Adatok a Dél-Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

PÁL–HENN–NYULASI: ADATOK A DÉL-DUNÁNTÚL GYOMFLÓRÁJÁNAK ISMERETÉHEZ

Adatok a Dél-Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

97

Pál Róbert, Henn Tamás és Nyulasi Judit

Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Biológiai Intézet, Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti és Agrobotanikai Tanszék H-7624 Pécs, Ifjúság u.6. E-mail: [email protected]

Pál, R., Henn, T. & Nyulasi J.: Data to the Weed Flora of Southern Transdanubia Abstract: In this study floristic records of endangered and other interesting weed species are published from the Southern Transdanubian region. Our data were collected between 20002009 from arable fields, vineyards and ruderal habitats. The enumeration enlists the occurrences of earlier described/recently confirmed data, and also our new findings. 172 plants were listed, from which 11 are protected and 29 are included in the Hungarian Red List. The following species were previously not published from the Mecsek and the Tolna-, BaranyaHills (Villány-Mts. not included): Bifora radians, Bunias orientalis, Camelina rumelica, Commelina communis, Eleusine indica, Euphorbia falcata subsp. acuminata, Lepidium densiflorum, Matricaria discoidea, Potentilla indica, Silene conica, Thladiantha dubia, Thlaspi alliaceum. It is important to emphasize that Rubia tinctorum, an ancient colouring plant was also rediscovered in the region after 150 years.

Keywords: arable fields, vineyards, ruderal habitats, endangered weed species Kulcsszavak: szántóföldek, szőlőültetvények, ruderális területek, veszélyeztetett gyomnövények

Bevezetés

Munkánkban a Mecsek és a Tolna-Baranyai dombvidék középtáj területén 2000 és 2009 közötti időszakban rögzített florisztikai adatok kerülnek közlésre, amelyek kiegészülnek néhány szomszédos kistájra kiterjedő megfigyelés eredményeivel. Elsősorban a szántóterületekről és a szőlőültetvényekből visszaszorulófélben lévő gyomfajok előfordulási adatainak ismertetésére törekszünk, azonban az enumeráció részét képezi néhány értékes ruderális elem is. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy nem csupán a kimondottan ritka fajok felsorolása volt a célunk, hanem az adathiányos, a lokális szempontból fontos, valamint a terepi azonosítás esetében problematikus taxonoké is. Ezenkívül olyan növények is helyet kaptak dolgozatunkban, mint például az Arabidopsis thaliana, amely egyáltalán nem tekinthető veszélyeztetettnek. Azonban a napjainkban hangsúlyos, molekuláris genetikai vizsgálatok egyik legfontosabb kísérleti objektuma révén, fontos lehet a faj termőhelyének részletesebb ismerete. Sajnos napjainkra már számos gyomnövény kiveszett a területről, mint ahogy a hajdan szántókon élő Conringia orientalis (HORVÁT 1975) és a Chrysanthemum segetum, ez utóbbi már az 1800-as években ritkulni látszott (NEILREICH 1866). Hasonló sorsra jutott a szőlőültetvényekben korábban gyakori Centaurea solstitialis (KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT 1939) és a Tulipa sylvestris MAYER (1859) is.

98

DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12

A térség botanikai kutatásának története a gyomnövényzet szempontjából

A Sopianicum flórájának tudományos igényű feltárása már a 18. század végén megkezdődött (KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT 1939, HORVÁT 1935a). A területre látogató és itt élő kutatók a természetes élőhelyek florisztikai ritkaságai mellett számos, a gyomvegetációt is érintő feljegyzést tettek. HORVÁT (1935a) részletes áttekintést nyújt a baranyai növényvilág kutatásának történetéről, kiemelkedő alakjairól, ezért itt csak néhány, a gyomflóra kutatásának szempontjából is jelentős botanikust sorolunk fel: KITAIBEL (GOMBOCZ és HORVÁT 1939), NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), CSAPODY V. (1932), HORVÁT (1942a, b, 1943, 1958, 1972, 1975), CSAPODY I. (1953), VÖRÖSS (1962, 1963a, 1971), KEVEY (1991), KEVEY és HORVÁT (2000), KIRÁLY (1998, 2006), PÁL (2002a, 2003), PURGER (2002, 2008), TÓTH (1998, 2000, 2002, 2007), CSIKY és mts. (2005), CSIKY (2006), Z. HORVÁTH (2007). Pécsett és környékén mindig is jelentős volt a bányászati tevékenység, és a mélyművelésű szénbányák mellett számos külszíni fejtést is létesítettek. E területek felhagyásával, illetve a meddőkőzet felszínen történő felhalmozásával jöttek létre a meddőhányók és a zagytározók, amelyek növényzetét VÖRÖSS (1963b, 1964), LEHMANN (1970, 1972, 1979), valamint BORHIDI és MORSCHHAUSER (1997) kutatták. Az Ujvárosi-féle országos gyomfelvételezések 8 idetartozó településre terjedtek ki (UJVÁROSI 1970). REISINGER (1974) e vizsgálatokhoz csatlakozva mérte fel a baranya megyei őszi búza területek gyomviszonyait. REISINGER és mts. (2003) az utóbbi időszakban Siklós környékén a monokultúrás kukoricatermesztés gyomflórára kifejtett hatását vizsgálta.

A vizsgált élőhelyek rövid jellemzése

Szőlőültetvények A hazai szőlőtermesztésben alapvetően két típusú ültetvénystruktúra létezik: a hagyományos keskeny és a széles sorközű, korszerű ültetvények, melyek művelése jelentősen eltérő (BÉNYEI 1999). A hagyományos, keskeny sorközű szőlők jellemzői a következők: – a talajművelést sekélyen, kézi erővel és lófogattal végzik, – a műveletek szigorú sorrendben követik egymást (fedés, nyitás, tavaszi mélykapálás, gyomirtó kapálás, érés alá kapálás; 3-5 kapálás évente), – a művelés során általában bakhátak alakulnak ki. A széles sorközű, korszerű ültetvények jellemzői (BÉNYEI 1999): – határozottan kettéválik a sorközök és a sorok művelése, – a sorközművelés jól gépesíthető, – a soralja-művelés esetében a kézi művelés is szükséges lehet, de inkább a herbicidek használata terjedt el, – a széles sorközben lehetővé válik a takarónövények alkalmazása és a mélyművelés. Szőlőterületeink jellegzetes, sok évszázada kialakult gyomnövényzetét a hagyományos, keskeny sorközű szőlők őrzik leginkább. A széles sorközű, korszerű ültetvényekben herbicidek használata nélkül is megváltozik a gyomflóra összetétele (NÉMETH 1977, ELIÁŠ 1983).


99

Szántóföldek A szántóföldi növénytermesztést hazánkban alapvetően két nagy művelési csoportba sorolhatjuk: gabonakultúrák és kapáskultúrák. Művelési intenzitásukat tekintve a szőlőültetvényekhez hasonló trendeket figyelhetünk meg, így megkülönböztetünk úgynevezett extenzív és intenzív gazdálkodású területeket. Az extenzív művelési eljárások jellemzői a következőkben foglalhatók össze (HOFMEISTER 1992, PINKE és PÁL 2005): – kisebb táblaméret, – a vetésforgóban magas gabonaarány, – saját vetőmag felhasználása, – kisebb vetéssűrűség alkalmazása, – kíméletes talajművelés, – műtrágyák és növényvédőszerek mellőzése, – kései tarlóhántás, – mechanikai gyomirtás csak kivételesen. Az intenzíven művelt szántók ezzel szemben a következő tulajdonságokkal jellemezhetőek: – nagyobb táblaméret, – vetésforgó szigorú betartása, – intenzív talajművelés, – tisztított vetőmag alkalmazása, – műtrágyák és herbicidek nagyarányú alkalmazása, – korai tarlóhántás, – nagyfokú gépesítettség. Kutatások igazolták, hogy az extenzív szántók gyomfajokban lényegesen gazdagabbak és számos védett, ill. vöröslistás fajnak nyújtanak menedéket a Dunántúlon (PINKE és PÁL 2008, PINKE és mtsai. 2008).

Ruderális élőhelyek Az előbbiekben tárgyalt szőlőültetvények és a szántóföldek esetében az agrotechnika alkalmazása rendszeres és intenzív. A ruderális élőhelyek nem állnak közvetlenül a növénytermesztés szolgálatában, kialakításukban és fenntartásukban azonban szintén nagy szerepe van az antropogén zavarásnak, de az korántsem olyan intenzív és rendszeres, mint az agrár biocönózisok esetében. Ruderális élőhelynek tekintjük például a vasúti töltéseket, útszéleket és szemétdombokat (DANCZA 2003).

Anyag és módszer

A veszélyeztetett gyomfajok kiválasztásában PINKE (1995), PÁL (2006) és KIRÁLY (2007) munkái nyújtottak segítséget, a további közölt taxon esetében pedig leginkább a terepi tapasztalatokra hagyatkoztunk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fajok jellemzése esetében a ritka vagy éppen a gyakori elterjedés kizárólag a vizsgált élettérre (szántóföldekre, szőlőültetvényekre, ezek mezsgyéire, valamint a ruderális élőhelyekre) vonatkozik! A florisztikai adatokat 2000 és 2009 között gyűjtöttük. Fontosnak tartjuk azonban kiemelni, hogy fő célunk nem a florisztikai adatok begyűjtése volt, hanem cönológiai felvételek készítése a térség gyomvegetációjára vonatkozóan. A Mecsek és a Tolna-Baranyaidombvidék középtáj minden településén jártunk, azonban felvételeket általában csak ott

100


készítettünk, ahol extenzív szántókat vagy hagyományosan művelt szőlőket találtunk. Így a florisztikai adatok is főként innen származtathatók és nem egy szisztematikus bejárás eredményei. A növényfajok elterjedését a kistáj, a településnév, valamint a dűlőnév megadásával jellemezzük. A dűlőneveket a kereskedelemben beszerezhető turista térképek és az 1:25 000 méretarányú katonai topográfiai térképek alapján adtuk meg. Amennyiben a felfedezés lokalitását nem tudtuk megfelelő dűlőhöz kötni, a lakóterülethez viszonyított égtájat alkalmaztuk. Bizonyos települések esetében előfordul, hogy a kistáj szerinti besorolása nem egyezik meg az irodalomban közölteknek (MAROSI és SOMOGYI 1990). Ennek oka az, hogy az adott település és annak közigazgatási területe több kistáj határán terül el, ilyenkor előfordulhatott, hogy a településhez tartozó felmért dűlő már a szomszédos kistájba sorolható. A Villányihegység kistájat szándékosan nem szerepeltettük munkánkban, mivel az itt gyűjtött adatokat egy későbbi publikációban tervezzük megjelentetni! A dolgozatban használt kistájak rövidítései a következők: BD: Dél-Baranyai-dombság; BH: Baranyai-hegyhát; DS: Dráva-sík; DZS: Dél-Zselic; ÉZS: Észak-Zselic; FS: Fekete-víz síkja; GD: Geresdi-dombság; KBS: Kelet-Belső-Somogy; KS: Kelet-Külső-Somogy; MH: Mecsek-hegység; MSZ: Mohácsisziget; MT: Mohácsi teraszos sík; NYH: Nyárád-Harkányi-sík; SZD: Szekszárdi-dombság; TH: Tolnai-hegyhát; V: Völgység. Az enumeráció részét képezi a faj szűkebb élőhelyének megadása, valamint a térségből közölt korábbi irodalmi adatok felsorolása. Ez utóbbi esetében a teljességre törekedtünk, azonban előfordulhat, hogy nem sikerült minden forrást beszereznünk, vagy néhány korábbi adat elkerülte figyelmünket. Az értékesebb és érdekesebb fajokról fényképet, ritkábban herbáriumi lapot készítettünk. A növényfajok azonosításához SIMON (2000) határozókulcsát használtuk, a taxonómiai nevezéktan azonban KIRÁLY (2009) munkáját követi. A közlés sorrendje ábécérendben történik.

Eredmények

Acinos arvensis (Lam.) Dandy – BD: Máriakéménd (Öreg-hegy); MH: Hosszúhetény (Dömös-alja), Máza (Kecske-hegy); TH: Kisszékely (Hegyhát), Kistormás (Varsádi-dűlő), Udvari (-kelet), Zomba (Szentgálpuszta). Extenzív szántókon viszonylag ritka növény. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Adonis aestivalis L. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), Áta (Avas), Erdősmecske (Fritzmalom-völgy), Geresdlak (Kisgeresd, Püspöklak), Hidas (Magyar-hegy), Kozármisleny (nyugat), Lovászhetény (Kerti-szántók, Kőris-föld, Vörös-kereszt), Maráza (-észak), Mecseknádasd (-dél), Nagybudmér (Szelistye, Vezovác), Pécsbagota (-észak), Szilágy (kelet), Véménd (Trefortpuszta), Zengővárkony (-dél, Mogyorósi-dűlő, Salamon); BH: Abaliget (Bába-kút, Korzák), Barátúr (Szállás-dűlők), Kisbattyán (-kelet), Komló (Jánosipuszta, Mecsekjánosi), Kovácsszénája (Ádám-halála), Magyarhertelend (Felső-rét), Magyarszék (Benága, Halom-dűlő), Orfű-Tekeres (Égett-szállás), Tékes (Döböcsin), Vázsnok (Öreg-hegy); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Cserdi (Horgas-dűlő), Hosszúhetény (Cseri, Dömös-alja, Ormándi-dűlő, Som-kerék, Szorító-dűlő), Máza (Szabadföld), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs-Vasas (-dél, Parcsin), Pécsvárad (Kutyás,


101

Ruzsama), Váralja (Váraljai-hegy), NYH: Nagynyárád (Régenszvízen); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét), Szálka (Kenderes), TH: Kalaznó (-nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dűlő), Udvari (Forrás-völgy); V: Ág (Cser-mező), Aparhant (Somos), Bonyhád (Róka-dűlő), Szalatnak (-kelet). A növény extenzív szántók szegélyében még viszonylag gyakori, azonban a vegyszeres gyomirtás és a korszerű vetőmagtisztítási eljárások veszélyeztetik populációit (PINKE és PÁL 2005). További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1975), BOROS in HORVÁT (1942b), Z. HORVÁTH in KEVEY és HORVÁT (2000), Z. HORVÁTH (2007), PÁL és PINKE (2007) munkáiban.

Adonis flammea Jacq. – BD: Egerág (Bagi-gyakra), Erdősmecske (Fritz-malom-völgy), Himesháza (Közép-hegy), Nagybudmér (Szelistye), Romonya (Deszka-kút), Szebény (Szikrás-legelő), Zengővárkony (-dél); ÉZS: Szatina (Nagy-földek); MH: Hosszúhetény (Basa-gödör, Cserdi dűlő, Dömös-alja), Pécs-Vasas (Parcsin), Pécsvárad (Kutyás); PS: Keszü (-észak); V: Aparhant (Somos). Az előző fajnál jóval ritkább, szintén extenzív szántók gyomnövénye. Bázikus élőhelyekhez kötődik. A modern vetőmagtisztítási módszerek és a vegyszeres gyomirtás veszélybe sodorták (PINKE és PÁL 2005). Országos viszonylatban veszélyeztetettséghez közeli fajnak tekinthető (KIRÁLY 2007). További adatait a térségből SIMONKAI (1876), CSAPODY V. (1935), HORVÁT (1936, 1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000) és PÁL (2002a) közölte. Agrostemma githago L. – DZS: Mozsgó (Méhes); MH: Hosszúhetény (Dömös-alja, Hegyalja út, Ormándi-dűlő, Telki-dűlő); TH: Gyönk (-észak), Hőgyész (Csicsó), Kalaznó (nyugat), Kisszékely (Hegyhát), Kölesd (Haro-hegy), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Tolnanémedi (Úrbéri-földek), Udvari (Forrás-völgy); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét). Extenzív szántók gyomnövénye. A modern vetőmagtisztítási eljárások hatására ritkult meg (PINKE és PÁL 2005). Hazánkban hivatalosan védett faj, azonban IUCN besorolása alapján csak veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Országos elterjedésére vonatkozó adatait PINKE és mtsai. (2006) közölték. A térségbeni adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), DANCZA (1991), DÉNES (1997), PÁL (2002a, 2003), TÓTH (2002), PÁL és PINKE (2007) munkáiban.

Ajuga chamaepitys (L.) Schreb. – BD: Bosta (-dél), Hidas (Kert-dűlő, Magyar-hegy), Kátoly (Szőlőhegy), Kisherend (Cserszél), Liptód (Lencseföldek), Lovászhetény (Kerti-szántók), Magyarsarlós (Szőlőhegy), Martonfa (-kelet), Mecseknádasd (Berekalji-erdő) [TÓTH ined.], Pécs-Hird (Szél-föld), Romonya (Deszka-kút) Szilágy (-észak), Véménd (Trefortpuszta), Zengővárkony (Hosszú-földek); BH: Barátúr (Szállás-dűlők), Magyarszék (Benága); GD: Feked (Hosszú-dűlő), Mórágy (faluban); MH: Hosszúhetény (Cseri, Dömös-alja, Hegyalja út, Telki-dűlő), Kővágószőlős (Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-kelet), Máza (Szabad-föld), Pécs (Mecsekalja), Pécsvárad (Kutyás, Rác-tető), Váralja (Préda) [TÓTH ined.]; MT: Lánycsók (Parlag); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Kismórágy (Rozsdásserpenyő), Szálka (-észak); TH: Diósberény (Hosszú-földek), Felsőnána (-dél), Hőgyész (Szálkáspuszta), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Temető-dűlő), Kisszékely (Hegyhát), Kistormás (Varsádi-dűlő), Kölesd (-dél), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Zomba (Páskum). Tarlók tipikus gyomnövénye. Napjainkban egyre ritkább. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b).

102


Alcea biennis Winterl – GD: Zsibrik (Csalános-völgy). Szántóföldek és szőlőültetvények mezsgyéiből került elő. További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1958, 1977), BOROS in HORVÁT (1942b), Z. HORVÁTH (2007) munkáiban.

Allium oleraceum L. – BD: Garé (Petike); BH: Magyarszék (Malom-hegy); GD: Fazekasboda (Disznó-hát). Hagyományos művelésű szőlőültetvényekből és egy extenzív szántóról került elő. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), HORVÁT (1942b), Z. HORVÁTH in KEVEY és HORVÁT (2000). Allium sphaerocephalon L. – MH: Pécs (Szentmiklós). A Szőlészeti és Borászati Intézet Szentmiklóshegyi Kísérleti Telepének rézsűiről került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), SIMONKAI in HORVÁT (1942b), SOÓ in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958), DÉNES (1996).

