Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot II. A balladákról

Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, Gyurcsó István Alapítvány Könyvek 22.

Ág Tibor:

Csináltassunk hírharangot II. A balladákról 1. A CSUDAHALOTT ............................................................................................................. 2 2. VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZÍVEM........................................................................................ 4 3. A HALÁLRAÍTÉLT HÚGA ................................................................................................ 7 4. A SZÉGYENBE ESETT LÁNY .......................................................................................... 8 5. A SZERETET PRÓBÁJA .................................................................................................. 10 6. A FALBA ÉPÍTETT FELESÉG ......................................................................................... 11 7. AZ ELCSALT MENYECSKE ........................................................................................... 13 8. A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY ......................................................................... 15 9. A ROSSZ FELESÉG (FÉRJ).............................................................................................. 16 10. A HÁROM ÁRVA ........................................................................................................... 17 11. A MEGSZÓLALÓ HALOTT........................................................................................... 18 12. A BAGOLY ASSZONYKA ............................................................................................. 20 13. KEVÉL KATONÁCSKA, Duna partján van egy házikócska........................................... 21 14. SŰRŰ ROZMARINGSZÁL EZ AZ ERDŐ... .................................................................. 22 15. A VÉN EMBER FÉRJ...................................................................................................... 23 16. RÉVÉSZEK NÓTÁJA...................................................................................................... 24 17. PAPTÁNC ........................................................................................................................ 25 18. HÁZASULÓ KIRÁLYFI ................................................................................................. 26 19. KÉTFÉLE MENYASSZONY .......................................................................................... 27 20. A GUNARAS LÁNY ....................................................................................................... 28 21. VIRÁGOK VETÉLKEDÉSE ........................................................................................... 29 22. ZÖLD MARCI.................................................................................................................. 30 23. BOGÁR IMRE ................................................................................................................. 31 24. LOVA LÁBA MEGBOTLOTT EGY GYÖKÉRBE ........................................................ 32 25. A BETYÁR UTAZÓLEVELE, Szaladjak-e, vagy megálljak? ......................................... 33 26. KI SEM MEGYEK, MEG SEM ADOM MAGAM.......................................................... 34 27. RABÉNEKEK .................................................................................................................. 35 28. HELYI GYILKOSSÁG-TÖRTÉNETEK ......................................................................... 36 29. A HÁROMSZOROS MAGZAT-GYILKOS .................................................................... 37 30. A BÁRÓLÁNY ÉS A JUHÁSZLEGÉNY ....................................................................... 38 31. A GYILKOS FELADJA MAGÁT ................................................................................... 39 32. A MEGGYILKOLT FONÓLÁNY................................................................................... 40 33. A CSÉPLŐGÉPBE ESETT LÁNY .................................................................................. 41 34. A MEGCSALT FÉRJ ....................................................................................................... 42 35. A BETEG ASSZONY ...................................................................................................... 43 36. VEREKEDÉS FOG LENNI ............................................................................................. 44 37. ÖNGYILKOS SZERETŐGYILKOS ............................................................................... 45 38. A KIIRTOTT KOCSMÁROS CSALÁD.......................................................................... 46 39. AZ ÖNGYILKOS ELHAGYOTT SZERETŐ.................................................................. 47 40. A VADÁSZ ÉS LÁNYA.................................................................................................. 48

1


1. A CSUDAHALOTT Amikor 1959-ben először jártam a MTA Népzenekutató Csoportjának meghívására Budapesten, a Néprajzi Múzeumba is ellátogattam. Ott ismerkedtem meg Vargyas Lajossal, aki abban az időben a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának vezetője volt. Ő hívta fel a figyelmemet a Nyitra-vidéki népballadákra. Ami őt rendkívüli módon foglalkoztatta, az egy osztrák népzenei évkönyvben1 Franz Zagiba neve alatt megjelent Nyitra-vidéki népballadák közlése volt, ahol több archaikus balladát is közreadott. Köztük ezt a balladát „Elment, elment a vén ember” címmel, félrevezető, bizonytalan, nehezen értelmezhető lejegyzésben.2 Ilyen címmel valóban létezik egy Kodály gyűjtötte menyhei ballada3, de az nem a Csudahalott balladája. Vargyas Lajos akkor megkért, hogy keressem fel Zsérén azt az énekest, akit Franz Zagiba a publikációban forrásként említ. Kiderült, hogy az énekest ismerem, már többször énekelt nekem. Fel is kerestem őt 1960 januárjában. Az énekes, Földesi Ferencné Elgyütt Ilona egy kitűnő nótafa volt. Unokahúga annak az Elgyütt József (Kura Joskó) zsérei dudásnak, aki Kodály Zoltánnak is énekelt. Tőle hallotta Kodály, a Háry János daljátékában felhasznált „A jó lovas katonának” kezdetű, s a daljáték révén világhírűvé lett toborzó dallamát. Földesiné sok szép népballadát is elénekelt, melyek között az egyik legszebb és legépebb a „Csudahalott” balladája volt. A ballada tartalma dióhéjban a következő: A szerelmes legény halottnak tetteti magát és így csalja magához a szeretett leányt. Nem az egyedüli ballada, amelyet csak a két távol eső etnikum őrzött meg, hisz „A falba épített feleség”, vagy a „Bagoly asszonyka”, balladánk is csak Erdélyben, Bukovinában, Moldvában és Zoborvidéken ismeretes. A zsérei változatokon kívül ezt a balladát Alsóbodokon is megtaláltuk. Ez a változat minden valószínűség szerint Zséré-ről származik. Lauró Ferencné Kárász Klára 55 éves asszony, 1970-ben azt mondta, hogy a balladát Balkó Ferencné Elgyütt Máriától tanulta, aki zsérei születésű és Földesiné nővére. Nagyon ritka ballada. Csak két faluban ismerték a változatait. Hangfelvételen összesen kilenc változatát sikerült rögzíteni. Zsérén három, és Alsóbodokon szintén három énekes előadásában. Kodály Zoltán Zsérén már 1915-ben feljegyezte egy 10 versszakos változatát. 1938-ban Manga János, 1940-ben Arany A. László is megtalálta a ballada töredékét, amit Franz Zagiba publikált a már említett osztrák népzenei évkönyvben. A ballada témája Európa-szerte elterjedt. Vargyas Lajos szerint az európai elterjedésterület két csoportra tagolódik. Az északnyugati ágba tartoznak a skót-, skandináv- és francia szövegek, amelyek csak a színlelt halállal, vagy betegséggel való csalogatást ismerik. A másik csoportba tartoznak az olasz-, délszláv-, bolgár-, magyar-, szlovák4-, ukránés román változatok, amelyek a csábítást – a magyarhoz hasonlóan – többszörös fokozatban adják elő. A ballada Nyitra-vidéki változatai, mind a szöveg, mind a dallam szempontjából egyedi, ép, csiszolt, archaikus darabok. Az erdélyi változatban a fiú neve Bertelaki László, a leányé pedig Szép-Görög Ilona. A zsérei és felsőbodoki változatban a nevek azonosak: a fiút Bálind vitéznek a leányt itt is Ilonának hívják. Dallama, négysoros nyolcszótagú izometrikus ereszkedő dallam. Kadenciája 5 (4) 1 ismétlés nélküli, négy különböző zenei gondolatot egymás mellé helyező A B C D forma 2


ereszkedő dallamfelépítéssel. Zsérén a Fehér László balladáját is ugyanerre a dallamra énekelték. Ilyen kadenciájú dallamok csak a IV. dialektusterületen fordulnak elő. A ballada legkorábbi följegyzése 1872-ből való. Az MTA Népzenei Adattárában 29 változata található, belőlük három zsérei. Dallama egy 8 szótagú 5 (4) 1 sorzárlatú ereszkedő dallam. Zsérén a „Fehér László” balladáját is ugyanerre a dallamra éneklik. Jegyzetek: 1. 2. 3. 4.

Ungarische balladenmelodien aus dem Neutrauer Gebit. Jahrband des Őstereichischen Volksliedwerken III. 63-85. u. o. 71. o. Kodály-rend 857 b) Béd, 1910, énekelte Gál Borbála 50. é. A ballada szlovák változatait lásd J. Horák: Slovenské ľudové balady, Bratislava, 1958, M. Kolečanyi: Slovenské ľudové balady, Rožňava, 1948.

3


2. VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZÍVEM Néhány hónappal azután, hogy Zsérén rábukkantam a Csudahalott balladá-jára Gímesen folytattam a kutatást. A Csudahalott sorai: a „Sem szívem fáj, sem fejem fáj, / Meghalok szép Ilonájér” juttatták eszébe özv. Balla Józsefné Molnár Máriának, az akkor 70 éves énekesnek a Szabó Kata balladáját. Első hallásra megkapott a sorok szokatlan tagolódása és a nem mindennapi dallam szépsége. „Egyetlen változatban feljegyzett balladatöredék”, írja a Szabó Katáról Vargyas Lajos.1 Vargyas Lajos azért érzi ezt a balladát töredéknek, mert a szív kivételének motívuma más balladákban csak mint záróformula szerepel. Balladánkban a szerelembe esés és a szív kivétele maga a cselekmény. Több balladánkban, – írja Vargyas Lajos – mint a Három árva, Betlen Anna, a Nagy hegyi tolvaj, szerepel a következő panasz: „S vegyétek ki a szívemet, / S mossátok meg ürmös borba, / Takarjátok gyenge gyolcsba, / Zárjátok bé egy ládába, /Vigyétek bé Barassóba, / Minden vegyen példát róla, /” stb.2 Néha „szívem-májam” szerepel, gyenge gyolcs helyett lenruha vagy papiros, ürmös bor helyett langya bor, s egyik másik elem ki is maradhat. A „Nagy hegyi tolvaj”-ban az asszony hangosan panaszkodik, amiért szülei a nagy hegyi tolvajhoz adták feleségül, aki most is rabolni, fosztogatni ment. Ura az ajtónál kihallgatja az asszony panaszát. Megharagszik rá és fejét véteti. Itt nem a szívét, hanem a fejét küldi el a szüleinek. Mielőtt kivégeznék, az asszony kéri a szolgáját: Mikor fejem veszik, mosd meg ürmös borba, / Édes ürmös borba, takard gyenge gyolcsba. / Tedd fel a hintómba, vidd bé Moldovába, / Apámnak, s anyámnak tedd az asztalára. / Hogy egész Moldova vegyen példát róla, / Senki lányát tolvajnak ne adja. /3 A Betlen Annában, Betlen János tetten éri húgát, hogy az kocsisával sze-retkezik. Betlen János haragjában megöli a húgát. A ballada végén következnek azok a sorok, melyek már kissé homályosan, de minden kétségen kívül rokonságot mutatnak Szabó Kata balladánkkal: „Ángyom, ángyom, kedves ángyom, / Mossanak meg ürmös borba,/ Takarjanak gyenge gyolcsba, / Küldjenek ki Kolozsvárra ,/ Vegyen minden példát róla, / Az árvának hogy van dolga. /” Ha megfigyeljük a fenti székely népballadákat, kitűnik, hogy a panaszmotívum mindig a balladák végén szerepel. A történet nélküle is teljes. Olyan ez, mint az átok formula, amely több balladánkban szinte közhelyszerűen ismétlődik.4 Betlen Anna balladája azon felül, hogy az utolsó strófa nem tartozik szorosan a cselekményhez, az utolsó sor még azt is bizonyítja, hogy ez a befejező rész a Három árvából van átvéve. A három ballada közül csak a Három árvában szerepel a szív kivétele és a láda, a másik kettőből hiányzik. Vargyas Lajos dolgozatában5 francia eredetre utal. Idézem: „A francia párhuzam egy eléggé új hangú balladából származik. Egy legény szerelmi bánatában katonának megy, párbajban megöli tisztjét, mert az szeretője kegyeivel dicsekszik.”6 A francia balladában ugyancsak szerepel a panasz, ellenben ez szorosan a cselekményhez tartozik. A legény kivégzése előtt mondja azokat a szavakat, melyek a magyar balladában is szerepelnek: „vegyétek ki szívemet, tegyétek fehér kendőbe, küldjétek el kedvesemnek,” stb. Ezek szerint annak ellenére, hogy a francia ballada újabb keletű, a magyarban 4


