A z é le t m eg h o ssza b b ítá sa

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

A z é le t m e g h o ss z a b b ítá sa . Mi a makrobiotika ? Ránk, halandó emberekre nézve kétségtelenül érdekes tudomány, mert az élet hossza meg nyújtásának a módjaival foglalkozik. Megnyujtható-e tehát az emberi élet? Ha igen, mennyiben és hogyan ? . . . Hogy e kérdésekre megfelelhessünk, szi gorúan tudományos szempontból veszszük közelebbről szemügyre a tárgyat, mezítelen valóságukban állítva a ténye ket az olvasó szeme elé, úgy, a hogy vannak s nem a hogy vágyaink szerint lenniök kellene. Ismernünk kell mindenekelőtt az elöregedés és halál okát. Vájjon e két végső tünemény az élet természetes kö vetkezménye, utójátéka-e, vagy tán csak az organizmust érő külső esetleges ha tások eredménye, a melyeket, lehet, el is kerülhetnénk ? Figyelmes körültekintés csakhamar meggyőz róla, hogy a halál eredete az ember önnön természetében rejlik s semminnemű tudomány nem bir meg védeni ellene. E tény a felsőbbrangú állatok sorában világosan, egyszerűn és könnyen érthetőleg mutatkozik. Mi kü lönös gonddal az emberen vegyük fon tolóra. A legelső, a mit be kell látnunk, az, hogy az öregség, az erők fogyatkozása nem kezdődik az élő lény fejlődésének előhaladott szakában, hanem valósággal már legzsengébb ifjúsága idején. Erre az eredményre jutunk, ha az organizmusban rejlő alkotó, képző erő nek a korral lépést tartó módosulásait tanulmány ozgatj uk. Ha az élet mindenkire nézve egy aránt csakis folytonos átalakulások sza kadatlan sora, mit jelentene ez egyebet,

mint hogy minden szervünk szüntelen kopik s létezését máskép nem folytat hatja, csupán elkallódott részeinek örö kös helyrepótlásával. Egyes részek ugyanis folyton-folyvást küszöbölődvén ki az élő testből, a test súlya csak úgy maradhat állandó, ha új szerzeményei tel jesen pótolják a veszteséget. Ifjú korban, a növekvés idején, bevételünk több a kiadásnál, öreg napjainkban a test fonnyad, aszik, mert több a vesztesége, mint a bevétele. Ha az élet első periódusában a ser dülés tüneményeit figyelemmel kisérjük, hamar szembetűnik, hogy a képző, az alkotó erő, a növekvés oka, az élet kez detétől fogva szünet nélkül fogy. Q u é t e 1e t statisztikája szerint az újszülött fiú közepes súlya 3000— 3500 gramm, az első év végén levőé már 9 kgr., tehát csaknem háromannyi. A második év végén 11 — 12 kgr. a gyermek. Míg tehát az első év folyamán a súlybeli gyarapodás 6 kgr., a második évben már csupán 2— 3 kgr. A máso dik év végétől fogva a növekvő erő csak lassan fogyatkozik; a pubertás idején körülbelül 12 — 16 év között egy kissé fel is szökken. Ettől fogva azonban fo kozatos csökkenését látjuk, ámbátor a test körülbelül a 30-ik évig még folytono san nő. 30— 40-ig a fejlettségbeli álla pot körülbelől változatlan, 40-től kezdve azután, a test súlya egyre, egész a halál pillanatáig fogy. Az az idő, a melyben a növekvés valóban meglepő rohamossággal megy végbe, főkép a születés előtti időszakra esik. Megközelítőleg azt mondhatjuk, hogy e periódus végén a súlybeli gya rapodás úgy aránylik az eredeti súly

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) AZ É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

hoz (a termékeny ült pete súlyához), mint egy millió az egyhez. A hosszbeli növekedés tanulmányo zása ugyanazt az eredményt adja. Q u ét e l e t szerint az újszülött közepes hossza 55 cm. Növekvés

Az 1. évben . . . 148 mm. » . . • 93 A 2. » 72 » A 3. » . . Az 5. » . . 60 » » . . • 56 A 10. » A 15. » . . • 53 » » 18— 20. évig évenként 8 » 1*2 » 20— 25. » » 08 » 25 — 30 . » 3 0 — 40. » a test hosszúsága la n d ó ; innen fogy. Fogyás

4 0 — 50. évig . . . . . 10 mm. 50— 60. » ...................35 » 6 0 — 70. » .............. 16 » 70— 80. » .............. 10 » 8 0 — 90. » a fogyás már igen cse kély. Az öregség egész folyamán tehát a termet körülbelül 71 mm.-rel válik alacsonyabbá, ha mindjárt a test tartása teljesen függőleges, egyenes marad is. Önként érthető, hogy a fent leírt számok az emberi test súlyának és hosszának a megfelelő korban csakis normális állapotokkal összeférő közepes értékeit adják, nem vonatkoznak kivéte les esetekre, a minők bármely koron belül előfordulhatnak. Az a természet törvénye, a mely a legelső ifjúságtól fogva csökkenti a nö vekvő erőt, teljes fontosságában csak akkor áll előttünk, ha egyszersmind az organizmusban folyó úgynevezett »dezasszimilácziós« folyamatok nagyságát is számba vesszük. Megállapították, hogy a szervek kopása is, a mely előbbutóbb a test súlyának a lefogyatkozását okozza, igen intenzív fiatal korban és innen mind halálig szakadatlanul csök ken. Ezt a tényt R e g n a u l t és R e i s e t igen pontos vizsgálatai 1849-ben az emlősökre és madarakra, S c h a r -

