A VIZES ÉLŐHELYEK MEGŐRZÉSE ÉS HELYREÁLLÍTÁSA (Az ökológiai és a műszaki feladatok szerves egysége)
¾A felszí A felszíni vizek termé ni vizek természetes kö szetes körülmé lményeit az ember az idő nyeit az ember az idők sorá k során kisebb‐ n kisebb‐ nagyobb mé en megváltoztatta nagyobb mérté rtékben, igé kben, igényeinek megfelelő nyeinek megfelelően megvá ¾Az ember cé Az ember céljainak megvaló ljainak megvalósítására, igé ra, igényeinek kielé nyeinek kielégítésére mestersé mesterséges vizeket hozott lé ges vizeket hozott létre ¾Új fejlő j fejlődési szakasz: a termé si szakasz: a természetes ví szetes vízterek vizes tá zterek vizes táji elemek rekonstrukció rekonstrukciója, rehabilitá ja, rehabilitáció ciója
Dr. Szlávik Lajos
Első lépés/Első találkozás A kölcsönös bizalom megteremtése A különböző diszciplínák művelőinek egymásra kellett találniuk! Ezen a téren az elmúlt néhány évtizedben rengeteg minden történt: az oktatásban, a kutatásban, a gyakorlati életben
Kémia Fizika
Biológia
Második lépés Közös mérések
Mérnöki munka
Harmadik lépés Közös gondolkodás
1
Társadalmi együttműködés
Mit értünk vizes élőhely alatt? • A Ramsari egyezmény meghatározása: olyan területek ahol a természeti környezet és az ahhoz tartozó növény‐ és állatvilág számára a víz az elsődleges meghatározó tényező • A VKI fogalom meghatározásában nincs ilyen, bár használja szövegszerűen, védelmét előírja. • Dévai és társai szerint (2002): „… azok a természeti egységek, amelyeknek felületarányos átlagos vízmélysége – középvízállás esetén – a két métert nem haladja meg, az ennél mélyebb víztereknek pedig azok a részei, amelyeknek legalább egyharmadát makrovegetáció (hínár‐és/vagy mocsári és/vagy szegély‐növényzet) borítja vagy kíséri, továbbá azok a természeti egységek, ahol olyan hidromorf talajok találhatók, amelyeknek felső rétege tartósan vagy legalább hosszabb időtartamig vízzel átitatott…”
Példák, esettanulmányok:
(1) Csarodai lápok (Nyíres‐tó és Bábtava)
• (1) Csarodai lápok
A Szatmár‐Beregi Tájvédelmi Körzetben található, különleges mikroklímájú helyek.
• (2) Holtágak
Európa legdélibb alföldi tőzegmohás dagadó lápjai.
• (3) A vizes élőhelyek, a táj rehabilitációja a Hortobágyon
Az utolsó eljegesedés után (posztgalaciális időszak), mások szerint az un. „Fenyő‐Nyír” korban alakultak ki (ez a Kárpát‐medence „láp időszaka”).
• (4) Élőhely‐rekonstrukció Gemencen • (5) A Szigetköz, mint vizes élőhely rehabilitációja • (6) A tiszai hullámterek természetvédelmi rekonstrukciója • (7) Folyami vizes élőhelyek bővítése az Alsó‐Dunán • (8) A Répce‐Rábca menti vizes élőhelyek helyreállítása • (9) Hallépcső a nicki duzzasztóműnél • (10) A rakamazi Nagy‐morotva rehabilitációja
A lápokra jellemző állandó vízszint ill. vízforgalom a táj vízháztartásának mesterséges és természetes átalakulásával megbomlott. Az 1980‐as évek közepén a természetvédelemnek a lápok megmentése érdekében azonnal kellett gondoskodnia a vízpótlásról. 1985: HNP‐FETIVIZIG együttműködés. Folyamatos vízpótlás egy kútból, amelynek vízminősége, ionkaraktere tökéletesen megfelelt a lápok „igényeinek”.
