ÁLTALÁNOS VÁLLALKOZÁSI FİISKOLA
AZ IRÁNI ATOMPROGRAM A NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉG SZEMSZÖGÉBİL THE IRANIAN NUCLEAR PROGRAM FROM THE POINT OF VIEW OF THE INTERNATIONAL COMMUNITY
Bartha Bálint Nemzetközi Tanulmányok Kezdés éve: 2007 Beadás éve: 2010 Belsı konzulens: Csicsmann László Külsı konzulens: N. Rózsa Erzsébet
1 Tartalomjegyzék Bevezetés
2
I. Elızmények
5
1.1. Az iszlám forradalom – szakítás az Egyesült Államokkal
6
1.2. Kilencvenes évek – hangsúlyeltolódások Khomeini halála után
9
1.2.1. A kilencvenes évek fegyverprogramjai 1.3. Khátami elnöksége
12 14
1.3.1. 2001. szeptember 11. után
15
1.3.2. Fény derül a titkos nukleáris programra
16
II. Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége
19
2.1. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai
21
2.2. Az ENSZ BT határozatainak értékelése
25
III. Orosz–iráni kapcsolatok
27
IV. Perzsa–kínai partnerség
30
V. Irán és az Európai Unió kapcsolatrendszere
33
VI. Az Egyesült Államok és Irán kapcsolata Obama hivatalba lépése óta
35
VII. Teherán és Tel-Aviv viszonya
39
7.1. Az izraeli nukleáris program VIII. Miért fenyegetés az iráni atomprogram? 8.1. Az esetleges katonai intervenció és várható következményei
39 41 41
IX. A nukleáris program jelenlegi állása
45
9.1. A nukleáris program valódi céljai
46
X. Utószó
49
Függelék
52
Felhasznált Irodalom
62
2 Bevezetés
Az elsı Öböl-háború (1980–1988) valamint Khomeini ajatollah halála (1989) után, Ali Akbar Hásemi Rafszandzsáni elnöksége idején (1989–1997) Irán külpolitikájában hangsúlyeltolódás következett be, a pragmatizmus megjelent az elvont forradalmi célkitőzés mellett. Mohammad Khátami reformista elnök (1997–2005) külpolitikájában még tovább merészkedett és a Nagy Sátánnal való közvetlen kapcsolatfelvételt sem tartotta elképzelhetetlennek. Teheránban látták azt, hogy az ország kapcsolatai a nyugati államokkal és az arab országokkal addig nem javulhatnak, amíg az Egyesült Államokkal való viszonyban nem történik
áttörés.
Washington
és
Teherán
kapcsolatában
azonban
nem
következhetett be gyökeres változás, mert a külpolitikai döntéshozatalban meghatározó szerepet játszó konzervatív vallási vezetés továbbra is elutasított minden kapcsolatot a Nagy Sátánnal és az azzal való megegyezést a forradalmi ideológia elárulásának tartotta. Fontos megjegyezni, hogy az Egyesült Államok sem tett semmit a kapcsolatok normalizálásának érdekében. Khátami elnök 1998ban kezdeményezte a civilizációk közötti párbeszédet, azonban az iráni-amerikai viszonyban nem történt változás. 2002-ben egy iráni ellenzéki csoport nyilvánosságra hozta, hogy Irán a nemzetközi közösség tudta nélkül nukleáris létesítményeket épít. A bejelentést követıen Teheránnal sikeresnek nevezhetı tárgyalásokat folytatott a nemzetközi közösség, úgy tőnt, hogy a megállapodás már nincs messze és sikerül meggyızni Teheránt atomprogramjának befagyasztásáról. 2005 júniusában, Mahmúd Ahmadinezsád elnökké választásával azonban új fejezet nyílt az atomprogram életében. Ahmadinezsád felborította az addigi játékszabályokat, 2005 nyarán kijelentette Teherán folytatja békés célú nukleáris programját, hiszen erre a nemzetközi jog alapján lehetısége van. Majd 2005
3 októberében egy teheráni nagygyőlésen tett Izrael-ellenes kijelentésével sokkolta a világot.1 George W. Bush Iránt – Irakkal és Észak-Koreával együtt – a „gonosz tengelyéhez” sorolta a 2002-ben tartott az unió helyzetérıl szóló beszédében, többek között azzal vádolva, hogy nukleáris fegyverek elıállítására törekszik. Az afganisztáni tálib rezsim ellen 2001 októberében, majd a 2003 márciusában Szaddám Huszein Irakja ellen indított háború során, Irán aggodalommal figyelte, hogy az amerikai csapatok körbeveszik az országot. Hiszen Washington úgy indította meg háborúját Irak ellen, hogy erre nem kapott egyértelmő felhatalmazást az ENSZ Biztonsági Tanácsától. Ez az iráni vezetésre nézve fenyegetés volt, annak ellenére is, hogy az Egyesült Államok két Irán-ellenes szomszédot távolított el a hatalomból. Ezt bizonyítja Ali Khámenei nyilatkozata: „Irak csak ürügy volt, az igazi célpont maga Irán”.2 Bár az iraki kérdés még nem zárult le, azt már biztosan kijelenthetjük, hogy Bagdadnak nem voltak tömegpusztító fegyverei. Egy 2007 végén nyilvánosságra hozott jelentés megcáfolta a Fehér Ház azon érvelését is, miszerint Teherán célja atomfegyver kifejlesztése. 2009. január 20-án lépett hivatalba az Egyesült Államok 44. elnöke Barack Obama. Az új amerikai elnök azonban csak szóban nyitott Teherán felé (újévi köszöntı, kairói beszéd), a cselekedetekkel adós maradt. Irán ezekre a következıket válaszolta: gyönyörő beszédek nem elegendıek ahhoz, hogy Irán és az Egyesült Államok rendezze kapcsolatait, Teheránban örülnek a hangsúlyeltolódásnak, de várják a tetteket. Washington és a nemzetközi közösség továbbra is megpróbált Teheránnal tárgyalásokat folytatni az atomvita békés rendezésének céljából, azonban ezek nem hoztak eredményt. A teheráni vezetésnek nem érdeke az atomvita rendezése, ezért több okból is megpróbálja húzni az idıt. Az iráni vezetés a külsı fenyegetettség érzésének fenntartásával a
1
IRIB News: Ahmadinejad: Israel must be wiped off the map. web.archive.org/web/20070927213903/http://www.iribnews.ir/Full_en.asp?news_id=200247 (2008. október 12.) 2 GAZSI Dénes [2005]: Irak csak ürügy volt az igazi célpont mi vagyunk. http://www.freeweb.hu/kulvilag/2005/04/gazsi.pdf (2010. március 7.)
4 2009-es elnökválasztásig képes volt elterelni a közvélemény figyelmét a belpolitikáról. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség majdnem minden jelentésében kénytelen megjegyezni, hogy Irán nem mőködik együtt teljes mértékben az ügynökséggel. A hiányos adatszolgáltatás célja, hogy Teherán fenntartsa az atomprogram körüli bizonytalanságot, ezzel elrettentve az Iráni Iszlám Köztársaság ellenségeit egy esetleges preventív katonai csapástól. Jóllehet fontos megjegyezni, hogy a bécsi székhelyő szervezet, amely ellenırzi az atomsorompó szerzıdést aláíró államok nukleáris programjait, több évnyi kiterjedt vizsgálat után sem talált semmilyen nyomot, amely arra utalna, hogy Teheránban atomfegyver kifejlesztésén dolgoznának. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) a kézirat lezárásáig3 már öt határozatot hozott, azonban ezekre Irán további fejlesztéssekkel válaszolt. Az ENSZ-ben folyó viták kimenetele nem egyértelmő, mivel a BT két állandó tagja (Oroszország és Kína) közvetlenül is érintett a civil nukleáris program megvalósulásában. Dolgozatom célja, hogy megvizsgálja az Iráni Iszlám Köztársaság
nukleáris programját, valamint a nemzetközi közösség reakcióit. A dolgozat elemzi a vita során a kézirat lezárásáig hozott legfontosabb BT határozatokat, kitekintést nyújtva a BT vitákat meghatározó politikai, gazdasági érdekre. A dolgozat terjedelmi okokból nem kíván foglalkozni az iráni belpolitikai helyzettel, habár jelen sorok szerzıje szerint a nukleáris programban a belpolitikai helyzet kiemelt jelentıségő.
3
2010. március 24.
5 I. Elızmények Iránban a nukleáris energiával kapcsolatos kutatások 1956-ban kezdıdtek a nagyvonalú amerikai segítségnek köszönhetıen.4 A kezdetekkor a nemzetközi közösségnek nem volt oka az aggodalomra, hiszen a programban az Egyesült Államok jelentıs szerepet vállalt, a hatalom pedig Moszaddek 1953-as eltávolítása5 után, újra Mohammad Reza Pahlavi sah kezében összpontosult, aki az amerikaiak legfıbb szövetségese volt a térségben [Keddie, 1990. 147. o.]. Az elsı lépést – az amerikaiak segítségével – 1967-ben sikerült megtenni, ekkor készült el az elsı kísérleti atomreaktor a Teheráni Nukleáris Kutató Központban (TNRC), amely a mai nap is mőködik.6 1974 márciusában a sah ambiciózus nukleáris fejlesztési programot hirdetett meg, amelynek keretében az ezredfordulóig 23 atomerımővet akart megépíttetni, mintegy 30 milliárd dolláros befektetésbıl. A program mellett szóló döntı érv volt az energiatermelés diverzifikációja és az olajexport fenntartásának kívánalma. Az akkori költségvetés bevételének 90%-át adta az olajkivitel, amely szint tarthatatlan lett volna a vezetés által vizionált növekedési ütem mellett. Valamint az 1973-as olajárrobbanás tovább növelte a nukleáris energia versenyképességét [Deák, 2004. 3. o.]. Az atomprogramnak valószínőleg volt egy titkos katonai része is, annak ellenére, hogy az ország 1968-ban aláírta, majd két évvel késıbb ratifikálta az atomsorompó szerzıdést (NPT). Azonban meg kell jegyezni, hogy a sah nem törekedett
atomfegyver
megszerzésére,
ennek
több
oka
is
volt:
„elhamarkodottnak és költségesnek” vélte, valamint tudta, hogy a Nyugat nem támogatná a programot. A sah úgy vélte, hogy a nemzetközi helyzet nem engedi meg, hogy Iránnak atombombája legyen, de 10, 15 vagy akár 20 év múlva talán újra elı lehet majd venni a kérdést [Lotfian, 2006. 159.o.]. A nukleáris energia felhasználása a modernitás szinonimájaként értelmezhetı, valamint alapvetı feltétele a regionális hatalom megszerzésének. 4
Irán és az Egyesült Államok 1957-ben nukleáris együttmőködésról szóló egyezményt kötött. Eisenhower szerint Moszaddek eltávolítása nélkülözhetetlen volt, úgy vélték, ha ık nem avatkoznak be, akkor megtették volna helyettük a szovjetek, és így Moszkva könnyen bekebelezhette volna a perzsa államot, ezáltal ellenırzése alatt tarthatta volna olajkészleteit. 6 Teljesítménye 5 MWt. 5
6 Ennek egyik elengedhetetlen tényezıje az ütıképes és technológiailag fejlett hadsereg, amely nélkül a perzsa állam nem tudja biztosítani regionális súlyát a Perzsa-öböl térségében. A nukleáris program katonai részének kifejlesztésében fontos szerepet játszott az 1974-es indiai nukleáris kísérleti robbantás is. Teherán nem engedhette meg magának azt, hogy alulmaradjon a regionális fegyverkezési versenyben. Irán számára az atomprogramhoz szükséges technológia és a főtıelemek beszerzésére három partner kínálkozott, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország és az Egyesült Államok. Tárgyalásokat folytattak a főtıelemek beszerzésérıl, valamint a kooperációk keretében iráni szakértıket képeztek nyugati egyetemeken.
A német és a francia féllel megállapodtak két-két
atomerımővi blokk teljes felépítésérıl. Az elsı iráni atomerımővet 1976-ben Búsehrben7 a Perzsa-öböl partján a német Kraftwerk Union AG kezdte el építeni [N. Rózsa, 2005. 141. o.]. A búsehri atomerımőnek a tervek szerint 1981-re, a franciák által épített ahvazinak pedig 1983-ban kellett volna elkészülnie, de a forradalmat követıen Khomeini ajatollah leállíttatta az építkezést, mely csak az 1980-as évek közepén indult újra. A forradalmi erık elutasították a sah modernizációs törekvéseit, ez is közrejátszott a búsehri projekt leállításában [Loftian, 2006. 160. o.].
1.1. Az iszlám forradalom – szakítás az Egyesült Államokkal
A hetvenes évek végén rendkívüli változáson ment keresztül a perzsa állam. Mohammad Reza Pahlavit elüldözték, a legfelsıbb közjogi méltóság Ruhollah Khomeini ajatollah lett, majd 1979. április 1-jén kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az ország az egyik pillanatról a másikra kicsúszott a Nyugat ellenırzése alól. Az 1979-es forradalom legfıbb kiváltó oka a sah korrupt, diktatórikus, a gazdaságot romokba döntı uralkodása volt. A nép szemében a sah nem volt más, mint a kizsákmányoló, kapitalista imperialisták bábja [Ansari,
7
2x1300 MWe teljesítményő, könnyővizes, alacsonyan dúsított urán üzemanyagú erımővi blokkok.
7 2006. 40-42.o]. Khomeini a forradalom szellemi vezetıje már a hatvanas években a következıket hirdette: „…Az iszlám népek nyomorúsága azon alapul, hogy a külföldiek beavatkoznak belügyeikbe. A külföldiek zsákmányolták ki és zsákmányolják ki most is értékes természeti kincseinket. …Az iszlám népek tegnap még az angolok és Angliával szövetséges országok igája alatt nyögtek, ma az amerikaiak, illetve az amerikai hatalmi tömb igája alatt…A kolonializmus egészen világosan ezt mondja nekünk: imádkozz, ameddig csak akarsz, mi az olajadat akarjuk!”8 Úgy vélték, hogy a Nyugat a hibás a gazdasági egyenlıtlenség kialakulásért és a szegénységért. A forradalom óta jelenlévı nyugatellenességnek – fıleg az Egyesült Államok ellen irányuló ellenszenvnek – nem csak gazdasági, politikai, hanem pszichológiai okai is voltak. Ezek a következık: A sah rendszerének fenntartása; az 1953-as demokratikusan megválasztott kormány eltávolítása; az Egyesült Államok következetlen, „kettıs mércét” alkalmazó Közel-Kelet politikája.9 A pszichológiai okokat kiváltó tényezı a sah erıltetett modernizációs politikája10 volt, amely egyet jelentett a nyugati minta lemásolásával. Nem vette figyelembe a tradíciókat, a kulturális és vallási különbséget, a civilizáció fogalmát pedig a Nyugattal tette egyenlıvé. A sah modernizációs programjának jó néhány célkitőzése kimondottan szemben állt az iszlámmal és annak normáival. Irán a bruttó hazai termékének mintegy negyedét fordította katonai kiadásokra. A sah nem ismerte fel, hogy Irán nincs abban a helyzetben, hogy modern hadsereggel rendelkezzen, miközben az ország gazdasági fejlettsége a töredéke a fejlett államokénak [Makai, 1983. 42.o.]. Az iráni autokrata rendszer mindig is széleskörő ellenállásba ütközött és ez a társadalom legkülönbözıbb, egymással más kérdésekben gyakran teljesen ellentétes nézeteket valló rétegeinek összefogásában testesült meg, amelyek ellentéteiket
ideiglenesen
félretéve
együttmőködtek
a
sah
hatalmának
megdöntésében [Rostoványi, 1998. 384. o.]. A csalódott társadalom dühödt
8
Makai György [1983]: Khomeini Iránja, Kossuth Kiadó 59-60.o. Izrael feltétel nélküli egyoldalú támogatása; szövetség a „baráti” autokrata rezsimekkel. 10 A sah 1961-ben hirdette meg a „fehér forradalmat”, amely a japán Meidizsi-restauráció példája alapján: gyors ütemő iparosítást, a mezıgazdaság korszerősítését, modern infrastruktúrát, nyugati típusú fogyasztói társadalmat, a rendszer támaszát jelentı széles középréteget, és olyan haderıt kívánt kialakítani, amelynek segítségével az ország a térség „csendırévé” válhat. 9
8 támadást intézett a sah uralma és rendszere ellen, és így a modernitás, a szabadság, a demokrácia, a civilizáció illetve az ezeket az értékeket megtestesítı Egyesült Államok ellen [Tibi, 2003. 253-257. o.]. Az 1979-es túszválságra11 nem azért került sor, mert Irán és az Egyesült Államok kapcsolatai annyira megromlottak volna, hanem pont ellenkezıleg. 1979 ıszén a viszonylag mérsékelt miniszterelnök Mehdi Bazargan az algériai kormány
közvetítésével
találkozóban
állapodott
meg
az
amerikai
nemzetbiztonsági fıtanácsadóval, Zbigniew Brzezinskivel. A november 1-jén lezajlott találkozóról beszámolt a sajtó, fényképeket is bemutattak, amelyeken a két férfi kezet rázott egymással. Valódi lehetısége – a radikálisok szemében veszélye – látszott annak, hogy a két ország valamiféle megegyezésre jut egymással. November 4-én a iráni túszejtık azzal a céllal foglalták el a teheráni amerikai nagykövetséget és ejtették túszul a diplomatákat, hogy a további párbeszéd minden reményét megsemmisítsék. E tekintetben sikerrel jártak [Lewis, 2004. 119-120. o.]. Bár ettıl kezdve az amerikai-iráni viszonyt az intenzív győlölet jellemezte (Iránban az Egyesült Államokat a Nagy Sátánnak, az Egyesült Államokban Iránt Törvényen kívülinek nevezték), a közös érdekek a hidegháború kiélezıdésének eredményeként olyan titkos együttmőködés is létrejött, mint az Irán-Contra ügy12 [Ehteshami, 1991. 39-41. o.]. Ettıl a kivételes esettıl eltekintve párbeszéd illetve együttmőködés nem alakult ki, mivel mindkét oldalon jelentıs tömegő sérelem halmozódott fel.13 Washington az elszigetelés politikáját választotta és igyekezett minden területen akadályozni a Törvényen kívüli mozgását. A forradalom és a túszdráma után az Egyesült Államok nyomására sem a Kraftwerk Union AG, sem más nyugati vállalat nem vett részt az atomprogram megvalósításában, így az addig kiépített
11
1979. november 4-én fegyveresek elfoglalták a teheráni amerikai nagykövetséget, és túszul ejtették a követség 52 munkatársát, mert az Egyesült Államok beengedte az országba Mohammad Reza Pahlavit, hogy ott kezeltesse súlyos betegségét. A túszdráma 444 napig tartott. Houghton, David Patrick [2001]: US Foreign Policy and the Iran hostage crisis Cambridge University Press, Cambridge 50-64. o. 12 Ronald Reagen elnöksége alatt 1985-1986-ban az amerikaiak titokban fegyvereket adtak el az Irakkal háborúban álló Iránnak. 13 Iráni oldalon az 1953-as puccs támogatása, a sah rendszerének fenntartása, az Öböl-háború során Iraknak nyújtott segítség, az 1988-ban lelıtt iráni utasszállító gép tragédiája, illetve az Irán ellen irányuló politika. Az Egyesült Államok részérıl a teheráni nagykövetség dolgozóinak túszul ejtése, a Libanonban végrehajtott robbantásos merényletekben való részvétel.
