2008
Z A L A I M Ú Z E U M 17
165
Müller Róbert
A Zalaegerszeg, Nekeresd majori római kori tumulusok
A z A r c h a e o l ó g i a i Értesítő 1886. évi k ö t e t é b e n két kisebb írásban tudósított Lipp Vilmos, a keszthelyi pre montrei g i m n á z i u m tudós igazgatója zalaegerszegi kutatásairól (LIPP 1886, és LIPP 1886a,). Ismereteim szerint ez az első hír a m e g y e s z é k h e l y régészeti lele teiről a magyar szaksajtóban. Első levelében azt írta, hogy N é m e t h Elek városi főjegyző és Bődy J. tanár arról értesítették, „hogy az egerszegi városi erdőben a Ne-Keresd major mellett talaj egyengetés alkalmával 1
sírokra bukkantak Bejárván a terület jó részét meggyőződtem, hogy az egész erdőrész apró hal mokkal borított és amint a kiásott sírok tartalma mutatta, római temető A sírok fölötti kavics dombok, az egész talaj kavicsos lévén, ritkán érik el az egy méter magasságot. " (LIPP 1886, 41.) U t ó b b aztán kiderült, hogy a sírhalmok m é g s e m borítják be az egész erdőrészt, hisz második levelében azt írta, hogy „a szanaszét kimagasló sírdombok a Nekeresd major melletti városi erdőben összesen csak negyven egynek bizonyultak. " (LIPP 1886a, 351.) 1885. szeptember 3-án - m i u t á n tapasztalt ásatási m u n k á s á t , Sirsom J ó z s e f e t m á r e l ő z ő l e g Zala egerszegre k ü l d t e - kilenc halomsírt tártak fel. Ezek szerkezete k ü l ö n b ö z ő volt: a talajfelszín alatt fél- vagy egy m é t e r m é l y s é g b e n k i n a g y o l t , n é g y s z ö g l e t e s kövekből összeállított n é g y s z ö g alakú sírládák, ugyan olyan kőlappal lefedve, n é g y római téglából ö s s z e állított s í r l á d a , végül e g y s z e r ű , kerek s í r g ö d r ö k . A kilenc sírból háromról szólt részletesebben. 2
1. sír. K ő l a p o k b ó l összeállított, h o z z á v e t ő l e g 1 m n a g y s á g ú sírláda, amelynek k ö z e p é n faszénnel vegyes hamu volt. A sírkamra egyik sarkában egy 20 cm á t m é r ő j ű kerek, fehér k ő l a p o n egy z ö l d e s s z í n ű , teljesen é p , vékonyfalú ü v e g p o h á r állt, amelynek felü letét „kiemelkedő, tojásdad és egymással egyenes taggal összekötött keretek foglalják el, melyek a pohárnak tetszetős alakot kölcsönöznek". A poharat egy vékony, fehér kőlapocskával fedték le. A pohárral
s z e m k ö z t i sarokban egy nagy ü v e g u r n a töredékei hevertek, amit b e b o r í t o t t a k a kalcinált c s o n t d a r a b k á k , és m e l l e t t ü k egy s z e r p e n t i n b ő l k é s z í t e t t , csiszolt „kővéső" volt. A harmadik sarokban egy kis, ép kerá m i a p o h á r állt, ami szintén kalcinált c s o n t d a r a b k á k k a l volt tele, és ezt is egy fehér, lapos k ő v e l fedték le. 2. sír. Ez is k ő l a p o k b ó l összeállított sírláda volt, de oldalai m á r b e d ő l t e k . A s í r f e n é k e n lévő hamus r é t e g b e n három, é g e t e t t agyag o r s ó g o m b o t talált. A z e g y i k sarokban egy j ó k o r a , k e r e k s z á j ú , füles „vászonkorsó ", t e h á t m á z nélküli k e r á m i a volt. Lipp megjegyezte, hogy a vasmegyei régiségtárban legalább harminc ugyanilyen, csak k ü l ö n b ö z ő n a g y s á g ú k o r s ó található. 3. sír. Ezt a s í r k a m r á t téglákból állították össze. A benne lévő hamu - és nyilvánvalóan kalcinált csont m a r a d v á n y o k - k ö z ü l m i n d ö s s z e egy bronzfibula került elő. A többi sír e g y s z e r ű sírgödör volt, b e n n ü k hamu és sérült csészék i l l . m á s kerámiák töredékei voltak, ezért nem tartotta é r d e m e s n e k , hogy részletesen ismertesse őket. Másnap erős e s ő z é s kezdődött, ezért a kutatást félbeszakította. A h a m v a s z t á s o s sírokat római korinak határozta meg, és a 2 - 3 . századra keltezte. Abban azonban tévedett, amikor a lelőhelyet Salla muni c i p i u m t e m e t ő j é n e k tartotta, hiszen Salla a m a i Z a l a l ö v ő v e l azonos ( G R A F 1936.69.). A következő é v b e n , május hónap k ö z e p é n folytatta a halomsírok feltárását. N e m közli, hogy pontosan hány halmot tárt fel, de figyelembe véve, hogy a tumulusok számát 41-ben határozta meg, és ebből kilencet m á r k o r á b b a n felásatott, ha a halmok 2/3-át tárta fel, akkor 1886 májusában h o z z á v e t ő l e g 19 halmot kutathatott át. Persze az is lehet, hogy az előző évben feltárt halmokat figyelmen kívül hagyva számolt 41 tumulust, és akkor a 2/3 27-28 halomnak felel meg. Annál inkább erre kell gondolnunk, mert s z o m o r ú a n állapította meg, hogy a szegényes leletek nem igazolták előzetes várakozását,
és így magas költségekbe verte magát, hiszen egyéb elfoglaltságai miatt nem lehetett folyamatosan jelen a feltáráson, és egy m e g b í z h a t ó m u n k á s á n a k tíz napos zalaegerszegi tartózkodását is fizetnie kellett. Ismerve Lipp ásatási „tempóját" a tíz napra i n k á b b a 27-28 halom feltárását tarthatjuk r e á l i s a b b n a k . A többi halomhoz nem fért hozzá, mert azokon vastag tölgyfák álltak, és a szegényes m e l l é k l e t ü sírok nem is indokol ták, hogy kivágassa azokat. A halmok és a s í r o k ugyan olyanok voltak, mint egy évvel korábban, csak most e g y é r t c l m ü e b b e n fogalmazott, amikor azt írta, hogy az alig fél m é t e r magas halmok alatt a mostani felszín, tehát „a felhányt halom talapzata alatt" fél méternyi m é l y s é g b e n voltak a sírok. Ezúttal négy sírt mutatott be r é s z l e t e s e b b e n és ezeket a-tól d-ig j e l ö l t e meg:
A szakirodalom sohasem e m l í t e t t e , hogy hova kerültek a Lipp által kiásott tárgyak, és mint láttuk azok típusairól csak Lippre hivatkozva írtak. Lipp az ugyancsak 1885-ben feltárt fenékpusztai temető lelet a n y a g á t az a l s ó p á h o k i ásatás leleteivel e g y ü t t a Magyar Nemzeti M ú z e u m n a k adta el két részletben, 1885. április 15-én és november 2 1 - é n . A fenék pusztai anyag u t á n kutatva vettem észre, hogy 1885. november 2 1 - é n L i p p a zalaegerszegi leleteket vagy l e g a l á b b i s egy r é s z ü k e t ugyancsak a Nemzeti M ú z e u m n a k adta el. Ezek a tárgyak a 145/1885. s z á m alatt lettek n y i l v á n t a r t á s b a véve. N é h á n y tárgy a z ó t a elveszett. Tekintve, hogy a tárgyak leírása részletesebb a Régiségtan N a p l ó átlagos leírásainál, szó szerint k ö z l ö m azt:
a. sír. Nagy kőlapokból összeállított n é g y s z ö g l e t e s síiiáda, amit kőlappal fedtek le. A sír e g é s z alját egy nagy m é r e t ű , sok apró darabkára tört a g y a g e d é n y töltötte k i , ami tele volt kalcinált csontokkal. A sok csont alapján úgy vélte, hogy több személyt hamvasz tottak el egyszerre, és t e m e t t é k ide m a r a d v á n y a i k a t . A z urna menthetetlen volt, de a sírkamra egyik szög letében egy 28 cm magas, kétfülü, ép k o r s ó t talált.
145/1885. november 21. Lelőhely Egerszegh 1. Ü v e g p o h á r , kerek kis talppal, kifelé h a j l ó peremmel, o l d a l á n hét ovális i d o m ú d o m b o r é k í téssel, melyek össze vannak k ö t v e . M a g a s s á g a 9.5 cm, talpaim. 4.9-5.1 cm, szájáé 8.5 cm; egészen ép. 1 db.
b. sír. Kisebb, t é g l á k b ó l ö s s z e á l l í t o t t sírláda, a m e l y b ő l egy kis méretű p o h á r és két rossz fenntartású b r o n z é r e m , Antoninus Pius és Marcus Aurelius veretei k e r ü l t e k elő. c. sír. Egyszerű sírgödör, amelyben a máglya m a r a d v á n y o k közt bronz függőt talált. Ez egy nagyobb karika, amelynek k i s z é l e s e d ő h o m l o k l a p j á t beütö getett pontkörök díszítették. d. sír. Ugyancsak t é g l á k b ó l összeállított sírládában k e r á m i a t ö r e d é k e k közt egy kisebb, ép, s z é l e s e n kihajló p e r e m ű ü v e g e d é n y k e é s egy k i s z é l e s e d ő fejű és k e n g y e l ü bronzfibula volt, amely vélhetően a máglya m a r a d v á n y o k k a l együtt k c i i i l t a sírba, hisz „nagyon rongált" állapotban került elő. A pannóniai vagy Zala megyei római kori halom sírokról készült összefoglalások csak Lipp rövid levele ire támaszkodtak. Sági Károly a 2. s z á z a d közepére keltezte a zalaegerszegi halomsírokat ( S Á G I 1943. 134.). Tábori László k é z i r a t a szerint, az egykori lelő hely m a m á r nem a z o n o s í t h a t ó a h e l y s z í n e n , mert az e r d ő n e k csak kisebb r é s z e áll, az is a k á c o s , a felszín a k a v i c s b á n y á s z gödrök miatt egyenetlen, h a l o m s í r o k r a vagy tölgyerdőre a k ö r n y é k e n lakók m á r nem emlé keztek ( T Á B O R I 1983.) A legrészletesebben Palágyi Sylvia és Nagy Levente összegzése foglalkozott a nckeresdi halomsírokkal, hisz az irodalom alapján a t e m e t k e z é s i szokásokat és a mellékleteket is számba vették, táblázatokba foglalták ( P A L Á G Y I - N A G Y 2000.). De úgy tűnik, hogy csak Lipp m á s o d i k levelét d o l g o z t á k fel. Ok is a 2. századra k e l t e z t é k a halom sírokat. 2
3
4
5
2. Edényke égetett agyagból, hamvvederhez hasonló idomban, ú g y látszik v ö r ö s r e volt eredetileg festve. M a g a s s á g a 7.5 cm, t a l p á n a k átm. 2.1 c m , szájáé 4 cm; korongon készült. 1 db. 3. Korsó, égetett agyagból, korongon készült, s z ű k nyakkal és egy füllel; m a g a s s á g a 25.2 cm; talpá nak átm. 6.5 c m ; szájáé ( p e r e m e s t ő l ) 6.2 cm. 1 db 4. E d é n y k e , h a s o n l ó a 2. s z á m ú h o z , de csonka, magassága 10.2 cm, talpának á t m . 4 cm, szájáé 6 cm. 1 db. 5. Hasonló, de testesebb, fekete agyagból, csonka magassága 12.1 cm, talpának á t m . 5 cm, szájáé roncsolt á l l a p o t a miatt nem constatálható. 1 db. 6. Csésze, égetett agyagból, szabad kézzel formált, egy füllel, csonka és ketté van törve, m a g a s s á g a 5.2 cm, s z á j á n a k átm. 8.8-11 cm. 1 db. 7. Köszekerce, felhasított nyélbe illeszthető; hossza 9 cm, é l é n e k (ez csorbult) hossza 5.7 cm, vast. 1.1 cm, f o k á n a k hossza 1.9 cm. 1 db. 8. Korong, b o r o s t y á n k ő b ő l , egyik felén lapos, a másikon dombordad, k ö z e p é n átfúrva, s z é l e i n kicsorbulva; á t m . 3.7-3.4 cm. 1 db. 9. O r s ó g o m b , égetett agyagból, h a s á n végigfutó bor dával; mag. 2 cm, átm. 2.6 cm, át van fúrva. 1 db 10. Hasonló, nyomottabb, m a g a s s á g a 2.7 cm. 1 db.
