Alapította 2 DR SEREG H Y ELEMÉR. Budapest. XIX. évfolyam, 12. szám 1938 április 1. TARTALOM

Alapította 2 DR SE R EG H Y ELEM ÉR Felelős szerkesztő:

Felelős k ia d ó :

DR H O R U SIT ZK Y ZO LTÁ N

DR H AVLIN K Á R O L Y

S zerkesztő ség : Budapest, VII., Erzsébet-körút 19., III. 22. T e le fo n : 349-522

Kiadóhivatal: Budapest, IV., Központi városháza I. em. 104

Telefon: 122. mellékállomás

Budapest XIX. évfolyam, 12. szám 1938 április 1.

TARTALOM

Hangversenyműsoraink ismertetése. — Dr. Sereghy Elemér emlékezete (halálának 10. évfordulójára). Molnár Antal: A francia művészet és Debussy (halálának 20. évfordulójára). — Magyar szerzők bemutató estje. — Események a hang­ versenyéletből. — „Fogócska" a Zeneművészeti Főiskolában, — Bartók, Kodály és a magyar népzene Norvégiában. — Nemzetközi improvizálási verseny. — Külföldi hírek. — Belföldi hírek. — P á l y á z ^ E ^ ^ Rf2

A ~& P c

A

190

Z E N E

Budapest Székesfőváros Népművelési Bizottsága hangversenyei a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével Tizennyolcadik hangverseny (A bérlet) a Pesti Vigadó nagytermében 1938. április 10.-én, vasárnap délután_5 órai kezdettel

ÉVADZÁRÓ-HANGVERSENY Vezényel :

Bor Dezső k arn a g y

Közreműködnek: Eyssen Irén énekművésznő és Gergely László zongoraművész. 1. Boccherini (1743 Lucca— 1805 M adrid) : D -m oll szim fónia (B uda­ p esten először). H ay d n k o rtá rsa Boccherini a b b a n az áram k ö rb en nev elk ed ett, m ely a X V III. század k ö zepetáján főleg M annheim ból in d u lt ki, s am ely ú j s tílu s t eredm ényezett a zenem űvészet szám ára. Az új stílu s nem reflexiókból s z ü le te tt, han em a z t ö n tu d a tla n belső kényszer ro b b a n to tta ki. A g azdagabbá v á l t lelki élet differenciáltabb zenét követelt, m ely élesebben képes v isszaad n i az érzések m inden árn y a la tá t. E z a vág y sz ü n te tte m eg a szólam ok egyen­ ran g ú ság át s te tte a h arm ónia helyére a m elódiát legfontosabb tényezőnek. E z helyezte az eddigi egyetlen té m áv a l szem ben a k o n trasz tá ló m áso d ik at. Az ú j stílus nem tű r i a huzam osabb ideig ta r tó azonos m ozgást, h an em a fo rm á t inkább egyes m elodikus részek egym ás m ellé helyezésével és ism étel­ getésével építi. A m otivikus já té k b a n az egyes fúvó hangszerek is önálló szerep­ hez ju tn a k . Á ltalában a X V III. század közepén m elegebb, kifejezőbb, k ö n n y e­ d ebb és »érzékeny«-ebb lesz a m uzsika. Boccherini, ak i k o rán a k kiváló gordonkam űvésze is, m in t zeneszerző szintén egyike a legterm ékenyebbeknek. K ülönösen kam arazenében b ám u ­ la to s m űvei szám án ak nagysága. T öbb m in t 100 vonósnégyest és u g y an a n n y i vonósötöst írt, to v á b b á trió k a t, se x te tte k e t, zo n g o ra-k v in tettek et stb . H ú sz szim fóniát is h a g y o tt h á tra , m elyek k o ráb a n ren d k ív ü l k ed v eltek v o lta k . Zenéje H ay d n év al szem ben, am ely m inden szeretetrem éltósága m e lle tt m in d ig bizonyos fokig férfias jellegű, in k áb b nőies, ső t sokszor az enyelgő k o k e tté ria könnyedségébe hajló. A z előadásra kerülő négy tételes d-m oll szim fónia te r ­ m ése legjavából való, m elyből frissen, üdén, ta v asziasan á ra d az olasz, stiliz á lt rokokó n apsugaras derűje.

A

191

ZENE

2. Schubert— L is z t: W anderer-fantázia. S ch u b ert gyönyörű C-dur fantáziájához a tem atik u s an y ag o t a »der W anderer« cím ű dalából m erítette. E z é rt h ív já k W anderer-fantáziának. M aga a d al tu lajdonképen csak a fan tá zia m ásodik tételének tém ájáu l szolgál, azonban a tö b b i té te le k m otívum ai is abból sz árm az ta th ató k le. A négy té te l m indegyike (allegro con fuoco m a non tro p p o — adagio — p resto — allegro) tem atik u s ro k onságban áll egym ással, ez a d ja a m űnek a form ai egységét, m ely még azáltal is fokozódik, hogy a té telek a tta c c a (m egszakítás nélkül) kapcsolódnak egym áshoz. A nagyszabású szóló zongoram űvet L iszt á tír ta zongoraversennyé, vagyis nem csak m eghangszerelte, hanem a zenei an y ag o t felo szto tta a zongora és zenekar között. A zongora rész t ren d k ív ü l hatáso ssá te tte azáltal, hogy v irtu ó z elem ekkel g azd ag íto tta. A z így á t ír t S ch u b ert kom pozíció szerencsés összevegyülése a k é t nagym ester szellemének, m ely am ellett, hogy igazi schuberti m elegséget árasztó m uzsika, m agán viseli L iszt előkelő lényének bélyegeit is. E lő a d ja : Gergely László zongoram űvész. S z ü n e t . 3. a) Bellini (1801 C atania— 1835 P uteau x ) : K é t á ria az »Alvajáró« c. operából. a) Ah! Nem hittem volna kis virág, hogy így megcsodáljalak. Meg is szerettelek, de ez csak _egy napig t a r t o t t . . . ; Könnyeimben újból felkereslek téged, nálad m ár sírni nem tudok, ism ét éf a szerelem. — h) Számom ra a nap milyen derülten kel fel! H ogy virágzik a mező, hogyan virágzik m ind szebben és szebben! Soha, soha örvendezőbb szívvel nem vártam a természetet, de nem mám orosán ; szerelem mindez, az én szivem szerelme . . . b ) Respighi (1879 Bologna— 1936 Róm a) : S tom ellatrice. M ennyire örülök, am ikor énekelem : gyöngyvirág : szeretném, h a te lennél a nap és én a csillag, felm ennénk az égig és nem gondolnánk semmire! A visszhang ekkor igy felel nek em : semmi . . . ? Mennyire érdemes nekem énekelnem ; virágok virága-: te vagy az én m ai és tegnapi szerelm em ; te vagy a szerelmem, aki soha meg nem h a ls z !: s mikor azután a visszhang így felel nekem : meghalsz . . . ? c ) Puccini (1858 L ucca — 1924 Brüsszel) : B ohém élet —

M usette

áriá ja. U tcán s téren h a járok nagy vidám an, Ifjak, vének járnak utánam , Szemükkel m ajd felfalnak; Mind én utánam jár, Nézésük oly mohó és sóvár. Az egyik állam at, a m ásik vállam at, E z csípőmet m ondja szépnek, A m ásik s u tto g : ah m int sóhajt, Mind csak engem óhajt. A vágy sóvár a férfi szemben, Környékez engem É s m ind-m ind ahány, oly éhes én reám. T e csókom m ézét, ki annyit szívtad hajdan, N e szom jaznád m a ajkam : De nem, a régi vágy el sosem hágy, Vigságom elhagy, ah, a szivem haldokol!

É n e k li: Eyssen Irén énekm űvésznő. 4. Benedek Ernő (1904 Bécs—) : Szerenád. N em m uzsikusnak, han em m érnöknek készült, m érnöki oklevelét a b u d ap esti M űegyetem en szerezte. M a is polgári pály án , m in t a M agyar N em zeti B a n k tisztviselője m űködik. Zenei té re n kezdetben autódidakszis ú tjá n képezte

