EURÓPAI BIZOTTSÁG
EGÉSZSÉG- ÉS FOGYASZTÓÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG
Népegészségügy és kockázatértékelés Egészségügyi ártalmak
Általános készültségi tervezési stratégia A közegészségügyi szükséghelyzetek általános készültségi terveire vonatkozó gyakorlati útmutató 2009.12.01. Bevezetés A fennálló és jövőbeli egészségügyi veszélyek világszerte arra késztetik az országokat, hogy vizsgálják felül, igazítsák ki a nagy horderejű egészségügyi szükséghelyzetekre vonatkozó terveket, vagy vezessenek be ilyen terveket. Az eddigi terveik gyakran bizonyos betegségekkel vagy egyéb egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos események következményeinek kezelésére összpontosultak. Ezt követően nagy erőfeszítéseket tettek arra, hogy a terveket olyan módon fejlesszék tovább, hogy a terrorista cselekményekben nagy valószínűséggel felhasználásra kerülő vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) anyagok szándékos kibocsátásával szemben fel tudjanak lépni. A SARS megjelenésével rá kellett ébredni, hogy számos áldozattal járó és hatalmas gazdasági veszteségeket okozó, új, eddig ismeretlen anyagokra lehet számítani. A nagy kiterjedésű áradások és hőhullámok idején megmutatkozott az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt hatása is. Emellett egy influenzapandémia kitörése folyamatos aggodalomra ad okot az egészségügyi hatóságoknak világszerte, a közelmúltbeli pandémia (H1N1) nyomán pedig bebizonyosodott, hogy a járványvédelmi intézkedések sikeréhez milyen fontos a koordinált megközelítés, illetve milyen sokat jelentenek a jól meghatározott és részletesen kidolgozott rendszerek. Óriási jelentősége van az óvintézkedések kialakításának és a különféle veszélyek e széles skálájára való felkészülésnek. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a különféle szükséghelyzetekben ugyanazt a személyzeti és erőforrás-állományt kell bevetni. Világossá vált, hogy a különféle szükséghelyzetek – például a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokkal kapcsolatos események, környezeti veszélyek és egyéb egészségre ártalmas események – elhárítására egy minél több korszerű és harmonizált elemből álló, átfogó egészségügyi készültségi tervre van szükség. E kihívást felismerve a Tanács 2003. május 6-i és június 2-i ülésén arra kérte a Bizottságot, hogy vegye fontolóra „egy fertőző betegségekről és egészségügyi veszélyekről szóló általános készültségi terv kidolgozását”. 2005-ben jelent meg a Bizottságnak a közegészségügyi vészhelyzetek általános készültségi terveinek a közösségi szinten történő összehangolásának a megerősítéséről szóló, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához címzett közleménye. Ehhez a közleményhez egy gyakorlati útmutató dokumentum is tartozott „Általános készültségi tervezésre irányuló stratégia” címmel. Ebben a dokumentumban elsősorban a ragályos betegségekkel foglalkoztak. A fertőző betegségeken és biológiai veszélyeken túl számos egyéb veszélyek is léteznek. A vegyi veszélyeket egyre gyakrabban sorolják a súlyos közegészségügyi veszélyek közé. Az ipari szektorban minden nap sokféle vegyi anyagot állítanak elő, szállítanak, illetve tárolnak jelentős mennyiségben az Európával szomszédos
-
-1--
országokban és az egész világon. A közegészségügyi szakemberek ugyanakkor általában kevéssé vannak felkészítve a vegyi szükséghelyzetek kezelésére, mivel az uniós tagállamok többségében a nemzeti közegészségügyi intézmények mindeddig a fertőző betegségek elleni védelemre fektették a hangsúlyt. Ugyanez érvényes a radionukleáris szükséghelyzetekre és egyéb olyan területekre is, mint például az éghajlatváltozás egészségügyi vonatkozásai. Az egyéb, aggodalomra okot adó területeken új fejlesztések kerültek napirendre. Az egyik ilyen az Európai Bizottság vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) biztonságra vonatkozó szakpolitikai csomagja, egy uniós cselekvési terv a CBRN-veszélyek elhárítására. További fejlesztésekre példa a közösségi polgári védelmi mechanizmus és a polgári védelmi pénzügyi eszköz. A 2005-ös dokumentum most az új fejlemények és tapasztalatok figyelembevételével átdolgozásra került. A dokumentum az általános szempontokra fekteti a hangsúlyt, néhány fejezet végén pedig biológiai, vegyi, radionukleáris és éghajlat-változási vonatkozású részek is találhatók. E dokumentum a célja szerint mind az uniós szintű, mind a különböző tagállamok nemzeti szintű tervezésében használható. A dokumentumot az Európai Bizottság készítette az Egészségbiztonsági Bizottságon és annak részlegein, különösen az általános készenléti tervezési részlegen keresztül a tagállamokkal folytatott konzultáció alapján.
Az általános készültségi tervek hatálya és célkitűzései A tagállamok többsége vagy mindegyike rendelkezik „szükséghelyzeti”,„készenléti” vagy „válság-” kezelési tervekkel (többek között a rendszerműködés folyamatosságát biztosító tervekkel), amelyek lehetnek általánosan alkalmazható tervek vagy konkrét helyzetekkel és veszélyekkel, például természeti katasztrófákkal, ipari és közlekedési szerencsétlenségekkel, pusztító tüzekkel vagy egyéb ember okozta szándékos vagy véletlen eseményekkel foglalkozó tervek. A szükséghelyzetek kezelésére szolgáló általános tervek számos különféle tevékenységre terjednek ki azzal a céllal, hogy megvédjék a lakosságot, a tulajdont és a környezetet, valamint általában olyan „átfogó”, „minden veszélyt figyelembe vevő”, „több szektora kiterjedő és szektorok közötti” (vagy „minden ügynökségre kiterjedő” vagy „integrált”) megközelítésen alapulnak, amely a tagállamok „lakosságának felkészültségét” biztosító minden fontos elemet tartalmaz. Az egészségügyi szükséghelyzetekkel kapcsolatos készültségi tervezés ezeknek az általános szükséghelyzetkezelési terveknek lényeges és nem elhanyagolható részét képezi. A tervezés segítségével csökkenteni lehet az egészségügyi veszéllyel összefüggő terheket az elhalálozás és a megbetegedés, a kórházi ápolás és az egészségügyi termékek és szolgáltatások iránti kereslet területén, fenn lehet tartani a létfontosságú szolgáltatásokat, megvédeni a veszélyeztetett csoportokat, minimalizálni a gazdasági és társadalmi zavart és elősegíteni a normális viszonyokhoz való mielőbbi visszatérést. A tagállamok különböző mértékben már fejlesztették kapacitásaikat az előtervezés és a gyors válaszlépéseket igénylő egészségügyi veszélyekre való reagálás területén. Uniós szinten az általános készültségi tervezés az Európai Uniót fenyegető veszélyekkel és szükséghelyzetekkel, azaz olyan eseményekkel, váratlan eseményekkel, helyzetekkel és körülményekkel foglalkozik, amelyek a közegészséget egynél több tagállamban veszélyeztetik vagy veszélyeztethetik. Olyan helyzetekre is kiterjed, amelyekben létfontosságú a határokon átnyúló együttműködés és koordináció. Az általános készültségi tervezés területén tett uniós lépések általános célja, hogy segítsék a tagállamokat, hogy az uniós dimenzió – beleértve a szükséghelyzeti tervekre hatást gyakorló különböző ágazatokra alkalmazandó jogszabályokat – szem előtt tartásával saját terveket dolgozzanak ki. Az ebben a dokumentumban bemutatott stratégia alkotja az általánosságban eltérő típusú egészségügyi veszélyek kezelését célzó alapvető elemek gerincét, függetlenül attól, hogy várt (például a pandémiás influenza, toxikus vagy mikrobiológiai élelmiszer-szennyezés, veszélyes anyagok kibocsátása) vagy váratlan (például a SARShoz hasonló járvány) veszélyről van szó. Ezek a veszélyek esetleg biológiai, vegyi, fizikai vagy radionukleáris anyagokkal is összefüggésbe hozhatóak, illetve szándékos, véletlen vagy természeti eseményekhez és tevékenységekhez köthetőek. A stratégia a nemzeti tervek együttműködési alkalmasságának megalapozását és fokozását eredményezi főként olyan koordinációs mechanizmusok, illetve elemző és kommunikációs eszközök létrehozásával, amelyek elősegítik a legfontosabb tagállami és bizottsági szereplők közötti együttműködést.
-
-2--
Prepare and respond Status assessment Threat Event Damage Impact Follow-up & plan Prevent Mitigate Respond Recover
Felkészülés és reagálás Állapot értékelése Veszély Esemény Kár Hatás Nyomon követés és tervezés Megelőzés Kárenyhítés Reagálás Helyreállítás
E stratégia keretében elsősorban az összehasonlítások elvégzése, ellenőrzőlisták készítése (elérendő célok), felülvizsgálatok, validálások és tesztek elvégzésére irányuló mechanizmusok bevezetése, valamint a nemzeti tervek és uniós eljárások javítására és finomítására irányuló ajánlások megtétele áll a tevékenységek középpontjában a gyenge pontok és az összeférhetetlenségek csökkentése érdekében. E lépések nyomán nemzeti szinten intézkedések és ajánlások születhetnek, valamint létrejöhet egy egységes eljárásokkal és mechanizmusokkal működő, egész EU-ra kiterjedő koordinációs/kommunikációs rendszer. Ebben az összefüggésben a szereplők (az EK és a tagállamok) feladatát előre meg kell határozni. Az EK-n belül a megfelelő ügynökségeket, azaz az ECDC-t, az ECHA-t, az EFSA-t, az EMEA-t és a (2010 eleje óta ügynökségként működő) EUROPOL-t is figyelembe kell venni. Uniós szinten az általános készültségi tervek céljai a következők: Hangsúlyozni azokat a közegészségügyi figyelmet érdemlő elemeket, amelyeket minden tagállam tervének minimálisan tartalmaznia kell. A tagállamok terveinek támogatása érdekében azonosítani a figyelmet érdemlő pontokat az Európai Bizottság, illetve az ügynökségek, szervezetek és eljárások tekintetében. Ösztönözni kell a tagállamok terveinek kölcsönös ismertségét, összehasonlítását és nyomon követését. Tervezetet kell készíteni az eltérő típusú egészségügyi veszélyekkel kapcsolatos alapelemek, valamint a készültség bevált gyakorlatával kapcsolatos ellenőrzőlisták kidolgozására és fejlesztésére. Azonosítani kell az uniós dimenziót és a szükséghelyzeti tervekre hatást gyakorló különböző ágazatokra vonatkozó jogszabályokat, valamint lehetővé kell tenni a nemzeti tervek együttműködési alkalmasságát. Tisztázni kell a közegészségügyi megközelítések tervezésének és koordinálásának szükségességét és céljait az egészségügyi szükséghelyzetekben: az emberi egészséget érintő szükséghelyzeteket elsősorban emberről
-
-3--
emberre, vagy élelmiszerről és egyéb termékekről vagy növényekről és állatokról emberre terjedő betegségekkel kapcsolatos események jellemzik, illetve közvetlenül biológiai, vegyi, fizikai vagy radionukleáris anyagok vagy természeti katasztrófák is előidézhetik. E tervezés során az élelmiszerekre, termékekre, a növény- és állategészségügyre, valamint az anyagok környezetbe való jutására vonatkozó már meglévő tudományos mechanizmusokat, illetve nemzetközi, nemzeti és európai jogszabályokat is figyelembe kell venni, és ezekre hivatkozni kell. Tisztázni kell és el kell magyarázni, miért van szükség ágazatok közötti együttműködésre; javasolni kell legjobb gyakorlatokat a tagállamoknak, hogy terveiket minden veszélyt figyelembe vevő megközelítéssel tudják elkészíteni. Uniós szinten meg kell határozni a megfelelő reagálást mindenfajta súlyos, nemzetközi kihatású egészségügyi szükséghelyzetre.
Az uniós szintű általános készültségi tervezés módszerei és eszközei A tapasztalat azt mutatja, hogy a valamely egészségügyi „nemzetközi veszélyre” való reagálási készséget jelentősen befolyásolja az, hogy az adott kérdésekre előzőleg mennyi figyelem irányult, és hogy a koordinált cselekvésre milyen elfogadott tervek léteznek. E dokumentum az ahhoz szükséges tervezésről szól, hogy az Európai Közösség készen álljon egy adott egészségügyi fenyegetés felismerésére, és az arra való hatékony reagálásra. A veszélyekre csak abban az esetben lehet az Európai Közösség szintjén megfelelően reagálni, ha a tagállamok rendszeresen frissített nemzeti készültségi tervekkel rendelkeznek. A készültségi terv olyan részeket tartalmazna, amelyek a szükséghelyzetek kezelésére irányuló koordinált, hatékony és költséghatékony lépésekhez szükséges források megszervezését érintő, alapvető kérdéseket tárgyalják. Mindegyik kulcskérdésnél egy sor kiemelt pontot kellene alaposan, előzetesen megvizsgálni, és a tervezett reagálás kivitelezéséhez meghozni a megfelelő intézkedéseket. Ennek érdekében rendkívül hasznos lenne elkészíteni és alkalmazni egy, a készültség minimális szempontjait tartalmazó készültségi ellenőrzőlistát a tagállamok, a Bizottság és az egészségvédelemmel foglalkozó közösségi ügynökségek számára. Ez az ellenőrzőlista nem a készültségi terv helyettesítésére készül, hanem azért, hogy a készültségi tervek kidolgozásakor, felülvizsgálatakor vagy azok teljességének értékelésekor útmutatásként szolgáljon. A készültségi tervezés kulcstémáinak tárgyalásakor négy problémával kell foglalkozni: -
a „Várt eredmény”, amelyet a tervnek az összes alkotóelem megvalósulásakor el kellene érnie;
-
a tagállamok, az Európai Bizottság és az ügynökségek megfelelő szerepe ezen eredmény elérésében: kinek mit kell tennie melyik reagálási tevékenység során; a kölcsönös függés mértéke, az együttműködés hozzáadott értéke, illetve uniós vagy kötelező erejű nemzetközi kötelezettségvállalások, például megfelelő kapcsolattartási listák és útmutatók;
-
meghatározott eljárások a tagállamok illetékes hatóságaival való kapcsolatfelvételre.
Az általános készültségi tervezés együttműködési kerete három fő tevékenységet tartalmaz: •
az első a nemzeti tervek megosztása és összehasonlítása, értékelése és javítása a kulcskérdések és az elkészített ellenőrzőlisták alapján;
•
a második a közösségi jogszabályok és intézkedések hatásának és szerepének azonosítása, hogy a tervekben teljes mértékben számításba vegyék ezeket, valamit további intézkedések szükségességének vizsgálata;
•
a harmadik az események és lépések sorrendjének biztosításához megfelelő intézkedéseket tenni és folyamatábrákat készíteni, hogy a tervek és reagálások együttműködésre alkalmasak és összeegyeztethetők legyenek.
A készültségi tervezés lassú folyamat: irreális lenne azt gondolni, hogy hetek vagy akár hónapok alatt el lehet készíteni egy részletes, átfogó és megbízható általános egészségügyi szükséghelyzeti tervet. A tervek elkészítése két okból is sokáig tart: több ágazatra kiterjedő megközelítésre van szükség a közegészségügyi szereplők bevonásával, vagy ezek szerepének pontos meghatározásával minden szakpolitikában, jogszabályban és tervben. Végül pedig annak érdekében, hogy elegendő részvételt biztosítsanak e tervek végrehajtása során, a közigazgatás és a civil társadalom minden szintjét be kell vonni egészen a kisközösségi szintig. -
-4--
A több ágazatra kiterjedő megközelítés különféle kormányzati szintek és különféle szakterületeken – például a szakpolitikák kidolgozása, jogszabály-felülvizsgálat és jogszabálytervezet-készítés, élelmiszerügy, állat- és növényegészségügy, az emberi népesség egészsége, betegellátás, laboratóriumi diagnózis, laboratóriumi vizsgálatok kidolgozása, kommunikációs szaktanácsadás és katasztrófakezelés – tevékenykedő emberek bevonását jelenti. A közösség bevonása a tudás, a szakértelem, az erőforrások és hálózatok helyi szinten való optimális felhasználását jelenti. Egyedül így lehetséges támogatást szerezni a szakpolitikai döntésekhez. Az uniós szintű általános készültségi terv a nemzeti tervek kidolgozását is segítheti azáltal, hogy szükséghelyzeti kulcskérdéseket és reagálásokat ajánl, valamint meghatározza az uniós dimenziót az egyes szereplők tekintetében. Ugyanakkor az ilyen tervekben előforduló uniós elemek, valamint a meglévő EKjogszabályok (az érintett területeken, például az egészségügyi, élelmiszer-biztonsági, állat-egészségügyi jogszabályokban stb. rögzített koordinációs és konzultációs előírások) megmutatják, hogy súlyos egészségügyi szükséghelyzet esetén uniós szinten milyen lépéseket kell tenni. A nemzetközi jogszabályok, többek között a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (WHO 2005) figyelembevétele is rendkívül fontos. E dokumentum középponti témája a közegészségügy, és az általános készültségi tervezés következő kulcskérdéseivel foglalkozik: információkezelés, kommunikáció, tudományos/tényalapú tanácsadás, egészségügyiválság-kezelési struktúrák, egészségügyi ágazati készültség, ágazatok közötti együttműködés és a tervek irányítása. E kulcskérdések mindegyikének külön fejezetet szenteltek. Az egyes fejezetekben a legfontosabb közegészségügyi feladatokra részletesen is kitérnek figyelembe véve, hogy az egyes tagállamokban ezek különböző szervezeti egységek illetékességi körébe tartozhatnak.
public health task department in charge public health department other department Sending Receiving
közegészségügyi feladat illetékes szervezeti egység közegészségügyi szervezeti egység egyéb szervezeti egység küldés fogadás
A fejezetek útmutatást adnak az alapelvekről, illetve az eszközök és folyamatok megválasztásáról az egyes területeken, valamint adott esetben a jogi keretről. Adott esetben az egyes fejezeteken belül a biológiai, vegyi, radionukleáris és éghajlatváltozással kapcsolatos események sajátos vonatkozásait külön szakaszban tárgyalják. A 4. melléklet felsorolja a megfelelő jogszabályokat. Az egészségügyi veszélyek kezelése több lépésben történik: a veszély azonosítása, az érintettek ellátása, a betegség terjedésének megakadályozása/a veszély elhárítása. Az e lépések végrehajtásához rendelkezésre álló eszközök értékeléséhez, illetve sok esetben az új eszközök kifejlesztéséhez kutatásokra van szükség. Ezen eszközöket gyakran nem az általános kutatási programok keretében dolgozzák ki, vagy legalábbis szükség van arra, hogy ezeket hozzáigazítsák az egészségügyi veszélyek kezelése által támasztott konkrét igényekhez. A konkrét igények azonosítására speciális eljárásokat dolgoznak ki, hogy megtalálják a használható alkalmazásokat, és azokat az egészségügyi veszélyek kezeléséhez igazítsák. E kutatómunka egy részét el lehet végezni az előkészítési fázisban, de mivel az új veszélyek általában igen egyediek és megjósolhatatlanok, a szükséghelyzet alatt és után is jelentős kutatómunkára van szükség. A
-
-5--
tervek lehetővé teszik ezt a fajta fejlesztést, valamint a pénzügyi forrásokhoz való gyors hozzáférést. Ezen a területen különösen fontos a gyógyszerkészítmények fejlesztése. A kutatási intézkedéseket azonban ez a gyakorlati útmutató dokumentum külön nem tárgyalja.
-
-6--
Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ............................................................................................................................................ 1 AZ ÁLTALÁNOS KÉSZÜLTSÉGI TERVEK HATÁLYA ÉS CÉLKITŰZÉSEI....................................................... 2 AZ UNIÓS SZINTŰ ÁLTALÁNOS KÉSZÜLTSÉGI TERVEZÉS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI ................................. 4 1 INFORMÁCIÓKEZELÉS..........................................................................................9 1.1. ESEMÉNY ELŐTTI FELÜGYELET ....................................................................................................... 9 1.2. KOCKÁZATÉRTÉKELÉS EGÉSZSÉGÜGYI ADATGYŰJTÉSBŐL, FELÜGYELETBŐL ÉS EGYÉB INFORMÁCIÓFORRÁSOKBÓL SZÁRMAZÓ, ESEMÉNY ELŐTTI FELÜGYELETI ADATOK FELHASZNÁLÁSÁVAL ........................ 10 1.3. ESEMÉNY UTÁNI FELÜGYELET ...................................................................................................... 11 1.4. KLINIKAI ÉS LABORATÓRIUMI DIAGNÓZIS .................................................................................... 12 1.5. KÖRNYEZETI MINTAVÉTEL ........................................................................................................... 14 1.6.AZ EGÉSZSÉGÜGYI VESZÉLY ELHÁRÍTÁSÁRA HOZOTT LÉPÉSEK JÁRULÉKOS HATÁSAINAK MEGFIGYELÉSE 15 1.7. IKTATÁS, DOKUMENTÁCIÓ ÉS ARCHÍVUMKEZELÉS ....................................................................... 15 2 KOMMUNIKÁCIÓ...................................................................................................17 2.1. JELENTÉSTÉTELI RENDSZEREK ÉS ELJÁRÁSOK .............................................................................. 17 2.2. AZ ELLENINTÉZKEDÉSEKRŐL SZÓLÓ INFORMÁCIÓTOVÁBBÍTÁSI ÉS ELŐZETES KONZULTÁCIÓS/TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉG ................................................................................................................... 18 2.3. ADATKÖZLÉS ÉS -KEZELÉS ........................................................................................................... 19 2.4. A SZEREPLŐK KÖZÖTTI KOMMUNIKÁCIÓ ...................................................................................... 20 2.5.A MÉDIÁVAL ÉS A NYILVÁNOSSÁG CSOPORTJAIVAL FOLYTATOTT KOCKÁZATI/VÁLSÁGKOMMUNIKÁCIÓ 20 2.6. POLITIKAI KÉPVISELET.................................................................................................................. 24 3 TUDOMÁNYOS/TÉNYALAPÚ TANÁCSADÁS ..................................................25 3.1. TANÁCSADÁSI CÉLÚ GYORS KONZULTÁCIÓ (SZAKÉRTŐK, SZAKÉRTŐI TESTÜLETEK).................... 25 3.2. KVANTITATÍV ÉRTÉKELÉS — MODELLEZÉS ......................................................................... 26 3.3. A VESZÉLYEZTETETTSÉG ÉRTÉKELÉSE ......................................................................................... 28 3.4.KOCKÁZATÉRTÉKELÉS ÉS ELLENINTÉZKEDÉSI LEHETŐSÉGEK (VÉDELMI ALAPELVEK) .................. 29 3.5. A KOLLEKTÍV VÉDELEM MEGHATÁROZÁSA (NEMZETKÖZI DIMENZIÓ) .......................................... 30 3.6. A MEGFELELŐ LÉPÉS, AZ EHHEZ SZÜKSÉGES ERŐFORRÁSOK, ÉS A VÉGREHAJTÁSI MÓDOK MEGHATÁROZÁSA 31 4 EGÉSZSÉGÜGYIVÁLSÁG-KEZELÉSI STRUKTÚRÁK...................................32 4.1. INDÍTÁS: AZ ILLETÉKES HATÓSÁG RIASZTÁSA (TAGÁLLAMOK, EURÓPAI BIZOTTSÁG, UNIÓS ÜGYNÖKSÉGEK) 33 4.2. INDÍTÁS: A REAGÁLÁSI TEVÉKENYSÉGRŐL SZÓLÓ DÖNTÉS ........................................................... 33 4.3. REAGÁLÁS: UTASÍTÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI STRUKTÚRA (CCS) ........................................................ 35 4.4. A FELELŐS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÜGYELETESEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA .............................................. 36 4.5 AZ EGÉSZSÉGÜGYI VÁLSÁGKEZELŐ KÖZPONT (HEOF) ................................................................. 38 4.6. A BIOLÓGIAI, VEGYI, RADIONUKLEÁRIS ÉS ÉGHAJLAT-VÁLTOZÁSI ESEMÉNYEK EGYEDI VONATKOZÁSAI 40 4.7.AZ UTASÍTÁSI ÉS ELLENŐRZÉSI STRUKTÚRÁKRA VONATKOZÓ ELLENŐRZŐLISTA .......................... 40 5 AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÁGAZAT KÉSZÜLTSÉGE...............................................42 5.1. KIVIZSGÁLÁS ................................................................................................................................ 42 5.2. VÁRATLAN ESEMÉNYEK KEZELÉSE ............................................................................................... 42 5.3. KÓRHÁZI KÉSZÜLTSÉG.................................................................................................................. 46 5.4 HALÁLESETEK KEZELÉSE ..................................................................................................... 49 5.5 A BIOLÓGIAI ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI ............................................................. 49 5.6 A VEGYI ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI ................................................................... 51 5.7 A RADIONUKLEÁRIS ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI ................................................. 53 5.8 AZ ÉGHAJLAT-VÁLTOZÁSI ESEMÉNYEK SAJÁTOS VONATKOZÁSAI ........................................ 56 6 ÁGAZATOK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS ....................................................57 6.1. SZÜKSÉGHELYZETI ÉS BEAVATKOZÁSI TERVEZÉS ......................................................................... 57 6.2. SZAKTERÜLETEK/ÁGAZATOK ÖSSZEKAPCSOLÁSA ........................................................................ 58 6.3.A BIZTONSÁG ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGY ÖSSZEKAPCSOLÁSA ................................................................ 59 6.4. A RENDSZERMŰKÖDÉS FOLYAMATOSSÁGÁT BIZTOSÍTÓ TERVEZÉS (BCP).................................... 61 6.5 A MINTÁK SZÁLLÍTÁSA .................................................................................................................. 62 6.6 AZ ELLENINTÉZKEDÉSEK ETIKAI VONATKOZÁSAI .......................................................................... 63 7 A TERVEK KEZELÉSE ..........................................................................................64 7.1. A TERVEK NYOMON KÖVETÉSE ÉS ELLENŐRZÉSE.......................................................................... 64 7.2. KÉPZÉS ......................................................................................................................................... 64 7.3. A GYAKORLATOKAT TARTALMAZÓ TERVEK TESZTELÉSE ÉS ÉRTÉKELÉSE .................................... 65 7.4. A REAKCIÓIDŐVEL KAPCSOLATOS CÉLOK ..................................................................................... 65 7.5. LEFEDETTSÉGI CÉLOK ................................................................................................................... 66 7.6. TELJESÍTMÉNYÉRTÉKELÉS ............................................................................................................ 66 7.7. AZ ESEMÉNYEK ÉS GYAKORLATOK ÉRTÉKELÉSE ÉS NYOMON KÖVETÉSE...................................... 67 1. MELLÉKLET: A VÁLSÁGKÖZPONTOKRA VONATKOZÓ MINIMUMKÖVETELMÉNYEK 68
-
-7--
2. MELLÉKLET: A SZÖVEGBEN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK LISTÁJA .......................73 3. MELLÉKLET: MEGHATÁROZÁSOK ................................................................................76 4. MELLÉKLET: JOGI KERET.................................................................................................80 5. MELLÉKLET: KÖZÖSSÉGI VÁLSÁGKEZELÉSI KAPACITÁS....................................83
-
-8--
1. Információkezelés Az információkezelés a szükséghelyzethez kapcsolódó információk gyűjtését, kezelését, felhasználását és terjesztését jelenti: esemény előtti és utáni felügyelet, kockázatelemzés, a minták klinikai, laboratóriumi és környezeti elemzése, a járulékos hatások figyelemmel kísérése és dokumentálása. Minden releváns információnak egyetlen helyszínre kell befutnia.
1.1. Esemény előtti felügyelet Várt eredmény Az olyan nemzetközi horderejű, esetleges közegészségügyi problémák vagy szükséghelyzetek korai azonosításához, amelyek súlyos általános válsághoz vezethetnek, feltétlenül szükség van esemény előtti felügyeleti eszközökre és mechanizmusokra, hogy el lehessen dönteni, vajon az esemény minden szereplő részéről teljes figyelmet érdemel-e. Ezen eszközök az adatok összegyűjtése, összevetése, elemzése, értelmezése és azok számára történő továbbítása köré összpontosulnak, akiknek a lépések végrehajtásához az információra szükségük van. A Bizottság fórumot biztosít a módszerek és eszközök cseréjéhez, a tagállamok pedig a végrehajtásról határoznak. A közegészségügy vezető szerepet játszik az olyan nemzetközi horderejű közegészségügyi események vagy szükséghelyzetek korai azonosításában, amelyek súlyos általános válsághoz vezethetnek. Azt is figyelembe kell venni, hogy lehet, hogy a bekövetkező esemény első előjelei a közegészségügyi ágazaton kívül mutatkoznak meg: a médiában vagy egyéb ágazatokban, például a polgári védelem, az élelmiszerek és állatok, a rendészeti és biztonsági szolgálatok területén vagy egyéb területeken. Az információk átvilágításához, ellenőrzéséhez és megosztásához kiterjedt hálózatra van szükség (többek között egy bizalmas információk megosztását szolgáló mechanizmusra). A fertőző betegségek és a biológiai veszélyek elismert veszélyek, a veszélyek nagy részét azonban egyre inkább súlyos közegészségügyi veszélynek tekintik. Az ipari szektorban minden nap jelentős mennyiségű vegyi és radionukleáris anyagot állítanak elő, szállítanak, illetve tárolnak az Európával szomszédos országokban. A közegészségügyi szakemberek ugyanakkor általában kevéssé vannak felkészítve a vegyi és radionukleáris szükséghelyzetek kezelésére, mivel az uniós tagállamok többségében a nemzeti közegészségügyi intézmények mindeddig a fertőző betegségek elleni védelemre fektették a hangsúlyt. Az egyéb figyelembe veendő nagy horderejű katasztrófák közé sorolhatók a környezeti események (áradások, lavinák, földcsuszamlások, földrengések), a súlyos robbanások és közlekedési balesetek, illetve (a sok égési sérülttel járó) tűzvészek. Lásd még a Rendszerek és eljárások című 2.1. pontot.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A közegészségügyi következményekkel járó váratlan események esemény előtti felügyeletére vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Korai felismerési rendszer kórházi szakorvosok és egészségügyi intézmények számára. A közegészségügyi veszélyek felderítése és ellenőrzése; A médiumok és egyéb információforrások összevetése, vizsgálata, elemzése, értékelése, szűrése, a járványügyi információk és járványfelügyeleti adatok jelentése, valamint a „gyanús" események felderítési lehetősége.
A „híresztelések ellenőrzésének” rendszere a potenciális közegészségügyi veszélyt jelentő események értékelésére és ellenőrzésére.
Korszerű laboratóriumi eszközökhöz való hozzáférés a diagnózis (pl. biológiai, vegyi és radionukleáris anyagok) megerősítésére vagy kizárására.
Iránymutatás az esetek bejelentéséhez, a kivizsgáláshoz és a megfelelő nyomon követéshez (akár hosszú távon
is), ideértve a lehetséges terrorfenyegetésként értelmezett helyzetekre és egyéb eseményekre meghatározott kritériumokat. Rendelkezésre álló szakértelem a jelentések összevetéséhez és értelmezéséhez, valamint további vizsgálatok kezdeményezéséhez. A nemzeti közegészségügyi struktúrákkal való, illetve azok közötti kapcsolattartás annak biztosítására, hogy a jelentések a megfelelő és időszerű reagálásokat váltsák ki, illetve a megfelelő hatóságok időben történő értesítésére létrehozott rendszer. Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák, és ismert-e a hatóságok elérhetősége?
-
-9--
Az egyes váratlan események kezelésekor közegészségügyi kérdéseket is felvetnek-e? Mi a felvetés alapja? Folyamatábra?
Vannak-e operatív kapcsolatok a járványügyi felügyeletért felelős hatóságokkal és struktúrákkal, és használják-e ezeket?
Vannak-e operatív kapcsolatok polgári védelmi szolgálatokkal, és használják-e ezeket? Vannak-e operatív kapcsolatok állatokkal/növényekkel/élelmiszerrel foglalkozó hatóságokkal és szolgálatokkal, és használják-e ezeket?
Vannak-e operatív kapcsolatok vegyi/radionukleáris váratlan események kezeléséért felelős hatóságokkal és struktúrákkal, és használják-e ezeket?
Vannak-e operatív kapcsolatok a WHO-val és egyéb nemzetközi közegészségügyi szervezetekkel, és használják-e ezeket?
Szükség van-e rendészeti szervekkel és hatóságokkal való operatív kapcsolatokra? Mikortól válik kötelezővé a beavatkozás?
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli információcseréhez az alábbiakra van szükség: Operatív kapcsolatok az EU-val és a 2119/98/EK határozatban meghatározott járványügyi felügyeletért felelős haltóságokkal és struktúrákkal (a határozat 1. cikkében leírtak szerint).
Operatív kapcsolatok a WHO-val (ideértve a NER nemzeti tájékoztatási központot [IHR NFP]) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel.
Operatív kapcsolatok az állategészségüggyel, növényekkel, élelmiszerekkel, polgári védelemmel, radiológiai kérdésekkel, rendészettel foglalkozó uniós mechanizmusokkal és az EUROPOL-lal.
Operatív kapcsolatok az uniós ügynökségekkel (pl. ECDC, ECHA, EFSA) (járványügyi adatgyűjtés és kockázatértékelés).
1.2. Kockázatértékelés egészségügyi adatgyűjtésből, felügyeletből és egyéb információforrásokból származó, esemény előtti felügyeleti adatok felhasználásával Várt eredmény Ahhoz, hogy az észlelt egészségügyi veszélyekkel szemben közös megközelítést lehessen kialakítani, a különböző forrásokból (egészségügyi adatgyűjtés, felügyelet, ágazatok közötti csere) és a megfelelő érdekelt felektől származó információkat uniós szinten összekapcsolják, és az uniós szinten rendelkezésre álló technikai erőforrásokkal és szakértelemmel egészítik ki egy erre a célra kifejlesztett közös eszköz segítségével. Eszközök állnak rendelkezésre a járványokról/közegészségügyi veszélyekről szóló meg nem erősített híresztelések értékelésére és ellenőrzésére. Egy elektronikus „egészségügyi adatgyűjtési eszköz” használható arra, hogy napjában többször megvizsgálja az adott témában készült cikkek listáját, amelyeket több nyelven, az egész világra kiterjedően kulcsszavak segítségével választanak ki. Ahhoz, hogy a keresés mindenfajta egészségügyi veszélyre, például a fertőző betegségekre, a vegyi, radionukleáris és éghajlatváltozással összefüggő veszélyekre is kiterjedjen, megfelelő kulcsszavakat kell választani. Ez az elektronikus internetfigyelő eszköz elemző funkciókkal, valamint a járványos megbetegedések, közegészségügyi válságok és a lehetséges egészségügyi veszélyek gyors azonosítására szolgáló eszközzel is rendelkezik. A meglévő felügyeleti adatoknak a meglévő felügyeleti rendszereken (járványügyi célra kifejlesztett felügyeleti hálózat) keresztül történő fokozott elemzése segítségével azonosítani lehet például a járvány/pandémia lehetőségét magában hordozó ismert betegségek járványszintjében bekövetkező időbeli és földrajzi változásokat. Az adatok folyamatos és rendszeres gyűjtése, összevetése, elemzése és értelmezése fokozott szabványosítást, időszerű cselekvést és a jelentett adatok teljességét eredményezi. A rendszer az idő, a hely és az érintett személyek megadásával részletes leírást nyújt az esetcsoportokról. A vegyi és radionukleáris expozíció felderítésére jelenleg nem létezik felügyeleti rendszer, jóllehet az európai kutatási projektek például foglalkoznak azzal a lehetőséggel, hogy az európai toxikológiai központok adatait használják a vegyi események különböző csoportjainak azonosítására, valamint vizsgálják a veszélyek tünet alapú felügyeleti rendszerrel történő korai felderítését. Mindenfajta eseménynél (azaz a biológiai, vegyi, radionukleáris és természeti [klímaváltozással kapcsolatos] eseményeknél) feltétlenül fontos az egyes tagállamokban a megfelelő, emberi egészségre gyakorolt
-
- 10 - -
hatásokért felelős ügynökség/hatóság azonosítása, amelynek ennek megfelelően kell reagálnia. A környezeti járványtanban és toxikológiában járatos szakemberekből általában az egész világon hiány van, a legtöbbjük a felsőoktatásban vagy a kutatás területén tevékenykedik. Uniós szinten egy közös szakemberhálózatot alakítanak ki a határokon átnyúló együttműködés és szakismeretcsere ösztönzésére és elősegítésére. Az egyes felderített események veszélyességi potenciálját ugyanazon kritériumok, illetve előre meghatározott, közös uniós kategóriák szerint értékelik. Az értékelés lépései végül egy egyszerű számértéket adnak, amelyet minden ügyeletes munkatársnak ki kell tudnia számolni. Ez az értékelési folyamat végül a veszély értékeléséhez vezet, és szükség esetén reagálási mechanizmus beindulását eredményezi. Az, hogy ezt a rendszert milyen mértékben vezetik be az egyes tagállamokban, a rendelkezésre álló erőforrásoktól és attól függ, hogy mennyire tekintik azt szükségesnek. Ha az EU-n belül minden erőforrást összekapcsolnának ezen a területen, és az uniós szintű erőforrásokkal is kiegészítenék ezeket, igen hatékony kockázatelemzési eszköz jönne létre. Ez az eszköz a nemzetközi események uniós tagállamokat fenyegető veszélyeire irányuló közös megközelítések kidolgozásának alapvető kiindulópontja lehetne.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az egészségügyi adatgyűjtésből, felügyeletből és egyéb információforrásokból származó esemény előtti felügyeleti adatok felhasználásával készült kockázatelemzésre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Kapcsolattartás az adatgyűjtésből származó információ elemzésével foglalkozó ügynökségekkel (napi/rutin). Az egész EU-ban minden egészségügyi veszélytípusra (biológiai, vegyi, radionukleáris, műszaki és természeti) elfogadott veszélyértékelési alapelvek.
