A TARTALOMBÓL: A Dunaparton. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Az elsõdleges gén hordozói . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 Az OVB hitelesítette az Országgyûlés feloszlatását . . . . . . . . . . . 4 célzó kezdeményezést FÚSZ-NIM: A Lisszaboni Szerzõdés: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 világháború paragrafusokkal – V. Egy merénylet háttere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .12
Kötelezõ könyv, csak mûvelt jobboldaliaknak: . . . . . . . . . . . . . 13 A Nyugat halála Miért tartja Orbán hatalmon Gyurcsányt?. . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Misiniszta: A magyarokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Misiniszta: a politikusokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Morvai Krisztina Balóról is „vall” Toroczkainak . . . . . . . . . . . . 18 Belestünk az államfõ hálószobájába is . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
300 ijedt, megfáradt szimpatizáns a diktátor propagandaestjén. 500 biztonsági ember, 100 politikus, 300 rokon és vazallus. Szocialista nagygyûlés. Ennyi maradt a hajdani milliós támogatottságból. 2004. december 5-én testvérpártjaikkal karöltve megtörték a nemzettudatot, megalázták a nemzeti gondolatot. 2006. október 23-án szintén õk, a gumilövedékek záporában cinkosan testvéri kezet nyújtottak egymásnak, elszabotálva a kibontakozást. Úgy alakult, hogy a harmadik köztársaság sírját, Gyurcsány Ferencnek és bûntársainak kell megásni büntetésbõl, nekik kell vállalni a bûnbak szerepét, cserébe a korábban ellopott állami vagyon, az elprivatizált százmilliárdokért cserébe. A rablók másik fele – a narancsos váltópárt – eközben tenyérnyi kokárdával a mellén várja a hatalmi vákumot, az ölébe pottyanó hatalmat. 600 napja fortyog az üst. Eközben Magyarországot a diktátori hatalomvágy, a belpolitikai vakrepülés, a recesszió, a gazdasági katasztrófa porrá zúzta. Az osztogatásra, fosztogatásra szakosodott érdekpártok nemzeti katasztrófát okoztak. Elkésett reakció a dunaparti kapkodó igyekezet, a kétségbeesett riogatás, az elhatárolódás, mert a szegfûs irányzatnak egyértelmûen befellegzett. Pedig mindent beleadnak a demagóg propagandakampányba. Már nem a Fidesz a mumus, hanem az egyre erõsödõ nemzeti oldal. A múlt “árnyait”, azaz saját rossz lelkiismeretüket, történelmi gyökereiket megpróbálják rávetíteni a jövõ generációjára, mert ez politikai túlélésük egyetlen
lehetséges módozata. Figyelem! Nekünk nemzeti radikálisoknak el kell határolódnunk mindazoktól, akik az elmúlt két évtized politikáját alakították. Sem szövetségesként, sem ellenzékként nem várhatunk tõlük konstruktivitást, mert minden szavuk hiteltelen. Az õ politikájuk a kifacsart értelmû tolerancia, a belpolitikai autizmus és a külpolitikai szolgalelkûség, a mi célunk a politikai váltáson túl, a nemzeti megújhodás. Nemzeti egység mindenek felett. A nemzeti egység alapja az elszámoltatáson túl a nemzeti gazdasági, és politikai környezet megteremtése. Nemzeti érdekvédelem, belsõ monetáris rendszer, belsõ piacok, hazai termelõ, feldolgozó rendszerek kialakítása, és védelme. Nemzeti protekcionizmus a Kárpát-medencében. Nincs más választásunk. Természetes, hogy ez a program csak azoknak vállalható, akik történelmi gyökereinket, hagyományainkat a nemzeti felemelkedés alapjának tekintik. Teljes szerkezet átalakításra van tehát szükség, ahol az idegen érdekeket védelmezõ áltoleranciát felváltja a valódi nemzeti tolerancia, amely a jogok és kötelezettségek összhangján alapul. Ettõl a rendszertõl csak az idegenkedhet, aki ebbõl az országból inkább vinne, mint hozna. A belsõ monetáris rendszer stabilizálása magával hozza az értékalapú – valós teljesítményre épülõ- gazdaság fellendülését, ahol a munka megbecsült, ahol a bérek jelentõsen növekednek. A fizetõképes kereslet fellendíti a termelést és a szolgáltatást, fokozza a gazdaság lendületét. A jelenlegi – spekulációra
Amikor a bolygónkon egy-egy új teremtési korszak kezdõdik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint. Ehhez tudni kell, hogy tizenkétféle géncsoport létezik, az egyes zodiákusok szerint. Ennek megfelelõen az “elsõdleges” géneket hordozó csoport érkezik legelõször, mert õk azok, akik olyan tulajdonság-rendszerrel bírnak, hogy képesek a késõbb érkezõ többi csoport számára a megfelelõ feltételek megteremtésére. Ezt a bizonyos “elsõdleges” gént három népcsoport hordozza a Földön: a magyar, a zsidó és a cigány. Az egyes népek gyakorlatilag különbözõ pólusokat képviselnek, ezért az egyensúly megtartása miatt nem is lehetne csak egy nép az elsõdleges génhordozó. Ezen népek érkeztek tehát elsõként a Földre a jelenlegi teremtési korszakunk kezdetén is, s ezt számos forrás alá is támasztja. Gondoljunk csak a Bibliára, amely szerint a zsidók Isten kiválasztott népének mondják magukat, eredetileg éppen ebbõl az okból kifolyóla g, bár a késõbbi idõkben ezt sokan igyekeztek másképpen értelmezni. Egy másik õsi forrás, az un. Magyar Biblia, vagy más néven a Káldeusok Bibliája pedig a magyarral rokon kusok népét említi a Földre elsõként letelepülõ népcsoportként. Õk voltak a “Tudás Fényének birtokosai”, S csak “késõbb, mikor a Föld Napja már más csillagképen ért a Földre, betelepült a Föld többi csillagképének szülötteivel is. Az égbõl a földre rendelt uralkodó hatalom királyának Én-Lil népe megtartójának örök lakóhelyül Én-Lil, így Hunország hegyét jelölte ki.” Ugyanígy a hun-szkíta-magyar nép volt az elsõként Földre érkezõ csoport a zsidó származású Epiphaniosz szerint is, aki azt írta, hogy “a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt”. Hérodotosz szerint szintén “a magyar a világ legrégibb népe”. Mostmár értjük, hogy miért. Mint elsõként érkezõ népek, gyakorlatilag õk adják a Föld lakosságának a MAGvát. Hiszen õk azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlõdésükben náluk alacsonyabb szinten lévõ embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék. Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkor2
épülõ – gazdaság banki, tõzsdei manipulációra, a magyar munkaerõ bérrabszolgaságára, valamint a multinacionális cégek mindenhatóságára épül, teljesen kiszolgáltatva a világgazdaság mozgásának. Ez olyan, mintha tandemugrást hajtanánk végre, ejtõernyõ nélkül. Most a magyar többet termel, mint amennyit fogyaszthat, megtakarításait felélte, alapvetõ igényeit a lakosság zöme csak (pl. lakás) hitelekbõl tudja finanszírozni. Ezt kell megváltoztatnunk. Erre a feladatra a jelenlegi parlamenti pártok alkalmatlanok, ez a munka a következõ politikai generációra hárul. A világgazdasági környezet gazdasági válságot, égbeszökõ élelmiszer és energiaárakat, szociális katasztrófákat jelez. A megosztott nemzetek képtelenek lesznek szembeszállni a kihívásokkal, felõrlõdnek a belsõ és külsõ feszültségekben. A trianoni utódállamok a termelésen, belsõ piacokon alapuló gazdálkodás mellett döntöttek, és erõsödnek. Mi magyarok Európa egyik legtermékenyebb vidékén, hatalmas ivóvízkészleteink, gyógyvizeink, gáz és olajmezõink ellenére, éhezve, szegényen, reménytvesztve várjuk a jószerencsénket. A pártok jól végezték a dolgukat. Magyarországot elõkészítették a gyarmati létre, majd a dunaparti estében a szegfûk ura megmagyarázta a megmagyarázhatatlant. A párszáz fõs tömeg a fáklyák fényénél inbolyogva megindult a part felé. Néhány perc múlva égtek a vascipõk, lángoltak a kukák. Tatár József – Rendsszerváltó Fórum
Szent-Györgyi Albert jó ha figyelünk
csosul, lelki evolúciós fejlõdésében megtorpan, vagy akár vissza is zuhan. Ezért van a MAG szó a MAGyar szóban is, mert ez a nép is magában hordozza a magságot, azaz az elsõdleges géneket. Emlékezzünk pl. Noé fiaira, akik szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében. Noé fiai, Sém = szem (mint pl. búzaszem), Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben, mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésû. Márpedig mit szokás tenni a maggal? El szokták vetni. Nos, valóban ez történt Noé fiaival is, hiszen egy-egy nép sarjadt belõlük. S vajon melyik három nép? Természetesen a már említett magyar, zsidó és cigány. Ugyanezt a három, elsõdleges gént hordozó csoportot segíti a fejlõdésében Anyahitának, azaz a magyarok által Boldogasszonyként ismert istenanyának három fia, Úr, Él és Van is. Õk háromféle vallás elindítói voltak, de ne felejtsük el, hogy Sém, Khám és Jáphethez hasonlóan õk is testvérek voltak, azaz a legközelebbi rokonok. A három nép tehát legfeljebb polaritás szerint választható szét egymástól, de mindnyájan az elsõdleges gén hordozói. Nagyon fontos azonban, hogy ezúttal mindenféle faji, nemzetiségi, vallási, vagyonbéli megkülönböztetést tegyünk félre, mert a lelki evolúciós fejlõdés során nem ezek a mértékadó szempontok. Nem véletlen, hogy olyan sok kiváló tudós van a magyarok között. Íme néhány Nobel-díjas: Szent-Györgyi Albert, Harsányi János, Gábor Dénes és Zsigmondy Richárd. A fentieket egyébként jól alátámasztja az a történet is, miszerint a montreáli McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield az 1960-as években megbízatást kapott a Rockefeller Alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be, hogy van-e és ha van, akkor melyik az a génfajta, amely földünkön un. alapvetõ gén. A kutatáshoz az egyetemi tanár több millió dolláros támogatást kapott. A ki nem mondott, de valódi célja az volt a kutatási feladatnak, hogy a szemita gént találják meg, mint ilyen felsõbbrendû gént. Egy egész munkacsoport dolgozott ezen hosszú éveken keresztül, miután meg is találták a keresett gént, csakhogy nem egyet, hanem kettõt. Megállapították, hogy ezeket akár évszázadokon, generációkon át is el lehet nyomni, de aztán újra feltörnek, míg például a germán, vagy néger elsenyved, eltûnik. A Wilder Penfield féle kutatócsoport tehát megtalálta ugyan a remélt szemita gént is, de talált egy másik ilyen fölényes gént, amelyiknek ekkor még nem volt neve, csak ann yi említést tettek róla, hogy legtisztább képviselõje a Közép-Európában élõ és ma magyarnak nevezett nép. Tekintettel arra, hogy jelenleg épp egy újabb korszakváltás küszöbén állunk, az elsõdleges génhordozóknak ma különösen fontos feladatuk van. Meg kell ugyanis szerezniük minden tudást, amit csak lehet, hogy a következõ korszak kezdetén kellõ alapot tudjanak teremteni a késõbb érkezõ további géncsoportok számára. Lévén, hogy egy Isteni kegyelem révén ezúttal egy inkarnációban élik le a lelkek a világméretû katasztrófa elõtti utolsó, és az azt követõ elsõ életüket, ezúttal a memóriájukban minden fontos és ehhez szükséges információ megmarad. Ezért van olyan sok feltaláló, tudós, kiemelkedõ szakember a magyarok között. A zsidók ezért fejtették meg a Biblia kódját, a cigányok pedig ezért vállalnak olyan sok gyermeket, mert a közelgõ világméretû katasztrófát nagyon sok léleknek kellene megtapasztalnia a lelki evolúciós fejlõdésük miatt. Ha már az elsõdleges génhordozóknak ilyen fontos szerepük van, úgy illik, hogy a hazájukul adott terület is kiemelkedõ tulajdonságokkal rendelkezzen, s ez valóban igaz is a Kárpát-medencére. Ugyanis az itt élõ növények, állatok génállománya a legstrapabíróbb a világon. Gondoljunk pl. a tönkölybúzára, ami az egyedüli növény volt Csernobil katasztrófája idején, ami nem fertõzõdött meg a sugárszennyezéstõl. A növényekhez hasonlóan az itt élõ állatfajok is a legegészségesebbek az emberi táplálkozást illetõen, mint pl. a szürke-marha, a racka-juh vagy a mangalica, aminek zsírja köztudottan egészséges még a magas koleszterin-szintû emberek számára is. Talán érdemes még említést tenni egyes háziállatainkról is, hiszen a pulik, komondorok és kuvaszok a kutyák közül is kimagaslanak ügyességük, okosságuk révén, vagy akár a magyar lovak, melyek szintén kiemelkedõ tulajdonságokkal rendelkeznek. A Kárpát-medence állati és növényi génállománya is kiemelkedõ tulajdonságokkal rendelkezik. „A Kárpát-medence hamarabb pusztul el, mint a Világ! A magyarok, a zsidók és a cigányok, akik az elsõ génhez tartoznak, és a katasztrófa utáni elsõ letelepített embercsoport lesznek, õk nem a Sávra, az Algolba - a háromdimenziós élet tárolójába - lesznek kihelyezve, hanem a Föld Magmájába. Egy atomrobbanás által egy vákuummal sodródnak le. Abban az idõben csak az az ember fog a Kárpát-medencében tartózkodni, aki a Magmába sodródik, és aki az elsõ lélekcsoporttal helyezõdik majd egy vulkánkitöréssel a már megalakult Földre.” (G.H.Anon: Lelki evolúció) Amint a fenti idézetbõl - amely magas szintû szellemi lényektõl származik - láthatjuk, az elkövetkezõ korszakváltás azonban az elsõdleges génhordozók számára másképp fog lezajlani, mint az összes többi ember számára. A Kárpát-medence tehát még a katasztrófa elõtt bele fog süllyedni a földi magmába, az elsõdleges génhordozó lelkekkel együtt, mert nekik kell majd leszületniük a következõ korszak elején elsõként. Azért van itt a legtöbb cigány jó ha figyelünk
DNS kettos spirál. A nyilak egy- egy nukleotid alegységet jeleznek. Magyarországon, és azért települ ide mostanában egyre több zsidó, mert - bár õk ennek egyáltalán nincsenek tudatában - õk fognak elpusztulni legelõször. Ezt a folyamatot a magas szintû szellemi lények már különbözõ történelmi szimbólumokkal is igyekeztek elõrejelezni, nemcsak a médiumi írások tesznek róla említést. Ilyen analógiát képvisel a Szent Koronánk is, ami az egész Földet szimbolizálja. Tudjuk, hogy bizonyos képeket korábban leszedtek róla, így pl. a Mária képet is. Mivel Mária országa Magyarország (hiszen Szent István felajánl otta neki), így ez azt szimbolizálja, hogy a nagy egészbõl egy kis rész hamarabb el fog tûnni, mint maga az egész. Azaz Magyarország elõbb fog 3
elpusztulni a világméretû katasztrófában, mint a Föld összes többi országa. Ezt írta meg a Szózatban Vörösmarty is: „S a sírt, hol nemzet sûlyed el, népek veszik körûl” A Szent Korona, mint planétánk, s a Mária-kép, mint Magyarország. A kisebb rész elõbb pusztul el, mint az egész. Mindezek függvényében, napjainkban különösen fontos, hogy eme Isteni küldetésünknek eleget téve, a valódi feladataink elvégzésére koncentráljunk, s valóban szerezzünk meg minden tudást, aminek csak hasznát vehetjük az új korszak kezdetén. Hisz egy olyan világban kell majd boldogulnunk, s majdan a többieknek utat mutatnunk, ahol kez-
detben nem lesznek se villamos energiával mûködõ berendezések, se jármûvek, sem egyéb gépek. Csak és kizárólag a természet adta lehetõségekre szorítkozhatunk majd, de már napjainkban is ebbe az irányba igyekeznek terelni bennünket. Így hát jobb lesz, ha az egymással folyó civakodás, pénzhajszolás és meder nélküli politizálás helyett valóban összekapjuk magunkat, s mentjük, ami még menthetõ. Az elsõdleges gént hordozó lelkek a Föld magmájában várják végig az új korszak kezdetét, s majdan vulkánkitörésekkel kerülnek a felszínre, hogy aztán testet ölthessenek. www.arvisura.van.hu
Az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén hitelesítette a Magyar Polgári Demokráciáért Alapítvány által benyújtott, a jelenlegi Országgyûlés feloszlatására irányuló országos népi kezdeményezés aláírásgyûjtõ ívét. A hitelesített íven az szerepel: „Kezdeményezzük, hogy a 2006-ban alakult Országgyûlés kimondja a feloszlatását.” Népi kezdeményezés esetén két hónapon belül ötvenezer érvényes aláírást kell összegyûjteni. Ha az aláírásgyûjtés érvényes, akkor az Országgyûlésnek napirendre kell tûznie a kérdést. Az OVB hitelesítette egy magánszemély által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyûjtõ ívét, amelyen az áll: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyûlés törölje el az 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (3) és (4) bekezdéseiben a pártok számára biztosított területi és országos listaállítási jogot, hogy ezentúl az Országgyûlésbe csak egyéni választókerületekbõl kerülhessenek képviselõk?” A testület a Magyar Családok Országos Szövetség által benyújtott népszavazási kezdeményezések aláírásgyûjtõ ívei közül egyet hitelesített, ezen az szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a következõ országgyûlési képviselõválasztás során a jelölteknek már ne kelljen ajánlószelvényt gyûjteni?” Az OVB a szövetség többi kezdeményezését egyértelmûségi probléma miatt utasította el. Az egyik benyújtott íven az a kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a következõ országgyûlési-képviselõ választáskor a pártok és társadalmi szervezetek Parlamentbe jutását ne korlátozza a jelenlegi százalékos küszöb?” FigyelõNet, MTI
4
jó ha figyelünk
– Tételes elemzés objektív definíciók és a Lisszaboni Szerzõdés szövege alapján – Az eddigi elemzések egyik lényeges következtetése volt az a megállapításunk, hogy a föderációs Európai Unió tervezett régi-új alkotmánya, a Lisszaboni Szerzõdés csupán látszólag, a megtévesztés kedvéért rendelkezik külön a föderációs, állami és megosztott szintû hatáskörökrõl, gyakorlatilag aktuálisan és potenciálisan mindent teljesen uniós hatáskörbe utal. Amellett, hogy a Lisszaboni Szerzõdés megalapozza az Európai Unió föderációs államszervezetét és a föderációs integrációval visszafordíthatatlanná teszi a tagállamok szuverenitásának elvesztését, teszi ezt minden elképzelhetõ mértéken felüli önmódosító szabadsággal és manipulatív módon. A most következõ fejezetek elsõ témája annak vizsgálata, hogy a nemzeti parlamentek milyen szerepet kapnak e hatáskörök átruházásának folyamatában és általában az Unió tevékenységének viszonylatában. Ezután tanúi leszünk a háborút kirobbantó Lisszaboni Szerzõdés azon paragrafusainak, amelyek az Europol és Eurojust név alatt életre keltik az Unió két új neoszovjet szörnyszülöttjét, a politikai rendõrséget és nyomozóhálózatát, és amelyek elõirányozzák egy ügyészségen belüli külön ügyészség megalkotását az uniós „pénzügyi érdekek” védelmére. Majd bemutatjuk a szerzõdés azon részét, amelybõl kiderül, hogy az uniós jog elsõbbséget élvez a tagállamok törvényei felett, oly annyira, hogy a szerzõdés állítja, csak azért nincs szükség az uniós jog elsõbbségének külön kikötésére a Lisszaboni Szerzõdésben, mert az uniós jog már eddig is elsõbbséget élvezett a tagállami törvények felett (!) Majd miután ezt a korábban elhazudott és most utólagosan igazságként bevallott információt megtudtuk, kitérünk a „közvetlen demokráciaként” kirakatba tett szemfényvesztõ paragrafusok témájára. Külön érdekesség, hogy csupán abban a rövid részletben, amelyben a szerzõdés azt állítja, hogy egymillió uniós polgár részvételével a közvetlen demokrácia gyakorlására lehetõséget ad, felfedeztünk öt robbanó paragrafus-bombát is. Ami végül kiderül ennek alapján, az pedig az utólagosan bevallott hazugságok igazságként való legitimációja mellett az õszödi filozófia másik meghatározó eleme: ha úgy gondoljuk, akár egymillióan is mehetünk panaszkodni és tüntetni az Unió vezetéséhez – elõbb-utóbb majd megunjuk, és hazamegyünk. 22.A NEMZETI PARLAMENTEK ALÁRENDELT SZEREPE Az általunk eddig elemzett információk kivont mintarajza alapján a mai napra az a kép állt össze elõttünk, hogy az Unió birodalomépítõ általános stratégája a jelen politikai rendszereket elemzõ elméleti tudást diktatórikus célokra felhasználó stratégia, amelynek központjában áll az európai tagállami politikai rendszerekben – elméletileg parlamenti demokráciáikban – rejlõ leggyengébb pontok kiaknázása. A tagállami parlamenti demokráciákban az Unió által elõszeretettel megcélzott gyenge pontok: 1) az európai politikai színtéren megfigyelhetõ alacsony morál, a tény, hogy a politikusok többsége megfenyegethetõ és/vagy megvásárolható, 2) a választási kampányokban rejlõ végtelen propaganda lehetõség és a médiapluralizmus hiánya, 3) a manipulációkkal és csalásokkal kierõszakolt képviselõi mandátumok az egyes tagállamokban, 4) a demokrácia intézményrendszerének észrevétlen átalakítási módozatai és a tagállami alkotmányok manipulálása lehetõségei és 5) maga a két választási ciklus közötti idõszak, amit a nemzeti parlamentek most jó ha figyelünk
már nyíltan is arra használnak fel, hogy puccsal felérõ politikai váltás során megvalósítsák diktatórikus átalakulásuk, annak érdekében, hogy választóik és nemzetük képviselete helyett az Unió érdekeit képviseljék, és mûködésük alatt átadják országuk vezetését az Unió számára. Maga a Lisszaboni Szerzõdés kényszer-bevezetése az egyes tagállamokban, viták nélkül, és a társadalmi tiltakozások ellenére is, ennek a folyamatnak mérföldkövét jelenti. A demokrácia látszatának fenntartása érdekében a tagállamokban folytatott választások során a különbözõ pártok látszat versengenek valójában ugyanazon szerepért, az Unió szolgálatáért. A központi szervezettségre utal, hogy minden tagállam szinte pontosan ugyanazokra a téves és antidemokratikus érvekre támaszkodva alakítja át alkotmányát és intézményi rendszerét az Unió birodalmista folyamatába illesztve azokat, és ugyanarra a hamis érvelésre hivatkozva próbálja legitimálni a parlamentáris demokrácia diktatórikus átalakításának folyamatát. Ezen érvek közt különösen népszerû az a mérhetetlenül ostoba okoskodás, hogy maga a kiindulási rendszer az ún. parlamentáris demokrácia volt, tehát akkor most is az. Állítják mindezt, mintha a puccs jelensége nem létezne. Egy megválasztott párt és kormány szembefordulása azzal a meghirdetett programmal, amely alapján elnyerte mandátumait, definíció szerint alkotmányellenes puccs, hiszen teljesen mindegy, hogy a választások gyõzteseként megalakuló kormányt kívülrõl cserélik le, avagy õ maga cseréli le önmaga lényegét, a programját valami másra, a következmény mindkét esetben ugyanaz: a választói legitimitás és népszuverenitás megszûnése. Ezzel szemben, a demokrácia és alkotmányosság elveit végletekig eltorzító európai pártokrácia, szemmel láthatóan egymás közt egyeztetett elmélete szerint, egy parlament képviselõi, csupán azért mert választói legitimitással illetve annak látszatával bírnak, a választási ciklus alatt gyakorlatilag azt tehetnek amit akarnak. Nemcsak meghirdetett programjaik és saját pártideológiájuk ellenkezõjét valósíthatják meg, de akár eladhatják maguk alól a választói legitimitásuk alapját képezõ parlamentáris jogköreiket, amelyek betöltésére a választók által megbízást kaptak, akár kiválthatják a mandátumaik alapját képezõ alkotmányt egy másikra, és feladhatják az õket megválasztó nép országának függetlenségét idegen fennhatóság alá – ahogy mindezt a tagállami parlamentek meg is teszik a Lisszaboni Szerzõdés ratifikálásával. Ennek ellenére azért demokratikusak, alkotmányosak és legitimek vagyunk, mondják, mert választások során jutottunk a hatalomba. Bár a választói bázistól való elszakadásuk eredménye önmagáért beszél: Gyurcsány után Franciaország és Nagy-Britannia illegitim vezetõi is a választók mély és intenzív megvetését élvezik – a totális közutálat következményeivel szemmel láthatóan e puccselkövetõk elõre számoltak, és népszerûtlenségi süllyesztõbe kerülésük ellenére összehangoltan haladnak tovább a megkezdett „lenini úton”. Ez a közös tényezõ is jelzi, hogy Európa vezetõi egy elõre megírt terv szerint folytatják nagyszabású hadmûveletüket Európa népei ellen. Fentiek alapján egyértelmû, hogy az Unió központi magja által kialakított stratégia a kollaboráns tagállami parlamentek nélkül nem lenne kivitelezhetõ. Az egyik tényezõ, ami legalábbis egyelõre nehezítheti az Unió birodalmista törekvéseit, az a demokrácia látszata miatti egy-két kisebb akadály, mint a regionális (még nemzetinek nevezett) álparlamenti választások. Az Unió nagy sietségének egyik oka a Lisszaboni Szerzõdés ratifikálása körül az, hogy birodalmi terveik oroszlánrészét két tagállami parlamenti választás közé kell bezsúfol5
ják, mivel a demokrácia látszatát, illetve annak maradványait, még fel kellene tartsák egy ideig, legalábbis addig, amíg megvalósítják a totális rendõrállamot egész Európában, amíg be nem vezetik az orwelli figyelõrendszert és a polgárok szoros ellenõrzését. Amíg muszály demokráciát színlelniük, az Unió az egyes választási ciklusok idõtartama alatt kell bevégezzen minden lényeges feladatot az egyes nemzetállamok lerombolására, ezért az Unió számára létfontosságú, hogy a már adott idõszakra megvásárolt tagállami politikusaik a lehetõ legnagyobb ütemben adják át parlamentjeik hatásköreit az Unió számára. Ezért nem számít a tagállami politikusok rohamosan elvesztett népszerûsége sem – egy dolog számít csak, az, hogy amíg hatalmon vannak és befolyással bírnak egy régióban, a lehetõ legextenzívebb és intenzívebb rombolást vigyék végbe a nemzetállami tartományokon. (Ennek a folyamatnak végzetesen elõrehaladott állapotában van Magyarország, az elsõként ratifikáló parlamenttel az élén.) Mint azt az elõzõ részben bõvebben is bemutattuk, lényegét tekintve a Szerzõdés egyetlen célt fogalmaz meg és próbál kielégíteni: az Unió föderációs kohézióját és az ehhez szükséges hatásköri bõvítésének korlátlan igényét, amelyhez a tagállamok az Unió Bírósága mindenkori döntései szerint lesznek kötelesek igazodni. A fentiek értelmében a nemzeti parlamentek eddigi hagyományos szerepkörei gyakorlatilag megszûnnek és a tagállami parlamentek legfontosabb új „hatásköre” éppen az lesz, hogy hatásköreik maradékát észrevétlenül és fokozatosan átruházzák az Unió számára. Eközben feladataik azon része, amely nem vész el egészen, az vagy átalakul vagy egyszerûen virtuálissá válik. Ennek értelmében várható, hogy a nemzeti parlamentek az elkövetkezõ idõkben egyedülálló helyzetbe kerülnek, mert az Unió által garantált nemzeti szuverenitás látszatának fenntartása érdekében, legalábbis egy ideig, még az eddigieknél is nagyobb mennyiségben és sûrûségben kell tálalják hazugságaikat népeik felé, és úgy kell majd végezniük parlamenti álfeladataikat, mintha a tagállami forgatókönyv nem lenne központilag elõre megírva számukra. A Lisszaboni Szerzõdéssel szuverenitásukat vesztett nemzeti parlamentek számára megszabott feladatok lényege az, hogy e parlamentek befejezzék azt az évek (illetve évtizedek) óta tartó folyamatot, amelynek célja, hogy egy egyre gyorsuló ütemben feloldják az európai nemzetállamok létét. Ehhez a nemzetpusztító folyamathoz egy nagyon „erõs”, fasiszta rendõrállamként (lásd a jelen magyarországi rendszer) kell legyengíteniük majd megsemmisíteniük a nemzetállamokat, mivel azok a nemzetek társadalmi létét, gazdaságát, jólétét és érdekeit védenék, és ezzel az Unió birodalmi törekvéseit akadályoznák. Fentieket igazolja a németországi Helga Zepp-LaRouche, az Emberi Jogok Szolidaritási Mozgalmának vezetõje is, aki egy közelmúlti publikációjában így ír: „nem csoda, hogy Európa koronás fõi különösképpen lelkesek az uniós szerzõdéssel kapcsolatban: egy határok nélküli Európa, csupán régiókkal és városokkal, olyan önálló nemzetállamok nélkül, amelyek az általános jólétet védenék.” Ugyanott idézi Hans Klecatsky, osztrák professzort: „a tagállamok elveszítik majd államiságuk létének lényegét és lefokozódnak regionális adminisztratív testületekké.” A regionális adminisztratív testületekké lefokozott nemzeti parlamentek végletesen passzív küldetését maga a Lisszaboni Szerzõdés fekteti írásba a nemzeti parlamentek szerepkörét leíró paragrafusokban. Ez a szerepkör abban foglalható össze, hogy a nemzeti parlamentek tevékenyen engedelmeskednek az uniós célkitûzések megvalósításában és a kapott tájékoztatások szerint buzgón végrehajtják az Unió utasításait. Nevezetesen: „tájékoztatást vagy értesítést kapnak”, „tevékenyen hozzájárulnak”, „nemzeti jogukban elfogadják”, „részt vesznek, együttmûködnek”, eközben „a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzõkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását”. „8C. CIKK A nemzeti parlamentek tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó mûködéséhez azáltal, hogy: a) a nemzeti parlamentek6
