A NÉMET FASIZMUS TÖRTÉNELMI GYÖKEREI Irta: Dr. Gamez Endre A Nürnbergi per j a v á b a n folyik. A k i talán még ma, a háború befejezése u t á n is kételkedik, hogy a fasizmus a n a g y t ö k e utolsó kísérlete a hatalom meg ő r z é s é r e , csak el kell olvasnia а^ napi sajtóban a vád adatait. Ezen adatok pon tosan rávilágítanak arra, m lyen szoros volt az összeköttetés a nagytőke és a Nemzeti-szocialista párt között. » M akik ezt a háborút átéltük, nem csak azt tudjuk, milyen társadalmi erők okozták a fasizmust, hanem azt is,,mi a fas zmus lényege,, hogy mit jelent az, ha egy hanyatló, a történelem által eltűnésre itélit társadalmi osztály megkí sérli a lehetetlent. M i t jelent az, ha a fejlődő társadalmi erőket, terrorral, félelemmel, akarják elfojtan'. Mert a terror sem új dolog, éppen úgy mint hogy nem új dolog, hogy egy h a n y a t l ó társadalmi réteg fel akarja tartóztatni a fejlődés m e n e t é t . ' Volt m á r erre péMa az ókorban, a középkorban és az újkorban elég. A terrornak erre a formájára azonban, amelyet a fasizmus szült és, amelyet a fasizmus végrehajtott, a valágtörténelemben m é g nem volt példa. Ha azt mond juk, hogy ez a terror beteges, állati, cinikus volt, érezzük, hogy ezzel nem fejeztünk kj semmit. Egyenlőre még csak egy szavunk van, hogy m'nd ezt megjelöljük: fasizmus. Tudjuk, hogy a fas'zmus első kezdetleges formái közvetlen az első impe rialista háború után tűntek fel. Először M a g y a r o r s z á g o n , mint reakció a prole t á r d i k t a t ú r á r a , azután Olaszországban, u t á n a pedig m é g nagyon sóik országban. Л fasizmust azonban a legdurvább, legkövetkezetesebb és legrendszeresebb for májában Németország teimelte kii. Felvetődik a kérdés miért van ez így. Miért éppen Németország lett a fas'zmus főbástyája, hogyan sikerült a fasizmusnak —- jelentéktelen kivétellel — az egész német népet a szolgálatában állítan*. Próbáljunk a legrövidebb vázlatokban rámutatni ezekre az okokra. Nem akarjuk ezzeil igazolni Németországot. A fasizmus húszmillió áldozata nem igazolást, hanem elégtételt kíván. Elégtételt és biz onságot, hogy a fas'zmus nem jut újra uralomra, hogy nem veszélyezteti m é g e g y s z e r az em beriséget. Mert ne feledjük el, hogy a fasizmust, b á r megverték, bár let'porták, k o r á n t sem irtották k i . Még mindig próbálkoz'k, még mindig nagy erőfeszíté seket tesz, hogy újra lábra kapjon. Épen ezért fontos rámuta'ni, a í a s ' z m i n m é l y e b b okaira Németországban, mert a fasizmust még Németországban sem irtották k i , sőt a nemzetközi ftus'szta körök még mindig komoly r e m é n y e k e t fűznek hozzá. Hogy a problémát jobban, tisztázzuk, menjünk vissza egy k'csit a t ö r t é nelemben. A német városok, és bennük a német polgárság, a kczépikor végén és a? újkor elején fe'illődtek k i . A X V . században nagy változás állott be az Európa erőviszonyokban. Az Indiába való tengeii út és Amerika felfedezésével Olasz o r s z á g és Németország polgársága és gazdasági élete általában h a n y a f á s n a ' ; indultak és azon országok kezdtek gazdaságilag fejlődn. amelyek az Atlanti! óceán, partján voltak. Mig ezekben a gazdasági fellendüli esnek induló országok ban a polgárság mind jobban és jobban fejlődött é s politikailag mind nagyobb befolyásra tett szert, Németország megmaradt továbbra is a középkor" szétszaggatotiságban, a polgárság sosem lett egyenrangú tényező a nemességgel. A X V I I I . században megpróbálta I I . József Ausztriában, I . Frigyes pedig Po roszországban, hogy a polgárság igényeit kielégítse a n e m e s s é g rovására, azon ban nem nagy sikerrel. :
