III.
KÖTET.
IV.
FÜZET.
ÁLLATTAN. ZOOLÓGIA. Mammalia. Emlsök.
CAKNIVORA, CHIROPTERA. DENEVÉREK. PETÉNYI SALAMON JÁNOS HÁTRAHAGYOTT KÉZIRATAIBÓL. (Folytatás.)
Életmód. Tulajdonságok.
Más
állatokhoz hasonlóan a denevérek
kodni hírnak. Eszleltem,
is
életmód szerint alkalmaz-
hogy a mi denevéreink az évszak, hely
és
idjárás
szerint változtatták, illetleg alkalmazták röptüket, lengéseiket, czikázásaikat.
így például nyárszakán, a
midn
a légkör átmelegített volta a rovar-
magasba csalja, a denevérek is a magasban vadásznak az alsóbb fekvés légrétegeket mintegy kerülik. Ellenben, a mely idszakban
seregeket a
;
eledelek háztetkön, falakon, kerítéseken, bizonyos fákon, vagy cserjéken tartózkodik, ehhez képest alkalmazzák a körülröpködést, lecsapást, czikázást,
legyintgetést a végett,
mukba
hogy ültében vagy felzavarás
által ejtsék hatal-
a prédát. Teszik ezt leginkább legkedvesebb táplálékjuk, az
éjjeli
pillék körül.
Magas épületek
falain világosan észre lehet venni puhatolódzó,
keres
röpülésüket; felkutatják a párkányokat, rej^edéseket, szóval mindazon búvóhelyeket, a melyeket a rovarok
is
kedvelnek.
E munkát
rendesen alulról
kezdik; néha kúsznak, keresnek mint a harkályok.
A
virágzó fák koronáin végig
s
közvetlen közelrl mindenféle irány-
ban röpködnek, kapdossák az ezáltal fölzavart rovarokat, anélkül, hogy egyszer is ágba vagy levélbe ütdnének. És miután az az id, a melyben táplálék után járhatnak, t, i. az alkonyat, rövid (tiszta nyári estéken alig bárom, borús idben alig egy óra), ezt rendkívüli szorgalommal pótolják, a mit a fordulatok sebessége, változatossága szemlélhetvé is tesznek.
200
Szinte megfoghatatlannak látszik, miként képesek kivált fias korukban
idben
a szükséges eledelt kedveztlen
A
összeszerezni,
megfejtést abban gyanítom, hogy a
életmködést
s
hmérsék
hogy bírnak
úgy, a mint a telet átaluszszák, átaluszszák a melegebb
évszak .kedveztlen idpontjait
is.
Várak, templomok padlásain, szóval oly helyeken, a hol tatnak
a hol napszakán
s
létezni.
leszállása csökkenti az
el-eljárnak táplálék után.
át is
nem
zavar-
félhomály uralkodik, úgy látszik nappal
is
^
Az mindenesetre áll, hogy természetszerint hosszú tétlenségöket minden kedvez alkalommal szeretik félbeszakítani. ^ Az éjjeli pillangókat különösen kedvelik s ez eledelre mintegy rátermettek; önkénytelenül emlékeztetnek a lappantyúra úgy röpülésök, mint a mélyen hasított száj által is.
A
alkatában
nak
;
minden bizonynyal leginkább az els végtagok melyeket úgy röpülésre mint mászó járásra is használhatezekhez a fül alkata, mely hangfogó és tapintó is s úgy
test sajátossága rejlik,
csatlakozik
életmódhoz képest változatos, talán épen fajszerint
látszik az
is s
leginkább
a fülcsap változatosságában kifejezve.
Mászáskor az elökart mellfelé rakják, messze elre kodva, a hátsó végtagokat inkább
elkar
maguk után
ízületével tapogatódznak, keresik a
tolják;
megkapasz-
vonszolják. Kúszáskor az
megkapaszkodásra alkalmas
tár-
minden irányban mozgatható hüvelykkel felakaszkodnak. Szintén a mells végtagokra támaszkodnak akkor is, ha lejt síkokon testök elrészét emelik, hogy körültekintsenek vagy egyáltalában felemelgyakat,
s
ezekre a
kedjenek.
Minden irányban,
felfelé, lefelé,
oldalt
kúszhatnak
s ott,
a hol rovát-
kákra, érdes felül etekre akadnak, a kúszást elég gyorsan és ügyesen végzik.
E karmán
mel is
lett
képesek a hüvelyk karmán, vagy a hátsó végtagok egy
tartósan lógni, a mikor azután a test ferdén
Oly üregekben megfordulni képesek
A hetnek
is, ;
áll.
a melyeket testökkel teljesen kitöltenek
még mindig
egyáltalában testök igen hajlékony.
hátsó végtagokon, tehát ki,
oly formán,
fejjel lefelé lógva, sok mozgékonyságot fejtmint a hátsó lábakkal megkapaszkodott hernyó
eltestét mozgatni szokta.
A
hol a kúszás kiválóan nehéz, kitátják szájukat, olykor épen fogaikat
csattogatják.
A
röpülöhártyát kúszáskor csak ritkán bontják
ha a tárgyakat másképen
el
nem
ki,
leginkább akkor,
érhetik.
EztkivâltVajda-Huuyad vára padlásain vettem észre, hol a denevérek folyton repkedtek, Erre nézve érdekes az, hogy az 1842. évi július 8-kán bekövetkezett teljes napfogyatkozás ideje alatt Budapesten a denevérek szerte röpkedtek. 1
^
201
Ha puha
tárgyakon,
pl.
posztón lógnak, akkor a fark hegyét karmo-
sán belemeresztik.
Sima
felületeken kúszni képtelenek. Mindig csak fejjel lefelé lóc^va
pihennek.
A
hanyattfekvésböl csak nagy erlködéssel bírnak talpra kerülni, leg-
inkább úgy, hogy egy magasabb tárgyhoz az elökarral támaszkodnak. Nyugvó helyzetben úgy illesztik a mells végtagokat, hogy azok a szemeket eltakarják. A test hajlékonyságánál fogva rendkívül könnyen helyezkedik minden állásba zetben töltik
is.
így a
hogy
el,
téli
s
kitartanak a látszólag legkényelmetlenebb hely-
álmot olykor rendkívül
szinte megfoghatatlan,
szk
helyiségekbe szinte beékelve
miként bírják
kiállani.
Téli álom.
A
denevérek
téli
álma nem a valódi
téli
nyos szakán múlhatatlanul álomba merülnek.
melyek az
alvóké,
A
denevérek
kés
sz
a mig a rovarvilág egyáltalában táplálékot nyújt, vígan röpkédnek
takarodnak, a mig csak a hideg nedves leveg rá
Alkalmas helyeken a
téli
nem
álmot rakásban
is
s
is,
nem
kényszeríti ket.
töltik.
alvók néha, alkonyatkor, a leghidegebb évszakban
bizo-
öszszel
^
Az ereszek
alatt
fölébrednek, fészke-
ldnek, st «czrrrr-dzrrr» -szer hangot adva, mintegy czivakodnak. Minden tapasztalásom arról tanúskodik, hogy a téli álom könnyen megszakítható. Felocsudáskor a szemek legutoljára nyílnak, sokszor órákig
terjed idközökben az egyik a másik után. Ilyenkor sötét-barnás vizeletet és zöldes, szurkos, szagtalan bélsarat bocsátanak.
A Ez
megjelenés és eltnés ideje.
van kötve. Rendkívüli körülmények között igen kora tavaszszal épen úgy, mint kés szszel is munkában vannak. A napszakot tekintve, erdkben ritkán nappal is röpködnek és viszont az évszakra nézve lényegesen az idjáráshoz
némelykor holdvilágos éjszakákon még
éjféltájban
is.
Táplálék. Tartózkodás.
Denevéreink kizárólag rovarokkal táplálkoznak s csak végszükségben nyúlnak más eledelhez is. Épen úgy, mint a ragadozó madaraknak, a denevéreknek is megvannak saját vadászterületeik, melyek azonban tartózkohelyükhöz közel esnek. Ily területeket képeznek a kertek, udvarok, a marha karámok, erdszélek és tisztások, a tavak. Azok a fajok, a melyek elszeretettel városok-
dási
így a Margit-sziget egy odvas fájába 300 szorult be a fa télben kivágatott, mire a denevérek kiröpültek, nagy részök lepotyogott a hóba s ott veszett, más részük Ó-Buda felé röpült, '
;
âoâ
ban tartózkodnak, leginkább a mag- és lisztrakodók körül találliatók, minthogy az ezekben fejld számos kártékony rovarokkal kényelmesebben táplálkozhatnak.
Némely
fajok a faodvakat kedvelik s
itt
mindig a bebúvó lyuk
felett
tartózkodnak.
A barlangokban olykor
épen tömérdek denevér tartózkodik, még pedig
csoportosan; leginkább a boltozatokat raj
módra
lepi el s
helyen közön
a barlangfenék megfelel részein vastag guáno-rétegek támadnak.
I.
Els
A
SIMA OREU DENEVÉREK.
csoport. Széles fülcsappal biró denevérek.
fülcsap közepetáján legszélesebb
az
;
els
és utolsó
szájpadredö
osztatlan.
A röpül
hártya aránylag keskeny
ezért az ötödik ujj csak kevéssel
els és második ize együttvéve az ötödik második íze alig hosszabb a harmadik ujj els és második ízénél. A röpül hártya a lábtöcsontokig ér s oda ntt. Alsó oldala a kar
hosszabb, mint a harmadik ujj
s
hosszában az ötödik
ujj
ujj
végs
;
ízének
Nem.
majdnem közepéig
sr szrrel borítva-
VESPERUGO.
Denevér. Fledermaus.
Nemi jegyek: Összesen 34 kis,
eltörpült,
—
A fels állkapocs mindkét felén 4 4 zápfog és egy els hegyes zápfog közé és mögé beékelt pótlékfog
fog.
az
(Lückenzahn).
Az
alsó állkapocs feleiben 5
— 5 zápfog.
Állandóan hét szájpadredö, A koponya teteje lapos, az orr hátával egy színvonalban. Valamennyi fajnál a fül küls széle a fülcsapot jóval túlhaladja; a
bels
széle a fültö felé tom]Dán lekanyarítva s
az orrnyilas és
A egy
fülcsap
szem esik, az alaptól bels széle homorú,
abban a vonalban, a melybe
elválik.
befelé fordított; a
küls
szél alapján
fog.
A A
száj
mélyen, a szemekig hasított.
fark utolsó íze csak
hártyából szabadon
felehosszát
teszi a
hüvelyknek
s
a röpül
kiáll.
A hátsó végtagok sarkantyú nyújtvánj^a egy brredvel, a melynek közepén keresztbe egy ízlemez látható; a talpak ránczosak, dudor nélkül valók.
7
203
Vesperugo itoctuJa Daub.
1.
Syn. Vespertilio noctula Schrebir, Säiigeth.
— — —
(
lasiopterus idem. ibid.
I.
p.
166
I.
5.
serotinus Geoffr. Brelim. Ornis III. p. 26.
A testhez
Bzös denevér Reissinger. Speckmans. Nedopir chhipatoblauni.)
illesztett
kar vége az orr hegyéig
ér.
A szrözet egyszinü, majd
majd sárga vörösesbarna, a szörvégek
sárgás vörösbarna,
hasfél szörözete kissé világosabb. Eitkán kevés fehér
A
LII.
LVIII.
Proterus Kuol. Deutschl. Fled. p. 33 Nr.
Éjjelez denevér Vajda.
A
t.
fels metszfogak
kissé világosodok.
szrök
is
láthatók.
egymásközött egyenközüen, az állkapcsokhoz
élei
harántul állanak, úgy azonban, hogy a hátsók a mellsk által fedetnek.
A második
fels metszfog haránt mérve majdnem kétszer akkora
mint az els hegyes metsz
A
fog.
fels zápfogak az alsóknál aligha nagyobbak; az
pótlékfog kevéssel
magasabb az elsnél
s
Mértékek: Hossza az orrcsúcstól a fark végéig Szárnyátmérö
147
második
felét eléri.
'"/,
369
2G
Fejliossza
Nyakliossza
9
Törzshossza
60
Farkhossza
55
..
Fülmagasság
18
Fülszélesség (legnagjH)])b)
13
.
Fülcsap magassága
7
szélessége
«
alsó,
a szemfog magasságának
..
5
— 33
Fölkar hossza
53
Elökar
Els küls Második
njj
ho sza
njj
Harmadik Negyedik
njj
70
«
90
»
75
60
"
nji
Repül(")hártya legnagyobb szélessége
60
— 65
Ivar szerint az eltérések csekélvek.
Tnlajdonságak, életmód, eledel.
E
faj
mindenkor, még a
metlen savanykás fölzavartatik
;
e
bzt
álomból való fölébredésekor is egy kelleHangot leginkább akkor ad, ha nyugalmából téli
lehel.
hang átható
körülbelül igy hangzik
s
betkkel bajosan kifejezhet, csikorgó
:
zrüj-szriij-czk-czk-czk
felbszítve, a
hang
élesedik
s
más jelleg
!
:
dzrr-triozritz-riozrizsij-dzrr-iozirrri.
204
A által
czivakodó természet fajbeliei iránt
faj
;
a fogságban jó bánásmód
némileg megszelidül, legalább annyira, Logy érintéskor
nem
akara-
néha elfogadja, e között a tejjel is megbarátkozik. Csak alkonyatkor röpül. Szabadságban kizárólagosan rova-
toskodik
s
a
feléje nyújtott táplálékot
rokkal táplálkozik. Tartózkodás, elterjedés.
Leginkább lakott helyeken rejtekeket s
alatti sötét
más
él és
tanyázik
fajbeliekkel
;
nem
kiválóan kedveli az eresz igen található együttesen.
Ismerem Budapestrl kivált az evangelicus templom számban található Beszterczebányán ritkább.
padlásáról, hol nagy
;
2.
Yesperugo -pvpistrellus Dauh.
^
Syn. Vesperugo pipistrellus Scheebee. Säugeth.
— —
I. p.
167. T. LIV.
pygmaeus Leach. pusillus Brehm.
(Törpe denevér
;
Zwerg Fledermaus; Nedopjr hwjzdawj.)
Tartózkodás és elterjedés.
Beszterczebányán
lehets magasan ostorával
;
e
is
e faj
nem
ritka; söt a Tátra-hegy alján
még meg-
elfordul. Kajner barátom egyet fényes nappal leütött
denevér fecskemódra a lovak eltt röpkedett
s
a felzavart legye-
ket fogdosta, alighanem az éhség kergette ki odvából.
E mentén
faj
leginkább kertekben tartózkodik, leginkább
ott,
a hol patakok
vastag, odvas fák találhatók, így kivált Ercsiben az urasági kertben,
Budapesten az Orczy-kertben. (Vége követltezlk.)
Coleoptera. Bogarak.
A MAGYARORSZÁGI EUCNEMIDAE-FÉLÉK. (
EuGnemidae Hungáriáé.) FrIVALDSZKY jÁNOS-tÓl.
Caput verticale. Clypeus hasi ad insertionem antennarum plusminusve constrictus, subtriangularis vei trapéz iformis. Labrum plerumque deficiens vei rarius obsoletum. Antennae undecim articulatae, foveis 1 Csak ennyi az, a mi Petényi hagyatékában e denevérrl föl van jegyezve. Eészemrl kifejezem, hogy kivált Ercsiben egy igen apró denevér-faj röpül, mely a park elejét véd kfal réseiben tartózkodik de ezt sem lelni, sem kizaklatni nem tudtam ez lehetne talán V. pipistrelhis. Annyi bizonyos, hogy sem Frivaldszky János, sem én eddig hiteles példányt nem láttunk, ;
noha a
faj
irodalmunkban már többször
;
felemlíttetett.
H. 0.
205
Cerophyto), plus-minusve filiformes, serratae
obliquis insertae (excepto
Prosternum antice plerumque truncatum, postice inter coxas processu cum mesosterno libère nexo. Coxae anticae globosae sine vel pectinatae.
acetabula postice
trochantinis,
aperta;
coxae posticae laminis, femora plus-minusve obtegentibus instructae (excepto Cerophyto). Abdomen se-
gmentisventralibusquinque. Tarsi quinque
elongatum
et
articulati.
Corpus plus-minusve
cylindricum.
A Tébelyröpüek (Coleoptera) jelenleg elfogadott rendszerében, a Buprestidák és Elateridák közt, két kis család van helyezve, melyek az említett két nagy családdal egy vagy más tekintetben szoros viszonyl)an állanak s azok közt mintegy összeköt kapcsot képeznek, u. m. a Trixagidaeés Eucnemidae félék. Az Eucnemidae-félék, melyeket ez alkalommal ismertetni akarok, a Trixagidáktól fleg a következ jellegek által különböznek fölajkok hiányzik, csápjaik a homlokon feljebb helyezettek, eltörjük a röptyük tövéhez s a középmellhez nem oly szorosan illesztett, mells ízvápáik hátrafelé :
nyíltak és csípik nagyok, kiállók.
A
Buprestidákhoz álcza állapotban (a kevés ismert
szerint), lábaik
faj
átalakulása
hiánya miatt közelebb állanak ugyan mint az Elateridák-
hoz, melyeknek álczái lábakkal
vannak
ellátva, de kifejldött
állapotukban
miért is némely szerzktl külön csoAz Elateridák feje azonban lejtsen elre irányúit, csápjaik lejjebb a szemek eltt helyezettek; miért is sisakjok sokkal rövidebb, fölajkok látható, elmellök többnyire jelentékenyen elre ez utóbbi családdal inkább
rokonok
;
porttá emelve, azzal egyesíttettek.
tágult és
leges,
szök
tulajdonsággal bírnak.
Az Eucnemidák hosszúkás, hengerded alakú testüek. Fejk függ^ mélyen a torjba merült sisíikja többnyire nagy, alapjánál mélyen ;
kimetszett, ferdényidomú
s
kimetszésében, a ferde tojásdad gödörcsékben
ezek tizenegy ízüléküek és vagy egyszer vagy többé-kevésbbé fürészesek, vagy pedig a hímeknél
a csápok vannak elhelyezve
fonalidomúak,
féssek.
A
fölajk,
;
a nálunk tenyész fnjoknál,
gyönge fejldésüek. kz elmell
elül
nem
látható.
A
szájszervek
egyenesen vagy ívesen metszett, hátúi
mells csípk közt rövid vagy hosszabb nyujtványnyal ellátott, mely gyakran kissé befelé görbült vagy széles lemezre tágult s a középmellen lev gödörcsével szabad mozgással érintkezik varrányai vagy a törj oldalpárkányaival párhuzamosak, vagy ezekkel elre összhajlók, úgy, hogy köza
;
tük az oldallapok háromszögöt képeznek
;
néha az oldalpárkányok
alatt,
vagy a varrányok hosszában, a csápok elhelyezésére, többé-kevésbbé mély I A Cerophytnm nemnél kissé elre irányúit különben e nem sok tekintetben eltér a valódi Eucnemidáktól, úgy, hogy az Lacordaire által (Histoire naturelle des Insectes. 1857. IV. 224.) külön családdá emeltetett; jelenleg pedig az Eucnemidák családjában mint alcsalád ;
szerepel.
!áO(J
csatorna van bevésve, vagy ilyennek csak
A mells
kozik.
nyoma
az oldallapokon mutat-
lábak ízvápái hátrafelé nyiltak és csipöik gömbesek, tolda-
lék (trochantin) nélkül
;
a hátsó csipök harántok
s
czombok
kivájottak a
befogadására úgy, hogy fels széleikbl egy hátrafelé irányult lemez azokat többé-kevésbbé födi. A kocsák öt ízülékek. A potroh 5 szelvény.
Az európai fajok közöl eddig csupán négynek átalakulása ismeretes. Alczáik különböz alakúak, de lábnélküliek. A Melasis buprestoides elkeskeny és kinyúlt.
teste szélesedett, a hátsó pedig
A
Farsus unicolor-é
potrohos és rövidebb vagy hosszabb kerülékidomú. Az Eucnemis capucinus-é pedig hosszú, párhuzamos.
álló
Különböz nem száraz, vagy többé-kevésbbé kórhadásnak indult, vagy fekv fában élnek. A kifejldött állatok, a nyári hónapokban, tes-
tök átmérjének megfelel lyukakon keresztül bújnak ki a fából
nyes napokban
arra
Egy
röpkédnek.
Krassómegyében Szászka vidékén, egy fekv
s
verfé-
észlelhet, így bükkfán találtam Tharops
több
fatörzsön
is
:
Thambus Frivaldszky Dirrhagus clypeatus és Nematodes íilum fajokat. Néha kéreg alatt, ritkábban a zöld ágakon is találhatók. de néha kedvez körülmények közt Általában gyéren fordulnak el számos példány is lelhet így Slavoniában a lippiki fürd vidékén kivámelasoides,
,
,
;
gott friss gyertyánfa törzsökéin a
dányra akadtunk
és pedig
lerakása végett repültek oda.
hanem egy
Tharops nigriceps-bl száznál több
pél-
csupa nstényekre, melyek valószínleg petéik
Hímek
e
vidéken
nem
voltak találhatók;
e
helytl körülbelül két mértföldnyire a Papuk-hegy oldalán, hol
félig
korhadt bükkfa-törzsbl vagy harmincz példány kifüstölés utján
került birtokunkba. Nevezetes,
hogy
e
helyen ismét nstények
nem
for-
dultak el.
E
vannak terjedve, de átalában ritkák s eddigelé 463 faj ismeretes, melyekbl Európában csak 28 tenyészik hazánkban pedig eddig 15 észleltetett. Az osztrák és német tartományokban 13 13, Olaszországban 12 és Francziaországban 14 faj él. Magyarország faunájára vonatkozólag, hazánk irodalmában a követcsaládbeliek az egész világon el
;
—
kez
adatokkal találkozunk
KoY Tóbiás buprestoides
által
:
(Alphabet.
Verzeichniss.
(jelenleg Melasis buprestoides)
Ofen,
és Elater
1800.)
Elater
pygmaeus (most
Dirrhagus pygmaeus), mint Budapest vidékén elforduló fajok említetnek
;
azonban az ujabb észleletek azt nem igazolják. EózsAY Emil által a pozsonyi kir. kath. fgymnasium 1867/8. évi Ertesítvényében «Catalogus Coleopterorum Posonii et Cassoviae inventorum»)
czím
jegyzékben említtetnek: Melasis buprestoides, Eucnemis
capucinus, és Hypocoelus filum (jelenleg Nematodes filum).
Fuss Károly az Archiv des Vereins für siebenbürg. Landeskunde. Neue Folge VIII. Band. 3. Heft 1869. «Verzeichniss der Käfer Siebenbür-
207
czím
Eucn mis capucinus, pygmaeus és clypeatus fajokat. Fkivaldszky Imre által «Jellemz adatok Magyarország faunájához, 1865.» czímü müveben közölve vannak: Tharops nigriceps, Eucnemis capucinus, Farsus unicolor, Dromaeolus barnabita es Xylobius Alni.
gens»)
alatt felhozza: a Melasis buprestoides,
Microrhagus
lepidiis,
Frivaldszky János és
által «Állattani
Korniareva vidékein,
kirándulásaim Orsova, Mehádia
Magyar orvosok
(a
és természetvizsgálók
XVI.
nagygylése Munkálatai között 1873.) emlitve vannak: Tharops melasoides, nigriceps, Eucnemis capucinus, Dromaeolus barnabita, Microrhagus lepidus és Xylobius Alni.
Mérey Etel által a «Györmegye és Város munkában Eucnemis capucinus.
cziraü
Egyi^^temes leírása, 1874.»
:
Frivaldszky jÁNOS-tól «Adatok ïemes és Brassó megyék faunájához (a
Magyar Tud. Akadém. mathem.
és természettud.
kötetében. 187G.): Tharops melasoides,
Thambus
Közleményei XIII.
Frivaldszkyi, Microrha-
gus lepidus, Nematodes filum és Hypocoelus procerulus. Ugyanattól a «Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közI. rész. 1879.» czímü dolgozatban: a Xylophilus Alni.
mivelödési leirása.
E
Vicomte Henri de Bon vouloir «Monographie de la Famille des Eucnemides» czím alatt, mely az Annales de la Société Entomologique de France 1870-ki folyamához mellékbtül családról jeles monographiát
írt
szolgált.
E
család neineineh táhldzati átnézete.
A) A fej kevésbbé lehajló a csápok a homlok dudorodásán közel egymáshoz helyezettek a hátsó csípk egyszerek, kifelé szélesbedettek a tomporok hosszúk s hossztengelyök a czombokéval egyenl ;
;
;
irányú
Ccropht/thil.^
/.
B) A fej függleges a csápok ferde, tojásdad gödörcsékben vannak iktatva, mi végett a sisak alapja mindkét felén kimetszett a hátsó csípk lemez;
;
mely a czombokat többé-kevésbbé elfödi a tomporok rövidek, a czombok tengelyével nem egyenl irányúak II. Eucneinini, Az eltorjnak oldalszélei az elmell varrányaival meglehetsen párzel ellátottak,
1.
;
huzamosak. 2.
2.
1.
3.
A lábak rövidek, vastagodottak es összenyomottak 1 A lábak hosszúkásak vagy meglehetsen rövidek, de
.
Melctsis. vékonyak s össze
2. Ikcirops. nem nyomottak Az eltorjnak oldalszélei az elmell varrányaival elre összhajlók Az eltörj oldalszélei alatt a csápok befogadására csatorna van bevésve '
Ezen Európában csupán egy
még nem
észleltetett
;
faj által
képviselt alcsalád és
valószinü azonban, hogy az nálunk
Práterben meglehetsen gyakori.
is
nem, hazánkban tudtommal
tenyészik, mert Bécs mellett a
208
A
4.
hátsóméi] mindkét oldalán széles, ferde benyomás van a mells kocsák
elhelyezésére
A A
4. 5.
csápok frészdedesek
széle
A
5.
3.
az
;
egyenl hosszaságú a
csápok
ízei
hengeresek
háromszög
elömell
külszéllel
Az Az
6.
oldallapjainak alsó
Tha/mhlVS.
4--
az elömell oldallapjainak alsó széle rövidebb
;
a külszélnél 3.
EucJiemis.
hátsómell oldalai benyomás nélküliek
Dvomaeoliis.
5.
eltörj oldalszélei alatt a csatorna hiányzik elömell varrányai közt szélesded csatorna van bevésve a csápok
elhelyezésére
E
7.
nem
csatornát korlátozó varrány-párkánykák elül
hanem
hátul kevéssé szétirányultak, miért
is itt
a csatorna mérsékel6. Dii'rhagiis.
ten szélesbedett
A
7.
hajolnak össze,
varrány-párkánykák
irányúltak, miért
is
elül szögletesen összhajlók, hátúi
itt
nagyon
szét-
háromszög Farsus. 7
a csatorna nagyon szélesbedett,
6.
benyomást képz Az elömell varrányai egyszerek, csatorna nélküliek a csápok elhelyezésére szolgáló ily csatornának nyoma azonban az oldallapokon mu-
8.
A
9.
Az
9,
Az
8.
A
csápok harmadik ízüléke körülbelül egyenl nagyságú a másodikkal
10.
A
hátsó csípk lemeze
10.
A
.
;
tatkozik
csápok harmadik ízüléke sokkal hosszabb a másodiknál elömell nyújtványa a
dott
;
mells csípk mögött hosszúkás
az elöhát széles hosszcsatornával
elömell nyújtványa rövid, szélesded
mással
8.
9.
ellátott
majdnem párhuzamos
1. Nr. 30. pag.
Coléoptères. IV. 99. (1857.)
1—3.
Melasis -
a
hím
csápjai egy-
;
Olivier.
VII. Nr. 30. tab.
— Kiesenw. Nattirg.
1. fig. 1. a-g.
d. Insect.
—
— Lacoidaire, Genera des
Deutschi. IV. 190. (1858).
— Jacquelin
Genera des Ooléopt. d'Europe. III. 113. (1861). Thomson Skandin. Coleopt. VI. 46. Bonvouloir, Monogr. de la Famille des Eucnémides. 88. (1870—71). — Eedtenb. Fauna
Val,
(1864).
;
Hypocoelus.
10. Xylophilus. a hím csápjai 11. Otho.
féssek
Du
Nematodes.
hátsó csípk lemeze az oldalak széleinél szélesbedett
1790.
vékonyo-
az elhát csak alapjánál benyo-
;
szerek
Entom. n.
és
Austr. Edit.
3. I.
522. (1874),
Clypeus brevis, basi mediocriter coarctatus, apice trisinuatus. Palpi pilosi, articule
tae.
ultimo ovoideo. Antennae maris pectinatae, feminae serra-
Prothorax subtus sine sulcis antennalibus; suturis prosternalibus
margine
laterali subparallelis.
cum
Pedes validiusculi, compressi, ungviculis
simplicibuSi
A
test hosszúkás,
hengeres idomú hátrafelé kissé keskenyedett.
A
fej
209
kevéssé domborodott; sisakja rövid, oldalvást középszeren kimetszett
s
háromszor kissé kiszélelt. A csápok els ize hosszúkás s kissé görbült, a második és harmadik rövidek, ez utóbbi azoiban szélesebb s a hímnél háromszögüded, a negyediktl kezdve az ízek a hímnél hosszú, a nstényelül
A
nél pedig rövidebb nyújtványokra tágultak.
dad-idomú. A szélei
törj
falámok utolsó ízléke
tojás-
hosszánál szélesebb, hátrafelé kissé keskenyedett, oldal-
egyenesek, csupán a hegyes hátsószögletek eltt kissé öblösek
Az
elszögletek kiállók és kerekítettek. hátsó nyújtványa a
az
;
elömell elül egyenesen metszett,
csípk mögött rövid
s
befelé hajló
;
a varrányok az
majdnem párhuzamosak az oldallapok csatorna nélküliek. A röptyük majdnem párhuzamosak. A lábak lapítottak a kocsák els íze oldalszélekkel
;
;
leghosszabb és legszélesebb, a többi fokonként rövidebb és keskenyebb
a
;
csípk lemeze innens részén széles, oldalvást pedig keskenyedett hátsó tomporok kerekdedek. A has utolsó szelvénye hosszában ormós
hátsó
;
a s
végén kissé kinyúlt.
E nembl három egy Európában
s
faj
hazánkban
ismeretes, melyek közöl is
kett Amerikában
és
tenyészik.
buprestoides Linue.
ÄL.
Elater buprestoides Liune Syst. Nati;iae. Edit. 13. 1767. Vol.
I.
Pars.
II.
— Fabric. Mant.
656.
Insect. 1787. 175.
Melasis biiprestoides Oliv.
Entom.
Gen. Crust,
"247.
I.
et Insect.
437. (1808).
— Jacqu.
Du
I.
II.
Nr.
(1806)
—
— B.\CH, Käfer Fauna. Eucném.
4.
—
Iliig.
Curtis, Brit.
II. 24. (1854).
Val. Gen. des Coléopt. Ill
Bonvouloir, Monogr. des
pag.
3.
t.
27.
f.
Käfer Preuss.
Eutom.
— Kiesenw.
—
Natnrg.
ßedtenb. Faun. Austr. Edit. III. fig. 9. (1793).
— I'aykuU, Faun. Suec. I.
3. I,
I.
front e
d. Ins.
Deutschl.IV. 192.
523. tig. 1. a.
320. (1798).
(1793).
—
— —
Panzer,
— Fabric. Syst. Eleiitb.
çf var. (1806).
— Gyllenli.
Ins. Suec. IV.
— Bach, Käfer Fauna. II. 24.
Cylindricus, niger vel piceo-niger, opacus,
rugoso-punctato,
— Latreille
Gyllenh. Ins. Sueciae.
331. (1801).
Melasis eliteroides, lUig. Magaz. für Insect. V. 227. 366. (1827).
3-18. (1798).
—
Meliisis tiabellicornis Herbst, Natursy.stem etc. Coleopt. V. 49. tab. 47.
Fauna German.
—
Thoms. Skand. Coleopt. VI. 47. Seidlitz, Fauna Baltica. 107. (1872).
132. cT
00. tábl. 7. lig. 4.
II. 55.
vel leviter foveolata,
griseo-pubescens. Capite
vel plus-minusve distincte
longitudinaliter canaliculata. Pronoto longitudine latiore, basin versus sen-
sim angustato, antice late arcuatim emarginato, angulis anticis feminae lamina parva crenulatainstructis superficie convexa, rugoso-aspera, cana;
licula lineari, longitudinali antice saepe evanescente notata. Elytris pronoto fere
quadruple longioribus, antice
terstitiis subtiliter
subtiliter, postice
profundius
rugoso-granulatis. Subtus dense punctatus
;
striatis
;
in-
ventris se-
gmente ultimo versus apicem longitudinaliter carinato, in mucronem obtusum producto et ante hunc tuberculis duobus minutis instructo. Longit. 5—10'%^.
210
In Hungária meridionali
Transsylvania, in truncis exsiccatis sub-
et
putridis Fagi rarus.
Hengeres idomú, fekete vagy szurok-fekete, homályos, szürke szrredsen pontozott; homloka sekély gödörcsé-
ösekkel gyéren borított. Feje vel,
vagy többé-kevésbbé nyilvános hosszcsatornácskával ellátott. Eltorja lassudadan keskenyedett, elül szélesen,
hosszánál szélesebb, alapja felé
ívidomúan kimetszett, a nstény vel jelöltek
mely
;
elöszögletei alacsony, hornyolt lemezké-
domborodott, redsen érdes, hosszában csatornás,
felülete
gyakran enyészetes. Röptyüi a torjnál majdnem négyszer hosz-
elül
szabbak, elül sekélyen, hátul pedig mélyebben rovátkoltak, finomul, redsen szemerkélt köztércsékkel. Alul sürün pontozott; a has utolsó szelvénye
hegye s
felé
hosszában ormós, végén rövid, tompa tridomú nyújtványnyal
ez eltt két kis dudorkával
ellátott.
Lábai vagy a
hasonló színek,
testtel
vagy pedig lábszáraik és kocsáik rozsdabarnák. Hossza 5—10 %.
Ezen Európa nagy részében kein.
Délmagyarországban
^.
és
Thar op S
Eevue Entomologique (Silbeemann). d'Europe.
IV. 100. Isorhipis,
114.
III.
—
—
elterjedett faj
és
Kassa vidé-
III.
Kiesenw. Naturg.
Läporte de Castelnau. 168.
(1835).
d. Ins.
Faum. entom. des Quaedam gen. et.
envir.
—
Jacquelin
Du
Val, Gêner,
— Lacord.
Deutsch. IV. 193.
Bonvoul. Monogr. des Eucném. 95.
Lacord.
Pozsony
Erdélyben a bükkfa törzsein fordul el.
Gen.
— Bedtenb. Faun. Austr. Edit.
de Paris.
I.
622.
(1835).
—
cl.
d.
3. I.
Coléopt. Coléopt. 523.
Nematodes Eedt.
spec. Col. Arcliid. Austr. 9, (1842).
Clypeus longior, basi magis constrictus, apice fere recte truncatus.
Palporum
articulo ultimo ovoideo.
Antennae maris
flabellatae,
acute serratae. Prothorax subtus sine sulcis antennalibus nalibus
cum margine
laterali subparallelis.
;
Pedes graciles,
feminae
suturis prostertibiis tarsisque
teretibus, ungviculis simplicibus.
A
test hosszúkás,
hengerded, hátrafelé kevéssé keskenyedett. Feje dom-
borodott; sisakja hosszabb, alapjánál mélyebben összeszorult és elül
egyenesen metszett. Torja hengerded
s
elöszögletei ki
nem
állók.
majdnem
Az elmell
elszélé ívesen metszett, hátsó nyújtványa befelé hajlott, varrányai az oldalszélekkel
majdnem párhuzamosak
tyük hosszúk. íze a
A
s oldallapjai
lábak sudarak, kocsáik hosszúk
A
röp-
két utolsó párnak
els
csatorna nélküliek,
sa
következ hárommal együttvéve egyenl hosszaságú
;
a karmok egy-
szerük.
Az eddig ismert e nemek 8 fajából öt E szakamerikában, három pedig Európában él s ezekbl a következ kett hazánkban is tenyészik.
211
Th. melasoides
1.
Revue Eutom. III. 169. Fauna II. 24. — Kiesenw. III.
27.
pl.
—
—
LaiJ. de Casteln. 224. (18i0). — Bach, Käfer — Jacqu. Du Val, Gen. Coléopt. Europ. — Seidlitz Fauna Baltica. 107. —
Castelu. Hist. Nat. d' Ins. Coléopt.
Nat. d. Ins. Deutsch. IV. 194.
Bonvoul. Monogr.
d.
Eucném.
97. pi. 4.
f.
Redtenb. Faun. Austr. Edit.
Entom. de
Isorhipis Lepaigei, Lacord. et Boisd. Faun.
Quaedam Niger, vei piceo-niger, rufo-ferriigineis
gen.
et.
7.
III. 523.
Paris.
I.
fiavescenti
rufo-feiTugineis, vei soliimmodo ad
Nematodes
623.
strepens, Eedt.
spec. Col. 9.
griseo-pubescens
suturam infra
;
antennis
vei
elytris
nonnunquam
sciitelliim
rufescentibus.
plus-minusve brunescentibus
vei
I.
;
Capite rugoso-punctato, fronte antice verruca parva laevi notata, Pronoto latitudine
parum
modice angustato, lateribus plus-minusve
longiore, antice
late impressis, dorso canalicula longitudinali, basi profundiore, antice ple-
rumque evanescente
exarato, mediocriter, subdense, ad angulos posticos
acutos rugose punctato. Scutello breviter ovato. Elytris elongatis, pronoto fere quater longioribus,
sensim angustatis
usque infra medium
subtiliter,
;
parallelis, bine versus
Pedibus vel bruneo-ferrugineis, vel
granulatis.
segmento quarto
Ventris
dilutioribus.
apicem
versus latéra evanescenti striatis et dense
et
liruneis,
quinto
apice
tibiis
tarsisque
longitudinaliter
carinatis.
7—11
Longit.
'>%.
Hungáriáé meridionalis Comitatuum Krasso
et
Szörény nee non Sla-
voniae, in truncis emortuis, siccis vel subputridis Fagi degit.
Fekete vagy barnás-fekete,
srn tebb
sárgás-szürke szörcsékkel meglebetös vagy rozsdabarnák vagy pedig többé-kevésbbé sötéa röptyük néba szintén vagy egészen rötbarnák vagy ily szín
borított; csápjai
színek
;
csupán a paizs
alatt látszik kissé
loka elül kis sima petytyel elül
keskenyedett
kissé
,
jelölt.
eltnni. Feje redsen pontozott hom;
Torja szélességénél csekélylyel hosszabb,
oldalvást
többé-kevésbbé szélesen benyomott,
mely alapjánál mélyebb s elül többnyire enyészetes; felülete középszeren, de meglehets srn, a hátsó hegyes szögletek körül redsen pontozott. Paizsa rövid-tojásdad. Eöptyi lioszszában
csatornával
ellátott,
majdnem még háromszor hosszabbak, közepeiken túlig párhuzamosak, innentl kezdve pedig végeik felé lassúdadan keskenyedettek hosszak, a torjnál
;
finomul, az oldalak felé enyészetesen rovátkoltak és borítottak.
halványabbak. Hasának negyedik
végén hossz -ormócskával
Hossza 7—11 vagy
s
''
erdkben száraz
korhadt bükkfákon található.
Termcszetrujzi fiizcteh.
in.,
s
ötödik szelvénye
ellátott.
«i^.
krassó- és szörénymegyei, valamint a szlavóniai
félig
szemercsékkel
Lábai vagy rozsdabarnák vagy sötétbarnások, lábszáraik
kocsáik valamival
A
srn
kniet ív. füzet.
