AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE A foglalkoztatottak társadalmi csoportok szerinti összetétele 2001-ben a foglalkoztatott férfiak 23, a nők 26 százaléka tartozott a vezetők és az értelmiségiek, szakértők, hivatalnokok közé. A réteg belső tagolódását illetően is lényegesek a nemek közötti különbségek. Amíg a férfiak között magasabb – 10 százalékos – a felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók, illetve a magasan képzett értelmiségiek, a magas beosztású hivatalnokok, szakértők aránya, addig a nőknél csaknem háromszoros a különbség az alsó szintű vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok javára. Ennél is nagyobbak a differenciák a szakképzett irodai, technikusi, kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúakat tekintve: a foglalkoztatott férfiak 11,5, a nők 37 százalékát találhatjuk ebben a csoportban. A férfiak és a nők közötti aránykülönbségek a fizikai foglalkozásúak esetében is megmutatkoznak. Összességében a foglalkoztatott férfiak fele tartozik valamilyen munkásrétegbe, a nőknek csak 28 százalékáról mondhatjuk el ugyanezt. Részleteiben: a férfiak csaknem egyötöde szakképzett munkás vagy közvetlen termelésirányító és 32 százalékuk végez szakképzetlen munkát; a nőknél a szakképesítéssel rendelkezőkhöz viszonyítva jóval magasabb – több mint négyszeres – a betanított vagy az egyszerű (szakképzetlen) foglalkozásokban dolgozók részaránya. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek és nemek szerint Százalék Társadalmi réteg Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
Összesen
Férfi
Nő
3,4 5,3
4,2 5,6
2,4 4,9
15,6 23,1 10,8 1,9 12,1 21,1 6,7 100,0
12,9 11,5 13,1 2,7 18,1 27,0 5,0 100,0
18,9 36,9 8,1 1,0 5,1 14,0 8,7 100,0
Az 1990-es években ugrásszerűen megnőtt az önfoglalkoztatók, a vállalkozók és a különböző nagyságú munkaadók aránya. Ezt támasztja alá, hogy 2001-ben a foglalkoztatott férfiak majdnem egyötöde, a nők 11 százaléka tartozott ebbe a társadalmi csoportba. Hasonlóan az alkalmazottakhoz, itt is lényeges a réteg belső tagolódása. A férfiaknál 5 százalékos a foglalkoztatók részaránya, akiknek a többsége legfeljebb 10 alkalmazottal dolgozik. A foglalkoztatott nőknek mindössze 2,6 százaléka tartozik a munkaadók közé. Alacsonyabb a nők aránya az értelmiségi, a szakértő vállalkozók között is (1,7, szemben a férfiak 2,4 százalékával), csakúgy, mint az iparban, a kereskedelemben és a különböző típusú szolgáltatásokban dolgozóknál (6 százalék, míg a férfiaknál 9). Ami a mezőgazdasági önállókat illeti, itt alig-alig fordulnak elő nők. A foglalkoztatottak társadalmi rétegződését illetően a nemek szerinti különbségek mellett lényegesek a korcsoportos differenciák is. Minél idősebb foglalkoztatotti csoportot vizsgálunk, annál magasabb a felső és középvezetők, a magasan képzett értelmiségiek, szakértők aránya; csakúgy, mint az alsó vezetők és az alsó szintű értelmiségiek, hivatalnokok hányada. E tendencia mögött alapvetően kétféle magyarázatot sejthetünk. Egyrészt, ezek a pozíciók sok esetben az életpálya későbbi szakaszaiban tipikusak, amikor a megfelelő munkaerő-piaci tapasztalat, a felhalmozott anyagi és emberi tőke lehetővé teszi elérésüket. Másrészt annak köszönhető, hogy az 1990-es években elsősorban a rosszabb foglalkozási helyzetűek kerültek ki a munkaerőpiacról (lettek rokkantnyugdíjasok, egyéb inaktívak stb.), így az idősebb foglalkoztatottak között megnövekedett a kedvezőbb társadalmi státusúak aránya.
1
Hasonló okokra vezethető vissza az is, hogy a kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók hányada magasabb az idősebbek között, mint a fiatalabbaknál. A harminc év alatti foglalkoztatott férfiaknak csak az egytizede tartozik ebbe a társadalmi csoportba, a 40–49 éveseknek viszont már csaknem az egyötöde.
A foglalkoztatók és az önálló vállalkozók foglalkoztatottak közötti aránya nemek szerint Társadalmi réteg Foglalkoztatók nagy- és középvállalkozók nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók mezőgazdasági kisfoglalkoztatók Értelmiségiek, szakértők szabadfoglalkozású magasan képzett értelmiségiek szabadfoglalkozású alsó szintű értelmiségiek és magasan képzett technikusi foglalkozású önállók Nem mezőgazdasági egyéni vállalkozók Mezőgazdasági egyéni vállalkozók Összesen
Férfi 5,2 1,3 3,8 0,1 2,4 1,3
Nő 2,6 0,4 2,1 0,0 1,7 0,9
A 2001. évi népszámlálás adatai szerint emelkedett a képzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi – más szóval, a kiszolgá1,1 0,8 9,3 6,0 lói, az asszisztensi – jellegű tevé2,6 0,9 kenységeket végzők aránya. E 19,4 11,2 réteg esetében jelentkeznek legmarkánsabban a korcsoportos különbségek, főleg a férfiaknál. Amíg a 15–29 éves foglalkoztatott férfiak 17 százalékát találjuk ebben a csoportban, addig az ötven éven felülieknél csak 7 százalékos az előfordulási arány. De a nők esetében is markánsak az életkori differenciák: a harminc éven aluliaknak majdnem a fele, az ötven éven felülieknek „csak” a 31 százaléka tartozott ide 2001-ben. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek, korcsoport és nemek szerint Százalék Társadalmi réteg
15–29
30–39
40–49
50–X
4,8
8,9
10,6
17,0
11,4
12,9
12,5
15,5
17,4 9,6 19,6 37,1 100,0
12,2 17,2 17,6 31,1 100,0
7,9 19,2 18,6 31,2 100,0
6,9 18,2 15,7 26,7 100,0
4,8
6,8
7,7
11,0
16,7
20,3
19,2
19,3
47,0 6,1 6,1 19,3 100,0
37,3 9,5 5,1 20,9 100,0
32,5 10,1 5,0 25,5 100,0
30,9 10,5 3,6 24,7 100,0
Férfi Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők Összesen Nő Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők Összesen
2
A betanított és szakképzetlen szolgáltatási munkát végzők foglalkoztatottak közötti aránya korcsoportok szerint
A szakképzett ipari foglalkozásúak, a közvetlen munkairányítók előfordulása már korántsem mutat ilyen mérté20 kű életkori variabilitást. A betanított vagy képzetlen foglalkozásúaknál 15 viszont figyelemre méltóak a korcsoportok szerinti különbségek, leginFérfi 10 kább azért, mert másként jelentkeznek a férfiaknál és másként a nőknél. Nő 5 Amíg a foglalkoztatott férfiak között az életkor emelkedésével visszaesik a betanított és a szakképzetlen foglal0 15–29 30–39 40–49 50–X kozásúak hányada, addig a nőknél éves éppen fordított a helyzet. Mindez leginkább a szolgáltatási munkát végzők részarányváltozásával függ össze. A harminc éven aluli foglalkoztatott férfiak 11 százaléka volt betanított vagy képzetlen szolgáltatási foglalkozású 2001-ben, az ötven éven felülieknél viszont csak 6 százalékos volt ez az arány. A nők esetében egyrészt ennél markánsabbak a korcsoportos különbségek; másrészt az idősebbeknél nagyobb az előfordulási gyakoriság: az ötven éven felüli munkavállalók 16 százalékát találjuk ebben a társadalmi csoportban, míg a harminc éven aluliaknak mindössze 5 százaléka végez ilyen jellegű munkát.
