ÚJABB ADATOK A TOKAJI NAGYHEGY PETROGENETIKÁJÁHOZ.
kzetek
kiömlési
Velain
1
magyarázza.
beolvasztásával
71
Hasonlóan
értelmezi
az adeni kvarczárvány os bazaltlávák összetételét.
Koch 6
a detunatai kvarcbazaltok kvarcát részben savanyú erupti-
vumokból, részben üledékes kzetekbl származottaknak tekinti. A tokaji Nagyhegy pyroxénandezitjének keverékvonása és kvarctartalma a tokaj-eperjesi lánchegység területén
Szabó
7
a bényei Szokolya-hegy, a monoki
sem
Zsebrik-,
izolált
jelenség.
Ingvár-,
Sátor-,
Pálfy* a pálházakörnyéki Szárhegy, Szádeczky” a Zempléni-szigethegység, Pilishegy és T rombulyka pyroxénandezitjében említ kvarcot, amely megállapítása szerint ilyen 44 bázisos kzetekben „zárvány szerepét játssza. Hasonló andezites és riolitos keveredésre, valamint üledékek rezorp-
Tarcal-hegy andezitjében
ciójára
írt,
kvarcot.
le
— kisebb mértékben — a Tokaj-eperjesi lánchegység
de andezitekkel borított területeink sok más helyén
is
más
részein,
kínálkozhatott
Pusztán kzettani vizsgálati módszereink segélyével azonban még meglehetsen egyoldalú a keverékkzetek felismerése és meghatározása. A probléma megvilágításához a keverékkzetek vegyi összetételének beható tanulmányozása, de különösen a kzetgenézis bonyolult fiziko-kémiai törvényeinek ismerete szükséges, amihez még hosszú és fárasztó út vezet. alkalom, amint az az eddigi
vizsgálatokból
is
nyilvánvaló.
*
Készült Szegeden, 1924 március havában, a m.
Tudományegyetem Ásvány6
Koch
A.
:
Az
kir.
Ferenc József
és Földtani Intézetében.
erdélyrészi medence
harmadkori képzdményei.
II.
k.
265. Buda-
pest, 1900. 7
Szabó József
:
Tokaj-Hegyalja
Term.-tud. Közlemények. IV. 8
M.
9
Szádeczky Gyula
kir. Földt.
k.
p.
és
környékének
Évi Jelentése 1919-rl.
Int.
:
A
földtani
viszonyai.
Math.
és
263. II.
k. p. 320.
Zempléni-szigethegység stb.
p. 25.
Budapest. Budapest, 1897.
ADATOK AZ IPOLYVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. Strausz László dr.*
írta:
Egy
elz
dolgozatomban felvetettem azt a kérdést, hogy a fels
mediterrán-tenger
nem észak
részeibe, ellentétben azzal,
fell nyúlt-e a Cserhát-hegységnek keleti
hogy az irodalomban eddig a tenger északi
partja volt a Cserhát közepe, illetleg északi táján megvonva.
E
kérdés
közvetlen bizonyítását lehetetlenné teszi az, hogy a Cserhát-hegység északi
része
fiatalabb *
utólag tektonikusán
rétegeket
elpusztította
magasra emelkedett fel s ezért a erózió s így hiányzanak itt a
az
Eladta a Magyarhoni Földtani Társulat
1923. évi március hó 21-i szakülésén.
:
72
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
fels mediterrán-tenger lerakódásai is, melyek az összeköttetést képeznék a Zagyva és Ipoly vidéki fels mediterrán képzdfeltételezett
mények között.
A Cserháton folytatott vizsgálataim után most az Ipoly vidékének néhány fels mediterrán képzdményét tanulmányoztam át, hogy a Cserháttal való hasonlóságukat bizonyíthassam. Mivel ez a vidék legnagyobb részt cseh megszállás alatt van, nem támaszkodhattam saját gyjtéseimre. A feldolgozott anyag a Magyar Nemzeti Múzeum Ásványslénytára és a Magyar Királyi Földtani Intézet gyjteményébl származik. Ezeket az anyagokat Szontágh Tamás és Zimányi Károly igazgató urak voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani, amiért nekik hálás köszönettel tartozom.
Az
Ipoly völgyének környékén
a
fels
mediterránképzdmények
Noszky
rendesen a következ rétegsort alkotják,
Jen
vizsgálatai sze-
rint (alulról felfelé) 1.
Brissopsisoa
2.
Scalariás (vagy Turri tollas,
slír
Venusos)
slír 3.
Andezittufa
4.
Tufás agyag vagy márga
5.
Andezittufa és konglomerát
6.