előforduló motívum, a szív kivétele, a franciából ered. „Minthogy a magyarban többször teljesebb alakban találjuk, azt hihetnők, hogy miénk az eredeti. Viszont a franciában, egyetlen balladában tűnik fel, ahol hozzátartozik a történet menetéhez, míg nálunk, különféle történetekben jelenik meg, amelyekhez nem feltétlenül tartozik: a történet nélküle is kerek egész. Nálunk tehát eredeti helyéről kiszakítva, utólag beillesztve találjuk. Ez arra mutat, hogy nálunk átvétel, csak régiesebb formáját őriztük meg, míg a francia ballada erősen átalakult.”7 A neves balladakutató a francia és magyar balladák összefüggését, középkori francia telepesek, illetve a középkori igen élénk, vallon-magyar érintkezésnek tulajdonítja. Mindezekből ítélve, lehetséges az a feltevés, hogy a francia balladában csak az első rész, – a katona párbaja tisztjével – új, a másik fele régi, valamint az is lehetséges, hogy a másik fele régebben önálló balladaként élt. Így érthetővé válik az is, hogy miért nem találkozunk a magyarban a párbaj históriájával. Sőt, az a feltevés is lehetséges, hogy a francia ballada első fele valamikor másként hangzott, egyszerűbb mesével, más szereplőkkel, s csak a lényege maradt meg az új változatban – a boldogtalan szerelem –, amiből később kialakult a katona és a párbaj meséje. A dió és mogyoró, mint szerelmi szimbólum eléggé elterjedt. Párosítókban, a szentiváni tűzugrás dallamaiban, (MNT II. 260-268.) lakodalmi énekekben gyakran előfordul. Mivel Szabó Kata a diósba, mogyorósba betegedett meg, akár a szégyenbe esett lány balladájához is sorolhatnánk, ha a történet teljes lenne. Nem lenne teljes a vizsgálódásunk, ha csak a balladák szövegével foglalkoznánk. Nézzük meg, mit mond a dallam. A ballada dallama négysoros, négy, 4, 4+4, 4, 4+4, tagolódással. Az ilyen tagolódás népzenei hagyományunkban elég ritka jelenség. Ezt a tagolódást a ballada szövege diktálja, de amikor változatai után kutattam az eddig publikált anyagban, kiderült, hogy más tagolódású szövegnél két 12 szótagú sorból áll. Itt a dallamnak az 1-2., ill. 3-4. dallamsor egy-egy sorrá való összevonása révén kétsorosnak is vehető az alakja, de felfogható négysorosnak is. Dallamunk kadenciái: az első sor 4. fokon zár, a második sor 2. fokon (főzárlat), a harmadik sor 1. fokon, a negyedik természetesen az alaphangon, az 1. fokon zár. Tehát 4 (2) 1 kadenciájú dallam. Terjedelme egy dúr hexachord. Dallamunk legközelebbi változatait a Zoborvidéken találtam meg. A MNT III. A 262. sz. dallama, amely Menyhéről származik. Szövege ugyan semmi rokonságot sem mutat balladánkkal, de a dallam, melynek főzárlata szintén 2., és a szöveg tagolódása annál többet. Anyám, anyám, Anyám, ídesanyám, Jobb szeretném, Jobb szeretném, ha meghalnák. Lyányom, lyányom, Lyányom, ídes lyányom, Kire hannád, Kire hannád, sok szíp ruhád.

5


Sok szíp ruhád, Sok szíp ruhád, hímezs dunnád, Hímezs dunnád, Hímezs dunnád, cifra ládád. Víz vigye el, Víz vigye el, hímezs dunnám, Tűz ígesse, Tűz ígesse, cifra ládám. Hasonló kadenciájú dallamok, a „kakas nóták” valamint az „Elment a két lány” kezdetű volta dallam.8 Ez a francia eredetű táncdallam a magyar népzenében is folklorizálódott. Sok változata él, nemcsak felnőttek népdal-hagyományában, de a gyermekjáték dallamokban is. Vargyas Lajos egy francia dallammal vetette egybe, az egyik Berencsen talált „volta” dallamunkat.9 Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. Faragó József–Almási István: Virágok vetélkedése, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986. Ortutay Gyula–Kríza Ildikó: Magyar népballadák, Szépirodalmi Kiadó, 1968. Lásd a Szégyenbe esett lány, a Halálraítélt húga, (Fehér László) vagy a Két kápolnavirág balladánkat Vargyas Lajos: Kutatások a népballada középkori történetében I., Francia eredetű réteg balladáinkban, Ethnographia, 1960., 2 -3. szám. u. o. u. o. 185. o. A szerző ebben a dolgozatában 19 magyar népballada francia eredetét bizonyítja. E var-csoport alapdallama egy XVI. századi „volta” néven ismert táncdallam (megj. Arbeau Thoinot: Orchesographia, 1588.) legrégibb magyar előfordulása a Hoff-greff-gyűjteményben. Vargyas Lajos: A francia-magyar dallamegyezés tanuságai. Különnyomat a Néprajzi Értesítő XL. évfolyamából, Budapest, 1958.

6


3. A HALÁLRAÍTÉLT HÚGA Az egész magyar nyelvterületen elterjedt népballadánk, Nyugat Európában vándortémaként élő cselekményt elevenít fel. Az olasz eredetű történet a következő: A lólopásért elitélt Fehér Lászlót húga kincsekkel akarja megváltani. A bíró azonban őt magát kívánja. Fivére nem hisz a bírónak és nem tanácsolja Annának, hogy engedjen a bíró kívánságának. Ennek ellenére Anna feláldozza lányságát, de a fivérét mégis kivégzik. Amikor Anna ezt megtudja, elátkozza a bírót. Magyarországon egy 1547-es, Bécsből Sárvárra küldött latin nyelvű levél újságolta először, mint megtörtént esetet, s mint általános szóbeszéd tárgyát az akkori Bécsben1, valamint Bornemisza prédikációs gyűjteményében 1578-ban. A XVI. századbeli olasz novellák kedvenc témája, sőt Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékában is felhasználta a történetet. A ballada első feljegyzése 1846-ból való. A gyűjtemények rendszerint Fehér László vagy Fehér Anna címen közlik. Érdekes módon a balladában szereplő nevek is kivételesen állandóak. Erdélyben aránylag ritkább, mint a többi magyar vidéken. Szlovákia magyarok lakta vidékein 45 változatát sikerült rögzítenünk. Ebből Nyitra-vidékén öt helységből 15 változat szerepel. A Fehér László ballada zsérei változatának szövegét 1940-ben Putz Éva is feljegyezte, nyomtatásban is megjelent 1944-ben, mint a készülő zoborvidéki népballadák kötetének mutatvány példánya. A Nyitra-vidékén feljegyzett 15 változat közül kötetünkben hármat közlünk. Mind a három változatot más-más dallamra énekelték, ugyanis a nyolcszótagú izometrikus verselés lehetővé tette a dallamcserét. Vargyas Lajos a könyvében az egész magyar nyelvterületről 78 dallamot sorakoztat fel, amelyek zömmel régistílusú ereszkedő dallamok. A zsérei változatot 8 szótagú 5 (4) 1 kadenciájú dallamra énekelték. A dallam azonos a csudahalott (Fiam, fiam Bálind vitéz) ballada dallamával. Gesztén és Bodokon egy 3soros dallamhoz kapcsolódott ez a ballada. Az itt közölt gesztei dallam Dobszay népdalkatalógusában a IV (G) 513 jelzés alatt található. Típusszáma 18.642.0/0. Ott ugyan (V) főzárlatú, a mi változatunk viszont (VII) főzárlatú, ami elég gyakori jelenség a Nyitravidéki népzenei hagyományban. Általában balladákhoz kapcsolódó, 3 soros északmagyarországi dallam. Állandó elemek: az 1. sort kezdő kvintugrása, a 2. sor dallama, a 3. sor indítása és kiszélesedő ritmusa, ami dallamunkra nem jellemző. Az „Elcsalt menyecske” Vpt. 216 és a „Fehér László” ballada dallamaként fordul elő. (Vargyasnál a 3. és a 27. típus.) Valószínű, hogy a szöveg és a dallam is középkori francia eredetű. A gímesi változat dallama is régi stílusú ereszkedő dallam. Változatát megtaláljuk Vargyas féle példatár (Vpt.) 129. szám alatt. Bartók Béla gyűjtése Rafajnaujfaluból (Bereg vm.). Az ott közölt dallam is a Fehér László balladájához kapcsolódott. Idegen nyelvű változatai: olasz, katalán, dán és francia.2 Jegyzetek 1. 2.

Csanádi–Vargyas: Röpülj páva, röpülj, Csehszlovákia Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 1954. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976.

7


4. A SZÉGYENBE ESETT LÁNY Európa-szerte elterjedt népballada. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének adattárában 299 változatát tartották számon1. Ebből 23 Szlovákia területéről való. Az 1951-ben elkezdett népdalgyűjtő munkánk során, 122 változatát találtuk meg, amelyből 47 Nyitra-vidékéről való. Fodor Katalina 16 változatban, Idorka vagy Idolka név 23-ban szerepel. A többi változatban aranyos Mariska, vagy Bözsike, esetleg név nélkül csak egy-szerűen barna lány. A teljesértékű cselekmény motívumai a következők: a) a szoknya rövidülése, b) a terhesség bevallása, c) az anya börtönbe záratja lányát, d) a lány álma – egyes változatokban a lány búcsúja a virágaitól, ruháitól, e) levélküldés, üzenet madárral, f) a szerető küldözgetése, g) a szerető öngyilkossága, h) a „vérem a véreddel” formula, i) az archaikusabb változatokban a két kápolnavirág motívum. Természetesen nem minden változat tartalmazza az összes motívumot. A lány álma például csak a gímesi változatokban fordul elő. A gesztei változatból a szerető küldözgetése hiányzik. A ballada változatainak összehasonlításakor arra a következtetésre jutottunk, hogy a motívumok előfordulása szerint ezek három, illetve négy csoportra oszthatók. A negyedik csoportba sorolt változatok, ahol már csak a teherbe esés motívuma van meg, akár külön típusnak is tekinthetők. Az első csoportba kerültek az archaikusabb teljes szövegű változatok, amelyek ereszkedő dallammal párosultak. Itt a főszereplő Fodor Katalina, anyja Sár-Fodor Péterné, a szerető pedig Hëdervári György – Györgyvári János. Asszimetrikus ritmusú, ereszkedő frig dallam. Változatai, Ghymesen, Zsérén, Gesztén, Alsóbodokon, valamint egy töredékes változat Nyitraegerszegen került elő. Már a XX. század elején Kodály is feljegyezte ezt a ritka 4 (b3) VII sorzárlatú dallamot, Ghymesen, Zsérén és egy három soros változatát Alsó-csitáron.2 Még egy ezzel azonos kadenciájú dallam van Kodály gyűjtésében, Hontfüzesgyarmatról. Ennek töredékes változatát Zsitvabesenyőn találtuk meg. Járdányi Pál könyvében3 egy ilyen zárlatú dallamot közöl, amely ugyan nem közvetlen változata a mi dallamunknak, csak a szótagszáma és kadenciája azonos. Ezt a földrajzi tájékoztatóban, mint székely dallamot tünteti fel. Dobszay László4 szerint, dallamunk „ – a rokon típusokkal együtt – népzenénk középkori európai rétegébe tartozik”. Erre mutatnak a formai jegyeken kívül a francia párhuzamok.5 Itt Dobszay a ritmus sajátosságait a voltaritmusból vezeti le. Ebbe a hatszótagos izoszillabikus strófakeretbe illesztve, összhatásában aszimmetrikus alkatú, a Balkánon élő, de a középkorban még általánosabban használt „giusto sillabique” ritmusokkal hozható kapcsolatba. Vizsgálódásaiban figyelmen kívül hagyja, a csak Erdélyben és a Felvidék északnyugati részén előforduló 4 (b3) VII kadenciájú dallamainak vizsgálatát. A szöveg és a dallam kapcsolata, akárcsak a népdalok esetében, itt is elég laza. Az első csoportba sorolt teljes szövegű változatok látszanak a legarchaikusabbaknak. Ezeknek a jelentős többsége ereszkedő dallam. Vargyas Lajos szerint ez a ballada francia eredetű. A legkorábbi átvételek közé tartozik, eredete a XIV. századra tehető.6 A dallamukban is ott lüktet az aszimmetrikus ritmus.7

8


Vargyas Lajossal való első találkozásom alkalmával lekottázta azt az aszimmetrikus ritmusú dallamot, amelynek variánsait akkor a francia anyaggal hasonlította össze, és felhívta a figyelmemet a Nyitra-vidéki előfordulásaira. A gesztei változat első két strófája nem tartozik szorosan a balladához. Mindenesetre bevezetőként hatásosan előre jelzi a tragédiát. Ezek a sorok az erdélyi lírai dalok között a balladától függetlenül élnek. A tizenkettő és tizenhárom számszimbólum, a nyitracsehi és az egyik ghymesi változatban is szerepel: // Egy szegény asszonynak / Tizenkét lánya volt / A tizenharmadik / Gondolván Idolka //. Sőt a Kőmíves Kelemen balladájában is ott van a tizenkettő és a tizenhárom szám. Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. Bartók Béla: Magyar népdalok, Egyetemes Gyűjtemény I. Bp. 1991, 198 i., j., k. Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961. I. 115. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988. Vargyas Lajos: Egy francia-magyar dallamegyezés tanulságai, Néprajzi közlemények I. (40): 155-160. Budapest, 1959. Vargyas Lajos: Magyar népdalok francia párhuzamai, Néprajzi közlemények V/3 - 4. 3 - 21., Budapest, 1960. Vargyas Lajos: Kutatások a népballada középkori történetében I. Francia eredetű réteg balladáinkban, Ethnographia, 1960. Vargyas Lajos: A francia-magyar dallamegyezés tanulságai, Néprajzi Értesítő XL. Budapest, 1958.

