ALKOTMÁNYJOG
BODNÁR ESZTER * A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI
BEVEZETÉS „Minden állampolgárnak (…) joga és lehetősége van arra, hogy a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselők útján részt vegyen; szavazzon és megválaszthassák az általános, egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését” – deklarálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. 1 A parlamentáris demokráciák működésében valóban meghatározó szerepet játszanak a választások. Minél fejlettebb egy választási (és választási eljárási) rendszer, annál magasabb szintű az adott országban a demokrácia eszményének megvalósulása. Ugyanakkor nem múlt még el a rendszerváltás óta egyetlen választás sem Magyarországon anélkül, hogy valamilyen visszaélés gyanújának árnyéka ne vetüljön rá. Meggyőződésem, hogy mindez leginkább az átgondolatlan, túlságosan statikus jogi szabályozásnak köszönhető. Dolgozatomban a választási eljárás két különösen neuralgikus pontjával, az ajánlási rendszer és a kampány kérdéseivel foglalkozom, felvázolva a legégetőbb problémákat és javaslatokat téve azok megoldására is. Annál is inkább teszem ezt, mivel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) módosításáról szól 2005. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Vem.) ezekre a területekre – politikai konszenzus hiányában – nem terjedt ki.
AJÁNLÁSI RENDSZER Kettős ajánlások, „holt lelkek”, pártok listái az ajánlókról, fénymásolt ajánlószelvények – mindez azt mutatja, hogy a választási eljárás egyik legvitatottabb szakasza a jelöltajánlás, az ajánlószelvények gyűjtése. Pedig Magyarországon más többpárt*
A szerző az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar V. évfolyamos hallgatója. A dolgozattal a szerző a XXVII. OTDK Állam- és jogtudományi szekciójának Alkotmányjog III. (Politikai részvételi jogok) tagozatán II. díjat nyert. A dolgozat konzulense: Papp Imre egyetemi adjunktus.
rendszerű választásokat rendező országokhoz képest a jog erőteljesebben szabályozza a jelölést. Az ajánlási rendszer Kukorelli István szerint 2 az átmenet regulája, amit a Nemzeti Kerekasztal azért talált ki, hogy a közvetlen politikai részvétel szűrje a pártosodási folyamatot. A jelölési rendszer fő célja ugyanis, hogy egyetlen tényleges politikai erő számára se tegyék lehetetlenné a jelöltállítást, de ki tudják szűrni a tömegtámogatással nem rendelkező vagy „komolytalan” jelöléseket. Jelöltet ajánlani a jelenlegi szabályozás szerint ajánlószelvényen lehet. 3 A kis pártok már 1990-ben tiltakoztak az ajánlások gyűjtése és annak módja ellen, hiszen némelyiküknek a 750 cédula összegyűjtése súlyos erőpróbát jelentett. 4 A szabályozás azonban nem változott, véleményem szerint is összegyűjthető a meghatározott számú cédula, ha egy párt tényleges társadalmi támogatással rendelkezik, figyelembe véve azt is, hogy már 7x2x750=10 500 ajánlással akár már országos listát is állíthatnak. Az Alkotmánybíróság rögzítette, 5 hogy nem önkényes és nem ésszerűtlen, nem sérti az emberi méltósághoz való jogot az, ha egy választópolgár – a mindenki számára egyenlően meghatározott törvényes feltételek teljesítése nélkül, tehát ha nem gyűjti össze a szükséges számú szelvényt – nem kerül fel az országgyűlési képviselők szavazólapjára.
AZ AJÁNLÓSZELVÉNYEK KITÖLTÉSE A választási eljárás során többször kérdésként merült fel, hogy ki és hogyan töltheti ki a cédulákat. Az Országos Választási Bizottság állásfoglalásban rögzítette, hogy érvényességi feltétel a saját kezű aláírás, a többi adatot azonban – felkérésre – más is kitöltheti. 6 Ugyanakkor a választópolgárnak az ajánlószelvény kitöltése időpontjában már tisztában kell lennie azzal, hogy kire vonatkozik az ajánlása. 7 Az ajánlási szelvényt a választópolgárnak személyesen kell aláírnia, családtag helyette nem írhat alá. 8 A nevének saját kezű aláírására képtelen (pl. testi fogyatékos, vak, írástudatlan) választópolgár az ajánlószelvényt a választási iroda vezetője, tagja, valamint bíróság, közjegyző előtt láthatja el kézjegyével. 9 A választópolgár sokszor nincs tisztában a jelölt vagy a jelölő szervezet nyilvántartásba vett nevével. Ezért a gyakorlat szerint azokat az ajánlószelvényeket is érvényesnek kell elfogadni, amelyeken a jelölt neve nem az anyakönyvben szereplő formában, 10 de egyébként egyértelműen azonosíthatóan (pl. leánykori név), illetőleg amelyeken a jelölő szervezet neve a hivatalos megnevezéstől eltérő formában, de egyébként minden kétséget kizáró módon megállapíthatóan (pl. rövid név) szerepel, 11 vagy érvényes akkor is, ha a jelölt neve nem tartalmazza a „dr.” cím megjelölését. 12 Nem jogellenes, ha a rontott ajánlószelvényen a téves bejegyzést áthúzva a helyes adatot írják be, és a javítást az ajánló választópolgár sajátkezű aláírásával a magáénak ismeri el. 13 Az ajánlási szelvény ebben a formában számos visszaélés forrása lehet. Kérdésként merült fel, hogy a jelenlegi „bianko”-forma, amit a választópol-
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI gárnak kell kitöltenie, nem hordozza-e magában annak lehetőségét, hogy szándékosan bárki, bárkinek a nevében tetszőleges számban ajánljon. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint 14 nem bizonyítható, hogy a visszaélés esélye a kitöltetlen ajánlási szelvény esetén nagyobb mértékű. Éppen ezért kell a formulára valamilyen azonosítót rávezetni (pl. adószám, TAJ-szám, illetve jelen esetben a személyazonosító jel), amelyek nehezen hozzáférhetők. A kitöltött cédula esetén pedig csak az aláírást kellene hamisítani. Léteznek azonban olyan személyek, akik ezen adatokhoz hivatalból hozzáférhetnek. Ennek kiküszöbölésére szolgál a személyi adatokhoz való hozzáférés pontos naplózása. 15 Megjegyzendő, hogy a gyakorlat szerint ha a választási bizottság eljárásában nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani az ajánlószelvények érvénytelenségét, akkor azokat érvényesnek kell elfogadnia. 16
AZ AJÁNLÓSZELVÉNYEK GYŰJTÉSE Ajánlószelvényt az állampolgárok zaklatása nélkül bárhol lehet gyűjteni, kivéve a Ve.-ben meghatározott eseteket. Ezt a választási szervek néha meglehetősen kiterjesztően értelmezik. 17 Az 1995-ös Ve.-javaslatban (továbbiakban: Vej.) ezek között szerepelt az egészségügyi intézmény betegellátó részlege is. 18 A törvényi szabályozás célja, hogy a választópolgárokat megóvja a pártaktivistáktól. Ezt a célt szolgálja az adatvédelmi biztos tájékoztatójában 19 rögzített elv is, mely szerint ajánlást csak a párttól kapott érvényes meghatalmazással rendelkező személy gyűjthet. A törvény tiltja, hogy az ajánlásért az ajánlónak előnyt adjanak vagy ígérjenek, illetve az ajánlásért előnyt kérjenek vagy annak ígéretét elfogadják. Jogsértő tehát, ha az ellenértéket a választópolgár kapja, de nem feltétlenül az, ha a pénzt egy olyan természetes vagy jogi személy kapja, aki csak megbízásból összegyűjti más számára az ajánlásokat.
