A z e m lé k s zo b ro k gondozása *

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

A z e m lé k s zo b ro k gondozása * A közérdeknél fogva, a mely a nyilvános helyeken fölállított szobrokat megilleti, épen tartásuk kérdése is köz érdeklődés tárgya és mindenfelé sok gondot okoz. Maholnap nálunk is napi kérdéssé fog válni. A mi érczóriásaink Budapesten senkinek sem tetszenek; egyszerű természetes fölfogásukkal még az ide ránduló vidékiek sem találnak rajtok egyéb csodálni valót, mint az ará nyok szerfölötti nagyságát; csúnya fe kete külsejök pedig már épenséggel elidegenítőleg hat. A szép formákat — ha ugyan egyátalán megvannak — az iz mokat és az apróbb részleteket, a tompa szín elfödi; nem látunk egyebet mint fe kete testet és a háttérből kiemelkedő körvonalakat. A fény és az árnyék hatása, a mi minden testi formában megjelenő dolgon a fő, tökéletesen ki van zárva. Talán vigasztalásunkra szolgálhat, hogy az újabb érczszobrok Franczia-, Angol-, Németországban és egyebütt is mind feketék és külsejök csak olyan mint a Budapesten látható emlékszobroké. Néhány év kell csak hozzá és a legújabb érczemlék fekete, érdes, holt kéreggel húzódik be és később más színű piszok lerakódás áll elő, a szem elől a ne mes érez minden nyoma eltűnik és a szobor bizonytalan anyagból készült nek látszik. Pedig egyik első föltétel, hogy az anyag, melyből valamely tárgy készült, a maga összes tulajdonságaival föl legyen ismerhető. Ennélfogva az érczszobor a művészi föltételnek csak úgy felel meg, ha vagy eredeti barnás-sárga fémszínét tartja meg, vagy pedig nemes

rozsdával, patinával, húzódik be. Mint hogy azonban a tiszta fémfölület, a na gyon sok vakító fény miatt, a formákat szintén nem juttatja teljesen érvényre, másrészt pedig a fém a levegőn mihamar változásnak indúl, a legfőbb törekvés arra irányúi, hogy ez a változás kedvező lefolyású legyen és az emléket szép és jó rozsdával, patinával vonja be. A rozsda az éreznek elmaradhatat lan kelléke, és mint ilyen, művészi szem pontból megokolt. A nemes rozsda barna és zöld színével érezét elárulja, megőrzi az érez egyik főtulajdonságát, a fényt, és átlátszóságánál fogva az alatta fekvő érczet átvillanni engedi; azonkívül megóvja az érczet további oxidálódástól és a pusztulástól. így gyakorlati szem pontból is nemcsak kívánatosnak, de épenséggel szükségesnek kell tekin tenünk. Ilyen természetű nemes rozsdájok van csaknem kivétel nélkül az ó világból és a renaissance jó idejéből fönnmaradt kisebb-nagyobb szoborműveknek és emlék szobroknak, a melyek művészi be esőkön kivül még erről is híresek. De mintegy 1 V2 évszázad óta — cse kély kivétellel — nem öntöttek és nem állítottak föl olyan nyilvános érezszobrot, a mely nemes rozsdát vett volna magára és melynek fölszine a művészet követel ményeinek megfelelően alakúit volna. És mintegy 50 éve annak, hogy az újabb érczemlékek feketedésének okait ki puhatolni igyekeznek, hogy számos kísér letet és chemiai elemzést hajtottak végre. Mindannyinak csak föltevés volt a ki induló pontja és eredménye nem ki * Fölolvastatott a Magyar Mérnök- éselégítő. A visszás körülmény keletkezésé nek okait illetőleg fölvilágosítást adni és. Építész-Egyletben 1890. évi márczius 31-ikén.