Kockázatelemzési erőforrások jegyzéke, és az ezek tevékenységeit koordináló struktúra. Erőforrások az időben történő nemzeti kockázatelemezéshez. Az egyes tagállamok és nemzetközi szervezetek megfelelő kapcsolattartási pontjainak azonosítása a különféle egészségügyi veszélyek tekintetében.
Együttműködés nemzeti és nemzetközi partnerekkel a szükséges információcsere és elemzés érdekében.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Eljárások kidolgozása (kapcsolatháló és nyilatkozati eljárás) a kockázatelemzési terület különféle szereplőivel való együttműködéshez, mindenféle egészségügyi veszélyre kiterjedően.
A veszélyértékelési alapelvek elfogadása, a legjobb gyakorlatok megosztása. A szükséges eszközök kidolgozása a Bizottság és az uniós ügynökségek (pl. ECDC, ECHA, EFSA) technikai szakértelme segítségével.
Az uniós ügynökségek (pl. ECDC) uniós szintű kockázatelemzési struktúrákat dolgoznak ki, illetve igény szerint kapacitások kialakításával erősítik a nemzeti rendszereket.
Operatív kapcsolatok a WHO-val (ideértve a NER nemzeti tájékoztatási központot) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel.
Operatív kapcsolatok nem uniós ügynökségekkel és egyéb nemzetközi kezdeményezésekkel (pl. GHSAG).
1.3. Esemény utáni felügyelet Várt eredmény Amint egy esemény azonosítása megtörténik, a járványügyi adatgyűjtési és a felügyeleti tevékenységeknek koncentráltabbá kell válniuk, és prioritásaikat az azonosított veszélyhez, valamint a felmerülő igényekhez kell igazítaniuk (pl. események felderítése, a terjedés, a súlyosság, a kockázati csoportok megfigyelése stb.). A közegészségügyi rendszereknek (általánosságban az intézeteknek és a szakembereknek) mindenféle anyag és esemény esetében tudniuk kell felügyeletet ellátni. Megfelelő felügyeleti rendszereket kell kialakítani, általában eseti jelleggel, az érintett népesség jellemzőinek figyelembevételével. Előfordulhat, hogy a közegészségügyi rendszereknek különféle forrásokból (különböző laboratóriumokból, igazságügyi orvosszakértői, illetve patológiai osztályokról) kell információt szerezniük az esetekről. Uniós szinten ezen felül egyéb szereplők is részt vehetnek az eseményben, például a polgári védelem, az uniós ügynökségek stb.
-
- 11 - -
Beindul az információáramlás, a laboratóriumi jelentések integrálása és a konkrét felügyeleti tevékenységek. Az adatokat egy helyen vetik össze, és úgy teszik közzé, hogy a lakosság és a politikai döntéshozók számára is közérthetőek legyenek. Ebben a szakaszban a tagállamok uniós szinten szoros együttműködésben dolgoznak az információcsere, az ellenintézkedések koordinációja, a közös adatok és egyéb kérdések területén meghatározott eljárások keretében. A különböző területekre (humánegészségügy, állategészségügy stb.) közös felügyeleti normákat állapítanak meg, ideértve az esetdefiníciókat is. Az államközi szintű közegészségügyi tevékenységek koordinációját az Európai Bizottság és az ECDC végzi, amelyek támogatják a tagállamok veszélyértékeléshez és a veszélyekkel szembeni védelemhez kapcsolódó, határokon átnyúló tevékenységeit. A veszély és a végrehajtott intézkedések jellegétől függően a munkába egyéb ügynökségeket is bevonnak (pl. az EMEA-t a gyógyszerek és a védőoltások területén, az EFSA-t az élelmiszer-biztonsági kérdésekben).
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az esemény utáni felügyeletre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Fennálló kapcsolatok a nem humán-egészségügyi területek (állategészségügy, környezeti egészségügy, toxikológiai központok) felügyeleti szerveivel.
A CBRN-események tekintetében az illetékes ügynökséggel és a katonasággal fenntartott, a kiterjedtség gyors és megfelelő értékelését lehetővé tevő kapcsolat.
Az aktív felügyelet gyors beindítására kidolgozott eljárások, és a szükséges kritériumok megállapítása. A felügyelet gyors módosítását (a helyzethez való alkalmazkodást) lehetővé tevő eljárások. Az emberi egészséggel kapcsolatos esetek (ideértve a korhoz kötődő megbetegedést és halálozást, valamint a kórházi ápolás arányát) klinikai felügyelete a biológiai, vegyi, radionukleáris és egyéb anyagok figyelembevételével. Járványügyi felügyelet, beleértve a terepvizsgálati kapacitást és a kontaktok felderítését. A megelőzési programok pl. a védőoltások (beleértve a nemkívánatos hatásokat) és egyéb megelőzési programok hatásának rendszeres értékelése. Rugalmasság a speciális jelentéstételtől a normál jelentéstételhez való visszatéréshez (a felügyelet/jelentéstétel időnkénti módosítása).
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A CBRN-területek számos különféle szereplőjével való együttműködésre szolgáló eljárások bevezetése. A terjedés értékelésére szolgáló eljárások megosztása. Az uniós esemény utáni felügyeletbe be kell vonni a WHO-t és az érintett ügynökségeket (pl. az ECDC-t és az ECHA-t) a veszélyfelderítésben illetékes szervekkel együtt, amelyhez a következő rendszerekre van szükség: az egész EU-ra kiterjedő felügyeleti tevékenységek gyors bevezetése, lehetőség szerint egységes formában; az értékelések szűrése és az információ ellenőrzése; az egészségügyi információk és a járványfelügyeleti adatok összevetése, felmérése, elemzése, értékelése és jelentése; az uniós szintű együttműködés biztosítása, és az egyes tagállamok támogatása; a károk elhárítása és az áldozatok kezelése tekintetében bevett eljárások követése és az erre szolgáló eszközök igénybevétele. Az uniós ügynökségek (pl. az ECDC) veszélyértékelést tesznek közzé, illetve aktiválási mechanizmust, kommunikációs csatornákat és logisztikát alakítanak ki. Operatív kapcsolatok a WHO-val (ideértve a NER nemzetitájékoztatási központot) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel. Operatív kapcsolatok nem uniós ügynökségekkel és egyéb nemzetközi kezdeményezésekkel (pl. GHSAG).
1.4. Klinikai és laboratóriumi diagnózis Várt eredmény Minden közegészségügyi veszély esetében elengedhetetlen annak gyors azonosítása és megerősítése, hogy mely anyag játszott szerepet a veszélyben. A tervekben ki kell térni az ismeretlen anyagok azonosítására, az ismert anyagok jelenlétének megerősítésére, illetve a gyors beavatkozási kapacitás laboratóriumi korlátokkal küzdő tagállamok számára történő biztosítására. A laboratóriumi területen a terveknek mind a klinikai, mind a környezeti mintavétel tekintetében ki kell elégíteniük a fenti szükségleteket, amennyiben pedig egynél több szereplő vesz részt, ezeket egy koordinációs
-
- 12 - -
mechanizmus kapcsolja össze. A következőkben ezeket a kettős tevékenységeket (a klinikai és környezeti minták elemzése) mindig szem előtt kell tartani. A laboratóriumi munka terén egy struktúrának kell magában foglalnia a laboratóriumi jelentéstétel, az eredmények megerősítése (másik laboratórium, másik ország) és a minőségbiztosítás eljárásait. A klinikai oldalon a klinikai szakorvosoknak tudniuk kell azonosítani a tünetet, és egy rendszernek kell azonnal ellátnia őket a megfelelő iránymutatással. Az ismeretlen anyagok esetében bebizonyosodott, hogy a laboratóriumi eljárások gyors elfogadásához és a klinikai adatok összevetéséhez elengedhetetlen egy nemzetközi rendszer felállítása. A kiemelten veszélyes ismert anyagok esetében az elkészült diagnózis hitelességét feltétlenül növelné, ha a diagnózis nemzetközi szinten másodszor is megerősítést nyerne. Ha egy adott országban tömeges mennyiségű mintával állnak szemben, a nemzeti és külföldi laboratóriumok hálózatba szervezésén keresztül feltétlenül segítséget kell felajánlani. Ezeknek a hálózatoknak szükségszerűen közös minőségbiztosítási rendszerrel kell rendelkezniük. A laboratóriumi támogatás tagállami szinten áll rendelkezésre, és azokra a problémákra, amelyek meghaladják a nemzeti kapacitást, vagy amelyekre nincs nemzeti kapacitás, az egyesített uniós erőforrások felhasználásának optimalizálása érdekében megszervezhető a Közösségen belül működő laboratóriumok együttműködése.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A klinikai és laboratóriumi diagnózisra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Laboratóriumok közötti hálózat és csere (ki milyen munkát végez). Milyen erőforrások állnak rendelkezésre? Bevett struktúrák a laboratóriumokkal és klinikai szakorvosokkal folytatott kommunikációhoz, valamint annak biztosítása, hogy a laboratóriumok jelentik a diagnosztizált eseteket a hatóságaiknak.
A klinikai és környezeti mintákban található ismeretlen kórokozóknak/anyagoknak az esemény során történő gyors azonosítására szolgáló eljárások.
Klinikai tünetleírás: megállapodás a további elemzésről és vizsgálatról, például a kórokozók és antitestek
testnedvekben (pl. vérben, vérsavóban, vérplazmában, likvórban, székletben, valamely szerv öblítését követően távozó váladékban, biopsziából származó anyagokban és vizeletben) való kereséséről. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a veszélyes anyagokat laboratóriumban, megfelelő biztonsági szinten kezelik (azaz olyan biológiai biztonsági szinten, amelyet minden tagállamnak el kell fogadnia, és egységesen alkalmaznia). A klinikai és környezeti mintákban található ismert káros anyagoknak az esemény során történő gyors megerősítésére szolgáló eljárások. A tagállamok referencialaboratóriumo(ka)t határoznak meg és jelölnek ki e káros anyag tekintetében. A nagyon veszélyes vagy kiemelten veszélyes anyagokat, a biológiai mintát vagy az elkülönített anyagot a referencialaboratóriumba küldik, hogy meghatározzák annak genotípusát, és hogy gondoskodjanak az életképes elkülönített törzsek megfelelő tárolásáról (törzsek gyűjtése). A káros anyag szállításának az elfogadott eljárások szerint, az ENSZ és az IATA szabályainak figyelembevételével kell történnie. A tagállamok eljárásokat vezettek be a gyors beavatkozási kapacitás kérdésének kezelésére, és követelményeket állítottak fel az igények ugrásszerű növekedésének esetére, amennyiben a helyi és akár még a nemzeti laboratóriumokhoz is túl sok biológiai minta érkezne. Egy adott esemény során lehetőség biztosítása arra, hogy a laboratóriumok és klinikai szakorvosok mielőbb iránymutatásokat állapítsanak meg az esetek diagnosztizálására és a kórokozók elkülönítésére, illetve ezeket az iránymutatásokat terjesszék. Nemzetközi megállapodás az anyagokra vonatkozóan, ha a nemzeti kapacitás elégtelen, továbbá a nagyon veszélyes kórokozók és egyéb környezeti anyagok másodszori megerősítésére vonatkozóan.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az uniós ügynökségeknél (pl. az ECDC-nél) a nemzeti illetékes szervek részvételével zajló olyan uniós program, amely egy esemény során keretet biztosít a diagnózis felállítására, a betegségek megerősítésére és az anyagok elkülönítésére irányuló közös uniós eljárások gyors bevezetéséhez. Mintavételi (és szállítási) eljárások: a megfigyelt tünettől függően a mintavételre vonatkozó kérdésekben klinikai és laboratóriumi szakértők adjanak tanácsot. A biológiai biztonság szintje legyen elfogadott és egyforma minden tagállamban.
-
- 13 - -
A nyilvántartott káros anyagok tekintetében referencialaboratóriumok kinevezése, megalapozott kapcsolat a WHO-val.
Megerősítési kérdések: amennyiben egy kiemelten veszélyes kórokozóról pozitív laboratóriumi diagnózis
születik, és amennyiben a szándékos kibocsátást nem lehet kizárni, különösen fontos a pozitív laboratóriumi eredmény megerősítése. Ennek közösségi szinten elfogadott, független eljárás keretében kell történnie. A Bizottság támogatja a kétoldalú és többoldalú megállapodások kidolgozását, hogy az eredményeket a legkorszerűbb módon lehessen megerősíteni, valamint információt és kommunikációs fórumot biztosít. A különböző nagyon veszélyes anyagok tekintetében a laboratóriumi segítségnyújtás különböző vonatkozásaival kapcsolatos megállapodást célzó eljárások. A biológiai anyagok, többek között a fertőző betegségek tekintetében az ECDC jelenleg aktivációs mechanizmust, kommunikációs csatornákat és logisztikát dolgoz ki, illetve támogatja a Bizottságot a két- és többoldalú megállapodások kidolgozásában, amennyiben a tagállamok ezt kívánják, valamint kialakítja és támogatja a továbbképzést és a laboratóriumi terhek enyhítésére szolgáló gyors beavatkozási kapacitás lehetőségeit. Szervezett fórumok az információ összegyűjtésére és cseréjére. Uniós program, amely keretet biztosít ezeknek az általában kereskedelmi forgalomban nem kapható diagnosztikai eszközöknek a fokozott érzékenységét és sajátosságát garantáló, egész EU-ra érvényes minőségbiztosítási eljárások gyors bevezetéséhez. Uniós program, amely helyszíni támogatásra való igény esetén keretet biztosít vizsgálati csapatok gyors felállításához, amelyek egy esemény során járványtani támogatást nyújtanak az adatok gyűjtéséhez, összevetéséhez és elemzéséhez.
1.5. Környezeti mintavétel Várt eredmény Minden tagállamban bevezetésre kerülnek a környezeti mintavételre irányuló nemzeti tervek és eljárások. Ezekben a tervekben szerepelni fognak a népesség és a vizsgáló személyzet számára kidolgozott védintézkedések, a szereplők és a szerepek meghatározása, a szükséges minimális eszközök listája, valamint a környezeti minták laboratóriumba küldésére és elemzésére vonatkozó előírások. A Bizottság által felállított munkacsoport a környezeti mintavételre vonatkozó eljárások és előírások összehangolására ajánlásokat dolgoz ki a tagállamok számára. A veszélyes anyagok meghatározása céljából gyűjtött környezeti minták csomagolásának, címkézésének, jelölésének és szállításának a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályozásnak megfelelően kell történnie.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Ellenőrző lista a környezeti mintavételhez: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Mintavételi stratégia a mintavételi stratégia céljának meghatározása a mintavétel célja, a mintavételi módszer és a minták számának tekintetében;
az épületekre, a műszaki és vezetési struktúrákra (pl. ventilátorok, szűrők, csatornák, légkondicionáló rendszerek stb.) vonatkozó releváns információhoz való hozzáférés;
a kockázati határértékek meghatározása; a földrajzi elterjedési területek és a mintavételi területen található mozgó tárgyak meghatározása; a negatív kontroll (vakpróba) százalékos értékének megadása az összes mintához viszonyítva, illetve hogy ezeket hogyan lehet megszerezni.
Nyers minta vétele: nyers minták segítségével a vizsgálatot végzők megállapíthatják a szennyezőanyag jelenlétét az épületben található anyagokon, például a szőnyegen, a légszűrőkben található porcsomókon, az ülepedő poron (pl. házi por) és az irodai eszközökön. Mivel azonban például a spórák nyers mintákból való extrakciója a laboratóriumi személyzet számára expozíciós problémákat vethet fel, a szennyezett nyers mintákból származó spórák másodlagos elterjedésének megakadályozására megfelelő óvintézkedéseket (például a minták kettős tasakolása) kell tenni. A felderítési határértékek meghatározása. A nyers minta vételére alkalmazandó eljárások meghatározása. Felületi minta vétele kendővel vagy kenetmintavevővel (a felületi mintákat úgy gyűjtik be, hogy egy nem porózus felületről kendővel vagy kenetmintavevővel felitatják a benedvesített, nedvszívó közeget). A laboratórium elemzési eljárásaival kompatibilis közegek meghatározása. Nagy hatékonyságú részecskeszűrő (HEPA) porszívóval gyűjtött felületi minták (a minták porszívóval történő gyűjtésének az az előnye, hogy nagy és poros, nem porózus felületeken és porózus felületeken, például szőnyegeken, álmennyezeti elemeken, szellőző berendezés szűrőin és kárpitozott üléseken is alkalmazható). Módszerek meghatározása különböző felületekhez és anyagokhoz. Levegőminták Eljárások meghatározása a különböző szennyezőanyagok gyűjtéséhez.
-
- 14 - -
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: a megfelelő mintavétel, valamint az ezt követő dekontaminálási és szállítási eljárások közegészségügyi hatóságok és/vagy egyéb illetékes hatóságok által elfogadott közös normái.
1.6.Az egészségügyi veszély elhárítására hozott lépések járulékos hatásainak megfigyelése Várt eredmény A jogi keretek és az eljárások valós idejű adatgyűjtésre nyújtanak lehetőséget. Az egészségügyi veszély elhárítására hozott intézkedések különböző területekre terjednek ki, lehetőség szerint többek között elszigetelési stratégiákra, kontaktok felderítésére, az esetek elkülönítésére, a dekontaminálásra, illetve az orvosi kezelésre és a vakcinázásra. A lehetséges negatív hatásokat és nemkívánatos eseményeket a különböző intézkedések jellemzőitől függően nemzeti és európai szinten egyaránt gondosan és időben kell megfigyelni és értékelni. A riasztás állapotától, illetve az egészségügyi veszély elhárítására használt gyógyszerektől, eszközöktől, és egyéb gyógyászati termékektől függően a nemkívánatos eseményekről információt nyújtó intézmények számos tagállamban eltérőek lehetnek. A járulékos hatások megfigyelésére egy rendszert vezetnek be, amelyben megosztott adatbázisok (bemenet), és aggregált kimeneti adatok, meghatározások (esetdefiníciók, kiválasztási kritériumok, oltási eljárások, oltóanyagok, ellenjavallati lista), azonosított változók és kapcsolattartási pontok, lehetséges kezelésre vonatkozó ajánlások találhatók. Különösen fontos, hogy a nemzeti jogszabályok és egyéb releváns rendszerek, például a farmakovigilanciai mechanizmusok az engedélyezési körükön kívül, pl. ellenszerként használt, ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek mellékhatásainak megfigyelésére is kiterjedjenek.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A nemkívánatos események megfigyelésére vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek tartalmazzák a nemkívánatos események megfigyelésére irányuló rendszerek felállítását vagy kiterjesztését.
Együttműködési alkalmasság A nemkívánatos események uniós megfigyelése az ECDC-n belül (kivéve a gyógyszerészeti nemkívánatos eseményeket, amelyekkel az EMEA foglalkozik), a nemzeti illetékes szervekkel együtt, a tagállamok biológiai anyagokkal, többek között fertőző betegségekkel foglalkozó illetékes hatóságaival együttműködve kerül bevezetésre.
1.7. Iktatás, dokumentáció és archívumkezelés Várt eredmény Az információk mindenféle egészségügyi válság (például járvány, tömeges emberi expozíció stb.) idején igen gyorsan keletkeznek, és a reagálások nyomon követése jelentős problémává válhat. A helyreállítás után tényfeltáró bizottságokat kell létrehozni, amihez az esemény ideje alatt megfelelő nyilvántartási gyakorlatra van szükség. A tervekben szerepelnie kell arra vonatkozó intézkedéseknek, hogy a megfelelő információkat (például a forrásokat) nyilvántartsák és megtartsák a szükséghelyzet utáni értékelésekhez, illetve a hosszú távú egészségügyi ellenőrzéshez, valamint a szükséghelyzeti dolgozók és a népesség érintett tagjainak utókövetéséhez.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az iktatásra, dokumentációra és archívumkezelésre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A beérkező adatok és reagálások napi, rendszeres nyilvántartása. A helyi, nemzeti és régiók közötti koordináció leírása.
-
- 15 - -
Együttműködési alkalmasság A nemzeti és uniós szintű koordinációs kapcsolattartók ismerete. Az esemény után megtörténik annak aktív értékelése. A meglévő iktatórendszerek közösségi koordinációja bevezetésre kerül, és meghatározzák az egyes ügynökségek szerepét.
-
- 16 - -
2. Kommunikáció A pontos és időszerű információ minden szinten megvalósuló terjesztése döntő jelentőségű a nemkívánatos és előre nem látható társadalmi zavar és gazdasági következmények minimalizálásához és a reagálás eredményes kimenetelének a maximalizálásához. Az előző fejezetben ismertetett információkezelés kizárólag akkor valósítható meg, ha a következő kommunikációs feladatok és rendszerek terén az információ terjesztése pontosan és időben történik: jelentéstételi rendszer és eljárások, az információtovábbítás és konzultáció szabályai, adatközlés, szereplők közötti operatív kommunikáció és irányítás, kockázati/válságkommunikáció a média és a nyilvánosság felé. A hatékony kommunikáció a szükséghelyzetek kezelésének létfontosságú eleme. A proaktív kommunikáció, amellett, hogy a nagyközönséget védekező magatartás kialakítására ösztönzi, az elsődleges beavatkozók körében elősegítheti az esetek jelentését és a tájékozottságot, csökkenti a zűrzavart, és lehetővé teszi az erőforrások legelőnyösebb felhasználását. Mindez nagyon fontos a hatékony reagáláshoz. Egy adott esemény során a helyes kommunikáció segít a lakosság egészségügyi hatóságokba vetett bizalmának fenntartásában, és minimálisra csökkenti a társadalmi és gazdasági zavar kialakulásának lehetőségét. A média és a nyilvánosság felé történő kommunikációban a helyes kockázati kommunikáció alapelveit kell alkalmazni.
2.1. Jelentéstételi rendszerek és eljárások Várt eredmény Ki kinek mit jelent be és milyen hierarchia szerint? Akadálytalan adatbevitel, információáramlás és adattovábbítás, illetve az egyes szereplők felügyeleti és/vagy ellenőrzési adatok gyűjtésével, elemzésével és jelentésével kapcsolatos feladata. Valószínűleg szabványos műveleti eljárások (SOP-k), szoftverek és megállapodások jönnek létre. Az általános készültségi terv döntő eleme a kommunikációt is magában foglaló koordinációs mechanizmus. Egy ilyen eszköznek olyan elemeket kell tartalmaznia, amelyek alkalmasak a rendkívüli események és egészségügyi veszélyek felderítésére az alábbiak alapján: nyílt információforrások (a MedISys és egyéb hasonló információforrásokhoz való hozzáférés), amelyek riasztásokat és korai előrejelzéseket közvetítenek (az EWRS, az RAS BICHAT, az RAS CHEM, az RASFF, az RAPEX és egyéb, egészségügyi válsághelyzetben érintett források, például a NER); közös internetes válságkezelési fórum (HEDIS), ahol az egészségügyi hatóságok helyzetjelentéseket és tevékenységi jelentéseket, helyzettérképeket és bármely olyan vonatkozó információt megtalálhatnak, amely segítheti a döntéshozatalt. Ezeknek az eszközöknek a nap 24 órájában és az év minden napján elérhetőnek kell lenniük.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A helyzet súlyosságától függően három rendszer figyelembevétele szükséges: riasztási és értesítési rendszerek; korai előrejelző rendszerek; válságkezelési támogatási rendszerek. A rendszereknek minden esetben megbízhatónak, rugalmasnak, biztonságosnak, valamint a nap 24 órájában és az év minden napján elérhetőnek kell lenniük. Ez a következő alapelveket vonja maga után: A hatóságok/struktúrák/szolgálatok jelentéstételi célú azonosítása. A közegészségügyi egység egyéb rendszerekbe való beépítése, és viszont.
A korai szakaszban szabványos műveleti eljárásokat, többek között megfelelő algoritmusokat, kell kifejleszteni, és ezeket minden részt vevő félnek végre kell hajtani és be kell tartani, valamint tervezetet kell kidolgozni a riasztások és előrejelző üzenetek helyi önkormányzatoktól nemzeti kormányzatokig és azt meghaladó szintig (pl. uniós vagy WHO-szintig) történő továbbítására. A feleknek meg kell egyezniük az értesítési kritériumokban. Bevezetésre kerülhet egy készenléti ügyeletes tiszti rendszer.
-
- 17 - -
Szükség van egy kétirányú (duális) kommunikációs csatornára (így elkerülhető az információveszteség), és be kell
vonni az illetékes hatóságokat és a 24 órás ügyeletet ellátó operatív kapcsolattartó pontokat. Ezek feladata: az illetékes hatóságot egy magas beosztású, döntéshozói és végrehajtói hatalommal bíró minisztériumi vagy intézményi tisztviselő képviseli; a 24 órás ügyeletet ellátó operatív kapcsolattartó pont minden riasztást továbbít az illetékes hatóságnak. Ugyanezt az elvet alkalmazni a bizottsági szakszolgálatok mint illetékes hatóságok, illetve a brüsszeli székhelyű Biztonsági Igazgatóság mint 24 órás ügyeletet ellátó kapcsolattartó pont esetében. A legkorszerűbb kommunikációs technológia használata, amely biztosítja az információcsere gyorsaságát, és ezzel egyidejűleg az adatok bizalmas kezelését (lásd az 1. mellékletet). A biztonsági adatmentési lehetőségeknek rendelkezésre kell állniuk. A beavatkozások idejét az érintett hálózat céljának és kiterjedésének megfelelően kell megválasztani. A rendszer kifejlesztésekor számolni kell a kiemelten szenzitív információk továbbításának lehetőségeivel. Ezek különböző típusú adatok lehetnek, például az eseményekről szóló nem minősített adatok (szenzitív adatok) vagy minősített adatok (például RESTREINT UE, CONFIDENTIEL UE, SECRET UE minősítésű vagy nemzeti jogszabályok szerinti minősített adatok). A kommunikációs előírások teljesítése során minden rendszernek biztosítania kell az adatok bizalmas kezelését, a sértetlenséget, az elszámoltathatóságot, az elérhetőséget, a fenntarthatóságot és megbízhatóságot (az üzenet megérkezésének biztosítása). Megfelelő értesítési formákat kell bevezetni a szükséges reagálás sokrétűségének figyelembevételével.
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli jelentéstétel és eljárások az alábbiakat foglalják magukban: A közösségi riasztási és korai előrejelző mechanizmusokat tájékoztatni, hogy melyik a kijelölt illetékes hatóság és a 24 órás ügyeletet ellátó kapcsolattartó pont.
Tájékoztatni a tagállamokat, valamint a brüsszeli székhelyű Biztonsági Igazgatóságot (és/vagy a központi adatbeviteli pontot) mint 24 órás ügyeletet tartó kapcsolattartó pontot az alkalmazandó előrejelző rendszerekért felelős kapcsolattartó pontokról. Fontolóra venni az élelmiszerekkel, takarmányokkal, növényegészségüggyel, állategészségüggyel, polgári védelemmel, vegyi és radiológiai felügyelettel foglalkozó szakmai hálózatok, valamint reagálási szervek, rendészeti hálózatok és egyéb szakmai hálózatok stb. bevonását. Ezek a már meglévő hálózatok összekötik a Bizottságot és a tagállamok illetékes minisztériumait, valamint az 1 egészségvédelemben szerepet játszó nemzetközi szervezeteket (WHO , az Európa Tanács, az OECD, a IAEA 2 az OPCW, a FAO, az OIE, a GHSI stb.).
2.2. Az ellenintézkedésekről szóló információtovábbítási és előzetes konzultációs/tájékoztatási kötelezettség Várt eredmény Egy EU által strukturált keretet hoznak létre az uniós vagy nemzetközi hordejerű egészségügyi veszélyekkel, eseményekkel és ellenintézkedésekkel kapcsolatos azonnali jelentéstétel és konzultáció céljára. Az egészségügyi veszélyekről folytatott, a közegészségügyi hatóságok/struktúrák közötti kommunikáció (riasztás) rendkívül időszerűen történik, a megfelelő hatóságokat megszólítva, hogy azok aktiválhassák készültségi terveiket. A „NER-mechanizmusok” szerepére és profiljára különös figyelmet kell fordítani. A tagállamok a Bizottsággal együttműködésben azonnal jelentést tesznek az eseményről és az ellenintézkedésekről a többi tagállamnak, hogy ezek az EU-val együtt időben megtegyék a megfelelő ellenintézkedéseket (pl. a fertőző betegségek esetében), így megakadályozzák a betegség más országokba való átterjedését. A tagállamok elfogadják az ellenintézkedéseket, ha azonban ezek az intézkedések az utazókat is érintik, a többi tagállamot előzetes tanácsokkal kell ellátni. A Bizottság illetékes szolgálatai értesítést kapnak a végrehajtandó ellenintézkedésekről, és biztosítják a tagállamok érdekelt feleinél és egyéb bizottsági szolgálatoknál, illetve azok szakmai struktúráinál a nyomon követést. Az előzetes információra és konzultációra vonatkozó uniós eljárás megfelel a közösségi intézmények jogi felhatalmazásának, és a közegészségügyi (humán-egészségügyi), illetve állat- és növényegészségügyi korlátozásoknak. A jogi keret igen fontos, mivel az ellenintézkedések sérthetik a Közösség
1
Kiemelt figyelmet kell fordítani azon „NER tagállami tájékoztatási központok” szerepére és profiljára, amelyeket a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) (NER) értelmében minden tagállam nemzeti kapcsolattartó pontként azonosított. 2
GHSI: globális egészségbiztonsági kezdeményezés.
-
- 18 - -
belső piacának működését. A veszély szintjeire és méreteire, valamint a közös módszerekre és terminológiára vonatkozóan iránymutatást fognak elfogadni.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az alábbiak elfogadása és végrehajtása: A veszély szintjeire és méreteire, valamint a közös módszerekre és terminológiára vonatkozó iránymutatás. A (kötelezően bejelentendő/közlendő) ellenintézkedések listája. Az ellenintézkedések közlésére és az azokkal kapcsolatos konzultációra vonatkozó eljárás (az erre vonatkozó munka folyamatban van: a Bizottság határozata a készenléti nyilatkozatról és az ellenintézkedésekről).
Amennyiben lehetséges, minden helyzetre algoritmus készítése.
Állat-egészségügyi, élelmiszerügyi, növény-egészségügyi és emberi egészségvédelmi szolgálatok közötti információcserére és együttműködésre irányuló eljárások. A megfelelő eljárások során rendszeresen figyelembe veszik-e az emberi egészséget?
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli információtovábbításhoz és konzultációhoz az alábbiakra van szükség: A jogi keret létrehozása két bizottsági határozattal (a konzultációs és tájékoztatási eljárás létrehozásáról és együttműködés indításáról szóló bizottsági határozatra, és a járványügyi felügyeletért és a fertőző betegségek ellenőrzéséért felelős közösségi hálózat keretében történő, rendkívüli és ideiglenes, összehangolt közösségi szintű lépéseket igénylő közösségi riasztás sürgős elrendelésére vonatkozó eljárásról szóló bizottsági határozatra irányuló javaslat). Az illetékes bizottsági szolgálatokkal együtt intézkedéseket hozni azzal a céllal, hogy lehetővé váljon a kereskedelmet, a gazdaságot, a társadalmi életet stb. befolyásoló ellenintézkedésekről szóló határozatok meghozatala (az ARGUS és a válságkezelési koordinációs bizottság [CCC]). Az illetékes bizottsági szolgálatok értesítést kapnak a végrehajtandó ellenintézkedésekről, és biztosítják a tagállamokban működő érdekelt feleiknél és az egyéb érintett bizottsági szolgálatoknál történő nyomon követést. Megfelelő esetben a WHO bevonása és a felülvizsgált NER beépítése.
2.3. Adatközlés és -kezelés Várt eredmény Akadálytalan adatbevitel, információáramlás és adatátvitel, illetve az egyes szereplők felügyeleti és/vagy ellenőrzési adatok gyűjtésével, elemzésével és jelentésével kapcsolatos feladata az egészségügyiválságkezelési struktúrák első értesítésétől kezdve (lásd a 4. fejezetet). Valószínűleg szabványos műveleti eljárások, szoftverek és megállapodások jönnek létre. Igény esetén a biztonságot többféle szinten kell beépíteni a rendszerbe. A cél a hálózati támadások megakadályozása, korlátozása és a támadás utáni helyreállítás. Kockázatelemzést kell indítani. A helyi, nemzeti, uniós és nemzetközi szintű partnereket azonosítják, és megtörténik a megfelelő információk és adatok megosztása. Rendkívül fontos, hogy felderítés gyors legyen, de még inkább fontos a riasztások/információk haladéktalan megosztása. A kommunikációs eszközökön és eljárásokon túl meg kell bizonyosodni a kicserélt adatok sértetlenségéről, a tartalmat meg kell erősíteni, a feladót hitelesíteni kell, és vissza kell igazolni az elküldött üzenetek beérkezését. Az előre megállapított értesítési formák javíthatják az átvitel gyorsaságát és a megosztott információ egyértelműségét. A mechanizmusnak egy kereshető archiválási funkcióval is rendelkeznie kell, a Bizottság pedig a moderátor szerepét látja el.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A tagállamokban, a Bizottságban és az ügynökségekben működő szolgálatokat összekötő kommunikációs eszközökkel és eljárásokkal szemben támasztott minimumkövetelmények: Előre megállapított értesítési formák (egyértelmű üzenetek gyors továbbítására). A szenzitív és minősített adatok számára biztonságos kommunikációs csatornák létesítése. A feladó hitelesítése. A tartalom megerősítése. Az elküldött üzenet beérkezésének visszaigazolása. Biztonsági intézkedések a szolgálatok és adatok elérhetőségének, az adatok védelmének, a csomópontok hitelesítésének, a biztonság fenntartásának biztosítására.
