A VIZUÁLIS ESZTÉTIKAI ÉRZÉKENYSÉG TESZT (VAST) Kárpáti Andrea ELTE Neveléstudományi Tanszék Magyar Iparmûvészeti Fôiskola Tanárképzô Tanszék A vizuális nevelés egyik legfontosabb, ugyanakkor legkevésbé pontosan meghatározható célja az "esztétikai érzékenység" kialakítása: olyan befogadók nevelése, akik az esztétikai élményszerzésre és a szép és kevésbé esztétikus dolgok, jelenségek közötti választásra, tehát esztétikai ítéletalkotásra egyaránt készek és képesek. Az esztétikai érzékenység a neveléstudományi kutatók és tantervszerzôk számára azért definiálható nehezen, mert képességek, attitûdök és ízlés együttesébôl áll össze. Lényeges része a mûelemzô képesség, amelynek mûveletei: a képet alkotó ábrák, jelek felismerése, formai jegyeik leírása, kapcsolataik értelmezése, a képi kompozíció törvényei és a tartalom kapcsolatainak elemzése és az ítéletalkotás - fontosak ahhoz, hogy az esztétikai érzékenység mûködhessék. ( 1 )2 Ugyanilyen lényeges azonban a tér forma- és színérzékelés fejlettsége, az esztétikus jelenségek értékelésére felhívó pozitív attitûd és mindezek eredôje, az elemzési és érzékelési tapasztalatokat és szakértônek elfogadott személyek véleményét összegzô ízlés. Nem könnyû tehát olyan pedagógiai programot tervezni, amely hatásosan fejleszti az esztétikai érzékenységet, illetve olyan mérôeszközt készíteni, amely ennek fejlôdését nyomonköveti. Egyetlen mérôeszköz egészen bizonyosan nem elég, hiszen különbözô minôségeket kell feltárnunk: tudást, ízlést, attitûdöt és látásmódot - ez utóbbit a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ha az esztétikai érzékenységet fejleszteni hivatott mûvészetpedagógiai programot tervezünk, az értékelés feladata különösen nehéz, hiszen olyan mérôeszközöket kell találnunk, amelyek nem teljesen idegenek a látásnevelés mindennapi munkájától. Leegyszerûsítve a dolgot: az empirikus esztétika tesztanyagának jó része a mûvészetpedagógus számára hiteltelen, mert csúnya és unalmas ábrákon kéri számon azt, amit a rajztanár remekmûvekrôl tanít. Olyan teszteket kell találnunk, amelyekben az esztétikum nem "desztillálva" jelentkezik, s mégis alkalmasak az objektyv vizsgálatra, a fejlôdés nyomonkövetésére. A szakirodalmat áttekintve nagyon kevés ilyen mérôeszközre akadtunk ( 3 ) - az egyiket közülük ez az írás mutatja be. 1 ) A teszt mûvészeti és pszichometrikus jellemzése A Vizuális Esztétikai Érzékenység Teszt (a továbbiakban: VAST) elsôsorban 6 - 16 éves gyermekeknek és fiataloknak készült mérôeszköz, amely a vizuálisan megjelenített esztétikum befogadásához szükséges összetett rendszer egy részét méri, igen alaposan és a mûvészettôl nem idegen eszközökkel: a kompozíció megítélését. A vizuális mûvészetek elemzésében központi szerepet betöltô fogalom - eredeti jelentése szerint "összerendezés" - a mûvészetpszichológiában egyszerû képelemek harmonikus, kiegyensúlyozott - tehát a szó konzervatív értelmében "szép" - elrendezését fedi. Számos közismert mérôeszköz foglalkozik az így értelmezett "szép alakzat" felismerésének képességével. A VAST, amelynek szerzôi: a pszichológus Hans Eysenck és a képzômûvész-professzor, a düsseldorfi Mûvészeti Akadémia tanára, K.O. Götz elsôsorban abban különbözik ezektôl, hogy szakértôk által minôsített, de a tesztelés céljaira készült mûalkotásokat használ, nem esztétikusnak mondott ábrákat vagy olyan mûveket, amelyeknek tartalma vagy vizuális nyelvének gazdagsága elvonja a figyelmet