9 nukleáris ipar kezdetleges maradt. A búsehri erımő két blokkját 50 valamint 80%-os készenlétnél az iraki légierı az elsı Öböl-háború során lebombázta14 [Lotfian, 2006. 160. o.]. A nyolcvanas években az Egyesült Államok már élesen ellenezte a nukleáris programot. Érvelése arra épült, hogy Iránnak nincs szüksége atomenergiára, hiszen „térdig járnak az olajban”; Irán eredeti célja atombomba elıállítása. Irán kijelentette, ugyanolyan joga van az atomenergia békés felhasználására, mint bármelyik másik államnak, amely aláírta az atomsorompó szerzıdést,15 atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, nem tartalmaz katonai fejlesztéseket. Mivel amerikai nyomásra a nyugati országok nem voltak hajlandóak segíteni a perzsa államnak, így az új helyzetben Irán legfeljebb a feketepiacról, illetve a valamilyen kezdetleges technológiával rendelkezı és azokat eladni hajlandó országoktól remélhetett támogatást. A nyolcvanas évek közepén, az új gazdasági-fejlesztési terv keretében öt erımő építését irányozták elı. Bár több nyugati állammal folytattak tárgyalásokat – többek között Németországgal, Svédországgal és Franciaországgal – azonban a kilencvenes évek elején a Nukleáris Szállítók Csoportja (NSG) által megszigorított exportellenırzések megakadályozták ezeket az együttmőködési kísérleteket.
1.2. Kilencvenes évek – hangsúlyeltolódások Khomeini halála után Rafszandzsáni elnökké választásával (1989)16 a rekonstrukció korszaka kezdıdött el Iránban. Rafszandzsáni úgy vélte, hogy a gazdaság helyreállításához együtt kell mőködni a Nyugattal – beleértve Amerikát, a Nagy Sátánt – is [Farndon, 2006. 106. o.]. A hidegháborút követıen a reformisták látták, hogy a nemzetközi helyzet megváltozott, az új környezetben a Khomeini által lefektetett külpolitikai
14
Meg kell jegyezni, hogy Teherán önerıbıl nem tudta volna felépíteni, üzembe helyezni. Az atomsorompó szerzıdés 4. cikke kimondja, hogy a részes államok elidegeníthetetlen jogot kapnak a békés célú nukleáris energia kutatására, elıállítására és felhasználására, továbbá a nukleáris anyagokhoz, berendezésekhez és technológiához való hozzáféréshez. Halmosy [1985]: A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerzıdései, Gondolat, Budapest 423-425. o. 16 1989. június 3-án Khomeini ajatollah elhunyt. A legfelsıbb vezetı Ali Khámenei ajatollah lett. 15
10 alapelv már nem állja meg a helyét, Irán izolációs politikája zsákutca. Ezért Teherán nyitott a régióban befolyással bíró államok felé,17 azonban a Washingtonnal való kooperáció nem valósult meg. [Ansari, 2000. 52-53. o.] Ebben jelentıs szerepe volt az iráni döntéshozatalnak illetve annak felépítésében. A konzervatív mullahok továbbra is az elszigetelıdés politikáját kívánták folytatni, nem vették figyelembe, hogy ez az ország számára nem elınyökkel, hanem súlyos hátrányokkal jár. A keményvonalas papság – élén a legfıbb vezetıvel – mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza az Iszlám Köztársaság külpolitikájának arculatváltását.18 Teheránban továbbra is úgy gondolták, hogy: Washington végleges célja a közel-keleti térkép teljes átrajzolása, amely a régió legnagyobb hatalmának megdöntése nélkül elképzelhetetlen, tehát az amerikai támadás bármikor bekövetkezhet.19 Ezért Teherán Moszkva felé fordult, amellyel gazdasági megállapodásokat kötött. Ezen tárgyalások keretében már az elsı percben felmerült valamilyen szintő nukleáris kooperáció. Ez a szándék az 1992-ben megkötött egyezményben öltött testet, amelyben a felek megállapodtak négy reaktorblokk megépítésérıl és azok főtıanyaggal való ellátásáról. Azonban az egyezmény végrehajtását több tényezı is befolyásolta [Deák, 2004. 3-4. o.]. A döntı ok Oroszország külpolitikai irányvonala volt, amely kizárólag az Egyesült Államokkal való kapcsolatra koncentrált. Moszkva Washingtontól várta, hogy visszaemeli az országot a demokratikus nemzetek nyugati közösségébe és ehhez széleskörő gazdasági és pénzügyi segítséget nyújt. Így az Iránnal való nukleáris együttmőködés megingatta volna az országba vetett bizalmat és ez által jócskán megnehezítette volna a beilleszkedését a teljesen átalakult nemzetközi rendszerbe [Deák, 2003. 31-32.o.].
17
Oroszország, Kína Hiába szeretett volna a vezetés egy része párbeszédet kezdeményezni, a vezetık konzervatívabb szárnya elutasította a kapcsolatok rendezésére irányuló kezdeményezéseket. A „Nagy Sátánnal” való kiegyezést a forradalom elárulásának tartották. Ali Khámenei legfıbb vallási vezetınek döntı beleszólása van a külpolitika alakításába. 19 Ablaka Gergely [2005]: A "Nagy Sátán" és a "Törvényen Kívüli" kapcsolata, http://epa.oszk.hu/00000/00039/00006/pdf/ablaka.pdf (2010. március 13.) 18
11 Washington és Moszkva között kialakult „érett stratégiai partneri viszonyt” Oroszországban félreértették. A Jelcin-Kozirjev páros olyan illúziókat kergetett, mint például az, hogy a kelet-európai országok velük maradnak, és nem kötelezik el magukat az euroatlanti integráció mellett. Moszkva abban reménykedett, hogy a Nyugat segít majd a gazdasági, politikai reformok végrehajtásában s így megszülethet egy új, erıs és demokratikus Oroszország, amely az Egyesült Államokkal közösen ırködhet a világ békéje felett. De Washingtonnak esze ágában sem volt megosztani frissen megszerzett hatalmát [Brzezinski, 1999. 135-139. o.]. 1993 végétıl azonban jelentısen romlott az orosz-amerikai viszony, ezért Moszkva önerıbıl próbált meg visszakapaszkodni a világpolitikába és visszaszerezni nagyhatalmi státuszát. Így az iráni atomerımő-építés támogatása kifejezetten demonstrálta Moszkva nagyhatalmi mivoltát. 1995 januárjában állapodtak meg a búsehri erımő oroszok által történı befejezésérıl, mivel minden más partner elzárkózott az Iránnal való együttmőködéstıl. Az együttmőködés egy kísérleti reaktor építését, kisebb mennyiségő urán szállítását, iráni szakemberek képzését, egy uránbánya felszerelését, majd ezt követıen egy urándúsító egység üzembe helyezését irányozta elı. Az egyezség végrehajtása esetén Irán nagy lépést tehetett volna meg a teljes főtıanyagkör kiépítésére,20 ezáltal a nukleáris önellátás felé. Washington az együttmőködés leállítását követelte Moszkvától. Az Egyesült Államok több érvet is felhozott az együttmőködés ellen, de mindenekelıtt azt, hogy Iránnak egy célja van nukleáris programjával, mégpedig az, hogy képes legyen tömegpusztító fegyver elıállítására. Moszkva azzal utasította el a vádakat, hogy Teherán együttmőködik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, amely a program minden elemét ellenırzi. Továbbá, hogy az Egyesült Államoknak amúgy sincs sem jogi alapja, sem egyéb indoka, hogy kifogást emeljen az orosziráni nukleáris együttmőködéssel kapcsolatban [Deák, 2004. 3-5. o.]. Irán számára egy másik partner is kínálkozott, ez pedig Kína volt. Bár 1992
20
szeptemberében
aláírtak
egy
jegyzıkönyvet
a
nukleáris
Azaz, hogy az uránt az uránérc kitermelésétıl főtıelemmé való feldolgozásáig képes legyen feldolgozni.
12 együttmőködésrıl,21 azonban Peking – Washington nyomására – elıbb elhalasztotta az egyezmény végrehajtását, majd 1997-ben felmondta a jegyzıkönyvet. Az 1990-es évektıl a kutatás súlypontja Iszfahánba tevıdött át, és kínai segítséggel itt épült fel a Miniature Neutron Source Reactor (kis mérető neutronforrás reaktor), amelynek aktív zónájában több kilogramm – igaz bombakészítéshez önmagában nem elegendı – fegyvertiszta urán található.22 Peking az együttmőködés keretében több szubkritikus rendszert, kritikus rendszert, illetve reaktort is leszállított az iszfaháni kutatóintézet számára.23
1.2.1. A kilencvenes évek fegyverprogramjai
Ali Khámenei 1988 októberében az Iran Timesnak kijelentette: „meg kell erısítenünk védelmünket és ki kell terjesztenünk [támadó] képességeinket…”.24 A fejlesztéseket több tényezı befolyásolta, Iránnak számos biztonsági fenyegetéssel kellett szembenéznie, ezért a teheráni vezetés igyekezett a hagyományos fegyverzetek kifejlesztésével fokozni az ország elrettentı képességét, hogy így tartsa vissza ellenségeit egy esetleges katonai akciótól. A legnagyobb fenyegetést Szaddám Huszein Irakja jelentette, alig pár éve ért véget az elsı Öböl-háború – amelyben Irak vegyi fegyvereket vetett be Irán ellen –, ráadásul Bagdad 1990-ben lerohanta Kuvaitot; továbbá nukleáris fejlesztéseket folytatott. Az Öböl-háború során Bagdad, Scud típusú rakétákkal többször támadta Teheránt és más lakott területeket. Propaganda célok miatt akkor szükséges volt demonstrálni, hogy az iráni fegyveres erık is képesek ilyen eszközzel fenyegetni Irak területét. Az 1991-ben Kuvait felszabadításával – a nemzetközi koalíció gyızelmével – végzıdött második Öböl-háború szintén mély nyomokat hagyott. Irak részérıl a fenyegetés megszőnt ugyan, de a
21
Peking több technológiát is átadott volna Teheránnak, és két könnyővizes reaktor építését is elıirányozták a tervek szerint Búsehrben. 22 ISIS: Nuclear Iran, http://www.isisnucleariran.org/sites/detail/esfahan/ (2010. március 7.) 23 Global Security: Esfahan Nuclear Technology Center, http://www.globalsecurity.org/wmd/world/iran/esfahan.htm (2010. március 15.) 24 idézi: Ehteshami [1995]: After Khomeini, Routledge, New York, 146-147. o.
13 legveszedelmesebb ellenségnek tekintett Egyesült Államok a Perzsa-öböl térségében támaszpontokat tart fenn. Teherán bekerítve érezte magát.25 Irán szomszédságában, illetve a régióban több állam is rendelkezik atomfegyverrel: Oroszország, Pakisztán, India, Izrael valamint Törökország, amelynek területén amerikai atomfegyverek vannak. Még a nukleáris programban és a rakétaprogram fejlesztésében jelentıs szerepet játszó Pakisztánt sem tekintik baráti államnak. Ugyancsak számos elem zavarja a kapcsolatokat a másik nagy, és katonailag erıs szomszéddal, Törökországgal. Ankara a NATO tagja, az Egyesült Államok szövetségese és az Európai Uniós tagságra aspirál. Irán ellenségnek tekinti Izraelt, annak ellenére, hogy a két ország között alig van érdekellentét. A két ország már az 1990-es évek elejétıl kölcsönösen fenyegette a másik területét is elérı csapásmérı képességgel. Továbbá Teheránban úgy vélték, hogy a ballisztikus rakéták birtoklása igazolja az ország regionális hatalmi törekvéseit. Ezeknek a tényezıknek a hatására a kilencvenes években tovább folytatódtak Irán tömegpusztító fegyverprogramjai, amelyek közül prioritást a ballisztikus rakéta arzenál megteremtése kapott [Ablaka, 2004. 140-143. o.]. A biológiai és vegyi fegyverek alkalmazását számos egyezmény tiltja, mivel rakétákról, illetve az azokkal folytatott kísérletekrıl nincsen nemzetközi jogi norma, Irán nyíltan folytathatta kísérleteit anélkül, hogy bárki nemzetközi jogi kifogást emelhetett volna ellene. Ráadásul ehhez a programhoz jóval könnyebb volt támogatókat szerezni, mint a biológiai és vegyi programhoz. A ballisztikus rakétaprogram elıtérbe kerülése mindazonáltal nem jelentette azt, hogy Irán felhagyott volna a többi fejlesztéssel és kutatással, azok tovább folytatódtak, igaz lényegesen kisebb ráfordításokkal. A korszerő vadászgépek hadrendbe állítása az izraeli légierıben nagyban hozzájárult az iráni rakétaprogram felgyorsításához. Izrael fenyegetéséhez már a Seháb-3 rakéták is elegendık lennének,26 Irán azonban fejlettebb rakéták kifejlesztésére is törekszik. A Seháb korszerősített változatai már európai
25
Elég ha csak Szaúd-Arábia gondolunk. Rijád a második Öböl-háború során kifejezetten kérte, hogy az Egyesült Államok hadserege védje meg Szaúd-Arábiát Szaddám Huszeintıl. Az amerikai hadsereg azóta is az országban tartózkodik. Lásd 1.2.1.1. sz. térkép 26 Lásd 1.2.1.2. sz. ábra
14 célpontokat is elérnek.27 Ami a valós iráni rakéta arzenált és az e mögött meghúzódó ipari hátteret illeti, a rendelkezésre álló adatok egymásnak ellentmondóak. Irán rakétaerıi fejlesztését jóformán csak az izraeli és az amerikai hírszerzı szolgálatok követik nyomon, maguk az irániak mindig csak annyi adatot hoznak nyilvánosságra, amennyit éppen célszerőnek tartanak.28
1.3. Khátami elnöksége
Mohammad Khátami elnöksége alatt (1997–2005) tovább folytatódott az Iráni Iszlám Köztársaság polgári célú nukleáris programja. Khátami is azt hangoztatta, hogy országának nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál, és a kutatásokat, fejlesztéseket a nemzetközi jog betartásával teszik. Az iráni vezetés a korábbiakhoz hasonlóan igyekezett minden olyan kijelentést elkerülni, ami nyíltan a nukleáris fegyver megszerzésére utalt volna. A hivatalos álláspont mindvégig a program békés jellegét hangsúlyozta. Az atomprogramban – a Nyugat számára kedvezı – változás azért sem következhetett be, mivel kül- és belpolitikában a végsı szót Ali Khámenei legfıbb vallási vezetı mondja ki [Ablaka, 2004. 180-184. o.]. Fontos azonban megjegyezni, hogy Ali Khámenei kibocsátott egy fatvát,29 amely szerint az Iráni Iszlám Köztársaságban tilos a nukleáris fegyverek gyártása, felhalmozása és használata, majd hozzátette Irán soha nem lesz atomhatalom.30
27
Iran watch: Iran's Ballistic Missile Program: http://www.iranwatch.org/wmd/wmd-iranmissileessay.htm (2010. február 18.) 28 Az éves katonai parádékon rendszeresen felvonultatják a már hadrendbe állított rakétákat. 29 Vallásjogi döntés. 30 Mathaba News: Iran, holder of peaceful nuclear fuel cycle technology, http://www.mathaba.net/0_index.shtml?x=302258 (2010. március 18.)
