XIII. ÉVFOLYAM · 69. SZÁM · 2011. NOVEMBER 1. · INGYENES PÉLDÁNY · KÜLÖNKIADÁS
www.lsv.rs
A VAJDASÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA LIGA KÉT ÉVTIZEDE KÜZD AZ ERŐSZAK MINDEN FORMÁJA ELLEN
A VSZL 20 ÉVES HARCA A HÁBORÚ, AZ ERŐSZAK ÉS A FASIZMUS ELLEN
Nem engedjük, hogy megosszanak bennünket, nem költözünk el
Stop a fasizmusnak!
Vajdaság a hazám!
2
SZABAD VAJDASÁG
1991. ÚJVIDÉK: A háborúellenes megmozdulások kezdete
1991. Szerző: Nenad Čanak A JSZSZK területén történt háborúk kezdetének még 1990 augusztusát számítom, az első barikádokkal Knin városa körül, amikor a Jugoszláv Néphadsereg MIG típusú repülőgépei megakadályozták a horvát rendőrség egységeinek utánpótlását, helikoptereiket leszállásra kényszerítették. Akkoriban már világos volt, hogy a hivatalos Zágráb és a szövetségi hatalom konfrontálódása elkerülhetetlen. Mégis, az emberek bíztak abban, hogy mindez rendeződik és nem lesz nagyobb krízis, háború meg végképp nem. De azután baljósló ágyúdörgés hallatszott Vukovár felől. Onnan csak mendemondák érkeztek, igazi hírek nem. Rendszámtábla nélküli terepjárók kezdtek éjjel Újvidéken cirkálni, sortüzet lőve a levegőbe. Terjedt a félelem légköre, az aggodalomé, információk nélkül, mind nagyobb és nagyobb nyomást gyakoroltak az emberekre, hogy vállalják hazafiságukat, az állami média egyre inkább olyan frázisokat használtak, amelyeket csak háborúban szokás... Akkor jöttünk rá, hogy a háború valós, amikor az első tartalékos katonák elkezdtek hazatérni, valamikor 1991 szeptemberében. Ekkor kezdtük szervezni a háborúellenes tüntetéseket a Vajdasági Végrehajtó Tanács épülete előtt. Néhány napig tartottak és egybeestek a Vajdasági Újságírók Független Szövetségének „Ablak” elnevezésű akciójával, ahol élőben közvetítették azokat a híreket, amelyeket senki sem akart beengedni a médiába, vagy
nem mertek megjelentetni. Az első utcai tüntetések 1991 szeptember 18-ától 23-áig tartottak, amikor engem és Vlada Kranjčevićet letartóztattak és tudatták velünk, hogy abban az esetben, ha nem vetünk véget sürgősen a tüntetéseknek, incidenseket fognak előidézni, amelyeknek lesznek sérültjei. Mi ezt nem akartuk. Véget vetettünk a tüntetéseknek gondolva, hogy a hat napos szimbolikus lázadásunknak volt valami hatása. De a mozgósítások folytatódtak, mind több és több ember menekült el Vajdaságból. Egyes adatok szerint 1992 március elsejéig összesen 106. 824 tartalékos katonát mozgósítottak és vittek el a szlavóniai harctérre. Paradox módon a háború kezdetekor a mozgósításokra Vajdaságban 95-96 százalékban jelentkeztek az emberek, pedig ezen a területen voltak a legtömegesebb és a legszervezettebb háborúellenes tüntetések. 1991 november 5-én Zentán kétnapos háborúellenes tüntetést szerveztek, amely következményeként a községi vezetést leváltották és a képviselő- testület határozatot hozott, hogy Zenta község területén írjanak ki referendumot a háborúban való részvétel támogatásáról. Ez ma már naivnak tűnhet, de ez volt Milošević uralma alatt az első eset, hogy egy intézmény – ebben az esetben képviselő-testület – homlok egyenest ellenkező véleményen legyen a központi vezetéssel és a központi állami szervekkel. folytatás a 4. oldalon
Tüntetések a Vajdasági Képviselőház előtt ÚJVIDÉK – A háborús pusztítások és a tömeges mozgósítások az 1991-es év második felében arra kényszerítették a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, hogy a háborúellenes eszmét és az elharapódzott esztelenség elleni harcot Újvidék utcáira is átvigye és megossza azt Vajdaság polgáraival. 1991 szeptember 18-ától 23-áig a Liga megszervezte az első több napos háborúellenes tüntetéseit a Vajdasági Végrehajtó Tanács és a Vajdasági Képviselőház épületei között, amelyet Nenad Čanak, a liga elnöke vezetett. - Követeltük, hogy a mozgósítások azonnal fejeződjenek be. Az első nap mintegy tízen voltunk, de napról napra egyre többen. Néhány napon belül a Vajdasági Képviselőház előtt több mint ezer ember gyűlt össze – meséli Vladimir Kranjčević a Szabad Vajdaságnak, aki a VSZL egyik alapítója és az első években a párt minden egyes nagyobb megmozdulásának résztvevője. Évek óta ugyanazon az úton Kranjčević emlékszik, hogy ezek után szálka lettek a hatalom szemében, mert rájöttek, hogy ez az eszme mind inkább elterjed. Akkor kezdődtek a gondok is.
- A rendőrség előállította Nenadot, és meg voltak győződve arról, hogy ezzel pontot tesznek a tüntetésekre. Én viszont továbbra is vezettem a gyülekezéseket és kiharcoltuk, hogy tárgyaljanak velünk. Mindezek után a rendőrség mégis átejtett bennünket. Engem is letartóztattak. Mégis erős benyomást keltettünk az emberekben és itt kezdődött el minden – emlékezik Kranjčević. Újvidéken a tüntetések ekkor abbamaradtak, mert a rendőrség tudatta velük, amennyiben folytatódnak a tüntetések, incidensekre kerül sor, amelyekben lesznek sérültek is. De ez az engedetlenség visszafordíthatatlanul felélesztette a háborúellenes megmozdulásokat Észak-Bácskában majd Szerémségben. Kranjčević szerint a liga háborúellenes kampánya az Újvidéken, majd később Zentán, Adán, Herkócán és más településeken szervezett tüntetésekkel indult meg, mégis a gyökere az 1991-re tehető, amikor a Szlovéniában összetűzések voltak. Kranjčević elmondása szerint Nenad Čanak a háborús történések kezdetekor autóba ült és Szlovéniába ment, hogy meglátogassa az újvidéki sebesülteket, és hogy hírt hozzon a gyerekekről szüleiknek.
- Nyilvánvaló lett, hogy a liga nem fog hallgatni azokról a háborús szörnyűségekről, amelyekre később sor került, és elsők voltunk, akik mindezekre felhívták a figyelmet. Elmúlt 20 év és a liga ugyanazon az úton halad most is – mondja Kranjčević. Putnik: Bátrak vagy bolondok voltunk Milorad Putnik, aki szintén a liga alapítói közé tartozik elmondta a Szabad Vajdaságnak, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga működésének első éveiben elsősorban Vajdaság autonómiájának visszaállítása mellett szállt síkra, valamint az országra rátelepedett háború és nemzeti őrület ellen küzdött. - Sokan gyűlöltek bennünket ezért, de tiszteltek is érte – mondja Putnik. - Különféle zaklatásoknak voltunk kitéve, üldöztetések, kellemetlen és veszélyes helyzeteknek, de mi tudtuk, hogy valakinek fel kell emelnie a hangját mindaz ellen ami történik, hogy valakinek meg kell védenie azokat, akik maguk túl gyengék ahhoz. Mi elég bátrak voltunk -- vagy bolondok -- hogy mindezt megtegyük – mondja Putnik.
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
Megemlékezés a vajdasági háborúellenes tüntetések huszadik évfordulójáról
Ligások a magyarkanizsai és a szabadkai tüntetéseken
A háborúellenes harc kezdetei ÉszakBácskában Az igen népes újvidéki tüntetéseket követően a Vajdasági Szociáldemokrata Liga a háborúellenes harcát kiterjesztette Észak-Vajdaságra is. Balla Lajos, meggyőződéses háborúellenes aktivista visszaemlékezései alapján 1991 szeptember 23-án a ligások bejelentés nélkül megjelentek a Magyarkanizsa központjában szervezett tüntetésen. Elmondása szerint a liga csúcsvezetése, Nenad Čanak elnökkel az élen, Magyarkanizsán tartózkodott, mert ott tartották a pártbizottsági ülésüket, és úgy határoztak, támogatják a
háborúellenes tüntetést. - Itt voltak és én még az este felkértem Nenad Čanakot, hogy tartson beszédet a tüntetésen. A háború és a mozgósítások ellen beszélt. Itt kezdődött az együttműködésünk – meséli Balla. Becslései szerint
3
November 5-én 19 órakor a zentai képviselő testület dísztermében a vajdasági háborúellenes tüntetések huszadik
azon a tüntetésen mintegy 400-500 ember gyűlt össze, akik felemelték a hangjukat a háború és a tömeges mozgósítások ellen, ami azokban a napokban nagy méreteket öltött. - Azon az estén Čanak és én megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot, és továbbra is együtt fogunk működni, emiatt tudtam később elhívni a zentai tüntetésre is. Azt gondolom, hogy a későbbiekben kivételes együttműködést valósítot-
tetések kevés embert mozgattak meg, mégis ez volt az alapja a későbbi tömeges tüntetéseknek. - Abban az időben az emberek igenis féltek, nem mertek nagyobb számban részt venni a tüntetéseken, de minden egyes tüntetésen többen és többen voltak – mondja Balla. Stipan Stipić, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szabadkai tagja, aki maga is szemtanúja volt ezeknek az eseményeknek, azt állítja, hogy a szabadkai
Az este felkértem Nenad Čanakot, hogy tartson beszédet a tüntetésen. A háború és a mozgósítások ellen beszélt. Itt kezdődött az együttműködésünk, meséli Balla. tunk meg – emlékezik Balla. Ezek az első tün-
évfordulójának alkalmából Nenad Čanak, a VSZL elnöke és az 1991-es háborúellenes tüntetések résztvevői tartanak beszédet. A fasizmus, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet elleni harc nemzetközi napja alkalmából 2011 november 9-én 18 órai kezdettel
ligások azokban a napokban egy sor kerekasztal-beszélgetést és gyülekezetet szerveztek, ahol hangoztatták a háborúellenes álláspontjukat és bátorították az embereket, hogy ne vegyenek részt egy háborúban, ami nem az övék.
Nagybecskerekiek a háborúellenes akciókban NAGYBECSKEREK – Néhány nagybecskereki fiatalember háborúellenes tevékenysége még az 1991-es évre tehető, a horvátországi háború kitörésének időpontjára, mindenekelőtt a belgrádi Háborúellenes Akcióközponttal való együttműködés eredményeként. Predrag Perkić, Jon Damjan, Bojan Kostreš és Vasilije Po-
pov abban az időben az erőszakos mozgósítások ellen gyűjtötték az aláírásokat, amelyeket később a JNH vezérkarának továbbítottak. Nem sokkal később, már 1992 tavaszán megalakították a VSZL nagybecskereki bizottságát és plakátragasztási akciókba kezdenek. „Vajdaság a szülőföldem” és „Nem fogunk megoszlani,
nem fogunk elköltözni” feliratú plakátokat ragasztgattak és kisebb tüntetéseket szerveztek. - Nem sokan vettek ezeken részt, de elegen voltunk ahhoz, hogy érezhető legyen, a liga egy erős háborúellenes politikai szervezet, amelynek, nem hogy köze nem volt a háborúhoz, hanem minden erejével küzdött ellene, célunk
az volt, hogy az embereket és a politikusakat eltérítsük ettől az eszelős ötlettől – hangsúlyozza Perkić. A nagybecskereki ligások abban az időben igen aktívak voltak, többek között Herkócára is elutaztak, hogy támogassák az ott élő horvátokat, hogy a félelmetes nyomás ellenére se hagyják el otthonaikat.
a topolyai Művelődési ház mozitermében Nenad Čanak, történészek és a Petőfi brigád volt harcosai beszélnek fasizmusról valamint a mai megosztottságról.
4
SZABAD VAJDASÁG
1991.