192

A Z E N E

m ag át, később D ohnányi m ester irá n y ítá sa m ellett, m in t a Z eneakadém ia m űvészképzős növendéke fo ly ta tta zeneszerzési ta n u lm á n y a it. E ddigi m űkö­ dése m ajdnem kizárólag a kam arazene te ré re s z o rítk o z ik : hegedű-zongora­ szonáta, zongo raq u in tett, m ellyel 1933-ban a G oldm ark K áro ly d íja t n y erte el, dalok, q u a rte tte k stb . A m o st b e m u ta tá sra kerülő Szerenádot 1935-ben a R ád ió 10 éves jubileum ára kom ponálta, m ely alkalom ra k iirt p ály áz ato n a z t d íjjal ju ta lm a zták . A m indvégig m agyaros té m a tik á jú m ű 4 tételb ő l á l l : I. t é t e l : kism éretű szonátaform a. A fafúvók in to n á lta fő tém át a teljes zenekar ism étli meg, m elyet a ff-ig em elkedő to v á b b - és átv ezető rész u tá n a vonósokban jelentkező, élénkebben ritm iz á lt m elléktém a v á lt fel. R ö v id záró ­ té m a u tá n következő feldolgozási részben csendül fel ism ét a k é t tém a, töredékszerűen. A fő tém át idéző rövid k o d áv al záródik a tétel. II. t é t e l : trio s dalform a. K étszakaszos dalfo rm áb an t a r t o t t palo tásjellegű tá n ctétel, m elyet elégikus h an g u latú , szab ad o n fo rm á lt középrész (trió) ta rk ít. I I I . t é t e l : variációs form a. A p arasztd alo k h a n g u la tá t árasztó té m á t 4 v álto za t ism étli m ás-m ás köntösben. A té m á t az oboa in to n á lja , hogy azu tán so rb an a k larin ét, a hegedűk és szo rd in ált tro m b ita szólam ában b u k k an jo n fel ú jra . A té te lt lezáró ko d a a tta c c a kapcsolódik a következő IV. tételhez, m ely élénk tem p ó b an pergő, szab ad rondóform ában ta r t o tt tá n cté te l. R övid epizód u tá n a fugatószerűen in d u ló fő tém át egy ff-ig em elkedő h atalm as crescendo v á ra tla n m e gtorpanása u tá n ú jra a — m o st m á r töredékesen jelentkező — epizód n éh án y ta k tu s a sz a k ítja m eg, m ie lő tt a P restoban végleg lezárulna a m ű. 5. Strauss Richard (1864 M ünchen— ) : D on J u a n — Szim fonikus költem ény. A M agyarországon született, h á n y a to tt sorsú n ag y n ém et költő, L enau töredékben h a g y ta h á tra a »Don Júan«-t. A d ra m a tiz á lt kö ltem én y főhőse nem p u sz ta élvezethajhász, erkölcstelen szerelm i hódító, han em egym agában összpontosítja az egész férfi nem szenvedélyes szom jú ság át az Asszony u tá n ; ezért olyan n ő t keres, akiben m egtalálh ató az é re tt asszony teljessége, akiben m in den asszony benne ég, ak i m aga a m egtestesült szerelem . E z a m ám o rító vágy h a jtja örök keresésre, az egyik szerelm i k áb u latb ó l a m ásikba. De a szenvedélynek nincs h a tá ra , csak a csöm ör, a v ág y végső beteljesülése elérhetetlen. D on J u a n csalódik m agában a Szerelem ben és kialszik belőle a szenvedély tüze. P u sz ta és kom or lesz szám ára az é l e t : az égőanyag elfogyott, a tűzhely hideggé és sö té tté válik. E lfo g ja az unalom s az ú tá la t gyilkos hangulata. Strauss Richard m esterien fejezi k i L enau »Don Ju an « -ján ak szenve­ délyes ízzású levegőjét egytételes szim fonikus költem ényében. Az egész m ű v e t á th a tja az érzékiség extázisa. N incs benne harc, gyötrelem , csak v ág y és önkívületi feloldódás a szerelem gyönyörűségében. E g y élet v ih arzik el e lő ttü n k , m elynek h u llá m a it a szerelm i szenvedély kelti. D on Ju a n , k in ek g átszak ító szenvedélyességét a felfelétörő, izgalm as, bevezető m o tív u m o k u tá n egy diadalm as, kissé harcias jellegű té m a fejezi ki, m inden szép n ő t m eg a k a r hó d ítan i k i csak ú tjá b a akad. M indenhová, hol csak egy szépség is v irágzik el a k a r szállni, hogy letérdeljen m indegyik elé s h a csak egy p illa n a tra is, győzzön (Lenau). D on J u a n szerelm i életébe h áro m epizódon, k eresztü l p illa n th a tu n k bele, m elyek típ u sai szerelm einek. E lőször egy falusi árta tla n sá g h am vas szívének áld o zo tt röpke p ü la n ato k m u z sik á ját h allju k , m a jd egy arisz to k rata szépséggel életrekelt szerelem túlcsorduló m ám o ra zeng a szárn y aló d allam ok­ ból, végül zsongító gyengéd m elódia (az oboán) jelzi, hogy a hős ú ja b b asszony­

A

Z E N E

193

típ u s varázskörébe k erü lt. E z a gyengéd, odaadó, ak a ratn é lk ü li nő, a szín­ tis z ta szeretet asszonya. Az előbbi szerelem éget, a szerelm esek egym ás szen­ vedélyének tü z é t sz ítjá k és így ju tn a k el a leglobogóbb lángolásig. G yönyörűen érzékelteti ezt S tra u ss azáltal, bogy k é t szenvedélyes, lázas k an tilé n ájú té m a elv ála szth ata tla n u l követi egym ást, felelget egym ásnak és em eli egyik a m á sik a t a legégetőbb m agasságokig. A z extázis tető fo k án lobban el h ir­ telen ez a végtelennek tetsző láng. A következő szerelem — m ely et ism ét a felszabadult h an g u latú D on J u a n té m a előz m eg — n em éget, csak m elegít, d e ez a melegség nem csak a szív et já rja á t, hanem a lelk et is. E z a szerelem m elegít, elan d an t, elvarázsol. A zenekar fele tt v ib rál a melegség. E lrin g ató m o tív u m o t já tsz a n a k a csellók és violák a négyszeresen o sz to tt nagybőgők felett, pianó-pianisszim ó hárfa-ak k o rd o k és k ü rtö k szólnak s az idillek h anszere, az oboa kezdi dalolni ennek a bódító szerelem nek finom rezgésű d alát. D e D on J u a n ebbe a szerelem be is beleún. M á su tt keres m enekülést az unalom és üresség elől és k á rp ó tlá st a m eg nem ta lá lt szerelem ért. Álarcosbál k av arg ásáb a, tá n c , iv ás ő rületébe v e ti m ag át. Ú j D on J u a n té m áv a l kezdődik ez a rész. N égy k ü r t hozza a m ám oros té m át. M ind n agyobb lesz a mozgás, fo k o zottabb a m ám or, önkívületibb az izgalom . Az izgalom te tő p o n tjá n fel­ m erü lnek a hős lelki szemei e lő tt szerelm einek alakjai, m indhárom szerelm i té m án a k h a llju k idézetét. Ú jból a kezdő m otívum o k h an g jai tö rn ek föl és az első, m a jd a m ásodik D on J u a n té m á k harsognak. In n en kezdve a céltalan n y u g talan ság m in d nagyobb m éretek et ö lt, m in d jo b b an elhatalm asodik a csöm ör érzése, m íg végül a zenekar m axim ális izgalm a k ö zö tt hirtelen m eg­ szűnik m inden : k ia lu d t a láng, m eg h alt D on J u a n , elesett egy p árviadalban. M eghalt, m e rt h a g y ta m a g á t legyőzni, a k it az élet m á r úgyis legyőzött. H osszú p au z a u tá n rövid befejezés k ö v e tk e z ik : h alk trillák b an száll­ n a k alá a hegedűk, to m p a dobpergés, száraz pizzicatok . . . és vége. D on J u a n m eg halt, a láng k ia l u d t . . . az élet folyik to v áb b . H .

DR. SEREGHY ELEMÉR EMLÉKEZETE. Halálának 10. évfordulójára. Élete delén, munkaerejének teljében, Íróasztala mellől szólí­ totta el a kérlelhetetlen végzet. A szellem katonájának hősi halálát halta, akinek kezéből munka közben csavarta ki fegyverét, a tollat a halál. A jó ember típusa volt, kinek legfőbb gondja másokon segíteni — adni másoknak. Ez egyéniségének alapvető tulajdonsága volt. A Zeneművészeti Főiskola könyvtárát nemcsak tökéletes hozzá­ értéssel, hanem szeretettel, a gondos kertész szeretetével és rajongá­ sával rendezgette. Munkakészsége, mindent felölelő szakértelme s a magyar zenekultúrát támogató áldozatkészsége tették egyedül lehe­ tővé, hogy az 1925-ös évek körüli időkben virágos kertje gyara­ podhatott és színvonala magasra emelkedhetett. Nem ismert fáradságot, nem riadt vissza semmilyen áldozattól sem, ha az volt az érzése, hogy a magyar zenekultúra érdekeit védheti, istápolhatja, vagy olyan embertársán segíthet, aki e kultúra szolgá­ latában valamit produkálhat. Mint »A Zene« alapítója és szerkesztője az első volt, aki nemes hevülettel azon törekedett, hogy tárgyilagos propagandával megismertesse szélesebb körökkel a magyar és álta­

194

A

ZENE

lános zeneművészet eddigi fejlődését, és hogy újabb és még erő­ teljesebb lendületet adjon a további baladásnak és fejlődésnek. Magyar lelki emelkedettséggel és rajongó szeretettel keblére ölelte a fiatal tehetségeket, irányította azok első lépéseit és gondosan óvta őket a sors által felidéződő csalódásoktól és az elkallódástól. De nemcsak írt, szerkesztett, támogatott, tanácsokat oszto­ gatott és önzetlenül irányított, hanem mint elfogulatlan bíráló bírálta a magyar zeneirodalomban felburjánzott idegen irányzatokat: magyar volt tetőtől talpig s kizárólagosan a magyar géniusz szolgá­ latában állott. Csak egy komoly feladatot ism ert: minden léhetőség igénybe­ vételével hasznos munkát kifejteni a magyar zenekultúra emelése, nívósabbátétele érdekében. Korai halála megakadályozta sok nemes és szép tervének megvalósításában, őszinte fájdalmunkra és kultúrális érdekeink veszteségére. Álljunk meg egy pillanatra életünk szertelen rohanásában és emlékezzünk — szeretettel és hálával emlékezzünk! V . V. B ud ap est Székesfőváros N épm űvelési B izottság a és a Székesfővárosi Z enekar f. évi április 13.-án, szerdán d é lu tá n 4 órak o r a K erepesi-tem etőben D r. Sereghy E lem ér sírjá n á l em lékünnepélyt t a r t és k o szo rú t helyez a sírra. A z em lékbeszédet D r. H o ru sitzk y Z oltán »A Zene« c. fo ly ó irat jelenlegi szer­ kesztője m ondja.