15
1.3.1. 2001. szeptember 11. után A 2001 szeptemberében történt Washington és New York elleni terrortámadások után az amerikai külpolitika még fenyegetıbbé vált az Iráni Iszlám Köztársaság számára. George W. Bush 2002-es évértékelı beszédében31 Iránt a „gonosz tengelyéhez” sorolta, többek között azzal vádolva, hogy nukleáris fegyverek elıállítására törekszik.32 Pedig Teherán azon államok közé tartozott, amely elítélte a szeptember 11-i terroristatámadásokat, és együttérzését is kifejezte a gyászoló amerikai néppel [Ablaka, 2005. 7. o.]. Washingtont ez a gesztus nem nyugtatta meg, attól tartottak, hogy amennyiben Irán tömegpusztító fegyverre tesz szert, azt átadja az általa támogatott – a Nyugat szemében – terrorista csoportoknak. 33 Az afganisztáni rezsim ellen 2001-ben, majd a 2003 márciusában Irak ellen indított háború során, Irán aggodalommal figyelte, hogy az amerikai csapatok körbeveszik az országot. Az Egyesült Államok a terrorizmus felszámolására létrehozott egy koalíciót, amelyhez csatlakozott Hamid Karzai Afganisztánja, és Pervez Musarraf Pakisztánja is. Az iráni vezetés továbbra is azt állította, hogy az Egyesült Államoknak egy célja van csupán, az iráni rezsim megdöntése [Gazsi, 2005. 1-2. o.]. Washington úgy indította meg háborúját Irak ellen, hogy erre nem kapott egyértelmő felhatalmazást az ENSZ Biztonsági Tanácsától. Az iráni vezetésre nézve ez a két háború fenyegetés volt, még annak ellenére is, hogy a katonai beavatkozásoknak volt pozitív hatása is Teheránra nézve, mégpedig az, hogy két Irán-ellenes szomszédot távolított el a hatalomból az Egyesült Államok. Washington Irak elleni háborúja megszabadította Teheránt egy jelentıs biztonságpolitikai fenyegetéstıl, Szaddám Huszeintıl, valamint lehetıséget teremtett arra, hogy a Huszein-rezsim eltőnése után keletkezett hatalmi vákuumot betöltse. Teheránban mégsem aratott sikert az afganisztáni és
31
George W. Bush évértékelı beszéde, 2002. január 29. http://www.whitehouse.gov/news/releases/2002/01/20020129-11.html (2010. január 19.) 32 Támogatja a terrorizmust, akadályozza a közel-keleti békefolyamatot, megsérti az emberi jogokat, stb. 33 A Hamásznak és a Hezbollahnak.
16 az iraki háború, hiszen Washington bizonyította, hogy a „lator államok” elleni rendszerváltás nem csak retorika. George W. Bush végleg szakított Bill Clinton békülékeny politikájával, és elkötelezte
magát
a
kemény fellépés
mellett.
Az
Egyesült
Államok
keményvonalas politikája lényegesen gyengítette a reformerek pozícióját Iránban, amely így a konzervatívoknak kedvezett, akik a Nagy Sátánnal való kiegyezés ellen voltak. Az amerikai retorika hatására olyan mértékben romlott a két ország közötti kapcsolat, annyira általánossá lett az Iránnal szembeni bizalmatlanság, hogy még a demokraták is a katonai beavatkozást látták a megoldásnak. Egy demokrata képviselı a következıket nyilatkozta: „Én éppannyira szeretném kerülni a katonai erı alkalmazását, mint bárki más, de ha meg kell tennünk, akkor most kell megtennünk”.34 Vagyis egyesek úgy vélték, hogy az iráni rezsimet meg kell dönteni, bármi áron, ez szavatolja az Egyesült Államok biztonságát. Egy 2002-es közvéleménykutatás adatai szerint az iráni lakosság több mint kétharmada támogatná, hogy Teherán rendezze viszonyát Washingtonnal. Iránban a reformerek továbbra is a két ország közötti kapcsolatok rendezése mellett voltak – a Khátami-adminisztráció számos olyan gesztus tett, amely jelzés értékő volt: például az 1997-es CNN interjú vagy az a kijelentés, miszerint Teherán megmenti az Afganisztánban bajba került amerikai katonákat –, de jelentıs változás a hatalmi struktúra érintetlensége miatt nem következhetett be [N. Rózsa, 2003. 18-19.o.].
1.3.2. Fény derül a titkos nukleáris programra
2002 augusztusában súlyos bizalomvesztés történt a nemzetközi közösség részérıl. Egy ellenzéki csoport, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsa35
34
Idézi: Farndon, John [2006]: Merre tart Irán, HVG könyvkiadó, Budapest 128. o. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a szervezetet az Egyesült Államok terrorista szervezetnek tartja, a sajtótájékoztató helyszíne Washington D.C. volt. 35
17 nyilvánosságra hozta, hogy Teherán Natanzban36 urándúsítómővet,37 Arakban pedig nehézvízgyárat38 épít, egy olyan program keretében, melynek célja a teljes nukleáris főtıanyagkör kiépítése. Khátami elnök sietett leszögezni, hogy a program kizárólag békés célokat szolgál és meghívta a NAÜ képviselıit, hogy vizsgálják meg a be nem jelentett intézményeket. Irán és a NAÜ között hatályban lévı teljes körő biztosítéki egyezmény értelmében a nukleáris létesítményeket csak 180 nappal üzembe helyezésük elıtt köteles Teherán bejelenteni az ügynökség részére [N. Rózsa, 2006/b. 1. o.]. Tehát a perzsa állam ugyan nem sértette meg a nemzetközi szerzıdésekben vállalt kötelezettségeit, de George W. Bush évértékelı beszédében megfogalmazott vádakra nem volt szerencsés titokban épülı nukleáris létesítményekkel válaszolni. A natanzi helyszíni vizsgálatok során, a NAÜ szakemberei a centrifugákat üzemképtelennek találták, azonban dúsított urán nyomára is akadtak, amelyet Teherán azzal magyarázott, hogy az elıállításra alkalmas szerkezeteket a feketepiacról szerezte be, így a szennyezıdés a korábbi tulajdonostól – Pakisztántól – származott. A nemzetközi közösség a Khátami-adminisztrációval tárgyalásokat
kezdeményezett
a
program
leállításáról,
amelyek
során
részsikereket értek el [Farndon, 2006. 121-122. o.]. Az Európai Unió vezetı államai (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország) az Iránnal folytatott megbeszéléseken elsısorban azt szerették volna elérni, hogy Teherán tárja fel teljes nukleáris programját, másrészt szüntesse be az urándúsítást, végül, de nem utolsó sorban írja alá az atomsorompó szerzıdés kiegészítı jegyzıkönyvét, amely lehetıvé teszi a NAÜ ellenırei számára, hogy az országban bárhol, bármikor, bejelentés nélkül ellenırzéseket végezhessenek. Bár Teherán ezt 2004 decemberében aláírta, a
36 A natanzi urándúsító gázcentrifugasort azért kérdıjelezik meg, mert bár a búsehri erımő főtıanyag dúsított urán, ennek szállítására az erımő teljes élettartamára Oroszország garanciát vállalt. 37 Mivel az U235 izotóp a természetben mindössze 0,7 %-ban fordul elı, erımővi felhasználásra is dúsítani kell, általában 3-40%-ra. Fegyverminıségő az az urán, melyben az U235 izotóp arány 90 %-nál magasabb. N. Rózsa Erzsébet [2005]: Evolúció és revolúció az Iráni Iszlám Köztársaság külpolitikájában. 143. o. 38 A nehézvizes reaktorok proliferációs szempontból a könnyővizes típusnál sokkal veszélyesebbek, mivel technikailag sokkal alkalmasabbak a természetben nem található, de fegyvergyártásra alkalmas plutónium elıállítására.
18 medzslisz nem ratifikálta, azonban a Khátami-adminisztráció a nemzetközi közösség megnyugtatásának céljából bejelentette, hogy tartja magát a jegyzıkönyvben foglaltaknak.39 2004-ben Irán felfüggesztette az iszfaháni Nukleáris Kutatóközpont valamint a natanzi urándúsító építését, amelyeket a tárgyalások késıbbi elakadásakor újraindított40 [N. Rózsa, 2008. 19-21. o.]. Irán továbbra is azt hangsúlyozta: ugyanolyan joga van az atomenergia békés felhasználására, mint bármelyik másik ENSZ tagállamnak, ráadásul aláírta az atomsorompó szerzıdést és együttmőködik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. A nemzetközi közösség retorikája nem változott, az Egyesült Államok és Izrael azon aggodalmainak adott hangot, miszerint Irán célja atombomba kifejlesztése. Teherán szerint a következı tényezık kifejezetten szükségessé teszik az atomenergia felhasználását. Az olajkészletek korlátozottan állnak rendelkezésre, egyes becslések szerint az ország nagyjából negyven évre elég olajtartalékkal rendelkezik, ha elfogynak a készletek, az jelentıs gondot fog okozni a teheráni vezetésnek, mivel a GDP körül-belül 26,5 %-a az olaj- és gázexportból származik.41 A nukleáris energia jóval olcsóbb és sokkal hatékonyabb energiahordozó, mint a kıolaj. Az atomenergia felhasználása nem szennyezi a környezetet, bár a tárolása még csak ideiglenesen megoldott. A rendkívül pazarló olajfelhasználás következtében Irán az egyik legszennyezettebb ország lett, ezért mindenképpen szüksége van az alternatív energiaforrások növelésére. Irán uránérc lelıhelyekkel is rendelkezik, nem értik, hogy miért ne használhatná ki ezen erıforrásait is, mint ahogyan azt megteheti más szuverén állam.
39
Ez 2006 februárjáig így is volt. Az iszfaháni Nukleáris Kutatóközpontot 2005 augusztusában, a natanzi urándúsítı építését pedig 2006 januárjában. 41 Nemzetközi Valutaalap: Iráni Iszlám Köztársaság 2008 http://www.imf.org/external/pubs/cat/longres.cfm?sk=22281.0 (2008. október 23.) 40
19 II. Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége
A 2005 júniusi elnökválasztáson ismét elindult a korábban már kétszer elnökké választott Hásemi Rafszandzsáni, de súlyos vereséget szenvedett Teherán korábbi polgármesterétıl, Mahmúd Ahmadinezsádtól. Ahmadinezsád – aki az új jobboldalhoz tartozik – 1987-ben mérnöki diplomát szerzett, nem vett részt vallási oktatásban, az iszlám köztársaságban ı az elsı elnök aki nem tagja a síita klérusnak. Az új elnök nyersstílusú, konfliktuskeresı, ultrakonzervatív politikus, és bár nem vallástudós, de élvezte a vallási vezetık támogatását [Csicsmann, 2008. 201. o.]. Sokan azért szavaztak rá, mert úgy látták, hogy az új jelöltben van valami ami Rafszandzsániból hiányzik. A nyitást képviselı reformer tábor, a társadalom nagy része szerint megfertızıdött a nyugati értékek által. A nép szemében a reformerek elitistának tőntek, akik inkább képviselik a Teherán északi részében élı újgazdag réteget, mint az egyszerő vidéki embereket, ezért volt szimpatikus a kizsákmányolt tömegnek a szegény családból származó Ahmadinezsád [Dabasi, 2007. 226-227. o.]. Az új elnök politikája teljesen szembement a Khátami által képviselt nyitás politikájával. 2005 októberében egy teheráni nagygyőlésen Izrael megsemmisítését szorgalmazó beszédével sokkolta a nemzetközi közösséget.42 Majd 2006 áprilisában kijelentette, hogy Irán belépett a nukleáris technológiával rendelkezı országok klubjába, ugyanis 164 centrifugán 3,5 %-os dúsított uránt állítottak elı.43 Ezek a kijelentések ráirányították a figyelmet Teheránra és nukleáris programjára. Ahmadinezsád is azt hangoztatja,44 hogy az atomprogram kizárólag
42
békés
célokat
szolgál.45
A
nukleáris
program
békés
célú
IRIB NEWS: Ahmadinejad: Israel must be wiped off the map, http://web.archive.org/web/20070927213903/http:/www.iribnews.ir/Full_en.asp%3Fnews_id=200247 (2008. október 12.) 43 BBC NEWS: Iran declares key nuclear advance, http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4900260.stm (2010. március 3.) 44 Fontosnak tartom megjegyezni, hogy bár az alkotmány szerint a köztársasági elnöki poszt a második legfontosabb közjogi méltóság, az iráni politikai struktúra és a „papság” jelentısen korlátozza szerepét. A Legfıbb Vezetı felügyeli a fegyveres erıket, az igazságszolgáltatást és ı hozza meg a legfontosabb döntéseket bel- és külpolitikában egyaránt. A köztársasági elnök feladatát leginkább a nyugati típusú demokráciákban megszokott miniszterelnöki feladatokhoz lehet hasonlítani. 45 BBC NEWS: Excerpts: Ahmadinejad conference
20 felhasználásához való jogát senki nem vitatja. Az Egyesült Államok és Izrael érvelése az, hogy az urándúsítás nem csak civil célokat szolgál, Teherán fegyverminıségő szintre – minimum 90 %-ra – kívánja dúsítani az uránt. Ha Irán atombombához jut az fegyverkezési versenyt indíthat el a térségben, ráadásul precedenst teremthet, hiszen minden nemzetközi erıfeszítés ellenére úgy válhat egy ország nukleáris hatalommá, hogy nincs olyan ország, amely teljes mellszélességgel támogatná. Ahmadinezsád továbbviszi az elıdei által hangoztatott álláspontot, mely szerint Iránnak minden joga megvan ahhoz, hogy polgári célú nukleáris programot folytasson, hiszen 1968-ban az elsık között írta alá az atomsorompó szerzıdést. Azonban az atomsorompó szerzıdés nem csak jogokat, de kötelezettségeket is ró aláíróira, többek között a NAÜ ellenırei számára az atomprogram ellenırzéséhez való szabad hozzáférés biztosítását.46 Ez az a pont, ahol Irán és az Ügynökség véleménye ellentétbe került egymással. Míg az Iráni Iszlám Köztársaság azt hangoztatja, hogy minden segítséget megadott az ellenıröknek, a NAÜ jelentései azt állítják, hogy Iránnak vannak hiányosságai e tekintetben, és vannak a nukleáris programnak általa nem ismert részei. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ügynökség csak azt tudja ellenırizni, amirıl tudomása van, azaz amit Irán bejelent neki [N. Rózsa, 2006/b. 2. o.]. A nemzetközi közösség felszólította Iránt az urándúsítás azonnali felfüggesztésére, amíg nem látják biztosítva Teherán békés szándékait, ennek elmaradása esetén súlyos szankciókat helyezett kilátásba. Mivel Teherán továbbra is ellenállt, az Egyesült Államok kezdeményezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerüljön az ügy. 2006 februárjában Irán felmondta az atomsorompó
szerzıdés
kiegészítı
jegyzıkönyvét,
mivel
a
NAÜ
kormányzótanácsa az iráni atomvitát az ENSZ BT elé vitte [Kerr, 2009. 5. o].
http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4613644.stm (2008. szeptember 28.) 46 Az atomsorompó szerzıdés 4. cikke kimondja, hogy a részes államok elidegeníthetetlen jogot kapnak a békés célú nukleáris energia kutatására, elıállítására és felhasználására, továbbá a nukleáris anyagokhoz, berendezésekhez és technológiához való hozzáféréshez. A 3. cikk szerint az országok teljes békés célú nukleáris tevékenységüket az Ügynökség ellenırzése alá helyezik. HALMOSY Dénes [1985]: A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerzıdései, Gondolat, Budapest 423-425. o.
21 2.1. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatai Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja47 és Németország az urándúsítás leállításáért és a tárgyalások újrakezdéséért 2006 júniusában egy kereskedelmi és technikai ösztönzıket tartalmazó csomagot állított össze, amelyet Irán nem fogadott el. A csomag tartalmazott nukleáris együttmőködést is, többek között egy könnyővizes reaktor eladását, amelyet a hatok48 öt évre elegendı főtıanyaggal látnának el [Katzman, 2009. 22. o.]. Az ENSZ BT 2006. július 31-én meghozta az 1696-os számú határozatát, melyben felhívta Iránt, hogy 2006 augusztus végéig szüntesse be az újrafelhasználást és az urándúsítást, és mőködjön együtt a NAÜ-vel, ellenkezı esetben a BT gazdasági szankciókat fog alkalmazni a perzsa állam ellen.49 2006 augusztusában George W. Bush úgy fogalmazott, hogy a programnak következményei lesznek, ha Irán továbbra is ellenszegül a nemzetközi közösség akaratának és továbbra is folytatja az urándúsítást.50 Változás azonban nem következett be. Irán továbbra is az urándúsításhoz való elidegeníthetetlen jogát hangsúlyozta; továbbá a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint Irán a nukleáris program egyes részleteit nem tárta fel elıttük. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának 2006/53. számú jelentése megállapítja, hogy Irán nem hagyott fel a dúsítással és megerısítette Ahmadinezsád bejelentését, mely szerint 164 centrifugán 3,5 % dúsított uránt állított elı. Azt azonban fontos megjegyezni, a NAÜ jelentésében leírta, hogy nem talált bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy Teherán atombomba kifejlesztésén dolgozna, de a nemzetközi közvélemény kérésének – mely szerint Irán függessze fel urándúsítását, amíg nem látják biztosítva az atomprogram
47
Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt tagja és Németország. 49 Az ENSZ BT 1696-os (2006) számú határozta: http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N06/450/22/PDF/N0645022.pdf?OpenElement (2008. október 7.) 50 George W. Bush beszéde: http://www.whitehouse.gov/news/releases/2006/08/20060831-1.html (2010. március 3.) 48
22 békés jellegét – nem tett eleget.51 Amikor a tárgyalások holtpontra jutottak az iráni atomtudósok eltávolították a NAÜ pecsétjeit a lezárt létesítményeken. A NAÜ a bizalom hiányára hivatkozva sürgette Iránt, hogy állítson le minden kutatást és mőködjön együtt az ellenırökkel. Iránnal a nukleáris kutatások terén régóta együttmőködı Oroszország próbált kompromisszumot elérni. A javaslat lényege az volt, hogy elıször Oroszország szállítaná a dúsított üzemanyagot, majd késıbb Irán is állíthatna elı kis mennyiségben, de Teherán ebbe sem ment bele. Azzal érvelt, hogy így az uránszállítás politikai nyomásgyakorlás eszközévé válhatna. Moszkva igencsak labilis partnernek bizonyul, hiszen a Biztonsági Tanácsban több szankciót is megszavazott Irán ellen. A további tárgyalások sem vezettek eredményre, ezért 2006. december 23án az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghozta az 1737. számú határozatát, melyben szankciókat
rótt
az
országra.
