Adventi füzet
Ifjúságpasztorációs Iroda Szeged, 2015
Szerkesztette: egyetemisták, világi apostolok és papok gondolataiból Jancsó Mária, Kónya Mihály Az idei Adventi füzet az elmúlt 11 év elmélkedéseinek válogatásából készült. Ha a napi gondolatokat elektronikus levél formájában szeretnéd megkapni, akkor keresd fel a következő helyet: https://www.szepi.hu/mailman/listinfo/uzenet Örömmel olvasnánk észrevételeidet, ha elküldenéd a következő e-mail címre:
[email protected] Készült a Szeged-Csanádi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Irodájának gondozásában 1000 példányban.
Újra Advent Az elő karácsonyra a mennyei Atya készített szállást, a barlangot, a születendő Fiának. Az idei karácsonyra mi készítsünk neki kedves otthont. Az otthon első tulajdonsága legyen a tisztaság. Minden tékozló fiút haza vár, az irgalmasság rendkívüli jubileumi évében a mennyei Atya! Örökségének minden kincsét eldorbézolta az evangéliumi ifjú. Már ruhája is rongyos, átitatva a disznók bűzével. Eszébe jut az irgalmas apja. Haza indul. A fogadtatás: fürdő, tiszta ruha, gyűrű, lakoma, megbocsátás. A „halott fiú” feltámadt. Vajon a mi lelkünk tiszta-e? A megszentelő kegyelembe öltözött-e? Mocskos bűneink, Istenhez nem méltó tetteink, szavaink, gondolataink, mulasztásaink disznó bűze nem csúfítja el lelkünk otthonát, ahova érkezni akar Testvérünk az Isten Fia? Az irgalmas Isten vár a bűnbocsánat szentségében. Olyan kedves Jézusnak a tiszta „szoba” illata, a hozzá méltó otthon. De most ne csak egy szok
ványos „rutin” gyónás legyen, hanem egy igazi nagytakarítás, ahol a régen rejtett szemeteket is kidobjuk. Az otthon másik fontos tulajdonsága, hogy a téli hidegben kellemes meleg legyen. Karácsonyra szokták mondani, hogy a szeretet ünnepe. És mégis oly sok veszekedés, harag, boszszantás és bosszankodás napja szokott lenni sok helyen. Ajándék, megszokásból, lehetőleg a legolcsóbb, vagy legalábbis annyit érjen, amennyit a másik fog adni. Fénylő fa és hideg szívek. Ez a „ház” nem lehet otthona a betérni vágyó Betlehemi Gyermeknek. Feledni kell a megbántásnak vélt szavakat, jóvátenni kell a mi darabosságainkat. Kicsi és nagy, idős vagy fiatal lakásunkban szívünk melegét kapja! Szóban, ajándékban, figyelmességben, türelemben. De ha már a falak kihűltek előbb, nem elég csak karácsonyeste begyújtani. Az előző hetek hidegét fogják sugározni. Mind a négy héten át kell a szeretet melegével otthont teremteni. Jó, ha nem csak lakásunkat fűtjük, mondják, hogy épp ezen az ünnepen van a legtöbb öngyilkos,
mert a hideg világban nem kapnak kis meleget. Olyan jó lenne a mi szeretet-fűtésünkkel rájuk is gondolni. Hiszen az evangéliumban olvassuk Jézus szavait: Bármit tesztek egynek az emberek közül, nekem teszitek. Végül a Jézusnak készített otthon nem lehet éppen Jézust nélkülöző. Szentáldozásunkkal hozzuk haza, imáinkkal mutassuk, tudjuk, hogy itt van. Köszöntsük, becézzük. Mária szeretetét próbáljuk utánozni, hogy igazi Karácsonya legyen Neki is, nekünk is. Az irgalmasság évében, legyünk valóban irgalmasok. Így lesz szép az ünnepünk. Gyulay Endre
November 29. ADVENT 1. VASÁRNAPJA (C) Jer ,1–1; Zs 2; 1Tessz ,12–,2; Lk 21,2–28.–
Abban az időben kisarjasztom Dávid igaz sarjadékát.
„Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén?” – kérdezi a Zsoltáros. Advent kezdetén még nehéz felemelkedni és azt mondani: Igen, azt hiszem, én méltó vagyok erre. De ez a négyhetes várakozás éppen arról szól, hogy napról napra közelebb kerüljünk Jézushoz – hogy imáinkkal és jótetteinkkel, lemondásainkkal és felajánlásainkkal, megtisztulva és megerősödve mind jobban megérezzük azt az isteni kegyelmet, amelyet a közénk születő istengyermek hoz el a világra. Most, Advent elején még nehéz átéreznünk annak a csendes éjnek a csodáját, ahová tartunk készületünk során. Eltéríti gondolatainkat, túlkiabálja a belső hangot a csillogó és zajos világ, ami a vásárlás ünnepére készül egy hónapon át. Túl tudunk-e látni a fényfüzéreken a bölcső felett álló csillagig? Meghalljuk-e a hangos vásári zene mögött az újszülött gyermek csendes szuszogását? Nem könnyű feladat, de fel lehet készülni rá – talán erről is szól az adventi idő. (200)
November 30. hétfő SZENT ANDRÁS APOSTOL (ünnep) Róm 10,9–18; Zs 18a; Mt ,18–22
A hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből.
Azt hallottam a szomszédról, hogy mindig átveri az ügyfeleket, akik nála készíttetik el az asztalukat. A másik szomszéd meg panaszkodik, hogy nem lehet senkiben manapság megbízni, mert mindenki csak a saját hasznát keresi. Uram mennyi lényegtelen dologra figyelünk, s ami igazán fontos arról nem beszélünk. Miért csak a rosszat szeretjük elhinni? Miért csak a rosszat szeretjük tovább adni? Miért csak a rossz érdekel bennünket? A híradások is a rossz eseményeket tekintik igazi hírértéknek. Itt van végre az idő, hogy a jó hír mindenkit elérjen: megszületik a Megváltó, aki a rossz hír kényszerétől is megváltja az embereket. (200)
December 1. kedd Iz 11,1–10; Zs 1; Lk 10,21–2
Az Úr Lelke nyugszik rajta.
Legyen kívánnivalód. E nélkül boldogságodban is szerencsétlen leszel. A test lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent megkapnál, kiábrándulnál a már megszerzettből, és még többre áhítanál. Mert kell a léleknek, akár az értelemnek, egy kis megszerezni való, ami élteti a vágyat és a reményt. A boldogság csömöre halálos. Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem. (200)
8
December 2. szerda Iz 2,–10a; Zs 22; Mt 1,29–
Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!
Szeretem az életet. Sokat csavargok, játszok, sportolok, beszélgetek, dolgozom, tanulok, figyelek, elmélkedek. Megnézek jó filmeket. Várom a csendes estéket, a hófödte tájat, a pirospozsgás vidám arcokat, a nagy csúszásokat. De legjobban Téged várlak Uram. Téged, hogy ne csak a külső világomban teremthessem meg a békét és a harmóniát. Szüless meg bennem, s akkor békesség tölt el! Szüless meg bennem, hogy másoknak is adhassak békét! Szüless meg újra és újra a világba hisz nagy szükség van a Te békédre, örömödre. (200)
9
December 3. csütörtök XAVÉRI SZENT FERENC Iz 2,1–; Zs 11; Mt ,21.2–2
Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre.
Hallgatni Isten szavát az egy dolog. Tudni a jót, más, mint tenni! Jézus keményen fogalmaz. Csak az megy be Isten országába, aki megteszi Isten akaratát! Mi Isten országa? Egy távoli valóság, ahova egyszer majd eljutunk talán? Vagy egy Istennel való személyes kapcsolat, amely már itt a földön élhető? Keresem-e erre a válaszokat mindennapi életemben? Megkérdezem-e magamtól, hogy mi Isten akarata az életemmel? Megkérdezem-e Istentől mindennap, hogy mit akarsz, Atyám mit tegyek ma és hogyan? Van-e időm figyelni a válaszokra? Ha igen honnan veszem az erőt, bölcsességet, hogy az életem tettei a teljes belső szabadságra és belső békére vezessenek? 10
December 3. csütörtök Hiszem-e, hogy Isten nem hagyott magunkra, hanem ma is küld prófétákat, akik segítenek értelmezni korunk problémáit, kihívásait és általuk vezet? (2012)
11
December 4. péntek Iz 29,1–2; Zs 2; Mt 9,2–1
Azon a napon a vakok szemei látni fognak.
