Agatha Seymour
Csirkék és Marhák avagy csajok és pasik a párkapcsolat útvesztőjében
Agatha Seymour
avagy csajok és pasik a párkapcsolat útvesztőjében
Seymour Publishing 2009
© Agatha Seymour, 2009 © Seymour Publishing, 2009 www.agathaseymour.com
Minden jog fenntartva. Utánnyomás, továbbá bármiféle optikai, akusztikai és elektronikus feljegyzés, tárolás és közreadás még részleteiben is csak a szerző írásos beleegyezésével lehetséges.
ISBN 978-963-88580-0-9 Kiadja a Seymour Publishing Kft. Felelős kiadó: Badics Henriett Borító: Nóthof Ferenc Tördelés és tipográfia: Pontlab Kft., Marosvásárhely Szöveggondozás: Schneller Dóra Nyomtatta és kötötte: Pethő Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Pethő Zoltán Megjelent 11,5 nyomdai ív terjedelemben Nyomdai asszisztencia: www.print-positive.hu
Köszönet a Gondviselésnek. Köszönet férjemnek mindennemű támogatásáért. Külön köszönet az agykontrollnak.
Azt hiszem az élet lényege abban áll, hogy vigyázzunk magunkra és másokra, tartsuk tiszteletben az univerzális morált, aztán nyugodtan legyen mindenki úgy hülye, ahogy van. Tövig nyomni a gázpedált! /K. Z./
Valahogy úgy lehet, hogy ha sikerül az élet valamelyik területén rátalálni az utunkra és kiteljesedni benne, egyfajta harmónia költözik az ember életébe. Aztán ezzel a belső békével képesek leszünk észrevenni és szemlélődve, ítélkezés nélkül meglátni más dolgokat is. Rátaláltam az írásra és azóta semmi mást nem akarok csinálni, csak írni, írni és írni. Naplót, blogot, novellát, regényt, mindegy hogy mit, csak írhassak, grafomán lettem a javából. Mióta ott érzem a talpam alatt ezt a biztos talajt, amire minden nap, minden körülmény között számíthatok, nagyon szemfüles lettem. Egyre jobban érdekelnek az élet olyan megfejthetetlen misztériumai, mint pl. a párkapcsolatok, ezen belül is a női létet érintő kérdések, lévén hogy nőnek születtem. Jómagam is túl vagyok már néhány kacifántosra sikerült, elvetemült, unalmas, nem is értem, hogy kerültem bele, mikor lesz már vége, na hagyjuk egymást típusú kapcsolaton és már évek óta a házasság őrült, ultramodern hullámvasútján ülök. Ez bizony abból a superhightech fajtából való, aminek az elején alaposan, több pontos biztonsági csatokkal és védőpántokkal bekapcsolja magát az ember, aztán ha felvillan a piros gomb elöl, felhúzzák a kocsikat talán több száz méterre is és hirtelen elengedik. Vágtat a kocsi fel az egekbe, fülig ér a szánk, aztán a csúcsról 7
Agatha Seymour hirtelen elindul lefele vagy nyolcvan fokos szögben. Már-már azt hiszi az ember, hogy lent a hullám alján kibukfencezik a székből, de nem, viszonylag épségben leér. Aztán újra indul felfelé a kocsi, a gyomrunk liftezik, de még nem értünk fel a második tetőpontra, ahonnét újra lefele vezet az út. Már kezdenénk megszokni, de jön az átfordulós rész, az ember azt sem tudja merre van a fent és lent, szeretne újra egyenesben lenni, de az sem lesz jobb. Következik az alagút, semmit nem látunk, csak sikítunk, ahogy a torkunkon kifér, megint egy óriási hullám következik, már-már kitesszük a taccsot, de végre jönnek a kisebb hullámvölgyek, föl és le. Elkezdünk nézelődni, szinte hozzászoktunk az izgalmakhoz, a végén jön még egy utolsó hatalmas hullám. Na, csak ezt éljük túl! A kocsi megáll, van aki ülve marad, mondván nem is olyan rossz ez, mások szédülten kikecmeregnek, morognak, émelyegnek és kisvártatva átszállnak egy másik hullámvasútra... Szerintem ilyen a házasság. Sok mindent lehet rá mondani, de azt, hogy ne lenne embert próbáló, azt az egyet nem. Én magam első házasságom hullámvasútján kapaszkodom az ülésben és mivel éppen egy csendesebb tisztás felett siklik a kocsi, van időm bőven elgondolkodni néhány