1.5 cm, á t m .
11. Hasonló, kisebb és bordája elmosódott, i n k á b b nyomott g ö m b h ö z hasonlít; m a g a s s á g a 1.6 cm, átm. 2.3 c m . 1 db. 12. G y ö n g y s z e m agyagból, rovátkolt; átm. 2.2 cm. 1 db. 13. Karperec, b r o n z b ó l , nyílt s o d r o n y b ó l , v é g e i n rovátkos l e m e z a l a k ú ; átm. 5.3-5.9 cm. 1 db.
14. Fibula, bronzból, m e g l e h e t ő s ép tűvel; hossza 3 cm, m a g a s s á g a 2.5 cm; patinával fedve. 1 db. 15. G y ö n g y s o r részlet, v é k o n y bronz sodronyra vont ü v e g p a s z t á b ó l , a h á r o m szemből csak egy maradt meg, a többinek csak sodronya ép. 1 db. E tárgyak n é g y sírból valók, de beküldőjük nem jelelte meg s í r o n k é n t a tárgyakat. Vétel Lipp Vilmos premontrei kanonoktól Keszthelyről. V. ö.
... frtért
A z érzékletes leírást 10 tárgyról m é g egy-egy kis rajz is kiegészítette a napló bal oldalán ( 1 . és l a . kép). Ezek s e g í t s é g é v e l az a z ó t a elveszett t á r g y a k is b e v o n h a t ó k a vizsgálatba. A Nemzeti M ú z e u m R ó m a i kori G y ű j t e m é n y é b e n találhatók az alábbi tárgyak: 145/1885.1., 2., 4., 5., 8., 9., 11., 13. és 14. A z Őskori G y ű j t e m é n y b e n találhatók a 145/1885.6. és 7. A leírást, amely a megmaradt darabok alapján legfeljebb 1-2 mm-es eltéréssel adta meg a m é r e t e k e t , csak annyival egészíthetjük k i , hogy az 1. s z á m ú ü v e g p o h á r h a l v á n y k é k színű, és nemcsak a talpa, de a szája is kissé szabálytalan (2. k é p L ) . A 2. s z á m ú p o h á r k a , vékonyfalú, finom munka, egészen v i l á g o s szürke színű, és v a l ó b a n b a m á s - v ö r ö s festés nyomai láthatók rajta (3. k é p 2.). A 3. s z á m ú korsó elveszett, de a lel tárkönyvi rajz alapján rekonstruáltuk, a has átmérője kb. 12.4 c m lehetett (2. kép 3.). A 4. s z á m ú p o h á r szürke, homokkal erősen soványított, fenekén korongolási hiba van, pereme kiegészített (3. k é p 1.). A z 5. s z á m ú p o h á r sötétszürke, homokkal e r ő s e n sová nyított, rövid nyakán i l l . vállán nyolc, sűrűn bekarcolt vonal fut k ö r b e , kihajló pereme hiányzik (2. k é p 2.). A 6. s z á m ú csészéből csak a nagyobbik darab maradt meg. Ez barna, valóban kézzel formált, kissé b e h ú z o t t p e r e m ű , o v á l i s forma, a rövid szalagfül kissé a perem fölé magasodik, a feneke ophaloszos kiképzésű (3. k é p 9.). A 7. s z á m ú kőbalta szürkés zöld színű, kissé foltos szerpentinből finoman csiszolt tárgy, az éle és a foka sérült (3. k é p 8.). A 8. s z á m ú b o r o s t y á n k ő korong leírá sához nincs is m i t hozzáfűzni (3. kép 5.). A 9. s z á m ú o r s ó g o m b s z ü r k e , finoman soványított, j ó l égetett, b i k ó n i k u s forma, minden bizonnyal ő s k o r i darab (3. k é p 7.). A 10. számú o r s ó g o m b r ó l nincs rajz és a tárgy is elveszett. A l i . s z á m ú agyag g y ö n g y s z e m v o l taképp o r s ó g o m b , szürke, finoman soványított, sza bálytalanul nyomott g ö m b alakú forma, szintén őskori (3. kép 6.). A 12. számú o r s ó g o m b elveszett, de a rajz alapján e g y é r t e l m ű , hogy egy fent d o m b o r ú , alul h o m o r ú , sűrűn gerezdéit szélű, őskori o r s ó g o m b r ó l van szó. A 13. számú bronz karperec e n y h é n ovális huzalból készült, mindkét végére rovátkák közt benyomott X-szel díszített lemezt húztak, az egyik muff sérült (3. k é p 4.). A 14. s z á m ú bronzfibula egy ún. térdfibula, félkör alakú, díszítetlen lemezzel,
viszonylag hosszú tütartóval, a kengyel torzult, olva d á s n y o m o k figyelhetők meg rajta, tehát a fibula a halottal kerülhetett a m á g l y á r a (3. k é p 3.). A 15. s z á m ú g y ö n g y s o r töredék lehetne akár karperec töredék is, csak rajzról ismerjük, a tárgy elveszett. A Régiségtár N a p l ó j a tévedett - esetleg Lipp téves adatokat adott meg - amikor négy sírból s z á r m a z ó n a k nevezte az anyagot. A tárgyak egy részét pontosan azonosíthatjuk a L i p p első ásatása, h á r o m általa ismer tetett sírjának leleteivel. Az 1. sírból került elő az ép üvegpohár, a feltehetően újkőkori k ő b a l t a és a 4. vagy az 5. számú pohár. M i v e l kalcinált csontok voltak benne talán a nagyobbik (5.) lehetett. A z üvegurna töredékeit nem gyűjtötte össze az ásató, amint korábbi feltárásain sem tartotta meg a t ö r e d é k e s üvegeket, k e r á m i á k a t . A 2. s í r b a n talált o r s ó g o m b o k r ó l valószí nűsíthetjük, hogy nem azonosak a leltárkönyv 9., 10. és 11. számú tárgyával, hisz azok ő s k o r i a k , így aligha kerülhettek egy r ó m a i halomsírba, de a korsó azono sítható a 3. számú tárggyal. A 3. sír egyetlen lelete a 14. s z á m ú bronz térdfibula lehetett. 6