15
212
^.
Th. nigriceps Mannerheim.
nigriceps, Mannerh. Eucnemis Insect, genus monogr. tractatum. 35. t. 2. fig. 12. (1823). Bonvoul. Monogr. des Eucném. Tharops nigriceps. Kiesenw. Nat. d. Ins. Dentsch. IV. 195.
Eucnemis
—
108, pl. 4.
Niger
9.
f.
ad
limbatis, vel nigris infra scutellum usque gineis
lateribus et apice nigrescenti
elytris, vel testaceo ferrugineis,
unam
tertiam brunneco-ferru-
primo saepe infuscato
antennis flabellatis, ferrugineis, articulo
;
pedibus testaceo-ferrugineis, femoribus
minusve infuscatis(cf )
;
—
nonnunquam etiam
et
:
tibiis plus-
vel totus testaceo-ferrugineus, capitejnigro, pec-
tore ex parte ventrisque limbo infuscatis
;
antennis serratis (ç). Capite
dense griseo-pubescente
valde dense, subtiliter rugoso-punctato et
;
fronte
antice plus-minusve foveolatim impressa. Pronoto latitudine parum breviore, antice leniter emarginato, medio transversim, praesertim ad latéra
basi
impresso,
tenui
canalicula
instructo, subdense(cf), vel
longitudinali,
medium non
attingente
subtiliter punctato (.?),
magis dense rugoseque
angulis posticis acutis. Scutello oblongo, rugosiusculo. Elytris pronoto quater longioribus,
subparallelis
,
versus apicem
parum
angustatis, subtiliter
subtiliterque granulatis. Ventre et
punctato-striatis, interstitiis confertim
pedibus concinne, rugosiuscule punctatis.
6—10 %.
Longit.
In Comitatu Szörényensi rarus, in Slavonia vero magis frequens. Fekete, röptyi vagy rozsdabarnák, vagy barnássárgák
s
oldalaik és
végeik feketésen szegélyzettek, vagy pedig feketék és a paizs alatt egyhar-
madáig rozsdabarnák, a csápok legyezösek, barnasárgák tott, a lábak barnasárgák, czombjaik s néha lábszáraik
— vagy
egészen barnasárga,
feje fekete,
sr
is
barnultak
(cf)
;
melle részben és hasának szegélye
nagyon srn, finomul redsen szürke szrösekkel födött; homloka elül többé-kevésbbé
barnított, a csápok fürészesek (Î).
pontozott és
els ízök barní-
s
A
fej
gödörcsésen benyomott. Torja hosszánál kevéssel rövidebb, elszélé gyön-
gén kikanyarított, közepe, kivált az
vékony
alapjánál
középszeren hátsó
(cf),
szögletei
a
,
közepéig
vagy
srbben Eöptyi
hegyesek.
nem
oldalokon
,
terjed
harántan benyomott, csatornácskával
jelölt,
és redsen finomul jDontozott (Î); a torjnál még háromszor hosszab-
bak, hátrafelé csak kevéssé keskenyedettek, finom pontozott rovátkákkal és
sr
szemercsékkel a köztércséken. Hasa
s lábai
finomul redsen pon-
tozottak.
Hossza
E
6—10 %.
ritka
tenyészik.
keleti
faj
a
Herculesfürd környékén
és
Szlavóniában
213
Eucneinis Neue Schrifteu
d.
Coléopt. IV^ 108. Coléopt. III. 114.
Naturf. Gesellsch.
— —
zii
Halle.
Kiesvenw. Naturg. Bonvoul. Monogr.
Ahrens.
II. 2.
pag. 40. tab.
2.
Ins. Deutsch. IV. 195.
d.
Eucném.
d.
154.
Redtenh. Faun. Austr. Edit.
—
7—9. — Lacord. Geuer. — Jacqueliu Du Val, Gen. f.
Thomson, Skand.
3. 1.
Col. VI. 51.
cl.
d.
—
523.
Clypeus basi sat profunde lateraliter excisus, apice emarginatus. Palporiim articulus ultimus securiformis. Antennae serratae. Prothorax subtus juxta margines laterales pro receptioné antennaram canalicula profunda,
cum
sutura
prosternali antice convergente instructus
;
processu
Metasternum impressione obliqua lata pro receptioné tarsorum anticorum notatum. Laminae coxarum posticarum valde dilatatae, fere totum femur obtengentes. Pedes breves, tarsis tenuibus, articulo primo longo, reliquis brevibus. A test hosszúkás, középszeren domborodott. Feje nagy, igen domborodott sisakja alapjánál mélyen összeszorult s elül kikanyarított A falámok utolsó ízüléke bárdidomú. A csápok fürészdedesek, els izök hosszú, hengerded, a második rövid, a harmadik a következnél hosszabb, visszárui 10. pedig élesebben tágult, a végs kúpdad, a 4 6. befelé tompán, a 7 hossztojásdad. Az eltörj hosszánál az alapon kissé szélesebb, szélei nagyon lehajoltak, ezek alatt mély hosszcsatornával ellátott, mely a csápok befogaprosternali acuto, recto.
;
—
dására szolgál
—
az elömell varrányával elül összehajlik
s
nyújtványa hegyes és egyenes.
A
;
az elömell hátsó
hátsómellen, mindkét felén, egy szélesded,
benyomás van, melybe a mells kocsák elhelyezhetk. A hátsó csípk lemezei innens részén háromszögén szélesbedettek s a czombokat majdnem egészen elfödik. A lábak rövidek, kocsáik vékonyak s els izök hosszú, ferde
a többi pedig rövid.
E nem
csupán egy
faj által
capuchins
JE.
Neue
Schrift, d. naturf. Gesellsch.
van képviselve Európában
zn Halle.
IT. 2. 40.
Méneville, Annal, d. la Soc. Ent. d. France. 2 Ser. d. Ins.
I.
II. 25.
— Gyllenh. Ins. 187. pl. 6.
íig.
Suec. IV. 362.
47-49.
—
— Jacqu. Du Val, Gen. des Coléopt. tab. 27. — Thomson, Skand. Coléopt. VI. 52. — Bonvoul. Monogi-.
— Seidlitz,
Fauna
hazánkban.
Ahrens.
Deutsch. IV. 196.
Käfer Fauna.
s
III.
—
Guérin.
Kieseuw. Naturg. fig.
d.
134.
— Bach.
Eucném.
156.
— Eedtenb.
Faun. Austr. Edit. 3. I. 523. Elater macrotis Beck. Beitr. zur baierischen Insectenfauna 18. tab. 5. fig. 25. (1817). Baltica. 107.
Elater carinatus Billb.
Oblongo titus.
Enum.
Insect, in
ovalis, niger, subnitidus,
Museo
pube
Billberg. 21. (1820).
subtili grisea mediocriter ves-
Capite valde convexo, dense punctato et carinula longitudinali tenui
instructo. Antennis basi nigris vel nigro-piceis,
bruneis. Pronoto
emarginato,
apicem versus vero rufo-
apicem versus angustato, supra oculos
antice ad
margines
et basi
utrinque
laterales impressione longitudinali,
ad
214
angulos posticos fovea
i
supra scutellum impressione triangulari notato,
et
disco antice valde convexo, sat dense sed leviter punctato angulis posticis latis,
subacutis. Elytris pronoto plus
cem sensim
quam duplo
longioribus, versus api-
angustatis, mediocriter convexis, basi circa scutellum modice
impressis, obsolete striatis et dense ruguloso-punctatis distinct! ore, apice erosa.
et
stria juxta suturali
;
Subtus dense, subtiliter punctatus
;
metathoracis
segment! secundi tertiique lateribus medio laevigatis. Pedibus nigris vel
nigro-bruneis, tarsis et saepe etiam tibiis rufo-ferrugineis.
5—7 ^%
Longit.
In varus partibus Hungáriáé
et
Transsylvaniáé nee non in Slavonia
inventus.
Hossztojásdad, fekete, kissé fényes, finom lapuló szürke szörcsékkel
középszeren födött. Feje nagy, domborodott, sürün pontozott s hosszában vékony ormócskával ellátott. A csápok tövön feketék vagy barnás feketék, liegyök felé pedig rötbarnák. Torja elre keskenyedett, a szemek fölött és alapjánál mindkét felén kissé kiszélelt, elül az oldalszélek mellett hosszúkás, a hátsószögleteknél sekély gödörcsés és alapjánál
benyomással;
srn, tyi
elökorongja nagyon domborodott,
közepén háromszög
felülete
de sekélyen pontozott, hátsó szögletei szélesek
meglehetsen
hegyesdedek. Eöp-
s
a torjnál több mint kétszer hosszabbak, közepöktöl végeik felé lassú-
dadan keskenyedettek, középszeren domborodottak, a paizs körül benyomottak, enyészetes rovátkákkal és az
csekkel,
srn, redsen
els rovátka valamivel jobban bevésett
kissé,
pontozott köztérs
végén
mintegy
mélyen kivágott. Alul sürün, finomul pontozott a hátsómell és a második és harmadik szelvény oldalai közepein simítottak. Lábai feketék vagy sötétbarnák, kocsái és gyakran lábszárai is rötszinüek. Hossza 5 7 %. Pozsony, Trencsén (Zsolna vidékén), Gyr és Szörény (Mehádiánál) megyékben, Erdélyben Nagy- Csr erdejében és Szlavóniában él. ;
—
4-
ThamhlOS
Monogr. de
la
Bonvouloir.
Famille des Eucnemides. 160.
Clypeus basi valde constrictus. Palporum maxillarium articulus
mus
ulti-
valde magnus, crassus et subsecuriformis. Antennae subserratae. Pro-
thorax subtus ad margines laterales canalicula, minus
quam apud Eucne-
midem
simplices,
profunda,
instructus;
suturáé
prosternales
modice
arcuatae, intra has prosternum obsolete longitudinaliter Impressum, pro-
cessu subrecto. Metasternum sine impressione. Coxae posticae mediocriter dilatatae.
Pedes breves
breves
crassiusculi
,
longitudine.
;
;
tibiae anticae apice incrassatae
;
tarsi antici valde
posticorum articulo primo reliquis simul sumtis
215
A
középszeren domborodott. Feje nagyon dommélyen összeszorult állkapocsfalámainak utolsó íze nagy, vastag, bárdidomhoz kissé hasonló. A csápok tompán fürészdedesek els ízök hosszú s kissé görbült, a második rövid, a harmadik valamivel hosszabb s mint a szélesebb következk, hegyén befelé tompa, rövid ború
test kicsiny, hosszúkás,
sisakja alapjánál
;
;
;
í'ogidomra tágult, a
végs hosszúkás
hegyefelé vékonyodott. Torja hosz-
s
szánál valamivel szélesebb, alul az oldalszélek mellett kevésbbé
tornával ellátott mint az Eucnemis-nél kissé ívesen hajoltak
s
mély csa-
az elmell varrányai egyszerek,
köztük az elmell hosszában sekélyen benyomott,
nyújtványa pedig majdnem egyenes
A
;
a hátsómellen benyomások nincsenek.
;
háromszögén
hátsó csipk lemezei belül középszeren,
A
szélesbedettek s
háromszögded mells lábszárak hegyei s a rövid kocsák vastagodottak a hátsó kocsák vékonyak s els ízök a többi következkkel együttvéve egyenl hosszaságú. E nembl hat faj ismeretes, ezek közöl öt Amerikában s egy csupán
az oldalak felé lassúdadan keskenyedettek. s
A
hegye kerekített.
lábak rövidek
paizs széles
a
;
;
hazánkban
és
Tli.
Szlavóniában
Privaldszhyi Monographie de
la
él.
Bonvouloir. Famille des Eucnémides. 166.
pl. 6. fig. 9.
Niger, pube flavida vei flavescenti grisea, in pronoti elytrorumque basi et subtus densius vestitus sat dense punctato,
fronte
;
antennis pedibusque
;
Capite convexo,
sulco brevi longitudinali instructa.
antice angustato, valde convexo, disco
densius rugoso-punctato
rufis.
minus dense
leviter,
Pronoto
lateribus
ver
basi utrinque profunde sinuato et impressionibus
duabus obliquis mediocribus notato
;
angulis posticis acutis. Elytris pro-
noto adhuc bis longioribus, oblongo-ovatis, post humeros lateraliter modice impressis, dein a medio versus apicem sensim angustatis, subtiliter striatis, striis basi et tiis
subdense
pupillato, ventre
Longit.
transversim
et
ver
parum
prima etiam apice profundioribus, subrugulose
punctatis.
Pectoris
convexis, intersti-
lateribus
dense rugosiuscule punctatis.
3— 4^«{4,.
In Comitatu Krassoviensi
et in
Slavonia a
me
detectus.
Fekete, sárga vagy sárgás-szürke szrcsékkel, a törj és röptyük alapján,
valamint a
test alsó részén
srn
srbben
födött.
Csápja és lábai rötszínüek.
homloka rövid hosszbarázdával jelölt. Torja elül keskenyedett, nagyon domborodott, a korongon kevésbbé srn és sekélyen, az oldalakon pedig srbben redsen pontozott alapjánál mindkétfelén meglehets mélyen kiszélelt és két ferde benyomáskával Feje domborodott
s
elég
pontozott
;
;
ellátott
;
hátsó szögletei hegyesek.
Köptyi
a torjnál
meg
kétszer hosszab-
bak, hossztojásdadok, vállszögleteik mögött oldalvást kissé benyomottak
közepeik alatt hegyök
felé
s
lassanként keskenyedettek, kevéssé domborodot-
i
216
tak,
finom rovátkákkal, melyek az alapon
s
els a
az
büt
lyebben bevésettek, a köztércsék középszeren sürün és
A mell 3—4^ %.
sen pontozottak.
Hossza
E
oldalai és a has
mékissé haránt-redmellett
redsen pontozottak.
ritka fajt a hatvanas években Szlavóniában a lippiki
bükkfagalylyakön fedeztem
fürd vidékén
1874-ben azt egy példányban Krassóme-
fel s
gyében Szászkánál a Sporesk-hegyen egy száraz bükkfa-törzsön
Dromaeolus
5. Natmg.
Ins. Deutsch. IV. 197.
cl.
Bonvoul. Monogr.
d.
—
Jacqnelin
Eucném.
193.
Du
is
találtam.
Kiesemvetter. Val, Gen.
— Eedtenb.
cl.
Coléopt. d'Europe. III. 115.
Faun. Austr. Edit.
Frons antice medio angulatim producta sejuncta
is,
et
3. I.
524.
1
a clypeo margine tenui
clypeus basi valde constrictus, foveis antennalibus magnis. Pal-
;
porum
articulo ultimo securiformi.
drieis.
Prothorax subtus ad margines laterales canalicula sat profunda prosternum foveola longitudinali notatum, postice processu
instructus recto
;
Antennis filiformibus, articulis cylin-
;
minus
suturis
distinctis.
Metasternum
sine impressione.
Coxarum
posticarum laminae minus quam apud Eucnemidem dilatatae. Pedes breves tarsi incrassati, articulo penultimo subtus modice lobato. ;
A elül
test
hosszúkás, középszeren domborodott. Feje domború, homloka
közepén szögletesen kinyúlt
lasztott.
A
sisak alapjánál
A
bárdidomú. res ízekkel
;
a sisaktól vékony párkányka által elvá-
s
nagyon
összeszorult.
az
els
gereseknél hosszabb és vékonyabb s hegye felé törj
falámok utolsó ízüléke
nagy, a második rövid, a harmadik a következknél
íz
kissé hosszabb s tövénél valamivel vékonyabb, a
A
A
csápok nagy gödörcsékben helyezvék, fonalidomúak, henge-
végs az eltte lev henmég jobban vékonyodott.
hosszánál kevéssé szélesebb, oldalszélei nagyon alant helyezettek
s
mély csatorna van a csápok befogadására. A középmell hosszgödörcsével van ellátva s nyújtványa egyenes a varrányok igen gyöngék. A hátsómellen benyomások nincsenek. A hátsó csípk lemezei nem oly szélesek mint az Eucnemis-nál, az oldalak felé középszeren keskenyedettek s alattok elég
;
végeiken ismét kissé szélesbedettek.
A
lábak rövidek, vastagodott kocsákkal,
melyek utolsóeltti íze alul kissé karély idomban kinyúlt. Ötvenkét faj ismeretes, melyekbl azonban Európában
s
hazánkban
csak a következ tenyészik.
D. harriabita
Villa.
Eucnemis barnabita Villa, Alteram supplem. Coleopt. Europae etc. pag. 62. (1838). Eucnemis Hej'deni Bach. Entomol. Zeitung. Stettin. 1856. 247. Dromaeolus barnabita Kiesenw. Naturg. 135.
—
d.
Ins. Deutschl. IV. 198.
Bonvoul. Monogr.
d.
— Jaequelin Du Val, Gêner. Coléopt. Europ. III. tab. 27. fig. 202. — Seidlitz, Fauna Baltica. I. 107. — Eedtenb. Faun.
Eucném.
Austr. Edit.
3. I.
524-
Niger, subopacus, pube adjacente flavescenti-grisea, subtus et ad ely-
'217
trorum basim densiore rugoso-punctatis basi utrinque
vestitiis.
hoc
,
antice
Capite ct pronoto sat dense, sed leviter sub-
parum
angiistato
medio vero canalicula
fovea,
impressis, notato; angulis posticis
latis,
mediocriter
,
lata,
convexo,
plus-minusve profunde
apice acutis. Elytris pronoto plus
quam duplo longioribus, usque ad infra medium subparallelis, dein sensim angustatis, parum convexis, evidenter striatis, striis internis ad apicem profundis, interstitiis
modice convexis, dense rugoso punctatis. Subtus
ter rugoso-punctatus
Longit.
;
subtili-
tarsis rufescenti-bruneis.
4^—5 %.
In Comitatu Szörényensi ad thermas Herculis rarus. Fekete,
majdnem homályos,
tyük tövein és alul
srbben
sárgás-szürke lapuló szörcsékkel, a röp-
födött.
Feje és torja meglehetsen
sekélyen és kissé redsen pontozottak
;
srn,
de
az utóbbi elre kevéssé keskenye-
középszeren domborodott, alapjánál mindkét felén gödörcsével s közepén széles csatornával jelölt, melyek többé-kevésbbé mélyen bevésetdett,
tek
;
hátsó szögletei szélesek
s
végeik hegyesek.
Eöptyi
a torjnál
még
két-
szer hosszabbak, közepeiken túlig párhuzamosak, innét pedig keskenyedettek, rovátkoltak,
az
a köztércsék kissé
innens rovátkák a röptyk végein mélyen bevésettek, domborodottak, és srn redsen pontozottak. Alul
finomul redsen pontozott és kocsái rötbarnák.
Hossza
E
4|— 5 %.
középeurópai
faj
a mehádiai Herkulesfürdnél száraz bükkfa tör-
zsökéin ritkábban található.
Dirrhagus
Latreille.
Entom. de France. III. 130. (1834). Eedtenb. Fanná Anstr. Edit. 2. I. 485. Bach, Eevue Entom. (Silbeemann). IV. Tab. Classif. des Elater (1836). Küferfanna II. 25. Lacord. Genera d. Coléopt. IV. 112. — Kiesenw. Naturg. d. Ins. Deutschl. Thomson, Skand. Coléopt. VI. 49. IV. 199. - Jacqu. Du Val, Gen. d. Coléopt. III. 115. Bonvoul. Monogr. d. Eucném. 524. Redtenb. Faun. Austr. Edit. 3. I. 524. Rhacopus Hampe, Verband, zool.-botan. Ver. in Wien. 1835. V. 255. Annal
d. la Soc.
—
MicroiTliagusEscliscli.
—
—
—
Clypeus basi valde vel mediocriter constrictus. Palporum articulus ultimus securiformis. Antennae serratae vel maris
nonnunquam pectin atae.
Prothorax carinula abbreviata, post oculos utrinque a margine anteriore
deorsum versus
directa, alteraque subtus a
margine
inferiore
posticorum versus oculos plus-minusve ascendente instructus inter
suturas canalicula latiore
,
leviter exsculpta, infra vix vel
dilatata notatum, processu brevi, post coxas intus
Coxarum posticarum laminae mediocriter ribus modice incrassatis
;
;
angulorum prosternum
dilatatae.
parum
laminatim compresso. Pedes médiocres, femo-
tarsis posticis gracilibus, articulo
reliquis simul sumtis longitudine vel paulo breviore,
primo elongato
penultimo cordato,
subtus modice bilobato.
A
test hosszúkás,
többé-kevésbbé hengerded. Feje domború
;
sisakja
218
alapjánál
nagyon vagy középszeren
léke bárdidomú.
A
t
összeszorult.
A
falámok utolsó ízü-
csápok frészdedesek, vagy a hímnél néha féssek, a
els ízök hosszú, hengerded, a második kicsiny, és torjnál hosszabbak harmadik a következnél kevéssé hosszabb, a többi innens oldala hegyén többé- kevésbbé háromszögén, vagy néha a hímnél hosszú ágra fej
;
a
hengerded.
tágult, az utolsó hosszú,
hegyes és ormós hátsó szögletekkel
A
törj
szélességénél kissé rövidebb,
elszélétl a szemek mögött, mindkét
;
egy vonalas, hátrafelé irányúit ormócska van, a hátsó-szögletek alsó
felén,
szélétl az oldallapokon szintén egy ormócska húzódik a szemek
felé.
Az
elmell varrányai között szélesded, de sekély csatornácska van bevésve a csápok elhelyezésére, mely alul kissé szélesedik. az
innens részen középszeren
tek
alsó külszögletök ismét kissé tágult.
s
A
hátsó csípk lemezei
szélesbedettek, aztán ívesen keskenyedet-
A
lábak meglehetsen sudarak
kevéssé vastagodott czombokkal; a hátsó kocsák vékonyak
s
els ízök hosz-
egyenl hosszaságú vagy csak kissé rövidebb. Az ismert ötvenegy fajból Európában kilencz él s ezekbl hazánkban
szú, a többivel együttvéve
eddig négy észleltetett. a)
A hím törj
bj
csápjai
féssek
;
az eltörj elszélétl lefelé húzódó ormócskák a
közepéig vagy azon túl
Az eltörj korongján
is
terjedk
a gödörcsék sekélyebbek; a paizs domborodott;
röptyk rovátkái enyészetesek D. pijçjmaeus. Az eltörj gödörcséi mélyebbek a paizs nagyon púposán emelkedett a röptyk rovátkái nyilvánosabbak D. lepidus. A hím csápjai frészesek; az eltörj elszélétl hátrafelé irányúit ormócskák a törj közepéig nem terjedk a
h)
a)
e)
;
A
test kisebb, fekete
srn c)
A
;
;
a törj elül mérsékelten
test
srn
nagyobb, rötsárga
;
D.
pygmaeus
s
kevésbbé
clljpeatltS.
a törj elül púposán emelkedett és nagyon
D. ScihVbergl.
redsen pontozott
1.
domborodott
D.
pontozott
Fabricms.
— —
Elater pygmaeus Fabr. Entom. Syst. I. 2. 231. (1792). Panzer, Entoin. German, etc. I.Eleuth. 243. (1795). Paykull Pauu. SÙec. III. 42. (1800). Fabric. Syst. Eleuth. II. 246. (1801). Herbst, Natiirsystem etc. X. 96. 112. tab. 167. f. 2. b. (1806). Gyllenh. lus. Suec. I. 436. ( Ç )
-
— — (1823). —
Billberg. Enumer. Ins. 21. Insect, genus monogr. tract. 30. t. 2. fig. 4. 5. 6. Gyllenh. Ins. Suec. IV. 364. Dirhagus pygmaeus Casteln. Hist. Nat. d. Ins. Coléopt. I. 224. (1840). Microrhagus pygmaeus Bach, Käferfauna II. 26, Kiesenw. Naturg. d. Ins. Deutsclil. IV. 202. Thomson, Skand. Col. VI. 50. Bonvoul Monogr. d. Eucném. 539. Seidlitz, Fauna Baltica. 108. Eedtenb. Faun. Austr. 3. I. 524.
Eucnemis pygmaeus Mannerh. Encn.
—
—
—
Oblongus, niger, nitidus, pube grisea mediocriter vestitus
—
;
femoribus
bruneis, tibiis tarsisque testaceis. Capite convexo, dense rugoso-punctato, fronte
inter
antennas clypeoque
basi valde constricto, longitudinaliter
impressis, vertice carinula tenui, plus-minusve dlstincta instructo. Antennis
— 219
maris dimidio corpore longioribus, pectinatis, feminae acute noto longitudine paulo latiore, antice
parum
serratis. Pro-
angiistato, valde convexo, sat
dense, ad latéra rugosiuscule punctato, disco utrinque foveola parva, non-
nunquam
obsoleta vel déficiente, basi vero medio foveolis approximatis,
cannula tenui
divisis et
ad angulos posticos impressione obliqua notato
medium
carinnlis postocularibus ultra
medium
se extendentibus, inferioribus
attingentibus. Prosterni canalicula polita, postice
Scutello
oblongo,
longitudinaliter
parum
;
vero
dilatata.
convexo. Elytris basi intra humeros
oblique imjjressis, mediocriter convexis, obsolete striatis, stria prima basi distincta et apice j)rofunde impressa,
interstitiis
sat dense transversim
rugoso-punctatis.
Longit.
3V2— 41/2
'"%,.
In Comitatu Szaladiensi et Szörényensi atque in Transsylvania collectus.
Hosszúkás
fekete, fényes,
,
czombjai barnák, lábszárai
redsen nagyon
s
szürke szörcsékkel középszeren födött
homloka a csápok közt
pontozott,
összeszorult,
és
sisakja,
;
srn
kocsái barnasárgák. Feje domborodott,
mely alapjánál
hosszában benyomott, fejtetje vékony, többé-ke-
vésbbé kifejldött hosszormócskával
ellátott.
A hím
csápjai a feltestnél
hosszabbak és féssek, a nstényéi pedig frészesek. Torja hosszánál valamivel szélesebb, elül kevéssé keskenyedett, nagyon domborodott és megle-
hetsen felén kis,
srn,
az oldalukon kissé redsen pontozott, korongja mindkét
néha enyészetes vagy hiányzó, alapja közepén szinte
két,
vékony
ormócskával elválasztott gödörcsével és a hátsó szögletek mellett ferde
szemek mögött hátrafelé irányúit ormócska a felfelé húzódó pedig a lehajló oldallapok közepéig terjed. Az elömell csatornái fényesek s alul kissé
l)enyomással van jelölve
;
a
közepét meghaladja, a hátsó szögletektl
törj
szélesbedettek.
végeik
felé
A
paizs hossziikás
s
hosszában domborodott.
A
röptyük
lassúdadan keskenyedettek, alapjuknál a vállszögleteken belül
középszeren domborodottak s enyészetesen rovátkolels rovátka az alapnál nyilvános, végén pedig mélyen bevésett a köztércsék meglehetsen srn és haránt redsen pontozottak. Hossza 31/2 4.V2 *%i. Ezen Európában meglehetsen elterjedett faj Zalamegyében a Bakonyban és Szörény megy ében a Herkules-fürdnél, valamint Erdélyben is, de
ferdén benyomottak,
tak
;
az
;
csak szórványosan fordul el. 2.
D. lep idus liosenhauer.
Fauna Europas. 1-4. (1847). Kieseuw. Natui-g. d. lus. Mouogr. d. Eucaém. 530. Eedtenb. Faun. Austr. Edit. 3. I. 524. Redtenb. Faun. Dirbagus nitidus Costa, Ann. dell. Acad, dei Aspir. 8er. 2. I. 101. (1847). ^ricrorhagus lepidiis Koseuh. Beitr. zur las.
Deutschi. IV. 201.
—
- Bouvoul.
—
Austr. Edit.
Mierorbagus Manueli Fairm. Ann. i).
pygmaeo valde
d. la Soc.
similis, sed
2. I.
485.
Entom. de France.
3.
Ser. 1856. 530.
Ç
.
plerumque major, anteniiis maris Ion-
220
gius pectinatis, pronoti punctatura paulo densiore, foveisque disci majori-
bus
profundi or ibus
et
;
margine
carinulis a
inferiore
angulorum posticorum
in deflexione pronoti versus oculos ductis magis abbreviatis vel obsoletis
scutello valde gibbo, nee
non
elytris,
praesertim basi distinctius
4— 5| %. In Hungáriáé meridionalis Comitatibus
;
striatis.
Longit.
A
Krassó
:
et
Szörény rarus.
D. pygmaeus-hoz nagyon hasonló, de többnyire nagyobb, a hím
srbb,
csápjainak nyújtványai hosszabbak, torjának pontozata valamivel gödörcséi nagyobbak s mélyebbek
;
a hátsó szögletek alsó szélétl a
törj
szemek felé irányúit ormócskák rövidebbek vagy enyészepaizsa nagyon púpos és röptyi, kivált alapjuknál, nyilvánosabban
lehajlásán a tesek
;
rovátkoltak.
Hossza
E
4— 5V2 %.
Krassómegyében Oraviczánál és Szörénymegyében a Herkulesfürdö vidékén található; hazánkon kívül Stájerorszországban, ritkább
faj
Tyrolban, Olasz- és Francziaországban tenyészik.
D. clypeatus^ Hampe.
3.
Microrliagus clypeatns
Hampe, Entom. Zeitung.
Stettin. 1850. 350.
— Kiesenw. Naturg.
d. Insiec.
Deutschl. IV. 204.
Oblongus,
parum convexus,
subcylindricus,
versus apicem
angustatus, niger, ílavescenti griseo-pubescens. Capite antice impresso, dense punctato
;
non
sensim
carinato, neque
antennis versus apicem bruneis, dimidio
corpore brevioribus, subserratis. Prothorace subquadrato, antice
angustato et mediocriter sublaxe, ad latéra
ver
convexo, versus hasim modice
disco
densius subrugose punctato, basi medio linea laevi
notato, angulis posticis acutis inferiori
parum
declivi,
ver ad margines
;
carinula postoculari usque ad
anticos extensa, vei
unam
nonnunquam
tertiam,
abbreviata;
canalicula suturali subpunctata. Scutello subtriangulari, apice rotundato. Elytris
quam
pronoto plus
humeros modice
bis longioribus, basi intra
impressis, subtiliter striatis, striis apice profundis, interstitiis rugoso-punetatis. tis,
Ventre valde dense punctato. Tarsis ferrugineis, mediocriter elonga-
posticorum articulo primo, sequentibus tribus simul sumtis longitudine
subaequali, penultimo subcordato.
Longit.
5—6 »%j.
In Comitatibus Krassó siccis vei subputridis
Fagi
et
et
Szörény, atque in Transsylvania in truncis
Carpini inventus.
Hosszúkás, hengerded, kevéssé domborodott, hátra
felé
lassúdadan
keskenyedett, fekete, sárgás-szürke szeresekkel ellátott. Feje domborodott,
ormócska 1
s
benyomás
nélkül,
srn
pontozott
;
A. D. BoNvouLoiE sub hoc nomine (Monogr. des
diversa est.
csápjai
hegyök
Eucném.
542.)
felé
barná-
descripta
speces
221
sok, féltestnél rövidebbek s fürészdedesek. Torja négyszegüded, elül kevéssé
középszeren domborodott, alapja felé kissé lejts, korongja kevésbbé sürün, mint oldalai, pontozottak, alapjánál közepén sima vonallal jelölt hátsó szögletei hegyesek s felül ormósak a szemek mögötti ormócska a torjnak egyharmadára, az alsó a hátsó szögletektl futó pedig az elszelekig terjed vagy az néha rövidebb az elmell csatornái kissé pontozottak. A paizs háromszegüded s hegye kerekített. A röptyük a torjnál még kétszer hosszabbak s hegyeik felé lassúdadan keskenyedettek, keskenyedett
s
;
,
;
alapjuknál a vállszögleteken belül kissé benyomottak, rovátkáik finomak
s
mélyen bevésettek a köztércsék redsen pontozottak. A has nagyon srn pontozott. A kocsák rozsdabarnák, középszer hosszaságúak, a hátsók els íze a három következvel együttvéve egyenl hosszaságú, az utolsóvégeik
;
eltti pedig szivded.
Hossza
5—6 '>%.
Ezen Dr. Hampe Kelemen által Erdélyben G3^alunál fölfedezett faj, Krassómegyében Szászkánál és Szörénymegyében a Herculesfürdnél is él
;
azonkívül Poroszországban.
D- Sahlhergi Mannerheim.
4-
Eucnemis Sahlbergi Maunerh. Eucnem.
Insect,
genus monogr.
tract. 27.
t.
2. f. 2. 3.
—
Gyllenh.
gnsect. Suec. IV, 363.
Nematodes Sahlbergi Casteln. Ehacopiis cinnamomeus
Microrhagus Sahlbergi Kiesenw. Nat. 597.
Hist. Ins. Coléopt.
Hampe, Verhandl. des d. Ins.
I.
222.
zool.-bot. Ver. in
Deutschl. IV. 203.
Wien. V. 256. Monogr. d. Eucném.
— Bonvoul.
— Seidl. Faun. Baltica. 109. — Bedtenb. Faun. Austr. Edit.
3. 1. 525.
Elongatus, subcylindricus, rufo-ferrugineus, pube flavida vestitus. Capite dense, rugose, sed leviter punctato stricto.
Antennis
longiores
;
articulo
serratis,
;
clypeo hasi mediocriter eon-
dimidii corporis longitudine, vei maris paulo
primo longo, cylindrico, secundo parvo,
reliquis oblongo
triangularibus, ultimo elongato, tenui et cylindrico. Prothorace hasi longi-
tudine latiore, antrorsum versus angustato, antice transversim gibboso, postice declivi, hasi bisinuato, ad angulos posticos acutos, cai'inatos late
depresso, ante scutellnm carinula brevi laevi et ante hanc canalicula obso-
dense rugose, in gibbositate granulatim punctato
leta notato,
;
carinula
unam tertiam pronoti extensa, inferiori ver medium producta subtus pupillatim punctato
postoculari obliqua usque ad
ab angulis posticis ultra
;
;
canalicula suturali infra sensim dilatata et parce punctata. Elytris subparallelis, postice
ctioribus et
parum
angustatis, obsolete striatis, striis internis distin-
príma apice profundius impressa
;
interstitiis transverse, subti-
liter
rugoso-punctatis. Metasterno, ventreque nitidioribus, subtiliter punc-
tatis
;
segínento penultimo medio rotundatim leviter impresso, ultimo
apice acuto.
Longit.
6—9 "^;,.
ver
-222
In Hungária meridionali a a
me
Domino Max. Hopffgarten
et in
Slavonia
lectus.
Nj^ulánk, hengerded, rozsdabarna, sárgás szörcsékkel. Feje domború,
srn
de sekélyen pontozott
középszeren összeszorult.
sisakja alaj^jánál
;
Csápjai frészdedesek, féltest bosszaságúak, vagy a bimnél
még kissé hosszab-
bak; els ízök hosszú, hengeres, a második rövid, a többi hossz-háromszög,
az utolsó pedig kinyúlt, vékony
s
hengeres. Torja az alapon hosszánál széle-
elre keskenyedett, elül harántan púpos, s hátrafelé lejts, alapjánál mindkét felén öblös, a hátsó hegyes és ormós szögletek mellett szélesen benyomott, a paizs eltt rövid ormócskával s ez eltt sekély csatornácskával jelölt srn redsen, a púpos részén szemerc?ésen pontozott; a szemek mögötti, ferdén irányzott ormocskája a hátnak egyharmadára terjed,
sebb,
;
az alsó, a hátsó szögletektl felfelé irányúit pedig az oldallapok közepéig fut
;
alul szemercsésen pontozott,
lassúdadan szélesbed
nem párhuzamosak, íinomiil
néhány szétszórt ponttal
ellátott.
Röptyi majd-
végeik felé csak kissé keskenyedettek, rovátkáik enyé-
belsk jobban láthatók
szetesek, csupán a
tércsék
s
a varrányok közötti csatornácska lent
haránt-redsen
fényesebbek, finomul, de
nem
s
az els végén mélyebb
A
pontozottak.
srn
pontozottak
;
hátsómell
;
és
a köza
has
az utolsóeltti szelvény
közepén kerek, sekély benyomással jelölt, az utolsó pedig végén hegyesded.
Hossza 6
Ezen déli
—9
északi
^(^j,.
faj
Hopffgarten Miksa, jeles német búvár
által
hazánk
részében és általam Szlavóniában gyjtetett. 7.
Gener.
d.
FarSllS
Coléopt. III. 116. (1860).
—
Jacquelin
Bouvoul. Monogr.
Austr. Edit.
3. I.
Du cl.
Val.
Eucném.
618.
— Eecltenb. Faun.
525.
Clypeus basivaldeconstrictus. Palporum articulus ultimus subsecuriformis.
Antennae maris subserratae, feminae
filiformes
:
articulo
primo
longo, secundo et quarto tertio dimidio brevioribus. Pronoti carinula postoculari brevi et infra
;
canaliculis pro recipiendis antennis, latis, leviter excavatis
valde dilatatis, ideoque suturae prosternales antice sunt conver-
gentes, postice vero divaricatae
;
processu sternali acuto, intus laminatim
compresso. Laminae coxarum posticarum triangulariter dilatatae, latéra versus sensim angustatae. Tarsorum articulus primus sequentibus tribus
mul sumtis langitudine, quartus superne excavatus
et
si-
subtus modice lobatus.
Teste hosszúkás, vaskos, hátul kevéssé keskenyedett. Feje nagy, mé-
majdnem bárdidomú. A csápok a hímnél frészdedesek, a nsténynél fonalidomúak els ízök hosszú, a második és negyedik a harmadiknál felényivel rövidebbek. A törj hosszá-
lyen a torjba merült; a faJámok utolsó ízüléke
;
val
egyenl szélesség; fels szélének párkánya a szemek mögött röviden
elhajlik hátr.ifelé; alul a csápok elhelyezésére szolgáló csatornák szélesek,
223
sekélyen kivájottak, hátrafelé nagyon szélesbedettek
rányainak innens párkánya elül
metszettek
által ferdén
s elül ;
az elömell var-
miért
hegyesen összhajlók, hátul pedig nagyon szétirányiiltak
ványa hegyes
s
lemezesen összenyomott.
befelé
innens részén háromszögén
A
keskenyedett.
A
a varrúnyok
is ;
a mell nyiijt-
hátsó csípk lemeze
szélesbedett s az oldalak felé lassúdadan
hátsó kocsák els ize a három következvel együttvéve
egyenl hosszaságú, a negj'edik felül kivájott s alul kissé karélj^os. Az ismert négy fajból Európában s hazánkban is egy él. F. llivicoloT Latreille. Hylochares unicolor Latr. Anu.
Microrhagus
alticollis
Kieseuw. Nat.
d. la Sociét.
d. Ins.
Val, Geu. d. Coléopt. d'Eor. III. pi. 28.
Oblongus, corpulentus,
fig.
Ent. de France. 1834.
III. 128.
Deutschl. IV. 203. nota. Farsus uuicolor Jacqii. 137.
— Bouvoul. Monogr.
d.
Eiicném. 620.
Du
pi. 30. f.4.
subcylindricus, rufo vel bruneo ferrugineus;
laxe Üavescenti griseo pubescens. Capite dense rugoso-punctato
;
fronte fove-
ola rotunda vel oblonga sublaevi notata. Antennis maris obtuse subdentatis,
feminae filiformibus. Pronoto valde dense rugoso punctato, antieegibboso
et
prout ad latéra fere granulato, disco subdepresso, transverse plusminusve impresso
et longitudinaliter
subcarinato
;
angulis posticis acutis. Scutello apice
trunctato. Elytris pronoto adhuc bis longioribus, subcylindricis, infra me-
dium parum
angustatis, leviter striatis, insterstitiis sat rude transversim
rugoso-punctatis. Pectore rude, ventre vero minus fortiter punctato.