N
Ez az állapot mind a X I X . századig tartott. A X I X . század az ipari tőke kora. A t ő k é s r e n d s z e r most valósítja meg mindazokat a gazdasági és társadalmi, lehetőségeket, melyekre a rendszer m ó dot nyújt. N y u g a t e u r ó p á b a n és az Amerikai Egyesült Államokban óriási fellen dülés észlelhető. Németország nem kapcsolódott bele a század elején ebbe az ipari fellen dülésbe. Ennek a k a d á l y a ismét kedvezőtlen földrajzi helyzete, a nyílt tengerek től való elzárása voCt. M g a vasutat fel nem találják, a kereskedelmi forgalom legnagyobb része m é g rundig a tengeren játszódik le. Azon kívül a m á r előbb említett okok miatt a német polgárság ú g y gazdaságilag mint politikailag gyen ge volt, sokkal szervezetlenebb é s öntudatlanabb, mint az angol, vagy francia polgárság. Méfe egy oka van azonban annak, hogy a német p o l g á r s á g . poil.it ka.ilag annyira vissza maradt. Tudjuk, hogy a francia forradalomban a polgársággal tartott a parasztok nagy része., különösen a középbiritoikosolk, akik a forrada lomnak köszönhették a hű-béri terHiek ailól való felszabadulásukat. A francia polgárság magabiztos volt haladó szerepének, t á r s a d a l m i fellendülésének tuda tában. Ennek a diadalmas polgárnak a képviselője volt Napoleon. A napóleoni hadjáratoknak azonban volt egy nagy ellentmondása. És pedig az, hogy Napoleon háborúi elsősorban világnézeti h á b o r ú k voltak a 'haladó, fel t ö r e k v ő polgárság, és a hanyatló, pusztulásra ítélt nemzetközi hűbériség között. A m a r a d i s á g bástyái akkor elsősorban Ausztria és a cárj Oroszország voltak. Ezeket segítették P o r o s z o r s z á g , Anglia, S p a n y o l o r s z á g stib. Nagyon sok o r s z á g ban a polgárság a hűbéresek elleni küzdelemben Napoleon meUe állit. Napoleon azonban, és ebben volt az ellentmondás, — nemzetileg elnyomta nemcsak a legyőzött hűbéreseket, hanem a meghódítóit polgárokat Is. Ez Napoleon gaz dasági politikájában is meg mutatkozott, mert b á r a meghódított országokban felszabadította a parasztokat és kiterjesztette a belső piacot, de ezeket a pia cokat elsősorban a fellendülő firancia iparnak szánta, és ezt a vámpolitikájában kifejezésre "s hozta. így azután az történt, hogy sok országban a polgárság a nemzeti ellenállás megszervezésében alárendelte m a g á t a hűbéreseknek. Németországban ez a mozzanat a legerősebb formában jutott kifejezésre. Németországban, kivéve a rajnamenti vidékeket a polgárság nem fejlődött, hanem megmaradt gazdaságilag a hűbéresektől függő, szűk látókörű rétegnek. É s amikor a Napóleoni iháborúk kifejtették a nemzeti ellenállást, az ellenállást a hűbéresek, arisztokraták, a nagybirtokosok szervezték meg. Ennek azután sorsdöntő, és a németségre nézve végzetes következményei voltak. Közben a német ipari polgárság is lassú iraimban bár, de fejíiődiik. E,z az új ipari polgárság, m-':nt világszerte osztálytársai, szabadelvű és reals