Abdiás 1,15-21 Az Úr napja

1

Abdiás 1,15-21 Az Úr napja „Mert közel van az Úrnak napja minden népek ellen. A mint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; a mit te fizettél, visszaszáll fejedre. Mert a mint ti ittatok szent hegyemen, úgy isznak szüntelen az összes népek; bizony isznak és hörpengetnek, és olyanok lesznek, mintha nem lettek volna. De a Sion hegyén szabadulás lészen, és szentté lészen az, és a Jákób háza birtokba veszi az ő örökségét. És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott. A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a Filiszteusokat. És örökség szerint bírják az Efraim mezőit és Samaria mezőit; Benjámin pedig a Gileádot. Izráel fiainak ez a száműzött serege azokat, a melyek a Kananeusoké, mind Sarfátig; a jeruzsálemi száműzöttek pedig, a kik Szefarádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat. És a Sion hegyére szabadítók mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.” Bevezetés Már kétszer olvastunk Abdiás próféta könyvéből. Láttuk, hogy Isten elsősorban Edom számára üzent. Eddig Edomnak egy-egy bűnével foglalkoztunk, amire különösen haragszik Isten, de nem csak Edomnál, hanem minden embernél. Először Edom kevélységéről volt szó. A második alkalommal arról, hogy Edom milyen kárörvendő volt, és ezt Isten hogyan ítélte meg. Most egyetlen témával szeretnék foglalkozni: „…közel van az Úrnak napja…” (15. v.). Mit jelentett ez Edom, és mit jelent ez a többi nép számára? Mit jelent az Úr napja prófétailag a jövőre nézve, de egyénileg, személyesen a számunkra is? 1.) Mit jelent az Úr napja? Az Úr napja kifejezés nagyon gyakran előfordul a Szentírásban, az Ó- és az Újszövetségben egyaránt. Az Úr napja azt az időt jelenti, amikor Isten megítéli az embert és az összes népet. A kevélységüket, engedetlenségüket, Isten elleni lázadásukat és minden bűnüket. Ezek után Isten megvalósítja a királyi uralmát. Figyeljük meg: „…közel van az Úrnak napja minden népek ellen…” (15. v.), és ezzel fejezi be, hogy: „…az Úré lesz a királyság” (21. v.). Amikor az Úr napja elkezdődik, ítélettel kezdődik el, és azzal fejeződik be, hogy az Övé lesz a királyság. Ez így van a világtörténelemben, a népek életében. Így volt eddig is, de így van az egyéni életünkben is. (1) Az Úr napja az Ószövetségben Az Úr hogyan ítélte meg a népeket az Ószövetségben? Azt mondja itt a próféta, hogy közel van az Úrnak napja minden népek ellen. Ez nem csak a jövőre vonatkozik, bár elsősorban majd ott teljesedik be. Már a múltban is voltak ítéletes idők, amikor az Úr napja, vagy az Úr napjának egy bizonyos kiábrázolása, előképe mutatkozott meg. Amikor Isten ítéletet tart, nagyon lényeges és jellemző, hogy mindig az Ő népével kezdi, nem az idegenekkel. Olvassuk a prófétánál, amikor azt mondta, hogy tartsatok ítéletet, de az Én házamon kezdjétek. „Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán...” (1Pt 4,17). Ugyanígy volt az Ószövetségben is, Isten az ítéletet elsősorban az Ő háznépén kezdte el. A nép nevében szól a próféta Istenhez: „Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel [Egy kicsit elgondolkozhatnánk, hogy most, amikor az egész keresztyénség hátat fordított Istennek, megint jönnek a napkeleti erkölcsök, napkeleti ideológiák.], és szemfényvesztők, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget; És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-száma szekereinek [Pedig azt mondta az Úr, ne szerezzenek lovakat meg szekereket, Ő akarja megvédeni őket, nem a hadi szerszámok.]; És betelt földje bálványokkal, és kezeik csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik csináltak. Ezért porba hajtatik a közember, és megaláztatik a főember, és meg nem bocsátsz nékik. Menj be a kősziklába, és rejtőzzél el a porba az Úr félelme elől, és az Ő nagyságának dicsősége