A z ü v e g p o h á r a nekeresdi h a l o m s í r o k legszebb lelete. Ez az egyetlen darab, amit m á r k o r á b b a n közöl tek. B e n k ő Andrea a Nemzeti M ú z e u m leltári szám és lelőhely nélküli p é l d á n y a k é n t tette k ö z z é a fényképét ( B E N K Ő 1962.149. 12c/IlI/2. és X X I X . T. 1.). Barkóczi László feldolgozásában az 57. típusba tar toznak az üvegszál rátétes, ívelt oldalú poharak. Két variációjukat ismeri, a keskenyebb forma Savariában, Szombathelyen, a s z é l e s e b b , amely a leltári szám alap j á n is azonos a m i példányunkkal a Baranya megyei Egerszegen került elő ( B A R K Ó C Z I 1988. 9 0 - 9 1 . 127. és 128. t á r g y ) . Ő m á r ismerte, az azóta k ö z z é is tett, a magyarszerdahelyi r ó m a i kori t e m e t ő 36. sírjából előkerült hasonló poharat ( H O R V Á T H 1979. 28. és X X V . t. 36/8.). Ezt a sírt az ásató a 2. század elejére keltezte ( H O R V Á T H 1979. 182. 17. k é p ) . Barkóczi ú g y vélte, hogy ezeket a poharakat D - P a n n o n i á b a n , E - I t á l i á b a n , vagy a baranyai e l ő f o r d u l á s n y o m á n esetleg É-Dalmatiában gyártották, valamikor a 2-3. s z á z a d b a n és nem volt k ö z ü k a nyugati p r o v i n c i á k b a n gyártott hasonlóan, vagy h u l l á m v o n a l a k b ó l alkotott hálóval borított, e l s ő s o r b a n Kölnben gyártott poha rakhoz ( B A R K Ó C Z I 1988. 90.). A z eddig ismert h á r o m pannóniai p é l d á n y a Borostyánkőid környékén került e l ő , ami inkább egy E-itáliai eredetet enged fel tételezni. De egészen h a s o n l ó poharak a nyugati pro v i n c i á k b ó l , sőt római importként a B a r b a r i c u m b ó l is ismertek (EGGERS 1 9 5 1 . T. 14. 1 8 8 a - c ; V O N SALDERN NOLTE LA B A U M E - HAE V E R N I C K 1974. 225. Nr. 658.; K A S P R Z Y C K A S T A S I E L O W I C Z 2008. 125. Cat. Nr. 1.28.1.). Üveg poharunk nem keltezhető pontosan, a l e g v a l ó s z í n ű b b , hogy a 2. században k e r ü l t a földbe. 7
8
N e m tudjuk, hogy m i l y e n formája v o l t az 1. sír üvegurnájának. Pannoniából halomsírokból é s halom nélküli kora császárkori h a m v a s z t á s o s t e m e t k e z é sekből egyaránt ismerjük, és leginkább a 2. századtól vált g y a k o r i b b á . A jól keltezhető leletegyüttesekben előforduló urnák a 2. s z á z a d elejére vagy első felére k e l t e z h e t ő k (PALÁGYI - N A G Y 2000. 133.). A z egyfülü k o r s ó kedvelt kerámia t í p u s volt. A m i é n k h e z hasonlóan m e g n y ú l t formák gyakoribbak a 2. s z á z a d b a n , mint az e l s ő b e n (BÓNIS 1942. 26-27., 222. és X X I X . t. L ; G A B L E R 1973. 162.) A magyarszerdahelyi temetőben is népszerű kerámia volt, hisz a 34., a 47., a 48. és az 5 1 . sírból is előkerült, és vala m e n n y i a 2. s z á z a d k ö z e p e tájára keltezhető ( H O R V Á T H 1979. 26-26., 35-37., X X I V - X X V I . t.). A poharak, praktikus formájuknak k ö s z ö n h e t ő e n a c s á s z á r k o r b a n v é g i g m e g t a l á l h a t ó k , az é r d c s e b b felületű, de változatos színűre égetett 1-2. századi poharakon gyakori díszítés a vállon k ö r b e f u t ó több s z ö r ö s , m é l y árkolás ( B Ó N I S 1942. 119-120. X V I I I . t. 27-28.). A magyarszerdahelyi t e m e t ő b e n az árkolt vállú poharak mellett előfordult a díszítetlen, a mieinkhez hasonlóan kis m é r e t ű , szűk talú p o h á r is ( H O R V Á T H 1979. V I I I . t. 3/3., X X X V I I I . t. 56/2. és X X V I I I . t. 38/7.), ezért joggal feltételezzük, hogy a k ö z l e m é n y b e n külön nem említett két p o h á r a többi hat tumulusból került e l ő .