gondolko dású. Érdekes azonban, hogy mit mond e polgárság ideológusa, F r e d r i c h List k ö z g a z d á s z : Németországnak, iiiletve a német területeknek nincsenek nyílt v ' lágtengerei. Némolország szárazföldi ország, amelyet csak a szárazföldii tömegközlekedési eszköz, az újonnan feltalálit v e s ú t e g y e s í t . A v a s ú t teszi maltt lehe tővé, hogy Németország kihasználja gazdasági erőforrásait. Németország azon ban középeurópai állam. A m á r iparilag magas fokon álló nyugateurópai orszá gokkal nem kereshet gazdasági kapcsola'.okat. Ipari termékejt a Dunamedence agrárnépeivel kell k'cserélnie. Tehát a szabadelvű List is, aki különben nem gondol még politikai vagy nemzeti terLüeszkedésre, tisztán látja a »békés« gaz dasági terjeszkedés szükségességét a Dun am edenoéiben, és a Balkánon. Az 1848. é v sorsdöntő volt Németország történeti fejlődésében, д 48-as forradalmakban m á r jelentkezik sok helyütt a polgárság mellett a proletariátus is. A valódi ipari proletariátus Németországban egyidejűleg kezdett fejlődni az ipari polgársággal!, é s mint mind'g az ipari fejlődés kezdetén, nyomora és for radalmisága nagy volt A 48-as német polgári forradalomban a proletariátus Marksz és Engelsz Kommunista Kiáltványa által ömtudatosítva jelentékeny sze-
repet játszott. E l s z á n t s á g a és önálló célkitűzései azonban megijesztették a poígárságot. Ez mint kb. fél é v s z á z a d d a l k é s ő b b O r o s z o r s z á g b a n , ismét a h ű b é r e s e k möllé szegődik. Most a p r o l e t a r i á t u s ellen, fgy a h ű b é r i s é g t o v á b b is megtar totta N é m e t o r s z á g b a n hatalmi állásait, az ipari polgárság pedig t o m p í t o t t a har cát ellenük, akikkel érdekellentétei voltak, de m é g s e m olyanok m n t a prole tariátussal. Az ipari fejlődés a mult század második felében, a v a s ú t elterjedése foly tán, gyorsabb iramban indult rneg. N é m e t o r s z á g nemzeti e g y e s í t é s e , egy szoros v á m t e r ü l e t t é való összeforrása .napirenden volt. Ezt az e g y e s í t é s t P o r o s z o r s z á g Bismarck által irányítva meg ;s valósította 1871-ben
• Megalakult tehát a második Német Birodalom. Megkezdődött egy erős é s erőltetett iramú fellendülés é s nemcsak ipari téren, hanem ezzel összefüggés ben a tudomány és m ű v é s z e t és a társadalmi élet minden megnyilvánulása terén, д német nehézipar nemcsak, hogy elérte, hanem a század végén m á r túli is haladta a francia és angol nehéz part. д villamos és vegyiiparban m é g Amerikát is megelőzte. De a h ű b é r e s e k megint m e g t a r t o t t á k hatalmi állásaikat. A nagybirtok külö nösen K e l e t p o r o s z o r s z á g b a n megmaiadt, de a h ű b é r e s e k g a z d a s á g i ereje első sorban m á r az ipari t ő k é b e n , az ipari r é s z v é n y e k b e n volt. Az arisztokrácia kezdett mind jobban beszívódni a p o l g á r s á g mellett az iparba. Ezek a junkerek és e g y é b a r i s z t o k r a t á k nemcsak az iparra n y o m t á k rá felfogásukat, o s z t á l y u k nézeteit, hanem az egész német társadalmi életre, a k ö z é p o s z t á l y o k gondolko dás módjára is. M i g Angl'ában az arisztokrácia bizonyos m é r t é k b e n á t v e t t e a polgárság gondolkodásmódját, a német p o l g á r s á g amely