolgálatára szentelik, tehát a világi papok, és a mindkét nembeli szerzetesek. Istennek szentelt helyek pedig a templomok, oltárok, temetők, mivel ezek is különösen Isten szolgálatára vannak kijelölve és fölszentelve. Aki tehát a szentségeket méltatlanul veszi fel, vagy az elsorolt dolgokat illetlen czélokra használja, szentségtörést követ el. (Pl. Boldizsár k irály ; a Jézus által kiűzött árulók és vevők.) . Ki követ el szimoniát vagy lelki uzsorát? „Aki a lelki dolgokat pénzért, vagy pénzértékért veszi és árulja.“ Ezen bűn a varázsló Simontól ered, ki látván, hogy az ap o s­ tolok kézföltevés által közlik a Szentlelket, pénzt kínált nekik m ond­ v á n : „Adjatok nekem oly hatalmat, hogy a kire fölteszem kezemet, elnyerje a szentleiket.“ 3) E z a szentségtörésnek különös faja, s hogy mily súlyos bűn, kitűnik am a pirongató szavakból is, m elyek­ kel sz. Péter a varázsló Simon ajánlatát v isszau tasito tta: „V eszszen el — úgym ond az apostol, — a pénzed, veled együtt, mivel azt gondolád, hogy Isten ajándékát pénzen lehet megvenni. T arts tehát bünbánatot e gonoszságod miatt és kérjed Istent, ha talán m egbo­ csáttatnék neked szived e gondolata.“ ft) Mit tanit a kath. egyház a szentek tiszteletéről és segélyül hívásáról? „Azt, h ogy a szenteket tisztelni és segélyül hivni *jó és ü d v ö s/' M ert: 1) A szentek tisztelete nem ellenkezik az észszel, m ert a vilá1) D e u t. 1 8 , g—-12. 2) Ez a sacer = s z e a t; és a legere = rabolni szókból származik — s innen lesz a sacrilegium, vagyis a szent dolog elrabolása vagy megbecstelenitése, — el nevezés. 3) A p , csel. 8, 18, 19, 4) A p . csel. 8. 20, 22.

gon ki tartja rosznak és veszélyesnek az erényes, nemes férfiakat tisztelni, azaz irántok a belső tiszteletnek és nagyrabecsülésnek látható jeleit tanúsítani? Vájjon ki rójja meg a gyermeket azért, hogy szülőit tiszteli, vagy az alattvalót, hogy királyának külsőleg hódol? E zt bizonyára egy kom oly gondolkozásu ember sem fogja roszalni. Különben továbbá még azok is, kik a szentek tiszteletét gáncsolják, szobrokat emelnek a hősök, tudósok, jeles hazafiak tiszteletére, sirjokat fölékesitik, dicsőítő beszédeket, ragyogó ünne­ peket tartanak. Miért volna hát helytelen olyanokat is tisztelni, kik m aguk hősi erények gyakorlata által tünteték k i ; olyanokat kik ta ­ naik, példáik és fáradozásaik által is halhatatlan érdemeket szerez­ tek az em beriség javának előmozdításában. De a szentek tiszteletét nem kárhoztatja a szentirás sem, mert m ár az ó szövetségben is tisztelték nem csak az angyalokat, hanem a kitűnő, szent és erényes férfiakat is. így Ábrahám, Lót, Józsue földig borultak Isten angyalai előtt, kik nekik megjelentek. Végre m aga Isten is azt m ondja: „Aki engem tisztel, azt én is m eg­ tisztelem .“ !) A szentek tiszteletét tehát helyesli mind az ész, mind a ki­ nyilatkoztatás, és különben sem tegnapi keletű, hanem az első ke­ resztény időkből szárm azik, midőn a hivek mindig tisztelték a szen­ teket, és az egyház pedig meg volt győződve e tisztelet m éltányos és üdvös voltáról. így m ár a 2-ik és 3-ik században ünnepélyesen m egtartották a szent vértanuk halála napját, sírjuknál összegyüle­ kezvén és ereklyéik fölött sz. misét m utattak be. 2) A szenteket tisztelni és őket segélyül hivni jó és üdvös, m ert midőn az egyház azt tanítja, hogy a szenteket általában tisz­ telni kell, ezzel csak azon hitigazságát fejezi ki, hogy a halál nem semmisiti meg a köztük és köztünk levő viszonyt, sőt miután szeretetük a halál után még forróbb lett irántunk, ennélfogva imáiknak Isten előtti bem utatása által rajtunk annál inkább segíthetnek. Mi különbség van Isten és a szentek tisztelete között? 1) „Egyedül Istent imádjuk és tiszteljük úgy, mint a mi leg­ főbb U runkat és minden jónak szerzőjét; a szenteket pedig úgy tiszteljük, mint az ő hü szolgáit és barátait.“ Igaz, hogy a szentek előtt is térdre borulunk ugyan és kezeinket összetéve esedezünk szószólásukért és védelmökért, de ez által éppen úgy nem akarjuk őket imádni, mint a szolga nem imádja urát, midőn előtte térdrehullva könyörög valami kegyért. Mi is tiszteljük a szenteket, midőn a szentm isében szószólásukat kérjük, és Istent a nekik adott m a-

lasztokért m ag asztaljuk; de azért csak Istennek m utatjuk be a leg­ szentebb áld o zato t.J) 2) Istent önmagáért, vagy végtelen tökélyei miatt tiszteljük, melyeket önmagától bir; a szenteket pedig azon adom ányok és előnyök miatt, melyeket Istentől n y erte k ; azért a szentekben is m a­ gát Istent tiszteljük és dicsérjük, ki m agát bennök oly hatalm asnak és kegyesnek mutatá. Ha egy földi királyt megtisztelünk az által, hogy követe, udvari vagy bizalmas embere iránt különös tiszteletet m utatunk, — hasonlóképen, h a a mennyei király követeit, barátait, és kedvenczeit különösen tiszteljük, neki m agának adjuk meg az őt illető tiszteletet. Mire ügyeljünk a szentek tiszteleténél különösen? „Arra, hogy erényeik követése által hozzájok hasonlók le­ gyünk, hogy egykor részesüljünk örök boldogságukban is.“ „A vér­ tanuk, — mondja szent Ágoston, — példájuk által azért egyenget­ ték előttünk a m ennyország útját, hogy hitbeli gyöngeségünk sem ­ mikép ne találjon mentséget. Péter is az volt, ami te v ag y ; Pál is az volt, ami te v ag y ; az apostolok és próféták szintén emberek voltak mint te. Ha nehezedre esik az U rat követni, hát kövesd szolgatársadat.“ Mi különbség van az Istenhez és a szentekhez intézett imád­ ság között ? „Istenhez azért im ádkozunk, hogy m indenhatósága által segít­ sen bennünket; a szentekhez pedig azért, hogy segítsenek bennün­ ket szószólásuk által Istennél.“ A szenteket nem azért hivjuk segélyül, m intha ezek, Istentől független erejökből segíthetnének rajtunk, mert hiszen ők amivel bírnak, mindent Istentől n y e rte k ; hanem segélyül hivjuk őket, mint olyanokat, kik Isten előtt különösen kedvesek és éppen azért legal­ kalm asabbak érettünk és velünk kérni a jó Istent, hogy kegyesen teljesítse kívánságunkat. Ez am a két imaalakból tűnik ki világosan, melyek által Istenhez és a szentekhez im ádkozunk. Istenhez igy im ádkozunk: „Irgalmazz n ek ü n k ;“ a szentekhez pedig: K önyörög­ jetek érettü n k !“ A szentek segélyül hívása tehát mindig azon alap­ szik, hogy Isten az egyedüli forrása minden üdvösségnek, minden m alasztn ak ; a szentek pedig hatalm as pártfogók Istennél és malasztjainak alárendelt közvetítői. Ennek fölvilágositásául álljon itt a következő: Midőn Isten a zsidók lázongását és zúgolódását m eg­ akarván büntetni, tüzkigyókat küldött rájok, m elyeknek m arásaitól

sokan m eghaltak, ekkor a nép igy szólt M ózeshez: „Vétkeztünk, Isten ellen szólván és ellened; könyörögj, hogy szabadítson meg a kígyóktól.“ M ózes könyörgött a népért, és Isten m eghallgatá.1) M ás­ kor meg midőn a filiszteusok ijesztgették a zsidókat, igy szóltak Sámuel p ró fétáh o z: „Ne szűnj meg kérni a mi Urunkat Istenünket, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből . . . stb .“ Sámuel könyörgött az Ur előtt Izráelért és az Ur m eghallgatá öt.“2) Az eredm ény tehát itt is, ott is azt mutatja, hogy Isten korántsem érezte m agát m egsértve és m eggyalázva a zsidók azon cselekedete folytán, melynél fogva pártfogót kértek föl közbenjárásra. Kit tiszteljünk és hivjunk segitségül jobban, mint az angyalo­ kat és szenteket? „A boldogságos szűz Máriát, Isten anyját, mert ő minden angyaloknál és szenteknél felebbvaló és m alaszt és dicsőség tekin­ tetében m essze fölülmúlja az angyalokat és szenteket.“ Mária igazi értelmében Isten anyja. E m éltóság oly m agas, hogy csak az Isten­ ség múlja felől. „Némuljon el minden teremtmény — m ondja damiáni szent Péter — és csak szent borzalommal merje e kim ondha­ tatlan m éltóságot tekinteni.“ 3) Azért az egyház méltán m utat Mária, Isten anyja iránt mindenütt oly tiszteletet, minőben semmiféle angyalt, vagy szentet nem részesít; jogosan épít az ő tiszteletére szám talan tem plom ot; méltán szenteli neki az év legkedvesebb hónapját; mél­ tán rendez dicsőítésére szám os ünnepet, zengi zsolozsm áit és hirdeti lelkesülten boldogságát. így jövendölte ezt m aga Mária a Szentlélektől ihletett pillanatában, m ondván: „íme mostantól kezdve boldog­ nak hirdetnek engem minden nemzedékek. “ 4) Kell-e tisztelnünk Krisztusnak és a szenteknek képeit is? „Igen i s ; mert ha a gyermek is tiszteli szülőinek arczképét és az alattvaló a királyét, annál inkább kell tisztelnünk Jézusnak és szentjeinek képeit.“ ' Önként értetik, hogy a tisztelet melyet egy kép iránt tanúsí­ tunk, nem azon anyagra vonatkozik, melyből az á ll; nem a fára, vászonra vagy érezre, hanem azon személyre, kit a kép ábrázol; mert hisz az egész világ ismeri és vallja azon elvet, hogy az ere­ deti kép a m ásolatban tiszteltetik, vagy ócsároltatik. így szülőinket tiszteljük arczképeikben: a fejedelmet vagy kitűnő férfiakat szobraik­ ban ; és egy szülő sem hagyná büntetés nélkül, ha gyermeke m eg­ gyalázná az ő a rc z k é p é t; egy uralkodó sem, ha alattvalója ugyanézt cselekedné.

Azon ellenvetés, pedig, hogy bolondság egy holt kép előtt mádkozni, csak akkor állhatna meg, lm az im ádkozó m agától a képtől várná kérelme m eghallgattatását. Ám de — mondja ismét a tudós Leibnitz — semmiféle józan eszű ember nem fog így gondol­ kozni, nem fog igy im ádkozni: „Add meg nekem oh kép, amit kérek: Köszönöm neked ó fa és márvány, hogy m eggyógyítottál.“ A kép előtt m ondott im ádság mindig arra vonatkozik, ki a kép által szemeink előtt lebeg; mi lélekben Krisztussal vagy a szentekkel társalgunk, kik a képben előttünk állanak, tehát az im ádság is Krisz­ tust vagy e szenteket illeti. A szentek tiszteletéhez tartozik továbbá nem csak képeik, h a­ nem ereklyéik és földi maradványaik tisztelete is. Ezek alatt első sorban és kiválóan csontjaikat értjük, azután azon tárgyakat is, melyek a szentek tulajdonai voltak, mint ruháik, vértanuságuk esz­ közei. Az ereklyék ezen tisztelete egész nyugaton és keleten általános volt. Ugyanazért, midőn a 4. században Vigilantius tévtanitó föllé­ pett és azt mint ostoba, szentségtörő üzelmet korholja és kineveti vala, szent Jeromos azzal felelt neki, hogy hivatkozott az ereklye tisztelet általánosságára, és emlékezteié, mit tevének e tisztelet érde­ kében Konstantin és Arkádius császárok, a római pápák, a keleti püspökök, sőt az egész föld kereksége. Miért tiszteljük a szentek ereklyéit vagy maradványait ? 1) „Mert testök élő tagja volt Jézus Krisztusnak és temploma a Szentléleknek; 2) mert Isten a szentek erkélyéi által többször csodát müveit.“ 1) Hogy az igazak lelkei Jézus Krisztus egy testének tagjai és a Szentlélek temploma, ez kitűnik az apostol következő szavaiból: „Nem tudjátok-e, hogy testetek Krisztus tagjai?“ hogy tagjaitok a Szentlélek temploma, ki bennetek vagyon ?“ H a ez igy van, akkor a lélek által a test is kell, hogy örvendjen a kettős előnynek, s azért tiszteljük a szentek ereklyéit. É s ha az egyház ellenségei nem bontránkoznak meg abban, hogy azok földi m aradványai, kik az ő felfogásuk szerint nagy férfiak voltak, tiszteletben részesülnek, sőt boldogoknak érzik magukat, ha azon tárgyak közül, melyek valamikor azok tulajdonát képezék, pl. egy író tollat, dolgozó a s z ­ talukból egy szálkát stb birtokukba keríthetnek; miért nem akarják tehát ugyanezt megengedni a kath. egyháznak, hogy a szentek ereklyéivel hasonlókép cselekedjék ? 2) Mert mind a szentirás, mind a szent atyák tanúskodnak arról, hogy Isten a szentek ereklyéi által többször csodákat művelt, így a Királyok IV. könyvében olvassuk: „Némelyek pedig embert temetvén, láták a rablókat és beveték a holt testet Elizeus sírjába; mely mikor Elizeus tetemeihez ért, fölelevenedék és lábaira álla.“ Erre jeruzsálem i sz. Cyrill azt jegyzi m eg: „Elizeus nem tért vissza

az életbe azért, hogy a halottnak visszaadja az életet, hanem halva m aradt, h ogy e csoda ne csupán az életnek tulajdonittassék, hanem világossá legyen, hogy a szenteknek még holt testök is, mely az igaz léleknek sokáig lakóhelye és eszköze volt, bizonyos csodaerő­ vel b ir.“ Szent Pálról meg az mondatik az apostolok cselekedetében, hogy amint keszkenőit és öveit a betegekre tévé, a betegségek meg* szünének és a gonosz lelkek eltávozának.“

Isten második parancsa. „A te Urad Istened nevét hiába ne vegyed.“ Mit tilt Isten a második parancsban? „Tiltja Isten nevének minden m egsértését: 1) annak tiszteletlen kim ondása á lta l; 2) istenkárom lás és a vallás kigúnyolása á lta l; 3) bűnös eskü és átkozódás által; 4) a fogadalom m egszegése által.“ Az Isten neve alatt itt nem csupán az Isten szót kell érteni, hanem minden elnevezést, melyek Istent az ő különféle sajátságainál és müveinél fogva megilletik, m in ő k : az Ur, a Fölséges, a Minden­ ható stb. H asonlólag e kifejezés : „hiába ne vegyed“ — nem csak annak haszontalan, tiszteletlen kim ondását jelenti, hanem általában minden visszaélést Isten nevével, Istennek minden megbecstelenitését szavak, vagy jelek altal. Hogyan vétkezünk Isten nevének tiszteletlen kimondása által? „H a azt tréfából, vagy haragból, vagy könnyelműen mondjuk ki, m ert ilyenkor a kimondó mindig azon belső és külső tisztelet ellen vét, mely Istent megilleti.“ Isten fölsége és szentsége ugyanis azt követeli, hogy nevét csak tisztelettel említsük, és ne használjuk tréfából vagy h a ra g b ó l; azért m aga az Isten igy in t: „Az Ur nem fogja ártatlannak tekinteni azt, aki hiába veszi Istene, Ura nevét.“ 2) Sirák könyvében pedig igy szól az U r: „Isten nevét ne hordozd mindig szájadban, és a szentek nevét se keverd szavaidba, mert nem m aradnál bűn nélkül.“ 3) Ezen idézetekből tehát világosan kitű­ nik, hogy nem csak Isten vagy Jézus nevét bűn tiszteletlenül kim on­ dani, hanem a bold. szűz, az angyalok vagy szentek nevét is. En­ nek oka pedig az, mert am a személyek, kik e neveket viselik, közel állnak Istenhez, és éppen azért tiszteletre méltók. Mi az istenkáromlás? „Istenkárom lásnak nevezzük a megvető beszédeket vagy szenynyes szavakat Isten, a szentek vagy szent dolgok ellen.“

Istenkárom lás tehát pl. így beszélni: „Isten nem igazságos, nem irgalm as; Isten keményebben büntet engem, mint ahogy érdem ­ iem ; Istennek sok dolga volna, ha a világon mindenről kellene gondoskodnia.“ Hasonlókép Máriáról azt mondani, hogy csak olyan nő, mint m ás. Továbbá istenkáromló az is, ki a szent dolgokat, a szentségeket, szentmisét, szentelt vizet, feszületet s hasonló tárg y a­ kat kigunyolja és fitymálja. Aztán istenkárom lást lehet elkövetni nem csak beszéd által, hanem pusztán gondolatban is, valamint külső jelek által is. Pusztán gondolatban akkor, ha valaki az említett m ó­ don szándékosan csúnyákat gondol Isten, a szentek, vagy szent dolgok felől, habár ki nem mondja i s ; jelek által pedig akkor, ha az Isten elleni belső gyűlöletet, haragot és m egvetést az által fejezi ki, hogy pl. az ég felé köpdös, azt öklével fenyegeti, stb. (hitehagyott Julián). Istenkáromlás még a vallás kigúnyolása is, midőn a gunyolónak az a szándéka, hogy a vallást, a kath. egyházat, annak szer­ tartásait nevetség és megvetés tárgyává tegye. ■ Mindezen itt elősorolt istenkárom lás ‘oly nagy bűn, hogy az ó-szövetség isteni eredetű törvényei a megkövezés halálbüntetését szabták ki arra. „Aki Isten nevét káromolja — mondja Isten Mózes által — halállal haljon m eg; kövezze meg őt az egész k ö z sé g !“ 1) H ogy pedig az ó-szövetségben ily súlyosan lakoltak az istenkárom lók, az nagyon term észetes, hiszen aki uralkodóját károm olja, reá bűnöket kohol, jogait megtámadja, mint felségsértő lakói; m ár m ost miért ne bűnhődjék hát hasonló szigor szerint az is, ki ugyanily gonoszságot követ el az ég és föld ura ellen ? Mennyivel íölségesebb és szentebb a századok örök királya, mint a föld legelső fejedelme, kinek koronás feje nem sokára porrá lesz! Mennyivel hálátlanabb azon teremtmény, aki teremtőjét, föntartóját, korm ányzóját, m egszentelőjét és egykori jutalm azóját káromolja, mint azon alattvaló, ki urát és királyát sérti meg. Mit tesz esküdni? „Esküdni annyit tesz, mint a mindentudó Istent tanúbizony­ ságul hivni arra, hogy igazat m ondunk, vagy hogy Ígéretünket megtartjuk. Mind az egyszerű, mind az ünnepélyes eskü lényege abban áll, hogy az esküvő, Istent, a szivek vizsgálóját, tanúnak hivja föl, tehát birónak és büntetőnek is. E szerint esküt az tesz, aki állítá­ sának m egerősítése végett ilyen, vagy hasonló kifejezéseket h a s z n á l: „Ez bizony Isten igaz,“ „Isten bizonyságom , hogy a dolog igy áll,“ „Isten büntessen meg, taszítson kárhozatra stb. ha ez nem

ig az,“ vagy „Isten engem úgy segéljen.“ Az is eskü továbbá, mi­ kor valaki az égre, keresztre, szentségekre, evangéliumra esküszik. Mert — úgym ond sz. T am ás — „mivel e dolgok m agukban véve _ nem tanúskodhatnak semmiről, sem a hazugságot nem büntetheik meg, azért valahányszor tanuságul hivatnak, tulajdonkép mindig Isten hivatik tanúnak. Megerősítik ezt ugyancsak az' Üdvözítő szavai is, ki igy szó l: sKi a templomra esküszik, arra esküszik, ki abban lakik; és aki az égre esküszik, az Isten trónjára és arra esküszik, aki azon ü l.“ *) Ami pedig az eskü m intát illeti, az ünnepélyes eskü tételénél az esküvő e mintát használja (mi alatt három ujját az evan­ gélium ra h elyezi); „Isten engem úgy segéljen, és az ő szent evan­ gélium a,“ mely szavakkal az illető azt akarja mondani, hogy amit mond, az oly igaz, mint a mily igazán kívánja, hogy Isten őt m eg­ segítse és az evangéliumban foglalt Ígéreteket neki megadja. Mikor vétkezünk esküvés által? 1) „Midőn ham isan vagy kétséges dologban esküszünk.“ H a­ misan esküdni annyit tesz, mint esküvel erősíteni, hogy valami igaz, noha tudjuk, hogy nem ig a z ; vagy pedig esküvel Ígérni valamit, noha nem szándékozunk azt megtartani. Kétes dologban esküdni annyi, mint esküvel bizonyítani olyast, amiről nem tudjuk, bizonyo­ san igaz-e. Aki kétes dologban esküszik, éppen olyan bűnös, mint aki ham isan esküszik, amennyiben tudva és szándékosan teszi ki m agát a ham is eskü veszélyének. A ham is eskü, főleg ha törvényszék előtt mondatik, egyike a legnagyobb gonoszságoknak, mert a ham is esküvő ez által káro­ m olja Istent, árt felebarátjának és önm agának. Káromolja Istent, m ert a ham is esküvő azt tételezi föl, hogy a mindentudó Isten nem tudja az igazat, vagy pedig, hogy a végtelen szent Isten szereti a h azugságot, vagy nem tudja a ham is esküvőt megbüntetni. A hamis esküvő árt felebarátjának, mert az emberi társadalom sehogy sem élhetne nyugodtan, és állhatna fönn, ha tagjai egym ásban nem bíz­ hatnának és szavokat meg nem tartanák, mert hisz a bizalom é? a hit az alapja az elöljárók és alattvalók, a szülők, és a gyermekek, a hitelezők és adósok stb. jogainak és kötelességeinek. Aki tehát a közbizalm at és hitet megrendíti, a társadalom alapjait ássa alá; már pedig a ham is esküvő ham is esküje által éppen azon föltevésre ad okot felebarátjának, hogy az emberekben akkor se bízzék, ha leg­ ünnepélyesebb m ódon Isten-, az örök biró szine előtt és az ő tanúságulhivása mellett erősítik állításuk igazságát. Végül a ham is e s ­ küvő árt önm agának is, mert elszakad Istentől és Istennek boszuját m integy kihívja m aga ellen.

2) Midőn szükségnélkül esküszünk, vagy m ást esküre indí­ tunk." Erre nézve legyen elég m egjegyeznünk, hogy óvakodjunk bármi csekély dologban ok- és m egfontolás nélkül puszta ferde sz o ­ kásból esküdözni, s csakis akkor folyamodjunk hozzá, midőn igen fontos ügyekben követeli az egyházi vagy világi hatóság, pl. hoszszas czivódások m egszüntetése vagy jogiviszonyok szabályozása végett; vagy midőn m ások bizalm atlansága és csökönyössége teszi azt szükségessé, kik nem akarnak hinni az egyszerű állitásra. 3) Midőn arra esküszünk, hogy roszat fogunk cselekedni vagy a jót elmulasztani. Az igéreti esküre nézve nem elég csupán ak a­ rattal birni az Ígéret beváltására, hanem kell, hogy az Ígéret tárgya is jó vagy legalább rósz ne legyen. Aki tehát arra esküdnék, hogy az ellenségen boszut fog állani, vagy többé sohasem fog im ádkozni, gyónni, predikátiót hallgatni, az ilyen eskü büntetésre méltó lenne és érvénytelen. Csattanós példa erre nézve a 40 zsidó, kik m egesküvének, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, míg szent Pált meg nem ö lik;*) és Heródes, ki hogy m eggondolatlan esküjét teljesítse, lefejezteté keresztelő sz. Jánost, mintha bizony a roszra is kötelezhetne az eskü. Szükséges tehát, hogy amire esküszünk, bizonyos leg y en ; m ásodszor, hogy az eskü jogosan történjék, azaz kellő megfontolással és tisztelettel; hogy amire esküszünk igazságos és szabad legyen, és ne ütközzék m ások iránti kötelességünkbe. 4) Ha eskünket nem teljesítjük, noha m ódunkban áll azt tel­ jesíteni. Aki egy érvényes igéretbeli esküt nem teljesít, eskütörést követ el, melynek gonoszsága éppen olyan nagy, mint a ham is esküé, mert az eskütörő éppen úgy kárt okoz felebarátjának és önmagának, mint a ham isan esküvő. Néha azonban m egszűnik az eskü kötelező ereje, ha a körülmények olyanok lesznek, melyeket ha az eskütevő előre tudott volna, bizonyára eskütételre m agát nem kötelezi. Mit tesz átkozódni ? „Annyit, mint önmagát, vagy m ásokat átkozni miközben gy ak ­ ran Isten neve is megbecstelenittetik.“ Az átkozódást többnyire összetévesztik a közönséges em berek az esküvéssel, pedig lényegesen különbözik ettől. Az átok m agában véve nem szolgál egy állítás, vagy ígéret megerősítésére, hanem inkább féktelen kitörése a haragnak, mi által valaki önm agát, vagy m ásokaf vagy élettelen tárgyakat is megátkoz. Az átkozódás k ét­ féle módon becsteleniti meg az Isten nevét. Először, ha valaki fele­ barátjának azt kívánja, hogy Krisztus vére, sebei, a szentségek stb. örök kárhozatára váljanak; m ásodszor, ha valaki a teremtm ényeket,

mint Isten müveit (pl. vihart, éhséget, dögvészt, háborút, stb.) me­ lyeket Isten küld ránk, vagy megenged, m egátkozza. Ebből világo­ san kitűnik, hogy az átkozódás mindkét esetben többnyire istenká­ romlás, tehát igen nagy bűn. Azért sz. Pál „az átkozódókat is azok közzé számítja, kik Isten országát nem fogják látni.“ 1) Mi a fogadalom? „A fogadalom Istennek szándékosan tett ígéret, hogy Istennek valami kedves dolgot cselekszünk, a mire különben kötelezve nem v ag yunk.“ A fogadalom lényegéhez tehát három dolog kívántatik : 1) Valami „Ígéret,“ és pedig a) valóságos Ígéret, mely által valaki lelkiismeretben kötelezi m agát valaminek m egtevésére vagy elhagyására. Aki tehát bűn terhe alatt kötelezi magát, hogy bizo­ nyos im ádságot mindennap elmond, az fogadalm at te s z ; aki föltesz ugyan m agában valamit, de anélkül, hogy m agát bűn terhe alatt kötelezné annak teljesítésére, az a jószándéknál marad, b) szükséges,hogy az ígéret szándékos legyen. Ilyen pedig akkor lesz, ha az értelem a felvállalandó, kötelezettséget jól ismeri, és ezt valóban akarja is megtenni. Ha tehát a vállalkozó értelme meg van zava­ rodva, ha nagy félelem, harag, vagy más hevesebb indulat akadá­ lyozná a szükséges megfontolásban, és nem tudja világosan mit ígér, akkor az Ígéret nem kötelezhet lelkiismeretben, mert nem elég szándékos. 2) H ogy az Ígéret fogadalommá váljék, „Istennek kell azt tenni.“ A fogadalom nagyon hasonlít az áldozathoz, mely által Istennek sz a ­ badságunkat vagy egészen, vagy részben fölajánljuk és így elismer­ jük, hogy e tehetségünknek ő a szerzője és ura. Azért a fogadal­ mak, miként az áldozatok is, egyedül a fölséges Istent illetik meg. T ehetünk ugyan a szenteknek is fogadalmat, de mindig hozzá kell tenni, „Isten dicsőségére,“ különben érvénytelen lesz. így megfogad­ hatjuk Istennek, hogy pl. Mária tiszteletére mindennap elimádkozzuk a rózsafüzért, vagy sz. Péter és Pál iránti tiszteletből Rómába zarán­ dokolunk. 3) H ogy az Istennek tett Ígéret fogadalommá váljék, szüksé­ ges, hogy a fogadalom Istennek valami tetsző dolog legyen, mert hiú, vétkes, s felebarátunkra nézve káros dolog íogadalom tárgyát nem képezheti, miután ily dologban Isten nem gyönyörködhetik. Hasonlókép érvénytelen volna az is, ha valaki megfogadná, nogy naponkint egy hoszu im ádságot mond, vagy a szentföldre zarán­ dokol, stb. ha ez által elhanyagolná hivatalos kötelességeit. Kell tehát, hogy amit Istennek fogadunk, ne csak m agában véve legyen erkölcsileg jó, hanem minden körülmény között jobb legyen a foga­

dalomtevőre nézve, mint annak ellenkezője; mert m áskép az ó lelki kárát vonná m aga után, következéskép Isten azt el nem fogadná s a fogadalmat tevő ez által vétkeznék. Mit tanit az egyház a fogadalmakról? „Azt, hogy Isten előtt kedvesek, mert szabad akaratunkból neki hozott áldozatok.“ A kath. hittudósok mindenkor azt tanították, hogy Isten a fo­ gadalm akat kedveli, és hogy a m agukban jó cselekm ények, m elyekre valaki fogadalommal kötelezi m agát, ez által sokkal érdem esebbek lesznek. Azért az egyház is mindig védelmezte, előm ozdította és jóváhagyta a szerzetesi rendet, melyben az illető különös fogada­ lommal kötelezi m agát az evangéliumi tanácsok m egtartására. (Jákob és a jám bor Anna fogadalma stb.) 2) Az egyház azt tanítja, hogy a fogadalmat teljesíteni köte­ lesség, ha csak lehetetlenség nem lép közbe. Hogy az Istennek tett fogadalmat teljesíteni szent és szigorú kötelesség, világosan kitűnik a szentirás eme szavaiból: »Ha U rad­ nak Istenednek fogadalmat tettél, ne m ulaszd el azt teljesíteni; mert ha elmulasztod, vétkül számítja neked.“ J) Azonban a fogadalom kötelezettsége m egszűnik, ha lehetetlenné v álik ; pl. képet Ígértem a templomnak, de a házzal együtt e lé g ; vagy ha a föltétel elmaradt, pl. ha felgyógyul, alam izsnát ad, de nem gyógyul fel, hanem meghal.

Isten harm adik parancsa. „Megemlékezzél, hogy a szombatot megszenteld.“ Mire kötelez bennünket Isten harmadik parancsa? „Arra kötelez, hogy az U r napját jám bor cselekmények g y a­ korlása és a szolgai munkák kerülése által m egszenteljük.“ Itt két pont jő figyelembe, 1) általában azon kötelesség, hogy az U r nap­ ját, a vasárnapot megszenteljük, 2) ezen megszentelés m ódozata. 1) A vasárnapot kötelesség megszentelni. Már az ész is azt mondja, hogy Istent tartozunk tisztelni nem csak belsőleg, hanem külsőleg is, tehát bizonyos időt a külső isteni tiszteletre fordítani; és ennyiben a harmadik parancs által előirt vasárnap-szentelés oly kötelesség, mely a term észetes törvényből szárm azik és minden em ­ bert, pogányt és keresztényt egyaránt kötelez.

Je g yzet. A pogány persze nem tudná kieszelni, a hét melyik napját forditsa a külső isteni tiszteletre, azért rá nézve m indössze annyi kötelesség áll, hogy bizonyos időt a külső isteni tiszteletre kell szánnia. Az ó szövetségben az U r ezen napja a hétnek hetedik napja volt (sz o m b a t); ellenben az uj-szövetségben a szom batot a vasárnap váltotta fel, annak emlékére, hogy Krisztus halottaiból vasárnap tá ­ m adt fel, s vasárnap küldte el a Szentleiket. 2) A vasárnap m egünneplésének módozata. A vasárnapot ak­ kor ünnepeljük meg kellő módon, ha a) ájtatos cselekményeket viszünk v é g h e z ; b) ha őrizkedünk a szolgai m unkáktól és a bűnök­ től. Ezek szerint, hogy a vasárnapot megszenteljük, tartozunk a) szentm isét becsületesen hallgatni; nemkülönben ajánlva van predikácziót és keresztény tanítást hallgatni, a szentségekhez járulni, jó könyveket olvasni, elmélkedni, s a keresztény szeretet müveit g y a ­ korolni. A vasárnap méltó m egünnepléséhez tartozik mindenekelőtt az áldozat, mert ez, mint az im ádás és tisztelet legkitűnőbb cselekmé­ nye, Isten előtt is legkedvesebb. Isten m áraz ó szövetségben azt kí­ vánta, hogy szom baton két bárányt áldozzanak föl, mig a hét m ás napjain csak egyet m utatának be neki. Nem csoda tehát, ha az egyház, mint Isten helyettese, minden gyermekét szigorúan kötelezi, hogy, ha a vasárnapot méltókép akarják megünnepelni, ájtatos meg­ jelenés által szintén részt vegyenek az uj szövetség áldozatában, melynek az ó szövetségi csak árnyéka volt. M egszentségtelenitjük a vasárnapot szolgai m unkák által, nem m intha a m unka m agában véve bűn volna, hanem pusztán azért, m ert Isten m egtiltotta szom bati napon az ily m unkákat, mint me­ lyek a lelket elvonják Isten tiszteletétől. Szolgai m unkának nevezte­ tik, m ert hajdan rabszolgákkal végeztették, s lehet, innen van a m egkülönböztetés az u. n. szabad m unkák közt, minők az írás, tanulás, olvasás, festészet, oktatás, mint melyek tulnyomólag a lelki erőt vették igénybe. A szolgai m unkán kívül tilos még a bíráskodás, adás-vevés boltokban és piaczokon; minden zajos m ulatság, főleg isteni tisztelet alatt. Azon k érd ésre: vájjon vasárnap sohasem szabad-e szolgai m unkát végezni, a kathekizm us igy felel: Szabad először akkor, ha az egyházi elöljárók fontos okok miatt megengedik. M ásodszor sz a ­ bad szolgai m unkákat végezni, valahányszor Isten dicsősége, a fe­ lebarát jólléte, vagy égető szükség követeli, pl. a harangozás, az oltárok és az Urnapi sátorok készítése, földiszitése stb. Hasonlókép a felebarát jólléte is gyakran elégséges ok arra, hogy vasárnap szolgai m unkákat végezzünk. Erre vonatkozólag igy szól az isteni m ester: „Kicsoda az közöttetek, akinek egy juha van, és ha ez szom baton a verembe esik, m aga ki nem húzza azt onnét? Meny-

nyivel több az ember a ju h n á l! Szabad tehát szom baton (nálunk vasárnap) jót cselekedni,“ J) A harmadik ok mely a vasárnapi szol­ gai m unkálkodásra fölhatalmaz, a nyom asztó szükség, midőn t. i. valaki oly szegény, hogyha vasárnap is nem dolgoznék, nem tudna megélni, sem családját föntartani, sem illően ruházkodni, vagy ha egy m unka éppen szükséges volna arra nézve, hogy egészségét, vagy ideiglenes javait valami nagyobb veszélytől m egóvja. Aki pedig engedély, vagy alapos ok nélkül végez vasárnap szolgai m unkákat, az súlyos bűnt követ el, kivéve, ha a rövidebb idő, melyet a munkára fordit,. kisebbé, pusztán bocsánatos bűnné teszi azt. Aki azonban Isten parancsa iránti daczból dolgozik vasárés ünnepnapokon, az mint az Isten és egyház parancsainak kigunyolója mindig súlyosan vétkezik. Itt még az is m egjegyzendő, to ­ vábbá, hogy nem csak azok vétkeznek, kik a tiltott m unkákat m aguk végezik, hanem azok is, kik alattvalóiktól, cselédeiktől, napszám o­ saiktól szükség nélkül ily munkákat követelnek, vagy általok vé­ geztetnek, mert Isten igy szólt egykor Hóreb hegyén a zsidó nép­ hez : „A hetedik nap a szom bat, az Urnák, a te Istenednek nyu­ galma. E napon se m agad ne dolgozzál, se szolgád, se szolgálód... (hanem) nyugodjék szolgád is, szolgálód is, miként m agad.“ 2) Végre pedig, ha már szolgai munkák által is megbecstelenitjük a vasárnapot, mennyivel inkább bűnös cselekmények, kicsapon­ gás, korhelykedés stb. által, miután a kereszténynek még inkább kötelessége vasárnap kerülni a bűnt, és buzgóbban gyakorolni az erényt, mint hétköznap. Mi rettentsen leginkább vissza bennünket a vasárnap szentségtelenitésétől ?

meg-

1) „Az ideiglenes és örök büntetések, melyekkel Isten a szom ­ bat (vasárnap) megsértőit fenyegeti.“ Isten miként az ó-szövetségben bő áldásokat igért a szom bat megszentelőinek, úgy a legrettentőbb büntetésekkel fenyegeti azo­ kat, kik azt megszentségtelenitették. „Ha nem hallgattok rám, — igy szól az ur Jeremiásnál, hogy a szom batot megszenteljétek, ak ­ kor tüzet gyulasztok kapuitok előtt, mely m egem észti, Jeruzsálem házait és el nem oltatik.“ 3) Ezekielnél pedig kijelenti: Ők m egsér­ tették szombatjaimat, azért mondám, kiöntöm rájok haragom at, hogy kiirtsam őket.“ 4) Ha ezt tette Isten az ó-szövetségben, m eg­ teszi az újban is, mert az ő keze m ost sem rövidült meg. 2) Annak megfontolása, hogy menthetetlen könnyelm űség testünkért hat napig fáradozni, halhatatlan lelkűnknek pedig egyet­ len napi figyelmet sem szentelni. Az volna különben is rendelteté­ sünk, hogy életünk minden napját és óráját Isten szolgálatára és

halhatatlan lelkünk üdvére szenteljük, nem szörnyű esztelenség hát, h a a hétnek csak egy napját sem forditjuk e szent czélra. 3) Annak megfontolása, hogy a vasárnapot megszentelni anynyi, mint keresztény hitünket nyilvánosan m egvallani; m egsértése pedig vallásunk szégyenére és keresztény felebarátunk megbotránko ztatására válik. Miként a zsidók még m a is a szom bat m egün­ neplése által fejezik ki, hogy a zsidó vallásnak, az ó-szövetségnek hivei, úgy mi keresztények is, a vasárnap megünneplése által vall­ juk m eg nyiltan, hogy a Krisztus hitéhez ragaszkodunk, hogy az uj szövetséget, melynek köszönhetjük, hogy Isten Atyánk, Jézus Krisztus testvérünk és a m ennyország hazánk, szentül megtartjuk, parancsait teljesítjük, Ígéreteiben remélünk.

Isten negyedik parancsa. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű lehess a földön.“ Mit parancsol Isten a negyedik parancsban? „Azt, hogy a gyermekek szülőiket, az alattvalók elöljáróikat tiszteljék, szeressék és nekik engedelm eskedjenek.“ I. A gyermekek tisztelni tartoznak szülőiket azért, mert ezek előttük Istent helyettesítik. 1) A szülők azon kitűnő m éltósága, hogy gyermekeikkel szem ­ közt Isten helyettesei, minden gyermeki kötelességnek tulajdonképi forrása. H ogy pedig a szülők valóban bírnak e minőséggel, ezt mind áz ész, mind a hit tanítja, egyhangúlag bizonyítván, hogy Isten, ki az egész emberi társadalm at és minden egyes családot láthatat­ lan m ódon korm ányoz, az utóbbiakat látható módon is vezeti és korm ányozza a szülők által, kiket e czélból tekintélyének és m éltó­ ságának bizonyos viszfényével ruházott föl. Azért mondá J é z u s : „Egy a ti Atyátok, ki mennyekben vagyon.“ J) Továbbá, miként egy földi király megköveteli, hogy tisztviselői és helyettesei iránt ő érette illő tiszteletet m u tassan ak ; akként Isten is, mint az emberiség királya megköveteli, hogy kellő tiszteletet tanúsítsunk azok iránt, kiket e földön helytartóivá szemelt ki, vagyis hogy a családban a gyerm ekek illően tiszteljék szülőiket — ő érette és ő helyette. Azért, a mely gyerm ek szülőit gyalázza, Istent m agát gyalázza. Egyébiránt a szentirás gyakran és nyom atékosan sürgeti e tiszte­ letet, és az isteni parancs is igy s z ó l: „Tiszteld atyádat és anyá­ d at.“ Nem azt m ondja Isten: „Szeresd szülőidet,“ „hanem tiszteld 1“ ; mert szeretni minden embert kötelességünk, szülőinket pedig még tisztelni is, mivel mint Isten • helyettesei fölebbvalók nálunknál azaz elöljáróink.

2) A belső tisztelet, mely az említett szülői m éltóság elism erésé­ ből származik, az által nyilvánuljon a gyermekek részéről, hogy mi­ dőn szülőikkel beszélnek, alázatos, szelíd, tisztes hangon tegyék a z t; továbbá viseletökben legyenek mindig udvariasak, előzékenyek és egyáltalán sohase feledkezzenek meg a külső kegyeletről. A gyermeki tiszteletnek szép példáját adá egyptomi József, ki habár első ember volt az országban, (Fáraó után) mégis örömmel fogadá atyját, ki pedig az egyptomiaknál annyira lenézett pásztori osztály­ hoz tarto z o tt; sírva borult nyakába és azután bem utatá a királynak. Hasonlót tett Salamon király is, ki midőn anyja, Betszabe a királyi terembe lépett, fölkelvén trónjáról, eléje sietett, m eghajtá m agát, kegyelettel szólitá meg és jobbja felől egy trónra ülteté.“ J) De a szülők iránti kegyeletnek mégis legcsodálatosabb példáját m aga, Istennek emberré lett Fia nyujtá. Azért int szent Ambrus : „Tisz­ teld szüléidét, mert Isten Fia is tisztelte az övéit.“ B izonyosan ol­ vastad m ár ezt: „És engedelmes vala nekik,“ s az első csodát is ázent anyja iránti figyelemből tévé. 3) A szülők iránti köteles tisztelet ellen tehát akkor vétenek a gyermekek, ha a) őket szivökben megvetik vagy kevésre becsü­ lik ; mert a puszta külső tisztelet nem igazi gyermeki tisztelet, h a ­ nem képm utatás, színlelés; b) ha róluk roszat beszélnek; c) ha őket szégyellik, mert talán szegények, műveletlenek, alacsony ranguak, öregek vagy beteg ek ; d) ha irántok durvák és íeleselők, mint Káin volt Isten iránt, ki midőn őt testvére agyonverése miatt kér­ dőre voná, igy felele neki v is s z a : „Vájjon őrzője vagyok-e én öcsémnek ?“ A gyermekeket a köteles szülői tisztelet alól még az sem menti fel, ha esetleg a szülők hibásak, gyarlók, garázdák, mert azért mégis Istent helyettesítik a családban, és e m inőségök miatt tiszteletre és kegyeletre méltók. Azon körülmény, hogy a szülők talán hibásak, nem jogosítja fel őket arra, hogy rósz gyerm ekek legyenek és a gonosz Chám példáját kövessék, ki ittas apját kigunyolta. Jaj a gúnyolódó gyermeknek, mert Isten igy fenyegeti: „A szemet, mely atyját lenézi, és anyjára durván tekint, ássák ki a hollók, és a sasfiak egyék m eg,“ 2) II. Szeretni tartoznak a gyermekek szülőiket azért, mert a sz ü ­ lők Isten után gyermekeik legnagyobb jótevői. 1) A szülők Istent képviselik a gyermekek előtt nem csak s z ü ­ lői méltóságuk, hanem szülői szeretetök által is, mely hü képm ása Isten szeretetének, és jóságának, ki mindnyájunk a ty ja ; Isten után szülőinek köszöni a gyermek a m aga létét és életét, nekik k ö szön­ heti, főleg zsenge korában, a táplálékot, ruházatot, ápolást, védelmet minden veszély ellen és a segítséget minden szükségben. Isten után

tehát, kitől minden jó adom ány szárm azik, a szülők a mi legna­ gyobb jótevőink, ugyanazért jobban is kell őket szeretnünk, mint bárki m ást a világon. 2) U gyanazért a gyermekek, hogy e szigoru szeretetbeli köte­ lességet teljesíthessék, legyenek szülőik irá n t: a) hálásak és szives jó a k a ró k ; b) jó viseletűk által szerezzenek örömet n ek ik ; c) szükségükben gyám olitsák, öregségökben ápolják ő k e t; d) hibáik és gyöngeségeik iránt legyenek einézők. Avagy nem volna-e szörnyű hálátlanság a szülők nagy szeretetét viszontszeretet nélkül, vagy jóakaró szivesség nélkül hagyni ? A szentirás „gyalázatos és boldogtalan embernek nevezi az ily gyerm eket.“ *) S viszont a gyermekekre nézve is mi lehetne éde­ sebb vigasz, mint az, ha édes atyjok vagy anyjok elm ondhatná ró ­ luk szent János szav aiv al: „Nincs nagyobb örömem, mint azt hal­ lani, hogy igazságban já rto k ;“ 2) hogy valóban keresztény módon éltek. Az iiju Tóbiás érezte e vigaszt, mert öreg szülői szemök vi­ lágának, öregségök tám aszának, életök vigasságának és rem ényé­ nek nevezték ő t.“ 3) Ámde gondosan is került e jó fiú mindent, ami szülőit m egszom orithatta volna. Idegen földön, hol igen jó dolga volt, igy sürgeté — kalauzát — az angyalt a h az atéré sre: „Tudod, atyám idős már, és ha egy nappal tovább itt m aradok, elszom oro­ dik a lelke.“ 4) 3) Vétenek a gyerm ekek a szülőket megillető szeretet ellen : a) ha nekik roszat kívánnak, vagy cselekszenek; b) ha nekik rósz viseletök által szom orúságot és szégyent okoznak, vagy őket m ás­ kép szom oritják vagy h arag ítják ; c) ha őket öregségökben és szük­ ségükben nem seg ítik ; d) ha gyarlóságaikat békével nem tű rik ; e) h a élő vagy elhalt szülőikért nem im ádkoznak. A szülőknek roszat kívánni, vagy őket tényleg bántalm azni, b o rzasztó bűn, melyre m aga Isten szabott halálbüntetést, igy szól­ ván az ó szö v e tsé g b en : „Aki apját vagy anyját megüti, haljon m eg! Aki apját vagy anyját átkozza, haljon m eg !“ 5) Már az is h a­ lálos bűnt követ el, a ki kezét azért emeli föl, hogy szülőit m eg­ üsse. Nem kisebb bűn az, ha a gyerm ekek kicsapongás, renyheség és torkosság, istentelen emberekkel való társalgás, biinös viszonyok, ruha- és élvhajhászat és pazarlás, illetlen és durva magukviselete által keserítik szüleiket és életűket megrövidítik. H ány szülő hal m eg évtizedekkel ham arább, csak azért, mert gonosz fia vagy leá­ ny a miatt szüntelen bu és fájdalom epeszti és élete fonalát idő előtt s z é trá g ja ! Szívtelen gyerm ek ! Oda mernéd-e vinni apád vagy anyád elé a koporsót és igy szólni h o z z á jo k : „Feküdjetek m ár b e le ; nem birom bevárni halálotokat ?“ Már pedig te ennél is többet cselekszel a szüntelen szom orúság által, melyet szivöknek okozasz. Te lassan-

kint a koporsóba fekteted Őket, te halálos szúrást adsz nekik, mert a szom orúság öl, kiszárítja a c so n to k a t.') De a szülőknek okozott szom orúsággal a te életed boldogsága is oda van. Soha sem fogsz te szívedből örvendeni, mert szülőid sirhalmáról füledbe hangzik a rémes p an asz: „Itt fekszenek azok, kik neked életet adtak, s kik­ nek te megröviditéd, elrablád életöket.“ III. Engedelmeskedni tartoznak a gyermekek szülőiknek azért, mert ezeket bizta meg Isten, mint a m aga helyetteseit, hogy jól és keresztényileg neveljék gyermekeiket. 1) Engedelmeskedni annyit tesz, mint m ásnak akaratát teljesí­ teni, azaz elismerni, hogy e m ásnak hatalm a vagyon parancsolni, és parancsának teljesítését követelni. A szülőknek engedelmeskedni tehát annyit tesz, mint az ő akaratukat teljesíteni, azaz elismerni a hatalmat, hogy akaratukat nyilváníthatják előttünk, s ennek teljesí­ tését követelhetik tőlünk. 2) Ennélfogva a gyermekek ta rto z n a k : a) megtenni vagy el­ hagyni mindazt, amit a szülők parancsolnak vagy tiltanak, ha t. i. roszat vagy jogtalanságot nem parancsolnak; b) tanácsaikat és in­ telmeiket szívesen fogadni és örömmel követni. A gyermekek tehát úgy engedelmeskedjenek, hogy m indenkor és mindenütt készek legyenek szülőik akaratát zúgolódás nélkül, örömmel, gyorsan és pontosan teljesítem. így tett az ifjú Tóbiás, ki atyja tanács adása után igy szólt hozzá: „Mindazt teljesítem atyám , amit parancsoltál.“ 2) így tett a kis Sámuel Héli főpap h á ­ zánál, igy Jézus is. 3) Vétenek pedig a gyermekek az engedelm esség ellen: a) ha nekik roszul vagy sehogysem engedelmeskednek, mint József test­ vérei te v é k ; b) ha intelmeiket nem szívesen hallgatják, mint Offni és F in e sz ; c) ha büntetéseiknek ellenszegülnek. Ha az, amit a szülők az erkölcsi nevelésre és a házi fegye­ lemre vonatkozólag parancsolnak, vagy tiltanak, nagyobb fontossá­ gú, és az a szándékuk, hogy ne csupán tanácsot, vagy intelmet adjanak, hanem komolyan parancsoljanak vagy tiltsanak, akkor a gyermekek súlyos (halálos) bűnt követnek el az engedetlenség által. Ilyenekről mondja az apostol: „Kik szülőiknek szót nem fogadnak, méltók a halálra.“ 3) Azon gyermekek tehát, kik szülőik határozott tilalma ellen is rósz, vagy veszedelmes társaságokba, táncz-, ivóés játékhelyiségekbe járogatnak, bűnös ism eretségeket kötnek stb. nem csak az ily körülmények között elkövetett bűneiket kötelesek a gyónásban bevallani, hanem azt is hozzá kell tenniök, hogy ezeket szülőik határozott tilalma ellen cselekedték, és igy súlyosan m eg­ sértették a gyermeki engedelmességet.

Mit remélhetnek azon gyermekek, kik a negyedik parancsot hiven teljesitik, és mit azok, kik nem teljesitik? 1) „Azon gyermekek, kik a negyedik parancsot hiven teljesí­ tik, a jelen életben Isten oltalmát és áldását, a m ásikban pedig örök boldogságot rem élhetnek.“ Nem szükséges bizonyítgatni, hogy Isten a negyedik, valamint a többi parancs teljesítését is örök boldogsággal jutalm azza. De ezen örök jutalm azáshoz járul még egy egészen különös is, t. i. az ideiglenes, mely a negyedik parancs ezen szavaiban nyer kifejezést: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj és jó legyen dolgod a földön.« J) Valóban m ár e törvény m eghozása előtt Isten ideiglenes áldása volt a jó gyermekeken, pl. Szemen és Jáfeten, Izsákon és Jó zse fen ; az ifjú Tóbiás példájában pedig nagyon is szem beszökőkig látjuk megvalósulva az isteni parancshoz függesz­ tett ezen Ígéretet. H ogy ezen ígéret az uj szövetségre is kiterjed, azt m éltán következtetjük az apostol eme szav aib ó l: „Tiszteld atyádat és a n y á d a t; ez az első parancs, azon ígérettel, hogy jól menjen dolgod, és hosszú életed legyen a földön.“ 2) Itt sz. Pál az efezusi híveket azzal is ösztönzi a negyedik parancs teljesítésére, hogy kilátásba helyezi nekik, nem csak az uj szövetségi tulnyomólag szel­ lemi áldásokat, hanem azon ideigleneseket is, melyek az ó-szövet­ ségben annak teljesítéséhez valának kötve. Különben szent Tam ás szerint az igazak élete akkor is hosszúnak nevezhető, midőn k u r ta ; mert az emberi élet hosszm értéke nem az idő, hanem a jó cseleke­ detek szám a és az emberek gazdagsága. Azért mondja a Szentlé­ lek is (a bölcseség könyvében) a korán elhalt igazról : „Rövid időn vége lévén, sok évet tölte b e é s : „A szeplőtelen élet (valódi) öregkor.“ 2) Azon gyermekek pedig, kik a negyedik parancsot nem tel­ jesítik, a jelen életben Isten átkát, szégyent és gyalázatot, a más világon pedig örök kárhozatot v árh atn ak ; Isten büntetését Chám, Absolon, Offni és Finesz példái eléggé igazolják.

Az alattvalók kötelességei elöljáróik iránt. Mikép viseljük magunkat a nevelőszülők, nevelők, tanitók és mesterek iránt? „Ú gy tekintsük őket, mint a szülők helyetteseit és segédeit, azért aránylag nekik is adjuk meg azt, a mivel a gyermekek szü ­ lőiknek tarto zn ak .“ A nagy- és m ostohaszülők nem szabad választás utján nye­ rik a szülői kötelezettséget, mint a nevelő szülők, hanem a term é­

szetes viszony erejénél fogva, s ezért szülői tekintélylyel is bírnak, és gyermeki tisztelet, szeretet, és engedelm esség illeti meg őket. A gyám okról is ugyanez áll, kik t. i. a szülők halála után a kiskorú­ ak mellé rendeltetnek, hogy javaikat kezeljék, s neveltetésökről gon­ doskodjanak. A tanítókat tanítványaikkal szemben, a mestereket inasaikra nézve szintén úgy kell tekinteni, mint a szülők segédeit és nekik mindenben engedelmeskedni tartoznak, mi Isten parancsai­ val nem ellenkezik. Melyek a cselédek kötelességei különösen uraik, gazdáik iránt t „Kötelesek irántok Istenért tiszteletet, hűséget, szeretetet és kész engedelmességet tanúsítani.“ Erre m ár az apostolok szüntelen és nyom atékosan intették a keresztény szolgákat, noha ezek akkor többnyire pogány uraknál szolgálnak vala. „Szolgák! igy szól szent Péter, — minden tisztelettel engedelmeskedjetek uraitoknak, nem csak a jóknak és szelídeknek, hanem az indulatosoknak is.“ J) E zt pedig tartoznak megtenni nem jutalomért vagy a büntetéstől való félelemért, hanem Istenért, ki őket ezen állapotba helyezte. A cselédek tehát akkor vétenek uraik és asszonyaik ellen, h a : 1) irántok engedetlenül, daczosan, durván viselik m agukat; 2) ha lusták, nyalánkok, pazarlók, hűtlenek; 3) ha őket rágalm azzák, pletykáznak, a házi híreket kihordják; 4) leginkább pedig akkor, ha a család gyermekeit roszra tanítják, elcsábítják, arra segítik, vagy hibáikat elhallgatják. Mivel tartozunk egyházi elöljáróinknak? „Tartozunk ő k e t: 1) mint Isten helyetteseit és lelkiatyáinkat tisztelni és szeretni; 2) rendeleteiket teljesíteni; 3) érettök im ádkoz­ n i; 4) eltartásukról törvény és régi szokás szerint gondoskodni.“ A papi elülj árók olyanok a Krisztus által alapitott Isten-csa­ ládban, az egyházban, mint a testi szülők a tőlük szárm azott em ­ beri család körében. Valamint ezek Isten akarata szerint közvetve föntartják testi gyermekeik életét, és őket nevelik: akként am azok, Krisztus rendelete szerint, láthatólag föntartják és elősegítik a fensőbb lelki életet, nevelik és korm ányozzák lelki gyermekeiket, a ke­ resztény híveket. Azért írja az apostol a korintbeliekhez: „Mint legkedvesebb fiaimat intelek titeket az evangélium által.“ 2) T ehát a mivel testi szüléinknek a term észet törvénye szerint tartozunk, a z ­ zal tartozunk Jézus rendelete szerint azoknak, kik őt helyettesí­ tik — az egyházban, a p ap o k n a k ; — vagyis tartozunk őket tisz­ telni, szeretni, nekik engedelmeskedni, érettök imádkozni és élel-

mökről is gondoskodni szent Lukács azon m ondása sz e rin t: „Méltó a m unkás az ő b é ré re ;“ 1.) vagy „Isten rendelése, hogy, kik az evangéliumot hirdetik, az evangélium által éljenek.“ *) íg y tehát a papi elöljárók ellen akkor vétünk: 1) ha őket szó vagy cselekedet által m egsértjük, vagy tekintélyüket rágalom által k isebbítjük; 2) ha nekik nem engedelmeskedünk, a miből szakadás és botrány szá rm azik ; 3) ha nem akarjuk megfizetni az ő föntartásukra és az istentisztelet gondozására szükséges költséget. Mi a kötelességünk a világi elöljáróság iránt? „K ötelességünk: 1) iránta tiszteletet, hűséget és lelkiismeretes engedelm ességet tanúsítani, és inkább mindent eltűrni, mint ellene föllázadni; 2) neki a kiszabott adót m egfizetni; 3) őt szükség és veszély idején segíteni, és a haza ellenségeivel szem közt vagyonúnk­ kal és vérünkkel védelmezni.“ A világi hatalom, mely a polgári társadalm at összetartja és korm ányozza, mint minden m ás emberi hatalom, Istentől a minden jo g o s hatalom szerzőjétől és tulajdonosától szárm azik. U gyanis mi­ vel Isten az emberek javáért azt akarja, hogy legyen közöttük egy polgári társadalom , ez pedig elöljárók és alattvalók nélkül éppen úgy nem állhat fönn, mint egy hadsereg vezérek és közkatonák n é lk ü l: szem beszökőleg következik, hogy a világi felsőbbség, bár­ minő is volna annak jogszerű alakja, viszfénye az isteni főhatalomnak, azaz egy szükségképi m aga az isteni gondviselés által teremtett intézm ény. A világi elöljárók tehát isteni rendeletből vannak, és a polgári társadalom ban, az államban, Istent képviselik, mint ezt szent Pál is a róm aikhoz irt levelében a következőleg bizonyítja: „Minden em ber engedelmeskedjék a fensőbb hatalm asságoknak; mert nincs hatalm asság, csak Isten tő l; melyek pedig vannak, Istentől rendeltet­ tek ; a ki tehát ellene áll a hatalm asságnak, Isten rendeletének áll ellene; a kik pedig ennek állanak ellen, kárhozatba döntik m agukat... Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tarto z to k ; akinek félelemmel, félelmet; akinek tisztelettel, tiszteletet.“ 3) Vétkezünk tehát a világi elöljárók ellen: 1) gyűlölet és m eg­ vetés á lta l; 2) vakmerő gáncs olás és piszkolás á lta l; 3) a köteles adó m eg nem fizetése által; 4) ellenszegülés és lázadás által; 5) a fejedelem és h aza elleni m indennemű árulás vagy összeesküvés által. H a azonban a szülők, elöljárók és hatóságok olyat parancsol­ nának, a mit Isten tilt, akkor nem tartozunk nekik engedelmeskedni, hanem az apostolokkal azt m o n d an i: „Istennek inkább kell engedel­ m eskedni, mint az em bereknek.“4)

A negyedik parancs folytatása. A szülők és elöljárók kötelességei. Melyek a szülők kötelességei gyermekeik iránt? 1) „A szülők első és legszentebb kötelessége gyermekeiket Istennek és az örök életnek nevelni. U gyanazért tartoznak ő k e t: a) a kath. vallásban oktatni és o k tattatn i; b) őket m ár korán jám bor­ ságra és minden jóra szoktatni; c) nekik jó példát a d n i; d) őket a csábításoktól őrizni; e) hibáikat keresztény szeretettel büntetni.“ Ezt m aga a Szentlélek ajánlja, midőn a példabeszédek könyvében igy s z ó l: „Ne vond meg a gyermektől a fenyítéket; ha m egütöd őt veszővei, nem hal bele, és megmented lelkét a pokoltól.“ J) 2) Gondoskodjanak ideiglenes jóllétökről is ; ugyanazért vétkez­ nek : a) ha vagyonukat könnyelműen elpocsékolják; b) h a gyerm e­ keik eledeléről, ruházatáról vagy egészségéről kellőkép nem gondos­ kodnak ; vagy c) ha őket korán m unkához nem szoktatják és va­ lami hasznos dologra nem taníttatják. Gyámoltalanul, tehetetlenül születik a gyermek, semmitsem tudva ideiglenes és örök, földi és mennyei rendeltetéséről: ugyan­ azért az isteni gondviselés a szülőket bizta meg, hogy a szegény terem tést e kettős rendeltetésre előkészítsék. Azért ne elégedjenek meg a szülők azzal, hogy neki testi életet adtak, hanem arra is legyen gondjuk, hogy a gyermek a keresztségben a m alaszt fensőbb életét elnyerje. Továbbá a gyermek testi ápolásával mindig kössék össze az Ő lelki életének gondozását i s ; s ne csak az em­ beri társadalom hasznos polgárává, hanem a megváltott em beriség méltó tagjává, az egyház gyermekévé és a m ennyország polgárává is neveljék. — Sőt mivel az örök üdvösség minden földi dolognál becsesebb és kitünőbb : a keresztény nevelésről való gondoskodás minden egyebet előzzön meg. A kér. szülőknek tehát elvitázhatatlanul az a legfőbb és legszentebb kötelességök, hogy gyermekeiket Istennek és az örök boldogságnak neveljék, szent Pál ezen m on­ d ása sz e rin t: „Ti atyák, neveljétek gyermekeiteket az U r tanításában és fegyelmében.1) Melyek az uraságok kötelességei cselédeik iránt? „K ötelességök: 1) velők szeretetteljesen bánni, nem pedig ke­ ményen a szentirás eme szavai szerint: „Ha hü szolgád van, azt úgy becsüld meg, mint m agadat; úgy tekinsd őt, mint testvéredet.“3)

2) Megadni nekik az érdemlett bért és az elégséges táplálékot;“ „Ti u r a k ! adjátok meg a szolgáknak ami jogos és m éltányos, mert tudjátok, h ogy nektek is van egy uratok mennyben, oly uratok, kinél nincs személy válogatás, és ki a jogtalanságot, melyet szol­ gáitok ellen elkövettek, szigorúan iogja m egbüntetni.“1) 3) Őket szó és példa által keresztény kötelességök teljesítésére és minden jó ra szo k tatn i; az uraságnak gondja legyen tehát, hogy vasár- és ünnep­ nap szentm isét és predikátiót hallgassanak a cselédek. 4) ő k e t a rosztól és minden roszra vivő alkalomtól visszatartani; „mert aki övéinek — mondja szent Pál — különösen háznépének gondját nem viseli, az a hitet m egtagadta és roszabb a pogánynál.“2) Mivel tartoznak a felsöbbségek az alattvalóknak? „Isten a felsőbbségeket alattvalóik javára rendelte; azért köte­ lességök : 1) azok jólétét tehetségűk szerint előmozdítani, szent Pál ezen m ondása szerint: „A felsőbbség Isten szolgája a te javadra-“3) N agyon helyesen m ondja itt az apostol, hog y : „a te javadra,“ azaz minden egyesnek javára, m ert hiszen az összeség jóllétében, mint közjóban minden ember részesül, miként a közös nap melegében és világosságában. A felsőbbség tehát, midőn hivatalát gyakorolja „ne a m aga szem élyes hasznát tekintse, hanem a közjót és minden idejét az alattvalók boldogitására fordítsa — mondja A ranyszáju szent Ján o s.“ 2) Hivatalukat bölcsen és m egvesztegethetlen igaz­ sággal gyakorolni, mert m ár Plátó is azt m ondá: „Nem a nép van az uralkodóért, hanem az uralkodó a népért.“ 3) A roszat m egbün­ tetni ; 4) keresztény életmód által mindenkinek veréríényiil világítani, annyival inkább, mert m ár a pogányoknál is az volt a k ö zm o n d ás: A király példája után igazodik az egész világ. Azért mondja a S zentlélek: „Népek királyai! Ha kedvetek telik trónotokban és korm ánypálczátokban szeressétek a bölcseséget, hogy örökké uralkod­ h assa to k .“ 4)

Isten ötödik parancsa. „Ne Ölj.“ Ezen parancs tiltja mindazon bűnöket, melyek által felebará­ tunkat vagy m agunkat testi vagy lelki életünkben megkárosítjuk. Azért lá s s u k : Mikor vétünk felebarátunk teste és élete ellen? 1) „H a felebarátunkat igazságtalanul megöljük, m egverjük; 2) ha életét boszantás vagy kegyetlen bánásm ód által megkeserítjük vagy megrövidítjük.“

A szándékos emberölés, agyonütés, iszonyú égbekiáltó bűn. Mert a) a gyilkos vakmerően Isten jogaiba avatkozik, kinek egyedül van joga az ember élete és halála felett. Aki tehát m ást m egfoszt az élettől, anélkül, hogy Isten erre felhatalmazta volna, az gonosz merényi követ el Isten fölségi jogai ellen. Azért mondja az U r : „Aki ember vért ont, annak szintén vére ontassék ; mert az ember Isten képére teremtetett.“ 2) A gyilkos aláássa az emberi tá rsa ­ dalom biztosságát, mert lehetetlen feltételezni, hogy aki em bertársát legdrágább földi vagyonától — életétől fosztja meg, szentnek és sérthetetlennek tartsa az ő másféle javait és jogait. 3) A gyilkos a legnagyobb ideiglenes és gyakran örökveszedelembe taszítja feleba­ rátját. Ideiglenes a szenvedés, és ha halálos bűnben van u g y an ak ­ kor, örökkárhozatba dönti. Tehát senkinek sem szabad embert ölni? 1) „Szabad az elöljáróságnak, a gonosztettek büntetése végett, mert ki vonhatná kétségbe, hogy Isten az emberek élete és halála fölötti jogát, melyet az ó-szövetségben a választott nép elöljárósága által gyakorolt, átadta az újszövetség elöljáróinak is ?“ U gyanis min­ den állam hasonlít egy testhez, melynek egyes tagjai a p o lg á ro k ; már pedig valamint a term észetes törvény megengedi, sőt néha parancsolja, hogy a rothadt tag levágassák, mert különben az egész test megromlik és elhal, úgy az is szabad, sőt néha szigorú köte­ lesség, hogy az egész állam jóvoltáért, néha egyes rom lott tagokat az igazság kardja levágjon az összeség testéről és igy ártalm atla­ nokká tegye azokat. 2) M ásoknak (egyeseknek) csak akkor szabad valakit m eg­ ölni, midőn a hazát vagy önm agukat igazságosan védelmezik. Hogy önvédelemből sz a b a d 2) a tám adót megölni, az világos, mert hiszen jogunk és kötelességünk életünket oltalm azni; aztán a keresztény szeretet parancsa nem azt mondja, hogy felebarátunkat jobban sze­ ressük, mint m agunkat; de végül oda lenne az élet minden biztos­ sága és igy a társadalom is felbomlanék, ha végszükség esetén saját életünket nem volna szabad, a jogtalan tám adó m egölése által védelmezni. Továbbá az igazságos háborúban. Miként minden egyes em­ bernek szabad önm agát védeni, éppen úgy meg van engedve egész községnek vagy államnak is az önvédelem ; ez pedig igazságos háborúban történik, midőn a m egtám adott állam, mintegy ember áll sikra, hogy a jogtalan tám adót véres harczban m egszégyenítse, legyőzze. x) Gén. 9, 5. 2) Megjegyzendő azonban, hogy a jogtalan támadót csak abban az esetben szabad megölni, ha előbb minden mód sikertelennek bizonyult arra nézve, hogy éle­ tünket másképen megmenthessük.

A háborútól és az igazságos önvédelemtől jól meg kell külön­ böztetnünk a párviadalt, melyben két ember előleges összebeszélés, beleegyezés szerint küzd egym ás ellen. E z tilos, mert a) Isten jo g a ­ iba av a tk o z ik ; b) m egsérti a világihatóság jogait, mely birája és büntetője a jogtalanságnak", törvényeit lábbal tiporja, a családok és az állam nyugalm a és jóléte fölötti őrködését kijátsza. Végre c) ellenkezik az egyházi tekintélylyel is, mely azt mint a barbárság egyik m aradványát mindig kárhoztatá. Mit tilt még az ötödik parancs? „Tiltja mindazt, ami gonosz tettre indit és vezet, minők: a harag, irigység, gyülölség, czivódás, szitkozódás és átkozódó s z a ­ vak.« Ism eretes dolog, hogy e bűnök jogtalan cselekményekre, boszantásokra, a felebarát m egsebzésére, sőt megölésére is ragadják az embert. Példa erre Káin, József testvéreinek, és a zsidóknak, Jézus elleni gyűlölete. Ámde ezen bűnök nem csak a felebarát élete elleni gondolatokat ébresztik fel az emberben, hanem durva, kegyetlen m agaviseletre is ösztönöznek m ások iránt; sőt károm kodásokat, átkozódásokat és gyakran véres verekedéseket, gyilkosságot is idéz­ nek elő. Azért mindenki köteles az elősorolt bűnöket kerülni s az ezekre ingerlő kisértéseket mindjárt kezdetben elfojtani. Hogyan vét az ember saját teste és élete

ellen?

1) „Ha életét Önmaga oltja ki.“ Aki életét erőszakosan kioltja, az öngyilkos, és mint ilyen h á ­ rom iszonyú bűnt követ el, m ert: a) „vétkezik az isteni Fölség ellen, aki egyedül bir hatalom mal élet és halál fölött; b) saját lelke ellen, m elyet irgalom nélkül örök kárhozatba d ö n t; c) a polgári tár­ sadalom ellen s különösen rokonai ellen, kiknek leírhatatlan szom o­ rúságot okoz. Az ember nem független ura és tulajdonosa életének, éppen úgy, m iként nem szerzője an n ak ; ő csak felelős haszonélvezője, sáfára ezen, Istentől rábízott, drága talentum nak, melylyel érdem kincseket és örök boldogságot kell szereznie. Egyébiránt az öngyil­ kos nem csak Isten ellen vétkezik, hanem önm aga ellen is, mert m egfosztja m agát az időtől, melyben bünbánatot tarthatna és m a­ gának a m ennyországra érdemkeket gyüjthetne. Továbbá vétkezik családja ellen is, melyre gyalázatot, szom orúságot hoz. Azután ellen­ sége a polgári társadalom nak, az államnak is, melynek élve még h aszn o s szolgálatokat teh etn e; ellensége m agának az emberi társa­ dalom nak is, m elyet egy tagjától m egfoszt és gonosz példája által botránkoztat. S daczára mindezen bünos következményeknek, még akadnak korunkban irók, kik az ily bűntényt még dicsiőtik, mint

valami hőstettet. De vájjon valóban hős-e az, ki az élet keserveit nem bírja eltűrni ? H ős-e az, ki miután egy sereg gonoszságot vég­ hezvitt, melyek által m agát boldogtalanná tévé, azokat a legnagyobb gonoszsággal fejezi be, hogy megkezdje az örök kinok szenvedését? Ehhez bizony nem hős lélek, hanem gyávaság, hitetlenség, őrjön­ gésig fokozott gőg és kétségbeesés kívántatik. Az a hős, aki ön­ m agát legyőzi, a tiltott gyönyörökről, melyekben eddig úszott, lemond és Őszintén bünbánatot tart. 2) Vét az ember saját teste és élete ellen: h a egészségét ron­ gálja, vagy életét torkosság, heves harag, túlságos szom orkodás és m ás ilyfélék által m egrövidíti; pl. vakmerő m ászás, ugrás, vékony jégen való korcsolyázás, továbbá részegség, lakm ározás, harag, irigység és gyűlölet által; — vagy, kik nyugtalanságból vagy féle­ lemből s nem az Isten akaratán való m egnyugvásból, — mint szent Pál, ki hogy Istent többé meg ne bántsa, igy szólott: „óhajtok fel­ osztani és K risztussal egyesülni,“ ]) halálokat kívánják. Mikor teszünk kárt felebarátunk lelkében? „Ha ő t m egbotránykoztatjuk, azaz h a szándékosan bűnre csá­ bítjuk, vagy neki arra okot és alkalmat szolgáltatunk.“ A felebarátot m egbotránykoztatni betű szerint annyit jelent, mint őt rontani, lelki állapotát roszabbá tenni, tehát az ő lelki életé­ ben oly m ódon okozni kárt, mint a hogy testi állapotát rontjuk megsebzés vagy megölés által. Ezt teszik m indazok: 1) akik istentelen vagy fajtalan dolgokat beszélnek, vagy illetlenül ru h ázk o d n ak ; 2) akik rósz könyveket vagy képeket árulnak; 3) kik tolvajok, korhelyek, vagy m ás rósz embereknek házukban helyet adnak; 4) az elöljárók, kik rósz példát adnak, vagy a bűnt nem büntetik vagy nem akadályozzák. Mi rettentsen különösen vissza bennünket a botránykoztatástól? 1) „Annak meggondolása, hogy a botránykoztató a sátán se­ gítő társa, ki a bűnre csábítás által meggyilkolja a lelkeket, melyeket Jézus saját vérén váltott meg. Az örök A tya egyszülött Fia mennyit fáradozott és szenvedett érettünk, hogy bűneinket eltörölje és lelkünket ü d v ö zítse! A sátán ellenben szüntelen azon mesterkedik, hogy az embereket elrontsa, leiköket a m alaszt életétől megrabolja, m eggyilkolja; azért neveztetik „kezdet óta gyilkosnak.“ 2) Ezek után mi lehet tehát borzasztóbb, mint szövetséges társává, mintegy jobb kezévé lenni a sátánnak, a pokolbeli lélekgyilkosnak, ki Isten müvét rombolja. 2) A csábítás iszonyú következményei, am ennyiben az elcsá­ bítottak ism ét m ásokat csábítanak el, és igy a bűn mindig tovább

terjed. Ha a veszedelem, melyet a csábitó a lélekben és szívben előidéz, pusztán az elcsábitottra szorítkoznék, ezt még csak ki le­ hetne valahogy számítani és leírni; ámde nem így van a dolog, mert az elcsábított rendesen ismét csábító lesz és így a bűn mindig tovább terjed és gyakran egész családokra, sőt egész világrészekre is kim ondhatatlan szerencsétlenséget hoz. Példa Káin általi rom lott­ ság a az emberi nemnek, mely vizözönnel végződött. 3) Jézus Krisztus rettentő nyilatkozata, mely így s z ó l: „Aki m egbotránykoztat egyet ezen kicsinyek, azaz ártatlanok közöl, jobb lenne annak, ha malomkő akasztatnék a nyakába, és a tenger m é­ lyébe dobatnék.“ J) A botránykoztatás elkerülésére szép példa az Eleázáré, ki inkább akart meghalni, mint- az ifjúságot m egbotránykoztatni, midőn így szó l: „Nem illik az én korom hoz a tettetés“ 2) és szent Pálé, ki így nyilatkozik: „Ha valamely étel m egbotránykoztatja atyám fiát, örökké nem eszem húst, hogy atyámfiát meg ne b otrán y k o ztassam .“ 3) Mit kell tennünk, ha felebarátunknak testében vagy lelkében kárt okoztunk ? „Nem csak a bűnt kell megbánnunk, és m eggyónnunk, hanem az okozott, kárt is, amennyire lehet, jóvá ten n ü n k ;“ és pedig: 1) m iként minden nagy bűnt, úgy ezt is szívből kell m egbánnunk és őszintén m eggyónnunk. Minthogy pedig néha egy és ugyanazon cselekm ény által is több felebarátunknak okozhatunk testi és lelki kárt, azért a gyónásban azt is meg kell m ondanunk: hány személyt sértettünk m eg testileg ‘és hány lelket botránykoztattunk meg. 2) K ötelességünk az igazságtalanul okozott kárt lehetőleg jóvá tenni. Aki tehát m ást m egsebbzett vagy megcsonkított, köteles az ebből szárm azott kárt helyrepótolni, a gyógyítás költségeit viselni, vala­ mint a m unkaképtelenség-, üzlet-m egakasztás folytán fölmerült v esz­ teségekért kárpótlást nyújtani. Ha pedig a vallás nyilvános m egve­ tése vagy bűnös élet által botránykoztatott meg valaki m ásokat, akkor annál inkább igyekezzék vallási kötelességeit lelkismeretesen teljesíteni és valódi keresztény életmód által épülésökre szolgálni azoknak, kiket előbb m egbotránykoztatott.

Isten hatodik parancsa. „He paráználkodjál.“ Mit tilt az Isten hatodik parancsa? 1) „Tiltja a házasságtörést és a bujaság minden bűnét, u. m. a szem érm etlen pillantásokat, beszédeket, tréfákat, tapintásokat, szó ­ val m indazt, a mi a szem érm ességet sérti.“

Az élet biztossága után az emberiség fönm aradása és jólléte végett szükséges a h ázasság feltörhetetlensége is. Ezzel áll vagy dől a család fentartó oszlopa és igy az egész emberi társadalom é is. Azért a hatodik parancs mindenek előtt és határozottan tiltja a házasságtörést, mely a házasfelek közötti szeretet és hűség köte­ lékét erőszakosan tépi szét. De egészen bizonyos az is, hogy ugyanezen parancs a házasságtöréssel együtt a tisztátalanság min­ den faját is tiltja, azért azt mondja szent P á l: „A tisztátalanság ne is neveztessék közöttetek, mint szentekhez illik, se rútság vagy bolond beszéd és trágárság.“ >) Továbbá m ár szent Lajos király is halála előtt ezt tanácsolta fiának: „Vigyázz, hogy szándékosan sohase beszélj vagy tégy valami illetlenséget, úgy hogyha az egész világ m egtudná is, pirulás nélkül m ondhasd: „Igen ezt tevém, vagy ezt m ondám .“ 2) A hatodik parancs tiltja mindazt, ami bujaságra vezet. Ide tarto z n ak : a) a szemek kivánsága. A szem oly tűkör, melyben a lélek az érzéki világ tárgyait látja. Ha már m ost e tükröt 'ru t vagy iz­ gató tárgyak felé forditjuk, melyek abban visszatükröződnek, és a sziv tisztátalan hajlamait ingerük, akkor ebben mindjárt forrongás tám ad: bűnös vágyak tüzétől ég és gyakran gonosz tettre is vete­ medik. (A vének Zsuzsannával szemben.) E zért a szentatyák nem ok nélkül ostromolják oly keményen a szemek kíváncsiságát, melyre nézve sz. Gergely pápa igy s z ó l: „Aki a test ezen ablakain vigyá­ zatlanul átnézeget, legtöbbnyire vétkes gyönyörbe esik akarata ellen is.“ Szent Ágoston pedig a lélek „kapujának“ nevezi a szemet, melyen a bűn könnyen bejut. b) Az illetlen öltözködés. E gy szemérmetlen öltözetű asszony nem csak „gyilok és méreg mindenkire nézve, kik m eglátják“ — mondja szent Cyprián, — nem csak „oly eszköz, melyet a sátán m ások lelkének m egrontására használ föl“ — jegyzi meg szent Bernárd, — hanem önm agának is legnagyobb ellensége, mert szán­ dékosan teszi ki lelkét a veszedelemnek. Az ilyenekre alkalm azható szent Pál következő m ondása is : „Az asszonyok tisztességes öltözetben, szeméremmel és józansággal ékesítsék m agukat, és ne fodorított hajakkal, aranynyal, gyöngyökkel vagy drága öltözettel.“ 2) c) Még inkább elmondhatjuk ezt a rósz könyvekről, mert a sziv ártatlanságát semmi csábitó nem rontja el biztosabban, mint egy gonosz buja könyv. A csábitót néha visszatartja az erény és ártat­ lanság szent varázsa, vagy akadályozza lélekgyilkoló szándékának elérését a szülők felügyelete, s egyéb okok, de nem igy a rósz köny­ vet. Mert ha egyszer az olvasás szenvedélylyé válik, akkor elnyeli azon időt is, melyet a házi és kér. kötelességek teljesítésére kellene

fordítani; rontja az egészséget, m egzavarja a józan ítélő tehetséget, elpuhitja a szivet, és szárnyát szegi minden nem esebbre való tö ­ rekvésnek. Ámde m ég mindezeknél rombolóbb hatást gyakorolnak az ifjúságra az erkölcstelen képek, rajzok, festmények, szobrok, mert míg a könyvben a botrányos tárgy csak úgy futtában vonul el a lélek előtt, addig a festmény, szobor stb. a testi szemek elé tárja azt, és a m űvészet élénk csábjaival nyom ja a lélekbe. d) A veszélyes barátságok és társaságok. „Maradj távol ellen­ ségeidtől, de barátaiddal szemben is légy óvatos“ J) mondja a szentírás. Mert vannak u. n. jó barátok, kik veszélyesebbek a legdühö­ sebb ellenségnél, ilyenek a hízelgők, kik hogy az ember tetszését m egnyerjék, csak szépet m ondanak felőle, dicsőítik, sőt még az ál­ tala elkövetett roszat is szépitgetik, dicsérgetik. Vannak ismét olya­ nok, kik azt m ondják, hogy az ember nem m aradhat mindig gyer­ mek, a ro szat is kell ism erni; ezeknek pedig szent Pállal felelünk, ki azt tan ácso lja: „a roszban m aradjatok mindig gyerm ekek.2) e) Az illetlen színjátékok és tánczok. Egy gondolkodó ember nem fogja tagadni, hogy az illetlen színjáték a vétek iskolája, a csábítás, elpuhultság, és az erkölcstelenség leghatásosabb eszköze lehet. M inthogy pedig korunkban a legtöbb színmű, különösen a vígjátékok, többé-kevésbbé illetlenek, azért az ifjúságot nem lehet eléggé inteni és óvni a színházak látogatásától. Ide sorozhatok ugyancsak a tánczok és bálok, melyeket szalezi szent Ferencz gom ­ bákhoz hasonlít, mert valamint az orvosok szerint a gom bák közül a legjobbak nem sokat érnek, úgy a tánczok és bálok is, tekintve a test- és lélekre nézve káros voltukat mit sem érnek, a mennyiben irigységet, gúnyt és bűnös ism eretséget szülnek. Tánczolás közben sokszor gondolat és vágyban, táncz után pedig sokszor tettek által is elvész a szüzi ártatlanság. í) A részegeskedés és lakm ározás. A bor és m ás szeszes ita­ lok rendetlen fogyasztása gerjeszti, táplálja az érzéki vágyakat, el­ hom ályosítja az értelmet annyira, hogy a bujaság gonoszságát és rútságát alig ismeri fö l; és azt eszközli, hogy az érzékiség rendet­ len indulatai az akaratot igen gyakran leigázzák. Azért mondja szent Jerom os: „E gy iszákos embert sem tartok szűznek.“ Az apostol pedig így int: „Járjunk tisztességesen, nem dobzódásokban és iszákosságban. N q ápoljátok a testet kívánságai szerint.“ 3) g) A henyeség és elpuhultság. A henyeség miként általá­ ban minden bűnnek, úgy különösen a bujaságnak is kezdete. Aki valamely hasznos dologgal foglalkozik, annak nincs ideje fajtalan­ ság ra g o n d o ln i; de aki henyél, könnyen tisztátalan gondolatok és v ágyak lepik meg, melyek aztán miham ar bűnös cselekm ényekre viszik. Azért mondja a Szentlélek: „Sok roszra megtanít a henye-

sé g .“ ') Cassián bizonyítása szerint pedig a régi remetéknél köz­ m ondássá le tt: „A m unkás embert csak egy ördög kísérti és h á ­ borgatja, de a henyélőt szá z.“ és ez nem is csoda, mert hisz Jób szerint „az ember élete küzdelem a földön“ ; küzdelem különösen az érzéki hajlamok ellen; a kényelem szerető élete pedig, aki tes­ tétől semmit sem szokott megtagadni, egy folytonos szégyenteljes csatavesztés. Miért őrizkedjünk leginkább a bujaságtól? 1) „Mert nincs gyalázatosabb b ű n ; miután az embert, ki pe­ dig Isten képm ása és temploma, szent és tiszta életre hivatva, tisz­ tátalan álattá alacsonyítja, azért tisztátalanság bűnének is nevez­ tetik.“ A bujaság hasonlóvá teszi az embert az állathoz, mint minden más bűn, mert általa egészen az állati vágyak uralm a alá sülyed és abban keresi főboldogságát, amiben az oktalan állat leli föl azt. Már pedig az állathoz való ezen hasonlóság utálatos szégyen­ folt és az embernek, kivált a keresztény embernek legaljasabb sülyedése. Az apostol szerint a pogányság legnagyobb gyalázata is az volt, hogy hiveí az örök Isten dicsőségét fölcserélték a halandó ember, sőt az állatok képével és haso n ló ság áv al.2) 2) Mert semmiféle bűnnek nincsenek oly borzasztó következ­ ményei. U g y a n is: a) „a bujaság megfosztja az embert az ártatlanságtól és megfertőzteti testét és lelkét.“ Ártatlanság alatt itt nem csupán a b ü n ­ tetlenség értetik, melyet minden súlyos bűn eltörölj hanem külö n ö ­ sen a tisztaság, a test és lélek szeplőtelensége. É s ha egyszer a bujaság a szivben tanyát ütött, azonnal uralm a alá keríti a test és lélek minden tehetségeit, amennyiben a szem csak undok tárgyakat óhajt látni, a fül csak trágárságokat hallani, a nyelv csak piszkos szavakat kiejteni, kéz, láb és a test minden tagja csak e rut bál­ ványnak szolgál. Hasonló Sorsra veti a lélek tehetségeit is ; amenynyiben az emlékezet csak az elkövetett bűnökön kérődzik; a kép­ zelet folyvást ocsm ányságok álmai közt k ó b o ro l; a vágyó tehetség szüntelen aljasságok után e p e d ; egyszóval a lélek egészen állativá leszen és elveszti a fensőbb, szellemi dolgok iránt minden fogé­ konyságát. b) A bujaság sok más bűnre, gyakran gyilkosságra és két­ ségbeesésre viszi az embert, a mennyiben özönnel áradnak belőle: a harag, gyölölet, féltékenység és m ás bűnök, minők a Dávidé, Heródesé és Herodiásé volt.

c) A bujaság nyom orba, gyalázatba és végül örök kárhozatba dönti az embert. Ezen állítást igen szépen megvílágositja Jézus, a tékozló fiúról m ondott példabeszéde által. U gyancsak ezt igazolja am a büntetés is, melylyel Isten e bűnt minden időben sújtotta. E r­ re különben elég legyen felhozni Sodorna és Gom orna szom orú pusztulását. Vájjon a tisztátalanság minden bűne halálos vétek-e? „Igenis a tisztátalanság minden bűne halálos vétek, ha azt v a­ laki tudva és szándékosan akár önm agán, akár m ással követi el.“ A szentirás világosan és érthetően mondja, hogy a tisztáta­ lanság bűnei, még h a pusztán bensőleg követtetnek is el — t. i. a szívben — halálos bűnök, Jézus eme m ondása s z e rin t: „Mondom pedig nektek, hogy aki egy asszonyra kívánsággal tekint, már há­ zasság tö rést követ el vele szivében.“ Azért tehát sohase adjunk he­ lyet szivünkben a tisztátalan érzelmeknek, azaz soha ne tegyünk olyat, se m agunkkal, se m ásokkal, a mi a szent szemérmet sérti. H a pedig kételkednénk, hogy ez vagy az ellenkezik-e a tisztaság ­ gal, akkor kérdezzük meg gyóntató atyánkat, s kérjük meg, adjon íelvilágositást; addig azonban gondosan kerüljünk minden oly cse­ lekményt, mely iránt kétségünk van. Mit parancsol Isten hatodik parancsa? „Azt parancsolja, hogy minden gondolatunkban, pillantásunk­ ban, beszédünkben és cselekedetünkben tisztességesek és erkölcsö­ sek legyünk és lelkünk ártatlanságát, mint az ember legfőbb javát és legszebb ékességét gondosan m egőrizzük.“ A hatodik parancs tehát nem csak tiltja mindazt, ami a tisz­ taság erényét sérti, vagy m egsértésére ingerel, hanem rendeli is, hogy e dicső erényt gyakoroljuk és tisztán m egőrizzük; miután e m agasztos erény nem csak m egbecsülhetetlen kincs, hanem miként szent Ambrus m egjegyzi: „A ngyalokká teszi a g y a rló em bereket.“1) Azért aranyszáju szent János egyenesen azt meri állítani, hogy a tisztaság az embert bizonyos tekintetben az angyal fölé emeli, am ennyiben reá nézve sokkal nagyobb érdem, hogy az ördög, a világ és a test ostrom ai között is angyaltiszta tud maradni, mint ez utóbbira — ki küzdelem nélkül is angyal lehet. M aga Isten is fel­ tűnő módon nyilatkoztatá ki, hogy ezen erényt mily nagyra becsüli, am ennyiben egy szeplőtelen szüzet választott egyszülött Fiának anyjává, s a szűz Józsefet nevelő a ty já v á ; az angyaltisztaságu kér. szent Ján o st előhírnökévé. Végre Jézus is szűz tisztasága miatt

szereié legjobban János tanítványát és méltatá őt arra, hogy az utolsó vacsorán kebelén pihenjen és a kereszt alatt a szíizek-szüzét tegye anyjává. 2) Minthogy a tisztaság ily nagy kincs, ily dicső éke a lélek­ nek, ki ne iparkodnék az annak m egőrzésére alkalm as eszközöket fölhasználni. Ilyen e sz k ö zö k : a) a rósz társaságok és bűnre vivő alkalmak kerülése, a Szentlélek ezen intélme szerint: „Fiam, ha a bűnösök csalogatnak, ne kövesd őket. Ha m ondják: jer velünk: fiam ne menj velők.“ Mert valamint Lóth csak futással mentheté meg életét a gonosz v á­ ros tüzéből, úgy mi is csak azon utón menthetjük meg ártatlansá­ gunkat, ha futunk a rósz társaságoktól és kerüljük a bűn alkal­ makat, b) az érzékek, különösen a szemek fékezése. A tisztaság eré­ nye olyan mint a tiszta tükör, melynek fényét a legkisebb lehelet is elhom ályosítja; olyan, mint a kinyílt liliom; melyet egy érintés is elhervaszt; azért ne csak szivünkre vigyázzunk, hanem érzékeinkre is, különösen pedig szemeinkre, hogy tisztaságunk kárt ne szen­ vedjen. c) Gyakran járuljunk a szentségekhez, különösen a töredelem szentségéhez, mert ebben nem csak különös m alasztot nyerünk a bűnök elkerülésére, hanem oktatást is : mikép utasítsuk vissza leg­ könnyebben a kisértéseket. Az oltári szentségben pedig az erősítő kenyeret vesszük magunkhoz, a választottak gabonáját, a szüzeket nevelő b o r t; J) legbensőbben egyesülünk a minden tisztaság szerző­ jével és ez által, ha kellő készülettel végzük azt, egészen mennyei, angyal tiszta életre nyerünk ösztönt és erőt. d) A kisértés idején Isten és a bold. Szűz segélyül hívása. Minthogy a tisztaság bölcs Salamon szerint isteni adom ány, azért valahányszor a kisértés fulánkját érezzük, azonnal teljes szivünkből fohászkodjunk Istenhez, a zsoltáros szavaival: „Benned bizom U ra m ; ne hagyj megszégyenülnöm örökké. Szabadíts meg és ü d ­ vözíts en g em !“ 2) e) Az Isten mindenütt jelenlétére, a halál bizonytalan órájára és általában az utolsó dolgokra való gondolás. Istenre gondolt az egyptomi József, hogy úrnője csábítását kikerülje, igy sz ó lv á n : „Hogyan tehetnék ily nagy roszat és vétkezném Isten ellen?“ 3) er­ re gondolt Zsuzsánna is, midőn a két vén csábitónak bátran feleié: „Inkább akarok bűn nélkül a ti kezeitekbe esni, mint vétkezni az Ur szine előtt.“ 4) Mindezek után azért mondja a Szentlélek is: „Minden cselekedetedben emlékezzél meg utolsó dolgaidról és örök­ ké nem vétkezel. f) Az alázatosság szorgalm as gyakorlása, a test sanyargatása

