A VILLAMOSENERGIA-IPAR ÁTALAKULÁSA, A FOGYASZTÓI SZABAD VÁLASZTÁS, A VERSENY BEVEZETÉSE

A VILLAMOSENERGIA-IPAR ÁTALAKULÁSA, A FOGYASZTÓI SZABAD VÁLASZTÁS, A VERSENY BEVEZETÉSE DR. SZÖRÉNYI GÁBOR 1 RÖVID ÖSSZEFOGLALÓ A szerzô röviden áttekinti a villamosenergia-rendszerben 1991/92-ben kezdett jelentôs változások (átstrukturálás, tevékenységek szétválasztása, privatizálás, verseny, fogyasztói szabad választás bevezetése) átgondolt, ütemezett sorozatát és az egyes lépések egymásra hatását. Bemutatásra kerülnek azon szempontok, argumentumok, amelyek meghatározták az államigazgatás piacnyitással kapcsolatos álláspontját, valamint a piaci modell kialakítása során képviselt álláspontját. Az új szabályozási környezet több éves, a fogyasztók és az energia-ipar képviselôinek bevonásával folytatott, elôkészítô munkája áttekintésre kerül. A szerzô elemzi a hatékony – fogyasztókért folyó – verseny feltételeit és ennek meglétét a hazai energiapiacon. Végül a villamos hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés, fogyasztói szabad szolgáltató (kereskedô) választás bevezetése elsô hónapjainak szabályozói (regulátori) tapasztalatai is felvillantásra kerülnek.

1. ÁTALAKULÁSOK SOROZATA A VILLAMOSENERGIA-RENDSZERBEN A térség, a világ valamennyi kormányát érintették az energiaszektor át1 A szerzô a Magyar Energia Hivatal fôosztályvezetôjeként aktív részese volt az új szabályozási környezet kialakításának

strukturálásának, tulajdonviszonyai átalakításának, a magánbefektetôk bevonásának és a fogyasztói szabad választás, a hálózatokhoz hozzáférés új szabályozási környezete bevezetésének kérdései és ezen jelentôs változások ütemezése, egymásra hatása, sorrendisége. Az átgondolt hosszú (közép) távú energiapolitika kialakítása és ezen belül a jelentôs strukturális, tulajdonviszonyokat érintô és szabályozási környezetet átalakító változtatások ütemezése azért nagyon fontos, mert az egyes lépések sorrendisége, módja jelentôs kihatással van a következô változtatásra, meghatározhatja (és sok esetben determinálja) a további lépések szabadságfokát, a változás kihatásait, eredményességét.

1.1. AZ ÁTALAKÍTÁST BEFOLYÁSOLÓ KÖRNYEZET ÁTTEKINTÉSE Térségünk országaira közel azonos körülmények voltak jellemzôek akkor, amikor az energiaipar átalakulását, magánosítását, az új szabályozási környezet kialakítását, a szabályozó (reguláló) hatóság megalakítását tervezték, véghezvitték. Ezek a körülmények jelentôsen meghatározták – a térség országaiban és így nálunk is – a szabályozási környezet kialakítását a ’90-es évek elsô felében. Ezen politikai, gazdasági, szociális, kulturális környezet önkényesen kiemelt jellemzôi – vizsgálatunk szempontjából – az alábbiak:

n 40-50 éves központosított terve-

zés, gazdasági-irányítási gyakorlatot követôen a kormányok nem akartak gyökeresen új döntési mechanizmusokat létrehozni › ez kihatott a szabályozó (regulátor) határköre határainak megvonására is; n Az állami tulajdonú, vertikálisan integrált, monopol helyzetû energetikai társaságok gyakorlatilag a kormányok „energetikai tanácsadói”, „döntés-elôkészítôi” voltak és emellett nagy érdekérvényesítési erôvel rendelkeztek › több országban késleltették az átalakítást, a magántôke-bevonást, a hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés bevezetését, a hatékony versenyt; n Jelentôs államadósággal rendelkezô kormányok gyakran „megspórolták” – az új piaci struktúra, a magánosítási stratégia, a verseny modell kialakításakor – olyan külsô tanácsadók igénybevételét, amelyek egyaránt rendelkeztek jelentôs nemzetközi tapasztalattal ezen a téren és ismeretekkel a nemzeti jogrend, a hazai energiaipari sajátosságok, jogszabályok terén, › mindez olyan helyzeteket eredményezett, hogy: – az államigazgatás „magára, saját korlátos munkaerejére, szakismeretére maradt”; – a lobbi érdekek az államigazgatást eltéríthették eredeti céljaitól; – nem készültek átfogó, az átalakulási sorozat mindhárom ele-

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK KÖZLEMÉNYEI n 2003/1

1

mére (átstrukturálás, privatizálás, verseny bevezetése) kiterjedô koherens tervek; – az egyes sorbakapcsolt lépések erôsen korlátozhatták a késôbbi döntési szabadságfokokat; – több ország gyakorlatában hiányoztak a tiszta kompetenciákat leíró, egyértelmû, átlátható piaci struktúrák, a továbbfejlôdés lehetôségét magában rejtô, mûködôképes modellek. n A kormányok jelentôs, több esetben drámai mértékû áremelés elé néztek, így annak jelentôs politikai hatásaitól tartva biztosítani akarták befolyásukat ezen a téren › olyan árszabályozási, árképzési technikát és/vagy olyan piaci modellt alakítottak ki, hogy – „kézben tudják tartani” a végfogyasztói (fôként lakossági) energia árakat akár egy-két állami irányítás alatt „tartott”, „puffer” szerepet betöltô társaságon keresztül, érintve egyúttal a magánbefektetôk kényes érdekeit; – saját hatáskörben tartsák, és néha a valós költség viszonyoktól „eltérítsék” a végfogyasztói árakat, nehézséget gördítve ezáltal a hatékony verseny kialakulása elé. n A privatizáció, magántôke bevonás különbözô formái során a kormányok – amelyek nem feltétlen rendelkeztek magánbefektetôkkel folyatott tárgyalásokban szerzett kellô tárgyalási gyakorlattal – gyakran „túlzásba vitték” az új, illetve reménybeli magánbefektetôknek kínált biztonságot – ellensúlyozni próbálva ezzel az ország adott politikai, szabályozási kockázati szintjét › ebbôl adódóan jöhettek létre (túl) „hosszú távú” államilag garantált szerzôdések, melyek a késôbbiekben erôsen nehezítették a piaci szereplôk növekvô kockázatán alapuló hatékony piaci verseny bevezethetôségét (e kockázatokat „ellensúlyozni” kívánó megállapodásokról utólag nehéz megállapítani, hogy a megkötésük idôpontjában melyik fél (állam, magánbefektetôk) volt jobban rászorulva a kompromisszum megkötésére az alku során és késôbb ki nyert, illetve veszített többet. Mindezen – fentiekben röviden összegzett, a térség szabályozó

2

hatóságainak az ERRA2 együttmûködés keretében megismert – körülmények között az egyes országok egymástól eltérô piaci modelleket, eltérô megvalósítási szakaszokat és ütemeket valósítottak meg, amelyekrôl a magyar gyakorlattal összevetve megállapítható: – A tevékenységek (termelés, átvitel, elosztás/szolgáltatás) szétválasztásában és ezáltal a késôbbi verseny modell bevezethetôségének megalapozásában, a magántôke számára elfogadható „méretû”, kockázatú társaságok létrehozásában Magyarország jelentôsen megelôzte a térség országait. – A magántôke direkt bevonása, a privatizálás terén hasonló a helyzet, a térség többi országa jóval késôbb és több esetben kevéssé átlátható, hatékony és eredményes módon vonta be a hazai és külföldi magántôkét. – A hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés, a fogyasztók szabad választásának, a versenynek a bevezetése terén viszont megfordult a helyzet; a térség országai, az EUhoz egy ütemben csatlakozni kívánók között hazánkban utoljára vezették be a mindezt lehetôvé tevô új jogszabályi környezetet (ami nem jelenti feltétlen azt, hogy a nálunk bevezetett „valós” fogyasztói választási lehetôség, a feljogosított fogyasztói árelôny elmarad a többi csatlakozó ország gyakorlatától).

1.2. AZ ÁTALAKÍTÁS, A HATÉKONY PIAC KIALAKÍTÁSÁNAK LÉPÉSEI ÉS EGYMÁSRA HATÁSUK A korábban említett átalakítási lépések (a vertikálisan integrált monopol társaságok tevékenységének szétválasztása, külön gazdasági társaságokra bontása; a privatizálás; a hálózatok szabad szolgáltató/kereskedô választásához szükséges, hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés biztosítása) átgondolt megtervezése, az iparági és a teljes piaci struktúra, valamint az ennek átlátható mûködését és a magántôke bevonását is biztosító szabályozási környezet alapos megfontolásokat, közép- és hosszú

2 Energy Regulators Regional Association


távú, stabil célrendszerrel rendelkezô energiapolitika (és ezen belül ehhez és egymáshoz illeszkedô stratégiák) kialakítását és megvalósítását igénylik. Az egyes lépések sorrendje, idôüteme meghatározásánál néhány megállapítás – véleményem szerint – megtehetô; n Az energiaszolgáltatás folyamatossága, biztonsága veszélyeztetése nélkül ez a három lépés nem tehetô meg egy idôben; n A vertikálisan integrált társaság fô tevékenységeinek (termelés, átvitel, elosztás/szolgáltatás) szétválasztása, több piaci szereplô létrehozása és a közöttük lévô kereskedelem, rendszerszintû együttmûködés kialakítása meg kell elôzze a (több szereplôt igénylô) piaci modell létrehozását, a verseny bevezethetôségét; n Az állami tulajdonú energetikai társaságok a magánbefektetôk érdekérvényesítô képességénél kevésbé tudják „kikényszeríteni” az indokolt költségeket fedezô fogyasztói árakat, árszintet, n A „puhább” költségvetési korláttal rendelkezô állami tulajdonú társaságok nem rendelkeznek akkora hatékonyság javítási (költség csökkentési) kényszerrel, ösztönzöttséggel a piaci kockázatokra, árversenyre és egyéb piaci kihívásokra felkészülés terén, mint az erôsebb profit érdekeltséggel rendelkezô magán társaságok; így az állami tulajdonú társaságok közötti verseny hatékonysága csak versenyt segítô piaci struktúrában, erôs ösztönzôk mellett képzelhetô el. Az állami szabályozás ugyanakkor gyakran „visszaél” tulajdonosi jogosítványaival az árszabályozás, ármegállapítás területén; n A stratégiai (magán) befektetôk bevonása általában kiforrott árszabályozást, autonóm regulátor mûködését és/vagy közép-, hosszú távú áramvásárlási, árameladási szerzôdések rendszerét, vagy mûködô, indikatív árakat biztosító energiapiacot igényel; vagyis hatékony, kiforrott piaci verseny (hálózati hozzáférés) kialakulása elôtt a magánbefektetôk igénylik a befektetéseik kiszámítható megtérülését biztosító közép-, hosszú távú, átvételi árakat is rögzítô szerzôdé-

ses kapcsolatokat, amelyek erôsen nehezítik – ezen szerzôdésesek részbeni, vagy teljes újratárgyalása nélkül – a piaci szereplôk közötti versenyt. Mindez és egyéb gazdasági, politikai megfontolások figyelembe vételével tervezik meg az egyes kormányok a szükséges lépések egymás utániságát, idôütemét.

1.3. A MAGYAR VILLAMOSENERGIA-RENDSZER ÁTALAKÍTÁSÁNAK LÉPÉSEI A kormány (Minisztérium) és az MVMT (az MVM Rt. jogelôdje) szoros együttmûködésében részletes átalakítási, átstrukturálási tervet dolgoztak ki 1990–91-ben, amely stratégiai terv kellôen elôretekintett és elemezte a késôbbi privatizálási lehetôségeket és a versenypiac kialakítását. Ezen átgondolt lépéssorozat néhány jellemzôje a következô: n A kialakított erômû társaságok száma (8) és egymáshoz viszonyított súlya lehetôvé teszi a késôbbi – közöttük létrehozandó – versenyt (azonban az atomerômû viszonylag nagy súlya, a többi erômûhöz képesti alacsony költsége és viszonylag „merev” üzeme nem biztosítja az egyenlô „erôviszonyokat” az erômûvek között); n A korábbi 6 regionális áramszolgáltató társaság (a számukra biztosított területi kizárólagos ellátási jog és az ehhez tartozó ellátási kötelezettség) biztosította az ellátás folyamatosságát, a magántôke bevonásához – az akkori politikai, szabályozási kockázatot tekintve – kellô méretû társaságokat hozott létre és biztosította a késôbbi stratégiai befektetôk sokszínû bevonását; n A közüzemi nagykereskedelmi funkció – amellyel (Európában viszonylag egyedi módon) az átvitelt, rendszerirányítást (teherelosztást) ellátó MVM Rt.–t „ruházta fel” az átstrukturálás kialakított szerzôdéses rendszere, majd az 1994-es törvény (VET) – több lehetôséget kínált: – az erôsen eltérô költségszerkezetû és mûködési rugalmasságú erômû társaságok és a fogyasztókat azonos végfelhasználói áron ellátó szolgáltatók közötti

„puffert” biztosította a maga kiegyenlítési lehetôségével, – a késôbbi privatizálás egyik feltételeként biztosította az erômûvektôl – szerzôdéses kereteken belüli – energia vásárlást és a szolgáltatók energia ellátását, – a privatizálást követôen biztosította annak lehetôségét, hogy a szociálpolitikai megfontolásokból „eltérített” lakossági végfogyasztói árak mellett is legyen lehetôség a (magán tulajdonú) erômûveknél a költségeket fedezô árakra, a költségarányos áramszolgáltatói árrésekre azáltal, hogy a közüzemi nagykereskedô árrését az államigazgatás a körülményekhez illeszthette. n A közüzemi nagykereskedelmi funkció, mely meglehetôsen egyedi az európai (és az általános nemzetközi) gyakorlatban – az általa kínált lehetôségek mellett – több problémát is felvetett a késôbbiekben: – a közüzemi nagykereskedô – az egyéb piaci szereplôk (fôként áramszolgáltatók) szerint – kihasználva a piaci struktúrában betöltött kulcs pozícióját olyan szabályozási rendszert szorgalmazott, illetve olyan szerzôdéses rendszert épített ki, amely hosszú távon megôrzi kiemelt piaci helyzetét, – a közüzemi nagykereskedô és az erômûvek közötti szerzôdések – jelentôs újratárgyalás nélkül – nem biztosítják a sokszereplôs kínálati piacot; a kapaci-

1991/92 ÁTALAKÍTÁS

tások nagy része hosszú távon lekötött, a feljogosított fogyasztók, kereskedôk számára nem elérhetô, – azáltal, hogy a közüzemi nagykereskedô más funkciókat is ellátott (átvitel, teherelosztás, export, import, kapacitásgazdálkodás, tartalék erômûvi kapacitás üzemeltetés) a piacnyitás elôtt szükséges volt a kereskedelmi és rendszerirányítási tevékenységek szétválasztására ahhoz, hogy a piaci szereplôk „bízzanak” a rendszerirányító objektív, diszkriminációmentes döntéseiben. n Az a tény, hogy az 1991/92-es átstrukturálást követôen a privatizálásra „csak” 1995-ben került sor lehetôséget biztosított arra, hogy: – az állami tulajdonban tartott új gazdasági társaságok kialakítsák az egymás közötti kereskedelmi–szerzôdéses kapcsolatokat, – az állami tulajdonú energetikai társaságokkal konzultálva a kormány kidolgozza az új (1994-es) törvényi szabályozást, majd a privatizációs stratégiát, – a kormány létrehozza – a késôbbi magánbefektetôk által igényelt, szabályozói biztonsághoz is szükséges – szabályozó hatóságot, a Magyar Energia Hivatalt, amely kialakította engedélyezési, felügyeleti rendszerét, – a társaságok felkészüljenek a magánbefektetôk „fogadására”. n Az 1995/96-ban megvalósított privatizációt, részvény-értékesítést kö-

1995/96 PRIVATIZÁCIÓ

4-5 ÉV

2003 VERSENY

6-7 ÉV

ERÔMÛVEK (8)

ERÔMÛVEK

SZÁLLÍTÓ (1)

ÁRAMSZOLGÁLTATÓK

ÁRAMSZOLGÁLTATÓK (6)

1. ÁBRA


3

vetôen a kormány (és az Országgyûlés) ismét „adott néhány nyugodt évet” az energetikai társaságoknak, hogy növeljék hatékonyságukat (csökkentsék költségeiket) és felkészüljenek a késôbbi versenyhelyzetre, n A privatizálás és a piacnyitás közöt-

ti (kicsit elhúzódó) idô (6-7 év) lehetôvé tette a kormánynak: – az új szabályozási rendszer (törvény, alacsonyabb szintû jogszabályok) kidolgozását és a leendô piaci szereplôkkel egyeztetését (mely az erôs érdekérvényesítés miatt már nem volt olyan zökkenômentes, mint 1993/94-ben), – az új piaci modell fô vonalainak kialakítását, – a részben piacoperátori feladatokkal is felruházott független rendszerirányító létrehozását és közvetlen állami tulajdonba helyezését. n A 90-es évek második felében

több ország kormánya, szakértôi, energetikai társaságai és a nemzetközi szervezetek is (pl. Világbank) elemezték, értékelték a „magyar modellt”, aminek keretében az 1991/92. évi átstrukturálást, a kialakított piaci struktúrát és az ezt követô magánosítást, illetve a késôbbre tervezett versenypiac bevezethetôségét, a verseny várható hatékonyságát vizsgálták. Vegyes kép alakult ki: – az átstrukturálást nagyon hatékonynak értékelték a kellô számú, egymás közötti versenyt biztosítani képes erômûvi társaságok számát és részben piaci erejét, áraikat tekintve, illetve a szabályozói összevetést (Benchmarking) segítô, kellô számú regionális elosztó/szolgáltató tekintetében, – a közüzemi nagykereskedelmi funkciót (annak ellenére, hogy néhány ország követte ezt a gyakorlatot) többen – többek között a Világbank néhány vezetô szakembere is – a késôbbi hatékony verseny kialakíthatósága szempontjából „zsákutcának”, vagy legalábbis átmeneti megoldásnak tekintik, – a társ regulátorok (fôként ERRAtagok) jelentôsen támaszkodnak

4

a magyar – privát befektetôi környezetben kialakított, illetve abban mûködô – hatósági szabályozási gyakorlat egyes elemeire, mert úgy vélik, hogy az állami tulajdonú engedélyes társaságok szabályozása messze nem igényel olyan komplex megközelítést, mint ami a magyar gyakorlatban kialakult. Mindezek és a térség más államainak vegyes eredményeket hozó gyakorlata alapján megerôsíthetô, hogy az események sorrendisége, idôüteme jó választás volt, de nem valószínû, hogy a jelentôs változások sora lezárult. A hazai és az egységes európai energiapiac hatékonysága, a magyar fogyasztók, a magyar gazdaság versenyképességi helyzete további strukturális változtatásokat kényszeríthet ki.

2. PIACNYITÁSI ÖSZTÖNZÔK, ÁLLAMIGAZGATÁSI SZEMPONTOK

során biztosítani kell az átláthatóságot, és a diszkriminációmentességet. Ki kell jelölni egy (villamos energia) rendszerirányítót, és a rendszer üzemeltetésével ôt kell megbízni. Az Irányelv korlátozott lehetôséget biztosít azoknak a tagállamoknak, amelyeknek sajátos nehézségeik lehetnek, hogy átmeneti megoldásokat alkalmazzanak és eltérjenek az Irányelvtôl. Az Irányelv egy ütemtervet is vázolt azoknak, akik nem egyszerre akarják az összes fogyasztót a szabad szolgáltató választásra feljogosítani, amely szerint a piacot egy 6 éves idôszak alatt, fokozatosan is lehet megnyitni. A hatályban lévô irányelv szerint 2003-ban 35 százalék a minimálisan megkövetelt piacnyitás mértéke. Ehhez képest a piacnyitás tervezett és megvalósított foka jelentôsen különbözik a tagállamok között. Az ütemterv szerinti célt már többen elérték, ill. túlszárnyalták (átlagban már 2001. közepén 66 százalék körüli piacnyitási mérték volt jellemzô az Európai Unióban). Az Irányelv felülvizsgálata

2.1. AZ EURÓPAI UNIÓ EGYSÉGES ENERGIAPIACRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁSA Az Európai Unióban 1996-ban, illetve 1998-ban Irányelveket fogadtak el a villamosenergia- és gázpiacok megnyitására. A tagállamokban 1999 februárjában ez a piacnyitás – különbözô mértékben – megtörtént a villamosenergia-iparban, majd másfél évre rá, 2000 augusztusában a gáziparban. A 96/92 EC Irányelv

Az Európa Parlament és Tanács 1996-ban fogadta el a 96/92 EC Irányelvet, melynek címe: Egységes szabályozás a belsô villamosenergiapiac számára. Az Irányelv részét képezi az EU azon célkitûzésének, hogy egy egységes piac jöjjön létre Európában belsô határok nélkül, ahol az áruk, szolgáltatások, a munkaerô és a tôke szabadon áramolhat. Az Irányelv elôírja, hogy közös szabályokat kell megállapítani a villamosenergia-termelésre és az átviteli és elosztási rendszerek üzemeltetésére. Minden tevékenység gyakorlása


Az Európa Tanács 2000. március 23–24-én gyorsított munkára szólította fel a tagországokat a belsô piac kiteljesítéséhez, és kérte „a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, mindegyiküket erejükhöz mérten… gyorsítsák fel a liberalizációt olyan területeken, mint a gáz, a villamos energia” 3. Ennek kapcsán született akkori (!) javaslatok: Mennyiségi javaslatok – fokozatosan lehetôvé kell tenni, hogy minden fogyasztó szabadon megválaszthassa a szolgáltatóját. Ez villamos energia esetében azt jelenti, hogy a javaslat szerint 2003. január 1-jére minden nem háztartási (azaz ipari és kereskedelmi) fogyasztó részére biztosítani kell a szabad hozzáférést, amit 2005. január 1-jére ki kell terjeszteni a lakossági fogyasztókra is. A gázpiacra ezek a határidôk 2004. január 1., illetve 2005. január 1.4

3 Határozat: „Energiapiacok liberalizálása” A5–0180/2000, 2000. július 6. 4 Ezek a tervezett, javasolt határidôk idôközben pontosodtak (lásd késôbb).

Minôségi javaslatok – e tekintetben két fontos javaslat születetett, a tevékenységek szétválasztására, illetve a hálózathoz való szabad hozzáférés módjára vonatkozóan. A tevékenységek szétválasztása: az átvitelt – integrált esetben – olyan leányvállalaton keresztül kell megoldani, amely a napi mûködés során jogilag és funkcionálisan független az anyacég termelô és kereskedelmi tevékenységétôl (ez azt jelenti, hogy minimálisan egy független átviteli rendszerüzemeltetôt (TSO – Transmission System Operator) kell létrehozni). A hálózatokhoz való szabad hozzáférés: gyakorlatilag minden tagország a harmadik fél általi szabályozott hozzáférést (TPA – Third Party Access) támogatta. Úgy látják, hogy a hatékony verseny kialakításának biztosításához minimálisan egy diszkriminációmentes, átlátható és elôre kiszámítható, nyilvános és szabályozott tarifarendszer szükséges. Szabályozás: kihangsúlyozták a független nemzeti szabályozó hatóságok szerepét, amiknek kompetenciájába tartozik meghatározni vagy jóváhagyni az átviteli és elosztási tarifákat, ami a hálózatokhoz való, diszkriminációmentes hozzáférés szempontjából kulcskérdés. Ezen nemzeti szabályozó hatóságoktól elvárás, hogy elôzetesen bele tudjanak szólni a versenyt alakító tényezôkbe, mivel a versenyhatóságok csak a torzulásokat követôen, utólag avatkoznak be. Kereskedelem harmadik országgal (nem EU országgal): ilyen jellegû kereskedelem kétoldalú vagy regionális szerzôdések keretében valósítható meg, de teljesülnie kell egy sor feltételnek, amelyek kölcsönösségre, környezetvédelemre és biztonsági kérdésekre vonatkoznak. Mivel a 96/92 EC Irányelv számos olyan lehetôséget is tartalmaz, amelynek választásával a tagállamok nem éltek, javaslat született arra, hogy ezeket törölni kell az Irányelvbôl. Ez azért fontos, hogy a jövôben csatlakozni kívánó országok számára azonosak legyenek a feltételek a jelenlegi tagállamokkal. Ezért az erômû létesítés vonatkozásban javasolták törölni a tenderezési eljárást, és csak az engedélyezés maradt meg; illetve a hálózatokhoz való hozzáférés tekintetében kikerült az Irányelvbôl az „egyvásárlós modell (Single

Buyer)” választásának lehetôsége a harmadik fél hozzáférésével szemben (TPA). A Bizottság fentiekben vázolt javaslatai 2001. ôszén Stockholmban megtárgyalásra kerültek, azonban jóváhagyásukat, ill. kötelezô elôírásukat idôlegesen elhalasztották Ezen javasolt módosítások a számunkra követendô tendenciát azonban már 2001-ben meghatározzák. Idôközben az Európai Unió Miniszterek Tanácsa elfogadta az új – egységes villamosenergia- és gázenergia piaci – szabályozást, amely az Európai Parlament elé került megtárgyalásra és elfogadásra. Várhatóan az új Irányelveket 2003 júliusában hirdetik ki és ezt követôen (ez évben, vagy 2004. elején) lépnek hatályba. A Miniszterek Tanácsa által elfogadott Irányelvek tervezete az alábbi területeken tartalmaz jelentôs változást: n általánosságban szorgalmazza a piacnyitás felgyorsítását, a fenntartható verseny hatékonyságát, emellett; n az új tervezet a korábbi Irányelveknél határozottabban próbálja biztosítani az ellátás és a rendszer biztonságát, a szociális és környezetvédelmi megfontolások érvényesülési lehetôségét, n csökkenti a szabadon választható megoldásokat (kimaradt az új kapacitás tenderezés, a tárgyalásos hozzáférés, a kizárólagos vásárlói modell), n szervezetileg és jogilag független, önálló társaság kell legyen a rendszerirányító, amely alatt az Irányelv „transmission system operator”t (TSO) és „distribution system operator”-t (DSO) ért külön, külön szabályozva feladataikat, n a vertikálisan integrált társaságoktól megköveteli az elosztás (distribution) és a szolgáltatás/ellátás (supply) jogi szétválasztását, n az Irányelv elôírásai szerint a tagállamoknak nemzeti szabályozó hatóságokat (national regulatory authority) kell létrehozniuk az energia piacok hatékony mûködése biztosítására, amely fôként az alábbiakban nyilvánul meg; diszkriminációmentes hálózati hozzáférés ellenôrzése, a piaci folyamatok folyamatos felügyelete és a tényleges verseny feltételeinek megteremtése, a tevékenységek

megfelelô szétválasztásának ellenôrzése, a hálózati tarifák meghatározása, jóváhagyása, hálózati hozzáféréssel kapcsolatos panaszok kivizsgálása, viták rendezése, n a tagállamok kötelesek 2004-re valamennyi „nem háztartási” fogyasztót a szabad kereskedôválasztásra feljogosítani, míg 2007re pedig minden fogyasztónak szabad választást biztosítani. Az EU irányelvei „kényszert jelentettek” Magyarországnak a piacnyitás módját, idôütemét illetôen. E mellett azonban a piacnyitás legfontosabb mozgatórugója az a – világpiaci és ezen belül európai tényekkel alátámasztott – elképzelés, közgazdasági elméleti törvényszerûség, hogy a versenypiaci körülmények és a piaci árképzés hosszú távon kedvezôbb hatással van az árakra, mint bármilyen hatékonyságú reguláció, árszabályozás. Mindezek alapján a piaci modell bevezetésének mozgatórugóit a kormány számára a gazdasági miniszter „Az energetika üzleti modellje” tárgyú elôterjesztésében – többek között – az alábbiak szerint fogalmazta meg: n a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének fokozása, s így a meglévô munkahelyek megtartása, újak létesítése; n az energiafogyasztók áremelési kényszerének – lehetôségek szerinti – mérséklése; n az infláció csökkentése az energiaárakon keresztül is; n a külföldi befektetôknek stabil, átlátható, diszkriminációmentes befektetési környezet biztosítása, n az ország EU csatlakozásának elôkészítése a gazdaság minden területén. A kormány 1999 nyarán jóváhagyta az új energetikai üzleti modellt és ennek alapján tovább pontosodott az új modell szabályozási környezetét megalapozó törvénytervezet. Iparági, fogyasztói és államigazgatási egyeztetés sorozatot követôen 2000 áprilisában jóváhagyta a kormány a törvénytervezetet és átadta az Országgyûlésnek tárgyalásra. A 2000 májusában megkezdett országgyûlési vita egy hónap múlva megszakadt, amikor képviselôi indítványra a miniszterelnök átgondolásra „visszakérte” a törvénytervezetet és egyúttal


5

újabb vizsgálatot rendelt el a piaci modell alátámasztására. Az energetikai kormányzat külsô tanácsadót bízott meg a modellvizsgálatok megismétlésére, a korábbi eredmények megerôsítésére, illetve esetleges módosítási javaslatok alátámasztására. A 2000. év nyarán folytatott vizsgálatok megerôsítették a piacnyitási folyamat korábban megfogalmazott célját és egyúttal egyéb célok is megfogalmazásra kerültek: n A piaci szereplôket, és ezeken be-

lül is elsôsorban a lakossági és kis-, közepes fogyasztókat fel kell készteni a piac megváltozására. Ezért az átalakulási folyamatot fokozatosan kell végrehajtani, a közüzemi ellátás lépésenkénti piaci szolgáltatássá alakításával. n A termelôi kapacitások létesítésé-

nél tehermentesíteni kell az államot, vagy az állami tulajdonban levô szállítót. A kapacitáslétesítési kockázatokat a piaci szereplôknek – erômûvek, kereskedôk, fogyasztók – kell vállalniuk és üzleti alapon megosztaniuk. n A mai merev rendszer nem tudja

figyelembe venni a technológiai fejlôdésbôl, illetve a meglévô európai többletkínálatból adódó alacsonyabb árú kapacitás- és energiakínálatot. A létrejövô új rendszernek rugalmasabban kell tudni reagálnia a piaci lehetôségek megváltozására. n Az ország gazdasági fejlôdésének

fontos feltétele a makrogazdasági mutatók kedvezô irányba történô befolyásolása, ezért rövidtávon az energetikai átlag áraknak inflációkövetôknek kell lenniük. n A versenypiaci átalakítás fontos té-

nyezôje az állam tehermentesítése – beruházási és kockázatvállalási szerep visszaszorítása, ármegállapítási hatáskör csökkentése. Az energiapolitikát piaci alapon kell megvalósítani, az energetikai vállalkozásokban kulcsszerepe van a magántôkének. n Az ország hosszú távú gazdasági

fejlôdéséhez, az energetikai cégek exportképességéhez, a hazai fogyasztók legkedvezôbb (biztonságú és árú) ellátásához szükséges, hogy részesei lehessünk a formálódó egységes európai villamosenergia-piacnak. A piaci modellt úgy

6

kell átformálni, hogy az megfeleljen az egységes európai piaci felépítésnek. A vizsgálatok eredményét a miniszterelnök 2000 októberében elfogadta, amit követôen a törvénytervezet pontosítása 2001 áprilisáig húzódott. Ezután folytatta az Országgyûlés a törvénytervezet vitáját, ami a nyári ülésszünet miatt is, csak 2001 novemberében fejezôdött be. A másodlagos jogszabályok elôkészítéséhez szükséges idôigényt is figyelembe véve a törvény hatályba lépésére a kormány 2003. január 1-jét javasolta az Országgyûlésnek.