azelőtt is függött a 'hűbéresektől, és amelynek pem volt demokratikus politikai iskolázottsága, vagy h a g y o m á n y a , á t v e t t e a h ű b é r e s e k gondolkodásmódját. A z e g é s z második N é m e t Birodalmat a katonai alárendeltség és egy sokszor a n e v e t s é g g menő arisztok ratikus szellem szerint s z e r v e z t é k meg. N é m e t o r s z á g b a n nemcsak hogy nem volt semmiféle politikai demokrácia, de m é g nyugati értelemben vett szabad éi v ű s é g sem. A n é m e t g a z d a s á g i élet pld. az angol és amerikaival ellentétben n a g y m é r t é k b e n függött az állami irányítástól. Az állam nemcsak vasutakat, p ó s t á f és e g y é b közlekedést vette át, hanem közvetlenül, vagy inkább k ö z vetve e g y é b g a z d a s á g i ágak i r á n y í t á s á t is. N é m e t o r s z á g b a n tulajdonképen hiányzik az ipari töke szabadelvű korszaka. A kereskedelmi tőke korszaka N é m e t o r s z á g b a n t o v á b b tartott mint Nyugat európában, és utána majdnem közvetlenül az imperializmus k ö v e t k e z e t t . Ter mészetesen az ipari tőke, a dolgok t e r m é s z e t e s folyamata szerint, máshol is, így N y u g a t e u r ó p á b a n és az Amerikai E g y e s ü l t Államokban is átalakult egyed uralmi finánctőkévé, amelynek pol'tikaj kifejezője az imperializmus volt. Ez az imperializmus azonban nem volt olyan • agressziv " ' h i t a, német a k ö v e t k e z ő okokból: _ Az első ok, mint m á r említettük, hogy a német n a g y t ő k e párosult a porosz militarizmussal. Ennek a hűbéri színezetű é s eredetű militarizmusnak különösen a porosz junkerek voltak a hordozói, akik magukat a n é m e t n é p kelet; b á s t y á jának tekintették, és akik csakugyan tűzzel és vassal terjesztették m á r a kö zépkor óta a n é m e t g a z d a s á g i és politikai hatalmat kelet felé. M á s o d s z o r a nyugat} államok szabadon terjeszkedhettek a gyarmatok felé. Ezeknek az o r s z á g o k n a k .'iár akkor voltaik terjedelmes és gazdag gyarmataik, amikor a valódi imperiaLáztikus gyarmati k i z s á k m á n y o l á s m é g meg sem kez dődött. Amikor azután az ipari tőke finánctőkévé fejlődött, megkezdődött a gyarmatok mindig s ú l y o s a b b k i z s á k m á n y o l á s a . A gyarmattal biró államoknak a külpolitikája most tehát nem teljesen arra irányult, hogy új gyarmatokat ize rezzenek, hanem hogy a meglévőket m e g t a r t s á k , hogy biztosítsák a gyar matokhoz v e z e t ő utakat, és hogy fenntartsák egyeduralmukat a gyarmatok k i -
zsákmányolása felett. De a nyugati hatalmak gyarmataikat nem csak nyers a n y a g b e s z e r z é s r e , árúelhelyezésre és tőkebefektetésre használták fel, hanem íakósságfeieslegüik elhelyezésére is. N é m e t o r s z á g b a n azonban a nagybirtok annyira ontotta a lakósságfelesleget, hogy azt m é g a rohamosain fejlődő ipar sem tudta teljesen felszívni. Az előbbi századokban, a kereskedelmi töke ko rában, N é m e t o r s z á g , társadalmi rendszere és földrajzi elszigeteltsége miatt nem szerzett gyarmatokat. Nyugat felé, vagy a t e n g e r e n t ú l r a gazdaságilag nem ter jeszkedhetett. Ezt a terjeszkedést, mint ahogy List megjósolja, először a Duna medence, Közép-, Keleteurópa és a Balkán gazdaságilag még fejletlenebb orszá gai íielé fejtette k i .