és m agunk m egtagadása. Aki valóban alázatos, az nem hisz önm a­ gának, fél saját gyarlóságaitól; azért kerüli is a bűnre vezető al­ kalm akat s szorgalm asan fölhasználja az eszközöket, melyek neki erőt kölcsönöznek. Imádkozik, ha véletlenül veszélybe sodortatik és bizalommal kéri Isten m alasztját, mely által mindent megtehet és mely az alázatos kérőktől sohasem tagadtatik meg. A tisztaság m egőrzésére hatalm as eszköz még a belső és külső lemondás, ö n ­ sanyargatás. Amaz edzi a lelket a küzdelem re; emez (böjtök, vir­ rasztás és m ás szigor) gyöngíti a testi vágyakat, rendetlen hajla­ m ainkat elfojtja és szám os m alasztot szerez, melyek által a léleknek könnyű lesz a test fölött uralkodnia. Azért m ondá szent Pál önm a­ gáról : „Megfenyítem testem et és rabigába vetem, hogy midőn m á­ soknak prédikálok, magam el ne vettessem .“ J)

Isten hetedik parancsa. „Ne orozz!“ Mit tilt az Isten hetedik parancsa? „Tiltja felebarátunkat az ő vagyonában m egkárosítani rablás vagy lopás, csalás, uzsora által, vagy m ás igazságtalan m ódon.* Isten hetedik parancsa ellen tehát vétk ezü n k : 1) rablás vagy lopás által, midőn t. i. felebarátunk jószágát igaztalanul, vagyis az ö észszerű és jogos akarata ellen erőszako­ san elragadjuk (rablás), vagy titkon elveszszük (lopás). Aki tehát m ást m egrohan és pénzét erőszakosan elveszi, rablást követ e l; ha pedig titkon veszi azt ki zsebéből vagy pénztárából, az lop. Egyébiránt lopást követnek el to v á b b á : a) mindazok, kik tanácsot adnak a tolvajoknak vagy őket se­ gítik. T anács által, ha a tolvajokat oktatják, hogy hol, mikor és mikép hajthatják végre terv ö k et; segítség által, ha betöréskor, lét­ rát vagy kulcsot adnak, őrt állanak vagy búvóhelyet szolgáltatnak. b) Azok, kik lopott jószágot vásárolnak, eladnak, vagy eldug­ nak, vagy m egtartanak, amennyiben mindezek, ha tudják, hogy zsiványokkal van dolguk, közrem űködnek a lopásban, miután a tolvaj az elorzott tárgyat nem tudná értékesíteni, ha orgazda nem volna. c) Mindazok, kik a talált vagy kölcsönvett dolgokat vissza nem adják, am ennyiben kölcsönvett tárgyakat vissza nem adni csú ­ nya hálátlanság és orzás. A talált jószágot pedig csak akkor sz a ­ bad valakinek m agánál m egtartani, mint gazdátlant, ha tulajdonosát nem sikerült fölfedeznie, noha szorgalm asan kereste volt. d) Akik adósságaikat meg nem fizetik. Az adósság csinálás

ha valakinek nincs szándéka azt visszafizetni, vagy pedig ha nincs alapos reménye ahhoz, hogy képes lesz visszafizetni, szintén egyik neme a lopásnak. e) Akik szükség nélkül koldulnak és igy a valódi szegények­ től az alam izsnát ellopják. Ezen csavargók és naplopók kárt okoz­ nak a valódi szegényeknek, mert nem csak az alam izsnát koldulják el szájok elől, hanem sajátságos tolakodásuk és követelésök miatt kedvezőtlen szinben m utatják be a többi szegényeket is. A 7. p a­ rancs ellen v é tü n k : 2) csalás által. Csalás által az vétkezik: a) aki felebarátját az adásvevésben rászedi pl. hamis mértékkel, hamis pénzzel vagy rósz áruczikkel. Éppen igy megcsalja és meglopja felebarátját az }s, ki a kereskedésben ócska, elavult czikkeket úgy ad el, mint újakat és valódi finom akat; vagy ha a jó árukat meghamisítja, pl. ha a bort, tejet, lisztet idegen alkatrészekkel vegyíti; vagy ha az állatok eladásánál ezeknek külsőleg nem látható titkos hibáit meg nem mondja. b) Aki munkájáért vagy áruczikkeért túlságos sokat követel. A csalás e nem ét főleg az iparosok gyakorolják, kik rósz munkát szolgáltatnak és ezért épugy megfizettetik m agukat, mint a jó m un­ káért ; vagy a m unkabért felcsigázzák; továbbá a boltosok, gyógy­ szerészek, s m ás efélék, ha különben jó czikkeiket túl m agas áron adják el. c) Kik a határkövet a mezőn tovább tolják. Az idegen tulaj­ donnak e hamis m egrontása ellen m ár Mózes által int az Ur, m ond­ ván : „Ki ne szedd és m ásüvé ne tedd felebarátod határkövét.“ 1) E csalás annál gonoszabb, minél tovább tartanak következményei ; mert hiszen általa a tulajdonos örök időkre m egraboltatik vagyoná­ nak egy részétől. d) Aki gyújtogat, hogy a biztosító-társulattól pénzt kapjon. Hogy ez is csalás, mely gyakran a szom szédokat is a legnagyobb mértékben károsítja, világos, mert hisz a biztositó intézet nem azért vállalta el a biztosítást, hogy házát m aga gyújtsa fe l; s ezért mint­ ha csak ellopná a társulat pénzét. e) Aki hamis váltókat és okm ányokat készít, szükségtelen vagy igazságtalan pöröket indít; a bírákat és tanukat m egveszte­ getni törekszik stb. A hamis váltók, számlák, szerződések és m ás ily okmányok készítése, nem csak m ások tulajdonát károsítja meg, hanem a közbizalmat is vakmerően veszélyezteti, mely pedig a tár­ sadalmi közlekedésnek alapja. Aki végre szükségtelenül pörlekedik, embertelenül cselekszik; aki pedig igazságtalanul perel, az oly csa­ lást követ el, mely egész családokat tönkre tesz, s ellenségeket szerez magának. Megsérthetjük Isten hetedik p aran csát:

3) U zsora által. Szigorú értelemben uzsorának azt nevezzük, midőn valakinek valamit használatra kölcsön adunk és pusztán e kölcsönzésért is megfizettetjük m agunkat. Ez tilos, mert ellenkezik a felebaráti szeretettel, kizsákm ányolja a felebarátot, hogy ő gazdagod­ jék. E szerint aki m ásnak egy véka búzát adna és azért két vékát, vagy ennyinek az árát követelné vissza, uzsorát ű z n e ; holott m aga Jézus m ondja: „Adjatok kölcsön és ne várjatok érte sem m it.“ 1) Mivel pedig az uzsora gonoszsága főleg abban áll, hogy valaki m ásnak szorult helyzetét a m aga előnyére használja fel, e végből u zsorásoknak nevezzük mindazokat, kik tiltott kam atot követelnek, továbbá azokat is, kik m ások nyom orával vagy tudatlanságával visszaélnek, a mi különösen az elzálogolásoknál történik. 4) Végre Isten hetedik parancsa az idegen jószágnak nem csak minden elsajátítását tiltja, hanem minden igazságtalan m egkárosítá­ sát ís. Ide tartoznak a következő esetek : a) ha felebarátunk rétjét, kertjét, szőlőjét, vetését, gyüm ölcs­ fáit rongáljuk, mint a mely tett által megraboljuk a tulajdonost azok gyümölcseitől. b) h a lábas jószágát m egsebezzük vagy megöljük. c) ha valaki játék vagy pazarlás által ínségbe dönti családját. Ily m ódon a szülők vétkeznek, ha kártya vagy lakm ározás által mindent elpocsékolnak, s gyermekeiket ínségbe döntik. d) ha valaki a kötelezett m unkát elhanjTagolja. Ezáltal vétkez­ nek m indazok, kik m ások vagyonát hivatalból tartoznak őrizni vagy kezelni, m in ő k : a gyám ok, sáfárok, számvevők, ügyvédek stb. s ezt tenni elmulasztják. e) ha valaki az iparosoknak és kereskedőknek rósz hiröket költi, csak azért, hogy megrendelőiket elriaszsza. M ásnak tulajdonát nem csak az sérti meg, aki ahhoz jogtalanul mer nyúlni, hanem az is, aki őt egy m éltányos nyerem ény m egszerzésében igazságtalanul akadályozza. Végre mindazok felett, kik a hetedik parancsot bármi m ódon m egsértik, m aga szent Pál mondja ki az ítéletet, írván a korinthbeliekhez: „Nem tudjátok-e, hogy az igazságtalanok nem fogják birni Isten országát? Meg ne csaljátok m a g a to k a t! ... Sem a tolvajok, sem a rablók nem látják meg Isten ország át.“ 2) Mit tegyen az, aki idegen jószágot bitorol, vagy felebarátját igazságtalanul megkárosította? >Az idegen jószágot vissza kell adnia, és az okozott kárt tehetsége szerint m egtérítenie; e nélkül meg nem bocsátja bűneit az Isten.“ V isszaadni annyit tesz, mint az elsajátított tárgyat jogos bir-

tokossának visszaszolgáltatni; vissza nem adni tehát égj'’ folytonos igazságtalan bitorlása az idegen jó sz á g n a k ; folytonos m egm aradás azon érzületben, melylyel valaki a lopást végbevitte, m egm aradás a gonoszul szerzettnek bitorlásában, tehát egy folytonos lopás. Viszszaadásra kötelez már a term észetes törvény is, mely azt paran­ csolja, hogy amit m ások által nem akarunk m agunknak tétetni, azt mi se cselekedjük m ásoknak. Már pedig bizonyosan mindenki azt óhajtja, hogjr m ások ne tartsák m aguknál a tőle elsajátított jó s z á ­ got, hanem mennél előbb adják vissza. E zért hasonlókép cseleked­ jék mindenki felebarátjával szemben. A mi a visszaadást és kártérítést illeti, e négy főkérdést kell szem előtt tarta n u n k : 1) Ki tartozik visszaadni, vagy a kárt m eg­ téríteni ? 2) Mennyit kell visszaadni vagy megtéríteni ? 3) Kinek kell visszaadni, vagy kit kártalanítani ? 4) Mikor kell a visszaadás vagy kártérítés kötelességét teljesíteni ? 1) V isszaadásra és kártérítésre köteleztétik: a) az, aki az ide­ gen jószágot vagy annak értékét bitorolja, vagy ki a kárt valóban okozta, ha még a tárgyak birtokában vannak ; ha pedig m ár eladta, vagy elhasználta, köteles annak teljes értékét a tulajdonosnak m eg­ téríteni ; b) ha pedig ezt nem teljesítené, akkor azok tartoznak m eg­ téríteni, kik a bűnben tanács vagy tett által részt vettek, vagy kik ezeket nem akadályozták, ám bár tehették volna, és szerződés sze­ rint vagy hivataluknál fogva kötelesek voltak volna m egakadályozni. 2) Mennyit kell visszaadni vagy kárpótolni? a) Ha valaki tudva és jogtalanul sajátított el, tartott meg vagy károsított m eg idegen jó szág o t; akkor annak tulajdonosát tökélete­ sen tartozik kártanitani, és pedig nem csak m agát a jószágot, h a­ nem azt Is vissza kell adni, amit időközben gyüm ölcsözött, vala­ mint azt is megtéríteni, amit urának kezei között jövedelmezett vol­ na, ha azt kár nem éri. Mert minden dolog a m aga törvényes urá­ nak gyümölcsözik, még akkor is, ha idegen kezek közt v a n ; és jobban gyümölcsözik, ha sértetlen állapotban van. Egyszóval a tu­ lajdonost azon vagyoni állapotba kell visszahelyezni, melyben a kártérítéskor volna, ha mindez ideig jószágának háborittatlan birto­ kában m aradt v o ln a; m ásképen: vissza kell adni minden nyerességet, melytől megfosztatott, és megtéríteni minden kárt, melyet szen­ vedett. (Ki lovat lop, s 5 évig használja, nem csak ezt vagy értekét, kell visszaadni, hanem a csikót is, melyet ellett s a használat érté­ k ét; levonva persze a tartást, melyet a gazdája sem kerülhetett volna el.) b) H a pedig valaki tudtán és akaratán kivül jutott idegen jó ­ szághoz, mihelyt megtudja, hogy az idegen jószág, köteles azt viszszaadni, vagy ha nincs egészen meg, ami meg van belőle, és azt is, amit általa nyert. (Valaki ezer forintot örököl, két év múlva kisül, hogy ez öröklött pénz lopott volt. Ha az örökös elvesz-

tette, vagy tőle ellopták, nem tartozik semmi kártérítésre; ha pedig meg lenne, akkor csak m agát a tőkét tartozik visszaadni.) 3) Kinek kell az elsajátított idegen jószágot visszaadni, vagy kinek a k árt m egtéríteni? A tulajdonosnak vagy örökösének. H a valaki pl. egy keres* kedő, ham is mérték stb. által többeket m egkárosított, köteles minden egyesnek, mihelyt lehet, a szenvedett kárt helyrepótolni. E zt leg­ könnyebben az által teheti, ha vevőinek ezentúl észrevétlenül annyi­ val többet mér, a mennyivel eddig megcsalta. Ha pedig ezt nem tehetné valami okból, a szegényeknek vagy m ás jótékonyczélra kell fordítani, adom ányozni. 4) Mikor kell az idegen jószágot visszaadni, vagy a kárt m eg­ téríteni ? Őszinte akarattal kell bírnunk, hogy ezt, mihelyt lehetséges, mindjárt m egtegyük, és ezalatt semmit sem szabad elmulasztanunk, hogy oly állapotba juthassunk, melyben e kötelességet teljesíthetjük. A visszatérítés és kárpótlás kötelessége sohasem szűnik meg, m ert sohasem szabad az idegen jószágot visszatartani vagy tűrni, hogy a kár, melyet m egszüntetni kötelességünk, tovább tartson. A jgyors __ és tökéletes visszatérítésnek remek példáját látjuk Zacheusban. O nem azt m ondja „igyekezni fogok később mihelyt lehet, kárpótolni; h a­ nem négyszeresen fizetem vissza.“ Azért m ondá Jézus is : „Ma üdvössége lett e háznak, mert ő is Ábrahám egyik fia.“ J) Mit kell meggondolnunk, hogy a másét ne bántsuk és a viszszatéritést el ne mulaszszuk? 1) „H ogy az idegen jó szág nem hoz reánk szerencsét és áldást, hanem szerencsétlenséget, átkot, gyötrelm et és boldogtalan halált.“ „Ú gy sikerül minden, h a m egáldja Isten“ tartja egy régi köz­ m o n d á s ; a Szentlélek pedig így szól: „Az Ur áldása gazdaggá teszen.“ 2) Ámde Isten áldása nem lehet oly pénzen és jószágon, melyet valaki igazságtalanul szerez és bito ro l; sőt ellenkezőleg a szentirás átkot és jajt, bajt jövendői a idegen jó szág m egsértőinek és bitorlóinak, m ondván: „Aki ham isságot vet, szerencsétlenséget a r a t 3) v a g y : „aki házát m ás pénzén építi, az sirhalm ára gyűjt köveket.“ 4) S mindezek után a mindennapi tapasztalás is utón utszélen igazolja, mily veszedelm es idegen jószágot bitorolni, mint ezt az életből vett következő velős közm ondások igazolják: „gonosz jó szág gonoszul vesz el; egy ham is krajczár tiz igazat em észt m eg; ebül szerzett vagyon ebül kallódik szét stb. H a azonban mindezek mellett ném elyiknek sikerül is idegen vagyont több ideig bitorolni,

de folytonos lelki nyugtalanság közt él, hogy hátha kisül, ez pedig nem élet. 2) Gondoljuk meg, hogy a halál úgy is elveszi tőlünk a h a ­ mis vagyont, még pedig talán előbb, mint várhatnók. „Nem látod e mindennap, — igy beszél A ranyszáju szent János, — hogy kiket a temetőbe kisérnek, semmit sem visznek m agukkal h azulról; hogy még a lepedőt is, melybe takarják őkel, a férgeknek kell átengedniük?“ ]) •Ha az idegen jószágok bitorlói gyakran és kom olyan gondol­ nának a halál e borzasztó pillanatára és szivökre vennék, hogy az váratlanul is meglepheti őket, mint éjjel a tolvaj, akkor kétségkívül visszatérítenék az elvett jászágot és helyre pótolnák az okozott kárt, hogy békességben halhassanak meg. 3) Végre gondoljuk meg, hogy nincs nagyobb esztelenség, mint múlandó haszonért a m ennyországot elveszteni és lelkünket pokolra taszítani. A m ennyország elvesztése és pokoli örök kin a kikerülhetet­ len sorsuk m indazoknak, igen sok esetben, kik ham isság bűnével terhelve múlnak ki e világból; mert ha még arra is irgalom nélküli ítélet várakozik, a ki a szükölködőnek nem adott a magáéból, mi várakozhatik arra, ki m ásoktól még az övéiket is elvonta? Azért inti szent Jakab apostol is az ilyeneket a következő sza v ak k al: „Mármost (ti igazságtalan) gazdagok, sírjatok, jajveszékelvén a rátok következő nyom orúságon!“ 2)

Isten nyolczadik parancsa. „Ham is tanúságot ne tégy felebarátod ellen.“ Mit tilt az Isten nyolczadik parancsa? „Tiltja különösen a hamis tanúságot, vagyis a bíróság előtt olyat mondani, ami nem igaz.“ A nyolczadik parancs minden embert hatalm asan védelmez, mások gonosz nyelve ellen. Minthogy pedig a gonosz nyelv, igen gyakran a legtöbb kincstől — a becsülettől és jó hírnévtől — ipar­ kodik bennünket megrabolni, azért e parancs czélja is az, h ogy megvédjen a rágalmak ellen. Annak oka, miért helyezi a tiz parancs a hamis tanúság tilalmát a lopás tilalma után, mikor becsület és jó hirnév m agában véve fensőbb, mint a pénz és szerencsejavak, sz. Tam ás szerin t3) abban rejlik, hogy a szerencsejavakat főleg cselekedetek által lehet megsérteni, ellenben a becsületet szavak á lta l; a cselekedeti bűnök pedig természetűknél fogva súlyosabbak,

mint a szóbeliek. De ennek egyik oka talán az is, hogy a vagyon első sorban, és közvetlenül vonatkozik a testi élet föntartására és m egőrzésére, mig a becsület és jó hirnév csak közvetve és általában inkább csak ékességei az emberi életnek, mint íöntartó eszközei. A nyolczadik parancs tehát a legszigorúbban tiltja a hamis tanúságot, azaz olyat mondani a felebarát ellen, ami nem igaz, akár úgy tenné ezt valaki mint vádló, vagy tanú, akár egyszerre mind a két m inőségben, miként hajdan a két vén cselekvő Zsuzsánna ellen, mint a kiket a szentirás az „ördög fiainak“ (a hazugság apjától valóknak) nevez a becsületsértés miatt. U gyanez alkalm azható azokra is, akik N abot ellen tanúskodtak. Aki tehát a törvényes hatóság által fölhivatva a bíróság előtt megjelenik, hogy m ás valaki ellen tanúskodjék, vigyázzon, hogy ördög fia ne legyen; „mondja csak a tiszta igazságot, amint tudja, de se többet, se kevesebbet.“ Miféle bűnöket tilt még a nyolczadik parancs? 1) A hazugságot és képm utatást; 2) a becsületsértést és rá­ galm azást ; 3) a ham is gyanakodást és vakmerő Ítéletet és általában minden bűnt, mely a felebarát becsületének és jó hírnevének ártal­ m ára lehet. Mit tesz hazudni? „Hazudni annyit tesz, mint tudva és szándékosan nem igazat m ondani.“ T udva akkor mondunk nem igazat, ha tudjuk, hogy amit m on­ dunk nem igaz. Szándékosan pedig, ha azt akarjuk, hogy azt, a miről tudjuk, hogy nem igaz, igazságnak fogadják el. Ez ha nem is mindig, legtöbbnyire mégis oly szándékból történik, hogy m áso­ k at m egcsaljunk, vagy tévútra vezessünk. így a szülők kérdik gyer­ m eküket : Voltál-e iskolában ? É s a gyermek, noha egész iskolai idő alatt az utczán csavargóit, azt feleli: Ig e n ! E z a gyermek h a­ zudik ; m ert ám bár jól tudja, hogy az iskolát elmulasztá, mégis szándékosan az ellenkezőt mondja. Magában véve, azaz lényege szerint minden hazugság v é te k ; azért hazudni sohasem szabad sem m agunk, sem m ások javára, még tréfából vagy szükségből s e m ; bárminő jó is a czél, a rósz eszközt nem szentesíti, alkalm azását nem igazolja. H ogy a hazugság lényegében gonosz, az több okból kiderül. E lőször is ellenkezik Isten igazm ondóságával, azért utálat tárgya előtte, az írás ezen szavai sz e rin t: „A hazug ajkakat utálja az U r.“ 1) M ásodszor: a h azugság megbecsteleniti azt, ki elköveti, a m ennyi­

ben az embernek, a végtelen igazm ondóhoz kellene hasonlóvá len­ nie, s ez által a sátán rokonává lesz, ki az irás szerint „hazug kezdet ó ta.“ Ezért rótta meg az isteni Mester is a hazug zsidókat, m o n d v án : „A ti apátok az ördög. Ha ő hazugságot szól, a tulaj­ donából szól; mert hazug ő, és atyja a h azugságnak.“ 1) H arm ad­ szor a hazug árthat felebarátjának, és az egész emberi társadalom ­ nak, amennyiben a hazugság miatt szám talanok veszthetik el vagyo­ nukat, tekintélyöket, becsületöket. Azonban bár nagy bűn a hazugság, de még sem halálos bűn mindenkor, mert ilyenné csak akkor lesz, ha Istent különösen gyalázza, minők névszerint azon hazugságok, melyek az egyházat, a vallást, és a papság tekintélyét sértik vagy pedig azok, melyek által felebarátunk nagy kárt szenved vagyonban, vagy jó hírnevében, becsületében. Azért mondja az ir á s : „A hazug száj megöli a lel­ k et.“ 2) Hogy mindezek daczára mennyire gyűlöli Isten a h azu g sá­ got, és mily rettentően bünteti, megítélhetjük Ananiás és Zafira történetéből, kik e miatt rögtöni halállal bűnhődtek. A hazugsághoz tartozik végre az is, midőn valaki nem szóval, hanem képm utatás, alattom osság vagy színlelés által hazudik, azaz midőn valaki jobbnak m utatja m agát, mint aminő valóban, hogj'’ m ásokat félrevezessen. Ilyenek voltak a farizeusok, kikhez Jézus igy szólt: „Jajj nektek képm utató írástudók és farizeusok! mert haso n ­ lók vagytok a megfehéritett sírokhoz, melyek kívül ékeseknek lát­ szanak az emberek előtt, belől pedig tele vannak holtak csontjaival és mindenféle undoksággal. Úgy ti is kívülről igazaknak látszottok az emberek előtt, belől pedig tele vagytok képm utatással és gonoszsággal“3) Hogyan vétkezünk becsület sértés által? „Ha felebarátunk hibáit szükség nélkül kibeszéljük.“ Aki felebarátjának egy vagy több valóságos, de titkos hibáiról tudom ással bir, és azokat szükség nélkül a világ előtt dobraüti, elhíreszteli, az becsületsértést követ el, és vétkezik mind a keresz­ tény felebaráti szeretet, mind az igazságosság ellen; az előbbi ellen azért, mert felebarátját a legérzékenyebb oldalról sérti meg ; az utóbbi ellen pedig, mert a felebarát egyik legdrágább kincsét, a becsületet, illetéktelenül rohanja meg, hogy megrabolja azon tisztelettől, melylyel neki mindazok tartoznak, kik titkos hibáit nem ismerik. Nem kell azonban elfeledni, sem összetéveszteni, hogy a hibát néha szabad fölfedezni, mindazonáltal jól m egjegyzendő: 1) hogy a hibát jó szándékból (megjavitás) jelentsük föl, és csak is olyanoknak, kik a bajon segíthetnek (szülők, tanítók, elöljárók) 2) azokat nagyí­ tani nem szabad, sem a bizonytalant bizonyosnak mondani.

Szabad, sőt le kell végre álczázni azokat is, kik suttyom ban erkölcstelen, vallástalan és eretnek tanokat terjesztenek, mivel ezek­ ből m indenkire veszélyes következm ények szárm azhatnak. Hogyan vétkezünk rágalmazás által? „H a felebarátunkról oly hibákat koholunk, melyekkel nem bir, vagy ha valóságos hibáit nagyítva adjuk elő.“ Rágalmazni annyit tesz, mint felebarátunkat rósz hirbe hozni, azaz róla gonoszul azt hiresztelni, hogy ilyen vagy olyan hibákat követett el; ilyen vagy olyan bűnökben vagyon. így rágalm azták a zsidók Jézust, midőn felőle azt m ondák, hogy királylyá akarta tenni m agát, vagy hogy a szom batot feltöri, lakmározik stb. A rágalm a­ zás (calumnia) tehát az által különbözik a becsületsértésről (detraetio), hogy nem valódi, részben vagy egészben koholt hibákat ter­ jeszt a felebarátról, mig az utóbbi a valóságos hibákat kürtöli ki, melyeket el kellene hallgatnia. E szerint a rágalm azás nem csak a szeretet és ig azságosság ellen vét, mint a becsületsértés, hanem az igazm ondás ellen is, mint a hazugság. Mindkettő különben m agában véve halálos bűn, mert sérti a jó hírnevet, mely pedig a szentirás szerint többet ér a nagy g az­ dagságnál. Ezen sértegetésekre czélozva mondja bölcs S irá k : „Az ostor csapásai kékséget okoznak, a nyelv csapásai pedig szétzúz­ zák a cso ntokat.“ 2) A királyi próféta által pedig igy fenyegeti Isten a rágalm azókat és becsületsértőket: „ A gonosz nyelvű embernek nem jó lesz dolga a földön.“ 3) T apasztalá ezt Ámán, Asverus király k eg y en cze; ő ugyanis rágalm azta a zsidókat ura előtt, hogy az ország törvényeit nem tartják meg. A kiirtó parancs azonban, melyet e rágalom által kieszközölt, nem hajtatott végre, mert a rágalm azó m iham ar kiesett a király kegyeiből és azon akasztófára került, melyet az ártatlanul m egrágalm azott zsidóknak készíttetett.4) Egyenlő snlyos bün-e a rágalmazás és becsületsértés? A rágalm azás és becsületsértés annál nagyobb b ű n : 1) „Minél fontosabbak a hibák és minél tekintélyesebb az egyén, kiről azokat valaki hireszteli, vagy minél tekintélyesebb m aga ezen hiresztelő valaki.“ Ily eset volna pl. ha egy köztiszteletü hivatalos egyénről valaki azt hiresztelné, hogy lopást vagy sikkasztást köve­ tett el. 2) Annál nagyobb e két bűn, minél nagyobb kárt és vesz*) A „becsületsértés“ gyakran annyit jelent, mint rágalom, akár igazságon alapszik ez, akár nem. A zért minden rágalom egyszersmind becsületsértés is, de nem minden becsületsértés rágalom. Ezen megkülönböztetést a közönséges társalgásban nem találjuk föl. 2) Sirák. 28, 21. 3) Zsolt. 139, 12. 4) Eszter, 13.

teséget okoz. Egy hivatalnok, kit a rágalom jó hírnevétől megfoszt, gyakran elveszti állását i s ; a kereskedő és iparos m egrendelőit; a cseléd szolgálatát, a napszám os mindennapi kenyerét: és mindezt a becsületsértő és rágalm azó nyelv okozza. Ide tartozik m ég a fülbesugás (pletyka, fondorkodva suttogás) rut és átkos bűne is, mely abban áll, hogy valakinek megsugjuk, mit beszél róla X. vagy Y., és ez által gyűlöletet, czivakodást, sőt gyakran halálos ellenséges­ kedést tám asztunk közöttük. A Szentlélek erős színekkel festi az ily sugdosás gonosz következményeit, m ondván: „A tkozott a fondorló és kétnyelvű, mert sok békeségben levőt m egháborit.“ *) 3) A rágalm azás és becsületsértés annál nagyobb vétek, minél többen hallják. 4) Végre annál súlyosabbak az emlitett bűnök, minél g o n o ­ szabb szándékból követi el azokat valaki. U gyanis ám bár halálos bűnt követhetünk el akkor is, ha pusztán könnyelm űségből és szószátyárságból sértjük meg felebarátunk jó hírnevét, mégis bizonyára súlyosabban vétkezünk, ha gonosz akaratból, irigységből, boszuból rágalmazzuk, sértegetjük felebarátunkat, hogy neki ártsunk. E rre nézve mondja bölcs S irá k : „Halottál valamit (felebarátod felől roszat) halljon meg az benned.“ 2) Vétkezik-e az is, aki a rágalmazó beszédet csupán hallgatja? 1) Igenis legtöbbnyire vétkezik, mert „a rágalm azó beszédet örömest hallgatni bűn,“ de meg ha hallgató nem akadna, a rágal­ mazó is elhallgatna. 2) Vétkezik az is, ki a rágalm azó beszédet nem akadályozza, noha módjában állana. A kér. szeretet kötelez bennün­ ket, hogy a roszat m egakadályozzuk, és felebarátunkat tehetségünk szerint minden bajtól megvédelmezzük. Ha tehát valaki azt látná, hogy egy tolvaj bizonyos értékes tárgyat akar felebarátjától ellopni, és őt mégsem akadályozná, noha könnyen megtehetné, bizonyosan vét­ keznék a szeretet ellen. így áll a sor akkor is, ha nem akadályozza a rágalm azót, a jó hírnév elorzásában noha könnyű szerrel pl. a rágalm azás nem hallgatása vagy nem tetszésének kifejezése által őt elutasítaná. 3) Még az is vétek, ha a hallgató a rágalm azást nem akadá­ lyozza, bár csak a szeretet ellen vét, mennyivel nagyobb vétek, ha azt éleszti káröröm vagy kiváncsi tudakozódás á lta l; vagy táplálja a rágalm azó beszédet, ha szavai és arczvonásai által helyesli, a rágal­ mazót dicséri és mindenféle tetszés nyilvánítással buzdítja. Az ilye­ nekről mondja szent B ernárd: „Nehéz megmondani, mi g o n o sza b b : rágalmazni-e, vagy a rágalm azást hallgatni.“ 3)

Mi a kötelessége annak, ki felelet aratja becsületét megsértette? 1) „Köteles az elrablott becsületet helyreállítani,“ mert itt is áll szent Á goston m ondása: „V isszapótlás nélkül nincs bünbocsánat.“ A felebarát becsületét m eg sérti: először a valódi titkos hibák jogtalan elhiresztelése, vagy a becsületsértés; m ásodszor a koholt hibák terjesztése, vagy a rágalm azás. Éppen igy, sőt még súlyo­ sabban sérti a felebarát becsületét harm adszor a szidalm azás, ha t. i. valaki becstelen szavakat vág szemébe, vagy m ás módon nyilvá­ nítja megvetését. Ha pedig valaki becsületsértés által megrabolta felebarátját a jó hírnévtől, tartozik őt kártalanítani és becsületét más m egengedett módon helyreállítani. E végből persze nem volna he­ lyes kijelentenie, hogy semmi igaz abból, amit mondott, mert ez ha­ zu gság lenne, hanem iparkodnia kell a becsületsértés káros befo­ ly ását m egszüntetni, különösen az által, hogy az elhíresztelt hibákat, amennyire lehet, m entegesse, a rágalm azott netaláni jó tulajdonságait emlékezetbe hozza, iránta kiváló tiszteletet tanúsítson, és igy lehe­ tőleg m agasztalja föl azt, akit előbb legyalázott. Aki továbbá feleba­ rátját rágalm azás által hozta rósz hirbe, az nyilvános visszavonásra köteleztetik akkor, ha a rágalom is nyilvánosan, pl. egy népgyülésen vagy gúnyos irkafirka által történt. A szidalm azás által elkövetett becsületsértés pedig nyilvános vagy titkos m egkérésre kötelezi a szidalm azót, aszerint amint a szidalm azás nyíltan vagy négy szem közt vitetett végbe. 2) Köteles minden egyéb kárt is megtéríteni. Miként az, ki felebarátjától valami értékes tárgyat lopott el, vagy neki nagyobb kárt okozott, szigorúan köteleztetik a megfelelő k árp ó tlá sra: úgy m agától értetik az is, hogy a bacsületsértő, rágalm azó és szidal­ m azó szintén helyrepótolni köteles azon anyagi károkat, melyeket netalán előidézett, vagy legalább némileg előre láthatott volna. L á s­ suk ezt egy példában. T együk fel, hogy valaki egy becsületes ke­ reskedőnek, nyilván szemébe mondta, hogy csaló, rósz portékát árul jó helyett, hogy ham is mértéket használ stb. Ha m ár m ost e kereskedő e rágalm azó szidalom következtében vevőinek nagy részét elvesztené és igy tetemes kárt szenvedne, akkor a szidalmazó nem­ csak megkérlelni tartoznék Őt, hanem a vagyonában okozott kárt is tehetsége szerint visszatéríteni. Hogyan vétkezünk hamis gyanakodás és vakmerő Ítélet által? 1) „Hamis gyanakodás által akkor vétünk, ha felebarátunkról elegendő ok nélkül valami roszat tételezünk föl.“ Ilyenkor a gyanú k étféle: alapos és alaptalan, mely utóbbi ham isnak is neveztetik, nem azért, mert amit gyanítunk, mindig hamis, hanem mert a gyanakodónak nincs elégséges oka azt hinni, hogy amit gyanít, igaz.

Például ha egyik kereskedő a m ásikat m ár többször m egcsalta, ez utóbbinak oka van föltételezni, hogy am az iparkodik őt ezentúl is megcsalni, mihelyt alkalma lesz r á ; gyanakodása tehát elég alappal bir és igy jogosult is. Ellenben ha ily m egcsalás nélkül is kétségbe vonná am a kereskedő becsületességét, csupán azért, mert hirtelen m eggazdagodott; akkor gyanúja nélkülözné az elégséges alapot — s hamis gyanú volna. 2) Vakmerő Ítélet által akkor vétkezünk, h a a roszat elegendő ok nélkül igaznak és bizonyosnak tartjuk. E z nagy bűn, mert a vakmerő Ítélet által mintegy törvényszék elé idézzük felebarátunkat és jogtalanul kárhoztató Ítéletet mondunk szándékai és cselekedetei felett. Azért m aga Jézus int bennünket: „Ne ítéljetek, h o g y ne ítél­ tessetek“ J) Ezt tehát kerülnünk kell, mert a vakmerő ítélet által elő­ ször jogtalan birák leszünk, m ár pedig ezzel senki sem bízott meg. M ásodszor ügyism eret nélkül bíráskodunk szive felett, melyet egye­ dül Isten ism er; vagy külső tette felett, a midőn ism ét a látszat so k ­ szor megcsalhat. így a főpap részegnek gondolta az im ádkozó Annát, Sámuel próféta anyját, sa láltszat m egcsalta őt. A zsidók azt mondák az apostolokról, „hogy elteltek m usttal,“ 2) ezeket is m egcsalta a látszat; Szent Pál, midőn a hajótörésből megmenekülve, a kigyóm arás sem ártott neki, azt m ondák felőle: „hogy gyilkos, kit a boszu nem hagy élni;“ 3) ezek is külső látszat után ítéltek — tévedtek. Végre igazságtalanul Ítéljük meg felebarátunkat, m ert mig az ő szemében meglátjuk a szálkát, m agunkéban lehet, nem látjuk meg a gerendát. Szóval olyanok leszünk, mint a sárgaságban szen ­ vedő, ki mindent m ás színben lát, mint a minőnek lennie kellene, így ítélték meg Jézust is, bár tisztább a halandók között nálánál nem találtatott, mégis azt mondák, hogy az ördögökkel czimborál.

Isten kilencz- és tizedik parancsa. „Felebarátod feleségét bűnre ne k ív án jad ." „Ne kívánjad felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szam arát se egyéb jó sz á g á t.“ Az emberi törvényhozó csak a külsőt szokta tekinteni, am i tettek vagy szavak által nyilvánul; szándéka tehát csupán oda m egy ki, hogy alattvalóinak cselekményeit és beszédeit szabályozza. E l­ lenben az isteni törvényhozó a szív legtitkosabb érzelmeit is tekin­ tetbe veszi és szent törvénye által ezeket is szabályozni törekszik, azaz megakarja szentelni az embereket, alattvalóit mind belsőleg, m ind külsőleg. Azért am a parancsokhoz, melyek az ember cselekedeteire és

szavaira vonatkoznak, még kettőt csatol, hogy a gondolati és érzületi bűnöket is akadályozza, és őket belsőleg is megszentelje, az irás ezen szavai s z e rin t: „Az ember azt nézi, ami külsőleg fénylik, az Ur pedig a szivet.“ J) S ez igy van helyesen, mert m áskülönben Isten nem óvná eléggé az embereket a cselekedeti és szóbeli bű­ nöktől, h a nem igyekeznék kiszárítani azok forrásait is. Ezen for­ rások, pedig kétségtelenül a sziv rendetlen hajlam ai; mint ezt m aga Jézus m o n d ja : „A szívből szárm aznak a gyilkosságok, házasság törések, tolvajságok, ham istanuságok, szitkozódások.“ 2) Ezeket kell tehát kerülnünk, ha a kilenczedik parancs szelleme szerint aka­ runk élni. Mit tilt Isten kilenczedik parancsa? „Tiltja különösen m ásnak feleségét bűnre kívánni, és általában minden tisztátalan gondolatot és kívánságot.“ Miként a hatodik parancs első sorban a házasságtörést és azután minden tisztátalan cselekedetet és szót ti lt : úgy a kilencze­ dik parancs első sorban a házasságtörés utáni belső kívánságot, m ásodik sorban pedig minden tisztátalan gondolatot és kívánságot tilalmaz. A kilenczedik parancs tehát ugyanoda czéloz, a hová a hatodik, azon különbséggel, hogy ez utóbbi főleg a tisztátalanság külső bűneit a szóbeli és cselekedeti bűnöket tiltja, am az pedig a belső a gondolatbeli és kivánsági bűnöket. Hogy m ár a kívánság is, mely m ásnak feleségével vétkezni óhajt, azaz a házasságtörés­ nek m ár m egkivánása is valóságos házasságtörés, azt m ár m aga Jézus világosan tanítja. A tisztátalan gondolatok és kívánságok mindig bűnök? Míg a tisztátalan gondolatok- és kívánságoknak, melyek néha önkénytelenül is tám adnak, a lélek ellentáll, azoktól undorodik, csábjainak ellenszegül, addig nem vétkezik, de ha azokat szán szán ­ dékkal előidézi, s azokban gyönyörködik, akkor vétkezik, azaz a lélek halálos bűnnel lesz beszenyezve. így ha az akarat helyesli a z t; ha részesül benne, mint Ádám a tiltott gyüm ölcsben, melyet É va adott neki, akkor az érzéki gyönyörködés szándékos lesz, és halálos v étek; ha pedig ellene szegül az akarat, mihelyt az ingereltetést és annak bűnös voltát észreveszi; ha egyenesen elfordul attól, akkor önkénytelen az, és nem vétek, bár meddig tartana is a kísértés. Tehát sem az akaratlan gyönyörködés nem vétek a tisz­ tátalan gondolatokban, sem az ezekből szárm azó önkénytelen ki-

vánság a tisztátalan dolgok után; hanem a csupán szándékos, ön­ tudatos beleegyezés vétek. Különben tisztátalan gondolataink akkor szoktak támadni, ha elménkben a képzelő tehetség által oly tárgyakat (ocsm ány festés) forgatunk, melyek természetűknél fogva alkalm asak a tisztátalan vá­ gyat és kivánságot fölébreszteni; tisztátalan kívánságaink pedig ak ­ kor vannak, ha ily tárgyakat (festmény) vagy cselekm ényeket kívá­ nunk látni, azokról hallani vagy azokat éppen elkövetni is. Mit tegyünk, midőn tisztátalan gondolatok és kívánságok ki­ sértenek? 1) „Mindjárt kezdetben komolyan álljunk ellen azoknak és k ér­ jük Isten m alasztját.“ A tisztátalan gondolatok és kívánságok a szív tisztaságát o s­ tromolják ; Isten dicsősége, lelkünk nem essége és üdve tehát azt követeli, hogy az ostromló ellenséget kellőkép visszaverjük. Hogy pedig ellenállásunk sikeres legyen, mindjárt kezdetben legyünk ré­ sen, hogy úgy ne járjunk mint Éva, ki a kigyó csábító szavaira egy ideig hallgatván, elbukott. Ne feledjük, hogy a rögtöni ellensze­ gülés minden kisértésnél biztos záloga a győzelemnek. M ásodszor legyen az ellenállás komoly, mert valamint a tű z ­ zel nem szabad já tsz a n i; úgy a tisztátalan gondolatokkal sem. A komoly ellenállás pedig azon alapszik, hogy a kísértett fordítsa el a tisztátalan képzelmektől lelki szemeit, és gondoljon az utolsó dol­ gokra. H arm adszor imádkozzunk az isteni segedelemért, mint a mely leghatalm asabb eszköz az említett kisértések legyőzésére. Szalezi szent Ferencz is azt írja : „Mihelyt észreveszed a kísértést, tégy úgy, mint a gyermekek, kik midőn farkast, vagy medvét lát­ nak tüstént atyjokhoz vagy anyjokhoz futnak vagy legalább segitségökért kiabálnak. Hasonlókép fuss te is az Ú rhoz és kérjed ir­ galma segélyét. Ezen eszközt — folytatja a nagy szent — m aga Jézus adja kezűnkbe, m ondván: „Imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek.“ J) 2) Ha a kísértés tovább tart, ne csüggedjünk, hanem legyünk kitartók és iparkodjunk foglalkozni. A tisztátalan gondolatokat és érzelmeket oly gyorsan elűzni, mint akarnók, nem áll mindig hatalm unkban, erre még a szentek sem voltak mindig képesek, amennyiben némelyikük nehéz és hoszszu harezot vívott az ily roham ok ellen. Ilyenek v o ltak : sz. Hilár, sz. Jeromos, sz. Benedek, szienai szent Katalin, sőt m aga szent Pál is, ki három szor kérte az Urat, szabadítaná meg e háborútól és azt nyeré feleletül: „Elég neked az én m alasztom .“ *) T ehát ne­

künk sem szabad elcsüggednünk, ha az ily kisértések huzam osabb ideig gyötörnek, hanem folyvást szem ünk előtt kell, hogy lebegjen a dicső korona, melyet Jézus az erény hősöknek igért, s melyet mi is elnyerhetünk, ha kitartó szivósággal harczolunk a tisztátalanság biine ellen. Mit tilt az Isten tizedik parancsa? „Tilt minden szándékos kivánkozást az igaztalan jószág után.* A felebarát „háza, mezeje, szolgája, ökre, szam ara“ stb. alatt értünk minden ingatlan és ingó jószágot, mely m ás tulajdonát képe­ zi ; hasonlókép a m ások nem ességét, hatalmát, tekintélyét, m éltósá­ gát és dicsőségét, mivel ezek is valódi és igen becses javak és a felebarát méltán nevezi ezeket, mint házának külső fényéhez tarto­ zókat, a m aga tulajdonainak. Miként tehát a hetedik parancs tiltja a felebarát külső javait, az ő tulajdon jogának erőszakos m egtám a­ dásával, t. i. rablás, lopás, csalás és uzsora által elsajátítani; ak ­ ként a tizedik parancs tiltja e javaknak még szándékos megkivánását is igazságtalan módon és a felebarát m egkárosításával. E sze­ rint a felebarát javainak m egkivánása m agában véve még nem btin, hanem csupán akkor, ha úgy kívánjuk azokat és olyképen óhajta­ nok m agunkhoz kaparitani, hogy ebből a felebarátnak vesztesége legyen. Vétkeznek még e parancs ellen azon gyermekek és jogörö­ kösök, kik szülőik vagy rokonaik halálát kívánják, hogy annál előbb övék legyen a szülői birtok, vagy a remélt örökség. Vétkeznek továbbá: a katonák, ha azért óhajtják a háborút, hogy fo sz to g a ssan ak ; az orvosok, ha járványos betegségeket óhaj­ tanak ; az iparosok, kik örülnek, ha a szükség és veszedelem hozzájok kényszeríti a megrendelőket, vagy m ás iparos társaikra irigy­ kednek ; a jogtudósok, ügyvédek, kik viszályokat és pöröket kíván­ nak vagy aki örvendeni tud m ások szerencsétlenségén stb. Azért az apostol is egész határozottan „minden gonoszság gyökerének“ nevezi a pénzvágyat.“ J) Akháb és Jezabel története is kézzelfoghatólag m utatja ezt, hogy hová viszi a szenvedély a m aga rabszol­ gáit. Ámde végre nem csak az vétkezik a tizedik parancs ellen, aki m ásnak vagyonát igaztalan utón óhajtaná megszerezni, hanem az is, aki örvendeni tud m ások szerencsétlenségén és halálán, mivel azt reméli, hogy ebből valami haszna, nyeresége lehet. Az ily önző káröröm , alapjában nem egyéb, mint gyüm ölcse a vétkes kíván­ ságnak, ez pedig ism ét szülötte a pénzvágynak. Mit parancsol az Isten tizedik parancsa? „Azt parancsolja, 1) hogy mindenkinek adjuk meg a m agáét,“

vagyis szivünkből akarjuk és kívánjuk, hogy mindenki bírja és tart­ sa meg azt, amit az isteni gondviselés neki adott. E jóakaró érzületre már a term észet törvénye is kötelez ben­ nünket, mert hiszen mindnyájan azt óhajtjuk és akarjuk, hogy v a­ gyonunk senkit se szom oritson; hanem inkább mindenki szívesen lássa, hogy a földi javak bölcs osztogat ója bőkezüleg gondoskodott rólunk. E zen érzület nélkülözhetlen föltétele az emberi társadalom jóllétének; mert különben senki sem élhetne nyugodtan oly em be­ rek közt, kikről tudja, hogy irigylik vagyonát. 2) Hogy a magunkéval megelégedjünk. Meg nem elégedni azzal, amit az isteni gondviselés kezéből nyertünk, sok igaztalanságra vezet bennünket. Innét van, hogy szi­ vünket ezer birvágyó kívánság gyötri, s hogy lopásra, csalásra ve­ temedünk, amennyiben ezen bűnös elégedetlenség folyvást nógatja az embert, hogy iparkodjék gazdagságot, kincseket gyűjteni, s nagy birtokra tegyen szert minél előbb és minden áron. Már pedig — az igazság lelke szerint — „Aki hirtelen akar m eggazdagodni, nem lesz ártatlan.“ l) Különben az olyan kereszténynek, kit az Isten ideiglenes j a ­ vakkal megáldott, nem is nagyon nehéz a m agáéval m egelégednie; de nagyon nehéz ám a szegénynek, aki úgyszólván semmit sem mondhat m agáénak. É s mégis e parancs az ily szegényt is köte­ lezi; kell tehát, hogy a szegény is szívből megelegedjék a m aga szegénységével. S ez rá nézve is könnyű lesz, ha m egfontolja: 1) hogy a tiszta lelkiismeret a legfőbb jó. „Ne félj fiam, sze­ gény ugyan az életünk, de sok javunk leszen, ha féljük az Istent, minden bűnt kerülünk és jót cselekszünk.“ 2) Az öreg T óbiásnak fiához intézett eme szavaival vigasztalhatja m agát minden szegény és minden szükülködŐ apa és anya az ő gyermekeit. 2) Hogy „hazája a túlvilágon van.“ E gy utazó, ki m essze o r­ szágokból tér vissza hónába, nem sokat törődik az ut fáradalm ai­ val, utitársai és a vendéglősök hidegségével; nem tekinti a m ostoha időjárást, az éhséget, szom júságot és kim erülést; mert azon öröm ök és gyönyörök lebegnek lelke előtt, melyek szülőföldjén, családja körében várakoznak rá. íg y van a szegény is, ki tulvilági honára, a mennyei családházra és azon szám talan és végtelen öröm ökre gondol, melyek ott várják. Végül a szegénység a szegényre néz­ ve nemcsak türhetővé, hanem kedvessé és kívánatossá is lehet, ha m eggondolja: 3) hogy Krisztus is szegénynyé lett miértünk, s hogy dicső­ én fogja egykor megjutalmazni m indazokat, kik ő érette békével tűrik a szegénységet. Vajha tehát a szegények és nyom orultak, ahelyett, hogy panaszkodnak, inségök miatt és irigylik a gazdagok

szerencsejavait, hivő és szerető szívvel tekintenének a jászolban fekvő s a kereszten függő szegény Jézusra, ki mint az em beriség első szegénye, a szegénység ellen soha nem zúgolódott, hanem bé­ kével tiirte.

A z egyház parancsai. A sinai hegy törvényhozója első sorban, noha nem kizátólag a zsidó népet tartá ugyan szem előtt, mindazáltal az egész em be­ riséget is. A parancsok, melyeket itt két kőtáblára irt, s melyeknek körvonalait minden ember szivébe, m ár terem tésekor oda véste, az idők végéig kötelező erővel bírnak az emberi társadalom minden egyes tagjára nézve, legyen bár zsidó, török, pogány vagy keresztény. S nincs m áskép, mert a szeretet fő parancsa és az Ur tíz paran­ csa minden embernek szól. De m ost az a k é rd é s: vájjon a keresz­ tények tartoznak-e még m ás, különösen nekik szóló parancsokat is teljesíteni ? A zért a káté is azt k é rd i: Vájjon a keresztények kötelesek-e Isten tiz parancsán kivül még más parancsokat is megtartani? „Igen is, az egyház parancsait.“ E z kétségtelen. Azért a trienti szent zsinat nyiltan kim ondá a 16. századbeli „hitujitók“ el­ len : ’) „Aki azt állítja, hogy a megkereszteltek föl vannak mentve minden egyházi parancs alól, melyek a szent Írásban vagy a h a­ gyom ányban foglaltatnak olyképen, hogy azokat megtartani nem kötelesek, kivéve, ha saját tetszésökből vetik alájok m agukat, átok alatt legyen.“ Minthogy e parancsok pusztán a keresztényeket illetik, világos, hogy a zsidókat, pogányokat és törököket nem kötelezik. Ellenben m indazok, kik a keresztség által az egyházba léptek, de később abból bűneik miatt kizárattak, vagy schizm a és eretnekség által ön­ kényt elszakadtak az egyháztól, mindezek éppen úgy kötelesek az említett parancsot m egtartani, mint az egyházi közösségben élő katholikusok. Ki hatalmazta föl az egyházat parancsok osztogatására? „Maga Jézus Krisztus, ki az egyházat megbízta, hogy a hí­ veket az ő nevében vezesse és korm ányozza.“ „Miként egy bölcs király, ha hosszabb időre idegen országba utazik, teljes hatalm at enged a korm ányzónak, hogy ez alatt az or­ szágot korm ányozza, s a körülm ényekhez mérve a közjó előmoz-

ditása végett törvényeket hozzon; úgy intézkedett Jézus-K risztus is, midőn a földről visszatért atyai örökségébe, a m ennyországba. Mint szent Pál m o n d ja :3) »0 is rendelt pásztorokat és ta n itó k a t... a szentek teljes kiképzésére, Krisztus testének épülésére, hogy igazságot cselekedvén a szeretetben, mindenestül, növekedjünk ab ­ ban, aki fő, K risztusban.“ Miért is Jézus Krisztus azt akarja, hogy az egyház parancsait éppen úgy teljesítsük, mintha ő tőle szárm az­ nának, mert ezek valósággal az ő nevében és a tőle nyert törvény­ hozó hatalomnál fogva adatnak. Jézus Krisztus úgy tekinti az egy­ ház parancsainak megvetését, mint tulajdon szem élyének m egveté­ sét. Azért így szól minden egyházi p á sz to rh o z : „Aki titeket hall­ gat, engem hallgat; aki titeket megvet, engem vet m eg.“ T ovábbá az egyház mind a szentirás, mind a hagyom ány szerint, mind kül­ ső szerkezetének tekintetéből egy látható lelki ország. Minthogy pedig ország nem képzelhető korm ányzó hatalom nélkül, mely lé­ nyegesen m agában foglalja a törvényhozó hatalm at, azért az egy­ háztól sem lehet elvitatni, hogy törvény alkotásra teljes hatalommal bir, ha csak nem akarjuk azt is tagadni, hogy az egyház Krisztus által alapitott és a földön létező ország. Az egyház tehát, miként a m ondottakból világos, törvényhozó hatalommal bir és K risztust he­ lyettesíti. Ebből aztán napnál fényesebben kiderül az is, hogy p a­ rancsainak teljesítése alul egyetlen tagja sem vonhatja ki m agát, legyen bár kiközösített, eretnek vagy szakadár. A parancsok hozásán kivül van-e az egyháznak más joga is? „Van joga arra, hogy a parancsok teljesítését ellenőrizze és azok megszegőit büntesse.“ Ha egy világi kormány, kinek törvényhozói hatalm a van, h a ­ talmától meg nem fosztható az állam tönkretétele n élk ü l; úgy az egyház sem állhatna fenn, ha törvényt adhatna ugyan híveinek, de azok m egtartását már nem volna joga követelni. Bizonyos tehát, hogy Krisztus hatalmat adott egyházának, nem csak arra, hogy a híveket parancsok által kötelezze, hanem arra is, hogy a parancsok megszegőit megbüntesse. Minden egyházi elöljárónak szól szent Pál emez in tése: Hirdesd az igét, légy rajta alkalm asan és alkal­ matlanul, ints, kérj, dorgálj (büntess) teljes türelemmel.“ 2) H ogy az apostolok ezen jog és kötelesség tudatában nem csak különféle ren­ deleteket bocsátottak ki, hanem bíráskodtak és büntettek is, azt m ár a IX. hitágazatnál, az egyház alkotmányáról szólva kimutattuk. Az apostolok példáját követték a pápák és püspökök is, mint az apostolok utódai a pásztori hivatalban, egész napjainkig.

Melyek az egyház főparancsai? „A következők: 1) A parancsolt ünnepeket megszenteld. 2) V asárnapokon és ünnepeken ájtatosan szent misét hallgass. 3) A parancsolt böjtöket m egtartsad és bizonyos eledelektől tartózkodjál. 4) Bűneidet a kirendelt papnak évenkint legalább egyszer m eggyón­ jad és az oltári szentséget évenkint egyszer, t, i. husvét táján m a­ gadhoz vegyed. 5) Tiltott napokon m enyegzőt ne ta rts.“ Az egyház ezen parancsait az utolsó kivételével általános vagy főparancsoknak nevezzük, mert minden keresztényt, bármily állása volna is, egyaránt illetnek és köteleznek, mig az utolsó és m ás egyházi parancsok, vagy egy bizonyos osztályra, pl. a papi osztályra szoritkoznak, vagy a keresztény hivek bizonyos osztályá­ ra vonatkoznak, vagy mindenkire ugyan, de csak bizonyos körül­ mények közt. Ilynemű rendeletek pl. a bizonyos időben való h áz as­ ságkötés (lakodalom) tilalma, vagy azon parancs, hogy az oltáriszentséghez éhgyom orral kell járulni, azaz éjféltől kezdve sem enni, sem inni nem szabad. Az előbbeni parancs pusztán am a kereszté­ nyeket kötelezi, kik h ázasságra akarnak lépni, azaz a keresztény je g y e se k e t; ez utóbbi pedig minden embernek szól ugyan, de csak akkor, ha a szent áldozáshoz akarnak járulni, vagy ahhoz kell járulniok. Miért hozta az egyház e parancsokat? 1) „Hogy az Isten parancsait pontosabban m egm agyarázza és tüzetesebben m eghatározza, hogyan kell azokat teljesíteni.“ Az egyháznak nem az a szándéka, hogy fiait uj parancsok által terhelje, nekik az U r igáját megnehezitse. Mint gondos anya és bölcs tanító arra törekszik, hogy rendeletei által Isten parancsa­ inak értelmét és szellemét tökéletesebben földerítse, hogy azok tel­ jesítésének idejét és módját közelebbről m eghatározza. így Isten első p arancsa kötelez bennünket, hogy hálásan m egemlékezzünk az ő jótétem ényeiről és őt, ki minden szentség szerzője, szentjeiben tiszteljük és m ag asztalju k ; és az egyház parancsa azt rendeli, hogy e köte­ lességet az általa m egszabott ünnepeken (az Ur és a szentek ü n ­ nepein) teljesítsük. Isten harmadik parancsa kötelez bennünket ,hogy a vasárnapot m egszenteljük; az egyház m ásodik parancsa pedig értésünkre adja, hogy e megszentelés különösen a szent mise hall­ gatása által történik. A keresztény törvény azt rendeli, hogy m a ­ gunkat m egtagadjuk, testünket és érzéki vágyainkat m egfeszítsük,*) és igy utánozzuk a fölíeszitett Jéz u st; és az egyház harmadik p a ­ ran csa a bojt elrendelése által oly eszközt ád kezünkbe, melylyel

ezen önm egtagadást és érzéki sanyargatást bizonyos időszakonkint Istennek tetsző módon gyakoroljuk. Végre Krisztus a töredelem és és az oltári szentséget azért rendelte, hogy a m aiasztok e forrásai­ ból mindnyájan meritsünk vigaszt és örök üdvösséget. Azért az egyház m ulaszthatatlan kötelességünkké teszi, hogy e szentségek­ hez évenkint legalább egyszer járuljunk; hogy lelkünket minden évben tisztára m ossuk Jézus vérével, táplálkozzunk és erősbödjünk az U r szent testének éldelete által. 2) „Hogy bennünket istenfélő és töredelmes élethez szo k tas­ son és ez által biztosítsa örök üdvösségünket.“ Ha minden keresztény olyan volna, am inőnek lennie kellene, t. i. buzgó és tele Isten szeretetével, akkor m aguktól is megtennék mindazt, amire m ost — m inthogy másfélék — parancsok által kell őket ösztönözni. Az első keresztényeket bizonyosan nem kellett p a ­ rancs által sürgetni, hogy évenkint legalább egyszer vegyenek részt az isteni szeretet-lakomában, mert az élő kenyér, ki az égből szál­ lott alá, anélkül is leikök mindennapi tápláléka volt. A rra sem kel­ lett őket külön törvény által kötelezni, hogy vasárnapokon és ü n ­ nepnapokon szent misét h allg assan a k ; anélkül is megtevék azt, még a legnagyobb életveszélyek közt is. C sak midőn később a renyheség és közöm bösség többeket megszállott, akkor látta az egy­ ház szükségesnek külön parancsok, által sürgetni a m alaszt eszkö­ zök használatát, és a lustákat büntetésekkel való fenyegetések által is erélyesen buzdítani. A parancsok tehát az egyház szándéka sze­ rint gyógyszerek a keresztény törvény m egtartásában lábra kapott lustaság és lanyhaság ellen, óvszerek a term észetes könnyelm űség ellen, mely gyakran arra visz bennünket, hogy az erények gyakor­ latával felhagyunk és elhanyagoljuk annak teljesítését, ami term é­ szetünkre kissé terhes, minő pl. a böjt, gyónás, stb. Miként köteleznek bennünket az egyház parancsai? „Általában szigorúan, azaz halálos bűn terhe alatt.“ Az egyházi parancsokat m egszegni tehát m agában véve h a ­ lálos bűn. 1) Az egyház halálos bűn terhe alatt kötelezi híveit, az emlí­ tett parancsok m egtartására. Még a világi törvényhozó is kötelezheti alattvalóit halálos bűn terhe alatt azon törvények m egtartására, m e­ lyek a közjó szempontjából igen hasznosak. Miért nélkülözné hát e jogot éppen a Krisztus által fölhatalmazott törvényhozó ? H a egy anya olyasmit parancsol gyermekének, a minek teljesítését a házi és erkölcsi rend, sürgősen követeli; akkor a gyermek súlyos bűn terhe alatt köteles e parancsot teljesíteni. Miért volna hát fölöttünk kevesebb tekintélye mindnyájunk édes anyjának az igaz egyháznak ? Erre czélzott Jézus is, midőn m ondá: „Aki az egyházat nem hall­ gatja, legyen neked mint a pogány és nyilvános bűnös.“

2) Az egyház akar is bennünket a felsorolt parancsok által halálos biin terhe alatt kötelezni. Hogy egy parancs szigorúan kötelez-é vagy nem, következő alapelv az irá n y a d ó : A törvényhozó m indannyiszor szigorúan akar kötelezni, valahányszor a parancs tárgya igen fontos, vagy ha tán kevésbbé fontos is m agában véve, de egy fontos czélnak elérésére nagyon sz ü k s é g e s ; kivéve, ha el­ lenkező akaratát nyíltan kimondaná. Ámde az említett parancsokra nézve sohasem tett ily nyilatkozatot. Mert habár, mint kegyes anya nem akarja g jrermekeit súlyos terhekkel megróni, m ásrészt mégis vagy elveté az ellenkező tanitm ányt, vagy súlyos büntetésekkel fenyegeté parancsainak szándékos m egszegőit és ez által elég világo­ san értésül adá, hogy e m egszegést súlyos bűnnek tekinti.

A z egyház első parancsa. Mit parancsol az egyház első parancsa? „H ogy az ünnepeket, melyeket az egyház Urunk és a szentek tiszteletére rendelt, éppen úgy megszenteljük, mint a vasárnapot.“ A zsinagóga, mely a keresztény egyháznak árnyképe volt, különféle alkalmakból vallási ünnepeket rendelt, hogy Isten külön­ féle nagy jótétem ényeinek emlékét minden időre megörökitse. így olvassuk Judit könyvében ’) : „E győzelem napját (Holofernes és az asszírok fölött) a zsidók a szent napok közé iktatták és m egünne­ pelték azon időtől kezdve a jelen napig.“ Ámánnak, a zsidó nép eme halálos ellenségének bukása után is megünnepelték a zsidók hét napot és kötelezték m agukat és utódaikat, hogy folyvást m eg­ fogják szentelni. 2) Hasonlókép rendelt az egyház is különböző idők­ ben, különböző ünnepeket, vagy em léknapokat Jézus Krisztusnak, az ő szent anyjának, Isten dicső barátainak és kedvenczeinek, a szenteknek tiszteletére. Ezen ünnepek megszentelése kezdet óta egészen m egegyezett a vasárnap megszentelésével, tehát abban áll, — miként Isten h ar­ madik parancsánál kimutattuk, — hogy a szolgai m unkáktól tartóz­ kodjunk és jó cselekm ényeket gyakoroljunk, különösen pedig a nyil­ vános isteni tiszteletet látogassuk. Józan észszel a m ondottak alapján senki sem vonhatja két­ ségbe, hogy az egyháznak joga van ily ünnepeket vagy emlékna­ pokat m eghatározni, azaz elrendelni, m egparancsolni, hogy bizonyos nap éppen úgy szenteltessék meg, mint a vasárnap. Miért rendelt az egyház ünnepeket az Ur és a szentek tisz­ teletére? 1) „Az U r ünnepeit azért rendelé, a) hogy a m egváltás titkai fölött elm élkedjünk.“ Szent Á goston ir ja 3): „Az egyház azért ün_

nepli évenkint a bizonyos napokon végbevitt fönséges titkokat, hogy a folyvást visszatérő ünnep megőrizze azok szükséges és üdvös em lékét.“ Itt az egyház hiven utánozza az ő-szövetség isteni törvény­ hozóját, ki a passah-t, a husvétot az egyptomi szolgaságból történt kiszabadulás örök emlékeül rendelé és szabá meg. „Em lékezzetek meg e napról, — igy szólt Mózes által a néphez, — hogy kisza­ badultatok Egyptomból, a szolgaság házából.“ Miként tehát a zsi­ dók husvétja Isten akarata szerint emléknapja volt az egyptomi szolgaságból való kiszabadulásnak, akként legyenek az egyház aka­ rata szerint az Ur Jézus különféle ünnepei, emléknapjai mindama tetteknek, amit Jézus végbevitt és szenvedett, hogy a halál bilin­ cseit szétzúzza, melyek ránk nehezedtek és lenyom tak. b) „Hogy Istennek hálát adjunk m alasztjaiért.“ Aranyszáju szent János igy beszél a karácsonyi ü n n ep rő l: „Örvendezzünk a szerencse fölött, melyben Krisztus születése által részesültünk, és m a­ gasztaljuk az emberré lett Istent e nagy leereszkedés miatt és ad ­ junk neki hálát tehetségünk szerint.“ U gyanezt m ondhatjuk m egvál­ tásunk valamennyi titkának megünnepléséről. Vajha tehát kölcsönösen úgy buzditanók egym ást e szent köteles­ ség teljesítésére, mint egykor Rafael arkangyal a jám bor Tóbiás családját, m ondván: „Áldjátok a menny Istenét és minden élők előtt adjatok neki hálát, mert irgalm asságot cselekedett veletek.“ !) c) „Hogy buzgalmunk Isten-szolgálatában m egújuljon.“ Mert Ugyan mit használna a megváltás jótéteményeiről megem lékeznünk, mit a szóbeli dicsőítés, hálálkodás, ha nem iparkodnánk szivünk e háláját az erény és jám borság cselekményei, az isteni tiszteletben való buzgalom által is kifejezni? 2) „A szentek ünnepeit pedig azért rendelte az egyház, a) hogy az Ur Istent áldjuk azon m alasztokért, melyeket n e­ kik és általuk nekünk adott.“ A küzdő egyház minden kigondolható eszközt felhasznál, hogy harczban álló gyermekeit győzedelemre se­ gítse. Ezen ünnepeken a földön élő hivek mindenekelőtt em lékezze­ nek meg a malasztokról, melyeket szent testvéreik egykor a küz­ delmes földi élet alatt nyertek Istentől Jézus Krisztus által, ki az ő vezérök és királyuk. b) „Hogy erényeiket és mennyei boldogságukat szem ünk előtt lebegtetvén, magunk is követésökre buzduljunk!“ Az egyház a Makkabeusok derék anyjaként áll ilyenkor elénk és buzdító beszédet tart mindegyikünkhöz, m ondván: Kérlek fiam, tekints az égre, hol annyi testvéred uralkodik! Nézd csak, hogyan integetnek feléd a diadalmi pálm ával! Nézd mikép ragyog fejükön az örök dicsőség k o ro n á ja ! Ne félj, hisz te sem vagy erőtlenebb, mint ők valának, csak küzdj bátran, kitartóan, mint ők, élni és uralkodni fogsz Jézussal örökké.

83 -------

i

c) „Hogy a szentek pártunkat fogják Istennél.“ Az egyház azért akarja, hogy a szenteket különösen tiszteljük és segítségül hívjuk e napokon, mert meg van győződve, hogy a segélyülhivás e napokon leghatásosabb, miután közösen többek által történik.

A z egyház második parancsa. Mit parancsol az egyház második parancsa? 1) Az egyház II. parancsa kötelez bennünket, hogy „vasár­ napokon és ünnepeken szent misét hallgassunk.“ A szentmise hall­ gatás az egyházban mindig legfontosabb része volt a vasárnapi és ünnepi isteni tiszteletnek és annak elm ulasztását súlyos bűn gyanánt vették. Már az Ap. Csel. 20, 7-e világosan utal a vasárnapi szent misére. Szent Jusztin pedig a pogány császárhoz intézett vádiratá­ ban úgy beszél a szent titkok vasárnapi megünnepléséről, mint általános szokásról, irván többi k ö z tJ) : „V asárnap a városi és vidéki lakók mind egy helyen gyűlnek össze és íölolvassák az apostolok és próféták iratait. Ha az olvasás véget ér, az elöljáró (püspök) beszédet tart. Akkor mindnyájan felállunk és imádkozunk. Im ádság után kenyeret, bort és vizet hoznak, az elöljáró hálaadást tart, és a nép azt feleli rá : Á m en; és abból a mi fölött a hálaadás tartatik, minden jelenlevőnek adatik bizonyos részecske, a távolle­ vőknek pedig a diákonok által küldetik el.“ Kötelesség pedig a szent misének nem csak egy részét, hanem az egészet hallgatni. Mert „m ise“ alatt az egész áldozati cselekmény értetik, minden im ádsággal és szertartással, melyek azt megelőzik és követik. Továbbá a m ise-hallgatás kötelessége azt követeli, hogy az ember egy és ugyanazon misén legyen jelen elejétől v égéig; mert az újszövetség ezen áldozata egy befejezett egész, önálló valami, egy összefüggő sora az imáknak, olvasásoknak és szertartásoknak, melyek mind egy központra, egy áldozati cselekményre vonatkoznak. E kötelesség ellen vétenek tehát „mindazok, kik a szent misét saját vétkükből egészen vagy részben elm ulasztják.“ Saját vétkéből m ulasztja el a szent misét az, ki elegendő ok nélkül, vagy nem jö n a templomba, vagy későn jön a misére, vagy előbb eltávozik arról, mint véget érne. Fölmentetnek m indazok, kiknek egészségét a templomban tar­ tózkodás, főleg hideg időszak alatt m egronthatná, általán a betegek és gyengélkedők, a betegápolók, a házőrzők, vagy kik a gyerm e­ kekre fölvigyáznak, vagy a pásztorok, csőszök, mezei kerülők, vagy kik m ás fontos és m ulaszthatatlan foglalkozáshoz vannak kötve, föl­ téve, hogy m agukat m ások által nem helyettesíthetik. Az egyház vasárnapokon és ünnepeken azért parancsolja hive^

inek főleg a szent mise hallgatását, „mert a szentm ise a legszentebb és a legüdvösebb isteni tisztelet, mely által Isten a legméltóbb m ó ­ don tiszteltetik.“ Nem ok nélkül kötelezi az egyház, a bölcs törvény ­ hozó minden gyermekét, hogy az uj-szövetség vérontás nélküli áldozatában vegyenek részt. Erre több oka van. Ilyenek a) miseál­ dozat szentsége. Ugyanis ebben a legszentebb főpap önm agát, leg­ szentebb testét és vérét áldozza föl mennyei atyjának, hogy folyvást kiengesztelje vele a halála által m egváltottakat és őket mennyei malasztokkal gazdagítsa, és szent szeplőtlen néppé tegye. Azért nincs oly istentiszteleti cselekmény, melyet a Fölséges oly kedvesen fogadna, mint a szent mise áldozatot, s melynek értéke hasonló volna ezéhez. b) A szent mise-áldozat üdvös volta. Ez a m ondot­ takból önkényt értetik. A szent mise valóban egy bőséges, kifogy­ hatatlan forrása a m alasztnak, az összes emberiségre, az egész egyházra, minden községre és minden hívőre nézve. Mert itt ugyan. azon Krisztus áldozza föl m agát vérontás nélküli m ódon, ki m agát a kereszt oltárán elvérezve föláldozta. ’) A szent misében tehát és általa a kereszten bemutatott véres áldozat végtelen érdemei alkal­ m aztatnak ránk. Midőn a szent mise-áldozaton kellőkép vagyunk jelen, és egyesülve az áldozó pappal, bemutatjuk a végtelen kedves szeplőtlen áldozatot, akkor Isten iránt oly tiszteletet tanusitunk, mely ‘ ő hozzá méltó, és hálát adunk neki a jótétem ényekért; m egengeszteljük az általunk naponkint elkövetett sérelmek miatt és m alasztot, segedelmet kérünk tőle minden testi és lelki bajaink között. 2) „Hallgassuk a szent misét illő figyelemmel, tisztelettel és áhítattal.“ Ezt m ár e fönséges áldozat istenisége is megköveteli. Elégséges-e vasárnapokon és ünnepeken csakis misét hallgatni? „Isten dicsősége és lelkünk üve iránti buzgalm unk ösztönözzön bennünket, hogy az isteni tisztelet többi részén is, különösen a predicátión és kér. oktatáson jelen legyünk.“ Az egyház azt óhajtja, hogy vasárnapokon és ünnepeken ne csak szent misét hallgassunk, hanem predicátiót és keresztény okta­ tást is. E végből a püspököknek és lelkészeknek azt parancsolja, hogy e napokon Isten igéjét hirdessék, hogy a híveknek alkalm uk legyen az üdvigazságokat megismerni. Mindazonáltal nem kötelez mindenkit oly szigorúan a predicátió és keresztény oktatás hallgatá­ sára, mint a szent misén való megjelenésre; részint azért, mert gyermekeit szigorú parancsok szaporítása által nem akarja kitenni annak a veszélynek, hogy ezek elm ulasztása által súlyos bűnt kö­ vessenek e l; részint mert nincs mindenkinek egyenlő oktatásra szü k ­ sége. M ásrészt pedig Isten ügye és lelkünk üdve iránti buzgalm unktól elvárja, hogy a predicátió és a keresztény oktatás szorgalm as láto-

g atása által nyilvánosan és ünnepélyesen bevalljuk, hogy Isten igéit és szent vallásunk tanait nagyra becsüljük. Nem elég azonban a predicatiót akármint hallgatnunk arra nézve, hogy lelki hasznunk legyen belőle. Azért hallgassuk a predi­ catiót: 1) „komoly figyelemmel és benső vágygyal az üdvösség után. É s ne a beszéd folyékonyságát és ékes szólam okat, a szónoki arczot és taglejtést nézzük, hanem első sorban a prédikáció tartal­ m ára irányozzuk figyelmünket, mert m áskép megeshetik, hogy mig a külső héjat csodáljuk, az üdvös belet meg sem Ízleljük. 2) Isten igéjét jól meg kell fontolnunk, m agunkra alkalmaznunk és hiven követnünk.“ A vetőmag, mely a szántólöld , felszínén marad, nem ver gyökeret és nem hoz gyüm ölcsöt. így van ez az isteni ige magvával i s ; ha nem hatol szivünk mélyébe, akkor hiába esik rá. Végül az sem elég, hogy a hallott isteni igét emlékezetünkben m eg­ tartsuk, megfontoljuk és m agunkra alkalmazzuk, hanem kell, hogy azt hiven kövessük is, tegyük azt életünk vezércsillagává, zsinórm értékévé. Sok kereszténynek az a dicséretes, eléggé nem ajánlható szo k ása van, hogy amennyire hivatalos dolgaik megengedik, m in­ dennap szent misét hallgatnak és igy alkalm azzák annak bőséges áldásait m agukra, hozzátartozóikra. Szent Lajos király nagy birodal­ m at korm ányzott, még pedig bölcsen és pontosan, mégis mindennap egy kis misét hallgatott a holtakért és egy nag y o t; böjtben pedig három , négy misén is jelen volt. V asárnapokon és ünnepeken, sőt néha köznapokon is prédikációt hallgatott, még pedig a legnagyobb figyelemmel és tisztelettel. Midőn udvaronczai zúgolódtak, hogy anynyi szent misét és prédikációt hallgat, azt feleié: „Ha játékra, vadá­ szatra még egyszer annyi időt forditnék is, bizonyára senki egy szót sem szólna ellene.“ A szent király példáját sok herczegi csa­ ládnál utánozni kezdték. Mária Teréziának is tömérdek gondja volt egy nagy birodalom igazgatásában, nehéz idők is jártak rá ; mégis minden nap korán reggel szent misét hallgatott; aztán 9 óráig ál­ lami ügyekkel foglalkozók, akkor ismét szent misére ment és úgy folytatá dolgait délután 1 óráig. Ha buzgóság és élő hit lelkesit bennünket, mi is találhatunk elég időt köznapokon is egy szent mise m eghallgatására ! . . . “

A z egyház harm adik parancsa. Mit pararancsol az egyház harmadik parancsa? „H ogy a parancsolt böjtöket m egtartsuk és húsos eledelekkel ne éljünk.“ Bőjtölni általában annyit tesz, mint az evésben m agunkat fé­ kezni, az eledeleket magunktól megtagadni. Ez pedig kétféle módon történik t. i. vagy semmit sem eszünk bizonyos ideig, vagy meg-

tagadunk magunktól bizonyos ételeket. Az utóbbit közönségesen önm egtartóztatásnak (abstinentia) n ev ezzü k ; böjt alatt pedig az előb­ bit értjük és az erre kitűzött napok a tulajdonképi, szigorú értelem ­ ben vett böjti napok, mig am azok csak önm egtartóztató napok. Melyek az egyház által parancsolt (tulajdonképeni) böjti napok ? Ezek a következők: 1) a negyvennapi böjt, azaz ham vazó szerdától husvétig minden nap, kivéve a vasárnapokat; 2) az u n. kántorbőjtök, azaz szerda, péntek és szom bat és p e d ig : a) advent h ar­ madik vasárnapja utáni h é te n ; b) nagy bojt első vasárnapja utáni hé­ ten ; c) pünkösd vasárnapja utáni h é te n ; d) kereszt felm agasztaltatása utáni héten. 3) az ünnepek előtti vígiliák.“ A negyvennapi bojt a legrégibb időkből szárm azik s nem ok nélkül hisszük, hogy az apostolok rendelték. Azért irja szent Jero­ mos M árczellinhez: }) „Mi apostoli hagyom ány szerint 40 napig bőjtölünk; szent Leó pedig a híveket bünbánatra serkentvén, így szól: 2) *Az apostoli rendeletet 40 napi böjt által tökéletesen tartsátok m eg !“ Az apostolok megemlékezvén isteni m esterük e példájáról, melyet nekik 40 napi böjtölése által adott és jövendöléséről, melyet a böjtölésre vonatkozólag tett, kétségkívül mindjárt mennybemetele után követték azt és a híveknek is nyom atékosan ajánlják. Legalább annyi bizonyos, hogy szent Ágoston idejében a 40 napi böjtölést mindenütt gyakorolták. A nagy férfiú m aga is bizonyítja ezt, m ond­ v á n : 3) „Husvét előtt 40 napon át bőjtölünk.“ A 209. beszédben pedig igy szól. „Ezek a szent napok, melyeket husvét előtt egész világ dicséretes jám borsággal m egtart.“ Azután kimutatja, hogy a böjtöléssel összekötik az im ádságot és alam izsnálkodást is. Az egyház előkészületül a föltámadás nagy ünnepére azért rendel 40 napi böjtöt, hogy érzéki vágyainkat fékezvén, testünk és lelkünk megtisztuljon és a húsvéti szent titkokat, annál méltóbban ünnepeljük meg. Továbbá a böjt sanyarusága ju ttassa eszünkbe a Megváltó szenvedéseit és buzdítson az ő követésére, ki szenvedése és halála által készité elő az utat a dicső föltám adásra. Ezen okokat szent Leó igy foglalja röviden ö ssze : „Szeretteim ! a szent husvét közeleg. Előzzük meg azt a szokásos 40 napi böjtöléssel, mely testünket és lelkünket szenteli meg. Mert az ünnepek ünnepe köze­ legvén, előkészületünk abban álljon, hogy a meghalt Üdvözítővel mi is meghaljunk és a föltámadottal ismét föltámadjunk.“ A 40 kerek szám ot azért választá az egyház, mert az ó-szövetségben Mózes és Illés, az újban pedig Jézus Krisztus éppen ennyi napot bőjtöltek. 2) A kántor-böjtök a latin quatuor temporum-tól nyerték nevöket és azon böjti napokat jelentik, melyekkel a hívek az év négy szakát megkezdik. Az egyház minden évnegyedben böjti és ima n a­

pokat rendelt, hogy életünk isteni szerzőjének hálát adjunk az el­ múlt évnegyedben kapott term észetes és természetfölötti jótétem é­ nyekért ; továbbá, kérjük őt, hogy e folyó évnegyedben őrizzen meg minden veszélytől, melyek testünket, lelkünket, ideiglenes javainkat, vetéseinket, gyüm ölcseinket stb. fenyegetik; végre, hogy bocsána­ tért esedezzünk a lefolyt évnegyedben elkövetett bűneink miatt és azokat bojt és alam izsna által jóvá tegyük. A kántor böjtök távo­ labbi czélja az összes egyház jólétére vonatkozik, amennyiben t. i. a hivek ilyenkor kérik Istent, hogy buzgó és derék papokat adjon az egyháznak. 3) Az általános böjtök közé tartoznak az ünnepek előbőjtjei is, vagy a vigilia-bőjtök, melyeknek czélja az, hogy a hivek az il­ lető ünnepre bűnbánati cselekmények által méltókép elkészüljenek. U gyanis az első keresztények az önnepek előtti éjeket im ádkozva virrasztották keresztül. Innen a vigilia név a latin vigilare (virrasztani) szótól. E böjtök kezdet óta m egtartattak, de szám uk nem min­ dig volt ugyanaz, sőt m ost sem az mindenütt. Miben áll az egyházi böjtölés a tulajdonképi böjti napokon? Három dologban és pedig 1) „abban, hogy naponkint csak egyszer szabad jóllakásig enni. Ámde az egyszeri evésen, illetőleg jóllakáson kivül mostani szo kás szerint szabad este is némi eledelt m agunkhoz venni. E kis vacsora azonban olyan legyen, hogy ne érjen fel egy másik jóllakással is .“ *) 2) „Hogy az egyszeri jóllakás ne délelőtt történjék.“ 3) „Hogy bizonyos eledelektől, különösen huseledelektől tar­ tózkodjunk.“

Ki tartozik ily módon bőjtölni? „Minden keresztény, aki 21. életévét betöltötte, ha csak valami fontos ok miatt föl nem m entetik.“ Az egyház jól tudván, hogy a fiatalok testi erőik egészséges növekedése és fejlődése végett napokint gyakran bővebb táplálékot igényelnek, azért 21. életévök betöltése előtt nem kötelezi őket a böjti parancs m egtartására. De ezen időtől kezdve, midőn t. i. a test fejlődése általában m egszűnik, minden keresztény köteles a paran­ csolt böjti napokat az imént előadott módon megtartani, kivéve, ha fontos okok fölmentik. Jogosan fölm entetnek: 1) a betegek, gyöngélkedők, lábbadozók, az öregek, a nehéz­ kes, vagy szoptató asszonyok és általában mindazok, kik oly gyön­ ge testüek, hogy nem bőjtölhetnek egészségök m egrontása nélkül. J) A csekély reggeli étkezés szintén csak a szokás erejénél fogva van meg­ engedve.

