Csajok a Csúcson 3.3: Vadászat a Forma–1 Mátrixában 2060. augusztus 5., csütörtök, 11:48; Szentes, Vajda-telep A levél előző héten érkezett a magán elektronikus postaládájába, hogy látogasson el a Shadowland egyik beszélgető szobájába. A meghívóhoz külön kódot is mellékeltek. El sem tudta képzelni, hogy ki lehet az, aki egy ilyen privát beszélgetésre hívja meg a „dekás mennyországba”. Aztán kiderült, hogy valóban különleges a csapat. Amikor megérkezett, már négyen várakoztak a teremben. Egy jól öltözött neon Mr. J, egy ork fiúcska, egy fémcsontváz, amely erősen hasonlított egy leégett robotvázra és egy betyárnak látszó dekás várta. A neon Mr. J intett, hogy üljön le. – Nos. Ahogy látom a csapat minden tagja itt van, meg kell tennem a kötelező kört – kezdte. – A következőkben egy munkáról lenne szó. Nagyon nagy munkáról, amely nem veszélytelen, ám annál nagyobb hasznot és bizonyos idő elteltével hírnevet is hoz, annak aki benne marad. Természetesen, ami itt elhangzik, az nem juthat ki innen semmilyen körülmények között. Aki úgy gondolja, hogy túl nagy a követelmény, az legyen szíves, most hagyja el a szobát. Ígérem, hogy semmiféle következménye nem lesz – ezzel körbe nézett a körülötte ülőkön, ám senki sem mozdult. Árnyacska óvatosan körbe kémlelt, de az ikonok arcáról nem lehetett leolvasni, mit gondol a tulajdonosuk. – Helyes – nyugtázta egy bólintással Johnson. – A következőről lenne szó: Jelenleg a száguldó cirkusz, azaz a Forma–1, Magyarországra tart, és jövő hét végén megtartják a futamot. Nos, azt szeretném, ha az általam favorizált csapat nyerne. Jóllehet, nem túl esélyes erre. Ezért kerestem meg az ország legjobb „elektronikai szakértőit”, és hogy megfelelő díjazás ellenében segítséget kérjek tőlük. – Mi lenne a feladatunk? – kérdezte a robotváz. – A kérdés magától értetődik – folytatta modorosan Mr. J. – A jövő hét szombaton tartandó időmérő edzésen bele kellene nyúlni az eredményekbe. Persze lehetőleg úgy, hogy azt senki se vegye észre. Úgy, hogy az általam kedvezményezett csapat nyerjen. – És melyik lenne ez a csapat? – kérdezte a betyár. – A Ferrari – válaszolta tömören az öltönyke. Árnyacska egykedvű volt, ám a fémcsontváz és betyár láthatóan izgalomba jött. – Mindkettő férfi! – gondolta. – Remélem, nem Ferrari ellendrukkerek, mert akkor lehet, hogy már is szarban vagyunk! – Rendben, Johnson – mondta a fémcsontváz. – Felőlem rendben van a vadászat! Persze a többiek nevében nem beszélhetek – erre körbemutatott, mire Árnyacska és betyár beleegyezően bólintottak. – Most már csak azt kell elárulnia, hogy mennyit fizet a munkáért. Ezek után röviden vitatkoztak arról, hogy mekkora legyen a feladatért járó fejenkénti összeg, végül húszezerben egyeztek meg. – Rendben! – mondta végül Mr. J és összecsapta a virtuális kezét. – Akkor számítok a munkájukra! – ezzel kicsatlakozott. Majd a többi dekás egymás után távozott. Már Árnyacska is megnyomta volna a kilépés gombot, amikor az ork fiúcska megszólalt. – Várj, Árnyacska! Nem ismersz meg?
