A z érzékenység regénye JohannWolfgang Goethe
A z ifjú Werther szenvedései
A világirod alo m szerfölött ritka esete: az 1774-ben m egje lentetett kisregény nem zedékek szám ára fo galm azta m eg saját nem zedékének lehetőségeit és esélyeit, adott m intát olvasm án yra, gon dolkod ásra, m agatartásra, m ég ö ltö zkö désre is. Es költői nem zedékek szám ára kísérletezett ki egy form át, eg y tónust, eg y előadásm ódot, eg y írói h elyzetet. Ennek következtében a kisregényről sokan beszéltek, d i csérték és g ú n yo ltá k , u tán ozták és p a ro d izá ltá k . S u g y a n csak ennek következtében m ajd fel év század ig volt szóbe széd tárgya, h ogy ki kicsoda a regényben , a z egyes szerep lők arcvonásait, szem ének színét m elyik eg yk o r élt v a g y élő szem élyről m in tázta az író. A nem kulcsregény jelle g ű , de v a ló b an m egtörtént esem ényekről is beszám oló mű színd arab-, balett- és op eraform áb an eg ya rá n t ú jab b élet re kelt, különféle fordítások, d e sokkal in káb b után zatok, ad ap táció k, a z u tán zato k u tán zatai révén növekedett hí re, és m ég a X X . század b an is több író írta m eg a m aga v á lto z a tá t a kisregény tém ájára. A z ilyen típusú irodalm i m ű je lleg éh ez éppen ezért h o zzátartozik a m egan nyi irodalm i és nem irodalm i előz m ény, v a lam in t az irodalm i és lega láb b o ly a n m értékben a nem irod alm i utóélet. A n n á l is in káb b , m ert ennek a m űnek m ind az előzm énye, m ind az utóélete erősen foglal koztatta m agát a szerzőt is, aki m egírván a z őt ism eretlen ség h om ályából az irodalom (és nem csak a nem zeti iro d a lom , hanem a világirod alo m ) élvo n a láb a em elő m űvet, m aga is legfeljebb egyik m a g y ará zó ja , ko m m en tátora le hetett a tőle független életet élő m űnek, am elyn ek m on d an d ó ját, világát (az irod alm it és a nem irod alm it eg y a rán t) m eghalad ta, p á ly á já n ak ezt a szám ára oly zen gő vih art és kitörést je le n tő korszakát és e korszak p á lya tá rsa it a m egfelelő távolságból látta. S így a szerző sem tehetett m ást, m int hogy feltárta a m ű születésének körülm ényeit, igyekezett m egvilágítan i a m ag a és nem zedéke helyzetét,
‘9
érzéseit: rám u tato tt a zo k ra a körü lm ényekre, am elyek siettették, szinte kikényszerítették belőle a mű születését. S m ert a szerző az egyedi esetben a különöset és az á lta lá nosat, a z általán o sban a z egyedi-különöset vélte fölfedez ni, egyetem es tanulságokkal szolgált : h o g y an válh ato tt az élet irod alom m á, és ez az irod alom h o gyan őrizhette m eg krón ikákn ál, beszám olóknál életesebben és hívebben tűnő percek rezdüléseit, belsőleg m u n kálkod ó fájd alm ak csön des kín jait, eg y veszendő nem zedék érzéseit. G o eth e idősebb korában tért vissza ifjúsága esem ényei hez, ö n életrajza m egírásához. S bár szerinte csupán a sem m irekellők szerények, m égis m egin dokolta, mi készteti élete esem ényeinek felelevenítésére. „ A z életrajzírás leg főbb felad atán ak u gyanis azt látom - írja a Költészet és valóságban - , h ogy az egyén t kora viszonyai közt á b rá z o l ja , m egm utassa, m iben g áto lja, m iben segíti őt a n a g y egész, h o gyan alakítja ki m ag áb an m indezek h atására a világról s az em berről alko tott képét, s h ogyan tükrözi ezt ism ét vissza, ha m űvész, költő v a g y ír ó ...” A m ik o r G o eth e 1772-ben W e tzla rb a érkezett ü gyvéd i g y a k o rla tra , m ég aligh a sejtette, h o gy vele és körülötte miféle történések zajlan ak m ajd. Jelen léte feltűnést keltett, m odora, viselkedése felhívta a figyelm et. M e g m a ra d t ránk egy jellem zés az ekkor huszon három esztendős G oeth éről. A jellem zés készítőjéről, J o h a n n C h ristian K estn erről m ajd m ég szólunk. D e egyelőre idézzük a beszám olót a frankfurti születésű, jo g g y a k o rla tra W e tzla rb a jövő s itt élénk társasági életet élő ifjúról: „ E g y á lta lá b a n nem jelen téktelen em ber. S zám o ttevő tehetséggel rendelkezik, igazi lán gelm e és karakteres férfi ; igen élénk a képzelőereje, ezért g ya k o rta képekben és hason latokban fejezi ki m a g á t...„In d u la ta ib a n heves, de jelen tős m értékben u ralkod ik m agán. G on d o lko d ásm ó d ja nemes, a lehetségességig mentes az előítéletektől, ú gy cse 20
lekszik, a h o g y neki tetszik, anélkül hogy törődne vele, vajon tetszik-e ez m ásoknak, vajon így szokás-e, vajon m egengedi-e a jó m o d o r. G y ű lö l m inden k é n y s z e r t...” (M essze elő rekalan d o zva a z időben : G o eth e m ajd egy szonettjében azt fogja írni, h o gy a korlátok közö tt m u ta t kozik m eg, ki a m ester; cs a Faust II. részében a B yronról m intázott E u p h o rio n t olyan kórussal gyászolja, am ely a szokásokkal és a kötöttségekkel m erészen szem beszegülé sén ü nn epli.) Á m 1772-ben G o eth e m ég an n ak a nem ze déknek a tagja, a m ely a sok-sok ném et kisfejedelm i u d var és önkén y szorításában nem találja helyét, „ z ilá lt viszo n yok” között él (ez G o eth e szava), a kisszerűség, a p rovinciális-intrikus kö rn yezet, a m erev előírások fékezik a tehet ség, a gon d o lat, az érzés kibo n takozását, a h ajdan tartal m asabb nemesi reprezen táció m ár üres fo rm ává silányult, o lyan védekező m agatartássá, am ely a nem nemesi ifjak érvényesülésének egyre in k á b b g átja. Á lla n d ó a n felfokozott lelk iállap o tb an élnek az iljak, v á g ya ik és lehetőségeik között tám ad t feszültségek szorítá sában. G o eth ét e g y á lta lá b a n nem érdeklik a „kam a rai bíróság” ügyei, túlérzékenysége, könnyen hevülése h am a rosan m egfelelő tárgyat talál: beleszeret C h a rlo tte Butiba, akinek vő legén ye a z előb b idézett J o h an n C h ristian K estner; éppen ellentéte G oethének, h iggad t, m egfontolt, ki egyensúlyozott és beilleszkedő, aki végleges helyet igy ek szik lelni ab b a n a vilá g b a n , a m elyet G o eth e és m egan nyi fogékony-tehetséges társa indulatosan és kom prom isszum nélkül tagad o tt. „E lh a táro zá so m - szám ol be G o eth e ö n életrajzáb an - , h o gy belső term észetem sajátosságának szabad folyást en gedjek, és a külső term észet sajátos hatása előtt is ki tá ru lk o z z a m : ez hajtott a b b a a h a n g u la tb a, am elyben a W erth er fo g an t.” A z ifjú nem zedék rossz közérzete, a szem élyes tap asztalat keserűsége által hitelesi-