AZ AJÁNLÓSZELVÉNYEKKEL KAPCSOLATBAN FELMERÜLŐ ADATVÉDELMI KÉRDÉSEK
További viták forrása volt (és máig is az) az ajánlószelvényen feltüntetett adatok védelme, illetve ennek lehetősége. Már 1990-ben az Alkotmánybíróság elé került a probléma. A testület azonban úgy határozott, 20 hogy a személyi számnak és a lakcímnek az ajánlószelvényen való feltüntetése nem alkotmányellenes, mert a választás „titkosságának követelményét nem lehet olyan kiterjesztően értelmezni, hogy a titkosság nem csupán a szavazásra, hanem a választással kapcsolatos valamennyi eljárásra, így például a választók nyilvántartásának összeállítására, illetve a jelölésre is irányadó”. Az ajánlás egyébként is csak jog, nem kötelező. 21 Ezen a ponton tanácsos utalni az adatvédelmi biztos 2002-es ajánlására 22 az országgyűlési és a helyhatósági képviselőjelölt-ajánlással és a választási kampánnyal kapcsolatban. Péterfalvi Attila szerint adatvédelmi szempontból indokolatlan az olyan jelölési rendszer, amely a személyes adatok ilyen nagyságrendű kezelését
igényli, ha az alkotmányos cél elérésére van olyan megoldás is, amely egyáltalán nem jár személyes adatok kezelésével, és így nem kell korlátozni a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Problematikus az is, hogy az ajánlások ellenőrzésének eljárási szabályai nem kívánják meg annak egyértelmű igazolását, hogy az ajánlást tényleg a választópolgár tette. Az ajánlószelvénnyel kiküldött értesítő pedig tartalmazza mindazokat az adatokat, amelyek annak a kitöltéséhez szükségesek. Csökkenhetne a visszaélések száma, ha a személyi azonosítót más módon juttatnák el a választópolgárokhoz. A másik fennálló veszély, hogy a személyes adatokkal a pártok szabadon rendelkezhetnek – igaz ugyan, hogy ezzel törvénysértést követnek el, hiszen a Vej. tiltja, hogy az ajánlószelvényről másolatot készítsenek, s előírja, hogy a jelöltnek a be nem nyújtott szelvényeket a benyújtásukra rendelkezésre álló határidő lejártát követő három napon belül meg kell semmisítenie, s erről jegyzőkönyvet kell készítenie. Előfordulhat, hogy a párt a vele szimpatizálókról olyan listát készít, amelynek a szavazás során hasznát veszi.
MEGOLDÁSI JAVASLATOK Nem jó az ajánlási rendszer – éppen ezért ideje lenne változtatni azon. Két lehetőség áll a jogalkotó előtt: vagy csak módosítja az eljárási szabályokat, vagy megváltoztatja az ajánlási rendszert magát. Az álláspontok megoszlanak. Kukorelli István egy olyan rendszert javasol, amelyben a parlamenti frakcióval rendelkező pártok alanyi jogon állíthatnának jelölteket, s a független jelölteknek továbbra is 750 szavazatot kellene összegyűjteniük. 23 Ez azonban sértené a jelölő szervezetek esélyegyenlőségét. Dezső Márta az Európa több államában (pl. Ausztria, Franciaország, Finnország) használatos jelölési rendszer bevezetését találja célravezetőnek, amelyben a jelöltet állító pártoknak és társadalmi szervezeteknek illetve magának a jelöltnek meghatározott pénzösszeget kell letétbe helyezniük, amelyet visszakapnak, ha sikerül elérniük a szavazatok meghatározott százalékát. 24 Ez a módszer azonban ugyancsak az esélyegyenlőséget sértené, hiszen a pártok különböző pénzügyi helyzetben vannak. Előfordul a világon 25 olyan rendszer is, hogy a jelöltállítás jogát a párttagok számához kötik. Ez azonban a kis, illetve a tipikusan „választási”, azaz csak a választáskor működő pártok indulását ellehetetlenítené. Az adatvédelmi biztos szerint elsősorban a választópolgárok aktivitására épülő rendszerrel lehetne megakadályozni a személyes, illetve különleges adatokkal való visszaélést, vagy úgy, hogy az ajánlószelvényt átadó választópolgár és az ajánlások ellenőrzésére jogosult választási szerv közé nem iktatódik be más szerv. 26 Felmerül az ajánlóív visszaállításának a lehetősége is, de ez adatvédelmi szempontból semmivel sem jobb, mint az ajánlószelvény. A Vej. szerint az ajánlóíves megoldás mellett a titkos ajánlás is lehetséges lett volna, amikor az ajánlólapot hivatali helyiségben gyűjtik, és az ajánlólap csak a jelölt, jelölő szervezet adatait tartal-
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI mazza, a választópolgárt pedig nyilvántartásba veszik. Itt a választók adataival való visszaélést ki lehet ugyan zárni, de a megvalósítása költségigényes, azonkívül mivel egyfajta „előszavazás” jellege lenne, csökkentené a szavazási hajlandóságot. Tóth Zoltán szerint az ajánlószelvényekkel való visszaélés csak úgy lenne megakadályozható, ha az ajánlószelvény nem lenne azonosítható, ez azonban újabb problémákat vet fel, hiszen a szükséges mennyiségű név és cím akár a telefonkönyvből is kimásolható. 27 Álláspontom szerint a legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha az ajánlószelvény csak egy azonosító kódot tartalmazna és a választópolgároknak csak a jelölt és jelölő szervezet nevét kellene rávezetniük, a jelölő szervezetek nem szereznék meg a személyes adatokat, s a választási szervek egyszerűen – a számkód gépre vitelével – ki tudnák szűrni a kettős vagy hamis ajánlásokat. Végső esetben felmerülhet mint megoldás a szabad jelöltállítás is, de ez a jelöltek megsokszorozódásához vezethetne.
A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a kampány politikai célt szolgáló, gyorsított ütemű alkalmi tömegmunka. A Ve. a választási kampány fogalmát értelmező rendelkezései között határozza meg: a választási kampány választási program ismertetése, jelölt, lista, jelölő szervezet népszerűsítése, választási gyűlés szervezése, plakát elhelyezése, önkéntesek igénybevétele. A kampány arra irányul, hogy a választókat a kiválasztott jelölt mellé állítsa. Ez egyben természetesen a választók egyfajta „manipulálása” is, amely alkalmas a lakossági vélemény eltorzításának határát súroló befolyásolásra is. Mégis szükség van rá, hogy a lakosság megismerhesse a jelölteket, azok programjait. A választási kampány a választás kitűzésétől a szavazást megelőző nap 0 óráig tart. A törvényi szabályozás a kampány időszakát legalább 72 napban határozza meg, ez az európai átlaghoz képest hosszabb időszak. 28 A valóságban persze a kampány az általános választások közötti teljes 4 évet kitölti.
