AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE Gyermekek és nagyszülők Magyarországon 2001 februárjában a gyermekként összeírt személyek száma 3 millió 212 ezer volt, több mint 15 ezerrel kevesebb, mint 1990 elején. A gyermek családi állású személyek túlnyomó többsége a 2001. évi adatok szerint nőtlen, hajadon családi állapotú: a fiúk 95,7, a lányok 97,1 százaléka nem kötött még házasságot. A továbbiakban ez utóbbi gyermekek szemszögéből vizsgáljuk, hogy a családban, a háztartásban, esetleg a lakásban él-e nagyszülő, aki gondozásukban, nevelésükben segíthet a szülőknek. A nagyszülői jelenlét természetesen elsősorban ott jelenthet számottevő segítséget, ahol alacsony korcsoportba tartozó gyermek él a családban. A nőtlen, hajadon gyermekek túlnyomó többsége fiatalkorú, ezért nem befolyásolja lényegesen az adatok értékelését, hogy a nagyszülő-unoka együttélés vizsgálatakor nem teszünk különbséget a gyermek életkora szerint. Az életkort csupán mint az egyik értékelési szempontot vesszük figyelembe, az egyes ismérvek közötti összefüggéseket sem a gyermekek koréve, sem korcsoportja szerint nem elemezzük. Felmenő rokonok az egycsaládos háztartásokban
Év
Felmenő rokonok
Felmenő rokonnal élő egycsaládos háztartások száma
1970 1980 1990 2001
⋅⋅ 270 231 212 665 194 590
380 837 252 483 204 035 183 678
Az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent, és az 1990-es évek elejére lényegében megszűnt a mennyiségi lakáshiány, ami lehetőséget teremtett arra, hogy a családok önálló lakásba költözhessenek. Ezzel jelentős mértékben csökkent a több generáció által lakott lakások aránya, ami maga után vonta nagyszülővel együtt élő háztartások, illetve családok számának és arányának nagymértékű csökkenését. 1970-ben 481 ezer, 1980-ban már csak 252 ezer egycsaládos háztartásban élt felmenő rokon, és bár a csökkenés üteme a következő évtizedekben folyamatosan lassult, 2001-re számuk 184 ezerre esett vissza. Mivel az összes családháztartásból az egycsaládosok aránya meghatározó (részesedésük 2001-ben 95,5 százalék volt), ezek az arányok nagy pontossággal tükrözik az összes családháztartásra vonatkozó arányokat is.
E folyamatok következtében 2001-ben a gyermekeknek már csak mindössze 13 százaléka élt legalább egyik nagyszülőjével1 ugyanabban a lakásban. A fővárosban és a megyei jogú városokban ez az arány 10 és fél százalék körüli, és a kisebb városokban is csaknem 1 százalékponttal marad el az országos átlagtól, egyedül a községekben haladja meg azt (ott a gyermekek több mint 16 százaléka él együtt valamelyik nagyszülőjével). A lánygyermekek – településtípustól függetlenül – alig érzékelhető mértékben ugyan, de nagyobb A gyermekek a velük egy lakásban élő nagyszülő arányban élnek egy lakásban legalább neme szerint, településtípusonként az egyik nagyszülővel, mint a fiúgyerSzázalék mekek. A gyermek azonos lakásban él A nagyszülővel élő gyermekek mindöszsze egytizedének csak a nagyapja, több mint felének csak a nagyanyja él a lakásban, egyharmaduk pedig házastársi vagy élettársi kapcsolatban élő nagyszülőkkel él együtt. A fővárosban a csak egyik nagyszülővel élő gyermekek aránya 10 százalékponttal haladja meg a 1
Településtípus
Összesen
csak a férfi
nő
a párkapcsolatban élő mindkét
nagyszülővel Budapest Megyei jogú városok Többi város Községek Összesen
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
11,4 9,8 10,9 10,0 10,4
59,9 56,7 53,2 51,8 53,9
28,8 33,4 36,0 38,3 35,8
„A fogalmak magyarázata” című fejezet „Nagyszülő” címszavában jelezzük, hogy a vizsgálatban nagyszülőnek csak a szülővel vér szerinti kapcsolatban lévő nagyszülőt, tehát a gyermekkel azonos családban élő valamelyik szülő vér szerinti apját, anyját tekintettük. Párkapcsolatban élő nagyszülők esetében megkülönböztettük azokat az eseteket, amikor mindkét fél, vagy csak egyikük vér szerinti nagyszülő. Ha a párkapcsolatban élő nagyszülők közül csak az egyik tekinthető vér szerintinek, a gyermeket csak a nagyapjával, vagy csak a nagyanyjával közös lakásban élőként soroltuk be.