1991. Szerző: Nenad Čanak A tüntetések, amelyeken azokban a napokban részt vettünk, egymást követték, mind tömegesebbek voltak. Szabadkán, Nagybecskereken, Bácskossuthfalván, Oromhegyesen majd november 7-én Adán került sor tüntetésre, ahol megismétlődött a már ismert forgatókönyv. Megválasztották a községi elnököt, aki napirendre tűzte a háborúban való részvételről szóló referendumot, vagy már ahogy nevezték, a terv az volt, hogy ezzel véget vessenek a mozgósításoknak. Slobodan Milošević pedig mint minden egyes diktátor - érzékeny volt arra, hogy saját eszközeit felhasználják ellene, ezért minket, akik mindezt megszerveztük, őrizetbe vettek. Hazamentem átöltözni, nem tudtam, hogy az állambiztonság emberei elbújtak az épület egyik lakásában. Átjöttek hozzám és mondták, elő kell, hogy állítsanak, ami nem jelentett gondot nekem, hisz nem első alkalommal vettek őrizetbe. Viszont ez alkalommal a katonai rendőrségre vezettek, ahonnan átvittek a kaszárnyába, és egy nappal az adai tüntetés után már a fronton voltam. Önkéntesekből (!) álló reguláris katonai egységbe kerültem, nem pedig félkatonai alakulatba. Az emberek több okból kifolyólag lettek önkéntesek, egyesek azért mert nem volt hová menniük, mások azért mert a fizetés jobb volt mint a rosszul fizetett munkahelyükön. Néhányan menekültek voltak, de ebben az egységben senki sem volt, akinek nagyobb bűnügyi múltja lett volna. Újlakra kerültem, ahonnan néhány nappal azelőtt nagy
számban kiűzték a lakosságot, 7000 embert raktak teherautókra, és kergettek el. Számomra igazán megdöbbentő volt egy olyan városban járőrözni, amely teljesen puszta volt. Nem vettünk rész semmilyen katonai összetűzésben, nagyrészt rendőri munkákat végeztünk – fenntartottuk a rendet, elfogtuk a rablókat, akik éjjel átjöttek a Dunán és betörtek az üres házakba. Amíg mi ott tartózkodtunk – 1991 novemberében és decemberében – nem volt rablás, mindenkit elfogtunk aki rabolni akart, és átadtuk őket a rendőrségnek. Abban az időben úgy tűnt, hogy még létezik valamiféle rend. Ezt követően viszont furcsa katonai csapatok jelentek meg. Egyeseknek vörös sapkájuk volt, és igen dölyfösen viselkedtek. 1991ben egyetlen egy félkatonai alakulat sem létezett, aki ezt állítja az hazudik, hisz mindannyian, akik ott voltunk tudjuk, hogy ezeket az alakulatokat különböző állami katonaság látta el. Ezeket úgy használták fel, mint a hamis személyi igazolványt, hogy az államoknak ne kelljen felelniük azokért a szörnyűségekért, amelyeket ezek a csapatok vittek véghez. Különféle csoportosulások voltak, kezdve Željko Ražnatović Arkan Szerb Önkéntes Gárdájától Kapetan Dragan alakulatáig. Saját szememmel láttam amint ezek a vörös sapkások, a kokárdás kucsmások és a vörös csillagot viselő tisztek találkoznak, és egy igen együttműködő hangulatban tárgyalnak arról, ki mit fog csinálni. Nem volt ott félreértés, hogy kinek mi a feladata, kinek mi az érdeke az egész történetben. folytatás a 6. oldalon
Hogyan indította el az 1991 november 5-ei zentai tüntetés Vajdaság-szerte a háborúellenes eszmét
Atüntetés, amely életeket mentett ZENTA – Zenta, a többségben magyarok lakta Észak-bácskai kisváros, a múlt évszázad kilencvenes évei háborúellenes kampányának szimbólumává vált Vajdaságban. A zentaiak, mint az adai, a magyarkanizsai, a moholi szomszédaik, az ellen harcoltak, hogy a fiaikat az éjszaka leple alatt ne mozgósítsák és vonszolják el a vukovári frontra. És november 5-én olyan valami történt, amire maguk sem számítottak, amire mindannyian emlékezni fognak míg élnek. Azon a napon a háborúellenes tüntetésen több mint ötezer ember gyűlt össze a zentai városháza előtt. Még a legöregebbek is, akiknek az emlékezetük legtávolabbra nyúlik, azt állítják, hogy ez volt a legnépesebb politikai megmozdulás a városban. Mindannyian olyan eltökéltek voltak abban, hogy elégedetlenségüknek hangot adjanak és a hatalomtól a mozgósítások megszüntetését követeljék, hogy a tüntetést másnap is folytatták. Az emberek saját kezdeményezésre jöttek minden irányból, nemzetiségi, vallási, politikai hovatartozástól függetlenül, hogy támogassák a háborúellenes eszmét. Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökének beszédére, amelyet a zentai városháza balkonáról intézett az összegyűltekhez, még a mai napig sokan úgy emlékeznek vissza mint óriási biztatásra, hogy nemet mondjanak a fiaik mozgósításának, az értelmetlen háborúnak. A háborúellenes eszme lendítő kereke Vladimir Kranjčević és Milorad Putnik, a VSZL alapítói egyetértenek abban, hogy Nenad Čanak zentai beszéde
a háborúellenes eszme lendítő kereke volt Vajdaságban, amely
válaszolta, hogy semmi gond, csak biztosítsunk benzint, hogy
Sokan még ma is félnek Csizik Károly, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökségi tagja azt mondja, hogy sokan még ma is félve beszélnek az 1991-es mozgósításokról és háborúellenes történésekről, egyszerűen szeretnék elfeledni – mondja Csizik. Elmondása szerint maga is jelen volt az október 5-ei tüntetésen és emlékszik a talpig felfegyverkezett erős rendőri jelenlétre valamint az erős feszültségre mindkét oldalon. - Amikor Nenad Čanak megkezdte a beszédét, ráérzett a tömeg hangulatára és beszédével bátorította őket, hogy maradjanak és tartsanak ki. Egyszerűen mindenkit felbuzdított a mozgósítások ellen valamint a kompromisszumok nélküli béke eszméje mellé állított – emlékszik vissza Csizik. Hozzáteszi, hogy sokan a zentaiak közül soha sem fogják elfeledni, hogy Čanak volt az egyedüli vezető, akinek volt mersze eljönni és a nép mellé állni. igen gyorsan elterjedt az egész tartományban. Visszaemlékezésük szerint a városházáig, majd a balkonig is alig tudtak átjutni a teljes készültségben lévő rendőri kordonon keresztül, de semmi sem tudta őket megakadályozni, hogy elmondják aznap azt, amit gondoltak. - Nenad elmondta a beszédét és megegyezés született arról, hogy leváltják a helyi hatalmat. Így is történt a végén – emlékezik Kranjčević. Putnik hozzátette, hogy másnap ugyanaz a forgatókönyv megismétlődött Adán. A háborúellenes hullám terjedése Vajdaságban abban az időben az egyik leghangosabb háborúellenes aktivista Balla Lajos volt, akit a zentai mozgósított ifjak szülei kértek fel, hogy segítsen a tüntetés megszervezésében és hívja el Čanakot beszédet mondani. - Felhívtam Nenadot és azt
késő este vissza tudjanak menni Újvidékre, hiszen abban az időben gond volt az üzemanyag beszerzése. Amikor elmondtam mi a kérése, a mozgósított fiúk szülei egy pillanat alatt három tartály üzemanyagot szereztek – meséli Balla Lajos a Szabad Vajdaságnak és folytatja: - Nenad Čanak beszédének, amelyben felszólította az embereket, hogy folytassák a tüntetéseket kulcsfontosságú szerepe volt a további tüntetések megszervezésében Adán valamint háborúellenes eszme terjedésében Vajdaság-szerte. A felhívása, hogy az emberek mondjanak ellent az erőszakos mozgósításoknak elegendő volt, hogy az emberek másnap is összegyűljenek – mondja és hozzáteszi, hogy a tüntetés folytatódott másnap is, november 6-án. Az adai valamit a zentai tüntetések eredményeként e két községben valamit Magyarkanizsán a helyi képviselő-testületek referendumot írtak ki,
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
5
„Emeljük fel együtt a hangunkat Vajdaságért, amely nem akar háborúzni” amelyen a polgárok arról nyilatkozhattak, hogy a katonaköNenad Čanak beszédének, teles férfiak részt vegyenek-e a amelyben felhívta az háborúban embereket, hogy folytassák a vagy sem. tüntetéseket kulcsfontosságú - Hat nap után ezeket szerepe volt az adai tüntetés a referenmegszervezésében és az dumokat egész eszme szétterjedésében megsemmisítette az Vajdaság-szerte, mondja Balla AlkotmányLajos a Szabad Vajdaságnak. bíróság. Mégis a mozgósítások szinte teljesen megszűntek, majd csak tavasszal folytatódtak – mondja Balla. Szabad Vajdaságnak elmondMegmenekültünk a haláltól! ta, hogy ő és a többi mozgósított fiatalember csak néhány 1991 október végén a zentai nappal később tudták meg, Robert Kolićot mozgósítot- hogy igazából Vukovárra viták, azzal a magyarázattal, szik őket. Elmondása szerint hogy területvédelmi katonai egy tornyosi istállóban 140 gyakorlatra viszik. Kolić a katona volt elszállásolva és
Tábla az örök emlékezetért A háborúellenes tüntetés tizedik évfordulójára 2001 november 5-én Zentán, a városháza épületén ünnepi keretek között leleplezték a többnyelvű emléktáblát, melyen azt írja „ Békét akarunk”, amely mondatot a polgárok tíz évvel azelőtt éjjelnappal skandáltak azon a helyen. -- Úgy gondolom, hogy az újvidéki hadtest Vukovár megtámadásával a legaljasabb cselekedetet követte el és erre reagálnia kell a igazságügyi szerveknek – mondta akkor Čanak. A VSZL elnöke mellettaz ünnepségen felszólal Kasza József is az akkori szerb kormány alelnöke. Az ünnepségen köszönőlevelet adtak át Bodó József és Szabó János tartalékos katonai elöljáróknak, akik az akkori zentai háborúellenes válságstábot vezették. Posztumusz köszönőlevélben részesítették Pap Józsefet, a JNH harmadik tartalékos katonai elöljáróját.
pont azon az október 5-én jelentették be nekik, hogy másnap indulnak Vukovárra. - Éppen őrségben voltam, amikor láttam, hogy autóbuszok érkeznek és rajtuk a szüleink. Ez délután öt körül volt. Mindannyian nagyon féltünk, de felszálltunk a buszra és eljöttünk a tüntetésre, ahol már hat óra körül több ezer ember gyűlt össze – mondja Kolić. - A tornyosi istállóban mindössze húsz ember maradt. Néhány közölük odaveszett a vukovári fronton, akik életben maradtak, azok pszichikai gondokkal küzdenek. Azok, akik felszálltak az autóbuszra és visszamentek Zentára végül nem vettek részt a háborúban – folytatja Kolić: - Nenad Čanak beszéde, amelyet a városháza balkonjáról intézett hozzánk azon a délutánon nekem személyesen, de sok más embernek is erőt adott és bátorságot, hogy elmeneküljek a mozgósítás elől, de lehet a halál elől is a vukovári fronton. Köszönetet kell mondanom Čanaknak, mert senki másnak nem volt bátorsága, hogy úgy beszéljen ahogyan azt ő tette. Mindannyian féltünk, az a beszéd viszont bátorságot adott – állítja. Robert Kolić már másnap, november 6-án Macedóniába menekült, ahol három hónapig rejtőzködött. - Minden nap néztük a híreket és vártuk, hogy amnesztiát kapjunk, ahogyan Čanak a tüntetésen ígérte. Három hónap elteltével meg is kaptuk, hazajöttünk és normális módon folytattuk életünket.
Barátaim, éppen most tárgyalunk a községi elöljárókkal, azt kell mondanom, hogy korrektek és megpróbálunk közös nevezőre jutni. Ne engedjétek meg, hogy a jogos haragotok azok ellen irányuljon, akik segíteni szeretnének. Segítenek, amennyit tudnak. A követeléseink maradnak. Követeljük, hogy azok az emberek, akik itt vannak az egységekben, ha már védeniük kell, akkor itt védjék a hazát. Másrészt, mi megpróbálunk módot találni arra, hogy referendum útján mondhassátok el, akartok-e háborúzni vagy sem. Hogy akarjuk vagy sem, hogy az emberek elmenjenek innen valahová, annak ellenére, hogy azt az alkotmány nem írja elő. Azt kérdezték tőlem: Ki vagy te, hogy képviseld a zentaiakat? Én azt feleltem, ők hívtak ide engem. Kérem, ne enged-
jétek meg, hogy ezzel az összejövetellel bárki is visszaéljen, hogy bármilyen rendbontás, zavargás törjön ki. Mi itt maradunk addig, míg a követeléseinket nem teljesítik. Mi együtt leszünk azok, akik felemeljük a hangunkat Vajdaságért, amely nem akar háborúzni. Kérem, ne engedjétek, hogy bárki felhasználhassa ezt az összejövetelt. Ne engedjétek meg, hogy bármiféle rendbontásra sor kerüljön, hiszen ez a ti városotok. Itt fogunk állni együtt a hidegben mindazokért, akik amott vannak. Ezért kérlek benneteket – türelem! Higgyetek benne, hogy együtt közös nevezőre jutunk és addig maradunk itt, míg a követeléseinket nem teljesítik. Nenad Čanak beszéde Zentán 1991. 11. 05.
6
SZABAD VAJDASÁG
A zentai tüntetés 1991 november 7-én megmozgatta a szomszédos település lakosait is
A legnépesebb tüntetés, amelyre Adán sor került ADA – Azon a napon, 1991 november 7-én került sor a legnépesebb tüntetésre Ada történelmében. Mindannyian azért gyűltek össze, hogy támogassák
a háborúellenes eszmét, amely óriási lendületet kapott a két nappal azelőtti zentai tüntetés során, amelyen felszólalt Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke. Ahogyan Zentán úgy Adán is leváltották a város vezetőségét és határozat született arról, hogy helyi referendumot írjanak ki, amelyen a polgárok
bomir Romić, a moholi általános iskola akkori igazgatójának vis�szaemlékezése szerint Adán megtartották a nagy tüntetést ahol „a levegőben érezhető
volt a háborúellenes eszme, amelyet Nenad Čanak zentai beszéde ihletett”. Ösztönzés az embereknek - A központi utcákon teljesen megteltek, az emberek részévé akartak lenni az új politikának és az új háborúellenes irányzatnak,
Sokan még ma is emlékeznek Adankó Angéla, a VSZL adai községi szervezetének elnöke mondja, hogy amikor ezekről az időkről esik szó, sűrűn hallja barátoktól, ismerősöktől, hogy minden sokkal szörnyűbben végződött volna, ha nem lett volna Čanak. - Sűrűn beszélnek a párt tagjai is arról, hogyan osztogatták a szórólapokat a tüntetésre és, hogy ezért letartóztatták őket. Otthon azt mondták a családtagjaiknak – megyünk, és ha nem jönnénk haza, akkor a rendőrségen vagyunk. Végül tényleg ott kellett éjszakázniuk – meséli Adankó Angéla. nyilatkozhatnak, hogy szeretnék-e ha a fiaik részt vennének a háborúban. Hatalomváltás Adán is Vladimir Kranjčević, a VSZL egyik alapító tagja a Szabad Vajdaságnak elmeséli, hogy a liga delegációja, Nenad Čanakkal az élen november 7-én reggel nyolc órakor érkezett Adára, ahol az adai képviselő testület tanácsosai már együtt voltak a városházán. - Tudtuk mi fog történni. Nenad rövid beszédet intézett hozzájuk, és ahogyan Zentán is történt, leváltották a helyi vezetőséget, mi pedig rövid időn belül már Temerin felé tartottunk – emlékezik vissza Kranjčević. Időközben Lju-
miközben rettegtek is attól. Még a Potisje vállalat dolgozói is leálltak a munkával és együtt mentek tüntetni. A zentai tüntetés visszhangja és Nenad Čanak beszéde igen gyorsan terjedt Vajdaság-szerte. Az adai és moholi polgárok is háborogtak a mozgósítások valamint a háború miatt, és változást akartak. A változást akkor számukra Nenad Čanak jelentette – meséli Romić. - Biztató volt az emberek számára, hogy egyazon eszme mellé sorakozzanak fel, mert nyilvánvalóvá vált számukra, hogy csak együtt képesek változtatni. Čanak kötötte össze őket. Akkor még az emberek nem voltak megosztva egyes pártok által, egyedül a háborúellenes eszme kötötte őket össze.
1991. Nagy háborúellenes tüntetés Bácskossuthfalván
Vajdaság nem akart háborúzni Bácskossuthfalván valamint a környező falvakban 1992 április 5-én és 6-án több mint száz behívó érkezett a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg tartalékos egységébe. A gyűjtőállomás a paprikaőrlő malom volt Bácskossuthfalván, és több mint 80 ember jelentkezett a behívóra. Félelmükben, hogy háborúba küldik őket, már április 6-án Csubela Ferenchez, a VMSZ egyik alapítójához, a Köztársasági Parlament képviselőjéhez fordultak segítségért. Csubela elfogadta a meghívást, de támogatást kért más elkötelezett háborúellenes aktivistától is, Nenad Čanakkal, a Vajdasági Szociáldemokra-
kocsit vontattak oda. A háborúellenes szlogeneket skandáló tömeghez szóltak: Nenad Čanak, Németh István, Pál Károly, Dudás Károly, Ágoston András, Đorđe Šećerov, Ágyas Sándor és Csubela Ferenc. Ezrek tűntek el, váltak rokkanttá Čanak így kezdte a beszédét: - Ebben a háborúban, a harctér ezen oldalán 28 ezer ember vált rokkanttá, ebben a háborúban a harctér ezen oldalán 30 ezer ember tűnt el. Százezrek menekülnek, de nincs hol megbújniuk – mondta Čanak. Hozzátette, százezer vajdaságinak
Eredmény: a besorozott emberek közül csak hat ment el „tartalékosnak”. A többiek hazamentek, és többé nem kaptak behívót a JNH tartalékos egységébe. ta Liga vezetőjével az élen. A liga azonnal reagált és már másnap küldöttséget küldött Milorad Putnik vezetésével, hogy megismerkedjenek a helyzettel és megtervezzék az elkövetkező lépéseket. Megállapodás született, hogy másnap, április 8-án nagy háborúellenes tüntetést szerveznek Bácskossuthfalván és a környéken. A paprikaőrlő malom előtt nagy számú ember gyűlt össze. Transzparenseket készítettek, színpadnak egy nagy pót-
kellett elhagynia otthonát, mert nem akart részt venni abban az őrületben, ami körül-
vette őket. - Amikor vajdaságiakról beszélek mindazokra gondolok, akik Vajdaságban élnek, szerbekre, horvátokra, montenegróiakra, magyarokra, szlovákokra, ruszinokra, függetlenül attól, hogy mely nyelvet beszélik, milyen templomba járnak – mondta Čanak. Hozzátette, hogy Vajdaság soha sem akart háborúzni és ez nem az ő háborúja. - Vajdaságban nem is folyna háború, ha nem lennénk megszállás alatt. Elvették tőlünk a jogot arra is, hogy kimondjuk: nem akarunk háborúzni! Azokat, akik a háború ellen beszélnek, és az ellen tüntetnek, árulónak, Szerbia- és szerbellenesnek kiáltják ki. Mindez hazugság – mondta Čanak hangsúlyozva, hogy maga is szerb, de biztos abban, hogy nem az a szerb nemzeti érdek, hogy a szerbek mind meghaljanak, vagy havi 30 márkáért dolgozzanak.