A KAMPÁNY RÉSZTVEVŐI A 2002-es országgyűlési választások előtt a kormányzat társadalmi, gazdasági programjait népszerűsítő hirdetések lepték el az országot. Kérdésként merült fel, megengedhető-e, hogy az éppen hatalmon lévő politikai erők pozíciójukat felhasználják saját jelöltjeik és programjaik népszerűsítésére. Az OVB az ilyen tárgyú beadványokat rendszerint elutasítja: a Ve. szervi hatálya alá tartózó szervek – pl. Országgyűlés, Kormány és más közigazgatási szervek, a bírói-ügyészi szervek stb. – nem résztvevői a választási eljárásnak, ezért tevékenységük nem sorolható a választási kampány körébe. 29 A Legfelsőbb Bíróság ebben
az esetben hozott döntése szerint az egyes kormányzati ciklusban megvalósult programok népszerűsítése közvetlen politikai tartalmat nem hordoz, és nem minősül a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben meghatározott burkolt reklámnak vagy politikai hirdetésnek sem. 30 Így számos szerv nem akadályozható meg abban, hogy valamelyik párt programját, tevékenységét népszerűsítse. 31 A szabályozás hiányosságai miatt azonban sérül a jelöltek és jelölő szervezetek esélyegyenlősége. Törvényben kellene rendelkezni arról, hogy a kormányzati vagy helyhatósági pozícióval rendelkező személyek ne szerezhessenek előnyt hivatali helyzetükből, meg kell határozni, hogy mely szervek nem vehetnek részt a választási eljárásban, így a kampányban sem, s rögzíteni a kormányzati pozícióban lévőknek a kampányidőszakban a közszolgálati médiumokban való szereplésének szabályait is. Az EBESZ-megfigyelők a 2002-es országgyűlési választásról készült jelentésben javasolják a kampánycsend előtti 3-4 hétben közzétehető kormányzati hirdetések fajtájának és mennyiségének szabályozását, valamint a szükségintézkedésekkel kapcsolatos hirdetés kivételével minden ilyen hirdetés a kampánycsend ideje alatt való megjelentetésének tilalmát. 32 Figyelemre méltó a német szabályozás. Németországban sem a szövetségi, sem a tartományi alkotmányos szervek nem pártolhatnak sem nyíltan, sem burkoltan semmilyen politikai csoportosulást. A kampány utolsó szakaszában – ez az ún. heisse Phase – semmiféle kormányzati sikerpropaganda nem tehető közzé, de a kormány közzétehet a saját teljesítményéről szóló információkat, ezek azonban csak önreklámtól mentes, illetve informáló jellegű közlések lehetnek és kizárólag halaszthatatlan esetben fordulhatnak elő. 33
A KAMPÁNY TARTALMA Arra vonatkozóan, hogy a kampány mit tartalmazhat, nincsenek rendelkezések a Ve.-ben. Helyette az alábbi jogszabályok az irányadóak: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény, a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény. Számos országban törvényben tiltják a negatív kampányt, Magyarországon is benne volt a törvény tervezetében, de aztán kimaradt. Így a személyiségi jogaiban sértett jelölt legfeljebb polgári pert indíthat. A plakátok és az írott, valamint az elektronikus médiában megjelenő hirdetések, kampányanyagok tartalmára vonatkozólag a megjelölt törvényeket kell alkalmazni. Az OVB rendszerint a kampány tartalmának alapelvekbe ütközését vizsgálja, vagy hatáskör hiánya miatt az ilyen tartalmú panaszokat elutasítja. 34
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI A KAMPÁNY ESZKÖZEI
Plakát A Ve. nagy szabadságot biztosít a plakátokkal kapcsolatban a jelölteknek és a jelölő szervezeteknek. A kampány végéig engedély nélkül készíthetnek plakátokat. A plakátra a sajtótörvény rendelkezéseit kell alkalmazni, így fel kell tüntetni rajtuk az impresszumot. Ennek elmaradása esetén felmerül a sajtóigazgatási szabálysértés gyanúja, és az OVB hivatalból feljelentést tesz. 35 Az elhelyezésre is csak kevés korlátot állít fel a törvény. 36 Azt azonban előírja, hogy a plakátokat a szavazást követő 30 napon belül el kell távolítani – ez azonban nem mindig érvényesül.
Gyűlés A választási gyűlések igen kedvelt eszközei a kampánynak, mert növelik a szimpatizánsokban az összetartozás érzését, és gyakran egyfajta erődemonstrációként is szolgálnak. A választási gyűlésekre nem vonatkozik a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény, hanem maga a Ve. állapítja meg a szabályait. A gyűlések nyilvánosak, szervezésükhöz a szavazást megelőző 72 napban nem kell engedélyt kérni, de a rend fenntartásáról a gyűlés szervezője gondoskodni köteles. A választási kampány céljára az állami és önkormányzati költségvetési szervek a jelöltek, jelölő szervezetek számára azonos feltételekkel bocsátanak rendelkezésre helyiséget, tilos azonban állami vagy önkormányzati hatóság elhelyezésére szolgáló épületben választási kampányt folytatni (kivéve az 500-nál kevesebb lakosú településen, ha nincs más közösségi célú épület), még akkor is, ha az épület vegyes rendeltetésű. 37
Rádió- és televízió-közvetítés A média az az eszköz, amely tömegességénél és intenzitásánál fogva a legerőteljesebben befolyásolja a választópolgárok akaratát. A jogalkotói törekvés arra irányul, hogy egyrészt azonos feltételeket biztosítsanak a politikai hirdetések közzététele szempontjából, másrészt a politikai hirdetésekre mint sajátos reklámtípusokra korlátokat állítsanak fel. Joghézagot okoz, hogy a Ve. szerint a médiatörvény, a médiatörvény szerint pedig a Ve. szabályozza e kérdést. A médiatörvény adja meg a politikai hirdetés fogalmát; 38 közzétételének megrendelője a műsorszolgáltató felelősségét vagy szabadságát érintő módon nem befolyásolhatja a műsor tartalmát vagy – az időpont kivételével – a műsorszám műsorbeli elhelyezését, illetve a műsorszolgáltató a politikai hirdetés tartalmáért nem tartozik semmiféle felelősséggel, kivéve ha a politikai hirdetés a médiatörvény alapelveit sérti. A politikai hirdetést az egyéb műsorszámoktól világosan el kell különíteni. A műsorszolgáltatók a jelölő szervezetek és a jelöltek számára azonos feltételekkel tehetnek közzé politikai hirdetést, amelyhez véleményt, értékelő magyarázatot
fűzni tilos. 39 A Vej. még tartalmazta azt a tilalmat, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió más műsoraiban választási kampánnyal nem foglalkozhat. Ezenkívül rögzítette, hogy a miniszterelnök és a köztársasági elnök a hírekben és a tudósításokban a feladatkörébe tartozó szereplését nem lehet korlátozni. NyugatEurópában erre a célra felállított intézmények mérik az egyes jelöltek médiában való szereplésének időtartamát, a műsoridő sugárzásának idejét. Véleményem szerint Magyarországon is szükség volna ilyen intézményekre. 40 Az összehasonlítás kedvéért érdemes arra hivatkozni, hogy Németországban a pártként elismert szervezetek részére, illetve azoknak, amelyek legalább egy tartományban listát tudtak állítani, ingyen reklám áll rendelkezésére a közszolgálati csatornákon, de nem azonos időtartamban, hanem különböző szempontok alapján adnak időt. 41 A németek ezt árnyalt esélyegyenlőségnek (abgestufte Chancengleichheit) hívják.