és a vizsgálni kívánt képességelem mellett más pszichikus funkciókat is mozgósít. A Maitland Graves Design Judgment Test illetve a Magyarországon is használt MeierSeashore Test például, melyet a VAST készítôi több tanulmányban bíráltak, szerintük azért nem alkalmasak az esztétikum befogadásának vizsgálatára, mert ennek nyomai sem találhatók meg bennük: " a stimulus-mûvek nyilvánvalóan alacsony színvonalúak vagy esztétikailag teljesen érdektelenek. A mûvészek, akiket vizsgáltunk, gyakran visszautasították, hogy válasszanak a felkínált képsorozatokból, mert az itemek egyikét sem tartották esztétikusnak." ( 4 ) A VAST 50, 2 - 2 fekete-fehér grafikát tartalmazó lapból áll, amelyek egyike esztétikai minôséget hordozó mûalkotás, a másik erre hasonlító, de a mûvész által szándékosan "elrontott" változat. A teszt füzetes formában vagy diaképen kivetítve egyaránt adminisztálható. A feladat természetesen a választás: a "jobb kompozíció" megtalálása. Az elsô probléma, amit a teszt felvet, a preferencia és az esztétikai érzékenység kapcsolata, végsô soron az ízlés és tudás konfliktusa. A szerzôk tisztában vannak azzal, hogy a jobb képi elrendezés nem feltétlenül ugyanaz, amit befogadóként elônyben részesítünk - a zilált, diszharmonikus, amorf alakzat gyakran érdekesebb, váratlanabb s ezért jobban tetszik. Hogy kiküszöböljék ezt a problémát, a szerzôk szokatlanul hosszú utasítást adnak, amely nyíltan közli, hogy itt nem az ízlés, hanem a vizuális ábrázolás törvényszerûségeinek ismerete alapján kell kiválasztani a "jó Gestalt" -ot. ( Vö. a Függelékben közölt teljes instrukciós szöveget.) A K. O. Götz által készített, a kínai tusfestmények képi világát a gesztusfestészet és a minimal art elemeivel ötvözô , kétségkívül hatásos képpárokat nyolc grafikus és festô bírálta el. Csak azok kerültek a tesztbe, amelyek mind a nyolc szerint világosan példázták a jó és rossz elrendezést. Érdemes áttekintenünk, milyen képi eszközöket alkalmaz a festômûvész a komponálás szabályainak illusztrálására: A ) Az elemek egymáshoz viszonyított elrendezése a képsíkon: a képi egyensúly problémája (Pl.: 1., 18. item) - 1. ábra helye -
B ) A hibátlan, homogén vonalvezetés, a jó körvonal (Pl. 4., 13. item) - 2. ábra helye -
C ) A forma és a háttér viszonya, a felület kitöltése, a sötét és világos felületek kölcsönhatása: szimmetria, egyensúly, képi ritmus ( Pl.: 6., 25. item) - 3. ábra helye -
D ) A forma belsô arányai: a harmonikus megformálás (17., 47. item) - 4. ábra helye -
Az egyes itemek nehézségi foka a tesztben random módon változik. A szerzôk példái a könnyû itemre (95% helyes válasz egy 111 angol egyetemistát tartalmazó mintában), közepesen( 79 %) nehéz és nehéz (60%) itemre: ( 5 ) - 5. ábra helye -
Mint a nehéz item magas eredményes megválaszolási mutatójából látható, a szerzôk nem törekedtek arra, hogy kimondottan nehéz mérôeszközt állítsanak össze. Ennek oka amelleett, hogy elsôsorban gyerekeket akartak vizsgálni, a kultúraközi összehasonlító viszgálatok végzésének szándéka volt. Az esztétikai tevékenységekkel kapcsolatos képességeket hagyományosan kultúrafüggônek gondoljuk, pedig számos mindennapi tapasztalat ellentmond ennek a feltétlelezésnek. A divat, a reklám, a képregények és rajzfilmek nemzetközi terjeszthetôsége és a vizuális tömegkultúra valamennyi más megjelenési formája arra utal, hogy a nemzeti különbségeknél erôsebbek a képek befogadásának és élvezetének univerzális technikái és ízlés-mintái. A VAST kísérlet arra, hogy a téma és a stílus kötelékeitôl megszabadított, non-figuratív, ugyanakkor nem provokatívan újszerû képi nyelvet használó mûpárokkal több kultúrkörben alkalmazható mérôeszközzel bizonyítsa: létezik egy, a helyi mûvészettôl, divattól és pedagógiától független esztétikai érzékenység. 