• És í g y jött az efiső imperialista h á b o r ú , az első világháború. N é m e t o r s z á g nak el kellett vesztenie a háborút, é s el is vesztette. Utána megkezdődött Németország, a n é m e t tőkés társadalom súlyos vál s á g a . A német imperializmust v e r e s é g érte. Azonban nem bukott el. Ezt nem engedték meg a nyugati imperialisták som, akik csupa ellentmondással teli rendszabályokkal a k a r t á k megőrizni a kivívott győzelmet. így például egy >.erős« Lengyelországot akartak ékelni a Szovjetunió és N é m e t o r s z á g közé. A hatalmat Németországban látszólag a m u n k á s s á g vette át. Hogy csakugyan csak látszólag vette á t az abból is kiviláglik, hogy nem csak a n a g y t ő k e , de m é g a junkerek is kezdtek m á r 1919-ben komolyan szervezkedni, m é g pedig nyíltan, a »munkas szocialdemokracia« szemeláttára. Hogy lehet az hogy a német m u n k á s s á g ilyen visszásán fogta fel s z e r e p é t ? Tudjuk hogy a. n é m e t m u n k á s s á g még a mult század 80-as éveiben is harcias volt és forradalmi. Azonban a német gazdasági fellendüléssel párhuzamosan, éppen ú g y mint az angol munkássággal is m e g t ö r t é n t a mult század folyamán, a német m u n k á s s á g széles rétegei, különösen a v e z e t ő szakmunkások és a pártvezetőségi b ü r o k r a t á k k e z d t é k feledni a forradalmi eszmét. í g y történt, hogy a német munkásság, amely előbb s z e r v e z e t t s é g e és forradalmiassága foly tán a polgárság széles rétegeit taszította a hűbéri-tőkések táborába, most ami kor cselekedni kellett volna: »a történelem v a s t ö r v é n y s z e r ű és békés fejlődé s é r ő l , a »tiszta, d i k t a t ú r a m e n t e s p a r l a m e n t a r i z m u s r ó l fecsegett. Akkor ami kor Lenjin megdönthetetlen érvekkel kifejtette az imperializmus lényegét, a finánctőke erőfeszítéseit, hogy hatalmát fenntartsa és ennek folyamán az osz tályharc kiéleződését a pénzoligarhia uralma alatt, és amikor nézeteit az általa, szervezett p á r t által, a súlyos nehézségek d a c á r a meg is valósította, a n é met m u n k á s v e z e t ő k továbbhaladtak a téves, áruló úton, amelyen m á r a világ háború elején elindultak, д német szociáldemokrácia teljesen a kispolgársághoz idomult. És mi történt közben a valód] (német kispolgársággal, amely másfél évti zeddel később a fasizmusnak a tömegeket adta? Mig például a francia kispolgárság forradalmi h a g y o m á n y o k k a l rendelkezett, addig a német kispolgárság mint említettük, m é g a mult század folyamán is megőrizte szűklátókörű élet- é s goudolkozásmódját. Tudjuk, hogy a tőkés rend végső szakasza, az imperializmus, nemcsak a m u n k á s t és a kis parasztot v e s z é lyezteti létfenntartásában, hanem a középeleméket, a kispolgárakat is. A saját szemeinkkel láfttuk például itt. a h á b o r ú előtti Jugoszláviában, hogyan p u s z t í t o t t a Bata, a Beogradszka Zadruga, a Sörfőző Kartell, stb. a kiskereskedők, kis iparosok, kisparasztok között. Ez súlyos helyzet, amelyet nálunk különösen a világválság élezett k i , N é m e t o r s z á g b a n m á r közvetlen az első imperialista há b o r ú után megkezdődött. A kispolgárság széles tömegei nem tudtak felemel kedni a társadalmi ranglétrán. A német tanító, altiszt, kiskereskedő, kisiparos fia, ahelyett hogy valahova a gyarmatokra ment volna hivatalnoknak, kénytelen
