ADATOK AZ AEGYPTOMI, PALAESTINAI ÉS SYRIAI ROTATORIÁK ISMER}jTÉHEZ. (VII. Tábla.)
BARROIS T. lille-i egyet. tanárt6!.
és
DADAY JENŐ. akad.!. tugtól.
T.a franczia kormány. megbizásából 1890. év folyamán tudományos kutató utazást tett Palrestinában, Syriában és Egyptomban. Ezen utazása folyamában a faunát illető igen gazdag anyagot gyüjtött, a melynek feldolgozását részint maga eszközölte, részint specialistá.kkal eszközöltette. Az anyagban egyebek között sok és nem egy igen érdekes rotatoria-fajt is talált s azok egy részét maga determinálta, más részét közösen determináltuk S egyúttal felhatalmazott, hogy vizsgálataink közös eredményeit magyar nyelven pu blikálhassammindkettőnkneve alatt. Vizsgálataink eredményeinek közlésére különben nem csak az vezetett, hogy ennek révén néhány új fajnak leirását adhassuk, hanem első sorban és mindenekelőtt az a körülmény, hogy ezen az úton hozzájáruIbatunk az említett geografiai és fáuna területek 1'0tatoria-faunájának ismeretéhez, a,datokat lJyujthatunk a rotatoriák zoogeographiai elterjedéséhez. Erre pedig annál nagyobb szükség van, mert ez ideig még csak töredékes adatok jelentek meg az említett területek rotatoria-faunája felől. A legelső adatokat EHRENBERG közölte a HEMPRICH társaságába,n megejtett keleti utazása alkalmával végzett tanulmányai alapján, a .melyeket «Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen» czimü, 1838..:ban meg· jelent mllvében is összefoglal s a melyek szerint ő összesen kilencz fajt figyelt meg. További adatokat SCHMARDA L. publikált 1834-ben ((Zur Naturgeschichte Egyptens) czímü dolgozatában s ebben 27 Rotatoria fajt jegyez fel, természetesenmindannyit ~gyptomból, a BARROIS
Sarrois és Daday, Rnlatol'i:ík.
lik,ésTermTud.Ért.XIT.köt.VII.Táb1a. 7.
1.3.
.) .)
.) 7: ~ tJ.
3. Ll'.
r'-i)(Í"'.
~V~
t,} r Lind 8t
aílllclt
delui
.HJGYPTOMI, PALAESTINAI És SYRIAI ROTATORIÁK.m
melyek között több újat is ismertet. HUDSON és GOS8E nagy össze~ foglaló munkájlÍsban szintén találunk idevonatkozó adatokat, ft melyek azonban újjat nem tartalmaznak s csak az előbb említett búvárok vizsgálatain ak eredményét összegezik. A feldolgozott anyagot illetőleg hangsulyoznunk kell azt, hogy :1Z kizárólag borszeszbenkonzervált volt 8 ennek tulajdonítandó az, hogy a leírt fajok belszervei felől csak töredékes adatokat közölhetünk. A talált fajok felsorolásánál a PLATE L.-től megjelölt rendszertani elveket tartottuk irányadóknak, de a családok keretét a HUDSON és GOSSE nagy munkája után vettük.
I. Ordo. DIGONONTA Plate. Fam. PgILODINIDAE
ERRn.
1. Sp. Rotifer forHcatus n. Bp.
Tab. VII. Fig. 3. 5. 6.
Pede &ylinclrico ,. segmento penultirno ped'is processibus duobus sat lo-/,zgis, lanceolatis! digiti8 clnobus forficem f01"mardibus. Testének általános habitusát megállapítanunk nem sikerült, miután a vizsgált példányok valamennyije többé':'kevéabbé össze volt húzódva s a 3-ik ábra épen ilyent ábrázol. A test mellső részén négy éles redőt láttunk,a melyel{ valószínüleg az összehúzóc1á.snak az eredményeL Állkapcsai teljesen agenusénak typusát mutatják, három fogúak s némileg veseformák (Tab. VII. Fig. 5). Lábának utolsó előttiízén két hatalmas, tüskeforma nyújtvány emelkedik, a melyek oly hosszúak, mint a há.rom utolsótestiz együtt. Az utolsó iz csúcsán két kis, egymás ellenében ivelt, hegyesen végződő ujjat különböztethettünk meg,melyek helyzetüknél és .alakjuknál fogva egy ollónak szárail'a emlékeztetnek (Fig. 6.) 8 épen ezért is neveztük e fajt forficatu's-nak. Testének méreti viszonyait, összehúzódottsága miatt nem állapíthattuk meg. A Honleh-tó föli.11etéről·halászott anyagban igen gyakori s az eddig ismert fajoktól lábának és kii.lönösen ujjainak szerkezete alapján könnyen megkülönböztethető.
BARRors
T.
És
DADAY JENŐ.
AEGYFTOMI, P.AL.AEBl'INAI És SYRW Rű'l'.A.TORIÁK.
íves tü~ke emelkedett. De eloszlatta aztán minden kéielyünket a. rágóknak szerkezete, a mely teljesen agenusénak typusAt viseli magán (Tab. VII. Fig. 2.). Belat> szervei közüljellemzéieka pankreasmirigyek, melyek megnyultak, két sejt magot tartalmaznak. (Tab. VII. Fig. 1.) A csenevész láb tövében két nagyocska mirigy foglal helyet. Petéit magával czepeli. Méreti viszonyait összehúzódott volta miatt nem állapítbattuk meg. A Houleb-tó fölületérl51 gyltjtött anyagban igen gyakori 8 itt szabadon úszik.
2. Sp. !toWer sp.
Az Abbadi mel1etti vizekben s a Homs-tóba" . találtunk, de miután mindann.yi tel' _. ~ tobb pel dányt Jesen Osszehuzód tt / ban volt, a fajt nem sikerült meghatározn k ., o. allapot. hogy az említett terrn6helyeken Rotifer-e:l~ é~n;f Jelezzük,
csak
rI. Ordo. MONOGONONTA Pl ae. t Fam. ASPLANCHNIDAE GossE-RuDS.
7, Sp. Flosoularia. sp.
3. Sp. Asplanchna. SyriDX. E:a:EB.
A Homs-tóból való anyagban egy tokot lakó fajt találtunk bosszú lábbal, de ezt, miután kerék szerve visszahúzott volt, meghatároznunk nem sikerült. A tok jelenléte 8 a láb teljes fejlett8~ge azonban bizonyossá teszi azt, hogy az itt talált példányok nem azonosak az eWbbi fajjal.
Már Schmarda L. is ismerte és több t nevezetesen: Monfalút Kenneh A . t ' S erm6 helyen találta, J. J SSIU es okara köm 'k' M csup án a Tiberias és a Homs tavakb 'l . .. ye en. i meg, de itt aztán meglebetHsen kO ?YŰJt~tt anyagban találtuk • u gya 01'1 volt. 4. Sp. AsplaDchDaprJodoDta
Fam. MELICERTIDAE H. et G.