Lajtamészkö.
képzdmény a típusos slír, fleg Brissopsisokk&l a slír fels része már legtöbbször homokosabb lesz s megjelennek benne szintén mélyebb tengeri, de már nem teljesen jellemz slír-kövületek. Ezután Legalsó
;
következnek az andezittufák
s
közbeékelve a tufás márga vagy márgás
agyagrétegek; ezekbl a rétegeikbl helyenkint sok kövület kerül ki; az is ezekbl valók. Feljebb néha nagyobb tömeg andezittufa és breccsa következik s a fels mediterrán rétegsor fels részeiben megjelenik néha még a lajtamészkö is. Az általam tanulmányozott faunák közül három andezittufából,, kett pedig többé-kevésbbé tufás, márgás agyagból származik. Már a Börzsönyi hegységtl északra lev részeken, tehát a tárgyalandó terület nyugati részén van a két els, az ipolysági és a felstúri elfordulás. Mindkét helyen egészen egyez jelleg andezittufából került ki a fauna. A felstúri faunából a következ fajokat határoztam megi
általam feldolgozott faunák
Korall, meghatározhatatlan töredék,
Léda pusio Phil.,
Crinoida, nyéjtag,
Arca
Serpula
Cardita
Lima
sp.,
inflata
Chemn.
Pecten (Chlamys)
Léda
sp.,
Léda
fragilis
sp.,
(iuv.),
sp.,
Chama
gryphoides
Cardium
Chemn.,
sp.,
Isocardia Deshayesi Bell.,
Venus
sp.,
sp.,
L.,
ADATOK AZ IPOLVVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. Venus
Aglaurae Brong.,
cfr.
Venus ovata Penn.
Neaera
var.,
Fusus
sp.,
Fusus
cfr.
crispoides H. et Au.,
Pleurotoma
sp.,
Neaera cuspidata Olivi,
sp.,
Pleurotoma rotata Br.,
Emerginula elongata,
Conus
sp.,
Monodonta
Bulla
truncatula
Natica
sp.,
Eudolium subíasciatum Sacco,
sp.,
Cerithium
fragilis
(?),
sp.,
Buccinum sp., Buccinum Hörnesi Semp.,
sp.,
Chemn.,
Murex sp., Murex Partschi Horn.,
sp.,
Cardita scalaris Sow, Cardita Partschi Gf.,
Pyrula condita Brong.,
Chama
Ancillaria obsoleta Br.,
Venus
gryphoides L., sp.,
Venus ovata Penn.
var.,
sp.,
Natica
sp.,
Natica
cfr.
Cancellaria
sp.,
Cancellaria
cfr.
Pleurotoma helicina Br.,
Turritella triplicata
Brong.,
sp.
ex
aff.
calcarata Grat.,
Ringiada buccinea Desh., Dentalium
Turritella turris Bast., Turritella Archimedis
Hebertiana Horn.,
Pleurotoma crispata Jón., Pleurotoma Suessi Horn.,
Corbula gibba Olivi, Neritina
ki:
Cdumbella subulata Bell.,
sp.,
Pecten (Chlamys)
Léda
következ alakok kerültek
Turritella nov. sp.
Pecten cristatus Bronn,
Cardita
Vaginella sp.
Ipolysági andezittufából pedig a
Balauophyllia
Pecten
Brug.,
Dentalium novemcostatum Lk.,
sp.,
Az
73
sp.,
Dentalium novemcostatum Lk.,
Br.,
A
felstúri és ipolysági faunában tehát csupán nyolc közös alak mégis azt mondhatjuk, hogy a két fauna egymáshoz nagyon hasonló, mivel teljesen egyez elfordulási jelleg fajok szerepelnek
van
s
A
koruk kétségtelenül fels mediterrán; fáciesük szerint pedig a mélyebb tengeri képzdmények közé tartoznak, ami els pillanatra is látszik abból, hogy a durvább héjú alakok hiányzanak bellük. E faunák
bennük.
mélytengeri voltát jól feltüntetik a következ fajok: Pecten cristatus,
Léda
Léda pusio, Corbula gibba, Murex Partschi, Pleurotoma
fragilis,
(pl. sp.),
Ancillaria obsoleta, Ringicula buccinea, Vaginella. Mivel azon-
ban ezek mellett elfordul Chama, Cardita, Bulla, Venus cfr. Aglaurae is, melyek nem bathyalis alakok, mindkét faunát bathymetrikus tekintetben a neritikus régió legmélyebb zónájába, a fels agyag-zónába tartozónak veszem. Szakai környékén több helyen
képzdmények.