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
7
A Szabad Vajdaság exkluzív közlése:
Csubela Ferenc naplóbejegyzéseiből
Mind egyformák vagyunk Čanak azt hangoztatta, hogy Vajdaságban mi mind egyformák vagyunk: - Különböző szörnyetegek akarják kilakoltatni a horvátokat Vajdaságból. Vajdaság horvátok nélkül nem lenne Vajdaság, Vajdaság magyarok nélkül nem lenne Vajdaság, Vajdaság szerbek nélkül nem lenne Vajdaság – mondta a VSZL elnöke. Emlékeztetett, hogy abban az időben kezdődtek el a ruszinok elleni bűntettek Vukovár környékén valamint a megfélemlítésük Bácskeresztúron. - El szeretném itt mondani, hogy az aktuális hatalomból senkinek se jusson eszébe kitelepíteni a ruszinokat, vagy akárki mást Vajdaságból, mert közülünk senki sem fogja ezt megengedni. Hogy ellen tudjunk állni mindennek, egy fontos dolgok kell szem előtt tartanunk, ne osztódjunk meg és ne költözzünk el. Éljen Vajdaság – mondta Čanak, majd még hosszú ideig üdvözölte az embereket. Eredmény: a besorozott emberek közül csak hat ment el „tartalékosnak”. A többiek hazamentek, és többé nem kaptak behívót a JNH tartalékos egységébe.
BÁCSKOSSUTHFALVA – A bácskossuthfalvi Csubela Ferenc alapító tagja volt a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségnek és a Vajdasági Magyar Szövetség első elnöke valamint a Szerbiai Képviselőház képviselője. Az elsők között fedezte fel a többpártrendszer fontosságát és a vajdasági magyarság politikai szervezésében mindig a történések középpontjában volt. Munkásságáról és hétköznapjairól naplót vezetett, amely mára hiteles tanúbizonylata a kilencvenes évek eleji jugoszláv háborúellenes tüntetéseknek. A vele hasonlóan gondolkodók akkor kevesen voltak, ezért nem is oly meglepő, hogy Nenad Čanakra, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökére Csubela mint harctársra tekintett. Csubela Ferenc 1995 november 27-én hunyt el. A Csubela család kedvességének köszönhetően a VSZL és a Szabad Vajdaság szerkesztősége elkapta a naplóját, amelyből ÉszakBácska háborúellenes tüntetéseinek leírásából szemezgetünk. Bácskossuthfalván kezdődött 1992 április 6-a Hétfő van. Úgy terveztem, hogy délelőtt Topolyára utazok. Reggel nyolc óra tizenöt perckor telefonon keresnek a munkahelyemen. A vonal másik végén megszólalnak: - Feri bácsi, jöjjön ki, mi nem akarunk menni. - Kik vagytok ti, és hova nem akartok menni? - Tartalékosok vagyunk, és nem akarunk a harctérre menni. Jöjjön ki a
paprikaőrlő malomhoz! Öt perc múlva a helyszínen vagyok, a vőm sárga fítyójának köszönhetően. A malom udvarán több száz egyenruhás ember. Az udvar közepén állnak, a fűben sorba rakva állnak a táskák. Mikor kijöttem a kocsiból, körbevettek. Izgatottak voltak, látszott rajtuk, hogy nem szoktak hozzá a szónoklatokhoz. Látszik, hogy munkás emberek. Legtöbbjüket személyesen is ismerem. - Mi innen egy lépést sem teszünk! Segítsen rajtunk! Átgondolom a helyzetet. Azonnal tenni kell valamit. Ki itt a parancsnok, kérdem. Mezei Sándor százados, mondják. Már érkezett is. Kérem, hogy sorakoztassa fel az embereit. Az emberek sorba állnak, kivéve egy 5-6 embert számláló csoportot, akik a fűben guggolva reggeliznek. Magyarul beszélek majd szerbül: - Amit most mondok, az a VMDK és a saját álláspontom. Mi a kezdetektől fogva ehhez tartjuk magunkat, hogy a magyaroknak nem kell belekeverniük magukat a horvátok és a szerbek történelmi vitájába és háborújába. Jugoszlávia aláírta azt a konvenciót, mely kimondja, hogy a háború semmi esetben sem lehet módja és eszköze a vitás kérdések megoldásának. A kényszerbesorozások és a háborúzás alkotmányellenes. Mert Jugoszlávia szuverenitása és integritása nincs veszélyben külső agresszortól. Ez a háború a nemzetek közötti gyűlölet és türelmetlenség eredménye, és ha a magyarokat hívják háborúzni, akkor nemzeti gyűlöletet gerjesztenek. A végén
mindenki döntsön saját lelkiismerete szerint, hogy el megy-e a frontra vagy sem. Főleg amiatt, mert ezek a katonák itt a területvédelmi katonák és ennek a területvédelmi egységek feladata, hogy védje Topolya község területeit. Pár órára múlva a bácskossuthfalvi eseményekről már a határon túl is tudtak. Már másnap, április 7-én a tartalékos katonákat és Csubela Ferencet meglátogatja a Vajdasági Szociáldemokrata Liga delegációja, élén Nenad Čanakkal. A tüntetés 1992 április 8-a Fél három előtt kimegyünk a színpadra, vagyis a pótkocsi tetejére. A tömeg átenged bennünket és óriási tapssal fogad. Čanak mosolyog, Németh Pista pedig szerényen lemarad. A pótkocsira falépcsőkön mászunk fel. Fantasztikus érzés ennyi embert együtt látni. Čanak felém fordul és azt mondja: „Kiváló”... ...A tüntetés fantasztikus volt. Kiváló beszédeket hallhattunk. Németh István után Pál Károly, Nenad Čanak, Dudás Károly, Ágoston András, Đorđe Šećerov, Ágyas Sándor majd én beszéltem... A tömeg másként viselkedik, mint azt Belgádban láttam. Egyetlen sértés,
csúnya szó nem hangzott el. De nem voltak némák az emberek. Tapssal szakították meg többször is a felszólalókat. Azt kiabálták: „Békét akarunk, le a háborúval! Vissza a fiainkkal! Leszerelni a katonákat! Legyetek kitartóak, fiúk! Együtt akarunk élni!” Mikor megemlítettem a kruševaci éhségsztrájkot folytatókat azt kiabálták: „Velük vagyunk!” Főleg az első sorok voltak hangosak, de a tömeg is hallatta a hangját. Az emberek spontán bekiabálásokkal vezényelték a tüntetés karát, a többiek követték őket. .. Amint a falépcsőkön megyek le a pótkocsiról, látom, hogy Ágostont és Čanakot körbefogták az emberek. Az anyák csókolgatják őket, a férfiak kezet fognak velük. Az érzelmek magukkal ragadnak. Fenn a színpadon is voltak pillanatok, amikor majdnem elsírtam magam. Három asszony jön felém, köszönik amit értük teszek, fogják a kezem. A gombóctól a torkomban nem tudok válaszolni. ...Később elmegyek azok közé, akik nem engedelmeskedtek a parancsnak. A levegő hőmérséklete gyorsan esik. A Trajče hotel előtt még sok ember van, nyugtalanok. A fiúk összeszedik magukat és elmennek...
8
SZABAD VAJDASÁG
1992.
OROMHEGYES: A tüntetések 96 napig tartottak megállás nélkül
Tankokkal körbevett háborúellenes tüntetés OROMHEGYES – Bizonyosan a leghosszabb, de mindenképpen egyike a kilencvenes évek legerősebb háborúellenes tüntetéseinek az oromhegyesi. Oromhegyes félúton található Magyarkanizsa és Zenta között. A tüntetés 1992 május 10-én kezdődött el és 96 napig tartott, mert a helybeliek úgy döntöttek, hogy nem mennek a harctérre hanem szó szerint beköltöztek a helyi Ziccer nevű pizzériába azzal az elhatározással, hogy addig ott maradnak, míg nem történik valami. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga mindvégig nyilatkozatokkal, közleményekkel és más módon támogatta feltétel nélkül ezt a nem mindennapi tüntetést. Nenad Čanak, a VSZL elnöke az első oromhegyesi tüntetésen beszédet mondott, valamint a másodikon is, a 96 nap végén. Nők indították el a tüntetéseket Balla Lajos, a tüntetések egyik szervezője, aki ma az oromhegyesi helyi közösség elnöke elmondta a Szabad Vajdaságnak, hogy minden 1992 áprilisának végén kezdődött el, amikor több mint 200 helyi fiatalembert mozgósítottak. - A falunak akkor 1900 lakosa volt, amiből mintegy 900 férfi. Ebből a kilencszázból 400-500 volt hadköteles, ami azt jelenti, hogy szó szerint minden második hadköteles férfi kapott behívót a frontra – mondja Balla. A tüntetés megszervezését az oromhegyesi nők kezdeményezték, akik támogatás
kértek tőle a szervezésben. - A nők már kiválasztották a május 10-ei dátumot a tüntetés megszervezésére, mert a férfiaknak 11-én kellett volna Magyarkanizsán jelentkezniük a behívóra – mondja Balla, majd hozzáteszi: elhatározottak voltak, hogy kitartanak a végsőkig. Váratlan fordulat Azon a napon, mint meséli, a település központjában sor kerülő tüntetésre eljött Nenad Čanak, Vlada Kranjčević, Ágoston András, Csubela Ferenc képviselő, nagyszámú politikus, értelmiségi, művész. - A színpadon egymást követték a felszólalók, akik a háború, a mozgósítások, Milošević ellen beszéltek. Hihetetlen beszédet mondott akkor Nenad Čanak és Csubela Ferenc, és senki sem gondolt arra, ami az után történt – meséli Balla. Ekkor a helybeli nők felkérték a tüntetésen résztvevőket, hogy menjenek át a Ziccer pizzériába, ott folytassák a tüntetést és megakadályozták a több mint 200 fiatalember harctérre indulását. - Azt mondták, ott kell maradnunk addig, míg a hatalomból valaki meg nem hallgat bennünket és nem tárgyal velünk a követeléseinkről. Így is történt – mondja Balla, hozzátéve, senki sem gondolta, hogy mindez három hónapig tart majd. - Az első éjszakán összejöttünk a Ziccerben, megbeszéltük, hogy hozunk élelmet és más szükséges holmit, majd reggel folytatjuk a tüntetést. Reggel mind ott voltunk és szó szerint
63 napig ott éltünk, később váltásban jártunk haza – mondja Balla. Az egész világ Oromhegyesre figyelt - A május 10-én megtartott tüntetés közben tudomásunkra jutott, hogy a hadsereg a falu határában felsorakoztatott összesen 92 tankot és páncélozott járművet. Valószínűleg többet, mint amennyi Vukovárra volt vezényelve – mondja Balla. A pontos számadathoz úgy jutottak, hogy egy helybéli autóba ült és ös�szeszámolta a járműveket. - A katonák mondták neki, hogy nem szabad azt tennie, mert lőszert is kaptak és parancsuk is volt használni azt, viszont a helybeli nem figyelt rájuk, megtette amit akart, megszámolta a tankokat – emlékezik vissza Balla. A tankokat és a páncélozott járműveket két nappal később eltávolították, mégpedig Milošević utasítására. - Annak ellenére, hogy bizonyos idő elteltével a mozgósítások leálltak, mi mégis a Ziccerben maradtunk, mert ily módon akartunk hangot adni a polgári engedetlenségünknek – mondja beszélgetőpartnerünk és hozzáteszi, hogy mindez eredményes volt, hisz az egész világ a médián keresztül követte, mi történik az apró Oromhegyesen. Balla elmondása szerint a tüntetés 96 nap után véget ért, mert a mozgósítások is befejeződtek. Hónapokkal később tudták meg, hogy attól kezdve senkit sem vittek Vajdaságból Szerbia határain kívülre.
Čanak éjfél körül érkezett Balla Lajos meséli, hogy a Ziccerben minden egyes nap különféle rendezvényeket szerveztek, 1992 augusztus 20-án volt a legnépesebb, amelyen ismét részt vett Nenad Čanak. - A liga mindvégig támogatott bennünket a közleményeiken keresztül, azon az augusztus 20-án pedig Nenad Čanak újra eljött Oromhegyesre – mondja Balla. Szavai szerint a Ziccer pizzéria nem volt egy tágas helyiség, de aznap 2000 ember gyűlt össze ott. - Čanak csak valamikor éjfél körül érkezett meg, de senki az egybegyűltek közül nem ment haza, mind hallani akarták a beszédét – meséli beszélgetőpartnerünk. Balla szerint a ligának nagy szerepe volt a háborúellenes tüntetésekben. Abban az időben nem az volt a fontos, hogy ki melyik pártnak a tagja, mert mindenkit egyetlen cél mozgatott – véget vetni a mozgósításoknak és a pusztító háborúnak.
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
9
A VSZL 1992-ben Herkócán szembeszállt az erőszakkal és az üldöztetéssel
A ligások baseballütőkkel védték a horvát szomszédaikat
A liga Szerémségben védelmet szervezett a horvát és a többi nem szerb nemzetiségű párttagoknak, volt olyan eset, hogy baseballütőkkel kellett éjszakázniuk valamelyiküknél
ÚJVIDÉK/HERKÓCA – A Vajdasági Szociáldemokrata Liga a megalapításától kezdve harcol a sovinizmus és a nacionalizmus ellen, másrészről védi a nemzeti közösségek tagjait és azok jogait. Így 1992-ben Herkócán, ahol megkezdődött a vajdasági horvátok zaklatása és üldöztetése tüntetéseket szervezett „Nem osztódunk meg, nem költözünk” és „Vajdaság a szülőföldem” el-
hogy induljon vizsgálat a Herkócán történtekkel kapcsolatosan és az elkövetők feleljenek tetteikért. Arkan emberei pokollá változtatták az életet Milorad Putnik, a VSZL egyik alapító tagja valamint egyike a herkócai művelődési otthonban megszervezett gyűlés résztvevője a Szabad Vajdaságnak
„Zaštita i posle ’Oluje’“ „Védelem a Vihar hadműveletet követően is” A VSZL védelmezte a vajdasági horvátokat 1995-ben a horvátországi katonaság krajinai Vihar és a Villám fedőnevet viselő hadműveletét követően is. Akkor Szerémségen horvátellenes erőszakhullám söpört végig, a liga viszont erőteljesen védelmébe vette a nem szerb nemzetiségű polgárokat valamint humanitárius segélyt gyűjtött részükre. nevezésekkel, amelyeken Nenad Čanak szónokolt. A VSZL elnöke akkor személyesen nyújtotta be levelét a szerb igazságügyi miniszternek, melyben követelte,
meséli, hogy akkor szó esett a horvátokra gyakorolt nyomásról, hogy költözzenek át Horvátországba valamint a problémákról, amelyeket naponta okoztak
„Agencije za razmenu imovine“ „Ingatlancsere-ügynökségek” Milorad Putnik a Szabad Vajdaságnak elmondta véleményét, mely szerint az emberek közötti gyűlölet és a félelem terjesztése a szerémségi határ-melléken egyetlen központból indult. - Mindaz, ami történt igen jól meg volt szervezve ahhoz, hogy a véletlen művének lehessen nevezni. Szinte minden Horvátországgal határos faluban létrejöttek az ingatlancsere-ügynökségek, az embereket pedig folyamatosan fenyegették, annak érdekében hogy elhagyják otthonaikat. Mindaz igen jól át lett gondolva, hogy az emberek elköltözzenek, de úgy nézzen ki, hogy szabad akaratukból költöznek – mondja Putnik.