9


5. A SZERETET PRÓBÁJA Többnyire szolgalegény – néha női szereplő is lehet – kebelébe mászik a sárig hasú, vagy sási kígyó. Kéri az anyját, majd a többi rokonát, hogy vegyék ki a kebeléből a kígyót, de egyik sem meri kivenni. Végül a mátkája az, aki kiveszi. A két gímesi változat közül az egyikben csak a szándék van meg: / Várjál mátkám, várjál / Majd kesztyűt szabatok, / Majd kesztyűt szabatok, / Azzal majd kiveszem. // A másik változatban még egy versszakkal tovább folytatódik a cselekmény, ahol levonják a tanulságot: / Igy hát a mátkája, / Jobb mint a szülője, //. Az alsóbodoki változat kissé eltérő a gímesi változatoktól. Itt még egy motívummal bővül a történet, ez pedig a jutalom: // Benyút kebelibe, / Kihúzta belölle, / A nagy sási kígyó, / Aranyóma léve. // Az egész magyar nyelvterületről ismert ballada, sőt nemzetközi elterjedtsége is széles. Európa legtöbb népe ismeri. Nyugat-európai megfelelőiben néha kalózok hajójáról kell kiváltani a lányt, amit csak szeretője vállal. Kelet-Európában rendkívül változatosan alakulnak motívumai. Vargyas Lajos szerint1 a próbatétel kígyóval csak a magyar változatokban fordul elő, s a szomszéd népek ezt a magyaroktól vették át. Maga a motívum már a ballada kialakulása előtt, a népmesékben is előfordul. Dán, olasz, délszláv, bolgár, román, ukrán, morva, lengyel, spanyol, török, cigány változatai vannak. Szlovák változatai: Slov. Sp. I. 208. és 369 sz. III. 222. és 601. sz., Kolečány 35-36. sz., Kollár II. 13. A balladát Pálóczi Horváth Ádám fedezte fel még 1813 előtt.2 Népballadáink dallamai sem kapcsolódnak szorosan a szövegekhez. A XX. század elején ugyanezt a balladát Gímesen más dallamra énekelték. Kodály Zoltán 1906-ban jegyezte le egy 70 éves gímesi asszonytól azt az 5/8-os ütemben énekelt dallamot, amelyet tanulmányában egy votják dallammal hasonlított össze.3 Meglepő, hogy fél évszázaddal később, ugyancsak Gímesen, erre a dallamra nem emlékezett egy olyan asszony, aki még a század elején Kodálynak is énekelt (Reczika Teréz). Ez csak egyféleképpen magyarázható. Mégpedig úgy, hogy Reczika Teréz korosztálya már más dallamra énekelte ezt a balladát. Az a tetraton dallam, amelyre a későbbi korosztályok énekelték a balladát nagyon közkedvelt lett. Már Kodály gyűjtésekor is sokféle szöveggel énekelték. Ez a dallam egy a Nyitra-környéki magyar falvakban nagyon közkedvelt, hatszótagú 5 (1) b3 sorzárlatú kisambitusú tetraton dallam. Jegyzetek 1. 2. 3.

Vargyas Lajos: Balladás könyv, Budapest, 1979, 161. o. Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz énekek, 292. sz. Kodály Zoltán: A magyar népzene, Budapest, 1952, 21. o.

10


6. A FALBA ÉPÍTETT FELESÉG A történet alapja az úgynevezett építő-áldozat ősi babonás hite, amely abból áll, hogy az építkezéssel megzavart helyi szellem kiengesztelésére emberáldozatot kell hozni. Ennek a véres szokásnak ma is élnek szelídült maradványai. Például állati csontok gyakran kerültek elő régi házak falából. Erdélyi románok vásárokon „lemérik” valaki árnyékát nádszállal, s ezt a szál nádat falazzák be.1 Néhol viszont az a szokás, hogy az új ház ablakán macskát dobnak be. Az emberáldozat szokásából az újgörögöknél keletkezett először epikus történet, egy hídépítőről, Manolész mesterről. Ez a ballada öt balkáni nép körében is elterjedt. Nemzetközi hírnevét Vuk Karadzsics délszláv szövege a szkadari vár építéséről, majd a görög ballada az Arta hídjáról szóló szerezte. A magyar változatokban a főszereplő a Déva várát építő Kőműves Kelemen, a tizenkét kőműves egyike, némelyik változatban a tizenharmadik. A magyar változat legkorábbi feljegyzése az Almásy-kéziratból származik (18231848), amelyet Erdélyi János publikált. A változatok többsége Erdélyből származik. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy csak Erdélyben ismeretes. A későbbi kutatások során azonban bebizonyosodott, hogy a magyar nyelvterület más vidékein is elterjedt volt.2 A Nyitra-vidéki Zsérén először Arany A. László és Putz Éva jegyezte fel 1940-ben néhány versszaknyi, kétsoros dallamra énekelt töredékét, amit Franz Zagiba adott közre 1954ben.3 Vargyas Lajos 1959 decemberében felkért, hogy nézzek utána, ismeri e valaki Zsérén ezt a balladát, a Zagiba által megnevezett énekesen kívül. A kérésnek eleget téve 1960-ban felkerestem Földesi Ferencné Elgyütt Ilonát Zsérén, és elkezdtem kutatni. Az idősebb zsérei asszonyok egybehangzó véleménye szerint a balladát ismerték, Földesiné édesanyjától és nővérétől Máriától gyakran hallották. Földesiné szerint egy kézzel írott füzetben ez a ballada le is volt írva, azonban a füzetet nem találta. Később kiderült, hogy a füzetet időközben nővére Mária elvitte. A szálak Alsóbodokra vezettek. Itt megtaláltam Balkó Ferencné Elgyütt Máriát, aki megmutatta a kézzel írott nótásfüzetet. Földesi Ferencné kézzel írott nótásfüzete arról tanúskodott, hogy nem könyvből másolt szövegről van szó. Tehát leírója hallomás után jegyezte fel a szöveget. A szöveg szószerinti másolatát az 1979-ben megjelent balladakötet jegyzeteiben közöltem.4 Amikor elküldtem Vargyas Lajosnak a felvételt, arra kért, hogy nézzek utána, vajon nem egy lelkes tanító közreműködésével került-e Zsérére a ballada. Bennünk is felmerült a gyanú, hogy a zsérei változat dallama „revival” dallam. Ugyanis egy nagyon közeli rokondallama elég elterjedt erdélyi dallamtípus. Ez is egy négy, 12-szótagú sorból álló 5 (4) 1 kadenciájú dallam. A legépebb változatát Járdányi Pál I./100 alatt közli,5 amit Vargyas Lajos példatárában is megtalálunk.6 Dobszay ezt a típust a siratószerkezetű dallamok közé sorolja.7 Elsősorban Erdélyből és Moldvából dokumentált típus, de néhány adat bizo-nyítja hajdani szélesebb, talán az egész nyelvterületet magába foglaló elterjedtségét. Kérdezősködésünk nyomán kiderült, hogy a kántortanítótól nem származhat a terjesztés, mert az nem volt híve a népdaloknak. A szöveg tehát szájhagyomány útján került Zsérére és Alsóbodokra. Maradt a dallam eredetének kérdése. Ugyanis a Zagiba által közölt dallam csak féldallam, viszont Földesiné és a többi idősebb asszony szerint egy izometrikus 12 szóta11


gú négysoros dallamról van szó. Lehet ugyan a dallamot 6 szótagúnak is venni. De mivel Zagiba csak egy strófáját közli a balladának, nem tudjuk, hogy a többi strófában hogy alakultak a sorok és hangsúlyok. Így is csak féldallam hatását kelti. Kutatásunk során Nyitracsehiben találtunk egy idős énekest, aki azt állította, hogy legénykorában náluk is énekelték a Kőműves Kelemen balladáját, de ő nem tanulta meg. Ugyanennek az énekesnek – név szerint az 1903-ban született Suba Imrének – elénekeltem a zsérei változat dallamát. Neki egy 6 szótagú giusto dudanóta jutott az eszébe, amelynek előtagja, ugyan augmentálva, de a ballada első sorát adta, az utótagja viszont a harmadik illetve negyedik sorát.8 Az egyenlő lüktetésű negyed értékű hangok szolmizálva: ľ ľ m fi s m / ľ ľ m fi s m // m r d t d r / m r d t d l //. Azóta 1987-ben Pogrányban is előkerült egy változata, amelyet Schuster Éva rögzített magnetofon-kazettán. Nem ez az egyedüli példa két távol eső etnikum dallamanyagának analó-giájára. Hiszen, ha csak a balladákat vesszük számba, több Nyitra-környéki régi ballada, mint a Csudahalott, a Bagoly asszonyka, a Fodor Katalina (Szégyenbe esett lány), vagy a Szabó Kata (Vétessék ki szóló szívem) balladája lehet példa. Vargyas Lajos is hitelesnek tartja a zsérei változatot, hisz balladakötetében ezt a változatot közli elsőnek.9 Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Csanádi Imre–Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 1954. L. Vargyas: Die Herkunft der ungarischen ballade von der eingemauerten Frau AE 1960., 1-84. = A „Kőműves Kelemen” eredet, NÉ 1959., 5-73. o. Franz Zagiba: Ungarische Balladenmelodien an dem Neutrauer Gebiet, Jahrband des Östereichischen Volksliedwerke III. 63-85. o. Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Szlovákiai magyar népballadák. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979., 401 o. Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., I./100. Kodály Zoltán: A magyar népzene c. könyvének példatára. Szerkesztette Vargyas Lajos, Budapest, 1952., Vpt 359. (Szárhely Csík vm.) Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., II/15, Típusszáma 12.019/0/1-4 A dallam kottáját lásd: Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Bratislava, 1979., 402. o. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, I. 13. o.

12


7. AZ ELCSALT MENYECSKE A szakirodalom Európa-szerte elterjedt balladatörténetként tartja számon. Vargyas Lajos szerint ez a ballada 15 nemzet hagyományában maradt fenn.1 A magyar változatok száma 74, ebből 60 Erdélyből és Moldvából származik. Tehát a IV. zenedialektus területéről. Magyarországi előfordulásai is többé-kevésbé lerövidült hiányos változatok. Nem az egyedüli ballada, amely a gyakori erdélyi előfordulásai mellett a Nyitra-vidéki magyar falvakban is ismeretes. Barslédecen Kodály Zoltán már 1907-ben feljegyezte.2 A támlapon Kodály kézírásával zárójelben ez olvasható: Ajgó Márton. (Az erdélyi változatok szereplői Molnár Anna és Ajgó Márton.) A szlovákiai magyarság hagyományában csak két helyen találtuk meg. A Nyitravidéki Barslédecen (Ladice) és az Érsekújvár melletti Kürtön (Strekov). A Barslédecen 1969-ben rögzített két változat dallamában majdnem azonos az 1907-ben Kodály által rögzített balladával, de szövegében már csonkult. A 11 strófa 7 strófára rövidült. Az 1969es változatban a ballada első része két vers-szakba tömörült. Ezáltal a csábítás, a fa alatti „fejben keresés”, a női holttestek megpillantásának motívuma teljesen hiányzik. Ugyanakkor előtérbe kerül a hazatérés, tehát éppen az a rész, ami a nyugati balladákból hiányzik – jegyzi meg Vargyas Lajos. A terjedelmesebb erdélyi változatok addig a részig egyeznek az európai balladák változataival, hogy az elcsalt menyecske csellel megöli a csábítóját. „Innen a magyar balladákban új, terjedelmes szakasz kezdődik a hazatérés és a kiengesztelődés. Ezt már teljes egészében a mi népünk adta hozzá.” 3 Valószínűleg szélesebben elterjedt ballada lehetett nálunk is. Bizonyítja ezt a kürti előfordulása, amely egy gyermekjáték-sorozatba beépülve maradt fenn. A nyolcszótagú izometrikus sorokból álló szöveget egy közismert dallamra éne-kelték a kürti asszonyok. (Elesett a lúd a jégen...)4 Addig, amíg a barslédeci változatokból hiányzik a fejbenkeresés motívuma, a kürti változatban jelen van: Arra ment egy jó katona, / – Ülj le mellém jó katona, / Tekingessél a szemembe, / Keress egyet a fejembe. // Talált egyet a fejébe, / Elszunnyadott az ölébe. / Kihúzta az éles kardját, / Levágta katona nyakát. // Bíró uram, bíró uram, / Szép jó estét, bíró uram, / Él-e még a kicsi fiam? / Él-e még a kicsi fiam? // Csak még egyszer megláthatnám, / Csak mégegyszer szoptathatnám. / Kigombolta kislajbiját, / Megyszoptatta kicsi fiát. // Érdemes megjegyezni, hogy több különböző székely népballada motívuma a Nyitravidéki balladákban is előfordul. Balladánk székelyföldi változataiban, mint a Molnár Annában, a csalogatás módja rokon a bédi „Vén ember” balladájában lévővel: Elment, elment Szép Ilona, / Réz kannákkal ivókútra, / Utána ment a vín ember: / Adjá vizet Szíp Ilona. / Nyújtja, nyújtja a rézkannát, / Kíszebb fogja fehír karját... / Viszi, viszi hegyen-völgyön, tövisbokron, / Megál, megál te vín ember! / Tövis akadt a lábomba. / Maj megálunk Szíp Ilona, / Maj megálunk nyestemfánál. / Ott van nekem kilenc váram, / Tizedikbe tíged zárlak./ A barslédeci változatok dallama a kvintről enyhén ereszkedő, mixolíd dallam. Az 1907-ben Kodály által lejegyzett dallam 5 (3) 2 kadenciájú, az 1969-es hangfelvétel kadenciája 5 (5) 2, némileg módosult.