Allium vineale L. – BD: Pécs-Hird (Vörös-hegy); BH: Komló (Cseresznyák); TH: Belecska (-kelet). Hagyományos művelésű szőlőültetvényekből került elő. Ritka faj a hazai szőlőkben. Németországban társulást neveztek el róla (ROCHOW 1951). További adatok: HORVÁT (1939), Millner in KEVEY és HORVÁT (2000). Alopecurus aequalis Sobol. – NYH: Máriagyűd (Alsó-Köves-föld). Belvizes szántóról jegyeztük fel. Korábbi adatait SIMONKAI (1876) Villány, HORVÁT (1942b, 1976) pedig Drávamenti-síkság térségéből közölte, újabb adatait lásd CSIKY és OLÁH (2006), valamint PÁL és PINKE (2007) munkájában.

Althaea officinalis L. – V: Tófű (-dél). Kukorica tábla szegélyéből mutattuk ki. További adatai: NENDTVICH K. (1836), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Althaea hirsuta L. – MH: Hosszúhetény (Cseri). Elsőéves parlagról került elő. IUCN besorolását tekintve sebezhető (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876).

Alyssum alyssoides L. – BD: Szellő (Kopár-rét); BH: Barátúr (Szállás-dűlők); ÉZS: Midszentgodisa (Felsőmindszent), Szatina (Nagy-földek); MH: Hosszúhetény (Cseri), Kismányok (Keskeny úti szőlőhegy), Pécsvárad (Külsőtanyák, Kutyás, Öreg-szőlők, Ruzsama, Szászvölgy), Váralja (Váraljai-hegy); PS: Keszü (-észak); SZD: Decs (Görögszőlő), Kismórágy (Papucs-hegy). Bázikus talajú extenzív szántók és szőlőültetvények ritkább növénye. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1949, 1958).

Amaranthus albus L. – BD: Kisdér (Rekettyés); NYH: Bóly (Svincsina), Márok (Márokszentmárton); SZD: Szálka (-észak); TH: Kölesd (-dél); V: Kisdorog (Torda-hegy). Kapáskultúrákból és szőlőültetvényekből került elő. További adatai: KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1936, 1942b), KITAIBEL in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958), CSAPODY I. in HORVÁT (1958).


103

Amaranthus blitoides S. Watson – PS: Pécs (Főpályaudvar); TH: Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás). Kapáskultúrákból, szőlőültetvényekből és ruderális területekről került elő. További adatai: BOROS (1938), PRISZTER in HORVÁT (1956, 1958), VÖRÖSS (1962, 1963a), HORVÁT (1975).

Amaranthus blitum L. – BD: Aranyosgadány (faluban), Somberek (faluban); BH: Magyarszék (Malom-hegy), Varga (Gatya-tető); ÉZS: Kisbeszterce (Tamás földje), Szentbalázs (Telek-hegy), Tormás (Kerék-fok), Töröcske (Gáj); DZS: Almamellék (Rózsahegy), Mozsgó (Jedinkaszőlő), Nagyváty (Girótfa), Nyugodterzsébet (Szőlőhegy), Patapoklosi (Felső-mező), Somogyapáti (Keszenvár, Lapos-hegy); MH: Hosszúhetény (Som-kerék); MSZ: Dunaszekcső (Gál-hegy); SZD: Decs (Görög-szőlő), Kismórágy (faluban), Várdomb (faluban); TH: Kölesd (-dél). Kapáskultúrák ritkább gyomnövénye. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), KNAPP in HORVÁT (1942b).

Amaranthus crispus (Lesp. et Thévenau) N. Terracc. – BD: Aranyosgadány (faluban), Somberek (faluban); MH: Kismányok (Keskeny úti szőlőhegy); V: Gerényes (-észak). Ruderális (baromfiudvarok, járdanövényzet) és szegetális területek ritkább gyomnövénye. További adatai: HORVÁT (1939), BOROS in HORVÁT (1942b), PRISZTER in HORVÁT (1956, 1958), VÖRÖSS (1962, 1963a). Amaranthus deflexus L. – BD: Aranyosgadány (faluban); ÉZS: Simonfa (Banya-hegy); MH: Hosszúhetény (Ormándi-dűlő), Pécs (Csoronika, Egyetemváros); SZD: Várdomb (Szőlőhegy); V: Nagymányok (Malom-dűlő). További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), BOROS in HORVÁT (1942b), NENDTVICH K. in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1975), PRISZTER in HORVÁT (1958), VÖRÖSS (1962).

Amaranthus graecizans L. – BD: Kökény (Szőlőhegy), Szilvás (Szőlőhegy); MH: Mánfa (Határ-tető); MSZ: Dunaszekcső (Gál-hegy); SZD: Várdomb (Szőlőhegy); TH: Gyönk (Szabad-földek); V: Kárász (Öreg-hegy), Szászvár (Kantár-hegy). Leggyakrabban szőlőültetvényekben jegyeztük fel, de találkoztunk vele települések járdáin és falak mellett is. További adatai: MAYER (1859), KNAPP in HORVÁT (1942b), SOÓ in HORVÁT (1942b), Zsák in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1975).

Anchusa barrelieri (All.) Vitman – SZD: Decs (Görög-szőlő). Szőlőültetvények mezsgyéjéből került elő. Hivatalosan védett faj, IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Korábbi adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1935b, 1943, 1958), TÓTH (2000, 2002, 2007), CSIKY (2006) munkáiban.

Androsace maxima L. – MH: Hosszúhetény (Csóka-kő, Telki-dűlő), Pécs (Aranyhegy, Középmakár, Makár), Pécs-Vasas (Parcsin). A faj hagyományosan művelt szőlőültetvényekben bukkant fel leggyakrabban, azonban fiatal parlagokon és rézsűkön is előfordult. A szőlőültetvények felhagyását követően 3-4. évben a fajrövidesen eltűnik. Hivatalosan védett növény, IUCN besorolását tekintve veszélyeztetett (KIRÁLY 2007). Korábbi adatait

104


NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1935b, 1942b), BOROS in HORVÁT (1942b), PÁL (2002a, 2002b, 2003) közli a térségből.

Anthemis arvensis L. – BD: Ófalu (Kalkofen); ÉZS: Kaposszerdahely (Szőlőhegy), Simonfa (Banya-hegy), Zselicszentpál (Alsó-hegy). Általában savanyú talajú, extenzív szántókon jelenik meg (PINKE és PÁL 2005). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1977), PÁL és PINKE (2007).

Anthemis austriaca Jacq. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), Aranyosgadány (-nyugat), Áta (Avas), Babarc (-nyugat), Baksa (Rádfai-dűlő), Bár (Malom-dűlő), Berkesd (Öreg-hegy), Birján (Gát-dűlő), Bogád (Szőlőhegy), Borjád (-észak), Egerág (Bagi-gyakra), Ellend (Új szőlő), Erdősmecske (Fritz-malom-völgy, Moger), Erzsébet (Alsó-rét), Garé (Buzsák, Petike, Tói-mező), Gerde (Füzes), Geresdlak (Püspöklak), Görcsöny (-észak, Vigonvári-szőlőhegy), Görcsöny-Keresztespuszta (-kelet), Görcsönydoboka (-nyugat), Gyód (Ráci-dűlő), Hásságy (-észak), Hidas (Magyar-hegy), Himesháza (Kenderföldek, Közép-hegy), Ivánbattyán (temető körül), Kátoly (Szőlőhegy), Keszü (-kelet, Százholdas), Kékesd (Kékesdi-erdő), Kisbudmér (Hegyi-dűlő), Kisherend (Cserszél), Kiskassa (-észak, Új-dűlő), Kisnyárád (Hosszú-tagok), Kozármisleny (-nyugat), Kökény (Temető-dűlő), Kövesd (Lajvéri-szőlők, Malom-rét), Liptód (Lencseföldek), Lothárd (temető mellett), Lovászhetény (Kerti-szántók), Magyarsarlós (a bekötőút mentén), Martonfa (-kelet), Mecseknádasd (az Árpád-kori templom közelében, Magas-puszta), Mohács (Szőlőhegy), Nagykozár (Ritics), Nagypall (Alsó-szilvás), Olasz (Hidor-hegy), Ófalu (Kalkofen, Wacholder-berg), Palkonya (temető melett), Palotabozsok (Hambár), Pellérd (Kő-megye), Pereked (Alsó-szőlő, Felső-szőlő), Peterd (-kelet), Pécs (Málom), Pécs-Hird (Harangláb, Szél-föld, Szikla-berki-dűlő), Pécs-Málom (Kökénypuszta, Völgy-dűlő), Pécs-Újhegy (Bogádi út), Pécsdevecser (-dél), Pécsudvard (Gyíkos-tó, Rasztina, a temető mellett), Pócsa (-dél), Pusztakisfalu (Nagy-rét), Regenye (Hegyalja, Regenyei-hegy), Romonya (Bekefa, Deszka-kút, Egyenes), Somberek (Svájcer), Szebény (Mogyorós, Szikrás-legelő), Szellő (Kopár-rét), Szemely (a bekötőút mentén), Szentlőrinc (Pécsi úti dűlő, Tölgyfa-kút), Székelyszabar (-kelet, Kisnyárádi-gödör), Szilágy (-kelet), Szilvás (Pajtáskert), Szőke (Szőlőhegy), Szőkéd (-észak), Téseny (Hideg-mező, Pénzes-megyer), Újpetre (Vokányi-földek), Velény (Árpa-hegy), Véménd (Szőlőskert, Trefortpuszta), Zengővárkony (-dél, Hosszú-földek, Mész-föld, Mogyorósi-dűlő); BH: Abaliget (Korzák), Barátúr (Cseresznyésdűlő), Bodolyabér (Kisbodolya), Kisbattyán (-kelet), Komló (Mecsekfalu), Kovácsszénája (Ádám-halála, Sas-rét), Liget (Zakinya), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarszék (Benága, Csonka-rét, Halom-dűlő, Rövid-földek), Orfű-Tekeres (Égett-szállás); DZS: Almamellék (-észak), Antalfalu (Temetői-dűlő), Bükkösd (-észak, Megyefa), BükkösdBecsali (Téglaházi-dűlő), Csertő (Titvány), Csonkamindszent (Kám-völgy), Dinnyeberki (Szociális otthon környékén, Vörös-hát), Helesfa (Pajta-fő), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk), Ibafa (Liki-föld), Kacsóta (-észak), Magyarlukafa (Szerenkei-hegy), Nagyváty (Girótfa), Nyugodterzsébet (Szőlőhegy), Somogyapáti (Adorjánpuszta), Somogyviszló (Szabó-szőlőki-dűlő), Szentlászló (Szérüskerti-tábla); ÉZS: Bakóca (Nagy-mező), Boldogasszonyfa (Cserkovina, Hegyesdi-mező), Bőszénfa (Törjék-puszta), Gálosfa (Hosszú-hegy), Gödre (Rosenberg, Thomasberg), Gyümölcsény (Lazina alja), Hajmás (Öreg-hegy), Husztót (Cikedűlő), Kaposgyarmat (-észak), Kaposkeresztúr (-észak), Kaposszerdahely (Szőlőhegy),


105

Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Oroszló (Bükk-mál), Simonfa (Banya-hegy), Töröcske (Kovács-hegy), Zselickislak (Deres-hegy), Zselicszentpál (Alsó-hegy); GD: Fazekasboda (Disznó-hát), Feked (Hosszú-dűlő), Mórágy (faluban, Pince-hegy); MH: Bakonya (-észak, Mokárdi-dűlő), Cserdi (Szőlőhegy, Horgas-dűlő), Hosszúhetény (Cseri-dűlő, Dömös-alja, Hegyalja utca, Mál-tető, Ormándi-dűlő, Potor-hegy, Som-kerék, Szorító-dűlő, Telki-dűlő), Kővágószőlős (Szerkőalja), Kővágótőttős (-dél, -kelet, -nyugat, Tótvár), Máza (-dél), Pécsvárad (Belsőtanyák, Kutyás, Külsőtanyák, Öreg-szőlők, Ruzsama, Szászvölgy), PécsVasas (Parcsin), Váralja (Váraljai-hegy), Zengővárkony (Gesztenyés, Górica); MSZ: Dunaszekcső (Beváros); MT: Lánycsók (Parlag); NYH: Bóly (-nyugat); PS: Keszü (-észak), Pécs (Fogadó, Göjényi-rétek), Pécs-Nagyárpád; SZD: Alsónána (Pincesor), Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Kakasd-Széptölgyes (Országúti-dűlő), Lajvérpuszta (Malom-rét), Szálka (-észak, Kenderes); TH: Alsóbikád (Fejszés), Belecska (-kelet, Rozália), Dúzs (vasútállomás közelében), Gyönk (-észak), Hőgyész (Csicsó), Kalaznó (nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dűlő), Kisszékely (-észak, Hegyhát), Kistormás (Varsádi-dűlő), Kölesd (Haro-hegy), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Nagyszékely (Cseperke-hát), Tolnanémedi (-délkelet, kisszékelyi elágazó), Udvari (Forrásvölgy), Varsád (Szérüs-dűlő); V: Bonyhád-Majos (Hidasi-Nagy-szántók), Izmény (-nyugat), Kárász (faluban), Kisvejke (-észak), Köblény (-nyugat), Mekényes (-kelet), Nagymányok (Kenderes), Szászvár (Víz-völgy), Tófű (-dél), Vékény (Öreg-hegy). Extenzív szántók szegélyében gyakran tömeges. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1940, 1942b, 1943), BOROS in HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007).

Anthemis ruthenica L. – TH: Belecska (-kelet, -nyugat), Dúzs (vasútállomás közelében). Homoki extenzív szántókról került elő. További adatai: SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), PÁL és PINKE (2007).

Anthemis tinctoria L. – KS: Pincehely (Szőlőhegy); MH: Cserkút (faluban), Hosszúhetény (Dömös-alja dűlő), Pécs (Szentmiklós), Pécs-Vasas (Parcsin); TH: Zomba (Szentgálpuszta). Hagyományos művelésű szőlőültetvényekben és azok rézsűiből került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), JÁVORKA in HORVÁT (1939), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1977), PURGER (2008).

Anthriscus caucalis M. Bieb. – TH: Belecska (-kelet), Dúzs (vasútállomás közelében). Extenzív szántókról került elő. Az ország más területein gyakoribb (PINKE és PÁL 2001, PINKE et al. 2003). További adatai: MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), MAYER in HORVÁT (1936), HORVÁT (1977).

Aphanes arvensis L. – BD: Baksa (Rádfai-dűlő), Mecseknádasd (-dél), Ócsárd (Vár-dűlő); BH: Magyaregregy (Hodács); DZS: Somogyhásságy (Göröndő); ÉZS: Bakóca (Nagymező), Kishajmás (Kecske), Szentbalázs (Telek-hegy); FS: Nagycsány (Mokrád, Sötét-nyírdűlő, temető környékén), Sellye (-dél); MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike); V: Ág (Cser-mező), Egyházaskozár (-dél). Extenzív szántók ritka gyomnövénye, a talaj savanyú kémhatását jelzi (PINKE és PÁL 2005). A faj további előfordulási adatait NENDTVICH T.

106


(1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), MAYER in HORVÁT (1935b), HORVÁT (1958, 1975) UJVÁROSI in HORVÁT (1958, 1975), PÁL (2002a), PÁL és PINKE (2007) közölte a térségből.

Arabidopsis thaliana (L.) Heynh. – BD: Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy), Kátoly (Szőlőhegy), Mohács (Szőlőhegy), Pereked (Alsó-szőlő, Felső-szőlő), Székelyszabar (-kelet, Kisnyárádi-gödör), Újpetre (Grécpuszta), Zengővárkony (Mogyorósi-dűlő, Salamon); BH: Komló (Dávidföld, Mecsekfalu, Mecsekjánosi, Jánosipuszta), Kovácsszénája (Ádám-halála), Liget (Zakinya), Orfű-Tekeres (Égett-szállás, -észak); DZS: Antalfalu (Temetői-dűlő), Magyarlukafa (Szerenkei-hegy), Nagyváty (Girótfa); ÉZS: Bőszénfa (Rózsa-hegy), Csikóstőtős (Szabad-földi-dűlő, Szérüskert), Kishajmás (Kecske), Töröcske (Gáj), Zselickislak (Deres-hegy); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Bakonya (-észak), Cserkút (Kerekesdűlő, -nyugat), Kővágószőlős (Felső-Sajgó-dűlő, Szerkő alja), Kővágótőttős (-nyugat, Tótvár), Mánfa (Határ-tető), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs (Szentmiklós), Pécs-Vasas (-dél), Zengővárkony (Gesztenyés); PS: Keszü (-észak), Pécs (Göjényi-rétek); TH: Belecska (-kelet), Tolnanémedi (kisszékelyi elágazó); V: Ág (Cser-mező), Aparhant (Szőlőhegy), Egyházaskozár (Murják-földek), Köblény (-nyugat), Mucsfa (Annamajori-földek), Szalatnak (-észak), Vékény (Öreg-hegy). Szántókról, szőlőkből és ruderális területekről egyaránt előkerült. További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b), PURGER (2008). Arabis recta Vill. – MH: Pécsvárad (Ruzsama). Extenzív szántó szegélyéből került elő. További adatai: SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), HORVÁT (1975), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000).

Artemisia absinthium L. – MH: Hosszúhetény (Potor-hegy). Extenzív szántó szegélyéből került elő. További adatai: MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Asperugo procumbens L. – BD: Himesháza (Kenderföldek); MH: Pécs (Megyer), Pécsvárad (Belsőtanyák, Malom közelében, Kutyás, Öreg-szőlők). Extenzív szántók ritka gyomnövénye. A térség néhány szántószegélyében tömeges volt. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), MILLNER in KEVEY (1998).

Atriplex sagittata Borkh. – SZD: Kakasd (Petőfi utca déli vége), Kismórágy (Papucs-hegy). Kapáskultúrákból és ruderális élőhelyekről került elő. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), SADLER in HORVÁT (1975).

Avena fatua L. – BD: Romonya (Deszka-kút); MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike); PS: Pécs (Tüskésrét), Pécs-Nagyárpád. Szántóföldek szórványos elterjedésű gyomnövénye. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SZITA in HORVÁT (1958), Ujvárosi in HORVÁT (1958).