2 előtt. A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik” (Ézs 2,6-12). Itt az Úr napjáról olvastunk. Az Úr napja olyan lesz, mint amikor Isten a népének sok-sok bűnét tovább már nem nézi el, és nem bocsátja meg. Amikor azt mondja, hogy a bűnt meg kell ítélni. „…eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen…” (Ézs 2,12). Ez az Úrnak a napja. Izráel és Júda megítélése Ez a nap eljött Izráel életében, és Júda életében is. Izráelt, az északi királyságot elvitte az asszíriai király fogságba, azóta sem kerültek elő. Lezárta Isten, mert sokszor szólt, sokszor figyelmeztette, sokszor megbocsátott, de egyszer azt mondta: Elég! Eljött az Úr napja, nem bocsájt meg tovább, jön az ítélet! Ugyanígy volt Júdával és Jeruzsálemmel. Várt az Isten béketűrése, várt, várt, üzent, de nem hallgattak az Úrra. Isten azt mondta, hogy jön Nabukodonozor és elviszi az egész népet. Sokakat leöl, elpusztulnak, fogságba mennek, lerombolják a templomot, egész Jeruzsálemet és felszántják a Siont, csak kőrakás marad. Nem hitték el, lehetetlennek tartották. Eljött a nap, és elmentek a fogságba. Az Úr napja volt ez az Ő életükben. Babilon megítélése Izráel után jöttek a többi népek. Babilon által ítélte meg Júdát, de Babilon is felemelkedett, és kevély lett. Babilon ellen is eljött az Úr napja: „Jövendölés Babilonia ellen, a melyet látott Ésaiás, Ámós fia […] Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik, és arczuk lángba borul. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényöket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom” (Ézs 13,1. 6-11). Babilon első és hatalmas királya Nabukodonozor volt. Tudjuk, hogyan alázta meg Isten, amikor gőgös lett. Eljött egyénileg az ő életében is az Úr napja. Adott neki hosszú időt. Amikor Isten kijelentette, hogy mit szándékozik vele tenni, még egy esztendőt adott neki, de nem tért meg Istenhez. Akkor eljött az Úrnak a napja, kivetették, megőrült, és olyan lett, mint a barom. Körmei és a szőre megnőtt. Addig, amíg Isten meg nem alázta, és ő maga is meg nem alázkodott. „…megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom […] az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással…” (Ézs 13,11. 9). Azután egy éjszaka megszűnt a babiloni birodalom. Egy olyan hatalmas birodalom, ami úgy nézett ki, hogy lehetetlen elveszíteni. Egy éjszaka mégis megszűnt, vége lett, Isten megalázta. Edom megítélése Edom életében is eljött az Úr napja. „És a Jákób háza tűz lészen, és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket, és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott” (18. v.). Ézsau számára is – ekkor ugyan még kis mértékben - eljött az Úr napja. Amiről olvastunk, az még hátra van, amikor majd senki sem marad meg Ézsau házából. Amikor nem a rómaiak által ítéli meg Isten őket, mint korábban, hanem beteljesedik, hogy Jákób háza tűz, József háza láng lesz, Ézsau háza, mint a pozdorja elég. El fog jönni az Edomiták számára is az a nap. Miért? Ahogy olvastuk, kevélyek voltak, mások kárának örültek, és közben nem látták, hogy ők is ugyanolyan bűnösök és gonoszak Isten előtt. A népek megítélése Közel van az Úr napja nem csak Babilon és Edom ellen, hanem minden más népek ellen is (15. v.). Egy Igét olvasok el: „Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott

3 ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket. Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk! Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket; Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izrael fianak erőssége!” (Jóel 3,12-16). Ez a prófécia még hátra van. Tömegek, népek jönnek az ítélet völgyébe, amikor betelik a gonoszságuk. Mit mond Isten? Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratni való, mint ahogyan Sodománál és Gomoránál volt. Eljött Sodoma életében is egyszer az Úr napja, és nem voltak többé. Reggel még felkelt a Nap, de egy óra alatt végük lett. Elpusztult, elsüllyedt a város. Tűzzel és kénkővel égő eső jött az égből (1Móz 19,24). A mai napig le van süllyedve az a terület, a Holt-tenger környéke. Holt tenger, mert nincs benne élet. Ott a sok só, a kénkő, mélyen a tenger szintje alatt. A mai napig erről beszél. Ez csak egy város, a környező városokkal együtt. Megítélte Isten előbb az Ő népét, aztán sorra a többit. Jóel próféta arról beszél, és Abdiás is, hogy minden nép idejében eljön egyszer az Úr napja, mert megérett a búza és a szőlő. Amikor megérik az embereknek a gonoszsága, akkor eljön az Úr, és azt mondja: Nincs tovább sem kegyelem, sem bocsánat. Megítéli a bűnt és az egész világot. (2) Az Úr napja az Újszövetségben Mikor lesz ez? Olvassunk el az Újszövetségből az Úr napjáról három Igét. „Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek” (1Thess 5,1-3). Az Úr napjáról azt mondja az Ige, hogy úgy jön el, mint a tolvaj, éjjel. Észrevétlenül, váratlanul, amikor azt mondják majd, hogy békesség és biztonság van. Az ördög elhiteti az emberekkel, hogy felépíthetnek a földön egy olyan mennyországot, ahol minden jó lesz, béke és biztonság. Egyszer csak megjelenik az Úr, hogy vége az emberi gőgnek és kevélységnek. Megérett a búza, a gonoszság, a szőlő. Jön a szőlő taposás, a sajtó, az ítélet, az aratás, a sarló. A másik Ige: „Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja [Más fordításban: az Úr napja. Erről van szó, ez az Úr napja.]. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának lehelletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban” (2Thess 2,2-12). Mikor lesz az Úr napja? Az antikrisztusi korban, a nagy nyomorúság idején. Akkor teljesedik ki minden korábbi Úr napja. Eljön az az ember, akiről azt mondja az Ige, hogy a bűn embere, a veszedelem fia, aki a Sátán ereje által jön. Megvalósítja majd a földön a békességet és a biztonságot. Elhiteti a föld lakosait, hogy Isten, Krisztus, megváltás és bűnbánat nélkül is lehet boldogan élni. Beteljesedik a gonoszság, és akkor eljön az Úr napja. Most nem beszélek arról, hogy nem fog eljönni addig, amíg itt van a Gyülekezet. Annak még félre kell tétetnie az útból. Addig nem ülhet be az Antikrisztus az Isten templomába, isten gyanánt mutogatva magát, amíg fel nem építik

4 Jeruzsálemben a templomot. Működik már a törvényszegés titkos bűne, az égig hatol már az embereknek a kevélysége. Abdiás azt írja, hogy bizony, közel van az Úrnak a napja (15. v.). Ma biztosan mondhatjuk, hogy már nagyon közel van ez az idő. Milyen lesz ez az időszak? Csak egyetlen igeverset olvasok el: „Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét” (Jel 1,10). János szellemben ott volt az Úr napján (antikrisztusi kor), és az antikrisztusi kor ítéleteit részletesen megírta a Jelenések könyvében. 2.) Az Úr napjának személyes vonatkozásai Mit jelent számomra, személy szerint az Úr napja? „Szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz. Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól […] Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi […] És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?” (Jóel 1,14-15; 2,1-3. 