Ezek
elsısorban
a
nukleáris-
és
rakétatechnológiának az országba való eljuttatását tiltották meg. Emellett befagyasztották
számos,
a
nukleáris
programban
érintett,
cég
illetve
magánszemély vagyonát.52 Teherán több hónapos csúszással, egy nappal a Biztonsági Tanácsban az iráni szankciókról szóló szavazás elıtt jutatta el a NAÜnek a korábban kért, az iráni nukleáris létesítményekrıl szóló dokumentációkat. Iránban azt remélték, hogy ezzel sikerül Moszkvát megnyerni, és így a Kreml majd a szankciók ellen fog szavazni. A korábban elfogadott szankciók ellenére Ali Laridzsáni, a nukleáris ügyekben illetékes iráni megbízott, a 2007-es müncheni biztonságpolitikai fórumon
elmondott
beszédében
kijelentette,
Irán
kész
együttmőködni
Oroszországgal, és a korábbi, a vita megoldására tett javaslatát vizsgálják.53
51
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség az iráni atomvitához kapcsolódó jelentéseinek mindegyike ezt írja le. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának 2006/53-as számú jelentése http://www.iaea.org/Publications/Documents/Board/2006/gov2006-53.pdf (2010. február 23.) 52 Az ENSZ BT 1737. (2007) számú határozata: http://www.undemocracy.com/S-RES-1737(2006).pdf (2008. október 7.) 53 Müncheni Biztonságpolitikai Fórum 2007, Ali Laridzsáni beszéde: http://www.securityconference.de/archive/konferenzen/rede.php?menu_2007=&menu_konferenzen=&spr ache=en&id=195& (2010. február 25.)
23 Irán a korábbi határozatok ellenére változatlanul kitartott álláspontja mellett – programja békés, az urándúsításhoz joga van, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elıtt a nukleáris program összes részletét feltárta – azonban a NAÜ jelentéseiben, a teheráni álláspontot egyértelmően sem megerısíteni, sem cáfolni nem tudta, ezért a Biztonsági Tanács újabb határozatot hozott 2007. március 24-én. Az 1747-es BT határozat jelentısen kibıvíti a korábbi szankciókat. A fegyverexportot kifejezetten megtiltja a perzsa államnak, azonban a tagállamokat csak felhívja arra, hogy kerüljék a fegyverek eladását az Iráni Iszlám Köztársaság számára. Továbbá a határozat felszólítja a tagállamokat az Irán által kért hitelek megtagadására.54 Ezt követıen Vlagyimir Putyin 2007 októberében Teheránba látogatott. A megbeszélések célja a BT által hozott szankciók megszavazása miatt elhidegült iráni-orosz kapcsolatok új alapra helyezése. A tárgyalások sikeresek voltak, 2007 decemberében Moszkva elkezdte leszállítani az általa épített búsehri erımőhöz a nukleáris üzemanyagot [Kaczmarski, 2009. 5. o.]. A Bush-adminisztráció úgy vélte, ha az oroszok leszállítják az iráni atomprogramhoz szükséges üzemanyagot, az irániaknak többé nincs szükségük arra, hogy maguk dúsítsanak.55 Az amerikai hírszerzı szervezetek által közösen készített (National Intelligence Estimate) jelentés megállapítja, hogy Teherán 2003 ıszén nagy valószínőséggel felfüggesztette atomfegyver programját, és 2007 közepéig nincs annak folytatására utaló nyom. A jelentés megjegyzi, hogy mindez azonban nem jelenti azt, hogy Irán felhagyott volna az atomfegyver kifejlesztésének tervével, s azt nem lehet tudni, hogy tervezi-e a projekt újraindítását. Irán technikai és programozási nehézségekkel is küzd, ezért körülbelül 2010 és 2015 között lesz csak képes egy atombombához elegendı dúsított uránt elıállítani.56 Így
54
Az ENSZ BT 1747. (2008) számú határozata. http://daccess-ddsny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N07/281/40/PDF/N0728140.pdf?OpenElement (2010. február 25.) 55 HAARETZ: Bush says supports Russiashipment of enriched uranium to Iran http://www.haaretz.com/hasen/spages/935394.html (2010. március 1.) 56 NIE Report on Iran, 2007, http://www.dni.gov/press_releases/20071203_release.pdf (2010. március 3.)
24 Washingtonban kénytelenek voltak „áldásukat adni” a Moszkva által épített búsehri erımő befejezésére, valamint annak üzemanyaggal történı ellátására. Irán és a nemzetközi közösség között további tárgyalások zajlottak, azonban eredményt ezek sem hoztak. 2008. március 3-án meghozta a BT az 1803-as számú határozatát, amelyben megismétli a korábbi határozatban (1696., 1737., 1747.) foglalt aggodalmakat, és ismét jelentısen kiterjesztette a szankciókat.57 Megtiltották az iráni bankokkal való mindennemő kapcsolatot; a kettıs felhasználású anyagok kereskedelmét; illetve fokozták az iráni vízi és légi kereskedelem ellenırzését. A Biztonsági Tanács állandó tagjai felkérték az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fımegbízottját Javier Solanát, hogy a válság megoldásának érdekében kezdeményezzen további tárgyalásokat Szajed Dzsalilival az iráni nukleáris ügyekben illetékes fıtárgyalóval. A hatok egy kiterjesztett ösztönzı csomagot állítottak össze Teheránnak arra az esetre, ha hajlandó felfüggeszteni az urándúsítást, amelynek alapját a 2006 júniusában felajánlott csomag adta. Irán az újabb BT határozatra válaszul kijelentette, hogy nem hajlandó további tárgyalásokat folytatni a nemzetközi közösséggel nukleáris programjáról [Katzman, 2009. 24. o.]. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2008/38-as számú jelentése megállapítja, hogy az ügynökség ellenırzése alatt ugyan, de Irán tovább folytatja az urán dúsítását, sıt az iszfaháni dúsító üzemben további centrifugákat helyeztek üzembe. Fontos ismét megjegyezni, hogy az atomprogram katonai célokra történı felhasználására továbbra sem volt bizonyíték, de Teherán nem mőködött minden téren együtt az ügynökséggel, így a NAÜ nem tudta teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy az iráni nukleáris program egészét átlátják.58 A BT ezért meghozta 2008 szeptemberében az 1835. számú határozatot, amely
elıdeihez
hasonlóan
kizárólag
a
diplomáciai
megoldást
tartja
elfogadhatónak, valamint megerısítette a korábbi határozatokat és felszólította
57
Ezek a pénzügyi és kereskedelmi szankciók már igen fájdalmasak voltak a nukleáris programban érintett néhány személy és vállalat részére. 58 A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2008 szeptemberi riportja: http://www.isis-online.org/publications/iran/IAEA_Iran_Report_15September2008.pdf (2010. március 4.)
25 Iránt a NAÜ-vel való együttmőködésre, azonban újabb szankciókat nem tartalmazott.59
2.2. Az ENSZ BT határozatainak értékelése
Véleményem szerint a fenti határozatok, minden szempontból kudarcnak tekinthetıek. Az atomprogram mai is folyik, sıt Teherán nyugati szemszögbıl egyre nyugtalanítóbb eredményeket ér el. Ráadásul a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség több évi kiterjedt vizsgálat után sem tudja megnyugtató biztonsággal azt állítani, hogy Irán nem törekszik atomfegyver megszerzésére. Mohammad elBaradei a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség korábbi vezetıje szerint, az Irán elleni szankciók nem vezetnek eredményre, hiszen annak a technológiának az átadását kívánja megakadályozni, amivel Irán többé-kevésbé már rendelkezik, ezért a nemzetközi közösség a szankciókkal csak azt éri el, hogy ártatlan civilek fognak szenvedni tıle, mint ahogyan az történt Irakban a kilencvenes években.60 Vannak olyan szakértık, akik azt mondják, hogy a legcélravezetıbbek az olaj- és földgázipart érintı szankciók lettek volna, hiszen Irán legfıbb bevételi forrása ezen nyersanyagok exportjából tevıdik össze [Péczeli, 2009. 4. o.]. Azonban ha az ENSZ BT által hozott szankciókat kiterjesztenék egy embargóvá, akkor az minden idık legfájdalmasabb olajválságát robbanthatná ki. Többek között azért, mert Teherán minden bizonnyal lezárná a Perzsa-öböl (Arab-öböl) bejáratát vagyis
a
Hormuzi-szorost,61
ahol
2008
elsı
felében
a
világ
napi
olajkereskedelmének 20 százaléka, a tengeren szállított mennyiség 40 százaléka haladt keresztül.62
59
Többek között azért nem, mert a 2008 augusztusában kirobbant orosz-grúz háború miatt, az amerikaiorosz viszony mélypontra süllyedt. Meg kell azonban jegyezni, hogy Kínának sem érdeke egy még szigorúbb gazdasági, pénzügyi szankció-csomag elfogadása, mert jelentıs szerepet vállal az iráni nukleáris programban valamint kiterjedt gazdasági, kereskedelmi együttmőködés folyik Teherán és Peking között. 60 Reuters: Iran nuclear "threat" hyped: IAEA's ElBaradei, http://www.reuters.com/article/idUSTRE5811V120090902 (2010. március 7.) 61 Lásd 2.1.6.1. sz. térkép. 62 U.S. Energy Information Administration: Strait of Hormuz, http://www.eia.doe.gov/cabs/World_Oil_Transit_Chokepoints/Hormuz.html (2010. március 7.)
26 Az Egyesült Államok a kemény szankciók mellett agitál, amíg az EU-3-ak a „konstruktív párbeszéd” hívei, Moszkva és Peking a konstruktív ellenzék szerepét tölti be. Oroszország és Kína szoros gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat ápol Iránnal ezért nem érdekük még jobban kiterjeszteni a Teherán elleni szankciókat. Ezért Moszkva és Peking jelentısen nehezíti a kérdés rendezését, amely ellen a tárgyaló felek semmit nem tehetnek.63 Ha a Bushadminisztráció elkötelezte volna magát a békés rendezés irányába, akkor komoly sikereket érhetett volna el. George W. Bush azonban nem ismerte fel, hogy a szankció-politika nem vezet eredményre, a megoldást a teheráni vezetéssel való közvetlen és feltétel nélküli tárgyalások jelentenék, ahol kölcsönös biztonsági garanciákkal talán elérhetı lenne az atomprogram békés céljának garantálása. Azonban a neokonzervatív vezetésnél ez az opció szóba se jött, Bush mindvégig a katonai invázió lehetıségét hangoztatta.
63
Lásd 4. és 5. fejezet.
27 III. Orosz–iráni kapcsolatok Moszkva és Teherán közötti viszonyt kooperáció és rivalizálás keveréke jellemzi. A két ország történelmében bıven akad közös pont, tele háborúkkal és további, a másik felet hátrányosan érintı konfliktusokkal,64 ennek ellenére az oroszokkal szemben nem alakult ki olyan ellenséges hangulat, mint amely az Egyesült Államok és Irán kapcsolatát jellemzi. Az iráni atomvitában Moszkva 2003 elejéig Teherán álláspontjával értett egyet, Oroszország úgy gondolta, hogy az Egyesült Államok és Izrael aggodalma túlzott. Vélte mindezt azért, mert a kilencvenes évek közepétıl intenzív kapcsolatokat ápolt az Iráni Iszlám Köztársasággal, nukleáris programjának megvalósulását, technikai eszközökkel valamint szakemberek képzésével is segítette. Mohammad el-Baradei 2003-as év eleji látogatása után Moszkvában igencsak meglepıdtek azon, hogy nem Oroszország az elsı számú partnere Iránnak a nukleáris kérdésben. Teherán már a kilencvenes évek legelejétıl szoros kapcsolatokat ápolt Észak-Koreával, Kínával és Pakisztánnal. Moszkva az eltitkolt nukleáris tevékenységek nyilvánosságra kerülése után igencsak ellentmondásos helyzetbe került. Ha támogatja az Iráni Iszlám Köztársaság békés célú atomprogramját, azzal maga ellen fordíthatja a nemzetközi közösséget, azonban a Teheránnal való kapcsolat megszakítása jelentıs gazdasági és politikai veszteséget jelent. Moszkva az arany középutat választotta. 2003 után Oroszország és Irán továbbra is folytatta a katonai65 valamint a gazdasági
kapcsolatok
építését,
azonban
a
nukleáris
programban
az
együttmőködés a nemzetközi közösség nyomására megrekedt. Ez az állapot egészen 2007 végéig tartott, amikor is Vlagyimir Putyin Teheránba látogatott, ahol kijelentette, hogy az iráni–orosz kapcsolatok mostantól új irányt vesznek.66 Az új kapcsolatok fényében 2007 végén Moszkva – a NAÜ felügyelete alatt – 64
1804–1813 elsı perzsa-orosz háború; 1826–1828 második perzsa-orosz háború; gazdasági kizsákmányolás az Irán számára elınytelen koncessziók által stb. 65 Oroszország az egyik legnagyobb fegyverszállítója Iránnak. 66 Tehran Times: Putin visit will lead to leap in Iran-Russia relations, http://www.tehrantimes.com/index_View.asp?code=154905 (2010. március 8.)
28 elkezdte leszállítani azt a 82 tonna nukleáris üzemanyagot, amelyet az épülı búsheri atomerımőben fognak felhasználni. A búsheri projekt körülbelül 800 milliárd dolláros üzlet Oroszországnak, és Moszkva további együttmőködésre számít, hiszen Irán további nukleáris létesítmények megépítését tervezi [Kaczmarski, 2009. 1-3. o.]. Mivel a fegyver valamint a nukleáris programmal kapcsolatos megrendelések jelentıs bevételt jelentenek az orosz félnek, érthetı, hogy Moszkva minden erejével azon volt, hogy megakadályozza, hogy a BT újabb Teheránnal szembeni szankcióit. Mivel Irán több hónap idıhúzás után sem függesztette fel tevékenységét, Oroszország megszavazta a szankciókat, azonban ezek mindig kompromisszumos, laza szankciókat jelentettek. Mindeközben
Moszkva
dollár
milliárdos
fegyverüzleteket
kötött
Teheránnal. 2005 végén Tor-M1-es légvédelmi rakétakomplexum telepítésérıl írtak alá szerzıdést, további együttmőködést ígérve.67 Izrael különösen aggódik a légvédelmi rakéták eladása miatt, mivel jelentısen gyengítené a térségben eddig megkérdıjelezhetetlen légi fölényét. Rendkívül sok múlik azon, hogy Moszkva milyen mértékben járul hozzá az iráni atomprogramhoz, illetve, hogy milyen szinten fegyverzi fel a perzsa államot. 2009 augusztusában Dimitrij Medvegyev orosz államfı ígéretet tett Simon Peresz izraeli államfınek, hogy – bár 2005 decemberében aláírták –, felülvizsgálják az S-300-as rakétaelhárító rendszer Irán részére történı leszállítását.68 Azonban Szergej Rjabkov orosz külügyminiszterhelyettes 2010 februárjában már úgy nyilatkozott, hogy: „szerzıdésünk van arról, hogy leszállítsuk Irán részére ezeket a [rakétaelhárító] rendszereket, és mi teljesítjük ezt.”69 Hogy ezekbıl az ígéretekbıl melyik fog megvalósulni azt nehéz lenne megjósolni, mindenesetre Oroszországgal újra számolni kell a világpolitikában és mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy Moszkva nélkül az iráni atomvitát lehetetlen lesz megoldani. Oroszországnak igen kedvezı a jelenlegi helyzet,
67
Times: Russia ratchets up US tensions with arms sales to Iran and Venezuela, http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article4781027.ece (2010. március 8.) 68 Press Tv: Medvedev 'promised' to review Iran S300 deal http://www.presstv.ir/detail.aspx?id=103934§ionid=351020104 (2010. március 8.) 69 Haaretz: Russia to supply Iran with S-300 defense systems, http://www.haaretz.com/hasen/spages/1151039.html (2010. március 8.)
29 ugyanis ha az atomvita rendezıdne, Irán rövid idın belül konkurensként jelenhetne meg az európai gázpiacon, ez pedig semmiképpen nem szolgálja az orosz érdekeket. Ugyanakkor Irán atomhatalommá válása a régió stabilitására és biztonságára nézve fenyegetés. Ezért a Kreml számára a legideálisabb az lenne, ha a vita még jobban elhúzódna, ez a helyzet azonban nem tarthat örökké [Sz. Bíró, 2009. 55-56. o.].
30 IV. Perzsa–kínai partnerség Kína és Irán a globális energiapiacon meghatározó tényezık. Irán rendelkezik Szaúd-Arábia és Kanada után a harmadik legnagyobb feltárt olajtartalékkal.70 Kína pedig az egyik legnagyobb fogyasztó, kıolajfelhasználása rohamosan nı, az OPEC World Oil Outlook 2009-es jelentése szerint 20
éven belül
megduplázódik.71 Az energiaellátás területén kölcsönös függıség jellemzi kapcsolatukat.72 Peking 1993-ig olajexportırként is részt vett a nemzetközi nyersanyag kereskedelemben, azonban óriási fejlıdésének eredményeként, energiafogyasztása többszörösére nıtt, ráadásul tartalékai körülbelül 10 éven belül bizonyítottan ki fognak merülni. Így kénytelen az olajkészletek jelentıs részével rendelkezı országokkal való jó külkapcsolatok kialakításával biztosítani jövıbeni
nyersanyagellátását.