GOSSE.
Csupán a Boms és Houleh t kb 'l ,s e helyeken, úgy látszik· h . ava 0. vala anyaggan találtuk . , ogy a pelaglkus állatok csoportjából való. 5. Sp. Asplanclut0PllS myrmeleo
8. Sp. Oecistes syriaclls n. sp.
Tab. VII. Fig. 15. 17.
Tentaculo dorsali unico) pede perlongo) 'wrceolo granttlato.
ERRl!.
Testének általános habitusát és kerék szervének szervezetét összehúzódottsága miatt megállapítanunk nem sikerült. Jellemző e fajra az, hogy csupán egy tapogatója van. Rágói veseformák, négy fogasok (Tab. VII. Fig. 15). Pankreas-mirigyei gömb formák egy-egy sejtmaggal. Lába rendkívül hosszú, . a mi felől egy leszakadt, teljesen kinyúlt láb adott felvilágosítást. Tokban él és a tok fölületére kova és mészrögök tapadtak; egy tokban gyakran 2-3 példány is tartózkodik, de a magányos példányok sem ritkák. (Tab. VII. Fig.17.) A Houleh·tóból gyüjtött anyagban több példányát találtuk. Lábának hosszaságával az Oecistes serpentin'Usra emlékeztet, de különbözik ettl51 abban, hogy tapogató nyujtványa'van.
E fajból csupán két példá t t ny alálunk a Yamouni tó főlületén gyüjtött anyagban. Fam. FLOSOULARIDAE RUDs . Goss. 6. Sp. Flosclll aria braoh'V'nra. n . sp. ,,Tab. VII. Fig. 1. 2.
Pede rudimentario) in aculeo . species ubique natans. curvato exeunh) urceolo nullo Testének általános habitusát l' , , kezetét összehúzódott volt. . tt ' va a~llnt kel'ekszervenek szerhatalmas a genusra ol· . lal mIa n~m bu,tuk megállapítani s ha . '. . y Je emzt> cSlllang~' . 01 nem nJuJtottak volna bIztos ujjmutatást alig l h tt"· k fajnak tekinteni. Habozásu::at 11~. volna hajl~~~6k , Floscularia egyetlen példánynak Bem volt :~~elte az a ~~~'ulmeny is, bogy o Ja s ezenklvul lába helyén egy
9. Sp. Oecistes ap.
i
A Tiberias és Homs tavakból való anyagban egy tokot lakó másik Oecistes-fajt is találtunk, a melye~ biztosan megl1atároznunk
AEGYPTOlYlI, PALABSTINAl És sYRIAI "ROTATom.tK.
BA.RROIS T. És DADAY .JENŐ.
azonba.n nem sikerült. Feltűnők voltak e példányoknál a peték melyek mindig egészen gömbformák és meglebetős vastag, átlátszó hurokkal burkolta~ voltak. E jelen~ég fl. .míg egyfelől arról győz meg, hogy eme peldányok nem azonosak az Oecistes sIJt'iacussz~l, másfelől valószín~vé teszi azt is, hogy aligha nem valami új fajjal van dolgunk, amIt ur.onoan csak az élő állatokon végzettvizsgá1atok fognak végérvényesen megállapítani. Fam. SYNCHAETIDAE H. et G. 10. Sp. Synohaetaoblonga
mák szélesek.
, Testének egész hossza: 0.17 -0.18 mm; legnagyobb szélessége 0.07 mm; lábhOS8za: 0.087-0.09 :n~' ~lő áll~~otában kétségtelenül jóval nagyobl)~~ ~ehetnek meretl vI8zonY~118..... , A Rouleh-tóból gYUjtott anyagban meglehetős kozonseges
GOSSE.
volt.
A genusnak eme legnagyobb fa,ja a Tibel'ias tavában s a Nilométer-ben igen gyakori, kiilönösen pedig az utóbbi termőhelyen jóformán tömegesen tenyészik. 11. Sp. Synohaeta tremula
onú! végig. (Tab. VU. Fig. 16.) Az ülő említett két részlete széles ~apjáVal fekszik egymáson. Panlneas-mirigyei aránylag nagyokj zsaeskóformák s egy-egy nagy magot zárnak. Alfelnyilása a láb tövén fekszik. Lába feltünően hosszú és vastag, hátsó harmadában három kolbászforma ragasztó mirigy foglal helyet. Ujjai levélfor-
EHRB.
A Y31moun:.tóból gyüjjjött anya.gban találtuk néhány példányát, úgy látszik azonban, hogy nem oly közönséges mint az elöbheni.
A Notops b1~achionus EHRB. fajtól testének habitusa mellett még állkapcsainak és lábának szerkezetében is eltér. 13. Sp. Diglena gibbera
GOSSE.
Az Abbadi vizekben elég bőven találtuk. 14. Sp. Dlglena circlnator
GOBSE.
Fam. HYDATINIDAE. H. et G.
E különös alakú fajnak csupán két példánya fordult elő az Ain-el-Mousaieh mel1etti mocsarakban, tehát a ritkább fajok közé
i2. Sp. N otops macronrus n. sp.
tartozik.
Tab. VII. Fig. 7. 16.
Corpore ovali; pede perlongo crassoque digüis deplanatis (olii/'ormibus. Pánczéltalan teste feltűnően hasonlít egyik-másik Brachionu.s fajbor. s a Notops brachionusEHRB.-hez, mely utóbbitól főleg abban kiilönbözik, hogy teste tojásforma . és lába a törzsnek közvetlen f~lyta.táca,. (Tab. VII. Fig. 7.) Kerékszervének szerkezetét megfigyelnunk nem sikerült, miután cS1."!-pán összehúzódott példányokat találtunk. A behúzott keréks?,erv kiilönben három nagy karélyt képez. Rágói általános szerkezetük tekintetéből a Brachionusokéhoz hasonhtnnk; a kalapácsok nyele· íves- euticula-pálezika; fogainak száma hat; ar. ülő két darabból áll; egy felsőkisebből 8 egy alsó nagyobból, mindkettő három8~ögletü; a felső kisebb két egyforma részletböl képződött, ablakos, mig az alsónak két fele páratlan ~erp:ezzé fort össze, a melyen két old.ali s· egy központi éles vonal
15. AdR.ctyla verrUC08sa n. gen. n. sp." Tab. VII. Fig. 4. 8.
COrpOre. elongato; vernwis in seriebus longitudinalibus armato; pede biarticulato) d'igitis nullis) articulo ultimo in apice discophoro. ." .