5—10%.
Longit.
In montibus Matrae, Comitatus Hevesiensis, inventus.
Hosszúkás,
testes,
hengerded, rtbarna, vigály sárgás-szürke szrösek-
redsen pontozott homloka kerek- vagy hosszúkás simított gödörcsével jelölt. A hím csápjai tompán frészdedesek, a nstényéi fonalidomúak. Torja nagyon sürün redsen pontozott, elül púposán emelkedett és miként az oldalakon, majdnem szemerkélt korongja laposkel födött. Feje sürün
;
;
dad, harántan tÖbbé-kevésbbé benyomott és hosszában enyészetes ormócs-
kával ellátott
;
a hátsó szögletek hegyesek. Röptytii a torjnál
hosszabbak, hengerdedek, hátúi kissé keskenyedettek és köztércséik elég durván,
—
JSÍematodes
talált
egy példányt.
Latreille.
—
Annal, de la Soc. Entona. de France. 1834. 125. Lacord. Gen. d. Coléopt. IV. 113. Naturg. d. Ins. Deutschl. IV. 206. Jacqu. Du Val, Geu. d. Col. d'Europ. III. 118.
—
Mouogr.
d.
kétszer
—
Mátra-hegységben Meielk.\ Ferencz 8.
még
rovátkáik sekélyek
haránt-redsen pontozottak. Melle durván, hasa Hossza 5 10 >%.
pedig kevésbbé durván pontozott.
A
;
Eucném.
Kiesenw. Bonvoul.
— Kedt. Faun. Austr. Edit. (Silberman.n). IV. (1836). — Hypocaeluw Eedt. Faun.
644.
Sphaerocephalus Esclisch. Eeviie Ent.
— —
Austr. Edit.
3. I. 52.5.
5.
2. I.
484.
Clypeus basi sat constrictus. Palporum articulus ultimus securifor-
224
Antennarum articulo primo valde longo, secundo brevi, tertio illo modice longiore, sequentibus tribus parvis, reliquis utcunque majoribus. mis.
medium
Prothorace latitudine longiore, ante presso, canalicula lata instructo
;
j)aulo latiore,
prosterni lateribus antice longitudinaliter
subimpressis, suturis simplicibus, processu longo
posticarum laminis valde subtriangulariter
Tarsorum posticorum
angustioribus.
dorso subde-
,
Coxarum
attenuato.
dilatatis,
ad latéra multo
primo sequentibus tribus et subtus modice
articulo
simul sumtis longitudine, quarto parvo, superne excavato lobatim producto.
A test nyúlánk,
hengerded, hátrafelé lassúdadan keskenyedett. Feje
mélyen bemerit; sisakja alapjánál eléggé összeszorult; a falámok utolsó íze bárdidomú. A csápok a fej és torjnál valamivel hosszabbak az els íz nagyon hosszú, hengeres és kissé görbült, a második rövid, a harmadik ennél valamivel hosszabb a következ három kicsiny a többi s torja
;
,
,
jelentékenyen nagyobb, az utolsó végén hengerded. Torja szélességénél
hosszabb
ban
s
közepe eltt valamivel szélesebb, háta kissé lapított
széles, de
nem mély
csatornával ellátott
;
s
hosszá-
hátsó szögletei szélesek
s
végeik hegyesek; az oldalszélek elre ferdén futók sitt nagyon lehajlottak; az elömell varrányai egyszerek, oldallapjai elül hosszában kissé benyo-
mottak
még
s
nyújtványa hosszú, vékonyodott.
kétszer hosszabbak
s
A röptyk
a torjnál
majdnem
közepeiktl hátrafelé keskenyedettek.
A
hátsó
csípk lemezei innens részén nagyon háromszögdeden szélesbedettek az oldalakon sokkal keskenyebbek.
kez hárommal
A
s
hátsó kocsák utolsó ízüléke a követ-
együttvéve egyenl hosszaságú, a negyedik
íz kicsiny, felül
kivâjott s alul kissé karélyosan kinyúlt.
A
leírt
J^\
huszonegy
fihom
fajból
Európában
s
hazánkban csak a következ
Fabric. Elater filum Fabr. System. Eleutli.
Eucnemis filum Mannh. Eucnem. Nematodes filum de Casteln. Hist. nat.
Eucném.
661.
Insect, genus d.
II. 240.
monogr.
gns. Coléopt.
I.
tract. 33.
223.
t. 2. fig.
10. 11.
— Kiesenw. Naturg. d. Insec.
139. — Bonvoul. Monogr. Du Val, Gen. Coléopt. d'Eur. — Seidlitz, Faun. Baltica. 109. — Eedtenb. Faun. Austr. Edit. 526.
Deutsch. IV. 207. Jacqu. d.
III. pi. 28. flg.
d.
3. 1.
Elongatus, versus apicem sensim angustatus, niger, pubescentia vescenti grisea, sericeo-micante sat dense vestitus rufis.
él.
Capite dense rugoso-punctato
:
;
fla-
antennis pedibusque
fronte antice leviter impressa. Pro-
noto latitudine utcunque longiore, lateribus subparallelis, antice rotunda-
tim angustato, dense rugosiuscule, ad latéra granulatim punctato, canali-
medium vei ultra extensa; disco ante nonnunquam obsoletis notato. Elytris parum convexis, subtiliter stri-
cula lata, leviter impressa, a basi ad
medium
foveolis
duabus
subobliquis,
Scutello subquadrato, canaliculato. atis et
dense concinne transversim rugosiuscule punctatis. Subtus pro-
J
— 225
sterno laxe et fortius, metasterno et ventre dense subtiliterc^ue puuctatis,
hujus segmento ultimo apice obtuse carinato Longit.
et breviter producto.
5—6^ %.
In Hungária septentrionali
et meridionali,
in truncis
Nyúlánk, hátrafelé lassúdadan keskenyedett,
Fagi inventus.
fekete,
sárgás- szürke
selyemfény szrösekkel meglehets sttrün födött; csápjai és lábai rtszínüek. Feje srn redsen j^ontozott, homloka elül sekélyen benyomott. Eltorja szélességénél jelentékenyen hosszabb, majdnem párhuzamas oldalakkal, elül ívesen keskenyedett, srn redsen, az oldalakon szemercsésen pontozott,
vagy azon
hátának csatornája
túl terjed, korongja
Pajzsa négyszögded és csatornás.
tes gödörcsével jelölt.
domborodottak, finom rovátkákkal és
srn,
Alul elmelle kevésbbé
pontozottak
;
alapjától közepéig
de sekély,
széles,
közepe eltt két kissé ferde, néha enyésze-
sr,
hátsómelle és hasa pedig
ez utóbbi utolsó szelvénye
— Hossza 5
végén röviden kinyúlt.
Röptyi
kevéssé
haránt redcskés pontozattal.
srn
és finomul
hegyén tompa ormócska van
s
a
6|^ *%,.
Közép-Európa e ritkább faja, hazánkban Pozsony vidékén, Krassómegyében Szászkánál és Szörénymegyében a Herkulesfürdnél száraz bükkfa törzsein fordul el.
Hypocoelws
9.
Eevue Eutom. (Silb ermann). IV. Kiesenw. Nat.
d. Ins.
Deutschl.
Bonvoul. Monogr.
d.
Eschscholtz.
Classif. des Elatér.
IV. 208.
Eucném.
—
694.
Clypeus basi sat constrictus.
Jacq.
— Lacord. Gén. des Coléopt. IV.
Du
— Eedtenb.
Val,
Gén.
des Coléopt.
Faun. Austr. Edit.
III.
118. 119.
—
—
3. 1. 526.
Palporum articulus ultimus
securifor-
mis. Antennae maris dimidii corporis longitudine, feminae breviores, articulo primo longo, secundo valde brevi, tertio quarto longiore et angustiore
hoc
et
sequentibus subtriangularibus
et
versus apicem sensim latioribus,
ultimo oblongo-ovali. Prothoracis latitudine longitudine subaequali, marginibus deílexis
;
prosterni suturis simplicibus, lateribus impressione lon-
gitudinali distinctiore, sublaevi
rotundato.
;
processu
inter coxas
Coxarum posticarum laminis valde
apice
latiusculo,
dilatatis,
versus latéra
magis angustatis. Segmento ventrali ultimo simplici, apice rotundato. Tarsorum posticorum articulo primo trium sequentium simul sumtorum longitudine; penultimo
A
test
ver
valde parvo, subtus vix modice producto.
hosszúkás, hátul kevéssé keskenyedett.
lehetsen összeszorult.
A
A
sisak alapjánál
falámok utolsó ízüléke bárdalakú.
A hím
meg-
csápjai
hosszaságúak, a nstényei rövidebbek els ízök hosszú, a második nagyon rövid, a harmadik a negyediknél hosszabb és vékonyabb, az utóbbi s a következk fokonként szélesbedettek s a végs hossztojásdad. Az eltörj szélessége es hossza egyenl, oldalszélei lehajlottak, hátsó szögletei hegyesek elmellének varrányai egyszerek, oldalain a hosszbenyomás feltest
;
;
226
jobban látható és kissé sima, a csípk közötti nyujtványa szélesded s végén kerekitett, A hátsó csípk lemezei nagyon szélesedettek s az oldalak felé
jobban keskenyedettek. A has utolsó szelvénye egyszer
kített.
A
hosszaságú, az utolsó eltti pedig nagyon kicsiny
Az
s
hegye kere-
hátsó kocsák els íze a három következvel együttvéve egyenl s alul alig
ismert hat fajból a következ tenyészik Európában
kissé kinyúlt. s
hazánkban.
H. proe&rulus Mannerheim. Eucnemis procerulus Mannh., Eucnem.
Ins.
Gen. monogr.
32.
tivact.
t.
2.
lig. 7. 8. (1823).
—
Gyllenh. Ins. Suec. IV. 365.
Eucnemis
elaterinus Villa, Coleopt. Eiu-. 62. (1838).
—
Bonvoul. Monogr. d. Eucuém. Faun. Austr. Edit. 3. 1. 526. Nematodes procerulus Thoms. Skand. Col. VI. 51.
Hypocoelus procerulus Kiesenw. Nat.
d. Ins.
— Seidlitz, Fauna Baltica.
695.
Deutsch. IV. 208.
109.
— Eedt.
Oblongus, niger, pube grisea sat dense vestitus ruíis,
antennis pedibusque
;
femoribus plerumque infuscatis. Capite convexo, dense rugoso-punc-
tato, et longitudinaliter tenue,
nonnunquam
obsoletius, carinato. Pronoto
mediocriter convexo, dense, praesertim ad latéra rugose punctato, ante
medium,
vei prope
basim saepe obsolete bifoveolato
;
angulis posticis acu-
nonnunquam rafescentibus. Elytris pronoto fere adhuc bis longioribus, parum convexis,striatis et transversim rugosiuscule punctatis, striis duabus
tis,
internis apice profundis. Subtus subtiliter punctulatus.
Longit, 3V2— 5V2*%i. In Hungária meridionali
et
Transsylvania lectus.
Hosszúkás, fekete, szürke szrcsékkel meglehets
srn ellátott
;
csáp-
rtszínek, a czombok néha sötétebbek. Feje domborodott, srn redsen pontozott és vékony, néha enyészetes hosszormócskával jelölt. Torja középszeren domborodott, srn, kivált a széleken redsen pontozott, közepe eltt, vagy alapja közelében gyakran két enyészetes gödörcsével ellátott hátsó szögletei hegyesek s néha vöröslök. Eöptyi a lábai
jai és
;
torjnál
majdnem még
kétszer hosszabbak, kevéssé domborodottak, hátrafelé
mérsékelten keskenyedettek, rovátkoltak és harántan kissé redsen ponto-
els rovátka végén mélyen bevésett. Alul finomul pontozott. Hossza 3 Va— 5 Va %. Ezen eurpaszerte meglehetsen elterjedett faj, Krassómegyében Ferenczfalvánál, Szrénymegyében a Herkules-fürdnél és Erdélyben Tihuczázottak, a két
nál találtatott.
10. XylophiluS Mannerheim. Eucnemis Ins. Coléopt.
209
I.
Jaqu.
Gener monogi'. Entom. d. France.
Ins.
tract. 14.
nota (1823).
— De Casteln. Hist. nat. — Lacord. Gen. des Coléopt. IV. 119. — Kiesenw. Nat. Ins. Deutsohl. IV. — Val, Gén. Coléopt. d'Eur. 119. — Thoms. Skand. Coléopt. VI.
Xylobius Latr. Ann.
d. la Soc.
III. 124. (1834).
222.
Du
d.
d.
d.
III.
Eedt. Faun. Austr. Edit.
48.
3. I.
527.
Clypeus basi valde constrictus, antice bisinuatus
et versus
latéra
227
deflexns.
Palporum articulus vel
longitiidine,
secundo
Antennae diraidii corporis primo longo, subcylindrico,
iiltimns ovatiis.
longiores;
i^aulo
articulo
et tertio brevibus, subaecjualibus,
ultimo oblongo-ovato. Prosterni
lateribus obsolete longitudinaliter impressis
;
suturis simplicibus
;
processu
inter coxas acuto. Pedes breves, tarais subcompressis, posticorum articulo
primo sequentibus duobus simul sumtis longitudine subaequali, penultimo subtus modice lobato. Coxarum posticarum laminis subparallelis, intus parum dilatatis. Ventris segmento ultimo apice rotundato.
A
test hengeres,
nagyon
A
hátul csak kevéssé keskenyedett.
A
sisak alapjánál
összeszorult, elül két kiszeleltetéssel s az oldalak
falámok utolsó
íztiléke tojásaiakii.
A
csápok
fele
lehajHk,
hosszúságúak, vagy
feitest
még valamivel hosszabbak; az els íz hosszú, hengerded, a második és harmadik rövidek s majdnem egyenlk, a következk kissé hosszabbak és szélesebbek, négyszegdedek, a végs hossz-tojásdad. Az eltörj majdnem elmellének varrányai egyszerek, oldalai hosszában enyészetesen benyomottak, nyújtványa hegyes. A lábak rövidek, kocsáik kissé összenyomottak, a hátsó kocsák els íze a két következvel haránt, lehajló oldalszélekkel
;
együttvéve körülbell egyenl hosszaságú, az utolsóeltti pedig alul kissé karelyos.
A
csípk lemezei majdnem párhuzamosak
hátsó
A
részein kevéssé szelesbedettek.
A
két európai fajból
és csak
innens
has utolsó szelvénye végen kerekített.
hazánkban
a
következ
él.
X. Alni Fabr. Elater Alni Fabr. Syst. Eleutb.
Eucuemis Alui Maunerh., Eucn.
II. 246.
—
Herbst, Natursystem
Geuns monogr.
Ins.
tract.
18.
t.
etc.
X. UO.
1. fig. 5. 6.
— Gyllenh.
Ins.
Suec. IV. 361. d. la Soc. Entom. de France. III. 124. — De Casteln. Hist, des Ins. — Kiesenw. Nat. d. Ins. Deutsch. IV. 210. — .Jacqu. Du Val, Gen. d. Coléopt. III. ~ Thoms. Skand. Coléopt. VI. 48. — Bunvoul. Monogr. d. Eucn. 762. — Seidl.
Xylobius Alui Latr. Ann. Coléopt. pi.
29.
f.
I.
222. 142.
Faun. Baltica. 109.
-
Eedt. Faun. Austr. Edit.
3. I.
527.
Elater corticalis Payk. Faun. Suec. III. 43. Elatertestaceiis Herbst,
Natursystem
etc.
X. 101.
Oblongus, subcylindricus, rufus vei testaceus, capitis vertice, i^ronoti fascia transversa plus-minusve lata, elytrorum
macula
dorsali ovata, non-
nunquam usque ad margines gente, saepe etiam pectore
;
;
Capite pronotoque valde convexis,
centi griseo-pubescens. fortiter punctatis
extensa, hasim tarnen et suturam non attinabomineque nigris vel totus testaceus, ilaves-
illius fronte antice
subdense sat
foveola instructa, hoc subtransverso,
angulis posticis acutis. Scutello apice rotundato. Elytris pronoto fere ad-
huc
medium
bis longioribus, ante
lateraliter
modice impressis, sat convexis,
irregulariter, postice evanescenti, punctato striatis, interstitiis antice sub-
seriatim, postice vero
confuse punctatis et transverse rugulosis. Pectore
rude, ventre subtilius et sat dense punctatis,
Longit.
2— 4V2 %.
Természetrajzi füzetek, in. kötet xv.
fiizet.
l(j
In varus partibus Hungáriáé inventus.
Hosszúkás, hengeres, végén kevéssé keskenyedett,
röt-
vagy barna-
sárga; fejtetje, torjának többé-kevésbbé szélesedett haránt szalagja,
lev
röjD-
mely azonban tövökre és széleikre melle feketék; vagy néha egészen barnaés hasa nem terjed s gyakran sárga, sárgás-szürke szrösekkel vigályan ellátott. Feje s torja nagyon doraborodottak, nem nagyon srn, de meglehets ersen pontozottak; amannak homloka elül gödörcsével jelölt, emez pedig majdnem haránt és tytíinek korongján
tojás- alakú folt,
hátulsó szögletei hegyesek. Paizsa végén kerekített.
nem még
Röptyi
a torjnál majd-
kétszer hosszabbak, közepeik eltt oldalvást kissé benyomottak,
meglehetsen domborúak, rendetlenül pontozottak, hátul enyészetes kákkal
zattal. Melle durván,
tatik
majdnem
a köztércséken elül
s
rovát-
soros, hátul pedig rendetlen ponto-
hasa gyöngébben, de elég
srn
pontozott.
Hossza 2— 4V2 %. Ezen Európában gyakoribb faj a fz-, szil- és nyírfa törzsein találés Trencsénmegyében Budatinnál, Budapest köri és hazánk déli
részében fordul el.
11. Otho
Kiesemvetter.
— Jacqxi. Du Val, Gen. des. Coléopt. III. 120 — Bouvoul. 171. — Eedtenb. Paun. Austr. Edit. 3. 1. 527.
Natiu'g. d. lus. Deutsch. IV. 209. nota.
Monogr.
d.
Eucném.
Clypeus basi valde constrictus, margine antico medio parum rotunda-
tim producto
et obsolete
sinuato.
Antennae dimidio corpore breviores,
maris pectinatae, feminae profunde serratae, articulis secundo
et
tertio
valde brevibus. Palporum articulo ultimo subsecuriformi. Prosterni
]3arvis,
lateribus longitudinaliter-subimpressis, suturis simplicibus, processu inter
coxas lato, apice attenuato.
Coxarum posticarum laminis
angustioribus,
parum, ad latéra paulo magis dilatatis. Tarsorum posticorum articulo primo reliquis simul sumtis longitudine subaequali,
subparallelis, intus
quarto subtus sublobato. Ventris segmento ultimo subtriangulari, apice obtuse acuto.
A
test hosszúkás,
alapjánál
kevéssé kiszélelt. tényéi
A
hengerded, hátul lassanként keskenyedett. Sisakja
nagyon összeszorult, elszélé közepén
A
kissé
kinyúlt
és
alig
csápok féltestnél rövidebbek, a hímé féssek, a
ns-
mélyen frészesek
;
második
és
harmadik ízök nagyon rövidek.
falámok utolsó ízüléke majdnem bárdalakú. Elmellének oldalai kissé
hosszában benyomottak, varrányai egyszerek, nyújtványa szélesded s
végén hegyes.
A
hátsó csípk lemezei keskenyebbek,
mosak, innens részükön csak szélesbedettek.
kezk
A
kissé, az oldalakon
E nembl
s
pedig valamivel jobban
hátsó kocsák els ize körülbell oly hosszú, mint a követ-
együttvéve, a negyedik alul kissé karélyos.
háromszögüded
s
majdnem párhuza-
A has
utolsó szelvénye
vége tompán hegyes.
csupán egy
faj él
Észak-Európában
s
hazánkban.
I
0.
spJlondyloides Germar.
Melasis sphondyloides Germ. Magaz d. Entom. Til. 235. — Faun. Ins. Euiopae. Fast. XI. t. 5. Otho spbond}ioides Jacqu. Du Val, Gen. d. Coléopt. III. pl. 29. fig. 143. — Bonvoul. Monogr. d. Seidl. Faun. Baltica. 110. - Eedtenb. Fan. Austr. Edit. 3. I. .527. Eucném. 772. pl. 37. f. 4.
—
Oblongus, subcylindricus, postice sensim angustatus, niger, opacus,
pube
grisea, subtus sericeo micanti vestitus
oribus testaceis,
;
tarsis vei
nonnunquam etiam antennarum
etiam
tibiis anteri-
apice maculaque elytro-
riim humerali ferrugineis. Capite dense rugoso-punctato, longitudinaliter
tenue carinato,
fronte
leviter
biimpressa.
Pronoto latitudine breviore,
antice rotundatim angustato, marginibus lateralibus deflexis, versus angulos anticos sinuatis
valde convexo, dense subtiliterque rugoso-granulato
;
;
sulco longitudinal! sat profundo, imjiressionibusque disci duabus transversis
notato
;
angulis posticis brevibus, acutis. Scutello triangulari
laevi,
apice truncato. Elytris profunde striatis, striis apice rude punctatis; inter-
convexis et subtiliter granulatis. Pectore ventreque dense et subtiliter,
stitiis
prosterni lateribus
Longit.
ver
laxe rudeque punctatis.
6—8 %.
In Comitatu Szörényensi ad balneas Herculis in monte Domugled a
Doctore Josepho Szmolay inventus.
Hosszúkás, hengerded, hátul lassanként keskenyedett, fekete, homályos, szürke, alul
szárai
is
selyemfény szörcsékkel
födött; kocsái
barnasárgák, néha a csápok heg3^e
hosszfoltja rozsdabarnák. Feje sürün
redsen
s
a
vagy mells
röptyk
láb-
vállszögleteinek
pontozott, hosszában ormócs-
kával és homlokán elül két sekély benyomással jelölt. Torja szélességénél rövidebb, elül ívesen keskenyedett, oldalszélei lehajlók
s
az elöszögletek
nagyon domborodott, sürün, finomul redsen szemerkélt, hosszában meglehets mély barázdával s korongján két haránt benyomással; hátsó szögletei rövidek s hegyesek. Paizsa háromszögüded, sima s hegye csonka. Piöptyüi mél^^en rovátkoltak, a rovátkák végeiken durván pontozottak köztércséik domborodottak és finomul szemerkéltek. felé
ívesen görbültek
;
;
Melle és hasa sürün és finomul, elömellének oldalai pedig szétszórtan és
durván pontozottak.
Hossza 6
E
— 8 %.
Szmolay József orvostudor a Herkules- fürd Domugled-hegyen számos példányt talált. ritka fajból
melletti
230
COLEOPTERA NOYA AB EDUAEDO MERKL IN
M.
BALKAN
INVENTA, et a
1.
Joanne FrivALDSZKY
descripta.
JYehria Bhilensis.
f
Nigra, nitida. Capite laevi
;
frontis impressionibus oblongis verticis-
que foveola transversa leviter impressis. Prothorace subcordato, latitudine breviore, lateribus ante medium mediocriter rotundatis, tenue marginatis, ad angulos posticos acutos et valde productos, profunde emarginatis; basi impressione transversa profunda, disperse obsoleteque punctulata, angularibus vero bistriatim insculptis et evidentius punctulatis. Elytris ovatis,
pronoto multo latioribus
tio
tertio
tri-vel
adhuc
et fere
punctato-striatis, striis internis
bis longioribus,
parum
convexis,
profundioribus, leviter punctatis, intersti-
nonnunquan etiam interstitio quinto Prosterno obsolete et disperse, meso et metasterni
quadripunctato,
antice puncto notato. lateribus paulo evidentius punctatis. Trochanteribus et ungviculis ruüs.
N. Fussii Bielz proxima, sed pronoto basi latiore, angulis posticis multo magis productis et supra bistriatim impressis, nee non elytrorum evidentius punctatis distincta.
striis
Long.
9—10%.
In monte Ehilo-Dagh détecta. ^.
Anchonienus (Platyiius) proximus. Niger, nitidus
;
antennarum reliquis
rufescentibus,
apice
articulis
quatuor primis nigris, basi
obscuro-ferrugineis
;
et
pedibus nigro-piceis
,
trochanteribus, geniculis palpisque rufis. Capitis sulcis frontalibus profundis,
rectis.
Prothorace subcordato, reflexe marginato,
latitudine
parum
breviore, angulis anticis prominulis rufescentibus, posticis vero subrectis
impressionibus basalibus valde profundis, usque ad '
medium
;
extensis et
rugoso-punctulatis. Elytris pronoto adhuc bis longioribus, basi et ante
apicem funde
fere
aequilatis, lateribus leniter rotundatis, dorso planatis, pro-
obsolete punctatis,
striatis, striis
notato. Subtus
A. Banatico Friv. valde similis
ante
interstitio
medium paulo
latiore,
punctis tribus
;
ab hoc pronoto modice breviore
;
ab A. scrobicidato vero
breviore, lateribus ante angulos posticos
profundioribus et pedibus nigropiceis.
8V2— 9
et
impressionibus ad angulos posticos punctulatis
et elytris basi latioribus distinctus
Longit.
tertio
laevis.
'%,.
In Alto-Balkan lectus.
non
sinuatis,
differt striis
:
pronoto
elytrorum
'
á3i
3.
Feronia
(Pterofstichufi) Merklii.
Nigra, planata
;
nigro-piceis,
tibiis
aiitcimarum apice, tarsis
et tro-
chanteribus vei etiam coxis brunneis. Capite magno, nitido, impressionibus frontalibus sat profundis, vertice foveola obsoleta notato. Prothorace cor-
antice longitndine latiore et rotundato,
dato,
valde
postice
ver
angulis anticis productis et late marginatis, posticis
angustato,
aeutis
;
dorso
obsolete transversim rngoso, impressione basali transversa sat profunda,
angularibus ntrinque dnabus, interna profunda sursum versus dilatata,
ver
externa
striam brevem
latioribus, apice vix
formante.
modice sinuatis
vix Iudicata.
transverse
quatuor notato, primi
Subtus laevis
impresso
pronoto
stjj-iola
basali valde brevi vei
maris segmento ventrali ultimo ante apicem
;
longitudinaliter
et
oblongo-ovatis,
punctatis, interstitiis planis vei leniter con-
criter striatis, striis obsolete
vexis, tertio punctis
Elytris
singulatim rotundatis, supra medio-
et
carinato,
carina
antice foveola
oblonga instructa. Fer.jilatyptenie similis latins marginatis et
;
ab bac capite majore, pronoti angulis anticis
magis productis, angulis
posticis acutioribus,
impres-
sionibus basalibus paulo profundioribus striisque elytrorum minus profunde insculptis distincta.
Longit. 16
%.
In Kodzsa-Balkan inventa.
Trechus
Jf.
(
Anophthalmus ) Balcanieus.
Pkufo-testaceus,
longiore
supra pilositate brevi, erecta, in pronoto modice
dense vestitus. Capite postice utcunque constricto, sulcis
sat
frontalibus profundis, intra hos obsolete transversim rugoso, oculorum loco
macula
ginato, acutis,
eljptica, subjiellucida notato. Prothorace cordato, tenue
antice
versus
rotundato,
modice prominulis
;
mar-
basim sat angustato, angulis posticis
supra parum convexo,
pilis longioribus,
re-
trorsum versus subinclinatis vestito, impressione basali transversa angularibus profundis. Elytris oblongo ovatis, basi subrectis leviter impressis, lateribus leniter, angulis apicalibus tis
;
et
et
utrinque
singulatim rotunda-
supra planato-convexis, pilositate brevi, erecta, subdensa instructis,
dorso
punctato-striatis
,
striis
quatuor internis medioeriter insculptis,
subtiliter punctatis et apice abbreviatis,
indistinctis tertio
;
interstitio quarto punctis
quinta evanescenti, reliquis vero
duobus, antice
et
medio, dissecto,
vero ad apicem puncto notato. Tibiis posticis modice incur.vis.
A. Budae minor,
pronoti
profundius excisis, elytrorum
lateribus striis
magis rotundatis
et
ad liasim
lateralibus indistinctis diversus
;
ab
A. Bielzii corpore majore, pronoto cordato, angulis posticis acute proüiinulis et elytrorum lateribus
Long. 4
magis rotundatis
%.
In Alto-Balkan detectus.
distinctus.
232
5.
PJioleuon Merklii. Oblongo-ovatum, castaneum, nitidum, supra piibe inclinata,
sublaxa intermixtisque
subdense punctato
pilis
flavida,
longioribus erectis vestitum. Capite oblongo,
antennis gracilibus, fere corporis longitudine, articulo
;
primo, versus apicem incrassato, secundi longitudine subaequali, nono
parum
elongato septimo longiore et prout decimo apice
incrassato, ultimo
parum
cylindrico, apice acuto, Prothorace subquadrato, latitudine
longiore,
antice rotundatim angustato, angulis anticis deflexis, versus basim
angustato,
angulis posticis
subdense punctata
rectis
superficie
;
parum convexa,
sensim
dilatatis,
paulo majo-
et flavido-pubescente, intersparsis punctis
ribus. Elytris oblongo-ovatis, basi pronoto latioribus, infra
hinc apicem versus vero angustatis
;
parum
subtiliter
medium
versus
convexis, subtiliter,
punctato-aciculatis, pube flavida inclinata puisque
sublaxe transversim
longioribus erectis, subseriatim posticis valde gracilibus
;
dispositis,
vestitis.
Pedibus,
praesertim
tarsorum anticorum articulo ultimo antecedenti-
primo sequentibus tribus simul sumtis
bus-, posticorum vero articulo
longitudine subaequali. Femoribus posticis incurvis. ($).
A caeteris hujus
generis speciebus, praeter colorem, sculptura di versa,
antennarumque constructione distinctum. LongJt. 5
^.
Antri ad pascua Vetropol in Alto-Balkan incola. a) var. affine.
Magnitudine
brevioribus,
gvendum.
articulis
et sculpturae praecedentis,
nono
et
distin-
(9).
h) var. simile.
Multo minus
antennis prout in priori varietate,
;
elytrorum sculptura autem paulo densiore Longit. 31/2
sed antennis
decimo magis incrassatis
et evidentiore. (5).
%.
In antro Alti-Balkan detectum. 6.
Tropiphorus
caesiiis.
Angustior, oblongo-obovatus, nigro vel rufo-piceus, squamis minutis, obovatis, viridi-griseis, hinc inde et subtus metallico-micantibus vestitus
antennis pedibusque rufo-ferrugineis, clava obscuro-nigra. Capite dense rugoso-punctato, inter antennas foveola oblonga notato longiore et
duplo
angustiore,
rugoso-punctato,
cannula parum elevata instructo
et
;
rostro
capite
supra modice planato,
juxta banc leviter impresso
;
squam-
mulis griseis metallico-micantibus tecto. Prothorace longitudine vix latiore, antice
parum
constricto,
basim versus
carinula longitudinali laevi instructo
punctato
et
squamulis
criter vestito.
viridi-griseis,
;
fere
recto,
supra modice convexo,
dense, hinc inde subrude, rugoso-
partim metallico-micantibus medio-
Elytris ovatis, pronoto latioribus et fere ter longioribus,
I
233
humeris parnm prominulis,
lateribiis
apicem versus subito angustatis
et
leviter rotundatis,
valde declivibus
infra
medium
mediocriter convexis,
;
punctato-striatis, striis dorso valde leviter impressis, lateraliter profundio-
ribus;
tantum
planis,
interstitiis
lateralibus
modice convexis,
subtiliter
granulatis, squamis viridi-griseis metallieo-micantibus setisque
formibus incanis, seriatim instructis vero carinatim
squammosus
elevata.
et viridi-griseo
apice incurvis.
Inter cognitas hujus generis
multo angustior,
;
Subtus dense rugoso-punctatus
tibiis anticis
;
squamaesutura infra medium parum, postice
prothorace
species
Trop, cinereo
proximus, sed
rudius punctato et altius carinato, elytris
proportionaliter longioribus et angustioribus striisque evidentius punctatis distinctus.
Longit. 5V2
^^irn-
In m. Rhilo-Dagb inventus.
Hymenoptcra. Hártyaröp iíek.
MELLIFERA NOVA IN
UJ MÉH-FAJOK
ab AlEXANDKO Moc-iÁRY 15. Tetralonia Birói.
NYÉBEN,
descripta.
— Nigra;
leírta
tarsorum
rumque basi
ferrugineis,
apicem
capite et tborace supra
rufis
;
ochraceo- pilosis;
minis
MÚZEUM GYÜJTEMÉ-
A NEMZETI
COLLECTIONE MUSAEI NATIONALIS HUNGARICI,
calcaribus
MOCSÁRY SÁNDOR.
articulis ultimis unquiculo-
albido-testaceis
;
mandibulis ante
segmentoque primo dorsali abdo-
mesonoti disco
nitido
disperseque
punctato;
abdomine subnitido, segmentis dorsalibus intermediis dense rugosiusculepunctulatisj veniralibus parte apicali fusco-rufo-fimbriatis, ij)so margine ajjicali segmentorum auteriorum apud feminas late, in maribus anguste rufescenti -limb ato
ac
nitido;
alis
hyalinis,
nervis
rufo-piceis,
tegulis
obscure-rufis.
Femina lata in
:
labro et clypeo nigris, hoc fascia flavescenti transversa sat
medio dentata ornato
et
apice rufo-limbato
antennarum
;
inde ab articulo secundo vei tertio subtus ferrugineo
;
ribus femoribusque intermediis basi subtus rufo-villosis
gmentis dorsalibus et lateribus
:
2
—3
dense griseo-tomentosis,
;
abdominis
hoc in medio marginis postici
anah
se-
et
dorsali subtilissime transverse-
metatarsis posticis externe griseo-, intus et
— Long. 9 %.
;
basi et lateribus, quarto toto, quinto vero basi
sexti lateribus fusco-pilosis, valvula
striolata
fiagello
pectore, trochante-
tibiis
nigro-villosis.
234
Mas
labro et clypeo
:
antennis 7V2 dorsalibus
:
— 2 — 3 basi
hoc apice anguste rufescenti-limbato
ílavis,
8 '"^ longis, iiagello subtus ferrugineo;
4
et lateribus,
—5
;
abdominis segmentis
sexto vero basi et lateribus
totis,
dense griseo-tomentosis, hoc in medio marginis
fusco-piloso lateri-
j^ostici
busque dente parvo armato, valvula anali dorsali dense punctata, ventrah
segmento ultimo longitudinahter profunde canaliculato; femoribus 2:)0sticis subtus in medio denticulatim prominulis rufoque setosis, sicut apud
— Long. 9
T. rußcornein F.; metatarsis posticis intus nigro-hirtis.
*%j.
Tetraloniae ruficorni Fabr. {alticinctae Lej).) valde similis et affinis
;
sed paulo maior, antennis longioribus, abdominis segmentis dorsalibus
haud rufo-limbatis
margine
apicali
posticis
nigro-villosis
;
mas
:
;
fermina insuper
pectore rufo-,
:
til)iis
metatarsis posticis intus nigro-hirtis, prae-
sertim distincti.
In Hungária meridionali-orientali, mense Augusto huius
LuDOvico Bíró theologo
et
anni, a
Faunae Hungaricae scrutatore indefesso
dé-
tecta.
Fekete
;
kocsáinak utolsó izülékei és karmainak töve rozsdabarnák,
sarkantyúi fehéres-szennysárgák; torját felül s végtestének
rágói végeik eltt rötszinek; fejét és
els hátszelvényét szennysárgás szrözet
fedi;
középtorjának korongja fényes és szétszórtan pontozott; végteste meg-
srn
s némileg redsen-pontolehetsen fényes, középs hátszelvényei zottak, hasszelvényei hátsó részökön barnásrt rojtos szrek, maga a hátsó szél pedig a mells szelvényeken a nstényeknél szélesen, a himeknél keskenyen rtszínnel szegélyzett és fényes szárnyai átlátszók, ereik rt;
színbe játszó szurokfeketék, a tpikkelyek sötétes-i'tszínek.
A nstény lehetsen
száj védje
felsajka és
:
széles,
fekete
s
ez utóbbi sárgás,
középen fogas haránt szalaggal ékesített
színnel szegélj^zett
;
és a
meg-
végén rt-
csápostora a második vagy harmadik íztl kezdve alul
rozsdabarna; mellén, középs tomjDain és czombjain alul a tövön
rtszin
—3
tövét és
hosszú szrözet van oldalait,
;
végtestének hátszelvényei közöl
a 4-iket egészen, az 5-iknek
daraszin molyhos szrözet
fedi,
hatodik oldalain barnás rövid
szr,
rovátkás; hátsó lábainak terjéin
a 2
tövét és oldalait
sr
hátsó szélének a közepén pedig és a
fels pelczéje igen finoman harántan-
kivlrl
pedig fekete hosszú gyüjt-szrözet van.
A hím
szintén a
:
szürkés, belülrl és a lábszártikon
— Hossza 9
»^^j.
végén keskenyen gyönge rtszínnel szegélyzett; csápjai 7V2 8 •'Y;n hosszúak s az ostor alul rozsdabarna végtestének hátszelvényei közöl a 2 3 tövét és oldalait, daraszin a 4 5 egészen, a 6-iknak szintén a tövét és oldalait :
felsöajka és szájvédje sárga
s
—
ez utóbbi a
:
;
—
molyhos szrzet s
—
sr
fedi,
hátsó szélének a közepén pedig barnás rövid
oldalain kis foggal fegyverzett, fels pelczéje
srn
szr
pontozott, hasának
utolsó szelvényén mély hossz-csatorna van; hátsó czombjain alul a középen
—
5
235
rötszin sörteszálaktól körnj^ezve, miként a T. ruficornisHossza 9 »«/„(. Tetralonia riificornis-hoz igen hasonló s vele közel rokon de vala-
egy kis fog
áll ki
—
uál; hátsó terjéit belülrl fekete szrözet fedi.
A
;
mivel nag3'ol)h, csápjai hosszabbak, végteste hátszelvényeinek a hátsó széle rötszínnel alig szegélyzett
a
;
nstény még
az által
is
hogy mellét rötszínü, hátsó lábszárait fekete hosszú szrözet hogy hátsó terjéi belülrl fekete szrüek.
Ez érdekes
állatot
fáradhatlan kutatója födözte 16. Tetralonia tenella.
ref.
a him,
theologus
ez
a magyar fauna
s
fel.
— Nigra;
tarsorum
articulis ultimis
unquicu-
ferrugineis, calcaribus all)ido-testaceis; mandibulis nigris
labro nigro in medio pallide-ílavo-maculato
anguste rufescenti-limbato
antennis 7
;
toque i^rimo dorsali abdominis disperseque
;
;
clypeo fere totó liavo, apice
longis, articulis quattuor primis
"^^^
segmenmesonoto et scutello crasse punctatis; abdomine nigro-piceo, se-
l)runneis, reliquis subtus brunneo-rufis
subnitidis
;
Közép-Szolnok vármegyében Tasnád mellett,
év augusztus havában. Bíró Lajos végzett
lorumque hasi
különbözik, fedi
sat
;
capite et thorace supra
ochraceo-villosis
;
gmentis margine apicali anguste brunneo-limbatis, dorsalibus dense punctatis, 2 3 hasi et lateribus, 4 5 totis griseo-, sexto ver fulvescenti-
—
—
griseo dense tomentosis, hoc lateribus dentatis, valvula anali dorsali dense jDunctata politis,
;
segmentis ventralibus disperse subtiliter punctulatis,
margine
apicali
fusco-íimbriatis
nietatarsis intus rufo-hirtis
;
alis hyalinis,
interstitiis
femoríbus posticis inermibus,
;
nervis et tegulis brunneis.