MODNÁR ANTAD:

A FRANCIA MŰVÉSZÉT ES DEBUSSY. * A francia n em zet örök b etű k k el véste be szellem ét a k u ltú ra P an th eo n já b a. Az ú tv o n al pedig, m elyen istenségei felé h alad t, eredeti, egyéni. F ra n ciá n ak lenni a z t jelenti, hogy m indig és m indenben az emberből in d u ln i ki, hum anisz­ tik u sn ak lenni a szó legelső értelm ében. A franciák tű z té k k i am a gigászi felad atn ak zászlaját, hogy az em ber lelki ereje m inden segítség nélkül, önm agá­ b an birkózzék m eg a világm indenség döbbenetes kérdéseivel. Idegen a fran ciák ­ n a k m inden ú. n. apriorisztikus, előzetes, em bertől független igazság. Még erkölcstanuk is kísérleti és érzékleti alapozású. S zám u k ra az igazság legfőbb ism ertető jele, hogy világos és szabatos. N em keresik az em berenkívüli, az érth e tetlen segítségét. B eretvaéles pontosság, tisz ta vonalvezetés, hősi szem be­ nézés az örök h a tá r o k k a l: szerin tü k csakis ez m éltó em berhez. A ném etek a m isztikus eszm ényeket, az elképzelt M indenséget, a m akrokozm oszt közelítik le az em ber világához. A fran ciák az em ber világát, a m ikrokozm oszt n a g y ítjá k fel a M indenség m éreteibe olyannyira, hogy végül m in d en leg p arán y ib b p órus m egannyi szédületes szakadékká válik. A fran ciák h ite az em beriség e re jé b e n : hősi optim izm us. Ellenkező sark o n áll, m in t az orosz lelkiség, m ely örökké vérzik a b ű n tu d a t ostorától. A fra n ciá t nem az érdekű, m ilyen lehetne az élet, h an em hogy m üyen. E z é rt an n y ira legnagyobb lélekbúvárok és festők a franciák. A m űvész ak k o r igazán francia, h a jellem ez v alam it változatlan, statikus m iv o ltáb an . Sem m i sem oly * Molnár A ntal tanulm ányát Debussy halálának 20. évfordulója alkalmából közöl­ jü k . (Szerk.)

A

Z E N E

195

id eg en a francia szellem nek, m in t a dolgokon és önm agukon tú ltö rek v és, a ném etekre oly jellemző, lihegő dinam izm us. A francia m űvésznek nincsenek fo rm á n tú li erkölcsi, a k a ra ti célzatai. E rk ö lcse: az ízlés. A francia g y ak ran b o m b asztn ak , ham is m élységnek érzi azt, am i a n ém et m űvészet ősi m ozgatója : a z erkölcsi extázist. É s am i mégis term észetfölöttibe, m ethafizikába ny ú lik a valódi francia m űvésznél, az az élet végtelen látóköre, a m indennek m indennel •való te stv é ri összefüggése. A francia nem érti, hogyan leh et az élet elől m enekülni, hiszen az é l e t: m in d en. N em m in t a ném etek, ak ik az élet m egoldatlanságából a m űvészet v ig aszába m enekülnek : a fran ciák csak életü k lényegét kristály o sítják , am ikor m ű v észi szépet alk o tn ak . A francia életform áb a ritm u s t a m űvészet szívdobogása visz. A franciák a keresztény k u ltú ra hellénjei. E m b er és term észet a m a g u k reális érzékletességében : ez a legbensőbb in d ító terü lete a francia zenének is. Z enében is ak k o r legigazibb a francia, am ikor a dolgok m ély te stv é ri­ ségének visszhangja, am ikor állapotot fest, atm oszférát, m elyben a valóságok legbelső világa és titk o s k apcsolatai m isztikus lelki egységgé fonódnak. A valódi fran cia zene nem a k a r m egváltani az élet leküzdésével, életen tú li id e á lla l: ab b an áll a m egváltása, hogy m agasztosnak, m ú lh a ta tla n szépségnek m u ta tja emberségünket. A francia m uzsika nem regél egy m ás világról, ■de olyan lelk et zeng e világ körül, m ely a M indenség fejedelm évé teszi a F öldet. A francia zene közeli rokonságot t a r t a tö b b i m űvészettel, éles, világos sz a v a la tb ó l keletkezik és nem szívesen nélkülözi a program m ot. A francia nép­ d a lb a n ruganyos v áz a vers, m elyen a zene fo rm a te stté dagad. N em m in t a n é m e t, olasz v ag y m a g y ar népdalban, hol szó és han g viszonya idealisztikus, h o l a vers csak lökőerő, m ely m egm ozgatja a zene szárn y ait. A francia zene fe s t vag y deklam ál, tö b b n y ire m in d k e ttő t végzi egyszerre. N agyszabású d allam ívekbe csak ak k o r szökken, h a az olasz k u ltú rá b a átkalandozik. F o rm a­ h a tá r o k a t ostrom ló szenvedélyes fokozásokba csak ak k o r szédül, h a a német lelkiségből kölcsönöz. Ig azi szenvedélye az önm aga körében nyugovó Szépségé, a fölényes arányoké, biztonságos uralom é. S m égsem já ték o s az a m űvészet, m ely n ek kelyhében az életim ád at vérből csö p p en tett p á rla ta pezseg! K önnyed, d e csak úgy, m in t a T erpsychore körtán ca. H ogyan is ír D ebussy azokról az őseiről, akik m ég a ném et befolyás elő tti k o rb an , tisz ta franciasággal zenéltek : 'Couperinről, R am eauról? »A beszédm ód világossága, —- form ai precizitás és tö m ö rség i — »elkerültek m inden dagályosságot és elm ések voltak«. E s hogyan jellem zi F ábián László, a legjobb D ebussy-m onográfia szerzője, m ag át D ebussyt? »Irtózás a ham is m élyértelm űségtől — m egszabadítani a zenét m in d e n bölcseleti ballaszttól, — az életélvezés m egszépítése, — a francia n y e lv fordulatos szelleme, hajlékonysága, pallérozottsága, a fran cia képző­ m ű v észet világossága, nem es m é rté k ta rtá sa zenévé v á ltv a , — a form avetés könnyedsége, izzadtságnélküli term észetessége, — m agasfokú színérzék«. Ily e n h á t az a kom ponista, ak i ö nm agát szívesen nevezte »musicien frangaisi-nek. E letbeág y azo ttság a révén a francia m űvészet a m ag a egészében l’art p o u r l ’art. Az a m ozgalom pedig, am elyet k ü lö n is így neveznek, in k áb b volna m o n d h a tó la vie pour / ’arí-nak! A fran cia eszteticizm us m ultszázadi túlcsigázása vezet ugyanis oda, hol W ilde szerin t »a m űvészet az élet istenei! A franciaság végsőre szűrt képlete ez. H iszen a fran cia em beriesség m indig azzal a veszéllyel is já rh a t, hogy túlbecsüli az em b ert s így az em beri alk o tást is. M éhében h o rd ja a tú lcsuklás és décadence csíráit. A p am assien , im presszionista h y p e rk u ltú ra túlfinom ultságában a tú lé b er idegélet kiszim atolja, m i v an a fra n c ia m űvészetben csupán járulékos, m i benne a n em ősi franciaság és m in d a ttó l irtó z a tta l elfordul. N e feledjük azonban, hogy m inden elv csak irá n y je lz ő lehet, h a végérvényes ó h a jt m a r a d n i; m in d en élet m egalkuvás,