302

JA K A BFFY FERENCZ

czélra vezető módot ajánlani eddig senki sem tudott. Megkísértem a kutatások állását és eredményét és a kellemetlen állapot megszüntetésére javasolt eljáráso kat, röviden összefoglalva ismertetni, végül pedig a magam véleményét is megkoczkáztatni. Berlinben M ag n u s mintegy 2 o évvel ezelőtt azt ajánlotta, hogy az érczszobrokat minden hónapban egyszer előbb víz zel mossák meg, azután pedig olajjal kenjék be, a mely azonban flanellel azon nal ismét ledörzsölendő. Az ajánlat kö vetése már a gyakori ismétlés miatt és a nagyobb műveknél okvetetlen szükséges nagy mértékű állványozás miatt alig lát szott véghezvihetőnek, Berlinben mégis több szoborművet kezeltek ilyetén mó don. De minden eredmény nélkül. Az emlékek a legrövidebb idő múlva ismét visszaestek az előbbi állapotba. Bécsben R e s s e 1-nek a polytechnikum előtt álló szobrát ezelőtt 5 évvel tisztításnak vetették alá. Bauer tanár előadásából — am elyet 1885. évi ja nuárius 14-ikén az osztrák múzeumban tartott — kitűnik, hogy az emlék fekete és piszkos-szürke színén alapos szappa nozással és mosással sem sikerült lénye gesen javítani. Aachenben B r ü h 1 tett kisérleteket. Eredményét közzé is tette a Dingler-féle Journal 1882-iki évfolyamában. E szerint Aachen város tanácsának fölszólítására egy fölállítása után rövid időre meg feketedett szobrot vizsgált meg és tisz tított meg. Erre szénszavas ammónia híg oldatát használta s kefékkel a fekete piszkot le is tisztította. Ezután még híg kénsavval mosatta meg s az emlék ere deti érczfényét ismét visszakapta és olyan volt, mintha épen akkor került volna ki a műhelyből. Brühl kétségtelennek tartja, hogy ilyen módon lehetséges volna az emlék eredeti színét állandóan megőrizni. Nürnbergben K á m m e r e r hajtott végre kisérleteket. A Bayerisches Indu strie- u. Gewerbeblatt 1885-ik évfolya mában közöltek szerint a Hans Sachs- és Dürer-emlékeket tisztította. Ő a fekete ké reg eltávolítására a cyankáliumot ajánlja,

mert ez a kéreg rézvegyületeit oldja, a nélkül, hogy az érczet megtámadná. Ezeken kivül még számos kísérletet lehetne fölemlíteni, de olyat egyet sem, a mely maradandó sikerrel dicsekedhet nék. Meglehet, hogy a legközelebbi jövő meghozza a megoldást, de meglehet az is, hogy a körülmények úgy fognak ala kulni, hogy tisztításra egyátalán szükség nem lesz. * Az érez öntése után, a mint a szobor kezd kihűlni, fölszinének elváltozása is megkezdődik. A levegő oxigénje meg támadja a fém tiszta fölszinét, a mely mindig mélyebb sárgás-barnává válik és néha a vörösesbe vagy a feketésbe megy át. Az érez jellemző tulajdonságait mind eme színárnyalatok mellett azonban föl lehet ismerni és a formák érvényesülését egyik sem akadályozza. A levegő szénsav tartalmának hatása alatt az említett oxidhártya előbb vagy később szénsavas oxiddá változhatik át és így áll elő a világosabb vagy sötétebb malachit vagy smaragd szín. A barna szín eme különböző válto zatait egész a zöldbe való átmenetig föltüntető hártya a patina . Képződéséhez az említett folyamat zavartalan véghezmenetele szükséges. Ügy látszik, hogy a nagy városok légköre ennek nem kedvez. Ha legújabban föl állított szoborművünkön, a Deák-emlé ken az alsó alakokat csak futólag is meg tekintjük, láthatjuk, hogy a közepes barna színig előrehaladott oxidáczión ki vül, több a fényes fölületektől elütő, fölül ről lefelé haladó sötétebb sávok fordul nak rajtok elő, a melyek egyenlőtlenek, érdesek, piszkosak és az alakoknak egyébként szép színével ellentétben áll nak. Eme sávok anyagát itt nálunk még nem vizsgálták, de a másutt végrehajtott kutatásokra támaszkodva, bizonyos, hogy ezek nem a fölület oxidácziójának jelei, hanem a környezetből eredő lerakódá sok, a melyek a szoboralakok fekvő hely zetű részeire hullottak, ott lerakódtak és az esővel lemosatván, amaz utakon le csurogtak és nyomukat ott hagyták. Az


AZ EMLÉKSZOBROK GONDOZÁSA.