ebben az esetben a sírok szegényes leleteire tekintettel bizonyosan m e g e m l í t e t t e volna m u n k á j á b a n Lipp a szinte teljesen é p ékszert. E g y é b k é n t a h a l o m s í r o k b a n viszonylag ritka lelet a karperec. K . Palágyi Sylvia é s Nagy Levente ö s s z e g z é s e szerint ( P A L Á G Y I - N A G Y 2000. 144.) m i n d ö s s z e három lelőhelyről került e l ő : Abaligctcn az 5. halomban volt egy hiányos ezüst karperec ( W O S I N S K Y 1892. 412.), m á s i k felét a sír rablók vihették el, Szilasbalháson a I I . sírban bronz karperecet találtak ( N É M E T H 1904. 247.), végül az inotai 2. halomba, egy 35—40 éves férfi sírjába halotti a j á n d é k k é n t k e r ü l h e t e t t az é g é s n y o m o k a t m u t a t ó , sodrott, törött, bronz karperec ( P A L Á G Y I 1981.17., 44. katalógus 2.4.30. és X X . t . 18.). Karperecünk pontos párhuzamát nem találtuk. A hasonlóan bevágások között X-szel díszített ságvári karperec vége lapított (BURGER 1966. 128. és Fig. 117. 283/4b.). A késő csá szárkori karpereceken nem fordul elő, hogy a karperec végeit ráhajlított lemezzel díszítsék, ezért inkább 2 - 3 . századinak gondolhatjuk ezt a p é l d á n y t is, amikor gyakori volt, hogy a karperec zárására, az egyik v é g é r e „muffot" húztak. E l k é p z e l h e t ő n e k tartjuk, hogy ez a karperec, amelyen semmilyen é g é s n y o m nincs, talán nem is erről a lelőhelyről s z á r m a z i k . 10
A halomsírokból viszonylag k e v é s fibulát i s m e r ü n k , egyes t e m e t ő k b e n nagyon n é p s z e r ű volt, m á s o k b a n egyáltalán nem fordult elő ( P A L Á G Y I N A G Y 2000. 138-143.). Ismereteink szerint térdfibula eddig m é g nem került e l ő h a l o m s í r b ó l . A térdfibul á k n a k nagyon változatos formájú és d í s z í t é s ű varián sai ismertek, amelyek a 2. századtól a 4. századig maradtak használatban, m é g hagymafejes fibulával együtt is előfordul ( K O V R I G 1937. 20; PATEK 1942. 62.). A nekeresdi p é l d á n y h o z a K o v r i g féle gyűjtés I X . t. 82. áll l e g k ö z e l e b b , csak azokon a fej bekarcolt díszű ( K O V R I G 1937. 57-59.). Ez a típus díszítés nélkül viszonylag ritka Pannoniában, j e l l e m z ő j e a díszítetlen félkör a l a k ú fej, a felső h ú r o z á s ú rugó szerkezet húrhoroggal, é s a hosszan k i n y ú l ó tűtartó, amely 2. századi h a m v a s z t á s o s s í r b ó l is ismert (PATEK 1942. 59., 238. és X X I I . t. 18.). Teljesen meg e g y e z ő fejű és k e n g y e l ű példányt i s m e r ü n k Szent királyszabadjáról ( C S I R K E - P A L Á G Y I 2005. 69. 47.8.). A felső h ú r o z á s ú térdfibulák i n k á b b a noricumpannoniai területre é s a Balkánra j e l l e m z ő e k . Raetiában a 2. század m á s o d i k felében lettek n é p s z e r ű e k , és az említett területről importként kerültek oda ( R I H A 1979. 85-86. 3.12.4. v a r i á n s ; T. 12. 296-297.).
Az 1886-os feltárás tárgyai nem kerültek a M N M ba, legalábbis az Régiségtári N a p l ó 1886-1887. évi bejegyzéseiben nem szerepel Egerszeg, mint lelőhely. További sorsukról nincs t u d o m á s u n k . A kétfülü k o r s ó nem ismeretlen a halomsírok a n y a g á b a n , elég ha itt a közeli söjtöri 7. halom egyik t e m e t k e z é s é b ő l előkerült, h a s o n l ó m é r e t ű darabra hivatkozunk ( H O R V Á T H 2000. 248. 1 1. k é p 7/8.). A kis p o h á r és az ü v e g edényke formáját nem ismerjük, a fabuláról feltéte lezték, hogy az egy- vagy k é t g o m b o s fibulák k ö z é tartozott ( P A L Á G Y I - N A G Y 2000. 139.). M é g k e v é s b é tudunk mit kezdeni a fülbevalóval. L i p p említi, hogy ez egy nagy karika, amelynek h o m loklapja k i s z é l e s e d i k . Nos ilyen „talfiiggőt" a r ó m a i kori anyagból n e m ismerünk. L i p p is csak a 8. századi, - általa m é g későcsászárkori szarmatának tartott k é s ő Kcszthely-kultúrás sírokból, amelyekben a nagy kosaras függők, nem ritkán 6 cm átmérőjű karikájának előlapja kiszélesedett, és ráforrasztott rekeszekkel, g ö m b ö c s k é k k e l és huzalokkal volt díszítve. A r ó m a i halomsírokból P a n n o n i á b a n eddig m é g nem került elő fülbevaló! A k é t érem, Antoninus Pius (138-161) és Marcus Aurelius (161-180) csak post quem keltezik azt a sírt, a m e l y b ő l előkerültek.A fentiek alapján a L i p p V i l m o s által feltárt zalaegerszeg-nekeresdi halomsírok 2. századiak, és azon belül i n k á b b a 2. század m á s o d i k - h a r m a d i k h a r m a d á r a keltezhetők.