Egyéb eszközök A Ve. csak a legfontosabb eszközöket szabályozza, s nem szól olyan jelenségekről, mint az „etetés-itatás”, különféle előnyök juttatása. Ezek azonban számos visszaélés forrásai lehetnek. A technikai fejlődés és az emberi fantázia korlátlansága olyan új jelenségeket hoz magával, mint például az e-mailben vagy SMS-ben eljuttatott választási kampányüzenetek. Célszerű lenne ezek külön szabályozása. 42 Tipikus eset az is, amikor a jelölt valamilyen szimbólum (pl. önkormányzati címer) szórólapon való feltüntetésével kelt hamis látszatot, vagy valótlanságot állít (például hogy az ellenfelére nem érdemes szavazni, hiszen az első fordulóban listán már úgyis bejutott a parlamentbe), és ezzel téveszti meg a választópolgárokat. Az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás a jövő feladata.
A VÁLASZTÓK ADATAINAK FELHASZNÁLÁSA A KAMPÁNYBAN A pártok társadalmi rendeltetése, hogy a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való állampolgári részvételhez szervezeti kereteket nyújtsanak. 43 Méltányolható törekvésük tehát, hogy a választópolgárokkal kapcsolatba léphessenek, e tevékenységük során azonban nem sérthetik a választópolgárok személyes adatok védelméhez fűződő jogait. A választókkal való kapcsolatba lépéshez két módszer áll a pártok rendelkezésére: vagy személyes adatok felhasználását nem igénylő módon (pl. szórólapok, internetes fórumok) vagy személyes adatok felhasználásával (pl. postai küldemény, elektronikus levél) juttatják el üzeneteiket a választópolgárokhoz. A személyes adatok jogszerű kezeléséhez vagy törvényi felhatalmazásra vagy az érintett hozzájárulására van szükség. Törvényi felhatalmazáson alapul, hogy a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi hivatala a jelölteknek, illetve a jelölő szervezeteknek kérésre, díjfizetés ellenében a választópolgárokról adatokat szolgáltathat. Ezeket az adatokat kizárólag a választási kampány céljaira lehet felhasználni,
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI és az adatokat a szavazás napján meg kell semmisíteni, erről jegyzőkönyvet kell készíteni. Számos panasz érkezik azonban az adatvédelmi biztoshoz olyan választópolgároktól, akik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényben meghatározott módon letiltatták az adataikat, mégis kapnak kampányleveleket. A törvény 19. §-a ugyanis nem vonatkozik a Ve. 45. §-ában leírt adatszolgáltatásra, azaz a választási kampány esetén nem jár a védelem, holott ez a kiterjesztés – ami technikailag is könnyen megvalósítható – indokolt lenne. E rendelkezés tehát módosításra szorul. Az érintett hozzájárulását akkor tekinthetjük megadottnak, ha írásban hozzájárul a pártküldemények címére történő továbbításához, vagy ezzel kapcsolatos válaszlevelet küld vissza. Szükséges még megjegyezni, hogy a pártok személyes adatok kezelésével járó kampánytevékenységüket mindaddig nem kezdhetik meg, amíg az adatkezelést az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett be nem jelentik, kivéve a párttagokkal kapcsolatos adatkezelést. 44 A 2002-es választási kampányban nagy port kavart az egyik miniszterelnök-jelölt kampánylevele, illetve az ezzel összefüggő adatkezelés, így az adatvédelmi biztos is folytatott eljárást ebben az ügyben. Megállapította, hogy az adatkezelés jogellenes volt, mert olyan vélt törvényi felhatalmazáson 45 alapult, amelynek hatálya nem terjed ki a politikai pártokra. Jogosulatlanul járt el a párt azért is, mert az információs önrendelkezési jog téves értelmezése miatt utólag kívánta az adatgyűjtést a címzettekkel legalizáltatni, ráadásul az adatkezelést be sem jelentette. 46
A VÁLASZTÁSI KAMPÁNY FINANSZÍROZÁSA A kampányok felerősödése és költségesebbé válása előtérbe helyezi azt a problémát, hogy a pártok nem egyenlő esélyekkel indulnak, hiszen anyagi helyzetük is különböző. A kampány finanszírozása kapcsán két kérdés is felmerül: kiktől fogadhat el egy párt pénzt vagy egyéb támogatást a kampányához, illetve milyen összeget fordíthat egy-egy jelöltje népszerűsítésére. A kampányfinanszírozásra fordítható pénzeszközökre vonatkozóan kétféle szabályozás ismert. Az egyik a bevételkorlátozó szabályozás (pl. az USA-ban). 47 Magyarországon a Ve. nem szabályozza, hogy milyen forrásból származó pénzösszegeket lehet a kampányra fordítani. Nem találunk külön rendelkezéseket a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényben sem, tehát úgy kell eljárni, mint bármely más pártbevétel esetén. 48 A legtöbb országban, így Magyarországon is, a választásokon meghatározott százalékot elért pártok költségvetési támogatásban is részesülnek. 49 A másik szabályozás a kiadásokat korlátozza, azaz meghatározza, hogy egy jelöltre maximum mennyi összeget fordíthatnak. Ez a bevett módszer NagyBritanniában és Magyarországon is az lett, miután az 1994-es választások után kiderült, hogy a kampányban minden párt többet költött, mint amire fedezete lett volna, valamint kipattant a Tocsik-ügy, ami rávilágított arra, hogyan is folyik a kampánypénzek tisztára mosása. 1997 óta hazánkban az Országgyűlés határozatban
állapítja meg a kampányra fordítható költségvetési támogatás összegét.50 Ezen kívül jelöltenként maximum 1 millió forint használható fel a kampányra. 51 A törvényben megszabott összegnek a kampány során történő felhasználásról a jelölő szervezet szabadon dönthet. 52 Kérdésként merül fel, hogy mikortól számít a kampányköltekezés limitje. Sok helyütt a következő választásokra való felkészülés az eredmény kihirdetésével veszi kezdetét. Új-Zélandon 3 hónappal, Franciaországban 3 héttel a választások előtti időponttól ellenőrzik a pénzek elköltését. Alkotmányjogi problémát vet fel annak szabályozása, hogy egy jelölt vagy jelölő szervezet mennyit költhet kampányra, hiszen kérdés, hogy a tulajdon szabadságát lehet-e korlátozni a választási esélyegyenlőség fenntartása érdekében. Érdekes megoldást ajánlott a Vej., amely egyesítette a bevétel- és kiadáskorlátozó szabályozást. E szerint a választási kampányra állami költségvetési támogatásból, természetes és jogi személyek adományaiból és saját vagyonból lehet pénzt felhasználni. Meghatározza a javaslat, hogy milyen mértékű lehet az adomány. 53 A jelölő szervezet saját vagyonából jelöltenként 1 millió forintot fordíthat választási kampányra, ezenkívül a jelölt magánvagyonából legfeljebb százezer forintot fordíthat saját kampányára. A szabályozás megengedi, hogy bármely választópolgár önkéntesen, ingyenes szolgáltatásként részt vehet a kampány szervezésében. A pénzeszközök felhasználását utólag ellenőrzik, és aki túllépi a kampányra fordítható pénzösszeg előírt mértékét, a túllépés mértékének kétszeresét 15 napon belül köteles befizetni a központi költségvetésbe. Ezt az összeget rendszerint az első választók tájékoztatására használják fel. A 2002-es választás után közölt beszámolók alapján valamennyi párt betartotta a választásra fordított összeghatárt. Ez persze azért is történhetett, mert az számít kampányköltségnek, amit a jelölő szervezet annak minősít – a pontatlan szabályozás miatt. 54 Maga az Állami Számvevőszék az, aki a kampányfinanszírozási rendszert leginkább kritizálja. A 2002. évi országgyűlési választásra fordított pénzeszközök elszámolásának ellenőrzéséről a jelölő szervezeteknél és a független jelölteknél készített jelentésében 55 arról ír, hogy sem a Ve., sem a párttörvény nem biztosítja a választási kampánypénzek eredetének és felhasználásának teljes átláthatóságát, ezért már korábban javasolta a Ve. helyett egy új, a kampányfinanszírozás átláthatóságát is biztosító átfogó törvény megalkotását, de ez mindeddig nem történt meg. Ennek a törvénynek meg kellene határoznia: – a választási költségek elszámolása szempontjából mely időszak, illetve tevékenység forrásait kell figyelembe venni; – a jelöltek száma alapján normatív módon juttatott állami támogatáson belül mi a dologi költségek fogalma; – a választási költségek forrásai körében az egyéb anyagi támogatások között milyen formában nyújtott és kiktől származó juttatásokat kell figyelembe venni; – a választási beszámolók nyilvánosságra hozatali határideje a jelenlegi szűk 60 nap helyett 90 vagy 120 nap legyen;
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI – a költségvetési támogatáson felüli egy jelöltre átlagosan fordítható kiadás reális nagyságát. Azzal, hogy a jogszabályok csak a kampányfinanszírozással foglalkoznak, lehetővé teszik, hogy a pártok a ciklus három és fél évében gyakorlatilag ellenőrzés nélkül gyűjthessék a pénzt. Meggondolandó a Vej.-ban szereplő Kampányfelügyelő Albizottság felállítása, amely már a kampány folyamata közben figyelemmel kíséri a jelöltek, jelölő szervezetek a választási kampány céljára felhasználható pénzeszközök gyűjtésével, felhasználásával kapcsolatos tevékenységét, és szükség esetén kezdeményezi az illetékes választási szerv eljárását.