Az öregekre nézve sok hittudós, többi közt Liguori is azt véli, hogy mindazok föl vannak mentve a böjt alul, kik a 60 évet m egha­ ladták.“ J) 2) A szegények, kiknek nincs miből annyit enniök, hogy csak egyszer is jóllakhatnának, vagy kiknek oly kevés táperő van az ételökben, hogy az egyszeri jóllakás nem elég testi erejök fentartására. 3) Akik nehéz munkával foglalkoznak, mi a böjtölés szigorát meg nem tűri. így általában fölmentetnek a földmivelők, vinczellérek, kertészek, kőművesek, asztalosok, pékek s t b .; továbbá a betegá­ polók és cselédek, kik nehéz házi dolgokat végeznek. 4) Mindazok, kiket a böjtölés valósággal akadályozna hivata­ los kötelességeik pontos teljesítésében, vagy akiknek szellemi és testi erejét a szigorú böjt tetemesen gyöngítené. E z okból néha fölmentetnek a tanítók, birák, ügyvédek, tanulók, utazók stb. Mikor kell a huseledelektől tartózkodni? 1) „Minden pénteken, de ha karácsony első napja péntekre esik, akkor e napon is szabad húst enni.“ 2) „A 40 napi böjt va­ sárnapjain.“ Mert ám bár a tulajdonképeni böjt alól a nagybőjti idő vasárnapjai ős régi szokás szerint kivétetnek, húst még sem szabad enni e vasárnapokon sem. 3) „Minden igazi böjti napon.“ Ki köteles a huseledelektől tartózkodni? A husnem ü eledelektől (általános vagy a m egyés püspök rendelete szerint) köteles tartózkodni „minden keresztény, ki m ár éle­ tének 7. évét m eghaladta és öntudattal bir, ha csak valami jogszerű ok, pl. betegség, szegénység, s más efféle föl nem m enti.“ Fölvannalf m entve: 1) a betegek és gyöngélkedők, kikre nézve húst nem enni ártalmas lenne ; 2) a szegények, kik napi eledelüket koldulják, vagy nincs annyiok, hogy böjti eledellel is jó llak h atn án ak ; 3) a k a­ tonák, kik kenyéren kívül csak húst kapnakj; 4) a cselédek, kiknek gazdáik nem adnak elégséges böjti táplálékot; 5) az utasok, kik bőjtös eledelekhez nem juthatnak, vagy kik általános fölmentvénynyel birnak, mint pl. a kölni érseki megyében, hol a vendéglősök­ nek megvan engedve az év minden napján hús eledeleket készí­ teni (nagypéntek kivételével) és a vendégeknek is ily ételeket enniök. A felmentvényre (dispensatiora) vonatkozólag jó lesz még a következőket m egjegyeznünk: a) az általános egyházi parancsok aluli fölmentvényeket, melyek egy-egy püspöki megye minden kex) A 2 l. életévöket be nem töltött fiatalok, valamint a 60. évet betöltött őre gek, úgyszintén az erős testi munkával foglalkozók — ha különben egészségesnek — kötelesek a böjti napokon a hús eledeltől tartózkodni, a kivétel rajok nézve csak annyi, hogy bőjtös eledeleket napjában akárhányszor ehetnek jóllakásig.

resztény hívőinek szólnak, csak azok vehetik igénybe, kik az illető m egye területén laknak, b) Alidon valaki kételkedik, vájjon köteles-e bőjtölni, vagy m egtartóztatást gyakorolni? kérjen fölmentést püspö­ kétől vagy plébánosától, ha ennek is volna rá hatalm a a püspöktől, c) H a valaki ham is adatok alapján, vagy az által eszközölne m a­ gának fölmentvényt, hogy a valót nagyítva, azt állítaná: neki ször­ nyen árt a böjt és az önm egtartóztatás (abstimentia), az érvénytelen volna, következéskép az ilyen ember súlyosan vétkeznék az egyhá­ zi parancs ellen, s úgy veendő m intha nem is nyert volna semmi fölmentést, d) Aki fölmentetik az önm egtartóztatás (abstimentia) alul, nincs okvetlenül fölmentve a böjtölés alul is, azért ha valakinek sz a ­ bad is bizonyos böjti napokon húst enni, azért még nem szabad egyszernél többször jól laknia. Akik nem bőjtölhetnek, iparkodjanak e töredelmi cselekm ényt másféle jó tettek által pótolni. Midőn a fölmentvényhez föltétel vagy pótlék gyanánt az van csatolva, hogy bizonyos im ádságot kell vé­ gezni, vagy alam izsnát adni, akkor a fölmentettek kötelesek ezt va­ lóban- teljesíteni. Miért parancsolja az egyház, hogy böjtöljünk ? 1) „Mert a böjtölés tetszik az Ur Istennek.“ Kitűnik ez a következőkből: a) „Isten a böjtölést gyakran ajánlotta és ezért kegyelmet és irgalm at ta n ú s íto tt“ Világos bizonyíték ez arra, hogy neki e töre­ delmi cselekm ényben különös kedve telik. Ha egy atya gyermekei­ nek, egy király alattvalóinak ismételve ajánl bizonyos d o lg o t; s ha emez is, am az is kitűnő kegyesség és szeretetet jeleit m utatja irántok, valahányszor az ajánlott cselekm ényt végbeviszik: ugyan ki kételkednék, hogy ez is, az is nagy súlyt fektetett am a cselekm ény­ re, hogy különös kedvök telik abban ? Már pedig Isten, a mi Atyánk és királyunk, valóban Így is tett a böjtölés tekintetében.“ „Térjetek hozzám teljes szivetekből böjtöléssel, sírással és kesergéssel“ — így szól az U r Joel próféta által.“ >) É s már előbb igy biztatá Ra­ fael által az istenfélő T óbiást: „Jó az im ádság böjttel összekötve.“ 2) M ózes pedig 40 napig és 40 éjjel bőjtölt, sem kenyeret nem evén, sem vizet nem iván, népének elkövetett bűnei m iatt.“ É s az U rm eghallgatá őt. 3) Továbbá Jézus Krisztus m aga is arra tanít bennünket, hogy mennyei Atyja csak azoknak ád hatalm at a legveszélyesebb gonosz lelkek felett, kik im ádkoznak és bőjtölnek. Végre tanítvá­ nyainak, kik egy ördögtől m egszállottat hiába igyekeztek m egszaba­ dítani, ezt m ondá J é z u s : „Az efajta ördög nem űzetik el m áskép, mint im ádság és böjt által.“ 4) b) Jézus Krisztus, az apostolok és minden időbeli szentek

szintén bőjtöltek.“ Jézus mint Isten egyszülötte, legjobban tudja mi tetszik az ő mennyei Atyjának, és azt mondja magáról, hogy ő mindig azt cselekszi, ami Atyjának k ed v e s.J) Már pedig tudjuk, hogy ő 40 napig a legszigorúbban böjtölt; következéskép a böjtö­ lés Istennek tetsző dolog. Jézus tehát saját példája által, minden szónál ékesebben ajánlja a böjtöt. c) „A böjtölés kevélységünk m egalázása és érzéki vágyaink m egfékezése;“ azért kedves Isten előtt. Isten jól ismeri alacsonyságunkat és tudja, hogy minden tekintetben irgalmától tü g g ü n k ; és azt akarja, hogy ezt mi is elismerjük és bevalljuk. A szentirás m a­ ga is ily kettős hatást tulajdonit a böjtölésnek, midőn Eszter király­ néról azt m ondja: „Megalázta testét böjtölés á lta l;“ 2) vagy midőn szent Dávid király felsóhajt: „Megaláztam lelkemet böjtöléssel.“ 3) 2) Mert a böjtölés nekünk üdvös és hasznos. U gyanis a böj­ tölés által: a) „eleget teszünk Istennek az elkövetett bűnökért és igy el­ hárítjuk magunkról az érdemlett büntetéseket.“ Minden bűn m egér­ demli, hogy Isten, mint a rosznak bírája, m egbüntesse. De ha mi m agunkat fenyitjük, ha az érdemlettlDÜntetést m agunk hajtjuk végre magunkon, akkor lefegyverezzük Isten büntető igazságának karját. Azért mondja szent P á l; 4) „Ha m agunkat megitélnők, akkor nem Ítéltetnénk m eg.“ (akkor isten nem büntetne bennünket). Már pedig a böjtölés ily önmegfenyités, ily önkénytes elégtétel a bűnökért, kü­ lönösen a tilos érzéki gyönyörökért; az tehát elhárítja rólunk az isteni büntetést. b) „A böjtölés által megfékezzük érzékiségünket s igy a böjt segítségünkre van, hogy m egőrizzük m agunkat a bűnbe való viszszaeséstől.“ A test a lélek ellen vágyakodik, a lélek pedig a test ellen.“ 5) mondja az apostol. Azért valamint az okos és ügyes hadvezér iparkodik az ellen­ ség táborától az élelmi szerek szállítását elzárni és ez által azt gyöngiteni, akként igyekezzék a lélek is megvonni időnkint a test­ től, a m aga esküdt ellenségétől, a szokott táp lálék o t: s akkor könynyebben le fogja azt győzni, mondja szent Ágoston. c) A böjtölés könnyebbé teszi az erény és im ádság gyakorla­ tát, és annál biztosabban nyerjük meg általa Isten m alasztját és az örök üdvösséget. Szivünket semmi sem húzza erősebben a föld porába; lelkünket semmi sem vonja el inkább az örök javak szem ­ léletétől ; ezek után való törekvésünket semmi sen> akadályozza úgy, mint az érzéki gyönyörök rendetlen hajhászása. Azért áldja Istent a böjti idő alatt az egyház is a szent mise praefatiójában, m int aki a testi böjt által „a bűnöket elfojtja, a lelket fölemeli, erényt és mennyei jutalmat osztogat.“ Aranyszáju szent János pedig követ­

kező szavakban fejezi ki a böjtölés üdvös v o ltá t: „Bőjtölj, mert vét­ keztél ; bőjtölj, hogy ne v étkezzél; bőjtölj, hogy nyereséged leg y en ; bőjtölj, hogy amit nyertél, állandóan m egtarthasd.“

A z egyház negyedik parancsa. Mit parancsol az egyház negyedik parancsa? „Azt, h ogy évenkint legalább egyszer érvényes gyónást végez­ zünk az illetékes pap előtt és hogy husvétkor méltókép járuljunk a szent áldozáshoz.“ M inthogy Jézus Krisztus a bünbánat szentségét rendelvén, m egparancsold azt is, hogy a bűnöket be kell vallani, — ami nélkül azok meg nem bocsáttatnak — és mivel a szent áldo­ zást, testének és vérének vételét szintén m eghagyta a hiveknek, hogy örök életök legyen,1) azért a kath. egyházban kezdet óta mindig szokás volt gyónni és áldozni. Hogy a hivek mikor és hány­ szor járuljanak a gyónás és áldozáshoz, azt Krisztus nem határozta meg, és az első keresztény századok buzgalm a fölöslegessé tette ennek m eghatározását az egyház részéről is. De amint e buzgalom idővel m egcsappant és oljT keresztények is találkoztak, kik évekig nem gyóntak és nem áldoztak, akkor az eg3rház, mely híveinek örök üdvét a n n jira szivén hordozza, jónak látta külön parancsot kiadni, hogy lusta és közönyös gyermekeit a legszigorúbb egyházi büntetések terhe alatt buzdítsa kötelességök teljesítésére. Ez valóban m egtörtént a 4. laterani közzsinaton.2) E zsinat rendelete igy s z ó l: „Mindkét nembeli hivek, mihelyt a jót a rosztól megtudják külön­ böztetni, kötelesek bűneiket évenkint legalább egyszer titokban a saját, kirendelt papjoknak m eggyónni és az oltári szentséget leg­ alább husvétkor mély tisztelettel m agukhoz v en n i; ellenkező esetben kizáratnak az egyházból, holtuk után pedig m egfosztatnak a keresz­ tény tem etéstől.“ 3) Az idézett rendeletben foglalt kettős kötelességre vonatkozólag a következőket kell tu d n u n k : 1) Mind az egyszerű gyónás, mind a húsvéti áldozás köteles­ sége m ég m a is fenn áll. A trienti zsinat átkot mond mindenkire, aki azok létezését tagadni merészeli.*) É s ez szigorú kötelesség, és elm ulasztása általában nem pusztán bocsánatos bűn, hanem súlyos, halálos bűn. 2) A keresztény hívő csak akkor tesz eleget a IV. parancsnak, ha érvényes gyónást végez, és méltókép áldozik. Ugyanis mivel az egyház e parancs által csak azt mondja ki, hogy mindenki tartozik a különben is fenn álló, m aga Krisztus által m egszabott kettős k ö ­ telességet évenkint legalább egyszer teljesíteni, napnál világosabb, hogy az érvénytelen gyónás és méltatlan áldozás nem elég, mert

szentségtörő gyónást és áldozást sem Krisztus, sem az egyház nem szabott kötelességül. 3) Az egyház ugyan nem határozta meg az évenkinti gyónás időpontját, de világosan azt óhajtja, és az ősrégi szokás is úgy kívánja, hogy a hivek az egyszeri gyónást a nagy böjt alatt végez­ zék. De már a szent áldozás ideje határozottan husvét tájára van kitűzve.1) Azon körülmény, hogy az egyház a szent áldozást éppen húsvéti időben követeli, ez az ő bölcseségéről tanúskodik. Ugyanis azért vezeti ilyenkor gyermekeit az isteni szeretet lakom ára, mert Jézus éppen ezen időtájon rendelte a z t ; ekkor halt meg és tám adott föl, hogy mi is őszinte gyónás által meghaljunk a bűnnek, és az ő szent testének, vérének m agunkhoz vétele által egy uj, örök m enynyei élet csiráját fogadjuk lelkűnkbe. 4) „Az évenkinti gyónást egy arra kirendelt, azaz a püspöktől felhatalmazott pap előtt kell végezni.“ Régente ugyan az volt az egyházi törvény, hogy az évi gyónást mindenki saját plébánosa előtt végezze, úgy, hogy aki m ás papnak akart gyónni, annak a saját lelkészétől engedélyt kellett előbb erre k érn ie ,. m áskép az ide­ gen pap nem oldozhatá föl érvényesen. E rendelet azonban ma már nem kötelező, miként a pápák nyilatkozataiból és a hittudósok taní­ tásából világosan kiderül. 5) A laterani zsinat határozata szerint minden keresztény, aki elérte életének azon korát, melyben a jó t a rosztól megbülönböztetni tudja, és így halálos bűnt is elkövethet, köteles évenkint egy­ szer gyónni. Ugyanis, mivel a töredelem szentsége főleg a halálos bűnök eltörlése végett van rendelve, és a bocsánatos bűnök eltör­ lése végett nem okvetlenül szükséges, föltehetjük, hogy a gyónás kötelességét nem szándékozott azokra is kiterjeszteni, kik ism eret és belátás hiányából halálos bűnt még el sem követhetnek. Ámde biztosan meghatározni az időpontot, melyben a gyerm ek az említett kort eléri, vagy pontosan megtudni, vájjon birtokában van-e m ég a keresztségi malasztnak, vagy el veszté már azt ? — nem lehet. Azért nagyon tanácsos az első gyónásra vonatkozólag a legbizto­ sabbat választani; és a gyermekek tekintsék nagy kegyelem nek, ha lelkészök már zsenge korukban gyónásra bocsátja őket, annál is inkább, mert a töredelem szentsége nem csak az elkövetett bűnöket törli el, hanem a leghatkatósabb eszköz arra is, hogy a szentségben nyert malaszt által gyám olittatva jövőben a bűnöktől könnyebben őrizzük lelkünket. Ámbár az egyház a IV. parancs által évenkint csupán egyszer követeli tőlünk a gyónást és áldozást, ezzel mi még se elégedjünk meg. A bölcs és szent törvényhozó korántsem akar e rendelet által, x) A szatmári egyházmegyében bojt 3. vasárnapjától áldozócsütörtökig tart a húsvéti idő, mely alatt mindenki eleget tehet a húsvéti gyónás és áldozás kételezettségének.

Isten iránti szeretetünknek és lelki üdvünk iránti buzgalm unknak h atárt szabni, mintha talán többször nem is kellene gyónnunk és áldoznunk. Az egyház nem azt parancsolja, hogy csak egyszer m entsünk a m alaszt e forrásából, hanem a legszigorúbban sürgeti, hogy egy évet se hagyjunk elmúlni anélkül, hogy legalább egyszer ne merítenénk a z o k b ó l; mert az egyház szándéka és forró kíván­ ság a az, hogy mennél többször részesüljünk e kimondhatatlan ke­ gyelem ben.“ Vajha mindig oly tisztán és szentül élnék, hogy min­ dennap vagy legalább a hányszor szentmisét hallgatunk, ne csak lelkileg, hanem valósággal is áldozni mennénk, miként az első ke­ resztények !

A z egyház ötödik parancsa. Mit tilt az egyház ötödik parancsa? „Tiltja a zajos vigalm akat.“ Ezen zajos vigalmak tilalma csak egyes időszakokhoz van kötve, m elyeket tiltott napoknak nevezünk. E tiltott napok a követ­ kezők : „advent első vasárnapjától, vizkereszt ünnepéig és hamvazó szerdától husvét után első vasárnapig.“ Tiltja pedig az egyház ezen időben a zajos vigalm akat azért, m ert 1) ezen idő a bünbánat ideje; 2) hogy a hivek ezen idő. alatt hitünk főtitkairól ájtatosan elmélkedjenek.

A parancsok megszegéséről. A keresztény erkölcstan első részében, mely Isten parancsáról és az egyház öt parancsáról szól, kim utattuk: mit nevezünk bűn­ nek, bűnös d o lo g n ak ; e m ásodik részben azt fogjuk m egm agyarázni: mi a bűn, azaz mi általában a bűn term észete vagy lényege, tulaj­ donképi gon o szsága és veszedelme és hányféle a bűn ?

1. §. A bűnről általában. Mi a bűn? „A bűn Isten törvényének szándékos m egszegése." „Mi egyéb a bűn, mint az isteni törvény m egszegése?“ kérdi szent Ambrus. 1) Isten törvényét akkor szegjük meg, ha azt cselekesszük, amit az tilt és nem cselekeszszük, amit parancsol. Ugyanis e kife­ jezés : „m egszegni“ vagy áthágni annyit^ tesz, mint annak határát, ami meg van engedve, átlépni. Szent Ágoston sz e rin t1) : „a bűn

annyiból áthágás, hogy az ember átlépi általa az igazságosság h a ­ tárát.“ Az „isteni törvény“ itt m agában foglalja nem csak a Sinai hegyen és a Krisztus által adott parancsokat és rendeleteket, hanem azt is, amit Isten kezdet óta az ember szivébe irt és az ész szava által ismertet meg velünk J) ; továbbá az egyház és azon emberek parancsait is, kik Isten helyettesei a földön. Aki tehát m egszegi a jogos elüljáróság által a közjó érdekében hozott törvényt, az vétke­ zik az isteni törvény ellen, mely azt parancsolja, hogy elüljáróinknak engedelmeskedjünk. Azért mondá szent P á l: aki a hatalom nak (elüljáróságnak) ellene szegül, az m agának Isten rendeletének szegül ellene.2) 2) Hogy azonban az isteni törvény m egszegését az embernek büniil lehessen beszámítani, kell hogy az szándékos legyen, vagyis az ő szabad akaratából szárm azék. Hogy pedig az isteni törvény m egszegése szándékos legyen, kell, hogy először tudatosan, azaz komoly ismerettel és m egfontolással; m ásodszor az akaratnak telje­ sen szabad beleegyezésével történjék. a) Az ismeret és megfontolás abban áll, hogy az ember tudo­ m ással birjon a törvény m egszegéséről és legalább némileg vegye észre, hogy a törvénynek ellenére tilosat cselekszik. Mert amiről az ember semmi ismerettel nem bir vagy ha bír is, de azt meg nem fontolja, éppen úgy nem lehet tárgya az akarásnak és kívánságnak, mint a szemnek, a látásnak a láthatatlan valami. Aki tehát ismeret nélkül visz végbe valamely cselekményt, vagy legalább az elköve­ tés pillanatában nem veszi észre, hogy az törvényellenes, tilos, arról nem mondhatni, hogy a tilost akarta i s ; azért a törvény ily m egszegését nem is lehet neki vétkül beszám ítani; tehát nem is érdemel büntetést. Ha pl. egy katholikus ember M agyarországból, hol szom baton szabad húst enni, átköltözik m ás országba, ahol az általános egyházi m egtartóztatás törvénye m ég fönn áll és ott húst eszik e napon, a nélkül, hogy csak sejtelme is volna a tilalomról, az ily katholikus megsérti ugyan az egyházi törvényt, de Isten és lelkiismerete előtt nem vétkezik, mert cselekm énye törvényellenes voltáról nincs tudom ása, vagy legalább nem gondol arra. Ha pedig az említett katholikus kételkednék, vájjon ott, hol ő tartózkodik, nem áll-e főn a m egtartóztatás törvénye és ha renyheségből, vagy azon szándékból, hogy a husevésben ne nyugtalanittassék, elm u­ lasztaná e felől felvilágosítást szerezni, akkor vétkeznék a m egtar­ tóztatás törvénye ellen. A m eggondolatlanság, vagy a m egfontolás hiánya pedig akkor vétkes, ha valaki azért nem ügyel bizonyos cselekmény tilos voltára, mert egy rut szenvedély, irigység, vagy fösvénység, vagy boszu által engedi m agát elvakittatni és m eggon­ dolatlan tettre vitetni; vagy mert közönyös lévén a rósz iránt, ki-

elégiti vágyait, nem törődve azzal, vájjon szabad-e azt tennie, vagy nem. Az ily m eggondolatlanság, mely a rósz akaratban gyökeredzik, nem mentheti ki az embert a bűn alól. b) Az akarat szabad beleegyezése akkor fordul elő, midőn az akarat, mely szabadon választhat a jó és rósz között, a megismert roszra h atározza el magát, abba beleegyezik. A keresztények üldö­ zésekor m egtörtént, hogy a szent 'hitvallókat erőszakkal hurczolták a bálványok elé, kezeikbe tömjén darabokat adtak, és azokat az áldozati tűz felé tárták, ily módon kényszerítvén őket, hogy az is­ tenek tiszteletére tömjént gyújtsanak. Ki vádolhatná bűnről az ily keresztényeket, kik a testi fájdalom miatt kimerülve, reszkető kezökből tűzre ejték a tömjént, mig szivökben és szájukkal átkozták a ham is isteneket ? Ok valóban nem egyeztek ezen istenkárom ló áldo­ zati cselekménybe. De habár egyrészt nincs bűn a roszba való szabad egyezés nélkül, m ásrészt még sem kívántatik, hogy ha v a­ laki bűnt akar elkövetni, a roszat m agában véve egyenesen akarja, vagy szándékában legyen a z ! Vétkezhetik az ember az által is, hogy olyasm it akar, ami a rosznak oka, amiből a rósz ered, ha különben azt előre lehet látni. így pl. egy korhelynek a szeszes italok élvezete által nem egyenesen az a szándéka, hogy lerészegedjék, hogy károm lásokat, durva kihágásokat kövessen el, melyek­ re ily állapotban szokott vetem edni; de ha m ár tapasztalásból tudja, hogy főleg bizonyos körülmények közt, az ivásban nem birja m agát mérsékelni, és előre látja, hogy részegségében különféle bűnöket fog elkövetni, akkor az ivás által nem csak részegséget, hanem más, abból szárm azó és azzal együttjáró bűnöket is követ el. Hányféleképen vétkezhetünk ? „V étkezhetünk; 1) rósz gondolatok, kívánságok, szavak és cselekedetek á lta l; 2) a jónak elm ulasztása által is, melyet köteles­ ségünk megtenni. A tiltó törvények m egszegéséből szárm azó bűnö­ ket, e l k ö v e t é s i bűnöknek mondjuk. A parancsolt dolgok elmu­ lasztásából szárm azó bűnöket pedig, m u l a s z t á s i bűnöknek hívjuk. 1) Az elkövetési bűnök többfélék, mert azokat elkövethetni gondolat, kívánság; szavak és tettek által. Gondolat által az vétke­ zik, a ki szándékosan oly rósz gondolatokat ébreszt föl m agában, melyek valami isteni parancsba ü tk ö zn ek ; vagy akarata ellen tám adt ily rósz gondolatoknak helyet ad, azokat gyönyörködve táplálja, tovább füzögeti. Kívánság által az vétkezik, aki a roszat a törvény­ be ütközőt, mely egy bűnös gondolatnak tárgya, végbe kívánja vinni, vagy el is határozta, hogy végbe viszi és e czélra eszközö­ ket és m ódot keres. H a pusztán a kívánságnál marad, akkor kíván­ ság a tehetetlen (h atástalan ); ha pedig a szándék és törekvés is hoz­ zájárul, hogy a kívánt roszat végbe vigye, akkor kívánsága tettle*

ges és m agasabb fokú bűn. Szó által az vétkezik, aki olyasm it be­ szél, ami egy isteni parancsba ütközik. íg y vétkeznek mindazok, kik a hit, a vallás, a szentegyház, a jó erkölcsök, a keresztény szeretet és igazságoság ellen lárm áznak.*) Cselekedet által pedig vétkezik mindaz, aki olyasmit tesz, ami Isten vagy az egyház p a­ rancsaival ellenkezik, amint' ezt bővebben m egbeszéltük Isten paran­ csainál, különösen a 3. és 8.-nál és az egyház parancsainál. 2) Mulasztási bűnt az követ el, aki szándékosan és megfon­ tolva m ulaszt el olyasmit, amit megtennie kötelessége. Az akarat gonoszsága ezzel is ugyanoly viszonyban áll, mint az elkövetési bűnnel. Mert aki megfontolva és szándékosan nem teljesiti azt, amit megtenni tartoznék, az ellenkezésbe jön a törvénynyel, melyet telje­ sítenie kellene; annak akarata rósz. Aki azonban a törvényt, mely bizonyos cselekményt parancsol, ártatlan módon nem ismeri, az nem vétkezik annak elm ulasztása által, mert nincs szándéka a tör­ vényt áthágni. így pl. aki egy parancsolt ünnepen elm ulasztaná szent misét hallgatni, nem vétkeznék, ha nem tudná, hogy ünnep van, vagy ha tudná is, ártatlan figyelmetlenségből elszalasztaná a szent mise idejét, és később nem kaphatna másikat. Egyenlő nagyságu-e minden bűn? „N em ; vannak súlyos, vagy m áskép halálos b ű n ö k ; és van­ nak kisebb, vagy bocsánatos bűnök.“ Ha minden bűn egyenlő volna, miként némely régi és ujabb tévtanitó hirdeté, akkor nyilván egyenlő büntetést is érdemelne va­ lamennyi. Már pedig alig lehetne nagyobb esztelenség, mint azt ál­ lítani, hogy aki mástól egy fillért ellop, vagy egy haszontalan szót ejt ki, ép oly szigorú büntetést érdemel, mint aki ham isan esküszik, vagy felebarátját megöli. A katholikus egyház mindig azt tanitá, hogy különbség van a súlyos vagy halálos és a kisebb, vagy bo csá­ natos bűnök k ö z t; továbbá a mennyből kizáró és örök poklot ér­ demlő és az oly bűnök között, melyek a m ennyországtól nem foszt­ ják m eg az embert, és csak ideiglenes büntetést vonnak m aguk után. É s az egyház ezen tanát nem csak a józan ész igazolja, h a ­ nem a szent Írás is. Az Üdvözítő m aga is szálkához hasonlít né­ mely bűnöket 2), m ásokat pedig gerendákhoz, m on d v án : „Miért lá­ tod meg felebarátod szemében a szálkát, holott a saját szemedben nem látod a gerendát ?“ A z a z : miért Ítéled oly szigorúan felebará­ tod csekély hibáit, holott a m agad nagy bűnét nem is veszed figye­ lembe? Továbbá a szentirás több helyen oly bűnökről beszél, m e­ lyek az ember ellen Isten haragját költik fel, és őt a pokol tüzébe taszítják 3) , mig m ásutt oly bűnöket említ, melyeket az igaz is el­ követ anélkül, hogy azért m egszűnnék igaz lenni. A súlyos bűnök

azért neveztetnek halálos bűnöknek, mert a lelket megfosztják a ter­ mészetfölötti élettől, vagyis a lélek elveszti általuk a megszentelő m alasztott, és méltóvá lesz az örök halálra, vagy a kárhozatra.“ Az ily bűnről mondja a sz e n tirá s: „A bűn, ha végbevitetik halált szül.1) É s arról, akinek lelkét bűn terheli, igy szól: „A neved, hogy élsz és^ halott v ag y .“ 2) M ásutt pedig: „élőhalottnak nevezi.“ 3) És szent Á goston szerint: „Miként a test meghal, midőn a lélek el­ hagyja, úgy hal meg a lélek is, ha Isten elhagyja.“ A kisebb b ű ­ nök bocsánatos bűnöknek is neveztetnek, „mert azok bocsánatát könnyebben, gyónás nélkül is m egnyerhetjük, pl. alam izsna, böjt, szent mise hallgatása, szent áldozás, a szenteltvíz ájtatos h asz n á­ lata és m ás jó tettek által, ha a z o k a t ő s z i n t é n m e g b á n j u k . Mikor követünk el halálos bűnt és mikor bocsánatost? „Halálos bűnt akkor követünk el, ha az isteni törvényt fontos dologban szándékosan (vagyis a rosznak teljes ismeretével és a k a­ ratunknak teljes beleegyezésével) szegjük m e g ; bocsánatos bűnt pedig akkor, ha az isteni törvényt vagy csupán kisebb dologban, vagy nem egészen szándékosan hágjuk á t.“ 1) E gy fontos dolog. H ogy amit egy törvény parancsol vagy tilt csakugyan fontos-e ? azt leginkább felismerhetjük a büntetésből, m elyet a törvényhozó annak megsértőjére szab. így pl. egy bölcs és igazságos király alattvalói abból, hogy ez valamit halálbüntetés terhe alatt parancsol vagy tilt, megérthetik, hogy az a dolog valami fontos, következéskép annak ellenére cselekedni a nyilvános rend súlyos m egsértése. Éppen igy van ez Istennek bármikép nyilvánított parancsoló vagy tiltó akaratával, az isteni törvénynyel is. Mert amit Isten, a legbölcsebb és legszentebb, törvényhozó örök halál, örök kárhozat terhe alatt parancsol, vagy tilt, azt kétségtelenül úgy kell tekintenünk, mint fontos dolgot, mely a term észetes és term észetfö­ lötti rendet súlyosan sérti. Ha tehát olyasm it cselekszünk, ami örök büntetés terhe alatt tiltatik, vagy olyasm it m ulasztunk el, ami éppen e teher alatt parancsoltatik, akkor fontos ügyben hágjuk át az isteni törvényt. 2) A rosznak teljes ismerete. Mert mikép az előbb m ondottak szerint valamely cselekm ény törvénytelenségét nem lehet oly em ber­ nek beszám ítani, aki a törvényt nem ismeri, akként egy m agában véve súlyos vétségü cselekm ényt sem lehet egészen annak betudni, aki arról csak tökéletlen ismerettel bir. A rosznak teljes ismeretével pedig az bir, kinek lelkiismerete világosan megmondja, hogy amit tesz, vagy tenni akar, súlyosan vétkes; nem pedig az, aki ártatlanul tévedvén, bocsánatos bűnnek tarja azt, ami halálos biin, vagy aki alig egy futó tekintettel veszi észre, hogy amit akar, vétkes.

n.

7

3) Az akarat teljes beleegyezése. H abár valaki világosan is­ meri is a roszat,' melyre üdvének ellensége, különösen gonosz kíván­ sága ösztönzi és csábítja, de ha teljes beleegyezése nem járul hozzá, akkor a rósz cselekmény egész bűnössége nem szám ittatik be neki; mert a beleegyezés mértéke a megismert roszba, m értéke az akarat gonoszságának és ez ismét mértéke a bűnnek. Csak a halálos hüllőktől kell e félnünk? „Nem; minden, akár halálos, akár bocsánatos bűntől félnünk kell, mint legnagyobb veszedelemtől a világon, és gondosan kerül­ nünk azt.“ Minden bűn, bármily kicsinynek tűnjék is föl előttünk, term é­ szeténél fogva a legnagyobb rósz, mert Istentől elrabolja az őt illető tiszteletet, vagy legalább csorbítja azt, és ily értelemben Istennek okoz bajt. Minden m ás rósz, gyalázat, szegénység, betegség, halál csak a teremtménynek okoz veszedelmet, azért annyival kisebb amannál, amennyivel nagyobb a Teremtő a teremtménynél. Egy nevezetes hittudós ’) következő hasonlat által iparkodik ezen igaz­ ságot szemléltetni: „Ha egy bogár megcsípi az embert ez jogosult­ nak érzi m agát arra, hogy az alkalmatlan féregre a legnagyobb csapást mérje, azaz hogy megölje, mert ő mint ember hasonlithatlanul nemesebb teremtmény, mint a rovar, azért a tőle kapott leg­ kisebb sérelmet is nagyobb dolognak tartja a végső veszedelemnél, mely a rovarkát érheti. Hasonlókép a legkisebb sérelem is, mely a fönnebb jelzett értelemben Isten fölségét érheti, hasonlíthatatlanul nagyobb a legnagyob csapásnál, mely terem tm ényt sújthat, mert az ember m éltósága egy rovar fölött sokkal kisebb, mint a Terem tőé a teremtményéhez képest. Azért a teremtm ény összes veszedelmét sem lehet párvonalba állítani az isteni Fölségnek legkisebb m egsér­ tésével sem. Mindenkinek van tehát oka m ég a bocsánatos bűnnel szemben is igy kiáltani fel az egyptomi Józseffel: „H ogyan tehetnék ily nagy roszat és vétkezném Istenem ellen?“ 2) Miben áll a halálos bűn gonoszsága általában? 1) „A halálos bűn gonoszsága abban áll, hogy súlyosan m eg­ sérti Istent ami legfőbb U runkat.“ E gy okozott sérelem gonoszságának mértékét főleg a sértő és a sértett egyén körülményei határozzák m e g ; továbbá a sérelem ter­ mészete és elkövetésének módja, az indító okok, melyek a sére­ lemre ösztönöznek, és a személyek, kik előtt az végbe vitetik. Már pedig a halálos bűnnél mindezen körülmények, melyek a sérelem gonoszságát fokozzák, leírhatatlan m agas fokban fordulnak elő és ezt a gonoszság feneketlen örvényévé teszik, és oly iszonyattá, melytől

nap és hold elsápadnak. Mert ki a m egsértett ? Az örök és végtelen Isten, ki teremtője, íentartója és korm ányzója minden dolognak. É s mi az ember, ki Őt m egsérti ? E gy szegény, hitvány, gyarló terem t­ mény, kinek „napjai mint a széna, ki elhervad, mint a mezei virág* — m ondja a zsoltáros. 2) „A halálos bűn gonoszsága abban áll, hogy iszonyú hálát­ lanság Isten, ami legjobb Atyánk iránt.“ H a Isten valami zsarnok, kegyetlen ur volna, ki alattvalóit, miként Farao a zsidókat naponkint ujabb nyom asztó robot m un­ kákkal terhelné akkor még talán némileg menthető volna az ellene és törvénye ellen való lázadás. De ő az emberek legjobb, szeretetre legméltóbb a tjrja. Azért méltán panaszkodik az ur Izaiás prófétánál1): „Halljátok egek ! és vedd füleidbe fö ld : fiakat neveltem és fölmagasztaltam , ők pedig m egvetettek en g e m !“ 3) „A halálos bűn gonoszsága abban áll, hogy iszonyú hűt­ lenség és árulás Jézus Krisztus, ami szeretetteljes megváltónk iránt.“ Minden ember leírhatatlan gonoszságot követ ugyan el, midőn Isten ellen föllázad és iránta hálátlanná lesz, de különösen m ondható ez a keresztényről, mint aki jobban tudja miért tartozik Istenének, U rának engedelmeskedni, és aki sokkal nagyobb és szám osabb jó ­ tétem ényeket nyert mennyei Atyja kezéből, mint m ások. A keresz­ tény ember halálos bűnének gonoszságát rendkívül fokozza, azon körülm ény, hogy az egy rettentő hűtlenség üdvözítője és királya ellen. Mert a szent keresztségben az egész mennyei udvar előtt ünnepiesen ellene m ondott az ördögnek, ellene minden cselekedeté­ nek, a b ű n n e k ; ellene ham is pom pájának; Krisztusnak pedig örök, sérthetetlen hűséget esküdött, megfontolván, hogy mint vezérét és királyát követni fogja őt és zászlója alatt küzd a halálig. De ha m ár egy földi király ellen elkövetett hűtlenség is ret­ tentő g o n o s z s á g ; ki tudná érdemlegesen megbélyegezni a Jézus elleni hűtlenséget és árulást, ki minden idők és emberek örök, hal­ hatatlan királya? Az ily becsmérlés nem kisebb sőt sok tekintetben sérelm esebb Jézusra, mint az volt, melyben a zsidók részesítették, midőn a gyilkos Barabásnál is alább helyezték őt. A zért m ost az a k é rd é s : Miből ismerjük meg leginkább a halálos bűn gonoszságát? 1) „A gonosz angyalok és első szüléink súlyos büntetéséből; 2) a pokoli örök büntetésből, melyet minden halálos bűn érdem el; 3) azon keserű szenvedésekből és halálból, melyeket Isten Fia bűne­ inkért kiállott.“ H ogy mily rettentően bünteté meg Isten a gonosz angyalok és az első em berpár bűnét, azt mindenki tudja. Hasonlókép tudjuk, hogy Isten minden halálos bűnt, melyekkel valaki e jelen

életből terhelve távozik örök pokollal fényit, és hogy a mennyei Atya egyedül bűneink miatt Ítélte kinos kereszthalálra tulajdon Fiát, amennyiben az emberek legszigorúbb és a világ végéig tartó minden bünbánata arra sem volt volna képes, hogy csak egyetlen bűnért is tökéletes elégtételt szolgáltasson. Ezen büntető ítéletek, melyeket Isten, mint a rosznak igazságos büntetője hozott és végrehajtott a bűnök felett, megdönthetien hitigazságok, m aga Isten által kinyilat­ koztatott tények. Melyek a halálos bűn következményei? 1) „A halálos bűn elszakít bennünket Istentől és megfoszt szeretetétől és barátságától.“ Nyomorult terem tm ények vagyunk ugyan, de a m egszentelő m alaszt által, a legbensőbb módon egyesülünk a fölséges Istennel, természetfölötti szeretet és barátság viszonyába lépünk vele, és m i­ ként az őszintén szerető barátok közt szokott történni, egy sziv egy lélek leszünk a Mindenhatóval.1) A halálos bűn pedig m egfosztja a lelket a megszentelő malaszttól és Isten barátságától. A bűnös tulajdon kezével tépi szét a szent köteléket, mely őt Istenhez és Istent ő hozzá fűzte; elszakad legfőbb Urától, pártot üt ellene es megveti őt. Isten pedig eltávozik bem ocskolt szivéből, m egvonja tőle, m ost m ár ellenségétől az ő különös kegyeit, m alasztjait, baráti ótalmát, kedves vigasztalását és átengedi őt az ördög és a szenvedé­ lyek zsarnokságának. 2) „A halálos bűn megrabol bennünket minden érdemtől és a m ennyországhoz való jogunktól’“ A megszentelő m alaszt nem csak benső, barátságba hozza lel­ künket Istennel, hanem állandó életközösségbe is ; élő tagjaivá tesz Jézus titokteljes testén ek ; testvérei, öröklő társai leszünk. Ez képesít bennünket arra, hogy részt vehetünk az ő érdemeiben, és m enny­ országot érdemlő tetteket vihetünk végbe. A halálos bűn pedig ki­ szorítja szivünkből a megszentelő m alasztot, széttépi a Krisztussal való életközösség mennyei kötelékét, letöri a venyigét az igazi tőké­ ről, és a letört venyige elszárad, és nem való egyébre, mint tűzre.2) A bűnös, ki ekkép elszakad az élő tőkétől, Krisztustól, nem csak virágzó, term őképességét veszti el, hanem azon virágait és gyüm öl­ cseit (m ennyországot érdemlő jó tetteit) is, melyeket egykor, mint Krisztus titokteljes testének élő tagja term e tt; lesz belőle egy szá­ radt ág, melyet, a tűzbe dobnak. 3) „A halálos bűn Isten büntető Ítéletét vonja fejünkre, és végül az örök kárhozatba dönt.“ A megszentelő malasztnak, Isten barátságának, szeretetének és gyermekségének pótolhatatlan veszteségéhez, melyet minden halálos

bűn szükségkép m aga után von, járulnak még az Isteni büntető Ítéletek következményei is, mind azok, melyek már e földön is utói érik a bűnöst, miként Káint, Chámot, Nabukodnezárt, Antiochust és szám talanokat, mind pedig azok, melyek Isten igazságos végzései szerint csak a gonosz halál után ragadják meg a bűnöst. Miért kell a bocsánatos bűnöket is gondosan kerülnünk? -1) „Mert a bocsánatos bűnök is m egbántják az Istent.“ A gyerm ek nem csak akkor sérti meg atyját, ha ellene karját emeli és őt arczul veri, hanem akkor is, ha kisebb dologban aka­ rata és parancsa ellen cselekszik. Első esetben a sérelem sokkal nagyobb, mert aljas m egvetése atyja tekintélyének és m eggyalázása szem élyének; de azért az utóbbi is eléggé m egszom oritja az atyai szivet, főleg ha szándékosan és megfontolva történik. U gyanezt m ondhatjuk a halálos és bocsánatos bűnről is. Mindkettő megsérti Istent, noha különböző arányban és gonoszsággal. Az első által szemtelenül és vakm erően lázad fel a bűnös Isten ellen, ki az ő Ura és atyja, az utóbbi által nem tagadja ugyan meg tőle az enge­ delm ességet a fontosabb ügyekben, de ellenszegül és daczol vele a kisebb dolgokban. 2) „Mert a bocsánatos bűn útját állja sok m alaszt adom ánynak, melyeket Isten akar nekünk adni.“ A bocsánatos bűn nyűge a léleknek és akadályozza végczéljához, Istenhez való röptében még pedig nem csak az által, hogy a lélek erejét gyöngíti, az akarat buzgalm át lehűti és az im ádságban, a szentségekhez járulásban, a keresztény erények gyakorlásában lany­ hává teszi; hanem az által is, hogy útjába áll sok m alasztnak, me­ lyet Isten m ár nekünk szánt, sőt ezeket egyenesen m egakadályozza. Mint a m adár, noha csak vékony fonalak akadályozzák röptében, föl nem bír emelkedni a porból, úgy a lélek is, melyet a bocsánatos bűnök nyűgei kötöznek a terem tm ényhez, alig bir fölemelkedni a földről; arról meg szó sem lehet, hogy miként a sas, közelíteni tud­ jon az igazság örök napjához. 3) „Mert a bocsánatos bűn Isten némely^ büntetését vonja m aga után .“ Em lékezzünk csak vissza M ózesre! O, ki oly kegyelt vezére volt a zsidó népnek, Isten ellen elkövetett kisebb bizalm atlansága miatt nem mehetett be a'z ígért dicső országba s annak h atárán kelle meghalnia. Ily eset az Ananiás és Zafiráé is, kik hazugságuk miatt rögtöni halállal bűnhődtek. Ámde m icsodák mindazon bünte­ tések, melyek a földön a bocsánatos bűn miatt érhetik az embert, m icsodák a tisztítóhely büntetéseihez képest! Itt egyetlen bocsána­ tos bűn is oly gyötrelm eket fog nekünk okozni, melyek a világ minden képzelhető szenvedéseit fölülmúlják. 4) „Mert a bocsánatos bűn apránkint halálos bűnre viszi az em bert.“

A ranyszáju sz. János ezt mondja a G alatákhoz irt levél értel­ mezésében : „Miként a seb, melyet elhanyagolunk, lázt, rothadást és végre halált o k o z : akként a lélek, mely a bocsánatos bűnökre nem ügyel, mindig nagyobbakba esik.“ Mennyire kell tehát a bocsánatos bűnt gyűlölnünk, mily g o n ­ dosan kerülnünk, minthogy lassankint, mintegy észrevétlenül halálos ellenségünk, a súlyos bűn kelepczéjébe csalogat és igy az örök kárhozat útját egyengeti előttünk!

2 §. A bűn különféle nemeiről. Kivétel nélkül minden bűn egyenlő annyiból, hogy m egszegi az isteni törvényt, bántalm azza Istent, engedetlenség és hálátlanság iránta. Mindazonáltal, midőn a bűnről értekezünk, különbséget kell tennünk annak nemei vagy fajai közt. E szerint a bűn különös ne­ mei következők: 1) A hét főbűn; 2) a Szentlélek elleni hat bűn; 3) az égbekiáltó négy b ű n ; 4) a kilencz idegen bűn.

A főbűnökről. A főbűnök nem azért neveztetnek úgy, m intha általában sú ­ lyosabbak volnának m ás bűnöknél, mivel vannak bűnök, melyek természetöknél fogva súlyosabbak, és utálatosabbak ezeknél, pl. az istenkáromlás, a szándékos gyilkosság; hanem mert sajátságos g o ­ nosz termékenységgel birnak és ezáltal megannyi főforrásaivá lesz­ nek m ás bűnöknek. Ebből könnyű belátni, hogy a főbűn elnevezés nem annyira egy bűnös cselekményt, mint inkább készséget jelent egy bűnös hajlamnak vagy szenvedélynek követésére, vagyis go­ noszságot. • Azért a főbűnökről szóló tan is egyenlő jelentésű a főgonosz­ ságról szóló tannal. A főbűnök vagy főgonoszságok pedig szent Gergely és az összes hittudósok szerint következők: 1) a kevély­ ség, 2) a fösvénység, 3) a bujaság, 4) az irigység, 5) a torkosság, 0) a harag, 7) a jóra való restség. Hogyan vétkezünk kevélység által? „Ha m agunkat rendetlenül fölmagasztalván, Istennek nem ad ­ meg a köteles tiszteletet és felebarátunkat m egvetjük.“ A kevélység rendetlen kívánság, m ások előtt kitűnni és felettők állani. Ezen vétek arra ösztönzi az embert, hogy m ások fölé emelkedjék, tőlük a köteles tiszteletet megtagadja, m agát senkinek alá ne vesse, mindenkit a saját akaratától és szeszélyétől tegyen függővé, őket szivében lenézze és velők durván, megvetőleg bánjék. Sőt esztelen fölfuvalkodásában néha annyira megy, hogy m iként

juk

egykor Lnczifer, magától Istentől is m egtagadja a kellő tiszteletet es parancsait lábbal tiporja. Ezen egy forrásból szám talan m ás bűn szárm azik. Ily en ek : a) a h i ú s á g bűnei. Van hiúság a gondolko­ dásban ; m ikor t. i. valaki lelkileg csaknem szüntelenül és öntetszelgőleg foglalkozik a m aga valódi vagy képzelt előnyeivel, és örül, midőn az emberek dicsérik, m agasztalják. Van hiúság a beszédben; midőn valaki minden alkalmat fölkeres és fölhasznál, hogy m ásokat ezen előnyeire figyelm eztessen, azokat nyilt vagy elpalástolt öndi­ cséret által kiemelje, nagyobbitsa és kedvező világításban állítsa piaczra. Van hiúság az életm ódban: midőn valaki czifra öltözet, drá­ ga kelmék, fényes háztartás által iparkodik m ásokon tultenni. Van hiúság a magaviseletben is, melyet az követ el, aki parancsolgató term észet, arczfintorgatások, megvető hang és rut pöffeszkedés által érezteti m ásokkal a m aga képzelt felsőbbségét. b) A d i c s v á g y b ű n e i , midőn valaki a legaljasabb eszközök által is törekszik di­ csőségre, m éltóságra és hatalom ra, c) A k é p m u t a t á s é s á l ­ s z e n t e s k e d é s b ű n e i , melyek abban állanak, hogy tudatlansá­ gunkat a divatos m űveltség és felvilágosultság m ázával vonjuk be ; erkölcsi rom lottságunkat, az ájtatosság czafrangjaival takarjuk el, mint a farizeusok, és a szineskedés minden hamis m esterfogása által annak iparkodunk látszani, aminek lennünk kellene, de ami nem vagyunk, d) A z e n g e d e t l e n s é g é s e l l e n s z e g ü l é s bűnei szemben az egyházi és világi elüljárókkal. A kevélynek az a term é­ szete, hogy m aga fölött senkit sem akar ismerni, önm agának akar lenni törvénye, és akaratát m ásokra törvényül tukmálja. Azért nincs roszabb, engedetlenebb alattvaló, mint a kevély. A kevélységből szárm aznak továbbá e) a z a l a t t v a l ó k I r á n t i t u l s z i g o r u s á g bűnei. A kevély valamint a legroszabb alattvaló, úgy a legroszabb elüljáró is. Hidegen és szívtelenül köve­ teli parancsainak teljesítését, alattvalóit csak úgy tekinti, mint sze­ szélyeinek vak eszközeit, semmi kíméletet sem tanúsít irántok. Hetvenkedő s felfuvalkodott lévén, mint R oboám ,1) kérelmeikre és jogos pan aszaik ra nincs egyéb válasza, mint a gorom baság és fenyege­ tés. f) A z u r a l o m h a j h á s z a t bűnei. A kevély minél kevésbbé tud önm agán uralkodni, annál féktelenebb m ódon igyekszik uralmát kiterjeszteni m ásokra. Hasonlítani szeretne környezetében a naphoz, központja lenni m indazok gondolkodásának, beszédjének és cselek­ vésének, kik vele érintkezésbe jö n n e k ; nem kímél sem fáradságot, sem ravaszság o t és erőszakot, hogy mennél többeket vonjon kény­ uralm ának körébe, kik akként járjanak körűié, mint valami bolygó csillagok. g ) A c z i v a k o d á s bűnei. Minthogy a kevély erősza­ koskodik, m ások jogaiba szeret vakm erően beleavatkozni, nem cso ­ da, ha so k szo r ellenszegülésre talál. Azért miként a tapasztalás bi-

zonyitja, örökös czivakodásban él embertársaival, különösen környe­ zetével, mely nem akar neki engedelmeskedni. h ) A h á l á t l a n s á g bűnei. Minthogy a kevély mindent m agának tulajdonit és amit szeretetből tesznek neki, azt is csak szolgálati kötelességnek tekinti, azért a leghálátlanabb is az emberek között. A neki tett szivesség gyakran csak egy ujabb ok reá nézve, hogy jótevőjét m egbántsa, mivel restelli, hogy m ásnak bármiben is le van kötelezve, i) A z i r i g y s é g é s k e g y e t l e n s é g bűnei. Aki elég esztelen és gő­ gös elhitetni magával, hogy minden dicsőség, hatalom, m éltóság és vagyon egyedül őt illeti meg, az bizony nem szívesen tűri, ha m á­ sok is olyan, vagy nagyobb tiszteletben részesülnek mint ő. Azért szivében a kevélységgel egyesül az irigység és e két szenvedély aztán mindent elkövet, hogy vetélytársát, ki nálánál külömb, m eg­ buktassa és gyakran a legborzasztóbb eszközök által eltávolítsa utjából. így tett a többi közt a trónját féltő Heródes a betlehemi kis­ dedekkel ; vagy a gőgös Amán, ki az előtte térdet hajtani nem ak a­ ró Mardokeus miatt azon kegyetlen parancsot eszközölte ki a királytól, hogy az összes zsidó népet lem észároltassa. k) H o g y a h i t e t l e n s é g é s e r e t n e k s é g bűnei szintén a kevélységből szárm áznák, azt már kimutattuk. Midőn pedig a kevélység tetőpontra hág, akkor 1) Isten nyilvános gyűlöletére viszi az embert. A kevély mintegy vetélytársának tekinti Istent, a végtelen tökéletest és egye­ dül im ádandót; vetélytársának, akit annál inkább gyűlöl, minél job­ ban kitűnik nagysága az ő semmirekellősége mellett, és minél h asz­ talan ab b á iparkodik hozzá hasonlóvá lenni. Csoda-e hát, ha a ke­ vélységet Isten és ember utálja, ha a Szentlélek minden bűn kezde­ tének nevezi a z t,*) ha a kevélynek m aga Isten áll ellen, *) miként azt Holofernes, Nabukodnezár példája is mutatja. Hogyan vétkezünk fösvénység által? „Ha a pénzt és vagyont rendetlenül hajhászszuk és szeretjük és a szegények iránt keményszivüek vagyunk.“ Mig a kevélység rendetlenül törekszik a szellemi javak után, m inők: a tisztelet, dicsőség és mindennemű kitüntetés, addig a fös­ vénység a külső ideiglenes javakat igyekszik megkaparitani és h u ­ zam osan élvezni. A fösvény nem Istennek tetsző czélra akarja a földi javakat fordítani, henem m agukért szereti azokat, hogy birja és bírásukban mintegy megnyugodjék. A fösvénység arra viszi az em ­ bert, hogy a múlandó javak m egszerzésére minden gyalázatos és jogtalan eszközt fölhasznál, m inők: a hazugság, ham is eskü, csalás, lopás, uzsora, szim onia; továbbá a fösvény anyagi haszonért elá­ rulja testvéreit és barátait, rokonaival czivakodik; az özvegyeket és árvákat elnyomja, szorongatja; a bírákat megvesztegetni, hazát és

egyházat, mindent elárusít. „Nincs gonoszabb, mint aki a pénzt sze­ reti, mert az ilyen lelkét is eladja. E z történt Akhábbal, kit a birvágy Nábot m eggyilkolására vitt, és aki e miatt nyom orultan veszett el-*) így bűnhődött Elizeus hűtelen szolgája, Gieczi, kit hazugsága miatt csúnya poklosság lepett m eg .2) így Judás, ki mesterét 30 ezüst pénzért elárulván, öngyilkossá l e t t ; igy Ananiás és Szafira, kik pénzvágyból hazudván a „Szentiéleknek“, rögtöni halált szen­ vedtek. 3) Hogyan vétkezünk bujaság által? „Ha illetlen gondolatokat, kívánságokat, szavakat és tetteket engedünk m eg m agunknak, melyek a szent szemérmet sértik.“ Csak egy pillantást kell vetnünk a történslem évkönyveibe és figyelemmel kisérnünk a naponkint fölmerülő szörnytetteket, ha meg­ akarunk győződni, hogy a tisztátalanság forrása és rugója szám ta­ lan bűnnek. Szárm azik ebből kedvetlenség az im ádságban és mind­ abban, ami az erény gyakorlására és Isten szolgálatára vo n atk o zik ; szárm azik ebből hivatalos kötelességek elhanyagolása, tetszési viszketeg, érzéketlenség és kegyetlenség, mindenféle szemérmetlen ki­ csapongás, természetellenes bűnök, az ártatlanok elcsábítása, hamis ígéretek és eskük, lopások, az egészség és házi béke feldulása, el­ lenségeskedés, párviadal, öngyilkosság, hitetlenség, istentagadás szent­ ségtörés, ördögtisztelet, őrültség és kétségbeesés. Hogyan vétkezünk irigység által? „Ha felebarátunktól irigyeljük a jót, és szom orkodunk, midőn jól m egy d o lg a; ellenben örvendünk, mikor bajba keveredik.“ Az irigység, boszankodás, kellemetlen érzület a miatt, hogy felebarátunk valami jóval, bizonyos lelki vagy testi előnyökkel, v a­ gyonnal, tisztes hivatallal stb. bir, mert azt képzeljük, hogy minket ennek folytán kevésbbé tisztelnek, becsülnek és kisebb kitüntetésben részesülünk, mint érdemelnők. Az irigység szenvedélye szintén sok és nagy bűnöket szül. Az irigy többnyire hálátlan Isten iránt, amennyiben nem azon jóté­ tem ényeket tekinti, melyeket m aga nyert és nyer Istentől, hanem álnok szemmel pusztán azt nézi, amit Isten a felebarátnak adott. Szereti az irigy a pletykát és rágalm at is. így rágalm azták Mó­ zest az összes nép előtt Koré, D áthán és Abiron, kire m éltósága m iatt irigykednek vala, am ennyiben őt, kit a szentirás az emberek legszelídebbjének n ev e z,4) kegyetlenségről és uralom vágyról vádol­ ták. T ovábbá az irigy gyűlöli boldog em bertársát, boszut igyekszik rajta állani csupán azért, mert őt boldognak hiszi. így tett Káin ár­ tatlan ö cscsév el; igy Jákob fiai a jám bor és kedves Józseffel; igy Saul király Dáviddal, különösen pedig a farizeusok Jézussal.

Hogyan vétkezhetünk torkosság által? „Ha sokat eszünk és iszunk, vagy ha idején kivül és rendet­ len módon sóvárgunk az étel és ital u tán .“ Torkosságnak, az evésben-ivásban való mértékletlenséget, az inyenczkedés rendetlen kielégítését nevezzük. E főbűnt az követi el, aki először többet eszik és iszik, mint a mennyi testi egészsé­ gének föntartására sz ü k sé g e s; m ásodszor aki a házi rend által erre m egszabott időn kivül pusztán ínyenezkedésből cselekszi ezt, midőn valódi szükséglete és alapos oka nincs rá ; harm adszor, aki rang­ jához és házi körülményeihez képest nagyon finom és drága, in­ kább a finyáskodásnak hizelgő, mint egészséges ételeket és italokat élv ez; negyedszer, aki nagyon mohón eszik és iszik, szinte szem é­ vel nyeli az ételt és italt. E forrásból szárm azik különösen a g y er­ mekeknél és cselédeknél gyakran előforduló nyalakodás. De a to r­ kosságnak legátkosabb m agzatja mégis a korhelység, am a csúf állapot, melybe az ember a részegítő italok rendetlen élvezete által jut. Hogy mily bűnökre vetemedik a lakm ározó és mily szom orú következmények lepik meg, láthatjuk egyebek közt Boldizsár babyloni király és az evangéliumi dúsgazdag példájából. H abár a tor­ kosság fönnebb jelzett kihágásai nem mindig halálos bűnök, mégis azok lesznek a következő esetb en : 1) ha valaki annyira m egszokja az eszem-iszomot, hogy legfőbb boldogságát a lakm ározásban ta ­ lálja; 2) ha valaki a sok evés, ivás által egészségét tetem esen ron­ gálja; 3) ha puszta Ínyenezkedésből és nyalánkságból feltöri a böj­ töt és m egtartóztatást (abstinentiát); 4) ha képtelenné válik oly dol­ gokat végezni, melyeket halálos bűn terhe alatt köteles teljesíteni; 5) ha részegségig iszik és józan eszét elveszti; 6) ha a tobzódó pogányokat követve, hányásra készteti magát, csak azért, hogy is­ mét ehessék, ihassek. Hogyan vétkezünk harag által? „Ha a kellemetlenségek miatt elkeseredünk, túlságosan felhevülünk, méregbe jövünk és boszut állani törekszünk.“ A harag a kedély rendetlen íölindulása, valami képzelt vagy valóságos jogtalanság vagy bármi kellemetlenség miatt, összekötve többnyire a boszuvágygyal. Midőn t. i. valakit szó vagy tett által megsértenek, vagy azt képzeli, hogy m egsértetett, akkor m egharag­ szik a sértegetőre, és a neki okozott fájdalomért vagy jogtalanságért rögtöni boszu által óhajt m agának elégtételt szerezni. így akará E zsau hirtelen haragjában megölni testvérét Jákobot,1) Absolon pedig valóban meg is ölte testvérét Amnont.2)

Hogyan vétkezhetünk jóravaló restség által? „Ha a fáradalom és munkától iszonyodó term észetes ellenszen­ vünket követjük és igy kötelességeinket elhanyagoljuk. „T erm észetesén ek neveztetik az ellenszenv annyiból, hogy az embernek term észetében rejlik mindazt kerülni, ami fárasztó és erő­ feszítést igényel, és az élet javainak csöndes, kényelmes élvezete után sóvárogni. 1) A restség első faja, mely testi restségnek, dologkerülésnek, henyeségnek neveztetik, általában a m unka iránti kedvetlenség,'undor, vagy legalább azon foglalkozástól való idegenkedés, melyre hivata­ lunk, korunk és állásunk kötelez. Történelem és tapasztalás elég világosan bizonyítják, hogy •a dologkerülés, a henyeség kim ondhatatlan nyom orba dönt nem csak egyeseket, hanem egész családokat, községeket és országokat is. Szám talanszor igaznak bizonyul bölcs Salamon nyilatkozata.1) „A hideg miatt nem akart a rest szántani, azért koldulni fog nyárban, de nem adnak neki.“ É s m inthogy a henyélő szeret mulatni, könynyen hozzá ragad a keze az idegen jószághoz i s ; hazugság, csalás, lopás és m ás gonosz eszközök által iparkodik megszerezni azt, amit restsége miatt ki nem érdemlett az Istentől m egszabott módon. „Eredj a hangyához ó rest és figyelj utaira és tanulj bölcseséget.“ 2) 2) A lelki restség vagy lanyhaság, a lustaság és kedvetlenség állapota arra vonatkozólag, ami Isten szolgálatát és a lélek üdvét illeti. A langyos petyhüdt keresztény különbözik ugyan a vétkestől, sőt a durva kihágástól is őrzi m agát félig m eddig; ámde kevés jót tesz. Az a legroszabb, hogy a lanyha keresztény a m aga rendkívül veszélyes állapotát nem ismeri. Mire jutnak a lanyha keresztények, megítélhetjük am a rest szolga szom orú sorsából is, kinek kezei és lábai megkötöztetvén, a külső sötétségre v ettetett; valamint a balga szüzek sorsából is, kiket a mennyei vőlegény kizárt a nászlakom á­ ból. Azért dörög Isten oly rettentő szavakkal a lanyhák ellen: „Óh vajha vagy hideg volnál vagy meleg! De m ert lanyha, sem hideg sem meleg nem vagy, kivetlek a szájam ból!“ 3) Ha hideg volnál, ha mindenki nag y bűnösnek tartana téged, akkor az én örök bün­ tető ítéletem gondolata m egrázna és m egpuhitaná kem ény szivedet ; de mert lanyha vagy és m agadat igaznak képzeled, semmi sem gyakorol rád befolyást sem bűneid, sem m ulasztásaid sokasága, sem ítéleteim szigora, sem sugalmaim ösztönzése ; azért megvonom tőled különös oltalmam at és megengedem, hogy a sátán és szen­ vedélyeid lábbal tiporjanak, m int a nyáladékot, melyet valaki szájá­ ból kiköp.

A Szentlélek elleni bűnökről. Fölösleges bizonyítgatni, hogy lényegileg minden bűn ellenke­ zik a Szentlélekkel, a szentség ezen isteni leikével. Ámde ily szem ­ pontból minden bűn éppen úgy ellenkezik az Atyával és Fiúval is, mert hiszen az A tya és Fiú éppen oly végtelenül szent és végtelenül gyűlöli a bűnt, mint a Szentlélek. De mégis vannak oly fajta bűnök, melyek kiválóan a „Szentlélek elleni bűnök“ elnevezést megérdemlik, mert minden m ás bűnnél, inkább ellene törekszenek a Szentléleknek, aki minden m alaszt és szentség szerzője. E bűnökről azt mondja Jézus Krisztus, hogy „meg nem bocsáttatnak sem ezen, sem a m ás világon,1) a z a z : majd sohasem bocsáttatnak meg, mivel az illetők majd sohasem bánják meg azokat. Ugyanis mivel a kik a S zent­ lélek ellen vétkeznek, szivöket szándékosan zárja be m alasztja előtt, azt megvetik és vele visszaélnek s igy m egakadályozzák vagy n a­ gyon megnehezítik az őszinte megtérést. Ebből azonban korántsem következik, hogy az ily bűnösök egyáltalán sohasem szűnhetnek meg a Szentlélek ellen vétkezni, malasztját visszautasítani és megvetni. Hiszen mindig hatalm ukban áll a Szentlélek ellen duzzogó akarattal fölhagyni, miként a beteg is használhatja végre az előbb visszautasított gyógyszert. E bűnök tehát, oly formán neveztetnek m egbocsáthatatlanoknak, miként bizonyes betegségekről azt mondjuk, hogy gyógyíthatatlanok, nem azért, mintha teljes lehetetlen volna azokat gyógyítani, hanem mert n a ­ gyon nehéz, azért ritkán is koronázza siker. Szent Ágoston, szent T am ás és az összes hittudósok szerint a „Szentlélek elleni bűnök“ e z e k : 1) »Isten irgalmában vakmerő bizakodás által vétkezni.“ Ezt az követi el, ki az isteni irgalom nagyságát okul használja arra, hogy annál vakmerőbben vétkezzék, vagy e vétekben annál tovább megmaradjon. Az ilyen azért vétkezik a Szentlélek ellen, mert Isten végtelen irgalmát, mely a megérdemlett büntetést eddig elhárította fejéről és őt folyvást bizalomteljes m egtérésre hivogatá, éppen arra használja fel, hogy szivét megkeményitse és mindig mélyebben sülyedjen a bűn fertőjébe. 2) „Isten irgalma felől kétségbe esni.“ Mig a vakmerő bizako­ dás által a bűnös vétkezésre használja fel Isten jóságának m alasztját, addig a kétségbeesés által örök veszedelmére eltaszitja azt magától, amennyiben lemond minden reményről, hogy bűnei bo csá­ natát és az örök üdvöt megnyerheti. Ily bűnt követett el Kain, m o ndván: „Nagyobb az én gonosztettem , hogy sem bocsánatot nyerhetnék,“ 2) Hasonlóképen az áruló Judás is. 3) „A megismert keresztény igazság ellen tusakodni.“ A keresztény vallásnak és minden egyes igazságának kinyi­

latkoztatása kétségkívül isteni kegyesség, oly fénysugár, mely a világosság Atyjától szárm azik, elménk sötétségét eloszlatja és lépte­ inket vezeti a mennyei hazába vezető keskeny és veszélyes utón. Aki tehát a keresztény igazságokat megismeri, de azokat a mellettök kezeskedő isteni tekintély daczára sem fogadja el, azok ellen hadonáz, vagy azokat m akacsul tagadja, szándékosan tusakodik a m alaszt és annak szerzője, a Szentlélek ellen. Az ily emberek a varázsló Elim ászt követik, aki ellenállott Pál és Barnabás aposto­ loknak, midőn ezek Cyprus szigetén hirdetik vala az evangéliumot, és az ottani helytartót Sergius Pált, ki hajlandó volt a keresztény vallást elfogadni, a két apostol ellen iparkodék ingerelni. 4) „Isten m alasztját a felebaráttól irigyelni.“ Az irigység m ely­ ről itt szó van, a természetfölötti javakra, a m alaszt adom ányaira vonatkozik, melyeket Isten lelke az em bertársak szivébe ömleszt, mi által szeretetének és m alasztjának országát megalapítja és kiterjeszti bennök. Ekkép irigykedett Káin Ábelre, mivel Isten szívesebben fogadá ennek áldozatát. Ekkép irigykednek a gonosz emberek azokra, kik erény és jám borság által kitűnnek; Az ilyen irigyek a S zent­ lélek gyüm ölcseit m ásokban ki nem állhatják, mert hát m aguk g o ­ noszak és a sötétség lelkének gyüm ölcseit termik. E bűnt követték el a zsidók is, am ennyiben akadályozták, hogy Krisztus országa a pogányok közt is terjedjen; a népet és a hatóságot fölizgatták az apostolok ellen.1) Ma is elkövetik e bűnt mindazok, kik zsidónak, töröknek és mindenféle felekezetnek (szektának) pártját fogják, sza­ badságot engednek, a katholikus egyháztól pedig minden szab ad ­ ságot irigyelnek és megvonnak, és legszentebb jogait kigunyolják, vagy el is rabolják. 5) „Az üdvös intések daczára m egátalkodott szívvel bírni.“ Az üdvös intések vagy egyenest jőnek Istentől, minők a belső su­ gallatok, felvilágosítások, serkentések a jóra és figyelmeztetések a a rósz ellen ; vagy közvetve pl. az egyház és papjai által, a szülők, elöljárók, jó barátok, ism erősök vagy idegenek által is, de külön­ böző esetek és csapások által is, minők pl. rokonaink és ism erő­ seink hirtelen halála, háború, éhség, dögvész és m ás hasonló osto­ rok. Ezek által Isten mindig bünbánatra, őszinte m egtérésre szólít föl bennünket, azért megannyi jelei ezek a Szentlélek m alasztjának. Aki tehát ezek daczára is m egkem é^áti szivét, az ellene áll a a Szentléleknek, és megérdemli azon erős szem rehányást, melylyel szent István első vértanú dorgálta a zsidó íőtanács tagjait, kik az U r Jé z u s1csodálatos föltám adása után sem akartak hinni az ő Is­ tenségében : „Ti kem ény nyakuak, körülmetéletlen szivüek és fülűek! Ti mindenkor ellene szegültök a Szentléleknek, miként atyáitok, úgy ti is .“ 2) E bűnbe esett Fáraó is, kinek szive m akacs és m eg­

átalkodott m aradt azon bám ulatos csodák és jelek láttára is, me­ lyekkel Isten fölszólitá, hogy b o csássa el a zsidókat a szolgaságból.1) 6) „A töredelmetlenségben szándékosan m egm aradni.“ A S zent­ lélek ellen az követi el ezt a bűnt, aki . nem csak minden üdvös inte­ lem és figyelmeztetés daczára is m egm arad a bűnben, hanem el is határozza, hogy végkép m egm arad abban.“

Az égbe kiáltó bűnökről. Mig a Szentlélek elleni bűnöknél, m elyeket semmi emberi gyarlóság vagy tudatlanság által nem lehet mentegetni, a vétkes akarat benső gonoszsága lép előtérbe, addig az égbekiáltó bűnök­ nél a külső vétkes cselekedet iszonyú gonoszága és utálatossága a túlnyomó, a jellemző sajátság. E z oly nagy, hogy szinte hangosan kiált boszuért az égbe. Azért m aga a szentirás is azt m ondja e bűnökről, hogy boszuért kiáltanak Istenhez. Van pedig ily égbekiáltó bűn négy, amint egym ás után igy következnek: 1) „A szándékos gyilkosság.“ Tudvalevőleg Kain volt az első, ki ember vérrel áztatá a földet. Isten igy szólott h o z z á : „Ö cséd vérének szava kiált hozzám a földről.“ Nem csak a meggyilkolt vé­ re, hanem szülőinek és rokonainak könyei is boszuért k iáltan ak ; hasonlókép a hitestárs jajai, kinek vigasztalója és tám asza vo lt; a a gyermekek sirásaí, kiket ápolt és nevelt. 2) „A sodorna; b ű n .“ Ezen utálatos term észetellenes fajtalan­ kodás, melyre a kereszténynek gondolnia sem szabad, s melyet pi­ rulás nélkül említeni sem lehet, Sodom ában és G om orhában divatozott. Azért mondá az Ur Á brahám nak: „Sodorna és Gom orha kiáltása (égbekiáltó fajtalansága) m egsokasodott, és az ő bűnök fölötte sú ­ lyos lett.“ Ezen bűn, mely a Szentlélek templomát, a testet és a Szenthárom ság képm ását, a lelket, oly iszonyatosan* m eggyalázza, ném a bűnnek is neveztetik, ami arra figyelmeztet, hogy a keresz­ tények ne is beszéljenek róla. 3) „A szegények, özvegyek és árvák nyom orgatása.“ Ezen nyom orgatás nem csak égbekiáltó kegyetlenség, hanem igazságtalan­ ság is. Azok gyakorolják, kik a szegényt, a segélyre szoruló ö z­ vegyet és árvát nemcsak nem segélyezik, amire pegig a keresztény felebaráti szeretet, sőt hivataluk is kötelezi őket, hanem azt a keve­ set is elcsikarják tőlük, amivel még bírnak, jogaikat csorbítják és őket mindenképen sanyargatják, anélkül, hogy ezek, bárm it is te­ hetnének elnyomóik ellen. Különösen elkövetik a bűnt az ápoló sz ü ­ lők és gyám ok, kik ápoltjaik és gyámoltjaik vagyonát roszul keze­

lik ; az uzsorások, kik a m egszorultak szükségét hasznukra lorditj á k ; a szívtelen hitelezők, kik az adósok szorult helyzetét nem ve­ szik figyelembe és tőlük az adósságot kérlelhetetlen szigorral hajt­ ják be. Már az ó-szövetségi törvény p aran cso lá: „Az özvegynek és árvának ne ártsato k .“ É s m aga Jézus is, a bölcs és igaz biró így fenyegeti a farizeusokat, kik álszenteskedő módon nyom orgatják vala a szeg én y ek et: „Jaj nektek írástudók és farizeusok, kik m eg­ em észtitek az özvegyek házait; ezért súlyosabb ítélet alá estek. ') 4) „A cselédek napszám osok és m unkások bérének ig azság ­ talan letartóztatása vagy elvonása.“ Ezen nagy igazságtalanságról azt mondja szent Jakab a p o sto l2): „íme a m unkásoknak általatok csalárdul letartóztatott bére felkiált, és azok kiáltása a seregek U rá­ nak füleibe h ato tt.“ Lábán is igy cselekedett, ki a Jákobbal kötött szóbeli szerződést tízszer változtatta meg.

Az idegen bűnökről. „Idegen bűnök általában m indazok, melyeket m ások követnek ugyan el, de mint bűnrészeseknek nekünk is beszám íttatnak.“ A hittudósok szerint általaban 9 idegen bűn van, melyik a következők: 1 1 „M ásnak bűnre tanácsot adni.“ A bűnre tanácsot adni, annyit tesz, mint valaki elé oly indító okokat állítani, melyek őt arra ösztönözhetik, hogy bűnt kövessen el, vagy melyek eszközt és m ódot nyújtanak neki a szándékolt bűnös cselekménynek sikeres végrehajtására. így cselekvék Kaifás főpap, midőn a tanácsban ezt m o n d á : „Ti nem tudjátok és nem fontoljátok meg, hogy jobb rátok nézve, ha egy ember hal meg a népért, m intha az egész nép elvész.“3) Hasonlókép Herodiás, ki leányának azon gonosz tanácsot adá, hogy tánezm üvészete jutalmául keresztelő szent János fejét kérje. 2) „M ásnak vétkes dolgot parancsolni.“ Vétkes dolgot az p a­ rancsol, aki hatalm át arra használja föl, hogy m ást bizonyos bűnös cselekm ény végbevitelére kényszerit, akár nyilt szavak, akár intések, jelek és taglejtések által. Dávid m egparancsolá hadvezérének Joábnak, hogy a nem es Uriást az ütközetben a legveszélyesebb helyre állítsa, azután védtelenül hagj-ja, hogy ott elessék és meghaljon.4) A gyilkos parancs végrehajtatott, Uriás elesett. E bűnnel terhelik leiköket azon szülők, kik gyermekeiknek m egparancsolják, hogy hazudjanak, csaljanak, lo p jan ak ; azon üzleti és kalm ár emberek, kik alattvalóikat utasítják, hogy régi, kopott árukat jók gyanánt mérjenek el, vevőiket fonton, rőfön megcsalják, a bort, tejet, sört stb. meghamisítsák, vízzel keverjék; azon m ező­ g az d ák , kik cselédeiknek szivére kötik, hogy a búzát megnedvesit-

sék (hogy súlyosabb legyen); m ások földjét elszántsák, a határkövet tovább m ozdítsák stb.) 3) „A bűnben m ásokkal egyetérteni.“ E z akkor történik, mi­ dőn valaki m ásnak bűnét vagy szavakkal helyesli, megengedi, vagy kecses mosoly, intések és más jelek által elárulja, hogy azt jóvá­ hagyja. így egyezett bele Saul szent István m egkövezésébe, am enynyiben a kövezők ruháját őrzi vala. E zt m aga a szentirás is m eg­ rója, m ondván: „Saul pedig bellegyezett az ő (István) halálába.“ 1) Beleegyeznek m ások bűneibe azon elüjárók, kik alattvalóiknak megengedik, hogy veszélyes ism eretséget kössenek, színházba, korcs­ m ába és m ás tivornyázó helyre já rja n a k ; a vendéglősök, kik m eg­ engedik, hogy vendéglőjükben az erényt és vallást kigunyolják, meggy alázzák stb. 4) „Mást bűnre ingerelni.“ E bűnt az követi el, ki szavai és tettei által okul szolgál arra, hogy m ásban a bünvágy fölvillanyoztassék. így ingerelte, csakhogy persze hiába, az isteníélő Jóbot az ő felesége, hogy káromolja Is te n t; igy Putifár gonosz neje az ártat­ lan Józsefet, de éppen oly sikertelenül a bujaságra. E zt teszik főleg azok, kik istentelen és erkölcstelen könyveket irnak, gyalázatos ké­ peket. rajzokat és szobrokat készítenek és kiállítanak. Hasonlókép idegen bűnt követnek el, azok is, kik felebarátjokát haragra, szidal­ m akra, károm kodásra ingerük, vagy pletyka és cselszövények által versengést, czivakodást, és néha engesztelhetetlen gyűlölködést tá ­ m asztanak. Aki egy töltött fegyvert a néptöm eg felé tartva süt el, gyilkos, ha nem szándékozik is valakit m egölni; hasonlókép te is lélekgyilkos vagy, botrányos szavaid és tetteid által; mert ezek is gyilkos, töltött fegyverek, melyek találnak, akarod vagy nem. 5) „Másnak bűnös cselekedetét dicsérni.“ E bűnt elkövetik mindazok, kik m ásnak bűnös tetteit vagy életét dicsérgetik, után­ zásra méltónak tüntetik fel. Ilyenek a hízelgők, kik a nagy urak kegyeit hajhászván, azok gyarlóságait, sőt gonoszságait is úgy m a­ gasztalják mint megannyi erényeket. Ilyenek a szülők is, kik leá­ nyaik fejledező hiúságát és czifrálkodó viszketegét a helyett hogy gáncsolnák, inkább dicsérgetik; ilyenek am a jó barátok is, kik czimboráikat egekig m agasztalják, hogy olyan ügyesen tudnak vívni ve­ rekedni; végül ide tartoznak azon gonosz csábítók is, kik hangosan és zajosan nyilvánítják tetszésüket m indazok iránt, kik a vallást és annak szolgáit istentelenül gúnyolják, m ásokat lelketlenül rágalm az­ nak, becsmérelnek, undok trágárságokat beszélnek stb. 6) „A m ások bűnét elhallgatni.“ Aki hallgat, midőn szólnia lehet és kellene, hogy a roszat m egakadályozza ; azaz midőn keresz­ tény szeretetből vagy hivatalánál fogva kötelessége volna figyelm ez­ tetés, testvéries intés, komoly dorgálás, vagy a szülőknél, elöljáróknál,

lelkészeknél teendő följelentés által valami bűnt megakadályozni, egy m ár elharapódzott bajt m egszüntetni hát az bizony szintén részes a felebarát bűnében. 7) „M ások bűnét nem büntetni.“ A szülők és elüljárók ne csak ne hallgassák el gyermekeik, és alattvalóik vétségeit, hanem büntes­ sék is m eg őket azok miatt. így vett részt fiainak kicsapongásában Héli főpap, mivel jól tudá, hogy azok roszat cselekedtek, s mégsem bünteté őket.1) 8) „M ásokat bűnre segíteni.“ Bűnre az segít m ást, aki abban tudva és akarva tettlegesen részt vesz. Ez akkor történik, ha valaki a zsiványokat és rablókat a betöréseknél és m egtám adásoknál segé­ lyezi,' nekik létrát, vagy az ablakok, ajtók feltöréséhez alkalmas eszközöket ad, vagy védő fegyverekkel látja el őket, vagy pedig fölvigyáz, hogy meg ne lepettessenek és el ne fogazassanak ; továbbá, aki a m értékek ham isítását és másféle csalásokat előmozdítja, aki tiltott társaság o k at szervez és föntart, szemtelen tánczokat indítvá­ nyoz, azokban részt vesz, vagy éppen rendezi. 9) „M ások bűnét védelmezni.“ Aki lelkismeretében megvan győződve, hogy valakinek beszéd- és cselekvés m ódja bűnös, igaz­ talan, és azt mégis védelmezi és a jogilag ellene tám asztott vádakkal szemben, szó, írás és tett által oltalmába veszi, az m aga is részes lesz am a bűnben. G yakran esnek e bűnbe a szülők, kik gyerm e­ keik rakonczátlanságait jobb m eggyőződésök ellen is védelmezik a a tanítók, világi és egyházi elüljárók előtt, hogy róluk a megérdemlett büntetést elhárítsák. Ide tartoznak olyan hirlapgyártók, beszélyirók stb., kik feladatul tűzték ki m aguk elé, hogy védelmezni fogják a jellem telenséget, és felvilágosodás, haladás, korszerű műveltség, hum anism us és az újságírók m ás ily nagyszájú szólamai nevében pártfogásuk alá vesznek minden lázongást, a törvényes felsőbbség ellen; röviden, kik a szó teljes értelmében a bűnért lépnek sorom ­ póba, melyet minden becsületes tolinak üldöznie kellene.

Az erényről és a keresztény tökéletességről. Elégséges-e csupán a bűnöktől tartózkodnunk? „ N e m ; arra is kell törekednünk, hogy mindig erényesebbek legyünk és az állásunknak megfelelő tökéletességet elérjük.“ „Kerüld a roszat és tedd a jót. 2) A bölcseség Lelkének ezen intelmében rej­ lik az összes keresztény erkölcstan. E szerint a keresztény ember korántse elégedjék meg azzal, hogy szorgalm asan kerüli a roszat, melyet az isteni törvény tilalmaz, és hogy a bűnös hajlam okat igyekszik szivéből gyökerestől kiirtani, hanem ezen kívül iparkodjék

a jót is gyakorolni, erényessé és mindig erényesebbé lenni és ezáltal Istennek mind term észetes, mind természetfölötti képm ását mennél tisztábban és hivebben előtüntetni m agán. Azért mondja a Szent­ lélek : „Aki Igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb.“ J) Hiszen a látható világon minden lény term észetének megfelelő tökélyre törekszik, hogy rendeltetését annál tökéletesebben érje el. Mennyivel inkább kell tehát ezt cselekednie a kereszténynek is, kinek Jézus szivére k ö té : „Légy tökéletes, mint mennyei A ty ád !“ Azért bármennyire előrehaladt is valaki az erény utján, m égse szűn­ jék meg az Istentől nyert m alaszt mértéke szerint erényt erényre halmozni,

1. §. A keresztény erényről. Miért kell folyvást erényesebb életre törekednünk ? „Mert az ember csak akkor lehet jó és Isten előtt kedves, ha erényes.“ Miként a tudom ány műveli az embert, úgy az erény jóvá teszi. E rény nélkül ugyan lehet valaki gazdag, nem es, hatalm as, nagy tudós, kitűnő művész, legyőzhetetlen hadvezér, — de jó ember nem •lesz soha. A világ csodálhatja és irigyelheti láng eszét, hatalm át és boldogságát; de csak sajnálkozhatik fölötte, ha éppen az erköl­ csi jóságot nélkülözi, mely egyedül teszi az em bert tiszteletre és szeretetre méltóvá. Erről m ár a pogányok is igy gondolkoztak, mi­ ért is nem azt az államot nevezék boldognak, melyben sok a g az­ dag, hanem azt, melyben sok az erényes polgár. Plutarch is be­ széli, hogy egy Charislaus nevű bölcselőtől egyszer azt kérdezték, melyik államot tartja legjobbnak ? O pedig határozottan ezt feleié: „Azt, melynek polgárai az erényben versenyeznek egym ással.“ Már pedig ha erény, erkölcsi jóság nélkül az emberek előtt sem lehet valaki kedves, mikép lehetne Isten előtt? A végtelenül szent Isten, ki minden erkölcsi jóságnak ős forrása, ugyan mikép lelhetné örö­ mét oly emberben, ki e szempontból nem hasonlít hozzá? Mily nagy kincs az erény és mennyivel inkább boldogíthat bennünket minden földi gazdagságnál, m ár abból is világosan kitűnik, hogy Istenhez hasonlítunk általa. IX. Károly franczia király azt kérdezé egyszer T orquaso T asso nagy költőtől: kit tart a legboldogabbnak ? T asso hirtelen azt feleié: Istent. „Ezt mindenki tudja — viszonzá a király, —• az én kérdésem nem ide czéloz, hanem o d a : Ki a leg­ boldogabb Isten után és rajta kivül ?“ Ekkor m ondá a k ö ltő : „Aki Istenhez leghasonlóbb, vagyis a legerényesebb em ber.“ 2) Miben áll a keresztény erény? „A keresztény erény általában kitartó akarás és cselekedni, ami Isten előtt kedves.“

törekvés azt

E szó „erény“ közértelemben az akarat kitartó hajlandóságát és készségét jelenti arra nézve, hogy mihelyt alkalom kínálkozik, jót cselekszünk. Az erény tehát nem csak olyan futólagos hajlandó­ ság a jóra, se nem valami mulékony cselekedet, mely által valaki jót akar, jóra törekszik, vagy valóban is jót te s z ; hanem állandó lelki hangulat, melynél fogva az ember kész és hajlandó a jót g y a ­ korolni, mihelyt alkalom nyílik, és pedig nem csak egyszer, kétszer, hanem valahányszor a kedvező alkalom ismétlődik. Az erény tartós odairányzása akaratunknak a jóra, mely azt eszközli, hogy a jót nem csak könnyebben, hanem állandóan is gyakoroljuk. Az erény tehát határozott ellentéte a bűnnek, mely nem egyéb, mint az aka­ rat állandó készsége a rosznak végbevitelére. Mig tehát a bűnös ember akarata hasonlít egy roszul fölhangolt húrhoz, mely csak ham is hangokat ad, addig az erényes ember akarata olyan, mint egy jól hangolt húr, melyből minden érintés tiszta, kedves hangokat csal ki. Az ember akarata pedig irányulhat vagy a term észetes, vagy a természetfölötti jóra. Első esetben az erény pusztán term é­ szetes, utóbbiban pedig természetfölötti, vagy keresztény. A keresz­ tény erénynek tehát az a sajátsága, hogy nem csak az ész belátása és iránytűje szerint cselekszik, hanem Krisztus tanítása és törvénye szerint is, m ert ami Istennek valóban tetszik, azt Krisztus tanításá­ ból és parancsaiból ismerjük meg. Term észetes erényeket találunk a pogányoknál is, mert ők is betudták látni, mi felel meg eszes ter­ m észetüknek, és akaratuk is hajlandó volt azt állandóan gyakorolni. É s hogy némelyikük valóban m eg is tévé ezt, bizonyítja a történe­ lem. mely egy Fabricius önmérsékletét, egy Regulus hűségét stb. dicséri.

Isteni és erkölcsi erények. Hogyan osztatik fel a keresztény erény? „Isteni és erkölcsi erényekre.“ 1) Isteni erények azok, melyek egyenesen Istentől szárm aznak és egyenesen Istenre vonatkoznak, minők a hit, remény és szeretet erényei.“ Ezen erények, melyeknél fogva az örök életre hasznos módon hiszünk, rem élünk és szeretünk, egészen természetfölötti jellegűek, és mint ilyenek nem gyökereznek az ember term észetes tehetségei­ ben vagy lelki erőiben, s ezek Isten m alasztadom ányai; ugyanazért felülről adatnak az em bernek; Isten ülteti azokat az ember leikébe. A hit, rem ény és szeretet isteni erényei tehát egyenesen Istentől szárm aznak. De Istenre is vonatkoznak, m ég pedig két tekintetben. Mert először e három erénynek tulajdonképeni és közvetetlen tárgya Isten. így hiszünk Istenben, az ő létezésében és tökéletességében, remélünk Istenben, mint jövendő boldogítónkban; szeretjük Istent,

mint a m agában vett legfőbb, végtelen szeretetre méltó jót. — Mert m ásodszor Isten nem csak közvetlen tárgya hitünk, rem ényünk és szeretettünknek, hanem még tulajdonképi egyetlen inditó oka is. 2) „Erkölcsi erények azok, melyek erkölcsi viseletűnket úgy rendezik, hogy Isten előtt kedves legyen.“ Az erkölcsi erények főleg abban különböznek az isteniektől, hogy először ezek közvetetlen tárgya nem m aga Isten, hanem er­ kölcsi viseletűnk, valamely erkölcsi kötelesség teljesitése, melyet Is­ ten szabott ránk, és mely vagy Istenre, vagy felebarátunkra, vagy m agunkra vonatkozik. így pl. az igazságosság erkölcsi erényének tárgya nem m ás, mint felebarátunk jogainak tiszteletben ta rtá s a ; a m értékletességé a rósz hajlamok és szenvedélyek elnyom ása stb. A másik különbség az isteni és erkölcsi erények közt abban áll, hogy az utóbbiaknál a közvetetlen és végső inditó ok nem m aga Isten, hanem majd törvényének tisztelete, majd az illető erény szép­ sége és m éltósága, majd az ellentétes bűn utálatossága. A hit, remény és szeretet első sorban és kiválóan beöntött erények. Mert habár jogosan tételezhetjük is föl, hogy e három is­ teni erénynyel együtt az erkölcsi erények is belénk öntetnek, ez mégsem határozott hitágazat, mint az előbbi, hanem csupán a hit­ tudósok alapos vélem énye.J) És mindenkor igaz marad, hogy az erények dicső seregébén, n^lyek a megszentelő m alaszttal együtt öntetnek a lélekbe, a hit, remény és szeretet az elsők, tehát méltán is neveztetnek első sorban beöntött erényeknek. De igy nevezhetjük ezeket azért is, mert mint m ár említve volt, emberi erő és szorga­ lom utján egyátalán meg nem szerezhetők. A káté szerint: „az erény annyiból neveztetik szerzettnek, amennyiben az oly készség, melyet az ember Isten segedelmével folytonos gyakorlat által szerezhet m eg.“ Ugyanis, ha valaki az ő természetes jó hajlamát gyakori és folytonos erényes cselekedetek által fejleszti és képezi, akkor egy mindig növekvő készség vagy könnyűség tám ad benne arra, hogy minden kedvező alkalomkor erényesen, vagyis az erkölcsi erény szabályai szerint cselekedjék. Oly formán vagyunk ezzel, mint a m űvészetre való term észetes haj­ lammal. A kezdő festő gyakran és szorgalm asan forgatja az ecse­ tet ; aki zenész akar lenni gyakran játszania kell, hogy m űvészetét készségre vihesse. Hasonlókép, aki az erkölcsileg jónak cselekvésére való hajlamát készségig akarja fejleszteni, erényes akar lenni, folyvást gyakorolnia kell m agát az erkölcsi törvények pontos m egtartásaban. A m ondottak kiegészítéséül szolgáljon még azon m egjegyzés, hogy midőn erkölcsi erényekről van szó, csak azon ember méltó az erényes nevezetre, ki azokban m ár készségre vitte a dolgot. Mint­

hogy pedig a készséget csak gyakorlat által lehet m egszerezni, azért az erkölcsi erények gyakran szerzett erényeknek is neveztetnek. Mikor ébreszszük föl magunkban az isteni erényeket? „G yakrabban; különösen pedig: 1) az erények ellen irányuló heves kisértések id ején ; 2) a szentségekhez való járu lá sk o r; 3) élet­ veszély idején és a halálos ágyon. Kétségtelen, hogy az isteni erények nem csak mulhatatlanul szükséges föltételei természetfölötti végczélunk elérésének, hanem rendkívül hathatós eszközök is a keresztény élet és tökéletesség előm ozdítására. A hit mennyei fényt áraszt földi vándor utunkra, föllebbenti a jövő élet titokzatos fátyolát, tiszta világosságban m u­ tatja meg az egykori dicsőség trónját, az elenyészhetetlen, hervad­ hatatlan örökséget, mely az égben várakozik r á n k . A remény ezen megígért örök boldogságra vonatkozólag buzdítja akaratunkat, hogy az üdvösség utján lépdeljünk, melyet a hit kijelöl. A szeretet szár­ nyakat kölcsönöz lábainknak, túl emel minden akadályon, mely utunkba gördül, és nem csak hathatósan ösztönöz, hogy törekedjünk Istennel a túlvilágon egyesülni, hanem már e földön is egyesit vele. A zért szent és m ulaszthatlan kötelessége minden kereszténynek, hogy a kereszteléskor beöntött ezen erényeket hiven és állandóan őrizze m eg egész haláláig. Különösen ébreszsze föl, midőn lelkében kétségek, kifogások merülnek fel a vallás ellen. Ekkor legjobb így só h ajtan u n k : „Istenem ! hiszem mindazt, amit kinyilatkoztattál, és amit szent egyházad hivés végett előad.“ Továbbá, midőn a viszon­ tagságok és szenvedések közt felháborodik lelkünk, és m ár-már ké­ szek vagyunk zúgolódva kitörni a Gondviselés ellen, vagy tán is­ tenkárom ló gondolatok is kisértenek, akkor legjobb lázongó term é­ szetünket lehűteni az Isten iránti szeretet egy indulatának felébresz­ tésével. Mondjuk ilyenkor gyermeki őszinteséggel: „Istenem ! teljes szivemből és mindenek felett szeretlek téged, mert legfőbb, szeretetre legméltóbb jó vag y .“ Végre ébreszszük föl m agunkban a hit, rem ény és szeretet indulatait, midőn a szentségekhez járulunk, hogy annál ájtatosabban és nagyobb haszonnal vegyük igénybe a m alaszt ezen drága eszk ö zeit; vagy az örökkévalóság küszöbén, midőn közel vagyunk, hogy egyesüljünk Istennel, az erények szerzőjével, inditó oká­ val, tárgyával és végczéljával, s jobban elkészüljünk ezen egyesülésre.