1
A dekás gondolkodóba esett: – Honnan ismerhetném? – gondolta, majd eszébe jutott, hogy valamikor hét évvel ezelőtt, amikor még kezdő számítógép zsoké volt, csinált néhány vadászatot egy seattle-i dekással. – Hogy a fenébe hívták?! – agyalt Árnyacska. – Meg van! – Suhanó! Hogy kerülsz te ide? – kérdezte fennhangon. – Mr. Jay felkért, hogy segítsek, mint szakértő a magyarországi mátrixban – válaszolta egyszerűen az amerikai. – Remek! Úgy is tele van ez az ország töketlenekkel! Jó lesz egy igazi „számítógép kalózzal” együtt nyomulni! – lelkendezett a törp. – Bár négy évig éltem nálatok, de ezt a mélyről jövő vegytiszta pesszimizmust még mindig nem tudom megérteni, ami rátok magyarokra jellemző – csóválta a fejét az ork fiúcska. – Oda se neki! – legyintett Árnyacska ikonja. – Akkor szombaton! – mondta a törp és elhagyta a chat szobát. 2060. augusztus 14., 13:42 szombat; Szentes, Vásárhelyi út A rozoga, elektromos Citroën Ztana lassan fordult be a Takarmánygyárhoz vezető bekötőútra. Árnyacska azon izgult, hogy az enyhe emelkedőn feltud-e kapaszkodni a kölcsönkért autó. Szerencsére igen. A terve készen volt, és két nappal ezelőtt megkezdte az előkészületeket. Betört a Társulás mátrixába és hamisított magának szombatra egy belépőt a Társulás Takarmánygyárába, mint elektronikai szakértő, aki felügyeli a rendszert a hétvégén. Árnyacska tudta, hogy a gyárban senki sem lesz a biztonsági szolgálaton kívül, így a legnagyobb biztonsággal törhet be a magyarországi Forma–1 rendszerébe „széles sávon”. Lazán leparkolt a cég betonkerítésénél, majd kiszállt a kocsiból, miután magához vett egy sporttáskát, amiben a módosított CMT Avatar kiberdekkje lapult. Lezárta a Citroënt és odasétált a portához. Bekopogott az ablakon, mire egy fáradt humán arc jelent meg. – Mi kéne? – vakkantott az őr. – A hétvégi mátrix karbantartásra küldtek – mondta unottan Árnyacska. Igyekezett elhitetni az őrrel, hogy legszívesebben be se menne. – Várjál! – mondta az őr és elkezdett pötyögni az előtte lévő számítógépen. A másodpercek kínos lassúsággal teltek Árnyacska számára, mint mindig, amikor más dolgozott a számítógépen. – Oké! Télleg be vagy írva! – csodálkozott rá az őr. – Akkor már csak egy ujjlenyomat kellene! – tolt ki az ablakon egy apró szerkezetet. A dekás ezért utálta a fizikai behatolás ezen részét, mert követhető nyomot hagy maga után. Kelletlenül bár, de rányomta az ujját a leolvasóra, mire azon felvillant a zöld lámpa és csipogott egyet. A biztonsági őr le nyomott néhány gombot a klaviatúrán és a következő percben a dekás kezébe adta az ideiglenes belépőjét. – Kösz! – mondta Árnyacska. – Pancser! – tette hozzá magában és belépett a cég területére. Árnyacska az irodákat kereste, de úgy érezte, hogy nem a megfelelő épületrészben jár. – A fenének nem töltöttem le egy alaprajzot erről a rohadt épületről! – átkozódott ma-
2