—
J;
8%.
long.
Species
labro nigro in medio pallide-flavo-maculato, antennis brun-
:
punctatura mesonoti et scutelli, abdominis segmentis dorsalibus dense gi'iseo-tomentosis, ventralil)us inter-
neis, articulis ultimis subtus brunneo-rufis,
stitiis jDolitis,
femoribus posticis inermibus,
facile cognoscitur.
In Hungária meridionali-orientali a Ludovico Biro, initio Augusti
huius anni, détecta. Fekete; kocsáinak utolsó ízülékei és karmainak töve rozsdabarnák, sarkantyúi fehéres-szennysárgák; rágói feketék; fekete felsöajka a középen halványsárga-foltos
száj védje
;
csaknem egészen
gyönge rtszínnel szegélyzett; csápjai 7 barna, a
töbl)i aJul
liarnás-rtszínü
;
*"^,
fejét és
sárga, a végén keskenj^en
hosszúak, négy els ízülékeik torját felül,
valamint végtes-
tének els hátszelvényét szennysárgás hosszú szrözet fedi paizsa kissé fényes s'zurokfekete,
s
szétszórtan
;
közéjjtorja és
meglehetsen ersen pontozott; vegteste
a szelvények hátsó széleiken keskenyen barnával szegély-
zettek, hátszel vényei
sürün pontozottak, a 2
'A
tövét és oldalait, a 4
—
egészen daraszínü, a hatodikat pedig sárgás-szürke sürü molyhos szrözet fedi
s
ez
oldalain kis foggal fegyverzett, fels pelczéje sürün pontozott
;
hasszelvényei szétszórtan finomul pontozottak, koztércséik csiszoltak, hátsó
23t)
széleik barna rojtos szörek; liátsó czombjain fog nincsen, a hátsó terjéken belülrl rötszin szrözet van szárnyai átlátszók, ereik és a töpikkehossza 8 »^. lyek barnák. í E fajt fekete felsajkának halványsárga foltjáról, barnás csápjairól, ;
—
;
:
ezek utolsó izülékeinek alul barnás-rtszinéröl, középtorja és paizsának pontozatáról, végteste hátszelvényeinek
sr
molyhos szörözetérl, has-
szelvényeinek csiszolt köztércséirl, egyszer hátsó czombjairól,
könny
megismerni.
Tasnád
17. Tetralonia tarsata.
testaceis
;
Bíró Lajos
mellett, ez év augusztus havában, szintén
— Nigra;
találta.
tarsis ferrugineis, calcaribus albido-
labro nigro, clypeo fere totó flavo apice anguste nigro-limbato
antennis tenuibus, 9
'^
;
longis ; facie et temporibus cano-, occipite, thorace,
pedibus, abdominis item segmentis dorsalibus duobus primis fulvo-villosis,
segmentis reliquis nigro-pilosis, ventralibus nigro-fimbriatis, ultimo j)unctis piliferis et
canalicula longitudinali profunda instructo
rioribus duobus
metatarsis ante-
;
simplicibus, posticis apicem versus evidenter dilatatis
;
thorace opaco, subtilissime confertim punctulato, punctis dispersis jDiliferis maioribus insitis; abdomine subnitido, segmentis dorsalibus intermediis
dense subrugose punctulatis; ruíis.
—
cf
;
long.
alis hyalinis, nervis
brunneis, tegulis obscure-
11^.
Eucerae Caspicae Moraw. (Hoi-ae Soc. Ent. Rossicae. X. 1873, pag. 145.) et Eucerae amplitarsi Mocs. {Pet. Nouv. Ent. 1878. N^- 208) forma et colore, structura item metatarsorum posticorum, valde similis. Auimadversio. VII. 1838, pag. 541) est
Species
:
Tetralonia tarsata Spin. (Anri. de la
=
Hahropoda tarsata
soc. ent.
de France.
Spin. [H. ezonata Sm.).
labro nigro, antennis tenuibus, thorace opaco, abdominis
segmentis ultimis nigro-pilosis, sexto ventrali punctis
piliferis instructo
et
longitudinaliter profunde canaliculato, metatarsis posticis apicem versus dilatatis,
a congeneribus facile cognoscitur.
In Hungária centrali ad Budapestinum pariter a Ludovico Biro, circa finem Április huius anni, inventa.
Fekete; kocsái rozsdabarnák, sarkantyúi fehéres-szennysárgák; felsajka fekete, száj védje csaknem egészen sárga
s
alul
keskenyen feketével
szegélyzett; csápjai vékonyak, 9 «)^ hosszúak; arczát és halántékait fehér-
szürke, nyakszirtét, torját és lábait, valamint végteste két
els
hátszel-
vényét barnasárga hosszú, többi szelvényeit pedig fekete rövidebb szrözet fedi,
hasának szelvényei fekete rojtos szörek
s
a hosszában mély csator-
nával ellátott utolsón a pontozatokból szrszálak állanak ki
;
a két els
lábpár terjéi egyszerek, a hátsóé pedig a vége felé jól láthatóan kiszélesedettek; torja fénytelen és
srn igen finoman pontozott
olyan nagyobb pontok
láthatók,
is
s
rajta szétszórtan
melyekbl szrszálak állanak
ki
;
vég-
5 237
srn
teste kissé fényes, közéi^sö bátszelvényei
zottak
—
cT
;
;
némileg redsen jíonto-
s
szárnyai átlátszók, ereik barnák, a töpikkelyek sötétes-rötszinek.
hossza
1 1
w/,j.
Az Eucera Caspica és amplitarsis -hoz alakjára és színezetére, valamint a hátsó lábpár terjéinek alkotására nézve igen hasonló. E fajt fekete felsöaj káról, vékony csápjairól, fénytelen torjáról, vég:
hasa hatodik szelvényének
teste hátsó szelvényeinek fekete szörösségéröl,
pontozataiból kiálló szrszálairól és mély hosszcsatornájáról, hátsó terjéi-
nek a vége
való kiszélesedésérl, a rokon fajoktól
felé
könny
megkülön-
])öztetni.
Budajîest mellett
a Sashegyen, ez
szintén Bíró Lajos födözte 18. Tetralonia Lyncea.
— Nigra;
gineis, calcaribus fusco-testaceis et
clypeo fere totó
siusculis,
flavis,
felé,
tarsis fuscis, unquiculis basi ferrii-
;
hoc apice anguste rufo-limbato
10*«^ longis, articulo
abdomine
;
havának a vége
áj)ril
mandibulis ante apicem late
tertio longitudine
et scutello subnitidis, illó sat sj)arsim, tatis
év
fel.
;
ruíis
;
labro
antennis cras-
multo latiore; mesonoto
hoc confertius minus crasse j)unc-
segmentorum marginibus posticis anguste minus crasse, parte apicali punctatis capite et thorace supra segmentoque primo
nigro-j^iceo,
rufo-limbatis, dorsalibus parte basali dense sed
densissime subtiliter
;
dorsali abdominis ochraceo-villosis, reliquis totis griseo-, sexto
ver
2
:
—3
basi et lateribus, 4
fulvescenti-griseo dense tomentosis,
—
duobus penul-
timis lateribus dentatis, valvula anali dorsali confertim punctata; segmentis
ventralibus
dense punctulatis
longitu dinali obsoleta instructo
et ;
ochraceo-fimbriatis,
ultimo
metatarsis intus rufo-hirtis
nervis rufo-piceis, tegulis obscure-rufis.
—
In Hungária meridionali-orientaH
r?
,
;
long 12
initio
;
canalicula
alis hyalinis,
*"/„.
Augusti Imius
anni,
a
LuDovico Bíró inventa. kocsái barnásak, karmai tövön rozsdabarnák, sarkantyúi
Fekete;
barnás-szennysárgák
;
rágói végeik eltt szélesen rötszinek
;
felsöajka és
száj védje
csaknem egészen sárga s ez utóbbi alul keskenyen rötszínnel szegélyzett; csápjai meglehetsen vastagok, 10 "»^ hosszúak, harmadik ízök sokkal szélesebb mint a milyen hosszú; középtorja és paizsa kissé fényes,
amaz némileg
szétszórtan, ez
srbben,
de kevéssé
ersen pontozott;
vég-
teste fekete-szurokszín, szelvényeinek hátsó széle keskenyen rtszínnel
szegélyzett, felül
ellenben igen
mells részökön srn, de nem ersen, hátsó részökön
srn
s
finoman pontozottak;
fejét és
tének els hátszelvényét szennysárga hosszú szrözet a 2
—3
tövén és oldalain, a 4
sárgásszürke
—5
fedi,
végtes-
a többiek közöl
:
egészen daraszín, a hatodikon pedig
sr molyhos szrözet van, a két utolsó srn
torját felül s
eltti oldalain foggal
srn
s pontozott; hasának szelvényei fels pelczéje finoman pontozottak és szennysárgás rojtos szrek, az utolsó enyészetes
fegyverzett,
!á3S
hosszcsatornával ellátott; terjéin belülrl rötszínü szrözet van; szárm-ai átlátszók, ereik vörlienj^es-szurokfeketék, a töpikkelyek sötétes-rötszínüek.
—
hossza
cT;
Tasnád
12%.
19. Eucera
medio
—
curvitarsis.
Nigra;
;
transversa pallide-flava ornato
;
longis, articulo tertio latitudine duplo longiore
;
labro et clypeo nigris, hoc macula
antennis tenuibus,
1
1
''%n
fel.
fusco-nigris, unquieulis in
tarsis
mandibulis apice rufescentibus
calcaribus albido-testaceis
rufis,
Bíró Lajos födözte
mellett, ez év augusztus havában,
;
magna
mesonoto subojjaco densissime ac subtilissime punctulato, jjnnctis dispersis maioribus piliferis insitis abdomine subnitido, dense punctato, segmen;
torum marginibus
posticis anguste
laevibus
gmentisque dorsalibus abdominis duobus segmentis 3
—5
sexti
et
hasi
;
caj)ite
et
thorace supra se-
jjrimis fulvescenti-cinereo-villosis,
nigro-jDÜosis,
hoc margine apicali fusco-
íimbriato lateribusque dente j^arvo subacuto armato, valvula anali dorsali
dense punctata, fusco-pilosa
marginibus
nitidis,
cinereo-, septimo
apice
et
fusco-fimbriatis, tertio
profunde arcuatim excisis
et
truncata
rufescentibus,
posticis
oblique carinulato et obsolete canaliculato ;
axem modice
ventralibus
primis
margine apicali
hoc insuper in medio
teribus, femoribus et tibiis subtus
intermediis circa
segmentis
;
quinque
lateraliter
leviter,
quarto
leviter impresso, sexto
pedum intermediorum trochan-
tomento aurantiaco dense
vestitis; tibiis
contortis et leviter excavatis
metatarsis
;
intus rufo-hirtis, anterioribus duobus simplicibus, posticis arcuatim curvatis
alis
;
hyahnis, nervis tegulisque piceis.
In Hungária
centrali ad
—
d
;
long. 15 »^m-
Budapestinum a Joanne Pavel, Musaei
Nationalis Hungarici collectore, circa finem Maii huius anni détecta.
Fekete; kocsái barnás-feketék, karmai a középen rötszínek, sarkantyúi fehéres-szennysárgák szájvédöje fekete
és
s
csápjai vékonyak,
sített;
rágói végokon kissé rötszínek
;
ez utóbbi halványsárga
11*%^ hosszúak, a harmadik
hosszú, mint a milyen széles;
srn
és
láthatók,
haránt nagy
finoman pontozott
s
íz
;
felsöajka
folttal
éke-
kétszer olyan
meglehetsen fénytelen, igen szétszórtan olyan nagyobb pontok is
közéjítorja
rajta
melyekbl szrszálak állanak
ki
;
végteste kissé fényes,
srn
pontozott, a szelvények hátsó szélei keskenyen simák; fejét és torját felül s
3
végtestének két els hátszelvényét sárgásszürke hosszú szrözet
—5
és a G-ik szelvénynek a töve fekete
barna rojtos pelczéje kított;
szr
srn
s
fedi,
a
szrös, ez utóbbi hátsó szélén
oldalain kis, némileg hegyes foggal fegyverzett, fels
pontozott, barnás szrszálakkal fedett és a végén cson-
hasának szelvényei fényesek, hátsó széleiken kissé rötszínek, az
els oldalain hamvasszürke, a hetedik barnás rojtos szr, a harmadik hátsó szélén sekélyen, a negyedik mélyen ívesen kimetszett és azonkívül a középen kissé benyomott, a hatodik ferdén ormós és enyészetesen csatornás; a középs lábak tomporain, czombjain és lábszárain alulról öt
239
narcancssárga molyhos szrözet van
;
a közbüls lábszárak tengelyeik körül
kissé megcsavartak és némileg kivájtak
els
rözet van, a ket
a terjéken 1)elülröl rötszinü sz-
;
lábpáréi egyszerek, a hátsóéi ívesen görbültek
—
nyai átlátszók, ereik és a töpikkelyek szurokfeketék.
Budapest mellett a kincstári erdn, excisa.
—
Nigra;
tarsorum
;
szár-
hossza 15
;
"*/,j.
május havának a végén,
ez év
Pável János, a Nemzeti Múzeum gyjtje ldözte 30. Eucera
cf
fel.
quattuor ultimis
articulis
unquiculorumque basi ferrugineis, calcaribus albido-testaceis mandibulis capite et thorace supra fulvo-, subtus fulvescenti-cinereoin medio ruüs villosis; abdominis segmentis intermediis subtiliter punctatis; alis hyalinis, ;
;
parum
apice
fumatis, nervis piceis, tegulis obscure-rufis.
Feniina
antennarum
labro et clypeo nigris, hoc subdisj^erse rugoso-punctato
:
subtus brunneis
ultimis
articulis
mesonoto
;
disco
nitido,
punctato, metanoto opaco eiusque area cordiformi subtilissime
sj)arsim
punctulata; abdominis segmentis dorsalibus
primo fulvo-cinereo-villoso,
:
secundo basi fulvo-cinereo-, medio nigro-
margine
apicali glabro ac laevi,
piloso, 3
— 5 basi nigro-holosericeis
segmentisque 2
tomento ochraceo ornatis, quinto
lata e
;
— 4 parte apicali fascia
summo margine
segmentis ventralibus
fulvo-hmbriatis,
et sexti lateribus
valvula anali dorsali subtilissime transverse-striolata
et
apice rotundata
;
apicali anguste aureo-limbatis et
tribus primis ante marginera apicalem fulvescenti-cinereo-, quarto fulvofimbriatis hirtis.
scopa argentea, metatarsis apice rufo-penicillatis, intus rufo-
;
— Long.
Mas limbato
:
Ii2 '>'%i.
labro nigro, cly^jeo fere totó flavo, aj^ice anguste brunneo'»^ longis,
antennis tenuibus,
;
articulo tertio latitudine duplo
apicem versus sensim incrassato
longiore, ílagello
;
mesonoto subnitido
densissime ac subtilissime jDunctulato, punctis dispersis insitis;
piliferis
maioribus
abdominis segmentis dorsalibus: primo-fulvo-villoso, secundo basi
margine postico et 3 — 5 totis sextique basi nigro-pilosis, — 5 margine apicali fascia angusta e tomento griseo ornatis, sexto fulvo-
fulvo-piloso,
3
íimbriato et sicut etiam ultimo lateribus subdentatis, valvula anali dorsali
dense punctata apice truncata
;
segmentis ventralibus fulvescenti-cinereo-
fimbriatis marginibusque apicalibus rufescenti-limliatis, sexto oblique cari-
nato
et
medio sat profunde canaliculato
modice excavatis
;
;
tibiis i)osticis
curvatis subtus
pedum duorum anticorum usque ad medium angulatim dilatatis et inde
metatarsis rufo-hirtis, his
compressis, postice a basi fere
incipiente apicem versus longitudinaliter arcuatim excisis.
— Long.
12
'"/,„.
Eucerae paradoxáé Mocs. {Természetrajzi Füzetek. Vol. IL 1878. pag. 15. n. 4.)
aliquantum
affinis.
In Slavonia ad Daljam, mense Junio huius anni, circa nidos in copula copiose inveni
;
verisimiliter est etiam
Hungáriáé meridionalis
Fekete; kocsáinak négy utolsó ízüléke
s
incola.
karmainak töve rozsdabarna,
240
sarkantyúi fehéres-szennysárgák; rágói a középen rötszinek; fejét és torját felül
barnasárga, alul pedig sárgás-hamvasszürke
végtestének
középs
,
hosszú szrözet
szelvényei finoman pontozottak ereik
végeiken kissé füstösek,
;
fedi
;
szárnyai átlátszók,
a tpikkelyek homályos-
szurokfeketék,
rtszínek.
A nstény
:
felsöajka és száj védje fekete
s
ez utóbbi némileg szét-
szórtan redösen-pontozott; csápjainak utolsó ízülékei alul barnásak; közép-
közepén szétszórtan pontozott, hátsótorja fénytelen
torja fényes,
alakú terje igen finomul pontozott
;
s
szív-
végtestének hátszelvényei közöl: az
elst sárgás-hamvasszürke hosszú szrözet
fedi,
hátsó széle szrtelen és
sima, a második tövön sárgás -hamvas szürke, a középen pedig fekete szrös, a 3
—5
tövön bársonyfekete
s
a 2
— 4 szelvény hátsó
szélét
molyhos
szr
szennysárga széles szalag ékesíti, az 5-iknek és a 6-iknak oldalain barnasárga rojtos szrözet van, fels pelczéje igen finomul harántanrovátkás és a végén kerekített; hasának szelvényei hátsó széleiken kes-
kenyen aranyos szegélyek és a három els hátsó széle eltt sárgáshamvasszürke, a negyedik barnasárga rojtos szr; lábainak gyjtszre ezüstszín,
szrözet
a
fedi.
térj éken alul
—
Hossza 12
rtszín pamat
van, belülrl pedig
rtszín
»^(^.
A hím felsajka fekete, szájvédje csaknem egészen sárga, a végén keskenyen barnával szegélyzett; csápjai vékonyak, 9 '''^ hosszúak, harmadik ízök kétszer olyan hosszú mint a milyen széles, az ostor vége felé és finoman lassankint vastagodott; középtorja kissé fényes, igen :
srn
pontozott, de rajta szétszórtan olyan nagyobb pontok
bl
szrszálak állanak
sárga hosszú szrözet szélén és a 3
van, a 3
—5
—5
ki
is
láthatók, melyek-
végtestének hátszelvényei közöl
;
fedi,
:
az elst barna-
a másodiknak tövén rövidebb barnasárga, hátsó
egészen,
valamint a 6-iknak a tövén fekete
hátsó szélét molyhos
szr
a 6-ik barnasárga rojtos
szr
fegyverzett, fels pelczéje
srn pontozott és
és
miként az utolsó oldalain
szelvényei sárgás-hamvasszürke rojtos szegélyzettek, a 6-ik ferdén
ormós
és
szrözet
daraszürke keskeny szalag
ékesíti,
kis foggal
a végén csonkított; hasának
szrek
s
hátsó széleiken rtszínnel
középen meglehetsen mélyen csa-
tornás; hátsó lábszárai görbültek és alul kissé kivájtak;
térj éit
rtszín
szrözet fedi, ezek a két els lábpáron összenyomottak, hátul a tövétl kezdve csaknem a közepéig szögletesen szélesedettek és innen fogva végeik felé
—
Hossza 12 hosszában ívesen kimetszettek. Az Euccra paradoxa-YaA némileg rokon.
Ez érdekes
fajt
Szlavóniában Dálja mellett, ez év június havában,
fészkeik körül tömegesen találtam is
lakja.
»«^.
;
valószínleg Magyarország déh részét
—
21. Eucera favosa. Nigra; tarsorum articulis quattuor ultimis unquiculorumque basi ferrugineis, calcaribus albido-testaceis mandibulis ;
241
ante apicem rufis
abdominis
capite
;
fulvo-villosis
;
et
thorace supra segmentoque j)rimo dorsali
thorace oj^aco, siibtilissime piinctulato, punctis
dispersis j^iliferis maioribus insitis, scutello dense minus crasse puuctato, metanoto postice subnitido eiusque area cordiformi subtiliter rugosiusculepunctulata abdomine subnitido, dense j^unctato, segmentorum marginibus ;
posticis rufescenti-limbatis, ventralibus fulvo-iimbriatis; alis hyalinis, apice
j)arum fumatis violaceoque nitentibus, nervis piceis, tegulis obscure-rufis.
Femina punctato
labro et clypeo nigris,
:
trochanteribus
;
rude-rugoso, hoc dense rugoso-
illo
femoribus
ac
intermediis
subtus
basi
fulvo-
primo depressione ajHcali in medio glabro ac pohto, hiteribus dense punctato, secundo margine basah breviter fulvo-j)iloso, apicali vero et 3—4 totis quintique basi lulvotomentosis, tomento in segmentorum 2 4 margine apicali quasi fasciam hitam dikitiorem formanti, quinto et sexti lateribus dihite-fulvo-iimbriatis, tomentosis
abdominis segmentis dorsahbus
:
:
—
magna
dorsaH sen area superiore
valvula anali
subtiHter
transverse-
strigosa et apice rotundata; scopa grisea, metatarsis apice rufo-i:)enicinatis,
intus rufo-hirtis,
Mas:
— Long. 13 — 14"^.
lal)r()
et
clypeo
11
a vi s
;
antennis sat tenuibus, 10
longis, articulo tertio latitudine fere breviore
libus
:
iá
;
—
10^2"^^,^
abdominis segmentis dorsa-
— 5 laete-fulvo-pilosis margineque apicali
pilis
stratis
dilute-fulvis
sat late fasciatis, sexto similiter timbriato lateribusque dente parvo acuto
armato, valvula anali dorsali seu area superiore dense punctata utrinque ante apicem rufum et truncatum sat j^rofunde excisa, segmento ventrali oblique carinulato
medioque modice excavato
subangustis intus rufo-hirtis.
— Long. 12 — 13^.
sexto
metatarsis posticis
;
Eiicerae Pannonicae Mocs. et spectabili Mocs. (tomcntosae Mor. nee
Dours.) colore hirsutiei abdominis similis graciliore,
mesonoto
et scutello
;
sed statura paulo minore ac
opacis notisque
aliis distincta.
In Hungária centrali non procul a Budapestino
et in Slavonia,
diebus Junii, flores Viciae sativae visitantem inveni.
—
mino
e
J.
Perez, professore Burdigalensi, mares etiam
A
jnimis
clarissimo Do-
GalHa meridionali-
orientali (Toulouse) accepi.
Animadversio. Leiieletieri Euceraiii
minus
vii'o
tam.
non
possit.
Fekete
— Haud
mibi
subriifam (Hyin.
iiuiiossjbile videtui',
mareui speciei nostrae esse
torn. II. pag. 129, u. 17. cf.), a piae
memoriae
diligenter characterisatam, ut ex ilia descriptioue species rite cognosci
;
kocsáinak négy utolsó izüléke és karmainak töve rozsda-
barna, sarkantyúi fehéres-szennysárgák; rágói végok eltt rötszinek és torját felül s végtestének fedi
;
fejét
torja fénytelen, igen finomul pontozott, de rajta szétszórtan olyan
nagyobb pontok de
;
els hátszelvényét hosszú barnasárga szrözet
nem ersen
is
láthatók,
melyekbl szrszálak állanak
ki,
paizsa sürün,
pontozott, utótorja hátul kissé fényes és szivalakú terje
— 242
finomul
s
némileg redösen-i^ontozott
meglehetsen
végteste
;
pontozott, a szelvények hátsó széle rötszínnel szegélyzett, a
sárgabarna rojtos
szr
;
fényes,
srn
has szelvényeié
szárnyai átlátszók, végeiken kissé füstösek és ibolya-
szinbe játszók, ereik szurokfeketék, a töpikkelyek homályos-rötszinek.
A nstény
srn
:
felsöajka és szájvédje fekete,
redösen-pontozott
barnasárga molyhos
középs tomporai
;
szrek
;
amaz durván-ránczos,
ez
czombjai alul a tövön
és
végtestének hátszelvényei közöl
hátsó része a középen szrtelen és csiszolt, oldalain
srn
:
az
elsnek
pontozott, a
másodiknak mells részét rövid barnasárga, hátsó részét pedig, valamint 4 egészen és az ötödiknek a tövét barnasárga molyhos szrözet fedi, a 3 4 szelvény hátsó szélén mintegy világosabb szin e molyhos szrözet a 2
—
—
képez,
szalagot
széles
5-iken
az
világos -barna-
szrözet van, fels pelczéje vag}às terje nagy, finomul
sárga rojtos
harántan-rovátkás és a végén kerekített
rtszín pamatosak,
a végokon
terjéi
oldalain
a 6-iknak
és
;
lábainak gyüjtszre daraszürke,
belülrl
rtszín
szrözettél fedettek.
— Hossza 13—14»%,. A hím 10
felsajka és
száj védje sárga; csápjai
10V2'"^ hosszúak, a harmadik
széles
tsen
meglehetsen vékonyak,
csaknem rövidebb, mint a milyen
íz
végtestének hátszelvényei közöl
;
szrözet
s
:
:
a 2
—5
élénk-barnasárga
felálló
fekv szrözetböl meglehehatodikon hasonló szín rojtos szrözet van
fedi s hátsó szélét világos-barnasárga
széles szalag ékesíti, a
oldalain kis, hegyes foggal fegyverzett, fels pelczéje vagyis terje
srn
pontozott és csonkított rtszin vége eltt mindkét oldalon meglehetsen mélyen kimetszett, hasának hatodik szelvénye ferdén ormós s a közepén kissé völgyes; meglehetsen keskeny hátsó terjéit belülrl rtszín szrözet Hossza 12—13%. fedi. Az Eticera Pannonica és spectahilis-he'z végteste szörözetének színe-
—
zetére nézve hasonló
;
de valamivel kisebb és karcsúbb testalkatú, közép-
és paizsa fénytelen s
torja
azoktól
még más egyéb
jellegeiben
is
kü-
lönbözik.
Siófoknál a Balaton
mellett
1877-ben csak egy nstény példányt
els
találtam; de Szlavóniában Eszék és Dálja körül ez év június
ban mindkét Hímeket
—
ivart a Vicia J.
napjai-
sauva virágzatáról több j)éldányban gyjtöttem.
Perez, bordeauxi tanártól délkeleti Francziaországból
is
kaptam. Észrevétel. subriifa-ja,;
hogy a
ile
leírás
a
—
Nem
melynek
után a
fajt
lehetetlen,
hogy az
jellegeit a hírneves
biztosan fölismerni
22. Eucera nitidiventris.
itt
nem
hím Lepeletier Eucera szerz oly felületesen említi,
leírt
franczia lehet.
— Nigra; tarsorum
articulis quattuor ultimis
unquiculorumque basi ferrugineis, calcaribus albido-testaceis
;
mandibulis
ante apicem rufis; labro rude-rugoso, clypeo sat dense rugoso-punctato ;
.
!24R
supra fulvo-cinereo-,
suhnitido,
thorace
subtns
caiio-villoso
mesonoti
;
minus crasse pimctato, metanoti area cordiformi suhtiliter rugosiuscule-i^unctulata; abdomiue nitido, sul)depresso, thoracis latitudine, sep[meiitis dorsalibus primo cinereo-villoso, depressione ajiicali late glaliro disco sparsim
:
secmido
ac laevi, lateribus siibtiliter pimctulato, sim,
hiiiiis
et tertii parte basali spar-
parte apicali dense subtiliter piinetulatis, secuudi basi cinereo-,
quartique parce nigro-pilosnlis, segraentis
tertii
tomento niveo sat
—4
margine apicali
late fasciatis., fasciis tri])us primis valde late,
cessive angustius
interruptis
margine
liolosericeo,
1
fascia intégra, quinto
quarti
,
ajiicali lateribus niveo-, in
e
sed suc-
basi
nigro-
medio fusco-cinereo-,
sexti
vero fusco-fimbriatis, valvula anali dorsali sen area superiore
lateriltus
subtilissime trans verse-strigosa et apice rotundata, segmentis ventralibus fulvescenti-cinereo-fimbriiitis et quattuor primis
rufo-liirtis; alis liyalinis,
—
rulis.
margine
?
;
long. IB
apice
purum
fumatis, nervis
})iceis,
tegulis oltscure-
%.
Kurerdc interrupiac Baer similis
et
aftinis;
sed abdomiue
presso, magis nitido, segmentis dorsalilnis secundo et
mon
apicali rufescenti-
scopa fulvescenti-cinerea, metatarsis apice rufo-penicillatis, intus
limliatis;
subde-
basi sparsim
tertii
vero dense) subtiliter punctulatis fasciisque pure niveis distincta.
Etiam Eucerac
Joiuiicorm L. similis
corpore angustiore
et
;
—
sed praeter notas sui)radatas, etiam
metanoto postice
sul)nitido (non vero opaco) satis
superque diversa In Hungária centrali in
Budam
montibus ad
inde a medio
sitis,
usque ad finem Maii, baud frequens. Fekete
;
kocsáinak négy utolsó izüléke és karmainak töve rozsda-
sarkantyúi
barna,
fehéres-szennysárgák
felsöajka durván-ránczos, szájvédöje
;
rágói
végok
eltt rötszinííek
srn
meglehetsen
;
redosen-ponto-
torja kissé fényes s felül sárgás-hamvasszürke, alul fehéres hosszú
zott;
szrözet tozott,
fedi;
végteste
közöl
:
középtorjának korongja szétszórtan, de
utótorjának szivalakú terje finomul fényes, kissé
lapitott,
olyan
s
széles
nem ersen
pon-
némileg redösen-pontozott
mint a
törj,
;
liátszelvényei
az elst hamvasszürke hosszú szrözet fedi, hátsó lapított része
szélesen szrtelen és sima, oldalain finomul pontozott, a második egészen és a
harmadiknak mells része szétszórtan,
ez
utóbbinak hátsó része
srn
finomul pontozott, a másodiknak tövén hamvasszürke, a harmadikén és a
negyedikén pedig ritkás fekete szrszálak vannak, az szélét hófehér, molj'hos szalag ékesíti,
lesen,
de
folyton
keskenyebben
1
—
szelvény hátsó
4.
a három elsnek szalagja igen
megszakított,
a
4-iké
egész,
az
sze-
5-ik
szr, hátsó részének oldalain hófehér, a közepén baruás-hamvasszürke, a tí-iknak oldalain pedig barnás rojtos szrözet van, fels pelczéje vagyis terje igen finomul harántan-roviitkás os a végen tövön fekete selymes
kerekített,
hasának szelvényei sárgás-hamvasszürke
Terniíis^etrajzi fiUetih. iil. köífí ív. füzet.
rojtos
szrek 17
és a
244
négy elsnek hátsó sárgás-hamvasszürke,
szín szrözettél
terjéi
fedettek
szegélyzett
rötszínnel
széle
lábainak
gyüjtöszöre
szárnyai átlátszók, végeiken kissé füstösek, ereik
;
szurokfeketék, a tpikkelyek homályos
rtszínek.
Az Eueera interrupta-hoz hasonló tle
;
a végokon rötszín pamatosak, belülrl rt-
s
—
vele közel
?
hossza 13
;
rokon
az által, hogy végteste kissé lapított, jobban
;
'>^.
de különbözik
fényes, hátszelvényei
közöl a második és a harmadiknak a töve szétszórtan (nem pedig srn, Az Eueera finomul pontozott és szalagjai tiszta hófehér színek.
—
longicornis-hoz
az által
tsen
is
hasonló
;
de most
még
különbözik, hogy teste keskenyebb és utótorja hátul meglehe-
nem
pedig fénytelen. május közepétl annak a végéig, hegyeken, budai
fényes,
A
is
említett ismejegyein kívül ettl
nem
gyakori.
Myriojjoda: Százlábúak.
ADATOK A HAZÁNKBAN ELÖFOKDÜLÓ MYKIOPODÁKHOZ. n. KÖZLEMÉNY.
TÖMÖSVÁRY ÖDÖN-tl. X. Tábla.
A
szigetek faunáját különösen az jellemzi, hogy gyakran távol
vidékek különböz hely- és földrajzi viszonyok között
él
es
állatait egyesíti,
gyjt
eltt mindég a legháládatosabbak egyike. így van ez József föherczeg Ô fensége birtokában lév budapesti Margitsziget területével s
is,
ezért a
mely a Myriopodák oly változatos
élnkbe, hogy azzal
alakjait tünteti
hazánk területének egyik része sem versenyezhet. Oly fajok fordulnak el, melyek hazánk területérl sehonnan sem ösmeretesek, milyen
pl.
itt
a
Meinert Bonn mellett talált, s melyrl én azon véleményben vagyok, hogy a Duna áradásai alkalmával a víz által sodort gályákkal hozatott be, a fels Duna által átfolyt német tartományokból. Szép példákat mutat fel továbbá a Margitsziget a különböz helySchendyla. eximia, melyet Fr.
él Myriopodákból is vegyesen lehet él Myriopodákat a magasabban fekv lomb
es földrajzi viszonyok között
ugyanis találni a síkságon
tlevel erdk
mint a miJyen
:
itt
és
mely határozottan lapályos rétek lakója, és ezzel szemben a Ftdus sahulosus, mely a legmagasabb feny-régiókban él; ez utóbbiról azt hiszem, hogy a magasabb hegyekrl lerohanó patakok által sodort gályákkal jutott a Dunába s innen a
lakóival,
pl.
a Fidus unilineatiis,
Margitszigetre szerencsésen kikötve, ezen terület állandó
De nem
lakója iett. csak a fent említett két fajról lehet mondani, hogy ily önkénytelen
vándorláson ment keresztül,
hanem még
több fajról
is
kimutatható, hogy
245
hegyes és
erclös
vidékek lakója lévén, csupán a víz által sodortatott
ilyenek a Polyzonium germanicum
és a
Glomeris hexastirJia,
ide,
^
melyekbl
szintén egy-egy
példányt találtam a szent Margitról elnevezett kápolna
omladékai
Legnagyobb mennyiségben fordult
én
ott
alatt.
jártam (folyó év június 38.
a virágházakban,
összehordott
29.),
midn
azon idben,
elö
a Polydesmus coiiq)lanatus, melynek
levelek
alatt,
de
különösen az említett
—
mészk
alatt 10 20, st néha ha szántó-földeinken találnék ezen ártatlan állatokat melyek csak állati hulladékokkal es maradványokkal élnek ily nagy mennyiségben, bizonyosan reáj ok mondanók a (tpereat»-ot, mint azt akárhány ilynem hasznos állattal teszszük. Még egy csínos, de cosmopolitának nem nevezhet állat tette elttem
kápolna omladékai között egyes felfordított ~)0
példányát
is
—
találtam, s
—
felette érdekessé a Margitszigetet; ez a Parades mus gracilis, melyeta virágházakban virágcserepek, ládák és földre helyezett deszkák alatt nedves, de nem vizes helyen fogtam. Cosmopolitának nem nevezhet, mivel több lei-
nem ismeretes Európából s hazánk faunájába sem sorozható be teljes joggal, hanem csupán, mint egy önkénytelenül bevándorlott jobban mondva helye
behozott vendég, érdemel említést.
Vessünk egy futólagos C. L.
KocH
említést leihelye
,
2
pillantást ezen állat eddig ismert leihelyeire
csak hím-példányról
—
a nstényeket
nem
ismeri
—
volt,
:
tesz
Reich gyjteményébl kapott ennek mely, ha jól sejtem — határozottan sehol
melyet Berlinbl Prof. „Ptdtdoz"
—
,
sem találtam meg a kelet-indiai sziget-csoportban fekszik, ezen leihely meghatározásom helyességét is. Az általam talált 1 példány közül egyet felküldöttem Nürnbergába dr. Ludwig Koch úrhoz, azon kéréssel, hogy azt a gyjteményében lev eredeti példányokkal összehasonlítva, teljes biztosságot nyerjek meghatározásom helyességérl, egyúttal azon véleményemnek adtam kifejezést, hogy ha ezen faj csakugyan az általam
tette kétségessé
?>
meghatározott Fontari a gracilis C. Koch, akkor a külföldrl hozott virágok cserepeiben lév földdel, vagy a csomagolásnál használni szokott mobával hozatott be pete vagy kifejlett állat alakjában, s a virágház
kedvez Ludwig
hmérséklete alatt szaporodott ott el. Helyén KocH-nak folyó év június 21-dikén kelt s hozzám intézett levelének e tárgyra vonatkozó részét közölni, véleményem helyességének indokolására találom
itt
dr.
:
mir übersendete ExeiiipJar
,.Das
ist...
wirhlieh ParadesDius (Fontaria) gracilis
icie G.
Sie selbst
Koch
.
.
.
annalnu en.
Ich besitze eine
grössere Anzahl von Exemplaren dieser Art von Gvatamala.^ und Eészemröl e jelenségeket nem tulajdoníthatom csupán a víznek, mert tudvalev dolour, hogy a Margitsziget gazdag arborétuma oda átplántáltatott, természetesen különféle termHerman Otto. helyekrl s így bizonyosra vehet, hogy számos állat ez utou jutott oda. C. L. Koch «Syst. d. Myriapoden» 142. lap és «Die Myriapodeu» II. köt. 51. és 52. lap. - Gvatamala Közép-Amerika hasonnev köztársaságának fvárosa, fekszik az északi szélesség 14" 6' és a nyugati hosszúság 74" 2' foka alatt. * 1
.
246
Das Vorkormnen in auch von der australischen Insel Upoho^ Budapest ist übrigens in hohem Grade interessant und Ihre Vermuthung, dass die Thierchen mit Blumsntöpfen dort JUneingehraeht .
Még
felette
érdekes földrajzi tekintetben azon körülmény, bogy ezen
az egyenlíttl
birtokában
mind
északra,
mind
délre
ugyanazon
Gvatamala, 14° Upolu) fordul el, mint az
6'
között (14°
.
unzweifelhaft richtig.''
sei ei i^, ist fast
faj
.
lév példányok
szélességi fokok dr.
Lud, Koch
lelhelyeibl kitnik. Nálunk felette nagy szapo-
raságánál fogva talán majd megbonosulva «idegen államok j^olgárává lesz»
Herman Ottó ^ említi a Theridium tepidarioram nev pókról MocsÁRY Sándoré némelj' idegen hangya fajról, melyek «idegen földrl
ép ugy miként és
való növényekkel hozattak be»
s
nem
csak virágházainkban laknak,
mint a feutemlített pók, más épületekben
A hazánkban következk
ujabban
talált
és
is
hanem
elfordulnak.
meghatározott Myriopoda-fajok
a
:
A)
CHILOGNATHA.
Jnlidae.
I.
1.
II.
2.
Julus modestus Risso. Budapest.
3.
Julus
muscorum Lucas. N. -Kanizsa.
Polydesmidae. 1.
2. 3.
III.
Julus varius Fab. Fiume.
Craspedosoma Rawlinsii Leach. Kolozsvár. Craspedosoma marmoratum C. Koch. Budapest. Paradesmus gracilis C. Koch. Budapest.
Glomeridae.
3.
Glomeris conspersa C. Koch. Fiume. Glomeris marmorata Brandt. Zágráb. Glomeris Klugii Brandt. Skrad.
4.
Glomeris nobihs C. Koch. Zágráb.
1. í2.
IV. Pollyxenidae. 1.
Pollyxenus lagurus Latr. Kolozsvár.
B) CHILOPODA. I.
Geophilidae. 1
2.
Sehendyla eximia. Meinert. Budapest. Geophilus foveolatus Bergs, et Mein. Kolozsvár.
Upohi a Samoa sziget-csoport között, nagyságra második fekszik a déli szélesség 1 nyugoti hosszúság 154—155 fokai alatt. 2
Herman
8
MocsÁRY
0. «Magyarország pókfannája» S.
I.
köt. 105. lap.