eső eleinte könnyen végzi munkáját, de minden következő alkalom újabb lerakó dást szül. A piszok útja mindig szélesebb, kérge mindig vastagabbá válik, míg végre az alak egészen bevonódik vele, az oxidáczió folyamata — mert a levegő hozzáférhetése meg van akadályozva — eleinte zavartadk, később pedig jó formán lehetetlenné válik. A lerakódott piszok anyagát sokszor megvizsgálták és azt találták, hogy az részint homokos utczai por, részint a füstből származó olajos korom. Különö sen pedig a korom látszik veszélyesnek, mert míg a száraz, vagy a vízben oldható porféléket az eső okvetetlen lemossa, s a szél is elhordja, a korom — olajos al katánál fogva — fölötte erősen tapad rá. Ezt sem az eső, sem pedig a vízvezeték nem bírja tökéletesen lemosni. A korom olyan erősen tapad oda, hogy eltávolítása nehézségeket okoz. Mechanikai eljárások a mű megsértése nélkül nem alkalmaz hatók és kétlem, hogy a vízvezeték suga rában, a melynek alkalmazását fölvetet ték, meg volna az az erő, a melyre itt szükség van. Ilyen körülmények közt tehát az egyenletesen haladó oxidáczió nem lehetséges. Kedvezőbb a helyzet, ha nem új szoborműnek, hanem olyannak fölállítá sáról van szó, a melynek már patinája van. Tények igazolták, hogy az ilyen szobrokra — valószínűleg a fölület ke ménysége és simasága miatt — a piszok nehezebben rakódik le, s a mi lerakó dott azt az eső ismét könnyebben le mossa, a magában befejezett oxidáczió pedig olyan biztosítékot nyújt, hogy piszokréteg lerakodása esetén is — el távolítása után — a patina sértetlen álla potban marad. Példa erre a Nagy Választófejedelem nek Berlin egyik hídján álló emlékszobra, a melyet szintén bevont ugyan a fekete ké reg, hanem, mikor 1869-ben lúggal meg mosták, a piszok alól előtűnt a teljesen ép patina. Az eljárást azóta ismételték. Mondják, hogy a patinának, hogy jó, igazán nemes legyen és biztosítékot nyújt son, nagyon lassan— évszázadokon át —

303

kell fejlődnie, mert csak így lehet kellő tömörsége és keménysége. A tények ezt az állítást nem erősítik meg. Berlin mellett Potsdamban a jelen század első feléből származó több szobor van, a mely a patina tekintetében mi kivánni valót sem hagy. Bizonyos tehát, hogy a jó patina képződése nem kizáró lag az idő hosszától, hanem más körül ményektől is függ. Az imént említett berlini emlék szobor esetéből sokan azt vitatták, hogy nem épen szükséges bevárni, hogy a pa tina magától képződjék, hanem, hogy a szobrok föntartása érdekében mestersé ges patinát kell, és lehet is előállítani. A kisérletek eredménye azonban nem adott nekik igazat. Berlinben a Seidlitzszobron mesterséges patinát állítottak elő, de minden siker nélkül, mert az a legrövidebb idő alatt elpusztult és a szo bor ismét feketévé vált. B r ü h 1 az előbb már említett szobrot Aachenben később eczettel és olajjal is kezeltette és ez úton szintén mesterséges patinát hozott létre. Az eredménnyel, saját nyilatkozata sze rint, mintegy 3 évig meg volt elégedve. De tartós sikerben nem gyönyörködhe tett. Az emlék ismét csak fekete lett. Tehát erről is le kell mondani. Kisebb szoborműveken azonban, a melyek nincsenek, úgy mint a nyilváno san fölállított emlékek, az idő viszontag ságainak kitéve, hanem belső helyiségek ben vannak elhelyezve, a mesterséges patinával igen jó sikert lehet elérni. A francziák e téren is kiváló mesterek, mint a japánok is, de nem valószínűden, hogy már a görögök is értettek hozzá. Te kintve a görögök művészi érzékét, nem épen lehetetlen, hogy érczszobraik, mi dőn fölállították, már nem voltak termé szetes érczszínűek, hanem hogy előbb mesterséges úton patinával látták el. Nem tudjuk, miként készíthették azt, de való színű, hogy chemiai laboratoriumra nem volt szükségök és hogy valamely termé szetes, egyszerű eljárást követhettek, mint a művészi ipar több ágában. Azt hiszem, hogy az emlékszobrok nak vízzel való kezelése a patinaképző


304

JAKABFFY FERENCZ

dés kérdésének megfejtését előbbre vinné. A nedvesség hatását érczből ön tött kutakon, vagy többé-kevésbbé díszes vízműveken láthatjuk legjobban. A mű ama részei, a hová a víz gyakrabban oda föccsen, inkább megzöldülnek, mint a víztől ritkábban, vagy épen nem ért he lyek. Bécsben a Neuer Markt-on fölállí tott ilyen szobrászati vízmű nagyon jó példa erre. A legfölső alak, a melyet a víz nem ér, fekete; alatta a gyermek alakok, a vizet hányó halakkal, minthogy őket a víz és levegő váltakozva folyton éri, határozottan zöldek és csak az a hibájok, hogy nem fényesek; a medencze szélén heverő négy alakon az odavetődött vízcseppek úgy a sima, mint a fekete részeken zöld nyomokat hagytak hátra. A fekete fölszint is zölddé változtatták át. Ez a hatás — nézetem szerint — a forrásvízben föloldott anyagoktól eredhet. Azt hiszem, hogy a forrásvíz, a mely szén savat, chlóridokat stb. nagyobb mérték ben foglal magában mint a folyóvíz, talán alkalmasabb mint a Dunából vett lágy víz. *

