ALAKOS ÁBRÁZOLÁSOK ÉS FELTÉTELEZETT SZENTÉLYKÖRZET A

ALAKOS ÁBRÁZOLÁSOK ÉS FELTÉTELEZETT SZENTÉLYKÖRZET A KORA VASKORBÓL

15

ALAKOS ÁBRÁZOLÁSOK ÉS FELTÉTELEZETT SZENTÉLYKÖRZET A ∗

MAGYARORSZÁGI KORA VASKORBÓL

FEKETE MÁRIA „…requiescat a laboribus suis: opera enim illius sequuntur illum” SECUNDUM JN 14, 13. IDIBVS MAIIS AD MMIX DIE NATALI LXV

STEPHANI TÓTH I. Bronzplasztika ’70-es évek elején egyetemi hallgatóként Mozsolics Amália megbízásából a Prähistorische Bronzefunde-sorozathoz – a késıbbi kötetcímeknek megfelelıen – 20 db iskolai füzetbe írtam ki a MNM leltárkönyveinek bronztárgyait (tételenként 50 fillérért). Ekkor figyeltem fel arra, hogy a legizgalmasabbnak ígérkezı bronztárgyaknál (pl. bronz szobrocskák, csónakfibulák) többször azt a megjegyzést találtam: „1966-ban átadva a Szépmővészeti Múzeumnak”. Érdeklıdésemre lakonikus, csak magát a tényt ismétlı feleleteket kaptam. A hazai szakirodalom általános nézete szerint ilyen tárgyak nem kerülhettek volna elı a Kárpát-medencében. Ezért a Nemzeti Múzeumban beleltározott bronz szobrocskákat átvitték a Szépmővészeti Múzeumba, mert az eladója által bediktált ’Szombathely-vidéke’ lelıhely lehetetlennek minısíttetett1, mivel az „ítélet” kimondója nem ismert Savaria territóriumán a római kornál korábbi, hiteles lelıhelyet és leletet.2 Ez az érvelés minden szavában érthetetlen és tarthatatlan.3 Ugyanis a leletek eladójának nem került volna különösebb fáradságába/pluszköltségébe átsétálni a Nemzeti Múzeumból a Szépmővészeti Múzeumba és ott eladni a tárgyakat, ha azok valóban Itáliában kerültek volna elı.4 Velem és Vaskeresztes lelıhe-

A

∗

E 2005–2006. évben írt munkából kivágott cikk német változata 2008 májusában jelent meg a Tóth István Emlékkönyv I.-ben: FEKETE 2008. Már nyomdában volt a kötet, amikor 2008. március 28-án a Szépmővészeti Múzeum Antik Győjteményének kisbronzait tanulmányozhattam, ill. egy máshol nem elérhetı publikációt (SZILÁGYI 1989a) is olvastam. Ebben Lebegyev Judit kolléganı segített, aki Mátyus László fotóit is átadta, egy majdani új cikk képanyagához. Mindkettıjük szíves segítségét ezúton is köszönöm. Ha már mód nyílt az anyag újraközlésére a Dolgozatokban, célszerőnek látszik újítani, bıvíteni, kiegészíteni az eddig megírtakat. A táblák szerkesztését Ladányi Levente tanszéki demonstrátornak köszönöm. 1 SZABÓ 1972, 388–390; SZABÓ 1982, 226. Többször foglalkozott a kérdéssel Szilágyi J. Gy. a Szépmővészeti Múzeum Antik Győjteményének különbözı katalógusaiban. Közülük – anyagunk szempontjából – a legújabb a legfontosabb: SZILÁGYI 2002, 113. A Szépmővészeti Múzeum fibuláiról: GUZZO é.n. (manuscriptum). 2 Ez a vélemény már akkor sem állta meg a helyét, de mára már igen sok késı bronzkori és kora vaskori lelıhelyet ismerünk mind Szombathely területén belül, mind a város szőkebb és tágabb környezetébıl. KÁROLYI 2004, 152–160, 4, 143–154. és 206–210. k.; ILON 2004, 51–77, 15–16. ábra, a lelıhelyek térképe: 37–54. ábra, XXVII–LXVII. t. A Közép-Kelet-Európát is érintı kérdésekrıl legújabban: NASO 2009, 12. 3 Közel fél évszázadra megbénította, zsákutcába kényszerítette egy korszak kutatását. Ugyancsak a ’60-as években kerültek át a Nemzeti Múzeumból az egykori Milch-győjteménybıl vásárolt darabok is – több más lelettel együtt – a Szépmővészeti Múzeumba. 4 Itáliai úton vagy Itáliában katonáskodók vásárlásainak tartják a Magyarországon felbukkanó „kisbronzokat”. Abban valóban van valami realitás, hogy ezeket a tárgyakat zsebben is el lehet hozni, akármekkora távolságra is. Az azonban már kevésbé valószínő, hogy a múlt iránt érdeklıdık külföldi útjaikon ilyesmit vásárolnának;

16

FEKETE MÁRIA

lyek, valamint a Sopron felé vezetı Borostyánkı út áthaladása önmagában is indokolja, hogy ilyen jellegő, egyébként pedig igen egyszerő kivitelő, technikai nehézséget egyáltalán nem jelentı,5 Itáliában tömegtermeléső tárgyak még az ıskor folyamán a területünkre jussanak. A kora vaskor végén – a Hallstatt-kori „második itáliai reneszánsz” idején (Certosa-kor, Kr. e. 5. század) – az ilyen jellegő leletanyag elıfordulása Velem-Szentviden és más lelıhelyeinken sem elhanyagolható mennyiségő. Az itáliai stílusú/eredető bronz szobrocskák valódi, Hallstatt-kori, hazai leletként való elismeréséhez az a tény sem volt elegendı, hogy más kora vaskori lelıhelyünkrıl is kerültek elı ilyen figurák. Mára már többen is érvelnek úgy, hogy elképzelhetı e tárgyak hazai elıkerülése, sıt készítése is.6 Minden további utalás és polemizálás helyett tekintsük át a rendelkezésünkre álló antropomorf bronz szobrocskákat – lehetıség szerint a teljes anyagot – a leltárkönyvekben szereplı lelıhelyadatokkal együtt. a. Antropomorf alakok A nı- és férfialakokat ábrázoló szobrocskák, csüngık, nyakperecek a kora vaskor legtöbbet vitatott leletei. Különleges voltuk miatt általában a többi leletanyagtól elkülönítve kerültek a győjteményekbe, legtöbbször ismeretlen lelıhelyrıl vagy bizonytalan körülmények közül.7 Az antropomorf alakok témája, tárgya és funkciója nehezen állapítható meg. Az ábrázolt emberalakok felsıbbrendő lény vagy isteni volta nem bizonyítható. Néhányukról valószínősíthetı, hogy szertartások végzıi, szereplıi, résztvevıi lehettek. Ilyenek: az edényt vivı lány szobrocskák (Somlószılıs, Kalaposkı), a torqueses férfi (Nyergesújfalu), az aulost fújó férfi (Százhalombatta). A kalaposkıi szobrocska másik jellegzetessége – a fején lévı kikopott karika alapján –, hogy valamilyen tárgyról csüngött.8 Darabunk közeli párhuzamai a bécsi Naturhistorisches Museum birtokában vannak.9 Nagy, alsó felén lyuksoros lemezrıl, láncokon ember alakú csüngık függenek, fibulák és kis bronz függelékek. A nıszobrocskák közül kettı különösen közel áll a kalaposkıi szoborhoz, szintén enyhén meghajlított, kicsit lépı testtartásban készült. Más megfogalmazású, hasonló nı alakú csüngık és kettıs állatalak-csüngık (ló, kos, bika) is vannak a NHM díszláncán. Az egyéb antropomorf szobrocskák: valamilyen nagyobb, ismeretlen kompozíciójú plasztika része, egyik figurája volt, ilyen a lábán csappal megformált alak: (Mohács?)-Élesd és Sopron környéke. A lapos, egyrészes öntımintában készült vagy kétrészesben, de laposan, sematikusan megformált férfi- és nıalakok fogadalmi szobrocskák lehettek („Szombathely vidéke”, Somlóhegy, Keszthely-Dobogó). A lovas alakok feltehetıen harcost, talán hérost(?) ábrázolhatnak (Székesfehérvár, Sümeg vidéke és egy ismeretlen lelıhelyő). Az ószınyi félplasztika valószínőleg kandeláber vagy thimiatherion felsı, díszítı tagja volt. A máriacsaládi szobor is valamilyen állvány ha érdeklıdı, pénzes győjtı vagy lelkes amatır kutató, akkor azért, ha meg szakember, akkor azért keresne ezeknél az apró, sematikus ábrázolásoknál látványosabb, megvásárolható mőtárgyakat. 5 E szobrocskákról egyáltalán nem elképzelhetetlen az a feltételezés sem, hogy akár itt helyben is készülhettek. Ugyanis az itt mindennaposnak számító tárgyaknál nem követel nagyobb technikai, technológiai ismereteket az ilyen primitív módon kivitelezett szobrocskák gyártása. A viaszveszejtéses öntési technika helyi gyakorlatának bizonyítása azért nagyon nehéz, mert a forró fémtıl kiégett agyagformából csak úgy vehetı ki az elkészült tárgy, hogy az agyagot összetörik. Vagyis az ásatásokon kiégett alaktalan agyagtöredékek, „paticsok” kerülnek elı, amelyek a feltárások során nem kapnak kellı figyelmet. Pedig ilyen okok miatt is különösen fontos lehet meg-figyelésük, vizsgálatuk, esetleges összeállításuk, amennyiben erre lehetıség nyílik. Az 1986-os velemi ásatáson, a kísérıterasz falán belül és a bástyáknál néhány ilyen kérdéses, kisebb, furcsa „paticstöredékre” felfigyeltünk. 6 A lovas szobrok esetében már Mozsolics Amália is feltételezte a dunántúli készítésüket: MOZSOLICS 1954a, 166. Kora vaskori leletünknek tartják: PATEK 1984; SZILÁGYI 2002, 113; KÁROLYI 2004, 157; ILON 2004, 72. 7 FEKETE 1999, 35. skk. 8 MISKE 1908, 266. 9 LIPPERT 1994, 151. skk.


17

díszítménye, szerelvénye lehetett. Arra is vannak adataink, hogy a magyarországi Hallstatt-kori leletanyagban is voltak agyagból készült emberalakok, önálló plasztikaként vagy edényapplikációként. A szalacskai III. halomsír anyagának leírásában olvassuk: „egy vörös kis edénykében kis fekete színő nıi idol is volt. A sírkamra egyik pillérénél ugyancsak egy törött idol került elı.”10 Agyag-emberalak (m: 8,3 cm) töredéke a Keszthely-apátdombi településrıl is elıkerült.11 Tekintsük át röviden a bronz szobrocskáink leletkörülményeit, lelıhelyeit! Lelıhely, a környékén:

telep: *

kincs: #

temetı: o

szórv.12 x

1. Velem/Bozsok-Kalaposkı,13 SM 54.508.625. 1. tábla. Kezében áldozati edényt tartó, ruhátlan fiatal nı, fején hold-sarlóval. Valószínőbb, hogy hibásan öntött, vagy kikopott (?) a csüngıkarikája. Hasán tálat tartott, de ez – a jobb kezével együtt – letörött és elveszett. Bal lába enyhén behajlítva és kissé hátrább van. M: 6,55 cm.

* ?

x

2. Sarkad-Bikajárási kút dőlı,14 MNM 83.28.1. 2. tábla. Feje hátul gömbölyő, elöl lapos, szeme enyhén bemélyített, orra szögletesedı, nyaka vastag, kerek, melle két kis bütyök, bal karja kör alakúra hajlított, jobb karja szögletes, két keze a hasán, háta homorú, feneke domború, bal lába egyenes, a jobb enyhén hajlik, nıi alak. M: 6,6 cm, sz: 2,7 cm.

? ?

# x

3. Somlószılıs, a Séd patak forrásánál.15 3. tábla/7. Nıalak, edénnyel a fején.

* o

# x

4. Nyergesújfalu, Duna-part, MNM 55.52.1. Torqueses férfialak,16 karjait elırenyújtja. M: 13 cm.

? o

x

5. Nyergesújfalu, MNM 55.52.2. 3. tábla/8. Hiányos (a végtagjai csonkák) nıi ólom szobor.17 M: 10,2 cm.

? o

x

* o

x

6. Sümeg-Haraszti dőlı, MNM. 3. tábla/2. Igen elnagyolt ábrázolású lovas alak, jobb keze az átfúrásnál letört. H: 4,2 cm, m: 2,9 cm.18 10

KABAY 1960, 51. PATEK 1984, 76, 26. t. 1, további irodalommal. 12 Itt elsısorban a jelentısebb – de szórványosnak minısített, vagyis nem ismert vagy kevéssé ismert lelıhelyrıl, ill. bizonytalan/ismeretlen lelıkörülmények között elıkerült – fémtárgyakat jelezzük. 13 MISKE 1908, 266. Közigazgatásilag a Velemmel szomszédos Bozsok községhez tartozik a terület. 14 KEMENCZEI 1990, 29. 15 DARNAY 1913, 410; MRT 3, 198. 61. k. 2. 16 MRT 5, 271; SZABÓ 1982, 12–18. k.; PATEK 1984, 76; À LA FRONTIÈRE 1998, Kat. 105, Fig. 44. 17 UO., 22–26. k.; PATEK 1984, Taf. 22. 10; À LA FRONTIÈRE 1998, Kat. 106, Fig. 44. 18 MOZSOLICS 1954, 166, 42. t. 2. 11

FEKETE MÁRIA

18

7–8. Székesfehérvár, MNM 17.1954. 3. tábla/3–4. 2 db sisakos, lovas alak,19 bal kezük hengeres csonk, pajzs tartására képezték ki. M: 5,0 és 5,5 cm. 9. Szıny-Ószıny, London BM WG. 2351. Mellszobor.20 10. Százhalombatta, MNM 17.1954. 3. tábla/10. Kettıs sípot (aulost) fújó, átfúrt lábú férfi szobrocskája.21 Feje hosszúkás, füle eláll, szemét félkör alakú bemélyedés jelzi, karja és lábszára poncolásokkal díszített, ujjait is poncolás jelzi, derekán körbefutó vonalak. M: 7,3 cm. 11. Keszthely-Dobogó, KBM 54.14.1. 4. tábla/3. Lapos öntéső, orans férfialak, jellegzetes umber stílusú bronz szobrocska.22 M: 5,6 cm. 12. Somlóhegy, VLDM 63.86.1. 4. tábla/2. Sisakos harcos lépı, umber stílusú szobrocskája, a Séd-patak forrásvidékérıl.23 M: 4,35 cm. 13–23. „Szombathely vidéke”(!). 5. tábla. Elıször a MNM-ba, onnan a SzM-ba került24 11 db lapos öntéső, többnyire kissé hiányos, bevésett, ferde vonallal, körponcolóval 19

? ?

?

? o (?)

?