nekik Željko Ražnatović Arkan félkatonai alakulatának tagjai. - Feladatuk az volt, hogy félemlítsék meg a lakosságot, ami a legtöbb esetben sikerrel is járt – meséli Putnik. Hozzáteszi, egy herkócai lakostól hallotta, hogy Arkán katonái a rumai áruházban voltak elszállásolva, ahonnan naponta utaztak Herkócára valamint a környező horvátok lakta településekre, ahol pokollá változtatták az életüket. - Egy embert meg is öltek, de a félelemkeltés más eszközeit is felhasználták. Egy családnak megölték a macskáját és az udvaron hagyták késsel átdöfve. Szemtanuk állítása szerint egy terepszínű egyenruhát viselő fiatalember és egy lány tették – meséli, hozzátéve, hogy a helyi katolikus papot naponta molesztálták, de a többi horvát nemzetiségű felnőttet is. Azzal fenyegették őket, hogy gyermekeik nem fognak az iskolából hazatérni. Putnik hangsúlyozza, hogy Ostoja Sibinčić helyi lakos volt az, aki a legtöbb türelmetlenséget szította a horvátok ellen. Herkócáért a hatalom a felelős Aleksa Ejić herkócai lakos vall a Szabad Vajdaságnak arról, hogy abban az időben milyen nehéz volt az élet a faluban. Ejić a Vojislav Šešelj elleni perben is tanúskodott. Elmondta, hogy a helyzet
akkor romlott meg igazán, mikor 1992 május 6-án a radikálisok gyülekezetén felolvasták a hűtlen horvátok névsorát. Szerinte nem csak egyszerű soviniszta megnyilvánulásról volt szó, hanem haszonlesésről. Szerinte ez volt Sibinčić motivációja is. Hozzáteszi, hogy Ostoje Sibinčić csoportját később feltételes szabadságvesztésre ítélték, de Ejić szerint ez csak az illegális fegyvertartás miatt történt, és nem a megfélemlítésért. Elmondta, hogy Herkócára különböző csoportok érkeztek, akik bementek a horvátok házaiba és nyomásgyakorlással vették rá őket a költözésre.
zalékra csökkent. Védelem egész Szerémségnek Zoran Bošković, aki a Vajdasági Szociáldemokrata Ligában hos�szú évekig vezető szerepet töltött be, meséli, hogy többjüknek is volt a pártból rokona vagy barátja Herkócán. Meglátogatták őket és megpróbálták őket lebeszélni arról, hogy elköltözzenek, megpróbáltak segíteni abban, hogy biztonságosabban érezzék magukat a faluban. - De a rájuk nehezedő nyomás óriási volt. Emlékezzünk csak vissza, mikor a falujuk elneve-
I Petrovaradin na udaru Pétervárad is sorra kerül A VSZL alapítói, Vladimir Kranjčević és Milorad Putnik a Szabad Vajdaságnak mesélik, hogy a péterváradi horvátokat sem kímélték meg az üldöztetéstől és fenyegetésektől. - Emlékszem, hogy akkor Igor Mirović a péterváradi horvátok kitelepülését illetően azt mondta „ menjenek csak, adunk nekik szendvicset is”. Ők azért voltak itt, hogy gerjesszék a félelmet és nyomást gyakoroljanak rájuk, hogy elmenjenek. Akkor a legismertebb radikálisok Šešelj, Nikolić, Vučič és Maja Gojković voltak – mondja Putnik. Kranjčević hozzáteszi, hogy Péterváradon molesztálták a katolikus papot, édesanyját megverték, olyan történetek is hallottak, hogy bombákat dobtak a házakra. Ejić szerint a mai lakosok, az őslakosok és az újonnan odatelepültek is tisztában vannak azzal, hogy azokért a tettekért nem a herkócai horvátok, sem a horvátországi szerbek nem felelősek. - A szerb és a jugoszláv valamint a horvát hatalom a hibás, a háborús nyerészkedők, a politikusok , akik kihasználták a lehetőséget hogy gyorsan meggazdagodjanak – hangsúlyozza Ejić. A hágai nemzetközi törvényszék előtti tanúskodásában többek között elmondta, hogy mindezen történések következtében Herkóca nemzetiségi összetétele drasztikusan megváltozott, így most 70 százalékban élnek ott szerbek (a háború előtt csak 10 százalékot tett ki a szerbek aránya) míg a horvátok és a magyarok száma 90 százalékról mindössze 30 szá-
zését egy éjszaka alatt megváltoztatták Srbislavcira. Zalánkeménen brutális támadásoknak és fenyegetéseknek voltak kitéve az emberek, ezt egyszerűen nem tudták tovább elviselni – magyarázza Bošković. Meséli, hogy a háború alatt mindvégig védelmet szerveztek a horvát és a többi nem szerb nemzetiségű párttagoknak, volt olyan eset, hogy baseball ütőkkel kellett éjszakázniuk valamelyiküknél. Bošković elmondta, büszke arra, hogy elérték, hogy azokat a nehéz és sötét idők nem merültek feledésbe és tudnak róla az emberek. - Európa végre elkezdett érdeklődni a történtek felől, Šešeljnek pedig felelnie kell a szerémségi horvátok kiűzése miatt. Ezért vagyok büszke arra, amit ott véghez vittünk – mondja Bošković.
10
SZABAD VAJDASÁG Nenad Čanak és Vojislav Šešelj első televíziós párbaja
BEOGRAD – Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökét 1991 november elsején televíziós párbajra hívták a SZRP elnökével, Vojislav Šešeljel a Studio B televízió műsorába. Ebben a műsorban Čanaknak első alkalommal nyílt lehetősége arra, hogy óriási nézőközönség előtt nyilvánosságra hozza a saját valamint a liga háborúellenes álláspontját és tiltakozzon a kényszerbesorozás ellen, amelyek akkoriban aktuálisak voltak az országban. Ez a televíziós műsor lehetőséget adott, hogy a nyilvánosság erőteljes háborúellenes állásfoglalást hallhasson, amely valamilyen
lamokban élő japánokat megelőzésképp gyűjtőtáborokba zárták. - Ha a katonákat szökésre biztatja, és arra hogy ne tegyenek eleget a katonai kötelességüknek, akkor Ön áruló. Ha mi lennénk a hatalmon, akkor árulással vádolnánk meg Önt, és valószínűleg kivégeznénk – mondta akkor Šešelj. Čanak erre azt válaszolta, hogy véleménye szerint azok, akik a kényszerbesorozás ellen szöknek meg azok nem dezertőrök, és nem árulók. - Az ellenállás, még ha a nem cselekvésben is nyilvánul meg az ellen az őrület ellen, amelyet Ön és az Önhöz hasonlók idéztek
módon lendületet adott a tömeges háborúellenes tüntetéseknek, amelyekre az azt követő napokban került sor Észak-Vajdaságban, amelyeken Nenad Čanak beszélt. Ahogyan többször is elmondta a műsor alatt a kényszerbesorozások, amelyeket a JNH végzett törvényellenesek, alkotmányellenesek voltak meghatározatlan céllal. Čanak elmondta, hogy Veljko Kadijević vezérezredes, az akkori vezérkari főnök azt mondta, hogy a JNH egy jövőbeli ország hadserege. - Milyen jogi alapon? Hiszen a katonaságot még mindig a hatályos alkotmány alapján toborozzák és a kényszerbesorozások is az alapján történnek, hogy lehet akkor, hogy nem ennek az országnak a katonasága? Nem valami nagy félreértésről van szó? – tette fel a kérdést Čanak. Šešelj a VSZL elnökének azt válaszolta, hogy áruló, ha háborúellenes tüntetéseket szervez „míg az embereink a szerb Szlavónia és a szerb Krajina mezőin lelik halálukat”, emlékeztetve, hogy az amerikaiak a II. világháború alatt az Egyesült Ál-
elő, minden egyes komoly ember kötelessége – hangsúlyozta Čanak. Megvádolta Šešeljt azzal, hogy a nemzeti szocialista rezsim szolgálatába állt, ezzel Szerbiában átvette az SA rohamosztag feladatát, amelynek a legextrémebb szárnynak kell lennie, és amelynek ténykedésével a nyilvánosság véleményét kell lemérni. - Ha az Ön javaslatát, a Karlobag, Ogulin, Karlovac, Virovitica elméletről a nyilvánosság tömegesen magáénak vallja, akkor a hatalom is elfogadja azt. Ha túl radikális lesz, mint a rozsdás cipőhúzó kanál diplomáciája, akkor azt nem fogadjuk el. Ily módon Ön egy kiállítási tárgyként, kísérleti eszközként szolgál, a nyilvánosság véleményének lemérésére, hogy meddig lehet tűrni - szögezte le a VSZL elnöke. Nenad Čanak figyelmeztetett, hogy a háború után rossz szájíz marad, számítani lehet a lakosság elvándorlására valamint a háború sújtotta térségek a front mindként oldalán súlyos gazdasági terhet fognak jelenteni.
CIP – Katalogizacija u publikaciji Biblioteka Matice srpske, Novi Sad 329.14 (497.113) Szabad Vajdaság/fő- és felelős szerkesztő: Dušan Jakovljev I. évf., 1. sz. (1998) – Újvidék Vajdasági Szociáldemokrata Liga, 1998 -, Illusztr.: 31 cm
Megjelenik időnként ISSN 1821-1410 COBISS.SR-ID 238914311
1991–1995. A nyomás ellenére háborúellenes tüntetéseket szerveztek, Zomborban félkatonai alakulat szakította meg az összejövetelt
Sem bombákkal sem gépfegyverekkel nem tudtak bennünket megállítani ÚJVIDÉK – A Vajdasági Szociáldemokrata Liga nem adta fel a háborúellenes tevékenységét az alatt az időszak alatt sem míg az elnöke, Nenad Čanak a harctéren volt, legerőtelje-
városházán. Nenad Čanak mellett Emil Gion, Vladimir Kranjče-
Petévvel godina kasnije drugačiji epilog Öt később másfajta befejezés Damir Rajtenbah visszaemlékezése szerint 1997-ben a VSZL újra kerekasztal-beszélgetést szervezett Zomborban és majdnem megismétlődött az előző forgatókönyv. - Ugyanazon a helyen ugyanazok az emberek jelentek meg, ez alkalommal egyenruha nélkül. Ugyanaz a mese kezdődött el, mint 1992-ben, de ez alkalommal a zombori polgároknak több bátorsága volt, és együtt valahogy felülkerekedtünk – emlékezik Rajtenbah. sebben tiltakoztak a háború és a kényszerbesorozások ellen. Nenad Čanak visszatérte után megkezdődnek a fórumok szervezése, amelyeken a VSZL háborúellenes politikáját hirdetik. Ugyanezt tették az újonnan létrehozott vajdaságról szóló memorandummal is, az egyik ilyen fórum 1992 április 24-én lett megszervezve a zombori
vić, Branislava Kostić és Damir Rajtenbah is részt vett azon. „Vukašin Šoškoćanin” Bácsszentivánról Damir Rajtenbah, a VSZL újvidéki városi bizottságának jelenlegi alelnöke a Szabad Vajdaságnak elmondta, hogy a bejelentett kerekasztal-beszélgetések előtt
I 2008. godine incident na a 2008-ban is incidens történt tribini LSV u Somboru VSZL zombori fórumán Nenad Čanak a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke emlékeztetett a 2008 március 17-ei háborús történetre, mikor Zomborban újra meg akarták szakítani a liga fórumát. Akkor mintegy 20 feketébe öltözött fiatal „Koszovó Szerbia” feliratú pólóban pózolt a liga kerekasztalbeszélgetésén. Ezek a fiatalok háttal a felszólalóknak és a közönséggel mintegy 20 percig álltak tüntetőleg, Szerbia zászlóját tartva, felemelt karral és három ujjukat mutatva, majd elhagyták a termet. Čanak akkor Vojislav Koštunicát vádolta, hogy a szervezett szélsőséges csoportok mögött áll, akik Szerbia-szerte incidenseket váltanak ki. A VSZL elnöke akkor emlékeztetett, hogy 1992-ben a Vukašin Šoškoćanin nevet viselő félkatonai alakulatot Jovan Ostojić csetnikvajda vezette, és az SZSZP-s Stojan Berber vezényelt őket az erkélyről.
a ligások különféle fenyegető üzeneteket kaptak, amelyben azzal fenyegetőztek, hogy probléma lesz, és hogy megszakítják a beszélgetések stb. Ez történt a Zombori beszélgetés során, ahová a bácsszentiváni Vukašin Šoškoćanin elnevezésű félkatonai alakulat tagja törtek be. Mind szakállasak, állig fegyverben – teszi hozzá Rajtenbah. - Úgy jöttek be, mintha csak hallgatni szeretnék a beszélgetést. Később elkezdtek bekiabálni majd fenyegetőzni, bombát vettek vettek elő, késeket szorítottak a torkunkhoz – mondta Rajtenbah. Emil Gionnak, a VSZL egyik alapító tagjának az élete forgott kockán, hiszen az arcához bombát szorítottak. A Szabad Vajdaságnak elmondta, cseppet sem volt kellemes élmény. - Az orrom alá szorították a bombát. A bomba nem volt kibiztosítva, de akkor sem volt kellemes. Azt hiszem öt évet öregedtem – emlékezik Gion. Hozzáteszi, hogy a ligások civilizált emberek módjára tárgyalással semlegesíteni tudták a helyzetet. „Čanak megnyugtatta a kedélyeket” Damir Rajtenbah hangsúlyozza, hogy Nenad Čanaknak sikerült megnyugtatni a kedélyeket. - Lehűtötte őket annyira, hogy senki sem vesztette el az életét, de nem annyira, hogy a beszélgetés folytatódjon – meséli Rajtenbah.Gion szerint utána
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
11
1998 júniusában Nenad Čanak, a VSZL elnöke támogatta a SZÜLŐK követelését, hogy fiaikat hozzák haza a frontról
Figyelmeztetés a JH Vezérkara előtt
- Nenad Čanak követelte, hogy a vajdasági katonák ne háborúzzanak Koszovóban, hanem Vajdaságban legyenek beosztva - Amennyiben a rendőr nem akar Koszovóba menni beadhatja a munkakönyvét, míg a katonákat ágyúlövedéknek használják, és Slobodan Milošević őrültsége miatt küldik őket a halálba
zavargás tört ki, a felfegyverkezett részeg katonák törnizúzni kezdtek a teremben. - Megsemmisítették a hangszalagot, amelyre a fórum hanganyaga fel lett véve, valamint a magnetofont, a hangszórókat is tönkretették. Mi a házigazdák segítségével egy szomszédos teremben húztuk meg magunkat addig, míg nem érkezett meg a rendőrség.