196

A ZE N E

szám talan idegen kötelm e v an , m e rt csak így leh et g y ak o rlati és állandó. Az im presszionisták ideges érzékenysége sz ak ít m in d en ilyen m e g a lk u v á ssa l: az ő nem zeti tisztaságuk, az ő véksőkig v itt eszteticizm usuk egyszeri m eg o ld ás, szélsőséges, üvegházban kiterm elt, d esztillált franciaság. K izá rja p éld áu l Berliozt, m ivel nagyhangú és esetlen, k iz á rja César F ran ck -o t, m ivel h á n y a to tt, örök panaszban kesergő lélek. A m aga szigorúan m eg szab o tt h a tá ra in belül viszont a m ezítelen em berire v e tk ő z te te tt m űvészetben m á r m inden szép lehet, am i em beri. »Mit é r a J ó s Rossz törvén y ein tű n ő d n i?« — k érd i Baudelaire. Im presszionizm us te h á t nem a z t jelenti, ám inek sokszor vélik : egyszerű p illanatfényképét a lélek hangulatlem ezén. D e azt, hogy a m űvészetben m eg­ szű nt m inden erkölcsi mérlegelés, az anetikus m űvész pedig m á r csakis úgy tü k rö zh eti a valóságot, ahogy az önm agában m u tatk o zik , n em v á lo g a th a t benne m áskép, m in t hangulat alapján. S zám ára a világ :• hangulat és mozgás, m elyben az érzékek benyom ása, im pressziója uralkodik. F n n e k az u ralo m n ak pedig tró n u sa a pillanat, m e rt az id ő t válogatóan Összefoglalni csak etik a i m ódon lehet. A kétkedő szellem nem ism erhet h atáro zo ttság o t a m eg n y ilat­ kozás anyagában, hisz m inden a k a ra t m á r előítélet, azaz etikum . Az im preszszionista szem lélet v o n álán m eg szű n tm in d en k ü zd elem ,sm arad az élet fo ly am ata, az égés m aga. Az érzékek h a tá ra i összefolynak, »örök összhangban zsong a Szín, a H ang s az Illat« (Baudelaire). Á llandó alaph an g k én t zúg a K ozm osszal b írt m isztikus egység, az egész világ egy nagy P andém onium , m elyben a z erőknek és fogalm aknak babonás jelentőségük van. P asszív akaratnélküliségé­ ben e m űvészet szinte h ag y ja a világot önm agában kizengeni, az a k a ra t m á r csak vigyázattá válik, hogy a form a egysíkú, fejlődésm entes, egységes szervezet m aradjon. M egszűnt a nagyvonalúság s helyébe lépnek egységes épületek a m im óza rezgő hím porából emelve. P áncélok őrzik a fo rm á t m in d en h arccal szemben. Az im presszionizm us c s a k ! jelez, sosem m agyaráz, csak á rn y a la ta i van nak, sosem töm bjei. »Fínom rem egések az erőm.« (Ady). T örvénye n em a fejlődés, hanem a váltakozás. Id e vezet végső leszűrtségében a d esztillált franciaság. Debussy p á ra tla n érdem e, hogy ezt az idegeire v etk ez ett fran ciaság o t m aradéktalanul á tü lte tte zeneform ábá. Az ő egyszintű m uzsikája, m elyben m á r csak egym ásba kapcsolt valeurök vannak, m elyben a zene gerince, a dallam vonal, vagy k oloritba olvad,: vagy öncélú m otívum ok árn y a lata iv á foszlik, ez a m u zsik a a francia lélek legtitkosabb álm át v á ltja valóra. A m it C habrier, v ag y F a u ré csak olykor véletlenül é rin te tt s am i M usszorgszkinál az alkoholista álo m látó különleges trouvaille-ja,' az D ebussyban egy új m űvészet gazdag é s szigorú törvénykezése. M usszorgszki m egnyom ott egy k ap cso t és erre az elektrom os á ra m feszültsége D ebussyben új világterem tést ro b b a n to tt ki. A m i a n a g y orosz p o étában népi ta la j, az D ebussyben visszanyúlás az ö rö k franciaságra, kikóstolása a francia lélek zam atának. A m i M usszorgszkinál a d ile ttá n s k ü lö n c forradalm i szabadsága, az a francia m esternél raffin ált kötetlenség, stilizáló elkülönödés, tu d a to s kiröppenés a konvenciók m erev falai közül. A kkord­ színek, m in t hang u lati egységek M usszorgszkit is m e g itta sítják m á r ; D ebussy építi ki azok ezerarcú p o m p áját, a m odern em ber m ám o rító jáv á. S az orosz v átes főereje, a realisztikus idegzene, a titk o s idegrezgések zenei egyenlege D ebussynél oly kozm ikus lá tó h a tá rb a v o n ja lelkünket, m ely m éltó kiegészítése az im presszionista festészetnek és költészetnek. H a M anetnál, v ag y V erlainenél a dolgok k ö zt és m ö g ö tt rezgő lebegő fluidum a lényeg, ak k o r D ebussy m u zsik á­ já b a n m aga ez a fluidum ö ltö tt pom pázatos alak o t. Ami, h a francia szívek és agyak m egszűrt a ra n y a is, de mégis m in d n y á ju n k n a k csengő-zengő kincse.

A

ZENE

197

MAGYAR SZERZŐK BEMUTATŐ-ESTJE. A N épm űvelési B izottság rendezésében m árcius 20.-án le za jlo tt m a g y a r szerzők b em u tató estjén elő ad o tt m űvek sokfélesége ráv ilág ít azokra a té to v a tapogatódzásokra, m elyekkel igyekeznek nyu g v ó p o n tra ju tn i általáb an a m ai zeneszerzők a m űvészet világában. A b aro k k concerto grosso-tól a m ai k o rra an n y ira jellem ző színpadi kísérőzenéig vezet az ú t, ahonnan különböző irán y ­ b a n ta rta n a k az elágazások. Az est valam ennyi kom p o n istája eg y et a k a r : elérni a m ai m űvész problém áinak m egoldásához. Meg a k a rja ta láln i a z t a fo rm á t és stílu st, m elyben ö n m ag át és k o rá t salak nélkül tisztán , lényegében a d n i tu d ja . ; r A • problém ák m egoldásához m indenekelőtt tehetség kell. A teh etség ö nm agában h o rd ja m inden kérdésre a feleletet. D e v an n a k korok, s ilyen a m ienk is, m elyek a n ag y átalakulások, felszabadulások, küzdelm ek és győzelm ek lá v á já t fo rrjá k m agukban, m elyekben új é le tfo rm á k 'tü z e gyullad lángra. A z ilyenekben csak a legnagyobb tehetségek tu d n a k ren d e t terem teni. A szétágazó erő k et m agunk felé fo rd ítan i csak a legnagyobb erőfeszítések á rá n lehet. Ma a fiatalo k n ak kétely- és gátlásszöm yekkel kell m egküzdeniök, m íg elju tn a k ahhoz a kérdéshez, hogy m it is ak a rn ak tu lajdonképen és m i is a célja a m űvé­ szetnek. Az e st kom ponistáinak egyrésze úg y a k a r célhoz érni, hogy öncéllá teszi a problémát. Ú gy érzi, hogyha kifejezi k o ru n k millió kérdéstől felajzo tt ú. n. »lázas idegéletét«, a iegjobban m egközelíti a m űvészet eszm éjét. E z é rt sokszor szolgailag igyekszik megfelelni k o ru n k szellemének, nem merít an n ak erőiből, hanem feláldozza s a já t erőit, szem élytelenné válik, hogy a k o r közös lelkülete r a jta keresztül m inél jo b b a n érvényesüljön. Pedig az időtálló alk o tás csak ann y ib an v an a k o ráv al kapcsolatban, hogy felette áll annak. S a já t k o ra em elte s a já t erőivel önm aga fölé. A X X . század nagy világszem léleti káosz. T erm észetesen kell, hogy az a m űvészetben is visszatükröződjék. Csakhogy a zeneszerzők m a g át ezt a k áo szt a k a rjá k kifejezni. A káosz szürke, egyhangú, az a z t reprodukáló zene is oly an n á válik. A görcsösen kapcsolódó disszonanciák felhőjében eltű n ik a k ék és az arany, a színek összefolynak gom olygó szürke tömeggé. A m űvészet­ n ek ezzel szem ben nem m a g á t a zű rz av art, az életjelenségeket kell m eg­ rögzíteni, hanem m in d an n ak o k o zó ját; nem a m o z g á st'k e ll visszalüktetni, h an em a m ozgató tényező világrom boló fe sz ü ltsé g é t; az alkotó m űvésznek a zű rzavar, káosz, fejvesztettség lelki alapjait kell k u ta tn i, az em ber ö rö k tö rv én yéit. M ert a m űvészet csak ak k o r m űvészet, h a a z t ad ja am i örök, ez pedig sem m i szín a la tt sem a zűrzavar, hanem a rend, am elynek tö rv én y ei k ö z ö tt m in t okozat a zű rzav ar is szerepel. H o l ta lá lh a tja m eg az alkotóm űvész az élet m egfejtésének a k ulcsát? Ö nm aga lelkében, h a elm erül an n ak m isztikus világában. H a ihletbe kerül. A zene a z t n y ila tk o z ta tja ki, am ihez reflexióval nem ju th a tu n k el, csak intuícióval. E z é rt lesz sem m itm ondó az a kompozíció, am elyik nem ihletből sz ü letett, s am elyik alk o tó ja nem v o lt önmagához magalkuvás nélkül őszinte. E z t a m egalkuvás nélküli őszinteséget, ezt az önkívületi elv o n atk o zást a k ü l­ világtól, az ih le te tt lelkiállapotnak ezt a m isztikus m élységét k erestü k legtöbbn y ire h iáb a az elő ad o tt m űvekben. Csak itt, o tt éreztük, hogy az alkotó alá tu d o tt m erülni a titk o k világába (leginkább Pongrácz Zoltán vonósszenekari szim fóniájának m ásodik tételében). Míg a b em u tató e st zeneszerzőinek egyik csopo rtja a p ro b lém át öncéllá teszi, addig a m ásik az ellenkező végletbe esik : elejti a z t. N em a k a r m ást, m in t színeket, m ozgásokat, ritm u st, elevenséget, rik ító hangzásokat, kellemes,

