Alatt, felett. Megnyugtatja magát. Jobb is, hogy kiült a párkányra. Jobban lehet látni a madarakat

TARTALOM Mágocsi – Nagy Zoltán • Alatt, felett • 5. oldal Harsányi Zsolt • A gráci pad • 7. oldal Endre Takacs • Remembering William S. Burroughs • 10. oldal Takács Endre • Emlékezés William S. Burroughs-ra • 11. oldal Gerhard Fritsch • Augusztusi Hold • 12. oldal William Butler Yeats • Egy ír pilóta elõre látja halálát • 13. oldal Gacsályi József • Übûizmus és Jarrysztika • 15. oldal Dicsõ Zsolt • Zsiroska Ésa Farkály • 18. oldal David Ignatow • Kelet-Bronx • 24. oldal Puskás Tibor • Tündérkertbe... • 25. oldal Nagy Ildikó Noémi • Egy fehér taxiban • 27. oldal William Butler Yeats • A Szeretõ Szava... • 28. oldal Heinz Kahlau • Játékok • 29. oldal William Butler Yeats • Politika • 30. oldal John Updike • Telefonpóznák • 31. oldal Dicsõ Zsolt • KÉPességek • 33. oldal Gerhard Fritsch • Egy különös Halottak Napja • 36. oldal Gulya István • Listius (Az erdõ – második variáció) • 37. oldal Szkárosi Endre • Térharang • 45. oldal Strohmayer Éva • A halott szeretõ dala • 46. oldal Heinz Kahlau • Drogok • 47. oldal Nagy Vendel • Kadarka utca • 48. oldal Révész Ágnes • Szobor a köztéren • 49. oldal

Mágocsy-Nagy Zoltán Alatt, felett

Megnyugtatja magát. Jobb is, hogy kiült a párkányra. Jobban lehet látni a madarakat Mert a varjak úgy repülnek, mint a világ összes nyitott kabátja, frissebb is a levegõ, néhány antenna szakítja szét a Napot bár látott már ilyet szabadon a lába: hintán szédül így a cipõ, most kigyullad az elsõ lámpa, s az utolsó is elalszik, befészkel a hideg a csontokba, elrepül a szemekbõl ecsetet ragad õ visszamászik, rágyújt újra és maradnak a tornyok megbúvó halakkal.

5

Antonio Gómez • Pajara pinta

Harsányi Zsolt A gráci pad Arról beszélgettek társaságban az urak, hogy ki milyen jókedvû volt fiatalkorában. Ugratások, egyetemi csínyek, az ifjú virtus nagyvérû és jókedvû történetei követték egymást. Tele lehetne írni ezekkel az egész újságot. De mivel az olvasót nem csak az ilyen mókák érdeklik, hanem a politika ugratásai és a bankélet csínyjei nemkülönben, ezért csak a gráci pad történetét mondom el. Pista és Laci itthon voltak jogászok, de túlságosan vidáman viselkedtek az egyetemen. Ezért a két apa összebeszélt és elhatározták, hogy Pistát és Lacit egy esztendõre elküldik Grácba. Csendes kis város az, õket is majd megcsendesíti, aztán meg a német szó sem fog nekik ártani. Így kerültek Pista meg Laci Grácba. Hát bizony ott igen csendes volt a világ. Este tíz után teljesen kihalt az élet, pedig a két magyar fiúnak akkor kezdõdött volna a jókedve. Igen ugrált bennük a természet: kellene csinálni valamit. Törték a fejüket sokáig, mígnem a városi parkban tétlenül õdöngvén, Pistának eszébe jutott valami. Elmentek egy asztaloshoz, ott fogtak egy segédet és kivitték a városi parkba. A derék gráci lakosság kényelmére zöld fapadok állottak ott a lombok alatt. – Rendelünk egy ilyen padot. De pontosan ilyen legyen. Mértéket kell venni róla collstokkal, meg kell jól nézni a színét. Szakasztott ilyen legyen a pad. A segéd megvette a mértéket, azzal mentek vissza az üzletbe. Az asztalosmester furcsállta a dolgot, de hát sokféle bolondság van a világon. A két idegen fiatalember nem sokat alkudott, tetemes elõleget is adtak, a mester tehát vállalta a dolgot. A pad elkészült. Nem ugyan a mondott napra, de elkészült. (Grácban sincs ez másképpen, mint akárhol a világon.) A két fiú kifizette a számlát. De azon felül írást is vettek az asztalosmestertõl, hogy õnekik ekkor és ekkor egy zöld fapadot szállított, s a zöld fapad a nevezett urak kétségbevonhatatlan magántulajdona. Este megvárták a tíz órát és a padot járatlan utcák sötétéjén keresztül vállukon elvitték a városi parkba. Ott letették a kavicsos gyalogút szélére, leültek a padra és elkezdték énekelni, hogy „Maros vize folyik csendesen”. Természetesen két perc múlva ott volt a rendõr és felszólította õket, hogy viselkedjenek csendesen. Õk azonnal engedelmesen elhallgattak, megemelték kalapjukat és vállukra vették a padot, hogy induljanak. A rendõr megdöbbenve kiáltott rájuk: – Hohó! Mit akarnak az urak azzal a paddal? Ártatlan és természetes arccal felelték mind a ketten: – Visszük haza. A rendõr hangosan tiltakozott. Õk csendesen, de makacsul ragaszkodtak azon szándékokhoz, hogy a padot hazaviszik. Hosszú vita kezdõdött. A vége természetesen az lett, hogy mind a négyen elmentek a legközelebbi õrszobára: Pista, Laci, a rendõr, meg a pad. Egy

7

zordon fogalmazó elé kerültek az esettel, aki annál mérgesebb volt, mert éppen lefeküdt egy kicsit szundikálni, mikor a pad dolgában felköltötték. A forgalmazó nagyot sóhajtva nekiült a jegyzõkönyvnek. Fölvette a személyi adatokat, részletesen írásba foglalta a rendõr által ismertetett tényállást és mikor már négy árkust teleírt, megkérdezte a két fiatalembert: – Miért akarták önöknek elvinni a padot, mi? A két ifjú szelíden és ártatlanul felelt: – Nem akartuk éjszakára az utcán hagyni, hátha elviszi valaki. Aztán meg otthon szükségünk van rá, mert az elõszobában tartjuk. – Micsoda? Önök a padot a lakásukon tartják? A város tulajdonát képezõ padot? Pista álmélkodó arcot vágott . – A város tulajdona? Hogyhogy a város tulajdona: Ez a mi saját padunk. Szerencsére ezt okmányokkal tudjuk igazolni. Azzal elõszedte az írást, amelyben az asztalosmester hitelesen bizonyítja, hogy a padot õ csinálta a két rendelõnek s az árát teljes összegben fel is vette. A rendõrfogalmazó valóssággal szikrázott a méregtõl. – Miért nem mondták ezt rögtön az urak? Miért iratnak velem három árkust éjszakának idején? – Bocsánat, de nem méltóztatott kérdezni. Végtelenül sajnáljuk. A rendõrfogalmazó összetépte a jegyzõkönyvet, a rendõrt elküldte, a két fiatalembert és a padot szabadon eresztette. Aztán lefeküdt aludni. A fiúk a padot megint a vállukra vették és mentek haza. Igaz, hogy egy kis kerülõvel. A városi park felé kerültek, azon mentek keresztül. Alighogy elhagyták a parkot, találkoztak egy másik rendõrrel. Hohó! Hova viszik azt a padot? – Visszük haza, mert már késõn van. A részleteket nem mesélem, azokat mindenki kitalálhatja. Egy negyedóra múlva a rendõr ott volt a két fiatalemberrel és a paddal az õrszobán. Felrázta a fogalmazót, aki csak most aludt el. A fogalmazó elkeseredve, álmosan felült a lószõrtakaróval leborított priccsen. Mikor meglátta a két fiatalembert, majd megpukkadt a méregtõl. – Már megint itt vannak ezzel az átkozott paddal? – Mi nem tehetünk róla, fogalmazó úr, mi haza akarjuk vinni, de folyton feltartóztatnak bennünket. A fogalmazó mérgesen felvilágosította a rendõrt és elküldte a társaságot. Aztán levágta magát a priccsre aludni, de úgy, hogy a priccs majd eltört. Nem telt bele egy félóra, megint rázogatta egy rendõr a vállát. – Fogalmazó úr kérem, ez a két fiatalember padot akart lopni a városi parkból, de szerencsére megfogtam õket. A fogalmazó most már nem felült, hanem felpattant és olyan pofont adott szegény rendõrnek, hogy az az eget is bõgõnek nézte. Aztán leült az íróasztalhoz és mégis csak fölvette a jegyzõkönyvet. Megint telekörmölt három árkust s végén kihirdette az ítéletet: a padot a hatóság ezennel lefoglalja, a két fiatalember hazamehet.