«A hangyákról» Természettudományi Közlöny. 1875. 231.
lap.
14'^ s
a
247
II.
Scolopenàridae. I
.
"i.
Scolopendra cingulata Latr.
Fiiirae.
Cryptops Savignyi Leach. Kolozsvár.
Meinert. Déva.
3.
Cryptops
4.
Cryptops hortensis Leach. Veszprém.
5.
Cryptops pallens C. Koch. Kolozsvár.
agilis
^
III. Liithobidae. 1. "2.
Lithobius montanus C. Koch. Skrád.
Lithobius erythrocephalus C. Koch. BudajDest.
IV. Cermatidae. 1.
Cermatia variegata Risso. Budapest.
Ezen
még
közül
különösen Lithobius
felsorolt fajokon kivül,
melyek meghatározását a idkre halasztottam el.
Ezek után áttérek a
és
Geophilus-íélek
meghatározatlanul gyjteményemben,
igen sok példány van
nehézségek miatt
melyekkel az
,
késbbi
jár,
fent említett két érdekes faj leírásához.
PARADESMUS
Saussure.
EONTARIA
Gray.
X-ik Tábla. 1—5. ábra.
A. talált
Humbert
Pí
viselinél a
es
— hová az általam a Polydesmidea — ket f csoportra osztják. Az els csoport kép-
H. Saussure
»s is tartozik
^
-kojt
végs íz hosszú nyulványnyal bír,
ellenben ezen nyúlvány igen rövid. Euryuriis, Oxydesmus, Pachyurus és
a második csoport képviselinél
Az elsbe tartoznak a Pajudesnms,
még többek
;
a másodikba a Fontaria,
Oxyiu'us, Strongilosoma, s az eurojiai Polydesniid-ák képviseli, a tulajdon-
képeni Polydesmus-ok.
PARADESMUS GRACILIS
C.
Koch.
X-ik Tábla. 1-sö ábra.
Ezen csinos fajt, legels leírója C. L. Küch ^ Fontaria (iracilis-nek el, s bogy voltaképen melyik a helyesebb, ezt azért nem tudom eldönteni, mivel hazánkban és Európában egyátalán, csak a Polydesmus-
nevezte
félék
— sensu
strictiori
— fordulnak el a fent említett fajok közül,
ket csoporttal való összehasonlítást
meg nem
tleg nem maradt egyéb hátra, mint 1
Ezen füzetek
2-ik és 3-ik
dr.
tehettem,
3
igy a
az elnevezést
Ludwig KocH-nak
e
ille-
tárgyban
ketts számábau közlött Cryi>topsochraccus tévesen lévén
meghatározva, ujabban Cr. Savignyi-nek bizonyult. ••;
s
s
Description de divers Myriopodes du
Musée de Vienne.
1869.
Syst. d. Myriop. 142. lap. Die Myriopoden. II. kötet. 51. lap.
248
közlött levelére hivatkoznom,
fentebb
melyben
Paradesiiuis (jracilis-i
ö
említ, s ennélfogva ezen elfordulása által felette érdekes fajt (jurans in
nem mint
verba magistri),
irom
gracilis-i
hanem mint Paradesmus
Fontaria gmcilis-i,
le.
Hossza: 18—22«^, (la ábra) Szélessége: 1'5
A
test felül
ersen,
rf
%.
17 ?
kevésbbé fényl, csaknem henger alakii
alól
;
a
fe-
középen ersen bemetszett jellemz homlok-barázdával; a fels ajak szegélye homoruan kimetszett és rövid szrrel fedett. Az alsó ajak (!2. ábra) széles,
lapos mindkét oldalon egy pár
fogacskák vannak (2a ábra)
f
az alsó
;
melyek fels felületén apró tompa ajak küls szegélyén mindkét oldalon
ggal,
—
három ers tüske, mig a bels szegélyén csak 2 2 tüske van, alsó részén a szrök rövidebbek és finomabbak, mint a felsn. A tapogató (3-ik ábra) mely igen kicsiny és két csecsalaku nyulványízei a végs íz kivételével egyenl hosszuk és finom szrrel borítvák. A szemek, mint nyal bír minden Polydesmns-íélénél hiányoznak. Minden testgyrün egy mélyen
—
—
bevágott haránt barázda van, mely az oldallapokig terjed; az oldallapok
rövidek
s
végükön a
C.
Koch
^
által említett
hegyes kampó-szer nyúlvány
Koch hozzám meglehets hosszú, elmetszett
az általam fogott példányoknál hiányzik, miként azt Dr. L. intézett levelében is említi.
A
végíz (4-ik ábra)
farokszerü nyúlványban végzdik, melynek két oldalán két kerek dudor
van ezen farokszerü nyúlvány ritkán elhelyezett hosszú és ers tüskével van fedve. Az ölel szervek (5-ik és 5a ábra) melyek egyúttal a Chilog;
—
natháknál a Glomeris-félék kivételével közösül szervül
három egyenltlen hosszúságú függelékkel
is
által
van
bíró függelékben test
"^
ezzel összekötve
hanem
csak az
sárgák, valamint a
végs
íz
mells
2.
s
a
(o-ik ábra a).
Az egész
szegélye és az oldallapok barnás-
farokszerü nyúlványa
fehér; a tapogatók sárgás-barnák, :
a legrövidebb csorga-szerü mélyedéssel
van elhelyezve a voltaképeni penis
sötét kávészínbarna, a fej
Leihelye
;
—
közbüls
(5a ábra) nincsen szorosan az alapi részhez hozzáforrva,
izomzat
szolgálnak
birnak, melyek közül a
végs
ízeik
is
;
a hasi rész piszkos
barna színbe átmenk.
Budapest, a margitszigeti virágházak.
SCHENDYLA
Beros
et
Meinert
LINOTAENIA
C. L.
Koch.
X-ik Tábla. 6—9. ábra.
Fr. Meinert, ki a Geopliilusok családjába tartozó Chilopod-Myriopodákkal legtüzetesebben foglalkozott,
1
2
poden.
s
ezek eriticai osztályozása legnagyobb
C. Koch idézett müvei. Az általam talált példányok
II. köt. 52-ik
lapon
szim'e nézve nem egyeznek meg a C. L. Koch (Die MyrioTábla. 173. ábra.) leírása és rajzával, de elször hivatkozom ne crede colori», és arra hogy Koch azon példányokat, mirl
LXXXV.
LiNNE ezen mondására «nimium a fajt leirta csak borszeszben én pedig él állapotban kaptam.
249
reszt neki
köszönhet, az
és a voltaképeni
általa elnevezett Schendyla genust a Scoliaplanes
Geophilusok közé helyezi
el,
s
minteg}' az elbbiektl az
utóbbiakhoz vezet átmenetnek tekinti.
SCHENDYLA EXIMIA X-ik Tábla.
Ezen nem kevésbbé érdekes
Fr. Meinert.
^
6. ábra.
mint már említem, szintén a Margitszigeten fogtam, a szent Margitról elnevezett kápolna omladékai alatt, sajnos azonban, hogy csupán egyetlen himpéldányt. fajt,
Rövid jellemzése a következ
Hossza
3^
:
Szélessége
A A szeles, s
% 0-7
járó lábpárok
:
.
'»J^
cf.
száma
mells szegélye
felé
hiányzanak.
A
kihegyesed.
A fej hosszabb, mint A tapogatók rövidek, zsinor-alakuak
A szemek mint minden Geojjltilns-iélénél,
rágok (Kieferfiisse) a
élük frészesen fogazott.
65.
elkeskenyed.
test lapított, a fej és alfél felé
tizennégy ízzel bírnak.
is
:
d'
Az
alsó ajak
vékony hártyával van összekötve.
A
fej
ugy ennél
hosszúságát meghaladják és bels
középen nincs összeforrva
s
csak egy
lábak eléggé hosszúk, vékonyak
s
ritkán
Az egyenes vonóláb (9-ik ábra) öt íz s a járólábaknál sokkal hosszabb, karmai hiányzanak, hanem e helyett minden íznek végén körkörösön elhelyezett 6 — 10 tüske van. A hasi részen lév pórusok igen kicsinyek és a középrészen vannak elhelyezve. Az alfél porussai hiányzanak. A fej az ezt követ ízzel, mely a rovarok torának felel meg, sárgás-barna, míg a test többi része a lábakkal együtt világos-sárga, elhelyezett finom szrrel
vannak
fedve.
csupán az ízek hátulsó szegélye bír egy kevés barnás bevonattal.
AZ ÁBRÁK MAGYARÁZATA. 1.
Paradesmas
gracilis C. EocH.
1-sö ábra 3|^-szer uagyítva.
2.
la 2-ik
«
2a
«
«
3-ik 4-ik
«
5-ik
«
«
a test természetes hossza. az alsó ajak képzeletileg nagyítva. az alsó ajak egyik foga 60-szor nagyítva. a tapogatók 15-ször nagyítva. a legvégs test 1.5-ször nagyítva. az ölelöszerv 60-szor nagyítva, a a penis normal káli-lugban kifzve.
Schendyla eximia Fr. Meinert. 6 ik ábra az állat képzeletileg nagyítva. « természetes hossza. 6a « 7-ik az alsó ajak a rágó val, képzeletileg nagyítva. « 8-ik a fej felülrl tekiatve, képzeletileg nagyítva. « 9-ik a végíz a vouólábbal képzeletileg nagyítva.
J
Fr. Meinert «Myriopoda musaei baunensís»
I.
Geopliili.
Kopenliaga 1871.
57. lap,
250
I'KOTISTOLOGIA.
VEGLEN YT AN.
OECISTES CRYSTALLINUS. Ehbg. Dr. Daday jENÖ-töl. XI, XII Tábla.
Mióta EHRENßERG-nek ,,Die
czimü nagy
iiismeii"
Iiifusioiistliierchen als i-ullkoiiiinciie
mve megjelent^ azaz
í
838 óta
e fajt^
Onja-
melyet Ehrenekeo
legelször 1832. év jiinins 10-én Berlin mellett észlelt Hottonia palustris
ugyanezen év szeptember 30-án Lemna-gyökereken s 1833-ban a berlini akadémia kiadványaiban felállít; azóta szárazföldünkön, bár a rendelkezésemre állott irodalom tanúsága szerint a rotatoriák tanulmányo-
levelein és
zásával több búvár foglalkozott,
E
fajt
még
eddig újólag senki
sem
észlelte.
én már 1876. év június havában észleltem Kolozsvárt a mu-
zeumkerti nagy tó cladoplioráira tapadva és 1877. év nyarán Deésen külön-
böz
Múzeum-Egylet evkönyveiben ^ röviden meg is emlékeztem. Azonban folyó év június havában a rotatoriák tanulmányozását újólag megkezdve, e fajra nagyobb ügyeimet fordítottam, s miután búvárkodásom eredménye az EnRENBERG-éti sokban eltér s az általam már közölt leirás kissé szükkörnek tnik fel; jónak láttam az egész állatot újólag leírni és lerajzolni, annyival is inkább, miután az EnRENBERG-féle rajz meglehets homályos s az állatra nézve nem eléggé jellemz. helyeken
s
róla az Erd.
Az
Oecistes cr y stcillinusrci külalak szempontjából els tekinnagyon jellemz a tok, mely hengeres, kocsonyás összeállású s az állat testhosszának felét teszi ki s miután reá igen különböz idegen testek, különösen kovasav-rögök és diatomeák tapadnak, nagyon szeszélyes alakot és küllemet ölthet (1. ábra). Az állat e tok feneken az úgynevezett láb végével van megtapadva algákra vagy más vízi növényekre s abból ki- s betolhatja magát s teljesen kitolt állapotában csupán a láb alapjáig ér ki; azontúl azonban csakis körvonalai látszanak elmosódottan. A tok kezdetben nagyon kicsiny és hyalin, átlátszó kocsonyás állományból látszik állani, mely csak késbb s az idegen testek reátapadása után veszíti el némileg
tetre
átlátszóságát. Keletkezését illetleg
anyagát
ama
azon véleményben vagyok, hogy alap-
nyolcz egysejt mirigy szolgáltatja, melyek a láb alapján a
vastagbél alatt feküsznek
s
egy nagyocska, átlátszó hólyagba szájadzanak,
mely egy keskeny vezetékkel a hasoldalon nyíhk
'
Dadái Jen. Adalékok a Eotatoiiák ismeretéhez
(3.
ábra).
II. k. 6, sz.
176 és 187.
1.
251
Teste
0'(i^
— 0-1
liosszasságot
"»'„I
a szájnyílás és kerékszerv
is elér,
liengerded
mells() részén
s
elkülönülése következtében kissé
szélesedett.
mells része, betüremlések által kissé elkülönült, míg észrevétlenül megy át az állat testénél kevéssel hosszabb fark, ille-
Feje, illetleg a test
a törzs
tleg lábba, melylyel az
növényekre tapad.
állat a
Köztalcarójn meglehets
vastag,
egynem
s
átlátszó
ciitieula
melyen csak a hátoldalon látható egy kis kúpalakú által kiemelkedés, finom sörtékkel. E caticula azonban nemcsak az állat külfelületet l)orítja; de folytatódik a szájnyílásba s különösen a végbélnyílásba, mely utóbbiban megképeztetik,
lehets vastagságot ér
A
el.
cuticula alatt az egész testben
nagyocska szemcséj, magvakat nem
tartalmazó iilasma-állomány van, mely azonos az ízlábúak chitinogén rétegevei vag3' matrix-jával
a cuticulát választja
s
—
K'erékszei've mells végén ábrázol
^
nem
s
oldalon
fekv
nem
a
hossztengelyének
kocsány
fejjel
ir
le
—
-
igen
a hossztengely mells vegén fekszik köz-
zárja be a szájnyílást s s
állat
a hátoldalon kissé bemetszettnek
s
sajátos szerkezet. Ugyanis
vetlenül
el.
melyet Ehrenberg az
nem
is
bemetszett,
hanem a hasbemelyedés
által összekötött, tölcséres
egyszer korongot képez, finom csillaszrökkel koszorúzva (1., "i. ábra). szerv alanyát, valamint béltartalmát is igen finom szemcséj s nyúlványosan elágazódott plasmu-állomány képezi, melyben világosan meg lehet
E
kíilönböztetni
A
szervet mozgató, igen
az egész
csillakoszorú alapját egy világos
sav képezi,
Eme
s
fmom
s
átlátszó izmokat.
aránylag meglehets szeles izomszeríí
melyben igen finom, hihetleg izomrostok láthatók
bels alapján
(1-,
^2.
ábra).
így a kerekszervet kitölt plasma-állokét hosszúkó, nyúlványos szemcséket és egy nagy, ersen fény-
átlátszó sáv
mányban tör magot tartalmazó
s
sejtet eszlelhetni,
melyeknek két sarki nyújtványa
a sáv alapján, míg egy oldali nyújtványa a törzs felé fut
A
csillaszrök
(2.
ábra).
alajjjukon forogva egy kúpot írnak le
(4.
ábra,
b),
minek következtében e szerv egyrészrl a rotiferekéhez és lacinulariákéhoz, másrészrl egy sebesen forgó kerékhez hasonló, mködésük alkalmával.
Idegrendszere
egy a garat fölött fekv dúcz által képviseltetik,
melyben több, egymáson fekv, finom plasmajú s magvakat tartalmazó, tojásdad alakú sejt van. E sejtek csupán egy határozatlanul körvonalozott csoportot képeznek
(1.,
i2.
ábra)
például a Hydatina seuta-éi külérzéki szervek közííl
is.
s
öltenek oly határozott alakot,
Idegnyúlványokat
kettnek
Külérzéki szervei
nem
nem
jelenléte azok létele mellett szól
Lásd, Die Infusionstbr.
is.
közül a szemeket eszleltem, melyek a hát-
oldalon a test két oldalán kiemelked kis dudorokban fekszenek
1
mint
észlelhettem, bár a
etc. 43. táb. 7. ábr.
(2.
ábra).
252
korában ezek piros színek, míg helyhez kötött s ivarerett állapotban fest anyagukat elveszítik s csupán egy-egy ersen fénytör, gömböly testecske marad hátra, hihetleg a lencsék miként azt már EhrenBERG is nagyon helyesen észlelte, ki azonban fekvésüket kissé tévesen a
Az
állat fiatal
;
kerékszerv alapjára
Ama
teszi.
cuticiüa-kiemelkedést a finom sörtékkel, melyet a köztakaró
tárgyalásánál röviden érintettem, a külérzéki szervek közé sorolom
nem
s
elforduló tapogató szerv-
tartom egyébnek, mint a más rotatoriáknál is nek annyival is inkább, miután béltartalma finom szemcséj plasma egy tojásdad, ersen fénytör testtel (1. ábra), mely hihetleg nem egyéb, mint ;
E
a visszafejlett ideg végmaradványa, az idegsejt magja. hátoldalán fekszik
így csupán akkor látható, ha az
s
nyúlvány az
állat
állat
oldalhelyzetben
nyugszik.
A is
kerékszerv csillakoszorújának alapjáról
két nyúlványos sejtet
leírt
az
sorolhatni, bár oldalnyújtványaiknak
az idegrendszerhez
idegköz-
ponttal való összefüggését kimutatni lehetetlen.
Helyváltoztatási szervekrl lehet,
miután az
hatni,
hogy helyváltoztatásra a kerékszerv
szerv csupán a
helyhez kötött életet
állat
még
fiatal s
által helyváltoztatásra,
míg helyhez s
helyhez
él
mindazáltal bátran mond-
;
és láb szolgál. x\zonban a kerék-
kötött álczáknál szolgál örvényzése
mely alkalommal lábát
s
törzsét kissé összehúzza
kötött állapotában a kerékszerv elveszíti
csupán a víz megújítására
szolgál.
nem
s
a
nem
szoros értelemben szólani
eme
zsákmánynak a szájba való örvényzésére
Ezen állapotban a helyváltoztatás eszközlésére a kinyújtható
összehúzható láb szolgál
;
;
élettani föladatát
de csupán a tokba és a tokból való
és
ki- és be-
húzódásra. Történik azonban néha, hogy az állat helyhez kötöttsége után is
elhagyja tokját,
Ehrenberg
A
is
különösen, ha nagyon háborgattatik
észlelte
;
miként
;
de ilyenkor helyét nagyon nehézkesen változtatja.
láb az állat törzsének elkeskenyedö folytatását képezi s oly hosszú,
mint maga a törzs a
fejjel
együtt; alapján legszélesebb
vége
s
tosan keskenyedik, míg végre belle egy kis nyúlvány különül Kinyújtott állapotban egészen sima,
redket
azt
míg ha összehúzódott,
lehet észre venni. Alapján a vastagbél és a
mirigyek fekszenek
s
ez
utóbbiak vezetéke
itt is
küls
szájadzik
(3.
felé fokozael
(3.
ábra).
rajta haránt-
tokot elválasztó ábra).
Egész
lefu-
tásában csupán négy, meglehets széles, átlátszó és elágazás nélküli izom fekszik, melyek közül kett a végs kis nyúlványban, míg a más kett a nyúl-
vány alapjáról ered. Ezen képleteken és a lábat borító cuticula alatt fekv mátrixon kívül más, nevezetesen idegekre emlékeztet képletek nem léteznek. Izoinr end szere jól van kifejldve s négy, meglehets széles, köteg által képviseltetik. Az egyes izomkötegek, mint épen említem, a láb végétl erednek s a rágógyomorig elágazás nélkül futnak (1. ábra) míg a rágógyomron túl, a szájnyílás és kerékszerv felé, több finom ágra osz;
253
lanak
(1.,
gálnák.
Í2.
és
szájnyílás
V)evonására
szol-
izomköteg közül egy a has-, másik a hátoldalon fekszik,
míg a más kett csak kettt
melyek a kerékszerv
ábra),
A négy
a test két oldalsó részén fut végig.
látott
:
,,im
Ehrenberg ezek közül
Innenk'órper ivarén nherdiess noch 2 lange, band-
Gegend des Schlundkojrfes an
artige Muskelstreifen kenntlich, die von der
bis
zur Fiissbasis und von da bis tief in den Fuss sichtbar waren".
A
kötegek átlátszók
tocskákat
lehet
s
bennök szemcsézetet nem
megkülönböztetni. Hihet, bár
hogy eme négy hatalmas kötegen rostok
is
s
csupán finom ros-
nem nagyon
valószín,
azok nyúlványain kívül más izom-
és
léteznek a test harántirányban történ összehúzására
s
a bél-
csatorna és i^etefészek mozgatására.
Bélcsatornája tetni let
a,
szájnyílást,
teljesenki van fejldve
s
meg
lehet rajta különböz-
rágógyomrot, bárzsingot, emészt-, vastag-
a végbélnyilással.
E
részek mindenikét
Ehrenberg
is
s
végre a végbe-
megkülönbözteti,
sem elég kimerít leírásukat, sem pedig pontos rajzukat nem adja, annyira nem, hogy sem a száj-, sem pedig a végbélnyilást fölismerni nem lehet. A szájliyílásra vonatkozólag Ehrfnberg azt mondja: «der einfache Wimperkranz schloss sich mit einer offenen Stelle an den Mund an». Búvárkodásom s a már leírt kerékszerv helyzetére és szerkezetére hivatkozva Ehrenberg e nézetet teljesen tevésnek mondhatom. A szájnyílás ugyanis nem a kerekszerv közejién, hanem a kerékszerv oldalán, az állat hossztengelyének mells végen a hátoldalon fekszik (!., 2. ábra) s megde
lehets hosszú, tölcser-alakú gareitba (2.
vezet. Alakja oldalról
nézve
(1.
ábra)
finom csillaszrökkel szegélyezve, míg hátoldalról nézve ábra) a máskülönben kerek szájnyílás fölött két kúpocska emelkedik,
egy körnek
látszik,
hasonlólag csillaszrükkel végükön.
A
szájnyílás egy
meglehets hosszú,
tölcsér-alakú és csillaszrökkel borított garatba vezet.
Azonban csillaszröket nemcsak az említett helyeken, hanem meg a tapogató között fekv lejt külfelületén is észlelhetni (1. ábra),
szájnj'ilás és
mozognak, még pedig kígyózva, miként a szájnyílás, garat és a kúpocskákon fekvk is (4. ábra, a). A garat egy átlátszó, három karélyú, izmos rágógyomorba vezet, melyen semmi szerkezettséget sem lehet megkülönböztetni. Ezen duzzadt melyek
alulról fölfelé
rágógyomor közepén az állkapcsok fekszenek. Az állkapcsok szerkezetérl
Ehrenberg leírásában csak ennyit mond: des Schlundkopfes hatten je 3 stärker
«die 2 reihenzahnigen lüefer
entwickelte Zähne»,
rajza
után
azonban a rotiferekéhez hasonló. Miután meglehets ers nagyítással dolgoztam (Hartn. Oc. 4. Obj. 7.), egészen eltér szerkezetet különböztettem meg bár nem épen azon részeket, melyeket Dr. Bartsch ^ Gosse ítélve
;
után indulva, megkülönböztet a rotatoriák állkapcsain. Itten ugyanis a
'
A
soclióállatkák stb. 1877. Budapest.
6.
1.
251-
semmi nyomát nem azonban a nyél (manumelyen találhatni s csupán a kalapácsjDár van meg, brium) és fok (nucus) meg nem különböztethet. Az egész állkapcson három ágat különböztethetni meg (1. ábra), melyek közül egyik függélyes, mig a más kett sarlóalakúlag hajlított. A sarlóalakú két nyúlvány közül egyik a függélyeshez közel fekszik s a fogak tapadására szolgál, melyek innen a függélyes felé s azon túl terjednek. A másik sarlóalakú képlet emezektl kissé távolabb s oldal felé fekszik, mintegy az egésznek mozgatását elnevezett szerzk által
üllnek
nevezett résznek
(inciis)
segítend a reá tapadó, bár meg nem különböztethet szalagok összehúzódása és megernyedése következtében. Ezt látszik bizonyítani azon körül-
hogy az állkapcsok oldalról befelé mozognak. E három nyúlvány alapján össze van nve. A kifejlett fogak száma nézetem szerint öt, de fejletlen több is van, mintegy tartalékfogakat képezve, melyek a már elko-
mény
is,
pottak helyébe lépnek.
A rágógyomor
után egy szemcsés plasmájú
s
belül a táplálék gyo-
morba jutásának könnyebb ezzközlése
végett finom csillaszrökkel béllelt,
hengeres cs, a hárzsinf/ következik
ábra).
A
bárzsing és
emesztgyomor
szemcsés plasmájií,
alakú,
(J
.
között kétoldalt egy-egy nagy, körte-
világos
magot
és
magtestecset
tartalmazó
finom cutioula-burkú nyálmirigy van, melyeket már Ehrenberg «Pankreasdrüsen» névvel jelöl. ..4z
egeszén
emesztgyomor
kitölti.
szögüek, finom
A s
a törzs
melyek
sejtek,
által
közepén fekszik kéj)eztetik,
s
azt
észlelt és
csaknem
jjompás nagyok, sok-
a fölvett es emésztett anyagok színétl szennyeszöldre
plasmából állanak. Minden egyes sejtben világosan megkülönböznagy magot es magtestecset, továbbá elszórtan kisebb-nagyobb
festett
tethetni egy
olaj- es zsircsejDpeket (1. ábra).
A s
vastagbél meglehets
különösen abban küJönbözik
téve,
finom csillaszrökkel
emesztgyomortól hogy a sejtek, melyekbl össze van melyek különösen a bélsár kiürítése
elesén elkülönült az
attól,
l)orítottak,
A sejtek itt is finom szemcséj plasmát tartalmaznak, mely azonban annyira átlátszó, hogy tisztán megeltt kevéssel, igen gyors mozgásba jönnek.
lehet
különböztetni az
testeket
A
(1.
el
nem
használt
s
a vastagbélben körbe forgó
ábra).
vastagbél
egy elkeskenyedö nyak által közlekedik a véghHlel mely meglehets vastag cuticula-burok által határoltatik. Kiterjedése egy darabig egyenletes s csupán a vegbelnyílás eltt kevéssel széle(3.
ábra),
sedik ki egy kissé, de a végbélnyílásnál megint elszkül
,4
véghélnyilás
(1. ábra).
két kis cuticula-nyúlványáról, melyek azt ren-
desen elzárják, könnyen föHsmerhet. Igen sajátságos azon körülmény, hogy ezen állatnál a végbélnyílás a hasoldalon fekszik, még pedig kissé meglehetsen mell felé.
255
A
bélsár kiürítésekor az állat egészen összehúzódik, niintegy erl-
látszik, mely alkolommal a vastagbélre nagy nyomás gyakoroltatik a végbélnyilás szinte a kerékszervekig emelkedik. Kiürítés után azonban
ködni s
az állat gyorsan kinyúlik, mintegy elkerülni igyekezvén a már anyagoknak újólag a szájba való örvényzését.
Vizedéliyrendszert annak föladatát a
egyáltalán
l^élcsatorna teljesíti,
Petefészeh csak egy van melyben
kitöltve,
itt-ott
nem
észlelhetni s hihet,
mely mindig
a hátoldalon
kiürített
hogy
l)öven láttatik el vízzel,
igen finom plasmával van
s
egy-egy magot és abban magtestecset lehet meg-
Hogy a jjetefészek miként s mily vezetékkel áll a cloacával nem fürkészhettem ki, de hogy az oda szájadzik, bizonyos. peték fejldésérl nem sokat tudok mondani, s itten csak
különböztetni.
összeköttetésbe,
A az
Ehrenberg
hagynom,
nézetét kell helyben
mondja, hogy a mely aztán a cloacán
pete-
pete az ebrényfejldés korai szakait az anyaállat tokjában
tölti
fészekben egyszerre csak egy pete érik
A
tetik ki. s
barázdolási stádiumtól kezdve
meg
ki azt
;
ürít-
magasabb ébrényfejldésig találhatni az már tanulmányozott
anyaállat tokjában. Az él)rényfejldést, miután az a
Floscularia Brachianus s általán a rotatoriák ebrényfejldésével azonos, bvebl) tanulmány tárgyává nem tettem s csupán annyit jegyzek meg, hogy az ébrényfej hides korai szakában
miként azt Ehrenrero hasonló
s
változtatás
s
A
kifejlett
a ket piros szemfolt,
ébrény az anyához nagyon
csupán ablian különbözik, hogy lába végén a könnyebb helykedvéért csillaszrökkel
piros fest anyagfoltok
kezd élni
már megjelenik
megjegyzi.
is
is
eltnnek,
ellátott.
midn
Ezek azonban, valamint a
az állat helyhez kötött életet
a csillaszrök helyett a láb végén a kis
ujj
alakú nyúlvány
léj)
föl; míg ersen fénytör testecske marad meg. Földl'djzl eltérj edése ez állatnak az irodalom tanúsága szerint igen szükkör, miután, miként már említem, csak Ehrenberü észlelte két alkalommal Berlin körül éu pedig Kolozsvár és Deés körül. Hihet azonban, hogy Erdély más vidékein is elfordul.
a piros festenyfoltok helyett a külerzéki szerveknél tárgyalt két,
;
A
rotatoriák rendszerében ez állatot megillet helyre vonatkozólag
CARUs-sal egy nézetben vagyok
s
a Tuhicolarinae-k családjába sorozom, mi-
ként tettem azt egy korábbi értekezésemben, szerint
a Floscularinák
hogy egyes
fajai
s
így a Dr.
Bartsch rendszere
családjába tartozik, melyre általában jellemz,
külön tokban laknak eg^'enkéut vagy csoportosan.
ÁBRÁK MAGYARÁZATA. ábra. Geeistes crystallinus Ehbg. oldalról nézve. Hartn. Gc. 4. Gbj. 7. 2-dik « Ugyauaunak mells testrésze hátoldalról uézve. Hartn. Oc. 4 Obj. 7. Ugyanannak hátsó testvége oldalról nézve. Hartx. 4 Gbj. 7. 3-dik « 4-dik « a) Egy csillaször mozgása a száj csillái közül h) ns^yanaz a kerékszerv csillái közül. Hartn. Gc. 4. Gbj. 7.
1-s
;
256
NÖVÉNYTAN. BOTANICA. CREPIS RHOEADIFOLIA MB. ÉS AZ IDJÁRÁS. Dr. Staub Mómcz-tól.
Homokpusztáinkon messzire
MB. ^ meggyzdni,
elterjedett a Crépis rhoeadifolia
Mennyiségérl leginkább reggeli kirándulás alkalmával lehet midn minden virágfejecske egészen kiterült ez azonban derült napokon éppen csak a reggeli órákban tapasztalható, minthogy a nap magasabb állá;
sával és a
hömérsék növekedésével a virágfejecskék ismét bezáródnak, úgy
hogy körülbelül
óra tájban nyitott virágot
1 1
már nem
is
találunk.
Ezen
jelenség, melyet 1877-ben elször megfigyeltem és közöltem ^ igen föltn, minthogy a virág bezáródásának erélye a meleg fokától függ. Minél maga-
sabb a hömérsék, annál szorosabban záródnak a virágok, úgy hogy a vacok fölötti rész egész
befüzödést mutat. Új, két évi megfigyelések folytán, mega leveg hmérséke, sem a világosság behatása e
gyzdtem, hogy sem
hanem hogy az a talaj nedvességével áll szoros összefüggésben. Ugyanis ess napokban Crépis rhoeadifolia egész nap tartja nyitva virágfészkét is és ha a homok elég nagy mértékben át lett hatva a
tünemény közvetlen
viztl
;
napon a virágok záródnak ugyan ismét, de nem mint azon napokon, melyeken a talaj átmelegedett. A ki homokpusztáinkon valaha botanÍ2íált,
a következ derült
oly szorosan
— néha
ismét teljesen
hogy
tudja,
okozói,
itt
csak félig
—
a növényásó, alkalmazása
majdnem
fölösleges
;
az elég hosz-
például föltn megerltetés hogy a gyökérszálak elszakadnának vagy a talajból vett gyökereken egyetlen egy homokszem maradna máskép áll a dolog nagyobb es után, midn a homok megnedvesedvén, ersen tapad a gyökerekhez és melj" körülmény a szóban lev, növényünk-
szú gyökeret fejleszt Oenothira biennis
nélkül
is
lehet a
homokból kihúzni a
h.-t.
nélkül,
;
nél érdekes biológiai jelenség inditó oka.
FERULAGO MONTICOLA. Janka Victor- tói. Ifjabb
növénynek a «Bánságban» való elfordulását növényt Boissier «Flora orientális» czimü mve nyomán
fü vészeink e
kétségbe vonták
s e
indulva F. silvatica-nak nézték.
A.
szerz ennélfogva
birálja
úgy Borbás
mint SiMKOvics urak állításait, kimutatván nemcsak azt, hogy a növény tényleg Flóránkban elfordul, hanem azt is, hogy Boissier idézett mtívé*
A. Kf.rnek, Oest.
^
Magj'ar növényt. Lapok. III. 34.
l.ot.
Ztg. 1872.
257
ben a «Ferulago monticola» név alatt több, s nemcsak egy, hanem különböz nemekhez tartozó növények összezavartattak. A czikk több külföldi füvész felvilágosítására íratott
így fordítása elmarad.
s
A MONTE MACtGIORE FLÓRÁJÁHOZ. Freyn Freyn
I.
I.-töl.
füvésznek sikerült a füvészetileg érdekes
külföldi kiváló
hegyet oly utón megmászni, a melyen eddig aligha valaki kutatott
alkalommal több oly fölfedezést
más utakat
—
választottak
Minthogy
kikerülte.
az
s
ez
— kik
a mely eldeinek figyelmét
tett,
értekezés
súly-
pontja a kimutatásos részre esik ez pedig minden szakember számára ért-
het, a szószerint való
fordítást
mellztük.
ÁSVÁNYTAN. MINERALOGIA. AXINIÏ VESZVERÉSRÔL (POLOMA) ÉS
MEDELSRL.
Schmidt SÁNDOR-tól. (Xin
A
Veszverésröl vagy Polomáról *
Dr. ScHRAUF
A
tábla.)
Albert
tette
(Gömör m.) származó Axinitokat
elsízben beható kristálytani vizsgálat tárgyává.
rendkívül érdekes elfordulás
— a mennyiben a veszverési Axinit Schrauf
szerint részben Calcit, Apatit és Arany, részben zöld
Amphiból
és
Amianth,
részben pedig Chalcopyrit, Malachit és Azurit társaságában van kifejldve
már magában véve képes
^
—
figyelmet költeni; a kristályok morfológiai tulaj-
donságai pedig a többi Axinitok mellett a lap fejlettség szempontjából
nem
sokat engednek. Csak az a sajnos, hogy az Axinitnak ezen, hazánkban egyedüli is
— lelhelyérl nemcsak
a
jó,
hanem
egyátalán a bármilyen példányok
rendkívül szórványosan találhatók. Ily
körülmények között örömemre
szolgált,
midn
tom Stürzenbaum József úrnál egy Axinit példányra
f.
évben
t.
bará-
találtam, melyhez ö
Poloma névvel a tudományba Scheauf által vezettetett be. A hivatalos nem találván, Maderspach Livius rozsnyói bányamérnök úrhoz fordultam útbaigazítás végett. Az ö szíves közleménye szerint a nevezett név Gömör megye két falujára u. m. Kis Veszverésre (Mala-Poloma) és Nagy Veszverésre (Velka-Poloma) vonatkozik. *
Ezen
leihely
helységnévtárban azonbaa ezt
A
két falu Rozsnyótól É. Ny. irányban a Rozsnyó-Dobsinai utón fekszik, Betlér fölött közöttük út a Sulova hegyen át N.-Huíletzre és onnét Iglóra. Pintikova névvel pedig -- mely az ;
megyén az
Axinit leihelyének közelebbi megjelölésére szolgál oldalt
— Kis-Veszverés
határjában egy völgyet és
neveznek. '
Sítzungsber. d. kais. Akad.
d.
Wiss. Wien, LXII, Bd. 1870. p. 720.
258
Maderspach Livius rozsnyói bányamérnök úr utján
jutott s
helye a mellékelt czédulka szerint Pintikova (Poloina) volt. vizsgálat és összeliasonlitás a
nyokkal a leihelyet kétségen jezett
m.
melynek
A
Múzeum gyjteményében lev
n.
kivül tette és
Stürzrnbaum úr
helyen
e
lei-
közelebbi példáis kife-
meleg köszönetem mellett szives kézséggel rendelkezésemre bocsátá
vizsgálat czéljából a darabot.
Az anyaközet
szín agyagpala, melyet
dendrites, piszkos sárga
vetlenül világos barna, nagyoltan kristályos Axinit
szemesés Fakóércz és igen kevés Chalcopyrit következik; a világos
csillogó
majdnem
barna Axinit felülete pedig apró vörösbarna, egyes helyeken telen, csillogó
észleltem
A kristálykák mérv zavará-
vizsgálatra
a kristálytani
:
alkalmasaknak bizonyultak.
kristályok részletezése eltt azonban czélszerünek tartom,
Az egyes
Hauy, P. E. Neumann, Levy
hard vom Eath^
és
mások alapvet dolgozatai után Germondhatni az Axinit monográfiájá-
foglalkozott tüzetesen,
val és az addig e tárgyban megjelent dolgozatokat
gyalva, az Axinit kristályokat hogj^ ö
is
Hauy
kimeritn
és bírálva tár-
eljárása szerint
úgy
állítja
az Axinit átalában domináló 3 lapja (P,'^ u, r) közül az r és u
kristályoknak az
A
Rose
és G.
{oo^P és c<jP') tekinti, csakhogy a
lapokat mint vertikáhs hemiprizmákat
forgatja.
hogy
kristály-morfológiai ismereteink jelen állásáról szóljak.
az Axinitra vonatkozó
föl,
szín-
ugyancsak Axinit kristálykákkal van borítva.
igen jól tükrözvén és mivel felületükön átalában csekélyebb
sokat
köz-
bven
Erre elég
l)orít.
elbb
említett búvárok által fölfelé helyezett végét lefelé
kristálytani elemeket
újonnan
állapítja
meg
és véghezvitt
szám-
talan pontos mérés és számítás után adatainak
hatósága
által
nagy szolgálatot
1870-ben
dr.
tett
a
úgy nagy száma, mint megbíztudomány és az utána jövk érdekében.
Schrauf közölte az
\,
h.
az Axinitra vonatkozó tanul-
mányait és több leihelyekrl származó, még közelebbrl
le
nem
írt
kristá-
lyok meghatározása mellett az Axinitot új fölállítás és elemek alá veszi.
A
G,
P
lap pedig a bázis véglapja
vom Rath
nal kitnik
által fölvett
Schrauf
egyszersítésében
nak
jól
Websky
1
^
prizmák nála tetartopiramisok (r
001)
fölállításának
áll,
lett.
A
(r
iTl, u 111) a
két fölállítást egybevetve, azon-
elnye, a mi a tengely-metszések tetemes
habár képben alakjai
nem minden
esetben nyújta-
áttekinthet ábrákat. Ezen utóbbi körülmény tekintetbe vételével '^
a RATH-féle fölvételhez
csatlakozik,
míg Hessenberg ^ Schríuf
Pogg. Ann. CXXVIII. Bd. 18GG. p. 20 és 227. A nii ábráinkon c betvel jelölve.
Qr. Tschermak's Miner. Mittheil. Jahrg. 1872. p. 1. Miner. Notizen. Neue Folge. Achtes Heft p. 30. Aus den Abb. der Senckeuberg. Naturforsch. Ges. in Frankf. a. M. Bd. VIII. 1873. "
••
359
elemeit fogadja
egyúttal azon javaslatot teszi, hogy a két fölállítás hiá-
el és
nyait kölcsönösen kiegyenlítend
—
meg
változtatván
tét
egyszeren Schrauf tengelyeinek helyze-
:
—
az elemek meghagyásával
vom Kath
képeit
állítsuk elö.