Minden lehetséges annak, aki hisz! Életünk eseményei lehetnek szépek, jók, boldogok, felemelőek, de sokszor a nehézségekkel kell megküzdenünk, akár önmagunkat is le kell győznünk. Nem könnyű feladat. A küzdelem egyre közelebb vihet Isten felé. Az én hozzáállásomtól függ, mit látok életem eseményei mögött. Hiszem-e, hogy az Isten meg tudja szentelni a szenvedéseimet is? Oda tudom adni neki a nehézséget, amiben épp vagyok? Észreveszem-e, hogy Isten a tenyerén hordoz? Ma minden eddiginél inkább kell kérnünk imánkban a világosságot, hogy megismerjük Isten akaratát; a szeretetet, hogy elfogadjuk azt; és a módot arra, hogy beteljesítsük. Még vak vagyok Uram szereteted és a mennyei dolgok számára. Nyisd ki szememet, gyógyítsd meg vakságomat! Adj hívő és látó szívet! (2012)
12
December 5. szombat Iz 0,18–21.2-2; Zs 1; Mt 9,–10,1.–8
Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz.
Isten a Mindenható, kinek határtalan jósága magában foglalja a kegyelem gyakorlását is. Mivel a halandó ember gyarló és akaratlanul is bűnöket követ el, szüksége van eme mentsvárra, amelynek legnagyobb szolgáltatója maga az Isten. Ám nem csupán Ő gyakorolhatja ezt a kiváltságot, isteni kegyelmén keresztül mindannyiunkat feljogosít arra, hogy tovább adományozzuk és megajándékozzuk embertársainkat a szeretet ezen formájával. Hagyatkozzunk hát az Úrra és az ő kegyelmére. Ha nem veszi le rólunk a bajokat, segítséget nyújt azok elhordozására. Erőt kell keresnünk magunkban ahhoz, hogy mindenkor bizalommal merjünk kérni és irgalmában bízni! (200)
1
December 6. ADVENT 2. VASÁRNAPJA Bar ,1–9; Zs 12; Fil 1,–.8–11; Lk ,1–
A boldogság titka Az emberi boldogság titkait kutattam, s a következőkre leltem: A titok nem a pénzben rejlik, nem a vagyonban, nem a luxusban, nem a semmittevésben, nem az üzletkötésben, nem a teljesítményben, sem az élvezetben. A boldog emberek titkára mindig a biztonságérzetben, a kis dolgok fölötti spontán örömben és a nagy egyszerűségben találtam. Mindig is csodáltam: a boldog emberekből mennyire hiányzik a mohó vágy. Soha nem láttam egyiket sem nyugtalannak, hajszoltnak, idegesnek, soha nem voltak fennhéjazók. És a dolgokat rendszerint kellő humorral vették tudomásul. (200)
1
December 7. hétfő SZENT AMBRUS Iz ,1–10; Zs 8; Lk ,1–2
Maga az Isten jön, és megszabadít minket.
Sokszor jár a fejünkben, hogy milyen jó lenne, ha valaki megszabadítana minket. De azon elgondolkodtunk-e már, vajon mitől is kell minket megszabadítani. Mi vagy ki az, ami vagy aki rabságban tart minket, lelkünket? Magányos vagyok, szegény, teljesen felőröl a mindennapok taposómalma – közben nagy elnyomottatásomban nincs időm és energiám, hogy megfogjam a szabadító felém nyújtott kezét. Vajon nem én vagyok-e az, akit az Úr valakinek a megszabadítására küldött, csak teljesen elvakít az önsajnálat, hogy észrevegyem? (200)
1
December 8. kedd SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep) Ter ,9–1.20; Zs 9; Ef 1,–.11-12; Lk 1,2–8
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt.