A munkanélküliek és az inaktív keresők társadalmi csoportok szerinti összetétele A mára kialakult feltételek mellett az aktív keresők a népességen belül kisebbségben vannak. Ez a tény előtérbe állítja az inaktívak és a munkanélküliek rétegződésének problémáját. A munkanélküliekre, a nyugdíjasokra, a rokkant nyugdíjasokra, és az egyéb inaktívakra, illetve eltartottakra kiterjedő adatok ebbe engednek betekintést. A munkaerőpiacról kiszorult rokkantnyugdíjasok több mint 40 százaléka korábban betanított vagy szakképzetlen munkásként dolgozott, azaz viszonylag nagy hányaduk már aktív idejében is periferikus, kevés előrelépési lehetőséget kínáló pozícióban volt. Ugyanakkor a férfiaknál nem jelentéktelen a szakmunkás státusból rokkanttá válók aránya (23 százalék) sem, a rokkant nyugdíjas nők egynegyede pedig korábban szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási vagy irodai foglalkozású volt. Az is figyelemre méltó, hogy ebben az aktivitási csoportban viszonylag magas a kisfoglalkoztatók, az önálló vállalkozók hányada: a férfiak 14, a nők 11 százaléka tartozott ide az utolsó foglalkozási státusa szerint. Az öregségi és a hozzátartozói nyugdíjban részesülők társadalmi-foglalkozási helyzet szerinti összetétele ennél valamivel kedvezőbb képet mutat. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a férfiak 21, a nők 11 százaléka nyugdíjazása előtt valamilyen vezetői vagy értelmiségi, hivatalnoki, szakértői pozíciót töltött be, és a rokkant nyugdíjasokénál alacsonyabb azok aránya, akik a munkaerőpiacról való kivonulást megelőzően betanított vagy szakképzetlen munkásként dolgoztak. Azonban nyilvánvaló életkori különbségek vannak az öregségi és egyéb saját jogú nyugdíjban részesülők foglalkozási kompozíciójában. A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi rétegbe tartozók részaránya a fiatal, 50–54 éves, nyugdíjasok között a legmagasabb, és az életkor előrehaladásával visszaesik. Ez – feltehetően – a foglalkozási struktúra időbeli változásával függ össze: a fiatalabb nyugdíjasok között többen vannak olyanok, akik nyugdíjazásuk előtt „modernebb” foglalkozási pozíciókban dolgoztak, mint az idősebbek között. Azok aránya viszont, akik a nyugdíjba vonulásuk előtt vállalkozók, illetve – a férfiak esetében – szakképzetlen munkások voltak az életkor előrehaladásával növekszik. Figyelemre méltó életkori eltérések vannak a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok előfordulási gyakoriságában is. Ezen társadalmi réteg súlya a legfiatalabb nyugdíjasoknál a legkisebb; majd – a férfiaknál fokozatosan, a nőknél hirtelen – megnövekszik, aztán a legidősebbeknél visszaesik. Ennek az életkori profilnak a hátterében többféle magyarázat is meghúzódhat. Az első szerint az ötven éven aluli nyugdíjasok nagy hányada özvegyi jogon kapja az ellátást, és az özvegyek aránya a kedvező társadalmi-foglalkozási státusúak között viszonylag alacsony. A második szerint a korai – a hivatalos korhatár előtti – nyugdíjba vonulás kevéssé
3
jellemző a vezetőkre, értelmiségiekre, hivatalnokokra, ezért alacsonyabb a részarányuk a nagyon fiatal nyugdíjasok között. A legidősebbek között pedig azért fordulnak elő a vezetők, az értelmiségiek kisebb arányban, mert nagy részük évtizedekkel korábban, egy hagyományosabb – a fizikai foglalkozások dominanciáját mutató – foglalkozásszerkezet idején vonult nyugdíjba. A népesség társadalmi rétegek, gazdasági aktivitás és nemek szerint Százalék
Munkanélküli
Társadalmi réteg
Saját jogú Rokkant- öregségi sági és hozzányugdíjas tartozói nyugdíjas
Egyéb inaktív kereső
Egyéb eltartott
Férfi Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők A munkaerőpiacról kiszakadók tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Összesen
0,4
1,4
5,4
0,8
0,4
2,3
6,9
15,3
3,3
2,0
5,2 4,3 13,7 29,2 44,3 31,6 12,7 0,6 100,0
6,6 14,3 22,7 41,3 1,4 1,4 – 5,3 100,0
8,5 14,6 17,3 37,8 0,3 0,3 – 0,8 100,0
5,9 9,4 17,1 36,2 23,1 16,1 7,1 4,2 100,0
5,1 7,0 11,2 22,8 43,5 11,7 31,8 8,0 100,0
0,5
0,9
1,9
0,8
0,7
4,0
6,7
9,5
5,1
3,8
20,8 3,6 4,1 21,6 44,3 32,1 12,2 1,1 100,0
25,0 11,2 7,8 40,7 1,3 1,3 – 6,5 100,0
22,1 12,9 6,3 36,7 0,3 0,3 – 10,2 100,0
23,5 6,5 5,8 32,1 19,1 12,5 6,6 7,1 100,0
16,8 6,7 4,5 19,9 22,3 6,5 15,8 25,4 100,0
Nő Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított vagy szakképzetlen munkát végzők A munkaerőpiacról kiszakadók tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Összesen
4
Egyes társadalmi rétegekbe tartozó nők aránya az öregségi és hozzátartozói nyugdíjasok körében, korcsoport szerint 32% 28% 24% 20%
Vezető, értelmiségi, hivatalnok Szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozású
16% 12% 8% 4% 0%
Kisfoglalkoztatók, vállalkozók Szakképzetlen fizikai foglalkozású
–49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84 85–X éves s
Egyes társadalmi rétegekbe tartozó férfiak aránya az öregségi és hozzátartozói nyugdíjasok körében, korcsoport szerint 32% 28% 24% 20%
Vezető, értelmiségi, hivatalnok Szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozású
16% 12% 8% 4% 0%
Kisfoglalkoztatók, vállalkozók Szakképzetlen fizikai foglalkozású –49 50–54 55–59 60–64 65–69 70–74 75–79 80–84 85–X éves
A munkanélküliek 32 százalékának legalább 12 hónapja nem volt állása a népszámlálási kérdezés idején, 12,5 százalékuk pedig olyan fiatal, aki már nem tanult, de még nem is volt egyetlen munkahelye sem a vizsgálat idejéig. A rövidebb ideje munka nélkül lévő férfiak 29, a nők 22 százaléka az állása elvesztése előtt betanított vagy szakképzetlen munkát végzett. A munkanélküli nők között viszonylag magas – 21 százalékos – azok hányada, akik korábban szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai státusokban dolgoztak. Az önmagukat az egyéb inaktív keresők közé soroló férfiak 16, a nők 12,5 százaléka volt tartósan (legalább 12 hónapja) munka nélkül a felmérés időpontjában; és 7 százalékuk tartozott a „nem tanuló/nem dolgozó” fiatalok közé. Ez utóbbi csoport részaránya egyébként az egyéb eltartottak1) között a legmagasabb. 2001-ben a 15–74 éves népesség 5 százaléka volt munkaerő-piaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetűnek tekinthető. Ide tartoznak a tartósan munka nélkül lévők éppúgy, mint az iskolapadból kikerülő, de elhelyezkedni nem tudó fiatalok. Ez utóbbiak aránya különösen a 20–24 évesek között magas, de a 25–29 éves nők között is több mint 6 százalékos. A tartósan – legalább 12 hónapja – munka nélkül lévők részaránya viszont a középgenerációban – a 30–49 évesek között – a legmagasabb. A 15–19 évesek többsége, mintegy 80 százaléka, még tanul; a 20– 24 évesek egyötödéről mondható el ugyanez.
1)
A tanulókat ez a kategória nem tartalmazza.
5
A munkaerőpiacról kiszakadók, valamint az inaktívak és eltartottak a 15–74 éves népességben korcsoport szerint A megfelelő korúak százalékában Társadalmi réteg
15–19
20–24
25–29
30–39
40–49
50–59
60–74
8,7 0,3 8,4 79,5 79,2
12,0 2,5 9,5 20,4 19,6
7,8 4,1 3,7 2,9 2,1
5,1 5,1 – 1,9 0,2
5,1 5,1 – 1,1 0,1
3,6 3,6 – 0,9 0,0
0,5 0,5 – 1,2 0,2
8,4 0,2 8,2 82,7 82,5
13,2 1,2 11,9 23,5 22,9
8,8 2,4 6,4 2,7 2,2
3,9 3,9 – 3,7 0,3
3,9 3,9 – 2,1 0,1
2,2 2,2 – 2,7 0,0
0,4 0,4 – 9,1 0,1
Férfi A munkaerőpiacról kiszakadók Ebből: tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Ebből: tanuló Nő A munkaerőpiacról kiszakadók Ebből: tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Ebből: tanuló
A tanulókat eltartójuk társadalmi-foglalkozási réteg-hovatartozása szerint csoportosítva jellegzetes életkori különbségek adódnak. Az idősebb – az iskolarendszer magasabb szintjein – tanulók között nagyobb arányban fordulnak elő a felső és középvezetők, a magasan képzett értelmiségi, hivatalnokok gyermekei, mint a fiatalabbaknál, az általános iskolai, illetve középfokú tanulmányaikat végzőknél. Ami a betanított, illetve szakképzetlen foglalkozású szülők gyermekeit illeti, az életkori trend éppen fordított. Mindez azzal függ össze, hogy minél magasabb iskolai szinteket tekintünk, annál szelektívebb az ott tanulók köre – származási szempontból is. A 30 évesnél fiatalabb tanulók eltartójuk társadalmi rétege és korcsoport szerint 35% 30% 25% 20%
Felső és középvezetők, magasan képzett értelmiségiek, hivatalnokok
15%
Betanított és szakképzetlen munkát végzők
10% 5% 0% 0–9
10–14
15–19
20–24
25–29
éves
Képzettségi szempontok A társadalmi-foglalkozási réteghelyzet természetes módon függ össze az iskolázottsággal, a képzettséggel. A felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók több mint 90 százaléka legalább érettségizett, és a férfiak 60, a nők 55,5 százalékának diplomája is van. Már a kategória megnevezéséből is adódik, hogy a magas beosztású hivatalnokok, szakértők szinte mindegyike diplomás; mindössze 5 százalékos azok aránya, akik nem szereztek valamilyen felsőfokú végzettséget. Az alsó szintű vezetők, alacsonyabb beosztású hivatalnokok, a magasabb szintű technikusi, irányítói státusokban dolgozók képzettségi „térképe” már heterogénebb képet mutat, főleg a férfiaknál. Az ide tartozó foglalkoztatott férfiak között kisebbségben vannak a diplomások (47 százalék), 42 százalékuknak
6
van érettségije, és több mint egytizedük a középiskola elvégzéséig sem jutott el. A nőknél valamelyest nagyobb a képzettség és a foglalkozási pozíció közötti megfelelés: a szóban forgó réteghez tartozók 57 százaléka diplomás, és a férfiakénál valamivel alacsonyabb (8 százalék) az érettségivel sem rendelkezők aránya. Ami a szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai, alacsonyabb szintű technikusi foglalkozásúakat illeti, a nők esetében jobban megfigyelhető a képzettség szerinti polarizálódás, mint a férfiak vonatkozásában. Ezt támasztja alá, hogy ugyan a nők 67 százalékának van legalább érettségije (szemben a férfiak 59 százalékával), de 14 százalékuk legfeljebb az általános iskola elvégzéséig jutott el (szemben a férfiak egytizedével). Az is markáns különbség férfiak és nők között, hogy amíg az előbbiek 31 százaléka érettségi nélkül, szakmai oklevéllel2) került ebbe a rétegbe, addig az utóbbiaknál nagyobb az érettségizettek dominanciája. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek és legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint Százalék
Társadalmi réteg
Általános Középiskola 8. iskola KözépFőiskola, Általános évfoérettségi iskola egyetem iskola 8. Összesen lyamnál nélkül, érettséstb. évfolyam alacsoszakmai givel nyabb oklevéllel Férfi
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
100,0
0,1
2,3
7,2
30,3
60,1
100,0
0,0
0,2
0,3
5,4
94,1
100,0
0,0
2,7
8,3
42,4
46,7
100,0 100,0 100,0
0,2 0,4 2,6
9,6 13,0 32,0
31,0 41,4 39,4
50,6 34,5 20,1
8,7 10,7 5,8
100,0 100,0 100,0 100,0
0,3 1,1 7,0 0,9
15,9 30,6 53,2 17,9
65,0 48,5 30,1 37,8
18,1 18,5 9,0 26,6
0,7 1,3 0,7 16,8
100,0
0,1
3,2
4,9
36,3
55,5
100,0
0,0
0,1
0,1
4,6
95,1
100,0
0,0
3,6
4,7
35,1
56,6
100,0 100,0 100,0
0,1 0,5 3,3
13,6 15,1 46,3
19,0 22,9 20,7
61,2 50,5 25,8
6,0 11,0 3,8
100,0 100,0 100,0 100,0
0,6 1,5 3,9 0,7
33,4 48,0 65,7 21,6
43,3 29,3 20,9 18,2
21,8 20,1 9,1 39,4
0,9 1,1 0,3 20,1
Nő Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
2)
A továbbiakban az „érettségi nélkül, szakmai oklevéllel” kategóriával azonos értelemben használjuk a „szakmunkás/szakiskolai végzettségű” megnevezést.