-
- 19 - -
Teljesülnek-e ezek a követelmények a négyféle veszéllyel (biológiai, radiológiai, nukleáris, vegyi) foglalkozó szolgálatoknál?
Együttműködési alkalmasság A közegészségügyi veszélyekkel kapcsolatos adatok közléséhez és kezeléséhez a Közösségen belül legalább az alábbiakra van szükség: Platform (HEDIS3) fenntartása az alábbiak létrehozására és rendszeres frissítésére: Szabványok az összegyűjtött járványügyi adatok és eredmények számára (jelenleg fejlesztés alatt áll az ECDC-
ben a TESSy és az EPIS keretein belül). A szenzitív adatok számára biztonságos kommunikációs csatornák létesítése. Az összegyűjtött laboratóriumi adatok és eredmények elektronikus jelentésére vonatkozó szabványok. Az útválasztásra (routing) és biztonságára vonatkozó szabványok. Közös metaadat-leírások kialakítása. Több adatforrásból származó információ integrálása az egységek, tárgyak, események összekapcsolásainak megőrzésével. Strukturált információ, például helyzetjelentések, tevékenységi jelentések, közelgő eseményeket tartalmazó naptárak bemutatása az ismétlődő tevékenységekre kidolgozott rögzített napi eljárásokkal együtt. A partnerek – többek között a nemzeti közegészségügyi hatóságok, a nemzeti illetékes hatóságok, ez európai ügynökségek, a Bizottság igazgatóságai és a nemzetközi partnerek – számára kialakított fórumok hozzáféréseinek kezelése, Az egyes partnerek székhelyén működő struktúrák közötti kapcsolattartás és ezek irányítása.
2.4. A szereplők közötti kommunikáció Várt eredmény A szereplők közötti kommunikációs eljárások minden szinten pontos és időszerű információt nyújtanak. A közegészségügy az információ legfőbb szolgáltatójaként központi szerepet fog játszani.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Közegészségügyi veszély esetén a szereplők közötti megfelelő kommunikációhoz az információ időszerű és következetes terjesztésére szolgáló mechanizmusra van szükség: a nemzeti szervek és a regionális hatóságok között, azaz hogy minden információ, különösen az egészségügyi információk az összes létfontosságú szolgálat rendelkezésére álljon;
a regionális szinttől a helyi szintig, illetve az egyes egészségügyi ellátó létesítményekig, ideértve a szükséghelyzeti létesítményeket is, amelyeket a közösségben ennek az információnak az átadására hozhatnak létre.
Együttműködési alkalmasság A jó kommunikáció Közösségen belüli feltételei: Speciális weboldalak kizárólag egészségügyi szakemberek és egyéb csoportok (döntéshozók) hozzáférésével. Szabványos műveleti eljárások az illetékes struktúrák és hatóságok vizsgálatára és tájékoztatására a tagállamok közötti információcsere biztosítása érdekében.
Az érdekelt felek friss információkkal való rendszeres ellátása.
2.5. A médiával és a nyilvánosság csoportjaival folytatott kockázati/válságkommunikáció Várt eredmény Jóllehet a kockázati kommunikáció és a válságkommunikáció két teljesen különböző ágazat, a céljaik gyakran megegyeznek. Valamely kockázat vagy válságesemény kezelésekor a legfontosabb kommunikációs tényező, hogy a megfelelő emberekhez hatékony módon időszerű, megfelelő és pontos információ jusson el. A kockázati kommunikáció a kockázatokról szóló megfelelő információ cseréjét és terjesztését jelenti, amely segít a döntéshozóknak, érdekelt feleknek és a lakosságnak a megfelelő döntések meghozatalában. A kockázati kommunikáció segít a kockázatot szisztematikusabban meghatározni, a döntéshozatal és a
3
HEDIS= egészségügyi szükséghelyzeti és betegséginformációs rendszer
-
- 20 - -
kommunikáció során értékelni és figyelembe venni az érdekelt felek magatartását és pszichoszociális szempontjait, valamint ösztönzően hat a hatékony kommunikációs tervezésre és az üzenetváltásra. A kockázati kommunikáció alapelvei módosított és rövidített formában a válság- és a szükséghelyzeti kommunikációra is alkalmazhatóak. Amint a kockázati kommunikáció esetében, a kommunikációs funkciónak a kockázatkezelés szerves részét kell képeznie válság vagy szükséghelyzet idején is. A válságkommunikáció az olyan helyzetben folytatott kommunikációt jelenti, amikor a lakosság erkölcsi érzéke, hagyományai, értékei, biztonsága, egészsége vagy a kormány integritása valamilyen módon megkérdőjeleződik. Szükséghelyzeti kommunikációról akkor van szó, amikor egy rendkívüli helyzet miatt, amely a szokásos eljárási úton kívüli azonnali cselekvést követel, halaszthatatlanul sürgős kommunikációt kell folytatni egy bizonyos embercsoporttal a sérülések, anyagi vagy környezeti károk mérséklése, illetve az emberáldozat elkerülése érdekében. A kommunikáció gyakran igen operatív, és azonnali cselekvésre utasít vagy nyújt iránymutatást. A kommunikációt a szervezetek és kormányok által folytatott hatékony kockázatkezeléshez ma az eddiginél sokkal inkább létfontosságúnak tekintik. Éppen ezért a kommunikációnak alapvető szerepet kell játszania szükséghelyzetek és egészségügyi válságok idején az előkészítés, megelőzés, reagálás és helyreállítás különböző fázisaiban. A kockázatok jellege jelentősen megváltozott. A tudomány és a technika gyors változása, a gazdaságok és a kommunikáció világszintű integrálódása, valamint az emberek azon elvárása, hogy kevesebb kockázat vegye körül őket, és a kockázatoknak való expozíciójukkal szemben nagyobb védelmet kapjanak, új kockázatokat eredményez. A közegészséget érintő kockázati tényezők, nevezetesen a pandémiás influenza, valamint a vegyi, biológiai és radionukleáris események nagy terhet jelentenek az erőforrások tekintetében. Ezen események kezelésének sikere nagymértékben a tájékozott, elkötelezett és együttműködő lakosságon múlik. A kockázati kommunikáció elősegíti a párbeszédet, illetve az érdekelt felek és a hatóságok közötti legfontosabb információk cseréjét, ezzel átláthatóságot teremt, bizalmat épít ki, alátámasztja a hatóságok szavahihetőségét és kölcsönös tiszteletet alakít ki. A szükséghelyzeti készültség megtervezésekor már a korai szakaszban fontos a sajtó bevonása. Ha jó kapcsolatok állnak fenn a médiumokkal, a reagálási szakaszban ezek jelentős szakmai segítséget nyújthatnak. A média fontos szerepet játszik az alábbiak tekintetében: • gyorsan és hétköznapi nyelven tájékoztatja az embereket; • segíti az embereket a kockázatok csökkentésében; • mozgósítja a társadalmat; • magyarázatot ad a népszerűtlen védelmi intézkedésekre, és kialakítja ezek támogatottságát; • képviseli a hétköznapi emberek véleményét; • távlatokban és összefüggésekben szemléli az eseményeket.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Ha a cél a hatékony kockázati/válságkommunikáció, mind a létszámát, mind a képességeket tekintve megfelelő humán erőforrással rendelkező, erőteljes kommunikációs csapatra van szükség (több tudományágra kiterjedő tudás, különféle szakismeretek és a szükséges képzettség megléte). Válság idején legyen lehetőség a kommunikációs csapatok gyors megerősítésére belső átcsoportosítás vagy szolgálatok, illetve belső ügynökségek és intézmények közötti kölcsönös segítségnyújtás útján. A tervekben szerepelnie kell kommunikációs stratégiának, amely a következőkre terjed ki: Esemény előtti szakasz Médiaközpontot kijelölni és eszközökkel ellátni. A kommunikációs személyzet elhelyezésére helyszínt kijelölni és eszközökkel ellátni. Kommunikációs hálózatokat kell létesíteni és fenntartani. Ki kell jelölni a kommunikációs személyzet legfontosabb tagjait és meghatározni ezek szerepét – illetve a helyetteseket – akik az adott szükséghelyzet során közegészségügyi kérdésekben különféle hallgatóság előtt,
-
- 21 - -
eltérő módokon (különböző etnikai csoportokat képviselő szóvivőként, médiaszóvivőként, közösségi találkozók előadójaként) szóvivői szerepben lépnek fel. Erőteljes belső eligazítási és összekötő rendszert kialakítani. Meg kell egyezni a kommunikációs szakember válságkezelési helyzetben játszott szerepében (pl. szorosan kötődik a válságkezelési csapathoz, őrködik a szervezet hitelessége és a belé vetett bizalom megtartása felett, kommunikációs stratégiákat dolgoz ki, a felsővezetői üléseken a közvéleményt képviseli). Jóvá kell hagyni a WHO által kidolgozott kommunikációs iránymutatásokat (bizalom, korai bejelentés, átláthatóság), és megállapodni abban, hogy ennek megfelelően kell cselekedni. El kell készíteni a legfontosabb üzenetek listáját, és meghatározni ezek válság idején való alkalmazását. Tervezetet kell készíteni a sajtótájékoztatókhoz és nyilatkozatokhoz (amelyek a legfontosabb üzenetekhez kapcsolódnak). Ki kell dolgozni (a legfontosabb üzenetekkel kapcsolatos) gyakran ismételt kérdéseket és válaszokat. Ki kell dolgozni válság idején használható hirdetési anyagot. Ki kell dolgozni olyan internetes tájékoztatóanyagot, amely szükség esetén azonnal közzétehető. Meg kell határozni, hogy mely információt kell gyűjteni; valamint információt kell gyűjteni és összevetni. Az érintett felek és a lakosság aggodalmainak értékelése és megértése. Ki kell választani, hogy mely információkat kell közölni és kivel; az üzeneteket el kell készíteni és érvényesíttetni kell. El kell készíteni a legfontosabb médiumok jegyzékét (szakmai és az uralkodó irányzathoz tartozó). Ösztönözni kell a médiával való kapcsolatokat (felvenni a kapcsolatot a legfontosabb médiumok személyzetével, megérteni a munkamódszerüket, tájékoztatni őket a szerepükről, és meghatározni a közös munkavégzés feltételeit).
Az érintett felek tevékenységeinek egyszerűsítésére eljárásokat és előírásokat kell bevezetni a válságkezelés minden érintett szintjén (helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi, kormányközi és ágazatok közötti szint). A gyakorlatokat és képzéseket a szükséghelyzeti tervezési folyamat szerves részének kell tekinteni. Fontos, hogy a megfelelő személyzet adott szerepét tekintve képzésben részesüljön, mielőtt gyakorlat megtervezésére kerülne sor. A legfontosabb kommunikációs személyzet és a helyettesek képzése a következőkre terjedhet ki: Íráskészség (pl. rövid eligazítások megtervezése, sajtótájékoztatók, nyilatkozatok stb.). Internetes szövegírás. Médiaközlemények értékelése. Hatékony internethasználat. A közösségi hálózatépítés kommunikációban való használata. Hatályban lévő eljárások és előírások. Esemény szakasz A kinevezett médiakapcsolati tisztviselő koordinálja a lakosság tájékoztatását, és közvetlenül ő ad választ a szükséghelyzeti felügyelőnek vagy parancsnoknak. Az információkoordinátor feladata: Hatáskörök és feladatok kijelölése a lakosság tájékoztatásáért felelős csapat számára. Eligazításon részt venni az ügynökség igazgatójával, a szükséghelyzeti műveleti központ (EOC)
parancsnokságával, illetve a legmagasabb szintű központi irodával, hogy friss hírekkel és tanácsokkal szolgáljon a közzétételre szánt információra, az eseményspecifikus szakpolitikára, szakismeretekre és helyzetre vonatkozóan. A szükséghelyzeti információk, többek között a (rádióban vagy tévében bemutatott) szükséghelyzeti riasztási folyamatok hirdetései és a szimbólumok terjesztésére vonatkozó menetrendet kidolgozni. Az üzeneteket tudósítást, háttér-információt és üzeneteket is tartalmazó médiacsomagként bemutatni, lehetőség szerint hang- és videofelvételekkel együtt. A legfontosabb kérdések, illetve prioritások azonosítása érdekében konzultálni a szükséghelyzet-kezelési hatóságokkal, és elkészíteni a célközönség profilját. A közvélemény tájékoztatásáért felelős csapat munkájának és mentesítésének beosztása a 24 órás működés (naponta 2-3 műszak) legalább néhány napos fenntartása érdekében.
A médiainformációs tevékenység keretében médiafigyelést is kell végezni, és biztosítani kell, hogy válaszlépések történjenek. Ez a tevékenység az alábbiakat foglalja magában: A médiafelkérések és -érdeklődések rangsorolása. A médiakérésekre való reagálás (pl. napi sajtótájékoztatók, weboldalfrissítések). Médiaismertetők, sajtóközlemények, tájékoztatók, háttéranyagok készítése. Médiafigyelés végzése környezet- és trendelemzés segítségével (pl. sajtószemlék készítése, a hírek, a MedISys és egyéb hasonló információforrások megfigyelése) a válság során szükséges üzenetek, helyesbítendő téves információk, felmerülő médiaaggodalmak és médiaérdekek meghatározásához. A rendelkezésre álló telefonos kapacitás felmérése, annak megállapítására, hogy szükséghelyzet esetén hány további vonal létesítésére van szükség.
-
- 22 - -
Választ adni a lakosság azon tagjainak, akik telefonon (pl. segélyhívó számon), levél, vagy e-mail útján, közvetlenül az ügynökséghez fordulnak információért.
A nyilvános weboldalon időszerű és pontos információ feltüntetése. Az ügynökség elérhetőségeinek nyilvános hirdetése. A lakosság megfigyelése környezet- és trendelemzés segítségével a válság során szükséges üzenetek, helyesbítendő téves információk, felmerülő általános aggodalmak és a közérdek meghatározásához.
Fordítószolgálatok készenlétben tartása. Weboldal üzembe helyezése (kérdések és válaszok, helyzetjelentés, értesítés, térképek). Esemény utáni szakasz: A kommunikációs tervnek lehetőséget kell nyújtania az esemény különböző vonatkozásainak kikérdezésére és elemzésére, és a tanulságok hasznosításával finomítani a szükséghelyzeti kommunikációs tervet. Ennek a következőket kell tartalmaznia: Azonosítani, mi vált be, és milyen apró dolgok számítottak igazán, vagy számítottak volna, ha rendelkezésre álltak volna.
Megvizsgálni, hogyan működött a kommunikációs terv. Értékelni a médiabeszámolókat és azok hatását.
Együttműködési alkalmasság Az évek során széles körű konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy amennyiben az EU-t súlyos egészségügyi veszély fenyegetné, a kommunikációs kérdéseket az Európai Uniónak és tagállamainak koordinált módon kell megközelítenie. Ezért tehát létrejött az egészségügyi biztonsági kommunikációs szakemberek hálózata, amely kapcsolatot tart fenn a nemzeti kockázatkezelési hatóságok, az érintett európai ügynökségek és az Európai Bizottság között. A hálózat tagjai megosztják a kockázati és a válságkommunikációval kapcsolatos tapasztalatokat és legjobb gyakorlatokat, illetve eszmecserét folytatnak a válságkezelők intézkedéseiről, az egészségüggyel kapcsolatos ajánlásokról és a kockázatkezelésről. Ezt a hálózatot a Bizottság tartja fenn, és támogatja annak tevékenységeit; ezek a következőkre terjednek ki: A közös kommunikációs készültség egészségügyi veszélyekre – például a CBRN-re, a pandémiás influenza és egyéb jelentős járványos fertőző betegségek kitörésére – vonatkozó szempontjaival való foglalkozás. Eszmecsere folytatása a válságkezelők intézkedéseiről, az egészségüggyel kapcsolatos ajánlásokról és a kockázatkezelésről. Interneten közzéteendő írások készítése egy adott esemény során; az esemény során használható üzenetek cseréje és lehetőség szerinti összehangolása. A hálózat tagjai között szoros kapcsolatok kialakítása, valamint a partnerek közötti bizalom kiépítése. Válságkommunikációs szakértelem és útmutatás biztosítása döntéshozóknak, pl. arra vonatkozóan, hogyan lehet tájékoztatni a lakosságot az egészségügyi intézkedésekről. Az Egészségbiztonsági Bizottság (HSC), a Bizottság és az ECDC, illetve egyéb európai ügynökségek által azonosított egészségügyi veszélyek kezelésére vonatkozó átfogó kommunikációs stratégia meghatározásában való segítségnyújtás. Egy adott egészségügyi válság során az üzenetek előzetes megvitatása a partnerekkel a Bizottság által kialakított platformon, a HEDIS-en keresztül. A médiareakciók megfigyelése a válság során, és erről jelentés készítése a hálózatnak. A kockázatértékelési ügynökségek és a kapcsolódó kommunikációs tevékenységeik összhangjának biztosítása. A feladatok: Csereeljárások felállítása (mikor történjen az információcsere, és mire terjedjen ki). Együttműködési (az esemény közös vizsgálata, a megfogalmazások értelmezése, a követendő irányvonal elfogadása, megállapodás a lépések időszerűségéről) és koordinációs (csapatmunka) előírások kidolgozása.
A saját ország kommunikációs stratégiáinak, sajtóközleményeinek, eligazításainak és általános aggodalmainak megosztása.
Elérhetőségi listák készítése és fenntartása. Partnerek közötti kommunikációs eszközök azonosítása (e-mailek, internetes fórumok, audio- és videokonferenciák stb.).
A médiumok egységes megközelítésének tagállamok közötti biztosítása. Az interneten közzétett Kérdések/Válaszok fordításainak elkészíttetése. -
- 23 - -
Az interneten és a nyomtatott sajtóban közzétett tartalmak összehasonlítása az összes tagállamban. Közös normák meghatározása. A tagállamokban levont tanulságok megosztása.
2.6. Politikai képviselet Várt eredmény A pontos és időszerű információk szolgáltatásának elengedhetetlen feltétele, hogy a szereplők saját politikai hatóságaikkal kommunikációt folytassanak. A politikai hatóságok a döntéshozatalt megelőzően vagy az eseményhez kötődő politikai kérdések megválaszolása előtt megismerik a tervet, és tájékoztatást kérnek az eseményről a megadott csatornákon keresztül.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A terveknek minimálisan biztosítaniuk kell, hogy a politikai döntéshozók: Tájékoztatást és rendszeresen friss információkat kapjanak a terv(ek)ről, a különböző szereplők szerepéről és hatásköréről, valamint a kapcsolattartó pontokról.
Kinevezzék szükséghelyzeti reagálási csapatuk legfontosabb tagjait. Tisztában legyenek a válságesemények kezelésének meglévő rendszereivel és folyamataival. Használják a döntéshozatalhoz az időszerű és pontos információkkal szolgáló csatornákat. A Közösségen belüli politikai képviselet a következőt jelenti: A Közösséget érintő határozatokról a Tanács és a Bizottság időben tájékoztatást kap. Szükség esetén a Közösséget érintő határozatokkal foglalkozó tanácsi üléseket meggyorsítják.
-
- 24 - -
3. Tudományos/tényalapú tanácsadás Ebben az összefüggésben a tudományos vagy tényalapú tanácsadás az információk gyors konzultáción keresztül történő integrálásának, illetve a veszélyeztetettség és a lehetséges reagálás kockázatértékelésen keresztül történő azonosításának folyamatát jelenti, ideértve a megfelelő lépések és ellenintézkedések meghatározásához, valamint a szükséges erőforrások és a lépések végrehajtási módjának azonosításához nyújtott támogatást.
3.1. Tanácsadási célú gyors konzultáció (szakértők, szakértői testületek) Várt eredmény Szakértői tanácsadás céljaira a tagállamokban és uniós szinten egy rendszert vezetnek be. A tagállamokban a minisztériumok és egyéb illetékes szervek rendelkezésére fog állni azzal a céllal, hogy összefogja a kijelölt nemzeti szakértőket, erősítse a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtást, és elősegítse a közegészségügyi válságokra való közös uniós reagálást. A hálózatok (távoli vagy személyes) eseti konzultációjára intézkedéseket fognak bevezetni, és megteremtik a konferenciarendezés lehetőségeit. A szakértők listájának összeállításakor azonban gondot kell fordítani arra, hogy az egyes szakértőket a tagállamok vagy az EU jelölte-e ki. Arra is figyelmet kell fordítani, hogy a szakértőket nehogy túlterheljék, amennyiben azok a nemzeti kormányok és az EU (és esetleg a WHO stb.) szakértőjeként is tevékenykednek. A meglévő eljárások nyomán szakértői csoportok, meglévő bizottságok (pl. az Egészségbiztonsági Bizottság, az EWRS kapcsolattartó pontok) és lehetséges új tudományos bizottságok kezdik meg működésüket. Az egyéb típusú veszélyek, például a vegyi és radiológiai veszélyek kezeléséhez szintén eljárások bevezetésére van szükség.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A közegészségügyi következményekkel járó váratlan eseményekről szóló gyors konzultációra vonatkozó ellenőrzőlista: Léteznek-e az egyedi szakértelmet tartalmazó listák? Léteznek-e a kapcsolattartó pontokat tartalmazó listák? Léteznek-e sürgősségi eljárások a szakértők gyors konzultációjához? Bevonnak-e ezekbe az eljárásokba különböző szakterületeken (például veszély- és kockázatértékelés, készültség és reagálás) jártas közegészségügyi szakértőket?
toxikológiai szakértőket? kimondottan toxinokkal foglalkozó szakértőket? kimondottan a sugárzás egészségügyi hatásaival foglalkozó szakértőket?
Kialakultak-e operatív kapcsolatok járványügyi, laboratóriumi, állat-egészségügyi, növény-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági szakemberekkel való konzultáláshoz?
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli szakembercserét és szakértői konzultációt elősegítő operatív kapcsolatokhoz az alábbiakra van szükség: Intézkedések arra vonatkozóan, hogy az egyes váratlan események tekintetében az adott szakértelemmel rendelkező
szakemberekkel lehessen konzultációt folytatni. A rendelkezésre álló nemzeti szakértők/kapcsolattartó pontok listái (névjegyzék, nyilvántartás, adattár) CBRNesemény (vegyi, biológiai, radionukleáris), váratlan természeti (pl. éghajlat-változási) esemény vagy infrastrukturális zavarok előfordulása esetére. Közösségi kapcsolattartó pontok a szakértők vagy a megfelelő listák eléréséhez. Az uniós ügynökségek (pl. ECDC) közegészségügyi szakértelmet biztosító kapcsolattartó pontokként játszott szerepének, és a közegészségügyi szakértők listájának kezelésében és fenntartásában betöltött szerepének meghatározása. Operatív kapcsolatok a rokon területeken tevékenykedő, például az állategészségüggyel, növényekkel, élelmiszerekkel, polgári védelemmel, radiológiai kérdésekkel foglalkozó szakértői testületeket összefogó uniós struktúrákkal és ezek között. Operatív kapcsolatok az ECDC-ben és a fogyasztók biztonsága, a közegészségügy és a környezetvédelem területén létrehozott tudományos bizottságokban (2004/210/EK határozat), például az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságában (ÚÚAKTB) tevékenykedő tudományos szakértőkkel.
-
- 25 - -
Sürgősségi eljárások a 2119/98/EK határozat szerinti struktúráknak – például a felügyeleti egységnek, az ESCONnak – a gyors összehívásához vagy kinevezett szakértői csoportok (volt SARS-munkacsoport) létrehozásához.
Operatív kapcsolatok a WHO-val, a globális egészségbiztonsági akciócsoporttal (GHSAG) és egyéb érintett nemzetközi szervezetekkel.
3.2. Kvantitatív értékelés — Modellezés Az ebben a részben tárgyalt módszerek mindegyike elvben alkalmazható a fertőző betegségekre, az éghajlatváltozásra, a biológiai, vegyi, és radionukleáris eseményekre. Az elmúlt években matematikai modelleket használtak az egészségügyi veszélyt jelentő fertőző betegségek terjedésének és az azokkal szembeni védelemnek az elemzésére, és arra, hogy a közegészségügyi készültségi, kockázatértékelési és válságkezelési területek döntéshozóinak tanácsot nyújtsanak. A modellek kvantitatív értékelést nyújthatnak egy járvány kitöréséről, és segítségükkel megjósolható az előirányzott védelmi intézkedések hatékonysága. A fertőző anyagok modellezése hamar a közegészségügyi döntéshozatal döntő fontosságú eszközévé válhat, és mivel kevés a témában jártas szakember, a koordinált megközelítés mint uniós hozzáadott érték nagy jelentőséggel bír ezen a területen. A távérzékeléses technológia, a földrajzi információs rendszerek (GIS), térstatisztikai technikák és matematikai modellek segítségével a) finomíthatjuk a kórokozót terjesztő fajok megoszlásának modelljeit, b) azonosíthatjuk azokat a területeket, ahol az új kórokozót terjesztő fajok behatolásának a legnagyobb a kockázata, c) azonosíthatjuk azokat a kórokozót terjesztő fajokat, amelyek egy adott területre a legnagyobb veszélyt jelentik, valamint d) modellezhetjük, hogy a kórokozót terjesztő fajok, paraziták és emberi gazdaszervezetek dinamikus kölcsönhatása hogyan alakul szélsőséges éghajlati változékonyság vagy éghajlatváltozás esetén. A vegyi anyagok szétszóródásának modellezése magasabb fejlettségi szinten áll, mint a fertőző betegségek modellezése. Egy váratlan (véletlen vagy szándékos) vegyi esemény után a vegyi felhő elterjedésének modellezése hasznos eszköznek bizonyult a polgári védelem területén tevékenykedő válságkezelők számára, ugyanis az érintett lakosság expozíciójának becslése kiemelten fontos a megfelelő reagálási lépések (pl. evakuáció) megtételéhez. A kockázati zónák modellezése jelenleg a Seveso-irányelv (2003/105/EK) szerinti vegyi létesítmények biztonsági terveinek egyik követelményeként szerepel. A sugárzás terjedésének modellezését a sugárvédelem területén fejlesztették ki, emellett a Bizottság is számos tevékenységben vállalt szerepet; a műszaki és tudományos szaktudást a Közös Kutatóközpont (JRC) biztosította az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság (DG TREN), a Külkapcsolati Főigazgatóság (DG RELEX) és A Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága (DG JLS) közreműködésével. Ezeken a területeken tehát szükség van kapacitásépítésre és a szakértelem megteremtésére, hogy a Közösség hatékonyan tudja kezelni a káros anyagoknak való expozíció közegészségügyi és emberi egészségre gyakorolt hatását. A modellezéshez, az eredmények értelmezéséhez, és az eredmények reagálási lépések optimalizálásban való felhasználásához megbízható eszközöknek kell rendelkezésre állniuk. A modellezésnek két különböző területre kell kiterjednie: 1) a káros anyag környezetben való szétterjedésének modellezése, és 2) a lakosság káros anyagnak való expozíciójának modellezése.
Várt eredmény A modellezés, és ezáltal az Európában újonnan felmerülő egészségügyi veszélyek, többek között a fertőző betegségek, az éghajlatváltozás, a biológiai, vegyi, és radionukleáris események kvantitatív értékelése terén történő kapacitásnövelés. Létrehozni a matematikai modellezés európai hálózatát (NEMO) az európai járványügyi modellezési lehetőségek fejlesztésére, valamint a modellező eszközök előnyeit a kevés ilyen kapacitással rendelkező vagy ilyen kapacitással egyáltalán nem rendelkező tagállamokra is kiterjeszteni. A NEMO-hálózat válságkezelési szakértői tanácsadó hálózatként is működhet a nemzeti és európai szintű közegészségügyi döntéshozó hatóságok számára. Egy európai szintű, működőképes modellezési hálózat szükséges infrastruktúrájának megteremtéséhez a tagállamok, az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (DG SANCO), az ECDC, az EFSA és a JRC közötti szoros együttműködésre van szükség. A hálózat az adott témának megfelelő változó összetételben a fent említett egészségügyi veszélyekkel, fertőző betegségekkel, éghajlatváltozásról, biológiai, vegyi és radionukleáris veszélyekkel foglalkozó fórumként fog működni.
-
- 26 - -
A vegyi veszélyeket illetően egy európai szintű, működőképes hálózat megfelelő modelljeinek és kommunikációs eljárásainak kialakításához a tagállamokban működő különféle hatóságok, nemzeti reagálási központok (pl. EAPCCT – Toxikológiai Központok és Klinikai Toxikológusok Európai Társulása, nemzeti közegészségügyi intézmények), a DG SANCO és a JRC szoros együttműködésére lenne szükség. A lakosság káros hatóanyagoknak való expozíciójának modellezése alapvető jelentőségű arra nézve, hogy a hatóságok és az elsődleges beavatkozók megbízható előrejelzéseket kapjanak az áldozatok számáról és az egészségügyi hatások súlyosságáról. Ez az információ a reagáló csapat biztonságát is befolyásolja. Javítani a káros anyagok szétterjedésének kvantitatív értékelését, és megbízható becsléseket tenni a káros anyagoknak kitett lakosságot érő hatás mértékéről. A szétterjedési modellek azonban nem helyettesíthetik az adott váratlan esemény után a szennyezettségre vonatkozóan, megfelelő vizsgálati eszközökkel végzett helyszíni méréseket. A sugárveszélyeket illetően egy európai szintű, működőképes hálózat megfelelő modelljeinek és kommunikációs eljárásainak kialakításához szintén a tagállamokban működő különféle hatóságok, nemzeti nukleáris bizottságok, a DG SANCO, az uniós ügynökségek és a JRC szoros együttműködésére lenne szükség. Mindezek általános eredményeként elérhetőbbé válnának a nemzeti és európai szintű közegészségügyi döntéshozó hatóságok szükségleteihez igazított, megbízható és validált modellezési eszközök.
Tagállamok A közegészségügyi következményekkel járó váratlan események modellezésére vonatkozó ellenőrzőlista: A modellezés (fertőző betegségek, éghajlat-változás, vegyi és radionukleáris események) a nemzeti szintű tervezés részét képezi.
A közegészségügyi veszélyek modellezését szolgáló meglévő kapacitások nemzeti szintű azonosítása (a kockázatés válságkezelési szerveknél, felsőoktatási intézményekben vagy egyéb kutatóintézményekben).
A kvantitatív értékelés terén meglévő szakértelem szintjének nemzeti szintű azonosítása. Az újonnan felmerülő egészségügyi veszélyek kvantitatív értékelésére kidolgozott meglévő (és kifejlesztendő) modellek és módszerek alkalmazása.
A matematikai modellezés és kvantitatív értékelés általános képzési lehetőségeinek azonosítása. A meglévő és lehetséges új modellek lefuttatásához szükséges megfelelő adatállományok azonosítása. Ehhez nemzeti szinten jelentős kutatásra és különböző ágazatok együttműködésére lehet szükség.
A járványt megelőző és a járvány során zajló adatgyűjtésre és -megosztásra kész rendszerek. Az eredmények közlésére, valamint az ismeretek és módszerek más tagállamok közegészségügyi intézményeivel való megosztására alkalmas eszközök.
Kielégítő szintű szakértelem a kvantitatív értékelés terén. A káros anyagok jelentette veszélyek kezelésére szolgáló meglévő eszközök megbízhatósága és alkalmazhatósága az adott feltételek között (pl. nyílt tér, városi terület, zárt tér, például metrómegálló, stadion stb.).
Kapacitásépítés a közel valós idejű modellezés validálásához, a reagálási lépések támogatására és a különböző közegekben való szétterjedés modellezésére (pl. vízszennyezés).
Kielégítő szintű szakértelem a kvantitatív értékelés terén.
Ügynökségek Adatszerzési rendszer és egy lehetséges, egész Európára kiterjedő felügyeleti rendszer. A megfelelő adatállományok uniós szintű azonosítása.
A járványt/szükséghelyzetet megelőző és a járvány/szükséghelyzet során zajló adatgyűjtésre és -megosztásra kész rendszerek. Megfelelő adatok állnak rendelkezésre a megközelítések modellezésére és a további kvantitatív értékeléshez. A kapacitás növelése a tudományos tanácsadás és a modellezés értelmezése terén. Kvalitatív kockázatértékelés. A káros anyag expozíciós útjaira, valamint a lakosság különböző csoportjait érő várható/becsült dózisra vonatkozó tanácsadás a közegészségügyi védelmi lépések kezdeményezéséhez. A tudományos tanácsadásra és a károsanyag-expozíció egészségügyi hatásának megértésére vonatkozó szakismeretek növelése.
Bizottság A közegészségügyi következményekkel járó váratlan események kezelésére vonatkozó ellenőrzőlista: -
- 27 - -
A modellezés (fertőző betegségek, éghajlatváltozás, vegyi és radionukleáris események) a tervezés részét képezi. A lehetséges gyorsan kialakuló, súlyos egészségügyi veszélyek terjedési dinamikájának és az azokkal szembeni védelemnek a modellezésére szolgáló európai hálózat létrehozása és koordinálása (SANCO-JRC).
Az egészségügyi veszélyek (fertőző betegségek, éghajlatváltozás, vegyi és radionukleáris események)
modellezéséhez szükséges, az EU-27 tagállamokban, különösen a tagállamok kockázatkezelési szerveiben meglévő kapacitások azonosítása, és a megfelelő nemzeti közegészségügyi intézmények kiválasztása. Találkozók szervezése a terület új fejleményeinek bemutatására és megvitatására (évente 1–2 munkaértekezlet). Tagállamok közötti kapcsolatépítés a modellezési adatok és know-how cseréjére. Az újonnan felmerülő egészségügyi veszélyek kvantitatív értékelésére kidolgozott meglévő (és kifejlesztendő) modellek és módszerek alkalmazása. A matematikai modellezés és kvantitatív értékelés általános képzési lehetőségeinek azonosítása olyan tagállamok tudósai számára, amelyekben jelenleg nincs ilyen kapacitás. Növelni a Bizottságban (JRC, DG SANCO) a szakértelmet és a kapacitást a járványügyi modellezés és a kvantitatív értékelés terén.
Az akut expozíciós szintek meghatározása a lakosság (többek között a veszélyeztetett csoportok, például a csecsemők, idősek, várandós nők), és az elsődleges beavatkozók védelme érdekében.
A kiemelten figyelendő anyagok elfogadott listájának meghatározása, és az uniós projektek eredményeinek vizsgálata.
Kapacitásépítés a közel valós idejű modellezés validálásához, a reagálási lépések támogatására és a különböző közegekben való szétterjedés modellezésére (pl. vízszennyezés).
A meglévő eszközök megbízhatósága és alkalmazhatósága az adott feltételek/forgatókönyvek szerint (pl. nyílt tér, városi terület, zárt tér, például metrómegálló, stadion stb.) A lehetséges uniós projektek eredményeivel való kapcsolat. Kapacitásépítés a közel valós idejű modellezés validálásához, a reagálási lépések támogatására és a különböző közegekben való szétterjedés modellezésére (pl. vízszennyezés).
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli előrejelző modellezési kapacitás operatív kapcsolataihoz a következőkre van szükség: Közösségi szintű fórum létrehozása a modellezési szakértelem kvantitatív értékelésére, szakértői hálózat formájában.
Az uniós ügynökségek szerepének kapcsolattartó pontként való meghatározása az európai szintű felügyelet,
közegészségügyi szakértelem és kvalitatív kockázatértékelés területén. Megfelelő adatok szolgáltatása a modellezési hipotézisekhez. A JRC szerepének kapcsolattartóként való meghatározása a kvantitatív kockázatértékelés, tudományos tanácsadás – kifejezetten a modellezés – terén, valamint a szakértői hálózat európai szintű koordinációjának területén. Kimeneti adatok Közösségen belüli áramlása a DG SANCO, az európai szintű kockázatkezelésért felelős szerv felé. A modellek, felhasználók és hatóságok számára egységes információcsere-formátum kidolgozása, például a bemeneti és kimeneti információkhoz, illetve az alapvető hipotézisek tekintetében. Összehangolt fogalommeghatározások. A modellek, felhasználók és hatóságok számára egységes információcsere-formátum kidolgozása, például a bemeneti és kimeneti információk, illetve az alapvető hipotézisek tekintetében.