Sarkalatos erények. Az erkölcsi erények között, melyek az alap- vagy főerények, melyek a többieket is magukban foglalják? „Az alap- vagy főerények a következők: 1) az okosság, 2) az ig azság o sság , 3) a m értékletesség, 4) a lelki erősség.“

Ezek alap- vagy főerényeknek is neveztetnek. A laperényeknek annyiból, hogy alapját képezik az erkölcsi életnek, melyekre a többi különféle erkölcsi erények tám aszkodnak, és melyeken az erkölcsi élet egész épülete nyugszik. Főerények is, mert a többi mind ezen négyre vonatkozik, és ezekre vihető vissza, s melyektől nem szabad eltérniök, ha helyes irányban akarnak m ozogni, vagyis h a az ember szabályosan akarja ezeket gyakorolni. így pl. az Isten dicsősége iránti buzgalom szép erény, de sokat veszitene szépségéből és becséből, ha kimenne az okosságnak sarkából. Szép az adakozás erénye is, de nem szabad kimennie az igazságosság sark áb ó l; a töredelmesség nyilván szükséges erény, de azért csak forogjon^ a mértékletesség sarkán, mert m áskép két­ ségbeeséssé fajul el. É s végre is mi lenne minden m ás erényből, ha sarka, tám aszték-pontja, a lelki erősség hiányzanék ? Aki a négy alap, fő- vagy sarkalatos erénynyel bir, az nem fogja nélkülözni a többi erkölcsi erényeket s e m ; ha pedig valaki nem bir azokkal, ak ­ kor az utóbbiak is csak látszólagos erények, csillogó czafrangok lesznek nála. Mivel pedig az erény általán véve abban áll, hogy az akarat a jóra, vagy Istennek tetsző dologra irányul, azért kell, hogy a négy sarkalatos erény is a jóra vonatkozzék. Ennél fo g v a : 1) az o k o s­ ság abban áll, hogy fölismerjük, mi a valódi jó és Istennek tetsző és hogy a szinleges jó által ne engedjük m agunkat roszra csáb ittatn i! Szent Ágoston és szent Vazul szerint a jó általában „annak ismerete, ami jó vagy ró sz,“ amit óhajtani vagy kerülni m egcsele­ kedni vagy elmulasztani kell. A keresztény okosság tehát különösen annak ismerete, amit a kereszténynek cselekednie vagy kerülnie kell, hogy valóban jól és Isten kedve szerint cselekedjék. E zen erény adja m eg akaratunknak és ezáltal egész magunkviseletének a kellő czélra való igazi keresztény irányt. Mint szent Bernárd m ondja ’) ; „ez rendezi és korm ányozza a többi erényt.“ „V eddel az okosságot — úgym ond — és az erény nem lesz többé erény, hanem hiba.“ Úgyszintén szivünk mélyéből kárhoztassuk a világ okosságát, mely bámulatos elmeéllel keres föl minden eszközt és nagy tapin­ tattal, ügyesen és mindig élénk buzgalommal használja föl azokat, hogy tiltott módon szerezzen gazdagságot, dicsőséget és gyönyö­ röket; éllenben kérjük Istentől a keresztény okosságot, mely ben­ nünket készekké és hajlandókká tesz arra, hogy minden cselekm é­ nyünkben Istennek tetsző czélra törekedjünk, ugyancsak a neki tetsző módon és eszközök által. 2) „Az igazságosság abban áll, hogy mindenkor határozottan a jó t akarjuk, azért mindig készek legyünk mindenkinek megadni azt, amivel neki tartozunk.“5

Ezen jó pedig abban áll, hogy Isten törvényére való tekintet­ ből mindenkinek m egadjuk a m agáét. Miként tehát a term észetes igazságot a jogtudósok közönségesen igy határozták m eg: „Szilárd és kitartó akarat mindenkinek igazságot szolgáltatni; ’) akként m ond­ hatjuk a keresztény igazságról is, h o g y : „kitartó akarat megadni mindenkinek, amivel neki tartozunk.“ Jézus ezen szavai sz e rin t: „Adjátok m eg a császárnak ami a császáré és Istennek, ami az Istené.“ Isten iránt akkor vagyunk igazságosak, ha rendíthetetlenül hiszünk sz a v á b a n ; ha engedelm eskedünk szent akaratának vagyis m egtartjuk paran csait; ha buzgólkodunk dicsőségéért és bízunk jó ­ ságában, irg alm ában; ha szeretjük végtelen tökéletességét, imádjuk íölségét és ha bűneinkért eleget teszünk az ő szentségének és igaz­ ságos voltának. Felebarátaink iránt pedig akkor vagyunk igazságosak és m éltányosak, ha egyházi és világi elüljáróinknak engedelmeske­ dünk, őket tiszteljük és szeretjü k ; ha polgártársaink iránt n agyra­ becsülést, szeretetet, hűséget, alattvalóink iránt védelmet, jóakaratot és mindenki iránt elism erést, jogtiszteletet és őszinte részvétet tan ú ­ sítunk. Felebarátaink iránti igazságosságról beszél az ap o sto l2): „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, ad ó t; akinek vámmal, v á m o t; akinek félelemmel, félelmet; akinek tisztelettel, tiszteletet. 3) A m értékletesség abban áll, hogy fékezzük az érzéki hajla­ m okat és vágyakat, melyek bennünket a jótól visszatartanak.“ A féktelen érzéki hajlam ok és kívánságok igen gyakran lete­ relik az embert az erény útjáról. Szivünk ezen érzéki ösztöneinek vagy szenvedélyeinek átkos hánykolódását a keresztény mértékle­ tesség fékezi meg, amennyiben az ész és hit kellő korlátai közé szorítja. Ezen oly szükséges erényre buzdítja szent Péter a h íveket3) írv á n : „Tartózkodjatok a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen harczolnak.“ A m értékletesség szüli és ápolja az önm egtartóztatást, mely a mohó evést zabolázza; ez a józanságot, mely m egóv a szeszes italok túlságos élvezésétől; a szüzességet, mely a testi kí­ v ánságokat íékezL Ennek árnyékában nyílik az önm egtagadás ibo­ lyája is, mely az érzékeket, különösen a szemeket korm ányozza. Gyakoroljuk tehát a m értékletesség erényét, hogy általa testünket „élő, szent, Istennek kedves áldozatul adjuk o d a.“ 4) Mondjunk le annak gyakolása által a világias kívánságokról, hogy illedelmesen, ig azság o san és ájtatosan éljünk e világon,5) mint egykor az istenfélő E szter Asverus király udvarában. 4) „A lelki erősség abban áll, hogy a jónak gyakorlásától ne hagyjuk m agunkat elrettentetni semmiféle nehézség vagy üldöztetés által.“ Bármelyik erkölcsi erényt is nagyon nehéz hosszabb ideig gyakorolni. Aki tehát erényes akar lenni, annak nagy bátorságra van

szüksége, hogy minden roszra ingerlő kisértést leg y ő zh essen ; azaz kell, hogy erős lelkű legyen. A keresztény lelki erősségnek az a jellemvonása, hogy nem ijed meg az ily nehézségektől és üldözé­ sektől. Dicső példáját adták a lelki erősségnek m ár Krisztus előtt a Makkabeus testvérek és anyjuk, kikről a Szentlélek azt m ondja, hogy az isteni törvény m egtartása végett „ a kínokat semminek tekinték.“ A legdicsőbb és utánzásra legméltóbb példát azonban m aga Jézus adá, ki hogy teljesítse atyja akaratát, leírhatatlan nyugalom ­ mal és készséggel veté m agát alá a legiszonyúbb szenvedéseknek és a halálnak. Ezen isteni példát követték buzgó tanítványai és hivei is és ebben annyira jutottak, hogy Isten dicsősége és leikök üdve miatt daczolának minden veszélylyel, kínnal és halállal. Lelki erős­ ség által tűntek ki az apostolok, különösen szent P á l; a szent vér­ tanuk, kik hitükért örömmel szenvedték a legborzasztóbb kínokat és h a lá lt; am a szüzek, kik életöket is inkább föláldozták, hogysem szüzességük tiszta gyöngyét elveszítsék. A lelki erősségnek testvére a nagylelkűség, mely semmiféle erénygyakorlatot nem tart nehéznek; továbbá a pogányok által is megcsodált nyugalom és rendíthetetlen béketürés, a kinok közt és a kitartás a jónak gyakorlásában, egész a halálig. Minthogy szent Ágoston sz e rin t1) általában „nincs jobb és hasznosabb az emberben, mint az erény,“ ezen négy sarkalatos erény nélkül pedig miként kimutattuk, nem létezhetik semmi m ás igazi erény, ennélfogva világos, hogy azokat birni legjobb és leghaszno­ sabb minden jó és hasznos dolgok között. H a tehát az erényjavak­ ban gazdagok és igazán boldogok akarunk lenni, akkor okosság által válasszuk a legalkalmasabb eszközöket, hogy Istenhez a mennybe ju th a ssu n k ; az igazság által teljesítsük m indazon kötelességeket, melyekkel Istennek és felebarátainknak tarto z u n k ; m értékletesség által távolítsuk el magunktól az érzéki ösztönök zsarnoki u ra lm á t; és a lelki erősség által használjuk föl minden tehetségünket, me­ lyekkel Isten megáldott, hogy a roszat kerülhessük és a jó t minden akadály ellenére is elérhessük.

A főbűnök ellenébe tett erények. Mily erények tétetnek különösen a főbűnök ellenébe? „A következők: 1) Az alázatosság, 2) az adakozás, 3) a szüzeség, 4) a jóakaró szeretet, 5) az evésben, ivásban való m értékle­ tesség, 6) a szelídség, 7) a jóban való buzgóság.“ 1) A kevélység bűnének ellentéte az alázatosság erénye. Míg a kevély vagy büszke ember képzelt előnyeivel kérkedve m indinkább felfuvalkodik, hogy miként egykor Lucifer a felhők felett ü sse fel

trónját és nem csak az emberekkel, hanem Istennel is daczoljon, addig az igazi alázatos mindig jobban és jobban érzi bűnös voltát és sem m iségét, szivéből kicsinynek tartja önm agát, örül, ha m ások Istent dicsőítik őt pedig lenézik; és távol attól, hogy em bertársainak parancsolni akarna, inkább kész mindenkinek szolgája, az utolsó lenni. A keresztény alázatosság tehát abban áll, hogy „elismervén saját gyöngeségünket és bűnös voltunkat, minden jót Istennek tulaj­ donítsunk, m agunkat pedig kevésre becsüljük.“ Ezen erényben kitűn­ tek és kitűnnek, Isten valamenyi szent és jám bor szolgái. így Áb­ rahám pátriárchában feltűnően látjuk ezen erényt ragyogni. A válasz­ tott nép leendő törzsatyja hódolatteljesen áll az Ur előtt és igy könyörög Sodorna m egkim éléseért: „H a m ár elkezdém, beszélni ak a­ rok Uram mal, noha por és ham u vagyok.“ Szent Pál, ki a har­ m adik égbe ragadtatott, és kétségkívül többet munkálkodott, mint bármelyik apostoltársa, régi bűneire való tekintetből azt m ondá m agáról, hogy „ő az első a bűnösök között,'*) legkisebb az ap o s­ tolok között, aki nem is méltó apostolnak neveztetni.“ 3) É s Mária, noha az angyal őt m alaszttal teljesnek üdvözölte, a Szentlélek megám jTék o z ta ; noha Isten anyja, m ennynek és fölnek királynéja, szive alázatosságában az „Ur szolgálójának“ nevezte m agát és m agasztalá Istent, hogy alázatosságára tekintett.*) M aga Jézus is, minden erény­ nek tanitó-m estere és tökéletes mintaképe, ismételve és legnyom a­ tékosabban ajánlotta híveinek az alázatosságot mind szavai, mind példája által. Midőn egyszer tanítványai egy köztük tám adt vita alkalmából azon kérdést terjesztők eléje: „Kit tartasz legnagyobbnak m ennyországban,“ Jézus egy kisdedet állita közéjük és m ondá: „Bizony m ondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesz­ tek mint a kisdedek, be nem mentek a m ennyországba;“ azaz nem lehettek e földön egyházom élő tagjai, és mennyei országom örö­ kösei. „Azért aki m egalázza m agát, mint e kisded, az legnagyobb a m ennyországban.“ á) 2) „Az adakozás ellentéte a fösvénységnek. E z hajlandóvá te­ szi az em bert arra, hogy vagyonából a szükölködőket segítse, vagy m ás jó czélokra adakozzék. Kitűnő módon gyakorolták az adakozást az első keresztények, kik eladott vagyonuk árát az apostolok lábaihoz tevék, hogy igy segítsenek m ásokon. A keresztény bőkezűség nem keres földi jutal­ mat, sőt a hálátlanság, a félreismerés sem rettenti vissza az erény gyakorlásától. Ő a mennyei jutalm at tekinti, bízván az Üdvözitő e sza v aib an : „Adjatok és adatik nektek. ®) Isten pedig, ki nem hagyja m agát teremtménye által az adakozásban tulszám yaltatni, gondosko­ dik arról, hogy az adakozó vagyona meg ne fogyatkozzék, hanem

inkább szaporodjék, mint a száreptai özvegy olaja és kenyere, ki Illés prófétát vendégszeretőleg fogadá. 3) A szüzesség ellentéte a bujaságnak. Ezen erény sem a h á­ zasságban, sem a házasságon kivül nem engedi meg az érzéki vá­ gyak oly kielégítését, melyet az isteni törvény tilt. Ez tehát h atáro ­ zott és állandó megfékezése minden tisztátalan vágynak és kíván­ ságnak, melyek a szent szemérmet sé rtik ; melyeket a romlatlan ember utál, és miattok pirulnia, m agát szégyelnie kell. Ezen hajla­ munk a roszra olyan, mint a házi ellenség, mely .ha csak folyvást nem küzdünk ellene, biztosan megejt m ostanra és örökre. H atalm ába keríti az emlékezetet, értelmet, akaratot, és igy megfosztja lelkün­ ket a veleszületett term észetes és a keresztségben nyert term észet­ fölötti nemességtől. 4) „A jóakaró szeretet ellentétben áll az irigység bűnével és kiszorítja azt a szívből. Hogy általában mi a jóakaró felebaráti sze­ retet, kifejtettük a felebaráti szeretetről szóló résznél. Mint külön álló, az irigységnek ellenébe helyezett erény abban áll, hogy minden em ­ bernek jó t kívánjunk és a felebarát örömében, bújában őszintén részt vegyünk.“ Mert aki felebarátját őszintén és önzetlenül szereti, az nem csak jó t fog vele tenni, mint T ó b iá s ; nem csak m egosztja vele jó és balsorsát, mit Rut az ő anyósával, Noémivel, hanem szivéből fog örvendeni azon is, ha m ások tesznek felebarátjával jót, és az isteni gondviselés gazdagsággal ajándékozza meg em bertársát. 5) Az evésben, ivásban való mértékletesség ellentéte a to rk o s­ ságnak. Ezen erény egyik ága a m értékletesség sarkalatos erényé­ nek, és abban áll, hogy fékezi az inyenczkedés rendetlen vágyát. A keresztény m értékletesség hajlandóvá teszi az em b ert: a) arra, hogy az egyházi böjtöket hiven m eg tartsa; b) arra is, hogy a nem tiltot ételek és italok élvezetében tartsa meg a kellő m értéket; c) hogy az ételek és italok m egválasztásában ne legyen finyás, nyalánk, ne az inyenczkedés legyen legfőbb tanácsadója; d) hogy az evés, ivás idejét ne a falánkság ingere, hanem a valódi term észetes szü k ség ­ let szerint szabja meg, tehát hogy ne étkezzék többször, mint a h ogy az egészség és a hivatalos kötelességek teljesítésére szükséges erő fönntartása követeli. 6) A szelídség ellentéte a haragnak. Ezen erény által győzi le a keresztény am a veleszületett hajlamot, mely őt kellő okok nélkül is az ész és igazság határain túlmenő haragra ingerli és ennek k ö ­ vetkeztében fölébreszti rendetlen kívánságát, hogy boszut állhas­ son. Ez tehát nem egyéb, mint elnyom ása minden boszuvágynak, és a jogtalan harag és duzzogás minden gerjedelmének. A szelíd ember hallgat mindaddig, mig csak vissza nem nyeri teljes higgadt­ ság á t; utánozza Jézust, ki igy szólt: „Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szivti.“ B arátom ! miért jöttél? — kérdé Jézus, a szelídség legtökéletesebb mintaképe, az áruló Judást. É s

igy szokták az Üdvözítő hu követői is megszólítani azokat, kik őket bántalm azván, haragra és boszura ingerük, s mintegy kihívják, így tett a vértanuk vezére, szent István is, ki az égre tekintvén, kövezőiért igy im ád kozék: „Uram ne tulajdonítsd ezt nekik vétkül.“ J) 7) A jóban való buzgóság ellentéte a jó ra való restségnek, különösen az Isten szolgálatában való lanyhaságnak. Ezen erény az Isten iránti szeretetből szárm azik, annak egyik legszebb gyüm öl­ cse, és abban áll, hogy „szívesen szolgálunk Istennek, dicsőségét erőnkhöz képest előmozdítjuk, és kötelességeinket híven teljesítjük,“ Szent Pál apostol igy buzdít e r re : „A buzgalom ban ne lustálkodja­ tok, legyetek buzgó lelküek, szolgáljatok az U rnák.“ 2) Midőn Mathatiás főpap látta a jeruzsalem i templomnak, a szent edényeknek és a szom batnak megfertőztetését a syr király által, igy kiáltozott a város u tczá in : „Aki buzgólkodik a törvényért és föntartja a szövet­ séget, jöjjön u tá n a m ! 3) Hasonlókép a buzgó keresztény is min­ denkor kész Isten dicsőségéért mindenre. A buzgó keresztény nem csügged a lelki bajok közt sem, nem szűnik meg imádkozni, jó cselekm ényeket gyakorolni és ön­ m agán uralkodni; állhatatosan kér és könyörög, mint Jézus az Olajfák kertjében, só h ajtv án : „A tyám ! ha lehetséges, múljék el tő­ lem e pohár, de nem amint én akarom , hanem amint te akarod.“ *)

2. §. A keresztény tökéletességről. Minden keresztény tartozik állásának megfelelő tökéletességre törekedni, s pedig azért: 1) Mert Üdvözítőnk mindenkinek m ondá: „Legyetek tökélete­ sek, mint mennyei A tyátok tökéletes.“ Továbbá az apostolok is m inden keresztényt a legkom olyobban buzdítottak, hogy szüntelen az élet szentségére és tökéletességére törekedjenek. így szent Péter irv á n : 4) ,A m a szent szerint, ki titeket hivott, ti is minden m agatok viseletében szentek leg y etek ; m ert írva á ll: szentek legyetek, mivel én is szent v ag y o k .“ így szent Jakab is, ki szintén buzdítja őket, h o g y : „tökéletesek legyenek minden fogyatkozás nélkül. “ 6) így szent Pál is, ki több helyen sürgeti a keresztény híveket, hogy tökéletes, szeplőtelen, kifogástalan életűek legyenek. 2) „Mert Istent egész szivünkből, teljes lelkűnkből és minden erőnkből szeretni tartozunk.“ 3) „Mert annál boldogabbak leszünk m ennyországban, minél szentebbül élünk e földön.“ 4) „Mert könnyen halálos bűnbe esünk és végül örök kárho­ zatra jutunk, ha folyvást nem igyekszünk a jóban gyarapodni.“

Miben áll a keresztény tökéletesség? „Abban, hogy menten a világ és minmagunk rendetlen szeretetétől, Istent mindenekfelett önm agáért és mindent Istenben szeretünk.“ Az ember kétségkívül annál tökéletesebb, minél bensőbben egyesül Istennel, a végtelen tökéletessel, minél inkább egy lélek és egy akarat ő vele. E zt a benső egyesülést az Istennel a szeretet eszközli, E szerint a keresztény ember lényeges tökéletessége a szeretet tökéletességében áll. Csak az a tökéletes, aki Istent nem ­ csak mindenekfölött szereti, hanem mindazt, amit szeret Istenben, Istenért szereti; továbbá még a teremtményekben is Istent szereti és azokat nem m agukban véve szereti, hanem azokban a Terem tőt. Bármily sok és kitűnő előnynyel bir is a teremtmény, de azért ezt a tökéletesek csak azért találják szeretetre méltónak, mert Isten tü k re ; úgy tesznek, mint a gyöngyhalászok, kik midőn a kagylók­ ban gyöngyökét találnak, fogásukat csak a gyöngyökért becsülik.1) Dé mikép lehetséges a gyarló bűnös embernek ily tökéletességre fölszárnyalnia. Nem 'm áskép, mint az által, hogy az isteni m alaszt segedelmével meghal önm agának és a világnak, azaz hogy szivét megtisztítja minden rendetlen világi- és önszeretettől.“ Klimakus szent Jánös szerint: „A világhoz és Istenhez való szeretet nem lakhatik egyidejűleg ugyanazon szívben, miként egy és ugyanazon szemmel nem láthatjuk egyidejűleg az eget és földet.“ Mi általában a tökéletesség útja? „Jézus Krisztus követése.“ Aki tökéletes akar lenni, annak a m ondottak szerint meg kell tisztítania szivét minden rendetlen világ- és önszeretettől és a leg­ tisztább isteni szeretettől égnie. Ha tehát szivünket elakarjuk készí­ teni az isteni szeretet befogadására, lépjünk mi is, — állásunkhoz és körülményeinkhez mérve, — a szegény, alázatos, szenvedő, a kereszten meghaló Jézus nyom dokaiba; zárjuk ki szivünkből a földi javak rendetlen sze reiét; tűrjük békével a szegénység keserveit, m e­ lyeket a gondviselés csupán szeretetből küld rá n k ; ne álljunk boszut a szenvedett bántalm akért; ne zúgolódjunk a szenvedések és fájdalmak ellen, melyekkel Isten meglátogat, vagy melyeket az ő beleegyezé­ sével m ások készítenek szám unkra: ez a tiszta Isten szeretet királyi útja, melyet Jézus szent vérének drága csöppjével kijelölt nekünk. Tehát csak Krisztus nyomain kell haladnunk, hogy a legm agasabb tökélyre jussunk. Azért nevezé Jézus m agát oly útnak, mely az életre v iszen 2) m ondván: „Ha tökéletes akarsz lenni, . . . kövess engem .“ 3) Azon tan ács: „Add el mindenedet és oszd a szegények közt,“ nem mindenkinek szól, de mindenkinek az a m á sik : »Kövess engem .“

Tökéletesség a szerzetes életben. Evangéliumi tanácsok. Miféie különös eszközöket tanácsolt Jézus a tökéletesség elérése végett? „Különösen azokat, melyeket evangéliumi tanácsoknak neve­ zünk és melyek a következők: 1) az önkénytes szegénység, 2) az örökös szüzeség, 3) a tökéletes engedelm esség, egy lelki elüljáró iránt. “ T anácsoknak neveztetnek, megkülömböztetésiil a parancsoktól, melyeket az üdvösség elvesztésének terhe alatt köteleztetünk teljesí­ teni, holott az előbbiek m egtartása nyom atékosan ajánltatik ugyan, de mégis szabad akaratunkra bizatik.' Krisztus m aga is különbséget tesz a tanács és parancs között. Mert a parancsokra vonatkozólag igy szó l: „H a az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsokat;“ ellenben az önkénytes szegénységre vonatkozólag ezt m ondja: „H a tökéletes akarsz lenni.“ 1) Az önkénytes szegénységet az gyakorolja, aki szabad el­ határozásból m ond le az ideiglenes javak bírásáról, sőt a reményről és vágyról is, hogy valaha ilyesmiket fog szerezni és b írn i; és pedig azért, hogy semmi földi félelem vagy remény, semmi aggodalom a múlandó javakért ne zavarja őt az örök mennyei kincsek m egszer­ zésében. Mert bizonyos, hogy az embernek nem csak a földi javak m egszerzése, hanem azok bírása is tömérdek szórakozást okoz, és elvonja lelkét az örök javaktól, Istentől, akinek bírása egyedül csil­ lapíthatja le szive szom júságát. Az önkénytes szegénység evangéliumi tanácsa teh át: „lem ondás az ideiglenes javakról, hogy annál inkább törekedhessünk az örökkévalókra.“ Ezt tanácsolta Jézus a gazdag ifjúnak, és az ő személyében minden század keresztényeinek, midőn igy szó lt: „H a tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet és oszd ki a szegények közt.“ É s hogy e tanácsnak követésére is buz­ dítson, ily m agasztos Ígéretet csatol h o z z á : „Akkor kincsed lesz m ennyországban.“ E s z a v a k : „Jöjj és kövess engem “ nem csak fölhívást foglalnak m agukban az adott tanács követésére, hanem egyszersm ind utalást is a saját önkénytes szegénység p éld ájára; m intha ezt m ondotta volna n e k i: „Jöjj, légy önkényt szegény, mint én, a te urad és m estered vagyok.“ Az isteni tanító e tanácsát a kereszténység első korától kezd­ ve szám talanok jobban követék, mint azon iíju, kinek először ad a­ tott, és ki „szom orúan távozék“, mert nem volt bátorsága mindent elhagyni és mindenről lemondani. Már az apostolok cselekedete bi­ zonyítja, hogy a keresztények közül sokan eladták vagyonukat, és az o k árát közezélra, az apostolok lábaihoz tevék.

2) Az örökös szüzeség azaz önkénytes, életfogytig való m egtartózkodás nem csak minden testi gyönyörtől, hanem a házasságtűi is, hogy Istennek m egoszlás nélkül szolgálhassunk.“ A szentirás sza­ vai szerint: „Akinek nincs felesége, csak arról gondoskodik, ami az Űré, miképen tessék Istennek. De a kinek felesége van, arról gon­ doskodik, ami a világé, hogyan tessék az asszonynak, és m eg van oszolva. A férjetlen asszony és a szűz azokról gondoskodik, amik az Űréi, hogy szent legyen testében, lelkében; aki férjnél van, azok­ ról gondoskodik, mik a világéi, hogyan tessék férjének.“ É s az egyház is mindig ugyanazt hirdeté és tanitá a szüzeségről, amit Krisztus és az apostolok. Azon igék, melyek által Krisztus, az apostolok, a szentatyák és az összes egyház buzdítanak a szüzeségre, — szám talan mind­ két nembeli kereszténynél, miként korunkban, úgy m indenkor term é­ keny földbe hullottak. A szüztisztaság kedves lilioma m indenkor legszebb disze volt az egyház virágos kertjének, melyet Jézus, e mennyei kertész ültetett a földön, e puszta siralomvölgyében, s m e­ lyet folyvást szent m alasztjának égi harm atával öntöz, és szeretetének sugaraival melenget. E pom pás, liliom mindig és mindenütt nyiladozott, hol a keresztény vallás elterjedett, minden rendűek, k o ­ rúak és neműek szivében. Egyptom pusztáit egészen betölté e mennyei liliom illata, és a pogányság rom lottságának tövisei között is szeplőtelen tisztaságában tenyészett. A szent szüzek szám talan seregei törhetetlen hűséggel ragaszkodának jegyesökhöz, Jézushoz, és gyakran vérökkel pecsételték meg angyaltiszta szerelmök fri­ gyét. — Sem hizelgő Ígéretek, sem fenyegetések és kínzások nem hervaszthaták meg szívok ékes liliomát. Jézus volt szivök királya és vőlegénye, egészen neki szentelték azt. 3) A harmadik evangéliumi tanács a tökéletes engedelm esség egy lelki elüljáró alatt abban áll, hogy „az ember lemond saját a k a­ ratáról, hogy annál biztosabban teljesíthesse Isten akaratát egy elül­ járó alatt, ki Istent helyettesíti.“ Minthogy am a szeretet, mely a ke­ resztény kötelességnek fő lényegét képezi, nem jöhet létre addig, mig akaratunk tökéletesen össze nem hangzik az isteni akarattal, azért, aki tökéletességre akar jutni, le kell m ondani a saját a k a ra­ táról ; szivét és szemeit folyvást Isten akaratára és tetszésére kell irányoznia, hogy azoknak minden pontban megfelelhessen. E z a szent atyák szerint am a teljes lemondás, melyre Krisztus buzdít m ondván: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önm agát, m inden­ nap vegye föl keresztjét és kövessen engem .“ ]) Az ÜdvÖzitő e felszólítását és tanácsát követve, a keresztény­ ség kezdetétől fogva egész napjainkig szám talanok fölvevék az en­ gedelmesség édes igáját és örvendezve viselék. Puszták és városok

tanúi valának a pontosságnak és fürgeségnek, melylyel az Isten en­ gedelmes Fiát buzgón követők, lelki elülj áróik parancsait, sőt legki­ sebb intéseit is örvendezve teljesiték, mint akikben Krisztus szem é­ lyét, az isteni akarat tolmácsait látják vala, és igy sokszorositák m eg a földön am a csodás látványt, melyet a csillagos ég nyújt, melyen t. i. a szám talan égi test a Terem tő akarata szerint a leg­ szebb összhangban futja pályáját a középponti nap körül. A szent egyház mindig szivesen látta, hogy fiai az önm egtagadás e m agas fokára emelkednek és a tökéletes engedelmességi fogadalom által egy lelki főnek vetik alá m agukat; mindig helyeselte és ajánlotta a szerzetes rendeket, melyek e fogadalom nak köszönik szárm azásu­ kat, m egtartásának fönm aradásukat, virágzásukat, és általánosan el­ ism ert áldásos m űködésűket. Az evangéliumi tanácsok miért kitűnő eszközei a tökéletes­ ségnek ? „Mert azok eltávolítják a keresztény tökéletesség fő akadá­ lyait t. i. a földi javak, érzéki gyönyörök és az önfejűség rendetlen szeretetét és kívánságait.“ A keresztény evangéliumi tanácsok mintegy megölik bennünk a velünk született vak ragaszkodást a földi javakhoz, az érzéki gyö­ nyörökhöz és a függetlenséghez, vagy önakaratunk háborittatlan végrehajtásához. Midőn tehát az em ber lemond e hárm as kívánság­ ról, azáltal elvon azoktól minden táplálékot és lassankint m eggyöngiti, elfojtja azokat. Mert valamig földi javakkal rendelkezik, szabad érzéki gyönyöröket élvezhet és némely dologban tetszése szerint cselekedhetik, m indaddig ki is van téve azon veszélynek, hogy az említett hárm as kívánság békóiba kerül. Már pedig világos, hogy amily mértékben fogyatkozik ezen hárm as irányú földies szeretetünk, oly m értékben gyarapszik bennünk az Isten iránti szeretet; és mi­ nél távolabb vagyunk a veszélytől, hogy e hárm as kívánság felül­ kerekedjék rajtunk, annál nagyobb és kitartóbb lesz bennünk az isteni szeretet uralma. 2) „Mert ezek által Istennek áldozza az ember mindenét: a külső javakat a szegénységi fogadalom által; testét a szüzességi és lelkét vagy akaratát az engedelm ességi fogadalom által.“ Valóban, aki elszánja m agát, hogy az evangéliumi tanácsok kíivetése által a szegény szenvedő és haláláig engedelmes Jézus nyom dokaiba lép, és e határozatot lelkiismeretesen is megvalósítja, az nem csak a leg­ nagyobb áldozatkészséget tanúsítja legfőbb ura, Isten iránt, hanem a legtökéletesebb odaadást is gyakorolja vele szemben, főleg ha fogadalom által örökre kötelezi erre magát. Ily ember föláldoz min­ den birtokot, minden külső jót és pedig m indenkorra; az örökös

szüzeségi fogadalom által neki áldozza testét is, amennyiben a h á­ zassági gyönyörökről lemond, és egy uj szent kötelességet vállal m agára, hogy azok ellen kérlelhetetlen szigorral küzdeni fog, és mindent m egtagad magától, ami e kötelesség m egsértésére indíthat­ ná ; a tökéletes engedelmesség által Istennek áldozza, lényének leg­ nemesebb részét is, tudniillik szabad akaratát és ezáltal egész lel­ két neki áldozza teljesen, mert megfogadja, hogy azt minden cse­ lekvésében az isteni akarattól teszi függővé, mely előtte, lelki elöl­ járói által nyilvánul. Aki tehát a három evangéliumi tanácsot meg­ fogadja, és e fogadalmát szentül meg is tartja, az valóban éppen égő áldozata az isteni fölségnek, mert hiszen úgyszólván élete min­ den pillanatában Istennek áldozza amije van, sőt m agát is. Ily érte­ lemben mondja nagy szent G e rg e ly :1) „Ha az ember a magáéból Istennek fogad valamit, ez m ár áldozat; ha pedig mindenét, egész életét, értelmét és akaratát Istennek fogadja, ez m ár égő áldozat.“ Ki tartozik az evangéliumi tanácsokat követni? „A szerzetes személyek és mindazok, kik erre fogadalom által kötelezték m agukat.“ 1) A szerzetes személyek a mindkét nembeli szerzetesek. Szer­ zetes rend alatt szigorúan véve, az egyház által jóváhagyott oly életmódot értünk, melyben a keresztény hivők bizonyos szabály szerint és közösen törekszenek a tökéletességre, kik a szegénység, sziizeség, tökéletes engedelmesség hárm as fogadalm át letették. Vilá­ gos, hogy ezek mind kötelesek az evangéliumi tanácsokat követni, mert hiszen szabad akaratból kötelezték azokra m agukat. 2) „Azok, kik valamely fogadalom által kötelezik erre m agu­ k at,“ (anélkül, hogy egy tulajdonképeni szerzethez tartoznának). Ide szám íthatók: a) azok, kik vallási társulatokban, az egyházi hatóság által jóváhagyott szabályok szerint élnek és ahhoz képest szeg én y ­ ségi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat tesznek, kiket az o n ­ ban az egyház nem tart tulajdonképeni szerzeteseknek. b) Mindazok, kik noha nem tagjai semmiféle társulatnak, m é­ gis valamely lelki elöljárónak, pl. püspöknek, vagy gyóntató atyjoknak örökös szegénységet, szüzeséget és tökéletes engedelm ességet fogadtak, ej Az örök szüzesség evangéliumi tanácsának követésére kötelezik m agukat azok is, kik a papi rendbe akarnak lépni, még pedig az alszerpapság (subdiakonatus) fölvételekor. Ezen egyházi törvénynek főleg az a czélja, hogy a papok annál nagyobb testi és lelki tisztasággal végezhessék a szent ténykedéseket és általán, hogy annál tökéletesebben szentelhessék m agukat Isten szolgálatának és a lelkek üdvének.

Tökéletesség a világi életben. A nyolcz boldogság. Lehet-e tökéletes életet gyakorolni a világi pályán is? „Igen is, h a nem a világ, hanem Jézus Krisztus szelleme sz e ­ rint élünk.“ M inthogy Krisztus kivétel nélkül mindenkit sürget a tökéletes­ ségre, m ondván: „legyetek tökéletesek mint mennyei Atyátok tö ­ kéletes : kétségtelen, hogy az ember a világban, a világi életpá­ lyán is nem csak üdvösségét m unkálhatja, hanem keresztény tökéle­ tességre is juthat. Egyébiránt, h a semmi m ás bizonyítékunk herh volna is, mint szám talan szentnek példája, kik a gonosz világ csábjai közt is a kereszténység m agasztos alapelveivel m egegyező szent életet éltek, m ár ez is eléggé m eggyőzhetne bennünket, hogy a tökéletes­ ség útja nyitva áll azok szám ára is, kik nem hivatvák szerzetesi életre. E zen útra léptek és mindig ezen járta k : az angol Eduárd, a dán Kamii, a franczia Lajos, a ném et Henrik, a m agyar István és L ászló k irá ly o k ; hasonlókép a szent herczegnők és királynők: Klotild, Adél, Matild, Kunigunda, portugali és árpádházi szent E rzsé­ bet. A jám bor cselédek példányképei pedig: N othburga, Zitta, Dula és a nikodemiai ezer vértanú; az istenfélő földművesek- és p ászto ­ roké : szent Izidor és Vendel, a kertészeké Phokász, az iparosoké szent József és E leg iu s; a kereskedőké: H om obonus; a m űvészeké, kik tehetségöket és ügyességüket Isten és az egyház dicsőítésének szentelik Cecília; az orvosoké szent Pantaleon, Kozma és D á m ián ; a keresztény katonáké szent György, szent Móricz, szent Flórián, szent Sebestyény és a thebei légió. A világban élők e mintaképei nem az által jutottak ily kitűnő tökéletességre, m intha a világ elvei és rom lott erkölcsei szerint éli tek volna, hanem egyedül az által, hogy Krisztus szellemét, tanait és példáját követték. Aki tehát a világi életpályán elakarja érni a tökéletesség m agas ezélj át, az éljen Krisztus szelleme szerint, ne pedig a bűnös világ gonosz szellemében, mely am a szent és tisz ta szellemmel kirívó ellentétben áll. Miből ismerjük meg különösen, hegy a világ szelleme ellenkezik Krisztuséval ? „Jézus Krisztus nyilatkozataiból, melyek a nyolcz boldogság neve alatt ism eretesek.“ E zen boldogságok pedig Így h angzanak: 1) Boldogok a lelki szegények, mert övék a m ennyekországa. A világ az em ber boldogságát a földi javak nagyobb vagy ki­ sebb arán y a szerint szokta mérlegelni. A kinek sok aranya, ezüstje, drága kövei, pom pás palotái, terjedelmes birtokai, sok és hatalm as b arátai, szo lg ái, hízelgői vannak, azt a világ a boldogok közé szá­ ll. 9

mitja, boldognak nevezi. Egészen m áskép ítél Jézus, az örök igazság, m ondván: Jaj nektek gazdagok, mert van v igasztalástok! J) Mintha csak ezt m ondaná: „Oh ti boldogtalanok! E gész vigasztalástok a múlandó, gyönyörökre szorítkozik, melyeket veszendő javaitok okoz­ nak és nyújtanak.“ Ellenben boldogoknak nevezi Jézus azokat, kik lelki szegények és jutalmul m ennyországot igér nekik. Ilyenek pedig: a) a valóságos szegények, ha ínségöket békével, Isten akaratán m egnyugodva tűrik, mint az elszegényedett Jób. b) Azok, kik Jézus intelmét követvén, Istenért mindenöket eladják és elhagyják, hogy Teremtőjöknek minden íöldi akadály nélkül szolgálhassanak,’ és az apostolokkal igy szólhassanak a szegénység isteni m esteréh ez: „íme (U ram !) mindenünket elhagytuk és követünk té g e d !“ 2) c) Azok, kik földi javakkal bírnak ugyan, de m intha nem bírnának azokkal, szívok nem tapad a z o k h o z ; kik a gazdagságot csak eszközül h asz­ nálják a jó cselekmények gyakorlására, d) Végre az alázatosak. Mert aki alázatos, az valóban lelki sz e g é n y ; semmit sem tulajdonit magának, szegénynek tekinti m agát és semmisége érzetében igy kiált fe l,' mint M ária: „M agasztalja lelkem az Urat és-szivem örvendez az én üdvözítő Istenem ben,“ mert nagy irgalm at tanúsított irántam. Az ily szegényekre dicső jutalom várakozik. Az életben lelki m eg­ nyugvás, a halálos órában bizalom, a túlvilágon örök mennyei osztályrész. Valóban „övék a mennyek o rszága.“ 2) „Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.“ A világ azokat dicsőíti boldogoknak, kiknek hatalm uk van ellenségeiket m eg­ alázni, kiknek sikerül bántalmazóikon boszut állani. Ellenben Jézus, a szelídség legtökéletesebb mintaképe igy s z ó l: „Boldogok a szelí­ dek.“ — Ezen boldognak — nevezés azokat illeti, kik keresztény okból olyképen fékezik a harag, irigység, boszu, féltékenység és más szenvedélyek kitöréseit, hogy minden kellemetlenség közt, szivökben és külső magukviseletében, arczukon, m ozdulataikban is megőrzik a nyugalmat, mely annyira illik a szelíd és alázatos Jézus híveihez; továbbá, akik kerülnek minden sértő, kem ény sz ó t; midőn pedig bántalm aztatnak, oly kevéssé gondolnak boszura, hogy inkább a gyűlöletet szeretettel, a roszat jóval viszonozzák. Itt a föld bírása képletes jelentményben veendő, hogy tudni­ illik a szelíd bírja szive földjét, amennyiben a földies hajlam okat és indulatokat nem engedi m agán uralkodni; végre birni fogja az „élők földjét,“ az üdvözültek országát mennyben. 3) „Boldogok, a kik sírnak, mert ők m egvigasztaltatnak.“ Megjegyzendő azonban, hogy Jézus nem minden szom orkodót nevez bold o g n ak ; mert van a világ szelleme szerinti szom orkodás is, a meghiúsult földi remények, füstbe ment gyönyörtervek, elpusz­ tult érzéki javak fölötti b u slak o d ás; ez pedig halált okoz.3) Ellenben,

aki a saját és a világ bűnei miatt siránkozik, vagy miként szent Pál, az egyház szo ro n g atta tásaiJ) és azon pusztítások miatt, m elyeket a gonosz lélek és czimborái okoznak Isten országában, — az ilyen : meg fog vigasztaltatni, 4) „Boldogok, akik éhezik és szom juhozzák az igazságot, m ert ők kielégittetnek.“ Minthogy az éhség és szom júság általában foko­ zott kivánkozás az étel és ital után, azért itt, e kifejezés alatt az erény és tökéletesség után való sóvárgást, röviden a keresztény igazság utáni forró kivánkozást kell értenünk. Hiszen Krisztus m aga is eledelhez hasonlítja Isten akaratát,2) mennyei tanitm ányát pedig oly vízhez, mely az örök életre fakad föl.3) Az igazságot éhezni és szom juhozni tehát annyit jelent, mint Isten akaratának buzgó és állandó teljesítése és az üdveszközök gyakori használata által k e­ resztény tökéletességre törekedni, A világ nem ismeri ezen éhséget és szom júságot, nem fogja föl, nem ad rá semmit, sőt inkább saj­ nálkozik azok fölött, kik ettől égve, állásukhoz mért tökéletességre törekszenek a világban, vagy pedig elhatározzák m agukat, hogy zárdába lépnek és ott az U rnák szolgálnak teljesen. De Jézus bol­ dognak nevezi az ily éhezőket és szom juhozókat és tökéletes kielé­ gítést igér nekik. 5) „Boldogok az irgalm asok, m ert ők irgalmat nyernek.“ Irgalm asnak azt nevezzük, aki valódi keresztény szeretetből és szives részvéttel törekszik felebarátainak testi és lelki szükségletein tehet­ sége szerint segíteni. E világ fiai sokkal önzőbbek, hogysem irgal­ m asok lehetnének. Boldogok, ha szívtelen, sértő bánásm ódjuk által elűzhetik küszöbeikről a szegényeket és ha nem hallják az inség és nyom or segélykiáltásait, mely mindenfelől füleikbe jajgat. 6) „Boldogok a tiszta szivüek, mert ők meglátják az Istent.“ A sziv tisztasága, mely ezen boldognak nevezés tárgyát képezi, nem csak annyit jelent, hogy az ember tiszta legyen minden a szent szüzességbe ütköző gondolattól, kívánságtól és cselekménytől, h a ­ nem általában minden bűntől és rendetlen hajlamtól vagy szenve­ délytől; m ár persze amennyire az a halandó testben Isten m alasztjának segedelmével és állandó önm egtagadás mellett lehetséges. A világ fiai semmi súlyt nem fektetnek a sziv ezen tisztaságára. Meg­ elégedvén a külső, szinleges tisztasággal és ebben büszkélkedvén, elhanyagolják a belsőt, miért is gyakran megérdemlik am a szem re­ hányást, melylyel Jézus a farizeusokat pirongatá: „Jaj nektek, kép­ m utatók! mert tisztogatjátok a pohár és tál külsejét, belül pedig tele vagytok ragadm ánynyal és undoksággal. Vak farizeu s! tisztítsd meg előbb, ami belül van a pohárban és a tálban, hogy ami kiviil van m egtisztuljon.“ Aki m ár itt igyekszik tiszta szivü lenni, az egy­ kor, ha majd az idő fátyola is lehull és az örökkévalóság napja fel-

virrad, tiszta lelki szemeivel „szinről-szinre fogja látni a Legtisztábbat.*) 7) „Boldogok a békeségesek, mert Isten fiának neveztetnek.“ Békeségesek azok, kik Istennel és felebarátaikkal békében élnek és lehetőleg iparkodnak m ásokat is, ha talán Istennel vagy egym ás­ sal m eghasonlottak volna, a szeretet és barátság kötelékével ism ét egyesíteni. Mig a világnak nincs békéje, sőt azt becsülni sem tudja; míg dicsőitgetéseit pazarolja olyanokra, kik egész népeket és o rsz á­ gokat fölforgatnak, véres háborúban százezereket vágóhidra vezetnek, a békeség szeretőket pedig kigunyolja, — addig Jézus Krisztus boldogoknak nevezi az utóbbiakat és azt mondja ró lu k : „Isten fiainak neveztetnek,* azaz valóban Isten fiai és mint ilyenek a m ennyország örökösei. Isten fiai különösen azért, mert feltűnően hasonlítanak mennyei Atyjokhoz, a békeség Istenéhez,1) valamint Jézushoz is, a „békeség fejedelméhez, kinek születésekor angyalok hirdettek békeséget az em beriségnek; azon Jézushoz, ki a kereszten kiontott vére által békeséget kötött, kiengesztelvén az eget a földdel.2) 8) „Boldogok, kik üldöztetést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.“ A világ itten is kirívó ellentétben áll Jézus Krisztussal, a bölcseség tanítójával. A világ azokat tartja bol­ dogoknak, akiket a hozzájuk hasonlók becsülnek, szeretnek, m agasz­ talnak ; kik a nagyok és hatalm asok kedvenczei, kitűnő állással és földi gazdagsággal b írn ak ; ellenben Krisztus szerint azok a boldogok, kiket em bertársaik üldöznek, nem ugyan bárminő okból, hanem az igazság, a keresztény erények gyakorlása miatt. É s hozzá teszi J é z u s : „Boldogok vagytok, midőn az emberek gyaláznak és gono­ szul minden roszat m ondanak ellenetek én érettem ,“ vagyis mert az én szolgáim, az én követőim vagytok. Az Ítélet napján az isteni biró azt fogja az ilyeneknek mondani, amit egykor tanítványainak m ondott: „Ti vagytok azok, akik velem m egm aradtatok üldözteté­ seimben, azért én is elrendelem nektek, mint Atyám elrendelte nekem az országot, hogy egyetek és igyatok asztalom nál, az én o rszág o m b an !“ '*) Pedig még ez csak úgyszólván egy csöpp a bol­ dogság azon folyamából, mely örökké túláradó bőségben özönlik rájuk. Mit tegyen a keresztény, hogy tökéletességre juthasson? „A következőket: 1) szívesen imádkozzék, szorgalm asan hall­ g assa Isten igéjét és gyakran járuljon a sze n tsé g ek h ez; 2) m agát folyvást legyőzze és megtagadja, 3) cselekedeteit a m alaszt állapo­ tában és Istennek tetsző módon végezze.“ 1) Az im ádság minden keresztényre nézve több tekintetben kitűnő eszköz az állásának megfelelő tökéletesség elsajátítására. Aki tökéletességre törekszik, im ádság által nyeri m eg az ehhez szükséges m alasztot, felvilágosítást, ösztönt, erőt, kitartást. Azért a szentek mindig rendkívül nagy súlyt fektettek az im ádságra; azért

m erültek oly szívesen és oly kitartóan az im ádságba és az isteni dolgok szem léletébe; ez az oka, hogy az im ádságban való buzga­ lom mindig ism ertető jele és gyüm ölcse volt a szent életben való előhaladásnak. A szenteket semmi sem vonhatá el az imádságtól. E szter im ádkozott a királyi trónon, Dániel az éhes oroszlánok ver­ mében, Pál a bilincsek közt, József az ácsm ühelyben, Izidor a mezei munkánál. G enovéva a nyáj legeltetése alatt. H a tehát m agad is szent és tökéletes akarsz lenni, tégy úgy, mint a szentek. Im ád­ kozzál a hol ülsz vagy állsz, m intha Isten közvetlen társaságában volnál, és tökéletes leszesz. Az im ához nem kívántatik sok szó, hanem lelkünk gyakori fölemelése Istenhez és őszinte akarat, hogy minden cselekedetünk által Istent dicsőítsük. így a s z tá l egész éle­ tünk im ádság leszen. H asonlókép megköveteli a keresztény tökéletességre való tö­ rekvés azt is, hogy Isten igéjét hallgassuk, vagy ha erre nincs a l­ kalmunk, istenes könyveket olvassunk. Ami azonban a keresztényt leginkább előre viszi a tökéletesség utján, az kétségkívül a töredelem és oltári szentség gyakori és méltó vétele. A töredelem szent­ sége nem csak a bűnt hárítja el, hanem a megszentelő m alasztot is gyarapítja, tehát az Isten iránti szeretetünket is. Aki tehát a tökély m agas fokára akar jutni, az legyen állhata­ tos, miként az első keresztények valának, az apostolok tanításának hallgatásában, a „kenyértörés közösségében“ és az im ádságban.!) A m ásodik eszköz, melyet minden kereszténynek okvetetlen föl kell használnia, hogy keresztény tökéletességre juthasson, a kitartó önm egtagadás, mely a folytonos önlegyőzéssel (folytonosan) szoro­ san egybe van kötve. 2) M agunkat akkor tagadjuk meg, ha a szivünkben nyugta­ lankodó ró sz hajlam okra és szenvedélyekre, a fukarság, kevélység, bujaság, harag, irigység stb. sugalm aira nem hallgatunk; sőt ellen­ kezőleg, ha Isten törvényének ezen konok ellenségeit az ész és hit hatalom szavával elnémítjuk, leigázzuk és Isten akarata alá vetjük. 3) A harm adik eszköz, melynél fogva a keresztény tökéletes­ ségben gyors előhaladást tehetünk, abban áll, hogy napi cselekm é­ nyeinket a m alaszt állapotában és Istennek tetsző módon végezzük. Miként a vándor, ki helyes utón jár, minden lépéssel közelebb jut czéljához, akként a keresztény is, ki a m alaszt állapotában, tehát a tökéletesség igaz utján vagyon, minden Istennek tetsző cselekedete által közelebb éri m agasztos czélját; m ert minden ily cselekedet gyarapítja lelkében a megszentelő m alasztot, m ár pedig ennek ará­ n y a szerint növekszik benső szentsége is. É s valamint az utas an ­ nál előbb éri el czélját, minél gyorsabban és nagyobbakat lépeget: akként az erény után járó is annál ham arább eljut az eléje kitűzött

tökéletességre, minél többször gyakorol jó tetteket, minél nagyobbak ezek és Istennek minél tetszőbb módon vitetnek végbe. Továbbá hogy az étkezés is Istennek tetsző és érdem szerző m unka legyen, ne m ulaszsza el a keresztény az asztali im ádságot előtte és utána elmondani, evés közben pedig gyakorolja a m értékletességet és keresztény illemet. Az asztal előtti és utáni im ádkozás jám bor szokása, .melyet felvilágosult korunkban oly sokan kigunyólnak és elhanyagolnak, a legrégibb keresztény időkből szárm azik. Már Tertullián említi vádiratában,J) m ondván: „Nem ülünk addig asztalhoz, mig előbb Istenhez nem im ádkozunk. . . hasonlókép im ádság zárja be az étkezésnek végét is.“ Ezen ősrégi keresztény szokásnak alap­ ját képezi az ember viszonya Istenhez, ki a benne bizóknak tápot ad kellő időben. Evés előtt a jó keresztény azért imádkozik, hogy az Isten áldja meg a föladandó ételeket, hogy azok egészségére váljanak; továbbá, hogy ne engedje őt azok élvezetében a kellő mértéket túllépni; evés után pedig hálát ad az élvezett eledelért, és minden jóért, melyeket atyai kezeiből nyert. Végre a mindennapi alkalmakhoz, melyek közt az erény és tö­ kéletesség utján előhaladhatunk, tartozik a társalgás is. U gyanazért a társalgásban legyünk nyájasak, udvariasak, résztvevők, előzékenyek, jóakarók, és ne sértsünk meg senkit, jogos panaszra senkinek leg­ kisebb okot ne adjunk. Szalezi szent Ferencz, ki e tekintetben mindenkinek kitűnő például szolgálhat, a páduai egyetemen következő, igen egyszerű társalgási szabályt tűzte m aga e lé : „Mindenekelőtt óvakodni fogok m ásokat maró élezek, gúnyos szavak által megsérteni, vagy kine­ vetni. Mindenki iránt tiszteletet és szerénységet fogok tanusitani és nem sokat, hanem jó tárgyakról beszélni,“ U g y a n ő különösen aján­ lotta és gyakorolta az elnéző türelmes magaviseletet is m ások hi-. báival és gyarlóságaival szemben. Azt szokta m ondani: „A feleba­ rátot nem nehéz szeretni akkor, ha finom és előzékeny, mert hiszen a rovarok is szeretik a ezukrot és m ézet; de szeretni őt akkor, midőn mérges, haragos, daczos, ép oly kellemetlen, mint pirulákat rágni.“ Azért az emlitett szentnek elve volt ez i s : „Légy n y á j a s m i n d e n k i i rá n t, de b i z a l m a s l á ­ bon k e v é s e m b e r r e l állj.“

TARTALOM. Előszó

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

3

MÁSODIK RÉSZ. A parancsokról. Elég-e az üdvösségre, ha csupán hiszszük mindazt, mit Isten kinyilatkoztatott ? Megtarthatjuk-e Isten parancsait ? . A főparancsról. M elyik azon fóparancs, mely a többit is mind magá­ ban foglalja 1. §. A z Isten iránti szeretetról. Mi az Isten iránti szeretet? Minő le­ gyen Isten iránti szeretetünk ? Miért kell Istent szeretnünk ? Mi­ kor tökéletes Isten iránti szeretetünk és mikor tökéletlen ? Mi által növekszik és tökélyesbül Isten szeretete szivünkben ? Mi csökkenti és szoritja ki szivünkből az Isten iránti szeretetet ? 2. §. A felebaráti szeretetról. Kit kell Isten után különösen szeretnünk ? Miért kell felebarátunkat szeretnünk ? Minő legyen felebarátunk iránti szeretetünk ? . . . . . . . . . A z ellenség szeretetról. Elég-e ha ellenségünkön bosszút nem állunk? Miért kell szeretnünk ellenségeinket ? Mit tegyünk, ha valakit megbántottunk, vagy bennünket valaki megbántott? . . . A z irgalmasság cselekedetei. A szentirás kiket ajánl különösen szeretetünkbe ? M elyek az irgalom testi cselekm ényei ? Tartozunk-e az irgalom testi cselekm ényeit gyakorolni is ? Miféle jutalom igértetik az irgalmas szivüeknek ? M elyek az irgalom lelki cselek­ ményei ? Tartozunk-e az irgalom lelki cselekményeit gyakorolni is? 3. §. A keresztény önszeretetről. Szabad-e a kereszténynek önmagát szeretnie ? Miben áll a keresztény önszeretet ? Mi ellenkezik a keresztény önszeretettel ? . . . . . . . . Isten tiz parancsáról. Hol van az meg bővebben, hogyan szeressük Isteijt és felebarátunkat? Miért tartozunk mi keresztények is ezen ó-szövetségi parancsokat teljesíteni| . . . . . . Első parancs. Mit parancsol és mit tilt Isten az első parancsban ? Hány­ féle az is te n tis z te le t? .................................................................................. Belső istentisztelet a hit, remény és szeretet által. Hogyan tiszteljük Is­ tent belsőképen ? Mi által vétünk a hit ellen ? Mi a keresztény remény ? Mi által vétünk a remény ellen ? . . . . Külső istentisztelet. Hogyan tiszteljük Istent külsőleg ? Miért kell Istent külsőleg is tisztelnünk ? Mi által vétünk a külső Istentisztelet e l l e n ? ................................................................................................................. A belső és külső istentisztelet elleni bűnök, u. rn.: bálványozás, babonaság, varázslat, szentségtörés és szentség árulás (lelki uzsora). K i követ el bálványozást ? K i követ el babonaságot ? K i szokott varázslatot űzni ? Mi a szentségtörés? K i követ el szimoniát v. lelki uzsorát ? Mit tanit a kath. egyház a szentek tiszteletéről és segélyül hívásáról ? Mi különbség van Isten és a szentek tiszte*

5— 7 7— 8

8— 11

n — 13

14—-ló

16 — 18

18— ly

l y — 20 20— 21

2 1— 26

26 — 28

lete között ? Mire ügyeljünk a szentek tiszteleténél különösen ? Mi különbség van az Istenhez és a szentekhez intézett imádság között ? K it tiszteljünk és hivjunk segítségül jobban, mint az an­ gyalokat és szenteket? Kell-e tisztelnünk Krisztusnak és a szen­ teknek képeit is ? Miért tiszteljük a szentek ereklyéit vagy ma­ radványait ? ............................................................. .......... Isten második parancsa. „A te Urad Istened nevét hiába ne vegyed.* Mit tilt Isten a második parancsban? Hogyan vétkezünk Isten nevének liszteletien kimondása által ? Mi az istenkáromlás ? Mit tesz esküdni ? Mikor vétkezünk esküvés által ? Mit tesz átkozódni ? Mi a fogadalom ? Mit tanit az egyház a fogadalmakról ? Isten harmadik parancsa. „M egemlékezzél, hogy a szombatot megszen­ teld.“ Mire kötelez bennünket Isten harmadik parancsa ? Mi ret­ tentsen leginkább vissza bennünket a vasárnap megszentségtelenitésétől ? ...................................................................................................... Isten negyedik parancsa. „T iszteld atyádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű lehess a földön.“ Mit paranczol Isten a negyedik parancsban ? Mit remélhetnek azon gyermekek, kik a negyedik parancsot hiven teljesitik és mit azok, kik nem teljesitik ? A z alattvalók kötelességei elöljáróik iránt. Mikép viseljük magunkat a nevelőszülők, nevelők, tanitók és mesterek iránt ? M elyek a cse­ lédek kötelességei különösen uraik, gazdáik iránt ? M ivel tarto­ zunk egyházi elöljáróinknak? Mi a kötelességünk a világi elöljá­ róság iránt ? . . . . . . . . . . . A negyedik parancs folytatása. A szülők és elöljárók kötelességei. M e­ lyek a szülők kötelességei gyerm ekeik iránt ? M elyek az uraságok kötelességei cselédeik iránt ? M ivel tartoznak a felsőbbségek az a l a t t v a l ó k n a k ? .................................................................................. Isten ötödik parancsa. „N e ölj.“ Mikor vétünk felebarátunk teste és éle­ te ellen ? T ehát senkinek sem szabad embert ölni ? Mit tilt még az ötödik parancs ? Hogyan vét az ember saját teste és élete ellen ? Mikor teszünk kárt felebarátunk lelkében ? Mi retlentsen különösen vissza bennünket a botránykoztatástól ? M it kell ten­ nünk, ha félebarátunknak testében vagy lelkében kárt okoztunk ? Isten hatodik parancsa. „N e paráználkodjál.“ Mit tilt az Isten hatodik parancsa? Miért őrizkedjünk leginkább a bujaságtól? V ájjon a tisztátalanság minden bűne halálos vétek-e ? Mit parancsol Isten hatodik parancsa ? . . . . . . . . . Isten hetedik parancsa. „N e o ro zz!“ Mit tilt az Isten hetedik parancsa ? Mit tegyen az, aki idegen jószágot bitorol, vagy felebarátját igaz­ ságtalanul megkárosította? Mit kell meggondolnunk, hogy a má­ sét ne bántsuk és a visszatérítést el ne mulaszszuk? Isten nyolczadik parancsa. „Hamis tanúságot ne tégy felebarátod ellen .“ Mit tilt az Is'en nyolczadik parancsa? Miféle bűnöket tilt még a nyolczadik parancs ? Mit tesz hazudni ? Hogyan vétkezhetünk becsületsértés által ? Hogyan vétkezünk rágalmazás által ? E gyen­ lő súlyos bün-e a rágalmazás és becsületsértés ? Vetkezik-e az is, aki a rágalmazó beszédet csupán hallgatja? Mi a kötelessége annak, k i felebarátja becsületét megsértette ? Hogyan vétkezünk hamis gyanakodás és vakmerő ítélet által ? . . . . Isten kilencz- és tizedik parancsa. „Felebarátod feleségét bűnre ne kí­ vánjad.“ Mit tilt Isten kilenczedik parancsa ? A tisztátalan gon­ dolatok és kívánságok mindig bűnök ? Mit tegyünk, midőn tisz­ tátalan gondolatok és kívánságok kísértenek? Mit tilt az Isten tizedik parancsa? Mit parancsol az Isten tizedik parancsa? A z e gy h á z parancsai. Vájjon a keresztények kötelesek-e Isten tíz pa­ rancsán kívül még más parancsokat is megtartani ? K i hatalmazta föl az egyházat parancsok osztogatására? A parancsok hozásán k ív ü l van-e az egyhőznak más joga is? M elyek az egyház fő-

parancsai? Miért hozta az egyház e parancsokat? Miként k ö te ­ leznek bennünket az egyház p a r a n c s a i ? .......................................... A z egyház első parancsa. M it-parancsol az egyház első parancsa? Miért rendelt az egyház ünnepeket az U r és a szentek tiszteletére ? A z «gyhaz második parancsa. Mit parancsol az egyház második parancsa? Elégséges-« vasárnapokon és ünnepeken csakis misét hallgatni ? A * egyház harmadik parancsa. Mit parancsol az egyház harmadik paran­ csa ? M elyek az egyház által parancsolt (tulajdonképeni) böjti napok ? Miben áll az egyházi bőjt"lés a tulajdonképi böjti na­ pokon ? K i tartozik ily módon b ő jtö ln i* Mikor kell a huseledelektől tartózkodni? K i köteles a huseledelektől tartózkodni? Mi­ ért parancsolja az egyház, ho gy böjtöljünk ? . A z egyház negyedik parancsa. Mit parancsol az egyház negyedik parancsa? A z egyház ötödik parancsa. Mit tilt az egyház ötödik parancsa? . A parancsok megszegéséről . . . . . . . . . A bűnről általában. Mi a bűn? Hányféleképen vétkezhetünk? Egyenlő nagyságú-« minden bűn? M ikor követünk el halálos bűnt és mi­ kor bocsánatost? Csak a halálos bánóktól kell-e félnünk? Miben áll a halálos bűn gonoszsága általában? Miből ism eijük meg leg­ inkább a halálos bűn gonoszságát? M elyek a halálos bűn követ­ kezm ényei? Miért ke 11a bocsánatos bűnöket is gondosan kerülnünk? 2. §. A bűn kü l'n fele nemeiről. . . . . . . . . A főbűnökről. Hogyan vétkezünk kevélység által ? Hogyan vétkezünk fösvénység által? Hogyan vétkezünk bujaság által? Hogyan vét­ kezünk irigység által? Hogyan vétkezhetünk torkosság á lu l? H o ­ gyan vétkezünk harag által? Hogyan vétkezhetünk jóravaló rest­ ség által A Szentlélek elleni b ű n 'krő l. . . . . . . . . A z égbe kiáltó bünckről............................................................................................. A z idegen bűnökről. . . . . . . . . . . A z erényről és a keresztény tökéletesség-ől. Elégséges-e csupán a súlyos bűnüktől tartózkodnunk? . . . . . . . . 1. §. A keresztény erényről. Miért kell folyvást erényesebb életre töre­ kednünk? Miben áll a keresztény erén y? . . . . . Isteni és erkölcsi erények. Hogyan osztatik fel a keresztény erény? M i­ kor ébreszszük fel magunkban az isteni erényeket? . . . Sarkalatos erények. A z erkölcsi erények kőzett, melyek az alap- vagy lőerények, m elyek a többieket is magukban foglalják ? A főbűnök ellenébe tett erények. M ily erények tétetnek különösen a fő­ bűnök ellenébe ? . . . . . . . . . 2. §. A keresztény tökéletességről. Miben áll a keresztény tökéletetesség? M i általában a tökéletesség útja ? . . . . . T ökéletesség a szerzetes életben. Evangélium i tanácsok. Miféle különös eszközöket tanácsolt Jézus a tckéletesség elérése végett? A z evan­ gélium i tanácsok miért kitűnő eszközei a tökéletességnek? K i tar­ to zik az evangéliumi tanácsokat követni ? . Tökéletesség a világi életben. A nyolcz boldogság. Lehet-e tökéletes életet gyakorolni a világi pályán is ? M iből ismerjük meg kü lö­ nösen, hogy a világ szelleme ellenkezik Krisztuséval ? Mit tegyen a keresztény, hogy tökéletességre juthasson ? . . . .

8 1-8 3 83— 85

85— 91 91— 93 93— 93 93 —93

93— 102 102— 102

102— 107 108— 110 110— i l l

111— 113 113 —U 4 11 4 — 115

115— 117 1 1 7 — 120 120— 123

123— 124

125— 128

129— 134

ROMAI KATHOLIKÜS KATE. IRTA:

DEHARBE JÓZSEF «JÉZUSTÁRSASÁGI ATYA.

A Z E R ED ETI NÉM ET NEGYEDIK KIADÁS UTÁN FO RD ÍTO TTA :

RÉPÁSSY JÁNOS KÉPZŐINTÉZETI TANÁR.

A Z EGYH ÁZM EGYEI H ATÓ SÁG JÓ V Á H A G Y Á SÁ V A L

ISKOLAI ÉS MAGÁN HASZNÁLATRA KIADTA TÓ TH FALU SSY DÁNIEL. képzomtézeti hittanár, népiskolai hitelemzö, s az irgalmas nővérek rendes gyóntatója.

HARMADIK FÜZET. -=3©e>-

A SZENTSÉGEK ÉS IMÁDSÁGOK.

MÁSODIK JAVÍTOTT KIADÁS.

SZA TM Á RIT, 1890. NYO M AT O T T A „SZABADSAJTÓ“ KÖNYVNYOM DÁBAN.

E LŐ SZÓ . „A s z í v sohasem lesz meleg a földhöz, ha hideg a a éghez.“ Bougaud Em il. E sorok írója nem akar m ást összeállított müvével, mint a szivet, mely a mai korban oly igen hideg az éghez, — folgyujtani, hogy égjen az isteni dolgok iránt; míg végre az égő gyertyához hasonlóan m integy önm agát em észsze — áldozza fel — az Isten iránti szeretet tüzétől. — Avagy nem ugyanezt akará elérni isteni tanító M esterünk Jézus Krisztus is, midőn igy szól: „Tüzet jö t­ tem bocsátani a földre és mit akarok, hanem hogy felgyuladjon ?“ (Luk. 12. 49.) E szerény mű iskolai könyv lévén, s igy nagyon term észetes, hogy első sorban a fiatal — romlatlan gyermeki szivet akarom fol­ gyujtani, hogy végczélját, örök rendeltetését, — mely az Istennel leendő örök s elválaszthatatlan egyesülésben áll — tisztán látva m aga előtt, annak elnyerésére teljes erejéből törekedjék. A zután családi olvasm ányul is szántam , hogy az élet küzdel­ meiben — a szenvedélyek viharaitól m egtám adott sziveket a benne feltalálható isteni tan az U r kegyelmével a tűzhöz hasonló módon m egtisztítsa a nem oda való dolgoktól. — Szóval az ifjaknál Isten segítségével építeni, — a meglett kom áknál rombolni akarok; azok­ nál az Isten templomát akarom fölépíteni, — mely szent Pál apostol szerint m aga az em b er; ezeknél az Isten templomát — az embert — akarom a földies érzéstől és gondolkozástól megtisztítani, s ezeket az előbbiekkel együtt örök rendeltetésöknek megfelelőleg oktatni s az üdvösség utján kalauzolni. A mű három füzetben jelenik meg, négy évfolyamra osztva, mint ahogy e sorok írója azt az „Egri nagy K áté“ nyom án eddig 1*

is előadta a következő módon. A tanítóképző intézet e l s ő o s z ­ t á l y á b a n elő volt adva a hitről szóló rész, az ó-szövetségi bibliai történetekkel; a m á s o d i k o s z t á l y b a n előadtam az Isten tiz parancsát, az uj szövetségi történetekkel, a h a r m a d i k o s z t á l y fa a n az anyaszentegyház öt parancsát, a bűnök és erényekről szóló részt, az egyház-történelem m el; a n e g y e d é v e n a m a l a s z t eszközeit vagyis a szentségeket és az im ádságot a szertartástannal együtt. Már m ost ugyan ily módon tartanám én ezt k i v i h e t ő n e k , azaz a l k a l m a z h a t ó n a k a közép- és m ás iskolák V. VI. VII. és VIII. osztályú tanulóinál, hogy ez által hittant minden évben tanulva, — az ö r ö k i g a z s á g o k b o l d o g í t ó e r e j e vérébe menne át az ifjúnak, s mint h i t h ű katholikus ne szűnnék m eg soha hite szerint é l n i és cselekedni. E zt akarom fáradságom m al elérni, s ha ez sikerülend a boldogitottakkal m agam is az leendek. Igaz, azt m ondhatja nem egy kollegám, ha a füzeteket m eg­ látja, hogy terjedelmes, s egy évben el nem végezhető. — N agyon igaz, ámde azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egyik évben többet lehet fölkarolni, a másikban kevesebbet, m inthogy az ifjúság szellemi felfogási képessége egyszer több, m áskor kevesebb anyag leidolgozását engedi m e g ; különben is, amely osztály szellemi tehet­ ség dolgában kevesebb talentummal bir, mint a mennyi szükséges volna a tananyag részletes és kimerítő feldolgozásához, ott a tanár rövidítés által segíthet m agán és tanítványain. Végül csak egy kérelmem var} az igen tisztelt kollegákhoz, m éltóztassanak megpróbálni s én sok évi tapasztalat után ő s z i n ­ t é n mondhatom, hogy a dolog úgy amint előadtam sikerülni fog. Szatmár, 1890. Szentgyörgyhava 25.

TÓTHFALUSSY DÁNIEL, képzőintézeti hittanár, elemi iskolai hitelemző, az irgalm as nénék rendes gyóntatója.

HARMADIK RÉSZ. -exgjo—

A malaszt eszközeiről. Az üdvösség elnyerésére három dolog k ív án tatik : a hit, a p a­ rancsok m egtartása és a m alaszt eszközök, mint a melyek fölhasz­ nálása nélkül sem helyesen nem hihetünk, sem a parancsokat nem teljesíthetjük hiven. A harmadik rész tehát azon különféle eszkö­ zökről szól, melyeket Isten azért ad az embernek, hogy a kér. élet­ hez oly szükséges m alasztokat m egszerezze; és bevezetésül szól magáról a m alasztról.

A malasztról általában. Telj©sithetjük-e a parancspkat saját erőnkből is, és üdvözülhetünk-e ? „Nem teljesíthetjük; e végből az isteni m alasztra van szü k ­ ségünk.“ Tévedés, vastag és veszedelmes tévedés azt állítani, hogy az isteni parancsok hü m egtartására, elég az embernek azok m egism e­ rése is. Aki ezt hiszi, nem csak a mindennapi tapasztalással jő ellen­ m ondásba, mely tájdalom, nagyon ís gyakran bizonyítja, hogy, mi­ ként m ár egy pogány iró is megvallá m agáról, sokszor felismerjük és helyeseljük a jót és mégis a roszat cselekeszszük; hanem nyil­ ván ellene mond Jézus tanításának is, ki igy s z ó l: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.“ *) V a g y is: Az én segélyem, az én m alasztom nélkül, — melyet mint Megváltó és Üdvözítő érdemeltem ki nektek, és kész vagyok megadni, — semmi olyast nem tehettek, ami örök üdvösségtekre v áln ék ; vagy mint ugyanezt szent Ágoston ér­ telmezi : semmit, sem kicsit, sem nagyot, sem könnyüt, sem nehezet, tehát a parancsokat sem tarthatjátok meg úgy, amint Isten követeli, annál kevésbbé üdvözülhettek. Egyébiránt ha az em­ beri ész és szabad akarat elégséges volna az isteni parancsok m eg­ tartására, miért adta volna Isten a zsidóknak Ezekiel próféta által e vigasztaló Ígéretet: „Uj lelket adok nektek és azt eszközlöm , hogy parancsaim szerint éljetek, törvényeimet tiszteletben tartsátok és azok szerint cselekedjetek ?“ Vájjon nem annyit jelent-e ez is, m in t: 0 Ján. 15, 5.

nálam nélkül nem tarthatjátok meg a parancsokat; de az én lelkem odakölcsönzése által oly helyzetbe hozlak benneteket, hogy azokat m eg tarthassátok; azaz az én lelkem m egadja a ti, term észeténél fogva gyenge lelketeknek am a fensőbb erőt, mely akaratom hü tel­ jesítésére okvetetlen szükséges. Mit értünk az isteni malaszt alatt? „Isteni m alaszt alatt itt a benső természetföiötti segélyt vagy adom ányt értjük, melyet Isten Jézus Krisztus érdemeinél fogva köl­ csönöz nekünk örök üdvösségünkre.“ E sz ó : „m alaszt“ vagy ^kegyelem“ többíéle jelentm ényü. Elő­ ször is jelenti valamely hatalm asabb személynek különös jóakaró érzületét más, alsóbb rendű egyén iránt. így azt szoktuk mondani, hogy valaki a királynál „kegyelemben“ (kegyben) áll. Ily értelemben szólt az angyal, M áriához: „Kegyelmet találtál Istennél.“ T ovábbá gyakran jelenti am a jóakaró érzületnek tényleges bizonyítékát, vala­ mi jó tettet, melyet a íensőbb egyén az alsóbb iránt puszta jó ság ­ ból, minden kötelezettség nélkül tanúsít. Ily értelemben „kegyelem ­ n ek“ nevezhetjük Istennek, mint fensőbb lénynek valamennyi jó té­ teményét, bárminemüek volnának is azok, melyeket irántunk tanúsí­ tott és naponkint tanúsít. Az isteni jótétemények minősége szerint a m alaszt általá­ ban kétféle; vagy term észetes, vagy természetfölötti. Term észetes m alasztoknak nevezhetjük mindazon jótétem ényeket, melyeket Isten m ár azáltal adott nekünk, hogy eszes lényekké, emberekké terem ­ tett. Ilyenek: az élet, a lelki tehetségek, a testi érzékek és e r ő k ; továbbá az egészség, növekedés, táplálék, ruházat és szám talan egyéb dolog, melyek ideiglenes jólétünkre szolgálnak. Term észetfö­ löttiek pedig azon m aiasztok, melyek örök üdvösségünkre vonat­ koznak, melyek tudniillik az embernek szükségesek, hogy üdvös­ ségét, felsőbb természetfölötti czélját elérje,- és egykor m iként az ég angyalai, Istent a dicsőség fényében színről színre m egláthassa. Itt tehát a „m alaszt“ alatt értjük általán véve am a belső, term észetfö­ lötti adom ányokat,- m egvilágositásokat-, melyek az embernek, Jézus Krisztus érdemeinél fogva azért adatnak, hogy saját üdvösségét segítsék elő. Hányféle ezen malaszt? „Kétféle; 1) segítő m alaszt, mely tényleges m alasztnak is ne­ veztetik; 2) megigazulási vagy megszentelő m alaszt.“ A segítő malaszt a hittudományban a Szentléleknek az em ber­ re gyakorolt azon futólagos befolyását jelenti, melynél fogva lelkünk egyes mulékony cselekményekre ösztönöztetik; ellenben a m egszen­ telő m alaszt nem egyéb, mint a lélekben m aradó isteni m alaszt. Továbbá a segítő m alaszt oly segedelem, melyet Isten a rosznak elkerülésére és a jónak végbevitelére n y ú jt; oly segítség, m e­

lyet Isten a szükséglet szerint, minden egyes jó cselekm ényhez bárkinek m eg ad ; s éppen azért neveztetik „segitő m alasztnak.“ E l­ lenben a megszentelő m alaszt azon erővel bir, hogy bennünket megszentel, a biin állapotából a szentség vagy megigazulás állapo­ tába helyez, és mindaddig bennünk marad, mig mi is ezen Istennek tetsző állapotban m aradunk. Végre mig a segitő m alaszt mintegy futólag érinti, világosítja, inti és erősiti meg a lelk et; addig a m eg­ szentelő m alaszt a lélekhez tapad, keresztülhatja s fölhevíti, miként a tűz a v a sa t; vagy miként napsugár a kristályon, átm egy rajta és fénynyel tölti b e; szóval tartós szépséget és nem ességet, azaz oly erény-díszt kölcsönöz a léleknek, mely nélkül senki sem lehet Isten előtt kedves, és melylyel senki sem lehet előtte visszatetsző.

1. §. A segitő malasztről. Miben áll a segitő malaszt? „A segitő m alaszt abban áll, hogy Isten értelmünket megvilágositja, és akaratunkat ösztönzi, hogy a roszat kerüljük, a jó t pe­ dig akarjuk és gyakoroljuk.“ Az isteni m alaszt ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy ér­ telm ünket fölvilágosítja, hanem ösztönzi az akaratot is, hogy a föl­ ism ert igazságokat erősen higyje, a megismert jót határozottan akarja, és erélyesen teljesítse, a felismert roszat pedig kerülje. Azért az isteni m alaszt által fölvilágosított ember bizonyos hajlamot, ked­ vet és szeretetet érez m agában a jónak g y ak o rlá sára; m egnyugvást és m egelégedést talál, midőn elhatározza, hogy e belső ingert kö­ vetni fogja, a jó t cselekszi, a roszat kerüli.

A malaszt szükségessége. Van-e szükségünk a malaszt segedelmére? „Erre oly nagy szükségünk van, hogy m alaszt nélkül üdvös­ ségünkre semmi legkisebbet nem kezdhetünk, nem folytathatunk, s nem fejezhetünk b e .“ E z annyit tesz, hogy az ember m alaszt nélkül nem csak sem ­ mi érdem et nem szerezhet a m ennyországra, hanem olyat sem te­ het, ami az üdvösségre h a s z n o s ; egyszóval nem akarhat és nem tehet semmi olyat, ami örök üdvösségre vezet. Azért mondja Jézus : „Nálam nélkül semmit sem teh ettek ;“ és az apostol szavai szerint: „Nem m intha elegendők volnánk valamit gondolni magunktól, mint m agunktól, hanem a mi elégséges voltunk az Istentől vagyon,“ Egyáltalán isteni m alaszt nélkül senki sem akarhat, kezdhet, tehet vagy fejezhet be valami Isten előtt is kedves jót. Miért oly elkerülhetetlenül szükséges a malaszt minden üdvös dologra ? 1) „Mert az örök boldogság természetfölötti jó, következéskép

csak természetfölötti erő és segítség, vagyis a m alaszt által érhet­ jük ezt el.“ A végtelen bölcs és jóságos Teremtő oly sok és oly kitűnő erőket adott az emberi természetnek, hogy t méltán neveztetik az em ­ ber a látható világ királyának, koronájának. Ámde ezen term észetes, velünk született erők, az értelem, szabadakarat stb. ha m ég oly tö­ kéletesek volnának is, mint a bűnbe esés előtt, nem elégségesek ah ­ hoz, hogy az örök életre legkisebb hasznos müvet is elkezdjenek, vagy befejezzenek, éppen úgy, mint a járó tehetség nem elég arra, hogy a levegőbe emelkedjünk vagy repüljünk. Az ember tehát pusz­ ta természetes erejéből éppen úgy nem haladhat az örök üdvösség utján egy tapodtat sem előre, miként egy tökéletes inaszakadt nem állhat egyenesen vagy nem járhat. E szerint az isteni m alaszt el­ kerülhetetlenül tehát azért szükséges, hogy az ember, ki term észet­ fölötti czélját a m aga erejéből sem meg nem ismerheti, sem arra nem törekedhetik, minden egyes cselekedetében képes legyen erre. Az evangéliumi inaszakadhoz csak egyszer közelített az Üdvözítő és egész életére adott neki jártányi e r ő t; de a vándor mellett, ki menynyei hazájába igyekszik, minden lépésnél ott kell állania a Szentléleknek, hogy malasztjával segítse őt utjának szerencsés folytatására és bevégzésére.J) 2) „Szükséges a m alaszt azért, mert csak általa lépünk Jé ­ zussal összeköttetésbe és részesülünk végtelen érdemeiben, melyek minden üdvösségnek forrását képezik.“ Ezek szerint a m ásik okot, miért elkerülhetetlenül szükséges az isteni m alaszt minden üdvös cselekményhez, jogosan keressük abban, hogy Isten bölcs végzése szerint, az embernek semmi sem válik üdvére, ami Jézus Krisztus érdemei által nem nyer természetfölötti érték et; és megfordítva, csak azon cselekmények nyernek Jézus érdemei által természetfölötti ér­ téket, melyek a m alaszt be- és közrehatása alatt kezdetnek, folytat­ t a l a k és végeztetnek el. Isten t. i. a bukott embert csak egyszü­ lött Fia által akarta a szentség és megigazulás állapotába vissza helyezni. U gyanazért nem angyalra bizta Isten a m egváltás m üvét — jegyzi meg szent Anzelm — hanem az Istenemberre, hogy egyedül ennek köszönhessük üdvünket. Ha tehát Isten még a trónja körül álló szellemek egyikének sem akará átengedni azon dicsőséget, hogy az emberi sziv üdvének szerzője lehessen, ugyan mikép engedné át azt nekünk, bukottaknak, kiknek teljes fölkelésre és m egújulásra van szükségünk ? Már pedig valóban ez történnék, ha term észetes erőnk­ ből csak az első lépést is megtehetnők az üdvösségre. Az ember tehát csak annyiban végezhet az üdvösségre h asz­ nos munkát, amennyiben Krisztus a megelőző m alasztban mintegy *) Megjegyzendő, hogy már a mennyei hazába vezető Szentlélek malasztja ösztönzi a vándort.

ut megkezdésére is a

kezet nyújt az embernek, az ember pedig a közrem űködés által m egragadja azt és igy Üdvözítőjével együtt kezdi, folytatja és fejezi be a cselekm ényt. Isten aztán csak az ily cselekményekre tekint alá kegyesen és örömmel, mert látja, hogy azokat szeretett Fia kezdi el és fejezi be.

A malaszt kiosztása. Ad-e Isten minden embernek malasztot? „Igen is, ő minden embernek elegendő m alasztot ad, hogy az őket kötelező parancsokat teljesíthessék és üdvözülhessenek.“ Miután Isten minden emberre alkalmazni akarja a megváltás gyüm ölcsét, azaz őket üdvözíteni kívánja, világos, hogy Jézus vég­ telen érdemeinek kincseiből mindenkinek annyi m alasztot ád, amennyi elegendő az üdvösség m egszerzésére. Annyi bizonyos, hogy senki­ től sem tagadja meg az im ádság malasztját, mely pedig kulcsa m indazon m alasztoknak, melyek az igaz hithez, a heves kisértések legyőzéséhez, a sziv őszinte m egértéséhez, az isteni parancsok hü, állandó m egtartásához okvetetlenül m egkivántatnak. Hogy Isten-az imádság m alasztját senkitől sem tagadja meg, e tan mellett szentirás és hagyom ány egyaránt tanúskodik, ugyanazért csak néhány példát hozunk fel. 1) H ogy az embernek a nehéz kisértések idején elegendő malaszt adatik azok legyőzésére, arról az apostol kezeskedik, irv án : „Hű az Isten, nem hagy titeket erőtök felett megkisértetni, sőt a kisértéssel erőt is szerez, hogy elviselhessétek“,1) vagyis m alasztjával segíteni fog titeket, hogy a kísértést legyőzhessétek. 2) Isten, miként mindenkinek ad m alasztot arra, hogy nagyobb kisértésekben a bukást elkerülhesse, úgy az elbukottnak is nyújt elégséges m alasztot az őszinte m egtérésre; mert ha ez nem így volna, mikép m ondhatná az Üdvözítő magáról, hogy azt jött ke­ resni és megmenteni, ami elveszett vala. Ha a bűnös nem nyerhetne elegendő m alasztot a m egtérésre, ugyan micsoda jelentésök volna akkor a jó pásztorról, az elveszett pénzről, stbiről szóló példáza­ toknak ? É s hogyan férne az össze Jézus magaviseletével a bűnösök iránt? „Elek én ! úgym ond az U r Isten, nem akarom az istentelen' halálát, hanem hogy megtérjen az istentelen az ő útjáról és éljen.“2) Mivel tehát Isten azt akarja, hogy a bűnös megtérjen, világos, hogy elegendő m alasztot is ad neki az igaz megtérésre, mert m alaszt nélkül a bűnös a m egtérés m unkáját végbe nem vihetné. A bűnös részére tehát ez életben mindig van menekülés. 3) A mi pedig a bennünket kötelező isteni parancsok m egtartását illeti, arról a trienti zsinat egész világosan igy beszél: „Isten semmi

lehetetlent nem parancsol, hanem midőn parancsol, int, hogy tegyünk annyit, amennyi tőlünk telik. Igaz ugyan hogy a bűnös nem telje­ sítheti a főparancsot, mely azt követeli, hogy Istent mindenekfölött szeressük, mert ha Istent mindenekfölött szeretné, akkor m ár nem volna bűnös, hanem igaz. Ámde e képtelenséget nem a m alaszt hiánya okozza, melyet Isten mindenkinek m egad, hanem a bűnösnek rósz akarata, ki a megtérés kínált m alasztját elutasítja m agától. Aki egy színig megtöltött edénynyel akar a folyó vízből meríteni, nem panaszkodhatik a folyóra, hogy nem akar neki vizet a d n i; az ok, a miért nem meríthet, abból áll, hogy edénye m ár tele van. H a a bűnös komolyan m egakarná tisztítani szivét minden rendetlen sze­ retettől, akkor alkalm assá is lenne Isten szeretetét m agába fogadni. S ám bár jólehet a kegyes Isten minden egyes embernek, vagy közvetetlenül, vagy legalább közvetve, az im ádság által, elegendő m alasztot ád kötelességeinek teljesítésére, hogy üdvözülhessen ; mégis bizonyos, hogy nem minden ember kapja a m alaszt ugyanazon mértékét, amennyiben Isten, ki m alaszt kincseit szabadon és függet­ lenül osztja szét, egyiknek csak egy, m ásiknak két, ism ét m ásiknak öt talentumot ád. A m aiasztok kiosztása éppen úgy történik, mint a term észetes adom ányoké. Szám és nagyság tekintetében itt is, ott is jelentékeny különbség van. É s miként az, aki szegényebb lelki tehetséggel és kevesebb testi előnyökkel bír, nagy jogtalanságot követne el, ha a term észet ura ellen zúgolódnék, mert hiszen, amije van, azt is ingyen k a p ta ; úgy nem panaszkodhatik az sem, aki csekélyebb m alasztot nyer, és nem tehet szem rehányást a m aiasztok végtelen szabad szerzőjének: Miért cselekedtél igy ? mert kinek-kinek szükségleteihez mérten m egadja az elegendő m alasztot.

A szabad akarat közreműködése a malaszttal. Mit tegyen az ember, hogy a malaszt üdvösségére váljék? „Ne szegüljön annak ellene, hanem híven m űködjék vele közre.* Az isteni malaszt mennyei világosság, mely az emberi értelmet megvilágositja; titokteljes szózat, mely az akaratot a m egism ert jónak gyakorlására índitja és a rosztól visszatartja. Ámde valamint a nap hiába ragyog az embernek, ha ez behunyja sze m e it; és valam int az apai szó hiába ösztönzi a gyermeket a parancs vagy tilalom m egtar­ tására, ha ez bedugja füleit, hogy ne hallja a z t: úgy a m alaszt is hatástalan lesz, ha az ember annak sugarai előtt behunyja lelki szemeit, ha szózatára szándékosan süket m arad. Az isteni m alaszt tehát nem válik üdvösségére az embernek, ha ez jobban szereti a sötétséget, mint a világosságot, azaz ha oly form án sze­ gül annak ellene, mint a zsidó főtanács roszlelkü tagjai, kiket szent

István diakon igy pirongatott m e g : „Ti kem ény n y a k u a k ! ti min­ denkor ellene törekesztek a Szentléleknek.“ >) H ogy azonban a m alaszt üdvösségére váljék az elfogadónak, nem elég, hogy határozott rósz akaratból ne szegüljön ellene, hanem az is megkivántatik, hogy el ne m ulaszsza vele közrem űködni; kell, hogy lelki szemeit valóban nyissa ki v ilágosságának; hogy szive hallgasson buzdító, figyelmeztető, fenyegető, parancsoló vagy tiltó sza v ára ; szóval a közrem űködő m alaszt segélyével azt kell akarnia és tennie, amire a megelőző ösztönzi. így Pl. ha valamely bűnös érzi bűneinek súlyát, sóhajtoz alatta, szeretne is attól m eg­ szabadulni, de kom olyan mégsem határozza el m agát, mert oly m alasztot vár, mely úgyszólván mindent végbevigyen ő helyette, sőt minden fáradságtól, önm egtagadástól megkímélje, az ily bűnös, kit a megelőző m alaszt bünbánatra nógat, nem működik közre, és vá­ rakozásában iszonyúan m egcsalatkozik. Ha m agad semmit sem teszesz, és azt várod, hogy a m alaszt téged átváltoztasson, akkor örökké veszedelemben forogsz, és meghiúsítod a m alaszt minden hatását. Mert hasztalan ír az orvos a betegnek bárminő hatásos gyógyszert, h a ez nem akarja ezt bevenni, azon ürügy alatt, hogy nagyon k e s e rű ; hasztalan nyújtasz a gödörbe esettnek kötelet, hogy azt kihúzd, ha ez még kezét is restelli kinyújtani és a mentő esz­ közt m egragadni. Éppen így nem segíthet a m alaszt sem a bűnösön, ha ez nem akar azzal közreműködni. Saul a m alasztnak köszönheté m eg térését: Isten m alasztjából vagyok, ami v a g y o k ; de mindjárt hozzáteszi: „Az ő m alasztja nem volt bennem hatástalan.“ Saul a keresztények üldözőjéből Krisztus apostolává lett, ki saját vallomása szerint többet dolgozott valam ennyinél; de hogy Istennek m egadja a dicsőséget, h ozzácsatolja; „ámde m égsem én, hanem Isten m a­ lasztja velem .“ így beszéljen mindenki, ha Istenhez tér, vagy bármi jó t cselekszik: Végbevittem, de nem én, hanem Isten malasztja, melylyel közrem űködtem ! Végre arra nézve, hogy a malaszUal csakugyan szükséges közrem űködnünk, velősen mondja szent Á g o sto n : „Isten, téged nél­ küled terem tett; m ert semmi beleegyezésed nem járult hozzá, nem is járulhatott, m inthogy akkor nem is léteztél. Ámde Isten, ki téged nélküled teremtett, nem tesz téged megigazulttá nélküled. Ő tudtod nélkül teremtett téged; ám de csak akkor tesz igazzá, ha m agad is m egakarsz igazulni.“ Vájjon az ember elleneszegülhet-e a malasztnak? „Igen is elleneszegülhet; mert az isteni m alaszt nem kény­ szeríti az emberi akaratot, hanem teljes szabadságot enged neki.“ H ogy az ember, az isteni m alasztnak ellene szegülhet, ez elvi-

tázhatlan hitágazat, s az ellenkező tételeket, hogy t. i. az emberi akarat sohasem állhat ellen a m alasztnak, a római szentszék több­ ször kárhoztatá. Ezen igazság m egerősitésére legyen szabad felhozni Jézus esetét, ki fájó szívvel és rettentő büntetésekkel fenyegetőzve, igy panaszkodik Jeruzsálem m egátalkodott lakói ellen: „Jeruzsálem , Jeruzsálem ! H ányszor akartam fiaidat összegyűjteni, miként a tyuk összegyűjti csirkéit szárnyai alá; és te nem a k a rta d !“ Miért panasz­ kodik itt Jézus, nemde éppen azért, mert a m alasztnak ellenszegültek ? Azon emberek tehát, kik miatt Isten igy panaszkodik, nem nélkü­ lözték a szükséges m alasztot; ámde elmulaszták a szükséges köz­ rem űködést; szabad akaratból nem akarták a m alasztot követni, habár Isten mindent megkisérlett, hogy nekik a hozzájárulást lehe­ tővé tegye; ők tehát ellenszegültek az isteni m alasztnak, melylyel éppen úgy közre is m űködhettek volna. T ehát az ember a m alaszt­ nak ellenszegülhet.

2. §. A megszentelő malasztról. Mi a megszentelő malaszt? „Egy meg nem érdemlett természetfölötti adom ány, melyet a Szentlélek önt lelkűnkbe, akkor, midőn bűnösökből igazakká, isten gyermekeivé, és a m ennyország örököseivé tesz bennünket.“ Miként terem téskor az agyagból alkotott emberi test még élet­ telen volt, és még a teremtő leheletre vala sz ü k sé g e : úgy a segítő m alaszt által uj életre előkeszitett bűnös sem él m ég; kell, hogy Isten Lelke még tovább fuvaljon rá, hogy ellása a természetfölötti élettel. Isten ezen életosztó lehelete képezi a Szentlélek azon aján­ dékát, melyet megszentelő m alasztnak nev ezü n k ; s mert e m alaszt a bűn állapotából a szentség és m egigazulás állapotába helyezi át az embert, azért m áskép a megigazulás m alasztjának is neveztetik. É s m inthogy a bűnös állapot lelki halál, azért a m egszentelő m a­ laszt beöntése, mely e szom orú állapotot m egszünteti és az Isten­ nek tetsző élet állapotát szerzi vissza a léleknek, nem ok nélkül hasonlittatik ez össze a testi halálból való föltámadással. Azért ezen átmenet „lelki újjászületésnek“ , aki pedig abban részesül „újjászü­ letettnek „ neveztetik. Mit foglal tehát magában a bűnös megigaznlása ? „A megigazulás m agában foglalja: 1) a m egtisztulást minden bűntől, vagy legalább a halálos bűnöktől, valamint az örök büntetés elengedését is; 2) a belső ember megszentelését és m egújulását.“ A 16. század hitujitói e dologra nézve azt hirdették, hogy az egészen külső valami és a Krisztus érdemeire való tekintetből a bün­ tetés elengedtetik ugyan, de a bűn nem töröltetik el, hanem béta-

kartatik, azaz nem szám ittatik be többé vétségül. E tan szerint a m egigazulásnál nem történik benső m egtisztulás, annál kevésbbé átváltozás Istennek tetsző életre, vagy belső m egszenteltetés. A megigazult éppen oly bűnös m arad belsőleg, mint előbb v o lt; ámde Is­ ten igaznak tekinti őt, mert hát Krisztus érdeme úgyszólván befödözi és ez mindaddig igy tart, mig el nem veszti a hitet, mely által Krisztus megváltói érdeme nekj beszámittatik. E gonosz tévtannal szem ben a kath. egyház azt tanítja, hogy a megigazulás nem csu ­ pán külső, hanem belső megtisztulás a bűnöktől és egyszersm ind igazi m egszenteltetése és m egigazulása a belső embernek, melynél fogva az ember igaztalanból, vagyis bűnösből igazzá lesz. H ogy a bűnök a m egigazulás m alasztja által igazán bensőleg elengedtetnek, vagy eltöröltetnek, ezt a szentirás is a lehető legvilá­ gosabb szavakkal erősiti meg, a mennyiben a szentirás nem csak a bűnök betakarásáról vagy be nem szám ításáról beszél, hanem nyíltan kimondja, hogy azok eltöröltetnek, elvétetnek, a tenger mély­ ségébe d o b a tn a k ; Isten szétoszlatja azokat, mint a felhőt és ködöt. A bűnös m egm osatik, megtisztul, fehérebb lesz a hónál, úgy hogy semmi kárhozatra méltó nem m arad benne. De ha a szentirás ezen és szám talan m ás helyei nem szólnának is ily világosan a valósá­ gos m egtisztulásról, még akkor is nem csak a szentatyák és a bib­ lia összes katholikus hitű értelmezőinek tekintélye, hanem a józan ész is azt javasolná, hogy még az írás azon szavait is, a valósá­ gos bűn eltörléséről kell m agyaráznunk, melyek a bűn elfödözését emlegetik, mert hisz különben minő volna az olyan megigazult, aki pusztán külső m egigazulással bírna, és azt úgy öltené m agára, mint valamely kölcsön vett zubbonyt? H asonlítana a festett koporsóhoz, mely kívülről tetszik ugyan a szemnek, de belül tele van mindenféle undoksággal. 2) Végre a belső átváltozásról vagy megszenteltetésről a kath. egyház azt tanítja, hogy a m egigazulásnál Krisztus megváltói érde­ me nem pusztán beszám ittatik nekünk, nem befödő ruha gyanánt adatik ránk, hanem hogy valósággal igazakká tesz bennünket, úgy hogy lelkileg megigazulunk, valóban igazak leszünk, mert a megigazulást lelkűnkbe fogadjuk, s kiki a m agáét azon mértékben, amint a Szentlélek kinek-kinek osztja!