3. A PIACI MODELL KIALAKÍTÁSA Az ország EU csatlakozásának elôkészítése keretében a kormány több, tárcák közötti munkacsoportot hozott létre 1997-ben, amelyek közül a 8. sz. munkacsoport a Gazdasági Minisztérium vezetésével az energetikai jogharmonizáció elôkészítéséért volt felelôs. Ennek a munkának a keretében az MVM Rt. kapta a feladatot, hogy kidolgozza a leendô piaci struktúrát, és javaslatot tegyen a törvénytervezetben megfogalmazandó piaci mûködési modell fôbb alapjaira. Az ellátásbiztonság, a folyamatosság, a kormányzati beavatkozás lehetôségének fenntartására vonatkozó igény háttérbe szorította a hatékony verseny szempontjait a piaci mûködés fô elveit leíró modell megalkotásánál. Mindezek miatt – az európai gyakorlatban sajátságos portugál mintára – a közüzemi és versenypiaci szegmens együttes mûködése és a közüzemi nagykereskedôi funkció fenntartása került megfogalmazásra a modellben és az azt leíró törvénytervezetben. Az iparág, a befektetôk, a fogyasztók az elképzelt mûködési modell megfogalmazott fô elvei mellett a jövôbeni mûködések részleteivel 1999 tavaszán kezdtek megismerkedni akkor, amikor a Magyar Energia Hivatal – az új, tervezett energiapiac elôkészítése érdekében – szakértôi munkacsoportokat hozott létre a leendô átviteli, elosztási, rendszerirányítási tarifarendszer és az áralkalmazási feltételek kidolgozására. Ezen – jelentôs


számú szakember bevonásával folyó – munkabizottságokban az elsô évben fôként a mûködés részleteinek tisztázása, a leendô piaci és monopol szereplôk jogai, kötelezettségei, feladatai és az egymás közötti együttmûködés keretei kerültek tisztázásra. Ezen tisztázó idôszak egy sor alapvetô kérdést is felvetett a jövôbeli mûködés alapjait érintôen, amely kérdések 2000 nyarán elemzésre és megválaszolásra kerültek. A Price Waterhouse Coopers-szel közösen végzett elemzések rámutattak néhány sokat vitatott kérdésre és azokra a szempontokra, amelyek alapján a kormány állást foglalt.

3.1. KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDÔ SZEREPE A privatizációt megelôzôen – az 1994-es VET lehetôségei szerint, de leginkább a privatizáció sikere érdekében – kialakult szerzôdéses rendszerben az MVM Rt., mint a nagykereskedelmi funkciót is ellátó szállító áramvásárlási szerzôdéseket kötött a hazai erômûvekkel. Ezen erômûvek egymástól jelentôsen eltérô állandó és változó költségstruktúrával rendelkeznek és ennek megfelelôen a tôlük – a nagykereskedô szállító által vásárolt – villamos energia ára jelentôsen eltérô. A közüzemi nagykereskedôi funkció – piacnyitást követô – megszüntetésének lehetôsége elemzésre került, fôként a szolgáltatói oldali befektetôk szorgalmazására és azért, mert a hatékonyan mûködô európai versenymodellekben ilyen funkció nem létezik. A szolgáltatók befektetôi jelezték, hogy készek „kivásárolni” az MVM Rt. termelôi szerzôdéseit az ellátás biztonságának és a termelôi oldali befektetôi biztonságnak a fenntartása érdekében. Némely befektetô által szorgalmazott kötelezô energiatôzsde (szervezett energia piac, pool) modelljének választása esetén ez a lehetôség erôsen felmerült volna. Végül a közüzemi nagykereskedôi funkció megtartása melletti érvek voltak erôsebbek az energetikai kormányzat számára: n az erôsen eltérô termelôi költségeket keverô átlagár szervezett energiapiac nélkül is kialakítható, n az állami tulajdonban tartott közüzemi nagykereskedôt és árrését a

kormány felhasználhatja energiapolitikai, szociálpolitikai megfontolások támogatására, n az erômûvekkel kötött áramvásárlási szerzôdések fenntarthatóak, n a piaci ár alatti erômûvektôl származó kedvezô árú villamos energia árelônye eljut a közüzemi fogyasztókhoz, Elemzésre került, hogy a villamosenergia-piac megnyitásának elôrehaladtával megvizsgálandó a monopolisztikus lánc bizonyos mértékû oldásának lehetôsége. Egyik lehetôség lehet, ha a közüzemi szolgáltatók nem kizárólag a közüzemi nagykereskedôtôl vásárolhatnak villamos energiát. Erre azonban csak egy viszonylag jelentôs mértékû (50% fölötti) piacnyitást követôen célszerû sort keríteni és garantálni kell azt is, hogy emiatt újabb, a fogyasztókat terhelô átállási költségek ne keletkezzenek.

3.2. ÁRAMVÁSÁRLÁSI SZERZÔDÉSEK ÚJRATÁRGYALÁSA Az új villamos energia modell kialakítása során az egyik legkritikusabb elem a hatályos szerzôdésállomány kezelése. Az egyik megoldás az lehetett volna, ha a törvény erejénél fogva mindegyik szerzôdés felbontásra kerül, ebben az esetben az erômûvek megjelenhetnének a szabadpiacon. Azok az erômûvek, amelyek korábbi szerzôdéses árai a kialakuló piaci ár alatt lennének, villamos energiájukat a versenyáron értékesítenék, vagyis az árelôny a fogyasztók számára elveszne. A piaci árnál drágábban termelô erômûvek veszteségeik kompenzálására az állam, a fogyasztók, illetve közvetlenül szerzôdéses partnerük, az MVM Rt. felé követelésekkel állnának elô. Ennél a változatnál minden egyes erômûvel külön megállapodást kellene kötni a korábbi szerzôdésekbôl adódó kártalanításra. Félô, hogy – a privatizált cégek erôs érdekérvényesítési készsége miatt – a vitában a magánbefektetôk az elôre meghirdetett nyereség pozíciónál magasabbat tudnának kiharcolni maguknak. Ez a villamos energia árak emelkedési kényszerét vonná maga után. A hosszú távú szerzôdések kezelésének másik megoldása, ha a szerzô-

déseket a törvény ereje nem bontja fel. Ebben az esetben a kedvezô árú szerzôdések árelônyét továbbra is a fogyasztók részére lehet biztosítani. A kiemelkedôen drága szerzôdések felülvizsgálatát célszerû, ha az MVM Rt. kezdeményezi. Az energetikai kormányzat nemzetközi tanácsadójának véleménye és nemzetközi példák mutatták, hogy a piaci áraktól nagymértékben elrugaszkodott korábbi megállapodások – szívós tárgyalásokkal – a fogyasztók számára elônyösen módosíthatók (lekötött teljesítmények fokozatos felszabadítása, szerzôdéses idôtartam csökkentése, szerzôdéses ár csökkentése révén). A szakértôi vélemények szerint a tárgyalási eredmény elérését kellô kormányzati, regulátori ösztönzéssel célszerû „segíteni”. A fenti érvek, ellenérvek, lehetôségek mérlegelése és a befektetôk esetleges peres eljárásának elkerülése érdekében a kormány a szerzôdéseket nem kívánta jogszabállyal megszüntetni.

3.3. KÖTELEZÔ VAGY SZABADON VÁLASZTOTT ENERGIATÔZSDE (POOL) A liberalizált villamosenergia-piaci szegmensben az erre feljogosított fogyasztók – szabad elhatározásuk alapján – elhagyhatják közüzemi szolgáltatójukat, vagyis a feljogosított fogyasztók bárkitôl (kivéve a közüzemi nagykereskedôt és a közüzemi szolgáltatókat) vásárolhatnak villamos energiát. A villamosenergia-termelôk közüzemi kötelezettségeiken felül energiát értékesíthetnek fogyasztóknak, illetve villamosenergiakereskedôknek. A liberalizált villamosenergia-piac fontos eleme lehet a szabályozott energiapiac (energiatôzsde) is. Más termékekhez hasonlóan a villamos energia szervezett kereskedelme is a piaci körülmények között lebonyolított termékcsere egyszerûsítésének, hatékonyabbá és átláthatóbbá tételének eszköze. A szervezett villamosenergia-kereskedelem a versenyfeltételek között mûködô szereplôk számára többek között a következô elônyöket nyújtja: n lehetôvé teszi, hogy a piac öszszes szereplôje számára azonosak legyenek a kereskedési szabályok,

n n n n n

ami növeli a piac átláthatóságát és csökkenti az információ- és pozícióelônnyel történô piaci visszaélések lehetôségeit, megteremti a kereskedési tranzakciók ártranszparenciáját, csökkenti a kereskedési (különösen a rövid idôtávú) tranzakciók költségét, garantálja a szerzôdések teljesítését, hitel- és partnerkockázatoktól mentes kereskedést biztosít, szabványosított kereskedési eljárásokat és termékeket bocsát a piaci szereplôk részére.

Az európai gyakorlatban a szervezett villamosenergia-piac kötelezô jellegû igénybevételét – többek között – azért alakították ki, hogy megteremtsék az átállási (befagyott) költségek kompenzálásában részesülô szereplôk fizikai szállításra történô öszszes kereskedelmi tranzakciójának ártranszparenciáját. Ez az opcionális szervezett kereskedelem kialakítása esetén nehezebben teremthetô meg. Az opcionális (nem kötelezô) szervezett energiapiac megalakításáig a hatékony kiegyenlítô piaci ár tudna kellô jelzéseket adni a befektetôknek, fogyasztóknak és adhat kellô referencia alapot. Az európai tapasztalatok alapján elmondható azonban, hogy a kötelezô jellegû villamosenergia-piacok (melyek csak rövid idejû (pl. óránkénti) termékek aukciós-egyensúlyi áras módon történô kereskedését teszik lehetôvé) felerôsíthetik az adott villamosenergia-szektor meglévô strukturális problémáit, mint például a piaci erô érvényesítésének lehetôségét. A kötelezôen igénybe veendô szervezett villamosenergia-piaccal szembeni legfontosabb ellenérv az, hogy a kereslet és a kínálat rugalmatlanul tud megjelenni, ami drágítja a villamos energia árát az opcionális piaci formához képest. Angliában a korábban kötelezô jellegû villamosenergia-kereskedelmi piaci formát ezért opcionálissá tették. Emellett a hatékony skandináv Nord Pool is opcionális formában mûködik. Idôközben kiderült, hogy elemzôk a Kaliforniában elkövetett rossz szabályozási döntések közé sorolták a kétoldalú szerzôdések tilalmát is (kötelezô pool).


7

Azért is az opcionális kereskedelmi piaci formát javasolta az energetikai kormányzat, mert a minden (szabad) energiaforgalom számára kötelezô energiatôzsdei tranzakció elôírása azt igényelte volna, hogy – az angol tapasztalatok alapján nagyon részletes és szofisztikált – szervezett energiapiaci részletszabályozás teljes egészében kidolgozásra kerüljön a piacnyitás kezdetéig. Vélhetôen ez az idôigény további egy évvel eltolta volna a térségünkben (az EU-hoz csatlakozni kívánó országok körében) már amúgy is késôinek számító lehetôséget az egységes európai piacba kapcsolódást illetôen.

3.4. PIACNYITÁSI ÜTEM Egyértelmû elkötelezettség hiányában és azért, mert az EU szabályozása is átalakulás, jelentôs változás elôtt állt, a piacnyitás mértékét és ütemezését kormány hatáskörbe volt célszerû utalni, így a tapasztalatok és a változó körülmények figyelembevételével rugalmasan történhet késôbbiekben a piac liberalizációja. A következô piacnyitási változatok kerültek elemezésre: n az „A” változat az EU direktíva minimális követelményét és a hosszú távú szerzôdések kifutását szem elôtt tartva, hosszan elnyújtott, lassú piacnyitást feltételezett; n a „B” változat gyorsabb ütemû piacnyitást feltételezett; n a „C” változat rövid átmeneti idôt követôen, teljessé váló piacnyitás feltételezett. A tanácsadó által elvégzett számítási eredmények azt mutatták, hogy a villamosenergia-piac megnyitása a nagyfogyasztók számára árcsökkenést okoz. Ugyanakkor felhívták a figyelmet annak kockázatára, hogy a piaci árak jelentôs mértékben ingadozhatnak, ezért a kisebb fogyasztók, elsôsorban a lakosság esetében célszerû a közüzemi szolgáltatás hatósági árszabályozásának fenntartása. A „B” változat megvalósítása esetén a nagyfogyasztói árak csökkenése úgy valósulhat meg, hogy a közüzemi villamos energia árakra a piac megnyitása nem gyakorol negatív hatást. A törvény tervezetének véglegesítéséhez, megtárgyalásához, elfoga-

8

dásához, a kapcsolódó rendeletek és egyéb szabályok kialakításához szükséges idôigény végül nem tette lehetôvé a vizsgálat idején (2000 nyarán) feltételezett egyik lehetôség, a 2001. július 1-jei piacnyitást, „csak” 2003. január 1-jét.

4. SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZET ELÔKÉSZÍTÉSE A nemzetközi tapasztalatok és szakértôi vélemények szerint; a hatékony, a piacon vásárló fogyasztóknak elônyös piaci struktúra, illetve ezt a struktúrát leíró szabályozási környezet kialakításánál a fogyasztócentrikus piaci szemlélet kulcsfontosságú. A fogyasztók szempontjai, érdekei azonban eltérôek a különbözô idôtávokon: n a fogyasztók azonnali és rövid távú elônyöket várnak a piactól, n a fogyasztók hosszú távú érdeke (ellátásbiztonsága) viszont, hogy stabil kínálati oldal alakuljon ki, vagyis, hogy az energetikai társaságok is megtalálják számításaikat, befektessenek. A fogyasztóknál az energetikai kérdések soha sem tartoznak a fô érdeklôdési körbe (nem core business), ezért a liberalizáció elôkészítése során is az energetikai társaságok dominálták a piaci elôkészítô munkabizottságokat. Nehéz egyensúlyt tartani abban, hogy a nagyszámú, közvetlen közelrôl érintett energetikai társaság „core business”-ét érintô észrevételei melletti, jóval kisebb számú fogyasztói oldali észrevétel hasonló súllyal elemzésre, felhasználásra kerüljön. A szabályozási környezet elôkészítése során a jogszabály elôkészítôk gyakran találták magukat „szemben” az energiaipar befektetôivel, szakembereivel akkor, amikor a fogyasztókért folyó verseny szabályainak kialakítása során figyelembe akarták venni, vagy vették azt, amit a fogyasztók képviselôi szerettek volna. A Magyar Energia Hivatal 1999 márciusában kezdte el azt az egyeztetô munkát, aminek keretében a leendô piaci szereplôk (a kis- és nagyfogyasztók képviselôi is) megvitatták az új piaci struktúra mûködését; vagyis 4(!) évvel ezelôtt. Sajnálatos, hogy a mûhelymunka nagy része ál-


lóháborúval telt; a legtöbb szereplô azt igényelte, hogy az államigazgatás készítsen egy részletes, mindenre kiterjedô mûködési leírást, majd ennek ismeretében készek egyeztetni, véleményezni a jogszabálytervezeteket. Sokan elmulasztották a 4 év alatt azt a lehetôséget, hogy aktív közremûködéssel alakítói, formálói legyenek a részletszabályoknak. Néhány adalék más országok piacnyitást elôkészítô munkájából: n Szinte sehol sem az iparág maga készíti elô a saját monopóliumát lebontó szabályokat. Tudomásul veszik, hogy ez államigazgatási feladat. n Általában a törvényhozás és/vagy a kormány kezdeményezésére a szabályozó hatóság (regulátor) készíti elô az új szabályozási környezetet (ahol ilyen nincs, ott a kormány által megbízott jó nevû tanácsadó cég). n A regulátor az új piaci modell kialakításakor általában azonos súlylyal (részvételi aránnyal) vonja be az energiaipar, a nagyfogyasztók, a kisfogyasztók, a nem kormányzati szervek (NGO) képviselôit. n A bizottsági munkában minden érintett „oldal” (a saját költségvetésébôl) tanácsadókat alkalmaz, és saját modelljavaslatokat dolgoz ki. A regulátor ezen javaslatok legjobb elemeit „rakja össze”. n A regulátor az elôkészítô munka során folyamatosan konzultál a kormány és a törvényhozás illetékes bizottságainak képviselôivel kettôs célból: – megismerje és megértse a (energia) politikai elvárásokat, – folyamatosan tájékoztassa a döntéshozókat, törvényalkotókat az elôkészítésrôl, biztosítsa ezzel a késôbbi „befogadást”. n A folyamatos, többoldalú érdekegyeztetés alapján – a regulátor (vagy a kormány alkalmazott tanácsadója) által kialakított modellt, piaci struktúrát „jeleníti meg” jogszabály tervezet formájában a törvényhozás, amit az elfogadás szakaszában már nem alakítanak át jelentôsen. A különbség tehát – az általam ismert – a szabályzati környezet-elôkészítési nemzetközi gyakorlat és a hazai jogszabály-elôkészítés között a következô:

Fogyasztói elvárások

Regulátori eszközök

Több fogyasztói választási lehetôség

• RTPA • Új kereskedôi engedélyek • Beágyazott (incumbents) szereplôk ellenôrzése • Több termelôi kínálat szorgalmazása

Alacsony végfelhasználói árak

5. A FOGYASZTÓKÉRT FOLYÓ HATÉKONY VERSENY FELTÉTELEI

• Ársapka, árképlet, hatékonysági kényszer • Politikai ellenôrzés • Hatékony verseny

Növekvô szolgáltatási színvonal

• Fogyasztói elégedettség mérése • Szolgáltatási minôség mérése • Minôség alapú hálózati tarifa

Segítség a feljogosított fogyasztóknak a piacra lépésben

• Tiszta, átlátható határkeresz• tezô kapacitás allokációs • szabályok • Átlátható hálózati és rendszer• irányítói díjrendszer

A Magyar Energia Hivatal – a közvélemény-kutatás eszközével – 6 éve méri és elemzi a fogyasztói elvárásokat és elégedettséget. Ezen vizsgálatok és a fogyasztók különbözô csoportjait képviselô szervezetek véleménye alapján úgy véljük, hogy az alábbiak szerint foglalható össze a fogyasztóknak az értük folyó versennyel kapcsolatos elvárásai és ezen elvárások érvényre juttatását segítô regulátori eszközök, beavatkozási lehetôségek: Az államigazgatás beavatkozási lehetôségei közül – a piacnyitás kapcsán – az egyik legfontosabbat, a hatékony verseny feltételeit célszerû kiemelni és elemezni a magyar modell, a hazai piaci struktúra, szabályozási környezet alapján. A hatékony verseny feltételeit az alábbiak szerint lehet elemezni:

• Tanácsadás

n Magyarországon nincs egységes

energetikai oldal, minden érdekcsoport más irányt képvisel. n Nálunk a fogyasztók (de legfôképp a kisfogyasztók) nem rendelkeznek olyan erôs szervezettel, amelyik nemzetközi tanácsadó céget alkalmazna a modellalkotás során saját érdekei érvényesítésére. n A hazai érdekképviseleti folyamat nem ér véget a modell alapelveinek kialakításánál, hanem a törvényalkotás végszavazásáig tart. Ennek megfelelôen nem készíthetôk el (vagy legalábbis dupla munkával) a részletszabályok (másodlagos szabályok tervezetei) elôre, hiszen a kiindulási pont (a törvény) alapvetô kérdésekben változhat a törvényhozási vitában. n Egyik oldal sem készített olyan részletes mûködési javaslatot, amit a többiek véleményezhettek, megtárgyalhattak volna – így ez a viták hevében 4 év alatt alakult, pontosodott. Több más európai és tengeren túli ország gyakorlatát látva nem újdonság, hogy a részletszabályok az utolsó (vagy azt követô) pillanatban készültek el és késôbb többször módo-

sultak. Több ország piacnyitását kellett hónapokkal elhalasztani a részletek kidolgozatlansága, az átmeneti mûködésképtelenség miatt. Mindezt figyelembe véve – a 4 éves közös gondolkodást követôen – nem érhette nagy meglepetés a piaci szereplôket a 2002 augusztusában és decemberében kiadott jogszabályok láttán. Négy év alatt szinte minden hétre esett 1-2 egyeztetô megbeszélés, ahol a piaci szereplôk közötti kapcsolatok, a hatósági árképzés szabályai, a rendszerirányító tevékenysége elemzésre, egyeztetésre, kialakításra került. Egy dolgot azonban nem célszerû elvárni, mégpedig azt, hogy ez az egyedi „kettôs modell” ne vessen fel további napi gondokat, megoldásra váró kérdéseket. A magyar modellhez hasonló „kettôs modellt” mûködtetô ország(ok) ugyanis hasonló, napi gondokkal küzdenek. A hatékony piaccal rendelkezô országok, ahonnan tapasztalatokat átvehetnénk, nem kettôs modellt mûködtetnek. A hosszú elôkészítés ellenére tehát várhatóak további nehézségek, további jelentôs nézeteltérések a piaci szereplôk között.

A hatékony verseny feltételei • • • •

Hálózati hozzáférés Piaci szereplôk száma Feljogosított fogyasztók Hatékony piaci mûködést segítô struktúra • A piac mérete • Kínálati piac – tartalék kapacitások, import Hálózati hozzáférés

A hálózatokhoz hozzáférés alapvetô szabályai a törvényben és a kormányrendeletekben vannak lefektetve. Mind belföldön, mind a határt keresztezô vezetékek esetében tiszta, átlátható szabályok szerint történhet a hálózatokon való szállítás, amelynek díját miniszteri rendelet rögzíti. Hálózati szûkület esetén a rendszerirányítónak széleskörû felhatalmazása van egyes tranzakciók visszautasítására, azonban – igény esetén – a visszautasítás jogszabályi alapját igazolnia kell. Azért, hogy a hozzáférési részletszabályok (pl. határkeresztezô kapacitás allokálási szabályok) kellôen világosak legyenek mindenki számára, és biztosított legyen a hatósági ellenôrzés; a jogszabály elôírja


9

10

FOGYASZTÓI ELEMZÉS

Fogyasztás

ezen szabályok ellátási szabályzatokban rögzítésének kötelezettségét. Ezen szabályzatok véleményezése, jóváhagyása során lehetôség van a piaci szereplôk és – a hatóságon keresztül – az államigazgatás szempontjainak érvényesítésére is. Az egyes szereplôk (hálózati társaságok, rendszerirányító) mûködési engedélyei külön kiemelik a hálózatokhoz hozzáférés diszkriminációmentes biztosításának követelményét. Ennek kapcsán több ország szabályozási gyakorlatát elemeztük, és próbáltunk átvenni ún. „kínai fal” típusú szabályokat, amelyek az egy jogi személy keretében folytatott hálózati és közüzemi nagykereskedôi, szolgáltatói tevékenységek szétválasztását kísérlik meg, különösen az azonos tulajdonosi érdekeltségi körbe tartozó kereskedôtôl. Az új szereplôk (kereskedôk, feljogosított fogyasztók, piaci termelôk) azonos szintû, súlyú információhoz jutása fontos a hatékony piac mûködéséhez. Amennyiben ezen a téren – a hálózati társaságok, a rendszerirányító részérôl – diszkriminációra kerülne sor, a Hivatal rendelkezik jogszabályi felhatalmazással további „hozzáférési szabályok” kialakítására. Összességében megállapíthatjuk, hogy a belsô, országon belüli hálózathoz hozzáférés viszonylag jól biztosítható. A kevés hálózati szûkület (pl. Pécs térsége) hálózatfejlesztéssel rövid idôn belül felszámolható. Ugyanez nem mondható el a határt keresztezô hálózatokhoz hozzáférés esetében: n viszonylag szûk a kapacitás a jelentôsen megnôtt határkeresztezô forgalmat tekintve, n a kapacitás egy részét a korábban megkötött szerzôdések „töltik ki” (AAC), n a jelentôs európai kereskedelmi forgalmazás a mi hálózatainkat is „lefoglalja”, n új, tervezett határkeresztezô vezetékek csak középtávon oldják majd meg a szûkületeket, n a szûk határkeresztezô kapacitásokhoz hozzáférés szabályai (allokációs módszerei) még nem kiforrtak, kifinomultak, alkalmazásuk több nehézséget vet fel. Ezen a téren tehát javítani célszerû a hálózatokhoz hozzáférés szabályain azért, hogy az egységes európai

9,8 TW/év

10,08 TWh/év

9,9 TWh/év

33%

333 353 ezer (>6,5 GWh/év) (<6,5 GWH/év) Nem háztartási fogyasztók

energiapiac részeként hatékonyabb piaci kereskedés alakulhasson ki. A Magyarországon áthaladó tranzit szállítások szempontjából jelentôs elôrelépést jelent majd az európai ETSO és CEER által kidolgozott, illetve szorgalmazott egységes határkeresztezô tranzit tarifák hazai bevezetése. Piaci szereplôk száma

A hatékony piaci mûködés feltétele, hogy sokszereplôs piac alakuljon ki. Ez a feltétel adott. A 6 közüzemi szolgáltató „igyekszik” „megtartani” a közüzemi fogyasztókat; a 9 kereskedô „igyekszik” „megszerezni” azon fogyasztókat, amelyeket a jogszabály piacra lépésre jogosít; a 19 termelôi engedélyes egy része (fôként a szabad kapacitással rendelkezôk) új partnereket (kereskedô, feljogosított fogyasztó) keres; a piacnyitást követô 3 hónap alatt 20 fölé nôtt feljogosított fogyasztási hely pedig azt jelzi, hogy fogyasztói oldalon is van piaci szereplô már a verseny elején is. Mivel a kereskedôk többsége mögött jelentôs európai energia társaságok vannak több éves piaci kereskedelmi tapasztalattal, ezért a tapasztalt piaci szereplôk számában nem szenvedünk hiányt – ez a feltétel tehát teljesül. Feljogosított fogyasztók hajlandósága

A piacra lépési hajlandóságot sok tényezô befolyásolja. Elôször is a lehetôség, amely egyelôre „csak” a fo-


4,7 millió

Fogyasztási helyek száma

Háztartási fogyasztók

gyasztók kis számának (mintegy 300 fogyasztási hely) biztosított. Miután 2004 folyamán az új, elfogadás alatt álló EU Irányelvek minden „nem lakossági fogyasztó” számára „megkövetelik” a hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását, ezért célszerû a jelenlegi 33%-os piacnyitás és a „minden nem lakossági” piacnyitási lépcsô között egy vagy két közbensô lépés beiktatása úgy, hogy arra a piaci szereplôk (beleértve a fogyasztókat is) felkészülhessenek. A piacralépési hajlandóságot segíti, ha átlátható szabályok vannak, amelyet a fogyasztók viszonylag könnyen tudnak követni. Az elsô hónapban piacra lépô nagy ipari fogyasztók rendelkeznek olyan energetikai-kereskedelmi-jogi apparátussal, hogy a szabályokat átlássák, kövessék és így érvényesítsék érdekeiket. Ez a közepes és kisebb fogyasztóknál már nem olyan egyértelmû. (A piacra lépéshez feljogosított önkormányzatok esetében is érzékelhetô már most is ez a jelenség.) Az átlátható piaci elszámolási árak fontosak mind a fogyasztók, mind az ôket kiszolgálók (termelô, kereskedô) számára. A fogyasztók rövid és középtávon tudni szeretnék, hogy milyen energia költségre számíthatnak, míg az ellátó oldal szeretné tudni, hogy jelenlegi és tervezett jövôbeni beruházásai miként térülnek meg. A magyar piaci modellben a piaci árak három piaci formában alakulhatnak ki: n a kétoldalú szerzôdésekben (termelô–feljogosított fogyasztó; ke-

reskedô–feljogosított fogyasztó között), n a szervezett energiapiacon, n a kiegyenlítô energia piacán. Ezek az árak azonban nem jelzésértékûek ma még! A kétoldalú szerzôdéses árak nem ismertek harmadik fél számára; a szervezett energia piacot (energia tôzsde) a piaci szereplôk egyelôre nem hozták létre; a kiegyenlítô energia piacán – piaci árak helyett – szabott, kereslet-kínálattól független árak vannak. Emiatt tehát fontos lenne biztosítani az indikatív piaci árak nyilvánosságra hozását. Ettôl függetlenül a feljogosított fogyasztók rendelkeznek árinformációval a piaci döntéseiket illetôen, amikor azt hasonlítják össze, hogy a közüzemi hatósági ár és a kínált szabadkereskedelmi ár hogy viszonyul egymáshoz. A nagyfogyasztók elsô 2-3 havi piacra lépési hajlandóságából és a fogyasztói elôjelzésekbôl általánosságban megállapíthatjuk, hogy ôk bíznak a piac számukra biztosított elônyeiben, de óvatosak. Piaci struktúra

A kettôs piaci szegmens (közüzemi, verseny) egymás mellett „élése”, az ebbôl adódó, nap mint nap jelentkezô nehézségek, keresztfinanszírozási kérdések nem segítik a hatékony piac kialakulását, inkább az ellátás biztonságát, a hatósági fogyasztói árak fennmaradását „támogatják”. A közüzemi termelôi kapacitás felajánlási kötelezettség is nehezíti a többszereplôs, termelôi piaci kínálat kialakulását a feljogosított fogyasztók számára. Ebben a sajátos modellben ne-

héz egyensúlyt találni a közüzemi szereplôk kizárólagos jogokat biztosító monopóliumai és „piaci” szabadságfokai között; és fôként olyan módon, hogy ne legyen keresztfinanszírozás a közüzemi fogyasztók kárára. A modellbôl adódó lehetôség, hogy a jelenlegi és az új termelôk is az MVM Rt.-vel kötött áramvásárlási szerzôdéseket részesítik elônyben a szabadpiaci kereskedéssel szemben. Ekkor azonban a kínálati oldalon nem várható több szereplô megjelenése a belföldi piacon. Az EU tagállamok piacait elemezve 10 olyan nemzeti piac van, ahol a három legnagyobb termelô összesített piaci részesedése 60% fölötti. A regulátor tehát azt igyekszik elérni – korlátozott eszközein keresztül – hogy a hazai piaci struktúra, piaci modell ne nehezítse a hatékony, kínálati oldalon is többszereplôs piac kialakulását. A piac mérete

A hatékony versenypiac kialakulásában el kell érni a kritikus tömeget. Ezt a hazai fogyasztás viszonylag kis piacán elég nehéz. Néhány szempont a különbözô piaci formák súlyát, arányát, méretét tekintve: n A 35-40 TWh/év teljes hazai fogyasztás 100%-os feljogosítását követôen még hatékony piaci struktúra mellett is „csak” a fogyasztás 30-50%-nál számíthatnánk „aktív piaci részesedésre” (szerzôdés újratárgyalás, szolgáltató váltás). Kevéssé hatékony piacon 20-40% piacralépésre számíthatunk. n A piacra lépô feljogosított fogyasztók 2/3-a inkább a kétoldalú szer-

zôdéseket választja és „csak” 1/3-uk a szervezett energiapiaci (tôzsdei) kereskedést, ha erre lehetôsége van (opcionális tôzsdei kereskedés). Amíg ki nem alakul a likvid, indikatív árakat felmutató, nem túl voletáris (ingadozó árú) energiapiac, addig ez a hajlandóság talán még kisebb. n A skandináv (Nord Pool) tapasztalatok szerint 10 TWh/év tôzsdei forgalom alatt nagyon ingadozóak, nem megbízhatóak a piaci (tôzsdei) árak. Mindezek azt jelzik, hogy igyekeznünk kell a regionális piacokat erôsíteni, ahhoz csatlakozni és a szomszédainkkal összehangolni szabályrendszerünket. Kínálati piac

A kínálati piac megléte elengedhetetlen feltétele a fogyasztók szabad választásának. Ezen a téren nehéz teljesíteni a hatékony piac ismérveit: n a hazai termelô kapacitások jelentôs része lekötött az MVM Rt.-nél, n az áramvásárlási szerzôdések elsô újratárgyalási kísérlete nem hozott eredményt (felszabaduló közvetlen termelôi kapacitást), n a „szabad” termelô kapacitások egy része is jogi védettséget szeretne inkább kapni, mint piaci szereplôkkel szerzôdést kötni, n a közüzemi nagykereskedô „többlet” kapacitása (a cikk kéziratának elkészültéig) még nem került meghirdetésre, azonban vélhetôen 2003. II. félévében már kapacitást biztosít a versenypiac számára, n a 2002/2003 telén jelentkezô tüzelôanyag hiány fennmaradása

12%

400

10%

350 8%

300 250

6%

200 4%

150 100

Piacralépés mértéke

Feljogosított fogyasztók száma az adott idôszakban

450

2%

50 0

0% 1999 2000 2000 2000 2000 2001 2001 2001 2001 2002 2002 2002 2002 IV I II III IV I II III IV I II III IV


11

A feljogosított fogyasztók piaci aránya

25% 20%

18,35%

15% 11,61% 10,74%

10%

8,70%

7,84%

6,74%

5%

3,47% 3,47%

4,37% 2,04% 0,87%

0,86%

0% Február-tény

Március-tény

Április-tény

Május-tény

Június-tény

Július-tény

5 új fogyasztási hely






2003. év Új, piacra lépô feljogosított fogyasztó

Összesen

Portugália – azonos idôszakra, összesen

A MAGYAR ÉS PORTUGÁL PIACNYITÁS AZONOS IDÔSZAKÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

esetén a „szabad kapacitás” értéke is kérdéses, n az átmeneti 50%-os belföldi vásárlási elôírás nehezen teljesíthetô a szabad erômûvi kapacitások hiányában (ez akadálya lehet a fogyasztói piacra lépésnek), n a szûk határkeresztezô kapacitások nehezítik a külföldi kínálathoz való hozzáférést, n az erômûpark struktúrája nehezíti a rendszer szabályozhatóságát, ami a rendszerirányítót arra kényszeríti, hogy a határkeresztezô kapacitások allokálásánál szabályozhatósági „korlátokat” vezessen be.

portugál modellel hasonlítható öszsze, hiszen csak Portugáliában van még hasonló szerkezetû piaci modell. Tehát a fogyasztók piacra lépési hajlandóságánál, a versenypiaci szegmens részarányának értékelésénél célszerû a Portugáliával való öszszevetés. A portugál feljogosított fogyasztókról

Az 1999-es portugál piacnyitást követôen egészen 2002 elejéig negyedévenként 1–10 fogyasztó kérte és

A fenti körülmények nem segítik a kínálati piac meglétét, mielôbbi kialakulását. Mindezek azt mutatják, hogy csak részben adottak a hatékony verseny kialakulásának feltételei. Ezek a feltételek azonban – több esetben – jóval kedvezôbbek, mint azt néhány térségbeli ország gyakorlata, szabályozása mutatja. A piaci mûködés hatékonyságának növelési igénye felvetheti a piaci modell, struktúra bizonyos fokú további illesztését a piaci viszonyokhoz.