volt proletárrá válni. De ez is nehéz volt, mert a munkanélküliség a k a d á l y t képezett. M á r pedig .a német kispolgár, minden politikai h a g y o m á n y és iskolá zottság nélkül, a i'égi társadalmi megszokásokkal évszázadokon át megszabott életszínvonallal, kézzel-lábbal küzdött a »lecsuszas« ellen. Nem akarta belátni, hugy ennek az oka a n a g y t ő k e , hogy a szocialista társadalomban ez nem, lehet séges, mert ott m á s a társadalom fölépítése, stb, A kispolgárság e l k e s e r e d é s e a n a g y t ő k e ellen tehát, nem a m u n k á s s á g g a l ' való szövetkezésben, nem a t ő k é s rendszer elleni elvi lázadásban, hanem egy a valóságtól idegen, a kistőkét, a mult társadalom r e n d j é t megvédő politikai hatalom elérésében nyilvánult meg. A kispolgárság talajvesztése különösen a k é t imperialista háború közötti idő szakban Valit erős, és ezzel arányosan nőtt azután a kispolgárság »forradalmisága«. É s ez ugyanabban az időben történt, amikor, mint m á r említettem, a m u n k á s s á g vezető rétegeinek a forradalmisága, tisztánlátása, az eseményekkel való összekapcsolódása szinte teljesen megszűnt. Amikor a szociáldemokrata munkásvezetők behunyták a szemüket a legszembeötlőbb tények előtt, m e d d ő v i t á k a t folytattak m é g mindig a »békés á t n ö v e s r ő U , é s arról, hogy mikor és mennyiben s é r t e t t é k meg az alkotmányt, és szidták a kommunistákat, akik pe dig egyedül a k a r t á k a helyzetet és Németországot megmenteni. Még mikor a Reichstag égett, m é g mindig az alkotmányról vitatkoztak. A n a g y t ő k e és a junkerek pedig nem hunyták be a szemüket és nem vitat koztak. Láttuk, hogy a némer m u n k á s s á g nem használta k i a helyzetet az első imperialista h á b o r ú után. A versaille-i b é k e t e r v e z ő illetve utódaik tudták, hogy ha a német ipar nem kap segítséget, teljesen összeomlik, és akkor az ú r mégis a m u n k á s s á g lesz. A helyzet tele volt ellentmondásokkal. A féktelen n é m e t i m perializmus volt a legveszélyesebb v e r s e n y t á r s u k , mégis táplálóját, a német ipart fenn kellett tartani, legalább is annyira, hogy N é m e t o r s z á g b a n ne történjék sem miféle társadalmi felfordulás. A n é m e t nagyipar Nyugatról sok kölcsönt kapott és ezen kölcsönök segítségével m é g jobban racionalizálódott, még nagyobb ver s e n y t á r s a t jelentett, mint az első háború előtt. Lehet-e hiénát megkötni és befogni h á z ő r z é s r e ? A nyugati imperialisták meg a k a r t á k kötni a legkiméletlenebb imperializmust, a németet, de ú g y , hogy az egyben mégis csak megőrizze őket attól, amitől Ghaimberlam, Lord M e l chott/ Flandin, Laval és társaik legjobban rettegtek: a népek fölszabaduMsától. A német imperialista hiénák pedig megpróbálták a saját hasznukra játszani mind ezeket a k ö r ü l m é n y e k e t : megkísérelték a lehetetlent, a történelmi fejlődés megakasztásáí. Gondosan, az évszázados német militarizmust jcllemz" alapossággal és fe gyelmezettséggel láttak neki munkájuknak. A külpolitikában egyetlen hatásos ü t ő k á r t y á i n k volt, amellyel m e g n y e r t é k a nemzetközi reakciós körök jóindula t á t : a bolsevizmus. A belpolitikába;; pedig kihasználták mindazokat a történel mi visszásságokat, amelyek Németországban léteztek: a kispolgárság marad ósá gát, rövidlátását és elkeseredését, a m u n k á s s á g íélrevezérettségét és h a t á r o z a t lanságai; a versai.lle-i szerződés visszásságait és ellentmondásait stb. stb. A leg-: sötétebb, de rendszeresen áttanulmányozott terrorral először saját népükből i r tottak k i minden ellenállást, azután pedig féktelen, hazug hírveréssel felébresz tették a német népben a m ú g y is meglévő nemzeti fönnhéjázást é s sovinizmust. M e g s z e r v e z t é k és elszédítették a. nekivadult kispolgárság tömegeit. Az egész népet, de különösen az ifjúságot rászoktatták a r a b l á s r a és a gyilkolásra, ú g y , hogy a végén az egész népet sikerült s z o l g á l t u k b a állítaniok. Részletekre szándékosan nem tértem k i , nemcsak a hely korlátoltsága m i att, hanem mert a német fasizmus legújabb fejleményei közismertek a közel múltból. Csak egy t é n y r e akarok még rámutatni. A japán ipari fejlődés nagyon hasonló a némethez annyiban, hogy ott az iparcsodás szintén nagyon későn kez dett fejlődni, amikor m á r az ipari tchnika nagyon haladott volt, és szintén egy