• (11) A Cún‐Szaporcai holtág revitalizációja
(2) Holtágak 237 holtág (≥4 ha) 57 a Duna‐völgyben, 180 a Tisza‐völgyben Keletkezésük szerint: ¾ az anyafolyóról természetes úton fűződtek le (78), ¾ folyószabályozás (mederátvágás) révén keletkeztek (159) Elhelyezkedésük szerint: ¾ az árvízvédelmi töltésen kívül, az ún. mentett oldalon (141) ¾ a töltések közötti hullámtéren (86) ¾ a nyílt ártéren (10), ebből ötöt nyári gát véd Átlagos vízfelületük nagysága összesen 6978 ha A legnagyobbak: • Tolnai Holt‐Duna (234 ha) • Tunyogmatolcsi Holt‐Szamos (225 ha) • Szarvas ‐ Békésszentandrási Holt‐Körös (207 ha) • Fadd ‐ Dombori Holt‐Duna (180 ha) A holtágaknak, mint vizes élőhelyeknek, sajátos és kiemelkedő szerepük van a természetvédelemben, s tájformáló szerepük is figyelemreméltó
(3) A vizes élőhelyek, a táj rehabilitációja a Hortobágyon A Hortobágy kiterjedt szikes gyepek és vízjárta élőhelyek mozaikja. Két fő tájformáló tényező: ¾ időszakos vízborítás, ¾ legelő jószágállomány. A program elindításának indoka: Az 1950‐es, 60‐as évek intenzív mezőgazdasági használata során épített műszaki létesítmények a területek komoly sérülését okozták: a természetes élőhelyeket feldarabolták, a csatornák, töltések megakadályozták a víz természetes felszíni mozgását.
Következmények: • a gyepek feldarabolódásával, a helyi vízgyűjtők működésképtelenné váltak; • a szikes mocsarak, kisebb időszakos vízállások kiszáradtak, vízháztartásuk felborult; • mindez élőviláguk szegényedéséhez, a terület biológiai változatosságának csökkenéséhez vezetett.
50 holtág fokozottan védendő, ún. „szentély” típusú (ebből 36 a Tisza vízrendszerében)
2
LIFE‐Nature program a Hortobágyi Nemzeti Parkban (2002‐2005) Hortobágyi Nemzeti Park területe: 82,000 hektár, a program megvalósításával közvetlenül érintett terület: 10 000 ha; 500 km megszüntetett csatorna (egykori rizstelep és gyepöntöző rendszer) Az első valóban tájléptékű élőhely‐rehabilitációs program: nem csak egy kiválasztott élőhely, hanem száraz szikespusztai és mocsári élőhelyek változatos, összefüggő rendszerének természetes állapotát tájléptékű program keretében állította helyre A program célja: a pannon szikes sztyeppek és mocsarak kedvező természeti állapotának helyreállítása és hosszú távú megőrzése Megvalósítás 9a felszíni vízmozgást megakadályozó csatornarendszerek, gátak betemetése és helyének elsimítása (finom talajelmunkálás!) 9nagyobb csatornák helyén a természetes gyepet alkotó fő fűfaj (Festuca pseudovina) magvetése 9helyenként a nyomvonalakon megjelenő gyomok mechanikai irtása (szárzúzás), a telepített gyep ápolása 9a természetes úton összegyűlő csapadékvizek megtartását szolgáló műtárgyak felújítása és építése 9alapállapot felmérés, monitoring
Eredmények: 9A gyepek és a természetes medrek mesterséges feldarabolódása megszűnt, az élőhelyek regenerálódása megkezdődött. 9A szikes pusztai száraz és nedves élőhely‐együttes szerkezete, növény‐ és állatvilágának természetvédelmi szempontból kedvező állapota helyreáll. 9A szikeseket fenntartó természetes felszíni eróziós folyamatok, szikesedési folyamatok működésének feltételei helyreálltak, ez a változatos sziki élőhely‐típusok hosszú távú megőrzését biztosítja. 9A helyi vízgyűjtők működése, a természetes felszíni vízmozgás helyreállt, a csapadékvizek ismét a természetes mélyedésekben, mocsarakban gyűlnek össze, így vízháztartásuk helyreáll. 9A mocsarak optimális vízszintjének biztosítása: daru éjszakázóhelyek fenntartása. 9Kedvezőbb élőhelyi feltételek alakulnak ki és biztosítottak hosszú távon.