BELGRÁD – Belgrádban a Jugoszláv Hadsereg Vezérkara előtt 1998 június 18-án tüntetést szerveztek, amelyen pár száz szülő vett részt Szerbia és Vajdaság minden részéből, akik azért vonultak a vezérkar elé, hogy információt kapjanak gyermekeikről, akiket katonaként átvezényeltek Koszovóra. A szülők azt követelték, hogy valaki a ka-
Visszahozni a katonákat Vajdaságból
A rendőrség támogatása nélkül Azonban a zombori rendőrség, amelynek igen sok időbe tellett, míg a helyszínre érkeztek, a helyszínen tartózkodó ligás vezetőket nem védték meg az „önkéntesektől” hanem „jóindulattal” tudatták velük, jobb lenne ha minél előbb eltakarodnának Zomborból! Rajtenbah elmondta, hogy szemmel láthatóan az „önkéntesek”, akik félbeszakították a beszélgetést és a rendőrök szövetségesek voltak. - A rendőrség semmit sem tett a gyülekezet biztonságának megőrzése érdekében, hanem a szemünk láttára összecsókolták egymást – mondja Rajtenbah. Gion hozzáteszi, hogy Zombor határáig rendőri kíséretük volt. - Ilyenek voltak akkor a rendőrök, kellemetlen idők voltak azok. Mi pedig rekord idő alatt Újvidékre értünk – fejezte be Gion.
rendbontáshoz vezethet ha nem valósul meg valamiféle kontaktus a nyilvánossággal, mindenekelőtt a katonáknak a saját szüleikkel. - Amennyiben Koszovóban terrorizmusról van szó, akkor tegye a dolgát a rendőrség, ne a katonaság. A katonaság a határokat védi. Amennyiben a követeléseinknek nem tesznek eleget, akkor harcunkba nem parlamentáris eszközöket vetünk be – jelentette be Čanak, amit az akkori „Naša borba” napilap jelentetett meg.
tonaságtól, elsősorban Momčilo Perišić vezérkari főnök beszéljen velük, mondja el, hogy hol vannak gyermekeik, valamint követelték, hogy a fiatal katonák
Milena Putnik ismert újvidéki újságíró vall az akkori a történésekről, megemlíti, hogy a vajdasági katonák szülei két kérelemmel fordultak a katonai hatalomhoz – hogy azonnal váljon lehetővé a Koszovóban állomásozó, vagy röviddel az előtt Koszovóba vezényelt fiaikkal a kommunikáció valamint hogy a vajdasági katonák 48 órán belül térjenek vissza Koszovóból és a vajdasági kaszárnyákban legyenek beosztva. Az „Aimpress”-ben megjelentetett
Nem voltam sem vezére sem szóvivője mindannak, de úgy véltem, hogy emberi kötelességem az anyák kérését támogatnom, mindenekelőtt azok miatt, akik parlamenti képviselőnek választottak mindazokért a tettekért, amit az elmúlt években vittem véghez – mondta Čanak azonnal térjenek vissza a kaszárnyájukba. A szülők között ott volt Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke is aki elmondta, hogy ez már figyelmeztetés, hisz nagy méretű
írásában Putnik emlékeztetett, hogy Vajdaságban már 1998 telén hallani lehetett a Koszovóba való mozgósításokról. Két héttel a tüntetés előtt mind sűrűbbek lettek a szülői panaszok, hogy
HARCOSTÁRSAK:NENAD ČANAK ÉS KASZA JÓZSEF
túl nagy számban vezényelnek át Vajdaságból fiatal katonákat olyan kaszárnyákba, amelyek közelében harcok dúlnak a rendőrség és a hivatalos propaganda szerint albán terroristák között. Nenad Čanak akkor azt nyilatkozta neki, hogy arra a lövöldözésre ürügyként van szüksége Slobodan Miloševićnek arra az esetre ha elhagyná Koszovót. - Ezért figyelmeztetünk, ez Slobodan Milošević rezsimjének egy újabb véres színjátéka, és ebben nem kell részt venni – hangsúlyozta Čanak. Hozzátette, amennyiben a rendőr nem akar Koszovóba menni beadhatja a munkakönyvét, míg a katonákat ágyúlövedéknek használják, és Slobodan Milošević őrültsége miatt küldik őket a halálba. Čanak mellett a szülőket akkor támogatta még Kasza József köztársasági képviselő, Szabadka akkori polgármestere, valamint Miodrag Isakov szövetségi képviselő is. Emberi kötelességét teljesítette Néhány nappal a tüntetést követően a Vreme hetilapnak adott interjúban a VSZL elnöke
elmagyarázta miért nyújtott támogatást a katonák szüleinek. Elmondta, nem akart sem az egyetemisták sem az anyák vagy más csoportjának élére állni, de abból a tényből kiindulva, hogy a háború és az erőszak elleni harc vezeti tetteit, szolgálatba állt. Hozzátette, ezt fogja mindig tenni, legyen szó szülőkről, akik katona gyermekeiket akarják látni, vagy egyetemistákról, akik az egyetem autonómiájáért harcolnak. - Nem voltam sem vezére sem szóvivője mindannak, de úgy véltem, hogy emberi kötelességem az anyák kérését támogatnom, mindenekelőtt azok miatt, akik parlamenti képviselőnek választottak mindazokért a tettekért, amit az elmúlt években vittem véghez – mondta Čanak. Hozzátette, megvolt a lehetőség arra, hogy az emberek megakadályozzák a bombázásokat azzal, hogy az utcára vonultak és a koszovói háború ellen tüntetve megmutatták, hogy nem egyeznek a háborút folytató hatalommal, mert véget vetnek a nép és a hatalom azonosításának, amelyet Milošević igen ravaszul megpróbált a referendummal bizonyítani.
12
SZABAD VAJDASÁG
1999–2000.
Nenad Čanak levele a Vajdasági Szociáldemokrata Liga tagjainak 1999 márciusában
Vajdaságnak csak mi maradtunk Mint a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke kötelességem hogy elmondjam, mindaz amitől évek óta rettegtünk, de tudtuk, hogy be fog következni, mindaz, ami ellen harcoltunk, az történik. Az észak-atlanti szövetség repülői bombákat szórnak Koszovóra, Szerbiára, Montenegróra. Vajdaságot megtámadták. 1991-től az erőszak ellen harcoltunk, a nemzeti elkülönítés ellen, a vallási intolerancia ellen, minden ellen, amit mi pártként és egyénileg sem tudunk elfogadni. Sajnos Slobodan Milošević uralma oda vezetett bennünket, hogy az ország, amelyben élünk az egész világgal háborúban áll.
Egy kezdődő háborúban vagyunk. A háború nem csak a rombolást jelenti, hanem az emberekre nehezedő nyomást és erőszakot. Ott is, ahol nincs háborús tevékenység. Vajdaság- és országszerte szétverik a boltokat amelyek „hibás” vezetéknevű emberek tulajdonát képezik. Az emberek gyanúsan méregetik egymást, sokan (Sandžak erre a legszomorúbb példa) tömegesen költöznek el. Ligások! Mi voltunk azok, akik tüntetéseket szerveztünk Ljubljana, Zágráb, Vukovár, Szarajevó, Mostár bombázása ellen. Mi voltunk azok, akik elítélték a több ezer ember lemészárlását Srebrenicában. Mi vagyunk azok, akik nem
értenek egyet azzal, hogy a vajdasági városainkra bombákat dobjanak valamint az öldöklésre, ami a bombázások palástja alatt történnek, bárhol is legyen az. Mi mindannyian tudjuk, hogy a harci hajókról kilőtt B-52-es bombázókból származnak azok a cirkáló rakéták, melyek Vajdaságra hullanak, de azt is tudjuk, hogy valójában azok a kezek dobták, amelyek nyolc évvel ezelőtt a vukovári utcatáblákkal feldíszített tankokat dobálták virággal a belgrádi hidakon. Sem az észak-atlanti szövetség, sem más nem oldhatja meg saját életünket, saját problémáinkat. Ezeket a megoldásokat nekünk kell keres-
nünk és megtalálnunk. Nekünk vajdaságiaknak nincs tartalék országunk. A ligának nincs tartalék álláspontja. Arra kényszerítenek bennünket, hogy két rossz közül válasszunk: egyfelől a föld legfejlettebb országai bombázóinak agresszióját, másfelől Slobodan Milošević hatalmának védelmét, aki tönkretette életünk egy évtizedét. Erre nem fogunk ráállni. Megvédjük Vajdaságot mindenkitől, aki nem akar annak jót. Mert Vajdaságnak nem maradt más, mint mi, mi pedig csak saját magunkra számíthatunk. Vajdaság a vajdaságiaké, és mindenki, aki bombát dob rá, az ellenségünk. Nyolc évvel ezelőtt
mondtuk: NEM ENGEDJÜK, HOGY MEGOS�SZANAK BENNÜNKET, NEM KÖLTÖZÜNK EL. Ez ma is érvényes. Nem fogjuk megengedni, hogy megosszanak bennünket hamis hazafiság ürügyén. Nem engedjük, hogy elűzzenek bennünket politikai céljaink miatt. Nem fogunk a meggyőződéseinken változtatni. Nem akarunk Slobodan Milošević háborúiban ágyúgolyó lenni, nem egyezünk bele, hogy egyetlen hazánkban árulók legyünk. Mindenki cselekedjen saját meggyőződése szerint, és nem fog hibázni. Itt maradunk. Senkinek sincs joga a kapitulációra.
loševićtyel – mondja Kolar. Emil Fejzulahi, a VSZL akkori alelnöke a Szabad Vajdaságnak elmondta, hogy Nenad Čanak döntése egyrészt reakció volt azokra a vádakra, hogy a liga együtt fog működni a NATO-val, sőt mi több lokátorokat fog elhelyezni számukra, a másrészt viszont reakció volt Újvidék és az egész ország lerombolására. - Akármit is gondolunk mi, az a NATO mégiscsak lerombolta az újvidéki hidakat – mondja Fejzulahi. Elmesélt még egy anekdotát
ebből az időszakból. - Amint megkezdődtek a bombázások, az újvidéki helyőrség parancsnoksága beköltözött a liga irodahelyiségébe, mert úgy vélték, hogy a saját helyiségük célpontként szolgálhat. Velünk rendesen viselkedtek, de ez mégis megmaradt az emlékezetemben mint érdekesség abból az időszakból – mondja Fejzulahi, hozzátéve, hogy a katonaság beköltözése igazából meggyorsította a liga költözési folyamatát az új irodahelyiségbe.
A liga a haza védelmében Miután 1999 március 24én a NATO megkezdte a JSZK bombázását a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke, Nenad Čanak, az első bombák után, amelyek Vajdaságban robbantak, az egész VSZL-t a haza védelmébe állította. Minden egyes ligást értesített erről levelében, melyben megmagyarázta döntését. - Nenad határozatát mindannyian támogattuk – mondja a Szabad Vajdaságnak Robert Kolar, a VSZL magas fokú tisztviselője. Szavai szerint abban az
időben a nyilvánosság különféleképp magyarázta a VSZL elnökének a döntését. - Néhányan egyfajta gesztusnak vélték, az Egyesült Államok valamint a többi ország ellen, akik részt vettek a bombázásokban, néhányan viszont hazafias cselekedetet láttak benne, de ez arra is szolgált, hogy a VSZL tagjait megóvja mondja Kolar. Hozzátette, hogy a liga elleni támadások akkoriban egyre sűrűbbek lettek, mert a ligásokat mind sűrűbben nevezték szeparatistáknak, külföldi
bérenceknek, árulóknak. - Azt hiszem hogy az újvidékiek számára világos volt, hogy mi nem tetszelgünk valami állpatrióta szerepben, hanem arról van szó, hogy az országunkat megszállták, és mi készek voltunk megvédeni azt. De felvetődött a kérdés, hogy mi a NATO ellen védjük az országunkat, amely pillanatnyilag bombákat dobál ránk, vagy erre nem is került volna sor, ha mi mind erősebbek lettünk volna, és leszámoltunk volna a legnagyobb belső ellenségünkkel, Slobodan Mi-
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
13
Újvidéken 1999. és 2000. között több mint száz rezsimellenes tüntetést szerveztek
Le Miloševićtyel! A bombázásokat követően a polgárok megelégelték a helyzetet. Az első tüntetésekre Újvidéken került sor, Nenad Čanak a városháza erkélyéről szónokolt ÚJVIDÉK – 1999-ben a bombázások után Szerbia polgárai végre megelégelték a helyzetet. Elhatározták, hogy egyszer és mindenkorra megszabadulnak Slobodan Miloševićtől. Az elégedetlenség városról városra terjedt, Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke szerint az első tüntetésre azzal az egyértelmű üzenettel, hogy: Le Miloševićtyel! éppen Újvidéken került sor. A bombázásokat követő első tüntetés Újvidéken A tüntetést 1999 július 2-án tartották az újvidéki Szabadság téren. Akkor a városháza erkélyéről 15 ezer emberhez szólt Nenad Čanak. - Igazán hihetetlen volt. Este nyolcra volt bejelentve a gyülekezet. Öt perccel nyolc előtt a tér még üres volt, nyolc óra öt perckor pedig tele volt emberrel. Soha sem láttam addig akkora tolongást egyetlen egy politikai gyülekezeten se Újvidéken, mert ez volt az első, amikor az emberek fellélegezhettek a tüntetések nyomása alól, a félelem nyomása alól. Ez volt a kezdete annak, ami egészen 2000 október 5-éig tartott – mondta a VSZL el-
nöke. Čanak visszaemlékezései szerint egyik régi barátja, harcostársa, a Šumadijáért Koalíció elnöke Branislav Cole Kovačević megszámolta, hogy egy tüntetésen összesen 43 alkalommal mondta ki, hogy „Le Miloševićtyel!”. Robert Kolar szavai szerint már szeptember vége felé a tüntetések mindennapossá váltak a Szabadság téren, melyek hozzájárultak többek között ahhoz, hogy egy év múlva végre megfosszák Miloševićet a hatalomtól. A Szabad Vajdaság, amely akkortájt kezdett újra megjelenni, 1999 szeptember 21-én bejelentette, hogy a városháza előtti tüntetésen feloszlatták a Vajdasági Képviselőházat. Nenad Čanak 19 óra öt perckor felkérte az összegyűlt tüntetőket egy perc néma csendre majd azt mondta: „Mi itt és most feloszlatjuk a Vajdasági Képviselőházat”. Majd megkérdezte „Ki támogatja?” Amire az emberekkel teli tér egy emberként emelte fel a kezét. Arra a kérdésre, hogy „Ki ellenzi?” a tér elnémult, míg arra a kérdésre, hogy „Van-e tartózkodó?” a válasz hatalmas nevetés volt. Az ideiglenes vajdasági népi képviselőház szeptember 22-én, a
nagy vajdasági gyűlés előző napi határozatára hivatkozva a Tartományi Képviselőház feloszlatásáról utasítást küldött a képviselőház szolgálatainak, hogy értesítsék a képviselőket erről a határozatról és meghagyták, távolítsák el az ingóságaikat és a Tartományi Parlament épületét adják át az ideiglenes vajdasági népi képviselőház bizottságának. A Glas Javnosti napilap pár napra rá közölte, hogy már szeptember 27-én, szintén a Szabadság téren bemutatták az átmeneti vajdasági kormányt. Elnöknek Nenad Čanakot választották, a tagok és az alelnökök többek között Dušan Jakovljev, Balla Lajos, Gordana Čomić, Bojan Pajtić, Egeresi Sándor voltak. A ligások letartóztatása A tüntetések egészen 2000 október 5-éig tartottak. Robert Kolar, aki a ligából a tüntetések szervezéséért felet a Szabad Vajdaságnak elmondta, hogy Újvidéken több mint száz tüntetést szerveztek abban az időszakban. - Nagyon sokan beszéltek azokon a tüntetéseket, beleértve magamat is. Volt ott politikus, közmunkás, művész
és sokan mások. Mikor világossá vált, hogy valami nagy dolog készül, akkor megjelentek az első köpönyegforgatók is, akiket természetesen nem engedtünk szónokolni – meséli Kolar. Hozzáteszi, hogy nagyon jó beszédeket lehetett hallani, de az emberek minden este leginkább Nenad Čanakra voltak kíváncsiak.
öntapadós címkék, amelyeken ez a mondat állt hamarosan Szerbia-szerte díszítette a falakat – mondja Kolar. Mindezek miatt gyorsan meg is kezdődtek a ligások és szimpatizánsaik letartóztatása. A legtömegesebb letartóztatás aznap történt, amikor Slobodan Milošević megnyitotta a „Boško
Mitinzi opozicije Beogradu Ellenzéki tüntetések Belgrádban Az egyik legnépesebb rezsimellenes tüntetést 2000 április 14-én tartották Belgrádban. Több mint 200 ezer ember gyűlt össze, mind Milošević leváltását követelték. A tüntetésen 18 ellenzéki vezető beszélt közöttük Nenad Čanak, Zoran Đinđić, Vuk Drašković, Rasim Ljajić, Žarko Korać, Vojislav Koštunica, Dragoljub Mićunović, Kasza József és sokan mások. Nenad Čanak Slobodan Miloševićhez szólt: - Nézd a népet, amelyet eltapostál. Nézd Szerbiát, amelyet tönkretettél. Nézd meg mindazt, amit tettél. Nézd a hamut. Nézd a halottakat, nézd a sebesülteket. Nézd meg azokat, akik elveszítették a kezüket, a lábukat, szemük világát, akiket koldulásra kényszerítettél. Ez ennek az országnak a végzete? Ez az a sors, amit ez az ország érdemel? Le Miloševićtyel! Le Miloševićtyel! Le Miloševićtyel! Nem kellenek nekünk különféle szólamok. Egy elég. Le Miloševićtyel! - mondta a VSZL elnöke. Čanak azt mondta, Milošević felett a nép fog ítélkezni. - Ezt minden szubjektivitás nélkül mondom. Végül is az ő szlogenje volt a „Le Miloševićtyel!”, amely a végén a legismertebb szlogenné vált a rezsim elleni harcban és az
Perošević“ elnevezésű hidat. Mindannyiunkat letartóztattak akkor. Negyven négyünket – emlékezik vissza Bojan Kostreš, aki ma a VSZL alelnöki posztját tölti be.