Testének általános habitusa, testburkanak mmemusege a
Notommata- és Proales-fajokéra, }{ülönösen pedig a Taphrocampáéra emlékeztet. Egész teste különben három szelvényből áll,. me~ lyek közül az első legnagyobb 8 tulajdonképen a törzsnek felel meg, míg a máskettő feltünően kisebb és együtte~en a lábat alkotják. Igenjel1emzö a láb, mintán csúcsán ujjak uInmjenek, hane~
helyettük "egy kis szivó ~orongformallyilás van csup~n.s ebbe nYIlik a két ragasztó mirigy (Tab. VII. Fig. 8). Az utolso Izen van az
* o:
= nélkül, oo:)t"tÚA~~
;::::
ujj, verrucosUS= Bzemölcsös.
BARBOIS T. ÉS DADAY JENŐ.
alfelnyilás is, mely mély bemetszésnek látszik. Kerékszervét Jlem ismerjük, mert az mindig be volt huzva, de annyit mégis meg~ figyelhettünk, hogya homlokon ormányszerü nyujtvány Va.n. A. test fölü:etén szabályos boszsorokban m~jdnem egyforma nagy kiemelkedesek vannak, a melyek azt a kepet adják, mintha az állatka teste szemölcsös lenne. Belső szervei közül mindenek előtt a rágók szerkezete érdemel figyelmet, melyeknek kalapácsa nyél~ ből és fogból áll ugyan, de ezek minc1enike csupán ives, végefelé vastagodó cuticula-pálczika; az ülő némileg ékforma, alúl jóval keskenyebb, fölül kettős mélyedésü. (Tab. VII. Fig. 4.) Pankreas mirigyei gömbformák ; pete fészke páratlan, mellső csucsa megnyult. Testhossza : 0.087-0.09 mm.; legnagyobb szélessége: 0.028 -0.03 mm.,valószínü azonban, hogy az élő állat méreti viszonyai az adottaknál nagyobbak. . A Houleh-tó planktonjából gyüjtött anyagban meglehetős közönséges. A genus mint új, legközelebb áll a Taphrocampa, Notommata- és Proales-genusokhoz, de különbözik ezektől, valamint az összes többi rotatoria genusoktól is abban, hogy ujjai nincsenek, hanem ezek helyén kis korongocska fejlődött, a melynek nyilása a ragasztó mirigyek váladékának kiüritésére szolgál; e tekintetben tehát inkább a Cypridicola parasiticá-hoz hasonlít. A fajnak legfélreismerhetetlenebb jelleme a testfölület dudorkás, vagy szemől csös volta, a mi szintén páratlan eset a rotatoriák között. Fam. ANURAEIDAE H. et G. 16. Sp. Anuráea' aouleata
ERRB.
A Homs- és Phiala tavak vizeiben igen közönséges Baz elsŐ ben, mint a plariktonnak egyik alakja szerepel. A példányok között voltak szét álló és egyenes hátrafelé irányuló hátsó tüskések is. 17. Sp. Anuraea valga
Tab. VII. Fig. 11.
ERRB.
1~.
Igen közönséges a TiberiaB- és Houleh-tavak felületén, de a,z EHRENBERG-féle törzsalaktól mind a két termöhely példányai feltü-
AEG'YPTOMI, PALAEBTINAI EB B'YRIAI ROTATOBÚK.
' k A Tiberias tóbelieknél ugya.nis a jobboldal.i há.tulsó it nöen eerne . . ' l 'tvány teljesen hiányzik (Tab. VU. Flg. 12) s a pánczele he yen n~lt'~ kerekített miért iB ezt Anuraea t/alga EHRB. va.r. m.onfe n D v e n ' . . " JO bbo'ld QlLL 1; {-lOk AHouleh-i tóból való példányok. hátulso strosa nevez Z o.' • 'l YUJ·tványa abaloldalinál 5-6 Bzortarovlde.b.h, .maJdnem. . " 18 ezt Anttraea va lga P.áucz e n eve'sz (Tab VII Fig 11)' mlert teljesen csen ...:.".. .• . mrnetrica nevezzuk ; ez utobbl aztán Bzemmellátba asy ERRE. var. E l k , demonstrálja az előbbeninek az Anu.raea valga HRBG. a a t oan b' k" h'l d' l . " 'b való tartozását s nélküle bIzonyára ar l 18 aJ~n..o en ne kore e kül".,on áll'o uJ ' faJnak te az An'Uraea valga ERRE.var . monstrosa..t J(
n
l.
•
.
]rinteni. 18. Sp. Anuraea ooob1earis ERRe.
A Tiberias-tó planktonjában meglehetős ritka; csakpár példánya kenUt elénkbe. 19. Sp. Notholoa soapha
GOSSE.
A Houleh-tó planktonjából gyüjtött anyagban találtuk pár pél· dányát. Úgy látszik, bogy a ritkább fajok közii.l való. ~O. Sp. Notholoa orientalis n. sp.
Tab. VII. Fig. 14.
Lorica clypeiformi, postice valde angustat.a, glaberrima; margine frontali' dorsali in medio elevato, ventralt vero u.ndulato et in medio sinuato. .
Pánczélja paizsforma, bátul meglehetösen ~lhegyese,dett, mindamellett itt egyenesre metszett és kis ~e~~k ~?lá8ban .~egzö dik .A pánczél fölületét egyforma nagy, apro gombocske fedI, ~át: old~li mellsö szegélye közepén egy páratlan, kerekített cs~~s~ nYlljh'ányba megy ki (Tab. VII. Fig. 14.) mig elleQben a h~80 a ~ szegélye hullámos még pedig oly formán, hogy rajta egy kozpon~l ' me'lyebb továbbá egy-egy oldalicBekélyeb.b bemetszes nagyobb es ., .. . f . 't'l · 14) Belső szervei agenusnak tobblajal 0 nem b VII . F 19. . va.n. (T.a. , , ' há l ' ilása térnek el s csak annyit jegyzünk meg, hogya panczel ,t~ sO~l ny körül körben roirigysejteket találtunk, a melyek v~loszlnu e~ ~e~ egyebek, mint az elveszett lábnak visszamaradt, modosult mll'lgyel
AEGYPTOm, P.A.LAESTINAl ÉS SYRIAl ROTATORIÁK.
BARROIS T. És DADAY JENÖ.
és va16színü, hogy ezek a pete burkának és kocsányá .. ' n ak k'lVáJ.a,gz. tásá.ra szolgálnak. Erre enged kovetkeztetést az a körűlm b /·t . d' eny, ogy az áll atk a pet el IDm 19 az említett nyiláshoz rögzl't tt ..... ..< al' e en czepeli magl:llv . Testhossza : 0.068 mm.; legnagyobb szélessége: 0.042 l kt . " mm.. a dd'19 lSA. H oms/ t o p an ", onJanan meglehetős gyakori s ,ze mert fajoktol pánczelJanak szerkezete s különösen bas- és h 't ldal' " k"onnyen megkülönböztethető. ao l szege'1ye alapJan
Fam. EUCHLA.NIDAE H. et G. 27. Sp. Euchlanis dilatata.