6. AZ ELSÔ HÓNAPOK TAPASZTALATAI A magyar piac jellegébôl adódóan – amiatt, hogy kettôs piac – egyedül a

12


kapta meg a feljogosított fogyasztói státuszt, így 2001. végén összesen 50 ilyen „engedélyest” regisztráltak. 2002 elejétôl kezdve jelentôs növekedést mutat az ERSE-hez (a portugál regulátor) benyújtott feljogosítás iránti kérvények száma. Ez annak köszönhetô, hogy megváltoztatták a fogyasztók szolgáltató választásának szabályait, és maga a kérvényezési eljárás is egyszerûsödött. A 2002 novemberéig kiadott öszszes feljogosítási engedély száma 1255, az ezekre az engedélyekre vonatkozó éves fogyasztás körülbelül 3923,3 GWh, ami az országos fogyasztás 9,7%-ának felelt meg.

A magyarországi piacnyitás összehasonlítása a portugál piac hasonló idôszakával

A fenti ábrából látható, hogy a magyarországi piacnyitás – a fogyasztók piacralépési hajlandóságát tekintve – jóval sikeresebbnek bizonyul, mint hasonló idôszakban azt Portugáliában tapasztalták. A piacnyitást elôkészítô szabályok tehát egyrészt kiállták az elsô hónapok gyakorlati próbáját, másrészt új kérdések, megoldandó problémák merültek fel. A folyamatok egyértelmûen a piacszerû mûködés irányába mutatnak, azonban a hatékony energiapiac kiépítéséhez még jelentôs lépéseket kell tenni a szereplôknek.

AZ ENERGIAELLÁTÁS ÁLTALÁNOS SZÍNVONALA DR. GERSE KÁROLY

A piacnyitással az ellátási színvonal fontossága növekszik. Bizonyítja ezt a fogyasztók fontosságot firtató kérdésre adott válasza, miszerint az ellátásbiztonságot fontosabbnak tartják, mint az alacsonyabb villamos energia árat. A Magyar Energia Hivatal az engedélyesek tevékenységének minimális minôségi követelményeit és elvárt színvonalát határozatban kívánja megállapítani, amelynek véglegesítéséhez vitaanyag is készült. A kezdeményezést az engedélyesek ellenérzése kíséri. A nemzetközi szakirodalmat áttekintve számos cikk foglalkozik az ellátás színvonalával, különösen az ellátás megszakadásával, annak gyakoriságával, a megszakadásból adódó veszteségek nagyságával. A következôkben néhány közelmúltbeli irodalmi forrást is felhasználva összefoglaljuk az ellátás színvonalának megítélését, utalunk néhány, már bevezetett szabályozásra és néhány, az ellátás kimaradásából adódó veszteséget bemutató számításra. Az ellátás színvonalának fontossága azért került elôtérbe, mert az értéklánc felbomlásával a természetes monopóliumot képezô hálózati szolgáltatás és kereskedelmi tevékenység egymástól elválik. A fogyasztók a háttérben maradó hálózati szolgáltatóval gyakran csak kötelességszerû, passzív kapcsolatban vannak. Így megszûnik a hálózati társaság közvetlen érdekeltsége a fogyasztók megelégedettségének elnyerésére, megôrzésére, másik oldalról pedig az árszabályozás a költségek minden áron való csökkentésére, karbantartások, fejlesztések elhagyására ösztönöz.

STATISZTIKAI JELLEMZÔK Az ellátás színvonalának statisztikai megítélésére a gyakorlatban általá-

1. TÁBLÁZAT

AMSZ

AMI

AKI

Legjobb 25% átlaga

0,9

54

55

50-75% átlaga

1,1

90

76

Átlag

1,26

117

88

25-50% átlaga

1,45

138

108

3,9

423

197

Belgium 3

0,95

46

48

Hollandia (1)

0,31

21

70

1,22 (2)

56

0,88

88

99

0,56 (4)

44

78

Lengyelország (6)

3,0

70

80

Kanada (7)

2,0

480

240

Németország (8)

0,14

58

Finnország

2,19

107

Legrosszabb 25% Európai tényadatok

Franciaország (2) Egyesült Királyság (3) Svédország (5)

ban az alábbi mutatókat alkalmazzák: n A villamosenergia-ellátás megszakadás átlagos gyakorisága (egy fogyasztó éves átlagos kikapcsolásainak száma), AMSZ, db/fogyasztó,év (SAIFI: System Average Interruption Frequency Index). n Villamosenergia-ellátás megszakadás átlagos idôtartama (egy fogyasztó összes éves átlagos kikapcsolási idôtartama), AMI, perc/fogyasztó,év (SAIDI: System Average Interruption Duration Index). 1 R.E. Brown & M.W. Marshall: The Cost of Reliability, Transmission and Distribution (Dec. 2001. p. 13-20) 2 CIGRE 37.00 (WG28)02(E) 3 (1) KEMA & EnegrieNed: „Onvoorziene nietbeschikbaarheid in netten van 30 kV en lager in 17392098” (2) Figure for long interruptions only (SALIFI) (3) Figure for 1997/98 based on Offer report on the Reviews of Public Electricity Suppliers 1998 to 2000 PES Business Plans Consultation Paper December 1998"

49

n Egy kikapcsolás átlagos idôtartama,

AKI, perc/év (CAIDI: Customer Average Interruption Duration Index). A szokásos színvonal megítélésére az IEEE – 1995-ben végzett – vizsgálatai alapján1 az Amerikai Egyesült Államok-beli társaságokra kapott átlagértékeket, illetve a CIGRE tanulmányából2 származó értékeket mutatjuk be kiemelve, hogy az esetenkénti kézi nyilvántartás következtében valószínûsíthetô, hogy számos esetben nem pontos a nyilvántartás, így az átlagértékek sem. (1. táblázat) (4) 0.25 in cities, 1 to 2 in rural areas (5) Figures based on „Leveranskvaliten I de svenska Elnäten" (6) Approximated data supplied by the Polish delegate in the WG (7) Best estimate supplied by Hydro One; A new data collection system in under implementation in preparation of regulatory reporting (8) Estimation on basis of „VDEW – Schadensund Störungstatistik 1997”


13

2. TÁBLÁZAT

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

57,4

72,8

57

64,8

78,2

67,4

64,4

Nagyfeszültségen

39

18

194

26

72

25

32

Középfeszültségen

84

90

84

96

132

114

120

Kisfeszültségen egyedi üzemzavarok

322

340

388

308

213

208

187

Kisfeszültségen csoportos üzemzavarok

217

220

247

200

160

152

166

Átlagos kimaradási idô (perc/év) Üzemzavarok fajlagos idôtartama (perc/db)

A hazai gyakorlatban az ellátási színvonal jellemzésére a következô információk állnak rendelkezésre (Statisztikai Évkönyv alapján) (2. táblázat). Az elôbbi értékek is mutatják, hogy az üzemzavarok átlagos idôtartama évrôl-évre változik és a folyamatokat csak több év átlagában lehet megítélni.

3. TÁBLÁZAT

Elégedett

Nem elégedett

Szolgáltatás minôsége

91

6

Fogyasztói szolgálat

76

8

Információ nyújtás

73

20

Szerzôdés idôtartama

68

20

Szolgáltatás ára

55

39

Átlagos pontszám

73

19

SZOLGÁLTATÁSI SZÍNVONAL A köznapi gyakorlatban az ellátásbiztonság helyett a szolgáltatási színvonalat értékelik. A szolgáltatási színvonal több mint ellátásbiztonság, a biztonságos ellátáson túlmenôen tartalmazza az eredeti szolgáltatáshoz kapcsolódó kiegészítô szolgáltatásokat, tanácsadást stb. A szolgáltatási színvonal minôsítése egy kényelmi (komfort) érzés megítélését jelenti. Más gazdasági társaságokra, más magánemberekre. Nincs egységesen elfogadott mérôrendszer. A versenypiacon a szolgáltatási színvonal sem lesz egységes: Az univerzális, mindenkinek járó helyébe a sajátos igényeknek megfelelô, egyedi lép. Az elôbbiek ellenére a piacnyitás sikerét gyakran a szolgáltatási színvonal fogyasztók általi megítélése alapján minôsítik. A legutóbbi ilyen, EUtagállamokra kiterjedô Eurobarométer vizsgálat4 során az egyes fogyasztóknak a következô kérdéseket tették fel (a kérdésekre elégedett, nem elégedett választ lehetett adni): n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatásért fizetett ár méltányos (elégedett), vagy nem méltányos (nem elégedett)?

4 Eurobarometer 58, IP/03/131 EORG, December 2002. A vizsgálat a villamos energia szolgáltatás színvonala mellett más vezetékes szolgáltatások színvonalának felmérésére is kiterjedt.

14

n Mit gondol általánosságban az ön

által használt szolgáltatás minôségérôl? (nagyon jó, eléggé jó, meglehetôsen rossz, nagyon rossz) n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatójától kapott információ (számlák, szerzôdések, hirdetések, címkék, röplapok stb.) világos, vagy nem világos? n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatójának szerzôdéses idôtartama, feltételei méltányosak, vagy méltánytalanok? n Mondaná azt általánosságban, hogy a szolgáltatójának fogyasztói szolgálata nagyon jó, eléggé jó, meglehetôsen rossz, nagyon rossz? Az EU átlagára a következô értékek adódtak (3. táblázat). Az egyes tagállamok közül a legjobb minôsítést az Egyesült Királyság kapta 87 elégedett, 8 nem elégedett, a legrosszabbat Olaszország 58 elégedett, 31 nem elégedett válaszszal.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG Egy adott fogyasztó vonatkozásában az ellátásbiztonság rövid távon elsôsorban a technikai feltételektôl, mint pl. teljesítménygazdálkodás, erômûvi berendezések tüzelôanyag ellátása


(vízerômûveknél csapadék-utánpótlás), a hálózati infrastruktúra rendelkezésre állásától, import esetén a határkeresztezésekhez való hozzáféréstôl függ, de nagyon lényeges az ellátási lánc egyes szereplôinek fizetôképessége, hitelképessége is. Középtávon az ellátásbiztonságot elsôsorban a beruházási kedv befolyásolja, de az ellátásbiztonság ára olyan tényezôktôl is függ, mint az atomenergia jövôje, a megújuló energiaforrások felhasználásának ösztönzése (esetenként kikényszerítése), vagy a különféle primer energiahordozók (szilárd energiahordozó, vagy szénhidrogén) rendelkezésre állása. Versenypiaci körülmények között a rendszerszintû ellátásbiztonság elôrejelzése részben információhiány, részben az egyes piaci szereplôk elkülönülô gazdasági érdekei miatt jóval nehezebb, mint az ellátási felelôséggel terhelt integrált társaságok esetén volt. Erre is tekintettel az UCTE legújabb, középtávú ellátásbiztonságot elemzô dokumentuma5 az ellátásbiztonság megfelelôségének minôsítését nemcsak statikusan, a kellô nagyságú tartalékok (korábban a magyar rendszerre 20-25%) rendelkezésre állásának megállapításával, 5 UCTE System Adequacy Forecast 2003-2005, UCTE, December, 2002;

hanem az alábbi – a váratlan helyzetek elôfordulására is utaló – CIGRE által definiált jellemzôk6 adoptálásával végezte: n Megbízhatóság (reliability): általános fogalom, amely magába foglalja minden felhasználási pontra elfogadható jellemzôkkel és kívánt mennyiségbeli – általában számszerû indexekkel megadott – szállítási képességének minden jellemzôjét. Leírható: megfelelôséggel és biztonsággal. n Megfelelôség (adequacy): a rendszer összesített fogyasztói teljesítmény és energiaigény - terhelhetôségi és feszültséghatárokon belüli, a rendszerelemek tervezett és kényszerkiesését figyelembevevô, szolgáltatási képességének mértéke. (Minden állandó állapotban, amelyben a rendszer létezhet.) n Biztonság (security): a rendszer váratlanul jelentkezô zavarok – rövidzárlat, elôrejelezhetetlen elemveszteség üzemviteli korlátokkal – elleni ellenálló képességének mértéke. Biztonság körébe tartozik a rendszer integritása (együttmûködés megôrzése, ellenôrzésnélküli szétválás megelôzése) – az együttmûködô üzem fenntartásának képessége is. Ezek alapján a kontinentális együttmûködô rendszer a 2005-ig terjedô idôszakban megfelelônek tekinthetô. Az egyes fogyasztók ellátásbiztonságát – mint azt a gyakorlati tapasztalatok is igazolják - közvetlenül nem a rendszer ellátásbiztonsága, hanem elsôsorban a fogyasztót közvetlenül kiszolgáló hálózat ellátásbiztonsága határozza meg. A hálózatok rendelkezésre állása, a fogyasztók kikapcsolásainak száma, idôtartama gazdaságossági kérdés, amely az egyéb gazdaságossági kérdésekhez hasonlóan a legkisebb költség elvével közelíthetô meg. Mint a következô ábra mutatja, alacsony ellátási színvonal, alacsony hálózat üzemeltetôi ráfordításokat igényel, de nagy fogyasztói kárt okozhat. Ezzel szemben a jó hálózati rendelkezésre állás, nagy hálózat üzemeltetôi

6 CIGRE reports: Power System Reliability Analysis – Application Guide, Paris, 1987, Power System Reliability Analilysis – Composite Power System Reliability Evaluation, Paris, 1992

80 70 60 50 40 30 20 10 0 Alacsony

Ellátás megbízhatóságának színvonala

Hálózati ráfordítás

Fogyasztói kár

Magas Összesen

1. ÁBRA ELLÁTÁSBIZTONSÁG, MINT GAZDASÁGOSSÁGI KÉRDÉS

ráfordítást és alacsony fogyasztói kárt eredményez. Nyilvánvaló, hogy nemzetgazdasági érdekbôl a szabályozónak a legkisebb összes ráfordítást kell iránymutatónak tekinteni. A piacnyitással az általános – mindenkinek azonos szinten járó – szolgáltatás kötelezettsége megszûnik, vagy csak az úgynevezett közérdekû szolgáltatásban részesülôknek marad fenn. Elképzelhetô, hogy ugyanazon hálózatra különbözô fogyasztói költségfüggvénnyel rendelkezô fogyasztók csatlakoznak, akik az ellátási színvonallal szemben is különbözô igényeket támasztanak. Ebbôl adódik, hogy az ellátási színvonal (az ellátás minôsége) is áruvá válik és egy nagyobb igénnyel bíró fogyasztó kész a magasabb színvonalért többet fizetni. Így a szabályozásnak kellôen árnyaltnak kell lenni, nem a legmagasabb vagy nem a legalacsonyabb színvonalat igénylô fogyasztó igényéhez illesztett megbízhatóságot, hálózat üzemeltetôi ráfordítást kell elvárni.

Amennyiben a fogyasztók számára a szolgáltatók által az elôbbiek szerint nyújtott átlagos színvonal nem elfogadható gondoskodhatnak az ellátási színvonal akár saját erôbôl történô javításáról is. Néhány lehetôség az elôzô irodalmi forrás1 alapján (4. táblázat). Az elôbbi egyedi lehetôségek mellett természetesen hálózati lehetôségek is vannak. Ezek közé a kettôs ellátás, a közvetlen termelô berendezéssel történô alátámasztás, a különbözô alaphálózati, vagy elosztó hálózati csomópontokról (alállomásokról) történô tartalék ellátás tartozhat. A hálózati kapcsolatokat érzékeny, jól felépített informatikai rendszerrel kell kiegészíteni, amely bármilyen hálózati üzemzavar veszélye, bekövetkezése esetén azonnal kiiktatja a szolgáltatás megszakításának veszélyével fenyegetô ellátási útvonalat és átkapcsol egy biztonságos útvonalra. Ilyen rendszerek telepítésével biztosítható az, hogy az átlagosan legkisebb költségû és a fogyasztók több-

4. TÁBLÁZAT

Megoldási lehetôségek

Teljesítmény

Rendelkezésre állási idôtartam

Költség (USD)

0,3 kW

15 perc

50 ezer

5 kW

nincs idôkorlátozás

700 ezer

Nagy diesel generátor

500 kW

nincs idôkorlátozás

100 ezer

Nagy kondenzátor

500 kW

5 másodperc

175 ezer

Akkumulátoros szünetmentes ellátás

500 kW

30 másodperc

200 ezer

Szupravezetô mágneses tároló

500 kW

3 másodperc

300 ezer

Szünetmentes ellátás Kis diesel generátor


15

7 Pl. „Az Egyesül Államokbeli vizsgálatok szerint 6 cent/kWh átlagos villamosenergia-ár mellett a rövid idejû megszakítás költsége átlagosan az ipari és kereskedelmi szektorban 5,7; a háztartásokra 0,25–4 USD/kWh, de az 1977-es New Yorki üzemzavar utólagos elemzése mintegy 6,8 USD/kWh fogyasztói kárt mutatott. … 1987-es USD árfolyamon, amelynek megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy 1985-höz viszonyítva 1999-ig a fogyasztói árak mintegy 55%-kal, az ipari árak 27%-kal növekedtek.” A piacnyitást növeli és átláthatóvá teszi a kockázatokat, MVM Közleményei (2000/4. p. 2.)

16

12 10 8 6 4 2 Textilipar

Gumi- és mûanyagipar

Egyéb gazdasági ágazatok

Textilipar

Gumi- és mûanyagipar

Egyéb gazdasági ágazatok

Bányászat

Élelmiszeripar

Autógyártás

Nemfémek és ásványok

Fémipar

Elektronika

0 Vegy- és olajipar

Kiesési költségek

2. ÁBRA KIESÉSI KÖLTSÉGEK KÜLÖNFÉLE IPARÁGAKNÁL8

Termeléskiesés

Termelékenységcsökkenés

Bányászat

Élelmiszeripar

Autógyártás

Nemfémek és ásványok

Fémipar

100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Elektronika

Adott fogyasztó ellátásbiztonsági színvonalának tervezésénél a fogyasztói költség, kár nagyságából kell kiindulni. Ezek nagyságára korábban is rendelkezésre álltak adatok 7, azonban új iparágak megjelenése, az otthoni munka elterjedése, a termelékenység növekedése indokolttá teszi ezek újragondolását. A szolgáltatás megszakadásával okozott kár az a nyereség elmaradás, amelyet a villamos energia felhasználója a szolgáltatás hiányában nem tudott realizálni. Ennek a vizsgálatoknál általában három elemét különböztetik meg: n a termeléskiesés közvetlen hatását (amely a piacon elérhetô árbevétel és a termeléshez felhasznált költségek különbségeként számítható), n a szolgáltatás megszakadásából adódó termelékenység csökkenést (a szolgáltatás visszatérését követôen a termelékenység csak hoszszabb idô után áll be a kiesést megelôzô színvonalra), és n a termelô berendezésekben, a technológiához felhasznált elôkészített, vagy részben feldolgozott anyagokban bekövetkezett károkat. Ezek számítására az irodalomban több módszer leírása megtalálható, a következôkben S. Börninck és A. J. Schwab által közzétett8 vizsgálatok eredményeit foglaljuk össze. Az általuk kidolgozott modell a munka termelékenységét a villamosenergia-felhasználástól, a munkaidô

14

Vegy- és olajipar

FOGYASZTÓKNÁL JELENTKEZÔ KÖLTSÉG, KÁR

16

(euró/kWh)

ségének igényét kielégítô ellátási színvonal mellett egy (technológiai, vagy termelékenységi, piac érzékenységi okokból) magasabb igényt támasztó fogyasztó elvárása is teljesíthetô legyen.

Károk és bérköltségek

3. ÁBRA KIESÉSI KÖLTSÉGEK KÖLTSÉGSZERKEZETE 8

hosszától (kezdetben alacsonyabb, majd növekvô, a végén ismét csökken a termelékenység), valamint a kiesés idôtartamától függô másodfokú polinommal közelíti. Ezt felhasználva az egyes jellemzônek tartott iparágakra elvégzett költségszámítások a

8 S. Börninck és A.J. Schwab: Ausfallkosten für Industrieunternehmen durch Stromversorgungsunterbrechungen, ew, das magazin für die energie wirtschaft (Jg. 101, 2002, Heft 12, s. 36-39.)


következô ábrán látható kiesési költségértékeket adták. Megállapítható, hogy a piac érzékeny, nagy termelékenységû iparágakban, mint az elektronika, autógyártás, egyéb ágazatok, a kiesési költség lényegesen meghaladja a korábban ismert átlagos értékeket. Lényegesen eltérô az egyes iparágak kiesési költségeinek költségszerkezete is. A nagymennyiségû nyersanyaggal dolgozó iparágakban (mint

pl. vegyi és olajipar, élelmiszeripar, vagy gumi és mûanyag ipar) lényegesen nagyobb a közvetlen kár aránya. Más vizsgálatok9 arra is rámutatnak, hogy a kieséssel okozott kár a kiesés idôtartamától lényegesen függ. A kiesések több mint 97%-át a 3 másodpercnél rövid idôtartamú kiesések teszik ki, ugyanakkor ezek termelô berendezéseknél gyakran elhanyagolható veszteséget okoznak, az elôzôekben ismertetett nagyobb teljesítményû, de csak rövid ideig rendelkezésre álló, önálló kisegítô berendezésekkel semlegesíthetôk (5. táblázat). Más felhasználóknál – különösen a nagy adatátviteli hálózatot, számítástechnikával vezérelt termelô berendezéseket, telekommunikációs rendszereket üzemeltetôknél – nagyon rövid idôtartamú zavarok, pl. feszültségletörések, kiszúrások, hullámalak torzulások is igen nagy károkat eredményezhetnek a zavar miatt bekö-

9 M. Richter: Sicherheit und Qualität in der Stromversorgung, ew, das magazin für die energie wirtschaft (Jg. 101, 2002, Heft 12, s. 28–31.) 10 F. Pitz: W.H. Welßow: Sicherung der Versorgungsqualität in Europa, ew, das magazin für die energie wirtschaft (Jg. 101, 2002, Heft 12, s. 2225.)

5. TÁBLÁZAT

1 másodperc 1 perc Euró/kW Euró/kW

1 óra Euró/kW

Kritikus kézmû- (kis) ipari fogyasztó

0,4–3

0,5–4

5–14

Kritikus ipari fogyasztó

0,2–7

0,2–7

8–29

vetkezô adatvesztés hatására. Ilyen fogyasztóknál feltétlenül indokolt a minden idôben biztonságos szolgáltatást lehetôvé tevô szükség áramforrások beépítése.

ELLÁTÁSI SZÍNVONAL SZABÁLYOZÁSA A kereskedelem és a szolgáltatás technikai hátterének szétválasztása világszerte ösztönzi a szabályozó hatóságokat az ellátás általános színvonalának rögzítésére, illetve a hálózat üzemeltetôk érdekeltté tételére az ellátás színvonalának javításában. Irodalmi források10 szerint 2001-ben Európában 34 szabályozás létezett a szerviz és szolgáltatási területre, 16 az ellátás megbízhatóságára, amelybôl 11 még csak tervezet stádiumban volt. Az európai energiaszabályozók szervezetének (CEER) ide vonatkozó tanulmánya a betartandó minôségre vonatkozó elôírások három csoportját különbözteti meg (az országonkénti szabályozás az elvárt ellátásbiz-

tonság kikényszerítésére csaknem minden esetben fizetési kötelezettséget is elôír): n általános standardokat a minôségi jellemzôk határértékeire, amelyeket a hálózat üzemeltetônek vagy szolgáltatónak átlagosan kell betartania (ösztönzôként: központi alapba történô befizetések a színvonaltól való elmaradás, illetve jóváírások a központi alapból a színvonal meghaladása esetén) n kötelezô standardokat, az egyes fogyasztók ellátás minôségére vonatkozó kötelezô határértékekkel (kártérítés fizetéssel az elvárt minôségtôl való elmaradás esetén), és amely ily módon különbözik n az indikatív minôségi szabályok elôírásától, amelyeknél az elôírások megsértése esetén nincs pénzügyi következmény (de az elért minôségre jellemzô mutatókat nyilvánosságra kell hozni). További eszközként szóba jöhet a nem szolgáltatott energia után járó kártérítés (a fogyasztó közvetlen, vagy közvetett kártérítése).


17

6. TÁBLÁZAT

Elôre bejelentett szüneteltetés

Nem bejelentett szüneteltetés

Magánháztartás és mezôgazdaság

0,38

0,5

Ipar, kézmûipar

4,38

6,25

7. TÁBLÁZAT

Havi díj (USD/hó)

8,07

Havi díj az energiagazdálkodási rendszerben történô) részvétel esetén (USD/hó

4,53

Standard áramdíj (USD/MWh) Árkategória

Új ár USD/MWh

57,00 Fogyasztásváltozás 1992/1993 (%)

Alacsony

35

12,5

11,00

Közepes

46

-3,9

-5,90

Magas

93

-22,0

-21,80

Kritikus

290

-38,8

-44,60

Az egyes országok szabályozói az elôbbi általános lehetôségek figyelembevételével eltérô szabályozási eljárást követnek. Nagy-Britanniában pl. az ellátás szüneteltetésének maximális idôtartamát kívánják rögzíteni, Spanyolországban az éven belüli öszszes megszakítás idôtartamát szabályoznák. Norvégiában, Hollandiában a nem szolgáltatott energiáért járó kártérítés fizetési kötelezettséget írták elô. Természetesen a szabályozások megkülönböztetést kívánnak tenni a szolgáltatás megszakítását eredményezô hiba (pl. biztosíték kiolvadás, vagy egyéb zavar) jellegétôl a szolgáltatási terület elhelyezkedésétôl, (megközelíthetôségétôl) a fogyasztói sûrûség nagyságától, a megszakítás elôre történt bejelentésétôl, vagy váratlan jellegétôl függôen. Csak tájékoztatás céljából és az elôzôekben bemutatott fogyasztói kárral történô összehasonlítás érdekében Norvégiában az alábbi kártérítési díjelemeket (euró/kWh) alkalmazzák (6. táblázat). Hollandiában ipari fogyasztók 0,35 euró/kWh kártérítési díjelemmel maximum 90 ezer euró kártérítésben részesülhetnek, magánfogyasztók

megszakításonként pausálé 35 euró kártérítést kapnak.

ELLÁTÁSBIZTONSÁG – VILLAMOS ENERGIA ÁRRENDSZER ÖSSZEFÜGGÉSE Az ellátásbiztonság javítását – érdekes módon – rendszerszinten nagymértékben elôsegíti a megfelelô fogyasztói tarifarendszer. Ugyanis ennek alkalmazásával a nagy villamosenergia-igényû (így csak nagy költséggel kiszolgálható) idôszakokban a fogyasztást jelentôsen lehet csökkenteni.11 Erre mutat példát az alábbi táblázatbeli (négy zónaidôs) tarifarendszerrel elôsegített háztartási fogyasztói energiagazdálkodás (Resi-

11 Dan Merilatt, David Eggart, Lisa Sourtherland (Gulf Power Co.): Residential Customers Embrace The Power to Choose (Transmission & Distribution World, February 2001)

18


dental advanced energy management, RAEM) (7. táblázat). Az áramdíjak az energiadíj mellett a különféle rendszerhasználati díjakat is tartalmazzák. Az új díjrendszer alkalmazásával a kritikus idôszakban évente 1433 kWh-t takarítottak meg, a csúcsidei teljesítmény igény a nyári idôszakban 2 kW-tal csökkent fogyasztónként. A csökkenés 1992-ben nyáron 37, télen 49%, 1993-ban nyáron 42, télen 61% volt közelítôleg. A rendszer mûködésének elôfeltétele a költségeket fedezô árrendszer és a fogyasztó megfelelô információkkal való ellátása (az aktuális ár folyamatos ismerete).

ÖSSZEFOGLALÁS Az elôzôek alapján úgy tûnik, hogy a versenypiac nem nélkülözheti a villamosenergia-szolgáltatás színvonalának értékként történô elkülönített megjelenítését, a nemzetközi összehasonlításban is elvárható szolgáltatási színvonal indikatív vagy kötelezô minôségi jellemzôinek elôírását és a késôbbiekben a fogyasztók kártérítését az elvárt színvonaltól való elmaradás esetén. Így a kereskedôk, fogyasztók részérôl üdvözölhetô a Magyar Energia Hivatal törekvése legalább az indikatív szabályozás elôkészítésére. A sikerhez azonban biztosítani kell, hogy a szolgáltatás színvonaláért felelôs szereplôk (elsôsorban hálózatüzemeltetôk) árbevétele – nemzetközi összehasonlításban is – fedezetet nyújtson az ellátási színvonal szinten tartására, illetve javítására.

AZ EU DIREKTÍVA ÉS JELENTÔSÉGE KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA SZÁMÁRA JON STERN*

A kelet-európai árampiaci helyzet elemzése segíthet a hazai piacnyitás elsô lépéseinek értékelésében. Ez a cikk a Platts’ European Electricity Review 2003. évi kiadásában jelent meg, Henry Edwardes-Evans és Martin Burdett szerkesztésében. A közép- és kelet-európai országok számára meghatározó jelentôségû EU-irányelvek elemzését a szerkesztôség engedélyével közöljük. 2002 novemberében az Európai Unió Tanácsa elfogadta az új villamosenergia- és gáz-irányelvek szövegét. Az új irányelvek az 1996-os direktívák rendelkezéseinek a helyébe lépnek, amelyek 2004 júliusától vesztik hatályukat. A csatlakozásra váró közép- és kelet-európai országok bizonyos nehézségek közepette azon fáradoznak, hogy meg tudjanak felelni a korábbi irányelvek által támasztott követelményeknek. Most azonban jelentôsen nagyobb követelményeknek kell eleget tenniük a piacnyitás, iparági dezintegráció stb. területén. Nem világos, hogy az új közép- és kelet-európai tagországoknak mikorra kell teljesíteniük az új direktívák feltételeit, meglepô lenne azonban, ha hosszabb türelmi idôszakot kapnának ezekre vonatkozóan, különösen igaz ez a legjelentôsebb országokra, úgymint Magyarországra, Csehországra és Lengyelországra. A jelen tanulmány azt tárgyalja, hogy a közép- és kelet-európai országoknak milyen kihívásokkal kell valószínûleg szembenézniük a 2002. évi Direktíva teljesítése során. A tanulmány kiemelten foglakozik Magyarországgal. Ez az ország már jelentôsen elôrehaladt a reformok útján, 2001-ben bevezette az új Villamos Energia Törvényt, és várakozásai szerint 2004 májusában fog az EU-hoz csatlakozni. Ezenkívül a tanulmány röviden tárgyalja Bulgária helyzetét. Ez az ország reményei sze* London Business School

rint a második hullámban, az évtized folyamán egy késôbbi idôpontban fog az EU-hoz csatlakozni. Ismertetjük, hogy ez az ország jelenleg hol tart e kérdések megoldásában. Az EU 2002. évi Villamos Energia Direktívája által megfogalmazott követelmények

A 2002. évi Direktíva megtartja az 1996. évi Direktíva által elôírtakat, de jelentôsen ki is terjeszti azokat, különösen az iparági dezintegráció, a piacnyitás, hálózati hozzáférés, a független szabályozó hatóság felállítása és a beruházásengedélyezés területén.

n (ii) piacnyitás: a tagállamok kötelesek legkésôbb 2004. július 1-jéig megteremteni annak a feltételeit, hogy a lakossági fogyasztókat kivéve minden fogyasztó onnan választhassa ki a villamos energia szolgáltatóját az EU területén belül, ahonnan akarja. A Direktíva elôírja, hogy legkésôbb 2007. július 1-jétôl az összes lakossági fogyasztót is meg fogja illetni ugyanez a jog. A Bizottság jogosítványai közé tartozik, hogy be tudjon avatkozni a kereskedelem elôsegítése érdekében, abban az esetben, ha egy feljogosított fogyasztó valamely tagállamban nehézségekbe ütközik, amennyiben egy másik tagországból kíván villamos energiát vásárolni (21. cikkely).