8

A szegény rendõr nem járt rosszul. A felsõbb hatóság engedelmével a két fiú egy hízott disznót ajándékozott neki másnap. A gráci rend derék õre ma is áldja a magyarokat, ha még él. És mi lett a paddal? Azt a hatóság hivatalosan hazaküldte nekik. De nappal. Éppen jókor jött. Hatodika volt már, tehát idestova hónap vége, a fiúknak nem volt pénzük fûtésre. A zöld pad vidáman ropogott a kályhában.

9

Endre Takacs Remembering William S. Burroughs

Ruthless time she builds and destroys and yet the moment has it all when in a glance there is a feel of outcast charm for green eyes You is the accursed troubadour whose drunken images come through the magnifying smoke of hash and it is so true so true that it is false Yet the inner child you cannot fake and that you ften ned to create on your steam-typewriter of naught lest the blue print die sooner than bones O what vile pleasure and weariness morphine you must shoot to soothe and what vague will for this prize to remain immortal like stones Ruthless time she is death and lives and frames your smile on a picture but lo here comes th brave to dream of floating without the recorded films

10

Takács Endre Emlékezés William S. Burroughs-ra

A könyörtelen idõ épít és rombol mégis egy perc õrzi mind azt mikor a pillantásban az elszántság olyan mint csavargó fiúk zöld szemû vágya Te vagy az elátkozott troubadour akinek a részeg látomásai keresztül vágnak a hasis nagyító füstjén és ez oly igaz oly igaz hogy talán téves Mégis belsõ éned hamisíthatatlan és ezt kell hogy szüntelen alkosd és mûveld a gõz-írógéped zakatoló semmijén nehogy a terv eltörjön elõbb mint a csontok Ó mily hitvány öröm és sötétség kiégettség morfium kell hogy tompítsd a hiányt és mily tétova a szándékod hogy kinyújtsd kezed hogy halhatatlanná válj mint az óceán A könyörtelen idõ halál és õ él és bekeretezi a mosolyod egy képen de figyeljetek itt jönnek az álmodozó hõsök lelkük lebeg az éjkék ûrben örökké szabadon

11

Gerhard Fritsch Augusztusi Hold

A csûr lélegzetébõl a kukoricaföld párájából a gesztenye-koronából elfeledett töltések bogáncsaiból a bodzasövényekbõl a temetõk szegleteibõl a porból a porból a por óceánjából gurul ki hangtalanul a Hold a hatalmas tök a síkság csillag-útjaira. Falutól faluig kutyák nyitnak elõtte utat.

Fordította: Erdélyi Z. János

12

William Butler Yeats Egy ír pilóta elõre látja halálát

Tudom: a végzet rámköszön valahol a fellegekbe’ fenn. Kit támadok, nem gyûlölöm. Kit védek én, nem szeretem. Kiltartan Cross: szülõvidék. Minden szegény, ó, földim ott. Nem fosztja ki már semmi vég. S nincs harc, mi hoz jobb holnapot. Se törvény-szó, parancs se hív, Se hatalom, se tömegek. De lök magányos férfiszív szállni felhõ-tömeg felett. Minden érvem megmértem én: Fölös levegõ a jövõ – Az élet s halál mérlegén múltunk is fölös levegõ.

Fordította: Erdõdi Gábor

13

Antonio Gómez • „Oídos sordos”

Gacsályi József Übüizmus és Jarrysztika Übü általában önmagban Übü, aki maga az „übüség” megtestesülése. Mégis megpróbálom némely más alakkal egybevetni – merészen –, s ez kézenfekvõ, hiszen Jarry-módon szól a szöveg: „Akkoron Übü papa az hátulját pirosra vakará, miért is az ángliusok Segszpirnek nevezték vala el, és e néven több gyönyörûséges tragyõdiát hagya reánk.” Az idézet maga a mottó, amellyel Alfred Jarry az Übü-tragyõdiacsoportot indította, hogy nem kis botrányok közepette fõhõsét és saját magát az irodalomtörténet pantheonjába emelje. Pedig ez nehéz volt, hiszen a szerzõ azon múlt század végén extravagánskodó franciák közé tartozott, akiket szálkaként hordott szemében a kozmopolita Párizs, s akikrõl azóta is csak intellektuális exhumálás után szólhat a hivatalos irodalmi közeg, mert porhüvelyükkel sem tudnak mit kezdeni. Jarry mindenesetre jó anyagból formázott, amikor megalkotta azt a figurát, amely robusztus baromságával túlnõtt szellemi atyján is. Talán már a kezdet kezdetén elgondolhatta az író, hogy teremtett lényével ketten fognak ülni az emlékezet idõtálló térein és röhögnek vagy bosszankodnak, mivel semmit sem tanultak a következõ nemzedékek. De hogyan is voltunk korábban? Mert az Übü téma nem új. Volt más Übü, csak másképp hívták. Nem Hébert tanár úr volt az elsõ, akit übüséggel vert meg a sorsa, õ legfeljebb az a klasszikus pofa volt, akiben gyarlóságaink igen szögletesen egyesültek. A fõgyarlóság a mérhetetlen hatalomvágy, melynek érvényesítésével az Übü (sic! Mert jelenség) igyekszik elérni a lelki harmóniát, s ez így már nem paradoxon, hanem paranoia. A zavart figurák közül mindenképp elõdnek tekinthetõ Rabelais Gargantuája. Ez az elgondolt lény, ez a látomás csapódik többszáz esztendeje jobbra-balra a világban, és az a szomorú, hogy örökre otthon van benne. Nem véletlenül friss a figura. A karikatúra-ember itt jár közöttünk, s mi kiszolgáltatottjai vagyunk. Mikor volt utoljára oly idõszak, amikor nem volt természetszerû mások felfalása, ledöngölése? Miért ne reinkarnálódott volna a szörnyalak akár király, akár szolga gyanánt? Az lett volna csoda, ha az irodalmi körök fortyogásának korában nem jött volna a világra egy olyan mûvelt zseni, mint Jarry, és nem csinálta volna meg Übüt. A tanárok között könnyû volt egy öntörvényû, csökönyös szamarat találni, s a Jarry diákéveit keserítõ faggyúdarab – Hébert – pedig olyan plasztikus változata volt a rabelais-i figurának, hogy a szellemi genetika papírlapra is helyezte, mert nem tehetett mást. Bárki kérdezhetné, miként keveredik az ügybe Shakespeare az ángliusokkal. Nos, az Übü-téma a mottóban „detronizált” nagy drámaköltõ mûveinek jelentõs részével közeli rokonságban van. Persze nem Shakespeare volt a drámairodalom azon újszülöttje, aki a hatalommánia és a páriaérzet természetét rajzolta meg, mert – szokták mondani – már az ókori görögök is átgondolták a dolgot. Például Aiszkhülosz A leláncolt Prométheuszban (nem véletlen, hogy Jarry egyik darabja A láncra vert Übü címet viseli) a ha-