A kutatók egy része az érez ötvözé sében kereste az okot és tényleg minden féle háztartási czikken bárki észrevehette, hogy a czinktartalmú érczből, vagyis a sárga rézből, másrészt az óntartalmú érczből, a valódi nemes bronczból, vagy miként magyarul az analógia alapján ne vezhetjük: a »barna rézből« készült tárgyak a fölszin fönntartása és megjele nése tekintetében eltérőleg viselkednek, és hogy az utóbbiak jobban ellentállnak, jobban megmaradnak. Valószinűnek lát szik tehát, hogy az érez ötvözése fon tos szerepet játszik a fölszin alakulásá ban. És tényleg már 50 év előtt az ak kor használt ötvözet összetételében keres ték az okot. A czinknek átalánosan káros hatást tulajdonítottak a fölszin későbbi alakulására. Elterjedt az a nézet, hogy Nagy Frigyes berlini emléke azért feketedett meg, mert az érez nagy czinktar talmú. A nézet alaposságának földerítése végett a berlini»Véréin fürGewerbfleiss« 1864-ben jól patináit érezszobrok anya gának chemiai elemzését foganatosíttatta.

Az eredmény az volt, hogy kitűnt, hogy a legkülönbözőbb összetételű ötvözetek szép és jó, sőt zöld patinát vehetnek föl. W e b e r tanár Berlinben indíttatva attól a meglepő jelenségtől, hogy Nagy Frigyes emléke, a fölállítás után nem sokára sötét, végre egészen feketeszínűvé vált és a többször végzett tisztogatás után csakhamar ismét megfeketedett, a köze lében, a »Zeughaus« és »Hauptwache« közti kis téren fölállított érczágyú pedig szép zöld patináját évtizedeken át válto za tla n t megőrizte, bár egészen magára volt hagyatva és soha sem tisztogatták, a két tárgy közelsége miatt pedig a kör lég lényeges különbségéről szó nem le hetett : még sem mondott le arról a gon dolatról, hogy az ötvözet alkotása, habár nem is kizárólagos, de nagyon fontos szerepet játszik és hogy némely ötvözet jobban, más kevésbbé hajlandó, azonos légköri körülmények között, jó patinát fölvenni, vagy csúnya oxidréteget alkotni. Az ötvözet összetételéből eredő hatás kikutatása végett Weber több kísérletet végzett és kísérleteit a Dingler-féle Jour nal 1882. évfolyamában közzétette. Kí sérleteit Weber külön e czélra készített sárgaréz és barnaréz, azaz bronzlapokon hajtotta végre. Több kísérlet után, a me lyek egyike 2 ‘/* évig tartott, arra az ered ményre jutott, hogy a sárgarézen amaz idő lefolyása alatt vastag oxidréteg rakó dott le, sötét színű, érdes és fénynélküli külsőt öltött, az érezre legkevésbbé sem emlékeztetett és végre a zöld színnek még a nyoma sem mutatkozott rajta. A barnanz, a bronzlap ellenben sokkal világosabb volt; vékony, átlátszó és sima borító rétegén az érez színe átvillant. Azt a hatást tette, hogy ennek az oxidácziója ugyanazon idő alatt kevésbbé mélyre hatott, hogy sokkal kevesebb fém válto zott át oxiddá. Ebből azt következtette, hogy a sárgaréz gyorsabban pusztúl el. Tapasztalta továbbá még azt is, hogy le mezei közül azok, a melyek még arzént is tartalmaztak, akár sárgarézből, akár barnarézből voltak, mindig sötétebb színt öltöttek a többinél. És a kísérletek ez eredményével egybehangzásban is állnak



