ANGELA MERKEL A z életra jz Stefan Kornelius
STEFAN KORNELIUS
ANGELA MERKEL AZ ÉLETRAJZ
Budapest, 2014
A fordítás alapjául szolgáló mű: Stefan Kornelius: Angela Merkel – Die Kanzlerin und ihre Welt Originally published in Germany in 2013 by Hoffmann und Campe Verlag, Hamburg www.hoca.de
Fordította: Deréky Géza Szerkesztette: Budai Zita Korrektor: Koronczai-Fekete Viktória
ISBN 978-963-08-8972-8
Copyright © 2013 by Hoffmann und Campe Verlag © TranzPress könyvek, TranzPress Kft. 2014 Hungarian translation © Deréky Géza, 2014 Fényképek © PuzzlePix Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit a Hoffmann und Campe és a TranzPress Kft. előzetes engedélye nélkül tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármilyen módon másolni, sokszorosítani vagy terjeszteni. Kiadja a TranzPress Kft., Budapest 2014 Felelős kiadó: Szalay-Berzeviczy András
www.konyvgalaxis.hu www.tranzpress.hu
Nyomdai előkészítés: Victoprint Kft. Felelős vezető: Slezák István Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt. Felelős vezető: Orgován Katalin vezérigazgató
Tartalom
Előszó
9
A szerző előszava a magyar kiadáshoz
1. Merkel-mánia
17
A kancellár asszony hatalmának növekvő súlya a nemzetközi politikában
2. A másik világ
29
Biztonságos élet az NDK-ban
3. Új határok felé
64
Kitörés a politikába
4. Hitbéli kérdések
86
Angela Merkel belső tartása
5. Ideiglenes társak
115
A kancellár asszony és koalíciós partnerei
6. Csendes-óceáni ábrándok
153
Az Egyesült Államok mint vágyálom
7. Defenzívában
190
Angela Merkel és a háború
8. Sion fényessége
213
Elragadtatás Izrael iránt
9. Az elnyűhetetlen Putyin
236
A szeretett Oroszország és egy nehéz természetű elnök
10. A gazdasági érdekek felülírják a politikát Konfliktus Kínával
245
11. A nagy válság
255
Angela Merkel harca Európáért
12. Merkel mindenütt?
319
A politika kulisszái mögött
Utószó
333
Előszó A szerző előszava a magyar kiadáshoz
E
könyv Angela Merkel pályafutását elsősorban külpolitikai szemszögből mutatja be, de olvasónk megismerheti az NDK-ban nevelkedett politikus aszszony pályájának felívelését is, és megtudhatja, miként vált korának egyik legbefolyásosabb világpolitikai szereplőjévé. Angela Merkel különleges figyelmet szentel a külpolitikának, gyakran vállal szerepet különböző nemzetközi konfliktusok rendezésében, rengeteget utazik, és sok időt fordít az Unión belüli taktikai játszmákra. A legkimagaslóbb teljesítményt Merkel azonban hazai pályán, a 18. német Bundestag-választáson nyújtotta. 2013. szeptember 22-én a szavazatok 41,5 százalékának megszerzésével újraválasztották. A nagy riválisnak számító szociáldemokraták mindössze 25,7 százalékot értek el, és ezzel csúfos vereséget szenvedtek. Győzelmével Merkel harmadik kancellárságát kezdhette meg úgy, hogy kétszer választották újra egymás után – ez olyan teljesítmény, amely előtte a második világháború utáni német történelemben csak Konrad Adenauernak és Helmut Kohlnak sikerült. A demokrácia politikai gépezete gyakran követel áldozatokat, a politika szereplői elhasználódnak, a választók pedig könnyen megcsömörlenek és változatosságra, új arcokra, szereplőkre vágynak. 9
ANGEL A MERKEL