1
községekben élő gyermekek hasonló arányszámát: Budapesten a nagyszülővel élő gyermekeknek csak alig több mint negyede, a községekben viszont több mint harmada él egy lakásban mindkét nagyszülőjével. A vizsgálat során azonban nem csupán azt vizsgáltuk, hogy a gyermekkel azonos lakásban él-e nagyszülő, hanem azt is, hogy milyen szoros a családi, gazdasági kapcsolat a gyermek családja és a nagyszülő között. A nagyszülővel azonos lakásban élő gyermekek nem egészen fele, 47–48 százaléka a nagyszülővel azonos családhoz tartozik, azaz a nagyszülő (a gyermek nagyanyja vagy nagyapja) felmenő rokonként él a családdal. Azoknak a gyermekeknek az aránya, akiknek nagyszülője – szintén felmenő rokonként – azonos háztartásban, ám eltérő családban, vagy másik háztartásban él, együttesen sem éri el az 1 százalékot, és további 5 százalék azoknak a gyermekeknek a hányada, akiknek nagyszülője egyedülállóként él külön háztartásban. A gyermekek a nagyszülő családi állása szerint, településtípusonként Százalék
Településtípus
Budapest Megyei jogú városok Többi város Községek Összesen
A gyermek a nagyszülőtől eltérő háztartásban él, és nagyszülővel azonos háztartásban a nagyszülő a másik háztartásban más ám eltérő családban él gyerés rokon párÖssze- azonos meké- egye- vagy felmekapsen családvel dülálló- nem nő párkap- gyermecsolatfelmenő ban csolat- kével együtt rokon- ban egye- ként rokon szedül ként felmenő együtt rokon- ban egyedül élőként ként mélyélőként rokonélőként élőként ként ként él él 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
54,2 50,4 46,9 45,1 47,5
25,7 28,8 31,2 33,5 31,2
0,4 0,4 0,4 0,4 0,4
21,4 24,5 26,9 29,3 27,0
3,9 3,8 3,8 3,8 3,8
20,1 20,9 21,9 21,4 21,3
0,2 0,3 0,4 0,3 0,3
12,1 13,2 13,7 13,5 13,3
1,9 2,0 2,2 2,1 2,1
5,0 4,9 5,1 5,0 5,0
0,8 0,5 0,6 0,5 0,6
Budapesten a gyermekek 54, a megyei jogú városokban 50, a községekben viszont csak 45 százaléka él a nagyszülővel közös családban. Ezzel éppen ellentétesen alakul azoknak a gyermekeknek az aránya, akik a nagyszülővel azonos háztartásban élnek, ám másik családhoz tartoznak: a legmagasabb a részesedésük a községekben (33–34 százalék), a legalacsonyabb a fővárosban (26 százalék). Az ugyanabban a lakásban, ám a nagyszülőtől eltérő háztartásban élő gyermekek arányszámai között a település típusa, illetve nagysága között alig érzékelhető eltérés. Összesen 147 ezer olyan lakás van, amelyben két vagy több háztartás él. Ezekben 87 ezer olyan gyermek van, akiknek másik háztartás tagjaként ugyan, ám ott él legalább az egy nagyszülője. Azt ugyan pontosan nem tudjuk, hogy ők hány háztartáshoz tartoznak, ám abból kiindulva, hogy 2001 februárjában a két vagy annál több családos háztartásokban átlagosan 1,76 gyermek élt, 50 ezer körülire tehető azoknak a háztartások száma, amelyekben él gyermek, és a lakás egy másik háztartásában ott él legalább egy nagyszülő. A nagyszülővel azonos lakásban, ám másik háztartásban élő gyermekek aránya 21 százalék, ami arra utal, hogy a több háztartás által lakott viszonylag csekély számú lakásban gyakori az olyan háztartások együttélése, amelyek tagjai között egyenes ági rokonsági kapcsolat van. A nagyszülővel élő gyermekek 27 százaléka párkapcsolatban, a nagyszülővel azonos, további 13 százaléka szintén párkapcsolatban, ám a nagyszülőtől eltérő háztartásban él. A gyermekek 36 százaléka él együtt, azonos lakásban olyan, párkapcsolatban élő nagyszülővel, ahol mindkét nagyszülő vér szerinti (a gyermek valamelyik szülője és a nagyszülők között vér szerinti kapcsolat van).
Az eltérő életkorú gyermekek együttélése a nagyszülővel Akár a férfi, akár a nő nagyszülővel élő gyermekről van szó, látható, hogy minél alacsonyabb a gyermek életkora, annál valószínűbb, hogy a nagyszülő egy másik családban, házastársként él a lakásban. Különösen igaz ez a férfi
2
nagyszülővel élő gyermekekre, ahol az azonos háztartásban másik, házaspáros családot alkotó nagyszülőkkel él például a csecsemők 62, a négyévesek 57, a kilencévesek 52, a 10–14 éves 47 és fél, illetve az ennél idősebbek 41 százaléka. Ugyanezek az arányok a nő nagyszülővel élő gyermekeknél 46 és 13 százalék közöttiek, tehát lényegesen alacsonyabbak, mint a férfi nagyszülővel élő társaiké. Összességében hasonló trend érvényesül akkor is, ha a nagyszülő házaspár a lakás egy másik háztartásában él, ám lényegesen alacsonyabb arányszámokkal. A nő nagyszülővel élő gyermekek körében közel háromszor gyakoribb a családdal élő felmenő rokon, mint a férfi nagyszülővel élőknél. Ez – legalábbis részben – a középkorú férfiaknak a nőkénél lényegesen magasabb halandóságával magyarázható. A felmenő rokonnal azonos családban élő gyermekek esetében ellentétes tendencia érvényesül azokhoz az esetekhez képest, amikor nagyszülők házaspárként élnek a családdal: minél fiatalabb a gyermek, annál kisebb a valószínűsége, hogy a nagyszülő felmenő rokonként éljen a családdal. A férfi nagyszülővel élő újszülöttek 7, a nő nagyszülővel élő csecsemők 17 százalékának családjával él együtt felmenő rokon (vagyis nagyszülő). Ugyanezek az arányok a 10–14 éves gyermekeknél 21, illetve 52 százalék, éppen háromszoros, az ennél idősebbeknél 34, illetve 71 százalék, közel ötszörös az egyévesnél fiatalabbakhoz képest. A családban élő gyermekek életkora az együtt élő nagyszülő családi állása és neme szerint Százalék Nagyszülő családi állása