13


Jegyzetek 1. 2. 3. 4.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 54 Kodály-Rend 816. Fon. 194 c) Csanádi–Vargyas: Röpülj páva, röpülj, Bratislava, 1954., 441. o. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest,. 1976., 50. o.,

14


8. A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY Egyike a legelterjedtebb és egyben legnépszerűbb népballadáinknak. Eddig több mint félezer változatát tartja számon a MTA Zenetudományi Intézete adattára. Legkorábbi feljegyzése 1846-ból való. Az egész magyar nyelvterületen ismeretes, de Moldvában csak az első gyűjtések óta terjedt el.1 A változatok többsége igen egységes. Egyes változatai a parasztság rétegeződésére, a parasztságon belüli gazdag-szegény ellentétre utalnak: a szegény lenézett legény bosszúja a lány haláláig tartó táncoltatása. A szlovákiai magyarság körében gyűjtött változatokban ez a társadalmi háttér nem kerül előtérbe. A zsérei változatban utalás van a bosszúra, mégpedig az, hogy a leány három szeretőt tartott. Maga a halálratáncoltatás a büntetés oka, a többi változatban is homályban marad. Idegen nyelvű változatai: francia, olasz, angol és német. Szlovák változatokról nincs tudomásunk. Dallama az egész nyelvterületen elterjedt. Főleg balladaszövegekhez kapcsolódó, újkori, valószínűleg német eredetű dallam, amely többféle hangnemet is befolyásoló változatban él. Az itt közölt dallamok mixolíd és eol dallamok. Az egyes strófák szótagbővülése miatt egyes változatok heterometrikussá váltak (6, 6, 7, 6 / vagy 6, 6, 7, 7). A izometrikus 6 szótagú 1 (6) 4 kadenciájú dallamcsalád 14 változatban fordul elő a Bartók-rendben.2 Dobszay László ezzel a típussal katalógusában a IV(G)/446 típusszám alatt foglalkozik.3 Jegyzetek 1. 2. 3.

Vargyas Lajos: Balladáskönyv, Budapest, 1979., 162. o. Bartók Béla: Magyar népdalok I. Egyetemes gyűjtemény, Budapest, 1992., 196. o. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., 886. o.

15


9. A ROSSZ FELESÉG (FÉRJ) Ritka ballada, eddig Szlovákia területén a Nyitra-vidéki változatokon kívül csak Csallóközben találtuk meg. Ezek közül csak négy esetben hívnak apát haza, ami arra utal, hogy ezek a masculin változatok valószínűleg újabban keletkeztek. Gímesen Kodály Zoltán 1906-ban találta meg egy változatát, ahol még anyáról van szó. E sorok írójának 1960ban, valamint Vikár Lászlónak 1966-ban már ugyanott apáról énekeltek. Ugyancsak apát említettek a csallóközi változatban is. Nagy Iván 1986-ban Pogrányban talált egy töredékes feminin változatot, ahol az énekes másodszori énekléskor már apát hív haza. Német, holland, görög, román, bolgár párhuzamai vannak. Egyes részleteinek francia, olasz, portugál megfelelői is. Közel félszáz változata került elő az egész magyar nyelvterületről. A magyar kutatók szerint középkori átvétel.1 A magyarok két francia balladát olvasztottak össze (az egyik már csak kikövetkeztethető). Legelső följegyzése a XVIII. század végéről származik. A balladához kapcsolódó dallamok elég tarka képet mutatnak. Egyben azonban megegyeznek: a két különböző tempójú tagolásban. Az előtag vagy parlando, vagy poco rubato, a hosszabb utótag viszont mindig giusto. A mi változatunk utótagja kibővült, így a heterometrikus dallam tagolódása 8, 8, 6+7, 5, sorzárlata pedig 5 (5) 4 4. Jegyzetek 1.

Vargyas Lajos: Balladáskönyv, Budapest, 1979., 164. o.

16


10. A HÁROM ÁRVA A ballada cselekménye más nemzetek hagyományában is ismert. A hazai magyar változatok szövegükben és dallamukban eléggé eltérőek. A palóc vidéken feljegyzett dallamok változatai erősen a városi műdalok hatását mutatják. A Nyitra-vidéki Alsóbodokon folytatott gyűjtőmunkánk során kiderült, hogy magyar változatát ugyan nem ismerik, ellenben egy 11 versszaknyi szlovák változatát megtanulták a szomszéd szlovák község (Lapás) lakóitól. Valamikor nálunk is szélesen elterjedt ballada lehetett. A 22 szlovákiai magyar változatából hét a zoborvidéki falvakból való. Az egész magyar nyelv-területen ismeretes, közel kétszáz változatát tartják számon a MTA Zenetudományi Intézetének népzenei adattárában. Vargyas Lajos szerint nemzetközi viszonylatban csak a franciák és a francia határ menti, piemonti olaszok ismerik. Szerinte középkori francia telepesektől került hozzánk, majd tőlünk északi szomszédainkhoz. Szlovák1, morva, cseh változati is vannak. A zoborvidéki változatok sajnos csak töredékesek. Az itt közölt két dallam szerkezetileg az új stílushoz áll közel. Az izometrikus 8 szótagú sorok kadenciája is ezt mutatja, ámbár a visszatérő szerkezet már kissé módosult. Legkorábbi feljegyzése 1840-ből való. Jegyzetek 1.

Szlovák változatok: Horák 1958. 44, Medvecky 1906. 256. 257. I-II 214., Sb.sl.n.p. I 31., Kolečany 61-63., Dobšinský 1874. 14. sz. Slov. sp. I . 188. és 226. Bartók 1959. 45a-b, 61b.

17


11. A MEGSZÓLALÓ HALOTT A legtöbb publikációban „A megölt legény” címmel közlik ezt a balladát. Népszerű és eléggé elterjedt, így még ma is sok új változata kerülhet elő. A legtöbb változat a vízbe dobás motívumával kezdődik. Néhány Ipoly-vidéki változatban juhászlegényt találnak egy fa alatt meghalva. A magyarországi változatok között olyan is akad, amelyben betyárballadával, főleg Bogár Imre balladájával keveredik. Ilyen egy zsérei változat. Nem vagyunk zsiványok, Sem pedig betyárok, Gazdagoktól elraboljuk, Szegényeknek adjuk. Bemegy a kocsmában, Rágyújt a pipára, Valahányszor rágyújtana, Mégse gyújthat rája. Ma öltünk egy gazdát Ezer forintjáért, Belédobtuk a Tiszába Két fehér lováért. A továbbiakban a szöveg azonos a többi változattal. Kodály Zoltán 1906-ban Béden talált egy olyan változatot, melynek az eleje hasonlít balladánkhoz. A vízbedobás motívuma ugyan megvan benne, de további versszakaiban a történet eltávolodik balladánktól. A vízbe dobott áldozat nem szólal meg. Dallama hatsoros, izometrikus 6 szótagú. A zoborvidéki hat változat dallama közül a gerencséri változat dallama ereszkedő. Szótagszáma 6, 6, 8, 6, kadenciája 7 (b3) 1. A koloni változat szintén 6, 6, 8, 6 szótagszámú, 1 (1) b3 sorzárlatú. Járdányi Pál szigorú típus- besorolású könyvében az ereszkedő dallamok közé sorolta.1 A VII (b3) 4 és a 1 (b3) 4 kadenciájú változatokat Járdányi a „féllábbal még népdalok, féllábbal már népies műdalok talaján álló dallamok” közé sorolja. Dobszay László szerint igen népszerű, az új stílusú népdallal ritmikailag, formailag, motívumaiban szorosan érintkező típus. A ballada legkorábbi feljegyzése 1846-ból való. Az MTA Népzenei Adattárában közel 400 változata található, ebből hetet a mi területünkön gyűjtöttek. A mi gyűjtésünkben a Csallóköztől a Bodrogközig 52 változatát jegyeztük fel. Valamennyi változat 6, 6, 8, 6 szótagszámú verssorokból áll. Dallama sok esetben azonos a Bogár Imre betyárballada dallamával, valószínűleg az azonos metrika miatt. Jegyzetek 1.

Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., I/155 18


12. A BAGOLY ASSZONYKA Ez a ballada egy veszprémi változat kivételével csak a két távoli tájegység hagyományában, Nyitra-vidéken és Erdélyben, maradt fenn. Vargyas Lajos szerint: „Homályos értelmű szöveg. Az elhagyott bölcső, férj, a párta vagy menyasszonyi koszorú emlegetése valami szerelmi-házasságtörési történetet sejtet, ami a középkorban gyakori állatszimbólumokkal van kifejezve. Szövegének stílusa és a homályos szimbolika alapján egyaránt a régi középkori balladák közé tartozik.” 1 A továbbiakban írja: „Bagoly-asszony helyett gólya-asszony is áll. Egyik szövegben bagoly és magyar asszony felváltva szerepel, utána „Arra sétál egy kevél katona” és „Jaj, hogyne sírnék, Kevil katona…” (Mind Zoborvidékről.) Veszprém megyében a „bagol asszonykát” szúnyog asszon kérdezgeti. A három erdélyi, ill. Erdélyből származó változatban már két madár a kérdezgető: fülemüle, cinege-mige és a közölt fejér gölice.” Előfordulása elég ritka. Az MTA adattárában az itt közölt változatokon kívül csak 11 változatát tartják nyílván. Ebből hat változat Nyitra-vidéki, négy erdélyi és egy magyarországi. A ballada legkorábbi feljegyzése 1853-ból való. Vargyas Lajos, a magyar és az európai balladák kiváló kutatója, idegen nyelvű párhuzamát nem találta. Valószínűleg ez a tény késztette Móser Zoltánt,2 hogy balladánk eredetét ne nyugaton, hanem keleten, a rokon népek hagyományában keresse. Móser Zoltán, az 1996-ban kiadott könyvének egyik fejezetében behatóan foglalkozik a „Bagoly asszonykával”. A ballada eredetét keleten a rokon népek néphagyományában keresi. Érvelését logikusnak és elfogadhatónak tartjuk. Az „eredet nyomaira” egyrészt Csernyecov professzor egyik tanulmányában,3 másrészt Munkácsi Bernát „Vogul népköltési gyűjteményében” 4 bukkant rá. Csernyecov tanulmányban hírt ad a Hanti-Manysi Múzeumban található, fém-korongokon, és tükrön karcolt ábrákról. Eredetüket Krisztus előtti évszázadokra teszi. Ezek állat- és madárábrázolásokat mutatnak. Az emberi figurák fején álarcokat látni, amelyek között a bagoly asszony is ott szerepel. A leírás alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az obi-ugorok ősi alakoskodó időszakos ünnepi táncainak ábrázolásai. A vogulok szent és tisztelt állatai között ott található a bagoly is. A vogulokkal kapcsolatban Móser könyvében Munkácsit idézi, aki szerint „az ember és állat szoros kapcsolata kifejezésre jut abban is, hogy az énekek és regék hősei gyakran öltöttek állati alakot...” Nagy valószínűség szerint a medveünnepi színjáték szereplői ezek a férfiak által megszemélyesített női szereplők. Az ősök tiszteletére rendezett fontos ünnepségnek, egy maszkos-alakoskodó ősi színjátéknak a reális ábrázolását látjuk a képen. Móser Zoltán könyvében még egy madárról tesz említést, amely beleillik e rejtélyes szövegű balladába. Munkácsi Bernát egy másik, jóval hosszabb éneket is közöl gyűjteményében. Ez szintén a Medveünnepi színjátékok egyik, Női színjátékok című fejezetében található. Ez pedig a Kakuk-kisasszony színjáték, ahol a főszereplő egy könnyelmű, ledér nő. A „Bagoly asszonyka” erdélyi változata tulajdonképpen szintén színjátéksze-rű népszokás volt. Ugyanis az erdélyi változatokra a lakodalmakban párnás táncot jártak, melyet Kriza János a következőképpen ír le: „Ezen dal közben az ifjak körbe állnak, amelynek közepén egy ifjú áll, kezében párnát tartva, és szemlélgetve körös-körül, míg a körből 19