15

talom belsõ tartalmát boncolgatja, akárcsak a hellén tragédiák jelentõs része. Persze ha ugrunk, és eljutunk Shakespeare gondolatbirodalmába, akkor elsõsorban Macbeth és Macbethné jut az eszünkbe. Ugyanis nem az számít kardinális kérdésnek az übüség tekintetében, hogy valakiben megvan-e a mindent birtoklás vágya, mint Übü mamában, hanem hogy adódik-e fogékony alany, akire átvihetõ az akarat, s ezáltal megvalósulhatnak az alantas álmok. Ha a témát tekintjük tehát, az Shakespeare-méretû. A megoldás is az, az írói módszer más csupán. Jarry alapvetõ módszere a dolgok, jelenségek és alakok groteszk felnagyítása. Szándékát eképp fogalmazza meg a szerzõ: „Azt akartam, hogy mihelyt a függöny felmegy, a színpad úgy álljon a közönség elõtt, mint azok a tükrök Leprince de Beaumont tündérmeséiben, ahol a gazember bikaszarvval és sárkánytörzzsel látja viszont magát, és felismeri saját aljasságának eltorzult képét.” Nézzünk a sorozat elsõ darabjába! A címe: Übü és a lengyelek. A helyszín a képzelet mûve – ennek a Lengyelországnak a valódihoz semmi köze sincs, illetve annyi, amenynyi a többi országnak –, Vencel király pedig Lengyelországban sosem uralkodott. A színpadi szóváltások, mozgások, cselekedetek, viszályok és veszekedések a bábszínpad lehetõségeit igyekeznek kihasználni. Jarry ugyanis oda szánta alkotását. Ezért lehetséges mindenféle bukfencvetés. Ezért múlhatja fölül a legaljasabb képzeletet is a nemesek süllyesztõbe és disznóbelezõbe küldése, agytalanítása és a többi épületes ökörség. Éppen Übü papa leggaládabb tetteinek idején válik a cselekmény infantilisan naivvá. Mit érzékelhetünk ekkor? Azt, hogy az ép, kifejlett elme számára az übüség lehetetlen intézmény, azonban az ember már zsenge kora óta magában viseli a zsarnokság csiráját, és jaj a világnak, ha ez a kezdemény tokrepesztésig felnövekszik egy trónra jogosult lényben. A „szaharkard, pfinánchorog, fizikuspálca” mint uralkodói jelképek és persze eszközök magukban hordozzák a torz despotalélek kínosan és szörnyûségesen nevetséges voltát. Übü papa a következõképpen áll neki az adóbeszedésnek: „Pfizessetek! Különben végrehajtalak benneteket, kerékbetöréssel, karóba húzással és pfelnégyeléssel súlyosbítva! Potrohomadta! Hát ki itt a király?” Minél nevetségesebb a pöffeszkedés, minél inkább mutatja az ép lélek fonákját, annál borzasztóbb annak az esélye, hogy mindez a valóságban is létezõ formát kap, s egyszer csak Übü lelép a színpadról, s intézkedik. Közvetlenül érint meg bennünket annak a felismerése, hogy a despota minden szabadságunkat mérhetetlen bendõjébe gyûri le. Láthatjuk tehát Macbeth pirosra vakart seggû rokonát uralkodni. Ez a torz barom cselekedeteiben is követi albioni õsét. Amikor Übü papát a trón megszerzésére igencsak ösztönzi neje, az aljasság és a butaság dialógusa valósul meg. „Übü mama: Hogyhogy? Volt aragon király létedre megelégszel azzal, hogy ötven gyíklesõs fickót díszszemlére vesztegess, mikor egy kis fáradsággal az aragon koronát a lengyel követhetné. a kobakodon? Übü papa: Ejnye! Übü mama, egyáltalján nem értem, mit beszélsz. Übü mama: Mert hülye vagy!”

16

A hülye aztán megérti az okítás lényegét, s kiváló tanítvánnyá válik. Mint Macbeth. A rémuralkodás azonban nem csupán fáklyásmenet, hanem felettébb önveszélyes is. A halottakért meg kell fizetni. A királyfi – akárcsak Shakespeare-nél – itt is visszatér felmentõ csapatai élén. Übü azonban nem hal meg – ez is az übüség része –, mert neki tovább kell játszania. Neki meg kell mutatnia, hogy a szolgalét, lényegét tekintve, alig különbözik a zsarnokságtól. A lánc és a pfinánchorog hasonló szerszám, ha szenved tõle az ember, ha leigáz vele másokat. A lengyelek királyává emelkedett Übütõl félni kell. A butaság, az ostobaság intézményesült a korona elnyerésével. Poszomány, a talpnyaló eképp esküszik: „Ha Vencel megölésérõl van szó, itt a kezem!” Ám amikor Übü sorban követi el baklövéseit, a kapitány átpártol az ellenséghez. Übü féktelensége még így is a fonákjára fordul. Mint Shakespeare torzlelkû trónbitorlója, õ is saját magára hozza az ellenséget. Übü sosem tagadja meg önmagát. Amikor Renszky viszi a lázadás hírét, a friss király válasza ez: „Halálmadár, balsors baglya, gatyás bagoly! Honnan szedted ezt a marhaságot?” Aztán, mint Macbeth, õ is dombra vonul és körülbástyázza magát seregével. A sereg olyan, mint vezére. Übü parancsa így hangzik: „Szóljon a katonáknak, tábornok úr, végezzék el szükségüket, és gyújtsanak rá a Pfináncnótára!” Õk énekelnek is: „Éljen Übü papa, a mi nagy Pfináncunk! ting, ting, ting” stb. A zsarnoki kellékek közül tehát nem hiányzik az öntömjénezés sem. Übü mama, aki a dráma elején a szörnyûségek mérges csírája volt, az erõbitorlás eme fokán már másodlagossá válik, a rosszindulatú daganat – Übü papa – pedig önállósodik és elhatalmasodik. Ki méltó még ehhez az alakhoz? Mert mégiscsak érdekes az, hogy megjelenik valahol egy hájpacni pedagógus, és kiderül róla, hogy õ már prótheuszi alakokban bújócskázott a mítoszi históriában mint Góliát vagy Kreón vagy Harpagon. Gigantikus baromsága jelzi, hogy valami olyannak a megtestesítõje, ami ellen az ember természettõl fogva tiltakozik, de hiába. Ott van az õsök között a Henrik-dráma Falstaffja és Plautus hetvenkedõ katonája is. Azonban ezek az õsfigurák csupán csak szájalnak, Übü ellenben cselekszik. Falstaff akár az ifjú Henrik tanítómestereként, akár mint a windsori asszonyok „hódítója” viszonylag ártatlan alak. Mert egy valami hiányzik a tárházából. Ez pedig a hatalom. Jarry ezt adja hõse kezébe. S mihelyt ártani képes a király, Jarry kiszól a színrõl. Azt mondja, vigyázzunk, mert túltengünk. Aztán az ostoba ember hitelesítette Übüt. Elõbb a kortársak, Ferenc Jóska, Hindenburg, majd Hitler, Sztálin, Rákosi és az eljövendõ többiek. Mert az übüség ma sincs kipusztulóban.

17

Dicsõ Zsolt Zsiroska Ésa Farkály

II. Ésa Farkály egy elektromûszerész alaposságával túrta az orrát. Gondolatai még mindig Zsiroska borotvált micsodáján idõztek. A pincér letette elé a sört, beszélgetni próbált. Belekezdett kedvenc történetébe Fábián II. Tyütyürõl, az utolérhetetlen kosárlabdajátékosról, aki elsõ válogatott meccsének harmincegyedik percében negyvenkét dobott pont után úgy döntött, szülész szakorvos lesz és cserét kért ... Vendég érkezett, s a történet félbeszakadt. Ésa Farkály orra rejtélyes tartalmából apró golyócskát formált, s megpróbálta az új vendég gõzölgõ kávéjába lõni. Nem talált! Kortyolt sörébõl és arra gondolt, vajon hogy stopol a milói Vénusz, ha kedve támad egy buja balatoni hétvégére. Úton lenni boldogság, megérkezni a halál! A problémát nem sikerült megnyugtatóan megoldania, úgy határozott hát, elvegyül/kiválik, ahogy azt a helyzet megkívánja. Ésa Farkály betartva a konspirációs szabályokat, megbeszélésre hívta Hubertet a gimnázium fizikaszertárába. Félresöpörtek kémcsövet, pipettát, Bunsen-égõt és kiterítették Ausztrália részletes hegy- és vízrajzi térképét. Elemezték az ország 1972-es politikai, gazdasági helyzetét, külön tekintettel a nehézipar fejlõdési mutatóira és diólikört ittak.