Összesen
0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10–14 15–X
éves Férfi nagyszülő 6,8 6,9 7,7 9,0 9,4 10,2 12,2 13,8 14,2 15,8 21,0 33,9 61,6 60,5 59,4 57,4 57,1 55,8 54,2 52,3 51,6 51,9 47,5 41,1 24,7 25,8 26,3 27,4 26,9 27,9 27,5 28,1 28,1 27,0 26,3 20,8 1,2 1,4 1,3 1,4 1,5 1,6 2,0 1,8 2,2 1,8 2,1 2,3
A családdal felmenő rokonként 16,1 A háztartásban másik családdal házastársként 52,6 Másik háztartásban házastársként 25,6 Másik háztartásban egyedülállóként 1,8 Ugyanabban vagy másik háztartásban élettársként 1,8 3,2 2,8 2,7 gyermekével egyedül élőként 1,6 2,1 2,0 1,9 más személyként 0,6 0,4 0,5 0,6 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 Nő nagyszülő A családdal felmenő rokonként 44,7 17,2 19,9 21,6 A háztartásban másik családdal házastársként 28,1 45,8 43,5 41,7 Másik háztartásban házastársként 13,6 18,3 18,7 18,5 Másik háztartásban egyedülállóként 4,6 3,0 3,2 3,4 Ugyanabban vagy másik háztartásban élettársként 2,1 4,5 4,0 3,8 gyermekével egyedül élőként 5,7 10,0 9,3 9,6 más személyként 1,1 1,2 1,4 1,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
2,6 2,4 1,8 1,7 1,8 1,5 1,4 1,1 0,5 1,8 2,0 2,0 1,8 1,7 1,8 1,4 1,4 0,9 0,5 0,7 0,7 0,6 0,5 0,6 0,7 0,7 0,6 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 23,8 26,0 29,0 32,3 35,2 38,5 41,8 51,8 71,3 39,8 38,6 36,2 34,4 32,1 30,3 28,9 23,1 13,4 18,9 18,3 18,0 17,5 17,1 16,3 14,9 12,7 6,8 3,6 4,0 4,2 4,5 4,8 5,0 5,5 5,6 5,2 3,5 3,4 2,8 2,6 2,5 2,3 2,0 1,4 0,4 9,0 8,3 8,2 7,4 6,9 6,2 5,7 4,3 2,1 1,4 1,4 1,5 1,4 1,4 1,4 1,3 1,1 0,8 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Ha a gyermek életkora és a nagyszülő neme, illetve családi állása közötti összefüggést aszerint vizsgáljuk, hogy a gyermekek mely életkorában vannak jelen a nagyszülők nagyobb arányban a lakásban, azt látjuk, hogy minél fiatalabb a gyermek, annál gyakoribb, hogy a szülő számíthat legalább egy, a lakásban élő nagyszülő támogatására a gyermek gondozásában. A gyermek korát tekintve az adatok feldolgozása az első tíz életévre vonatkozóan korévenként, azon túl a 10–14 évesekre, illetve az ennél idősebbekre történt, abból kiindulva, hogy a nagyszülői segítségre főleg az ilyen korú gyermekek nevelésében, gondozásában van szükség, a gyermek életkorának a növekedésével ennek jelentősége fokozatosan csökken. Lényeges eltérés figyelhető meg a gyermekek életkor szerinti megoszlásában aszerint, hogy él-e nagyszülő a lakásban. Az összes gyermeket tekintve megállapítható, hogy – az élve születéseknek az utóbbi években lényegében stagnáló, korábban azonban évről-évre csökkenő számát követve – a legfiatalabb életkorokban van a legkevesebb gyermek (arányuk az összes gyermek közül 3 százaléknyi), majd három-négy éves életkortól számuk és
3
arányuk tízéves korig (amikor megközelíti a 4 százalékot) fokozatosan nő, ezt követően csökkenésbe megy át.2 Lényegében azonos módon alakul a nagyszülő nélkül élő gyermekek életkor szerinti összetétele is, azzal az eltéréssel, hogy a legfiatalabbaknál az arányszámok mintegy fél százalékponttal elmaradnak az összes gyermekéhez képest, később azonban a különbség fokozatosan eltűnik, a kilencéveseknél már nem mutatható ki eltérés. Más a helyzet a nagyszülővel élő gyermekeknél, ahol a legmagasabb arányszámok a legfiatalabb gyermekeknél figyelhetők meg. Mindez azt jelenti, hogy a nagyszülői segítség elsősorban akkor jelenik meg, amikor arra a gyermek nevelésében, gondozásában, felügyeletének ellátásában arra a legnagyobb szükség van. A családban élő gyermekek életkora aszerint, hogy él-e nagyszülő a lakásban Százalék Nagyszülő
Összesen
0
1
2
3
4
5
6
7
8
9
3,4 4,8 5,7 4,8 3,6
3,5 4,6 5,2 4,5 3,6
3,7 4,4 4,8 4,3 3,8
3,9 4,3 4,4 4,3 3,9
10–14 15–X
éves Nem él nagyszülő a lakásban Él nagyszülő a lakásban Ebből: férfi nagyszülő nő nagyszülő
100,0 100,0 100,0 100,0 Összesen 100,0
2,5 6,9 9,7 7,0 3,1
2,5 6,0 8,3 6,1 3,0
2,6 5,7 7,6 5,8 3,0
2,8 5,4 7,1 5,4 3,1
3,0 5,2 6,7 5,3 3,3
3,3 5,1 6,3 5,2 3,5
19,6 17,9 16,1 17,7 19,4
49,2 29,8 18,2 29,6 46,6
A férfi nagyszülővel élő gyermekek közel 10, a nő nagyszülővel élők 7 százaléka csecsemőkorú. Ez az eltérés az életkor előrehaladtával csökken, a nyolc-kilenc éveseknél kiegyenlítődik. Attól függően, hogy a nagyszülő milyen családi, háztartási kapcsolatban van a gyermek családjával, valamint hogy ez milyen összefüggést mutat a gyermekek életkorával, a következőképpen foglalható össze: a saját családot maguknak tudó, ezen belül is különösen az élettársi kapcsolatban élő nagyszülővel együttlakó gyermekek korösszetétele – független a nagyszülő nemétől – lényegesen alacsonyabb, mint társaiké. Magas ugyanakkor a korstruktúrája azoknak a gyermekeknek, akinek nagyszülője felmenő rokonként él a lakásban. Ezek a tendenciák függetlenek attól, hogy a gyermek és családja nagy- vagy kistelepülésen, városban vagy községben él.