7
A nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, vállalkozók, önfoglalkoztatók egytizede diplomás; a nők fele, a férfiak 35 százaléka pedig érettségizett. A szakképzettséggel nem rendelkezők (legfeljebb 8 általánost végzettek) aránya 13– 14 százalékos. A mezőgazdasági vállalkozók között viszont jóval magasabb az alacsony iskolázottságúak hányada: a férfiak 35, a nők 50 százaléka csak az általános iskola befejezéséig jutott el, ugyanakkor az utóbbiak mintegy 30 százaléka, az előbbiek több mint egynegyede legalább érettségizett. A szakképzettséget igénylő ipari foglalkozásúak iskolázottsági megoszlásában jelentősek a nemek közötti különbségek. A férfiak többsége (65 százaléka) szakmunkás/szakiskolai végzettségű, és mindössze 16 százalékuknak nincs iskolarendszerű képzés keretében megszerzett képesítése. A nőknél ez utóbbiak részaránya jóval magasabb, 34 százalék. A betanított és a szakképzetlen munkát végző nők ugyancsak iskolázatlanabbak férfi kollégáiknál. Amíg az egyszerű – szakképzettséget nem igénylő – foglalkozási pozíciókban dolgozó nők 70 százalékának nincs semmilyen képzettsége (legfeljebb általános iskolát végeztek), addig a férfiak 30 százaléka szakmunkás/szakiskolai végzettségű. Az azonban mind a férfiakra, mind a nőkre igaz, hogy a szakképzetlen munkát végzők egytizedének van legalább érettségije. A magasabb iskolázottság elsősorban a szolgáltatási foglalkozásúakat jellemzi, legalábbis a férfiaknál: a szakképzetlen szolgáltatási, kereskedelmi munkát végző férfiak 16 százaléka legalább érettségizett (szemben az ipari és a mezőgazdasági foglalkozásúak 6, illetve 7 százalékával). Néhány társadalmi réteg esetében megvizsgáltuk azt is, hogy a különböző életkorú foglalkoztatottaknál mekkora a legalább érettségizettek aránya. A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi foglalkozásúaknál az életkor előrehaladásával – ha kismértékben is – növekszik a középiskolai végzettséggel vagy diplomával rendelkezők hányada. Ugyanezt mondhatjuk el a nem mezőgazdasági vállalkozókról, kisfoglalkoztatókról is. Ez arra utal, hogy a fiataloknál az iskolázottság és a társadalmi-foglalkozási réteghelyzet közötti kapcsolat nem olyan erős, mint az idősebbeknél. A fiatalok közül egyre több alacsonyabb iskolázottságú kerül a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi foglalkozásúak, illetve a vállalkozók (az esetek nagy részében az önfoglalkoztatók) közé. A betanított és szakképzetlen foglalkozásúaknál egy U alakú életkori trend figyelhető meg: a 20–24 éves betanított munkát végzők egynegyede legalább érettségizett, majd a középgenerációkban visszaesik az arányuk, az ötven évesnél idősebb foglalkoztatottaknál viszont ismét megemelkedik. Ehhez hasonló mintázat adódik az egyszerű – szakképzetlen – foglalkozásúaknál is. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a viszonylag jól képzett fiatalok nem elhanyagolható hányada kezdi karrierjét a foglalkozási hierarchia alján. A legalább érettségizettek aránya a különböző társadalmi rétegekhez tartozó foglalkoztatottak körében, korcsoportonként A megfelelő korúak százalékában Társadalmi réteg
20–24
25–29
30–39
40–49
50–X
Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők
63,1 42,8 24,5 12,6
63,7 46,0 19,3 8,9
64,7 50,3 20,4 9,3
66,9 51,6 18,5 8,3
75,2 63,0 22,0 12,0
Az eddigiekben azt elemeztük, hogy milyen az egyes társadalmi csoporthoz tartozók iskolázottság szerinti összetétele. A következőkben arra koncentrálunk, vajon a különböző iskolázottságúak milyen társadalmi-foglalkozási csoportokba kerülnek. Az általános iskolát befejezni nem tudó foglalkoztatott férfiak 40 százaléka, a nők csaknem fele szakképzetlen munkásként dolgozik. Az ebbe a képzettségi kategóriába tartozó férfiak 35, a nők 30 százalékát betanított munkás státusban találjuk. Azok, akik eljutottak az általános iskola befejezéséig, előnyösebb társadalmi-foglalkozási pozícióban vannak: a férfiak mintegy fele betanított munkát végez, 16 százalékuk szakképzettséget igénylő ipari munkásként tevékenykedik, és csaknem egytizedüknek van valamilyen nem mezőgazdasági jellegű vállalkozása. Az általános iskolát végzett nők számára a kereskedelmi, szolgáltatási, rutin jellegű szellemi munka kínál elhelyezkedési lehetőséget: csaknem egynegyedüket ilyen munkakörben találjuk.
8
A szakmunkásképzőt, szakiskolát végzett férfiak több mint egyharmadából – ha el tud helyezkedni – szakképzett ipari munkás lesz, a nők 39 százaléka pedig a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúak közé kerül. Lényeges a két nem közötti különbség a betanított munkát végzők arányát illetően is: a szakmunkás (szakiskolai) végzettségű foglalkoztatott férfiak 35 százalékát ebben a rétegben találjuk, a nőknek csak valamivel több mint az egyötödéről mondhatjuk el ugyanezt. Az utóbbiak között viszont magasabb az egyszerű – képzetlen – munkát végzők részaránya. Az ebbe a végzettségi csoportba tartozó férfiak 14, a nők 10 százaléka önálló vállalkozóként, kisfoglalkoztatóként dolgozik. Az érettségizett foglalkoztatott nők döntő többsége (csaknem 60 százaléka) valamilyen szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkát végez, a férfiaknál jóval kisebb, 22 százalékos ez az arány. Ez utóbbiak több mint egynegyede a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok – elsősorban az alacsonyabb beosztásúak – között található; a nők egyötödéről mondható el ugyanez. Figyelemre méltó, hogy a középiskolai végzettségű foglalkoztatott férfiaknak is a 20, a nőknek 9 százaléka betanított vagy képzetlen munkát végez. Az érettségizettekből lesznek a leggyakrabban vállalkozók: a férfiak 19, a nők 11 százaléka tartozik a kisfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók közé. A foglalkoztatottak társadalmi rétegek és legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerinti Százalék Általános Középiskola 8. iskola Általános évfoérettségi iskola 8. lyamnál nélkül, évfolyam alacsoszakmai nyabb oklevéllel
Társadalmi réteg
Középiskola érettségivel
Főiskola, egyetem stb.