kiválasztván egy leányt, a párnát elébe teszi, és arra térdepel, mire a leánynak is le kell térdepelnie, választója csókját elfogadni, aztán a párnával a kör közepébe kiállani az ifjú helyébe, körülszemlélődni, s a fenn írt módon ifjak közül egyet választani.” 5 A zoborvidéki változatokban a színjáték már elkopott. A tíz változat, egy lédeci változat kivételével, négysoros V (5) 1 zárlatú plagális dúr dallam. Kodály Zoltán a XX. század elején szintén ezt a plagális dallamot jegyezte le. Ugyanennek a plagális dallamnak él az autentikus változata is, 1 (5) 1 sorzárlattal, mégpedig ugyanannak az énekesnek az előadásában. Dobszay László katalógusában balladánk dallama a 16.283.0/0 típusszámot kapta. Dobszay szerint a dallamban a szlovák népzenére jellemző ritmus-szűkítés tapasztalható. Gímesen dr. Sima Ferencnek egy fiatal lány 1957-ben (az akkor 16 éves Hók Blanka) balladánk olyan változatát énekelte, amely sokkal terjedelmesebb, mint az eddig lejegyzett változatok. Eleinte úgy véltem, nem hiteles változat, mert általában a leggyakrabban azzal a strófával ér véget, hogy: „Ha az itt volna, olyat ugranék, mint a paripa”. Ezért nem közöltem a Vétessék ki szóló szívem című balladagyűjteményben. Azóta kiderült, hogy Vikár László is feljegyezte ezt a terjedelmesebb változatot6, amit a Magyar Népzenei Antológia (Észak) II. lemezsorozatában közöl. A két változat nem teljesen azonos. Mindkét változat utolsó strófái Vargyas Lajos feltételezését látszanak igzolni, amely szerint a történet egy családjától megvált hűtlen asszony siralmát mondja el. (Lásd Móser Zoltán könyvében a vogul Kakuk kisasszonyt.) Ami a hitelesség ellen szólt, az a tény, hogy a környező falvakban, de még Gímesen sem találtam olyan énekest, aki bizonyította volna a hosszabb változat hitelességét. Hók Blanka egyik szereplője volt annak a balladaestnek, amelyet Danczi plébános úr az 50-es évek második felében szervezett. A hitelesség mellett szól, hogy a két hosszabb változatban a befejező strófái stílusban és csiszoltságban egyenértékűnek látszanak. Kétségeim tisztázásának céljából felkerestem Danczi Lajos plébános urat, aki jelenleg Vágán működik. Információja szerint a balladát egy Macskai nevezetű idős gímesi férfi tanította be a fiatalokkal. Sajnos ez az idős férfi már évekkel ezelőtt meghalt. Így a változat hitelességét nem sikerült tisztázni. De az, hogy két nem teljesen azonos változat került elő, a ballada utóéletét bizonyítja. Hisz Vikár László énekese is majdnem egykorú Hók Blankával és Hók Etussal. További kutatás tárgya lehetne, hogy Jancsóné Molnár Teréz is abba a csapatba tartozott-e, akik a balladaesten szerepeltek, valamint az, hogy a fiatalabb korosztály közül hányan ismerik a ballada hosszabb változatát. Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, II., 394. Móser Zoltán: Babilonban ez nem így van, Csíkszereda, 1996. 198. o. Csernyecov, v. n. 1980., Az Ural vidéki sziklarajzok jelentése és rendeltetése, In. Hoppál Mihály, szerk.: A tejút fiai. Budapest, 106 - 133. Munkácsi Bernát, 1892-96, Vogul népköltési gyűjtemény, I-VI. Budapest, Nagy Gábor, O. Magyar népköltési gyűjtemény, IX. 172. Magyar Népzenei Antológia II., Észak, Hungaroton, LPX 18124-28, Budapest

20


13. KEVÉL KATONÁCSKA Duna partján van egy házikócska Ilyen cím alatt hiába keresnénk ezt a balladatöredéket Vargyas Lajos nagyszabású dolgozatában.1 Ha nem is e cím alatt, de mégis szerepel a Kevély katona Vargyas Lajos könyvében a Tündér Ilona című töredékben.2 Móser Zoltán, akivel együtt jártam 1978-ban gyűjtőúton Nyitraegerszegen és Vicsápapátin, hívta fel figyelmemet, Kallós Zoltán „Új guzsalyam mellett” című könyvében közölt „Kevély katona” balladatöredékre.3 Ezt a töredéket Kallós Klézsén Miklós Gyurkáné Szályka Rózsától gyűjtötte, a következő szöveggel: Hova mensz, hova mensz,/ Te kevélly katona, / Ide s ide menek / Tüngyér Ilonához. // De a „Bagoly asszonyka” balladánk egy változatában is szerepel a „Kevil katona”. A XX. század elején már Kodály Zoltán is feljegyezte egy változatát Vicsápapátin. Dallama megegyezik a Kodály által 1906-ban lejegyzettel. Négysoros 5 (4) b3 kadenciájú, 10 szótagú izometrikus sorokból álló dallam. Annak ellenére, hogy Dobszay László katalógusában nem közli a 10-es szótagszámú változatát kadencia szerint, a sirató-stílusú dallamok közé tartozik. A kis szeptim hangterjedelmű kvintről enyhén ereszkedő dallam előtagjában még dór szext, az utótagban moll szextre módosul. Nyitra-vidéken azonos kadenciájú 8 szótagú dallam a Kodály által Lédecen gyűjtött „Ifjúság mint sólyommadár” kezdetű. Gömörben pedig legelterjedtebb az 5 (4) b3 kadenciájú Vidrócki-dallam. Móser Zoltán „Babilonban ez nem így van” 4 című könyvének a Kevély katonáról szóló fejezete alcíme: Egy ballada gyűjtőjére vár. A ballada-töredék teljes változatát ma már hiába kutatjuk ott, ahol azt Kodály a XX. század elején megtalálta, de kapcsolatainak felderítése még kutatójára vár. Jegyzetek 1. 2. 3. 4.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. u.o. II. 417. o. Kallós Zoltán: Új guzsalyam mellett, Bukarest, 1973., 54.o. Móser Zoltán: Babilonban ez nem így van, Csíkszereda, 1996.

21


14. SŰRŰ ROZMARINGSZÁL EZ AZ ERDŐ... A XX. század fordulója körül a régióban szélesen elterjedt dallam lehetett. A szövege, nem kimondottan népballada. Mégis az utolsó két strófa valami drámát sejtet. Dallama népies műdalnak tűnik. Azon kevés dallamok közé tarozik, amelyeknek eredetét, alakulását, nyomon lehet követni. Első írásos feljegyzése Kiss Dénes kéziratban maradt gyűjteményéből való.1 Népies műdalra utal érdekes szótagszámán kívül, funkciós dallamvezetése is. Az első dallamsora az alaphangon zár. A második dallamsora, amely modulálva jut el a kvintzárlatra is, műzenei eredetre utal. Dobszay László is a XIX. századi népies műdalok közé sorolja.2 Kiss Dénes gyűjteményéből a teljes dallamot Paksa Katalin közli könyvében.3 Gyűjtőmunkám során ezzel a népdallá vált dallammal először 1957-ben találkoztam a mátyusföldi Negyeden. Majd három évvel később Szímőn és Farkasdon. Érdemes megfigyelni, hogy a népi átvétel folyamán az 1 (5) 4 sorzárlatú dallama hogyan alakult a Mátyusföldön 8 (5) b3 -ra. Csak jóval később került kezembe Kodály Zoltán Nyitra-vidéki gyűjtéséből származó koloni és zsérei változata. A zsérei változat ugyancsak 8 (5) b3 sorzárlatú. A koloni változat megtartotta az eredeti 1 (5) 4 sorzárlatot. Valószínűleg ez lehet az eredeti, sokkal terjedelmesebb ballada töredéke. Mivel elszakadt az eredeti szövegétől, a népi használatban a harmadik sor szótagbővülése is elmaradt. Szabályosabb 6, 8, 6, 8, szótagszámú sorokká alakult. Szövege: „Ihol jön egy kurva, / köpönyegbe, köpönyegbe. / Gyerek van a karján, / Fattyú gyerek, fattyú gyerek. / – Ne mondja nékem: / Nem vagyok én fattyú gyerek. / Itt a városháza, / Szolgabíró bizonysága. / Egy más dallammal kapcsolódó szöveg, amelyet Vicsápapátin jegyeztem le, még többet árul el az eredetéről. A dió, mogyoró a népköltészetben szerelmi szimbólum. Szabó Kata is a diósban, mogyorósban „betegedett” meg:4 Rózsa mogyorófa, nem nagy erdő, / Mondd meg édes rózsám kit szerető. // Nem szeretek én mást, csak tégedet, / A te két fekete gyöngy szemedet.// Mikor a fényes nap már lenyugszik, / Akkor az én szíven,elbúcsúzik. // Isten veled rózsám, jó éjszakát, / Áldjon meg az Isten, Tégedet is. // Jegyzetek 1. 2. 3. 4.

Kiss Dénes komáromi ügyvéd 1844-ből származó főleg észak-dunántúli és felvidéki dalgyűjteménye 230 lekottázott dallamot tartalmaz. A 39 sz. a „Csefa mogyorófa ez az erdő” kezdetű. Dobszay László: A magyar dal könyve, Budapest, 1984., 636. o. Paksa Katalin: Magyar népzenekutatás a XIX. században. Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez, Budapest, 1988. Lásd: Vétessék ki szóló szívem kezdetű gímesi balladát.

22


15. A VÉN EMBER FÉRJ A ballada legkorábbi feljegyzése 1846-ból való. A bédi változatát Kodály Zoltán, dallamával együtt már 1909-ben közölte.1 A lelőhelyek: Béd, Menyhe és Vicsápapáti. Mind a három hegyentúli helység. Amikor én ötvenegynéhány év múlva kutattam utána Béden, már nem emlékeztek rá. Amit a század elején még sokan tudtak, arra fél évszázaddal később már alig emlékeztek. Menyhén 1980-ban véletlenül eszébe jutott az egyik kedves énekesemnek. Sajnos csak négy strófájára emlékezett. Szerencsére a Kodály által felfedezett változat be-került a gyűjteményekbe. A kettőt összehasonlítva érzékelhetjük, hogy néhány évtized mit jelent a hagyomány életében. Vargyas Lajos könyvében2 ez a ballada a „Vén férj gyilkosa” címet viseli. Valószínűleg azért, mert a többi változatban az asszony meggyilkolja a férjet. Kodály Zoltán Béden gyűjtött dallama és az 1980-ban Menyhén lejegyzett dallam hasonló, de nem azonos. Szerkezetileg a bédi A A B C , a menyhei viszont A A B Bv. Mindkét változat izometrikus 8 szótagú sorokból áll. A bédi dallam záróhangjai, 4 (4) 1, a menyheié 5 (5) 2. A dallam előadásában, mindkét változatban az első és második dallamsor utolsó hangjáról való lecsúszás figyelhető meg. Ilyen glissandókat énekeltek Béden és Menyhén, az „Ulicskázás” illetve a Haj, Ujvár gyermekjáték dallamában. Ritka archaikus jelenség. Jegyzetek 1. 2.

Kodály Zoltán: Szép Ilona, Ethnographia, 1909., 305. o. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 767. o.

23


16. RÉVÉSZEK NÓTÁJA Tartalma: egy nő mindig többet ajánl fel egy férfinak, hogy teljesítse kérését, s a csattanó az, hogy végül magát kell adnia. Ez a helyzet a magyar változatokban a révész és az átkelést kérő asszony között áll elő. Régies hangvételű balladánk számos európai népnél megtalálható. Ezt a lényeget – írja Vargyas Lajos – ugyanezzel a csattanóval megtaláljuk Európaszerte, bár csak ritkán révész és asszony szereplőkkel.1 A szlovákiai magyarság körében csak a Zobor vidékén ismerik. Az egyes változatok szövegben nem mutatnak különösebb eltérést, dallamban már inkább. A ballada koloni változatát, egy családon belül, 4 korosztálytól – a nagymamától, lányától, unokájától és dédunokájától – sikerült rögzítenünk. Az összes változat közül ez a változat látszik a legteljesebbnek, legépebbnek. Hatsoros 5, 5, 6, /5, 5, 6, szótagszám képletű, 5 4 (2) 4 3 sorzárlatú, dallam, amely a volta-ritmusból kifejlesztett legnépszerűbb XVI. századi képletek közé tartozik. A szakirodalom ezt a dallamtípust „Révész-dallamkörnek” nevezi.2 Négy és hatsoros változatai a Nyitra-környéki magyar és szlovák településeken nagyon közkedveltek. A négysoros dallamok főleg lakodalmas szövegekkel kapcsolódtak. Az Illyésnél3 feljegyzett halottasbúcsúztató itt menyasszony-búcsúztatóként volt szokásban.4 A dallam eredetét, minden bizonnyal a vallásos népénekekben kell keresni.5 Legkorábbi feljegyzése 1890-ből való. Szlovák dallamvariánsa: Slov. Sp. II. 738. Morva variánsa: Sušil: 675. Kodály Zoltán 1907-ben Vicsápapátin magyaroktól szlovák szövegű változatát is rögzítette.( l. MNT III/A 949. o.). Mind menyasszony-búcsúztató. A nagy Népzenei adattárban közel 30 változatát tartják számon, amelyből 10 Zobor vidékéről származik Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. Szendrei Janka–Dobszay László–Vargyas Lajos: Balladáink kapcsolatai a népénekkel, Ethnografia, 1973., 437-443. o. Illyés: Halottas 1693. RMDT II. 130. o. vö. MNT III/A: 266-271. sz. Szendrei Janka–Dobszay László–Vargyas Lajos: Balladáink kapcsolatai a népdalokal, Ethnografia, 1975., 430 - 460. o.