kérdésen, amit eddigi életem során sosem tudtam megérteni. Sokszor voltam már szerelmes, voltak viszonzott nagy és kis szerelmeim, voltak viszonzatlanok, hol egyik, hol másik fél részéről, de csupán egyetlen jellemző volt, ami minden esetre ugyanúgy állt: elmúlt. Mert az a fránya szerelem, bármit is teszünk, elmúlik. Ahogy mondani szokták, a szerelem az egyik félnek túl hosszú, a másiknak túl rövid. Az ember hol az egyik, hol a másik szerepben kénytelen távozni a kapcsolatból. Azzal valahogy soha nem volt problémám, ha én éreztem már túl hosszúnak a szerelmet és távozni kívántam a színről, szinte tovalibbentem mint egy tavitündér, nem törőd8
Csirkék és Marhák ve a másikkal, mondván jobb ez így neki, idővel ő is rájön, de a másik variációt sosem vettem jó néven. Egyszerűen nem értettem, hogyan lehetett engem megunni, elhagyni, semmibe venni. Vagy bambán álltam és néztem a távozó után, vagy utolsó erőmmel próbáltam a másik után mászni, hosszú nyálkás csíkot húzva magam után, mint egy csiga. Idővel csillapodtak a téma iránti indulataim, és rátalálva hivatásomra egy kicsit átalakult a szemléletem. Mivel máshogy súlypontozom az élet különböző területeit, ma már nem ez a legfontosabb kérdés az életemben, de mégis, mindezek ellenére egyvalami nem hagy nyugodni. Egyetlen kérdéskör foglalkoztat, aminek fájdalmát sokszor tapasztaltam már a saját bőrömön, és ahogy körülnézek magam körül, minden nőtársam életében felmerül ugyanaz a kérdés újra és újra. Hogyan lesz abból az elragadó, elbűvölő nőből, akit meg akar hódítani a férfi, akinek a kegyeiért kezdetben mindent megtenne, akit megmentene akár a sárkány tüzet okádó szájából, szóval hogyan lesz belőlünk kezdeti királynőkből egy megunt, megcsalt, semmibe vett „öreglány”. És mit tegyünk, hogy ez többé ne történhessen meg velünk? Na ugye hogy érdemel néhány szót a kérdés? Sőt, annál többet is. Elhatároztam hát, hogy utánajárok az okoknak és megfejtést találok erre a kegyetlen kérdésre, hogy a megoldással a zsebünkben, mi nők örök királynők lehessünk és végre megtaláljuk a boldogságot királyfink oldalán. Mivel alapvetően tudományos érdeklődésű vagyok, úgy döntöttem, hogy először is belevetem magam a könyvtárba és elolvasok mindent, amit ebben a témában valaha leírtak, mert ugyebár nem lehetetlen, hogy a megoldás már régen az emberiség kezében van, csak még senki nem vette a fáradságot, hogy ezt közkinccsé tegye, esetleg, ha szükség van rá tudományos nyelvről 9
Agatha Seymour mindenki számára érthetővé tegye. Mivel kitartó vagyok és állhatatos, biztosíthatok mindenkit, hogy most, ebben az esetben sem fogok másként eljárni. Időt, energiát, fáradságot nem kímélve fogok dolgozni a válaszon. Pár napos könyvtárazás után úgy határoztam, változtatok a technikámon. Mivel a témában olyan mennyiségű könyvet találtam, aminek a feldolgozása hosszú időt venne igénybe és céljaim között nem szerepel nagydoktori cím szerzése Szerelmi válságkezelés címmel, ezért úgy gondoltam, a kutatás területét kiterjesztem a mindennapok eseményeire is, az úgynevezett nagybetűs életre, mivel egy dologban abszolút biztos voltam és vagyok: az életnek mindig igaza van! Ezzel a gondolattal csuktam be laptopom és vettem irányt a fürdőszobába, hogy lemossam az esti arcpakolásom. Mert ugyebár az élet már csak ilyen gyakorlatias dolgok sorozatából áll. Éjfélre az egész család ágyban volt, a férjem, két burma cicánk és én. Mivel agykontrollos vagyok és ezt komolyan is veszem, elalvás előtt, minden áldott este alfa állapotban programozom a céljaimat. Elképzeltem hát, hogy kezemben tartom az új könyvem, benne a válasszal a kérdésemre, amit boldogan adok mindenkinek tudtára, a Föld pedig egy boldog bolygóvá válik.
10