198

A Z E N E

k ö n nyen felfogható form ákat, m e rt szerinte — és ebben közel áll a fran cia felfogáshoz — az élet m aga a perc, illetve a percek szintézise. E zek nem keres­ n ek okokat, ső t ok o zato k at sem, csak a napfény csillogó visszaverődését nézik, n em m a g át a lényeget lá tjá k , hanem an n a k csak csalfa színeit. E z a zene m ivel fest és nem kifejez leginkább az irodalom szolgálatába szegődik és m in t aláfestő -zene ju t szerephez a színm űveknél. A nnak m egállapítására, hogy helyes-e az aláfestő zen e alkalm azása a •drámáknál, nem v ag y u n k h iv a to tta k . A zt az észrevételt azo n b an m eg teh etjü k , h o g y a színpadi kísérő zene m ai erős kultusza rossz h atássa l v a n a zene­ szerzőkre. M int úgyszólván egyetlen te rü let, hol tu d á su k a t k a m a to z ta th a tjá k , állandó csábító ingerekkel h a t rá ju k és elvonja a m agasabbrendű m űvészi felad ato k elől. E z a kom ponista nem a m ia tt fog vajú d n i, hogy nagykoncepciójú fo rm á t keltsen életre m ély, etikai ta rtalo m m al á tita to tt tém ák k al, m in t a xégi szerzők, akik vonósnégyeseket, szim fóniákat, m iséket ír ta k m eg­ rendelésre, hanem hogy a bizonyos zenerész a színpadi történéssel párh u zam o san ■öt v agy tíz percig ta rtso n . Mivel pedig tisz tá n és világosan hallan i úgysem leh et — a rendezők az érthetőség h a tá rá n aluli erősségre to m p ítjá k le, hogy n e m en ­ je n a beszéd ro vására — csak a zenei illúziót keltő »hang«-zás, zenei m assza felkenése, hatásos »aláfestés« lesz főtörekvése. E bb ő l a szellem ből n ő tt k i az i>ostinato« rendszer, m ely valam ely hatáso s basszusm otivum végnélküli ism ét­ lé sé t jelenti (massza), té m á k a t után zó dallam töredékek a la tt. E z a zene p ra k ­ tik u s, m e rt m indig hozzá leh et adni és le leh et belőle kapcsolni a k ív á n t időnek 'megfelelően. A színpadi aláfestő zene te h á t olcsó h atáso k ra, pongyola form aszerkesztésre, m űvészietlen zenélésre, a zenének fizikai hangzásokra való lesülyesztésére vezet. (A pszihikai han g zást a form a kölcsönzi, egy bizonyos h arm ónia, vagy m otívum csak a b b a n a form ában és o tt is csak azon az egy h elyen fejti k i h atását.) Term észetesen a színpadi kísérőzenének is v an n a k érték telen eb b és nem esebb m egoldásai. De a legnem esebb aláfestő zene is csak addig nem veszti el a létjogosultságát, am íg nem válik el a ttó l a m it aláfest. S ajnos azo n b an szokássá v á lt az, hogy az ilyen színpadi m uzsik át sz v it fo rm á já b an hangversenyterem be viszik. E zá lta l elszakítják a ttó l am i az érte lm é t ad ja, a szín­ p a d i történéstől. B ár érthetővé, vagyis h allh ató v á v álik így ez a zene, m égis •érthetetlen lesz, m e rt nem tu d ju k , m ihez kapcsolódik. T e h á t sem színpaddal, se m anélkül nem élvezhető teljes m értékben. S zínpaddal azért, m e rt nem hall­ h ató , s e m ia tt nem érthető, hangversenyen pedig azért, m e rt n em érth ető , m ivel nincs hozzá kép és beszéd. íg y tö rté n h etik m eg az, hogy az egyébként ö tle te s zene h a tá s ta la n n á ,, ső t unalm assá válik h a a hozzá ta rto z ó színpadi tö rtén és nélkül halljuk. (E zt ta p a sz ta ltu k R á n ky György »Bizánc« szv itjen ek különösen az utolsó tételében.) E g y esetben leh et azonban színpadi zenét m égis h an gversenyterem ben előadni, h a annak tételei önm agukban is zárt, arányos fo rm á t képeznek. H a legalább form áiban érin ti az abszolut zene h a tá ra it. -E z é rt v o lt jó Farkas Ferenc »Három zenekari darab«-ja, m elyet Shakespeare oAthéni Timon« cím ű d rám áján ak kísérőzenéjéből á llíto tt össze. A fe n t k ifejtettek tő l eltekintve -— m elyék különben is á lta lá b a n v o n a t­ k o zn ak a m ai zeneszerzésre — a m ag y ar szerzők b em u tató estjén sok nem es tö re k v é st hallo ttu n k . Pongrácznak a m á r e m líte tt vonószenekari szim fóniája értékes, jó zene. A té telek szervesen fejlődnek, bon tak o zn ak k i addig a form ai csúcspontig, m elynél az alkotó lelke a legjobban kifelé fordul, s a leg tö b b et a d ja a m űvészet titkaiból. A tehetséges fia ta l kom p o n istátó l m ég so k a t v á r­ h atu n k . — H asonló abszolút zenei törekvés h a to tta á t Tóth Dénest, ak i »Concerto grosso«-jában a b aro k k v ilágot a k a rta a m ai eszközökkel felidézni. S zerin tü n k azonban ez nem sikerült neki telj esen. K ülönösen a m ásodik té te l fúgá j a ellenkezik

A

ZENE

199

a b a ro k k szellemmel, m e rt ham arosan kizökken a többszólam úságból és m ás h a n g u la tú hom ofónabb tétellé alakul. T ó th D énes egyénisége a lira, a poézis. E z t lá th a ttu k a han g u lato s h arm ad ik tételből. — Vincze Ottó n y itán y a, m e ly e t S hakespeare »Makrancos hölgy« cím ű víg já ték áh o z írt, középúton v a n a z ab szolút és a színpadi zene között. A n n y ib an áll közel az utóbbihoz, hogy n em b o ncolgat m élyebb p roblém atikát, de an n y ib an v iszo n t abszolút, hogy •életteljes ötleteken felépülő szim fonikus m ű. — F arkas szvitjének a m á r em líte tt fo rm ai zártságon k ív ü l m ég az is kiváló értéke, hogy m esteri a hangszerelése. É rd e s fafúvó hangjai elh itetik velünk, hogy az egykorú aulos (oboaszerű h ang­ sz e r k e ttő s szárral) h a n g ja it h alljuk. — Geszler György d alai közül különösen a m ásodikban fogta m eg jó l az alap h a n g u lato t (Chopin G-m oll b allad a — H a rsá n y i L ajos verse), m elynek sejtelm es vonós vib ráció ja jó l kifejezi a n ag y b eteg lengyel zeneköltő szívének »fínom remegését« és o lth a ta tla n szom jú­ s á g á t h az ája u tán . Az értékes, érdekes és tanulságos hangv ersen y t dr. Bándó György »Kis szerenádja« z á rta le, m ely et m á r a brüsszeli R ád ió is b e m u ta to tt. (H .)