Előkészület a megigazulásra. Mivel kezdődik a bűnös megigazulása? „A megelőző m alaszttal, mely a bűnöst megvilágositja és arra ösztönzi, hogy7 Istenhez térjen.“ H a a bűnös el akarja nyerni a megigazulás malasztját, okvetetlen szü kséges, hogy annak elfogadására előkészüljön. Ámde. mi­

vei az ember saját erejéből még az első lépést sem teheti meg az üdvösségre, s általában semmi oly cselekm ényt nem vihet végbe, mely az üdvösségre h a sz n o s ; ennélfogva világos, hogy az első lö­ késnek a m egigazulásra Istentől kell szárm aznia és hogy azon lökés nem áll m ásban, mint a megelőző m alasztban, mely a bűnöst hivja, megvilágositja és ösztönzi, hogy Istenhez térjen. Azért m ondja m a­ ga Jézu s: „Senki sem jöhet hozzám , hacsak Atyámtól nem adatik neki.“ Az ember tehát ezen előleges isteni hívást a m egtérésre vagy megigazulásra az egyház nyilatkozata szerint semmikép sem érde­ melheti meg. Sőt még azon erkölcsi jó cselekmények is, melyek a m alasztot netalán megelőzték, csak annyiban készíthetik elő a b ű ­ nöst a megelőző m alaszt elfogadására é s 'a z ezután következő m eg­ igazulásra, amennyiben nem növelik, mint a rósz tettek azon ak a­ dályokat, melyek az ösztönző m alasztnak és a benső megszenteltetésnek útjába állanak. Mit tegyen a bűnös, hogy megigazuljon ? 1) Aki meg akar igazulni „mindenek előtt higyje, amit Isten kinyilatkoztatott, különsen azt, hogy Jézus Krisztus által igazulunk m eg.“ Tehát a hit m indazokra nézve, kik még ezzel nem bim ak, első és egyáltalán m ulaszthatatlan lépés a m egigazuláshoz, a m eny­ nyiben a hit által, mely nélkül „lehetetlen kedvesnek lenni Istennél“ a bűnös ismét kezet fog Istennel, noha vele a szeretet hiánya miatt még tökéletesen nem egyesülhet. Ily értelemben m ondja Fülöp dia­ kónus is Kándáces királyné tisztjének, midőn ez a keresztséget kí­ v á n ta : „Ha hiszesz teljes szivedből, m egtörténhetik.“ Ámde egyedül a hit még nem teszi az embert Isten előtt m egigazulttá; a hit csak gyökér, melyből a további cselekmények egym ás után fejlődnek ki. U gyanazért kell: 2) „Hogy a bűnöst az isteni igazságosságtól való félelem üdvösen megrettentse s az isteni irgalomtól bocsánatot re­ méljen.“ így a niniviták üdvösen megrettenvén a kilátásba helyezett büntetésektől, töredelmet tartottak; Saul, miután Isten keze földre sujtá, reszketve kiált fe l: „Uram, mit akarsz hogy cselekedjem ?“ Ellenben Péter megsiratja bűneit az isteni m ester egy szánakozó pillantása követkztében i s ; a lator megtér a fölfeszitett Üdvözítő or­ szágának gondolatára i s ; Mária Magdolna pedig töredelmesen Jézus lábaihoz borul, nem azért, mert fél, hanem mert „nagyon szeret.“ A további előkészület végre abban áll: 3) „Hogy a bűnös kezdi Istent szeretni, s bűneit mindjárt m egbánja és elhatározza, hogy uj, Istennek tetsző életet kezd és fölveszi a keresztséget, vagy h a m ár meg volna keresztelve, a töredelem szentségét.“ Ezen reménynyel összekötött félelemből és m ásrészt a szeretetből szárm azik végre a bánat, vagyis az elkövetett bűnök miatti fájdalom és azok megutálása, a mennyiben m ost már a bűnös a hit, remény, szeretet és bánat által előkészül a m egigazulásra, fölveszi a keresztséget, vagy

esetleg a töredelem szentségét. É s mihelyt a szent viz ráöntetik, vagy a paptól föloldoztatást nyer, a Szentlélek is leikébe önti a m egszentelő m alasztot, mely m alaszttal együtt „megnyeri az ember a bűnök bocsán atát és a benső m egszenteltetést, mi által megigazul, Isten gyermekévé és a m ennyország örökösévé lesz.“

A megigazulás állapota. Bizonyos lehet-e az ember arról, hogy megigazul? E tekintetben a következő három alapelvet tartsuk szem e lő tt: 1) „Senki sem birhat tévedhetetlen, az isteni hitre alapított bi­ zonysággal a felől, hogy valóban megigazult, miként a tévtanitók állítják.“ 2) „Az ember általában nem birhat teljes, minden kétséget ki­ záró bizonysággal a felől, hogy valóban megigazult, hacsak azt Is­ ten külön nem nyilatkoztatja ki neki.“ Mert valam int senki sem kételkedik, ha jám borul él, Isten irgalmában, Jézus Krisztus érdemei­ ben és a szentségek hatásában, erejében; úgy mindenki*félhet és aggódhatik m alasztbeli állapota felől, ha megfontolja saját gyarlósá­ gát és hiányos előkészületét. Ezért m ondta szent Pál is: „Magamat sem Ítélem, mert semmiben sem vádol ugyan lelkiismeretem, de azért még nem vagyok m egigazulva; aki pedig engem itél, az U r az .“ 3) „Ám az ember e bizonytalanság daczára is elég bizonyos­ ságot szerezhet a m aga m egigazulásáról ha azon iparkodik, hogy Istennek örömmel szolgáljon, bizalommal vegye fel a szentségeket és vigasztalódva, nyugodtan várja halála óráját.“ Hiszen „a béke és öröm “, mint szent Pál irja, a Szentlélek gyümölcsei, ki a megigazuláskor szivünkbe száll. Mikor pedig a halált közeledni érzi vala, ezt irta az apostol T im otheusnak: „Jó harczot h arczo ltam ; egyéb­ iránt eltétetett nekem az igazság koronája, melyet m egad nekem az Ur, az igaz biró.“ H a tehát a szent gyónásra gondosan elkészül­ tünk és feloldozást nyertünk, alaposan remélhetjük, hogy bűneink eltöröltetnek. Vájjon a megszentelő malaszt gyarapodhatik-e, kisebbe dhetik-e és elveszhet-e? „A trienti zsinat a tévtanitók ellen hitágazatkép m ondta ki, hogy a m egszentelő m alaszt gyarapodhatik, sőt gyarapszik is, nem ­ csak a szentségek által, hanem jó cselekedetek gyakorlása által is.“ H ogy kisebbedhetik is, erre nézve az egyház nem nyilatkozott; de a hittudósok általában azt vélik aquinói szent Tam ással, hogy a b ocsánatos bűnök kisebbíthetik azt, nem lényegileg, hanem növeke­ dését, gy arap o d ását akadályozzák, és igy annak teljes elvesztését is előkészíthetik.

Megmaradhat-e minden igaz a malaszt állapotában ? „Az igaz — Isten különös segedelme nélkül — nem m aradhat meg a megigazulás állapotában.“ „Azért a segedelmet és a halálunkig való állhatatosságot alázatosan és folyvást kérnünk kell.“ Hogy a megigazult m egm aradhasson Isten barátságában, erre nem elegendő azon m alaszt, mely által bűnösből igazzá, Isten barátjává lett; ha­ nem még egy különös isteni segítségre is van szüksége ; vagy m ás szavakkal a megszentelő m alaszton kivül a segitő m alaszt is szük­ séges neki.

A megigazulás gyümölcseiMinő gyümölcsöket terem a megigazult ember a malaszt se­ gélyével ? „Jókat, vagyis érdem szerző cselekm ényeket; m ert minden jó fa jó gyüm ölcsöket terem .“ 1) H ogy a jó cselekmények érdem szerzők lehessenek, minde­ nekelőtt megkivántatik, hogy aki azokat végbeviszi, a megszentelő m alaszt állapotában legyen. Ez világosan kiderül az Üdvözítő kö­ vetkező szavaiból: J) „Valamint a szőlővessző nem ho zh at m agától gyümölcsöt, ha a tőkén nem marad, úgy ti sem, ha nem m aradtok bennem .“ Krisztus ezzel nyilván azt akará m ondani: „H a ti, kiket m ost a m alaszt és a szeretet köteléke egyesit velem, nem m aradtok meg ezen egyesülésben, akkor éppen úgy nem teremhetitek az örök élet gyümölcseit, nem vihettek végbe m ennyországra érdem es tette­ ket, miként a tőkéről letört venyige nem hozhat édes szőlőfürtöket. 2) H a a megigazult ember cselekménye érdem es akar lenni, hát legyen erkölcsileg jó i s ; mert az erkölcsi rósz nem jutalm at, hanem büntetést érdemel Isten, az igazságos fizető részéről. A cse­ lekmény pedig akkor lesz erkölcsileg jó, ha Isten törvényével m eg­ egyez, vagyis jó szándékkal és oly körülm ények közt vitetik végbe, melyek azt nem tiltják. H a e föltételek közöl csak egy is hiányzik, akkor a cselekmény nem bir az érdem ességhez megkívánt jósággal, így pl. az alam izsna osztás m agában véve jó, a felebaráti szeretet parancsával megegyező cselekmény, de h a valaki kevélységből és képmutatásból, vagy oly körülm ények közt osztana alam izsnát, m e­ lyek azt meg nem engedik, akkor a m agában véve jó cselekményt erkölcsileg ro szszá tenné a rósz szándék és a tiltó körülmények. U gyanez áll a bucsujárásokról, szóbeli im ádságokról, fogadalmakról stb. is, melyek noha m agukban véve jók, mégis elrom olhatnak a ferde szándék vagy más körülmények miatt. 3) A harmadik kellék a jócselekmények érdem ességére vonat­ kozólag az, hogy legyenek természetfölöttiek. E sajátsággal pedig

akkor fognak bírni, h a a m alaszt természetfölötti segélyével és v a­ lami természetfölötti okból vitetnek végbe. H ogy az oly cselekmé­ nyek, melyek tisztán term észetes okból szárm aznak, érdemetlenek, azt m aga Jézus is világosan jelzi, midőn igy s z ó l: „Ha csak azo­ kat szeretitek, kik titeket szeretnek, m icsoda jutalm át vehetitek ? Nem ezt cselkszik-e a vám osok is ?“ J) Az Üdvözítő itt nyilván azt akar­ ja m o n d a n i: „Ha csupán azokat szeretitek, ki jó akarattal és sze­ retettel viselkednek irántatok, akkor felebaráti szeretetetek tisztán emberi okokból szá rm azik ; ellenben ha azért szeretitek a felebará­ tot, hogy mint a mennyei Atya gyermekei, az ő akaratát teljesítsé­ tek és h o zzá hasonlítsatok; azaz ha fensőbb, természetfölötti okok­ ból szeretitek őt, akkor szeretetetek ki fog terjedni ellenségeitekre i s ; s akkor igyekezni fogtok jót tenni baráttal és ellenséggel, miként m ennyei A tyátok is jótéteményeivel hatalm azza el az igazakat és gonoszokat. Végre gyakran int Jézus arra is, hogy a jót ne akármint cselekedjük, hanem az ő nevében, ő érette, az ő nevéért;“ mert nem ígér kivétel nélkül mindenkinek jutalmat, aki atyafiának egy ital fris vizet nyújt, hanem csak annak, aki ezt az Ő nevében, vagyis azért cselekszi, mert a szom jazóban „K risztust akarja kiszolgálni.“ Tehet-e az ember valami jót a halálos bűn állapotában is ? „Tehet ugyan jót, de azáltal a m ennyországot ki nem érde­ melheti.“ A bűnös tehet ugyan jót, sőt a m alaszt segélyével és a hit indokaiból természetfölötti cselekm ényeket is vihet végbe ; am enynyiben ím ádkozhatik, bőjtölhet, alam izsnát adhat stb. csakhogy ezen, a kegyelem -hiány állapotában gyakorolt jó cselekmények nem bír­ nak a m ennyországra érdemmel, nem jogosítják fel őt az örök ju ­ talom ra. Ámde h a egyfelől ham is nézet és ellenkezik a keresztény hittel, h o g y az ember a halálos bűn állapotában érdemleges tetteket vihet v é g h e z ; másfelől éppen oly helytelen és hitellenes azt képzelni is, h ogy am it a bűnös cselekszik, még az erkölcsileg jó tettek is (böjt, im ádság, alam izsna osztás) haszontalanok és értéktelenek, sőt roszak és k árhozatra méltók. N e m ; a bűn állapotában gyakorolt jó nem haszontalan, sőt inkább „nagyon is hasznos arra, hogy Isten­ től m alasztot nyerjünk a m egtérésre, néha pedig az ideiglenes bün­ tetések elkerülésére is .“ M ert: 1) Isten, ki hatalm át irgalm assága által szokta nyilvánítani, so k szo r nem bünteti a bűnöst azonnal és nem taszítja pokolba, h a­ nem jócselekm ényeire való tekintetből időt ad neki a töredelemre és különös m alasztokat az őszinte m egtérésre. Ily értelemben m ondá Rafael angyal T ó b iásn ak : „Az alam izsna m egszabadít a bűntől és azt eszközli, h ogy az ember irgalm at és örök életet talál.“ 2) Föltehetjük azt is, hogy Isten a bűnösök jó cselekményeit

gyakran természeti javakkal jutalmazza, amennyiben a megérdemlett ideiglenes büntetéseket elhárítja róluk. így háritá el Akháb töredelme miatt az ennek házára kiszabott b ü n tetést; igy őrzé m eg a ni­ ni vitákat a végpusztulástól, mert bőjtölve, zsákban és ham uban tar­ tottak bünbánatot. Mit érdemiünk ki a malaszt állapotában végbevitt jó tettek által? 1) „A megszentelő m alaszt gyarapodását; 2) az örök üdvös­ séget.“ Ami ezt illeti, az egyház határozottan tanitja, hogy a m eg­ szentelő m alasztot minden egyes jócselekm ény fokozza, mert vala­ mint egyrészről igaz, hogy a mennyei jutalom annál nagyobb lesz, minél, szám osabbak és jelesebbek valakinek a m alaszt állapotában gyakorolt jó cselekményei, úgy m ásrészről az is kétségtelen, hogy minél nagyobb az életszentség, annál bensőbb az Istennel való egyesülés, tehát az ő boldogságában való részesülés is. S viszont az ember életszentsége sem növekedhetik m áskép, m intha ugyan­ azon mértékben növekedik benne a megszentelő m alaszt is. Ebből tehát világos, hogy a megigazult ember minden egyes természetfölötti jó cselekménye által mind a boldogság, mind a m egszentelő m alaszt gyarapodását érdemli ki, mert hiszen m áskép a boldogság mértéke nem telelhetne meg teljesen a jó cselekmények m értékének és a benső szentség fokának. Honnét nyerik az ilyen jó cselekmények belső értékűket vagy érdemlegességöket ? „Jézus Krisztus végtelen érdemeiből, kinek a megszentelő m a­ laszt által élő tagjai vagyunk.“ E tan igazolására a kath. hittudósok a következő két érvet hozzák fel: 1) A m egigazultak jó cselekmé­ nyeik következtében csupán azért tarthatnak J o g o s igényt a mennyei jutalomra, mert Isten megígérte azt nekik. Ámde Isten csak Jézus Krisztus érdemeire való tekintetből Ígérte meg azt nekik, tehát jó cselekményeik csak a Jézus érdemeinél fogva érdemlik meg a m enny­ országot. 2) Jó cselekményeink érdem legességére vonatkozólag megkivántatik, hogy azokat a valóságos m alaszt segedelmével és a m eg­ szentelő m alaszt állapotában vigyük végbe. Ugyanis valamint a fa ága se nem zöldéi, se nem virágzik, sem gyüm ölcsöt nem hoz, hacsak a gyökérből és törzsből nem kap tápnedvet; úgy az emberi lélek is terméketlen érdemszerző cselekményekben, ha a m egszen­ telő m alaszt és szeretet mint élő venyigét nem köti össze K risztus­ sal, az igazi tőkével. Azért Jézus m aga m o n d ja: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők; aki én bennem m arad és én ő benne, sok gyüm ölcsöt terem ; mert nálam nélkül semmit sem cse­ lekedhettek.“ *)

Köteles-e minden keresztény jó tetteket gyakorolni? „Igen is, mert minden fa, mely nem terem jó gyüm ölcsöket, kivágatik és tűzre vettetik.“ J) Ily kem ény szavakkal fenyegeti keresztelő szent János a fari­ zeusok és szadduceusok vakmerő bizakodását, kik üdvösségüket biztosnak hitték, mivel testi leszárm azás szerint Ábrahám fiai valának, legkevésbbé sem törődvén azzal, hogy cselekedeteik szerint is azok legyenek. Ne dicsekedjetek és ne mondjátok igy feddé ő k e t: „A mi A tyánk Á b rahám !“ N ehigyjétek! hogy ezért majd kikerülitek a jövendő b ü n te té st; mert mondom n ek tek : „A fejsze m ár a iák gyökerére tétetett. Tehát minden fa, mely nem terem jó gyüm ölcsöt, kivágatik és a tűzre vettetik.“ Jézus előhirnöke nem azt m ódja itt: Minden fa, mely rósz gyüm ölcsöt terem, kivágatik, s tb .; h a n e m : minden fa, mely jó gyüm ölcsöt nem terem, mely terméketlen. T ehát m ár a jó cselekm ények elm ulasztása is elégséges a kárhozatra. A m ondottakból könnyű belátni, mily ellenmondásba jöttek a 16. század hit-ujitói nem csak az egyház minden időbeli tanitásával, hanem a szentirás legvilágosabb szavaival is, midőn azt prédikálták, hogy a jó cselekmények nem szükségesek az üdvösségre, mert egyedül a hit üdvözit. Miféle jó tetteket kell különösen gyakorolnunk? „Azokat, melyekre 1) Isten és az egyház parancsai köteleznek; 2) melyek hivatásbeli kötelességeink teljesítésére szükségesek vagy h aszn o sak .“ Jó tetteinknél mire tekint Isten leginkább? ‘„A jó szándékra, mely által kisebb tetteinkért is nagy jutalm at nyerhetünk Istentől.“ Jó szándéknak azon akaratot nevezzük, mely cselekvés által Istennek törekszik szolgálni, őt dicsőíteni. E szándék tehát az Isten szolgálatára és dicsőítésére irányuló akaratban, a sziv jám bor érzü­ letében gyökerezik, azért az Ur szemei különösen az érzületet és az ebből mintegy kivirágzó szándékot tekintik a mi jó cselekede­ teinknél, s a p u szta látszatnak nincs előtte semmi értéke. M egjegyzendő még, hogy valamely jó cselekmény a különben egyenlő m inőség és ugyanazon körülm ények mellett annál érdemle­ gesebb, minél jobb szándékkal vitetik végbe. A legkitűnőbb szándék pedig kétségtelenül az, mely Isten tökéletes szeretetéből szárm azik, h a t. i. a cselekvő nem annyira a juialmat, vagy nem egyedül azt, hanem inkább Isten dicsőítését tartja szeme előtt, s ha ez képezi cselekm ényeinek végczélját. Ilyen volt am a fillérnyi áldozat, melyet a szegény özvegy a jeruzsálem i templom szekrényébe dobot, mert

minthogy Jézus szavai szerint „mindenét o d aad ta,' méltán következ­ tethetjük, hogy szándéka volt többet adni,, ha esetleg többje van. Mily eszközök által kell a malasztot leginkább megszereznünk ? „A szentségek és az im ádság által.“ E két eszköz különböző módon szerzi meg nekünk a malasztot, amennyiben szentségek lét­ rehozzák bennünk a m alasztot, az im ádság pedig lekönyörgi szá­ munkra. T ovábbá a szentségek, ha méltókép vétetnek föl, okvetetlen előidézik bennünk a rendeltetésök czéljának megfelelő m alasztokat, miként a Bethszaida nevű fürdő-tó csalhatatlanul visszaadá azon betegnek az egészségét, ki, miután az urangyala fölzávarta volt, először bocsátkozott belé. Ellenben az im ádság csupán arra való, hogy a m alaszt szerzőjét rábirja, hogy az im ádkozónak kegyesked­ jék valami m alasztot adni, ha t. i. az im ádság minden tekintetben olyan, aminőnek lennie kell, hogy Isten m eghallgassa. így a vakon született Ifjú könyörgése arra inditá Jézust, hogy az ő vakságát m eggyógyítsa. Végre a szentségek által csak azon sajátos malasztokat nyerhetjük meg, melyek eszközlése végett azokat Isten ren­ delte; holott az ihiádság által m egnyerhetünk bármiféle malasztot, azok kivételével, melyeket Isten csak a szentségek által akar nekünk adni. így pl. az im ádság által sohasem nyerheti meg a keresztény a bűnbocsátó hatalmat, ezt csupán az egyházi rend szentsége adja meg.

A szentségekről. Mi a szentség? „A szentség Jézus Krisztustól rendelt látható jel, mely velünk láthatatlan m alasztot és belső m egszenteltetést közöl.“ A hét szentség m egannyi titokteljes forrás, melyekből gazdagon ömlenek ránk a maiasztok, melyeket Jézus Krisztus az ő keserű szenvedése és halála által üdvösségünkre kiérdemelt. E malasztforrások az ó szövetségben még nem valának nyitva; de azért a p ró ­ féták már ünnepiesen jövendölgették azokat a Krisztus által megvál­ tandó emberiségnek. íg y Izaiásnál o lv assu k : J) „Vizet fogtok örven­ dezve meríteni az Üdvözítő forrásaiból és fogjátok m ondani am a n a p o n : „Áldjátok az U rat és hívjátok n e v é t. . . mert dicső dolgot miveit.“ Miután pedig m ost m ár ezen források Jézus érdemeinél fogva nyitvák, Istennek az a szeretetteljes szándéka, hogy mind­ nyájan e m alaszt-forrásokhoz lépjünk és szükségletünk szerint m e­ rítsünk azokból. Ámde mikép volna lehetséges Isten e szándékának megfelelnünk és ezen üdvforrásokhoz járulnunk, h a azok nem vol­ nának láthatók vagy észlelhetők, hanem láthatatlanok, mint m aga a m alaszt? Krisztus tehát, hogy e hétágu m alasztforrást szivünkbe

vezesse, látható jeleket rendelt, hogy ezek által m egnyerhessük a láthatatlan m alasztokat és a belső m egszenteltetést. A szentségek­ hez tehát három dolog kívántatik: 1) Látható jel vagyis olyan jel, mely egyik másik külérzék (látás, hallás, érzés) által észrevehető. Ilyen jel pl. a keresztség szentségénél a vízzel történő, látható és érezhető leöntés, és a hall­ ható s z a v a k : „Én téged keresztellek“ stb. Ezen külső látható jel, m iként a keresztségnél, úgy a többi szentségnél is két részből áll: anyagból, vagyis azon dologból vagy cselekményből, mely érzék alá esik, és alakból vagyis az előirt szavakból, melyek által a m a­ gában véve közöm bös cselekmény szentséggé lesz. Azért amit szent Á goston a keresztség anyagáról és alakjáról mond, ugyanazt m ondhatjuk a többi szentség anyagáról és formájáról i s : „Vedd el a szót, és mi egyéb a víz mint viz? Elem gyanánt jön a szó, és lesz belőle szen tség.“ Valóban a lényeges keresztségi szavak nélkül a vizöntés nem volna egyéb, mind közönséges m osdatás vagy lo­ csolás. 2) Láthatatlan m alaszt, melyet az érzékileg észrevehető jel mintegy képletesen ábrázol, és azzal úgy van összekötve, hogy ugyanazon pillanatban, midőn a látható jel szabályszerűen alkalm aztatik, a lélek belsőleg is megszenteltetik és m alasztokkal g az­ dagodik. A külső jel úgyszólván burok, h é j; ellenben a m alaszt a titokteljes gyüm ölcs, a mag, a tulajdonképeni lényege minden szent­ ség n e k Ebből könnyű belátni azt is, mily találóan neveztetik az ily külső jel „szentségnek.“ Mert a latin „szakram entum “ szó, me­ lyet a m agyar „szentség“ egészen híven fejez ki, valami szentet, titokteljeset jelent. De mi lehet szentebb, mint egy jel, melynek alkalm azásakor a lélek megszenteltetik, az isteni term észet közös­ ségbe emeltetik; és mi titokteljesebb, mint éppen a külső jel által eszközölt eme m egszentelés, melynél mint szent Gergely pápa m eg­ jegyzi „az isteni erő a testi dolgok hüvelye alatt titokban eszközli az üd v ö sség et.“ 3) Jézus Krisztus rendelése, am ennyiben tudvalevő dolog, hogy semmiféle külső jel vagy elem nem bir természeténél fogva erővel arra, h o g y oly nagy és csodálatos dolgot vigyen végbe a lélekben, hogy azt m egtisztítsa a bűnöktől, és erényekkel, m alasztokkal éke­ sítse fel; m ert a term észetes jel és a lélekre ható természetfölötti m űködés közt nincs semmi arány. Hasonlókép embernek sincs olyan hatalm a, hogy egy külső jellel belső m alasztot kössön ö s s z e ; ezt egyedül Isten teheti, aki minden m alasztnak szerzője. H ogy tehát egy külső jel valóságos szentséggé váljék, szükséges, hogy m aga az Istenember által legyen arra m eghatározva, és rendelve. Még Krisztus földi helyettesének, az egyháznak sincs hatalm a szentsége­ ket rendelni. Azon kérdésre: „Miért rendelt Krisztus m alasztjainak közlése

végett látható, vagy érzékileg észrevehető jeleket?« A következőkben felelünk: 1) „Hogy látható zálogával bírjunk a belső, láthatatlan m alasztn ak .“ Ugyanis miután Jézus nem csak láthatatlan m alasztját kivánta velünk közleni, hanem e közlésről biztos zálogot is adni, azért a m aiasztok kiosztását a szentségek látható, érzékek alá eső jeleihez köté. Egy szentség fölvételénél tehát a külső jel, az érzékileg é sz ­ revehető anyag és alak vigasztaló záloga a valóban elnyert látha­ tatlan m alasztnak. Hasonlókép használt Jézus a Szentlélek kiosztá­ sakor is külső jelt, a lehelést, m egakarván győzni és biztosítani apostolait, hogy velők valóban közölte a Szentleiket, és hatalm at adott nekik a bűnöket megbocsátani vagy megtartani. Sőt a testi jótétem ények gyakorlásakor is, pl. a vakon született és süketném a meggyógyitásánál, ily látható jeleket alkalmazott, hogy az illetőket, kikkel jótétem ényt gyakorolt, meggyőzze, hogy ez csupán az ő ti­ tokteljesen működő m indenhatóságának tulajdonitható. 2) „Hogy eme látható üdv eszközök használata által nyilvá­ nítsuk, hogy Krisztus egyházával közösségben állunk.“ U gyanis az Üdvözítőnek szándéka volt minden keresztényt egy látható, az ő Szentlelke által korm ányzott községben, a katholikus egyházban összegyűjteni és mint egy nyájnak juhait egy akolban összetartani. Ehhez pedig bizonyos külső jelekre volt szüksége, melyekről a p ász­ torok juhaikat, és a juhok is egym ást mint Krisztus juhait, felis­ merhessék. A szentségek látható jelei tehát arra is szolgálnak, hogy az egyes hivek azok használata által bizonyítsák be mind az eg y ­ házi elüljárók, mind a többi hivek előtt, hogy az egyháznak igaz tagjai. E látható jelek csupán jelzik-e a malasztot? „N em ; eszközük is a jelzett m alasztokat, ha mi részünkről nem teszünk semmi akadályt; azért hathatós vagy m űködő jeleknek is neveztetnek.“ Azt már említettük, hogy a szentségek, mint látható jelek, a nekik megfelelő m alasztot, miként az általán a jelnek term észetében rejlik, képletesen ábrázolják vagy szemléltetik. így a m egkereszte­ lendő külső leöntése ábrázolja a belső m egtisztulást az eredő és netalán! cselekedeti bűnöktől; igy ábrázolja a szent krizmával megkenés a malaszt kenetét, mely a lelket erősiti meg,, miként a testet szokta erősíteni az olajozás. U gyanezt könnyen ki lehet mutatni a többi szentségeknél is. Ámde a szentségek nem csupán jelzik vagy ábrázolják a m alasztot, hanem eszközük is azt, miként a fölkelő nap nem csak jelzi az illető napot, hanem eszközli is. Midőn tehát a keresztségnél az ember külsőleg leöntetik, a leöntés az egyide­ jűleg kim ondott szavak kíséretében azt eszközli, hogy a keresztelt a Szentlélek ereje által minden bűnétől, m egtisztul, m egszenteltetik

és m integy újjá teremtetik. E zt jelentik Jézus kővetkező szavai: „Az embernek újjá kell születnie vízből és S zentlétekből;“ vagy szent Leó pápa szavai szerint : „A m agasságbeli ereje, mely azt eszközli, hogy Mária szülte az Üdvözítőt, eszközli azt is, hogy a viz újra szüli a hivőt.“ Minő malasztot eszközölnek a szentségek? 1) Közlik velünk a megszentelő m alasztot, ha t. i. a fölvevő még nem volt annak birtokában v ^ y már elvesztette; ha pedig a fölvevéskor m ár birt azzal, gyarapítja a z t benne. Más szóval ha a lélek valamely szentség méltó fölvétele előtt a halál sötétségében vakoskodott, akkor a szentség által főikéi neki a megigazulás n a p ja ; h a pedig e nap m ár fölkelt volna neki, akkor csak fölebb emelkedik és folyvást több világosságot, meleget, ismeretet és szent szeretetet áraszt ki benne. 2) „Minden szentség a m aga czélja szerint, különös m alasztokat is á d “, a mennyiben a szentségek, mindmegannyi gazdag for­ rások, m elyekből a m aiasztok azon mértékben áradnak ránk, mint üdvösségünk kívánja. Mivel pedig üdvösségünk m unkálása végett nem csak megszentelő, hanem másféle malaszcokra is van szükségünk, azért a megszentelő m alaszton vagy annak növekedésén kivül, min-’ den szentség által még m ás segítő m alasztokat is nyerünk, melyek mindig azon külön czélnak felelnek meg, mely végett az illető szent­ ség rendeltetett. így pl. a keresztség által nem csak a megigazulás m alasztját nyerjük, hanem egy külön segedelmet is az elnyert meg­ igazulás m egőrzésére és oly életmódra, mely Isten gyermekéhez illő. Hasonlókép az utolsó kenet által nem csak a megszentelő malaszt gyarapodik bennünk, hanem vigaszt és erőt is nyerünk üdvösségünk ellenségei ellen az utolsó eldöntő küzdelemre. Mikép kell a szentségeket fölvennünk, hogy létre hozzák ben­ nünk a malasztot? „Méltóképen, kellő hozzákészüléssel.“ Hogy a szentségek lét­ rehozzák az Istentől szándékolt üdvös hatást, szükséges azokat méltóképen fölvennünk. A fölvételt tekintve érvénytelen lehet a szent­ ség vagy a fölvevő részéről, vagy a kiszolgáltató részéről, vagy az anyag és alak miatt. A felvevő részéről akkor lenne érvénytelen, ha előbb m ég nem volna megkeresztelve, vagy nem is akarná a kiszolgált szentségeket kom olyan fölvenni; vagy ha olyan akadály lépne közbe, mely őt a szentség érvényes fölvételére alkalm atlanná tenné. A kiszolgáltató részéről akkor lenne érvénytelen, ha ennek nem volna kellő szándéka a szentséget kiszolgáltatni, vagy ha nem volna felruházva bizonyos szentségek kiszolgáltatására megkivántató hatalommal, vagy ez talán m egvonatott tőle. Végre az anyag és alak miatt akkor semmisek a szentségek, ha jogtalan anyag h asz­ n á ltaik ‘(pl. a keresztelésnél viz helyet b o r): vagy ha a m egszabott

alak elhagyatik, lényegesen megmásittatik. Ily esetekben úgy kell tekintenünk a szentségeket, mint egészen sem m iseket; miért is, ha azok gyüm ölcseiben részesülni akarunk, újra kell azokat tölvennünk. Ezeken kivül még az is megtörténhetik, hogy az ember érvé­ nyesen vesz fel valamely szentséget, és ez m égsem hozza létre lelkében sem a megszentelő, sem másféle m alasztot, midőn t. i. a felvevő akarata akadályozza a szentség m űködését. Ez történik, valahányszor méltatlanul veszünk fel valamely szentséget. Vájjon a szentségek hatása függ-e attól, hogy a kiszolgáltató a megszentelő malaszt állapotában van-e vagy nem? „Nem függ, mert a szentségek ereje nem a kiszolgáltatótól van, hanem Jézus Krisztus érdemeiből, ki azokat rendelte.« Azért bármily bűnös volna is az, a kinek hatalm a vagyon a szentséget kiszolgáltatni, bármily botrányos életű is, az általa, K risz­ tus törvénye szerint kiszolgáltatott szentség mégis érvényes, úgy hogy teljes h atása van a fölvevőre, ha ez a saját részéről semmi akadályt nem vet annak útjába. Ennek oka pedig abban van, mert a szentségek nem attól kölcsönzik erejöket, aki azokat kiszol­ gáltatja, hanem attól, akinek nevében és aki helyett kiszolgáltatja, t. i. Jézus Krisztustól, aki minden szentséget rendelt és érdemeinek vívmányát, a malasztot, elválaszthatatlanul összekötötte velők. Mi­ ként valamely gazdag ur legszegényebb szolgáját is felhasználhatja, hogy a szükölködőnek tetemesebb alam izsnát n y ú jtso n ; akként Jézus is felhasználhatja, bármelyik m alasztokban szegény szolgáját, hogy általa m ásokat malasztkincseivel gazdagítson. É s miként egy poklos kezében a kulcs éppen úgy m egnyithatja a király kincstárát, mint az egészséges szolga kezében: akként a szentségek is m egnyiták nekünk a mennyei m alaszt kincsét, akár bűnös, akár szent papok szolgáltassák ki azokat. Hány szentséget rendelt Jézus Krisztus? „Hetet, melyek a következők: 1) keresztség, 2) a bérm álás, 3) az oltári szentség, 4) a töredelem szentsége, 5) az utolsó kenet, 6) az egyházi rend, 7) a h áz asság .“ Krisztus hét szentséget rendelt, s ezt az anyas zen tégy ház mindig hitte és igy tanította. így tanította ezt a 16. században is, midőn Luther és Kálvin kettő-három kivételével a többit félredobták. Megkérdezték eíelől a protestánsok még a szakadár görögöket is, akik azt felelték a konstantinápolyi patriarcha, Jerem iás által, h o g y : „Isten egyházában hét szentség van, sem több, sem kevesebb.“ Egyébiránt a szentségek hét szám át föltalálhatjuk kelet összes e g y ­ házainak rituáléiban és euchologiumaiban is, a koptoknál, syreknél és m ás eretnekeknél, kik sokkal előbb léptek föl, mint Luther és Kálvin.

Amit tehát az egyház m a hisz és tanit a szentségekről, ugyan­ azt hivé és tanitá kezdet óta. Egyébiránt aki azt állítaná, hogy idők jártával 4 — 5 szentség hozatott be, melyekről az apostolok mit sem tudtak, annak kötelessége lenne azt is kim utatni: mikor, ki által és hogyan történt az egyházban ezen ujitás? Melyik p ü s­ pök vagy tanító volt olyan vakmerő, hogy az egész keresztény világot kötelezte volna az uj szentségekben való hitre és arra, hogy azokat Jézus és az apostolok nevében ki kell szolgáltatni és föl­ venni? A világ melyik részében vette kezdetét az uj szentségek használata és mi m ódon terjedt el mindenfelé? Azonban e hitága­ zatra is, miként minden általánosan elterjedt hitbeli szokásra alkal­ m azható szent Á goston ezen alapelve: „Amihez az összes egyház ragaszkodik, amit mindig föntartottak zsinati határozat nélkül is, arról teljes joggal hisszük, hogy apostoli hagyom ányon alapszik.“ Hogyan osztatnak fel a szentségek? 1) „Élők és holtak szentségeire.“ Hogy mit kell érteni az „élők és holtak“ kifejezés alatt, azt mindenki kitalálhatja. „Élő“ az, ki a m alaszt életét birja; ellenben „holt“ az, aki még vagy nem volt a m alasztélet birtokában, mint pl. aki nincs megkeresztelve,v agy pedig a keresztség után valami súlyos bűn által ism ét elvesz­ tette azt. Eszerint élők szentségei azon szentségek, melyeket a kereszténynek csak akkor szabad fölvennie, midőn a természetfölötti élet, a m egszentelő m alaszt birtokában vagyon. Ilyenek: a) bérm álás, b) az oltári szentség, c) az utolsó kenet, d) az egyházi rend, e) a házasság. Holtak szentségeinek pedig azokat nevezzük, melyek föl­ vételekor a m alaszt életével még nem bírunk, vagy legalább nem szükséges b im u n k ; ilyenek: a keresztség és a töredelem szentsége, a mennyiben az első a még soha nem birt m alaszt életének m eg­ szerzésére, a m ásik pedig a m ár elveszettnek visszaszerzésére van rendelve. A töredelem szentségét azonban a buzgó keresztény a m alaszt állapotában is nagy lelki haszonnal veszi föl: mivel az mindinkább eltörli a bocsánatos bűnöket és az ideiglenes bünteté­ seket és mindig gyarapítja lelkében á megszentelő m alásztot. 2) „V annak oly szentségek, melyeket életünkben csak egy­ szer, és olyanok, m elyeket többször is szabad fölvennünk. C sak egyszer szabad fölvennünk a keresztség, bérmálás és egyházi rend sze n tsé g ét! H ogy e szentségeket nem szabad többször is fölvennünk, mint a többit, ennek oka az, hogy ezek a lélekbe „eltörölhetetlen jegyet, charaktert n y o m n a k a z a z oly kenetet és m éltóságot kölcsönöznek annak, mely örökké m egm arad vagy Ítéletére, vagy m egdicsőitésére. A „Charakter“ szó görög eredetű, és általában m aradandó jelt vagy jegyet jelent, mely által egyik tárgyat m egkülönböztetjük a másiktól. A kereszség, bérm álás és egyházi rend jellege tehát olyan m aradandó

jegy, mely a megkereszteltet megkülönbözteti a meg nem keresztelttől, a megbérmáltat a ' meg nem bérmálttól, a papot a nem paptól. Ámde persze ezt a jegyet testi szem nem láthatja, érzék egy­ általán észre nem veheti, mert ez tisztán szellemi, m agába a lélekbe nyom ott, azért nehezen leírható ismertető j e l ; a szentatyak képletes kifejezése szerint sajátságos pecsét, az említett szentségek által a lélekbe nyomva, melyet Isten, az angyalok és szentek látnak, és egykor föltámadás napján mi is látni fogunk. E z nem üres, nem gyüm ölcstelen megkülönböztető jegy tehát, sőt inkább annak, ki bírja, m agasztos kenetet és m éltóságot kölcsönöz. Ez okból a ke­ resztény még ha elveszti is a keresztségben elnyert m a la sz to t; még ha m egtagadja is hitét: benne m arad nem dicsőségére, hanem íté­ letére ; nem a jutalom fokozására, hanem a büntetés nagyobbitására. U gyanez áll a bérmálás és egyházi rend jellegéről is. Honnét erednek azon szertartások, melyek a szentségek kiszol­ gáltatásánál a Krisztustól rendelt jelekkel együtt gyakoroltatnak? „A Szentlélek által vezérelt anyaszentegyháztól vannak rendelve és pedig oly czélból, hogy bennünk ájtatos és istenes érzelm eket gerjeszszenek s a szentségek iránt kellő tiszteletet ébreszszenek.“ Ezen szertartásokat, bár a szentségek hatása nem függ tőlük, könnyelműen elhagyni nem szabad, mert mint a trienti szent zsinat tanítja: „Aki azt mondja, hogy a katholikus egyház ellogadott és gyakorolt szertartásait, melyek a szentségek ünnepies kiszolgáltatá­ sakor alkalmaztatnak, szabad nem tisztelni is, vagy hogy azokat a kiszolgáltató tetszése szerint és bűn nélkül mellőzheti, vagy hogy Bármely lelkipásztor m egváltoztathatja, átok alatt legyen-“ S nagyon helyesen, mert az egyházat valamint akkor nem hagyja el K risztus ígérete szerint a Szentlélek, midőn a hít igazságait adja elénk, úgy akkor sem nélkülözheti az ő segedelmét, midőn szertartásokat ren­ del. Hiszen a szertartások nem egyebek, mint élénk képletes ábrázo­ lásai annak, amit az egyház a szentségek titokteljes mivoltáról és működéséről tanít; s amit ezek által elérni remél, hogy a szentsé­ geket a hívek előtt szeretetre és kívánásra m éltókká tegye és azok használatát ajánlja.

A kereeztség. Melyik az első és legszükségesebb szentség? „A keresztség.“ 1) A keresztséget azért nevezzük első szentségnek, mert „más szentséget érvényesen föl nem vehetünk addig, mig nem vagyunk megkeresztelve.“ Erre nézve a florenczi zsinat így szól az örm ények szám ára készített határozatában: „A szentségek között első a ke-

re sztség ; ez a lelki élet ajtaja, általa kebeleztetünk az egyházba.“ Minden m ás1 szentségnek az a czélja, hogy növelje bennünk a lelki, természetfölötti életet, vagy ha ezt elvesztjük, visszaszerezze. Ámde se nem gyarapithatják bennünk a természetfölötti életet, se nem szerezhetik azt vissza, tehát rendeltetésök czélját sem érhetik el, ha az sohasem volt meg a lélekben. Ez okból ha a többi szentsé­ gekhez akarunk járulni, okvetetlen megkivántatik, hogy előbb a keresztséget vegyük föl és általa elnyerjük am a fensőbb életet. 2) A keresztség azért legszükségesebb szentség, mert „nélkü­ le senki sem üdvözülhet.“ Az újszövetség szentségei közt egyedül a keresztség az, mely kivétel nélkül minden embernek okvetetlen szükséges az örök üdvösség elnyerése végett. Jézus Krisztus m aga is legerélyesebben igy szól N ikodem ushoz: „Bizony mondom neked, aki újjá nem születik, nem láthatja Isten o rszágát.“ És midőn emez csodálkozva és megütközve k é rd é ; de hát mikép születhetik újra egy, m ár korosabb ember? A m ester folytatá: „Bizony mondom ne­ ked, h a ki újjá nem születik vizből és Szentlélekből, be nem mehet isten o rsz ág áb a .“ *) Ennél világosabban és nyom atékosabban nem fejezhette volna ki Jézus a szent keresztség szükséges voltát. Ez okból szent Péter Noé bárkájához hasonlítja a keresztség et; ugyanis miként Noé bárkája egyedüli mentő eszköz volt a vízözön idején : akként egyedül a keresztség menti meg az embert az örök vesze­ delemtől. É s a Szentlélek eljövetele után mindjárt első beszédében is azt felelte az apostol a zsidóknak, kik kérdezték tőle, mit csele­ kedjenek hát, hogy üdvözülhessenek: „Tartsatok bünbánatot, és mindenki kereszteltesse meg m agát Jézus Krisztus nevében.“ Ami pedig a keresztség nélkül meghalt kisdedek tulvilági áorsát illeti, csak annyi bizonyos, hogy ők egyrészt nem jutnak ugyan a m ennyországba, Isten szine lá tá sá ra ; m ásrészt, azonban nem is bűnhődnek oly szigorúan, mint azok, kik személyes bűnöket követ­ tek el. H ogy az ily kisdedek egyebet is szenvednének a mennyből való kizáratáson kivül, azt az egyház sehol sem tanitotta. Mi a keresztség? „Azon szentség, melyben az ember a viz és Isten igéje által minden bűntől megtisztul és K risztusban az örök életre újjászületik és m egszenteltetik.“ 1) A vizre nézve tudni kell, hogy az érvényes kereszteléshez igazi, term észetes viz kivántatik. A trienti zsinat világosan ianitja ezt, és átokkal sújtja azokat, kik Jézus e szavait: „Aki újjá nem születik vizből“ stb. képletes érteményben veszi. Annak oka, miért tette Jézus e szentség anyagává minden m ás elem közt különösen a term észetes vizet, egyrészről az is, hogy tisztitó és lecsillapító

hatásánál fogva szépen ábrázolja a keresztségben előidézett lelki tisztulást és a testi kívánság csillapítását; m ásrészről pedig és fő­ leg az, hogy ezen mindenkinek okvetetlenül szükséges szentség kiszolgáltatására legalkalmasabb, mert m indenütt könnyen található a v í z . Term észetes víz alatt azonban nem csak forrás vizet értünk, hanem tengeri, folyó, tavi és esővizet is ; hasonlókép értünk alatta olvasztott hóból, vagy jégből nyert vizet, de nem m agát a havat vagy jeget. Növények és fák nedve, rózsákból vagy m ás virágok­ ból kipréselt vagy lepárolt v iz ; továbbá a bor, sör és m ás folyadék nem term észetes viz, azért nem is szabad keresztelésre használni. Ámbár pedig „minden term észetes viz jó a keresztség érvényessé­ géhez. mégis, ha lehetséges, szenteltvíz használtassák e czélra.“ E zt nem csak egyházi törvény követeli, hanem a szentség iránti köteles tisztelet is. Hogy a keresztség érvényes legyen, a vizet úgy kell alkal­ mazni, hogy a keresztelendőt m egm ossa. Ez háromféleképen történ­ hetik : ráöntés által, midőn t. i. a megkeresztelendő testére vizet ön­ tünk ; bemerítés által, midőn annak testét vizbe m ártju k ; végre hin­ tés által, midőn testét meghintjük. Az érvényesség szempontjából teljesen mindegy, bármelyik m ódot alkalmazzuk e három közül, csak valóságos .mosás történjék általa. Különben a keresztség kiszolgál­ tatásában mindenki alkalmazkodjék a m aga egyházának szokásához. M anapság a nyugati egyházban mindenütt a leöntés m ódja alkalmaztatik, holott hajdan, egész a 12. századig különös esetek kivé­ telével, a bemerítés módja volt szokásban. Végre a szavakról, melyek által a keresztelés történik, a kö­ vetkezőket kell tudnunk, a) A keresztelőnek nem szabad azt sem hozzátoldás, sem bármelyik szónak elhagyása, sem másféle m ódon lényegesen megváltoztatnia. Aki tehát, midőn a vizet önti, elhagyná e szavakat: „Én téged keresztellek“ és csupás azt m ondaná: „Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében;“ vagy a „téged" szócskát nem ejtené ki; hasonlókép aki nem nevezné m eg világo­ san mind a három isteni személyt, hanem pusztán igy s z ó ln a : „Én téged keresztellek az Atyának és Fiúnak nevében“, vagy „én téged keresztellek a Szenthárom ság nevében“, vagy „Jézus Krisztus ne­ vében“, az mindezen esetekben érvénytelenül keresztelne, b) Az elő­ irt formát ugyanazon személynek kell kimondania, ki a vizet önti. Melyek a keresztség okozatai vagy eredményei? „A keresztség okozatai a jelleg benyom ásán kivül a követke­ ző k : 1) eltörlése minden bűnnek és ezek büntetéseinek; 2) a lélek ujjáteremtése és m egszentelése; 3) egyesítés K risztussal és egy­ házával.“ 1) E ltörlése: a) minden bűnnek és b) azok büntetéseinek, a) A szent keresztség eltörli nem csak az eredő bűnt, hanem m indazon

bűnöket is, m elyeket az ember a keresztség előtt elkövetett,“ H abár Jézus K risztus mindenekelőtt azért rendelte a keresztség szentségét, hog y minden ember, aki azt méltólag és érvényesen veszi föl, az eredeti bűn minden szeplőjétől megtisztuljon, annak tisztitó erejétől mégis eloszlanak a fölvétele előtt elkövetett cselekedeti bűnök is, m i­ ként az éji sötétség a fölkelő nap sugaraitól, vagy hogy egy szent aty a hasonlatával éljünk, a bűnök kialszanak, mint valami szikra a világtenger hullámaiban. Ezt a szentséget a bűnök tökéletes eltörlé­ sére m ár Ezékiel próféta által megígérte Isten, m ondván: „Tiszta vizet öntök reátok, hogy m egtisztuljatok minden gonoszságaitok­ tól.“ !) S hogy e jövendölés, melyet az egyház mindig a keresztségről értelmezett, az uj szövetségben csakugyan beteljesült, világo­ san kitűnik szent Péter következő sza v aib ó l: „Tartsatok bünbánatot és mindenki keresztelkedjék meg közületek bűneitek bocsána­ tá ra .“ 2) Az apostol fejedelem nem vesz ki egy bűnt sem, még a hallgatói által elkövetett istengyilkosságot sem, melyre szavai első sorban vonatkoznak. Szent Pál is azt irja, hogy a keresztség min­ den bűnt eltöröl. 3) Miként tehát a Jordán vize szyriai Námánt töké­ letesen m egtisztitá poklosságától, úgy hogy teste hasonlitott a kis­ dedéhez: akként a keresztvíz is megtisztítja a lelket annyira, hogy tisztaság tekintetében versenyez az üdvözült lelkekkel, és miként ezek, minden pillanatban teljes bizalommal jelenhetik meg a Leg­ tisztább előtt, ki a legkisebb szeplőt sem tűri. b) A szent keresztség nem csak a bűnöket törli el, haríem az ideiglenes és örök bünteté­ seket i s ! H ogy a keresztség valóban eltöröl minden bűnt és azok bünte­ téseit, ezt az egykáz többször és a legnyom atékosabban kim ondotta. A ílorenczi zsinat IV. Jenő dekrétum ában igy szól e rrő l: „A kereszt­ ség eltörli mind az eredeti, mind a valóságos bűnöket, hasonlókép m indazon büntetéseket, melyek a bűnökért volnának kiállandók. Ez okból a m egkereszteltekre az előbbi bűnökért nem kell semmi elég­ tételt szabni, mert ők ha meghalnak, mielőtt bűnt követnének el, m indjárt m ennyországba, Isten szinelátására jutnak,“ A keresztség ezen bűn- és büntetés eltörlő hatásáról tudnunk kell, hogy a kisdedeknél m indenkor bekövetkezik, mivel ezek a keresztségi m alasztnak semmi akadályt nem gördíthetnek útjába. Azért az egyház nem is parancsolja, hogy az ily gyermekeket gyászru­ hában tem essük el, se nem ajánlja, hogy lelkök nyugalm áért szent misét m ondassunk vagy érettük im ádkozzunk, meglevén győződve, hogy ezek rögtön Isten szinelátására jutnak, az angyalok és szen­ tek boldog seregei közé. De m áskép áll a dolog a felnőtteknél, kik a keresztség szentségét fölveszik. Mert ezektől, kellő hozzákészülés kívántatik, hogy a szentség teljes hatásában részesüljenek. A fel­

nőttek ezen előkészületéhez tartozik különösén az, hogy elhárítják az akadályt, mely a keresztség hatását többé-kevésbbé csökkent­ hetné, minő a szándékos ragaszkodás a bűnhöz. H a súlyos a bűn, melyhez a felnőtt keresztelendő rag aszk o d ik ; ha tehát nem fájlal és nem utál minden elkövetett halálos bűnt, akkor a keresztség nem szabadítja meg sem az eredeti, sem a valóságos bűnöktől, sem azok büntetéseitől. S így a felnőtteknél a keresztség m alaszthatásainak mértéke az előkészület minőségétől függ. 2) A keresztség m ásodik okozata a lélek ujjáteremtése és m eg­ szentelése; mert abban „az ember nem csak minden bűntől m egtisz­ tul, hanem lelkileg újjá is teremtetik, megszenteltetik, Isten gyerm e­ kévé és a m ennyország örökösévé lesz.“ Ily értelemben m ondá Jé­ zus N ikodem usnak: „Ha ki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, be nem mehet Isten országába. Mert ami a testtől születik, test az, és ami a lélektől születik, lélek a z .“ Vagyis mint szent Vazul m eg­ jegyzi, — „valamint az, ami a testtől születik, hasonló ahhoz, am i­ től születik; akként mi is, ha Isten leikétől születünk, lelkiek leszünk úgy, hogy miként az apostol írja ,J) lélekben élünk és lélekben is járunk. Ámde a keresztség által nem csak a lelki életre, hanem az örök életre is újjászületünk. Mert azért tám adunk fel am a felsőbb életre, miként Jézus is azért tám adt fel a halálból, hogy többé meg ne haljunk. Miként tehát a föltámadt Istenember élete örökké tart, akként tartozunk mi is ezen uj lelki életben megmaradni, azaz soha többé a bűn halálába vissza nem esni, hogy igy a tulvilági örök életet elnyerjük. „Ezen lelki átalakítás és megszentelés a megszentelő m aiaszt által történik, melyet a Szentlélek az isteni erényekkel együtt önt a lélekbe;“ azaz kegyesen közli azt vele, hogy benne m aradjon, mint valami drága balzsam az edényben marad, melybe öntik, és azt kedves illatával tölti be. De itt azt kérdezhetné valak i: mikép lehetséges, hogy egy kisded, aki még eszének használatával nem él, fölébreszsze m agá­ ban a hit, remény és szeretet erényeit? Hiszen világos, hogy ily kisded képtelen gyakorolni e^en erényeket. Ez teljesen ig az; de eb ­ ből korántsem következik, hogy képtelen azokat elnyerni, fensőbb módon, beöntés által is. Mert a beöntött erények nem gyakorlat ál­ tal szerzett készségek, hanem m aradandó m alaszt adom ányok az emberben, aki Krisztusban újjászületett-a természetfölötti életre. Az eszesség m aga is ilyen sajátság, s mint az emberi lélek lényeges tulajdona meg van m ár a kisdedekben is, kik ennek folytán Isten term észetes képmásai, és kik e nélkül mindig képtelenek m aradná­ nak minden észbeli megismerésre és a k a rá s ra ; bennök rejlik az, szent Ágoston kifejezése szerint mintegy szenderegve, mint növény-

l)

Gál,. 5, 25.

m ag a föld kebelében, míg a testi fejlődés lehetővé nem teszi lelki tehetségeik gyakorlását. É s ha már a term észetes tehetségekkel is igy vagyunk, miért nem adhatná meg Isten a megszentelő m alaszt által a kisdedek lelkének is am a természetfölötti sajátságot, melynél fogva az ő tökéletesebb képm ásaivá lesznek és ezzel egyszersm ind ismerő és akaró tehetségűknek is am a tulajdonságokat, melyek ezen uj állapotnak megfelelő szentséggel ékesítik fel őket. A m egkeresz­ telt kisded tehát m ár bír azon természetfölötti tehetséggel vagy erénynyel, melynél fogva hihet, remélhet és szeretheti Istent, amint az üdvösségre k ívántatik: bírja azt úgy, mint leikéhez tapadó malasztadom ányt, noha még nem élhet vele. 3) A keresztség harm adik okozata az, hogy egyesit K risztus­ sal és egyházával. Hogy a keresztségben valósággal megtörténik ezen egyesülés és bekebelezés, azt a kath, egyház tanítja. E zt bizonyítja az apostol is, ki a galatai hívekhez következő­ leg i r : „Ti mindnyájan, kik megkereszteltetétek Krisztusban . . . . egy vagytok Jézus K risztusban.“ >) A zaz: Mindnyájan egy vagytok K risztussal való egyesülésiek á lta l; Krisztus szelleme, kit a kereszt­ ségben elnyertetek és ki szivetekben lakik, azt eszközli, hogy mind­ nyájan egy testé vagytok összekötve K risztusban; mert mindnyájan úgyszólván az ő életéből éltek, miként élő venyigék a szőlőtőke nedvéből. „Ti m indnyájan Isten gyermekei vagytok“ irja u g y a n o tt; mert a keresztségben „mindnyájan K risztust öltöttétek f e l v a g y i s Krisztus a keresztségben oly belsőleg egyesült veletek, hogy a régi Ádám gyermekeiből az újnak sarjadékai Isten gyermekei lettetek. Végre a keresztség nem csak egy belső egyesülést, egy látha­ tatlan életközösséget hoz létre Krisztussal, hanem egy külső, érzékileg észrevehető egyesülést is az ő egyházának testével. Ugyanis az egyház testből és lélekből áll. T estét képezi a földön élő hivek látható közössége egy látható fej, a pápa alatt; lelkét pedig a K risz­ tusban való belső malasztélet. A keresztség tehát teljesen és min­ den oldalulag bekebelezi az embert Krisztus e g y h á záb a; s a m eg­ keresztelt, ha részéről semmi sem akadályozta a szentség m űködését, lelkestül testestül az egyház tagja. Mikor parancsold Krisztus, hogy föl kell adni a keresztség szentségét ? „Midőn m ennybemenetele előtt igy szólt apostolaihoz: „Men­ jetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az A tyának, és Fiúnak és Szentiéleknek nevében. A tulajdonképi időpontot, melyben a szentség megrendelése történt, lehetetlen szabatosan meghatározni. A szentatyák és hittudó­ sok általános véleménye szerint, melyhez a római káté is csatlako­ zik, akkor történt volna ez, midőn Jézus a Jordán vizében m aga is

megkeresztelkedett. Ellenben azon időpontra nézve, midőn Jézus m egparancsolta, hogy a keresztséget föl kell venni, nem lehet semmi k étség ; m ert a szentirók, miként a római káté m egjegyzi m eg-' egyeznek arra nézve, hogy azon kötelezettség, m elynél# fogva min­ denki tartozik megkeresztelkedni, ha üdvözülni akar, Krisztus föltá­ m adása után, azon időpontban vette kezdetét, midőn apostolai­ hoz igy szó lt: „Menjetek és tanítsatok mindenkit, m egkeresztelvén őket“ stb. Ki keresztelhet érvényesen? „Minden em ber; azoban szükség esetén kívül csak a pap és pedig a községi lelkész kereszteljen.“ A keresztség szentsége min­ dig érvényes, bárki szolgáltassa azt ki a kellő m ódon.“ E zt tanitá ez egyház kezdet óta, ezt tanítja ma is. N oha 'pedig a bárki által kiszolgáltatott keresztség, m ég szük­ ség esetén kivül is érvényes, m égsem mindig sza b ad ; sőt inkább csak akkor van mindenkinek megengedve keresztelni, és csak akkor szabad a keresztséget bárkitől óhajtani, midőn valaki azon veszély­ ben forog, hogy keresztség nélkül halhatna meg. É s ez nagyon világos, mert Krisztus nem mindenkinek, hanem csupán apostolainak és ezek papi utódainak m ondá: „Menjetek tanítsatok és keresztel­ jetek meg minden népet.“ Azért szükség esetén kivül nem is szabad m ástól kérni a keresztség föladását, mint éppen a helybeli plébá­ nostól, a következők m iatt: Ugyanis m inthogy az ember a kereszt­ ség által nem csak az egész földön elterjedt katholikus egyház kebe­ lébe lép, hanem azon község egyházába is fölvétetik, ahol megkereszteltetik, azért nagyon illő, hogy a plébános, mint eme külön egyház feje kebelezze be ő t; hogy ő b ocsássa be, mint a krisztusi nyáj e külön részének pásztora, az akolba. Még szükség esetén is, m ikor a plébános vagy más pap nincs jelen, inkább a növendék pap kereszteljen, mint a világi h iv ő ; inkább a vallásbeli, mint nem katholikus; inkább a férfi, mint a nő, kivéve akkor, ha talán az utóbbi a keresztség szentségének kiszolgáltatásában nagyobb já r­ tasággal birna. Az apák és anyák csak akkor keresztelhetik meg saját gyermeköket, ha senki m ás nincs jelen annak feladására. De az apa és anya által feladott keresztség az ily eseten kivül is érvé­ nyes volna. Már az eddig mondottakból is megérthettük, hogy, miként a káté is állitja: „a nem katholikusok keresztsége is érvényes, h a mindazt pon to san megtartják, ami a keresztséghez szükséges. így a trienti zsinat szerint: „Aki azt mondja, h o g y , azon keresztség, melyet az eretnekek szolgáltatnak ki az Atya, Fiú és Szentiéleknek nevében és az egyház szándéka szerint, nem igazi keresztség átok alatt legyen.“ 1) Akárki keresztelhet, m ondja szent Á goston*) mert

hiszen midőn K risztus keresztségét szolgáltatja ki, akkor tulajdon­ kép K risztus keresztel.“ Krisztus tanítványai kereszteltek és közöttök Judás is. T eh át Krisztus keresztelt meg mindenkit még azokat is, kiket Judás keresztelt meg. Mit fogadunk Istennek a keresztségben ? „K övetkezőket: 1) hogy a katholikus tanokat erősen és állha­ tato san akarjuk hinni; 2) hogy a bűnt és a bűnre vivő alkalmat kerüljük és Isten kedve szerint élünk.“ 1) A keresztény megfogadja isteni Üdvözítőjének a kereszt­ ségben : a) hogy a kath. tanitm ányt erősen és állhatatosan fogja hinni. Miután a kath. tanitm ány Krisztus tanitm ánya; s ezt hinni annyi, mint szerzőjének, K risztusnak hinni; ennélfogva ezen hit az első föltétel arra nézve, hogy Krisztus e m alaszt frigyet m egkösse az ő megváltottaival. b) H ogy kerüli a bűnt. Azon Ígéret, hogy kerülni fogjuk a bűnt, m agában foglalja azon m ásikat is, hogy a bűnre vivő alkalmat is kerüljük. E z az oka, hogy a keresztelendő ellene mond nem csak az ördög cselekedeteinek hanem pom páinak is, vagyis azon kábító gyönyöröknek és m ulatságoknak, melyeket a lelkek gyilkosa szokott eszközül használni, hogy az embereket hálójába csalogassa. c) H ogy Istennek kedve szerint fog élni. Erre buzdítja Őt azon figyelmeztetés, melyet a keresztelési 'szertartások elején mindjárt a hit kérése után intéz hozzá a p a p : „H a az örökéletre be akarsz menni, tartsd m eg a parancsokat“ ,1) vagyis úgy élj, amint az álta­ lad m ost kért hit követeli. 2) É s h a ezek által nagy dolgokra kötelezi m agát a keresz­ telendő, m ég nagyobbakat, végtelenül nagyokat igér neki Isten, aki nagylelkűségben soha nem engedi m agát teremtményei által túlszár­ nyaltatok am ennyiben azt igérí a keresztelendőnek, hogy m egbo­ csátja minden bűnét, és elengedi azok büntetéseit, s m alasztjainak bőségét önti rája, fiává fogadja, egyszülöttének öröklő társává, a m ennyei élet és dicsőség részesévé teszi. Mit kell tudnunk a keresztszülőkről? „A keresztszülők m integy lelki szülőivé lesznek a meg keresz­ tednek, és ennek nevében teszik le a hitvallást és a keresztségi fogadalmat. K eresztszülők alatt azon szem élyeket értjük, kik a keresztség ünnepies kiszolgáltatásakor a gyerm eket a keresztelő pap elé hozzák, a gyerm ek nevében hitvallást és keresztségi fogadalmat tesznek és őt a keresztvíz alá tartják. Ezekről tudnunk kell, hogy midőn a lelki

újjászületésnél ily m ódon közreműködnek, részt vesznek a lelkiatyaságban, következéskép azon kötelességet vállalják m agukra, hogy a kisded testi szülőit támogatni fogják annak lelki fölnevelésében, és néha a lelki nevelésről helyettök egészen ők gondoskodnak. A mondottakból tehát világosan kiderül, 1) „hogy a keresztszülőknek buzgó katholikusoknak szükséges lenniök.“ Mert általában csak az ilyenek akarják és képesek kellő m ódon teljesiteni kereszt­ gyermekeik neveltetési kötelességeit, melyek esetleg rájok háram lanak. 2) „A szülők hiányában gondoskodni tartoznak, hogy a gyerm ek a katholikus vallásban oktattassék és neveltessék.“ Már pedig józan észszel ki tehetné fel, hogy a nem katholikus keresztszülők azon esetben, ha a testi szülők elhalnának, vagy pedig gyermekeik val­ lás erkölcsi nevelését elhanyagolják, kom olyan rajta lesznek, hogy keresztgyermekeiket a katholikus vallásban neveljék. 3) Végül megjegyzendő, hogy a keresztszülők „sem lelki gyer­ mekeikkel, sem ezek szülőivel nem léphetnek h áz asság ra .“ E lelki atyaság és anyaság viszonyát a keresztszülők részéről az egyház oly szent és tisztes dolognak tekinti, hogy előleges fölmentés nélkül meg nem engedi a házasságot az emlitettek között. A vizkeresztséget kipótolhatja-e valami? „Midőn a vizkeresztség lehetetlen, akkor kipótolhatja azt a vágy és vérkeresztség.“ A vágy és vérkeresztség nem tulajdonképi értelemben vett keresztség, hanem csak annyiban, hogy ezek is eltörlik az eredő bűnt és megnyitják a m ennyországot. Mivel pedig a vizkeresztséget mindenki köteles fölvenni, azért a vágy és vérkeresztség csak akkor pótolhatják azt, mikor lehetetlen fölvenni. Azonban miként a vizkeresztség szükséges voltát Jézus vi­ lágos szavai bizonyitják — úgy azon tant is, hogy az ember a vágy és vérkeresztség által is megigazulhat és üdvözülhet, Jézus világos nyilatkozataiból lehet bebizonyítani. 1) A vágykeresztség ugyanis nem m ás, mint „Isten tökéletes szeretete, vagy az ebből szárm azó tökéletes bünbánat, összekötve azon vágygyal és komoly akarattal, hogy az ember fölvenné a keresztséget.“ Aki tehát vágykeresztséggel bír, tökéletesen szereti Istent és kész megtenni mindazt, amit Isten az üdvösség elnyerése végett parancsolt, következéskép óhajt is, akar is, mihelyt lehet, megkeresztelkedni. Az ilyennek bűnei tehát m egbocsáttatnak, elnyeri a megszentelő m alasztot és a m ennyországhoz való jogot. Ily érte­ lemben tanítja a trienti zsinat, hogy senki sem üdvözülhet „az újjá­ születés fürdője vagy annak óhajtása nélkül. T ovábbá ugyancsak az apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy míg Péter apostol a római századosnak, Korneliusnak hirdeté az evangéliumot, „a Szent­

lélek hirtelen leszállóit mindenkire, kik az igét hallgatják vala.wJ) E k k o r Péter igy szó la: „M egtagadhatja-e valaki a vizet, hogy ezek m egkereszteltessenek, kik a Szentleiket elvették, miként mi ?“ 2) Ezen esem ényből és Péter szavaiból tehát jogosan következtetjük, hogy Kom elius és házi társai m ár a vizkeresztség fölvétele előtt m egigazultak a vágykeresztség által, főleg mivel Péter m aga is elég vilá­ go san azt nyilvánitá, hogy ezek a Szentiéi ekben keresztelkedtek meg, mielőtt a vizkeresztséget fölvették volna. 2) Máté 10, 39-ben azt mondja az Ur Jézu s: „Aki érettem elveszti életét, megtalálja a z t.“ E szavak világosan azt ígérik, hogy aki Jézusért föláldozza múlandó életét, jutalmul örök életet nyer. E s az Üdvözítő ezen ígéretben nem tesz különbséget a megkereszteltek és meg nem kereszteltek között; tehát aki e földön meghal ő éret­ te, bárki volna is, a m ás világon örökké fog élni. H a tehát egy meg nem keresztelt vértanú-halált szenved Krisztusért, vagy ami ép­ pen annyit jelent, fölveszi a „vérkeresztséget.“ az bizonyosan megIgazul és üdvözül. Végre a vérkeresztségről tudnunk kell még, hogy ez mint Jé­ zus szenvedéseinek és halálának kitűnő utánzata, sokkal értéke­ sebb, mint a v ág y k e resz tsé g ; mert ezáltal még a kisdedek is, kik a szeretet és vágy semmi indulatára nem képesek, elnyerhetik a m eny­ országot. Valóban az egyház kezdet óta a jelen napig úgy tekinté és nyilvánosan úgy tiszteié a betlehemi ártatlan kisdedeket, mint a „vértanuk virágait,“ kik szerencsések valának a kis Jézusért megölet­ ni. H asonlókép vértanú gyanánt tiszteli (márcz. 24-én) az alig 18 hónapos Simeon gyermeket, kit a zsidók Trientben (1475.) a ke­ resztény vallás iránti gyűlöletből gyilkoltak meg és kinek sírját Is­ ten, a róm ai martyrologium szerint, sok csudával dicsőité meg. Má­ sodszor a vérkeresztség az ideiglenes büntetéseket is eltörli, ami a vágykeresztségnél nem mindig történik.

A bérmálás. Mi a bérmálás? „Azon szentség, melyben a megkeresztelt ember a püspök k e­ zének föltevése, kenése és im ádsága által e Szentlélek m alasztját nyeri arra, hogy hitét állhatatosan vallja és a szerint éljen.“ Kétségtelen, hogy az apostolok m ár az utolsó vacsora előtt, midőn az U r szent testét és vérét vették m agukhoz és papokká szenteltetének, elnyerték a keresztség szentségét és ebben a Szentleiket. Mégis az U r Jézus az utolsó vacsora után és kevéssel m eny­ bemenetele előtt külön is megígérte nekik a Szentlelket, s amit csak­ ugyan bőségesen el is vettek, midőn a zsidók pünkösdjén a jeru-

zsálemi ebédlőben összegyűlve tortózkodának. Ámde Krisztus vala­ mint apostolainak nem csak a keresztségben adta meg a Szentlelket, hanem azután is, még pedig nagyon gazdag mértékben, akként az általa alapított egyházban is úgy intézkedett, hogy a Szentlelket és ajándékait minden hivő az idők végéig folyvást ily különös módon nyerhesse el ott. Azon különféle nevekről, melyeket e szentségnek adtak, megjegyzendő, hogy a m alaszt erősítő hatása m iatt a latin firmare (megerősíteni) szótól nevezték el „bérm alásnak“, ami tehát annyit tesz, mint a megerősítés szentsége. Minthogy pedig kézfölte­ vés és krizmával kenés által vitetik végbe, azért mind a szentirás, mind a szent atyák „kézföltevésnek,“ sőt az utóbbiak a „krizma szentségének,“ vagy egyszerűen krizm ának vagy az „üdvösség krizm ájának,“ „kenetnek“ is nevezik. Néha pedig a szent atyák pe­ csétnek, vagy a „Szentlélek titkának“ is szokták e szentséget nevezni. Ki mondja azt, hogy a bérmálás szentségét Krisztus rendelte? „A tévedhetetlen katholikus egyház, egybehangzóan a szentírással és a szent atyák tanításával.“ így az Ap. C selében olvas­ suk : *) „Midőn pedig az apostolok, kik Jeruzsálem ben valának, meghallották, hogy Szam aria bevette az Isten igéjét, elküldték hozzájok Pétert és Jánost, kik elmenvén, im ádkoztak értök, hogy elvehessék a Szentlelket, mert még senkire közülök nem szállott, hanem csak megkeresztelkedtek az Ur Jézus nevében; akkor rájok tevék kezeiket, és azok elvevék a Szentlelket.“ Az efezusi tanítványokról pedig ezeket írja, a szent k ö n y v : 2) „Megkeresztelteiének az U r Jé ­ zus nevében. É s midőn Pál rájok tévé kezeit, rájok szállott a Szentlélek.“ Amit az apostolok cselekedtek, ugyanezt tevék a p ü s­ pökök is minden keresztény században. így szent Je ro m o s3) nyi­ latkozata szerint, általános szokás volt, amit az eretnekek sem ta ­ gadnak, hogy a püspökök, miként m a is történik, a távolabbi váro­ sokba utaztak, hogy a Szentlélek segélyül hívása mellett föltegyék kezöket azokra, kiket a papok vagy diakonok m egkereszteltek.“ Megdönthetetlen igaz tehát, hogy a bérm álás kiosztása és a hit an ­ nak m alasztokozatában oly régi, mint m aga az egyház. 2) Ebből pedig az következik, hogy a bérm álás Krisztustól rendelt szentség, azért, miként szent Á goston is m ondja: „nem kevésbbé szent, mint a keresztség.“ Ezen következtetés helyes voltát könnyű kimutatni és szemléltetni, egy, az államéletből vett h aso n ­ latból. Feltéve, hogy valamely m agyar városban létesült egy ősrégi tisztes szokás, melylyel egyedül a királytól adom ányozott bizonyos m agas kiváltság volt összekötve; föltéve, hogy szám os és hiteles okm ány bizonyítaná, hogy a nevezett szokás a vele összekötött ki­ váltságokkal együtt szakadatlan sorrendben egészen szent István ki­

rályig v isszam egy; végre föltéve, hogy e szokás behozatalát egész országban mindenki szznt Istvánnak tulajdonítaná, ugyan mit m on­ danánk az oly idegenről, aki ez esetben m erészelné tagadni, hogy valósággal szent István a szerzője am a szokásnak és a vele ö ssze­ kötött kiv áltság n ak; aki elég vakmerő volna az említett régi szokást haszontalannak és érvénytelennek nyilvánítani ? Bizonyosan azt kelle­ ne róla m ondanunk, hogy az esze nincs helyén. É s m éltán. Már pedig hasonlithatlanul vakm erőbb és esztelenebb az, aki tagadja, hogy jelenleg az egész egyházban gyakorolt kézföltevés és kenés a Szentlélek közlése végett Krisztustól rendelt szentség: mert, mi­ ként a m ondottakból kitűnik, e szokás az apostolok idejétől kezdve mindig megvolt az egyházban, és mert ez mindig úgy tekinté azt, mint a m alaszt egyik e sz k ö z é t; és mert Krisztuson kivül senki sem adhatott annak ily erőt, és végre mert a keresztény hivek mind nyu­ gaton, mind keleten folyvást Krisztust tartották szerzőjének. Mit eszközöl a bérmálás? 1) „G yarapítja bennünk a megszentelő m rlaszto t.“ A bérm álás első hatása ugyanaz, amit az élők szentsége esz­ közöl ; azok mindenikének az a sajátsága, hogy öregbiti a m egszen­ telő m alasztot, melyet a íölvevőnek m ár bírnia kell. Ezen hatás szem pontjából a bérm álás lényegesen különbözik a keresztségtől, mivel ez' utóbbi nem a m ár meglevő megszentelő m alasztot gyara­ pítja, hanem, a m ég hiányzót szerzi m e g ; azaz nem fényét fokozza a lélekben am az isteni világosságnak, hanem m eggyujtja azt. 2) „A bérm álás m egadja nekünk a Szentleiket a rósz ellen való küzdelem re és a jóban való növekedésre.“ Az ember ugyan a keresztségben is elnyeri a Szentlelket, általa az ő tiszta fölszentelt templomává lesz; de az igazság és erősség Lelkének telje csak a bérm álás fölvételekor száll a m egkeresztelt leikébe, miként egykor pünkösd ünnepén az apostolokra, és ek­ kor adja m eg am a férfias erőt, mely által a keresztény hit megvallója, Krisztus katonája gyanánt köteles m agát kitüntetni. A zért m ondja szent Am brus is egy m egbérm álthoz intézve s z a v a it:1) „Gondold meg, hogy elnyerted a lelki pecsétet a bölcseség és értelem lelkét, a tanács és erősség lelkét, az ismeret és szeretet lelkét és az istenfélelem lelkét; emlékezzél m eg erről és őrizd, amit elnyertél. Téged az A tya pecsételt meg, az U r Krisztus erősített m eg és a „Szentlélek zálogát adta szivedbe'“ 3) 3) „A bérm álás eltörölhetetlen ismertető jegyet nyom ránk, mint Krisztus katonáira.“ Miként az isteni gondviselés, ha valakit bizonyos hivatalra emelt, a szükséges m alasztot is m egadja neki, hogy hivatalát kellőleg viselje; akként Jézus is felruházza a szük­

séges erővel mindazokat, kiket dicsőségéért harczolni ünnepiesen meghiv és fölavat, hogy szerencsésen kiállhassák a küzdelmet és diadalmas vezérök nyom dokait követve, szintén kivívhassák a g y ő ­ zelmi koronát. Ki bérmálhat? „A bérm álást kiszolgáltatni a püspököknek van hatalmok, mint az apostolok utó d ainak; de a pápa szükség esetén oly papot is föl­ hatalm azhat erre, aki nem püspök.“ 1) A bérmálás szentségét föladni rendszerint egyedül a p ü s­ pöknek van jo g a ; mert egyedül ő és nem az egyszerű pap tulaj­ donképi és igazi értelemben az apostolok utódja. E zt a trienti zsi­ nat hitágazat gyanánt mondja ki, midőn így s z ó l: *) „Aki azt állítja, hogy a bérmálás rendes kiszolgáltatója nem egyedül a püspök, h a­ nem bármely egyszerű pap, — átok alatt legyen.“ 2) Ámde a trienti zsinat fönnebbi nyilatkozatából, mely szerint a bármálás rendes kiszolgáltatója a püspök, éppen nem következik, hogy rendkívüli kiszolgáltatója nem lehetne egyszerű pap is. A p á­ pa engedelmével tehát egyszerű pap is föladhatja a bérm álást — rendkívüli esetekben; pl. távoleső missió tartom ányaiban, hova a püspök csak ritkán és nagy életveszélyek, fáradalmak közt juthatna. Mily szertartások közt szolgáltatja ki a püspök a bérmálást és mit jelentenek azok? „A bérmálandók fölött kiterjeszti kezeit és a Szentlelket hivja le rájok; azután mindenkire külön-külön teszi fel kezét és megkeni szent krizm ával; végezetül pedig áldást ad a megbérm áltakra. “ Ami ezen szertartásokat illeti azok mind nagy, titokteljes ü n ­ nepiességgel vitetnek végbe. A püspök ugyanis fehér díszruhában, a szent örömet jelképezve, lép az oltárhoz, m éltóságosan kitárja ke­ zeit és a bérmálandók felé fordulva, a többi közt igy könyörög: „Mindenható örök Isten! ki ezen szolgáidat vízből és Szentlélekből oly kegyesen ujjászülted, ki minden bűneiket m egbocsátottad, öntsd le rájok az égből Lelkedet hét ajándékával, a te Vigasztalódat. Ámen. A bölcseség és értelem lelkét. Ámen. A tudom ány és jám ­ borság lelkét. Ámen. Áraszd el őket félelmed leikével és jelöld meg Krisztus keresztjével és légy irántok kegyes az örök életre. U gyan­ azon ami Urunk Jézus Krisztus által stb .“ Ekkor a püspök odalép minden egyes megbérmálandóhoz, hüvelyk ujja hegyét a szent krizm ába mártja, és tenyerét a bérmálandó fejére illesztve, m egkeni hom lokát kereszt alakjában, m ondván: „N. Megjelöllek téged a ke­ reszt jelével és megerősitlek az üdvösség kozm ájával az A tyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében. Végül a püspök gyöngéden arczul üti a bérmálkozót és ezt mondja neki: „Béke veled.* *) 7. ül, 3, kán.

Még a fönnebb leirt jelesebb szertartások jelentm ényét kell m egm agyaráznunk. 1) A kézföltevést m ár az ó szövetségben is azon ünnepies im ádság kisérte, melyeket valaki m ásokért végzett, és azon áldást, melyet neki oszt vala. Ez általában azt jelenti, hogy az im ádkozó vagy megáldó azokkal, kikért Istenhez m alaszt és áldás végett könyörög, valóban is akarja és kivánja e javakat közölni. Ily s z á n ­ dékból helyezé a haldokló Jákob pátriárka kezeit Józsefnek fia ira ; J) hasonlókép használták a. kézföltevést az újszövetségi pátriárkák is, az apostolok a Szentlélek közlésekor. 2) A kenés, mely e szentség kiszolgáltatásában előfordul, min­ den részében titokzatos jelentm énynyel bir. a) Az olaj zsírossága, bibliai szójárás szerint am a teljességet jelképezi, melyben a Szent­ lélek m eg ad atik ; azon sajátsága pedig, hogy szeliden és csendesen foly és lazább anyagon átm egy és rajta kitörülhetetlen nyom ot hagy, a Szentlélek kiöm lését jelenti a m egbérm áltnak szivében, valam int azt is, hogy ennek lelkét az isteni m alaszt keresztüljárja, és hogy a bérm álás eltörölhetetlen jegyet nyom ott rá. b) Az olajhoz balzsam vegyittetik, vagyis az arábiai balzsam bokorból nyert illatos, fehér átlátszó m ézga vagy m ás fűszeres nedű, annák jelképezése végett, „hogy a bérmálandó m alasztot nyer arrra, hogy m agát a világ rom lottságától tisztán megőrizze és jám bor élet által az erény jó illatát terjessze.“ 3) A kereszt jele, melyet a püspök a szent krizmával a bér­ málkozó hom lokára ir, azt jelenti, hogy a „keresztény sohase szégyelje a keresztet, hanem bátran vallja a m egfeszitettJézus bán való hitet,“ utánozván abban az apostolt, ki igy szól: „Én nem szégyen­ lem az evangéliumot, m inthogy Isten ereje az, minden hivőnek ü d ­ v ö z lé sé re .“ 2) N agyjelentőségű tehát am a jel., mely által Krisztus a m aga vitézeit kitünteti; és nem kisebb jelentőségű azon körülmény, hogy e dicső győzelmi jelvényt éppen hom lokunkra nyom ja, mert m inthogy a homlok az emberi arcz legkitűnőbb és mindenkinek szembeötlő része, ezért a keresztet homlokon viselni annyit tesz, mint a fölfeszitett Jézus hitét nyíltan, egész világ előtt megvallani bátran, minden rettegés nélkül. 4) Mély értelmű a gyöngéd arczulütés is, melyet a püspök a kenés után ad a bérm álkozónak. Az mintegy keresztény lovaggá ütés, mely arra inti Krisztus ifjú vitézét, hogy „m árm ost“ m egvan erősítve és tartozik Jézus nevéért mindenféle kellemetlenséget béké­ vel tűrni.“ íg y értelmezi a szentirást a római káté, sőt boroméi szent Károly is. „A keresztény (a megbérmált) tudja meg, — igy beszél az utóbbi, — hogy immár Krisztus katonája lett, akinek csa­ tája és győzelm e nem abból áll, hogy m ásokat m egtám adjon, hanem

hogy a bántalm akat békével tű rje ; tudja meg, hogy mivel a keresz­ tény hadseregnek tagja, nem szabad az élet gyönyöreire és kényel­ meire számítania, hanem inkább a kellemetlenséget kell keresnie és a szenvedéseket békével viselnie.“ Végre a püspök szelíden, atyailag arczul "iti a bérm álkozót, békét kiván neki m ondván: „Béke veled.“ N agyon elmésen van itt összekötve a béke kívánása az arczulütéssel, mely a jövendő k ü z­ delmeket ábrázolja. Szükséges-e a bérmálás az üdvösségre? „A bérmálás nem okvetetlenül szükséges az üdvösségre, mégis vétkeznénk, ha renyheségből vagy közönyösségből nem vennők azt fel.“ H ogy a bérm álás nem oly okvetetlenül szükséges az üdvös­ ségre, mint a keresztség, már abból is megítélhetjük, hogy a kisded, ki a keresztség után bérmálás nélkül, mindjárt meghal, egyenest a m ennyországba jut, ám bár m ásrészről tekintélyes hittudósok azt is mondják és pedig nem ok nélkül, hogy az ily gyerm ek kisebb mennyei dicsőségben fog részesülni, mint egy m egbérm ált, mert amannál hiányzik a megszentelő m alaszt gyarapodása, mig em ez a bérmálásban elnyerte azt. Egyébiránt van ennek még több fontos oka is : 1) Krisztus mindenek előtt azt akarja, hogy ezen általa rendelt és kiszolgáltatás végett egyházára bizott szentséget lelkünk ü d v ö s­ sége és a m agunk tökélyesbitése végett használjuk, m ert ez által kivánja ő nekünk, miként hajdan apostolainak, megadni, elküldeni a vigasztaló Szentlelket, hogy minket is megszenteljen, fölvilágosít­ son, m egerősítsen és hét, megbecsülhetetlen ajándékának teljével gazdagítson. 2) A másik ok, miért igyekezzünk a bérm álás szentségét föl­ venni és m ásokat is erre buzdítani az egyháznak elég világosan kife­ jezett óhajtása és nyom atékos felszólítása. U gyanis Krisztus jegyese, az egyház, mint oly anya, ki nem szűnik meg gyermekeinek lelki jav a­ iról mindenkép gondoskoni, nem éri be azzal, hogy bennünket a szent keresztség által ujjászült természetfölötti életre, hanem azt is akarja, hogy életerőnk növekedjék és Krisztus teljes férfikorára megérjünk. Végre indítson a bérm álás szentségének fölvételére minden hivő keresztényt a saját üdve iránti buzgóság. Mit tegyen a keresztény a bérmálás előtt, alatta és utána? 1) A bérmálás előtt a) „tisztítsa meg lelkét minden vagy leg­ alább a súlyos bűnöktől.“ A szent bérm álás, miként m ár kim utattuk, élők szentsége azért csupán a m alaszt állapotában szabad ezt fel­ venni. b) Szükséges, hogy aki bérmálkozni akar, alapos ism eretet

szerezzen m agának a hit főigazságairól, különösen pedig arról, mely a bérm álásra vonatkozik.“ U gyanis mivel a bérm álásnak az a külö­ nös czélja, hogy felsőbb erőt adjon a hit m egvallására, ennélfogva a bérm álkozónak tudnia kell, mely igazságokat köteles élete fölál­ dozásával is megvallani. c) A bérmálandó szivéből óhajtsa a Szent­ lélek m alasztját, azért im ádkozzék és jó cselekményeket gyakoroljon, s készüljön a rég óhajtott vigasztaló Szentlélek kegyes eljövetelére, miként az apostolok, kik a szűz Anyával, Máriával együtt, csendes m agányba vonulva, buzgó im ádságban várakoznak vala, mig az igért Szentlélek csakugyan leszállott rájok.“ *) 2) A bérm álás alatt kötelességünk: a) „buzgón könyörögni a Szentlélek ad o m ányaiért; b) megígérni, hogy mint jó keresztények akarunk élni és m eghalni; c) el nem távozni addig, mig a püspök meg nem áld.“ 3) A bérm álás után tartozunk: a) Istennek alázatosan hálát a d n i; b) az egész napot különös ájtatosságban eltölteni; c) a Szent­ lélek m alasztját megőrizni és gyarapítani s az üdv ellenségeivel szüntelen küzdve és a jóban buzgólkodva. “ Minél nagyobb a jótétem ény, melyet valaki a szent bérm álás­ ban nyer, annál nagyobbnak és bensőbbnek kell a hála érzetének is lenni, mely e szentség felvétele után a szivet keresztül hatja. Ha valaki igen drága balzsam ot kapna ajándékul nagyon törékeny edényben, nem a legéberebb vigyázattal vinné-e azt h az a; nem zárná-e mindjárt erős szekrénybe vagy biztos szobába, hogy semmi veszedelem ne érhesse ? Mennyivel több oka van a megbérmáltnak, ki a Szentlélek m alasztját, ezen Isteni balzsam ot, szive törékeny edényébe fogadta, különösen a bérm álkozás napján mindent a leg­ nagyobb elő vigyázattal kerülni, ami annak elvesztésére vihetné. A bérm álásnál bérm aszülők is szerepelnek és pedig azért, hogy a bérm álandót elkészítsék, bérm álásra vezessék s azután a lelki harczban, melyre a megbérm ált ezen szentség által felavattatik, szóval és tettel gyám olitsák. Ezen szülőktől azt kívánja az egyház, h o g y katholikusok, m ár m egbérmáltak, feddhetetlen életűek és # oly korúak legyenek, hogy mint bérm aatyák vagy anyák kötelességeiket teljesíthessék. A gyerm ek szülője nem szerepelhet mint bérmaszü^ő. Az egyház óhajtja továbbá, hogy a keresztatya és keresztanya se választassák bérm aszülőnek.