á nyilvános emlékeken Berlinben tett észleletek. A nagyon sötét színűek ren desen czinkes ötvényű érczből vannak. Ilyenek: Nagy Frigyes emléke, a Brandenburg-szobor, a két lovászcsoport és az oroszlánölő. Szép patinájú ellenben a Nagy Választó fejedelem emléke, amely óntartalmú érczből van öntve. De hogy a kisérlet eredménye nem szabály és hogy a berlini »Véréin fiir Gewerbfleiss « helyes elvet állított föl, ki tűnik, ha János Vilmos választó fejede lemnek a XVIII. század elejéről szár mazó Düsseldortban fölállított emlékét vizsgáljuk. Érczének elemzése kimutatta, hogy nagy mennyiségű, vagyis több mint 2 5 % czinket tartalmaz és mégis ennek szép zöld patinája van; legszebb azokon a helyeken, a melyeket az esőcsapás egyene sen ér, különösen pedig az olyan részeken, á hol a csapadék hosszabb ideig meg marad. Sötétek ellenben az esőcsapás elől védett részek, különösen a ló hasa. A nemes patina képződésének okát tehát eme czinkben dús érczen már nem az ötvözetben kereste, hanem a légköri állapotokban. De ragaszkodik ahhoz, a mit a lemezeken tapasztalt és állítja, hogy e szobor, mint sárgarézből lévő, a ter mészetes oxidáczió folytán csakis fekete, érdes, tompa oxidréteget vehetett föl és hogy ez esetben a fekete fölszin zölddé átváltozását a különösen kedvező légköri körülmények idézték elő. Az emlék ugyanis csekély távolságban áll a Rajna partjától. A parti részeken a víz kigőzöl gése magával hozza a levegő nagyobb fokú páratartalmát és ez, de különösen a rajnai ködökből eredő finom csapa dék szolgálhat itt az átalakulás okául. Hogy ez esetben a nedvesség, vagyis jobban mondva, a nedves levegő a fő tényező : valószinű. Ugyanez a jelenség ismétlődik a Potsdam környékén fölállí tott Amazon-szobron, a mely 2 6 1/aü/o czinket tartalmazó érczből van öntve. E szobor patinája a kert kedvező légköri viszonyaiban találja magyarázatát. Egybevetve a tényeket, úgy látszik, hogy az érczművek patinájának alakulá sában nem annyira a czink, vagy az ón Természettudományi Közlöny. X X II. kötet. 1890.

305

jelenléte játsza a főszerepet. Köztapasz talat, hogy a vörösrézzel födött háztető kön, vagy tornyokon zöld színű lemezek feketés, vagy barnás-vörös, de sőt élénk vörös színűekkel váltakoznak, olyan módon, hogy a színeket a táblák széle egymástól jól határolja. A rézfödeleken, a hol a czink és az ón ki van zárva, a patina minden változata föllelhető. Bécsben a fölső Belvedere-épület sarokkupo láin nagyon szép ilyen rézpatina van. Nálunk a lipótvárosi templom kupolája most készül, szintén vörösrézből és való szinű, hogy idővel szintén változatos pa tina fog rajta képződni, ha ugyanis a használt vörösréz elég tiszta volt. Mert valószinű, hogy részben a vörösréz tulaj donságaitól függ a patina alakulása és, hogy minél tisztább, s minél kevesebb idegen anyagot tartalmaz, annál több jó kilátást nyújt. A vörösréznek legnagyobb ellensége az arzén. Ezt a hámorokban is figyelembe veszik és saját érdekökben arra törekesznek, hogy, a lemezek hengerelésének le hetősége miatt, az arzéntartalmat pará nyi mennyiségre szállítsák le. De még az is elárulódik. Az aránylag rövid idő alatt, a míg a kész lemezek a hámorok ban fekszenek, az arzéntartalmú lemezek megfeketednek és pedig annál gyorsab ban, minél több bennök a tisztátalanító anyag. Az arzéntől mentes lemezek ellen ben szép zöld színűekké válnak. Ha már a hengerelt lemezekre a pa rányi arzéntartalom ilyen hatással van, mennyivel fokozottabb e káros hatás a hengerelés műveletének alá nem vetett vörösrézen. És hogy az érczöntvényekhez nem szoktak hengerelt vörösrézlemeze ket használni, az több mint bizonyos. A fölsorolt tapasztalatok alapján Weber és mások, a kik az érez ötvözésé ből igyekeznek az emlékszobrok megfeketedését kimagyarázni, * a szabadban fölállítandó emlékek öntésére csak tiszta, arzéntől mentes vörösréz és ón alkalma zását vélik megengedhetőnek. F a l k e , »Zur Cultur und Kunst« czímű könyvében egészen eltérő elvet állít föl. Ő az újabb szobrok szokásos 20