A GONDOLKODÁS NAPJA, A KAMPÁNYCSEND A szavazás napján nem ritka, hogy elfogy néhány tányér gulyásleves, gazdára talál pár ajándéktárgy, vagy segítőkész aktivisták szervezetten szállítanak választópolgárokat szavazni. Ezek az esetek arra mutatnak rá, hogy nem megfelelően szankcionált a kampánycsend megsértése. Ez feltételezhetően annak is köszönhető, hogy maga az intézmény létjogosultsága is vitatott. Az ellene felhozott érvek rendszerint azok, hogy a kampánycsendre megállapított rendelkezések indokolatlanul sértik a véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát, korlátozzák a sajtószabadságot, illetve hogy nem értelmezhető a törvényből, van-e valamilyen alkotmányos indoka annak, hogy kampányt az utolsó napon ne lehetne folytatni. Az Alkotmánybíróság 56 rámutat arra, hogy a választások tisztaságának megőrzése és zavartalan lefolytatásának védelme érdekében a választójogi törvények általában meghatározzák a kampány időtartamát, és rendelkeznek a kampánycsend intézményéről is. 57 Nem túl jelentős korlátozás a magyar jogban a parlamenti választások két fordulójában összesen a legalább 84 nap kampány mellett 86 óra kampánycsend. A rendelkezések az információk áramlását egyébként sem tartalmi tekintetben korlátozzák, csak időben. 58 A Ve. csak példálózó felsorolását adja a kampánycsend megsértésének eseteiről, de számos OVB határozat és állásfoglalás, illetve bírósági határozat született ilyen ügyekben, amelyek konkretizálják a törvény egyes absztrakt előírásait. A Ve. tiltja választási plakát elhelyezését a kampánycsend ideje alatt. 59 Mégis általános jelenségnek számítanak az utolsó éjszaka bedobált szórólapok, felragasztott plakátok. Nem kampánycsendsértés azonban, ha bármely párt a számára sérelmes felülírásokkal ellátott saját választási plakátját vagy olyan plakátot, amely a párt számára sérelmes, hitelét rontó üzenetet hordoz, és amelyből a plakát eredete nem határozható meg, a kampánycsend idején üres – semmiféle közlést nem tartalmazó – papírral átragasztja. 60 A kampánycsend megsértésének minősül az, ha a kampánycsend idejére bárki politikai tüntetést szervez, vezet, vagy abban részt vesz.61 A legtöbb problémát a médián keresztül közvetített üzenetek jelentik, mert ezek nagyszámú választópolgárhoz eljutnak. A kampánycsend megsértésének számít, ha az írott vagy elektronikus médium a választást megelőző 8. napot követően a vá-
lasztással kapcsolatos, már nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási eredményt közzétesz. 62 Nem számít annak az, ha a kampánycsend beálltát megelőzően közzétett, a jelöltekkel és pártokkal kapcsolatos információ elérhető az elektronikus tartalomszolgáltató oldalán, akár a kampánycsend ideje alatt is, de tilos annak beállta után ott új információkat közzétenni, illetve azokat frissíteni. 63 Nem sérti a kampánycsendet a korábbi választások eredményeinek a kampánycsend idejére áthúzódó közzététele. 64 Törvénysértő, ha a kampánycsend beállta után bármely írott vagy elektronikus médium a választással összefüggésbe hozható személyt vagy pártot említ vagy szerepeltet, a jelöltek számáról és összetételéről, az esetleges visszalépésekről információt szolgáltat. 65 Ez a követelmény irányadó a korábban felvett programok ismétlésére is. 66 Így kampánysértő volt, amikor egy országos közszolgálati televízióban az egyik párt elnöke egy „interjú” keretében nyilatkozott a nyugodt választások érdekében. 67 Nem minősült azonban a kampánycsend megsértésének, ha egy ismert pártállású személy televízióműsorban nem politikusként, hanem más minőségben szerepel úgy, hogy kijelentései a választói akarat befolyásolására nem alkalmasak. 68 Kampánycsend megsértése országos napilap címlapján szereplő kifejezés közzétételével is megvalósulhat. 69 Az OVB határozatai azonban nem mindig következetesek. 70 Az OVB rögzítette: a kampánycsend ideje alatt a médiának politikailag semleges magatartást kell tanúsítania, és tartózkodnia kell az olyan politikai tartalmú információk közzétételétől, amelyek közvetlenül vagy közvetve alkalmasak a választók akaratának befolyásolására. 71 Bár Tóth Zoltán szerint az „etetés-itatás” a választópolgárok nagy száma miatt egyre ritkább jelenség, minden választás magával hoz egy-két ilyen „babgulyásos, ajándékcsomagos” esetet, a pénzért vett szavazatokról nem is beszélve. A HVB-k rendszeresen kapnak bejelentést a választópolgárok szervezett szállításáról, ám ezek az esetek általában nem olyan súlyúak, hogy a szavazás eredményét meg kelljen semmisíteni. A kampánycsend időszakában pártjelvények, zászlók, szimbólumok, a jelölt nevét vagy fényképét tartalmazó tárgyak osztogatása alkalmas a választópolgárok befolyásolására, így bárki számára tilos. A választási szervek tagjai a jogszabályok által meg nem engedett jelvényeket, zászlókat, szimbólumokat nem használhatják, nem osztogathatják, azokat ruhájukon nem viselhetik. 72 Azok a jelvények azonban, amelyek a választási szervek hivatali helyiségeiben használhatók, nem esnek a fenti tilalom körébe. 73 Így a szavazóhelyiségek falán ott függhet a címer, a választópolgárok és a választási szervek tagjai viselhetnek például kokárdát. Lényeges szempont, hogy a kampánycsend megsértését csak annak tényleges bekövetkezése után állapítható meg, nem lehet feltételezetten megtörténő cselekményeket megtiltani. 74 A kampánycsend intézményével kapcsolatban a legsúlyosabb probléma, hogy annak megsértése nem kellőképpen szankcionált. Részletesen meg kell határozni, hogy milyen jogkövetkezményei legyenek a törvénysértésnek. Érdemes megfontolni a Vej.-ban szereplő szabály megvalósítását. E szerint a választási szerv a választási kampány szabályainak megsértése miatt a választási eljárásból kizárja a jelöltet,
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI jelölő szervezetet, illetőleg ha a szavazás napjáig a jogerős döntés megszületett, a jelölt, jelölő szervezet nevét törölni kell a szavazólapról. Természetesen mérlegelést igényel, hogy a jelölő szervezet helyi aktivistája által elkövetett szabályszegés ne lehetetlenítse el az egész pártot. A politikai kultúra szintjének az emelkedésével később lehetővé válna a kampánycsend intézményének megszüntetése vagy legalább korlátozása.