I
I
Fam. RATTULIDAE H.
~
G.
Egyike a legközönségesebb fajoknak, erre mntat az, hogy több termőhelyen s nagyobb számmal fordúl elő. rrermőhelyei,kü1önhen a következök: Phiala tó, Abbadi vizek, Yamouni tó, Ain-el-Mousaieh.
28. Sp. Euchlanis lyra
HUNDS.
A HarTar-vizek és Abbadi-mocsarak termöhelyékrm gyüjtött anyagban találtuk, de nem oly gyakori, mint a megelőz6 faj. 'Fam. LEPADELLIDA.E H. et G.
9:11. Sp. Mastigocerca bicorms ERRB.
29. ,Sp. Metopidia lepadella ElIM.
A Houleh-tóból gyüjtöttanyagban találtuk pár példányát. 22. Sp. Mastigocera bicristata
ERRB •
lvleglehetős ritka faj s csupán az Ain-el-Moussaieh mocsarakból gyüjtött anyagban találtul{ nehány példányát. SCHMARDA. Ale-
GOSSE.
A Yamouni-tó planktonjában igen közönséges és példányai aránylag igen nagyok.
xandria határában találta. Fam. CATHYPNIDAE H. et G.
23. Sp. Mastigocerca carinata
A Yamouni-tó planktonjáhan az fordul elő, de aránylag igen ritka. ~4.
EHRB.
előbbeninek
Sp. Coelopus tenmor
30. Sp. Cathypna luna
társaságában
A Yamonni-tó planktonjából gyüjtött anyagban igen közönséges.
GOSSE.
Az Abbadi mocsarak vizében él, de csak pár példányá.t talál· tuk meg.
A Yamouni-tóból gyüjtött anyagban
Az Abbadi dányát.
vizekből
EHRll.
Igenközönséges az Abbadi mocsarakban gyüjtött anyagban. gyakori.
Fam. PTERODINIDAR H. et G. 33; Sp. Pteroclina patina
Fam. SALPINIDAE H. et G. 26. Sp. Diaschiza semiaperta
GOSSE.
tonjában, de meglehetős ritka. 3~. Sp. Monostyla lunaris
ERRB.
meglehetős
31. Sp. Cath'Ypna ungulata
Art előbbeninek társaságában fordúl elő a Yamouni-tóplank-
Fam. DINOCHARIDAE H. et G. M. Sp. Dinocharis pocillum
ERRIl.
GOSSE.
gyüjtött anyagban találtuk pár pél·
ERRBg.
A Phiala-tó planktonjából gyü.jtött anyagban találtuk, de ritka; példányai azonban nem annyira a törzsalakhoz, mint inkább a HUDSON és GossE-tól rajzO'lt fajváltozathoz hasonlítanQ.k, azaz ahhoz, melyet az említett búvárok a 26-ik Tábla 12 és
megletősen
12a) ábrákon tüntetnek fel.
232
AEGYFTOMI,PALAESTINAI És SYRIAI ROTATORIÁK.
BARROIS T. És DADAY JENŐ.
Fam. BRACHlüNIDAE H. et G. 34. Sp. Brachionns nrceolaris
EHRB.
Közönséges a Mamillech-tóban (Gihani halastó Jeruzsulem mellett), a Houleh-tóban és a Tell Forklossi vizekben (Palm . . S yrel SIvatag). CHMARDA Medinet Habn és Benihassan mellett találta.
Testhossza : 0.12 mm.; legnagyobb szélessége: 0.084 mm.; nyujtványainak hossza: 0'028 mID.; lábának hossza: 0.130.14 mm. A Houleh-tó planktonjában meglehetős közönséges. Az eddig ismert fajok között leginkább hasonlít a Brachionus nlinimus-hoz s csak is pánczéljának hátulsó nyujtványai választják el attól. 36. Sp. Brachionns Melheni n. sp.
35. Sp. Brachionus caudatus n. sp. Tab. VII. Fip. 9. 10. 13.
Lorica. clypeiformi punctata, postice proce8sibus duobus lateralibus armata, rnargine frontalí dm'sali in medio biacllleato aculeis i'ncisura angusta, sat protilncla di~junctis, ventrali vero in medio silm.atopede pe'i'l(J;ngo ungvib'Ll8 minimis armato. Igen jól jellemzett új faj, melyet egyetlen másikkal sem lehet összetéveszteni. Pánczélja általánosságban tojásforma (Tab. VII. Fig. 13) mellfelé azonban hirtelen csonkított; fölülete apró pontocskákkal ékített. A pánczél hátsó szegélye két oldalt egy-egy hátrafelé irányuló, gyengén ívelt nyújtványba megy ki; mellső szegélyének hátoldali részlete közepén hegyesszögü bemetszéstől elválasztott két fognyujtványba 'emelkedik ki, a melyeken kívül több fogkiemelkedés nincs is (Tab. VII. Fig. 10); hasoldali részlete közepén Bzélesen öblözött, az öböl két oldala egyenes vonalban megy át, a mely vonalak aztán lejtősen haladnak a hátoldali részlethez. (Tab. VII. Fig. 10.) Kerékszerve ötkarélyú. Állkapcsainak kalapácsnyelei vastagok, gyengén ívesek; kalapácsfokai 6 fogasak.Az ülő több részletből áll, nevezetesen egy alsó·, egy középső- és egy felsőből. Az alsó részlet egy páratlan cuticulapálczika, a mely egyik végével a középső részletbe ékelődik be. A középső részlet két különálló lemez· ből ~ll, melyek némileg háromszögletüek, de egyik oldaluk íves, a máSIk ellenben öblös s az öblös oldalukkal állnak mellfelé. A felső ~észlet két..különálló, tömör cuticula darabkából áll, melyek alapJukkal a kozéprészletet érintik. (Tab. VII. Fig. 9.) . Igen jellemző e fajra feltünően bosszú lába~ a mely vége felé hIrtelen vék.ony~aik és igen rövid~ tompított csúcsú ujjakkal fegyverzett. A kmyuJtott láb a testnél mihdighosszabb.,
233
Tab. VII. Fig. 18. 19.
Lorica subquculrata postice in aculeis latel'atibus longis e~r eunti~ dorso derLSe punctata, veni,To m'cct rhomboidalinotata den,sequB punetata ; margine frontali dorscili sexaculealo, CLculeis in: terio't'ibus ceteris longioribus exl:rl'orsnrn deo'tsurnque c'U1'vatls orificiopedali 1drinque in processu digitiforn'Li, sat aasso exeunti.