Irán
jelenleg
Kína
egyik
legnagyobb
kıolajexportıre, s a jövıben tovább kívánják növelni a Kínába exportált mennyiséget. A perzsa ország az iszlám forradalom elıtt, majdnem napi 6 millió barrel kıolajat volt képes kitermelni, ez ma körülbelül 4 millió barrel.73 Pillanatnyilag szembetőnı az a kettısség, hogy miközben Kína nyíltan ellenzi Irán atomhatalommá válását, eközben legális vagy illegális módon segíti annak civil célú megvalósulását. Kína és Irán nem csak az olajiparban mőködik együtt, a BT gazdasági szankcióinak bevezetése óta Peking vált Teherán fı iparcikk ellátójává. De Peking nem csak „hagyományos” ipari cikkekkel látja el Teheránt, 2009 áprilisában fény derült arra, hogy kínai vállalatok tiltott
70
Lásd 2.2.1. számú ábra. OPEC: World Oil Outlook 2009, http://www.opec.org/library/world%20oil%20outlook/WorldOilOutlook09.htm (2010. március 7.) 72 Irán 2008-ban napi 430.000 barrel olajat exportált Kínába. Ez a kínai fogyasztás, mintegy 5,5 %-a. Mivel Irán finomítói kapacitása meglehetısen elavult, ezért bár a világon a harmadik legnagyobb olajtartalékkal rendelkezik, benzin behozatalra szorul, Kína napi 130-140.000 barrel benzint exportál Iránba, ez a fogyasztás körülbelül 10 %-a. Már épülnek olajfinomítók, amelyek körülbelül 2013-ra lesznek képesek napi 3 millió barrel olajat finomítani. Ezekben a beruházásokban Kína is részt vesz. Energy Information Administration: Iran, http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Iran/pdf.pdf, 5. o. (2010. március 7.); Al-Jazeera: China selling petrol to Iran, http://english.aljazeera.net/business/2009/09/2009923113235664683.html (2010. március 7.) 73 Lásd 2.2.2. számú ábra. 71
31 anyagokat adtak el Iránnak, amelyek alkalmasak nukleáris fegyver, vagy nagyhatótávolságú rakéták elıállítására.74 Barack Obamának 2010 márciusáig Peking miatt nem sikerült egy újabb, és a jelenleginél jóval szigorúbb gazdasági szankciókat tartalmazó határozatot keresztülvinni a BT-ben. A fentiek alapján világosan látszik, hogy a kínai vezetésnek nem érdeke egy Irán elleni teljes embargó bevezetése. Az Obamaadminisztráció felismerte, hogy egy újabb szankció-csomag jelentıs fennakadást okozhat Kína kıolaj- és gázutánpótlásában, ezért Szaúd-Arábiára kíván nyomást gyakorolni, hogy növelje a Kínába irányuló kıolajexportot. A pekingi vezetés azonban nem támogatja a Washington által szorgalmazott keményebb szankciók elfogadását, véleményük szerint továbbra is van diplomáciai mozgástér.75 Miközben az Egyesült Államok Irán teljes elszigetelésére törekszik, Kína megpróbálja kiaknázni a gazdasági lehetıségeket. Politikai téren az együttmőködés már nem ennyire egyértelmő. Irán 2005 júliusában kapott megfigyelıi státuszt a Sanghaji Együttmőködés Szervezetében (SCO), de Teherán nem éri be ennyivel, iráni tisztviselık azóta lobbiznak a teljes jogú tagság elérésének érdekében [Weitz, 2009. 1. o.]. 2008-ban Manuser Mottaki iráni külügyminiszter bejelentette, hogy Teherán készen áll a csatlakozásra.76 Hu Csin-tao kínai elnök üdvözölte az iráni kezdeményezést, de ennél többet nem tett az ügy érdekében. A Sanghaji Együttmőködés Szervezetének egyik soha ki nem mondott célja az ázsiai amerikai befolyás visszaszorítása volt. Azonban ha Irán teljes jogú taggá válna, akkor hivatalosan is egy Amerika-ellenes formáció jönne létre, de az Egyesült Államokkal való konfrontáció pedig nem érdeke sem Kínának, sem Oroszországnak. Pekingnek sem áll érdekében, hogy a perzsa állam atomhatalommá váljon. Kína célja csupán az, hogy kiaknázza a térségben rejlı gazdasági lehetıségeket,
74
Iran Watch: Illicit chinese export to Iran, http://www.iranwatch.org/ourpubs/bulletin/chinese-exportsiran-040809.htm (2010. március 7.) 75 HVG: Kína ellenzi az Iránnal szembeni keményebb szankciókat http://hvg.hu/vilag/20100225_kina_irani_szankciok (2010. március 8.) 76 Press Tv: Iran makes move to join SCO, http://www.presstv.ir/detail.aspx?id=48781§ionid=351020101 (2010. március 13.)
32 biztosítsa rohamosan növekvı energiaigényét és piacot biztosítson ipari termékei számára. Egy gazdasági embargó ezt pedig a legkevésbé szolgálná.
33 V. Irán és az Európai Unió kapcsolatrendszere Az Európai Bizottság honlapja a következıként jellemzi az unió és Irán viszonyát: Az Európai Unió és Irán közötti kapcsolatokban nagyszerő lehetıségek rejlenek. Létezik egyfajta együttmőködés az EU és Irán között, azonban ezek a lehetıségekhez képest nagyon alacsony szinten folynak. Brüsszel és Teherán kapcsolatát két fı tényezı határozza meg, az egyik az emberi jogi helyzet a perzsa államban, valamint az immár több éve a nemzetközi politikai élet homlokterében lévı nukleáris program körül kialakult vita.77 Az Iráni Iszlám Köztársaság kihasználta az európai uniós joghézagokat, és Franciaországból, Németországból, Nagy-Britanniából valamint Belgiumból szerzett be, egyebek között az urándúsítás során is felhasználható, az Egyesült Államokban gyártott technikai eszközöket. Az érintett európai exportır vállalatok általában távoli országokba történı szállításra kaptak engedélyt, ám az áru végül Iránban kötött ki.78 A teljes iráni kereskedelem körülbelül negyede irányul az Európai Unióba, Brüsszel 2003 és 2007 között megduplázta a perzsa államból származó importját. Azzal, hogy Teherán növeli az Európai Unióval folytatott kereskedelmet két célja van. Az elsıdleges, hogy több évnyi szankciók miatt, Irán csak az európai államok révén juthat hozzá olyan eszközökhöz, amelyeket sem az oroszok sem a kínaiak nem tudnak rendelkezésükre bocsátani. Továbbá, úgy vélik, hogy a hatok közötti ellentétek mentén lavírozva, meggyengíthetık a transzatlanti kapcsolatok [Milani, 2009. 51-52. o.].79 Az Brüsszel és Washington az iráni atomvitában egy álláspontot képviselnek. Az Európai Unió vezetı hatalmai mindent megtesznek az iráni nukleáris program békés úton való rendezésének érdekében, többször ajánlottak már fel Teheránnak az urándúsítás befagyasztásáért cserébe úgynevezett ösztönzı
77
Az Európai Bizottság honlapja: External relations, Iran, http://ec.europa.eu/external_relations/iran/index_en.htm# (2010. március 17.) 78 Eu Observer: EU loopholes could undermine new Iran sanctions, US warns, http://euobserver.com/9/29596 (2010. március 15.) 79 6,3 milliárd euroról 12,6 milliárd eurora.
34 csomagot, azonban ezeket Irán nem fogadta el. Mivel a legutóbbi Irán elleni szankciót több, mint két éve (2008. március 3-án) sikerült elfogadni a BT-ben, ezért Bernard Kouchner francia külügyminiszter 2010 márciusában bejelentette, hogy a vitának mielıbbi békés rendezésének érdekében az Európai Unió kész egyoldalú szankciók bevezetésére Teherán ellen. Az Európai Unión belül konszenzus van a szankciók bevezetésével kapcsolatban.80 Brüsszel teljesen azonosul Washington azon álláspontjával, miszerint ameddig a nemzetközi közösség nem látja biztosítva, hogy Teherán atomprogramra békés célokat szolgál, addig a perzsa állam függessze fel nukleáris programját. Az EU azonban kizárólag diplomáciai megoldást tart elfogadhatónak. Véleményem szerint, ha Washington a harmadik Öbölháborúhoz hasonlóan a nemzetközi jog negligálásával indítana egy katonai akciót iráni nukleáris létesítmények ellen, az a posztbipoláris korszak transzatlanti kapcsolatainak mélypontját jelentené.
80
HVG: Irán elleni szankciók: az EU nem vár az ENSZ-re http://hvg.hu/vilag/20100314_eu_iran_szankciok_ensz (2010. március 15.)
35
VI. Az Egyesült Államok és Irán kapcsolata Obama hivatalba lépése óta A Bush-adminisztráció figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az atomvitát Irán legfontosabb – nukleáris segítséget nyújtó – partnerei nélkül nem lehet megoldani. Ezen próbál meg változtatni a 2009. január 20-án hivatalba lépett Barack Obama. A személyéhez főzıdı – talán kissé túlzottan felfokozott – várakozások ellenére az elnök otthon nagyjából olyan mértékő elismertségnek örvend, mint átlagban bármelyik elıdje. Igaz, hogy a külföldiek nem szavaznak az amerikai elnökválasztáson, de Barack Obamának az Egyesült Államok határain túl is egyre szkeptikusabb partnerekkel kell találkoznia. Bár Obama a globális terrorizmus elleni harcot – amelynek fı frontja Afganisztán – állította külpolitikájának középpontjába, azonban az iráni nukleáris program sikere vagy kudarca akár meg is buktathatja az elnököt. Amennyiben Teherán valóban nukleáris fegyverekre tesz szert, Barack Obama odahaza elveszítheti hitelességét és a Demokrata Párt egyes, nagy befolyású támogatói csoportjait; de ha katonai akciót kezdeményez – vagy Izrael csapást mér iráni létesítményekre –, nemzetközi presztízse szenved helyrehozhatatlan csorbát és az új adminisztráció smart powerre alapozott külpolitikája akár össze is omolhat [Magyarics, 2009. 10-12. o.]. A perzsa újévkor Barack Obama videóüzenetet juttatott el az iráni vezetıkhöz, amelyben a régi konfliktuson való felülemelkedésrıl beszélt.81 Az amerikai elnök azt mondta: konstruktív kapcsolatok kiépítését fenyegetéssel nem lehet elıbbre vinni.82 Teherán válasza a következı volt: örülnek a megváltozott hangnemnek, de várják a tetteket.83 Obama elnök 2009. június 4-én Kairóban elmondott beszédének fı üzenete az volt, hogy „Amerika nem áll és nem is fog 81
Iráni oldalon az 1953-as demokratikus rendszer megdöntése, a sah támogatása, az Öböl-háborúban Iraknak nyújtott segítség, az 1988-ban lelıtt iráni utasszállítógép tragédiája, illetve az Irán ellen irányuló szankciók, illetve politika. Az Egyesült Államok részérıl a teheráni túszdráma, a Libanonban végrehajtott robbantásos merényletekben való részvétel, a Hezbollah illetve a Hamász támogatása, ezáltal a közelkeleti békefolyamat akadályozása. 82 Barack Obama elnök beszéde: The President’s messega to the Iranian people www.whitehouse.gov/video/The-Presidents-Message-to-the-Iranian-People (2009. március 19.) 83 The New York Times: Iran’s Supreme Leader Rebuffs Obama Message, http://www.nytimes.com/2009/03/22/world/middleeast/22iran.html?ref=middleeast (2010. március 18.)
36 háborúban állni az iszlámmal”. Mindez éles ellentétben áll George W. Bush Közel-Kelet-politikájának hangnemével, és még azok is szívesen fogadták, akik egyébként hiányolják a forma mögött a tartalmat [N. Rózsa 2009/b. 9-10. o.]. Obama hivatalba lépésével csupán hangsúlyeltolódás következett be, hiszen az amerikai elnök a beszéd elıtti héten hosszabbította meg az Irán elleni szankciókat [Péczeli, 2009. 9. o.]. Ali Khámenei az Iráni Iszlám Köztársaság legfıbb vezetıje kijelentette az emberek továbbra is győlölik Amerikát és gyönyörő beszédek ezen nem fognak változtatni.84 Fontos megjegyezni, hogy a perzsa közvélemény többségének nincs semmilyen ellenérzése Amerikával szemben. A június elnökválasztás és az azt követıen kialakult helyzet tükrözte a belsı politikai megosztottságot és a társadalmi hangulat aktuális állapotát [Chubin, 2010. 163. o.]. Az amerikai diplomácia megmutatta, hogy képes megújulásra. 2009. október 1-jén Genfben újraindult a párbeszéd Iránnal a nukleáris programmal kapcsolatban. A tárgyalások eredményeképpen Irán elfogadta a hatok ajánlatát, mely szerint 1200 kg alacsony dúsítású uránt külföldre85 szállít, és ott dúsítják tovább. Ezzel kizárható, hogy az iráni létesítményekben fegyverszintre dúsítsák. Bár Teherán elfogadta a fenti feltételeket, a szkeptikusoknak igaza lett késıbb ugyanis az iráni vezetésen belüli ellentétek miatt Teherán kihátrált az egyezmény végrehajtása mögül [Albright, 2009.]. Teherán ambícióit egy jottányit sem fékezte Obama tárgyalásos stílusa. A republikánusok azt vetik az elnök szemére, hogy puhaságával csak azt érte el, hogy az ENSZ BT-ben nem született Iránt elítélı újabb határozat. Washington kezdeményezésére a BT 2009. szeptember 24-én elfogadta az 1887-es (2009) számú határozatot, amely felszólítja az atomsorompó szerzıdés aláíróit, hogy tartsák tiszteletben kötelezettségeiket. A szerzıdésbıl kimaradó államokat arra kéri,
hogy
mielıbb
csatlakozzanak
az
atomfegyverek
proliferációját
megakadályozandó szerzıdéshez, annak egyetemessé tétele érdekében. A
84
Youtube: Iran responds to Obama, http://www.youtube.com/watch?v=GPL0d1LwEiQ (2010. március 19.) 85 Oroszországba és Franciaországba.
37 határozat megerısíti az 1696 (2006), 1737 (2006), 1747 (2007), 1803 (2008), és az 1835 (2008) számú határozatokat, azonban Iránt és nukleáris programját nem nevezi meg.86 A
Bush-adminisztráció
által
Csehországba
és
Lengyelországba
megálmodott európai rakétaelhárító rendszer telepítését Obama levette a napirendrıl.
Washington
felismerte,
hogy
az
atomvita
megoldásához
Oroszországra is szüksége van. Moszkva támogatásához viszont fel kellett számolni az amerikai-orosz viszonyt leginkább kiélezı kelet-európai védelmi projektet. Várhatóan 2010 március végén kezdıdnek tárgyalások Washington és Bukarest között az új európai rakétapajzsról. Az eddigi információk szerint Romániába radart nem, csak elfogórakétákat telepítene a NATO. Bár az Egyesült Államok állítása szerint Oroszországgal többször konzultált az európai rakétapajzs elemeinek telepítésérıl, Moszkvában súlyos aggodalmaiknak adtak hangot.87 A kézirat lezárásakor még nem világos, hogy mi Washington célja az elfogórakéták telepítésével, sem az, hogy Moszkva hogyan fog reagálni az rendszer esetleges kiépítésére, azonban azt már most látni lehet, hogy Oroszország nem vette jó néven, hogy a szomszédba ismét rakétákat kíván telepíteni a NATO. Az amerikai külügyminiszter 2010 márciusi oroszországi látogatásán Vlagyimir Putyin miniszterelnök bejelentette, hogy az orosz segítséggel épülı búsheri atomreaktor már a nyáron megkezdheti mőködését.88 Ez a kijelentés tartalmi újdonsággal nem bír, hiszen Oroszország évek óta építi a búsheri atomerımővet, amelynek átadását már többször elhalasztották. A bejelentés mögöttes üzenete az: Moszkvának gazdasági érdekei főzıdnek az búsheri atomerımő megépítéséhez, és ha Washington az orosz érdekek kárára kívánja politikai/katonai befolyását növelni, Oroszország ezt nem hagyja annyiban.
86
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1887 (2009) számú határozata. http://daccess-ddsny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N09/523/74/PDF/N0952374.pdf?OpenElement (2010. március 19.) 87 Telegraph: Romania approves US missile defence shield, http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/romania/7158685/Romania-approves-US-missiledefence-shield.html (2010. március 19.) 88 The New York Times: Iran Dispute Becomes Focus of Clinton’s Russia Trip http://www.nytimes.com/2010/03/19/world/europe/19diplo.html?hp (2010. március 19.)
38 Obama elnök hatalomra kerülésével hangnemváltás történt Washington Irán-politikáját illetıen. Obama sem vetette el a katonai intervenció lehetıségét, mint utolsó eszközt, de a Bush-adminisztráció keményvonalas retorikája lekerült a napirendrıl. Barack Obama az eddigi sikertelenség ellenére megmutatta, hogy van még mozgástere a diplomáciának a vita rendezésében.
39 VII. Teherán és Tel-Aviv viszonya Mohammad Reza Pahlavi sah uralma alatt Irán és az 1948. május 14-én létrejött Izrael állam viszonya szoros és baráti volt. Ennek oka abban rejlett, hogy a két állam politikai érdekei akkoriban igen hasonlóak voltak. Habár a sah idınként tekintettel volt bizonyos „iszlám érdekekre”, ez nem gátolta meg abban, hogy élénk diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat tartson fenn a zsidó állammal. Izrael
meghatározó
szerepet
játszott
az
iráni
biztonsági
szolgálatok
létrehozásában és fejlesztésében is. Mindez egy csapásra megváltozott 1979 februárjában az iszlám forradalom gyızelmével. A számőzetésbıl hazatérı Ruhollah Khomeini ajatollah elsı intézkedése volt, hogy megszakította a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Khomeini végsı célja Izrael felszámolása volt, ez a cél szerves része lett annak a vallási ideológiának, amely mindmáig az Iráni Iszlám Köztársaság eszmei alapját képezi. Az Iszlám Köztársaság alkotmánya az országban élı zsidók tekintetében változatlanul a dzimma89 klasszikus elvét követi, viszont az Izrael államhoz főzıdı viszony kifejezetten ellenséges [Parsi, 2008. 142-143. o.]. 1979 után diplomáciai kapcsolatok híján Irán és Izrael viszonyát leginkább a csendes ellenszenv jellemezte. Mahmúd Ahmadinezsád elnök azonban felkavarta az állóvizet, 2005 októberében Izrael térképrıl való letörlését szorgalmazta, majd 2006 decemberében a „világ antiszemitáit” egyesítı holokauszt-konferenciát rendeztek Teheránban.90
7.1. Az izraeli nukleáris program
A zsidó állam felismerte, hogy területi épségét, sıt létét akkor garantálhatja ha atomfegyvert fejleszt ki. Izrael nem engedhette meg magának, hogy az 1948849-es függetlenségi háborúhoz hasonlóan „arab-koalíció” jöhessen létre, amely
89
A területen élı vallási kisebbségek (zsidók, keresztények) fejadó fizetésének fejében szabadon gyakorolhatták vallásukat. 90 Haaretz: Ahmadinejad at Holocaust Conference: Israel will soon wiped out, 2006. december 13. http://www.haaretz.com/hasen/spages/800098.html
40 térdre kényszerítheti a zsidó államot. Ezért bár, minden arab állam részese lett az atomsorompó szerzıdésnek, azt zsidó állam a mai napig nem írt alá.91 A nemzetközi közösség nem is gyakorol nyomást Tel-Avivra az egyezmény aláírásával kapcsolatban, ezért is szoktak hivatkozni az Egyesült Államok „kettıs-mércét”
alkalmazó
politikájára.