Családösszetétel Az eltérő családformákban élő gyermekek nem azonos arányban élnek együtt nagyszüleikkel. A házaspár alkotta családokban élő gyermekek 12 százaléka él egy lakásban egy vagy több nagyszülőjével. Ez az arány az élettársi kapcsolaton alapuló családokban élő gyermekeknél 15, az apa gyermekkel típusú családban élőknél 14, az anya gyermekkel típusúakban élők esetében 17 százalék. Az eltérés ugyan nem jelentős, ám az adatok mégis rávilágítanak arra, hogy az élettársi kapcsolaton alapuló családokban élő gyermekek nevelésében, gondozásában nagyobb mértékben vesznek részt a nagyszülők, mint a házaspárok gyermekei esetében, és ugyancsak kedvezőtlenebb helyzetben vannak ebből a szempontból az anya nélkül, csak az apával élő gyermekek is. A nagyszülővel élő gyermekek 46 százaléka él közös lakásban valamelyik nagyapjával, közel 90 százaléka a nagyanyjával.3 A nő nagyszülővel való együttélés az átlagosnál lényegesen gyakoribb az egyszülős családok gyermekeinél (92 százalék), és átlag körüli a házastársak gyermekeinél is (89 százalék), férfi nagyszülővel azonos lakásban viszont leggyakrabban (52 százalék) az élettársak, legritkábban a csak apa által nevelt gyermekek (nem egészen 40 százalék) élnek. A férfi nagyszülővel azonos lakásban élő4 188 ezer gyermek 78 százalékának nagyapja – többnyire a gyermekkel azonos háztartásban – házastársként, 16 százaléka a gyermekkel azonos családdal élő felmenő rokonként, további 2
3
4
4
Népszámlálás 2001. Gyermek a családban. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2004., 74–75. oldal. (Egyéb kiadványok c. rész, Gyermek a családban.) Ez abból adódik, hogy a gyermekek egy része kettő, nagyon ritkán esetleg ennél több nagyszülővel is élhetnek ugyanabban a lakásban (azoknak a gyermekeknek az aránya, ahol a velük azonos lakásban élő nagyszülők párkapcsolatban élnek, és mindketten vér szerinti kapcsolatban állnak a gyermek valamelyik szülőjével, 36 százalék). A „férfi (nő) nagyszülővel azonos lakásban élő gyermek” kifejezés helyett a továbbiakban – ha ettől eltérő utalást nem teszünk – a „férfi (nő) nagyszülővel élő gyermek” megjelölést használjuk.
2–2 százaléka élettársként, gyermekével egyedül élő apaként, illetve – külön háztartásban – egyedülállóként lakik a lakásban. Ettől eltérő arányok figyelhetők meg a 367 ezer, nagyanyjával élő gyermeknél:5 az ilyen gyermekeknek 42 százaléka él házasságban élő nagyszülőjével, 45 százalékuk nagyanyja a gyermekkel azonos családban élő felmenő rokon. A férfi nagyszülővel élő gyermekekhez képest gyakoribb, ha a nő nagyszülő gyermekével egyedül élő anyaként vagy egyszemélyes háztartást alkotó személyként él a lakásban. A fiú- és a lánygyermekek között e tekintetben nincs érzékelhető eltérés, mindkét nemhez tartozó gyermekek azonos arányban élnek férfi, illetve nő nagyszülővel. A családban élő gyermekek családösszetétel, valamint az együtt élő nagyszülő családi állása és neme szerint Százalék Házaspár és élettársi kapcsolat Nagyszülő családi állása
Összesen
együtt
élettársi házaspár kapcsolat
Egy szülő gyermekkel együtt
gyermekkel A családdal felmenő rokonként A háztartásban másik családdal házastársként Másik háztartásban házastársként Másik háztartásban egyedülállóként Ugyanabban vagy másik háztartásban élettársként gyermekével egyedül élőként más személyként Összesen A családdal felmenő rokonként A háztartásban másik családdal házastársként Másik háztartásban házastársként Másik háztartásban egyedülállóként Ugyanabban vagy másik háztartásban élettársként gyermekével egyedül élőként más személyként Összesen
Férfi nagyszülő 16,1 18,0 52,6 47,8 25,6 28,6 1,8 1,9
apa
anya
gyermekkel
18,5 48,1 28,9 1,8
14,7 45,8 27,0 2,6
10,7 65,8 17,2 1,3
12,3 67,2 14,8 1,4
10,5 65,7 17,4 1,3
1,8 1,6 1,6 1,4 0,6 0,6 100,0 100,0 Nő nagyszülő 44,7 46,7 28,1 25,5 13,6 15,2 4,6 5,1
1,0 1,1 0,6 100,0
6,0 3,0 0,9 100,0
2,3 2,2 0,5 100,0
2,4 1,4 0,6 100,0
2,3 2,3 0,5 100,0
48,6 25,1 15,1 5,1
31,3 28,6 16,7 4,9
39,4 35,0 9,3 3,5
49,5 30,2 6,7 3,6
38,3 35,6 9,6 3,5
2,1 5,7 1,1 100,0
1,2 3,9 1,0 100,0
6,2 10,4 1,9 100,0
2,9 8,6 1,2 100,0
2,5 6,3 1,2 100,0
3,0 8,9 1,2 100,0
1,8 4,7 1,1 100,0