Bifora radians M. Bieb. – MH: Hosszúhetény (Som-kerék), Orfű (a Pécsi-tó mellett),


107

Pécsvárad (Rác-tető). Extenzív szántók ritka gyomnövénye. IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Nincs adata a térségből!

Bromus arvensis L. – BD: Erdősmecske (Moger), Görcsöny-Keresztespuszta (-kelet), Hidas (Magyar-hegy), Mecseknádasd (-dél), Nagykozár (Ritics), Ófalu (Kalkofen), Pécs (Málom), Pécs-Hird (Harangláb), Pereked (Alsó-szőlő, Felső-szőlő), Szilvás (Pajtáskert); BH: Barátúr (Szállás-dűlők), Liget (Zakinya), Magyarhertelend (Igaz-oldal), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarszék (Benága, Halom-dűlő, Rövid-földek); DZS: Almamellék (észak), Dinnyeberki (Vörös-hát), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk), Szentlászló (Szérüskertitábla), Szulimán (Rózsás); ÉZS: Bakóca (Nagy-mező), Baranyajenő (Hosszú-hegy), Boldogasszonyfa (Cserkovina), Cserénfa (Törcsényi-hegy), Gálosfa (Hosszú-hegy), Gyümölcsény (Lazina alja), Kaposgyarmat (-észak), Kisbeszterce (-észak, Tamás földje), Kishajmás (Bogorgya, Kecske), Meződ (Alsó-dűlő), Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Oroszló (Hosszú-rétek), Palé (Malom-oldal), Szatina (Nagy-földek), Tormás (Magyaros), Zselicszentpál (Alsó-hegy); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Bakonya (Mokárdi-dűlő), Hosszúhetény (Cseri, Hegyalja utca, Som-kerék, Telki-dűlő), Kővágótőttős (-nyugat), OrfűBános (Bánosi-szállás, Petike), Pécsvárad (Kutyás, Ruzsama); TH: Udvari (-kelet); V: Aparhant (Szőlőhegy), Ág (Cser-mező), Bonyhád (Róka-dűlő), Kárász (faluban), Mekényes (-kelet), Szalatnak (-kelet). Szántóföldek adathiányos gyomnövénye. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1976), PÁL és PINKE (2007). Bromus japonicus Thunb. – BD: Görcsöny-Keresztespuszta (-kelet), Szebény (Mogyorós); BH: Magyaregregy (Hodács); GD: Feked (Hosszú-dűlő); NYH: Bóly (Svincsina), Nagynyárád (Régenszvízen); V: Ág (Cser-mező). Szántóföldek, szőlőültetvények és ruderális területek gyomnövénye. További adatai: HORVÁT (1935b, 1942b, 1958).

Bromus secalinus L. – BD: Gyód és Görcsöny-Keresztespuszta között; FS: Bogádmindszent (faluban). Extenzív és intenzív szántókon egyaránt megtalálható, helyenként tömeges lehet. A modern vetőmagtisztítási módszerek hatására országosan megritkult (PINKE és PÁL 2005). IUCN besorolását tekintve veszélyeztetett (KIRÁLY 2007). A Drávamenti-síkság néhány gazdaságában problémagyomként jelentkezett. A térségben további adatait NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), REISINGER (1974), PÁL (2002a), PÁL és PINKE (2007) közli.

Buglossoides arvensis (L.) I.M. Johnston – BD: Bár (Malom-dűlő), Berkesd (Öreg-hegy), Bogád (Szőlőhegy), Egerág (Bagi-gyakra), Ellend (Új szőlő), Erdősmecske (Moger), Garé (Petike), Geresdlak (Püspöklak), Hásságy (-észak), Hidas (Magyar-hegy), Kékesd (Kékesdierdő), Kisherend (Cserszél), Kozármisleny (-nyugat), Kövesd (Lajvéri-szőlők), Lovászhetény (Kerti-szántók), Magyarsarlós (a bekötőút mentén), Martonfa (-kelet), Mecseknádasd (Magas-puszta), Mohács (Szőlőhegy), Ófalu (Kalkofen), Palkonya (temető melett), Pereked (Alsó-szőlő, Felső-szőlő), Pécs-Hird (Harangláb, Szél-föld), Pusztakisfalu (Nagy-rét), Romonya (Deszka-kút, Egyenes), Szebény (Mogyorós), Szellő (Kopár-rét), Székelyszabar (-kelet), Szilágy (-kelet), Szőke (Szőlőhegy), Véménd (Trefortpuszta), Zengővárkony (-dél, Hosszú-földek, Mogyorósi-dűlő, Salamon); BH: Bodolyabér

108


(Kisbodolya), Kisbattyán (-kelet), Komló (Mecsekfalu), Kovácsszénája (Ádám-halála, Sasrét), Orfű-Mecsekszakál (Végföldek), Orfű-Tekeres (Égett-szállás), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Dinnyeberki (Vörös-hát), Ibafa (Liki-föld), Somogyviszló (Szabó-szőlőki-dűlő); ÉZS: Husztót (Cike-dűlő), Kaposszerdahely (Szőlőhegy), Szatina (Nagy-földek); GD: Mórágy (Pince-hegy); MH: Hosszúhetény (Cseri dűlő, Csókakő út, Dömös-alja, Ormándidűlő, Som-kerék), Kővágótőttős (-nyugat), Máza (-dél), Pécsvárad (Belsőtanyák, Kutyás, Öreg-szőlők, Ruzsama, Szászvölgy), Zengővárkony (Gesztenyés, Górica, Hajdútemetés); MSZ: Dunaszekcső (Beváros); MT: Mohács (Vasútállomás); PS: Pécs (Fogadó, Tüskésrét, Tüskés-dűlő); SZD: Alsónána (Pincesor), Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Szálka (észak); TH: Belecska (-kelet, Rozália), Gyönk (Szabad-földek), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dűlő), Kisszékely (-észak, Hegyhát), Miszla (Ágnes-hegy, Macskáshegy, Vadalmás), Nagyszékely (Cseperke-hát), Tolnanémedi (Úrbéri-földek), Udvari (kelet); V: Ág (Cser-mező), Bonyhád-Majos (Hidasi-Nagy-szántók), Gerényes (-észak), Izmény (-nyugat), Nagymányok (Kenderes), Szászvár (Víz-völgy), Tófű (-dél). Extenzív szántók viszonylag gyakori gyomnövénye, soha nem tömeges. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007). Bunias orientalis L. – BD: Véménd (Apát-rétek); TH: Miszla (Macskás-hegy, Vadalmás). Extenzív szántó szegélyéből és ruderáliáról került elő. Nincs korábbi adata a térségből!

Bupleurum rotundifolium L. – BD: Pécs-Hird (Harangláb); MH: Hosszúhetény (Hegyalja út, Telki-dűlő), TH: Nagyszékely (Cseperke-hát). Extenzív szántók rendkívül ritka gyomnövénye. IUCN besorolását tekintve sebezhető (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b), PÁL (2003), KEVEY (2004), TÓTH (2007).

Calepina irregularis (Asso) Thell. – BD: Bár (Malom-dűlő), Egerág (Bagi-gyakra), Gyód (Ráci-dűlő), Pécs (Péterpuszta), Somberek (temető körül), Szőke (Szőlőhegy); MH: Bakonya (Mokárdi-dűlő), Boda (Só-hegy), Cserkút (Kerekesdűlő), Hosszúhetény (Csókakő, Dömös-alja, Szorító-dűlő), Kővágószőlős (Szerkő alja, Harka), Kővágótöttös (-kelet, nyugat), Pécs (Alsómakár, Aranyhegy, Középmakár, Mecsekalja, Patacs, Rácváros, Sülevölgy, Szentmiklós, Ürög), Pécs-Somogy (Haris köz), Pécs-Szabolcs (Cserbokor-dűlő), Pécs-Vasas (Parcsin), Pécsvárad (Szász-völgy) [TÓTH ined.]; PS: Pécs: (Göjényi-rétek), Pécs-Nagyárpád, Pellérd (Kő-megye); TH: Belecska (Rozália), Hőgyész (Csicsó); V: Izmény (Aparhant irányába, a nagyüzemi szőlőkben), Mucsfa (Annamajori-földek). Szőlőültetvények és ruderális területek gyomnövénye. Déli oldalakon olykor tömeges. További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1936, 1940, 1942b, 1975), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PURGER (2008).

Camelina microcarpa Andrz. ex DC. – BD: Áta (Avas), Bár (Malom-dűlő), Berkesd (Öreghegy), Bogád (Szőlőhegy), Ellend (Új szőlő), Egerág (Bagi-gyakra), Erdősmecske (Moger), Erzsébet (Alsó-rét), Geresdlak (Püspöklak), Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy), Görcsönydoboka (-nyugat), Gyód (Ráci-dűlő), Hásságy (-észak), Hidas (Magyar-hegy), Himesháza (Kenderföldek, Közép-hegy), Kátoly (Szőlőhegy), Kékesd (Kékesdi-erdő),


109

Kisherend (Cserszél), Kisnyárád (Tisztás), Kozármisleny (-nyugat), Kövesd (Lajvéri-szőlők), Lovászhetény (Kerti-szántók), Magyarsarlós (a bekötőút mentén), Maráza (-észak), Martonfa (-kelet), Mecseknádasd (-dél, Magas-puszta), Mohács (Szőlőhegy), Nagybudmér (Szelistye), Nagykozár (Ritics), Nagypall (Alsó-szilvás), Olasz (Hidor-hegy), Ófalu (Kalkofen, Krebsbach), Palotabozsok (Hambár, -nyugat), Pereked (Alsó-szőlő, Felső-szőlő), Pécs (Málom), Pécs-Hird (Szél-föld, Szikla-berki-dűlő), Pécs-Újhegy (Bogádi út), Pécsudvard (Gyíkos-tó, Rasztina), Pócsa (-észak), Romonya (Bekefa, Egyenes), Somberek (-dél, Svájcer), Szabadszentkirály (Kerek-domb alja), Szebény (Mogyorós, Szikrás-legelő), Szellő (Kopár-rét), Szemely (a bekötőút mentén), Szentlőrinc (Pécsi úti dűlő, Tölgyfa-kút), Székelyszabar (-kelet, Kisnyárádi-gödör), Szilágy (-kelet), Véménd (Szőlőskert, Trefortpuszta), Zengővárkony (-dél, Hosszú-földek, Mogyorósi-dűlő, Salamon); BH: Kovácsszénája (Ádám-halála), Orfű-Tekeres (Égett-szállás), Tékes (Döböcsin), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Kacsóta (-észak), Magyarlukafa (Szerenkei-hegy); ÉZS: Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Vásárosdombó (Fleis-tag, Ódombó, Szekcsői-oldal); GD: Fazekasboda (Disznó-hát), Feked (Hosszú-dűlő), Mórágy (Pince-hegy); MH: Hosszúhetény (Cseri, Dömös-alja, Hegyalja út, Mál-tető, Ormándi-dűlő, Potor-hegy, Somkerék, Szorító-dűlő), Pécs (Mecsekalja), Pécs-Vasas (-dél, Parcsin), Pécsvárad (Belsőtanyák, Kutyás, Külsőtanyák, Öreg-szőlők, Ruzsama, Szászvölgy), Váralja (Szállás, Váraljai-hegy), Zengővárkony (Gesztenyés, Górica); MT: Lánycsók (Parlag); MSZ: Dunaszekcső (Beváros); NYH: Bóly (-nyugat); PS: Keszü (-észak), Pécs (Fogadó, Tüskés-dűlő, Tüskésrét), Pécs-Nagyárpád; SZD: Alsónána (Pincesor), Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Lajvérpuszta (Malom-rét), Szálka (Kenderes); TH: Alsóbikád (Fejszés), Belecska (kelet, Rozália), Dúzs (vasútállomás közelében), Gyönk (-észak), Hőgyész (Csicsó), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dűlő), Kisszékely (-észak, Hegyhát), Kistormás (Varsádi-dűlő), Kölesd (Haro-hegy), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Nagyszékely (Cseperke-hát), Tolnanémedi (kisszékelyi elágazó, Úrbéri-földek), Udvari (kelet), Varsád (Szérüs-dűlő); V: Ág (Cser-mező), Aparhant (Somos), Bonyhád-Majos (Hidasi-Nagy-szántók), Gerényes (-észak), Kisvejke (-észak), Nagymányok (Kenderes), Szászvár (Víz-völgy). Extenzív szántók gyomnövénye, sosem tömeges. A CamelinoAnthemidetum társulás névadó karakterfaja. További adatai: HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008). Camelina rumelica Velen. – ÉZS: Mindszentgodisa (Felsőmindszent), MH: Hosszúhetény (Dömös-alja). Extenzív szántók szegélyéből került elő. IUCN besorolását tekintve adathiányos (KIRÁLY 2007). Nincs korábbi adata a térségből!

Cannabis sativa L.: – TH: Belecska (falu körül, Rozália), Felsőnána (Gyepföldek), Kistormás (Varsádi-dűlő), Tolnanémedi (-délkelet), Udvari (-kelet). Kapáskultúrák gyomnövénye. A Mecsek térségéből nem került elő, a tőle északkeleti irányban elterülő Tolnai-hegyháton azonban tömeges lehet. További adatai: NENDTVICH K. (1836), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Catabrosa aquatica (L.) P. Beauv. – GD: Feked (Hosszú-dűlő). Energiafű tábla nedves völgyalji területéről került elő. IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). CSIKY (2006) Véleménye alapján a dél-dunántúli patakok, erecskék mentén elterjedtnek

110


mondható. További adatai: HORVÁT (1942b), MAYER in HORVÁT (1942b), SIMONKAI in HORVÁT (1942b), CSIKY (2006), KIRÁLY (2006), PÁL és PINKE (2007).

Caucalis platycarpos L. – BD: Nagybudmér (Szelistye), Ófalu (Kalkofen); BH: Kovácsszénája (Ádám-halála), Orfű-Tekeres (Égett-szállás); MH: Hosszúhetény (Cseridűlő), Pécsvárad (Belsőtanyák, a Malom környékén, Kutyás, Öreg-szőlők, Ruzsama); PS: Pécs (Fogadó, Mecsekalja); TH: Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás). Bázikus talajú, extenzív szántók ritka gyomnövénye. A térségből további adatait NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1940, 1942b, 1977), BOROS in HORVÁT (1942b), PÁL (2002a) és PURGER (2008) közli.

Centaurea cyanus L. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), Áta (Avas), Berkesd (Öreg-hegy), Erdősmecske (Moger), Geresdlak (Püspöklak), Gyód (Ráci-dűlő), Kisherend (Cserszél), Kökény (Temető-dűlő), Lovászhetény (Kerti-szántók, Kőris-föld, Vörös-kereszt), Martonfa (-kelet), Mohács (Szőlőhegy), Ófalu (Kalkofen), Pereked (Alsó-szőlő, Felső-szőlő), PécsMálom (Völgy-dűlő), Pécsudvard (Gyíkos-tó), Pusztakisfalu (Nagy-rét), Regenye (Hegyalja), Szilágy (-kelet), Szilvás (Pajtáskert), Szőkéd (-észak), Zengővárkony (-dél, Hosszú-földek, Mogyorósi-dűlő, Salamon); BH: Kovácsszénája (Ádám-halála), OrfűTekeres (Égett-szállás), Varga (Gatya-tető), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk), Magyarlukafa (Szerenkei-hegy), Visnye (Csontos); ÉZS: Gálosfa (Hosszúhegy), Husztót (Cike-dűlő), Jágónak (Csákány-hegyi-dűlő), Kaposszerdahely (Szőlőhegy), Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Simonfa (Banya-hegy), Szágy (Kálvária), Zselickislak (Deres-hegy); GD: Fazekasboda (Disznó-hát); MH: Cserkút (-nyugat), Hosszúhetény (Basa-gödör, Cseri-dűlő, Dömös-alja, Ormándi-dűlő, Som-kerék, Szorító-dűlő), Kővágószőlős (Szerkő alja), Kővágótőttős (-kelet), Magyaregregy (Hodács), Máza (-dél), Orfű (Orfűi-hegy), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécsvárad (Belsőtanyák, Kutyás, Öreg-szőlők, Ruzsama, Szászvölgy), Zengővárkony (Gesztenyés, Górica, Hajdútemetés); PS: Keszü (-észak), Pellérd (Kő-megye), Pécs (Göjényi-rétek); TH: Belecska (-kelet, -nyugat, Rozália), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dűlő), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Tolnanémedi (kisszékelyi elágazó); V: Kárász (faluban), Szászvár (Víz-völgy). Extenzív szántók gyomnövénye. A vizsgált térségben még viszonylag sok település környékéről előkerült, azonban nagyobb borítást már csak elvétve jegyeztünk fel. A herbicidek egyre szélesebb körű alkalmazása miatt visszaszorulóban van (PINKE és PÁL 2005). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), REISINGER (1974), UJVÁROSI cit REISINGER (1974), PÁL (2002a), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008).

Centaurium pulchellum (Sw.) Druce – BD: Pécs-Hird (Vizes dűlő); DZS: Csertő (Török temető), Hobol (-nyugat), Kacsóta (-észak), Nagypeterd (Cirok-tarló), Visnye (Csontos); ÉZS: Gálosfa (Hosszú-hegy), Gödre (Gödreszentmárton), Patca (Csipány), Simonfa (Puszta-hegy), Szágy (Nagy-Komlói-dűlő), Tormás (Kerék-fok), Töröcske (Gáj); SZD: Mőcsény (Hosszú-földek, Palatinca). Legtöbb adata nedves talajú tarlókról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1958), BOROS in HORVÁT (1942b).


111

Cephalaria transsylvanica (L.) Schrad. – BD: Bátaszék (Szentai-hegy), Hidas (Kert-dűlő), Máriakéménd (Öreg-hegy), Perked (Felső-mező); SZD: Lajvérpuszta (Szőlőhegy), Várdomb (Szőlőhegy); TH: Felsőnána (Görbe-földek, Gyepföldek). Szántóföldek és szőlőültetvények mezsgyéiből került elő. További előfordulási adatait lásd MAYER (1859), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b), Z. HORVÁTH (2007), PURGER (2008) munkáiban.