Mindeközben
Izrael
de
facto
atomhatalommá vált,92 a nemzetközi közösség a nyolcvanas évek közepe óta93 fogadja el tényként az izraeli nukleáris arzenál létét. Hivatalosan Izrael mind a mai napig nem ismerte el, hogy atombombával rendelkezik, politikája éppen ennek a bizonytalanságnak a fenntartására irányul. 1981-ben Menachem Begin miniszterelnök bejelentette, hogy Izrael nem fogja megengedni, hogy bármely ellenséges állam atomfegyvert fejlesszen ki, mert az a zsidó állam létét fenyegetné. Még ebben az évben az izraeli légierı lebombázta az iraki Ozirak atomreaktort. Izrael úgy vélte, hogy a zsidó állam létét veszélyeztette az iraki nukleáris program. 2007 szeptemberében hasonlón akciót hajtottak végre Szíriában, ahol szintén egy épülı nukleáris létesítmény volt a célpont [Ismail, 2007. 8. o.].
91
Azonban a NAÜ-nek 1957 óta tagja. Mivel Izrael hivatalosan a mai napig nem ismerte el, hogy atomfegyverrel rendelkezne ezért csak nem hivatalos, titkosszolgálatok által állított információk állnak rendelkezésünkre. Tel-Aviv körül-belül 1969re vált atomhatalommá, becslések szerint ma 100-200 robbanótöltettel rendelkezik. 93 1986-ban Mordechai Vanunu, aki korábban évekig dolgozott az izraeli Dimona nukleáris központban, a londoni Sunday Timesnak fényképeket adott, melyek bizonyították, hogy Izrael nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Vanunut az izraeli titkosszolgálat néhány napon belül elfogta, és egy izraeli bíróság kémkedés és hazaárulás vádjával 18 év börtönbüntetésre ítélte. N. Rózsa Erzsébet [2008]: A nukleáris fejlesztések új hullámai 7.o. 92
41 VIII. Miért fenyegetés az iráni atomprogram? Az iráni atomprogram egyszerre jelent fenyegetést és teremthet precedenst,94 mivel minden nemzetközi erıfeszítés ellenére töretlenül haladhat elıre. A perzsa állam regionális hatalmi törekvéseibe illeszkedne, hogy a nukleáris technológia megszerzése után exportálja azt a térség országai számára, amely rendkívüli veszélyeket hordozna. Ezért Izrael minden lehetséges eszközzel megpróbálja felhívni a nemzetközi közösség figyelmét az iráni veszélyre. Az atomprogram felgyorsulásával párhuzamosan az iráni rakétaprogram is nagy lendületet kapott. 2005 és 2006 között több alkalommal is sikeresen tesztelték a Seháb-3-as rakétákat, amelyek 1300 km-es hatósugarába már Izrael is beleesik. Emellett fejlesztés alatt állnak a Seháb-4-es illetve 5-ös ballisztikus rakéták is, amelyekkel már Nyugat-Európa, sıt az Egyesült Államok is elérhetı lenne [Péczeli, 2009. 2. o.]. 2008 augusztusában Iránnak sikerült felbocsátani a Safir-e Omid95 hordozórakétát, amely Föld körüli pályára állított egy mőholdat.96 Ez a hatalmas presztízs értékő eredmény azonban nyugaton további aggodalmaknak adott okot, ugyanis elméletileg az őrkutatási célra használt rakéta viszonylag könnyen átalakítható egy több ezer kilométeres hatósugarú, néhány száz kilogramm tömegő robbanófejet szállító hadászati rakétává.
8.1. Az esetleges katonai intervenció és várható következményei Egy katonai támadás terve az iráni nukleáris létesítmények ellen már régóta napirenden van. Izrael kész a beavatkozásra, annak érdekében, hogy megállítsa az általa feltételezett nukleáris fegyver kifejlesztését. Mahmúd Ahmadinezsád egy esetleges támadás esetén határozott és gyors választ helyezett kilátásba.
94
Ha minden reakció és szankció ellenére sikerül „atomhatalommá” válnia, az a térség államai számára azt sugallhatja, ha Iránnak sikerülhetett akkor nekünk is fog. 95 Magyarul a béke követe. 96 HVG: Iráni mőhold állt földkörüli pályára, 2008. augusztus 18. http://hvg.hu/Tudomany/20080818_iran_muhold_fold_koruli_palya_beke_kovete.aspx
42 Teherán elsısorban az olaj- és gázszállítások leállítását ígérte, amely a világpiaci árak rohamos növekedését eredményezné. Ugyanakkor miután az iráni gazdaság rendkívül gyenge lábakon áll, egy esetleges olaj embargó valószínőleg térdre kényszerítené az ország gazdaságát [Forbes, 2008. 21. o.]. Az Egyesült Államok és Izrael az iráni fejlesztésekre reagálva megkezdte a
katonai
intervenció
elıkészületeit.
2005
tavaszán
a
Pentagon
kezdeményezésére a Kongresszus jóváhagyta azt a javaslatot miszerint az Egyesült Államok GBU-28-as típusú bunkertörı bombákat ad el Izraelnek.97 Izrael 2008-ban már a továbbfejlesztett GBU-39-es típusú bombákból is vásárolt, amelyeket be is vetett a Hamász ellen a 2008 decemberében kezdıdött gázai intervencióban.98 Egy izraeli támadás célja, hogy komoly mértékben visszavesse az iráni atomprogramot, vagy akár el is tántorítsa Teheránt annak folytatásától. Az iráni nukleáris létesítmények elszórtan és több esetben a föld alatt helyezkednek el, a Center for Strategic and International Studies tanulmánya szerint a program több éves visszavetéséhez elegendı lenne az iráni nukleáris program három meghatározó létesítményét semlegesíteni.99 A búsheri könnyővizes erımő nem lenne elsıdleges célpont, mivel ez a létesítmény nem hasznosítható fegyverkezési nukleáris programhoz. A tanulmány az esetleges támadás forgatókönyveit részletesen elemzi. E szerint két lehetıség van: az izraeli légierı hajt végre bombázásokat, vagy Jerikó III-as ballisztikus rakétákat lınek ki az iráni nukleáris létesítményekre. Mindkét forgatókönyv több szempontból is kockázatos, és nehezen kivitelezhetı. Az izraeli légierı bevetésekor a szomszédos arab államok nem valószínő, hogy beleegyeznének a légtérhasználatába. Mindez azonban csupán politikai következményekkel járna, hiszen sem a szír sem az iráni légvédelem nem lenne képes az izraeli vadászgépek megállítására. Irak légterét az Egyesült Államok
97
Financial Times: US wants to sell Israel ‘bunker-buster’ bombs http://www.ft.com/cms/s/0/facbfddeb6ac-11d9-aebd-00000e2511c8.html (2010. március 2.) 98 JBS.org: Israel to Get GBU-39 Bombs from U.S. http://www.jbs.org/war-foreign-policy-blog/2931israel-to-get-gbu-39-bombs-from-us (2010. március 3.) 99 Az araki nehézvízgyárat, a natanzi urándúsítómővet, valamint az iszfaháni nukleáris kutatóközpontot, ahol urán-hexafluorid elıállító üzem is mőködik. Lásd 8.1. számú ábra.
43 hadserege ellenırzi, Tel-Aviv pedig nem indítana támadást Irán ellen Washington beleegyezése nélkül.100 Az iráni légelhárítás még nem rendelkezik a korszerő S-300 légvédelmi elhárító rendszerrel, ehelyett csupán régebbi típusú orosz gyártmányú SA-2, SA5, SA-6 és SA-7 típusú légvédelmi rakétákra támaszkodhatna, amelyek a szerzı szerint nem tudnának komoly gondokat okozni az izraeli légierınek. A fı probléma nem Irán katonai képességeiben, hanem a távolságban rejlik.101 Ezt a problémát a Jerikó III-as ballisztikus rakéták bevetése küszöbölhetné ki. Ezek a rakéták 4800-6500 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, és 750 kilós robbanófejet tudnak célba juttatni. A tanulmány szerint körülbelül 30-50 ilyen típusú rakétára lenne szükség a mővelethez, azonban a Jerikó III-ast elméletben csak 2009-ben állították hadrendbe, kétséges, hogy rendelkezik-e Izrael ekkora mennyiségő megbízható rakétaarzenállal [Toukan, 2009.].102 Továbbá nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nemzetközi közösség, hogyan reagálna egy ilyen támadásra. Smuel Bar izraeli biztonságpolitikai szakértı szerint: „Egyetlen arab országtól sem várható katonai válasz, sıt az arab világ csendben tapsolna.”103 Véleményem szerint Oroszország és Kína valamint az arab államok borítékolhatóan elhidegülnének Izraeltıl és az Egyesült Államoktól. Az izraeli érvelés azt hangsúlyozza, hogy 1981-ben és 2007-ben is hajtottak végre hasonló katonai akciókat, és mindkét alkalommal sikerrel jártak. Azonban Irán tudatosan a lehetı legnagyobb mértékben szórta szét nukleáris létesítményeit, amelyeket földalatti bunkerekbe rejtett. Azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a perzsa állam nem az elsı Öböl-háború Irakja és nem Szíria, sokkal fejlettebb technikával és haderıvel rendelkezik. Seháb típusú ballisztikus rakétákkal könnyen bombázhatna izraeli célpontokat, valamint valószínőleg a Hamász és a Hezbollah és összehangolt támadást intézne Izrael
100
Lásd 8.2. számú ábra. Az izraeli vadászgépeknek tankolniuk is kellene, ez a levegıben is megoldható, de a magas kockázat miatt sokkal elképzelhetıbb, hogy az izraeli légierı az iraki kurd területeket használná fel erre a célra. 102 Lásd 8.3. számú ábra. 103 HVG: Egy Irán elleni támadás után „az arab világ csendben tapsolna”, http://hvg.hu/hvgfriss/2009.43/200943_Smuel_Bar_izraeli_biztonsagpolitikai_szaker (2010. március 20.) 101
44 ellen. A támadás katonai végkimenetele nem kétséges, azonban mint az láttuk a 2006-os libanoni illetve a 2008-as gázai intervenció kapcsán, a beavatkozás erkölcsi vesztese Izrael és az Egyesült Államok lenne.
45 IX. A nukleáris program jelenlegi állása Az atomvitában fordulópontot jelentett, amikor 2009 szeptemberében Teherán bejelentette, hogy Kumban újabb urándúsítót kíván üzembe helyezni.104 Erre válaszul Washington újabb szankció-csomagot próbált keresztülvinni a BT-n, azonban az orosz és a kínai ellenállás miatt ez a mai napig nem sikerült. A nemzetközi közösség 2009 októberében leült tárgyalni Iránnal, de az év végi adott határidıig Teherán nem válaszolt a NAÜ által felajánlott elképzelésre.105 Ahmadinezsád elnök 2010 februárjában azt nyilatkozta az IRIB Newsnak, hogy: „Tényleg nincs probléma. Csak néhányan nagy hőhót csaptak a semmiért. Aláírjuk a szerzıdés, melynek keretében 3,5 %-os tisztaságú uránt adunk, hogy négy vagy öt hónap múlva 20 %-ra dúsítva kapjuk vissza.”106 A fentiek ellenére pár nappal késıbb Teherán levélben értesítette a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget, hogy Natanzban a Teheráni Nukleáris Kutatóközpont részére – orvosi célú felhasználásra – 20 %-os tisztaságú uránt dúsítanak.107 Fontos ismét leszögezni, hogy az uránt erımővi felhasználásra is dúsítani kell, általában 3-40%-ra. Fegyverminıségő az az urán, melyben az U235 izotóp arány 90 %-nál magasabb. Tehát azzal hogy Teherán 20 %-ra dúsít közel sem éri el a fegyverminıségő szintet – 40 % vagy az az alatti szint békés célúnak számít –, nemzetközi jogot sem sért. Ez az esemény jól mutatja, hogy mennyire megosztott a kérdésben a teheráni vezetés és a belsı ellentétek is akadályozzák a vita rendezését. A teheráni érvelés tele van ellentmondásokkal. Egyrészt az iráni nukleáris ipar a tervezett kapacitások mellett a közeljövıben csak a búsheri atomerımő
104
BBC News: Iran has second enrichment site, http://news.bbc.co.uk/2/hi/8274262.stm (2010. március 5.) 105 A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felügyelete alatt Irán urán készletének megközelítıleg háromnegyedét Oroszországba majd Franciaországba szállítanák további dúsítás céljából, amelynek eredményeképpen Teherán olyan tisztaságú uránt nyerne, mely minıségében megfelelı egy békés atomreaktor mőködtetéséhez. 106 Al Jazeera: Iran: No problem with nuclear plan http://english.aljazeera.net/news/middleeast/2010/02/2010230058976481.html (2010. március 13.) 107 FOX News: IAEA: Iran's Higher Uranium Enrichment Modest, http://www.foxnews.com/world/2010/02/10/iaea-irans-higher-uranium-enrichment-modest/ (2010. március 12.)
46 szükségleteinek töredékét lenne képes ellátni.108 Ilyen kicsi nyersanyagbázison ekkora kapacitások kiépítése értelmetlen. Végül de nem utolsósorban Teherán képtelen megnyugtató választ adni a feltárt nehézvízgyártó üzemre, amelyre semmilyen gazdasági értelemben vett szüksége nincsen [Deák, 2004. 13. o.]. A nukleáris program kapcsán jelentkezı technikai és diplomáciai problémák, valamint a teheráni vezetés megosztottsága miatt az atomprogram megvalósítása számtalan akadályba ütközik. Nehéz megmondani, hogy jelenleg hol tart a program, mint ahogy azt is nehéz megmondani, hogy mikor lesz kézzel fogható eredménye. A program sikeressége továbbra is a külföldi – elsısorban orosz és kínai – segítségtıl függ, mert Irán nem képes egyedül befejezni kutatásait, fejlesztéseit. Nem rendelkezik az ahhoz szükséges technikai felszereltséggel, kellı szakemberrel, továbbá pénzügyi források is korlátozottan állnak rendelkezésére. A programmal kapcsolatban
felmerült kételyek,
aggodalmak szintén nem kedveznek a nukleáris program megvalósulásának.
9.1. A nukleáris program valódi céljai
Egyes elemzık az iráni vezetést – túlozva – felelıtlennek, paranoiásnak írják le, pedig Teherán nagyon is racionálisan, pragmatikusan gondolkozik és dönt. Az iráni atomprogram Teherán középhatalmi ambícióit és regionális fenyegetettségét tükrözi. Mint minden rendszernek az Iráni Iszlám Köztársaságnak is legfontosabb célja, hogy fennmaradjon. Teherán számára az Egyesült Államok a legnagyobb fenyegetés, hiszen, mint az korábban láttuk, a szomszédos országokban katonai támaszpontokat tart fenn; 2001-ben Afganisztánban, majd 2003-ban Irakban, katonai erıvel döntötte meg az Amerika-ellenes vezetést. Ezért érthetı, hogy az iráni vezetés megpróbálja növelni harcászati és hadászati
képességeit.
Teherán
célja,
hogy
az
amerikai
befolyás
ellensúlyozásaként a lehetı legnagyobb befolyásra tegyen szert a régióban.109 E tekintetben sikerrel járt, hiszen a térség egyetlen problémáját sem lehet Irán
108 109
Hat év alatt az egyetlen búsheri blokk elhasználná Irán egész ma ismert uránérc-készletét. (30 000 t) A Hamász és a Hezbollah valamint az iraki síita csoportok támogatásával.