21
tett érzelm i válság siettette a mű m egszületését. Á m ehhez az élet egyre ú jabb d oku m en tu m okkal já r u lt hozzá. G o eth e, érezvén a veszélyt, érzelm i egyen sú lyán ak fel boru lását, am ilyen vá ratlan u l érkezett W etzla rb a , oly hirtelenül távozo tt 1772 szeptem berében. S a h o g y telt az idő, rajon gása új a la n y ra ta lá lt: a férjezett M ax im ilia n e L a R o ch e fekete szem ei gyö n yö rkö d tették. 1772 októ beré ben végzetes hír d öbb en tette m eg ennek a h a ra gv ó ifjúság nak legjo b b képviselőit: egy felvilágosult teológus tehetsé ges fia, K a rl W ilh elm Jeru salem öngyilkos lett. A rem ényteljes ifjú g y ó g y íth a ta tla n n a k tűnő szerelm i b á n a táb an vetett véget életének, egy férjes asszony vo lt im ád atá n a k tárg ya. A pisztolyt, am ellyel a gyo n lőtte m agát, K estn ertől kapta. U tolsó óráiról is K estn er szám olt be. A felizgatott (m ivel sok tekintetben rokon lelkű) G o eth e elkérte a m in d ig pontos és tárgyszerű K estn ertől a fóljegyzéseket. Innen tudta m eg, hogy Jeru salem utolsó o lvasm án ya a német felvilágosodás szerzőjének, Lessingnek Emilia Galotli cím ű szín d ara b ja v o lt; h ogy - m ivel öngyilkos lett - nem része sülhetett eg yh á zi tem etésben, utolsó útján tehát „ p a p nem kísérte” (kein G eistlich er hat ihn begleitet): m indkét m oz za n at szó szerint m egtalálh ató m ajd A z ifjú Werther szenve déseiben; h o gy kedvelt öltözete a kék ruha és a sárga m ellény (p o n to sa b b a n : sárgaréz gom bos kék frakk, sárga m ellén y, leh ajtott szárú csizm a), a m ely éppen G o eth e kisregénye révén lett „m ó d i” -vá, és am elynek viselését m ég 1825-ben is (!) szigorúan tiltották a lipcsei hatóságok. G oeth én él a zo n b an költészet és valóság szorosabban fü gg össze: h a n g u la tá t részben azo k a z olvasm án yok is m egh atáro zták, am elyek egy részét m ajd a kisregényben, o lyko r idézet fo rm ájáb an , viszon tláth atju k. H ad d em eljük ki az angol és a fran cia érzékenység irod alm át, valam in t a po lgári szom orújátékokat. A levelekben írt regény for m aként lehetett a m inta, a polgári kötelességfelfogás, er 22
kölcsi alap állás összeütközése a nemesség elavu lttá váló, ön k én yu ralo m ba h ajló viszon yaival olvasm án yaib ó l és a valóságból egyként ismerős volt. A z élet iro d alo m m á stili zálása, a m űvészi tevékenység a kilépés lehetőségét biztosí totta eg y nem tetsző világb ó l, ám ö n m ag á b a n csak ideigó ráig n yú jth atott vigaszt. A z olvasm án yo k nem csupán a derűs antikvitás harm ó n iáját su gározták, hanem a ködösborongós É szak b á n atát, rem énytelenségét is. A körben forgás értelm etlensége, a hasznos tevékenységre va ló kép telenség egy hasznos tevékenységet nem igén ylő társad a lom ban : m indez elkeseredettebb m egoldások felé taszítot ta ennek a nem zedéknek képviselőit. „ Ily e n légkörben, ilyen körn yezetben , ilyen kedvtelések és tan u lm án yok kö zepette — id ézzü k ism ét a z önéletrajzi visszapillantást - , kielégületlen szen vedélyektől űzve, v a g y tettekre ösztökélő külső körülm ények híján, a zzal az egyedü li kilátással, hogy eg y szellem telen, unalm as po lgári p ályán kell v é g ig ván szorognu n k, kedvetlen kedvünkben m egb arátko ztu n k a gon d o lattal, h o gy életünktől, ha m ár sehogy se b íiju k továb b, önként m e g v á lh a tu n k .. . ” S bár írói önéletrajzo kat m űvészi alkotásként kell felfog nunk, és d oku m en ta tív értéküket csak a d atokkal szem be sítve lehet m egállap ítan i, G o eth e egykori énjéről készített önd iagnózisát A z ijjú Werther szenvedései szövege m ellé állít va teljes egészében hitelesnek fo gad h atju k cl. N e felejtsük: a kisregényben nem csupán egy hirtelen fellob ban ó és e lobogás elől m enekülő ifjú történetét olvash atju k, hanem ennél jó v a l többet. A történet „ e p ik a i” hitelét K estn er följegyzései, a 25 évesen öngyilkossá lett Jeru salem életé nek ep izód jai biztosítják. L ő tte életkörülm én yei, családi viszonyai a G h arlo tte Bufféi, a kisregényben em legetett költő- és tudósnevek p ed ig az ifjak akkori olvasm án yain ak szerzői. K i tehát W erth er? A szerencsétlen sorsú teológusfi, aki
23
belebon yolód ott rajongása, b ó d u lata, k á p rá zata i v ilá g á b a? V a g y G oeth e, akinek élm énye, felfogása, töprengései nagyjában -egészében m egfelelnek a W erlh eréin ek? E gy kivételes h elyzetű egyén v a g y egy tehetetlenségre kárh o z tatott nem zedék regénye? Em lékeztessünk a form ára: levélregény. Illetv e: az első két rész W erth ern ek főként b arátjáh o z, W ilh elm h ez (YVilhelm u g y a n o ly a n betűvel kezdi nevét, m int W olfgan g, a m ely G o eth e egyik neve, s talán m ajd YVilhelm M eisterként tér vissza G o eth e két részből álló fejlődésregényében), kis részben L ottéékh o z küldött leveleiből form álódik ki, s ezek felforrósított, idegesen n y u gtalan , izgatott h an g jáh o z képest váltást találu n k a harm ad ik részben, am elynek cím e: „ A kiadó az o lvasóh o z.” S a kiadó n yu go d tan , kim érten, tárgyszerűen közli: „ M in d e n t elkövettem , hogy pontos a d a to k a t gyűjtsék azo kn ak a szájábó l, akik jó l ism erhették term észe tét...” , összeszedi W erth er feljegy zé seit, és