ZÁRÓ GONDOLATOK A választási eljárás két szakaszának kritikai áttekintése után arra a következtetésre juthatunk, hogy nehezen képzelhető el választás kisebb vagy nagyobb visszaélések nélkül. Hiába költ az állam hatalmas összegeket a választások demokratikus lebonyolítására, ha közben nem tudja megakadályozni, hogy a választópolgárokat ajándéktárgyakkal „megvegyék”, a szavazás napján szervezetten szállítsák és a médiumok sorozatosan megsértsék az esélyegyenlőség alapelvét. Meggyőződésem, hogy a visszaéléseknek jelentős része a vonatkozó jogi szabályozás tudatosabb átgondolásával, a tapasztalatok figyelembevételével történő módosításával elkerülhető lenne. A választási jogszabályok folyamatos csiszolása, tökéletesítése – alkotmányjogászok és szakmai szervezetek bevonásával – mindannyiunk érdeke. Ez a feladat azért sem tűr halasztást, mert a választás tisztaságának megkérdőjelezésétől egyenes út vezet a demokrácia létjogosultságának relativizálásáig, ami társadalmi berendezkedésünkre, az egyének politikai tudatára beláthatatlan következményekkel járna. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a jogi eszközök kevésnek bizonyulnak a probléma megoldására. Szükség lenne arra, hogy Magyarországon a társadalom és a politikai élet szereplői a politikai kultúra magasabb szintjére jussanak el. Ez pedig még nehezebb feladat: csak kitartó oktató és nevelő munkával, tudatos tájékoztató tevékenységgel és hosszú idő múltán érhető el.
SZAKIRODALOM Az Állami Számvevőszék jelentése a 2002. évi országgyűlési választásra fordított pénzeszközök elszámolásának ellenőrzéséről a jelölő szervezeteknél és a független jelölteknél Forrás: http://www.asz.gov.hu BALÁZS Péter – BAKOS Edina: Bevezetés egy magyarországi párt- és kampányfinanszírozási vitához. = Parlamenti Levelek. 1998/4-5. BERTA Zsolt (szerk.): Választójogi kézikönyv. Budapest–Pécs, 2006. CLARK, William A.: The Russian election cycle, 2003–2004. = Electoral Studies. 2005/24. DEZSŐ Márta – TÓTH Zoltán: Választás és választási eljárás. Budapest, 2002. DEZSŐ Márta: Képviselet és választás a parlamenti jogban. Budapest, 1998.
DEZSŐ Márta: Választási rendszerek Nyugat-Európában. = Jogtudományi Közlöny. 1989/7. EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala: A Magyar Köztársaságban 2002. április 7-én és 21-én tartott országgyűlési választásokról szóló zárójelentés. Varsó, 2002. június 6. HALLÓK Tamás: Néhány gondolat a választási ajánlások rendszeréről. = Collega. 2003/1. KARA Pál: A választási eljárás egyes kérdései. = A közjogi választások egyes elméleti és gyakorlati kérdései. Szerk.: Szoboszlai György. Budapest, 2004. KUKORELLI István: Az „átmeneti törvény” második vizsgája. = Parlamenti választások 1994. Szerk.: Gábor Luca – Levendel Ádám – Stumpf István. Budapest, 1994. LÉKÓ Zoltán: A kampány szabályozása. = Collega. 1998/6. Melléklet. PÉTERFALVI Attila: Állásfoglalás: a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjének kampánylevelével összefüggő adatkezelések jogellenesek. = Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002. Budapest, 2002. PÉTERFALVI Attila: Az országgyűlési és a helyhatósági képviselőjelölt-ajánlással és a választási kampánnyal kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás. = Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002. Budapest, 2002. PÉTERFALVI Attila: Tájékoztató az Európai Parlament tagjainak választásával összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről. 2004. 04. 07. Forrás: http://abiweb.obh.hu PÉTERFALVI Attila: Tájékoztató az országgyűlési képviselők választásával összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről. = Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002. Budapest, 2003. PÉTERI Attila: A választási joganyagok változásai. = A közjogi választások egyes elméleti és gyakorlati kérdései. Szerk.: Szoboszlai György. Budapest, 2004. SEPSI Tibor: Az országgyűlési képviselők jelölése a hazai gyakorlat és elmélet tükrében. = Collega. 1998/6. Melléklet. STUMPF István: Választási kampány, média, kampányfinanszírozás. = Társadalmi Szemle. 1998/5. STUMPF István: Választási kampány, média, kampányfinanszírozás. = Választástudományi tanulmányok, Választási stúdiumok 2., Szerk.: Dezső Márta – Kukorelli István. Budapest, 1999. SZALAI Sándor: A választási kampány szabályai az elektronikus médiában. = Parlamenti Levelek. 1998/4-5. SZILÁGYINÉ FARKAS Zsuzsa: Választási kódex–A választási kódex eljárási szabályait előkészítő szakmai konferencia 1995. június 22. = Választási füzetek 28. Budapest, 1995. TÓTH Levente: A választási kampány szabályozása Németországban. = Parlamenti Levelek. 1998/4-5. TÓTH Zoltán: Választási visszaélések. = Választástudományi tanulmányok, választási stúdiumok 2. Szerk.: Dezső Márta – Kukorelli István. Budapest, 1999. Útmutató a 2002. évi választási kampányhoz – Jogi és etikai segédlet újságírók részére. = Választási füzetek 75. Budapest, 2002.
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI ZONGOR Gábor: Gondolatok az első magyar szabad képviselőválasztásokról. = Magyar Közigazgatás. 1991/2. ZSUFFA István: A választási kampányok finanszírozásának nemzetközi tapasztalatai. = Választási eljárási kérdések, Választási füzetek 113., Szerk.: Bősze Andrea. Budapest, 2003.