gában a törp. Véletlenszerűen nyitott be az egyik ajtón. Az elé táruló látvány félreérthetetlen volt. A hölgy, háttal az ajtónak, fent hasalt egy asztalon, miközben a lábai a földet érték. A szétterpesztett lábai között a clitorisát ingerelte két ujjával. A férfi, aki szintén háttal állt az ajtónak, erős csípő mozgást hajtott végre kicsit fentebb, a nő egy másik testnyílásában. A hölgy hatalmas feneke ütemesen ringott a férfi mozgására. Árnyacska a megfordított sapkáról felismerte Közeget, amelyet a férfi aktus közben is viselt. – Valószínűleg a haveroknak ezt rendőri behatolásként fogja elő adni – gondolta undorodva a dekás. A biztonsági őr kirántotta a szerszámát a nőből, mire az szándékosan lecsúszott az asztalról és letérdelt elé. Árnyacska csak most ismerte fel a nőt a sötét szőkére festett hajáról, és így már láthatta az arcát, habár csak profilból. Ári volt az, a túlsúlyos gépíró lány, ahogy fellációt végzett Közegen. Árnyacska gyorsan becsukta az ajtót, de a szeme sarkából még látta azt a jellegzetes arckifejezést a férfi arcán, amikor az ejakulált, miközben magához szorította Ári fejét. A párocska annyira belemerült az együttlétbe, hogy észre sem vették a törpöt. – Ezt nem gondoltam volna Szélesi Arankáról! – villant végig Árnyacska fejében. – Bár most már értem, miért nevezik Árinak! A dekás hallotta Ariról, ahogy szemtől szembe szólították, hogy igencsak laza erkölcsi normákkal bír. Ezért nevezték a háta mögött sokan Árinak, mert többet mondja az Á hangzót, mint bármelyik másikat. Valamint nem a Közeg volt az egyetlen nős férfi, akivel kapcsolatot folytatott. – A magyaroknak semmiféle erkölcsi korlátja nincs! – köpött ki a betonpadlóra a dekás. – A nyolcosztályos földtúró tovább jutott, mint én az érettségimmel! Bár tény, hogy egy kamion is megtudna benne fordulni, és a seggén is! – gondolta, majd újból a padlóra köpött. Ezek után szerencsére gyorsan talált egy másik irodát, ahol becsatlakozott a Mátrixba. Persze előtte az ajtót a biztonság kedvéért bezárta. 13:56:01; a Társulás Mátrixa Mint tünde műérzetsztár materializálódott a Mátrixban Árnyacska. Elindult a hálózatban a mogyoródi pálya hálózata felé. A következő percben már ott is állt a hatalmas bokszutcára emlékeztető építmény előtt. Jöttek-mentek a különböző ikonok, amelyek apró távirányítható játékokra vagy kém robot méretű versenyautókra hasonlítottak. Ezek szállították a mátrixban a közvetítés képét és hangját. Hirtelen egy ork fiúcska jelent meg Árnyacska mellett. – Helló! – köszönt rá vidáman Suhanó. A szentesi dekás úgy érezte, kiugrik az ikonjából. – Az Isten szerelmére! A frászt hozod rám! – mondta, miután egy kissé megnyugodott. Erre az ikon szélesen mosolygott. – Gyerünk be! – mondta gyermeki hangon. Mire mindketten elindították az álca programjukat, amely a hálózatban úgy nézett ki, hogy egy „Press”, azaz sajtó feliratú sapkát feltettek. – Remélem, elég lesz az álcázáshoz – mormolta magában Árnyacska.