nek az Európai Unióban betöltött szerepérõl szóló jegyzõkönyvvel összhangban az Unió intézményeitõl tájékoztatást kapnak, és kézhez kapják az uniós jogalkotási aktusok tervezeteit; b) a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzõkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását; c) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 61c. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelõ eljárásokban, és az említett szerzõdés 69g., illetve 69d. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenõrzésében, valamint az Eurojust tevékenységének értékelésében; d) e szerzõdés 48. cikkével összhangban részt vesznek a Szerzõdések felülvizsgálati eljárásaiban; e) e szerzõdés 49. cikkével összhangban értesítést kapnak az Unióhoz való csatlakozási kérelmek benyújtásáról; f) a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepérõl szóló jegyzõkönyvvel összhangban részt vesznek a nemzeti parlamentek közötti és az Európai Parlamenttel folytatott parlamentközi együttmûködésben." Az Unió teljes fennhatóságára és a nemzeti parlamentek számára elõre megírt forgatókönyvre a bizonyíték a két alábbi részlet is, amely kimondja, hogy az uniós jogi aktusok végrehajtásának „egységes feltételek szerint kell történnie” és hogy a tagállamok „nemzeti joga” csupán az, hogy passzívan elfogadják a kötelezõ erejû uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket és biztosítsák az uniós jogok érvényesülését a tagállamokban: „249C. CIKK: (1) A tagállamok nemzeti jogukban elfogadják a kötelezõ erejû uniós jogi aktusok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. (2) Ha valamely kötelezõ erejû uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie, az ilyen jogi aktus végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra, illetve különleges és kellõen indokolt esetekben, valamint az Európai Unióról szóló szerzõdés 11. és 13. cikkében elõírt esetekben a Tanácsra.” „9F. CIKK: (1).... Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerzõdések értelmezése és alkalmazása során. A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetõségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.” Az ellentmondások netovábbját fedezzük fel, ha közelebbrõl megvizsgáljuk a nemzeti parlamentek kiosztott feladatok együttesét: „tájékoztatást vagy értesítést kapnak”, „tevékenyen hozzájárulnak”, „nemzeti jogukban elfogadják”, „részt vesznek, együttmûködnek”, eközben „a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzõkönyvben meghatározott eljárással összhangban figyelemmel kísérik a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását”. Tehát miközben a nemzeti parlamentek kötelességszerûen és tevékenyen alárendelik magukat az Unió fõ célkitûzésének, az uniós szintû jogi, gazdasági, társadalmi és a területi kohézió megteremtésében, eközben figyelgetik saját nemzeteik számára a „szubszidiaritás” elvének tiszteletben tartását. Ez a tevékenység-együttes az egész szerzõdés-szöveg kontextusában azzal egyenértékû, mintha a nemzeti parlamentek azt a feladatot kapnák, hogy miközben a tüzet kell sok víz bevetésével kioltaniuk, arra kell vigyázniuk, hogy a tûz ki ne aludjon. A jól ismert uniós „effektivitás”! Gondoljuk csak el, hogy mindez mennyi látványos parlamenti álfeladatot szolgáltat a hazudozásban és színjátszásban már többszörösen is kiválóra vizsgázó politikusainknak! Nem csoda hogy õk is és médiáik ennyire odavannak a Lisszaboni Szerzõdésért, hiszen a tetemes adópénzekért történõ látványos semmittevés, üres szövegelés és a sok hûhó a nagy semmiért tökéletes rendszerrajzát adja számukra. Sõt, a nagy álparlamenti csatározások alatt akár a nemzet védharcosai szerepében is tetszeleghetnek, mert ha szerintük sérül a szubszidiaritás, – ami pedig naná hogy sérül, ugyanis ha nem sérülne, akkor az uniós kohézió sérülne, – akkor a nemzeti parlamentek mehetnek panaszkodni az Európai Unió Bíróságához, aki pedig jó ha figyelünk
majd dönt abban a kérdésben hogy a sérült „szubszidiaritás” miatt keresetet benyújtó tagállam igénye jogos volt-e. „Deklarációk: II. cím Parlamentek közötti együttmûködés, 8. cikk: Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik a szubszidiaritás elvét megsértõ jogalkotási aktus megtámadására irányuló, valamely tagállam által az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 230. cikkében megállapított eljárás szerint benyújtott, illetve egy tagállam által a saját jogrendje szerint nemzeti parlamentje, illetve a nemzeti parlamenti kamarája nevében hozzá továbbított keresetek elbírálására.” És ha a Bíróság nem bírálja el jogosnak a keresetet, – naná hogy nem, mert akkor sérülne az uniós kohézió – akkor a lefutott kör bezárult, gyõzött az Unió (jé...) és a „harcos” nemzeti politikusok széttárják kezeiket leigázottan, hogy nem lehet mit tenni... A Lisszaboni Szerzõdésben mindenhol jelenlévõ jogköri összeférhetetlenségek egyik ominózus példája egyébként éppen itt áll szemünk elõtt, hiszen ugyanazon Bíróság hatáskörébe tartozik az is, hogy felügyelje a tagállamokban az uniós jogok betartását, azaz hogy hatékonyan érvényesítse a tagállamok szubszidiaritásának hatékony sérülését(!). 23.AZ UNIÓ RENDÕRSÉGE, A FELÉLESZTETT KGBSZÖRNY: EUROPOL ÉS EUROJUST Az elõzõ fejezetben bemutatott nemzeti parlamenti szerepek közt találjuk a feladatot, hogy azok tevékenyen hozzájárulnak az Unió jó mûködéséhez az alábbiak értelmében is: „8C. CIKK: c) a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség keretében az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 61c. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelõ eljárásokban, és az említett szerzõdés 69g., illetve 69d. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenõrzésében, valamint az Eurojust tevékenységének értékelésében” Elsõ olvasásra az ember szeme könnyedén átsiklik a szövegen, de másodikra már megtorpan, mondván, hogy ennél a résznél valami nincsen észnél: „A nemzeti parlamentek a 61c. cikkével összhangban részt vesznek az uniós politikák e területen való végrehajtását értékelõ eljárásokban, és az említett szerzõdés 69g., illetve 69d. cikkével összhangban részt vesznek az Europol politikai ellenõrzésében.” Nem tudom tetszettek-e figyelni: a nemzeti parlamentek „részt vesznek az Europol politikai ellenõrzésében”. Ez a mondat nyíltan bevallja, hogy az Europol egy politikai rendõrség, az Unió politikai érdekei szerint ellenõrzött és értékelt nemzetközi rendõrség! De hogy megtudjuk, hogy mily egyéb meglepetéseket tartogat nekünk ez a jogászi mikuláscsomag, rosáljunk át a hivatkozott 61C, 69D és 69G cikkekre, – elõször is hívjuk meg a 61C-t: „61C. CIKK: A 226., a 227. és a 228. cikk sérelme nélkül a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadhat el, amelyekben megállapítja azokat a szabályokat, amelyek szerint a tagállamok a Bizottsággal együttmûködve – különösen a kölcsönös elismerés elvének teljes körû alkalmazását elõsegítendõ – elvégzik az e címben említett uniós politikák tagállami hatóságok általi végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését. Az értékelés tartalmáról és eredményérõl tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.” Miután a kedves olvasó a padlóról felmosta önmagát, elmondanánk, hogy ha nem érti fenti kotyvalékot, ne ijedjen meg, nem önben és az ön jogásztalanságában van a hiba. A többszörös áttételekkel egymásra rakott jogászi hablaty ön elõl is elfedni igyekszik azt a tényt, hogy itt a megválasztatlan, és egyébként kommunista elõéletû tagokból álló Bizottság a diktatúrákra rendesen jellemzõ módon, már megint az egymással összeférhetetlen hatásköröket gyakorolja: jogalkotó, végrehajtó és ellenõrzõ (értékelõ). A manipulátor jogalkotó továbbá rejteni igyekszik azt a tényt, hogy a kirakatba tett cikk tartalma köszönõviszonyban sincs a szerjó ha figyelünk
zõdés aknákkal telezsúfolt belterületein kifejtett tartalommal. (Kirakatnak nevezzük a szerzõdés elejét és annak is azon részeit, amelyhez az olvasó még elvergõdik súlyosabb testi-lelki károsodások nélkül, azaz kb. az elsõ 33 oldal. Ezután kezdõdnek a közös külés biztonságpolitikára vonatkozó rendelkezések, amelyek érthetetlenné tétele az Unió számára stratégia fontosságú). A terrorista szövegíró így kezdi a fonalat 8C. CIKK c. kirakatterületén: „a nemzeti parlamentek részt vesznek az Europol politikai ellenõrzésében”. Ám a hivatkozott 61C-ben, a szöveg belsejében azt írja, hogy a nemzeti parlamenti „részvétel” végeredményben az, hogy értesítést kap a végeredményekrõl és a tagállamok értékelésérõl, arról, hogy engedelmesen követték-e a tagállami hatóságok az uniós politikákat: „az értékelés tartalmáról és eredményérõl tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.” Ugyanis, itt is, mint minden lényeges hatásköri területen, a megválasztatlan Bizottság javaslata alapján indul el egy szabályalkotás -(mint tudjuk, az ilyen kitételektõl hemzseg az egész szerzõdés) – amelyben a Tanács megállapíthatja azokat a szabályokat, amelyeket a Bizottság megállapít, és e szabályok szerint majdan, különösen a kölcsönös elismerés elvének teljes körû alkalmazását elõsegítendõ, a tagállamok a Bizottsággal együttmûködve elvégzik az e címben említett uniós politikák tagállami hatóságok általi végrehajtásának objektív és pártatlan értékelését, amelynek tartalmáról és eredményérõl tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket. Az uniós neo-kõkorszak jogtollnok-zsarnokai által kihalásra rendelt emberi civilizáció nyelvén mindez így szólna: a Bizottság, mint általában, megalkotja az uniós politikát, javaslatokat dolgoz ki olyan szabályok bevezetésére, melyek az Unió politikáit gyakorlatba ültetik, a javaslatokat elfogadtatja a Tanáccsal, végrehajtatja a tagállamokkal, ellenõrizteti és értékelteti velük a végrehajtást, majd ellenõrzi a végrehajtás ellenõrzését, értékeli az ellenõrzések értékeléseit, és értékelését megküldi a nemzeti parlamenteknek. Röviden, a Lisszaboni Szerzõdés értelmében a nemzeti parlamentek úgy ugrálnak, ahogy az Unió fütyül, de az ugrálás passzív mivoltát aktívan leplezve: körülményesen, körkörösen, többszörös redundanciákkal, s eközben lefutva a politikai ötkarikás díszköröket az európai aréna nézõközönsége elõtt, tetemes európai adópénzekbõl fedezett tetemes költségeket felemésztve, az „uniós hatékonyság a köbön” nevében. De az Uniót hatékonyan segítõ stratégiai megtévesztési manõverek minden mennyiségû plusz pénzt, fáradságot és energiát megérnek, egyrészt mert úgyis a birodalmi adófizetõk állják a nekik rendezett hazugságok és bábparlamenti cirkuszok extra költségeit, másrészt, mert a cél az, hogy a nemzetállamok úgy szûnjenek meg, hogy saját megszûnésükrõl fogalmuk se legyen. Azt pedig különösképpen ne sejtsék meg, hogy már réges rég nincsen nemzeti parlamentjük, mert ha egy birodalomban a kenyér hiánya mellett beáll a nemzeti politikai cirkusz hiánya is, akkor az ezt az ûrt kitöltõ unalom alatt esetleg még leesik a birodalmi rabszolgáknál is az a bizonyos tantusz. Érdekes egyébként, hogy mily jól mûködnek e birodalmisták tervei: valóban mindenki néma rendben tûri, hogy saját országhatárai sincsenek már, és emellett, azaz ennek ellenére, úgy figyeli mindenki saját parlamentje eseményeit, mint ha az egy önálló ország ügyeirõl értekezne... Majd, hogy teljes legyen a kép, ne hagyjuk ki a hivatkozott 61C. után következõ 61D-t sem és idézzük fel azt a bizonyos rendelkezést, amely megalkotja a KGB-féle belsõ biztonságot felügyelõ, Tanácson belüli bizottságot: „61D. CIKK: A belsõ biztonságra vonatkozó operatív együttmûködés Unión belüli elõmozdításának és erõsítésének biztosítására a Tanácson belül egy állandó bizottság jön létre. A 207. cikk sérelme nélkül e bizottság segíti a hatáskörrel rendelkezõ tagállami hatóságok intézkedéseinek összehangolását. E bizottság munkájába be lehet vonni az Unió érintett szerveinek és hivatalainak képviselõit. A bizottság munkájáról folyamatosan tájékoztatni kell az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket.” 7
Az elõzõ részekben már ismertettük e rejtélyes, belsõ biztonsági minisztérum mibenlétét és az errõl szóló aggodalmaink. A már korábban felismert elriasztó helyzet csak ugyanabba az irányba romlik tovább az Europol feladatai által: „69G. CIKK: (1) Az Europol feladata, hogy támogassa és erõsítse a tagállamok rendõri hatóságainak és egyéb bûnüldözõ szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttmûködést a két vagy több tagállamot érintõ bûncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértõ bûnözési formák megelõzése és üldözése terén.” Én magam próbálok e percben levegõt kapni, de nem megy a dolog. Szegezzük csak tekintetünket újra a fenti szövegre, hogy mit is mond az? Mely dolgok üldözésére jön létre az EU rendõrsége, az Europol: 1) a bûncselekmények 2) terrorizmus 3) az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértõ bûnözési formák. Na, ezt az utóbbit leírjuk még egyszer: az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértõ bûnözési formák. Világháború paragrafusokkal! A legelriasztóbb, hogy az Europol feladata üldözni olyan ún. „egyéb bûnözési formákat” – sorban az általános bûncselekmények majd a legfõbb uniós bûncselekmény, az ún. „terrorizmus” mellett – amelyek sértik az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket. A kérdés, hogy vajon melyek lehetnek eme bûnözési formák, amelyek sértik az uniós politikák alkalmázási köreit? Bingó! Az Unió érdekeit általában sértõ politikai „bûncselekmények” – ezek közt például a tagállamokra kényszerített birodalmi törvények megtagadása! Szükséges-e annak további magyarázata, hogy amirõl itt olvasunk, feketén-fehéren, balról-jobbra, felülrõl-lefelé, az a totális rendõrállam mintanyomata és az Unió birodalmista politikája elleni ellenállás elõzetes semlegesítésének terve? Az Unió által nemzetközi törvényeket sértve lerohant országok polgársága elleni nyílt fenyegetõzés! Ami talán még ennél is súlyosabb tény, az az, hogy ez a szöveg a szemünk elõtt definiálja át a demokráciát annak ellenkezõjévé. Mert az egy dolog, hogy egy állam a maga kialakult rendõrállam gyakorlatát követi a maga diktatórikus mivoltában, mint például a Gyurcsány-féle állam, de ezt a gyakorlatot demokratikus alkotmányok nem írják elõ. A magyarországi diktatórikus átalakulás és az egyéni szabadságjogok elnyomása is úgy, illetve annak ellenére megy végbe, hogy elvileg van egy demokratikus alkotmányunk, ami garantálná jogainkat és alaptörvényeiben védené a polgárokat az állam önkényes hatalomgyakorlása ellen. Ehhez képest, itt, egy állítólagos demokratikus uniót alapító alkotmány kellõs közepén állunk, ahol az minden részletre kiterjedõ precizitással rendelkezik arról, hogy miként, milyen intézményesített formában és milyen indokokkal fogja elnyomni polgárait. Egy totális rendõrállam gyakorlatának elvi leírását láthatjuk demokratikus legitimitást nyerni. A történelem során valószínûleg nem volt, és soha nem is lesz még egy ilyen szégyenletes alkotmány, de ha lenne is ilyen, az biztos, hogy épeszû ember nem akarna egy olyan állam polgára lenni, amelynek ilyen alkotmánya van. Az e tanulmány II. részében már hivatkozott Bonde-könyv a „Demokrácia nélküli alkotmány” c. fejezetében ugyanezt állapította meg: „egy alkotmány általában arra szolgál, hogy megvédje egy ország polgárait annak politikusaitól. Meghatározza annak korlátait, hogy a megválasztott képviselõk két választás között milyen kérdésekben dönthetnek. Az EU Alkotmány illetve a Lisszaboni Szerzõdés azonban nem ilyen: ez a politikusokat védi a választók általi befolyástól.” (Jens-Peter Bonde: „Új könyv az EU Alkotmányról: Új cím régi tartalommal” („New book on the constitution: New name – same content”) A kirakatban (8C. CIKK: c) hivatkozott részek további paragrafusait és cikkeit idézzük alább – az ezekhez fûzött kommentárt az idézett szerzõdésrészek után közöljük: „69G. CIKK (2) Az Europol felépítését, mûködését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következõket foglalhatják magukban: a) az információk, így külö8
nösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyûjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje, b) a tagállamok hatáskörrel rendelkezõ hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolása, megszervezése és végrehajtása, adott esetben az Eurojusttal kapcsolatot tartva. E rendeletek határozzák meg azokat az eljárásokat, amelyek szerint az Európai Parlament – a nemzeti parlamentekkel közösen – ellenõrzi az Europol tevékenységét. (3) Az Europol által végzett operatív cselekményeket annak a tagállamnak a hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben kell végrehajtani, amelynek területét ezek a cselekmények érintették. Kényszerítõ intézkedések alkalmazására kizárólag a hatáskörrel rendelkezõ nemzeti hatóságok jogosultak.” „69D. CIKK (1) Az Eurojust feladata a két vagy több tagállamot érintõ, illetve a közös alapokon való bûnüldözést szükségessé tevõ súlyos bûncselekmények kivizsgálására, valamint az ezekkel kapcsolatos büntetõeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkezõ nemzeti bûnüldözõ hatóságok közötti megfelelõ koordináció és együttmûködés támogatása és erõsítése a nemzeti hatóságok, illetve az Europol által végzett operatív cselekmények és az általuk szolgáltatott információk alapján. Ebben az összefüggésben az Eurojust felépítését, mûködését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következõket foglalhatják magukban: a) az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó nyomozások megindítása, illetve javaslattétel a nemzeti hatóságok által lefolytatandó bûnvádi eljárások megindítására különösen az Unió pénzügyi érdekeit sértõ bûncselekmények vonatkozásában, b) az a) pontban említett nyomozások és bûnvádi eljárások kezdeményezésének összehangolása, c) az igazságügyi együttmûködés erõsítése, többek között a joghatósági összeütközések feloldása, valamint az Európai Igazságügyi Hálózattal való szoros együttmûködés révén. E rendeletekben kell továbbá meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részt vesznek az Eurojust tevékenységének értékelésében. (2) Az (1) bekezdésben említett büntetõeljárások során, a 69e. cikk sérelme nélkül, a hivatalos eljárási cselekményeket a tagállamok hatáskörrel rendelkezõ tisztviselõi foganatosítják.” De hogy e közbülsõ és befejezõ részeket se ugorjuk át, íme: „69F. CIKK (1) Az Unió rendõrségi együttmûködést alakít ki, amelyben részt vesz a tagállamok valamennyi hatáskörrel rendelkezõ hatósága, köztük a tagállamok rendõrségei, vámhatóságai és a bûncselekmények megelõzésére és felderítésére szakosodott egyéb bûnüldözõ szolgálatai. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg a következõkre vonatkozóan: a) a releváns információk összegyûjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje, b) az állomány képzésének támogatása, valamint együttmûködés az állomány egymás közötti cseréje, a felszerelések használata és a kriminalisztikai kutatások terén, c) a szervezett bûnözés súlyos formáinak felderítésére vonatkozó közös nyomozási technikák. (3) A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapíthat meg az e cikkben említett hatóságok közötti operatív együttmûködésre vonatkozóan. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követõen egyhangúlag határoz.” „61H. CIKK: Ha az a 61. cikkben megállapított célkitûzések elérése, a terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek megelõzése és az azok elleni küzdelem érdekében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében, rendeletekben meghatározza a tõkemozgások és a fizetési mûveletek terén meghozott közigazgatási intézkedések, így például a természetes és jogi személyek, csoportok vagy nem állami, illetve államisággal nem rendelkezõ entitások birtokában vagy tulajdonában lévõ, illetve õket illetõ pénzkészletek, pénzügyi eszközök és gazdasági jövedelmek befagyasztásának kereteit.” A fent hivatkozott 61. cikk pedig a III. részben (13. fejezetben) már kielemzett rész – idemásoljuk: jó ha figyelünk
„61. CIKK (1) Az Unió egy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkot, amelyben tiszteletben tartják az alapvetõ jogokat és a tagállamok eltérõ jogrendszereit és jogi hagyományait. (2) Az Unió biztosítja a személyek belsõ határokon történõ ellenõrzések alóli mentességét, továbbá a menekültügy, a bevándorlás és a külsõ határok ellenõrzése terén a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló olyan közös politikát alakít ki, amely a harmadik országok állampolgáraival szemben méltányos bánásmódot biztosít. E cím alkalmazásában a hontalan személyeket harmadik ország állampolgárának kell tekinteni. (3) Az Unió a bûncselekmények, a rasszizmus és az idegengyûlölet megelõzésére és leküzdésére irányuló intézkedésekkel, valamint a rendõri, az igazságügyi és az egyéb, hatáskörrel rendelkezõ hatóságok koordinációjára és együttmûködésére irányuló intézkedésekkel, továbbá a büntetõügyekben hozott bírósági határozatok kölcsönös elismerése és – amennyiben szükséges – a büntetõ jogszabályok közelítése révén a biztonság magas szintjének garantálásán munkálkodik.” Aki a fenti szerzõdésrészeket végigolvasva mindennél erõsebben elkezdett szorongani, mert bekapcsolta az itt látható képbe az elõzõekben ismertett „alkotmányos rendõrállam” víziójat, annak sajnos igazat kell adjunk. Igen, orwelli világ készül itt, egy valóságos gondolatrendõrséggel. E szerzõdés zavarodott alkotóját a legkevésbé a bûncselekmények üldözése érdekli. A 61H cikkben drasztikus módon elõirányzott megsemmisítõ csapást, az áldozatok pénzügyi kereteinek befagyasztását – mindenféle törvényes bírósági eljárások említése nélkül – elõirányozza a 61. cikkben megállapított célkitûzések elérésére érdekében, azaz mindenek elõtt, a rasszizmus és idegengyûlölet megfékezésére, majd e két büntetendõ életérzés mellé újból felveszi fõ kedvencét a terrorizmust, amelyet nyilvánvalóan ezen „bûnök” természetes folyományának tekint. És elárulja, hogy a „terrorizmus és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek” megelõzése érdekében semlegesíteni fog minden olyan entitást, ami potenciálisan terrorista számba megy. (Esetleg azért mert színes bõrû vagy szegény kelet-európai, s emiatt többszörösen is gyarmatosított, – vagy mert kellõen megindokolt útálattal és jogos önvédelemmel elutasítja az Unió Európa nemzetei ellen vezetett agresszóját.) Az ilyen „közveszélyes elemek” „a természetes és jogi személyek, csoportok, állami, illetve államisággal nem rendelkezõ entitások” semlegesítése érdekében az Unió meghatározza az ezek „birtokában vagy tulajdonában lévõ, illetve õket illetõ pénzkészletek, pénzügyi eszközök és gazdasági jövedelmek befagyasztásának kereteit.” Na most minden olyan országban, amelyet idegenek és idegen fajok lerohannak erõszakkal megnyitott határaikon keresztül, az egyetlen normális és elvárható életérzés az idegengyûlölet és a rasszizmus. Most képzeljük el, ha ugyanez történne éppen Izraellel, a „szent” országgal. Ha azt mondaná neki egy rakás idegen politikus egy háta mögött aláírt új föderációs államalapító alkotmányban, hogy na ide figyelj édes apám, itt van ez az okirat érvényben, Izrael innentõl egyetlen ország lészen a környezõ szomszédjaival, az összes ide béjövõ nem-zsidónak meg más nemzetiségûnek annyi munkát kell adj, amennyit mi mondunk, és ha utálod a helyzetet, akkor büntetendõ nacionalista, rasszista és idegengyûlölõ vagy, és befagyasztjuk az összes bankszámládat. Eme célkitûzésekre egy teljes rendõrspiclihálózatot szervezünk. Ha csúnya szemmel mersz nézni ránk, és nem kellõ szeretettel övezed a fejedre telepített idegeneket, börtönbe dugunk, mint terroristát. A 61H másik érdekessége, hogy nemcsak egyének de bizonyos „állami entitások” ellen is fenyegetõzik, ami magában rejti annak erõs valószínûségét, hogy az Unió ezt a módszert elsõszeretettel alkalmazza majd engedetlenséget tanusító tagállamai ellen is. Ezen részletekbõl kiderül az is, hogy az Unió betegesen megszállott törekvése az információgyûjtés, információtárolás és feldolgozás, amely egyértelmûen az alapvetõ adatvédelmi és személyiségi jogainkat sérti. Tudvalévõ, hogy az Unió a legkorszerûbb technológia alkalmazásával készül saját polgárainak magánéletét mikormenedzselni és jó ha figyelünk