Férfi Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
0,3
0,5
0,8
4,7
14,8
0,0
0,1
0,0
1,1
31,2
0,3
1,9
2,8
20,5
35,7
2,4 6,6 8,2 7,0 35,2 40,0 100,0
6,1 9,5 4,9 16,1 46,2 14,8 100,0
9,4 14,3 2,8 31,1 34,7 4,0 100,0
21,9 16,9 2,1 12,3 18,8 1,7 100,0
5,9 8,3 0,9 0,7 2,1 0,2 100,0
0,2
0,4
0,7
2,2
6,7
0,0
0,0
0,0
0,6
23,2
0,4
3,1
4,8
16,8
53,2
6,9 5,6 4,6 4,5 29,7 48,1 100,0
23,2 5,7 2,1 7,8 31,1 26,6 100,0
38,6 10,1 1,1 12,1 22,5 10,0 100,0
57,4 10,4 0,6 2,8 7,1 2,0 100,0
11,1 4,4 0,2 0,2 0,8 0,1 100,0
Nő Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
A főiskolai, egyetemi végzettségű foglalkoztatottak több mint 80 százaléka valamilyen vezetői, szakértői, hivatalnoki munkakört tölt be. A férfiak többségét a felső és középvezetők, a magas beosztású értelmiségiek között találjuk, míg a nőknél az alacsonyabb beosztásokban dolgozók aránya a nagyobb. A diplomás nők több mint egytizede
9
szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkakörökben található, a férfiaknak a 6 százalékáról mondható el ugyanez. A következő táblák korcsoportonként mutatják be a különböző iskolai végzettségű foglalkoztatottak társadalmifoglalkozási rétegek szerinti megoszlását. Ahogyan a fentebbiekben láttuk, a legfeljebb általános iskolai végzettségűek nagy hányada betanított munkásként dolgozik. Ez az arány a tizenéves foglalkoztatottaknál a legmagasabb, az életkor emelkedésével visszaesik. A szakképzetlen foglalkozásúaknál azonban már nem lineáris a trend: a 15–19 évesek egyötöde tartozik ebbe a rétegbe, majd 16 százalékra visszaesik az előfordulási arányszám, az idősebbeknél azután ismét feljebb kúszik. Figyelemre méltó a vállalkozók rétegének a gyarapodása: amíg a képzetlen fiataloknak csak a 3–5 százaléka tevékenykedik önállóként, addig az ötven évesnél idősebbeknek már a 16 százaléka. A legfeljebb az általános iskola 8. évfolyamát végzett foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként Százalék Társadalmi réteg Vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok, technikusok, képzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
15–19
20–24
25–29
30–39
40–49
50–X
17,9 3,3
19,6 5,8
17,7 8,2
16,2 10,3
17,7 10,8
16,4 15,9
10,5 47,7 20,6 100,0
14,1 44,2 16,4 100,0
13,6 42,8 17,7 100,0
12,2 41,1 20,2 100,0
10,4 37,3 23,7 100,0
11,4 32,7 23,7 100,0
A szakmunkás (szakiskolai) végzettségűeknél szintén markáns életkori különbségek adódnak. A 20–24 éveseknek az egynegyedét a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúak között találjuk, míg az ötven évesnél idősebbeknek még az egytizedéről sem mondhatjuk el ugyanezt. Ez – feltehetően – leginkább a foglalkozásszerkezet modernizálódásából következik: az utóbbi évtizedben ezen foglalkozási réteg esetében volt az egyik legdinamikusabb az aránynövekedés, ami természetszerűen elsősorban a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit érintette. Azt is lényeges még kiemelni, hogy minél fiatalabb korosztályt tekintünk, annál magasabb a szakmunkás (szakiskolai) végzettségűek között a betanított munkát végzők aránya. A szakképzetlen foglalkozásúaknál viszont éppen fordított a helyzet. Csakúgy, mint a legfeljebb általános iskolát végzetteknél, az önálló vállalkozók részaránya ez esetben is az idősebb munkavállalóknál a legmagasabb. A középiskolai érettségi nélkül, szakmai oklevéllel rendelkező foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként Százalék Társadalmi réteg Vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok, magas beosztású technikusok, irányítók Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
10
20–24
25–29
30–39
40–49
50–X
3,1
3,9
4,1
4,9
5,3
25,2 7,5 26,0 34,0 4,3 100,0
22,1 13,0 25,1 31,5 4,4 100,0
18,6 17,0 23,8 30,8 5,7 100,0
12,7 19,1 26,1 30,4 6,8 100,0
9,3 19,3 30,2 28,4 7,5 100,0
A 20–24 éves érettségizett foglalkoztatottaknak a fele a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai, technikusi foglalkozásúak csoportjába tartozik, és minél idősebb munkavállalóról van szó, annál alacsonyabb ez az arányszám. Figyelemre méltó a betanított és a szakképzetlen munkát végzőknek az életkori csoportok szerinti arányváltozása. Amíg a 20–24 évesek 18 százaléka csak ilyen jellegű munkát tudott találni, addig a legidősebbeknek „csak” a 13 százaléka kényszerül képzetlen foglalkozási pozícióba. Ez arra utal, hogy a viszonylag jól képzett fiatalok között egyre többen lehetnek olyanok, akik a munkapiaci karrierjüket kénytelenek alacsonyabb szintű foglalkozási státusokban kezdeni; a képzettség és a foglalkozási helyzet közötti meg nem felelés azonban az életút folyamán az egyének egy részénél – feltehetően – korrigálódik. Az is nagyrészt az ún. életúthatásnak köszönhető, hogy az életkor emelkedésével egyre többen tartoznak a vezetők, értelmiségiek, hivatalnokok közé. A 20–24 éveseknél még 20 százalék alatt van ez az arány, az ötven évnél idősebbeknek viszont már csaknem a 30 százaléka tölt be ilyen jellegű társadalmi-foglalkozási státust. A középiskolai érettségivel rendelkező foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként Százalék Társadalmi réteg Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított és szakképzetlen munkát végzők Összesen
20–24
25–29
30–39
40–49
50–X
1,6
3,0
3,7
4,9
6,6
16,8
18,4
16,9
18,3
22,3
50,3 6,2 7,4 17,7 100,0
47,0 11,8 6,6 13,2 100,0
41,7 16,5 6,9 14,2 100,0
39,3 17,1 7,1 13,3 100,0
34,4 16,7 7,1 12,9 100,0
Összességében nincs jelentős életkori különbség abban, hogy a diplomások mekkora hányada tartozik a vezetők, hivatalnokok, szakértők közé; azonban abban már igen, hogy milyen szintű státusokat töltenek be. A fiataloknak a 28, az ötven éven felülieknek a 33 százalékát találjuk a magasan képzett szakértők, magas beosztású hivatalnokok között. Ennél látványosabbak a korcsoportonkénti eltérések a felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók tekintetében: a 25–29 éves foglalkoztatottaknak csak a 4,5 százaléka tartozik ide, a legidősebbeknek viszont a 16 százaléka sorolható ehhez a társadalmi réteghez. A főiskolai, egyetemi végzettségű foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, korcsoportonként Százalék Társadalmi réteg
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Szakképzett ipari, betanított és szakképzetlen munkát végzők Összesen
25–29
30–39
40–49
50–X
4,5
8,7
12,8
15,7
27,9
25,1
25,1
33,0
48,2
49,1
45,1
35,4
13,3 3,6 2,5 100,0
8,8 6,6 1,7 100,0
6,7 8,4 1,8 100,0
5,6 8,2 2,1 100,0
11
Az előbbiek ellentettjeként viszont a fiatalabbaknál magasabb az alsó vezetői, az alacsonyabb beosztású hivatalnoki, az alacsonyabb képzettséget kívánó értelmiségi foglalkozásokban tevékenykedők aránya. Figyelemre méltó az is, hogy a diplomás 25–29 évesek 16 százaléka felsőfokú képzettséget nem kívánó foglalkozási csoportokban dolgozik (szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkát végez, illetve szakképzett vagy szakképzetlen ipari foglalkozásokban tevékenykedik). Az iskolai végzettség, a képzettség nemcsak azt befolyásolja, hogy ki, milyen foglalkozási pozícióban helyezkedik el, hanem azt is, hogy egyáltalán el tud-e helyezkedni. 2001-ben az általános iskolát befejezni nem tudó 15–74 évesek 6 százaléka volt tartósan munka nélkül, illetve tartozott azok közé a fiatalok közé, akik már kikerültek az iskolapadból, de még nem volt rendszeres munkájuk. Természetszerűen a harminc év alattiak között a legmagasabb az arányuk: a legfeljebb az általános iskola 7. osztályát elvégző férfiak egynegyede, a nők 40 százaléka tartozik a munkaerő-piaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetűek közé. Az idősebbeknél ugyan alacsonyabb a munkapiacról kiszakadók hányada (már csak azért is, mert náluk értelemszerűen eltűnik a „nem tanuló/nem dolgozó fiatalok” kategóriája), de az általános iskolai végzettséggel sem rendelkező 30–39 éves férfiak 14,5, a nők 9,3; a 40–49 évesek mintegy egytizede képtelen megkapaszkodni a munkaerőpiacon. Az iskolai végzettség emelkedésével csökken a munkapiacról kiszakadók hányada, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy még a fiatal diplomás férfiaknak is az 5, a nőknek pedig a 7 százaléka tartozott ebbe a csoportba 2001-ben. A 15–74 éves, munkaerőpiacról kiszakadók legmagasabb befejezett iskolai végzettség és korcsoport szerint Százalék
Korcsoport
Általános iskola 8. évfolyamnál alacsonyabb
Általános iskola 8. évfolyam
Középiskola érettségi nélkül, szakmai oklevéllel
Középiskola érettségivel
Főiskola, egyetem stb.
Férfi 15–29 30–39 40–49 50– X
24,9 14,5 12,0 1,4
11,0 10,6 8,9 2,1
9,1 5,0 5,1 4,2
7,0 2,4 3,1 1,9
5,4 0,7 1,1 1,0
11,9 6,6 5,4 1,2
9,0 4,5 4,0 2,8
7,6 2,9 3,1 1,6
6,8 0,7 0,9 0,8
Nő 15–29 30–39 40–49 50– X
39,5 9,3 10,1 0,6
Az iskolai végzettség mellett a munkaerő-piaci esélyeket más típusú tudások, szakképesítések megléte, illetve hiánya is befolyásolja; ezek közül az egyik legfontosabb a nyelvtudás. A foglalkoztatottak 24 százaléka beszél legalább egy idegen nyelven, és ez az arány különösen is magas a szellemi foglalkozásúaknál. A magas beosztású értelmiségiek, szakértők 70 százaléka tárgyalóképes valamilyen idegen nyelven, 32 százalékuk pedig legalább két nyelven beszél. A nagy- és középvállalkozóknál, a vezetőknél, az alsó szintű hivatalnokoknál alacsonyabb (mintegy 45 százalék) ez az arány. Ennél is kevesebben beszélnek nyelveket a szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozásúak, illetve a nem mezőgazdasági vállalkozók között (kb. egynegyedük). A különböző fizikai foglalkozási rétegekbe tartozók idegennyelvtudásában alig-alig vannak különbségek; talán a szakképzetlen munkát végzőket emelhetjük ki mint olyan csoportot, ahol különösen is alacsony a nyelvet beszélők hányada (6 százalék). Figyelemre méltó, hogy a munkaerőpiacról kiszakadók (a tartósan munka nélkül lévők és a nem tanuló, nem dolgozó fiatalok) 5 százaléka nemcsak egy nyelven beszél; a tanulóknak pedig több mint egyötödéről mondhatjuk el ugyanezt.