3
– Elég lesz, hidd el! – vágta hátba Suhanó és elindult az egyik hátsó bejárat felé. Árnyacska követte. Nem sokára Mátrixbetyár és Drótváz is csatlakozott hozzájuk. Néhány másodperccel később már a magyar Forma–1 mátrixának egy elszeparált részén álltak, ahová csak a karbantartó dekások léphettek be. – Megyek, megkeresem a futam időmérőit – mondta Mátrixbetyár, ezzel belépett egy ajtón. Árnyacska még látta, hogy a helyiség egy közvetítő stúdióra hasonlít. – Gyertek, biztosítsuk a nyugodt munkáját! – mondta Suhanó, ám a következő másodpercben felvisított egy vészjelző sziréna. – A fene egye meg! – szűrte Árnyacska a fogai között. – Mi a francot csinált ez az idióta?! Ezzel a három dekás el kezdett szaladni tovább a folyosón. – Itt be! – kiáltott fel Drótváz és bevágódott egy ajtón, a másik két hacker utána ugrott, és a robot becsukta a bejáratot. Mind a hárman fegyvert rántottak. Míg az ork fiú kezében egy elég méretes vízipisztoly jelent meg, addig Drótváz egy nagy kaliberű géppisztolyt húzott elő. Árnyacska kezében pedig egy nehéz pisztolyt vett, amikor aktiválta a támadó harci programját. Több másodpercig vártak. Nem jött be senki. – Ezek szerint nem vettek észre – súgta Drótváz és óvatosan résnyire nyitotta ki az ajtót, majd kilesett rajta. Árnyacska nem bírta, hogy nem látja, mi történik oda kint, és odafurakodott az ajtóhoz, hogy kinézzen folyosón. Két nagydarab troll biztonsági őr és egy kicsivel alacsonyabb tiszt elektromos sokkolókkal verik laposra Mátrixbetyárt. A két trollról egyből megállapította, hogy jelenlétgátló programok, még pedig az erősebb szürke vagy inkább a fekete fajtából. Míg a tiszt egy dekás lehetett. Aztán Mátrixbetyár egyszerűen eltűnt. – Kicsatlakozott! – gondolta Árnyacska. Erre Drótváz becsukta az iroda ajtaját. – Várunk egy-két percet, aztán megpróbálunk kijutni – mondta a robot. Közben Árnyacska kivett az egyik zsebéből egy jósgömbre emlékeztető tárgyat és átvizsgálta a szobát. Egy vörös lézernyaláb mutatott az egyik íróasztalra. – Találtam valamit! – mondta halkan Árnyacska. Ezzel odament az asztalhoz és meglökte a rajta található távkapcsolónak az egyik gombját. A falon lévő tévé életre kelt: – … és a Ferrari istállófőnök stílusosan egy tűzpiros Ferrari 770 Spiderrel érkezik a frissen plasztikázott barátnőjével együtt! – mondta egy karcosabb férfihang. – Ez nem volt szép tőled, Gundi, ám mi tagadás, a hölgyet szépen helyre pofozták a legutóbbi futam óta. Éppen ezért szívesen elhédereznék nála – válaszolt rá nevetve egy lágyabb férfihang. – Úgy járnál, mint a pasik legtöbbje; palikra venne! – élcelődött a másik. – Komolyra fordítva a szót: Reméljük, hogy a csapatnak is így sikerül megszépülnie a mai időmérő futamon a rajongóik szemében. – Tisztára, mint a Brigitte Bradout, felnőtt szimsztár – utalt az ércesebb hang az istállófőnök barátnőjére. – Ja BéBé! – mondta rá a puhább hangú. – Ez most a reklám helye volt? – kérdezte a zengőbb hangú.
4