1 §. A legszentebb oltáriszentség. Az oltáriszentség sok tekintetben jóval kitünőbb a többinél. Először is szentebb valam ennyi m ás szentségnél, mert a többiek csupán megszentelő erejűek, ez pedig m agát Jézus Krisztust, a

lényegi szentséget, minden megszentelő erő szerzőjét foglalja m ag á­ ban. Az oltáriszentséget méltán úgy is tekintjük, mint-a többi szen t­ ség czélját és koronáját. Mint czélját, mert a többi szentségek az ő sajátos hatásuk által közelebbi vagy távolabbi egyesülésre vezetik és készítik elő a keresztényt, t. i. a K risztussal való egyesülésre az oltári szentségben.1) Mint koronáját, mert a szentségek közül ez az, mely által m indnyájan a legtökéletesebb módon és a legkitűnőbb mértékben érjük el közös czélunkat, azaz bensőleg egyesülünk fejünkkel, Jézussal és embertársainkkal, kik az Urban testvéreink: Másik előnye e szentségnek a trienti2) zsinat szerint abban áll, hogy mig a többi szentségek csak akkor nyernek megszentelő erőt, midőn föladatnak, addig ez már a fölvételt megelőzőleg is m agában rejti a szentség szerzőjét. E szentség elnevezés tekintetéből többféle nevezett alatt fordul elő. így nevezzük oltárinak, mert az oltáron jön létre és ott őrizte­ tik; nevezzük az Ur testének is, mert Urunk Jézus Krisztus szent teste rejlik b en n e; vagy ugyanezen okból egyszerűen Legszentebb­ nek. É s minthogy Jézus, kit minden tisztelet és imádás illet, a mi üdvösségünkre és javunkra van jelen e szentségben, legm éltóságosabb jónak is szoktuk nevezni. Az oltári szentségről szóló értekezést illetőleg különösen három főigazságot kell kim utatnunk és m egm a­ gyaráznunk : először hogy Krisztus e szentségben igazán és lénye­ gileg jelen v a n ; m ásodszor, hogy ő abban m agát a m ennyei A tyá­ nak föláldozza; harm adszor hogy abban nekünk m agát eledelül adja. Azért egész értekezésünk három szakaszra is oszlik, melyek közül az első s z ó l: Krisztus lényegi jelenlétéről e sze n tsé g b en ; a második a szent m iseáldozatról; és a harmadik a szent áldozásról. “ Mi a legszentebb oltári szentség? „Urunk Jézus Krisztusnak valóságos teste és -valóságos vére* ki a kenyér és bor szine alatt lelkünk táplálására igazán és lénye­ gileg jelen v an .“ Mig minden más szentség egy és ugyanazon időpontban hozatik létre és múlik el, vagy ami éppen annyit jelent, mindjárt létre­ hozatala után m egszűnik — az oltári szentségnél egészen az ellen­ kező történik. E szentség a pap átváltoztató szavai következtében jön létre vagy lép v aló ság b a; de a m egrörtént átváltoztatás után is fönmarad és pedig mindaddig, valamig a kenyér és bor szine m eg­ marad. 1) Hogy az oltári szentségben, amint ez az átváltoztatás után fönmarad, egy szentségnek minden lényeges alkatrésze megvan, vi­ lágosan megérthetjük, ha először is a láthatatlan m alasztot teszszük értekezésünk tárgyává. E z pedig: „m aga Jézus Krisztus, minden

m alaszt szerzője és kiszolgáltatója.“ Igenis, Jézus Krisztus az, ki e fönséges titokban testestül-lelkestül, Istenségével és emberségével igazán és lényegileg jelen van, és pedig azon czélból, hogy lelkün­ ket táplálja, erősítse és önmagával a legbensőbben egyesítse. Jézu s­ nak az oltáriszentségben eme valóságos és lényegi jelenlétét a trientí zsinat a legvilágosabb szavakkal tanítja és egyházi kiközösítés­ sel fenyegeti m indazokat, kik az ellenkezőt merészlik állítani. Az ide vonatkozó kánon így szól: „Aki tagadja, hogy az oltáriszentségben ami Urunk Jézus Krisztus teste és vére leikével és Istenségével együtt, tehát az egész Krisztus igazán, valóban és lényegileg jelen van, és azt állítja, hogy ő abban csak mint jelben vagy ala’kban, vagy csupán ereje szerint van jelen, átok alatt legyen.“ Az egyház tévedhetetlen tanítása szerint tehát Krisztus a legszentebb oltári szent­ ségben „igazán“ jelen van. A húsvéti bárány jelképe, ábrázolata volt Jézus K risztusnak, az nem m aga Jézus Krisztus, nem Istennek igazi báránya volt. A m anna szintén előképe volt Jézusnak az igazi menynyei eledelnek, de az oltári szentségben igazán Jézus K risztus, az igazi húsvéti bárány, az igazi mennyei kenyér van jelen. Az egész Krisztus „valósággal,“ azaz nem képzelet, nem hit szerint van jelen, nem úgy miként pl. őt im ádságunk közben, vagy élő hittel képzel­ jük a keresztfán. Végre Krisztus „lényegileg“ van jelen itt, azaz egész isteni és emberi lényege szerint, nem úgy, mint a többi szent­ ségeknél, csupán a belőle kiáradó megszentelő m alaszt erejénél fogva. 2) A „látható jel“ a kenyér és bőrszíne.“ A kenyér és bor szine itt oly titokteljes fátyol, mely alatt Jézus Krisztus testével és leikével, Istenségével és emberségével, még pedig mint igazi mennyei kenyér és mint igazi mennyei ital van elrejtőzve. Mert a kenyér szine, mely term észetes tápja a testnek, mi egyebet ábrázol, mint a lélek természetfölötti tá p já t; és a bor szine, mely testi italul szol­ gál, mi egyebet, mint a lélek enyhítő italát? Mikor és hogyan rendelte Krisztus az oltáriszentséget ? „Az utolsó vacsorán, keserű szenvedésének előestéjén.“ Az is­ teni Megváltó három évi nyilvános m űködése alatt szárritalanszor bebizonyitá, hogy tanítványait a legbensőbben és leggyöngédebben sz e re ti; de ennek, valamint irántunk való szeretetének legfeltűnőbb bizonyítékát keserű szenvedése előestéjén adá. Ez okból elbucsuzáskor az oltári szentséget rendeli, mint legfőbb bizonyítékát szereteté­ nek, mely az idők végéig tart. A másik ok, miért rendelte Jézus e szentséget, keserű szenvedése előestéjén, az idő körülm ényeiben rej­ lett. U gyanis, m inthogy a zsidók Mózes törvénye szerint husvét előestéjén tartoztak a húsvéti bárányt föláldozni és m eg en n i; 3) n a­ gyon illett isteni bölcseségéhez éppen e napot választani, hogy m a­

gát mint húsvéti bárányt föláldozza, övéinek eledelül adja, és ezen föláldozást és étkezést az idők végéig lehetővé tegye és elrendelje. E szentség rendelését tekintve következő módon tö rté n t: Miután Jézus a törvény parancsolatja szerint tanítványaival a húsvéti bárányt megette vala, szent kezeibe vévé a kenyeret, sze­ meit Istenhez emelé, az ő mindenható Atyjához, hálát adott neki, m egáldá azt és tanítványainak nyujtá, m ondván : „Vegyétek és egyé­ tek; ez az én testem, mely tiértetek adatik.“ Azután hasonlókép vévé a kelyhet a borral együtt, ismét hálát ada, m egáldá azt és ta ­ nítványainak nyujtá, m ondván: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem az uj szövetség vére, mely sokakért kiontatik a bűnök bo­ csánatára, V alahányszor ezt cselekszitek, az én emlékemre cselekedjétek.“ Ekkor hozatott létre Jézus Krisztus testének és vérének szentsége először,- létre hozatott m aga Jézus Krisztus á lta l; ekkor nyertek a tanítványok hatalm at és m egbízatást, hogy ők is haso n ­ lót cselekedjenek az idők végéig. Miként tehát a világ kezdetén a teremtő e szavára: „Legyen világosság,“ lön világosság, azaz lét­ rejött a semmiből; úgy itt is a Megváltó éppen oly m indenható sz a v á ra : „Ez az én testem, ez az én vérem® az ő szent testének és vérének lényege, titokteljes átváltozás által rögtön felváltá a ke­ nyér és bor lényegét. E lényegi átváltozás az isteni m indenhatóság csodája ugyan, de ki vonhatná kétségbe, hogy Jézus Krisztus, Is­ ten egyszülött Fia, megtehetné azt. Erre nézve szent Am brus igen szépen jegyzi meg: „A világ teremtéséről olvastad: Ő szólott és azok létrejöttek; ő parancsolt és azok megteremtettek. Mikép lehet­ ne hát Krisztus szava, mely a semmiből is létrehozhatná azt, ami nem volt, mikép lehetne képtelen azt, ami van olyasmivé átváltoz­ tatni, ami előbb nem volt? Hiszen csak nem kisebb hatalom kell tán ahhoz, hogy a dolgoknak valaki létet adjon, mint ahhoz, hogy a m ár létezőknek lényegét más valamivé v áltoztassa.“ H ogy az oltáriszentség néha egyszerűen kenyérnek neveztetik, annak oka az, hogy az átváltozás előtt kenyér volt jelen és utána még megm aradt a kenyér s z in e ; vagy azért is, mert e szentség a lelket táplálja, miként a közönséges kenyér szokta a testet táplálni. Ily értelemben nevezi az Ap. Csel. szerzője, *) az első keresztények szent áldozását „a kenyértörés közösségének.“ Hasonló értelemben irja szent Pál i s : 2) „A kenyér, melyet m egtörünk, nem az U r tes­ tében való részesülés-e?“ É s Jézus m aga is igy b e sz é l:3) „A ke­ nyér, melyet én fogok nektek adni az én testem a világ életéért.“ Egyébiránt általános szokás az ily átváltozások előadásakor az át­ változott dolgok nevét az átváltozás m egtörténte után is használni, így olvassuk a kánai menyegző csodájának elbeszélésében: „Amint a násznagy megizlelte a borrá lett vizet.“ *) Itt a násznagy nyilván

az átváltozás által szárm azott bort nevezi viznek, mert ebből szár­ m azott. H asonlókép nevezi szent János *) a m ár m eggyógyított va kot is „vak em bernek,“ mert vakból lett látóvá. Honnét tudjuk, hogy Krisztus midőn azt monda: „Ez az én testem,“ „ez az én vérem,“ az ő igazi testét és vérét nyujtá az apostoloknak? 1) „Onnét, mert a) Krisztus m ár előbb megigérte tanítványai­ nak, h ogy testét valóban eledelül és vérét valóban italul fogja nekik a d n i; b) m ert később az utolsó vacsorán világosan kijelenté, hogy amit akkor nekik eledelül és italul nyújt, valósággal az ő teste és vére.“ a) L ássuk az isteni ígéretet. Az Üdvözítő egyszer 5000 em­ bert csodálatosan megelégitett öt kenyérrel. M ásnap a sokaság is­ mét fölkeresé őt, nem annyira azért, hogy tanait hallgassa, mint inkább azért, hogy m ásodszor is kapjon kezeiből anyagi kenyeret. Jézus ezen körülm ényt arra használta fel, hogy egy kitünőbb ke­ nyérről beszélt nekik, mely után kívánkozzanak, „Ne oly eledelért m unkálkodjatok, — így inté őket, — mely veszendő, hanem mely m egm arad az örök életre, melyet az emberfia fog nektek adni.“ 2) Azaz, melyet én, ki Atyám nak csodák által hitelesített követe va­ gyok, adok majd nektek, ha hinni fogtok bennem, mint Isten kül­ döttében. Alidon erre a zsidók azt kívánták tőle, bizonyítaná be is­ teni küldetését az által, hogy miként Mózes a pusztában m annát adott atyáiknak, úgy ő is adjon nekik kenyeret az ég b ő l; Jézus erre azt felelte, hogy „nem Mózes adta azon mennyei kenyeret, hanem az A tya,“ és hogy ugyanő nem anyagi kenyeret ad nekik, aminő a m anna volt, hanem igazi mennyei kenyeret és ezen igazi mennyei kenyér ő m aga, t. i. Jézus Krisztus, mert ő az élő kenyér, ki az égből szállott alá és életet ad a világnak.“ b) L ássuk m ost a megrendelő sza v ak at.3) Amit Krisztus ta ­ nítványainak ünnepiesen megígért vala, azt, mielőtt a világtól búcsút vett volna, az utolsó vacsorán mégis adta nekik, m o n d v án : „Ve­ gyétek és egyétek stb, Ö, az örök és tévedhetetlen igazság, a leg­ világosabb és legerőteljesebb szavakkal biztosítja tanítványait, hogy amit nekik enni és inni ad az ő teste és vére. T ehát hinnünk is kell erősen és rendithetlenül, hogy az igazán és valóban az 6 teste és vére volt. Itt csak akkor lehetne józanul kételkedni, h a valami alapos ok volna reá, hogy a megrendelő szavakat nem betüértelemben kell vennünk. Ilyen azonban egyáltalán nincs, és hitünk el­ lenségei sem tudnak ilyesmit kimutatni. Sőt éppen ellenkezoieg, a leg­ fontosabb okok minden elfogulatlan embert arra kényszerítenek, hogy a betüértelem hez ragaszkodjék. Jézus Krisztus ugyanis am az ünnepies

órában végrendeletet, testam entum ot akara tenni, szövetséget alapí­ tani, egy törvényt kihirdetni, egy szentséget rendelni, egy hitágaza­ tot alkotni. Vájjon tehát nem az ő isteni bölcseségét és szentségét gyalázná-e az, aki azt állítaná', hogy ezen alkalom kor kétértelmű gondolatot, inkább eltakaró, mint kigöngyölitő beszédm ódot h asz­ nál és igy csalja meg tanítványait és az egész világot ? 5 hogy m a­ guk a zsidók is betüszerinti érteményben vették Jézusnak szavait az oltári szentségről és hogy Jézus ezt az értelm ezést m egerősí­ tette, az világosan kitűnik a következőkből: Midőn Jézus a csodálatos kenyérszaporitás után a kafarnaumi zsinagógában tartott beszédében e szavakat m o n d á : É n vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Aki eszi az én testem et és iszsza az én véremet, örök élete v a g y o n : Mert az én testem bi­ zonynyal étel és az én vérem bizonynyal ital — m egbotránkoztak szavain a zsidók és egym ás között m o n d ák : miképen adhatja ez nekünk testét eledelül? sőt még tanítványai közül is többen e sz a ­ vakra fak ad tak : kemény beszéd ez, ki hallgathatja ezt, s elpártol­ ván Jézustól, — eltávoztak. H ogy tehát a zsidók betű szerinti ér­ telemben vették Jézus K risztusnak az oltári szentségre vonatkozó szavait vagyis úgy, miként azt a kath. egyház értelmezi és nem csupán jelképnek, — az kétséget nem szenved, mert különben nem zúgolódtak volna Jézus ellen, s nem m ondották volna: Kemény be­ széd ez, ki hallgathatja ezt! Ha pedig Jézus nem betüszerinti érteményben kívánta volna szavait értelmezni, mi lett volna alkalm asabb eszköz a távozó ta ­ nítványok visszaédesgetésére, mint azt mondani, hogy félreértették szavait, ő csak jelképét fogja adni szent testének és v érén ek ! Már pedig tette-e ezt Jézus? igyekezett-e őket nem betű szerinti értel­ m ezéssel lecsillapítani? Óh nem! Sőt eskü alatt örök kárhozattal fenyegette őket, m ondván: Bizony, bizony m ondom nektek, h a nem eszitek az ember fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nem le­ szen élet ti bennetek, mert az én testem bizonynyal étel és az én vérem bizonynyal ital. Sőt mi több, midőn észrevette, hogy a jelen­ levők közöl többen eltávoznak, apostolaihoz fordulván, m ondá n e­ kik : „Vájjon ti is elakartok menni ?“ Ez m ás szóval annyit tesz : én nem veszem vissza szavaim at, ha mindnyájan elhagytok is, m ert én valóban testem et és véremet fogom nektek eledelül adni. M ind­ ezekből világosan kitűnik, hogy Jézusnak a m egáldott kenyér és borra (tehát az oltáriszentségre) vonatkozó szavait: „ez az én tes­ tem , ez az én vérem ,“ képletes és nem betüszerinti érteményben venni annyit tesz, mint nem hinni Jézus szav ain ak ; aki pedig nem hisz, az elkárhozik. 2) „Hogy Jézus Krisztus, midőn igy s z ó lt: Ez az én testem ; ez az én vérem, az ő igazi testét és igazi vérét adá, onnan tudjuk, mert az apostolok és a kath. egyház mindenkor ezt hitték és tanították.“

Adott-e Krisztus másoknak is hatalmat, hogy a kenyeret és bort az ő szent testévé és vérivé változtassák? „Igen is adott az apostoloknak, m on d v án : Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. É s e hatalom átment az apostolokról a p ü s­ pökökre és p ap o k ra.“ Az Üdvözítőnek tanítványaihoz intézett eme sz a v a i: „Ezt cse­ lekedjétek az én em lékezetem re,“ azon határozott m egbízást és vi­ lágos parancsot foglalják m agukban, hogy halála után azt cseleked­ jék, amit ő imént cselekedett szemeik előtt, t. i. hogy vegyék a ke­ nyeret és bort áldják meg, változtassák az ő testévé és vérévé, éldeljék a mennyei eledelt és adják eledelül m ásoknak is. Ez a Krisztus szavainak világos értelm e; ezt tanitá a kath. egyház kez­ det óta mindenkor. Ámde Krisztus am a szavak által nem csupán az apostoloknak adott parancsot és hatalm at, hanem miként a trienti zsinat tanítja, m indazoknak, kik a papi hivatalban utódaik lesznek, t. i. a püspököknek és minden, ezek által érvényesen fölszentelt papnak. E z következik m ár azon általánosan elismert alapelvből is, hogy Krisztus az üdveszközöket az általa alapított üdvintézetnek, az egyháznak egész tartam ára, tehát minden időkre akarta rendelni és rendelte is. De világosan kiderül ez továbbá az apostol szavai­ ból is, ki Jézus n y ilatkozatához: „Ezt cselekedjétek az én emléke­ zetem re,“ rögtön odacsatolja az okot is, m ondván: „Mert valahány­ szo r a kenyeret eszitek és a kelyhet iszszátok, az Ur halálát hir­ dessétek, míg ő ismét eljö n ;“ 1) azaz mig a földön ismét megjele­ nik, hogy az élőket és holtakat megítélje. Minthogy pedig Jézus azon m ásodik eljövetele csak az idők végén íog megtörténni, azért az apostol szerint Jézusnak világosan kifejezett akarata az, hogy az ő megváltó halálának örök emlékére a kenyeret és bort a világ végéig az ő testévé és vérévé kell változtatni. Mikor gyakorolják a püspökök és papok ezen hatalmat? „A szent misében, midőn a kenyér és bor fölött e szavakat m ondják ki: „E z az én testem, ez az én vérem .“ Mert e szavak kim ondása után az oltáron nincs többé kenyér és bor, hanem Jé­ zus Krisztus igazi teste és igazi vére, a kenyér és bor szine alatt.“ A kath. egyház hite m indenkor az v o lt: Az áldozó pap nem azt m ondja: „Ez Krisztus teste,“ hanem : „Ez az én testem ;“ ez által azt fejezi ki, hogy az ő közvetítése által, mint aki az oltáron fekvő állagok fölött am a szent szavakat elmondja, m aga az U r Jé­ zu s-viszi végbe az átváltoztatást. A kenyér és bor szine alatt azt értjük, ami a kenyérből és borból külső érzékeink alá esik, m int: az alak, szin, íz, szag stb.

Krisztus teste és vére meddig marad jelen az oltári szent­ ségben ? „Mig a kenyér és bor ize, szine, alakja stb. m egm arad.“ E tekintetben az egyháznak kim ondott hitágazata az, hogy miután a kenyér és bor a m egszentelés által Krisztus testévé és vé­ révé változik, mind a test, mind a vér jelen m arad az oltáriszentségben valamig az átváltozott kenyér és bor szine el nem romlik. A szentelt ostyák tehát akár az oltáron fekszenek a szent mise alatt, akár a szent áldozás után az oltárszekrénybe záratnak, akár bete­ gekhez vitetnek, vagy ünnepélyes körm enet alatt hordoztatnak, Krisz­ tus mindig jelen van azokban. Vájjon a kenyér szine alatt csak Krisztus teste és a bor szine alatt csa t az ő vére van jelen? „Nem; mind a két szin alatt egészen és osztatlanul van je­ lenKrisztus, amily osztatlanul és egészen van jelen a m ennyor­ szágban.“ Midőn Jézus az utolsó vacsorán testét apostolainak eledelül, vérét pedig italul adá, nem holt testet, nem vérnélküli testet, nem lelketlen hullát, hanem elő lelkes testet adott nekik ; hasonlókép nem egy, a lelkes testtől elkülönített holt vért adott nekik, hasonlót ahhoz, mely a keresztfáról volt lefolyandó, hanem élő vért, mely a lelkes testtel egyesült. Éppen így van ez az oltáriszentségben m ég ma is. Jézus Krisztus oly egészen és igazán van abban jelen, mint m ennyben az Atyja jobbján. Már pedig a m ennyben nem a halál, hanem az élet állapota szerint van jelen; ott a test és vér, a test és lélek, az emberiség és Istenség nincsenek egym ástól szétválaszt­ va, hanem a legbensőbb módon egyesülve. T ehát az oltáriszentség­ ben sem történik ilyen szétv álás; következéskép bármelyik szin alatt Jézus Krisztus teste és vére, leikével és Istenségével együtt van jelen. Midőn a testét ?

pap

széttöri

a szent ostyát, széttöri-e

Krisztus

„Nem töri szét csak az o sty át; mert Krisztus teste az ostya minden részecskéjében egészen és élve vagyon jelen valóságos, no­ ha titokteljes m ódon.“ U gyanezt mondhatjuk a kehelyben levő m egszentelt borról is. Ha tehát a pap többeket inni engedne a kehelyben levő m egszen­ telt borból, ezáltal Krisztus vére nem oszolna m eg; minden áldozó az ő egész vérét venné m agához; mert az Istenember valam int a szent ostyának minden részében, úgy a kehelyben levő m egszentelt b o rn ak minden cseppjében egészen és osztatlanul van jelen. T ehát az egyes apostolok is, midőn az utolsó vacsorán az isteni m ester

által m egszentelt borból egym ásután isznak vala, az ő vérének nem bizonyos részét vették m agukhoz, hanem egész vérét testével, lei­ kével és Istenségével együtt. E tan világosabb m egértése végett azonban még meg kell jegyezni a következőket: 1) Jézus K risztus teste az oltáriszentségben, miként m ár több­ ször m ondottuk, lényegileg ugyanaz, ki a mennyben az A tya jobb­ ján ül. Már pedig Krisztus teste a m ennyben megdicsőült, tehát halhatatlan, feloszolhatatlan, hozzá nem férhet semmi sérelem. U gyanez okból az oltáriszentségben sem lehet széttörni vagy m eg­ csonkítani. Igaz ugyan, hogy midőn a színek elromlanak, az Ur szent teste is m egszűnik azok alatt jelen lenni, de az nem történik lassankint, hanem vagy egészen és csonkitatlanul van ott jelen, vagy nincs többé ott jelen. Megjegyzendő 2) hogy Krisztus teste az oltáriszentségben valósággal jelen van ugyan, de nem testi m ó­ don, m ég a megdicsőült test term észetes módja szerint sem, hanem egészen csodálatos, titokteljes módon, vagyis szellemi módon. Ámde a szellem tudvalevőleg nem bir semmi kiterjedéssel, tehát részekre nem oszolhat. H asonlókép áll a dolog Jézussal is az oltáriszentségben. E jelenlétről némi tökéletlen hasonlatot nyújt a köztapasztalás. H a pl. a tükörbe nézesz, a saját képed tökéletes m ását látod b e n n e : ha e tükröt darabokra töröd, minden darabjában egészen és tökéle­ tesen ott látod m agadat, m iként előbb az egész tükörben láttad. Abból pedig, hogy Jézus a kenyér szine, minden részében egészen és osztatlanul van jelen, világosan kiderül, hogy egy nagyobb o s­ tyában éppen annyi van jelen, mint a kisebbekben és azok egyrészében éppen annyi, mint eg észü k b en ; mert itt is az egy osztatlan és oszthatatlan emberi és isteni lényegiség van jelen. Miként az ó szövetségi m anna, mely az oltáriszentségnek előképe volt, azon különös tulajdonsággal birt, hogy aki abból többet gyűjtött, mint a másik, azért csak annyija volt mint az utó b b in ak ; és aki kevesebbet gyűjtött, azért nem volt kevesebbje mint am an n a k : 1) akként az oltáriszentség ís oly tulajdonsággal bir, hogy minden áldozó egyenlő m ennyiséget nyer, akár nagyobb, akár kisebb o stya alakjában veszi azt m agához. Gábor arkangyalnak, ki az emberré levés titkát először hir­ dető, eme tartalm as szavai: „Istennél semmi sem lehetetlen,“ 2) itt is teljesen alkalm azhatók. Mert habár lehetetlen is, hogy egy test, melyet term észetes m ódon kiterjedés illet meg, s mely ezen sa játsá­ gánál fogva bizonyos tért foglal el, a term észet közönséges törvé­ nyei szerint egy időben különféle helyeken legyen je le n : ebből m ég­ sem következik, hogy „Istennél is lehetetlen ugyanazon testnek egy

időbeli jelenlétét különféle helyeken eszközölni. Isten fölötte áll a term észetnek és valamennyi törvényének.

2.

§. A szent miseáldozat

Mi az áldozat? „Az áldozat általában véve látható adom ány, melyet azért mutatunk be Istennek, hogy őt mint legfőbb U runkat tiszteljük és im ádjuk.“ Bármit teszünk Isten dicsőségére, akár belső akár külső eré­ nyeket gyakorolunk, az bizonyos tágabb értem ényben mind „áldo­ zatnak nevezhető,“ és a szentirás valóban is többször igy nevezi, így olvassuk az 50. zsolt.-ban: „Áldozat Istennek a töredelmes lélek.“ Szent Pál pedig ezt irja a zsid ó k h o z1) „Szüntelen m utassuk be Istennek a dicséret áldozatát; ez az ajkak gyüm ölcse, melyek az ő nevét megvallják. A jótékonyságról és az adakozásról pedig meg ' ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatok tetszenek az Istennek.“ Ámde tulajdonképi és szigorú érteményben, miként itt kell vennünk, áldozat alatt azt értjük, amit a feleletben m eghatároztunk. E szerint az áldo­ zat 1) m agának Istennek fölajánlott a d o m án y ; és ezáltal különbözik az alamizsnától, mely tulajdonkép a felebarátnak Isten nevében nyújtott adom ány; 2) az áldozat látható adom ány, vagyis érzékileg észrevehető tárgy, minő pl. a kenyér, bor, mezei gyüm ölcs, b árán y s tb ; és ezáltal külünbözik azon cselekményektől, melyekkel b en ső lég szenteljük és áldozzuk m agunkat Istennek; 3) oly látható ado­ mány, mely Istennek azon szándékból m utattatik be, kogy őt legfőbb, korlátlan Urunknak ismerjük és mint ilyet tiszteljük és imádjuk. H ogy azonban az áldozat csakugyan az legyen, aminek term észetes hiva­ tásánál fogva lennie kell, t. i. hogy Isten korlátlan ura mind annak, amivel az ember bir, még a legnagyobb földi jónak, az életnek is, úgy kell azt bemutatni, hogy Isten emez uralmát és az ember tö k é­ letes alárendeltségét jelképezze vagy szemléltesse, miként a szó ábrázolja vagy szemlélteti a gondolatot és a beszélőnek a szándé­ kát. Azért ősidőktől fogva szokásban volt az áldozatra kijelölt álla­ tokat leölni, az áldozati étkeket részint megégetni, részint elfogyasz­ tani, hogy az áldozati adom ányok ezen lerontása, vagy ezen leron­ tással egyértékü m egváltoztatása által megvallják Isten uralm át a különféle javak fölött, melyeket ezen adom ányok ábrázolnak vala, és azt a legmélyebb hódolattal elismerjék. Léteztek-e áldozatok mindenkor? Áldozatok világ kezdete óta mindig léteztek, sőt az ó szövet­ ségben m aga Isten is szigorúan m egparancsolta azo k at.“

Erről világosan beszél a szentirás. Már Adám idejében m u tat­ tak be, az ő fiai Kain és Ábel Istennek áldozatot; az előbbi a föld gyüm ölcseiből,“ saz utóbbi pedig nyájának zsengéiből.“ *) H aso n ­ lókép Noé, ki a vizözön után oltárt épite az Urnák és vön minden tiszta állatokból és m adarakból és égő áldozatot m utata be az oltáron.“ Ábrahám is égő áldozatot m utata be az Urnák a Mória h e g y é n ; és fia Izsaák, meg unokája Jákob, ugyanily czélból épitének oltárokat.'-1) Később, midőn Mózes a választót népet a pusztákon keresztül vezeti vala az Ígéret földe felé, az Ur m aga legszigorúbban parancsolá meg különféle áldozatok bem utatását, azokat a zsidó istentisztelet központjává tette, és a legapróbb részletekig m eg h atá­ rozta, minő szertartások közt m utassák be azokat. E zen áldozatok részint véresek, részint vérnélkül valók voltak, s igy osztattak fel: égő-, béke- és engesztelő áldozatok. 1) Égő áldozatnak neveztek azt, melynél az illető állatot, bőre kivételével, •teljesen m egégették, vérét pedig az oltár körül széthintették. Az égő áldozat, mely leginkább kifejezé az Istenre való hagyatkozást és az ő uralm a előtt való tökéletes m eghódolást, a legfőbb áldozat volt, és az említett okból „dicsőítő“ vagy „hódolati“ áldozatnak is nevez­ tetett, s leggyakoribb is volt valamennyi áldozat között, am ennyiben a főpap tartozott minden reggel, nap feljötte előtt, és minden este, naplemente után egy bárányt égő áldozatul bemutatni. 2) A béke­ áldozatoknál, melyek „hála“ vagy „kérő“ áldozatoknak is neveztet­ tek, szintén az oltár körül hintették el a vért, de nem égették el az egész állatot, hanem annak csupán egyes részeit. A többi részét vagy a pap, vagy m aga az áldozó és családja ette meg. Ezen részesülés az áldozati állat húsából azt jelenté, hogy az áldozó a legbensőbben egyesül Istennel, akinek mintegy asztaltársává lett. 3) Az „engesztelő“, m áskép „bűn“ vagy „adóssági“ áldoza­ tokat azért m utatták be, hogy Istentől bünbocsánatot, irgalmat nyer­ jenek és m ég a nem önokozta tisztátalanságoktól is m egszabadul­ janak. Ezen áldozatnál a bem utató kezét az áldozat fejére tévé, hogy ez által bűneit mintegy ráhelyezze és hogy az állja ki helyette a megérdemlett büntetést. Midőn pedig az összes népért m utattak be ily engesztelő áldozatot, akkor az elöljárók tették kezöket az állat fejére, melyet aztán leöltek és megégettek. Miért szűntek meg az ó szövetségi áldozatok? „Mert csak előképei voltak az uj-szövetség szeplőtelen áldoza­ tának, és éppen azért nem tarthattak tovább, mint m aga az ö-szövetség.“ H ogy az Istentől rendelt ó-szövetségi áldozatoknak az Üdvö­ zítő halálával, vagyis az uj-szövetség m egpecsételése után m eg kell

szünniök, azt már Dániel próféta Is megjövendölte, m ondván1) : „Az égő és eledel áldozat m egszűnik, és a templomban a pusztaság utálatossága leszen mindvégig.“ Vagyis a templom az idők végéig elpusztulva marad, örök emlékeztető jeléül annak, hogy Isten semmi áldozatot nem fogad el a hajdan kiválasztott, de a Messiás m egölése miatt eltaszitott zsidó néptől. Végre mert az ó-szövetségi áldozatok, bizonyos tekintetben hasonlítanak a prófétákhoz, kiknek az volt fel­ adatuk, hogy Krisztust előre hirdessék és az em beriséget eljövetelére készitgessék ; ennélfogva miként ezeknek semmi rendeltetésök nem volt már Krisztus megjelenése u tá n ; akként az ó-szövetségi áldo­ zatok is, melyek az embereket az E gy világ megváltó áldozatra előkészitették, ennek bem utatása után elvesztették jelentőségöket és teljesen fölöslegesekké váltak. Azon körülményből, pedig, hogy az említett ó-szövetségi áldo­ zatok csak árnyékai és előképei voltak az uj-szövetségi áldozatnak, szent Pál azt következteti,2) hogy azok hatástalanok, azaz m aguk­ tól nem voltak képesek az ember bűnét eltörölni és őt valóban megigazulttá tenni. „Az ó-szövetség — úgym ond — csak árnyéka lévén a jövendő jóknak, a szüntelen áldozatok által soha nem teheti tökéletesekké az áldozókat. . . . Mert lehetlen, hogy a tulkok és bakok vére elvegye a bűnöket.“ Mi az uj-szövetség áldozata? „Maga Isten fia, Jézus Krisztus, ki a kereszten meghalván, m agát érettünk mennyei Atyjának föláldozta.“ A bűn, mely a bukott emberiségre nehezedik vala, sokkal n a­ gyobb volt, hogysem bárminő teremtmény elvehette volna és igy megfelelő elégtétel által kiengesztelte volna Istent az emberrel. E k ­ kor Isten Fia végtelen szeretetből és irgalomból m egkönyörült a veszedelem torkában kínlódó em beriségen; leszáll a mennyből, em ­ beri term észetet vesz föl, és hogy bűneinket eltörölje, áldozatul m u­ tatja be jn a g á t mennyei At3'jának. Azért mondja szent Am brus, h o g y : „O a pap, ő az áldozat is.“ 3) Krisztus a pap, mert életét önkényt áldozza fel érettünk Istennek. Krisztus az áldozat is, mert miként mondva volt, ő az adom ány is, melyet üdvünkért a kereszt oltárán mennyei Atyjának bemutatott. Ennélfogva a keresztáldozat nem csak a legkitűnőbb és egyedül hat4sos engesztelő áldozat, h a ­ nem a legtökéletesebb dicsőítő és hálaáldozat, mivel kifejezi annak elismerését, hogy Isten a legfőbb korlátlan Ur, kit minden tisztelet és imádás, minden szolgálat és engedelm esség megillet. Krisztus halálaval megkellett-e szűnnie minden áldozatnak? „N em ; sőt szükséges, hogy a Krisztus által megállapított új­ szövetségnek is legyen egy szüntelen áldozata, mely nem csupán

egyszer m ulattatott be, hanem ism ételtessék mindaddig, mig csak a szövetség, az egyház állani fog a földön.“ Így kivánta ezt 1) álta­ lában m aga a keresztény vallás tökéletessége; 2) azon szálja, hogy m indannak beteljesedése legyen, amit az ó-szövetség ábrázolt; kü­ lönösen igy kivánta pedig 3) az isteni Ígéret és jövendölés. 1) Hogy a keresztény vallás végtelenül tökéletesebb minden m ás .vallásnál, kitűnik mind alapítójának Istenségéből, mind ezéijának m agasztos voltából. M inthogy pedig a vallás lényege főleg az általa rendelt istentiszteletben áll, az istentiszteletnek pedig legkivá­ lóbb cselekménye az áldozat: ebből következik, hogy valamint ál­ talában semmiféle vallás nem nélkülözheti az áldozatot, úgy a leg­ tökéletesebb, vagyis a keresztény vallás sem lehet el anélkül. 2) Az áldozat m ár csak azért sem hiányozhatik a keresztény vallásból, mert ennek az a különös czélja, hogy a valóságban az legyen, ami a zsidó vallás pusztán árnyék vagy előkép szerint volt. H ogy tehát a valóság hitványabb ne legyen, mint volt az árnyék, a jelképezett, mint volt az előkép : Istent az uj-szövetségben is a min­ dennapi áldozat által kell tisztelnünk és im ádnunk; be kell az új­ szövetségi oltárokon is m utatnunk a Fölségesnek és folyvást meg­ újítanunk am a végtelen kedves áldozatot, melyet isteni Fia egyszer bem utatott a k eresztfán; kell, hogy az újszövetségnek is legyen vérontás nélküli áldozata, melyben e szövetség tagjai, a kereszté­ nyek részesülnek, és igy sokkal kitünőbb módon lesznek Isten a sz ­ taltársaivá, mint hajdan a zsidók. 3) „H ogy egy uj-szövetségi vagy keresztény áldozat valóban létezik, a m ár felhozott érveken kivül bizonyítja azon körülm ény is, hogy Isten megígérte és világosan megm ondotta ezt.“ Ugyanis Malachiás próféta igy beszél az Ur nevében Izrael pap jaih o z: „Nem kedvellek többé titeket, úgym ond a seregek ura, és áldozatot nem fogadok el kezetekből. Mert napkelettől napnyugatig dicső lesz ne­ vem a népek között, és minden helyen áldoznak az én nevemnek, és tiszta áldozatot m utatnak be.“ J) Ezen szavakból mindenki belát­ hatja, hogy itt a próféta egy uj szövetségi áldozatról beszél, szem ­ ben az ó-szövetségi áldozatokkal. Mert itt oly áldozatról van szó, mely a régit fel fogja váltani, am annak, mint már elvetettnek, h e­ lyére lé p ; oly áldozatról, mely egészen uj, tiszta és általános lesz, vagyis oly tulajdonságokkal fog birni, minőkkel az ó-szövetségi ál­ dozatok nem b írta k ; amennyiben ezek nem voltak sem újak, sem m indenkor tiszták és tökéletesek, m inthogy a bem utatók bűnös ér­ zülete gyakran bem ocskolta a z o k a t; nem is voltak minden nép és hely szám ára rendelve, sőt nem is az volt czéljok, hogy minden nép bem utassa azokat.

Melyik ezen vérontás nélküli, Malachiás által megjövendölt áldozat ? „A szent m iseáldozat.“ A trienti általános szent zsinat világosan kim ondja,J) hogy a szent miseáldozat „ama tiszta áldozat, melyet a bem utatók m éltat­ lansága vagy gonoszsága semmikép be nem m o cskolhat; azon ál­ dozat, melyről az Ur Malachiás által megjövendölte, hogy minden helyen tiszta áldozatul íog bemutattatni az ő nevének, mely nagy leszen a nemzetek között.“ É s valóban, a hova csak az igaz keresz­ tény vallás áldásos evangéliuma elhatott, az egész íöld kerekségén oltárokat látunk a Mindenható dicsőitésére, melyeken a papok Melchisedek módja szerint, azaz kenyér és bor szine alatt m utatják be Jézus Krisztus testének és vérének szent áldozatát. Ki rendelte a szent miseáldozatot? „Jézus Krisztus, midőn az utolsó vacsorán' a kenyér és bor szine alatt m agát mennyei Atyjának föláldozta, m egparancsolván apostolainak, hogy ezen áldozatát ők is szüntelen b em u tassák .“ Ezek szerint a kath. egyház mindig vallá és kétségtelen hitá­ gazatként hirdeté, hogy Jézus Krisztus az utolsó vacsorán nem csak szentséget rendelt, hanem áldozatot is minden időre, am ennyiben am az ünnepies alkalomkor, midőn m agát áldozatul m utatá be menynyei Atyjának, apostolainak, valamint ezek papi utódjainak hatalm at és parancsolatot adott az általa bem utatott áldozat m egújítására és az idők végéig való bem utatására. S valóban az utolsó vacsora áldo­ zata bírt mindazon sajátságokkal, melyek az igazi áldozathoz megkiv ántatnak; látható adom ány volt az Ur teste a kenyér szine alatt, és vére a bor szine alatt; ennek bem utatása pedig abban állott, h o g y Jézus Krisztus a m aga testét mennyei Atyjának előre felál­ dozta, éppen oly tökéletes, a halálig való engedelm ességgel és oda­ adással, miként ezt később a keresztfán tévé. Ámde ezen áldozat nem véres volt, mint a későbbi, a keresztáldozat, hanem , miként Melchisedek áldozata vérnélküli; Isten báránya ugyanis az igazi h ú s­ véti bárány, ki a kereszt oltárán vérét akarta ontani, az utolsó v a­ csorán titokteljes, vérontás nélküli m ódon öletett meg, a m ennyiben a színek elkülönítése az ő erőszakos halálát, a test és vér valósá­ gos szétválasztását jelképezé és mint jelenlevőt ábrázolá. A m on­ dottakból tehát könnyű belátni, hogy a golgothai és az ebédlő-termi áld o za t között nem volt semmi lényeges különbség; itt is, ott is ugyanazon istenemberi főpap áldozot; itt is, ott is Jézus Krisztus hozta testét és vérét mennyei Atyjának áldozatul; itt is, ott is K risztus ugyanazazon legszentebb áldozati érzülete képezé az önfeláldozás alapját; tehát itt is, ott is lényegileg egy és ugyanazon

végtelen értékű áldozat m utattaték be. így tehát a szent m iseáldo­ zat, mely oltárainkon m anapság is bemutattatik, nem más, m int: „az uj szövetség szüntelen áldozata, melyben az Ur Krisztus a kenyér és bor szine alatt m agát a pap keze által mennyei Atyjának vér­ ontás nélkül föláldozza, miként egykor a kereszten vérét ontva föl­ áldozta. Mi különbség van a szent mise és a kereszt egykori áldozata, közt ? „A szent m iseáldozat lényegileg ugyanazon áldozat, mint a kereszt áldozata, mert mind a kettőben ugyanaz áldoz és áldoztatik lel — az U r Jézus Krisztus, csak az áldozás módja különbözők; m ert Krisztus a kereszten vérét ontva áldozta fel m agát, a szent m isében pedig vérontás nélkül áldozza föl, amennyiben a kereszten végbevitt áldozatot megújítja, anélkül, hogy újra szenvedne és m eghalna.“ Mivel tehát a szent miseáldozat és a kereszt-áldozat a m on­ dottak szerint ugyanaz, szükségkép következik, hogy mindkettő egyenlően végtelen fontosságú, egyenlően végtelen é rté k ű ; hogy ez is, am az is, végtelenül kedves a Fölségesnek, hogy tehát nincsen semmi szentebb, nincs ami Istent nagyobb mértékben dicsőítené, mint a szent miseáldozat. Mi bizonyitja azt, hogy a szent miseáldozat az apostolok ide­ jétől kezdve mindig létezett? 1) „Bizonyítják szent Pál szavai,“ ki ezt irja a z sid ó k h o z :1) „Nekünk keresztényeknek oly áldozati oltárunk vagyon, melyről nem szabad enniök azoknak, kik a sátorban szolgálnak.“ A keresz­ tényeknél tehát ‘az apostol bizonysága szerint már az ő idejében volt egy áldozati oltár, következéskép áldozat is létezett, mert ahol áldozati oltár van, ott egyáltalán föl kell tételeznünk az áldozatot is, melyet azon be szoktak mutatni. Erről ugyanő nyújt bővebb felvi­ lágosítást a korintusiakhoz irt első levelében,a) m ondván: „Nem ihatjátok az Ur kelyhét és az ördög p o h a rá t; nem részesülhettek az U r asztalában és az ördög asztalában.“ Ugyanis a fejezet tartalm á­ ból és összefüggéséből kétségtelenül kiderül, hogy itt az apostol a pogányok eledel áldozatait helyezi szem be a keresztényekéivel; sz a ­ vai tehát ezt jelen tik : „Nektek, mint keresztényeknek, nem szabad innotok azon kehelyből, mely oltárotokon az Úrnak áldoztatik, meg ugyanakkor abból is, mely a pogányok oltárain a bálványoknak vagy az ördögöknek m utattatik b e.“ U gyancsak ő mondja folytató­ lag : „Az áldás kelyhe nem a Krisztus vérében való részesülés-e? É s a kenyér, melyet m egtörünk, nem az U r testében való részesü­

lés-e ?“ Az első keresztények áldozati eledele tehát a szent m iseáldozat volt. E szent miseáldozatról beszélt ugyancsak az Ap. Csel.-ben szent Lukács is, m ondván: hogy az antiochiai egyház elüljárói „bem utat­ ták az Urnák a szent áldozatot.“ 1) Mert a görög szó, melylyel ezt ki­ fejezi, a szent atyák és irásértelmezők egyhangú bizonysága szerint az isteni áldozat végzését, a szent áldozati cselekm ényt jelenti. 2) „Bizonyítják ezt a szent atyák elvitázhatatlan tanúságai, a zsinatok határozatai és az ősrégi mise-imák és sok m ás egyházi emlék mind keleten, mind nyugaton. a) A szent atyák tanúságai nagyon szám osak m ár a három első században is. Már Kelemen, Ignácz, Jusztin, Irén, Tertullián, Origenes, Hippolit és Cyprián egy keresztény oltárról beszélnek és egy, a keresztény egyházban szokásos áldozatról. így pl. Hippolit, ki a harmadik század elején élt, a legszabatosabban írja le az áldo­ zatot m ondván: „Az Ur Jézus Krisztus drága szeplőtlen teste és vére mindennap megszenteltetik és feláldoztatik a titokteljes isteni asztalon, emlékére am az örökké nevezetes, titokteljes isteni vendég­ ség első asztalának.“ b) Hogy a szent m iseáldozat mindig gyakorlatba volt, igen világosan kitűnik a zsinatok határozataiból is. így pl. az első niczeai zsinat következő szavakkal rójja meg azon visszaélést, melynél fogva néhol a diakónusok a papoknak nyújtották oda az oltáriszentséget: „Ellenkezik a kánonnal és a régi gyakorlattal, hogy azok, kik nincsenek fölhatalmazva áldozni, azoknak nyújtsák oda az Ur testét, kik ily hatalommal bírnak.“ Több más ugyanezen századbeli zsinat, m in ő k : az ancyrai, neocezareai, laodiceai stb. rendeleteikben világosan feltételezik, hogy a papok és püspökök beszokták mutatni a szent miseáldozatot. c) Továbbá egészen megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltatnak erre a régi, m ár többször említett lyturgiák, vagyis azon egyházi imádságok és szertartások gyűjteményei, melyek mind a keleti, mind a nyugoti egyházakban Ős idők óta gyakoroltattak a szent áldozat bemutatásánál. Ugyanis ezek nem csak azon hitet fejezik ki a leg­ határozottabban, hogy Jézus Krisztus önm agát, testét és vérét ál­ dozza föl a szent misében mennyei Atyjának, hanem azt is, hogy ez a legszentebb, legm agasztosabb és tiszteletre legméltóbb cselek­ mény, az üdvösség forrása, az egyház dicsőségének és öröm ének legnemesebb oka. d) Végre az ősrégi lyturgiákhoz vagy m isekönyvekhez csatla­ koznak más emlékek, melyek teljes érvényű bizonyítékot szolgáltat­ nak arra nézve, hogy az első keresztények a szent m iseáldozatot m ár a katakom bák egyházában rendesen beszokták mutatni. Ily emlékek különösen a még ma is fönlevő oltárok, feliratok és fest­

mények, melyek a szent m iseáldozatoknak ősrégi ünnepléséről tanúskodnak. Bizonyiték még erre nézve azon faoltár, melyen szent Péter apostol Pudens senator házában szokott vala misézni, s mely m ost szent Pudentiana templomában őriztetik. E z egy kőoltár alatt fekszik, melybe szent Péter képe van vésve és egy felirat, mely szerint Ő itt áldozott. E gy másik, szintén faoltár, melyen a hagyo­ m ány szerint szent Péter és a többi pápák miséztek egészen I. Sylveszterig, a laterani templomban látható. Ezen oltáron Sylveszter m eghagyása szerint csak a pápa misézhet. Kinek mutatjuk be a szent miseáldozatot? „Egyedül Istennek, de e mellett a szentek emlékét is ünne­ peljük.“ Már az V. századbeli m anicheusok is arról vádolták a kath. egyházat, amit a 16. századbeli hitujitók is szemére vetettek, hogy t. i. áldozatokat m utat be a vértanuknak és általában a szenteknek. Szent Ágoston erélyesen visszautasitá e vádat, és ezek ellenében igy í r : „Ki hallotta valamikor, hogy egy igaz hitü pap igy szólott volna az oltárnál, még ha tán ezen oltár bizonyos vértanú teteme felett emelkedett is az U r tiszteletére és dicsőitésére: „Péter, Pál, Cyprián, én ezen áldozatot neked mutatom b e!“ Aztán igy folytatja: „Mi a vértanuk sírján azért mutatjuk be Istennek az áldozatot, hogy ezen ünnep által köszönetét mondjunk neki am a győzelemért, melyet egykor a dicső vértanuknak ad o tt; hogy emléköket felújítván, m a­ gunk is törekedjünk hasonló győzelmi pálm ákat és koronákat sze­ rezni . . . . hogy részesüljünk az ő érdemeikben is, és hogy ők se ­ gítsenek bennünket közbenjárásuk által.“ Szent Ágoston szavaiból tehát világosan kiderül, hogy a szent misét ugyan egyedül Istennek m utatták be, de egyszersm ind a szentek emlékét is ünnepelték. K önnyű lenne ugyanezt m ás szent atyák müveiből és a régi litur­ giákból is megdönthetetlenül kimutatnunk, hogy az említett szokás az egész egyházban uralkodott. Azért a szent egyház jám bor és ősrégi gyakorlatára tám asz­ kodva, m ár is teljes joggal ünnepeljük a szent misében a szentek emlékét, midőn 1) hálát adunk Istennek a nekik kölcsönzött m alasztokért és ü d vösségért; 2) őket pártfogásunkra kérjük fel.“ Azért a pap sem azt szokta m ondani: „Péter vagy Pál, én neked mutatom be az áldozatot, hanem hálát adván Istennek győzelmeikért, pártfo­ gásukat kéri, hogy ők, akiknek a földön emléköket ünnepeljük, a m ennyországban kegyesen könyörögjenek érettünk.“ Miért mutatjuk be Istennek a szent miseáldozatot? „H ogy őt dicsérjük, neki jótétem ényeiért hálát adjur/k, tőle b ű ­ neink bocsánatát és bőséges m alasztokat nyerjünk, vagy m ás sza­ vakkal: a szent misét Istennek úgy m utatjuk be, mint dicsőítő-,

w(

f

hála-, engesztelő- és kérőáldozatot.“ A szent m iseáldozatot tehat akként mutatjuk be Istennek, 1) mint dicsőítő áldozatot az ő tisz­ teletére.“ Az embernek és a kereszténynek legszentebb kötelessége elis­ merni Isten főuralmát, m agasztalni végtelen tökélyeit, illő tiszteletet és hódolatot tanúsítani szent fölsége iránt. Azért zengi a királyi p ró fé ta :1) „H ozzatok az Urnák dicsőséget és tiszteletet; hozzatok az Ur nevének dicsőséget, imádjátok az Urat az ő szent tornáczában." Hogy Istent ily m ódon méltóképen dicsőíthessük, azt lehető­ vé tette nekünk Jézus Krisztus, a szent miseáldozat elrendelése ál­ tal. Mert midőn ezt ünnepeljük, oly tiszteletet m utatunk az isteni Fölségnek, aminőt az összes angyalok és szentek, az égben és föl­ dön létező összes teremtmények sem képesek tanúsítani. Azért im ád­ kozik a pap is Urfelmutatás után a következőképen: „Általa és ve­ le és benne minden tisztelet és dicsőség neked, oh r Isten, minden­ ható Atya, a Szentlélekkel együtt örökkön örökké Ám en.“ 2) „Mint hálaáldozatot a tőle nyert m alasztokért és jótétem é­ nyekért.“ Istent nem csak dicsőíteni, m agasztalni és imádni tarto­ zunk, hanem hálát is adni neki, még pedig forró hálát azon szám ­ talan m alasztokért és jótétem ényekért, melyeket atyai kezéből nyertünk és mindennap nyerünk. Vájjon kicsoda az közülünk, aki tehetetlen­ sége érzetében nem kiálthatna fel a prófétával: „Mit adjak vissza az Urnák mindazokért, amiket nekem a d o tt? 2) A szent mise tehát valóban a mi tartozásunknak megfelelő, az isteni Fölséghez méltó, neki végtelen kedves hálaáldozat. 3) „Engesztelő áldozatul a neki okozott szám talan sérelm ekért“ Amily méltó és igazságos hálát adni Istennek a szám talan jótéte­ ményekért, épp oly méltányos és üdvös is, hogy őt, kit naponkint sértegetésekkel halmozunk el, igazságos haragjában m egengesztel­ jük, és szigorú igazságának kinyújtott büntető karját, m integy viszszatartsuk. Mi is lenne a világból, ha nélkülözné a szent mise ‘vér­ ontás nélküli engesztelő áldozatát? Én részem ről azt hiszem, így szól Leonardo da Porto Maurizio, hogy ha szent mise nem létez­ nék, a világ már elveszett volna, mert bűneink súlya alatt régen összeroskadt volna.“ É s bár jóllehet a szent m iseáldozat által nem bocsáttatnak meg közvetetlenül a mi bűneink úgy, m iként a keresztség és töredelem szentségében, mindazáltal hathatósan előmozditja a szentmise a bűnök bocsánatát, mert m egengesztelvén Istent, m eg­ nyeri szám unkra a valódi bünbánathoz szükséges m alasztokat. Ezt az igazságot a trienti szent zsinat következőleg fejezi ki: Ezen ál­ dozat által Isten kiengesztelődvén, és m alasztokat adván a bünbánatra, m egbocsátja a bűnöket és vétkeket, ha még oly nagyok vol­ nának is.“ Azonban önként értetik, hogy a bűnösnek fel kell h asz­

nálnia a nyert m alasztokat a bünbánat végrehajtására, mert külön­ ben nem nyerheti meg bűneinek bocsánatát, miután a m alaszt ser­ kenti ugyan őt, a bünbánat végrehajtására és képessé is teszi arra, de semmi esetre sem kényszeríti. Megnyerjük továbbá a szent mise mint engesztelő áldozat által a m ár m egbocsátott bűneink ideiglenes hüntetésének elengedését is, jóllehet az összes büntetés nem min­ dig engedtetik el egyetlen egy szent mise által. Az élőkre nézve az ideiglenes büntetések elengedése az élők buzgósága, jó előkészületöknek mértéke szerint történik. 4) „Kérő áldozatul, hogy Istentől segedelmet könyörögjünk minden testi és lelki szükségünkben." Legfőképen az uj szövetség e végtelen drága és rendkívül hat­ hatós kérő áldozatának köszönhetjük a lelki segítő m alasztot, mely­ nél fogva a bűnt elkerülhetjük, az erényt gyakorolhatjuk, a jóban mindvégig álhatatosak m aradhatunk; ennek köszönhetjük főképen az ideiglenes javakat és adom ányokat is, amennyiben ezek Isten dicsőségére és lelkünk üdvére válnak. Avagy ki kételkednék pilla­ natig is, hogy Jézus Krisztus a szent misében igazán kéri érettünk az A tyát ? Hiszen ha Jézus szent Pál szerint' azért ment föl m eny­ be, hogy érettünk esed ezzék :“ 1) vájjon föltehetjük-e, hogy az oltá­ ron, hol a kereszten szenvedett véres halál jelképei t. i. a kenyér és bor elkülönözött szine alatt jelen van, hogy mindig a mi főpa­ punk és egyszersm int áldozatunk legyen és hogy bennünket szen­ vedéseinek és halálának érdemeiben tuláradólag részesítsen, meg* szűnnék érettünk mennyei atyjánál könyörögni. Ei részesül a szent mise áldásaiban vagy gyümölcseiben? „Az egyetem es áldásokban az egész egyház, minden élők és h o ltak ; a különös áldásokban pedig: 1) a pap, ki az áldozatot be­ m utatja ; 2) azok, kikért azt különösen bem utatja; 3) mindazok, kik a szent misén ájtatosan jelen vannak.“ A szent mise áldásainak, gyüm ölcseinek nevezzük am a lelki előnyöket, m alasztokat és jó té­ tem ényeket is, melyeket Isten a szent misére való tekintetből ad nekünk. Ezen előnyök, vagy áldások pedig megilletik: ' 1) az egész kath. egyházat, mint közjavak; de részesülnek azokban egyes tagjai is, mind az élők, mind az elhaltak. Ezek azért egyetem es áldások, mert az egyháznak mind a földön küzdő, mind a purgatorium ban szenvedő tagjai részesülnek bennök. H ogy pedig az egyház első sorban csakugyan a m aga közjaváért m utatja be a szent áldozatot, ez nem csak a miséző pap imáiból tűnik ki a leg­ világosabban, hanem a jelenlevő nép imáiból is. A pap ugyanis az u. n. „kánon“ elején igy im ádkozik: „Téged legkegyelmesebb Atya alázatosan kérünk, fogadd kedvesen és áld meg ezen adom ányokat,

e szent, sértetlen áldozatot, melyet bemutatunk neked különösen a te szent kath. egyházadért, hogy azt az egész föld kerekségén b é ­ kében és egységben m egtartsad, oltalmazd és igazgasd“ stb. H a­ sonlókép nyilvánul az egyház abbeli szándéka, hogy a szent misét valamennyi élő és holt tagjaiért m utatja be, a többi mise imában is, különösen pedig az ostya fölajánlásakor, midőn a pap így im ádko­ zik : „Fogadd szent Atya, e szeplőtelen áldozatot, melyet én, a te méltatlan szolgád mutatok be neked, az én élő és igaz Istenemnek, az én szám talan bűneimért és m ulasztásaim ért, valamint a jelenlevő és minden hivő keresztényekért, élőkért és holtakért, hogy nekem és nekik üdvösségökre váljék az örök életre.“ Az egyház azon meggyőződését, hogy [a szent m iseáldozat a megholtoknak is használ, üdvünkre szolgál, elég világosan bizonyítja az ősrégi szokás is, melynél fogva a halotti misék mindig gyakor­ latban voltak.- Nagy figyelemre méltó e tárgyról A ranyszáju szent János következő' nyilatkozata: „Az apostolok nem ok nélkül rendel­ ték és parancsolták, hogy a szent titkok ünneplésekor a holtakról is megemlékezzünk. Mert jól tudták ők, hogy nekik ebből nagy nyereségök, tetemes hasznuk van.“ ’) Szintén ily nyom atékosak szent Ágoston következő szavai i s : „Kétségtelen, hogy a szent áldozat segit az elhunytakon. Mert azt eszközli, hogy Isten kegye­ sebben bánik velők, mint a hogy bűneik miatt érdemelnék. 2) Ezen itt emlegetett általános, a hívek összességére kiá­ radó áldásokon kivül, melyekben minden egyes ember m ár azért is részesül, mert az egyháznak tagja, feltéve, hogy a m alaszt útjába akadályt nem gördit), vannak még m ások is, melyek nem terjednek ki minden emberre, hanem csak bizonyos hívőkre miért is különös áldásoknak neveztetnek. Ily áldásokban részesül a) a miséző pap, ki a kenyér fölajánlásakor így szól: „Fogadd szent Atyám e szep­ lőtlen áldozatot, melyet neked bemutatok szám talan bűneimért, b án ­ talm azásaim éit és m ulasztásaim ért.“ b) Különös áldásokban része­ sülnek azok, akikért a pap a szent áldozatot különösen m utatja be, vagyis akikre, mint Krisztus helyettese, kiválóan és első sorban akarja a szentmise gyümölcseit alkalmazni. A szent m iseáldozat bemutatható továbbá valamely bántalom kiengesztelése végett, melylyel valaki Istent m egsértette: vagy hálából valamely isteni jótéte­ ményért, melyben bizonyos emberek részesültek, vagy ilyesminek m egnyerése végett — az áldozó pap szándéka szerint. így olvassuk Melhisedek áldozatáról is, hogy ő azt hálából m utatá be Ábrahám győzelm eiért; igy az istenfélő Jóbról, ki fiai bűneinek kiengesztelése végett áldozott, c) Különös áldásokat nyernek azok is, kik a szent misét ájtatosan hallgatják, kikért a „canonban“ azt kéri a pap, „hogy emlékezzék meg az Ur minden jelenlevőkről, kiknek hite és

ájtatossága ismeretes előtte.“ Akik tehát illendő módon vannak jelen a szent misén, jogosan remélhetik, hogy Krisztus érdemeiben, a szent áldozat gyüm ölcseiben különösen fognak részesülni. Melyek a szent mise főrészei? „A köv etk ezők: 1) a fölajánlás, 2) az átváltoztatás, 3) az áld o zás.“ 1) A fölajánlás, vagy az áldozat első főrésze abból áll, hogy a pap előre fölajánlja a szent áldozatokhoz rendelt adom ányokat, t. i. a kenyeret és bort, m elyek. azután az Ur testévé és vérévé fog­ nak átváltozni. Már e kifejezések is „szeplőtlen o sty a“ és „üdvösség kelyhe“, melyeket a pap az említett áldozati adom ányok fölajánlá­ sakor használ, elég világosan elárulják, hogy ő nem csupán a kenyérre és borra gondol, hanem az Ur testére és vérére, mint melyekké ezen kenyér és bor nem sokára átfog változni. 2) A szent mise m ásodik főrésze az átváltoztatás. Az áldozat e részében történik a kenyérnek és a bornak titokteljes átváltozta­ tása, Jézus Krisztus testévé és vérévé, mely átváltoztatás a hittu­ dósok köztanitása szerint m aga a tulajdonképi áldozati cselekmény, a szeplőtelen isteni bárány titokzatos m egölése: amennyiben ekkor és ezáltal Jézus Krisztus a keresztfán szenvedett véres halál jelképei a kenyér és bor elkülönözött szine alatt megjelenik az oltáron. Az átváltoztatás tehát legfontosabb része a misének, sőt a nélkül a mise — semmi sem. 3) A szent mise harmadik főrésze a miséző pap áldozása, mely mindenesetre a szent áldozat tökélyesbitéséhez tartozik. Miként az emberi test valóban ilyen m arad akkor is, ha egyik fő tagját pl. egyik kezét elveszti, akként a szent mise is, lényegileg igazi áldozat lehetne ugyan áldozás nélkül i s ; ámde valamint az előbbi esetben a test hiányos, csonka volna — akként a szent mise is a pap megáldozása nélkül kiegészitére szorulna, úgyszólván csonka v o ln a ; miután K risztus azt akarta, hogy a szent m iseáldozat nem csak vérontás nélküli megujitésa legyen a kereszt véres áldozatának, h a­ nem, miként az ő áldozata volt az utolsó vacsorán, m alasztos ele­ deláldozat is legyen, melynek elfogyasztása legbensőbben egyesítse az áldozót a főáldozottal. Miért olvastatik a szent mise latin nyelven? 1) „Mert a latin nyelv Rómából szárm azik, honnét a hit elju­ tott ho zzán k .“ Szent Péter és Pál tudvalevőleg Rómába vitték a kér. vallást. Ott, a világ urainak büszke fővárosában veté meg szent Péter a fölfeszitett Jézus uj, elenyészhetetlen világuralmának alapját. Innét, K risztus első helytartójának és utódainak székéből küldettek szét később a hitterjesztők, mindenfelé, hogy a nyugoti népeket beigtas-

sák Krisztus egyházába, a római anyaszentegyházba. így történt aztán, hogy a latin nyelv, mely akkor az egész római birodalom területén uralkodik vala, a keresztény isteni tiszteletnél is alkalm a­ zásba jött, még pedig nem csak Róma városában, hanem a róm ai hitterjesztők által létrehozott nyugoti fiók-egyházban is. Azon körülmény, hogy m ost a nép nem érti a latin nyelvet, egyáltalán nem elégséges ok arra, hogy a szent mise nemzeti nyel­ ven m ondassék, mert a szent m iseáldozatnál nem azon fordul meg a lényeg, hogy a szavakat értsük, hanem hogy legyen élő hitünk és áldozatkészségünk. 2) Mert a latin nyelv nem változik az idővel, mint a népnyelv. A latin nyelv éppen azért, mert a nép ajkán m ár nem él, változatlanul m ara d ; ellenben az anyanyelv szüntelen fejlődik, válto­ zik. A m egszokott kifejezések elavulnak, idő múlva m ás, találóbbak váltják föl, néha elvesztik eredeti jelentésöket; egész szólásm ódok mennek ki a divatból, vagy lesznek köznapiakká, holott előbb n a­ gyon finomak és fölkapottak valának; képletek és m ondatfüzések nem használhatók többé a félreértés veszedelme nélkül. H a tehát az egyház az anyanyelvet használná a latin helyett, mindig változ­ tatnia, cserélgetnie kellene imaformáit és azonkivül nagyon vigyáznia, hogy mindenki Ízlését kielégítse. De az egyház azért is inkább ragaszkodik a latin nyelvhez, mint a nem zetihez: 3) „mert ez még az isteni tiszteletben is ábrázolja és előse­ gíti az egész földön elterjedt egyház egységét és egyetlenségét.“ A kath. egyház bárhol veti meg lábát, bárhol gyűjti ö ssze gyermekeit szent oltára körül, istentiszteletkor mindenütt egy és ugyanazon nyelvet használja. A kath. ember bárm ely részébe m egy a világnak, Ázsiába, Afrikába, Amerikába vagy A usztráliába, min­ denütt otthon találja magát, mindenütt ugyanazon istentiszteletet leli föl, melyben szülőföldjén részesült; mindenütt dicső édes an y já­ nak, az egyháznak nyelvét hallja. Továbbá a papnak is nag y elő­ nyére van ezen egy nyelvű istentisztelet, mert a világ bármely részében m isézhet; mig ha az egyház nyelve minden országban m ás-m ás volna, hány utazó kath. pap volna akkor kénytelen idegen országban lemondani a szent m iseáldozat b em u tatásáró l! De a latin nyelv használata nem csak az istentisztelet egységét m oz­ dítja elő, hanem általában az egyház egységét is, am ennyiben az egész föld kerekségén szétszórt egyházakat összeköti egym ás közt és a római fő anyaszentegyházzal; összeköti az egyház jelenét annak múltjával, megismerteti velünk a legrégibb és legtisztesebb okm á­ nyokat az egyház tanitmányára, m űködésére és életére vonatkozó­ lag ; föltárja előttünk a zsinatok nyilatkozatait és határozatait és megérteti velünk a szentatyák és minden századbeli kitűnő tudó­ sok iratait.

3. §. A szent áldozásról. Mi a szent áldozás? „A szent áldozás Jézus Krisztus testének és vérének valósá­ gos m agunkhoz vétele lelkünk táplálására.“ Ami az elnevezést illeti a szent áldozás gyakran neveztetik m ég következőleg i s : „Ur asztala, isteni lakoma, vendégség, oltáriszentség vétele, szentségi éldelet; midőn pedig a haldokló veszi m agához, mint erősítőt a végső harczra, a másvilági útra, akkor útra valónak. “ Vájjon a szent áldozást Isten parancsolta-e, vagy pedig az egyház ? „Isten is parancsolta, mert Krisztus világosan igy szól: „Bi­ zony m ondom nektek, ha nem eszitek az ember fiának testét és nem iszszátok vérét, nem leszen élet ti bennetek.“ *) E zen szavakkal tehát Krisztus is örök büntetés terhe alatt kötelez bennünket, hogy a szent áldozásban az ő szent testét és vérét m agunkhoz vegyük. Az Üdvözítő fönnebbi szavait azonban m égsem úgy kell érteni, mint némely tévtanitó akarta, hogy t. i. a sz. áldozás éppen oly szükséges az üdvösségre, mint a keresztség; mert m áskép szól erről Krisztus urunk és máskép arról. A hol a keresztség szükséges voltáról beszél, nem csak azt m ondja: ha meg nem keresztelkedtek, hanem : aki meg nem keresztelkedik, bárki volna i s ; ott tehát a keresztséget mindenkire elengedhetetlen föltételül szabta m eg az örök üdvösség elnyerésére, ellenben itt egyszerűen parancsolja tanítványainak, hogy testét egyék és vérét igyák, hogy a m alaszt életét és annak folytán az örök életet el ne veszítsék. E parancs tehát a gyermekeknek, kik azt se nem ismerik, se nem teljesíthetik, nem szólhat. H ogy a kér. ember az isteni parancs erejénél fogva hányszor köteles életében az oltáríszentséget m agához venni, azt m eghatá­ rozni nem könnyű dolog. H ogy pedig senki se halogassa e köte­ lességet kénye-kedve szerint mennél továbbra, m egparancsolta az egyház, mint Krisztus helyettes törvényhozója, hogy minden keresz­ tény, aki m ár elérte azon életkort, melyben a jót a rosztól m egtudja különböztetni, évenkint legalább egyszer, és pedig husvét idősza­ kában járuljon az Ur asztalához. De ha évközben súlyos betegség lepte meg és valószínűleg életveszélyben forogna, akkor is tartoznék megáldozni, hogy ez által nyerjen erőt a végső küzdelemre, és ké­ szüljön elő a boldog örök életre. Aki tehát halálos betegségben

vonakodnék vagy elmulasztaná a szent útra valót m agához venni, nem csak súlyos botrányt okozna, hanem vétkes m ulasztást is kö­ vetne el örök üdvének dolgában. Szükséges-e a kehelyből is innunk, hogy Krisztus vérében is részesülhessünk ? „Nem sz ü k sé g e s; mert a kenyér szine alatt is m agunkhoz veszszük az ő vérét, minthogy őt egészen emberségével és Istensé­ gével veszszük m agunkhoz.“ Ezen okból az Üdvözitő éppen oly határozottan örök életet igér azoknak, kik őt egy szin alatt veszik magukhoz, mint azoknak, kik két szin alatt veszik, a trienti zsinat következő szavai sze rin t: *) „aki azt m o n d á : H a nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nem leszen élet ti bennetek,“ azt is m ondá: „Aki e kenyérből eszik, örökké él; és aki igy szóla: „Aki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, annak örök élete vagyon,“ azt is kijelenté: „A kenyér, melyet én adni fogok, az én testem a világ életeért; végül aki igy szó lt: „Aki eszi az én testem et és iszsza az én véremet, az én bennem m arad és én ő benne, azt is kim ondá: aki e kenyérből eszik örökké él.“ Minő malasztokban részesit bennünket a szent áldozás! „Minthogy a szent áldozás a legbensőbben egyesit bennünket Krisztussal, a.r m aiasztok isteni forrásával, szám talan m alasztokban is részesit.“ É s pedig: 1) „A szent áldozás főntartja és gyarapítja bennünk a m eg­ szentelő m alasztot.“ Ezt ugyan előidézik az élők többi szentségei is, ha méltókép vétetnek fel; ámde a mennyei kenyér éldelete egé­ szen kitűnő módon eszközli azt. Ugyanis valamint a keresztségnél a test külső m egm osása, leöntése azt szemlélteti, hogy a lélek a bűn minden szeplőjéfől megtisztul, akként itt is azt jelzik a kenyér és bor színei, a testi táplálék és erősítés e kiváló tényezői, hogy e szentség föntartja a m alaszt természetfölötti életét. 2) „A szent áldozás gyöngíti rósz hajlam ainkat, kedvet és erőt ad nekünk a jó ra.“ És pedig: a) A rósz hajlam okat kétféle m ódon gyöngíti. Először is a megszentelő malaszt gyarapodása következtében a szeretet gyarap­ szik ; ahol pedig a szent szeretet gyarapszik, ott mint szent Á gos­ ton megjegyzi, a nem szent szeretet fogyatkozik, fogyatkoznak a meggyökerezett és a szokás által megszilárdult rósz hajlamok is. M ásodszor az oltáriszentség a szent atyák tanítása szerint nem csak lelki eledel, hanem lelki gyógyszer is, a lélek elhatalm asodott be­ tegségei, az emberi sziv rendetlen hajlamai és szenvedélyei ellen. Ily értelemben mondja szent Bernárd i s : „Ha valaki nem érzi a harag,

irigység tisztátalanság és más efféle szenvedélyek oly erős gerjedelmeit, mint előbb, köszönje azt az Ur testének és vérének.“ S mindezen csodálkoznunk éppen nem lehet. Hiszen ha az evangéli­ umi beteg asszonyt Jézus ruhaszegélyének érintése is m egszabaditá üdült betegségétől, mennyivel inkább megorvosolhatja a szent áldo­ zás által eszközölt legbensőbb egyesülés Jézussal a mi lelkünk betegségeit. b) Kedvet és erőt ad a jóra. Ez pedig főleg az által történik, h o g y folyvást éleszti szivünkben a szent szeretet tüzét, mely az u ­ tán term észeténél fogva istenes tettekre sarkal bennünket. Mert mi­ ként a róm ai káté m egjegyzi: „e szentség nem mint kenyér és bor m egyen át a mi lényegünkbe, hanem inkább mi változunk át bizo­ nyos tekintetben annak természetévé, úgy, hogy méltán alkalm azhat­ juk az oltáriszentség Jézusára szent Ágoston következő sz a v a it: Én vagyok a felnőttek eledele; növekedjél és enni fogsz engemet, csak­ hogy te nem fogsz engem, mint a testi eledelt m agaddá változtatni, hanem m agad fogsz átváltozni az én lényem m é.“ 1) Ezen .isteni eledel tehát azt eszközli, hogy minél többször éldeljük, életünk az isteni élethez mindig hasonlóbb, mindig szentebb, tisztább, menynyeibb lesz, meghal a világnak; mig végül oda jutunk a boldog örök életbe, melyet Jézus ily szavakkal igért m e g : „Aki e kenyérből eszik örökké élni fog.“ 3) „A szent áldozás megtisztít bennünket a bocsánatos bűnök­ től, és őriz a halálosaktól.“ U gyanazért nagyon helyesen m ondja szent Ambrus e szentségről: „Ézt a mindennapi kenyeret g y ó g y ­ szerül használjuk a mindennapi gyarlóságok ellen“, vagyis a m in­ dennapi. bocsánatos gyarlósági hibák eltörlésére; egészen ily érte­ lemben szól Aranyszáju szent János is: „A szentségben ivott vér m egtisztítja a lelket a bűn tudatától, lem ossa, kifényesíti úgy, hogy szebben ragyog minden aranynál.“ H ogy pedig a szent áldozás a h a­ lálos bűnök ellen oltalmaz, arról m aga az Üdvözítő kezeskedik, m ert azt mondja, hogy aki e mennyei kenyérből eszik, nem fog meghalni. Az első keresztények is jól is ismerték az oltáriszentség ezen erősítő sajátságát és tudták, mily szükséges e mennyei eledelt, az erősek kenyerét enniök, hogy diadalm asan m egállhassanak a hit elleni küzdelemben. Szent Cyprián egy negyven püspökből álló zsi­ nat nevében pedig ezt írja Kornél p á p á h o z :2) „Akit az egyház föl nem fegyverez, nem lehet alkalmas a v érta n u ság ra; a mely szivet az Ú rvacsora vétele meg nem erősít és föl nem gyulaszt, elbágyad. “ 4) „A sz. áldozás záloga jövendő feltámadásunknak és örök üdvösségünknek.“ M ert: a) A Krisztus testének és vérének használata a keresztény ember halandó testébe a halhatatlanság csiráját oltja be, mely az

utolsó napon az Istenember hathatós szavára dicsőén fog kihajtani és a végtelen gyönyör drága gyümölcseit termi meg a testnek is. E zt bizonyítja alex. szent Cyril is, írv á n 1): „Ámbár a halál, mely a bűn következtében jött ránk, az emberi testet az enyészet törvé­ nyeinek veti alája, mégis felfogunk támadni, mert Krisztus az ő teste által bennük van. Mert hihetetlen, sőt lehetetlen, hogy ő, ki m aga az élet, újra meg ne elevenítse azokat, kikben tartózkodik, t. i. a m egszentelés erejénél fogva, melyet az ő isteni, elevenítő teste kölcsönzött festőknek, jogot adván nekik ezáltal a jövendő feltá­ m adásra. b) Ha pedig a szent áldozás, a mondottak szerint záloga a jövendő dicsőséges föltámadásnak, akkor éppen ezáltal biztosítéka is az örök üdvösségnek, mert kétségtelen, hogy m indazok, kik di­ csőségesen tám adnak fel, az örök boldogságot is elnyerik. Ezt azonban nem úgy kell érteni, mintha az áldozás m ár m aga is töké­ letesen biztosíthatna bennünket az örök üdvösségről; mert erről csak a jóban való végleges kitartás biztosit. „Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül“, mondja sz. Máté. A kitartás egyik legjelesebb eszköze pedig a szent áldozás. A szent áldozásban nyer-e mindenki malasztokat? • „Nem, mert aki méltatlanul, vagyis halálos bűn állapotában áldozik, kárhozatot von m agára,“ szent Pál következő szavai sze­ rin t2) : „Aki méltatlanul eszi a kenyeret és iszsza az U r kelyhét, ítéletet eszik és iszik magának, meg nem különböztetvén az Ur testét.“ Aki tehát kellő szivtisztaság és hozzákészülés nélkül eszi az Ur testét, többi bűneihez, melyek már lelkét terhelik, még ujabb, rendkívül súlyosat told. A méltatlanul áldozó miféle bűnt követ el? 1) „Rettentő szentségtörést, mint Judás, m ert vétkezik az Ur teste és vére ellen.“ Miként már tudjuk, a szentségtörés nem m ás, mint a szent, vagy Istennek szentelt dolgok, személyek és helyek m egfertőztetése. G onosz­ sága tehát annál nagyobb, minél szentebb és tiszteletre méltóbb a tárgy, mely megyaláztatik. Azért mondja az ap o sto l: „Aki m éltat­ lanul eszi e kenyeret és iszsza az U r kelyhét, vétkezik az U r teste és vére ellen,“ az tényleg bántalm azza az U r testét és vérét. Úgyszólván erőszakosan emeli kezét Krisztus személye ellen. Azért a szent atyák is egyenesen Judás és az istengyilkos zsidók bűnével állítják e bűnt párvonalba. Mert miként Judás isteni m esterének személyét bántá meg, a mennyiben őt ellenségeinek kezeibe adá, s gonosz önkényének szolgáltatá k i : akként bántalm azza e szenség-

ben jelenlevő K risztust a méltatlan áldozó is, amennyiben kénysze­ ríti az ő személyét, hogy egyesüljön az ő leikével, ki pedig neki ellensége, a sötétség urának birtoka, és igy bizonyos tekintetben a pokol gunyjának dobja oda az isteni Mestert, melynek fejedelme e bűnös lélekben trónol. 2) „A legrutabb hálátlanságot követi el, mert az Üdvözítőt iszonyú gyalázattal illeti éppen azon pillanatban, midőn ez oly nagy m értékben tanúsítja iránta szeretetét. Azért nyilt meg az isteni Mes­ ter alakja az árulás pillanatában e gyöngéd p a n a s z ra : „ J u d á s ! C sókkal árulod el az ember F iát?“ Mintha ezt akarta volna m on­ dani : H át ezt érdemiem én tőled Judás ? így köszönöd meg a jóté­ tem ényeket, melyekben általam részesültél ? „Ha ellenségem átkozott volna engem, könnyen eltűrném ,“ *) hanem te, az én tanítványom, az én asztali társam , te árulsz el engem, és pedig a barátság és szeretet szine alatt, ki tűrhetné ezt?“ Minő büntetések érik a méltatlan áldozót gyakran már ez életben is ? „A szív elvakulása és megátalkodása, néha rögtöni halál és m ás Ideiglenes büntetések.“ Isten az ő egyszülött fiának megbecstelenitését, a Krisztus tes­ tének és vérének méltatlan vételét nem csak a túlvilágon bünteti, még pedig örök halállal, hanem gyakran m ár e földön is különféle ideig­ lenes büntetéseket szab rá. így habár Áron fiai csak annyit vétkeztek, hogy edényökbe nem az áldozati oltárról, hanem m ás helyről tettek p arázstüzet az U rnák és íme mégis „tűz jőve ki az Urtól és megem észté őket és m eghalának az U r előtt.“ Nem félhet-e hát a hir­ telen haláltól az is, ki az uj szövetség végtelen szent és tiszta béke­ áldozatát, Krisztus testét és vérét, tisztátalan szívvel meri enni ? De rettentő példa erre m agának az áruló Judásnak esete. E hütelen tanítvány, »ki méltatlan áldozással először vétkezett az Ur teste és vére ellen, e gonoszság elkövetése után süket és vak lett az isteni M ester szeretetének minden nyilvánításával szemben, s nem hallgatott semmi figyelmeztetésre. Mintegy a sátántól ingereltetve,2) nem nyugodott addig, mig Jézust ki nem szolgáltatta a vér­ szom jas zsidóknak. Midőn pedig később e rut szentségtörés lelkére nehezült, kétségbe esvén fölakasztá magát. Ekkor teljesedett be az­ tán amit az Üdvözítő előre megjövendölt róla: „Jobb lett volna neki nem születnie.“ 3) Mit kell tehát tennünk, ha halálos bűnt követtünk el? „A szent áldozás előtt érvényes gyónást kell végeznünk.“ Hajdan igy kiáltott fel a diakónus, mielőtt a hívek áldozáshoz

járultak volna: „Szenteknek a S zen tet!“ ; mely szavak által ünnepiesen figyelmezteté az áldozni akarókat, hogy az Ur testét és vérét csak azoknak szabad m agukhoz venniük, kik érzik, hogy leiköket semmi halálos bűn nem terheli. „Aki tehát áldozni akar, jusson eszébe az apostol e p a ra n c sa : Az ember vizsgálja meg m a g á t! ') Az egyházi szokás pedig akként értelmezi e vizsgálatot, hogy aki halálos bűnt érez lelkében, bármily töredelmesnek képzeli is m agát, nem szabad az oltáriszentséghez járulnia, hacsak előbb m eg nem gyónik.“ Hogyan készüljünk még a szent áldozásra ? „Iparkodjunk szivünket még a bocsánatos bűnöktől is m eg­ tisztítani,“ mert ezt követeli: 1) Annak fönsége, tisztasága és szentsége, aki ezen isteni szentségben kegyesen meglátogatni, szivünkbe szállni és m alasztjával elhalmozni akar bennünket. Midőn egy földi király személyesen készül meglátogatni valamely várost, ennek lakosai mindenkép azon fáradnak, hogy eltávolítsák a városból mindazt, ami ő felségére a bevonuláskor, vagy ott időzése alatt rósz benyom ást tehetne. Váj­ jon miért nem gyakorolnánk hasonló eljárást akkor is, midőn a mennyei királyt, a seregek Urát készülünk szivünkbe fogadni ? T o ­ vábbá midőn Mózes az égő tüskebokorhoz közeledik vala, az Ur igy szólt abból hozzája: „Vesd le saruidat, mert szent a föld, m e­ lyen állasz.“ 2) Isten ugyanis nem akará, hogy szolgája am a hely­ hez, hol ő különös módon jelen van, oly saruban közeledjék, mely­ hez nem szent föld ta p a d ; tehát mezítláb kellett azon állania. Meny­ nyivel inkább megkövetelheti hát tőlünk az Ur, hogy szivünk, melyet titokteljes bevonulása által saját templomává szentel, tiszta legyen minden erkölcsi szennytől. Krisztus m aga is értésünkre adá ezt, hogy mily gondosan iparkodjunk szivünket megtisztítani, hogy an ­ nál méltóbban járulhassunk a szent áldozáshoz./U gyanis mielőtt az utolsó vacsorán részesítette volna tanítványait a szent áldozásban, m egm osá lábaikat, hogy lemosván azokról a föld porát, ezáltal figyelmeztesse ő k e t: tisztítsák meg szivöket a bűn legkisebb szeny* nyétől, hogy Isteni testét és vérét annál méltóbban vegyék m aguk­ hoz. Azért m ondá Jézus ezen alkalom m al: „Annak, aki m eg van mosva, nincs szüksége m ásra mint lábait megmosni és tiszta lesz eg észen ;“ 3) vagyis a szent atyák értelmezése szerint: aki a súlyos bűnöktől tiszta, annak csupán arra kell törekednie, hogy a b o csá­ natos bűnöktől is megtisztuljon, hogy ekkép egészen tiszta szívvel fogadjon engem. 2) „Arra kell törekednünk, hogy szivünkben buzgalm at és ájtatosságot ébreszszünk fel.“

A ranyszáju szent János azon, már idézett figyelmeztetésre ezélo z v a : „Szenteknek a Szentet,“ ily nyom atékos m egjegyzést tesz: „Aki nem szent, az ne lépjen az Ur asztalához, mert szentté nem az teszi az embert, hogy tiszta a bűnöktől, hanem az, hogy g az­ dagon van fölékesitve erényekkel.“ >) Szent Alajosról, ezen emberi testbe öltözött angyalról pedig azt mondják életirói, hogy a hét h á­ rom utolsó napját a vasárnapi áldozáshoz való előkészületre forditá, a három első napot pedig arra, hogy a nyert m alasztokért hálát adjon Jézusnak. E szerint a szent ifjú földi életének a Jézussal való egyesülés, az áldozás, képezé központját, mintegy napját, mely k ö ­ rül vágyai, hajlamai, óhajai forogtak és melytől úgyszólván isteni m egdicsőülést nyertek. Hogyan készüljünk a szent áldozásra külsőleg? 1) „Éhgyom orral járuljunk ahhoz, vagyis éjféltől fogva se ne együnk, se ne igyunk.“ Ha tehát valaki éjfél után bármi eledelt, vi­ zet vagy folyadékot vett m agához, noha csak orvosság gyanánt is, annak nem szabad áldoznia.“ így szól az egyházi rendelet, melyet a pápák jóváhagytak. Aki pedig ételmaradékot, mely talán a legu­ tóbbi étkezéstől fogai közé szorult, vagy aki száját öblítve nehány csepp vizet akaratlanul lenyel, annak is szabad áldoznia, mert az ily ételm aradék és az igy lenyelt viz nem tekintetik ételnek és ital­ nak, hanem csupán nyálnak. 2) „Tisztességesen öltözzünk fel.“ A ruházat akkor tisztességes, ha megtiszteli mindazt, aki vi­ seli, mind azokat, kik előtt abban megjelenik. Igaz ugyan, hogy Ü d­ vözítőnk nem annyira a ruhát nézi, mint inkább a lélek diszöltözet é t : mindazáltal isteni Fölsége megköveteli, hogy tőle se tagadjuk meg azon tiszteletet, melyet egy földi fejedelemtől is csak a legdur­ vább és legelvetemültebb ember tagadhatna meg. Midőn Isten Mó­ zesnek tudtul adá, hogy leszáll hozzá a Sinai hegy orm ára, hogy a nép ezt meghallja és ezután higyjen, m eghagyá n e k i: „Eredj le a néphez és szenteld meg ma és holnap és m osasd meg ruháit.“ 2) H a tehát m ár a zsidóknak is meg kellett ruháikat mosniok, hogy csak a Sinai hegy lábánál is m egtüressenek, menn3rivel .inkább illő a keresztényekhez, hogy tisztán öltözködjenek fel azon pillanatra, mi­ dőn Krisztus, a dicsőség királya szivökbe s z á ll! De még nyom até­ kosabb azon kötelesség, hogy szerény és erkölcsös ruhában v e­ gyük m agunkhoz a szentséget, mert m áskép megfertőztetjük szi­ vünket.