306

JA K A BFFY FERENCZ

czizelálásában látja a hibát. Mindamel lett, hogy a kifogástalan öntőkéreg az érezöntő büszkesége, mégis szükséges — így szól — annak tökéletes eltávolí tása még ott is, a hol kifogástalan tiszta ságánál fogva egyébként — formai tekin tetből — nem volna szükséges. Aeszthetikai fejtegetéssel igyekszik kimutatni, hogy a czizeláló föladata a fölületnek teljes simává tételében áll és hibáztatja a rendes eljárást, a mely szerint, habár az öntőkérget leveszik, a fölületet mester ségesen ismét érdessé teszik. Az egyedüli mentőeszközt a fölület simításával véli elérni, mert a simított fölületről a rá hullott idegen elemek lesiklanak és nyu godtan keletkezhetik rajta patina. Fáj lalja, hogy e nézet oly kevéssé van el terjedve és hogy a szobrászok vonakod nak a fölület ilyetén kimunkálásába bele egyezni. Falke-nak igazat adnak az ércz ből öntött ágyuk, a mi azonban az ő figyelmét elkerüli. Ezeknek — bárhol látjuk őket — rendesen szép patinájok van. Bizonyos, hogy ezeket annak idején gyakran tisztogatták, mi által a fölületet simává tették. B u c h e r »Mit Gunst« czímű mun kájában szintén az öntőkéreg eltávolítása és a fölület simítása mellett tör pálezát. Vannak ismét mások, a kik azt mondják, hogy jó patina csak akkor kép ződhetik, ha a fölület lehetőleg kemény. Azért kell nehezen ömlő érczet alkal mazni, vagyis azért jobb a barnaréz mint a sárgaréz, mert keményebb ennél és hogy a czizelálást mellőzni, az öntőkér get pedig lehetőleg épségben kell tartani. A legújabb emlékek készítésében már ezt a nézetet fogadták el. Buda pesten a Deák-emlék 90 % vörösrézből és 1o % ónból ötvözött érczből készült. Fölülete czizelálva nincsen. A bécsi Mária Terézia-emlék — a melyre vonat kozó szerződést volt alkalmam olvasni — szintén nincsen czizelálva. Ez a szerző dés szolgált alapul az Arany János em lékszobor megrendelésekor, a melyen te hát az öntőkéreg szintén meg fog ha gyatni. Helyes is, hogy e mellett dön töttek, mert bár az idézett két emléknél

kezdeményezett újításra nézve tapaszta lati adatok még nincsenek ugyan, de czizelálni később is lehet, ha a szobor már évekig áll, azonban új öntőkérget rávarázsolni nem bír többé senki. A Mária Terézia-emléket bekerítő lánczok ki vannak reszelve. Ez a körülmény a színben is nyilatkozik. A lánczok már most is sokkal sötétebb színűek mint az emlék czizelálatlan alakjai. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Azt hiszem, hogy az érczemlékek fölszinének kedvezőtlen alakulását illető kérdés megfejtése az említett újítással, az öntőkéreg meghagyásával, egy lépést tett előre. De ez csak egy lépés, a mely nem biztosítja föltétlenül az eredményt. Az öntők — én egyenesen őket hibázta tom — talán üzleti szempontoktól indít tatva, az öntés munkáját mindenkép könnyíteni igyekeznek. Az öntés jelen leg divatozó módját, a melyet a XVII. szá zad különben jeles öntői, a K e l l e r testvérek kezdeményeztek, tartom a ked vezőtlen eredmény kútfejének. Az idő is összevág, a mennyiben épen a jelzett időpont óta keletkeztek a kevésbbé jól, vagy épen nem patináit művek. Azt tar tom, hogy minden igyekezet meghiúsu lása az öntés újabb eljárásából származik. Értem a homokba-öntést. A jelzett időpontot megelőző kor szakokat tekintve, azt találjuk, hogy akkor az öntésnek egészen más módja volt használatban. T h e o p h i l u s , a szerzetes, a ki a XI. század elején élhe tett, »Schedula diversarum artium« czímű hátrahagyott iratában ismerteti az öntésnek akkori módját, a melyet maga is használt. Ez az úgynevezett viaszbaöntés, a melyet a francziák á cire perdue öntésnek neveznek és a melyet ma is alkalmaznak kisebb művészi szobrokon. Az eljárás abban állt, hogy az öntendő tárgy mintáját viaszból készítették, ezt az öntőszekrényben, mintázó földben, gipszben stb. beágyazták és azután a viaszt belőle kiolvasztották. A kiolvadt viasz helyén üreg támadt, a mely a be ágyazott viaszminta formájának s így a kivánt öntvénynek teljesen megfelelt;