A fôbb változások a következôk: n (iii) Hálózati hozzáférés: harman (i)

Iparági dezintegráció (a funkciók szétválasztása): Az átviteli hálózat üzemeltetôinek (valamint az elosztói hálózat üzemeltetetôinek és a rendszerirányítóknak) legalább „a társasági forma, a szervezet és a döntéshozás” tekintetében függetleneknek kell lenniük (10.,11., 15. cikkely). A tulajdonos szerinti elkülönülés nem elôírás, de a Direktíva viszonylag szigorú minimum követelményeket tartalmaz a függetlenség hatékony megteremtése, valamint (pl. a saját tulajdonban lévô erômû javára történô) diszkriminációs magatartás megelôzése céljából. A villamosenergia-ipari vállalatok számviteli elkülönülésére vonatkozóan is sokkal szigorúbb kritériumokat tartalmaz az új Direktíva (19. cikkely) az elôzônél.

dik fél részére az átviteli és elosztó hálózatokhoz történô hozzáférés biztosítása nem csupán kötelezôvé válik, hanem ezen felül a Direktíva majdnem teljes egészében eltörli a harmadik fél részére tárgyalásos úton történô hozzáférési feltételek megállapításának lehetôségét. A hálózati hozzáférési díjszabásokat a közzétett díjszabások alapján kell megállapítani, és minden egyes fogyasztóval szemben egységesen, objektív levezetés alapján, diszkriminációmentesen kell érvényesíteni. Ezenfelül a hálózati hozzáférési díjszabásokat (illetve legalább az árképzés módszereit) csak a szabályozó hatóságok általi elôzetes engedélyezést és közzétételt követôen szabad alkalmazni (20. cikkely).


19

n (iv) Független szabályozás: minden tagország köteles kijelölni egy (vagy több) szabályozó hatóságot, „amely teljesen független a villamosenergia-ipar érdekeitôl” (23. cikkely). Ennek a hatóságnak számos különféle kötelezettsége van arra nézve, hogy érvényt szerezzen a tényleges versenynek a hálózati hozzáférési árak (illetve árképzési módszereik) szabályozását is beleértve. Egyértelmûnek tûnik, hogy egy olyan szabályozó hivatal, amely egy versenyhivatal részét képezi, megfelelne a Direktíva elôírásainak, kétséges viszont, hogy egy minisztériumi szabályozó hivatal vagy egy tanácsadó szabályozó hivatal megfelelne-e ezen elôírásoknak. n (v) Új termelô kapacitás beszer-

zése: az 1996. évi Direktíva lehetôvé tette mind a versenyeljárás, mind pedig az engedélyeztetési eljárás lefolytatását új termelô kapacitás beszerzése céljából. Az új Direktíva kötelezôen elôírja, hogy az engedélyeztetési eljárást a közzétett (objektív és diszkriminációmentes) eljárások és kritériumok alapján kell lefolytatni. Az eljárásnak az elutasításra és a fellebbezési jogokra vonatkozó indokokat (6. cikkely) is tartalmaznia kell. A versenyeljárást a Direktíva csak póteljárásként engedélyezi, abban az esetben például, ha az engedélyeztetési eljárások révén nem sikerült biztosítani a

20

biztonságos ellátáshoz szükséges megfelelô mennyiségû kapacitásvagy energiahatékonyság-növelô beruházás. A versenyeljárás lefolytatását az átviteli hatóságra lehet bízni, ennek feltétele azonban, hogy az átviteli rendszer irányítója (TSO) teljesen független legyen, és még tulajdonosi szempontból is elkülönüljön. Máskülönben a versenyeztetést a szabályozó hatóságnak kell lebonyolítania (7. cikkely).

A Direktíva jelentôsége a középkeleteurópai országok számára

Magyarország Magyarországon 1994-ben fogadták el a villamosenergia-törvényt, aminek következtében létrejött egy független szabályozó hatóság és egy funkciók szerinti engedélyezési rendszer. A törvény a funkciók szétválasztását is elôírta. Ezen törvény értelmében az átviteli engedélyeseknek nem lehetett a tulajdonában villamosenergia-termelô erômû. Azonban az új struktúrában, az MVM, amely azelôtt termelôi és ellátói monopolvállalat volt, jelenleg pedig az alaphálózati vállalat szerepét tölti be, megtartotta magának a Paksi Atomerômû tulajdonjogát és felügyeletét, azonkívül, Magyarországon a szabályozó hatóság a gyakorlatban igen korlátozott mértékû tényleges függetlenséggel rendelkezik, különösen az árképzés tekintetében, ahol pusztán tanácsadói szerepet tölt be. Lengyelországhoz hasonlóan, a verseny bevezetése a nagykereskedelmi és fogyasztói ellátásban szükségessé tette, hogy intézkedéseket tegyenek a befagyasztott költségek kezelésére. 2001-ben Magyarországon elfogadták az új villamosenergia-törvényt. Ez a törvény megfelel az 1996. évi EU Direktíva elôírásainak, valamint a 2002. évi Direktíva számos elôírásának is (pl. hogy a kapacitásbôvítés tendereztetése kiegészítô, póteljárás). Néhány helyen azonban egyértelmûen eltér a 2002. évi Direktívától. A fôbb eltérések a következôk: n (i) A felhatalmazott (feljogosított)

A fentiekben felvázolt új kötelezettségek jelentôs problémák elé állíthatják azokat a közép-keleteurópai országokat, amelyekben korlátozott mértékben valósult meg az egyes funkciók szétválasztása. Továbbá, még a reformokkal legelôrébb tartó közép-keleteurópai országokban is nagyon kismértékû elmozdulás tapasztalható egyelôre a központi monopol felvásárlási modelltôl a verseny és a szabad hozzáférés irányában. Ennek következtében ezek az új kötelezettségek valószínûleg jelentôs kihívás elé fogják állítani mind az olyan gyorsabban haladó közép-keleteurópai reformereket, mint Magyarország, mind pedig az olyan lassabban haladó reformereket, mint Bulgária.


fogyasztók kötelesek éves villamosenergia-fogyasztásuknak legalább a felét magyarországi szállítóktól beszerezni [46, (5) cikkely]. Úgy tûnik, hogy ez a belföldii szállítók érdekeinek védelmét szolgáló kitétel egyértelmûen ellentétben áll az egységes európai villamosenergiapiac megteremtésének igényével, valamint a 2002. évi Direktíva rendelkezéseivel. n (ii) Az alaphálózathoz való hozzá-

férési díjak szabályozása még mindig a Gazdasági Minisztérium, valamint a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik a Magyar Energia Hivatal tanácsadói szerepe mellett. (Minden egyéb villamosenergia-ár-

ra is ugyanez vonatkozik, a végfogyasztói árakat, valamint a franchise fogyasztók részére történô értékesítések termelôi árait is beleértve.) A VET-ben egyetlen utalás szerepel arra vonatkozóan, hogy milyen kritériumok alapján kell megállapítani az árakat, ez pedig a „legkisebb költség” elve (11, 95–96. cikkely). n (iii) A 2001. évi VET nem ír elô a szabályozó hatóságok és kormányok számára kötelezettséget a verseny elôsegítésére vonatkozóan, nem tartalmaz az objektív és diszkriminációmentes árképzésre (és hálózat hozzáférési árképzésre) vonatkozó kritériumokat, nem ismerteti a szabályozó hatóság határozatai elleni fellebbezési lehetôséget stb. A 101. cikkelyben elôírt számviteli szétválasztás mértéke sokkal kisebb, annál, mint ami a 2002. évi Direktívában szerepel. n A VET-ben jelentôs részek foglalkoznak a befagyott költségekkel, valószínûleg annak elôsegítése érdekében, hogy el lehessen szakadni az 1990-es évek elején kötött hosszú távú villamosenergia-vásárlási szerzôdésektôl (98– 100. cikkely). Attól függôen, hogy hogyan kerülnek kialakításra, a befagyasztott költségekkel kapcsolatos kompenzációk többé-kevésbé gátolhatják a szállítói piacon belüli verseny kialakulását. Más országokban (pl. Spanyolországban) ez a tagországok és a Bizottság közötti, máig vitatott kérdés. Ezek a gondok nem meglepôek, és más közép-keleteurópai országokban is fel fognak merülni, még a legelôrébb tartó reformereknél is (lásd a befagyasztott költségek problémáját Lengyelországban). Csehország arra törekszik, hogy a hangsúlyt inkább a koordinációra, mint a versenyre helyezve átfogó vertikumot tartson fenn villamosenergia-iparában. Nem világos, hogy az a struktúra és privatizációs elképzelés, amelyet a CEZ számára javasoltak megfelel-e az 1996. évi Direktíva elôírásainak. A 2002. évi Direktíva, amely sokkal alaposabban tárgyalja a funkciók szétválasztásának és a piac nyitottságának a kérdését, valószínûleg

jelentôs többlet problémát fog okozni Csehországnak, amennyiben az továbbra is megpróbálja fenntartani a korlátozott dezintegráción és versenyen alapuló struktúráját. Bulgária Jelenleg Bulgáriában a villamosenergia-ipar monopolisztikus felvásárlóval mûködik, ámbár korlátozott számban elôfordul a termelô és szolgáltató vállalatok közötti közvetlen szerzôdéskötés. Felállítottak egy energiaügyi szabályozó hatóságot, a SERC-t. A jelenlegi jogi kereteket az 1999. évi, az energiáról és az energiahatékonyságról szóló törvény biztosítja, amelyrôl a bolgár hatóságok is elismerik, hogy számos hiányossága van – nem kis mértékben az EU villamosenergia-ipari Direktíváinak való megfelelés tekintetében. Ezek a hiányosságok a következôk: az alaphálózathoz való hozzáférés és a verseny lehetôvé tétele szabályozásának hiánya, a törvény nem tartalmaz sem hálózati hozzáférési árat, sem pedig azok képzésére vonatkozó elôírásokat, továbbá elégtelen rendelkezéseket tartalmaz a számviteli és üzleti szétválasztásra vonatkozóan, továbbá az új termelôi kapacitások létrehozásához a tendereztetést írja elô. Ezenkívül, a végfelhasználók számára megállapított villamosenergia-árakat továbbra is alacsony szinten tartja. Az EBRD 2001. évi átviteli jelentése arról számol be, hogy a lakossági és ipari villamosenergia-árak 0,04 dollár/kWh alatt maradnak, és annak ellenére, hogy 2000. óta történtek áremelések, az árak továbbra is a közép-európai és balti átlag alatt maradnak. Mindazonáltal a bolgár hatóságok elvégeztek egy nagyobb vizsgálatot a villamosenergia-iparban, amely magában foglalja az új energia törvény tervezetének az elkészítését. A törvénytervezet elkészítésére jelentôs egyeztetéseket követôen került sor. A tervezet célja egyértelmûen az, hogy orvosolja a fentebb tárgyalt (és egyéb) problémákat. A tervezetet még nem zárták le, további véleményeket várnak. A jövô fogja eldönteni, hogy mi fog történni az új törvény tervezetével, és hogy a javasolt változtatások milyen gyorsan valósíthatók meg a gyakorlatban. A problémát felismerték, és ko-

moly erôfeszítéseket tesznek a megoldására.

ÖSSZEFOGLALÁS Az a tény, hogy a közép-keleteurópai országokban viszonylag milyen lassú ütemben halad elôre a villamosenergia-ipar reformja, különös tekintettel arra, hogy milyen lassan alakul ki a verseny a termelés és ellátás területén, majdnem biztosan kétségeket ébreszt a tekintetben, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan lesznek képesek ezek az országok megfelelni a 2002. évi EU Direktívának, amely 2004. júliusában az 1996. évi Direktíva helyébe fog lépni. Papírforma szerint, kis elszigetelt rendszerektôl eltekintve, az új Direktíva csak korlátozott, 18 hónapos átmeneti idôszakot engedélyez, a 2007. éven túl pedig nem tesz lehetôvé átmeneti könnyítést. Érdekes lesz megfigyelni, hogy azoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket az új Direktíva ír elô, a csatlakozó közép-keleteurópai országoktól is ezen idôbeli ütemezés szerint fogják-e megkövetelni. A mögött, hogy a közép-keleteurópai országokban a vertikumok dezintegrációja, valamint a verseny annyira lassan tud csak megvalósulni, a háttérben az árak közötti egyensúly megteremtésének a helyzete húzódik meg problémaként, amin még van mit javítani. Az EUhoz elsô körben csatlakozó országok közül Lengyelországban a legmagasabb, azaz 0,08 dollár/kWh a villamos energia lakossági fogyasztói ára, míg a többi ország többségében ez az ár 0,06–0,07 dollár/kWh körül mozog, ami még mindig valamivel a teljes közgazdasági költség alatt marad. Hozzájön most még ehhez annak a kérdése, hogy miként kezeljék a hosszú távú villamosenergia-lekötési szerzôdések miatt jelentkezô befagyott költségeket, amelyek az 1990-es években az egy felvásárlóból álló monopolisztikus franchise modellekben a felújítások és egyéb beruházások fedezeteként szolgáltak. A közép-keleteurópai országok számára a 2002. évi EU Direktívában elôírt módon, a verseny bevezetésével megvalósítandó villamosenergiaipari reform továbbra is jelentôs kihívást és nagy lehetôséget is jelent egyben.


21

MAGYARORSZÁG A VÁLTOZÁSOK KÖZEPETTE NÉMETH MARCELL ÉS HERCZEGH ZSOLT* A hazai árampiaci nyitás elsô tapasztalatait jelentôs nemzetközi figyelem kísérte. Ez a cikk a Platts’ European Electricity Review 2003. évi kiadásában jelent meg, Henry Edwardes-Evans és Martin Burdett szerkesztésében. Az Allen & Overy ügyvédi iroda budapesti munkatársainak cikkét a szerzôk által lapunk számára kis mértékben aktualizált formában a szerkesztôség engedélyével közöljük. n Egy évtizeden belül a magyarországi villamosenergian n n n

ipar második jelentôs reformja zajlott le. Ez a legutóbbi változás fontos mérföldkô Magyarország számára az EU-csatlakozáshoz vezetô úton. Az új jogi szabályozás a közüzemi piac és a liberalizált piac egyértelmû kettéválasztását kívánja elérni. Új piaci szereplôk a feljogosított fogyasztók, a villamosenergia-kereskedôk és a rendszerirányító. A határon keresztül történô szállítás liberalizálódik, de nem teljes mértékben.

A 2001. évi villamosenergia-törvény, valamint számos azzal kapcsolatos rendelet 2003. január 1-jei hatályba lépése jelentôs fordulópont a magyar villamosenergia-ipar reformja szempontjából, és fontos mérföldkô Magyarország számára az EU-csatlakozáshoz vezetô úton. Az 1994. évi villamosenergia-törvény a korábban az állam tulajdonában és ellenôrzése alatt álló villamosenergiaiparág átszervezését eredményezte, majd ezt követôen lezajlott a szektor privatizációja. Az 1994. évi villamosenergia-törvény egy majdnem vertikális „termelôk-szállítók-szolgáltatók-fogyasztók” modellt hozott létre a villamosenergia-ipar területén, amely kötelezte a közcélú villamosenergia-termelôket, hogy termelô kapacitásuk lekötésére és a villamos energia átvételére szerzôdést kössenek. A Magyar Villamos Mûveknek (MVM) az alaphálózat üzemeltetôjeként kizárólagos joga volt arra, hogy villamos energiát importáljon, valamint, hogy a belföldi erômûvek által termelt villamos energiát megvásárolva villamos energiát szállítson a szolgáltatóknak, akiknek szintén kizárólagos joguk volt meghatározott területükön villamos energia közcélú szolgáltatására. A Magyar Energia Hivatal (MEH) lett az energiaszektor fô szabályozó hatósága, amelynek felügyeletét a Gazdasági Minisztérium látta el.

AZ ÚJ MÛKÖDÉSI REND Az új modell, amelyet az EU 1996. évi (96/92/EK) villamosenergia-irányelv alapján hoztak létre, a közüzemi pi-

* Németh Marcell, vezetô ügyvéd, Allen & Overy. Tel: +36 1 429 6048; e-mail: [email protected] Herczegh Zsolt, ügyvéd, Allen & Overy. Tel: +36 1 429 6005; e-mail: [email protected]

22

ac és a liberalizált piac egyértelmû kettéválasztását vetíti elôre. Az új mûködési rend szerint az MVM, mint a közüzemi nagykereskedelmi engedélyes, továbbra is megtartja kizárólagos jogát arra nézve, hogy a közüzemi szolgáltatók közüzemi villamosenergia-igényét biztosítsa. Az MVM közcélú erômûvektôl (azon erômûvek, amelyek hosszú távú áramvásárlási megállapodást (HTM) kötöttek a 2001. évi villamosenergia-törvény kihirdetését megelôzôen) vásárolja meg a villamos energiát. Ezt azután hat regionális szolgáltatón keresztül szállítják tovább a közüzemi fogyasztók számára. Ily módon az MVM továbbra is vásárolhat vagy határon keresztül beszállíthat villamos energiát közüzemi ellátási kötelezettsége teljesítése érdekében, illetve az ellátási kötelezettségét meghaladóan értékesíthet villamos energiát a liberalizált piacon vagy azt a határon keresztül kiszállíthatja, azonban többé már nem rendelkezik kizárólagos export-import jogokkal. A hat közüzemi szolgáltatónak továbbra is kizárólagos joga marad, hogy a saját meghatározott területén közüzemi fogyasztóknak szolgáltasson villamos energiát.

A LIBERALIZÁCIÓ ELSÔ FÁZISA Az új jogi szabályozás értelmében feljogosított fogyasztó mindazon fogyasztó, amelynek a MEH-hez benyújtott kérelmét megelôzô egy évben a villamos energia fogyasztása egy fogyasztási helyen meghaladta a 6,5 GWh-t. A definíció azokat a fogyasztókat is magában foglalja, amelyeknek a várható fogyasztása meghaladja a 6,5 GWh-t (és a rendelkezésre álló teljesítmény értéke egy fogyasztási helyre legalább 1,3 MVA). A települési önkormányzatok szintén feljogosított fogyasztók a közvilágítás célját szolgáló fogyasztásuk tekintetében, illetve, ha intézményeinek fogyasztása meghaladja a 6,5 GWh értéket. Mindezen fogyasztók összfogyasztása a piacnyitás elsô fázisaként a magyarországi piac 30%-os megnyitását jelenti. A feljogosított fogyasztók éves fogyasztásuk 50%áig importálhatnak villamos energiát, igényük további részét bármely belföldi forrásból beszerezhetik, akár az MVM-tôl, akár a közcélú erômûvektôl, amelyek az MVM részére lekötött kapacitásukon felüli többletenergiát értékesíthetik. A számok tanúsága szerint számos ipari nagyfogyasztó és önkormányzat választhatná a feljogosított fogyasztói státuszt. Azonban három hónappal a piacnyi-


lem, valamint a közüzemi fogyasztók részére értékesített villamos energia mind az állam által rögzített hatósági árszabályozás körébe tartozik. Az árképzés részletes szabályait a „legkisebb költség” elvének figyelembevételével a MEH alakítja ki, az árakat pedig ezt követôen a gazdasági miniszter hirdeti ki.

RENDSZERIRÁNYÍTÁS

tás után a MEH eddig csak 14 feljogosított fogyasztót vett nyilvántartásba, amelyeknek éves összfogyasztása 3,523 GWh (a nemzeti összfogyasztás kb. 9%-a). A MEH várakozásai szerint 2003. közepére a nyilvántartásba vett feljogosított fogyasztók fogyasztása az összfogyasztás kb. 10-11%-át fogja kitenni.

A 2001. évi villamos energia törvény értelmében a rendszerirányító feladata a rendszerirányítás, az üzemvitel biztonságának biztosítása és a rendszerszintû szolgáltatások nyújtása (az elôzô mûködési rendben az MVM feladata volt a rendszerszintû szolgáltatás biztosítása). A rendszerirányító feladata továbbá, hogy (legalább kétévente) elkészítse a magyar villamosenergia-rendszer hálózatfejlesztési tervét. A liberalizációt megelôzôen az MVM megalapította a MAVIR-t, a független rendszerirányítót, amelynek tulajdonjoga késôbb átkerült Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz. Az elôzô mûködési rend hatálya alatt az MVM különbözô rendszerszintû szolgáltatások nyújtására vállalt kötelezettséget a HTM-ekben. Azonban a jövôben ezeket a szolgáltatásokat a MAVIRnak kell majd biztosítania, de a kötelezettségek átadásának mikéntje jelenleg nem teljesen tisztázott.

AZ ÚJ KERESKEDÔK BELÉPÉSE A PIACRA A liberalizált piac új szereplôi olyan villamosenergia-kereskedôk, amelyek a MEH által kibocsátott engedélyük alapján a villamos energiát termelôktôl, más villamosenergia-kereskedôktôl, illetve az MVM-tôl is megvásárolhatják, ha annak az ellátási kötelezettségén felül van villamosenergia-többlete, és a villamos energiát a feljogosított fogyasztók, más villamosenergia-kereskedôk vagy, ha a lekötött villamos energia mennyisége nem éri el az ellátási kötelezettségének a mértékét, az MVM részére értékesíthetik. Eddig a MEH hét kereskedelmi mûködési engedélyt adott ki. Amennyiben az MVM villamos energiát kíván vásárolni ellátási kötelezettsége teljesítése érdekében, vagy el akarja adni az ellátási kötelezettségét meghaladó villamos energia mennyiséget, akkor ezt átlátható módon, a „legkisebb költség” elvének szem elôtt tartásával kell megtennie. Ennek érdekében 2003. február 1-jén az MVM létrehozott egy internetes aukciós fórumot, az MVM Piacteret, amely a liberalizált piac minden szereplôje számára egyenlô feltételek mellett áll rendelkezésre. A 2001. évi villamos energia törvény elôrevetíti egy áramtôzsdének, mint a liberalizált villamosenergia-piac szereplôi közös piacának a létrehozását, azonban a mai napig nem született döntés egy ilyen tôzsde létrehozásáról.

ÁRKÉPZÉSI POLITIKA Az árképzés szabályozása alapvetô szerepet tölt be az új regulációs rendben. A villamos energia átvitele, elosztása, a rendszerirányítás, a termelôk közüzemi célra lekötött villamos energia értékesítése (2004. január 1-jéig), az MVM és a közüzemi szolgáltatók közötti kereskede-

KÖZCÉLÚ HÁLÓZATHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS A 2001. évi villamosenergia-törvény alapján a villamos energia importjának és exportjának a fejlesztését és a verseny kibôvítését a harmadik feleknek a közcélú hálózatokhoz való hozzáférésének oly mértékû biztosításán keresztül kell végrehajtani, amilyen mértékben az a rendszer felhasználói igényeinek kielégítéséhez szükséges. Ennek megfelelôen a törvény elôírja, hogy a hálózati engedélyes köteles az üzemeltetésében álló hálózathoz való hozzáférést hatósági ár ellenében biztosítani az erômûvek, villamosenergia-kereskedôk, feljogosított fogyasztók, a közüzemi nagykereskedô és a közüzemi szolgáltatók részére. A közcélú hálózathoz való hozzáférés feltételeit oly módon kell megállapítani, hogy azok diszkriminációmentesek legyenek, ne adhassanak alapot viszszaélésre, ne tartalmazzanak indokolatlan korlátozásokat, valamint ne veszélyeztessék az ellátás biztonságát és a szolgáltatás minôségét. A hálózati engedélyesnek segítenie kell a harmadik felet a hálózathoz való hozzáférésben. A rendszerirányító dönt a hálózathoz való hozzáférésrôl.

VILLAMOS ENERGIA HATÁRON KERESZTÜL TÖRTÉNÔ SZÁLLÍTÁSA A villamosenergia-kereskedelmi engedélyesek, a feljogosított fogyasztók (saját fogyasztásuk kielégítése érdeké-


23

ben), a rendszerirányító, valamint a közüzemi nagykereskedô mind egyaránt jogosult határon keresztül történô villamosenergia-szállítást folytatni, ha rendelkeznek a MEH által kiadott tevékenységi engedéllyel. Míg a feljogosított fogyasztók részére kiadott villamos energia határon keresztül történô szállítására vonatkozó engedélyek öt évre szólnak, az egyéb engedélyesek részére kiadott engedélyek érvényességi idejét a szabályozó hatóság határozza meg, és az engedélyek kérésre meghosszabbíthatók. A feljogosított fogyasztók azzal a kikötéssel importálhatnak áramot, hogy éves fogyasztásuk legalább felét hazai termelésbôl kell beszerezniük. A MAVIR köteles rendszeres idôközönként a szabványosított idôszakokra szóló határkeresztezô kapacitáshasználatot meghirdetni.

A TEVÉKENYSÉGEK SZÉTVÁLASZTÁSA Összhangban az EU 1996. évi villamosenergia-irányelvével (annak a tevékenységek szétválasztásra vonatkozó rendelkezéseivel), a horizontálisan, illetve vertikálisan integrált villamosenergia-ipari vállalkozások villamosenergia-ipari tevékenységeinek belsô számvitele átláthatóvá vált, és megtörtént az egy vállalkozáson belül folytatott különféle tevékenységek számviteli szétválasztása.

AZ ÁTÁLLÁSI KÖLTSÉGEK A jelenlegi jogi szabályozás a következôképpen kezeli a befagyott költségek kérdését. A közüzemi célra lekötött villamos energiát a 2001. évi villamosenergia-törvény a következôképpen határozza meg: azon villamos energia, amelynek értékesítésére a termelôk (vagy jogelôdeik), vagy a villamos energia határon keresztül történô importjára a közüzemi nagykereskedô/szolgáltatók (vagy jogelôdeik) 1998. augusztus 18. elôtt kötött hosszú távú áramvásárlási szerzôdéssel rendelkezik (illetve módosításukra a 2001. évi villamosenergia-törvény kihirdetését megelôzôen került sor); illetve ilyen szerzôdés megkötésére az erômû-létesítési pályázat eredményeképpen vált jogosulttá, a szerzôdésben foglalt garantált átvételig. A közüzemi nagykereskedônél „átállási költségek” (befagyott költségek) akkora mértékben jelentkeznek, amenynyivel a HTM-ekben lekötött villamos energia ára meghaladja a piaci árat. Ezek a költségek olyan, a villamos energia árában nem érvényesíthetô, jogszabályban elismert pénzügyi követeléseként vannak definiálva, amelyek a 2001. évi villamosenergia-törvény hatálybalépése és végrehajtása miatt az MVM-nél a HTM-ek újratárgyalását követôen maradnak fenn, továbbá szén felhasználásával a hôszolgáltatási kötelezettség mértékéig kapcsoltan termelt villamos energia 2003. december 31-ig történô átvételébôl keletkeznek. Ez azt jelenti, hogy a szabályozott piac feltételei mellett az erômûveknél nem merülnek fel befagyott költségek, mivel ezek a költségek az MVM szintjén kerültek meghatározásra. A szerzôdések újratárgyalását követôen megmaradó átállási költségeket a rendszer felhasználói által a rendszerirányító részére fizetendô díjjal együtt beszedett pénzeszközökbôl kell téríteni, és ezek a költségek 2010-ig téríthetôk meg az MVM-

24

nek, amely dátumot követôen megszûnik az átállási költségek térítése. Az új jogszabály értelmében a közüzemi nagykereskedô a következô átállási költségek megtérítését igényelheti: (i) a termelôk és az MVM között a HTM-ek újratárgyalásának eredményeképpen létrejött szerzôdésben meghatározott azon pénzbeli térítés, amelyet az MVM a termelônek a lekötött teljesítôképesség módosításának az ellenértékeként fizet; (ii) a lekötött teljesítôképesség nyilvános árverés útján történt eladásából eredô veszteségek; valamint (iii) a szén felhasználásával a hôszolgáltatási kötelezettség mértékéig kapcsoltan termelt villamos energia átvételébôl eredô veszteségek, feltéve, hogy azt a villamos energia hatósági árának kialakításakor nem vették figyelembe. A fent említett termelôkkel elsô körben folytatott tárgyalások sikertelensége következtében az MVM a közüzemi villamosenergia-kereslet csökkenésének megfelelô lekötött teljesítôképességet nyilvános árverés útján fogja értékesíteni. Az MVM a következô év január 31. napjáig nyújthatja be a MEH-hez az átállási költségek megtérítése iránti kérelmét. A MEH javaslata alapján a gazdasági miniszter a tárgyévet követô év március 30-áig fogja megállapítani az MVM-nek megtéríthetô átállási költségek összegét.

A JÖVÔ A magyar villamosenergia-piac fokozatos liberalizációjához szükséges szabályozási keret mostanra megvalósult, és az iparágnak most a privatizációt követô legnagyobb kihívással kell szembenéznie. Véleményünk szerint a legfontosabb kérdés az, hogy az MVM milyen eredményt ér el a HTM-eknek az érintett erômûvekkel történô újratárgyalása során, és hogy a magyar villamosenergia-piacon elegendô mennyiségû szabad kapacitás álljon rendelkezésre. Várható továbbá, hogy a villamos energia határon keresztül történô beszállításának liberalizálása és a harmadik felek közcélú hálózatokhoz való hozzáférésének biztosítása következtében a feljogosított fogyasztók egyre nagyobb része fogja villamosenergia-szükségletének maximálisan engedélyezett részét importból fedezni, mivel az importáram jelenleg olcsóbb, mint a belföldön elôállított villamos energia.


A VILLAMOSENERGIARENDSZER MÛKÖDÉSE A PIACNYITÁS UTÁN DR. GERSE KÁROLY

IGÉNYEK ALAKULÁSA Az április havi villamosenergia-igényeket munkanap, szombat, pihenônap (amely a vasárnapokat és húsvét hétfôt jelenti) bontásban az 1. ábra mutatja: Megfigyelhetô, hogy a fogyasztói csúcs minden nap-típusnál az esti órákban jelentkezik, de az is látható, hogy továbbra is jelentôs igénynövekedést eredményez a vezérelt fo-

Teljesítményigény (MW)

4500

4000

3500

3000

2500

2000 00:00

06:00

Munkanap

12:00 Idô Szombat

18:00

00:00

Pihenônap

1. ÁBRA TELJESÍTMÉNYIGÉNYEK ALAKULÁSA

4000

Közüzemi teljesítményigény (MW)

A piacnyitás kezdete óta 4,5 hónap telt el. Megfigyelhetô a piaci információt szolgáltató rendszerek mûködésének beindulása. A piacnyitás talán legjobban a közüzemi nagykereskedôt érinti, mivel a fogyasztók elvándorlásával csökken a közüzemi villamosenergia-igény, miközben bármilyen versenypiaci zavart a kiegyenlítô szolgáltatás biztosításán keresztül a közüzemi nagykereskedônek kell kiszabályozni. Jelen összefoglaló az áprilisi folyamatokat mutatja be az MVM Rt. ETRM rendszerében, illetve a MAVIR Rt. honlapján hozzáférhetô információk alapján. Az összefoglalónak nem célja a jelenségek számszerûsítése, azok következményeinek számszerû bemutatása, csupán az egyes jelenségekre, folyamatokra kívánja a figyelmet felhívni. Az összefoglalóban bemutatjuk a villamosenergia-igények változását rendszerszinten, a menetrendkészítés pontosságát, a villamosenergiaimport nagyságát, szektoronkénti megoszlását, a feljogosított fogyasztók igényét és ennek hatását a kiegyenlítô szabályozásra, valamint az egyes erômûvek rendszerszabályozásban betöltött szerepét.

3500

3000

2500

2000 0 Munkanap

6

12 Idô Szombat

18

24

Pihenônap

2. ÁBRA KÖZÜZEMI VILLAMOSENERGIA-FOGYASZTÁS ALAKULÁSA


25

gyasztók délutáni völgyidôszaki bekapcsolása.