Mi
azt hisszük,
különböz
miszerint azok a
habitus szerint
majd
ezen,
vannak megnyúlva, minden esetben az egyik
szerint jól
hogy a kristályoknak azon átalános sajátsága
áttekinthet képeket. Különben
mellett,
majd azon irányok
sem nyújthat
fölvétel
az egyedül fontos áttekintést a Iddön-
is
bözö síkok szerint fölvett egyenes, delegfökép a sematikus projectiók nyújt-
míg a kristályrajzok maguk a habitus
ják,
Ezen okoknál
orientálást mozdítják elö.
szempontjából
fogva, de a könnyebi) egybevetés
nemkülönben
fölállításához csatlakozunk,
idézett értekezésében közölt elemeket, valamint az általa használt
az
ket fogadjuk
A i.
— mi Schrauf
is
föltüntetése mellett az à vista
el.
Arinit kristályok átalános külseje, uiint azt Schrauf
rcs.nveí-í'si
h. kiemeli, a Botallackról
származók habitusához
áll
combinátiókat a XIII. tábla
az
jellegét
általam
és 4. ábrája mutatja, az 5. ábrán
2. 3.
pedig az Axiniton észlelt összes alakok
A
is
legközelebb; a túl-
nyomóan kifejlett lap, mely ezen kristályok habitusának sajátos adja, a Hauy által els'ízben meghatározott és r betvel jelölt. Az észlelt
bet-
—
gömb
-
projektióját állítottam elö.
vizsgálatra használt kristályokból a 4. ábra alatti egy kicsiny, alig L'«/,,,
hosszú és
1
circa 3 '»^
nagyságú
'>"/„i
egyén
széles
volt,
a
?>.
ábra eredetije pedig egy nagyobb
A szögméréseket egy a kir. József-megyetem tulajdonát képez kitn LANG-JüNOER-féle kéttáv-
kristály.
ásványtani szertárának
csöves tükrözési goniométerrel eszközöltem.
Az egyes övirányok lem.
A
legjobban
es
vele egy övbe
szerint haladva a
kifejlett
több kisebb lapokkal való metszési
ennek következtében tükrözése
három kisebb szerint
következ combinátiókat
ersen
lap ()) fényes, felülete azonban
szétszórt.
és egy közepes lap lep
föl,
él
A rostok öve
észle-
rostos a
szerint (2. ábra), szerint
összesen
melyek a mérések eredménye
:
r
nr, ^221, w
TlO,
ein
és r 001.
Méréseim a következ eredményeket adták, az élszögeket
t.
i.
)t<>niiúl
szögekben kifejezve. Szániitva
Mérve G.
r
z
:^
....
r
i,-,
„
...
)
(t
=
Természetrajzi füzetek, ui.
.
.
.
k'ólet ív.
.
17° 55' 30"
44°
30'
—"
89°
11'
50"
füzet.
.... .
.
...
V.
Bath
által
18° 20' 45"
41° 40'
-45"
89^ 25' 48" lo
r z
= m — c
z
e
=z
z
c
—
m m e
e
=
c
=
c
z=
"
"
261
A
c
(001) és az
s
(101) övében 4 lap
tnt
F 201,
és
a TOI,
Ezekbl
(T
ép lapok.
lett fényes,
ä TOO
és ö rendkívül kicsinyek, az
A
4.
elö
X
:
DT.
F jobban,
ábrában ezen alakok az
s és
az x pedig jól kifejíc
kivételével sokszo-
rosan nagyobb viszonyos kifejldésben vannak elötüntetve. Mérve c c
c c
= circ. .... = Y ä = cire. X ^ a
Egy
'
64° 31' 30"
— 35' — —
100° 48' 12"
« «
....
33°
03"
«
X (20r) és
33°
18'
M
a;
n
is
lehetett.
Az n
kicsiny, de
n
—
40° 47'
M M M
= =
86° 53' 40"
r
= —
Ezen
tükröz Számítva
=
n X
feküsznek.
felül
meg-
(IfO) lapok között egy keskeny fényes lapocska,
X
=:
18'
(201) lapokon át vizsgáltam, hol az
M TTO lapok Mérve
X
G. V. Rath
130° 34' 57"
melyet vigyázattal mérni
r
SCHRAUF
64° 35' 54"
130°
.
további övet az r (111) és
r
41° 09' 30"
.
.
n 021, valamint a már ismeretes jelenik az
Számítva
— —
100° 30'
.
CS =
41°
45° 54'
—
49°
23'
_"
95°
18'
50"
136°
18'
—
G.
V.
Kath
lap.
Az
uj lapra
vonatkozó számított értékek kapcsolatban a mértekkel
263
264
kimutatottakon kívül
lálnom
nem
5 alakot kivéve, az általam
idézett értekezésében ezen
ScHRAUF
még
a p 3Ï3 lapot
melyet azonban
is észlelte,
is
felta-
sikerült.
Ujabban a m.
n.
Múzeum
ásványtára egy Medelsröl (Schweiz) szár-
mazó szép Axinit példánynyal is szaporodott, melyet dr. Krenner József múzeumi ör úr szívessége folytán szinte köszönetem mellett alkalmam volt
^—^%
közelebbrl megvizsgálni. Ennél szép Periklineken kristályok által képezett és
míg
feltn
csoport van
fennve az
Axinit szekfübarna
;
a csoport egyénei nagyságukon kivül sokszoros lapismétlések és ros-
tozásaik által közelebbi vizsgálatra kevéssé alkalmasak,
bek találhatók, melyek épségük és
kitn
tükrözésük
ilyen 2.5 »^^ nagyságú, a darabról levett kristályt rája
nagyságú Axinit
melynek
alakjai a c
oP
001
110
ooft
cxdCI
ogPoo
a
ooP'
a
00b
fel.
;
h
1.
áb-
co'P
a
/
oo'P3
a
s
101
a
coh
X 201
a
c^h
a
:h:c
r
ITI
w
ITl
l
112
P' 'P
a
V2P'
a
a
kristály kifejldésénél figyelmet '^
;
V
c
ooc
:
36'
b'
:
ogG
:
ITO
:
ooc
:
:
:
c
2c
c
:b':c b
:
V2C
érdemel a Medelsröl származó Axi-
eltér azon körülmény, miszerint ez az r lap szerint
táblás alakú.
Az egyes lapok átalában
körülmény az
észlelési hibákat
fényes, ép felülettel bírnak,
mely
tetemesen redukálván, a szögérték-eltérések
jóval csekélyebbek, mint pl. az imént tárgyalt veszverési kristályoknál r és c
Egy,
ooc
:
310
u 111
A
tnnek
mutat a XIII. tábla
m
nitok szokott alakjától
ott izolálva kiseb-
következk.
a 100
M
itt
által
lapok az ismeretes rostozást mutatják.
Néhány mért szögérték a következ
:
is.
Az
= = m f = c = u M = M IV = a J = C
X
s
X
I
266
Ezen értékekbl az Axinit elemei
a:b:c=\. í
A
=
1
:
:
.
086501
C = 10-° 51' 55" ábráján végül megszerkesztettem az Axiniton eddig
96° 57' 52",
XIII. tábla 5.
:
14936
-^
=
98° 53' 39",
összesen észlelt alakoknak NEUMANN-MiLLRE-féle gömbprojectióját.
ton ezideig ismeretessé
következ
lett
összesen 43 alak sorrendjét és
Az Axini-
számát pedig a
egybeállítás mutatja. Auctor
a 100
ogPoo
(Z
h
010
ooPoo
ooa
:
c
001
oP
M
110
^P'
a
:
m
ITO
:
ooh
:
odc
Nbum.
h
:
ooc
G.
:
i^oa
ocib
:
h
V
co'P
a
a 130
coP'3
3a
/310
oo'P3
W
g 210
oo'P2
2Ö'
s
101
C
a TOI
2'P^
cob
y foi
2,P,oo
cob
203
VS'P'CK,
d OTl
'Poo
coa
021
2'Poo
coa
//.
u 111
P' 'P
a
schkauf
Hauy
2c
Neum.
c.
2/3e
Neum.
i.
c
c
.
.
G.
Hauy Hauy
ITI
ïïl
p.
Ö'
e
TU
.p
b
7i'
779
VgP'
b
V9C
Des
a
334
^AP'
b
ViC
G.
iî 223
2/sP'
b
Vsc
Des
ß 335
^/sP'
b
Z
112
VaP'
b
>T
1T2
V2'P
b'
h
113
VsP'
b
(i>
1T3
Vs'P
c
b'
.
c
:
c
.
.
.
.
V2C
Cloiz.
Eath
V.
Cloiz.
V.
Eath
scheauf
Eath
G.
Hauy Des Cloiz.
2'P
b'
2c
Vé'P
b'
V4C
V
311
o
311
.
Schm.
3b
Hauy
3c
li'^.
ß.
/í.
à;.
3&: oc :
î/.
7ü.
Hessenb.
V.
/i'Va
L
Vsc
221
:
e.
b'
554
il'
Neum. w.
Vsc
z
3,P3
n.
r.
Hauy
V2C
d.
u.
Neum.
G.
L
3P'3
Eath
V.
/•
(t.
à;.
Neum.
w
g.
s.
2c
2c
:
Hauy
c
b'
m.
n.
Eath
V.
:
:
b
:
V.
Hessenb.
G. .
Ö'
:
P,
:
cob
^
Des Cloiz./í. Hess. ÎjG.v.Eath/.
coC
:
X 201
i
.
ooc
:
h.
Hauy M. Neum.
coc
:
Hauy Neum.
.
ooc
:
h
:
c
:
c<^c
:
y.
Eath
V.
V.
o.
c^.
4
267
3P,3
311
If
V2'P2
3/>'
:
2(1
2a
123
:
6'
:
?>'
3c
:
:
V2C
:
2/3C
133
'P3
3a:h' :c
Î33
P,3
3a'
131
3'i'3
3(1
"i33
3/2P,3
3(i'
313 -y
a'
Tn
P,3 i>3
^2/23P,12
a'
6'
:
:
d
Ï51
57^,5
ip
421
4,P2
a'
:
C
731
7PV3
(i'
:
/
?
0(ï.'
6'
:
:
:
.
.
.
4c :
.
.
.
.
^2/23c
5c
:
V36
.
c
:
6'
:
.
.
V2C
:
i'
2i>
.
3c
:
3h'
:
12(t'
c
:
6'
:
.
Neum.
.
.
7c
.
.
.
.
.
(Budapest, 1879. szeptember.)
g'.
SCHRAUF
r.
SCHRAUF
^.
Websky £. G. V. Rath G. V. Rath G. V. Rath SCHRAUF G.
V.
G.
V.
G.
V.
G.
V,
d. k.
p.
Rath Rath
Schraup
i.
r^.
d.
Rath Rath
«T.
/.
X) TP TT" TT TP XÍ JlLí V U TL
VIEETELJAHKSSCHRIFT.
™- ^^^^"
^^"
^^^^^
1879.
DES INHALTES DEE
TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK (NATURHISTORISCHE HEFTE). Herausgegeben vom Ungarischen National -Museum zu Budapest.
Mit gegemvärUgeni IV. Hefte ist der dritte Jahrgang resp. Band der jsiaturJiistorischen Hefte abgeWir bitten um fernere Unterstützung des schlossen. Unternehmens durch Erneuerung der Fränumeration
und
sonstige Betheiligung
Budapest,
.
im Jfovember 1879. Die Bedaction.
ZUR ORIENTIRUNG. In der Revue werden Uebersetzungen oder Auszüge der im ungarischen Theile enthaltenen Arbeiten gegeben,- minder wichtige Sachen
werden Mos
angedeutet. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in
der Revue und werden
im,
ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder
wenigstens angedeutet.
Beijedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des ungarischen Textes gewiesen.
Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. Die Autoren sind der Wissenschaft éeéenüber verantwortlich.
Die Redaction.
ZOOLOGIE. Pag. 199.
Beliquia Betényiana. Ghiroptera. Fortsetzung aus dem II— Illten Doppelhefte. Diese Publication wird im nächsten Hefte,
vorigen
d. i. dem ersten des IVten Bandes, ihren Abschluss finden wir daselbst einen deutschen Auszug nachtragen.
und werden
269
Tag. 20 i.
Eiicnemidae Hungáriáé
von Johann von Frivaldszky. Eine
erschöpfende Darstellung der bis jetzt bekannt gewordenen Formen dieser Käferfamilie.
gegeben
Da im migarischen
sind,
entfällt
von
Texte sämmtliclie Diagnosen lateinisch
selbst
eine
besondere Bearbeitung in einer
anderen Sprache. Pag. 230.
Coleoptercv
nova
ab E. Merkl in M. Balcan inventa
et a J. Fri-
valdszky descripta. Einige interessante neue Käferfunde des eifrigen
Samm-
E. Merkl. Die BeschreibunQ[en siehe im ungarischen Texte.
lers
Tag. 233.
Melliferct novci ab A. Mocsàry descripta. Eine neue Serie von im ungarischen Texte nachzusehen sind.
Melliferen, deren Beschreibungen
Pag.
24-5.
Beitrag zur Kenntniss der My riopo den - Fauna Ungarns. !^te Mittheilung von Edmund Tömösváry. Hiezu die Tafel X. Der Enumeration der in Ungarn und in Siebenbürgen gesammelten
man im
ungarichen Texte nachschlagen möge, folgt die Paradesmns (jracilis C. Koch, welche schöne und seltene Beschreibung der Art in einem Glashause auf der Margarethen- Insel bei Budapest in 13 Exemplaren gefunden wurde. Das Vorkommen bei Budapest ist sehr interArten, welche
essant, da diese Thierchen
bis jetzt
nur von Piduloz (ost-indische
Insel-
gruppe), Upoln (eine der australischen Samoa-Inseln) und von Gvatamala (Central- Amerika) bekannt waren.
chen theilt
— wie auch Dr. L. — mit Blumentöpfen
Koch
Es ist wohl diese
unzweifelhaft, dass die Thier-
Meinung
in
einem Privatbriefe
eingeschleppt sein dürften. (C. L. Koch, Sys-
tem der Myriopoden und die Myriopoden.) Ferner folgt die Beschreibung von Schendyla eximia Meinert, welche Art ebenfalls auf der MargarethenInsel gefunden wurde und bis jetzt nur aus Deutschland (Bonn) bekannt war. (Fr. Meinert «Myriopoda musaei Haunensis» pag. 57, 58).
Pag. 250.
Geeistes crystallijius Ehrbg, von Dr. E. Daday. Hiezu Tafel XI. und XII. Gibt eine präcisere Beschreibung dieser weniger bekannten Art.
270
BOTANIK. Pag. 256.
und
Crépis rhoecidifoUa M. B. unseren Sandfeldern Pflanze.
^
Von
die Witterung. Auf
Crépis rhoeadifolia M. B. eine weit verbreitete
ist
ihrer Häufigkeit
kann man
sich vorzüglich hei morgendli-
chen Ausflügen überzeugen da sie um jene Zeit ihre Blüthenkörbchen breit ausgebreitet zeigt. Diese Erscheinung ist übrigens an heiteren Tagen eben nur in den Morgenstunden zu beobachten denn mit dem höheren Stande ;
;
der Sonne und der wachsenden Temperatur schliessen sich wieder die
Köpfchen, so dass
mehr
findet.
man
beiläufig
um
veröffentlichte^ ist sehr auffallend,
der Blütenköpfchen von
Temperatur,
11.
die
Stunde
kaum
ein offenes
Diese Erscheinung, welche ich 1877 zuerst beobachtete und
um
dem Grade
indem der
die
Energie des Schliessens
Wärme
abhängt. Je höher die
so enger schliesst sich jedes Köpfchen, so dass über
dem
Blütenboden eine mehr oder minder starke Einschnürung entsteht. Nach neueren, zweijährigen Beobachtungen habe ich mich aber überzeugt, dass
weder die Temperatur der Luft, noch das Licht direct diese Erscheinung hervorbringen
,
sondern dass
sie
in
engem Zusammenhange mit dem
Bodens steht. An Kegentagen nämlich hält Crépis rhoeadifolia ihre Blüthen den ganzen Tag geöffnet, und wurde der Sand vom Kegen stark genug durchfeuchtet so schliessen sich zwar an dem folgenden heiteren Tage die Blüthen wieder, aber nicht so enge wie aiL jenen Tagen, an denen der Boden wieder vollständig durchwärmt wurde. Wer auf unseren Sandpusten je botanisirte, weiss, dass der PflanzenFeuchtigkeitsgehalte
des
,
spaten beinahe überflüssig
ist
Oenothera biennis L.
;
z.
B. kann
seinen langen Wurzeln ohne besondere Kraftanstrengung aus ziehen, ohne dass die W\irzelfasern abreissen oder ein
Wurzeln haften bleiben würde stärkerem Eegenfall,
Wurzeln
wenn
Sandkorn an den
Umstand an
ist,
i
an den
der in Eede stehenden Pflanze
Erscheinung hervorruft. Dr.
^
mit
anders gestaltet sich aber die Sache nach
der Sand gehörig durchfeuchtet
kräftig klebt, welcher
die erwähnte biologische
;
man
dem Boden
A. Keknee, Oest. bot. Ztschft. 1872. Magyar Növénytani Lapok. III. 34.
M. Staub.
271
ZUR FLORA DES MONTE MAGGIORE Von
J.
IN ISTRIEN.
FreYN.
Obwohl in Istrien gelegen und die höchste Erhöhung dieses Landes, wird der Monte Maggiore von den Floristen der Flora von Fiume beigezählt, weil er gewöhnlich von dort aus bestiegen wurde und auch die geographische Entfernung beider Punkte eine geringe
Beachtung gewürdigt gaben
ist.
In neuester Zeit einer vielfachen
von Fiume und
die Vegetations-Verhältnisse
somit auch in zweiter Linie jene des Monte Maggiore Anlass zur Vermeh-
rung einer schon an und für sich ziemlich umfangreichen Literatur, licli
welcher auf das Thatsächliche in
I.
Smith's Flora von Fiiinir in den Verh. der in
Wien,
v.
XXVIII, pag. 335
l)ezüg-
A. Knapp's Einleitung zu Frau k. k. zoolog.-l)otan.
— 45 zu verweisen
ist.
Wenn
Gesellschaft
ich es
im Fol-
gendem unternehme, diese Literatur noch uui ein weiteres Blatt zu vermehren, so finde ich mich hiezu durch die eben erwähnte Flora von F'mmf; der Frau Smith veranlasst, welche als neueste und vollständigste mir zugängliche iioristisehe Arbeit über dieses Gebiet,
durch meine eigenen 1875 Beobachtungen in den Jahren und namentlich 1877 noch einige
Ergänzungen zulässt. Bevor ich an das Detail gehe, möge in aller Kürze erwähnt werden, welche Punkte des Monte Maggiore ich durch Autopsie kennen gelernt habe. Im Jahre 1 875 tangirte ich kaum den Fuss des Berges, als ich Ende Mai gelegentlich eijier Fussreise durch ganz Istrien Lupoglava berührte, gegenwärtig die nächste Eisenl)ahnstation, von der aus das bekannte Wirthshaus am Strassensattel des Monte Maggiore in 3 Stunden zu Fuss bequem zu erreichen ist. In Zukunft wird Lupoglava jedenfalls als bequemst gelegene Einbruchstation von den Besuchern des Monte Maggiore vielfach genannt werden und ist deshalb auch an dieser Stelle speciell erwähnt worden. Im Jahre 1877 besuchte ich den Monte Maggiore dreimal. Das erste Mal unternahm ich die Besteigung von Lupoglava aus, indem ich am 19. Mai bis zu dem erwähnten (zu Vela-Utzka gehörenden) Wirthshause ging und dort übernachtete. Am 20. erstieg ich von diesem Orte aus durch den Buchenwald den Gipfel, wendete mich sodann beim Abstiege gegen den Strassensattel,
erklomm
die als
La Fortezza bezeichneten
Felspartien, untersuchte
und kehrte am Das zweite Mal versuchte ich Mai wieder nach Lupoglava zurück. die Besteigung vom Meeresufer aus, nämlich von Moschienizze. Am 23. Juni landete ich daselbst und begann sofort durch die Draga di Moschienizze den Aufstieg. eine sehr steile, allmälig immer enger werdende Schlucht Der obere, kesselartige Theil dieser Schlucht heisst Val-Trebischko und ist endlich die Wiesenpartien :21.
unterhalb
des Wirthshauses
—
—
—
mit Buschwerk, den Resten stattHcher Wälder, bewachsen. Weiter oben,
272
nach üeberschreitung einer. Geröllhalde, gelangt man in niederen schattigen Laubwald auf einer plateauartigen Terrasse des Berges und von da mit geringerer Mühe nach Mala-Utzka, einem Dörfchen, von wo aus der kleinere Gipfel des Monte Maggiore schon sehr leicht zu erreichen ist. Drohendes Unwetter erzwang jedoch meine Umkehr, und kaum in Moschienizze angelangt, brach ein furchtbares Gewitter los. Der Eegen hielt sodann
bis in
den nächsten Vormittag an. Gleichwohl benützte ich den zum Eintreffen des Dampfers zum Besuche der Küsten-
Eest der Zeit bis
Weg
mich indessen südHch nur bis auf den dünenartigen Strand gleich unterhalb des Ortes und nördlich bis in die Gegend Die dritte Besteigung des Monte Maggiore erfolgte am von Kraj. 25. August, diesmal wieder von Lupoglava aus, in der bekannten Weise. Am selben Tage bis zum Strassen- Wirthshaus mit Untersuchung der Partie landschaft.
Der
führte
—
bis
zu
felsige,
La Fortezza
dann
;
am
26.
über Dorf Vela-Utzka und das kahle,
theilweise der Kultur unterzogene Plateau gegen Mala-Utzka, mit
Berührung der vom kleinen (südlichen) Gipfel des Monte Maggiore abhängenden Kalkfelsen. Endlich von Mala-Utzka aus über die Terrassenlandschaft imd durch die Draga di Moschienizze nach Moschienizze zum Meere hinab. Den sehr unbequemen und anstrengenden Besuch des Berges durch die Draga von Moschienizze unternahm ich, weil diese Partie zufolge brieflicher Mittheilung meines verehrten Gönners und Freundes, Herrn Hofrath von Tommasini, botanisch so gut wie unbekannt war. Thatsächlich erwies sich der untere Theil der Schlucht, sowie die bereits zweimal erwähnte Plateaulandschaft zwischen endlich der Absturz Pflanzenreich.
dem
des kleinen Gipfels
V.-Trebischko und Mala-Utzka,
gegen letztgenannten Ort, sehr
Namentlich bieten diese Partien sehr
viel
an Eosen und
Doldenpflanzen, wegen deren speciell ich die zwei Sommer-Excursionen
unternommen
hatte.
Den
angeblich bei Moschienizze wachsenden Eranthis
hiemalis konnte ich der vorgeschrittenen Jahreszeit wegen natürlich selbst
dann nicht mehr
finden,
wenn
er dort
auch wirklich vorkommt. Hieracium
angebliches Vorkommen ich durch Herrn von aufmerksam gemacht wurde, fand icli ebenso wenig wie Arabis Scopolii Boiss. ( = Draba ciliata Scop.), womit ich keineswegs negiren will, dass diese Arten am Monte Maggiore vorkommen. Betreff der im folgenden Verzeichniss angewendeten Nomenclatur verweise ich im Allgemeinen auf Koch's Synopsis florae Germaniae et Hel'veticae, ed. 3 was sonst zu bemerken war, ist citirt. Arten, welche gegenüber der Flora Fitime's von Frau Smith neu sind, erscheinen /ef# gedruckt. amplexicaule, auf deren
Tommasini
ebenfalls
;
EANÜNCULACEAE. Helieborus viridis
oder weniger
tief,
L,
midtifldus (Vis. spec).
selbst bis
—
Jeder Blattabschnitt
zum Grunde bandförmig
dreitheilig.
mehr
So mit der
273
normalen Form in den Laubwäldern im
obei-n Tlieil der
Draga von Mosehienizze
bis in das Val-Trebischko.
FUMAEIACEAE. Auf den Geröllhalden im obersten Theil des
Corydalis ocJtroleuca Koch.
Val-Trebischko.
CRUCIFEEAE. Arahis aJpina
Jj.
crispata
ß
Koch. Geröllhalden unter dem Gipfel des
M. Maggiore, gegen Vela-Utzka zu zahlreich. Erysimum odoratum Ehrh. ß dentatum Koch. Val-Trebischko Peltaria alliacea L. Gebüschränder im Val-Trebischko. Thlaspi praecox Wulf, Bis auf den Gipfel des M. Maggiore.
verbreitet.
VIOLACEAE. Viola hirta L.
Noch am Gipfel des M. Maggiore.
SILENACEAE. Dianthus atroruhens All. Val Trebischko.
sianorum, hievon
ist
Wohl nur
Varietät von D. Carthu-
aber D. sanguineus Vis. gänzlich verschieden.
D. lihuimicus BAnTh. Gehänge
am Meere
zwischen Mosehienizze und Kraj.
D. mompessulanns L. Bergwiesen unter Vela-Utzka. Silène Sarifraija L. ß petraea
I7.
Auf Felsen des Plateaus zwischen Mala-
Utzka und Val-Trebischko. Drypis spinosa L.
Düne
bei Mosehienizze.
ALSINACEAE. Sayina procumhens L. Zwischen feuchtem Moose im untern Theil der Draga
von Mosehienizze. Cerastium arvense L.
ß
strictum Koch. Felsiger
Abhang
des kleinen Gipfel
gegen Mala-Utzka.
LINACEAE. Linum
yallicitm
T..
Hügel zwischen Mosehienizze und Kraj.
ACERACEAE. Freyn Fl. v. Hüd-Istr. p. 59! Im V.-Trebischko ziemhcli jedoch meist nur strauchförmige Ueberreste früherer Wälder.
Acer obtusatum reichlich,
Kit.
RHAMNACEAE. Rhamnus alpina
L.
Auf dem M. Maggiore Smith
1. c.
R. carniolica A. Kern., eine gewiss sehr ausgezeichnete Art
Linné 's
p.
352
und
!
Dürfte wol
nicht die Art
sein.
R. rupestris Scop. Dolinen beim Bahnhof von Lupoglava.
PAPILIONACEAE. Cytism nigricans nizze
und
Kraj.
,~-
/>.
var. australis A.
Kern. (spec). Hügel zwischen Mosehie-
274
C. hirsutiis L.
Auf
Flysclibodeii
La
Vela-Utzka und gegen
von Lupoglava an
bis anf die
und
C. capitatus Jcq. Olivengärten zwischen Moschienizze
AnthyUis Vubieraria L. var. tricolor
im obersten
Wiesen
bei
Fortezza.
Vuk
!
Kraj.
(pro spec.) Zahlreich auf
Wiesen
Tlieil des V.-Trebischko.
Thrijeniiim
herbaceum
Vill.
Draga von Moschienizze
bis in das V.-Trebischko
häufig.
Coronilla cretica L.
Hügel zwischen Moschienizze und Kraj,
zerstre^^t.
Tommasinii Joed. Auf Wiesen der Flyschformation bei Lupoglava und unterhalb Brest. Auf Kalk sah ich sie nicht. Ich theile die Ansicht Onohri/chis
O.Hermann's
in
Terméazetrajzi
Füzetek IIL (1879), p. 191
—
3! dass die Besta-
cheluug der Hülsen zur Unterscheidung der Arten dieser Gattung nicht brauchbar ist,
weil dieselbe ausserordentlichen
speciell für die hier
Schwankungen
unterliegt, n.
genannte Art bestätigen kann
—
z.
— wie ich
es
an ein und demselben
Lidividuum. Gerardi DC.
Vicia
Gebüschränder bei Vela-Utzka, unweit
vom
Strassen-
wirthshaus,
Roth
]'icia auijustifolia
Thüill. Aecker und Olivengärten bei
var. segetalis
Moschienizze. Orohus variegatHS Ten. Laubgehölz in der Draga di Moschienizze.
ROSACEAE. Pinhiis
Idaeus L.
Ln
Val-Trebischko.
thyrsoideus Wim. Gh. Celak. Prodr. Böhm. pag. 638
Pi.
!
Gebüsch im Val-
Trebischko. glandidosus Bell,
Pi.
Draga
di
c)
hirtus Celak.
Es
Moschienizze, selten.
ist
1,
c.
p. 641
überhaupt
Art in Istrien so ausserordentlich spärlich
ist.
!
In Kastanienwäldern der
bemerkenswerth, dass diese
Der oben genannte
ist
der einzige
mir bekannte Standort. Poteriurn muricatum III.
205
!
Spach
ß
stenolophum Spach, Willk. Prodr.
fl.
Hisp.
Steinige Triften bei Mala-Utzka.
Rosa pimpinellifoh'a (L.) steinige Orte bei Vela-
Koch. var. Spinosissima Koch. Gabüschränder,
und Mala-Utzka und im V.-Trebischko.
R. pimp. var. mitissima Koch. Val-Trebischko, gegen Mala-Utzka zu. R. gentilis Sternh. Koch. Gewöhnlich unter R. alpina
und R.
pimpinellifolia
meist winzig, seltener ein 30—50 %n hoher Strauch. Die Früchte sind hängend, ziemlich kugelförmig, und im reifen Zustande sclum roth. (Der mir
heerdenweise
;
unbekannten R. reversa WK. werden bei Koch schwarze Früchte zugeschrieben). Bei Vela-Utzka, dann zwischen Mala-Utzka u. V.-Trebischko stellenweise zahlreich. alpina L. y pyrenaica Koch. Gebüschränder oberhalb des /;. wirthshauses von Vela-Utzka.
Strassen-
R. ruhrifulia
auf
dem
Vill. Triften, Gebüschränder bei Vela- und Mala-Utzka und Plateau zwischen dieser Ortschaft und Val.-Trebischko.
E. ruhrif. ß livida Koch. An denselben Orten. R. Reuteri Gud. ß biserrata Crép. in W. L. Prodr.
fl.
Hisp. III. 213!
Weg-
275
und Gebüschränder, nicht Utzka gleich ober
selten
an der Reichsstrasse imterhalb Brest,
;
dem Wirthshauae und
n. Reut, y glandulosa Crép.
Waldlandschaft zwischen Mala-Utzka und
c.
1.
bei Vela-
sonst.
Yal-Trebischko.
K
canina L.
genuina
a
Crép.
c.
1.
p.
214!
Gebüsche
bei Vela-Utzka
;
scheint selten. Fl. can. y dumalis Crép. 1. c. p. 214! In der Drága von Moschienizze, auf Plateau zwischen V.-Trebischko u. Mala-Utzka, in Gebüschen bei Vela-Utzka. Hieher möchte ich auch eine schöne grossblättrige und gi-ossblüthige Eose mit
dem
dreifach gesägten Blättchen ziehen, welche Crépin in Briefen an Tommasini für
eine sehr
Art hält.
merkwürdige Form, letzterer aber für eine neue, bisher unbeschriebene Am besten passt noch die Beschreibung der R. malmundariensis in
Boreau fl, Cent. Diese Form fand ich auf dem Plateau zwischen V.-Trebiscliko und Mala-Utzka stellenweise sehr zahlreich an Wald- und Gebüschrändei-n, sowie
am
Gru.nde der Dolinen. Seltener
lialb
R. can.
r^
R. can.
i)
urbica Crép.
dumetorum
stellt sie
Crép.
auch bei Vela-Utzka.
An Hecken und Gebüschen
c!
1.
bei Dolegnavas. c! In Gebüschen an der Reichsstrasse unter-
1.
Vela-Utzka.
/u sepium
I7i(i?7/.
Crépin
c.
1.
p.
215
— 6!
Gebüsche zwischen Lupoglava
und Dolegnavas. R. micrantha Sm. Crépin
c.
1.
p.
216!
In Dolinen bei Lupoglava auf
Kalkfelsen. //.
Wegen di
L.
riihiiiinosa
stellenweise
;
Crépin
1.
c.
bei Lupoglava,
In Gebüschen, Eichenhainen, an p. 21(1 Dolegnavas und im obern Theil der Draga !
Moschienizze. R. arrensia Hds. Felsige, buschige oder waldige Stellen
am
Plateau zwischen
V.-Trebischko und Mala-Utzka.
ONAGRACEAE. Epilohium montanuiii L. Feuchte Buchenwälder
am
Plateau zwischen Val-
Trebischko und Mala-Utzka.
UMBELLIFERAE. Bunium
montanuiii Koch.
Im
Geröll eines Giessbaches bei Mala-Utzka sehr
Form auf grasigen, schattigen und felsigen Gehängen am Plateau zwischen Mala-Utzka und Val-Trebischko die aufrechte, armästige Form, stellenweise in Menge. Ca rum Car ri L. Auf Bergwiesen in Val-Trebischko und bei Mala-Utzka. Bupleurum an'statui/i Bartl. nanum Koch. Auf grasigen Berglehnen zwischen Dolegnavas und der Reichsstrasse. Die Voranstellung des Namens
zahlreich die divaricate reichästige
;
f
—
B. baldense Turra für diese Ai-t aus blossen Anciennitätsrücksichten missbillige ich, weil ein präciser Begriff
durch einen vieldeutigen und auch wirklich vielfach
gedeuteten ersetzt würde.
Foenicuhim rapiJlacnoii Gilib. (= officinale
All.).
In Olivengävten bei Mo-
schienizze. Természetrajzi füzetek, in. kütet iv. füzet.
19
276
Au den
Athamantha Matthioli Wulf.
Abstürzen des kleinen Gipfels gegen
Mala-Utzka zahlreich. Ligusticum Segiderii Koch. In mächtigen, vielstengligen Büschen auf Triften des Plateaus
um
Mala-Utzka und dann auf jenem gegen Vela-Utzka, stellenweise
ziemlich zahlreich. Cnidium.
Auf Felsen,
apioides Spr.
in
Gebüschen und auf Triften
um
Mala-Utzka.
Peucedanum Schottn Bess. ß. petycmini Xoe. Auf Karstfelsen und Triften bei Lupoglava und Dolegnavas, dann längs der Eeichsstrasse imter Vela-Utzka bis auf das Plateau zwischen diesem Ort und Mala-Utzka. Opopanax Chironium Koch., Godr. fl. de France I. 693 In der Draga von Moschienizze im Gebüsch häufig. Ich sah nur Blüthen-, keine Frucht-Exemplare. !
Yielleicht ist es 0. orientale Boissier
?
um
Laserpitium marginatum W. K. In Gebüschen Anthriscus fumarioides Spr.
Echb. teste Koch. syn.
p.
f;
— Im Gerolle
271.
Chaerophyllwm aureum L.
Vela-Utzka.
= Chaerophyll. Hladnikianum
HIadnikianUS m.
bei Vela-Utzka.
In Gebüschen auf
dem
Plateau zwischen Val-
Trebischko und Mala-Utzka. Ch. aiir.. ß giabrum Koch. In Gebüschen ober Vela-Utzka. Physospermum acteaefolium Presl. Die Gattung Alschingera hat Visiani mit Eecht selbst eingezogen, u. z. im Nachtrage zum selben Bande der Flora Dalmatica,
in
welchem
W.
II.
923
!)
ebenfalls die bereits
von
verlautbarte Ansicht, dass Laserpitium verticil-
mit dem sicilischen P. acteaefolium Presl identisch ist. Ich fand auf buschigen Felsen am Plateau zwischen Mala-Utzka und Val-Trebischko
latum es
nun
er sie aufgestellt hatte. Ich theile
Boissier (Fl. orient. K.,
zahlreich.
CAPEIFOLIACEAE. Lonicera alpigena L. In Gebüschen beim Strassenwirthshause von Vela-
Utzka.
EUBIACEAE. Galium
Draga
parisiense L. k tricliocarpmm Tsch.
An Wegen im
untern Theil der
di Moschienizze.
G. purpiireum. L. Felsen
im untern
Theil des Val-Trebischko.
—
Freyn Fl. von Istrien p. 1 13 Auf sonnigen Triften und Felsen im untern Theil der Draga di Moschienizze und entlang der Strasse G. rigidum
Vill.,
!
nach Kraj.
DIPSACACEAE. Cephalaria leucantha Sehr ad. sah ich auf der westlichen Seite des M. Maggiore
nur auf Karstkalk bei Lupoglava und Dolegnavas. Trichera CQ\\\[\dL Nijm. ß foäiosa Freyn. Flora v. Süd-Istrien eglandulosa. Gebüsche in der Draga di Moschienizze.
p.
115! forma
COMPOSITAE. Filaijo spathulata Presl, tief
unterhalb Vela-Utzka.
Fbeyn
1.
c. p.
119!
An und
auf der Eeichsstrasse
277
Achill fia odorata
Koch, Freyn
p.
121
nehrodenm L. Schattige Felsen
am
1.
c.
!
Noch im obeni Theil des
Val-Trebischko. Senecio
Plateau zwischen Mala-Ützka
und V.-Trebischko. S". sarracenicus /.. teste Kerner Veg. Verb. p. 250—1 (S. Fuchsii Gmel.) Wälder und Gebüsche zwisclien Vela-Utzka und Mala-Utzka. Yielleicht gehört hieher der S. nemorensis Smith ? 5. lanatKS Scop. Auf Wiesen der Flyschformation bei Vela-Utzka. !
Cirsium eriophonnn Scop. (verum). Zahlreich
um
Vela-Utzka.
Carduus chrysacanthus Ten. Auf Hügeln entlang des Meeres zwischen Moschienizze und Kraj. Visiani hat die Richtigkeit der Bestimmung meiner auf
—
den Inseln Ürisieri bei Lussin entdeckten Pflanze anerkannt. Carlina a(i
—
!
AU. An Rainen zwischen Dolegnavas und der Reichsstrasse. Auf der Westseite des M. Maggiore sah ich diese Pflanze nirgend, wol aber auf den buschigen Gehängen zwischen Moschienizze imd Kraj. C. a.rillaris Willd. a stricta Koch. Schattige Felsen des Plateaus zwischen ('.
acanthiinlia
Centaiirea alba L.
Mala-Utzka
u.
Val-Trebischko.
Barth
C. crbttata
rar. .ynnoxo cUiata (Bernli. sp.).
Auf der Düne südlich von
Moschienizze zahlreich. Verhält sich zur typischen C. cristata etwa wie die extre-
men Formen
der C. spinulosa Rochel zu C. Scabiosa L. Das Längenverhältniss Pappus zur Achäne unterliegt bei C. spinosa-ciliata ganz ungewöhnlichen Schwankungen indem nämlich der Pappus bald der halben Achäne gleich lang ist, bald alle möglichen kleineren Masse aufweist und selbst verschwindet. Diese Veränderlichkeit weisen selbst die Achänen ein und desselben Köpfchens auf, so dass dieserwegen eine specifische Trennung dieser habituell sonst so sehr auffallenden Pflanze von C. cristata Barth nicht statthaft scheint. Picris liieracioides L. An Wegen in der Draga di Moschienizze. Die Verdes
;
liroitung dieser
und der folgenden Art
ist erst
noch an Ort und
Stelle
zu erheben.
P, spinulosa Bert. (P. stricta Jord., Boiss. Fl. orient. III. 735! P. hispidis-
sima Borb.
exsic!
non Koch). Auf den Hügeln zwischen Moschienizze und Kraj
liäufig.
Traiiopüijon Tuinmasinii Schlz. Bip.!
(T. floccosus
Koch
syn. partim.) Berg-
wieseu des Plateaus zwisclien Mala-Utzka und Val-Trebischko; dort nicht selten.
Die Pflanze
kommt auch
ganz kahl vor
;
die Unterschiede
gegenüber T. floccosus
finden sich sehr constant an den Achänen.