Hogyan lépjünk az Ur asztalához és hogyan viseljük magunkat a szent ostya vételekor, és azután mit tegyünk ? „Lépjünk oda legnagyobb tisztelettel, kezeinket összetéve és szemeinket lesü tv e; a szent ostya vételekor pedig tartsunk ajkunk alá íehér tiszta kendőt vagy kinyitott imakönyvet, fejünket emeljük föl, nyelvünket alsó ajakunkra kissé nyujtsuk ki és azután együk meg a rátett szent ostyát a legnagyobb tisztelettel.“ Midőn tehát a pap az áldozok felé fordulva kiemeli a szent ostyát az áídoztató kehelyből, m ondván: „íme az Isten b árán y a“ stb. három szor mély töredelemmel üssük meg mellünket és a pappal együtt ism ételjük: Uram nem vagyok méltó stb. A szent áldozás után pedig a legna­ gyobb kom olysággal vonuljunk a templomban egy nyugalm as helyre és bizonyos ideig m aradjunk ott, buzgón im ádkozva; alázzuk meg m agunkat Isten előtt, adjunk neki hálát, szenteljük neki m agunkat, szeressük őt és kérjünk tőle m alasztokat.“ É s m indezt oly buzgón és állhatatosan kérje a jó keresztény, hogy valóban hasonlítson Jákob pátriárchához, ki m egragadván a vele birkózó angyalt, s igy szólt: „Nem bocsátlak el addig, mig meg nem áldasz.“ J) Hogyan töltsük az áldozás napját? „Amennyire lehet, töltsük e napot istenes gyakorlatokkal, kerülve a világi gyönyöröket és m ulatságokat.“ A legdrágább balzsam is elveszti illatát, ha az edényt, mely­ ben állani szokott, nem jól zárjuk b e ; és a m egrakott tűz sem képes szobánkat hosszabb időre fölmelegiteni, ha az ajtókon és ablakokon be- és ki járhat a hideg szél. így áll a dolog a m alaszt mennyei balzsam ával is, mely áldozáskor szivünkbe ö n tetik ; igy a szeretet és áhitat tüzével is, melyet az Üdvözítő gyulaszt föl ben­ nünk, midőn lelkűnkkel egyesül. H a a sziv hiú gondolatokban és kívánságokban kifelé áradoz, akkor a m alaszt kedves illata m iham ar elpárolog; az ájtatosság és buzgalom tüze m iham ar elveszti áldásos melegítő erejét, ha a világ fagyasztó levegője érzékeink ablakain keresztül szivünkbe hatol. Illő és szükséges tehát, hogy a m ennyire körülményeink engedik, az áldozás napját visszahúzódva, jám bor imádságban, lelki olvasm ányokkal töltsük el, mert mint az apostol m ondja: „Nem ihatjátok az Ur kelyhét és az ördög p o h a rá t; nem lehet részetek az Ur asztalában és az ördög asztalában.“ 2)

A töredelem. Mit értünk töredelem alatt? „Töredelem alatt katholikus szempontból 1) azt értjük, hogy az ember Istenhez tér, amennyiben elkövetett bűneit m egbánja és elhatározza, hogy ezentúl nem vétkezik és az U r parancsát hiven

fogja teljesíteni. Ily értelemben mondja Isten Ezekiel próféta á lta l: ’) „Térjetek meg és tartsatok töredelmet elkövetett bűneitek m iatt.“ E g y ­ szülött Fia által pedig: „Ha töredelmet nem tartotok, m indnyájan elvesztek.“ 2) Töredelem alatt értjük általában a büntetést is, mely a bűnösre szabatik. Ily értelemben mondjuk valakiről: nagy töredel­ met érdemelt, elvégezte a töredelmet, stb .“ Végül 3) értjük a töre­ delem kifejezése alatt m agát a töredelem szentségét. Mi a töredelem szentsége? „Azon szentség, melyben a pap Isten helyett a bűnöket m eg­ bocsátja, ha a bűnös azokat szivéből megbánja, őszintén m eggyónja és azokért eleget akar tenni.“ Vájjon a pap a töredelem szentségében1 igazán megbocsátja a bűnöket, vagy csupán kijelenti, hogy megvannak bocsájtva? „A pap a Krisztus által neki adott hatalomnál fogva igazán és valósággal m egbocsátja a bűnöket.“ Az egyház által határozottan kim ondott ezen hitágazatról, a trienti zsinat igy s z ó l: 2) „A feloldozás mintegy birói cselekmény, mely által a pap, mint bíró Ítéletet h o z.“ Már pedig kétségtelenül egészen m ás valami egy vádlottnak csak tudtára adni, felsőbb m eg­ bízásból kijelenteni, hogy a király fölmentette őt, és ismét egészen m ás m agát a vádlottat, törvényesen kinevezett birói minőségben a királytól nyert birói fölhatalmazásnál fogva fölmenteni. A feloldozó pap tehát az utóbbit cselekszi, nem pedig pusztán az elsőt. U gyan­ azért a feloldozást az egyházi rendelet szerint, következő formában mondja ki: „Ami Urunk Jézus Krisztus oldjon fel téged, és én az ő fölhatalm azasából föloldozlak téged a kiközösítés és tilalom min­ den kötelékétől, a mennyiben ezt tehetem és te rászorulsz. .Végre feloldozlak téged a te bűneidtől az A tyának stb. nevében Ám en.“ E szavakból tehát világosan kiderül, hogy a pap egyfelől valóságos -b ű n b o csátó hatalm at tulajdonit m agának, amennyiben nem csak az Üdvözítőt kéri, hogy oldozza föl a gyónót, hanem m aga is föloldozza Ő t; másfelől azonban kiderül az is, hogy bűnbocsátó hatal­ m át nem a sajátjának tekinti, hanem csak úgy, mint melyet Krisz­ tustól nyert és az ő felhatalmazásából a szent H árom ság nevében gyakorol. A pap feloldozó Ítélete tehát, ha a gyónó arra méltó, valóságos bűnbocsátó erővel bir; mert Isten ugyanazon pillanatban erősiti meg azt, midőn ő azt helyette kimondja. Mikor adott Krisztus hatalmat a bűnök megbocsátására? „Midőn feltám adása után az apostolokra lehelvén m o n d á : „Vegyétek a szent Lelket. Akiknek m egbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek m egtartjátok, m egtartatnak.“ 3)

Jézus Krisztus m ár nyilvános m űködése idejében m egígérte különösen az apostolok fejének, Péternek, a m ennyország kulcsait, az oldó és kötő hatalm at.1) De még világosabban közié J é z u s-a bűnbocsátó hatalm at feltámadása után, midőn tanítva igy s z ó l: „Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket.“ Vagyis teljes hatalommal, mely hasonló ahhoz, melylyel Atyám engem fel­ ruházva küldött e világba, hogy ezt kiengeszteljem ő vele, ruházlak fel és küldelek titeteket én is az embereket a bűntől m egtisztítani és őket megszentelni. Azután rájok lehelvén m o n d á : „Vegyétek a Szentleiket. “ Ne úgy, mint már egyszer elvettétek a keresztségben a m agatok megszentelésére, hanem vegyétek őt a bölcseség, szere­ tet és erősség lelkét azért, hogy mint helyetteseim gyakorolhassátok a kiengesztelés birói hivatalát. Azért m ondá: „Akiknek m egbocsát­ játok bűneiket, m egbocsáttatnak nekik, akiknek m egtartjátok, meg­ lesznek tartva.“ Az Üdvözítő e szavai tehát oly világosak és félrem agyarázhatlanok, hogy csak az ellenmondó viszketeg és újító törekvés értelmezheti azokat m áskép, mint a kath. egyház. Ámde Krisztus e bűnbocsátó hatalm at nem csak az apostolok­ nak adta meg, hanem papi utódaiknak is, miként ezt a kath. egy­ ház mindig hitte és tanította. Ugyanis miután Krisztus az üdv esz­ közeit nem csak az apostoli időre, hanem minden idők és emberek végett rendelte, kiknek azokra szükségök lesz, ugyan ki tételezné fel, hogy Isten, ki mindenki iránt nagy irgalmu, vagy Jézus K risz­ tus, kinek annyira szivén feküdt minden ember üdve, hogy érettök meghalt, a bünbocsánat dolgában sokkal szükebb volt azon nem ze­ dék iránt, kik az apostolok halála után fognak élni, és nekik az örök üdvösség elnyerését sokkal inkább megnehezítette volna, mint azoknak, kik az apostolok idejében éltek ? E föltevés mi lenne egyéb, mint durva károm lása Jézus szerető, irgalmas szivének ? Az ellen­ kezőt nem lehet kiokoskodni még azon körülm ényből sem, hogy Jézus az említett alkalmakkor csupán az apostolokhoz intézte s z a ­ vait. Hiszen igy tett akkor is, midőn a tanításra és keresztelésre adott nekik hatalm at, vagy midőn m egparancsolta, hogy az Ú rva­ csorát meg-megujitsák és éldeljék. Mert egyedül az apostoloknak mondá az U r : „Tanítsatok minden népet, m egkeresztelvén őket“ ; hasonlókép azt is : „Ezt cselekedjétek az én em lékezetem re.“ Már pedig hitünk ellenségei is elismerik, hogy am a hatalom és parancs az utódokra ís átment. Ugyanez áll tehát a bűnbocsátó és bünm egtartó hatalomról is. A töredelem szentsége által megbocsáttatik-e minden bűn ? „Igenis, minden bűn, melyeket a keresztség után követtünk el, m egbocsáttatik, ha azokat kellő bünbánattal gyónjuk m eg.“

E zt bizonyítják azon szavak is, melyekkel áz apostoloknak és ezek papi utódainak Jézus a bűnbocsátó hatalm at megígérte és meg­ adta. „Bármit megoldoztok a földön, megleszen oldva a m ennyben i s ; “ é s : akiknek m egbocsátjátok bűneiket, meg lesznek bocsátva.“ E szerint a bűnbocsátó hatalom nak mind megigérése, mind m ega­ d ása egészen korlátlan: aki azt adja, nem tart vissza m aga részére semmit, egyetlen esetkét sem. Miként m aga azért küldetett, hogy a világ minden bűnét elvegye, és a legnagyobb bűnösöket is kiengesz­ telje mennyei A tyjával: akként legyenek felruházva teljes hatalommal az ő helyettesei, a papok is, hogy a legnagyobb bűnösöket is m eg­ békíthessék Istennel, mihelyt a maguk részéről őszintén és töredel­ m esen bevallván bűneiket, méltókká teszik m agukat a feloldozásra és a bocsánatra. Azért mondja szent János apostol i s : „Ha pedig megvalljuk bűneinket, hiv és igaz az Isten, hogy m egbocsássa ne­ künk azokat, és m egtisztítson bennünket minden gonoszságtól.“ 1) Te miért kell bűneinket meggyónnxmk, hogy megnyerhessük?

azok bocsánatát

„Mert ezt Krisztus a töredelem szentségének rendelésekor igy a k a rta .“ Itt főleg két dolgot kell tekintetbe vennünk: először, hogy a g y ó n ást Krisztus rendelte és m ásodszor, hogy ezt a töredelem szentségének szerzése alkalmából rendelte. 1) Krisztus és nem az egyház rendelte, hogy aki a keresztség után elkövetett bűneinek bo­ csánatát meg akarja nyerni, annak gyónnia kell. E zt a trienti zsinat igy hangsúlyozza: „Aki tagadja, hogy a szentségi gyónás isteni rendelet szerint van m egszabva, vagy azt állítja, hogy nem Krisz­ tus m eghagyásán és rendeletén alapszik, hanem emberi találmány, átok alatt legyen.“ 2) 2) Éppen ily világosan és határozottan beszél a zsinat arról is, hogy a gyónást Krisztus rendelte a töredelem szentségének rendelésekor, midőn föltám adása után, tanítványaira le­ helvén, m ondá: „Vegyétek a Szentleiket, akiknek m egbocsátjátok bűneiket, m eg lesznek bocsátva.“ 3) Mivel bizonyítjuk be, hogy a gyónást Krisztus rendelte? „Bebizonyítjuk 1) Krisztus szavaival: „A kiknek m egbocsátjá­ tok bűneiket“ stb ; mert ha a papnak föl nem fedezzük bűneinket és egész lelki állapotunkat, ő nem tudhatja, vájjon az Istentől neki adott hatalom nál fogva m egbocsássa-e bűneinket, vagy ne.“ A papok tehát, midőn a töredelem szentségét kiszolgáltatják, birói hivatalt gyakorolnak. Egyik bűnöst föl kell oldozniok, m ásikat nem. S vájjon ezt csak úgy m aguk szeszélye vagy önkénye sze­ rint cselekedhetik-e ? A bűn minden ismerete nélkül m ondhatják-e ki a fölmentő vagy elm arasztaló ítéletet ? Ha m ár egy bírónak soha-

sem szabad Ítéletet hoznia, mielőtt megvizsgálta az ügyet, mely fö ­ lött ítélnie kell, annál kevésbbé szabad a papnak, ki Isten helyett itél, a bírói hivatalt oly vaktában és önkényüleg gyakorolnia. K risz­ tus, midőn m eghagyta neki, hogy az érdem eseket oldozza fel bűne­ iktől, az érdemteleneket pedig ne, ezzel azt is kötelességévé tette, hogy mindenkinek hibáját és lelki állapotát fürkészsze ki, ismerje» föl, mielőtt ítéletét kimondaná. De kicsoda ism ertesse meg vele m ás­ nak lelki állapotát? Önm aga nem láthat az emberek szivébe; más emberek sem tehetik a z t ; ők sem ismerik a felebarát minden bűnét. Mi tehát itt a teendő ? Nem egyéb, mint az, hogy minden ember, ki e szentséget föl akarja venni, egész ősszintén m aga nyilatkoz­ tassa ki bűneit a papnak, mint Isten helyettesének. Azért igen jól mondja szent Jerom os J) : „Ha a püspök és pap nyilvánosan kihall­ gatja a különféle bűnöket, akkor láthatja, melyiket kösse meg, m e­ lyiket oldja föl“, azaz kinek adja meg a feloldozást azonnal, vagy, kitől tagadja meg ezt a kívánt feltételek teljesitéseig. Azon hatalom ­ ból tehát, melyet Isten a papoknak adott a bűnök m egbocsátása vagy m egtartása végett, a hívekre vonatkozólag, kik bűneiktől föl akarnak oldoztatni, azon kötelesség szárm azik, miként ezt a trienti zsinat világosan tanítja, hogy „a gyónásban m egnevezzék minden halálos bűneiket, melyekről szorgalm as vizsgálat után tudattal bírnak.“ 2) „A szent atyák egybehangzó tanításából.“ Ugyanis a szent atyák egyhangúlag azt tanítják, hogy akik a keresztség után súlyos bűnökbe estek, csak a töredelem szentségében nyerhetik meg azok bocsánatát. E z okból erősen sürgetik a szent tanítók, a kér. híveket, hogy ha bűneik bocsánatát meg akarják nyerni, azokat nyilatkoz­ tassák ki a papnak, azaz gyónják meg. így beszél szent Cyprián püspök és vértanú, igy szent Ambrus is. S miként Cyprián és Am brus, éppen úgy tanítottak a többi szent atyák is, mind a görög, ‘mind a latin egyházban. „Akarod a bünbánat m éltó gyüm ölcseit teremni, akkor kötelességed megvallani bűneidet azok előtt, kikre a szent titkok kiszolgáltatása bízatott,“ vagyis a papok előtt, — igy szól a többi között szent Vazul. 3) „A bűnök m eggyónásának kezdet óta m indenkor fönnálló egyetemes gyakorlatából, melyet emberek sohasem hozhattak be.“ Lehetetlen oly időpontot felmutatni, midőn a kath. egyházban nem állott volna föl a bűnök bevallásának g y ak o rla ta; lehetetlen oly időpontot felmutatni, midőn azt egyházi rendelet által hozták volna be. Már szent Lukács beszéli, hogy „a hivek közül sokan jövének, megvallván, s kibeszélvén cselekedetüket.“ 2) Hasonlókép, szent Irén, az apostolok tanítványa beszéli, hogy nehány asszony, — kiket bizonyos Marcus nevű tévtanitó elcsábított, — nem csak bűnös tet­ teit, hanem szive minden tisztátalan kívánságát is kivallá. H ogy ez

említett szokás a későbbi századokban is fennállott, arról, miként m ost láttuk, oly tekintélyek tanúskodnak, mint Tertullián, Cyprián, Origenes, Ambrus, Vazul és m ások. „Végre, hogy a gyónás 19 század óta fönnáll, csupán azon, mindenki előtt ism eretes tényre hivatkozunk, hogy a gyónás jelen­ leg az egész kath. egyházban gyakoroltatik, amiből aztán egész biztossággal következtethetjük, hogy a gyónást m aga Krisztus ren­ delte ; m ert emberek soha nem hozhatták volna azt be. Avagy ki tehetné föl, hogy a pápa, püspökök és papok, királyok és c sá sz á ­ rok, gazdagok és szegények, nemesek és pórok, szóval mindazok, kik a kath. hitet vallják, pusztán emberi rendeletből, minden zúgo­ lódás nélkül alá vetették volna m agukat a gyónásnak, ezen — mi­ ként hitünk ellenségei nevezik — elviselhetetlen igának, a lélek eme kinpadjának ?“ A töredelem szentsége azoknak, akik vétkeztek?

tehát szükséges az üdvösségre

mind­

Igenis, m indazoknak szükséges az üdvösségre, kik a keresztség után valamely halálos bűnt követtek el.“ E zt tanítja a trienti szent zsinat is, m o n d v á n :1) „A töredelem szentsége a keresztség után elesetteknek oly szükséges az üdvösségre, mint a még újjá nem szülötteknek a keresztség.“ A trienti atyák a töredelem szent­ ségének ezen az üdvösségre szükséges voltát tekintve és azt jelké­ pileg ábrázolva, „a hajótörés utáni második m entődeszkának“ 2) ne­ vezik azt. U gyanis valamint a hajótörött elvész, ha az első deszka, melybe kapaszkodott, elragadtatott tőle és egy m ásikat nem ta lá l: éppen úgy veszne el a bűnös keresztény is, kinek a keresztségi m alaszt úgyszólván első deszka gyanánt szolgált az általános h ajó ­ törésben, melyet Ádám ősapánk idézett elő, ha a töredelem szen t­ sége m ásodik m entődeszkát nem nyújtana nekünk, vagyis ha nem tenné lehetővé neki a m ásodik m egigazulást. A zonban a töredelem szentsége nem oly múlhatatlanul szük­ séges az üdvösségre, hogy azon bűnösnek, ki nem volna oly hely­ zetben, hogy azt valósággal fölvehesse, örökre el kellene kárhoznia'. Mert valamint a vizkeresztséget kipótolhatja a vágykeresztség, úgy a tökéletes bánat kipótolhatja a töredelem szentségét. De csak ak­ kor, ha azon őszinte akarattal és vágygyal van összekötve, hogy az illető a töredelem szentségét, mihelyt alkalma lesz, valósággal fölveszi. Mit ad nekünk Isten a töredelem szentségében? 1) „M egbocsátja a keresztség után elkövetett bűneinket, bár­ mily szám osak és nagyok is volnánk az o k .“

2) A löredelem szentsége nem csak a bűn kötelékeitől szabadít meg bennünket; hanem azonfelül „Isten elengedi nekünk az örök büntetést is, az ideigleneseknek pedig legalább egy részét.“ 3) „Isten visszaadja nekünk az elveszett megszentelő m alasztot, vagy ha ezt el nem vesztettük gyarapítja bennünk.“ A tékozló fiú, miután kihágásait m egbánta, és visszatérve, jó atyjának lábaihoz borult, m ondván: „Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened“ ez a „legjobb ruhát“ hozatá elő és annak jeléül, hogy a m egjavultat ismét fiának íogadja, „gyűrűt adott kezére.“ Hasonló történik a bűnössel is, ki a gyónásban kibékül isteni Atyjával. A m egszentelő m alaszt pom pás öltönye visszaadatik neki, az egész m ennyország örömét leli benne, a szent szeretet újra egyesíti mennyei A ty jáv al; elvesztett örökségi jogát és érdemeit visszanyeri és ezzel a megfe­ lelő örök jutalom biztos reményét is. A gyónás különben m égha-nem tekintjük is am a gyüm ölcsö­ ket, melyeket- mint szentségi intézmény, isteni rendeletnél fogva terem, már term észetes minősége miatt is el kell ism ernünk, hogy az egy igen bölcs és megbecsülhetetlen jótétem énye az isteni gond­ viselésnek. Ugyanis a gyónás 1) az önismeret, alázatosság és bánat cselekm énye, mely ki­ válóan alkalmas Isten túláradó kegyeit, m alasztját és irgalm át s z á ­ munkra kieszközölni. Ezt nem csak a katholikus, ne még a protes­ táns ember sem tagadja, főleg ha megsziveli, mit tanított 1521-ben a gyónásról m aga a protestantism us alapitója Luther M árton is, m ondván: „Hogy szívesen gyónjunk, erre buzdítson bennünket a szent kereszt, vagyis azon szégyen, hogy az ember önkényt föltárja m agát egy másik ember előtt és önm agát vádolja és sz id ja ; ez becses darabja a szent keresztnek. Oh ha tudnók, mily büntetések­ től őriz meg e pirulás, és mily szívesen veszi az Ur, ha az ember igy m egalázza és megsemmisíti m agát előtte, akkor a gyónást a föld alul is szeretnők kiásni, ezer mértföldről is elhozni.“ 2) A gyónás egészen kitűnő eszköz az életjobbitásra és a jóban való előhaladásra. Erről is protestáns tekintélyek nyilatkoznak. A tudós Leibnitz következőleg nyilatkozik: „Ha a kér. vallásban van valami szép és dicséretre méltó, akkor a gyónás intézm énye, melyet még a chinaiak, és japánok is m egcsodáltak, valóban ilyen. Mert a gyónás kötelessége sokat visszarettent a bűntől, különösen azokat, kik még teljesen el nem romlottak, és a bukottakat h a th a ­ tósan vigasztalja úgy, hogy véleményem szerint egy jám bor és okos gyóntató atya kitűnő eszköz Isten kezében a lelkek üdvére ; mert az ő tanácsa fékezi hajlamainkat figyelmezteti hibáinkra, a bünalkalmak kerülésére, az elidegenített jószág v isszaadására, az okozott kár megtérítésére; eloszlatja a nyugtalanító aggodalm at, fölemeli a csüggedő lelket, m egszüntet vagy enyhít minden lelki bajt. Továbbá még a minden szentet kigunyoló hitetlenség szóvivői,

Voltaire és R ousseau sem állhatták meg, hogy ne dicsérjék a kath. gyónás hasznosságát. Az előbbi következőleg ir: „Úgy látszik a kath. egyház ellenségei, kik a gyónás annyira üdvös intézménye ellen dühöngtek, m egfosztották az em bereket titkos vétkeik legha­ talm asabb fékétől.“ R ousseau pedig azt m o n d ja :1) „Hány idegen jó szág visszaadására, hány kártéritésre indította m ár a gyónás a k atholikusokat.“ Az áldozás idejének közeledésekor mily készek egym ással kibékülni! Mennyi alam izsnát osztanak ki ezen alka­ lom m al.“ 3) A gyónás nem csak egyes keresztények javát mozdítja elő, hanem a családok és államok jólétét is. Ami ezt illeti a legjobb bizonyíték erre vonatkozólag azon ismeretes tény, hogy a jóravaló protestáns férfiak m aguk is nagyon sajnálták, sőt m ost is saj­ nálják, hogy az erkölcstelenség m egakadályozásának oly hathatós eszköze, a gyónás nálok többé nem létezik; és hogy ugyanezért többször, m ég ujabb időben is különféle kísérleteket tettek annak isméti behozására, sőt pártfogást kértek ez ügyben még a világi korm ányoktól is. így Soto Döme, V. Károly császár gyóntató atyja beszéli, hogy mikor ő Ném etországban tartózkodik vala, Nürnberg városából egy követség jőve a császárhoz, azon kérelemmel, hogy a titkos gyónást ism ét rendelje el nálok. Kérelmök tám ogatására elmondák, hogy városukban, mióta a titkos gyónás eltörültetett, annyiszor m egsertik az igazságot és más erényeket, am ennyiszer azelőtt soha. De m inthogy a követek mégis tagadták, hogy a gyó­ nást Krisztus rendelte és hogy szükséges a bűnök bocsánatára, kérelmök csak nevetség tárgyává tette őket. Hasonló okból nyúj­ tottak be egy hosszú kérvényt a strassburgi protestáns pásztorok is az ottani hatósághoz 1670-ben, hogy ennek pártfogását kinyerjék a privát gyónás isméti behozatalára. Hány dolog kívántatik a töredelem szentségének méltó felvé­ teléhez? „Öt, úgymint 1) a lelkiismeret megvizsgálása, 2) a bánat, 3) az erősfogadás, 4) a gyónás, 5) az elégtétel.“

1. §. A lelkiismeret vizsgálat Mit tesz lelkiismeretünket megvizsgálni és mi módon történ­ hetik az ? „Lelkiismeretünket megvizsgálni ^annyit tesz, mint bűneinkről kom olyan gondolkodni, hogy azokat jól m egism erhessük.“ Ami a lelkismeret vizsgálat módját illeti, mielőtt ezt megkezdenők, szivlel-

jük meg, hogy ez a legfontosabb cselekmény, melytől a gyónás ér­ vényessége, — és mivel bármelyik gyónás az utolsó is lehet éle­ tünkben, — talán örök sorsunk is függ. Miért is mihelyt segítségül hívtuk a Szentleiket, akkor fontoljuk meg 1) „mikor végeztünk utol­ jára érvényes gj'ónást, és vájjon elvégeztük-e az akkor föladott penitencziát.“ Mert nem annyira azt kell vizsgálnunk, mikor gyóntunk utoljára, mint inkább a z t: mikor, gyóntunk érvényesen. Azután 2) „menjen végig a bűnös ember Isten és az egyház parancsain, de hivatalos kötelességein és a különféle bünfajokon is és kérdezgesse m ag átó l: mit vétett gondoláttal, szóval, cselekedettel és m ulasztás­ sal. „Továbbá az atyák és anyák vizsgálják meg, hogyan nevelték gyerm ekeiket; a gyermekek : hogyan tisztelték, szerették szülőiket, engedelmeskedtek-e nekik ? A házi urak és a ssz o n y o k : hogyan bán­ tak cselédeikkel; a cselédek: hogyan viselték m agukat gazdáik iránt stb. Végre nagyon hasznos lesz a bűnök nemein, különösen a fő- és idegen bűnök során végig menni és m agadtól szám on kér­ n e d : melyiket követted el azok közül gondolatban, szó- és tett által.“ Mire vigyázzunk a lelkismeret vizsgálása alatt? 1) „Ne végezzük azt csak úgy futtában, im igy-am ugy.“ „Hogy tehát valaki elkerülhesse az elham arkodás és fölületesség kettős hibáját, fordítson lelkismeretének m egvizsgálására kellő időt és szorgalm at.“ 2) „Hogy kedvencz bűneinket el ne titkoljuk.“ A velünk sz ü ­ letett Őnszeretet, melynél fogva m ásoknál jobbak akarunk lenni, vagy legalább magunk előtt jobbak gyanánt feltűnni, tem érdek önám itásnak kútfeje. Ezt a rendetlen önszeretet okozza, melynél fogva el­ ménk itélőszéke előtt általában szépitgetjük bűneinket, sőt néha eré­ nyeknek tartjuk. 3) „Hogy ne aggódjunk túlságosan?“ Némely keresztény azt hiszi, hogy sohasem vizsgálta meg m agát eléggé. Napokig gyötrőd­ nek, hogy szívok minden redőjét kipuhatolják, és mégis mikor a gyóntatószékhez lépnek, éppen oly zavarba jönnek, mint kezdetben voltak. Azért az ily töprengő keresztények győződjenek meg arról, hogy Isten nem zsarnok, hanem szerető Atya, aki tőlünk semmi egyebet nem kíván, mint azt, hogy a gyónásban azon bűneikről vádolják magukat, melyekről gondos vizsgálat után valóban tudo­ m ással bírnak.

2. §. A bánat. Mi & bánat ? „A bánat lelki fájdalom, az elkövetett bűnök miatt és ezek m egutálása.“ Lelki fájdalomnak azért neveztetik, mert nem elég csak szóval

m ondani, hogy bánjuk, hanem szivünkből is kell bánni bűneinket és igazán k ív án n u n k : bár azokat soha el ne követtük volna. U gya­ nis valamint egy boldogító jónak bírása kellemes érzelmeket, örö­ möt, m egelégedést, gyönyört idéz elő a lélekben, úgy az ellenkező, vagyis a rosznak jelenléte kellemetlen érzelmeket, szom orkodást, benső undort okoz neki. De a bánat egyszersm ind m egutálása is az elkövetett bűnnek. A valódi bánathoz tehát szükségkép odatarto­ zik a bűn fájlalása és utálása. Minő legyen a bánat, hogy bűneink bocsánatát megnyerhessük ? „L e g y en : 1) benső, 2) általános és 3) természetfölötti.“ Itt különösen két pontot kell szem ügyre v en n ü n k : a) hogy a bűnt szi­ vünkből bánjuk meg és b) hogy azt mindenekföiött bánjuk, vagyis mint a legnagyobb roszat utáljuk meg. A keresztény akkor bánja m eg bűneit szivéből, bensőleg, ha azt mint igazi roszat, valóban gyűlöli, utálja és ó h a jtja : vajha el ne követte volna. E benső bánat különbözik a külsőtől, a szóbeli töredelmes imádságtól, sóhajtozástól, könnyezéstől stb. olyformán, mint a lélek a testtől. Ugyanis mi­ ként a test a lélek nélkül holt és nem jó semmire, akként a külső bánat is haszontalan a benső nélkül, és nincs semmi üdvös ered­ ménye. Ez az oka, hogy Isten a próféta által oly nyom atékosan sürgeti a szivbeli bánatot, m ondván: „Térjetek hozzám teljes szive­ tekből. S zaggassátok meg sziveteket és ne ruháitokat.“ 1) D e to­ vábbá nem elegendő a bűnt csak azért bánnunk, mert igazi rósz, hanem úgy kell azt fájlalnunk, mint legnagyobb roszat. Mert miként Istent, a.legfőbb jót, mindenekfölött kell szeretnünk, úgy a bűnt, mely bennünket Istentől elszakít, mint a legnagyobb roszat kell gyűlölnünk és utálnunk, jobban mint bármiféle roszat, mely a vilá­ gon érhetne. Bánatunk csak igy íog kellő arányban állani bűnünk­ kel, mely valóban a legnagyobb r ó s z ; csak igy lesz az igazi üdvös bánat. É s az ily bánatról m ondhatjuk jogosan, hogy mindenekfö­ lött nagy. 2) „H ogy a bánat általános legyen, meg kell bánnunk minden elkövetett; vagy legalább minden halálos bűnünket.“ Mivel Isten általában meg nem bocsátja a bűnt, ha az ember azt meg nem bánja, önkényt értetik, hogy az ő helytartója sem b o ­ csáthatja meg azt a töredelem szentségében, ha a gyónó meg nem bánja. Ez egyform án áll mind a bocsánatos, mind a halálos bűnről. Ámde azért nem kis különbség van e két kis bűn m egbocsátása között. U gyanis mig a bocsánatos bűnök közül az egyiket megle­ het bocsátani a m ásik nélkül és gyakran meg is bo csáttatik ; addig a halálos bűnök c sa k egyszerre és együtt bocsáthatók meg. E kü­ lönbség oka pedig egyszerűen az, hogy aki csupán bocsánatos bű­ nöket követett el, még mindig Isten barátja és nem akadályozza

semmi, hogy még bensőbb barátja legyen Istennek, ha azok közül csak ném elyik'bocsáttatik is m eg; holott akinek lelkét halálos b ű ­ nök terhelik, az Isten ellensége és nem lett ugyan akkor az ő b a­ rátja is. Pedig hát mégis ennek kellene történnie, ha egyik halálos bűne m egbocsáttatnék, holott a másik n e m ; ami szem beszökő kép­ telenség. Ebből azután világos, hogy aki a szent gyónásban óhajt feloldoztatni halálos bűneitől, azokat kivétel nélkül mind meg kell bánnia; mert hacsak egyetlen halálos bűnt nem bánna is meg, ak ­ kor sem ez, sem a többi nem bocsáttatnék meg neki. H ogy tehát a bűnös m egigazulhasson a töredelem szentségében, ki kell zárnia szivéből minden szándékos szeretetet bármely halálos bűn iránt, mert az ily szeretet és ragaszkodás össze nem férhet az e fölötti szükséges bánattal. 3) Szükséges még, „hogy a bánat természetfölötti legyen, azaz bűneinket nem term észetes, vagyis rósz következm ényeik miatt kell bánnunk, hanem természetfölötti ok o k b ó l: t. i. hogy Istent megsértettük, malasztját elvesztettük, a pokolt megérdemeltük és más effélék m iatt.“ Itt erősen az egyház tanításához kell ragaszkodnunk, mely megköveteli, hogy a töredelem szentségének méltó felvételéhez előirt bánat természetfölötti legyen, hogy tehát a pusztán term észetes, nojia erkölcsileg jó bánat korántsem elegendő. Term észetes a bánat, ha bűneinket csak azért fájlaljuk, mert Ideiglenes károkat, szégyent stb. okoztak; ez a bünbocsánat m egnyerése haszontalan.“ Ily ter­ mészetes bánata volt Saul és a gonosz Antiochus királynak, kik csak term észetes okokból bánták bűneiket. Ellenben természetfölötti a bánat, ha azért bánjuk bűneinket, hogy Istent, & legfőbb jó t sér­ tettük meg, kinek malasztját és barátságát elvesztettük; a m enny­ országot eljátszottuk; a pokol vagy a tisztitó helyet megérdemeltük. Ilyen volt Mária Magdolnáé, Péteré, Zacheusé és Pál apostolé. Hányféle a természetfölötti bánat? „Kétféle: tökéletes és tökéletlen.“ Ugyanis ha a bűnt azért fájlaljuk, — bánjuk mindenekfölött, mert Istentől megtagadtunk általa valamit, ami őt illeti, vagyis m ert az a legnagyobb rósz, sőt Istenre, ami szeretett A tyánkra az egyet­ len rósz, — megbecstelenitése vagy m egsértése az ő végtelen im á­ dandó Fölségének: akkor bánatunk tökéletes, am ennyiben Isten iránti jóakaratból szárm azik; ellenben ha a bűnt csak azért bánjuk, mert a legnagyobb kárt okozta nekünk, m egfosztott a m ennyor­ szágtól és örök büntetést vont fejünkre, tehát mert legnagyobb rósz ránk nézve, — akkor bánatunk a m agunk iránti jóakaró szeretetből szárm azik, tehát tökéletlen. A tökéletes bánat tehát azon rósz miatt bánja a bűnt, melyet ez Istennek o k o zo tt; ellenben a tökéletlen főleg azon rósz miatt, melyet az saját lelkűnknek okoz.

Mikor tökéletes a bánat? „Ha tökéletes szeretetből szárm azik, vagyis ha a bűnt minden egyébb rosznál jobban utáljuk, csupán azért, mert sérti Istent, a legtöbb jó t.“ Akit igazán szeretünk, annak jót is akarunk és őszintén óhajt­ juk, hogy semmi baja ne történjék. Ha mégis az utóbbi történik, e miatt szo m o rk o d u nk; ha pedig m agunk okoznánk neki bajt, utáljuk csekedetünket és szivünkből óhajtjuk: vajha ne tettük volna azt, m ég pedig annál inkább, minél jobban szeretjük a megsértett egyént és minél nagyobb kellemetlenséget, bajt okoztunk neki. Egészen igy áll a sor akkor is, ha ezt Istenre és a bűnre alkalmaztuk. Midőn Istent tökéletesen szeretjük, jót is akarunk neki és kívánjuk, hogy ő általunk és minden ember által megismertessék, szerettessék és dicsőittessék, és roszul esik az ellenkezőt, vagyis azt látnunk, hogy őt nem ismerik, megvetik és bántalm azzák. Sőt ha ezen bűnöket m agunk követtük el, teljes szivünkből sajnáljuk és utáljuk azokat. Ily tökéletes bánattal birt Mária Magdolna, kit nyilván nem a félelem, hanem a szeretet indított Jézus lábaihoz borulni, azokat csókjaival és könyeivel halmozni és hajával törülgetni. Azért mondá róla Jéz u s: „Sok bűnei m egbocsáttatnak, mert nagyon szere­ tett.“ *) Tökéletes bánata volt szent Péternek is. Nem kellett őt fe­ nyegetni és b ü n tetn i,'h o g y m egbánja isteni Mesterének m egtagadá­ sát. Jézusnak egyetlen pillantása elég volt, hogy töredelmes szivé­ ben fölébreszsze a legmélyebb fájdalrriat. „Az Ur megfordulván, P é­ terre tekinte . . . . É s Péter kimenvén, keservesen sira.“ 2) Kétségte­ lenül a Jézus szeretetére és a saját hálátlanságára való gondolás volt az inditó oka Péter bánatának. Mikor tökéletlen a bánat ? „Mikor szeretetünk n em ' tökéletes,, azaz mikor a pokolbeli b ü n ­ tetések és a m ennyország elvesztése miatti félelem, vagy a bűn rút­ ság a ösztönöz bennünket, hogy azt mindenekfelett utáljuk és Istent többé meg ne sértsü k .“ Ily tökéletlen bánat példáját láthatjuk a tékozló fiúról vett h a­ sonlatban, kit nem az atya iránti szeretet indított arra, hogy kicsa­ pongásait m egbánja és visszatérjen a szülői házba, hanem azok Ín­ séges következm ényeinek megfontolása. Nem kiáltott fel töredelmes szív v el: „ A h ! mennyire m egszomoritottam az én jóságos szerető a ty á m a t!“ hanem azt m ondá: „mennyi cseléd bővelkedik atyám h á­ zánál kenyérben, én pedig éhen halok itt!“ 3) Csak m ost határozza el, hogy főikéi, visszatér atyjához és bocsánatot kér tőle. Vájjon a bánat szükségkép tökéletes legyen? „A gyónás érvényességéhez nem szükséges, hogy a bánat m.

6

tökéletes legyen; mégis iparkodjunk tökéletes bánatra, mert töredelmünk annál érdem szerzübb és kedvesebb Istennek és annál bizto­ sabban nyerünk bocsánatot, minél tökéletesebb a bánatunk.“ Mi indítson minket tökéletes bánatra? „Különösen két ok inditson bennünket t. i. hogy a tökéletes bánat kedvesebb Istennek és érdem szerzőbb; és hogy általa bizto­ sabban megnyerjük bűneink bocsánatát.* • 1) H ogy a tökéletes bánat kedvesebb Istennek, mint a tökéletlen, az a dolog term észe­ téből következik. A tökéletes bánat oly gyermek fájdalma, aki atyját szereti, neki őszintén jót ak ar; a tökéletlen bánat pedig a szolga fájdalma, ki urának csupán azért szolgál, mert büntetéseitől fél, vagy tőle jutalm at vár. De miként egy atyának nagyobb öröme telik gyermeke jóakaró szeretetében, mint a szolga önző hangulatában, úgy Istennek is hasonlithatlanul jobban tetszik a tökéletes bánat, mint a tökéletlen. 2) Buzditson bennünket a tökéletes bánatra azon remény is, hogy ezáltal megnyerjük bűneink bocsánatát. Ez azonban nem anynyit tesz, hogy talán a tökéletlen bánat egybekapcsolva a szent gyónással nem elegendő a bűnök bocsánatát megnyerni, hanam pusztán annyit, hogy ezáltal biztosabban remélhetjük a m egigazulást, mintha megelégednénk a tökéletlen bánattal. Mikor kell a tökéletes bánatot felébreszteni? „A töredelem szentségén kivül fel kell ébreszteni m agunkban: a) halálos veszedelem idején; b) valahányszor halálos bűnt követünk el és nem gyónhatunk meg azonnal.“ 1) Ha a m ondottak szerint világos, hogy tökéletes bánat által biztosabban megnyerhetjük bűneink bocsánatát, akkor önkényt érte­ tik, hogy halálos veszedelem idején az ily bánatot nem szabad elhanyagolnunk; mert hiszen m ár a lelkűnkről való köteles gondos­ kodás is megköveteli, hogy e végzetes órában, melytől az örök üdvösség függ, semmit se m ulaszszunk el, ami nagyobb üdvbizo­ nyosságot igér. Mivel továbbá senki sem tudhatja, mikor jelenik meg Isten itélőszéke előtt, és m ásrészt az is bizonyos, h ogy az örök biró előtt csak akkor talál kegyelmet, ha e földön m egnyerte bűnei b o csá n atát: azért mindenki kom olyan iparkodjék mindjárt tökéletes bánatot indítani, mihelyt súlyos bűnt követett el. 2) „A bánatot a töredelem szentségében a gyónás előtt, vagy legalább a papi feloldozás előtt kell felébreszteni.“ 3) „A bánat annyira szükséges, hogy azt soha semmi sem pótolhatja.“ A bánat oly mulhatatlanul szükséges e szentség felvételére, hogy azt soha semmi által ki nem pótolhatjuk. A haldokló, kinek már nincsen annyi ereje, hogy bűneit bevallja és eleget tegyen,

m egnyerheti a feloldozást, ha bűneit m egbánja és e bánatot valami jel által kifejezi. Ellenben azon bűnöst ki nem bánkódik, sem im ád­ ság, sem böjtölés, sem bucsujárás, sem nyilvános gyónás és nyil­ vános töredelem nem teheti méltóvá és képessé a feloldozásra. A töredelem bánat nélkül éppen oly hatástalan, mint a keresztség viz nélkül, vagy a bérm álás krizm a nélkül. Ha pedig így áll a dolog, term észetes, hogy a bánat felébresztésére a legnagyobb szorgalm at kell fordítanunk.

3. §. Az erősfogadás. Mi az erősfogadás? „Az erősfogadás komoly akarat életünket megjobbitani és többé nem vétkezni.“ Ezen kom oly akarat, hogy többé nem vétke­ zünk, éppen oly mulhatatlanul szükséges a bünbocsánat elnyerésére, mint az elkövetett bűn m e g b á n á sa ; mert ha a bűnös nélkülözné ezen őszinte elhatározást, akkor bánata sem olyan volna, aminőnek lennie kell; miután akkor nyilván nem a legnagyobb rosznak tekin­ tené az elkövetett bűnt, nem gyűlölné és utálná azt, hanem még ak arata volna m áskor is elkövetni. Minő legyen az erősfogadás? „Legyen az, miként a bánat 1) benső vagy kom oly; 2) álta­ lán o s; 3) term észetfölötti.“ 1) Benső. Miként a bánat, mely csak szóbeli és nem szivbeli, nem igazi és nem ü d v ö s ; akként az erősfogadás sem igazi és nem üdvös, h a csupán szóval tétetik és nincs akaratunk azt teljesíteni. 2) Legyen az erősfogadás általános, azaz terjedjen ki legalább minden halálos bűnre, mind azokra melyeket az illető elkövetett, mind a többiekre, melyeket jövőben elkövethet. Az erősfogadásnál különösen az a fődolog, hogy a kedvencz vagy szokásos bűnökre is vonatkozzék, mert gyakran m egesik, hogy az ember minden m ás bűnt könnyen elkerül, holott emettől igen nehezen tud elszakadni. 3) Legyen az erősfogadás természetfölötti. Ilyen pedig akkor lesz, ha éppen olyan természetfölötti okból ígéri jobbbulását, mint a milyen természetfölötti okból bánja bűneit az ember. Mire legyen elkészülve, aki komoly erősfogadást tesz? Legyen elkészülve arra, hogy 1) „minden súlyos bűnt kerülni fog úgy, hogy semmi áron el nem követ azok közül egyet sem .“ 2) „H ogy a veszedelmet és különösen a bűnre vivő közeli alkalmat ke­ rülni fogja.“ A halál félelme arra ösztönzi az embert, hogy ne csak a halálos veszedelmet kerülje, hanem arra is, hogy midőn véletlenül

ily veszedelembe jutott, lehetőleg gyorsan meneküljön. Ami pedig a halál és halálos veszedelem a testre nézve, az a lélekre nézve a súlyos bűn és az erre csábitó alkalom. Aki tehát ezt belátja és lel­ két úgy szereti, amint kell, az nem csak a bűnt, hanem a bűn — alkalmat is gondosan kerülni fogja. Akinek tehát a közeli bünalkalm at kerülni nincs szándéka, annak a bűnt kerülni sincs igaz aka­ rata. A bűnre szolgáló közel alkalom pedig minden oly ember, hely vagy cselekedet, mely minket eddig rendszerint bűnre vitt, vagy ha nem kerüljük, arra fog vinni. 3) „Hogy használni fogja a szükséges javító eszközöket.“ Amely beteg komolyan felgyógyulni óhajt, szívesen is használja a szükséges gyógyszereket, ha még oly keserűek is. így fog tenni a kom olyan megtérni akaró bűnös i s ; igénybe vesz minden eszközt, melyet vagy öntapasztalatból szükségesnek ism er az életjavitáshoz, vagy más, pl. a gyóntató atya ajánl neki és ad kezébe, hogy m eg­ óvja a bűnbe való visszaeséstől. Ily e sz k ö z ö k : a szorgalm as im ád­ ság, a naponkinti lelkismeret vizsgálás, az Isten igéjének hallgatása, a szentségek gyakori vétele. 4) „Hogy a köteles elégtételt lerójja és az okozott kárt jóvá teszi.“

4. §. A g y ő n á s . Minő legyen a gyónás?

*

„Legyen: 1) teljes, 2) őszinte, 3) érthető.“ 1) „A gyónás akkor teljes, ha legalább minden súlyos b ű n ü n ­ ket meggyónjuk, melyekre visszaem lékezünk, azok szám ával és lé­ nyeges körülményeivel együtt.“ E feleletben három pontot szükséges tisztáznunk, a) mely b ű ­ nöket kell m eggyónnunk; b) hogy azokat szám uk és c) lényeges körülmények szerint is meg kell gyónnunk. a) Krisztus rendelete szerint a keresztény szigorúan tartozik m agát töredelmesen vádolni a pap előtt minden súlyos bűnéről, m e­ lyeket utolsó érvényes gyónása óta, vagy h a először gyónik, egész addigi élete alatt elkövetett, amennyire azokról szorgalm as lelkism e­ ret vizsgálat után tudattal bir. b) Ámde nem elég minden súlyos bűnünket csak általánosság­ ban m eggyónnunk, melyekre visszaem lékezünk, hanem azok szám át is meg kell vallanunk, vagyis meg kell m ondanunk: h ányszor k ö ­ vettük el azok m indenikét; mert minden egyes bűn, valahányszor végbevitetik egy külön, m agában vett bűnt képez. Pl. Aki tízszer károm olta Istent, annak nem elég csak annyit m o n d an ia: „K árom ­ k o dtam .“ Ily vád után a pap nem Ítélhetné meg határozottan, mi­ lyen bűnös a g y ó n ó ; mivel ezen általános kifejezés alatt éppen úgy érthetne tíz, v agy húsz, vagy száz istenkárom lást, mint egyet.

c) Meg kell mondani a. gyónásban a bűn lényeges körülm é­ nyeit i s ; k ü lö n ö sen : a) Ama körülményeket, melyek a bűn nemét m egváltoztatják, így pl. aki idegen jószágot kaparit el, az egyszerű lopás bűnébe esik ; ellenben aki egyházi vagyont rabol el, a lopás bűnével egye­ síti a szentségtörés bűnét is. Aki m agához hasonló embernek halá­ lát kívánja, súlyosan vét a felebaráti szeretet parancsa ellen; aki pedig szülőinek kívánja a halált, nem csak a felebaráti, hanem a szü ­ lők iránti szeretet ellen is vétkezik; tehát az V. és IV. parancsot egyszerre sérti meg, és igy bűne m ás neművé lesz. A felhozott ese­ tekben tehát nem volna elég csupán ennyit g y ó n n i: „Loptam, m ás­ nak halálát kívántam “, hanem szükségkép meg kell mondani az említett körülm ényeket is, melyek a bűnt m ásnem üvé teszik. b) Azon körülm ényeket, melyeknek ismerete szükséges a g y ó ­ nó lelki állapotának kellő megítélésére. 2) Őszinte a gyónás akkor, h a úgy vádoljuk magunkat, amily bűnösek vagyunk Isten előtt, anélkül, hogy valamit elhallgatnánk, szépitgetnénk, vagy hiú ürügyek által m entegetnénk.“ Némely bűnös világosan ismeri bűneinek szám át, nemét és körülm ényeit; de a gyóntató székben az álszégyen, kevélység, h a­ szontalan okok, s gyakran az ördög sugalmai is ráveszik, hogy a pap előtt, saját m eggyőződése ellen jobbnak tüntesse fel magát, mint a minő Isten előtt. E czélból majd egy bűnt hallgat el szán­ dékosan, majd annak szám át teszí kisebbre, majd a körülményeket nem mondja meg kellőleg. É s bár önvádolása teljes, mégis ügyesen tudja bűneit palástolgatni, szépitgetni ezerféle kifogást felhozni, a hi­ bát m ásokra tolni és igy a pap Ítéletét megzavarni. Az ilyen gyó­ n ás tehát nem őszinte. Az ilyenek gondolják m eg: a) „hogy mégis csak jobb egy pap előtt, aki örök hallgatásra van kötelezve, m eggyónni bűneinket, mint folyvást nyugtalanul élni a bűnben, boldogtalanul meghalni és az utolsó ítéleten az egész vi­ lág előtt pirulni. Még ha Isten oly feltétel alatt igém é és adna ne­ künk bocsánatot, hogy minden vétkünket nyilvánosan valljuk be, akkor is szívesen megkellene azt tennünk; s inkább ezerszer pirul­ hatnánk a világ előtt, mintsem örökké elveszszünk.“ b) H a azonban valaki a gyónásban valamit kihagyott, amit pedig m eg kellett volna gyónnia, az a következő két pontot je ­ gyezze m eg: a) „Ha akaratlanul hagyta azt ki, akkor csak a legközelebbi gyónásban kell utánpótolnia.“ Mert habár a feloldozás kiterjed az akaratlanul elfeledett halálos bűnökre is, mégis szigorú kötelességünk ezeket a legközelebbi alkalomkor meggyónni. b) Ha pedig a gyónó azért hagyott ki valamit, mert szégyelte azt m eggyónni, vagy lelkismeretét nem eléggé vizsgálta meg, akkor a közelebbi gyónásban azt is meg kell mondania, hány gyónásban

hagyta ki azt szándékosan, és ezen gyónásokat mind ism ételni tartozik. 3) Érthető a gyónás akkor, ha úgy fejezzük ki m agunkat, hogy a gyóntató atya mindent jól m egérthessen és lelkünk állapo­ tát jól megismerhesse. E zt pedig akkor fogjuk elérni, h a : a) sem nagyon vontatva, sem nagyon sebesen, hanem úgy beszélünk, hogy a pap minden szót m egérthet és nem lesz kény­ telen a gyónást szüntelen kérdések által félbeszakitgatni. így h a valaki szándékosan azért beszélne túlságosan vontatva, vagy sebesen, hogy a pap némely bűnt ne érthessen m e g : akkor a gyónás nem lenne eléggé őszinte, b) Ha gyónásunkban nem használunk általá­ nos és határozatlan kifejezéseket, minők pl. az ilyenek: „Nem sz e ­ rettem Istent, roszat gondoltam és beszéltem, mert ezekből a pap soha meg nem ismerheti a bűnös lelki állapotát, c) Érthető lesz a gyónás, ha nem beszélünk mindent össze-vissza, és nem toldunk hozzá olyasmiket, amik nem oda valók és a vádat csak hom á­ lyossá teszik. Mi az egyetemes gyónás és mit kell arról tudnunk? „Egyetem es gyónás az oly gyónás, melyben minden előbbi, vagy legalább több gyónásunkat ism ételjük.“ Erről megjegyzendő, hogy néha szükséges, néha pedig bár nem szükséges, általában hasznos és ajánlatos, némelykor azonban k áro s.“ 1) Szükséges az egyetemes gyónás „valahányszor az előbbi gyónások érvénytelenek voltak, akár az őszinteség, akár a bánat és erősfogadás hiánya, — akár a lelkiismeret vizsgálat vétkes elha­ nyagolása m iatt.“ 2) Általában hasznos és ajánlatos az egyetem es gyónás a) Az életpálya választásakor.“ Vajha minden keresztény úgy tekintené az életpályán tett első lépést, mint melytől földi és örök so rsán ak minősége függ. b) „Súlyos betegségben.“ A nagy beteg közel áll az örökkévalóság kapujához, hol a szigorú isteni biró elé kerül. Nem jobb-e hát ilyenkor töredelmesen megítélnünk m agunkat Isten helyettese előtt, hogy a túlvilágon el ne ítéltessünk, c) „Jubileum “ , missió stb, idején. A jubileumi év oly időszak, melyben az egyház kinyitja Jézus m alaszt-kincstárát és minden gyerm ekének megengedi, hogy szükséglete szerint merítsen abból.1) Hogyan viseljük magunkat gyónás alatt? Alázatosan és bánkódva lépjünk a gyóntató székbe, mint egy­ kor Mária Magdolna a terembe, hol Jézus tartózkodék, kitől bűnei 0 Habár az általános gyónás általában véve hasznos és ajánlatos, más részről mégsem tagadhatni, hogy vannak emberek, kikre nézve ez nem tanácsos. Ilyenek fő* lég a töprengő lelkek, kik alaptalan félelemből mindig hiányosnak tartják előbbeni gyónásaikat.

bocsánatát reméli vala. Azután, miként a megtérő asszony Jézus előtt, hivőleg és bizalomteljesen boruljunk térdre Jézus Krisztus helyettese előtt, és keresztet vetvén m agunkra, a szokott módon kezdjük el a gyónást. • A bűnök bevallása után következik a pap intelme. „Ezen intelemre, és a pap által feladott töredelmi teendőkre jól figyeljünk; ha pedig valamit kérdez tőlünk, őszintén és alázatosan feleljünk.

5. §. Az e l é g t é t e l . Mit' értünk a töredelem szentségéhez tartozó elégtétel alatt?’ „Értjük a gyóntató atya által feladott töredelmi cselekmény elvégzését.“ Elégtételnek nevezzük általában azon kárpótlást, melyet m á­ soknak az általunk okozott sérelem miatt nyujtunk. így szolgáltatott teljes elégtételt Jé z u s Krisztus az ő mennyei Atyjának mindazon sérelmekért, melyeket az emberek okoztak neki. Itt azonban elég­ tétel alatt különösen am a kárpótlást értjük, melyet Istennek az által szolgáltatunk, hogy elvégeztük a töredelmi cselekményt, melyet a gyóntató atya bűneink bevallása után felad. Ezen elégtétel a töre­ delem szentségének kiegészítéséhez tartozik, miért ís a gyóntató atya tartozik azt a gyónóra kiszabni, ez pedig azt elvégezni. E töredelem pedig mindenkor azért adatott fel és adatik ma is a gyónónak: 1) hogy az ideiglenes büntetéseket igy szenvedjék á t; 2) hogy megjavuljanak. Hát Isten a bűnnel együtt nem enged-e el minden büntetést is ? „Az örök büntetést mindig elengedi a bűnnel együtt, de az ideiglenes büntetést, melyet a bűn miatt vagy e földön, vagy a tisz­ títótűzben kell kiállanunk nem m indig.“ Azon kérdésre pedig, miért nem engedi el Isten a töredelem szentségében az örök büntetéssel együtt mindig és egészen az ide­ iglenest is ? — igy felel a káté és a trienti z s in a t: 1) „igazságos voltánál fogva, mely követeli, hogy a büntetés elszenvedése által némi kárpótlást szolgáltássunk neki - az okozott sérelm ekért.“. így tesz gyakran a földi fejedelem is, ki valamely lá­ zadónak irgalomból elengedi a halálbüntetést, hogy azonban az igaz­ ságnak ís eleget tegyen, kisebb, nagyobb fogságra, szám űzetésre vagy p énzbírságra ítéli és igy enyhíti a büntetést. 2) „Irgalomból sem, hogy t. i. félvén a büntetéstől, annál in­ kább őrizkedjünk a bűnbe visszaesni.“ — Egy atya szívesen meg­ bocsátja gyerm ekének a hibát, melyet az először követett el, ha különben a gyerm ek ezt belátja és megbánja, bocsánatot kér és őszinte javulást igér. De ha a gyermek ism ét vétkezik, atyja is m ás­

képen fog vele bánni. Az atyai szeretet m aga is azt súgja neki, hogy a vétkes fiút büntesse meg, hogy a büntetlenség reménye uj^bb csintalankodásra ne vigye. Isten is igy bánik azon keresz­ ténynyel, ki a keresztség után ismét bűnbe esik. Xi hatalmazta fel a papot tőredelmi cselekmény kiszabására? „Jézus Krisztus, ki anyaszentegyházának nem csak feloldozó, hanem m egkötöző hatalm at is adott.“ Isten szolgája a bűnbocsátó hatalommal együtt hatalm at nyer arra is, hogy a bűnöket csak oly föltétel alatt b o csássa meg, ha a gyónó kész teljesíteni am az elégtételt, melyet ő mint biró és orvos jónak lát részére kiszabni. így tanította ezt m ár N agy szent Leó pápa is, aki 108. levelében következőleg ír: Jézus „hatalm at adott az egyház elüljáróínak, hogy a gyónókra tőredelmi cselekm ényeket szabjanak és őket, miután üdvös elégtétel által megtisztultak, a ki­ engesztelés ajtaján keresztül a titokban való részesülésre b o csássák .“ Ha a föladott töredelmet el nem végezzük, érvénytelen-e a gyónás ? „Aki a töredelmet a gyónás után el nem végzi, de a g y ónás­ kor szándéka volt azt elvégezni, annak gyónása ugyan nem érvény­ telen, de azért vétkezik, és sok malaszttól fosztja meg m agát.“ A töredelemmel is úgy áll a dolog, mint az erősfogadással. Aki gyónáskor nem fogadja meg kom olyan és életét nem akarja megjavítani, érvénytelenül gyónik, bűnei meg nem bocsáttatnak; ellenben aki gyónáskor erősen megfogadja ezt, de fogadását a gyó­ nás után meg nem ta rtja : az, ám bár uj bűnt követ el ezáltal, m ég se gyónt érvénytelenül, bűnei m egbocsáttatnak, mindannak daczára is, hogy később hütelen lett fogadásához. U gyanez áll a szentségi töredelemről is. Akinek gyónáskor őszinte szándéka volt a föladott töredelmet elvégezni, az érvényesen gyónt, habár később közönyös­ ségből vagy bűnös hanyagságból nem, vagy csak félig-meddig vég­ zi is azt el, mert elmulasztja az Istennek tartozó elégtételt és nem engedelmeskedik a töredelem szentségét kiszolgáltató egyháznak. Ez okból minden keresztény iparkodjék a szent gyónás után elvégezni a föladott töredelmet, és pedig a pap kívánsága és utasí­ tása szerint.' Ha ez bizonyos időt jelöl ki, mely alatt a töredelmet el kell végezni, akkor lelkiismeretesen alkalm azkodjék ah h o z ; „ha pedig a gyóntató atya nem tűzi ki a határidőt, akkor legjobb a tö ­ redelmet mindjárt végezni, míg valamely súlyos bűnbe vissza nem esünk.“ Csak azon töredelmet tartozunk elvégezni, melyet a pap felad? „Arra is törekednünk kell, hogy m ás önkénytes töredelmek és a szenvedések békés eltűrése által tegyünk eleget Istennek.“

Az egyház jelenleg sokkal szelidebb töredelmeket szab a bű­ nösre, mint a régi századokban. Ennek oka abban rejlik, mert is­ meri gyermekei gyöngeségét és tudja, hogy a hivek hajdani buzgóság a m egcsappant, azért szeliditi is a töredelmi szigort, nehogy az akarat, mely Istennel kibékülni óhajt, gyermekeiben kihaljon. Midőn tehát az egyház a mi gyöngeségünk iránt csekély töredelmeket szab ránk, korántsem azt akarja értésünkre adni, hogy megelégedhetünk az általa kiszabott töredelem m el; sőt inkább óhajtva óhajtja, hogy am a szelidség, melylyel a töredelem szentségéhez való járulást oly könnyűvé teszi, buzditson bennünket arra, hogy önkényt vállalt tö­ redelmi gyakorlatok által tegyünk eleget a m egbántott isteni Fölségnek. Vájjon a gyónás után semmi egyebet nem kell tennünk, mint elégtételt szolgáltatni az isteni igazságosságnak? E gyebet is kell tennünk, u. m. 1) az okozott botrányt és m in­ den kárt, melyet felebarátunknak igazságtalanul tettünk, lehetőleg jóvá tartozunk tenni.“ 2) Föl kell használnunk az alkalmas eszközöket, hogy többé a bűnbe vissza ne essünk és életünket m egjavítsuk.“ A m egrögzött üdült bajokat a term észet közönséges törvénye szerint nem lehet egy óra alatt kipusztitani. Ha tán eltávolítjuk is a halálos veszedelmet, a betegben mégis visszam arad bizonyos gyöngeség, melyet ha megfelelő gyógyszerek által meg nem szüntetünk, a beteg könnyen visszaeshetik a bajba, mikor aztán állapota roszszabb és veszélyesebb lesz, mint azelőtt vala. U gyanezt m ondhatjuk a lelki bajokról, a bűnökről is. Amit tehát Krisztus tanácsolt a testi betegségből m eggyógyitottnak: „íme, meggyógyultál, már m ost ne vétkezzél, nehogy valami gonoszabb történjék veled,“ ugyanezt ért­ se m agára minden keresztény, ki a töredelem szentségében m eg­ tisztult a bűn poklosságától és használjon föl minden eszközt, mely a visszaeséstől megóvhatja. Ez okból — a) „híven kö­ vesse a gyóntató atya intelmét és teljesítse rendeleteit; b) gon­ dosan kerülje a bünalkalm akat; naponkint vizsgálja meg lelkism eretét; d) szorgalm asan imádkozzék, hallgassa Isten igéjét és járulgasson a töredelmi és oltáriszentséghez; e) gyakran emlékezzék meg az utolsó dolgokról.“ Ezek mind oly általános eszközök, me­ lyek miként kiki beláthatja, mindenféle bűn ellen sikeresen használ­ hatók, sőt részben okvetetlenül is fölhasználandók.

A

bucsu.

Mi által segit bennünket az egyház, hogy a bűnök ideiglenes büntetésétől megszabadulhassunk? Búcsúk osztogatása által.“

Mi a bucsu? „Nem egyéb, mint az. egyház által a töredelem szentségén kívüli elengedése azon ideiglenes büntetéseknek, melyeket a bűnök m egbocsátása után vagy itt, vagy a tisztítótűzben kellene kiáltanunk.“ 1) A bucsu nem csak azon büntetésekre terjed ki, melyeket ha kiállunk, megbékülünk az egyházzal, hanem azon ideiglenes bünte-' tésekre is, melyek által a megsértett Isteni fölségnek bűneinkért, vágy e földön, vagy a tulvilági tisztitóhelyen kell kárpótlást nyújta­ nunk. „A bűnt okvetetlen büntetni kell — m ondja szent Á goston *) vagy magunknak, vagy m ásoknak. Minthogy pedig ami töredelmi cselekményeink, melyek által Istennek eleget teszünk, legtöbbnyire m essze járnak szám os bűneink súlyától és így nem is törülhetik el egészen büntetési adósságainkat, mi okból félnünk lehet, hogy a túlvilágra még sok törleszteni valónk m arad: azért a szent egyház, mint szerető édes anya a búcsúk által segit rajtunk. 2) A bucsu m ár a m egbocsátott bűnök ideiglenes büntetéseinek elengedése. Aljas rágalom azt mondani, hogy az egyház a bucsu által a bűnt, vagyis a bünadósságot törli el. Mert a bucsu nem a bünadósságot, se nem az örök büntetést, hanem csupán az ideig­ lenes büntetések adósságát törli el, még pedig ezt is csak akkor, ha a bűn, mely által ezt m agunkra vontuk m ár előbb m egbocsát­ tatott. 3) A büntetés elengedése a bucsu által tulajdonkép nem a töredelmi cselekmény miatt történik, melyet annak m egnyerése végétt gyakorolunk, hanem inkább az által, hogy az egyház ránk alkalm azza Krisztus és a szentek elégtételeit. 4) A bucsu a töre­ delem szentségén kivül adatik, s így egészen különbözik attól m e­ lyet a töredelem szentségében nyerünk a feloldozáskor. Mert az utóbbi a bűnbocsátó papi hatalom által történik, az előbbi pedig nem Ez okból a gyóntató pap, midőn a töredelem szentségét kiszol­ gáltatja, nem adhat semmiféle búcsút. Hogyan engedi el az egyház bűneink büntetéseit? „Olyképen, hogy az isteni igazságnak kárpótlást nyújt helyet­ tünk Krisztus és a szentek elégtételeinek kimerithetlen kincséből." Tény, hogy az elégtétel, melyet Krisztus bűneinkért szolgálta­ tott, sokkal nagyobb, mint a büntetés, melyet bűneink által kiérdeméltünk. Mert az minden tekintetben végtelen, D rága vérének egyetlen csöppje, legkisebb cselekménye, vagy szenvedése, a mennyei A tyá­ nak bemutatva elég lett volna ezer világot is megváltani. Kétségtelen a z is, hogy igen sok szent sokkal nagyobb elégtételt szolgáltatott Istennek, mint amennyivel bűneiért adós volt. A boldogságos szűz Mária soha semmit nem követett el, tehát nem is tartozott elégtételt szolgáltatni, és mégis egész élete egy túláradó elégtétel vala. A vér­

tanuk ezrei, kik ártatlan életüket a legborzasztóbb halál elszenvedé­ sével fejezték be Jézu sért; a szent hitvallók, kik hosszú éveken át böjt, im ádság, üldöztetések, szenvedések, hallatlan önsanyargatások közt éltek, bizonyosan nem tartoztak csekély büntetési adóságaik kiegyenlitése végett oly nagyszerű elégtételt szolgáltatni Istennek. Krisztus és a szentek elégtételei tehát túláradók. É s ezen tulbőség, mely m ég föl nem használtatott, Isten előtt nem mehet feledésbe; a m indenható és igazságos biró előtt folyvást emlékezetben levő ezen tulbőség az, amit az egyház kincsének nevezünk. E kincs valóban kifogyhatatlan, mivel Krisztus érdemei és elégtételeinek m értéke annál bőségesebb lesz, minél többen vannak azok, kik Jézus érdemeinek alkalm azása folytán jutottak életszentségre. T o ­ vábbá e kincs végtelen értékű, melyet az egyháznak nem szabad hevertetnie és m integy aláásnia, minként az evangéliumi rest szolga elásta a talentumot. Azért meritget az egyház belőle, midőn híveinek búcsúkat o szto g at; igy szolgáltat abból elégtételt Istennek a mi bűneink büntetéseiért, am ennyiben a Krisztus és a szentek érdeme­ iből bizonyos részt, vagy amennyire szükségünk van, ránk alkalmaz. Szent T am ás szerint „ez által korántsem károsodik az isteni igaz­ ság, mert a büntetésből semmi sem engedtetik el, hanem az egyik­ nek töredelme a m ásiknak válik jav ára.“ É s ugyan miért ne alkal­ m azná az egyház e helyettesítő elégtételt, hogy hívein segítsen? V agy talán Isten nem fogadná azt kedvesen, miután egyszülött fia eleget tett érettünk ? Hiszen a szentirásból tudjuk, hogy Sodorna és Gom orha lakosainak tíz igazért is kész volt elengedni a büntetést. Mennyivel inkább hajlandó lehet tehát nekünk elengedni az ideigle­ nes büntetést Krisztus és a szentek elégtételeire való tekintetből! E felől m ár csak azért sem kételkedhetünk, mert hitágazat, hogy a szentek közt oly összeköttetés áll fenn, melynél fogva m indnyájan egy testnek tagjai, és e testnek feje K risztu s; és hogy csodás életközösség folytán egynek lelki javaiban a többiek is részesülnek. Különben is, ha igaz — miként m ásutt kimutattuk, — hogy e kö­ zö sség folytán a szentek im ádsága javunkra szolgál, miért ne m ond­ hatnék ezt az ő túláradó érdemeikről is ? Azért írja szent Pál a korintusiakhoz, kiket a palesztinai zsidó-keresztények gyám olitására buzdít: „Most a ti bővelkedéstek az ő fogyatkozásukat segítse fel, hog y az ő bővelkedésök (lelki javakban) is segítségére legyen a ti fogyatkozástoknak.“ ') A trienti zsinat ugyan nem nyilatkozott arra nézve, hogy az egyház kincse, melyből a pápa búcsúkat osztogat, Krisztus és a szentek érdemeiből, elégtételeiből áll,' de azért még sem puszta theologiai vélem ény az. VI. Kelemen pápa egészen világosan tanítja e z t ; 2) s X. Leó kárhoztatá Luther ellenkező tan át; VI. Pius pedig

ugyan e kárhoztatás alapján elveié a hírhedt pistojai zsinat állítását, mely „az egyház kincsében“ nem akart egyebet látni, mint a scholasticus hittudósok leleményes koholm ányát. Különben az egyház, mi­ dőn a szentek elégtételeit a m aga kincseinek tekinti és azokat a Krisztus elégtételeivel búcsúk által gyermekeire alkalm azza, távol van azon képzelődéstől, hogy Krisztus elégtétele m agában nem volna elégséges, valamint attól is, hogy midőn a szentek pártfogásáért könyörög, kétséghe vonja Krisztus mindenható közbenjárását. Az egyház csupán azért cselekszik igy, mert a Szentlélek által felvilá­ gosulva, ismeri Isten akaratát és rendeletét, mely szerint Krisztus titokzatos testében egyik tag lelki javai a többi tagoknak is h asz­ nukra válnak. É s lehetetlen tagadni, hogy az egyház, midőn Krisztus elégtételeihez csatolja a szentek érdemeit is, igy emlékeztetvén ben­ nünket azon szoros összeköttetésre, mely a küzdő és a győzelm es egyház között van, nem kis mértékben frissíti föl és erősíti meg a szentek egyességében való vigaszteljes hitünket. Máskép az egyház rfiindig és rendíthetetlenül vallja, hogy a búcsúk ereje és hatása ki­ válóan Krisztus érdemeiből és elégtételéből szárm azik. Mert először a szentek elégtételei semmi értékkel nem bírnának, ha Krisztus nem tett volna érettünk eleget; 2) megjegyzendő, hogy az egyház a szentek elégtételeiből nyújt ugyan k árp ó tlá st; ámde hogy erre m aga Isten hatalm azta fel őt, és hogy Isten kész a kárpótlást tőle elfo­ gadni, ezt nem a szentek érdemelték ki, hanem egyedül Krisztus. Mi kívántatik tőlünk, hogy a búcsúkban részesülhessünk? 1) „Hogy a m alaszt állapotában legyünk és bűneink b o csá­ natát igaz töredelem által, már előbb m egnyertük legyen, melyek­ nek ideiglenes büntetéseit aztán a bucsu törli el.“ 2) „Hogy a bucsu m egnyerése végett kiszabott jótetteket pon­ tosan elvégezzük.“ Ilyenek: az im ádságok, a templomok látogatása, a szentségek vétele, böjtök, alamizsnák, bucsujárások stb., melyek Isten dicsőségére és az egyház javára szolgálnak. Ezek pontos teljesítése oly feltétel, mely nélkül egyáltalán lehe­ tetlen búcsút nyerni. Mit kell hinnünk a búcsúról? „A következőket: 1) a kath. egyháznak hatalm a vagyon bú­ csúkat engedni; 2) azok ránk nézve nagyon üdvösek.“ 1) A bucsuosztogató hatalm at az egyház Jézus K risztustól nyerte, ki nem tett semmi kivételt, midőn Péterhez igy szóllott: „Neked adom a m ennyország kulcsait . . . Amit feloldasz a földön, feloldoztatik a mennyben i s ; és midőn az apostolok testületének m ondá: bizony mondom nektek: Amit feloldoztok a földön stb. E szavakból világosan kiderül, hogy Jézus az Ő egyházának a leg­ szélesebb körű hatalmat Ígérte és adta a m ennyország kinyitására

és m indannak feloldására, ami ebből kizárhat. Már pedig a bűnök ideiglenes büntetése ideiglenesen zár ki bennünket a m ennyországból. Mi jo g osítana hát fel bennünket az egyháztól elvitatni a hatalmat, h eg y az ideiglenes büntetéseket nem csak a töredelem szentségében, hanem azo n kivül is elengedheti. 2) A búcsúk re án k > nézve nagyon üdvösek és hasznosak, m ert a) „a búcsúk .eltörlik a bűnök ideiglenes büntetéseit." b) „A búcsúk serkentenek bennünket igazi töredelemre és megjavulásra, m ert enélkül nem részesülhetünk azokban.“ Végre c) „a búcsúk előmozdítják a szentségek többszöri fölvételét és a jótettek g y a­ k o rlását.“ Hányféle a bucsu? „Kétféle: teljes és nem teljes.“ 1) A teljes bucsu által minden ideiglenes büntetés éppen úgy elengedtetik, m intha bűneinkért tökéletesen eleget tettünk volna. E szerint azon lélek, aki teljes búcsút szerencsés nyerni, oly tökéletes tiszta, akár egy m ost keresztelt gyermek lelke; a bűntől m egtisztítja az előleges töredelem, mely a bucsu elnyeréséhez megkivántatik ; a büntetéstől pedig megóvja az elnyert bucsu. Ha tehát valaki Ily lelki állapotban halna meg, mindjárt a m ennyországba jutna, anélkül, hogy a tisztító tűz lángjai csak érintenék is. A teljes búcsúk között különösen nevezetes a jubileumi bucsu, mint melyet a hivő nép ájtatosságának előmozdítása végett kiváló ünnepiesség­ gel hirdet ki az eg y h áz; de meg azért is, mert a pápa a jubileumi időszak alatt íölhatalm ázta a gyóntató atyákat arra is, hogy a föntartott bűnöktől is föloldozzák a gyónókat, és fogadalmaikat m eg­ változtassák, vagy ha elégséges ok volna rá, egészen is fölmentsék azok alól. Fogadalm ak alatt itt csak m agán jellegű, s nem szerze­ tes fogadalm ak értetnek. A „jubileum“ szó különben örvendetes idő­ szakot jelent. A zsidók ugyanis minden ötvenedik évet jubileumi év­ nek neveztek, mert akkor a rabszolgák szabadlábra helyeztettek, az adósságok elengedtetének és az elidegenített fekvő birtokot vissza kellett a d n i.J) Azért a jelzett m alaszt idő is nagyon elmésen nevez­ tetik jubileumnak vagy örömévnek, am ennyiben annak lefolyása alatt a bűn annyi ezer rabszolgája nyeri vissza szabadságát, az Őszinte töredelem és bucsu által minden adósság és büntetés elengedtetik, és az elveszett mennyei javakat ism ét visszanyerjük. VIII. Bonifácz pápa 1300-ban elrendelte, hogy minden századik évben jubileum tar­ tassák ; VI. Kelemen minden ötvenedik, II. Pál (1470) minden 25. évet jubileumi évnek határozott. 2) Nem teljes a bucsu akkor „ha az ideiglenes büntetésekből csak egy rész engedtetik el.“ A nem teljes bucsu a régi egyházi

töredelmek szerint szabatik meg. Azért pl. egy hét évi és 7-szer negyvennapi bucsu annyi Ideiglenes büntetés elengedését jelenti, amennyi valakinek akkor engedtetnék el, ha a régi egyházi törvé­ nyek szerint 7 évig és 7-szer 40 napig tartana töredelm et.“ Használhatnak-e a bncsnk a purgatoriumi lelteknek is ? „Igen is használhatnak m indazok, melyekről a pápa külön ki­ jelenti, hogy rájok alkalm azhatók, Itt azonban kettőt kell m egjegyezni: 1) a holtakra nem minden búcsút lehet alkalmazni, hanem csu­ pán azokat, melyekről a pápa kijelenti, hogy rájok is alkalm azha­ tó k .“ 2) A búcsúk a ^szenvedő lelkekre csupán esedezésképen alkal­ m azhatók.

Az utolsó kenet. Mi az utolsó kenet? „Azon szentség, melyben a beteg a szent olajjal való megkenés és a pap im ádsága által Isten m alasztját nyeri lelki javára és gyakran testi javára is. Az egyház, e jó anya, nem csak az újszülött gyerm ekek böl­ csőjénél jelenik meg, hogy őt a keresztség által ujjászülje a term é­ szetfölötti életre, hanem haldokló gyermekének ágyát is fölkeresi, hogy e halandó életből való elköltözését m egkönnyebbitse egy m á­ sik szentség által és előkészítse a mennyei örök életre való szüle­ téshez. E szentség az utolsó kenet. így neveztetik, de nem azért, mintha azoknak, kik fölveszik, mindjárt meg kellene hallniok mert hiszen sokszor felgyógyulásukat segíti elő, hanem mert ez az utolsó szent kenés, melyet az egyház gyermekein végbe visz. Honnét tudjuk, hogy az utolsó kenetet Krisztus rendelte? 1) „A szentirásból.“ Szent Jakab apostol i r j a : 1) „Beteg valaki közületek ? Akkor hivassa m agához az egyház papjait, és ezek im ádkozzanak érette és kenjék meg olajjal az U r nevében; és a hitből szárm azó im ádság üdvére válik a . betegnek és az U r megkönnyebiti őt, és ha még bűnökben vagyon, m egbocsáttatnak neki.“ Szent Jakab itt nyilván egy külső, látható jelről beszél, m elyhez benső láthatatlan m alaszt van kötve. A látható jelt képezi a beteg' megkenése olajjal, összekötve a pap im ádságával, ki a kenést vég­ zi ; és az ezzel összekötött láthatatlan m alaszt különösen a bűnök bocsánata. Már pedig,, miként m ásutt kimutattuk, egy látható jelhez egyedül Isten köthet láthatatlan m alasztot; az említett kenésnek egyedül Isten kölcsönözhet oly erőt, mely a lélek sebeit m eggyó­ gyítja, miként a keresztség vizének is egyedül ő adhat oly erőt,

mely lem ossa a lélekről az eredeti és cselekedeti bűn szennyét. Vi­ lágos tehát, hogy az utolsó kenetet Jézus Krisztus rendelte; szent Jakab, a trienti zsinat m egjegyzése szerint, csak tudtunkra adja ezt. 2) „Az egyház folytonos tanításából“, amennyiben a sz. Jakab utasítása és m eghagyása szerinti olajjal való kenés gyakorlatát föl­ találjuk a szent atyák müveiben, a régi zsinatok határozataiban, az ősrégi liturgikus könyvekben, melyek a szentségek kiszolgáltatásá­ nak m ódját jelzik. Hasonlókép föltaláljuk e gyakorlatot a szentek életrajzaiban, melyek az egyház hitét és életét a leghívebben vissza­ tükrözik ; föltaláljuk azt m a is mind a görög egyházban, mind a keleti vallásfelekezeteknél, a koptoknál és jakobitáknál, kik ezt a gyakorlatot bizonyosan a római egyházból vitték magukkal. Még a tudós protestáns Leibnitz is őszintén és becsületesen elismeri, hogy „az utolsó kenetről nem kell sokat vitatkozni, mert mind a szentirás szavai, mind az egyház értelmezése, melyben a katholikusok meg­ bízhatnak, mellette szólnak.“ Hogyan szolgáltatják ki az utolsó kenetet? „A pap megkeni szent olajjal a beteg öt érzékét és minden kenéskor igy imádkozik í „E szent kenés által és az ő kegyes ir­ galm ánál fogva b o csássa meg neked Isten, amit látás, hallás stb. által vétkeztél.“ A betegek érzékei azért kenetnek meg, mert azok gyakran okul szolgáltak a bűnre és eszközök valának elkövetésében. H ányszor lopózkodik a halál a szerveken át a lélekbe! hányszor furakodik a füleken keresztül szivünkbe a tisztátalanság, istenkárom lás és ke­ gyetlenség ördöge. Az ízlelő érzék hányszor visz bennünket torkos­ ság ra; és a nyelv nem egy „világa-e a ham isságnak?“ 1) H ányszor nyúl ki kezünk és mozdulnak lábaink a bűn tárgya felé! „A jó illat h ányszor vesztegeti meg a lelket és viszi a kéjelgésre!“, mondja A ranyszáju szent János. Minő hatást gyakorol az utolsó kenet a lélekre ? 1) „G yarapítja benne a megszentelő m alasztot.“ T ehát ugyan­ oly h atással bír, mint az élők többi szentségei. 2) Eltörli a bocsánatos és azon halálos bűnöket is, melyeket a beteg m ár meg nem gyónhat.“ Ugyanis fordulhat elő eset, hogy a beteg lelkét m ég súlyos bűn terheli, de nem emlékszik r á ; h aso n ­ lókép megtörténhetik az is, hogy emlékszik ugyan am a súlyos bűnre, óhajtaná is meggyónni, de nagy betegsége miatt m ár nem képes erre, sőt ebbeli akaratát jel által sem birja nyilvánítani. Ily esetekben az utolsó kenet eltörli a halálos bűnöket is, habár a beteg csupán tökéletlen bánatot bír fölébreszteni. Ily értelemben

mondja szent Jak ab : „Ha a beteg bűnökben vagyon, m egbocsát­ tatnak neki.“ 3) Eltörli a már m egbocsátott bűnök m aradványait.“ 4) Megerősíti a lelket a szenvedésekre és kisértésekre, külö­ nösen pedig a halálos küzdelemre. A kereszténynek soha sincs oly nagy szüksége a természetfölötti m egerősítésre és bátorításra, mint éppen a halálos küzdelem perczeiben. E kkor szokták a lelket m eg­ rohanni mindenféle fájdalmak, hogy lenyomják, kétségbe ejtsék. A beteg látja, hogy minden reménye oda van, a jövőre épített ter­ vei meghiúsultak, és nem sokára elfogja hagyni mindazt, ami rá nézve kedves és drága volt. Látja, hallja siránkozó rokonait, bará­ tait, akiknek jajjai szivét nyilalják keresztül. Ehhez járul m ég a testi fájdalom, mely parázstüzként égeti minden tagját és nem hagyja nyugodni pillanatig serq. Mily szüksége van tehát ilyenkor a fensőbb segítségre, hogy mindezen gyötrelmeket békével, Isten akara­ tán m egnyugodva tűrhesse. Minő hatást gyakorol az utolsó kenet a testi állapotra? „Enyhíti a betegséget, és ha lelkünk üdvére válik, testi egész­ ségünket is visszaszerzi.“ Valóban ezt a mindennapi tapasztalás is bizonyítja, hogy azon betegeknél, kik a szent kenetet felveszik, gyakran szem betűnő könynyebbülés, a betegség jobbrafordulása áll be. Azon kérdésre vonatkozólag: 1) ki, 2) hogyan, 3) mikor, 4) hányszor veheti és vegye fel az utolsó kenetet? Következőket kell tud n u n k : 1) Fölveheti, vegye is fel az utolsó kenetet minden kath. ke­ resztény, aki m ár eszével él és nagy beteg.“ 2) Föl kell venni az utolsó kenetet: a) a m alaszt állapotában; miért is, h a lehet, előbb szükséges meggyónni, vagy legalább bánatot ébreszteni.“ b) Hittel reménynyel, szeretettel és az Isten akaratán való m egnyugvással.“ 3) Az utolsó kenetet, ha csak lehetséges, akkor kell fölvenni, mikor még eszméletünknél vagyunk és a szent utravaló vétele után. H a pedig a betegség állapota engedi, az utolsó kenet előtt m eg kell gyónni és áldozni. 4) Azon kérdésre: hogy hányszor lehet fölvenni az utolsó ke­ netet? igy hangzik a felelet: „Minden súlyos betegségben föl lehet egyszer venni, sőt ugyanazon betegségben szabad ismételni is, ha egyszer a halálos veszedelem elmúlt, de ismét visszajött.“

Az egyházi rend. Mi az egyházi rend? „Azon szentség, mely által azoknak, kik fölveszik, papi h ata­ lom és szükséges m alaszt adatik, hivataluk helyes gyakorlására.“ Az egyházi rend szentsége által a papságra kiválasztott elnyeri az Üdvözítőtől apostolaira ruházott papi hatalmat, mely őt arra képesíti, hogy Krisztus szavaival a kenyeret és bort az Ur testévé és vérévé változtassa, áldozatul m utassa be, és a bűnbánóknak K risz­ tus helyett m egbocsássa bűneiket. Az eg}Tházi rend tehát katholikus tan szerint azon szentség, melyet m aga Krisztus rendelt a papi hatalom és m alaszt közlése végett, hogy azt az illető, Istennek tetsző m ódon gyakorolhassa. Miben áll a tulajdonképeni papi hatalom? „Abban, hogy a pap 1) a kenyeret és bort az Ur testévé és vérévé változtatja; 2) hogy a bűnöket m egbocsátja.“ K risztus ugjTanis apostolainak azon hatalm at, hogy a kenj’eret és bort az ő testévé és vérévé változtassák, vagy az uj szövetség szent áldozatát bem utassák, az utolsó vacsorán adá, midőn igy szólt h o z z á jo k : „Ezt cselekedjétek az én em lékezetemre.“ A bűn­ bo csátó hatalm at pedig feltámadása után, midőn rájok lehelvén m ondá: „Vegyétek a Szentlelket. Akiknek m egbocsátjátok“ stb. Az apostolok e kettős hatalomnál fogva a szó teljes értelmében papok valának és éppen úgy papok mindazok, kik az egyházi rend szent­ ségét fölveszik és pedig azért, mert ezáltal am a kettős hatalm at nyerik el. Vannak-e a papszentelésnél is látható jelek, melyek a látha­ tatlan hatalom és malaszt közlését jelzik? „Igenis van nak; ilyen a püspök kezének felvetése és im ád­ sága, a kehely és a kenyér átnyujtása. A szentirás több helyen úgy beszél az im ádsággal egybekö­ tött kézföltevésről, mint a felszentelés külső jeléről. Az ap. csel.1) igy beszéli el Saul és B arnabás fölszentelését: „Ők (antiochiai egy­ ház elöljárói) im ádkozának és kezeiket tevék rájok.“ Szent Pál pedig ezt írja tanítványának, T im otheusnak: 2) „Intelek téged, ger­ jeszd tel az Isten m alasztját, mely benned vagyon, kezeimnek rádtétele által.“

De hát nem igazi pap-e minden keresztény már a keresztség következtében is? N e m ; mert valamint az ó szövetségben a tulajdonképeni p ap ­ ság az Árontól való testi leszárm azás utján terjedt tovább, akként az uj szövetségben a fölszentelés lelki leszárm azása utján terjed.“ Az egyházi rend szentségét ki adhatja fel érvényesen? „Csak a püspök, aki erre külön felszentelés által nyer hatal­ m at.“ S ez nincs másképen, mert annak nyom a sincs a szentirásban, hogy a közönséges pap valamely világi embert pappá szentelt volna. Az egyház-történelemben ugyan találunk erre példát, de azt is .mind­ járt látjuk, hogy az egyház sohasem ismerte el az ily fölszentelés érvényességét. Ugyanis midőn az áriánok panaszt emeltek szent Athanáz ellen, hogy Ischyrász pap kelyhét összetörte az alexand­ riai zsinat elutasitá e panaszt, kijelentvén, hogy Ischyrász nem pap, mert nem püspök szentelte föl, hanem csak egy közönséges pap (Koluthus). Hasonló okból pusztán világi embereknek tartották a többieket is, kiket Koluthus fölszentelt, amint ezt mindenki tudja. Mi a püspök szentelés? A püspök szentelés szintén szentség erejű szentelés, mely által a főpapi hatalom, amint az a püspöki hatalommal jár és különös m aiaszt adatik, a püspöki hivatal kötelességeinek kellő teljesítésére. Az egyházi rendet el lehet-e ismét veszteni? „Az egyházi rendet éppen úgy nem lehet elveszteni, mint a keresztséget, minthogy eltörölhetetlen jegyet nyom a lélekbe.“ Nagyon jól mondja tehát szent Á goston: „A keresztség és egyházi rend bizonyos fölavatás által adatik az embereknek, azért a kath. egyházban nem szabad ismételni egyiket sem .“ Akit egy­ szer érvényesen egyházilag pappá vagy püspökké szenteltek, e fölszenteltetést és a vele összekötött hatalm at nem csak el nem veszt­ heti, de el sem lehet tőle venni. A pap- és püspök-szentelésen kivül vannak-e még más szen­ telések is? „Igen is vannak ; és ezek úgy tekinthetők, mint az egyházi rendhez való előkészület. Ugyanis a kath. egyházban négy alsóbbrendű szentelés léte­ zik, melyek különböző istentiszteleti ténykedésre jogositják a íelavatottakat, u. m. az ostiariusi, a lectori, az exorcista és az akolythusszen telés; és a papszenteléssel együtt két felsőbb szentelés — aldiakonussá és diakónussá, melyek az oltárok közelebbi szogálatára vonatkoznak.