ezeket előad ásába illesztve p u b likálja. Ez a h a n g vé tel és közlés m egfelel a kisregény előtt álló rövid, szintén „k ia d ó i” m egjegyzésnek: „A m it csak m egtu d h attam a szegény W erth er történetéről, szorgalm asan összegyűjtöt tem , és m ost elétek bocsátom , és tudom , hálásak lesztek é r te .. A kiadó részvéttel van W erth er irán t, s szeretne részvé tet és m egértést ébreszteni az olvasób an is. D e nem azo n o sul W erth errel: „b o !d o g ta la n ” -nak, csüggedtn ek, ked vet lennek nevezi, s a zá lta l, hogy leírja, m ag y a rá zza , értelm e zi, eleve távolságot terem t a levélíró W erth er és a kiadó, illetve a z olvasó között. A G o eth e-m ű előtt m egjelent levélregén yek többsége és A z ifjú Werther szenvedései között szám ottevő a különbség. U gy an is G o eth e, illetve a kiadó csup án W erth er leveleit adja közre, a cím zett - az első kél részben legaláb bis form álisan — W iíh elm , a h arm adik részben a z olvasó — nem szólal m eg, W 'erther reagálásán 24
keresztül tárul elénk a term észet, a társadalom , a család v ilága, az ő m egfigyelései, m egjegyzései, történetkéi, talá l kozásai és olvasm án yai a levelek tá r g y a i; W ilhelm ről csak annyit tudunk m eg, am en n yi YVerther leveleiből kiderül (semmi lényegeset, legfeljebb néhány esetben vá rh ató vé lem ényét W erth er egyik-m ásik cselekedetéről, o lyko r W ilhelm figyelm eztetését is kikövetkezteth etjük: „ M iv e l ne ked a n n yira fontos, h ogy ne h an yag o ljam a r a jz o lá s t...” ). Egészében véve VVilhelm testetlen alak, csupán nevével van je le n a történetben, szinte csak ann yi a funkciója, hogy legyen kinek cím ezni a levelet. A kiadóról sincsenek bővebb ism ereteink, m indössze ann yi, h ogy lelkiism eretes pontossággal szedi össze W erth er utolsó n a p ja in ak tényeit (m iként G o eth e igyekezett m egszerezni m inden m egsze rezhető adatot Jerusalem ről). H ogy kérdésünkre válaszolhassunk, m ég a levélform á ról kell egy-két m egjegyzést tennünk. A levél ezú ttal (és álta lá b a n a levél regényekben) n yilván nem a kapcsolattartás eszköze v a g y d oku m en tu m a, hanem a n ap ló val egyenértékű, a vallom ásos, tehát a legszem élyesebb m űfa jo k egyike. K ü lö n ösen akkor, ha a levélnek in kább név szerint, m int a valóságban va n cím zettje. A levélírón ak tehát nem kell ü gyelnie a külső form ára, szabad on n yilat kozhat m eg, sem a történtek időrendje, sem a történet egységessége nem követelm ény. Á m u gy a n a k k o r a levél nek terjedelm i jelleg ű kötöttségei létezhetnek, u gyancsak lényeges (lehet) az időszám ítás; s ha a külső történetben nincs is előrehaladás, a belső, a lelki fejlődés, a z érzelm i m ozzan atok halm ozása, az a la p h elyzet ú jab b és ú jab b tényekkel való fokozatos tisztázása m eghatáro zo tt rendet, szakaszolást, szerkesztést igényel. T o v á b b á m eg h a táro zó an fontosnak kell tekintenünk azt, hogy nem a z író szem é lyesen beszéli el a m aga és nem zedéke „szen ved ésci” -t, hanem m egalkot egy figu rát és ennek a figurán ak a kör
nyezetét, a m ely „k ö ltészet” is, „v a ló s á g ” is, saját élm én y vilá gá b ó l való közvetlen tapasztalat is, tényszerűen bizo nyíth ató is, ám összességében m indenekelőtt irodalom , m egform áltsága, elrendezettsége, sőt, kockáztassuk m eg: szabályossága és lekerekítettsége révén fikció. A levélfor m a leh etővé teszi, h o gy G oeth e ne közvetlen ül szólaljon m eg, az egyes szám első szem ély nem a z övé, m ég akkor sem, ha L őtte körülm ényei a valóságos L őtte körü lm é nyeire em lékeztetnek. D e a szó szerinti idézetek ellenére W erth er nem is Jeru salem , hiszen az alak és szituációja (m int a z G oeth e életrajzábó l is kitetszik) m odellértékű és -érvényű. H elyeselnünk kell egy ném et G oeth e-k u tató szellem es m egjegyzését: G o eth e an n yira közel lép VVertheréhez, hogy m egtudhassa, m iképpen szenved, és távol m arad tőle, h o gy ezeket a szenvedéseket á b rázoln i tudja. N em közvetlen ül G o eth e szenvedéseit látjuk (b ár a VVerther-korszakban szintén rosszul érezte m agát a világb an ), hanem W erth eréit, s b á r Jeru salem szen vedett, W erth er szenvedései nem csupán a Jerusalem éi, hanem a z egész nem zedéké. S ezek után arra is válaszo ln u n k kell, hogy kicsoda W ilh elm , a cím zett. In d u lju n k ki a mű h arm adik részéből, am ely a rövid bevezetővel alkot külön egységet. A beveze tő együ ttérzésre és rokonszenvre h ivatkozik, m int am elyek a kiadás rugói. S arra, h o gy e regény o lyan szenvedést áb rázol, a m ely a cím zett „szoro n gás” -aival rokon. A kö n yv tehát ismerős bán atot á b rá zo l: am i a könyv főhősét foglalk oztatta, az a kö n yv cím zettjeit is fo g lalk oz tatja. A h arm adik rész olvasója tehát W erth er társa, lel ki rokona, s ilyesvalaki lehet W ilh elm is, hiszen m ég az a n y já n ak küldött üzeneteit is W ilh elm re bízza W erth er. A levelek írója talán egyedü l W ilh elm re h allgat, ő az, aki képes m egérteni, n yitottan fogadni W erth er kesergéseit; aki sem h ipoch on drián ak, sem túlzott rajongásnak nem
26