a legapróbb részletekig ellenõrizni. Tervezeik bevezetni az ujjlenyomat-adatbázis szervezését és minden pénzmozgás szoros követését. A másik visszatérõ elem az információk begyûjtése mellett az igazságügyi és rendõrségi együttmûködés erõsítése a bûnvádi eljárások kezdeményezésének összehangolása, az igazságügyi együttmûködés erõsítése, az ún. „joghatósági összeütközések” feloldása az Európai Igazságügyi Hálózattal való szoros együttmûködés révén. Íme hát itt áll elõttünk a felélesztett KGB-szörny hálózata, teljhatalommal mindenki elleni teljes bevetésre és tönkretételére, akár abban az esetben is, ha például, mint ismeretes a magyarországi példákból, elõvigyázatlan módon túl sok cukrot tart otthon és nemzeti zászlót. Egy terrorállam valóságos mintanyomata ez a szerzõdés, egy állítólag demokratikus rendszerként leírva. Ehhez képest Európa olyan nagyon nyugodt, hogy az embernek az az érzése támad, hogy Merkel valóban elérte célját és az Unió polgárai valóban nem olvassák el új alkotmányukat. Ráadásul itt még nem ér véget a dolog. Mintha az eddigiekben részletezett biztonsági, rendõrségi és katonai felkészültség a polgárok ellen nem lenne elég az uniós állam „védelme” számára, még ennél is tovább megy. Az Unió a legapróbb utolsó részletre is fel kell készüljün a polgárai ellen való védekezésben. (Ne feledjük, még mindig egy bizonyos „demokratikus” alkotmány közepén sétálgatunk!) Az Unió pénzügyi érdekeit sértõ bûncselekmények külön kategóriaként szerepelnek a 68E cikk alatt, és ez a „bûnféleség” oly annyira speciális kategória, hogy egy külön ügyészségi intézmény válhat „szükségessé” az efféle bûncselekmények üldözésére. „69E. CIKK (1) Az Unió pénzügyi érdekeit sértõ bûncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre.” A tény, hogy az Unió már most érzékeli és kilátásba helyezi annak igényét, hogy az Ügyészségén belül egy külön ügyészségre lehet szükség arra a célra, hogy az Unió pénzügyi érdekeit védõ bûncselekményeket üldözze, mutatja azt, hogy egy újabb állam szaporodik az államon belül, és hogy saját „pénzügyi érdekei” léteznek, amelyre bizonyos ellenségek leselkednek. Hogy az Unió erre a célra ilyen különös elõkészülettel szervezkedik, azért is ad különös aggodalomra okot, mert egy politikai ellenfeleit üldözõ ellenõrizetlen és elszámoltathatatlan rendõrállam hamis vádak tömkelegével foszthatja ki áldozatainak millióit, és ezáltal tökéletesítheti tovább azokat a korrupt pénzbeszedési módszereket, amelyeket már egyes parlamenti tagjaik a jelenben is megkezdtek, éves szinten 100 millió dollár körüli sikkasztásokkal. A „terroristák” és „az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértõ bûnözési formák” mellett tehát az Unió elleni „fõbûnök” egyike lesz az is, ha majd megpróbáljuk az Unió anyagi érdekeit sérteni. Namármost egy állampolgár mi módon sértheti meg egy állam pénzügyi érdekeit? Lehetséges, hogy az Unió már tud valamit, amit mi még nem, valamit, amit õ maga már mûvel, de mi még nem tudunk róla? Ez bizonyos. Ahhoz hogy nekilóduljunk felfedezni, hogy már megint miben sántikál a paragrafusokkal ránk lövöldözõ Unió, az általános élettapasztalat és az Unió politikusainak specifikus jellemzõi alapján a következõ alapelvet kell figyelembe vegyük: 1) a mindenki magából indul ki elve 2) az Unió állam tudja mire számítson, hisz õ szabja meg az irányvonalakat, nem a polgárság, 3) a már jól ismert áldozatvádló gyakorlat. Mindezekbõl kiindulva jogosan gondolhatjuk, hogy ezzel a rendelkezéssel maga az Unió készül polgárai pénzügyi érdekeibe gázolni, nyakig, és az az ellen való védekezést értelmezi úgy, mint az Unió pénzügyi érdekei megsértését, ezért az ellene való védekezést már elõzetesen is semlegesíti. A jelenleg is tudható okok egyike, amellyel egy polgár egy állam „pénzügyi érdekeit sérti”: ha a polgár megtagadja vagy kikerüli az adófizetést. Tehát ez a rész valószínûleg a jövõ birodalmi adóbehajtók és adóellenõrök gyülekezetérõl rendelkezik. Itt az orrunk elõtt jön 9
létre egy feudalista rendõrállam. Lélegzetelállító egyezõséggel állapítja meg, egyébként egy másik aspektusból megközelítve, a feudális strultúrákkal való egyezõséget, a már más vonatkozásban az elõzõ fejezetekben idézett Helga Zepp-LaRouche: „Nem csoda, hogy Európa koronás fõi különösképpen lelkesek az uniós szerzõdéssel kapcsolatban: egy határok nélküli Európa, csupán régiókkal és városokkal, olyan önálló nemzetállamok nélkül, amelyek az általános jólétet védenék. Ehelyett egy birodalmi struktúra, egy új középkor, egy várható életkorral, populációval és szegénységgel. Köszönjük, nem!” Az Unió ezek szerint arra számít, és emiatt elõre rendelkezik, hogy az Unió polgársága mindent elkövet majd arra, hogy elkerülje a ráerõszakolt idegen birodalmi kormánynak kötelezõ adófizetést. Mert uniós adó pediglen lészen, és ne feledjük, hogy ez az adó olyan kasszába folyik majd be, amelybõl jelenleg is nyomtalanul és büntetlenül tûnnek el évente 100 milliós nagyságrendû dollárösszegek! (És ez az információ csak egy véletlenül kipattant hír alapján való, amelyhez képest ki tudja milyen nagyságrendûek a valóban hiányzó összegek...) Ne feledjük azt sem, hogy az adóink nagyságrendjérõl döntõ politikusok sem most sem a jövõben, sem a tagállami sem az uniós parlamentekben nem értünk, hanem ellenünkre politizálnak. Ne feledjük, hogy a stagfláció irányába sodorják már jelenleg is Európát! És ne feledjük, hazudnak! Amirõl igérik, hogy nem lesz, az nagyon is lesz, sõt az lesz leginkább! A hazai gyakorlatból jól ismert módszer az, hogy amikor az állam valami pozitívum-félét kezd el nagy hangon hirdetni, akkor azt mindig úgy kell érteni, hogy annak az ellenkezõjével készül csapást mérni a polgáraira. Amirõl politikusaink azt mondják ma, hogy nem lesz, azt kezdjük el megakadályozni, vagy készüljünk fel arra, hogy már holnapra várható. Emiatt nagy eséllyel vehetjük számításba az Unió általi adóztatással beálló tragikus jövõképet. A napokban folytatott írországi népszavazási propaganda-hadjárat pedig most éppen attól hangos, az ír szavazók manipulálása érdekében, hogy nem lesz egységes uniós adórendszer, és nem lesz uniós adó. Tehát lesz. Az adómegkerülés mellett a másik módozat, amellyel az Unió anyagias érzelmeibe gázolhatunk, ha el akarjuk számoltatni, ha elkezdünk tiltakozni az uniós pénzügyi korrupciók és túlköltekezések helyett. Tehát itt most ahelyett hogy garanciát kapnánk a demokratikus átláthatóságra és elszámoltathatóságra, azt kapjuk a képünkbe, hogy ha efféle gondjaink lesznek, meggyûlhet a bajunk egyenesen egy direkt erre a célra megalapított uniós ügyészséggel. Az Unió kielégíthetetlen és korrupt pénzügyi érdekeit pedig végtelenül sérteni fogja, ha nem rabolhatja ki végtelenségig saját polgárait. A Lisszaboni Szerzõdés e fejezetben bemutatott részletei azt igazolják, hogy egy szélsõségesen anyagias és korrupt rendõrállam rendszerének alapjait, ráadásul a feudalizmus jellegét magán viselõ rendszer alapköveit rakja le, nyilván azzal a céllal, hogy az Unió állama polgárait saját magának megadott fennhatósága alatt szabadon kifoszthassa, és mindezt a törvény erejével és erõszak-monopóliumával fedezze. A jóslatok helyett pedig beszéljenek az elõttünk álló tények. Újból megállapíthatjuk, hogy, mint általában a Lisszaboni alkotmány egésze, ezek a paragrafusok is az Unió államának hatatásköreit és érdekei védelmét terjesztik ki korlátlanul, ahelyett hogy az államot korlátoznák és az állampolgárok védelmét biztosítanák, miként az egy demokratikus alkotmánytól elvárható lenne. Sõt, az egész alkotmányos szerzõdés szélsõséges fenyegetés alá helyezi az Unió polgárait. Tehát az a kérdés, amit korábban már felvetettünk, újból és újból felmerül: egy olyan nagyhatalmi bûnöldözõ rendõri apparátus és bíróság (az Europol és Eurojust), amit egy csalásra és jogi manipulációra épülõ diktatórikus módon létrejövõ Unió hoz létre, kiket fog elkezdeni üldözni, mint „terroristákat” és egyéb az Unió érdekeit sértõ „bûnformákat”: a nem-szélhámos fordítókat, a becsületes jogászokat és politikusokat, a más nemzeteket meg nem támadókat, és általában mindenkit, aki békére és demokráciára törekedne? Mi történik itt végeredményben? Mire ez a nagy felkészülés mindenféle bûnözés és álbûnözés elleni ellemi csapásra és különös10
képpen mi ez a nagy szervezkedés e bûncselekmények „megelõzésére” az ún. abszolút biztonságra? A liberális eszmék uniós szónokai elfeledték volna, hogy állítólagos ellenségeik, a kommunista rendszerek ugyanezen filozófia jegyében zárták el polgáraikat a külvilágtól és különösképpen a kapitalista dekadencia potenciális veszélyeitõl? A liberalizmus majd neoliberalizmus bajnokai, akik évtizedek óta arról papolnak az összes szennymédiáikon keresztül, észosztó mûsoraikban és erkölcsbomlasztó filmalkotásaikban, az erõszakot és az összes szabadosságot belemosva az emberek agyába, mutogatva a volt kommunizmus rabságára, hogy sokkal jobb egy teljesen szabad (értsd, szabados) társadalomban élni, mint az állandó bûnök elõli rettegésben rákattintani a lakatot az egész társadalomra, most miután beliberalizálták magukat a hatalomra, arról szónokolnak egy föderációs alkotmányban, hogy mégiscsak a kommunista-szerû szuperbiztonság és gondolatfegyelem elérése az ideál? Vagy az történik, hogy miután e bûnözõk a liberalizmus eszméiével a börtönök árnyai alól felküzdötték magukat országvezetõi pozíciókba, és az erõszak elektrosokkos besugárzásával beküzdötték magukat az emberi elmékbe is, most rákattintanák a bilincset, nem az egész társadalomra, „csak” az ártatlanokra: azokra, akik nem tették meg természetükké a beléjük nevelt erõszakot és bûnözõi hajlamot? Nem tudom, érti-e a kedves olvasó, hogy a Lisszaboni Szerzõdéssel a világkormány által tervezett bûnözõi világanarchiát megalapító nemzetközi okiratot olvassa? 24.AZ UNIÓS JOG ELSÕBBSÉGE: AVAGY HOGYAN LÕJÜNK PARAGRAFUSOKKAL MÁS ORSZÁGOKRA Ez az a témakör, ami talán még az eddigieknél is nagyobb figyelmet érdemel. Az uniós jog elsõbbségét és ezzel a föderációs hierarchiát megalapozó szövegrészt, azaz a szerzõdés egyik leglényegesebb részét a paragrafus-dzsungel egy rejtett zugában találtuk és egy lábjegyzet mélyébõl kellett a felszínre ásnunk. Az uniós jog elsõbbségét elvileg nem jogi kötöttséggel deklaráló szövegrész – amely az érintett országok szuverenitásának létét-nemlétét dönti el, lényegében minden egyéb a Szerzõdésekben megfogalmazott rendelkezések legalapja, és mint ilyen, központi helyen, kiemelten és egyértelmûen kellene szerepeljen. Ehelyett az uniós jog elsõbbségét érintõ rész a a Lisszaboni Szerzõdés egyik mellékletében, a „Záróokmány”-ban búvik meg „A Szerzõdések rendelkezéseire vonatkozó nyilatkozatok, 17. Nyilatkozataként ”Az uniós jog elsõbbségérõl”. A szöveg egyenes beszéd helyett csupán „emlékeztet”: „A Konferencia emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelõen a Szerzõdések és a Szerzõdések alapján az Unió által elfogadott jogi aktusok az említett ítélkezési gyakorlat által megállapított feltételek szerint a tagállamok jogával szemben elsõbbséget élveznek.” „A Konferencia továbbá úgy határozott, hogy a Tanács Jogi Szolgálatának az európai uniós jog elsõbbségérõl szóló, a 11197/07 (JUR 260) dokumentumban foglalt véleményét csatolja e záróokmányhoz:” „A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi jog elsõbbsége a közösségi jog egyik alapelve. A Bíróság szerint ez az elv az Európai Közösség sajátos természetébõl fakad. E megszilárdult ítélkezési gyakorlat elsõ ítélete (a 6/64. sz. Costa kontra ENEL ügyben hozott 1964. július 15-i ítélet (1) meghozatalának idején a Szerzõdésben nem volt említés az elsõbbségre vonatkozóan. Ma ugyanez a helyzet. Az a tény, hogy az elsõbbség elvét a jövõbeli szerzõdés sem fogja tartalmazni, semmiképpen sem változtat az elv meglétén és a Bíróság meglévõ ítélkezési gyakorlatán.” Lábjegyzet: „Mindezekbõl az következik, hogy a Szerzõdésbõl eredõ és ezáltal önálló jogforrásból származó joggal szemben – annak eredeti, sajátos természetébõl adódóan – bírói úton nem érvényesíthetõ semmiféle nemzeti szabály anélkül, hogy e jog el ne veszítené közösségi jellegét, és anélkül, hogy ez magának a Közösségnek a jogi alapjait meg ne kérdõjelezné.” jó ha figyelünk
Ha az ember figyelmesen megvizsgálja a fenti szövegrészeket, akkor megérti, hogy mirõl van szó: elõször is megállapítja, hogy a Bíróság eddigi gyakorlatát is az uniós jog elsõbbsége jegyében folytatta. Ez a kitétel gyakorlatilag a Bíróság eddigi és jövõbeli, azaz mindenkori ítélkezési gyakorlatát felülrendeli a Szerzõdések által megfogalmazott alapelveknek és rendelkezéseknek, és mivel a szöveg szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatában az uniós jog elsõbbséget élvez, emiatt ez a szövegrész valójában az uniós jog elsõbbségét állapítja meg. Továbbá ez a rész azzal az „indokkal” támasztja alá mindezt, hogy a közösségi jog a közösség alapelve, és azzal, hogy mivel a Szerzõdésbõl eredõ jogforrás „eredeti és sajátos természete” az, hogy közösségi, ezért csorbát szenved akkor, amikor nem-közösségi azaz a nemzeti szabályok érvényesítése történik. Az önmagába visszafutó érvelés (az érvelés konklúziója egybeesik annak premisszájával) így foglalható össze: 1) A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a közösségi jog elsõbbsége a közösségi jog egyik alapelve 2) A tény, hogy szerzõdések nem tartalmazzák az elvet és nem is fogják, attól még ez az elv, mégpedig azért, mert ez a gyakorlat 3) A Szerzõdés önálló jogforrás, és van egy „eredeti sajátos természete”, amellyel szemben azért nem érvényesíthetõk nemzeti törvények, mert akkor sérül a 1) kiindulási pont, azaz a Közösség jogi alapjai.
Unió javára; ehhez képest már „semmiség”, hogy ehhez írásban is adják a beleegyezésüket. A korábban idézett Helga Zepp-LaRouche ugyanerrõl: „Hogyan tetszett mondani? Az uniós jog elsõbbséget élvez a németországi jog felett, de úgy, hogy ez még csak nem is része a szerzõdésnek? És hogy errõl a radikális újdonságról értesüljünk, egy nyilatkozatba kell bepillantsunk, majd azután, hogy biztosak legyünk a dologban, még egyszer megnézzük, mit mond a bírósági vélemény, ami viszont elmondja, hogy ez az elv miért nem jelent meg a szövegben, de ami azért ennek ellenére hatályban van?” A szerzõdés egyéb részei szerint az uniós jogok elsõbbségét már a jelenben is érvényesítõ Bíróság gyakorlata továbbra is érvényben marad. Az alábbi idézet szerint a Bíróság biztosítja az uniós jog tiszteletben tartását és az uniós intézmények által elfogadott intézkedések végrehajtását a tagállamokban: „9F. CIKK: (1).... Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerzõdések értelmezése és alkalmazása során. A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetõségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.” Az uniós jog elsõbbségének tényét foglalják magában a jogharmonizációra utaló szövegrészek is:
Ennek az üres, önmagába visszafutó érvelésnek célja, hogy elhelyezzen egy fogalmi csavart: úgy szögezze le az uniós jog elsõbbségét, hogy eközben letagadja, hogy ezt teszi. E deklaráció szerint az uniós jog elsõbbsége, mint gyakorlati elv és elvi gyakorlat, a közösség jogi alapjainak azon „sajátos természetébõl” fakad, amely rejtetten a föderációs törvényi hierarchia, amit a szerzõdés úgy akar ráerõszakolni az egyes alárendelt államokra, mintha az egy szerves fejlõdés része lenne. Azért nem fogalmaz egyértelmûen, mert az uniós jog elsõbbsége a föderációs szerkezetû államokra jellemzõ törvényi hierarchia, és a Lisszaboni Szerzõdés az uniós jog elsõbbségének egyértelmû bevallásával a tagállamokat nyíltan megfosztaná szuverenitásuktól, nyíltan ütközne alkotmányaikba, amit muszály ezzel a trükkel áthidalnia, egyébként, mint említettük, a tagállamokban népszavazásokat kellene kiírni a Szerzõdés elfogadtatására. Ugyanakkor a kétértelmûség korlátlan szabadságot biztosít a tagállam politikusai és az EU- adminisztráció számára, hogy e paragrafusokba késõbb mindenki azt értelmezzen, amit óhajt. A szöveg kétértelmû megfogalmazása miatt az eurovnyikok megtarhatják maguknak a királyi jogot, hogy a kivételezett államok (nagyhatalmak) esetében szemet hunyjanak bizonyos uniós jogok megkerülése esetén, míg az olyan elnyomott népek és saját politikai vezetése által elárult ország, mint Magyarország, az uniós jog elsõbbségének elvét kötelezõ érvényûként, azaz jogi kötöttséggel megfogalmazottként fogják értelmezni. Az uniós jog elsõbbségének kétértelmû megfogalmazása feletti dimenzióban azonban egy újabb fogalmi csavar érhetõ tetten, egy egyedülálló fogalmi manipuláció, amelynek eredménye az, – fogódzkodjunk meg – hogy a szöveg kétértelmûsége ellenére is egyértelmû! Ugyanis ennek értelmében az uniós jog elsõbbséget élvez a tagállamok törvényei felett, oly annyira, hogy maga az Unió Bíróságának véleménye állítja, csak azért nincs szükség az uniós jog elsõbbségének külön kikötésére a Lisszaboni Szerzõdésben, mert az uniós jog már eddig is elsõbbséget élvezett a tagállami törvények felett (!) A Lisszaboni Szerzõdés ezáltal egy korábban elhazudott és utólagosan bevallott információt oszt meg velünk, és észrevétlenül óhajtja legitimmé tenni azt az illegitim állapotot, hogy a megfelelõ szerzõdéses felhatalmazások hiánya ellenére az Unió Bírósága eddigi gyakorlatát is az uniós jog elsõbbsége jegyében folytatta. A szerzõdés végeredményben azzal a hamis érveléssel teszi az uniós jog elsõbbségét hatályossá, hogy szerinte az uniós jog elsõbbsége már most is hatályos. Amit ezen a ponton a jogalkotó cselekszik, az ugyanaz a manipuláció, amit az Unió általában is mûvel a Lisszaboni Szerzõdés kapcsán, állítván, hogy a tagállamok közösségi létükben már korábban feladták szuverenitásukat az
„4. fejezet igazságügyi együttmûködés büntetõügyekben 69A. CIKK (1) Az Unióban a büntetõügyekben folytatott igazságügyi együttmûködés a büntetõügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és magában foglalja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését a (2) bekezdésben és a 69b. cikkben említett területeken. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg, amelyek célja: a) a bírósági ítéletek és határozatok minden formájának az Unió egészén belüli kölcsönös elismerését biztosító szabályok és eljárások megállapítása." Miután kellõ vérveszteségek után visszatértünk az iménti fejezetekben feltárt legmélyebb paragrafus-árkokból, az elkövetkezõ megpróbáltatások már szinte semmiségnek tetszettek és mintegy akadálytalanul vettük az akadályokat...
jó ha figyelünk
25.„LEGALÁBB EGYMILLIÓ”: BOMBÁZÁS „KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA” FEDÕNÉVEN A Szerzõdés, mint korábban említettük, szintén a szerzõdés kirakatrészeiben pompázva, lehetõséget ad az európai polgárok számára a közvetlen demokrácia gyakorlására: „8B CIKK: (4) Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentõs számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elõ megfelelõ javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség. Az ilyen kezdeményezésekre alkalmazandó eljárások és feltételek meghatározására az Európai Unió mûködésérõl szóló szerzõdés 21. cikke elsõ bekezdésének megfelelõen kerül sor.” Ennek a részletnek külön érdekessége, hogy rövidsége ellenére felfedeztünk benne öt robbanó paragrafus-bombát is: 1) Egymillió európai polgár összetoborzása nem egy mindennapi mutatvány, egyrészt a jelenlegi Unió-párti világmédiák jóvoltából és ezzel szemben az Unió érdekeit sértõ témákban már most is erõteljesen tapasztalható szabad információáramlás hiánya miatt, másrészt mivel az egyes tagállamok éppen aktuális problémái mindenhol különbözõek lesznek, harmadrészt mert a tagállamok polgárai az egymásra uszítottság állapotában kellõen útálni fogják egymást, amelyrõl a „divide et impera” elvét követõ EU-vezetés most is és mindenkor gondoskodni fog. 2) A tagállamok „jelentõs száma” a szerzõdésre jellemzõ módon pontosítás nélkül áll, tehát egy bizonyos arány egyszerûen nem lesz majd „jelentõs”. 11
3) Az egymillió polgár nem terjeszthet elõ javaslatokat, csupán kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság terjesszen elõ „megfelelõ javaslatot”, de hogy a Bizottság ezt kötelezõen meg is kell tegye, arról nincs szó. 4) A polgárság a kezdeményezést csak akkor teheti, amennyiben az a Bizottság hatáskörén belül esik, amely hatáskör homályáról a Szerzõdések leglényegesebb pontjainak kétértelmûsége és a szabadon értelmezhetõ szubszidiaritás-elv gondoskodik, ami ráadásul egy adott pillanatban minden tagállamban különbözõ mértékben sérül majd, elsõsorban az egyenlõtlen kiindulási helyzet: az egyes tagállamok által eleve élvezett privilégiumok miatt. 5) A polgárság csupán azokban az ügyekben kezdeményezhet, „amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerzõdések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség.” Elõször is ez a többszörösen is verbális inzultusnak minõsülõ rész leszögezi, hogy a polgárok nem a szerzõdések ellenében, hanem éppen azok végrehajtása ügyében mozgolódhatnak csupán (!), és azt feltételezi, hogy mindehhez uniós jogi aktus elfogadása lenne szükséges – egyéb esetekben szóba sem jön a közvetlen demokrácia gyakorlásának nagy lehetõsége. Harmadszor pedig belecsempészi azt a kitételt is, amely azt sugallja, hogy esetleg a polgárok megítélése helytelen volt, amely esetben az egymillió összetoborzott polgár ügye már eleve a veszett fejsze nyele. A fenti öt kibúvó mindegyike már önmagában elegendõ ahhoz, hogy a Bizottság egyetlen vállrándítással megtagadja egymillió európai polgár kezdeményezését, ha egyáltalán a Bizottságot köteleznék Szerzõdések arra, hogy figyelembe vegye az egymillió polgár javaslatát. Ugyanis emlékezzünk csak, mit mond ez a rész: „9D. CIKK: (2) Ha a Szerzõdések eltérõen nem rendelkeznek, az Unió jogalkotási aktusait kizárólag a Bizottság javaslata alapján lehet
Szétnézett a kecóban Abszurd úr, és levette a polcról A tõke elsõ kötetét, fordította Nagy Tamás, kiadta a Szikra. A helyzet kínosnak tûnt, ezért kibontott egy üveg Jack Danielst, és alaposan meghúzta, majd berakta A tõke mellé. A szakállas Karl és az ütõs Jack, amint együtt integetnek Abszurd úrral a Városligetben, na kinek? Egyenest a miniszterelnöknek. Titokzatos e-maillel kezdõdött. Valaki küldött egy levelet, és megkérdezte, benne volna-e egy miniszterelnöknek szánt monstre tréfában. Mivel Abszurd úr édesapja évekig volt Észak-Koreában követségi titkár, így Abszurd úr már a hetvenes években Angliában járt egyetemre. Mint középiskolai angoltanárt nem
elfogadni. Az egyéb jogi aktusokat akkor kell a Bizottság javaslata alapján elfogadni, ha a Szerzõdések úgy rendelkeznek.” A Szerzõdések azonban sehol nem rendelkeznek eltérõen, és sehol nem rendelkeznek specifikusan arról, hogy az Unió jogalkotási aktusát ez esetben nem a Bizottság javaslata alapján, hanem az egy millió polgárság javaslata alapján lehet elfogadni. Továbbá a Szerzõdések nem rendelkeznek arról sem, hogy a polgári kezdeményezés esetén egy olyan jogi aktusról lenne szó, amit a Bizottság javaslata alapján el kell fogadni. A Bizottságot sem az idézett paragrafus sem az ott hivatkozott 21. cikk nem kötelezi arra hogy egyáltalán elolvassa a benyújtott polgári kezdeményezést, nemhogy arra, hogy kövesse is azt. Egyébként pedig az egész polgári kezdeményezési aktus hivatkozott uniós szerzõdés 21. cikkében rendesen lefokozódik petícióvá: „Minden uniós polgárnak joga van petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez a 194. cikknek megfelelõen. Minden uniós polgárnak joga van a 195. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni.” Nagyszerû, tehát ha nem tetszik az európai rendszer, jogunk lesz petíciót benyújtani és ombudsmanhoz fordulni, együtt egész Európával, hogy kifejezzük az európai közös akaratot. De amennyiben a Bizottság úgy gondolja, hogy nem terjeszti elõ a javaslatot – mondjuk kitalálja, hogy hatáskörén kívül esik- és a petícióra nem jõ válasz, akkor mehetünk majd tüntetni együtt Európával, amíg így együtt közösen meg nem unjuk és hazamegyünk.
tartották számon, kivéve a Céget, ahol nagyon is jól tudták, hogy Abszurd úr nem a divatos nyelviskolákban tanult meg angolul. Itt volt az idõ, hogy felfedezzék maguknak Abszurd urat, Abszurd úr pedig õket magának. Persze a felvezetés közben gõzerõvel folyt. Napok óta hüledeztünk, mennyi merényletkísérletet hiúsítottak már meg, melyek célpontja a mi drága miniszterelnökünk lett volna. Egyszer valaki majdnem lefényképezte, amint egy kislányt gyõzködött, engedje megtalálni magát magas jutalomért, de a kormányõrök résen voltak, és kitépték a filmet a gépbõl. De volt itt fenyegetõ levél, bezúzott kocsiab-
FÚSZ-NIM
(folytatása következik)
lak, csupa hasznavehetetlen ócskaság. Orbánt legalább többen és nyíltan el akarták láb alól tenni, mások pisztolygolyókat, bombákat kaptak, felgyújtották a házukat, két képviselõnek is meglazították a kocsija kerekén a szelepeket. Mindezeket alig gyõzte a balsajtó jelentéktelen, mondvacsinált ügyeknek beállítani, akiket meg jól összevertek, azoknál módszeres sajtómunkával sikerült elérni, hogy a nagyközönség elhiggye, az illetõ maga verte meg magát. Odaállt a tükör elé, aztán csihi-puhi. A gárda sem jött be. Az istennek nem akarnak sem lincselni, sem verekedni, sem sportból agyonverni egyetlen cigány gyereket sem. Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2008. május 10.