Angela Merkel politikusi imázsát ez a természetes amortizációs folyamat eddig alig kezdte ki; kilenc év után is tovább élvezi a választók széles körű támogatását. Úgy tűnik, hogy a szociáldemokratákkal megkezdett koalíciós kormányzás után néhány hónappal népszerűsége továbbra is töretlen. Nem kizárt, hogy ez a belpolitikai stabilitás ezúttal is szoros összefüggésben áll azzal a külpolitikával, amelynek felelősségét és súlyát Németország változatlanul nagyon erősen érzi. Elég a németek szerepére gondolni az Európai Unió új vezetőinek megválasztásában és az európai egyensúly fenntartásában. Nem alábecsülendő továbbá az ukrán– orosz konfliktus rendezésére tett erőfeszítésük sem. Angela Merkel központi szerepet játszik az események alakításában. A válság sakkban tartja őt – de ez fordítva is igaz. Merkel is sakkban tartja a válság különböző formáit, melyek politikai életbiztosítást jelentenek számára. Míg személye a németeknek biztonságérzetet nyújt, és amíg Németország a bizonytalanság háborgó tengerén a gazdasági és politikai stabilitás szigete, addig Merkel népszerűségi indexe töretlen, és továbbra is számíthat a választók bizalmára. Fontos azonban megjegyezni, hogy megváltozott az események dinamikája, mióta jelen életrajzi kötet eredeti kiadása 2013 januárjában napvilágot látott. Németország Európában és a világban betöltött szerepét illetően két dolog viharos gyorsasággal változik. Az ország politikai súlya a világban nőttön-nő, ezzel együtt viszont a vele szemben támasztott elvárások is rohamosan növekednek. Mostanság már magától értetődő Németországnak az európai válsággócok, illetve Oroszország kezelésében játszott közvetítői szerepe. Európa többi tagállama nem mutat különösebb hajlandóságot a tűzoltásra, amikor a kontinens peremvidékén 10
előszó
lángok csapnak fel. Mindeközben az Egyesült Államok Barack Obama elnöksége alatt egyre inkább visszahúzódik a világpolitika színpadáról, különösen az európai színtérről. Ez pedig jelentősen növeli a Németországra nehezedő nyomást, és e kiemelt pozícióval járó hátrányok is nyilvánvalóak. Mintha újraéledne egy régi reflex Európában: ha valamelyik ország túlságosan megerősödik, a többi állam igyekszik kiegyenlíteni az aránytalanságokat. Németország gazdasági hatalma egyesekben félelmet kelt, ezért bizonyos szempontból jogosan méltatlankodnak, hogy a németek gazdasági megerősödése az ő kárukra történt. Másrészt az a Franciaország, amely az európai erőegyensúly másik pilléreként már nagy hagyományokra tekint vissza, mostanra nemcsak gazdasági hanyatlással, hanem politikai válsággal is küzd. 2014 májusában, az európai parlamenti választásokat követő hetekben Merkel számára világosan kirajzolódtak hatalmának korlátai. Mindvégig meghatározó szerepben volt a kinevezéseket illetően – tudta, hogy az ő beleegyezése nélkül nem tölthető be egyetlen vezető poszt sem az Unióban. Most azonban meg van kötve a keze. Németország dominanciáját sokan túl nyomasztónak érzik. Úgy gondolják, elérkezett a megfelelő pillanat, hogy a németek nélkül is születhessenek fontos döntések, legalábbis megkíséreljék az európai intézményekben – az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament triumvirátusában – megteremteni a hatalmi egyensúlyt. Kapóra jött számukra, hogy Merkel korábban e tekintetben két hibát is elkövetett. Amikor az európai szocialisták 2013 nyarán elnökjelöltet választottak az Európai Bizottság élére, nem emelte fel elég határozottan a szavát az eljárásmód ellen, és ezzel hallgatólagosan elismerte, hogy a szocialisták befutó 11
ANGEL A MERKEL