JEGYZETEK Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. tvr. 2. § 25. cikk. 2 KUKORELLI István: Az „átmeneti törvény” második vizsgája. = Gábor Luca – Levendel Ádám – Stumpf István (szerk.): Parlamenti választások 1994., Budapest, 1994. 536. 3 Korábban az országgyűlési választásokon az ajánlás rendszerét az ajánlószelvények és az ajánlóív jelentette, az önkormányzati választásokon ajánlóíven és a polgármesteri hivatalban titkosan lehetett jelöltet állítani. 4 A Kelet-Népe Párt – Kereszténydemokraták tiltakozásul jelöltjeiket visszavonták, a Radikális Párt elnöke a tévében tépett szét egy ajánlócédulát, a Magyar Október Párt vezetője pedig szimbolikusan 750-750 elégetett szelvény hamuját adta át. Ld. ZONGOR Gábor: Gondolatok az első magyar szabad képviselőválasztásokról. = Magyar Közigazgatás. 1991/2. 107. 5 5/2002. (II. 22.) AB határozat. 6 4/1994. (III. 16.) OVB állásfoglalás. 7 Így közös listát állító jelölő szervezetek esetén valamennyi jelölő szervezetet fel kell tüntetnie. 51/2004. (V. 17.) OVB határozat. 8 Legfelsőbb Bíróság Kpkf. II. 25 009/1992. sz. határozata. 9 2/1998. (III. 14.) OVB állásfoglalás. 10 A jelölt családi és utónevén azt a nevet kell érteni, amely a jelöltet az 1982. évi 17. tvr. 27. § (5) bekezdése alapján a születési, illetve a házasságban élő nők esetében a házassági anyakönyv szerint megillet. Az ajánlószelvény érvényességét nem érinti, ha azon a jelölt neve tartalmazza a tudományos, irodalmi, művészi vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet végző által felvett nevet is; 3/1998. (III. 18.) OVB állásfoglalás. 11 7/2002. (II. 7.) OVB állásfoglalás. 12 Legfelsőbb Bíróság Kpkf. II.25 202/1994. sz. határozata. 13 OVB 1994. márc. 22-i ülés; Zala Megyei Bíróság Kpk. 21.340/2002/2. számú végzése. 14 19/1994. (IV. 1.) AB határozat. 15 Sólyom László különvéleménye szerint közömbös, hogy a cédula eleve tartalmazza-e az adatokat, hiszen a választási bizottság feladata csak az aláírások hitelességének az ellenőrzése. 16 49/1998. (IX. 28.) OVB határozat. 17 Adott esetben a munkahelyi faliújságon kifüggesztett, ajánlószelvények átadására vonatkozó felhívás is jogszabálysértőnek minősült. Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pk.21.458/1998/2. számú végzése. 1
A gyakorlat azonban számos egyéb szabályt alakított ki. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a felsőoktatási intézményekben is megengedett a gyűjtés, mert a törvény nem tiltja kifejezetten a munkahelyen való gyűjtést; 339/B/1994. AB határozat. 19 PÉTERFALVI Attila: Tájékoztató az Európai Parlament tagjainak választásával összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről. 2004. április 7. Forrás: http://abiweb.obh.hu 20 2/1990. (II. 18.) AB határozat 21 Sólyom László különvéleményében azonban hangsúlyozza, hogy az adatok feltüntetése a szükségesnél jobban korlátozza a személyes adatok védelméhez való jogot. 22 PÉTERFALVI Attila: Az országgyűlési és a helyhatósági képviselőjelölt-ajánlással és a választási kampánnyal kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás. = Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002. Budapest, 2002. 159-167. 23 KUKORELLI István (1994) 532. 24 DEZSŐ Márta: Választási rendszerek Nyugat-Európában. = Jogtudományi Közlöny. 1989/7. 361. 25 2001-ben Oroszországban elfogadták az új párttörvényt, ami szerint csak azok a pártok kerülhetnek a listás szavazólapra, amiknek legalább 10000 tagjuk van és legalább a 89 orosz körzetből 45-ben 100 tagjuk van. CLARK, William A.: The Russian election cycle, 2003–2004. = Electoral Studies. 2005/24. 512. 26 PÉTERFALVI Attila (2002) 164. 27 TÓTH Zoltán: Választási visszaélések. = DEZSŐ Márta – KUKORELLI István (szerk.): Választástudományi tanulmányok, választási stúdiumok 2., Budapest, 1999, 155. 28 Pl. Nagy-Britanniában 4 hét, Ausztriában 1 hónap, Csehországban 2 hét, Szlovákiában 21 nap, Hollandiában 6 hét a kampány ideje. 29 5/2002. (II. 7.) OVB állásfoglalás. 30 Legfelsőbb Bíróság Kvk. II.37.400/2002/2. sz. határozata 31 Nem tudja megakadályozni az OVB a Kormány által alapított közalapítványt sem abban, hogy a választási akarat befolyásolására alkalmas információkat szolgáltasson, mert nincs hatásköre arra, hogy vizsgálja: a közalapítvány alapító okiratának megfelelő tevékenységet végez-e; Ld. 36/2003. (III. 13.) OVB határozat. A testület az esélyegyenlőség elvének megsértésére hivatkozott azonban akkor, amikor a MEH informatikai kormánybiztosa kampányleveleket továbbított a Hivatal számítógépes rendszeréből; Ld. 96/2002. (IV. 18.) OVB határozat; és akkor is, amikor egy vidéki városban egy párt három képviselője levelet intézett a választópolgárokhoz és azt az Országgyűlési Irodaház közreműködésével, az Országgyűlés borítékjában továbbították; Ld. 6/1998. (III. 12.) OVB határozat. 32 EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala: A Magyar Köztársaságban 2002. április 7-én és 21-én tartott országgyűlési választásokról szóló zárójelentés, Varsó, 2002. június 6., 23. o. Forrás: http://www.valasztas.hu 33 TÓTH Levente: A választási kampány szabályozása Németországban. = Parlamenti Levelek. 1998/4-5. 20-21. 34 Pl. 42/2002. (II. 25.) OVB határozat, 48/2002. (III. 7.) OVB határozat, 99/2002. (IV. 21.) OVB határozat, 156/2004. (XII. 5.) OVB határozat. 35 OVB közleménye 2006. február 13. 36 Az önkormányzatok ennél szigorúbb szabályokat is előírhatnak. Például megtilthatják az elhelyezést helyi védettség alatt álló középületeken, műemléki védettség alatt álló épüle18