579

1 i n g kutatásai pedig az emberre vonat kozólag igazolták a testben folyó elégési folyamatok nagyságának a mérése útján, Megerősítették még az említett törvényt B e q u e r e l , L e c a n u , Bischoff, Scherer. Megmutatták, hogy a fehérjeszerű (albuminoid) anya gok dekompozicziója jelentékenyebb fiatal, mint öreg korban. Már pedig ezek az organizmus legfontosabb építő, alkotó anyagai. Azért azonban, hogy fiatal egyén szerveinek a kopása tekintélyesebb az öregénél, testének tömege nem kevésbbé nő, mivel organizáló ereje nemcsak helyrepótoja a veszendőbe ment részt, hanem fölösen is szerez érte újat. Csak hogy ez az erő ható tehetségében kezdet től fogva gyorsan apad. A születés előtti fejlődés e szabály alól kivételt látszik tenni, a mennyiben az alkotó erő egész az egyén világra jöveteléig alig kisebbszik. Ez azonban onnan van, hogy ekkor még anyag pótlásra felette kevés erő pazarlódik, mivel az elégés kevésbbé szerepel, mint a lélekző műszer funkcziójának meg kezdődése után. Ha összemérjük a tyúktojás belsejében a költés idején végbemenő oxidácziót azzal, a mely a kibújt csirkében folyik, belátjuk, hogy az embrió oly gyors fejlődése csakis a dezasszimiláczió, az anyagveszteség ily kisszerűsége mellett érthető meg, sőt képzelhető el. Tudjuk immár, hogy egyrészt tes tünk részecskéinek szakadatlan meg kell újhodniok, másrészt az ezt föl tételező képző tehetség szünet nélkül fogy és épen a midőn a növekvés a leggyorsabb tempójú, akkor legkifejezettebb ez a megfogyatkozás is. Nyilvánvaló tehát, hogy az alkotó erő funkcziójának intenzitása és a kimerülése, megkisebbedése között határozott viszony van. A kérdés fontossága kissé bővebb kifejtésére szólít. A növekvés mechaniz musának megértése kedveért emlékeze tünkbe kell idéznünk az anyagfelvétel módját. A bélcsőbe oldható állapotban 37*


580

AZ É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

került táplálóanyagok innen a vérbe, a szervek valóságos tápláló folyadékába jutnak. A vér bizonyos alkotó részei a fölvett táplálóanyagokkal egyesülvén, asszimilálják Őket, magát a vért ekként súlyban és tömegben egyaránt szaporít ván; ez a valóban bámulatra ragadó tünemény, a táplálékok nyers anyagá nak élővé átváltoztatása szünet nélkül folyik. A növekvés jelenségei azt tanúsítják, hogy az alkotó erő a holt anyag élővé való átváltoztatásának arányával lépést tartva fogy. A test egyre kevesebb anya got bir átváltoztatni, sőt utóbb még az is, a mi már organizálva volt, mind jobban veszít élő karakteréből, mind jobban válik holthoz hasonlóvá. A szer vek a korral lépést tartva lassan-lassan elvesztik életfeladatuk teljesítésének te hetségét. A szervezet sok tehetségének ki merülése helyrehozható. A hosszantartó túlságos munkától fáradt izom, a bő elválasztástól kimerült mirigy, bizonyos halak elektromos szerve ismételt ki sülése után, a folytonos izgalomban meggyötrött érzékek, sőt maga a szaka datlan munkától áléit agyvelő is kellő táplálkozás és nyugalom útján ismét régi munkaerejükhöz birnak jutni. Csu pán csak az alkotó erőnek bennünk levő. tartaléka nem frissíthető fel sem a tápláló anyagok helyzeti energiájá val, sem más egyéb hatalommal. És ez a tény nincs ellenmondásban semminémű természeti törvénnyel. Hisz egyik erőnek a másikba való átalakítása min dig bizonyos föltételektől függ, a melyeknek közrejátszása mulhatatlanul szükséges és épen e föltételek meg adása az, a mi hatalmunk körét meg haladja. A továbbfejlődés törekvése tehát az élő természetben a születéstől kezdve szakadatlanul csökken. Csak egy tüne ményt ismerünk, legalább a felsőbb rangú lények körében, a mely a fejlődés eredeti intenzitását egy csapásra teljes erejében vissza tudja adni, s ez a ter mékenyítés, illetve termékeny ülés.

Ez a törvény talán az egész élő vi lágra egyaránt érvényes; lehetséges, hogy még az alsóbbrendű élő lényeknél is van termékenyítés, azaz ivaros szapo rodás, bár sok esetben még nincs be bizonyítva. De figyelembe veendő, hogy azt is csak lassacskán tudtuk meg, hogy a szaporodás e módja nem az ember és a felsőbb lények kizárólagos sajátsága, hanem az állatok és növények egész seregére nézve érvényes, egészen le az algákig és az infuzóriumokig. Csakhogy az élet ez alsó alakjai, eme mikroszkópi szervezetek körében, a melyeknek ta nulmányozása egyedül birná e kérdést eldönteni, oly sokféle szokatlan jelen ségre akadunk, a melyek a tünemények megmagyarázását nehézzé, sőt jelenleg még csaknem lehetetlenné teszik. Annyit bizonyosan tudunk, hogy a fajok túlnyomó többségében a terméke nyítés az egyedüli oka az élet szakadat lan folytonosságának, a »létezés örökké valóságának «. A szülők ez úton adják át éltöket utódaiknak. — Az ivaros szaporodásnak egyes fajok körében való teljes hiánya csak föltevés, a mely be bizonyítva nincsen. Kedvező körülmények között min den faj egyéneinek száma szakadatlanul nő, az alkotó erő összes mennyisége állandóan gyarapszik s ennek következ tében fel kell tennünk, hogy ennek az erőnek valamely más természeti erő szolgál forrásul. Az embrió fogantatásakor ebből az alkotó erőből egy bizonyos részletet kap s ennek a nagysága határozza meg az ő élete tartósságát. Ez állításnak a saijadzás tüneménye, mint a szaporodás ivartalan módja, első pillanatra ellentmondani látszik. A czáfolatot azonban könnyű megadnunk. Semmikép sem szükséges feltennünk, hogy az ivaros szaporodás útján létre jövő lénynek minden részecskéje egyenlő gyorsasággal merítse ki alakító tehetsé gét. Tény, hogy a testrészek néme lyike hosszabb-rövidebb időn át nem bír új sejteket fejleszteni, de bizonyos nyugalmi időszak elteltével ugyanezen