18

Információikat a Szabad Európa Rádió illegális hallgatása útján szerezték. Így jutottak a felismerésre, meg kell ismerniük oly vidékeket is, melyekre nem terjedtek ki az iskolai osztálykirándulások, azaz jó lenne messzebbre jutni Diósgyõrnél, Dunaújvárosnál és a Vörös Október Ruhagyárnál. Választásuk az NDK-ra esett. Ott majd alagutat ásnak, útlevelet vesznek, vagy ... Meg aztán olcsó ott a sör, könnyen dõlnek gerincre a csajok és a gimnáziumban két éve heti két órában amúgy is németet tanultak a rezignált Viola Tanárnõtõl, Frau Braun geht in die Küche-Gerd kauft zehn Brötchen-ich liebe dich! Összehajtogatták a térképet és biztos ami biztos, fölírták egy papírlapra: KEDDEN DISSZIDÁLNI! Hazafelé nem követte õket senki. Ésa Farkály rendelt még egy sört remélve, a pincér befejezi a történetet, de õ épp egy busznyi turistára próbálta rásózni a tegnapi rántott húsból készült brassói aprópecsenyét, így várnia kellett. Egyike kovászos uborkát rendelt, mire másika azt mondta, – én a vastagszalonnát szeretem lila hagymával, meg a pinát, de olyan homloka legyen, mint egy fölfordított kõmûvesfandli! – A többiek sziszegve falták a tegnapiból készítettet. A konyhában az izzadt fõszakács a kézilány hetyke segge után kapott, a lány jobban örült volna, ha a pincér teszi, de nem tette, hûséges volt vendégeihez. Ésa Farkály pedig úgy döntött, elvegyül. Ésa Farkály kölcsön kérte Hubert farmerdzsekijét és tervekkel telve irány Sárvár, a Diákköltõk IV. Országos Találkozója. A vonat büfékocsija bemutatta Fenyõ Dánielnek, aki szintén ...

19

Antonio Gómez • Sobredosis

Az elsõ nap elemzõ foglalkozásán közölték velük, bár verseik formailag bravúrosak, tartalmilag rossz úton járnak, eltávolodtak a joggal várható szocialista szemléletmódtól, nem tisztelik kellõképp hõs apáik harcos múltját és az MSZMP vívmányait. Hogy rámutassanak eredendõ hibáikra, felelõsségtudattól áthatva, az õszinte feltáró kritika erejében bízva, analizálták is egy-egy költeményüket. Fenyõnek „otofon" címû szonettjét, mit hallgatózik maga a maga fülével, magának semmi sem elég jó? Ésa Farkálynak pedig a „gyárigazgató" címû felezõs tizenkettesét, az az elvtárs, akit a párt ilyen felelõs pozícióba állít, ne lövöldözzön sörétes puskával védett madarakra és rövidáru-boltok kirakataira, mi lesz így a szocialista tervgazdálkodással, s a vezetõi tekintéllyel? Vettek egy üveg paksi sillert, mert az ember társas lény és visszalopták kézirataikat. Ésa Farkály hazafelé a vonaton veszettül markolászta egy sörszagú negyvenes nõ kedvetlen melleit és elkeseredetten üvöltötte, – Nézzétek elvtársak! Torkos tenyeremben hízik a béke. – Ésa Farkály azon töprengett, hogy is kell elvegyülni, talán a turisták közé és brassói kovászos uborkával, vagy egy menü? De a sors másképp rendelkezett. DéBéla lépett az étterembe. Leült, s izgatottan kérdezte, – Hallottál már Dr. Fábián II. Tyütyürõl, az egykori legendás kosarasról, aki elsõ válogatott meccsének harmincegyedik percében negyvenkét dobott pont után cserét kért, mert úgy döntött szülész szakorvos lesz? – Ésa Farkály bólintott, DéBéla választ se várva folytatta.

21

– Tudtad, hogy Zsiroska nála szült tizennyolc évvel ezelõtt és nem adott hálapénzt? – A kérdezett nem tudta, ám ez csöppet sem zavarta a rémzõmûvészt. – Hát tegnap a Zsiroska kapott a doktortól egy levelet. Azt írja, köszöni jól van és jövõ héten új lakásba költözik. Elnézést kért a hosszú hallgatásért, de hát a beilleszkedés, meg az ikerszülések. Küldött egy légifelvételt is, melyen egy uszoda elmosódott körvonalai látszottak. – Ésa Farkály szakaszvezetõ, sorkatonai szolgálatának tizenkilencedik hónapjában, térképet rajzolt a Bakony beláthatatlan sûrûjében. Rohadt hideg volt, a fákra vastag hó fagyott és fújt a szél, ahogy csak a szél szokott. Ez a hadgyakorlat is úgy indult mint a többi. Ausztria föladta semlegességét és jöttek a tiroli hegyivadász dandárok, hogy átgázoljanak abrosznyi hazánkon. Ám hõs honvédõ seregünk emberfeletti áldozatok árán ellentámadott! Ezen hadmûveletek részeként a vegyivédelmi zászlóalj, melyben Ésa Farkály térképpel védelmezte az országot, veszettül permetezett le mindent és mindenkit a visszafoglalt területeken mentesítõ folyadékkal, hogy mentesítse õket és nyugodtan seggbe lõhessék az alattomos osztrákokat. A csata ezen állásánál azonban elpártolt tõlük a hadiszerencse! A tábor védelmére felállított század ártalmatlanná tette az ellenõrzésükre érkezõ Sztanó vezérõrnagy elvtársat és kíséretét. A tábornok elvtárs szabadulása után áthelyezett, lefokozott, ivott három hirtelen konyakot és odalépett a még mindig elszántan rajzoló Ésa Farkályhoz. Nézte az óriás földabrosz fölé görnyedõ szkv-t

22

és közölte, a háborúnak vége, ám a szakaszvezetõ ne keseredjen, mert belõle hivatásos katona vállhat, magas fizetés, egyenruha, szolgálati lakás, hatalom. Ésa Farkály megvastagította az elõrenyomulás irányát jelzõ nyilakat és föl se tekintve felelt, – Tábornok elvtárs, én inkább könyvet írnék, van-e élet a földön a halál elõtt, címmel. – Elült a déli roham és DéBéla is távozott. Ésa Farkály magára maradt. A pincér látva magányát, hozott egy újabb sört és folytatta. – Tudja, ez Fábián II. Tyütyü, tizennyolc évvel ezelõtt levezette egy nõköltõ elsõ szülését, a gyermek farfekvéses volt, és nem kapott hálapénzt. Azóta a doktor jól van, uszodába jár, a jövõ héten új lakásba költözik és gyûjti a gyûjtõk telefonszámait. – Ésa Farkály ezalatt ízlelgette a szót, tolófájás.

23

David Ignatow Kelet-Bronx

Az utcán két gyerek kést élez a járdaszegélyen. A szülõk az ablakban lógnak bambulnak és méláznak és bagóznak és visszahúzódnak a házba hogy öltözõasztalhoz üljenek hogy zárt ajtók mögött olvassanak két teknõsbéka boldogságáról egy szigeten a Csendes óceánon – örökös magány és örökös napsütés.

Fordította: Rossner Roberto

24

Puskás Tibor Tündérkertbe...