jelöltje adott esetben az Európai Parlament jóvoltából bizottsági elnök lehet. Ezzel a kormányfők megfosztattak attól a joguktól, hogy javaslatot tegyenek a posztot betöltő személyre, ami fontos eszköz lehetett volna a kezükben. Ezen túlmenően Merkel 2013 decemberében hozzájárult ahhoz, hogy pártcsaládja, az Európai Néppárt a korábbi luxemburgi kormányfőt, Jean-Claude Junckert küldje a választási küzdelembe elnökjelöltként. Juncker sokak számára a múlt embere, nem egy reformer egyéniség, aki képes az Unió megújításának élére állni. Merkelt nem sok minden köti össze Junckerrel. Ennek ellenére el kellett fogadnia a jelölését, mivel az események dinamikája összességében kedvezett az ő személyének. Merkel csodafegyvere (és egyben titkos receptje) – a háttérben, lépésről lépésre történő, tárgyalásos érdekegyeztetés – ebben a helyzetben nem juthatott érvényre. 2014 másik nagy válsága – Ukrajna és Oroszország konfliktusa és a Krím-félsziget bekebelezése – szintén jól mutatja, mennyire korlátozott a kancellár asszony hatalma. A Nyugat tehetetlenül szemléli, hogyan szélesedik ki a Janukovics elnök ellen szerveződött Majdan-téri forradalom egy Ukrajna és Oroszország közötti háborús konfliktussá, amelyet a két ország titkosszolgálati erőkkel, felforgató módszerekkel és propagandaeszközökkel folytat. Merkel ugyan igyekezett, hogy egyedüli nyugati vezetőként folyamatos kapcsolatot tartson fenn Vlagyimir Putyinnal, de úgy tűnik, ennek nem volt sok értelme. Merkel tudta, hogy az erkölcsi megtorlással való fenyegetőzése nem fog megálljt parancsolni Moszkvának. Putyin gátlástalan, a Nyugat pedig nem mutat hajlandóságot, hogy teljes erejével szembeszálljon vele. Így aztán Merkel egy másik szempontot igyekezett előtérbe helyezni. Az Európai Unió ne 12
előszó
engedje, hogy az ukrán–orosz konfliktus éket verjen a tagországok közé. Putyin, aki soha nem rejtette véka alá a cselekvőképtelen Európai Unió iránti megvetését, nyilván kárörvendően szemlélné a politikailag megosztott Nyugatot. Ez valós eshetőségnek bizonyult olyan oroszbarát és energiafüggő uniós tagállamok brüsszeli megítélésekor, mint Szlovákia és Magyarország. Válsággócok a nagyvilágban és Európában, lehallgatási botrány által kiváltott növekvő Amerika-ellenesség Németországban: Merkel politikai hétköznapjait továbbra is ezek a régről ismert jelenségek töltik ki. Mindamellett újraválasztása után sokak fejében megfordul, sőt sokakat komolyan foglalkoztat a gondolat, hogy miként alakul Angela Merkel jövője ezután? Mikor üt politikusként az utolsó órája? A választások után tehát újra döntés előtt állt. Egy biztos: a választási siker után Merkel nagyon is tudatában van annak, hogy szem előtt kell tartania várható politikusi élettartamát. Vajon mikor jön el az a nap, amikor a politikai hangulat ellene fordul? Lehetséges, hogy a németek megelégelik a politikai stílusát? Vajon mikor érik meg az emberekben a váltás iránti igény? A demokráciában a politikai vezetőket a rendszer előbb-utóbb elkoptatja – ezzel Merkel nagyon is tisztában van. Azt azonban egyelőre maga sem tudja, hogy saját maga fogja-e fokozatosan előkészíteni a német politika élvonalából történő visszavonulását, avagy ragaszkodni fog-e – mint oly sokan előtte – a hatalomhoz. Mint oly gyakran erős egyéniségeknél, Merkel esetében sem lesz könnyű közvetlen környezetéből szóba jöhető utódot találni. Pártja mindenesetre nem mutat nagy hajlandóságot arra, hogy a kancellár asszony kezét elengedje, pláne azok után, hogy 2013. szeptember 22-én oly meggyőzően biztosította a 13
ANGEL A MERKEL
kereszténydemokraták számára a hatalmat. Így aztán pártja és vezetője kölcsönösen függnek egymástól. Ez a függőség mindenesetre a harmadik kancellársága elején olyan erős, hogy senki nem gondol Merkel búcsújára. Hiszen épp most kezdi elölről a munkát – immár sokadszorra. München, 2014. június 27. Stefan Kornelius