Pánczélja többé-kevésbl)é négyszöghöz hasonlít, erősen fény-
törő szemölcsökkel pontozott, melyelmek elhelyezéRB igen sajlttsáa hátoldal közepén ugyanis igen tömötten állanak és aprók, ~ifelé azonba,n mindinkább ritkulnak és növekednek. (Tab. VII. Fig. 18.) A hasoidaIon két redő fut, mé~ p~dig ~eUsö szeg~IYé?ek :rnegfele15 pontjaitól erec1ve, a pánczel kozepm.g egymásto: tavoloc1va haladnak, és mindaddig simúlnak, míg teljesen elenyesznek. E redökkel párhuzamosan két sorban kis s~emölcsök eme~ke~nel:, melyeken belűl aztán ft pánczél egészen SIma. A rec1őktöl~Ifele, valamint a szeroölcssorok végén túl az egész hasolc1alt majdnem egyforma szemölcsök borítják (Tab. VII. Fig. 19~. A pán~zélláb~yi: lása élesen elkülönült és két meglehetős hosszu kerekItett CSUCBU uyujtványba megy ld. IÜi.lönben fi, pánczél ékforma, el~l s~kk~l lapítottabb, mint hátúl, fi, Init különösen az oldalt fekvő pelda08 :
nyolmáI láthatunk jól. /" A pánczél mellső szegélyének hátoldalan hat tuske. emelkedik, melyek közül leghosszabb a két belső s ~ze~ kifelé és befelé íveltek " a közbülsök fl, legkisebbek, egyenesek es Igen hegyesek; a külsők hosszabbak ugyana középsőknél~ de soha sem ol! hosszúak, mint a belsök és gyengén kifelé hajlottak. (Tab. V!I. Flg. : 8.) . A pánczélmellsö szegélyének basoldala hullamos, meg pedig
AEGYPTOMI, PALAESTINAI :és SYRIAI nOTATORIÁJL BARRors T. És DADAY
JENŐ.
oly formán, hogy közepén egy hullámvölgy van 8 ennek két oldalán egy-egy hullámhegy, tt melyekre egy-egy másik, sekélyebb hullámvölgy s aztán egy-egy hullámhegy következik. A hullámhegyek mind egyformák, tompán kereldtettek. (Tab. VII. Fig. 19). A pánczél hátulsó oldalzugai igen hosszú és kissé kifelé hajló tüskékbe folytatódnak, a melyek ép úgy, mint a 111e118ő szegély tüskéi, egészen simák, szemölcsnélküliek. (Tab. VII. Fig. 18.19.) Lába karcsú, két ujjú s az ujjak tompa hegyítek. Miután az állatkák nem maradtak meg oly állapotban, hogy Lelső szerveiket kellő eredménynyel tanulmányozni lehetett volna, azok ismertetését me11őzzük. A pánczél egész hossza, beleértve a tüskéket is, 320-340 p.; legnagyobb szélessége: 210-226 p..; a hátulsó tüskék átlagos hoszsza: 80 p.. Az eddig ismert fajok között a Brachionus pustulatus SORM. és a Brachion1.ls Bakeri ERRB. azok, a melyekhez e fnj legközelebb áll. Az első fajnak pánczélja szemölcsökkel fedett és hátán egy rhomboidalis terület látszik, a mely egészen 1Jasünlít ezen új faj hasoldali területéhez. Másfelől a B?"achionus pustulatus hasoldali mellsö szegélye majdnem vizszintes, közepén egy egyszerü rovátkával, hátoldali nyujtványai pedig az uj faj éihoz képest igen rövidek. BORMAI-tnA leirásának szövege és ábrája után itélve a pánczélnak hátulsó zugaiban és ezek között összesen négy,- majdnem egyforma, hOBSZÚ nyujtvány van, a mely azonban csak látszat lehet és hibás értelmezéshől eredhet. A két középső nyujtvány ugyanis 11em igen lehei más, mint a láb hilvelyének oldalsó meghosszabbodása, annyival is inkáb b, miután ugyanily kép áll elö, ha a Br'Ctchionus lVlelhen-i-t mellsö testvégével kissé felénk fordultan tekintjük, A Brachionus Bakeri szintén hasonlít némileg B?"achionus Melheni~hez s kiilönösen ennek az Abbadi vizekben élő kisebb alakjához, még pedig termetére, nyujtványainak általános elhelyezkedésére s talán a pánczél hasoldalán lévő szemölcsök elrendező désére nézve is, főleg, ha tekintetbe vesszük HUDSON és GossEnak következő megjegyzését: «(The ventral sUrface is marked with minute granules, which are arranged in a pattern of some regularity.) De hogy milyen ez az elrendeződés, azt HUDSON és GOSSE nem részletezík s arról sem szólanak, hogy a pánczél hátoldalán asze-
ölcsök milyen ell'endezésiíek. Ezekhez .iáru~ lll~g az is, hogy
fl
~)'achionus BfLkerri pánczéljának mellsö Bzegelym észrevehetően
más szerkezetüek· . Ezen új fajnak törzsalakJu a Libanonban fel{\~ő ~amOUl1e:l , 'szta vizében él, de egy kisehb alakja az Abbadl vIzekben IS to tI . '1- A két termőhely példánYaI. k" . 'Há -ozo"tt k"l" 'u on1Jen a nagj,,tenyeszl ~. . -'. . l ' ,"l semmi más különbség smcs, legfolebb annYI, lOgyaz , l' bb ' gon kn u utóbbinak pánczélján a sZ8mölcsők apl'óbbak es nse szaDluak' pánczél teljes hossza, fL ti.i.skéket is beleértve 260-265 lj.· ; A legnagyobb szélessége: 165-173 [.1.; a pete nagy átméröje 106 p., kis átroérőjeGÜ [.1. • · endő hogya SORMARDA BrClchwnus pustu.latus-a, a MegJ egyz ,. , '.., ". l , t l "lo"nben San Juan del Notre-hol (Kozep AmerIka) ut e, mel J e {U . .. . . 1/ l .. még az ablmdii pélc1ányoknál is kisebh, nem tohb, IDmt 160 lUvelyk, vagyis körűlbelől 1~8 [.1. . . . . Ez új faj a beyrouthl MELHEN Quardy dragomannak, az-' exp~c1itio vezetőjének nevéről nyerte nevét, hü és hasznos szolgalatm.. nak mintegy elismeréséűl. 37.. Sp. Brachionus amphiceros
EHItB.
A Kosseér melletti vizekben elég nagy számmrLl volt, de ezen .' "'l tenyészett a Nilus vizéhen is Kaironál, fL honnan SOHMARDA l \1'\ U • . . . , l tt is jelezte már Arthracanthus q1uulr~rern~s nev fL a . 38. Sp. Brachionus burSBrius n. Bp.
Tab. VII. Fig.
~O.