47 nélkül megoldani.110 Mindeközben gondosan ügyel arra, hogy mindenképpen elkerülje a közvetlen konfrontációt az Egyesült Államokkal. A vita megoldása azért sem kedvez Ahmadinezsádnak, mert úgy próbálja felkavarni a nacionalista indulatokat és elvonni a lakosság figyelmét a belsı problémákról, hogy arra hivatkozik: a nagyhatalmak megtagadják Irántól az ıt megilletı jogokat.111 Fontos hangsúlyozni, hogy a politikai elitben a kulcsfontosságú külpolitikai kérdésekben – regionális hatalom kibıvítése; nukleáris program – a reformerek és a konzervatívok között alapvetıen konszenzus van. Teherán retorikája nagyon erıs, azonban amikor az érdek és az értek között kellett választani, Irán mindig az elıbbit választotta. A vezetés tisztában van azzal, hogy Iránnak szüksége van az európai és ázsiai tıkére. Ezért a külpolitikában csak a retorikában érvényesülnek a belpolitikai prioritások [Balogh, 2007. 38. o.]. Sokan felteszik a kérdést, hogy ha Irán céljai békések, akkor miért nem tárja fel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség elıtt az atomprogram minden részletét. Teherán azt hangoztatja, hogy ı eleget tett a nemzetközi közösség kérésének, a programnak nincsenek a NAÜ által nem ismert részei. Viszont a bécsi székhelyő szervezet minden jelentésében szerepel, hogy Irán nem hajtva végre a BT által hozott határozatban foglaltakat, de a vizsgálat folytatódik; atomfegyver fejlesztésére utaló jelet nem találtak; azonban a program teljes egésze az ügynökség elıtt nem ismert. Teherán célja pont ez, lebegtetni a kérdést, fenntartani a bizonytalanságot. Az Iráni Iszlám Köztársaság az elmúlt években komoly erıfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az ország ellen irányuló fenyegetésekre hatékony választ tudjon adni. A rakétaprogram terén elért sikerekkel, valamint a nukleáris program kapcsán felmerült bizonytalansággal Irán elrettentést célul kitőzı politikája azon a feltételezésen alapul, hogy aligha támadná meg akármelyik
110
Legyen szó Irakról, Afganisztánról vagy akár az arab-izraeli kérdésrıl. Érdemes megtekinteni a 9.1.1. számú ábrát, melyen egy 50 000 riálos bankjegy hátoldala látható, középen a nukleáris jelképpel. 111
48 ország ha tisztában lenne azzal, hogy Irán atomfegyverrel rendelkezik. Az azonban kérdéses, hogy ez a közeljövıben elegendı lesz-e, hogy visszatartsa az ország ellenségeit egy esetleges katonai akciótól. Irán a nem hagyományos fegyverprogramjainak eredményeként komoly sikereket ért el, amely fenyegetést jelenthet a térség bármely államának számára illetve az amerikai támaszpontokra. Irán a CIA Factbook 2006-os adatai szerint GDP-jének 2,5 %-át költötte katonai célokra, ezzel elfoglalva a 67. pozíciót a listán. Ezzel szemben a lista elsı hét helyét a térség államai foglalják el.112 Mint azt a táblázat jól mutatja, a 2001es statisztikák, hasonló, sıt még magasabb katonai kiadásokat mutatnak. Ezekbıl az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a térség túlmilitarizált, de a fegyverkezési spirál nem az iráni atomvita felszínre kerülése miatt indult be. Irán folyamatosan fejleszti haderejét, de közel sem olyan mértékben, mint például Szaúdi-Arábia, amelynek szintén regionális hatalmi ambíciói vannak. A perzsa állam egyetlen államot sem támadott meg a modern korban, bármennyire is szélsıséges retorikát hangoztat. Az iráni atomprogram azért jelenthet fenyegetést a nemzetközi stabilitásra és békére, mert Teherán számos olyan békés célú nukleáris technológiával rendelkezik, amely megfelelı politikai akarat esetén katonai célokra is felhasználható. Azt viszont kizártnak tartom, hogy – ha törekszik is nukleáris fegyver megszerzésére – bevetné akármelyik állam ellen.113
112
Lásd 9.1.2. számú táblázat. Logikailag szinte kizárt, hogy ilyen fegyverrel megtámadja Izraelt. Izraelben a népesség 20 %-a muszlim vallású arab, egy atomtámadás során ık is áldozatul esnének. Továbbá Jeruzsálem az iszlám világ harmadik szent helye, a pusztítás az al-Aksza mecsetet sem kímélné. 113
49 X. Utószó A sah uralkodásának törvényszerő következménye volt az iszlám forradalom. Az elvakult forradalmi eszmére épülı külpolitikai retorika miatt Teheránt teljesen bekerítették ellenfelei. Ebben a helyzetben Irán nem választhatott más védelmi taktikát, mint az elrettentés doktrínáját. Változás csak Khomeini ajatollah halála után következhetett volna be. A két reformer elnök idején meg lett volna a lehetıség arra, hogy Iránt visszavezessék a nemzetközi közösségbe, de a Clintonadminisztrációnak többet kellett volna tennie az ügy érdekében. A 2001 szeptemberi
események
után,
majd
Mahmúd
Ahmadinezsád
hatalomra
kerülésével erre már nem volt meg a reális lehetıség. Az Egyesült Államok terrorizmus ellenes háborúja Afganisztánban, majd az Irak elleni intervenció miatt Irán körül ismét bezárult az amerikai győrő, így jogosan érezte magát fenyegetve. Az Egyesült Államok és Franciaország veszélyes precedenst teremtettek. Az amerikai kongresszus 2008. október 2-án ratifikálta az Egyesült Államok és India között létrejövı nukleáris egyezményt. Az egyezmény révén lehetıvé válik, hogy amerikai vállalatok nukleáris főtıanyagot és atomtechnológiát szállítsanak Indiának, holott Újdelhi a mai napig nem írta alá az atomsorompó szerzıdést. Az egyezmény aláírását követıen Párizs is megállapodott Újdelhivel, hogy a jövıben francia cégek is fognak nukleáris reaktorokat építeni Indiában. E két szerzıdés véleményem szerint rendkívül nagy károkat okoz a nukleáris fegyverek terjedése elleni globális törekvéseknek. A nemzetközi közösség azt üzeni, hogy nyugodtan lehet atomfegyvert kifejleszteni, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozatokkal szembemenni, nem lesz semmilyen következménye, sıt pár év múlva legitim atomhatalomnak fogják elfogadni az országot, akár csatlakozott az atomsorompó szerzıdéshez akár nem. Washington a 123-as egyezménnyel valamint Izrael állam nukleáris fejlesztéseinek figyelmen kívül hagyásával alátámasztja Irán érveit. Így ismét jogosan tehetik fel a kérdést, ha Izrael, India, Pakisztán atomhatalommá válhatott, akkor ık miért ne?
50 Az iráni nukleáris program fejlesztése mellett számos racionális gazdaságpolitikai érv is felsorakoztatható. Irán a világ harmadik legnagyobb olajés második legnagyobb földgáztartalékával rendelkezik, azonban a sok évnyi gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi szankciók miatt gazdasága jelentısen meggyengült, az elmúlt 31 évben a demográfiai viszonyok jelentısen megváltoztak. Ma az ország körülbelül 70 %-a 30 év alatti, ezt a tömeget kevésbé tartja lázban a forradalmi eszme, egy céljuk van szeretnének békében és stabil gazdasági körülmények között élni. Irán jelenlegi bevételeinek nagy részét a kıolaj és földgáz export adja, Teheránnak fel kell készülnie a fosszilis energiahordozók utáni világra, amely körülbelül 2050-re fog bekövetkezni. A kézirat lezárásakor az iráni atomvita kimenetele kérdéses, véleményem szerint az alábbi két forgatókönyv a legelképzelhetıbb.114 Irán nukleáris küszöbország lesz. Mivel kizárólag békés célú nukleáris rendszer, illetve katonai célú nukleáris rendszer között markánsan különbséget tenni nem lehet, ezért elképzelhetınek tartom, hogy Teherán kiépíti a nukleáris fegyver fejlesztéséhez szükséges infrastruktúrát, és ha a nemzetközi politikai helyzet úgy kívánja, a lehetı leggyorsabb idın belül elıállítja atomfegyverét. Mint azt korábban kifejtettem, az Iráni Iszlám Köztársaság ellenségeinek elrettentéshez nem feltétlenül szükséges az, hogy Teherán atomfegyverrel rendelkezzen, elég ha meg van hozzá a képessége. Azért is tartom valószínőnek ezt a forgatókönyvet, mert beleilleszkedik Irán védelem- és biztonságpolitikai prioritásaiba. Hozzá kell azonban tennem, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség minden jelentésében leszögezi, hogy atomfegyver fejlesztésére utaló nyomot nem találtak, és a hivatalos teheráni álláspont is mindvégig a program békés jellegét hangsúlyozta. Középtávon azonban nem várható jelentıs haladás a kérdésben, hiszen a vita több szereplıjének és Teheránnak is az idıhúzás az érdeke. A teheráni vezetés megosztottsága pedig tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerő
114
Mivel a dolgozat részletesen foglalkozott a tárgyalásos megoldás lehetıségeivel, valamint egy esetleges katonai intervencióval, továbbá ezt a két forgatókönyvet tartom a legkevésbé elképzelhetınek, ezért itt nem kívánok kitérni ezekre a lehetıségekre.
51 helyzetet. Oroszországnak és Kínának gazdasági érdeke főzıdik az iráni nukleáris iparhoz, amelynek fejlesztése jelentıs bevételt hozna mindkét országnak. Moszkvának azért sem érdeke a vita mielıbbi rendezése, mert ha Teherán politikailag is szalonképes lesz Nyugaton, az minden bizonnyal azt jelenthetné, hogy hamarosan megjelenik az európai gázpiacon, ahol potenciális versenytársa lenne Oroszországnak. Amíg az Egyesült Államok nem ismeri fel, hogy az iráni nukleáris program összetett kérdés, és nem csak a nukleáris iparról szól addig nem várható megoldás. Véleményem szerint a közel-keleti térség legfontosabb problémái is szerepet játszanak ennek a vitának az elhúzódásában. Amíg Washington nem kezeli egyenlı partnerként Teheránt és nem vonja be az iraki, az afganisztáni valamint az arab-izraeli kérdés rendezésébe, Irán az alárendelt fél szerepében nem fog együttmőködni a nemzetközi közösséggel, s tovább fogja feszegetni a határokat. Az Egyesült Államok és Irán pókerezik. Washington már megmutatta lapjait azzal, hogy lebegtette a preventív katonai intervenció lehetıségét, Teherán azonban nem lépett, továbbra sem mutatja kártyáit. Jelen állás szerint az Egyesült Államoknál vannak a jobb lapok, azonban, mint azt tudjuk a pókerben nem mindig a jobb lap nyer [Milani, 2009. 51. o.].
52 Függelék 1.2.1.1 számú ábra Az Egyesült Államok katonai bázisai a világon 2001-2003 között
Forrás: http://www.ppu.org.uk/pm/US-military-bases-2001-03.jpg
53 1.2.1.2. sz. ábra A Seháb-3-as rakéta hatótávolsága
Forrás: http://blog.reidreport.com/uploaded_images/Iran_missile_range2-749488.gif
54 2.1.6.1. számú ábra A Hormuzi-szoros
Forrás: http://www.eia.doe.gov/cabs/World_Oil_Transit_Chokepoints/Hormuz.html
55 2.2.1. számú ábra A legnagyobb feltárt olajtartalékok (2010)
Forrás: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Iran/pdf.pdf
56 2.2.2. számú ábra Irán olajtermelése és fogyasztása 1976-2008
Forrás: http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Iran/pdf.pdf
57 8.1. számú ábra
Az iráni nukleáris létesítmények
Forrás: http://csis.org/files/media/csis/pubs/090316_israelistrikeiran.pdf
58 8.2. számú ábra
Izraeli útvonalak egy esetleges katonai intervencióhoz az iráni nukleáris létesítmények ellen
Forrás: http://csis.org/files/media/csis/pubs/090316_israelistrikeiran.pdf
59 8.3. számú ábra
Egy esetleges izraeli katonai intervenció Jerikó III-as ballisztikus rakéták bevetésével
Forrás: http://csis.org/files/media/csis/pubs/090316_israelistrikeiran.pdf
60 9.1.1. számú ábra Az 50 000 riálos bankjegy hátoldala
Forrás: http://aes.iupui.edu/rwise/NoteofMonth/matthew_patayApril2009Iran.htm
61 9.1.2. számú táblázat GDP-hez viszonyított katonai kiadások a világon (2001-2006) Helyezés
Ország
2001
Helyezés
Ország
2006
4.
Omán
13 %
1.
Omán
11,4 %
7.
Katar
10 %
2.
Katar
10 %
5.
SzaúdiArábia
13 %
3.
SzaúdiArábia
10 %
4.
Irak
n. a.
4.
Irak
8,6 %
10.
Jordánia
7,8 %
5.
Jordánia
8,6 %
8.
Izrael
9,4 %
6.
Izrael
7,3 %
11.
Jemen
7,6 %
7.
Jemen
6,6 %
9.
Kuvait
8,7 %
16.
Kuvait
5,3 %
14.
Törökország
5,6 %
17.
Törökorsz ág
5,3 %
43.
Egyesült Államok
3,2 %
28.
Egyesült Államok
4,1 %
48.
Irán
2,9 %
67.
Irán
2,5 %
Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-worldfactbook/rankorder/2034rank.html?countryName=Iran&countryCode=ir®ion Code=me&rank=67#ir és http://www.arcuk.org/pages/military_expenditures_statistics_2001.htm
62 Felhasznált Irodalom
ABLAKA Gergely [2004]: Nyitás és elrettentés: Az iráni kül- és biztonságpolitika 1997-2004 Védelmi Tanulmányok a ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont, Budapest ABLAKA Gergely [2005]: A "Nagy Sátán" és a "Törvényen Kívüli" kapcsolata http://epa.oszk.hu/00000/00039/00006/pdf/ablaka.pdf (2010. március 13.) ABLAKA Gergely [2006]: Az Iráni Iszlám Köztársaság és a terrorizmus: Irán útja a politikai terrorizmustól a terror elleni harcban való passzív részvételig In: Válaszok a terrorizmusra II. A politikai marketing csapdájában 225251. o. [szerk. Tálas Péter] Mágus Kiadó, Budapest ABLAKA Gergely – WAGNER Péter [2009]: Jubileumi elnökválasztás az Iráni Iszlám Köztársaságban MKI Tanulmányok, Magyar Külügyi Intézet www.kulugyiintezet.hu/MKI-tanulmanyok/T-2009-14-Ablaka-Wagnerelnokvalasztas.pdf (2010. március 13.) ALBRIHT, David [2009]: Nuclear Enrichment Deal With Iran Buys Time http://www.cfr.org/publication/20495/nuclear_enrichment_deal_with_iran_buys _time.html (2010. március 19.) ALLISON, Graham T. [2004]: Nuclear terrorism: The ultimate preventable catastrophe Owl Book Henryholt and Co., New York ANSARI, Ali M. [2006]: Iran, Islam and Democracy Royal Institute of International Affairs, London
63 ANSARI, Ali M. [2008]: Iran: Winter or Discontent? In: The World Today, 2008. március no. 3. vol. 64. 6-8. o. APOR Éva [1990]: Irán, birodalmak – hagyományok Kırösi Csoma Társaság, Budapest AXWORTHY, Michael [2007]: Iran - empire of the mind Penguin Books, London BALOGH István, LÁNG László [2007]: A látszat csal! Avagy az Egyesült Államok Irán-politikája In: Kritika, 2007. év 7-8. szám, 37-41. o. BEEMAN, William O. [2005]: The Great Satan vs. the Mad Mullahs Praeger, London BOWEN, Wyn and GOODMAN, Michael [2008]: Iran – the nuclear issue: Calming the crisis In: The World Today, 2008. március no. 3. vol. 64. 8-11. o. BRUMBERG, Daniel – BERZINS Eriks [2009]: US-Iranian engagement, Toward a grand agenda? U.S. Institue of Peace and United Nations Association of the USA www.isn.ethz.ch/isn/Digital-Library/Publications/Detail/?id=100679&lng=en (2010. március 13.) BYMAN, Daniel [2008]: Iran, terrorism and weapons of mass destruction In: Studies in Conflict and Terrorism, 2008. március no. 3. vol. 31. 169181. o. CHUBIN, Shahram [2010]: The Iranian Nuclear Riddle after June 12 http://www.carnegieendowment.org/publications/index.cfm?fa=view&id= 24293 (2010. március 19.) CODEVILLA, Angelo M. [2009]: Obama’s foreign policy: Our problems, personified In: American spectator, november 2009, vol. 42., Issue 9. p.14-21. CSICSMANN László [2008]: Iszlám és demokrácia a Közel-Keleten és ÉszakAfrikában
64 Dialóg, Budapest-Pécs DABASI, Hamid [2007]: Iran: a people interrupted The New Press, New York DEÁK András [2003]: Egy külpolitikai revízió anatómiája In: Külügyi Szemle, 2003. 4. szám 31-50. o. DEÁK András [2004]: Oroszország, az Egyesült Államok és a "perzsa bomba" Az orosz-iráni nukleáris együttmőködés története http://epa.oszk.hu/00000/00039/00002/deak.html (2010. március 13.) EHTESHAMI, Anoushiravan [1991]: Iran and the International Community Routledge, New York EHTESHAMI, Anoushiravan [1995]: After Khomeini Routledge, New York FARDON, John [2006]: Merre tart Irán – Félelmek és tények HVG Kiadó, Budapest FORBES, Steve [2008]: Iran confrontation coming Forbes, 9/1/2008, Vol. 182 Issue 3, 21. o. GARWIN, Richard [2008]: Evaluating Iran's missile threat In: Scientist, 2008. május/június, Vol. 64 Issue 2, 40-43. o. GAZSI Dénes [2005]: Irán: „Irak csak ürügy volt, a valódi célpont mi vagyunk.” http://www.freeweb.hu/kul-vilag/2005/04/gazsi.pdf (2010. március 13.) GHEISSARI, Ali – NASR, Vali [2006]: Democracy in Iran Oxford University Press, Oxford HOLLIS, Rosemary [2008]: Iran and the US: with high confidence In: The World Today, 2008 január no. 1. vol. 64. 4-6. o. HOUGHTON David Patrick [2001]: US Foreign Policy and the Iran hostage crisis Cambridge University Press, Cambridge HOWARD, Roger [2004]: Iran in crisis? Nuclear ambitions and the American response