* o

x

* o

x

* o

x

* ?

x

MOZSOLICS 1954, 166; 1954a, 47; À LA FRONTIÈRE 1998, Kat. 107–108, Fig. 46; PATEK 1984, 22. t. SZABÓ 1982, 226, 24. jegyzet, 4–7. k. Állítólag két tordírozott nyakpereccel és egy geometrikus dísző karpereccel együtt hamvasztásos sírban volt. Cf. a hallstatti temetı 505. sírjából (KROMER 1959) elıkerült párhuzamával. 21 MOZSOLICS 1954, 165, 42. t. 3; PATEK 1984, Taf. 76. 22. 9; EIBNER 1986, Taf. 4; À LA FRONTIÈRE 1998, Kat. 109, Fig. 45; EIBNER 1999, 37. skk., Abb. 1. Az aulos a korszakban általánosan ismert és a Borostyán-, valamint az Argonauta úton elterjedt hangszer volt. A keleti Hallstatt-kultúra területén ábrázolásai még: Kleinklein, XIII. cista: UO., Abb. 2; DOBIAT 1980, Taf. A 6; Býčí skála, barlangból: EIBNER 1999, Abb. 3; PARZINGER ET ALII 1995, Taf. 41. Nr. 350. 22 HORVÁTH 1972, 75; PATEK 1984, 76, Taf. 26. 3; SZILÁGYI 1989a, 175, 185, Kat. 8. 24; SZILÁGYI 1992, 223, Abb. 1–2. Hasonló stílusú szobrocskákat (12 darab) ıriznek pl. Jeruzsálemben is: ITALY OF THE ETRUSCANS, 141. 23 HORVÁTH 1972, 3. k.; MRT 3, 61. k.; SZILÁGYI 1989a, 185, Kat. 8. 25; SZILÁGYI 1992, 223, Abb. 3–4. Szilágyi J. Gy. az ún. Esquilinus-csoportba sorolja a keszthelyi és somlói figurákat, amelyek az umberek itáliai szomszédainak szentélyeiben, Közép- és Észak-Etruriában, Laviniumban, Satricumban, Rómában, sabin és picénumi lelıhelyeken fordulnak elı. Itálián kívül: Schelmenhofstadt (Gallia, sírból), Šmarjeta (Szlovénia), Studenci (Bosznia). Jó másfél évtizede a keszthelyi és somlói darabokat még az ún. pszeudoleletek körébe sorolta. (Véleményének módosítását lásd a 24. jegyzetünkben.) További darabokat is idesorol, pl.: Ampuriasból stb. UO., 224. és a 21–25. jegyzetek. Itt meg kell említeni még három Hallstatt-kori, 6–5. századi szobrocskát Vöcklabruckból (OÖ): HALLSTATTKULTUR, 241–242, 13. 6–8. Ezekkel közeli rokon stílusú a Szépmővészeti Múzeum 66.102.A leltári számú szobrocskája. 24 SZABÓ 1982, 226, 13. jegyzet; SZILÁGYI 1989b, 16. skk., 14. k. és a bibliográfiában: 31. sk.; SZILÁGYI 1989a, 175, 183–185, Kat. 8.13–23; Uİ. 2002, 113: „az erısen absztrahált mintázású kisbronz férfi- és nıalakok… tömegesen kerültek elı az 5–3. századi helyi [ti. itáliai, elsısorban umber] szentélyekbıl, és eljutottak egyfelıl a Dunántúlra [!!!], másfelıl az Ibér-félszigetre is.” Vagyis: megszületett az áttörés, a „Szombathely környéki” lelıhelyő (és egyéb, ismeretlen magyarországi lelıhelyő) darabok visszavihetık lennének a Nemzeti Múzeumba vagy a „Szombathely környékiek” netán, a Savaria Múzeumba is kerülhetnének! 20


díszített, jellegzetes, meztelen férfi és hosszú szoknyás nı alakú, erısen stilizált, umber stílusú bronz szobrocska, többnyire durván kidolgozott felülető, reszelınyomokkal. A díszítı poncolók méretei különbözıek. 13. SzMM 76.2.A.25 Harcos szobra, sisakkal. M: 4,55 cm. 14. SzMM 76.3.A.26 Széttárt karú férfialak, mellkasán vasrozsda folt. M: 5,45 cm. 15. SzMM 76.4.A.27 Széttárt karú férfialak, mindkét keze átlyukasztva, a balban vaskarika csonkja. M: 5,22 cm. 16. SzMM 76.5.A.28 Álló férfialak, jobb keze hiányos, bal keze átlyukasztott (vegyszerrel kezelt). M: 4,9 cm. 17. SzMM 76.6.A.29 Férfialak orans pózban. M: 3,17 cm. 18. SzMM 76.7.A.30 Férfialak orans pózban, a mellét és köldökét jelölı körponcban talajmaradvány. M: 3,45 cm. 19. SzMM 76.8.A.31 Férfialak orans pózban, jobb keze vasrozsda nyommal. M: 3,37 cm. 20. SzMM 76.9.A.32 Orans nıalak, a mellét jelölı körponcban talajmaradvány. M: 3,5 cm. 21. SzMM 76.10.A.33 Orans nıalak. M: 4,25 cm. 22. SzMM 76.11.A.34 Orans nıalak. M: 4,03 cm. 23. SzMM 76.12.A.35 Orans nıalak. M: 3,9 cm.

19

? ?

?

? ?

?

? ?

?

24. Vas megye, NHM 45.754. Torques, mindkét végén emberfejben végzıdik,36 szeme koncentrikus kördíszes, tömör, öntött és poncolt. A poncoló, inkább középlı fúró átmérıje: 0,64 cm. A külsı kör keskenyebb, a belsı vastagabb. Átm.: 16 cm. 25. Mohács (?) – Élesd, MNM 12.1950.70. 6. tábla. Lépı férfialak, jobb lábán csappal,37 feje tojásdad alakú, szemét két beütött kör, száját és állát vízszintes vonal jelzi, az egykori Fleissiggyőjteménybıl. M: 9,6 cm, sz: 3,2 – 4,6 cm. 26. Kapospula-Heténypuszta,38 MNM 85.6.1. 25

SZILÁGYI 1989a,183, Kat. 8.13. SZILÁGYI 1989a, 183–184, Kat. 8.14. 27 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.15. 28 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.16. 29 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.17. 30 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.18. A tárgyon lévı földmaradvány feltétlenül vizsgálandó! 31 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.19. 32 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.20. 33 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.21. 34 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.22. 35 SZILÁGYI 1989a, 184, Kat. 8.23. 36 HALLSTATTKULTUR 1980, 253, Kat. 15.3; SZABÓ 1982, 2–3. k.; FEKETE 2008, 231, Abb. 5. 37 KEMENCZEI 1990, 31, 2. k.; À LA FRONTIÈRE 1998, Kat. 104. 38 Közöletlen, említi: KEMENCZEI 1990, 31, 10. jegyzet. 26

FEKETE MÁRIA

20

27. Szilágypér (Pir).39 3. tábla/11. Igen archaikus40 jellegő phallikus túlméretezett lábbal.

szobrocska

aránytalanul

? ?

?

? ?

?

29. Farmos-Tápiófarmos,42 MNM 16.1913.3. Phallikus szobor, szemét bemélyedés jelzi, kis orr, bevágott száj, nyakán gyöngyösen tagolt torques, karja behajlítva, térdén bütyök, talpa lapos.

? o

?

30. Sopron vidéke,43 MNM 15.1914.1. (Római Győjtemény). 7. tábla/1. Ruhátlan férfi, mindkét karja és bal lába letörött. Jobb lábával elırelép, talpából kis szögecs áll ki. Az archaikusabb umbriai formákra emlékeztet. M: 9 cm.

* o

x

31. Rezi-Rezicseri, homokbánya, 33. sír,44 KBM. 7. tábla/2. Égett, deformálódott, bal karján eredetileg vaskarika volt.

? o

? ?

? o

# x

28. Zsámbék. 3. tábla/5. Phallikus bronz szobrocska.41

32. Nagylót-Máriacsalád/Vel’ké Lovce, Bez. Nové Zamky, volt Bars megye, a leletegyüttes többi tárgya Prágába került.45 Kincslelet. 7. tábla/3. Phallikus szobor, jobb kezét felemeli, balját a szeméremtagján tartja, háta közepén kis bronzrúd, melynek segítségével valamire felszerelhették. Szemét koncentrikus körök alkotják.46 M: 8,4 cm. 39

ROSKA 1934, 187; PATEK 1984, Taf. 22. 11. Arányaival, formájával egy latiumi darabra emlékeztet (SZILÁGYI 1989b, 14. k.; 2002, 112, 80. k.), bár annál biztosan késıbbre kell keltezni. 41 SZÁNTÓ 1951, 43–44. A szobor egészének megfogalmazása – kivéve a nemi jelleg ábrázolását – nagyon emlékeztet egy hallstatti sír (KROMER 1959, 116. sír), áttört tırmarkolatban ábrázolt kettıs férfialakjára. KRIEGER UND SALZHERREN 1970, 173, Kat. Nr. 59, Taf. 29–30. 42 A szobrocska elveszett, csak fénykép alapján írta le KEMENCZEI 1990, 34, 3. ábra, 3. 43 Közöletlen, a leletnek a Nemzeti Múzeum Római Győjteményében ırzött kartonjára Szabó Ádám hívta fel a figyelmemet. Szívességét ezúton is köszönöm. Csak annyi olvasható a leltárkönyvben, hogy a MNM Marcell Elemértıl vásárolta. (Szerencse, hogy rómaiként leltározták be, így nem került át a Szépmővészeti Múzeumba hazai lelıhelyét elvesztett tárgyként.) 44 Kelta környezetben, hamvasztásos sírból (33. sír) került elı. A sírgödör ovális, 130 x 180 cm átmérıjő, mélysége 180 cm, 10 cm vastag égett kormos, kevert rétegben volt. A tárgyleírás szó szerint: „Amulet. Solid cast bronze figurine of a man, standing on slightly straddled leds with the right arm bent to the chest. The left arm is placed against the left hip. The eyes are marked by incised depressions while the mouth of the the figurine is composed of an engraved, elongated and inverted ››V‹‹. A further incised line separates the long slender neck from the head. The holes marking the ears were drilled with an awl-like tool on both sides of the complete circle around this area is interrupted at the neck which forms an almost a representation of a bird can be seen. The figurine is burnt and the melted bronze has run down over some areas. In spite of this, the representation of braidlike coiffure is unambiguous on this figurine because the fingers are indicated by small incisions while the buttocks of the heavily rounded posterior of the figurine are divided by a marked slit. Originally, there was an iron ring around the left arm which may have served as suspension. The badly corroded iron ring disintegrated during conservation”. HORVÁTH 1987, 112–113, Pl. XXIV. 1; HORVÁTH 2001, 14. 45 A volt Bars megye; a kincslelet „súlya a 30 fontnyi súlyt túlhaladta”. HAMPEL 1892, 81; HAMPEL 1886, 69. t. 1; KOLNIK 1982, Abb. 1. 40


21

33. Liptószentiván (Liptovsky Jan).47 7. tábla/4. Nagyon sematikus nıi szobrocska, arcvonalát kettıs V vonallal jelezték.

#

34. Szodó (Zeliezovce-Svodov).48 Bronz férfialak. 35. Nyitra (Nitra) vidéke.49 Jobb keze a hasán, baloldalt, a derekán, szeme koncentrikus körökbıl áll, ithyphallikus. M: 4,2 cm. 36. Ismeretlen lelıhely,50 SzM 69.12.A. Táncoló jellegő figura, ruhátlan, lábfeje mintha arra szolgálna, hogy valamibe beszúrható legyen. M: 7,02 cm. 37. Ismeretlen lelıhely,51 MNM, 1951-ben vásárolták. 3. tábla/1. Lovas alak, jobb keze átfúrt, feltehetıen eredetileg lándzsát tartott benne, vagy legalábbis lándzsa tartására52 képezték ki egykor. 38. Ismeretlen lelıhely,53 MNM 85.6.1.2. 39. Ismeretlen lelıhely,54 Magyarország, a Déri-győjteménybıl, DDM. Lovas alak, áll. Bal keze hengeres csonkban végzıdik, valószínőleg pajzsot tartott. 40–42. Komárom vidéke (?)55, egykor MNM 29.1936.15–16–17. leltári számon volt.

46

? ?

? ?

Szem-kiképzése rokon a „Vas megye” lelıhelyő, emberfejes torquessel (felsorolásunkban a 24. szám). Valószínőleg ún. középlıfúróval készítették a szemét jelölı koncentrikus köröket. Ilyen szerszám Velem-Szentvid leletanyagában több is elıfordul, pl.: NHM 14.172; SM. 54.512.661 (az utóbbi a szombathelyi állandó kiállítás „Fémmővesség” c. tárlójában látható), és Lengyelen is megtalálható volt: WOSINSZKY 1889, IV. t. 38. Ilyen, koncentrikus körös díszítésében rokonítható egy görög (Thébai, Kabírok szentélye), késı 8. századi kis bronz plasztika – ezen is hasonló bevésések láthatók – egy borját szoptató szarvas figura hátán ülı madárral: BOARDMAN 1994, 30, Fig. 20; 1994a, 12, Fig. 9. 47 Egykori Liptó megye: HAMPEL 1886, 69. tábla 2. Pateknél ez a szobrocska ismeretlen lelıhelyőként szerepel, közelebbi adatok nélkül, de a kép alapján azonosnak látszik Hampel publikációjának rajzával! PATEK 1984, 22. t. 6. 48 MITSCHA-MÄRHEIM – PITTIONI 1934, 134. skk. (non vidi); KOLNIK 1982, 245; PATEK 1984, 22. t. 11. 49 KOLNIK 1982, 245, Abb. 2. 50 HAMPEL 1886, 69. tábla 3. Ugyanaz, ismételten: a Szépmővészeti Múzeumnak átadva: SZILÁGYI 1989, 16. skk., 13. kép; SZILÁGYI 1989a, 181, Kat. 8.7. 51 HAMPEL 1886, 69. t. 5a–b; MOZSOLICS 1954a, 165, 42. t. 1; PATEK 1984, 22. t. 1. 52 Ezt a megoldást a Szépmővészeti Múzeum egy umbriai harcos szobrocskáján (ltsz.: 69.3.A) is láthatjuk. SZILÁGYI 1975, 13. kép; CSORNAY 1987, 32, 36. k. 53 KEMENCZEI 1990, 31, 10. jegyzet. 54 Említi MOZSOLICS 1954a, 166. 55 A Magyar Nemzeti Múzeum a Milch-győjteménybıl vásárolta e leleteket (aktaszám: 150/1932), lelıhelyként „esetleg Komárom vidéke” volt megjelölve. (Milch Áron komáromi vaskereskedı és régiséggyőjtı volt.) 1966. június 21-én átadták a Szépmővészeti Múzeumnak, aktaszám: 863-2118/1966.R.A. SZILÁGYI 1989a publikációban e tárgyakra nem akadtam, itt a Milch-győjteménybıl nincsenek adatok.