600

500

400

300 0

6 Munkanap

12 Idô Szombat

3. ÁBRA ELOSZTÓ HÁLÓZATI VESZTESÉG ALAKULÁSA

5000 4500 4000 3500 Teljesítményigény (MW)

A közüzemi villamosenergia-igények lefutásának alakja gyakorlatilag megegyezik a rendszerszintû igények lefutásával. A rendszerre és a közüzemre vonatkozó görbék összehasonlítása alapján a két igény különbsége közel 500 MW. A két érték különbsége a 2. ábrán látható elosztó hálózati veszteség. Megfigyelhetô, hogy munkanapokon háromszor, szombat és pihenônapokon kétszer kell a rendszert maximális teljesítményre szabályozni, bár pihenônapokon a második csúcs lényegesen elmarad az elsôtôl. A munkanapi hajnali csúcsot részben a közvilágítás késôi kikapcsolása, a munkakezdés esetleges nagyobb teljesítmény igénye (amely összeadódik az otthoni készülôdés villamos energia felhasználásával, valamint a reggeli közlekedési villamosenergia-felhasználás eredményezheti). Mivel az elosztóhálózati veszteség a mindenkori teljesítményigény arányos részeként kerül kiszámításra (mérésére jelenleg nincs lehetôség), lefutása arányos a közüzemi villamosenergia-igény lefutásával (3. ábra). A heti MAVIR Rt. tájékoztatók mutatják, hogy a csúcsteljesítményigények termelésnövekedés, vagy idôjáráshatás nélkül is növekszenek. Az egyes áramszolgáltató társaságok igénygörbéit vizsgálva lényeges eltérések tapasztalhatók. Az eltérések összefüggésben vannak az egyes társaságok fogyasztóinak (ipari, lakossági stb.) jellegével, illetve az áramszolgáltató társaság vezérlési szokásaival.

Hálózati veszteség (MW)

KÖZÜZEMI FOGYASZTÓK

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 -500

Idô (nap) Tény

Menetrendi eltérés

4. ÁBRA MENETRENDKÉSZÍTÉS

5000

MENETRENDKÉSZÍTÉS Az MVM Rt. részére a fogyasztói és az erômûvi menetrendeket megbízás alapján a MAVIR Rt. készíti. Mint a 4. ábrán látható, csaknem teljes hónapban pozitív menetrendi eltérés volt. Negatív menetrendi eltérés a hónap elsô hétvégéjén néhány alkalommal, illetve a hónap utolsó idôszakában néhány mérési idôintervallumban jelentkezett. Az elsô hetet (5. ábrán), napot (6. ábrán) részletesen is vizsgálva megállapítható, hogy a túltervezés nem

26


4500

4000

3500

3000

2500 Idô (nap) Tény

5. ÁBRA MENETRENDI ELTÉRÉSEK


Menetrendi eltérés

18 Pihenônap

24

900

5000

700 Teljesítmény (MW)


800 4500

4000

3500

3000

600 500 400 300 200 100

2500 0 00:00

Idô (óra) Tény

06:00

12:00 Idô

Menetrendi eltérés Munkanap

6. ÁBRA DÉMÁSZ RT. TELJESÍTMÉNYIGÉNY-LEFUTÁSA

Szombat

18:00

00:00

Pihenônap

7. ÁBRA VILLAMOSENERGIA-IMPORT ÁTLAGOS LEFUTÁSA

700

1000 900

600

800 700 Teljesítmény (MW)

Teljesítmény (MW)

500 400 300

600 500 400 300 200

200

100 100

0 00:00

0 00:00

Munkanap

06:00

12:00 Idô Szombat

18:00

00:00

IMPORT TEVÉKENYSÉG A hazai villamosenergia-igény ellátásában, a változó fogyasztói igényekhez történô alkalmazkodásban az import a korábbi idôszakokban is lényeges szerepet játszott. Az új piaci szereplôk megjelenésével az elkülönült gazdasági érdekek következtében az import szabályozásra történô igénybevétele lényegesen megváltozhat. Ez oly módon vizsgálható, hogy külön bemutatjuk az összes importot és ennek köz-

12:00 Idô

18:00

00:00

Tranzit export különbségbôl

Terv import-export szaldó

Tranzit import különbségbôl

Tény import-export szaldó

Pihenônap

8. ÁBRA KÖZÜZEMI VILLAMOS ENERGIA IMPORT ÁTLAGOS LEFUTÁSA

egyenletesen oszlik meg a nap folyamán, a legnagyobb többlet elsôsorban a délelôtti, esti csúcsidôszakokban jelentkezik.

06:00

9. ÁBRA IMPORT SZALDÓ ÁPRILIS 11-ÉN

üzemi, versenypiaci igények kielégítésére történô felhasználását. Az összes villamosenergia-import típus napi átlagos lefutását vizsgálva (7. ábra) megállapítható, hogy annak jellege jelentôsen eltérô és szabályszerûség is alig állapítható meg. A közüzemi villamosenergia-import lefutása a korábbi évek gyakorlatának megfelelôen jól illeszkedik a villamosenergia-igények változásához. (8. ábra) A tényleges villamosenergia-forgalom alakulását befolyásolhatja, hogy mennyire vannak összhangban a terv és tény értékek. Ennek összehasonlítására a 9. ábrán a tranzit és import forgalom terv és tény értékének

lefutását mutatjuk be. Megfigyelhetô, hogy a völgyidôszakokban a tény import kismértékben nagyobb, mint a terv, míg csúcsidôszakokban az eltérés fordított, de egyik esetben sem jelentôs nagyságú. A tranzit forgalom gyakorlatilag a fogyasztói igények változásának felel meg, különösen szembe tûnô a délutáni (hazai völgyidôszaki) maximum, illetve a hajnali egyenletes forgalom (amely tározós fogyasztók – erômûvek – bekapcsolásával magyarázható). Érdekes az esti csúcsidôszaki minimum körüli érték is. Nehezen magyarázható a reggeli csúcsidôszaki minimum is.


27

270

350

260

300

250

250 Versenypiaci import (MW)

Teljesítmény (MW)

400

200 150 100 50 0 00:00

06:00

Munkanap

12:00 Idô Szombat

18:00

00:00

240 230 220 210 200 190 180

Vasárnap

170 00:00

06:00

Munkanap

10. ÁBRA 17. HETI NEM KÖZÜZEMI VILLAMOSENERGIA-IMPORT ÁTLAGOS LEFUTÁSA

270

260

260

255

00:00

Vasárnap

250 Fogyasztás (MW)

Teljesítményigény

Szombat

18:00

11. ÁBRA NEM KÖZÜZEMI VILLAMOSENERGIA-IMPORT ÁTLAGOS LEFUTÁSA

250 240 230 220

245 240 235 230

210

225

200

220 00:00

190 00:00

06:00

Hétfô Csütörtök Vasárnap

12:00 Idô Kedd Péntek

18:00

00:00

A nem közüzemi villamosenergiaimportot egy hétre (17. – 10. ábra), illetve egész hónapra vizsgálva közel azonos lefutás tapasztalható. (10. ábra) Megfigyelhetô, hogy a nem közüzemi villamosenergia-import teljesítménye folyamatosan változik. A rendszer szabályozhatósága szempontjából különösen hátrányos, hogy munkanapokon és szombaton a hajnali import lényegesen (akár 50 MW-tal is) meghaladhatja a nappali import értékét. Hasonlóan kedvezôtlen a rendszer szempontjából az esti

Munkanap

06:00

12:00 Idô Szombat

18:00

00:00

Vasárnap

Szerda Szombat

12. ÁBRA FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓK IGÉNYE A 17. HÉT NAPJAIN

28

12:00 Idô

13. ÁBRA FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓK ÁTLAGOS VILLAMOSENERGIA-IGÉNYE

csúcsidôszakot követô, elsôsorban szombaton és pihenônapokon jelentkezô importnövekedés is. A feljogosított fogyasztók – 12. ábrán látható – igényének lefutását vizsgálva megfigyelhetô az egyes napokon belüli rendkívül nagy teljesítményingadozás. Ez az egész hónapra átlagolt 13. ábrán is látható. Az ingadozás annak következménye, hogy a kevés számú feljogosított fogyasztó teljesítményingadozása még nem biztosítja a megfelelô statisztikai kiegyenlítést. A versenypiaci import és a tényleges fogyasztói igény eltérésébôl adó-


dik a kiegyenlítô szabályozás nagysága. (A 14. ábrán a pozitív érték a rendszerirányítótól történô vásárlást, negatív érték a rendszerirányítónak történô értékesítést jelenti.) Megállapítható, hogy a fogyasztók (vagy kereskedôik) a kiegyenlítô szabályozás keretében inkább vásárolnak, mint értékesítenek.

ERÔMÛVEK ÉRTÉKESÍTÉSE, SZABÁLYOZÁSA A közüzemi nagykereskedô portfoliójába tartozó erômûvekbôl értékesí-

60

4000

50


3500

Kiegyenlítô teljesítmény (MW)

40

30

20

10

3000

2500

0 0

6

12

12

24 2000 00:00

-10

Munkanap

-20

06:00

12:00 Idô Szombat

18:00

00:00

Pihenônap

-30 Idô Munkanap

Szombat

Vasárnap

14. ÁBRA KIEGYENLÍTÔ SZABÁLYOZÁS A VERSENYPIACON

tett villamosenergia-mennyiséget a következô ábra mutatja, melynek lefutása gyakorlatilag azonos a villamosenergia-igények lefutásával, ugyanakkor a maximális és minimális teljesítmény közötti különbséget az import beszállítás változtatásával kismértékben csillapítani lehetett. Az egyes erômûvek szabályozását vizsgálva a következôk állapíthatók meg: n A rendszer szabályozását döntôen a nagy erômûvek (Mátra, Duna-

15. ÁBRA KÖZÜZEMI NAGYKERESKEDELMI PORTFOLIÓ ERÔMÛVEINEK TELJESÍTMÉNYE

menti, AES-Tisza, Csepel) végzik, a Paksi Atomerômû csak minimális terhelési idôszakokban vesz részt a szabályozásban. n A Mátrai Erômû az üzemelô blokkok számának változtatásával, minimális terhelésre történô visszaszabályozásával segíti a rendszer szabályozását. A minimális terhelési idôszakot kivéve általában névleges teljesítménnyel üzemel. (Az ábrán csak 200 MW-os blokkok szerepelnek.)

n A Csepeli Erômû részben blokk le-

állítással, részben minimális terhelésre történô visszaszabályozással vesz részt a rendszer szabályozásában. Esetenként a névleges teljesítmény alatt igénykövetô szabályozást is végez. n A Dunamenti és AES-Tisza Erômûvek biztosítják a folyamatos igényekhez történô alkalmazkodást, a névleges teljesítmény alatti mûködtetéssel a rendszerirányító forgótartalék-igényét elégítik ki.


29

A MEGÚJULÓ ENERGIÁRA VONATKOZÓ ÚJ JOGSZABÁLY VÁRHATÓ HATÁSA BACSKÓ MIHÁLY

1. BEVEZETÉS Az új villamos energia törvény (VET) (2001. évi CX. törvény) és a hozzá tartozó rendeletek 2003. január 1-jei hatályba lépésével megteremtôdtek a hazai liberalizált villamosenergia-piac kialakulásának legfontosabb feltételei. Mivel a rendeletek többsége közvetlenül a piacnyitás elôtt jelent meg, ezért a piaci szereplôknek nem állt rendelkezésükre elegendô idô a felkészülésre a piacnyitásig, gyakorlatilag 2003. január 1-je után lehetett ezeket a rendeleteket megismerni. Ezt a helyzetet tovább bonyolította az a körülmény, hogy 2003. január 24-én jelent meg a 3/2003. (I. 24.) GKM rendelet, amely azonnal több, egy hónappal korábban megjelent rendeletet visszamenôleg is módosított. Annak érdekében, hogy a hazai villamosenergia-piac résztvevôi minél pontosabb információval rendelkezzenek, az MVM Rt. vezetése úgy döntött, hogy ha nem is a teljesen új regulációt, hanem annak egy-egy részterületét bemutatja. A vizsgálat körébe vont jogi terület kiválasztásának szempontja az volt, hogy a korábbi gyakorlat hol változott meg, illetve az új típusú piacra jellemzô tevékenységek hol jelennek meg. Ezen kiválasztási szempont alapján elsôként a módosított 56/2002. (XII. 29.) GKM rendeletet az átvételi kötelezettség alá esô villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról (továbbiakban Rendelet) ismertetjük. (A Rendelet módosítását a 3/2003. (I. 24.) GKM rendelet tartalmazza.)

30

A Rendelet bemutatását az teszi aktuálissá, hogy az új VET megjelenéséig a villamosenergia-termelôi üzletágban a kedvezô szabályozást kihasználva az átvételi kötelezettség alá esô villamosenergia-termelô berendezések létesítése igen jelentôs volt, és jelenleg is több beruházás van folyamatban. Más típusú termelô egység létesítésére az elmúlt években nem került sor, és jelentôs nagy kapacitású (100 MW-nál nagyobb teljesítményû), új erômûvi egység létesítését sem tervezik. Ennek egyik oka, hogy egy modellváltás esetén, amikor a korábbi jogszabályok jelentôsen megváltoznak, a befektetôk mindig kivárnak, általában az új beruházásokat elhalasztják, és azt figyelik, hogy az új modell hatásával hogyan változnak az egyes üzleti kockázatok. Mivel az átvételi kötelezettség alá esô villamosenergia-termelô berendezéseknél a megtermelt villamos energia átvétele kötelezô, és az átvételi ár hatóságilag garantált, ezért a befektetôk az ilyen típusú beruházásokat már ezen okok miatt is elônyben részesítik. Ezeknél a termelô beruházásoknál további gazdasági elônyt jelent az, hogy a hatósági ár a várható piaci árhoz képest lényegesen magasabb. Így a befektetôk kockázatai más, nem e jogszabály hatálya alá esô esetekben termelô berendezések létesítéséhez képest lényegesen kisebbek.

2. A JOGSZABÁLYALKOTÓ CÉLJA Az Európai Unióban a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások


elterjesztése, regulációs kérdései központi feladatként jelentkeznek. Az Európai Uniós jogharmonizáció keretében az energetika területén az új VET és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályok Magyarországon is ennek megfelelôen megteremtik azt a jogi keretet, hogy a környezetvédelmet Európai Uniós színvonalra lehessen emelni és a megújuló energiaforrásokat a hazai adottságok figyelembe vétele mellett a jelenlegi szintrôl jelentôsen növelni lehessen. A Rendelet e két célt egy szabályozásba foglalja, és ezáltal – a geotermikus energia hasznosítása, – a napenergia hasznosítása, – a szélenergia hasznosítása, – a biogáz és biomassza hasznosítása, – az 5 MW teljesítménynél kisebb vízerômûvek, – a hulladékhasznosítás (ha nem tartozik az új VET 125. § (5) bekezdésének a) pontja alá), – a kapcsolt energiatermelés, – a nyomásejtô erômû által termelt villamos energiára a közüzemi kereskedô részérôl kötelezô átvételt, az árára vonatkozóan pedig hatósági árat ír elô. A Rendelet segít abban, hogy Magyarország – a környezetvédelem területén a Kyoto-i egyezményben vállalt kötelezettségeit teljesíteni tudja, és – a megújuló energiaforrások hasznosítását a hagyományos energiahordozókkal szemben elônyben részesítse.

3. A RENDELET ISMERTETÉSE 3.1. A RENDELET HATÁLYA A Rendelet R 1. §-a (az új VET-re való hivatkozással) a következôképpen határozza meg a hatályát: – Hulladékból nyert energiából termelt villamos energia (VET 3. § 17. pont). – Kapcsoltan termelt villamos energia (VET 3. § 19. pont). – Megújuló energia felhasználásával termelt villamos energia (VET 3. § 29. pont). – Egyéb módon termelt villamos energia [VET 5. § b) pont], melyet a Rendelet 4. §-a tovább pontosít.

3.2. KÖTELEZÔ ÁTVÉTEL A Rendelet alapján az átvételi kötelezettség alá esô villamosenergiamennyiséget a közüzemi nagykereskedônek kell átvennie, amennyiben az erômû az átviteli hálózatára csatlakozik. Ha a csatlakozás az elosztóhálózaton keresztül történik, akkor a közüzemi szolgáltatóra hárul az átvételi kötelezettség. A Rendelet indirekt módon csak a szûk átviteli keresztmetszetet említi meg az átvételi kötelezettség egyedüli megtagadására, de ez sem lehetséges akkor, ha a rendszerirányító utasítására történik a termelés. Az átvételi kötelezettség alá esô termelô kapacitásnak minimum 0,1 MW-nál nagyobbnak kell lennie.

4. EURÓPAI UNIÓS KITEKINTÉS A megújuló energia és a hulladék hasznosítás területén egységes Európai Uniós gyakorlat nincsen. A tagállamok a helyi sajátosságok és lehetôségek alapján egyedi megoldásokat alkalmaznak, és ezek egyenlôre lényegesen különböznek a hazai gyakorlattól. Az Európai Unióban jellemzô az, hogy a központi kormányzati támogatásokat piac-konform eszközökkel igyekeznek megoldani, pl. zöld bizonyítvány és az emisszió kereskedelem bevezetésével, de pl. Németországban ahol a kapcsolt energiatermelés támogatásánál nem pia-

ci, hanem a magyarországi gyakorlathoz hasonló támogatási rendszert használnak, ott is a támogatás mértéke jogilag szabályozott módon évrôl-évre csökkenô tendenciát mutat, és 2008 után meg is szûnik. Az Európai Uniós gyakorlathoz képest a hazai szabályozás e területen fôleg abban tér el, hogy kimondottan piacellenes eszközöket használ, mert ezt olyan villamosenergia-termelésre is kiterjeszti (pl. a Lencsehegyi Szénbányák Kft. által termelt szénbôl elôállított villamos energiára), amely kifejezetten ellentétes az Európai Uniós gyakorlattal. Összességében megállapítható, hogy a Rendelet a jelenlegi formájában nem valószínû, hogy sokáig fennmarad, mert egyrészt az idôbeli hatályát az EU gyakorlatát követve majd csökkenteni kell, másrészt a kifejezetten piac-ellenes támogatási rendszert a piaci mûködésre vonatkozó EU alapelvek miatt piac-konformmal kell majd felváltani. A Rendelet idôbeli hatályának csökkentése mellett szól az is, hogy az Európai Unióban nagy valószínûség szerint 2007 közepére teljes körû lesz a villamosenergia-piac liberalizációja, amivel ekkorra várhatóan megszûnik a közüzemi kereskedelem, és így nem lesz, aki az átvételi kötelezettségnek alanya legyen. A közüzemi kereskedelem megszûnésével párhuzamosan lehet, hogy kialakul egy úgynevezett Public Service, amelyik csak korlátozottan fogja átvállalni a közüzemi kereskedelmi funkciókat, mivel ezt a fajta szolgáltatást alapvetôen a versenybôl önhibájukon kívül kiszorultak részére akarják létrehozni.

5. A RENDELET VÁRHATÓ PIACI HATÁSÁNAK ELEMZÉSE Az elmúlt években több mint 60 olyan új termelô berendezés – öszszességében több mint 150 MW beépített kapacitással – létesült, amelyek ebbe a támogatási rendszerbe tartoznak. A befektetôk számára nem közömbös, hogy milyen formában és mennyi ideig marad fenn ez a fajta támogatási rendszer. Mivel a rendelet hatálya alá tartozó hatósági árak jelentôsen magasabbak a piaci árak-

nál, ezért a befektetôk a számukra kedvezô megtérülési mutatók és alacsony kockázatuk miatt további berendezések létesítését tervezik. Amennyiben a jogalkotásnak a közeljövôben nem sikerül a jelenlegi támogatási rendszert egy piaci alapúval felváltani, akkor a hazai termelô berendezések tekintetében egy torz termelési és energiahordozó szerinti szerkezet jön létre, aminek során olyan gazdaságtalan berendezések is megvalósulnak, amelyek aránytalanul megnövelik a KÁP rendszeren keresztül a hazai fogyasztók villamosenergia-költségeit.

6. ÖSSZEFOGLALÁS Mivel a kötelezô átvétel alá tartozó villamosenergia-termelés a hozzá fûzôdô EU és kormányzati célok miatt egyre nagyobb szerepre tesz szert a hazai termelô kapacitások területén, ezért az új VET által liberalizált villamosenergia-piacon a termelôi üzletágban a liberalizáció piacnyitó hatása folyamatosan csökken. A termelésben érintett vagy érdekelt vállalkozások részérôl csak olyan új termelô kapacitás létesítése folyik jelenleg, amelyik a kötelezô átvétel alá esik. A versenypiacra termelô erômûvet a Rendelethez képest magasabb kockázatok miatt a jelenlegi versenypiaci körülményekben ma még senki sem akar építeni. Ugyancsak korlátozza a termelôi piacon a verseny kialakulását az a körülmény is, hogy a meglévô erômûvek a hoszszú távú szerzôdéseiket nem akarják módosítani. Jól látható, hogy mindkét tényezô a piacosodási folyamatot gátolja. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a további új reguláció olyan új elemeket is tartalmazzon, amelyek a liberalizált termelôi piac kialakulását nem adminisztratív, hanem piac-konform eszközökkel segítik elô. A fentiek alapján a megfelelô eljárás az lenne, hogy a környezetvédelmi és energiapolitikai célok tiszteletben tartása mellett olyan jogi szabályozás készülne, amely részleteiben és összességében a liberalizált termelôi piac kialakulását, megerôsödését segítené, és ott az egyes termelési típusok elônyben részesítését piaci eszközökkel oldaná meg.


31

AZ MVM RT. FELKÉSZÜLÉSE A VILLAMOS ENERGIA VERSENYPIACI NYITÁSRA KACSÓ ANDRÁS

Az MVM Rt. számára a versenypiaci nyitásra történô felkészülés az Európai Unió 96/92 EC direktívájának megjelenésével kezdôdött, még 1997. elején. Mivel ismert volt Magyarország csatlakozási szándéka az Európai Unióhoz, az irányelvben foglaltak értelmezése és a jövôbeli intézkedések során történô figyelembe vétele elengedhetetlen volt. Az Európai Unióban 1999. februárjában végrehajtott piacnyitásig szakértôink figyelemmel kísérték az Európai Unió tagállamaiban folyó vitákat a majdani versenypiacra történô felkészülést. Részt vettünk az Eurelectric munkabizottságaiban és egyéb nemzetközi szervezetek kapcsolódó tevékenységeiben. Itthon a Magyar Energiahivatal által szervezett munkabizottságokban

32

folyt a piacnyitás elôkészítése, különös tekintettel a mûködési modellre az egyes részfeladatok megoldásával kapcsolatosan alkalmazandó módszerek kiválasztására. Az eredményekrôl konferenciákon, szakmai ismertetôkön számoltak be a résztvevôk a szélesebb szakmai közönségnek. Meghatározó jelentôségû feladat volt az új villamos energia törvény (VET) elôkészítése. A törvénnyel szemben minimális elvárás volt, hogy a majdani versenypiac mûködésének körülményeit legalább nagyvonalakban rögzítse. A törvénytervezet elsô alkalommal a parlament általános vitája után visszavonásra került. Ennek oka a széles társadalmi körben megnyilvánuló aggodalmak, a megfogalmazás bizonytalanságai voltak. Vé-


gül az új villamos energia törvényt 2001 decemberében hagyta jóvá a magyar parlament (CX. sz. törvény). A törvény alapvetôen kerettörvény jellegû. Ennek következménye, hogy 7 kormányrendelet és 16 miniszteri rendelet kiadása, valamint több szabályzat és engedélykérelem elfogadása volt szükséges a törvény mûködéséhez. Ezek kidolgozása csak a törvény elfogadását követôen kezdôdött meg. Az MVM Rt. mûködésére lényeges következményekkel járt a törvény elfogadása és különösen a 2003. január 1-jei hatályba lépése. Néhány kiemelkedô jelentôségû változás az alábbiakban foglalható össze. n Egymástól szétválasztásra került és külön szabályozást kapott a villamos energia ellátási vertikumon

belül a termelés, az átvitel és az elosztás. Ugyancsak szétválasztásra került a versenypiaci kereskedelem, közüzemi nagykereskedelem és közüzemi szolgáltatás. Az egész rendszert összefogja és együttmûködését biztosítja a mindezektôl független rendszerirányítás. n Az MVM Rt. a fenti tevékenységek közül csak korlátozottan kaphatott mûködési engedélyt. Ezek: közüzemi nagykereskedelmi engedély, átviteli engedély és határkeresztezô kereskedelem engedélye. Leányvállalataink között van termelési engedélyes és versenypiaci kereskedelmi engedélyes is. Elosztó hálózati és közüzemi szolgáltatási engedélyeink nincsenek. n Gazdálkodásunkon belül külön kellett választanunk az engedélyesi tevékenységek szerint a költségeket, bevételeket, a kapcsolódó könyvelést. A fentiek és a VET egyéb rendelkezései több vonatkozásban is lényegesen módosították az MVM Rt. jogait és kötelezettségeit ezzel együtt jelentôs kihatással lesznek mûködési körülményeire, a társaság célkitûzéseire, eszközeire. A fontosabb következmények az alábbiak: n Az MVM Rt.-nek nincs rendszerszintû ellátási kötelezettsége. Feladata, hogy a közüzemi szolgáltatók és közüzemi fogyasztók közötti energiaellátási szerzôdések mértékéig biztosítson kapacitásokat. Fogyasztói közé tartozik az elosztó hálózat és az átviteli hálózat vesztesége, melyet az érintett engedélyesek a közüzemi nagykereskedôtôl vásárolnak meg. n Az MVM Rt.-nek megváltozott a felelôssége a rendszer mûködésével kapcsolatban. Ezt rövid és hosszú távon egyaránt a rendszerirányító (MAVIR Rt.) biztosítja. n A legkisebb költség elvét az MVM Rt.-nek nem rendszerszinten, csupán saját ellátási kötelezettsége és a rendelkezésre álló portfolió szintjén kell biztosítania. A társaság egyértelmûen profitorientált. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a VET szerint 2004. január 1jétôl az erômûvek árszabályozása megszûnik. n A versenypiac likviditásának érdekében az MVM Rt. köteles meglévô hosszú távú kapacitás lekötési

szerzôdéseit újratárgyalni, lehetôség szerint csökkentve a lekötött kapacitásokat. A meglévô mindenkori – rendszerszintû szolgáltatások biztosítására alkalmas – többletkapacitásait az MVM Rt. köteles felajánlani a rendszerirányítónak ill. aukción értékesíteni. A rövid távon jelentkezô szabad energiaigényeket fel kell ajánlani a versenypiacon. A versenypiaci értékesítés és a regulált árak közötti különbségbôl eredô veszteséget „befagyott költség”-ként kezeli a reguláció és megtéríti az MVM Rt.-nek. Az új típusú villamos energia ellátási rendszerre történô átállás jelentôs technikai, informatikai fejlesztéseket tett szükségessé. Tulajdonképpen a közelmúltban lezárult ÜRIK program is a versenypiaci modell mûködését támogatja. Ennek kiegészítése hatékonyan segítette a piaci mûködés beindítását. Egyéb lényeges fejlesztések a következôk voltak: n Az ETRM (Energy Trade and Risk Management) rendszer egy számítógépes informatikai struktúra, mely nagy tömegû, az egyes kereskedelmi kontraktusokhoz kapcsolódó adathalmazt tud kezelni. Hosszú távon képes biztosítani a közüzemi kereskedelemmel kapcsolatos tervezési, menetrend készítési és azok elszámolására, értékelésére vonatkozó adatok kezelését. A rendszer üzembe helyezése megtörtént, az ezzel kapcsolatos oktatást követôen az adatokkal való feltöltése megkezdôdött és terveink szerint 2003. június 30-ig teljes átadása megtörténik. n Az MVM Rt. fölös kapacitásainak értékesítésére szolgáló aukciós rendszer megtervezése megkezdôdött. Ennek során nem csak az eljárás kerül kidolgozásra, hanem az aukció során felajánlott termékek meghatározásának módja is rögzítésre kerül. Az eljárásrendet a MEH hagyja jóvá. (Idôközben az elsô aukció lebonyolódott.) n Ugyancsak a fölös kapacitások és a hozzájuk kapcsolódó energia mennyiségek értékesítésére, a versenypiac likviditásának növelésére szolgál az MVM Rt. által kialakított elektronikus kereskedô eszköz: az MVM-Piactér. Reményeink szerint a versenypiaci szereplôk között ez a kereskedési forma népszerû lesz

mind az eladni, mind a vásárolni szándékozók körében. A rendszer installálása és a partnereknek történô bemutatása megtörtént. n A versenypiaci mûködésnek alapvetô fontosságú eleme a mérôrendszer által foganatosított leolvasások rendszere. Jelenleg a mérési-elszámolási intervallum 30 perc, mely elôreláthatóan 15 percre módosul. A jövôben minden tervezési, elszámolási, értékelési folyamatnak ez az alapegysége. Az elszámolási-mérési intervallumokra meghatározott energia mennyiségekhez minden piaci szereplônek hozzáférést kell biztosítani. Erre szolgál a MAVIR Rt. adatgyûjtô adattárház rendszere (NIP). A versenypiaci mûködésre történô felkészülés keretében az MVM Rt. átalakította a Kereskedelmi Igazgatóság szervezetét. Az Igazgatóság határozatával olyan szervezetet alakított ki, mely a nemzetközi tapasztalatok alapján, figyelembe véve a hazai sajátosságokat is, két fôosztályra tagozódik, mely megfelel a „front-office”-nak ill. a „back-office”-nak. Az elsô szervezet közvetlenül a kereskedelemmel, kereskedelmi partnerekkel foglalkozik, míg a második szervezet háttér szolgáltatást nyújtva elszámoló, értékelô tevékenységet folytat. A Közüzemi Nagykereskedelmi Fôosztály (KNF) a Közüzemi Ügyletek Osztály (KÜO), a Piaci Értékesítési Osztály (PÉO) és a Menetrend-készítô és Mérlegkör Irányító Osztály (MIO) nevû szervezeteket foglalja magába. A KÜO kiemelt feladatai közé tartozik a közüzemi kereskedelmi szerzôdések és mérlegkör szerzôdések megkötése, kezelése; a hosszú távú szerzôdések újratárgyalása; a közüzemi portfolió kihasználásának operatív tervezése és a kapcsolódó üzemviteli kérdések. A PÉO feladata elsôsorban a nemzetközi piacok figyelemmel kísérése, a szükséges importhoz a megfelelô határkeresztezô kapacitások biztosítása; a kapacitás-aukció megszervezése és rendszeres mûködtetése, valamint az elektronikus kereskedelemben (MVM-Piactér) értékesítési ajánlatok elhelyezése. A Menetrend-készítô és Mérlegkör Irányító Osztály feladata a mérlegkör mûködtetése és felügyelete, ennek keretében a napi menetrendek készítése, napon belüli menetrend-módosí-


33

tások végrehajtása. Tevékenységüket folyamatos munkarendben látják el. A Kereskedelmi Szolgáltatási Fôosztály (KSF) részét képezi az Energiagazdálkodási Osztály (EGO) és az Elszámolási, Számlázási Osztály (ESO). A KSF feladata, hogy belsô adatszolgáltatóként informatikai támogatást nyújtson a közüzemi nagykereskedelmi feladatokhoz (nyilvántartás, elszámolás, számlázás, stb.). Mûködteti az MVM-Piacteret és az ETRM rendszert. Irányítja a szükséges szoftver eszközök bevezetését, használatuk oktatását. Az EGO feladata a közüzemi kötelezettségek, kapacitások felmérése és a nagykereskedelmi tevékenység tervezése, a portfolió kihasználásának optimálása; a közüzemi nagykereskedelmi forgalom ellenôrzése, elszámolása, értékelések, önértékelések készítése a kockázatkezeléshez. Szakértôként közremûködik a kereskedelmi ügyletek megkötése során és tarifális kérdésekben. Az ESO feladatai közé tartozik a szállítók és vevôk, mint kereskedelmi partnerek minôsítése; a kereskedelmi megállapodások elszámolása, számlázása; villamos energia beszerzési és eladási számlák ellenôrzése, egyeztetése. Szakértôi tevékenységet folytatnak a szerzôdések, szerzôdéstípusok kialakításával kapcsolatban. Itt történik a vámolás is. A VET kiegészítô jogszabályok jelentôs része csak 2002. december 31én jelent meg, sôt bizonyos kormányrendeletek és miniszteri rendeletek kidolgozása még folyamatban van. Ennek következtében az engedélyesek nem tudtak megfelelôen felkészülni a jogszabályokban, engedélyekben szabályozott tevékenységek elôírások szerinti ellátására. Ez azzal a veszélylyel jár, hogy több vonatkozásban is szabályozatlan, ad hoc a feladatok végrehajtása. Sokszor még ma is a korábbi idôszaknak megfelelô jó közszolgáltatói gyakorlaton alapulnak a piaci együttmûködések. Ugyancsak most szembesülnek az engedélyesek a joganyag értelmezési problémáival, esetenkénti ellentmondásaival. Sajnálattal kellett tapasztalni, hogy a közigazgatási határozatok a vonatkozó jogszabályokkal nincsenek teljesen összhangban. A problémák nagy többsége feltárásra került és többszöri egyeztetés után 2003. február 7-én a MEH új, a kölcsönösen elfogadott és aláírt jegyzôkönyvekben rögzített

34

megállapodásnak megfelelô tartalmú határozatokat adott ki a közüzemi nagykereskedô, az átviteli engedélyes, valamint a GTER Kft., mint termelôi engedélyes részére. A határozatokkal érintett pontosítási igények teljesítésére ütemterv készült és annak végrehajtását a munkaszervezet megkezdte. A 2003. január 1-jei hatállyal meghirdetett rendszerhasználati és hálózathasználati díjtételek, valamint a közüzemi nagykereskedôt érintô beszerzési és értékesítési árak a végfelhasználói árak módosítása nélkül kerültek meghatározásra úgy, hogy a hiányzó ártömeg a közüzemi nagykereskedônél jelentkezett. A 2003. január 24-én kiadott árrendelet gondoskodott a végfelhasználói árak változtatásáról és ezzel arányosan a közüzemi értékesítési árak növelésérôl. Ez az ármegállapítás a közüzemi nagykereskedô veszteségét csökkentette, de nem szüntette meg, több az MVM Rt. által korábban sérelmezett megoldást tartalmazott, ami növeli a közüzemi nagykereskedô kockázatait és hátrányosan megkülönbözteti az egyéb piaci szereplôkkel szemben. Kiemelendô negatívumok: az import árak korábban elismert tényleges beszerzési áraktól eltérô meghatározása, az ÁKD elszámolás rendezetlensége, a kötelezôen átveendô villamos energia kedvezôtlen tarifaszerkezete, a csúcsidôszaki és völgyidôszaki energiadíjak hibás aránya, valamint az UCTE-országok gyakorlatával ellentétes zónaidô rendszer. A fenti problémákkal kapcsolatban részben levélváltással, részben a 2003. február 4-én megtartott egyeztetéssel az MVM Rt. tájékoztatta az illetékeseket. A rendszerirányító részére kiadott határozatokban a MEH elôírta az üzemi és kereskedelmi szabályzatok módosítását. Az igényelt módosítások végrehajtására a szabályzati bizottságok január 31-én, ill. február 4-én megkezdték mûködésüket. Az egyéb piaci szereplôk szabályozással kapcsolatos kifogásai, érdeksérelmei kihatnak az MVM Rt. tevékenységére is. Ezek közül kiemelkedik az a hatás, mely az MVM Rt. korábbi „szállítói” tevékenységének három külön mûködési engedélybe (rendszerirányítás, átvitel, közüzemi nagykereskedelem) történô átszervezésével jár. A reguláció átalakítása kényszerûen


módosítja az áramszolgáltató társaságokkal fennálló – teljes ellátásra vonatkozó – megállapodást. Ez egyrészt azt jelenti, hogy az MVM Rt. a jövôben a rendszerirányítási tevékenységekkel összefüggô jogokat és kötelességeket nem tudja átvállalni, míg az áramszolgáltatók ezt változatlanul igénylik. További kapcsolódó nehézséget jelent a közüzemi mérlegkör mûködésének megkezdése után a közüzemi fogyasztók energiaigényének, átvételre kötelezett források értékesítésének meteorológiai hatások miatti ingadozása. Ennek kockázatkezelése sem az áramszolgáltatók, sem a közüzemi nagykereskedô árrésébe nincs beépítve. Az MVM Rt. közüzemi nagykereskedelmi feladatait ellátó Kereskedelmi Igazgatóság elkövetkezô legfontosabb feladatai az alábbiak: n Talán a legfontosabb feladat a

n

n

n

n

n

munkatársak gondolkodásmódjának átalakítása a régi feladatok új formában és feltételek mellett történô végrehajtásának megfelelôen. Az új mûködési renddel kapcsolatos harmonizációs és értelmezési problémák feloldását – közösen a piaci szereplôkkel és a regulátorral – el kell végezni. Mûködtetni kell az új regulációhoz kapcsolódó eszközöket (piactér, kapacitás aukció), rendszeres használatba kell venni az ezeket kiszolgáló informatikai rendszereket. Fel kell készülni a közüzemi mérlegkör létrehozásával, mûködtetésével kapcsolatos feladatok megoldására. A versenypiaci nyitást követôen látványosan megnövekedô kockázatkezelési kérdések hatékony megválaszolására az elemzô-értékelô munkát fejleszteni kell. A közüzemi nagykereskedô árrése változatlanul negatív. El kell járni annak érdekében, hogy a reguláció ill. az államigazgatás a hiányt pótolja.