3.3. A veszélyeztetettség értékelése Várt eredmény A nemzeti tervekben rendelkeznek a nemzeti struktúrák és rendszerek veszélyeztetettségének közösségi szinten előzetesen elfogadott, közös normák szerinti értékeléséhez szükséges kapacitásról. Az értékelést egy közösségi mechanizmus fogja jóváhagyni.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A közegészségügyi következményekkel járó váratlan események által előidézett veszélyeztetettség értékelésére vonatkozó ellenőrzőlista: A tagállamok kinevezik a szakértőiket, akik egy konzultációs és e szakértelmet hasznosító rendszer részévé válnak. A tagállamok különböző változók, például a védelmi és biztonsági kérdések figyelembe vételével veszélyeztetettségértékelési folyamatokat dolgoznak ki. Minden tagállam nemzeti terve rendelkezik a saját nemzeti struktúrák és rendszerek veszélyeztetettségének érékeléséhez szükséges kapacitásról. Az egyes nemzeti értékeléseket a veszélyeztetettség értékelésére előzetesen elfogadott, közös normák alapján, közösségi szinten kölcsönösen elfogadják. Létfontosságú infrastruktúrák, például vízellátás, élelmiszerelosztás, illetve az aeroszolizált kórokozók veszélye.
-
- 28 - -
A nemzeti tervek – a megfelelő hatóságokkal folytatott ágazatok közötti együttműködésnek köszönhetően – a
veszélyeztetettség értékelésénél szerepeltetik a vegyi létesítmények adatait (előállítás és tárolás, pl. Seveso-üzemek vagy OPCW nemzeti kapcsolattartó pontok). Az azonosított létfontosságú infrastruktúrák veszélyeztetettségének értékelése. A veszélyeztetettség értékelésének szabványos minimumkövetelményei. A veszélyeztetettség értékelésének folyamata. Akkreditációs rendszer. Közegészségügyi struktúrák, hatóságok, valamint egyéb struktúrák és szolgálatok közötti kölcsönös összefonódások és együttműködés.
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli veszélyeztetettségértékelési kapacitás operatív kapcsolataihoz a következőkre van szükség: A 2004/210/EK határozattal létrehozott tudományos bizottságok, illetve az ECDC tudományos szakértelme arra
nézve, hogy a létfontosságú infrastruktúrákra és a veszélyeztetettségértékelés minimumszabványaira vonatkozóan javaslatot tegyenek a tagállamoknak. Az egyes nemzeti értékeléseket a veszélyeztetettség értékelésére előzetesen elfogadott, közös normák alapján, közösségi szinten kölcsönösen elfogadják. Az értékelés jóváhagyására van közösségi mechanizmus. Együttműködés a Seveso-irányelv alkalmazását felügyelő Környezetvédelmi Főigazgatósággal (DG-ENV), valamint a JRC-vel a vegyi balesetek terén. A szükséges információk (térképek, baleseti tanulságok stb.) cseréje. Együttműködés és a Tanács/Bizottság létfontosságú infrastruktúrákról szóló javaslatának beépítése a terrorizmus elleni küzdelem belső vonatkozásairól szóló stratégiába, a DG JLS vezetésével (a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai program, EPCIP) („A létfontosságú infrastruktúrák védelme a terrorizmus elleni küzdelemben” című 2004. évi közlemény). A veszélyeztetettségértékelési folyamat és az akkreditációs mechanizmus beépítése a megfelelő jogszabályokba.
3.4. Kockázatértékelés és ellenintézkedési lehetőségek (védelmi alapelvek)
Várt eredmény Uniós szinten közösségi mechanizmust és döntéshozatali folyamatot vezetnek be a közösségi riasztás elrendeléséhez, valamint egy lehetséges veszélyre a legjobb reagálási lehetőség kiválasztásához. A rendszer gyors információforgalmat tesz lehetővé a tagállamok és a Bizottság között. Ez már a szükséghelyzet első napjától használható a válságkezelő központok összekapcsolásához, illetve telekonferenciák és gyors konzultációk folytatásához a tagállamok és a Bizottság között. Az esemény kibontakozása során az információ megosztásának irányítását egy kijelölt és védett e-mail fiók vagy egy weboldal segíti. A betegségek leküzdésére hozott közegészségügyi (ellen)intézkedések elkerülhetetlenül eltérőek lesznek a különböző országokban az egészségügyi infrastruktúráktól és az esemény jellegétől (biológiai, vegyi, környezeti, természeti katasztrófával összefüggő vagy összetett helyzet stb.) függően. Ezen intézkedések közé tartozhat például a kontaktok azonosítása és karanténba helyezése; a társas érintkezések távolságának növelését célzó intézkedés; a tünetek megjelenésétől a beteg elkülönítéséig eltelt idő csökkentésére hozott intézkedések; fertőtlenítés; utazási korlátozások; szűrés belépéskor és kilépéskor; a kórokozót terjesztő fajok ellenőrzése stb. A közegészségügyi intézkedések végrehajtásának fenntartásához a társadalmi, gazdasági és logisztikai szempontok mellett tudományos és járványügyi bizonyítékokra lesz szükség. A kockázatkezelésnek ebben a szakaszában a műszaki és döntéshozói csoportok találkoznak, hogy azonosítsák a rendelkezésre álló kezelési lehetőségeket, összehasonlítsák és fontolóra vegyék a különböző egészségügyi kockázatokat és a gazdasági, politikai és társadalmi tényezőket. Döntési kritériumként például költség-haszon tanulmányokat, költséghatékonysági elemzéseket, kockázat-haszon elemzéseket vagy összehasonlító kockázatelemzéseket használhatnak. A közegészségügyi szükséghelyzetekre előirányzott általános és konkrét védelmi intézkedésekhez információkat, útmutatásokat és tudományos tényeket dolgoznak ki.
-
- 29 - -
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A közegészségügyi következményekkel járó váratlan eseményekkel kapcsolatos kockázatértékelésre és ellenintézkedésekre vonatkozó ellenőrzőlista: Döntéshozatali folyamat a tudományos és járványtani bizonyítékokra alapozott közegészségügyi ellenintézkedésekre vonatkozóan. A közegészségügyi struktúrák bevonása. Társadalmi, gazdasági és logisztikai szempontok összekapcsolása a közegészségügyi intézkedések végrehajtásának fenntartásához. A közegészségügy körén kívül eső területeken jogi támogatás az ellenintézkedések fenntartásához. Nemzetközi értesítési és együttműködési kötelezettségvállalások, ideértve a NER-t is.
Együttműködési alkalmasság A tudományos bizonyítékok döntéshozók számára történő szolgáltatására irányuló, Közösségen belüli kapacitás operatív kapcsolataihoz a következőkre van szükség: Bizottsági határozat(ok) a fertőző betegségekkel szembeni védelem és e betegségek megelőzésének a közösségi
hálózaton keresztül történő összehangolására hozott intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatási, konzultációs és koordinációs eljárások létrehozásáról. (Előzetes tájékoztatási határozat) A Bizottság határozata a fertőző betegségek közösségi járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózata keretében (2119/98/EK határozat) (valamint a gyógyszerészeti jogszabályok értelmében) közösségi szintű rendkívüli és ideiglenes egységes fellépést kívánó közösségi közegészségügyi riasztások gyors elrendelésével kapcsolatos eljárásról (Készenléti nyilatkozat). Közös információk, iránymutatások és tudományos tények a közegészségügyi szükséghelyzetekre előirányzott általános és konkrét védelmi intézkedésekhez. A 2119/98/EK határozat szerinti ülések (ESCON, EWRS) – az EWRS-ről szóló bizottsági határozat. Egyéb struktúrákkal tartott ülések (pl. az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság és a HSC). Az ECDC, a tudományos bizottságok, az EFSA, az EMEA, stb. tanácsadása. Az érintett tudományos struktúrákkal kapcsolatban álló közösségi válságközpont(ok), kapcsolat az ARGUS-szal, valamint egy a Bizottságon/Tanácson belül működő központi válságsejt (időközben kapcsolat a RELEXválságközponttal, az MIC-vel, a JLS-válságközponttal stb.). Kapcsolat a tagállamokkal és a közösségi egészségügyi szükséghelyzeti műveleti központtal, illetve az ECDC szerepe. A terrorizmus elleni küzdelem belső vonatkozásairól szóló stratégiára vonatkozó program (Tanács – Bizottság – EU – a terrorizmus elleni küzdelem uniós koordinátora). CBRN-program. Polgári védelmi mechanizmus (A Tanács határozata (2001. október 23.) polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról). Együttműködés a WHO-val a fertőző betegségekkel foglalkozó közösségi hálózaton keresztül.
3.5. A kollektív védelem meghatározása (nemzetközi dimenzió) Várt eredmény Közös iránymutatásokat hoznak létre a nagykövetségekre, nemzetközi legénységre és közlekedésre alkalmazandó általános és konkrét védelmi intézkedésekről szóló kölcsönös előzetes értesítésről. Ezek segíteni fogják a döntéshozatalt a különböző hatalmi szinteken a veszély kibontakozása során. Ezek a döntések különfélék lehetnek, kezdve a lakosságra vonatkozó ajánlásoktól (például hogy megtiltsák-e a tömegrendezvényeket, bezárják-e az iskolákat és a közintézményeket) az egyéni intézkedésekig, például a repülőtársaságok legénységének vagy a nagyközönségnek szóló ajánlásokig.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az iránymutatások alkalmazására vonatkozó ellenőrzőlista: Az iránymutatások közlése a megfelelő hatóságokkal, illetve a frissítések átadása. Visszajelzés a központi szintnek (tagállamok – Bizottság).
Együttműködési alkalmasság Az uniós ügynökségek (pl. az ECDC, ECHA) tanácsadásban játszott szerepe. Fennálló kapcsolatok a megfelelő a TREN – EMPL – RELEX és egyéb főigazgatóságokon működő bizottsági szolgálatokkal.
Kapcsolatok a WHO – NER-rel a friss információk gyors eléréséhez.
-
- 30 - -
3.6. A megfelelő lépés, az ehhez szükséges erőforrások, és a végrehajtási módok meghatározása Várt eredmény Amint a védelmi alapelvek azonosítására sor kerül (lásd 3.5.), fontos a megfelelő lépésekkel és azok végrehajtásának módjával kapcsolatos információk és erőforrások tudományos és logisztikai szintű megosztása. Amennyiben szükséges, a hatóságokkal, például a polgári védelemmel, rendészettel, katonasággal stb. együtt megválaszolják a reagálásokkal kapcsolatos kérdéseket. A tagállamok közreműködése után a Bizottság, ahol a közösségi megközelítésnek hozzáadott értéket tulajdonít, pótolja a hiányosságokat. Rendelkezésre fognak állni a Közösségben tevékenykedő szervezetek listái, amelyeken feltüntetik, hogy az egyes szervezetek milyen kapacitással rendelkeznek a szükséghelyzeti reagálási és helyreállítási tevékenységek támogatására. Listák készülnek a helyi közösségben fel nem lelhető, külföldről beszerzendő helyreállítási eszközökről. Biztosítják a reagálási és helyreállítási (és egyéb) eszközök behozatalára és tranzitjára vonatkozó vám- és adóügyi szabályozásról szóló információk gyors elérhetőségét. Rendelkezésre bocsátják a gyors reagáláshoz szükséges, létfontosságú reagálási és helyreállítási erőforrásokra (pl. a vízellátó rendszerekre, szennyvíztisztító rendszerekre, egészségügyi hálózatokra, lehetséges menedékhelyekre és menedékhelyek kialakítására szolgáló eszközökre, kikötőkre és közlekedési hálózatokra, raktárakra és kommunikációs rendszerekre) vonatkozó információkat.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A közegészségügyi következményekkel járó váratlan eseményekre vonatkozó ellenőrzőlista: A segélyezéssel (következmények kezelésével) foglalkozó hatóságok és struktúrák listája. A kapcsolattartó pontok listája. A kötelező lépéseket az esemény horderejének megfelelően, lépésről lépésre leíró lista (pl. a mintavételhez a kapcsolattartó pont felszerelésére van szükség, a bűncselekmény helyszínén rendészeti beavatkozásra van szükség).
A (fent említett) a), b) és c) pont a közegészségügyi struktúrákkal és hatóságokkal kiépített kapcsolatra is kiterjednek.
Együttműködési alkalmasság A reagálási lépések meghatározására irányuló, Közösségen belüli kapacitás operatív kapcsolataihoz a következőkre van szükség: A Közösségben tevékenykedő szervezeteket tartalmazó listák, feltüntetve, hogy az egyes szervezetek milyen kapacitással rendelkeznek a szükséghelyzeti reagálási és helyreállítási tevékenységek támogatására.
A helyi közösségben fel nem lelhető, külföldről beszerzendő vagy közösségi kezdeményezéssel támogatható helyreállítási eszközökről készült listák.
Információk a reagálási és helyreállítási (és egyéb) eszközök behozatalára és tranzitjára vonatkozó vám- és adóügyi szabályozásról.
Információk a gyors reagáláshoz szükséges, létfontosságú reagálási és helyreállítási erőforrásokra (pl. a vízellátó
rendszerekre, szennyvíztisztító rendszerekre, egészségügyi hálózatokra, lehetséges menedékhelyekre és menedékhelyek kialakítására szolgáló eszközökre, kikötőkre és közlekedési hálózatokra, raktárakra és kommunikációs rendszerekre) vonatkozóan. (a létfontosságú infrastruktúrák védelme, EPCIP). EUROPOL (Bűnüldözési Hálózat, LEN). Egyéb reagálási mechanizmusok: polgári védelmi mechanizmus, EMEA, Kutatási Főigazgatóság. Katonaság. Stratégiákról szóló programok…(lásd fent). Nemzetközi szervezetek, például a WHO, OIE, WHO-IPCS, OPCW.
-
- 31 - -
4. Egészségügyiválság-kezelési struktúrák Az EK-Szerződés 152. cikke értelmében elvben a tagállamok felelőssége a területükön felmerülő, különösen a fertőző betegségek okozta egészségügyi válságok kezelése. Azok a konkrét eljárások, amelyeket a válsághelyzetben szükséges sürgős ellenőrzések koordinálására bevezettek, megmaradnak, és igény esetén a beavatkozási egységek is segítséget nyújtanak. Az egészségügyiválság-kezelési struktúrák szervezésekor figyelembe kell venni, hogy különböző uniós jogszabályok vonatkoznak az élelmiszerek és egyéb termékek, növények vagy állatok által terjesztett betegségekre, és a közvetlenül vegyi, fizikai és radionukleáris anyagok által okozott betegségekre. Amennyiben biológiai veszélyt azonosítanak, az egészségügyi ágazatnak kell vezető szerepet vállalnia a válságkezelésben, míg vegyi vagy radionukleáris esemény bekövetkeztekor ez, különösen a különböző uniós tagállamok között, eltérő módon történhet. Ilyen esetben az egészségügyi ágazat általában a sérültekkel, halálos áldozatokkal és a lakosságra gyakorolt általános egészségügyi hatásokkal kapcsolatos következmények kezeléséért felelős. A fertőző betegségek területén a kockázatkezeléssel kapcsolatos koordináció megfelelő eszközét az Európai Közösség fertőző betegségek járványügyi felügyeletével és ellenőrzésével foglalkozó hálózata (2119/98/EK határozat), általánosabban az Egészségbiztonsági Bizottság (az Egészségügyi Tanács 2384. ülésének elnökségi következtetései, 2001. november 15., a Tanács 2007. február 22-i következtetései (6226/07), a Tanács 2008. december 16-i következtetései [a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2916. ülése]) révén teremtették meg, amelyek a megfelelő csatornákon keresztül folyamatos kommunikációt biztosítanak az Európai Bizottság és a tagállamok azon illetékes közegészségügyi hatóságai között, amelyek felelősek a közegészség védelméhez szükségesnek ítélt intézkedések meghozataláért. A tagállamok egyéni mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy egy adott veszély eléri-e azt a szintet, hogy aktiválni kelljen egy minden tagállamban nemzeti szinten működő utasítási és ellenőrzési struktúrát (CCS). Az utasítási és ellenőrzési struktúra aktiválásáról szóló döntéshez számos különböző tényezőt figyelembe lehet venni, például a riasztási rendszereket, a bővebb tájékoztatásra, konzultációra és koordinációra való igényt, és ennek következtében a munkaidő meghosszabbításának igényét. Az érthető és időszerű döntések szereplők/érdekelt felek szintjén történő meghozatala érdekében fontos tudni, ki irányítja a veszély kezelését és leküzdését. Ugyanilyen fontos, különösen a határokon átnyúló együttműködésekben, a lehetséges jogi bonyodalmak azonosítása és kiküszöbölése. Ezért szükség van egy közegészségügyi kérdésekre vonatkozó hatályos jogi keretre (pl. járványok, pandémiák, védőoltási kampányok, utazási korlátozások, kezelés, szükséghelyzetek). A nemzeti tervekben ki kell fejteni, hogy a különböző események során (fertőző betegségek, CBRNtámadások, éghajlatváltozás, áradások) ki a felelős döntéshozó, nemzeti szinten ki rendelkezik kapacitással a döntések intézkedésekre váltására, illetve ki kommunikál a nemzetközi szervezetekkel és a többi tagállammal. A média és a lakosság tájékoztatása a kommunikációs szakemberek hálózatának feladata (lásd a 2. fejezetet). E struktúrák létrehozásakor a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk az egyéb nemzetközi intézményekkel fennálló hivatalos kapcsolatokra (pl. a NER (2005) értelmében a WHO és a nemzeti tájékoztatási központ között fennálló kapcsolatokra), és ezeket a struktúrákat is be kell építeniük az utasítási és ellenőrzési struktúrába. Azt is feltétlenül meg kell határozni, hogy ki felel a válság alsóbb szintű elemeiért (például a rangsorolási műveletekért, a váratlan események és járványok kivizsgálásáért, a kereskedelmi tilalmakért, az utazási tanácsadásért, a helyváltoztatás korlátozásáért stb.). Ezért egy úgynevezett „kapcsolati” struktúrára van szükség, amelynek célja: i. azonosítani a koordinált megközelítéshez szükséges minimális tevékenységeket és lépéseket; ii. biztosítani a logisztikai támogatást e koordinált megközelítés utasítási és ellenőrzési struktúrájához; iii. nyomon követni a tevékenységek és lépések végrehajtását az esemény különböző szakaszaiban. A tagállamok egészségügyi veszélyek elleni intézkedéseit koordinálni kell. Ezért uniós szinten egy „kapcsolati” struktúrát kell aktiválni, amely folyamatos kapcsolatot tart fenn: i. a tagállamok utasítási és ellenőrzési struktúráival azok közegészségügyi egységén (= SANCO HEOF) keresztül, valamint ii. az Európai Bizottság „kapcsolati” struktúrájával (=ARGUS). Uniós szinten mindkét „kapcsolati” struktúra állandó kapcsolatban áll egymással és adott esetben a WHO-val is. -
- 32 - -
Fontos a gyors és pontos kapcsolattartó pontok biztosítása, hogy ne legyen kérdéses, hogyan kell a többi szereplővel/érdekelt féllel kapcsolatba lépni.
4.1. Indítás: Az illetékes hatóság riasztása (tagállamok, Európai Bizottság, uniós ügynökségek) Egészségügyi szükséghelyzeti tervezés Az egyes tagállamokban és az Európai Bizottságban egy „tájékoztatási központ” fog felelni az egészségügyi szükséghelyzeti tervezéssel stb. kapcsolatos adminisztratív ügyekért. Az egyes tagállamokban és az Európai Bizottságban ez a funkcionális pont látja el az adminisztráció, a listák frissítésének stb. feladatait, kizárólag hivatali időben. Amennyiben lehetséges erre a célra egy újabb kapcsolattartói szint helyett a meglévő struktúrák használata ajánlott. Amennyiben a különböző területeken különböző kapcsolattartó pontok is léteznek (HSC, NER stb.), egyet ezek közül ki lehet nevezni egészségügyi szükséghelyzeti adminisztratív kapcsolattartó pontnak. Az egészségügyi szükséghelyzeti adminisztratív kapcsolattartó pont feladata a meglévő kapcsolattartó pontok összekapcsolása. Név: Egészségügyi szükséghelyzeti adminisztratív kapcsolattartó pont Egészségügyi szükséghelyzeti funkcionális közvetlen elérhetőség Minden tagállamban, az Európai Bizottságban és az ügynökségekben is lennie kell egy-egy 24 órás ügyeletet ellátó funkcionális kapcsolattartó pontnak, amellyel egészségügyi szükséghelyzet esetén kapcsolatba lehet lépni, amennyiben olyan helyzet áll elő, amelyre nem vonatkoznak külön uniós jogszabályok és rendszerek (tisztázatlan esetek). Minden egyéb esetben a meglévő struktúrákat kell használni. Ez a 24 órás funkcionális kapcsolattartó pont megkeresés esetén azonosítja az adott esetben illetékes operatív szervet. Amennyiben a különböző területeken különböző kapcsolattartó pontok is léteznek (RAS-BICHAT, RASFF, ECURIE, RAS-CHEM, RAPEX, EWRS, NER stb.), például ezek közül egyet ki lehet nevezni 24 órás funkcionális kapcsolattartó pontnak. Név: Egészségügyi szükséghelyzeti (24 órás) funkcionális kapcsolattartó pont Közegészségügyi ügyeletes E fejezet hátralévő részében az adott veszéllyel egészségügyi szempontból foglalkozó, ezért az utasítási és ellenőrzési struktúra kezelését is végző struktúrára/hatóságra/személyre a „közegészségügyi ügyeletes”(HEM) elnevezés használatos. Feltétlenül szükséges, hogy a nemzeti tervek vázolják ennek a struktúrának/hatóságnak/személynek a szerepét a megfelelő jogi aktusokra vagy az Alkotmányra való hivatkozással. Név: Közegészségügyi ügyeletes.
4.2. Indítás: a reagálási tevékenységről szóló döntés Várt eredmény Egy adott veszélyre való reagálás beindításához szükséges háttér-információk megszerzéséhez és az információ időben történő továbbadásához struktúrákat és eljárásokat hoznak létre. Az információk a tagállamok és az Európai Bizottság szintjén a veszély jellegére, nagyságrendjére és egyéb tulajdonságaira alapozott, megfelelő döntéseket eredményeznek, amelyek a szükséges lépésekhez vezetnek. A nemzeti rendszerek által végzett felderítést követően a veszélyeket osztályozzák, és így a veszély súlyossága szerint megállapított szintű lépések beindítására kerül sor. Beindítást kiváltó esemény lehet például az egész Közösségre kiterjedő, súlyos és egyre súlyosbodó ismeretlen járványos megbetegedés megjelenése, súlyos vegyi, biológia vagy radionukleáris szennyezés (nemzetek közötti vízellátó rendszer,
-
- 33 - -
több tagállamot érintő gazdátlan sugárforrás vagy véletlen sugárzáskibocsátás), influenzapandémia (noha erre a problémára konkrét tervek léteznek), veszélyes CBRN-anyag (vegyi, biológiai, radionukleáris anyag) megerősítetten szándékos vagy véletlen kibocsátása stb. Ezt a veszélyszintet a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (2005) (NER) értelmében nemzetközi horderejű közegészségügyi szükséghelyzetnek (Public Health Emergency of International Concern – PHEIC) minősítik, amelyet egy, a NER által előírt ideig fenntartandó összeköttetésen keresztül jelenteni kell a WHO-nak. A reagálási tevékenység (amelyről a következő fejezetekben lesz szó) kockázatértékelésen, kockázatkezelésen és kommunikáción alapszik, ezzel lehetőség nyílik az érintett szolgálatok és hatóságok illetékességi körén belül minden szükséges intézkedési lehetőség azonnali mérlegelésére. E mechanizmus bevonja az Európai Bizottság és a tagállamok illetékes szervezeti egységeit, és az egészségügyi ágazaton belül és kívül egyaránt alkalmazható. Ez a mechanizmus lehetővé teszi a tagállamok illetékes hatóságai és struktúrái közötti koordinációt a veszély elszigeteléséhez szükséges intézkedések megtételére és az erőforrások mozgósítására. Követelmények Ezek a követelmények minimumszabványoknak tekinthetők. Főként a logisztika, infrastruktúra és humán erőforrás területére vonatkoznak.
Tagállamok Bevezetni a megfelelő 24 órás felügyeleti/értesítési/járványügyi adatgyűjtési rendszereket. Eljárásokat létrehozni, amelyek célja, hogy időben megállapodás szülessen az azonosított/osztályozott veszélyre történő reagálás beindításának szükségességéről.
Egyértelmű eljárásokat létrehozni a nemzeti/regionális szinten érintett egységek időben történő értesítésére. Elfogadott, egyértelmű iránymutatások a különböző szereplők feladataira és a szabványos műveleti eljárásokra
vonatkozóan, hogy mindenféle veszélyre (pl. biológiai, vegyi, radionukleáris, természeti) reagálási tevékenységeket lehessen kezdeményezni (ellenőrzőlista minden funkcióra). Megfelelő kapcsolatokat kiépíteni (nemzeti, regionális, helyi) politikai entitásokkal/érdekelt felekkel megállapodások/jogi aktusok/egyetértési nyilatkozatok útján. Rendszeresen frissíteni az eljárásokat, és fenntartani az infrastruktúrákat. A közreműködő személyzetet oktatni és képezni (a válságkezelés alapelvei). Nemzeti gyakorlatokat szervezni a rendszer funkcionalitásának/hatékonyságának fenntartására és javítására, és részt venni a nemzetközi gyakorlatokban. Biztosítani a WHO-val való operatív kapcsolatot (a NER (2005) szerint kidolgozott struktúra használatával).
Ügynökségek Bevezetni a megfelelő 24 órás felügyeleti/járványügyi adatgyűjtési rendszereket (pl. 2005. évi NER, EWRS, RASBICHAT).
Kritériumokat megállapítani a veszélyértékelés kiadására (besorolás, uniós hozzáadott érték, az érintett tagállamokkal való kapcsolat, szakértők).
Egyértelmű iránymutatásokat elfogadni a közreműködő személyzet feladataira és a szabványos műveleti eljárásokra
vonatkozóan, hogy az adott veszélytípus (pl. biológiai, vegyi, radionukleáris, természeti) tekintetében a megfelelő reagálási tevékenységeket lehessen kezdeményezni (ellenőrzőlista minden funkcióra). Rendszeresen frissíteni az eljárásokat, és fenntartani az infrastruktúrákat. A közreműködő személyzetet oktatni és képezni (válságkezelés). Belső gyakorlatokat szervezni az ügynökségekben működő rendszer funkcionalitásának/hatékonyságának fenntartására és javítására. Eszközöket kidolgozni, amelyek támogatják a tagállamokat a reagálás előzetes vizsgálat utáni beindításában.
Európai Bizottság Létrehozni egy 24 órás információszerző csapatot. Eljárásokat létrehozni, amelyek célja, hogy időben megállapodás szülessen az azonosított/osztályozott veszélyre történő uniós reagálás beindításának szükségességéről.
-
- 34 - -
Egyértelmű iránymutatásokat elfogadni a közreműködő személyzet szerepére és feladataira és a szabványos
műveleti eljárásokra vonatkozóan, hogy az adott veszélytípus (pl. biológiai, vegyi, radionukleáris, természeti) tekintetében a megfelelő reagálási tevékenységeket lehessen kezdeményezni (ellenőrzőlista minden funkcióra). Rendszeresen frissíteni az eljárásokat, és fenntartani az infrastruktúrákat. A közreműködő személyzetet oktatni és képezni (válságkezelés). Belső gyakorlatokat szervezni a rendszer funkcionalitásának/hatékonyságának fenntartására és javítására. (Akár teljes körű) uniós gyakorlatokat szervezni a rendszer funkcionalitásának/hatékonyságának fenntartására és javítására. Fejleszteni a jogi vonatkozásokat az együttműködési alkalmasság javítására (a 2005. évi NER szem előtt tartása).
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A reagálási tevékenységekre vonatkozó eljárások létrehozása. A veszélykategóriák egységes osztályozása/besorolása az összes tagállamban. Az indító eljárások elemzése az összes tagállamban az együttműködési alkalmasság növelésére. Az uniós ügynökségek (pl. az ECDC, az ECHA, az EURATOM) aktiválási és riasztási eljárásokra, kommunikációs csatornákra és logisztikára vonatkozó feladatainak meghatározása ezen a területen.
A többi tagállamot tájékoztatni az egyes tagállamokban használt eljárásokról/szervezeti ábrákról/algoritmusokról az együttműködési alkalmasság növelésére (lásd a 4.1.1. pontot).
Az uniós ügynökségek (pl. az ECDC) feladatainak meghatározása ezen a területen (aktiválási és riasztási eljárások,
kommunikációs csatornák és logisztika). Az indító eljárások elemzése az összes tagállamban az együttműködési alkalmasság növelésére. Az uniós ügynökségek (pl. az ECDC) feladatainak azonosítása ezen a területen. (Akár teljes körű) uniós gyakorlatok szervezése az együttműködési alkalmasság javítására. Fejleszteni a jogi vonatkozásokat az együttműködési alkalmasság javítására (a 2005. évi NER szem előtt tartása).
4.3. Reagálás: utasítási és ellenőrzési struktúra (CCS) Lásd még Az egészségügyi válságkezelő központ című 4.5. pontot
Várt eredmény A szükséghelyzetek kezelése nagyon összetett feladat, amelynek célja a rangsorban a lehető legjobb döntések meghozatala és a szűkös erőforrások elosztása a legfontosabb célkitűzések elérése érdekében. Ezen összetettség miatt az egyértelmű (lehető legegyszerűbb és leginkább felhasználóbarát) eljárások és eszközök nagyban hozzájárulnak a rendszer hatékonyságához. A munkacsapatok optimalizálásához a személyzet megfelelő felügyeletére és koordinációjára, valamint kölcsönös elszámoltathatóságra van szükség. Ezeket minden érdekelt félnek fejlesztenie és értékelnie kell. A rugalmas/alakítható szervezeti események/jelenségek hatását.
struktúra
minimálisra
csökkenti
az
elkerülhetetlen,
véletlen
Az érdekelt felek mindegyikének kiváló műszaki felkészültséggel kell rendelkeznie, illetve jól kell ismernie szervezetét és eszközeit, hogy lehetőségeit teljesen kihasználja. Az egyedi válságstruktúrát a szokásos hétköznapi igazgatási műveletekbe kell beépíteni.
Tagállamok (válságkezelési struktúra - CCS), ügynökségek (szükséghelyzeti műveleti központ EOC) és az Európai Bizottság (egészségügyi válságkezelő központ - HEOF) A CCS, EOC és HEOF számára előírt minimumkövetelmények (a részleteket lásd az ellenőrzőlistán): A megfelelő/kijelölt személyzet rövid időn belül a helyén van. A személyzet minden tagja részesült tájékoztatásban/képzésben. A személyzet beosztása további teljes műszak(ok)ba, amennyiben a válság több napig napi 24 órás működést kíván.
Egész évben, a nap 24 órájában szabad a bejárás a CCS épületébe/irodájába minden, az esetben érintett fél számára.
-
- 35 - -
A szabványos műveleti eljárásokat minden munkakör tekintetében meghatározták. A legfontosabb eljárásokra vonatkozó ellenőrzőlisták könnyen hozzáférhetőek. Elérhetőségi listák állnak rendelkezésre. Az esemény tekintetében külön munkanaplót kell nyitni a lépések megfelelő dokumentálására. A CCS, EOC, HEOF és a RAS-rendszerek (EWRS stb.) közötti kommunikációs csatornák beváltak, ellenőrzöttek és stabilak, tehát nem fenyeget annak veszélye, hogy a nagy adatforgalom vagy műszaki problémák fennakadásokat okoznak. Közvetlen telefonvonalakat kell biztosítani. Alternatív létesítményeket kell azonosítani és kijelölni a működés folyamatosságának biztosítására, amennyiben az addig használt létesítmény megközelíthetetlen. A telefonos/videokonferenciák lehetősége ismert és adott, a CCS-ben kijelölt szerepnek megfelelően. Működő e-mail fiókot kell létrehozni kifejezetten az adott válság céljaira. A rendszer méretei a növekvő vagy csökkenő erőforrás-igényű reagálásnak megfelelően módosíthatóak. A rendszer rugalmasan reagál az előre nem látható változókra; az egészségügyikockázat-kezelőknek minden szinten felhatalmazásuk van a változó körülményekre reagálni, amennyiben a feletteseiket tájékoztatják. A személyzet tagjainak alapvető szükségleteit szolgáló létesítményeket kell biztosítani ugyanabban az épületben/ugyanazon az emeleten. Megoldásokat kell kidolgozni szélsőséges esetekre (pl. áramkimaradás, személyzethiány, az informatikai rendszer meghibásodása).
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az egészségügyiválság-kezelési struktúrák lehető legnagyobb mértékű szabványosítása/összehangolása az egész EU-ban.
Nemzeti/uniós szintű gyakorlatok szervezése (amilyen gyakran csak lehet). Nemzeti/uniós szintű tanfolyamok szervezése. A gyakorlatokhoz/képzésekhez idő/személyzet/költségvetés biztosítása. A hozzáértő és elkötelezett személyzet hatékonyabbnak bizonyulhat, mint a technikai eszközök.
4.4. A felelős közegészségügyi ügyeletesek összekapcsolása Várt eredmény Miután (a kockázatra vonatkozó információk elemzése révén) megerősítést nyer, hogy a veszély komoly vagy súlyos besorolás alá esik, megtörténik i. a fent bemutatott utasítási és ellenőrzési struktúra, valamint ii. a következőkben leírt kapcsolati struktúra aktiválása. Ez a megerősítés egyben azt is eredményezi, hogy a veszély a 2005. évi NER értelmében nemzetközi horderejű közegészségügyi-járványügyi szükséghelyzetet előidézni képes esemény (PHEIC) besorolást kap, tehát a WHO-val való összeköttetés is aktiválódik. Az Európai Bizottság szolgálatai (SANCO-HEOF, és egyéb releváns szereplők) kapcsolatba lépnek az érintett tagállammal/tagállamokkal a helyzet értékelése érdekében (információ a veszély körülményeiről, a helyzet lehetséges/várt alakulása stb.) A SANCO-HEOF kapcsolati struktúrája ezután virtuális vagy helyszíni kooperációs kapacitást biztosít azzal a céllal, hogy: i. összegyűjtse és megossza az összes rendelkezésre álló vonatkozó információt; ii. javítsa az összegyűjtött adatok értékelését, és; iii. azonosítsa a megfelelő kockázatkezelési lehetőségeket. E struktúra fő célja a folyamatos kommunikáció biztosítása az egészségügyi veszély értékelésének és kezelésének vonatkozó szempontjairól, hogy a helyzetről átfogó európai kép alakuljon ki, amely a közegészségügyi ügyeleteseket segíti a feladataik elvégzésében. Amikor a kezdeti szakasznak vége, az „operatív ütem” lép életbe, amely egy mindenki által elfogadott menetrendet követ. Olyan napi munkamenetrendet alkalmaznak, amely időszakaszokat határoz meg a tagállamok közötti információcserére. A helyzet függvényében ez a nem kötelező erejű munkarend változhat, az eljárást (kérés, honlap-információ, audio-/videokonferencia) pedig egy nap többször, vagy napi egynél ritkábban, esetleg kétnaponta stb. is teljesíthetik. Azok a tagállamok, amelyek nem tudják „időben” nyújtani a kért információt, ezt másnap is megtehetik. Az adatokat tilos audio-/videokonferencia során átadni.