A táj hidrológiai tengelye: a Hortobágy folyó
3
(4) Élőhely‐rekonstrukció Gemencen Gemenc mai arculatának kialakulása
1800
1900
2000
Azonosított fő probléma • A Duna medre mélyül • A hordalék lerakódik
ritkább elöntés alacsonyabb szinteken térszínek magasodnak
A mellékágak fő problémája – a hordaléklerakódás
A HULLÁMTÉR VÍZHÁZTARTÁSA ROMLIK
A mellékágak fő problémája – a hordaléklerakódás
4
Példák - ártéri fok-tó rendszerek: Báli Magas fenékszint a fokban
Túlterhelt áteresz tönkremenetele
Túl magas műtárgy-küszöbszint
Célállapot meghatározása • Nincs elfogadott kezelési terv • Vízgazdálkodási kezelési koncepció: 1998‐tól • Irányelvek: – A jelenleginél alacsonyabb szinten, tartósabb elöntések – A hordalék hullámtérre jutásának minimalizálása – Lehetőleg önműködő megoldások (mesterségesség minimalizálása) – Minimális fenntartási igény és költség
• A terület fő problémája – Az elöntési gyakoriság és tartósság csökkenése
• A rekonstrukció fő célja – A hullámtér vízellátásának javítása – Az elöntési gyakoriság és tartósság növelése (ezzel elérhető a tápanyagmegkötő képesség növelése)
• Mindez a természetvédelmi és erdészeti szempontokkal teljes mértékben összeegyeztethető • A fő kérdések: – Elértük‐e a „célt”? – Mennyi ideig érezhetőek a kedvező hatások?
• Rendszeres, hosszúidejű MONITOROZÁS szükséges
5
(5) A Szigetköz, mint vizes élőhely rehabilitációja Szigetközi vizes élőhely rehabilitációja 1995‐től • A tájegység vizes élőhelyeinek a rehabilitációját 3 részterületre kell bontani: ¾ Hullámtérhez kapcsolódó élőhelyek ¾ Mentett oldalhoz kapcsolódó élőhelyek ¾ Mosoni‐Dunához kapcsolódó élőhelyek • Az élőhelyek felszíni víztesthez is és részben felszín alatti víztesthez is kapcsolódnak, így a rehabilitációjuk a víztestek rehabilitációján keresztül hajtható végre
A konfliktus kialakulása ‐ a Duna elterelése
Az elárasztás képekben (2008) A tervezés főbb kritériumai: célvízszintek a referencia időszakból maximális tartózkodási idő minimális szelvény középsebesség • A célok eléréséhez szükséges morfológiai beavatkozások mind a hullámtéren mind a mentett oldalon • Új hidrológiai állapot kialakítása
6
(6) A tiszai hullámterek természetvédelmi rekonstrukciója A Vásárhelyi‐terv továbbfejlesztésének természetvédelmi összefüggései A tisza hullámtér (nagyvízi meder) vízszállító képességének helyreállítása a szolnoki vasúti híd és Kisköre közötti szakaszon Tervezett beavatkozások: ¾ Hullámtéri rekonstrukciós beavatkozások ¾ Nyárigátak rendezése ¾ Az övzátonyokkal kapcsolatos beavatkozások ¾ Folyószabályozási beavatkozások ¾ Az árvízvédelmi fővédvonalakkal kapcsolatos beavatkozások ¾ A tározókkal kapcsolatos hullámtéri beavatkozások ¾ Területhasználat váltás
Termé Természetvé szetvédelmi cé delmi célú vízpó zpótlá tlás Zsidófoki műtárgy – Zsidófoki műtárgy – Hanyi‐ér Hanyi‐ér Kimosódás helyreállítása Kimosódás helyreállítása 3 ~ 2 ~ 2 000 000 m m3 földmunka földmunka Zsilip használhatóság biztosítása Zsilip használhatóság biztosítása Becsü Becsült kö lt költsé ltség: 9,3 millió g: 9,3 millió Ft Becsült költség: 9,3 millió Ft