Mind a férfi, mind a nő nagyszülővel élő gyermekek esetében megfigyelhető, az egyszülős családban élők körében lényegesen gyakoribb, hogy a nagyszülő együtt él házastársával, mint azoknál a gyermekeknél, akik mindkét szülőjükkel élnek együtt. Éppen fordított a helyzet akkor, ha a nagyszülő a felmenő rokonként él lakásban, ekkor a párkapcsolaton alapuló családban élő gyermekek aránya a magasabb. A gyermekek több mint kétharmada, 68 százaléka él együtt legalább egy testvérével.6 Ennél nem egészen 1 százalékponttal magasabb az arányszám azoknál a gyermekeknél, akik nagyszülő nélkül élnek a lakásban. A nagyszülővel élő gyermekek körében lényegesen kevesebb gyermeknek van testvére: száz ilyen gyermekből mindössze 62 él testvérével azonos családban. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a testvérrel vagy testvér nélkül élő gyermekek szülei milyen mértékben számíthatnak a nagyszülő segítségére, pontosabban, hogy a testvérrel, vagy a testvér nélkül élő gyermekekkel él-e gyakrabban nagyszülő. A testvér nélkül élő gyermekek 15–16, a testvérrel élők 12 százalékával él együtt legalább egy, nagyobbrészt nő nagyszülő. 5 6
Az elemzés további részében külön vizsgáljuk a férfi, illetve a nő nagyszülővel közös lakásban élő gyermekek jellemzőit. Testvér a gyermekkel azonos családban élő, nőtlen, hajadon családi állapotú, gyermek családi állású személy. A testvér nélkül élő gyermekek magukba foglalják egyrészt azokat, akiknek soha nem született testvére, másrészt azokat is, akiknek volt ugyan testvére, ám valamilyen ok miatt (elköltözött, meghalt stb.) korábban kivált a családból.
5
A testvérrel élő gyermekek között aszerint is eltérés figyelhető meg a nagyszülővel való együttélés gyakoriságában, hogy hány testvérük van: az egy testvérrel élők 13, a két testvérrel együtt lakók 11, az ennél több testvérrel élőknek csak 8 százaléka él együtt nagyszülőjével, azaz minél több testvére van a gyermeknek, vagyis minél nagyobb létszámú a család, annál ritkább, hogy valamelyik nagyszülővel megosszák lakásukat. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ilyen családok a gyermekek ellátásában, nevelésében kevésbé számíthatnak a mindennapos nagyszülői segítségre. A családban élő gyermekek a testvérek száma és neme, valamint aszerint, hogy él-e nagyszülő a lakásban Százalék Nagyszülő
Összesen
Nincs testvére
Van testvére együtt
1
2
3–X
fiú-
lány-
testvérrel, a testvérrel élők százalékában
Nem él nagyszülő a lakásban Él nagyszülő a lakásban Összesen
100,0 100,0 100,0
30,9 37,6 31,8
69,1 62,4 68,2
65,5
23,8
10,8
63,6
56,4
71,2
21,8
7,0
60,4
55,5
66,2
23,5
10,3
63,2
56,3
Nem él nagyszülő a lakásban Él nagyszülő a lakásban Összesen
86,8 13,2 100,0
84,4 15,6 100,0
87,9 12,1 100,0
87,0 13,0 100,0
88,8 11,2 100,0
91,8 8,2 100,0
88,5 11,5 100,0
88,1 11,9 100,0
A nagyszülővel élő gyermekek 38 százalékának van fiú-, 35 százalékának lánytestvére. Ugyanezek az arányok a nagyszülő nélkül élő gyermekeknél 44, illetve 39 százalék. Tisztább képet kapunk a testvérek nemének megoszlásáról, ha csak azokat a gyermekeket vesszük figyelembe, akiknek van testvére: ekkor a nagyszülővel élő gyermekek 60 százalékánál mutatható ki fiú-, 55–56 százalékánál lánytestvér; a nagyszülő nélkül élőknél az arányszámok ennél valamelyest magasabbak, 64, illetve 56 százalék.7 Azok a gyermekek, akik nagyszülője házastársként, élettársként vagy gyermekével élő anyaként, apaként él a lakásban, lényegesen nagyobb arányban élnek testvér nélkül, mint azok, ahol a nagyszülő nem alkot külön családot. Ahol a nagyszülőnek saját családja van (a nagyszülő férj, feleség, élettárs, apa vagy anya családi állású), és azonos háztartásban él unokájával (a gyermekkel), ott a testvér nélküli gyermekek aránya – a nagyszülő családi állásától és nemétől függően – 46–50 százalék között mozog. Ahol a nagyszülő a lakásban él ugyan, ám másik háztartásban, az arányok az előbbieknél alacsonyabbak (egyharmad körüliek). Ennél is alacsonyabbak az arányszámok (30 százalék alattiak), azaz a gyermekek csak kisebb hányada él testvér nélkül, ha a nagyszülő egyedül vezeti háztartását (egyedülálló családi állású), vagy a lakás egy másik háztartásában felmenő rokonként él.