FEKETE MÁRIA

22

43. Kiskıszeg (Batina). Szórványos bronz szobrocska.56

* o

? x

44. „Nyugat-Magyarország” (?), RGZM Inv. Nr. 0.26985.57 Egyoldalú öntımintában készült súlyzó-bokszoló férfi, phallikus, bevonalkázott sapkával, derekán karcolt, ferdén vonalkázott övvel, mellkasán X alakú pánt. M: 5,5 cm. 45. Ismeretlen lelıhely,58 Közép-Itália, SzM 66.101.A. Lapos nıi figura, haj és hajpánt jelölésével, arca, melle, köldöke poncolóval kialakítva. M: 5,3 cm. További emberalakok, emberábrázolások más bronz formái: • Több ismeretlen és/vagy bizonytalan eredető, származású bronzalak a Szépmővészeti Múzeum Antik Győjteményében; eredetileg a Magyar Nemzeti Múzeumból átadva (ill. még korábban a Kund-, Milch-, Haán-, Kilényi- és egyéb győjteményekbıl kerültek múzeumba).59 • Velem-Szentvid, apró, emberalak-fejő bronztők.60 • Balf, poncolt emberalakkal díszített lemez.61 • Velem-Szentvid, háromszög alakú, nagyon sematikus nıi alakot rajzoló csüngık.62 Ezeknek az ábrázolásoknak határozott kapcsolata van az ún. Tanit-jellel is – amelynek van egy etruszk változata is, ennek lelıhelyei: Veii, Bisenzio, Róma és Delphoi(!), és van két velemi példánya: az egyiknek szinte teljesen pontos párdarabjai Gorszewiceben (Poznan) és Szomolányban kerültek elı, a másik az itáliai darabok variánsa.63 E csüngıket különféle tárgyakra függesztették, Itáliában leggyakrabban situlák, amphorák fülére akasztották. • Masszívabb háromszög alakú csüngık, nı alakú, ember alakú csüngık”64. * „Vas megye”, hamisított arany szobrocska és hamisított, poncolt emberalakkal díszített aranylemez, hamis „Körmend”, ál-lelıhelyadattal.65 56

TODOROVIĆ 1968, 26. t. 4. A tárgyat Mainzban eladó tulajdonosa Nyugat-Magyarországot(!) jelölte meg lelıhelyként. A publikáló abból a megfontolásból kiindulva, hogy ilyen stílusú tárgyak az Alpok belsejében szoktak elıkerülni, ezt a bediktált lelıhelyadatot nem vette figyelembe. Jelen helyzetben a nyugat-magyarországi lelıhelyet sem megerısíteni, sem cáfolni nem lehet. EGG 1980, 55. 58 A Kilényi-győjteménybıl került a Nemzeti Múzeumba, majd a Szépmővészeti Múzeumba. PÓSTA 1918, 179, 46. szám, 7. k. 4; SZILÁGYI 1989a, 183, Kat. 8.12. 59 Egyedül talán a Fejérváry–Pulszky győjtemény tárgyairól ismerjük, hogy mely darabja honnan, mikor került tulajdonosához. Lásd az 55. jegyzetet is és SZILÁGYI 1989a, 174. skk., különösen 179–183. 60 A velemi régi és új ásatások anyagában is elıfordulnak a sematikus háromszög alakú, szoknyás, kis gömbös fejő, emberi testet tőfejként megformáló bronz tárgyak. 1980/β-gödörbıl került elı ez a tő, égett környezetbıl, az egyik cserépdarabon gyantaszerő olvadék (füstölıszerként használt borostyán? Cf.: TÓTH 2009, 17), MISKE 1907–1908, LIV. t. 10–12; FEKETE 1986, Taf. 15. 4. 61 BELLA 1910, 39–43. c–d ábra. 62 MISKE 1907–1908, LIV. t. 5; FOLTINY 1958, a címlapon és Taf. 2. 1; FEKETE 1999, 42, 1. k. 2–2a. Ezek újabb darabja – a Borostyánkı út mentén – Szomolányból került elı: STUDENÍKOVÁ 2008, 100, Obr. 7. 2. 63 Az elızı jegyzet és HASE 1992, 13. k.; lásd még FEKETE 2007, 78, 307. jegyzet, 18. k. 64 Pl. Vaskeresztes: MOZSOLICS 1942; „Kıszeg”: KOVÁCS 1998–1999, 26, Fig. 2.1–6. Kovács T. szerint a lelıhely Kiskıszeg/Batina, ezt vitatom: FEKETE 2008a és a nyomdában lévı tatai bronzkoros konferencia-kötetben. 65 A közelmúltban hiteles leletként jelent meg a fényképe egy – egyébként kitőnı – munkában. Aki e „leletet” készítette és a szombathelyi múzeumnak eladta (érte megszerezte cserébe a hiteles bozsoki hun kori arany övcsatot, ez késıbb Amerikában bukkant fel), tisztában volt a kora vaskori tárgyak stílusával. A hamisítás tényét már Mozsolics Amália publikálta. Mauthner László régiségkereskedı és Niklovits Károly ötvös – mint 57


23

Más anyagból vagy más technikával készült emberábrázolások: - A fentebb már emlegetett agyag emberplasztikákon66 kívül nem feledkezhetünk el a kora vaskori kerámiák világhírő, rajzos, antropomorf ábrázolásairól ezek különleges jelentısége és újabb interpretációja miatt sem.67 - Ember alakú edények vagy láb alakú edények, kéz Velem-Szentvidrıl.68 - Százhalombattáról, a 109. halom máglyamaradványai közül elıkerült egy kéztöredék súlyzóval (caestus), csontfaragvány.69 A hazai lelıhelyő szobrocskáktól a sarkadi plasztikát (2. tábla) publikálója – bizonyos stílusjegyei miatt – elkülöníti, keleti eredetőnek határozza meg.70 A tárgyat magát nem láttam, csak a róla készült publikáció rajzát és fotóját, amely alapján nehéz lenne bármilyen stílusbeli különbséget tenni a sarkadi, a kalaposkıi71 (1. tábla), sıt a Reziben72 (7. tábla/2) hamvasztásos kelta sírban(!) elıkerült darabok között. Ez utóbbi lelet értelmezése igazán érdekes lehet, hiszen egyértelmően korábbi kultusztárgy került elı egy LT B1 korú sírból.73 A sarkadi és a kalaposkıi bronz figura méretre is

készítı – neve merült fel a kérdéssel kapcsolatban. (MOZSOLICS 1974, 218–220, Taf. 27. 2a–b.) Velem (arany lemezek) és Körmend (arany szobrocska) lelıhellyel kerültek ezek a tárgyak a szombathelyi múzeumba. Az ügy további érdekessége, hogy a hamis aranytárgyakból a British Museumnak is sikerült eladni. E kérdésrıl Bóna Istvántól kapott, az ELTE Régészeti Tanszékén, Tompa Ferenc hagyatékában volt fotókról értesültem. Az A-val jelzett fénykép 3 aranykorongot és 3 trapéz alakú lemezt mutat, hátoldalán C. F. C. Hawkes aláírásával (németül): „British Museum: B&M. no. 1926, 10-13. Scheiben und Plättchen, je 3, in Goldblech, mit eingepunzten Verzierung, einschl. Menschendarstellungen. Von L. Mauthner – Budapest gekauft 1926, mit gefälschtem Fundort Podmokly-Böhmen-. Echter Fundort??” A B fénykép hátlapján ua. a kézírás és aláírás: „Museum Szombathely: Goldbleche aus Velem-Szentvid. 1. Scheibe: Eingepunzte Verzierung. Etwa 4 cm Dm. 2. Rechteckig 5,2 : 4,2 cm., mit eingepunzten Pferd. 3. Drei trapezförmige, 4 cm hoch, mit Menschen. Nach Fotos. P. Jacobstal - nos. 739-740. -” E két fotóval együtt volt egy keményebb fotókarton (barnás színárnyalatú elıhívással) mindenféle felirat vagy jelzés nélkül. A fényképen felismerhetıen a jánosházi, halomsíros kori tordírozott, mindkét végén spirálkorongos karperec, továbbá még három tordírozott arany karperec, az egyik közepébe elhelyezve a B jelő British Museum-i fotó 1. sz. korongja és egy kisebb arany huzaltekercs. A képbıl kivágva egy kis négyszögletes rész, amely megvan, és az egyik trapéz alakú lemezt ábrázolja. Még egy kis, négyszögletes, kivágott kép van trapéz-csüngıvel. Ez utóbbi képrész valószínőleg az eredetileg jóval nagyobb, kettévágott képtáblából származik, amelyet Tompa igyekezett megszabadítani a hamisított, ıskori jellegő tárgyaktól. Sajnos a történteket magyarázó levélváltás nem áll rendelkezésemre, de minden bizonnyal Jacobstal képanyagára hivatkozva, Hawkes felvilágosítást kért Tompától a velemi és más közép-európai anyagra vonatkozóan, és ekkor derülhetett fény a szombathelyi múzeumban lévı hamis tárgyakra is. (Zárójeles megjegyzés: a Tompa-féle kettévágott fotótáblán lévı három, tordírozott aranykarikán a lelıhelyet vagy leltári számot jelzı kis biléta van Miske(!) kézírásával, ezek közül kettı látszik töredékesen, az egyiken „925,..2.” [talán 102], a másikon: [925.?] „bronz 143.”. Legutóbb (tévesen) újra hitelesnek vélték a feljebb leírt aranytárgyakat: KÁROLYI 2004, 211. kép. Ugyanitt, a 212. képen látható az a szintén hamisított, ötágú, poncolt csillagmintával díszített lemez, amelyik a Hawkes-féle és a Tompa(?)-féle fotókon is szerepel. 66 Lásd a 10–11. jegyzeteinket is. Hasonló szobrok a százhalombattai 109. halomból is elıkerültek: HOLPORT 1993, 9. k.; lásd még a horvátországi anyagot: RATNICI 2004, 327–354. katalógusoldalak képeit is. 67 A Sopron környéki halomsírok emberábrázolásainak rengeteg szakirodalmából csak az alappublikációját – GALLUS 1934 – és a legfrissebben megjelent értelmezését idézem: TÓTH 2009. Nagyon sematikus, karcolt ember- és faábrázolás egy velemi orsógombon (SM 54.577.92) is van. 68 MISKE 1907–1908, LIV. t. 27–28, LV. t. 7–9. 69 HOLPORT 1993, 27, 10. k. 4. További irodalom: FEKETE 1999, 44–45. Valószínőleg súlyzónak kell értelmeznünk a balfi, reprezentatív csüngılemez (a „szertartásmester” jelvénye lehetett) legfelsı frízén a poncolt alakok kezében nagyobb ponttal jelölt tárgyat is: BELLA 1910, 40. c és fıleg d ábra. 70 Véleménye szerint a Tepe Sialk B temetı 7. és 74. sírjaiból kerültek elı hasonló nıi szobrok. KEMENCZEI 1990, 29, 1. ábra, 33. 71 MISKE 1908, 266. 72 HORVÁTH 1987, 112–113, Pl. XXIV. 1; HORVÁTH 2001, 14. 73 UO. A feltárt 66 síros temetı vegyes rítusú volt, hamvasztásos és csontvázas – a LT B1-LT C1 idıszak közé keltezhetı – sírokat tartalmazott. A kérdéses sír mellékletei egyértelmően a legkorábbiak, igazából Hallstatt-

24

FEKETE MÁRIA

szinte tökéletesen azonos, legfeljebb a sarkadi feje arányaiban nagyobb, azt pedig lehet, hogy úgy érték el, hogy a fejrészt ismeretlen célból utánöntötték.74 A bronz szobrocskák minden bizonnyal kultuszcselekményekkel hozhatók kapcsolatba, fogadalmi vagy áldozati leletek lehettek.75 Ezt a feltételezést megerısíti az a kevés adat is, ami néhány esetben a lelıhelyrıl, leletkörülményrıl rendelkezésünkre áll.76 Továbbá: hasonló tárgyak Itáliában gyakran, ismert szentélyekbıl kerülnek elı.77 A lovas alakjainkat külön is ki kell emelni, ezek pontos párdarabjait szintén itáliai (venetiai) szentélybıl ismerjük.78 A szobrok pontosabb keltezését, korszakokhoz kapcsolását megnehezíti az egyes kultuszhelyek gyakran több korszakon is áthúzódó használata.79 Ezért is nagyon nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy a kelta környezetben elıkerült bronz szobrocskák (Rezi,80 Farmos) mikor készültek valójában.81 Hiszen a kultusztárgyak egyrészt mindig archaizálnak, másrészt emléktárgyat, kultusztárgyat ma is mindenki ıriz, legalább a nagyszüleitıl. b. Zoomorf alakok A bronzból öntött állatábrázolásaink, állat alakú füles csüngıink feldolgozásával még az antropomorf figuráknál is rosszabb helyzetben vagyunk. Csak régi, bizonytalan lelıhely-adatok: szakirodalmi említések – kép nélkül – állnak rendelkezésünkre. Ezek némelyike önálló plasztikai alkotás, más részük csüngı, ill. elıfordulnak olyan „fibulák”82 is közöttük, amelyeknél a tárgy lehetséges eredeti funkciója – hiányos voltuk miatt – nem határozható meg pontosan. Az állatszobrocskák szerepe igen kitüntetett és fontos lehetett.83 Értelmezésüknél jól indokolható, bizonyítható párhuzamot vontak a görög szentélyekben is megtalálható zoomorf figurákkal, melyek között a leggyakrabban koriak, valószínőleg családi örökségként maradhattak hosszabb ideje tulajdonosánál. E temetı népessége vagy népességének egy része biztosan helyi eredető lehetett, a kelta kor elején, elsı felében. 74 Az idézett publikáció (KEMENCZEI 1990) fotóján látszik, hogy valamilyen színkülönbség is van a szobor teste és feje között. Esetleg egy szintén kikopott csüngı-karika csonkját tüntették el az utánöntéssel? 75 Ehhez kitőnı helyszínül szolgál a Somlóhegy fenséges tömbje, a patakjai és a forrásai is. Lásd a 3. számú szobrocskánk lelıhelyadatát! De, mint látni fogjuk, a kalaposkıi helyszín is szentélyként interpretálható. 76 Lásd a táblázatunk összegyőjtött adatait is. 77 Pl. Este-Baratela szentély: NOT. SCAV. 1888, 3, 71, 147, 204, 313, 483. 78 Pl. Montegrotto, tavi szentély: DÄMMER 1986, 37. ff., Taf. 8, 9, Taf. 9, 13–17. 79 A Szárazd és Regöly közötti mocsarakat – legalább a Kr.e. 1. évezred folyamán, végig – áldozóhelyként használták. 80 Ehhez a darabhoz stílusban is hasonló, szintén késıi figura – szkíta környezetben – sírból került elı a Sulmvölgyben: WEDENIG 1997, 117. ff., Abb. 6. 81 Nemcsak a hazai lelıhelyekkel/leletekkel vannak ilyen nehézségek: keltának határozták meg a Kiskıszeg/ Batináról elıkerült szórványos szobrocskát is. TODOROVIĆ 1968, 26. tábla 4. 82 Vagy csak fibulának gondolt állatszobrocskák. Talán ilyen lehetett, vagy valószínőleg ilyen volt a kisravazdi kincsleletbıl elveszett „lófibula” is. FEKETE 1973, 348, *59. szám. Esetleg nem is fibula, hanem csüngı lehetett. Nagyon közeli rokon stílusú ló alakú csüngıt, ismeretlen lelıhelyrıl lásd HAMPEL 1886, LXVIII. t. 1. Errıl a csüngırıl azt is feltételezhetjük, hogy esetleg a kisravazdi kincsbıl – onnan eltőnt egy lóalak, amit a pannonhalmi latin nyelvő inventáriumban még leírtak – vagy más, ismeretlen kincsbıl, „szentélyleletbıl” származhatott (lásd a 90. jegyzetünket). De a lóalakunk fibula is lehetett, hiszen ilyet is ismerünk szép számmal, lásd a 99. jegyzetben. 83 A kelet-alpi és a szomszédos területek agyagszobrocskáiról: NEBELSICK 1992, 423. és a 26. jegyzet. Nagy számban ismerünk ilyen szobrocskákat és lovas ábrázolásokat is az egész területrıl. Kiemelkedı jelentıségőek a gemeinlebarni és langenlebarni figurák. Az utóbbiak között volt néhány különösen érdekes figura – lovas harcos alakja pajzzsal – a lábához tapadt ragasztóanyag-maradvány alapján – fatalpon felállítva, ahhoz erısítve lehet elképzelni a kompozíciót. A ragasztó betulin tartalma nyírfakéreg szurokból származott. SAUTER ET ALII 2002, 35. ff., picture 1. Itt ismét utalnunk kell a – képben eddig még nem közölt – szalacskai agyag nıi alakokra. Hasonló plasztikák kerültek elı a 109. százhalombattai halomsírból is: HOLPORT 1993, 9. kép. Ilyen és hasonló agyagszobrocskákra alapozva egy egész győjteményes kiállítást is rendeztek a zágrábi Nemzeti Múzeumban: RATNICI 2004. Itt kell megemlítenünk egy vöröses színő, talán tőzikutya/holdidol állatfejő töredékét Ság-hegyrıl, Tima László gimnáziumi igazgató győjteményébıl: KÁROLYI 2004, 13, 21. kép. (Ennek fej-kiképzése hasonlít egy velemi csészefül díszére, az állatfejben végzıdı számszeríjas fibulákra és a lófejő tőkre is: MISKE 1907–1908, XLII. t. 26–27, LIV. t. 6–9, 17, LV. t. 10–12.)