Lorica ellipsiform,i,postice late rr~tundrtlc~, antice pa/rum, a-Íl/glr:'berrirna . ma?~gine frontah do?"sah se.::c aculeato, a,cu(jus t-a "Z ieis exterio'f'ibus inte?"ioribusque aequelongis, ~ntcnon nt~ pa'?~'~1~, inf,ros'u?YI. 'UergenHbUs incisura sat la~a P?:ofu?~~laq'u~ >C~1~~unct1"~ e:x;te?'ioribus .'Par~on extrorsum vergent~bus UL a]nce b~tLdtS, ma? qine front;ali ventrali in rneclio sinuato. -,' ", , ·t1"'/
,LlJ,
.
l-l
, .
..•
v osszehnArcá nyl ag l'ns t est e általánosságban . . ( eg . J nyakanlnsse '.. " '
zott erszényhez hasonlít. Pánczélja sima; ~e11ső sze~~l!.enekh~t~ oldali részletén hat ti.i.skenyujtványemelkechk, ezek kozul a belső XII
17
BAnnoIs T. És DAbAY.TF::NÖ.
és külsők majdnem egyenlő hosszúak, de az elöbbiek vékonyabbrtk befelé bajlók, simák, aoz utóbbiak ellenben vastagabbak, kifelé haj~ lók és csúcsuk közelében kismellélr tüskévelfegyvel'zettek, amelynek jelenléte mÜlden pélclánynál álla,ndó s nem csak esetlecres (Tab. VII. Fig. 20). ti A közbűlsö nyujtványok sokkal rövidebbek, mint a már említettek, igen hegyesek és gyengén kifelébajlók. A hasoldali szegély közepét félkörforma öböl metszi ki, ehhez hasonló kimetszés választja el ahasoldali szegélyt a bátoldalitól, minek következtéhen a hasoldali szegély két karélyossá válik. A karélyok szabad szegélye különben egyenesre lnetszett. (Tab. VII. Fig. 20.) A lábhüvely két oldala lnegnyúlt; a láb meglehet5s vastag és hosszú. Legnagyobb bossza: 9210 !t.; legnagyobb szélessége: 165 IL. Az Abbadi vizekben nagyon közöm~éges, de a fent leírt, petéket hordozó példányok mellett voltak valamivel zömökebb testü , petéket nem horc1ozók is, melyelmek átlagos nagysága 170 p. és 140 !t. Igen valószínü, söt bizonyos, hogy ezek a törzsalaknak csak változatai. 39. Sp, Brachionus obesus n. sp, Tl1b, VII. Fig. 9l1.
~9l.
LoricG, subquadrata, glaberrima) posl:ice in p1~ocessibus duobus perbrevibus ex.:eunti, 1nargine frontali dorsali sex aculeato, aculeis interioribus ceteris longioribus extrorsU1n decl'inatis; 'Jnargine ventrali u11,dulato parU1n p1'orninenti, in n~eclio biaculeato, aculeis .perparvis incisv,rct parva di~jt{,1wtis. Ez új fajt kiilönösen esetlen zömök alakja teszi feltünővé. Kissé hasonlít egy, a törzsalaknál zömökebb Brachionu.s Bakerihez, föltéve, hogy hátsó pánczélnyujtványai még a Brachionus brevispinus·éinál is nagyobb mértékben elcsenevésztek. Pánczéljl-1 sima, alig van rajta a basi oldalon némi :finom pontozat kettős sorban elosztva, mint ll, BrachionuB Nlelheni-nél, de ennek meg:figyeléséhez is nagy figyelem kelL Termete különben inkább négyszögböz hasonlít, majdnem oly széles, mint a milyen hosszú. A pánczél mellsö 8zegélyének hátoldalirészletén hat tüske-
AEGYPTOMI, PALAESTINAI És Sx."RIAI ROTATORIÁK.
237
van melyek közül a két belső a leghosszabb s ki- és alá.t á nJ1:lJ :. nb!.lt 'középsők kicsinyek, csúcsukkal kifelé tekintenek; a 1 l "k 'l ., l ., fele gOl' u ,a k'l ők hosszabbak ugyan a középsőknél, de a )e 80 ne Jova ro~d sbbek és kifelé hajlottak. (Tab. VII. :Fig. ~1.) r' • VI e A llső szegély hasoldali részlete közepén meglehetos elese~ _ t . ~es a bemetszés két olda,lán hegyes, lü- és ferdén lefele le~~ sze .tvány helyesebben karély emelkedik. A két belső ka· h~IQ o nkYl~VJül' (me,'a van mindkét oldalon egy-egy. karély, a melyek re yon o . ' , ld' r ban Bokkallentebb feküsznel~, úgy, bogy az egesz haso II l azon, . ll' t oldala hullámosan lejtősnek látszik. (Tab. VII. szegely mmc {8 Fig. 22.) ." lb k A pánczél hátulsó zugai csenev~~z nYU.J,tvan~o { ~. menn~ _ '. ·t ányok oly rövidek hogy JO forma.n alIg lehet nyuJt kl s e nyuJ v ' . II ' 'l : knak nevezni inkább lehetne azt mondanI, ogy a pancze vanyo ' . rr b VII F' 21 ")Ci)) hátsó zugai erősen kibegyesec1tek. ( a. . qg. . ~.;J. A lábhi.i.vely meglehetlJs hegyes o1<.1alnyujtványokba megy at, a melyek azonban nem igen terjednek túl a pánczél hátsó sze.'
gélyén. (Tab. VII. Fig. 2 2 . ) , k .. ~t'l Egész bossza, a ti.i.skéket is beleertv~, 2.05-24? p.. oz va ta,kozik szélessége lJedig 170 és 195 V" kozt lngadoz?{., . k I~en közönséges a Tiberias tától észal\!a eltorulő n:ocsa~a · partián' c1e gyakori az Ain-el-Moussmeh volgy ban a Jorclán k el et l (. LI ( , / , . .iásában valamint a Koseiri vizekben a Homstol delre. , nYI ~l~ő 'tel:intetre bárki is hajlandó lenne e fajt a Brachtomts .. 't . cl . k'vetkezö oltok ez ellen brevispinus EHRBG. faJJ::tl azonoSl anI, e a o
szólna~. :a pánczél mellső szegélye s kiUönösen a hasolclali teljesen kiilönböző a két fajnál ; terme t e so1{.kal zo"mo"ko·bb / 2. a Brach'ionus obesuS álta1anos . k' t zer akkora és sokkal inkább négyszögü ; 3. a Brachionus brev'ispin,Hs ERRB. maJc1nem e s (423 p,), mint a B'rachiont()3 obesus (240 p,). " bb arA két fajnak elkülönítésére, azonban meg,ls legfont~~a / k"gumentnm a pánczél hasoldali mellső szegélyeben muta ozo u lönbség.
17*
233
BARROIST.
És
AEGYPTrSI, PALAE8TINAI És
DADAY JENŐ.