M i v e l a Régiségtári N a p l ó szerint n é g y sírból szár maztak a leletek, lehet, hogy a bronzkarperec is az egyik halomsírból k e r ü l t elő. Ennek ellentmond, hogy
M i t tudunk a lelőhely k ö z e l e b b i helyéről? T á b o r i László kint j á r t a helyszínen, de nem tudta ponto sabban m e g h a t á r o z n i , hogy hol álltak a h a l o m s í r o k .
9
Zalaegerszeg város szabályozási tervének melléklete, az ö r ö k s é g v é d e l m i h a t á s t a n u l m á n y , szintén csak egy nagyobb kört tudott bejelölni lelőhelyként. A lelőhely k ö z e l e b b i m e g h a t á r o z á s á h o z a k ö v e t k e z ő adatok á l l n a k r e n d e l k e z é s ü n k r e : a l e l ő h e l y tulajdonosa Zalaegerszeg város volt, és az erdő tölgyes volt. A Nekeresdi major és közvetlen környéke, így a tőle É K - r e lévő h á r o m s z ö g alakú erdő is a veszprémi p ü s p ö k tulajdona volt. A major egyes épületei ma is állnak, a püspöki erdő pedig jól azonosítható a mai várostérképen a 74-es, Egervári út és a P ó z v á r a vezető út között (4. k é p , a majorsági épületek feketével kiemelve, a püspöki erdőt 1-sel jelöltük.) A városi erdő, a Felső erdő részeként ÉK-ről csatlakozott a püspöki e r d ő h ö z , és h o z z á v e t ő l e g 6-800 m-re volt a majorságtól (4. k é p , sraffozott f e l ü l e t ) . Ugyanilyen távolságra lehetett az ugyancsak városi tulajdonban lévő „ S z a b a d c s á c s " e l n e v e z é s ű erdőterület, de annak faállománya elsősorban éger v o l t . Egy 1852-ben készült összeírás szerint a Felső-erdő „alja legelő. Ritka vén tölgyfákhói áll, melyeknek teteje mindig félig száraz, az alja rét. " ( S Z A K Á C S 2006. 249. 11.). Az 1859-ben k é s z ü l t erdőrendtartás szerint a F e l s ő erdőben a legeltetést a k a d á l y o z t á k a húsfenyő bokrok, m e l y b ő l minden egerszegi lakos ingyen vághatott m a g á n a k ( S Z A K Á C S 2006. 254.). 1885-86-ra a bok rokat kiirthatták és a lelőhely ö r e g tölgyekkel ritkán benőtt legelő volt. í g y érthető, hogy Lipp csak a feltű n ő e n k e m é n y , kavicsos talajról szólt, fa kivágásról viszont nem, csak megjegyezte, hogy azokat a halmo kat, amelyeken nagy tölgyfák álltak nem tárta fel. A tölgyfákat nem sokkal Lipp k u t a t á s a után kivágták, és az 1890-es évek elején akáccal ültették be a területet.
de a lelőhelyet illetően maga Lipp adja meg a választ: ...éretsültem egy másik, szintén Egerszeg szomszéd ságában lévő lelőhelyről a kisfaludi hegyen Csecs (helycsen Csács) mellett, a honnan egy nagyobb átfúrt borostyánkő és alabástrom gyöngyöt, nemkülönben négy orsógombot agyagból és egy bronzba foglalt kis alabástrom félgömböt kaptam, valószínűleg korongos fibula részét." (LIPP 1886. 42.) A felsorolt leletek közül nem nehéz azonosítani a b o r o s t y á n k ő korongot (145/1885.8. 3. kép 5.), és az agyag o r s ó g o m b o k a t (145/1885.9-12. 3. k é p 6-7.). Ezért j o g g a l feltéte lezzük, hogy a csésze is a Z a l a s z e n t i v á n - K i s f a l u d i hegy, k é s ő b r o n z k o r - k o r a v a s k o r i l e l ő h e l y r ő l került Lipphez, csak nem ekkor, hanem k é s ő b b , hisz a lelő helyre kíváncsi volt, és m é g az évben meg is tekintette: „December 1-én, megyebizottsági tag lévén, gyűlésre Egerszegen megjelentem és ekkor szemügyre vettem a kisfaludi hegyet is. Ott oly őskori erődítmény romjait láttam, melyet a német archaeológusok „ Verglaste Burgnak" neveznek, és tudtommal Magyarországon még másutt seholsem találtatott. Ezek a romok a hegy legmagasabb részén három egymás melletti szőlőben kisebb nagyobb tömegekben kerülnek elő, állanak pedig fél-egész egy méter vastagságú tömött, de kié getett agyagfalakból, melyek küloldala hellyel-közzel, bizonyára a melléjük rakott roppant tűz következtében megolvadván, az agyag közé keveredett homok mázas simaságot mutat. Egész környezetüket jászén és cse répdarabok borítják el... " (LIPP 1886. 43.). A csészét, kettétörve talán e látogatás során kapta. Leírását azért i d é z t e m ilyen hosszan, mert ez az első é r z é k l e t e s leírás a Z a l a s z e n t i v á n - K i s f a l u d i hegy kora Á r p á d - k o r i vörös sáncáról ( N O V Á K I 1964.).
A z egerszegiként eladott tárgyak között, mint láttuk voltak őskoriak is. A l e g é r d e k e s e b b tárgy a fiiles csésze. Nos ez a típus a késői u r n a m e z ő s forma továbbéléseként a hallstatti kultúra elejére keltezhető ( H a B - HaC), és a települések leggyakoribb leletei k ö z é tartozik ( K L E M M 1996. 190., 193. és T. 3. A 2 . 6 . 1 . és T. 7. B2.5.2. omphalosszal is).