ESEMÉNYEK A HANGVERSENYEEETBŐK A N SER M ET— B A R TÓ K E S T A H A N G V E R S E N Y -Z E N E K A R R A L Ernest Ansermet, a kiváló svájci karm ester, a m o d em zene lelkes apostola. B udapesti hangversenyén is egy M ozart szim fónián és D ebussy pasztelen k ív ü l m odern m űvek szerepeltek. Az érdeklődés k ö zéppontjában Bartók második zongoraversenye állo tt, m elynek zongoraszólam át m aga a v ilág h írű kom ponista a d ta elő. Ig az án érth etetlen , hogy a m a g y ar zongoristák m é rt n em veszik fel prog ram m ju k b a e z t a p á ra tla n rem ekm űvet. E b b en a m ű v é b en B a rtó k a legőszintébb n yíltsággal tá r ja fel lelkének derűsebb, békésebb v ilá g á t is. B á r a kom pozíció alapszellem e nem a küzdelem , az ú j u ta k keresése, m égis v a n n a k —- különösen a m ásodik tételb en — egészen új, m ég so h a nem h a llo tt effektusok. Az első té te l pedig ráv ilág ít arra, hogy B a rtó k és B ach m ilyen lelki közelségben állnak egym ással. Az előadás ú g y B artók, m in t A nserm et részéről lenyűgöző volt. Á nserm etben a tech n ik ai b rav ú ro k k a rm e ste ré t ism ertü k meg. A »SAUL« M E G ISM É T L ÉSE Ism é t h a llo ttu k Á dáni Jenő m ély tű zű in te rp re tálásá b an a »Saul«-t. A Z enem űvészeti Főiskola fiatalsága, h a lehet, m ég nagyobb átéléssel a d ta elő H á n d e l rem ekét, m in t a legutóbb. Á dám ism ét elbűvölte az előadókat és a h allg ató ság o t egyaránt. C sodálkoznánk azon, hogy hogy le h et növendékekkel ilyen tök életeset produkálni, és az o k a t ilyen lángolásra lo b b an tam , h a nem sz o k tu k volna e z t m á r m eg évek ó ta Á dám Jenőtől. H án d el D ettingeni T edeum ján ak , Pergolese S ta b a t M ater-ének, V itto ria a capella requiem ének, B rahm s Schicksalsliedjének, Berlioz »Enfance d u Christ« cím ű bibliai trilógiájának (kétszer) és L iszt varázslatos szépségű X I I I . zso ltárán ak az előadásai u g y an ­ ily en forró h an g u lato t id éztek elő. A m űvészi m u n k a érté k én felül m ég külön felb ecsülhetetlen jelentőségű az a nevelő m unka, am elyet ezekkel a koncertekkel Á d ám Je n ő kifejt. M eghódítja a növendékeket a m űvészet szám ára. »Ha csillog a gyerekek szeme, elértem célomat« — m o n d ja ugyancsak csillogó szem ekkel. Á dám Jen ő igazán elérte célját, m e rt nem csak a »gyerekek« szeme csillogott, h an e m a közönségé is, hol a lelkesedéstől, hol pedig könnytől.

200

A

Z E N E

AZ E G Y E T E M I É N E K K A R H A N G V E R S E N Y E Az E gyetem i É n e k k a r hangversenye m eggyőzött m in k e t arról, hogy a híres m agyar együttes nem csak egyenrangú a világ legkiválóbb kórusaival, h anem bizonyos te k in te tb e n felülm úlja azokat. A tö b b , a m it n y ú jta n a k , az őszinte, szívvel-lélekkel való éneklés. Az egyes ta g o k az abszolút fegyelem megőrzése m e lle tt külön-külön is átélik az elő ad o tt m ű v et. N agyszerű vezetőjük, Vaszy Viktor lelkesedése rag a d á t ráju k . L egnagyobb h a tá s t B árdos »Széles a Duna« és K o d ály »K arádi nóták« cím ű kórusok m esteri eléneklésével é rté k el, m elyeket a közönség tom boló lelkesedéssel ism é te lte te tt meg. A m ag y ar kórusirodalom rem ekeiből m ég B artók, Veress és V aszy m ű v ek et a d ta k elő hasonlóátéléssel. A m űsor első felében pedig P alestrina, G allus és S ztravinszki szám o k k al b iz o n y íto tták be, hogy a klasszikus polifónia és a m o d em zene stílusvilágában egyform a biztosan m ozognak. Az E gyetem i É n ek k a r m é ltá n világhírű, teljes m érték b en kiérdem elte az o k at a m agasztaló k ritik á k a t, am elyeket am erik ai tu rn é já n m in d e n ü tt k ap o tt. VASZY V IK T O R H A N G V E R S E N Y E A S Z É K E SFŐ V Á R O SI Z E N E K A R R A L ASzékesfővárosi Z enekar legutolsó hangversenyét Vaszy Viktor vezényelte . Az estn ek k é t újdonsága v o l t : B ach Já n o s K eresztély b ű b ájo s szim fóniája, m ely B udapesten m o st m e n t először és V isky Já n o s szim fonikus szvitje. K itű n ő gondolat v o lt V aszytól m egism ertetni a b u d ap esti közönséget B ach legifjabb fiának m űvészetével. A napsugaras, édesen gondtalan, gáláns zene üdítő en h a to tt a m ai gondterhes korban. V isky szvitje szintén m egszolgálja a »művészi« jelzőt. K itűnően hangzó, nag y gonddal kicsiszolt, form ás, színes zene. N incs egyéni m ondanivalója, de a m it m ond, az m indig értékes, jelentős, artisztikus. A m űsor m ásodik felében a P alestrin a kórussal rem ek elt V aszy. K o d ály m űvek, a »Hegyi éjszakák« cím ű nőikar, a leghatalm asab b a capella k órus a »Jézus és a kufárok«, m a jd a ^B udavári Tedeum« szerepelt a m űsoron. M indezekért, de különösen a B udavári T edeum nagyvonalú előadásáért h álásak v ag y u n k V aszynak. A kiváló k arm ester k ia k n áz ta a rem ekm ű szépségének m inden gazdagságát és fan atik u s lendülettel csinálta m eg a csúcspontok felé ívelő fokozásokat. A z esten közrem ű k ö d ö tt M. H ir S ári zongoram űvésznő, a k i L iszt ritk á n hallh ató H a lá ltá n c -á t a d ta elő szuggesztiv erővel és b rav ú ro s technikával. ( H. )

»Fogócska« a Zeneművészeti Főiskolában, A »kis« Filharmónia 2. estje. A »nagy« Filharm ónia ünnepi csarnokában, a Zenefőiskola nagyterm ében g y ű lt össze az É nekszó gyerm ekserege a »kis« F ilharm ónia m ásodik hangver­ senyére. Szőke-, b a rn a fü rtű , rózsaszíns halványkékruhás, édes-bájos kis közönség. L eg tö b b jü k először jö tt koncertre. E gyesek m egálltak az a jtó ­ ban, elálm élkodva : »Ez az tá n nagy te re m !« A te rm e t jó ték o n y kezek zöld növénydísszel felékesítették s így m ég jo b b an te tsz e tt. H á t m ég a sok szép m u z sik a! A közkedvelt női kam arazenekar, a kedves Sándor F ri­

gyes b á ts i vezetésével k é t nagyszerűen hangzó H ándel-té te lt já ts z o tt (a D -d u r Concerto grosso-ból) m a jd M ozartot (D -dur kis D ivertim ento), a m it a m u lt hangverseny u tá n b e a d o tt sza­ vazólapokon an n y ian k értek . Az egész m űsor különben a gyerm ekek írá sb a n b e a d o tt k ív án ság ain ak m egfelelően v o lt összeállítva. E g y nem v á r t s n ag y m eglepetést k eltő szám v o lt c s a k : a furulya-együttes. A ciszterci gim ná­ zium ból Rajeczky B enjám in ta n á r 12 »Blockflőte «-j átszőj a m u ta to tt b e finom k am ara-h an g o n régi és ú j poli­ fon zenét Já rd á n yi P á l vezetésevei.

A

Z ENE

201

A z ism ert m agashangú fu ru ly ák m el­ le tt m egism erkedtünk szépenszóló alt-, tenor-, ső t b asszus-furulyákka is. M ind nagyon te tsz e tt. K ása G yörgy kis B aeá-táncokat já ts z o tt és k ívánságra M ozart Á lla tu rc á já t, a zongorát ta n u ­ ló k n ak különösen nag y öröm ére. Felvinczi Takács Alice a hegedű virtu o zi­ tá s á v a l ra g a d ta el az apró közönséget. A h an g u lat nagyon em elkedett volt. A »közönség« egy része a szünetben fogócskát j á t s z o t t . . . A z est vége ism ét közös éneklés volt. Caldara ilyen célra elég nehéz k án o n ja (Erdei vigasság, a K örbe-körbe 2. füzetéből) u g y an k i v o lt n y o m ta tv a a té m a ­ füzetben, m eg le h e te tt o tth o n tanulni. S ő t nem csak m egtanulni, hanem új verseket is írn i h o z z á ! í r ta k is rengeteg v ersik ét a k is költők, sajnos, hogy nem

m a ra d t idő b em u tatásu k ra. B. Sztoja­ novits A drienné v ezette ism ét a közös é n e k lé s t; a végén m űsoron k ív ü l egy szép m ag y ar n ép d a lt is elénekelt a nagyterem egész lelkes hallgatósága. A hangverseny u tá n m á r kezdtek begyűlni a szavazólapok. »Mi te tsz e tt legjobban ?« — F őkép a zen ek ar és a fu ra ly ák . D e a tö b b i is. »Mi nem te ts z e tt ?« —- Az egyik a z t ír ta : »hogy vége lett.« —»Mi a kívánságod a jövő évi hangversenyekre ?«— R engeteg sokféle a kívánság. (A rendezőség biztos m in d et teljesíteni fogja!) Igen kedves v o lt, ak i a z t ír ta : »liogy az is így sik e rü ljö n !« A »kis« F ilh arm ó n ia te rv e az, hogy az ősszel ú jra kezdve sorozatosan rendezi m eg a gyerm ekhangversenye­ k et, am elyekre névre szóló bérletet lehet m a jd v áltan i.