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z É LET M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

testrészek egyszerre ismét nagy élettevékenységre ébredhetnek, a melynek egyik nyilvánulási módja épen ez a sarjadzásnak nevezett folyamat. Még az emberen észlelhető egy némely újraképződési folyamat is a jelenségek e kategóriájába tartozik. Teljes hitelt érdemlő szerzők írták le több izben \íj fogak megjelenését öreg embereken, sőt egy negyedik fogzás is követheti a kihullásukat. Mielőtt e kü lönös tény magyarázásába bocsátkoz nánk, emlékezetbe kivánjuk idézni a fogak fejlődését. Az ember állkapcsa már igen korán 20 fogcsirát tartalmaz a tej fogak megalkotására és 32 fog csirát a maradandó fogzás idejére. Az előbbiek kibúvása a 6— 30-ik hónapig megy végbe, az utóbbiaké a 7. és 18. év között és még később. A leghátulsó zápfog gyakran csak a 30-ik év körül töri át az inyhúst. Valamint lehetséges, hogy az em bernek 6, sőt még több ujja legyen, úgy megeshetik az is, hogy az embrió állkapcsában a rendesnél több fogcsira feküdjék. £ számon felül eső fogaknak kibúvásuk előtt még hosszabb lehet a nyugalmi időszakuk, mint a későn jelenkező bölcsességfogaké. Hasonló a ma gyarázata annak a jelenségnek, hogy olykor öreg embernek rég megfehéredett haját helyenként ismét színes pá rnátok helyettesítették. Mielőtt eddig szerzett tudásunkkal a makrobiózis fejtegetésére térnénk, még az emberi élet normális tartósságáról kell szólanunk. E részben igen tökéletes statisztika áll rendelkezésünkre. Poroszország finemű népességében 100,000 élve született egyén korra nézve a következőkép csoportosul: 77,145 egyén (kb. 8U rész) él 1 évet » 10 » 62,304 » » (valamivel 59.215 több 1/2-nél) » 20 » » » 33 » 5 4 ,0 7 7 48,186 » (m a jd n em J/2) » 40 » » » 50 » 4 0 ,3 5 6 3 0 ,1 8 7 » (m ajd n em Vs) » 60 » » (m a jd n em 1/6) » 70 » 1 7 ,1 3 7

5*1

4,886 egyén (alig V20 rész) él 80 évet 359 » C1/ásó rész) » 90 » 15 » O/7000 rész) » 100 » A közepes élettartósság tehát 3 5 év. E számsorozatból az is kitetszik, hogy Poroszországban valamely adott korú egyén mennyi ideig remélhet még élni. Egy tíz éves gyermek 46 esztendő nyi életre tarthat még számot, a 20 éves még 38 évre, a 30 » » 31 a 40 » » 24 » az 50 » » 18 » a 60 » » 12 » a » 7 » 70 » » 4 » a 80 » a 90 » * 3 » a IOO » » 2 » A női nemre nézve az értékek körülbelől ugyanazok. Mindamellett az ő átlagos életkoruk valamivel nagyobb, körülbelül 3 évvel magasabb a férfiaké nál, tehát 38 év. A szép nemnek ez a kedvezménye élettartósság dolgában megvan az első évtől és folyton csök kenve ugyan, de megmarad jó ideigCsupán a 80-ikévtőla ioo-ikig egyezik meg a két nem halandósága. Az élet tartósságát tanulmányozván, ügyet kell vetnünk a végső határok kö rülírására is. Nem foglalkozhatunk itt részlete sen azon igen nagy életkorral, a melyet egynémely régen élt embereknek tulaj donítanak. Ilyen Matuzsálemé, a ki állí tólag 969 évet élt. Hasonló adatok nak semminemű tudományos értékok sincs, mert nem tudjuk, mi volt a mi évünknek megfelelő akkortájt használa tos időegység. Vájjon a mai hónapot vették-e Matuzsálem idejében évnek, avagy a mi évünk egy-egy szakát ? H e ns e l e r nyomozásai szerint ez utóbbi hipotézis mondja ki a valót, úgy hogy amaz évek közül négy felel meg egy mostani esztendőnek. Matuzsálem tehát 242 évet élt volna. Ámbátor még ez is szerfölött nagy kor, mégis valószínű nek kell mondanunk a H e n s e l e r magyarázata helyességét, mert egy másik tény is összevág vele. A pátriárkákról

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

azt olvassuk, hogy csak 60, 70 sőt 100 éves korukban házasodtak m eg; ha ez értékeket H e n s e l e r szerint átszámít juk, elfogadható számokat kapunk a nő sülés korára ( i 5 :— 20 év). Azonban, mint az imént említők, Matuzsálemnek még ez a számított kora is meglepő nagy mai fogalmaink szerint, s ha végig tekintünk az emberemlékezet óta fennmaradt adatokon emberek és állatok egyéb viszonyait illetőleg és lát juk, hogy a fajok karaktere azóta csak ke veset vagy itt-ott épen semmit sem válto zott, valóban kétkedve csóválunk fejet ez életkor hallatára. Alig látszik valószínű nek, hogy az élet tartóssága a történe lemnek is már hozzáférhető időktől máig oly jelentékenyen megrövidült volna. Lássuk tehát, minő kort érhet el az ember kedvező körülmények között. Felhasználva kellő elő vigyázattal születési bejelentések, keresztlevelek, házasságkötő és mindennemű hatósági okiratok bizonyságát, a mely utób biakból esetleg száz éven felüli öreg emberek tanúskodása valamely péres ügyben tűnik ki, amaz ünneplés és ki tüntetések Írásban ránk maradt nyomait, a melyekkel polgártársaik, a kormány, sőt koronás fők is kitüntették volt e ritka egyéniségeket, felhasználva, mon dom, mind e forrásokat, megerősíthető az az állítás, hogy az ember élete hossza kivételesen 150 évet is meghaladhat, sőt talán a 200-at is megközelítheti. Legyen elég nehány példát idéznem. Első helyen említjük meg T h o m a s P a r r e'angolt, a kinek a holttestét H a rv e y, a hírneves anatómus bonczolta. Szegény shropshiri paraszt volt. Milyen teljes erőben lehetett agg korában, egy Ítéletből tudjuk meg, a mely őt 101 éves korában a közerkölcs ellen elköve tett vétke miatt állítja pellengérre. Az Ítélet megokolásában olvassuk, hogy ez a száz esztendőt ért aggastyán egy erős ifjú ember minden jellemző vonását bírta. 120-ik évében másodszor meg nősült ; az özvegy, a kit elvett, állítólag soha sem vette észre az ura nagy korát. 130 éves koráig mindig nehéz munkát