Cerinthe minor L. – BD: Hidas (Magyar-hegy), Kisjakabfalva (-kelet); BH: Liget (Zakinya), Magyaregregy (Hodács), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Dinnyeberki (Vörös-hát); ÉZS: Patca (Csipány); MH: Hosszúhetény (Cseri, Cseri dűlő, Dömös-alja, Hegyalja út, Ormándi-dűlő, Rác-tető, Som-kerék, Telki-dűlő), Máza (Szabad-föld), Pécsvárad (Kutyás, Rác-tető, Ruzsama); TH: Gyönk (Szabad-földek), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temetődűlő), Kisszékely (-észak, Hegyhát), Kölesd (faluban), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Tolnanémedi (-délkelet), Udvari (-kelet); V: Gerényes (-észak). Extenzív szántókról és tarlókról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b), PURGER (2008).

Chenopodium botrys L. – MH: Pécs-Vasas (Petőfi-akna). A külszíni fejtés területén jelent meg. A térségben ritka fajnak tekinthetjük. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Chenopodium polyspermum L. – BD: Garé (Petike), Ivánbattyán (Fáni-major), Kisdér (Rekettyés), Kiskassa (Új-dűlő), Ózdfalu, Szentlőrinc (Pécsi úti dűlő), Újpetre (Grucvaldteile), Villánykövesd (Jakabfalusi út mente); BH: Abaliget (Korzák), Bodolyabér (Kisbodolya), Liget (Zakinya), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarhertelend (Igaz-oldal), Magyarszék (Halom-dűlő); DS: Matty (-kelet); DZS: Csertő (FelsőBástyalyuk), Helesfa (Pajta-fő), Nagypeterd (Cirok-tarló); ÉZS: Boldogasszonyfa (Ijedőhegy, Öreg-hegy), Bőszénfa (Öröm-hegy), Csikóstőttős (Szérüskert), Gödre (Gödreszentmárton), Hajmás (Öreg-hegy), Husztót (Alsó malom), Zselickisfalud (Öreghegy), Zselicszentpál (Kótormány); FS: Bogádmindszent (Kerekaljapuszta), Királyegyháza (Körtélyesi-dűlő), Pettend (-dél), Sellye (Remete-dűlő); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Mánfa (Határ-tető, Hátföld); NYH: Máriagyűd (Alsó-Köves-föld), Nagyharsány (Göcsösrét), Nagynyárád (Régenszvízen), Villány-Virágos (a falu pócsai vége); SZD: Gráboc (a faluban, Szociális otthon körüli földek), Mőcsény (Hosszú-földek, Palatinca). Enyhén savanyú, jó vízellátottságú tarlók növénye. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1975), KITAIBEL in HORVÁT (1958, 1975), PÁL és PINKE (2007). Chenopodium strictum Roth – BD: Kisherend (Cserszél), Pécsudvard (temető mellett); BH: Tékes (Döböcsin), V: Ág (Cser-mező). Kapáskultúrákból került elő. További adatai: VÖRÖSS (1962, 1963a).

Chenopodium vulvaria L. – BD: Aranyosgadány (faluban), Somberek (faluban), MH: Pécs (Belváros). Ruderális termőhelyekről; baromfiudvarokról és települések belterületéről (jár-

112


dákról, lábazatok tövéből) került elő. IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Korábbi adatai: SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1975), NENDTVICH K. in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b).

Commelina communis L. – BD: Kövesd (Téglagyár), Nagypall (faluban), Somberek (faluban); BH: Magyarszék (a faluban); DS: Old (faluban); MH: Pécs (Belváros); PS: Pécs (Kertváros, Megyer). Települések belterületéről került elő leggyakrabban (házfalak mellől), azonban szemétdombok környékén is találkoztunk vele. Nincs korábban közölt adata a térségből!

Consolida orientalis (J. Gay) Schrödinger – BD: Pécs-Hird (Szikla-berki-dűlő), Versend (dél); PS: Pécs (Megyer). Szántószegélyekből került elő. A keleti szarkaláb az ország tiszántúli szántóin tömeges lehet (PINKE és PÁL 2005), a Dunántúlon azonban szórványos elterjedésű, csupán szálanként fordul elő. További adatai: MAYER (1859), GÖRLITZ in UECHTRITZ (1966), PÁL (2003).

Convolvulus cantabrica L. – MH: Pécs (Szentmiklós). A Szőlészeti és Borászati Intézet Szentmiklóshegyi Kísérleti Telepének rézsűiről került elő. Hazánkban hivatalosan védett faj, azonban nem tekinthető veszélyeztetettnek (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), JÁVORKA in HORVÁT (1935b), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1943, 1977), SADLER in HORVÁT (1943, 1977). Coronopus squamatus (Forssk.) Asch. – PS: Pécs (Göjényi-rétek, Megyer). Extenzív szántók szegélyéből és taposott gyomtársulásokból került elő. A térségben ritka. IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További adatai: SIMONKAI (1876), BOROS (1925), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), PÁL és PINKE (2007).

Crupina vulgaris Cass. – MH: Pécsvárad (Ruzsama). Egy extenzív szántó szegélyéből sikerült kimutatni. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), HORVÁT (1935b, 1943).

Digitaria ischaemum Schreb. ex Muhl. – BD: Görcsöny (Csér). Kapáskultúrából származik az említett adata. Hazánk területén ritka (KIRÁLY 2009). IUCN besorolását tekintve adathiányos (KIRÁLY 2007). Terepi azonosítása és elkülönítése a D. sanguinalis-tól nehézkes. További adatai: MAYER in HORVÁT (1936), HORVÁT (1942b).

Draba muralis L. – BH: Orfű-Mecsekszakál (Végföldek); DZS: Magyarlukafa (Szerenkeihegy), Vásárosbéc (Köblös-szőlőhegy); MH: Bakonya (-észak), Pécs (Szentmiklós), Pécsvárad (Belsőtanyák). Extenzív szántók szegélyéből és hagyományosan művelt szőlőültetvényekből került elő. További adatai: HORVÁT (1939, 1958, 1975, 1977), KÁRPÁTI in HORVÁT (1942b), KIRÁLY G. (1998), KIRÁLY G. és KIRÁY A. (1998), PÁL (2002a). Eleusine indica (L.) Gaertn. – MSZ: Dunaszekcső (faluban); PS: Pécs (Északmegyer). Mindkét esetben települések belterületének, ruderális élőhelyeiről került elő. A világ egyik


113

legfontosabb gyomnövényeként nyilvántartott aszályfű (HUNYADI et al. 2000) hazánkban is egyre több településen üti fel a fejét. Főként lakott területek ruderáliáin, járdarepedésekben, épületek tövében találkozhatunk vele. KIRÁLY (2009) a faj Dél-Dunántúl elterjedése esetében Belső-Somogyot említi. Nincs korábbi adata a térségből!

Eragrostis cilianensis (All.) Vignolo ex Janch. – ÉZS: Szentbalázs (Telek-hegy); SZD: Kakasd-Széptölgyes (Országúti-dűlő). Szőlőültetvényekből került elő. Magyarország területén ritkának tekinthető (KIRÁLY 2009). IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Kapáskultúrák gyomnövényeként jellemezhető. Korábbi adatai a térségből: SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b), MAYER in HORVÁT (1942b), Zsák in HORVÁT (1942b), CSIKY (2006).

Eragrostis pilosa (L.) P. Beauv. – ÉZS: Gödre (Gödreszentmárton). Gabona tarlóról került elő. HORVÁT (1942b) közönségesnek tartja a környéken.

Erysimum odoratum Ehrh. – MH: Hosszúhetény (Potor-hegy), Pécs (Pécsbánya), PécsVasas (Parcsin). Előfordulását a Mecsek ruderális termőhelyeiről jegyeztük fel. Pécsbánya területén, a Karolina külfejtésen tömeges. Országos tekintetben ritka faj. Hazánkban hivatalosan védett faj, azonban nem tekinthető veszélyeztetettnek (KIRÁLY 2007). További adatai: MAYER (1859), SIMONKAI (1876), NENDTVICH T. in KERNER (1863), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1975), TÓTH (2000, 2002, 2007).

Erysimum repandum L. – TH: Belecska (Rozália), Gyönk (Szabad-földek), Miszla (Ágneshegy, Macskás-hegy, Vadalmás). Extenzív szántószegélyekről mutattuk ki. Szórványos elterjedésű faj (KIRÁLY 2009). A Tolnai-hegyhát néhány extenzív szántójáról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), KNAPP in HORVÁT (1942b), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000).

Euphorbia exigua L. – BD: Ófalu (Kalkofen), Újpetre (Szőlőskertek); BH: Orfű-Tekeres (észak), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Kacsóta (-észak); MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Váralja (Sándorfa) [TÓTH ined.]; PS: Pécs (Fogadó, Mecsekalja); TH: Kalaznó (nyugat). Tarlók tipikus gyomnövénye, napjainkra megritkult. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), ZSÁK in HORVÁT (1942b), UJVÁROSI in HORVÁT (1958), HORVÁT (1977).

Euphorbia falcata L. – BD: Magyarsarlós (Szőlőhegy), Szilágy (-észak, -kelet), Zengővárkony (Hosszú-földek); BH: Orfű-Tekeres (-észak); MH: Hosszúhetény (Dömösalja, Rác-tető), Kővágótőttős (-kelet), Pécsvárad (Rác-tető); NYH: Máriagyűd (Alsó-Kövesföld); TH: Diósberény (Hosszú-földek), Felsőnána (-dél), Gyönk (Szabad-földek), Hőgyész (Szálláspuszta), Kalaznó (-nyugat), Kistormás (Varsádi-dűlő), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Zomba (Páskum); V: Bonyhád-Majos (Hidasi-Nagy-szántók), Závod (Árvaitanya). Tarlók tipikus gyomnövénye, napjainkra megritkult. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1958), PRISZTER in HORVÁT (1958), UJVÁROSI in HORVÁT (1958).

114


Euphorbia falcata subsp. acuminata (Lam.) Simonk. – TH: Felsőnána (-dél). Tarlók tipikus gyomnövénye. Az alfaj országosan sem tekinthető gyakorinak (PINKE és PÁL 2001). Nincs korábban közölt adata a térségből! Euphorbia maculata L. – PS: Pécs (Megyer). Ruderális termőhelyeken, járdarepedésekben, taposott környezetben. További adatai: KÁRPÁTI in HORVÁT (1956, 1958), VÖRÖSS (1962).

Euphorbia platyphyllos L. – V: Závod (Árvaitanya). Gabona tarlóról jegyeztük fel. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1943), KNAPP in HORVÁT (1942b).

Euphorbia stricta L. – PS: Keszü (-észak). Extenzív szántó szegélyéből került elő. További adatai: HORVÁT (1942b, 1977).

Filago arvensis L. – MH: Cserkút (Kerekesdűlő, -nyugat), Kővágószőlős (Harka, Sajgó), Pécs (Aranyhegy, Szentmiklós, Zurna), Pécs-Vasas (-dél); V: Egyházaskozár (Jauka-hegy). A felsorolt adatok szőlőültetvényekből származnak. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1958, 1977).

Filago vulgaris L. s. str. – BD: Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy); MH: Kővágószőlős (Harka, Sajgó), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs (Szentmiklós), Pécsvárad (Aranyhegy) [TÓTH ined.], Zengővárkony (Gesztenyés). A felsorolt adatok szőlőültetvényekből származnak. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b, 1958, 1977), BOROS in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b).

Fumaria officinalis L. – BD: Erdősmecske (Fritz-malom-völgy), Geresdlak (Kisgeresd), Hidas (Magyar-hegy), Himesháza (Közép-hegy), Lovászhetény (-dél), Máriakéménd (Öreghegy), Mohács (Szőlőhegy), Nagybudmér (Vezovác), Pécs-Hird (Kerékhegy-dűlő), Romonya (Egyenes), Szebény (Szikrás-legelő); BH: Abaliget (Bába-kút), Liget (Zakinya), Tékes (Döböcsin); ÉZS: Csikóstőttős (Szérüskert); GD: Mórágy (faluban); MH: Boda (Sóhegy), Bakonya (-észak), Cserkút (Kerekesdűlő), Hosszúhetény (Csókakő út, Dömös-alja, Hegyelő, Szorító-dűlő), Kismányok (Keskeny úti szőlőhegy), Kővágótőttős (-nyugat), Máza (Kecske-hegy), Pécs (Aranyhegy, Csoronika, Kis-Mély-völgy, Középmakár, Lőtér-dűlő, Makár, Pécs-Szabolcs, Sülevölgy, Szentmiklós, Ürögi határút, Zurna), Pécsvárad (Ruzsama); MSZ: Dunaszekcső (Gál-hegy); SZD: Alsónána (Szabad-földek); V: Kárász (Öreg-hegy), Szalatnak (-kelet), Vékény (Öreg-hegy). Az adatok nagy részét szőlőültetvényekből jegyeztük fel, azonban extenzív szántók szegélyéből is kimutattuk. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1958).

Fumaria rostellata Knaf – MH: Pécs (Lőtér-dűlő, Sülevölgy, Szentmiklós). Szőlőültetvényekből és azok rézsűiből került elő. Ritka. IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További adatai: JANKA in HORVÁT (1942b), MILLNER in VÖRÖSS (1974).

Fumaria schleicheri Soy.- Will. – BD: Romonya (Egyenes); BH: Vázsnok (Öreg-hegy);


115

MH: Cserkút (Kerekesdűlő), Hosszúhetény (Csókakő út, Dömös-alja, Potor-hegy), Pécs (Szentmiklós); PS: Keszü (-észak), Pécs (Tüskésrét, Tüskés-dűlő, Kertváros); TH: Felsőnána (-dél), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás). Extenzív szántókon és szőlőültetvényekben egyaránt előfordult. További adatai: HORVÁT (1936, 1942b).

Fumaria vaillantii Loisel. – BD: Belvárdgyula (Ug-dűlő), Egerág (Bagi-gyakra), Kozármisleny (-nyugat), Kövesd (Lajvéri-szőlők), Nagybudmér (Szelistye), Olasz (Hidorhegy), Ófalu (Kalkofen), Palotabozsok (Kenderföld), Szőke (Szőlőhegy); BH: Kisbattyán (kelet); MH: Pécs (Szentmiklós), Pécs-Somogy (Murom), Pécsvárad (Kutyás); NYH: Bóly (-nyugat); PS: Pécs (Kertváros); SZD: Szekszárd (Malom-oldal); TH: Kéty (Nagy-völgy); Tolnanémedi (Úrbéri-földek), Zomba (Szentgálpuszta); V: Aparhant (Somos). Extenzív szántókon és szőlőültetvényekben egyaránt előfordult. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), BARTAL (1911), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), KNAPP in HORVÁT (1942b), SIMONKAI in HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008).

Gagea villosa (M. Bieb.) Duby – BH: Komló (Cseresznyák), MH: Hosszúhetény (Dömösalja), Pécs (Sülevölgy, Szentmiklós, Ürögi határút), Pécs-Somogy (Haris köz, Őr-hegy), Pécs-Szabolcs (Közép-hegy), TH: Diósberény (-nyugat). Hagyományos művelésű szőlőültetvények ritkább gyomnövénye. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HORVÁT (1942b, 1976), SZITA in HORVÁT (1942b), PÁL (2003). Galeopsis angustifolia (Ehrh.) Hoffm. – MH: Hosszúhetény (Cseri), Pécsvárad (Aranyhegy) [TÓTH ined.]. Kapáskultúrából került elő. Korábbi adatai: SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1943).

Galeopsis ladanum L. – ÉZS: Oroszló (Pala-rét); GD: Feked (Hosszú-dűlő); V: Kárász (faluban). Extenzív szántókról és gabonatarlókról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és Horvát (1939), HORVÁT (1939, 1977), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b).

Geranium molle L. – MH: Pécs (Szentmiklós). Szőlőültetvények kaszált sorából és rézsűkről mutattuk ki. További adatai: MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), NENDTVICH T. in NEILREICH (1866), HORVÁT (1942b, 1977).

Geranium pyrenaicum Burm.f. – MH: Pécs (Csoronika). A Pécsi Tudományegyetem botanikus kertjéből több tő is előkerült. További adata: BALOG in HORVÁT (1939), HORVÁT (1943).

Geranium rotundifolium L. – MH: Cserkút (Kerekesdűlő), Pécs (Patacs, Sülevölgy). Szőlőültetvényekből került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), MAYER (1859), SIMONKAI (1876).

Gnaphalium uliginosum L. – BH: Magyaregregy (Lapos-völgy); DZS: Patapoklosi (Felsőmező); ÉZS: Baranyaszentgyörgy (Tatárka-dűlő), Gödre (Gödreszentmárton), Szágy (NagyKomlói-dűlő), Szentbalázs (Telek-hegy); NYH: Villány-Virágos (-dél); V: Kárász (Kárász-

116


Köblény vasútállomás közelében) [TÓTH ined.]. Jó vízellátottságú szántókon és belvizes területeken jelenik meg. További adatai: MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1958, 1977), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007).

Gypsophila muralis L. – BH: Magyaregregy (Hodács); DZS: Csertő (Török temető), Kacsóta (-észak), Visnye (Csontos); ÉZS: Bőszénfa (Törjék-puszta), Csikóstőttős (Szabadföldi-dűlő), Gödre (Gödreszentmárton), Kaposszerdahely (Szőlőhegy), Szágy (NagyKomlói-dűlő), Szenna (Vén Balázs), Szentbalázs (Telek-hegy), Szilvásszentmárton (Pusztahegy); FS: Sellye (Remete-dűlő); MH: Hosszúhetény (Nagy-mező) [TÓTH ined.], Kővágótőttős (-észak), Orfű-Bános (Petike, Bánosi-szállás), Pécs (Pécsbánya), Váralja (Sándorfa és Szederfa között) [TÓTH ined.]; NYH: Villány-Virágos (-dél); V: Kárász (Kárász-Köblény vasútállomás közelében) [TÓTH ined.], Szárász (Rolltanya). Főként tarlók gyomnövénye, de ruderális területekről is előkerült. Korábbi adatai: NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007).

