A XI. Bugaci Lelkigyakorlatos Tábor Szenvedés, halál, túlvilág
Beszámoló cikk a táborról – Dr. Finta József Hogyan éljünk a földön az örök élet fényében? - Dr. Finta József előadása
A 2002-es évi XI. Bugaci Lelkigyakorlatos Tábor Fokozatosan anyagiasodó társadalmunkban a megkeresztelt emberek nagyobb része is egyre inkább úgy él, mintha csak ez a világ létezne: mintha a földi élet megadhatna mindent, ami a kényelmünkhöz, megelégedettségünkhöz, sőt a boldogságunkhoz szükséges. Noha “elméletben” tudjuk, hogy a halál bármikor véget vethet egyik pillanatról a másikra minden törekvésünknek, eredményünknek és sikerünknek, noha “elméletben” hisszük, hogy a végleges otthonunk Isten Országában vár ránk, mégsem határozza meg igazán ez a tudat és ez a hit a hétköznapi életünket, döntéseinket és cselekedeteinket. Ugyanakkor a többségnek a földi élet vége és a “túlvilág” iránt megmutatkozó látszólagos érdektelensége ellenére mégis sokakat foglalkoztat ez a témakör. Divatosak lettek a jóslás különféle módjai, az okkult praktikák, szellemidézések, az ezoterikus elképzelések, a keleti vallások reinkarnációs tanai stb. Vagyis azok, akik mégiscsak érdeklodnek a halál és a túlvilág kérdései iránt, gyakran nem a bibliai alapokon álló keresztény tanításban keresik a válaszokat. Még azokra is igaz ez, akik a keresztény nevet viselik, sőt annak is tartják magukat. Ezek az okok vezették a tizenegyedik alkalommal megrendezett Bugaci Ifjúsági Lelkigyakorlatos Tábor szervezőit, vezetőit, hogy az egyhetes tábor alaptémájaként a szenvedés, a halál, az üdvösség és kárhozat keresztény értelmezését jelöljék meg. 2002. augusztus 4-e és 11-e között kilenc előadást hallgathatott meg a mintegy 130 résztvevő fiatal a témában szakavatott teológusoktól, lelkipásztoroktól. Az előadók sorában volt pl. Kerényi Lajos piarista atya, Dr. Kránitz Mihály és Gál Péter teológiai tanárok, s persze a tábor vezetője, Dr. Finta József ifjúsági lelkipásztor és morálteológus. Az előadásokat élénk érdeklodést mutató csoportbeszélgetések követték. A mindennapi szentmise, a reggeli és esti imádságok, az éjszakai szentségimádás mind-mind abban segítette a lányokat és fiúkat, hogy kivonulva kissé ebből a materializálódó, Istentől egyre inkább eltávolodó világból, tekintetüket és szívüket az egyetlen igazán lényegesre fordítsák. Természetesen a lelki programok mellett helyet kaptak a tábor napirendjében a közösségépítő, felszabadító jelleg tevékenységek: a közös játék, éneklés, az éjszakai túra, a vidám előadások, a sport és a tánc is. A résztvevők mintegy harminc helyről sereglettek össze a sokuk számára már jól ismert, megszokott és megszeretett helyre, a Bugac közelében fekvő, csendes, elhagyatott Hittanyára. Voltak persze újak is szép számmal. A legtöbben a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye területéről jöttek, de akadtak máshonnan érkezok is. Az viszont biztos, hogy szinte mindannyian lelkileg feltöltődve, szép élményekkel megrakodva, s épp ezért nehéz szívvel indultak útnak hazafelé. A vigasztaló csak az lehetett számukra, hogy Bugaci Lelkigyakorlatos Tábor “lesz jövőre is”! Jövőre, vagyis már az idén! Hiszen mikor ezeket az emlékező sorokat írom, már 2003-ban járunk. Az idei, immár tizenkettedik tábor augusztus 3-tól 10-ig
zajlik majd a szokott helyen, a Hittanyán. Témája néhány szóban összefoglalva: “Tömeg, társadalom, közösség”. A tervezésbe és a szervezésbe már belefogtunk táborvezető társammal, Kapus Krisztiánnal és a segítő “Kisebb Testvérek”-kel. Szeretettel várjuk ebben az évben is az érdeklodo, lelkileg felfrissülni, új barátokat szerezni vagy a régiekkel találkozni kívánó fiatalokat. Jelentkezni a következő címeken lehet: Dr. Finta József táborvezető: Kalocsa - 6300, Dózsa Gy. u. 62. Kapus Krisztián táborszervező: Kiskunfélegyháza - 6100, Hunyadi u. 35. Giuseppe
Hogyan éljünk a Földön az örök élet fényében 1. Az ember a mennyország állampolgára - Az a másik élet az igazi élet! A keresztény ember akkor él igazán keresztény életet, ha az pusztán földi szempontból értelmezhetetlen, érthetetlen. (Nem ellentmondásos, de a pusztán földi értékek szempontjából nem magyarázható.) Az örök életre készülő ember életének el kell ütnie a “csak a Földre berendezkedők” életétol. - Miért? Valamiféle külön kívánalom ez tőlük? Csak nekik szóló plussz feladat? Nem. Maga az emberi természet hordozza magában az örök életre irányulást, csak ezt ma sokan nem tudatosítják s ennek ellentmondóan élnek. - “Ez a világ siralomvölgy - bezzeg a másik élet!” Ne gúnyolódjunk ezzel a kijelentéssel! Sok