12
A különböző társadalmi csoportokhoz tartozók idegennyelv-ismeret szerint Százalék Társadalmi réteg
Összesen
Nem beszél nyelvet
Egy
Kettő vagy több
nyelvet beszél
Foglalkoztatott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Foglalkoztatott összesen 15–74 éves Munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Ebből: tanulók
100,0
53,9
29,0
17,1
100,0
29,8
38,5
31,7
100,0
55,9
28,2
15,8
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
74,4 76,7 92,7 90,3 90,3 94,2 75,7
18,7 17,0 5,9 8,2 7,8 4,8 16,7
6,8 6,3 1,4 1,5 1,9 1,0 7,6
100,0 100,0 100,0
82,9 54,3 45,0
11,9 27,6 33,0
5,2 18,1 22,0
A munkavégzés különböző szempontjai A következő tábla a különböző társadalmi rétegekhez tartozók nemzetgazdasági ágak szerinti megoszlását mutatja. A felső és középvezető, a nagy- és középvállalkozó férfiak 36 százaléka az iparban, egynegyede a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, illetve a szállítmányozás, a közlekedés területén dolgozik, egytizedük pedig a pénzügyi és a gazdasági szolgáltatások területén fejti ki a tevékenységét. A magasan képzett értelmiségiek, hivatalnokok többsége a közigazgatásban, az egészségügyben, illetve az oktatásban dolgozik, különösen igaz ez a nőkre (63 százalékukat találjuk itt), de az átlagosnál többen tevékenykednek a gazdasági szolgáltatások területén is. Az alsó szintű vezetők, az alacsonyabb beosztású hivatalnokok jelentős hányada szintén olyan munkahellyel rendelkezik, amely a közszférához tartozik, ez ebben az esetben is leginkább a nőkre igaz. A szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozásúak nagy részének – nyilvánvalóan – a vendéglátás, a szállítmányozás, a kereskedelem területén van a munkahelye, emellett a foglalkoztatott nők 33, a férfiak egynegyede a közigazgatásban, illetve az oktatásban, egészségügyben dolgozik. A nem mezőgazdasági vállalkozók csaknem fele szintén a kereskedelemben, illetve a vendéglátásban tevékenykedik, de a nők között az átlagosnál többen dolgoznak a pénzügyi és a gazdasági szolgáltatásokban, illetve végeznek különböző típusú személyi szolgáltatásokat. A vállalkozó férfiak 37 százaléka viszont az iparhoz kötődik. Magától értetődő, hogy a közvetlen munkairányítók és a szakképzett ipari foglalkozásúak több mint háromnegyede az ipari ágazatokban dolgozik. Ugyanez igaz a betanított munkásokra is, csak az előfordulási arányok kisebbek. A szakképzetlen fizikai foglalkozásúak esetében jelentősek a két nem közötti különbségek: amíg a férfiak 42 százaléka szintén az iparban dolgozik, addig a nőknek csak az egyötödéről mondhatjuk el ezt. A képzetlen munkás nők legnagyobb hányada (46 százaléka) a közszféra alkalmazottja.
13
A foglalkoztatottak társadalmi rétegek, a munkáltató ágazata és nemek szerint Százalék
Társadalmi réteg
Összesen
Mezőgazdaság
Ipar
Kereskedelem, vendéglátóipar, szállítás, távközlés
Pénzügyi és gazdasági szolgáltatás
Egyéb Közigaz- személyi és gatás, oktatás, közösségi egészszolségügy gáltatás
Férfi Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
100,0
6,3
36,3
26,2
11,8
14,5
5,0
100,0
2,4
20,2
7,4
21,8
41,2
7,1
100,0
2,3
31,0
18,5
14,5
26,8
6,8
100,0
1,1
16,0
48,7
7,4
24,5
2,3
100,0
4,3
36,9
44,2
11,2
0,5
2,9
100,0
91,3
1,1
6,9
0,5
0,0
0,2
100,0 100,0 100,0 100,0
2,2 10,7 10,9 7,7
74,1 40,9 42,3 39,9
16,2 25,1 16,9 26,0
2,3 9,8 5,8 9,3
3,8 10,4 17,6 13,6
1,4 2,9 6,4 3,5
Nő Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
100,0
1,7
16,2
25,6
11,3
39,0
6,2
100,0
0,6
8,8
7,1
15,7
63,1
4,8
100,0
0,7
15,8
12,9
9,4
55,6
5,6
100,0
1,4
13,1
38,6
10,9
32,7
3,3
100,0
3,5
14,3
48,1
16,0
1,9
16,3
100,0
97,1
0,7
1,5
0,4
0,0
0,2
100,0 100,0 100,0 100,0
1,2 4,9 2,7 2,9
81,7 62,7 20,2 24,5
9,1 11,5 15,9 25,0
1,7 4,4 9,6 9,7
4,9 14,4 46,1 33,1
1,4 2,0 5,5 4,8
A következő tábla a munkaidő-flexibilitás előfordulásáról tudósít a különböző társadalmi rétegekben. A foglalkoztatott férfiak nem egészen 3 százaléka dolgozik hetente legfeljebb 35 órát munkahelyén; a nőknél magasabb, mintegy 9 százalékos ez az arány. Az átlagosnál többeknek van rövidebb munkaidejük a magasan képzett értelmiségiek, szakértők, valamint az alsó szintű vezetők, alacsonyabb beosztású hivatalnokok között. De a szakképzetlen munkás nők 13 százaléka is olyan munkarendben dolgozik, amelyben a szokásos heti munkaidő nem haladja meg a 35 órát. Nyilvánvaló, hogy a kötetlen munkarend leginkább a vállalkozókra jellemző: a mezőgazdaságban tevékenykedők mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy nincsenek munkaidő-kötöttségei; a nem mezőgazdasági önállóknál kisebb ez az arányszám (a férfiaknál 38, a nőknél 28 százalék). Figyelemre méltó, hogy a felső és középvezető,
14
illetve nagy- és középvállalkozó férfiak egyötöde, a magasan képzett értelmiségiek, szakértők 17 százaléka definiálta a munkarendjét kötetlennek. A hasonló társadalmi-foglalkozási rétegekbe tartozó nőknél ugyan alacsonyabbak ezek az arányok, de még így is csaknem kétszeresei a nők átlagának (ami 6 százalék). A kötetlen munkaidő legkevésbé a szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási, irodai foglalkozásúaknál, a szakképzett ipari munkásoknál, közvetlen munkairányítóknál, valamint a betanított munkát végzőknél fordul elő. A szakképzetlen fizikai foglalkozásúak esetében jellegzetesek a két nem közötti különbségek: amíg a nőknél itt az egyik legalacsonyabb a kötetlen munkarendben dolgozók részaránya, addig a férfiaknál csaknem az átlaggal megegyező azok aránya, akik nem egy pontosan meghatározott időkeretben végzik munkájukat. A hetente legfeljebb 35 órát és a kötetlen munkarendben dolgozók aránya a foglalkoztatottakon belül társadalmi rétegek és nemek szerint Férfi Társadalmi réteg
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
legfeljebb 35 órát
Nő kötetlen munkarendben
legfeljebb 35 órát
kötetlen munkarendben
1,1
20,9
2,5
11,1
6,5
16,8
14,2
10,1
4,3
11,2
13,9
5,2
3,3 2,6 2,5 1,5 2,1 5,4 2,8
6,8 38,1 48,8 4,6 7,1 12,1 13,7
6,8 7,4 4,9 4,7 5,3 12,9 8,6
2,3 27,7 52,2 1,8 2,3 2,2 5,9
A foglalkoztatott férfiak 35, a nők 24 százaléka napi ingázó. Arányuk különösen magas a szakképzett ipari foglalkozásúak és a betanított munkát végzők között. Magától értetődően a mezőgazdasági vállalkozóknál a legalacsonyabb azok hányada, akiknek a munkahelye/telephelye nem a lakóhelyükön van. Az átlagosnál alacsonyabb a napi ingázók aránya a magasan képzett értelmiségieknél, hivatalnokoknál, csakúgy, mint a felső és középvezetőknél, a nagy- és középvállalkozóknál. A napi ingázók aránya a foglalkoztatottak között társadalmi rétegek és nemek szerint Százalék Társadalmi réteg
Férfi
Nő
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
27,8 21,6
20,7 16,4
30,8 33,2 28,8 7,8 46,0 38,7 33,8 34,6
22,0 24,0 14,0 5,2 32,7 35,5 24,1 24,2
15
Az alkalmi munkát végzők aránya a különböző társadalmi rétegekhez tartozóknál nemek szerint Százalék Társadalmi réteg Foglalkoztatott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Foglalkoztatott összesen 15–74 éves összesen ebből: A munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak
Férfi
Nő
2,7 4,1
2,3 3,5
3,9 3,7 3,2 10,5 4,9 5,5 14,5 5,1
3,3 2,6 2,5 13,6 2,7 3,2 4,5 3,1
7,0
3,7
22,4 7,8
8,6 5,6
Figyelemre méltó rétegkülönbségek vannak az alkalmi, a kiegészítő munkavégzés előfordulásában is. A munkaerőpiacról kiszakadó férfiak (a tartósan munka nélkül lévők, azok a nem tanuló fiatalok, akiknek még nem volt állásuk) több mint egyötöde végzett a kérdezést megelőző egy évben valamilyen alkalmi munkát; a nőknél ez az arány még a 10 százalékot sem éri el. A foglalkoztatottak átlagát jóval meghaladó a mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók részvétele az ilyen jellegű tevékenységekben: a nők 14, a férfiak 10,5 százaléka tett említést valamilyen kiegészítő jövedelemszerző munkáról. A férfiak esetében még a szakképzetlen munkát végzőket kell kiemelnünk, mint olyan csoportot, ahol csaknem a foglalkoztatotti átlag háromszorosa az alkalmi munkákat végzők hányada. A felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók között vannak a legkevesebben az alkalomszerű, megbízásos munkát végzők. A mezőgazdasági munkát végzők aránya a nem mezőgazdasági rétegekbe tartozók között, társadalmi rétegek és nemek szerint Százalék Társadalmi réteg Foglalkoztatott Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Foglalkoztatott összesen 15–74 éves összesen ebből: A munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak
16
Férfi
Nő
17,5 12,7
14,7 8,8
16,9 15,4 16,5 20,2 23,3 21,8 19,0
16,7 16,3 14,5 20,0 23,8 25,3 17,8
19,7
18,0
18,3 10,4
15,4 11,7
A nem mezőgazdasági rétegekbe tartozó foglalkoztatott férfiak mintegy egyötöde, a nők 18 százaléka végzett a felvételt megelőző évben valamilyen mezőgazdasági jellegű munkát is. Különösen magas ez az arány a betanított és a szakképzetlen fizikai foglalkozásúaknál. De figyelemre méltó, hogy a jó társadalmi pozícióban lévő felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozó férfiak 17,5 százaléka is végez ilyen jellegű munkát.