A Tell Forlrloss melletti mocsarakban tenyészik az e15bbi-
Tab. VII. FIg. 23. 24.
Lorica P!ITifortn'i, glaberrirna,o rnarg'ine {rontali dorsali se,i' aculeato, in 1nerlio prominenti, aculeisinterioribus ceteris longioribus, reclis, eriJlerioribus eVl'Lnescenl-ibu,s, rnargine venlrali bituberc:ulato, luberculis in medio inci8ura majuscula clisjunctis. Termetére nézve hasonlít a Brachionus bursarius-hoz, de elől sokkal jobban összeszükült és a lábhi.i.velye egyszeri.i.en kika-
nyarított, oldalnyujtványai nincsenek. Pánczélja síma; mellső szegélyének hátoldali részlete hat fogat visel, melyek közül a belsők a többieknél hosszabbak, egyenesek és hegyesek, a középsőlr tompák, széles alapúak, a belsőIméI rövidebbek, a külsők végre még rövidebbek, jóformán csenevészek kifelé hajlottak. (Tab. VII. Fig. 23.) . ' A pánczél mellső szegélyének hasoldali részlete közepén erő sen öblözött saz öböl mindkét oldalán megfelelő magas, tompán kerekített karély emelkedik. A két karélyt mély öböl választja el a szegély szélén emelkedő fognyujtványtól, a mely összeolvad a hátoldali külső nyujtványnyal. (Tab. VII. Fig. 24.) Legnagyobb hossza: 185 IJ-.; legnagyobb szélessége: 147 IL,; lábhossza : 200-215 IJ-. Mint az itt adott méretekből látszik, a láb igen hosszú, tetemesen meghaladja a pánczél hosszát. SCRM.A.RDA Uj-Granadából Brachionus longipes név alatt egy fajt írt le, melynek lába kétszerte hosszabb a pánczélniLl; mindamellett a pánczél mellső szegélyének szerkezete nem engedi, hogy a szóban forgó fajt ezzel azonosítsuk A Brachionus lJyriforrnis közö~séges az Abbadi vizekben. BHRB.
Egyike a legelterjedtebb fajoknak s a következő termő1elyek. való anyagban találtuk meg: Abbadi vizek, Tell Forldossmelletti mocsarak, Hadar melletti vizek. SOHMAEDA aKarnak melletti vizekben tahilta meg. ről
239
4:2. Sp. Brachionns dorcas Goss!:.
40. Sp. Brachionus pyriformis n. sp.
41. Sp. Bracbionus rubens
gYRlAI ROTATORIÁK.
nek társaság~Lban, 8 itt igen gyakori. Fam. TRIARTHRIDAE H. et G. 43. Sp. Triarthra longiseta EnRB.
A Homs és Houleh tavl1kb~Lll igen közönséges s ~ülönös~~l ..a lanktonnak állandó lakója; a houlehi pélclányok felturm.ek kuloP.. termetükkel Egyptomból már SOHMARDA. feljegyezte) nosen nagy . o még pedig Monfalut és Assiut környékér51. 44. Sp. Polyartbra pla.typtera. EJ3:ItB.
A Homs, Houleh és Yamouni tavakban fordúl elü s különösen gyakori a két utóbbiban. 45. Sp. Hexa.rthra. polyptera SeRM.
A Yamouni tóban· igen nagy számmal tenyészik. AYizl:lg~lt példányok ugyan teljesen egybevágnaIr a HUDSoN-féle Perlall~:l a melyek komu. 'a -val ( , de tekintve azon esetleges .köri.i.lményeket, . I7á1 . TT .,. k 'd ., (1850?) SCHMARDA vizsgálhatta az El :)... ) es H.arzott anna l eJ8n nak mellett talált IIexarthra polypterát s tekintve a SCHMARDA . ainak hiányosságát, bizonyosnak tartjuk, hogy a Jlex(~rthra raJz. . . l' k syno JOL? ptera SeRM. és Peclalion mira RUDS. te Jesen azonosa., . y k ' t vettu"lr a edalion mira RUDa. helyett a He::rarthra nymo , s ezer '" c ri polyptera SeRM. fajnevet: ... . Összegezve már most a végeredményeket, kltunl~, hog~ fL 16 családból és 23 nemböl összesen 45 fajt sik.eti.i.lt megfigyelnunk, a
r
'O.
melyek között van egy új genus és 10 új faj. . ., ' . Hogy némileg feltüntethessi.i.l{ a korábbl meg~gyeles~k es "a, mienk közötti viszonyt, különbséget és hasonlatossagot, c~e18~eru nek látjuk az ERRENBERGtöl és SORMARDAtólmegfigyelt faJok Jeg~· zél{ét is ide iktatni; annyival is inkább, mert ezen az uton ~eg szembetűnöbbé tehetjük aPalrestina, Syria és Aegyptom faunaJából eddig ·ismertrotatoria-fa,jokat.
240
BARRor8
T. És
DADAY
A]1GYPTOMI,
JENŐ.
a) Ehrenbm'gtöl megfigyelt fadok. Ichthydium poc1l1ra EHRB. Diglena am'ita EHRB. Diglena catellina' EHRD. Cycloglena elegans ERRD. !)
5Lepadella emarginata Emm. Hydrias cornigera EHHB. Typhlilla viriclis EHUB. Rotifer vl1lgaris SOHR. Rotifer erythrmus.
E fajoknak legnagyobb része s nevezetesen 7, Északafrikáb'l való, részint Dongolából, részint Nubiából és Egyptomból, ben arabiai példány.
~ elle~
h) Schma1'dától megfigyelt fajok. Diplotrocha ptygnra Som-I. Metopic1ia lepaclella EHRB. Notommata syrnix EmtE. Rotifer megaceros ScmI. Notommata sp. lóPhiloclillaroseola EHRB. Polyarthra trigla ElfEB. Philomlla gracilis SCIIl\I. Triarthra longiseta EHRB. Philodina calcarata SomI. li Triarthra breviseta Somi[. Brachionus pala ElIRE. Hexl1rlhra polyptem SCHM. Brachionus urceolaris Emw. 2oBrachionus rubens ERRB. Diglena catellina FRRB. Diglena conura EHUE. Brachionl1s Mülleri ERRE. loEuchll1nis Hornemanlli ERRB. Brachionl1s syenensis SCR~I. El1chhtnis brachyc1actyla SCHlYI. Br~tChionus latissimus SCH1\I. Salpina ventralis EHRB. Bmchionus diacanthus ScmI. 25Brachionus inermis SCRM. Arthracanthus quadriremisScHM. 117 Arthracanthus biremis SCRM.
Ha' a SCHMARDAtól megfigyelt fajok jegyzékét az EHRENBERGév:l összehaso~lítj11k, arra az eredményre jutunk, hogy csupán a DL~lena ~a~~Uma ERRB. faj az, a melyet mindkét búvár megfigyelt s Igy a tőluk megfigyelt fajok összege leszámítva természetesen a SOHMARDAtól meg nem határozott Notommata sp.-t, 25-re emel· kedik. .