Mielőtt valaki az alsóbb vagy kisebb rendeket vagy szentelé­ seket fölvenné, elkülönittetik a világi osztálytól és a papi rendbe soroztatik, am ennyiben a püspök feje négy oldaláról és tetejéről egy-egy csipetnyi hajat lenyir. E szertartás neve tonzura (tondere, nyírni), mely azt jelenti, hogy aki az egyházi osztályba akar lépni, lemond a világ hiúságáról és kiválóan am a királynak akar szolgálni, aki hivei üdvéért tövis koronát viselt. Az alsóbb rendekről a követ­ kezőket kell tu d n i: 1) az ostiariusi rend (ajtó őr, kapus), hajdan fölhatalm azta és kötelezte a fölvevőt, hogy az egyházi gyülekezet helyét és óráját, — melyeket különösen az üldözések idejében tit­ kolni kellett, — tudassa a hívekkel; a templomot nyissa ki, zárja be és azokat, kik az istenitiszteleten nem vehettek részt, onnét kirekeszsze. 2) A lectornak vagy olvasónak az volt a teendője, hogy a szentirást, a püspöki rendeleteket és a vértanuk tetteit, stb. hivatalosan olvassa föl a hivek előtt. 3) Az exorcista rend hatalm at adott a fölvevőnek, hogy kezeit a m egszállottakra tegye és az egy­ házi ördögűzéseket végezze. 4) Az alkolythusság ¡(oltár-szolgálat) kötelezi a fölvevőt, hogy az oltárnál a gyertyákat meggyujtsa, hor­ dozza, a szent miséhez bort és vizet készítsen és nyújtson. 5) Az aldiakunosok tiszte az oltárnál a papnak szolgálni, a leczkét éne­ kelve olvasni, az áldozati edényeket hordozni, a kehelybe vizet önteni és communio után a kelyhet kitörülni. 6) A diakonusi rend által felhatalmazást nyer az illető arra, hogy a papnak vagy p ü s­ pöknek az oltárnál közvetetlenül segédkezzék, az evangéliumot éne­ kelje, különös engedélylyel prédikáljon, kereszteljen, áldoztasson. Ei legyen pappá? „C sak az, ki erre Istentől hivatással bir.“ Azért senki sem lehet jó pappá, hacsak Isten nem hivja, az apostol eme szavai szerint: „Senki sem ragadja m agához e m éltó­ ságot, hacsak Isten nem hívja, mint Á ront.“ J) Áron és fiai nem to­ lakodtak a papi hivatalra, hanem Isten hívását követték, ki őket erre kiszem elte és oda parancsolta. Az apostolok sem önhatalmilag vet­ ték át az apostoli hivatalt, hanem egy különös, Jézus Krisztustól nyert hivás következtében. Azért m ondá az Ü dvözítő: „Nem ti vá­ lasztottatok engem, hanem én titeket.“ És midőn az áruló Judás helyébe uj apostolt kellett választaniok, a tizenegy nem önkényüleg járt el, hanem igy im ádkozott a m ár mennybe szállt Jéz u sh o z: Uram, aki minden szivet ism ersz, m utasd meg, kit választottál.“ 2)

A házasság. Mikor és ki alapította a házasságot? „A házasság ot a paradicsom ban Isten alapította; Krisztus pe­ dig szentségi rangra emelte.“

A házasságot két szempontból tekinthetjük: mint szentséget és mint pusztán term észetes szerződést, mely által a férj és nő le­ köti magát, hogy mint házasfelek szeretetben és törhetetlen hű ség ­ ben holtig együtt fognak élni. Mint ily szerződést ^ Isten m ár akkor alapította a házasságot, midőn a paradicsom ban É vát adta Ádámnak feleségül és mindkettőjöket megáldá, m ondván: „Növekedjetek és szaporodjatok és töltsétek be a földet.“ H ázassági frigy tehát eredeti rendelet szerint csak egy férfi és nő között lehetséges, még pedig az egész életidőre felbonthatatlanul. Fölismerő azt Ádám is, ki a trienti zsinat megjegyzése szerint, azon pillanatban, midőn Isten bem utatá neki az oldalcsontjából alkotott Évát „isteni sugallatból“ igy s z ó lt: „Ez m ost csont az én csontomból, test az én testem ből; azért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik feleségé­ hez, és lesznek ketten egy testben.“ És hogy ezt mily alaposan mondja a zsinat, abból is megítélhetjük, hogy Ádám e szavait, m e­ lyek a házasság egységére felbonthatatlanságára vonatkoznak, Ü d­ vözítőnk ís úgy ismétli, mint melyeket m aga a teremtő Isten m ondott.1) Tudvalevőleg a házasság, később nem m aradt meg eredeti mi­ nőségében ; mind az egység, mind a felbonthatatlanság köteléke n a­ gyon meglazult. A felbonthatóság is divatba jött, noha nem oly ál­ talánosan, mint a soknejüség. Azért m ondá Jézus a korabeli zsi­ dóknak : „Mózes szivetek kem énysége miatt engedte meg, hogy feleségeteket elbocsássátok, de kezdetben nem igy volt.“ 2) Jézus tehát helyre akarta állítani a házassági frigy eredeti szentségét, egy­ ségét és felbonthatatlanságát. „E végből rendelé, hogy a házasság ismét, mint kezdetben, csak egy férj és nő között, és pedig vala­ melyik félnek haláláig álljon fenn.“ Utalván Isten am az'eredeti ren­ deletére, mely szerint: „ketten lesznek egy testben,“ s é nevezetes nyilatkozatot teszi az Üdvözítő : „Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.“ És midőn tanítványai közelebbi felvilágosí­ tást kértek tőle, azt mondá n ek ik : Aki feleségét elbocsátja és m ási­ kat vesz, házasságtörést követ el vele. É s amely asszony elhagyja férjét és m áshoz megy nőül, feltöri a házasság o t.“ 3) Krisztus ugya­ nis úgy akará, hogy az uj szövetségi házasságnak azon lelki vi­ szony legyen dicső példaképe, mely közte és egyháza közt létezik. Valamint tehát ő csak egy egyházat ismer m agáénak és azt sze­ reti, úgy a férj is csak egy feleséget tartson és szeressen, és ez viszont csak egy férjet ismerjen és szeressen, miként az egyház csak Krisztust ismeri és szereti, mint isteni vőlegényét. T ovábbá valamint Krisztus az idők végéig egyesülve m arad egyházával, ak ­ ként a keresztény házasfelek is holtig és híven, szentül szeretve él­ jenek együtt. Erre pedig valamint a házasság többi súlyos köteles­ ségeinek különösen a keresztény gyermeknevelésnek teljesitésére

fensőbb erő, különös m alaszt szükséges a házasfeleknek. És az Üdvözítő oda is csatolta ezt azon frigyhez, mely egy keresztény férj és keresztény feleség közt jön létre, és ezáltal igazi és tulaj­ donképi szentség rangjára emelte azt, még pedig úgy, hogy az apostoli szentszék nyilatkozata szerint „a hivek közt nem létezhe­ tik oly h ázasság , mely egyszersm ind szentség nem volna.“ Honnét tudjuk, hogy a házasság szentség? 1) „Szent Pál szavaiból, ki a házasságot az egyházban nagy szentségnek nevezi.“ Szerinte a keresztény házasság hü képm ása Krisztus és az egyház közötti egyesülésnek, igy írv á n : „A férj, feje az asszonynak, mint Krisztus feje az egyháznak.“ E s : „Férjek! Szeressétek feleségeteket, miként Krisztus szerette az egyházat.“ ]) Már pedig Krisztus egyesülése az egyházzal természetfeletti malasztos egyesülés, melynek az a czélja, hogy az egyházat m egszen­ telje . . . . dicsővé tegye, hogy ne legyen rajta szeplő vagy redő.* H ogy tehát a keresztény házasság igazi képm ása legyen a term é­ szetfeletti egyesülésnek, szintén természetfeletti malaszttal kell bírnia, melynél fogva a házasfelek kölcsönös megszentelésül szeretik egy­ mást, és e szeretetben holtig m egm aradnak.“ 2) „Az egyház kezdet óta ezt hivé és tanitá, amint ezt nem­ csak a szent atyák müveiből, hanem azon felekezetek tanításából is látjuk, kik az első századokban szakadtak el tőlünk.“ É s pedig: a) A szent atyák határozottan szentségnek nevezik a házasságot, s Szent Ambrus s z e rin t: „mennyei szentség“ az. 2) Továbbá Tertulliá n 3) oly házassági frigyről beszél, „melyet az egyház köt az ál­ dozat m egerősít, (a papi) szentelés megpecsétel, az angj'alok hir­ detnek, és a mennyei A tya igazol.“ U gyanezt bizonyítják a legré­ gibb kath. egyházi rituálék is. b) Ama felekezetek, melyek igen régen szakadtak el a kath. egyháztól, valamint a görög egyház is mindenkor szentségnek tekinték a házasságot. Sőt a 16. század végén Jeremiás pátriarcha az egész görög egyház nevében megbélyegező a lutheránusok ágos­ tai hitvallását, s igy szólott: „A házasság isteni szentség, egy a hét közül, melyeket Krisztus és az apostolok hagytak az egyháznak.“ Mik a házasfelek kötelességei? 1) „A házasfelek tartoznak halálukig egyetértésben, szeretetben és hűségben egym ással élni.“ H ogy a h ázasság Krisztus szándéka szerint szent és érdem­ szerző legyen, a házasfelek tartsák mindig szem előtt annak dicső példaképét, az egyesülést, mely Krisztus és az egyház között va­ gyon, és buzgón törekedjenek azt házas életökben minél hivebben

utánozni. Krisztus és az egyház frigyében tiszta, szent, benső szeretet, és viszonszeretet, háboritatlan egyetértés, törhetetlen hűség nyilvánul. Krisztus a legtisztább és legszentebb szeretettel viseltetik egyháza irá n t; mint a békesség fejedelme oly békességgel ajándékozza meg m ennyaszszonyát, minőt a világ nem ismer és nem a d h a t; Krisztus mindig h ű m arad egyházához, nem vonja tőle vissza szeretetét és nem ad­ ja ezt m ásnak. Viszont az egyház is szereti Jézust, isteni vőlegé­ nyét, a minden szentség és m alaszt forrását, üdvözítőjét; szereti a legtisztább, legforróbb lán g g a l; vele egy szív és egy lélek óhajt lenni, és oly erősen ragaszkodik hozzá, hogy a legnehezebb m eg­ próbáltatások, legvéresebb üldözések idején sem tagadja meg soha. Hát ilyen legyen a házastársak szeretete, egyetértése és hűsége i s ! A férj szeresse feleségét tiszta, forró, gyöngéd szeretettel, viszont a feleség is a férjét; szeretetök ne csak term észetes ösztönből, hanem a hit okaiból szárm azzék ; legyenek egy sziv és egy lélek ; minden féltékenységet és bizalm atlanságot csirájában fojtsanak el, vagy ha m ár meggyökerezett vQlna, irtsák ki a z t; őrizzék meg házassági hüségöket, s minden ezzel össze nem férő vagy ezt fenyegető hajla­ m ot és kívánságot nyom janak el rögtön. Semmi ne szakíthassa el őket egym ástól csak a halál. 2) „A házasfelek a jám bor életben adjanak egym ásnak jó példát.“ Ugyanis miként Jézus, e második, e mennyei Ádám, mindent elkövet, hogy a második Évát, az egyházat megszentelje, m agának dicsővé tegye; és miként az egyház is iparkodik a legdrágább erény ékszerekkel fölékesiteni m agát és igy nyerni m eg isteni je ­ gyese te tsz é sé t: akként m ozdítsa elő a férj is felesége lelki javát és tám ogassa őt erényes buzgalm ában. Viszont a nő is iparkodjék férjét szó és példa által nemesíteni és szelíden igazi keresztény élet­ re buzdítani. A keresztény házasok ezen épületes életmódját igy festi T ertullián: „Együtí imádkoznak. E gyütt bőjtölnek. E gyütt m en­ nek a templomba és járulnak az Ur asztalához. E gyütt m aradnak szükség, szorongattatás és öröm idején. Betegeket látogatnak, sze­ gényeket gyámolitanak, alam izsnát osztogatnak, jelen vannak a szent misén, gyakorolják a napi ájtatosságokat, anélkül, hogy egym ást zavarnák; versenyeznek egym ással Isten dicsőítésében. É zt látja és hallja Krisztus és örvendez; ezeknek ad békességet.“ Különösen őrizkedjenek a házasfelek a házassági hűséget m egsérteni. Azért irja az ap o sto l: „Tisztességes legyen a házasság mindenben ; mert a fajtalanokat és házasságtörőket megitéii Isten.“ 3) „A házastársak gyermekeiket közösen neveljék Isten félel­ m ében.“ A házassági frigynek, am a dicső mintakép szerint, melyet a Krisztus és egyháza közötti egyesülés nyújt, nem csak a felek köl­ csönös épülődése képezi különös czélját, hanem az abból szárm azó

gyermekek jám bor nevelése is. Ennélfogva a kér. házastársak ipar­ kodjanak gyermekeiket, kikkel Isten őket m egajándékozza, az Ur szent félelmében nevelni, korán megismertetni velők a kér. köteles­ ségeket és azok hü teljesítésére szoktatni, buzdítani. Különösen vi­ gyázzanak pedig a szülők arra, hogy a gyermekek a családi kör­ ben semmi olyast ne lássanak és ne halljanak, a mi ártatlanságu­ kat veszélyeztetné, mert akkor szivök megromlik, és hasztalan a leggondosabb nevelés is. 4) „A férj gondoskodjék felesége eltartásáról; a feleség pedig engedelmeskedjék férjének minden igazságos és tisztességes d o ­ logban “ A férj e különös kötelessége abból áll, hogy feleségének te­ kintse azt, kit Isten az oltárnál adott neki, ne pedig mint szolgáló­ ját, vagy ra b n ő jé t; ugyanezért tehát az ő testi javáról is önfeláldozó szeretettel gondoskodjék. „F érjek! — így szól szent Pál — szeres­ sétek feleségeteket, miként Krisztus is szerette saját testét, az egyházat, hogy üdvösségéért feláldozta életét.“ Az apostol továbbá igy folytatja: „A férjek úgy szeressék feleségöket, mint saját festő­ ket. Saját testét senki sem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, miként K risztus is eg y h ázát“ még mindig táplálja szent teste és vére által a szeretet nagy szentségében. A férj tehát tartozik feleségét táplálni, ruházni és egyéb életszükségleteiről gondoskodni, különösen pedig mikor felesége beteg, szelíden és türelemmel ápolni. Általában a férj legyen a felesége iránt kíméletes, elnéző és némely hibáját az asszonyi gyöngeségből iparkodjék m agyarázni és szeretettel m egja­ vítani, „Ti férjek okosan bánjatok feleségetekkel, mint gyöngébb féllel és becsüljétek őket, mert ők is örökös társak az örök élet m alasztjában.“ *) A feleségnek pedig különös kötelessége férjét meg­ becsülni és neki minden tisztességes dologban engedelmeskedni. A zért az apostol ekként inti őket: „Az asszonyok engedelmesked­ jenek férjöknek, mint az Urnák. 2) Miként az egyház engedelmeske­ dik K risztusnak, az asszonyok is úgy engedelmeskedjenek férjöknek m indenben.“ E zen működési körben, melyet a Gondviselés jelölt ki szám ára, igazi önm egtagadással dolgozzék férjéért, őszinte részvétet tanúsítson iránta, szenvedéseiben és örömeiben, am azokat tegye türhetőbbé, az utóbbiakat izletesebbé, és alapítsa meg a házi bol­ dogságot. A mely asszony tehát a helyett, hogy a konyhában és kam arában sűrögne-forogna, a tükör előtt és a pipere asztalnál, vagy zongora mellett pocsékolja idejét, vagy szükségtelen látogatá­ sokra, hiú és gyakran veszészelyes vállalatokra szenteli a nap leg­ főbb részét, csak bosszantja férjét, keserűséget okoz m agának és egész családjának mételye.

Vájjon a keresztény házasfelek elválhatnak-e valamikor? „N em ; a h ázasság íölbonthatatlan; mert Krisztus világosan mondja: „Aki feleségét elbocsátja és m ásikat vesz el, h áz asság tö ­ réssel vét ellene; és ha. az asszony elhagyja férjét és m áshoz m e­ gyen, paráználkodik.“ *) Ha pedig valakinek kétsége volna Krisztus e tanítása felett, azt világosan eloszlatnák sz. Pál következő sza v ai2) : „Azoknak pedig, kiket a házasság egybeköt, nem én parancsolom , hanem az Ur, hogy a feleség el ne váljék férjétől; ha pedig elválik, házasság nélkül maradjon, vagy béküljön meg férjével. És a férj el ne bocsássa feleségét. Az asszony kötve van a keresztény h á z a s­ sági törvényhez, a meddig férje é l ; ha férje meghal, fölszabadul; menjen férjhez, akihez akar, csakhogy az U rban.“ Hogy éppen igy meg van kötve azon férj is, aki feleségét elbocsátja, világosan kö­ vetkezik az apostol szavaiból 2) „Az egyházi hatóság azonban fontos okokból m egenged­ heti, hogy két házastárs egym ástól különválva éljen; de azért mind­ kettő házastársnak tekintetik, és egyiknek sem szabad addig ujabb házasságra lépnie, mig társa él. Akik ellenkezőképen gondolkoznak, rettenjenek vissza a hűtlenség bűnének gondolatától is, s minden kisértésnél komolyan vegyék szivökre a káté következő szavait: 1) „Az ily kihágással megszegik az ünnepies szerződést, m e­ lyet Isten és az egyház előtt kötöttek.“ A házassági hűséget pedig m eg­ törni egyike a legnagyobb, legutálatosabb vétkeknek. Annyi az, mint feltörni am a tiszteletreméltó frigyet, melyet a Teremtő igen bölcs és szent szándékból kezdetben kötött a férj és feleség kö zö tt; azon m agasztos frigyet, melyet az Üdvözítő szentségi rangra emelvén, m alasztját fűzte h o z z á ; azon szent frigyet, mely kell, hogy hü kép­ m ása legyen a Krisztus és az egyház közötti dicső szövetségnek. A házasságtörők 2) „azon legszentebb köteléket tépik szét, mely Isten rendelése szerint az emberi társadalm at összetartja.“ Mig az egész emberi társadalom egyes családoknak köszöni eredetét, elterjedéset és fönmaradasát, melyekből a polgári vagy állami kapocs egybe fűzi; addig a család a házassági hűségnek s szeretetnek köszöni eredetét, növekedését s tartós összefüggését. H a tehát e szent kapocs nem kötné össze a férfit és nőt elválhatatlanul, akkor a család is, az emberi társadalom is egészen felbomlanék. 3) „hogy a házasságtörés által feldúlnak minden házi békét, m egakadályozzák a jó gyermeknevelést és tönkre teszik az egész család boldogságát.“ Már pedig a jó, igazi keresztény-nevelés mindenekelőtt megköveteli, hogy a házastársak is istenfélő buzgóságban m ozdítsák azt elő. Az atya tám ogassa az anyát fegyelemtartásban, az anya pedig őrizze és fokozza az apa tekintélyét. De sem ez, sem az nem tör­ ténhetik, ha a házasságtörés veszedelme kitör közöttük. Sőt inkább

apa, anya, gyermek, kölcsönösen versenyezni fognak, hogy egym ás életét m egkeserítsék. Végre gondolják meg a h á z a s o k : 4) „hogy kiteszik m agukat a gyalázat és nyom or és mindenféle bűn és go­ n oszság veszedelmének, sőt hogy Isten m aga is rettentően fogja őket büntetni és magától végkép eltaszitani.“ „A fegyver sohasem távozik el h áz ad tó l; m ondá N áthán próf. Dávidnak, és e fenyegetés betüszerint teljesült Dávid családjában, mert folyton dühöngött a lázadás és testvéri czivakodás fegyvere és több fiát megölé. Mit tartsanak szem előtt a házasulandók? 1) „Ne váltsanak jegyet könnyelm üleg.“ Jegyváltás, eljegyzés alatt azon kölcsönös házassági ígéretet értjük, hogy a jövőben a jegyesek összekelnek, amit vagy ünnepiesen, a lelkész és tanuk előtt tesznek egym ásnak, vagy minden ünnepiesség nélkül. Minthogy e súlyosan kötelező Ígéret első lépés a házasságra, ettől pedig a föl­ di és gyakran a tulvilági boldogság vagy kárhozat is függ, világos, hogy e lépést nem szabad könnyelmüleg cselekedni. Könnyelmüleg váltanak pedig jegyet mindazok, a) akik nem Istent hívják minde­ nekelőtt segítségül és nem tekintik sem az ő akaratát, sem szüleik tanácsát, sem saját lelköküdvösségét. Azért mondja a bölcs „szülők adják a házat és vagyont, de az okos asszony tulajdonkép az Ú r­ tól jö n .“ ') így tett Abrahám hü szolgája Eliezer is, midőn ura p a­ rancsából M ezopotámiába utazott, hogy Izsáknak feleséget keressen. Buzgón kérte Istent, adná tudtára, az országnak, melyik lányát je ­ lölte ki Izsáknak feleségül. 2) Es az Ur meghallgatá Eliezer im ádsá­ gát, akkép intézkedvén, hogy legelőször Rebekával, Bathuel leá­ nyával találkozzék, aki aztán áldott felesége lön Izsáknak, b) azok is, kik társuk m egválasztásakor nem annyira a vallást és erényt, mint inkább a földi hasznot tekintik. Vallás és erény kétségkívül legerősebb alapja a házassági boldogságnak. Ha a feleség anyagi­ lag és testi szépség tekintetében kevésbbé kitűnő, de jám bor, sz e ­ rény, okos, szorgalm as, szelíd, erkölcsös, akkor a férj drága kincset nyer benne, mely boldogságát biztosítja. É s viszont, ha a férj ke­ vésbbé gazdag, de ha hite szilárd, keresztény kötelességeit szívesen teljesítő, m unkás, takarékos, rendszerető, akkor a feleség feltalálja benne tám aszát, c) „Végre könnyelmüleg váltanak jegyet azok is, akik előbb meg nem fontolják, vájjon teljesithetik-e a házas élet sú­ lyos kötelékeit, hogy t. i. nejét és gyermekeit lesz-e képes eltartani. Mert ugyan mikép fogja az háznépét korm ányozni, aki m agának sem bír parancsolni. H ogyan nevel az gyermeket, aki m aga i s ne­ veletlen. 2) A jegyesek részesüljenek kellő oktatásban és legyenek sz a ­ badok a házassági akadályoktól. 3) A jegyesi állapotban ártatlanul

éljenek és ne higyjék, hogy nekik ‘több szabadságuk vagyon és egy házban is élhetnek. -) Tiszta, Istennek tetsző szándékból kössenek házasságot. 5) Esküvés előtt méltóképen gyónjanak és áldozzanak meg. „Szentek gyermekei vagyunk, nem szabad úgy kelnünk ősz-, sze, mint a pogányok szoktak, kik Istent nem ism erik.“ J) Ezt mondá az ifjú Tóbiás jegyesének Sárának. A keresztény jegyesek is igy gondolkozzanak, annál inkább, mert a h ázasság hasonlithatlanul szentebb az uj szövetségben, mint az óban volt. Köteles-e az ember a házassági Ígéretet megtartani? „Igenis, még pedig halálos bűn terhe alatt, kivéve, ha mind a két fél önkényt visszalép, vagy ha az egyiknek joga volna különös okokból visszalépni, ami fölött az egyházi hatóság h atároz.“ Hányfélék a házassági akadályok? Kétfélék; 1) olyanok, melyek a házasságot tiltják, gátolják és 2) olyanok, melyek azt érvénytelenné teszik, megsemmisitik. Miként m ár a Mózesi törvényben különféle okok akadályozták a házasságkötést, igy vannak ilyenek a keresztény törvény előtt is. Ha ezek pusztán tiltják a házasságot, akkor egyszerűen gátló akadályoknak neveztetnek, ha pedig a házasságot érvénytelenné teszik, vagyis ha fenforgásuk esetén nem lehet érvényes házasságot kötni, akkor bon­ tó akadályok. A gátló (elhalasztó) akadályok e z e k : 1) Az egyházi tilalom. Az egyház általában tiltja házasságot k ö tn i: a) tévhitüekk e l; b) megkötni azt három egym ás után következő vasárnapon vagy ünnepen való kihirdetés nélkül. Önkényt értetik azonban, hogy ha ezenkívül az egyházi hatóság jónak látná különös okokból to­ vább halasztani az egybekelést, ez a kijelölt határidő előtt meg nem történhetik, c) Tilt a z 1egyház, nem ugyan mindenféle, hanem ünnepies (lakodalmas), házasságot a szent idő alatt. Gátló akadály to­ vábbá 2) a fogadalom. Ezalatt értetik a) az egyszerű szüzességi fogadalom, b) a nőtlenségi fogadalom, c) a szerzetes rendbe lépés fogadalma, d) az egyházi rendek fölvételének fogadalma. 3) Egy m ás személynek adott és jogilag föl nem adott házassági Ígéret (el­ jegyzés) akár ünnepies volna az, akár nem. A bontó házassági akadályok következők: 1) a szem élytévesz­ tés ami akkor esik meg, ha valaki más személynek tett volna h á­ zassági ígéretet, mint a kinek akart. De ha a tévedés nem a sze­ mélyre vonatkoznék, hanem pusztán lényegtelen dologra pl. ha őt vagyonosabbnak, erényesebbnek stb. gondolta volna, mint aminő valóban, akkor e tévedés nem képezne semmi akadályt. 2) ;Az erő­ szak vagy kényszer, midőn t. i. egyik vagy másik félt kényszerí­ tik, nagy veszedelemmel fenyegetik, hogy lépjen házasságra. Ez

azonban csak akkor igazi akadály, ha a fenyegetés jogtalanul és a házassági beleegyezés kierőszakolása végett alkalmaztatik. 3) A ro­ konság és pedig a) vérrokonság, mert a házasság tilos azon sze­ mélyek közt, kik egyenes vonalban vérrokonok, vagyis a kiknek egyi­ ke a m ásiktól szárm azik, tehát a szülők és gyermekek a nagyszülők és unokák közt minden fokon keresztül; hasonlóképen tilos a ne­ gyedik tokig bezárólag oly személyek közt, kik oldalágon vérroko­ nok, vagyis akik noha egym ástól nem szárm aznak, mégis egy kö­ zös törzsük van, minők a testvérek, testvérgyermekek, nagybátyák, és unokaöcsék, nagynénék és unokahugok stb. A fok szám át a kö­ zös törzstől szárm azó nemzedékek szám a határozza meg. E szerint a testvérek első, a testvérgyerm ekek másodfokú rokonok, b) a lelki rokonság, melyről elég tüzetesen beszéltünk a k eresztség és bérm á­ lás szentségénél. 4) A sógorság, mely valakinek h ázastársa és vér­ rokonai között támad. Midőn a h ázasság törvényes, akkor a sógor­ ság az egyenes ágon végtelenig; az oldal ágon a negyedik fokig terjed b ez áró lag ; igy pl. egy özvegy asszony nem léphet h ázasság ­ ra oly férfiúval, aki elhalt férjének az 1—4 fokban vérrokona. Ha pedig a h ázasság vélt, törvénytelen, a sógorság az oldalágon ; csak a m ásodikig terjed bezárólag. Megjegyzendő, hogy sógorság, tulaj­ donkép a férj felesége és vérrokona közt, vagy a nő férje és roko­ nai közt szárm azh atik ; azért két testvér két nővért bátran elvehet. 5) A fenlevő házassági kötelék, mely miatt a keresztények uj h á­ zasság o t nem köthetnek. 6) Az ünnepies (valamely szerzetben tett) szükségi fogadalom. Aki tehát egy jóváhagyott szerzetesi rendben ünnepies fogadalmat tett, az később nem léphet érvényes házasság ­ ra. 7) A köztisztességi akadály, mely minden érvényes eljegyzésből szárm azik. Ez csak a vérrokonság első fokára terjed ki, tehát azt eszközli, hogy a vőlegény a m aga m ennyasszonyának sem anyját, sem nővérét, sem lányát; a m ennyasszony pedig vőlegényének sem apját, sem fivérét, sem fiát nem veheti házastársul, még aSkor sem, h a az eljegyzés törvényes utón fölbontatik. 8) Bontó akadályt képez a felsőbb egyházi rendek fölvétele is (az alszerpapság fölvételétől kezdve.) 9) A vallásbeli különbség. E z csak a keresztények és nem keresztények {zsidók, pogányok) közt képez bontó akadályt, a katholikusok és nem katholikusok közti valláskülönbség csak gátló akadály. 10) Bűnös cselekmény alatt, mely szintén bontó akadály, értjü k : a házasságtörést azon kölcsönös Ígérettel összekötve, hogy az illetők, a férj vagy nő halála után házasságra lépnek. 11) A titokban kötött házasság, mely akkor fordul elő, midőn ez nem az illetékes lelkész és két tanú jelenlétében köttetik. A házassági akadályok elhárithatók-e ? „Némelyektől, ha elégséges ok van rá, fölmenthet az egyház; e végett pedig a lelkészhez kell fordulni.“ Minden törvényhozónak

joga van bizonyos esetekben fölmenteni az általa hozott törvények aló l; azért az egyház, a kereszténység törvényhozója is fölmenthet azon törvények alól, melyeket a keresztény házasságra vonatkozólag alkotott, azaz dispenzálhat, az általa m egszabott házassági akadá­ lyoktól. De vannak oly akadályok is, melyektől az egyház nem dispenzálhat, ilyenek a term észetes törvényből vagy a beleegyezés hiányából szárm azó akadályok, pl. a személytévesztés, erőszak, elsőfokú vérrokonság stb. Ilyen azon akadály is, melyet a még fönnálló házassági frigy szül. Az egyház pedig azért nem dispen­ zálhat ily akadályoktól, mert a term észetes vagy isteni törvényt egyáltalán nincs hatalm a fölbontani. Mit kell jói megfontolni a vegyes házasságoknál?„Hogy az egyház mindig roszalta az ily házasságokat és csak bizonyos föltételek mellett engedi m eg.“ A kath. egyház ki akarván kerülni a még nagyobb roszat, nem tartja ugyan a vegyes házasságokat semmiseknek, mint a görög egyház, mégis általában mindig tiltotta azokat és mikor felmentvényt kértek tőle, ha bizo­ nyos föltételek mellett megengedte is, csak kedvetlenül tette ezt és általában nem helyesli az ily házasságok kötését. Azoh okok, m e­ lyek miatt az egyház roszalja és tiltja a vegyes házasságokat, főleg a következők: 1) mert a kath. fél azon nagy veszélynek van kitéve, hogy hitét vagy elveszti vagy iránta közönyössé válik. 2) Roszalja az egyház az ily házasságokat azért is, mert a gyermekek kath. nevelését általában hiányossá, sokszor lehetetlenné teszik. 3) Azért is kénytelen az egyház kárhoztatni a vegyes házasságokat, mert a nem kath. fél a házasságot sem szentségnek, sem felbonthatlannak nem ismervén, hitelvei szerint ismét elválhat és uj házasságra lép­ het, ami a kath. félnek nem szabad. 4) Kárhoztatni kell az egy­ háznak a vegyes házasságot azért is, mert az ily h ázasság soha sem az, aminek lennie kellene, azaz nem hű képm ása azon legben­ sőbb és fölbonthatatlan egyesülésnek, mely Krisztus és egyháza között létezik. Hiányzik az ily házasságból az igaz hitben gyöke­ rező szeretet és egyetértés, hiányzik a közös együttm űködés a gyermekek igazán vallásos nevelésében, tehát hiányzik mindaz, ami a keresztény házasságot hű képm ásává tehetné Krisztus és az egy­ ház dicső frigyének. 5) Ámbár az egyház tulajdonkép és első so r­ ban nem a földi boldogság előmozditását tartja rendeleteiben szeme előtt, mégis óhajtja, hogy a házassági frigy a szivek egyesülése által gyermekei cáaládi boldogságát is m egalapítsa. T ehát a vegyes házasságokat azért is kárhoztatnia k ell: „mert a házasélet boldog­ sága, mindenekelőtt a hit egységétől függ.“ Ez pedig a vegyes hitü házasfelek közt nem létezhetik. Ha fölmentést adnak is, azt bizonyos feltételekhez kötik. Ily föltételek: 1) hogy a kath. házasfél háborí­ tatlanul élhessen, vallása szerint; 2) hogy iparkodjék a nem kath.

társat m eggyőzés utján a kath. egyházba visszatéríteni; 3) hogy a gyerm ekek mind a kath. vallásban neveltessenek. E föltételekből az egyház nem engedhet, mert m áskép vagy közöm bös volna gyer­ mekei kárh o zata iránt, vagy tagadnia kellene, hogy egyedül ő az üdvözítő egyház. Tehat sohasem szabad vegyes házasságot kötni, ha előbb a gyermekek kath. nevelése nem blztosittatik ? „N em ; m ert az ily házasság halálos bűn lenne a kath. egy­ ház és a leendő gyermekek üdve ellen, azért az egyház sohasem egyezhetik bele.“ A prot. házasfél könnyen beleegyezhetik gyer­ mekei kath. szellemű neveltetésébe, mert vallási elveinek m egtaga­ d ása nélkül is elismerheti, sőt el kell ismernie, hogy az örök üdvösségre vezető utat a kath. egyházban is föl lehet találni. Avagy minő joggal m ondhatná a prot. fél, hogy az ő hite egyedül üdvö­ zítő, mikor m agának is teljes szabadságában áll ma ezt, holnap azt hinnie, amint a szent írásból kiolvassa, kieszeli. Mikép állíthatná, hogy kath. élettársa meg van fosztva az örök üdvre szükséges m alaszt eszközöktől, mikor tudja, hogy annak egyházában is van legalább annyi m alaszt eszköz, mint amennyivel a prot. bírnak. I>e nem igy a kath. h á z a s tá rs ; neki soha, de soha nem szabad bele­ egyeznie, hogy a gyermekek prot. m ódon neveltessenek. A kath. félt hite arra tanítja, hogy egyedül a kath. egyház Kr. igaz egy­ háza, hogy egyedül ez hirdet oly igazságokat, és szolgáltat ki oly m alaszt eszközöket, melyek üdvözítenek. Ha azonban valamely kath. férfi vagy nő elhatározta, hogy az egyház és az őrangyal minden intése daczára is vegyes házasságot köt, legalább arról kell g o n ­ doskodnia, hogy a prot. házasfél megbízható ígéretet tegyen (az egyházi ható ság által m eghatározott alakban) a leendő összes gyer­ mekek kath. neveltetésére vonatkozólag; a puszta remény vagy vigasztalás, hogy a gyermek kath. neveltetése nem fog akadályoz­ tatni, nem elegendő arra, hogy valaki súlyos bűn nélkül köthessen vegyes házasságot. Ha pedig a kath. fél az említett föltételeket figyelmen kívül hagyja, h ázasságra lépését meg kell bánnia, m eg­ gyónnia, megfelelő töredelmet végeznie és azt, amennyire tőle kitel­ hetik, ism ét jóvátenni, legalább a gyermekek nevelésénél okosan gyakorlandó befolyás által.

Az i m á d s á g . Mi az imádság? „Az im ádság kedélyünk fölemelése Istenhez, vagy azért, hogy Istent dicsérjük; vagy azért, hogy neki hálát adjunk; vagy azért,

hogy tőle valamint kérjünk. Ez okból az im ádság három féle: dicsőitő-, hála-, és kérő im ádság.“ Damaszczéni sz. János szerint: „az im ádság kedélyünk fölemelkedése Istenhez.“ „Kedély“ alatt pedig értjük valamennyi felső lelki tehetség összegét, az értelmet és akaratot, a lelket és szivet. Imádkozni tehát annyit tesz, mint lelkűnkből Istenhez emelkednünk. Aki Istenre gondol, vagy róla elmélkedik, értelme ugyan fölszárnyal Istenh ez; de ha nem irányul Istenre ak arata és szive is, akkor még nem imádkozik. Ellenben aki Istenről és az isteni dolgok fölött elmélkedik és ebből szent érzelmekre megy át, az kedélyével és egész leikével Istenhez szárnyal föl, vagyis az ilyenekről azt mond­ juk, hogy imádkozik. Minthogy pedig lelkünk a m aga érzelmeit és gondolatait, vagy külsőleg, vagy legalább belsőleg szavakba szokta öltöztetni, azért a szent atyák nagyon helyesen nevezik az im ádsá­ got Istenhez intézett beszédnek. Erre nézve mondja aztán' szent Á g o sto n : „Midőn a szentirást olvasod, Isten beszél hozzád, midőn pedig imádkozol, te beszélsz Istenhez. ’) Ha tehát azért beszélünk Istenhez, hogy az ő végtelen tökélyeit az angyali karokkal együtt dicsérjük, akkor dicsőitő im ádságot végezün k; ha azért emeljük hozzá szivünket, hogy neki hálát rebegjünk azon szám talan malasztokért és jótéteményekért, melyekkel eddig elhalmozott és folyvást elhalmoz bennünket, akkor im ádságunk hála im ádság; végre ha azért fordulunk Istenhez, hogy tőle bűneink bocsánatát testi és lelki javunkra uj m alasztokat nyerjünk, akkor im ádságunk kérő, vagy könyörgő imádság. . Szükséges-e az imádság mindenkinek az üdvösségre ? „Igen is az im ádság szükséges az üdvösségre mindenkinek, aki már eszét használja: 1) mert Isten parancsolja.“ Ami az im ádságot szigorú kötelességünkké teszi, az nem m ás, mint Istennek világosan kifejezett akarata, melyet m ár az ó-szövet­ ségben törvényül szabott a zsidóknak. S a mit Isten e -tekintetben törvényül szabott az ó-szövetségben, azt ugyancsak Jézus Krisztus az uj szövetség alapitója és befejezője gyakran és nyóm atékosan szivökre köté tanítványainak, m ondván: „V igyázzatok és im ádkoz­ zatok, hogy kisértetbe ne e sse te k ; 2) sőt tovább ment, mert egy minta im ád ság ra3) is megtanitá őket, hogy tudják miként kelljen imádkozniok, s ebben ismét ő m aga menvén elő jó példával, am enynyiben egész éjjeleket tölte el im ádságban. 2) „Mert im ádság nélkül nem nyerhetjük meg a szükséges m alasztokat arra nézve, hogy a jóban mindvégig állhatatosak m a­ radhassunk.“

Az örök üdvöt csak azok nyerik el, kik az Urat utolsó leheletökig hiven szolgálják. Hogy pedig Istennek hiven szolgálhassunk, erre isteni m alaszt szükséges, mert e nélkül semmi olyas jót nem tehetünk, ami az üdvösségre hasznos, annál kevésbbé m aradhatunk meg halálunkig a jónak gyakorlásában. Ámde Isten e m alasztot csak oly föltétel alatt adja meg nekünk, ha őt e végből kérjük, azért az im ádság m indazoknak, kik m ár elég értelmesek arra nézve, hogy im ádkozhassanak, éppen oly mulhatatlanul szükséges az ü d ­ vösségre, mint m aga az említett m alaszt. De hát Isten nem tudja-e különben is, mire van szükségünk? „Isten tudja ugyan ezt, de azt is akarja, hogy őt minden jó adom ányozójának ismerjük el és ez által adom ányaira méltókká te­ gyük m agunkat.“ A mindentudó Isten végtelenül jobban ismeri ügyeinket és ba­ jainkat, mint talán ezt im ádság közben előadhatnók neki. Hiszen m aga Jézus is igy s z ó l: „A ti Atyátok tudja, mire van szükségtek, mielőtt kérnétek ő t ; azért tehát midőn im ádság közben szükséglete­ inket és panaszainkat felsoroljuk a jó Istennek, ezt korántsem azért teszszük, hogy őt erről tudósítsuk, hanem egyedül azért, hogy mély alázattal valljuk be isteni Fölsége előtt, hogy magunktól szegények, gyöngék, tehetetlenek vagyunk m agunkon segíteni; ellenben 0 min­ den jó t ad, Ő megsegít minden bajban, O m egszabadít minden ve­ szedelemtől. Melyek az imádság legnemesebb gyümölcsei? 1) „Az im ádság egyesit Istennel.“ Klimakus szent János azt m ondja az imádságról, hogy az „bizalmas beszélgetés, egyesülés Istennel.“ — Valóban az imádkozó a földről mennybe, sötétségből világosságra emelkedik fö l; behatol az isteni fölség szentélyébe, az üdvözült lelkek közé vegyül, és úgy beszél Istennel, mint az alatt­ való királyával, mint egy jó barát barátjával, mint egy szerető gyerm ek édes atyjával. 2) „Az im ádság nemesíti szivünket.“ Hogy bennünk jám bor nem es érzelmek tám adjanak, erre kétségkívül legjobb eszköz a g y a­ kori és bizalm as társalgás a nemes és jám bor emberekkel. — De mindennél mennyivel inkább nemesitheti, megtisztíthatja és m egszen­ telheti az ember szivét az Istennel való gyakori és benső társalgás, aki ősforrása minden szentségnek! Ha már Mózes arcza ragyogóvá lett az Istennel történt társalgás u tá n ; mennyivel tündöklőbbé lesz a lélek, mely az im ádság alatt úgy szólván a Fölségesnek képm ását, tökéletességének visszfényét ölti föl m agára. 3) „Az im ádság erőt ad a rósz ellen.“ — Aranyszáju sz. Já ­ nos szerint az im ádság legkitűnőbb fegyverzet általában a roszra való kisértésekkel és üdvünk összes ellenségeivel szemközt. Aki sze-

rét imádkozni és bensőleg egyesül az erősek Istenével, a seregek urával, az legyőzhetetlen az üdvösség harczaiban, mert Isten védő karjában bizva igy kiált fel a prófétával: „Az Ur az én üdvöm , ki­ től féljek? Az Ur életem oltalma, kitől remegjek? Ha egész tábor áll is ellenem, szivem nem csügged.“ 4) „Az imádság erőt és kedvet ád a jó ra .“ Az im ádságban nem csak a rosznak leküzdésére nyerünk erőt, hanem a jónak g y a­ korlására is kedvet és bátorságot. — Imátkozni szerető lelkek nem ismerik a köznapi emberek ingadozását, csüggedéseit, kik mindent csak az emberi belátás és okosság elvei szerint szoktak mérlegelni; ők Istenben bíznak, kinél semmi sem lehetetlen, és elég erőt érez­ nek m agukban a legnehezebb vállalatok kivitelére, a legnagyobb áldozatok meghozatalára, melyeket Isten kiván tőlük nevének dicső­ ítése végett. így Judit imádkozva készült a hallatlan m erényletet vég­ rehajtani ; imádkozott E syter is, igy nyervén bátorságot élete veszé­ lyeztetésével a király elébe rohanni és nem zetéért k ö n y ö rö g n i; imádság által szerezték az uj-szövetségi hősök és hősnők, K risztus vértanúi is azon vidám ságot a kinok és halál óráiban, mely fölött a pogányok is csodálkoztak. 5) „Az im ádság vigasztal a szom orúság idején.“ A ranyszáju szent János erre nézve igy szól: Ha a szom orkodóknak enyhülé­ sökre válik m ások előtt bajaikat elpanaszolhatni és szerencsétlenségöket lefesthetni: mennyivel nagyobb vigaszod lehet abban, hogy lelki szenvedéseidet Istened, Urad előtt az im ádság alatt föltárod! Az embert gyakran boszantja a kesergő panasza, azért elutasítja, vagy eltaszitja őt m ag átó l; de Isten nem igy tesz ; ő m eghallgatja a kesergő panaszát és szeretettel m agához vonja őt. Minél tovább panaszkodik neki, annál inkább szeret téged, annál szívesebben teljesiti kérésedet m ondván: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fára­ doztok, és terhelve vagytok és én megkönnyitlek titeket.“ *) 6) „Az im ádság segit rajtunk a szükségben és m egszerzi az állhatatosság m alasztját.“ Minden nyilvános és m agán jellegű, min­ den testi és lelki bajunkban csak Istenhez kell folyamodnunk és meghallgattatunk. így az uj-szövetségben az emberré lett Isten m eg­ hallgatja a nyomorultakat, a mennyiben hozzá kiált a jerikói vak, m on d v án : Jézus Dávid fia, könyörülj ra jta m ! É s Jézus megáll, m agához hozatja őt és igy szól h o zzá: „L á ss!“ Továbbá a poklos igy könyörög: „Uram, ha akarod m egtisztíthatsz engem !“ E s Jézus kinyújtja kezét, megérinti őt, m ondván: „Akarom, tisztulj m e g !“ Végre a kafarnaumi százados arra k é ri: gyógyítaná meg beteg szo lg áját;,és Jézus azt mondja neki: „Eredj, és legyen neked hited szerint.“ É s. a szolga m eggyógyula ugyanazon órában.*) ím e mind­ ezek az im ádság sikeres volta felett tanúskodnak.

Miképen imádkozzunk, hogy az imádság gyümölcseiben része­ süljünk? „Im ádkozzunk 1) ájtatosan, 2) alázatosan, 3) bizalommal, 4) isten akaratán m egnyugodva, 5) állhatatosan.“ Amily szükséges az üdvösség, és az erre szolgáló m aiasztok m egnyerése végett általában imádkoznunk, — éppen oly szükséges az is, hogy jól im ádkozzunk. U gyanazért im ádkozzunk: „ 1) „ájtatosan, vagyis szivünkből, lehetőleg kerülve minden szórakoztató g o ndolatot.“ Aki tehát jól és áldásosán akar imádkozni, az buzgón készüljön elő az im ádságra. Erre int bennünket a Szent­ lélek is bölcs Sirák könyvében, midőn igy s z ó l: „Mielőtt im ádkoz­ nál, készülj el hozzá, és ne légy olyan, mint aki Istent kisérti;“ J) vagyis helyezd m agadat igazi imádkozó hangulatba, hogy tisztelet­ lenség által ne ingereld Istent haragra. 2) Minthogy Isten szivét semmi sem inditja oly biztosan könyörületre, mint az alázatos imádság, ennélfogva „imádkozzunk alá­ zatosan, azaz gyöngeségünk és méltatlanságunk mély érzetével;“ m ert az irás szerint: „az alázatos im ádsága áthatja a felhőket; és nem nyugszik, mig oda nem jut, és nem távozik onnan, mig aF ölséges rá nem tekint,“ 2) 3) „Im ádkozzunk bizalommal, azaz reméljük biztosan, hogy Isten meghallgatja im ádságunkat, mihelyt az ő dicsőségére és a mi üdvösségünkre válik.“ Ezt m aga Krisztus is kijelenté, midőn áz im ádság foganatát azon bizalomtól tévé függővé, mely az ő hatal­ m ában és jó ságában való hitből szárm azik. „Mindazt — mondá ő — amit im ádkozva kértek, higyétek, hogy megnyeritek, és megleszen n ek tek .“ 3) Azért valahányszor brzonyos jótétem ényt vártak tőle, mindig megkövetelé ezen hivő, bizalomteljes érzületet; és megfor­ dítva sohasem hagyott m eghallgatás nélkül oly kérést, melyet ily érzülettel tártak eléje. így egyszer két vak követé Jézust, kiáltván; „Dávidnak fia, könyörülj rajtunk.!“ É s Jézus kérdé tőlük: „Hiszi-' tek-e, hogy ezt megtehetem veletek?“ Azok pedig m ondák: Igenis U ra m ! Akkor illeté szemeiket, m ondván: Legyen nektek a ti hitetek szerint. E s m egnyilának szem eik.4) Ámde ne csak az igazak, hanem a bűnösök im ádsága is le­ gyen bizalom teljes; azaz ezek is rendületlen hittel és bizalommal kérjék az irgalm as Istent az őszinte megtérés malasztjáért és bű­ neik bocsánatáért. így tett Mária Magdolna, és Jézus m eghallgatá kérelm ét, m o n d v án : „Bűneid m egbocsáttatnak, a te hited m egszab áditott; menj békével!“ így tett az ínászakadt is, azért vigasztalá m eg az U r: „Bizzál fiam, bűneid m egbocsáttatnak.“ 5) így tett a vám os a tem plomban, a gonosztevő a keresztfán.“ Azért akár bűnösök, akár igazak vagyunk, bizalommal lépjünk

a kegyelem trónjához, mert ott irgalmat találunk, valahányszor se­ gélyre szorulunk. 4) „Isten akaratán m egnyugodva kell imádkoznunk, azaz Is­ tenre kell hagynunk, .hogy amikor és amint jónak látja, hallgasson m eg.“ Erre is m aga Jézus adott nekünk példát az Olajfák kertjében, midőn a halállal tusakodik vala, m o n d v án : „Atyám, ha lehetséges, múljék el e pohár; de ne az én, hanem a te akaratod legyen m e g !“ Mária és M ártha szintén buzgón óhajtották, hogy beteg fivérök m eg­ gyógyuljon, de azért csak annyit mondtak az Ü dvözítőnek: „íme, Uram, a kit szeretsz, b e te g !“ É s egészen Jézu sra hagyták akkor és úgy segíteni rajta, amikor és amint jónak látja. 6) „Állhatatosan kell im ádkoznunk, vagyis az im ádságot, nem szabad félbehagynunk, habár semmi m eghallgattatást nem ta p a sz ta ­ lunk is, hanem annál buzgóbban kell azt folytatnunk;“ azaz m iként a csatatéren többnyire a kitartó küzdelem szerzi meg a g y ő ze lm e t: úgy imádságunk eredménye is rendesen az állhatatosságtól függ. Ami a kitartó im ádság erejét illeti, azt feltűnően szemlélteti az Ü dvö­ zítő a következő hasonlat á lta l: „Vala egy bíró bizonyos városban, ki Istent nem félt, embert nem becsült. Vala pedig egy özvegy aszszony is azon városban, és hozzá jőve m ondván : T égy nekem igaz­ ságot ellenségemmel szemközt. És nem akart sok ideig. De azután mondá m ag áb an : Noha az Istent nem félem, az embert nem becsü­ löm, mindazáltal, mivel alkalmatlankodik ez özvegy asszony, igaz­ ságot teszek neki, nehogy végtére eljővén, szidalm azzon engem .“ J) Istennek összehasonlítása ezen gonosz, igazságtalan bíróval pedig csak arra való Aranyszáju sz. János szerint, hogy felismerjük, mily sokat várhatunk a végtelen jó Istentől, amidőn Iájuk, hogy am a rimánkodó özvegy még a szívtelen bírót is szánalom ra tudta indítani állhatatos kérésével. Mikor imádkozzunk? „Krisztus azt m ondja: szükséges mindig imádkozni és meg nem szű n n i.2) U gyanezt sürgeti sz. Pál ib, így szólván: „Szünetnélkül im ádkozzatok.“ 3) Ezek után itt az a kérdés, mit jelentsenek e kifejezések: „mindenkor“ és „szüntelenül.“ Először annyit jelent, hogy legyünk az im ádságban kitartók, könnyelműség, kislelküség, vagy unalom sohase tartson minket viszsza az Imádságtól, még akkor se, ha úgy látnók, hogy Isten nem akar bennünket meghallgatni. M ásodszor annyit jelent az emlitett intelem, hogy sokat vagy sokszor im ádkozzunk; igy azt szoktuk mondani arról is, aki sokat és gyakran tanul, hogy „szünetnélkül“ tanul, noha nem szakadatlanul teszi azt. H arm adszor „mindig és szünetnélkül“ imádkozni annyit jelent,

mint egész életünket és munkálkodásunkat, minden fájdalmunkat és öröm ünket Istennek áldozni föl, azaz mindent oly szándékkal tenni és tűrni, hogy tőle örök életet nyerjünk. Ezeken kivül még különö­ sen tartozunk imádkozni 1) a kisértések, bajok, titkos és nyilvános veszedelm ek idején, mint a mely alkalm akkor ugyancsak Jézus ment előttünk jó példával. így a kisértések idején való állhatatos imád­ ság ra ő buzdította tanítványait, midőn az olajfák hegyén a követ­ kezőkép inté őket: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kisértetbe ne essetek. Nemkülönben arra is példát adott, hogy a fontos vál­ lalatokhoz im ádság által készüljünk, mert mielőtt nyilvános hivatalát m egkezdette volna, a pusztába méné, hol ima és böjt között 40 napot tölte el. Továbbá, hogy személyes nyom oraink és bajaink Idején Is buzgón és állhatatosan kell imádkoznunk, azt is édes Ü d­ vözítőnk példájából tanulhatjuk meg, aki am a iszonyú éjszakán oly sokáig im ádkozott. Végre hogy a közveszedelem idején is az im á­ ban kell oltalmat keresnünk, az az ó szövetségi szentek példája után kitűnik az egyház mindenkori eljárásából, amennyiben háború, éhség, dögvész és m ás bajok beálltával azonnal templomba gyűjti gyermekeit, hogy közös im ádság által távoztassa el a bajok ostorait. 2) Im ádkozzunk „reggel és estve, evés előtt és után, harang­ szókor és a tem plom ban.“ a) A reggeli im ádságot illetőleg fölkeléskor adjunk hálát Isten­ nek a szerencsésen átpihent éjért; áldozzuk föl tiszteletére testünk és lelkünk minden tehetségét, a nap minden fáradalmát, örömét, buját, küzdelm ét; ujitsuk meg azon szándékot, hogy neki buzgón fogunk szolgálni, a bűnt kerüljük, jám borok, szorgalm asak, erköl­ csösek leszünk. Ezen reggeli imát térden állva, nagy buzgósággal v ég e zzü k ; ha sok a dolgunk, nagyon rövidre is szabhatjuk azt, de sohase m ulaszszuk el, amennyiben a reggeli ima fontosabb, mint bármelyik napi dolgunk, mert ez békét, vidámságot, / erőt, kitartást önt szivünkbe s Isten áldását vonja m unkálkodásunkra b) Az esteli im ádságot tekintve jegyezzük meg, hogy ne csak a nap kezdetét, hanem végét is az Urnák kell szentelnünk, mert O a kezdete és vége, teremtője és végczélja minden dolognak. Azért m iként egykor a jeruzsálem i templomban nem csak reggeli, hanem esteli áldozatot is m utattak be, akként m ost is minden jó keresztény m utassa be Istennek esténkint az im ádság áldozatát. És pedig a feszület előtt, mely egy keresztény hálószobájából se hiányozzék, boruljon térdre, s úgy adjon hálát Istennek a vett testi és lelki jó tétem én y ek ért; aztán szorgalm asan vizsgálja meg lelkiismeretét, és szivéből bánja meg elkövetett vétkeit, s kérje Isten oltalmát éjsza­ k ára és halála órájára. Kiért Imádkozzunk ? „Minden

emberért, élőkért és

holtakért, jó

barátainkért és

ellenségeinkért, különösen szülőinkért, testvéreinkért, jótevőinkért, egyházi és világi elöljáróinkért, sőt a tévelygőkért és hitetlenekért is .“ Miként szeretni tartozunk minden embert, úgy imádkozni is tartozunk mindenkiért, akik t. i. még vagy élnek, vagy a tisztító­ tűzben kínlódnak. Ez a szeretet nagy becsü szolgálata, melyet kiki teljesíthet nem csak az élők, hanem a holtak iránt is. A m ásokért végzendő im ádságban azonban szem előtt kell tartanunk azokat, kik legközelebb állanak hozzánk, azért a gyerm ekek első sorban szülőikért imádkozzanak. Továbbá im ádkoznunk kell a világi feje­ delmekért is, mert az egyház jólléte és békéje nagym értékben az ő korm ányzásuktól függ. Loyolai szent Ignácz mindennap valamennyi királyért, császárért, fejedelemért és világi hatalm asért im ádkozott, hogy isten a népek és az egyház javára irányozza gondolataikat és vállalataikat. Végül im ádkozzunk minden bűnösért, főleg a kiket talán mi csábítottunk a roszra, hogy im ádságunk által helyrepótoljuk a lelkűkben okozott kárt. E s noha igen sok m egátalkodott biinös van, akin nem fog a m ások im ádsága, a keresztény szeretet mégis azt követeli, hogy „ezekért is könyhullatással kérjük Istent, hogy legyen irántok kegyes.“ (Római Káté.)

1. §• Az Ur imádsága. Melyik a legkitűnőbb imádság? „A Miatyánk vagy az Ur im ádsága, m inthogy ezt Krisztus m aga tanította és parancsolta.“ Ez áll ezen m egszólításból: „Mi­ atyánk, ki vagy m ennyekben,“ és hét kérésből. Mire emlékeztetnek bennünket e megszólitás szavai: „Miatyánk, ki vagy mennyekben?“ í. „Az Atya szó arra emlékeztet, hogy Isten a mi Atyánk, ki olyan jó és tiszteletreméltó, hogy nincs párja egész v ilág o n ; ennél­ fogva tehát gyermeki tisztelettel, szeretettel és bizalommal kell hozzá im ádkoznunk.“ Szent C ypriánis arra int, hogy midőn Istent a dicső „atya“ névvel illetjük, egyúttal iparkodjunk úgy élni, mint Isten gyermekei, hogy valamint nekünk öröm ünk telik abban, hogy ő atyánk, neki is öröme teljék bennünk, az ő gyermekeiben. II. „E szó mi (mienk, noster) arra emlékeztet, hogy Isten m in­ den embernek atyja, tehát hogy mindnyájan mint testvérek, szívből tartozunk egym ást szeretni és egym ásért imádkozni. „M indnyájan testvérek vagytok,“ — mondja szent M á té 1) — és ism ét: „Egy atyátok van a m ennyben.“ III. E szavak : „Ki vagy a m ennyekben,“ emlékeztetnek, 1) „hogy Isten mindenütt jelen van ugyan, de mégis különösen a m ennyben

lakik, ahol egykor szinről-szinre fogjuk Ői (ha üdvözülünk) látni. 1) Emlékeztetnek e szavak arra is, hogy „a földön csak vándorok vagyunk és ami valódi hazánk a m ennyország.“ Azért mondja nagy sz. G ergely: „Semmise m ulattasson a siralom e völgyében minket, kiknek atyánk az égben lakik.“ J) 3) Különösen arra figyel­ meztetnek e szavak, hogy „midőn imádkozunk, szivünket szakítsuk el a földtől és emeljük az égbe.“ Mit kérünk a Miatyánk hét kérésében? I. E k érésb en : Szenteltessék a te neved — azt kérjük, h o g y : „Isten neve soha ne becsméreltessék vagy károm oltassék, hanem hogy Istent minden ember jól megismerje, szeresse és tisztelje. Az első kérésben tehát szent Á goston m egjegyzése szerint azt óhajtjuk, hog y tűnjék el a világból minden átkozódás, hamis eskü, istenká­ rom lás, egyszóval mindaz, ami Isten nevét m egbecsteleniti; s ezek után „Isten nevét minden ember szentnek tartsa.“ II. E kérésben: Jőjön el a te országod, azt kérjük 1) „hogy Isten országa, — az egyház — a földön mindig tovább terjedjen; 2) h o g y a m alaszt és szeretet országa szivünkbe szálljon; 3) hogy ez élet után mindnyájan a m ennyországba jussunk.“ Itt tehát Isten­ nek három országáról van szó : azon országról, 1) mely körültünk, 2) mely bennünk és 3) mely fölöttünk van. 1) Istennek körültünk levő országa azon ország, melyet az Üdvözítő drága vérén szerzett, s melyet folyvást védelmez és kor­ m ányoz, t. i. az ő egyháza a földön. Jézus m aga nevezi azt „Isten ország án ak ,“ m o ndván: Én azért küldettem, hogy hirdessem Isten országának evangélium át.2) A keresztség m alasztja által ugyan m indnyájan tagjai vagyunk Isten ezen uj országának, mégis azért im ádkozunk, hogy ez jöjjön el, hogy t. i. folyvást jobb, tökéletesebb alattvalói legyünk a szent eg y h á zn ak ; továbbá hogy mások, kik m ég nem tagjai, megismerjék annak isteni rendeltetését és hatalm át és hódoljanak anyai korm ánybotjának. 2) A bennünk levő Isten-ország nem m ás, mint az isteni m a­ laszt és szeretet országa az igazak lelkében. E zt m aga Jézus m on­ dotta. 3) Midőn e g y s z e r'a farizeusok, kik fényes, pom pás földi Mes­ siás-országot remélnek vala, megkérdezék: „Mikor jön el Isten or­ sz á g a ? “ azt felelte nekik: „Isten országa nem jön el külső z a jja l... Isten o rszága bennetek van,“ vagyis annak szivetekben kell m ega­ lapulnia; azaz kell hogy sziveteket hit és engedelmesség által m eg­ nyissátok az isteni m alasztnak, hogy a Szentlélek eljöjjön hozzátok, kiöntse abba szeretetét és azt ko rm án y o zza; m áskép a Messiástól ne várjatok üdvösséget. Nem elég tehát részünkről sem, hogy Krisz­ tus látható országában, az egyházban v ag y u n k ; Isten országának

szivünkbe is el kell jő n ie ; azaz kell, hogy szivünk m aga is oly or­ szág legyen, melyben Isten trónol. 3) A felettünk levő Isten-ország nem más, mint a m ennyország, melyről szent Pál írja: „Szem nem látta, fül nem hallotta, az em ­ beri s z í v ki nem gondolta,' mit Isten készített, azoknak, kik őt sze­ retik.“ x) A második kérésben főleg ezen boldog országért könyörgünk. A földi egyház mintegy előcsarnoka a m ennynek; az isteni szeretet és m alaszt a kulcs, mely a menny kapuit előttünk k in y itja; m aga a m ennyország pedig ezélj a és telje minden vágyunknak, ké­ résünknek ; szóval azon boldog lakóhely, hol nem lesz többé semmi kívánni valónk. III. A harmadik k érésb en : Legyen meg a te akaratod, miképen mennyben, úgy a földön is — azért esedezünk, hogy 1) „mi és a földön minden ember oly hiven és szentül teljesíthessük Isten ak a­ ratát, miként az angyalok és szentek teljesitik a mennyben. 2) E kérésben azt is Ígérjük, hogy „Isten akaratának mindenben alávetjük m agunkat,“ ha mindjárt nehéz m egpróbáltatásokat vagy keserű szen­ vedéseket küldene is ránk, mint J ó b ra ; vagy a gonoszok és irigyek rágalmazó nyelve megfosztana a jó hírnévtől és vagyontól; mert tudnunk kell, hogy az ő beleegyezése nélkül senkisem árthat ne­ künk s a roszat is jóra tudja fordítani. Hogy e drága és érdem szerző erényt, az Isten akaratán való m egnyugvást, mi is elsajátíthassuk, gyakran kell im ádkoznunk érette, különösen a szenvedések és m eg­ próbáltatások idején. IV. E k érésb en: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, azért esedezünk, hogy „Isten adja meg nekünk mindazt, amire tes­ tünk és lelkünk naponkint rászorul. Mig e földön vándorolgatunk és az engedelmesség gyakorlata által a mennyei hazába való ju tásu n ­ kat akarjuk kiérdemelni, mindaddig sok testi és lelki szükséglet áll utunkba és néha gátolja haladásunkat a czél felé. Azért Jézus u ta - , sitása sze rin t' buzgón kell kérnünk Istent, hogy e szükségleteinket kegyesen elégitse ki. É s ezt jelentik am a s z a v a k : „Mindennapi ke­ nyerünket add meg nekünk m a.“ Ámde Jézus nem csak a testi táplálékért tanit bennünket e k é­ résben könyörögni, hanem a lelkiért is. Azért m ondá egyszer az Üdvözítő követőinek: „Ne múlandó eledelért munkálkodjatok, hanem oly eledelért, mely megmarad az örök életre, s melyet az ember fia ad tinektek.“ 2) Lelki táp pedig mindaz, ami a lélek üdvére válik, tehát az Isten igéje, a szentségek, segítő és m egszentelő m alaszt, minden belső felvilágosítás, megerősítés, vigasz, a Szentlélek ad o ­ mányai, különösen pedig az élő kenyér, mely az égből szállott alá, Jézus Krisztus az oltáriszentségben. V. E k érésb en : B ocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is

m egbocsátunk az ellenünk vetetteknek — azt kérjük, hogy „Isten akként b o csássa meg minden vétkünket, miként mi megbocsátunk azoknak, kik bennünket m egbántottak.“ Miután im ádkoztunk azon eszközökért és m alasztokért, melyek az örök üdv elnyerésére szü k ­ ségesek és hasznosak, arra int az Ur Jézus, hogy imádkozzunk a bűn elhárításáért is, mely az említett czélnak elérésében akadályoz bennünket. Itt a bűnök úgy tekintetnek, mint adósságok, mert min­ den bűn által adósaivá leszünk az isteni igazságosságnak, amenynyiben Isten az általunk neki okozott bántalomért megfelelő elégté­ telt követel tőlünk. E bünadósságok elengedéseért minden keresz­ tény tartozik könyörögni, mert senki sem oly igaz, hogy ne tekint­ hetné m agát Isten adósának. Ha pedig Istentől bocsánatot akarunk nyerni, akkor mi is bocsássuk meg felebarátaink hibáit, melyeket ellenünk elkövettek; mert meg nem bocsátani m ásoknak annyi volna, mint m agunkat Istennél felsőbb lénynek tekinteni és egy Istennek okozott bántalm at kisebbnek tartani, a nekünk okozottnál. Azért Is­ ten úgyszólván önm agának tartozik azzal, hogy a bünbocsánatot az említett föltételhez kösse. E z okból sohasem bocsátotta meg azok bűnét, kik felebarátaik iránt gyűlöletet és haragot hordoznak szivökben. VI. E kérdésben: Ne vigy minket a kisértetbe — azt kérjük, »hogy Isten távoztasson el tőlünk minden kisértést és alkalmat a bűnre, vagy legalább adjon hathatós malasztot, hogy azoknak ellen­ állhassunk. „K isértések“ alatt a bűnre csábito körülm ényeket kell értenünk. Isten ki m aga a lényegi szentség, senkit sem ingerel vagy csábit bűnre, de megengedheti, hogy a roszra kisértessünk. Kisér­ tetbe vinni tehát, mikor Istenről van szó, annyit tesz, mint a kisér­ tést megengedni, azt el nem hárítani, noha ezt könnyen megtehetné. H asonló kifejezések gyakran fordulnak elő a szentirásba. így pl. egy helyen az van mondva, hogy Isten megkeményité Fáráó sz iv é t; m ásutt meg, hogy a zsidó nép szivét megvakitotta, füleit b e d u g ta ; hogy a pogányokat átadta rut vágyaiknak, stb. Mindez annyit jelent, hogy Isten megengedte és nem akadályozta az emlitett dolgokat. Kérésünk tehát oda irányul, hogy Isten az ő atyai szereteténél és „ gondviselésénél fogva ne bocsásson ránk súlyos kisértéseket, vagy ha ilyesmit ránk bocsát, szent m alasztjával segítsen, hogy azt le­ győzhessük. T ehát n e m 'a z t kérjük, hogy semmi kisértést ne bocsás­ son ránk, hanem azt, hogy a kisértés alatt ne engedjen elbukni. De talán azt kérdezheti valak i: Miért engedi meg Isten, hogy kisértessünk? Erre a római káté igy felel: 1) „hogy bennünket alá­ zatosságra tan ítson,“ mert „kisértés idején látjuk és érezzük valóban: mily gyöngék vagyunk, mily szükségünk van a segítségre. Ilyenkor úgy szólván az örvény szélén látjuk m agunkat és tapasztaljuk, hogy csak Isten keze tart vissza bennünket a belezuhanástól. 2) „Megengedi Isten a kisértéseket azért is, hogy hűségűnket próbára tegye és hűtlenségünket büntesse.“ A korm ányos ügyes-

sége zivatarban, a katona vitézsége háborúban, a keresztény hűsége a kisértésben tűnik ki.“ Sz. Vazul e m ondatát jól em lékezetünkbe és szivükbe kellene vésnünk, mert valóban sohasem tűnik ki jobban: őszintén szeretjük-e Istent, becsületes szívvel szolgálunk-e neki, mint éppen a nehéz kísértések idején, mikor arról van szó, hogy minden erőnket föláldozzuk Istenért és szent törvényétől egy haj­ száln y ira‘se térjünk el. így a jám bor Jób hűsége csak akkor tündöklött fel egész fényében, mikor Isten a. sátánnak megengedte, hogy kezét tegye rá és kimondhatatlan csapásokkal sújtsa. De gyakran megengedi Isten a kisértéseket büntetésből is hűtlenségünk miatt, melyet törvényeinek meg nem tartása által követtünk e l ; vagy azért is, mert kevélyek, könnyelműek, lomhák, kihágók valánk. 3) „Kísértéseket bocsát ránk Isten azért is, hogy erényes buzgóságunkat és érdemeinket fokozza.“ Aranyszáju sz. János szerint: „Miként az arany a kemenczében megtisztul a salaktól, akként a már kipróbált erényüek méginkább kipróbáltatnak a kísértések által,“ azaz méginkább megtisztulnak és megszilárdulnak a jóban. Hogy a kisértésbe bele ne egyezzünk, Krisztus egyenes utasí­ tása szerint: „Vigyáznunk és im ádkoznunk kell,“ mert mint mondja az Üdvözítő: „a lélek ugyan kész, de a test gyönge!“ >) Erre nem ok nélkül int J é z u s ; mert gyakran megtörténik, hogy az ember a m aga jó ákaratában bízik, nem gondolván meg, mily gyönge a test; és ennek folytán elhanyagolván az éberséget és im ádságot, m iha­ m ar elbukik. így jártak az apostolok is, különösen Péter, ki erősen bízván becsületes jó akaratában, hivebbnek és szilárdabbnak képzelé magát a többieknél. Mindig vigyázzunk tehát szivünk érzelm e­ ire, gondolatainkra, kívánságainkra, érzékeinkre; legyünk résen mindig^ külső és belső ellenségeinkkel szemben. Ámde pusztán a vigyázat nem őriz ám meg a bukástól ben­ nünket, hanem még imádkoznunk is kell, mert hitigazság, hogy ha a gonosz ellenség és - a testi kívánság tám adásaival szemben győzelmet akarunk nyerni, isteni segedelemre van szükségünk. Erre nézve. Szalezi sz. Ferencz igen szépen a következő tanácsot a d ja : „Mihelyt kisértést érzesz, tégy úgy, mint a gyermekek, kik mikor, a mezőn bikát vagy nagy kutyát pillantanak meg, mindjárt atyjok vagy anyjok karjai közzé futnak, vagy legálább hozzájuk kiáltanak védelem- és segitségért. Folyamodjunk mi is Istenhez és kön y ö rö g ­ jünk Irgalmáért, ha veszély fenyeget, s a kisértés felett mindig g y ő ­ zedelmeskedni fogunk. VII. E kérésben: szabadíts meg a gonosztól — azt kérjük, hogy „Isten őrizzen meg bennünket, minden lelki és testi bajtól, különösen a bűntől és örök k árh o zattó l“ A rósz ellentéte a jónak. Valamint a legfőbb jó, Isten, úgy minden dolog csak annyiban jó,

amennyiben Istenhez vezet, Istennel egyesit bennünket; és minden csak annyiban igazán rósz, amennyiben Istentől, a legfőbb jótól, eltántorit, elszakít. Nagyobb rósz tehát nem érhet bennüket, mint aminő a biin állapotában való halál, az Istentől való örök elszaka­ dás, az örök kárhozat. Azért egészen kiválóan kérjük Istent arra is, hogy ezen legnagyobb rosztól, melyhez a földi bajokat és szen­ vedéseket hasonlítani sem lehet, kegyesen megőrizzen. Végre a M iatyánk-ot az Ámen szóval zárjuk be, igy fejezvén ki „forró vágyunkat, és bizalmunkat, hogy Isten m eghallgat.“ E szó tehát azon kívánságunkat és biztos reményünket fejezi ki, hogy a mennyei Atya kérelmeinket és óhajainkat, melyeket egyszülött Fiának nevében és utasítása szerint adtunk elő, az ő érdemére való tekintetből kegyesen megfogja hallgatni.

2. § Az angyali üdvözlet. A Miatyánkhoz miért csatoljuk oda rendesen az Üdvözletét is? „H ogy Isten anyja, a boldogságos szűz Mária, gyarló im ád­ ságunkat hathatós pártfogásával tám ogassa az ő isteni Fiánál.“ Ú gy cselekszünk ilyenkor, mint azok, kik a királyi udvarnál valami különös kegyet akarnak megnyerni és akik miután kérelmőket élőszóval előadták a fejedelemnek vagy írásban benyújtották, ügyök további so rsát valamelyik kedvencz vagy bizalmas udvari ember figyelmébe ajánlják, hogy azt vegye pártfogásába és eszkö­ zöljön m agas uránál meghallgattatást, Mi is, miután a M iatyánkban előadtuk Istennek fontos kérelmeinket, a menny és föld királynéjának pártfogásába ajánljuk azokat, meglévén győződve, hogy ő, az irga­ lom anyja, ki a m aga részéről kegyelmet talált Istennél, részünkre is m eghallgattatást fog kieszközölni. Ez az oka tehát, hogy az egy­ h áz a M iatyánk után ősidők óta az üdvözletét is el szokta m on­ dani, s Máriát segítségül hívni. Hány részből áll az angyali üdvözlet? „K enőből: 1) egy dicsőítő imádságból, mely Így s z ó l: Udvözlégy Mária, m alaszttal teljes, az Ur vagyon teveled; áldott vagy az asszo n y o k között, és áldott a íe méhednek gyümölcse, J é z u s ; 2) egy kérő imádságból, mely igy hangzik: A sszonyunk, szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál miérettünk, bűnösökért, m ost és halálunk óráján. Ám en.“ E szavakat: Üdvözlégy, az Ur van teveled, áldott vagy te az asszonyok között,“ Gábor arkangyal intézte a bold. szűzhöz, midőn Isten parancsára csöndes hajlékába lépvén, megvitte neki a m agasztos hírt, hogy Isten anyjává szemeltetett ki. — E szavakat pedig: „Áldott vagy az asszonyok között,“ mind az arkangyal, mind sz. Erzsébet hangoztatá; a következőket azon-

b án : „Es áldott a te méhednek gyüm ölcse,“ csak E rzsébet m ondotta Máriának. — Ugyanis midőn Mária m egtudá az angyaltól, hogy nagynénje, Erzsébet, már hat hónap óta méhében hordozza kér. sz. Jánost, a hegyeken keresztül hozzá siete őt köszönteni és r^ki szi­ ves szolgálatát fölajánlani. Mihelyt a küszöbön belépett Erzsébet, isteni kijelentésből mindjárt értesült az emberré levés titkáról és betelvén Szentlélekkel, igy szólott kitüntetett ro k o n á h o z : „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te m éhednek g y ü m ö lcse! E s mi az oka, hogy Uram nak anyja jő hozzám ?“ J) — Miként tehát a Miatyánkot minden más im ádságnál becsesebbnek tartjuk, mint mely Urunk és Üdvözítőnk isteni szájából folyt, úgy a Máriát dicsőítő im ádság is különös tiszteletben álljon előttünk, mert az oly szavakból áll, melyeket részint az arkangyal intézett M áriához, Isten megbízása folytán, részint Krisztus hírnökének anyja, isteni kijelen­ tés nyomán mondott ki először: Miért imádkozunk Máriához ig y : „Malaszttal vagy teljes, az Ur van te veled,“ stb.? v I. „Azért im ádkozunk: Malaszttal vagy teljes, — mert Mária 1) már születése előtt teljes volt m alaszttal.“ — Mig mi, egy bűnös törzsatyának gyermekei, már születésünk előtt bűnnel vagyunk beszenyezve, addig Mária a szeplőtelen fogantatás kiváltsága folytán minden bűn szeplőjétől tiszta volt; lelke a megszentelő m alaszttal fölékesitve szűztisztán kerül ki a Teremtő kezéből és egyesült leg­ tisztább testével, anélkül, hogy e tisztaság és szentség legkevésbbé is m egsérült volna. 2) „Mert a m alasztokban mindig gyarapodott.“ H a Mária már születésekor is teljes volt malaszttal, minő m alasz­ tokban részesült akkor, midőn a Szentlélek m egárnyékozá, és a Fiú Isten, ki m aga a m aiasztok végtelen telje, az ő tiszta leikébe leszállóit! Avágy ki m ondhatná meg, hogy a mennyei adom ányok mily bősége ömlött rá, midőn mint a vértanuk királynéja, a kereszt alatt állván, szeretett Fiát mindnyájunk üdvéért feláldozta; vagy mi­ dőn a Szentlélek tűznyelvek alakjában szállott le a fiatal egyházra és reá, annak anyjára és királynéjára! — 3) „Mert a .m aiasztok szerzőjét szülte,“ — a mennyiben Mária nem csak önm agára nézve volt teljes malaszttal, hanem miránk nézve is, mert Jézus Krisztust, a m aiasztok szerzőjét, kiben a m aiasztok minden kincse el van rejtve, szülte és adta érettünk. — U gyanezért nagyon szépen m ondja ide vonatkozólag szent Bernárd a következőket: „Az ő teljéből nyer mindenki: a fogoly szabadulást, a beteg gyógyulást, a szomorkodó vigaszt, a bűnös b o c sá n a to t; az igaz m alasztot, az angyal örömet, a Szenthárom ság dicsőséget.“ II. Máriát azért dicsérjük i g y : „Az Ur van te veled, mert Isten kitűnő módon volt a bold. szűzzel, miért is méltán neveztetik a

mennyei A tya választott leányának, a Fiú Isten valóságos anyjának és a Szentlélek szűz jegyesének.“ Jtt mindenek előtt azt kell m eg­ jegyeznünk, hogy Gábor, kinek szavait használjuk, nem azt mon­ dotta M áriának, amit egykor egy másik angyal G edeonnak: J) „Az ur legyen veled“, hanem : „Az Ur van veled.“ E szavak tehát nem áldást kívánnak és nem azt jelentik, hogy az Isten oltalma legyen Máriával, hanem határozottan azt fejezik ki, hogy az Ur valóban vele van M áriával; és így szoros összefüggésben állanak a közvetetlenül megelőző szavakkal, — azaz mintha Gábor igy szólna: „M alaszttal vagy teljes, mert az Ur van veled.“ III. E dicséret á lta l: Áldott vagy az asszonyok között — azt fejezzük ki, hogy „Mária a legboldogabb a nemebeliek k ö z t: 1) mert közülök Isten szüzanyjául választatott ki. — Mária Isten any­ ja ! — E z valóban oly méltóság, melyet csak az Istenség múl felül. „N agyobb világot, nagyobb m ennyországot teremthetett volna ugyan az Ur, m ondja szent Bonaventura — de soha nagyobb anyát, mint aminő, Isten anyja.“ Miként m aga az Istenség, úgy az Isten­ an y aság m éltósága is íelülhalad mindent, amit arról gondolhatunk vagy m ondhatunk. 2) „Mária a legboldogabb a nemebeliek közt, m ert az első asszony átkot hozott a világnak, Mária pedig üdvöt.“ Ámde mi Máriát nem csak anyai és szüzi m éltósága miatt nevezzük legboldogabbnak a nemebeliek közt, hanem azért is, mert ő eszköz­ lé ki az üdvösséget nekünk és az egész világnak. Midőn Judit le­ győző a félelmes Holofernest, s Bethulia városába visszatért, Oziás főpap kiméne elébe és igy szólt: „Áldott vagy te leányom, a fölséges U r Istentől, minden asszonyok fölött a földön !* *) S ha Judit ily dicséretet érdemelt, mennyivel inkább érdemli ezt meg Mária, a m ennyiben Judit csak a zsidó népet menté m eg; ellenben Mária az ö sszes emberiséget. — Judit csak oly ellenséget győzött le, ki ide-, iglenes fogsággal és halállal fenyegetődzött; Mária ellenben oly el­ lenséget, ki az embereket feloldhatatlan bilincsekben tartá és örök­ halálba vivé. IV. „O dacsatoljuk ezt is: Áldott a te méhednek gyüm ölcse Jézus, — igy akarván kifejezni, hogy Mária tiszteletét Jézus tiszte­ letétől nem lehet elválasztani és hogy mi az anyát csak a Fu •miatt tiszteljük, „mint a kit Isten az istenanyai m éltóság által minden mennyei szentek fölébe helyezett. Miért csatolta az egyház az Üdvözlethez e kérő Imádságot: „Asszonyunk szűz Mária . . . Könyörögj érettünk most és halálunk óráján. Ámen?“ 1) „Az egyház e szavakat: „A sszonyunkszűz Mária, Istennek szent anyja — azért csatolta oda, hogy ezek által az egész világ

előtt megvalljuk, hogy Mária valóban Isten anyja.« Ugyanis noha e hitigazság már az előző szavakban (áldott a te méhednek gyüm öl­ cse Jézus) benfoglaltatik, az egyház mégis azt akarja, hogy vala­ hányszor az Üdvözletét elimádkozzuk, ennek m egváltását külön is kifejezzük. Szándéka nem csak az, hogy „Máriát az „Isten an y ja“ nevezet által dicsőítse, hanem, hogy ezen istenanyaságról szóló tant is, — melyet a régi és uj eretnekek tagadnak — mindig újra hir­ desse és megerősítse. 2) „E sz a v a k a t: Imádkozzál érettünk bűnösökért m ost és h a­ lálunk óráján, — azért csatolta ide' az egyház, hogy a bold. sz ü ­ zet minden bajunkban segedelemért és különösen halálunk boldog órájáért gyakrabban kérjük.“ — Ugyanis Mária nem csak Istennek anyja, hanem a mi anyánk i s ; anyánk,, mert Annak anyja, aki ben­ nünket „atyafiainak“ nevezni m éltóztatott; — anyánk, mert azt szül­ te e világra, ki által elnyertük a m alaszt életét; m iként tehát a gyermek testi anyjának köszöni a testi életet, úgy mi is Máriának köszönjük am a íensőbb, természetfölötti életet, am ennyiben annak szerzőjét ő szülte. — Továbbá anyánk ő különösen azért is, mert Jézus, az ő isteni Fia a kereszten drága hagyatékul adott át neki bennünket, igy szólván Jánoshoz: „íme a te a n y á d !“ 1) Miért imádkozzak az angyali üdvözletat reggeli, déli és esti harangszókor? 1) „Hogy hálát adjunk Istennek Krisztus szent m egtestesülés e é rt; 2) hogy tiszteljük a.bold. szűz Máriát és m agunkat oltalmá­ ba ajánljuk.“ A Fiú Isten megtestesülése a legnagyobb jótétem ény, melyet Isten irántunk végtelen jósága és irgalma , folytán éreztetett, a mennyiben é nélkül, mint egy bűnös apának gyermekei, m enthe­ tetlenül elvesztünk volna. Sőt ez a forrása valamennyi m ás örök üdvünkre vonatkozó jótétem ényeknek, mert minden jó, mely K risz­ tus szenvedéseiből és halálából, dicső feltámadásából és m ennybe­ meneteléből, valamint az általa rendelt m alaszt eszközökből is ránk ömlik, a megtestesülés titkában birja eredetét. H ogy tehát e nagy jótéteményről, az isteni szeretet és irgalom e malasztteljes titkáról soha el ne feledkezzünk és érette illő hálát adjunk, az egyház nem ­ csak az Ur Jézus m egtestesülésére vonatkozó különféle ünnepeket rendelt, hanem napközben is három szor figyelmezteti gyermekeit a harangszó által, hogy e mély titokról hálás szívvel em lékezzenek m e g ; amennyiben az ekkor végzendő im ádság által emlékezteti őket, hogyan adta e titkot az angyal Máriának tudtára; hogyan egyezett ez bele, és hogyan lett az Isten fia az ő szűz keblében emberré. Mi a rózsafüzér? „Mind a szivbeli, mind a szóbeli im ádkozásnak igen hasznos

és könnyű módja, melyet a tizenharmadik században sz. Dom okos talált fel, az egyház jóváhagyott és azóta mindig gyakorolt és di­ csért.“ Az egész rózsafüzér vagy olvasó, a római breviárium szerint 15 Üdvüzletcsoportot (egy-egy csoportban 10 Üdvözletei és egy M iatyánkot számítva) foglal m agában, olyképen, hogy minden c s o ­ port Üdvözlethez a Megváltónak egy-egy titka csatoltatik. Az egész olvasót egy huzam ban ritka helyen szokták elmondani, hanem csak egy harm adrészét, t. i. ötven Üdvözletét. De az ily részt is ró z sa­ füzérnek vagy olvasónak nevezzük, és pedig a megfelelő titkok szerint örvendetes, fájdalmas és dicsőséges olvasónak. Minden olvasó kezdetén egy Hiszekegyet és három Üdvözletét szoktunk, m integy bevezetésül, m ondani, és minden tiz Üdvözlet után e szavakat m ondjuk: „Dicsőség az A tyának“ stb. Erre következik ismét a m á­ sodik csoport Üdvözlet, kezdve a Miatyánkon. Oly im ádkozási mód ez, melyet keletkezése óta minden (kor) század valódi nagy em berei előszeretettel imádkoztak, békében vagy háborúban, a csendes m agány falai vagy a m űvészet termeiben, így Borromei sz. Károly nyilvánosan a templomban végezte azt s minden jót, ami egyházm egyéjében történt, legnagyobb részben a rózsafüzérnek tulajdonított. Hunyadi János a hires hadvezér és or­ szágkorm ányzó háborúban kardm arkolatán hordozta; II. Ferdinánd, Mária Terézia, Michel Angelo, Mozárt, Bossuet, hogy többet ne említsünk, m indnyájan nagy előszeretettel szokták a szent olvasót pergetni. Sőt Hayden József, a világhírű zenész, halhatatlan remek müvei Írását imával kezdte s végezte s m aga bevallja, hogy: „Ha szobám ba föl- alájárkalva olvasóm at mondom, akkor tám adnak leg­ szebb gondolataim ; hangok ébredeznek lelkemben, a legédesebbek, oly özönnel, hogy alig győzöm papirosra tenni.“ Továbbá O Connel Dániel, korunknak egyik legdicsőbb lángelméje — Angolhon hí­ res férfia, midőn hazájában a katholikusok egyenjogúsításáról folyt az országházban a vita, örökre nevezetes beszéde után, mig mások ugyanezen tárgyról értekeztek — ő egy szögletben mégvonultan a szent ü g y diadaláért olvasóját imádkozta.

TARTALOM. 3

Előszó

HARMADIK RÉSZ. A malaszt eszközeiről. A malasztról általában. Teljesithetjük-e a paran csókát saját erőnkből is, és üdvözülhetünk-e ? Mit értünk az is teni malaszt alatt? Hány féle ezen m alaszt? . A segitő malasztról. Miben áll a segitő malaszt ? . A malaszt szükségessége. Van-e szükségünk a malaszt segedelmére Miért oly elkerülhetetlenül szükséges a malaszt minden üdvö dologra A malaszt kiosztása. A d-e Isten minden embernek malasztot ? A szabad akarat közreműködése a malaszttal. M it tegyen az ember hogy a malaszt üdvösségére váljék ? V ájjon az ember ellene sze gülhet-e a malasztnak ? . . . . . . . A megszentelő malasztról. Mi a megszentelő malaszt ? Mit foglal tehá magában a bűnös megigazulása ? . . . . . Előkészület a megigazulásra. M ivel kezdődik a bűnös megigazulása? Mi tegyen a bűnös, hogy megigazuljon ? . A megigazulás állapota. Bizonyos lehet-e az ember arról, hogy megiga zul ? Vájjon a megszentelő malaszt gyarapodhatik-e, kisebbedhe tik-e, és elveszhet-e ? Megmaradhat-e minden igaz malaszt álla ................................................... potában ? , . . A megigazulás gyümölcsei. Minő gyüm ölcsöket terem a megigazult em bér a malaszt segélyével ? Tehet-e az ember valam i jó t a halálos bűn állapotában is ? Mit érdemiünk ki a malaszt állapotában vég bevitt jó tettek által ? Honnét nyerik az ilyen jó cselekm ények benső értéköket vagy érdemlegességöket ? Köteles-e minden ke resztény jó tetteket gyakorolni? Miféle jó tetteket k ell különösen gyakorolnunk ? Jó tetteinknél mire tekint Isten leginkább ? M ily eszközök által kell a malasztot leginkább megszereznünk ? A szentségekről. M i a szentség ? E látható jelek csupán jelzik-e a ma­ lasztot ? Minő malasztot eszközölnek a szentségek? Mikép kell a szentségeket fölvennünk, hogy létre hozzák bennünk a malasztokat? Vájjon a szentségek hatása függ-e attól, hogy a kiszolgál­ tatás a megszentelő malaszt állapotában van-e vagy nem ? Hány szentséget rendelt Jézus Krisztus ? Hogyan osztatnak fel a szent­ ségek? Honnét erednek azon szertartások, m elyek a szentségek kiszolgáltatásánál a Krisztustól rendelt jelekkel együtt gyakorol­ tatnak ? ...................................................................................................... A keresztség. M elyik a L első és legszükségesebb szentség? Mi a keresztség ? M elyek a keresztség okozatai vagy eredményei ? Mikor parancsolá Krisztus, hogy föl kell adni a keresztség szentségét ? K i keresztelhet éi vény esen? Mit fogadunk Istennek a keresztség-

5—6

6— 9

9 — 10

ÍO—

12

12— 13 13— 15

1 5 — 16

16— 20

20— 26

A

A

2.

3.

A

1.

2.

ben ? Mit kell tudnunk a kereszt szülőkről ? A vizkeresztsége* kipótolhatja-e valami ? ....................................................................... bérmálás. Mi a bérmálás ? K i mondja azt, hogy a bérmálás szentsé/ gát Krisztus rendelte? Mit eszközöl a bérmálás? K i bérmálhat? M ily szertartások közt szolgáltatja ki a püspök a bérmálást éí» mit jelentenek azok ? Szükséges-e a bérmálás az üdvösségre ? Mit tegyen a keresztény a bérmálás előtt, alatta és utána ? . , legszentebb oltáriszentség. Mi a legszentebb oltáriszentség ? Mikor és hogyan rendelte Krisztus az oltáriszentséget ? Ilonnét tudjuk, h o g y Krisztus midőn azt m ondá: „E z az én testem,“ „ez az én vérem / az ő igazi testét és vérét nyujtá az apostoloknak ? Adott-e Krisztus másoknak is hatalmat, hogy a kenyeret és bort az ő szent testévé és vérévé változtassák ? Mikor gyakorolják a püspökök és papok ezen hatalmat? Krisztus teste és vére meddig marad jelen az oltáriszentségben ? Vájjon a kenyér szine alatt csak Krisztus teste és a bor szine alatt csak az ő vére van jelen ? Midőn a pap széttöri a szent ostyát, széttöri-e Krisztus testét ? §. A szent miseáldozat. Mi az áldozat ? Léteztek-e áldozatok min­ denkor ? Miért szűntek meg az ó-szövetségi áldozatok? Mi az uj szövetség áldozata ? Krisztus halálával megkellett-e szűnnie min­ den áldozatnak ? M elyik ezen vérontásnélküli, Malachiás által m egjövendölt áldozat ? K i rendelte a szent miseáldozatot ? Mi különbség van a szent mise és a kereszt egykori áldozata közt ? Mi bizonyítja azt, hogy a szent miseáldozat az apostolok idejétői mindig létezett? Kinek mutatjuk be a szent m iseáldozatot? Miért mutatjuk be Istennek a szent miseáldozatot ? K i részesül a szent miseáldásaiban vagy gyümölcseiben? M elyek a szent mi­ se fő részei? Miért olvastatik a szent mise latin nyelven ? §. A szent áldozásról. Mi a szent áldozás ? Vájjon a szent áldozást Isten parancsolta-e, vagy pedig az egyház ? Szükséges-e a kehelyből is innunk, hogy Krisztus vérében is részesülhessünk ? Minő malasztokban részesít bennünket a szent áldozás ? A szent áldo­ zásban nyer-e mindenki malasztokat ? A méltatlanul áldozó mi­ féle bűnt követ el ? Minő büntetések érik a méltatlan áldozót gyakran már az életben is? Mit kell hát tennünk, ha halálos bűnt követtünk el ? Hogyan készüljünk még a szent áldozásra ? H o ­ gyan készüljünk a szent áldozásra külsőleg ? Hogyan lépjünk az U r asztalához és hogyan viseljük magunkat a szent ostya véte­ lekor ? Mit tegyünk a *• szent áldozás után ? Hogyan töltsük az áldozás napját ? . . . . . . . . . töredelem. Mit értünk töredelem alatt? Mi a töredelem szentsége? V ájjon a pap a töredelem szentségében igazán megbocsátja a bű­ nöket, vagy csupán kijelenti, hogy meg vannak bocsájtva ? Mi­ kor adott Krisztus hatalmat a bűnök megbocsátására? A törede­ lem szentsége által megbocsáttatik-e minden bűn? De miért kell bűneinket meggyónnunk, hogy azok bocsánatát megnyerhessük? M ivel bizonyítjuk be, hogy a gyónást Krisztus rendelte ? A töre­ delem szentsége tehát szükséges az üdvösségre mindazoknak, akik vétkeztek? Mit ad nekünk Isten a töredelem szentségében? Hány dolog kívántatik a töredelem szentségének méltó felvé­ teléhez §. A lelkiism eret vizsgálat. Mit tesz lelkiismeretünket megvizsgálni és mi módon történhetik a z? Mire vigyázunk a lelkiism eret vizsgálása alatt ? . . . . . . . . . . §. A bánat. Mi a bánat ? Minő legyen a bánat, hogy bűneink bocsá­ natát megnyerhessük ? Hányféle a természetfölötti bánat? Mikor tökéletes a bánat? Mikor tökéletlen a b án at? Vájjon a bánat szükségkép tökéletes legyen? Mi indítson minket tökéletes bánat­ ra ? M ikor kell a tökéletes bánatot felébreszteni ? . , #

3. §. A z erősfogadás. Mi az erősfogadás? Minő legyen az erősfogadás? Mire legyen elkészülve, aki kom oly erösfogadást te sz? . .. 4 . §. A gyónás. Minő legyen a gyónás? Mi az egyetemes gyónás és mit kell arról tudnunk ? Hogyan viseljük magunkat gyónás alatt ? . 5. §. A z elégtétel. Mit értünk a töredelem szentségéhez tartozó elégtétel alatt ? Hát Isten a bűnnel együtt nem enged-e el minden bünte­ tést is? K i hatalmazta fel a papot töredelmi cselekm ények kisza­ bására? Ha a föladott töredelmet el nem végezzük, érvénytelen-e a gyónás? Csak azon töredelmet tartozunk elvégezni, melyet a pap felad ? Vájjon a gyónás után semmi egyebet nem kell ten­ nünk, mint elégtételt szolgáltatni az isteni igazságosságnak? . A bucsu. Mi által segit bennünket az egyház, hogy a bűnök ideiglenes büntetésétől megszabadulhassunk ? Mi a bucsu ? Hogyan engedi el az egyház bűneink büntetéseit ? Mi kívántatik tőlünk, hogy a búcsúkba részesülhessünk ? Mit kell hinnünk a búcsúról ? H ány­ féle a bucsu ? Használhatnak e a búcsúk a purgatoriumi lelkeknek is ? . , . . . . . . , . . A z utolsó kenet. Mi az utolsó kenet ? Honnét tudjuk, hogy az utolsó kenetet Krisztus rendelte ? Hogyan szolgáltatják ki az utolsó kenetet ? Minő hatást gyakorol az utolsó kenet a lélekre ? Minő ha­ tást gyakorol az utolsó kenet a testi állapotra ? . . . Az egyházi rend. Mi az egyházi rend? Miben áll a tulajdonképeni papi hatalom? Vannak-e papszentelésnél is látható jelek, m elyek a lát­ hatatlan hatalom és malaszt közlését je lzik ? D e hát nem igazi pap-e minden keresztény már a keresztség következtében is ? A z egyházi rend szentségét ki adhatja fel érvényesen? Mi a püspök szentelés? A z egyházi rendet el lehet-e ismét veszteni? A pap- és püspök-szentelésen kivül vannak-e még más szentelések is ? K i legyen pappá? ............................................................................................. A házasság. Mikor és ki alapította a házasságot ? Honnét tudjuk, hogy a házasság szentség ? Mik a házasfelek kötelességei ? V ájjon a keresztény házasfelek elválhatnak-e valamikor ? Mit tartsanak szem előtt a házasulandók ? Köteles-e az ember a házassági ígé­ retet -megtartani? Hányfélék a házassági a kadályok? A házassági akadályok elhárithatók-e ? Mit kell jó l megfontolni a vegyes h á­ zasságoknál ? Tehát sohasem szabad vegyes házasságot kötni, ha előbb a gyermek kath. nevelése nem biztosittatik ? . . A z imádság. Mi az imádság ? Szükséges-e az imádság mindenkinek az üdvösségre ? De hát Isten nem tudja-e különben is, mire van szükségünk ? M elyek az imádság legnemesebb gyüm ölcsei ? M iké­ pen imádkozzunk, hogy az imádság gyümölcseiben részesüljünk ? Mikor imádkozzunk? Kiért imádkozzunk? . . . . 1. §. A z Ur imádsága. M elyik a legkitűnőbb imádság ? Mire em lékez­ tetnek bennünket e megszólítás szavai : „M iatyánk ki vagy menynyekben ?“ Mit értütik a Miatyánk hét kérésében ? . . , 2. §. A z angyali üdvözlet. A Miatyánkhoz miért csatoljuk oda rende­ sen az Üdvözletét is ? Hány részből áll az angyali Ü dvözlet ? Miért imádkozunk Máriához i g y : „Malaszttal vagy teljes, az Ur van te veled,“ stb. Miért csatolta az egyház az 1 üdvözlethez e kérő imádságot: „ Asszonyunk szűz M á r i a . . . Könyörögj érettünk most és halálunk óráján Á m e n ?“ Miért imádkozzuk az angyali üdvözletét reggeli, déli és esteli harangszókor? Mi a rózsafüzér?

8 3 — 84

84— 87

87— 8q

89— 94

94— 97

97— 99

99-— 109

109— 116

116 — 121

121 — 125