Iskolázottság és együttélés a nagyszülővel Azok a gyermekek, akik azonos lakásban élnek valamelyik nagyszülővel, kevésbé iskolázottak, mint azok, akiknek egyik nagyszülője sem él a lakásban. Ez minden bizonnyal összefüggésben van azzal a korábbi megállapításunkkal, hogy a nagyszülővel élő gyermekek korösszetétele alacsonyabb, mint a nagyszülő nélkül élő társaiké. A nagyszülővel élő gyermekek több mint fele, a nagyszülő nélkül élők kétötöde az általános iskola 8. évfolyamát sem fejezte be, a 8. évfolyamot viszont már a nagyszülő nélkül élők végezték el magasabb arányban. Érettségit, mint legmagasabb befejezett végzettséget (ide számítottuk azokat is, akik egyetemi, főiskolai tanulmányaikból legalább egy évfolyamot elvégeztek, ám államvizsgát még tettek) a nagyszülővel élő gyermekek 15, a nagyszülő nélkül élők 18 százaléka szerzett, és a diplomások aránya is a nagyszülő nélkül élők körében a magasabb (3,6, illetve 2,4 százalék). Érdekes képet kapunk a nagyszülővel azonos lakásban élő gyermekek iskolázottsági szintjének alakulásáról, ha azt vizsgáljuk, hogy a gyermek férfi vagy nő nagyszülővel él-e a lakásban: a férfi nagyszülővel élő gyermekek 63, a nő nagyszülővel élőknek viszont csak 51 százaléka nem végezte el az általános iskola 8. évfolyamát, a 8. évfolyamot befejezettek körében viszont már a nő nagyszülővel élő gyermekek arányszáma a magasabb. Érettségit a nő 7
6
Az adatok értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a gyermekek egy részének fiú- és lánytestvére is van, őket a fiú- és a lánytestvérrel élő gyermekek száma is tartalmazza.
nagyszülővel élő gyermekek 15, a férfi nagyszülővel élők 10 százaléka tett, és további 2,4, illetve 1,3 százalék az egyetemi, főiskolai diplomát, oklevelet szerzettek aránya. A legmagasabb befejezett végzettséget jelző előbbi arányszámok nem csupán a pillanatnyi állapotot tükrözik, hanem egyben a nagyszülővel vagy anélkül élő gyermekek iskolázottsági szintjének jövőbeni alakulását is előrevetítik. Ezt az mutatja, hogy azoknak a gyermekeknek az arányszámai, akik nő nagyszülővel élnek, és vagy a középiskola, vagy az egyetem, főiskola valamely évfolyamát elvégezték, ám sem középiskolai szakmai oklevelet, illetve érettségit, sem egyetemi, főiskolai diplomát, oklevelet még nem szereztek, magasabbak, mint a férfi nagyszülővel élőké. A családban élő gyermekek legmagasabb iskolai végzettsége aszerint, hogy él-e nagyszülő a lakásban Százalék Általános iskola Nagyszülő
Nem él nagyszülő a lakásban Él nagyszülő a lakásban Összesen Férfi nagyszülővel élők közül családdal felmenő rokonként ugyanabban a háztartásban házastársként élettársként másik háztartásban házastársként élettársként egyedülállóként Nő nagyszülővel élők közül családdal felmenő rokonként ugyanabban a háztartásban házastársként élettársként másik háztartásban házastársként élettársként egyedülállóként
Középiskola
Egyetem, főiskola stb.
8. érettségi érettségi Összesen évfolyamés szakmai nélkül, oklevél 8. érettségivel nál alacso- évfolyam oklevél szakmai nélkül nyabb nélkül oklevéllel
oklevéllel
100,0 100,0 100,0
39,6 51,1 40,8
13,5 10,5 13,2
11,1 11,2 11,1
14,0 10,1 13,6
14,0 11,2 13,7
4,2 3,5 4,1
3,6 2,4 3,5
100,0
47,3
11,6
11,7
11,1
12,1
3,7
2,5
100,0 100,0
66,8 81,5
8,3 8,4
9,4 4,8
5,9 3,9
6,7 0,9
2,0 0,5
1,0 0,0
100,0 100,0 100,0
68,5 83,,2 60,8
7,7 7,2 11,2
9,7 3,8 9,9
5,2 3,2 7,4
6,1 2,4 7,6
1,8 0,3 2,0
0,8 0,0 1,2
100,0
40,3
11,6
12,5
13,0
14,6
4,6
3,5
100,0 100,0
67,0 81,2
8,3 8,8
9,3 4,4
5,8 2,8
6,6 2,0
2,0 0,6
0,9 0,1
100,0 100,0 100,0
68,6 81,9 51,9
7,8 7,1 11,0
9,7 5,4 12,0
5,2 2,2 10,0
6,2 2,7 10,4
1,8 0,5 3,1
0,8 0,2 1,8
A nagyszülő családi állását tekintve a legmagasabb iskolai végzettségűek azok a gyermekek, akiknek nagyszülője felmenő rokonként él a gyermekkel azonos családban, a legalacsonyabb iskolai végzettséggel viszont azok rendelkeznek, akiknek nagyszülője élettársi kapcsolatban él.