A
is
elfordulnak a törtön kövületes
lev Kastély-hegyrl és Gaál István ismertetett fels mediterrán faunát. Errl a környékrl szép és gazdag anyagot gyjtött 1893-ban Szontagh Tamás s késbb pedig ennek
közvetlenül a falu mellett
nyugati lejtjérl a biotitos andezittufából már
74
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
Noszky Jen, akik a gyjtött anyagot ték, amiért nekik hálás
feldolgozásra
köszönetemet fejezem
nekem átenged-
ki.
Szakai környékérl az els fauna a Bertece-patak bevágásából,
márgás agyagrétegbl
való.
Az innen
kikerült anyag egy részét
Noszky meghatározta; nem közölte ugyan még delmével
itt
már
ezeket, de szíves enge-
felsorolhatom:
Heterostegina costata d’ORB.,
Nuculina emarginata Lk.,
Lunulites
Turritella turris
sp.,
Pecten cristatus Bronn. var. mediterraneus Gaál,
Bast.,
Brong., Chevnpus pespelecani Phil. Turritella Archimedis
Ugyanebbl a rétegbl magam a következ alakokat határoztam meg: Globigerina
Rotalia
d’ORB.,
bulloides
Truncatulina
Cidaris
sp.,
Natica helicina Br.,
sp.,
Silicispongia
Trochus
Crepidula gibbosa Defr.,
sp.,
tk.
Eulima Eichwaldi Horn. (E. spina Saccónál), Murex sp.
Chemn.,
Murex Partschi Horn., Voluta Hawri Horn.,
sp.,
Léda
fragilis
Arca
diluvii Lk.,
Cardita scalaris Sow.,
Voluta rarispina Lk.,
Astarte triangularis Mont.,
Pleurotoma
Cardium
Conus
fragile Br.,
Amáliáé H.
cfr.
Venus multilamella Lk.,
Conus Dujardini Desh.,
Venus islandicoides Lk.,
Actaeon
Teliina sp..
Bulla
Lutraria
Dentalium
Thracia
sp.,
et
A.
sp..
sp.,
cfr.
lignaria
L.
(juvenilis
példány),
sp.,
Dentalium Badense Partsch,
sp.,
Thracia pubescens Pult.,
Vaginella sp.,
Corbula gibba Olivi, fel errl a lelhelyrl. Különösen mikrofaunája által tnik ki egy lelhely a Hallgatóhegy Szakai felli oldalán lev tufás márgában, melybl harmincegy
Összesen tehát negyven fajt sorolhattam
b
kövületet határoztam meg: Textularia carinata d’ÖRB.,
Serpida
Dentalina
Pecten
sp.,
Polymorphina
sp.,
sp.,
Bronn.,
Pecten cristatus
sp.,
Polymorphina gibba d’ORB., Polymorphina spinosa d’ORB.,
Pecten cristatus var. mediterraneus Gaál,
Cristellaria sp.,
Ostrea frondosa
Cristellaria calcar
L.,
Ostrea
sp.,
Léda
fragilis
De
Serr.,
Chemn.,
Arca
sp.,
Orbulina universa d’ORB.,
Arca
diluvii
Globigerina bulloides d’ORB.,
Pectunculus pilosus L.
Rotalia
Cardita scalaris Sow.,
Cristellaria cultrata
Montf.,
sp.,
Truncatulina Dutemplei d’ORB., 'Cidaris
—
igen apró tüskék,
Venus
Lk.,
sp.,
Venus multilamella
Lk.,
(—
bimaculatus),
ADATOK AZ IPOLYVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ. •Corbula gibba
Natica
Dentalium
Olivi,
Otolithm
sp.,
Conus
cfr.
75
sp..
sp.
Dujardini Desh.,
Mind a Bertece-pataktól, mind a Hallgató-hegyrl való fauna a neritikus régió legmélyebb zónájába tartozik.
E zónára jellemz
alakok
Arca diluvii, Corbula gibba, Chenopus pespelecani, Eulima Eichwaldi, Pleurotoma Amáliáé; s fleg mély tengerre jellemzk a foraminiferák: Orbulina Globigerina, Cristellaria, Polymorphina. itt
például: Pecten cristatus var. mediterraneus,
,
Valamennyi
elfordulás
lev
Piliny felli oldalán
között
Hallgató-hegy
a
legérdekesebb
tufás réteg faunája. Innen valók különben a
legjobb megtartású kövületek, mert máshol általában csak
dulnak el, míg
itt
kbelek
for-
szép héjas példányok találhatók. Leggazdagabb
is
ez a fauna a tárgyalt környéki faunák között. Innen valók a következ kövületek: Textularia carinata Textularia
cI’Orb.,
Cristellaria
Venus subplicata Gmei..,
Venus multilamella Lk.,
sp..