Demográfiai szempontok A családi kapcsolatokat illetően két jellemzőt emelünk ki: az élettársi kapcsolatban élők és az elváltak arányát. Mindkét vonatkozásban lényeges rétegkülönbségek mutathatók ki.
Az élettársi kapcsolatban élők aránya néhány társadalmi rétegben a 15–74 évesek között, nemek szerint Munkaerőpiacról kiszakadók Szakképzetlen munkát végzők Nő
Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Szakképzett kereskedelmi szolgáltatási foglalkozásúak
Férfi
Magasan képzett értelmiségiek, szakértők Mezőgazdasági vállalkozók 0%
2%
4%
6%
8%
10%
12%
14%
16%
18%
Legtöbben a munkaerőpiacról kiszakadók (a tartósan munka nélkül lévők és a már nem tanuló, de még nem dolgozó fiatalok) közül élnek élettársi kapcsolatban: a nők 16, a férfiak 12 százaléka. Általánosságban elmondható, hogy minél feljebb haladunk a társadalmi ranglétrán, annál alacsonyabb a nem hivatalos párkapcsolatban élők részaránya. Ez alól csak a mezőgazdasági vállalkozók képeznek kivételt, ahol a férfiaknak 6, a nőknek 3 százaléka él élettársi kapcsolatban. A házasságkötés nélküli együttélések előfordulásában megmutatkozó rétegkülönbségek több okra is visszavezethetők. Az egyik kétség kívül az eltérő korszerkezet. A munkaerőpiacról kiszakadók jelentős hányada a fiatal korosztályokhoz tartozik, akik között az elmúlt évtizedben megnövekedett a házasság előtti együttélések aránya; míg a mezőgazdasági önállóak nagy része idősebb, vagy legalábbis a középgeneráció tagja. Ezen túlmenően az is feltételezhető, hogy a munkaerő-piaci – és ebből következően egzisztenciális – szempontból hátrányos helyzetűek, éppen a megfelelő anyagi források híján, inkább „kénytelenek“ a kisebb elkötelezettséget, felelősségvállalást megkövetelő élettársi kapcsolatot választani, mint a házasságot. Különösen igaz ez a fiatalok első párkapcsolat-teremtésére. Az elváltak arányát illetően a férfiaknál az élettársi kapcsolatok előfordulásához hasonló rétegkülönbségek adódnak. Azaz a kedvezőtlenebb társadalmi pozícióban lévőknél nagyobb az elváltak aránya, mint a kedvezőbb státusúaknál; és a mezőgazdasági önállók jelentik azt a réteget, ahol a legkevesebb elvált férfit találjuk. Ez az utóbbi megállapítás ugyan a nőkre is igaz, egyébként azonban náluk a foglalkozási státus és a kapcsolatfelbomlás kockázata között gyengébb az összefüggés. A magasan képzett értelmiségieknek, szakértőknek, hivatalnokoknak éppúgy valamivel több mint a 12 százaléka vált el, mint a szakképzetlen munkás nőknek. Ezek a tendenciák azt jelzik, hogy a férfiaknál a jó munkaerő-piaci–foglalkozási pozíciónak házasságmegóvó szerepe van, míg a nőknél a karrierlehetőségeket kínáló, magas társadalmi státus és a kedvezőtlenebb jövedelmi lehetőségeket kínáló szakképzetlen foglalkozási pozíció is magában hordozza a családfelbomlás veszélyét.
17
Az elváltak aránya néhány társadalmi rétegben a 15–74 évesek között, nemek szerint
Munkaerőpiacról kiszakadók Szakképzetlen munkát végzők Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak
Nő
Szakképzett kereskedelmi szolgáltatási foglalkozásúak
Férfi
Magasan képzett értelmiségiek, szakértők Mezőgazdasági vállalkozók 0%
2%
4%
6%
8%
10%
12%
14%
A társadalmiréteg-különbségek a gyermekszám alakulásában is tetten érhetők. A mezőgazdasági önálló és a szakképzetlen munkát végző nőknél a legalacsonyabb a gyermektelenek aránya (az előbbiek 6, az utóbbiak 9 százalékának nincs gyermeke); és itt vannak a legtöbben a három- vagy annál több gyermekesek. A kétgyermekesek részaránya a szellemi foglalkozásúaknál és a foglalkoztatóknál, a vállalkozóknál a legmagasabb. A gyermekszámkülönbségekben szerepe van a társadalmi rétegenként eltérő korszerkezetnek, a házasok arányának éppúgy, mint a különböző társadalmi-foglalkozási helyzetekhez kapcsolódó anyagi erőforrásoknak, kulturális magatartásformáknak. A 15–74 éves nők társadalmi rétegek és az élve született gyermekek száma szerint Százalék Társadalmi réteg
Összesen
0
1–2
3–X
gyermekkel Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Összesen
100,0 100,0
18,3 30,0
73,9 60,3
7,8 9,8
100,0
23,9
66,9
9,3
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
23,7 14,8 6,4 16,4 14,7 8,9 35,0 77,3 26,7
66,3 70,8 63,1 67,2 62,4 62,0 48,0 14,0 58,1
10,0 14,4 30,4 16,4 22,9 29,1 17,0 8,7 15,1
Területi jellemzők A területi-lakóhelyi jellemzőket tekintve a markáns különbségekre kell felhívnunk a figyelmet. Az urbanizációs lejtőn lefelé haladva csökken a szellemi foglalkozásúak aránya. Amíg a fővárosban élő 15–74 évesek egytizede tartozik a magasan képzett értelmiségiek, hivatalnokok, a felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók közé, addig a községekben élőknél ez az arány mindössze 2 százalék. Valamelyest kisebbek az aránykülönbségek az alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek és a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúak vonatkozásában. A nem mezőgazdasági vállalkozók, önfoglalkoztatók előfordulási arányában nincsenek lényeges településtípusbeli
18
differenciák. Nem így a betanított és a szakképzetlen munkát végzők részarányában: összességében a községekben élők 37, a fővárosban lakók 16 százaléka sorolható ehhez a társadalmi csoporthoz. A községekben magasabb (6 százalék) a munkaerő-piaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetűek hányada is, mint a fővárosban vagy a megyeszékhelyeken. A 15–74 éves népesség társadalmi rétegek szerint, településtípusonként Százalék Társadalmi réteg Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Munkaerőpiacról kiszakadók Ebből: tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Összesen
Budapest
Megyeszékhely, mjv.
2,8
2,3
1,7
1,0
6,9
4,5
2,4
1,1
17,6
13,8
10,5
6,8
23,9 8,5 0,2 8,7 10,3 5,5 3,8 1,8 2,0 11,7 100,0
21,5 7,2 0,6 9,7 15,3 7,3 4,3 2,4 1,9 13,5 100,0
18,1 8,0 2,1 11,3 19,6 9,5 5,1 2,9 2,3 11,5 100,0
14,0 7,8 5,0 11,3 24,7 12,1 6,0 3,2 2,7 10,3 100,0
Többi város
Község
A településtípusok szerinti különbségek még szembetűnőbbek, amikor a foglalkoztatottakra és ott is csak a legfiatalabbakra koncentrálunk. A Budapesten élő 15–29 éves foglalkoztatottak 30 százaléka vezető vagy értelmiségi, illetve szakértő; ez az arány a községekben élő kortársaiknál alig haladja meg a 10 százalékot. Valamelyest kisebb – de még így is több mint 10 százalékpontos – részaránykülönbség van a fővárosiak és a községekben élők között a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúakat illetően, az előbbiek javára. A 15–29 éves foglalkoztatottak társadalmi rétegek szerint, településtípusonként Százalék Társadalmi réteg Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
Budapest
Megyeszékhely, mjv.