KILÁBALÁS BRUTÁLIS BÉREMELKEDÉSSEL 1000 MILLIÁRDOS ÁTCSOPORTOSÍTÁS AZ INAKTÍVAKTÓL A MUNKÁT VÁLLALÓK FELÉ Az élõmunka terheinek csökkentése áll az Oriens tanácsadó cég alternatív kormányprogramként is felfogható javaslatcsomagjában. Az SZJA és a munkáltatói terhek jelentõs csökkentését részben a kiadások visszafogásával, de az áfa 23%-ra és a jövedéki adó emelésével is ellensúlyoznák. A nettó bérek minden jövedelemkategóriában emelkednének, úgy, hogy a munkáltatói terhek is csökkenek. A kiadások lefaragásában nem lehet megkerülni a nyugdíjkérdést sem, a Kilábalás program is szakítana a jelenlegi svájci indexálással, ahogy a minimálbér intézményével is. Három pilléren nyugvó, az inaktívak felõl a munkavállalók irányába történõ 1000 milliárdos jövedelemátcsoportosítást takaró, 3 millió alkalmazott számára 20%-os azonnali nettó keresetemelkedést eredményezõ átfogó programot mutatott be négy fiatal közgazdász. A Kilábalás nevet viselõ program még a legszerényebb becslések szerint is 100 ezer új munkahelyet eredményezne két éven belül. A – most 3–3,5% közöttire becsült – hosszú távú, potenciális GDP-növekedési ütemet 1,2 százalékponttal dobja meg, eközben pedig a költségvetési hiányt is a GDP 0,7 százalékával mérsékli és 100 milliárdnyi eltitkolt jövedelem kifehérítését vonja maga után. A PM-nek nem tetszik az alternatív kormányprogram. Bizalmas miniszteri utasításra úgy kell a Pénzügyminisztériumban számításokat végezni az Oriens tanácsadó cég által bemutatott gazdasági programról, hogy a tárca megfelelõ munícióval állíthassa: a javaslat életképtelen – értesült az Index. A PM cáfolta információnkat, azt ugyanakkor elmondták: ahogy a többi, költségvetést érintõ javaslatot, ezt is górcsõ alá veszik, az máris látszik, hogy a konvergenciaprogramban vállalt hiánypályát százmilliárdos nagyságrenddel térítené el a program. Forrás: Index
12
jó ha figyelünk
„Buchanan mindenekelõtt leszögezi, hogy a Nyugat népessége kihalóban van: a születések száma Európában és Amerikában drasztikusan csökken, míg a harmadik világ népessége robbanásszerûen növekszik. Ez a helyzet a szerzõ szerint nem spontán alakult ki, hanem a nyugati keresztény kultúra pusztulását óhajtó háttérerõk tudatos aknamunkájának következménye.” Patrick J. Buchanan neve világszerte ismert, nemcsak, mint a politikai filozófia jeles mûvelõjéé, hanem mint az egykori amerikai elnök, Ronald Reagan beszédeinek írójáé és jelentõs amerikai politikusé: az 1992-es és 1996-os amerikai elnökválasztáson a Republikánus Párt színeiben indult, és különösen az 1996-os választás alkalmából a párton belüli elõválasztás során komoly sikereket ért el. 2002-ben jelent meg az elmúlt évtizedek legnagyobb amerikai könyvsikerét jelentõ mûve, „A Nyugat halála”, amely a közelmúltban magyar fordításban is napvilágot látott. A könyv címe emlékeztet Oswald Spenglernek az elsõ világháború után megjelent „A Nyugat alkonya” címû könyvére, de a két könyv mondanivalója között alapvetõ különbség van. Míg Spengler az egyes civilizációs korszakokat élõ organizmusnak tekinti, amelyek a földi élet törvényei szerint elérik fejlõdésük csúcspontját, amelyet az öregedés és dekadencia fázisa követ, szinte determinisztikusan, vagyis az emberi akarattól függetlenül, és a nyugati civilizációt is ez a dekadencia sújtja, addig Buchanan szemléletében a Nyugat halálos veszedelmének oka nem természeti-biológiai szükségszerûség, hanem a pusztulás mélyén végsõ soron erkölcsi, vagyis az emberi szabad akarattól függõ okok hatnak, s éppen ezért a Nyugat helyzete nagyon súlyos, de nem végzetszerû: az ember erkölcsi pálfordulással úrrá lehet a halálos veszélyt hordozó, pusztító erõkön. Buchanan mindenekelõtt leszögezi, hogy a Nyugat népessége kihalóban van: a születések száma Európában és Amerikában drasztikusan csökken, míg a harmadik világ népessége robbanásszerûen növekszik. Ez a helyzet a szerzõ szerint nem spontán alakult ki, hanem a nyugati keresztény kultúra pusztulását óhajtó háttérerõk tudatos aknamunkájának következménye. Míg Clemanceau az elsõ világháború után csak azt fájlalta, hogy „20 millió némettel több van, mint amennyi kívánatos lenne”, addig az egész keresztény kultúra ellenségei az egész Nyugat népességcsökkenésében érdekeltek. Az átlagemberek tömege hajlamos a nyugati népességcsökkenést kizárólag gazdasági, pénzügyi okokkal magyarázni, de szem elõl téveszti, hogy Európa egyik leggazdagabb országának, Németországnak a népessége katasztrofálisan csökken, s ugyanakkor a harmadik világ számos, igen szegény országának népessége ugrásszerûen növekszik, és ez mindennél fényesebben bizonyítja, hogy ez a jelenség gazdasági-pénzügyi okokkal nem magyarázható. Ezzel szemben Buchanan a legmélyebb okot a Marcuse által propagált és a hatvanas-hetvenes évek óta széleskörûen elterjedt élvezeti elvben látja. Nem arról van szó, mintha az élvezet igenlése önmagában rossz lenne. Aquinói Szent Tamás A Teológia foglalata címû fõmûvében kimutatja, hogy a szomorúság az ember lelki, erkölcsi életét legjobban veszélyeztetõ érzelmi állapot, amely ellenszeréül többek között éppen az élvezetet ajánlja, amely, mint gyönyörködtetõ jó, a hasznos jónál magasabb értékû. A hasznos jó nem öncél, csak eszköz; az élvezet már öncél, de nem végsõ cél; az erkölcsi jó követése teszi egyedül lehetõvé, hogy az ember elérje a végsõ célját, és ezzel annak meg nem szûnõ élvezetét is. Ha az élvezetet tekintik legfõbb és végsõ értéknek, ahogy ezt Marcuse sugallja, értelmetlenné válik minden áldozatvállalás, minden olyan kötelességteljesítés, ami fáradsággal, erõfeszítéssel, olykor lemondással jár. Buchanan helyesen mutat rá, hogy az élvezeti elv csúcsértékké minõsítése nagymértékben hozzájárult az abortusz, a homoszexualitás és jó ha figyelünk
az eutanázia nagymértékû elterjedéséhez, és ez a három már közvetlen kihatással van a Nyugat tragikus népességcsökkenésére. De ugyanennek vannak közvetett okai is, és ezek közül kiemelkedik kettõ. Az egyik a kényszerû nõi munkavállalás, amely a monogám család halálával fenyeget. A hangsúly viszont a kényszerû nõi munkavállaláson van Buchanan-nél, és ezt fontos szem elõtt tartanunk, ugyanis semmi negatív következménnyel nem jár, ha az a nõ, aki hivatást érez tudományos, vagy mûvészi munkára, vagy küldetésének érzi, hogy például gyermekorvos, óvónõ, esetleg bölcsõdei gondozónõ legyen, önként, anyagi kényszertõl mentesen ilyen munkát vállal, hiszen ez nõi mivoltának és a férfihoz való viszonyának nem eltorzulását, hanem kiteljesedését eredményezi. De a kényszerû munkavállalás hosszú távon feltétlenül árt a monogám családnak, és elõrevetíti a Nyugat halálát. Buchanan a Nyugat halálának másik közvetett okát a feminizmus kultuszában látja. Ez az irányzat valójában nem a nõk igazi értékét védi, hanem valódi célja a nõket a férfiak ellen uszítani, és ezáltal a legmélyebb emberi kapcsolatnak, a férfi-nõ kapcsolatnak, és ezen keresztül a legkisebb, de legalapvetõbb emberi közösségnek, a családnak bomlasztása, elsorvasztása, s ezáltal a társadalom atomizálása, izolált egyedekre való szétzúzása, hogy ezzel helyet készítsen egy nem-keresztény alapon nyugvó „új társadalom” számára. Buchanan éles szemmel felismeri, hogy az „új társadalom” apostolai mindenütt kemény harcot folytatnak a keresztény vallás ellen. Ezért tilos a gyermekek vallásos nevelése az iskolákban, és ez a keresztényellenes életérzés fejezõdött ki John Lennon híres-hírhedtté vált „Imagine” címû számában, ahol a beat-világsztár egy Isten, erkölcs és pokol nélküli világot vetített hallgatósága elé. Nyíltan hirdette a „kereszténység utáni kor” eljöttét, és így nemcsak megdöbbentõ öntömjénezés, hanem egy ateista wishful thinking (vágyakat valóságnak tekintõ gondolkodás) megnyilvánulása a dölyfös kijelentése: „Népszerûbbek vagyunk, mint Jézus Krisztus”. A keresztényellenes hadjárat elsõ lépésként egy „ellenvallást”, úgyszólván egy „új vallást” hozott létre. Nem igazi vallás ez, hiszen a vallás lényege az ember és Isten közötti kapcsolat, és ez az „új vallás” nem akar tudni Istenrõl, de az igazi vallásokhoz hasonlóan vannak dogmái és van „erkölcstana”, vagyis szigorúan megkövetelt és szankciókkal körülbástyázott magatartási szabályzata: a „politikai korrektség” követelményrendszere. Az „új vallás” fõbb tételei: 1) Minden vallás egyenrangú. 2) Nem a vértanúk és harcosok az igazi történelmi hõsök, hanem az „egyenlõség” prófétái. 3) Legnagyobb bûn az úgynevezett „gyûlölet-bûn”, amit meglehetõsen kiterjesztõ értelemben vesznek: például, ha valaki kifogásolja, hogy a média sokkal nagyobb bûnnek tekinti, ha egy fehér ember megöl egy feketét, mint ha fekete öl meg fehéret, akkor a kritikust azonnal „gyûlölet-bûnnel” vádolják. Ennek a keresztényellenes „új vallásnak” igazi kialakítója az úgynevezett frankfurti iskola, amelynek különösen négy szellemi vezetõjét emeli ki Buchanan, mint fõ felelõsöket: Lukács Györgyöt, Gramscit, Adornot és Marcuse-t. Lukács György nyíltan célul tûz13
te ki a nyugati társadalom elpusztítását, és erre a legalkalmasabb eszköznek a promiszkuitást gondolta. Gramsci magának a kereszténységnek a felszámolásában látta az új világ születésének elõfeltételét. Adorno a családban vélte a jövõ kialakításának legfõbb akadályát, és ennek megsemmisítését tûzte ki célul. Marcuse pedig – amint láttuk – mindezek legfõbb eszközének az élvezeti elv gyakorlatba ültetését tekintette. De az „új vallás” követõi a kereszténységen és a családon kívül még egy nagy ellenség ellen hirdettek harcot: a nemzeti érzés és nemzeti öntudat ellen. A frankfurti iskola a pszichológiai alapú demoralizálást tekinti a legalkalmasabb eszköznek. Buchanan így fogalmazza meg az erre vonatkozó jelszavukat: „Foszd meg a népet önbecsülésétõl, szégyenítsd meg.” Ezt célozza a nép múltjának és nagy történelmi alakjainak befeketítése, amelyet szívesen neveznek „mítosztalanításnak”. Valójában az, amit õk tesznek, negatív értelemben a legnagyobb mítoszgyártás, csak ennek a mítosznak nem istenek, nem hõsök, hanem ördögök, sátáni személyek a fõszereplõi, és azok természetesen, mindig a nyugati kultúra és civilizáció igazi megteremtõi és a nyugati nemzetek büszkeségei. Ennek az új szellemiségnek a terjesztését döntõ módon megkönnyíti, hogy a legfõbb propagandaeszköz, a média hatalmas többségében az „új vallás” apostolainak kezében van. De ugyanakkor ennek az új ideológiának gyengeségét mutatja, hogy ideológusaik elsõsorban nem magának a kereszténységnek a tantételeivel, és nem a nemzeti gondolat doktrínájával szállnak szembe, hanem ellenfeleik személyiségét igyekeznek hiteltelenné tenni rágalmakkal, elferdített információkkal, alaptalan gyanúsításokkal és egyszerû kitalálásokkal. Miközben állandóan hangoztatják a toleranciát, és a lehetõ legtürelmetlenebbül támadják a nyugati kultúra és civilizáció maradványait, maximális türelmet követelnek nemcsak saját személyükkel, de felforgató, destruktív tanaikkal szemben is! Ezzel szemben Buchanan joggal idézi könyvében Fulton Sheen püspököt: „A tolerancia csak emberekre vonatkozik, sohasem az igazságra.” Az igazság ugyanis nem más, mint az emberi értelem megegyezése az objektív valósággal. Így csakis két eset lehetséges: az emberi értelem vagy megegyezik, vagy nem egyezik meg azzal, ami rajtunk kívül, tõlünk függetlenül létezik. Elõzõ esetben igaz, utóbbi esetben téves az ismeret – harmadik eset nincs! Az igazság vonalán tehát lehetetlen a pluralizmus, ezért az igazságra vonatkozó eszmék vonalán értelmetlen tole-
ranciáról beszélni. Egy eszme meggyõzõdéses híve – ha nem szélhámos – nem mondhatja a maga állítását is, meg annak ellenkezõjét is igaznak! A tolerancia tárgya csak az eltérõ felfogás képviselõinek személye, emberi mivolta lehet, ami azt jelenti, hogy az eltérõ felfogás képviselõit nem büntetõjogi eszközökkel kell elnémítani, nem emberi becsületükben kell bemocskolni, hanem igaz, korrekt, tudományos érvekkel kell igyekezni meggyõzni! De éppen ennek ellenkezõjét tapasztaljuk a tolerancia bajnokainak részérõl. Buchanan találóan idézi Dosztojevszkijt, aki a Karamazov testvérek-ben Aljosa ajkára adja a saját meggyõzõdését: „Ha Isten halott, akkor minden megengedhetõ.” Igen, Isten törvénye a fõ akadálya az igaz, jó és szép elleni küzdelemnek, így hát logikus, hogy az elméleti és gyakorlati materializmus marxista és liberális hívei mindent elkövetnek, hogy Isten halott legyen a nyugati emberek gondolkodásában, mert ez a feltétele, hogy az általuk úgy gyûlölt nyugati kultúra halott legyen a valóságban. Buchanan mûve páratlanul pontos diagnózist ad a sír felé tartó nyugati kultúra állapotáról, és filozofikus mélységgel tárja az olvasó elé e súlyos betegség okait. „A Nyugat halála” rengeteg konkrét példával, számos konkrét eset ismertetésével szolgál elemzései alátámasztására és illusztrálására. E könyv nem napi politikai célokat szolgál; mérhetetlenül több ennél: a szerzõ hisz abban, hogy az általa szeretett Nyugat sorsa nem végzetszerû. Azért nevesíti a halálos kórokozókat az olvasó elõtt, hogy megakadályozza a tragédiát. Lényegét tekintve azt a gondolatot akarja elültetni a nyugati ember lelkében, amit a XIX. század elején Széchenyi István a magyar nép számára így fogalmazott meg: „Bennünk van a hiba, de bennünk van a feltámadáshoz szükséges erõ is.” De ahhoz, hogy ezt az erõt kifejthessük, hogy lelkileg újjászülessünk, elõbb tisztán kell látnunk az igazságot, amelyrõl Krisztus azt ígérte, hogy megszabadít minket. És ennek az igazságnak alapos ismeretéhez segít hozzá Buchanan könyve, amelynek ott kell lennie minden olyan ember könyvespolcán, aki azt akarja, hogy ne következzék be a Nyugat halála! Buchanan meggyõzõdését jól összegezi az általa választott Eliotidézet: „A politikai filozófia az etikából meríti szentesítését, és az etika a vallás igazságából.” Reméljük, hogy a társadalom visszatér az örökkévaló igazság forrásához! Tudós-Takács János Szittyakürt
Egyre kevésbé tisztelt Orbán Viktor! Úgy tûnik, hogy a komcsikkal együtt ön is számvetéssel tartozik nekünk: a nemzetének. Ha Gyurcsányéknak pusztulniuk kell az ország nyomorba döntéséért, akkor ön sem kerülheti el a felelõsségre vonást, hiszen mindvégig asszisztált nekik, segített õket hatalomban tartani. Bármilyen mocsadék is Keller, azért megcsípte, éppen ezért jó lenne, ha elmondaná az egyre fogyatkozó – mert gondolkodni kezdõ – híveinek, hogy valóban igaz-e a párizsi ház története? Tényleg egy fõúri palotában él-e a lánya Párizsban? Ha igen, mibõl vette a palotát, kedves Orbán Viktor? Abból a pénzbõl, amibõl – a rossz nyelvek szerint – az Ádert is váratlanul érõ és leizzasztó szõlõbirtokot? Abból a pénzbõl, amibõl – szemtanúk szerint – felvásárolta Felcsútot és környékét? Netalántán a Likud-testvérek folyósították a Júdás-pénzt? Véletlenül nem Deutsch-Für Tamással risztelt az 5 milliárdos, kudarcba fulladt stadion beléptetõrendszeren, vagy nem a tizenkét állami gazdaság kifosztásánál kapott vissza több tízmilliárdot a zsebébe? Miért nem mesél a Tisztelt Ex-Miniszterelnök Úr a Postabank Fidesz általi százmilli14
árdos kirablásáról, miért nem mondja el a híveinek azt, amire rábeszélte annak idején a frakcióját: nevezetesen, hogy százmilliárdot egyenesen a pártkasszába csorgattak a Postabank túlkonszolidálásából?! Kínos lenne, ugye Viktor?! Nyilván éppolyan kínos lenne, mint bevallani a sok embert még mindig megtéveszteni képes beszédeiben az önben még mindig reménykedõ szerencsétleneknek, hogy – már csak családi indíttatásánál fogva is – egytõrõl fakad a kommunistákkal, és ugyanolyan besúgó ügynök volt a honvédségnél, mint amilyen hazaáruló volt bármelyik, az Országgyûlésben még mindig képviselõként regnáló spicli. Nézzük itt az elmebeteg Gyurcsányi agóniáját, aminek már régen véget vethettek volna, de hát a nemzetét minduntalan becsapó Fidesz abban érdekelt, hogy Gyurcsányi
minél tovább rombolja ezt az országot, elõkészítve azt a betelepülõknek. Azt hiszik, maguk nagyeszû, „fiatal demokraták”, hogy ha nem járnak be az Országgyûlésbe, ezzel megnehezítik a kötélrevaló Gyurcsányi és bandája helyzetét. Ellenkezõleg: éppen ezzel biztosítják, hogy a kisebbségi kormány szavazóbázisa legyen a többség. Mi több: a maradék fideszes birkanyáj is minduntalan beszavaz igaz, hogy nemmel, de ezzel lehetõvé teszi, hogy az Országgyûlés 180 fõs támogatással is el tudja fogadni a napirendi pontokat. Mondja csak, ennyire hülyének tetszenek lenni ott a narancsos pártközpontban, vagy ezt valaki sugallja önöknek? Csakhogy a Kuruc.info minden olvasója világosan lássa a helyzetet: Dr. Orbán Viktor és Fidesz-frakciója már az elsõ nap meg tudta volna buktatni a pápagyilkosság elõkészítéséjó ha figyelünk
ben is érintett Dobrev-családba benõsülõ köztörvényes gazembert és bandáját – ha akarta volna. De nem akarta, hanem birkamódra megszavazta a napirendet. Megszavazta és megszavaztatta, mert mert nem tud élni a történelmi lehetõségekkel, mert önt Gyurcsány akkor zsarolja meg, amikor azt szükségesnek látja, mert – sajnos – van mivel megzsarolni. Ezek szerint igaz lenne az is, hogy önrõl két teherautónyi dossziét gyûjtöttek össze a szocionisták, ezért már csak arra futja, hiszen ezért is tartják, hogy kábítsa és szédítse az egyre fogyatkozó és rövidlátó közönségét. Miért nem mondja el, hogy önt is ugyanolyan csalással választották meg legutóbb Pécsett elnöknek, mint a takony Kókát? Talán nem emlékszik már a Pécsett ön ellen tüntetõk transzparensére, vagy a pécsi közgyûlés szocialista képviselõinek pólójára felírt névre, aki ugyanúgy más helyett szavazott, mint a hírek szerint Jüttner Csaba felesége által beszervezett vásárosnaményi némberek Kókára? Egyre kevésbé tisztelt Dr. Orbán Viktor! Mégis mit mond magának, amikor a tükörbe néz, és a már sok ezer, lassan csak csirkefarháton élni kényszerülõ honfitársunknak, akik még mindig hisz magában és a kollaboráns Fideszben? Még van bátorsága és bõr a képén elhatárolódni az igazi hazafiaktól, akik tiltakoznak a gyurcsányi, a sólyomi, valamint az országgyûlési törvénysértések ellen, amikor õk csak egy valóban demokratikus Magyarországon szeretnének élni? Véletlenül nem ön tartja mindmáig pozíciójában azt az alávaló gazember zsidrák fõvárosi képviselõjét, aki saját bevallása szerint szolgált a palesztinokat gyilkoló izraeli hadseregben, még a gyerekeinek is zsidó nevet adott, és gyûlöl bennünket, hazájukat szeretõ magyarokat? Ennek a mocsadéknak van helye a magát jobboldali, nemzeti polgári pártként jó ha figyelünk
meghatározó Fideszben? Miért hívta meg a gyilkos, vértõl iszamos kezû likudos Netanjahut a Fidesz-kongresszusra? Zsidó nélkül nincsen kongresszus? Hol él maga jóember? Hogy tud egy levegõt szívni egy háborús bûnössel, egy judeonáci gazemberrel? Mindezek után ön vallja magát keresztény, hívõ embernek, Viktor? Még ön vallja magát keresztény, magyar embernek, amikor 2006. október 23-án Morvai Krisztinával, az õ gyerekeivel, és sok ezer hazánkfiával hagyott mindannyiunkat, önt hallgató barmokat agyonveretni a rendõrállatokkal? Milyen érzés volt elhúzni a páncélozott gépkocsival, és bennünket a vérünkben gázoló mocskokra hagyni, kedves Orbán Viktor? A sok szájtépése közepette egyszer erre a kérdésre is nyilvánosan merhetne válaszolni nekünk, a magunkfajtáknak. Ezzel a múlttal akar visszatérni a miniszterelnöki bársonyszékbe? Magánál még Torgyán-Szatmári Lajos ügynöknek is nagyobb volt a szégyenérzete, pedig a vén hülye, magát már szexuális szakértõnek is kiadó Torgyánnál ezen a területen tényleg nehéz volt gátlástalanabbat találni Magyarországon. Vezérünk Viktor! A törökszentmiklósi Almássy-kastélyt – igaz szövevényes úton, áttételekkel, de azért – magához szólító Varga Misi volt pénzügyminisztered mindennap arról ordítozik, hogy napjainkban is hatmilliárddal nõtt az államadósság. Ha még két évig hatalomban tartják Gyurcsányit, az 4380 milliárd forintnyi újabb adósság terhet jelent majd az alig tízmillió rongyos magyarnak. Igazán ezt akarja a Fidesz? Miért nem hívja Orbán Viktor a magyar népet a Kossuth térre, a minden napra jutó, mindent elárasztó kormányzati és koalíciós alkotmánysértések és törvénytelenségek megakadályozására? Miért nem adja és adatja vissza Orbán Viktor minden Fidesz-képviselõvel a mandátumát, és bénítja meg az Or-
szággyûlés munkáját, kierõszakolva az elõrehozott választásokat? Attól fél talán, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre is felelnie kellene? Netán tart attól, hogy a szánalmasan elhazudott, de valójában a Fidesz által (is) leprivatizált kórházakat és egyéb egészségügyi intézményeket a szemére vetik? Mert miért van az rendjén, ha a szocionistákkal együtt a Fidesz is magához szólít egy-két kórházat vagy rendelõintézetet? Csak mert akkor „legalább Fidesz-kézben van”? Nem, ez sehogy sincs így rendben. Maguk is ugyanúgy lopnak, mint Gyurcsány és hordája, csak maguk álszent módon teszik ezt, és még pironkodva sem merik bevallani mindazt, amit Szombathelyen, Debrecenben, vagy éppen Hevesen tudnának mesélni a maguk által becsapott és megtévesztett egészségügyi dolgozók. Pesti Imre szabadrablásairól a Kuruc.info már hitelesen beszámolt. Nyilván ezért szidják, fasisztázzák, nácizzák le önök is a szocionistákkal együtt szakmányban a hírportált, mert a Kuruc.info rendszeresen és tényszerûen leleplezi a tolvaj politikai elitet, nem téve különbséget – mint ahogy tisztességes, becsületes ember nem is tehet különbséget – a fideszes és szocionista rablások között, hanem tényfeltáró írásaival nyitogatja a tisztességes magyarok szemét, és az alulképzett birkák tudatába próbálja belevésni, hogy a háromszáznyolcvanhat parlamenti rabló egyformán kártékony és ártalmas a parlamentáris demokráciának Magyarországon. Nemcsak a szocionistáknak, hanem a Fidesznek és Dávidcsillagos Ibolykának is van mirõl számot adnia a bennük reménykedõ szerencsétleneknek. Mert legalább itt a magunkfajták között nem mérhetünk kettõs mércével. És ezt önnek is tiszteletben kell tartania, Elnök Úr! Végvári Bence
15