érzi a szenvedő ifjú kitöréseit. K é t ú jab b kérdés m erülhet lö l: 1. M iért W ilh elm a z első két rész leveleinek cím zettje? 2. M iért szakad félbe a levélsorozat? T a lá n ez utóbbi kérdésre m egfelelő vá laszn ak tetszik, hogy G o eth e jó l lá tta : a vég nélküli levélá ra d at fárasztóvá teheti m ű vét, és éppen azért, m ert eg y nem zedék v ilá g lá tása és zsákutcás életp ály ája m űvészi d oku m en tu m án ak szánta A z ifjú Werther szenvedések, a fikció valód iságán ak látszatával ak arta m egtéveszteni az olvasót. S ez a m egté vesztés m integy a z epikai hitel szo lg álatáb an áll. T o v á b bá: a levél W crth ern ek csak egyik m egn yilatko zási form á ja, a levelekből értesülünk képzőm űvészeti alkotásairól is. S a h arm ad ik részben m ég a levélnél is vallom ásosabb, „in tim eb b ” m ű fajban fo g alm azza m eg a kisregény egészét áth ató és ö n életrajza szerint a G o eth ét is foglalk oztató g o n d o lato t: az élet, a halál, az ön gyilkosság p rob lém áját nevezetesen a n aplószerű, bölcseleti h angvétellel érint kező töredékekben. E zeknek a töredékeknek a beiktatása teszi teljessé a W erth erről kialaku lt képet, va g yis a „szív jogá” -ért h a rcb a szálló iíjú a m aga érzéseinek, sejtéseinek nem csak leírója, hanem értelm ezője is. A z első kérdésre ú gy is válaszo lh atu n k, h o gy W ilh elm a jó barát, ő áll a legközelebb W erth erh ez, ő ismeri a legjobban. E z valószín ű leg igaz, csakh ogy nem a teljes igazság. W erth er levelei W ilhelm kezében van n ak, kivéve néhány L o ttéh o z és a vőlegén y A lb erth e z küldött levelet, és n yilván A lb ert veszi m ag áh oz a W erth ertől m aradt doku m entu m okat is. A tem etésre W ilhelm nem érkezik m eg (a távolság m iatt), L őtte a p ja tem etted el W erth ert. S most k an yaro d ju n k vissza a va ló ság h o z: G o eth e elkérte L őtte vő legén yétől, K estn ertől Jeru salem följegyzéseit (és m eg is kapta, hiszen fölhaszn álta): m ajd e fóljegyzéseket felh asználva négy hét leforgása a la tt m egírta a kisregényt, 27
am ely a z 1774-es esztendőben, az őszi vásárra m egjelent. N em leheleden, hogy a W erth er-d o ku m en tu m o k tú ln yo m ó többségének birtokában lévő W ilh elm a kiadó (m eg rendült hangja talán a b aráti szereteté, de tárgyiassága a jó z a n baráté), s így W ilh elm (aza z jórészt a leveleket v a ló b a n kiadó G o ethe) m egörökíti a zt a nem zedéket á th a tó életérzést, am elybe W erth er belepusztult. M egö rök íti, hogy a többi nem zedéktárs m egm eneküljön, a leveleket fo rga tv a „v ig a s zt” m erítsen, a „ v é g z e t” sújtotta hős trag i kum a a katarzis erejével hasson. Á m ne felejtsük: W ilh elm is G o eth e terem tm énye, m ég ha nem tudunk is róla sem m it. W erth er b arátja, teh át kell h ogy valam i W erth erh ez fű zze: rokonszenv, talán a g o n d olkodásán ak némi hasonlósága. Sem m iképpen sem ellen pólus W ilhelm , m int sok tekintetben A lb ert. W ilh elm a n yilvá n nem kizá ró la g passzív befogadó, a W erth er histó riáját riadtan szem lélő jó barát, aki talán W erther p éld ájá ból o k u lv a (s a leveleket figyelm esen tan u lm á n y o zva ) foly tatja ú tját. B izo n yító érvül két tényre h ivatkozu n k: 1. A kora v ilá g á t szintén hevesen tagad ó írótárs, J a co b M ic h a e l L en z tú lárad ó lelkesedéssel köszöntötte A z ifjú Werther szenvedések, a kisregényben m integy nem zedéki vallom ást fedezve föl. 1776-ban írta a Levelek ( ! ) az ifjú Werther szenvedéseinek erkölcsiségéről cím ű m űvét (ám n yo m tatásban csak 1918 -ban jele n t m eg), a m elyben a W erth erfigurát „keresztre feszített P ro m étheusz” -nak m inősítette. S ezzel egyrészt G o eth e v ilá g á ra u talt, aki u gyan eb ben az évtized b en fo glalkozott egy P rom étheusz-drám a elkészíté sével, s írta m eg lebegő szabad versekben Prométheusz cím ű költem ényét, m ásrészt viszont a m űvészről az ifjú m ű vé szekben élő képet tud atosította. A z angol széptani g on d o l kodásból vette át ez a nem zedék,a, terem tő m űvész g on d o latát, a J u p ite r h a ta lm á b a n sínylődő P rom éth eusz: ez a m űvész sorsa. Ennek a nem csupán kesergő-szenvedő, 28
hanem v ilá g á b ó l kitörni készülő, ehhez en ergiák at m ozgó sító ifjúnak regénybeli áb rázolása m indenképpen szám ít hatott a nem zedéki együ ttgo n d olko d ásra, s így a figyel m eztetésre szoruló olvasó talán m aga a nem zedék, a L en ztípusú befogadó. 2. F öljeb b idéztük G o eth e szavait az öngyilkosságról; legyük ehhez hozzá, hogy erényét, tisztaságát m egvéd en dő öngyilkosság-értékű lettre h a tá ro zta el m agát E m ília G a lo lti is Lessing szín d ara b jáb a n , Jeru salem és G oeth e kedves o lv asm án yá b a n . Á m csak Jeru salem lett öngyilkos (ezért W erther), W ilh elm nem (m int ah o g y G o eth e sem), íg y b á r G o eth e kortársi esem ényeket em elt regénybe, nem zedéke gon d o lkod ásm ód ján ak áb rázolása révén a tár sadalom egy rétegének pontos helyzetrajzát adta. Á m ennél többet is: saját m aga és a világirod alo m szám ára, valam in t - nem utolsósorban — nem zedéktársai színe előtt d oku m en tálta, h ogyan volt képes kim enekülni „ e g y vih a ros elem b ő l” a zá lta l, hogy leírta, m ozgását áb rázolta, tap asztalatait kö n y vv é sűrítette, a za z hogyran vá lto tta át „költészetté a v a ló ság o t” . T e h á t ő m aga a kiadója W erth er leveleinek, ő W ilhelm , de ő m aga részben W erth er is, pontosabban fo g alm azva : m egvan benne a W ertherré válás lehetősége. D e az erő szaktól, az önnön rajon gásán ak erőszakától, a kor bénító h atalm ától ú gy függetleníti m agát, h ogy egyszerre közvet len közeli és m egfelelően távoli szenvedője és kom m entá tora a körü lm ények hatalm án ak, a J u p ite r büntetése alatt szabad u lását vá ró Prom étheusz és a kínok töprengő m egörökítője. K ilé p ett a bűvös körből, m eg találta az egyetlen m ódot arra, h ogy átélve a rem énytelenség, a kilátástalanság ok ozta szorongást, c szorongó érzéseket m egfigyelje, és intő példa g ya n á n t fölm utassa. Elsősorban ö n m ag á n a k és nem zedéktársainak. L en z nem tévedett akkor, m ikor a Bibliából és a görög
29