igazság van benne, hosszú ezredévek emberi tapasztalata. Hiába próbálkozunk megszüntetni a világ “siralomvölgy” mivoltát, ez soha nem sikerül teljes egészében. (Persze fáradoznunk kell rajta!). Ugyanakkor a kijelentés második feléről, a “másik életrol” elfeledkezünk. Ennyiben a mai ember jóval “reménytelenebb”, mint a középkor embere, aki a korábbi kijelentést tette. - Az ember vágyai törekvései nagyobbra, többre irányulnak, mint amit ez a világ adni tud. “Az állat e világ állampolgára! Az ember a mennyország állampolgára.” - Vágyainkra, emberi természetünk leküzdhetetlen irányultságára Isten választ ad a kinyilatkoztatásban. Krisztus sokszor beszél égi otthonunkról, amit nekünk készít, a meghívásról, amit az Atyától kapunk, s arról is, hogy hogyan nyerhetjük el ezt az országot. Feltámadásával igazolja is az örök élet valóságát. Isten gyermekeinek örök élete a miénk! - Aki megfeledkezik az örök életre, Isten Országába szóló meghívásáról, vagyis “ember-alatti” szintre süllyed, az ember-alatti szintre süllyeszti, ilyen szinten használja az evilági értékeket is, ezzel elidegenítve őket eredeti, Istentől kapott
céljuktól. Ami még rosszabb: ember-alatti szintre süllyesztené a többi embert is, ahelyett, hogy a sajátjával együtt az ő örök életükön is munkálkodna. Aki így él, az végül teljesen elveszíti ezeket a földi értékeket és az emberi kapcsolatokat is. Az elmúlásban, a halálban minden elmúlik, amit az az érték vagy a másik ember adhatott neki, hiszen csak a mulandót kereste benne és “használta (ki)” belőle. 2. A jelen fontossága “Élj a jelenben!” “Carpe diem!” Teljesen helyes kijelentések, de totálisan félreértve használjuk sokszor őket. Fontosságot tulajdonítani jelen életünk eseményeinek, a jelen pillanatnak, de nem (pusztán) a jelen pillanat szempontjából, hanem az örök élet szempontjából. A jelen pillanatban tudok munkálkodni üdvösségemen (és másokén), tudom keresni az Istent. - “Most vagyok fiatal!” Élvezzem ki az életet, vagy építsem, gazdagítsam magam sok jó kibontakoztatásával? “Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld!” A kettő nem feltétlenül mond ellent egymásnak. Más “fogyasztani” valamit és később sok esetben megcsömörleni tőle, és ismét más “élvezni” valamit, örülni neki. Isten a földi élet értékeit adta nekünk eszközül, hogy örök életünkön munkálkodjunk velük! - Az ember uralkodjék az élvezetek fölött, és ne ez élvezetek őfölötte! Maradjon szabad tőlük! (nem mentes!) Rendeltetésüknek megfelelően éljünk a világ javaival, figyelembe véve a mértékletesség erényét is! Barsi Balázs: ha az élvezet önmagába fordul, önzo, akkor orgiává lesz és csömör követi. Ha szeretetben megosztott élvezetként éljük meg, örömet okoz és megújult életerot ad. 3. Miben legyen tehát más a mennyországba készülő ember földi élete? - “Kincsek a Földön, kincsek a mennyben.” “Ahol a kincsed, ott a szíved.” “Szívetek hozzá ne tapadjon!” - Az anyagi dolgok helyükön való értékelése - értékrend. Ne rántson minket magával ez a múlandó világ! Tudni nemet mondani a fogyasztói mentalitásra! A lelki, a személyes értékek mindig legyenek fontosabbak! - Elfogadni a szenvedést és a halált, mint véges, nem örök érvényű dolgokat! A feltámadás végső győzelmében hiszünk. Reménykedünk, nem esünk kétségbe a szenvedésben és a halálban sem. - A földi életet várakozásként, a nagy találkozásra való előkészületként éljük meg! (Jézus példabeszédei.) Nem “ahogy esik, úgy puffan” élet, hanem a számonkérés tudatában élni. Ez a számonkérés szeretetből történik. Valaki valamit rám bízott (önmagamat és másokat). Valaki számít rám, valamit vár tőlem. Van megvalósítandó értelme az életemnek! (Virrasztó szolga, talentumok, fügefa a szőlőben stb.). Mindez az erkölcsi magatartásban, az evangélium erkölcsi elveinek követésében valósul meg elsősorban. (Az utolsó ítélet példabeszéde.)
- A beteljesedés azonban nem csak az én művem. Nem a Földön van Isten Országa. El kell fogadnunk magunk és mások tökéletlenségeit, mint nem örök érvényu és megváltoztathatatlan dolgokat. Itt a Földön végérvényesen is el lehet rontani dolgokat, de a világ végével elmúlik, ami nem tökéletes (Szeretethimnusz). “Isten nem a célbaérést várja tőlem, pusztán útközben akar találni, amikor eljön.” Krisztus teljesíti be az életünket. - Az Isten Országára való készület nem egyforma minden ember életében. Van, aki a földi értékeket jobban felhasználja eszközként az üdvösség keresésében, de olyan is van, aki inkább elszakad tőlük nagyobbrészt. A szerzetesi, papi hivatás, az evangéliumi tanácsok követése.