Az MVM Rt. munkatársi kollektívája támaszkodva a több évtizedes felgyülemlett tapasztalatokra, az elmúlt évek során megismert korszerû eljárásokra, valamint a munkatársak lojalitására támaszkodva, reményeink szerint hasznos és életképes tagja lesz a jövô villamosenergia-piacának.

PIACNYITÁST TÁMOGATÓ INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEK A MAVIR-BAN KASZÁS ÁRPÁD

A magyar villamosenergia-rendszer 2003. január 1-jétôl új modell szerint mûködik, megtörtént az évek óta tervezett piacnyitás. A törvényi elôírásoknak megfelelôen a fogyasztók egy jelentôs csoportjának lehetôsége van arra, hogy kilépjen az eddigi villamosenergia-ellátás keretei közül, az államilag szabályozott árrendszerbôl és közvetlenül szerezze be a számára szükséges villamos energiát (hazai vagy külföldi termelôtôl, kereskedôtôl). Ez az új mûködési rend, amely igazodik az Európai Unió országaiban követett szabályokhoz, igen szoros együttmûködést követel meg a piaci szereplôktôl és a rendszer irányítását végzô MAVIR-tól. A MAVIR szerepe ebben az új mûködési rendben kitüntetett, független rendszerirányítóként az ô feladata a rendszer megbízható mûködésének biztosítása. Ezen túl feladata még a mérlegkörök elszámoláshoz szükséges, az egész rendszerre vonatkozó hiteles adatok összegyûjtése és az érintettekhez történô eljuttatása is. Az új mûködési modell bevezetésében az informatika szerepe kitûntetett. A villamosenergia-rendszer megbízható és a legkisebb költség elvének megfelelô mûködéshez elengedhetetlen a szereplôk közötti gyors adatcsere. A menetrendek bejelentése, jóváhagyása, elszámolás a megkövetelt igen rövid (esetenként néhány órás) határidôkkel, csak megbízható, egymással együttmûködni képes informatikai rendszerekkel képzelhetô el. A továbbiakban azok a MAVIR-ban elvégzett, vagy folyamatban levô informatikai fejlesztések kerülnek bemutatásra, amelyek lehetôvé tették

az új mûködési modellre történô zökkenômentes áttérést. Megemlítésre kerül még a megvalósított rendszerek néhány fontosabb paramétere, jellemzôje és a megvalósítás ütemezése.

n

1. A MAVIR ÚJ FELADATAI A piacnyitásból eredôen számos új feladat jelentkezett a MAVIR-nál, illetve az addig végzett hagyományos feladatok módosultak olyan jelentôs mértékben, hogy azok az informatikai rendszer bôvítését és átalakítását igényelték. Ilyen új, illetve jelentôsen megváltozott feladatok a következôk: n Az együttmûködô villamosenergiarendszer operatív üzemének irányítása (az új szabályozási környezet figyelembe vételével) n Az együttmûködô villamosenergiarendszer üzemének tervezése (az új szabályozásnak megfelelô módon) n Rendszerszintû szolgáltatások tervezése, biztosítása, szabályozása, elszámolása (feszültség és meddôenergia szabályozás, rendszer újraindítás) n A kiegyenlítô (szerzôdött szállítások és a tényleges energiaigény közötti) piac szervezése és mûködtetése n Szabad átviteli (hálózati) kapacitások meghatározása n A tervezett energia szállítási szerzôdések elbírálása, végrehajthatóságának ellenôrzése, esetleges korlátozása (menetrendek jóváhagyása) n A villamosenergia-forgalom, a termelés, az export-import számlázá-

n

n n

n n

sához szükséges elszámolási mérések elvégzése és bizonylatok kiadása, a piacon szereplôk mérlegkörök számára. A mennyiségi elszámolások elvégzése az átviteli- és elosztóhálózati villamosenergia-forgalomra, a termelésre, az export, import és tranzit villamos energiára, valamint a közüzemi villamos energiára vonatkozóan. Információk gyûjtése és publikálása (adatok nyilvános, illetve zárt körben történô megjelenítése) Információk biztonságos kezelése, illetve archiválása Hálózat fejlesztési tervek készítése, fejlesztések kezdeményezése (távlati vizsgálatok és elemzések a szûk keresztmetszetek feloldására) Rendszerszintû kapacitásmérleg készítése Elkülönített pénzügyi elszámolási rendszer mûködtetése

Természetesen az elôzôekben felsorolt MAVIR feladatok elvégzéséhez nem csak az informatikai rendszert kellett bôvíteni, fejleszteni. Szükséges volt a MAVIR szervezetének átalakítása, bôvítése is, illetve a belsô folyamatok módosítása és újak kialakítása, de ezek ismertetése nem ezen leírás feladata. Az informatikai fejlesztéseket igénylô feladatokon túl a MAVIR még számos új feladatkört is ellát. Ilyen például a magyar villamosenergia-rendszer nemzetközi szervezetekben való képviselete a szabályzati biztonságok vezetése stb., de mivel ezeknek nincs közvetlen informatikai vonzata, ezért nem kerültek említésre.


35

Üzemirányító rendszer Energiarendszer hálózat erômûvek üzemi irányítók

Mérés Parancs

SPECTRUM

(Internet)

Új tervezési és erômû-szabályozási fukciók Adatpublikálás Mérés

Elszámolási Adatgyûjtés adatgyûjtô Feldolgozás rendszer

Adatgyûjtés Feldolgozás

Tranzakciók kezelése Rendszerszintû szolg. Kiegyenlítô piac Kiegyenlítô piac elszám.

Adatszerver Adattárház

„Piaci” rendszer

Ajánlat Menetrend (Internet) mavirNET

Magyarázat

Ügyvitel SAP

Meglevô Új elem

Számla

PIACI szereplôk

Vállalati ügyviteli és segédrendszer

1. ÁBRA A MAVIR ÚJ INFORMATIKAI RENDSZERÉNEK ARCHITEKTÚRÁJA

2. AZ ÚJ FELADATOKHOZ KAPCSOLÓDÓ INFORMATIKAI RENDSZER KIALAKÍTÁSA A feladatok ismeretében már 2001ben elkezdôdött az új informatikai rendszer tervezése, a piacnyitást követô feladatok megfogalmazása az informatika szempontjából. Elsô lépésként – a MAVIR informatikai stratégiáján belül – kialakításra került az informatikai rendszer, amelybe illesztve az egyes jelentôsebb és mûködésben is elkülöníthetô részrendszerek meghatározásra kerültek. Ennek legfontosabb eredménye volt a négy alrendszerbôl felépülô architektúra kialakítása, amely egy integrációs adatbázison, adattárházon keresztül kerül összekapcsolásra. Az egyes részrendszerek feladatainak, kapcsolatainak pontos meghatározása elôtt megfogalmazásra ke-

36

rültek azok az általános elvek, amelyeket a megvalósítás folyamán feltétlen be kellett tartani. Ilyenek például a szabványos adatkapcsolati felületek, az önálló mûködôképesség, biztonsági követelmények és a késôbbi módosításra, fejlesztésre vonatkozó követelmények. A MAVIR informatikai stratégiájának leírása megtalálható az MVM közleményeiben (XXXVIII. évfolyam 3. szám, 2001. szeptember).

3.1. NYITOTT PIACI FUNKCIÓK (NIP RENDSZER) A NIP rendszer feladata a nyitott piac mûködéséhez szükséges legfontosabb MAVIR feladatok megvalósítása. Ezen keresztül történik a piac szereplôivel, mérlegkörfelelôsökkel az adatcsere, a menetrendek bejelentése, jóváhagyása, módosítása és a kiegyenlítô energia elszámolása. A rendszer fôbb feladatai: n mérlegkörök kezelése

3. ÚJ INFORMATIKAI RENDSZEREK Ebben a fejezetben annak a három alrendszernek a rövid leírása található, amelyek új eszközként kerültek megvalósításra. Ebbôl kettô, a nyitott piaci funkciók (NIP) és mérésközpont (MKp), jól körülhatárolt feladatokat old meg, míg az adattárháznak, ODS-nek integrációs és adattárolási feladatai az elsôdlegesek.


n

n n n

(mérlegkörök azonosítása, jogosultságok kezelése stb.) menetrendek fogadása, ellenôrzése (mérlegkörök számára elôírt formai és tartalmi követelmények ellenôrzése) menetrendek összegzése, ellenôrzése, visszaigazolása diszpécseri utasított-eltérések nyilvántartása, kezelése, elszámolása szekunder szabályozás és órás igénybevétel elszámolása

2. ÁBRA TERHELÉSI ADATOK A NIP RENDSZERBEN

n menetrendek rendszerszintû ellenn n

n n n n n

ôrzése tartalékok lekötése (primer, szekunder, perces, órás) kiegyenlítô energia meghatározása (menetrendek és tényleges forgalmak összevetése, a mérlegkörök által igénybe vett kiegyenlítô energiák meghatározása) tartalékok elszámolása határmetszéki kapacitásaukció (napi, heti havi, éves idôszakokra) hálózati szûkkeresztmetszetek miatti újraelosztás határmetszéki kapacitás igények elszámolása adategyeztetés, adatszolgáltatás a mérlegkörfelelôsöknek

A menetrendek bejelentését két különbözô módon tehetik meg a mérlegkörfelelôsök. Vagy elküldik a menetrendi értékeket MAVIR által definiált fájlformátumban, egy elektronikus levélben a megadott MAVIR

címre, vagy közvetlenül beírják a szükséges adatokat, a funkció által (interneten keresztül) biztosított WEB-es felületen. A fájl formátuma megfelel az európai rendszerirányítók által elfogadott szabvány tartalmi és formai követelményeknek. Átmeneti megoldásként az adatok EXCEL táblázatban is összeállíthatók, az elôírt formátumra történô konvertáláshoz szükséges eszközt a MAVIR biztosítja a piaci szereplôk számára. Távlati cél, illetve javaslat a mérlegkörfelelôsök számára, hogy hozzanak létre saját informatikai eszközt, amely az adatok összeállítását és elôkészítését automatikusan végzi. Ez azért is javasolt, mert az adatok öszszeállítására, küldésére, ellenôrzésére és az esetleges hibák miatti korrekcióra, mind a MAVIR, mind a mérlegkörfelelôsök számára igen rövid idô áll rendelkezésre (néhány óra). A NIP rendszer Compaq PC-kbôl felépített redundáns rendszer. Az

adatbázis kezelést ORACLE 9.1 Enterprice, Editor for Windows verzió biztosítja. Az üzemi rendszer mellett leszállításra került egy fejlesztô rendszer is, amely a késôbbi fejlesztésekben, módosításokban nyújt támogatást, valamint oktatási környezetet biztosít. A rendszer legfontosabb kapcsolata az adattárház (ODS) felé megvalósított összeköttetés, de önálló WEB-es felülettel is rendelkezik. A NIP a többi rendszertôl független önálló mûködésre is képes. A rendszer szállítója az ALSTOM cég.

3.2. MÉRÉSKÖZPONT A mérlegkörökre vonatkozó elszámoláshoz, teljesítés igazolások kiadásához szükséges energiaforgalomra vonatkozó adatok összegyûjtéséért, illetve azok szolgáltatásáért a MAVIR felelôs. Ezen feladat támogatására hozta létre a MAVIR a mérésközpontot. Tekintettel az igen nagyszámú mérésre, valamint arra, hogy a mérô-


37

3. ÁBRA MENETREND BEJELENTÉSEK ÁLLAPOTA A NIP RENDSZERBEN

berendezések jelentôs része az elosztóhálózaton, illetve az alatti hálózatokon helyezkedik el, az adatok gyûjtése két szinten történik. Az alsó szint az elosztó hálózati engedélyesek által üzemeltetett körzeti mérésközpontok szintje. E fölött helyezkedik el a MAVIR mérésközpontja, amely kapcsolatot tart a mérésközpontokkal, illetve közvetlenül lekérdezi az átviteli hálózatra telepített energiamérô berendezéseket. Ezek közé tartoznak a nemzetközi forgalmat regisztráló, kooperációs távvezetékekre telepített mérôk is. Mivel az alsóbb szintû körzeti mérésközpontok kiépítése még nem történt meg, a mérésközpontok közötti automatikus adatcsere nem biztosított, ezért az adatok küldésére átmeneti megoldások, interneten megvalósuló adatcsere került bevezetésre. A mérésközpontok közötti adatcsere XML (Extensible Markup Language) protokoll szerint fog zajlani. Ez a protokoll, illetve a bevezetett

38

szabványos azonosító rendszer teszi majd lehetôvé, hogy a MAVIR mérési központja az érintett külsô (külföldi) rendszerirányítókkal is tudjon adatot cserélni. A MAVIR mérésközpontjainak fôbb funkciói a következôk: n méréspontok azonosítása n mérési adatok gyûjtése (közvetlenül a mérôkbôl, illetve közvetett módon, a körzeti mérésközpontokon keresztül) n a mérôberendezések óráinak szinkronozása n adatok ellenôrzése, hihetôség vizsgálat n adatok feldolgozása összegzése és egyéb számítások (mérlegkörönkénti összegzések, közüzem számítása stb.) n automatikus adatszolgáltatás külsô és belsô rendszerek felé n adatok helyettesítése, adattörténet rögzítése n adatok archiválása n mûködési statisztikák készítése


Bár a mérésközpont és a NIP rendszer belsô felépítése, mûködése jelentôsen eltér egymástól, sikerült a mérések azonosítását egységesíteni mindkét rendszerben. Ez az egységesség jelentôs mértékben csökkenti a hibás mûködés, téves kezelés lehetôségét, amely az „állandóan” változó piac megbízható mûködése szempontjából igen fontos. Az új mérésközpont nem elôzmény nélküli. Hasonló feladatokat látott el a C2000-es energiamérési adatgyûjtô rendszer, amelyet biztonsági okokból az év elsô felében még üzemben maradt. Az elmúlt években ez a rendszer biztosította az MVM és az áramszolgáltató vállalatok, illetve erômûvek közötti elszámoláshoz szükséges mérések összegyûjtését és feldolgozását. Mivel az újonnan megvalósuló mérésközpontokkal kiépítendô adatcserére és az igen bonyolult feldolgozásokra, számításokra a C2000-es rendszer nem volt alkalmas, ezért

döntött a MAVIR új rendszer kiépítése mellett. Az új mérésközpont Compaq PC-kbôl épül föl, amelyen Windows 2000 operációs rendszer alatt futhatnak a feldolgozások, illetve a MS Access 2000 és az MS SQL-re épülô adatbázis kezelô rendszerek (ENZ 2000 2.13.01 EDW 1.4.01). A rendszerhez kapcsolt belsô felhasználók száma jelenleg 10, a külsô felhasználók maximális száma 250 lehet. A teljes rendszert a GANZ Mérôgyár Kft. szállította a GÖRLITZ Ausztria GmbH szoftverét felhasználva, aki alvállalkozóként vesz részt a projektben.

3.3. AZ ADATTÁRHÁZ MINT INTEGRÁCIÓS PLATFORM A MAVIR informatikai rendszerének központi eleme az adattárház, amely két fô részbôl áll, az ODS (Online

Data Store) integrációs adatbázisból és a lekérdezésekre optimalizált adatbázisból. Az ODS feladata az egyes alrendszerek összekapcsolása (EMS/SCADA, NIP, SAP, Mkp.), adatok fogadása és továbbítása, az adatok egységes formátumra hozása és azok periodikus vagy eseménytôl vezérelt továbbítása a célrendszerek felé. Az ODS-ben megjelenô adatok csak meghatározott ideig (néhány naptól néhány hónapig) tartózkodnak az ODS adatbázisban. A hosszú idejû tárolásra kijelölt adatok innen kerülnek át az adattárház adatbázisába, ahol a hosszúidejû és „végleges” tárolásuk megtörténik. Az adattárházban tárolt adatok tipikus felhasználása az analitikai célú lekérdezés, elemzés, valamint a több éves elérhetôség biztosítása. Az adattárház kiépítése jelenleg folyik. A piacnyitás idôpontjában

(2003. január 1-jén) az informatika rendszerek összekapcsolása átmeneti megoldással valósult meg. Az integrációs adatbázis megvalósítására az üzemirányítási rendszerben (EMS/SCADA) került sor, annak HACMP (High Availability Clauster Multiprocessing) szerverén, amely az üzemirányítási rendszer követelményei miatt eleve redundáns kiépítésû. Az új feladatok befogadására csak a tárolókapacitásokat kellet bôvíteni. Ez az átmeneti állapot az adattárház kiépítésével megszûnik, mert akkor az ide telepített feladatok, feldolgozások átkerülnek a végleges helyükre. Az új végleges integrációs adatbázis kiépítése, amely már folyamatban van, szintén HACMP technológiát fog használni, tekintettel arra, hogy az ODS adatbázis központi helyet foglal el az informatikai rendszeren belül, ezért rendelkezésre állása dön-

4. ÁBRA ELSZÁMOLÁSI ADATOKBÓL KÉPZETT TERHELÉSI GÖRBÉK


39

5. ÁBRA NAPI VILLAMOSENERGIA-ADATOK

40


Rimavská Sobota (Moldava)

UKRAJNA 459

SZLOVÁKIA Levice

97

Wien Neusiedl Wien

Bôs

Sajóivánka Felso˝zsolca Sajószöged

1000

Kisvárda

Tiszalök

Detk

AUSZTRIA

Gyo˝r Oroszlány

Göd Zugló Albertfalva

Martonvásár Szombathely

Debrecen Ócsa

Albertirsa Dunamenti Dunaújváros

Litér

Hévíz

SZLOVÉNIA

ROMÁNIA Szolnok

51

Békéscsaba

0k

V

Lenti Paks

12

Cirkovce

Munkács ZahidnoUkrainska

Tumbri Nedeljanec

Toponár Sándorfalva Pécs Siklós

Arad

120 kV

583

Szabadka 310

HORVÁTORSZÁG Donji Miholjac

Szeged

JUGOSZLÁVIA

Ernestinovo

Fogyasztás 5345 MW Import 417 MW Eltérés az import menetrendtôl -7 MW Frekvencia 49,982 MHz

6. ÁBRA RENDSZERTERHELÉSI ÉS EXPORT-IMPORT PILLANATNYI ADATOK

tôen befolyásolja a teljes rendszer mûködését. Természetesen az egyes alrendszerek autonóm kiépítésûek, az informatikai stratégiában megkövetelteknek megfelelôen. Ez azt jelenti, hogy önállóan is mûködôképesek, így a MAVIR az ODS hiánya esetén is képes feladatait ellátni, de jelentôs kezelôi, felhasználói plusz munkával. Az adattárház IBM szállítású hardver elemekbôl épül föl és ORACLE adatbázis-kezelôt használ. A hardver rendszer C4-es gépekbôl áll, amelyek az IBM HACMP technológiának megfelelôen kerülnek összekapcsolásra (hot backup, RAID-5-ös disk alrendszerrel). Az ORACLE adatbázis-kezelô 9.1-es verziószámú.

4. MÓDOSÍTOTT, TOVÁBBFEJLESZTETT INFORMATIKAI RENDSZEREK A piacnyitás miatt, mind az üzemirányítási, mind az ügyviteli folyamatok jelentôsen változtak, bôvültek. Ezek

tették szükségessé a MAVIR legnagyobb informatikai rendszerének, az üzemirányítási rendszerének az átalakítását, valamint az SAP-val megvalósított ügyviteli rendszer bôvítését.

4.1. ÜZEMIRÁNYÍTÁSI EMS/SCADA (ÜRIK) RENDSZER A MAVIR korszerû üzemirányítási rendszerrel rendelkezik, amelynek megvalósítása – egy több éves projekt eredményeként – 2001-ben fejezôdött be. Ez a rendszer kiszolgálja az operatív üzemirányítás igényeit és bôvíthetôsége révén alkalmas a piacnyitásból eredô új feladatok megvalósítására is. Az új feladatok megvalósítása, illetve a régi funkciók módosítása jelenleg folyik, melyek közül a legfontosabbak a következôk: n negyedórás menetrendek kezelése az eredeti órás értékek helyett n gazdaságos terheléselosztás növekményköltség helyett behívási sorrend alapon

n adat archiválási rendszer bôvítése

mind a rögzített paraméterek száma, mind a megôrzés idôtartamra növekszik n tervezési és szabályozási funkciók átállítása, bruttó értékekrôl nettó értékekre n energiamérôk lekérdezésének, helyettesítésének kiterjesztése a teljes mérési körre n termelési statisztika képzése középtávú elôrebecsléshez Az üzemirányítási rendszer hardver és szoftver platformja és rendszere változatlan, csak funkcionális bôvítések és módosítások folynak a rendszerben. Jelentôsen változik viszont a külsô kapcsolati rész. Itt a szükségessé vált adatkapcsolati bôvítés az ODS-en keresztül valósul meg. Ez egyes esetekben új adatfolyamatok kialakítását jelenti. Ilyen eset például a menetrendi adatok köre. Piacnyitás elôtt ezek az adatok a rendszeren belül, a menetrend tervezô funkciókból érkeztek. Most az ODS-en keresztül a NIP rendszerbôl jönnek. De nem kisebb átalakítást igényel a bruttó me-


41

netrendi értékek helyett a nettó értékek kezelése sem.

4.2. VÁLLALATI ÜGYVITELI (SAP) RENDSZER FEJLESZTÉSE A MAVIR már a piacnyitást megelôzôen rendelkezett, „saját” ügyviteli (SAP) rendszerrel. Az eredetileg használt rendszer az MVM rendszerén belül került kialakításra az akkori ügyviteli igényeknek megfelelôen. A piacnyitási feladatokhoz kapcsolódóan azonban ennek jelentôs továbbépítése van folyamatban. A rendszer átalakítása, fejlesztése két lépésben megy végbe. Elsôként az önálló, az MVM rendszertôl független SAP megvalósítása történt meg. A rendszer a feltétlen szükséges funkcionális módosításokkal együtt leválasztásra került az MVM rendszerébôl és a MAVIR székhelyén elhelyezett önálló hardveren került telepítésre. A második lépés, a már csak MAVIR célokat megvalósító rendszer továbbfejlesztése, a piacnyitás miatti új funkciók kiépítése. Ezek az új feladatok, illetve azok SAP-n belüli megoldása, fôként a pénzügyiszámvitel, kontrolling, logisztika és munkaügyi területeket érinti. Az SAP rendszer is az integrációs adatbázison keresztül tart kapcsolatot azokkal a rendszerekkel (pl. NIPpel), amelyek adatot szolgáltatnak, vagy adatot várnak tôle. Ezen kapcsolatok révén integrálódik az új ügyviteli rendszer a MAVIR komplex rendszerébe, lehetôvé téve a belsô vállalati folyamatok átalakítását, korszerûsítését is. A telepített új rendszer három alrendszerbôl áll, üzemi (PRD) fejlesztô (DEV) és minôségbiztosítási (QUA) rendszerbôl. A hardver rendszer Compaq szállítású. Az elsô fázisú szállítás ötven felhasználói licencet tartalmaz. A rendszer szállítását és üzemeltetését a PROCONT végzi outsourcing szerzôdés keretében.

5. ADATPUBLIKÁCIÓS MÓDSZEREK A MAVIR-nak a törvényi szabályozásból eredôen igen jelentôs adatpublikációs, adatszolgáltatási kötelezettsé-

42

ge van. Nyilvánosságra kell hozni azokat az egész villamosenergiarendszerre vonatkozó általános adatokat, amelyek a villamosenergiarendszer mûködésével kapcsolatosak. Ilyenek például a rendszerterhelésre, export-import forgalomra vonatkozó összegzett értékek. Ezek az adatok a MAVIR honlapján www.mavir.hu címen folyamatosan elérhetôek. Itt visszamenôlegesen is rendelkezésre állnak a napi, heti és havi és éves összesítô adatok. Az ábrán szereplô adatok az adott napot követôen kerülnek összeállításra a MAVIR számára a készítés pillanatában rendelkezésre álló adatokból, tájékoztató jelleggel. Ezek nem képezik késôbbi elszámolok alapját, bár elszámolási mérôrendszerbôl jövô adatokat is felhasznál. Cél a piac szereplôinek folyamatos informálása. Hasonlóan tájékoztatási célt szolgál a pillanatnyi energia forgalomról ötpercenként megjelenített ábra, amelyen a pillanatnyi állapot követhetô nyomon. A honlapon megtalálhatók még a piac mûködésével kapcsolatos elôírások, utasítások, szabályzatok és a piac mûködésével kapcsolatos kezelési és adatszolgáltatási leírások is. Ezeket a MAVIR folyamatosan aktualizálja, melyek a legtöbb esetben letölthetô formában is elérhetôek. Az adatpublikáláshoz kapcsolódik, de azok egy speciális csoportját alkotják azok az adatcsoportok, amelyek elérése ugyan honlapon keresztül történik, de csak meghatározott kör részére biztosított. Ilyen például a NIP rendszer és a Mérésközpont adatai. Ezek elérése jelszóval védett és adatbejelentési, adategyeztetési célokat szolgál. A jelenleg mûködô adatpublikációs rendszer, annak elsô fázisában megvalósított állapotát mutatja, de folyamatban van jelentôs bôvítése, amelynek befejezését követôen lehetôvé válik az adattárházban tárolt „hiteles” archivált adatok elérése.

informatikai rendszereinek biztonságát. Különösen igaz ez a piacnyitást követô, jelentôsen megváltozott helyzetre, amikor az addigi viszonylag zárt technológiájú üzemirányítási rendszerrel szemben a MAVIR egy nyitott, az internet által biztosított szolgáltatásokat is használó rendszert üzemeltet. Az új informatikai rendszer, a piacnyitásból következôen, számos, egyre bôvülô számú partnerrel áll összeköttetésben. Ez az új helyzet tette szükségessé az eddig használt biztonsági rendszer jelentôs megerôsítését. A MAVIR informatikai biztonsági követelményeinek megfelelôen, a rendszeren belül új biztonsági zónák kiépítése történt meg. Az internet felé kettôs tûzfalrendszer került kialakításra. Ezen két tûzfal között van az adatpublikációs WEB szerver, így az internet felôl általános céllal csak ez érhetô el, ily módon a külsô támadás is csak ebben okozhat kárt. Esetleges tönkretétele esetén is gyorsan helyreállítható a második tûzfal mögötti állományokból. A biztonsági rendszer alapvetôen Cisco és Sun eszközökbôl épül föl, az internet felé megvalósított tûzfal többek között tartalom- és vírusellenôrzést is végez. A feljogosított, interneten bejelentkezô külsô felhasználónk (például: mérlegkörfelelôsök) jelszóval vannak azonosítva. Az üzemirányítási rendszerre történô külsô bejelentkezés a fokozott biztonsági elôírásoknak megfelelôen személyenkénti azonosító kártyával (secure id) történik. Az informatikai rendszerek biztonságának fontos részét képezi az esetleges adatvesztések elleni védekezés. Ennek megfelelôen az egyes alrendszerek redundáns kialakításúak és általában hibatûrô (RAID-5-án) disk alrendszereket használnak. Ezen túl az egyes alrendszerek biztonsági mentési rendjének kialakításakor lényeges szempont volt a gyors rendszer helyreállítás biztosítása.

6. BIZTONSÁGI SZEMPONTOK

7. A MAVIR FELKÉSZÜLÉSI PROJEKTJE, KAPCSOLAT AZ INFORMATIKÁVAL

A MAVIR mind az elmúlt idôszakban, mind a jövôben kiemelten kezeli az

A MAVIR átalakítása, alkalmassá tétele új rendszerirányítási feladatokra,


egy projekt, a „Felkészülési projekt” keretében valósul meg. Az informatika fejlesztések részét képezik a MAVIR Felkészülési projektjének. Azon belül önálló projektként valósul meg és hét alprojektbôl épül föl. A Felkészülési projekten belüli egyéb projektek határozták meg azokat az új feladatokat – a MAVIR folyamataiból következôen -, amelyek bemenetét képezték az informatikai projektnek. A megvalósítás során az egyes informatikai alprojektek munkacsoportokat hoztak létre, melyekbe a felhasználók is képviseltették magukat, hogy a kialakítandó új funkciók min-

den várható igényt ki tudjanak elégíteni. Az informatikai rendszer megvalósítása két vagy három fázisban történik. Az elsô fázis 2003. január 1-jéig tartott, amely magába foglalta a legfontosabb funkciók szállítását és az azokkal kapcsolatos oktatásokat is. Ezt követi a második fázis, amely feladata a végleges rendszerek leszállítása. Tekintettel, arra, hogy a mûködési modellben, szabályzatokban az év elsô felében – az eddigi mûködési tapasztalatokból következôen – jelentôs változások történtek, várható még egy további módosítási, fejlesztési fázis, de ezek kezelése az eredeti szállításoktól elkülönítetten fog történni.