– Mit képzelsz! – tiltakozott a finomabb modorú. – Nem reklámozok borokat! Csak pro… – Ki ne mondd! – szólt rá határozottan a karcos. – Igen! Mostanában igencsak rá jár a rúd az olaszokra – váltott témát a lágyabb hangú bemondó. – Finoman fogalmaztál. A jelenlegi konstrukciójuk egy kalap szart sem ér – folytatta az ércesebb. – Ez viszont erős volt, Gundi, de sajnos ez az igazság! – mondta a kommentátor. – Talán néhány év múlva a Formula X-ben, ami a mátrix pletykák szerint fegyveres autóverseny lesz! – Légy szíves, NE szólíts Gundinak! Most térjünk vissza a mai versenyre… – váltott témát az ércesebb hangú. Árnyacska utálta a sportokat, ezért lett dekás, mert nem kell sokat mozogni. Aztán lekapcsolta készüléket. – Most már lassan elindulhatunk – vetette fel Drótváz, mire Árnyacska csak bólintott. A robot óvatosan kikémlelt a folyosóra, majd intett a másik két mátrixzsokénak, hogy mehetnek. Ezzel távoztak a szobából. Suhanó az órájára pillantott, majd így szólt: – Jó lesz igyekezni! Mindjárt a „favoritunk” következik. Ekkor Árnyacska is megnézte az időt. 13 óra 57 perc volt pontosan. Alig egy perce lépett be a hálózatba. – De hol a fenébe lehet az biztonsági terület? – kérdezte hangosan. – Ott! – mutatott előre Drótváz. Az üvegajtón túl a szentesi dekás megpillantott egy forma egyes bokszra emlékeztető építményt, amiből apró versenyautók száguldoztak be és ki. Ám észrevett valamit, ami nem éppen derítette jókedvre; vagy féltucat troll méretű fekete páncéldzsekis alak állt az istálló bejáratánál. – Nehezebb lesz, mint gondoltam – morogta félhangosan Drótváz. – Miből gondold? – kérdezte Suhanó. – Hét fekete jég – kezdte sorolni a robot. – Legalább nyolcas fokozatúak. Bár a verseny miatt inkább kilencesre vagy tízesre tippelnék. Mindennek tűnik, csak egyszerűnek nem! – Pedig az lesz! – mondta vidáman Suhanó. – Láttad a Jedi Visszatér tridet? – kérdezte a nő. Mire a robot igent bólintott. Mivel Árnyacskától nem kapott visszajelzést, így folytatta. – Akkor ott az endori bunker! – mutatott előre a nő. – Amíg én elcsalom a rohamosztagosokat, addig nektek villámgyorsan be kell jutnotok és felrobbantani a bunkert. A férfi értetlenül nézett rá. – Csak képletesen értettem – magyarázat a nő. – Gyorsan írjátok át az időket, aztán tűnés! Erre a másik két dekás bólintott, aztán egyszerűen csak kilépett az üvegajtón. Suhanó előrántotta a vízipisztolyát és el kezdett a trollok felé szaladni. Amikor elég közel ért, akkor lefröcskölte őket vízzel és már futott is tovább. A támadás vége az lett, hogy öt troll üldözőbe vette és csak kettő maradt az istállónál.
5
– Remélem, nem esik baja! – gondolta a törp. – Nem is rossz egy ilyen szőrmóktól! – mulatott magában Drótváz. Árnyacska értetlenül nézett rá, mire a robot észrevette. – Nem láttad a filmet? – kérdezte a férfi. Árnyacska tagadólag megrázta a fejét. – Mindegy – legyintett amaz. Elindultak a megmaradt két jelenlétgátló felé. – Állj! – szólította fel az egyik őket, mikor odaértek. – Engedélyeket! Erre mindkét dekás fegyvert rántott és rátámadtak a trollokra. Szerencsére a támadó program szubrutinjai erősebbek bizonyultak a jelenlétgátlókénál, így gyorsan múltidőbe tették őket. Beléptek az istállóba, Árnyacska odament a szerszámos szekrényekhez és kihúzta az egyik fiókot. Egy apró, tűzpiros versenyautó állt fel a rajt vonalhoz. Árnyacska rátette az autóra a saját stopperét, majd mikor elrajtolt a kocsi, egyben elindította a sajátját is. Az első időmérő szakasz vége előtt rá tette az ujját a mutatóra, hogy az lassabban peregjen az óramutató. Bár tökéletesen tisztában volt vele, hogy így is lassabb lesz, de még két ezredmásodperc sem árthat. Mire a valóságban a tűzpiros versenyautó beért a célba, az óra szerint majdnem két egész másodperccel futott jobbat, mint ténylegesen. – Végeztem! – mondta a szentesi. – Akkor tűnjünk el innen, mert a trollok elkezdtek visszaszivárogni! – mondta Drótváz és elindult kifelé az istállóból, mire Árnyacska