307


ezt azután a megolvasztott fémmel ön tötték ki. Ha belül üres tárgy öntése volt a feladat, úgy jártak el, hogy a be ágyazott viaszmintát kiolvasztván, az egészet jól lehűtötték és viasszal újra ki öntötték, a melyet azonban már nem hagytak benne, hanem azonnal ismét ki öntötték. Ez eljárás következtében a le hűtött anyaminta falain vékony viasz réteg képződött, a belső üreg pedig aránylag kisebbedett. Ezt a kisebb üre get most példáúl gipsszel öntötték ki s míg az lágy volt, vasdrótokat szúrtak át rajta, hogy helyzetében későbbre is meg tartsák. Már most az anyaminta és az utóbb készített gipszmag közötti vékony viaszréteget ismét kiolvasztották és ennek helyébe öntötték a megolvasztott fémet. Ilyen módon bármily vastagfalú tárgyat lehet önteni. De a viaszba öntésnek imént leírt módját csak kisebb tárgyakra lehet alkal mazni, a melyek szabad kézzel könnyen kezelhetők. Szoborművekkel más az el járás. M i c h e 1 A n g e l o , mint Milanesitől 18 7 5-ben Florenczben kiadott levelei is bizonyítják, II. Gyula pápa életnagy ságnál nagyobb szobrát Bolognában szin tén viaszba öntötte. 1507 februárius 8-ikán atyjához írt levelének utóiratában elmondja, hogy e végből 720 font viaszt vásárolt és hogy egyik segédje miként akarta megcsalni. Ugyanazon év április 28-ikáról kelt s egyik fitestvéréhez inté zett levelében ezt írja: » ..........az ala kot viaszból elkészítettem. A jövő héten hozzá fogok a külső forma készítéséhez és reményiem, hogy 20— 25 nap alatt ez is elkészül.« B e n v e n u t o C e l l i n i , mint tud juk, szintén viaszba öntötte szobrait. Az ötvösségről és a szobrászatról írt érteke zésében leírja a saját eljárását. E szerint: a szoborművet először agyagból a vég leges nagyságban elkészítette. Minthogy pedig az a kiszáradás folytán minden irányban egy ujjnyival Összement, még egyszer utána dolgozta és jól kiégette. Erre az égetett agyagszobrot egy ujjnyi vastag viaszréteggel vonta be és ebből

most újra kidolgozta az alakot és a leg nagyobb szorgalommal az eredeti formát igyekezett újra létrehozni. Midőn az egész készen állott az öntésre, a viaszt a tömeg belsejéből kiolvasztotta és ennek helyébe öntötte a megömlesztett érczet. Nyilvánvaló, hogy az öntés régi és mostani módja közt lényeges különbség van. Ámbár a nézetek eltérnek, vájjon a viaszbaöntés jobb-e mint a homokbaöntés, mindamellett a homokbaöntés ba rátai is elismerik, hogy a viaszbaöntött szobor fölszine simább, finomabb és tö kéletesebb, mint a homokbaöntött szob roké. De véleményük szerint magasabb helyre állított nagy alakok fölszinének finomsága nem szükséges, mert észre nem vehető. Még azt is fölhozzák a homokba öntés hívei, hogy a viaszbaöntött szob rok némely részei eltörnek, mikor az öntőmintából kiveszik. Tagadhatatlan, hogy az ilyen szobrok legnagyobb ré szének bizonyos hiányai vannak, a me lyek különféle okokból származnak: vagy a viasz nem olvad ki teljesen a mintából s az érez nem oszolhat szét egyenletesen, vagy a belső alak kimozdul helyéből az érez beöntésekor. B e n v e n u t o C e l l i n i-nek Florenczben a log gia alatt álló, Perseus-t ábrázoló szobra sincs ilyen hiba nélkül A viaszbaöntés legnagyobb akadálya ma, miként az előbb említett eljárásból kitetszik, az, hogy a szobrász közremű ködését nagyobb mértékben követeli, mint a homokbaöntés, a melyet az öntő műhely gyári módra kezelhet. Ezért oko zom az öntőket* Ha ezek a régi módot követnék, azt hiszem, az emlékszobrok nem feketednének meg, hanem épen olyan szép patina képződnék rajtok, mint a régi öntvényeken. Erre az öntők azt mondják, hogy a viaszbaöntés csak életnagyságú, vagy e mértéket kevéssé meghaladó szobrokkal lehetséges. Ez nem áll. A viaszbaöntéshez ugyanis, bevett szokás szerint, azt a fogalmat is kötik, hogy a szobor egy darabból legyen öntve. Igaz, hogy az egy darabban öntés a . legtökéletesebb, 20*