Az angyal meglátogatja Máriát. Ebben a találkozásban megismerjük az Atyát. Az angyal „ne félj” szavaiban ott van az Ő biztatása, és biztonsága. De az Atya szeretete több mint „otthonmelegség”. Szeretete kibontakozásra hívó: kiválasztott vagy. Mária az Isten befogadására és a világnak való átadására küldetett. Mária modellje minden Istennel való találkozásnak a Szentlélekben. Ugyanakkor modellje annak is, hogy ha az ember hagyná Istent működni életében, akkor mivé tudná tenni. Ma vessünk egy pillantást életünk azoknak pontjaira amikor hagytuk Istent működni... Kísérte-e ezeket valamiféle derű, a nehézségek ellenére is megmaradó szabadság, szeretetből fakadó megelégedettség? (200)
1
December 9. szerda Iz 0,2–1; Zs 102; Mt 11,28–0
Akik az Úrban bíznak, erejük megújul.
„De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Iz 0,1) Hányszor érezzük magunkat fáradtnak, elcsüggedtnek, szerencsétlennek. Ilyenkor persze sűrűn emlegetjük a jó Istent, de arra még gondolni se merünk, hogy segítségét kérjük. Pedig amint ezt az izajási idézet és Jézus szavai megerősítik, aki az Úrra bízza gondjait, az, ha el is fárad, könnyebben viseli el a nehézségeket. Isten ugyanis segít a teher hordozásában, mert azt szeretné, ha szabadon szállhatnánk, mint a madarak és nem a gondok béklyója kötne le minket. Amikor úgy érezzük, hogy itt már Isten sem segíthet, forduljunk hozzá bizalommal, mert neki semmi sem lehetetlen és gondoljunk arra, hogy szeretetből emberré lett értünk, s Őt sem kerülte el a szenvedés, amelyben oly nagy bizalommal tudott lenni az Atya iránt. 1
December 9. szerda Hálát adunk neked, Urunk, hogy nemcsak örömeink, de nehézségeink részese is akarsz lenni. Kérünk, add, hogy sohase feledkezzünk el szeretetedről és arról, hogy Te mindig kész vagy segíteni a hozzád fordulónak! (200)
18
December 10. csütörtök Iz 1,1–20; Zs 1,1–1; Mt 11,11–1
Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód.
„Ne félj, én megsegítelek!... Én megsegítelek.” – mondja az Úr. „Ne félj!” – hányszor és hányszor elhangzik ez a Bibliában az Úr szájából. Ha ilyen sokszor mondja, akkor bizonyára nagy szükségünk van rá. Arra is, hogy merjük bevallani a félelmeinket, és arra is, hogy az Úr megszabadítson bennünket ezektől a félelmektől. Az ószövetségi zsidók az Urat szabadító Istenként ismerték meg, aki kiszabadította őket az egyiptomiak fogságából, bevezette őket a tejjelmézzel folyó Kánaánba. És bármilyen kis féreg volt is Jákob, mert ellopta testvére, Ézsau elsőszülöttségi jogát, mégis ő lett Izrael atyja, mert tudott hinni abban, hogy a vétek nem örök, hogy létezik megbocsátás, a bűntől való szabadítás az Úr által, aki a legkisebb féregre, a legapróbb bogárra is kedves szemmel tud nézni. (200)
19
December 11. péntek Iz 8,1–19; Zs 1; Mt 11,1–19
Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!
Isten a mi Tanítónk és Mennyei Atyánk, vezetni akar az utunkon, segíteni akar nekünk, fogni a kezünk, amikor nehéz. Áldását akarja adni ránk, boldognak szeretne látni minket. Olyannak, „mint a folyóvíz mellé ültetett fa”. Talán néha mégsem vagyunk azok? Talán nem figyelünk eléggé rá, nem hallgattunk a szavára? Hiába beszél talán fontos dolgokról, mintha meg sem hallanánk. Isten azonban türelmes. Bár sok a lemaradásunk, soha nem késő hozzá fordulni. Isten békességet ígér. Nem akarja, hogy elkeseredj, hanem vár Rád is. Csak figyelj oda Rá, hallgasd Őt, fogadd meg a szavát! (2010)
20
December 12. szombat Sir 8,1–.9–11; Zs 9; Mt 1,10–1
Illés ismét eljön.