Heliotropium europaeum L. – BD: Borjád (-dél), Cikó (Kókai-oldal), Egerág (Újegerág), Erzsébet (Kékesdi-erdő, Pince-föld), Görcsöny (Hin-völgye), Kátoly (Szőlőhegy), Kékesd (Kékesdi-erdő), Kisjakabfalva (Gyalogúti dűlő), Kozármisleny (Sasfészek), Kökény (Cseridűlő), Lothárd (Szabad-földek), Magyarsarlós (Szőlőhegy), Nagybudmér (-nyugat), Palkonya (Hegyi-földek-dűlő), Pócsa (-dél), Somberek (Sloszberg), Szederkény (-kelet), Szilágy (-észak), Villánykövesd (Jakabfalusi út mente), Vókány (Nagy-Völgy-dűlő); DZS: Dinnyeberki (Kám-völgyi-dűlő); ÉZS: Gödre (Gödreszentmárton), Kaposkeresztúr (a temetőnél), Mindszentgodisa (Felsőmindszent); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Cserdi (Szőlőhegy), Hosszúhetény (Ormándi-dűlő, Rác-tető, Som-kerék), Váralja (Szélső-dűlő) [TÓTH ined.]; MSZ: Dunaszekcső (Gál-hegy); NYH: Bóly (Svincsina), Márok (Márokszentmárton), Nagyharsány (Göcsös-rét); PS: Pécs (Fogadó); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Kismórágy (faluban, Rozsdásserpenyő), Szálka (-észak); TH: Kéty (Temető-dűlő), Hőgyész (Szálláspuszta), Pincehely (Mandi-tanya), Szakadát (Osztás-dűlő), Zomba (Páskum). Kapáskultúrákból és tarlókról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), JÁVORKA in HORVÁT (1939), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), KNAPP in HORVÁT (1942b), CSAPODY I. (1953), PURGER (2008).

Helminthia echioides (L.) Gaertn. – PS: Pécs (Tüskésrét), V: Bonyhád (Istvánmajor). A mediterráneumban közönséges gyomnövény, néhány töve a térség ruderális és szegetális élőhelyeiről egyaránt előkerült. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). SIMONKAI (1876) és HORVÁT (1977) csupán Villány mellől közli. További adatai: LENGYEL in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), TÓTH in KEVEY és HORVÁT (2000), FARKAS és TÓTH in KEVEY és HORVÁT (2000).

Hibiscus trionum L. – BD: Baksa (-észak), Belvárdgyula (Ug-dűlő), Berkesd (Öreg-hegy), Egerág (Újegerág), Ellend (Új szőlő), Erzsébet (Kékesdi-erdő, Pince-föld), GörcsönyKeresztespuszta (-kelet), Ivánbattyán (Fáni-major), Kátoly (Szőlőhegy), Keszü (-dél),


117

Kékesd (Kékesdi-erdő), Kiskassa (Új-dűlő), Kozármisleny (- nyugat), Kökény (Cseri-dűlő), Liptód (Lencseföldek), Lothárd (Szabad-földek), Magyarsarlós (Szőlőhegy), Nagybudmér (nyugat), Ózdfalu, Pécs-Hird (Szél-föld, Szikla-berki-dűlő), Szalántanémeti (Bokros), Szederkény (Nyomjai-oldal), Szentlőrinc (Pécsi úti dűlő), Újpetre (Grucvaldteile); BH: Liget (Zakinya); DZS: Somogyviszló (Szabó-szőlőki-dűlő); FS: Királyegyháza (Körtélyesidűlő); MH: Cserdi (Szőlőhegy, Horgas-dűlő); NYH: Bóly (Svincsina), Máriagyűd (AlsóKöves-föld), Márok (Márokszentmárton), Nagyharsány (Göcsös-rét), Nagynyárád (Régenszvízen), Villány-Virágos (-dél); SZD: Lajvérpuszta (Szőlőhegy); TH: Diósberény (Hosszú-földek), Kéty (Temető-dűlő), Kölesd (-dél), Murga (a 65-ös út kereszteződésénél), Szakadát (Osztás-dűlő), Tolnanémedi (-délkelet), Zomba (Páskum); V: Bonyhádvarasd (dél). Kapáskultúrákból és tarlókról került elő. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), PÁL és PINKE (2007). Hyoscyamus niger L. – MH: Hosszúhetény (Telki-dűlő). Ruderális termőhelyről került elő. HORVÁT (1942b) közönségesnek tartotta, azonban napjainkra meglehetősen megritkult. További adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Inula helenium L. – ÉZS: Patca (Csipány). Ruderális élőhelyről (árokpart) került elő. Hazánkban hivatalosan védett faj, azonban nem tekinthető veszélyeztetettnek (KIRÁLY 2007). Korábban közölt adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1958, 1977), BOROS in HORVÁT (1942b), BORHIDI in HORVÁT (1977), DÉNES et al. (1998), KEVEY és HORVÁT (2000), TÓTH (2000, 2007), KEVEY (2001), Z. HORVÁTH (2007).

Kickxia elatine (L.) Dumort. – BD: Görcsöny (Hin-völgye), Kisdér (Rekettyés), Kozármisleny (Sasfészek), Nagybudmér (-nyugat), Ófalu (Kalkofen), Ózdfalu, Pécs-Hird (Szél-föld, Szikla-berki-dűlő), Regenye (Hegyalja), Újpetre (Grécevald); BH: Barátúr (Szállás-dűlők), Magyarszék (Halom-dűlő), Orfű-Tekeres (-észak); DS: Matty (-kelet); DZS: Csertő (Török temető), Hetvehely (-nyugat), Hobol (-nyugat), Kacsóta (-észak), Rózsafa (-kelet), Somogyapáti (-kelet); ÉZS: Boldogasszonyfa (Hegyesdi-mező), Bőszénfa (Törjék-puszta), Gödre (Gödreszentmárton), Husztót (Cike-dűlő), Kaposszerdahely (Szőlőhegy), Patca (Csipány), Simonfa (Banya-hegy, Puszta-hegy), Szágy (Nagy-Komlóidűlő), Szenna (Vén Balázs), Tormás (Kerék-fok); FS: Bogádmindszent (Kerekaljapuszta); GD: Feked (Hosszú-dűlő), Mórágy (faluban); MH: Cserdi (Cserdi szőlőhegy), Cserkút (Szőlőhegy), Hosszúhetény (Ormándi-dűlő, Rác-tető), Kővágószőlős (Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-kelet, Tótvár), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécsvárad (Kutyás, Ráctető), Váralja (Sándorfa) [TÓTH ined.]; NYH: Nagynyárád (Régenszvízen), SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Kismórágy (Rozsdásserpenyő); PS: Pécs (Fogadó), TH: Gyönk (Szabad-földek), Hőgyész (Szálláspuszta), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Temető-dűlő), Kistormás (Varsádi-dűlő), Pincehely (Mandi-tanya), Szakadát (Osztás-dűlő), Zomba (Páskum); V: Gerényes (Somos-dűlő), Szárász (Rolltanya). Tarlók jellegzetes gyomnövénye. További adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), ZSÁK in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1943, 1958), SADLER in HORVÁT (1943), CSAPODY I. (1953), UJVÁROSI in HORVÁT (1958, 1977), SADLER in HORVÁT (1977), PÁL és PINKE (2007).

118


Kickxia spuria (L.) Dumort. – BD: Bosta (-dél), Kisdér (Rekettyés), Mecseknádasd (ófalui kereszteződés), Ófalu (Kalkofen), Ózdfalu; DZS: Hobol (-nyugat), Rózsafa (-kelet); ÉZS: Csikóstöttös (Szérüskert), Szágy (Nagy-Komlói-dűlő); FS: Királyegyháza (Körtélyesidűlő), Sellye (Remete-dűlő); MH: Hosszúhetény (Som-kerék); NYH: Nagynyárád (Régenszvízen), Váralja (Sándorfa) [TÓTH ined.]; PS: Keszü (-észak), Pécs (Fogadó); TH: Gyönk (Szabad-földek). Tarlók jellegzetes gyomnövénye, az előző fajnál sokkal ritkábban fordult elő a térségben. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), ZSÁK in HORVÁT (1942b), FARKAS és TÓTH in KEVEY és HORVÁT (2000), PÁL és PINKE (2007). Kochia scoparia (L.) Schrad. – BD: Lothárd (Szabad-földek). Kapáskultúrából mutattuk ki. A térségben ritka. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b), BOROS in HORVÁT (1942b), KNAPP in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1975). Lappula squarrosa (Retz.) Dumort. – TH: Hőgyész (Csicsó). HORVÁT (1942b) közönségesnek tartja. Parlagról került elő. További adata: SIMONKAI (1876).

Lathyrus aphaca L. – BD: Bátaszék (Szentai-hegy), Hidas (Magyar-hegy), Mecseknádasd (az ófalui kereszteződés, Magas-puszta), Ófalu (Kalkofen, Wacholder-berg); BH: Abaliget (Korzák, Öreg-hegy), Kisbattyán (-kelet), Komló (Mecsekfalu, Mecsekjánosi), Kovácsszénája (Ádám-halála), Liget (Zakinya), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarszék (Benága, Halom-dűlő), Orfű-Mecsekszakál (Végföldek), Orfű-Tekeres (Égettszállás), Varga (Gatya-tető); DZS: Bükkösd (Megyefa), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk); ÉZS: Husztót (Cike-dűlő); GD: Mórágy (faluban, Pince-hegy); MH: Orfű-Bános (Bánosiszállás), Pécs (Szentmiklós). Extenzív szántókról került elő, a Baranyai-hegyhát területén helyenként tömeges volt. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Korábbi adatait NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), MAYER in HORVÁT (1942b), BOROS in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1977), CSAPODY V. in HORVÁT (1958), PRISZTER in HORVÁT (1958), PÁL (2002a, 2003), CSIKY (2006), TÓTH (2007) és PURGER (2008) közölte.

Lathyrus hirsutus L. – BD: Baksa (Szivárványos), Erdősmecske (Fritz-malom-völgy, Moger), Erzsébet (Alsó-rét), Hidas (Magyar-hegy), Kökény (Szőlőhegy), Ófalu (Kalkofen), Pogány (Falucska, Szántás), Regenye (Regenyei-hegy), Romonya (Bekefa), Szilvás (Pajtáskert), Zengővárkony (Salamon), Zók (Pörgő); BH: Abaliget (Korzák), Barátúr (Szállás-dűlők), Komló (Mecsekfalu), Kovácsszénája (Ádám-halála, Sas-rét), Liget (Zakinya), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarszék (Benága, Csonka-rét, Halom-dűlő), Orfű-Tekeres (Égett-szállás, -észak), Tékes (Döböcsin), Varga (Gatya-tető); DZS: Antalfalu (-kelet, Temetői-dűlő), Bükkösd (-észak, Megyefa), Bükkösd-Becsali (Téglaházi-dűlő), Csertő (Balázsi-szőlőhegy), Dinnyeberki (Vörös-hát), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk), Ibafa (Liki-föld); ÉZS: Bakóca (Nagy-mező), Baranyaszentgyörgy (Tatárkadűlő), Gyümölcsény (Lazina alja), Husztót (Cike-dűlő), Jágónak (a Majortól keleti irányban lévő kisparcellás területek), Kishajmás (Kecske), Mindszentgodisa (Felsőmindszent),


119

Okorvölgy (-nyugat), Oroszló (Hosszú-rétek), Patca (Csipány), Szatina (Nagy-földek); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Bakonya (Mokárdi-dűlő), Hosszúhetény (Cseri dűlő, Dömösalja, Hegyalja út, Telki-dűlő), Kővágószőlős (Harka, Kajdács-dűlő, Szerkő alja), Kővágótőttős (Tótvár), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécsvárad (Ruzsama); NYH: Máriagyűd (Köves-föld); TH: Gyönk (-észak), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Murga (-kelet), Nagyszékely (Cseperke-hát); V: Áta (Avas), Gerényes (-észak), Kárász (faluban), Köblény (-nyugat), Szalatnak (-kelet). Extenzív szántókon a vizsgálati területen viszonylag gyakori volt. Ritkábban vegyszerezetlen szőlőültetvényekben is megjelent. További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1940, 1942b, 1944, 1958, 1977), SZITA in HORVÁT (1942b), PÁL (2003), Z. HORVÁTH (2007), PÁL és PINKE (2007) munkáiban. Lathyrus latifolius L. – MH: Zengővárkony (Gesztenyés). Ruderális területről. További adatai: MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1943, 1944, 1958, 1977), BOROS in HORVÁT (1942b), JÁVORKA és ZÓLYOMI in HORVÁT (1942b), PURGER (2008).

Lathyrus nissolia L. – BD: Ófalu (Kalkofen); BH: Komló (Zobákpuszta), Orfű-Tekeres (Szőlőhegy); MH: Kövágótőttős (meddőn), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike); PS: Pécs (Gölyényi-rétek). Főként extenzív szántók szegélyéből és szőlőültetvények mezsgyéiből, valamint fiatal parlagokról került elő. A faj hivatalosan védett, azonban országos viszonylatban nem tekinthető veszélyeztetettnek (KIRÁLY 2007). További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1936, 1942b, 1943, 1958, 1977), BOROS in HORVÁT (1942b), CSAPODY V. in HORVÁT (1958), PRISZTER in HORVÁT (1958), TÓTH (2002, 2007), PÁL (2003), Z. HORVÁTH (2007), PURGER (2008) munkáiban. Lathyrus sphaericus Retz. – BD: Véménd (Nyolvanholdas-tábla); MH: Kővágószőlős (Harka, Szerkő alja), Mánfa (Határ-tető), Pécs (PTE Botanikus Kert, Sülevölgy). Szőlőültetvényekből és ruderális termőhelyekről került elő. A területen ritka. IUCN besorolását tekintve veszélyeztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Korábbi adatait NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), HORVÁT (1936, 1942b, 1977), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b), PRISZTER in HORVÁT (1958), BORHIDI in HORVÁT (1977), SZITA in HORVÁT (1977), PÁL (2003) és CSIKY (2006) közölte.

Legousia speculum-veneris (L.) Chaix. – BD: Erdősmecske (Fritz-malom-völgy), Ófalu (Kalkofen), Pécs (Málom); BH: Kovácsszénája (Ádám-halála, Sas-rét), Magyarszék (Halom-dűlő), Orfű-Mecsekszakál (Végföldek), Orfű-Tekeres (Égett-szállás, -észak); DZS: Dinnyeberki (Vörös-hát), Kacsóta (-észak), Nagyváty (Girótfa), Szulimán (Rózsás); ÉZS: Husztót (Cike-dűlő), Okorvölgy (-nyugat), Szatina (Nagy-földek); MH: Hosszúhetény (Cserdi dűlő), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike); PS: Pellérd (Kő-megye); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Lajvérpuszta (Malom-rét), Szálka (Kenderes). Extenzív szántók ritka gyomnövénye. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További előfordulási adatait lásd NENDTVICH T. in KERNER (1863), NENDTVICH K. (1836), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b, 1977), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000), TÓTH I. Zs. in KEVEY és HORVÁT (2000), PÁL (2002a), CSIKY (2006), PÁL és PINKE (2007), Z. HORVÁTH (2007) munkáiban.

120


Lepidium densiflorum Schrad. – PS: Pécs (Főpályaudvar). Ruderális termőhelyről mutattuk ki. Észak-amerikai adventív (KIRÁLY 2009), a térségből nincs korábban közölt adata.

Lepidium ruderale L. – BD: Véménd (faluban); MH: Pécs (Pécsbánya). Ruderális termőhelyekről (falusi udvarokból, bányaterületről) mutattuk ki. További adatai: HORVÁT (1942b, 1975).

Lepidium virginicum L. – KBS: Darány (Barcsi Borókás). Ruderális termőhelyről (parkoló, pihenő) mutattuk ki. LENGYEL Attilával találtuk és határoztuk meg. Észak-amerikai adventív (KIRÁLY 2009). További adatai: HORVÁT (1936, 1958). Libanotis pyrenaica (L.) Bourg. – MH: Cserkút (Kerekesdűlő), Máza (Kecske-hegy). Szőlőültetvények rézsűiről került elő. További adatai: MAYER (1859), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1958), TÓTH in KEVEY és HORVÁT (2000), TÓTH (2007). Lysimachia punctata L. – MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike). Fiatal parlagon találtuk. A faj további adatait MAYER (1859), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1977), CSIKY (2006), PURGER (2008) közli. Lythrum hyssopifolia L. – BD: Pécs-Hird (Vizes-dűlő); DZS: Csertő (Török temető), Hobol (-nyugat); ÉZS: Csikóstőttős (Szérüskert), Gödre (Gödreszentmárton), Szágy (NagyKomlói-dűlő), Tormás (Kerék-fok); GD: Feked (Hosszú-dűlő); NYH: Máriagyűd (AlsóKöves-föld); SZD: Mőcsény (Hosszú-földek); V: Gerényes (Somos-dűlő). Jó vízellátottságú tarlókról és belvizes szántókról került elő. NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b, 1958, 1977), PÁL és PINKE (2007).

Matricaria recutita L. – BD: Aranyosgadány (faluban), Áta (Avas), Baksa (Rádfai-dűlő), Borjád (-észak), Erdősmecske (Fritz-malom-völgy), Gerde (Bárányos), Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy), Görcsönydoboka (-nyugat), Himesháza (Kenderföldek), Ivánbattyán (-észak), Kisbudmér (Hegyi-dűlő), Lovászhetény (Kőris-föld, Vörös-kereszt), Martonfa (kelet), Ócsárd (Vár-dűlő), Pereked (Alsó-szőlő), Pécs (Péterpuszta), Pécsbagota (-dél), Pócsa (-dél), Somberek (faluban), Szabadszentkirály (Kerek-domb alja), Szebény (Szikráslegelő), Székelyszabar (Kisnyárádi-gödör), Téseny (Hideg-mező, Pénzes-megyer), Túrony (Pokronta), Zengővárkony (Hosszú-földek, Mész-föld, Mogyorósi-dűlő); BH: Bodolyabér (Kisbodolya), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarhertelend (Felső-rét); DZS: Antalfalu (Pap-föld, Temetői-dűlő), Basal (Pipagyújtó), Csonkamindszent (Kám-völgy), Molvány (Ragadáncs-dűlő), Nagyváty (Girótfa), Somogyhásságy (Göröndő), Szulimán (Rózsás), Zsibót (Domolos-dűlő); ÉZS: Baranyaszentgyörgy (Elő-hegy, Tatárka-dűlő), Csikóstőttős (Szérüskert), Gödre (Gödreszentmárton), Husztót (Cike-dűlő), Jágónak (Csákány-hegyi-dűlő), Kaposgyarmat (-észak), Kaposkeresztúr (-észak), Kaposszekcső (Nyáros-dűlő), Meződ (Alsó-dűlő), Okorvölgy (-nyugat), Oroszló (Hosszú-rétek), Sásd (Alsó-Sogó), Szágy (Nagy-Komlói-dűlő), Szentbalázs (Szent Mihály-hegy), Vásárosdombó (Fleis-tag, Szekcsői-oldal); MH: Pécs (Patacs, Szentmiklós); NYH: Bóly (Svincsina), Márok (Márokszentmárton), Vásárosdombó (Ódombó); PS: Pécs (Kertváros, Tüskésrét,


121

Tüskés-dűlő); TH: Belecska (Rozália), Diósberény (Hosszú-földek), Dúzs (vasútállomás közelében), Felsőnána (Gyepföldek), Gyönk (-észak, Szabad-földek), Kéty (Temető-dűlő), Kölesd (Haro-hegy), Szakadát (Osztás-dűlő), Varsád (Szérüs-dülő), Zomba (Páskum, Szentgálpuszta); V: Alsómocsolád (-kelet), Ág (Cser-mező), Bonyhád (Alsóbörzsöny), Gerényes (-észak), Mágocs (a falu nagyhajmási vége), Nagyhajmás (-kelet), Nagymányok (Kenderes), Tófű (-dél). Kissé savanyú, jobb vízellátottságú szántókon még gyakori. Az intenzív művelést az Anthemis fajoknál jobban tolerálja. További adatai: MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007). Matricaria discoidea DC. – BD: Gyód (Ráci-dűlő), Zengővárkony (Salamon); BH: Magyarhertelend (Igaz-oldal); ÉZS: Szatina (Nagy-földek); TH: Dúzs (vasútállomás közelében); V: Mucsfa (Annamajori-földek). Szántókról és ruderális (útszéli) termőhelyekről került elő. Észak-amerikai adventív (KIRÁLY 2009), a térségből nincs korábban közölt adata. HORVÁT (1936) a Drávamenti-síkról, SOMLYAY pedig a Villányi-hegységből jelzi.