végzett, földmíves teendőit is mindekkorig megbirta. Végtére emlékezeté ben és látásában mutatkozott gyengülés, értelme és hallása azonban jó maradt halálig. Híre az udvarig eljutott; Angol ország királya látni akarta. Az öreget Londonba hívták, a hol is 152 éves és 9 hóíiapos korában halt meg. H a r v e y bonczoló jegyzőkönyve szerint elég jó) táplált test, szerfölött erős mellkas, ha talmas szív, egészséges agyvelő volt a lelet. Az elhúnytnak általában minden szervét jó karban találták, még bordái nak porczogós végei sem voltak elcson tosodva, a mi pedig öreg embereken oly közönséges, mindennapi dolog; ezek is megtartották rugalmasságukat. H a rv e y szerint az aggastyán halálát Lon donba menetele okozta. Az udvarnál tejbe-vajba fürösztötték, bőséggel tartot ták s a shropshiri paraszt ehhez nem volt hozzászokva. Bizonyos, hogy e szokatlan, reá nézve végzetes életmód közbe jövetele nélkül tovább is elélhetett volna. Egy másik még meglepőbb eset és szintén teljesen hiteles, a H. Jen k in s-é, a ki 1670-ben halt meg Yorkshire-ben. 1513-ban, mikor a floddoni ütközetben részt vett, 12 éves volt. Tehát 169 évet élt. Egy izben tanúnak hívták oly ügy ben, a mely 140 évvel annakelőtté tör tént. Két fiától kisérve érkezett a bíró ság elé, az egyik fiú 100, a másik fiú 102 éves volt. Élete végén halászat volt a kedves foglalkozása. Még K e n t i g e r n említhető meg, a glasgowi dioecesis alapítója, a ki Szent Mungo néven ismeretes. Miként a sírjára tett felírás bizonyítja, 185 évet é lt: »Cumque octogenos centum quoque quinque vir annos complerat, sanctús Glasgow est funere functus.« Olyan, sőt még nagyobb korra, mint a minő ezé, több példát is találunk. Ter mészetes azonban, hogy hitelességök bebizonyítása mind nagyobb nehézsé gekbe ütközik, a midőn az adatok gyűj tésében már csaknem két századig kell visszafelé haladnunk. Matuzsálem és más pátriárkák nagy korára vonatkozólag számba kell ven

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z ÉLE T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

nünk azt is, hogy a zsidó rassz ma is fölötte áll kor dolgában a többieknek. N e u f v i l l e statisztikai adatok alapján összehasonlította Frankfurtban az elhalt keresztények közepes korát a zsidó lakosságéval. Amazoké 36 év és 11 hónap volt, ezeké pedig 48 évet és 9 hónapot ért el. Az anyagi jólétből egymagából alig lehetne e nagy különb séget megmagyaráznunk. Valószinűleg a rassz játszik közre. Hisz a zsidók egyéb jellemző vonásokban is eltérnek más rasszoktól, hol javukra, hol meg kárukra. Egyébiránt, ha hosszú-életű emberek évei számát kutatjuk, azt sem szabad elfelednünk, hogy egyik-másik aggastyán szerfölött büszke lévén a maga korára, nem röstel időről időre valamicskét hozzátoldogatni. Igen szépen kitűnt ez újabban L evasseur-n ek a párizsi aka démia elé terjesztett egy dolgozatából. Bajorországban a népszámlálás 1871ben 37 százesztendősről adott számot; pontosabb utánajárás azonban kideríté, hogy a mondott időben, csupán egy nő élt az egész országban, a ki a 1oo-ik évén túl volt. Kanadában egy izben 8 2 egyén szerepelt százévesként, de utóbb be volt igazolható, hogy közülök csak 9 érte el valóban e kort. Francziaországban az 1886-iki népszámlálás 184 egyént mondott száz évesnek, io i-r ő l azonban szigorúbb vizsgálatra teljes bi zonyossággal ki lehetett sütni, hogy nem volt még ilyen korú, 6 7-nek az évei számát hiteles források hián nem lehetett ponto san meghatározni, s csupán 16-an marad tak meg valóban százesztendősöknek, köztük egy férfi, a ki a 1 16-ik évét élte. E szerint tehát oly 117 egyén közül, a kiknek okirataik meg voltak szerez hetők, csak 16 érte volt valóban meg a száz évet. Föltehető tehát, hogy 1886ban Francziaország területén mindössze vagy 2 5 ember volt 100 éven felül eső korban, a mi kevesebb mint az összes népesség egy milliomod része. Ha a százévesek száma komoly sta tisztika szerkesztésére fölötte kicsiny is, arra mégis elégséges, hogy vele bizo nyos igazságokra fényt deríthessünk.