2 ) Az esztétikai érzékenység kapcsolata az intelligenciával, a nemmel és a kultúrkörrel A vizuális képességek fejlettsége nem függ az intelligenciától és nagyon kis mértékben függ a nemtôl - legalábbis az a néhány általunk ismert vizsgálat,amelyben szerepelnek ilyen összehasonlítások - ezt bizonyítja. A VAST szerzôi hasonló eredményre jutottak, amikor elôbb felnôtt, majd 2O4, 11-15 éves fiút és 165 hasonló korú lányt vizsgáltak egy - meg nem nevezett - intelligenciateszt és a Junior Eysenck Personality Questionnaire segítségével. A két teszt részeredményei közül egyik sem mutatott szignifikáns korrelációt az esztétikai érzékenységgel, bár az IQ értékek alacsony pozitív korrelációt mutattak ( a fiúknál .0.7, a lányoknál 0.20 ) A szerzôk ezért nem zárták ki, hogy esetleg lehet kapcsolatokat találni a VAST által mért esztétikai érzékenység és az általános intelligencia között. A nemek között nem mutatkozott semmiféle teljesítménykülönbség egyik életkorban sem. ( 6 ) Meglepô eredmény, hogy a VAST-teljesítmény nem mutatott kapcsolatot az életkorral, sôt, a 11-14 éves tanulók és a 2O-23 éves egyetemisták teljesítményei között sem voltak jelentôs különbségek. A szerzôk ebbôl azt a következtetést vonják le, hogy a képzés az esztétikai érzékenységre nem gyakorol jelentôs hatást. Azt jelenti-e ez, hogy a közismerten sikeres angol mûvészetpedagógia nem képes befolyásolni az esztétikai érzékenység fejlôdését ? Mivel a szerzôk sem most, sem a tesztrôl írott többi cikkben nem jelzik, milyen rajzi képzésben vettek részt a tesztelt tanulók - egyáltalán: a mûvészeti ágak közül választották-e a rajz/design tantárgyat - ezt a következtetést nem lehet értelmezni. A késôbbiekben a szerzôk maguk is megváéltoztatják a véleményüket, mikor japán és angol minták összehasonlításakor, egy újabb vizsgálatban már sikerül kimutatni az életkorral javuló teljesítményt az angol tanulók esetében. A VAST olyan mérôeszköz, amely nem tartalmaz kultúrális utalásokat. A teszt grafikai anyagának mûvészi kvalitásait vitathatjuk, de kétségtelen, hogy a fekete-fehér, non-figuratív festmények és kollázsok nem tükrözik egy ország vagy földrész mûvészetének értékeit és szimbólumait. Könnyû belátni, amit a szerzôk mérései
igazoltak: a VAST alkalmas arra, hogy európai, amerikai vagy ázsiai kultúrkörökben egyaránt vizsgálja azt az "általános" esztétikai érzékenységet, amelynek szerzôk szerint genetikai alapjai vannak. A legérdekesebb megállapítás az, hogy a japán gyerekek lényegesen jobban teljesítenek a VAST-ban, mint az angolok. ( 7 ) A két csoportnál a teljesítmény az életkorral nem azonos módon változik: az angol 11-14 évesek ebben a vizsgálatban rosszabbul teljesítenek, mint az egyetemisták, a japánoknál viszont fordított a helyzet. "Nem világos, mi az oka ennek az életkori különbségnek, amely a két csoportban egymással ellentétes irányba