Medicago arabica (L.) Huds. – MH: Boda (Só-hegy), Cserkút (a faluban), Kővágószőlős (Sajgó), Orfű-Bános (Petike), Pécs (Csoronika, Mecsekoldal, Sülevölgy, Szentmiklós), Pécsvárad (Belsőtanyák, Górica); PS: Pellérd (Pellérdi-halastavak), Pécs (Fogadó, Gölyényi-rétek, Szennyvíztisztító-telep). Szőlőültetvényekből, ruderális területekről és félszáraz gyepekből egyaránt előkerült. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). Korábbi adatait NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), MAYER in HORVÁT (1935b), HORVÁT (1936, 1942b, 1977), PÁL (2002a) és CSIKY (2006) közölte. Medicago prostrata Jacq. – MH: Pécs (Szentmiklós). Szőlőültetvény mezsgyéjéből. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939).

Melampyrum arvense L. – MH: Pécsvárad (Ruzsama). Extenzív szántó szegélyében találtuk. A térségben rendkívül ritka. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1958).

Melampyrum barbatum W. et K. – BH: Kovácsszénája (Ádám-halála), Orfű-Tekeres (Égettszállás); ÉZS: Mindszentgodisa (Felsőmindszent); MH: Hosszúhetény (Fűrészüzem környékén), Pécsvárad (Ruzsama), Zengővárkony (Górica); TH: Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás). Extenzív szántók ritka gyomnövénye. További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), ZSÁK in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1943), Z. HORVÁTH (2007), PURGER (2008) munkáiban.

Mercurialis annua L. – BD: Somberek (faluban); MSZ: Dunaszekcső (Gál-hegy); TH: Belecska (Rozália), Kéty (Nagy-völgy), Pincehely (Mandi-tanya), Tolnanémedi (-délkelet), Udvari (-kelet). Szántóföldekről és szőlőültetvényekből egyaránt előkerült. Szórványos előfordulású, bizonyos területekről teljesen hiányzik. Inkább a síkvidéki területeket kedveli,

122


areájának határa nagyjából a Duna vonala mentén húzódik (PINKE és PÁL 2005). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HORVÁT (1942b, 1958, 1977), PÁL és PINKE (2007).

Micropus erectus L. – BH: Magyaregregy (Lapos-völgy). Egy szőlőültetvény mezsgyéjén mutattuk ki. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH T. in KERNER (1863), NENDTVICH T. in NEILREICH (1866), MAYER (1859).

Microrrhinum minus (L.) Fourr. – BD: Erdősmecske (Fritz-malom-völgy), Geresdlak (Kisgeresd), Himesháza (Közép-hegy), Kozármisleny (Sasfészek), Regenye (Hegyalja), Szőke (Szőlőhegy); BH: Magyaregregy (Hodács), Magyarszék (Benága); ÉZS: Kaposkeresztúr (a temetőnél); FS: Nagynyárád (Régenszvízen), Sellye (Remete-dűlő); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Cserdi (Horgas-dűlő, Szőlőhegy), Cserkút (Szőlőhegy), Pécs (Pécsbánya); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Mőcsény (Hosszú-földek); TH: Murga (a 65-ös út kereszteződésénél), Kalaznó (nyugat), Kéty (Temető-dűlő), Kistormás (Varsádi-dűlő), Zomba (Páskum). Főként tarlókon jelenik meg. További adatai: MAYER (1859), SIMONKAI (1876), NENDTVICH K. in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1977), PRISZTER in HORVÁT (1977), PÁL és PINKE (2007). Misopates orontium (L.) Raf. – BD: Ófalu (Kalkofen); MH: Cserkút (Szőlőhegy); SZD: Kismórágy (Rozsdásserpenyő). Extenzív szántók szegélyéből, illetve gabona tarlóról sikerült kimutatni. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939).

Muscari comosum (L.) Mill. – BD: Ófalu (Kalkofen); MH: Cserkút (Kerekesdűlő); TH: Dúzs (vasútállomás közelében), Murga (Temetőnél). Extenzív szántók szegélyéből. További adatai: MAYER (1859), HORVÁT (1942b).

Myosurus minimus L. – BD: Baksa (Rádfai-dűlő); FS: Nagycsány (temető környékén), Sellye (-dél); V: Mucsfa (Annamajori-földek). Jó vízellátottságú szántókról és belvizes területekről került elő. A Mecsek és a Tolna-Baranyai-dombvidék térségében ritka. További adatai: MAYER (1859), MAYER in NEILREICH (1866), PÁL és PINKE (2007).

Nigella arvensis L. – BD: Egerág (Újegerág), Garé (Petike), Kozármisleny (Sasfészek), Ófalu (Kalkofen); BH: Kovácsszénája (Ádám-halála), Orfű-Tekeres (Égett-szállás, -észak); DZS: Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk); ÉZS: Gálosfa (Hosszú-hegy), Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Patca (Csipány), Zselicszentpál (Alsó-hegy); MH: Hosszúhetény (Dömös-alja, Ormándi-dűlő, Som-kerék), Kővágószőlős (Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-dél, -kelet, Tótvár), Máza (Szabad-föld), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécsvárad (Kutyás, Rác-tető), Váralja (Közép-hegy, Préda) [TÓTH ined.]; PS: Pécs (Fogadó); TH: Gyönk (Szabad-földek); V: Szárász (Rolltanya). A növény főként tarlókon fordult elő, de gyakran megjelenhet extenzív szántók szegélyében is. További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), REISINGER (1974), PÁL (2002a), Z. HORVÁTH (2007), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008) munkáiban.


123

Nonea lutea (Desr.) DC.: MH: (PTE Botanikus Kert). Elvadult. Ruderális termőhelyen találtuk. Szintén Pécsről származik egy korábbi adata (VÖRÖS in HORVÁT 1977).

Odontites vernus subsp. serotinus (Dumort.) Corb. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), Erzsébet (Alsó-rét), Hidas (Boróka-hegy), Ófalu (Kalkofen, Wacholder-berg), Szilvás (Pajtáskert); BH: Abaliget (Öreghegy), Barátúr (Szállás-dűlők), Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarhertelend (Igaz-oldal), Orfű-Mecsekszakál (Végföldek), Orfű-Tekeres (-észak); DZS: Bükkösd (-észak, Megyefa), Dinnyeberki (Szociális otthon környékén, Vörös-hát), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk); ÉZS: Bakóca (Nagy-mező), Gálosfa (Hosszúhegy), Husztót (Alsó malom, Cike-dűlő), Patca (Csipány), Szágy (Nagy-Komlói-dűlő), Tormás (Kerék-fok); FS: Királyegyháza (Körtélyesi-dűlő); GD: Bátaapáti (Keskeny-szántók), Feked (Hosszú-dűlő); MH: Bakonya (-észak), Cserdi (Szőlőhegy), Hosszúhetény (Cseri-dűlő, Hegyalja utca), Kővágótőttős (-észak, -kelet, meddőhányó), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs-Somogy (Murom), Pécsvárad (Kutyás, Ruzsama), Zengővárkony (Gesztenyés); PS: Keszü (-észak), Pécs (Fogadó); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Mőcsény (Palatinca); V: Kárász (faluban). Adatai extenzív szántókról és tarlókról származnak. További adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1977), SOÓ in HORVÁT (1977), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000). Omphalodes scorpioides (Haenke) Schrank – TH: Gyönk (Üveg-hegy). Akácosban végighaladó út mentén. Hivatalosan védett növény, IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HORVÁT (1936, 1977), TÓTH in KEVEY (1998), TÓTH (2007).

Orlaya grandiflora (L.) Hoffm. – BH: Kovácsszénája (Ádám-halála), Orfű-Tekeres (Égettszállás); MH: Hosszúhetény (Hegyalja út, Telki-dűlő), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécsvárad (Külsőtanyák). Kizárólag extenzíven művelt szántók szegélyében, szőlők mezsgyéjében jelent meg, amennyiben a természetes vegetációban is jelen volt. További előfordulási adatait lásd MAYER (1859), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1943, 1977), NOVACSEK (1996), Z. HORVÁTH (2007) munkáiban.

Ornithogalum boucheanum (Kunth) Asch. – TH: Belecska (-kelet). Extenzív szántó szegélyéből. További adatai: HOLLÓS (1915), HORVÁT (1942b), HORVÁT (1935b, 1976), PURGER (2008).

Ornithogalum brevistylum Wolfner – MH: Hosszúhetény (Potor-hegy). Egy extenzív szántó szegélyében találtunk néhány tövet. A faj hivatalosan védett, azonban országos viszonylatban nem tekinthető veszélyeztetettnek (KIRÁLY 2007). Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), JANKA in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1976), VÖRÖSS (1971), TÓTH (1998, 2007), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000).

Orobanche purpurea Jacq. – MH: Pécsvárad (Ruzsama). Egy extenzív szántó szegélyéből került elő. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). További ada-

124


tai: NENDTVICH K. (1836), HORVÁT (1942b, 1943, 1958), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b), SZITA in HORVÁT (1942b).

Orobanche ramosa L. – BH: Orfű-Tekeres (Szőlőhegy). Hagyományos művelésű szőlőültetvényből mutattuk ki. IUCN besorolását tekintve adathiányos (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Oxalis dillenii Jacq. – BD: Aranyosgadány (faluban), Görcsöny-Keresztespuszta (-kelet), Szilvás (Pajtáskert, Szőlőhegy), Villánykövesd (Bogács); BH: Tarrós (Döböcsin); DZS: Helesfa (Pajta-fő), Somogyapáti (Keszenvár), Visnye (Csontos); ÉZS: Bőszénfa (Törjékpuszta), Simonfa (Puszta-hegy), Szágy (Nagy-Komlói-dűlő), Vásárosdombó (Somos-dűlő); MH: Pécs (Belváros, Kodó, Pécsbánya, Újhegy); SZD: Alsónána (Szabad-földek), Várdomb (Szőlőhegy). Szántóföldeken, szőlőkben és ruderális környezetben egyaránt előfordult. Észak-amerikai adventív (KIRÁLY 2009). További adatai: PÁL és PINKE (2007).

Oxalis stricta L. – BD: Aranyosgadány (faluban); ÉZS: Baranyaszentgyörgy (Tatárka-dűlő), Gödre (Gödreszentmárton), Kaposkeresztúr (a temetőnél), Patca (Csipány), Simonfa (Puszta-hegy), Szentbalázs (Telek-hegy), Tormás (Kerék-fok), GD: Mórágy (faluban), SZD: Mőcsény (Hosszú-földek). Adatai inkább tarlókról származnak. További adatai: SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), PRISZTER in HORVÁT (1977), MILLNER in KEVEY (1991), PÁL és PINKE (2007).

Panicum capillare L. – BH: Abaliget (Korzák); ÉZS: Boldogasszonyfa (Öreg-hegy), Gödre (Gödreszentmárton), Kaposhomok (vasútállomás környéke), Kaposkeresztúr (a temetőnél), Zselicszentpál (Kótormány); FS: Kákics (Kőrisfa), Sellye (Remete-dűlő); MH: Pécs (Pécsbánya); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét). Kapáskultúrákból és tarlókról származnak adatai. További adatai: PAPP in HORVÁT (1958), VÖRÖSS (1971). Panicum dichotomiflorum Michx. – DZS: Hobol (-nyugat), Molvány (Ragadáncs-dűlő); PS: Pécs (Északmegyer). Elsősorban kapáskultúrák terjedő növényfaja, de gyakori tarlókon is. Pécsi adata a vásártér ruderális termőhelyéről való. A növény első adatait CSIKY et al. (2004) közölte hazánkból. További adatait lásd PÁL és PINKE (2006, 2007) munkáiban.

Papaver dubium L. – BD: Garé (Petike); BH: Tékes (Döböcsin); MH: Hosszúhetény (Dömös-alja), Kismányok (Keskeny úti szőlőhegy), Pécs (Rácváros), Pécs-Szabolcs (Közép-hegy); SZD: Decs (Görög-szőlő); V: Aparhant (Szőlőhegy), Szalatnak (-észak), Vékény (Öreg-hegy), Závod (-észak). Főként extenzív szőlőültetvényekből és mezsgyékből került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), SZITA in HORVÁT (1942b), MILLNER in KEVEY és HORVÁT (2000), PÁL (2003), PURGER (2008).

Persicaria orientalis (L.) Gray – DZS: Patapoklosi (temető körül), MH: Pécs (Mecsekszentkút). Ruderális (trágyadomb mellől, útszélről) élőhelyekről került elő. További adatai: MAYER in HORVÁT (1942b), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b).


125

Phleum paniculatum Huds. – BD: Baksa (Szivárványos), Garé (Petike), Kisherend (Cserszél), Pócsa (-dél), Regenye (Regenyei-hegy), Szabadszentkirály (Kerek-domb alja), Téseny (Pénzes-megyer), Zengővárkony (Hosszú-földek, Mész-föld); BH: Magyaregregy (Hodács), Magyarszék (Benága, Csonka-rét); MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike); DZS: Csertő (Titvány), Szulimán (Rózsás), Zsibót (Domolos-dűlő); ÉZS: Husztót (Cikedűlő), Szatina (Nagy-földek); NYH: Márok (Márokszentmárton). Extenzív szántókról került elő. Helyenként tömeges. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). A faj környékbeli adatait CSIKY (2006), PÁL és PINKE (2007) foglalja össze. Korábbi adatai: NENDTVICH T. in KERNER (1863), NENDTVICH T. in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1976). Polycnemum arvense L. – MH: Pécs (Pécsbánya). A Karolina-külfejtés frissen bolygatott felszínéről. Korábbi adatai a térségből: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b), UJVÁROSI in HORVÁT (1958).

Potentilla indica (Andrews) Focke – BD: Aranyosgadány (faluban); MH: (PTE Botanikus Kert). Falusi udvarok gyepterületein és parkok aljnövényzetében fordult elő. Nem volt korábbi adata a térségből!

Potentilla supina L. – BD: Aranyosgadány (faluban), Somberek (faluban); NYH: Nagynyárád (Régenszvízen). Baromfiudvarokból és nedves szántókról került elő. További adatai: NENDTVICH T. in KERNER (1863), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), PÁL és PINKE (2007).

Ranunculus arvensis L. – BD: Geresdlak, Ivánbattyán (-észak), Ófalu (Kalkofen), Szentlőrinc (Pécsi úti dűlő), Zengővárkony (-dél, Mogyorósi-dűlő); BH: Abaliget (Korzák), Kisbattyán (-kelet), Kovácsszénája (Ádám-halála), Magyarszék (Rövid-földek), OrfűTekeres (Égett-szállás), Tékes (Döböcsin), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Antalfalu (Temetőidűlő), Bükkösd (Megyefa), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk), Magyarlukafa (Szerenkeihegy); ÉZS: Bakóca (Nagy-mező), Baranyajenő (Nagy-írtás), Vásárosdombó (Ódombó); MH: Hosszúhetény (Cseri, Cseri-dűlő, Dömös-alja), Kővágótőttős (-észak, nyugat), PécsVasas (Parcsin), Pécsvárad (Kutyás, Öreg-szőlők, Ruzsama); PS: Pellérd (Kő-megye); V: Kárász (faluban). Extenzív szántók ritka gyomnövénye. A modern vetőmagtisztítási eljárások és a herbicidek széleskörű alkalmazása következtében országszerte megritkult. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007). Ranunculus sceleratus L. – TH: Dúzs (vasútállomás közelében). Belvizes kukoricásban találtuk. További adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b), KITAIBEL in HORVÁT (1942b).

Rapistrum perenne (L.) All. – TH: Kéty (Temető-dűlő), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Zomba (-észak). Extenzív szántók szegélyéből. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1943).

126


Reseda phyteuma L. – MH: Hosszúhetény (Cseri, Cserdi-dűlő, Ormándi-dűlő, Som-kerék), Pécs (Pécsbánya), Váralja (Közép-hegy, Sándorfa) [TÓTH ined.]; PS: Pellérd (zagytározó), Pécs (Fogadó); BD: Lovászhetény (Kerti-szántók). Extenzív szántókon ritkán megjelenő faj. További adatai: REISINGER (1974), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH T. (1846), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in NEILREICH (1866), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), SOÓ in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1940, 1942b, 1958), KNAPP in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), UJVÁROSI in HORVÁT (1958, 1977), PÁL (2002a). Rubia tinctorum L. – BD: Újpetre (Vokányi-földek). Extenzív szántóról került elő. Állományát több évig figyelemmel kísértük. NENDTVICH T. in KERNER (1863) Siklós utcáiról és kertjeiből jelzi. További adatai: MAYER (1859), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939). Az utóbbi 150 évben nem volt adata!

Scleranthus annuus L. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), Mecseknádasd (-dél); BH: Komló (Kenderföld), Magyaregregy (Hodács), Magyarszék (Benága); DZS: Antalfalu (Papföld), Zsibót (Domolos-dűlő); FS: Sellye (-dél), Vajszló (Nyilasok-dűlő); MH: Cserkút (Sajgó), Kővágószőlős (Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-kelet, Tótvár), Orfű-Bános (Bánosiszállás, Petike), Váralja (Sándorfa és Szederfa között) [TÓTH ined.]. Savanyú talajú, extenzív szántók gyomnövénye. További adatai: MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008).