Csatlói Holt‐Tisza – Csatlói Holt‐Tisza – Lófoki Lófoki műtárgy műtárgy Ø Ø 1650 1650 mm‐es ROCLA mm‐es ROCLA fenékszintje fenékszintje (83,00 (83,00 mBf), mBf), 2 db Ø 2 db Ø 800 800 mm‐es csappantyú mm‐es csappantyú (84,00 mBf) (84,00 mBf) Becsü Becsült kö lt költsé ltség: 28,4 millió g: 28,4 millió Ft Becsült költség: 28,4 millió Ft
Műszaki beavatkozások Hullámtéri rekonstrukciós beavatkozások: 9 Kanyari csatorna menti depóniák visszabontása 9 "Pityóka" depónia bontása a Tisza bal part 360,9‐361,8 fkm közötti szakaszon 9 Természetvédelmi célú vízpótlás –erre vannak ábrák! 9 Nyárigátak rendezése: Tiszaroff‐felsőréti nyárigát rendezése 9 Övzátonyok rendezése 9 Tisza bal parti övzátony rendezése a Kiskörei vasúti híd fölötti szakaszon (401,70‐ 401,95 fkm között) 9 Tisza jobb parti övzátony rendezése a Kanyari szakaszon (397,50‐397,85 fkm) 9 Tisza bal parti övzátony rendezése a Nagykörűi kompátjáró menti szakaszon (363,55‐364,10 fkm) 9 Meglévő partbiztosítás rendezése a Tisza bal part 364,34‐364,54 fkm közötti szakaszon 9 Árvízvédelmi fővédvonalak áthelyezése 9 Töltésáthelyezés a Szórópuszta‐Doba közötti szakaszon (Tisza jp. 82+565‐ 87+300 tkm) 9 Töltésáthelyezés a Keskenyi szakaszon (Tisza jp. 90+870‐93+000 tkm) 9 Töltésáthelyezés a Szajoli szakaszon (Tisza bp. 88+090‐88+450 tkm) 9 Töltésáthelyezés az Óballai szakaszon (Tisza bp. 97+850‐102+650 tkm) 9 Hanyi‐Tiszasülyi tározóval kapcsolatos hullámtéri beavatkozások
(7) Folyami vizes élőhelyek bővítése az Alsó‐Dunán 1533 fkm (déli országhatár) – 1512 fkm (Fajsz) • Kis esésű • Enyhén meanderező • Szabályozott meder • Széles nagyvízi meder • Sűrű, szerteágazó hullámtéri mellékágrendszer (Gemenc) • Mozgó mederágyazat • Jellemző mederanyag: homok • Csekély mértékű felszíni (és felszín alatti) hozzáfolyás • Jelentős vízjáték (~9 m.) • Kiépített árvízvédelmi vonalak, jelentős védett területek • Hullámtéri erdőgazdálkodás • Csekély mértékű mezőgazdasági célú vízkivétel • VI. c. nemzetközi hajóút 2012.07.05
7
Mintaterület
Időszakos vízpótlású, mellékág szerű, összefüggő oldalág kialakítás a sarkantyúk részleges megbontásával Küszöbszint: 83.23 mBf. (Baja 158 cm.) • Átlagos tartósság: ~92 % • Az ökológiai szempontból vízhiányos időszak hossza 85% valószínűséggel nem éri el az 1 napot
149 0
Terelőmű jele és helye 1.sz. 1489,050 2.sz. 1490,100 3.sz. 1490,600 4.sz. 1491,000
Zsilip GRÉB
EC
148 9
DB.szint (mBf)
1491
A
DU N
A
1491
DU N
Csanádi kanyar • Kiépült szabályozási rendszer • Jobb part: kődepónia • Bal part: 4 db keresztgát • A szabályozásnak megfelelő jobb parti vonalazás kialakulása még nem fejeződött be • Helyszínrajzi értelemben nem, vagy csak kis mértékben még változó vonalazású meder • Jól beágyazódott, viszonylag állandó meder • Állandósult övzátonyok megtelepült növényzettel
Mintaterületi beavatkozások
149 0
Megnyitás Koronaszi i szint nt (mBf) (mBf)
82,64
83,14
85,07
82,69
83,19
85,87
82,71
83,21
85,70
82,73
83,23
86,30
Zsilip GRÉB
EC
2012.07.05
Célok, várható eredmények
148 9
2012.07.05
Élőhelyek védelme • Hullámtéri vízterek felértékelődtek • Duna és a hullámtér kapcsolata térben és időben változékony • Eredeti élőhelyi mintázatok helyreállítása • Természetes dinamikát fenntartó folyamatok helyreállítása
MHT-Kaposvár
2012.07.05
(8) A Répce‐Rábca menti vizes élőhelyek helyreállítása A vízlevezetést nagyban akadályozó vízbe dőlt fa