Bartók, Kodály és a magyar népzene Norvégiában. Bartók Ilonka zongoram űvésznő a m u lt h ó n apban B artók- és K odálym ű v ek et já ts z o tt a norvég rádióban. A b e m u ta to tt zongoram űveknek leg­ a láb b a fele N orvégiában »első elóadás« volt. B a rtó k Ilo n k a 1930-óta a bergeni rádióállom ás házizongoris­ t á ja es — a norvég rádióhallgatók k ö z ö tt m e g ta rto tt szavazás szerint — a norvég rádió legnépszerűbb szereplője. Szóló fellépéseinek m ű so rát igen g y ak ra n csak a k é t nag y m ag y ar zeneszerző m űveiből á lh tja össze, am elyeket egyre élénkebb érdeklő­ déssel fogad a norvég közönség és a zenekritika. E g y ik tekintélyesebb oslói zen ek ritikus a fia ta l norvég zongo­ rista-generáció figyelm ét B a rtó k m ű ­ veire irán y ítja, egy részletezőbb cikk k eretén belül. B artó k és K od ály m űvei m e lle tt az eredeti m agyar népzene

irá n t is m in d tö b b en érdeklődnek. B artó k Ilo n k a szám os újságcikk és rádióelőadás ú tjá n ism ertette a m a­ g y ar népzenét és m inden egyes elő­ adásáb an kiem elte azt, hogy a cigány­ zene nem azonos a m ag y ar népzenével. N épzenei előadásait ú ja b b an a dél­ elő tti »iskola-rádió« k eretében ta rtja . A norvég rád ió k ülön az iskolák szá­ m á ra szervez általán o s ism eretterjesz­ tő előadásokat, am elyeket a tan u ló ifjúság rendes ta n ó ra g y a n á n t h allg at meg. Ily en iskolai rádióelőadásban is ism ertette B a rtó k Ilo n k a a m ag y ar népzenét, illetve az erre a célra össze­ v á lo g a to tt m ag y ar daü am o k at. L egutóbbi rádióhangversenyével kapcso latb an a bergeni »Morgenavisen« feltűnő helyen ism ertető cik k et közölt B artó k és K o d ály zeneszerzői és zenefolklórisztikai m unkásságáról.

Nemzetközi improvizálási verseny. ,A linzi B/wc&wer-ünnepségek során ú jr a a k a rjá k éleszteni az im pro­ vizálás, a rögtönzés, fan taziálás m űvé­ szetét. A z im provizálás m ég a ro m an ­ tik u so k n ál, tö b b ek k ö z t L isztnél is erősen d iv a tb a n volt. A m u lt század

m inden koncertező m űvészétől meg­ k ív á n ták , hogy hangversenyén a közönség által fela d o tt té m ák felett rögtönözzön szabad p arafrázisokat vagy variációkat. B ach ,H án d el, B eet­ hoven, L iszt n ag y m esterei v o lta k az

202

A

ZENE

ilyen rögtönzéseknek. (B ach híres m üve a »Musikalisches Opfer« keletkezését is egy ilyen rögtönzésnek köszönheti. A m ester. 1747-ben N agy Frigyeshez u ta z o tt, ak i fela d o tt neki egy té m át, am ire ő nagyszerű, fu g á t rögtönzött. M ikor h aza u ta z o tt, kidolgozta az egész m ű v e t és elküldte N agy F rigyes­ nek, neki ajánlva.) K ülönösen az o rgonistáktól v á rtá k el az im provizálási készséget. B ruckner, a S. F lórián-dóm orgonistája L inzben és e g y ú tta l európai h írű orgonam űvész, szintén nag y m estere v o lt a szabad fantáziái ásnak. E z é rt a B rucknerünnepségek rendezősége, hogy az ő szellem ét ápolja, egy verseny m eg­ ta rtá sá ra h a tá ro z ta el m ag át, am elyre

egybehívja E u ró p a orgonam űvészeit, akik a S. F ló rián o rg o n áján elő ad já k h az áju k egy-egy o rg o n am ű v ét és eg y a d o tt té m a fe le tt im provizálnak. Ig a z i nem es küzdelem ! A b ab é r i t t v aló b an azé leh et csak, ak i m űvésze és n em p u sz tán v irtu ó z a hangszerének. A n y ertesnek a kom ponálási te c h n ik a világában is o tth o n k ell érezni m ag át. A m ai zenei nevelés m e lle tt azo n b an ily e n t csak az o rg o n isták tó l le h e t kívánni, ak ik n ek kötelező a te lje s zeneszerzői stú d iu m elvégzése is. A zongoristák sajnos csúfosan lem arad ­ n á n a k egy ilyen küzdelem ben. A z első im provizáló orgona já ték -v erse n y t 1942-re tervezik.

KÜLFÖLDI HÍREK

dékozták az angolok a z t a v ag y o n o k at érő S tra d iv á riu s hegedűt, am ely et a z olasz hegedűépítő-m űvész 1716-ban a z angol király szám ára k észített. Az új Bach Társaság április 23— 25-ig Lipcsében m eg tarta n d ó 25. ju b iláris B ach-ünnepségein összefoglaló k é p e t k ív án n y ú jta n i az egész B ach-család m unkásságáról s ez ért m inden zene­ szerző B ach m űveiből m ű so rra tű z n e k egynéhán y at. E zek szerin t a n a g y B ach elődjei, m int n ag y a p já n ak fivére, Jo h a n n Bach, ak i zenekari szvitjeiről híres és k é t n a g y b á ty ja , Jo h a n n C hristoph és Jo h a n n M ichael B ach, to v á b b á fiai F riedem ann, P hil. E m a nuel, Jo h a n n C hristoph F ried rich és Jo h a n n C hristian m ű v e it fogják elő­ adni. Az ünnepségek g erincét term é­ szetesen a n ag y B ach alk o tásain ak előadásai fogjáJk képezni. Hegedűépíts iskola Cremonában. M ussolini te rv b e v ette, hogy a hegedű­ építés legendás h az ájáb a n nem zetközi hegedűépítőiskolát létesít. Modern zene Baden-Badenben. A z ezidei I I I . nem zetközi m o d em zene­ ünnepélyen B aden-B adenben, m ely április 22— 25-ig lesz sok érdekes m ű k erü l előadásra. T ö bbek k ö zt Bartók »Öt m ag y ar népdal«-át, M alipiero I I . zongoraversenyét, Delannoy hegedűversenyét, Casella »Introduzione, Á ria e t Toccata« cím ű zenekari kom pozi-

••••

Új Schubert-vonósnégyes. K reissle és N ottebohm tesznek em lítést tö rté ­ n eti m unk áik b an egy e-moll vonós­ négyes töredékről, m elyet S chu b ert 1814-ben kom ponált. M ost arró l érte­ sülünk, hogy d r. O rel A lfréd bécsi professzor felfedezte az elveszettnek v é lt m űvet. A z új Schubert-vonós­ négyes csak egy tétel, m elynek h iá­ n y a it Orel p ótolta. N agy siker m ellett m u ta ttá k be Bécsben. A »Máté-passió« monstre előadásban. Az aacheni ének- és zenekar Brüsszel­ ben előadta B ach »Máté passió«-ját tö b b m in t négyszáz énekessel és hang­ szeressel. A hangversenynek óriási h a tá sa volt. Megalakult a világ legnagyobb férfi­ kara. A berlini zenei főiskolát láto g ató 200 katonazenészt, ak ik et ta n u lm á ­ n y aik kiegészítése céljából rend eltek be, férfikarba egyesítették. A z új eg y ü ttes a világ legnagyobb férfik ara le tt. Ismeretlen Hándel-dalok. A londoni angol m úzeum ism eretlen H ándeld alo k at fedezett fel. Meyer .Waldemár a világhírű n ém et hegedűm űvész 85 éves, akinek a londoni ta rtó zk o d ása a la tt o d aa já n -

A

Z E N E

203

ció ját b e m u ta tjá k . K é t b a lle tt is színre k e r ü l : Sztravinszki »Persephone«-ja és Francaitv »La J e u sentinjental«-ja. Kéziratárverés Berlinben. E g y b er­ lini a n tiq u áriu m b a n árverésen k erü l­ te k eladásra a közelm últban B eetho­ ven, M ozart, Schum ann, Brahm s, L isz t és W agner eredeti k éziratai. A legm agasabb á r a t egy B eethoven a u to g rá fé rt ad ták . 2750 m á rk á t fizet­ te k az »István k irály , vag y a m agyarok jótevője« cim ű zenés színm ű utolsó d ara b jaih o z k é sz íte tt eg y p ár v á z la t­ la p ért, m elyeken B eethoven helyen­ k é n t a szöveget is bejegyezte. Az el­ a d o tt M ozart-kézirat k é t átvezetés és k ad en cia az E sz-d u r zongoraverseny utolsó tételéhez, m ely ek et a szerző Jeu n ehom m e n ev ű fran cia zongoram űvész szám ára kom p o n ált 1777-ben Salzburgban. A k éz irat S p itta , a híres B ach -k u tató tu la jd o n a volt, aki azt 1877-ben S chum ann K lá rá tó l k a p ta aján d ék b a. M egem lítésre érdem es m ég k é t levél, az egyiket B rahm s ír ta S chum ann K lárához, a m á sik a t W ag­ n er egy k arm esterhez. A z előbbi 75 m á rk á é rt k e lt el, az u tó b b it 115 m á rk á é rt v ásáro lta m eg a porosz állam i k ö n y v tá r.