. . A SCHMARDAtól közölt jegyzékben azonban találunk pár olyan a melyeket mi is észleltiínk viz~gálataink folyamában' ezek a következők; . 1 fajt
IS,
PALAl!:STINAI És
SYItIAl ROTATORIÁK.
N~tomlm1ta = Asplanclllll1 syrinx Hexarthra polyptera SCHM. Emm. Metopidia leplldcllrL Emm. Brachionus urceolllris ERIm. Tl'Íluthra longiseta EnuB. BrachiolluS rubens EHUD.
Levonva már most e hat fajt a tőlünk felsorolt 45-ből s az így nyert összeghez, a 39-hez, hozzáadva az EHRENBERG és SCII1\1:ARDA megfigyelései alapján ismert fajok számát, a 35:öt, arra az eredményre jutunk, hogy Pal:nstinából, Syriából és Egyptomból ez idö szerint 74 rotatoria-fajt ismerünk. Eme 74 faj között aztán találunk olyanokat, a· melyek az épen említett területeken kívül egyéh ünnen is s találunk olyanokat, ft melyek még eddig csupán innen ismeretesek lly néző pontokból indulva ki, a 74 faj a következőleg oszlik meg.
a) ll/ás területekről is ismert fajok.
Asplanclma syrinx ERRB. Euchlanis dilatata ERRD. Asplanchna priodonta GOSSE. Euchlanis lyra RUDS. Asplanchnopus myrroeleo EnRB. Euchlanis Horneroanni EHRD. SYllchmta obIonga GOSSE. Metopic1ia lepac1ellfL EmlB. óSynchmtl1 treroula EnRB. 2liLepadella emarginata EIlRIJ. Diglena gibbera GOSSE. Oathypna ltml1 EHRE. Diglena circinator GOSSE. Oathypna ungulata EIIRE. Diglena catellina EHRB. Monostyla lunaris EHRB. Diglena conura EnRB. Pterodinl1 patina EIIRE. loAnurrea aculeata EHRB. so Brachionus pala EIIRB. Anurma valga EHRB. Brachionus urceolaris ElIRD. Anurma cochlearis ElmE, Brachionus arophiceros EHHIl. Notholca scapha GOSSE. Brachionus rubens ERRD. Mastigocerca bicornis EHRB. Brachionlls doreas Emm. lliMastigocerca bicristata Goss. 3liBrachionus Mülleri ElIRB. Mastigocerca carinata EHRB. Triarthra IOllgiseta EHRD. Ooeloplls tenuior GOSSE Polyarthra platyptera EnRB. Dillocharis. pocillmu ERRB. Hexarthra polyptera SCHM. Salpina ventralis EnRB. Rotifer vulgaris SOHR. 20Diaschiza semiaperta GOSSE 4oPhilodina roseola Polyarthra trigla EHRB. Ichthydiuro poc1Ul'a EHRB.
Tehát a fajok összes számá~ak 4(,7 -~ ~lya?, a ~ely más területekről is ismeretes, egyik-máSIk kozulok ugyszolván kozmopolita.
BARltOIS T.ES DADAY JENŐ.
lJ) Csak
II
keleU'ÚlisHwreles (ujuk.
Hotifer fOl'ficatus ll. sp. Rotifer erythl't:eus EHRB. Botifer megaceros SCHl\1. Philodina gracilis SCRM. fi Philodina calcarata SeHM. Diplotrocha ptygurl1 SeHM. Hydrias corlligerl1 ERRB. Typhliwt vil'ic1is ERRB. Cyc10glena elegansEHRB. loFloscull1ria brachyura n. sp. Oecistes syriaclls n. sp. Notops maCl'ourus n. sp. Diglena auritaEHRB. Ac1actyla verrucosa ll. g. n. sp.
15Notholca orientaliB ll. sp. Brachionus syennensis SeflJ'rI. BrachiolluS latissimus SeRM. Brachionus diacanthus SeRM. Brfwhionus inermis Sem'I. 2oBl'achionus cauc1atus n. sp. Brachionl1s Melheni n. sp. Bl'l1chionus bursl1rius ll. sp. Brachionus obesus n. sp. Brachionus pyriformis n. sp. 25Arthl'acanthus quadl'il'emis ScmI. Arthl'acanthus biremis SeHM. Triarthra breviseta SeHM. Euchlanis brevidactyla Seim.
E jegyzékből kihagytuk a 4, meg nem határozott fajt s így a megmaradt fajszám az egésznek mintegy 3h-ét teszi ki. Ábrák magyarázata.
1. ábra. Flosculwria b?'achydactyla n. sp. BEICH. Oc. V. Obj. 7. 2. « « rtÍsgója. BEICH. Oc. V. Obj. 7.~ 3. Rot'ífcr forficatus n. sp. BEICH.OC. llL Obj. 7. 4,. Adactyla ver?'Ucosa n. sp. rágója. BEICH. Oc. V. Obj. 9. 5. Rotifer forficatus n. sp. rágója. BEICH. Oc. V. übj. 7. G. « « testének két utolsó ize. BEICH. Oc. III. OLj. 9. 7. Notops macrou?'us n. sp. BEICH. Oc. V. Obj. 7.. 8. Adactyla vel'?'Ucosa n. g. n. sp. BEICH. Oc. III. Obj. H. 9. Brachionus caudatu..'~ n. sp. rágója. BEICH. Oc. V. Obj. 7. 10. « « pánczéljának mellső szegélye. BElCH. Oc.
m. Obj. 7.
16. 17. 18.
Anuraea valga v.asymet1'ica. BElCI'!. Oc. III. Obj. 7. « « v. m,onst,?'osa. BEICH. Oc. llL Obj. 7. Brachionu8caudatus ll. sp. BEICH. Oc. III. Obj. 7. Notholca o?'ientalis n. sp. BEICH. Oc. V. Obj. 5. «,Oecistes syriacus n. sp. rágója BEICH. Oc. V. übj. 7. Notops ?YlaC1'OU?"US n. sp. rágója. BEICH. Oc.V. Obj. 7. Oecistes syriacus n. sp. BEIOR. Oc. V.Obj. 5. B?'achiom.ts llfelheni n. sp. hátoldalról REICII. Oc. V. Obj. 5:
19. 20. 21.
B,'achionus bursaritu~ n. sp. pánczélja. BEICH. Oc. V. Obj. 3. Brachionus obes'Us n. sp. hátoldalróL
11. 12. 13. 14.
15.
22.
.23. .24.
«
«
«
hasoidairól hasoidairóL
«
Brachionuspyriforrnis n. sp. hátoldalról. «
«(
hasoidairól.
«
«