követte. Három fekete ruhás biztonsági őr jelent meg, kezükben egy-egy AK–98-assal. – Ennek fele sem tréfa! – mondta Árnyacska. Ezzel aktiválta az időközben lekapcsolt páncél programját, és ugyanakkor előhúzta az Ares Predatorát és célba vette a legközelebb álló trollt. – Itt nem győzhetünk! – morogta maga elé Drótváz, és ő is előhúzta a fegyverét. Szerencsére csak az egyik irányból érkezett a három jég, míg a másik irányba tiszta volt a terep. A két magyar dekásnak nem is kellett egymásra pillantania, pontosan tudta, hogy mit akar a másik. Össztüzet zúdítottak a trollokra és teljes erejükből rohanni kezdtek a legközelebbi SPU felé. – Remélem, nem érkeztek megkerülni az objektumot a jegek – mondta Drótváz. – Ebben bízom én is! – vágta rá zihálva Árnyacska. Alapesetben nem kapkodta volna a levegőt, hisz végig ült, ám a nyolcas fokozatú céges jegek felnyomták a pulzusát és így gyakorlatilag olyan hatása volt a műérzet visszacsatolásnak, mintha valóban futott volna a törp. – Még két jég közeledik felénk! – kiáltotta Drótváz és feltépte a SPU ajtaját, majd szinte beesett rajta. Árnyacska pedig utána. A robot kinézetű dekás lendületből csapta be az bejáratot. Teljes erejükből rohantak az alprocesszor egység másik végébe, ügyesen kerülgetve az íróasztalokat és a kisméretű iratszekrényeket. Menet közben Árnyacska lekapcsolta a páncélját és eltette a fegyverét. Drótváz feltépte az SPU másik ajtaját és kiugrottak rajta. Ekkorra a robot is deaktiválta a harci programjait. A valódi világban Árnyacska keze végig zongorázott a klaviatúrán és az ikonján megjelent egy versenyzői ruházat. A bukósisakon lévő fekete plexi üveget lehajtotta, hogy ne látszódjon az arca. Drótváz is hasonló álca programot indított el. A két dekás úgy hasonlított egymásra, mint két tojás. Két magas, vörös tojás.
6
– Csak kitartson a szubrutin! – gondolta a lány. Elindultak a RECS felé, ahol beléptek. Rövidesen elérték a Hungaroring bejáratát. Ekkor megcsörrent Árnyacska telefonja. A lány felvette. – Suhanó vagyok! – hangzott a készülékből. – Minden oké! Jay biztosított, hogy sikeres volt a vadászat és mindenki megkapja a pénzét! – ezzel a seattle-i dekás vonalat bontott. Árnyacska elmosolyodott magában: – Legalább élve megúszta az a hülye! – gondolta, és megcsóválta neonszín fejét. Aztán a két dekás kilépett a Hungaroring rendszeréből. 14:36; Szentes, Vásárhelyi út Árnyacska kilépett a Mátrixból. Egy határozott mozdulattal kirántotta a fejéből a csatlakozót, aztán hangosan kifújta a levegőt. – Sikerült! – gondolta elégedetten. – Ideje lesz eltűnnöm! Néhány perccel később kilépett az udvarra. A felforrósodott beton szinte sütött, de a törp kimondottan örült, hogy elhagyhatja az épületet. – Végre! – lélegzett fel, és elindult a kapu felé. – Ez gyors volt – mondta a biztonsági őt, miközben elvette Árnyacska belépőjét. – Szerencsére nem sok munka volt, meg nem szokásom pöcsölni! – vetette oda a dekás. Benézett a bódéba, de nem látta a Közeget. Aztán eszébe jutott a majd egy órával ezelőtti találkozásuk és kis híján ismét köpött egyet. Gyorsan lerázta magáról a kellemetlen érzést. Az őr az iménti válaszára csak vállat vont és visszatért a trideo műsorához, amit eddig nézett. Árnyacska a hangokból tisztán hallotta, hogy nem a futamot nézi, hanem valamilyen romantikus sorozatot. Erre ő vont vállat és kilépett az utcára. Nyugodtan beült a kölcsönautóba és elrobogott az Ipartelepi út irányába a forró augusztusi délutánba.
7