8,9
6,3
3,8
2,0
21,3
15,2
12,2
8,8
36,2 7,9 0,1 8,9 12,7 3,9 100,0
32,2 7,4 0,3 12,5 22,0 4,0 100,0
29,0 7,4 1,1 15,5 26,1 4,9 100,0
24,9 6,2 2,0 16,9 32,6 6,5 100,0
Többi város
Község
19
Amíg a fővárosban élő fiatal foglalkoztatottak 9 százaléka szakképzett ipari foglalkozású, addig a városokban 15,5, a községekben 17 százalékuk az. A betanított munkát végzők esetében ennél jóval markánsabbak a különbségek: a budapesti foglalkoztatott fiataloknak csak a 13 százaléka tartozik ebbe a rétegbe, míg a községekben élő kortársaik 33 százaléka végez valamilyen betanított munkát. Ha a lakóhelyet nem közigazgatási státusa alapján tipizáljuk, hanem az adott kistérség tényleges gazdasági fejlettségi színvonalát vesszük figyelembe, szintén lényeges területi differenciák adódnak.3) Ezek a különbségek leginkább a szellemi foglalkozásúak arányszámaiban érhetők tetten. Amíg a gazdasági szempontból nagyon fejlett térségekben a 15–74 évesek 44 százaléka végez valamilyen szellemi, szolgáltatási munkát, addig a fejletlen területeken élők 22 százalékáról mondhatjuk el ugyanezt. A szakképzett ipari foglalkozásúak és a közvetlen munkairányítók, valamint a nem mezőgazdasági vállalkozók esetében minimálisak a lakóhely fejlettségi színvonala szerinti eltérések. A betanított munkát végzőknél igazán lényeges különbség csak a nagyon fejlett és a fejlett, illetve a fejlett és a közepesen fejlett kistérségek között vannak. A réteg részaránya a fejletlenebb területeken 23 százalék körül mozog. A szakképzetlen munkát végzőknél, illetve a munkaerő-piaci szempontból leginkább hátrányos helyzetűeknél viszont erőteljesebbek a lakóhely fejlettsége szerinti különbségek: minél fejletlenebb kistérséget tekintünk, annál magasabb a kedvezőtlen társadalmi-foglalkozási helyzetűek aránya. A 15–74 éves népesség társadalmi rétegek és a lakóhelyi kistérség fejlettségi szintje szerint Százalék Társadalmi réteg Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Összesen
Dinamikusan fejlődő
Fejlődő
Felzárkózó Stagnáló
Lemaradó
7,5
4,4
2,9
2,6
2,0
14,6
10,6
8,4
7,7
6,7
21,9 8,3 0,8
18,4 7,3 2,2
15,6 7,9 4,1
14,4 7,7 4,1
13,0 7,2 4,9
9,8 14,5 7,0 3,7 11,8 100,0
10,9 19,8 9,5 5,1 11,8 100,0
11,5 23,0 10,6 5,0 11,0 100,0
11,1 22,9 11,4 6,6 11,5 100,0
10,4 22,9 13,0 8,7 11,2 100,0
A társadalmi-foglalkozási rétegszerkezet lakóhelyi kistérségi különbségeit mutatják a mellékletben szereplő kartogramok. A felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók, a magasan képzett értelmiségiek, szakértők, hivatalnokok foglalkoztatottakon belüli részaránya egyrészt a nagyvárosokban (Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon); másrészt a főváros körüli agglomeráció bizonyos részein (a szentendrei, a pilisvörösvári és a budaörsi kistérségben), harmadrészt pedig Budapesten a legmagasabb. Magában a fővárosban további lényeges területi különbségek fedezhetők fel. A legtöbb felső és középvezető, nagy- és középvállalkozó a II. és a XII. kerületben él (az itt lakó foglalkoztatottak 9 százaléka tartozik ebbe a társadalmi csoportba). A jól képzett értelmiségiek, szakértők e két kerületen kívül még az I. kerületben fordulnak elő a legmagasabb arányban (az itt élő foglalkoztatottak több mint egyötöde sorolható ide). A felső és középvezetők, a nagyvállalkozók, a magasan képzett értelmiségiek legkisebb valószínűséggel a főváros X., XV., XVIII., XX., XXI. és XXIII. kerületét választják lakóhelyül.
3)
A statisztikai kistérségek fejlettségi besorolását a következő forrást felhasználva végeztük: Faluvégi Albert: A magyar kistérségek fejlettségi különbségei. Területi Statisztika, 2000. (40.) évfolyam, 4. szám
20
Az alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok „fővárosi térképe” alig-alig különbözik magasabb beosztású, jobban képzett társaik lakóhelyi szegregációjától. Ha kistérségenként vizsgálódunk, a megyeszékhelyeket és a főváros környéki agglomerációs területeket kell kiemelnünk, mint olyan településeket, ahol magas – 15 százalék feletti – a réteg előfordulási gyakorisága. A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúak szintén elsősorban a nagyobb városokban és a főváros környékén élnek. Budapesten a IV., a XV., a XIX. és a XXI. kerületben lakik a legtöbb ilyen munkát végző foglalkoztatott (a dolgozók több mint 30 százaléka tartozik ehhez a társadalmi csoporthoz). A közvetlen termelésirányítók, a szakképzett ipari foglalkozásúak részaránya viszont éppen a nagyvárosokban a legkisebb, és az északmagyarországi kistérségekben a legnagyobb. A fővárosban nagyon erősen koncentrálódnak a X., XVII., XVIII., XXI. és a XXIII. kerületre. A betanított és szakképzetlen fizikai foglalkozásúak részaránya Budapesten, a főváros környéki agglomerációban, valamint olyan nagyvárosokban, mint Pécs, Szeged vagy Miskolc a legalacsonyabb. A réteg foglalkoztatottakon belüli aránya viszont 36 százaléknál magasabb a nyugat- és a közép-dunántúli kistérségek legtöbbjében. A fővárosban ugyanazokban a kerületekben él a legtöbb szakképzetlen munkás, amelyekben a képzett ipari foglalkozásúak előfordulása is az átlagot meghaladó. A belső kerületek közül a VIII-dikat emelhetjük ki, ahol a fővárosban az egyik legmagasabb a betanított és képzetlen foglalkozásúak hányada. A munkaerő-piaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetűek térbeli elrendeződését vizsgálva, az észak-alföldi, az észak-magyarországi kistérségeket, valamint néhány dél-baranyai régiót kell megemlítenünk, mint olyanokat, ahol relatíve magas a munkaerőpiacról kiszakadók aránya. Budapesten a tartós munkanélküliség, az inaktivitás leginkább a VIII. és a VII. kerületre koncentrálódik. Figyelemre méltó a kisfoglalkoztatók, az önálló vállalkozók lakóhelyi elrendeződése is. Legmagasabb arányban a főváros környékén, a Balaton körül és a Duna vonalán elterülő kistérségekben élnek. Budapesten az átlagnál magasabb részarányban laknak a külső kerületekben, de a II. kerületben is viszonylag magas az önállók előfordulási gyakorisága.
Lakóövezeti és lakásjellemzők A következő tábla a különböző társadalmi csoportokhoz tartozók lakóövezeti jellemzőiről tájékoztat. A felső és középvezetők, a nagy- és középvállalkozók, valamint a magasan képzett szakértők, hivatalnokok esetében a leggyakoribb a villanegyed vagy társasházi lakókörnyezet. A vezetőknél az egyik legmagasabb a családi házban lakók részaránya is, és az értelmiségiek között élnek a legtöbben hagyományos városi környezetben. Az alsó vezetőknél, az alacsonyabb beosztású hivatalnokoknál, a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi foglalkozásúaknál viszont az átlagot jóval meghaladóbb a lakótelepeken élők aránya. A nem mezőgazdasági vállalkozók, kisfoglalkoztatók legtipikusabb lakóhelye a családi házas övezet, míg a mezőgazdasági önállók – értelemszerűen – leginkább falusias környezetben laknak. Az átlagot meghaladó a falusias övezetben élők részaránya a betanított és a szakképzetlen munkát végzőknél is, és az utóbbiak 4,6 százaléka lakik külterületi, szociálisan nem megfelelő lakókörnyezetben. Viszonylag magas ez az arány a munkaerőpiacról kiszakadóknál is, jelezve, hogy a hátrányos munkapiaci helyzet az esetek egy részében nagyon előnytelen lakóhelyi környezettel párosul.