Ö s s z e f o g l a l ó a n megállapíthatjuk, hogy Zalaeger szegen az első régészeti feltárást Lipp V i l m o s végezte a Nekeresd major melletti Felső-erdő területén egy római kori halomsíros t e m e t ő b e n , amelyet a Magyar Nemzeti M ú z e u m b a n azonosított leletei alapján a 2. s z á z a d b a n h a s z n á l t a k . A n e k e r e s d i k é n t eladott leletek k ö z ö t t lévő koravaskori t á r g y a k pedig a Z a l a s z e n t i v á n - K i s f a l u d i hegy őskori, m e g e r ő d í t e t t magaslati telepén kerültek elő.
11
1 2
3
G o n d o l h a t n á n k , hogy talán a r ó m a i kori h a l o m s í r o s temetőt egy koravaskori település helyére telepítették,
Jegyzetek:
Nyilván Body József tanárról van szó, aki maga is pub likált pedagógiai tárgyú írásokat (KISLEXIKON 49.) Tábori László kéziratának térképét közli HORVÁTH 1990. 56. 2. ábra, az 51. lelőhely azonos Zalaegerszeggel. HORVÁTH 1998. 36. 2. kép pedig a halmok száma szerinti térképet tette közzé. A tárgyak kimutatásánál teljesen hiányoznak a LIPP 1886-ban felsorolt tárgyak, mint pl. az üvegurna, az üvegpohár vagy az egyfülü korsó, viszont hiánytalanul be lettek sorolva a LIPP 1886a által említett tárgyak.. A 2. századon belül azonban nem következetesek, hisz a lelőhely bemutatásánál a keltezés: 2. század 2. fele, utolsó negyede (PALÁGYI - NAGY 2000. 53.), ezzel megegyezik a rossz állapotú Antoninus Pius és Marcus Aurelius érmékről tett megállapításuk, „amelyek talán már csak a II. század végén kerültek sírba (PALÁGYI NAGY 2000. 87.), de „A magyarországi halomsíros temetők keltezése a pontosabban keltezhető mellékletek alapján" című táblázat szerint kb. 120-tól 190-ig (PALÁGYI - NAGY 2000. 166.). A fenékpusztai anyag a Régiségtári Naplóban a 31/1885. és a 147/1885., az alsópáhoki anyag a 30/1885. és a 146/1885. alatti tételekre lett beleltározva. Az ugyancsak 1885-ös fenékpusztai feltárásról azt írta Lipp, hogy a 300 sír mindegyikében volt üveg vagy kerámia, sokban mind a kettő, többnyire azonban már a föld nyomása alatt összetörve. Ezért csak két ép és két töredékes üveget, illetve négy ép kerámiát tartott meg (LIPP 1886b. 144.).
7
3
8
9
0
1
2
Érthetetlen, hogy miért helyezte Baranya megyébe Egerszeget Barkóczi László, hiszen Fenékpuszta kuta tójaként pontosan Uidta, hogy Lipp Zala megyében, Keszthely környékén tevékenykedett. A Kölnben gyártott poharak arányai mások, a talpuk háromszög formájú, a peremük nem hajlik k i . F. Fremersdorf a 3. század első felére keltezte őket (FRE MERSDORF 1959. 34., 71-72. T. 108-109.). A mi pél dányunkhoz hasonló formájú és arányú pohár, melynek egész felületét hullámokból alkotott háló borítja már inkább a 3. század 2. felére keltezhető (FREMERSDORF 1959. 74. és T. 115.). PALÁGYI - NAGY 2000. 142. megjegyzése, hogy Söjtörön a 23. halomban volt egy térdfibula téves, mert ott egy trombitafejű bronzlíbulát találtak (HORVÁTH 2000. 241.). Mint írtuk, a nckeresdi leletekkel együtt adta el a M N M nak Lipp a keszthely-fenékpusztai és az alsópáhoki feltá rásainak anyagát, és ennek vizsgálata során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a két temető leleteit összekeverve adta át (MÜLLER 2008.) A lelőhely pontosabb meghatározásához nyújtott értékes segítségükért ez úton mondok köszönetet Kapiller Imrének a Zala Megyei Levéltár munkatársának és Szakács László erdőmérnöknek. Az erdőkre vonatkozó adatok és térképek a Zala Megyei Levéltárban a „Zala megyei erdőgazdálkodási üzem tervek gyűjteménye" alatt találhatók. Különösen hasz nálható volt a Zalaegerszeg 585. számú térkép, amelyre Szakács László hívta fel a figyelmemet.
Irodalom:
BARKÓCZI 1988 Barkóczi, L.: Pannonische Glasfunde in Ungarn. StudArch 9. Bp. 1988. BENKŐ 1962 Bcnkő A.: Üvegcorpus. RégFüz I I / l 1. Bp. 1962. BÓNIS 1942 Bonis É.: A császárkori edénymüvesség termékei Pannoniában. I. A korai császárkor anyaga. DissPann 11/20. Bp. 1942. CSIRKE - PALÁGYI 2005 Csirke O. - K. Palágyi S.: Római ékszerek és viseleti tárgyak a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum gyűjtemé nyéből. Veszprém, 2005. EGGERS 1951 Eggers, H. J.: Die römische Import im freien Germanien. Atlas der Urgeschichte 1. Hamburg, 1951. FREMERSDORF 1959 Fremersdorf, F.: Römische Gläser mit Fadenauflage in Köln (Schlangenfadengläser und Verwandtes). Die Denkmäler des römischen Köln 5. Köln, 1959.