25

elıforduló alakok a ló-bika-ız/szarvas formák.84 Ezek az állatalakok egyes görög istenségek85 szimbólumai, olykor epiphaniájukat jelölték, de egyben évszakok jelképei is voltak. A ló-, bika-, szarvasalakok mellett a kos/kecske figurák fordulnak elı leggyakrabban a keleti Hallstatt-kultúra területén bronz és kerámia változatban; állatszobrocskák és protomé változatban is.86 A balkáni, szlavóniai, bánsági területeken a különféle állatfigurák bronz depot-okba kerülnek, és itt korábbiak, még Urnamezıs koriak (HaB1), pl. Poljanci, I. lelet, Slavonski Brod, Brza Palanka.87 A bronz állatplasztikák lelıhelyei: 1. Lóalak, hátán felfüggesztésre szolgáló karikával, Velem-Szentvid.88 2. Lóalak, a felfüggesztı karikája kikopott, hiányos, Velem-Szentvid.89 SM 54.512.649. 3. Ló alakú csüngı, ismeretlen lelıhely (8. tábla/1). Hátán a sörényét lemezszerő díszítmény ábrázolja, az állat füle félkör alakú, fején, nyakán, hátán és mellsı lábán bekarcolt rovátkolásokkal. Csüngıje ötszög alakú, a dunántúli vagy a kelet-alpi ötvösmőhelyek stílusában készült.90 4. Állatalak, Komárom vidéke(?).91 5. Kos, volt Liptó megye (?),92 MVF, IV d 3020, h: 4,7 cm, m: 2,5 cm. Csavart szarvú kos, kissé szögletesen megtörı nyak-hát hajlatában felfüggesztésre szolgáló karika. Lába, farka hiányos.93 6. İz alakú, kecses csüngı, hátán kissé kopott karika,94 Szebény, JPM, PVM 473. Régi, leletkörülmények ismerete nélküli „szórvány”. 7–10. Ló-, kos- és ızalakok, 4 db, Batina (Kiskıszeg).95 11–12. Lóalakok, 2 db, Dalj (Dálya).96 13. Szarvasalak, felfüggesztésre szolgáló fül vagy karika nélkül, Sotin.97 Más megfogalmazású bronz állatalakok (nem teljes körő győjtés, csak jelzés): • Állatfibulák. Kacsaalak, egy, a kutatásból már elveszett darab.98 A magyar régészeti szakirodalomban „kutya”-fibulák, máshol inkább lóként interpretált állatalakok nagy területen szóródva, több-kevesebb önálló formát képezve találhatók meg Dél-Itáliától kezdve az Alpok és a 84

KILIAN-DIRLMEIER 1979, 166, 187; METZNER-NEBELSICK 2002, 454. Összindoeurópai is. 86 Ezeknek az állatalakoknak és az általuk szimbolizált isteneknek az azonosítása külön tanulmányozást, elemzést és összefoglalást igényel. Itt csak megemlítjük a megkettızött vagy megháromszorozott, ún. janiform állatábrázolásokat, amelyek a Szépmővészeti Múzeum Antik Győjteményének kiállításán is láthatók (SZILÁGYI 2002, 113) és ilyenek – többek között – a British Museum győjteményében is vannak: LLOYD-MORGAN 1986, 47. ff., 1–9. k. A bécsi NHM-ban is van két kettıs ló- és egy kosfigura: LIPPERT 1994, 153, Abb. 13. 87 METZNER-NEBELSICK 2002, 454. 88 HAMPEL 1898, 80. ’a’ kép: a ló balra néz, sörényét bevagdosások jelzik, hátán ép kis karika, h: 3,5 cm, m: 2,5 cm; MISKE 1907–1908, LIV. t. 1. 89 MISKE 1907–1908, LV. t. 16. Elképzelhetı, hogy a két kép ugyanazt a lóalakot mutatja be, két oldalról. Bár a második fotón a karika jól láthatóan hiányos, míg az elsın épnek látszik. A Savaria Múzeumban ma csak egy ló van. Ez önmagában nem bizonyítja azt, hogy eredetileg is csak egy volt. Miske gyakran mutatta be a tárgyakat mindkét oldaláról. 90 HAMPEL 1886, LXVIII. t. 1. Nem kizárt, hogy ez a lóalak lehet a Ravazd-kisravazdi kincslelet elveszett „fibulája”. Lásd korábban a 82. jegyzetünket is. 91 A Milch-győjteménybıl került – vétel útján – a Nemzeti Múzeumba (egykori leltári száma 29.1936.18. volt), onnan 1966-ban a Szépmővészeti Múzeumba. 92 v. KÁROLYI 1968, 94, Taf. 26. 2. 93 A csüngı stílusjegyei alapján megkérdıjelezi a lelıhelyadatot, és dél-pannoniainak, sıt kiskıszegi leletnek gondolja: METZNER-NEBELSICK 2002, 454. és 769. jegyzet. 94 MARÁZ 1979, 140 (a tárgyrajz), 159. 95 METZNER-NEBELSICK 2002, 454, valamint 768. jegyzet. 96 UO., további irodalommal és Abb. 202; RATNICI 2004, 278, Fig. 43. 97 METZNER-NEBELSICK 2002, 454, valamint 768. jegyzet; RATNICI 2004, 274, Fig. 33. 98 „Nagykanizsa vidékérıl”: MÁRTON 1913, 337, XIX. tábla, 154. 85

26

FEKETE MÁRIA

Dunántúl területéig. Valóban az anyag egy része kifejezetten lovat ábrázol, a másik rész inkább felinákra hasonlít. Az összegyőjtött sorozat99 szinte azonos darabjai Velembıl100 és Sopronból101 kerültek elı. Ha – az elızményeket keresve – áttekintjük az ékszereknek a publikációkban elérhetı darabjait, akkor prototípusként egyetlen forma szökik azonnal szemünkbe. A tárgy megformálása, az állat testének megfogalmazása idézi a Pithekussai 325. sírjából származó oroszlánalakot, valószínőleg fibulát.102 A sír egyéb leletei: skarabeus, a sír idırendi kereteit megadó Bocchoris fáraó kartusával, euboiai és helyi utánzatú kerámia oinokhoék, skyphosok, askos,103 bronz spirális,104 valamint igen figyelemre méltó az elefántcsont és/vagy üveg- vagy borostyángyöngyökkel díszített drót-kengyelő fibulák105 elıfordulása is, stb. Most csak az oroszlánfigurát nézzük! Kecsesen megformált teste hiányos, farka kezdetben felfelé ívelıdik, de utána mégis lefelé hajlik (nem kunkorodik a háta fölé, mint az eredeti keletiek, nem követi a „mintakönyvet”), szája tátva, ahogy egy ragadozóhoz illik, és ahogy tátott szájában zsákmányával, egy patás állat lábával szokták ábrázolni a keleti görög, a korinthoszi és az etruszko-korinthoszi vázafestészetben is.106 A velemi fibula vaskosabb megformálású, a fején ferdén keresztülhúzódó – kutyaként értelmezhetetlen – bevagdosással díszített borda az oroszlán sörényét jelzi,107 s ez a nyakán is végigfut. Mellsı lábánál a tőtartója letörött, az újat szegecscsel applikálták, ami szintén elveszett. Hátsó lába egyhajtású rugóban folytatódik, és tőben végzıdik. Technikailag szinte ugyanilyen a soproni darab is (9. tábla). • Madár és nıalak kompozíció; madáralakkal díszített pálcatag, keleti Hallstatt-kultúra stílusa, Regölybıl.108 • Állatfejő bronztők – Velem-Szentvid.109 • Állatfejben végzıdı lábú Certosa-fibulák110 (10. tábla). A kora vaskor-végi Certosa- fibuláknak (Kr.e. 5. század) egyik különálló csoportját kell megemlítenünk: igazi vaskori technikával, kovácsolással készült bronz ékszerek. E fibulák újra két-, sıt esetenként többrészesek; a kengyel kis, ellentett irányú, lyukasztott végébe egy apró bronzpálca segítségével számszeríjas formára tekert rugószerkezetet illesztenek. A Velem-szentvidi település leletei között elıkerült egy olyan sorozat is, amelynek segítségével nemcsak az észak-itáliai eredető kapcsolótők helyi variánsainak gyártása bizonyítható, hanem készítésük pontos menete is rekonstruálható, mégpedig a hosszú évszázadokon át 99

ELES MASI 1986, Tav. 188–189; TERŽAN 1990, 17. térkép és lelıhelylista; GLUNZ 1997, 134. skk.; METZNERNEBELSICK 2007, Abb. 6. 100 MISKE 1904, 34, Fig. 34; MISKE 1907–1908, LIV. t. 2. (SM 54.512.650); MÁRTON 1913, 337, XIX. t. 153. 101 PATEK 1976, 17. k.; 1982. Az állat pofa-része nagyon hasonlít egy La Rusticából (Rómától északra) származó darabra: RÓMA SZÜLETÉSE, 44. k. 102 RIDGWAY 1999, 146. skk., Fig. 2. 103 A dunántúli leletanyagban Vaszar 11. halomsírjából került elı: PATEK 1993, Abb. 86. 13. 104 Ilyen pl. a szalacskai halomsírokból került elı: KABAY 1960. 105 Szintén a szalacskai halomsírokban (KABAY 1960, XIII. t. 4–5) és a Velem-szentvidi telepen volt hasonló: FEKETE 1982, Abb. 4. 106 SZILÁGYI 1975a; 1992, CI. bd., pl. a Boehlau-festı szárnyas oroszlánja, szájában lábbal. A Szakállas Szfinxfestı szárnyas lényeinek farokábrázolására hasonlít a bronz oroszlánjaink farka: UO., passim. Faragott „szigeti gemmán” láthatunk hasonló megoldást a farokábrázolásban: BOARDMAN 1994, 54, Fig. 50. Egy bronz oroszlánplasztika farka lefelé hajlik egy vadász-oroszlán-kutya hármas figurán: Uİ. 1994a, Fig. 12. Ugyancsak lefelé hajlik az oroszlán farka a preszkíta aranykincsekben (Dalj – csüngı, Michałków – fibula): KOSSACK 1996, Abb. 1. B 1, Abb. 3. 1–3. Formailag ezekhez hasonló, de a festett oroszlánok farka felkunkorodik az Ordító oroszlánok nemrég feltárt, korai etruszk sírjában. ÉlTud 2006, 28, 867. 107 A sörényábrázolás hasonló megoldását láthatjuk a „fazekasok nyelvén,” egy átlósan rajzolt, ferdén vonalkázott pánt formájában: BOARDMAN 1994, 46, Fig. 44. A vaskori oroszlán-ábrázolásokkal máshol részletesebben kívánunk foglalkozni. 108 FOLTINY 1958, Taf. 2,1; MISKE 1907–1908, LIV. t. 5, variáció: XXXVIII. t. 19; FEKETE 1985, 68, 1. k. 3a–b. 109 MISKE 1907–1908, LIV. t. 6–9, LV. t. 10–12, lófej(?)ben végzıdı pálcatag: LV. t. 13. 110 Összefoglalóan a Certosa-fibulákról: TERŽAN 1976.


27

használt bronz alapanyagon, az új, vaskori technika, a kovácsolás alkalmazásával.111 E kapcsolótők jelentıségét már Miske Kálmán felismerte, és három, késıbb a Naturhistorisches Museumba jutott fibulát be is mutatott.112 • Állatalakkal díszített poncolt lemezek: madáralakkal díszített lemez, Velem-Szentvid113, sematikus ívvel rajzolt kettıs lósörény-ábrázolások (?), díszített korong és sematikus lovakkal díszített lemez.114 Agyag állatábrázolások: • Állat alakú edények. Az állat alakú, állat testő edények valószínőleg alaptípusai, kiinduló formái azoknak a keleti Hallstatt-kultúra területét behatároló kerámiáknak, amelyeket a „virágkorban” különféle (Kegelhalsés Kragenhals-, kúpos és galléros nyakú) protomés edények képviselnek. Az állat alakú edények kicsik, és a zoomorf jelleget az is hangsúlyozza, hogy láttatják az állat lábait, sematizált formában. Ilyen edényeket Velem-Szentvidrıl,115 Sopron-Burgstallról116 ismerünk, a sort egy újabb, még közöletlen, Szentvidrıl származó117 darabbal tudjuk kiegészíteni (11. tábla). Ez utóbbival rokon stílusú két edény közelebbrıl ismeretlen, Baranya megyei lelıhelyrıl került a pécsi JPM-ba. Az egyik fedıje maga is madár alakú; mintha anyja hátán hordozott vízimadár fiókája lenne.118 • Karcolt állatalakok, pl. a Burgstallról és a Váris-hegyrıl.119 • Állatszobrocskák.120 • Állatfejben végzıdı tőzikutyák.121 • Állatprotomék: bika, kos, griff. A keleti Hallstatt-kultúra elterjedési területét kijelölı legjellegzetesebb edények a bikaprotomés122 „Kegelhalsgefäß”és/vagy Kragenhalsgefäß, ritkábban 111