21
A 15–74 éves népesség társadalmi rétegek és a lakóövezet jellege szerint Százalék
Társadalmi réteg
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők A munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Összesen
Összesen
Városias
Lakótelepi
KülVillaneterületi, gyed és Családi- Falusias szociálitársas- házas jellegű san nem házi megfelelő
100,0
16,8
21,9
6,2
44,0
9,5
1,6
100,0
25,7
25,0
8,5
34,4
5,4
1,2
100,0
18,3
27,4
3,9
38,0
11,0
1,4
100,0 100,0 100,0
14,7 11,6 1,9
27,3 16,0 1,7
1,9 2,2 0,2
39,4 47,0 37,3
14,9 21,0 49,4
1,9 2,3 9,5
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
10,0 8,6 9,4 10,2 12,2 12,3
19,3 15,9 13,1 15,3 19,5 19,9
0,8 0,6 0,4 1,0 2,4 1,9
44,2 41,1 40,6 38,6 41,6 40,8
23,1 30,2 31,9 29,8 21,3 22,1
2,6 3,7 4,6 5,2 3,0 3,0
A lakás komfortosságát tekintve szintén nagyok a társadalmi rétegek szerinti különbségek. 2001-ben félkomfortos, komfort nélküli vagy szükséglakásban élt a 15–74 éves népesség 16 százaléka. Különösen magas volt ez az arány a munkaerőpiacról kiszakadók – a tartósan munka nélkül lévők, a nem tanuló, elhelyezkedni képtelen fiatalok – között (31 százalék), de a mezőgazdasági vállalkozók 30 százaléka is nagyon alacsony komfortfokozatú lakásban élt. A társadalmi-foglalkozási hierarchia másik pólusán – a felső és középvezetők, a magas beosztású értelmiségiek, hivatalnokok között – viszont nagyon alacsony a rossz minőségű lakásban lakók részaránya. A 15–74 éves, különböző társadalmi rétegekhez tartozó népesség a lakás komfortossága szerint Százalék
Társadalmi réteg
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők A munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, soha nem dolgozók Összesen
22
Összesen
Összkomfortos
Komfortos
Félkomfortos, komfort nélküli, szükség- és egyéb lakás
100,0
77,7
18,9
3,3
100,0
73,4
23,1
3,5
100,0
69,0
25,8
5,2
100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
64,3 64,6 37,8 54,6 48,0 37,0 41,5 60,4 56,5
27,3 24,8 32,1 29,4 31,2 31,8 27,1 23,7 27,8
8,4 10,6 30,1 16,1 20,8 31,2 31,4 15,9 15,7
A cigány nemzetiségűek társadalmi összetétele Nagyon lényeges különbségek vannak a cigány és a nem cigány nemzetiségűek társadalmi rétegek szerinti összetételében. Elenyésző a vezetők, az értelmiségiek és a hivatalnokok hányada a cigánynépességben: a 15–74 éveseknek mindössze az 1 százaléka tartozik ezekbe a csoportokba, szemben a nem cigány nemzetiségűek 16 százalékával. A szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai foglalkozásúakat tekintve hasonlóan nagyok a különbségek: amíg a cigány nőknek csak a 4 százalékát, addig nem cigány társaiknak a 28 százalékát találjuk itt. A kisfoglalkoztatók, a vállalkozók is kevesebben vannak a cigányoknál, habár ebben az esetben már nem olyan nagy az eltérés az egyéb nemzetiségűektől, mint a szellemi foglalkozásúaknál. A szakképzett ipari foglalkozásúak részarányát tekintve szintén hátrányban vannak a cigányok, nem így a betanított és különösen a képzetlen munkát végzőknél. A 15–74 éves cigány férfiak 27 százaléka tartozik ez utóbbi társadalmi-foglalkozási csoportba, a nem cigányoknak csak a 6 százalékáról mondhatjuk el ugyanezt. Hasonlóan magas a munkaerőpiacról kiszakadók hányada a cigányoknál: több mint egynegyedük tartósan munka nélkül van, illetve olyan (már nem tanuló) fiatal, akinek még nem volt (hivatalos) állása. A cigány nőknél magas (21,5 százalék) azon egyéb inaktívak, eltartottak aránya is, akik még soha semmilyen formában nem kötődtek a munkaerőpiachoz. A 15–74 éves népesség megoszlása társadalmi rétegek, cigány/nem cigány nemzetiséghez való tartozás és nemek szerint Százalék Férfi Társadalmi réteg
Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók Magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Nem mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Mezőgazdasági kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők A munkaerőpiacról kiszakadók Inaktívak, akik még soha nem dolgoztak Ebből: tanulók Összesen
cigány
Nő nem cigány
cigány
nem cigány
0,2
2,5
0,1
1,2
0,1
3,7
0,1
2,7
0,8
10,3
0,6
12,3
2,2 4,6 1,5 7,3 19,0 27,2 25,1 12,2 8,2 100,0
8,8 9,6 2,9 16,3 23,8 6,3 5,2 10,6 9,6 100,0
3,7 2,5 1,1 3,2 17,1 22,9 27,4 21,5 7,9 100,0
27,7 6,3 2,1 5,4 14,3 11,4 4,2 12,3 9,1 100,0
A következő ábra a munkaerőpiacról kiszakadók (a tartósan munka nélkül lévők és a már nem tanuló még nem dolgozó fiatalok) arányát mutatja a cigányoknál és a lakosság egészében korcsoportonként. Figyelemre méltó, hogy milyen magas a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetűek aránya a cigány fiataloknál. A 20–24 éves férfiak 40 százaléka olyan, aki már kikerült az iskolapadból, de még nem tudott a munkapiacon megkapaszkodni, 14 százalékuk pedig a népszámlálási kérdezés idején már legalább 12 hónapja állás nélkül volt. A 20–24 éves férfiak egészénél ezek az arányszámok jóval alacsonyabbak (9 és 2 százalékosak). A munkaerőpiacról kiszakadók hányada a cigányoknál – a legidősebbek kivételével – minden életkori csoportban jóval meghaladja az adott korosztályi átlagot. Jellegzetes nemek közötti különbség a cigányoknál, hogy amíg harminc éves kor alatt a nőknél, addig afelett a férfiaknál magasabb a tartósan munka nélkül lévők részaránya.
23
A munkaerőpiacról kiszakadók aránya a 15–74 éves cigány és a népesség körében
50%
Cigány férfiak
40%
Cigány nők Férfiak Nők
20% 10% éves
0% 15–19
20–24
25–29
30–39
40–49
50–59
60–74
A következő ábra azoknak az inaktívaknak, eltartottaknak a korcsoportonkénti arányát mutatja, akik még soha nem dolgoztak. A legfiatalabbaknál ez a részarány a cigányoknál alacsonyabb, mint az adott korosztály egészében, ami alapvetően a tanuló népesség eltérő nagyságából adódik. Amíg a 20–24 éves cigány férfiaknak csak 7 százaléka tanul, ez a korcsoporthoz tartozó férfiak egyötödéről mondható el. A harminc éven felülieknél azonban már a cigányok „vezetnek” a soha nem dolgozó inaktívak, eltartottak arányát illetően, főleg a nőknél van ez így. A 30–39 éves cigány nők csaknem 30 százaléka soha semmilyen szállal nem kapcsolódott a munkaerőpiachoz; ez a korcsoport egészében mindössze 2 százalék. A soha nem dolgozó inaktív keresők aránya a 15–74 éves cigány és a teljes népesség körében 80% Cigány férfiak
60%
Cigány nők 40%
Férfiak Nők
20% éves
0% 15–19
20–24
25–29
30–39
40–49
50–59
60–74
A munkaerőpiacról kiszakadók és inaktívak aránya a 15–74 éves cigány népesség körében korcsoport és nemek szerint Százalék Társadalmi réteg
15–19 20–24 25–29 30–39 40–49 50–59 60–74 Férfi
Munkaerőpiacról kiszakadók Ebből: tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Ebből: tanuló
35,9 1,6 34,3 56,4 55,6
53,9 14,3 39,7 6,7 3,2
44,6 22,7 21,9 4,1 0,4
29,9 29,9 – 9,8 0,1
24,2 24,2 – 6,2 0,1
12,5 12,5 – 4,5 0,3
1,1 1,1 – 5,6 1,1
41,3 0,6 40,7 52,9 52,4
68,9 2,9 66,0 3,6 1,9
54,1 5,2 48,9 2,2 0,2
13,2 13,2 – 28,6 0,1
15,6 15,6 – 21,7 0,1
6,4 6,4 – 24,0 0,1
0,6 0,6 – 34,5 0,6
Nő Munkaerőpiacról kiszakadók Ebből: tartósan munka nélkül lévők nem tanuló fiatalok, akik még soha nem dolgoztak Inaktívak, eltartottak, akik soha nem dolgoztak Ebből: tanuló
24
A következő tábla arra világít rá, hogy ha a cigány fiatalok el is tudnak helyezkedni, többségük a legkedvezőtlenebb foglalkozási pozíciókban talál állást. A 15–29 éves férfiak 70, a nők 61 százaléka betanított vagy szakképzetlen munkásként dolgozik. A nőknél azonban nem elenyésző – mintegy 20 százaléknyi – a szakképzett szolgáltatási, kereskedelmi, irodai munkát végzők részaránya, és 5 százalékuk értelmiségiként, hivatalnokként keresi a kenyerét. Hasonlóan a népesség egészéhez, az életkor emelkedésével növekszik a vállalkozók aránya. Amíg a harminc év alatti foglalkoztatott cigány férfiaknak csak a 7 százaléka önálló vállalkozó vagy kisfoglalkoztató, addig az ötven évnél idősebbeknek az egyötöde. Figyelemre méltó, hogy a vállalkozók hányadát illetően nincs akkora különbség a cigányok és a foglalkoztatottak egésze között, mint az alkalmazotti csoportok vonatkozásában. A cigány nemzetiségű foglalkoztatottak társadalmi rétegek, korcsoport és nemek szerint Százalék Társadalmi réteg
15–29
30–39
40–49
50–X
0,3
1,3
2,0
4,0
1,8
2,4
2,8
3,0
5,5 7,4 15,0 37,7 32,4 100,0
5,4 14,1 15,2 34,0 27,6 100,0
4,0 16,9 13,6 33,4 27,4 100,0
5,8 18,7 11,4 29,5 27,6 100,0
0,6
1,1
1,2
1,9
4,4
2,9
3,1
3,9
19,6 4,5 10,2 36,4 24,3 100,0
11,5 7,5 7,6 34,8 34,5 100,0
7,6 7,5 5,6 30,9 44,1 100,0
9,7 12,2 3,6 21,5 47,2 100,0
Férfi Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen Nő Felső és középszintű vezetők, nagy- és középvállalkozók, magasan képzett értelmiségiek, magas beosztású hivatalnokok, szakértők Alsó vezetők, alsó szintű értelmiségiek, beosztott hivatalnokok, magasan képzett technikusi, irányítói foglalkozásúak Egyéb technikusi, irodai, szakképzett kereskedelmi, szolgáltatási foglalkozásúak Kisfoglalkoztatók, önálló vállalkozók Közvetlen termelésirányítók és szakképzett ipari foglalkozásúak Betanított munkát végzők Egyszerű – szakképzetlen – munkát végzők Összesen
25