24


17. PAPTÁNC Annak ellenére, hogy a papcsúfolóknak régi kiterjedt hagyománya volt, Vargyas Lajos az európai népballadáról szóló könyvében1 csak egy három versszakos változatát közli Mo-hácsról, azzal a megjegyzéssel, hogy csak egyetlen följegyzésből ismeretes darab. Azóta Csallóközben, Dercsikán is előkerült egy három strófás változata2. Kodály Zoltán XX. század eleji gyűjtésében lapozgatva, kiderült hogy Kolonból is van egy változata. Ezek szerint valamikor szélesebb területen elterjedt ének lehetett. A későbbi gyűjtők már nem találkoztak vele. A koloni változat is ötsoros dallam. Az előadásban a parlando és giusto váltakozása hasonlóképpen, mint a „Rossz feleség” című balladánál, nem tűnik ki a feljegyzésből. A dallam ereszkedő, szerkezete A A B Bv C. Jegyzetek 1. 2.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. Ág Tibor: Az Aranykert muzsikája, Kalligram Kiadó, 1999., Pozsony

25


18. HÁZASULÓ KIRÁLYFI Mesei elemekkel átszőtt, játékos, kedves hangú ballada, melynek hátterében fontos társadalmi mondanivaló rejtőzik. Országszerte, az egész nyelvterületen elterjedt balladatípus. Az autentikus változatok gyűjtését azonban nagyban megnehezíti a publikációkból visszatért „revival” elterjedése és népszerűsége. Maga az a tény, hogy könnyen dramatizálható, már hosszú évtizedek óta szinte maga kínálja az iskolai kulturális műsorokban való felhasználását. Gyűjtőmunkánk során különösen a hagyományőrző vidékeken tűnt fel, hogy az énekesek az iskolában tanult változaton kívül az idősebb korosztálytól tanult változatot is ismerik. Balladánknak közel száz változata van följegyezve. Külföldi párhuzama nincs. A kutatók szerint a XIV-XIX. század között bármikor keletkezhetett. Legkorábbi följegyzése 1809- ből való.1 A királyfi többnyire kocsislegénynek öltözik, a szegény lány leggyakrabban kosárkötő lánya. A gazdag bíró lánynak szavaiban néha kiütközik a gazdagok gőgje, pl.: Menjen a szomszédba, / szegény ember lányhoz, //. A gímesi változatban: / Nem megyek, nem megyek, / mer én gazdag vagyok, / Mer én gazdag vagyok, / Gazdag legényt várok. //. Egyes helyeken, mint a Komárom melletti Búcson, a végén hozzátoldották a „Kétféle menyaszszony”-t, csak megfordították a szerepeket. Kodály Zoltán 1910-ben Béden jegyezte fel balladánkat 35 versszaknyi terjedelemben, egy 6, 6, 8 szótagú, 1 (3) kadenciájú háromsoros dallamra.2 Igen elterjedt, szerteágazó formaváltozatokban élő balladadallam. Szövegében állandó. Dallama többnyire plagális dúr dallam. A 13 Nyitra-vidéki változat leggyakrabban 6, 6, 8, 6 szótagszámú V (2) 2 vagy V (2) 4 sorzárlatú plagális dór dallam. Dobszay László népdalkatalógusában a IV/432 típus-csoportban található.3 Jegyzetek 1. 2. 3.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 514. o. Kodály Zoltán támlapja, 2202. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., 874. o.

26


19. KÉTFÉLE MENYASSZONY A kutatók véleménye szerint valószínűleg teljes egészében magyar eredetű. Külföldi párhuzamai nincsenek.1 Valamikor az egész magyar nyelvterületen elterjedt lehetett. Nagymegyeren Bartók Béla 1910-ben jegyezte fel egy változatát. Ma már ugyanott senki sem ismeri.2 Egyes változatokban a problémát egy igazságot szolgáltató csattanó oldja fel. Más változatokban megmarad végig a jó - rossz párhuzama. A szereplők nem mindig testvérek, néha anya és lánya, mint a töredékes gímesi változatunkban. Keletkezését a XIV. századtól a XIX. századig bármikor el lehet képzelni. Ezt látszik igazolni a gímesi „volta” dallamra énekelt töredék is. A zsérei változatok kanásztánc ritmusú A A B Bv szerkezetű ereszkedő 5 (5) 5, vagy 5 (5) 8 kadenciájú dallamok. Szöveg- és dallamvariánsát Kodály Zoltán 1916-ban Nagyszalontán jegyezte le.3 Az MTA Népzenei Adattárában összesen, az itt közölt változatokon kívül, 40 változat található, ebből csupán 3 való a mai Szlovákia területéről. Első fel-jegyzése 1846-ből származik. Jegyzetek 1. 2. 3.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 514. o. Bartók Béla: A magyar népdal, Budapest, 1924., 33 b. Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése, Sajtó alá rendezte Szalay Olga, Rudasné Bajcsy Mária, Budapest, 2001

27


20. A GUNARAS LÁNY Országszerte elterjedt, még ma is élő, játékos hangú ének. Legkorábbi följegyzése 1789-ből egy sárospataki diák-melodiáriumból1 származik. A cselekmény mögött szerelmi szimbólum rejlik. A ludak tulajdonképpen a lányt jelképezik, akárcsak a zsérei szentiváni tűzugrás dallamában, ahol nemcsak a ludak, hanem a legényt jelképező lovak is szerepelnek: Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt? Ott is ott vannk Szórád Józsefé. Selëm sárhajú Magyar Ilonának haján fëlyő gyöngykoszorú, gyöngy. Eredj, Dallos Rozi, előzd mëg az én lovaimat, Én is mëtérítem a të lúdjaidat, Selyëm Sára, jó Magyar Ilonának haján fölül gyöngykoszorú, gyöngy. (MNT II. 225.) Vargyas Lajos erről így ír: „ ... s ha a ludak közé hajigált a bíró fia, amiért a lány kártérítést kér, azaz tulajdonképpen ki akarja kényszeríteni a jóvátételt, a feleségül vételt, abból világos, hogy a megtörtént szerelmet kell jóvátenni." 2 Egyes változatokban, csakúgy mint a miénkben szép példáját látjuk az alliterációnak: // Hát az a szép gidres-gödrös, / garádicsos gúnár nyaka, //. A MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Adattárában 50 változatot tartottak nyilván,3 ahol sem moldvai sem zoborvidéki változat nem szerepel. Külföldi párhuzamai nincsenek, csak távoli hasonlósága francia énekekkel. Jegyzetek 1. 2. 3.

Bartha Dénes: A XVIII. század magyar dallamai, Budapest, 1935., 29. sz. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 548. o. Vargyas Lajos: Balladás könyv, Budapest, 1979., 164. o.

28


21. VIRÁGOK VETÉLKEDÉSE Eredete a középkori certamen (versengés, vita) műfajban kereshető. A középkori költészetben a vetélkedő-ének önálló műfaj volt. A virágok vetélkedése ennek csak egy része, amely a virágszimbolikájú költészetbe illeszkedik szervesen. A kutatók véleménye szerint a Virágok vetélkedése, mely csak fenn-tartással nevezhető balladának, a latin vágáns (diák) költemények elnépiesedett változata. A zoborvidéki falvakban a szentiváni tűzugráskor énekelték. A gímesi változatok ereszkedő 5 (5) 1, vagy 5 (1) 1 kadenciáju refrénes dallamok. Dallamvariánsa a szintén szentiváni, és szintén refrénes „Mely magas volt a fa” kezdetű párosító dallam. Az egerszegi dallam típusáról Dobszay László katalógusában1 a következőket írta: „A régies pentachord dallamok egyik legelterjedtebb típusába tartozik, melynek középkori eredetét a zenei jegyek éppúgy alátámasztják, mint a hozzá kapcsolódó szövegek.” Az MTA Zenetudományi Intézetének Népzenei Adattárában 17 változata ta-lálható2, amelyből 11 Nyitra vidékéről származik, 1 Pest vármegyéből, 5 pedig Erdélyből. A Nyitra megyei változatok a Szent Iván-napi tűzugrás szokásához kapcsolódnak, amelyeket nyomtatásban is publikálták.3 A legkorábbi ép feljegyzése 1854-ből való4, amely a koloni szentiváni tűzugrás szokásának az ismertetése. Jegyzetek 1. 2. 3. 4.

Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, III (B) 38, 375. o. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., 575. o. Magyar Népzene Tára, II. kötet, 254-259. sz. Kubinyi Ferenc–Vahot Imre: Magyarország és Erdély képekben, I-IV., Pest, 1853-1854., III. 29.

29


22. ZÖLD MARCI Zöld Marci a XIX. század derekán neves alföldi betyár volt Fegyvernek környékén. 1790 körül született Berettyóújfaluban. „Viselt dolgaiért, mint olyan csendháborítót, – kikhez jobbulásokra vagy kevés vagy éppen semmi reménység nem lehet s férhet – a helység bírái Zöld Marcit katonának adták Nagyváradra, a herceg Hessen-Homburg regimentbe. Innen azonban 1815 karácsonya táján egyik cimborájával ... Megszökött, és mint dezertor ezután már csak a zsiványságban találhatott menedéket.” 1 Az ének valószínűleg ponyva útján terjedt el. Vargyas Lajos az énekről a következőképpen vélekedik: „A fogalmazás és a rímek keresettsége elárulja, hogy nem népi eredetü ez a betyárének. Meg is találjuk teljes változatát egy korai ponyvakiadványban.” Ez a tipikus ponyvai versezet, kisebb-nagyobb javításokkal és kihagyásokkal maradt fenn a hagyományban, többnyire régi dallamokkal párosulva. Bartók Béla 1907-ben Gyergyóújfalun jegyezte le 12 strófás változatát. Kodály Zoltán a XX. század elején Gímesen szintén megtalálta az éneket2. Annak ellenére, hogy Petőfi megénekelte Zöld Marcit, Vörösmarty pedig betyártársát Becskerekit, a nép nem költött róluk valódi népballadát. Jegyzetek 1. 2.

Békés István: Magyar ponyva Pitaval. A XVIII. század végétől a XX. század kezdetéig, Budapest, 1966. Ethnographia, 1907. évfolyama, 110-111. o.

30


23. BOGÁR IMRE Bogár Imre, teljes nevén Bogár Szabó Imre 1842. április 6-án született Bócsán (Pest megye), Nagykőrős határában. 1861 telén kezdett betyárkodni, 1862. július 11-én két hadnagy alvás közben elfogta Pintér József tanyáján. Július 11-én rögtönítélő bíróság elé állították, és „1862 július 19-én nagy néptömeg szeme láttára statáriálisan kivégezték az Üllői út melletti akasztófadombon.” 1 A korabeli újságcikkek szerint az akkor húszéves, „igen szép külsejű és arcú” betyár kivégzése nagy esemény volt Pesten. 1881-es keltezéssel nyomtatott ponyva látott napvilágot Bogár Imre búcsúja címmel. „A ponyvaballadából hat hét alatt, negyvenezer példányt adott el a gyorsan reagáló Bucsánszky-üzem” 2 – olvashatjuk Pogány Péter A magyar ponyva tüköre című könyvében. Ennek a kiadványnak azonban semmi hatását sem érezni a betyárballadán, mert feltehetően a ballada már korábban is létezett, s Bogár Imre nevét csak később illesztették bele. Tény az, hogy a Bogár Imre kivégzésével kapcsolatos nagy érdeklődés volt a fő oka annak, hogy egyik legszebb betyárballadánk az ő nevéhez fűződik. Népszerűségét bizonyítja, hogy aránylag rövid idő alatt elterjedt, hisz Bartalus István 1870-71 telén már feljegyezte egyik változatát. Balladánk egyike a legszebb és legelterjedtebb betyárballadáknak. Ritka kivétellel ugyanarra a dallamra éneklik. Több változatban keveredik „A megszólaló halott” balladájával, valószínűleg az azonos versmérték és többnyire hasonló dallam folytán. Az egyes változatok közt általában csak annyi az eltérés, hogy egy-két versszak hiányzik belőlük, vagy egészen töredékesek. Jegyzetek 1. 2.