583

Ha végig futjuk a százévesek élettörténetét, avagy esetleg szerencsés vé letlenből mimagunknak nyilik alkal munk egyiket-másikat közülök meg figyelhetni, meglepetve látjuk, hogy ész beli tehetségűk mind halálig megmarad. Csupán az emlékező tehetségök gyen gül az élet végső határai körül. Arczképeiken az energia és a vonások ele vensége hiányát vesszük észre. Arczuk leggyakrabban kerekded, kissé kövér, bizonyos édeskés megelégedett nyuga lom kifejezésével; nyoma sincs, hogy ott valaha tüzes ifjú elme székelt, a mely az élet erőit fölemészté. Az ilyen öregek megszokott panasza a látás meg fogyatkozása, súlyos terhök gyakran a vakság maga. Rendszerint egész életökben sohasem voltak betegek, jól érzik magukat mindvégig és hirtelen halállal múlnak ki a világból.A természet e kegyeltjeivel gyakran igen mostohán bánt el. Sok közöttük a nyomorék, a hibás avagy szokatlan növésű. Említsünk meg egynehány esetet. O w e n C a r o l l a n , irlandi föld míves (szül. 1637, f 1764) 127 évet élt. Mindkét kezén és lábán 6 ujja volt. E l s p e t h W a l s o n , 115 éves korában halt meg Skócziában, 2 láb és 3 hüvelyk magas, tehát törpe volt. Egy másik irlandi földmíves, J ac o b D o n a l d , a ki 120 éves korában húnyt el. 7 láb és 2 hüvelyk magas, tehát óriás volt. Jean M a u l m y , Bretonnayből ( f 1757 deczember 2 i-ikén), ugyancsak 120 évet ért. Nyaka oly rövid volt és vállai oly bizarr alakulásúak, hogy, há tulról tekintve, csaknem lehetetlen volt a fejét látni. Egy alemboni (Picardia) cseléd, N i c o l i n e Ma r c , 110 éves volt a mikor meghalt. Jobb felső végtagja sat nyán maradt, ő maga púpos volt. Könnyű volna még több oly külön féle testi hibájú emberről megemlékez nünk, a kik mindamellett igen tetemes kort értek. A hosszú életre való hajlandóság te hát nem függ a test külsőleg hibátlan


58 4

A Z É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

alkotásától. Egy számos testi idomtalansággal fejlődött emberben minden fo gyatkozása mellett is oly nagy lehet az ellenálló erő, hogy nemcsak tisztes, de kivétel számba menő kort érhet el. Általános az a hiedelem, hogy csak a legnagyobb mértékletességgel remél heti az ember századik évét megélni. Vájjon mit szól ehhez a tapasztalatok nyitott könyve, a statisztika? Hát bi zony igen világosan mondja meg, hogy kicsapongó, rendetlen élet, főkép a ré szegeskedés jelentékenyen rövidíti az élet tartósságát. N e i s s o n 6 m szesz ivóról gyűjtött adatokat 16— 90 évesig és halálozási százalékukat átlag háromszorta nagyobbnak találta mint Angol ország egyéb, normális viszonyok közt élő lakosságáét. Iszákosak és nem-iszá kosak életének a valószínű tartóssága következő volt: Sze szívók

Egyéb lakosság

20 éveseké 442 I 5'5 30 » 13*8 364 11*6 28*7 40 » io*8 2 1*2 50 > 14*2 8-9 60 » Ez eredményeket több oldalról megerősítik. Vájjon tartózkodnunk kell-e azért teljesen a bor- és sörivástól, azon a czímen, hogy hisz tulajdonkép mérgek . . .? E kérdésre az a feleletünk, hogy a mi igen kis mennyiségben szinte nélkü lözhetetlen az életre, ugyanaz hatalmas méreggé lehet, ha mértéktelenül hasz nálva könnyelműen visszaélünk vele. Kétségtelen, hogy a statisztikus em lítette egyének a legnagyobb kicsapon gásokat vitték véghez a szeszes italok élvezésében, csak ennyiben kell tehát őket óvaintő példákul tekintenünk. Bor és sör könnyű hipnózist okoz, nem ár talmas, ha mértékletesen élünk vele. Megerősít e hiszemben száz éves embe rek életmódjának a tanulmányozása. Okkal-móddal nagy részök ivott sört, bort. Egyesek át is hágták a szeszes ita lok használásában a helyes mértéket s mégis nagy kort értek szervezetök rend

kivüli szívóssága révén. Nem érdektelen tán, ha egynehány esetet elmondunk, ámbátor ezek kivételek, elpusztíthatatlan organizmusok bámulatra keltő példái. A n n i b a l C a m o u x , Nice-ben született 1638-ban, meghalt Marseilleben 122 éves korában; sok bort ivott meg életében. G e o r g e s K i r t o n mint 125 éves ember halt meg 1764 júliusában Oxnophollban (Yorkshire); szintén nem volt a mértékletesség minta képe. J o h a n n a O b s t , 16 70-ben született, meghalt 1825-ben Sziléziában 155 éves korában; minden áldott nap két üveg pálinkát ivott meg. P h il i p p e L a r r o q u e , mészáros, meg halt 102 éves korában Trie-ben (Gascogne), hetenként kétszer puszta szokás ból leitta magát. P o l i t i m a n , sebészorvos Vaudemontban, 140-ik évében szenderült jobb létre. Életirója szerint azért ért el ily kort, mert napi munkája után mindig orvossággal é lt: 25 éves kora óta min den este jókedvűen feküdt le. Körülbelül ugyanezt olvassuk egy másik, E s p a g n o nevű sebészről, a ki Commingesben lakott a Garonne mellett, a hol 112 éves korában húnyt el. Végül egy B r o w n nevű izlandi földmíves történetét idézzük, a k i 120 évet ért és földi pályafutásában jól rá szolgált a következő epitáfiumra: »E kő alatt fekszik B r o w n , a ki nem köszönheti egyébnek, hogy 120 évig élt, csak az erős bornak; mindig részeg volt és ebben az állapotában oly iszonyú, hogy a halál maga is félt tőle. Egy szép napon, szokása ellenére kissé csendesebb volt, a halál összeszedte a merszét, megtámadta és diadalmat ült a páratlan bolondon.« Kétségtelen, hogy ez egyének még tovább élnek vala, ha nem részegesek. Másrészről azonban újra hangsúlyoz zuk, hogy bornak, sörnek mérsékelt él vezése egyátalán nem életrövidítő, sőt a megfelelő szoros korlátok közt sokszor javallott is. Alkaloidot tartalmazó aro más italok ugyanolyan megfontolás alá esnek, mint az alkoholtartalmúak. Két