Sclerochloa dura (L.) P. Beauv. – BD: Áta (Avas), Babarc (-nyugat), Borjád (-észak), Gerde (Bárányos), Kékesd (Kékesdi-erdő), Kisbudmér (Hegyi-dűlő), Kövesd (Lajvéri-szőlők), Lovászhetény (Kőris-föld, Vörös-kereszt), Maráza (-észak), Mohács (Szőlőhegy), Pécsbagota (-dél), Szebény (Mogyorós), Szederkény (Horvát-árok), Túrony (Pokronta) Véménd (Szőlőskert), Zengővárkony (-dél, Hosszú-földek, Mogyorósi-dűlő, Salamon); BH: Magyarhertelend (Felső-rét); DZS: Csonkamindszent (Kám-völgy); ÉZS: Oroszló (Hosszúrétek); GD: Feked (Hosszú-dűlő); MH: Váralja (Szállás); MSZ: Dunaszekcső (Beváros); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét); TH: Belecska (-kelet); V: Ág (Cser-mező), Mucsfa (Annamajori-földek). Adatai javarészt szántóföldekről származnak, de gyakran jelent meg taposott földutakon is. További adatai: MAYER (1859), HORVÁT (1942b, 1958), PURGER (2008).

Scrophularia scopolii Hoppe – BH: Magyaregregy (Lapos-völgy); BD: Garé (Petike); DZS: Hobol (-nyugat); FS: Sellye (Remete-dűlő); V: Tófű (-dél). Nedves tarlókon szálanként jelent meg. A faj hivatalosan védett, azonban országos viszonylatban nem tekinthető veszélyeztetettnek (KIRÁLY 2007). A faj hazai elterjedését KEVEY és KIRÁLY (2002) foglalja össze, a környékről BALEK (1852), MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), NENDTVICH T. in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), BOROS (1925), HORVÁT (1935b, 1977), MAYER in HORVÁT (1935b), KÁRPÁTI in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), TÓTH (2000, 2002), CSIKY (2006), PÁL és PINKE (2007) közli további adatait.

Sherardia arvensis L. – BD: Pécs-Málom (a Málomvölgyi tó partján), Mecseknádasd (Juhosok) [TÓTH ined.]; BH: Komló (Jánosipuszta), Kovácsszénája (Ádám-halála), Orfű-


127

Tekeres (Égett-szállás); ÉZS: Patca (Csipány); MH: Váralja (Préda, Meleg-oldal) [TÓTH ined.]. Extenzív szántókról és tarlókról került elő. A napjainkban egyre elterjedtebbé váló korai tarlóhántás azonban megszünteti élőhelyeit. További adatait NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1940, 1942b, 1958, 1977), MAYER in HORVÁT (1942b), SOÓ in HORVÁT (1942b), SZITA in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PAPP in HORVÁT (1958) és PÁL (2002a, 2003) közli a térségből.

Sideritis montana L. – BD: Nagybudmér (Szelistye), MH: Pécsvárad (Ruzsama). Extenzív szántószegélyekből került elő. A kutatási területen meglehetősen ritka (a vizsgált élőhelyek tekintetében). További előfordulási adatait lásd NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1943, 1958, 1977), Z. HORVÁTH (2007), PURGER (2008) munkáiban. Silene conica L. – MH: Zengővárkony (Kócsid). Egy extenzív szántó szegélyéből került elő. Valószínű, hogy vetőmaggal került a területre. Nem volt korábbi adata a térségből!

Silene noctiflora L. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), BH: Liget (Zakinya). Tarlókról mutattuk ki. A térségben ritka. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1940, 1942b), KITAIBEL in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1958, 1975), PURGER (2008).

Sisymbrium loeselii L. – BD: Palotabozsok (Hambár), Somberek (-dél). Szántóterületek mezsgyéin találtuk. További adatai: NENDTVICH T. in KERNER (1863), HOLLÓS (1911), KNAPP in HORVÁT (1942b), NAGY in HORVÁT (1975), VÖRÖSS (1971), PÁL és PINKE (2007). Spergularia rubra (L.) J. Presl et C. Presl – ÉZS: Szentbalázs (Telek-hegy); MH: Kővágószőlős (Sajgó), Orfű-Bános (Bánosi-szállás). Savanyú talajú extenzív szántók és szőlők gyomnövénye. További adatai: NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b, 1958), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PRISZTER in HORVÁT (1958), PÁL és PINKE (2007).

Stachys annua L. – BD: Babarc (-nyugat), Baksa (-észak), Berkesd (Öreg-hegy), Bogád (Szőlőhegy), Bosta (-dél), Cikó (Elő-Széplak), Egerág (Újegerág), Ellend (Új szőlő), Geresdlak (Kisgeresd), Görcsöny (Hin-völgye), Hidas (Kert-dűlő), Kátoly (Szőlőhegy), Kékesd (Kékesdi-erdő), Kisdér (Rekettyés), Kisherend (Cserszél), Kozármisleny (Sasfészek), Kövesd (Malom-rét), Liptód (Lencseföldek), Lothárd (Szabad-földek), Lovászhetény (Kerti-szántók), Magyarsarlós (Szőlőhegy), Martonfa (-kelet), Nagybudmér (nyugat, Vezovác), Olasz (Hidor-hegy), Ófalu (Kalkofen), Ózdfalu, Peterd (-kelet), Pécs (Péterpuszta), Pécs-Hird (Szél-föld, Szikla-berki-dűlő), Pécsudvard (temető mellett), Regenye (Hegyalja), Romonya (Egyenes), Somberek (-kelet), Szebény (Mogyorós), Szederkény (-kelet), Szentlőrinc (Pécsi úti dűlő), Szilágy (-dél, észak), Szőke (-északnyugat), Túrony (Pokronta), Újpetre (Grucvaldteile, Szőlőskertek), Versend (Csermány), Zengővárkony (Hosszú-földek, Mész-föld); BH: Barátúr (Szállás-dűlők), Liget (Zakinya), Magyaregregy (Hodács), Magyarszék (Benága, Halom-dűlő, Rövid-földek), Orfű-Tekeres (észak), Tékes (Gilyei-dűlő), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Bükkösd (Megyefa), Csertő

128


(Török temető), Hetvehely (-nyugat), Hobol (-nyugat), Kacsóta (-észak), Nagypeterd (Ciroktarló), Patapoklosi (temető körül), Somogyapáti (-kelet); ÉZS: Boldogasszonyfa (Hegyesdimező), Gálosfa (Hosszú-hegy), Gödre (Gödreszentmárton), Husztót (Cike-dűlő), Kaposkeresztúr (a temetőnél), Oroszló (Pala-rét), Patca (Csipány), Simonfa (Puszta-hegy), Szenna (Vén Balázs), Tormás (Kerék-fok), Zselickisfalud (Fehér-hegy); FS: Bogádmindszent (Kerekaljapuszta), Sellye (Remete-dűlő); GD: Feked (Hosszú-dűlő), Mórágy (Pince-hegy), Zsibrik (Csalános-völgy); MH: Bakonya (Mokári-dűlő), Cserdi (Szőlőhegy), Hosszúhetény (Basa-gödör, Cseri, Dömös-alja, Hegyalja út, Ormándi-dűlő, Som-kerék, Telki-dűlő), Kővágószőlős (Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-dél, -kelet), Mánfa (Hátföld), Máza (-észak, Szabad-föld), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs-Somogy (Berek-dűlő), Pécs-Vasas (-dél), Pécsvárad (Belsőtanyák, Kutyás, Külsőtanyák, Öreg-szőlők, Rác-tető, Ruzsama), Váralja (Közép-hegy) [TÓTH ined.], Zengővárkony (Gesztenyés); NYH: Bóly (Svincsina), Máriagyűd (Posta út alja), Márok (Márokszentmárton), Nagyharsány (Göcsös-rét), Nagynyárád (Régenszvízen), Villány-Virágos (-dél); SZD: Gráboc (Szociális otthon körüli földek), Kismórágy (Rozsdásserpenyő), KakasdSzéptölgyes (Országúti-dűlő), Mőcsény (Hosszú-földek, Palatinca); PS: Keszü (-észak), Pécs (Fogadó); TH: Diósberény (Hosszú-földek), Felsőnána (-dél), Gyönk (Szabad-földek), Hőgyész (Szálláspuszta), Kalaznó (-nyugat), Kéty (Nagy-völgy, Temető-dűlő), Kistormás (Varsádi-dűlő), Kölesd (-dél), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás), Murga (a 65ös út kereszteződésénél), Pincehely (Mandi-tanya), Szakadát (Osztás-dűlő), Udvari (-kelet), Varsád (Szérüs-dülő), Zomba (Páskum); V: Szalatnak (Bükkös, -kelet), Szárász (Rolltanya), Szászvár (Víz-völgy), Závod (Árvaitanya). Bázikus talajú tarlók gyomnövénye. A térség még viszonylag sok településének környékén jelen van, azonban borítása már korántsem számottevő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007). Stachys palustris L. – BD: Baksa (Szivárványos); BH: Kovácsszénája (Sas-rét); DZS: Patapoklosi (Nagy-berki); ÉZS: Baranyaszentgyörgy (Tatárka-dűlő), Bőszénfa (Törjékpuszta); SZD: Mőcsény (a major közelében); TH: Dúzs (vasútállomás közelében). Nedves talajú kapáskultúrákban találtuk. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1942b).

Thladiantha dubia Bunge – TH: Belecska (-észak). Árokparton, nagy tömegben. Kínából származó, adventív növényfaj (KIRÁLY 2009). IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). A térségből nem volt korábban adata!

Thlaspi alliaceum L. – DZS: Magyarlukafa (Szerenkei-hegy). Extenzív szántó szegélyéből került elő. A vizsgált középtájról még nem volt adata! Hivatalosan védett, IUCN besorolását tekintve sebezhető (KIRÁLY 2007). A faj elterjedését a Drávamenti-síkságról CSIKY (2006), PÁL és PINKE (2007) közlik.

Thymelaea passerina (L.) Coss. et Germ. – MH: Hosszúhetény (Som-kerék), Pécsvárad (Kutyás, Rác-tető); PS: Keszü (-észak); TH: Gyönk (Szabad-földek); V: Szárász (Rolltanya). Extenzív szántókról, tarlókról került elő. További adatai: MAYER (1859), SIMONKAI (1876), MAYER in HORVÁT (1936), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939),


129

HORVÁT (1942b), BOROS in HORVÁT (1942b), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b) ZSÁK in HORVÁT (1942b), UJVÁROSI in HORVÁT (1958), TÓTH (2007).

Tordylium maximum L. – BD: Erdősmecske (Moger), Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy), Pécsudvard (Gyíkos-tó), Regenye (Hegyalja), Szilvás (Pajtáskert), Szőke (Szőlőhegy); BH: Felsőegerszeg (Somos-tető); DZS: Dinnyeberki (Vörös-hát), Somogyapáti (Adorjánpuszta), Szulimán (Rózsás); ÉZS: Gálosfa (Hosszú-hegy), Kishajmás (Bogorgya, Kecske); MH: Boda (Só-hegy), Hosszúhetény (Hegyalja út), Kővágószőlős (Harka, Szerkő alja), Pécs (Aranyhegy, Csoronika, Sülevölgy, Szentmiklós, Zurna), Pécs-Vasas (Parcsin); NYH: Márok (Márokszentmárton); PS: Pécs (Fogadó, Göjényi-rétek); SZD: Lajvérpuszta (Malom-rét). Extenzív szántók és szőlőültetvények mezsgyéjében. További adatait MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), MAYER in HORVÁT (1936), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), BOROS in HORVÁT (1942b), HORVÁT (1940, 1942b, 1958, 1977) és PÁL (2002a) közli a térségből.

Trifolium arvense L. – BD: Ófalu (Wacholder-berg), Újpetre (Grucvaldteile); BH: Magyaregregy (Hodács, Lapos-völgy), Magyarszék (Benága); ÉZS: Baranyaszentgyörgy (Tatárka-dűlő), Csikóstőttős (Szabad-földi-dűlő); MH: Cserkút (Kerekesdűlő), Hosszúhetény (Hegyelő-dűlő), Kővágószőlős (Harka, Kajdács-dűlő), Kővágótőttős (-kelet, meddőhányó, Tótvár), Mánfa (Határ-tető), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs (Szentmiklós); TH: Belecska (-kelet, Rozália), Dúzs (vasútállomás közelében). Főként tarlókról került elő. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1939, 1942b), PÁL és PINKE (2007). Urtica urens L. – BD: Aranyosgadány (faluban), Somberek (faluban), Véménd (faluban). Ruderális termőhelyekről (falusi udvarokból) mutattuk ki. További adatai: MAYER (1859), HORVÁT (1942b).

Valerianella coronata (L.) DC. – BH: Barátúr (Szállás-dűlők). Extenzív szántóról került elő néhány példánya. IUCN besorolását tekintve veszélyztetettség közeli (KIRÁLY 2007). SIMONKAI (1876) csupán a Harsányi-hegyről közli. A Villányi-hegységen kívül nem találtuk további közölt adatát. KIRÁLY (2009) az „Új Magyar füvészkönyv”-ben a Villányi-hegységben és a Mecsekben gyakorinak tartja.

Valerianella dentata (L.) Pollich – BD: Apátvarasd (Mészkemence); BH: Komló (Jánosipuszta, Mecsekjánosi), Kovácsszénája (Ádám-halála), Magyaregregy (Hodács), Orfű-Tekeres (Égett-szállás), Varga (Gatya-tető), Vázsnok (Öreg-hegy); DZS: Hetvehely (nyugat, Rókalyuk), Ibafa (Liki-föld), Somogyhásságy (Göröndő); ÉZS: Baranyajenő (Hosszú-hegy), Gálosfa (Hosszú-hegy), Husztót (Cike-dűlő), Kishajmás (Bogorgya), Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Szatina (Nagy-földek); PS: Keszü (-észak); V: Ág (Cser-mező). Extenzív szántókról került elő. Korábbi adatai: NENDTVICH K. (1836), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1943, 1977), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PURGER (2008).

Valerianella rimosa Bastard – BH: Magyaregregy (Hodács). A térség egyetlen extenzív

130


szántójáról sikerült kimutatni. További adatai: SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1915), BOROS (1925), HORVÁT (1942b), BOROS in HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007).

Veronica praecox All. – BD: Geresdlak (Püspöklak), Ivánbattyán (-észak), Pécsudvard (Gyíkos-tó); BH: Komló (Jánosipuszta, Mecsekjánosi), Vázsnok (Öreg-hegy); ÉZS: Jágónak (a Majortól keleti irányban lévő kisparcellás területek), Kaposszekcső (Nyárosdűlő), Mindszentgodisa (Felsőmindszent); MH: Pécsvárad (Ruzsama); PS: Pécs-Nagyárpád (-dél). Extenzív szántók szegélyéből került elő. További adatai: SIMONKAI (1876), HOLLÓS (1911), HORVÁT (1943, 1958).

Veronica triphyllos L. – TH: Belecska (-kelet, Rozália), Tolnanémedi (Úrbéri-földek). Homokterületek gyomnövénye. Mivel a térségben (Mecsek és a Tolna-Baranyaidombvidék) ilyen típusú élőhelyből kevés van, a faj is csupán ezekre a területekre szorítkozik. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HOLLÓS (1911), BOROS in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007).

Vicia lutea L. – MH: Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike). Extenzív szántószegélyekből került elő. Meglehetősen ritka veszélyeztetett státusú növényfaj (KIRÁLY 2007). Korábbi adatait lásd NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), SIMONKAI (1876), BOROS (1925), HORVÁT (1940, 1942a, b, 1977), PÁL (2003), CSIKY (2006), TÓTH (2007).

Vicia narbonensis L. – MH: Hosszúhetény (Cseri). Extenzív szántószegélyekből mutattuk ki. Hivatalosan védett, IUCN besorolását tekintve sebezhető (KIRÁLY 2007). További adatai: NENDTVICH K. (1836), NENDTVICH T. (1846), MAYER (1859), NENDTVICH K. in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), HORVÁT (1942b), TALLÓS in HORVÁT (1958), PÁL (2003), CSIKY (2006).

Vicia pannonica subsp. striata (M. Bieb.) Nyman – BD: Kövesd (Lajvéri-szőlők), Ófalu (Fichtenwald), Palotabozsok (Sloszberg); GD: Mórágy (faluban, Pince-hegy); SZD: Decs (Görög-szőlő), Lajvérpuszta (Malom-rét), Szálka (-észak); TH: Gyönk (Üveg-hegy), Miszla (Ágnes-hegy, Macskás-hegy, Vadalmás). Szőlőkben, szántókon és mezsgyékben egyaránt megtalálható. További adatai: BARTAL (1911), HOLLÓS (1911), SZITA in HORVÁT (1935b), HORVÁT (1942b, 1977). Vicia tetrasperma (L.) Schreb. – TH: Belecska (-kelet). Savanyú talajú, extenzív szántók gyomnövénye (PINKE és PÁL 2005). További adatai: MAYER (1859), NENDTVICH V. in HORVÁT (1942b), ZSÁK in HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008).

Vicia villosa Roth – BD: Alsóegerszeg (-nyugat), Görcsöny (Vigonvári-szőlőhegy), Pécs (Málom); BH: Komló (Mecsekfalu), Magyaregregy (Hodács), Magyarszék (Halom-dűlő), Varga (Gatya-tető); DZS: Almamellék (-észak), Antalfalu (Temetői-dűlő), Csertő (Titvány), Helesfa (Pajta-fő), Hetvehely (-nyugat, Rókalyuk), Ibafa (Liki-föld), Nyugodterzsébet (Szőlőhegy), Szentlászló (Szérüskerti-tábla); ÉZS: Antalszállás (-dél), Bakóca (Nagymező), Boldogasszonyfa (Hegyesdi-mező), Bőszénfa (Törjék-puszta), Csikóstőttős (Szabadföldi-dűlő, Szérüskert), Gálosfa (Hosszú-hegy), Gyümölcsény (Lazina alja), Husztót (Cike-


131

dűlő), Kaposkeresztúr (-észak), Kaposszerdahely (Szőlőhegy), Mindszentgodisa (Felsőmindszent), Patca (Csipány); MH: Cserdi (Szőlőhegy, Horgas-dűlő), Kővágótőttős (nyugat), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs (Szentmiklós); PS: Pécs-Nagyárpád (dél); TH: Belecska (-kelet), Dúzs (-dél); V: Gerényes (-észak), Szászvár (Víz-völgy), Tófű (-dél), Vékény (Öreg-hegy). Extenzív szántók gyomnövénye. További adatai: NENDTVICH K. (1836), MAYER (1859), HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007). Vicia villosa subsp. pseudovillosa (Schur) Murr – ÉZS: Kishajmás (Bogorgya); MH: PécsVasas (Parcsin); V: Ág (Cser-mező). Extenzív szántók gyomnövénye. A térségben ritka. További adatai: HORVÁT (1942b), PÁL és PINKE (2007).