Küllős Imola: Betyárok könyve, Néprajzi Kiskönyvtár, Budapest, 1988., 112. o. Pogány Péter: A magyar ponyva tüköre, Budapest, 1978. 330. o.

31


24. LOVA LÁBA MEGBOTLOTT EGY GYÖKÉRBE A ló iránti gyöngédség, ragaszkodás, a lónak szinte emberszámba vétele megkapó vonása betyárköltészetünknek. Balladánk egyetlen ismert betyár kalandjához sem köthető, s a nép sem kötötte egyik nevéhez sem. A nevek ugyanis a legnagyobb változatosságban fordulnak elő benne. Csali Pista, Csanyi Pista, Csihó Pista, Német János, Rózsa Sándor, Bogár Imre. Leggyakrabban a Csali Pista névvel éneklik. Országosan elterjedt ballada. Legkorábbi följegyzése 1860-ból való. Vargyas Lajos szerint a XIX. század közepén keletkezhetett. Dallama 11 szótagú leginkább félnépi dallamok folklorizálódott változata, de néhol régi stílusú ereszkedő, vagy új stílusú dallamra is éneklik. Az itt közölt három változatból az első 4 (5) 5 kadenciájú dallamra más balladákat is énekelnek. A b) és c) plagális félnépi moll dallam.

32


25. A BETYÁR UTAZÓLEVELE Szaladjak-e, vagy megálljak? A balladagyűjteményekben a „Betyár utazólevele” a „Szaladjak-e, vagy megálljak?” és a „Szilaj csikó nem eladó” címszó alatt közölt balladákat egybetartozónak érezzük. A három típus egybeolvadásának lehetősége az azonos metrikában és a népdalok terjedésében számtalanszor megfigyelt dallamcserélődésben rejlik. Nemcsak a dallamok azonosak, de gyakran a szöveg kezdősora is ugyanaz. A „Tisza partján elaludtam” kezdősorral mindhárom balladatípusnál találkozunk. A 8 szótagú izometrikus verselés a leggyakrabban új stílusú dallamokkal párosul. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt betyárballada. A cselekmény nem fűződik helyhez, vagy névhez. Elvétve akad köztük egynéhány, amelyben név is szerepel, de időnként ezeket is cserélgetik.

33


26. KI SEM MEGYEK, MEG SEM ADOM MAGAM Az egész magyar nyelvterületen egyöntetűen alakult, ma is élő balladás dal. Szövegében a változatok csak annyiban különböznek egymástól, hogy itt-ott kimarad néhány versszak. Vargyas Lajos nagy összehasonlító munkájában így jellemzi balladánkat1: „Személytelen fogalmazású betyárének, végén a reális helyzetet elhagyva lírába fordul. Átmenet a betyárballadákból a lírai helyzetképbe. Világosan a betyárköltészet végefelé keletkezett. Erre vall az is, hogy a kiváló alföldi gyűjtő, Kálmány Lajos csak utolsó népdalkiadványában, a Szeged népe III. kötetében közöl egyetlen változatot belőle. S erre vall példátlan arányú, teljesen egyöntetű elterjedése. A XIX. század 80-as éveiben keletkezhetett, valószínűleg a Közép-Tisza vidékén, ahol a legépebb szövegek és dallamok találhatók.” A nagy népzenei adattárban 1976-ban 370 változatát tartották nyilván. Ebből a II. Zenedialektus területének Szlovákiába eső részén 9 helységből van változata. Nyitra vidékéről csak Bédről és Lédecről. Csallóköztől Bodrogközig 1952 és 1979 között 46 változatát sikerült rögzítenünk.2 Érdekes módon, csak a Nyitra-környéki magyar falvakban szerepel balladánkban a Kismargitka helységnév. Máshol mindenütt Kismargittáról énekelnek. A 46 hazai változatból 26 az új népdalstílust képviseli. A 10 szótagú izometrikus sorok kadenciája 1 (5) 5. Az itt közölt dallamok közül csak a bédi tartozik ezek közé. A zsérei és alsóbodoki változatok dallama archaikusabb. Sorzárlatuk 4 (5) 4. Jegyzetek 1. 2.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., 701. o. Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Pozsony, 1979., 429. o.

34


27. RABÉNEKEK A rabénekekben szereplő motívumok népzenei hagyományunkban számtalan változatban megtalálhatók. A rabénekek nem alkotnak egyetlen, kialakult típust, meghatározott cselekményt, mert sok-sok motívumot használnak föl, amiből minden alkalommal új sorozat alakult. Sok esetben egy-egy versszakuk más betyárballadákba illeszkedik. Közös vonásuk az első személyben való közlés. Dallamuk gyakran régi stílusú ereszkedő. A 8 szótagú barslédeci változat 8 (5) b3 kadenciájával, régi stílusú ereszkedő dallamaink jó példája. A koloni 4 (5) 4 sorzárlatú mixolíd dallam szintén régi stílusú.

35


28. HELYI GYILKOSSÁG-TÖRTÉNETEK Pëlísnek nevezik a faluban a Kolon és Geszte között lévő hegyet. Az énekes szerint megtörtént esemény alapján jött létre az ének. A neveket az énekes megváltoztatta, nehogy a valóban megtörtént tragédia szereplőinek hozzátartozói megharagudjanak. Változatai eljutottak a környező helységekbe is. Az egyes versszakokat más-más, új balladás énekekből vették kölcsön. Két változatban feljegyzett helyi gyilkosság-történet. A dallamnak közeli változatai Járdányi Pál könyvében is megtalálhatók.1 Jegyzetek 1.

Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., II/65 és 73.

36


29. A HÁROMSZOROS MAGZAT-GYILKOS Csanádi–Vargyas „Röpülj páva, röpülj”1 című népballada gyűjteményében1 még az új balladák között találjuk a háromszoros magzatgyikos Szabó Vilma balladáját. Vargyas Lajos, a nagy összefoglaló munkájában2 a középkori balladák közé sorolja, mert a Moldvában gyűjtött „Magzatgyilkos lány” archaikus változat, tartalmilag egyezik a Szabó Vilma balladájával. Az archaikus Szabó Erzsi balladája csak Bukovinában és Moldvában ismert. Szabó Vilma balladája viszont az egész nyelvterületen elterjedt. Hangvétele, megfogalmazása valóban újszerűen hat. Egyes versszakain betyárballadáink hatása is érezhető. Az MTA Zenetudományi Intézete adattárában 260 változatát tartják nyilván, amelyből csak 9 származik Szlovákia területéről. Saját gyűjtésünkben 67 változatát sikerült rögzítenünk. Ebből 7 a Nyitra-vidéki változat. Vargyas Lajos európai méretű összehasonlító munkájában, valószínűleg a francia változatokkal való összehasonlítása alapján bebizonyosodott, hogy a történet gyökerei a középkorba nyúlnak vissza3. Ennek ellenére gyűjteményünkben az új balladák közé soroltuk, mert mind a szöveg, mind a dallam újszerű. A dallamok nagyobb részét egy A A B A szerkezetű, 1 (1) 5 kadenciájú dúr dallamra éneklik. Kivéve az egyik barslédeci változatot, melynek érdekesen módosul a szerkezete. Itt a szokásos A A B A szerkezet helyett a változat A B B A szerkezetű lett. A dallam, Dobszay László katalógusában4 IV (E) 354 dallamcsaládban a 10.077.0/0 típusszámot kapta. Járdányi Pál könyvében még a félnépi dallamok felsorolása között sem találjuk ezt a típust. A dallam értékeléséről Dobszay László a könyvében a következőket írja: „A XIX. századi nóták dallamízlése szerint kiformált, de a népzenéhez közeledő, s abban rendkívül népszerűvé vált dallam. A dallamhangok tekintetében egységes, ritmikailag azonban a rubátóból eredő ritmusvariációk különféle megmerevedett lehetőségeit állítja egymás mellé.” A balladának számos szlovák változata is van5. Gömörben és a Szoroskőn túl egy kétsoros moll dallam is feltűnik. A ballada egyike a még ma is legkönnyebben gyűjthető és egyúttal legelterjedtebbeknek. A Szabó Vilma legelső feljegyzése 1872-ből való. Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5.

Csanádi Imre–Vargyas Lajos: Röpülj páva röpülj, Magyar népballadák és balladás dalok, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, 1954. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., 259. o. uo., 24. sz. Dobszay László–Szendrei Janka: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988. Horák, 1958. 58. sz., U. o. 57. sz. = Sb. Mat. Sl. II. 35b = Medvecky 1923. 16. sz. Kolečány 9. sz. Černik 190. sz., Soňa Burlasová: Ľudové balady na Horehroní, 39. sz.

37


30. A BÁRÓLÁNY ÉS A JUHÁSZLEGÉNY Az egész magyar nyelvterületen egységesen elterjedt, ma is élő ballada. A báró neve a változatokban sokféleképpen módosul. Endre, Szendrő, Szedri, Cedri stb. Egyes szövegekben egyszerűen csak báró és bárólány szerepel. A történet lényegében minden változatban ugyanaz, csak helyenként tömörebben, másutt hosszabban fogalmazzák. Egyes változatokban egy rokon tartalmú, de a XIX. századi gyűjteményekben szereplő népies nótával keveredik1. (Szépen legel a kisasszony gulyája.) Szerencsére az itt közölt változatok dallamai nem kerültek a városi kultúra hatása alá, mind a három a régi stílushoz tarozik. Jegyzetek 1.

Szini K. 1865: 109 sz., Limbay E. 1880-1888: 181.

38


31. A GYILKOS FELADJA MAGÁT Egyik legelterjedtebb új balladánk. Változatai még ma is mindenütt megtalálhatók. Végleges formája a XIX-XX. század fordulója táján alakulhatott ki. Szövegében eltérés csupán abban észlelhető, hogy az áldozat néha a gyilkos komája, utitársa vagy édesanyja. A ballada kialakulását Vargyas Lajos könyvében részletesen tárgyalja1. Könyvében a MTA Népzenei Adattárában található 138 változatról számol be. A szlovákiai magyar népzenei gyűjtés során 48 változatát jegyeztük fel, amelyből 9 Nyitra-vidéki. Leggyakrabban egy új stílusú 1 (5) 5 kadenciájú dallamra énekelik, amelyet Járdányi Pál is közöl a magyar népdaltípusokat bemutató II. kötetében2. Az itt közölt két variáns is ezt a típust képviseli. Szelezsényben (Slažany), a Gímessel szomszédos szlovák községben szlovák szövegű változata is él, amelyet ugyanarra az új stílusú dallamra énekelnek, mint Gímesen a magyarok. A szlovák változat nem nevezi néven a gyilkost. Érdekes megfigyelni, hogy a ballada története ugyan átvétel a magyarból, de a fogalmazás már helyenként új motívummal bővül. Egyes strófái, mint a 4. és 5. már tovább viszik a cselekményt, olyan új mozzanattal, ami a magyar változatokban nincs meg. Amikor a legény kimondja, hogy feladja magát, a leány elsápad. Olyan fehér lesz mint a liliom. A legény vizet merít a friss patakból és a leány sápadt arcát benedvesíti. „Kelj fel, drága Anyicskám, ne aludj el mint az édesanyám.” Legkorábbi feljegyzése 1882-ből való. Néhány korábbi följegyzés még nem a kialakult balladát adja. Jegyzetek 1. 2.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., I. 131- 135., II. 126. Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., II. /10.

39


32. A MEGGYILKOLT FONÓLÁNY Országszerte ismert, népszerű ének, valószínűleg az „Este a guzsalyosba” típusú régies formájú románcnak újstílusú megfogalmazása. A történet magva Vikár Béla szerint1 egy 1825-ben Borsod megyében történt gyilkosság. A tett színhelyén alkalmi verset szereztek az eseményről, amely alapja lett a többi szájhagyomány útján terjedő változatnak. Gyors elterjedése ellenére ma már aránylag ritka. Régiesebb, 12 szótagú változatait csak a hagyományőrző vidékeken találjuk meg. Legkorábbi feljegyzése 1831-ből való. Az itt közölt változatok dallamai, régi stílusú ereszkedő dallamok. Más balladákat is énekelnek rá a Nyitra-környéki magyar falvakban. Jegyzetek 1.

Vikár Béla írása: Ethnographia, 1906., 273-290, 337-345. o.