csésze jó kávé oly nagy mennyiségű coffeint tartalmaz, a minőt egy-egy dó zisban az orvosok sem léphetnek túl,* azaz körülbelül Ve grammot. Beszélik, hogy egy E l i s a b e t h D u r i e u x nevű nő (Villerand, Savója), a kinek 114 éves korából a képe is fennmaradt, úgyszólván kávén élt. Mint egy 40 csészét ivott meg naponként. A marseillei postaigazgató, M a g o l , közlése szerint, a ki ezt a különös aszszonyt ismerte, a kávéfőzője mindig a tűzön állott. Olyan fekete és annyi ká vét fogyasztott el, hogy a legigazibb török sem bírt volna vele megmérkőzni. Más százesztendősökről meg azt ol vassuk, hogy a kávét minden betegségökben gyógyszerül alkalmazták. Azon foglalkozások közé, a melyek kétségtelenül rövidítik az életet, pár excellence a bányamunkát sorozhatjuk. Kivétel természetesen itt is elég akad. Skócziában 1768-ban találkozott pl. egy munkás, a ki 80 éve dolgozott Darkeith szénaknáiban és immár a 133-ik évet élte. Igen nevezetes tény, hogy csak egyetlenegy dohányost találunk a százesztendős emberek összeszedegetett laj stromában ; a neve F a w r o t ; 104 évet ért. Hangsúlyoznunk kell, hogy az imént elősorolt túlhajtásokon kivül egyebeket nem is lelünk százévesek életében. Ha férfiak, rendesen nősek, özvegységre jut ván, rendszerint csakhamar újra háza sodnak és bizonyára gyakran nem csupa formaságból. Az elősorolt tények eléggé igazolják, hogy még az egészségre káros körülmé nyek között is jelentékeny kort érhet el egyik-másik ember. A hosszúéletűség fő föltétele tehát minden egyes ily nagyidős egyén teste szervezetében rejlik, a rátermettségben, mint ilyen tehát azon sajátságok egyikét teszi, a melyek örök lés útján származnak át a közvetetlen vagy közvetett elődökről. A leggyakrabban előforduló tények nek, a melyekkel százesztendős emberek

585

megfigyelése közben találkozunk, egyike az, hogy családjuk több tagja él hosszú életet. Ha meggondoljuk, hogy míg egy vagy több millió egyénből álló lakosság közt is csak egynehány százesztendőst lelünk, addig a százévesek rokonságá ban számos igen nagy korú egyént lehet kinyomozni: nyilvánvaló tehát az átöröklés hatása. Mindamellett nem kevésbbé igaz bizonyos külső körülmények jelentékeny életkurtító hatása. E körülményeket kell lehetőleg kerülnünk, a mi gyakran nem jár nehézséggel, vagy legalább kár tékony hatásukat kell csokkentenünk. íme a makrobiózis első és legfonto sabb törekvése: eltávolítani, avagy gyön gíteni a betegségek okait. Mik ezek az okok ? Igen gyakran fertőzés. K i r c h e r és L i n n é korában rájöttek már és a mikroszkópi vizsgá latok csak megerősítették azt a föl tevést, hogy a fertőzés parányi állati vagy növényi organizmusok közben járásával történik, a melyek a testünkbe behatolva, ott tanyát ütnek, szerfölött elszaporodnak és akár erőművileg sok szor valóban óriási tömegük útján, akár a tőlük termelt mérges anyagok közrejátszásával veszedelembe döntik az egészséget. E paraziták légártalmasabbjai bizo nyos alsórendű gombák. Hosszas pálczácska alakúak, a nevök baczillus vagy baktérium. Alapjokban véve igen kis magnélküli hengeres sejtek, a melyek mikroszkóppal is csak azóta váltak megláthatókká, a mióta rájöttek a föstésök módjára. Sokkal kisebbek, mint a tes tünket összetevő sejtek legnagyobb ré sze ; gyakran egész kolóniájokat lehet egyetlen egy emberi sejtbe beléfészkelődve látni. Mivel e mikróbáknak rendesen sok fajtája él együtt, sajátságaik megfigyelése csak úgy vált lehetővé, hogy a külön böző fajokat egymástól elszigetelték, íme egynehány szóban az elbánás módja, * Sőt a miliőt a magyar gyógyszer a melyet e czélra alkalmaznak. Mond könyv »pro dosi« meg sem enged. juk, hogy 1 köbcm. folyadék 1000 F ord.


536

AZ É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

baktériumot tartalmaz; ha felhígítom io o o köbcm.-re, akkor a folyadékban köbcentiméterenként már csak egy-egy baktérium leend. Valamely alkalmas baktériummentes tenyésztő anyagba te hát e folyadékból egy cseppet téve na gyon is valószínű, hogy csak egyetlen egy ily mikroorganizmust keverek belé, a mely ott kedvező viszonyok között gyorsan szaporodik. Ha azonban esetleg mégis két vagy több baktérium, és épen különfélék, kerültek volna a tenyésztő anyagba, úgy hogy az ellenőrző mikroszkópi vizsgálat azt mutatná, hogy még mindig különböző fajták vannak az új tenyészetben, újra kezdjük az el bánást és folytatjuk mindaddig, a míg végre millió és millió mikróbát kapunk, a mely mindmegannyi ugyanahhoz a fajhoz tartozik. Ha azt akarjuk azután megtudni, hogy a kérdéses baczillus oka-e valamely betegségnek, pl. a lépfenének, csak valami egészséges állatot kell a »kulturá« egy cseppjével be oltanunk és figyelemmel kísérnünk. Ha megbetegszik az állat lépfenében, mi közben a mikróbák vérében és szervei ben sok-sok ezrével kifejlődnek, a baczil lus tényleg kórokozó, még pedig lépfenét okozó mikróba, lépfenebaczillus volt. Hasonló kísérletek azt mutatták, hogy az eddigelé mindenféle más okból (meghűlés, erőművi sértés [trauma], ned vek bomlása, stb.) származtatott beteg ségek nagy része valósággal mikróbáktól származik. A betegségeknek ehhez az osztályá hoz tartozik egy csapat gyuladásos baj (tüdők, mellhártya, hashártya, agy velő gyuladása), a tetanusz, tífusz, kolera, lépfene, genyedések stb. Jóllehet nem minden betegség oko zói paraziták, mégis hangsúlyozható, hogy az ő számtalan sokaságú seregük az, a mely a legtöbb veszélyt hozza az ember életére. A testbe jutásuk legközönségeseb ben az ivóvíz és ételek útján történik. Ha ezek gyanúsak, tovább kell őket főznünk, illetve sütnünk, szóval á meleg hatásának jól kitennünk. Megjegyzendő