Olvasónk groteszkje a birkánál is béketûrõbb fajtáról: a magyarról Minden nap ellátogatok az oldalukra. És minden nap dühös leszek önmagamra és minden magyarra, mert tûrünk, mint a birkák, holott itt már régen rendet kellett volna csinálni! – írja az alábbi írást küldõ olvasónk. Elõrebocsátotta: alkotásával az olvasó elgondolkodtatása, felrázása volt a célja – aki tehát a jelenlegi állapotunkat elkendõzõ mellveregetés és öntömjénezés, valamint felelõsség-hárítás híve, az inkább neki se kezdjen. Aki viszont képes megbirkózni nemzetünk jó szándékú, belülrõl érkezõ építõ jellegû kritikájával, az élvezze e kiváló írást, és vonja le a tanulságokat, s lehetõleg másokkal is ossza meg azokat. Természetesen elsõsorban nem olvasóink jellemzése ezen álbiológiai megközelítés – de hát úgy vagyunk vele, mint a lelkész a templomkerülõ hívek megfeddésével: csak azokat tudja megszidni, akik ott vannak a misén vagy istentiszteleten. A MAGYAR Nevében is különleges faj. Amolyan hungaricum. (Egy kissé hasonlít az Unicumra: igazi különlegesség – minden értelemben.) Rendszertanilag a birkafélék közé tartozik, mert bár megjelenésében eltér ugyan ezektõl a szelíd, gyapjas állatoktól, viselkedése sokszor olyan, vagy még olyanabb, mint a birkáé. Természetesen vannak azért különbségek is köztük, melyek közül a leginkább szembetûnõ az, hogy a birkának nincs akkora türelme, ha bántják. Elõfordulása: A fajt alkotó egyedek zöme egy aránylag kis területen található Európa közepén, az úgynevezett Kárpát-medencében, ennek teljes területébõl jelenleg mintegy 93 000 km²-t népesítve be (hivatalosan). Ám hozzá kell tennünk, hogy kisebb-nagyobb számban a világ bármely részén találhatunk magyarokat. Ez nem a véletlen mûve! Történelmi okai vannak. Kezdetben (Kr. u. 700 és 1000 között) a magyarok azért voltak megtalálhatóak szerte az akkor ismert világban, mert egy nagyon nemes szándék vezette õket: imádkozni tanították az akkori – fõként nyugati –, náluknál jóval primitívebb népeket (lásd például: „A magyarok nyilaitól.” kezdetû, akkoriban a germán és egyéb népek szerfölött népszerû fohászát). Késõbb meg azért, mert óriási európai területek tartoztak Magyarországhoz. (Ezek egy részét Isten adományozta nekik, más részeit – mivel Istennek azért mással is foglalkozni kellett – maguk szerezték meg) A XX. század elsõ felében egy nagy háborút követõen azután erõteljesen megkurtították az ország területét a gyõztes hatalmak, s az elszakított részeken rengeteg magyar maradt magára, ily 16
módon kerülvén távolra az anyaországtól. Nem sokkal ezután pedig rengetegen kényszerültek kivándorolni az akkoriban Újvilágnak nevezett Amerikába. Ez az exodus a késõbbiek során – több-kevesebb magyart érintve – még néhányszor megismétlõdött, és mint késõbb látni fogjuk: napjainkban is tart. Ezért tehát elmondhatjuk, hogy a legelterjedtebb nép a magyar, hiszen szinte nincs a Föld nevû bolygón olyan hely, ahol ne hallhatnánk magyar szót. Testének felépítése: Általában hasonló az egyéb – „közönséges” – emberéhez, van azonban néhány olyan eltérés, mely csak a magyaroknál figyelhetõ meg. A leginkább szembetûnõ rajta: a nyaka. Roppant erõs szerkezetû, ennélfogva képes stabilan megtartani azt a kõkemény fejet, mellyel a gazdája gondolkodás nélkül képes nekimenni a falnak – vagy bárminek a világon. (Ez a tulajdonsága a történelme során igen hasznos volt, mára azonban már nem mindig válik a fajta elõnyére.) Régebben az átlagosnál sokkal erõsebb gerinccel rendelkezett, mostanság azonban ez a tulajdonság egyre kevesebb magyarnál figyelhetõ meg. Ebbõl következik, hogy biológiai értelemben (is) kezd elpuhulni: régen a magyar nem nagyon tudott hajlongani, mostanában viszont szinte képtelen kiegyenesedni. Figyelemre méltó még a nyelve hosszának az idõk során végbement változása is. A hõsi idõkben a nyelv hossza a magyaroknál meglehetõsen rövid volt, ezért az említett szerv csak az alapvetõ funkcióinak ellátására volt alkalmas: a beszéd során a hangok képzésében vett részt, valamint az ízek érzékelése volt a feladata. Egyelõre ismeretlen okok miatt azonban a nyelv mind hosszabbá vált, mára szinte alig fér el a szájban. Ebbõl két dolog következik: a magyar beszéd lassacskán egyre inkább fröcsögéssé válik, másrészt olyan dolog mind gyakoribb mûvelésére készteti tulajdonosát, amely régen nem igazán jellemezte. Ez pediglen a nyal(ogat)ás, mely tevékenység gyakorlásakor számára szinte közömbös, hogy mit és kinek, a lényeg csak az, hogy alapos legyen, mindenféle vélt vagy valós elõnyökhöz jutás reményében. Ez a foglalatosság nagyon fontos neki: ha véletlenül hirtelen eltûnik a nyalnivaló (lásd például: az „örök barát” kivonulása), addig nem nyugszik, amíg nem talál egy másikat (lásd: a demokráciák és a szabad(os)ság nagy szószólója csupasz hátsó fertályának megjelenését a magyar szájak nem csekély hányada elõtt)! Le kell szögeznünk azonban, hogy vannak még olyan magyarok, akikre a fentebb elmondottak nem igazak, ám õk egyre kisebb
számban lelhetõk fel, ebbõl következõen hovatovább deviánsnak számítanak. Táplálkozása: Tipikusan magyaros. A magyar nagyon szeret úgynevezett magyaros ételeket (úgymint: töltött káposzta, gulyás, halászlé, et cetera) enni, szeret jó borokat és pálinkákat inni, de még ezeknél is jobban szereti a másik magyar vérét szívni. (Ez a szokását azonban csak a legutóbbi pár száz évben fejlesztette tökélyre.) Szaporodása biológiai értelemben hasonlóképpen történik, mint az embernél általában, ám ha az utódnemzési hajlandóságát vizsgáljuk, aggasztó képet látunk: míg a letûnt korokban kis családnak számított a két-három gyermek – nem volt ritka a 10 körüli csemete –, manapság már három gyerek esetében „nagy” családról beszélünk. Itt meg kell jegyeznünk, hogy három vagy több utód vállalása esetén többen elmeorvosi szakrendelésre küldenék a szülõket. A leggyakoribb az egy- vagy kétgyermekes család, ám, sajnos egyre több fiatal pár már nem is gondol utódnemzésre. Ennek következményeként a magyar, mint faj (legalábbis az országának és részben volt országának határain belül) egyre kisebb egyedszámú populációvá kezd válni. A faj jövõjéért aggódó szakemberek számára csak egy vigasz van: a határainkon kívül rekedt magyarok egy része még nem anyagi haszonszerzés reményében hoz a világra gyakran háromnál is több utódot. Tulajdonságairól: A faj képviselõire jellemzõ, hogy meglehetõsen akaratos, hajlamos gondolkodás nélkül, szinte ösztönösen cselekedni, ezzel egyidejûleg – paradox módon – igen széles látókörrel rendelkezik, mely tulajdonságait a rá jellemzõ találékonysággal ötvözve úgy ülteti át a gyakorlatba, hogy abból egy másik magyarnak még véletlenül se legyen semmi haszna! Szinte fantasztikus nagyságrendû túlélési képességgel bír! Azt is mondhatnók, hogy a jég hátán is megél. Ebbéli tehetségét bizonyítja, hogy bár történelme – és jelene – során számtalan kül- és belhoni próbálkozás történt a faj teljes kipusztítására, ez eleddig senkinek sem sikerült! Ma azonban mintha szemléletet váltott volna, és hozzáfogott önnön kiirtásához! Mint annyi mindent, ezt is a csak rá jellemzõ céltudatossággal teszi: évente egy Cegléd méretû város (!) lakosságának megfelelõ számú egyeddel sikerül neki csökkenteni az országban élõ populációjának méretét. Ne feledkezzünk meg egy másik fontos tulajdonságáról, a hiúságról sem, amit egynémely kutatók a „nemzeti önérzet” kifejezéssel szoktak jellemezni. Ez onnan ered, hogy e jó ha figyelünk
nép egyszerû gyermekei közé idõrõl idõre olyan különleges képességûek is születnek, akik egyfelõl elkápráztatják, másfelõl megdöbbentik és megijesztik a többieket. Ezeket a gyerekeket azután addig nyomorgatják, üldözik, mígnem azok önszántukból úgy döntenek, hogy más országokban próbálnak boldogulni, ezért külhonba távoznak, amit az itthon maradók nagy megnyugvása és elégedettségérzése kísér. A távozásra kényszerített példány a fajára jellemzõ makacssága miatt nem kallódik el, hanem nagy valószínûséggel egyre sikeresebb és elismertebb lesz. Híre hamarosan egykori pátriájában is elterjed, s amikor valami világrengetõ találmánya, vagy felfedezése miatt mindenféle kitüntetéseket kap választott kényszerhazájában, az idehaza maradtak euforikusan, örömmámorban úszva veregetik meg egymás vállát, és leírhatatlan büszkeségtõl dagadó kebellel emlegetik a Pistát, Józsit, vagy Kálmánt, mondván: „Lám, lám! Mi, magyarok már megint megmutattuk a világnak!”. (Van ennek a dolognak még más – kellemes – mellékhatása is. Az átlagtól sokkal szorgalmasabb és okosabb magyar társaságá-
ban – mivel õ már nincs köztük – a többiek nem fogják magukat reménytelenül ostobának érezni, valamint ily módon mindig biztosítva van a külországokban annyi magyar, amennyi ahhoz kell, hogy az itthoniak úgy mehessenek el a Föld bármely országába, hogy ne kelljen ismerniök az adott náció nyelvét. Ugyanis elég egy forgalmasabb helyen elrikkantania magát a magyar turistának: „Ki beszél itt magyarul?”, és máris legalább öt helyrõl hallja a választ: „Én!”) Jellemzõ még rá a másik magyarra való állandó odafigyelés képessége. (Ámbátor e hajlamra több szakértõ az inkább „irigység” szót alkalmazza, mi a következõk okán nem tudunk ezzel egyetérteni.) A magyar ember ezen adottsága tudniillik a leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy ha õt valami baj, vagy kár éri, például valamely oknál fogva elpusztul egy tehene, soha nem a saját kárán sopánkodik elsõsorban, hanem tüstént – a legnagyobb önzetlenségrõl téve tanúbizonyságot! – arra kéri az égi Urat, hogy ugyan, szólítsa már magához a szomszéd jószágát is, ne legyen szegény felebarátjának több gondja, mint neki.
Végezetül a faj jövõjérõl: A tudósok nem tudnak egyértelmûen nyilatkozni e tárgykörben. Mindössze egy dologban egyeznek meg a vélemények: a magyarnak, mint fajnak, nagy múltja van, de hogy milyen lesz a jövõje, arra több mint nehéz válaszolni! Az a kérdés ugyanis, hogy mit tekintünk a jövõ szempontjából meghatározónak. Ha abból indulunk ki, hogy, hogy e nép önmagától mit tesz meg fennmaradásának érdekében, akkor minden okunk megvan a borúlátásra. Igen, mert ez a nép már csak az emlékeibõl él (azok meg egyre halványabbak), és nem úgy tûnik, mintha bármit is akarna tenni azért, hogy ne tûnjön el a történelem süllyesztõjében! Ha viszont azt vesszük alapul, hogy az égi hatalmasságok minõ befolyással bírnak e nép sorsának alakulására, azt kell mondanunk, talán még nincs minden veszve, és ha a Szûzanya továbbra is figyeli a Szent István királyunk által gondjaira bízott faj sorsát, és megvédi jobb sorsra érdemes gyermekeit önmaguktól, akkor reménykedhetünk abban, hogy a magyarok továbbra is érdekes és figyelemre méltó színt képviselnek az Isten Állatkertjében. Misiniszta
Olvasónk újabb elemzése, ezúttal a hazai politikusfajtáról Egy lényegi eltérés a politikus és a közönséges ember között: az úgynevezett gerinc a politikusból vagy teljesen hiányzik, vagy csak erõsen csökevényes formában lelhetõ fel. Kis számban tudunk olyan politikusokról, akik felnõttkorukban is teljes és ép gerinccel rendelkeztek, de róluk csak múlt idõben beszélhetünk, mivel õket aktív politikusi pályafutásuknak többnyire az elején likvidálni szokták. A gerinctelenség azonban nem öncélú tulajdonság esetükben (amiként a Természetben semmi sem az): a politikus a gerinc hiánya miatt meglehetõsen „képlékeny”, s mivel ebbõl következõen amorf, bármilyen alakot képes magára ölteni, így könnyedén be tud férkõzni az egyszerû emberek mindennapjaiba, nagy hatásfokkal mételyezve meg azok lelkét és életét. (Szerk. megj.: Kivétel erõsíti a szabályt, akinek nem inge, ne vegye magára, a közülünk valók pedig (azaz „a jelenlévõk”), mint mindig, kivételek.) A POLITIKUS Nem túl elterjedt alfaja a Homo Sapiensnek, mégis a Föld valamennyi országában található belõle pár száz vagy ezer példány (különösképpen nálunk). A Homo Politicus voltaképpen gyûjtõnév: az országok élén álló, az ország irányítását és a társadalom mindennapi életét „szabályozó” szakmákban „dolgozókat” (a közemberek fogalomtárában: semmittevõ, léhûtõ, dumaláda, fehérgalléros bûnözõ, nagyon majó ha figyelünk
gas órabéreseket) nevezzük együttesen politikusnak. Testük felépítése, megjelenésük a felületes szemlélõ számára megegyezik a többi emberével, alaposabb megfigyelésük azonban több, csak rájuk jellemzõ érdekességre deríthet fényt. Elsõként ruházatukban térnek el a hétköznapok emberétõl: a legjobb szabóknál, méregdrága anyagokból a legutóbbi divat szerint készített öltönyökben pompáznak, szerénynek látszó, ám vagyont érõ ékszereket, kiegészítõket viselnek. Az úgynevezett választási kampányokon azonban, amikor gyakori elfoglaltságukká válik nép közt való elvegyülés, jelmezkölcsönzõkbõl hozatott egyszerûbb, az átlagos emberek által naponta hordott ruhákat öltenek magukra, ezzel mintegy szimbolizálva azt, hogy õk is csak egyszerû polgárai a honnak, és éppen úgy élnek, mint bárki más. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy ez az álcázási mód felettébb hatásos: a választási idõszakban választópolgárrá átminõsült köznapi halandók el is hiszik nekik az ún. választási korteshadjáratokkor elõadott felnõtteknek szóló meséiket – például azt, hogy õk a mindennapjaikban is ilyen szerényen élnek, de a másik oldalhoz tartozó politikusok bezzeg százmilliókba kerülõ ruhákat, órákat és egyebeket hordanak magukon. Ez természetesen a másik oldal politikusaira is igaz.) Van egy dolog, melynek alapján jól meg lehet különböztetni két alfajukat: a szín.
Tudniillik elkülöníthetõ egyszínû és többszínû (egyes kutatók elnevezése szerint színváltó vagy kaméleon) altípusuk. Az egyszínûekrõl annyit érdemes tudni, hogy a politikai életnek vagy a jobb vagy a bal oldalán állnak (pályájuk kezdetétõl fogva), és színük felveszi az adott oldal közmegegyezéssel választott színét (mely a baloldaliak esetében általában piros – vagy annak valamelyik árnyalata –, míg a jobboldal esetében a narancssárgától a zöldig szinte bármely szín megtalálható -). A téma szakértõi szerint az egyszínûek vannak kevesebben. Ennél jóval nagyobb létszámú a kaméleon típusúak tábora, akik a pillanatnyi politikai szelek irányának változásait követve hol a jobb-, hol pedig a baloldalon tûnnek fel, természetesen a színük is ennek megfelelõen változik. Ami a politikusok vizsgálatában gyakorlott szemnek rögtön feltûnik: az arcuknak nevezett testrészüket borító bõr vastagsága, amely merõ paradoxonként vékonynak látszik(!), ám az állatvilág vastagbõrûeknek nevezett – esztelen vadászatuk miatt sajnos kihalófélben levõ – fajai boldogok lennének, ha csak feleannyira vastag lenne a bõrük, mint amilyen a politikusoké. (Tudniillik ha így lenne, talán csak egy interkontinentális, nukleáris robbanófejjel ellátott rakéta tudna aprócska karcolásokat okozni bõrük felszínén.) Ez a vastag bõr a politikust a legádázabb ellenzéki és egyéb támadásokkal szemben teljes mértékben képes megvédeni, mi17
vel felépítésénél fogva egyszerûen minden lepattog róla. Van még egy lényegi eltérés a politikus és a közönséges ember között: az úgynevezett gerinc a politikusból vagy teljesen hiányzik, vagy csak erõsen csökevényes formában lelhetõ fel. Az elõbbi esetben a gerinc hiánya már születéskor kimutatható volt (ezért tippeltek ez esetben a politikusjelölt-palánták szülei úgy, hogy gyermekük vagy hétpróbás gazember lesz, vagy – ha kellõ szorgalommal képzi magát – politikus), az utóbbi (jóval ritkább) esetben viszont születéskor még nagyon alapos vizsgálattal kimutatható volt ugyan valamiféle gerincoszlop, ez azonban a késõbbiek folyamán visszafejlõdött. Kis számban tudunk olyan politikusokról, akik felnõttkorukban is teljes és ép gerinccel rendelkeztek, de róluk csak múlt idõben beszélhetünk, mivel õket aktív politikusi pályafutásuknak többnyire az elején likvidálni szokták. A gerinctelenség azonban nem öncélú tulajdonság esetükben (amiként a Természetben semmi sem az): a politikus a gerinc hiánya miatt meglehetõsen „képlékeny”, s mivel ebbõl következõen amorf, bármilyen alakot képes magára ölteni, így könnyedén be tud férkõzni az egyszerû emberek mindennapjaiba, nagy hatásfokkal mételyezve meg azok lelkét és életét. Táplálkozási szokásait alig ismerjük. Megfigyelõk szerint általában megegyezik a közönséges emberével, talán csak annyival tér el attól, hogy megfizethetetlennek tartott alapanyagokból készített ételeket, italokat és egyebeket is fogyaszt (hogy miket, azt kinek-kinek a fantáziájára bízzuk). Elõfordulása: Választások közötti idõszakokban leggyakrabban az úgynevezett parlamentben, valamint különféle politikai- és pártrendezvényeken, estélyeken, fogadásokon és „munkaétkezéseken” lelhetõ fel. Ilyenkor a nép közötti megjelenése rendkívül ritkának mondható. Ellenben a választásokat közvetlenül megelõzõ pár hét
alatt szinte minden napját az egyszerû emberek között tölti. Szaporodásáról nem sokat tudunk. Vannak ugyan olyan vélemények, melyek szerint a politikus szaporodása megegyezik a köznapi emberével, ám ez az elmélet több ponton vitatható. A téma kutatói nagyrészt megegyeznek abban, hogy a politikus biológiai fejlõdésének kezdetén embernek indul, azután (még nem tudni, minek köszönhetõen) valamiféle változások indulnak meg a szervezetében, mely folyamatok végén megjelenik a politikus mint önálló faj egyede. Tulajdonságairól Általánosságban elmondható, hogy a leginkább jellemzõ rá az igazmondás kerülése (köznapibb kifejezéssel: a folyékony hazudozás), illetõleg a mellébeszélés. A hazugság annyira része az életének, és olyan magas fokon képes azt mûvelni, hogy ha valamely – egyébiránt szerfölött ritka – esetben véletlenül mégis igazat találna mondani, azt õ maga sem hinné el. Miközben egyfolytában lódít, a szeme sem rebben, oly átéléssel füllent, amilyen talán csak a legnagyobb színészeknél figyelhetõ meg – a színész és a politikus közt e vonatkozásban csak annyi a különbség, hogy a színésznek hivatása, hogy olyat is mond, amivel nem ért egyet, míg a politikusnak ez életformája, lételeme. A mellébeszélésnek is nagy mestere minden politikus. Legyen bármilyen egyszerû és egyértelmû a feltett kérdés, képes úgy válaszolni, hogy azonnal másról beszél, ám a hallgató csak a válasz végén döbben rá arra, hogy már megint sok mindent hallott – ám választ a kérdésére nem. Fajtársaihoz való viszonya igen érdekes és összetett dolog. Az egyszínûek többé-kevésbé jól elvannak egymással, legfeljebb apróbb konfliktusok zavarhatják meg együttlétüket, ám a más színû politikustársaikkal kifejezetten rossz a viszonyuk (ez alól természetesen kivételt képez a kaméleon-típu-
Az alábbiakban Morvai Krisztina és Toroczkai László beszélgetését olvashatják. A Magyar Jelen április 3-i számában megjelent beszélgetés nem pusztán egy mélyinterjú, hanem egy 5 órásra nyúlt, monumentális eszmecsere szerkesztett változata. Az ELTE büntetõjogi Tanszékének docense és a lap fõszerkesztõje, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tiszteletbeli elnöke elõször ült le egymással beszélgetni. Kiderült, hogy a két közéleti személyiség kölcsönösen tudott újat mondani egymásnak a tévéostrommal kezdõdõ és máig tartó történelemformáló idõszakról, amelynek mindketten tevékeny részeseivé váltak. – Van elõzménye ennek a beszélgetésnek, hiszen elõször elküldtem a kérdéseimet írásban, mire Ön elküldte nekem a Magunkfajták címû 18
sú politikus, aki egyszerre van jó és rossz viszonyban bármely színû politikussal). Ez a rossz viszony persze az esetek többségében csak alakoskodás: a plebsz megtévesztését szolgálja. Igen, hiszen csak így lehet a világgal elhitetni, hogy a polgár érdekeit egyedül õ képviseli érdemben, mert a többiek rosszat akarnak neki. Életkoruk szerint más és más a viselkedésük. A fiatal politikusokra a forrófejûség, nyers szókimondás és a dolgok hosszú távú következményeinek át nem gondolása jellemzõ. Ezzel szemben az öreg, tapasztalt politikus az elõbbieknek pontosan az ellentéte: amit mond, azt alaposan átgondolja, ízlésesen csomagolja (olyannyira, hogy sokszor már nem is lehet tudni, igazából mi van a csomagban), minden tette elõtt alaposan átgondolja annak várható következményeit, és csak akkor tesz meg valamit, ha az biztosan az õ személyes és anyagi gyarapodását fogja szolgálni. Használhatóságukról is ejtsünk néhány szót. Mindent egybevetve kijelenthetõ: politikusok nem sok mindenre használhatóak. Ha jól meggondoljuk, tulajdonképpen semmire. Nem tudnak ugyanis megmetszeni egy sor szõlõt, képtelenek egyedül megvarrni a sok könyöklés miatt kiszakadt kabátujjat, nem tudnak elkészíteni egy adag finom spenótot. Egy dolgot azonban remekül tudnak: szembeállítani egymással olyan embereket és országokat, akik eleddig jól megvoltak egymással, valamint vélt vagy valós okok alapján öncélú háborúkat kezdeni, melyek során ügyesen csökkenthetõ a felszaporodott emberiség létszáma. A fentiek ismeretében megállapítható, hogy – tekintettel a fajta nagy történelmi múltjára – a politikusra mint fajra hosszú és fényes jövõ vár, egészen addig, amíg „áldásos” tevékenységük végeredményeképpen ki nem irtják maguk alól az egyszerû embereket, minek következtében nem lesz aki eltartsa, kiszolgálja õket. Misiniszta
könyvét, hogy mindenekelõtt azt olvassam el, hogy megismerhessem Morvai Krisztinát. Megtettem, elolvastam, s bár sok mindent megértettem Önnel kapcsolatban, ám az eredeti kérdések zöme bennem maradt. 2006 elõtt, legalább is ez a nemzeti radikális szubkultúra – amelyben én tizenéves korom óta élek – nem igazán ismerte Morvai Krisztina nevét. Én is úgy figyeltem fel rá elsõsorban, mint egy nõmozgalmi, feminista jogvédõ személyiség. – Azért van itt egy olyan terület, meg egy olyan idõszak, ami nem tudom hogyan felejtõdhetett így el. Egy kicsit fáj is. Tudniillik, hogy az egyik elsõ dilemma, ami a rendszerváltozás után, mint alkotmányos dilemma és, mint jogász számára fennálló közéleti dilemma megjelent, az úgynevezett visszamenõleges igazságtétel kérjó ha figyelünk
dése volt. És én elõször ott vittem a bõrömet vásárra. És nagyon sok tévémûsorban szerepeltem, rádiómûsorban, újságokban, konferenciákon magam is publikáltam és nagyon keményen ütköztem nem csak a liberális oldallal, hanem pl. Polt Péterrel, aki akkor -egyébként itt az egyetemen kedves kollegám – legfõbb ügyész volt, elõtte pedig mint fideszes politikus vitatkozott velem a visszamenõleges igazság kérdésében. Mert akkor az úgymond politikailag korrekt álláspont az volt, hogy meg kell bocsátani azoknak, akik 1956-ban a nép közé lõttek, a sortüzek elkövetõinek. A legkülönbözõbb érveket sorakoztattak fel a másik oldalon azok, akik ellenezték az igazságtételt. Egyfelõl ugye ott volt az ún. jogállami érvelés, hogy elévültek ezek a cselekmények. Emberölésnek minõsültek, akkor az emberölés elévülésének az ideje 20 év volt, tehát 1976-ban bekövetkezett az elévülés, nagyon sajnáljuk, nem lehet mit tenni. És akkor emellé sorakoztattak még másfajta érveket is, hogy meg kell bocsátani, nem lenne humánus megbüntetni õket és így tovább. Én pedig harcosan érveltem amellett, hogy igenis meg kell büntetni ezeket az embereket. Az emberi méltóság volt mindig az én jogászi hivatásomnak a középpontjában. Nincs jobboldali emberi méltóság, vagy baloldali. Nemzeti érzelmû, vagy globális. - A Magunkfajták címû könyvében, amely tulajdonképpen egy interjú-kötet, az Önt kérdezõ Kovács Zsolt újságíró is felteszi Önnek a kérdést: jobboldali vagy baloldali? Ön szerint nincs jobboldali vagy baloldali, csak emberi méltóság van. A magam részérõl vitába szállnék Önnel, ugyanis szerintem igenis van jobboldali és baloldali gondolkozásmód, csak ez a mai világ már annyira liberalizált, hogy ezeknek a fogalmaknak, fõleg a politikum szemszögébõl már nincsen jelentõsége. De a tradíjó ha figyelünk