m itológiából vett jelk épekkel élt. N em tett m ást, m int „szoro san ” olvasta a goethei szöveget. U gyan is a levelek állan d óan visszatérő utalásai a Bibiiára és H om éroszra (m ajd szintén jelképi erővel O sszián ra) érzékeltetik ennek a v ilá g n a k határait és kiterjedését. A z 1771. m ájus 12-1 levél „p a triark á lis képet’- idéz. az ősatyákat, a bibliai idillt, s m indjárt a következő napról keltezett üzenet a H om éroszban elm élyedő ifjú festőt m u tatja. Jú n iu s 21-én m ég m in d ig az Odüsszeia egy jele n ete a legalkalm asabb W erth er vilá gá n a k m egjelenítésére, az idilli boldogság kifejezésére: „ily en k o r m egelevenedik előttem a kép, hogy' m iképpen v á g já k le, v a g d a ljá k szét és sülik m eg a z ökröket és disznókat Pénelopé a rcátla n kérői” . D e m ár a június 29-én írt levélben ott az idézet a B ib liá b ó l: „ H a olyan o k nem lesztek, m int egy ezek k ö z ü l... (M á té 18/3.) W erth er (is) egészen közel engedi m ag áh oz a gyerm ekeket. A u g u sz tus 28-án azt tudjuk m eg, h o gy W erth er A lb erttó l és L őttétő l ajándékot kap, két tizenkettedrét alakú H om érosz-kötetet. A következő év m ájus 9-én m ég H om éroszból vesz W erth er péld át, de m ár kevéssé idillit: „ H a U lysses a m érhetetlen tengerről és a végtelen földről beszél, a szava oly igaz, em beri, bensőséges, szűk és titokzatos. L z in kább arról árulkodik, m iért fordult az antikvitásh oz vigaszért egy nem zedék. S a válasz az ezt a m on datot m egelőző m egállap ításb an lelhető m eg: m ivel a „n a g y sze rű ő sap ák” (tegyük h ozzá a bibliai pátriárkák és a H om é rosz m egénekelte hősök) „k o rláto zo tta k és „b o ld o g o k voltak, „gyerm eki volt a z érzésük és költészetük” . S ebben m ár utalás rejlik am a bölcseleti felfogásra, am ely az em be riség életútját a szüntelen növekedésben, m integy bioló giai érésben látja, am elynek eg y szakaszán a z öregkor, az elhalás köszönt be. D e rokon c? a gon d o lat a zzal az angol és ném et széptani elképzeléssel is, am ely a Bibiiá bán H o m érosszal egyen ran gú és eg ylén yegű költészetet látott. Ez
30
a költészet központú ság m egfelel az érzéseit eksztatikus m on datokban , felkiáltásokban kifejező nem zedék „stílu sá nak . (Jellem ző, hogy a Wertherben utalást találu n k L a v a terre, a svájci költő-lelkész-gondolkodóra!) Jú n iu s 16-án m ég töredéknek is kurta tudósítás je lz i, m iféle passzusok ból áll össze W erth er „m a g á n m ito ló g iá ja ” : „P ersze, hogy csak vá n d o r va g yo k , zarán d o k e földön! T i talán többek v a g y to k ? ” O k tó b e r 12-én írja W erther, h ogy „O sszián kiszorította szívem ből H om éroszt” . A H om érosz-O sszián szem beállítás m ajd a m ag y ar irod alom ban is visszhangzik Petőfi és A ra n y verseiben, d e ennek a kisregénynek fontos, szervező elv érvén yű m egnyilatkozása. A z egym ással h an g u la tila g feleselő fejezetek, az idilli és az elégikus h an gvé tel szem beállítása szim m etrikussá és harm onikussá teszik a kisregény felépítését. N ovem b er 15-én: „N em m ondja-e m aga az Isten fia: h ogy azok lesznek körülötte, akiket az A ty a neki a d o tt? ’ (V ö . M áté 26/39.) U gy an eb b en a levél ben: „É s ha a m ennyei Isten is keserűnek érezte em berajkain a p o h a r a t... (V ö . Ján o s 10/29.) S m ég m indig ez a levél: „ É n Istenem ! m iért h a gytál el en g em ?” (V ö . M á té 27/46.) Iá v o li allú zió a tékozló fiú visszatérésére: „É s h a ragu d h atn a-e eg y em ber, egy apa, akinek váratlan u l m egtért fia a n y a k á b a b o r u l...” E zek után m ár csak g ú nyosan írja W erth er az em berről, hogy „félisten ” (decem ber 6-i levél). S am iképpen a két m egh atáro zó o lvasm án yt kísértük végig a kisregényben, akként figyelhetjük m eg az „ö n g y il kosság” g o n d o latá n a k ébredését, kifejlődését, m in d azokat a m o zzan atokat, am elyek egyik vezérm otívu m m á teszik az em ber önkéntes kilépését a m aga sorsából. Igen je lle m ző, h ogy a történet első szakaszában „ö tle n e k ” W erth er szem ébe A lb ert pisztolyai (ezekkel a pisztolyokkal lett öngyilkos Jeru salem , illetve W erth er!). A pisztolyokról beszélgetve indul el a társalgás, a vita az öngyilkosságról,
3t
s ez a vita azonnal kétlajta gon dolkod ásm ód ot je le z, ennek következtében két társadalm i típust: A lb ertét, akinek „ á m b á r” -jai, közhelyei, körülm ényes m ag y ará za ta i, á l lan dó körülírásai m ár azt a későbbi pontos h ivataln okot rep rezen tálják, aki a rendnek, a m érsékletnek, a z eg yen súly fen ntartásának híve lesz; illetve W erth ert, akit paradoxonai m iatt vá d o ln a k , rajo n gón ak-tú lzón ak véln ek, a kivételek em bere ő, a szen vedély jo g á é rt, a rendkívüli és különös elism ertetéséért küzd. A lb e rt szerint az öngyilkos ság a g y ö n g eség jele, W erth er (m int m egan nyi nem zedéktársa) az egyén b ezártságát és a népét eg yb elá tja , az öngyilkosságot a nép lázad ásáh oz hasonlítja: „M o n d h a to d -e gyen gének a népet, a m ely zsarn okának elviselhetetlen igája ala tt n yög, s végre fellázad, és letépi lá n ca it.’ W e r ther péld ázato t m ond el a m egesett leányról, aki szégyené ben, a vélt és a valódi m egvetéstől félve eld o b ja életét. A következő p é ld á z a t is W erth eré: társasági m eg a lá zta tá sa után elkeseredve ír b a rátján ak , „nem es fajtájú p a ri p á k é r ó l h allott történetet, am elyek „ h a rettenetesen neki h ajtják és feltüzelik őket, puszta ösztönből felh arap ják egy erüket, h o gy lélegzethez ju ssa n a k ” . M egcsillan tja an nak lehetőségét, hogy ő is hasonlót tehetne. • 77^- decem ber 12-i levelében közli, m ily közel állt az öngyilkosság h o z: a zo rd d á lelt term észet sem fékezi, ellenkezőleg, ingerli erőit, tehetetlenségében kis híján leveti m agát a m élységbe. E g y keltezetlen papíron m ég képes beszéddel él W erth er: „ A fü ggön yt felem elni és m ögéje lé p n i...” T öpren gésében — áttételesen — H am let m on ológját idézi am a tartom án yról, am elybő l m ég nem tért m eg utazó. D ecem ber 21-én L ottén ak ír: itt m ár b evégzett tényként szól h aláláró l, O sszián h a n g já n , szinte szó szerinti idézet fo rm ájáb an : „ H a egy szép nvári estén fel m égy a h egyre, gondolj m ajd rám , hányszor m entem föl vö lgy m entén, és aztán nézz m ajd át a tem ető felé a sírom ra, hogy a lebukó 3