azonban, hogy a baktériumok úgyneve zett spóra-alakja száraz állapotban nagy meleget is húzamos ideig eltűr a nélkül, hogy baja esnék Nedves melegben azonban, pl. áramló vízgőzben, rövid idő alatt ezek is bizton elpusztulnak. Bizonyos alsórendű lények, a me lyek az élő organizmusban vagy egyes táplálékokban élnek (hurka, sajt stb.), mérges anyagokat úgynevezett ptomai nokat* termelnek, a melyeket főzés sem pusztít el. E mérgező testeket a nem friss, bomló élelmi szerek, poshadt álló vizek ben élő állatok húsa, még ha rögtön használjuk is, tartalmazhatják. Meg kell továbbá említenünk, hogy a betegségokozó (pathogén) mikróbák közül kedvező körülmények között sok hosszabb-rövidebb ideig a testen kivül is meg tud élni, lesvén az alkalmat, a mi kor a testbe ismét beléférkőzhessék. így pl. a kolera mikróbája a mi égaljunkon több hónapig eléldegél mesterséges te nyésztő talajon, sőt alkalmas helyen a szabad természetben is. A következő példa igazolja, mennyi ideig megmaradhat a legveszedelmesebb betegségek mikróbája az emberi testen kivül teljes ható tehetségében. Chelwoodban, Somerset grófságban, 1752 szeptember 30-ikán a sírásó egy 30 évvel azelőtt himlőben elhalt ember sírját nyitotta fel. A tölgyfakoporsó jó karban volt m ég; egy fejszecsapás meg nyitotta a födelét. E pillanatban oly rémséges szag keletkezett, mint a minőre a sírásó sem emlékezett. A jelenet tanúi, számszerint tizennégy ember, egynehány nap múlva megkapták a himlőt & a betegség az egész környéken elterjedt. Járványok idejében nem lehet eléggé szigorú a fertőtlenítés, mert előre még nem határozható az idő, a melybe beté tetik, míg a mikróbák ismét rendre el pusztulnak. A fertőzés ellen irányuló védekező módoknak egyike az újabban oly sokat * V. ö. Term. tud. Közi. 264. fiiz. 393 - 1*


tanulmányozott preventív beoltás (inoculatio). Ha ennek szerepét meg akarjuk ér teni, vegyük fontolóra, hogy bizonyos betegségek egyszeri kiállása csökkenti, sőt teljesen el is enyésztetheti a fogé konyságunkat ama betegség iránt, má sok ismét, ha átszenvedjük, növelik a hajlandóságunkat A kinek tüdőgyuladása, váltóláza, reumája, hurutos bajai stb. voltak, utóbb kevesebb ellenállást tanúsít e bántalmakkal szemben. Bizo nyos mikróbás betegségek ellenben, mint a minő a himlő, a skarlát stb. csak nem teljes mentességet, immunitást ad nak az egyénnek önmaguk ellenében. A tünemények e két tábora mutatja, hogy sok betegség oly változásokat okoz áz organizmusban, a melyek nem egyhamar mulók. Azok a baktériumok, a melyektől az embernek tartania kell, külső körül mények iránt rendkívül érzékenyek. Az organizmus folyékony anyagainak össze tételében végbemenő oly csekély válto zás, a melyet mi mérni nem is bírunk, elegendő az ő fejlődésök lehetetlenné tételére, vagy ellenkező esetben, fejlődé sök előmozdítására. Azok a baczillusok, a melyek az egerek genyvérűségét okozzák, igen rövid időn megölik a házi egeret, de hatástalanok a mezei egerekre A takny osság baczillusa ép ellenkezőlég tönkreteszi a mezei egeret és megkíméli a házi egeret. Ugyanez a baczillus igen veszedelmes a lóra, szamárra és tengeri malaczra, de csaknem teljesen ártalmat lan a szarvasmarhára és a disznóra nézve. Az, a mely az emberen tüdőgyuladást okoz, nem árt a házi nyúlnak, kevéssé hat a tengeri malaczra, szerfölött vészthozó azonban az egerekre. A szent Antal tüze (orbáncz) baczillusa vesze delmes ellensége a nyúlnak, az egerek pe dig csaknem teljes immunisak vele szem ben. Honnan van e különbség ? Bizo nyára úgy magyarázandó, hogy az immu nis állatok testében nincsenek meg ama mikroorganizmusok tenyészésére a ked vező föltételek. Ily4 kedvezőtlenekké