14
SZABAD VAJDASÁG
A tartományi parlament két elnökének munkahelyi feljegyzéseiből
2000–2006. Ron Haviv kiállítása Újvidéken 2002-ben
Csak néhányat emelünk ki Nenad Čanak és Bojan Kostreš azon nyilatkozataiból és tetteiből, amelyek abból az időből valóak, amikor a Vajdasági Parlament elnökei voltak két mandátum alatt. A felsoroltak nagyban segítették az extrémizmus elleni harcot, és hozzájárultak a vajdasági tolerancia védelméhez és fejlesztéséhez Nenad Čanak: - 1997 november 18-a. Vukovár 1991-es elestének évfordulóján Nenad Čanak az újvidéki Vojvodina sport- és üzletközpont előtt leleplezte a Sebzett madár nevet viselő, háborúellenes üzenetű emlékművet. - 2000 december 21-e. A Vajdasági Parlament, Nenad Čanakkal az élen, megalakította a Vajdaságban 1941 és 1948 közötti történések feltárásával megbízott ankétbizottságot. - 2002 május 8-a. A tartományi parlament, Nenad Čanak elnökletével, elfogadta azt a határozatot, amellyel Vajdaságban hivatalossá vált a horvát nyelv. - 2003 február 28-a. A Vajdasági Parlament, Nenad Čanakkal az élen, elfogadta a kollektív bűnösség el nem ismeréséről szóló határozatot. - 2003 szeptember 30-a. Nenad Čanak, Kasza József és Đorđe Đukić elmennek az újvidéki katolikus temetőbe, megtekinteni a 77 lerombolt síremléket. Čanak a rendőrség gyors reakcióját és az elkövetők letartóztatását követeli. - 2004 szeptember 7-e. Nenad Čanak a többségében magyarok lakta Csantavéren mond beszédet, ahol az nap reggelén megöltek egy szerb nemzetiségű rendőrt. Čanak érkezésével megakadályozta a nemzeti indulatok elmérgesedését, és csökkentette a nemzeti feszültség kiváltotta félelmet. - 2007 május 30-a. Nenad Čanak megkapja az isztriai megye legmagasabb kitüntetését, a Megye címerét, többek között háborúellenes tevékenysége, a horvát nemzeti közösség védelme és a horvát nyelv vajdasági hivatalossá tétele miatt.
Bojan Kostreš: - 2004 november 2-a. Bojan Kostreš megkoszorúzza Szabadkán a Zentai úti temetőben a Vergődő madár szobrát, amely azoknak a magyaroknak, németeknek, horvátoknak, zsidóknak és szerbek állít emléket, akiket az 1944/45-ös, háború utáni hatalom végeztetett ki. - 2005 november 16-a. Bojan Kostreš megnyitotta a fasizmus felett aratott győzelem hatvanadik évfordulójára készített kiállítást az újvidéki kortárs művészetek múzeumában. - 2006 július 19-e. – Bojan Kostreš a legerélyesebben elítéli a nacionalista-soviniszta tartalmú Zentán megjelent falfirkákat, amelyek a szerb polgárok ellen szóltak. - 2007 március 18-a. Bojan Kostreš Bácskeresztúron úgy értékelte, hogy a nemzetek közötti incidensek könnyebben megelőzhetőek és gyorsabban szankcionálhatók lennének, ha Vajdaságnak lenne saját rendőrsége. Meglátogatta a Rusin Futball Klubbot. A látogatás apropója az volt, hogy a csapat játékosait nemzeti alapon sértegették rácmiliticsi vendégszereplésük alkalmával. - 2007 október 1-je. Bojan Kostreš azt kéri Dragan Jočić belügyminisztertől, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a továbbiakban ne működhessenek a neonáci és szélsőséges szervezetek, és ne tudjanak rendezvényeket szervezni. - 2007 november 9-e. – Bojan Kostreš a Vajdasági Parlamentben megnyitja a fasizmus és antiszemitizmus elleni világnap alkalmából szervezett rendezvényt. - 2008 február 17-e. – Bojan Kostreš arra kéri a vajdaságiakat, hogy őrizzék meg a nyugalmat, a nemzetek közötti toleranciát, miután Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét. - 2008 április 26-a. Bojan Kostreš a legerélyesebb elítéli a palicsi Zijad Kujović családi háza elleni támadást, az illetékes állami szerveket pedig arra szólítja fel, hogy gyorsítsák fel a vizsgálatot, találják meg és büntessék meg a bűncselekmény elkövetőit.
Első alkalommal állították meg az Obrazt ÚJVIDÉK – 2002 szeptemberében érkezett Újvidékre Ron Haviv amerikai fényképész, kizárólag a volt Jugoszlávia területén készült háborús fotóiból összeállított, „ Vér és méz” elnevezésű kiállítása. A kiállítást Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke, aki abban az időben a Vajdasági Képviselőház elnöki posztját is betöltötte valamint Slaviša Grujić nyitotta meg, aki akkoriban fő- és felelős szerkesztője volt az Apolo városi televíziónak, akit mint tapasztalt, világot látott
sport- és üzletközpontban, ahol a kiállítást szervezték és nacionalista jelszavakat skandálva meg akarták szakítani a kiállításmegnyitót. Marija Gajicki, az újvidéki kiállítás szervezője a Szabad Vajdaságnak elmondta, igen fontos volt, hogy az Užicen, Kragujevacon és Čačakon meghiúsult kiállítás után Újvidéken sor kerüljön arra. - Az újvidéki kiállítás a tartományi és a városi intézményekkel karöltve került megszervezésre, valamint a tartományi és a városi rendőrség segítségével, kivéte-
Gajicki. Az idő dokumentuma Slaviša Grujić a Szabad Vajdaságnak elmondta, hogy az emberek, közöttük az Obraz szervezet tagjai is a kiállítás kezdetétől bekiabáltak, és nem odaillő kommentárokat írtak a képek mellé. - A kiállítás alapötlete az volt, hogy a képek ne legyenek aláírva, hanem a látogatók írják le, mit gondolnak azokról. Az ötlet az volt, hogy rámutassunk, mindegy ki és hol
Koštunica… Koštunica… Slaviša Grujić elmondta, hogy csak néhány nappal a megnyitót követően Vojislav Koštunica, az SZDP akkori köztársasági elnökjelöltje lemondta a televíziós szereplését az Apoloban, mert a televízió akkori fő- és felelős szerkesztője nyitotta meg a „Vér és méz” elnevezésű kiállítást. „Minket akkor a kiállítás megnyitóján nyíltan támadtak az Obraz szervezet tagjai, a kiállításmegnyitót követően pedig mindezt átvette a SZDP, úgy magyarázva, hogy mi ott meggyaláztuk a szerb népet, ami természetesen badarság” - emlékszik vissza Slaviša Grujić. háborús tudósítót hívtak meg a kiállítás megnyitójára beszélni. Durva beszólások A 2002 szeptember 10-én megtartott újvidéki kiállításmegnyitó sem volt mentes a látogatók egy részének erős reakciójától, mint ahogyan Szerbia más városaiban sem volt. Ekkor 50 fiatalember Ratko Mladić és Radovan Karadžić arcképével ellátott pólóban jelent meg a SPENS
les támaszt jelentett Nenad Čanak személye – mondja Gajicki. Nenad Čanak nyitotta meg a kiállítást olyan légkörben, amely igen könnyen incidensbe torkollhatott volna. - Ő akkor azt mondta, hogy mindezt saját szemével is tapasztalhatta már a vukovári fronton 1991-ben és hozzátette, nincs annak a népnek jövője, aki nem vetett számot a múltjával. Aminek most is akkora súly van, mint akkor volt - állítja
követte el a bűntényt valamint, hogy a bűnténynek nincs sem vallási sem nemzeti hovatartozása. Egyes kommentár érdekes volt, néhány pontos, de nagyon sok durva aláírás is született, amelyek nyíltan megmutatták, hogyan gondolkodnak egyesek - mondja Slaviša Grujić. Hozzáteszi, ez a kiállítás is, mint minden más kiállítás az időt dokumentálta, hisz ma már senki sem állíthatja, hogy azok a bűntények nem lettek elkövetve.
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs A Tartományi Képviselőház időben figyelmeztetett, hogy meg kell fékezni az erőszakoskodókat
Vajdaság AT parlamentje 2005-ben kérte az Obraz betiltását ÚJVIDÉK – Bojan Kostreš tartományi parlamenti elnökségének ideje alatt, a Tartományi Képviselőház 2005 decemberében kapta meg a kért belügyminisztériumi jelentést a nem bejelentett neonáci csoportok és személyek Szerbia területén folytatott tevékenységéről, és arról hogy mit tesz a Belügyminisztérium ezen csoportok működése kapcsán. Ebben a jelentésben a rendőrség arra figyelmeztet, hogy Szerbia területén olyan klerofasiszta,
következő ülésén kérni fogja az Obraz betiltását, és jelezte az Együtt Vajdaságért koalíció azon indítványát, amely egy olyan törvény elfogadására irányulna, amellyel betiltanák a hasonló szervezetek gyülekezéseit, szervezkedéseit, azok pénzelését, jelképeik nyilvános használatát. A tartományi parlament biztonsági tanácsa a Belügyminisztérium adatai alapján megfogalmazta a Szerbia területén működő neonáci szervezetek és személyekről
rasszista, soviniszta és azokhoz hasonló csoportok ténykednek mint az Obraz, a Skinheads, a Nemzeti Arcvonal, vagy a Vér és Becsület , a Rasonilisták és a Hatvannégy Vármegye mozgalmak, de ebben a jelentésben megemlítették a honvédok egy évvel korábban, Újvidéken megtartott találkozóját is.
szóló jelentését, ezt továbbította a parlamentnek és a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak is.
A legszigorúbb büntetések kérelmezése Ezt követően Bojan Kostreš december 12-én bejelentette, hogy a tartományi parlament már a
A 2005 december 20-án megtartott tartományi parlamenti ülésen, a parlament megszavazta azt a záradékot, amelyben azt kéri Szerbia kormányától és a többi illetékes szervtől, hogy lehetetlenítse el a Skinheads, a Nemzeti Arcvonal, a Rasionalisták ténykedését, és a lehető legszigorúbban büntessék meg azokat a személyeket, akik ezekben a csoportokban ténykednek. Továbbá azt, hogy tiltsák be az
15
Mi mindent lehetett volna megelőzni, ha hallgattak volna a Vajdasági Parlamentre?
Ha a dr. Vojislav Koštunica vezette szerbiai kormány 2005 decemberében meghallgatja a Vajdasági Parlament kérését, számos későbbi incidens meg lehetett volna előzni, olyanokat, amelyekben az említett szervezeteik tagjai vettek részt: 1. A Nemzeti Arcvonal által vezetett neonácik 2007 október hetedikén nem tudták volna megtámadni az újvidéki antifasiszta menetet, és az Obraz sem tudott volna felvonulni, támogatva a Nemzeti Arcvonalat 2. Nem történt volna meg az, hogy az Obraz Belgrádban napokig tiltakozzon és támadja a rendőrséget Radovan Karadžić letartóztatása miatt. Emlékeztetőül: a tiltakozás 2008 július 29-én érte el tetőfokát, amikor a Köztársaság téren nagy gyülekezést szerveztek, ahol összecsaptak a rendőrséggel és újfent rombolták Belgrád központját. 3. 2010 október 10-én a belgrádi büszkeségnapi felvonuláson a körülbelül 6000 rendőr is csak nehezen tudta a szinte mindegyik szélsőséges csoport tagjaiból összeverődött tömeget megakadályozni abban, hogy megtámadják a felvonulás részvevőit. Belgrád újabb feldúlását és felgyújtását már nem tudták megakadályozni. A sajtó az Obraz és a többi csoportosulás kapcsolatáról cikkezett -- a 2009-ben tervezett felvonulás kapcsán. (amely végül nem lett megtartva) és a 2008 február 21ére megszervezett ,,Koszovó Szerbia” nagygyűlés kapcsán is, amelyet Vojislav Koštunica kormánya szervezett. Annak ellenére, hogy erről hivatalos adat nincs, a tömegben az ő jelzései is láthatóak voltak. Belgrád központját megint szétverték, felgyújtották az amerikai nagykövetség épületét, amelyben halálát lelte egy fiatalember. Azokban a napokban az Obraz jelképeivel Újvidék utcáin megjelentek fiatalok, ilyeneket ordibálták, hogy: „Nož, žica, Srebrenica“ (,,Kés, drót, Srebrenica”), „Čanka pod nož“ (szabad fordításban: ,,Leölni (késsel) Čanakot”)... 4. Ratko Mladić letartóztatása miatt az SZRP 2011 május 29-én szervezett egy nagygyűlést, amelyet azért kellett megszakítani mert pár tudat álarcos rátámadt a rendőrökre, kövekkel és petárdákkal dobálták meg őket. Ez alkalommal több rendőr sérült meg, több mint 120 embert állítottak elő, legtöbbjük jobboldali csoportosulások tagjai, vagyis az Obrazhoz és az 1389-hez tartoztak, de voltak futballszurkolók is közöttük. Néhány nappal azt megelőzően Újvidéken is hasonló rendbontásokat okoztak. 5. Temerinben idén szeptemberben több nemzeti alapon történt incidens jegyeztek fel, amelyekben nemhivatalos információk szerint a Hatvannégy Vármegye és az Obraz tagjai vettek részt. Október elsején pedig nyolc embert vettek őrizetbe, akiknél Obraz-plakátok mellett fémrudakat, fabotokat és láncokat találtak. 6. Az idei büszkeségnapi felvonulást is lemondták olyan szélsőjobboldali csoportok erőszakos fenyegetése miatt mint amilyenek az Obraz, a Naši, az 1389... Obraz politikai szervezet ténykedését, valamint a Hatvannégy Vármegye társadalmi csoport ténykedését is, akik veszélyeztetik Szerbia integritását és sértik a polgárok nemzeti érzületét. Ezek nem gyerekek A belgrádi rendbontást és a büszkeségnapi felvonulás elleni támadást követően Nenad Ča-
nak, a VSZL elnöke a Szerbiai Parlamentben folytatott vita során arra emlékeztetett, hogy az állam semmit sem tett az Obraz betiltásának érdekében, és hogy ez azt bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatás és az államvezetés nincs megreformálva. Értékelése szerint a stadionok lelátóin nem futballszurkolók vannak, hanem a lelátók az állkatonai alakulatok államellenes
harcainak begyakorolására szolgálnak. – Az, aki a klerofasisztákat szurkolóknak, gyerekeknek, és megvezetett ifjúságnak nevezi, az igazságot titkolja el – mondta akkor Čanak a Szerbiai Parlamentben. A Vajdasági Parlament kérelmétől több mint hat év telt el, Szerbia illetékes szervei pedig csak a Nemzeti Arcvonalat tiltották be.
16
SZABAD VAJDASÁG
2007.