14
1. Merkel-mánia A kancellár asszony hatalmának növekvő súlya a nemzetközi politikában
K
ancellársága kilencedik évében Angela Merkel hatalma csúcsára ért. Nem először. Immár két törvényhozási cikluson át ő irányítja Európa első számú gazdasági hatalmát. Pártjának megkérdőjelezhetetlen vezetője, és ellenvéleményt saját táborán belül alig hallani. Kabinetjének miniszterei messzemenően lojális és készséges munkatársai. Második koalíciós partnerét végül sikerült megzaboláznia, és ezzel korlátok közé szorította mindazt a rendkívül káros hatást, amely a kormányát érte. Az ellenzéket úgy bünteti, hogy figyelemre sem méltatja. Nagy köztisztelet és megbecsülés övezi – egyetlen korábbi kancellárnak sem sikerült kormányzásának hetedik évében ilyen nagyfokú elismertségre szert tennie. Az ország gazdaságilag nem áll rosszul – legalábbis a szomszédos országokhoz viszonyítva. Németország nem küzd számottevő belső problémákkal. Kancellársága kilencedik évében Angela Merkel már a világban is rendelkezik hatalommal és befolyással. Mára azon kevés kormányfők egyike, akik igen hosszú hivatali időre tekinthetnek vissza. Az Európai Unióban Luxemburg örökös miniszterelnökét és a máltai kormányfőt leszámítva senki nem kormányoz nála hosszabb ideje. Az Európai Bizottság elnöke egy évvel előtte lépett hivatalba – egyébként az ő segítségével. Merkel már a második amerikai elnökkel dolgozik 17
ANGEL A MERKEL
együtt, amióta elfoglalta a kancellári széket. Mindkettő vezető közvetlen elődjével pedig volt alkalma találkozni már korábban. Az orosz elnök és közte a nyúl és a sün meséjére emlékeztető versenyfutás zajlik: vajon melyikük lesz hoszszabb ideig hivatalban? A világ nagyhatalmú állami vezetői közül senki nem haladt vele együtt olyan kitartóan, egy sem versengett vele olyan elszántan, mint Vlagyimir Putyin. Merkel Kínában élt meg először vezetőváltást. Izgalommal várta az új államvezetéssel való találkozást, hogy összehasonlíthassa a hatalom új birtokosait a számára ismerős és megszokott elődökkel. A kancellár asszony a maga módján hozzájárult a közel-keleti békefolyamathoz is. Intenzív, már-már túlfűtött érzelmi viszonyt ápol Izraellel, ami természetesen mindenekelőtt a német történelem számlájára írandó, de személyes kötődésről is beszélhetünk, amelyet a világ más országaihoz fűződő viszonyában egyébként ritkán enged meg magának. Őt is váratlanul érte az arab világban zajló események vehemenciája. Aggódó figyelemmel tekint a Közel-Keletre és forrongó társadalmaira, a kezdeti lendületre, amellyel elindultak a szabadság felé vezető úton, hogy végül megtorpanjanak a mecsetek kapui előtt. A szabadságról Merkelnek is van némi fogalma, tudna mesélni milyen a világ nélküle. Az ilyesmivel azonban felettébb óvatos, mert viszolyog a pátosztól. A szabadság az ő szemében valójában személyes ügy: az akadálytalan kibontakozás utáni vágy, a határok feszegetése, új területek feltérképezése, megértése, meghódítása – ezek jellemzik annak az asszonynak a személyes szabadságtörekvését, aki harmincöt éven át kénytelen volt véka alá rejteni ambícióit és tehetségét. Úgy tűnik, a szabadság utáni éhsége máig nem csillapodott. Ezért is jutott el Angela Merkel kancellári megbízatásának kilencedik évében hatalma zenitjére. 18
1. M e r k e l -m á n i a