Mederelfajulás kimélyülése Feliszapolódott mellékág kiágazása
Mederszűkület
8
Revitalizációs munkák idealizált szelvénye
A beavatkozások • • • • • • • • • •
I. II. III. IV.
zátony, hordalék, növényzet eltávolítás természetes anyagú partvédő mű kialakítása vízbe dőlt fák okozta torlasz eltávolítása egyedi, a vízlevezetést nagyban akadályozó, bedőlt fák eltávolítása V. növénytelepítés VI. mellékág iszapolása VII. halpihenő kialakítása VIII. vaditató, vadátjáró kialakítása IX. növénytelepítés X. mérnökbiológiai szemléletű műtárgy felújítások
Referencia szelvények Aszimmetrikus szelvényalak Berágódott stabil mederfenék Változatos áramlási terek Megfelelő vízlevezető kapacitás Természetes partvédelem Kétoldali árnyékoló állomány Hűs, árnyékolt meder Bő oxigén ellátottság
(9) Hallépcső a nicki duzzasztóműnél A Nicki duzzasztómű a Rábán tömlőgátas elzárással (épült: 1932-33, átalakítva: 1995-96, 2008-tól Kenyeri vízerőmű, hallépcső)
(10) A rakamazi Nagy‐morotva rehabilitációja A morotva története: ¾ Már a legrégebbi térképeken is megtalálható, valamikor a középkorban jött létre az anyafolyóról történő természetes lefűződéssel ¾ 1859 ‐ megépült a Tisza balparti árvízvédelmi töltés, mely a Nagy‐morotva életében változást nem okozott, mivel továbbra is a hullámtéren maradt ¾ 1954 ‐ megépült a Tiszalöki vízlépcső, „megtámasztva” a morotva vízszintjét, ez kedvező változást hozott
A hallépcső két műtárgyból és a köztük húzódó természetközeli medencesorból áll. Hossza: 300 m, szintkülönbsége: 5,05 m.
¾ 1972 – nyári gát épült, az árvízi elöntések gyakorisága drasztikusan lecsökkent, felgyorsult az eutrofizáció ¾ 1995–től: erőteljes igény a rehabilitációra A hallépcső természetközeli medencesora
¾ 1995‐1996: rehabilitációs tanulmányterv
9
A rehabilitáció céljai: 9 Az ökológiai állapot javítása 9 Horgászat‐halászat kedvezőbb feltételeinek biztosítása 9 Ökoturizmus, vízisport kedvezőbb lehetőségének megteremtése, az öntözés lehetőségének további biztosítása mellett. A rehabilitáció műszaki javaslatai a hasznosítási célok elérése érdekében: Emeltszintű (+60 cm) vízpótlás szivattyús beemeléssel Részleges iszapkotrás Meglevő egyéb holtágak nyomvonalán és tervezett új csatorna‐szakaszok építésével a morotva összekötése a tímári Tisza szakasszal, vízáramlás előállítása alsó vízpótlással és az árvizekből
10
(11) A Cún‐Szaporcai holtág revitalizációja • A holtág eredetileg a Dráva főmedrének egy folyókanyarulata volt • A meanderezés és a folyókanyarulat átvágása (18. század vége) következtében mellékággá, majd holtággá alakult, megkezdődött a lassú feltöltődés • 4 kisebb különálló tó (Kisinci‐, Hobogyi‐, Szilháti‐ és Lanka‐tó); 20 km2 projekt terület
Fő probléma: a kiszáradás A holtág természetes úton a Dráva felől nem, a Fekete‐víz felől viszont megfelelő gyakorisággal és tartóssággal kaphat vizet A projekt célkitűzései Vízpótlás megoldása Holtág revitalizációja Természetvédelem igényeinek figyelembe vétele, kiszolgálása Területhasználat átgondolása, felülvizsgálata
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
11