GABLER 1973 Gabler, D.: Der römische Gutshof von Fertőrákos, Golgota. ActaArchHung 25 (1973) 139-176. GRAF 1936 Graf, A.: Ubersicht der antiken Geographie von Pannonién. DissPann 1/5. Bp. 1936. HORVÁTH 1979 Horváth L.: A magyarszerdahelyi kelta és római temető. ZGy 14. Zalaegerszeg, 1979. HORVÁTH 1990 Horváth L.: Római halomsírok Zalában. In: Noricumpannoniai halomsírok. Szerk.: K. Palágyi S. Veszprém, 1990. 47-63. HORVÁTH 1998 Horváth L.: Római halomsírok Zalában. In: Népek a Mura mentén 2. Zalaegerszeg, 1998. 31—39. HORVÁTH 2000 Horváth L.: Ujabban feltárt római kori halomsírok Zalában (Katalógus). In: PALÁGYI - NAGY 2000. 233-253.
KASPRZYCKA - STAS1ELOWICZ 2008 Kasprzycka, M . - Slasiclowicz, G.: The Necropolis of Weklice (Poland). In: Rome and the Barbarians. Ed.: Aillagon, J-J. Venice, 2008. 124-127. K L E M M 1996 Klemm, S.: Zum Verhältnis Höhensiedlung Gräberfeld im Spiegel der hallstattzeitlichen Funde am Alpenostrand, dargelegt am Beispiel Malleiten bei Bad Fischau/NÖ. In: Die Osthallstattkultur. Archaeolingua 7. Hrsg.: Jcrem, E. - Meid, W. Bp. 1996. 187-208. KISLEXIKON Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Zalaegerszeg, 2005. KOVRIG 1937 Kovrig I . : A császárkori fibulák fő formái Pannoniában. DissPann 11/4. Bp. 1937. LIPP 1886 Lipp Vilmos levele legújabb keszthelyvidéki kutatá sairól. ArchÉrt 6 (1886) 41-43. LIPP 1886 a Lipp Vilmos levele újabb kutatásairól. ArchÉrt 6 (1886)350-354. LIPP 1886 b Lipp V.: A fenéki sírmező. ArchKözl 14 (1886) 137- 159. MÜLLER 2008 M ü l l e r R.. Lipp Vilmos és Csák Árpád ásatása Fenékpusztán. Kézirat s. a. NÉMETH 1904 Németh J.: A római sírokról Szilasbalháson. ArchÉrt 25 (1904)246-248. NOVÁKI 1964 Nováki, Gy.: Zur Frage der sogenannten ,, Brandwälle " in Ungarn. ActaArchHung 16 (1964) 99-149. 3
PALÁGYI 1981 K. Palágyi, S.: Die römischen Hügelgräber von Inota. Alba Regia 19 (1981) 7-93. PALÁGYI - NAGY 2000 K. Palágyi S. - Nagy L.: Római kori halomsírok a Dunántúlon. Veszprém, 2000. PATEK 1942 Patek E.: A pannóniai jibidatípusok elterjedése és eredete. DissPann 11/19. Bp. 1942. RI HA 1979 Riha, E.: Die römischen Fibeln aus Angst und Kaiseraugst. Forschungen in Äugst 3. Äugst, 1979. SÁGI 1943 Sági K.: Császárkori tumulusok Pannoniában. ArchÉrt 4 (1943) 113-143. V O N SALDERN NOLTE - LA B A U M E - HAE VERNICK 1974 Von Saldern, A.- Nolte, B. La Baume, P.Haevernick, Th. E.: Gläser der Antike. Sammlung Erwin Oppenländer. Hamburg, 1974. SZAKÁCS 2006 Szakács L.: Fejezetek a zalaegerszegi erdők törté netéhez a középkortól 1990-ig. In: Végvárból megye székhely. Tanulmányok Zalaegerszeg történetéből. ZGy 61. Zalaegerszeg, 2006. 235-272. TÁBORI 1983 Tábori L.: Zalai római halomsírok terepbejárási dokumentációja 1983. Kézirat. Göcseji Múzeum Adattára: 1026 -84. WOSTNSKY 1892 Wosinsky M . : Az abaligeti cseppkőbarlang és a köze lében lévő római sírhantok. ArchÉrt 12 (1892) 411-413.
Die römischen tumuli bei dem Meierhof Nekeresd in Zalaegerszeg
Die erste archäologische Ausgrabung in der Stadt Zalaegerszeg nahm V i l m o s Lipp in den Jahren 1885-1886 unter im städtischen Wald neben dem Maierhof Nekeresd. Er hat 41 oder 50 tumuli entdeckt und 28 oder 37 davon erschlossen. In den Zusammen fassungen ü b e r die r ö m e r z e i t l i c h e n H ü g e l g r ä b e r Pannoniens werden immer nur die Berichte von Lipp zitiert, aber man hat nicht gewusst, wo sich die Funde befinden. Der Verfasser fand im Ungarischen Nationalmuseum die Funde der Ausgrabung des Jahres
1885. und veröffentlicht sie jetzt (Abb. 2 - 3 . ) . Danach wurde das Gräberfeld wahrscheinlich in den 2. und 3. Dritteln des 2. Jahrhunderts gebraucht. Es gelang auch den Fundort näher zu bestimmen (Abb. 4.). Zwischen den Funden befinden sich auch urgeschichtliche G e g e n s t ä n d e . A u f g r u n d des Berichtes v o n Lipp stammen sie aus der spätbronzezeitlich-früheiscnzeitlichen, befestigten H ö h e n s i e d l u n g in Zalaszentiván, Kisfaludi-hegy. Übersetz
von Róbert
Müller
1. kép: A zalaegerszegi tárgyak rajzai a M N M Régiségtári Naplójában Abb. 1: Die Zeichnungen der Gegenstände aus Zalaegerszeg im Inventarbuch des U N M
la. kép: A zalaegerszegi tárgyak rajzai a M N M Régiségtári Naplójában Abb. 1: Die Zeichnungen der Gegenstände aus Zalaegerszeg im Inventarbuch des U N M
4. kép: A Zalaegerszeg, Nekeresdi major melletti halomsírok helye (sraffozva) Abb. 4: Die Stelle der Hügelgräber neben dem Maierhof Nekeresd in Zalaegerszeg (schraffiert)