Ismételten – hiszen már korábban is többször tanújelét adta annak, hogy a lehetőségeket messzemenően képes kiaknázni: az első kancellársága és a hivatalban eltöltött néhány kemény hét után, majd újra a Német Szociáldemokrata Párttal (SPD) való közös koalíciós kormányzást és a 2008as pénzügyi válságot követően. Ekkor ismételten úgy tűnt, hogy karrierje csúcspontjára ért. Merkel azonban nem hisz az egyenes ívű felemelkedésben. Számára a politika egy zéró összegű játszma – pozitív és negatív események összessége, siker és kudarc állandó váltakozása. Ezzel el is érkeztünk a valódi problémához: a siker vagy sikertelenség nemcsak egy koalíció stabilitásán, a választók elégedettségén vagy nemzetközi összejövetelek gyakoriságán mérhető le. Ezek mind félrevezető kategóriák. A valódi tényezők a megtörtént események. Egy újságíró kérdésére, hogy mi az, ami egy kormányt képes kizökkenteni a megszokott kerékvágásból, Harold Macmillan brit miniszterelnök így válaszolt: „Az események, barátom, az események”. Nos, Angela Merkelnek súlyos történelmi teher nyomja a vállát. Egy olyan esemény, amely mindennél jobban meg fogja határozni kancellárságának sikerességét vagy sikertelenségét: a válság. A kancellár asszony nem kereste a válságot, a válság találta meg őt. A válságra tekinthetünk úgy is, mint valami mitológiai szörnyre. Egy kicsit olyan, mint a mesebeli hétfejű sárkány, és egy kicsit a pokol kapuit őrző Cerberusra hasonlít. Kezdetben a pénzügyi válság köntösében bukkant fel, majd egy hatalmas méretű, az egész világot megrengető gazdasági válsággá terebélyesedett, hogy végül az euró válságává alakuljon át. A háttérben több súlyos probléma húzódik meg, amelyek óriási károkat okozhatnak: a legelső egy adósságválság, ehhez járul a gazdasági növekedéssel, 19
ANGEL A MERKEL
illetve versenyképességgel kapcsolatos probléma, de ezen túlmenően pénzügyi katasztrófa is fenyeget. Ez utóbbi akkor következne be, ha az eurózóna összeroskadna a problémák súlya alatt, ha Európa ismét a régi valutaövezetekre esne szét. Teljesen nem zárható ki Európa gazdasági és pénzügyi összeomlása, márpedig egy ilyen eseménysor magával rántaná a teljes valutauniót a bankjaival, termelőüzemeivel és kisbetéteseivel együtt. A szcenáriók félelmetesek: a betétesek megrohamozzák a bankokat, a bankok fizetésképtelenné válnak, egész ágazatok kerülnek csődhelyzetbe, az export drámai módon visszaesik, a munkanélküliség az egekbe szökik, nőnek a társadalmi feszültségek, a radikális pártok megerősödnek – és bekövetkezik Európa politikai széthullása. A fenti forgatókönyvek sejtetik a válság történelmi súlyát. A mélyben olyan erők működnek, amelyek hatalmas pusztításra képesek. Ezt a pusztulással fenyegető válságot kényszerűségből kellett felvállalnia – neki jutott osztályrészül, hogy az öszszeomlást megakadályozza. Merkel kormányzása nem egy szerencsés időszakban foglal helyet, mint ahogy az Helmut Kohlnak megadatott. Ő kihasználva a kínálkozó alkalmat és az Európa-szerte zajló szabadságküzdelmek és forradalmi átalakulások hajtóerejét, kiváló politikai ösztönére hagyatkozva sikeresen levezényelte az ország újraegyesítését, és ezzel Európának is új lendületet adott. Merkel viszont egy védekező hadműveletet irányít, ő a negatív folyamatokkal száll szembe. Nem ígérhet virágzó narancsligeteket, pusztán annyit tehet, hogy gátat vet Európa hanyatlásának. Merkel kancellársága tehát a válságról szól. Konrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaságot erős szálakkal a Nyugathoz kötötte, és egy olyan politikai modellt honosított meg, amely a társadalmi igazságosságon és a 20