-
- 36 - -
Tagállamok Követelmények Meglévő és működőképes utasítási és ellenőrzési struktúra A terv elemei: A riasztás nemzeti szintű aktiválását eredményező riasztási küszöbértékek és besorolások. Az Európai Közösség által elfogadott, közösségi szintű aktiválást eredményező riasztási küszöbértékek és szintek.
Besorolás
szerinti szabványos műveleti eljárások a válságközpont/személyzet/eszközök aktiválásához/deaktiválásához, valamint az utasítási és ellenőrzési struktúra felelős egészségügyieseménykezelőjének kinevezéséhez. A válságok során történő gyors információátadás biztosítása érdekében az utasítási és ellenőrzési struktúra csapatának egyik tagját (nem a közegészségügyi ügyeletest) meg kell bízni a riasztási rendszerek (pl. EWRS) megfigyelésével. Minden terv magában foglalja az egészségügyikockázat-kezelő és helyettese közösségi együttműködés melletti elkötelezettségét. Minden terv magában foglalja a megfelelő ügynökség (vagy több ügynökség kombinációjának) bevonását az azonosított veszélytípusra jellemző egészségügyi hatások kezelésébe. Nemzeti kapcsolati struktúrát kell létrehozni, amely a rangsorolási műveletek végrehajtásával, a váratlan események és járványok kivizsgálásával, kereskedelmi tilalmakkal, utazási tanácsokkal, a helyváltoztatás korlátozásával kapcsolatos tevékenységek elvégzésével támogatja az utasítási és ellenőrzési struktúrát a válság egyéb szinteken (helyi/regionális) és egyéb ágazatokban (rendőrség, közlekedés, utazás, oktatás, élelmiszer-ellátás) megjelenő hatásainak nemzeti kezelésében. Besorolás és hatás szerinti szabványos műveleti eljárások a más ágazatokkal kapcsolatot tartó nemzeti kapcsolati struktúra aktiválásához/deaktiválásához. A politikai felhatalmazásokat, a struktúrák közötti parancsnoklási és feladatkijelölési rendet világosan meghatározták (különösen az egészségügyi kockázatokkal kapcsolatos döntéshozatal tekintetében), és minden érintett fél ellenőrizte azokat. Szabványos műveleti eljárások az Európai Bizottság szolgálatainak koordinációs hálózatával való, szükség estén történő kapcsolattartáshoz. A terv minden jogi vonatkozását biztosítani kell.
Ügynökségek Követelmények Meglévő és működőképes válságkezelési struktúra A terv elemei: Az Európai Közösség által elfogadott, közösségi szintű aktiválást eredményező riasztási küszöbértékek és szintek.
Besorolás
szerinti szabványos műveleti eljárások a válságközpont/személyzet/eszközök aktiválásához/deaktiválásához, valamint egy közegészségügyi ügyeletesnek megfelelő személy kinevezéséhez. Az általános parancsnoki hatáskör és az egyes reagálási elemek irányítására szolgáló hatáskör megállapítása megtörtént. A terv jogi vonatkozásait (többek között az EWRS-ről szóló kommunikáció bizalmasságát) biztosítani kell.
Európai Bizottság Követelmények Meglévő és működőképes válságkezelési struktúra. A terv elemei: Az Európai Közösség által elfogadott, közösségi szintű aktiválást eredményező riasztási küszöbértékek és szintek.
Besorolás
és hatás szerinti szabványos műveleti eljárások a kapcsolati struktúra (HEOF) aktiválásához/deaktiválásához, amelynek segítségével lehetővé válik az egészségügyi veszély elleni intézkedések összehangolása. Szabványos műveleti eljárások virtuális vagy helyszíni kooperációs kapacitás létrehozására, amelynek célja minden elérhető releváns információ összegyűjtése és a tagállamokban működő minden partner számára érthető és hasznosítható módon való megosztása, ezzel javítva az összegyűjtött adatok értékelését és elősegítve a megfelelő kockázatkezelési lehetőségek kiválasztását. Szabványos műveleti eljárások a tagállamoknak és az illetékes uniós ügynökségeknek a kapcsolati struktúra tényleges aktiválásáról történő tájékoztatására.
-
- 37 - -
A terv jogi vonatkozásait biztosítani kell. A tagállamok lépéseinek támogatását az Európai Bizottság egy meglévő hálózata (az ARGUS) biztosítja a különböző szolgálatok koordinálásával.
Besorolás és hatás szerinti szabványos műveleti eljárások az Európai Bizottság koordinációs hálózatának (ARGUS) aktiválásához.
Az általános parancsnoki hatáskörhöz szükséges politikai felhatalmazás és az egyes reagálási elemek irányítására szolgáló politikai hatáskör megállapítása megtörtént.
Alapvető ismeretek az egyes tagállamokban meglévő egészségügyiválság-kezelési struktúrákról (lásd a 4.1.1. pontot).
A jelenlegi RAS-weboldalak fejlesztése.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az érintett tagállamok felelős közegészségügyi ügyeleteseit, az Európai Bizottság szervezeti egységeit és ügynökségeit összekötő kapcsolati struktúra gyakorlati működése. Ehhez az Európai Bizottság közegészségügyi szolgálatainak: Fejleszteniük kell a jelenlegi virtuális kapacitást (HEDIS). Nemzeti/uniós szintű tanfolyamokat és gyakorlatokat kell szervezniük (amilyen gyakran csak lehet). A gyakorlatokhoz/képzésekhez időt/személyzetet/költségvetést kell biztosítaniuk.
4.5 Az egészségügyi válságkezelő központ (HEOF) Várt eredmény Egészségügyi válság esetére a Bizottság Luxembourgban működő egészségügyi válságkezelő központja (HEOF) szolgál kapcsolati struktúraként. Tevékenységét európai közösségi szinten elfogadták és hivatalosan támogatták a szubszidiaritás elvének figyelembevételével. Szükség esetén a közegészségügyi ügyeletesek nemzeti tervüknek megfelelően együttműködnek a humán közegészségügyön kívüli területeken illetékes hatóságokkal és szolgálatokkal is. Az egészségügyi válságkezelő központ közegészségügyi központként működik a központosított nemzeti/európai közösségi válságkezelési struktúrákkal való kapcsolattartáshoz. Az érdekelt felek tájékoztatni fogják egymást Az érdekelt felek a kapcsolati struktúra által megfigyelt, biztonságos weboldalon feltüntetett információt hasznosítani tudják majd döntési folyamataikban. A HEOF olyan eszköz, amely a döntéshozóknak a következőket fogja nyújtani: i. a nemzetközi helyzetek gyors és átfogó megismerése és elemzése; ii. tájékoztatás a más tagállamokban végrehajtott intézkedésekről; iii. a reagálások hatékony koordinálása.
Tagállamok Követelmények: Minden terv magában foglalja az egészségügyikockázat-kezeléssel/válságkezeléssel kapcsolatos közösségi együttműködés melletti elkötelezettséget.
Szabványos műveleti eljárások a HEOF-fel/EOF-fel való kapcsolattartáshoz. Szabványos műveleti eljárások, amelyek célja, hogy szükség esetén releváns adatokat szolgáltassanak az Európai Bizottság eszközei számára (RAS/a virtuális együttműködési kapacitás [HEDIS]).
Lehetőség szerint szakértő (kapcsolattartó pont) delegálása a központba (pl. a luxembourgi székhelyű HEOF-ba) a központ és a tagállamok közötti interakció javítására.
Ügynökségek Követelmények:
-
- 38 - -
Szabványos műveleti eljárások az érdekelt felekkel (tagállamok, HEOF, SANCO, ARGUS) való kapcsolattartáshoz. Szabványos műveleti eljárások, amelyek célja, hogy szükség esetén releváns adatokat szolgáltassanak az Európai Bizottság eszközei számára (RAS/a virtuális együttműködési kapacitás [HEDIS]).
Az ECDC és egyéb bevont ügynökségek egyértelmű megbízatása: A kockázatértékelést a kockázat alakulása és a reagálás végrehajtása nyomán frissítik. Kérelemre ajánlásokat tesznek az Európai Bizottságnak a kockázatkezelésre: i. tudományos tanácsok cseréje: eseti és valós idejű konzultációk az elővigyázatossági és védelmi intézkedések terén (pl. segítségnyújtás a járványügyi vizsgálat témájában);
ii. többek között szakértői csoportoktól származó adatok gyűjtése/adatelemzése (pl. elkülönítési eljárásokról).
Szakértő (kapcsolattartó pont) delegálása a központba (pl. a luxembourgi székhelyű HEOF-ba) a központ és az adott ügynökség közötti interakció javítására.
Európai Bizottság Követelmények: Szabványos műveleti eljárások a tagállamokkal, uniós ügynökségekkel való kapcsolattartáshoz (pl. a HEOF-en
keresztül). Ez feltétlenül fontos ahhoz, hogy válság idején a központ lépéseit a tagállamok szükségleteihez lehessen igazítani. Szabványos műveleti eljárások a SANCO-val és az ARGUS-szal való kapcsolattartáshoz. Az EWRS-en és a RAS-BICHAT-n keresztül közölni kell, hogy e válság nyomon követése ettől a ponttól kezdve kizárólag a HEDIS-en történik. Helyzetjelentés: a jelenlegi virtuális kapacitás (HEDIS) fejlesztése az operatív/válságütem tekintetében, például a következőkkel: A releváns (tudományos és/vagy műveleti) adatok összegyűjtése, amely lehetővé teszi az éppen folyó, egészségügyi veszély okozta válság leghatékonyabb kezelését. Az információforrások megfigyelése és a (pl. a tagállamoktól és/vagy az ügynökségektől származó) adatok validálása. A tagállamoknak erre az információra kell támaszkodniuk, hogy reagálásukat a helyzethez igazítsák. Adatelemzés az EU területén folytatott reagálás összehangolásának megfigyeléséhez. Az adatok gyors és tömör megjelenítése (néhány szabványos műveleti eljárás – SOP – szerint, pl. a forrás azonosítása) könnyen azonosítható módon és azonnali helymeghatározással Szabványos műveleti eljárások az ügynökségekkel (pl. ECDC) /szervezetekkel (pl. WHO) történő információmegosztásra, és ennek az információnak a központ honlapjába való beépítése. Tevékenységi jelentés: Szabványos műveleti eljárások a reagálásoknak az EU területén történő összehangolására, többek között: A rendelkezésre álló lehetőségek azonosítása az emberi egészséget veszélyeztető kockázat megelőzésére, elhárítására vagy elfogatható szintre csökkentésére, valamint e lehetőségeknek a rendelkezésre álló új információknak és a helyzet alakulásának megfelelő aktualizálása. A különböző nemzeti ellenőrzési stratégiák végrehajtásakor felmerülő ellentmondások elkerülése. A tervezett műveleti tevékenységek folyamatos logisztikai támogatásának megszervezése a veszély egész fennállása során. A felmerülő kockázatokról és a meghozott intézkedésekről szóló kommunikáció megszervezése a nyilvánosság felé az Egészségbiztonsági Bizottság kommunikációs szakemberi hálózatának bevonásával (lásd A médiával és a nyilvánosság csoportjaival folytatott kockázati/válságkommunikáció című 2.5. pontot). Térképen való megjelenítés, mivel ez kiváló „pillanatképet” nyújt. A térképeket folyamatosan frissíteni kell, és szükség van a legfontosabb információk (járványügyi és/vagy műveleti) egyértelmű feltüntetésére.
Együttműködési alkalmasság Közösségen belüli tevékenység, amelynek eredménye az egészségügyi válságkezelő központ fokozott hatékonysága: A helyszíni eszköz (HEDIS) lehetséges felhasználói szükségleteinek és igényeinek azonosítása, pl. az érdekelt felek (a tagállamok, SANCO, HEOF, ECDC, WHO) körében végzett felmérés útján.
Valamennyi technikai probléma kivizsgálása és kezelése az érdekelt felekkel: A weboldal eléréséhez szükséges szoftverek, valamint információ arról, i. hol/hogyan lehet megtalálni/biztonságosan letölteni ezeket; ii. mikor van szükség frissítésükre.
Szerverrel kapcsolatos kérdések (sebesség). Jelszóval kapcsolatos kérdések: jelszócsere/emlékeztető. A rendszer terheléssel és túlterheléssel szembeni ellenállása.
Az érdekelt felek tájékoztatása az eszközök új fejlesztéseiről. Rendszeres képzések és gyakorlatok szervezése a lehetséges felhasználókkal.
-
- 39 - -
4.6. A biológiai, vegyi, radionukleáris és éghajlat-változási események sajátos vonatkozásai Ezekhez az eseményekhez a kezelési struktúrát az adott helyzettől függően ki kell egészíteni a megfelelő terület szakismereteivel. Ezen túlmenően ezen események során a kezelési struktúrának semmilyen további különleges követelménynek nem kell megfelelnie.
4.7.Az utasítási és ellenőrzési struktúrákra vonatkozó ellenőrzőlista Személyzeti igazgatás Válság idején a személyzeti igazgatás alapvető fontosságú. A hozzáértő és elkötelezett személyzet hatékonyabbnak bizonyulhat, mint a technikai eszközök. A személyzeti igazgatás az alábbiakra terjed ki: Az utasítási és ellenőrzési struktúrában jelen lévő személyzet az alábbi feladatok mindegyikére fel kell készülnie: stratégiai, műveleti, logisztikai, adminisztratív, pénzügyi és médiakommunikáció.
Az utasítási és ellenőrzési struktúrában dolgozó, bármely szintű személyzetnek képzettnek/képesnek kell lennie feladata ellátására.
Használniuk kell a megszokott terminológiát és technológiát. Az információáramlás révén a személyzet minden tagjának képesnek kell lennie a rábízott feladatok elvégzésére, amennyire csak a körülmények engedik, valamint az információ hatékony átadására.
Amennyiben a képzett személyzetet képzetlen váltja fel (második vagy harmadik műszak, előre nem látható nehézségek, különböző szervezetek/ügynökségek tagjai), a képzetlen személyzet a feladata végzésének elősegítésére tájékoztatást kap: felhasználóbarát kézikönyveket, ellenőrzőlistákat, szakmai zsebkönyveket, feladatleírásról/szabványos műveleti eljárásokról szóló útmutatókat. A helyzetkezelési kapacitás javítására csapatépítés szervezése. Azok az emberek, akik megszokták az együttes munkát, kevésbé érzékenyek a stresszre.
Szabványos műveleti eljárások (SOP-ok) A megfelelően megalapozott szabványos műveleti eljárások biztosítják a személyzet optimális teljesítményét, és gyors cselekvést eredményeznek a válságkezelés során. Valamennyi szabványos műveleti eljárás kidolgozása és ellenőrzése az érintett érdekelt felekkel együtt történt. Az egyes funkciók felelősségi körei és feladatai egyértelműek (stratégiai, műveleti, logisztikai, adminisztratív,
pénzügyi és médiakommunikáció). Az érintett felek hierarchikus struktúráját meghatározták. A hierarchikus ágazatok közötti kapcsolatot meghatározták. A döntési folyamatábra és az egyes szervezeti egységek által meghozandó intézkedések rendelkezésre állnak. Az egészségügyi és egyéb szükséghelyzeti ágazatok (nemzeti/nemzetközi szint) közötti kapcsolatokat/összeköttetéseket meghatározták. A telefonos/videokonferenciákkal kapcsolatos intézkedések a következők: kik a résztvevők (eljárások), hol kerül rá sor (helyiségek), milyen rendszer használatos (eszközök). A szabványos műveleti eljárások kiterjednek a növekvő vagy csökkenő erőforrás-igényű reagálás lépéseire (helyettesítő személyzet, eszközök, létesítmények, finanszírozás). A szabványos műveleti eljárások kiterjednek a személyzet szükség szerinti (ugyanabba a szervezeti egységbe vagy máshová történő) ismételt kinevezésére, és biztosítják az alapvető tevékenységek folytonosságát. Az egész évben, 24 órában rendelkezésre álló karbantartó csapatnak ismernie kell az utasítási és ellenőrzési struktúrához hozzáférést biztosító szabványos műveleti eljárásokat.
Logisztika és műszaki vonatkozások Lásd még a „A válságközpontokra vonatkozó minimumkövetelmények” című dokumentumot az 1. mellékletben. Az utasítási és ellenőrzési struktúra épületébe/helyiségébe belepési jogosultsággal rendelkező személyzeti tagok
belépőkártyája aktiválásának és érvényességének figyelemmel kísérése. A releváns ellenőrzőlisták könnyen hozzáférhetőek (a személyzet tudja, hol találhatóak) A legfontosabb eljárásokra vonatkozó ellenőrzőlistákat rendszeresen frissítik. Az elérhetőségi listák rendszeres frissítése állandó feladat (ideértve a karbantartó csapat elérhetőségét is). Az általános munkanapló sablonja elkészült. A műszaki karbantartó csapat egész évben, a nap 24 órájában rendelkezésre áll.
-
- 40 - -
Az utasítási és ellenőrzési struktúra közvetlen telefonvonalait két különböző szolgáltatónak kell biztosítani a meghibásodás elkerülésére.
A személyzet számára egy pihenőhelyiségben ételt és italt kell biztosítani. A személyzet tagjai számára az operatív támogatást nem zavaró pihenésre, alvásra és tisztálkodásra szolgáló helyiségeket kell biztosítani.
-
- 41 - -
5. Az egészségügyi ágazat készültsége Egy közegészségügyi esemény szinte mindig rendkívüli terhet jelent az egészségügyi ágazatnak, így az új követelményekhez való alkalmazkodáshoz készültségre és tervezésre van szükség. A válságkezelési alapelvek az egészségügyi infrastruktúra jellegétől függően természetszerűleg eltérnek a különböző országokban, ugyanígy a széles körű közegészségügyi események kezelésének képessége is eltérő lehet. Amikor országhatáron átnyúló támogatásra van szükség, feltétlenül fontos megérteni a fogadó országban alkalmazott eljárásokat. Az ilyen ismeretek megszerzéséhez országok közötti kommunikációs hálózatokat kell létesíteni, és a tervezett tevékenységekkel kapcsolatos információk megosztása hasznos lehet az új nemzeti tervek kidolgozásában. A Bizottságban és néhány tagállamban a prehospitális ellátás egészségügyi kérdéseivel a polgári védelem foglalkozik.
5.1. Kivizsgálás Várt eredmény Az esemény kivizsgálása és a szükséges reagálás értékelése a közegészségügyi veszély kezelésének előfeltétele. Az ehhez szükséges erőforrásokat egy adott esemény előtt azonosítják, és a felhasználásukhoz szükséges eljárásokat kidolgozzák. A kivizsgálási erőforrások összevonása fokozza a készültséget, és növeli az EU-n kívüli súlyos eseményre való nemzetközi reagálás lehetőségét.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A kivizsgálási és reagálási csapatokra vonatkozó ellenőrzőlista: A nemzeti tervekben szerepelnek a kivizsgálási és reagálási csapatok gyors felvonultatására vonatkozó rendelkezések.
A nemzetközi műveletek vezérelveinek támogatása. Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek is érintetté válnak? Például a rendőrség, a biztonsági szervek, mások?
Vannak-e operatív kapcsolatok a WHO-val és egyéb nemzetközi közegészségügyi szervezetekkel, és használják-e ezeket?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az EU reagálási kapacitása uniós és nemzetközi tevékenységekre is alkalmazható. Operatív kapcsolatok az EU-n belüli tájékoztatási központokkal, a WHO-val és egyéb érintett szervekkel (pl. az ESCON-nal, az állategészségüggyel, növényekkel, élelmiszerekkel, polgári védelemmel, radiológiai kérdésekkel, rendészettel foglalkozó uniós mechanizmusokkal, az EUROPOL-lal, a WHO/GOARN-nal, a WHO/NER-rel stb.). Az ECDC koordinátori és a folyamat értékelésében betöltött szerepe a fertőző betegségekkel kapcsolatos esemény tekintetében egyértelműen meghatározott. Az ECDC a fertőző betegségekkel kapcsolatos események esetére aktivációs mechanizmust, kommunikációs csatornákat és logisztikát alakít ki. Az ECDC a fertőző betegségekkel kapcsolatos esemény esetére mechanizmust hoz létre a hatáskörök és csapatok eseti azonosítására.
5.2. Váratlan események kezelése Ez a szakasz olyan tevékenységekről szól, amelyekkel az egészségügyi ágazatnak valamely váratlan esemény esetén foglalkoznia kell.
5.2.1. A váratlan események kezelése a kórházon kívül
-
- 42 - -
5.2.1.1.Elsősegély és mentés Várt eredmény A prehospitális ellátás a „túlélési lánc” létfontosságú eleme. A nemzeti terveknek egyértelmű áttekintést kell nyújtaniuk az elsősegélyt, alapszintű újraélesztést (BLS) és mentőszolgálatot biztosító, meglévő rendszerekről, ideértve a riasztási és a diszpécsertevékenységet is. A szereplők szerepeit és feladatait, valamint a rendelkezésre álló erőforrásokat meg fogják határozni. Tisztázott lesz a mentés szerepe, illetve a mentés válság jellegéhez és a szükséghelyzet-kezelési rendszerhez igazodó alkalmazásának feltételei. A nemzeti terveknek emellett a sürgősségi egészségügyi ellátás nyújtása terén folytatott határokon átnyúló együttműködés jelenlegi helyzetére is ki kell térniük.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az elsősegélyre és a mentésre vonatkozó ellenőrzőlista: A nemzeti tervek intézkedéseket tartalmaznak az elsősegélynyújtásra vonatkozóan; meghatározzák a kormányzati intézmények és nem kormányzati szervezetek szerepét, ideértve a riasztási és diszpécsertevékenységet is.
Megfelelő esetben az egészségügy és a polgári védelem együttműködése. A nemzeti tervek meghatározzák a sürgősségi egészségügyi szolgálatoknak (EMS) a válság és a szükséghelyzet kezelésében betöltött szerepét.
Jogszabályi előírás, hogy a sürgősségi egészségügyi szolgálatoknak válsághelyzeti és szükséghelyzeti készültségi terveik legyenek, és ezek rendelkezésre is állnak.
A sürgősségi egészségügyi szolgálatok személyzete számára létezik válság- és szükséghelyzet-kezelési képzés. A betegek biztonságát szolgáló intézkedések (a betegek karszalaggal, rangsorolási kártyával való ellátása) alkalmazása.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A sürgősségi egészségügyi ellátásról szóló más országokkal kötött nemzetközi együttműködési megállapodások (jegyzőkönyvek) megléte, legalább a kölcsönös határokon átnyúló együttműködés tekintetében.
Az európai segélyhívószám, a 112 használata.
5.2.1.2. Háziorvosok és egészségügyi alapellátást nyújtó szakemberek Várt eredmény Néhány egészségügyi esemény, például a járványos légúti szindrómák, a pandémiás influenza vagy a hőhullám egészségügyi következményei esetében gyakran a háziorvos és az egészségügyi alapellátást nyújtó szakemberek dolgoznak az első vonalban. A nemzeti terveknek világosan ki kell jelölniük a szereplők ezen események kezelésében játszott szerepét és feladatait, illetve meg kell határozniuk a rendelkezésre álló erőforrásokat és a szervezeti felépítést, továbbá azt is, hogyan lehet a háziorvosokkal hatékony és gyors párbeszéd kialakítani.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Háziorvosokra és egészségügyi alapellátást nyújtó szakemberekre vonatkozó ellenőrzőlista: A nemzeti tervek intézkedéseket tartalmaznak (többek között a rugalmasság és a párbeszéd kérdéséről) háziorvosok és egészségügyi alapellátást nyújtó szakemberek számára; szerepeket, feladatokat, és szükség esetén külön biztosítást határoznak meg ilyen körülményekre. A különböző veszélyek kezelésére nemzeti iránymutatásokat dolgoznak ki és továbbítanak az egészségügyi szakemberek felé. Tanterveket, tanfolyamokat, tájékoztatási és vezetési ajánlásokat dolgoznak ki és javasolnak. Egyéni védőeszköz (PPE) áll rendelkezésre, és azt e csoportok is megkapják.
-
- 43 - -
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az iránymutatások tagállamok közötti megosztása, amely legjobb gyakorlatok kialakítását eredményezheti. Az uniós ügynökségeknek (pl. az ECDC) a segítségnyújtásban és a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
5.2.2. Rangsorolás és nagyszámú eset kezelése Várt eredmény Nagyszámú esetet az egészségügyi rendszer a sürgősségi betegellátó osztályokon és egyéb olyan helyszíneken tud ellátni, ahová a betegeket átirányítják, vagy a lehetséges vagy valós expozíció helyszínén. A rangsorolás és a rangsorolási eljárások feltétlenül fontosak ahhoz, hogy a helytől függetlenül nagyszámú ember kapjon megfelelő ellátást. A rangsorolási tervhez szorosan kapcsolódik a mentőhasználat terve, amelyre ugyanolyan kidolgozást és együttműködést kívánó tevékenységi egységként kell tekinteni. Jelenleg a különböző tagállamokban a helyi szokásoktól és a meglévő egészségügyi rendszertől függően az eljárások eltérőek. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a rangsorolásra és a nagyszámú eset kezelésére nemzetközileg elismert követelményeken, iránymutatásokon és eljárásokon alapuló rendszereket dolgozzanak ki. A Bizottság támogatja a határ menti területeket a súlyos események kórházak bevonásával történő, együttes kezelésére szolgáló tervek kidolgozásában.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A rangsorolásra és nagyszámú eset kezelésére vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A rangsorolási eljárások megállapítását nemzeti katasztrófavédelmi és/vagy sürgősségi egészségügyi szakembergárda vagy társaság végzi a nemzetközi iránymutatások szerint.
A személyzet minden tagja számára nyitva állnak képzési lehetőségek e módszerek témájában. A határ menti területeken lévő kórházak együttműködést létesítettek a szomszédos egészségügyi hatóságokkal. A betegek nyomon követésére szolgáló rendszerek működőképesek és az eltűnt személyek keresési rendszereihez illeszkednek.
Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül egyéb területek is érintetté válnak? Például a polgári védelmi csapatok és mások?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A határ menti területek támogatása a súlyos események együttes kezelésére szolgáló tervek kidolgozásában. Koordinációs viták a rangsorolási rendszerek és a kezelési előírások témájában.
5.2.3. Pszichoszociális támogatás Várt eredmény A nemzeti és nemzetközi válságok tapasztalatai azt mutatják, hogy általánosságban a népességet, ezen belül pedig az egészségügyi személyzetet – különösen az elsődleges beavatkozókat – egy-egy váratlan esemény során és azt követően jelentős stressz éri. A pszichológiai tanácsadó szolgálatoknak a válsághelyzet minden szakaszában, azaz az előkészület, a válság és az utóhatások alatt is folyamatosan rendelkezésre kell állniuk annak érdekében, hogy javítsák a lakosság közhangulatát, és elősegítsék, hogy az egészségügyi ágazatban megfelelő mennyiségű munkaerő álljon rendelkezésre. A súlyos események során nemzeti erőforrásokra van szükség, és ezzel a témával a regionális tervek foglalkoznak. Ezen eljárás fontos részét képezik a nemzeti és regionális hatóságoktól érkező információk. Ezeket a tevékenységeket a helyi körülményekhez fogják igazítani. Az erőforrások határokon átnyúló megosztására válsághelyzetekben csak korlátozott lehetőség nyílik. Az ezen erőforrások előteremtését célzó tervek kidolgozásakor és tényleges végrehajtásakor leszűrt tapasztalatok megosztására gyakorlatokat szerveznek.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A pszichoszociális támogatásra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények?
-
- 44 - -
A nemzeti erőforrások és iránymutatások rendelkezésre állnak, többek között a poszttraumás stressz-zavar kezelésére.
Az iránymutatások tükrözik a lakosság nyelvi, kulturális, társadalmi és vallási jellemzőit a stresszkezelés tekintetében.
Sürgősségi pszichoszociális támogatási csapatokat hoztak létre, és ezek működésre készek nemzeti, regionális és/vagy helyi szinten.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A pszichoszociális támogatásra vonatkozó iránymutatások kidolgozásának és tapasztalok megosztásának támogatása.
5.2.4. Elegendő létfontosságú készlet biztosítása az egészségügyi ágazat számára Várt eredmény Az egészségügyi létesítményekre vonatkozó nemzeti tervek biztosítani fogják, hogy a szükséges készletek válság esetén is rendelkezésre álljanak. A készletek típusáról és mennyiségéről a helyi hatóságokkal kell egyeztetést folytatni, hogy az egészségügyi létesítmények szükségletei a társadalom egészére érvényes általános készültségi tervekben is szerepeljenek. A nemzeti tervek biztosítják az egészségügyi létesítmények számára szükséges védőeszközök, gyógyszerek és készletek (beleértve a tartalékolást is) helyszíni rendelkezésre bocsátását, és a nem megszokott környezetben levő ellátóhelyeken, például alapellátást biztosító klinikákon való tárolását. A társadalmi készültség nemzeti és uniós szintű megvitatásában a közegészségügynek is részt kell vennie.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az elegendő létfontosságú készlet egészségügyi ágazat számára történő biztosítására vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Nemzeti iránymutatások az egészségügyi létesítmények számára szükséghelyzetben biztosítandó készletekről. Az általános készültségi tervek rendelkeznek az egészségügyi létesítmények válság idején történő ellátásáról. A tervek lehetőségeket vetnek fel tartalék gyógyászati termékek és készletek, többek között egyéni védőeszközök felhalmozására, és azonosítják a további készletek beszerzési forrásait, ideértve a gyógyászati termékek és készletek biztonságos elosztását. A tervekben számos betegség olyan létfontosságú gyógyszere szerepel, amelyeket ráadásként fognak igényelni (antibiotikumok, szív-ér rendszeri betegségek gyógyszerei stb.) és amelyek komplikációk kezelésére is hasznosnak bizonyulnak. A tervek meghatározzák az alternatív egészségügyi ellátó létesítményekben nyújtható ellátás szintjét, és válságtervet is tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy ezen alternatív létesítményeket ellássák a biztosítandó ellátási szinthez szükséges eszközökkel és készletekkel. Az általános készültségi tervek előírásokat tartalmaznak arra nézve, hogy válság idején a nem megszokott környezetben levő ellátóhelyek számára készleteket osszanak ki. A tervek stratégiát határoznak meg a felhalmozott gyógyászati termékek és készletek szétosztására, és elosztóhelyek felállítására vonatkozóan. Az elosztóhelyeken dolgozó személyzet eligazítást kapott, és képzésben részesült. A gyógyszerek kiosztásának jogi vonatkozásai kellő figyelmet kaptak. A fogyatékosok, a hajléktalanok és egyéb hasonló csoportok általi elérhetőség szerepel a tervben. Az elosztóhelyeken megjelenő, szimptómás személyek kezelési központba történő elszállítása megoldott. Biztosított a készletek rendelkezésre állásával kapcsolatos visszajelzés.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az uniós ügynökségeknek (pl. az ECDC) a segítségnyújtásban és a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
Közösségi mechanizmus és a készletezés operatív kérdéseiben való közreműködés (az egészségügyi szolgálatokkal, EMEA-val, DG ENV-vel együtt stb.).
A tapasztalatok megosztása.
-
- 45 - -
5.3. Kórházi készültség 5.3.1 Az általános kórházi készültségi tervek biztosítása (Lásd még A tervek kezelése című 7. fejezetet) Várt eredmény A nemzeti tervek azonosítják és ellenőrzik az egészségügyi ellátó létesítményekre közösen elfogadott, uniós, minimumkövetelményeket. Az egészségügyi ellátó létesítményekre vonatkozó szükséghelyzet-kezelés kárenyhítési, készültségi, reagálási és helyreállítási elemeket foglal magában. Ezeknek a terveknek olyan tényezőket is figyelembe kell venniük, mint a fizikai lehetőségek, a szervezeti struktúrák, a humánerőforrás és a kommunikációs rendszerek megfelelősége és alkalmassága. Az egészségügyi ellátás infrastruktúrája egyre inkább rá van utalva egyéb infrastrukturális rendszerekre, az egészségügyi ellátási ágazat készültségének tehát ki kell terjednie ezekre a függőségi viszonyokra. A kockázati és veszélyeztetettségi elemzésnek ki kell terjednie a különböző külső és belső infrastrukturális rendszerekben bekövetkező fennakadásokra (a biztonságos kórház jellemzői), és az arra való felkészülésre is, hogy (a válság ellenére) időszerű, 24 órás szolgáltatást kell biztosítani, akár meghosszabbított időszakokra is (rendszerműködés folyamatosságát biztosító terv: lásd még a 6.3. pontot). Különösen a villamos energia-, víz, és orvosigáz-ellátási rendszerekre, illetve az informatikai rendszerekre kell figyelmet fordítani. A biztonságos kórház további jellemzője a kórházi tűzzel és az áradásokkal kapcsolatos felkészültség. Külön figyelmet érdemel a kórház toxikus vegyianyag-szennyezéstől való védelme, és a fertőző anyagok szétterjedésének megakadályozása, például a szellőzőrendszerek beállításával. E szempontoknak beépítése a kockázati és veszélyeztetettségi elemzésbe, az egészségügyi ellátó intézmények tervezésébe, a külső és belső katasztrófák elhárítására és zavargások utáni tevékenységekre kidolgozott tervekbe stabilitást eredményez. Az ellenőrzőlista olyan kérdésekre terjed ki, amelyek a létesítményeken belül, illetve helyi szinten és azon túl is elősegítik az értékelést és ösztönzik a legfontosabb érdekelt felekkel való párbeszédet.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Az egészségügyi ellátó létesítmények szükséghelyzeti készültségi tervei összhangban állnak a nemzeti iránymutatásokkal.
Működik egy katasztrófavédelemért felelős bizottság. A bizottság különböző szakterületekkel foglalkozik, és igazgatási tagjai is vannak.
A terv elkészítéséhez kockázati és veszélyeztetettségi elemzést végeztek. A kórházban rendszeresen tartanak kötelező katasztrófaelhárítási képzéseket. A villamos energia, fűtés, víz és minden gyógyszerészeti és logisztikai szükséglet előteremtésére tartalékmegoldás áll rendelkezésre.
A szellőzési rendszerek beállítása a toxikus anyagok (vegyi, biológiai és radionukleáris anyagok stb.) általi szennyezés elkerülésére.
A terv előírja a sürgősségi ellátásra nem szoruló betegek és látogatók sürgősségi osztályról való eltávolítását, az
előjegyzés alapján történő betegfelvételek és sebészeti beavatkozások törlését, a hamarosan rendelkezésre álló vagy szabad ágyak meghatározását. Az egész kórház és minden osztály szabványos műveleti eljárásokat dolgozott ki, hogy (a válság ellenére) folyamatosan időszerű, 24 órás szolgáltatást tudjon biztosítani, akár meghosszabbított időszakokra is (rendszerműködés folyamatosságát biztosító terv: lásd még a 6.3. pontot). Az egészségügyi nyilvántartási és betegfelvételi osztályok felkészültek a tömeges mennyiségű sérült megjelenésére. A kórházban szükséghelyzeti műveleti központot hoztak létre vagy szükséghelyzeti ügyeletest neveztek ki, aki a terv végrehajtása idején a kórházi reagálásért fog felelni. A katasztrófára való reagálásban részt vevő személyzet számára feladat- vagy szerepleírások készültek. A személyzet eligazítása. Más kórházakkal fennálló kapcsolatok. Izolációs kórtermek/negatív nyomású kórtermek listája.