MISKE 1905, 276–277. MISKE 1905, Abb. 11–13. Az 1980-as linzi nagy Hallstatt-kiállításon (és konferencián) be is mutatták ezeket a fibulákat, a katalógusban is szerepelnek: DIE HALLSTATTKULTUR 1980, 206–207. Készítésének menete: egy kis bronzhasábot öntenek, kovácsolással nyújtani, alakítani kezdik, a pálca egyik végét ellentett irányba kalapálják, átlyukasztják, a vastagabban hagyott végébıl szintén ellentett irányban egy szélesebb lemezt kalapálnak és visszahajtják, ebbıl lesz a tőtartó. Az egész ékszert finoman lecsiszolják, elegáns vonalas, perem melletti véséssel, haránt irányú karcolással díszítik, majd összeszerelik a rugós tőrésszel. A tőtartó tetejét kis visszahajtott szarvacska, lapos vagy profilált, esetleg gyöngyszerően megformált gomb vagy apró állatfej díszíti. 113 MISKE 1907–1908, LIII. t. 59. 114 MISKE 1907–1908, XXXVII. t. 51, LIII. t. 58. 115 Hiányos volta miatt nem állapítható meg biztosan, hogy milyen állatot ábrázol. Valószínő, hogy két lába miatt madár lehet. Erre utal az itt bemutatandó újabb edény alakja is: MISKE 1907–1908, LIV. t. 20. 116 BELLA 1893; PATEK 1993, Abb. 102. 2, 4. 117 A lelet Kern István tulajdonában van (Velem, Rákóczi u. 56.), a hegyen, a forráshoz („Szentkút”) közeli, újkori útbevágásnál találta. 118 PATEK 1968, CI. tábla 1–2. Valamint feltétlenül ki kell emelnünk a kiskıszegi madáredényeket az igen határozott formai hasonlatosságuk miatt. METZNER-NEBELSICK 2002, 151, Taf. 17. 4, Taf. 26. 9. Talán ilyen madáredény fedıtöredéke (esetleg tálperem dísze?) Sigetecrıl: RATNICI 2004, 302, Fig. 17. 119 GALLUS 1934, II. t. 4–6, III. t. 8, VI. t. 1–2, VII–VIII. t., XVI. t., XVIII. t. 120 Pl. Visegrád: GRÓH 1984, 4. k.; Velem: MISKE 1907–1908, LIV. t. 22–24. stb. 121 Pl. Sopron-Burgstall: GALLUS 1934, X. t. 1–2; Velem: közöletlen velemi darab a Savaria Múzeum állandó kiállításának terepasztalán, és MISKE 1907–1908, LV. t. 1; Sághegy: KÁROLYI 2004, 21. k. 122 Igen szép kivitelő, régen elıkerült bikafejet Szalacskáról ismerünk: DARNAY 1912, 155. skk., III. t. 14. Azóta több darab is elıkerült ugyanerrıl a lelıhelyrıl, pl.: KEMENCZEI 1974, 3. skk., 5. k. 6. Paks-CsámpaPüspökdombról is ismert egy római ırtoronnyal megbolygatott halomsír ásatásából egy vörösre festett bikafej: CSIZMADIA 1990, 27–28. „Csámpa községtıl délre, 200 méterre a 6-os fıút keleti oldalán emelkedı domb. Tetejérıl lehet a legmesszebbre széttekinteni a vidéken. A helyi hagyomány szerint Tomori érsek csapatai állomásoztak itt és innen kapta a nevét. A domb lankásabb északi lejtıjén és a tetın” Visy Zsolt vezetésével folyt 1989 májusában a limest kutató, szondázó ásatás. „A munka során, a 3. kutatóárok keleti végében bukkantunk rá egy kora vaskori sírra. A leletek a szokásosnál kevésbé voltak mállékonyak. A töredékekbıl három edény állítható össze szinte teljesen, és még három edénybıl maradtak meg számottevı 112

28

FEKETE MÁRIA

(pl. Dunajska Lužna) bikafejjel díszített agyagsitulák.123 A feltárt vaskeresztesi I–II. halomsírban több példány is volt a kúpos nyakú, nagymérető bikafejes edényekbıl.124 A vörös edények között bikaprotomékon kívül kosfej125 is felismerhetı a töredékek között. A Sulm-völgyi kúpos nyakú edények között ız/szarvasfejre emlékeztetı is volt.126 A griff-protomékkel127 díszített, ónrátétes edény alakja a helyi kora vaskori kerámiaforma (ti. Kegelhalsgefäß): az erısen sematikus fekete griff-fejek elıdjét viszont az észak-szíriai eredető, görög, majd etruszk átformáláson keresztüljutott ábrázolásokban kell keresnünk. E vaskeresztesi protomék párhuzama a szlovéniai Hardekrıl128 került elı, s talán szintén griffeknek határozhatók meg a gemeinlebarni és süttıi ún. „madáremberek” is.129 A görög bronz griffek130 füle körülrıl induló spirálisait a vaskeresztesi edények protoméire akasztott bronz láncocskák helyettesítik, melyeket a szeme táján átdugott, összesodort bronzlemezbıl készített tartóra függesztettek. Végül, a teljes vaskeresztesi griff-protomés edény felületére ónfóliából kivágott, többféle alakú – futó- és koncentrikus meander – formában lemezkéket ragasztottak. • Állatfej alakú díszbütykök edényfülekrıl.131 • Fedık állatalakjai: lovak, (ızek), madarak. A madár- és lóalakkal díszített fedık elızményeit az attikai késı geometrikus edények között kereshetjük. Athén temetıibıl több példány is ismert. Ez a forma etruszk környezetben is megtalálható: Cerveteri, Tomba Regolini Galassi.132 Apró, tömör állatformák, közöttük gyakran madáralakok jelennek meg: edények oldalán vagy fedıkön vagy az ún. Kalendenberg-triász (belsıdíszes, talpcsöves tál, plasztikus állatfejben végzıdı szarvú holdidol, ikerrészek. A nagy urnák egyike bikafej protoméval, egy másik jellegzetes, csillogó grafitbevonattal és turbánmotívummal díszített, elıkerült egy fehér-vörösre festett edény, valamint szürke, ujjbenyomásos és Wformájú, bekarcolt mintával dekorált is. A leletek egyértelmően a kora Hallstatt-kultúra emlékei. A domb északi és déli hajlatában nagy mennyiségő késı bronzkori kerámia szórvány került elı.” A leletanyag a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeumba került, raktározási gondok miatt nem sikerült megtekintenem. A leletanyag leírásából – látatlanban is – az alábbi pontosítást kell tenni: biztosan nincs benne fehér festéső edény, legfeljebb oxidálódott ónfóliadíszes. Nagy valószínőséggel az is kijelenthetı, hogy a bronzkorinak leírt edények kora vaskori házikerámiák, amelyek a tumulus temetkezések szertartásai folyamán nagy mennyiségben, törötten kerültek a halomsír feltöltésrétege alá, és talán a halomfelhordás különbözı idıszakában is, a különféle rétegek közé. Abból, hogy a halomsír észak felé lankásabb, arra lehet következtetni, hogy bejárati folyosós sírkamara volt, a megszokottabb az lenne, hogy a dromost délre építették. Igaz, a százhalombattai halmok bejárata keletre nézett. Mindenesetre, a késı bronzkorinak leírt nagy mennyiségő leletanyag északról és délrıl egyaránt elıkerült. A Püspökdombról mint ıskori lelıhelyrıl már Wosinszky Mór is tudott, leírta, hogy Pakstól délre, az országút mentén fekvı Püspökdombnak az egykori Duna-meder felé lejtı részén, nagy területen, elszórva „szemcsés anyagú, prehisztorikus edénytöredéket” talált. WOSINSZKY 1896, 485–486, 788, CLXXXV. t. Nem minden szarvtöredék tartozott protoméhoz. Tévesnek gondoljuk a góri településen elıkerült töredékek bikafejként, bikaprotomés edényként való rekonstrukcióját (ILON 2008, Abb. 2), hiszen pusztán fej nélküli, szarvakkal díszített füles csészék és nagy edények is ismeretesek a Hallstatt-kultúra több lelıhelyérıl, pl. Hallstatt: lásd a Hallstatt Museum plakátján; Csönge: PATEK 1993, Abb. 95. 11, Abb. 102. 7. 123 VLADÁR 1979, Abb. 80–81. 124 FEKETE 1981; 1985a, Abb. 6. 3–5,16. k. 125 FEKETE 1985a, Abb. 6. 1–2. 126 DOBIAT 1980, Taf. 41. 1, 45. 127 FEKETE 1985a, 35, 59, Abb. 7. 128 PAHIČ 1966, 103. skk., 1. t. 4. 129 Bika-madár kompozit lénynek tartja: KOVÁCS 1981, 67, Abb. 2. 130 HEGYI 1981, 79. Az észak-szíriai griffprotomés bronzüstök megjelentek Görögország területén és utánzataik Itáliában (Narce, Gortyn, Cerveteri, Chiusi): SIEGFRIED 1986, 249, Abb. 1, Abb. 4. és Karte 1–2; GOLDMAN 1960, 32; HOPKINS 1960, 368. skk.; MUSCARELLA 1962, 320; BOARDMAN 1994, 37, Fig. 30 stb.; lásd még: FEKETE 1985a, 59, valamint az 54–58. jegyzetek. Ugyancsak spirálist láthatunk – a griff füle alatt – egy vörös alapon fekete, festett, Kyklad stílusú, Aiginában elıkerült griff alakú korsón is: BOARDMAN 1994, 46, Fig. 44. 131 İz-szerő: MISKE 1907–1908, LIV. t. 17, elnagyolt állatfej: UO., LIV. t. 16. 132 A korai publikációból a két töredékes állatalak közül az egyik inkább szarvasalaknak látszik: RHÉ 1929, 3. ff.; FEKETE 2004, 37, 6. kép; lásd még KURTZ – BOARDMAN 1985, 68, Abb. 9; SNODGRASS 1971, Fig. 18.


29

edény) táljainak peremén vagy a táljaiba állított holdidolon.133 Egy szép kivitelő, fényezett, fekete színő, letört madáralak (galamb?) és elnagyoltabb változata is elıkerült Velembıl.134 c. Thimiatherion- vagy kandeláber-láb (8. tábla/3) A bécsi Naturhistorisches Museum İskori Győjteménye „Komárom vidéke” lelıhelyrıl135 ıriz egy igen érdekes bronztárgyat (ltsz.: NHM 51.255). A tömör, sárgászöld patinájú bronzból öntött plasztikának három, macskaféle ragadozót (talán oroszlán?) formázó lába és három, különbözı állatot formázó feje van, amelyek ugyan nem képviselik a bronzszobrászat csúcsát, de ritka voltuk miatt figyelmet érdemelnek. Az ábrázolások leginkább csavart szarvú kos/kecske-bika-ızfejek lehetnek. A térben háromfelé nyúló három láb (tulajdonképpen tripus) és háromfejő plasztika a nyakrészek találkozásánál függıleges irányban átlyukasztott; ahová a lámpa- vagy füstölıtartó állványt beillesztették. A tárgy pontos párhuzamát nem ismerjük. Stílusában, kivitelezésében határozottan különbözik az itáliai etruszk és egyéb mőhelyek készítményeitıl, viszont rokonítható az elıbb felsorolt állatplasztikák egy részének, fıleg pedig a stájerországi strettwegi kultuszkocsinak136 a – szintén párhuzam nélkül álló – stílusával. Mindenképpen említést érdemel, hogy az állatkompozíciós öntvény készítıi – jól láthatóan – ismertek etruszk háromlábakat, ez különösen a negyedik állatként megjelenített oroszlán lábának137 megformálásán látszik. De a megoldás nem itáliai, hanem kelet-alpi (beleértve a Dunántúlt is) mőhelyhez köthetı. A füstölı- vagy lámpatartó állvány összeszereléséhez, valamint a felsı rész díszítményeinek megtartásához138 olyan hengeres, átlyukasztott, kónikusan profilált tagok illenek, amilyet a Velem-szentvidi település leletei között is láthatunk.139 Feltételezhetıen talán ilyen tárgyhoz vagy más, kompozit elemekbıl álló, plasztikákkal díszített, ismeretlen funkciójú bronz eszközhöz tartozhatott az antropomorf leleteink közül a 9. számú ószınyi büszt is. Ezek a tárgyak sem mindennaposak a kelet-alpi Hallstatt-régióban. 133

Tálperemeken: pl. Porpác, Somlóvásárhely és Süttı: TOMPA 1937, 104; Sopron-Burgstall: GALLUS 1934, X. t. 2, 5; PATEK 1993, Abb. 102. 6; Velem-Szentvid: MISKE 1907–1908, LIV. tábla 25; fedın: Mesteri: PATEK 1993, Abb. 102. 5; Sághegy: közöletlen anyag a MNM-ban és a bécsi NHM-ban. Ezek görög és etruszk elıképeibıl, a lóalakkal díszített fedıkbıl: BRANN 1962, Pl. 15. 252, 269; TOUCHAIS 1979, 542, Fig. 42; VICKERS 1985, 134. kép (Cerveteri, Tomba Regolini Galassi). A holdidolok közül lásd KÁROLYI 2004, 21. k. Károlyi szerint edénydíszítmény (protomé), tömörsége, súlya, mérete miatt valószínőbb, hogy tőzikutya szépen megformált, szoborszerő fejtöredéke. 134 MISKE 1907–1908, LIV. t. 26. Etruszk változata, bucchero tálon: WE 100. B 2 61. Kevésbé sikerült velemi madáralak: MISKE 1907–1908, LIV. t. 25. A hasonló korú vagy kicsit késıbbi görög sírkerámián és szertartási edényeken inkább felemelt kező (=a gyász és siratás gesztusa) siratóasszonyokat látunk rátétekként, KURTZ – BOARDMAN 1985, Abb. 18–20, vagy kígyóalakokkal, virággal megkomponálva: UO., Abb. 21. 135 Cf. az antropomorf, a zoomorf plasztikák és fibulák korábban is emlegetett lelıhelyével, ahol egy feldúlt, kifosztott, széthurcolt, a jelek szerint meglehetısen gazdag temetıt és/vagy kultuszhelyet (a Dunánál? átkelıhelynél?) feltételezhetünk. A hármas és háromféle állatot megjelenítı plasztikus alkotások nem ritkák Mediterráneum-szerte. Nemcsak istenségek, hanem évszakok szimbólumai is ezek az állatalakok. A hármas osztás egyetlen szobrászati emlékét idézzük most: egy, az alkotója („Euthykartidas, a naxosi”) által szignált kos, oroszlán, gorgó-fejes oszlopbázist Délosból. BOARDMAN 1994a, 29. f., 56. kép. 136 SCHMIDT 1934; EGG 1996. A kultuszkocsi üstjénél lévı áttört, szimmetrikus csigás peremsor határozottan emlékeztet az ún. mélosi vázák – egyébként valószínőleg Paros szigetén készült – darabjainak díszítı soraira; lásd pl. a 7. századi, orientalizáló, alakos dísző vázák közül azt az Apollónt és Artemist ábrázoló amphorát, amely 625 körül készült: SZILÁGYI 1967, III. kötet, 291. és 706. 137 Az etruszk oroszlánmancsok alatt mindig van valamilyen biztonságot növelı, kiegyenlítı alátét: gömb, korong, téglatest stb. Lásd MACNAMARA 1986, 81; ITALY OF THE ETRUSCANS 1991, 30, 34, 37–39; ETRUSCANS 2000, 397. ff., cat. 54, 231, 233, 234, 281. 138 UO., 42–55, WE 272, D2 23.e, feltehetıen Vulciból származó kandeláber profilált, hengeres szerelvénye (a Kr. e. 5. század közepérıl) különösen hasonlít a velemire. Ilyen etruszk állványt – hasonló, hengeres taggal – mutat be a Szépmővészeti Múzeum antik kiállítása is, tetején táncoló ifjú alakjával. Ilyen tárgy díszítménye lehe-tett az antropomorf bronszobraink között felsorolt, 9. számú, az ószınyi büszt is. 139 MISKE 1907–1908, LIII. t. 23. Ezek etruszk elıképei: MACNAMARA 1986, 81. skk.