Taraxacum tenwifoJium Hoppe. Ich bezweifle das Vorkommen dieser Meerstrandspflanze auf feuchten Wiesen gebirgiger Gegenden. Auf dem M. Maggiore. Smith 1. c. Wahrscheinlich mit besonders schmalblättrigen Formen des T. palustre DC. verwechselt welches letztere ich selbst übrigens in diesem Gebiete niclit ;
gesehen habe.
am Meere zwischen Moschienizze und Kraj. Sehr zahlreich auf Wiesen zwischen Mala-Utzka und
Zacijntha verrucosa (irnt. Hügel Crépis
ítetosa
Val-Trebiscliko.
Hall.
fil.
278
C. ne(jlecta L.
In der Draga
di
Moschienizze bis
in's
V.-Trebischko hinauf;
weiter oben von mir jedoch nicht beobachtet.
Hieracium adriaticum Näg. teste Fkeyn. Fl.
v.
Süd-Istrien p.
132—3!
Hügel zwischen Moschienizze und Kraj selten oder zerstreut. H. muroru.m L.* pilosissimum Fkies. Gebüsche, Laubwälder, steinige Stellen im obern Theil des Val-Trebischko und zwischen diesem und Mala-Utzka. H. silvaticum Lam. (H. vulgatum Fries). Mit dem Vorigen auf der Plateau;
Landschaft.
H. ülyricum Fbies. Auf Felsen und Mauern in Mala-Utzka zahlreich einzeln auch auf den felsigen Abhängen des kleinen Gipfels gegen lezteren Ort. Ist keine Form des H. glaucum, sondern mehr dem H, saxatile Jcq. verwandt. ;
—
H. boréale Fkies. Im obern Theil des Val-Trebischko.
CAMPANULACEAE. Campanula Tommasiniana Reut. Oesterr. Bot. Zeitschr. XVI. p. 159! Auf Felsen am Fuss des kleinen Gipfels gegen Mala Utzka und auf Mauern und Felsen in letzterem Orte zahlreich. Auch auf buschigen Felsen im obern Theil der
— Die Tracht dieser Pflanze
ist etwas veränderlich, indem Exemplare gewöhnlich starrer imd fast vom Grunde an reichblüthig sind. Grössere Exemplare pflegen schlaffer, breitblättriger und nur oberwärts verhältnissmässig armblüthig zu sein. Die Kelche sind etwas klebrig. Die Unterschiede von C. Waldsteiniana E. S. scheinen wenigstens nach TrockenExemplaren ziemlich schwankende zu sein. Uebrigens war Eeuïer in der Lage
Draga
di Moschienizze.
die niedrigeren
—
—
beide Pflanzen lebend zu vergleichen.
Auf Felsen am Fusse des kleinen Gipfels gegen Mala-
C. rotundifolia L.
Utzka
zu.
Auf der Westseite bisher nur auf buschigen Felsen
Ö. pyramidalis L.
bei
Dolegnavas. C.
Rapunculus L. y Lambertiana Boiss. Fl. orient.
III. 94.0!
Gebüsche im
obersten Theil des Val-Trebischko. 0. glomerata L.
y aggregata
Koch.
Auf Felsen
am
Fusse des kleinen
Gipfels gegen Mala-Utzka zu.
EEICACEAE. Calluna vnhjaris Salisb.kvd
dem
Plateau zwischen Vela-Utzka u. Mala-Utzka.
GENTIANACEAE. Gentiana lutea L. Auf Wiesen ober Vela-Utzka. Scheint sehr selten zu sein. G. aestiva R. S. höhern Gipfel des M. Maggiore.
Am
CONVOLVULACEAE. Cuscuta Epithymum L. Parasitisch auf Athamantha, Teucrium, Campanula, Satureia etc. auf Felsen
am
Fusse des kleineren Gipfels.
VEEBASCACEAE. Verhascmn Chaixü
TV//.;
=
V. orientale
ß
Chaixii Koch.
Gebüsche und
279
Felsen im unteren
der Draga di Moscliienizze, nicht selten. Die Blätter bald leierförmig eingeschnitten, bald nur grob gekerbt. semilanatum Borb. Vizsgálatok a hazai arabisok etc. (a. 1877) p. 68.
T'.
Tlieil
am Grunde
sind übrigens
—
lanatum). V. Tommasinianum Freyn! exsicc. 1877. Stengel auf(V. Chaixii 1-8 '7 hoch, kantig, zerstreut-gabelhaarig, beblättert, oberwärts recht ] pijramidm-
—
fönni(j-asti(j, der ganzen Länge nach beblättert. Grundständige Blätter eiförmig oder eilanzettförmig, aus schiefem, fast herzförmigem Grunde plötzlich in den 13 bis
25
%
langen
Blattstiel
gekerbt, gegen den
am
am Bande
ungleichförmig grob-
selbst fast fiederspaltig eingeschnitten, beiderseits
zerstreut behaart oder fast kahl
adern, sowie
stumpf,
verschmälert,
Grund zu
und nur
am
Mittelnerv
Blattstiele flockig oder wollig,
Die stengelständigen Blätter gleich
gestaltet,
und den stärkeren Behaarung
dichter.
von einander
entfernt,
allmälig
kleiner werdend, gestielt, stumpfspitzig, nur die obersten sitzend
endlich deckblattartig
Blüthen zu 6
— 10
Wirtein gezweit), so lang als der
;
alle
Seiten-
seltener die
ziemlich gleichmässig spitz-
und
zugespitzt,
und doppelt
gekerbt.
oder selbst noch mehrere in einem Büschel (in den obersten alle
lang aber ungleich gestielt
Kelch dieser bis ;
zum Grunde
;
die
Blüthenstiele 2
—4 mal
5 theilig mit sehr schmalen, spitzen
sammt den Stielen mehr oder weniger dicht gabelhaarig, die letzteren wol Blumenkrone gelb, flach, etwa 2*5 im Durchmesser, mit 4 unter sich fast gleich grossen und einem beträchtlich grösseren Zipfel, beiderseits kahl oder Unterseite zerstreut behaart am Schlünde mit einer violetten, ringförmigen, in kurze Strahlen auslaufenden Zeichnung. Die 2 unteren Staubblätter beträchtlich länger als die 3 oberen, unten gelblich und kahl, weiter von kürzeren hellvioletten, oben von längeren dunkel violetten Haaren, bis zum zweiten Drittel ihrer Länge Zipfeln,
auch
%
filzig.
;
dicht ivollig- zottig,
das oberste Drittel ihrer Länge orangeroth
und
kahl.
Die
3 oberen Staubblätter unten gelblich und kahl, übrigens fast bis zu den Antheren violetten Haare an der Spitze sehr Durchmesser jenen des Haares etwa um das Dreifache überragt. Antheren queraufsitzend kopfig. Fruchtknoten filzig bis kahl. Griffel kahl, nach aufwärts keulenförmig verdickt, die Narbe kopfförmig. Unter den Juni, Juli. Kapsel elliptisch, bis zweimal so lang als der Kelch.
wie die unteren Staubblätter behaart. Die deutlich in ein Knötchen verdickt, dessen
—
Stamm- Arten im mittleren Theil der Draga
di Moscliienizze.
Diese vermeintliche Hybride gleicht auf den ersten Blick Eiesenexemplaren des V. lanatum Schrad., an dessen unterer Verbreitungsgränze sie mit diesem
und V. Chaixii zusarumen vorkommt. Allein schon der Umstand, dass
die Frucht-
—
viele bildung des V. semilanatum meist eine beträchtlich geminderte ist nur es bringen andere zur Ausbildung, Fruchtknoten gelangen nämlich gar nicht
—
lässt auf eine hybride Entstehung schliessen, welche durch die intermediäre Blüthezeit des hier beschriebenen Wollkrautes eine weitere Bestättigung finden dürfte. Denn während V. Chaixii meist schon im letzten
zu verkümmerten Kapseln
Stadium des Abblühens und V. lanatum im Blüthenbeginne ist, steht V. semilanatum am gemeinsamen Standort in bester Blüthenentfaltung. In den Charakteren zeigt der Bastard mehr Uebereinstimmung mit V. lanatum, doch sind die grundständigen Blätter des letzteren herzeiförmig stumpf, während jene des V. semilanatum eiförmig oder eilanzettlich und in den Blattstiel plötzlich verschmälert sind, also genau eine Mittelform zu den lanzettlichen oder eilanzett-
280
—
liehen Grundblättern des V. Cliaixii vorstellen.
durch den meist einfachen, sehr selten am Grunde stielrunden Stengel sowol von V. semilanatum tigem pyramidenförmig-ästigem Stengel) ab, (die bei
Weiter weicht V. lanatum
— 2 kurze Aeste
entsendenden von Y. Chaixii (mit kanendlich durch kahle Blüthenstiele 1
als
Bastard weichhaarig, bei V. Chaixii aber filzig sind) und durch die Knötchen der violetten Wollhaare der Staubblätter. Diese Knötchen
dem
Gestalt der
sind bei V. lanatinn keulig, bei den beiden anderen hier erörterten Wollkräutern kugelig.
Manche möchten wol in der zweifellosen Fruchtbarkeit des V. semilanatum einen Grund gegen die Annahme einer hybriden Entstehung desselben erblicken. Ich theile dieses Bedenken jedoch nicht, indem ich in Istrien auch andere Bastarde aus dieser Gattung, wie floccosum)
und V. hybridum Beut.
(V.
z.
B. V. fluminense Kekn. (Chaixii
floccosum
x
x
sinuatum) zahlreich und
fruchtbar angetroffen habe. Besonders V. fluminense beobachtete ich in allen
möglichen goneoklinischen Formen bei Canfanaro in solcher Menge, dass es einen Platz von weit über 100 0*7 einnahm, während nur am Eande einige wenige unzweifelhafte Exemplare von V. floccosum standen. >
V.
lanatum Schhad. Gebüsche, Laubwälder, Felsen
vom
mittleren Theil
der Draga di Moschienizze an aufwärts bis auf das Plateau zwischen V.-Trebischko
und Mala-Utzka gemein. V. Blattaria
L. Strassenränder bei Moschienizze.
SCEOPHULAEIACEAE.
Am
Scrophidaria nodosa L.
im unteren Theil der Draga
Giessbach
di
Moschienizze. S. laciniata
Digitalis
W. K. Auf Felsen und Mauern
ambigua Murr.
Im
in Mala-Utzka zahlreich.
mittleren Theil der Draga di Moschienizze,
dort zahlreich.
W. K. Einzeln im oberen Theil des Val-Trebischko. Noch auf den schattigen Felsen, welche den nördlichen Abhang des grossen Gipfels bilden bei circa 1200—1250 "7 Seehöhe. D.
laevigata
Linaria Cymbalaria Mill.
Vielleicht der höchste in Istrien bisher beobachtete Standort L. Elatine Mihi, ß banatica Heuff. enum. ban. p. 132! !
Im
oberen Theil
der Draga di Moschienizze auf Culturboden.
OEOBANCHACEAE. Orohanche miens Wallr.
Auf Medicago schmarotzend auf Wiesen der Flyschformation zwischen Doljenavas und dor Eeichsstrasse. O. minor, «auf Helichrysum», dann ß flavescens Eeut.; (1847) O. pumila Koch et Noe in Ecke. fil. icon. flór. germ. XX. (1862) p. 104, tab. 165, fig. 8—14! (K minor b) adenostijla Vis. fl. dalm. II. 179! suppl. et Echb. 1. c. p. 103! p. 84 schliesslich 0. livida Sendtn., teste Freyn Fl. v. Süd-Istr., sind Synonime p. 155 einer und derselben Art. Eeichenbach hat dieselbe in seinen Icônes an zwei verschiedenen Stellen unter verschiedenen Namen angeführt und schlecht abgebildet, weshalb ich auch keinen der beiden Namen anerkennen kann. Die !
!
—
Abbil-
dung
stellt ein
sehr kleines Individuum dar
und
ist
offenbar nach einem Trocken-
281
Exemplar
angefertigt.
Namentlich
ist
die
Biclitung der
Lappen der Oberlippe
(diese sind nämlicli tbatsäclilicli einwärts, niclit wie
Eeichenbach zeichnet, auswärts gerichtet) unrichtig. Hierin liegt aber auch der Unterschied von 0. minor Sutt., deren Oberlippe auswärts gebogene Lappen besitzt. Es ist klar, dass hiedurch die Vorderansicht der Corolla beider Arten eine ganz verschiedene wird. Den Sendtner' sehen, von ihm selbst allerdings nur im Herbar gegebenen Namen stelle ich allen anderen voran, weil dieser Autor der einzige war, der die Pflanze richtig erkannt hat die Ableitung eines neuen Namens aus den vor Eeuter oder ;
VisiANi gegebenen Varietäts Bezeichnungen halte ich für
der Sache hiedurch nicht gedient würde
Namen
veröffentlicht
bereits
hat,
und Visiani
wenn auch
um
selbst
so überflüssiger, als
den SENDTNER'schen
Synonim
als
seiner Varietät
adenostyla.
EHINANTHACEAE. Pedicularis acaulü Scop. tezza
Ilhinanthus major
H. Crista
(jalli Tj.
Ehrh. Auf "Wiesen im oberen Theil des Val-Trebischko. Auf Wiesen zwischen Val-Trebischko u. Mala-Utzka.
(a)
Kuphrasia stricta Host
am
Auf Wiesen des Flyschgebietes zwischen La For-
und Vela-Utzka.
Plateau
zwischen Vela-
?
Auf felsigen Triften ober dem Val-Trebischko und und Mala-Utzka. Eine mir noch niclit klare, in
mancher Beziehung auch an E.
salisburgensis erinnernde Pflanze,
jedoch schon durch den äusserst gedi-uugeneu starren
Wuchs
von der
sie
sehr abweicht.
LABIATAE. Saliia Bertolonii
Vis.,
Freyn
Fl. v. Süd-Istrien
obersten Theil des Val-Trebischko, bei etwa lOoü
"""/
p.
160!
— Auf
Triften
im
Seehöhe, der höchste mir
bekannt gewordene Standort dieser Art. Thi/niiis
pannonicus All., T. Serpyllum
í
pannonicus Koch. Steinige Triften
im Val-Trebischko. T. niontanus W. K. T, Serpyll. ô pannonicus var. J Koch. Auf Triften, in Laubwäldern von der Eeichsstrasse tief unter Vela-Utzka an bis in die höhere Bergregion am Westabhange des M. Maggiore sehr verbreitet und häufig sowol auf Kalk als auch auf Flysch. Satureia montana L. Auf Felsen am Fusse des kleinen Gipfels gegen MalaUtzka zu, und auch sonst hie und da. .
.V.
variegata (Host pr. spec). x\uf steinigen Triften, Felsen etc.
der Kalk-
und Mala-Utzka. Ist nicht Synonim der Vorigen, sondern durch grössere Blüthen, mehr abstehende Aeste, und daher weniger gedrungenen Blüthenstand, verschieden. Auch sind die Blüthen gewöhnlich blass-lila gefärbt, region bei Vela-
mit dunkleren Punkten. Äcinos thymoides M.^cn.
Noch auf den Felsen, welche den westlichen Abhang
des kleinen Gipfels bilden. CalainintJia grandiflora
Mnch. In Laubwäldern im oberen Theil der Draga
di Moschienizze nicht selten.
C. nepetoides Jord.,
gnavas auf Kalk,
Kern. Veg. Verh.
p.
385— ü
!
In Gebüschen bei Dole-
282
Echb. Auf Felsen und Mauern in Mala-Utzka zahlreich Abhang des kleinen Gipfels gegen diesen Ort zu.
C. thymifolia
zeln auch
am
Lamium Orvala
An Bachgerinnen und
L.
Marnibiuvi candidissimum
dem Wirthshaus von Vela
in
Buchwäldern
;
ein-
bei Vela-Utzka.
Einzelne Individuen noch an der Strasse bei
T,.
Utzka.
Wohl
der
Standort
höchstgelegene istrische
dieser Art.
Teucriuin Arduini
vom
/..
VisiANi Fl. Dalm. Auf Felsen des westlichen Abhanges
kleinen Gipfel.
PEIMULACEAE. Lysimachia pimctata L. Ufergebüsche bei Moschienizze.
PLANTAGINACEAE. Plantayo argentea Chaix. Auf steinigen Wiesen unterhalb Vela-Utzka.
Von
mir auf der Westseite des M. Maggiore, sonst nirgend beobachtet.
EUPHOEBIACEAE. FAtphorbia angulata Jcq. Buschige Bachufer bei Vela-Utzka auf Flysch.
E. amygdaloides L. Bis
zum Meere
hinab,
im unteren Theil
der Draga di
Moschienizze.
K. Widfenii Hoppe. Auf Felsen im unteren Theil des V.-Trebischko an einer Stelle in grösster
Menge.
CUPULIFEEAE. Castanea sativa Mill. Bestandtheil des Laubwaldes
Draga
im oberen
Theil der
di Moschienizze.
QiiercusJommSLSinVlKotschy. Fkeyn Flora v. Süd-Istrien, p. 186! In den Hainen längs der Strasse von Moschienizze nach Kräj stellenweise dann in Laubwäldern bei Dolegnavas hier bei etwa 4-50 500 "'/ Seehöhe, der höchste mir bekannt gewordene Standort dieser Eiche. Q. Virgiliana Ten., Fbeïn Fl. v. Süd-Istr., p. 185 In den Hainen zwischen ;
—
—
!
Moschienizze und Kraj. Ostrya carpinifoUa Scop.
noch bei etwa 1250
Orchis
'"/
ustalata
Seehöhe
L.
Auf den Felsen des Abhanges vom kleinen Gipfel !
Dort nur stranchförmig aber fruchttragend.
OECHIDACEAE. am Plateau
Bergwiesen
:
zwischen V.-Trebischko und
Mala-Utzka einzeln. O. (jlobosa L. Ebendort.
Limodorum abortinum Sic. Gebüsche bei Lupoglava. Epi'pactis rubiyinosa Gaud, Im unteren Theil des V.-Trebischko
einzeln.
AMAEYLLIDACEAE. Lialantkus nivalis E. 1
300
"'/
Noch
in den
Buchenwäldern
am M.
Maggiore bei circa
Seehöhe.
LILIACEAE. Lilium bulhiferuni Val-Trebischko.
T..
Zahlreich auf Bergwiesen zwischen Mala-Utzka und
283
Al/iiiiii jiidc/u'lliiiH Don. (Hierher ohne Zweifel A. carinatum Sm. Flora von Fiume.) Auf Felsen in der Drága di Moschienizze und bei Mala-Utzka.
CYPEEACEAE. Carex murkata L. Gebüsche des Val-Trebischko.
GEAMINEAE. Stipa pennata L. Steinige Triften bei Mala-Utzka stellenweise.
Am grossen Gipfel des M. Maggiore zahlreich. Freyn Fl. v. Süd-Istr. p. 226 Sonnige, steinige Moschienizze und bei Mala-Utzka. Hier bei circa 1 1 00 '"/ der
Sesleria tenuifoUa
Schrad.
Koeleria crassipes Lge.,
!
Draga di höchste mir bekannte Standort in Istrien. Melica Magnoiii G. d. Freyn 1. c. Triften
:
228
p.
Gebüsche in der Draga
!
di
Moschienizze.
Poa
atiica Boiss. u. Heldr.,
an Gebüsch bei Mala-Utzka
;
Freyn
1.
p. 231
c.
Auf
!
Triften,
Aeckern und
der höchste mir bekannt gewordene Standort dieser
Art in Istrien. /'.
nemo ralis L. Buchenwälder bei Mala-Utzka.
1'.
nem.
s.
montana Koch. Laubwälder der Draga
Festuca duriuscula L. var. glauca bis in das
Hackel!
di Moschienizze.
Triften,
Gebüsche von Mala-Utzka
Val-Trebischko hinab.
F. rubra
A,.
km Bache in
der Draga di Moschienizze bis in das V.-Trebischko
hinauf.
Lolium
ti'Diiilentum
I..
var.
macrochaetum ABr. Auf Aeckern
Draga
in der
di Moschienizze.
FERULAGO MONTICOLA. You Victor
Am
19. Juli
v.
Janka.
1856 fand ich zwischen Toplecz und Mehadia in der Nähe
von Alt-Orsova — auf zufällige Weise — eine von Ferulago silvatica
auffal-
lend verschiedene Ferulago, in der ich die eben kurz früher in Boissier's
Diagnoses plantar, oriental. Ser. IL
n. 2, pag. 91
Boiss. et Heldr. zu erkennen meinte.
Man
publicirte F. monticola
entschuldige mir da die Verlaut-
barung meiner Reminiscenz aber die Entdeckung gechah wahrhaftig ganz merkwürdig zufällig denn, hätte sich die Achse der Kalesche des Bischof ;
:
Haynald, mit dem zu reisen ich die Ehre hatte nicht etwas entzündet, so wäre mir die Gelegenheit nicht geboten gewesen, die wenigen Augenblicke des Steckenbleibens dazu zu benützen, schnell gegen ein Paar links unweit ,
der Strasse gelegene Kalkfelsblöcke hinzulaufen plare der
vollkommen
ich ebenso schnell
und gerade zwei Exem-
fructificirenden Ferulago zu erwischen, mit
im Triumphe zum Wagen zurückkehrte
;
denen
— wäre
also
dieser glückliche Zufall nicht eingetreten, so bliebe die Ferulago monticola
— für Ungarn noch heute unentdeckt
!
284
Die Beute
theilte ich
mit Haynald
:
somit befand ein Exemplar dieser
stattlichen Umbellifere sich in Besitz eines Jeden
von uns. Später
erhielt
oder sah ich Heldreich'sche und Orphanides'sche (Flora graeca exsiccata) griechische Exemplare der Ferulago monticola, welche die Eichtigkeit meiner
Determination documentirten. Auch Neilreich, dem für die «Diagnosen der Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen, welche in
in
Koch's Synopsis nicht enthalten sind» meine Banater Exemplare und meine griechischen vorlagen, hatte gegen meine Bestimmung nichts einzuwenden. Von der Pflanze wurde hernach in Neilreich's «Nachträge und Verbes-
serungen zur Aufzählung etc., 1870» ein von Prof. Eeuss jun. bei den Herculesbädern entdeckter neuer Standort bekannt gegeben. Es ist aber nicht entnehmbar, ob Neileeich Eeuss'sche Exemplare eingesehen hat. In neuerer Zeit wollten noch die Herren Professoren Boebás und Simkovics ^ die Ferulago monticola im Banate gefunden haben, von denen Ersterer die Pflanze gar «im Donauthale vom Treskovácz angefangen bis zum Eisernen Thor und bis zu den Herculesbädern vorkommend» angibt und dabei noch ausdrücklich bemerkt, dass er Ferulago silvatica daselbst nirgend angetroffen habe, Simkovics hingegen näheren Standortes keine Erwähnung thut, sondern nur im Allgemeinen sagt, dass die «Banater Ferulago "^
nur
zum
tica
Echb. In
geringen Theile Ferulago monticola Boiss., meist Ferulago silvaist.»
dem guten Glauben nun,
dass Borbas und Simkovics wirklich eine
der meinigen ganz gleiche Pflanze gefunden hatten, dass diese also eine
um
einem Eochel entgangen sein zu können, und Eochel's «Plantae Banatus rariores» wiederholt inspicirend, habe ich in einer neueren Besprechung meiner Pflanze ^ das Citat Ferula Ferulago zu grosse Verbreitung habe,
b.
commutata
angewendet
im
;
1.
c.
tab.
XXIV
auch für meine Ferulago monticola giltig ^yegen der grossen Früchte und der
diess hauptsächlich
Verhälltniss zu diesen
kürzeren pedicelli. Keinesfalls
grosse Früchte bei gewöhnlicher Ferulago silvatica.
findet
man
Entweder sind nun
so die
Früchte übertrieben gezeichnet, oder aber hat Eochel auch meine Pflanze gefunden
— die EocHEL'schen Standorte liegen ja ganz nahe von Mehadia — dann mit in denselben Gegenden ebenfalls vorkommender
und Toplecz
zusammengeworfen und verwechselt. aber begannen auf einmal Borbas und Simkovics ihre Angaben von Ferulago monticola im Banate zu widerrufen aber auch ohnedies war mir klar, dass ihr Wiederauffinden meiner Topleczer Pflanze sich nicht echter Ferulago silvatica
Nun
;
bewahrheitete. Diess bezeugte mir nämlich ein noch vor etwa zwei Jahren 1 Boebás: «Jelentés az 1873. évben bánság etc. tett kutatás» in m. t. akad. math, természett. Közlöny XI. kötet (1872 !) pag. 273. - Simkovics in Oester. bot. Zeitschrift 1875, pag. 134. 3 Janka: Adatok Magyaihon- és Erdélyország flórájához 1. c. XII. kötet, (1876) pag. 183.
285
von Freund Simkovics unter dem
Namen «Ferulago
monticola» erhaltenes
Exemplar vom Treskovácz, das einfach Ferulago silvatica vorstellte. Ausserdem zeigte sich aus Allem, was zuletzt in einer wahren Flut über angebliche Ferulago monticola geschrieben wurde ^ nur zu sehr, dass die ganze Geschichte sich blos um gewöhnliche Ferulago silvatica herumdreht und meine Topleczer Pflanze keinem von unseren jüngeren Botanikern bekannt ist. BoRBÁs und SiMKOvics jedoch beschränkten sich nicht auf den Widerruf ihrer ehemaligen Ferulago monticola allein, sondern sie beanständeten
auch die meinige, bestreitend, dass selbe w^as anderes als ihre Pflanze, d. i. Ferulago silvatica sei. Und doch hätten sie sich so leicht vom Gegentheile überzeugen können Wenn ihnen schon nicht mein Unicum, das ich ihnen !
lange vor ihren Banater Pieisen bereitwilligst gezeigt habe, erinnerlich war, so hätten selbe die ausschlaggebende Diagnose Neilreich's würdigen
ersehen haben können, dass
haben. Borbás
z.
sie es
und
da mit einer anderen Pflanze zu thun
B. hätte nur das da angegebene Maass der Fruchtdimen-
sion von meiner Ferulago vergleichen mögen, so
würde
er
gefunden haben,
dass ja dasselbe ebenso total von seiner Ferulago silvatica oder F. silvatica
commutata»
«var.
so wie es
difl'erirt,
haargenau mit dem Grössenmaass
übereinstimmt, wie er sich die echte Ferulago monticola einbildet.
Wenn nun
auch Ferulago monticola im Grunde genommen von F.
durch ganz
silvatica nicht
absonderliche
Merkmale abweicht und
Früchte von F. silvatica selbst in Grösse und
muss man
Form
die
ausserordentlich
H. doch zugeben, dass in der Früchte gegen imd Grösse Bezug auf die Piobustheit dieser Pflanze die üppigsten Exemplare der Ferulago silvatica ein kolossaler Öprung variiren, so
dem
herrscht, zu
Nun ist
an mir
F. monticola B. et
bei
die Mittelstufen eben nicht
bin ich aber
die Eeihe, die
vorhanden
sind.
Wendepunkt angelangt, und jetzt Herren Borbás und Simkovics über Ferulago
am
eigentlichen
monticola eines Bessern zu belehren.
Es ist sonderbar, dass sowol Borbás als Simkovics bei Ferulago monticola nur immer Flora orientális citiren, dabei sich um die erste Original-Beschreibung aber gar nicht kümmern. Diese Vernachlässigung
mag
eben Ursache sein, dass ihre ganze Ansicht in Bezug auf Ferulago
monticola auf falscher Supposition beruht. existiren nämlich zwei Boissier'sche Diagden Diagnoses plantar, orientalium, nach der Eingange erwähnt, die Topleczer Pflanze bestimmt habe,
Von Ferulago monticola nosen
:
die ursprüngliche in
ich,
wie schon
und
die fast J
am
um
50 Jahre neuere in der «Flora orientális«.
—
Borbás: Észrevételek etc. etc. 1. e. XI. kötet, (1876) ptag. 55 56. Idem Floristikai közlemények, 1. c. XV. kötet, (1878), pao;- 291—2. Simkovics Bánsági s Hmiyaclmegyei utazásom, 1. c. XV. kötet, (1878) pag. 553—4. :
:
286
Ich muss diese beiden Diagnosen
sammt Zugehör Auch
liier
wörtlich reproduciren, da sie
einen ganzen Knäuel von Verwicklungen biosiegen helfen.
diejenige von Ferulago silvatica aus Boiss. Fl. orientális will ich ver-
gleichshalber hinzufügen.
Fernläge monticola B. et H. in Boiss. Diagnos, pl. noY. or. series II. n. 2. (1856).
Flor. or. U. (1872) pagina 1002 —1003.
ramosissimo
bus
.
.
.
,
abbreviatis
radicali-
foliis
caulinis
,
sessilibns
bipinnatisectis,
in
Boiss.
Flor.
or.
II.
pagina
1002.
«Glabra, caule tereti,
«Glabra, caule angulato vel
«Glabra, caule elato crasso
angulato snperne corymboso-
Fernläge silvatica (Bess.) Rchb.
Fernläge monticola B. et H. in Boiss.
foliis
radicalibus
ambitu oblongo - lanceolatis pinnatim supradecompositis,
ambitu oblonge - lanceolatis pinnatim supradecompositis
libus utrinque decrescentibus
lacinüs
striate folioso
corymboso,
superne
foliis
stricte
segmentis in lacinias lineares
partitionibus primariis sessili-
breves uninervias longiuscule
bns utrinque
mucronatas teneras multiiidis, centrali nmbella terminali amplissima composita longis-
lacinüs oblongo-linearibus K-
decrescentibus
partitionibus primariis sessi-
anguste
6
lirearibus
umbellae
mucronatis,
radiis
— 10 subaequalibus, involucri phylhs oblongis
nearibusque brevibus mucro-
et involucelli
natis, foliis caiilinis sessilibus,
brevibus deiiesis, mericarpiis
margine corticoso
sime
et multiradiata, involuc-
umbellae radiis numerosis lon-
ovatis parvis
rum
phyllis oblongis raucro-
giusculis strictis, involucri et
subcarinato semine triple an-
brevibus
gustiore cinctis, jugis cortico-
natis
paralelle
miiltiveniis
phyllis
involucelli
involncelli oblongo-lanceolatis
oblongis
pedicellis fructiferis breviori-
cis
mericarpiis ellipti-
,
bus, mericarpiis pedicello lon-
duplo angustiore carinato un-
gioribiis oblongo-ellipticis, sty-
dulato cinctis, jugis corticosis
lopodio
minuto piano
brevissimis
busque
coronato
calicinis
stylis
denti-
sis subelevatis.
margine corticoso semine
elevatis obtusis, valleculis angustis.
cupulam
in
corticosam concretis circumdato, jiigis
Omnibus
corticosis
intermediis crassiusculis elevatis
lateralibus in marginem val-
leculis
duplo latiorem abeunti-
bus, valleculis trivittatis, com-
missura suboctovittata. Fructus (mericarpia) lin. longi,
2V2— 3
5—6
lata.
Bi .
.
F. silvatica Besser tandem
est multo minor mericarpüs dimidio minoribus ovatis.»
—4
pedalis,
macris et tes,
laciniae fo-
longitudine
lior.
elatis
fructus
in
plantis
valde varian-
4—5
Lineas longus
ob margines i-wöundulatos utrinque obsolete bialatus. Valde aítínis F. Barrelieri
tus
m in oris
Ten. fruc-
margine
obtuso
non widvlato distinctae et F. silvaticae
fructum
Bess,
quae
ovatum
très
habet Uneas
tantum longtim cujus margo acutus quidem est nee iindulatus.
F. monticola
Germ.
tab. 2051.
monticola silvatica.»
B. et
Ic.
Echb.
non
est F.
H. sed F.
Ab
F. Barrelieri et monti-
cola differt fructu ovato 3 lin. longo,
margine acutiusculo non
undulato, jugis corticosis qui-
dem
sed
minus
elevatis.»
287
Wie man lichen, alles
wie
—
Beblätterung des Stengels, Breite der Blattabschnitte
etc.
ganzen Sippschaft ziemlich gleich
ver-
Merkmale,
halten
beiden Diagnosen über eine und Abgesehen von allem Nebensäch-
sieht, difîeriren die ersten
dieselbe Pflanze nicht unwesentlich.
und auf
die sich in der
gleiche
Differential-Charaktere
Weise variiren, erübrigen als bedeutungsvollere Phrasen bezüglich der Früchte zur Erwä-
die
gung.
Es
fällt
da immerhin
auf, dass Boissier bei
Gründung
seiner Species
von einer welligrandigen BeschaÖenheit der Commissuralflügel gar keine Erwähnung macht, und ist es auch nicht anzunehmen, dass sie Boissier entgangen ist, dass er sie übersehen in der ersten Original-Beschreibung
habe,
— in einem
Falle,
wo
es sich in erster Linie
darum
handelte, Unter-
schiede von Ferulago silvatica zu ermitteln. So ein Merkmal, wie eine wellige
Berandung der Früchte, würde doch
gesprungen sein und doch mehr Halt als
nur
viel
mehr
zum Anklammern
die verschiedene Grösse beider
Gewächse
in
Augen
die
gegeben haben,
fast blos
allein.
Aber
auch die Möglichkeit einer Variabilität der Früchte hinsichtlich derartiger Berandung, wie ich anfänglich zu glauben geneigt war, da ich z. B. eine andere ähnliche Umbellifere, die in Nachfolgendem sogleich die Hauptrolle
Zustande mit flachen, d. h. geradkanund her gebogenen Flügeln sowol der Commissuralfläche, als des Rückens variirend antraf, ebenso wie ich 1874 Thapsia garganica am Fuss des Aetna in zwei Spielarten mit ebenso ungleich geformten Fruchtflügeln beobachtete, bleibt ausgeschlossen. Denn im Falle der Unverlässlichkeit dieses Merkmals hätte Boissier diesem Umstände spielen wird, in ganz samenreifem
tigen
und
wellig hin-
—
gewiss Ausdruck gegeben,
— Zu guterletzt
könnte
man noch
auf die Idee
Berandung in der späteren Diagnose der Ferulago monticola nur auf Zufall beruhe. Es ist ja nicht unmöglich, dass, wie ich verfallen, dass die wellige
bei
anderen Pflanzen beobachtet, derlei Organe, wie Nerven
nicht ganz
ausgewachsenem Zustande
bei
etc.,
in
noch
zu rascher und heftiger conti-
Ausdehnung gehindert, vermöge der ihnen noch eine Weile innewohnenden Lebenskraft sich hin und her schlängeln und dann so eintrocknen. Ich habe auf diese Weise ent-
nuirlicher Pression an ihrer longitudinalen
standene ganz umgestaltete wunderschön geformte Nerven z. B. in den Staubfäden und Perigonblättern von Colchicum- und Pancratium-Arten
genug beobachtet.
Doch
allerlei
dass die Ursache
Combinationen bei Seite lassend,
vom
will ich
heute beweisen,
Divergiren der früher reproducirten Boissier'schen
Diagnosen ganz anderswo,
viel
tiefer
zu suchen, und die Lage ganz
ist. Durchmustere man nur einmal die Synonymik der Ferulago monticola der «Flora orientális». Da steht einmal «Ferulago silvatica var. Orphanidis Boiss. et Heldr.» dazu citirt. Diese Pflanze behandelt
anders aufzufassen
BoissiER
im
selben Hefte der Diagnoses, gleich nach Ferulago monticola,
folgendermassen
selbe
confertioribus
charakterisirend
sublatioribus
«Folia
:
minus ampla
laciniis
saepecrassiuscuhs.
brevioribus
pauloque
—
F. Orphanidis B. et H. Mss.» ümbellae fructiferae radii crassiores. Somit bestünde bis hieher die Ferulago monticola der Flora orientahs bereits aus zwei früher für gesonderte Arten betrachteten
Pflanzen.
—
„Lophosciafolgt zu meinem nicht geringen Erstaunen als Synonym Das ist eine von mir dium Barrelieri Griseb. Spicileg. Florae rumelicae.'^ gar wohl gekannte, zu einer ganz anderen Gattung, ja sogar in eine
Dann
:
—
ganz andere Abtheilung gehörige Pflanze, die ich am Grisebach'schen Originalstandort, am Berge Athos, bei Smaliger Besteigung Ende Juli 1871 mit vollkommen entwickelten Früchten sammelte, und die aus damaligem
Samen
gezogen, heute noch in
meinem Garten üppig
gedeiht
und
von
sich
selbst aussäet.
Es
ist
dieselbe Pflanze,
die ich
am
6.
Juli desselben Jahres
vom
Nordabhange des Rhodope- Gebirges oberhalb Stanimak, südlich wenig weit von Philippopel, mitbrachte, von wo ich sie in meinen Exsiccatis als Lophosciadium meifolium DC. vertheilte, wohin sie Boissier in der Flora Es ist ferner dieselbe Pflanze, Orientalis II. pag. 1004 auch richtig citirt. die mir Ende Mai 1871 schon auf der Pioute von Piustschuk nach Bjela in Bulgarien, obwol nur in Blättern, aber doch ihrer im Allgemeinen zarteren
—
Zertheilung und besonderen Geschmeidigkeit halber zwar
auffiel,
die mir
und Karlova (am Südabfall Balkan) eben im Aufblühen gefundene Pflanze gerade wegen ihrer
aber ebenso wie die etwas später bei Kalofer des
frappant täuschenden Ähnlichkeit mit Ferulago silvatica zweifelhaft geblie-
ben war, deren Identität mit der Staniraaker- Pflanze mir jedoch während der zu vorgeschrittenerer Jahreszeit unternommenen zweiten türkischen Reise 1872 zur Gewissheit ward, bei welcher Gelegenheit
ich
dann
die
Pflanze in genügend erkennbarem Zustande noch von Rustschuk bis in
Dobrudscha nahe den Donaumündungen, ferner vollkommen entwickelt in der ersten Hälfte August im Juli um Burgas am schwarzen Meer, den ganzen Fuss des Balkan entlang von Burgas bis Kalofer und schliesslich in der Nähe von Bujukdere am Bosphorus antraf, so dass ich selbst deren Verbreitung auf dem grossen Flecken der europäischen Türkei von die
der westlichen
—
Linie
Rustschuk-
—^Karlova — Stanimak — Athos
schwarzen Meer, nördlich von der Donau bis hinab
zum
bis
zum
ägäischen Meer
mit eigenen Augen constatiren konnte.
Für mich war diess alles unzweifelhaftes Lophosciadium meifolium DC. Prodr, IV. p. 207. Die nach unentwickelten Exemplaren verfasste Diagnose charakterisirt gleichwohl treffend meine Pflanze und es mögen DC. selbst ungefähr in derlei Entwicklungsstadium befindliche Exemplare vorgelegen sein, wie etwa meine von Stanimak. Die krauswelligen, oft
kerbzackigeii jugae erscheinen in getrocknetem gepressten Zustande wie
schuppig. ^
In reiferem Zustande hat Grisebach die Pflanze beschrieben.
Schon 1871 war
nach aufmerksamem Studium des Spicilegium
ich
Florae rumel. et bithyn.
dem
Sitz
des Uebels auf der Spur.
Nicht ohne
ich auf den 1871er Etiquetten Synonym des Stanimaker Lophosciadium meifolium DC. «Lophosciadium Barrelieri Grisebach
Grund habe
als
Spicileg. I. pag. 372)) mit der ausdriicklichen Bemerkung: «ob fructus adumbrationem non Ten. fide DC. 1. c», mir weitere Erörterungen in der Edition meiner Itinera turcica vorbehaltend, zugesellt. Hätte Boissier ;
den
Wink
beobachtet, so wäre die diessbezüghche
Darstellung in
mehrere Jahre später erschienenen IL Bande der Flora
orientális
dem ganz
anders ausgefallen.
Man muss und nicht an Cesati
^,
kann.