mutat. Lehet, hogy a mintaválasztás esetlegessége magyarázza ezt az eredményt, de az is lehet, hogy a japán gyerekek eredendôen kiváló esztétikai érzékenységét az iskolai oktatás elrontja, míg az angoloké a képzés során javul.Ez nem túl meggyôzô feltételezés, tehát további adatokat kell szereznünk a képzésnek az esztétikai érzékenységre gyakorolt hatásáról. " ( 8 ) Egy másik vizsgálatban német középiskolás lányokat teszteltek, és eredményeik ( a nyolc csoport közül a legrosszabb 36.88, a legjobb 40.00 pontot ért el ) a t-próba szerint is lényegesen jobbak voltak, mint az angoloké ( 3O.4 ) vagy a japánoké ( 33.5 ). Itt a szerzôk már kifejezetten a társadalmi státus és a képzés különbségeivel magyarázzák az eredmények különbségeit. ( 9 ) Ebben a vizsgálatban arra a kérdésre is választ kerestek, vajon van-e kapcsolat a népfajhoz való tartozás és az esztétikai érzékenyég között , beszélhetünk-e "sajátosan ázsiai", illetve "európai" érzékenységrôl? Kínai, hong-kongi és angol gyerekeket összehasonlítva, a két ázsiai minta eredményei nem hasonlítottak jobban egymáshoz, mint az ázsiai és európai mintáké. Egy másik, hasonló tervezésû vizsgálat, ahol szingapúri és angol mintákat vetettek össze, hasonló eredményeket adott. Ebben a vizsgálatban is voltak a képzés szerepére vonatkozó, érdekes megállapítások: a szingapúri képzômûvészeti fôiskolások, rosszabbul teljesítettek, mint a 9-12 éves általános iskolások! Az elôbbi csoport 24.9, az utóbbi 26,3 pontot ért el . A szórás 4.47, illetve 4.52 volt. ( 10 ) Ha elfogadjuk azt az igen valószínû feltételezést, hogy a mûvészeti akadémiákra felvett fiatalok legalábbis olyan esztétikai érzékenységgel bírnak, mint az átlagos, azonos korú fôiskolások, rendkívül alacsony teljesítményükre más magyarázatot kell keresnünk. A teszt utasításában szerepel, hogy nem tetszésítéletet, hanem a "jobb kompozíció" felismerését várja. Míg a laikusnak nem okoz gondot elkülöníteni a neki jobban tetszô és a "szakértôk" szerint - tehát a tanult, vagy az utasításból kiolvasott szabályok alapján jobbnak tekinthetô mûvet, a magukat a vizuális nyelv használatában szakértônek tartó mûvész-növendékek erre nem hajlandóak és talán nem is képesek. Számukra igen gyakran a kevésbé szabályszerû alkotás az esztétikausabb - ezt választják és ezért kevesebb VAST-pontot kapnak. Hazai tapasztalataink nagyon hasonlóak: 4O mûvésznövendékkel oldattuk meg ezt a tesztet, átlag-pontszámuk 26,8, szórásuk 4.32 volt. Az egyes itemeket a tesztfelvétel után közösen értékeltük, s választásaikat sohasem tetszésítéletként, hanem a "jobb kompozíció" sajátos értelmezésével indokolták. Olyan alapvetô probléma ez, amelynek megoldása egy teszten belül lehetetlen. Nem vitatjuk,
hogy a VAST az esztétikai érzékenység lényeges elemeit vizsgálja, kétségtelen viszont, hogy ez a mérôeszköz nem alkalmas a mûvészettel hivatásszerûen foglalkozók vizsgálatára - sôt, valószínûleg minél képzettebb vizuálisan a kísérleti személy, annál problematikusabbnak fogja tartani az azonosulást a tesztszerkesztôk esztétikai elveivel. Szerintünk a VAST, mint az esztétikai érzékenység mérôeszköze a leghitelesebben 14 éves korig alkalmazható. Sajnos, a kínai, angol és a német fôiskolás mintában nem szerepeltek képzômûvész-növendékek, így nem lehet összevetni, mennyire voltak képesek azonosulni a VAST-ban manifesztálódott értékrendszerrel.