30

FEKETE MÁRIA

d. Bronz applikáció (8. tábla/2) Néhány szóval meg kell emlékeznünk egy ma ismeretlen helyen lévı, kis, halszerő bronzalakról, amelyrıl csak annyit tudunk, hogy Velembıl került elı.140 Sajnos, semmi más információ nem áll rendelkezésünkre, és ami még ennél is rettenetesebb, a tárgy maga is nyomtalanul eltőnt az egykori ırzési helyérıl,141 a szombathelyi múzeumból. Miután semmiféle adattal nem rendelkezünk a felbukkanásáról sem, csak arra lehet gondolni, hogy valamelyik utolsó, a ’30-as évek elején végzett Miske-féle ásatásból kerülhetett elı. Nem tudjuk, hogy a „szirén”-szerő applikáció domborodik-e, meghajlik-e akár függılegesen, akár vízszintesen, hogy valamire rásimulhasson, felszerelhetı legyen, ezért mindenféle további interpretálási lehetıségtıl és kísérlettıl el kell tekintenünk. Az egykori létezésén kívül semmit sem tudunk arról, hogy a halszerő bronzdomborításunk edényfül (esetleg amphora, gyakrabban oinokhoé) felszerelését takaró és tartó díszítmény (Attasch) volt-e, vagy esetleg kratér nyakára applikált rátét – egy frízszerő jelenetsor egyik darabja – vagy egyéb, csüngıszerő,142 önálló vagy összetett díszítmény része; így csak megemlítjük, hogy a keleti eredető motívumok görög átformáláson keresztül, többféle változatban jelentek meg Itáliában. Az etruszkoknál ezzel a szárnyas alakkal pl. bucchero, háromlábú edénytartót díszítı figuraként is találkozunk.143 * A fentiekben közölt leletanyagban csak az ember- és állatplasztikák összegyőjtésénél törekedtünk a lehetséges teljességre, a leletanyag többi részénél csak jelzésszerő válogatást adtunk a gazdag leletanyagból, annak illusztrálására, hogy a kora vaskor kapcsolatrendszere jóval intenzívebb, bonyolultabb és szerteágazóbb, mint az a hazai kutatás interpretációjában megjelenik. Ennek megváltozásához kíván adalékul szolgálni szerény közleményünk is. II. Kora vaskori szentélykörzet(?) A bonyolult kapcsolatrendszerrel144 a Dunántúlra került vagy részben helyben készült utánzatok, presztízs értékő, kultikus jelentıségő, mediterrán eredető vagy jellegő tárgyak használatáról, a velük végzett rítusokról, a kultuszokról, a tisztelt istenekrıl, a hérosok vagy az égiek kultuszának helyszíneirıl nagyon kevés információval rendelkezünk. Szentélyek a korai idıben elsısorban természet alkotta, különleges tereken voltak: pl. a növényföldrajzi zónák találkozási sávjában, terebélyes fáknál, vízi vagy hegyi átkelıhelyeknél, forrásnál, mocsárban, szikláknál, barlangokban stb. 140

MÁRTON 1933, 68, 118, 28. tábla 3. A 68. oldal leírása: „egy sajátságos kis dombormő a Szombathelyi Múzeumban: egy nagy fejő, halszerő alak Velemrıl. A bronz oinochoeknek az ú.n. Siren attachaival való össze-hasonlítása meggyızhet arról (v. ö. Jacobstal-Langsdorf, Bronzeschnabelkannen, XI. tábla 110. és 111), hogy a felsı szárnyak elhagyásával öltötte magára a kis tárgy a hal alakját, rendeltetése azonban inkább edény falára forrasztott önálló díszítmény lehetett: mint aminık a trebenistei volutáskratér lovasai: Östr. Jahreshefte XXVII. (1931). 24. o. Fig. 34. Ennek az anyagnak a bıvülését halomsírjaink tervszerő átkutatásától várhatjuk majd, mert a díszes bronzedények importjának emlékeit ezek rejthetik.” 141 Sajnos, a Savaria Múzeum Adattárában, leltárkönyveiben sem bukkantam semmilyen feljegyzésre a tárgy elıkerülésérıl, eltőnésérıl, hollétérıl. 142 A palestrinai Tomba Galassi orientalizáló leletei között volt olyan csüngıdísz, amelynek halvány utánzata lehet a velemi darab: DE PUMA 1986, 369, 5. k., 391. 10. Lásd még, lehetséges analógiaként, egy ismeretlen lelıhelyő, itáliai bronz lemezkelyhet, nı alakú karyatidákkal: RÓMA SZÜLETÉSE, 105. kép. De nagyobb valószínősége a „hal”-szerő szirén Attasch-ként való használatának van. 143 SZILÁGYI 2002, 121, 89. k. Elıbb Caere, majd késıbb más városok bucchero kerámiái széles körben terjedtek, keresettek voltak az egész Mediterráneumban. Bucchero phiálékból szórványosan északra, így Velembe is jutott: MISKE 1907–1908, LVII. t. 23 (régi leltári szám: L XI. 278). Itt és néhány más, dunántúli lelıhelyen utánozták is. Velemiek pl. UO.: LVII. t. 8 (SM 54.517.237. régi leltári szám: L XI. 217) és NHM 32.492. 144 Ezek közé tartozik: a szimbolikus és valódi kereskedelem, a presztízs-ajándékok cseréje, a keimélia vagy a gyarmatosítási mozgalom elızményének tekinthetı információszerzés idejének távolsági összeköttetései, a bizonyos amphiktiónia jellegő vallási kapcsolatok, pl. a hyperboreusok délosi „ajándékai”. Lásd errıl: BÍRÓ 2007.


31

Egyes természeti helyszínek szentségérıl, a szakrális tájakról már az antik források is megemlékeztek.145 A szent jelleg tisztázása érdekében is fontos a helymegjelölések pontos rögzítése, értelmezése. Megırizhettek számunkra bizonyos földrajzi „rendellenességeket”, amelyek az egyes helyszínek megszentelt jellegét hangsúlyozták az ıskori lakosság számára. Ilyen lehetett pl. a Kalaposkı,146 a Széleskı, az Asztalkı, az Ördög asztala,147 a Satzenstein, a Prädigstuhl, az Apostolok fája, a Gyilkos szikla és még néhány hasonló, ma is használatos elnevezés. E felsorolt nevek mind a velemi lelıhely „külsı helyszínein”, az ıskori „város” néhány kilométeres körzetében, az elıváros zónáiban találhatók148; itt valószínőleg ısi szentélyek is rekonstruálhatók. Ilyen lehetett az a Szentvidhegy lábánál feltárt kis épületmaradvány, melynek leleteit Miske Kálmán közölte.149 A másik, jelentısebb, nyilvánvalóan közösségi ünnepségek helyszíneként szolgáló szentélykörzet a Kıszegi-hegységben, a Kalaposkın lehetett. Innen jó kilátás nyílik a tıle észak/északkeletre fekvı Szentvidre, a „városba”, a politikai-gazdasági központba150 (12. tábla). Itt került elı 1908-ban, az elızı felsorolásunkban 1. szám alatt bemutatott áldozati edényt vivı fiatal nı bronz szobrocskája. E helyszíntıl délre, kb. egynapi járóföldre, a Vaskeresztes-magyarkeresztesi Vashegyen, a 20. század elején, szılı aláforgatáskor került elı egy bronz kincslelet; bordázott bronz cistában (Rippenzisten), sziklás hegyfelszínen, kıvel letakarva rejtették el az értékes, reprezentatív bronz ékszereket.151 A Hallstatt-kori kincsleleteink mindegyike ún. különleges helyszíneken került elı: sziklánál, kıvel letakarva az említett magyarkeresztesi, forrásnál a Ravazd-kisravazdi152, mocsárban a Szárazd-regölyi153 és a regölyi154, folyóból a kurdi.155 A magyar múzeumi gyakorlatban, régészeti fogalom-meghatározásban az a tárgy, amely nem ismert régészeti lelıhely (település vagy temetı) területén került elı, „szórványos”, vagyis csökkent értékő minısítést kap. Ezzel az eljárással az egykor létezett kultuszhelyek meghatározását, majdani térképezését tesszük eleve lehetetlenné. Felül kellene vizsgálnunk ezt a gyakorlatot, és pontosabban kell rögzítenünk a telepeken, temetıkön kívül elıkerült tárgyak régészeti és földrajzi körülményeit, helyszínét. A Kalaposkı (13. tábla) nevő helyszín hat nagyobb és több kisebb sziklatömböt és kis barlangot jelöl. Keletrıl, a Széleskıtıl Kalaposkıhöz mintegy 200–220 m hosszú felvonulási út, feltételezett via sacra vezet a tömb mindkét végén, két-két kapukövön keresztül. A sziklaegyüttes nyugati oldalán is kapu-kı pár van, ezeken keresztül egy újabb sziklás-barlangos helyszínre lehet eljutni. 145

Pl. SENECA: Erkölcsi levelek, 41; P LINIUS: Epistolae, 8. 8; LONGOS: Daphnis és Khloé, I. könyv; VERGILIUS: Aeneis, VIII. 351–352. 146 A sziklák geológiájáról a tanösvény tábláján ez olvasható: „A Kalaposkı (vagy inkább Kalaposkövek) vulkáni eredető metamorf kızetbıl, zöldpalából épülnek fel. A hegységképzıdés során az egykori, tenger alatti vulkáni eredető anyagba különbözı mennyiségő mészanyag került. A kızet felszínre emelkedése után a magasabb mésztartalmú kızetek a csapadék és a szél miatt gyorsabban pusztultak le, mint azok a kızetek, amelyeknek mésztartalma nagyon alacsony. E lepusztulási folyamat eredményeként jöttek létre a ››kalapot viselı‹‹ kövek, e folyamat is szerepet játszott a környékbeli barlangok, sziklaereszek, üregek létrejöttében.” 147 Innen került elı 1841-ben egy nagy bronz sarlólelet. FEKETE 2008a, 529 (további irodalommal). 148 A polis részei, különféle zónái: asty, khora, proastion, mesogaia. AUDRING 1981. 149 Talán egy másik áldozóhelyrıl, szentélyrıl tudósít bennünket Miske a Szentvid-hegy alatt, az ıskori városon kívül talált fogadalmi jellegő leletek közlésekor. Ez a helyszín a hegy lábánál, Velem falutól északra, mintegy 150–200 lépésre volt található: MISKE 1905, 270. skk. 150 Gondos, céltudatos erdıgazdálkodással, ökoturisztikai-régészeti szemlélettel a Vaskeresztes-Schandorf/Csém -Burg/Pinkaóvár-közeli tumulus mezı, kora vaskori kincslelet lelıhelye és a földvár helyszínei is jól láthatók lennének. 151 A kincslelet nem teljes, megtalálói széthurcolták a leletanyagot, a múzeumi altisztnek csak részben sikerült összegyőjtenie. MOZSOLICS 1942, 155. skk.; FLEISSIG 1943, 155. skk. 152 FEKETE 1973, 341. ff. 153 FEKETE 1985, 68. ff. 154 FEKETE 1995, 37. skk.; KEMENCZEI 1996. 155 WOSINSZKY 1896, 73. skk.; HAMPEL 1896, 103, 16. t.

32

FEKETE MÁRIA

Százegy éve publikálta Miske Kálmán a kalaposkıi csüngıs fejő nıalakot,156 de senki nem járt utána a helyszínen ennek a fontos kérdésnek. Velem-Szentvid ásatásával és az akkori politikai körülmények között még lehetséges környezetének terepbejárásával töltött 14 idény alatt – sok-sok kísérlet és megszerzett határsávbelépı ellenére – nem lehetett a szigorúan zárt területre jutni, csak a rendszerváltás, a határsáv megszőnte, a szögesdrót kerítés lebontása után. Mikor már nem dolgoztam Vas megyében, nyaranta, sokszor családostól látogattuk meg a Kalaposköve(ke)t. Férjem, Tóth István lelkesen nézegette, elemezte a helyszínt, és határozott meggyızıdése volt, hogy fontos ıskori kultuszközpontban jár. Cikket készült írni róla,157 értelmezı vázlatot készített a területrıl. Ilon Gábort kérte, hogy ássa meg a helyszínt, aki régész technikus tanítványaival hitelesítı ásatást végzett, melynek során beigazolódott, hogy az ıskor több korszakában használták ezeket a természetes helyszíneket.158 Tóth István egyedülálló talentumával, ókor- és vallástörténész képzettségével megértette, megérezte a Kalaposkı helyszínének varázsát és lényegét.159 Egyszer, talán egy jobb korban, lesz igény és pénz is e fontos kérdések tisztázására, és elıkerülnek a kora vaskori kalaposkıi Via Sacra oltárainak, szentélykörzetének más leletei. Isten adja, hogy egyszer Tóth István Kalaposkıre vonatkozó hipotéziseire is fény derüljön! E sorok zárásaként, lássuk Tóth István 2002 júliusában készített vázlatát (14. tábla) a Kalaposkı helyszíneirıl! A térképvázlat jelei (T.I. jegyzetfüzetébıl): Sz a k a d é k A= Kapukövek az út két oldalán (pylon) B= „Kalapos” kövek (oltár) B1 = Észak felé nézı sziklaeresz = tőzrakó-, fényjel-adó hely C= „Szószék” kövek, körüljáró úttal D= A Szent Vid hegy felé mutató „látókövek” E= Délre nézı sziklakibúvások – sírtemplomok? Múzeumok betőjelei, technikai rövidítések: BM = British Museum, London DDM = Déri Múzeum, Debrecen JPM = Janus Pannonius Múzeum, Pécs KBM = Balatoni Múzeum, Keszthely MNM = Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest MVF = Museum für Vor- und Frühgeschichte, Berlin NHM = Naturhistorisches Museum, Wien PVM = Pécsi Városi Múzeum (a JPM elıdje) RGZM = Römisch-Germanisches Zentralmuseum, Mainz SM = Savaria Múzeum, Szombathely SzM = Szépmővészeti Múzeum, Budapest VLDM = Laczkó Dezsı Múzeum, Veszprém (korábban: Bakonyi Múzeum)

156

MISKE 1908, 266. skk. Egy adatolhatatlan feltevés a bozsoki Kalaposkı múltjáról címmel elkezdett cikkvázlat maradt a 2002. évi nyári jegyzetfüzetében. 158 ILON 2002, 19. skk.; 2007, 117–119, Abb. 12–15. 159 Valahogy úgy, ahogy évtizedek óta biztos volt abban, hogy a savariai Iseum körzetében Mithraeum is volt. Amikor ásatások folytak Savariában, különösen az Iseum környékén, mindig megnézte, és azt mondta, hogy itt lesz, mert itt kell lennie. Számára az évekkel ezelıtt innen hatalmas mennyiségben elıkerült állatcsontanyag is már a szentély közeli létét jelezte. 2007 tavaszán, halála után néhány hónappal, egyik kedves tanítványa, Kiss Péter meg is találta a régóta keresett Mithras-szentély feliratait, maradványait. 157


IRODALOM À LA FRONTIÈRE 1998 À la frontière l’est et l’ouest. L’ art protohistorique en Hongrie au premier millénaire avant notre ère. Musée de la Civilisation celtique. 21 mars – 27 septembre 1998. Bibracte. AUDRING, G. 1981 Proastion. Zur Funktion der stadtnahen Landzone archaischer Poleis. Klio 63. 215–231. BELLA L. 1893 Két purgstalli edény. ArchÉrt 13. 26–28. 1910 A balfi lelet (Sopron m.). ArchÉrt 30. 39–43. BÍRÓ M., T. 2007 A hyperboreusoktól Délosig. In: Fehér B. – Könczöl M. (szerk.): Orpheusz búcsúzik. Tanulmányok Sarkady János emlékére. Budapest. 49–67. BOARDMAN, J. 1994 Greek Art. London. 1994a Griechische Plastik. Die archaische Zeit. Ein Handbuch. Kulturgeschichte der Antiken Welt. Mainz am Rhein. BRANN, E. T. H. 1962 The Athenian Agora. Vol. VIII. Late geometric and Protoattic Pottery. Princeton. CSIZMADIA G. 1990 Terepbejárások Paks környékén. Szakdolgozat (kézirat), PTE–BTK, Ókortörténeti és Régészeti Tanszék. Pécs. CSORNAY B. 1987 Ókori mővészet. Válogatás a Szépmővészeti Múzeum antik győjteményébıl. Budapest. DÄMMER, H.-W. 1986 San Pietro Montagnon. (Montegrotto) Ein vorgeschichtliches Seeheiligtum in Venetien – Un santuario protostorio lacustre nel Veneto. Studien zu vor- und frühgeschichtlichen Heiligtümer 1. Mainz am Rhein. DARNAY K. 1912 Leletek a szalacskai barbár kelta pénzverı- és öntımőhely területérıl. ArchÉrt 32. 155–168. 1913 Somlyói bronzszobrocska a régebbi vaskorból. ArchÉrt 33. 408–411. DOBIAT, C. 1980 Das hallstattzeiliche Gräberfeld von Kleinklein und seine Keramik. Schild von Steier. Beiheft I. Graz. EGG, M. 1980 Ein Caestuskämpfer im Römisch-Germanischen Zentralmuseum. ArchKorr 10. 55–59. 1996 Das hallstattzeitliche Fürstengrab von Strettweg. RGZM–M 37. Mainz/Bonn. EIBNER, A. 1986 Musikleben in der Hallstattzeit. Betrachtungen zur „Mousiké” anhand der bildlichen Darstellungen. In: Musik in Antike und Neuzeit. Frankfurt am Main. 271–318. 1999 Der Aulosbläser von Százhalombatta und sein kulturgeschichtliches Umfeld. Versuch einer Interpretation. In: Experimental Archaeology, 1996. Budapest. 37–52. ELES MASI, P.,V. 1986 Le fibule dell’ Italia settentrionale. PBF XIV, 5. München. ETRUSCANS 2000 Torelli, M. (ed.): The Etruscans. Venice.