A szállítók kiválasztására – jelentôs elôkészítô munka után – zártkörû meghívásos pályázat útján került sor. Egy-egy pályázatra általában 68 szállító kapott meghívást, akik ezt megelôzôen alkalmat kaptak arra, hogy általánosságban megismerkedjenek a várható feladatokkal, illetve a MAVIR informatikai környezetével. Az informatika egyik legjelentôsebb jövôbeni feladata az új komplex informatikai rendszer üzemének megszervezése és a várható új feladatok, fejlesztési igények gyors és hatékony kezelése a folyamatos üzem biztosítása mellett.


43

MVM PARTNER ENERGIAKERESKEDELMI RT. VERSENYBEN VAGYUNK A LIBERALIZÁLT ÁRAMPIACON! BOKOR TAMÁS

A liberalizált árampiacra készülve MVM Partner Energiakereskedelmi Rt. néven 2002. szeptemberében leányvállalatot alapított a Magyar Villamos Mûvek Rt. Az MVM Partner Rt. elsôdleges célja, hogy – kihasználva az anyavállalat erôsségeit –, a versenypiacon vonzó ajánlatokat kínáljon a feljogosított fogyasztók részére. Ismerkedjünk meg az elôzményekkel, illetve tekintsük át közösen az alapítás óta eltelt izgalmas idôszakot.

1. A FELKÉSZÜLÉS A 2003. január elsejével megnyílt árampiacra a Magyar Villamos Mûvek Rt. jó ideje megkezdte a felkészülést. A nemzeti áram-nagykereskedô társaság stratégiai célja, hogy a liberalizált villamosenergia-piacon jelentôs szerepet töltsön be, erôs hazai piaci pozícióját megtartsa és fokozza részvételét a regionális villamosenergia-kereskedelemben. Ennek érdekében már 2001. elsô felé-

ben megalakult a társaság Kereskedelmi Igazgatóságának szervezetén belül a Fogyasztói Értékesítési Osztály. Az osztály piackutató tevékenysége alapján kezdôdött el és vált rendszeressé a nagyfogyasztók megkeresése 2001–2002. folyamán. A személyes találkozások során tájékoztatást adtunk a leendô feljogosított fogyasztók részére a versenypiac várható mûködésérôl, elônyeirôl és hátrányairól, a kockázatok kezelésérôl valamint terveinkrôl a közvetlen értékesítés piacán. Egyúttal megkezdôdött együttmûködésünk is a fogyasztókkal a villamosenergia-felhasználási jellemzôik megismerése illetve a késôbbi ajánlatadások elôkészítése révén. A fogyasztók részérôl az MVM Rt. iránt nagy bizalom nyilvánult meg, ajánlatunk irányában pedig élénk érdeklôdést tapasztaltunk. Ugyanakkor a hiányzó releváns jogszabályok és rendeletek miatt nagyfokú bizonytalanság jellemezte a piacot.

2. AZ MVM PARTNER RT. MEGALAKULÁSA Az MVM Rt. Fogyasztói Értékesítési Osztály személyi állományára támaszkodva, a Villamos Energia Törvény elôírásaival összhangban, 2002. szeptember 5-én 50 millió Ft alaptôkével megalakult cégünk, az MVM Partner Energiakereskedelmi Rt. Legfontosabb tevékenységeink a következôk: n Fogyasztói értékesítés Villamos energiát és komplex szolgáltatás csomagot értékesítünk közvetlenül a hazai liberalizált árampiac fogyasztói részére. n Nagykereskedelem Villamos energiával kereskedünk a magyar és a külföldi piacokon valamint energiatôzsdéken. Célunk, hogy az új lehetôségeket kihasználva vonzó ajánlatainkkal minél több feljogosított fogyasztó részére biztosíthassuk a liberalizált villa-

A VERSENYPIAC FEJLÔDÉSE 2003. JANUÁR 1.–JÚNIUS 30. 25

3500

22

3165,1 3000

2602,9 2500

20 2503,2

2513,1 15 db

GWh

2000 1500

11

12

10 8

7

1000 5 0,0

0

január

37,7 február

közüzemi fogyasztás

182,2 március

176,0 április

249,3

234,6 május

június

3

7

5

5

500

2 0

0 január

február

március

április

május

június

versenypiaci fogyasztás mérlegkörök száma

A KÖZÜZEMI ÉS A VERSENYPIACI FOGYASZTÁS ALAKULÁSA Forrás: MAVIR

44

22

2925,8 2855,8


feljogosított fogyasztók száma

A MÉRLEGKÖRÖK ÉS A FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓK SZÁMA

mosenergia-ellátás elônyeit, melyek közül a legfontosabbak: n a közüzeminél kedvezôbb ár lehetôsége n szabadon választható beszerzési források n testreszabott termékek/szolgáltatások villamosenergia-ellátásra n rugalmas kereskedelmi konstrukciók, elszámolások n komplex szolgáltatási csomagok

kedelmi ajánlatunkat az érdeklôdô nagyfogyasztóknak. Az ajánlatot üzleti partnereink érdeklôdéssel fogadták, azonban a konkrét értékelésben problémát jelentett, hogy

6. A FOGYASZTÓK VERSENYPIACRA LÉPÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ FÔBB TÉNYEZÔK

n a 2003. évi közüzemi árak illetve

A fogyasztók döntését a piacralépést illetôen illetve a kereskedôk ajánlatait 2003. elsô felében számos tényezô befolyásolta.

olyan meghatározó díjelemek mint pl. a rendszerhasználati díjak csak jóval késôbb váltak ismertté, n hiányzott

3. AZ ELSÔ NAGYFOGYASZTÓI TALÁLKOZÓNK (2002. NOVEMBER 7.) A versenypiaci felkészülés egyik jelentôs mérföldköveként, egyúttal az MVM Partner Rt. elsô nyilvános megjelenéseként 2002. november 7-én Nagyfogyasztói Találkozóra hívtuk meg hazánk legjelentôsebb villamosenergia-fogyasztóit. A különleges eseménynek a Campona üzletközpontban található Tropicarium adott otthont. A konferenciát komoly szakmai érdeklôdés kísérte, mintegy hetven, a piacnyitás elsô körében feljogosítottá váló nagyfogyasztó fogadta el meghívásunkat az eseményre. Az elôadásokat az MVM részérôl Pál László, Dr. Gerse Károly, Dr. Barócsi Zoltán és Lovas Gyôzô neve fémjelezte. Az MVM Partner részérôl Hornai Gábor vezérigazgató mutatta be társaságunk piaci terveit, üzleti filozófiáját és a kínált megoldásokat. A konferencia jelentôs kísérô eseménye volt az MVM és a Mátrai Erômû közötti, az erômû 2 x100 MW-os blokkjaira vonatkozó kapacitás-lekötési szerzôdés, melynek keretében a leszerzôdött energiamennyiség 2004. január 1-jétôl az MVM Partner kínálati portfolióját gazdagítja.

számos, a liberalizált árampiacra vonatkozó lényeges jogszabály és rendelet,

n a

fogyasztók nem rendelkeztek ajánlattal más versenypiaci szereplôtôl.

Ennek ellenére többen jelezték felénk már 2002. decemberében, hogy mielôbb szeretnének komoly szerzôdéses tárgyalásokat folytatni társaságunkkal. Épp ezért fokozott várakozással készültünk a tervezett új jogszabályok, a Kereskedelmi Szabályzat és a 2003. évi közüzemi tarifák megjelenésére. Eközben az MVM-mel párhuzamosan nálunk is befejezôdött az új kereskedési és kockázatkezelési rendszer (ETRM) bevezetése. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy felkészülten kezdtük meg tényleges mûködésünket a 2003. január elsejével részlegesen megnyílt magyar árampiacon.

5. AZ ENGEDÉLYEK MEGSZERZÉSE (2003. JANUÁR 1.) A 2002. szeptembere folyamán az Energia Hivatalhoz beadott kérelmeink alapján 2003. január 1-jén kézhez kaptuk a törvényes mûködésünkhöz szükséges engedélyeket: n Villamos energia kereskedelemre

vonatkozó mûködési engedély (41/2003 MEH határozat)

4. ELSÔ AJÁNLATAINK (2002. NOVEMBER VÉGE) A Nagyfogyasztói Találkozónkat követôen 2002. november végén sajtótájékoztatón jelentettük be, hogy – elsôként a leendô versenypiaci kereskedôk között – megküldtük a 2003. évre vonatkozó egyedi energiakeres-

n Villamos energia határon keresztül

történô szállítására vonatkozó tevékenységi engedély (46/2003 MEH határozat) n Az MVM Partner Energiakereske-

delmi Rt. mint villamosenergia-kereskedôi engedélyes üzletszabályzatának jóváhagyása (72/2003 MEH határozat)

n 2003. évi közüzemi áremelés

A 2003. évre vonatkozó közüzemi áremelés 2003. január végén vált ismertté, mértéke a nagyfogyasztók tekintetében átlagosan mintegy 12%. Az áremelés mértéke erôteljes ösztönzésként hatott a versenypiaci kilépés mellett. n Rendszerhasználati díjak

A piaci szereplôknek, különösen a feljogosított fogyasztóknak a szabad hálózati hozzáférés fejében rendszerhasználati díjat kell fizetniük, melynek elemei a rendszerirányítási díj, az átviteli díj és az elosztói díj. n Import áram 50%-os korlátozása

Uniós csatlakozásunkig az új villamosenergia-törvény életben tart egy ideiglenes szabályozást is, az importáram 50%-os korlátozását: a fogyasztó éves fogyasztásának maximum felét biztosíthatja import forrásból. n Határkeresztezô

kapacitás megszerzése és díja Az importengedéllyel rendelkezôknek speciális jogot is meg kell szerezniük ahhoz, hogy külföldrôl vásároljanak áramot. Minderre azért van szükség, mert az határainkon legfeljebb csak a vezetékek kapacitásának megfelelô mennyiségû áram hozható be és ez kevesebb, mint a tényleges kereskedelmi igény. 2002. december 27-én lezajlott az elsô határkeresztezô kapacitás szétosztás, melyen a jelentkezési sorrend döntött fix díj mellett. Az elsô igazi, 2003. május 1.– december 31. idôszakra szóló aukcióra április 28-án került sor, ekkor már a megajánlott aukciós díj alapján állapította meg a MAVIR az importôrök sorrendjét, illetve jogosultságát. Mind a kapacitás megszerzése mind annak költségvonzata egyike volt (és várhatóan lesz) a versenypiac legjelentôsebb bizonytalanságainak.


45

A FELJOGOSÍTOTT KAPCSOLATRENDSZERE A feljogosított FOGYASZTÓ fogyasztó kapcsolatrendszere Mérlegkörfelelôs és MAVIR közti Mérlegköri Szerzôdés kiegyenlítô energiára

Források

MVM Partner Rt. MAVIR Rt.

Vill. En. adásvételi szerzôdés

Mérlegkör tagsági szerzôdés

Menetrendadás, kiegyenlítô energia elszámolás

Elszámolási adatok MKF-nek Számlázás Hálózat használat és hálózat csatlakozási szerzôdés

Mért fogyasztási adatok a MAVIR-nak

Elosztó Hálózati Engedélyes

Feljogosított fogyasztó Fogyasztási adatok mérése

n Hazai források

A belföldi erômûvi kapacitásokat az MVM-nek korábban hosszú távú szerzôdésekkel kellett lekötnie. A feljogosított fogyasztók versenypiacra lépésével az MVM által lekötött termelô kapacitások egyre nagyobb része feleslegessé válik a közüzemben. Ezt a felesleget a veszteségek csökkentése érdekében értékesíteni kell a versenypiac számára. A rövidtávú kapacitások kereskedésére szolgáló MVM piactér már jó ideje mûködik. A hosszú távon felesleges kapacitások értékesítésére az MVM elsô Kapacitás Árverése 2003. június 23-án zajlott le, 85 MW teljesítmény illetve az ezzel megtermelhetô 375 GWh energiamennyiség került értékesítésre. A szervezett piac (energiatôzsde) létrejötte egyelôre még várat magára. n Közüzemi szerzôdés felmondása, versenypiacra lépés idôigénye A közüzemi szerzôdést 2003. június 30-ig 60 napos felmondási határidôvel lehetett felmondani, ezután már max. 6 hónapot kell várni a kilépésre. n Fogyasztási helyek összevonása A feljogosítási rendelet szerint egy vállalat adott fogyasztási helye feljogosítottá válhat, ha az ott mért fogyasztása meghaladta, új fogyasztó

46

esetében várhatóan meghaladja a 6,5 GWh/év értéket, beleértve a saját villamosenergia-termelését is. Az, hogy a fogyasztást fogyasztási helyenként kell vizsgálni, nem pedig összevontan, hátrányosan érinti azokat a cégeket, akik – egyébként jelentôs fogyasztásukat – igen sok fogyasztási hellyel érik el. Csak a legnagyobbakat említve ide tartozik pl. a MÁV, MATÁV, BKV. n Fogyasztók saját villamosenergiatermelése Elônyösebb helyzetben vannak egyelôre azok a fogyasztók, akiknek saját erômûvük van, mivel a saját termelés fölötti villamosenergia-igény nagyobb része lehet import. Ezáltal az eredô árban nagyobb súllyal szerepelhet az egyelôre még olcsó import forrás. n Fogyasztók és kereskedôk felkészültsége A fogyasztók felkészültsége a piacnyitást illetve a saját villamosenergia-fogyasztási jellemzôik ismeretét illetôen vitálisnak bizonyult a beszerzési tárgyalások folyamán. Aki idôben elindította a beszerzést, gyors döntést tudott hozni és még esetleg némi kockázatot is felvállalt, jó eséllyel szerzôdhetett az egyébként szûkös versenypiaci for-


rásokra. A hazai kereskedôk tekintetében jelentôs különbség volt a felkészültség terén, az elsô negyedévben mindössze három társaság volt potenciális ajánlattevô, beleértve az MVM Partner Rt.-t is. A feljogosított fogyasztók tapasztalat szerint versenypiaci tárgyalásaik során a következô szempontokat vizsgálják: n költségcsökkenés a közüzemi árhoz képest n preferált a fix ár a szerzôdéses idôtartamra n fizetési feltételek n szerzôdéses idôtartam n menetrendadási kötelezettségek n kockázati tényezôk – egyéb költségek (pl. kiegyenlítô energia) felvállalása – határmetszô kapacitás lekötés kockázata kit terhel – szállító megbízhatósága

7. A VERSENYPIAC ELSÔ FÉLÉVE AZ MVM PARTNERNÉL (2003. JANUÁR –JÚNIUS) A január nagy lendülettel és sok munkával indult, mert a várt jogsza-

teljesítmény

bályok és rendeletek megszülettek. Az MVM Partner elsô megvalósult üzlete egy külkereskedelmi ügylet volt, melyet azóta természetesen újabbak követtek. A jogszabályokat és rendeleteket január végén követték az új közüzemi árak is, melyek az átlagosan mintegy 12%-os nagyfogyasztói áremelkedéssel (áramköltség-hányadtól függôen) valóban megmozdították a piacot. Ennek következtében a közvetlen fogyasztói értékesítés területe rendkívül mozgalmassá vált az év elsô hónapjaiban: az MVM Partner számos ajánlatot tett a hazai nagyfogyasztók számára, melynek eredményeképpen szerzôdést kötött a GE Hungary Rt. hat telephelyének illetve a Magyar Alumínium Rt. ajkai telephelyének teljes villamosenergia-ellátására. Ezeket a szerzôdéseket a felszabadított árampiac többi szereplôjével a fogyasztók elnyeréséért folytatott verseny után további „teljes ellátás alapú” szerzôdések követték az ipar különbözô területein (vegyipar, papírés csomagolóanyag-ipar, építôanyag-ipar stb.) tevékenykedô cégekkel. A tényleges fogyasztói villamosenergia-szállításokkal egy idôben a társaság által létrehozott mérlegkör is megkezdte mûködését 2003. április elsején. A közvetlen fogyasztói értékesítés mellett az MVM Partner eredményes nagykereskedelmi tevékenységet is végez. Nemcsak a korábban megkezdett külföldi szállítások folytatódtak, de több új potenciális külföldi partnerrel is tárgyalások kezdôdtek. Fontos kiemelni, hogy – ha egyelôre még csak szerény mértékben is – beindult a belföldi nagykereskedelem is. Ennek nemcsak a forgalom során megszerezhetô árrés a jelentôsége, hanem maga a tény, mivel a likviditás növekedése minden nagykereskedô számára igen fontos. Az MVM Partner Rt. célja, hogy rugalmasan kialakított, a fogyasztókra egyedileg szabott ajánlataival, valamint növekvô volumenû nagykereskedelmi ügyletekkel a hazai felszabadított árampiac meghatározó súlyú szereplôje legyen, megfelelve a tulajdonos MVM Rt. elvárásainak. A társaság 2003. május végi piaci részesedése a közüzem-

idô

Menetrend

Tényleges fogyasztás

Kiegyenlítô energia elszámolás

TELJES ELLÁTÁS ALAPÚ SZERZÔDÉS

bôl kilépett nagyvállalatok éves fogyasztását tekintve mintegy 25% volt. A teljes hazai villamosenergia-fogyasztás egyharmadát képviselô feljogosított fogyasztók körében – beleértve a „kisebb” fogyasztású vállalkozásokat is – egyre többen érdeklôdnek a szabadpiac iránt, ezért nem meglepô, hogy további cégek jelezték MVM Partner Rt. felé versenypiacra lépési szándékukat és kérnek ajánlatot.

8. AZ MVM PARTNER RT. AJÁNLATA A FELJOGOSÍTOTT FOGYASZTÓKNAK Szerzôdéseink rendszere összhangban van a Magyar Villamosenergiarendszer Kereskedelmi Szabályzata által meghatározott szerzôdéstípusokkal.

mérlegkör-tagsági szerzôdés

1. Ellátás alapú szerzôdések n Teljes ellátás alapú szerzôdés Amennyiben legkisebb kockázattal, mégis versenyképes áron akarja a fogyasztó a villamosenergia-ellátását biztosítani. n Részleges ellátás alapú szerzôdés Amennyiben a fogyasztó már rendelkezik egy menetrend alapú ajánlattal vagy szerzôdéssel, amely mellé keresi a még hiányzó teljesítmény. 2. Menetrend alapú szerzôdés Ha a fogyasztó saját önálló mérlegkörrel rendelkezik és ezért csak menetrend alapú kereskedelmi szerzôdéseket köt, illetve ha egy versenyképes menetrend alapú ajánlatot keres, amit részleges ellátásra szóló szerzôdéssel egészít majd ki. 3. Mérlegkör-tagsági szerzôdés Abban az esetben, amikor a fogyasztó szeretné kihasználni a versenypiac nyújtotta elônyöket,

ellátás alapú szerzôdések

teljes ellátás alapú szerzôdések

menetrend alapú szerzôdések

részleges ellátás alapú szerzôdések

KERESKEDELMI SZERZÔDÉSEK


47

azonban a kiegyenlítô energia beszerzésére nem kíván önálló mérlegkört létrehozni.

M A V I R mérlegkör kiegyenlítô energia elszámolás

MVM Partner Rt. (mérlegkör felelôs)

"A"

"C"

mérlegkör tag

mérlegkör tag

"B" mérlegkör tag

mérlegkör belsô elszámolása

Mérlegkör

AZ MVM PARTNER RT. MÉRLEGKÖRE

n Arbitrázs lehetôségek kihasználása

céljából belföldi, külföldi és tranzit back-to-back ügyletek kötése. Az energia nagykereskedelem során a következô jellemzô ügyletekre készülünk: n Egyszerû határidôs villamosenergia-adásvételi ügyletek Ezek elôre meghatározott idôtartamra és periódusra vonatkozóan zsinór vagy menetrendes villamos teljesítmény vásárlását, illetve eladását takarják. Jellemzô a rövid vagy középtávú megállapodások kötése. n Csereügyletek Csereügyletekkel az egyes alapügyletek kötésével vagy azok módosításával kialakuló teljesítményrések kezelése válik lehetôvé. Ilyen lehet például a

9. AJÁNLATUNK A VILLAMOSENERGIA-NAGYKERESKEDELEM TERÉN Az MVM Partner Rt. frissen alapított kereskedôvállalat, de a nagykereskedelmi tevékenység során épít az anyacég Magyar Villamos Mûvek Rt. több mint negyven éves kereskedelmi kapcsolatrendszerére is. Ezért a feljogosított fogyasztók részére történô értékesítés mellett igen nagy jelentôsége van az energia nagykereskedelemnek is cégünk tevékenységében. Az MVM Partner Rt. nagykereskedelmi tevékenységét a következô konkrét kereskedôi motivációk vezérlik: n Megbízható, stabil belsô ellátást biztosítani a fogyasztói értékesítés számára annak érdekében, hogy az ügyfélgazdák kedvezô összetételû és költségszintû ajánlatokat tehessenek a feljogosított fogyasztók részére. n A beszerzési pozíciók folyamatos kezelése annak érdekében, hogy a megkötött fogyasztói szerzôdésekbôl származó kötelezettségeket a legelônyösebb forrásköltséggel lehessen teljesíteni. n A beszerzési és értékesítési pozíciók folyamatos kezelése annak érdekében, hogy az MVM Partner Rt. nyitott pozícióit idôben zárja és ezzel védje magát és partnereit a piaci kockázatoktól.

48

– szezonális csere: téli és nyári áram cseréje – minôségi csere: éjszakai és nappali, menetrendes és zsinór áram cseréje n Kockázatkezelés származékos ügyletek segítségével Lehetôséget biztosítunk késôbbi határidôre vagy egy jövôbeli idôpontra, illetve idôtartamra vonatkozó határidôs vételi valamint eladási pozíció nyitására. Ezek alternatívájaként tervezzük a közeljövôben a hasonló idôhorizontra vonatkozó opciós vételi és eladási ügyletek kiírását, illetve kereskedelmét. További információért kérjük, látogassa meg honlapunkat (www.mvmp.hu) vagy hívjon bennünket a 224-6169 telefonszámon!

MVM

PARTNER

Cégnév:

MVM Partner Energiakereskedelmi Rt.

Cím:

1011 Budapest, Vám utca 5–7.

Telefon:

(06-1) 224-6169

Fax:

(06-1) 202-0134

E-mail:

[email protected]

Web:

www.mvmp.hu

Cégbírósági bejegyzés ideje:

2002. szeptember 5.

Cégjegyzékszám:

01-10-044818 (Fôvárosi Bíróság mint Cégbíróság)

Részvényes:

Magyar Villamos Mûvek Rt., 100%

Vezérigazgató:

Hornai Gábor

Felügyelôbizottság: Mados Ágnes, FB elnök Darida Erzsébet, FB-tag Kun Miklós, FB-tag Tevékenységi körök: n villamosenergia-elosztás, -kereskedelem n egyéb nagykereskedelem n üzletviteli tanácsadás MEH engedélyek:


n Villamos energia kereskedelemre vonatkozó

mûködési engedély (41/2003 MEH határozat) n Villamos energia határon keresztül történô

szállítására vonatkozó tevékenységi engedély (46/2003 MEH határozat) n Az MVM Partner Energiakereskedelmi Rt. mint villamos energia kereskedôi engedélyes üzletszabályzatának jóváhagyása (72/2003 MEH határozat)

A SZEKUNDER TARTALÉK GÁZTURBINÁK ÜZEMELTETÉSE A MEGVÁLTOZOTT JOGI KÖRNYEZETBEN FRITZ RÓBERT

A szekunder tartalék gázturbinás erômûvi kapacitások az UC(P)TE rendszerhez történô csatlakozáshoz elôírt feltételek jegyében – összhangban az Országgyûlés által jóváhagyott energiapolitikai célkitûzésekkel – a magyar villamosenergia-ellátás hosszú távú biztonsága érdekében létesültek. A Világbanki ill. E.I.B. hitel felvételével finanszírozott erômûvek 1998-ban Litéren és Sajószögeden az alaphálózati alállomások szomszédságában, egyenként 120 MW, majd 2000-ben Lôrinciben, a korábbi Mátravidéki Erômû telephelyén 170 MW beépített teljesítôképességgel épültek meg. Mindhárom erômûben gázturbina olaj felhasználás mellett nyíltciklusú technológia került kiépítésre. Az erômûvek üzemeltetését az MVM-en belül az Erômûvi Fômérnökség költségcentrumként végzi. A mûködtetési formából következôen a tulajdonosi és üzemeltetési feladatokat az MVM Rt. Szervezeti és Mûködési Szabályzata elôször 1998ban a Rendszertervezési és Kereskedelmi Igazgatóság, majd 1999-tôl a Létesítményi Igazgatóság, 2001-tôl pedig a Vagyongazdálkodási Igazgatóság hatáskörébe utalta. A fentiek ismeretében, az MVM Rt. írásbeli kérelmére a Magyar Energia Hivatal a villamos energia termelésérôl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (VET) 6. § (a) pontja és 23. § (1) bekezdése alapján a szekunder teljesítménytartalék eszközök üzemeltetését kapcsolódó tevékenységként az MVM Rt. Szállítói Mûködési Engedélyébe integrálta, és mindhárom erômûre ki-

adta az üzemeltetési engedélyt, és ezek költségeit az MVM költségei között elismerte. A szekunder tartalék gázturbinás erômûvek indítása és leállítása a MAVIR (korábban OVT) utasítására történik. A litéri és a sajószögedi berendezések tényleges kezelôi feladatait az MVM Rt. és az OVIT Rt. között 2000. május 31-éig fennálló üzemeltetési szerzôdés alapján az OVIT Rt. személyzete, az OVIT szervezetén belül létrehozott Gázturbina Fômérnökségen, erre a célra kiképzett és vizsgázott erômûvezetôkön és kezelôkön (gázturbina operátorokon) és irányítástechnikusokon keresztül látta el. A Lôrinci erômûvet az MVM Rt. saját személyzettel helyezte üzembe és saját személyzettel tervezte üzemeltetni. A várható törvénymódosításra és az új mûködési feltételekre történô felkészülés jegyében végzett tevékenység az elmúlt idôszakban

1999. ôszén a Kormány új energiapolitikai koncepciójának figyelembe vételével, az EU-normákhoz való illeszkedés szándékával, az árampiac közelgô liberalizációja következményeként, a villamosenergia-ipari tevékenységek szigorú adminisztratív rend szerinti várható szétválasztási kényszere miatt az MVM Rt. létrehozta a Gázturbinás Erômûveket Üzemeltetô és Karbantartó (GTER) leányvállalatát, melynek mûködési formája korlátolt felelôsségû társaság. Mindhárom gázturbinás erômû üzemeltetési feladataira történô fel-

készülés jegyében a GTER Kft. az MVM állományú lôrinci személyzet, valamint a litéri és a sajószögedi OVIT állományú személyzet egy részének átvételét követôen a litéri és a sajószögedi erômûvekben 2000. június 1-jétôl, a lôrinci erômûben 2000. július 1-jétôl 2002. december 31-éig látta el a gázturbinás erômûvek üzemeltetésére kötött szerzôdés keretében a berendezések üzemfelügyeletét és idôszakos kezelését (üzemeltetését). A gázturbinás erômûvek létesítésétôl fogva eddig az idôpontig az MVM Rt. mint jövedéki keretengedélyes biztosította a gázturbinák mûködéséhez szükséges tüzelôanyagot és ellátta az 1997. évi CIII. törvényben (jövedéki törvény) és a végrehajtását elôíró 35/1997 (XI.26) PM rendeletben foglalt, az adómentes felhasználó nyilvántartási és egyéb kötelezettségeibôl eredô feladatait. A létesítmények karbantartása, állapotfenntartása és a rendszerirányító által megkövetelt rendelkezésre állás mûszaki és környezetvédelmi feltételeinek biztosítása a létesítéstôl fogva az MVM Rt. feladatát képezi. Az új villamosenergia-törvény, új mûködési engedélyek

A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény a (2) és (3) bekezdésében meghatározott kivételekkel 2003. január 1-jétôl lépett hatályba. Az „új” VET újraszabályozta a hazai villamos energia szektor mûködésére vonatkozó jogszabályrendszert, jelentôsen megváltoztatva ezzel az


49

energetika szereplôinek mûködési rendjét, ugyanakkor egy jogszabály sem kezeli a szekunder tartalék erômûvek sajátos szerepét. A MEH képviselôivel folytatott, az MVM Rt. mûködési engedély kérelmeinek beadását megelôzô konzultáció során az MVM Rt. azon javaslatát, hogy az UCTE csatlakozáshoz létesített litéri, sajószögedi és lôrinci szekunder tartalék gázturbinák továbbra is az átviteli engedélyes eszközei között szerepeljenek, a MEH nem fogadta el. A szekunder tartalék gázturbinák üzemeltetését termelôi engedélyköteles tevékenységnek minôsítette, ezáltal a VET alapján ezen tevékenységre az MVM Rt. nem kaphat mûködési engedélyt, az engedélykérelmet a GTER Kft.-nek kellett beadnia. A MEH az engedélyek kiadásának feltételéül szabta, hogy az MVM Rt. adja a GTER Kft. tulajdonába a mintegy 35 Mrd Ft értékû tartalék erômûveket, ingatlanokat, mert csak így látta biztosítottnak, hogy az engedélyes rendelkezzék a termelô berendezésekkel. Az MVM Rt. a kért tulajdonba adást nem tudta teljesíteni, mert ezen erômûvekre 2012-éig fennálló hitelszerzôdések elidegenítési tilalmat írnak elô, ezért a gázturbinás erômûveit bérleti szerzôdés keretében a GTER Kft., mint termelôi engedélyes, használatába adta annak érdekében, hogy erômûvi vagyonát a jogszabályokban foglaltak szerint mûködtesse oly módon, hogy a GTER Kft., mint Termelô, a Magyar Energia Hivatal által részére kiadott szekunder tartalék gázturbinákra érvényes Termelôi Mûködési Engedélyben foglalt kötelezettségeinek a rendszerirányítóval kötött Hosszú távú Kapacitáslekötési és Villamosenergia-adásvételi Megállapodásban foglalt feltételek szerint, annak idôbeli hatálya alatt, eleget tudjon tenni, hogy az MVM Rt., mint Bérbeadó az erômûvei létesítésének finanszírozására kötött banki szerzôdésekben foglalt adósságszolgálati kötelezettségét teljesíteni tudja. Tüzelôolaj átadása a GTER Kft., mint új jövedéki engedélyes részére

Tekintettel arra, hogy az elôzetes MEH egyeztetések szerint 2003. ja-

50

nuár 1-jétôl a GTER Kft. a szekunder tartalék gázturbinák mûködtetésének engedélyese, a telephelyeken tárolt, csaknem 4 500 000 liter MVM tulajdonában lévô gázturbina tüzelôolaj GTER Kft. részére történô átadásáról is gondoskodni kellett, úgy, hogy fenntartsuk az erômûvek folyamatos rendelkezésre állását. A gázturbinák telephelyenként tárolt tüzelôanyag készletét, mint jövedéki terméket, az érvényes jogszabályok szerint csak a termék mozgatásával (értékesítés és kitárolás adóraktárba, beszállítás, betárolás adóraktárból) lett volna lehetséges átadni az új adómentes felhasználó, GTER Kft. részére. A tüzelôanyag kitárolására a telephelyeken kiépített rendszerek a jelenlegi kialakításukban azonban nem alkalmasak, ezért a tüzelôanyag GTER Kft. részére történô átadása ellehetetlenült volna, ha nem sikerül az ide vonatkozó jogszabályi háttér módosítása. A probléma feloldását az MVM – VPOP – PM együttesen a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésérôl szóló 2002. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz Költségvetési és pénzügyi bizottsági módosító indítvánnyal, bizottsági módosító javaslat elôterjesztésével tudta elérni. Ily módon a költségvetési törvényben foglaltak alapján a 2002. december 31-én az MVM Rt.nél készleten maradt, jövedékiadómentesen beszerzett tüzelôolajat termékmozgás nélkül, a jövedéki adóra felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alóli végleges mentesüléssel átadhatta az erômûvek üzemeltetését átvevô, a jövedéki törvényben elôírt keretengedéllyel rendelkezô üzemeltetônek. Ellentmondások a szekunder tartalék gázturbinák üzemeltetését és a rendszerirányító mûködését meghatározó szabályozásban

Az Erômûvi Fômérnökséggel közösen elkészített és benyújtott engedélykérelmi dokumentáció alapján a MEH 2003. január 1-jén kiadta a GTER Kft. részére a termelôi mûködési engedélyt. A MEH az engedélyek kiadásának feltételéül szabta, hogy az MVM Rt. adja a GTER Kft. tulajdonába az erômû-


vi berendezéseket, ingatlanokat, mert csak így látta biztosítottnak, hogy az engedélyes rendelkezzék a termelô berendezésekkel. Az MVM Rt. a kért tulajdonba adást nem tudta teljesíteni, mert ezen erômûvekre 2012-ig fennálló hitelszerzôdések elidegenítési tilalmat írnak elô. Az ellentmondásos helyzet feloldására az MVM Rt. az erômûvek használatára, termelôi tevékenység végzésére irányuló bérleti szerzôdéses konstrukciót javasolt, amellyel a MEH is egyetértett. A bérleti szerzôdésben foglalt MVM felelôsségi körébe tartozó feladatokat az MVM Rt. Erômûvi Fômérnöksége végzi. A Termelôi Mûködési Engedélyek érvényességét a Hivatal a GTER Kft. részére a hitelek lejárati idôpontja évének utolsó napjában, azaz 2012. december 31-ében határozta meg. Ugyanakkor a MEH a törvényre és a MAVIR Rt. Kereskedelmi Szabályzatára hivatkozással jelezte MAVIR felé, hogy nincs törvényes lehetôség arra, hogy a rendszerszintû tartalékokat hosszú távú szerzôdések alapján szerezzék be, ezért azt kérte MAVIR-tól, hogy a szekunder tartalék kapacitások lekötésére legfeljebb két évre szóló szerzôdést kössön. Ilyen szerzôdéses keretek között a szekunder tartalék erômûvek üzemeltetése, illetve fenntartása (rendelkezésre állás biztosítása) bizonytalanná, illetve finanszírozhatatlanná válna, nem is beszélve a megtérülési garanciákról. Ez esetben ellehetetlenül az eszközök hosszú távú bérbeadása, így az MVM Rt. nem tud eleget tenni a hivatkozott nyilatkozatában foglaltaknak, következésképpen a gázturbinás erômûvek és a GTER Kft. termelôi mûködési engedélye megszûnik. A tárgyalások folyamán végül a MEH eltekintett attól, hogy az erômûvi kapacitások lekötését szolgáló szerzôdés futamidejét két évre korlátozza, ezáltal lehetôség nyílt a szekunder tartalék gázturbinák vázolt bérleti szerzôdéses konstrukció szerinti mûködésre. A szabályozásban rejlô, további ellentmondás, hogy a gázturbinás erômûvekre és egyben a GTER Kft. nevére kiadott engedélyek – a ténylegesen termelô erômûvekéhez hasonlóan – Termelôi mûködési engedélyek,

ugyanakkor hatósági ármeghatározás a szekunder tartalék erômûvekre nincs. Az 50 MW és annál nagyobb teljesítményû erômûvek energiahordozókészletének legkisebb mértékérôl és a készletezés rendjérôl szóló 44/2002. (XII. 28.) GKM rendeletben foglaltakat a litéri és a sajószögedi erômûvekben nem lehet betartani, mert a létesítéskor nem volt ilyen elôírás és ezért nem is épült a hivatkozott új rendeletben elôírt nagyságú tüzelôolaj tároló kapacitás. Az új VET és végrehajtási rendeletei által teremtett jogszabályi környezet az MVM Rt. számára kifejezetten kedvezôtlen, mert (i) a gázturbinás erômûvi portfoliójának mûködtetése során elengedhetetlen párhuzamosságokat kell fenntartani, (ii) az új jogszabályoknak való megfelelés miatt – ha alkalmazásuk alól felmentés nem kapható – jelentôs beruházási költségek merülnek fel, valamint (iii) az MVM Rt. viseli továbbra is a vagyon mûködtetésének minden kockázatát. Hogyan tovább?