5.3.2 Kezelési kapacitás Várt eredmény Nagyszámú sérült megjelenése túl nagy megterhelést jelent a kórház vagy az egészségügyi ellátó létesítmény (háziorvos vagy egészségügyi alapellátásban dolgozó orvos stb.) kezelési kapacitására. A rohamosan növekvő
-
- 46 - -
igények nyomán hamarosan erőforrás- és eszközhiány jelentkezhet. A fő korlátot számos országban a személyzet elérhetősége jelenti. A kisebb horderejű eseményeknél a szokásos betegelhelyezési eljárásokat kell követni. A magasabb szintű tervezés megadott iránymutatások szerint fog történni; amennyiben az adott egészségügyi ellátó létesítményben túl sok beteg jelentkezik, alternatív megoldások igénybe vételével, például az ugyanolyan tünetekkel érkező betegek csoportosításával (azaz betegcsoportok egy kijelölt intézménybe való felvételével), illetve alternatív kezelési módozatok bevezetésével. Az iránymutatások a személyzet újraelosztásának módjára és a tartalékkapacitás nagyságának felmérésére is kiterjednek. Az iránymutatások azt is meghatározzák, hogy milyen prioritások alapján döntsék el, hogy a különböző intézményekben mely betegcsoportokat kezeljenek. A tagállamok közötti betegátirányítás máris beindult mind az akut ellátás (főként égési sérültek), mind a tervezett eljárások terén. Az erőforrások áthelyezését pl. mozgó kórházak használatával katonai területen fejlesztették ki. Meg kell vizsgálni, hogy az erőforrások elegendőek-e, és biztosításuk időben történik-e ahhoz, hogy súlyos esemény idején ténylegesen támogassák a tagállamokat.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A kezelési kapacitásra vonatkozó ellenőrző lista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Megállapított iránymutatások a gyors beavatkozási kapacitás vonatkozásában. Megállapított eljárások az országok közötti betegszállításra (az érintettek számának feltüntetésével) a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek pénzügyi támogatásának figyelembevételével.
A felajánlott kezelési kapacitásra vonatkozó információ megosztása a tagállamok között. A nemzeti tervek kiterjednek a kezelési létesítményekkel folytatott koordinációra és kommunikációra, valamint: azonosítják a szimptómás sérültek ellátását a legnagyobb valószínűség szerint biztosító kezelési központokat; azonosítják a szimptómás sérülteket ellátó alternatív kezelési létesítményeket; olyan rendszerről rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy a diagnosztizált és gyanítható esetek számát folyamatosan jelentsék a helyi hatóságok felé;
rendelkeznek a jelentéstételi rendszerek folyamatos nyomon követéséről az olyan kezelési központokban, ahol
nem megoldott a diagnosztizált és gyanítható esetek számának azonnali, folyamatos jelentése a helyi hatóságok felé; a járványtani vizsgálatok segítésére epidemiológusokat, a klinikai szakorvosok sérültek kezelésében való támogatására pedig toxikológusokat és sugárzási szakértőket írnak elő; olyan kommunikációs eszközökről rendelkeznek, amelyekkel megoldható az esetek számának a kezelési központokból történő azonnali jelentése; a kezelési központokban azonosítják a kapcsolattartó koordinátorokat.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Megállapított eljárások a nemzetközi átszállításokra, különös tekintettel az akut esetekre.
5.3.3 Sürgősségi osztályok Várt eredmény A legtöbb kórházban előfordulhat, hogy nagy horderejű váratlan események esetén az áldozatok spontán módon, tömegesen jelentkeznek a sürgősségi osztályon (azaz a betegek minden előzetes bejelentkezés nélkül jelennek meg), ami kórházon kívüli rangsorolást tesz szükségessé. A sürgősségi osztályok és intenzív osztályok közötti munkamegosztás, továbbá az egyéb kérdések területén jelentős különbségek lehetnek. Figyelemre méltóak a nemzeti különbségek is. Fontos a betegforgalmi adatok megosztása és az eseményt okozó anyagok vonatkozásában a szakértőkkel való kapcsolatfelvétel. A rangsoroláshoz kötődő fent említett tevékenységek összehangolása szintén fontos. A sürgősségi osztályok erőforrásainak átadása csupán korlátozott előnyökkel jár a rendszerek közötti nagy különbségek miatt. A tagállamok között mozgó, más országok sürgősségi osztályain dolgozó személyek példája az mutatja, hogy bizonyos erőforrások átvitele lehetséges. A nemzeti rendszerek felépítéséről szóló információ megosztására sor fog kerülni, és az erőforrások átvitelének lehetőségét vizsgálni fogják.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A sürgősségi osztályokra vonatkozó ellenőrző lista: -
- 47 - -
Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A sürgősségi osztályoknak vannak súlyos közegészségügyi váratlan események kezelésére kidolgozott terveik,
amelyek vagy a kórházi válság- és szükséghelyzeti készültségi tervek részét képezik, vagy átfedésben vannak azokkal. Létrehoztak olyan struktúrákat, amelyek összehangolják a sürgősségi osztályok tevékenységét az egyéb kórházon kívüli tevékenységekkel, hogy megfékezhessenek olyan váratlan eseményeket, amelyek kórházon kívüli tevékenységekkel járnak. Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek is érintetté válnak, pl. polgári védelemi csapatok és mások? Előírás, hogy a sürgősségi osztályoknak válság- és szükséghelyzeti készültségi tervek legyenek, és ezek rendelkezésre is állnak. A sürgősségi osztályok személyzete számára javasolt a válság- és szükséghelyzet-kezelési képzés. A betegek biztonságát és a dokumentációt szolgáló intézkedések (a betegek karszalaggal, megfelelő rangsorolási kártyával való ellátása) alkalmazása. A kórházon kívüli rangsorolásra vonatkozó eljárások.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A sürgősségi osztályok nemzeti rendszerben játszott szerepéről szóló információ megosztása. Erőforrások és klinikai adatok meghatározott helyzetekben, különösen határokon átnyúló események során történő megosztásának lehetőségeire vonatkozó értékelés.
5.3.4 Intenzív osztályok Várt eredmény Az intenzív osztályoknak (ICU) egyértelmű szerep jut azokban a helyzetekben, amelyekre az általános készültségi terveknek ki kell terjedniük. Ezek az osztályok drága eszközökkel felszerelt, korlátozott erőforrásnak számítanak, amely minden beteg esetében nagyszámú magasan képzett és hozzáértő személyzetet kíván. Az igény ezekre nyilvánvalóan gyakran nagyobb lesz, mint amennyi erőforrás rendelkezésre áll. Minden országnak tervekre van szüksége ezen erőforrások maximálisra bővítéséhez, illetve szükséghelyzet esetén alkalmazandó további eszköz- és gyógyszerállomány lehetőség szerinti felhalmozásához. Még ilyen lehetőségek mellett is tervekre lesz szükség a különböző betegcsoportok prioritási sorrendjének meghatározásához. Nemzeti iránymutatások fogják meghatározni, hogy a kórházaknak milyen mértékben kell kibővíteni kapacitásukat a betegek intenzív ellátására, és hogyan lehet a prioritási sorrendet meghatározni. Az erőforrások tömegszerencsétlenségek kezelésére történő alkalmazása nemzeti koordinációt és nemzetközi tapasztalatcserét kíván. Az erőforrások tagállamok közötti megosztása a határ menti területeken már felmerült kevesebb beteg esetében, és ezekre az átszállításokra eljárásokat hoztak létre. Bizonyos körülmények között a mozgó erőforrások választása lehet a megfelelő döntés, és ilyen esetben megvizsgálható, milyen lehetőségek vannak ezek nemzetközi szintű megosztására.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Intenzív osztályokra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Nemzeti iránymutatások az intenzív osztályok közegészségügyi szükséghelyzetben játszott szerepére vonatkozóan. A határ menti területeken lévő kórházak együttműködést létesítettek a szomszédos egészségügyi hatóságokkal.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Tervezési folyamat az erőforrások és személyzet tagállamok közötti megosztására vonatkozó megállapodás és feltételek meghatározására.
Intenzív osztályok közötti hálózatépítés a tömegszerencsétlenségek és elszigetelési intézkedések terén, ideértve a klinikai adatok cseréjét is.
-
- 48 - -
5.4
Halálesetek kezelése
Várt eredmény Tömegszerencsétlenségek esetén a halálesetek kezelésekor számos szempontot kell figyelembe venni. Feltétlenül több ágazatra (egészségügy, rendészet, polgári védelem, igazságügyi szakértők) kiterjedő és multikulturális megközelítést kell alkalmazni. A tervek biztosítani fogják, hogy amennyiben a rendszer a sok eset miatt túlterheltté válik, tartalék erőforrások bevetésére nyílik lehetőség. A haláleseteket okozó anyagok miatt a holttestek különleges kezelésére lehet szükség a személyzet védelme érdekében és azért, hogy az anyag ne kerüljön ki a környezetbe. Végül pedig előfordulhat, hogy az áldozatok között több különböző ország állampolgárai találhatók, így a nemzeti tervek a halálesetek kezelésére a többi tagállam jogszabályainak különleges előírásai szerint fognak kiterjedni. E tevékenységek és a vonatkozó formalitások összehangolása uniós szinten történik.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A halálesetek kezelésére vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Nemzeti iránymutatások léteznek nagyszámú haláleset kezelésére, és amennyiben lehetséges, figyelembe veszik az adott valláshoz és kultúrához kötődő temetkezési szokásokat.
Nemzeti iránymutatások a külföldi állampolgárok hazaszállítására vonatkozóan. A nemzeti tervekben szerepel a halottkezelés, a patológiai osztályok és klinikai laboratóriumok tájékoztatása a vizsgálatra vagy ártalmatlanításra küldött mintákról, valamint az egyéni védőeszköz használata és a szabványok betartása. Az igazságügyi szakértők által szerzett hasznos információkat eljuttatták a megfelelő hatóságokhoz, többek között az egészségügyi hatóságokhoz is. Iránymutatások léteznek a fertőző anyagok okozta halálesetek kezelésére.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Több ágazatra kiterjedő megközelítés.
5.5
A biológiai események sajátos vonatkozásai
Biológiai esemény bekövetkeztekor sajátos igények merülnek fel. A szakértői tanácsadás mellett ezek a következők: a kontaktok felderítése, infekciókontroll és személyi védintézkedések, illetve az elkülönítési eljárások.
5.5.1.Kontaktok felderítése Várt eredmény A kontaktok felderítésére vonatkozó eljárások fontos kapcsolatot jelentenek az egészségügyi ellátási tevékenységek és a felügyelet között. A körülményektől és az adott anyagtól függően számos különböző tevékenységet és szereplőt érintenek. Céljuk a váratlan esemény okának megtalálása, és a jövőbeli hatások minimálisra csökkentése. A kontaktok felderítése azonban túl bonyolult folyamattá válhat, és ésszerűsítése érdekében módosítani kell. A tagállamoknak széles körű tapasztalataik vannak a kontaktok felderítése terén, az eljárás pontos menetét pedig jelentősen meghatározzák a nemzeti rendszerek, jogszabályok és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása (lásd még az Utastájékoztatás című 6.4. pontot. Amennyiben egyes betegségekkel kapcsolatosan már vannak tapasztalatok, a fertőzés nemzetközi terjedése még tovább bonyolítja a folyamatot. Össze fogják hangolni a nemzetközi eseményekkel kapcsolatos tevékenységeket, megismerik és elismerik a rendszerek közötti különbségeket, valamint elfogadják a felderítendő kontaktok fogalmának meghatározását. Az eljárások lehetővé teszik a különböző országok és földrészek között utazó személyek érintkezéseinek nyomon követését, ezáltal elősegítve az EU készültségét.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A kontaktok felderítésére vonatkozó ellenőrzőlista:
-
- 49 - -
Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Meg vannak határozva azok a váratlan események, amelyek esetében a kontaktok felderítésére van szükség. A feladatok meghatározása megtörtént. Az információáramlási folyamatot meghatározták a tagállamokban. A kontaktok nemzetközi felderítéséhez nemzetközi kapcsolatok állnak rendelkezésre. Figyelembe vették-e a célok és a folyamat lehetséges tetőpontra érése közötti egyensúlyt? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek érintetté válnak, pl. rendőrség és mások?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Eljárások megállapítása a kontaktok nemzetközi felderítésére, az adatvédelmi szabályok és szabályozás tiszteletben tartásával.
Az egész EU-ra kiterjedő nyomon követés gyors koordinációjának kialakítása (EWRS, ECDC).
5.5.2. Infekciókontroll / személyi védintézkedések Várt eredmény Mivel a közegészségügyi eseményekkel kapcsolatos tervezéskor számos anyagot kell figyelembe venni, a személyi védintézkedések és az infekciókontroll további problémákat vet fel. A továbbfertőzés valószínűségének csökkentésére speciális óvintézkedésekre, egyes betegségek esetében pedig további elkülönítési intézkedésekre lehet szükség. A további eljárásokról ismereteket és értékeléseket fognak gyűjteni, és ezeket uniós szinten továbbfejlesztik. A kifejlesztett módszereket a nemzeti környezethez igazítják. Ezek a módszerek egyes esetekben speciális eszközök vagy gyógyszerek használatát jelentik az expozíciót megelőző és azt követő profilaxis céljára. Ezen a területen az eszközök tárolására és a használatukról szóló képzési programokra vonatkozóan nemzeti iránymutatásokat és erőforrásokat fognak létrehozni. A kölcsönös támogatást kívánó súlyos események kezeléséhez javaslatot fognak tenni az ilyen eszközök használatára vonatkozó nemzetközi megállapodásokra.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az infekciókontrollra/személyi védintézkedésekre vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Nemzeti iránymutatások a konkrét anyagok okozta közegészségügyi eseményekben alkalmazott infekciókontrollra/egyéni védőeszközökre, kórházban és egészségügyi alapellátásban dolgozó orvosok (háziorvosok és mentőápolók/mentőszolgálatok) számára. Nemzeti, regionális és helyi készletek és/vagy az egyéni védőeszközre kialakított és megszervezett elosztási rendszer. Hulladékgazdálkodás (kesztyűk, maszkok stb.).
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Tervezési folyamat az erőforrások és személyzet tagállamok közötti megosztására vonatkozó megállapodás és feltételek meghatározására.
Tagállamok közötti hálózatépítés a konkrét anyagokra vonatkozó eljárások és iránymutatások kidolgozására. Az ECDC koordinátori és a folyamat értékelésében betöltött szerepe egyértelműen meghatározott; az expozíció előtti és utáni megelőzési intézkedések elfogadott jegyzékének kidolgozása.
Szabványok és iránymutatások az infekciókontrollt végző szakemberek számára.
5.5.3. Elkülönítési eljárások / karanténeljárások Várt eredmény A betegek elkülönítése, valamint a karanténintézkedések számos közegészségügyi veszélyként azonosított anyag esetében fontos ellenintézkedésnek számítanak. Ezek az intézkedések megakadályozzák a betegség személyzetre vagy más betegekre való átterjedését. Egyes betegség esetében már léteznek elfogadott elkülönítési eljárások, amelyek meghatározzák az elkülönítendő eseteket és az elbocsáthatóság időpontját, más betegségek esetében ezek még kidolgozásra várnak. Néhány területen speciális erőforrásokra lesz szükség, a szükséges mennyiségekre nézve pedig nemzeti iránymutatásokat fognak kidolgozni. Új betegségek
-
- 50 - -
esetén eljárásokat fognak kialakítani az iránymutatások gyors, uniós szintű konszenzuson alapuló kidolgozására, figyelembe véve a WHO/NER rendelkezéseit, noha szükség lehet ezek nemzeti szintű kiigazítása.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az elkülönítési eljárásokra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Nemzeti iránymutatások állnak rendelkezésre, amelyek figyelembe veszik a jogi keretet. Adatok állnak rendelkezésre az elkülönítésre/karanténra szánt nemzeti erőforrásokra vonatkozóan.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az elkülönítési eljárásokra vonatkozó iránymutatások megosztása. Támogatás az iránymutatások megosztását és kidolgozását segítő projektekből.
5.6
A vegyi események sajátos vonatkozásai
Vegyi esemény bekövetkeztekor sajátos igények merülnek fel: az anyagnak a kitett személyekben való kimutatása, a betegek dekontaminálása, egyéni védőeszköz, szakértői tanács a toxikológiai központoktól és más megfelelő szervektől, az egészségügyi ellátó létesítmények vegyi felhők általi szennyezéstől és az áldozatok/betegek okozta másodlagos fertőzéstől való megvédése (lásd a Kórházi készültség című 5.3 pontot a biztonságos kórházak szempontjairól) Figyelmet kell fordítani a környezet és az élelmiszerek szennyezettségére is, amelyekkel más ágazatok foglalkoznak (lásd még az Ágazatok közötti együttműködés című 6. pontot).
5.6.1. Az anyag kimutatása a kitett személyekben Várt eredmény Fontos lehet észlelni, hogy egy adott személy expozíciót szenvedett-e, és hogy szükség van-e dekontaminálásra vagy egyéb lépésre. Az anyag kitett személyekben történő kimutatásának/azonosításának szükségességét meghatározó, valamint a szükséges lépések megtételére irányuló eljárásokat a tagállamok fogják kidolgozni. A kritériumokról és a kimutatási/azonosítási eljárásról szóló információ tagállamok közötti megosztása megszilárdítaná annak lehetőségét, hogy az anyag kitett személyekben történő kimutatására szolgáló erőforrásokat határokon átnyúló együttműködés keretében megosszák.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az anyag kitett személyekben történő kimutatására vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat tartalmaznak az anyag kitett személyekben, prehospitális vagy kórházi környezetben történő kimutatására vonatkozóan.
A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat tartalmaznak az anyag mentőszolgálati vagy kórházi személyzeten, mentőjárműveken és egészségügyi ellátó létesítményekben történő kimutatására vonatkozóan.
Veszélyek széles körére (pl. CBRN) dolgoztak ki eljárásokat. Az időzítést és a készültség egyéb vonatkozásait rendszeres gyakorlatok során ellenőrzik. A kimutatási kapacitásra vonatkozó információkat nemzeti és regionális szinten összesítik.
Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek is érintetté válnak, pl. mentőosztagok (többek között tűzoltóegységek) és rendőrségi mintavételt végző csapatok?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az iránymutatások és kimutatási módszerek tagállamok közötti megosztása, amely néhány legjobb gyakorlat kialakítását eredményezheti.
A detektálási módszerekre vonatkozó validálási adatok megosztása. A határokon átnyúló erőforrás-megosztás lehetőségeinek értékelése. Az érintett uniós ügynökségeknek a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
-
- 51 - -
Az érintett uniós ügynökségeknek információra van szükségük a tevékenységek lehetséges koordinálásához.
5.6.2. A betegek dekontaminálása Várt eredmény Az egészségügyi ellátó létesítménybe történő felvétel előtt szükséges lehet az anyagnak kitett személyek dekontaminálása, a betegek és az ellátást nyújtó személyzet biztonságának érdekében. A dekontaminálás szükségességét, valamint a szükséges lépések megtételéhez meglévő képességeket meghatározó eljárásokat a tagállamok fogják kidolgozni; a kritériumokra és a dekontaminálási eljárásokra vonatkozó információk tagállamok közötti megosztása megszilárdítaná annak lehetőségét, hogy a dekontaminálási erőforrásokat határokon átnyúló együttműködés keretében megosszák. A környezet dekontaminálásáért felelős ágazatok között szoros együttműködést kell kialakítani.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A betegek dekontaminálására vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat foglalnak magukban o az anyagnak kitett személyek prehospitális és kórházi dekontaminálására; o a mentőszolgálati és kórházi személyzet, mentőjárművek és egészségügyi ellátó létesítmények dekontaminálására.
Veszélyek széles körére (pl. CBRN) dolgoztak ki eljárásokat. Az időzítést és a készültség egyéb vonatkozásait rendszeres gyakorlatok során ellenőrzik. A dekontaminálási kapacitásra vonatkozó információkat nemzeti és regionális szinten összesítik.
Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák, és hogyan biztosítják az együttműködést? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek érintetté válnak, pl. mintavételi csapatok és mások?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az iránymutatások és dekontaminálási módszerek tagállamok közötti megosztása, amely néhány legjobb gyakorlat kialakítását eredményezheti.
A dekontaminálási módszerekre vonatkozó validálási adatok megosztása. A határokon átnyúló erőforrás-megosztás lehetőségeinek értékelése. Az érintett uniós hatóságok segítségnyújtásban és a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
5.6.3. Egyéni védőeszköz (PPE)
Várt eredmény Különösen a vegyi (biológiai és radionukleáris) váratlan események esetén szükséges, hogy az elsődleges beavatkozók és az egészségügyi ellátást biztosítók védjék magukat az expozíció ellen. Erre a helyszínen, az egészségügyi ellátó létesítménybe szállítás során és az egészségügyi ellátó létesítményben is szükség lehet, mielőtt a beteg megfelelő dekontaminálására sor kerülne. A személyzet védelmét szolgáló eljárásokat a tagállamok fogják kidolgozni. Az eszközökre és azok használati kritériumaira vonatkozó információ tagállamok közötti megosztása növeli az erőforrások határokon átnyúló megosztásának lehetőségét.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az egyéni védőeszközökre vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek egyéni védőeszközre vonatkozó iránymutatásokat foglalnak magukban. A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat tartalmaznak az egyéni védőeszköz mentőszolgálati és kórházi személyzet általi használatára vonatkozóan.
Veszélyek széles körére (pl. CBRN) dolgoztak ki eljárásokat. Az időzítést és a készültség egyéb vonatkozásait rendszeres gyakorlatok során ellenőrzik. Információk az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos nemzeti és regionális szintű kapacitásra és azok rendelkezésre állására vonatkozóan.
-
- 52 - -
Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek érintetté válnak, pl. rendőrség, mentőszolgálat stb.?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos szabványokra és validálási adatokra vonatkozó iránymutatások tagállamok közötti megosztása, amely néhány legjobb gyakorlat kialakítását eredményezheti.
A határokon átnyúló erőforrás-megosztás lehetőségeinek értékelése. Az érintett uniós hatóságok segítségnyújtásban és a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
Hulladékgazdálkodás (kesztyűk, maszkok stb.).
5.6.4. A toxikológiai központok és egyéb érintett szervek tudományos/tényalapú tanácsadása Várt eredmény Váratlan vegyi események esetén a toxikológiai (információs) központoktól és egyéb megfelelő szervektől származó szakértői közreműködés növeli a reagálási és kezelési kapacitást. A toxikológiai központok szaktanácsadást nyújtanak az elsődleges beavatkozók és egyéb sürgősségi osztályok, intenzív osztályok stb. számára, és segítséget nyújthatnak az ellenszerek pótlólagos beszerezésben.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Szakértői testületek azonosítása tudományos/tényalapú tanácsadás céljára: uniós ügynökségek; toxikológiai központok; Nemzetközi Kémiai Biztonsági Program (IPCS) és
az azzal együttműködő tisztviselők/intézmények/információbankok; Európai Vegyipari Tanács (CEFIC); a vegyi anyagok terén speciális ismeretekkel rendelkező egyetemek, nemzeti és nemzetközi ügynökségek; polgári védelmi struktúrák. A toxikológiai központokra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A tervekben szerepel, hogy a toxikológiai központok mind a reagálási (válság)szakaszban, mind a tervezési szakaszban történő kockázatértékelés során szaktanácsadást nyújtanak. A toxikológiai központok információt cserélnek a közegészségügyi ügyeletessel, illetve általánosságban a közegészségügyi ágazattal. A toxikológiai központok képesek a szindrómás adatok összegyűjtésére és a közegészségügyi ágazat illetékes struktúráival való együttműködésre az egészségügyi veszélyek azonosítása és megfigyelése érdekében.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Tervezési folyamat az erőforrások, ismeretek és személyzet tagállamok közötti megosztására vonatkozó megállapodás és feltételek meghatározására.
Tagállamok közötti hálózatépítés a speciális tisztviselőkre vonatkozó eljárások és iránymutatások kidolgozására.
5.7
A radionukleáris események sajátos vonatkozásai
Radionukleáris esemény bekövetkeztekor sajátos igények merülnek fel. Ezek a következők: szaktanácsadás, a radionukleáris anyagok kimutatására/azonosítására szolgáló eszközök, a betegek dekontaminálása, egyéni védőeszköz, a sugárbetegség kezeléséhez szükséges ismeretek és lehetőségek. Fontos az egyéb ágazatokkal történő szoros együttműködés. Figyelmet kell fordítani a környezet és az élelmiszerek szennyezettségére is, amelyekkel más ágazatok foglalkoznak (lásd még az Ágazatok közötti együttműködés című 6. pontot), illetve a biztonságos kórház jellemzőire (lásd a Kórházi készültség című 5.3 pontot).
-
- 53 - -
5.7.1. Az anyag kimutatása a kitett személyekben Várt eredmény Fontos lehet észlelni, hogy egy adott személy expozíciót szenvedett-e, és hogy szükség van-e dekontaminálásra. Az anyag kitett személyekben történő kimutatásának/azonosításának szükségességét meghatározó, valamint a szükséges lépések megtételére irányuló eljárásokat a tagállamok fogják kidolgozni. A kritériumokról és a kimutatási/azonosítási eljárásról szóló információ tagállamok közötti megosztása megszilárdítaná annak lehetőségét, hogy az anyag kitett személyekben történő kimutatására szolgáló erőforrásokat határokon átnyúló együttműködés keretében megosszák.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az anyag kitett személyekben történő kimutatására vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat foglalnak magukban az anyag kimutatására az anyagnak kitett személyekben, prehospitális és kórházi ellátás során; a mentőszolgálati és kórházi személyzetben, mentőjárműveken és egészségügyi ellátó létesítményekben. A választott kimutatási módszerek validáltak. Veszélyek széles körére (pl. CBRN) dolgoztak ki eljárásokat. Az időzítést és a készültség egyéb vonatkozásait rendszeres gyakorlatok során ellenőrzik. A kimutatási kapacitásra vonatkozó információkat nemzeti és regionális szinten összesítik. Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek is érintetté válnak, pl. mentőosztagok (többek között tűzoltóegységek) és rendőrségi mintavételt végző csapatok?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az iránymutatások és kimutatási módszerek tagállamok közötti megosztása, amely néhány legjobb gyakorlat
kialakítását eredményezheti. A kimutatási módszerekre vonatkozó validálási adatok megosztása. A határokon átnyúló erőforrás-megosztás lehetőségeinek értékelése. Az érintett uniós hatóságoknak a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott. Az érintett uniós hatóságoknak információra van szükségük a tevékenységek lehetséges koordinálásához.
5.7.2. A betegek dekontaminálása Várt eredmény Az egészségügyi ellátó létesítménybe történő felvétel előtt szükséges lehet a sugárzásnak kitett személyek dekontaminálása, a betegek és az ellátást nyújtó személyzet biztonságának érdekében. A dekontaminálás szükségességét, valamint a szükséges lépések megtételéhez meglévő képességeket meghatározó eljárásokat a tagállamok fogják kidolgozni. A kritériumokra és a dekontaminálási eljárásokra vonatkozó információk tagállamok közötti megosztása megszilárdítaná annak lehetőségét, hogy a dekontaminálási erőforrásokat határokon átnyúló együttműködés keretében megosszák.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A betegek dekontaminálására vonatkozó ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat tartalmaznak a sugárzásnak kitett személyek prehospitális és kórházi dekontaminálásra vonatkozóan.
A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat tartalmaznak a mentőszolgálati és kórházi személyzet, mentőjárművek és egészségügyi ellátó létesítmények dekontaminálására vonatkozóan.
Veszélyek széles körére (pl. CBRN) dolgoztak ki eljárásokat. Az időzítést és a készültség egyéb vonatkozásait rendszeres gyakorlatok során ellenőrzik. A dekontaminálási kapacitásra vonatkozó információkat nemzeti és regionális szinten összesítik.
Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák?
-
- 54 - -
Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek érintetté válnak, pl. mintavételi csapatok és mások?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az iránymutatások és dekontaminálási módszerek tagállamok közötti megosztása, amely legjobb gyakorlatok kialakítását eredményezheti.
A dekontaminálási módszerekre vonatkozó validálási adatok megosztása. A határokon átnyúló erőforrás-megosztás lehetőségeinek értékelése. Az érintett uniós hatóságok segítségnyújtásban és a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
5.7.3. Egyéni védőeszköz Várt eredmény Különösen a váratlan vegyi (és radionukleáris) események esetén szükséges, hogy az elsődleges beavatkozók és az egészségügyi ellátást biztosítók védjék magukat az expozíció ellen. Erre a helyszínen, az egészségügyi ellátó létesítménybe szállítás során és az egészségügyi ellátó létesítményben is szükség lehet, mielőtt a beteg megfelelő dekontaminálására sor kerülne. A személyzet védelmét szolgáló eljárásokat a tagállamok fogják kidolgozni. Az eszközökre és azok használati kritériumaira vonatkozó információ tagállamok közötti megosztása megerősíti az erőforrások határokon átnyúló megosztásának lehetőségét.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Ellenőrzőlista: Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervek egyéni védőeszközre vonatkozó iránymutatásokat foglalnak magukban. A nemzeti tervek iránymutatásokat és eljárásokat tartalmaznak az egyéni védőeszköz mentőszolgálati és kórházi személyzet általi használatára vonatkozóan.
Veszélyek széles körére (pl. CBRN) dolgoztak ki eljárásokat. Az időzítést és a készültség egyéb vonatkozásait rendszeres gyakorlatok során ellenőrzik. Információk az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos nemzeti és regionális szintű kapacitásra és azok rendelkezésre állására vonatkozóan.
Melyek az illetékes hatóságok/struktúrák? Egy adott váratlan esemény esetén a közegészségügyön kívül más területek érintetté válnak, pl. rendőrség, mentőszolgálat stb.?
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos szabványokra és validálási adatokra vonatkozó iránymutatások tagállamok közötti megosztása, amely néhány legjobb gyakorlat kialakítását eredményezheti.
A határokon átnyúló erőforrás-megosztás lehetőségeinek értékelése. Az érintett uniós hatóságok segítségnyújtásban és a folyamat értékelésében játszott szerepe világosan meghatározott.
Hulladékgazdálkodás (kesztyűk, maszkok stb.).
5.7.4. Sugárbetegség A sugárzásnak súlyos mértékben kitett személyek sugárbetegséget kaphatnak, amely ritka betegségnek számít. E személyek kezeléséhez szakértői tanácsadásra és az érintett személyek lehetséges fertőzésektől való védelmére van szükség.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A betegek elkülönítésére vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A nemzeti tervekben szerepel a sugárbetegség kezelésére vonatkozó szaktudás rendelkezésre állása. A nemzeti tervekben szerepelnek iránymutatások nagyszámú, sugárbetegségben szenvedő személy kezelésére, például arra, hogy nagyszámú beteg elkülönítése és a speciális gyógyszerekkel (pl. citokinekkel) való kezelése szükséges.
-
- 55 - -
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: Szakértői hálózatépítés a sugárbetegség témájában.
5.8
Az éghajlat-változási események sajátos vonatkozásai
Az egészségügyi ágazat válságkezelési készültségi terveiben, a kockázat és a veszélyeztetettség elemzésével összefüggésében figyelembe kell venni a szélsőséges időjárási körülményeket is. Fontos az egyéb ágazatokkal és szereplőkkel folytatott szoros együttműködés. Az egészségügyi ellátást nyújtó személyzet oktatásáról és képzéséről is gondoskodni kell. Biztosítani kell a kórházon kívüli orvosi kezelésben részesülő betegek azonosítását és megfelelő támogatását is, valamint azt, hogy a készültség más veszélyeztetett csoportok orvosi támogatására is kiterjedjen. A készültséghez a kórházi létesítmények stabilitása, valamint a legszükségesebb javak megléte is hozzátartozik, mivel a szélsőséges időjárási körülmények a létfontosságú infrastruktúrát is veszélyeztethetik. Kapacitást kell biztosítani a nagyszámú halottról való gondoskodásra, lehetővé kell tenni a halottasházak bővítését, szükség esetén hűtött konténerek használatával vagy egyéb módon, valamint fontolóra vehető a más ágazatokkal való együttműködés. A kórházak és egyéb egészségügyi létesítmények számára evakuációs terveket kell készíteni.
-
- 56 - -
6. Ágazatok közötti együttműködés Ez a rész röviden bemutatja a szükséghelyzeti és beavatkozási tervezést, amelyet a súlyos közegészségügyi események kezeléséhez minden tagállamnak el kell végeznie. Az ágazatok közötti együttműködés fontos eleme, hogy a már létező modelleket kell használni, illetve el kell kerülni a párhuzamos struktúrákat, és a kétszeresen elvégzett munkát. Ez a rész a más tudományterületek/ágazatok közötti kapcsolatteremtési folyamatokra is kitér, amelyek célja •
az egészségügyi események kezelésének az egészségügy keretein kívül való tárgyalása annak érdekében, hogy az érintettek felkészülten segíthessék a közegészségügyi partnereket;
•
a közegészségügyi partnerek olyan kárenyhítési kérdésekre való felkészítése, amelyekkel általában más szervezeti egységek foglalkoznak.
A helyes készültségi tervezés súlyos közegészségügyi esemény esetére olyan (köz)egészségügyi ajánlásokat fogalmaz meg, amelyek lehetővé teszik a létfontosságú közszolgálati tevékenységek végrehajtását és a helyreállítást. Az egyik kiemelt terület a rendészet és az egészségügy kapcsolata, külön részleg foglalkozik a biztonság és az egészségügy összekapcsolásával. Az 5. melléklet az Európai Közösség válságkezelési kapacitásáról 2009-ben készült jegyzék összefoglalását tartalmazza. A jegyzék jól tükrözi a téma összetettségét az Európai Bizottságon belül, valamint az ágazatok közötti együttműködés fontosságát.
6.1. Szükséghelyzeti és beavatkozási tervezés Várt eredmény A nemzeti szükséghelyzeti és beavatkozási tervek érthetően le fogják írni a biztonsági zónák azonnali létrehozásának (a terület kordonnal való lezárásának) eljárásait és kritériumait, az adott egészségügyi veszély típusának megfelelően. E zónák célja i. a veszély csökkentése; ii. az áldozatok erre kiképzett személyzet általi mentésének lehetővé tétele; iii. a mentőszemélyzet védelme; iv. a környék lakosságának védelmét szolgáló megfelelő ellenintézkedések lehetővé tétele; vi. a környezeti hatással szembeni megfelelő védelem lehetővé tétele; vii. a rendészeti beavatkozások lehetővé tétele; viii. a média zavaró hatásának kiküszöbölése. A szabványos műveleti eljárások egyértelműen meghatározzák, hogy melyik személyzet melyik zónába jogosult belépni, és milyen körülmények között. A mentőszemélyzet minden tagja képzésben részesül és megismerkedik ezekkel az eljárásokkal. A mentőszemélyzet könnyű felismerésére rendszert vezetnek be (egyenruhák, színes sisakok, kabátok). A dekontaminálási eljárásokban részt vevő egyéb szereplőkkel való interakciót is meghatározzák.
Tagállamok A nemzeti szükséghelyzeti és beavatkozási terv elemei: A feladatok egyértelmű elosztása a mentőágazatok (egészségügy; emberi és környezeti dekontamináció; hulladékgazdálkodás; ártalmatlanítási beavatkozás) között.
Egyértelmű szabványos műveleti eljárások a zónák kijelölésére (kordon felállítása, a mentőszemélyzet belépési
jogosultságai és egységek [műveleti parancsnokság, dekontaminálási egységek, helyszíni orvosi ellátóhely, helyszíni válságközpont, kommunikációs és logisztikai támogatás]) E zónákba a lakosságnak és a médiának nincs belépési jogosultsága. Mindkét zónában szükség lehet rendészeti intézkedésekre és környezeti ellenintézkedésekre. Egyértelmű szabványos műveleti eljárások a mentőágazatok között (a kódok és nyelvezet egységes értelmezése, elfogadott utasítási eljárások, koordináció, közös vagy kompatibilis kommunikációs rendszerek). Az egészségügyi intézmények szükséghelyzeti terveinek aktiválása a nemzeti jogszabályokban meghatározott kritériumok és küszöbök szerint. Szabványos műveleti eljárások az erőforrás-elosztás növelésére vagy csökkentésére. Egyértelmű felhatalmazás tulajdon (föld, gépjárművek, laboratóriumok, kórházak, gyógyszerek) igénybevételére, ennek világos jogi és pénzügyi következményeivel együtt. A 2005. évi NER végrehajtása a WHO-val való kapcsolattartásért felelős nemzeti NER tájékoztatási központ funkciójának kialakításával együtt.