ciók tisztelete például mindenképpen egy ilyen jobboldali attitûd, ahogy az is, hogy számunkra elfogadhatatlan a homoszexualitás. Az Ön számára a homoszexualitás, vagy ahogy Ön fogalmazott könyvében, a melegek elfogadhatóak, az õ méltóságukért is harcol. Én például nem is szeretem a meleg szót velük kapcsolatban használni. Azt gondolom, hogy maradjon ez meg ez a téma hálószobatitokként, de az Ön számára a homoszexualitás is az emberi méltóság problémája, amelyrõl beszélni kell akár, ahogy a nõk jogairól is. Ezek feminista törekvések, ami – mint egy liberális eszme – nem fér bele a jobboldali gondolkodásba. Most Ön tulajdonképpen jobboldali, baloldali, liberális? - Hát akkor én is hadd mondjam el, hogy én mit gondolok a jobboldalról. Egy kicsit kiszélesítve a kereteket, vagy kitágítva, hogy én mit tapasztaltam a világban arról, hogy ki az, aki azt mondhatja magáról, hogy én egy jobboldali ember vagyok. Elõször is el kell fogadnia az Egyesült Államok jelenlegi politikáját. Pont. - Na ez az, amit mi nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Az a jobboldaliság, amirõl én beszélek, akkor alakult ki, amikor még nem is létezett az Egyesült Államok, amit végül is a szabadkõmûves mozgalom hozott létre, mint tudjuk. Ez nem titok, ezt Amerikában is elismerik, sõt büszkék rá. - Tehát az egész jelenlegi Bush-féle politikának és világnézetnek az igenlése az egyik része annak, amit ma egy jobboldali identitásnak neveznek a világban. A másik nagyon fontos, Izrael államnak nemcsak a létét, hanem az uralmi pozícióját elismerni és támogatni és az egész szabadkapitalista piacgazdaságnak az elismerése, amelyben a gyengébb pusztuljon, az erõsebb érvényesüljön, tehát tulajdonképpen egy neoliberális gazdaságpolitika az ismérve. Ennek a 19
triásza az, ami a világban általában a jobboldaliságban definiált. – Bocsánat, de eredetileg nem errõl volt szó. Eleve a jobboldal és a baloldal politikai fogalma úgy alakult ki, hogy a francia parlamentben jobboldalon ültek az inkább maradinak nevezett royalisták, akik a régi rend hívei voltak és baloldalon ültek, akik a felforgató eszmék képviselõi voltak. Akkor inkább úgy teszem fel a kérdést: tradicionalizmus vagy liberalizmus? Ezt a kettõt lehetetlenség összemosni. – Keresztényég. Ha én valamit hiányolok, az a keresztény szemlélet. Az evangéliumi értékrend nem sorolható be ezekbe a kategóriákba. Az evangéliumi értékrendben például a szabadság az egy nagyon központi érték. Most látjuk azt, a jelenlegi, mai politikai viszonyok között, amikor elkezdõdik a Fideszen belül is ez az egész – például a Rogán-féle „provokátor törvény” –, hogy 2006. október 23-a ellenére is, úgy tûnik, hogy a szabadság, mint érték nem definiálódik a konzervatív embereknek az értékrendjében. Engem például ez zavar, mert a szabadság, a szó jó értelmében egy nagyon fontos érték. Egy világnézet részeként, melynek lényege az, hogy az embert Isten teremtette a saját hasonlóságára. Egyetlen ember sem véletlenül jött a világra, mindenkinek van egy küldetése, melyet be kell töltenie ezen a világon és a szabadság az, hogy megkapom a lehetõséget arra, hogy a küldetésemet betöltsem. Ez nem egy individualista világkoncepció, hanem nagyon is azt gondolom, és ezt is az Isten teremtette világképbõl kiindulva, hogy az Isten közösség részeként teremtette az embert. Az Istenünk is szentháromságos Isten. Szeretni nem lehet egyedül, szeretni csak közösségben lehet, másokkal együtt. Ennek a közösségnek a feladata, hogy támogasson minden egyes embert a küldetése kibontakozásában, és ennek része kell, hogy legyen a szabadság. A szabadság egy érték. Tehát ilyen értelemben liberális vagyok, ha azt mondjuk, hogy a liberalizmus egy szabadságközpontú gondolkodás. – Szabadosság központú ma már mindenféleképpen. – Akkor nem vagyok liberális, keresztény vagyok. Szerintem, ha azt mondom, hogy evangéliumi értékrendem van, akkor abban benne vannak a válaszok, csak ezt nem lehet ilyen hagyományos kategóriákba beletenni. – Én azt gondolom, hogy a férfinak és nõnek is megvan a helye és attól lesz boldog és elégedett az élete, ha ezt a hagyományos helyét megtalálja. Ezért vitatkozom ezzel a liberális értékrenddel – bár számomra kiderült, hogy Ön nem így gondolkozik –, de a könyv elolvasása nélkül ezt nem tudnám. Azt hagyjuk meg Rákosi Mátyásnak, hogy a nõ is legyen tûzoltó, üljön a traktoron. Én mindig is arra törekedtem, hogy mellettem a feleségem a családnak, a gyereknek éljen. Õ a nõ szerepében, én pedig a férfi szerepében. Keresztény megközelítésbõl elmagyarázva érthetõvé válik az Ön küzdelme, mégis a feminista jelzõ sokszor elhangzik Önnel kapcsolatban. Tehát mit jelent Önnek a nõ-férfi szerep, illetve a nõk jogainak védelme? – Ez is igazolja azt, hogy elõbb-utóbb le kellene szoknunk ezekrõl a bélyegekrõl. Tehát ugyanúgy a jobboldali és baloldali helyett mindenkinek meg kellene mondania, hogy mi az, ami mellett kiáll. Nem azt kell mondanom, hogy baloldali vagyok, hanem mi az, ami számomra érték. Ugyanígy a feminizmussal kapcsolatban is. Ezek szerint, mindenki mást ért feminizmuson. Én azt gondolom, hogy a nõi méltóságnak a védelme, a nõk küldetésének kibontakoztatása ugyanolyan fontos, mint ahogy az elõbb emberekrõl beszéltem, csak a nõk vonatkozásában hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy egy dologra született a nõ: tehát az, hogy biológiailag mi vagyunk alkalmasak arra, hogy gyermeket foganjunk, kihordjunk, szoptassunk és édesanyák legyünk, az egyben determinálja azt is, hogy mi a szerepünk a világban. Azt gondolom, hogy nagyon jó és nagyon fontos az, ha sok olyan édesanya van, akinek az az életcélja, hogy otthon legyen a gyermekével és boldoggá tegye a férjét, a családját és nagyon fontosnak tartom – ha úgy tetszik, ez is egy feminista küldetés –, hogy önálló hivatásnak tekintsük azt, hogy valaki feleség és édesanya. – Milyen a fõállású anyasághoz való viszonya? 20
– Az egy gyönyörû dolog. – Tehát nem muszáj karriert csinálni. – Abszolút nem. – Mert a liberális világrend erre kényszeríti a mai nõket és ennek én katasztrofális következményeit látom, nem csak a népességszám, hanem a család szempontjából is. Alig vannak már, akik házasságban élnek. – Ugyanakkor engem nagyon bánt, amikor például találkozom volt évfolyamtársaimmal, ott van mellettük a feleség, 3-4 gyerek és büszkén mondja, hogy „a feleségem nem dolgozik”, miközben a felesége reggeltõl a háztartásban dolgozik, a gyerekeket neveli, gondozza. – Óriási munka, ebben mélyen egyetértünk. – Például nagyon fontos lenne a magyar nyelvben is erre egy szép elnevezést találni, az angolban van most ez az úgynevezett „home maker”. Anya is, feleség is, otthonteremtõ. Ez az otthonteremtõ ez egy nagyon szép kifejezés. A nõi létnek ezt a nagyon fontos megnyilvánulását értéké tenni – ez is egy feminista küldetés. Ugyanakkor vannak olyan nõk, és nem akarom megijeszteni, de lehet, hogy az Ön felesége is, 15-20 év múlva, mikor a gyermekek nagyobbak lesznek, lehet, hogy pont Ön mellett szeretne valamilyen közéleti szerepet vállalni, vagy valamilyen küldetést megcsillant elõtte az Úristen és le fognak ülni, és meg fogják beszélni, hogy szeretne valami mást is csinálni. – Ehhez kell valamilyen fajta intelligencia nyilván, hogy az ember ezt kezelni tudja. Nem mindenkinél van ez meg, tény és való. Úgy látom hogy, aki nem tudja megoldani mondjuk ezt a férfi-nõi szerepet otthon a családban, az általában a saját életét sem tudja megoldani. Tehát inkább azokkal van itt probléma. Mindenesetre ezek szerint – legalábbis az Ön szavaiból az tûnik ki – hogy a nemek szerepének a felcserélése az nem célja. – De hát ez borzasztó, hogy így gondolja, Laci, nem tudom, miért gondolja így. – Lehet, hogy ez sztereotípia, de nagyon sokan, legalábbis, akik gyerekkorunk óta a nemzeti radikalizmus szubkultúrájában élünk, ez egyszerûen megfogalmazódik. Minden liberális tantól – például ide tartozik a feminizmus – attól mi egyszerûen rettegünk, mert azt látjuk, hogy ezt az európai, vagy ha úgy tetszik, északi civilizációt el fogja pusztítani. Meg kell nézni a mai fiatalokat, hogy mennyi „antiférfi” és mennyi „antinõ” van. Ez egy életveszélyes folyamat. – Ugyanakkor meggyõzõdésem, hogy Laciék korosztálya már sokkal boldogabb édesapa például, mint amilyen a mi édesapáinknak a korosztálya volt, akik még abban a fajta hagyományos, rideg férfi szerepbe voltak kényszerítve, hogy semmiféle érzelmet például nem nyilváníthattak, tehát akkor azért ez is változik, ez is fejlõdik. S meggyõzõdésem szerint a jövõ útja az a férfiak felszabadítása, tehát a nõkrõl már elég sokat beszéltünk. Ott is van feladat persze, de egyszerûen borzasztó az a tehertétel, amit a férfiaknak abban az értelemben vívni kell, hogy azt gondolják, hogy akkor igazi férfiak, hogy ha pici gyerekkoruktól kezdve azt hallják állandóan, hogy egy igazi férfi nem fog sírni, csak nem fogsz érzelmeket mutatni, csak nem fogsz lány módjára viselkedni. Én abban látom a jövõ útját, hogy a férfiakat is fel kell szabadítani ezekre az érzésekre, és az, hogy az önök generációja, nem tudom, hogy például a nemzeti radikálisoknak mi az álláspontja, mondjuk ilyen kérdésekrõl, mint az apás szülés, azt például hogy kezelik. – Én ott voltam a gyerekem születésénél. – Na tessék! Biztos lenne olyan nemzeti radikális harcostársa, aki azt mondja, hogy „micsoda dolog, hát ez olyan férfiatlan dolog, mégiscsak nõi szerep, a férfiszerep meg az, hogy rágja a körmét a folyosón”. – Nem, nem, nem... – Na tessék, máris vitatkozunk. Nagyon érdekes dolog ezekrõl vitatkozni, tehát fontos, és el kéne kezdeni érdemben beszélgetni ezekrõl a dolgokról. Mert például ez is egy feminista – hogy is mondjam – kérdéskör volt, egy nagyon fontos, a szüléssel kapcsolatos egész hozzáállás megújítása, s az édesapák bevonása a szülésbe. A nemi szerepekrõl való beszéd, és ezek megújítása, és az új utakjó ha figyelünk
nak a megnyitása ez mindkét nem számára nagyon sok gyönyörûséget hozhat akkor, hogyha a szeretet és az emberség oldaláról közelítjük meg. – Sokkal könnyebben érthetõ egy nemzeti radikális számára például az abortuszellenesség. Ebben minden nemzeti radikális, keresztény és/vagy nemzeti egyetért, azt gondolom. S óriási vita és szakadék van például ebben a kérdésben a liberálisokkal. Ön, mint az abortuszellenesség, s az abortuszellenes mozgalom aktivistája is felbukkant. Hogyan fér ez össze, vagy hogyan egyeztethetõ ez össze a nõi méltósággal, tehát a nõk jogaival? Merthogy a liberálisok mindig szembeállítják ezt a kettõt, vagyis a nõ jogát elõtérbe helyezik a magzatéval szemben, az önzésre épülõ eszme, a liberalizmus szerint a nõnek joga van az abortuszhoz, merthogy ez az õ teste. – Csodálatos dolog a nõi testben, hogy ugye, amit mondtam az elõbb, hogy mi bennünk fogan meg a gyerek, s útjára indul egy egyszeri és megismételhetetlen teremtett emberi élet, s ennek az elpusztítása az, ami katasztrófa. Tehát az abortusz a természet elleni csapás, és a nõi lélek és a nõi test elleni brutális támadás. És azt gondolom, hogy ezt is arról az oldalról kellene megközelíteni, hogy a nõi méltósággal, az emberi méltósággal hogyan fér össze az, hogy egy nõ erre kényszerül. Meg, hogy milyen társkapcsolat az, milyen párkapcsolat? Még, hogyha netalán csak egy ugye kifejezetten testi kapcsolatra redukálódott dologról van szó, s abból lesz terhes a nõ, akkor is hogyan viszonyul egymáshoz az a két ember, aki között nem téma az, hogy legföljebb majd terhes lesz? Tehát magyarán mondva azért a férfinak az egyperces élvezetért oda dobja a nõnek a lelki és a testi egészségét is? Mibõl gondolja az a szerencsétlen nõ, hogy számára ez a szabadság? Hogy utána elmehet? – Ezt hirdeti a liberális világrend. – De hát ez borzasztó, ez szörnyû, tehát ez abszolút nem egyeztethetõ össze szerintem a nõi szabadsággal, abban az értelemben, ahogy én értem a szabadságot, hogy valamire születtünk, s van egy küldetésünk a világban, amit szeretnénk betölteni. Tehát a férfiasság fogalmának megújítása szerintem egy nagyon nagy lépés a jövõ felé. Úgy gondolom, hogy bárhogy is alakul Magyarország sorsa, bármilyen párt is lesz hatalmon, nagyon fontos, hogy az emberi méltóság kerüljön a középpontba és az emberek szeretetközpontúan, és emberközpontúan rendezzék be ezt az országot.. – Ha valaki nem érti meg fõleg közszereplõk esetében a másik gondolkodását, mentalitását, akkor rögtön ügynököt kiáltanak: „a másik oldal embere!”. Ugyanúgy Krisztinával kapcsolatban is elhangzott már ez a vád. Én ugyebár már mindenféle ügynök voltam a suttogó propaganda szerint. A pletykák szerint jómagam például eddig egészen pontosan már nyolc ország titkosszolgálatának voltam egyszerre az embere. – Gratulálok! (nevet – a szerk.) – A szerbek szerint például a CIA embere vagyok, a románok szerint a magyar titkosszolgálaté, a Fidesz szerint az MSZP ügynöke, az MSZP szerint a Fidesz ügynöke, stb. vagyok. Tehát mindenki szerint vagyok minden, mert nem értik meg, hogy más ember vagyok, máshogy gondolkozom, mint õk. Én nem hiszek abban, hogy minden ember egyenlõ. Ez a gondolkozás a liberalizmussal és a francia forradalommal teljesedett ki, amit addig titkos társaságok kezdtek népszerûsíteni. Tehát nem hiszem, hogy létezik egyenlõség: mi ketten is különbözünk. Minden ember különbözik, a népek is különböznek és a rasszok is. Egyszerûen hazugság az egyenlõség. Ha ideállítunk egy afrikait és egy európait, akkor is meg lehet nézni, hogy fizikai értelemben is vannak különbségek. Tehát nem igaz, hogy egyenlõk. A sovinizmus ellen viszont tiltakozom, de az ellen is tiltakozom, amit a liberalizmus hirdet – ez a fajta új, modernnek nevezett világnézet, hogy mindenki abszolút egyenlõ – és pontosan azért nem értenek meg engem, vagy Önt bizonyos körökben, mert nem bírják felfogni, hogy különbözõek vagyunk. Valamiben mélyen egyet értünk, például az abortuszkérdésben, de itt van például a halálbüntetés. Itt láttam igazán megfoghatónak, hogy Ön érzelmei alapján viszonyul ezekhez a kérdésekhez. A halálbüntetés esetében két élményt mesél el a könyvében. Itt teljesen egyértelmûen a szentimentalizmus, az érzelmek kerülnek elõtérbe, hogy ott jó ha figyelünk
ül az a fiatalember, húszéves, életerõs, makkegészséges, és most meg akarja ölni az állam. Én pedig azt mondom, illetve azok, akik úgy gondolkodnak, mint én, hogy az ilyen kérdéseket nem szabad az érzelmek alapján megközelíteni, hanem ezeket igenis úgy kell megközelíteni, hogy a közösség érdekei elõrébb valók, mint egy rablógyilkosé. Számomra egyáltalán nem az az elsõ számú dilemma, ami az élmény kapcsán az Ön részérõl felmerült. Ilyenkor megmerevítem az érzelmeimet; arra kell gondolni, akit megerõszakolt és elvágta a torkát, a családra, akit kiirtott. Tehát azt mondom, olyankor a társadalomnak meg kell ráznia magát és azt mondani: ki kell vonni az ilyeneket a társadalomból. Ez nem az amerre Magyarország most megy: itt van például a cigánybûnözés, mint nagy vitatott téma. Éppen végigjártuk Borsod megye cigánygettóit, sok cigánnyal beszéltem, nem úgy, mint a politikusok, akik csak mozivásznon láttak eddig cigánytelepet. Nyilván egy ketyegõ bomba a cigánybûnözés, és meg kell nézni azt az aprócska bejátszást, ami abban a többségében cigánylakta faluban készült, ahol az MSZP-s polgármester elkezdett aláírást gyûjteni a halálbüntetés visszaállításáért. A hír kapcsán meginterjúvolták a cigány fiatalokat az utcán, akik nagy büszkén mondják, hogy igen bûnözünk, a Józsi az unokatesóm, megölte a Karcsi bácsit, és cigányok vagyunk, és veszélyesek vagyunk – ez olyan menõ dolog náluk, hogy így gondolkodnak. És akkor a riporter megkérdezi, hogy tudják-e, hogy a polgármester a halálbüntetés visszaállításáért dolgozik. Kerekre nyílt szemmel a következõket kérdezte vissza a bûnözésére olyan büszke cigány fiatal: „Akkor most halállal fognak fizetni a halálért?” Abban a pillanatban lehetett látni, hogy a gondolattól is megretten. És ez a társadalom szemszögébõl jó. Egyetlen egy dolog miatt tartom veszélyesnek a halálbüntetést: amikor ártatlan embert végeznek ki. De most nagyon-nagyon szigorú leszek, még akkor is fel kell tenni a kérdést, hogy több millió ember biztonsága mennyit ér? Lehet hogy annyit, hogy néha rendszerhiba csúszik bele, elfogadható, és pontosan, aki Istenhívõ az tudja, hogy ha a Jóisten azt akarja, és terve van még velünk, akkor életben fogunk maradni, és nem csúszik be velünk kapcsolatban ilyen rendszerhiba. Én azt mondom, nem csak a halálbüntetést, az egészet, amivel mi foglalkozunk nem szabad érzelmi alapon megközelíteni. – Hát nem tudok mást mondani, mint amit a könyvben is mondtam, hogy engem rettenetesen megvisel annak a közvetlensége, hogy a Magyar Köztársaság nevében valakit felkötnek. Én úgy gondoltam, hogy igazságos a halálbüntetés, és igazságossági szempontból most is úgy gondolom. Tehát a racionális megközelítés az az, hogy ha megöl valaki valakit, akkor mért ne fizetne az életével is. Azért büntetõjogászként meg kell mondjam, hogy szerintem a lakosságnak fogalma sincs arról, hogy milyen fajta bírói gyakorlat van, tehát milyen büntetéskiszabási gyakorlat van. Például, hogy élet elleni bûncselekményekért 2,5-4 éveket szabnak ki. Az ország „latinamerikanizálódik”, minden vonatkozásban. Ez az a jelenség, amit megélünk most, legalábbis az elmúlt 5 évben mindenképpen. Ennek része az, hogy latin-amerikai állapotok vannak a bûnüldözésben és a rendészeti tevékenységben. Nem kell sem felkötni, sem összeverni, hanem egyszerûen a bûnre reagálni kell. Ugye például mikor nekem ellopták az autómat, fel se merült az, hogy esetleg megtalálják. Egyszerûen nem mûködik a bûnüldözõ tevékenység. Teljesen egyértelmû, hogy a betörõ bandákba, meg az autófeltörõ bandákba a rendõrség be van épülve, mert különben ezt így nem lehetne megcsinálni, vidéken pedig ezt a tömeges erõszakos személy– és vagyon elleni bûnözést pedig úgy lehet csinálni, mint hogyha õsállapotok lennének, tehát nem lenne egy állam, aminek van egy rendõrsége, amelyik a bûnelkövetésre reagál. Elõször is mindenek elõtt ezt kellene megvalósítani. – Akkor ebben is antiliberális... – A fene tudja, hogy most a liberálisok mit akarnak, hogy tényleg nem akarnak-e rendõrséget, vagy nem akarnak fellépni a bûnnel szemben. – Itt már nem csak liberálisok, itt már anarchisták is jutottak kormányzati pozícióhoz. Bozóki András volt kultuszminiszter például, aki kifejezetten anarchista volt egész életében. Az anarchia errõl szól. Rendõrség nél21
kül, káosz. Ezt jobboldali ember nem akarhatja. Itt van megint egy alapvetõ jobboldali dolog: rend, fegyelem. Ez egy tradicionális értékrend. – Ez egy borzasztó állapot. Például azzal nem értenék egyet, hogy mondjuk a rendõröknek össze kell verni a bûnözõket. Profi módon kell ezt a rendõri hivatást végezni. Meg kell tanulni a rendõrnek a szakmáját úgy, hogy ha õ lenyomoz egy ügyet, akkor az a nyomozati anyag úgy álljon, mint Katiban a gyerek, és ott vádat kell emelni, és kell egy tettarányos büntetést kiszabni. Ekkor megtanulják a bûnelkövetõk, hogy a bûnt büntetés követi. És ez elkerülhetetlen. – Érdekes volt számomra, amikor a könyvében azt olvastam, konkrétan Krisztina mondja, Kovács Zsolt kérdésére válaszolva, hogy érthetõ és elfogadható, hogy 2006. október 23-án voltak emberek, akik barikádokat építettek és ellenálltak, harcoltak a karhatalom önkényével szemben. Ezt Ön úgy nevezi, hogy szándékváltás történt. Viszont elkeserített, hogy miközben Ön ezt mondja 2006. október 23-ával kapcsolatban – elnézést a kifejezésért –, de eszement provokátorozás folyik sajnos a könyvben is, mind a kérdezõ és mind az Ön részérõl a tévéostrommal kapcsolatban. Én ezt rendkívül károsnak tartom. Hogyha Ön megérti azt, hogy október 23-án szándékváltás történt és az emberek barikádot emeltek és Molotov-koktélért nyúltak, akkor hogyan nem lehet azt megérteni, hogy mondjuk tíz-tizenöt év után nálunk, akik eddigi teljes életünkben szélmalomharcot folytattunk a békés demonstrációink százaival a rettenetes túlerõvel szemben, megtörtént a szándékváltás. Az én titkosszolgálati megfigyelésem például nem 2006 óta, hanem egészen konkrétan 2003-ban – a könyvemben ott van a pontos dátum – kezdõdött, amikor megkeresett a Nemzetbiztonsági Hivatal, és az ‘50-es éveket idézõ módon hallgattak ki egy pincében, stb. Tehát vagyunk olyan fiatalok, akik tíz éve érezzük ezt a diktatúrát magunkon. Hogyan nem lehet azt megérteni, hogy tíz év után, és fõleg az õszödi beszéd kiszivárgása után, mi úgy éreztük, hogy na itt van végre az a történelmi pillanat, amikor az 1956-os forradalom mintájára leszámolhatunk ezzel a hatalommal? 22
Tíz éven keresztül megpróbáltunk minden jogi eszközt, mindent. Például a szovjet emlékmû eltávolítására Budaházy Gyuri, meg én magam rengeteg békés tüntetést szerveztünk. Tíz éven át mi minden békés jogi eszközt végigjártunk és mindig falakba ütköztünk. Az én tévéostrommal kapcsolatos bírósági tárgyalásomon ott volt tanúként az a Majoros Zoltán REBISZ-es vezetõ, azt hiszem ott is volt Krisztina a tárgyalásomon, akit szinte már rugdosott az asztal alatt a BRFK képviselõje, hogy ne mondjon már el belsõ titkokat, mert a tárgyalásomon tanúvallomásában kifecsegte, hogy valójában miként adták, pontosabban nem adta senki sem az utasításokat az ostrom éjszakáján. A tanúvallomása megint azt támasztotta alá, amit én a saját szememmel láttam, hogy totális fejetlenség volt a TV ostrománál a hatalom részérõl. Tehát semmiféle megszervezés nem volt. És hát itt megint az Ön könyvében tényszerûen arról beszélnek, hogy provokátorok ostromolták a tévét. Számomra ez azért megdöbbentõ, mert egyébként Ön alapos, tájékozott, mûvelt és jogi kérdésekben különösen szakértõ. Hogyan kezelhet tényként valamit, amirõl nincs bizonyíték? Gergényi nagyon jól megfogalmazta, hogy 50 éve nem volt ilyen és hát értsék meg, hogy hát ezért nem voltak felkészülve, ezért veszítettek. 50 éve? Ezt mondta 2006. október 23-a után. Köszönjük szépen, én azt mondtam, köszönöm Gergényi elvtárs. Köszönöm, hogy ezt kimondta. 2006-50=1956. Csak az a baj, hogy ez a forradalom próbálkozásként hamvába halt. Többek között két dolog miatt. Nem volt politikai támogatottsága és a politikai erõk, pártok mind cserbenhagyták akkor szeptemberben ezt az ügyet, a másik pedig hogy nem volt fegyver a kezünkben. Ennyi a különbség ‘56-hoz képest, a mi belsõ indíttatásunk az nem különbözik, csak változott a korszak. – Hát meg az a különbség Laci, hogy akkor voltak 5-6 millióan az utcán. Tehát az egész ország megmozdult ‘56-ban. – Nem egészen így van Krisztina. Akik gyakorlatilag részt vettek, fõleg a harcokban, hát az néhány ezer ember volt. Ezt ‘56-osoktól meg lehet kérdezni. jó ha figyelünk