Isten Illés próféta által vitte véghez nagy csodáit, olyan korban amikor mindenki elhagyta az igaz hitet és bálványokat imádott. A prófétákat üldözték és szavaikat semmibe vették, mégis boldogok voltak, hogy az Úr szavát hirdethetik a nagy megpróbáltatások között is. Jézus eljött, hogy Illés és a többi próféta szavát beteljesítse, igazzá tegye az emberek előtt, hogy örök példaként szolgáljanak minden nemzedéknek. Ő teszi hitelessé a mi prófétaságunkat is az evangélium hirdetésében, amikor Isten szeretetéről teszünk tanúságot. Legyen a mi életünk célja is, hogy szeretetünk által vezérelt jótettekkel gyertyaként világítsunk napjainkban. (200)
21
December 13. ADVENT 3. VASÁRNAPJA Szof ,1–18a; Iz 12,2–; Fil ,–; Lk ,10–18
Veled van Istened, boldogan örül neked, megújít szeretetével.
Az emberek alig tudják, mit jelentenek ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik. De a jó embereknek van még néhány tulajdona: a szelíd nyugalom, az illendő alázat, a derű és az igazságos cselekedet. Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell, gondolkodik, ha értelmét teszi próbára az élet, de bölcs megnyugvással fogadja, ami a sors rendeléséből neki jutott. Semmi nem nyugtalanítja, beszédében igazmondó, cselekedeteiben igazságos. Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen él, nem neheztel senkire, és nem tér le arról az ösvényről, amely az élet céljához, az igazi boldogsághoz vezet... Mint ahogy az orvosok kéznél tartják a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te is mindig tartsd kezed ügyében isteni és emberi tulajdonságaidat. Mindenben – még a legcsekélyebb dologban is – úgy járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcsolatban áll egymással. Mert semmi emberi dolgot nem intézhetsz el jól, hogy nem hivatkoznál az istenire. (200)
22
December 14. hétfő KERESZTES SZENT JÁNOS Szám 2,2–.1–1a; Zs 2; Mt 21,2–2
Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből.
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry) Add meg Uram a „szívvel látás” kegyelmét. Ne bizonyítékokat keressek. Ne értékeljek. Lássam meg az emberekben a jót. Hogy benned higgyek, bennük is hinnem kell. Hadd ismerjek most adventben a körülöttem rejlő jóban Terád. Egyetlen önigazolásod a szereteted. Hadd legyen nekem ez – s ne csak tőled, de másoktól is – mindig elég. (2010)
2
December 15. kedd Szof ,1–2.9–1; Zs ; Mt 21,28–2
A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat.
Legyen bármennyi vagyon, öröm és hírnév, ha az ember nem Istent keresi minden tettével és nem Tőle kéri az igazi boldogságot, akkor nincstelen. Az Úr nélkül mindenki földönfutó, de vele mindent legyőzhetünk. Fia, Jézus Krisztus által a világ újra meg újra visszatérhet az Atyához. De vajon hiszünk-e neki igazán? Vagy elmaradunk a vámosok és cédák mögött, akik tudták követni Őt? Adventben kérjük, hogy őszintén és gyermeki bizalommal tudjuk járni azt az utat, ami által oltalmat találhatunk a világ minden gonoszsága ellen. (200)
2
December 16. szerda Iz ,b–8.18.21b–2; Zs 8; Lk ,18b–2
Harmatozzatok, egek a magasból, hulljon igazság a fellegekből.
Megyek az úton, lassan ballagok hazafelé. Jóleső fáradság bizsereg ereimben. Arcomat fújja a hideg téli szél. A kutyák megugatják sötét alakom, a házakból kiszűrődik egy kis fény. Minden olyan egyszerű most, minden olyan csendes bennem. Rád gondolok Uram, a gyermeki őszinte boldogságra. Gondolok a fenyőfa illatára, a csillagfények varázsára. Jólesik a vágyakozás. Jólesik a belső nyugalom. (200)
2
December 17. csütörtök Ter 9,2.8–10; Zs 1; Mt 1,1–1
Nem távozott el Júdából a jogar.