40


33. A CSÉPLŐGÉPBE ESETT LÁNY Annak ellenére, hogy a cselekmény drámai, nem mondható balladának. Az egész magyar nyelvterületen elég egységesen elterjedt balladás ének. A legtöbb változat szövege évszámmal kezdődik: „Ezernyolcszázhatvanötödik évbe, / Mi történt a berecskei nagy kertbe.” A szövegben említett évszámok néha korábbiak, pl. néhol 1842 is szerepel. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az esemény valóban akkor történt. A cséplőgép használata nálunk a XIX. század 70-es éveiben kezdett elterjedni, így a történet csak utána válhatott általánossá. A Nyitra-környéki magyar falvakban kilenc változatát sikerült rögzítenünk. Ezeket három különböző dallamra énekelték. Az Alsóbodokon feljegyzett változatoknál mind a három dallamtípus előkerült. Az egyik alsóbodoki változatunk érdekessége, hogy a gépész is oka a balesetnek, mert nem akarja megállítani a gépet. A balladás dal változatainak túlnyomó többsége, izometrikus 11 szótagszámú sorokból áll, nem kimondottan ehhez a balladához kötődő dallamok. Leggyakrabban új stílusú A B B A szerkezetű, plagális dúr vagy eol dallamok. A legtipikusabb ilyen dallam az a), amelynek közeli változatát Járdányi Pál könyvében1 is megtaláljuk. Az 1 (2) 2 kadenciájú c) dallam változatát Kodály Zoltán 1916-ban Gímesen jegyezte le az akkor 17 esztendős Reczika Teréztől. Dobszay László ezt a dallamot katalógusában2 a IV (A) /23 dallamcsaládba sorolja, és úgy jellemzi, mint a XIX. századi „ponyvahistória” szövegekkel kapcsolatos dallamot. Egy szlovák nyelvű változata: Sl. ľud. piesne III. 819. sz. Három versszaka szó szerinti fordítása a magyarnak, dallama is közismert, új stílusú magyar dallammal egyezik. Legkorábbi feljegyzése: 1891. Jegyzetek 1. 2.

Járdányi Pál: Magyar népdalstílusok, Budapest, 1961., II/ 14. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., II. 564. o.

41


34. A MEGCSALT FÉRJ Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, egységes fogalmazású, ma is gyakran hallható ballada. Aránylag kevés változatát jegyeztük fel, mert dallama idegen, szövege sok esetben kiforratlan, döcögő verselésű. A kutatók véleménye szerint a XVIII. század végén angol ponyvából fordították németre, és ennek alapján terjedt el Európában. A heterometrikus 8, 5, 8, 5 sorok, főleg az 1. és a 3. sorok néha kibővülnek. Dallama plagális dúr V (2) VI sorzárlattal, szintén alátámasztja az idegenből való átvételt. Német, dán, angol, francia, olasz, spanyol és román változatai vannak. Szlovák változatról nincs tudomásunk. Legkorábbi feljegyzése: 1832.

42


35. A BETEG ASSZONY A balladakutatók szerint inkább helyzetkép, mint ballada. Egyes változatok tartalma viszont emlékeztet a „Megcsalt férj” cím alatt ismeretes balladánk cselekményére. Egy Csongrád megyében gyűjtött változata a következő1: / Léva táján oda fel, / Beteg asszony nem kell fel. / Szomjúhozik, vize nincs, / Kútra küldne, senki sincs. // Van neki egy vén ura, / Azt küldi ő a kútra. / Mikor ura kútra mén: / Barna legény ágyra mén. / Mikor ura vissza tér: / Barna legény padra mén. // Beteg asszony, galambom, / Ki feküdt az ágyamon? / Macska fogott egeret, /Az hevert ott eleget. // Beteg asszony, galambom, / Ki fekszik a padodon? / Isten szegénye fekszik, / Fázik szegény, melegszik. // Akkor ura zsebbe nyúl, / A szegénynek huszast nyújt. / A beteg azt neveti, / Hogy a szegény elveszi. // A mi változatainkban nem a beteg asszony küldi az urát vízért, hanem a leány az anyját. A cselekmény azonban ugyanaz. Egyes változatok végén a leleplezés teljesebbé teszi a történetet. „Hát a hasad mi lelte, hogy úgy fel van püffedeve?” Kodály Zoltán XX. századeleji gyűjtésében2 két változata található. A gímesi variáns szövegében csak töredékes, két strófa. Az anyját szintén leány küldi vízért. Heterometrikus 7, 7, 11, 7 szótagszámú verselés. Dallama, 1 (3) 1 kadenciájú 3/4-es ütemű hiányos dúr. A támlapon Kodály megjegyzése: „Tót születésű lány énekelte.” A vicsápapáti változatban szintén a lány küldi az anyját vízért. A szöveg kezdete: „Bábi, Bábi nagy beteg” hét szótagú izomet-rikus sorokból áll, 3 (3) 5 kadenciátjú dúr hexachord dallam. Az itt közölt három változat dallama közül a koloni és a nyitracsehi azonos. A B B A szerkezetű 1 (5) 8 kadenciájú újstílusú dallam. Járdányi Pál könyvében3 is megtalálható. A pogrányi viszont 7, 7 , 8, 7 szótagszámú 1 (5) 7 sorzárlatú moll dallam, melynek előtagja, illletve első három sora a közismert „Basa Mári libája” kezdetű újstílusú népdalt idézi, de mivel annak harmadik szótagbővülő sora itt másként alakul, a negyedik sor nem az első sor ismétlése. Tehát szerkezete A A5 B C. Még egy változata ismert, Gímesről, amit Sima Ferenc gyűjtött 1957-ben4. Országos viszonylatban is aránylag kevés változata került elő. Régebben valószínűleg elterjedtebb lehetett. Példa erre, hogy Bartók Béla 1910-ben Nagymegyeren jegyezte fel egy változatát5. Ma már ott senki sem ismeri. Legkorábbi feljegyzése: 1872. Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5.

Magyar Népköltési Gyűjtemény, II. 45. Kodály-Rend, 360d Ghymes 1906, és 365b Vicsápapáti 1907 Járdányi Pál: Magyar népdalstílusok, Budapest, 1961., II. 129. Ág Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Bratislava, 1979., 358. o. Bartók Béla: A magyar népdal, Budapest, 1924., 184. o.

43


36. VEREKEDÉS FOG LENNI Az egész magyar nyelvterületen elterjedt, újabban keletkezett ballada. Érdekessége, hogy követi a régi balladák sorismétlését, ami az új balladákban szinte egyedülálló jelenség. A legtöbb változatban Rózsa Sándor neve szerepel, ámbár a történetnek semmi köze a híres betyárhoz. Az itt közölt két dallam kissé eltérő a más régiókban talált dallamoktól. A pogrányi hét szótagú 1 (5) 4 kadenciájú plagális dúr dallam. A nyitracsehi változat viszont 1 (5) V kadenciájú szintén plagális moll dallam. Legkorábbi feljegyzése Bartalus Istvánnál (1871-1872).1 Jegyzetek 1.

Bartalus István: Magyar népdalok, 1873-1896.

44


37. ÖNGYILKOS SZERETŐGYILKOS A történet minden változatban azonos. A leányt szülei tiltják a fiútól, aki, hogy a szeretett leány másé ne lehessen, meggyilkolja, majd öngyilkos lesz. Aránylag egységes fogalmazású, széles területen elterjedt új ballada. Szövegén erősen érződik a vásári ponyva hatása. A XIX-XX. század fordulója idején, valószínűleg vásári énekesek útján elterjedt, félnépi ballada. Szövege még nem ment át népi átköltésen – jegyzi meg a balladáról Vargyas Lajos – és ebben a fogalmazásban jelenik meg egymástól távoli területeken. A változatokon belüli eltérés lényegtelen. Erdély kivételével legtöbb változatát új stílusú dallamokra, vagy műdalok folklorizálódott változataira éneklik. Lelőhelyei a Nyitra-környéki magyar falvakban (8 változat): Aha, Béd, Alsócsitár, Alsóbodok, Királyi, Lédec, Gímes 2. A bédi változat 5 (b3) 4 kadenciájú, szerkezetileg már az új stílus felé hajlik. Ugyan nem új stílusú, csak azokkal együtt élő korábbi típus. Az ahai szintén 11 szótagú, de nem izoritmikus. Plagális moll dallam, amely gyakran kapcsolódik hasonló újabb balladás szövegekkel. A felsőkirályi dallam az előző dallamhoz hasonló tagolódású 1 (5) 1 kadenciájú plagális dór dallam. Legkorábbi feljegyzése 1932.

45


38. A KIIRTOTT KOCSMÁROS CSALÁD A történet magva valóságos esemény, amely az 1850-es években történt Szolnoktól délre, a Tisza partján. Pápai Mihály kocsmárost és családját gyilkolták meg az áldozócsütörtökre virradó hajnalon1. Egyike azoknak a balladáknak, amelyeknek már a XIX. századból több feljegyzését ismerjük, így jól nyomon követhetjük a népköltészet formáló erejét. Legkorábbi feljegyzése 1875-ből való. Az abból az időből származó változatok a gyilkosság helyének jelölésével kezdődnek: „Tisza mellett hajlatban van egy csárda”, vagy „Tiszahajlati csárdában mi történt.” A későbbi változatokból már hiányzik a hely meghatározása, s így általánossá válik. „Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út, / Amelyiken kilenc betyár elindult. / Amelyiken kilenc betyár elindult, / Pápainé udvarára befordult.//” Vargyas Lajos könyvében2 öt változatot közöl, amelyeken jól nyomon követhető az ének fokozatos átalakulása. „Mennyire részletezik az eseményeket az időben közeli följegyzések, nyilván az egykori vásári énekesek nyomán, akik minden véres szenzációra lecsaptak, és apró részleteinek is utána jártak. Később a túlságosan egyéni részletek kimaradtak és inkább csak a lelkiállapotot kifejező fordulatokat tartják meg, vagy fejlesztik tovább. A korai feljegyzések még a ponyvák pontos helymegjelölő fordulatával indulnak, emlegetik a vendégeket, akiket a csárdással együtt öltek meg, a kocsis és a bérlő párbeszédét és hasonló részleteket. A későbbi változatokból hiányoznak mindezek. Végül mégsem lett belőle igazi ballada, mivelhogy egy véres eseményen kívül semmi lélektani konfliktust nem tartalmaz. A népköltészet alkotó eljárása mégis jó tanulságokkal szolgál.” Az itt közölt négy változatból leginkább elterjedt a nagycétényi. Itt még szerepel a hely megjelölése. A betyárok helyett cigányok követték el a gyilkosságot. A barslédeci és bédi változatokban, már nem szerepel a gyilkosság helyének megnevezése, sem a kocsmárosné neve. Sok változatban a kocsmárosnét Pápainénak hívják. Az alsóbodoki változat már nagyon eltávolodott az eredeti történettől. Csak a kocsmáros lányának meggyilkolása maradt meg. Szinte már akár új, az előzőktől eltérő és azoktól független változatnak is vehetjük. A dallamokat vizsgálva elég tarka képet kapunk. A nagycétényi dallam egy új, eléggé elterjedt 11-es izometrikus sorokból álló 1 (b3) 2 sorzárlatú plagális moll dallam. A lédeci viszont egy ereszkedő, szintén 11 szótagú 8 (b3) 4 sorzárlatú régi stílusú dallam. A bédi egy kupolás szerkezetű 11 szótagú A B B A, 1 (5) 5 sorzárlatú tipikus új stílusú dallam. Az utolsó, a bodoki dallam 10 szótagú szintén új stílusú, eléggé elterjedt dallamtípus. Leggyakrabban a „Ki se megyek, meg se adom magam” (Kismargitta) betyárballada szövegével kapcsolódik. Jegyzetek 1. 2.

Ethnographia, 1918., 245. o. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 613.

46


39. AZ ÖNGYILKOS ELHAGYOTT SZERETŐ Tartalma röviden: Egy legény házasságot ígér egy lánynak, majd meggondolja magát és más leánnyal jegyzi el magát. Amikor ezt a menyasszony megtudja a kútnál, előbb elátkozza a legényt, majd hazamegy és öngyilkos lesz. Széles területen elterjedt, aránylag egységes fogalmazású, újabban keletkezett vásári ponyvatörténet. A változatok leggyakrabban 11-es izometrikus sorokból állnak. Sokféle dallamra éneklik.

47


40. A VADÁSZ ÉS LÁNYA A történet elég bizarr, valószínűtlen. Az erdőben a leány, vadász szeretőjével akar találkozni. A szerető helyett az apa jelenik meg, aki mellesleg, szintén vadász. A legtöbb változatban, csak a végén derül ki, hogy a vadász az apja a lánynak. Első feljegyzése a XIX. század végéről, vagy a századforduló idejéről való. A magyar nyelvterületen eléggé elterjedt, de aránylag keveset gyűjtött balladás ének. Dallama idegen, verselése kiforratlan félirodalmi fogalmazás. Újkori ponyvaterméknek látszik. Vargyas Lajos a könyvében1 megjegyzi, hogy hiába kereste változatait a szomszéd népek folklór-hagyományában, sem a német, sem cseh-morva anyagban változatát sehol sem találta. „Legnagyobb meglepetésre viszont egy dán változatát szájhagyományból közli a nagy dán összkiadás.” (DgF 435.)2 Jegyzetek 1. 2.

Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 630. o. u. o.

48

Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot II. A balladákról

Recommend Documents