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI teken, közterületeken, hidakon, sőt e tilalmak megszegőjét szabálysértési felelősségre vonhatják. Ld. Budapest Főváros Közgyűlése 5/1998. (II. 27.) önkormányzati rendelete. 37 1/1994. (II. 14.) OVB állásfoglalás. Ilyen eset volt pl. amikor a képviselőjelölt parlamenti irodájában szervezett összejövetelt; 23/1998. (IV. 6.) OVB határozat. 38 E szerint ez olyan műsorszám, amely párt vagy politikai mozgalom választáson való részvételének, sikeres szereplésének, jelöltjének, népszavazási kezdeményezésének támogatására szólít fel, ez irányban befolyásol, valamint ha a párt, politikai mozgalom nevét, tevékenységét, céljait, jelszavát, emblémáját, a róla alkotott képet népszerűsíti. 39 A közösen jelöltet vagy listát állító jelölő szervezetek egy jelölő szervezetnek számítanak; 1/2002. (II. 1.) OVB állásfoglalás. 40 Ilyen feladatot töltött volna be a Vej. szerint az OVB albizottságaként működő Médiafigyelő Albizottság, amely figyelemmel kísérte volna az MTI, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió választásokkal kapcsolatos tevékenységét, illetve kezdeményezte volna a kampány szabályainak megsértése miatt az illetékes választási szerv döntését. 41 Ezek a szempontok: az előző választásokon elért eredmények, a párt fennállásának időtartama, a kormányzati szerep, a parlamenti képviselet és a taglétszám. 42 Jelenleg az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény rendelkezései az irányadóak. 43 Alkotmány 3. § (2) bekezdés és a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény preambuluma. 44 PÉTERFALVI Attila: Tájékoztató az országgyűlési képviselők választásával összefüggő adatkezelések egyes kérdéseiről. = Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002. Budapest, 2003. 151-156. 45 A kutatás és a közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény 46 PÉTERFALVI Attila: Állásfoglalás: a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjének kampánylevelével összefüggő adatkezelések jogellenesek. = Az adatvédelmi biztos beszámolója 2002. Budapest, 2002, 225-227. 47 Ebben a rendszerben meghatározzák, hogy a jelölt vagy jelölő szervezet egy választópolgártól, gazdálkodó vagy más szervezettől maximum mennyi pénzt fogadhat el. A szabályozás célja, hogy a jelöltet megvédje attól, hogy valamely érdekcsoport kizárólagos hatalmába kerüljön. 48 Ez azt jelenti, hogy a pártoknak joguk van adományokat elfogadni függetlenül attól, hogy az külfölditől vagy belfölditől, jogi személyiségű vagy azzal nem rendelkező társaságtól vagy magánszemélytől származik. Az egyetlen kikötés, hogy nem fogadhatnak el névtelen vagy külföldi államoktól származó adományokat, nem vehetik igénybe állami vállalatok, részvénytársaságok, közvetlen költségvetési támogatásban vagy költségvetési szerv támogatásában részesült alapítványok hozzájárulásait. Juhász Gábor szerint az adomány alatt azonban csak a vissza nem térítendő támogatásokat kell érteni, hitelt az állami szervek, bankok is adhatnak a pártoknak. Ld. STUMPF István: Választási kampány, média, kampányfinanszírozás. = Társadalmi Szemle. 1998/5. 18. 49 Olaszországban a választásokon elért eredménye alapján a párt választási átalányvisszatérítésben részesül, ha minimum 2%-ot elért. Vannak országok, ahol a választási kampányokat alapvetően magánúton finanszírozzák, de itt is van általában minimális do-
táció, például fedezik a választási kampányok bizonyos költségeit (pl. postaköltségek, médiához hozzáférés stb.). Ld. BALÁZS Péter – BAKOS Edina: Bevezetés egy magyarországi párt- és kampányfinanszírozási vitához. = Parlamenti Levelek. 1998/4-5. 15-16. 50 A 2002-es országgyűlési képviselőválasztásokon ez 100 millió forint volt; Ld. 85/2001. (XII. 13.) OGY határozat. 51 Ezt az összeget 2001-ben 2 millió forintra akarták emelni, de az Országgyűlés nem szavazta meg a javaslatot. 2005-ben az egyik parlamenti párt szintén javasolta az összeg 2 vagy 3 millió forintra emelését, de a javaslat politikai konszenzus hiányában nem valósult meg. 52 7/1998. (IV. 1.) OVB állásfoglalás. 53 Választópolgároktól max. 1000 forintot, jogi személyektől max. 5000 forintot fogadhat el egy párt. 54 Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy józan számítás alapján lehetetlennek tűnik, hogy a pártok csak a meghatározott összeget költik el – ez a kétely is a kampányfinanszírozás felülvizsgálatát indokolja. 55 Az Állami Számvevőszék jelentése a 2002. évi országgyűlési választásra fordított pénzeszközök elszámolásának ellenőrzéséről a jelölő szervezeteknél és a független jelölteknél Forrás: http://www.asz.gov.hu 56 39/2002. (IX. 25.) AB határozat. 57 Pl. a francia választási törvény L49. cikkelye a választást megelőző nap 0 órájától megtiltja a választási propagandát az összes audiovizuális-kommunikációs eszköz számára, a szavazás napján pedig az írott sajtó számára is. 58 Megjegyzendő, hogy nem része a kampánycsendnek a választójog gyakorlásával, illetve a választási eljárási cselekményekkel kapcsolatos információk közlése, amelyek minden választópolgár tárgyilagos tájékoztatását biztosítják. 59 Ld. Pl. 40/1998. (V. 16.) OVB határozat. 60 7/1994. (V. 5.) OVB állásfoglalás. 61 7/1994. (V. 5.) OVB állásfoglalás. 62 Ezzel akarják elkerülni az ún. útitárs effektust. 63 Ld. 42/1998. (V. 16.), 43/1998. (V. 22.), 44/1998. (V. 22.), 45/1998. (V. 22.) OVB határozatok. 64 14/2002. (IV. 4.) OVB állásfoglalás. 65 11/1998. (V. 18.) OVB állásfoglalás. 66 6/1994. (V. 2.) OVB állásfoglalás. 67 79/2002. (IV. 7.) OVB határozat. 68 57/1998. (X. 18.) OVB határozat és Legfelsőbb Bíróság Kvk. II.28.640/1998/2. sz. határozata. 69 Ezen esetben ez a „Holnap választ az ország” főcímű cikk mellett, attól tipológiailag elválasztott fizetési hirdetésben szereplő „K.O.” kifejezés volt. A Legfelsőbb Bíróság nem hagyta figyelmen kívül, hogy az újság magát polgári napilapként határozza meg; Ld. Legfelsőbb Bíróság Kvk. III.37.423/2002. sz. határozata. 70 Így nem volt törvénysértő az a film, amely időben lényegesen korábban készült, versenysport-eseményekhez kötődött, s benne a 2002. évi önkormányzati választásokon jelölt személyek megjelenésének a minősége, mértéke és aránya nem alkalmas arra, hogy a választópolgár választói akaratát befolyásolja. Ld. 284/2002. (X. 23.) OVB határozat.
BODNÁR ESZTER: A VÁLASZTÁSI CSALÁS ÉS ELLENSZEREI Az OVB azonban kampánycsendsértőnek minősített egy október 23-a környékén elhangzott rádióműsort, mert az abban az 1956-os forradalom kapcsán említett politikai pártok, amelyek a 2002. évi önkormányzati választásokon jelölő szervezetek, azonosíthatók, s ezért a műsor tartalma alkalmas a választók akaratának befolyásolására; Ld. 282/2002. (X. 20.) OVB határozat. A választás megismétlését rendelte el a bíróság abban az esetben is, amikor egy helyi televízión bemutattak a polgármester kampánycéljait bemutató műsort, mivel az alkalmas volt nagyszámú választópolgár akaratának befolyásolására; Ld. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 3. Pk. 21.291/1998. sz. határozata. 71 55/1998. (X. 18.) OVB határozat. 72 Került már sor ilyen eset miatt szavazás megismétlésére ld. 73/1998. (X. 29.) OVB határozat és Legfelsőbb Bíróság Kvk. III.28.693/1998/2. sz. határozata. 73 13/2002. (II. 2.) OVB állásfoglalás. 74 69/2002. (IV. 4.) OVB határozat.