Corbula gibba Olivi,
sp.,
Nonionina communis d’ORB.,
Corbula revoluta Br.,
Globigerina bulloides d’ORB.,
Neritina picta Fér.,
Rotalia
Natica
sp.,
sp.,
Rotalia Dutemplei d’ORB.,
Natica helicina Br..
Ti uncatulina
Scalaria sp.,
Silicispongia
sp.,
tk,
Turritella
turris Bast.,
Ceratotrochus duodecimlamellatus,
Turritella Archimedis
Cidaris sp.,
Cerithium
Cerithium minutum
Schizaster sp.,
Veden Peden
revolutus
Mich.,
cristatus
Bronn.
Cerithium
Pecten gloriamaris Dub., Ostrea
Chemn.,
fragilis
Arca
diluvii Lk.,
Pectunculus pilosus L.
Ancillaria
(Hörnesnél:
(—
bimaculatus),
sp.,
triangularis Mont.,
gryphoides L.,
Cardium hians Br., Cardium cfr. paucicostatum Sovv.. sp..
Ez a fauna
Bors.,
glandiformis
Lk.,
Terebra pertusa Bast.,
Cordita scalaris Sow\,
Venus
cheilotoma Partsch Murex flexicauda Bronn.),
Pollia
Pyrula geometra
Léda
Cardita
Serr. (Sacconál:
Pyrula condita Brong.,
sp.,
sp.,
A starté Chama
De
europaeum),
Buccinum Hörnesi Semp.,
Pecten cristatus var. mediterraneus Gaál,
Léda
Brong.,
sp.,
Terebra
sp.
(szenilis
példány),
Pleurotoma Susannae H. et A. Pleurotoma (Surcida) nov. sp.
(?),
Conus sp., Conus Dujardini Desh., Conus fuscocingulatus Bronn., Dentalium Badense Partsch, Dentalium novemcostatum Lk.
is a neritikus régió legmélyebb részébl való s már feltnen hasonlít a badeni agyagéhoz. A Szakai környékérl való, elbb felsorolt két faunával helyzetre és bathymetrikus viszonyokra
76
STRAUSZ LÁSZLÓ DR.
nagy szerepet játszanak benne egyes csigák, melyek hiányoznak az elzkbl, például: Neritina, Scalaria, Cerithium minutum, Pollia cheilotoma, Pyrula, Ancillaria, Terebra, Conus fuscoteljesen egyezik, de teljesen
cingulatus.
mélységbeli
Éppen ezek az elemek okozzák a Zagyva-vidéki hasonló való nagy eltérését is és inkább a badeni
képzdményektl
agyaghoz hasonló jellegvé
teszik.
Láttuk tehát, hogy valamennyi tárgyalt fauna a neritikus régió legmélyebb zónájába, a fels agyag-zónába tartozik. Nyilvánvaló, hogy
nem egy sekély, közeli partok közé szorított kis tengerágról van szó,, hanem egy számottev mélység, nagy területet borító tengerrl. Ez a itt
tenger az alsó mediterránban volt a legmélyebb és pedig egységes mély-
ség
volt az Ipoly és a
rakódtak
Zagyva környékén
belle. Utóbb a típusos slírre a
is;
mindenütt a slír-rétegek
már kövületesebb
és valamikevésbbé mély tengeri fels mediterrán-slír következett, amilyet a Zagyva vidékén például Tótmarokháza környékérl ismertetett Noszky le
vel
J.;
képzdmény a
az Ipoly környékén legszebb ilyen
slír-réteg.
További sekélyedés
állt
pilinyi Scalariás
be a vulkáni kitörések kezdetével;
ekkor már a tenger a faunák tanúsága szerint nem volt bathyális, hanem a neritikus régió legmélyebb részének
felelt
meg
az Ipoly vidékén min-
denütt a vizsgált helyeken, holott a Cserhát keleti részében már
túl-
nyomórészt egészen sekély volt. A sekélyedés azonban helyenkint az Ipoly vidékén is tovább folytatódott s feljebb még a bryozoás és a lithothamniumos zónának megfelel képzdmények is meg lehetnek. Mindez feltétlenül bizonyítja, hogy a torton-tenger itt és a Zagyva vidékén is nem új transzgresszió eredménye volt, hanem a slír-tenger sekélyedése és helyenkint összehúzódása által keletkezett; és mivel a slír-tenger a Cserhátból észak felé az Ipoly vidékére nyúlt át, a torto-
nienben
is
bizonyára egy tenger borította e két területet.