Vulpia myuros (L.) C.C. Gmel. – BD: Apátvarasd (Mészkemence), Keszü (-dél), Mecseknádasd (-dél); BH: Magyaregregy (Lapos-völgy), Magyarszék (Benága, Rövid-földek); MH: Cserkút (Kerekesdűlő, -nyugat), Kővágószőlős (Harka, Sajgó, Szerkő alja), Kővágótőttős (Tótvár), Orfű-Bános (Bánosi-szállás, Petike), Pécs (Aranyhegy, Szentmiklós); V: Egyházaskozár (Jauka-hegy). Savanyú talajú, extenzív szőlők és szántók növénye. A térségben talán csak ezen élőhelyek kis száma miatt tekinthető ritkának. További adatait a térségből lásd MAYER (1859), NENDTVICH T. in KERNER (1863), KITAIBEL in NEILREICH (1866), SIMONKAI (1876), BARTAL (1911), KITAIBEL in GOMBOCZ és HORVÁT (1939), HORVÁT (1942b, 1958, 1976), PÁL (2002), PÁL és PINKE (2007), PURGER (2008) munkáiban.

Összefoglalás

Dolgozatunkban 2000 és 2009 közötti időszakban gyűjtött értékes és érdekes gyomflorisztikai adatainkat közöljük a Mecsek és a Tolna-Baranyai-dombvidék középtáj területéről, kiegészítve néhány szomszédos kistáj adataival. A megfigyelések szántóföldekről, szőlőültetvényekből és ruderális területekről származnak. Az enumerációban összesen 172 faj található. Ezek közül 11 hivatalosan védett és 29 szerepel hazai vöröslistában. 12 faj esetében nem találtunk korábban közölt adatokat a Mecsek és a Tolna-Baranyai-dombvidék középtájról (a Villányi-hegységet nem beleértve): Bifora radians, Bunias orientalis, Camelina rumelica, Commelina communis, Eleusine indica, Euphorbia falcata subsp. acuminata, Lepidium densiflorum, Matricaria discoidea, Potentilla indica, Silene conica, Thladiantha dubia, Thlaspi alliaceum. Fontos eredménynek számít, hogy a régebben festőnövényként használt Rubia tinctorum 150 év után ismét előkerült a területről. Köszönetnyilvánítás: Köszönetet szeretnénk mondani azoknak, akik a terepmunka során (Baráth Kornél, Borhidi Attila, Bukovics Péter, Dancza István, Oroszné Kovács Zsuzsanna, Pinke Gyula, Pótóné Oláh Emőke, Purger Dragica), a növények meghatározásában (Barina Zoltán, Bauer Norbert, Csiky János, Lengyel Attila) segítségünkre voltak. Köszönet illeti Tóth István Zsoltot, hogy néhány florisztikai adatának átengedésével gazdagíthattuk a dolgozatot. Köszönjük továbbá a PTE TTK Biológia Doktori Iskola – Botanika Program, a Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék és a CARPATHES Természetvédelmi és Fajmegőrző Alapítvány támogatását.

132


Irodalom

BALEK R. 1852: Correspondenz aus Fünfkirchen, in Ungarn im Jänner. – Österreichisches Botanisches Wochenblatt 2: 14. BARTAL K. 1911: Adatok Szekszárd környékének flórájához. – Botanikai Közlemények (1910) 9: 33-40. BÉNYEI F. 1999: A szőlő termesztés-technológiája. In: BÉNYEI F., LŐRINCZ A., SZ. NAGY L. (szerk.): Szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 355-421. BORHIDI A., MORSCHHAUSER T. 1997: Meddőhányó fásítási kísérletek Kővágószőlősön. JPTE TTK Növénytani Tanszék Kiadványa, Pécs. BOROS Á. 1925: A drávabalparti síkság flórájának alapvonásai, különös tekintettel a lápokra. – Magyar Botanikai Lapok 23 (1924): 1-56. BOROS Á. 1938: Florisztikai közlemények II. – Botanikai Közlemények 35: 310-320. CSAPODY I. 1953: Új növényelőfordulások Sopron környékén és Baranyában. – Erdőmérnöki Főiskola Évkönyve. pp. 17-21. CSAPODY V. 1932: Mediterrán elemek a magyar flórában. Don Bosco Nyomda, Rákospalota. CSAPODY V. 1935: A cserkészek növénygyűjtő napjának eredményei. – Botanikai Közlemények 32: 195-197. CSIKY J., KIRÁLY G., OLÁH E., PFEIFFER N. és VIRÓK V. 2004: Panicum dichotomiflorum Michaux., a new element in the Hungarian flora. – Acta Botanica Hungarica 46(1-2) 137-141. CSIKY J., OLÁH E., BARÁTH K. 2005: A Medicago nigra (L.) Krock. Magyarországon. – Flora Pannonica 3: 48-56. CSIKY J. 2006: Adatok Magyarország flórájához és vegetációjához I. – Kitaibelia 10(1): 138153. CSIKY J., OLÁH E. 2006: A Drávamenti-síkság Nanocyperion jellegő fajainak vörös listája. – Natura Somogyiensis 9: 5-26. DANCZA I. 1991: A kipusztulóban lévő konkoly (Agrostemma githago) előfordulása Magyarországon. – Növényvédelem 27(1): 38-41. DANCZA I. 2003: Ruderális növénytársulások a Zalai-dombvidéken. – Kanitzia 11: 133-223. DÉNES A. 1996: Értékes vegetációfoltok a KeletiMecsek déli lábánál. – Természetvédelmi közlemények 3-4: 71-79.

DÉNES A. 1997: Máriakéménd növényvilága. In: Máriakéménd község növénytani értékei. – A Környezetvédelmi és Közösségi Értékadó Egyesület kiadványa, Máriakéménd. pp. 924. DÉNES A., KEVEY B., ORTMANN-AJKAI A. és PÁLFAI L. 1998: A Dráva-sík védelet érdemlő területei. Janus Panninius Múzeum Évkönyve. (1996-1997) 41-42: 5-12. ELIÁŠ P. 1983: Flora and vegetation of the Slovak vineyards. – Verhandlungen der Gesellschaft für Ökologie 10: 127-142. GOMBOCZ E., HORVÁT A. O. 1939: Kitaibel Pál Baranyában. – Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziumának Értesítője (19381939): 21-72. HOFMEISTER H. 1992: Ackerwildkrautschutz auf der Wernershöhe (Landkreis Hildesheim, Nordwest-Deutschland). – Tuexenia 12: 285–298. HOLLÓS L. 1911: Tolna vármegye flórájához. – Botanikai Közlemények 10: 89-108. HOLLÓS L. 1915: Tolnavármegye flórájához. – Magyar Botanikai Lapok 13 (1914): 57-59. HORVÁT A. O. 1935a: A baranyai növényvilág kutatásának irodalma. – Pannonia Könyvtár, Pécs. HORVÁT A. O. 1935b: Ex Flora Baranyaënsi 1. – Pécsi Városi Múzeum Kiadványa 2: 12. HORVÁT A. O. 1936: Ex Flora Baranyaënsi 2. – Pécsi Városi Múzeum Kiadványa 4: 13-20. HORVÁT A. O. 1939: Ex flora Baranyaënsi. – Borbásia 1(3-7): 94-100. HORVÁT A. O. 1940: A Mecsek-hegység és déli síkjának növényföldrajzi tájegységei. – Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnázium Évkönyve (1939-1940): 1-16. HORVÁT A. O. 1942a: A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete. A Ciszterci Rend Kiadása, Pécs. HORVÁT A. O. 1942b: A Mecsekhegység és környékének flórája. A Ciszterci Rend Kiadása, Pécs. HORVÁT A. O. 1943: Pótlások „A Mecsekhegység és környékének flórájá”-hoz (1941). – Botanikai Közlemények 40(1-2): 101-112. HORVÁT A. O. 1944: Pótlások a Mecsekhegység és környékének flórájához II. – Botanikai Közlemények 41(3-5): 149-151.


HORVÁT A. O. 1949: Új adatok Baranya flórájának ismeretéhez. – Borbásia 9(6-10): 129130. HORVÁT A. O. 1956: Pótlások a Mecsekkörnyék flórájának ismeretéhez. – Botanikai Közlemények 46(1955-1956): 315-316. HORVÁT A. O. 1958: Pótadatok a Mecsek hegység és környékének flórájához. – Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1957) 2: 163-180. HORVÁT A. O. 1972: Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung. Akadémiai Kiadó, Budapest. HORVÁT A. O. 1975: Pótlások és kiegészítések „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez (1942-1971) I. – Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1972-1973) 17-18: 15-32. HORVÁT A. O. 1976: Pótlások és kiegészítések „A Mecsek–hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez (1942–1971) III. – Dunántúli Dolgozatok 10: 23–46. HORVÁT A. O. 1977: Pótlások és kiegészítések „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez (1942-1971) II. – Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, (1974) 19: 37-55. Z. HORVÁTH J. 2007: Adatok somogyi tájak flórájához. – Somogyi Múzeumok Közleményei 17:57-68. HUNYADI K., BÉRES I., KAZINCZI G. 2000: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest. KERNER A. 1863: Nachtrag zu C.M. Nendtvich’s Enumeratio plantarum territorii QuinqueEcclesiensis. – Verhandllungen der kaiserlich-köngiglichen zoologish-botanischen Gesellschaft in Wien 13: 561-574. KEVEY B. 1991: Új adatok a Keleti-Mecsek flórájához. – Folia Comloensis 4: 11-20. KEVEY B. 1998: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez VII. – Botanikai Közlemények 82(1995): 45-53. KEVEY B. 2004: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez IX. – Botanikai Közlemények 91(1-2): 13-23. KEVEY B., HORVÁT A. O. 2000: Pótlások és kiegészítések „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete” ismeretéhez (1972-2000). – Folia Comloensis 9: 5-70. KEVEY B., KIRÁLY G. 2002: A Scrophularia sco-

133

polii Hoppe magyarországi elterjedése. – Kitaibelia 7(2): 147-156. KIRÁLY G. 1998: Adatok a Délkelet-Dunántúl flórájához. – Somogyi Múzeumok Közleménye 13: 211-215. Király G., Király A. 1998: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez. – Kiatibelia 3(1): 113-120. KIRÁLY G. 2006: Kiegészítések Külső-Somogy edényes flórájának ismeretéhez. – Somogyi Múzeumok Közleményei 17: 31–40. KIRÁLY G. (szerk.) 2007: Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai. Saját kiadás, Sopron. KIRÁLY G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. LEHMANN A. 1970: A mecseki szén- és kőbányák meddőhányóinak növényzete. – Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 94, Series Geographica 42: 153-184. LEHMANN A. 1972: A mecseki szén- és kőbányák meddőhányóinak termőhely-jellemzése és hasznosítási lehetőségei. – Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 111, Series Geographica 47: 153-184. LEHMANN A. 1979: A bányászat ökológiai – elsősorban növény- és talajtani – hatása Pécs területén. Pécsi Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszéke, Pécs. MAROSI S., SOMOGYI S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA FKI, Budapest. MAYER M. 1859: Die Flora des Fünfkirchner Pflanzengebietes. – Pécsi Katholikus Főgymnasium Programmja (1858-1859): 2347. NÉMETH I. 1977: Szőlőterületek gyomösszetételének változása vegyszeres gyomirtás hatására Eger környékén. – Növényvédelem 13(2): 64-68. NEILREICH A. 1866: Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen nebst einer pflanzengeografischen Uebersicht. Zweiter Theil. Familien, Gattungen und Arten der Flora von Ungarn und Slavonien. Wilhelm Braumüller, Wien. NENDTVICH K. 1836: Dissertatio inaug. historiconaturalis exhibiens enumerationem planta-

134


rum in territorio Quinque-Ecclesiensi sponte crescentium. Budae. NENDTVICH T. 1846: Pécs környékének viránya. – Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésének Munkálatai. 6: 288-291. NOVACSEK P. 1996: Adatok Somogy flórájához. – Somogyi Múzeumok Közleményei 12: 257261. PÁL R. 2002a: Gyomflorisztikai ritkaságok a Mecseki flórajárás területéről. – Kitaibelia 7(2): 225-230. PÁL R. 2002b: Az Androsace maxima L. előfordulása a mecseki flórajárás területén. – In SALAMON-ALBERT É. (szerk.): Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón. Tanulmányok Borhidi Attila 70. születésnapja tiszteletére, Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék. Pécs, pp. 275-282. PÁL R. 2003: A „Mecsek és Tolna-Baranyai dombvidék” szántóinak és szőlőinek florisztikai értékei. In: PENKSZA K., KORSÓS Z., PAP I. (szerk.): III. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, 2003. október 28-30., Előadások összefoglalói, Reflex Blue Nyomda, Budapest, pp. 333-338. PÁL R. 2006: A magyarországi szőlők ritka gyomnövényei. – Acta Agronomica Óváriensis 48(2): 127-135. PÁL R., PINKE GY. 2006: Panicum dichotomiflorum Michaux. – új gyomnövény a magyarországi kapáskultúrákban. – Acta Agronomica Óváriensis 48(2): 137-144. PÁL R., PINKE GY. 2007: Adatok a Drávamentisíkság flórájához különös tekintettel a gyomnövényekre. – Kitaibelia 12(1): 80-87. PINKE GY. 1995: Kísérlet a botanikai szempontból értékes gyomnövényeink összeírására. – Acta Agronomica Óváriensis 37(2): 153–175. PINKE GY., PÁL R. 2001: Adatok a Kisalföld gyomflórájának ismeretéhez. – KITAIBELIA 6(2): 381-400. PINKE GY., PÁL R. 2005: Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme. Alexandra, Pécs. PINKE GY., PÁL R., SCHMIDT D., DANCZA I., FARKAS S. és NAGY A. 2006: A konkoly (Agrostemma githago L.) jelenlegi elterjedése Magyarországon. – Magyar Gyomkutatás és Technológia 7(1): 63-81. PINKE G., PÁL R. 2008: Phytosociological and conservational study of the arable weed

communities in western Hungary. – Plant Biosystems. 142(3): 491-508. PINKE G., PÁL R., KIRÁLY G. és MESTERHÁZY A. 2008: Conservational importance of the arable weed vegetation on extensively managed fields in western Hungary. – Journal of Plant Diseases and Protection 21: 447-452. PINKE GY., SCHMIDT D., SCHMIDMAJER Á., KIRÁLY G. és UGHY P. 2003: Adatok a Dunántúliközéphegység és a Nyugat-Magyarországi peremvidék gyomflórájának ismeretéhez I. – Kitaibelia 8(1): 161-184. PURGER D. 2002: Adatok a Baranyai-, a Geresdiés Szekszárdi-dombság flórájához. In: SALAMON-ALBERT É. (szerk.): Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón, PTE Növénytani Tanszék, Pécs, pp. 283-296. PURGER D. 2008: Adatok a Baranyai-dombság flórájához. – Kitaibelia 13(1): 17-28. REISINGER P. 1974: Az őszi búza vegyszeres gyomirtása Baranya megyében. Doktori értekezés, Pécs. REISINGER P., NAGY S., SÁRKÁNY V. 2003: Gyomflóra vizsgálatok őszi búzában 10 éves monokultúrás kukoricatermesztést követően. – Magyar Gyomkutatás és Technológia 4(2): 57-63. ROCHOW M. 1951: Die Pflanzengesellschaften des Kaiserstuhls. Pflanzensoziologie 8. Fischer, Jena. SIMON T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. SIMONKAI L. 1876: Adatok Magyarhon edényes növényeihez. – Mathematikai és Természettudományi Közlemények 11 (1873): 157-211. SOMLYAY L. 2000: Adatok a Villányi-hegység és környéke flórájához, különös tekintettel a gyomokra. – Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10: 79-88. TÓTH I. ZS. 1998: A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben és közvetlen környékén megfigyelt védett növények. – Folia Comloensis 7: 37-47. TÓTH I. ZS. 2000: A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben és közvetlen környékén megfigyelt védett növények II. (1998-1999). – Folia Comloensis 8: 131-144. TÓTH I. ZS. 2002: A Kelet-Mecsek Tájvédelmi


Körzetben és közvetlen környékén megfigyelt védett növények III. (2000-2001). – Folia Comloensis 11: 111-123. TÓTH I. ZS. 2007: A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetben és közvetlen környékén megfigyelt védett növények IV. (2000-2001). – Acta Naturalia Pannonica 1: 61-72. UECHTRITZ R. 1886: Bemerkungen über einige Pflanzen der Ungarischen Flora, im Anschlusse an Neilreich’s „Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bischer beobachteten Gefässpflanzen”. – Österreichische botanische Zeitschrift 16: 281-288. UJVÁROSI M. 1970: II. Országos szántóföldi gyomfelvételezés. – Növényvédelem 6: 274-278. VÖRÖSS L. ZS. 1962: Új gyomnövények DélBaranyában. – Pécsi Műszaki Szemle 7(4):

135

23-26. VÖRÖSS L. ZS. 1963a: Újabb florisztikai adatok Dél-Dunántúlról. – Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1963: 265270. VÖRÖSS L. ZS. 1963b: A pécsújhegyi Palahegy növényzete. – Pécsi Műszaki Szemle 8(1): 24-26. VÖRÖSS L. ZS. 1964: A pécsújhegyi salakhegy pormentesítése növényzettel. – Pécsi Műszaki Szemle 9(1): 6-14. VÖRÖSS L. ZS. 1971: Néhány újabb adat Baranya flórájához II. – Botanikai Közlemények 58(1): 46. VÖRÖSS L. ZS. 1974: Néhány újabb adat Baranya flórájához III. – Botanikai Közlemények 61(1): 45-46.

Adatok a Dél-Dunántúl gyomflórájának ismeretéhez

Recommend Documents