„Drága Jézusom, olyan csodálatos vagy, hogy eljöttél közénk. Vállaltál értünk minden nehézséget – szegénységet, betegséget, fájdalmat, szenvedést, kiszolgáltatottságot. Gyámoltalan gyermekként vállaltad a földi életet, rábízva önmagad szüleid szeretetére. Részesülni akartál emberségünkből, hogy mi még közelebb érezhessünk magunkhoz Téged. Add, hogy most, Karácsony közeledtével, még inkább érezzük közelségedet, hogy felismerjük mennyire szeretsz minket! Adj nekünk engedelmes szívet, hogy törvényeinket megtartva méltók lehessünk Hozzád, és a Te utadat járva megérezzük azt a kiegyensúlyozottságot és örömet, ami boldoggá teszi a Benned megélt mindennapokat. Ámen.” (2008)
2
December 18. péntek Jer 2,–8; Zs 1; Mt 1,18–2
Igaz sarjat támasztok Dávidnak.
Mekkora bátorság, hit és Ráhagyatkozás volt Józsefben, hogy vállalta a feladatot, amit Istentől kapott. Vállalta Máriát (az emberek előtt is) és a gyermeki Jézust. Vajon én vállalom-e a feladatot, amit kaptam? Vigyázok arra az ajándékra, melyet kegyelemként hordozok? A napjaim tanúságot tesznek arról, hogy „Él az Úr”? ...s hogy én mindent Neki köszönhetek! (200)
2
December 19. szombat Bír 1,2–.2–2a; Zs 0; Lk 1,–2
Sámson felnövekedett: az Úr lelke működni kezdett benne.
Az életünkben nemcsak a növekedést, hanem fejlődést is természetesnek kell venni. Azonban sokunkban a fejlődés csak a szellemi erőfeszítéseknél kerül elő, mert a lelket nem tartjuk fontosnak. Pedig lélek nélkül a test és a szellem fejlődése csak öncélú lehet, hiszen az ember célja a földi dolgoknál így megreked. A lélek teszi az élet napjait ünneppé, magasztossá, elevenné, s így nem az ösztönös, gépies, törtető pillanatokat élem át. Adventi időben ez különösen fontos szempont, hogy az Úr működni kezdjen bennünk. (200)
28
December 20. ADVENT . VASÁRNAPJA Mik ,1–; Zs 9; Zsid 10,–10; Lk 1,9–
Betlehem, belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen.
„Velünk az Isten!” „Velünk az Isten!” ...mert fölvállalta esendő emberségünket ...mert Belőle táplálkozhatunk mindennap ...mert hűséges, és önmagát nem tagadhatja meg ...mert szívünkben lakik Szentlelke ...sötétségünkben, vigasztalanságunk mélyén is ...még akkor is, ha nem érezzük ...így nem vagyunk magányosak földi életünkben ...így nem kell félnünk semmi bajtól ...így nem járjuk egyedül életünk útját ...így bizalmunkat Belé vethetjük ...akkor ki lehet ellenünk? (200)
29
December 21. hétfő Én 2,8–1 vagy Szof ,1–18a Zs 2 Lk 1,9–
Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken.
Mária története a Szentírásban úgy kezdődik, hogy Isten megszólítja: mert megszólítható, nem egy bezárt világban él, nem vágyainak foglya, alapvetően nyitott, még a váratlannal szemben is.
Ez az ő titka: nyitott és megszólítható – az Isten számára is. Ez nem magától értetődő és egyszerű. Mert Isten nem hangosan és erőszakosan szól. Ő gyakran beszél másként, vagy mond mást, mint azt elvárnánk. Azonban azt is mondja: ne félj! (200)
0
December 22. kedd 1Sám 1,2–28; 1Sám 2,1.–8; Lk 1,–
Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.
Mind porba vész, amit alkotsz, csak a szeretet cselekedetei maradnak meg. Csak akkor leszel képes szeretni, ha hagyod az Úr Jézusnak, hogy megszülessen a te szívedben is, eltöltsön kegyelmével. Akkor majd oda tudod életed adni azokért, akiket szeretsz és Jézus rajtad keresztül fog világítani, te leszel az Ő szeretetének csillaga! A gonoszságot, a sötétséget majd Jézus fénye oszlatja el életedből és boldogság tölt el téged és szeretteidet. Gondolkodj el, te hogyan tehetnéd szebbé a környezetedben élők napjait az év végéig! Meglátod, ha hiszed, Isten segíteni fog megvalósítani szíved vágyát! (200)
1
December 2. szerda Mal ,1–.2-2; Zs 2; Lk 1,–
Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat.