587

utólag is átalakulhatnak a viszonyok egyes betegségek mikróbáira nézve a baj kiállása következményekép. A betegség tehát az organizmusban tartós változást hagy hátra. Mivel pedig különösen egyes baktériumok szerfelett érzékenyek a közeg változásai iránt, a melyben élnek, könnyű megérteni, hogy az oltás (a betegség igen enyhe átszenvedése) csökkentheti, avagy föl emelheti az egyén fogékonyságát, vagy érintetlenül is hagyhatja a kérdéses baj jal szemben. A beoltás útján szerezhető immuni tás közelebbi okául akár az tekinthető, hogy organizmusunk bizonyos mérges anyagokhoz elvégre is hozzá bír szokni, akár hogy a mikróbák elfogyasztottak a testben első inváziójuk idején egy bizo nyos anyagot, a mely nekik táplálékul szolgált és a mely újra csak igen las san képződhetik. A fogékonyság növekvését egyes betegségek iránt ugyané baj kiállása után könnyebb megmagyarázni. Az or ganizmus ugyanis, ha veszteség éri, általában hajlandó pótlásul nagyobb mennyiségű anyagot termelni. Ennél fogva az a mikróba, a melynek bizonyos tápláló anyagra van szüksége, csak még könnyebben élhet meg, még élénkebben szaporodhatik, mint annakelőtte. Mindebből az következik, hogy az oltás nem lehet minden betegséggel szemben egyaránt jó eredményű, egyes bajokban nem válik be óvóintézkedés nek a baktériumok támadása ellen, sőt ellenkezőleg, csak növelné a hajlamos ságot. Azt is megmagyarázhatjuk, miként lehetnek a meghűlésokozta betegségek mindamellett mikróbás eredetűek. Az emberi test lehűlésének sarkalatos kö vetkezménye a sejtek »életerejének « csökkenésé, karöltve a hőmérséklet le szállásával ; az organizmus e miatt ilyen kor kisebb ellenállást fejt ki a mikróbákkal szemben. Azonkivül be van bi zonyítva, hogy a hőmérséklet csökke nése nemcsak a vér elosztását módo sítja a testben, de némiképen chemiai-


588

A Z É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

lag is megváltoztatja. E változás bizo nyos mikróbákra kedvező, másokra ellenben káros lehet. Ebből magyaráz ható bizonyos meghűléses bajok meg jelenésének tényleges összefüggése a szervezet megelőző kisebb-nagyobb le hűlésével. A beteges állapotnak azonban nem a meghűlés a direkt o k a ; ez csak előmozdítja az organizmus fogékony ságát az ellentállás csökkentése útján. így fogható csak fel, miért oly rit kák a meghűléses betegségek tengermelléki és hegyes vidékeken. Itt ugyanis az atmoszféra alig, vagy helyenként ta lán épen nem tartalmaz baktériumokat. Nagyon könnyen meglehet, hogy az a gyógyító hatás, a mit egy-egy alpesi vagy tengermelléki tartózkodásnak tu lajdonítunk, csak onnan van, hogy a szervezet egy időre fegyverszünetet ka pott láthatatlan ellenségeivel vívott szünetlen harczában. Hogy a levegő baktériumtartalma hatással van a halálozásra, immár kétség telen. R o s s i a département de l’Ain-t vidékei szerint 4 zónára osztotta és azt találta, hogy ott az 1802— 1804-iki statisztikák szerint az egyes zónákban a következő volt a halálozás aránya: Hegyes vidékeken 38 lakosra esett egy haláleset; folyók mentén 27-re; megművelt földterületen 25-re; mocsa ras vidéken 21 lakosra esett egy haláleset. A halandóságnak a helyi állapotok hoz alkalmazkodó változása, miként lát juk, szembetünőleg nagy. R e i n h a r d észleletei Lausitzot illetőleg azt tanúsították, hogy alacsony fekvésű és nedves helyek, mocsaras vidékek lakóinak minden korban keve sebb kilátásuk van az életre, mint emel kedett helyek lakosságának. A lakóhely és a foglalkozás kedve zőtlen megválasztása tehát leginkább ki tesz a baktériumok támadásának. Mikor azt halljuk, hogy minden fog lalkozás között az orvosi működés jár a legrövidebb életkorral, egy perczig sem habozunk kimondani, hogy e jelen ség egyik oka a gyakori fertőzésben, a baktériumok részéről az orvost más

nál jobban fenyegető veszélyben van. Akkor, a midőn pályát választunk, dön tünk tulajdonkép a legfontosabb tényező fölött, a mely az élet hosszúsága titkát kezei közt tartja. Nem terjeszkedhetünk itt ki a bak tériumok elleni védekezés egyéb mód jaira, csupán azt a sokszor emlegetett elvet hangsúlyozzuk mi i s : kerüljünk mindent, a mi árthat, és tartsunk valamennyi tevékenységünkben szigorú mértéket. Mivel szerveink tunyaságra kárhoz tatva, elsatnyulnak, szervezetünk minden részecskéjének munkássága az egészség első föltétele. Másrészről azonban túlsá gos használat, gyakori kifárasztás ugyan oly veszedelmes. Mindenekfölött áll pe dig ez szervezetünk legfelsőbbrangú ré szére, az agyvelőre nézve. O l d e n d o r f f statisztikája szerint 1871-ben Bajorországban a 10,000 egyén között található tébolyodottak a következőkép oszlottak m eg: 14 esett a felsőbb műveltségű osz tályokra ; 8 esett kereskedőkre és iparosokra; 7 esett földmívesekre. A tanultabb osztályokban kétszer annyi az elmebajos, mint a parasztság között. Nekünk is meg kell tehát szívlel nünk P l u t a r c h o s mondását: »mérsékelt munka táplálja az elmét, túlhajtott szellemi foglalkozás megöli«. Igaz, hogy napjainkban bajos az ifjú ságot némi szellemi fáradságtól megkim élni; szükséges azonban, és ez meg is valósítható, hogy a munka egy bizo nyos ideje után az agyvelőnek pihenést engedjünk, hogy erőit ismét teljesen helyrehozhassa. A szellem higienéje az, a mely mind hangosabban követel alkalmazást, tekin tetbe vételt saját fajunk érdekében, s a mely hovatovább a tudomány legelső korifeusait fogja magáért sorompók elé szólítani. (Revue Scientifique, XLV., 14. szám.) K özli I I fj . K uthy D ezső .

A z é le t m eg h o ssza b b ítá sa

Recommend Documents