65 LED Books, London HYNEK, Nik [2009]: Continuity and change int he U.S. foreign and security policy with the accession of president Obama Institute of international relations Prague www.isn.ethz.ch/isn/Digital-Library/Publications/Detail/?id=108447&lng=en (2010. március 13.) ISMAIL, Salim Abou [2007]: The Israeli Air Strike on Syria: Messages and Objectives In: Military Technology; 2007, Vol. 31 Issue 12, 8. o. JAHANBEGLOO, Ramin [2004]: Iran beetwen tradition and modernity Lexington books, London JONSON, Lena [2004]: Vladimir Putin and Central Asia, The shaping of Russian foreign policy I.B.Tauris, London – New York KATZ, Mark [2008]: Russian – Iranian relations in the Ahmadinejad era In: The middle east journal vol. 62. no.2. 205-206. o. KEDDIE, Nikki R.[1990]: Neither East nor West Yale University Press, New Haven KEDDIE, Nikkei R. [2003]: Modern Iran Yale University Press, New Haven KERR, Paul K. [2009]: Iran’s nuclear Program: Status Congressional Research Service, http://www.fas.org/sgp/crs/nuke/RL34544.pdf (2010. március 13.) KILE, N. Shannon [2005]: Europe and Iran Oxford University Press, Oxford KISSINGER, Henry [2002]: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? A 21. századi amerikai diplomácia kérdései Panem-Grafo, Budapest LEDEEN, Michael Arthur [é.n.]: Bukás: amerikai kudarc Iránban Kossuth Kiadó, Budapest
66 LEWIS, Bernard [2004]: Az Iszlám válsága Európa Könyvkiadó, Budapest LOFTIAN, Saideh [2008]: Nuclear policy and international relations In: Iran in the 21st century, 158-175. o. [szerk.: Homa Katouzion & Hossein Shahidi] Routledge, New York MAGYARICS Tamás [2009]: Folyamatosság és megszakítottság az Obamaadminisztráció bel- és külpolitikájában MKI Tanulmányok, Magyar Külügyi Intézet http://www.kulugyiintezet.hu/letoltes.php?letolt=10096 (2010. március 13.) MAKAI György [1983]: Khomeini Iránja Kossuth Kiadó, Budapest MALM, Andreas [2007]: Iran on the brink: rising workers and threats of war Ann Arthor, London MILANI, M. Mohsen [2009]: Tehran’s Take In: Foreign Affairs, 2009 July/August vol. 88. no. 4. 46-62. o. MOSHIRZADEH, Homeira [2007]: Discursive foundations of Iran’s nuclear policy In: Security Dialogue, 2007. december no. 4. vol. 38., 521-543. o. N. RÓZSA Erzsébet [1997]: A nukleáris fegyverek elterjedése: tanulságok és kilátások SVKI, Budapest N.RÓZSA Erzsébet [2003]: 2002 a muszlim világ és az Egyesült Államok kapcsolatában Teleki László Alapítvány, Budapest N. RÓZSA Erzsébet [2005]: Evolúció és Revolúció az Iráni Iszlám Köztársaság külpolitikájában In: Nemzeti identitás és külpolitika a Közel-Keleten, 111-146. o. Teleki László Alapítvány, Budapest N. RÓZSA Erzsébet [2006]: Az iszlám világ és a terrorizmus elleni harc,
67 In: Válaszok a terrorizmusra II. A politikai marketing csapdájában, 171-204. o. [szerk. Tálas Péter] Mágus Kiadó, Budapest N. RÓZSA Erzsébet – TÁLAS Péter [2006]: Az iráni atomprogram körüli vitáról ZMNE SVKE, http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2006/SVKK_Elemzesek_2 006_1.pdf (2010. március 12.) N. RÓZSA Erzsébet [2008]: A nukleáris fejlesztések új hullámai MKI Tanulmányok, Budapest http://www.kulugyiintezet.hu/MKI-tanulmanyok/T-2008-19N_Rozsa_Erzsebet-nuklearis_fejlesztesek.pdf (2010. március 1.) N. RÓZSA Erzsébet [2008]: Az iráni atomvita In: Nemzet és Biztonság 2008. év október hó 9. szám 19-27. o. N. RÓZSA Erzsébet – TÁLAS Péter [2009]: Iráni választások: egy modell válsága? In: Nemzet és Biztonság 2009. év július hó 6. szám 15-25. o. N. RÓZSA Erzsébet – Csicsmann László és Paragi Beáta [2009]: Barack Obama kairói beszéde és annak visszhangja a muszlim Közel-Keleten, Pakisztánban és Izraelben http://193.224.76.4/download/svki/Elemzesek/2009/SVKI_Elemzesek_20 09_13.pdf (2010. március 18.) PARSI, Trita [2008]: Israeli-Iranian relations assessed In: Iran in the 21st century, 136-157. o. [szerk.: Homa Katouzion & Hossein Shahidi] Routledge, New York PÉCZELI Anna [2009]: Az iráni atomprogram amerikai szemmel (2005-tıl napjainkig)
68 http://www.grotius.hu/doc/pub/GKTNFH/2009_141_peceli_anna%20_az_ irani_atomprogram.pdf (2010. március 7.) RAMIN, Lofti [2006]: A perzsa fundamentalizmusról Palatinus Kiadó, Budapest ROSTOVÁNYI Zsolt [1998]: Az iszlám a 21. század küszöbén Aula Kiadó, Budapest ROSTOVÁNYI Zsolt [2004]: Az iszlám világ és a Nyugat, interpretációk összecsapása, avagy a kölcsönös fenyegetettség mítosza és valósága Corvina Kiadó, Budapest SAMII, Abbas William [2008]: A stable structure on shifting sands: Assessing the Hizbullah-Iran-Syria relationship In: The Middle East Journal 2008 tél no. 1. vol. 62., 32-53. o. SCHAKE, Kori [2007]: Dealing with a nuclear Iran In: Policy Review, 2007 április, május no. 142., 3-23. o. STERN, Roger [2007]: The Iranian petroleum crisis and United States national security http://www.pnas.org/content/104/1/377.full.pdf+html (2010. március 1.) SZ. BÍRÓ Zoltán [2009]: Oroszország visszatérése: kockázatok és lehetıségek In: Külügyi Szemle, 2009. év 2. szám, 50-64. o. TAKEYH, Ray [2008]: Iran’s New Iraq In: The Middle East Journal 2008. tél no. 1. vol. 62., 13-30. o. TIBI, Bassam [2003]: Keresztes háború és dzsihád, az iszlám és a keresztény világ Corvina Kiadó, Budapest TOUKAN, Abdullah [2009]: Study on a Possible Israeli Strike on Iran’s Nuclear Development Facilities http://csis.org/files/media/csis/pubs/090316_israelistrikeiran.pdf (2010. március 18.) TULLIU, Steve [2003]: A biztonság megértése felé
69 Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest WEITZ, Richard [2009]: The SCO’s Iran Problem http://www.cacianalyst.org/?q=node/5159 (2010. március 13.)
70 Egyéb források
AEOI: A teheráni nukleáris kutató központ (NRC) weboldala http://www.aeoi.org.ir/NewWeb/Research/Nrc/NRC.htm (2010. március 19.) BBC NEWS: Profile Mahmoud Ahmadinejad http://news.bbc.co.uk/1/hi/world/middle_east/4107270.stm (2008. szeptember 14.) BBC NEWS: Az elsı amerikai elnökjelölti vita, Irán: http://news.bbc.co.uk/2/hi/americas/7639065.stm (2008. szeptember 28.) BBC NEWS: Excerpts: Ahmadinejad conference http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4613644.stm (2008. szeptember 28.) BBC NEWS: Postcards from Iran: Hamid http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4955598.stm (2008. október 1.) BBC NEWS: Postcards from Iran: Hamid-Reza http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4955702.stm (2008. október 1.) BBC NEWS: Questios & Answers: US missile defence http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/6720153.stm (2008. október 4.) BBC News: Iran's arsenal of missiles http://news.bbc.co.uk/go/pr/fr/-/2/hi/middle_east/7499601.stm (2008. október 15.) BBC News: Iran key nuclear sites http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4617398.stm (2008. október 20.) BBC News: Peres sets Israel polls in train http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/7692611.stm
71 (2008. október 28.) BBC NEWS: Iran declares key nuclear advance http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/4900260.stm (2010. március 3.) BBC News: Iran has second enrichment site, http://news.bbc.co.uk/2/hi/8274262.stm (2010. március 5.) BUSH, George W. elnök beszédei: Bush elnök 2002-es az unió helyzetérıl szóló beszéde http://georgewbushwhitehouse.archives.gov/news/releases/2002/01/20020129-11.html (2010. január 19.) George Bush beszéde az amerikai nemzeti légió győlésén, 2006. augusztus 20-án http://www.whitehouse.gov/news/releases/2006/08/20060831-1.html (2008. október 8.) CBS NEWS: A második amerikai elnökjelölti vita http://www.cbsnews.com/stories/2008/10/08/politics/2008debates/main45 08405.shtml (2008. október 9.) CIA Factbook: Iran www.cia.gov/cia/publications/factbook/geos/ir.html (2008. szeptember 23.) ENERGY INFORMATION ADMINISTRATION: Strait of Hormuz, http://www.eia.doe.gov/cabs/World_Oil_Transit_Chokepoints/Hormuz.html (2010. március 7.) ENERGY INFORMATION ADMINISTRATION: Iran, http://www.eia.doe.gov/emeu/cabs/Iran/pdf.pdf (2010. március 7.) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1696-os (2006) számú határozta
72 http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N06/450/22/PDF/N0645022.p df?OpenElement (2008. október 6.) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1737-es (2007) számú határozata http://www.undemocracy.com/S-RES-1737(2006).pdf (2008. október 7.) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1747-es (2007) számú határozata http://www.un.org/News/Press/docs/2007/sc8980.doc.htm (2008. október 7.) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1803-as (2008) számú határozata http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N08/257/81/PDF/N0825781.p df?OpenElement (2008. október 7.) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1835-ös (2008) számú határozata http://daccess-ddsny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N08/525/12/PDF/N0852512.pdf?OpenElem ent (2009. március 3.) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1887-es (2009) számú határozata http://daccess-ddsny.un.org/doc/UNDOC/GEN/N09/523/74/PDF/N0952374.pdf?OpenElement (2010. március 20.) Az EURÓPAI BIZOTTSÁG honlapja: External relations, Iran, http://ec.europa.eu/external_relations/iran/index_en.htm# (2010. március 17.) EU OBSERVER: EU loopholes could undermine new Iran sanctions, US warns, http://euobserver.com/9/29596 (2010. március 15.) FINANCIAL TIMES: US wants to sell Israel ‘bunker-buster’ bombs http://www.ft.com/cms/s/0/facbfdde-b6ac-11d9-aebd-00000e2511c8.html (2010. március 2.)
73 FOX News: IAEA: Iran's Higher Uranium Enrichment Modest, http://www.foxnews.com/world/2010/02/10/iaea-irans-higher-uraniumenrichment-modest/ (2010. március 12.) GLOBAL SECURITY: Esfahan Nuclear Technology Center, http://www.globalsecurity.org/wmd/world/iran/esfahan.htm (2010. március 15.) HAARETZ: Ahmadinejad at Holocaust Conference: Israel will soon wiped out http://www.haaretz.com/hasen/spages/800098.html (2008. október 16.) HAARETZ: Bush says supports Russiashipment of enriched uranium to Iran http://www.haaretz.com/hasen/spages/935394.html (2010. március 1.) HAARETZ: Russia to supply Iran with S-300 defense systems, http://www.haaretz.com/hasen/spages/1151039.html (2010. március 8.) HVG: Iráni mőhold állt földkörüli pályára http://hvg.hu/Tudomany/20080818_iran_muhold_fold_koruli_palya_beke _kovete.aspx (2008. október 30.) HVG: Kína ellenzi az Iránnal szembeni keményebb szankciókat http://hvg.hu/vilag/20100225_kina_irani_szankciok (2010. március 8.) HVG: Irán elleni szankciók: az EU nem vár az ENSZ-re http://hvg.hu/vilag/20100314_eu_iran_szankciok_ensz (2010. március 15.) HVG: Egy Irán elleni támadás után „az arab világ csendben tapsolna”, http://hvg.hu/hvgfriss/2009.43/200943_Smuel_Bar_izraeli_biztonsagpoliti kai_szaker (2010. március 20.) IAEA: A búsehri nukleáris reaktor 1 blokkjának adatai
74 http://www.iaea.org/cgibin/db.page.pl/pris.prdeta.htm?country=IR&refno=1 (2008. október 2.) IAEA: Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kormányzótanácsának 2006/53-as számú jelentése http://www.iaea.org/Publications/Documents/Board/2006/gov2006-53.pdf (2010. február 23.) IAEA: A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2008. szeptemberi riportja az iráni atomprogramról http://www.isisonline.org/publications/iran/IAEA_Iran_Report_15September2008.pdf (2008. október 23.) IMF: A Nemzetközi Valutaalap 2008 augusztusában publikált jelentése Iránról. http://www.imf.org/external/pubs/cat/longres.cfm?sk=22281.0 (2008. október 23.) INTERNATIONAL CRISIS GROUP Policy Briefing [2009]: U.S.-Iranian engagement: The view from Tehran Middle East briefing no. 28., Tehran, Brussels www.crisisgroup.org/home/index.cfm?id=6131&l=1 (2009. december 8.) IRAN PRESS: Bernard Guetta, Ali Akbar Velayati, Advisor To The Leader: “Everything is negotiable” http://www.iran-press-service.com/ips/articles-2007/february-2007/ali-akbar velayati-adviso.shtml (2008. október 12.) IRAN WATCH: Iran's Ballistic Missile Program: http://www.iranwatch.org/wmd/wmd-iranmissileessay.htm (2010. február 18.) IRAN WATCH: Illicit chinese export to Iran, http://www.iranwatch.org/ourpubs/bulletin/chinese-exports-iran040809.htm
75 (2010. március 7.) IRIB NEWS: Ahmadinejad: Israel must be wiped off the map http://web.archive.org/web/20070927213903/http:/www.iribnews.ir/Full_ en.asp%3Fnews_id=200247 (2008. október 12.) ISIS: Nuclear sites, Esfahan http://www.isisnucleariran.org/sites/detail/esfahan/ (2010. március 7.) The JAPAN TIMES: China's diplomacy suffering an identity crisis, http://search.japantimes.co.jp/cgi-bin/eo20100317tp.html (2010. március 18.) Al-JAZEERA: China selling petrol to Iran, http://english.aljazeera.net/business/2009/09/2009923113235664683.html (2010. március 7.) Al Jazeera: Iran: No problem with nuclear plan http://english.aljazeera.net/news/middleeast/2010/02/2010230058976481.html (2010. március 13.) JBS.org: Israel to Get GBU-39 Bombs from U.S. http://www.jbs.org/war-foreign-policy-blog/2931-israel-to-get-gbu-39bombs-from-us (2010. március 3.) LARIDZSÁNI, Ali beszéde a müncheni biztonságpolitikai fórumon (2007) http://www.securityconference.de/archive/konferenzen/rede.php?menu_20 07=&menu_konferenzen=&sprache=en&id=195& (2010. február 25.) MATHABA News: Iran, holder of peaceful nuclear fuel cycle technology, http://www.mathaba.net/0_index.shtml?x=302258 (2010. március 18.) N. RÓZSA Erzsébet 2009. november 20-án a Károli Gáspár Református Egyetemen Iránról szóló konferencián tartott elıadása.
76 NATIONAL INTELLIGENCE ESTIMATE: Report on Iran, 2007, http://www.dni.gov/press_releases/20071203_release.pdf (2010. március 3.) The NEW YORK TIMES: Iran’s Supreme Leader Rebuffs Obama Message, http://www.nytimes.com/2009/03/22/world/middleeast/22iran.html?ref=m iddleeast (2010. március 18.) The NEW YORK TIMES: Iran Dispute Becomes Focus of Clinton’s Russia Trip http://www.nytimes.com/2010/03/19/world/europe/19diplo.html?hp (2010. március 19.) OBAMA, Barack elnök beszédei • The President’s messega to the Iranian people (2009. március 19.) www.whitehouse.gov/video/The-Presidents-Message-to-the-IranianPeople (2009. december 12.) • Obama’s Speech in Cairo (2009. június 4.) www.whitehouse.gov/blog/NewBeginning (2009. december 28.) • The President's Opening Remarks on Iran, with Persian Translation (2009. június 23.) www.whitehouse.gov/blog/The-Presidents-Opening-Remarks-on-Iranwith-Persian-Translation (2009. december 12.) • A Growing Concern that Iran is Refusing to Live Up to Those International Responsibilities (2009. szeptember 25.) www.whitehouse.gov/blog/09/09/25/a_growing_concern (2009. december 13.)
77 PRESS TV: Medvedev 'promised' to review Iran S300 deal http://www.presstv.ir/detail.aspx?id=103934§ionid=351020104 (2010. március 8.) PRESS TV: Iran makes move to join SCO, http://www.presstv.ir/detail.aspx?id=48781§ionid=351020101 (2010. március 13.) REUTERS: Iran nuclear "threat" hyped: IAEA's ElBaradei, http://www.reuters.com/article/idUSTRE5811V120090902 (2010. március 7.) TEHRAN TIMES: Putin visit will lead to leap in Iran-Russia relations, http://www.tehrantimes.com/index_View.asp?code=154905 (2010. március 8.) TELEGRAPH: Romania approves US missile defence shield, http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/europe/romania/7158685/Ro mania-approves-US-missile-defence-shield.html (2010. március 19.) TIMES ONLINE: David Charter: Russia threatens military response to US missile defence deal http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article4295309.ece (2008. október 24.) TIMES ONLINE: Russia ratchets up US tensions with arms sales to Iran and Venezuela, http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article4781027.ece (2010. március 8.) WASHINGTON POST: Froomkin, Dan: Pushing Bush to Attack Iran http://www.washingtonpost.com/wpdyn/content/blog/2008/06/04/BL2008060401706.html (2008. október 13.) World Oil Outlook 2009 http://www.opec.org/library/world%20oil%20outlook/WorldOilOutlook0 9.htm
78 (2010. március 7.) YOUTUBE: Iran responds to Obama, http://www.youtube.com/watch?v=GPL0d1LwEiQ (2010. március 19.)
A kézirat lezárva: 2010. március 24-én.