—
sich bei
Grisebach aber blos an die Beschreibung halten
Synonyme, mit Ausnahme des einzigen
die
:
Chlevax athous
welches sich allein auf die Grisebach'sche Athospflanze beziehen
Nur
so,
dass Boissier das Umgekehrte that, die Beschreibung
Grisebach's umging und blos die aufeinander folgenden Citate beachtete, der Irrthum Boissier's verständlich. Denn was Grisebach zu seinem Lophosciadium Barrelieri citirt, könnte Einen wahrhaftig verwirrt machen. ist
Da
folgen gleich vier falsche Citate:
Reichenbach
vBarrclier
f.
830,» «7V//.
flor.
neap.»
555 und «Rochel Plantae Banatus rariores», wobei des Letzteren Abbildung noch besonders lobend hervorgehoben «
pl.criticae IV.
wird mit der Bemerkung
f.
«ubi ala duplex ad marginem fructus exhibetur. >v" Von den 4 Citaten beziehen sich erstere beide auf Ferulago Barrelieri (Ten.) aus dem lucanischen Apennin, auf eine von Ferulago silvatica (Bess.)
:
wenig oder gar nicht verschiedene Pflanze,
anderen zwei auf
die
in alaiu subsenatam secundariis -4, lateralibus alam iuteiTuptatn eximusis et prima fronte squamas subretrorsas simiilantibua. — Accedit ad Thapsiam sed frnctus jugis squamatia ab omnibus diö'eit, sed character ex fnictu immaturo incompletus et ideo locus generis dubius.» DC. 1. c. Sehr häufig ist bei dieser sonderbaren Pflanze die mittlere Eückenrippe nicht so deut'
«Mericarpü jugis primaiiis
'2
expansis, dorsalibus in
lich geflügelt
oder verschwommen, auch oft durch pressen, durch Airfliegen eines der Seiteu-
daher DC. fehlerhaft nur von Nebenrippen spricht. Eine prächtige Zeichnung dieser Pflanze habe ich im Jahre 1874 bei Baron Cesati
rippen abgebrochen oder verdeckt "
;
(Director des botan. Gartens etc. etc.) in Neapel, in einer reichhaltigen, höchst interessanten sehr genial ausgeführten, leider noch inedirten Handzeichnungen Cesati's selbst
Sammlung von eingesehen.
—
^ Diese Deutung von Seite Grisebach's beruht aber evident auf purer Illusion. Küchel hat eine Frucht von der Banater Pflanze in Eiesendimension abgebildet. Die in Wirklichkeit kaum als schwacher Ritzer wahrnehmbare Grenze der Berührungsfläche erscheint hiedurch wie eine tiefe Furche. Ganz anders verhält es sich mit der Athospflanze (Chlevax athous
—
Cesati),
commissura f actisch beiläufig nur auf die Breite der Samen und im Uebrigen die zu beiden Seiten wenn nicht breiteren, so doch mindestens schwielenlosen Ränder noch lange vor der Reife ganz deuthch durch eine tiefe
bei der die ganze
beschränkt
ist
ebenso breiten
Klaffe getrennt sind, so wie es
z.
B. bei Angelica der Fall
ist.
290
echte Ferulago silvatica (Bess.).
— Alle diese Citate stammen aus Werken,
wo weder Abbildungen noch Worte irgendwo
eine Spur von den hervorra-
genden, die Athospflanze auszeichnenden Eigenthüralichkeiten andeuten,
Eigenthümlichkeiten, die Cesati eben Veranlassung gegeben haben zur
Creirung eines besonderen Genus «Chlevax.»
Höchst sonderbar ist es, dass Grisebach noch 1853 im «Iter hungaricum» beim selben Fehler beharrt, indem daselbst unsere hierlands so gemeine Ferulago
silvatica
Lophosciadium
mit
Barrelieri
Grisebach
Spicileg. identificirt wird.
Insoweit wäre denn der Gegenstand geläutert.
Erwiesen
dass Ferulago monticola Boiss. Flora orientális aus drei, oder will,
ist
somit,
wenn man
mindestens zwei Arten, die zwei weit auseinander liegenden Gattungen
angehören, componirt
ist.
Aus diesen Thatsachen gendes Resultat 1.
die
Consequenzen gezogen, ergibt sich
fol-
:
Ferulago silvatica
(Bess., E. et Seh.
Syst. VI.
1820, sub
Ferula) Rchb.
Syn. Ferula Barrelieri Ten. Flor. Nap.
Ferula Ferulago
«
«
2.
b.
1824.
Lophosciadium Barrelieri Gris, (et Schenk). a. 1852 susceptum (non Griseb. Spicileg.),
Ferulago monticola plantar, orient.,
Boiss. et
Ser. II, n.
2.
Lophosciadium
Heldr.
in Boiss.
Iter
flor.
rumel. et
omnibus synonymis praeter
Cesati-
hungaricum).
«
Chlevax athous Cesati manuscpt. Ferulago monticola Boiss. Flora orientális
«
Ferulago meoides
«
;
nieifoliuin DC.
^exclusis fere
anum] (non
Diagnos.
— 57.
Syn. Lophosciadium Barrelieri Griseb. Spicileg. bithyn.
hungar.
Iter
pag. 91; Flora orientális p.p.
Neilreich Diagnos. pag. 56 3.
III.
commutata Roch.
!
(L.) Boiss.
ibidem
p.
(p. p. saltern).
1004.
Schliesslich bleibt
«Lophosciadium meifolium DC.» in Grisebach's Spicilegium, wenigstens mir, zweifelhaft. Unmöglich kann diese Pflanze dieselbe mit der von mir dafür genommenen sein. Die Beschreibung passt auf gar kein Lophosciadium, sondern auf eine echte Ferulago. Die soeben erfolgte Rehabilitation der verkannten, confundirten Arten erfordert nun noch eine Sondirung ihrer Standorte. Von den fünf in der Flora orient, bei Ferulago monticola angeführ ten Standorten kann ich nur den Parnass für die echte Ferulago monticola als sicher bezeichnen.— Das instructivste Originalexemplar, dort von
291
Heldreich gesammelt sab ich 1874 im Gussone'schen Herbar bei Cesati in Neapel und trug die vollständige Identität mit meinem Banater Exemplar neuerdings allsogeich in mein Tagebuch ein. Der Berg Chelmos im Peloponnes und der thessalische Olymp bleiben mir als Fundorte von F. monticola dubiös, weil ich Exemplare von daher Der Athos und Korthiat (bei Salonichi) in Macédonicht gesehen habe. nien fallen hingegen als für Lophosciadium oder Chlevax giltig hinweg. Mag man die Sache nehmen, wie man will, so ist auf jeden Fall das Unterbringen von Lophosciadium zu Ferulago unstatthaft. Es hiesse dies gerade soviel, wie etwa Angelica oder Selinum mit Peucedanum vereinigen
—
!
MINERALOGIE. Pag. 16S.
WOLNYN VON KRASZNA-HORKA-VÂRALJA. Von Alexander Schmidt. (Heft
k. u.
Zu Anfang
des
Hilfsgeolog,
die
zu näherer
laufenden
n—III.
Tafel IX.)
Jahres hat Herr Joseph Stürzenbaum,
Freundlichkeit gehabt, mir ein Limonit-Exemplar
Untersuchung zu übergeben, welches in einem Hohlräume
Der präcise Fundort ist nach den Mittlieilungeu des Herrn Julius Safcsák, Bergbeamten im Dernö, Kraszna-Horka Váralja im Gömörer Comitate, wo dieses Mineral im Monat December 1877 in der Richtung von 6 h. 5°, von dem krasznahorka-váraljaer Schlossberge ()65^W. Kl. entfernt, am westlichen Abhänge des Málhegy in einer Abteufung von 1 Kl. in dem 12° mächtigen Braunmehrere wolnynartige, wasserhelle Krystalle
zeigte.
1
eisensteinlager aufgefunden wurde.
Die vollführte krystallographische Untersuchung und die qualitative fest, dass die fraglichen Krystalle wirklich WolFundorte des genannten Minerals im ganzen auf ungarischen aber auf 4 gestiegen sind. ^
chemische Probe stellten
nyne sind und somit 7, die
die
Das Vorkommen der Kraszna-horka-váraljaer Wolnyne ist analog mit dem der Rosenauer, die Krystalle übertreffen aber im Flächenreichthum was besonders die auf einzelnen Kry stallen auftretenden Combinationen
—
* Im Heft Nr. I dieser Schriften, in meinem Beitrage «Wolnyn von Muzsaj«, erwähnte ich noch einen anderen Fundort, Dernö im Toruaer Comitat. Zur nähereu Untersuchung sind zwar keine Exemplare vorhanden, es soll aber hier nach der gefölligen Mittheilung des Herrn J. Safcsák erwähnt werden, dass dieselben im Jahre 1878 von dem dernöer Eisenwerke in der Richtung von 20 h. 13°, in der sogenannter Cle-
inenti-Gmhe vorgekommen sind
u.
z.
in
Haraszt. Der Eisenstein, dessen Klüfte die Természetrajzi füzetek, ni. kötet ív. füzet.
den Umgebungen des Nyergeskö, oberhalb Wolnyne ausfüllen, ist sein- verwittert. 20
292
anbelangt auf
dem
— die sämmtlichon
Wolnyne. Ich beobachtete nämlich Kry stalle folgende Formen. ^
ül)rigen
kraszna-horka-váraljaer
a
100
.^PcvD
b
010
oqPoo
c
001
P P cv^ P ^/2 CSD P 3 CNQ P 2 P ^2
m
110
N
320
k
310
A
120
o
cv;>
^230 101
¥ CO
d
V2PCVJ
1
014
z
111
E
223
r
112
f
113
q V
115
V4P P 2/s P V2P V^P V4P VsP
y
212
114
cxD
a
a
b
:
2 a
a
:
:
li
c
:
cv^ c
:
3 b
cso c
:
:
c^ c
:
b
:
cvj
:
2 b
c
cv:.
:
cvo
b
cv^
a
:
2 b
:
c
cvo
a
:
4 b
:
c
a
b
a
cvo
cvo
:
3 b
2 a
3 a
cn;;
012
Im Ganzen
a:cob:<>oc ooa:b:cvcc
:
:
3 a
:
c
:
c
b
3
:
c
:
2 c
2a:2b:c 4 a
3 b
:
:
c
4a:4b:c 5a:5b:c a:2b:c
P2
18 Formen, von welchen
Í
014 und
rj
230
an den Wolnynen aufgefunden wurden, mit welchen nun die beobachteten Formen auf 25 steigen.
erst
diesmal
am Wolnyn
Die hier angeführten Formen sind bei den untersuchten 4 Krystallen
an 3 Exemplaren srt7/w«i[/c'/i vorgekommen, welcher Umstand um so interessanter ist, als der gleiche an dem bekannten Freiberger Barytkrystall, beschrieben (18 Comb.) damals den zusammengesetzwelcher von Ppaff '-^
testen
rhombischen Krystall gegeben hat. Zwar
Svárov
— beschrieben von
Fi.
Helmhacker ^
ist
ein Barytkrystall
von
— noch formenreicher (20 Comb.)
aber dennoch gehören die kraszna-horka-váraljaer Krystalle zu den selte-
Was die einzelnen Flächen anbelangt, so ist die 010 im Allgemeinen dominirend stark gestreift nach der Eichtung der Hauptaxe. Das Basispinacoid ist eigenthümlich uneben ausgebildet und in der Eichtuug der Brachydomen untersucht, zeigte es sich derart, neren Vorkommnissen.
Fläche
als
h
wenn '
;
hier eigentlicli ein sehr flaches
Was
Brachydoma vorhanden wäre. In
die Bezeicliming der Fläehen-Aufstellting ete.
meinen Beitrag «Wolnyn von Muzsaj» zu verweisen. - Pogg. Ann. Bd. 102, p. 464—468. 8
Denkschr,
d. k.
Ak.
d.
Wiss. Wien, 32. Bd.
p. 27.
anlangt, sei es erlaubt anf
293
oinera günstigen Falle konnte ich sogar eine Winkelmessnng liewerkstelligen, was ein Resultat von G 1° ergab, u. z. im Normalwirskoi ausgedrückt. Das Protoprisma m ist nach der Richtung der Axe der Zone mz ausnahmlos
—
stark gestreift. Diese auffallenden Streifen sind durch die fortlaufende
bination der Flächen
dem
m
und
was man
Com-
bei grösseren Streifen mit
wahrnehmen kann.
Reflexions- Goniometer
Im Ganzen
z gebildet,
besitzen auch die kraszna-horka-váraljaer Krvstalle den
bekannten Prismenhabitus; die grösseren Krystalle Bind wasserhell, zusammengehäuften kleineren weisslich der grösste war S'"*^?, gross.
die
;
Krystall Nr. 1. (Tafel IX, Fig. 1)
Wasserhell, 2-5^/^ gross. Gebildet
durch die angeführten sämmtlichen Formen. In der Figur
genannte Streifung der Flächen
m
gelten die Flächen
und
A.
h
und m wiedergegeben.
110
230
=
Toi
=100°
013
014
111
110
111
223 112
Formen
21' 20'
105° 26' 50"
=
44° 05' 40'
43° 52' 20"
= = =
25°
25° 41' 25"
38' 40'
10° 08' 00'
10° 07' 25"
18° 00' 00'
10° 12' 13"
110,
N
z 111,
1
4.
c
1
-5%
r^
230
001
320, k 310, A 120, f
113, q 114, V 115
o 101,
Zusammen
und
:
a 100, b 010,
m
die
besten spie-
:
10° 39' 58"
10° 43' 40'
Krystall Nr. 2. (Tafel IX, Fig. 2) 2-5 gebildet durch die
auch
calf.
obs.
111
Am
Einige gemessene Winkelwerthe
101
ist
d012
Hieher gehörende Werthe
:
gross, wasserhell,
294
l'^
Krystall Nr. S. (Tafel IX, Fig. 3)
ma
1'%,
gross
;
moclellmässig
ausgebildet mit den sämmtlichen Flächen. cale.
obs.
00"
90° 00' 00"
67° 55' 00" 61° 30' 00"
67° 48' 55" 61° 28' 00" 50° 48' 02" 39° 15' 49"
100
010
100
120
100
230
= = =
100
110
=:
50° 48' 10"
100
320
^
39° 00' 00"
100
310
.-
22°
120
110
-^
17° 00' 00"
17° 00' 53" 10° 39' 58"
90°
00'
r."
00"
22°
13'
50"
230
110
=
10° 42' 00"
111
88° 38' 30"
88° 35' 20"
111
\U = 223 ^
00"
10° 07' 25"
111
112
09°
41'
18° 08' 30"
18° 12' 13"
29° 35' 00"
29° 35' 28"
111
113
= =
111
114
=
36° 45' 30"
36° 50' 58"
111
115
41° 51' 00"
41° 44' 05"
111
110
25° 43' 15"
25° 41' 25"
101
100
= = =
37°
16'
50"
101
Î01
=105°
22'
0T2
= = =
012
012
014
101
212
An einem
Krystall
37°
16'
35"
20"
105° 26' 50"
77° 41' 20"
77° 42' 00"
16° 39' 20"
16° 54' 50"
26° 00' 00"
26° 00' 17"
Nr. 4 beobachtete
ich
endlich
nochmals
die
sämmtlichen Flächen.
Zum
Schlüsse fand ich es für zweckmässig,
rischen Fachlitteratur die sämmtlichen
beobachteten
sämmtlichen
Rechnung sind 001
die
101
Interesse der unga-
normalen Winkel der
am Wolnyn
Flächen zu berechnen. Als Grundlage der
durch Szécskay ==
im
bemessenen Werthe angenommen
^
52° 43' 25" und 001
012
=
:
38° 51' 00"
Die Aufzählung befindet sich im ungarischen Text. Figur 4 auf Tafel Nr.
IX
zeigt die
NpATMANN-MiLLKR'sche sphärische Projektion der sämmt-
lichen Flächen.
^
Értek, a term. tud. kör. Kiadja a m. tnd. Akad. VIII. köt. VIII.
(Bd VIII. Nr VIII der natm-wiss. Abhandl.
d.
im^. Akad. 1877)
szám
1877.
295
Pag. 257.
AXINIT von VESZYERÉS und MEDELS. Von AlEXANDEK ScHMIDT. (Tafcl XIII.)
Die Axinite von Vcszvcrrs (in der Litteratiir nach Schrauf's Angaben Poloma bekannt) Ungarn, Com. Gömör sind bekanntlich zuerst durch dr. Albrecht Schraue näher untersucht worden.^ Das höchst interessante Vorkommen von Axinit theils mit Calcit, Apatit und Gold, theils mit
grünem Amphibol und Amianth, theils mit Chalcopyrit, Malachit und Azurit (nach Scbrauf) ist an und für sich selbst genügend die Aufmerksamkeit auf sich zu ziehen; die morphologischen Eigenschaften lassen auch, was
nämlich den Flächenreichthum dieser Krystalle anbelangt, nichts zu wünschen übrig. Leider aber sind die Exemplare von diesem Fundort nur spärlich in den
Sammlungen vorhanden.
erfreulich, als ich im Laufe dieses meinem werthen Freunde Joseph Stürzenbaum ein Axinit-Hand-
Unter solchen Umständen war es Jahres bei
Maderspach das Verund Pinükova (Poloma) angegeben
stück fand, welches er durch den Herrn Bergingenieur Livius
Der Fundort war als Exemplaren des Mineralien-Cabinets des ung. NationalMuseums hat den Axinit vollkommen festgestellt. Es sei mir erlaubt dem genannten Herrn hier meinen besten Dank auszusprechen. erhielt.
gleichen mit den
Das Muttergestein
ist
ein schmutziggelber, dendritischer ïhonschiefer,
welcher durch grob krystallisirten lichtbraunen Axinit unmittelbar bedeckt ist. Darauf folgt genügend reich derbes Fahlerz und etwas Chalcopyrit auf ;
dem hchtbraunen
Axinit sitzen wiederum kleine, rothbraune,
beinahe farblose Axinitkryställchen. benützte ich
sie
Da
manchmal
dieselben ziemlich gut spiegelten,
zur näheren Untersuchung.
nähere Schilderung der einzelnen Krystalle vornehme, muss ich erwähnen, dass ich mich der Aufstellung Schrauf's (1. c.) anschliesse. Websky^ spricht dagegen, nachdem sich die nach Schrauf
Bevor ich nun
die
manchen Fällen zu keinem gut verständlichen Bild zusammenbringen lassen. Hessenberg betonte jedoch, dass die Verconstruirten Figuren in
-^
einfachung der Axenschnitte ein
viel wichtigerer
Factor
sei,
was dann
bei
den ScHRAUF'schen Axenschnitten in der That vorhanden ist; er selbst doch die Figuren G. von Bath's* zur perspektivischen
findet aber zugleich
Zeichnung der Axinitkrystalle besser geeignet und
um
die beiden Vortheile
vereinigen zu können, brachte er in Vorschlag, Schrauf's Elemente beizuWiss. Wien. LXII. Bd. 1870.
^
Sitzungsber. d. kais. Akad.
"
G. Tscbermak's Miner. Mitth. Jahrg. 1872,
^
Miner. Notizen. Neue Folge. Achtes Heft,
*
Pogg. Ann.
CXXVIII. Bd.
d.
p. 1.
p. 30.
1866. p. 20 u. 227.
p. 720.
"
296
behalten, die
Lage der Axen Schrauf's aber so abzuändern, dass wir im
Bilde G. von Eath's Figuren erhalten.
Nach unserer Meinung
gibt aber bei
dem Vorhandensein
schiedenen Verlängerungsrichtungen (Typen) weder die
eine
,
der ver-
noch
andere Aufstellungsmethode in jedem Falle gut verständliche Bilder einzig wichtige
und
sichere Uebersicht Ineten uns die
die ;
die
nach verschiedenen
Richtungen aufgenommenen geraden- und noch mehr die schematischen Projectionén dar, wogegen die Krystallbilder selbst ausser dem Habitus
noch das à-vista-Orientiren bewerkstelligen. Und so schliessen gleichen wir uns Schrauf's Aufstellung auch deswegen an, weil dadurch das Verist. Im Folgenden werden wir auch noch die von ScHRAUF gebrauchten Buchstaben benützen. Dem Habitus nach steht der Axinitkrystall von Veszveres dem der
bedeutend erleichtert
Axinite von Botallak
am
nächsten
;
die
dominirende Fläche
Combinationen sind auf Taf. XIII, Fig.
virten
o
2,
und
4,
ist r.
Die obser-
wiedergegeben,
wozu Figur
5 die sphärische Projection der sämmtlichen Flächen gibt. Von den zur Untersuchung gebrauchten Krystallen zeigt Fig. 5 einen kleinen 1*5 u.
1"^
grossen, Fig. 4 einen grösseren mit 3»^.
Die Messungen sind mit einem ausgezeichneten, mit zwei Fernrohren versehenen LANO-JÜNGER'schen Refledonsgoniometer (Eigenthum der Min.Cab.
d. k. u.
JosEPH-PolytechniKums) vollführt worden.
Nach den einzelnen Zonen gehend, Fläche
r,
treffen wir parallel mit
der Zone der grössten
u. z. in
den starken Streifen drei kleinere und eine
grössere Fläche.
Die Messungen ergaben (Normalwinkel) r
nr, ^221,
in
Î10,
e
obs.
z
r
m
r
e
r
c
z
m
z
e
71° 20'
z
c
116° 44'
in
e
W 89°
und
c
001.
cale.
17° 55' 30"
r
TU
:
G.
V.
Eath
18° 20' 45"
20'
—
44° 40' 45"
11'
50"
89° 25' 48"
134° 37'
—
134° 45' 06"
26° "
—
44° 52' 20"
—
m
c
90°
e
c
45° 34' 30"
18'
Das Spiegeln der einzelnen Flächen
19'
57"
71° 04' 51"
116° 24' 21"
44° 44' 54" 90° 04' 21" 45°
19'
27"
ist im allgemeinem nicht das Streifungen der Fläche r (Fig. 2) sind unzählige Combinationen derselben mit den benachbarten Tetartopyramiden-
beste
;
die charakterisirenden
1
297
flächen, wie dasselbe die Einstellung
nach anderen Zonen wahrnehmbar
machte. In der Zone
c
001
«
«
«
rill
«
«
«
cOOl
«
.(
u 11 i(.
s
1
beobachtete ich die
/
lli2, «
1
11,
w rn,MYrO
b010,sl01,r;r3T
1 1
ar01,)'201,ä 100, ^c^Ol
101
rlTl.r^ül
/iOll,MÎTo, dazu
eine schmale neue Fläche
Da
Formen
V
X
V
M
v.
= 18° or = p° 42'
dieselbe auch in der
05" 4mal rep. 50" «
Zone: a 100,
111,
a
e
111
liegt,
so sind die
Indices derselben:
V V
= =
311,
ÍÍ
:
532, Vsa:
3i>
:
Va?^:
3c,
3P'3
V2C, 'i^P^I-à
nach Schrauf's Grundform, «
G.
v.
Rate's
u.
«
Einzelne Messungen in den bisher aufgeführten Zonen sind folgende: calc
28° 54' 42"
G.v.Rath
44° 28' 48" 102° 44' 18"
60° 28' 30"
115° 38' 09" 143° 35' 09"
36° 24' 51"
27° 57'
_"
47°
03"
14'
77° 26' 39"
«
41° 09' 30"
SCHRAUF
64° 35' 54"
G.v.Rath
100° 48' 12"
130° 34' 57"
40° 46' 45" 49° 32' 24" 95° 25' 18" 136° 12' 57"
298
Die berechneten Werthè in Betreff der erwähnten neuen Fläche
:
299
300
aus 3— 4%^ grossen Auf schönen Periklinen ist eine auffallende Axinitkrystallen gebildete Gruppe aufgewachsen; der Axinit ist nelkenbraun und neben den grösseren Krystallen, die zur näheren Untersuchung ,
nicht geeignet sind, finden sich kleinere isolirte, welehe sehr gut spiegelnd,
noch rein ausgebildete Flächen Krystall zeigt Fig.
1
c
besitzen.
Einen solchen
Tafel XIII, der durch folgende
OUI
2-5 "^,^
grossen
Formen begrenzt ist:
"
'
301
c
=
a
M
s=
a
/ =
a u
=
c
u
c
M
^ ^
Aus diesen Wertlien sind folgt berechnet
— 40° 0^' —
a
79°
11'
22°
J
r 30"
— U" 34' — — 77° iO° 3S'
18'
die
Elemente dos Axinit nach ihm wie
:
a :h t
=
:
=
c
96° 57'
1
,
15542
.
=
y^
1
:
98° 52'
0. 86415
:
=
;
,
103° 02'.
ist aber ein kleiner Fehler vorhanden, und um diesen zu elimihabe ich folgende Winkelwerthe aus den ScHUAur'schen Grunddaten
Hier niren,
berechnet
:
= m = m = f = =
c a il/
83° 02' 08"
M
97° 55' 49"
a
m
a
/>
h c
Ma
=
88° 07' 54"
h
u
47° 09' 31"
b
M
= =
<;
=
80° 40' 05"
_-.
33° 40' 04"
33° 20' 40"
45° 50' 20"
a e
u
h
c
s
= =
rt
s
=
h
-s
:
c =.
96° 57' 52",
rj
81° 06' 15"
34° 52' 58"
75° 09' 12"
Elemente folgendermassen
sich die
a:h
=
75° 44' 58" 11° 07' 59"
c h
/;
£
34° 52' 19"
= =
a
(•
Darnach ergeben
57° 03' 49"
\
=
.
14936
:
1
.
:
98° 53' 39",
Figur Nr. 5 auf Tafel XIII
ist
sphärische Projection der sammtlichen
endlich
am
:
086501 ;
=
die
102^^ 51'
55"
NEUMANN-MiLLEß'sche
Axinit beobachteten
deren pünktliche Aufzählung sich im ungarischen Text vorfindet. (Budapest, 1879, September.)
Flächen,
302
TARTALOM. IV. BoEBÁs ViNczE pához.
Jen
Daday
167.
Geeistes
tr.
Maggiore flórájához.
Hungária. I. p. 3. Magyarországi Eiicnemida-íelék. IV. p. 204.
Ottó. «Onobrychis Visianii Bor-
bás» és egyebek.
II. és III. p.
Sabinii Leacb.
156.
A magyar ma-
dárvilágban. II. et III. p. 92.
Eeliquia
II— IV.
Petényiana. p. 89. és
Japonia I. p.
Cliir optera.
199.
collecta. II. et III. p. 141.
p.
A
«Bánság»
II.
et
III.
163.
18.
p.
e
Fauna Hunga-
és III. p. 115.
rica. 11.
Mellifera
nova in
Hung. IV.
coll.
Musaei Nat.
p. 233.
Schmidt Sándor. Muzsaji Wolnyu. I. p. 13. A Kraszna-Horka- Varaljai Wolnynok.
II. et III. p.. 168.
Axinit p.
Veszverésröl
Medelsröl.
és
257.
SiMKOvics Lajos. Descriptiones plantarum
novarum. Staub Móricz I.
II. et III. tr.
A
fossil
p.
164.
Plumeria
fajok.
p. 25.
Crépis IV.
rhoeadifoha és az
idjárás.
p. 256.
Adatok á hazánkban
elforduló Myriopodákhoz.
II. et III.
p. 152. p. 256.
Magyarország kígyóinak átnézete. IL et III. p. 96. János.
Mellífera nova in colMusaei Nationalis Hung.
TöMösvÁpY Ödön. europaea.
Ferulago monticola. IV.
KÁROLI
Flórájához.
12.
Cyclamina
I.
IV.
Horváth Geiza tr. Hemiptera beteroptera, a Dom. J. Xantlius in China et Janka Victor.
6.
Hymenoptera nova
Frivalüszky János. Coleoptera nova ex
Xema
p.
MocsÁRY SÁNDOR. lectione
IV. p. 257.
Herman
Kenderesy Dénes. Auopbtlialmus Budae. I.
crystalliuus
p. 251.
A Monte
I.
Vesicaira microcar-
et III. p.
Ehrbg. IV.
Freyn
A
tr.
II.
kötet.
Adatok a hazánkban elforduló Myriopodákhoz. IV.
]).
2í'4.
1
303
TÁRGYMUTATÓ.
UE G I ST EB.
III. kötet
III. Band.
Füzet Lap Heft Seite
Acanthocoris sordidns
II.
Aciueta tiiberosa
III.
„
.
Corisidae
ßO
Coronella
i.
Füzet Laj) Heft Seite n. III. 151
.
146
,
Aethws uigropicews
II.
III.
143
CoroneHa austriaca
Allantus Frivaldszkyi
11.
Ill
118
Crépis rhoeadifolia
Alyson festivum
II.
111.
129
Cyclamen coum europaeum graecum
Alyssuin edentulum
1.
Anchomenus proximus
IV.
230
1.
1
Audreua
dilecta
Anophthalmias Btidae
latifolium
1.
cognatus
«
12
3
1.
m. 105
H. H.
III.
IV.
...
lOfl
256
H.
HI.
164
II.
HI.
164
H.
III.
163
II.
HI.
164
H. HI.
163
neapohtauum repaudum
II.
HI.
164
romanum
H. HI.
164 147
II.
III.
112
Appasus japonicus
11.
HI.
150
Dieuches abbreviatiis
II.
HI.
Arma
II.
HI.
145
Diplonicus rusticns
11.
111.
II.
111.
145
Dirrhagus
11.
111.
117
Dirrhagus clypaeatus
II.
111.
116
«
lepidus
257
«
pygmaeus
IV.
218
Sahlbergii
IV.
221
Milleri
custos
Aspougopus ehinensis Athaha maculata rufoscutellata
«
Axinit
:.
IV.
...
150
150 217
IV.
220
IV.
219
Belostomidae
H.
111.
Belostoma Deyrollei
II
III.
150
Dolicoris Verbasci
Bolbocoris reticulatus
II.
111.
143
11.
HI.
128
II.
III.
127
II.
III.
148
II.
III.
115
11.
Callopeltis
11.
HI.
102
Callopeltis Aesculapii
11.
HI.
103
Calacoris insularis
II.
111.
1
Capsidae
II
III.
147
Dromaeolus Dromaeolus barnabita DryudeHa liueata « modesta Ectrychotes Andreae
Cerceris-penicillata
II.
III.
130
Emphytns Temesiensis
131
Enchelys nebulosa
207
Endochus Stâliamis
II.
Erthesina
II.
cribrata
«
H.
Cerophytiûi
III.
IV.
Cheuopodium
i7
II.
111.
164
Chh-optera
11.
HI.
S9
Chrysis placida
II.
HI.
122
Chrysocoris grandis
II.
HI.
143
Cletns trigonus
11.
HI.
146
Colubridae
II.
III.
98
Coptosoma «
Wolffii
HI.
216
IV.
216
I.
fullo
Ervilia salina
144
IV.
50
111.
147
HI.
144.
1.
52
curvitarsis
IV.
238
«
excisa
IV.
239
«
favosa
IV.
240
«
nitidiventris
IV.
242
IV.
204
Eucera
biguttulum
H.
111.
143
brevieeps
H.
HI.
142
Eucnemidae Eucnemini
IV.
207
cinctnm
II.
111.
143
Eiicnemis
IV.
213
cribrarium
11.
HI.
143
Eucnemis capucinus
IV.
213
11.
HI.
145
Enrostus validus
II.
III.
145
Enrydema amoennm
II.
III.
144-
Ilj
111.
14C^
H. HI.
145
Coreidae Corisa bellula
... j
faUax vittipennis
II. I
111.
151
Eurygaster uianrus
Eusthenes saevus
...
i
304
Füzet Heft
FarsuR
Lap
Füzet Heft
Seite
IV.
Í222
Notonoctidae
II.
III.
Lap Settle
I.'j0
Farsus uaicolor
IV.
ï2.'î
Geeistes crystallinns
Feronia Merklii
IV.
231
Oncoceplialus notatus
IÍ.
HI.
149
Onobrychis Visianii
II.
IH.
156
Ferulasro * minticoL'i
IV. !~
Opistoplatys sorex
II.
(256 .^
\2S3
Otho Otho spbondyloides Oxybelus elegáns
Genista tinctoria
II.
III.
166
Geocoris mai-o^nieuUis
II.
III.
146
11.
HI.
146
11.
II!.
143
II.
III.
146
Oxyomus proceHns
11.
HI.
145
Pacliy cephalus opacus
II.
III.
143
II.
III.
148
II.
III.
144
Pachymerus albomacnlatns Palhysomerus grossipes Pâmeras Nietneri
II.
III.
121
pallicornis
II.
III.
120
Sinae
II.
III.
146
varias
«
Geotomns
apicalis
Gouoceras lictor Gonopsis affinis
Graphosoma rubi-olineatum Haematoloecha nigro-rufa Halyomorpha picus Holopyga bellipes Holopyga similis Homoecenis chiueusis
...
(lilatatus
IV.
«
IV.
nieridionalis
Paradesmus
HI. !V.
2.50
149
228 229
II.
III.
13S
II.
III.
140 5
I.
II.
HI.
146
II.
III.
147
II.
HI.
146
'h.
HI.
147
...
|
I
gracilis
IV.
247 109
Pelias
II.
H. HI. 109
HI.
I
«
minutus
II.
III.
136
PeHas Berns Pentatomidae Pbolenon Merklii Picromerus Lewisii
«
nigri faciès
II.
III.
134
Piezodurus rubrofasciatus
II.
HI.
l49
Pirates brachypteriis
singalensis
[j.
III.
145
H.
III.
133
striicornis
Hoplisus anceps
Hydrometra
vittata
Hydrometritlae
H. HI. 149
Hypocoehis Hypocoehis procernlus Laceotrephes iaponensis ; ruber
«
...
225
IV.
226
IV.
II.
III.
II.
III.
145
IH,
144
H.
HI.
148
111.
148
j '
cruciatus Pirates leptnroides
II.
Plantia fimbriafa I.
46
I.
150
j
II.
142
232
II.
Placns striatus
)
Lacrymaria lagenula Leptoeorisa varicox-nis
IV.
cinetiventris
H. HI.
47
III.
146
plumeria anstriata «
HI 144
II.
neriifülia
I.
26
I.
27
Letheus Dallasii
II.
III.
147
II.
III.
Lencaspis parvicamla
II.
III.
119
«
lateritius
II.
IH.
1
Litliobius bicolor
H.
HI.
154
<(
luctuosns
II.
HI.
124
H. HI.
147
|h. JH.
150
Litonotus fascicola
grandis
Megachile Dacica «
«
sqnamigera A'iciua
Megyniemun spiuosum
I.
39
Pyrrhocoris
I.
34
Ranatra bracliyura
J.
9
I.
10 S
I.
H.
Pompilus laesus
HI.
145
tibialis
chynensis pallidenotato
Reduviidae
H.
HI.
147
Siptortus clavatns
11.
III.
146
\\
208
Scbendyla eximia
Melasis buprestoides
IV.
208
Scliizozera vittata
H. HI.
145
Scotinopbora lurida
H. HI.
«
teuebrosa
]]_
H. HI.
Nebria Rhüensis Neniatodes Neuiatoles filum
Nezara viridula Notonecta triguttata
\[\
145
II.
II.
veriniculata
II.
236
IV.
223
Rcotodipnus brevipeunis
ly.
22
Sigara striata
IH.
150
IV.
Scottii
ly.
H. HI. 144
25
[
Melasis
Mictis serina
125
Spbedamolestes
HI.
144
I.
II.
143.
144
H. HI.
impressicollis...
115
III.
I.
Sparotricba vescillifer
249
III.
4 152
53 148
i05
Füzet Heft
Sticliotricha Mülleri Stollia gvittigera
I.
II.
Tachytes strigosus
II.
Tenthredo gracilenta
II.
TetraloDia Birói
III. III.
5G
Piizet
Heft U. III.
Velitra Xantusi
144 126
119
Vesicaria microcarpa
...
^
.
..1
Lap Seite.
149 ;
"
173
Vesperugo noctula
IV.
203
IV.
204
IV.
233
Lyncea
IV.
237
Vilius melanopterus
II.
III.
148
tarsata
IV.
236
Vipera
II.
Hl.
108
tenella
IV.
235
Vipera
II.
III.
108
IV.
214
Viperidae
II.
HI.
107
IV.
215
IV.
210
Wolnyn Wolnyn
11.
IV.
211
XemaSabinii
II.
IV.
212
Xylophihis
IV.
231
Xylopliilus Aliii
Thambna Thanibus Frivaldszkyi Tharops Tliarops nielasoitles "
III.
Lap Seite
uigriceps
Treclius Balcanicus
pipistrellus
Amino ly tes
13
I.
111. II!.
IV.
IV.
168 93
227 227
Tropidonotus
II.
III.
98
Zameuis
II.
III.
103
TropidoQotns natrix
II.
III.
99
Zainenis viridiflavus
11.
III.
104
101
Zangis melanosticta
11.
111.
144
232
Zicrona caerulea
11.
111.
144
tesellatus
Tropiphonis caesins
II.
III.
IV.
Természetrajzi Füzetek Sdimidl3IuzsajiA\\ilnijn
I.TúMfi.
iri.kpt6t.l879.
.
4.
3.
TU
^
ni
ff
Ny. &ruTiiV. Budapest
'<
.
Természetrajzi Füzetek Sdimult.Miizsqii ^\\)lm|n.
ctimidt del
lll.kötet.1879.
lITúMa.
Hy.CraniTBiiaapest
Természetrajzi Füzetek
D' Staub. Pl urne ri a.
Term
iiiánlíore rajz.Sturzen'baiira
Ekoteí.1879. III.Tábla.
Nj Grund VBudapesten
Természetrajzi Füzetek
Herman
Ill.kötet.1879.
0,
Xema.
IV.Tábla.
®
Fest.
Herman
Ottó
aiz.es
II'/
GrundY. Budapest.
Természetrajzi Füzetek
D^Károli Ki
Vf)
n.kotet.l879
k.
V.Tábla.
(J
Ab
Nj.GnindY.Budapesten
Természetrajzi Füzetek in.kötet.lH79
D^Károli
VI.Tábla.
Ki()vók.
5a.
5b. 5.
6a
7b
Nj.
Grund Y.Bnaap esten
Természetrajzi Füzetek
D: Horváth
m.]c9Let.l879.
Vll.Tábla
Hcmiptera.
^st
Heimaii Oítn
Rajz.és
ny GrundY Budapest.
Természetrajzi Füzetek
Tömösváry
nilötet.1879.
0,
VI[I.Tál)la.
Lithobius.
J
o o
"^
5.
Autor del.
Rajz.es
nyGiundY. Budapest.
4'
Természetrajzi Füzetek
Schmidt
S,
Woliivn.
Schmidt
del.
inioteí.1879.
IX.Tábla.
Rajz.es
nyGinndV. Budapest.
Ternies zetrajzi Füzetek
To m ö s V á ry My ri op 0(1 a.
Jn.kötet.l879
"x^v
'
8.
X. Tábla.
5.a.
1
Természetrajzi Füzetek
Daday
XI
Fi.kötet.í879.
Tábla.
Oecistes.
^(^^^'Szi^
Rajz.szer^
Nj.
%
pí
_^
Grund Y.Eudapesten
Természetrajzi Füzetek iniotet.1879.
Daday
XlI.Tábla.
()(M'ÍSÍPS.
f
il "/.,
I
J
1*
i/l ^^^^^'^iÚiiü^iUijiJj,^^^ ti/.
X
*?>>'
m''
^
»1
if-S
^«^'\::
'"^s^i-y
JiLL:
Rajz.
szerz.
NjGnindVBudapfisten
1
Természetrajzi Füzetek
Schmidt. in.kotet.l879.
Axinil.
XIlI.Tábla.
Nj.QrundY.Budapesteii
ScTimidt constT.