E vidékrl
1905-ben
Gaál István
ismertetett
három faunát az
andezittufákból („Adatok az Osztroski-Vepor andesit-tufáinak mediter-
XXXV.
Ezeknek most csupán fontosabb fáciesét óhajtom megjelölni. Elssorban a szakali faunában uralkodnak a fels agyag-zóna faunájára jellemz alakok, tehát ez a képzdmény is megegyezne a szomszédos, általam meghatározott faunákkal. Csupán a Dentalium incurvum és Heterostegina costata tömeges elfordulása idegenszerü. Ez talán csak valamivel sekélyebb tengeri padokra
rán faunájához." Földt. Közi.
k.).
jellemz, melyek a tenger mélységének idnkint való csökkenését jeleznék. Sekélytengeri a már jóval északabbra, a torton-tenger északi partjához közelebb lev Felsesztergály amfibol-andezit tufájának faunája. A nagytermet echinidák (Clypeaster crassicostatus, Conoclypus plagiosomus
[=
Echinolampas subpentagonalis
Greg.],
Scutella vindobonensis),
a molluszkák közül pedig Cardium hians, Pederi aduncus
,
P edunculus
ADATOK AZ IPOLYVÖLGY VIDÉKÉNEK GEOLÓGIÁJÁHOZ.
77
Trochus patulus a neritikus régió sekélyebb részei, legfkép a lithothamniumos zónára vallanak. Végül a középpalojtai tufa kövületei pilosus,
valamennyi környéki
torton-képzdménynél nagyobb tengermélységre
Az uralkodó
Vaginellá k, Dentaliumok és Chenopus peapelecani
utalnak.
is megCardium edule csak feltételezett alak s bizonyára nem is ez a faj lesz) Ez a két jelentéktelen szerep kövület azonban nem akadályozhatja meg, hogy e faunát bathyálisnak vegyük. E három fauna tehát éppen a három legeltérbb fáciest képviseli az egész vidéken: a felsesztergályi a neritikus
e rétegnek bathyális jelleget
adnak
a többi összes kövület
s ezt
ersíti, kivéve a Lucina columbella és Astarte triangularis (a .
régió legsekélyebb, a szakali a neritikus régió mélyebb részébe tartozik,
a középpalojtai pedig a bathyális régióba való.
Ilyen
nagy
fáciesbeli
eltérés teljesen
megmagyarázza a faunák nagy
nem szükséges
a korkülönbség és zoogeográfiai eltérés feltételezése eme
faunakülönbségek megmagyarázásához. lása
A
eltérését is
egyáltalán
s
pteropodák tömeges elfordu-
megengedett a bathyális mélységekben. Megjegyzend, hogy is elfordulnak a Vaginellá k e vidéken.
is
el-
szórtan a fels agyagokban
LAUMONTIT A NADAPI GRÓF CZIRÁKY-FÉLE BÁNYÁBÓL. Írta
Béla
Mauritz
:
Reichert Róbert dr.*
professzor
úr
vezetésével
ségbe rendezett kiránduláson a Cziráky-féle érdekes,
sugaras zeolitot találtunk,
fesszor úr
mont
A
engem bízott meg.
a
velencei
hegy-
amfibol-andezit bányában
melynek megvizsgálásával a pro-
vizsgálatok alapján az ásvány lau-
k bizonyult. Ez az elfordulás finom, vékony, színtelen és fehér tk radiálisán rendezett halmazából áll. E halmaz igen omlós, a tk rendkívül töréi
t-n a
kenyek. Hosszuk legfeljebb 1'5 cm, de lefejtéskor azonnal 1
— 2 mm-es
darabokra esnek szét. A sugaras-rostos halmazból elcsillanó hasadási lapok üveg- vagy gyöngyház-üvegfények.
A hasadási lapok bezárta szög megmérése végett iparkodtam néhány oszlopocskát kiválasztani. A 2 3 mm-es vékony oszlopocskákon terminális lapokat nem lehetett megállapítani. A prizmazóna
—
lapjai a rajtuk
fellép
rostozottság
miatt
csupán kevés
jó
reflexet
adtak, öt kristályon mért szögek középértékéül 93° 13', illetve 86°47'-et
kaptam.
A
laumontitnál (110)
:
(lTO)
=93° 44'.
A
kristálytk apró .törmelékét mikroszkóp alatt vizsgálva, monoklin habitusuk szépen kitnik, alakjuk általában romboid. Huszonöt *
Eladta
a Magyarhoni Földtani Társulat 1924. dec.
3.-i
szakülésén.