Tündérkertbe értem bársony-madár fûben hempergek kacagva szeretõm ölel át Égi csönd köröttünk szép-zsongú zene illatos felhõk zöld testû fák Kék tóban fut össze mind a tiszta víz tükrében a mennybolt lányarcot talál Fodrosan kékvizûn lágy-balzsam oldással átölel szeretõm Így ér a halál

25

Antonio Gómez • Poema objeto

Nagy Ildikó Noémi Egy fehér taxiban

Mint két elolvadt savanyúcukor ültünk a taxiban. Mint férfi és nõ szálltunk be. Hátra. Csakhogy, habár õ a férfi, én voltam a férfi. A nõ nem tudom hol volt. Ja! Itt ül mellettem. Õ a nõ. Én mondtam a taxisnak, hogy hová. De õ a férfi. Ez az õ dolga. Ó. Hogy most én… mint férfi. Hidegen nézünk ki az ablakon. Õ azon, én ezen. Hidegen a hideg éjszakára. Ki abba az éjszakába, amin már olyan sokszor keresztülmásztunk gyalog. Ugyan ilyen hidegen a hidegbe. Csak kevesebb pénzzel. S most itt ülünk a hatalmas fehér Mercédesz bõr ülésén. Mi közünk van egymáshoz? Mi: a férfi és a nõ? Több közöm van talán a brokkolihoz, ami a táskámban lapul. Ki ez? Miért ül mellettem ebben a taxiban? Ez az én taxim! Sofõr! Kérem, tegye ki innen ezt a személyt. Én rendeltem ezt a taxit. Tudom, hogy most gazdasági válság van, de azért ennyire nem kell spórolni. Most, hogy kiszálltunk, kínlódva kinyitom a kaput és besurranok a kongó lépcsõházba. A kedves taxis megvárta, míg bemegyek, nehogy közben elraboljanak. Igazán, nagyon kedves. De most lépteket hallok magam mögött. Ez a személy jön fel velem a lépcsõn. Követ. Ez komoly? De lehet, hogy nem. Hallom a saját lépteimet a lépcsõkön. Az övét nem, talán nem is jön. Megfordulok. Ó! Mégis itt van. És te vagy a… Persze, persze. (Leesett végre.) Mi ismerjük egymást valahonnan. Talán épp a taxiból? Nem, nem. Már régebbrõl. Több éve. Húsz, harminc? Nem. Az sok. Vihogok. Nem is éltem, még annyit! De ugye te vagy, akivel õszi estéken a ligetben szoktam sétálni. Megcsókol. Na na na na… álljunk csak meg itt egy percre! Azért mert felismertelek, nem kell rögtön bizalmaskodni. Bocs. Tegezõdünk mi egyáltalán? Talán fel akarsz jönni? Egy kis brokkolira esetleg? Te egyébként mindeddig férfi voltál, nem? Mintha úgy emlékeznék. Vagy tévedek? Néha megtörténik. Bocsáss meg, ha netán megsértettelek. Tessék? Hogy én a menyasszonyod vagyok? Szó se lehet róla. Mi közünk van egymáshoz? Este együtt szoktunk sétálni. És akkor mi van? Erre nem lehet egy házasságot alapozni. De esetleg egy kis brokkolival megkínálhatlak.

27

William Butler Yeats A Szeretõ Szava Dalainak Jövendõ Hallgatóihoz

Nõk, kik oltárnál térdeltek majd egykoron s kedveskednek szõtt dalom burkolja az imát s holt szívébõl füst száll ibolya-kék légen át S csak száll, mirrha s tömjén füstjét betakarón Imádkozzatok bûnömért, mi dalba szõtt Míg sírva sír a Veszett Lelkek gyámola s hív engem s kedvesem: Ne szállj többé soha a csapongó, bús, bûnbánó sereg között.

Fordította: Erdõdi Gábor

28

Heinz Kahlau Játékok

Jöjj, játsszunk Istent, keresünk magunknak egy Káoszt, amit majd renddé zabolázunk, aztán egy cseppet félreállunk, kuncogva, cinkosan. Teremtünk új Kõtáblákat velük üldözve magunk életfogytig, hacsak számon nem kérik bizonyítandó igazságunkat. Így hát, teremtünk egy újabb Káoszt.

Fordította: Bayer Béla

29

William Butler Yeats Politika

„Manapság az Ember sorsa politikai értelemben mutatkozik meg” (Thomas Mann) Ó hogy tudnám – hisz ott áll az a lány figyelmem függeszteni ma terád, római, orosz avagy spanyol politika? Bár világlátott ember és tudja mit beszél Politikus is tudja honnan fúj a szél S talán igaz amit szólnak hogy háború, hogy borzalom De bárcsak ifjú volnék újra s e lányt fûzné körül karom.

Fordította: Erdõdi Gábor

30

John Updike Telefonpóznák

Régóta velünk vannak már. Túlélik majd a szilfákat. Fákat vizslató szemeink, mint durva rostán a gabonaszemek, úgy szaladnak rajtuk át. Összemosódnak kisvárosi utcák mentén, mint a puszta mitológiába olvadt egyfajta óriások. Hittõl tisztára mosott szemeink hitetlenül emelkednek ijesztõ csavarkoronáikhoz, dúcaikhoz, tartószerkezeteikhez, anyacsavarjaikhoz, és más elhagyhatatlan vackaikhoz; mint alkotják az elektromos hulladék eme patinás lerakódásait. Egy-egy Gorgó-fej valamennyi, jól megragadva kõvé döbbenthetnek minket. Mégis, õk a mieink. Mi készítettük õket. Nézd itt, ahol a pályamunkások ékei egy második kéreggé durvították a csupasz törzset. És ezek a peckek, oldalt beverve közönként, az emberi lábnak kényelmesen. Az általunk konstruált Természet mindenképpen használhatóbb, mint az a Természet, amelynek helyére kerül. Milyen másik fára felmászva hallhatod a madárcsicsergést dekódolva angolul? Igaz, vékonyka árnyékuk elhanyagolható, viszont nem kell a tragikus õszi lombhullással szembeszegülniük évente. Ezek az óriások állandóbbak, mint az örökzöldek, azáltal, hogy sohasem zöldek.

Fordította: Rossner Roberto

31

Antonio Gómez • Otoño

Dicsõ Zsolt KÉPességek* „Elektrografikáiból vibráló és éltetõ energia sugárzik, ezt korántsem korlátolja a nézõ szembogara, hanem azon túl érzékenyen érinti öntudatát, túl gondolatain, érzékenységét felfokozva. A Grafi®kák albumot nehéz csukva tartani, mert a képenergiáktól állandóan nyílnak az oldalak és ömlik belõlük az alkotó gazdagság.” Pierre Székely Péter szobrászmûvész Párizs - Franciaország „Elektrografikai alkotásainak egyszerûsége kompozícióinak erõsen narratív jellegét hangsúlyozza, melynek tematikája állandóan erõteljesen forrongó, ábrázoló szándékú. José R. Alcalá igazgató, MIDE /Nemzetközi Elektrografikai Múzeum/ Cuenca – Spanyolország „Sikerrel alkalmazza a közvetítõ csatorna, maga a gép „zaját” is, mintha elkísérné a mûvész erõfeszítéseit, hozzáadva ezt a „plusz” információt, amely minden fotokópiából egy önmagában teljes mûalkotást hoz létre.” Clemente Padin költõ, grafikus, multimédiás, mail art mûvészetkritikus, performer Montevideo – Uruguay „Máté Gyula elméje képes reagálni, szeme pedig „szintézisre” edzett, mint valami teleobjektív, és képes kiválasztani egy különleges képrészletet e szintetizáló képessége által, amely egyáltalán nem mindennapi, és amely a kép valódi mesterévé teszi.” Prof. Bruno Pollacci igazgató, Mûvészeti Akadémia Pisa – Olaszország