^
nap fényében h o g y an lengeti rajta ide-oda a füvet a szél.” A \\ erther által L otténak felolvasott O sszián-részlet: „H o g y m egválto ztato k, barátaim , Selm a ünnepi napjai óla, am ikor úgy versengtünk a dal dicsőségéért, ah o g y a tavaszi szelek rin gatják ide-oda a halkan susogó füvet a d o m b o n .” (Efféle idézet, utalás, sejtetés sűrűn előfordul a kisregényben; ha m indjárt az első levelek egyikében azt olvashatjuk, h o gy „ a z em ber élete csak á lo m ” , akkor ez így fordul át O sszián n á l: „ M in t álom , tűnik az életem ” s ez szintén a szerkesztés összefogottsága m ellett érv.) T o v á b b i vezérm otívu m n ak tekinthető a „ h a lá l” g on d o latának szüntelen jele n léte A z ifjú Werther szenvedéseiben. Nem csupán az öngyilkosságé, am ely felé tereli a szerző az esem ényeket. K ifejezetten a halálé, am ely a legkülönfé lébb ep izód ok ban bukkan föl, nem péld ázato k, hasonlalok, allú ziók form ájában , hanem valóságosan. A kisregény kiindulópontja W erth er m enekülése korán elh u n yt szerel mese em lékétől (illetve eg y nem kívánt szerelem nyűgétől). S ez a kiind u lópont egyben szinte m eg h a táro zza W erth er m agatartását: a hónapok során feledni szeretne, nem em lékezni, de a m aga keserve - éppen a legkritiku sab b p illa natokban - ismét eszébe ju tta tja ezt a szom orú történetet. Ismét egy levél előreutalása, amely' az egyik utolsó foljegyzés visszautalásával alkot egységet, összekötve a z ifjú két „korszakát . H am a r m egtudjuk, h o gy a tiszttartónak is m eghalt legkedvesebbje, a felesége, ezért kell L ottén ak pótolnia kistestvérei szám ára az an yát. L őtte barátnője haldoklik, egy kisfiú, Hans, akivel W erth er m egism erke dett, váratlan u l m eghal, de m eghal a derűs-kedélyes öreg lelkész is, s végül am a parasztfiú sorsa bon takozik ki előt tünk, akinek nem engedték m eg, h o gy feleségül vegye gazdasszon yát, m ire m egölte vetélvtársát. E zt kiegészít hetjük az O sszián-részlet tel, am elyben a haláln ak, a siratásnak, az árván m aradásn ak m egan n yi fo rm ájával, v á l
33
to zatá va l ism erkedhetünk m eg. E gym ást egészítik ki ezek a résztörténetek, ellentétes irán yb ó l in d u lva, párhuzam os sorsok p éld áivá váln ak. YVerther a béres sorsában a k a ra t lanul is a m aga életét érzi m egtestesülve, benne is fölm erül a g on d o lat, hogy gyilkosság révén éri cl, h o gy ha m ár nem lehet L őtte övé, senkié se legyen (akár a parasztfiú tettét ism ételné m eg), de találkozása a csöndes ő rü lttel, aki Lőtte irán t érzett szerelm étől vesztette el eszét, szintén élete fordulásának egy lehetőségét idézi föl benne. M in den tájrészlet, m inden o lvasm án y, m inden - je le n téktelennek tetsző - epizód , m inden, éppen csak villan ásra feltűnő figura a W erther-sorsba illeszkedik bele, YVerthert ébreszti rá a term észet biztosította szabad ságra, a társad a lom sza b ályo zta kötöttségekre, a vágykép re, hogy az em ber m egalkossa „saját m agából a v ilá g á t” , és a m agános ság veszedelm eire, az illedelm es p o lgár franciakertjén ek és a term észet angolkertjén ek jelképiségére. A levélform a lehetőséget ad a szerzőnek arra, h o gy m indent W erth er egyéniségén át szűrve kapjon m eg az o lvasó; s arra, hogy ezt az egyéniséget n ag yo n g a zd a g n a k , nagyon szélsőséges nek, n agyo n sokfelé tájéko zó d ón ak rajzo lja m eg. G o eth e m intául tekintette az angol és a francia érzékeny regén ye ket, de szakított azok terjengősségével, s időben és térben eg yarán t leszűkítette a regény körét. A m ásfél esztendő W erth er önfeledt és tú lzó a n ecsetelt bold ogságának, ra jo n g á sá n ak , illetve kedélye elkom orulásának története, de a néh án y helyszín elegend ő arra, h o gy a kis- és a n a g y v i lágba, a falub a, az u d v a rb a , a társaságba eg ya rán t elve zesse a szüntelenül elégedetlen főszereplőt (az u d v art a követek és a z előkelők képviselik). S am iben m ég kü lö n bö zik G o eth e m űve az angol és a fran cia érzékeny regén yek től: az idillt az iro d alo m b a h elyezi át. H iszen éppen a halál jelenlétével, a z em lékekben élő elh u n ytak va ló ság á val, m ajd a gyerm ek, a középkorú és az idős em ber h alálá-
34
vül ennek az ¡dilinek fenyegetettségét á b rá zo lja a szerző. Idilli - m ivel W erth er H om éroszt fo rgatja, s rálátja a görö g dei ni szeretett tájára. Á m u gyan ez a táj kom orul el, bo rít ják be egét a fekete felhők, am ikor W erth er kedélye elsöté tül. Éppen azért, m ert W erth er levelei a z egyed ü li infor m ációforrások, a w erlh eri kedély hullám zások jeleiként ér telm ezhetjük a táj m egjelenítését. S ebben a tájszem léletben éppen ú gy eg y nem zedék ízlésének önéletrajza, a franciás rokokó v a g y klasszicizm us ellenében egyfelől idil li -gessneri, m ásfelől ossziáni, kevéssé szabályos konstruk
35