Gazdasági aktivitás és együttélés a nagyszülővel Hasonlóan a gyermekek iskolai végzettsége és a nagyszülő jelenléte között vizsgált összefüggéshez, miszerint a nagyszülővel élő gyermekek iskolai végzettségi szintje átlagosan azért alacsonyabb, mert a korstruktúrájuk fiatalabb, ez jelenik meg a nagyszülővel vagy anélkül élő gyermekek gazdasági aktivitási összetételében is. A nagyszülő nélkül élő gyermekek 20 százaléka foglalkoztatott, 73 százaléka eltartott, és minden második gyermek jár nappali tagozaton iskolába. A nagyszülővel élő gyermekek közül ezzel szemben csak nem egészen 11 százalék a foglalkoztatottak hányada, és 86 százalék az eltartottaké. Ugyancsak a gyermekek életkor szerinti összetételében meglévő eltérések jelennek meg abban is, hogy a férfi nagyszülővel együtt lakó gyermekek 93, a nő nagyszülővel élőknek viszont csak 86–87 százaléka eltartott. A nagyszülő nélkül élő gyermekek körében gyakoribb a nappali tagozaton tanulás, ami szintén abból adódik, hogy a nagy-
7
szülővel élő gyermekek magas hányada még nem érte el az iskoláskort: a férfi nagyszülővel élők 46, a nő nagyszülővel élők 35 százaléka 6 évesnél fiatalabb. A családban élő gyermekek gazdasági aktivitása aszerint, hogy él-e nagyszülő a lakásban Százalék Nagyszülő Nem él nagyszülő a lakásban Él nagyszülő a lakásban Ebből: férfi nagyszülő nő nagyszülő Összesen
Összesen
Foglalkoztatott
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
20,0 10,7 5,6 10,6 18,8
Munkanélküli 4,0 2,0 1,1 2,0 3,7
Inaktív kereső 2,8 0,9 0,4 0,9 2,5
Eltartott együtt 73,3 86,4 92,9 86,5 75,0
nappali tagozaton tanul
nem tanul
50,1 46,2 41,7 45,8 49,6
23,2 40,2 51,2 40,6 25,4
A foglalkoztatott gyermekek aránya azokban a közösségekben a legmagasabb, ahol a nagyszülő a gyermekkel azonos családhoz tartozó felmenő rokonként él: a férfi nagyszülővel élő gyermekek 14, a nő nagyszülővel élők 18 százaléka folytatott kereső tevékenységet az adatfelvételt megelőző egy hétben. Ez összefügg azzal, hogy ezekben a családokban élő gyermekek korösszetétele a legidősebb, a férfi nagyszülővel élők 38, a nő nagyszülővel élők 47 százaléka 15 éves vagy idősebb. Szintén itt a leggyakoribb a nappali tagozaton tanuló gyermek: mind a férfi, mind a nő nagyszülővel élők több mint fele, egyaránt 53 százaléka folytatja tanulmányait nappali tagozaton. A párkapcsolaton alapuló családban, nagyszülő nélkül élő gyermekek 44 százalékának mindkét szülője, 38 százalékának csak az egyik szülője foglalkoztatott. A nagyszülővel élő gyermekeknél ezek az arányok lényegében fordítva jelentkeznek: a gyermekek 40 százalékának mindkét szülője, 44 százalékának azonban csak az apja, vagy csak az anyja dolgozik. Mindkét csoportban viszonylag magas az aránya azoknak a gyermekeknek, ahol a foglalkoztatott apa mellet inaktív kereső, többségében vélhetően gyesen, gyeden, gyeten lévő anya van. Igen magas azoknak a gyermekeknek a részesedése is, akiknek egyik szülője sem foglalkoztatott, arányuk a nagyszülő nélkül élők körében meghaladja a 18, a nagyszülővel élőknél megközelíti a 17 százalékot. Az egyszülős családokban lényeges eltérés tapasztalható a szülők gazdasági aktivitási összetételében aszerint, hogy apa gyermekkel vagy anya gyermekkel típusú családban él a gyermek. Az apával, ám nagyszülő nélkül élő gyermekek 49 százalékának az apja dolgozott a népszámláláskor. Ugyanez az arány a nagyszülővel lakó gyermekeknél 60 százalék. Nincs ilyen eltérés az anya gyermekkel típusú családban élő gyermekeknél: a nagyszülő nélküli gyermekek 51, a nagyszülővel élők 53 százalékának anyja volt foglalkoztatott. Az apák gyakrabban munkanélküliek, mint az anyák (mindkét esetben a nagyszülővel élők munkanélküliségi szintje a magasabb), és meglepően magas az inaktív kereső apával élő gyermekek aránya a nagyszülő nélkül élők körében. A csak apjukkal élő gyermekek- 43 százalékának szülője inaktív kereső, és ez a nagyszülő nélkül, inaktív kereső anyával élő gyermekek hányadát is meghaladja, annak ellenére, hogy az inaktív kereső szülők többségét a gyermekgondozási ellátás valamely formáját igénybe vevők alkotják.
Vér szerinti szülő, vér szerinti nagyszülő Az adatok lehetőséget adnak annak vizsgálatára, hogy a gyermek vér szerinti nagyszülőjével él közös lakásban, vagy vér szerinti kapcsolat csak a szülő és a nagyszülő között van. A nagyszülő fogalmából következik, hogy legalább az egyik szülő és a nagyszülő között vér szerinti kapcsolat van.8 A gyermek és a nagyszülő között akkor tekintettük a kapcsolatot vér szerintinek, ha a gyermek és valamelyik szülője, valamint a gyermekkel vérségi kapcsolatban lévő szülő és a nagyszülő között egyaránt egyenes ági vérségi leszármazási kapcsolat van. Vér szerinti a kapcsolat tehát a gyermek és a nagyszülő között, ha −
8
8
a gyermeknek mindkét szülőjével (egyszülős család esetén az apjával, illetve az anyjával) vér szerinti kapcsolatban van, és a szülő, illetve a nagyszülő között is kimutatható a vér szerinti egyenes ági kapcsolat, valamint
A fogalom részletes leírását lásd A kiadványokban használt fogalmak című fejezet Nagyszülő címszavánál.