33

34

FEKETE MÁRIA

FEKETE M. 1973 Der Hortfund von Kisravazd. AAH 25. 341–358. 1982 Angaben zu Kontakten zwischen Italien und Transdanubien. (In: Kolloquium Bozsok 1982). Savaria 16. 129–144. 1985 Adatok a koravaskori ötvösök és kereskedık tevékenységéhez. – Beitrag zur Tätigkeit der früheisenzeitlichen Toreuten und Händler. ArchÉrt 112. 68–91. 1985a Rettungsgrabung früheisenzeitlicher Hügelgräber in Vaskeresztes. AAH 37. 33– 78. 1986 Früheisenzeitliche Forschungen im Komitat Vas. (In: Hallstatt Kolloquium Veszprém 1984). MittArchInst – Beih. 3. 57–67, 311–325. 1995 Etliches über die hallstattzeitlichen Hortfunde Transdanubiens. Specimina Nova 11. 37–48. 1999 Koravaskori kincsleletek, mint vallástörténeti források. Specimina Nova 15. 35–51. 2004 A Hallstatt kultúra kialakulása és kapcsolatai. Ökológia, ıskori kultúrák a Kárpát-medencében. In: Nagy B. – Szálka Zs. – Szende K. (szerk.): „Az élet tanítómestere”. Ünnepi tanulmányok Gyapay Gábor 80. születésnapjára. Budapest. 27–49. 2006 Interpretatio Hallstattiana. (Kézirat), PTE–BTK, Ókortörténeti és Régészeti Tanszék. Pécs. 2007 Szakrális táj. Kora vaskori lelıhelyeink vallásos jelenségeinek értelmezéséhez. Természet Világa 138, 11. 503–507. 2007a Események és szemelvények. Bevezetés a Kárpát-medencei vaskor tanulmányozásába. Pécs, PTE–BTK, Ókortörténeti és Régészeti Tanszék. Specimina Nova, Supplementum VII. Pécs. 2008 Einige kultisch bedeutsame Bronzegegenstände und ein Heiligtumsbezirk (?) aus der Früheisenzeit. In: Szabó Á. – Vargyas P. (eds.): Cultus Deorum. Studia religionum ad historiam. In memoriam István Tóth. Vol. I. De oriente antiquo et regione Danuvii praehistorica. Ókortudományi Dolgozatok 1. Pécs – Budapest. 227–260. 2008a A kincs, a lelıhely, a védett terület és a cross-pálya. – Der Schatz, der Fundort, das Geschützte Gebiet und die Cross-Strecke. – The treasure, the location, the protected area and a dirtbike course. Vasi Szemle 62, 5. 525–540, 633, 636. FLEISSIG J. 1943 A magyarkeresztesi lelet. Dunántúli Szemle 10, 7–8. 155–161. FOLTINY S. 1958 Velemszentvid, ein urzeitliches Kulturzentrum in Mitteleuropa. Veröffentlichungen der Österreichischen Arbeitsgemeinschaft für Ur- und Frühgeschichte III. Wien. GALLUS S. 1934 A soproni Burgstall alakos urnái. Die figuralverzierten Urnen von SopronBurgstall. ArchHung 13. Budapest. GLUNZ, B. 1997 Studien zu den Fibeln aus der Gräberfeld von Hallstatt, Oberösterreich. Linzer Arch. Forsch. 25. Linz. GOLDMAN, B. 1960 The Development of the Lion-Griffin. AJA 64. 319–328. GRÓH D. 1984 Elızetes jelentés a Visegrád-Csemetekert lelıhelyen végzett késıbronzkori és koravaskori feltárásról. ComArchHung. 53–66. GUZZO, P. G. é. n. Le fibule del Museo delle Belle Arti di Budapest. Kézirat a Szépmővészeti Múzeum Antik Győjteményében. HALLSTATTKULTUR 1980 Pömer, K. (Hrsg.): Die Hallstattkultur. Frühform europäischer Einheit. Linz.


HAMPEL J. 1886 A bronzkor emlékei Magyarhonban, I. Budapest. 1892 A bronzkor emlékei Magyarhonban, II. Budapest. 1898 Velemi bronzszobrocskák. ArchÉrt 18. 79–80. HASE, F. W., von 1992 Etrurien und Mitteleuropa. Zur Bedeutung der ersten italisch-etruskischen Funde der späten Urnenfelder- und frühen Hallstattzeit in Zentraleuropa. In: Aigner-Foresti, L. (Hrsg.): Etrusker nördlich von Etrurien. (Akten d. Symp. Wien 1989). ÖAW 589. 235–266. HEGYI D. 1981 Az iónok Kisázsiában. Apollo Könyvtár 12. Budapest. HOLPORT Á. 1993 Kora vaskori halomsíros temetı Érd-Százhalombatta határában. In: 4000 év a 100 halom városában. Fejezetek Százhalombatta történetébıl. Százhalombatta. 23–32. HOPKINS, C. 1960 The Origins of the Etruscan-Samian Griffon Cauldron. AJA 64. 360. HORVÁTH L. 1972 Koravaskori bronz szobrocska Keszthely-Dobogóról. VMMK 11. 75–83. 1987 The surroundings of Keszthely. In: Horváth L. et alii (ed.): Corpus of Celtic Finds in Hungary. Vol. I., Transdanubia, I. Budapest. 63–178. 2000 Zala megye ıskora. In: Vándor L. (fıszerk.): Zala megye ezer éve. Tanulmánykötet a magyar államalapítás millenniumának tiszteletére. Zalaegerszeg. 9–16. ILON G. 2002 Früheisenzeitliches rituelles Zentrum auf den Kalaposkı (Hutstein) in Bozsok bei Velem-Szentvid? Specimina Nova 16. 19–30. 2004 Szombathely ıskori településtörténetének vázlata. Avagy a római kor elıtt is volt élet. İskorunk 2. Szombathely. 2007 A Hallstatt kultúra elıkelıinek halmos temetkezései a Dunántúlon. Hallstattzeitliche Hügelgräber in Westungarn. In: Galter, H. D. – Kramer, D. (Hrsg.): Der Gräberfund von Kleinklein im europäischen Kontext. Urania für Steiermark. Graz. 83–122. 2008 Früheisenzeitliche Töpferware in der Siedlung von Gór-Kápolnadomb (Kom. Vas, Westungarn). ArchÉrt 133. 107–117. ITALIAN ARTEFACTS 1986 Swaddling, J. (ed.): Italian Iron Age Artefacts in the British Museum. Papers of the Sixth British Museum Classical Colloquium. London. ITALY OF THE ETRUSCANS 1991 Jucker, I. (ed.): Italy of the Etruscans. The Israel Museum, Jerusalem. Mainz. M. KABAY É. 1960 A szalacskai koravaskori tumulusok anyaga a Magyar Nemzeti Múzeumban. FA 12. 45–59. v. KÁROLYI L. 1968 Archäologische Funde aus Ungarn. Ein Beitrag zur Dokumentation und Methodik. BJVF 8. 77–98. KÁROLYI M. 2004 Napszülöttek. Savaria földjének ısi kultúrái a rómaiak elıtt. (Ancient cultures of Savaria before the Romans). Szombathely. KEMENCZEI T. 1974 Újabb leletek a Nagyberki-szalacskai kora vaskori halomsírokból. ArchÉrt 101. 3–16. 1990 A sarkadi bronzszobrocska. FA 41. 29–42. 1996 Zur Deutung der endbronze- und früheisenzeitlichen Depotfunde Ungarns. In: Schauer, P. (Hrsg.): Archäologische Forschungen in der jüngeren Bronzezeit und frühen Eisenzeit Alteuropas. (Kolloquium 4.-7. Oktober 1993). Regensburger Beiträge zur Prähistorischen Archäologie 2. Regensburg. 451–480.

35

36

FEKETE MÁRIA

KILIAN-DIRLMEIER, I. 1979 Anhänger in Griechenland von der Mykenishen bis zur spätgeometrischer Zeit. PBF XI. 2. München. KOLNIK, T. 1981 Stellung der Slowakei in Süd-Nord-Beziehungen. Von der ausgehenden Hallstattzeit bis zum Ende der römischen Kaiserzeit. Savaria 16. 243–263. KOSSACK, G. 1996 Flügelperlen: Bemerkungen zu spätbronzezeitlichen Goldschätzen aus den Karpatenländern. In: Kovács T. (Hrsg.): Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken und den benachbarten Region. Festschrift für Amália Mozsolics zum 85. Geburtstag. Budapest. 339–360. KROMER, K. 1959 Das Gräberfeld von Hallstatt. Florenz. KRIEGER 1971 Krieger und Salzherren. Hallstattkultur im Ostalpenraum. Ausstellungskatalog. Wien. KURTZ, D. C. – BOARDMAN, J. 1985 Thanatos. Tod und Jenseits bei den Griechen. Kulturgeschichte der Antiken Welt 23. Mainz am Rhein. LIPPERT, A. 1994 Amulettschmuck der frühen Eisenzeit aus Italien. MAGW 123–124. 151–174. LLOYD-MORGAN, G. 1986 Some bronze janiform animal figures. In: ITALIAN ARTEFACTS 1986. London. 47–51. MACNAMARA, E. F. 1986 The construction of some Etruscan incense-burners and candelabra. In: ITALIAN ARTEFACTS 1986. London. 81–98. MARÁZ B. 1979 Korai vaskor (i.e. VIII–VII. század). In: Bándi G. (szerk.): Baranya megye az ıskorban. Baranya megye története az ıskortól a honfoglalásig. Pécs. 133–152, 158–162. MÁRTON L. 1913 A magyarhoni fibulák osztályozása. Harmadik közlemény. II. rész. A hallstattkori fibula-typusai. ArchÉrt 33. 327–340. 1933 A korai La Tène kultúra Magyarországon. Die Frühlatènezeit in Ungarn. ArchHung 11. Budapest. METZNER-NEBELSICK, C. 2002 Der „Thrako-Kimmerische” Formenkreis aus Sicht der Urnenfelder- und Hallstattzeit im südöstlichen Pannonien, I–II. Vorgeschichtliche Forschungen 23. Rahden. 2007 Pferdchenfibeln: Zur Deutung einer frauenspezifischen Schmuckform der Hallstatt- und Frühlatènezeit. In: Blečić, M. et alii (red/Hrsg/eds): Scripta praehistorica in honorem Biba Teržan. Situla 44. Ljubljana. 707–735. MISKE K. 1904 Die ununterbrochene Besiedlung Velem St. Veits. AfA,N.F.II. 29–41. 1905 Mitteilungen über Velem-St. Veit. I. Prähistorische Funde am Fuße des Velem- St. Veits-Berges. II. Geschmiedete Fibeln aus Velem St. Veit. MAGW 35. 270–277. 1907–1908 A Velem Szt. vidi ıstelep, I. A harácsolt leletek leírása. Wien = Die prähistorische Ansiedlung Velem St. Vid. I. Band. Beschreibung der Raubbaufunde. Wien. 1908 Egy ıskori bronzszobrocskáról. ArchÉrt 28. 266–268. MITSCHA-MÄRHEIM, H. – PITTIONI, R. 1934 Zur Besiedlungsgeschichte des unteren Grantales. MAGW 64. 147–173. MOZSOLICS A. 1942 A magyarkeresztesi bronzlelet. ArchÉrt 3, 1–2. 155–161.


1954 Adatok a magyarországi hallstattkori kisplasztikához. ArchÉrt 81. 165–167. 1954a Neuere hallstattzeitliche Helmfunde aus Ungarn. AAH 5. 35–54. 1974 Fälschungen von prähistorischen Goldschalen und Schmuckgegeständen. PZ 49. 218–220. MRT 3. 1970 BAKAY K. – KALICZ N. – SÁGI K.: Veszprém megye régészeti topográfiája. A devecseri és sümegi járás. MRT 3. Budapest. MRT 5. 1979 HORVÁTH I. – H. KELEMEN M. – TORMA I.: Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a dorogi járás. MRT 5. Budapest. MUSCARELLA, O. W. 1962 The Oriental Origin of Siren Cauldron Attachment. Hesperia 31. 317–329. NASO, A. 2009 Etruszk és itáliai leletek Közép-Európában (Kr. e. 800–500). Ókor VIII. 1. 9–14. NEBELSICK, L. 1992 Figürliche Kunst der Hallstattzeit am Nordostalpenrand im Spannungsfeld zwischen alteuropäischer Tradition und italischem Lebensstil. In: Festschrift Innsbruck. UPA 8. Bonn. 401–432. NOT. SCAV. 1888 Notizie deigli Scavi. Roma. PAHIĆ, S. 1966 Železnodobne najdbe v Slovenskih goricah. ArhVest 17. 103–143. PARZINGER, H. – NEKVASIL, J. – BARTH, F. E. 1995 Ein hallstattzeitlicher Höhlenopferplatz in Mähren. (Mit Beiträgen von Haevernick, Th. E., Kühn, F., Opravil, E., Přichystal, A., Pucher, E., Rasteicher, A., Stloukal, M. UND Szilvássy J.) RGF 54. Mainz am Rhein. PATEK E. 1968 Die Urnenfelderkultur in Transdanubien. ArchHung, Ser. Nova 44. Budapest. 1976 A Hallstatt kultúra Sopron környéki csoportja. ArchÉrt 103. 3–28. 1982 Neue Untersuchungen auf dem Burgstall bei Sopron. BerRGK 63. 107–177. 1984 Die Nordosttransdanubische Hallstattgruppe: ein Überblick. MittArchInst 12–13. 59–84, 305–330. 1993 Westungarn in der Hallstattzeit. Acta humaniora 7. Weinheim. PÓSTA B. 1918 Kilényi Hugó régiséggyőjteménye. – Die Altertümer der Sammlung des Herrn Hugó von Kilényi. Dolgozatok 9, 109–216. DE PUMA, R. 1986 Orientalising jewellery from the Tomba Galeassi at Palestrina. In: ITALIAN ARTEFACTS 1986. London. 383–392. RATNICI 2003 Balen-Letunić, D. (ed.): Ratnici na razmeñu istoka i zapada. Starije željezno doba u kontinentalnoj Hrvatskoj. Warrior at the Crossroads of East and West. Krieger am Scheideweg zwischen Ost und West. Zagreb. RHÉ GY. 1929 A somlyóvásárhelyi halomsírok. In: Évi jelentés a Veszprém vármegyei Múzeum és Múzeumi Könyvtár 1928/29. évi fejlıdésérıl és évvégi állapotáról. Veszprém. 3–10. RIDGWAY, D. 1999 The rehabilitation of Bocchoris: Notes and queries from Italy. JEA 85. 143–152. RÓMA SZÜLETÉSE 1980 Szilágyi J. Gy. (szerk.): Róma születése. Budapest. ROSKA M. 1934 Frühbronzezeitliche Bronzefigur von Pér (Kom. Szilágy). ESA 9. 187–190. SAUTER, F. – GRAF, A. – HAMETNER, CH. – FRÖHLICH, J. – NEUGEBAUER, J. W. – PREINFALK, F. 2002 Studies in Organic Archaeometry IV: Analysis of an organic agglutinant used to fix Iron-age clay figurines to their base. ARKIVOC. 35–39.