hűbéri társadalomba oltódott bele, még nagyobb mértékben, mint a német. Azok a történelmi adottságok, melyek a német imperializmust jellemzik, még nagyobb m é r t é k b e n megvoltak a japán imperializmusban. Sóikat is tanult egyik a másiiktól. Befejezésül meg kell m é g említenünk, hogy a n é m e t fasizmust még mindig nem irtották ki gyökerestül. Az évtizedeken át félrevezetett, nekivadult, és a végén kiábrándult német tömegek, akik magúikra vonták az egész emberileg é i z ö világ gyűlöletét és megvetését, még mindig nem látnak tisztán. Ki is akar ja ezt használni a nemzetközi reakció. Tudja, hogy a talaj m é g mindig jó, és sokat taktikázik. Pedig Németországnak, ha majd felocsúdik, csak egy útja le het: az az út, amelyen n n é m e t nép egy része olyan határozatlanul ndu'lt el az első imperialista h á b o r ú után. és amely útról olyam g y á v á n letért, hogy meg• engedje népének romlását, és embermilliók kipusztítását. Előbb azonban jóvá ke'! tenni a német népnek azt, amit az emberiség, az emberi kultúra ellen v é tett. Ezt pedig, a reakciósok semmiféle m e s t e r k e d é s e , semmiféle neo-náci-fasisz•ia számítgatás sem birja megakadályozni. •••••••••
A
GYAKORLÁST
AZ E L M É L E T
S Z E R E P E
FEJLŐDÉSÉBEN
I r t a . JNaumova Mária'
»A tudományt a z é r t nevez'k t u d o m á n y nak, mert nem ismer el fétist, nem fél fölemelni a kezét arra, ami elavult - és ébren figyel a tapasztalat, a gyakorlat szavára.« (Sztaljin) A Bolseviki P á r t vezérelvét Sztaljin a következőkép fejezte k i : »Az el mélet t á r g y t a l a n n á válik, ha nincs kapcsolata a forradalmi gyakorlattal, épp ú g y . mint ahogy a gyakorlat is v a k k á lesz, ha forradalmi elmélet nem vilá gítja meg útjáí«. A Bolseviki P á r t sem birkózhatna meg azon nagy feladatok kal, melyek elé a szocialista építés állítja, ha élenjáró forradalmi elmélet nem v e z e t n é . A Sz. K. (b) P. története cselekvő lenjinizmus; Lenjin és Sztaljin taní tásának megvalósulása. A marksz'sta elmélet nem képviselne oly hatalmas erőt, ha elzárkózna az élettől, a történelmi gyakorlattól, az emberi valóságtól. A tudományos gondol k o d á s és a t u d o m á n y összes ágai a gyakorlatból fakadnak. A tudományok min dig és mindenkor az emberek gyakorlati szükségleteiből n ő n e k k i és egye düli szerepük segíteni az embert a természettel való harcban és élete kialakí tásában. Az emberek gyakorlati t e v é k e n y s é g e nemcsak a tudomány keletke zésének, de f e j l ő d é s é n e k is a bölcsője és előre viszi a tudást azáltal, hogy állandóan új feladatok elé állítja és a feladatok megoldására eszközöket teremt. Az emberek gyakorlati t e v é k e n y s é g e az, amely egyedül különböztetheti meg az igazat, a valódit a hamistól, elválasztja a tárgyilagos Igazságot a min denféle csa.ló képzettől és hamis fölfogástól. A gyakorlat szerepének ilyen megítélése a dialektikus materializmus egyik legfontosabb 'smertető jele. A dialektikus materializmus kiinduló pontja, hogy a t á r s a d a l n r lét h a t á rozza meg a tudatot, hogy a tudat egész tartama, az ember egész lelki világa csak az anyagi világ visszatükröződése az ember a g y á b a n . Az emberi tudat magasabb foka az elmélet, azaz a természet é s társadalom valóságos kapcsola tainak és viszonyainak visszatükröződése — a t e r m é s z e t és társadalmi élet törvényei. Ezen törvények nem nyilvánulnak meg az ember előtt minden to vábbi nélkül. Az ember erőfeszítéseket tesz e t ö r v é n y e k fölfedezésére, m é g i s -