11). (1) „nem lakik én bennem…semmi jó” - elfogadom az ítéletet Azt olvastuk, hogy az Úr napja olyan, mint a pusztítás. Előtte olyan a föld, mint az Éden kertje, de miután végig vonult rajta, kietlen pusztasággá vált. Ki állhatja ki? Senki! Egyénileg az Úr azt akarja, hogy ezt most éljük át az életünkben, ne majd akkor, az Úr előtt. Megtörténhet, valóság lehet? Igen, ha valaki beletekint Isten Igéjébe, és őszinte szívvel hallja meg azt, amit az Úr üzen. Hall az Ő szentségéről, tisztaságáról, hatalmáról. Arról, hogy milyen a mi Istenünk, Aki magasságban és szentségben lakozik. Az Ige tükrében meglátjuk a szívünket, hogy milyen. Az ember saját maga is azt mondja, hogy bizony nem lehet más vége az életemnek, minthogy Isten eltörölje azt a sok gonoszságot és bűnt, ami bennem van. A lázadást, kevélységet, az égig hatoló önteltséget, ami benne van az emberben. Az ember fel akarja építeni a maga Éden kertjét, mert boldog akar lenni ezen a földön. Milyen eszközöket használ? Emberi, bűnös eszközöket. Jön az Úr és azt mondja, hogy ez Előtte semmi. Korábban úgy láttuk az életünket, mint az Éden kertjét. Amikor az Úr Szelleme ráfuvall az emberre, meggyőzi bűn tekintetében. Akkor azt mondja az ember: semmivé lett, minden romba dőlt, kietlen pusztaság az életem. „A kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon. Mert a seregek Urának napja eljő minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az megaláztatik” (Ézs 2,1112). Olvasok még másik Igét is: „És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!” (Jóel 2,11-15). Mit mond az Úr az Ő népének? Eljön az Úr napja, a pusztítás, senki sem állhat meg, most még meg lehet térni. Ki tudja, hátha Isten megbánja, meggondolja, és nem hozza el az életünkben ezt az időt. Hadd fordítsam le úgy, hogy amikor ott áll az ember Isten előtt, és rászakadnak a bűnei, meglátja, hogy méltó az élete Isten ítéletére. Meg lehet térni, akkor az Úrhoz lehet jönni. Amikor az ember így jön az Úrhoz, akkor Istennek nagyon sok ígérete megvalósul. Például,

5 amit így olvashatunk, hogy: „…Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét [szellemét], és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ézs 57,15). Aki átment életében az Úr napjának az ítéletén, hogy nincs bennem semmi jó, jaj nekem, elvesztem, méltó vagyok az ítéletre, az másképpen gondolkozik, mint aki nem élte át ezt. Aki átment az ítéleten, megérti Istennek az Igéjét, hogy nem az igazakért, hanem a bűnösökért, és nem az egészségesekért, hanem a betegekért jött (Mk 2,17), mert igazán bűnösnek látja magát. Megérti az Igét, hogy: „Jőjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Mt 11,28). Megérti, amit az Úr Jézus felolvasott az Ézsaiás tekercséből. „Az Úrnak lelke [szelleme] van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét” (Lk 4,18-19). Figyeljük meg, kinek hirdeti az Úr Jézus a megbocsátást, a szabadulást, az örömhírt és az evangéliumot? A töredelmes szívűeknek, foglyoknak, vakoknak és lesújtottaknak. Találkozik az ember a bűnt gyűlölő, szent Istennel, és meggyőzi őt a Szent Szellem arról, hogy nincs benne jó. Akkor értékeli azt, hogy az Úr azért jött, hogy a foglyoknak szabadulást, a megkötözötteknek megoldást adjon. Hirdesse az Úr jókedvének az esztendejét. A lesújtottaknak, összetörteknek és a szegényeknek elmondja az evangéliumot. Amikor az ember így hallja meg az Igét, akkor nem úgy gondolkozik, hogy neki jár a kegyelem. Nem! Az ítélet jár! Ezt őszintén mondja az ember, hogy szava sincs, ha Isten a pokolba