37

38

FEKETE MÁRIA

SCHMIDT, W. 1934 Der Kultwagen von Strettweg. Leipzig. SIEGFRIED, A. 1986 Holmos mit Greifenprotomenlebes: zur Frage des Verhältnisses zwischen Calafattoi und Holmoi. In: ITALIAN ARTEFACTS 1986. London. 249–255. SNODGRASS, A. M. 1971 The Dark Age of Greece. An Archaeological survey of eleventh to the eighth centuries. Edinburgh. STUDENÍKOVÁ, E. 2008 Výpoveď kalenderberských mohýl na Slovensku o vzťahu pohlaví. Zeugnis der Grabhügel der Kalenderberg-Kultur in der Slowakei über das Verhältnis zwischen den Geschlechtern. Acta Arch. Opaviensia 3. 85–111. SZABÓ M. 1972 Celtic art and history in the Carpatian Basin. AAH 24. 385–393. 1982 Rapports entre le Picénum et l’Europe extraméditerranéenne à l’âge du fer. Savaria 16. 223–241. SZÁNTÓ I. 1951 Phallikus bronzszobrocska Zsámbékról (Fejér m.). ArchÉrt 78. 43–44. SZILÁGYI J. GY. 1967 Mélos (címszó); Paros (címszó). In: Zádor A. – Genthon I. (szerk.): Mővészeti Lexikon, III. kötet. Budapest. 291, 706. 1975 Antik mővészet. Kiállításvezetı. Székesfehérvár. 1975a Etruszko-korinthosi vázafestészet. Apollo Könyvtár 6. Budapest. 1989 Gens antiquissima Italiae: Umberek és etruszkok. Kiállításvezetı. Budapest. 1989a Antichità dall’Umbria a Budapest. In: Roncalli, F. (ed.): Gens antiquissima Italiae, Antichità dall’Umbria a Budapest e Cracovia. Milano. 174–186. 1989b Az etruszkok világa. Kiállítási katalógus. Budapest. 1992 Ceramica Etrusco-corinzia figurata. I–II. Monumenti Etruschi 7–8. Firenze. 2002 Antik mővészet. Vezetı az Antik Győjtemény állandó kiállításához. A Szépmővészeti Múzeum Győjteményei 5. Budapest. TERŽAN, B. 1976 Certoška fibula. ArhVest 27. 317–536. 1990 Starejsa železna doba na Slovenskem Śtajerskem. The Iron Age in Slovenian Styria. Kat. in Monogr. 25. Ljubljana. TODOROVIĆ, J. 1968 Kelti i jugoistočnoj Evropi. Beograd. TOMPA F. 1937 Adatok az ıskori aranykereskedelemhez. Beiträge zur Kenntniss der urgeschichtlichen Goldhandels. ArchÉrt 49–56. 203–204. TÓTH I. 2004 Pannoniai vallástörténet. Akadémiai doktori értekezés. (Kézirat) PTE–BTK, Ókortörténeti és Régészeti Tanszék, Pécs. 2009 A Burgstall öröksége. Egy archaikus túlvilágkép töredékei. Soproni Szemle 63, 1. 3–22. TOUCHAIS, G. 1979 Chroniques des fouilles en 1978. BCH 103. 527–615. VICKERS, M. 1985 A római világ. Budapest. VLADAR, J. 1979 Praveka Plastika. Bratislava. WE 1988 Kuncze, M. – Kästner, V. (Hrsg.): Die Welt der Etrusker. Berlin.


39

WEDENIG, R. 1997 Erste Ausgrabungen im Hallstattzeitlichen Gräberfeld von Führholz in Kärnten. In: Hainzmann, M. (Hrsg.): Corolla Memoriae W. Modrijan dedicata. Mitteilungen der Arch. Gesellschaft Steiermark, Beiheft 2. Graz. 117–133. WOSINSZKY M. 1889 Leletek a lengyeli ısteleprıl. ArchKözl 16. 145–211. 1896 Tolnavármegye története az ıskortól a honfoglalásig. Budapest.

FIGURATIVE PORTRAYALS AND A PRESUMED SANCTUARY REGION FROM THE EARLY IRON AGE IN HUNGARY160 (ABSTRACT) The present study enumerates the anthropomorphic and teriomorphic bronze plastics of the Hungarian early Iron Age and makes an attempt to verify their Hungarian findspots as opposed to the former, generally accepted polemization. The small statues, pendants, and torques (figs 1-7) depicting women and men are the most controversial finds of the early Iron Age. Due to their special nature they got into the collections separately from the other finds, mostly “from unknown findspots” or by uncertain circumstances. The themes, object and functions of the anthropomorphic figures are difficult to define. One cannot prove the superhuman or divine essence of the depicted figures, some of them can have been the celebrants or partakers of ceremonies. Examples are the small statues of maids carrying a vessel (Somlószılıs, Kalaposkı), the man with a torques (Nyergesújfalu), the man blowing an aulos (Százhalombatta). The other characteristic of the statuette of Kalaposkı is, based on the frayed circle on its head, that it was pendant from a certain object. Close parallels can be found in the Naturhistorisches Museum in Vienna. {From a big disc with a series of holes at its bottom anthropomorphic pendants are hanging, fibulas and small bronze pendants. From the little statues of women two resemble especially closely the statue of Velem / Bozsok – Kalaposkı, they were similary made in a slightly bent posture, making a small step. Pendants of another concept but of similar female figures and double animal-shapes (horse, ram, bull) can be seen on the decorated chain of the Naturhistorisches Museum.} Our two small anthropomorphic statues can have been a part of a bigger plastic composition of unknown nature or a figure of it; a figure formed with a tenon on its leg: (Mohács?) - Élesd and the “Sopron region” as its findspot. The flat male and female figures prepared in an open mould or in a bivalve mould yet made flat and formed schematically can have been votive statues (“Szombathely region”, Mount Somló, Keszthely - Dobogó). The mounted figures may display a warrior or a heros(?) (Székesfehérvár, the Sümeg area, and one of unknown find-place). The half plastic of Ószıny was probably a decoration part of a candelabrum or of thimiatherion. The statue of Máriacsalád (Velké Lov’cé) must have been a decoration, a kit of a kind of a platform. In the Hungarian finds of the Hallstatt Age there were anthropomorphic figures made of clay, as separate plastics or as applications of vessels, too. In the description of the assemblage of the third tumulus burial of Szalacska we can read: “in a small red vessel there was also a black female idol. Next to one of the pillars of the burial chamber we came across of another broken idol.” A fragment of an anthropomorphic clay figure (8.3 cm) was found in the settlement of Keszthely-Apátdomb, too. The processing of our bronze, cast animal portrayal and of our animal shaped handled pendants is even worse than that of the anthropomorphic figures. What we have at our disposal are old, unsure data of the findspots, mentions in the academic literature yet without pictures. Some of these are independent plastics, others are pendants or “fibulas” in the cases of which, due to the deficiencies, the original functions of the object cannot even be identified. In the Naturhistorisches Museum a highly interesting bronze object from the find-place (“Komárom region”) is kept (NHM.51.255.). The solid plastic cast from bronze with yellowish patination has three legs showing a cat-like predator (perhaps a lion?) and three heads resembling different animals. Although the object does not furnish an example of the highest standard of bronze statuary, it deserves 160

The original version of the present study is FEKETE 2008 (in German).

40

FEKETE MÁRIA

attention because of its rarity. The portrayals can primarily be heads of ram/goat – bull – baby deer with twisted horns. The three legs stretching in three directions (actually tripus) and the three-headed plastic are pierced where the necks met perpendicularly. This is where the platform of the lamp or burner was fitted in. We have no evidence of any parallels of the object. In its style and elaboration it is clearly distinct from the objects made in Italian Etruscan or other workshops. However, it can be related to the style of a part of the aforementioned animal plastics and primarly to that of the cultic carriage of the Strettweg in Styria - also without a parallel. It is worthy of note that the makers of the animal composition ingot were obviously familiar with Etruscan three legs. This can best be witnessed by the formation of the leg of the lion being the fourth animal. Yet the solution cannot be linked to an Italian but an East-Alpine (including Transdanubia) workshop. In order to assemble the burner – or lampholder platform as well as to hold the decorations of the upper part cylindrical, punched, chronically profiled members are needed, one can find examples of this among the findings of the settlement of Velem-Szentvid. The bust of Ószıny, No 9 of our anthropomorphic finds can have belonged to an object like this or to another bronze – tool (platform) with composite elements and decorations of plastic. A bird-shaped vessel with a graphited black surface (fig 11) stems from Velem-Szentvid. We have very little information on objects that came to Transdanubia in the course of a complicated network system or that were partly made on the spot as reproductions, which had a prestige value, cultic significance or Mediterranean origin or feature. This holds especially true of the usage and related rites of these objects and the cults and the venerated gods or the cultic sites of the heroses or transcendental creatures. In the early times sanctuaries were to be found primarily in special places mainly formed by nature. Examples are the meeting areas of geobotanic zones, mature trees water or mountain passages, springs, swamps, cliffs, caves, etc. Even antique sources knew of sacral regions. In order to clarify the “sacred character” it is important precisely to fix and elaborate on the names of findspots, after all, they can have preserved for us geographic “abnormalities” which underlined the sanctified feature of the sites for the people of prehistory. Instances are Hutstone (Kalaposkı), Broadstone (Széleskı), Tablestone (Asztalkı), Devil’s Table (Ördögasztala), Vision Stone (Satzenstein), Preathing Stool (Prädigtstuhl), Apostles’s Tree (Apostolok fája), Murderrock (Gyilkos szikla) and some other similar terms used in the neighbourhood of Velem-Szentvid even today. The enumerated names are all to be found in the “outer sites” of the findspot, in the region of the prehistoric “town” with a diameter of a couple of kilometres, in the zones of the suburb (proastion). It is to be assumed that here ancient sanctuaries can be reconstructed as well. An example for this can have been the detected remainder of a building at the foot of Mount Szentvid, the finds of which were first published by Kálmán Miske. Another important sanctuary (region) obviously serving as a site of public festivals can have been at Kalaposkı in the Kıszeg-Mountains. From here we get a good view of Szentvid lying to the north/northeast of it, to the “town”, the political – economic centre (fig. 12). In 1908 the bronze statuette of the young woman carrying a sacrificial vessel, treated by us under number 1 in our former enumeration was recovered here. To the south of this site, in a distance of about one day’s walk, on the Vashegy of VaskeresztesMagyarkeresztes in the course of viniculture a bronze treasure find was found in the early 20th century. The valuable, representative bronze jewels were hidden in a ribbed bronze cista (Rippenzisten), covered by a stone. All of our treasure finds from the Hallstatt Age known so far occurred in so-called special places: next to a tumulus burial site, at a rock, covered with a stone in abovementioned Magyarkeresztes, at a spring in Ravazd – Kisravazd, in a swamp in Szárazd-Regöly and Regöly, from river in Kurd. In the Hungarian practice of museums an object which was found in an unknown archaeological find-place (settlement or cemetery) is referred to as “scattered” or of diminished value. By way of this method we render the definition and future mapping of the formerly existent cultic sites impossible. One should re-evaluate this practice and one ought to record the archaeological and geographical circumstances and sites of the objects recovered outside the settlements and graveyards. The site of Hatstone (Kalaposkı) (fig 13) designates six bigger and the number of smaller blocks of rocks and small caves. From the East, from Broadstone (Széleskı) to Kalaposkı there leads a route of about 200-220 metres, an assumed via sacra, at both ends of the block through two gate stones each. At the western side of the block of rocks there is a pair of gate stones, through these one can get to a newer site with cliffs and caves. In 1908 Kálmán Miske published the female figure with the hanging head of Kalaposkı but nobody ever investigated this significant question on the spot. During 14 seasons of the excavations of Velem-Szentvid and under the political circumstances of the time when only a part of the field work could be performed, in spite of numerous attempts and obtained entrance licenses to the


41

border zone, one could not get into the strictly sealed area. It only became possible after the political change of 1989, the end of the border zone and the demolition of the barbed wire. When I no longer worked in Vas county, in summer time I often visited the Kalaposkı with my family. My husband, the historian of the Ancient Times and religion, István Tóth enthusiastically analyzed the site and he represented the firm conviction that he was visiting a significant prehistoric cultic centre. He planned to write a study on this, prepared an interpretative draft on the area. He asked Gábor Ilon to excavate in the territory, who carried out verifying excavations with his students, who were archaeology – technicians. In the course of this work it was confirmed that these natural sites were used in many eras of the prehistoric times. István Tóth, based on his unique talent and qualifications as historian of the Antiquities and religion, understood and had an intuition to comprehend the essence of the site of Kalaposkı. One day, perhaps in a better time, there will be demand and money to clarify these important questions and other finds of the Via Sacra of Hatstone/Kalaposkı of the early Iron Age, its altars and sanctuary region can be disinterred. May God grant that one day the hypotheses of István Tóth related to Kalaposkı will be thrown light upon! As an end of these lines let us have a look at the draft prepared by István Tóth in July 2002 (fig 14) on the sites of Kalaposkı. The signs of the rough map (from the copy book of István Tóth): Cleavage A = Gate stones along the two sides of the road (pylon) B = “Kalapos” stones (altar) – (Hatstone) B1= Cliff eaves looking north = a fire making and beacon site C = Pulpit (“Szószék”) stones with a circular route D = The “sight-stones” pointing to Mount Szentvid E = Rocks hanging out, pointing to the south – grave temples?

ALAKOS ÁBRÁZOLÁSOK ÉS FELTÉTELEZETT SZENTÉLYKÖRZET A

Recommend Documents