FÜGGELÉK A Visual Aesthetics Sensitivity Test (VAST) felvételi utasítása az eredeti kiemelésekkel: Ebben a könyvecskében 50 képpárt találsz. Mindegyik párban két, eléggé hasonló kép van. Az egyiknek közülük jobb a kompozíciója, mint a másiknak: harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb, rendezettebb vagy az ábrázolás jobban kivitelezett. Nézdd meg alaposan a képeket - ha összehasonlítod ôket, látni fogod, hogy a rosszabb képen kis "hibák", "tévedések" vannak, amelyek felborítják a kép egyensúlyát. Hogy melyik kép a rosszabb, azt egy csoport festô és grafikus egyhangú ítélete alapján döntöttük el, akik mind az ötven képpárt megbírálták. A könyvecske elején három példát találsz ( ezek az A, B és C jelû képpárok) amelyek bemutatják, mire alapoztuk a választást. A kiegyensúlyozottabb, jobban megformált képek x-szel jelöltük. Az "A" kép esetéében azért jobb az x-szel jelölt mû, mert a kontúr egységesebb és a kompoyíció középpontja a képmezô központjában van. A kevésbé jó képnél két helyen is törés van a kontúrban és a körvonal elhelyezése is rossz. A B képpár esetében három sokszögû alakzatból áll össze egy kompozíció amely a jobbik mûnél szerves egységet alkot, míg a roszabb mûnél szétesni látszik. Ami a C képet illeti, a jobb kép világos, áttekinthetô, jó ritmusú, míg a másik képen a formaritmus sokkal kevésbé kivehetô,, mert a kis, hegyesszögû képelemek zavaros hatást keltenek. A te feladatod az lesz, hogy eldöntsd, hogy az ezután következô ötven képpárból melyik a jobb kompozíció. Néha a baloldali lesz az, néha a jobboldali. Nézd meg ôket figyelmesen - a helyes válasz nem mindig az, amelyikre elôszür gondolsz! Ha választottál, írd a kép betûjelét ( A vagy B ) a megfelelô számhoz a válaszlapodon. Ne hagyj ki egyetlen képpárt sem, akkor sem, ha nehezen találod meg a választ. Ne aszerint válassz, hogy melyik kép tetszik neked jobban. Most nem errôl van szó, mert néha azt a képet találod kellemesebbnek, amelyik kevésbé jól komponált éppen azért, mert szerinted az az érdekesebb. A te feladatod az, hogy kiválaszd azt a képet, amelyiknem jobb a kompozíciója. Figyelj arra is, hogy a feladatok nem egyforma nehezek, és nem a legnehezebb feladatokat tettük a teszt végére.A könynyû és nehéz képpárokat váltogatva mutatjuk be neked. Van valakinek kérdése? A válaszlapra feljegyzendô: név, életkor és nem. Forrás: Visual Aesthetics Sensitivity Test (VAST) Concept Verlag, Düsseldorf, 1985 (4. változat)
J
E G Y Z E T E K
1 ) A mûelemzô képesség cikkünkben használt defin használt definíciójának kifejtése: Kárpáti Andrea (1991): Látni tanulunk. Akadémiai Kiadó. Közoktatási kutatások sorozat. 2
3
) A cikkben hivatkozott mûvészetpedagógiai program leírása és az értékelési rendszer vázlata: szerk. Kárpáti Andrea (1992): Leonardo Program - a vizuális nevelés öt modellje. Akadémiai Kiadó. Közoktatási kutatások sorozat. 4
) K. O. Götz, A.R.Borysky, R. Lynn, H. J. Eysenck (1979a): A New Visual Aesthetic Sensitivity Test: I. Construction and Psychometric Properties. Perceptual and Motor Skills. 49. 795-8O2. Idézet: 795. old. 5
) Op. cit., 797. old.
6
) Op. cit., 8O1. old.
7
)S. Iwawaki, H.J. Eysenck, K.O. Götz (1979b): A New Visual Aesthetic Sensitivity Test II.: Cross-Cultural Comparison Between England and Japan. Perceptual and Motor Skills, 49, 859-862. 8
) Op. cit., 86O. old.
9
) J. Chan, H. J. Eysenck, K. O. Götz (198O): A Nem Visual Aesthetic Sensitivity Test III.: Cross-Cultural Comparison Between Hong Kong Children and Adults and English and Japanese Samples. Perceptual and Motor Skills, 50, 1325-1326 10
) H.J. Eysenck, K. O.Götz, Han Yee Long, D. K. B. Nias, M. Ross (1984): A Nem Visual Aesthetic Sensitivity Test IV.: Cross-Cultural Comparison between a Chinese Sample from Singapore and an English Sample. Perceptual and Motor Skills, 54, 599-600