taszítja, mert azt érdemli. Nem jár nekem semmi sem, csak a halál. Ha így találkozik valaki az Úrral az Ő napján, akkor nem úgy gondolkozik, hogy szívességet tesz Istennek ha megtér, hívő lesz és szolgál Neki. Úgy gondolkozik, hogy: Lehetséges, hogy Istenhez lehet térni? Istenünk megemésztő tűz! Lehetséges, hogy elfogad? Lehetséges, hogy engem, aki a halált érdemlem, nem küld a halálba? Lehetséges ilyen kegyelem? (2) „…építs és plántálj!” – Krisztus élete bennem Hogyan olvastuk Abdiásnál? „…a Sion hegyén szabadulás lészen…” (17. v.). Lehetséges a szabadulás, amikor az Úr napja eljön, és haragszik az Úr? Amikor azt mondja, hogy nincs tovább bocsánat, és mégis van? Mégis lehetséges? Akkor tudja az ember értékelni, hogy mi a kegyelem. Ez a kegyelem nem lesz olcsó az ember számára, hanem igazi, drága kegyelem lesz. Isten Jeremiást a szolgálatra küldte. Ezt nagyon jó lenne a szívünkben megjegyezni, mindenkinek, azoknak is, akik szolgálnak az Úrnak. „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!” (Jer 1,10). Ez a sorrend: először gyomlál, irt, pusztít és rombol, ez az Úr napja. Lerombolja az elképzeléseinket, önhittségünket, a gőgünket a porba sújtja, érdemeink nullává válnak. Kitép, kigyomlál belőlünk mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy jó, és Isten elfogadhatja tőlünk. Gyomlál, irt, pusztít és rombol, és majd azután jön az építés és a plántálás. Akkor tudja Isten beplántálni az emberekbe az Ő megoldását, Krisztus életét, akik először elfogadták az ítéletét. Krisztusban az egész régi teremtést megítélte, és én is méltó vagyok a halálra. Amikor Isten elhívta Keresztelő Jánost, egy Igét idézett. „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek” (Ézs 40,3). Keresztelő János a pusztában volt testileg is, onnan hívta elő az Úr, de ennek elsősorban szellemi mondanivalója van. Jézus Krisztusnak az útja a pusztán és a kietlenen keresztül vezetett. Készítsétek az Úrnak útját a pusztában, a kietlenben. Tehát az életünkben először az Úr napja van, amikor minden reményünket, elképzelésünket, vélt jóságunkat, önteltségünket kiirtja, pusztává teszi, szétrombolja. Jön az Úr, és úgy fogadjuk Őt, hogy ez méltó Őhozzá, mint egyetlen reményt, egyetlen megoldást, mint akinek nincsen dicsekedésünk semmi. „…kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőlünk van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Ef 2,8-9). Tudom, hogy nagyon fájdalmas, amikor Isten elhozza életünkben az Ő napját. Nagyon fáj,

6 amikor porig aláz, és kimondja az ember, hogy nincs benne semmi jó. Ha ez eljön, utána ott a szabadulás is. A Sion hegyén ott a szabadulás, ahogyan Abdiásnál olvastuk (17. v.). Ha valakinek az életében megvolt az Úr napja, nem emeli fel többet a fejét kevélyen. Van megtört énje, megtört élete. Ha még fel is akarna emelkedni, az egyszer már megtört. Egészen más lesz az ilyen megtört szívű ember. Megalázott, porba sújtott, de a porból meghallja Isten a kiáltónak a szavát. Ez az evangélium. Eljött az Úr Jézus, hogy a szegényeknek hirdesse az evangéliumot, a foglyoknak a szabadulást, a megkötözötteknek a megoldást. A senkiket, a semmiket kiválasztotta, hogy hallják meg Őt. Magához fogadja azokat, akiknek önmagukban már nincs semmi reménysége, akik senki másban, egyedül az Úrban reménykednek. Nagyon fontos és kívánatos mindenki számára, hogy ilyen legyen az Úr napja. Ne akkor, majd az antikrisztusi korban kelljen találkozni az Úr napjával, amikor az egész világnak. (3) Mi az Úr napjának a célja? (1) A királyság Azt olvastuk, hogy az Úr napjának az lesz a vége, hogy az Úré lesz a királyság (21. v.) Ez így lesz prófétailag is. A nagy nyomorúság után jön az ezeréves királyság. Az Úré lesz a földön a politikai és minden hatalom, nem az embereké. Ebben az időben megvalósul: „A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók a Filiszteusokat. Örökség szerint bírják az Efraim és Samária mezőit. Benjámin pedig Gileádot. Izráel fiainak száműzött serege a Kananeusokét. A jeruzsálemi száműzöttek, akik Szeferádban vannak, elfoglalják majd a déli városokat” (19-20. v.). Az ezeréves királyságban Isten beteljesíti, amit a népének, Ábrahámnak ígért: „A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak folyóvizétől fogva a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig” (1Móz 15,18). Egyiptomtól az Eufráteszig még soha sem volt Izráel tulajdona ez a terület. Eddig csak egy kicsi részt birtokoltak, de akkor beteljesül. (2) Maradék Kiknek a számára teljesedik be? Azt mondja az Úr, halászok után küld és vadászok után, hogy hozzák haza a népet (Jer 16,16). Egy másik helyen azt mondja: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg” (Róm 9,27). Ki ez a maradék? Akik majd elfogadják Jézus Krisztust az Isten Fiának. Ha olyan sokan vannak is, mint a tenger fövenye, csak egy maradék lesz. Át kell menni Izráel népének is az Úr napján, az antikrisztusi nagy nyomorúságon. Akik elfogadják Jézust Krisztusnak, Isten Szentjének, Megváltónak, azok maradnak csak meg. Senki sem mehet a királyságba azzal, hogy megtartotta a törvényt, és hogy testileg Ábrahám az atyja. Mindenki csak egy úton mehet be, és ez az egy út Krisztus. „…Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14,6). Mindenki csak az Úr napja után mehet be, megalázva. Nem tudok semmit hozni Uram, elpusztulhattam volna, de Te megtartottál a Krisztusért. Nekünk is az üdvösségünk csak Krisztusban van. A maradéknak is Jézus Krisztusban lesz a megtartás, senki másban. Az ezeréves királyságról sok próféciát olvashatunk (Jel 20,4). Nem olvasom el mindet, csak egy-kettőre rávilágítok. Úgy nevezik ezt az időt, hogy a béke királysága. „Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak […] És lakozik a farkas a báránnyal […] nem pusztítnak sehol szentségemnek a hegyén…” (Ézs 65,23; 11,6. 9). Akik átmentek az Úr napján, Krisztusban találták meg igazán a megoldást, és már nincs semmijük, azoknak az életében megvalósul most is, hogy az Úré a királyság, és a királyság minden áldása, szellemileg. Békességük van, lakozik együtt a farkas a báránnyal, el tudjuk egymást szívlelni szeretetben. Azt mondja: „…tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58). Az Úrban nem hiábavaló. Még többet is kapunk: „A miket szem nem látott, fül nem hallott, az embernek a szíve meg sem gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek […] És világosítsa meg az értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk,

7 akik hiszünk, az ő hatalma erejének a munkája szerint […] Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (1Kor 2,9; Ef 1,18-19; 2,5-6). Vele együtt leszünk a mennyekben. Befejezés Nagy ígéretek ezek, de a hangsúly azon van, hogy mindez csak az Úr napja után lehetséges. Az Úrral való olyan találkozás után, amikor megítélt mindent. Ami régi, azt lerombolta, semmivé tette. Azt mondtuk: Jaj nekem, elvesztem! Amikor megláttuk, hogy megérdemelnénk a halált, vagyis az ítéletet. Az ítéletben, amikor a porban voltunk, odajött az Úr, és azt mondta, hogy szeret. Megalázottan, a porban tud meggazdagítani, új életet adni. Áldott legyen az Isten, ha végzi a romboló munkát, mert azután épít és plántál. Ámen. Debrecen, 2001. december 2.