– Én úgy tudtam, hogy ‘56-ban tényleg az egész ország megmozdult. Apám ott volt és õ mindig ezt mondja, hogy óriási különbség volt a mostani helyzet és aközött, merthogy mindenki ott volt. Tehát az egész ország egy emberként mozdult meg. – Az a helyzet, hogy például 1848-ban mindössze ezer ember indult el a márciusi ifjakkal. Ezer ember. Tehát nem voltak milliók ‘48-ban, pedig az ország lakossága lényegében több volt, mint ma. 1956-ban is, akik fegyverrel álltak a kézben, az néhány ezer ember volt. – Az lehet, hogy akinek fegyvere volt, az. – Aki kiment az utcára, az is néhány százezer ember volt. Valóban óriási tömegek vonultak az utcára. Annyian, mint amennyien a Fidesz gyûlésein, sõt a MIÉP gyûlésein is voltak nem egyszer az elmúlt években is. Most már világosan látszik, hogy Magyarország lakosságának nagy része rezignáltan venné tudomásul, ha mi most forradalommal átvennénk a hatalmat, mert annyira gyûlöli már ezt a kormányt meg ezt a rendszert. Semmit nem csinálna. Óriási hazugság volt azt mondani, hogy polgárháború lenne (mint ahogy például Bencsik András és Kerényi Imre beszélgetéseikor elhangzott). Dehogyis lenne polgárháború. Csak annyi a különbség, hogy akkor az a százezer ember, aki kivonult, az most azért nem vonult ki, mert Orbán Viktor nem hívta õket oda. Ez a nagy igazság. És akkor vér nélkül be lehetett volna fejezni azt, ami elkezdõdött a TV ostrommal. De nem ezt választották, hanem azt választották, hogy a Fidesz-közeli médiumok, azok, akik addig öt éven keresztül engem a magyar nemzet élharcosaként festettek le, meg reklámozták a Magyar Szigetet, azóta bojkott alatt vagyok, nem hívnak be soha, szóval ezek a médiumok így egyik napról a másikra elkezdték sugallni, hogy provokátorok voltak a tévéostromlók, Toroczkai is ügynök stb. holott pontosan tudják, hogy én honnan jöttem, mit csináltam. Vissztérve a tévéostromra. Én láttam ott civilben rendõrt. Konkrétan a BRFK-nak a közrendvédelmi osztályán dolgozó tisztet láttam ott civil ruhában, akit azért ismerek személyesen, mert az elmúlt tizenakárhány évben irtózatosan sok demonstrációt jelentettem be a rendõrségen. Szóval ismerem ezeket a rendõröket, és láttam közülük olyat, aki ott volt civilben, a lépcsõn a rendõröket a testével próbálta védelmezni és utána én magam láttam, ahogy konkrétan ez a rendõr civilben bucskázik le, bukfencezve a lépcsõn és utána, amikor egyszer mentem október 28-a elõtt bejelenteni egy demonstrációt a Budai Várba, és akkor bent voltam nála a rendõrségen, mondta, hogy az ostrom után hetekig kórházban volt és valóban jól láttam, hogy õ volt az. Tehát tudom, hogy voltak civil ruhás rendõrök és azt is tudom, hogy mit csináltak ott. Próbálták védelmezni a televíziót, de nem tudták, mert fõleg fejben nagyon meg lettek verve. És azok a rendõrök nem irodisták voltak, ez sem igaz. Többek között konkrétan azok a rebiszesek védték a tévét, akik utána a Zsanett-ügyben voltak érintettek, voltak közöttük közrendõrök és voltak, mint pl. ez a Majoros Zoltán ezredes, aki tanúként volt jelen a tárgyalásomon. Õ például a volt REBISZ-nek a vezetõje, az emberei mind REBISZ-esek voltak. Tehát az is egy nagy legenda, hogy szegény irodisták védték a tévét. Ez hazugság, nem igaz. Fejben, pszichikailag meg lettek verve és a rendõri vezetõk egyszerûen nem voltak hajlandók dönteni, egymásnak passzolták a döntést, és ugye elmondta, az én tárgyalásomon is elmondta ez a Majoros, hogy totális káosz volt. Õ is kereste, hogy ki itt a parancsok. Nem merték felvállalni ezt a helyzetet. De itt sajnos a könyvben is tényként kezeli a kérdezõ is, aki már felteszi a kérdést. Idézek a könyvbõl: „a Hír TV közvetítését nézve nem tûnt föl önnek a békés tüntetõk és a provokátorok párhuzamos jelenléte?” – ez a kérdés az Ön könyvében. De hol az elsõ bizonyíték arra, hogy a harcban, amikor a követ fogja valaki vagy a husángot, provokátorok vettek részt? Azt mondja, hogy valahogy „nem láttam a vádlottak padján túl sokat az olyan kinézetû fiatalok közül, akik az MTV lépcsõjén vasoszloppal verték a sarokba szorított rendõröket”. Egyetlen egy olyan volt, aki konkrétan a vasoszloppal verte a rendõröket, méghozzá egy újpesti futball drukker, akik Sopronból jöttek, mert aznap Sopronban játszott az Újpest focimeccset. Pont akkor jöttek haza. És ugye a mobiltelefon korszakában, meg az internet korszakában nem csoda, hogy értesültek a tévéostromról, s odajöttek. A Drukkerek mindig autóbusszal, együtt járnak. Itt a legenda kulcsa, jó ha figyelünk
hogy miként kerültek oda autóbuszok. Jöttek, azonnal kapták a hírt, hogy mi történt. Tudni kell, hogy mind az Újpest B közép, mind a Fradi B közép fiataljai nemzeti érzelmûek. De nem Operaházba járnak, hanem futballmeccsre, nekik ez a szórakozásuk. És itt jön a másik nagyon fontos dolog megint, hogy nem vagyunk egyenlõek és ugyanolyanok. Õk teljesen mások, mint az elméletet felállítók. Igen, õk valóban verekedõsebb emberek. Más mentalitásúak. De felteszem a kérdést Krisztinának: Vajon a nándorfehérvári diadalt, akik kivívták, és most nem elsõsorban a keresztesekre gondolok, hanem a fegyverforgató végvári vitézekre, szóval Ön szerint, ha ma itt lennének közöttünk az egyébként hõsként tisztelt végvári vitézek, akiket oly nagyra tartunk, vajon Operába járnának-e és valóban egy fideszes polgári körös vagy politikus gondolkodásának, vagy akár az ön gondolkodásának oly könnyen megérthetõen gondolkoznának-e, vagy inkább futballmeccsre járnának? Én biztos vagyok benne, hogy sportmérkõzésekre járnának. Ismerem ezeket a focihuligánokat. Ezek kitûnõ harcosok lennének bármilyen háborúban és egyébként a tévéostromnál is azok voltak. Más mentalitásúak, mint az átlag, de én tudom, hogy ezek kitûnõ nemzeti gondolkodású emberek. Az se volt egy matyó hímzés, ahogy a végvári vitézek tudtak például mulatni. Szóval azt kellene végre megérteni, hogy van racionális magyarázat a tévéostromra. Az sem igaz, hogy nem kerültek a vádlottak padjára sokan, sajnos többeket elfogtak és börtönbe is kerültek néhányan. Egyébként a felkelõk között harcoló rendõr, Udvardi Ákos kapta a legtöbbet, volt egy nagy interjúm vele is a Magyar Jelenben, hála Istennek sikerült felkutatnom. Tavaly szeptemberben jött ki a börtönbõl. Elsõ fokon három év hat hónapot kimondtak rá, tehát nagyon kemény dolgokon ment keresztül. És ezek után azt mondja, hogy nem bánta meg, hogy ott volt a TV ostromnál és büszke lesz rá még az unokái elõtt is, hogy ott volt. És megkérdeztem, hogy valaki megköszönte már? Mert õ hazafias hitbõl, forradalmi lelkesedésbõl csinálta, elragadta a hév. És rettenetesen fájdalmas pont ez, hogy minket a nemzeti oldal egy része nem ért meg. Egy szûk réteg, a vezetõség, konkrétan a Fidesz vezetõire gondolok, Kövér László, Demeter Ervin kezdte terjeszteni ezt az ügynök legendát rólam, miközben nagyon jól tudják, hogy nem vagyok az. Ön is sajnos erõsíti ezt a hamis képet, idézek könyvébõl: „Most már bírói bizonyossággal látjuk azt a késõbbi napoknak az ügyeiben, hogy voltak beépített, tehát civil ruhás rendõrök is szeptember 18-20-án a tömegben. Ezeknek a civil ruhás rendõröknek a feladata nem az volt, hogy kiemeljék a randalírozó embereket, hanem ellenkezõleg, a szándékerõsítõ hatás fokozása a tömegben” – ezt nyilatkozza a könyvében. A tévéostrommal kapcsolatban szeretnék egy olyan felvételt látni, ahol látható legalább egy olyan egy civil, akirõl 100 százalékosan bebizonyított, nemcsak legenda, hogy civil ruhás rendõr és szándékot erõsített, tehát buzdította a népet, vagy harcolt. Mert például én voltam, aki buzdítottam a népet, de én tudom magamról, hogy nem vagyok se rendõr, se ügynök. Szeretnék egyetlen bizonyítékot látni arra nézve, hogy aki vasrúddal ütlegelte a rendõröket, az beépített ügynök volt. Én ugyanis ismerem a harcolókat, s tudom, hogy hazafiak. Tehát hol van a bizonyíték arra a súlyos állításra, hogy provokátorok voltak? – Hát a TV ostromnál nem tudom konkrétan, ez biztos. Másnap egy ügyben tényszerûen megállapíttatott, a Rákóczi úton, valahol az Uránia Mozi környékén álltak és anyáztak ugye a rendõrökre, ez az egyetemista fiú, a Dukán Dániel, többször megjelent a sajtóban a neve, tehát nem számít hivatásköri titoknak. És csuklyás, harcos külsejû fiatalember volt velük és mondta, hogy vegyétek fel a csuklyátokat, vegyétek le a csuklyátokat. Videóznak, satöbbi, satöbbi, tehát teljesen a tömeg részeként nyilvánult meg ott a Daniék mellett. Majd amikor már szétszéledt a tömeg és egy páran maradtak, akkor ez a fiatalember volt az, aki odament és azt mondta, hogy õrizetbe veszem önt ilyen és ilyen bûncselekmény alapos gyanúja miatt, satöbbi és kiderült, hogy egy civil ruhás, beépített rendõr volt, aki a tömegbe volt beépülve és úgy viselkedett, mint a tömegnek egy tagja. – Persze, hiszen álcázniuk kellett magukat, be kellett épülni, hogy elnyerjék a bizalmukat ezeknek a fiataloknak. Természetes, hogy be kel23
lett épülniük. A Szent Korona Rádióval rendszeresen leplezünk le, fotózzuk le ezeket a civil ruhás rendõröket, rendszeresen nyilvánosságra hozzuk a képeiket. Ma már tudjuk, hogy nagyon sokan vannak a tömegben. Kifejezetten kapucnis pulóverben, Londsdale feliratú pulóverben, még tettünk is ilyen felhívást, hogy senki ne jöjjön közülünk Lonsdale-es pulóverben, mert ezek a hülyék abban jönnek, jelezve, hogy ez egy ilyen divat, a fociszurkolók, meg miközöttünk is. De ez ettõl függetlenül nem támasztja alá azt, hogy a TV ostromnál provokátorok okozták vagy idézték elõ az ostromot. Mi több, semmi nem bizonyítja, sõt, minden az ellenkezõjét bizonyítja annak az állításnak, ami szintén a nemzeti oldalról vádként jelentkezik, hogy mi ezekkel az összecsapásokkal ezt a hatalmat erõsítjük. Ezzel szemben ma már világosan látszik, hogy olyan mélyponton soha nem volt ez a hatalom, mint egyébként a TV ostrom óta folyamatosan. És soha a Fidesz akkorát nem nyert, mint a TV ostrom után az önkormányzati választásokon. Most éppen Rogán Antal mûvel undorító dolgokat a „provokátor törvénytervezetével” és az MSZP-SZDSZ-t kiszolgáló kijelentéseivel, és továbbra is azt mondja, hogy mi a kormány érdekeit szolgáljuk ezekkel az akciókkal, miközben én azt mondom, hogy ellenkezõleg, a Fidesznek rendkívül hálásnak kell lenni, meg a nemzeti oldalnak, ugyanis mi még paradox módon azzal is a nemzeti oldal szekerét toljuk, ha leügynököznek minket. Mert akik elhiszik rólunk ezt az õrültséget, azok is azt mondják, hogy lám-lám, ez a Gyurcsány mire képes, hogy ilyen ügynököket felfogad, felbérel, hogy felgyújtsák Budapestet. 2006 õszén aztán a karhatalom már nemcsak ránk, hanem mindenkire tüzelt és most mindenki felismerte, hogy milyen ez a hatalom. Ön a könyvében a tévéostromnál „szerencsétlen”, „szegény” rendõrökrõl beszél. 1956-ban akár a szovjet katonák között, sõt, továbbmegyek, akár az ÁVH-sok között nem voltak ugyanilyen családapák, érzõ lelkû emberek? Dehogyisnem, biztos, hogy voltak. A közkatonák között biztos, hogy voltak. Aki azért állt be ÁVH-snak, mert mit tudom én, haza akart vinni minden este valami ételt a családjának, és ezért ÁVH-s lett, vagy rendõr lett, vagy hát a szovjet kiskatonákról nem is beszélve. És bizony az ‘56-os forradalomban ezeket is megölték a forradalmárok, mint ahogy a forradalmárokra is tüzeltek. Ez egyfajta háború, ahol ha valaki katona, vállalnia kell ennek a kockázatát. – Azért a 2006. szeptemberi magyar rendõrség mégsem volt teljesen ÁVÓ, nem? Én látom azt, hogy itt is tanítványaim vannak, meg minden, akik rendõri pályára mennek, nyomozónak adott esetben. Tehát azért ez nem egy. – Nem, mint ahogy az ÁVÓ-sok közül sem mindenki vett részt a kegyetlen vallatásokban. Tehát ahhoz nem volt köze mondjuk egy utcán járkáló rendfenntartó akárkinek, hogy bent az irodában mit csinálnak, hogy körömletépés folyik. A rendõröknek át kellett volna állni, mi úgy gondoltuk, ezért skandáltuk még elõször, hogy „magyar rendõr velünk van”. Persze, abban igazuk van, hogy kellett volna egy tömeg. Ott kellett volna Orbán Viktor. Ha õ megjelenik 200 ezer emberrel, rengeteg rendõr megmondta, megüzente nekem, hogy azonnal átálltak volna. Szóval akkor nincs Krisztináéknak sem arra konkrét bizonyítéka, hogy a tévét provokátorok, fizetett rendõrök, ügynökök ostromolták? – A TV ostrommal kapcsolatban nincs, mondom másnappal vagy harmadnappal kapcsolatban, a Dukán-üggyel konkrétan van. Beépített rendõr vette õrizetbe aztán azokat, akik. – Persze, mert a TV ostromnál még nem tudták, hogy lesz erõszak. Utána már tudták, hogy lesz, sõt azóta már minden rendezvényen, ahol Budaházy, Toroczkai megjelenik, készül a hatalom arra, hogy megint valami forradalmat akarunk kirobbantani. Most már nyilvánvaló, hogy vannak. A TV ostromnál viszont tudom, hogy nem voltak provokátorok. – Kíváncsi vagyok, hogy Lacinak mi a véleménye arról a teóriáról, mert ez szerintem nagyon is életszerûnek tûnik, hogy lehet, hogy elõre nem készült rá a hatalom, de amikor már észlelték, hogy mi a helyzet és látszott az, hogy itt lehet, hogy egy rendõr meg fog halni, lehet, hogy. szóval tényleg óriási kártételek lesznek, akkor õk már szándékosan nem avatkoztak be, mert ott voltak közvetlen közelben olyan rendõri erõk, akiket be lehetett volna vetni. És hogy 24
állítólag ez egy tényleg nagyon jól bevált harcászati stratégia, hogy végignézetik az alárendeltjeikkel azt, ahogy az ellenség támadja a bajtársaikat. És ezt nekünk rendõrök mondták el, tehát kifejezetten nemzeti érzelmû rendõrök, tehát nem az ellenség oldaláról, akik ott voltak a közvetlen közelben és elmondták, hogy majdnem lázadás tört ki, mert rettenetes érzés volt végignézni azt, ahogy a bajtársaikat ütik-verik és õk nem mehetnek oda segíteni. És hogy ugye kérték különbözõ rendõri egységeknek a vezetõi, hogy vezényeljenek oda erõsítést, és nem tették. Tehát hogy ebben azért igenis volt valami szándékosság a hatalom részérõl, nem? – Ez most megint csak spekuláció. A tévéostrom már lassan történelem. A történelemmel kapcsolatban pedig abszolút nem szeretem a spekulációkat, fõleg amire nincs bizonyíték. Minden azt támasztja alá és mindig is erre épített ez a típusú hatalom, hogy neki az a legjobb, ha itt a legnagyobb békesség és nyugalom van, és bégetõ birkák a lakosok. Tehát abszolút nem jó nekik ez a háborgás, ez a forradalmi hangulat. – De már annyira átmosták az embereknek az agyát, hogy õk is úgy érzik, hogy ez a nyugalom, tehát hogy nyugalom meg békesség, ezek a hívószavak. – De ez hülyeség. – Ezzel teljesen egyetértek, hogy hülyeség, de mégiscsak annyira átmosták az agyukat, hogy az emberek azt gondolják, hogy az a jó, ha nyugalom van, békesség van, tologathatom a kosaramat a Tescoban, tehetek bele leváló kínai szandált a gyereknek, a sok vackot, élhetem a kis életemet, satöbbi, és ebben ringatják az embereket. És akkor úgy állítják be, hogy jönnek ezek a félelmetes alakok, akik itten randalíroznak, és csak mi vagyunk azok, akik meg tudjuk védeni az országot ezektõl. – Igen, hát ez viszont a média hatalma, ez ellen iszonyatosan nehezen tudunk harcolni. Szóval majdnem hogy lehetetlen. Ezért jártam most is az országot egy csomó helyen, elõadást tartottam, hála a Jóistennek volt rá érdeklõdés. Most is azért beszélek ilyen hosszasan errõl Önnel, mert azért Morvai Krisztina most már egy véleményformálóvá lépett elõ a nemzeti oldalon. És ezt a könyvet is sok nemzeti gondolkodású ember elolvasta. Azt gondolom, hogy azzal az egy résszel, amikor provokátorozza a tévéostromlókat, sajnos óriási károkat okozott. Mindenben soha nem fogunk egyetérteni, de alapvetõen, fõleg a mostani korban, meg a mostani ellenséggel szemben így a könyv elolvasása után és a beszélgetés közben az világossá vált számomra, hogy egyébként nekünk egy oldalon kell lenni. Még akkor is, hogy ha sok mindenben különbözünk. A liberálisok azt mondják, hogy ahogy az idõ halad elõre, egyre jobb világ felé haladunk. Én meg azt mondom, hogy ahogy az idõ halad elõre, egyre rosszabb világ felé robogunk. A technikai fejlõdéstõl például nem lesz jobb a világ. Mire jó az, hogy például van tévé? Jó az az emberiségnek? Én azt mondom, hogy egyáltalán nem jó, sokkal jobb volt, amikor a fonóban meséltek az emberek szájról szájra történeteket, sokkal jobb világ volt. – De mégse lehet visszatekerni az idõ kerekét és tény, hogy itt tartunk, tehát egyfelõl van ez az úgymond korszerûség, még hogyha ez negatív is, másfelõl pedig, tehát ennek a drámaiságát próbáltam megfogalmazni ebben a könyvben, hogy amikor ott álltam a modernitás közepén egy bírósági tárgyalóteremben és kimondták azt, hogy ennek a fiatalembernek a nyakát beleteszik egy hurokba, fölkötik, leszedik az akasztófáról, beteszik egy dobozba és elássák a szomszédos temetõben. És ennek a kettõnek a feszültsége érintett meg annyira, hogy akkor mondtam ki magamban azt, és utána pedig a második történet kapcsán, ami szintén hasonló volt és érzelmileg involvált, akkor mondtam ki magamban azt, hogy lehet, hogy a halálbüntetés igazságos, de mégsem tudok jó szívvel halálbüntetés-párti lenni. És azt mondom, hogy nem szeretném, hogy ha az én nevemmel csinálnák ezt. Másrészt nem tudok azonosulni azzal, hogy lejöjjünk a bûnözõnek a szintjére. – Nekünk egy, a mainál kevésbé érzékeny, új harcos réteget kell kinevelnünk. Azt a harcos kasztot, amely a hazánkat a szó szoros értelmében kiverekedte és védelmezte, módszeresen kiirtották. Amennyiben sikerül, jó ha figyelünk
akkor az elnyomóink nem egy bégetõ birkanépet fognak itt találni, hanem harcosokat, akik nem félnek. Az ökölvívónak sem elég csak a zsákot püfölni. Azért kell mindig vagy az edzõjével vagy egy társával az edzéseken is edzenie, harcolnia, bokszolnia, hogy megszokja a harcot. Tehát amikor odaáll a ringben vele szemben egy ellenfél, akkor ne remegjen meg a lába attól, hogy most mindjárt egymásnak esünk. Ezért kell nekünk is edzõdnünk, mert tûzben edzõdik a kard. És, amikor legközelebb felvonul a hadseregével a hatalom, nekünk már nem remeg a lábunk. – A három lányom közül kettõ harci sportot ûz, míg a másik karatézik. – Helyes, csak én ezt a társadalomban akarom megvalósítani. És igenis oda kell állni ilyen helyzetekben ezeknek a fiataloknak ahhoz, hogy ne lehessen azt mondani nekik, hogy hú, ha nem húzzátok be magyarok a fületeket-farkatokat, akkor majd jön a karhatalom! Tehát mi ebben vagyunk érdekeltek, mi ezt a harcos réteget próbáljuk kinevelni, a társadalom üdvére. – Most világosodott meg elõttem, hogy valószínûleg tényleg az információhiány az, ami engem rossz irányba vitt. Ugyanis információhiányban szenvedtem szeptember 19. és 20-a éjszakájával kapcsolatban, és ezért az én agyamat is át tudták mosni. Információhiányban szenvedtem október 23-án délután három és este hat óra közötti idõszakra vonatkozóan, majd pedig éjszaka a barikádokra vonatkozóan. És ugyanúgy át tudták mosni az agyamat, mint a legtöbb embernek az agyát. Tehát amikor október 23-a elõtt 2006-ban én olvastam azt, hogy lecsuktak embereket meg minden, randalírozó, õrjöngõ embereket és néztem a televízióban, vagy mit tudom én, kergetik ott a rendõröket meg gyújtogatják az autókat, satöbbi, akkor én is bevettem ezt. Én ezt most már borzasztóan szégyellem. És amikor megalakult ez a Civil Jogász Bizottság, akkor az volt az elképzelésünk, hogy mi október 23-ának a történetét próbáljuk feltárni és az azzal kapcsolatos jogsértéseket bemutatni és a felelõsségre vonást sürgetni meg az áldozatok rehabilitációját és kártérítését. És elkezdtük ugye ezt a valóságos tényfeltárást. Tehát szemben a Gönczöl-bizottsággal, mi tényleg tényfeltárást végeztünk, meghallgattunk 70-80 körüli áldozatot. Szóval a lényeg az, hogy elkezdtük ezt a tényfeltáró munkát és ennek kapcsán nyílt meg elõttem az igazság. Azok a rendõrök, akik az embereket lõdözni kezdték meg gumilövedékezni, meg az ártatlan földre került embereket ütni-verni, ezek jogellenes támadók voltak, akikkel szemben megillette az embereket a jogos védelem. De mi nemcsak jogos önvédelemrõl beszélünk, hanem másoknak a személyét, életét is jogom van megvédeni. Akkor ott egy jogos védelmi szituáció volt. Tehát lényeg az, hogy az igazsággal való szembesülés az álláspontom megváltoztatására kényszerített. Tehát azt mondtam, hogy más az igazság, mint amit én elképzeltem, és hogy bizony az én fejemet is sikerült, vagy az én agyamat is átmosni. A Civil Jogász Bizottságunk, amibõl már kiváltam, megcsinálta ezt a feljelentést, és hogy még ebben is úgy szerepel maga a tényállás, hogy a rendõrség hagyta összekeveredni az erõszakos randalírozó tömeget a tisztességes, békés, fideszes ünneplõkkel. És ez egyszerûen tényszerûen nem igaz. – Ismertem olyan fideszeseket, akik ünnepelni mentek és utána barikádot építettek. – Igen. Meg hát nem randalírozó erõszakos tömegrõl volt szó. Tehát attól, hogy valaki nem a Fidesz gyûlésen ünnepelt, hanem éppen máshol volt, attól még nem randalírozó csõcselék. És hogy a kõdobálás is például úgy kezdõdött, tehát ez tipikusan olyan volt, amit mondani szoktak, hogy a felbõszült erõszakos randalírozó palesztin fiatalok kõvel dobálták a békésen lövöldözõ izraeli rendõröket és harckocsikat. Szóval ez körülbelül ez a szituáció volt. Na, szóval a lényeg az, hogy ezeknél a történeti tényállási elemeknél nyitott voltam az igazság iránt és volt lehetõségem, volt forrásom, hogy megismerjem az igazságot és meggyõzõdjek róla és korrigáltam a rossz beidegzõdéseimet. A rossz beidegzõdés az volt, amit a manipulatív, sötét, hazug média az emberekben elültetett. jó ha figyelünk
Ugye képi manipulációkkal is meg minden. Na most, valószínûleg annyi történt, hogy a TV ostrommal kapcsolatban nem kerültem még abba a helyzetbe, hogy megismertem volna a tényszerû igazságot, illetõleg az igazságnak olyan elemeit ismertem meg, amik nem a teljes igazság. És talán mindezek vittek el rossz irányba és lehet, hogy ezt egészítette ki az az érzelmi szál, amit szintén itt leírunk a könyvben elég részletesen, hogy hát milyen érzés volt szembesülni azzal, hogy a férjemet megölhetik. – Beszéltek telefonon az ostromkor a férjével, Baló Györggyel, aki ugyebár a tévé épületében rekedt, s akinek az autóját is felgyújtották a felkelõk? – Közben már igen. – És mit mondott? – Azt, hogy õ nem látott semmit, mert õ ugye bent volt egy majdnem üres épületben, én meg kívülrõl láttam azt, hogy például már ég az épület meg ilyesmi, meg hogy pillanatokon belül be fognak hatolni. Én a kezdetekkor tényleg nagyon lelkes voltam, meg nagyon boldog voltam, hogy itt valami történik, úgy éreztem, hogy tényleg a nép a kezébe fogja venni valahogy a hatalmat azon az éjszakán, és hogy el fogjuk a francba küldeni ezt az országromboló rablóbandát, és hogy minden jóra fordul. Nagy lelkesen elkezdtem ugye nézni ezt az adást a televízióban. Mind a három gyerekem otthon volt. – Mekkorák, hány évesek? – 17 éves a legnagyobbik. Akkor volt 15 igen, de akkor szerintem már aludt, mert õ nagyon eminens tanuló és vannak az ikrek 9 évesek és közülük is az egyik aludt, másikuk pedig fönt volt velem és kérdezte, hogy mi van. És mondtam, hogy hát úgy néz ki, hogy szembeszállunk mi magyarok a Gyurcsánnyal és, hogy valami nagy dolog készülõdik ma éjszaka, és akkor valahogy mit tudom én, kimentem csinálni egy kávét, sejtettem, hogy hosszú lesz az éjszaka. Gondoltam, hogy fölmegy szépen és alszik a kis mackójával, és akkor látom, hogy még mindig ott ül, szopja az ujját és nézi a tévét. Azt mondja, hogy hát én most fönt maradok, és ezt néztem, mert magyarnak születtem. Ugye, és 7 éves volt. És akkor ott ült és hát együtt izgultunk azon, hogy itt mi fog történni. Persze, nekem már néhány perc elteltével eljutott az agyamig, hogy a férjem bent van az épületben, és hogy azért ez elég veszélyes helyzet. De hát a Sárának ezt nem akartam mondani, hogy ne essen pánikba és azt is láttam, hogy valószínûleg az a mi autónk, ami ott ég. És akkor gondolkodtam, hogy mint anya most mit csináljak, tuszkoljam be valahogy az ágyba, parancsoljam lefeküdni, de hát úgyse fog tudni aludni és akkor egyszer csak õ kérdezte, hogy mama, az véletlenül nem a mi autónk, ami ott ég? És akkor mondtam, hogy hát nem tudom, nem hiszem, nem valószínû. És akkor annyira rossz volt így látni a kislánynak az arcán a változást. Tényleg rettegtem, hogy ezek az emberek be fognak menni az épületbe és meglincselik a férjemet. Hát azért arról volt valami fogalmam, hogy nem valami nagyon népszerû a nemzeti oldal szemében. – Baló György elég messze van Krisztina közéleti tevékenységétõl. Azóta egyébként nem beszélnek, nem politizálnak otthon? – Hát igyekszünk nem, merthogy a gyerekeket valahogy mégiscsak föl kellene nevelni. Ha egy olyan rendes férjem lenne, amirõl beszél Laci, hogy rendnek kell otthon lenni, akkor biztos kapnék egy marha nagy pofont és akkor nem csinálnám. Hát szóval én viszont úgy érzem, hogy most erre szólít a Jóisten, tehát hogy nekem igenis ki kell menni az utcára, igenis ott kellett lenni március 15-én éjszaka is. A férjem most küldte át az e-mailt, hogy azt akarja a nézõknek egy része, hogy rúgják õt ki. Tehát az ORTT-be ment panasz, meg a tévé vezérigazgatóságnak, hogy akinek a felesége március 15-én a Budaházyval randalírozik az utcán, az hogy vezethet a közszolgálati televízióban mûsort. – Szóval akkor õt azért piszkálják. – Hát persze, abszolút. Úgyhogy mondom, nem tudom, hogy ez az érzelmi rész ez mennyire befolyásolt, szerintem sokkal inkább az 25