hevesnek, ily lekü zd h etetlen ül kitartóan szenvedélyesnek születnie m inden iránt, a m ibe egyszer belefog! K érem fo lytatta, m iközben m eg ra ga d ta W erth er kezét u ra l kodjék m a g á n !...” L őtte sejti, érzi, h o gy visszafordíthatatlan esem ények g örd ü ln ek előre, a m ásodszori figyelm eztetés szinte a kike rülhetetlen rögzítése: an n ak tu d a tá b a n óvja-félti L ő tte W erth ert, hogy tan ácsain ak a lig h a lesz fogan atja. N ém i joggal m on dja W erth er: akár ki lehelne n yo m tatn i L ő tte szavait, o ly bölcsek, o ly a n n y ira A lb ertre vallók. L ő tte első és m ásodik figyelm eztetése nem csak nem azonos körülm ények között csendül el, hanem a közvetlen előzm ények is igen kevéssé hasonlók. S ha a z első óvó szavak m ég H om érosz olvasásának árn yék áb an tették tel jessé W erth er jóérzését, a m ásodszor elhan gzók után m ár csak az O sszián m egénekelte halál következhet. A z első esetben egy közösen tett látogatást követi L ő tte jellem zése, a m ásodik esetben m ár nem egészen m a g á n ü g y az, am i kettejük között történik. A z első óvás kapcsolatot terem t, a m ásodik a kapcsolat lehetetlenségét van h iva tva b izo n yítan i. Á m m indenképpen ismét a szerkesztésben m eg n yilatk o zó ökon óm iára lehetün k figyelm esek, a sejtetés, az ism étlődés fokozott szerepére a kisregényben. A z olvasm án yo k lán co la to t alkotnak, u g y a n íg y a talál kozások és a szétválások is; a nem teljességében felsorolt idézetek nem csak azonos körből szárm azn ak, hanem szin tén részei ennek a lán co latn ak. Term észetesen ennek az egységes világn ak m egterem tése a levelek által történik m eg, olyképpen , hogy egyetlen levelezőről tudunk csak, m ég a cím zett is jó részt ism eretlen. Á m ez az egyetlen levelező nem csupán ö n m ag á n a k v a g y egy szélsőségessé fajuló lelk iállap o tn ak a reprezen tán sa. É ppen azért idéz tük följebb L enz előad ásából ff’talán legjellem zőbb kifeje-
/.est, h o gy érzékeltessük: mit láto tt YVertherben egy kalló dó nem zedék, h o gyan érezte a m agáén ak m ár Jerusalem leltét is, de főleg a w ertheri p á ly á t, a za z m iképpen sikerült G oethének a k o rh a n g u la i á b rázo lá sá va l nem zedékregényt is írni. É lethelyzeteket, a la p szitu áció kat festenek a levelek egy, a kiegyezést sem m ilyen téren nem vállaló, minden téren a z abszolú tum ra törő fiatal m űvésziélek leidolgozásában. A lap h elyzetn ek nevezhetjü k am a szerel mi három szöget is, a m ely a m odellül szolgáló Jerusalem öngyilkosságát okozta. De a lap h elyzet a piszm ogóan fan táziátlan, bü rokrata követ és az ügyeket lel késen-szín esen intéző W ert her viszonya is. M in t ah o g y alaph elyzetkén t kell (elfognunk kiűzetését a társaságból is, beleütközését a nemesi gőg b e, fclfu valkodottságba. S a nem zedék tagjai alaph elyzetkén t értelm ezték W ei ther esetét a m űkedvelő herceggel is: „N é h a össze kell h arapn om fogaim at, ha forró képzelettel vezetem a term észetben és a m űvészet ben. és ő azt hiszi, hogy bölcsen fején találta a szöget, m ikor valam i avas m űszóval k ö zb eü g yetlen k ed ik .” Kzek az ala p h elyzetek kerülnek - a k ara tla n u l - egym ás mellé W erth er leveleiben, am elyekben éppen az időnek nincs szerepe. A m i egyben azt is jele n ti, h o gy a kiszám ílottságn ak nincs szerepe. V a g y csupán a n n y it: a rajzolgató-olvasgató ifjú nem tervezi m eg a z életét, olvasm án yai is o lyan körb ől szárm azn ak, am elyek egyetem esebbek a n nál, h o gy a hétköznapi időszám ítás oszth atná szabályos időközökre a benne történteket. Ilyen m ódon nem a cse lekm ényív a lényeges, hanem egy nem zedék elégedetlensé gének, helykeresésének, világlátásán ak a „fejlő d ése” , a m űvészetben és a term észetben való feloldódás ku darcra ítélt kísérletétől az eleve rem énytelen, ám fokozatosan elhatalm asodó szerelm i szenvedélyen át a társadalom m al való összeütközésig, m ajd a végső következtetések levonásáig. H iáb a néz szét az ifjú, sehol sem lelhet o lyan otth o n
37
ra, am ely lelki békéjét biztosíthatná. H iszen m ind ad d ig, am íg L ő ttét nem ism eri m eg, „fellá za d t v é re” , vá lto zó , n yu gtalan szíve tehetetlenül csapon g a bán at és a kicsa pongás, a z édes m elan kólia és a rontó szen vedély között. A szóhaszn álat és a benne testet öltött jellem zés áru lkod ik W erth er és a h ozzá hasonló ifjak „te rm észetrajzá ” -ról, egy érzékeny nem zedék örökségéről, a m ely aztán a vallási rajongástól a cin izm u sba h ajló kiáb rán d u ltságig, a z érzé keny m agatartástól a lázad ásig sokfelé kereste a z ö n m eg valósítás legjo bb lehetőségét, és a m ely csak kivételes eset ben volt képes m ara d a n d ó m ű vé koncentrálni ind u latait, tagadását, szen vedélyeit, lelki v ih a ra it és kitörési kísérlete it. Sokkal in káb b zsenialitásra valló félm egoldásokig ju to t tak el ennek a nem zedéknek a szerzői, s o lykor csupán a kérdésfelvetés m erészségéig. É ppen G o eth e az, aki W er ther m ellett állva pontosan rögzítette m indazt, am itől ezek az iljak rosszul érezték m agu kat, és kiszakítva m agát a bűvös körből, igyekezett eltávolodn i tőlük, előb b a köz hasznú cselekvést m eg p ró b álva, m ajd an n ak ku d arca után a teljes élet birtokbavételére és m űvészetté váltására téve sikeres próbát. W erth er hősies kísérletet tesz a helytállásra. S ez ann ál n eh ezebben m egy neki, m ivel állan d óan m aga előtt látja a korlátokat, „m e ly ek az em ber tevékeny és ku tató erőit bilincsbe v e rik ” . H om érosz „fén yd ú s eg e” csak ideig-óráig b o ru lh at W erth er v ilá g a fölé. H iszen W erth er kedélye, gon dolkod ása, érzelm ei h u llám zan ak, nem H om érosz o l vasása tölti el derű vel, hanem d erű je keres m agán ak m eg felelő o lvasm án yvilágo t. M in t ah o g y nem O sszián „k ö d ö s hom ályos éneke” o kozza szom orúságát, hanem b á n ata lel jó kifejezésre a z álskót d aln o k ritm ikus prózájában . A z ifjú Werther szenvedései tehát, szinte „le ltá ra ” m ind azo kn ak a gyötrelm eknek, b á n atokn ak , fájdalm akn ak,
38