Mindjárt itt a karácsony. Jön a Jézuska és hoz valamit a jó gyerekeknek. A szokásos sürgés-forgáson (kész van-e az ünnepi vacsora, feldíszítettük-e a fát, becsomagoltuk-e az ajándékokat?) túllépve hamarosan észrevehetjük az ablakunkon bevilágító betlehemi csillagot és ha jól figyelünk, meghallhatjuk az angyalok öröménekét is. Nyitva van-e a szívünk erre? Keresztelő János rokonai azt kérdezték egymástól, amikor megérezték Isten jelenlétét a fiúban: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Most azt kérdezem magamtól: Mi lesz belőlem? Felkészültem az advent során, hogy a holnap megszülető Jézussal találkozzak? Méltó vagyok rá, hogy megálljak az Ő színe előtt? Remélem, igen. S ha így van, kitárom szívem kapuját, „hadd vonuljon be a dicsőség királya!” (Zsoltár) Jöjj, kis Jézus – szüless meg bennem is! (200)
2
December 2. csütörtök 2Sám ,1–.8b-11.1; Zs 88; Lk 1,–9
A te házad és királyságod örökre megmarad.
Zakariás adventjébe lépek. A néma várakozás örömével készülök befogadni az Isteni Gyermeket. Érkezik, mint vendég, aki után vágyunk, hogy majd a csendből feltörjön szívünkben az öröm éneke: „Áldott az Úr atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét!” Az ajkak csendje megtörik, a várakozás beteljesül. A csillag, mint Jel és Fény lassan átjárja a világot. Közel van, hogy „meglátogasson és megváltson!” Ő mindig a jelenben érkezik és lép be az életembe, lelkem egyszerű hajlékába. Nincs szüksége dekorációra, csupán a lelkem jászlában szeretne helyet kapni. Ott, ahol csak mi ketten vagyunk. Ő és én. (200)
December 25. péntek KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE Iz 2,–10; Zs 9; Zsid 1,1–; Jn 1,1–18
Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.
„Kezdetben volt az Ige… Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl.” A karácsony örömhíre déli napként világítja meg életünket, újítja meg lelkünkben a béke ígéretébe vetett hitet és ismét csak arra szólít bennünket, hogy dicsőséget zengjünk Istennek. Jézus megtanított bennünket a szeretet főparancsára, arra, hogy ne saját érdekeinkkel törődjünk, arra, hogy felfedezzük Isten arcát a kitaszított és magára hagyott emberben. Mi a béke reményét ünnepeljük, annak ellenére, hogy a világban folytatódnak a konfliktusok, a félelem, a gyanakvás, gyűlölködés és háborúskodás. A világban pusztító erőszak és a megosztottság ellenére a karácsony örömhíre arra emlékeztet bennünket, hogy mi a megbékélés apostolai vagyunk. „Benne élet volt és az élet az emberek világossága”. (200)
December 26. szombat SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (ünnep) ApCsel ,8–10; ,–9; Zs 0; Mt 10,1–22
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet.
Vértanúnak lenni dicsőség. Azonban ezt a dicsőséges halált csak az képes felvállalni, aki hétköznapi életében is Jézus tanúja. Szent István szeretetszolgálattal, a szegények és elnyomottak megsegítésével készült fel a vértanúságra. Életében eszköze volt Isten gondoskodó szeretetének. Halálában pedig bátor hitvalló, hirdetője Isten Igéjének. István diakónus példáján elgondolkodva tegyük fel magunknak a kérdést: Vajon észreveszem a körülöttem élő szegényeket? Megsegítem az anyagi javakban szűkölködőket és a túlhajszolt életben összeroppantakat? Kézzel foghatóvá teszem Isten szeretetét? Bátran megvallom minden körülmények között, hogy ki életem ura? Vértanúvá válni nem egy pillanat műve, hanem tudatos megvallása és követése az Úrnak, Jézus Krisztusnak. (200)
http://www.ipcszeged.hu/