BELFÖLDI HÍREK •••• Még többet a magyar muzsikáért! A Székesfővárosi N épm űvelési B izo tt­ ság a z t az em elkedett szellem ű m u n k át, m ely et a m a g y ar zenekultúra érdeké­ b en eddig k ife jte tt, a jövőben m ég fo k o zottabb m é rték b en fo ly ta tn i kí­ v á n ja . A m a g y a r zeneszerzők, különö­ sen a fia ta la b b nem zedékhez ta rto zó k , csekély kivétellel m űv eik et eddig is a B izottság jóvoltából h a llh a ttá k meg. M inden évnek nagy érdeklődéssel v á r t esem énye a »m agyar szerzők bem utatóestje«, m elyeken m á r sok ú j tehetség b o n to tta k i szárnyait. A jövő év ad b an — a B izottság te rv e szerin t — k é t b em u tató estre v an k ilátás. E zeken k ív ü l azonban a többi

hangversenyeken is jelentős szerephez ju tn a k a m ag y ar m űvek. A N épm űve­ lési B izottság n ag y gondot k ív á n fo rd ítan i a rra is, hogy az elő ad o tt újdonságok m inél jo b b tolm ácsolásban ju ssan ak a nagynyilvánosság elé. E gyfelől ezért, m ásfelől hogy a N ép­ művelési B izottság az ú j m ag y ar zene­ k a ri te rm ést m inél jo b b an á t tu d ja te k in ten i és el tu d ja készíteni a z egész jövőévi p rogram m ot, felszólítja a m a g y ar k o m p o n isták at, hogy elő­ ad ásra sz á n t m ű veiket m á r m ost, d e legkésőbb szeptem ber 1.-ig n y ú jts á k be a B izottság hiv atalo s helyiségében (B udapest, IV ., Szép-u. 5.) Ádám Jenő hangversenye a munká­ soknak. L ap u n k egyik előbbi szám á­ b an h ír t ad tu n k arról, hogy M olinári B erlinben zenekari han g v ersen y t a d o tt a m unkásság szám ára. M agyarország sem m a ra d h á tra ezen a té re n N ém etország m ögött. A Z enem űvészeti Főiskola nagyszabású hangversenyét, m elyen H án d el »Saul«-ját a d tá k elő Á dám Jen ő m esteri in te rp re tálásá b an április 21.-én ú jb ó l m egism étlik a N ép­ egészségi és M unkásvédelm i In té z e t felkérésére. E z t a hangversenyt a g y ári m unkások részére rendezik, akiknek, m á r előre lefoglaltak 800 d ara b jegyet. B iztosak vagyunk, hogy a k iv á lő m űvész m eg fogja hódítani a m u n k ás­ ságot is a legklasszikusabb m u zsik a szám ára. Kamarazene-est. Szépszám ú közön­ ség e lő tt z a jlo tt le a Z enem űvészeti Főiskola nagyterm ében a teh etség es fiatal k a r m e s te r : Arató Isvá n dr. élvezetes kam arazene-m űsora. A v ál­ tozatos, vokális és in stru m en tális szám ok közül különösen k iem elk ed ett az e st k é t szólistája : Eyssen Irén , a kiváló dalénekesnő, n agy m űvé­ szettel elő ad o tt énekszám aival, v ala­ m in t Sz. ráczalmási M olnár A n n a , hárfam űvésznő, ak i T o u m ier egy­ tételes versen y m ű v ét a d ta elő, tö k é­ letes tech n ik áv al és m a rad ék talan u l kiak n ázv a hangszerének gazdag koloritjá t. A hárfa-versenym ű vonós­ négyes kíséretében, v alam in t a tö b b i hangszeres szám okban a Székesfővá­ rosi Z enekar tö b b ta g ja szerepelt.

Bárdos Lajos misztériumot ír. A kó­ rusm űvészet kiváló m ag y ar m estere B árdos Bajos szabadtéri színpadi m u n ­ k á n dolgozik. U jházy G yörgy »Arpádh ázi S zent Margit« cím ű m isztérium á­ ho z kom ponál kísérőzenét, m elyben m elodram atikus és zenekari részek m e lle tt jelentékeny szerepük v a n a h a táso s'k ó ru sté tele k n ek . A n ag y é r­ deklődéssel v á r t m ű v e t m á ju s végén m u ta tjá k be a m argitszigeti szabad­ té r i színpad m egnyitó ünnepén.

abból a fa jtá já b ó l való, m ely nem válik el a világi zenétől, hanem a z t á tita tja a h it melegével. K iérezni belőlük a k o m p o n ista titk o s gondola­ tá t, hogy az élet teljes, nem oszlik fel egyházi és világig félre. A z ú j K erényi-kórusok az »Enekszó« cim ű zenepedagógiai fo ly ó irat k ia d ásá b an jelentek meg.

»A Zene« »eucharisztikus« száma. »A Zene« következő szám a, m ely m á ju s elsején jelenik m eg, az eucha­ risztik u s kongresszusra való te k in te t­ te l kizárólag a m ag y ar egyházi és k ato lik u s vallásos zenével fog foglal­ kozni. A tanulm án yok, m elyeket a legkiválóbb egyházzenei szakem berek irjá k , a m ag y ar egyházi zenének a tö rté n e té t tá rg y a ljá k és foglalkoz­ n a k a m agyar egyházi zene jelenlegi k u ltu száv al is. A tö rté n e ti cikkek a m agyarországi gregorián korálistól a X IX . század rom antikus egyházi zenéjéig a m agyar egyházi zene m inden k o rsza k át fel k ív á n já k ölelni. Biszt egyházzenei m űveiről és vallásos kom pozícióiról külön közlünk eszté­ tik a i tan u lm án y o k at. A k o ru n k tá r ­ g y alásánál tö b b fejezetet szánunk a vezető egyházzenei szem élyiségeknek és a legfiatalabb nem zedék m unkás­ sá g á t is kellőleg k ív á n ju k m éltatni. E g y cikk a F ővárosnak, m in t kegyü rn a k az egyházzenével kapcsolatos szerepét ism erteti, egyet pedig a m ag y ar katolikus népénekeknek szen­ telü nk. A gazdag ta rta lm o n kív ü l m ég az eucharisztikus kongresszus zenei p ro g ra m m já t is ism ertetjük.

Az Országos B iszt F erenc T ársaság p ály áz ato t h ird e t egy a capella stílusban írt énekkari kompozícióra. M ind vegyeskarra, m in d egynem ű k a r r a í r t m űvekkel le h et pályázni. A p ály am ű hosszabb lélegzetű legyen, legkevesebb 6 perc id ő ta rtam m al. Ciklikus m ű v ek n em jö n n ek szám í­ tá sb a. A p ály am ű szövegét (lehet egyházi és világi, la tin és m agyar) a zeneszerzők szabadon v álasz th atják . K in y o m ta to tt v ag y m á r elő ad o tt m űvekkel p ályázni nem lehet. A p ály á­ zato n 40. életé v ü k et m ég be nem tö ltö tt m a g y ar állam polgárok v eh et­ n ek részt. A p á ly á z a t titk o s. A nyertes p á ly a m u n k á t 500 pengővel díjazzák. A bíráló b izo ttság elnöke : dr. Doh­ nányi Ernő. T ag jai : dr. K odály Zoltán, Á d á m Jenő, H arm ath A rthur. . A jeligés p á ly a m u n k á t a pályázó nev ét és la k á sá t ta rta lm a z ó z á rt levél kíséretében f. év augusztus 20.-ig kell ben y ú jtan i az Országos B iszt F erenc T ársaság ig a z g a tó já n á l: IV ., Szép­ u tc a 5. félem elet 2., köznapokon dél­ e lő tt 9— 2 óra k ö zö tt, v ag y p o sta ú tjá n .

Uj Kerényi-kórusok. K é t szép v allá­ sos kórusm ű jelen t m eg Herényi György tollából. Az egyik »A virágok vetélkedése« cím m el erdélyi n ép d a lt ö ltö z te t a m űvészet aran y o s k ön­ tösébe, a m ásik pedig Á dám de S a in t V ictor X II . századi francia kanonok költem ényére készült, m elyet B abits M ihály fo rd íto tt m agyarra. »Az egész világ újul« a cím e ennek a feltám ad ási éneknek. M indkét g y ö nyörű kóru s az egyházi zenének Á1ÓHIVÜi'f'l Budapest

Pályázati hirdetmény.

Helyreigazítás. B ap u n k legutolsó szám ában »Mi igaz abból, hogy B artó k nem engedélyezte, m ű veinek a közve­ títé sé t az olasz és n ém et rádiók szám ára« cím m el h ír t közöltünk, m elynek a n y a g á t a »Die Musik« cím ű folyó irat feb ru ári szám ából m erí­ te ttü k . B a rtó k a h írb en k ö zö lt n y ila t­ k o z a tá t az ősz folyam án kizárólag a b u dapesti nap ilap o k szám ára te tte . A n ém et közegeknek sem m iféle leve­ le t nem í r t és h ely reig azítást nem eszközölt.

székesfőváros házinyomdája 1938 — 3703 — Felelős nyomdavezető : Kurfürst Istv án vezérigazgató