1
Andrea Weaver
ANGYALOM?!
2008 2
© Enzír Kiadó © Andrea Weaver 2005
www.andreaweaver.hu facebook.com/andreaweaver.hu
Kiadja az Enzír Kiadó
3
„Egy angyalnak nincs neve. De bármely órában előfordulhat, Hogy a te nevedet viseli.” (Albrecht Goes)
4
Részletek a könyvből
5
– El lehet válni békében? Fájdalom nélkül? – tűnődött a fiatalabb. – A fájdalom-nélküliséget nem garantálom. Hiszen azért van, hogy megéljük. Talán éppen a fájdalomért jövünk ide, erre a csodás planétára. Azért, hogy megszenvedjük minden bugyrát, és megtanuljuk minden rezdülését, ahogy átjár és megváltoztat bennünket. De, hogy visszatérjek a kérdésére, válni csakis békében szabad. – És szabad elválni egyáltalán? Hiszen esküt tettünk. – A házasság szerződés a közös útra. Igaz. De csak a közös lépésekre szerződik. Az egymás elleniekre, nem. A legjobb csiszolódási felszín, igazi próbatétel, amíg csak megpróbál. Ha már megöl. feljogosít az önvédelemre, hogy kilépjünk a ketrecéből. És a kilépés módja maga az igazi próbatétel. – Ezt hogy érti? – vonta össze Peter a szemöldökét. – Tudja, egy élet terve úgy készül, hogy a benne majdan résztvevők is jelen vannak a csomópontok térképezésében. Mindenki megtanulandó terheihez mérten felvállal valamit benne. A későbbi házasok különösen, de ugyanígy az eljövendő gyermekek, barátok és szerelmek is. Dolgunk van egymással. Tartozásaink. Csiszolatlan felszíneink, fehér foltjaink, melyeket csak a tiszta tapasztalat tölthet ki ragyogó színeivel. A válás tétele is benne van, mert végtelen nehézséget hordoz. Az elszigetelt világban, ahol a magány és a tulajdon illúziója olyan valóságos, azt hisszük, birtokolhatunk saját értékeinken kívül álló dolgokat, embereket, érzelmeket. De ez csapda. Amikor a feladat végéhez érünk, amikor nincs már mit tanulni a másiktól, amikor minden helyet cserélt, az utak elágaznak. De csak békében ágazhatnak el, mert ha nem, újabb kör indul. Végeláthatatlanul. Míg teljesen ki nem oltjuk az önzés tüzeit. És azt csak szeretettel lehet. Ha elérkezünk az elengedéshez, mert az áll a tervben, csak szeretettel lehet. Hiszen nem veszíthetjük el egymást soha. Mind ugyanoda tartozunk. A szálak elszakíthatatlanok. Ezért van az egész, hogy ezt megtanuljuk. – Mert egy okos szívért jövünk? – tűnődött Peter a felmerült gondolaton. Az öreg rácsodálkozott. – Igen. Egy okos szívért – bólintott elismerően. – De mi van a gyerekekkel? – fájdult meg Peterben a gondolat. – Mi van velük? Olyanok, mint mi, csak kisebbek. Nekik is van tervezett útjuk. Csillagtérképükön ott áll a szülői válás vagy halál pecsétje, mint megélendő, felvállalt feladat. Tudom, hogy földi erkölcsi normáink, egyházaink csaknem a megbocsáthatatlan bűn kategóriájába ültették a válást,
6
de békében váló szülők gyermekei nem szenvedhetnek kárt semmiben. Sok embert ismertem, akik megakadva egy életproblémánál, saját és környezetük életét elsorvasztva haltak bele egy magukra kirótt, értelmetlen vezeklésbe. Volt, amelyiknek felnőtt gyermekei könyörögtek, hogy váljon el, nem haragszanak rá, sőt miért nem tette meg már korábban? De olyan mélyen beleépült a bűntudat, amit a neveltetés és a környezet elvárásai tápláltak, hogy sohasem merte meglépni ezt a lépést, inkább belehalt. Ez is egy választás. Nem egy tanítványom volt, aki azt mondta, addig volt hátrányos helyzetű, amíg a szülei el nem váltak. A mindennapos veszekedések okozta feszültség pokla oldódott fel végül a nehezen meghozott döntéssel – tárta szét Cellun a két tenyerét, miközben keresztbe rakta egymáson a lábait. Peter eltűnődött. Pokolian fájt a szíve. – Van egy kisfiam, úgy érzem, nem hagyhatom magára. – Nem hagyja magára. Ugyanúgy ott van neki, szereti, támogatja, látja. Talán többször is, mint így. Vagy koncentráltabban. – De attól tartok, behatárolnák, hogy mikor láthatom. Ezzel büntetnének, hogy nem teljesítettem az elvárásokat – hajtotta le Peter a fejét, hogy Qued ne lássa az elkeseredést a szemében. – Az már bizony baj. De nem a magáé. Ebben a lépésben nincs semmi szeretet. Ebben a lépésben elveszik a gyermek. És elveszik a terv is. A tisztább látás és érzés terve. Itt ködbe vész az okos szív. – Meg lehet vajon változtatni szeretettel valakinek a rossz tulajdonságait? – kérdezte Peter csüggedten. – Véleményem szerint, tartósan kizárt dolog. Az a helyes, ha mindenki önmagától látja be a hiányosságait és változtat rajtuk. Ez egyéni tanulási folyamat. Mindannyian ugyanazon az úton járunk, csak van aki előrébb, van aki hátrébb. Az előttünk járóktól tanulhatunk, mindegy, mennyi idős testben vannak, a mögöttünk járókat pedig lehetőségünk van megérteni és elfogadni olyannak, amilyenek. Mivel erre képesek és nem többre. – Akkor nincs más választásom, a fiamért maradnom kell – bökte ki a levont konzekvenciát a fiatal apa. – Csak meghalni kell. Ha marad, és szíve szerint nem tenné, hibát követ el. Erőszakot tesz önmagán és akkor a terven is. Nem a jó irányba halad. Ne takarózzon a gyermeke boldogságával elfedve saját gyávaságát! A bűntudat és a félelem megakasztja. Ettől a feszültség csak tovább halmozódik. A gyermeke ezt megérzi és megroppan a biztonságérzete. Kompenzálni kezd. Zsarolni. Gyermekkorban az ember önző. De végül, mikor elég nagy lesz, hogy felfogja, mi történt, nem lesz érte hálás, hogy miatta együtt maradtak. Ám, ha úgy érzi,
7
hogy szívesen marad, mert minden amellett szól, érzi a zsigereiben, az más. Akkor ne lépjen! Akkor erre építkezzen tovább! Gyakoroljon önkritikát, és ami magán múlik, azon változtasson! Máson úgysem tud. Mit mond a szíve? – vonta fel hófehér szemöldökét Cellun komoly fekete tekintete fölött. – Hogy meneküljek és vigyem a fiamat is – jött ki az elsöprő gondolat Peterből magának is váratlanul. – Miért érzem úgy, hogy ez nem fog menni és még több nehézséget és gyűlöletet termel? – Mert azt teszi. Az öreg megcsóválta a fejét. – Akkor ez egy rossz megoldás, vagy egyszerűen nincs itt az ideje. – Talán valóban nincs. – Talán érdemes várni, hogy beérjen és magától leessen a fáról. Nem muszáj érte felmászni feltétlenül – vonta fel a vállait az öreg professzor. – Sosem tudhatjuk, hogy a másik éppen hol tart az életével. Beérett egy megtapasztalással vagy még képtelen befogadni a változásokat. Végső soron, minden erről szól.
8