−
a párkapcsolaton alapuló családban élő gyermeknek ugyan csak az egyik szőlője vér szerinti, ám ez a szülő vér szerinti leszármazottja a nagyszülőnek. A gyermek és a nagyszülő vérségi kapcsolata
Családösszetétel, a gyermek és a nagyszülő vérségi kapcsolata Házaspár A gyermek és a nagyszülő között vér szerinti kapcsolat van ebből: mindkét szülő vér szerinti csak az egyik szülő vér szerinti A gyermek és a nagyszülő között nincs vér szerinti kapcsolat Együtt Élettársi kapcsolat A gyermek és a nagyszülő között vér szerinti kapcsolat van ebből: mindkét szülő vér szerinti csak az egyik szülő vér szerinti A gyermek és a nagyszülő között nincs vér szerinti kapcsolat Együtt Apa gyermekkel A gyermek és a nagyszülő között vér szerinti kapcsolat van A gyermek és a nagyszülő között nincs vér szerinti kapcsolat Együtt
Százalék
97,7 91,2 6,5 2,3 100,0 95,8 66,7 29,1 4,2 100,0
A nagyszülő és a vele közös lakásban élő unoka (vizsgálatunkban a gyermek) közötti vér szerinti kapcsolat a legmagasabb szintű az egyszülős családok gyermekeinél: az anyás családokban, nagyszülővel élő gyermekek 95, az apás családokban élő gyermekek 92 százaléka vér szerinti rokoni kapcsolatban van nagyszülőjével. Alig marad el ettől a házastársak gyermekeinek arányszáma: 91 százalékuknál mutatható ki a nagyszülővel való vér szerinti kapcsolat.
Más a helyzet az élettársi kapcsolaton alapuló gyermekek és a nagyszülő közötti vér szerinti kapcsolat mértékében. Az ilyen családban élő gyermekek nem egészen 67 százalékának 91,7 vér szerinti mindkét nagyszülője. Ez 8,3 abból adódik, hogy az élettársi közös100,0 ségen alapuló családokban élő gyerAnya gyermekkel mekeknél a házaspár alkotta családA gyermek és a nagyszülő között vér szerinti kapcsolat van 94,9 ban élőkéhez képest lényegesen A gyermek és a nagyszülő között nincs vér szerinti kapcsolat 5,1 alacsonyabb azoknak a hányada, Együtt 100,0 akiknek mindkét szülője vér szerinti. Viszonylag gyakori ugyanakkor, hogy a család nem a vér szerinti szülő valamelyik (esetleg mindkét) szülőjével él közös lakásban, és ez megnöveli azoknak a gyermekeknek a számát és arányát, ahol köztük és a nagyszülők között nincs vérségi kapcsolat.
Fogyatékos családtagok és nagyszülői jelenlét A gyermekek nevelése, gondozása mindig nagy feladatot, odafigyelést jelent a szülőnek akkor is, ha a család tagjai egészségesek. Különösen nehéz e feladatok ellátása akkor, ha a családban fogyatékkal élő személy él, függetlenül attól, hogy a gyermek, vagy a család valamely más tagjának van valamilyen – akár mozgás-, akár érzékszervi, akár értelmi – fogyatékossága. Ebben a helyzetben a szokásosnál is nagyobb segítséget jelenthet, ha van a lakásban olyan személy, például a nagyszülő, aki a feladatok egy részének terhét leveszi a család többi tagjának válláról, segít a háztartási munkában, a gyermek ellátásában, gondozásában. A gyermekek 2,2 százalékának van valamilyen fogyatékossága, ez az arány a nagyszülőkkel élő gyermekek körében alacsonyabb, 1,5 százalék. A fiúgyermekek fogyatékossági rátája némileg meghaladja a lányokét: ezer fiúból 26-nak, ugyanennyi lányból 18-nak van valamilyen fogyatékossága. A nagyszülővel élőknél a mutatók értéke kedvezőbb: ezer fiúból 18-nak, ugyanennyi lányból 12-nek van szervi vagy értelmi fogyatékossága. A 69 ezer fogyatékos gyermekből alig több mint 6 ezerrel lakik azonos lakásban – többségében nő – nagyszülő, ez a fogyatékos gyermekeknek mindössze 9 százaléka, holott ekkor fokozottan szükség lenne a nagyszülői segítségre. A fogyatékos gyermekek valamivel több mint 30 százaléka értelmi fogyatékos, 20 százaléka mozgássérült vagy végtaghiányos, 11 százaléka látás-, 7 százaléka hallássérült, további 3 százaléka beszédhibás. Ebből a szempontból alig érzékelhető eltérés aszerint, hogy a gyermek nagyszülővel vagy anélkül él a lakásban. A nagyszülővel élők esetében valamivel elmarad az átlagtól a mozgássérültek és az értelmi fogyatékosok hányada, és némileg átlag feletti a nem vagy rosszul meghatározott, ún. egyéb fogyatékosságban szenvedők aránya.
9
A párkapcsolaton alapuló családokban élő gyermekek 0,6 százalékának egyik, további több mint 5 százalékának az egyik szülője fogyatékos, vagyis a gyermek mintegy 6 százaléka él olyan családban, ahol – többségében az egyik – szülő fogyatékos. Az egyszülős családokban a fogyatékos szülővel élő gyermekek aránya 5,5 százalék, az apás családokban az előfordulás ennél gyakoribb, az anyás családokban ritkább. A nagyszülővel élő gyermekek szüleinél ritkábban mutatható ki valamilyen fogyatékosság, mint azoknál, akikkel nem él együtt nagyszülő. A nagyszülővel, párkapcsolaton alapuló családban élő gyermek 4,5 százalékának van fogyatékos szülője, az apás családoknál ez az arány 6,1, az anyás családoknál alig 3,0 százalék. A népszámlálás adatai szerint tehát a nagyszülővel élő gyermekek családjaiban ritkábban fordul elő fogyatékos személy, mint a nagyszülő nélkül élőkében. Azok a gyermekek tehát – és rajtuk keresztül az őket befogadó családok –, akik vagy maguk fogyatékosok, vagy valamelyik szülőjük él fogyatékossággal, kevésbé számíthatnak közvetlen nagyszülői segítségre, mint azok, akiknek családjában nincs fogyatékos személy.
10