308


de azért nem mellőzhetetlen föltétel. Le het bármily nagyságú emlékszobrot viaszbaöntés útján előállítani épen úgy mint homokba Öntve. Ha beéljük jelen legi szobrainkon azzal, hogy több utó lagosan összeillesztett darabból legyenek öntve, beérhetjük azzal a viaszbaöntésnél is. Hogy pedig a műveletet ilyen mó don végre lehet hajtani, és hogy azt ré gen is megtették, igazolja B e n v e n u t o C e 11 i n i, a ki Nymphá-ját a fontainebleau-i kastély számára szintén viaszbaöntött több darabból állította össze. Ha már odáig elmentek, hogy a szobrokat többé nem czizelálják, hanem öntőkérgöket meghagyják, azt tartom még egy lépéssel tovább menve arra kellene törekedni, hogy olyan öntőkér get is állítsanak elő, a minőt régen, a melynek jóságát a következmények igazolták. Tehát a homokbaöntés helyett a viaszbaöntést ajánlom. A nagyobb költség figyelembe vehető akadály nem lehet. Hisz a művészet és a takarékos ság nem mindig fér össze. Főczél a siker, a melyet ilyen gazdálkodással koczkáztatni nem szabad. Emlékszobraink úgy is csak egy példányban készülnek, mért ne vethetné magát alá a szobrász a fá radságosabb munkának, ha ezzel művé nek jövőjét biztosíthatja ? Ez az én szerény nézetem. Vájjon csalhatatlanul czélra vezet-e, nem tu dom. A próbát talán megérdemlené. Nem szükséges e miatt nagy monu mentális művet fölállítani, vagy ilyennek fölállítását megvárni; fél-életnagyságú egy darabból viaszbaöntött szobor, vagy hasonló méretű vázaféle is megtenné. Ennek könnyű volna, teszem, a város ligetben helyet találni. Aránylag rövid idő megmutatná már, hogy mit lehet tőle várni és közelebb jutnánk annak a kérdésnek a megfejté séhez, hogy mi hát az oka a rósz patinálódásnak: a fém ötvözése, vagy a kör lég, vagy a fölület alkata ? A kőszobrok fönntartásának és tisztí tásának kérdése más szempontok alá esik. Az architektúra díszítésére rendelt sz obrokra, sok esetben, szándékosan

választunk olyan kőfajt, a mely gyorsab ban megbámul. Nem is szükséges az épületek fölső részén a válogatott finom kő, minthogy ott a szobor nem önmagá ért van, hanem csak az architektúra bevégző eleméül szolgál. A hol szoborról, mint önálló művészi alkotásról van szó, a jó minőségű, legfinomabb fajta kő el engedhetetlen kellék. Ilyen czélra tehát a márvány és a jobb fajta mészkövek szol gálnak. Csakis eme kőnemekből készített szobrok tisztításáról lehet tehát szó. B a u e r tanár 1885 januárius 14-ikén az osztrák múzeumban tartott előadásában — a bécsi művek tisztítása közben tett tapasztalatok alapján — márványemlékek tisztítására a forrásvizet ajánlja, a mely szénsavas meszet tart föloldva. És pedig azért, mert az a sima márvány fölületet kevésbbé oldja, mint a lágy víz. Még jobbnak állítja a desz tillált vizet, a mely márványdarabok fö lött hosszabb ideig állván, a márványból jó sokat föloldott és magába fölvett. Ajánlatosnak mondja továbbá kevés fo lyékony kovasav vagy szappan hozzá adását. Míg a piszok ilyen módon óvatos mosással könnyen eltávolítható, sokkal nagyobb veszély rejlik — a kőszobrokra nézve — a téli fagyban és az alsó rendű növények keletkezésében. Nedves he lyeken zuzmók ütnek tanyát a kövön, víz jelenlétében pedig, mint a kalvintéri kúton is, moszatfélék képződnek. Ezek a növények a kő likacsaiba és a héza gokba behatolnak és romboló hatásuk mielőbb mutatkozik. Nem marad más hátra, mint hogy ezeket a növényeket időnként letisztít sák, óvatosan, az alakok megsértésé nek kikerülésével; a vízművek medenczéjét pedig évenként többször is tisztít sák ki, a vizet teljesen eresszék le és a tisztátalan részeket lágy szivaccsal mos sák meg. Kőszobrok sokkal könnyebben sé rülnek meg, mint az érczszobrok, azért a formák épségben tartása végett a leg nagyobb óvatossággal kell eljárni. J a kabffy F eren cz.

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

A z e m lé k s zo b ro k gondozása *

Recommend Documents