* Máté Gyula Grafi®kák címû képzõmûvészeti albumának mondolatai

33

„Máté Gyula nevére akkor figyeltek fel a szakmabeliek, amikor 1991-ben Bonyhádon megrendezte a telefaxon továbbított elektrografikák elsõ magyarországi kiállítását. A mûveket a helyszínen tépték le a képtávíróról, azonnal keretezték és falra aggatták. S valószínû, hogy õ ez ideig az elsõ magyar alkotó, akinek mûvei a cuencai (Spanyolország) Elektrografikai Múzeumban is megtekinthetõk.” Szombathy Bálint képzõmûvész, mûvészeti író Komenica – Jugoszlávia „Ezek a grafikák nyersen, minden kendõzés nélkül szólnak a technika sajátságairól, miközben olyan poétikus érzékenységrõl és szemléleti biztonságról is árulkodnak, hogy a mûvészettörténész értetlenül áll a jelenség elõtt és jobb hasonlat híján a modern fizika jelenségeit hívja analóg példaként: a tehetség és a korszerû feladatok megtalálása „quantum-ugrásként” jelent meg Bonyhádon.” Perneczky Géza mûvészettörténész, képzõmûvész Köln – Németország „Elektrografikái a sokszorosító grafika technikai megoldásaitól a fotografikán át, a különbözõ anyagok vizsgálata felõl közeledtek az elektrografika technikai sajátosságait maximálisan kifejezésre juttató, speciális jegyeket hordozó egyedi alkotásokig.” N. Mészáros Júlia igazgató, Városi Mûvészeti Múzeum Gyõr – Magyarország „Máté Gyula az önirónikus szellemi fölényt materializálja – a nyilvánvaló Duchamputaláson túl – groteszk módon „A szeg rabja (saját árnyéka)” címû térmunkájában, amelyben az impozáns, talán évezredek formai tapasztalatait õrzõ vasszeg mint minimális anyagi jel önnön árnyékának fénymásolatával párosul.” Szkárosi Endre a hangadó Világgége Budapest – Magyarország

34

„A nézõ együttmûködésére is szükség van, mert a kép nem tényeket közöl, hanem a jelenlétet kínálja, a részvételt.” Csányi László író, újságíró, alapító szerkesztõ Dunatáj folyóirat Szekszárd – Magyarország „A fénymásolóval, faxal, szkennerrel, nyomtatóval, postabelyegzõvel, miegyébbel készített mûvészi munkák lényege a rontás, a tagadás. Megakadályozása annak, hogy a gép tökéletesen végezze feladatát. És ez nekem baromian tetszik. A mûvész szembeszáll a mérnökkel. Elfogadja, hogy õ csinált valamit, ami már-már tökéletes másolatot képes létrehozni, de õ nem másolatot akar, hanem egyedi, abban a formájában nem ismételhetõ eredetit. Ezért aztán belenyúl a tökéletes gép tökéletes mûködésébe.” Kincses Károly ígazgató, Magyar Fotográfiai Múzeum Budapest – Magyarország A Babits Kiadó elhivatottságát jelzi, hogy felvállalta ezekben a mûvészekre, mûvészetre, az igaz értékekre oly ínséges idõkben az album minden igényt messzemenõen kielégítõ színvonalú megjelentetését. Máté Gyula képei képesek tükröt tartani képességeink, s képtelenségeink elé és megmutatni e „torz” tükörben a nagy dolgok esendõségét, s az apróságok nagyságát, elfogadhatóvá tenni a meghökkentõt, megszokottá a mást. KÉPesített másállapot!

35

Gerhard Fritsch Egy különös Halottak Napja

Kéklik az ég, mint posztója egy oly regimentnek, amilyen még soha nem volt. A bükkök levele annyira sárga s olyan rõt, mint senki által még nem ivott bor, ama regiment fiait kivéve, amilyen még soha nem volt.

Fordította: Erdélyi Z. János

36

Gulya István Listius (Az erdõ – második variáció) A medvebunda súlyosan nyomta a vállát. Megállt. A futástól, a tehertõl nagyokat lihegve szedte a levegõt. Erõsen izzadt. A sós cseppek parányi alagutakat vágva hullottak homlokáról a hóra. Fölemelte karját, arcát ujjasával törölve meg. A mozdulat után szeme megpihent vérfoltos kezén. Nyögve guggolt le, havat kapott a markába, dörzsölte tenyerét. A megolvadt, rózsaszínû víz gödröket mart a hóba. Nézte. Tetszett neki, ahogy a szûz anyagon nyomott hagyott elébb izzadsága, most a vére. Bal kezét ökölbe szorította, s mosolyogva leste, amint a marok alján egy-egy darabka rózsásra koszolt hólé elõbukkant, majd alábukott, vágva újabb utat a halott talaj felé. Báró Listius László felállt. Arcát felemelte, s belebámult a rázuhanó éjszakába. Pillanatok alatt sötétedett be. Egyik percben még látszott a vérvörös nap hosszan elterülõ kövér teste; a másikban már a Hold ragyogott és a csillagok. Alig egy fertály órája még nem volt így, egyedül. De azok után, ami történt… Örült, hogy üldözõit sikerült leráznia. Pedig kutyákkal jöttek; mérges, acsargó kopókkal és vizslákkal… Egész másképp sikerült ez a vadászat, mint ahogy a gróf tervezte – mosolygott magában. A hajnali pálinka, a sürgés-forgás, a férfiak reszelõs nevetése, a hölgyek kacagása, a meglõtt vadak agóniája, a hegybe hordott hús, mindez olyan ostobának és bárgyúnak tûnt annak utána, ami történt. Listiusnak nevethetnékje támadt. Mélyrõl, akadozva indult el a hang, de túl fáradt és megviselt volt ahhoz a báró, hogy olyan igazi, erõteljes hahota legyen belõle, köhögésbe, hörgésbe fulladt a nevetése. Csak Júliát sajnálta. Nem igazán magát Júliát, a valós személyt, hanem egy darabját a világnak, egy érzõ lényét, akiben éppúgy ott van a megfejthetetlenség varázsa, mint a lábai alatt, a hóban halottan alvó rovarokban. Nem ezt, nem így akarta. Eszébe jutott, milyen volt Júlia arca, amikor… Hogy sûrûsödött szemében a rettegés, az irtózatos félelem, miközben ugyanaz a szem szinte leírhatatlan sóvárgással vágyott arra a cselekedetre, s üvöltött rá a szakadásig táguló pupilla, amely környékén már önkívületi táncot jártak a vékony erek… Vajon meddig úr a tudat és honnantól parancsol a test? Hol van az a határ, hol a döntõ pillanat, mikor a sejtek már kikerülnek az agy uralma alól, mikor csupán a megszámlálhatatlan részek vannak és nincs egész; nincs meg a mindent eggyé fûzõ akarat, helyette rebellis tombolás van. Ez a végsõ szabadság? Vagy ez a halál? Már nincs közös a részekben, nincs kohézió, nincs arról már tudás, hogy ez egy és oszthatatlan. Nincs Júlia, csupán a kavargó részek és parányok zagyva s buja sokasága.

37

Antonio Gómez • Poema de amor

Vajon a széthullás maga a halál? S a pokol az, ha a részek részekként kínoztatnak? S csak a boldogoknak adatik, hogy a vég után egyberendezze õket az egyberendezõ? Hülyeség – rúgott a báró a hóba. Csodálkozott magán, hogy éppen most, nyakán üldözõivel kezd el gondolkodni efféle dolgokról. Csak hát az a szem… Júlia szeme. Mennyi minden belefért abba a rövid perctöredékbe! Csordultig telt akkor a látvánnyal. „Könnyet se ejts!” – jutottak eszébe Júlia szavai. Elvigyorodott, tetszettek neki ezek a szavak. „Könnyet se ejts!, könnyet se ejts!” – ismételgette magában. Ettõl – úgy érezte – megnyugodott. Báró Listius László szétnézett. Nem sok jót jósolt az éj. A világosság utáni démoni hangokkal, szagokkal vette körül az erdõ. Az ágak zörrentek, a gallyak roppantak; a sötétség úgy mozdult meg, mintha egyetlen eleven lény lett volna. A bükkfák lábainál nagyon gyöngének és támadhatónak érezte magát. Elindult valamerre. Nem tudta pontosan, hová megy, de a rengetegben el is vesztette értelmét az elõre, a hátra, a balra és a jobbra. Mindenhol ugyanaz fogadta: erdõ, hó, sötét. Ment hát, s azzal nyugtatgatta izgága lelkét; nemsokára falura talál. Hiszen errefele kell lennie a gróf egyik jobbágyfalvának. Abban bízott, hamarabb odaér, mint üldözõi. Valamelyik boglyában pedig majd csak átvészeli az éjszakát. Nappal meg már eligazodik. S a P. városi fogadó sem lehet messze, ahol az elõzõ napon megszállt, s ahol hûséges szolgája várja. Csizmája alatt nagyokat ropogott hó. Hirtelen azt érezte, mögötte valaki lépdel. Vadul fordult meg, medvebundája beröpült az ágak közé. Keskeny tõrét maga elé kapva zihált. Az erdõ hallgatott. Füleit a levegõnek tapasztotta, kidagadt erekkel, visszafojtva ideges lélegzetét figyelt. Mint elszánt vad, összes érzékével az erdõre koncentrált. Hatalmasat fújt, mikor újra levegõt vett. Semmi. Tikkadt agya ûzött vele tréfát. Legalábbis nagyon remélte. Gondoltai mélyén azonban továbbra is ott vibrált és hízott egyre inkább a kétségbeesés. Hisz az imént még az idegen, félelmetes zajokkal teli erdõ hogy csöndesülhet el így egyik pillanatról a másikra, akárha gigáját vágnák? Míg lehavazta bundáját, a gondolatot elhessegette magától. Akkor maradhat életben, ha arra figyel, hogy életben maradjon, s ebbe a külvilágot pusztán oly mértékben vonja bele, hogy elméjét ne habarintsa össze; s bensõjében is inkább a praktikus dolgokra koncentrál, erejét a ki tudja milyen hosszú menetre összpontosítja. Határozott, de takarékos léptekkel indult el újra. És hogy fantáziáját végképp béklyóba kösse, fennhangon lépéseit kezdte számolni. Ezerötszáznál tartott, mikor egy ritkásabb részhez ért. Elfáradt, így megállt. Lábai kõsúllyal húzták volna le a hóba. De nem mert leülni. Attól félt, ott marad. Pilláit csukta le inkább egy kicsinyég. – Listius…