Azon az október 7-én ezrek mutatták meg, hogy van aki szembeszálljon a rosszal, ha az állam nem reagál
Meghiúsították a neonácik újvidéki felvonulá
ÚJVIDÉK – Újvidéken 2007 október 7-ére, a náci bűnöző Heinrich Himmler születésnapjára a Nemzeti Arcvonal neonáci szervezet gyülekezetet jelentett be „Felvonulás az egységes Szerbiáért” maszkja alatt. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga és más pártok, civil szervezetek erélyesen tiltakoztak ez ellen, ezért a rendőrség úgy döntött, hogy a gyülekezést betiltja. Viszont a Nemzeti Arcvonal elszánt volt, hogy megszervezze a felvonulásukat Újvidéken és az Obraz szervezet is bejelentette jelenlétét. Ezért a VSZL, az LDP, civil szervezetek és polgárok egyesületei szervezésében megszervezték az Antifasiszta magmozdulást „Állítsuk meg a fasizmust” elnevezéssel. A felvonuláson a nagyszámú polgár mellett részt vett Nenad Čanak, a VSZL elnöke, Bojan Kostreš, a VSZL alelnöke, Čedomir Jovanović, az LDP elnöke, Žarko Korać, a Szociáldemokrata Unió elnöke és még sokan mások, míg az akkori polgármester asszony, Maja Gojković nem támogatta a polgártársait. Miután a Zmaj Jovina utcá-
ban a felszólalók emlékeztettek a fasizmus hagyatékára és figyelmeztettek annak szellemére, az összegyűltek elindultak a Razzia áldozatai rakpartra, hogy koszorúkat helyezzenek el a razzia áldozatainak emlékművén. A rendőrség nem figyel a neonácikra
Viszont a Nemzeti Arcvonal tagjai a Belgrád rakparton lévő egykori hadseregotthon udvarában tartózkodtak és az Antifasiszta megmozdulás tagjait kövekkel dobálták meg. Könnyebben megsebesítettek néhány felvonulót, közöttük Pavel Domonjit is, a szerbiai Helsinki Bizottság az Emberi Jogokért civil szervezet újvidéki irodájának vezetőjét. Érdekes, hogy a rendőrök az antifasiszta felvonulók felé voltak fordulva, nem pedig a neonácik felé, ami ez utóbbiaknak kedvezett a menet megtámadásához. A sajtó szerint a rendőrség ekkor összesen 56 embert őrizetbe vett, köztük 11 szlovák állampolgárt, akiknél fasiszta propagandaanyagot, horogkereszteket, fasiszta
Politikai légkör Néhány nappal a Nemzeti Arcvonal felvonulása előtt Bojan Kostreš, a Vajdasági Képviselőház akkori elnöke követelte Dragana Jočićtól (SZDP) belügyminisztertől, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne működhessenek tovább a neonáci és szélsőséges szervezetek, csoportosulások, ne tudjanak megmozdulásokat szervezni. Kostreš hangsúlyozta, hogy az állami szervek nem tettek semmit a Vajdasági Képviselőház követelése érdekében, hogy minden neonáci, klerofasiszta és más hasonló szervezetet betiltsanak. Dragan Jočić valamival később azt válaszolta, hogy a szélsőséges csoportok „nem veszélyeztetik az állam biztonságát”, de rossz fényt vethetnek Szerbiára, és kompromittálhatják az állami szervek minden egyes törekvését, amelyet a fontos kérdések, például a koszovói probléma, megoldására fordítanak. Az újvidéki összecsapást követően a „Vajdasági képviselők VSZL, VMSZ” szerbiai képviselőházi képviselői csoportja, amelybe Nenad Čanak, Varga László, Aleksandra Jerkov, Aleksandar Marton és Radovan Radovanović tartoztak, kezdeményezték a parlamentben, hogy tárgyaljanak a társadalom fasizálódásáról (a nemzeti kisebbségeket ért mind gyakoribb támadások miatt, Dinko Gruhonjić valamit Dejan Anastasijević újságírók megfenyegetése miatt, az utóbbi lakásának ablaka alá bombát dobtak). Nenad Čanak a hatalmat vádolta, azt állította, hogy Koštunica miniszterelnök és az SZDP áll mindennek a hátterében, és követelte Dragan Jočić belügyminiszter leváltását. Miloš Aligrudić, az SZDP frakcióvezetője azt mondta, hogy a VSZL-t és az LDP-t kell betiltani, mert szélsőséges pártok, amelyek „módszere, hogy programjukat és céljaikat fizikai leszámolás útján valósítsák meg”.
zászlókat és hideg fegyvert találtak. Időközben az Obraz szervezet tagjai felvonultak Újvidék központjában Ratko Mladić és Radovan Kardžić neveit kiáltozva, de nem tudtak csatlakozni az antifasiszta felvonulókra támadókhoz, mert a rendőrkordon megakadályozta őket ebben. A liga folyamatosan emlékeztet és figyelmeztet A Vajdasági Szociáldemokra-
ta Liga attól a naptól kezdve hagyományosan megemlékezik erről a dátumról, 2009ben ez alkalommal kiállítást szervezett három újvidéki fényképész fotóiból „Nem múlt el” elnevezéssel, amely azokat a 2007 október 7-ei eseményeket dokumentálja, amikor az újvidékiek Szerbiában első alkalommal szálltak szembe a hazafias álarc mögé bújó neonácikkal és huligánokkal. Nenad Čanak, a VSZL elnöke a kiállítás
megnyitójakor többek között emlékeztetett arra, hogy a liga még 2001-ben felhívta arra a jelenségre a figyelmet, hogy a reverendát valamint a szerb nemzethez való tartozást oltalomként használják a bűnök elkövetéséhez, és hogy az államnak nincs ereje szembeszállnia a társadalom valódi problémáival. - Amikor az ember megnézi ezeket a fényképeket, akkor felteszi magának a kérdést, hogy mi nem világos itt?
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
17
Nem fog menni!
ását
Minek kell még megtörténnie, milyen dokumentumra van még szükség ahhoz, hogy ennek útját álljuk – tette fel a kérdést Čanak. - Nem feledjék el, hogy mindezek előtt, amit ezek a fényképek dokumentálnak ugyanezek a neonácik Belgrádban felvonulást szerveztek, és senki sem akadályozta meg őket ebben. A kérdésem nem az, hogy Újvidéken miért vonultak az utcára az emberek, hanem az, hogy Belgrádban miért nem – tette fel a kérdést a VSZL elnöke. Az eső sem tartott vissza bennünket Az idén is megemlékeztek az évfordulóról, amelyre több ezer ember gyűlt ös�sze az erős eső ellenére. A ligások mellett ott voltak a Szerb Megújhodási Mozgalom valamint a Gay Straight Alliance, a melegek jogait képviselő szervezet tagjai. Nenad Čanak, a VSZL elnöke arra emlékeztetett ez alkalommal, hogy négy évvel ezelőtt Újvidék nemet mondott a fasiszták-
nak, akik az Újvidék utcáin való felvonulásukkal sebet akartak ejteni mindazok emlékén, akiket a fasizmus kísértete ragadott el a huszadik század folyamán... - A Duna, a mi Dunánk és a csontok a folyó mélyén arra esketnek fel bennünket, hogy ne engedjük, hogy ez megismétlődjön. Nem fogjuk engedni, hogy utcáinkon újra patakokban folyjon a vér, nem fogjuk megengedni azt amivel fenyegetnek bennünket. Nem engedték meg, hogy az emberek Belgrádban összegyűljenek és ezt a gyülekezetet is meg akarták hiúsítani. Ez Újvidéken nem fog nekik sikerülni – mondta az alkalommal Čanak. Hozzátette, hogy a Nemzeti Arcvonalat betiltották, de feltette a kérdést, mi történik a többi hasonló szervezettel. - Miért léteznek még? Miért védi őket az Alkotmánybíróság? Miért óvja őket mindenki, akiknek a semmittevése miatt tovább működhetnek – tette fel a VSZL elnöke a kérdést hangsúlyozva, hogy senkinek sem jár amnesztia.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga ugyanolyan erőteljesen reagált 2007 novemberében, egy hónappal az után, hogy Újvidéken megálljt parancsoltak a neonáciknak a Nemzeti Arcvonallal az élükön, amikor követelték a három fasiszta rock együttes koncertjének betiltását Szabadkán, amelyet a Hatvannégy Vármegye Ifjusági Mozgalom szervezett. A Magozott Cseresznye és a Titkolt Ellenállás együttesek honlapjain akkor nyíltan neonáci és jobboldali eszmék, antiszemita, romaellenes üzenetek voltak olvashatók. Néhány feszültségtől fűtött nap folyamán, míg a rendőrség hallgatásba burkolódzott a Vajdasági Szociáldemokrata Liga azt üzente, hogy a fasizmusnak itt nincs helye! - Ahogyan megakadályoztuk Újvidéken a neonácik felvonulását egy ilyen gyülekezetet sem fogunk megengedni Szabadkán. Elvárjuk, hogy a rendőrség tegye a dolgát, ne kelljen nekünk végeznünk az állami szervek munkáját. Dragan Jočić belügyminisztertől csak egyetlen dolgot követelünk, számára valószínűleg a legnehezebbet, hogy tegye a dolgát
– mondta Nenad Čanak, és bejelentette, hogy a VSZL tagjai a bejelentett koncert helyének közelében lesznek, arra az esetre, ha a rendőrség mégsem tiltaná be annak megtartását. - Ne feledjük el, hogy a II. világháború eseményei óriási sebeket ütöttek Vajdaságon és soha sem lesznek elfeledve. Tehát nekünk nincs szükségünk fasisztákra Vajdaságban, tartozzanak azok bármelyik nemzethez és mi soha sem fogjuk megengedni, hogy itt gyülekezzenek – üzente Čanak. A koncertet nagyszámú polgár és civil szervezet is ellenezte. Október 15-én lett lemondva, mert a szabadkai Iparosotthon megvonta a vendégszeretetét. Ugyanazon a napon a rendőrségtől is megérkezett a határozat, hogy nem tarthatják meg a koncertet. Mikor a koncertet meghiúsították a vár-
megyések nem rejtették véka alá elégedetlenségüket, legfőképp amiatt, mert a koncert előtt kerekasztal-beszélgetést terveztek, amelyen Toroczkai Lászlónak kellett volna beszélnie, akit már Szlovákia kitiltott hasonló tevékenység miatt. Ugyanilyen koncertet akartak szervezni 2008-ban is a kampánycsend alatt, ahogyan akkor fogalmaztak, azzal a céllal, hogy a „magyarokat felrázzák a választások előtt”. A koncertet akkor is betiltották, Toroczkait pedig kitiltották Szerbiából. Nenad Čanak és Bojan Kostreš 2004 májusában és 2005 novemberében mint a Vajdasági Képviselőház elnökei elítélték a honvédek találkozóját Újvidéken (amelyen részt vett a VMDP-s Ágoston András és a VMSZ-es Galambos László is) és Szabadkán is.
2011. A ligások megtisztították az Újvidék feliratot a város bejáratánál ÚJVIDÉK – A Vajdasági Szociáldemokrata Liga újvidéki városi bizottságának tagjai 2011. szeptember 29-én megtisztították a város bejáratánál lévő táblát, amelyen néhány nappal azelőtt valaki lefestette az Újvidék feliratot. Radovan Latinović, a VSZL városi bizottságának elnöke az alkalommal elmondta, hogy a liga már 21 éve küzd minden fajta türelmetlenség ellen valamint, hogy a ligások azért gyűltek össze, hogy szimbolikus formában megüzenjék, nem engedik meg senkinek, még festékszóróval sem, hogy Újvidéken rontson a nemzetek közötti viszonyokon. - Még festékszóróval sem teheti meg senki! Újvidék a mi otthonunk, minden polgárának az otthona, és büszke minden egyes népére és nemzeti kisebbségére – mondta Latinović. Emlékeztetett, hogy Újvidéken
a szerb mellett hivatalos használatban van még a magyar, a szlovák és a ruszin nyelv. - Büszkék vagyunk e nyelvekre
valamint minden más nemzeti kisebbség nyelvére, akik itt élnek. A mi városunk ilyen, sokféleségében gazdag, ezért magyarul Újvidék. Így volt ez mindig, így lesz továbbra is – mondta. Latinović az alkalommal követelte a hivatalos szervektől, hogy a szélsőségeseket és a huligánokat büntessék meg, főleg ha olyan dolgokat követnek el melyeknek célja a nemzetek közötti összhang megbontása.
- Másfelől, a ligások még a legnehezebbnek számító kilencvenes években is megőrizték e gazdagságot és szembeszálltak a fasizmussal és a szélsőségesekkel. Ma és a jövőben sincs szándékunkban engedni nekik – mondta Latinović. Arra kértük, hogy mondjon véleményt a közelmúltban történt temerini incidensekről. Latinović elmondta, szükségesnek tartja, hogy a rendőrség végezze a munkáját és felderítse az incidensek valódi okát. - Meg kell állapítani, hogy miről van szó: huligánok egymással való leszámolásáról vagy nemzetileg motivált incidensről. Az egyik és a másik esetben is a büntetésnek megfelelőnek kell lennie, azzal, hogy – mint tudjuk – a nemzeti, vallási, faji türelmetlenség szításáért sokkal nagyobb büntetés jár – mondta Latinović.
18
SZABAD VAJDASÁG
Reggeli a „Dva brata” pékségben ZOMBOR – Koszovó 2008 február 17-i függetlenségének kikiáltását követően Vajdaság-szerte több olyan incidens történt, amelyekben futballdrukkerek és szélsőjobboldali csoportosulások
tagjai vettek részt, több albán nemzetiségű pék és cukrász üzletének kirakatait zúzták be. A tiltakozások és az erőszak a következő néhány napban is tartott, és nemsokára
Zomborban is megjelent egy önjelölt hazafias csoportocska, tagjaik a zomboriaknak ingyen osztottak kenyeret, a kenyérrel pedig olyan szórólapokat, amelyeken az állt, hogy ne vásároljanak albán pékségben kenyeret, mert ,,az a pénz Koszovóban köt ki, fegyvert vesznek rajta”. Ezért, szolidaritásuk jeléül, 2008 március ötödikén a Polgári Vajdaság aktivistái a lakosság és politikusok támogatásával – akik között ott volt a VSZL vezetője, Nenad Čanak, valamint a liga akkori parlamenti képviselője, Aleksandar Marton is – a Dva brata pékségben reggeliztek, és a Makijato cukrászdában kávéztak.
Háromszor kezdeményezték a Srebrenicahatározat meghozatalát ÚJVIDÉK – A Szerbiai Parlament 2010 márciusának utolsó napján, tizenhárom órás maratoni ülést követően elfogadta a Srebrenica-határozatot, amellyel elítéli a Srebrenicában elkövetett bűntetteket. A határozatot, amellyel a Nemzetközi Bíróság végzése alapján megfogalmazva ítélik el a Srebrenica bosnyák lakossága ellen 1995 júliusában elkövetett bűntetteket, a hatalmi koalíció 127 képviselőjének igen szavazatával fogadták el, míg az SZDP és az Új Szerbia 21 képviselője ellenezte a határozat megszületését, egy képviselő pedig nem szavazott. Az SZRP és az LDP nem
vett részt a szavazáson. A Vajdasági Szociáldemokra-
és toráki táborokat vagy úgynevezett gyűjtőállomásokat, melyekben a háború alatt horvát hadifoglyokat tartottak fogolyként. Aleksandar Marton
Könnyen meg lehet állapítani, ki szolgált a megszállók kötelékében, és azt is tudni lehet, ki volt a megszállás ellen
Senki sem kérdőjelezheti meg a magyarok fasizmus elleni harcban tett erőfeszítéseit Szerző: Vékony Károly TOPOLYA - Az én generációm meg volt arról győződve, hogy a fasizmus nem élheti túl, hogy az emberiségnek megjött az esze, és soha többé nem fogja megengedni, hogy újra megjelenjen. Ez a gonosz
repet töltött be, ugyanakkor az is ismert, hogy ki harcolt a megszállás ellen. Ezért meglep az, hogy egyesek csökkentenék azok érdemeit, akik készek voltak meghalni a járvány elleni harcban. Vannak, akiket érdem nélkül dicsérnek, a vajdasági magyarokat és a területeink felszabadítá-
A Petőfi brigád legjelentősebb csatája
ta Liga vezetője, Nenad Čanak a parlamenti vita során arra emlékeztetett, hogy a VSZL háromszor kezdeményezte egy ilyen határozat elfogadását: először 2005-ben a Vajdasági Parlamentben, majd 2007-ben és 2009-ben a Szerbiai Parlamentben.