-
- 57 - -
Az EWRS kapcsolattartó pont funkciójának végrehajtása a Bizottsággal való kapcsolattartás céljából.
Ügynökségek
Tudományos tanácsadás és veszélyértékelés.
Európai Bizottság A közegészségügyi következményekkel járó váratlan események kezelésére vonatkozó ellenőrzőlista: A gyors beavatkozási erőforrások jegyzéke a személyzetre és a reagálási/mentési anyagokra vonatkozóan. Bővítésre és gyors beavatkozási kapacitásra vonatkozó szabványos műveleti eljárások. A tagállamok közti koordinációra és segítségnyújtásra vonatkozó eljárások.
Együttműködési alkalmasság A műveletek Közösségen belüli elősegítésére szolgáló operatív kapcsolatok: Különböző tudományterületeket/ágazatokat összefogó, határokon átnyúló koordinációs megállapodások és gyakorlatok.
Munkaértekezletek a tervezők számára.
6.2. Szakterületek/ágazatok összekapcsolása Várt eredmény A készültséghez hozzátartozik a súlyos egészségügyi veszélyek kezelésében részt vevő ágazatok és érdekelt felek pontos azonosítása. A különböző politikai szinten tevékenykedő érintett felek között megállapodásokat, eljárási szabályzatokat és egyéb szabályokat, illetve aktualizált összekötő eljárásokat fognak bevezetni, és személyzetet képeznek ki ezek végrehajtására. A Bizottság főigazgatóságainak és az ügynökségeknek a feladatait pontosan meg kell határozni. A Bizottságban és néhány tagállamban a prehospitális ellátás egészségügyi kérdéseivel a polgári védelem foglalkozik. A beléptetési hely szerinti nemzeti hatóságoknak megfelelő nyomon követési intézkedések/megállapodások, illetve hatályos jogi keret áll rendelkezésére, hogy repülőtereken rendszeres „résidővel” rendelkező repülőtársaságoktól és az utazási irodáktól, utazásközvetítőktől és kirándulóhajó-társaságoktól megszerezzék az utasokra vonatkozó információkat. A nemzeti tervekben szerepelni fog az utazók általános tájékoztatása utazás előtt és alatt (azaz plakátok és prospektusok a beléptetési helyen, a feladandó poggyászra vonatkozó tájékoztatás stb.); ezeket az információkat a repülőtársaságokhoz, utazási irodákhoz, utazásszervezőkhöz és tengerjáróhajó-társaságokhoz is eljuttatják (az utasok jegyvásárláskor történő tájékoztatása).
Tagállamok Az egészségügyi területen kívüli ágazatok összekapcsolásának azonosítása és végrehajtása: Mentőágazatok: tűzoltóság, polgári védelem, rendőrség, katasztrófák áldozatait azonosító csapat (DVI). Közlekedési ágazat, utazási tanácsadás és beléptetési helyekre vonatkozó intézkedések: Szabványos műveleti eljárások és jogi keret az utasok nyomon követésére a beléptetési hely szerinti hatóságok számára; a közlekedési társaságok számára. Szabványos műveleti eljárások az utasok beléptetési helyen történő tájékoztatására. Operatív hálózat az információ érintett szereplők számára időben történő továbbításához. A helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi kapcsolattartó pontok listája. Utazási tanácsadás és a beléptetési helyre vonatkozó intézkedések a nemzeti válságterv bővítési folyamatának részét képezik.
Közegészségügyi szakértők által nyújtott tudományos tanácsadás (nemzeti, nemzetközi), valamint a nemzeti közegészségügyi hatóságok által nyújtott támogatás.
-
- 58 - -
A beléptetési helyekre vonatkozó jogszabályok (2005. évi NER és egyéb) betartása és adatvédelem.
Ügynökségek
Az egészségügyi ágazaton kívüli uniós ügynökségek azonosítása. A közösségi hálózattal folytatott együttműködés. A tagállamok utasok nyomon követésével kapcsolatos (kérésre történő) támogatására vonatkozó eljárás. Jogi keret a releváns adatok érintett szereplők számára történő továbbításához az utasok nyomon követésére szolgáló eljárásokban. Biztonságos eszköz és szabványos műveleti eljárások az utasok nyomon követésére szolgáló eljárásokban történő adattovábbításhoz. A helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi kapcsolattartó pontok listája. A veszélyes anyagok szállítására vonatkozó tudományos tanácsadás/kockázatértékelés. A kívánt célra a legmegfelelőbb uniós laboratórium azonosításához nyújtott támogatás. Laboratóriumok közötti hálózatépítés az EU-ban.
Európai Bizottság A műveletek Közösségen belüli elősegítésére szolgáló operatív kapcsolatok: A tagállamok támogatása a nyomonkövethetőségi intézkedések alkalmazásában. Eljárások bevezetése a tagállamok utazási területtel foglalkozó nemzeti hatóságaival és érintett feleivel együtt. Európai jogi keret a releváns adatok érintett szereplők számára történő továbbításához az utasok nyomon követésére szolgáló eljárásokban.
Biztonságos eszköz az intézkedések koordinálásához az utasok nyomon követésére szolgáló nagy léptékű eljárás esetében.
A helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi kapcsolattartó pontok listája. A beléptetési helyen végrehajtott intézkedések koordinálása. A kommunikációs szakemberek hálózatával folytatott együttműködés.
Együttműködési alkalmasság Együttműködési eljárások a bizottsági szolgálatok és a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai között. Európai jogi keret az adatok érintett szereplők számára történő továbbításához az utasok nyomon követésére szolgáló eljárásokban.
Uniós fórum az egészségügyi és az utazási ágazathoz tartozó magáncégek (az érintett repülőterek, repülőtársaságok, utazási irodák, egyéb érdekelt felek és szolgálatok) közötti párbeszéd elősegítésére.
A 2005. évi NER végrehajtása. Az érintett európai hatóságok (Europol, egészségügy, közlekedés, igazságügy, gazdaság) közötti együttműködés Nemzetközi szintű vita: IATA, WHO többek között.
6.3. A biztonság és az egészségügy összekapcsolása Várt eredmény A tagállamok a közegészségügyi intézkedések érvényesítésére koordinációs és kommunikációs mechanizmusokat fognak bevezetni a nemzeti egészségügyi, rendészeti és polgári védelemi hatóságok között. Minden illetékes hatóság a Bizottsággal kapcsolatot tartva továbbítja a naprakész információkat a más tagállamokban található hasonló hatóságoknak. A tagállamok terveiben járványtani és rendészeti vizsgálatok is fognak szerepelni. A Bizottság, az ECDC és az EUROPOL támogatja az együttműködési kezdeményezést, ugyanis több ellenintézkedés jogérvényesítést és polgári védelmi beavatkozásokat foglal magában. Ezt a tevékenységet a nemzeti szintű utasítási és ellenőrzési struktúrák, valamint az uniós szintű összekötő és ellenőrző struktúrák támogatják. További tájékoztatás a 2009.06.17-i SEC(2009) 874 bizottsági szolgálati munkadokumentumban található. (http://s-sanco-europa/health/ph_threats/com/preparedness/prephome/cbrn_en.htm)
Tagállamok A közegészségügyi következményekkel járó váratlan eseményekre vonatkozó ellenőrzőlista:
-
- 59 - -
A váratlan esemény előtti szakaszban előzetes gyakorlatok, kritériumok és feltételek állnak fenn, amelyek szükségesek a rendészeti és közegészségügyi szervek közötti interakció létrejöttéhez:
Közös munkakapcsolatok kialakítása a váratlan események bekövetkezte előtt. Közös vizsgálatok vezetése. A rendészeti és közegészségügyi vizsgálatok közötti szinergia megteremtése.
A kockázat- és veszélyértékelés, az információcsere és a közös munka megszervezése az esemény bekövetkezte
előtt. A veszély és a kockázat, illetve a kockázat- és veszélyértékelés alkalmazási alapelveinek meghatározása. Interakció a közegészségügy és a rendészet között, a kockázat és a veszély témájában. Az információcsere akadályai/megoldásai. Közös munkakapcsolatok kialakítása és közös vizsgálatok vezetése. Személyzeti biztonság és igazgatás. A munkáltatók arra vonatkozó feladatai, hogy a személyzetet felügyeljék és támogassák a veszélyes anyagokhoz való hozzáférés megakadályozásában, és hogy a veszélyes anyagok és az információs erőforrások védelmére hozott fokozott biztonsági intézkedéseket betartsák. A személyzet átvizsgálása és a bizalmas oldalak látogatóinak ellenőrzése. (Biológiai anyag) intézményi biztonsága és kezelése. Megérteni a közegészségügyi és rendészeti hatóságok különböző álláspontját a közoktatásban és ipari létesítményekben szokásosan tárolt és használt biológiai anyagokkal való visszaélésből eredő közveszélyt érintően. Közös álláspont kialakítása a biztonság ésszerű szintjéről, amely a különböző veszélyszinteknek megfelelően emelhető. Közös munkaprogramok kialakítása, különösen a biológiai anyagok biztonságának fejlesztése terén. Szállítási biztonság, anyagellenőrzés és elszámoltathatóság. Minták készítése további elemzésre küldés céljából. Az anyagok szállítási biztonságát szolgáló követelmények meghatározása. A változó nemzetközi szabályozások külön közzététele a biológiai anyagok szállítására vonatkozóan. A veszélyes anyagok szállítását végző személyzet képzése. Az anyagok szállításának nyomon követése és biztosítása, a címzettek jogosultságának garantálása, valamint a továbbított minták megfelelő átvételének ellenőrzése. A gyanús eseményeket érintő közös kockázat- és veszélyértékelés. A közegészségügyi hatóságok felismerik a rendészet és egyéb illetékes hatóságok hatáskörébe utalandó váratlan eseményeket. A rendészet és egyéb illetékes hatóságok felismerik a közegészségügyi hatóságok hatáskörébe utalandó váratlan eseményeket. Egyéni védőeszköz. A veszélyek értékelése és megfelelő egyéni védőeszköz biztosítása. Kommunikációs korlátozások. A fiziológiai teljesítmény rugalmassága és csökkenése, az eszközök elöregedése. Az egyéni védőeszközök készleteinek szabványosítása (együttműködési alkalmasság) szemben az egyéni védőeszközökre vonatkozó, különböző munkafolyamatokat lehetővé tevő különböző szabványok szükségességével. Az egyéni védőeszközök ártalmatlanítása. Az egyéni védőeszköz által nyújtott védelem igazolása, a biztonságosság garantálása a személyzet számára. Az illetékes hatóságok/a közegészségügy és rendészet operatív személyzetének dekontaminálási lehetőségek állnak a rendelkezésre. Területi biztonság meghatározása és veszély-/biztonsági zónák kijelölése, továbbá ezek megvalósítása vizsgálati célból. A biztonsági zónák kijelölése. A váratlan esemény során végzett munka jogszabályi támogatása. A vizsgálatot végzők számára biztonságos munkavégzési rendszerek biztosítása. A kordonok alkalmazásának és a helyszíni biztonságnak/közbiztonságnak a garantálása. Irányítás és felhatalmazás a biztonsági és védelmi intézkedések alkalmazására. Laboratóriummal kapcsolatos kérdések: A bizonyítékok láncolatának fenntartása. A veszélyek azonosítása és osztályozása. Az igazságügyi szakértői célra szánt minták gyűjtésére vonatkozó alapelvek (ki mit gyűjt). Laboratórium folyamatok. Laboratóriumi kérdések – diagnosztikai és diagnosztikai megerősítési feladatokra való kijelölés, akkreditáció, minőségbiztosítás és igazságügyi szakértői követelmények. A diagnosztikai, szűrő és megerősítő laboratóriumok eltérő szerepének és folyamatainak megértése. Megfelelő szaklaboratóriumok és referencialaboratóriumok azonosítása.
-
- 60 - -
Olyan laboratóriumok használata, amelyeknek rendes esetben nincs akkreditációjuk igazságügyi szakértői szolgáltatások nyújtására.
Valamely betegség klinikai gyanújának megalapozásakor, illetve a klinikai megerősítés során és a betegség
bizonyítási szabványoknak megfelelő bizonyítékának bemutatásakor használt különböző folyamatok és bizonyítékszintek megértése. A bizonyítékul szolgáló minták megőrzése. A veszélyes bizonyítási hulladékok ártalmatlanítása. Média és közönségkapcsolatok. A lakosság tájékoztatása és bizalmának fenntartása a korai bejelentés és az átláthatóság biztosítása, illetve a lakosság igényeinek és a kockázatról alkotott véleményének megértése révén. A pánik kialakulásának és a közrend megzavarásának megelőzése. A lakosság megnyugtatása, éberség és tájékozódás. Biztosítani, hogy a lakosság viselkedése mérsékelje és minimálisra csökkentse az esemény hatásait. Biztosítani, hogy a lakosság segítséget nyújtson a bűncselekmények megelőzésében és felderítésében. Elősegíteni a normális életvitelhez való mihamarabbi visszatérést. Biztosítani a médiának a lakosság tájékoztatásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. Képzés és gyakorlatok. Rendszeres és intenzív képzések. Az eltérő vezetési szintek eltérő képzést kívánnak. Ügynökségek közötti kontra ügynökségen belüli képzés. Az első vonalban dolgozó vezetőknek gyakorlati képzésre van szükségük. Hangsúlyt kell fektetni az együtt dolgozó műszaki és szakmai személyzet tudatosságára.
Európai Bizottság Rendelkezésre álló uniós és megfelelő nemzetközi riasztási és egészségügyi adatgyűjtési eszközök és ezek használata Biztosítani, hogy a megfelelő személyek rendelkezzenek hozzáféréssel a rendelkezésre álló nyilvános és a korlátozott hozzáférésű uniós információs forrásokhoz. Biztosítani, hogy az ezekből a forrásokból nyert információkat saját nemzeti szükségleteik és veszélyeztetettségük szerint tudják elemezni. Nemzeti terjesztési és riasztási rendszereknek kell hatályban lenniük, hogy a megszerzett információt lépések követhessék. A közegészségügynek hivatalosan együtt kell működnie a rendészettel, hogy a különálló intézmények eltérő elemzési készségeit egyesítve maximális mennyiségű információt lehessen összegyűjteni, és a lehető legjobb minőségű elemzést lehessen végezni. Az ezekben az együttműködésekben részt vevő közegészségügyi intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy összekötő személyzetük betartsa a szenzitív információk biztonságos kezelésére vonatkozó elfogadott biztonsági intézkedéseket, rendelkezzen a megfelelő hivatalos biztonsági tanúsítványokkal, és minőségi kockázatértékelést nyújtson a rendészet számára.
6.4. A rendszerműködés folyamatosságát biztosító tervezés (BCP) Várt eredmény Annak biztosítása, hogy súlyos egészségügyi szükséghelyzet esetén a létfontosságú szolgálatok működése fenntartható legyen a személyzet létszámának körülbelül 30%-ra csökkenésével. Az egészségügyi ágazatban és azon kívül működő létfontosságú struktúrákat minden tagállamban azonosítani fogják. A tervezést a meglévő szükséghelyzeti terveik részeként, az illetékes hatóságokkal együttműködésben maguknak a szolgálatoknak kell elvégezniük.
Tagállamok Minden létfontosságú szolgálat és struktúra azonosítása. A rendszerműködés folyamatosságát biztosító terv áll rendelkezésre súlyos közegészségügyi válságok idejére, amely meghatározza a közegészségügyi hatóságok és intézetek szerepét és azonosítja a létfontosságú erőforrásokat.
-
- 61 - -
Ügynökségek Arra vonatkozó eljárás, hogy a tagállamok kérésre támogatást kapjanak a rendszerműködés folyamatosságát biztosító terv végrehajtására.
A létfontosságú struktúrákra/szolgálatokra vonatkozó tudományos tanácsadás/kockázatértékelés.
Európai Bizottság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A rendszerműködés folyamatosságát biztosító tervvel kapcsolatos ellenintézkedések koordinációja.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A létfontosságú szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás a rendszerműködés folyamatosságát biztosító terv végrehajtásának érdekében.
A létfontosságú szokásos működés minél hatékonyabb biztosítása a személyzet számának körülbelül 30%-ra csökkenésekor.
6.5. A minták szállítása Várt eredmény A tagállamok meg fogják határozni a terveikben, hogy hogyan történjen a veszélyes kórokozók szállítása az országban, és szükség esetén azon kívül. Az illetékes hatóságok által az e szállítás tekintetében jóváhagyott laboratóriumok között megállapodásokat hoznak létre. A vámhatóságot tájékoztatni fogják a közegészségügyi szükséghelyzetek estére kijelölt nemzeti laboratóriumok közötti engedélyezett szállításokról. A vonatkozó közösségi jogszabályok ki fognak terjedni a biológiai és környezeti minták közegészségügyi szükséghelyzet esetén történő szállítására. A veszélyes anyagok szállításáról szóló közösségi és nemzeti jogszabályokat rendszeresen hozzáigazítják azokhoz az újonnan felmerülő tudományos és technológiai körülményekhez, amelyekről a nemzetközi szervezetek értesítést küldenek. A védintézkedéseket jogszabályokba vagy iránymutatásokba foglalják.
A tagállamok, az ügynökségek és az Európai Bizottság A közegészségügyi következményekkel járó váratlan eseményekre vonatkozó ellenőrzőlista: Szállításra vonatkozó (nemzetközi szabványoknak megfelelő) biztonsági intézkedések. A polgári védelem vagy akkreditált/felhatalmazott fuvarvállalatok. Képzett személyzet és megfelelő eszközök. Elérhetőségi listákat és szabványos műveleti eljárásokat dolgoztak ki a szállított anyag típusa szerint. Megállapodások a hatóságok, a laboratóriumok és a fuvarvállalatok között. A jogszabályok figyelembe veszik a szükséghelyzetet: Vámhatóság. Szállítás. Kijelölt laboratóriumok.
Együttműködési alkalmasság A Közösségen belüli szállítás elősegítésére szolgáló operatív kapcsolatokhoz a következőkre van szükség: Megbízható fuvarozó azonosítása a lehetséges szállítási igényekhez. A fuvarozó ellenőrizte, hogy a szállítmányok valóban célba jutottak. A rendeltetési helyen megszervezték a megfelelő átvételt. Érvényes megállapodás az ellenőrzési, fizetési és titoktartási kérdésekről. Megfelelő közösségi jogszabályokat alkalmaznak a biológiai és környezeti minták közegészségügyi szükséghelyzet esetén történő szállítására.
A veszélyes anyagok szállítása. Vannak védintézkedésekről szóló, nemzeti szintű jogszabályok és iránymutatások.
-
- 62 - -
Megfelelő nemzetközi megállapodásokat alkalmaznak a biológiai és környezeti minták közegészségügyi szükséghelyzet esetén történő szállítására (pl. IATA, WHO).
6.6. Az ellenintézkedések etikai vonatkozásai Várt eredmény Az etikai kérdések szorosan kapcsolódnak a fent említett jogi kérdésekhez, és annak megítélésében játszanak szerepet, hogy az olyan intézkedések, mint például a karantén és az előre meghatározott kockázati csoportok szelektív immunizálása kulturális szempontból mennyire elfogadható. Az etikai vonatkozások akkor merülnek fel, amikor kevés eszköz áll rendelkezésre az egész lakosság számára, és csupán bizonyos kiválasztott csoportok férhetnek hozzá az erőforrásokhoz. A nemzeti tervekben szerepelni fog egy útmutató etikai keret a közegészségügyi válságokra való reagáláshoz. A nemzeti tervek továbbá ellenőrzési folyamatot tartalmaznak annak biztosítására, hogy járvány idején a szakpolitikai döntések etikai vonatkozásai kiegyensúlyozottan képviseljék az egyén és a közösség jogait.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Az ellenintézkedések etikai vonatkozásaira vonatkozó ellenőrzőlista A nemzeti tervekben szerepelnek valamely szűkös erőforrás, például elosztott diagnosztikai laboratóriumi vizsgálatok, vakcinák, vírus elleni készítmények vagy egyéb gyógyszerek és eszközök hozzáférhetőségének korlátozására vonatkozó etikai kérdések; az elsődleges ellátást nyújtók, egészségügyi dolgozók és létfontosságú közösségi szolgáltatók kötelező védőoltására vonatkozó kérdések; a személyi szabadság korlátozásával összefüggő, például elkülönítés vagy karantén esetén felmerülő kérdések; kutatásokkal kapcsolatos etikai keret kidolgozása, különösen az emberen végzett kutatások vonatkozásában.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A Bizottság szolgálatainak és az érintett érdekelt feleknek a fóruma, amelynek célja, hogy azonosítsa az etikai vonatkozású kérdéseket; keretet nyújtson az etikai vonatkozások figyelembe vételének értékelésére; ajánlásokat tegyen.
-
- 63 - -
7. A tervek kezelése Ez a szakasz az alapos és kölcsönös megosztásra, értékelésre, képzésre, terjesztésre és ellenőrzésre szolgáló, bevált tervek kezeléséhez szükséges folyamatot írja le.
7.1. A tervek nyomon követése és ellenőrzése Együttműködési alkalmasság E javasolt tervezési folyamatot olyan lépéseknek kell követniük, amelyek biztosítják a szükséges struktúrák, jogszabályok, intézkedések és erőforrások meglétét. Egyértelműen meg kell határozni, hogy ki felelős a tervért, mechanizmust kell elfogadni a terv módosítására és naprakésszé tételére, és meg kell állapítani, ez milyen gyakorisággal történjen. A terjesztési listákat naprakészen kell tartani. Ez a közösségi tervezés mintául szolgálhat más eseményspecifikus tervek számára vagy nemzeti/regionális tervek kidolgozásához és naprakésszé tételéhez, amelyek nyilvánvalóan nem állhatnak ellentétben egymással. A terveknek ezért egymásra kell hivatkozniuk. Az e tervezésért felelős személyeknek felügyelniük és biztosítaniuk kell a nemzeti tervek meglétét, és részt kell venniük ezeknek a terveknek a kidolgozásában és naprakésszé tételében. Ezért minden nemzeti tervet ajánlatos egy elfogadott mechanizmuson keresztül megosztani és ellenőrizni. A tervek átvizsgálásának szintje az EU-ban gondos megfontolást igényel, ugyanis politikailag érzékeny területnek számít.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A tervek nyomon követésére vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A közegészségügyi hatóságok vagy az illetékes hatóságok olyan lépéseket tesznek, amelyek biztosítják a nemzeti/regionális és helyi tervezéshez szükséges struktúrák, jogszabályok, intézkedések és erőforrások meglétét.
Megállapodtak a tervek és mechanizmusok felelőseiben és a módosítás gyakoriságában. A tervek terjesztési listát tartalmaznak, amelyet naprakészen tartanak. A közegészségügyi hatóságok vagy az illetékes hatóságok a különböző terveket szakmai körben bemutatják, hogy biztosítsák a nemzeti/regionális/helyi tervek különböző szintű koordinációját.
Elfogadott mechanizmusok a nemzeti tervek elemzésére, összehasonlítására és értékelésére.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A közegészségügyi hatóságok vagy az illetékes hatóságok megosztják a terveket, és a különböző terveket szakmai körben bemutatják, hogy biztosítsák a nemzeti/regionális/helyi tervek különböző tagállamokban történő koordinációját. A nemzeti tervekről jegyzék és adatbázis készült. A tagállamok mechanizmust fogadnak el a nemzeti tervek elemzésére, összehasonlítására, értékelésére és kölcsönös összeegyeztethetőségének ellenőrzésére.
7.2. Képzés Várt eredmény Uniós szinten a képzés legmegfelelőbb koncepciója az „oktatók képzése” lehet, a megfelelő nemzeti szintű tanfolyamok megszervezésének támogatása érdekében. Ennek segítségével megszüntethetők az oktatási anyagok (tanfolyamok, diák, esettanulmányok) és/vagy oktatók terén előforduló hiányosságok. Tehát eljárások és struktúrák kidolgozására és oktatási anyagok megosztására kerül sor, valamint „oktatói névjegyzéket” hoznak létre, és a tanfolyamok nyitva állnak azok számára is, akik „nem az adott állam polgárai”.
-
- 64 - -
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A képzésről szóló ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Iránymutatások a személyzet összes közreműködő tagja, többek között a vezetőség képzésére. A tervekben minden érintett szint számára szerepelnek képzési programok.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: „Oktatók képzése” modulok a megfelelő tanfolyamok nemzeti szintű támogatására és oktatási anyagok (tanfolyamok, diák, esettanulmányok) biztosítására.
Eljárások és struktúrák a tananyag kidolgozására, valamint „oktatói névjegyzék” a tananyagokkal és tanfolyamok kidolgozásával kapcsolatos segítségnyújtás érdekében.
A tagállamok közötti együttműködés ösztönzése. Képzési modulok, tapasztalatok stb. cseréje.
7.3. A gyakorlatokat tartalmazó tervek tesztelése és értékelése Várt eredmény Egy adott készültségi terv felépítésének és tartalmának véglegesítése után fontos lépés a terv tesztelése és értékelése. Rendszeres gyakorlatokat fognak tartani a terv következetességének és megvalósíthatóságának ellenőrzésére. Az első gyakorlat a terv szisztematikus végigkövetése, a részt vevő kulcsszereplőkkel „elismételtetve” a közelmúltbeli tapasztalatokat. Egy következő lépés lehet a terv kulcsszereplőkkel való végigkövetése és különböző helyzetek szimulációja. A tervek ellenőrzésére nemzeti/regionális/helyi szinteken kell gyakorlatokat szervezni. Az értékelés és a tanulságok levonása a tervek javításának fontos eszközei.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A tervek ellenőrzésére és értékelésére vonatkozó ellenőrzőlista Iránymutatások a gyakorlatokhoz. A tervek gyakorlati folyamatokat és tanulságokat is tartalmaznak. Olyan gyakorlat(ok), amely(ek) lehetővé teszi(k) a részt vevő szereplők számára, hogy ellenőrizzék és értékeljék a javasolt terveket.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A forgatókönyvek egész EU-ra kiterjedő, rendszeres ellenőrzése. A lehető legtöbb szereplő (nem csak egészségügyi terület szereplői) azonosítása a tervben (helyi, regionális, nemzeti, uniós szint, globális partnerek).
A tanulságok megosztása. Lehetőségek kidolgozása helyes gyakorlatok és iránymutatások közösségi megállapítása érdekében.
7.4. A reakcióidővel kapcsolatos célok Várt eredmény A reakcióidővel kapcsolatos célok az egyes kiválasztott létfontosságú reagálási funkciókra vagy feladatokra javasolt időkereteket jelentik. Megállapításukat követően a reagálási képesség céljainak részét képezik. A gyakorlatok során ezeket értékelési kritériumként kell alkalmazni.
-
- 65 - -
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A reakcióidővel kapcsolatos célokra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A tervek megfelelő mutatókat és reakcióidővel kapcsolatos célokat tartalmaznak, ideértve a reakcióidő ellenőrzését a következők esetében: a szükséghelyzet-kezelési műveletek megállapítása; a válságkezelő központ (EOF) aktiválása; a válságkezelő központ teljes kapacitással működik (minden szervezet képviselteti magát); a helyi, nemzeti és uniós partnerek értesítése; kárenyhítési lépések kezdeményezése és műszaki segítségnyújtás a reagálás helyszíni résztvevőinek; egy adott terület kordonnal való körülzárása; sürgős védelmi lépések ajánlása a lakosság számára; a sürgősségi osztályon felkészülés az elsődleges betegellátásra; A reakcióidőt különböző szinteken ellenőrzik.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A tanulságoknak és a tervek hatékonyságának a megosztása.
7.5. Lefedettségi célok Várt eredmény Az egyes kiválasztott létfontosságú reagálási funkciókra vagy feladatokra vonatkozó lefedettségi célok segítenek a tervek szervezeti egységek közötti végrehajtásának ellenőrzésében. Megállapításukat követően e célok a reagálási képesség céljainak részét képezik, és ezeket értékelési kritériumként kell használni. A speciális szakmai célcsoportok meghatározott betegségekre vonatkozó nemzeti tervekben való lefedettsége (pl. influenza-védőoltás, a kollektív és egyéni védőeszközök hozzáférhetősége stb.) segítségével a terv irányítói értékelhetik a tervek végrehajtásának sikerességét.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek A lefedettségi célokra vonatkozó ellenőrzőlista: teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? A tervek megfelelő mutatókat és lefedettségi célokat tartalmaznak, ideértve a mérési eljárásokat a következők esetére:
a szükséghelyzet-kezelési műveletek lefedettsége; a célzott szakmai csoportok (pl. polgári védelem, közlekedés stb.) lefedettsége.
Az e célok eléréséhez szükséges időt különböző szinteken ellenőrzik.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A tanulságoknak és a tervek hatékonyságának a megosztása.
7.6. Teljesítményértékelés Várt eredmény A Bizottságnak a tervezési folyamat támogatása és egy közös uniós készültségi tervezési minimumszabvány kialakítása érdekében a meglévő együttműködési megállapodások részeként évente teljesítményértékelési fórumot kell szerveznie.
-
- 66 - -
7.7. Az események és gyakorlatok értékelése és nyomon követése Várt eredmény A készültség és a tervezés javításának fontos eszköze az események és gyakorlatok értékelése, amelynek során azonosítják a fejlesztendő, de ugyanakkor a jól működő területeket is.
A tagállamok, a Bizottság és az ügynökségek Teljesülnek-e az alábbi minimumkövetelmények? Előkészített struktúra egy adott esemény nyomon követésére és elemzésére. Előkészített struktúra a gyakorlatok nyomon követésére és elemzésére. Előkészített struktúra a tapasztalatok és visszajelzések tanulságok közé történő beépítésére.
Együttműködési alkalmasság A következőkre irányuló Közösségen belüli tevékenység: A tapasztalatok és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztása. A tapasztalatok és a bevált gyakorlatok különböző ágazatok közötti megosztása.
-
- 67 - -
1. MELLÉKLET: A válságközpontokra vonatkozó minimumkövetelmények
1. Háttér A közegészségügyi szükséghelyzetek koordinációja és kezelése európai uniós szinten egyre nagyobb érdeklődésre tart számot. Az Egészségbiztonsági Bizottság az egészségügyi veszélyek okozta válságokra való készültség és reagálás egyik legfőbb szószólója, éppen ezért megbízást adott az általános készültségi tervezési részlegnek, hogy frissítse a 2005-ben erről a témáról készült technikai dokumentumot a válságközpontokra vonatkozó minimumkövetelményekkel. Egészségbiztonságot érintő események például a fertőző betegségek okozta járványok és a nem biztonságos élelmiszerek, termékek, állatok vagy növények okozta, illetve vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris anyagok környezetben való szétszóródása okozta szennyezés. A válságok sikeres kezelésében kiemelt szerepet játszik a felmerülő helyzetről szóló gyors információcsere, a más országok végrehajtott vagy tervezett lépéseiről való tájékozottság, illetve az intézkedések és reagálási tevékenységek koordinálására való képesség. Mindehhez hozzátartozik a médiával együtt közvetítendő legfontosabb üzenetek és közös irányvonal elfogadása is. Az egészségügyi minisztériumokban és/vagy a tagállamok egyéb illetékes hatóságainál létrehozott speciális válságközpontok felállítása javítaná az adott jelentős eseményhez kapcsolódó kockázatértékelésben és kockázatkezelésben részt vevő érdekelt felekkel ápolt kapcsolatokat, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. Ez a dokumentum az egészségügyi válságkezelő központ (HEOF) részeként működő, egészségügyi ártalmakkal foglalkozó csoport elmúlt években szerzett tapasztalataira támaszkodva azonosítja azokat az eszközöket és struktúrákat, amelyeknek a kommunikációs kihívás leküzdéséhez ideális esetben rendelkezésre kell állniuk. A lista csupán irányadónak, útmutatónak tekintendő, és semmi esetre sem kötelező. Nem tartalmazza az Önök országában hatályos, szokásos egészségügyi és higiéniai szabályokat, amelyeket minden esetben be kell tartani.
2. A válságközpont szerepe A fő cél az adott esemény kezelésében részt vevő egyéb partnerekkel folytatott kommunikáció, együttműködés és koordináció elősegítése, amely a helyzet behatóbb ismeretét, közös kép kialakítását, az információk megosztását és ellenőrzését, az intézkedések következetességének biztosítását, illetve a döntéshozatal megkönnyítését eredményezi. A válságközpontban található technikai eszközök segítségével a személyzet kapcsolatot tud teremteni az egyéb meglévő, nemzeti szintű (pl. egyéb tevékenységi ágazatokban működő) vagy nemzetközi horderejű (Európai Bizottság, uniós ügynökségek [pl. ECDC, EMEA] és nemzetközi szervezetek, például a WHO stb.) szükséghelyzeti műveleti központokkal, amelyek összeköttetést biztosítanak az egészségügyi szükséghelyzet kezelésével foglalkozó közösség tevékenységei között, és kapcsolatot teremtenek az adott terület szakértőivel.
3. Struktúra/eszközök A helyiségeknek elég tágasnak kell lenni ahhoz, hogy a válság során várhatóan ott dolgozó személyek kényelmesen elférjenek. Több, különböző nagyságú tárgyalóteremre van szükség, például: döntéshozatali terem a válságkezelők és vezető tisztségviselők számára; műveleti kommunikációs központ, ahol az információk a speciális adatgyűjtéssel foglalkozó csapat rendelkezésére állnak; tárgyalóterem, amelyben helyszíni és virtuális megbeszéléseket (audio- és videokonferenciákat) lehet tartani;
-
- 68 - -
koordinációs terem, ahol értékelhető és megvitatható a helyzet és a lehetséges intézkedések; külön terem a médiakommunikációs csapatnak, ahol sajtótájékoztatók számára is van hely; médiaterem újságírók számára (amennyiben a válságközpontnak felhatalmazása van a sajtó közvetlen tájékoztatására); ennek a teremnek azonban titoktartási okokból magától a válságközponttól távolabb kell elhelyezkednie; kisebb tárgyalóterem szakértők számára; támogatási terület (titkárság és logisztika). A tárgyalótermeknek különféle nagyságúaknak kell lenniük, illetve hatékony légkondicionálással és megfelelő világítással kell rendelkezniük. A bútorok és a székek ergonómiájára külön figyelmet kell fordítani. A személyzetnek a várható műszakok (nappali/éjszakai/a műszak hossza) függvényében pihenőszoba áll rendelkezésére. A személyzetet el kell látni étellel és itallal (konyhával?), és pihenőhelyet kell biztosítani számára. A válságkezelési létesítmények felállítására szánt költségek függvényében a helyszínt a rendes működésről gyorsan át kell tudni alakítani, hogy az a nagy horderejű események kihívásainak is meg tudjon felelni. Különböző aktivitási szintekre kell számítani, pl.: zöld szint – megfigyelési aktivitás mindennapi munkához; sárga szint – részleges aktivitás, amikor aggodalomra okot adó eseményt észlelnek; vörös szint – teljes szintű aktivitás az összes elsődleges és támogató funkció végrehajtásával, hogy az azonosított veszélyre hatékonyan lehessen reagálni. A többi mérlegelendő szempont a biztonsággal kapcsolatos. A válságközpontok helye lehetőség szerint a korlátozott belépési zónákban legyen, és legyenek ellátva beléptető rendszerrel, tűzvédelemmel és biztonsági megfigyeléssel (kamerák és őrök).