39

Borzadva kapta föl fejét. Elsõre nem tudta eldönteni, kimerült elméje játszik-e újra vele, vagy valóban nevén szólítja valaki. Követõi nem érhették be, hiszen régóta nyomát vesztették, s nem is valószínû, hogy az éj beálltával folytatnák a keresését. Talán a bükkfák koronái dörzsölték ki e szót, ahogy az éledõ szél nekik feszült, s a tompa zajból fáradt agya kreálta a szót; nevét. Egyedül volt, társaságra vágyott, ezért hát, hogy megszólíttatott – önmaga által. – Listius… – susogott a sötétség. Báró Listius László lassan elõszedte tõrét. Úgy szegezte az erdõnek a pengét, mintha ezen az apró, görcsös mozdulaton múlna az élete. Nem tekintett körül, mert a szél fekete fellegekkel födte el a holdat: démoni vaksötétben állt, a néma erdõ mint asszonyi test ölelte körbe. Nem volt értelme keresni a honnant. Egyedül merev tõre feszült moccanatlan – de azt se tudta, kire fogja, mire fogja. Szájából nyál csöppent a hóra delejes izgalmában. – Listius László… – sóhajtott az éj. A nevének teljes hallatán pokoli félsz támadta meg szívét. Meggyõzetett, nem kimerült elméje ûz vele kegyetlen tréfát: itt most valóban hívja valaki. Félelemtõl kiszáradt hangon szólalt meg: – Ki vagy? – Lépj ki és állj elõ! A beálló jeges csöndben apró lábak zaját, selyem zizegését vélte hallani. A gyaloglása során megszokott hangok megszûntek. Semmi reccsenés, semmi ropogás, semmi vadállati nesz. Száját megtörölve nagyot nyelt. – Fordulj meg! – hallotta háta mögül. Pár lépésre tõle állt a lány. Mosolygott. Sötét haja keretében arca úgy világított, mintha önálló fénye volna. Duzzadt ajka csillogott. S mintha teste is fénylett volna; mindent látni engedett e sugárzás, a vékony, fekete selyem nem zárta el a mohó férfiszem útját. Listius látta a kerek mellett, a puha hasat, s alant az ágyék izgató domborulatát. Rémületét csodálkozás váltotta fel: a jeges éjszakában a szoborszerû szépség majdhogynem mezítelen állt elõtte, pusztán az átlátszó selyem borította gyönyörû alakját. Márványos lábai pucéron tapadtak a hóra. A tõrét visszadugta övébe. Báró Listius László sehogysem értette, miképp toppant ide, az isten háta mögé ez a lány a dermesztõ éjben. Az sem fért a fejébe, hogy nem fázik. Mert nem vacogott, nem didergett. Talán bolond, azért nem érzi a hideget. Biztosan elkóborolt otthonról. Ennek kicsit megörült, hisz ez azt jelenti, nincs már messze a gróf jobbágyfaluja. Mert máshonnan nem jöhetett a lány, az bizonyos. Igen, biztosan bolond, csak azok képesek fittyet hányva a körülményeknek efféle fura dolgokra.

40

– Ki vagy? – kérdezte immáron nyugodtabban. A lány megvonta vállát. Báró Listius László lekapta medvebundáját, hogy ráterítse a lányra. Mégsem járja, hogy így álljon a hideg éjben. A lány elhárította a bundát. Közelebb lépett. Sötét szemei egyenesen Listius szûk pupilláiba fúródtak. Akár kés az olvatag vajon, úgy hatoltak át a kis résen, egész a férfi izgatott agyáig. – Vedd elõ a tõrödet, Listius – suttogta a lány. Tiltakozni akart. Ám szemei a lányéban eltûntek, s velük együtt tûnt el minden ellenkezése is. Egyszerre csak azon kapta magát, a penge a már teljesen közel álló lány hasának feszül. Hegye a has húsába nyomódott. Azon a határon volt a fegyver, amely csupán egy leheletnyi lökéssel választja el a döféstõl; az öléstõl. Magán érezte a duzzadt száj forró levegõjét. Mereven leste a lányt, agya dobolva lüktetett, s azt érezte, nem tud ellenállni. – Döfj! – nyögte a lány. Báró Listius László nem mozdította kezét. Mégis, amikor lenézett, megrettent a látványtól: a tõr markolatig döfve meredt a hasból. Nem vette észre, mikor a lány óvatos, szinte láthatatlan mozgással ráhúzta magát a vékony élre. Elengedte a fegyvert, habogva hátrált egy fél lépést. Az ijedtségtõl nem jött ki hang torkán. Dadogott nyitott szájjal, kapkodva. – Nem én tettem, nem én tettem – hadarta agya gépiesen. A lány megfogta a nyelet, és egyetlen erõs rántással kihúzta. Listius lába elé hajította. A tiszta, vértelen tõrön megcsillant a lány fénye. A hasán semmilyen seb nem látszott; oly puhán, édesen hullámzott, mint annak elõtte. A férfinak elkerekedett a szeme a döbbenettõl. Lehajolt a fegyveréért – figyelve közben a mosolyogva álló lányt –, s bambán állapította meg: a pengén egy csöpp vér sincs. Sápadtan ejtette le a földre. – Lám, Listius – csöngött a lány hangja –, sebet ejteni rajtam nem tudsz. De ne kérdezd, ki vagyok. Ez nem fontos. Ott vagy, ahová jutni vágytál. Az élet és a halál küszöbén. Elveszve a világnak, vagy az erdõ mélyén – te a többieknek már nem létezel. Vagy helyette nekem itt, s velem itt. Nem tudván, valóban vagyok-e, vagy hajszolt elméd járatja bolondját veled. Ezzel ne törõdj, Listius. A lány szorosan hozzálépett. Melle bimbója perzselte a férfi mellkasát. – Ölelj! – kérlelte a lány. Báró Listius László akarattalan vonta magához. Akadva, céltalan csapódtak eszének foszlányai fejében. Ki ez?, ki ez? – keringett a kérdés bensejében. De nem tudta volna megválaszolni, nem tudta volna logikus magyarázatát adni a jelenségnek. Abban sem volt bizonyos, mindez tényleg történik-e, de már nem is igen kutatta. Jólesett a magányossága után egy meleg testet magához ölelnie, ráadásul egy gyönyörû nõét. Zsibbadt az akarata, a szelleme, a teste; mintha lebegett volna. Nem tudta elha-