Emberi minden vesztőhelyet megjelölni NAGYBECSKEREK – A „Vukovar 1991“ jogászok egyesülete 2009-ben átadta a nagybecskereki városi hatalom részére a kérelmét, hogy emléktáblával jelöljék az óécskai
2008–2011.
a nagybecskereki képviselőtestület elnöke akkor személyesen is támogatta ezt a kezdeményezést, de az azóta sem valósult meg. Másrészről e miatt az eset miatt Marton támadásoknak volt kitéve, még halálosan is megfenyegették. 2009 októberében a jogászok egyesülete bejelentette, hogy képviselete ellátogatna a gyűjtőállomásra, de a rendőrség nem tudta szavatolni a biztonságukat, mert Óécskán és Torákon napok óta „hazafias erők” gyülekeznek, tiltakozván a vesztőhelyek megjelölésének indítványa ellen, így a látogatásra nem is került sor.
A brigád legjelentősebb csatája, amelyben részt vett az a szerémségi front áttörése. A nagyrészt sík Szerémségben a német csapatok nyitották meg ezt, a számukra fontos, hadteret. A XV. vajdasági Petőfi brigád április 15-ig, miután megvívta harcát a német csapatokkal, 16ára áttört a fronton és a VI. hadtesttel közösen indultak Virovitica irányába A Népfelszabadító Hadsereg többi egységével együtt, ez a brigád is részt vett az ország felszabadításában. viszont -- különböző formáiban, nem valahol máshol, hanem itt nálunk -- nem tűnt el teljes mértékben. Annak ellenére, hogy ezeken a területeken sokan harcoltak eme járvány ellen, a harcban pedig generációk vesztek oda, a legbátrabbak kénytelenek voltak életüket adni azért, hogy mi szabadságban tudjunk élni és még ma is harcolnunk kell ellene. Könnyen megállapítható, ki szolgált a megszállók kötelékében Könnyen meg lehet állapítani, hogy ki állt a megszállók szolgálatában, és hogy milyen sze-
sáért folytatott harcban vállalt szerepüket pedig jogtalanul semmibe veszik, enyhén szólva is másodrangúvá degradálják. Ezt nemrég a szerbiai parlamentben is éreztem, és a restitúciós törvényről folytatott vita során általában. Később a vita átterjedt a médiába, az utcákra, az otthonokba, leggyakrabban Vajdaságban. Topolyán élve és dolgozva volt alkalmam megismerni a magyarok népfelszabadító harcokban több évtized alatt betöltött szerepét, ugyanúgy ahogy a harcok előtti és utáni időkben betöltött szerepüket is. Számos topolyai ház, helyiség még őrzi azoknak a kínoknak az emlékét, amelyeket
átéltek a helyi antifasiszták. Ne feledhetjük el Szlavónia területén 1943ban megalakították a Petőfi Sándor partizán zászlóaljat, amely más egységekkel együtt, nagyon rossz körülmények közepette harcolt a fasiszta megszálló ellen. Ennek az egységnek nagyrészt magyarok voltak a tagjai. Ez az egység volt az atommagja a később megalakult egységeknek. Amikor 1944 október 18-án Topolya felszabadult a megszállás alól, megkezdődött egy új, egy nagyobb egység megalakítása. A leendő brigád körvonalai már alakultak, sok Észak-bácskai magyar önkéntes, de mozgósított fiatal is megindult a Duna irányába. Az 51. vajdasági hadosztály kötelékében harcoltak a batinai csatában. 1944 novemberének második felében a csata befejezéséig odaveszett vagy eltűnt a brigád 648 tagja és 1243 szovjet katona. A csaták szünetében, 1944 decemberében, formálisan is megalakult a XV. vajdasági Petőfi brigád Kiscsány magyar faluban. Négy zászlóaljában körülbelül 1200 vajdasági és szlavóniai magyar volt. Kiss Ferenc főparancsnok vezette őket, biztosuk Rudolf Jontovič volt, helyettese Franjo Baki, a törzskari főnök Mihalj
SZABAD VAJDASÁG
www.lsv.rs
19
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga temerini szervezete elítéli a nemzeti alapú incidenseket
A forgatókönyv ismétlődik: incidensek a választások előtt TEMERIN – A Vajdasági Szociáldemokrata Liga temerini községi szervezete elítéli az összes helyi incidenst,
romlanak a nemzetek közötti viszonyok. Emlékeztet arra, hogy a kilencvenes évektől kezdve a nemzeti türelmet-
ges, hogy ebben az esetben a dolgoknak más lefolyása lesz, mint az előző esetekben és előrelépés történik majd.
amelyekre az elmúlt hetekben került sor és amelyek résztvevői nagyrészt fiatalkorúak voltak. Megállapították, hogy ismét a nemzetek közötti viszonyok elmérgesítéséről van szó, amely büntetlenül és ciklikusan ismétlődik ebben e községben.
lenség Temerinben főként a választási kampány időszakában jelentkezik, így nem volt még olyan kampány, amit ne kísért volna verekedés, gyűlöletszító falfirka, a különféle nemzetek közötti szakadék növelése. Ezekből pedig, mint mondja, legnagyobb hasznuk mindig a nemzeti beállítottságú pártoknak volt. - Nem állítjuk azt, és nincsenek is bizonyítékaink arra, hogy ezek a szélsőséges csoportosulások mögött politikai pártok állnának. Ennek ellenére lehetetlen nem észrevenni azt, hogy az incidensek és az egymás közötti viszonyok megrontása mindig a választási kampány idejére, vagy pont a választásokat megelőző időszakra esnek. Úgy ahogyan most is – mondja Karan.
Erre reményt ad az, hogy a Temerinben történt legutóbbi nemzetek közötti incidensek után számos tartományi és állami szerv komolyabban foglalkozott az üggyel. A média is komolyabban foglalkozott a történtekkel, bár néhányuk, mellőzve a professzionalizmust, inkább szította a közhangulatot, mint javított rajta. - Remélem, hogy a rendőrség, a csendőrség, a belügyminiszter, a tartományi ombudsman és más intézmények egyszer s mindenkorra megoldják a temerini helyzetet, felderítik a nemzetek közötti viszonyok megrontásáért felelős személyeket, és azok elnyerik méltó büntetésüket az eddig elkövetett tetteikért – szögezte le Robert Karan. Hozzátette, hogy a temerini polgárok nagy része békés és toleráns légkörben szeretne együtt élni, de mindig vannak olyanok, akiknek ez, saját kicsinyes érdekeik miatt, nem felel meg.
A topolyai ligások azt kérik, hogy ismerjék el újra a XV. vajdasági Petőfi brigád jelentőségét, és kerüljön vissza az őt megillető helyre Soboćan volt. A 16. vajdasági divízióhoz tartoztak, amely a Népfelszabadító hadsereg harmadik hadseregébe tartozott, amelyet Kosta Nađ tábornok vezetett. Öt harcos él Topolyán A XV. vajdasági Petőfi brigád főparancsnoka sok más társával együtt a harctéren veszítette életét. Szabadulásuk után a brigád tagjai tudásuknak és képességeiknek megfelelően részt vettek a szétrombolt ország újjáépítésében. Ma Topolyán, nagy megelégedettségünkre, a XV. vajdasági Petőfi brigád öt egykori tagja él, világszerte még körülbelül negyvenen élnek. A harcosok és utódaik nem lehetnek megelégedve azzal, ahogyan emlékeznek a brigádra és a megszálló elleni harcukra. Más nemzetekkel egyenrangúan Mindazt szem előtt tartva, ami a II. világháború alatt történt Vajdaságban, azon a véleményen vagyok, hogy senki sem csökkentheti vagy kérdőjelezheti meg akárki-
nek, így egyes nemzeti közösségeknek sem a felszabadító harcokban betöltött szerepét. Mindent egybe vetve megállapítható, hogy a szabadságot közösen harcolták ki. A magyarok szerepe a megszálló erők elleni harcban vetekszik a többi itt élő nemzet érdekeivel. Ajánlom, és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga támogatásával kérem következőket: 1. Hogy a XV. vajdasági Petőfi brigád emlékszobát hozzák vissza Topolyára; 2. Hogy a Mezőgazdasági Középiskola kapja vissza a XV. vajdasági Petőfi brigád nevet; 3. Hogy a topolyai kaszárnya kapja vissza XV. vajdasági Petőfi brigád nevet és 4. Hogy a jövőben kellőképp emlékezzen meg a helyi önkormányzat a felszabadulás napjáról, a XV. vajdasági Petőfi brigád harcba meneteléről. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga a garancia arra, hogy a fasizmus nem fog újra feltámadni, és hogy a jövőben is becsülettel beszélnek és emlékeznek majd az eleink megszállók elleni harcáról.
Kinek van a legnagyobb haszna a feszültségből? Robert Karan, a VSZL temerini községi bizottságának elnöke a Szabad Vajdaságnak nyilatkozva elmondta, hogy a temerini helyzet igen összetett és a szerbek és magyarok közötti viszony túlterhelt a közelmúlt eseményei miatt. Megítélése szerint a legnagyobb problémát olyan szélsőjobboldali szervezetek jelentik mint az Obraz valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amelyek tevékenységének eredményeként ebben az érzékeny közegben még inkább
A közvélemény figyelmének elterelése Meglátása szerint lehetsé-
20
SZABAD VAJDASÁG
2011.
2011: A VSZL megállította a restitúciós törvény módosítási javaslatát
Kollektív amnesztia megakadályozva ÚJVIDÉK – A Vajdasági Szociáldemokrata Liga a fasizmus elleni harcát, ezúttal a II. világháborús ellenit, az ősszel is folytatta, amikor a Szerbiai Parlament elfogadta a restitúciós törvényt. Ez alkalommal a liga képviselői határozottan ellenezték a szerb kormány és a VMSZ módosítási indítványait, amelyekkel lehetővé vált volna, hogy visszakapják vagyonukat azok is, akik a megszállók erők oldalán harcoltak a II. világháború alatt. A kormány módosítása azt mondta volna ki, hogy a vagyonhoz való jogot a megszállók azon tagjaitól vonták volna meg, akik külföldi állampolgárok. Ez azt jelentette volna, hogy a megszálló erők azon tagjainak, akik a mi állampolgáraink, minden meg lett volna bocsátva. A VMSZ módosítási indítványa egy lépéssel még tovább ment, és minden felelősség alól felmentette volna azokat, akik a háború előtt Szerbia területén voltak bejelentve! A kormány a liga és még néhány párt nyomásának hatására visszavonta saját módosítási indítványát, a VMSZ-ét meg nem fogadta el. A törvény elfogadása után, amelyben tehát nem szerepeltek az említett módosítási indítványok, a VMSZ és magyarországi hatalom képviselői úgy értékelték, hogy a törvény kollektív bűnösséget mond ki a Szerbiában élő magyarokra, Budapesten pedig bejelentették, hogy még akár Szerbia európai integ-
rációját is blokkolhatnák ezért?! Annak érdekében, hogy a kétségeket eloszlassa, Aleksandra Jerkov, a VSZL képviselője a törvény autentikus értelmezését kérte a parlament törvényhozó bizottságától. A kérelem átadásakor kijelentette: azt várja, hogy a bizottság értelmezése szerint azoknak, akik a megszálló erők tagjai voltak, és rehabilitálták őket, joguk legyen a vagyon-visszaszármaztatásra. – Sehol sem írja a restitúciós törvényben, hogy a vagyont nem adják vissza a magyaroknak vagy a németeknek. A vagyon nem jár vissza a II. világháborús megszálló erők tagjainak. A VMSZ módosítási javaslata, amelyet mi elleneztünk, azt mondta ki, hogy mindenkit felmentenek a felelősség alól, akinek Szerbia területén volt bejelentett lakcíme a II. világháború előtt. Ha ez így lett volna, akkor mindenkit felmentettek volna a felelősség alól – mutatott rá. Jerkov elmondta: akkor Peter Egner, aki v a l l omá sok szerint eze-
ken a területeken részt vett 150 ezer ember deportálásában és 17 ezer megöletésében, utódainak is joga joguk lenne a vagyon-visszaszármaztatásra. Végül a rehabilitációs törvényben leltek rá a restitúciós törvény körüli problémák megoldására. A VMSZ és a kormány ugyanis abban egyeztek meg, hogy egy új törvénnyel pontosítják, kinek van joga a rehabilitációra, és ezzel egy időben a vagyon-visszaszármaztatásra. Jerkov is azon a véleményen van, hogy a vagyonvisszaszármaztatás kulcsa a rehabilitációban keresendő, és minden nézeteltérésre megoldást adhatnak ennek a törvénynek a rendeletei.
Az ifjúság a háború, a gyűlölet és a primitivizmus ellen... ÚJVIDÉK – A Vajdasági Szociáldemokrata Liga keretében 1993-ban megalakult a Vajdasági Ifjúság Ligája, az akkori célkitűzései pedig a fiatalok tömeges kényszeres besorozása és a frontra küldése elleni harc volt, valamint a nacionalizmus terjedésének megállítása, a hiperinflációs háborús gazdaság és a társadalom teljes degradációja elleni harc volt. A VSZL ifjúsági szervezete az évek során az erőteljes antifasiszta megnyilvánulásáról vált híressé. Több tekintélyes koalíciónak és szervezetnek a tagja lett, olyanoké mint a Fiatalok az erőszak ellen koalíció, a Gay Straight Alliance civil szervezet valamint az Ifjúsági Szocialista Internacionálénak. Ezeknek az
fordulón a VSZL ifjúsági szervezete lerótta tiszteletét a „Karaš“ katonai objektum előtt Topčideren, ahol a két gárdista meghalt. Ez alkalommal Dragana Dukić, a VSZL ifjúsági szervezetének elnöknője felolvasta levelüket, amelyben követelik az államtól, hogy minden egyes szolgálatát vessen be és kutassa fel a két hazáját védelmező fiatal gyilkosát. - Szerbia nem maradhat néma a két fiatal elvesztése miatt, ezért felhívjuk a közvélemény valamint az illetékes szervek figyelmét, hogy ébredjenek fel és ne engedjék, hogy ez a gonosztett büntetés nélkül maradjon – áll a VSZL ifjúsági szervezetének közleményében. 2010 március 11-e és 12-e közötti éjjel a
elveknek alapján a VSZL ifjai minden évben megemlékeznek a rasszizmus elleni világnapról, az Európa-napról, a fasizmus és antiszemitizmus feletti győzelem világnapjáról, a béke napjáról. A VSZL fiataljai rendszeresen megemlékeznek az újvidéki razzia, valamint a 2007 október 7-én tartott antifasiszta felvonulás évfordulójáról... A VSZL ifjúsági szervezete évek óta megemlékezik a topčideri kaszárnyában megölt két gárdistáról Dražen Milovanovićról és Dragan Jakovljevićról. 2009 október 5-én, az öt éves év-
VSZL ifjúsági szervezetének tagjai Újvidéken leszedték a Mihajlo Pupin sugárút utcatábláira ragasztott öntapadós címkéket, amelyeken a „Ratko Mladić sugárút” felirat és az 1389 felirat szerepelt. A VSZL ifjúsági szervezete 15 éven keresztül harcolt a katonakötelesség ellen, majd mikor az állami szervek azt felfüggesztették 2010 december 5-én az újvidéki Trema klubban megünnepelték az eseményt. A VSZL ifjúsági szervezetének tagjai több alkalommal is megtisztították a falakat Vajdaság-szerte a gyűlöletszító falfirkáktól.