4. Eszközök Lehetőség van eszközök más érdekelt felekkel (pl. belügyminisztériummal vagy polgári védelmi hatóságokkal) történő megosztására, és azokkal egyetértési nyilatkozat aláírására. Minimális eszközállomány
Köztes megoldás
Ideális megoldás
IT
Számítógépek megfelelő szoftverekkel (amelyek más érdekelt felek szoftvereivel is kompatibilisek, pl. MS Office)
Számítógépek megfelelő szoftverekkel (amelyek más érdekelt felek szoftvereivel is kompatibilisek, pl. MS Office)
Számítógépek megfelelő szoftverekkel (amelyek más érdekelt felek szoftvereivel is kompatibilisek, pl. MS Office)
Fekete-fehér nyomtatók
Fekete-fehér nyomtatók Színes nyomtatók
Hálózati tárhely a csoportok közötti munkához
Hálózati tárhely a csoportok közötti munkához Dokumentumkezelő rendszer
Fekete-fehér nyomtatók Színes nyomtatók Plotter térképekhez (széles formátumú nyomtató) Hálózati tárhely a csoportok közötti munkához Dokumentumkezelő rendszer
-
- 69 - -
Tűzfal Biztonsági szoftver (vírusirtó, stb.) Dedikált LAN IT támogatás
Tűzfal Biztonsági szoftver (vírusirtó, stb.) Dedikált LAN IT támogatás
Kockázatkezelési szoftver
Tűzfal Biztonsági szoftver (vírusirtó, stb.) Dedikált LAN IT támogatás
Kommunikáció Legalább egy műszaki rendszernek működnie kell a következő minősített adatok kezelésére (minimális eszközállomány): A RESTREINT UE, CONFIDENTIAL UE vagy SECRET UE vagy hasonló, nemzeti jog szerint minősített adatok. Telefonok Alternatív Alternatív Lehetőség szerint kommunikációs kommunikációs kódolt telefonok, ha eszközök eszközök nincs más rendszer a Telefonok Telefonok minősített információ Mobiltelefonok Mobiltelefonok kezelésére Műholdas telefonok Kódolt telefonok
Fax Lehetőség szerint kódolt fax/számítógép, ha nincs más rendszer a minősített információ kezelésére Internetkapcsolat Dedikált funkcionális e-mail fiókok
Fax
Fax Kódolt fax/számítógép
Internetkapcsolat Műholdas médiakapcsolat Dedikált funkcionális e-mail fiókok Dedikált válságintranetoldal WIFI
Audiokonferenciaeszköz Külső audiokonferenciaszolgáltatóval való kapcsolat, irányítási eszközzel együtt 8 résztvevős videokonferenciarendszer (ISDN/IP) Nagyképernyős projektor LCD monitorok
Internetkapcsolat Műholdas médiakapcsolat Dedikált funkcionális e-mail fiókok Dedikált válság intranet- és internetoldal WIFI Külső segélyhívó telefonszolgálattal való kapcsolat Audiokonferenciaeszköz Külső audiokonferenciaszolgáltatóval való kapcsolat, irányítási eszközzel együtt 32 résztvevős videokonferenciarendszer (ISDN/IP) Nagyképernyős projektor LCD monitorok
WIFI
Audiokonferenciaeszköz
Két résztvevős videokonferenciarendszer (ISDN/IP) Nagyképernyős projektor
Rögzítő rendszer
-
- 70 - -
Egyéb tárgyi eszközök Széf
Interaktív táblák
Automatikus SMS és hangüzenet küldése (külső szolgáltató vagy speciális rendszer üzemelteti)
Széf Iratmegsemmisítő
Széf Iratmegsemmisítő Fénymásoló gépek (fekete-fehér és színes) Tartalék áramellátás, alternatív megoldások arra az esetre, ha a fő áramellátás meghibásodik (generátor vagy szünetmentes tápegység, amely néhány órára biztosítja a munkát).
Fénymásoló gép
Fénymásoló gép
Tartalék áramellátás
Tartalék áramellátás
5. Konkrét szoftverekhez és dedikált weboldalakhoz való hozzáférés A válságközpontokban az egyes rendszerekért felelős személyzetnek hozzáférést kell biztosítani a nemzeti, közösségi és nemzetközi szinten hatályban lévő riasztási és/vagy információs rendszerekhez. Uniós szinten ez azt jelenti, hogy az egészségügyi minisztériumok és az illetékes hatóságok hozzáférhetnek: •
a HEDIS-hez (egészségügyi szükséghelyzeti és betegséginformációs rendszer) a helyzetről való tájékozódás és válságkezelés céljára;
•
az EWRS-hez (fertőző betegségekkel kapcsolatos korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer)
•
a RAS BICHAT-hoz (a biológiai és vegyi anyagokra és veszélyekre vonatkozó riasztási rendszer)
•
MedISys (egészségügyi információs rendszer)
Egyéb eszközök, amelyekre a válságközpontban szükség van: •
térképészeti szoftver;
•
modellezési szoftver;
•
időjárás-jelentésekhez való hozzáférés.
6. Vegyes rendelkezések Válságközpont létesítésekor a következő néhány tényezőt kell figyelembe venni: a. a személyzet képzése; b. szabványos műveleti eljárások létrehozása a riasztásra és a reagálásra; c. az érvényes tervek rendszeres elpróbálása, szabványos műveleti eljárások, illetve információs és kommunikációs eszközök;
-
- 71 - -
d. az érvényes eszközök és struktúrák rendszeres tesztelése és napi használata; e. a válságközpont bekapcsolása/bevonása az általános készültségi tervezésbe; f.
legyenek válságtervek arra az esetre, ha a központ hirtelen nem tudná biztosítani az elvárt válságkezelési támogatást (tartalékeszközök stb.).
-
- 72 - -
2. melléklet: A szövegben használt rövidítések listája ARGUS
az Európai Bizottság kapcsolati struktúrája
ASHT
Riasztási rendszer és egészségügyi felügyeleti rendszer kidolgozása terroristák által szándékosan kibocsátott vegyi anyagokra (az egészségügyi programhoz tartozó projekt)
BCP
a rendszerműködés folyamatosságát biztosító terv
BICHAT
biológiai és vegyi támadások
BLS
alapszintű újraélesztés
BSN
általános felügyeleti hálózat
B/W
fekete-fehér
CBRN
vegyi, biológiai és radiológiai/nukleáris események
CCC
válságkezelési koordinációs bizottság
CEFIC
Európai Vegyipari Tanács
CIE eszközkészlet projekt Közegészségügyi reagálás a váratlan vegyi események szükséghelyzetekre (egészségügyi programhoz tartozó projekt) CP
kapcsolattartó pont
DG
főigazgatóság
DSN
kijelölt felügyeleti hálózat
DVI
a katasztrófák áldozatait azonosító csapat
EAPCCT
Toxikológiai Központok és Klinikai Toxikológusok Európai Társulása
ECDC
Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ
ECHA
Európai Vegyianyag-ügynökség
ECHO
Európai Közösség Humanitárius Segélyek Hivatala
ED
sürgősségi osztály
EDQM
Európai Gyógyszerminőségi Igazgatóság
EFSA
Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság
EISS
európai influenzafelügyeleti projekt 4
EMEA
Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség
EMPL
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
EMS
sürgősségi egészségügyi szolgálat
ENV
Környezetvédelmi Főigazgatóság
EOC
szükséghelyzeti műveleti központ
EOF
válságkezelő központ
EPCIP
a létfontosságú infrastruktúrák védelmére vonatkozó európai program
EPIS
járványügyi információs portál
ESCON
a közösségi hálózat járványügyi felügyeleti egysége
EU
Európai Unió
4
2010 februárja óta EMA
-
- 73 - -
okozta
EU-27
az Európai Unió 27 tagállama
EUCURIE
radiológiai szükséghelyzet esetén alkalmazandó közösségi információcsere-rendszer
EUNID
Járványügyi Orvosok Európai Hálózata
EUPHIN
európai közegészségügyi információs hálózat
EURATOM
Európai Atomenergia-közösség
EVM
Európai Vakcinagyártók
EWRS
korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer
FAO
Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet
FMD
ragadós száj- és körömfájás
GHSAG
globális egészségbiztonsági akciócsoport
GHSI
globális egészségbiztonsági kezdeményezés
GIS
földrajzi információs rendszer
GOARN
globális járványügyi riasztási és reagálási hálózat (WHO)
GOP
háziorvos
GSCT Általános forgatókönyvek – terroristák általi vegyianyag-kibocsátás (egészségügyi programhoz tartozó projekt) HEDIS
egészségügyi szükséghelyzeti és betegséginformációs rendszer
HEM
szükséghelyzeti ügyeletes
HEOF
egészségügyi válságkezelő központ
HEPA
nagy hatékonyságú részecskeszűrő
HSC
Egészségbiztonsági Bizottság
HSSCD
fertőző betegségekre vonatkozó egészségügyi felügyeleti rendszer
HTU
egészségügyi ártalmakkal foglalkozó csoport
NAÜ
Nemzetközi Atomenergia-ügynökség
IATA
Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség
ICAO
Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet
ICU
intenzív osztály
IHR
Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok
IP
internetprotokoll
IPCS
vegyi biztonságról szóló nemzetközi program
IRIDE
fertőző betegségek erőforrásaira vonatkozó európai jegyzék
ISDN
integrált szolgáltatású digitális hálózat
5
JLS
A Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága
JRC
Közös Kutatóközpont
LAN
helyi hálózat
LEN
Bűnüldözési Hálózat
MedISys
egészségügyi információs rendszer
MIC
Megfigyelő- és Információs Központ
5
2010 februárja óta DG HOME
-
- 74 - -
MoU
egyetértési nyilatkozat
MP
gyógyszerek
MS
tagállamok
NATO
Észak-atlanti Szerződés Szervezete
NEMO
matematikai modellezés európai hálózata
NFP
nemzeti tájékoztatási központ
NGO
nem kormányzati szervezet
OECD
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet
OIE
Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal
OPCW
Vegyi Fegyverek Betiltásának Szervezete
PDA
digitális személyi asszisztens (kézi számítógép)
PHEIC
nemzetközi hordejerű közegészségügyi szükséghelyzet
PPE
egyéni védőeszköz
Q and A
kérdések és válaszok
RAPEX
veszélyes termékekre vonatkozó riasztási rendszer
RAS-BICHAT
a biológiai és kémiai terrorizmusra vonatkozó riasztási rendszer
RAS-CHEM
vegyi anyagokra vonatkozó riasztási rendszer
RASFF
élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszer
K+F
kutatás-fejlesztés
RELEX
Külkapcsolati Főigazgatóság
SANCO
Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (Santé et Consommateurs)
SARS
súlyos heveny légúti tünetegyüttes
SCENIHR
új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottsága
SOP-k
szabványos műveleti eljárások
TESSY
európai felügyeleti rendszer
6
TREN
Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság
UPS
szünetmentes tápegység
WATA
Utazási Irodák Világszövetsége
WG
munkacsoport
WHO
Egészségügyi Világszervezet
6
A TREN 2010 elején két főigazgatóságra vált szét: DG TREN (közlekedés) és DG ENER (energiaügy).
-
- 75 - -
3. melléklet: Fogalommeghatározások Előzmény Az egészségügyi témájú készültségi tervekben számos olyan szakkifejezés ismétlődik, amelyek jelentése többé-kevésbé jól meghatározott. Ahhoz, hogy a különböző államok tervezett tevékenységeit össze lehessen hasonlítani, fontos, hogy ezek alatt a kifejezések alatt mindenki ugyanazt értse. Az itt található kifejezés-gyűjtemény nem veszi figyelembe a nemzeti terveket, sem a szövegösszefüggést, amelyekben ezek a kifejezések előfordulnak. A cél, hogy a különböző országokban ugyanazt értsék a kifejezések alatt, és ez elősegítse a tervekről szóló vagy a válságok során történő információcserét. Általánosságban a 2005. évi meghatározásokat kell használni.
Nemzetközi
Egészségügyi
Rendszabályok
1.
cikkében
A feladó hitelesítése
az elektronikus információ szolgáltatójának azonosítása.
Felhasználó felhatalmazása
a felhasználó jogosultságainak megállapítása. A legkevesebb jogosultság elvén működik: a résztvevők – akár személyek, akár gépek – kizárólag a feladatuk teljesítéséhez szükséges jogosultságokat kapják meg. Ezzel a megközelítéssel elkerülhető a túl nagy információs terhelés, a kiszivárogtatások nem kívánt hatásai, a jogosulatlan terjesztés vagy a szenzitív információk felfedése, illetve a maximálisra növelhető a betegek adatainak védelme a személyes adatok hálózaton keresztül történő továbbításakor.
Biológiai biztonság szintje
A veszélyes biológiai anyagok elzárt létesítményben való izolálásához szükséges biológiai elkülönítési óvintézkedések szintje.
Helyszín lezárása
A személyek közötti érintkezés minimálisra csökkentése érdekében hozott intézkedés; a közterületek, például iskolák, bizonyos munkahelyek lezárására is kiterjedhet.
Kontaktok (himlővel kapcsolatos váratlan esemény esetén)
Az elsődleges kontaktok azok a személyek, akik az esetdefiníció szerinti tünetek megjelenését megelőző 24 órával kezdődő és a pörkök leválásáig tartó időszakban érintkeztek egy megerősített vagy valószínű esettel. A kontaktok másik csoportja azokat a személyeket foglalja magában, akik fertőző anyagokkal kerültek kapcsolatba. A kontaktokat két csoportra lehet osztani: A. Egy háztartásban élő kontaktok és személyek, akik a beteggel személyes (közvetlen testi) érintkezésbe, vagy légúti terjedést lehetővé tevő közeli kontaktusba kerültek. Fertőző anyaggal való kontaktus. B. Olyan személyek, akik a beteg környezetében tartózkodtak vagy ugyanazt a légkondicionáló rendszert használták, mint a beteg. Ez az ugyanazon a repülőgépen utazó személyekre is érvényes. Másodlagos kontaktok vagy a kontaktok kontaktjai Elsődleges A. típusú kontakttal háztartási vagy személyes érintkezésbe lépő személy.
Cordon sanitaire (egészségügyi kordon)
Korlát felállítása meghatározott, esetlegesen fertőzött földrajzi terület köré annak megakadályozására, hogy az emberek a területre belépjenek, vagy – egyes esetekben – hogy a területről kilépjenek.
Válság
Súlyos, váratlan és gyakran veszélyes helyzet, amely gyors cselekvést igényel; olyan természeti vagy ember okozta katasztrófa által kiváltott helyzet, amely életekre, környezetre, létfontosságú infrastruktúrára vagy alapvető társadalmi funkciókra gyakorolhat hatást vagy jelenthet veszélyt.
Válságkommunikáció
valamely olyan helyzetben folytatott kommunikáció, amikor a lakosság erkölcsi érzéke, hagyományai, értékei, biztonsága, egészsége vagy a kormány integritása valamilyen módon megkérdőjeleződik.
Dekontaminálás
lásd a 2005. évi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok 1. cikkét: az az eljárás, amelynek során egészségügyi intézkedéseket hajtanak végre
-
- 76 - -
megadott
annak érdekében, hogy eltávolítsanak ember vagy állat testfelületén, fogyasztás céljára készített termékben vagy terméken, vagy bármely más élettelen tárgyon, ideértve a szállítóeszközöket is, található olyan fertőző vagy toxikus kórokozót vagy anyagot, amely népegészségügyi kockázatot jelenthet. Szükséghelyzeti kommunikáció
Az az eset, amikor egy rendkívüli helyzet miatt, amely a szokásos eljárási úton kívüli azonnali cselekvést követel, halaszthatatlanul sürgős kommunikációt kell folytatni egy bizonyos embercsoporttal a sérülések, anyagi vagy környezeti károk mérséklése, illetve az emberáldozat elkerülése érdekében. A kommunikáció gyakran igen operatív, és azonnali cselekvésre utasít vagy nyújt iránymutatást.
Korai előrejelző rendszer
Lehetséges válságok hivatalos közlemények, előrejelzések, riasztások alapján történő azonosítására szolgáló rendszer.
Evakuálás
Veszélyesnek tartott épület vagy régió kiürítése vagy lakóinak/lakosságának áttelepítése biztonságosabb helyre vagy területre; sérültek sürgősségi ellátási központokba szállításának folyamata.
Veszélyeztetett csoportok (himlővel kapcsolatos váratlan esemény esetén)
Egyes tervekben elnevezésük elsődleges beavatkozó, amely kifejezést leggyakrabban a himlő első eseteinek kezelésére létrehozott speciális csoportokra használják. Olyan személy, aki az országban valószínűleg elsőként találkozik himlős esetekkel. Ez rendszerint az egészségügyi személyzet (főként a sürgősségi osztályokon) vagy a mentőszolgálat személyzete. A valószínűnek tartott forgatókönyvektől függően egyéb csoportokat is figyelembe kell itt venni, például a rendőrséget, vámhatóságot és egyéb határőrséget. azt jelenti, hogy a továbbított vagy a rendszerben tárolt információ valódi és hamisítatlan formában marad. Az adattovábbítás esetében a véletlen adatromlást beépített hibajavítás útján, protokoll szinten kell kezelni. Az adattovábbítási folyamatok szándékos megrongálásának kiküszöbölésére a követendő működési elv, hogy a hálózat dinamikus, egyenrangú összeköttetéseken alapuló (peer-to-peer) jellege miatt minden közlés továbbításának kódolt formában kell történnie.
Az információ sértetlensége
Elkülönítés
lásd a 2005. évi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok 1. cikkét: a beteg vagy szennyezett személyek, vagy érintett poggyász, szállítótartályok, szállítóeszközök, áruk, vagy postacsomagok elválasztása a többitől a fertőzés vagy szennyezés terjedésének megakadályozására alkalmas módon.
Tömegszerencsétlenség
Nagyszámú személyt érintő súlyos váratlan esemény, amely az egészségügyi és pszichoszociális szükségletek, és az ezekhez rendelkezésre álló reagálási kapacitás között rendkívüli (nagyságrendi vagy időbeli) aránytalanságot okoz.
Katasztrófa
Egy adott szükséghelyzet, amelynek során a normális életmenet hirtelen zűrzavarossá válik; a lakosságnak ennek következtében védelemre, élelmiszerre, ruházatra, szálláshelyre, orvosi felügyeletre, szociális ellátásra és egyéb nélkülözhetetlen eszközökre van szüksége.
Egészségügyi információ
Az információk azon kategóriája, amely a baráti erők haderejének megőrzéséhez és az idegen egészségügyi képességek katonai és polgári ágazatban történő értékeléséhez szükséges stratégiai tervezés és katonai egészségügyi tervezés és műveletek tekintetében fontossággal bíró, külföldi egészségügyi, bio-tudományos és környezeti információk gyűjtése, értékelése, elemzése és értelmezése eredményeként keletkezik.
Szereplő
Az esemény értékelésében és kezelésében nélkülözhetetlen szerepet játszó, bármely szintű igazgatási szerv és hatóság, intézet, vállalat és közösségi szolgálat (pl. kórházak, mentőosztagok tagjai, sürgősségi egészségügyi szolgálatok egységei stb.).
-
- 77 - -
Készültség
A kormány, a hivatásos reagálási és helyreállítási szervezetek, közösségek és egyének által kidolgozott ismeretek és kapacitás, amelyek célja a valószínű, közelgő vagy fennálló válság hatásaira való hatékony előkészület, reagálás és az azt követő helyreállítás.
Készültségi tervezés
Olyan tevékenység, amely a helyi, nemzeti és uniós dimenzió szükséghelyzeti tervekre hatást gyakorló különböző ágazatok terveibe való beillesztése révén alapvető struktúrát biztosít a különböző típusú egészségügyi veszélyek leglényegesebb elemeinek kidolgozásához, és javítja e tervek együttműködési alkalmasságát, ugyanakkor olyan veszélyekkel és szükséghelyzetekkel foglalkozik, amelyek egynél több tagállamban veszélyeztetik, vagy nagy valószínűséggel veszélyeztethetik a közegészséget.
Kiemelt jelentőségű gyógyszerek
A kiemelt jelentőségű gyógyszerek azon gyógyszerek összefoglaló neve, amelyekre közegészségügyi/ellátási szempontból ugyan szükség van, de piaci perspektíva hiányában nem léteznek, és kifejlesztésük sem folyik. A kifejezés a ritka betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerekre, gyermekek és idősek számára készült gyógyszerekre, illetve a fertőző betegségek és bioterrorizmus okozta súlyos egészségügyi veszélyek elleni védőoltásokra terjed ki.
Közegészségügyi veszély
Esemény (váratlan esemény), körülmény vagy anyag, amelynek jelenléte az ennek kitett lakosságra olyan mértékű lehetséges, közvetlen vagy közvetett, gyorsan kialakuló veszélyt jelent, amely válsághoz vezethet.
Közegészségügyi válság
Közegészségügyi veszélyt követő események olyan láncolata, amely során a rövid döntési idő és a magas szintű bizonytalanság a szokásos reagálási kapacitás túlterhelését és a hatalom meggyengülését eredményezi.
Járványügyi zárlat (karantén)
a 2005. évi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok 1. cikkének értelmében a gyanús, de nem beteg személyek tevékenységeinek korlátozása és/vagy e személyek, vagy gyanús poggyász, szállítótartályok, szállítóeszközök vagy áruk elkülönítése másoktól a fertőzés vagy szennyezés lehetséges terjedésének megakadályozása céljából.
Riasztási és értesítési rendszer
Az EK, az uniós tagállamok illetékes hatóságai, és alkalmanként az EK végrehajtó partnerei és az EK-val párbeszédet folytatók között, elsősorban a szükséghelyzetek és súlyos események gyors bejelentésére használt rendszer.
Helyreállítás
A válság sújtotta közösségek létesítményeinek újjáépítése, megélhetési forrásainak és életkörülményeinek visszaállítása és adott esetben javítása, ideértve a válságkockázati tényezők csökkentését.
Reagálás
Szükséghelyzeti szolgáltatások és állami segítségnyújtás biztosítása egy adott válság során vagy közvetlenül az után, amelynek célja az életmentés, az egészségügyi, környezeti és társadalmi hatások csökkentése, a közbiztonság fenntartása és az érintettek alapvető létfenntartási szükségleteinek kielégítése.
Helyváltoztatás korlátozása
Olyan intézkedések, mint például a tömegközlekedés (repülőterek, vasútállomások stb.) lezárása a betegség terjedésének megakadályozására.
Védőoltásgyűrű vagy felkutatási és elszigetelési stratégia
A WHO által a himlő felszámolása során kidolgozott stratégia, pontosabb nevén felkutatási és elszigetelési stratégia. A kiindulópont az esetek korai azonosítása és elkülönítése, a kontaktok aktív felkutatása és védőoltásban részesítése, illetve e kontaktok megfigyelése, hogy a betegség korai jeleit észlelve elkülönítésükre a korai szakaszban sor kerülhessen.
Kockázat
A válság lehetőségének és negatív következményeinek együttese.
Kockázatértékelés
Tudományosan megalapozott folyamat, amely a következő lépésekből áll: i. a veszély azonosítása, ii. a veszély jellemzése, iii.
-
- 78 - -
expozícióértékelés és iv. a kockázat jellemzése. Kockázati kommunikáció
A kockázatokról szóló megfelelő információ cseréje és terjesztése, amelynek célja, hogy támogassa a döntéshozókat, az érdekelt feleket és a lakosságot a megfelelő döntések meghozatalában.
Kockázatkezelés
A kockázatértékeléstől eltérő folyamat, amelynek során – az érdekelt felekkel konzultálva, a kockázatértékelés, illetve a fogyasztói egészségvédelem és a tisztességes kereskedelmi gyakorlatok elősegítése szempontjából releváns egyéb tényezők figyelembevételével – mérlegelik a szakpolitikai alternatívákat, és szükség esetén kiválasztják a megfelelő megelőzési és védelmi lehetőségeket.
Állandó csoport
Azonnali (24 órán belüli) megbeszélésre összehívható csoport.
Veszélyterület
Valamely szakterület, például olyan környezet és szaktudás, amely szükséges lehet az adott (biológiai, vegyi, radionukleáris) veszély következményeinek kezeléséhez.
Irányítási szint
Egy adott igazgatási szinten működő, legfontosabb szereplőket összefogó csoport. Nagy horderejű váratlan esemény során gyakran van szükség olyan nemzeti szint felállítására, amely a nemzeti kérdéseken túlmutató stratégiai kérdéseket kezeli. Súlyos váratlan események esetében ez a DG SANCO egészségügyi ártalmakkal foglalkozó csoportja. A fentiek jelenlegi összefüggésében négy irányítási szinten kell lépéseket tenni: •
uniós koordinációs struktúrák és bizottságok;
•
tagállamok; pl. egészségügyi minisztériumok, közegészségügyi intézmények, egyéb „illetékes szervek”, laboratóriumok, egyetemek;
•
regionális, tartományi és országos szint: az egyes tagállamok hatásköre;
helyi szint vagy egységek szintje, pl. műveleti egységek, például kórházak. Veszélyeztetettség
Valamely közösség, rendszer vagy erőforrás azon jellemzői vagy körülményei, amelyek következtében az egy adott válság káros hatásaira érzékenynek bizonyul.
-
- 79 - -
4. melléklet: Jogi keret A készültségi tervezés és közegészségügyi szükséghelyzetekre való reagálás vonatkozó jogi kerete Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok (NER). WHO, 2005. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés, XIII. cím (Népegészségügy), 152. cikk (Népegészségügyről szóló cikk) Az Európai Parlament és a Tanács 851/2004/EK rendelete (2004. április 21.) az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ létrehozásáról (ECDC) Az Európai Parlament és a Tanács 2119/1998/EK határozata (1998. szeptember 24.) a Közösségben a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról A Tanács 2001. december 17-i következtetése: Az egészségügyi miniszterek és az egészségügyért és fogyasztóvédelemért felelős európai biztos informális együttműködési és koordinációs testülete A Tanács 2007. február 22-i következtetései: A HSC megbízatásának átmeneti meghosszabbítása 2007–09 A Tanács 2008. december 16-i következtetései (az egészségügyi miniszterek 2008. szeptember 8-9-i, angers-i informális találkozója után). A HSC jogalapjának megteremtése; Jogalkotási kezdeményezés a HSC jogállásának egészségügyi kihívások esetében történő elismerésére. A Bizottság 57/2000/EK határozata (1999. december 22.) a fertőző betegségek járványügyi felügyeleti és ellenőrzési hálózatának létrehozásáról szóló 2119/98/EK európai parlamenti és tanácsi határozat szerinti korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszerről (EWRS) A Bizottság 96/2000/EK határozata (1999. december 22.) az Európai Parlament és a Tanács 2119/98/EK határozata szerinti közösségi hálózat hatálya alá fokozatosan besorolandó fertőző betegségekről (járványügyi felügyelet alatt álló fertőző betegségek és speciális egészségügyi problémák listája) A Bizottság 253/2002/EK határozata (2002. március 19.) az Európai Parlament és a Tanács 2119/98/EK határozata értelmében a közösségi hálózatnak jelentendő fertőző betegségek esetdefinícióinak megállapításáról A Bizottság 2004/210/EK határozata (2004. március 3.) a fogyasztók biztonsága, a közegészségügy és a környezet területén tudományos bizottságok létrehozásáról Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról A Bizottság 94/3/EK irányelve (1994. január 21.) a harmadik országból érkező és közvetlen növényegészségügyi veszéllyel fenyegető szállítmány vagy károsító szervezet feltartóztatására vonatkozó bejelentési eljárás megállapításáról A Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére – A terrortámadásokkal kapcsolatos megelőzés, felkészültség és válaszlépések, COM(2004) 698 végleges. A Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament részére – Felkészültség és a következmények kezelése a terrorizmus elleni küzdelemben COM(2004) 701 végleges,
-
- 80 - -
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság Európai Unión belüli megerősítéséről – Az EU CBRN cselekvési terve, COM(2009) 273 – elfogadva 2009 júniusában. Horizontális közlemény a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság Európai Unióban történő megerősítéséről Az Európai Unió cselekvési terve, amely a megelőzés, felderítés, reagálás területén az egyes CBRNágazatokra (biológiai készültség, radiológiai és nukleáris kockázatcsökkentés, vegyi veszélyek) külön intézkedéseket tartalmaz, valamint egy sor átfogó, horizontális lépést (a közlemény melléklete). Szolgálati munkadokumentum A biztonság és az egészség összekapcsolása címmel, amely a rendészeti és egészségügyi hatóságok CBRN-eseményekre való reagálásra vonatkozó együttműködésének terén mutat be helyes gyakorlatokat. A Tanács 95/50/EK irányelve (1995. október 6.) a veszélyes áruk közúti szállítása ellenőrzésének egységes eljárásáról A Tanács 96/82/EK irányelve (1996. december 9.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről (Seveso II irányelv) a nagyobb mennyiségű veszélyes anyagok tárolására szolgáló, helyhez kötött létesítmények biztonsága vonatkozásában A Tanács 85/337/EGK irányelve (1985. június 27) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (környezeti hatásvizsgálati [EIA] irányelv) és a Tanács 97/11/EK irányelve (1997. március 3.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv módosításáról (módosított EIA-irányelv) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (SEA irányelv), HL L 197., 2001.7.21., 30. o. Az Európai Parlament és a Tanács 2003/105/EK irányelve (2003. december 16.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 648/2005/EK rendelete (2005. április 13.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról Az Európai Parlament és a Tanács 1907/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyagügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (REACH-rendelet) A Tanács 2007/162/EK, Euratom határozata a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról, HL L 71., 2007.3.10., 9. o. A Tanács 2007/779/EK, Euratom határozata a közösségi Polgári Védelmi Mechanizmus kialakításáról (átdolgozás), HL L 314., 2007.12.1., 9. o. A Bizottság 2008/73/EK, Euratom határozata (2007. december 20.) a közösségi polgári védelmi mechanizmus kialakításáról szóló 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozatnak a végrehajtási szabályairól szóló 2004/277/EK, Euratom határozat módosításáról A Tanács 2008/114/EK irányelve ( 2008. december 8. ) az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről Az Európai Parlament és a Tanács 2008/68/EK irányelve (2008. szeptember 24.) a veszélyes áruk szárazföldi szállításáról A Tanács 89/618/Euratom irányelve (1989. november 27.) a lakosságnak a radiológiai szükséghelyzet esetén alkalmazandó egészségvédelmi intézkedésekről és a védekezés során irányadó magatartási szabályokról történő tájékoztatásáról
-
- 81 - -
A Tanács 96/29/Euratom irányelve (1996. május 13.) a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról Az Európai Parlament és a Tanács 1592/2002/EK rendelete (2002. július 15.) a polgári repülés területén a közös szabályokról és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség létrehozásáról A Tanács 3954/87/Euratom rendelete (1987. december 22.) nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai szükséghelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető határértékének megállapításáról A Tanács 87/600/Euratom határozata (1987. december 14.) a radiológiai szükséghelyzet esetén történő gyors információcserére vonatkozó közösségi szabályozásról
-
- 82 - -
5. melléklet: Közösségi válságkezelési kapacitás Az Európai Közösség és a közösségi ügynökségek válságkezelési kapacitásának jegyzéke (2009) Ez a jegyzék 2009-ben készült, és a húsznál több európai bizottsági szolgálatnál és számos ügynökségnél rendelkezésre álló kapacitások és eszközök felsorolásával holisztikus képet nyúlt a válságok kezeléséről. A katasztrófamegelőzés, készültség, reagálás és helyreállítás teljes ciklusát figyelembe veszi. A benne szereplő kapacitások mind az Európai Unión belüli, mind az azon kívüli események céljaira alkalmasak. A jegyzék minden veszélyre kiterjedő megközelítést alkalmaz: korunkban a válságok egyre többrétűek, tehát a reagálásnak is ilyennek kell lennie. A kapacitások felsorolása nem ágazatonként, hanem funkció szerint történik; más szóval nem az a lényeg, hogy ki mit csinál, hanem az, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre egy adott probléma kezelésére. Ez a táblázat e jegyzék kivonatát tartalmazza, azon funkciók említésével, amelyekben a SANCO részt vesz. Funkció
Vezető főigazgatóságok
További érintett főigazgatóságok
Érintett ügynökségek
Kockázatértékelés és tervezés
(ENV7) ECHO
(JLS) HOME, JRC, REGIO, SANCO, TAXUD
FRONTEX
Egészségbiztonság, ideértve a gyorsan kialakuló, súlyos egészségügyi veszélyeket
SANCO
JRC, (JLS) HOME
ECDC
Terrorizmus elleni lépések
(JLS) HOME
SANCO, (ENV) ECHO, JRC, MARKT, TAXUD
Europol
Veszélyes anyagok
(JLS) HOME, SANCO
(TREN) ENER, ENTR, JRC, ENV, TAXUD
Europol
Egészségbiztonság, ideértve a gyorsan kialakuló, súlyos egészségügyi veszélyeket
SANCO
(JLS) HOME, JRC, (ENV) ECHO, TAXUD
ECDC, Europol
Terrorizmus elleni lépések
(JLS) HOME
SANCO, (ENV) ECHO, (TREN) ENER, JRC
Europol
Veszélyes anyagok
(JLS) HOME, ECHO
(TREN) ENER, JRC, SANCO, TAXUD
Europol, ECDC
Egészségbiztonság, ideértve a gyorsan kialakuló, súlyos egészségügyi veszélyeket
SANCO
(ENV) ECHO, (JLS) HOME, JRC, AGRI, TAXUD
ECDC, EFSA, Europol
Szükséghelyzetek kezelése
SG, ENV, SANCO
JRC, (TREN) ENER, MOVE, (JLS) HOME, INFSO
ECDC, EMSA, FRONTEX
Válságok az EU területén belül Megelőzés
Készültség
Reagálás
Válságok az EU
7
A polgári védelem az ENV-től 2010 februárjában átkerült az ECHO-hoz.
-
- 83 - -
területén kívül Megelőzés
A szomszédos országokkal folytatott és ezen országok közötti regionális és határokon átnyúló együttműködés
ELARG, RELEX
REGIO, (ENV) ECHO, SANCO
Készültség
Katasztrófakészülts ég és kárenyhítés
ECHO
(ENV), AIDCO, DEV, (JLS) HOME, SANCO
Reagálás
Szükséghelyzetek kezelése és koordinációs kapacitás a központi irodában
SG, RELEX, ECHO, (ENV) SANCO
ELARG, DEV, JRC, (TREN) MOVE, ENER
ECDC, EMSA, EFSA, FRONTEX, ENISA
Főigazgatóságok (DG) AGRI
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság
AIDCO
EuropeAid
DEV
A Fejlesztési és az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Kapcsolatokért Felelős Főigazgatóság
ECHO
Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága
ELARG
Bővítési Főigazgatóság
ENTR
Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság
ENV
Környezetvédelmi Főigazgatóság
INFSO
Információs Társadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság
JLS
A Jogérvényesülés, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága
JRC
Közös Kutatóközpont
MARKT
Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság
REGIO
Regionális Politikai Főigazgatóság
RELEX
Külkapcsolati Főigazgatóság
SANCO
Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság
SG
Főtitkárság
TAXUD
Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság
TREN
Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság
Helyesbítés (2010): A polgári védelem jelenleg a DG ECHO hatáskörébe tartozik (korábban a DG ENV-hez tartozott) A DG TREN szétvált Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóságra (DG MOVE – közlekedés) és Energiaügyi Főigazgatóságra (DG ENER). A DG JLS-t két új főigazgatóságra osztották: Belügyi Főigazgatóság (HOME) és Jogérvényesülési Főigazgatóság (JUST) Európai közösségi ügynökség ECDC
Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ
EFSA
Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság
-
- 84 - -
EMSA
Európai Tengerbiztonsági Ügynökség
ENISA
Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség
Europol
Európai Rendőrségi Hivatal (2010-ben az Európai Közösség ügynökségévé válik)
FRONTEX
Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség
Helyesbítés (2010): ECHA: Európai Vegyianyag-ügynökség EMA: Európai Gyógyszerügynökség
-
- 85 - -