kitörési kísérleteknek, am elyek egy nem zedék létm ódját, gondolkodását m eghatáro zták (e nem zedékbe értve az i 772-es év G o eth éjét is). E z a nem zedék főleg d rá m áb an , a konfliktusok, az összeütközések m ű fajában m on dta el vélem ényét a világról, s főleg eksztatikus m on datokb an , felkiáltásokban, o lyko r tagolatlan érzelem -m egn yilvánu l.tsokban beszélt. E nnek nyom át a W erther-levelekben is m egtaláljuk. Érdem es volna m egszám olnunk, h ogy a leírt m ondatok hány százaléka felkiáltás, és m ennyi az ú gyne vezett hiányos m on dat. S azt is érdem es m egfigyelnünk, hogy a z egym ás után következő levelek term észetükből adódóan nem igen kapcsolód nak egym ásh oz, a za z az egyik levél n agyon ritkán a m ásik (olytatása, in káb b különféle h angulatok rögzítése, egy-eg y hirtelen tám ad t, elcsitult érzés elem zése, m áskor egy-eg y v á ra tla n találkozás látszólag jelen téktelen , a későbbiekben azo n b an fontos jelentés hez ju tó leírása (sejtetés, előrevetítés, a p árh u zam egyik tagja stb.). A cselekm ény a levelek o lvastán bontakozik ki, am nem a levelek sorrendisége adja a cselekm ény egyes ízületeinek egym ással összefüggő, egym áshoz kapcsolódó láncolatát. M ás kérdés, hogy m indezek ellenére szabályos ság je llem zi a m űegészt, G o eth e nem szelídíti m eg az indulatokat, nem rejti el a rosszérzés keltette otth ontalanság érzését, hanem iro d alo m m á form álja. A z a z szerkezetté alakítja a z esem ények zű rza va rát. S b ár W erth er ked élyhu llám zása szab ja m eg az egyes m ozzanatok fontosságát, „m in őségét” , ezek a m ozzan atok éppen azért, m ert W erth er lényegesnek véli, h o gy m in den m ozzan at h atásáról, jelleg érő l foljegyzést készítsen — különös plaszticitást kapn ak a zá lta l, h o gy fo lya m atb a il leszkednek. És ez a fo lyam at nem m ás, m int W erth er története. E bben a történetben a m ásik főszerep Lottóé, akinek útja. lehetőségei szintén m egh atáro zo ttak, hiszen
39
A lb e rt m enyasszonya. W erth er leveleiből azo n b a n arról értesülünk, hogy L ő tte nem m arad közöm bös W erth er lán go lásán ak láttára. O ly a n élm ényben , o lyan talá lk o zá sokban van része, am elyek m eg b olygatják ed dig n y u g o d tan csörgedező életét, m unkás h étközn apjait. E zeknek a találkozásokn ak tere jórészt az irodalom é, a közös olvas m án yoké. az iro d alm at idéző gon dolatoké. M égsem oly éteri ez a kapcsolat, am ilyen n ek - önvédelem ből - L ő tte szeretné látni. H iszen W erth er a rokonszenvtől, a szívélyes látogatásoktól ham arosan eljut (itt is!) a kom prom isszu mot nem tűrő, a jó z a n sá g g a l mit sem törődő szenvedélyig. S éppen ez az, am it L ő tte nem tud, nem m er vállaln i. A lb e rt becsületes középszerűsége, az adott vilá go t elfoga dó igyekezete volt szám ára ed d ig a helyes férfiúi m a g a ta r tás p éld ája, W erth er színes egyénisége, szókim ondása, szenvedélyessége m egzavarja. Á m - főleg eleinte — nem m on d h atju k, hogy taszítan á. É p p en ellenkezőleg: öröm mel m u tatkozik társaságában . K ö zö s élm ényekre tesznek szert, W erth er pedig m ajdnem hom éroszi-patriarkális idillt fedez föl az a n y a nélkül m arad t család életében. Á m A lb ert m egjelenése egyrészt L ottén a k figyelm eztetés ko ráb b i elkötelezettségére, m ásrészt W erth er is fölocsúdik, h o gy a lehetetlent ak arta ism ét m egkísérteni. A L őtte és a W erth er részéről következő rádöbbenés mind W erth er, m ind L őtte szám ára a következtetések levonását igényli. W erth ern él - láttuk - a m eg nem alku vás a h alálb a vezet, de válaszú t elé kerül L őtte is. S itt el kell gon dolkod nu n k azon , hogy L őtte kedvessé gét, rokonszenvről á ru lkod ó m ag atartását vajon csupán W erth er m a g y a rá zta félre, v a g y ped ig L ő tte v a ló b an v a lam ivel többet érzett W erth er iránt, m int puszta rokonszenvet. V a jo n L őttét nem p e r e l t e - e m eg kissé W erth er lobo gása? H iszen L ottén ak önkéntelenül is össze kellett
40
hasonlítani a pedáns, jó a k a ra tú A lb erte t és a végletesen gondolkodó m űvész W erth ert! H a L ő tte nem vo ln a fogé kony a m űvészetre, a z irod alom ra, ha nem szórakoztatn á W erther jelen léte, ha nem örülne a term észetben láth ató jelentéktelen sem m iségeknek (lega lá b b ennyi az, am enynyit W erth er leveleiből - túlzásait leszám ítva - kiolvasha tunk), ak kor egyszerű bb vo ln a a felelet. íg y azo n ban csak leltevésekre h a gy a tk o zh a tu n k : L őtte nem utasítja el W erther közeledését, n aivitása-gyan ú tlan sága m ellett tényként fo gad h atju k el, h o gy tetszik neki ennek a szerte len-szokatlan viselkedésű ifjúnak sűrű közelléte. V a la m i olyasm i csapja m eg szívét, ami za v a ró v o ltá b a n is különös, érdekes, ed dig m ég nem tapasztalt. O ly a n ifjúval találko zik, akire u g y a n ú g y h atn ak a könyvek, m int őrá. V a la k i vel, aki az egész világn ak szeretné kitárni szívét. L őtte term észetesen A lbertet választja, m ivel választa nia kell. A biztos holnap m ellett d ön t, hű m arad a derék A lbertn ek tett ígéretéhez. De nem egészen könn yű szívvel. M ert W erth er rajongása tetszik is neki, de fél is tőle. M ert W erther szertelensége egyszerre izg a lm a kat h ozó és riasz tó, és ő nem m er nekivágn i a bizo n yta la n n ak , az irodalom helyett a h étköznap teendői g yő zn ek g o n d o lataib an . Á m d rám a nem csak W erther, hanem L ő tte története (is). Bár csak rövid ideig, L őtte is vívód ik, „m egszo ríto tta W erther kezét, odaszorította szívéhez, fájdalm as izgalo m ban h oz záh ajolt, izzó arcuk összeért. A v ilá g elsüllyedt körülöt tük .” D e a p illan atn yi m egingást kijózanodás követi, leg alábbis L ő tte részéről. És ez a pillan at je lz i, h o gy L otténak sem vo lt azért o lya n nagyon egyszerű a választás: a tágas izgalm as á b rán d o k h elyett a tisztes m u n kával eltöltendő életre szavazn i.
4>
C h a rlo tte BufT és K estn er életét jó ideig za v arta G o eth e kisregénye, am ely intim hárm asságuk titkait leplezte le. L eveleztek is egy d ara b ig, de G o eth e - kiírva m agából a rossz érzést - h aladt a m aga útján. A m egözvegyü lt C h a r lotte B u fl a zo n b an 1816-ban útra kelt, hogy fölkeresse a világhírességgé lett írót. Ennek a története azonban m ár egy m ásik regény tárgya.