41

tárolni, biztos kontúrját adni önmagának, az éjnek, az erdõnek, s ennek a lánynak. Megszûnt lenni. Csak karolt, mint élõ, követelõ hús, amely nem szól, nem elmélkedik, pusztán van és karol, mert karolni jó, mert a sejtek tömege elvált egységi létezésétõl; nem volt már értelme annak: Listius. Hát szeme becsukódott, s ölelt. Hosszan, mohón váltottak csókot. Listius kinyitotta a szemét. Ijedten lépett hátra. A döbbenet utóbb megbénította, s meredten állt: elõtte csupán egy sudár bükkfa törzse meredt. Nagyot nyelt, majd eme önkéntelen mozdulatától kissé magához térve elõre lépett, s mint a vak vagy a féleszû tapogatni kezdte a törzset. Semmi. Pusztán a bükk selymes kérgét érezte ujjai hegyén, de annak a lánynak, akit az imént még olyan mohón karolt és csókolt, nyoma sem volt. Sóhajtott és lehunyta szemét. Aztán gyorsan megfordult, s mint akinek ezen múlik az élete, vad, hajszolt futásba fogott. Rohant, taposta a havat, gallyak csapódását érezte arcán és a karján, hallotta az ágak recsegését, saját zihálását, ruhájának dörzsölését. Hirtelen elvesztette egyensúlyát, s hasra vágódott a hóba. Elájult. Arra riadt, hogy a medvebunda súlyosan nyomja a vállát. Felállt. A futástól, a tehertõl nagyokat lihegve szedte a levegõt. Erõsen izzadt. A sós cseppek parányi alagutakat vágva hullottak homlokáról a hóra. Fölemelte karját, arcát ujjasával törölve meg. A mozdulat után szeme megpihent vérfoltos kezén. Nyögve guggolt le, havat kapott a markába, dörzsölte tenyerét. A megolvadt, rózsaszínû víz gödröket mart a hóba. Nézte. Tetszett neki, ahogy a szûz anyagon nyomot hagyott elébb izzadsága, most a vére. Bal kezét ökölbe szorította, s mosolyogva leste, amint a marok alján egy-egy darabka rózsásra koszolt hólé elõbukkant, majd alábukott, vágva újabb utat a halott talaj felé. Báró Listius László arcát felemelte, s belebámult a rázuhanó éjszakába. Olyan érzése támadt, mintha mindez már megtörtént volna vele. Gyanította, kimerült elméje szórakozik vele. Övéhez kapott, valami biztonságot akart, tõrét kereste. A tõr azonban nem volt a helyén. Listiusnak derengett, mi történt. Fokozatosan eszébe jutott gróf, a vadászat, Júlia, a sötét erdõ, a szinte meztelen lány, az ölelés, a csók és a bükkfa. Remegett a félelemtõl. Pontosabban a bizonytalanságtól. Ebben a sötét, éjszakai erdõben nem az üldözõi, nem a fekete rengeteg idegen hangjai jegesítették szívét. Listius attól félt, hogy megtébolyodott, s eszevesztettként bolyong az erdõben, miközben háborodott elméje csúfot ûz belõle. Attól tartott, hogy elvesztette a valódi dolgok iránt érzett bizonyosságát, attól reszketett, hogy végleg elmosódott a képzelet és a valóság határa. Nehezen merte bevallani magának, de úgy sejtette, valami ilyesmi lehet a pokol. – Listius… – hallotta.

42

Teljesen magában állt egy tisztás közepén. A tisztult égen vakítóan izzottak a csillagok, s fénylett a Hold. A szél csöndjében nem beszélt az erdõ. Elõtte, a tisztás közepén egy vaskosabb fára hurkolt háncskötél lengett. A Hold fehér fénye mint tej csurgott a kötélen. Vacogva gombolta magán össze ruháit. Sután, szerencsétlenül mozgott, úgy érezte, hosszú órákba telik, amíg odaér a fához. Zihálva mászott az ágra, amelyre a kötelet rögzítették. Amikor felért, kicsit megpihent, s felnézett a ragyogó téli égre. Határozott mozdulatokkal helyezte nyakára a kötelet, behunyta pilláit, s azt suttogta: – Könnyet se ejts. Elrúgta magát a fától. Bár minden a másodperc töredéke alatt történt, pontosan érezte, ahogy a feje s a keze nekicsapódik a fatörzsnek, érezte, ahogy a mély horzsolástól homlokából vér serken, amely gyors iramba keres utat szája felé, s majd hallotta, hogyan feszül meg a kötél, hogyan roppannak a csigolyák. Sötét lett minden. Arra eszmélt, hogy fekszik a hóban, szája olvadt lével és forró nyállal teli. Érezte, a medvebunda súlyosan nyomta a vállát. Felállt. A történtektõl nagyokat lihegve szedte a levegõt. Erõsen izzadt. A sós cseppek parányi alagutakat vágva hullottak homlokáról a hóra. Fölemelte karját, arcát ujjasával törölve meg. A mozdulat után szeme megpihent vérfoltos kezén. Nyögve guggolt le, havat kapott a markába, dörzsölte tenyerét. A megolvadt, rózsaszínû víz gödröket mart a hóba. Nézte. Tetszett neki, ahogy a szûz anyagon nyomot hagyott elébb izzadsága, most a vére. Bal kezét ökölbe szorította, s mosolyogva leste, amint a marok alján egy-egy darabka rózsásra koszolt hólé elõbukkant, majd alábukott, vágva újabb utat a halott talaj felé. Báró Listius László felállt. Arcát felemelte, s belebámult a rázuhanó éjszakába. Kiszakadó, kétségbeesett üvöltését elnyelte az erdõ.

43

Antonio Gómez • Poema objeto

Szkárosi Endre Térharang+

föld

ég

test

törzs

bõl

bõl

bõl

bõl

nõtt

ért

vert

vált

szó

kép

hang

mozdulat

virág

szelet

tér

harang

+

Hegedûs Mária kazincbarcikai kiállításának megnyitójára készült akcióvers. (Elõzõ számunkban a fenti vers hiányosan jelent meg. A Szerzõktõl és Olvasóinktól elnézést kérünk. A szerk.)

45

Strohmayer Éva A halott szeretõ dala

„Pille lennék – eltaposnál; Fûszál lennék – lekaszálnál; Forgács lennék – tûzbe dobnál; Bohóc lennék – kigúnyolnál.” Pillangódra rátapostál, Pázsit-szívemen kaszáltál, Láng rõtjében érted égtem, Torz grimasszal nevetgéltem. Száll az álmod lepkeszárnyon, Arcom látod kis parázson, S a harmatos fû-fényképet Komor bohóc õrzi néked.

46

Heinz Kahlau Drogok

Idomulsz hozzájuk, komolyan is vesznek. Semmi sem korlátoz, sõt!, siker kecsegtet. Magányod számûzött, örömöd megosztott, gõgöd, büszkeséged gondûzött, megoldott. – Csak az árulásod Nem!

Fordította: Bayer Béla

47

Nagy Vendel Kadarka utca

foghíjas tanyasoron cefreszagot okád a gaznõtte pinceszáj régmúlt borok dicsõségérõl álmodik a must

48

Révész Ágnes Szobor a köztéren

Kõvállamra madarak ülnek. Arcomon sebhelyek rút vagyok. Szemem fény Napjaim sütnek Éjjel a csillagok Magukhoz emelnek s hajnalban visszadob az ég S elbújnak a csillagok.

49

Antonio Gómez • Pajarero

51

SZÁMUNK SZERZÕI Bayer Béla Dicsõ Zsolt Erdélyi Z. János Erdõdi Gábor Fritsch Gerhard Gacsályi József Gómez Antonio Gulya István Harsányi Zsolt Ignatow David Kahlau Heinz Mágocsy-Nagy Zoltán Nagy Ildikó Noémi Nagy Vendel Puskás Tibor Révész Ágnes Rossner Roberto Strohmayer Éva Szkárosi Endre Takács Endre Updike John Yeats William Butler

19511956194719521924-1969 194419691887-1943 19141939197819751954 196919551979195219321895-1939