információhiány és el tudom képzelni, hogy még mindig hány ember van, aki így gondolkodik, és hogyha október 23-a nem lett volna, és nem lett volna ott az a sok tízezer, ahogy Laci mondja, Operaházba járó polgári körös, fideszes, öltönyös meg kosztümös alak, akit szemen lõttek és akit könnygázoztak meg lovasrendõri rohamot intéztek ellene, akkor még most is mehetne ez az agymosás, hogy a randalírozó csõcselék, stb. Az elmúlt heteknek szerintem az a legnegatívabb fejleménye – például a Rogán-féle provokátor törvényjavaslat és a többi –, hogy el akarják felejtetni az emberekkel, hogy mi történt 2006. október 23-án. Tehát akkor egyszer és mindenkorra megtapasztaltuk azt, hogy minket is le lehet csõcselékezni, minket is be lehet állítani úgy, mint, akik randalíroznak és ezért kell a rendõrségnek megfegyelmezni és megrendszabályozni és velünk szemben is lehet lovasrendõri attakot indítani, satöbbi. És hogy ez egy történelmi szembesülés kellett, hogy legyen az egész polgári nemzeti oldalnak. Tehát van egy globális világrend, ami ellen nem jó dolog kimenni az utcára, s itt már nem arról van szó, hogy most majd Gyurcsány ellen megyünk randalírozni úgymond, vagy más miatt, hanem arról, hogy hát legyen csak rend abban az értelemben, hogy az a rend, ami most van, ami egy pénz és profitközpontú ország, egy emberközpontú országgal szemben. – Magyarul, hogy vannak egyenlõk és egyenlõbbek, de ezt egyébként ön személy szerint nemcsak itt tapasztalhatta meg, mint nagyon sok magyar állampolgár, hanem akkor is, amikor az ENSZ nõjogi bizottságában dolgozott, s kirúgták onnan, mert kritikával merte illetni Izraelt. – Szimbolikusan, meg ha ilyen nagyon nagyképûen akarnék fogalmazni, meg ilyen heroisztikusan, akkor azt lehetne mondani, hogy palesztinnak éreztem magam. – És ez a TV ostrom elõtt volt. – Abszolút elõtte volt, igen, 2006 nyarán. Én akkor ott azt éreztem, hogy a palesztin nõk védelmében, a beduin nõk érdekében, azok érdekében, akiket a földjüktõl és a méltóságuktól, és a jogaiktól fosztottak meg, nekem ott meg kell szólalni, mert a Jóisten engem odaküldött. A gondviselés oda irányított, kaptam hozzá valamiféle talentumot meg lehetõséget, hogy megszólaljak és akkor meg kell szólalni. És ennyi, és én tudtam, hát nyilván tudtam, hát nem vagyok hülye, tudtam, hogy ennek lesznek következményei. – Ön most március 15-én is ott vonult velünk. Ez a vonulás jogszerû volt? – Gaudi-Nagy Tamáséknak volt ez a Bukta és társai ügye a Strassbourgi Emberjogi Bíróság elõtt és ott mondták ki azt, hogy a spontán tüntetés vonatkozásában nem lehet azt mondani, hogy pusztán azért, mert három nappal elõbb nem jelentették be, feloszlatható. Tehát ha akkor ott, abban a pillanatban érezte Laci vagy Budaházy Gyuri azt, hogy tulajdonképpen milyen felháborító is ez, hogy véget ért ez a március 15-i ünnepnap, mi itt vagyunk, hazame-
gyünk és ez a hibbant Nero, aki szétrabolta az országot, aki saját bevallása szerint is csalással került hatalomra, most ott szónokol abban a gyönyörû épületben, és azt mondta, hogy menjünk csak oda, sétáljunk át a városon, mutassuk meg magunkat, akkor ez pontosan a véleménynyilvánítási szabadság. A gyülekezési jog és az emberi méltóságból fakadó emberi jogoknak a lényegét fejezi ki, hogy ezt meg lehessen csinálni. Békésen persze, de hát nem volt itt semmi olyan, ami nem békés. Hát persze, hogy ez zavar embereket, no de a véleménynyilvánítási szabadságnak, meg a gyülekezési jognak a lényege az, hogy zavar embereket, ezért teljesen alkotmányellenes ez a passzusa a törvénynek, hogy mások jogait és érdekeit nem sértve lehet csak demonstrálni, ez tiszta hülyeség. Persze, hogy zavarja az én jogomat a békés pihenéshez az, hogy mit tudom én, az ablakom alatt azt kántálják, hogy Gyurcsány takarodj, vidd az összes haverod. De a szabadság az egy kényelmetlen dolog. Tehát a rend és a diktatúra olyan értelemben kényelmesebb, hogy akkor halálos nagy csönd van, mert aki elkezd üvöltözni, azt fölakasztják. Nem akkor kell véleménynyilvánítási szabadságról beszélni, amikor valaki kiáll és azt mondja, hogy tökéletesen elégedett vagyok ezzel a kormánnyal és örülök, hogy õk vannak hatalmon, mert senki nem akarja õt ezért õrizetbe venni, összeverni, megbilincselni, stb. Akkor kell védeni az emberi jogokat, többek között a véleménynyilvánítási szabadságot, amikor olyat mond valaki vagy egy tömeg, ami sokkol, ami megdöbbent, ami a hatalmat felháborítja, ami sokak számára megdöbbentõ. Ez a lényege a véleménynyilvánítási szabadságnak és a gyülekezési jognak. Tehát én akkor ott, amikor ugye egy perc alatt föl kellett mérnem, hogy itt vagyok egy egyetemi docens az ország legnagyobb karán, és azt mondta Budaházy Gyuri, hogy akkor most menjünk és kövessük a zászlót, hogy akkor most mi a helyes. Hazaoldalogjak, vagy itt maradjak, vagy menjek a zászló után? Akkor ez futott végig az agyamon, ez a fajta elvi összefüggés, hogy ha annyi történt, hogy itt most eszébe jutott ennek az embernek, hogy vonuljunk, hát legyen.... Az is milyen érdekes, hogy azt a kifejezést használják, hogy akkor méltóságteljes az ünneplés, hogyha hazamegyünk. Az én emberi méltóságomból sokkal inkább az következik, hogy valahogy megmutatom magam a társaimmal együtt, más magyarokkal együtt, hogy nem tartom normálisnak azt a helyzetet, hogy itt egy ilyen országromboló rabló banda garázdálkodik és mi teljesen csöndben vagyunk. Tehát legalább annyit csináljunk már meg, hogy végigvonulunk a városon. Másnap aztán megjelentek a tudósítások, hogy Gaudi-Nagy Tamás meg én a csoportok élén és így meg úgy. Tamás rögtön személyiségi jogi pert akart indítani. Én meg azt mondtam, hogy megsérteném azokat, akikkel együtt vonultam, hogy ha én most személyiségi pert indítanék. Ott voltam és kész.
Olvastak már bármilyen érdekes cikket Sólyom László feleségérõl? Tudnak-e családi, házassági, magánéleti titkokat? Hogy nem csak miniszterelnökünk felesége, hanem államfõnké is a diktatúra egyik vezetõjétõl származik? Miért írunk egyáltalán ezekrõl? Azért, mert szorosan kapcsolódik az államfõ pályájához. Sorozatunk egyetlen „bulváros” része következik. Sólyom Erzsébet (sz. Nagy Erzsébet) Budapesten született, négygyermekes értelmiségi családban. 1966-ban kötött házasságot Sólyom Lászlóval, akivel diákkoruk óta ismerték egymást; mindketten a pécsi konzervatórium hallgatói voltak – olvasható a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján az államfõ feleségérõl. Elõször is pár adattal egészítsük ki az „értelmiségi család” fogalmát.
Sólyomné „értelmiségi” apja, a diktatúra egyik irányítója Sólyom Erzsébet ízig-vérig kommunista családból származik. Édesapja, Nagy József a diktatúra egyik legmagasabb rangú vezetõje, aki önként csatlakozott a legembertelenebb rendszer kiszolgálói közé. Nagy József 1965-1973 között a Baranya megyei gazdaságpolitikát irányító IV. titkári pozíciót töltötte be. Ezt követõen az MSZMP Baranya megyei, nagyhatalmú, fõállású elsõ titkára 1980-ig. Innentõl MSZMP Központi Bizottságának tagja, 1990-ig a kommunista állampárt országgyûlési képviselõje. Hogy mennyiben nevezhetõ az emberek ártatlan meghurcolásában, bebörtönzésében, tönkretételében jeleskedõ párt vezetése „értelmiségi” életútnak, azt az olvasókra bízzuk.
26
Toroczkai László, Magyar Jelen – Szent Korona Rádió
jó ha figyelünk
Mindenesetre az adatokból jól kitûnik, hogy a teljesen jellegtelen, középszerû Sólyomnak nem tûnt rossz partinak egy ilyen befolyásos ember lányát elvenni 1966-ban. Pár hónapon belül kiderült, hogy jók a számításai, Sólyomnak sikerült az, ami gyakorlatilag senkinek: kijutott Jénába, ahol 1969-ig tanult. Ebben Nagy Józsefen kívül szerepe volt Aczél Györgynek, a diktatúra legaljasabb vezetõjének, Nagy József családi barátjának és Korom Mihálynak, a kommunizmus igazságügyi miniszterének, aki rokona is volt a Nagy családnak. Utóbbi sokat egyengette a késõbbiekben is a „független, demokrata, a jogállamban hívõ” Sólyom igazságügyi pályáját. Az eltanácsolt tanárnõ Sólyom Erzsébetnek közepesnél is gyengébb szakmai karrier áll a háta mögött, különbözõ iskolákban tanított magyar nyelvet és irodalmat, több helyrõl is eltanácsolták gyenge szakmai színvonala miatt. Amit nem adott meg az élet a munka terén, kárpótolta férje „sikereivel”, no és a papa kapcsolataival. Sohasem nélkülözött, mindig is imádta a fényûzést, a pompát, nem kis hatása van ezen a téren Sólyom Lászlóra, aki igyekezett is az adófizetõk pénzén minden lehetséges luxust biztosítania. Kivel csalták meg Sólyom Lászlót? Az ideális családi tükörképet sugárzó Sólyom házaspár élete azért nem teljesen rózsás. A veszekedés egyes idõszakokban napi rendszerességû volt. Ennek a hátterét a legnehezebb kideríteni, de a leghosszabb ideig tartó összezördülés elõzményérõl kiszivárgott pár adat. Ez majdnem váláshoz vezetett 1993-ban. Sólyomné barátnõitõl is tudjuk, hogy az államfõ nem igazán számított a lepedõ ördögének, számos esetben a meghitt pásztoróráknál sokkal kívánatosabbnak tartotta valamelyik elméleti jogkönyv tanulmányozását. Ez aztán oda vezetett, hogy Sólyomné összeszûrte a levet az egyik testõrrel (Sólyom az Alkotmánybíróság elnöke volt, akit többen is védtek), ami egy idõ után nyilvánosságra került. Óriási családi botrány lett belõle, végül az államfõ lánya – a jelenleg a Heti Válasznál dolgozó Sólyom Beáta – békítette ki szüleit. Felesége kizárja a házból Sólyom Lászlót Sólyom László igazi papucsférj. Kisebb-nagyobb veszekedések ma is elõfordulnak. Ezekben mindig Sólyom húzza a rövidebbet, ugyanis a felesége egyszerûen kizárja a házból. Ilyenkor az államfõ a kocsijából próbálja békíteni feleségét, nem egy esetben több órát is igénybe vesznek ezek a telefonos egyeztetések Erzsébet asszonnyal, aki nem egyszer „nyámnyila, tunya” alaknak nevezi a köztársasági elnököt. Mitõl retteg Sólyomné? A rigolyás hölgy – egymás között csak így nevezik az államfõ feleségét a Köztársasági srezred egyes tagjai. Sokan visszasírják Mádl Ferenc feleségét, aki mindig „tisztelettudóan és emberségesen” beszélt velük. „Ez a leghisztérikusabb nõ, akit valaha is láttam. Semmi se jó neki, mindenben kötözködik, állandóan sápítozik” – mondja az egyik forrásunk. Azt is megtudtuk, hogy Sólyom Erzsébet betegesen fél attól, hogy merényletet követnek el ellene. Annyira tart mindentõl, hogy kisebb átcsoportosítást keljó ha figyelünk
lett kieszközölni a védelmet biztosító személyzetbõl arra, hogy Erzsébet asszony elégedett legyen. Jelenleg egy 5-8 tagú személyzetet fizetnek csak azért, hogy az államfõ feleségének nyilvános programjai elõtt „biztonságossá” tegyék a területet. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy órákkal Erzsébet asszony megjelenése elõtt egy kisebb csoport kiutazik a helyszínre, átfésülik az épületet, és felkészülnek minden lehetõségre. Nem egy helyen óriási felháborodást váltott ki ez az eljárás a vendéglátók körében. Például tavaly az Írószövetségnél tett látogatása elõtt a biztonsági csapat átrendeztette az egész székházat. Külön ügyeltek arra, nehogy ablak közelében üljön Sólyomné, mert „attól fél, hogy belõnek”. A neheztelést csak fokozta, hogy alig találtak számára megfelelõ széket az egész házban, amire az államfõ felesége „méltó körülmények” között ülhetne. Volt már nálunk más államfõ, miniszterelnök, mindenki ezeken a székeken ült, miért nem jó ez Sólyomnénak – háborogtak az Írószövetségben. Legalább fél tucat ehhez hasonló történetet ismerünk. A luxusfeleség Elõször nem tetszett Erzsébet asszonynak a Béla király úti államfõi rezidencia. Túlságosan puritánnak, egyszerûnek találta a korábbi köztársasági elnökök lakóhelyét. Javasolta is az államfõnek, hogy keressenek méltóbb villát. Miután a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nem járt sikerrel, Sólyomné végül belement abba, hogy több százmillióból felújítsák a lakhelyet. Személyesen Erzsébet asszony irányította a legrangosabb luxus kialakítását. Többször is panaszkodtak az építtetõk, hogy nehezen lehet követni az elképzeléseit, amit reggel megbeszéltek, este annak a fordítottját kérte számon. Több alkalomkor is kétszer-háromszor kellett ugyanazt a munkát elvégezni. Legemlékezetesebb a rezidencia márványburkolatának – már említett – többszöri feltöretése, amely több milliós plusz költséget jelentett. Nem Sólyoméknak, hanem az adófizetõknek. Annyi volt a gond a méregdrága márványdíszítéssel, hogy Erzsébet asszonynak sehogy sem tetszett az általa javasolt minta. Erzsébet asszony: Mádl Ferenc aludjon az utcán! Nem kis szerepe volt Erzsébet asszonynak abban, hogy életre szóló harag lett a korábbi barátságból Mádl Ferenc és Sólyom László között. A nézeteltérés hátterében a Béla király úti rezidencia birtoklása állt. Mádl Ferenc ugyanis nem tudott azonnal kiköltözni, mivel nem készült el a számára kijelölt lakás. Ugyanakkor Sólyomék mielõbb szerettek volna a budai villájukból az államfõi palotába költözni. A hisztériásan követelõzõ Erzsébet asszony dühöngései után Sólyom informális csatornákon is eljuttatta kérését Mádl Ferencnek, aki igen rosszul vette utódja megnyilvánulását. A Sólyomra meg-
27
neheztelt államfõ méltatlannak tartja a helyzetet, annál is inkább, mivel nem tehet a munkálatok elhúzódásáról. „Nem érdekel, hogy hova megy Mádl, aludjon az utcán” – mondta mérgesen Sólyomné a családi ismerõseinek. Ugyancsak végzetesen összeveszett Erzsé-
bet asszony a volt államfõ feleségével is, ahol csak teheti, gúnyos megjegyzéseket tesz Mádl Dalmára. (Folytatjuk…)
Mostanában Sólyom Lászlóról van egy cikksorozat. Zsidó e vagy stb? Amit tudok róla az biztos forrásból tudom. Az egyetem után a diplomaosztóra nem volt hajlandó elmenni, mert berágott a „rendszerre”. Édesanyám és a Sólyom huga mentek el a diplomájáért. Sólyom katolikus keresztény családból származik. Édesapja jogi pályálya félbetört a kommunizmus miatt, sokáig nélkülöztek, az édesapa cipészként kereste a kenyeret. Sólyom kitünõ tanuló volt a pécsi Széchenyi gimnáziumban. Kivéve a matekot abból csak 4ese volt... Nagyon nagy hatással volt rá egy ciszterci szerzetes, a biológia tanára, aki megszeretette vele a természetet. Persze ebben a családi inditattás is volt. Ezeket onnan tudom, hogy Sólyomnak Édesapám padtársa volt 4 évig a gimnáziumban. Apám nyugodtan mondhatom, hogy radikális EU, multi, NATO és globalizációellenes. Azon kívûl, hogy Sólyomnak mindig izzadságszaga volt és mániákusan edzette magát, (hogy ne legyen gyenge...), semmilyen „rosszat” nem mondott még rá. Azon, hogy lezsidózták csak mosolygott. Sólyom felesége valóban zsidó származású, és egy vezetõ beosztású pártember leánya volt. Annyit tudok még a feleségérõl, hogy depresszív alkatú volt. Lehet, hogy a Sólyom megsajnálta? Érdekes dolog a szerelem, ne felté-
telezzünk mindig rosszat! (Édesanyámtól tudom). Szumma-szummárum Sólyom olyan kvalitású és agyi kapacitású ember, hogy az esetleges érdekházasságból származó elõnyök csak némileg gyorsíthatták a felfelé ívelõ pályáját. Annyiban biztos, hogy ügyes – de nem ügyeskedõ – volt, hogy annak idején a választott szakterülete a környezetvédelmi jog. Bár ez nem véletlen, hiszen a természet ügyét már kamaszkorában szívére vette. (Lásd az a bizonyos cisztreci szerzetes-Horváth Olivér Adolf biológia tanár hatása). Aki egyébként sokakra volt nagy hatással! A környzetvédelmben – akár rendszerpárti, akár nem valaki – hazudni és a rendszert kiszolgálni nem érdemes. De legalábbis nem muszáj, és úgy gondolom ez utóbbin van a hangsúly. Ennyiben a Sólyom valóban „ügyes”. Olyan témakört választott, ahol a legkevésbé kell az elvei miatt meghasonulnia. És valjuk be ez a múlt rendszerben nem volt könnyû. Hozzáteszem ma sem... A zsidókkal meg tudja, hogy nem szabad viccelni. Rögtön kígyót-békát kiabálnak az emberre a legkisebb félreérthetõ megnyilvánulásra.
Független amerikai hírügynökség jelentésébol értesülhetünk, hogy az idei Trilaterális Bizottság rendszeres évi tanácskozásán jelen volt Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke. A David Rockefeller bankár által alapított Trilaterális Bizottság, nemzetek feletti speciális érdekek globalizációs törekvéseinek az egyik legfontosabb koordinációs intézménye. Bár a hivatalos álláspont szerint a Trilaterális Bizottság csupán magán emberek számára magán emberek által létrehozott intézmény. Azonban érzékelhetõ a korporációs érdekek és az állam összeborulása is. Aki figyelemmel kísérte Kovács Árpád utóbbi megszólásait, észlelhette az államháztartás egyensúly fontosságának hangsúlyozását. Hasonlóképpen a mostanában szárnyait bontogató csúcsbankárok nagykoalíciójához, egyoldalúan csak a konvergencia program önálló és egyetemes igazságát bizonygatják, de nem érintik magát a jelen uralkodó rendszer gazdasági vérkeringésének, azaz a jelen pénzrendszernek a kudarcát, ami sokkal nagyobb mértékben járul hozzá jelen válságunk elõidézésének, mint egyéb tényleges gazdasági pazarlás vagy szociális indokok. Akinek sikerült valamennyire megismerni a jelenlegi pénzrendszer mûködési mechanizmusait, annak világos az is, hogy fontos ugyan az államháztartás egyensúlya, azaz a bevétel és kiadás közötti egyensúly, de ha a pénzkibocsátás jelenlegi mechanizmusa mindig több pénzért adja kölcsönbe a gazdasági vérkeringés eszközét, mint ami jelenleg van forgalomban, akkor hatványfüggvényként egyre jobban generálja az egyenlõtlen újraelosztási rendszert, mert egyre ádázabb küzdelemben kell küzdeni annak megszerzéséért, hogy az adósságszolgálatot tudjuk fizetni. Végeredményben a költségvetés vagy deficitre kényszerül, vagy pedig az átlagemberek életfeltételeinek kárára kell megszorítani. A pénznek valahonnan jönnie kell, így tehát vagy újat teremtenek a semmibõl, vagy másoktól kell azt megszerezni. Amibõl vissza lehet fizetni a kölcsönt és a kamatot, az a pénz úgy jön létre, hogy közben valakinek hitelt kell felvenni. Maga a hitelfelvétel teremti a
28
Kuruc.info
pénz legnagyobb hányadát. Amint a gazdasági fejlõdés természetes ütemét meghaladóan kell teljesíteni az újabb hitelfelvételek kifizetése érdekében, már nagyon nehéz gördülékenyen biztosítani a rendszer üzemeltetését. E globális pénzrendszer túlélését az Egyesült Államokban a bankok például subprime típusú hitelezéssel is próbálták már menteni. Az így felvett hitelek kamatait majd megemelkedtek, s elkezdtek csõdöt mondani a leggyengébb hitelezõk. – Milyen jó! Megvan az elsõ bûnbak, akárcsak nálunk az állam szociális költségvetése! – A túl sok becsõdölt hitel miatt az óriás hitelezõ bankok egy részének már a nagy központi bankok kellett mentõövet nyújtsanak. 2007 év vége felé és 2008 év elején hatalm as mennyiségû jegybankpénzt teremtettek az amerikai és az európai jegybankok, a FED és az EKB. Ezzel a pénzzel mentõövet nyújtottak a csõdveszélybe került bankoknak. Sõt elõször történt meg, hogy nem csak bankoknak, de néhány kivételezett korporációnak is közvetlen nyújtottak olcsó hitelt. De ennek ellenére az év elején az Államokban megtapasztalhattuk azt a deflációs fordulatot, amit legutóbb az 1930-as nagy gazdasági világválság ideje óta még nem volt tapasztalható. – Mellesleg meg kell jegyezni, a kérdés fel nem tevõdhet, hogy a jegybank a kis embernek vagy az õt képviselõ államnak adjon közvetlen segítséget. Helyette a megszorításokat hirdetik, mint az egyetlen kiút a válságból. Az MNB elnöke is elõállt egy olyan összeggel, amit szerinte meg kellene spórolni valahonnan, amely összeg kétszer nagyobb, mint Magyarország egész élelmezési szükséglete! Egyre több és több adósságban levõ hitelfelvevõ kerülhet bajba. A helyzet pikantériája, hogy a hiteleiket visszafizetõk sem élvezhetik nyugodtan a fáradozásaik eredményét, ugyanis a hitelfelvételkor történõ pénz létrejötte leíródik a hitel visszafizetésével, vagyis hirtelen csökkenti a forgalomban levõ pénzmennyiséget. Ezért aztán újabb fogyasztásra próbálják serkenteni õket. Amennyiben a fogyasztás nem tartaná a növekedési ritmust, a forgalomban levõ pénzmennyiség csökkenni kezd. Így a pénzkereslet növekszik a pénzkínálattal szemben, tehát a pénzkibocsátó monopóliummal rendelkezõ még nagyobb kamatot kérhet. – 2008
Szabó Marci
január közepén az m1-es TV csatornán a „Szólás szabadsága” címû mûsorában felsorakozó topbankárok vitatták a pénzpiaci válságot. Csermely Ágnes az MNB igazgatója egy vidámabb pillanatában kissé el is szólta magát: „Egyrészt szeretném tisztázni, hogy a likviditás az nem tûnik el a pénzpiacról. Azért vagyunk. Ez MNB-nek a feladata, hogy a pénzpiacokon mindig legy en kellõ mennyiségû likviditás. Most nem arról van szó, hogy ne lennének pénzforrások, hanem ezeknek az ára megemelkedik. Nemcsak nálunk, az egész világon. Azt gondolná az állampolgár, hogy legalább az állam és intézményei a polgárok érdekeit képviseli, hogy élhetõ társadalmat alkossunk. De úgy látszik, egyre jobban kell csalódni. Most már oda jutottunk, hogy az ÁSZ elnöke is beszállt a globalokraták sorába? Tudom, sokan automatikus megoldást látni vélnek például egy elõrehozott választásban. Ha fellapozzuk Bogár László, „Hálózatok világuralma” címû könyvének krónika részét, ahol bepillantást nyújt az elsõ Orbán Viktor kormányának üléseire, akkor ezt olvashatjuk: „egyértelmûen jelen van a kormányban az a vonal, amelyiknek magas színvonalú mainstream logikája a globális fõhatalom megkerülhetetlenségét feltételezi. Ez a vonal a Martonyi-Járai-Chikán hármassal írható le, s mint kiderült, a kormányon kívül egy Surányi György nevû MNB elnökben végzõdik. Aligha túlzás azt állítani, hogy e négyes tengely összehangolt hatalmi törekvéseivel szemben, a dolgok jelenlegi állása szerint, még a miniszterelnök vezetésével sem alkotható hatékony ellenerõt képviselõ koalíció.” Majd ugyancsak itt folytatja: „A monetaristákkal szembeni koalíció, egyelõre csak kósza had, világos stratégia, színvonalas fogalomkészlet, konzisztens retorika nélkül.” Vajon mi a magyar nemzet tagjai kellõképpen fel vagyunk készülve például egy elõrehozott választásra? Mert úgy fest a helyzet, hogy minél több embernek ez irányú ismereteire lesz hamarosan szükség. Kiss Tibor
[email protected]
jó ha figyelünk