Az Erômûvi Fômérnökség közremûködésével a GTER Kft. a Kapacitáslekötési és Villamosenergia-adásvételi Megállapodás tekintetében megállapodott a MAVIR Rt.-vel. A megállapodásban sikerült érvényre juttatni azt a célkitûzésünket,

miszerint a három erômû lekötött kapacitásáért fizetendô éves rendelkezésre állási díj azonos mértékû az MVM Rt. mûködési költségei között eddig MEH által elismert költséggel. Az MVM Rt. VÉ határozata értelmében az MVM Rt. és a GTER Kft. egyeztetô tárgyalást folytatott a MEH-nél, melynek eredményeként a Hivatal egyetértett azzal, hogy a MAVIR Rt. és a GTER Kft. határozatlan idôre kössön szerzôdést, amelyet két éven belül nem lehet felmondani, azonban a szerzôdés a rendszerigények és a piaci igények ismeretében kétévente felülvizsgálandó a legkisebb költség elvének betartása és a rendszerszintû szolgáltatások beszerzésének nyitottsága érdekében. Ennek eredménytelensége esetén jogosult a rendszerirányító a szerzôdést 3 éves felmondás idô megtartásával felmondani. A szerzôdés ily módon történô megkötésével a szekunder tartalék gázturbinás erômûvek kapacitásának lekötése kellô biztonságot ill. garanciát nyújt arra, hogy ezeket a teljesítményeket az idôszakos, dömpingáras teljesítmények nem szoríthatják ki. Amennyiben ettôl olcsóbban és tartósan beszerezhetô szekunder tartalék teljesítmény, akkor egy teljes élettartamra vonatkozó hosszú távú szerzôdés sem jelentene nagyobb garanciát az újratárgyalási kötelezettség miatt. A 3 éves felmondási idô ki-

kötésével viszont módunkban áll mérlegelni a szerzôdés versenyképességét biztosító lehetôségeinket. Az MVM Rt. és a GTER Kft. között megkötésre kerülô bérleti szerzôdésben foglaltak szerint a GTER Kft. végzi az erômûvi berendezések üzemfelügyeletét és idôszakos kezelését, a tüzelôanyag ellátást és a teljesítôképesség rendszeres elszámolását. A bérleti szerzôdésben foglalt tényleges bérbeadói tevékenységet, az erômûvek mûködéséhez elengedhetetlen, valamennyi hatósági engedély és dokumentum érvényességének folyamatos fenntartását, az erômûvek rendelkezésre állását biztosító rendszeres idôszakos és eseti karbantartását, szinten tartó felújítását, a bekövetkezô meghibásodásokból kialakuló üzemzavarok felszámolását, valamint a létesítmények környezetvédelmi felügyeletét és környezetvédelmi adatszolgáltatását az Erômûvi Fômérnökség végzi. A gázturbinás erômûvek üzemfenntartására, szervízelésére, karbantartására és felújítására az Erômûvi Fômérnökség szerzôdéses kapcsolati rendszert mûködtet. A szerzôdések ennek megfelelôen szervizutas karbantartási, rövidebb-hosszabb idôtávot felölelô (éves vagy 15 éves) karbantartási valamint területfenntartással, és gondnokolással összefüggô szolgáltatási feladatok ellátására irányulnak.


51

SZIVATTYÚS ENERGIATÁROZÓ- (SZET) LÉTESÍTÉS HELYZETE ÉS LEHETÔSÉGEI A MAGYAR VILLAMOSENERGIARENDSZERBEN DR. POTECZ BÉLA

zó és a Duna vízszintje között a reverzibilis szivatytyúturbinák számára 505 m-es névleges szintkülönbség (esésmagasság) biztosítható. Az akkori vizsgálatok 600–1200 MW-os szivattyú-, ill. turbinaüzemre készültek, mivel a nagy kiépíthetôségre tekintettel a közös KGST szintû létesítés és igénybevétel is szóba került. A szivattyús energiatározás lényege: napi ciklusban éjszakai olcsó villamos energiával szivattyúüzemben csôvezetéken vízzel feltölteni a felsô

tározót, amelybôl a víz leengedésével turbinaüzemben napi csúcsidôszakban értékes villamos energia nyerhetô (lásd az 1. ábrát). Mivel mind a szivattyúüzemnek, mind a turbinaüzemnek veszteségei vannak, a szivattyúüzemben („töltéskor") felhasznált éjszakai villamos energiának csak mintegy 73%-a nyerhetô vissza, a turbinaüzemben („kisütéskor") termelt villamos energia formájában. Abban az idôben a SZET megépítésére azért nem került sor, mert a lé-

300 MW

A magyar villamosenergia-rendszerben (VER-ben) az 1980-as évek közepétôl erôsödött fel a SZET létesítés szükségességének vizsgálata, összefüggésben a Paksi Atomerômû beruházással. Egy fejlesztési cél szintû anyag 1986-ban iparági tervbizottsági zsûri elé került. Az ideális helyszínre a Dunakanyarban, a Visegrád és Dömös közötti, a pilisi hegyvidék részét képezô Prédikálószék hegyvonulat bizonyult, amelynek csúcsán kiépíthetô felsô víztáro-

MW

300 MW

300 MW

napi terhelési diagram

0

2

4

6

8

10

12 óra

1. ÁBRA SZET NAPI CIKLUSÚ IGÉNYBEVÉTELE

52


14

16

18

20

22

24

tesítés iránt komoly külföldi érdeklôdés nem volt, a magyar VER számára készült gazdaságossági vizsgálatok pedig azt mutatták, hogy nem biztosítható a töltési idôszakban felhasználható olcsó villamos energia és az éjszakai idôszakban erômûvi terhelési minimum problémák sem nehezítették a rendszerszintû szabályozási feladatok ellátását. Fenti helyzet az akkori nagy villamos energia import hányadból következett (az éves fogyasztás 25-28%-a), amelynek menetrendjében a csúcsidei 1900 MW-os vételezéshez éjszakai idôszakban 950 MW-os érték tartozott. Mivel a menetrendes import vételezés a hazai csúcsidei és éjszakai fogyasztói igények közötti különbséget jelentôs mértékben kompenzálta, biztosítva volt az olcsó hasadóanyag költséggel termelô paksi blokkok számára a teljes kapacitáskihasználás az éjszakai idôszakban is. Egy leendô SZET számára az éjszakai idôszakban a szivattyúüzemhez szükséges többletfogyasztásként megjelenô villamos energiát csak drágán termelô szénhidrogén tüzelésû erômûvekbôl és ezeknél rosszabb hatásfokú széntüzelésû erômûvekbôl lehetett volna biztosítani. Ezzel a kisütési energiánál mintegy 27%-kal nagyobb töltési energia a csúcsidei árnál csak alig alacsonyabb fajlagos költséggel lett volna biztosítható, a környezetet szennyezô közel 27%-kal magasabb légköri kibocsátások (CO2, SO2, NOx) mellett. A magyar VER-ben a szabályozhatóságot nehezítô erômûvi terhelési minimum problémák az ezredforduló táján jelentkeztek, amelyek napjainkban már az ellehetetlenüléshez közeli állapotokat okoznak és a közeljövôt illetôen tovább súlyosbodnak. Ennek okai a következôk: n a piacnyitás során a feljogosított fogyasztók menetrendi formai kötöttségek nélküli villamos energia import vásárlásai; n a hôszolgáltatással kapcsolt, alig szabályozható villamosenergia-termelés részarányának növekedése; n a megújuló energiaforrásokból történô, nem vagy csak kismértékben szabályozható villamosenergia-termelés növekvô aránya; n a szabályozható, de gazdaságtalan kondenzációs erômûvek selejtezése, elsôsorban környezetvédelmi okok miatt;

n a Paksi Atomerômû napi ciklusok-

ban történô szabályozhatósága mûszaki üzembiztonsági okok miatt erôsen korlátozott. Mindezek ismételten felvetik a magyar VER számára egy, a rendszerbe illeszthetô nagyságú SZET létesítésének vizsgálatát. A SZET üzemviteli elônyei között elsô helyen említendô a kiváló szabályozhatóság, amely egyrészt a rendkívül gyors terhelésváltoztatási képességbôl, másrészt a széles teljesítmény értékek közötti minimum-maximum határokból következik. Ez abból adódik, hogy a SZET képes néhány perc alatt a maximális teljesítményû turbinaüzembôl a maximális teljesítményû szivattyúüzembe átterhelni, így szabályozási sávja névleges teljesítményének kétszerese. A SZET szivattyúüzemi fogyasztása megoldaná a VER erômûveinek éjszakai terhelési minimum problémáit. A VER feszültség és meddôteljesítmény szabályozásánál a SZET hathatós eszköz lenne, mivel turbinaüzemben csúcsidôszakban meddôenergiát termelne, szivattyúüzemben völgyidôszakban meddôenergiát nyelne, egyéb idôszakban pedig szükség esetén szinkron kompenzátorként vehetne részt a feszültség szabályozásban. A fenti elônyök mellett a SZET bizonyos üzemviteli hátrányokkal is rendelkezik, ezek a következôk: A legnagyobb hátrányt a korlátozott tározó térfogat jelenti. Ez abból következik, hogy a felsô víztározó kiürülésekor a turbinaüzem lehetôsége megszûnik. E körülmény a SZET értékelhetô teljesítményét mintegy 10%-kal csökkenti, így pl. 300 MW-os SZET létesítés esetén VER szinten 30 MW-tal nagyobb üzembiztonsági tartalékra (ÜBT) lenne szükség.

A magyar VER-ben munkanapokon a SZET napi ciklusú gazdaságos üzemeltetéséhez legfeljebb 7 óra idôtartamú éjszakai maximális fogyasztású szivattyúüzem (feltöltés) biztosítható, ehhez mintegy 5 óra idôtartamú maximális terhelésû turbinaüzem (kisütés) tartozik. A korlátozott tározó térfogatból következô hátrány kismértékben csökkenthetô a tározó térfogat mintegy 20%-kal nagyobbra építésével, mivel hétvégeken napi 7 óránál hosszabb feltöltésre van mód, ezzel szükség esetén, 1 munkanapon 5 óra helyett 6 órás teljes terhelésû kisütésre van lehetôség. A tározó hétközbeni teljes feltöltése úgy biztosítható, hogy adandó alkalommal 1 munkanapon 5 óra helyett 4 órás turbinaüzemet kell tartani, ezzel további 1 munkanapra biztosítható a napi 6 órás kisütési lehetôség. További üzemviteli hátrány, hogy a szivattyúüzemi töltési energia hagyományos erômûvekbôl származó része 100–73 =27%-kal nagyobb CO2 -kibocsátást okoz ahhoz képest, mintha az ehhez tartozó kisütési energiamennyiséget hagyományos erômû termelné. Üzemviteli hátrány még, hogy SZET üzemben a kisütési energiát terhelô átviteli hálózati veszteség mintegy kétszeres, mivel a töltési energia is hálózati veszteséget okoz. A magyar VER szabályozhatósági problémáinak már jelenleg is fennálló és a jövôt illetôen tovább súlyosbodó gondjainak megoldására a SZET csak hosszú távon adhatna mûszaki megoldást, mivel ilyen erômû típus létesítése a szükséges vizsgálatok, tervek, engedélyek elvégzése ill. megszerzése, valamint a megépítés idôszükséglete miatt csak mintegy

1. TÁBLÁZAT

Erômû típus

Fajlagos önköltség Ft/kWhh

Csúcskihasználási óraszám h/év

Kondenzációs „kombi"

17,54

5000

Bôs–Nagymaros 60%-os energetikai költség vállalással

17,71

4200

Import kôszén erômû

24,90

5500

Atomerômû

27,25

7000

Lignit erômû

27,53

5500

Csúcs gázturbina

43,43

700

Szivattyús energiatározó

53,30

1100


53

10 éves idôtávban valósulhatna meg. Ez azt jelenti, hogy 2013-ban kerülhetne a SZET üzembe, abban az évben, amelyben a Paksi Atomerômû 1.sz. blokkjának 30 éves élettartama lejár. A SZET létesítésre viszont csak az esetben lehet esély, ha a paksi blokkok 20 éves élettartam hosszabbítási terve elfogadásra kerül, vagy új atomerômû létesítés történik. Figyelembe véve, hogy mûködô hazai SZET üzem 2013 elôtt eleve nem lehetséges, ennek gazdaságosságát nem a jelenleg még meglévô, hanem az újonnan létesíthetô erômûtípusokkal kell összehasonlítani. A létesíthetô új erômûtípusok fajlagos önköltségeit 20 éves koncessziós létesítés esetén, 2001. évi árszínvonalon az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a SZET fajlagos önköltsége egyértelmûen a legmagasabb és éves szinten egy 300 MW-os SZET üzem mintegy 3,26 milliárd Ft-tal magasabb ráfordítást igényel, mint egy ugyanilyen teljesítôképességû csúcs gázturbina. A többletköltség jelentôs, de SZET esetén a VER szabályozhatósága 600 MW-tal, míg csúcs GT. létesítésekor csak 300 MW-tal nô. A SZET a legdrágábban létesíthetô csúcserômû típus, mivel fajlagos beruházási költsége mintegy 3-szorosa egy csúcs gázturbinának, így üzemgazdasági szempontból a csúcs GT-

54

vel azonos gazdaságosságú üzeméhez legalább 2000 h/év csúcskihasználású gazdaságos kisütési energiára lenne szükség, ez a magyar VER-ben sem jelenleg, sem a jövôben nem biztosítható. Ennek oka, hogy egy SZET gazdaságos üzemeltetése megköveteli, hogy a kisütési energia által kiszorított erômûvi termelések változó költségekkel számított értéke meghaladja a töltésre felhasznált erômûvi termelések változó költségekkel számított értékét. Ez azért fontos, mert mûszakilag és számszakilag lehetséges a SZET nappali utántöltésével, a kisütési energia mennyiségét növelve magasabb, gazdaságosnak vélt csúcskihasználási óraszámot elérni, de ezzel a villamosenergia-termelési költségek eredôben romlanának, mivel a töltési energia értéke meghaladná a többlet kisütéssel kiszorított erômûvi termelések értékét. A SZET már említett relatíve magas beruházási költségébôl következik, hogy csak a még gazdaságosan kihasználható teljesítmény értékre célszerû megépíteni. A magyar VER napi bruttó fogyasztói igényeit figyelembe véve mintegy 20 éves távlatra kb. 300 MW-os SZET napi ciklusú 7 órás töltési és 5 órás kisütési üzemére lenne lehetôség és ez az éjszakai minimum problémákat a maga 2 x 300, azaz 600 MW-os szabályoz-


hatóságával hosszú idôre megoldaná. A bemutatott erômûvi fajlagos önköltség adatokból belátható, hogy a magyar VER-ben pusztán csúcserômûvi szereppel SZET létesítésre nem kerülhetne sor, mert a kis kihasználási lehetôség miatt még 100%-os részarányú atomerômûvi töltés feltételezésével is (ez irreális) 50 Ft/kWh fajlagos önköltség adódna. A terhelési minimum problémák tartós megoldására a nyílt ciklusú csúcs gázturbina létesítés csak részben alkalmas, mert az legfeljebb 300 MW-nyi gazdaságos szabályozhatóság növekedésre adna módot, ennél nagyobb teljesítmény ugyanis a GTnél gazdaságosabb erômûvi termelést szorítana ki. A 300 MW-nyi szabályozhatóság növekedés a magyar VER számára hosszabb távon kevés, ezért a csúcs GT-vel szemben a SZET elônyösebb a szabályozhatóság hosszú távú biztosításához. Megvizsgálandó viszont 400-600 MW-nyi gázturbinás kondenzációs kombinált ciklusú erômû létesítése (pl. a lôrinci vagy a százhalombattai telephelyen), mert ezek technikai minimális terhelése alacsony (30-35%), terhelési gradiense (MW/perc) megfelelô, építésiidô-szükséglete a SZETnél lényegesen rövidebb és gazdaságossága is kedvezôbb.

EDF AZ EURÓPAI ÁRAMPIACON KERÉNYI A. ÖDÖN

Egyesült Királyság London Electricity Group (100%) 2,8 millió fogyasztó 4930 MW

Németország EnBW (34,5%) 4 millió fogyasztó 13 000 MW

Ausztria Estag (20%) 400 ezer közvetlen fogyasztó

Svédo./Finno. Graninge (36,3%) 285 000 fogy. 720 MW

Lengyelország ECK (65,4%) 1450 MWth +450 MWe EC Wybrzeze SA (39,4%) 1450 MWh +450 MWe Rybnik (51%), 1720 MWe Kogeneracja (49,87%) 1475 MWth+360 MWe

EDF Dalkia EnBW

(Németországon kívül)

Kisebbségi részesedés Belgium SPE (10%) 1370 MW Magyarország DÉMÁSZ (60,9%) 735 000 áramfogyasztó 119 MWth – 4 MWe BERt. (95,6%) 2618 MWth +370 MWe

Svájc ATEL (12,54%) 91000 fogyasztó 1523 MW Spanyoország Elcogas (29,1%) 335 MW Hidrocantabrico (35% via EnBW) 657340 fogyasztó 2166 MW

Portugália Tejo Energia (10%) 600 MW

Olaszország ISE (30%) 1360 MW Italenergia (18%) 6200 MW

Olaszország Fenice (100%) 8425 MWth +282 MWe

1.ÁBRA AZ EDF CSOPORT STRATÉGIAI HELYZETE EURÓPÁBAN

A magyar energetikusokban él bizonyos sóvárgás az EDF iránt, mivel az 1963-ban végbement ipari átszervezés során alapított Magyar Villamos Mûvek Tröszt (MVMT), vertikális villamosenergia-szolgáltató szervezet az EDF mintájára létesült, az Erômû Tröszt és a hat áramszolgáltató vállalat összevonásával. Az elvi eltérés az volt, hogy a francia szervezetben a legnagyobb atomerômû sem vállalatként, hanem csak üzemegységként mûködött, szemben a tröszti vállalatok önálló számviteli rendszerével. Az MVMT elvárható biztonsággal, a legkisebb költség elvének betartása mellett elégí-

tette ki Magyarország 9 évenként duplázódó villamos energia igényét. Az 1990. évi politikai rendszerváltáskor az MVMT 23 tröszti vállalatát önálló részvénytársaságokká szervezték át, amelyeket a tröszt központból lett MVM Rt. holdingszerûen irányított. Az 1994/95. években végrehajtott magánosítás során – a Paksi Atomerômû Rt. kivételével – a legnagyobb erômûvek, valamint a hat áramszolgáltató vállalat külföldi tulajdonba kerültek. Érthetetlen következetlenségnek minôsíthetô, hogy a villamosenergia-ipar átszervezési elve homlokegyenest ellenkezô volt, mint a volt szénhidrogén ipari

trösztnél, az OKGT-nél alkalmazott módszer, ahol a tröszt olaj és gáz üzletági, termelô, szállító, feldolgozó vállalatait egy nagy részvénytársaságba vonták össze a MOL Rt. keretében és csupán a gázszolgáltatók lettek önálló részvénytársaságok. Ez a szervezet a tapasztalat szerint a magánosítás után is sikeresebben mûködhet az új piaci körülmények között, mivel valódi, nagy termelô erôt képviselô, erôs társaság maradt. A fenti történelmi háttér felidézését azért tartom fontosnak, hogy érthetôbbé váljék a különbség a liberalizált európai árampiac szereplôi kö-


55

zött és megítélhetô legyen az a helyzeti elôny, amit az óriás német cégek, vagy az EDF élvezhet, a hozzájuk képest apró, magyar tulajdonban maradt, villamosenergia-ipari, önálló társaságokkal szemben. A feladat azonban adott, a tényhelyzetbôl kiindulva kell keresni a viszonylagos versenyképességet jelentô utat. Ebben a legnagyobb európai áramszolgáltató cég, az EDF tapasztalata is hasznos tanulságul szolgálhat. Az új villamosenergia-törvény (VET) alapján az MVM Rt. fôfeladata a 5,2 millió közüzemi fogyasztó biztonságos és legkisebb költséggel történô ellátása lett. A volt Országos Villamos Teherelosztó az MVM Rt. igazgatóságából elôször leányvállalattá lépett elô, Magyar Villamosenergiaipari Rendszerirányító Rt. (MAVIR Rt.) néven, majd 2003. január 1-jétôl az MVM Rt.-tôl teljesen független szervezetként, tulajdonjogilag is átkerült a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz (GKM). Ez az átszervezés mind az MVM Rt., mind a MAVIR Rt. számára az európai liberalizált árampiacon való részvétel szempontjából új helyzetet teremtett. Az MVM KÖZLEMÉNYEI 2000/4. számában közölt „Az európai árampiac szereplôi” címû cikkemben képet kívántam nyújtani a magyar villamosenergia-rendszer (VER) társaságainak európai versenytársairól. Ebben elsôsorban a német óriáscégek fôbb jellemzôit ismertettem részletesebben, mivel többségi tulajdonosai lettek magyar áramszolgáltató vállatoknak is. Érdekeltségük tehát nyilvánvaló a feljogosított magyar nagyfogyasztók számára saját anyavállalatainak erômûveibôl történô közvetlen szállításban, a közüzemi nagykereskedôvé vált MVM Rt.-tôl hatósági áron történô vásárlás helyett. Jelen cikkemben Daniel Dumont úrnak, az EDF Hungária fôigazgatójának az ETE Szenior klubjában tartott elôadásának fóliáira, valamint az EDF 2001. évi üzleti jelentésére és kulcsszámaira támaszkodva, elsôsorban a cég azon jellemzôit emelem ki, amelyek a magyar árampiaci szereplôk számára is tanulságul szolgálhatnak, Magyarország 2004. évi EU csatlakozása utáni idôszakra tervezhetô árampiaci szerepléséhez és üzletpolitikájához. Az EDF jelenleg Európa legna-

56

gyobb áramszolgáltatója. A vállalat kormányzását Igazgató Tanács végzi. Ennek mai összetételét – az 1946. évi alapításához képest – a 2000. február 10. keletû új francia villamosenergia-törvény a következôképen módosította: A 18 fôs Tanácsban 6 személy az állam képviselôje, 6 tagot az alkalmazottak jelölhetnek, 6 fô pedig közismert szaktekintély. Az állami képviselôk közül 3 a gazdasági és iparügyi minisztérium vezetô munkatársa, a többi pedig az Atomenergia Hivatal, a Sugárvédelmi szolgálat és az Állami Tervbizottság képviselôje. Az alkalmazottak küldöttei zömében a CGT szakszervezet tisztségviselôi. Az Igazgató Tanács ülésein hivatalból vesznek részt a kormány képviseletében a minisztérium Energia Igazgatóságának vezetôje és két helyettesük, az Állami Számvevôszék küldötte, valamint különbözô egyéb kormányszervek kijelölt személyei is. Látható tehát, hogy a hatalmas szervezet irányítását igen széles körûen összeállított tekintélyes szerv végzi, amely számos szakbizottság munkájára támaszkodik Az EDF Igazgató Tanács elnöke, Mr. Francois Rouselly egyszersmind az EDF Végrehajtó Bizottság elnöke is. A VB tagjai az EDF két vezérigazgatója, és négy helyettese, valamint a cég tájékoztatási igazgatója és a szóvivôje. Az EDF ma már világcég, mivel Európa számos országán kívül Mexikóban, Dél-Amerikában, Afrikában, Kínában és Vietnámban is mûködnek tekintélyes leányvállalatai. Az EDF csoport stratégiai helyzetérôl ad képet az 1. ábra, a 2002. márciusi, még nem konszolidált mérleg adatai alapján. Az ábra bemutatja az EDF különbözô, európai országok villamosenergia-iparában elfoglalt stratégiai helyzetét. Köztük látható Magyarország is, ahol az EDF a DÉMASZ Rt. 60,9% és a Budapesti Erômû Rt. 95,6% részvényének a birtokosa. Az EDF csoport méreteit 2001-ben a következô fôbb mutatók jellemzik: Erômûvei beépített teljesítôképessége (BT) 118 725 MW Franciaországban


99 898 MW

Ebbôl atomerômû 63%, vízerômû 20,4%, hôerômû 16,6% Hazai villamosenergiaértékesítés Export

407,3 TWh 83,9 TWh

Az EDF anyavállalat tevékenysége a következôképen jellemezhetô: – Az állam által nem támogatott, önállóan gazdálkodó ipari csoport. Fô üzletágai a villamosenergia-termelés és -értékesítés. (A szállítás az alaphálózat leválasztásával, 2001. óta már nem feladata, amire késôbb bôvebben is kitérek) Az utolsó állami támogatás az 1982-ben végrehajtott alaptôke-emelés volt. – Az európai liberalizált árampiac jelentôs szereplôje és tevékenysége összevethetô legnagyobb versenytársaiéval, mint pl. a német E.ON, vagy az RWE, a belga Tractabel, a spanyol Endesa stb. – Az EU irányelveinek megfelelô piaci szereplését az új független piacszabályozó hatóság a CRE (Commission de Republic de l’Électricité) ellenôrzi. Ennek feladata hasonít a Magyar Energia Hivataléhoz. – Megalakult a „Független Rendszerirányító” az RTE (Reseaux de Transport d’Électricité), amely a francia átviteli hálózat tulajdonosa, szemben a magyar megoldással, ahol az alaphálózat az MVM Rt. tulajdonában van és az OVIT Rt. azt üzemelteti. Az új francia VET tehát tulajdonjogilag is leválasztotta az átviteli hálózatot az EDF egyéb üzletágaitól és tulajdonképpen ennek igazgatósága és diszpécserközpontja lett a Független Rendszerirányító. Az RTE folyamatosan ellenôrzi a francia VER 220 és 400 kV-os átviteli hálózatán együttmûködô erômûvek termelését, az EDF-nek az UCTE, a NORDEL, az Egyesült Királyság VER Egyesüléseivel bonyolított villamosenergia-csere szállításait, valamint a független erômûvek szállításait a szabadpiaci fogyasztók számára. Az RTE vezetôjét az energiaügyi miniszter nevezi ki, egyetértésben a CRE igazgatójával. Az RTE igazgatója egyedül felelôs az átviteli hálózat jó mûködéséért és fejlesztéséért. Ô határozza meg a tájékoztatási rendszert, jóváhagyja a költségvetést, dönt a hálózati hozzá-

férési díjakról. Az RTE gazdaságilag tehát teljesen leválasztva mûködik az EDF egyéb ügyeitôl. Az RTE a francia tagja az Európai Rendszerirányítók Szervezetének, az ETSO-nak, amely csoportba fogja az országok átviteli hálózatának üzemirányítóit. Az ETSO-t, mint ismeretes a négy nagy európai VER Egyesülés alapította, élükön az UCTE, amelynek összekapcsolt hálózata csak tenger alatti, nagyfeszültségû, egyenáramú kábel-összeköttetésekkel, tehát nem szinkron kapcsolódik az EK és a NORDEL VER Egyesülésekhez. Tervezik az ír sziget hálózatának ilyen csatlakoztatását is. Megállapítható, hogy az RTE szervezeti tartalma tekinthetô a legjelentôsebb eltérésnek a magyar megoldáshoz képest, mivel nemcsak a volt országos teherelosztót tette függetlenné, hanem az egész átviteli hálózatot vette ki az EDF-bôl és alapított új, önálló részvénytársaságot, amely egyszersmind a független rendszerirányító feladatát is ellátja, teljesítve az 96/92 EC irányelveit. Az új helyzetben az RTE s.a (société anonim = Rt.) tulajdonosa az EDF Group lett, analóg módon, mint az EDF megvásárolt egyéb külföldi vállalatai. – A villamosenergia-termelés 2001. évi összetétele alapján az EDF joggal pályázhatna a világ egyik, viszonylag legkisebb légszennyezést okozó villamosenergia-termelô szervezete címére. Franciaországban ugyanis a 2001. évben az EDF 467,5 TWh öszszes villamosenergia-termelésébôl az atomerômûvek 86%-ot (401,3 TWh) fejlesztettek, a vízerômûvek 14,7%ot (59,4 TWh) és a hagyományos olaj–gáz tüzelésû hôerômûvek mindössze 4%-ot (15,8 TWh). Szénerômû gyakorlatilag nem is volt üzemben. Ez azt jelenti, hogy az EDF erômûvek termelésébôl csupán 3,3% volt az üvegházhatást okozó, CO2 gázt kibocsátó termelés. Ennek köszönhetô, hogy a fajlagos CO2 -kibocsátás 36,4 gr/kWh volt, ami a nemzetközi élvonalba tartozik. – A megújuló energiából származó villamos energia zömét az EDF vízerômûvei adták. Ezek együttes teljesítôképessége 23 600 MW, ami Európában a legnagyobbak közé tartozik. Az EDF az egyéb megújuló energiák hasznosítása terén is aktiválódik, de kisebb arányban, mint euró-

pai társai. Így pl. a szélerômûvek 2001. év végi csupán 73 MW teljesítôképességét Franciaországban 2004-re 250 MW-ra tervezik emelni. Viszont az EDF anyavállalat összes villamosenergia-termelésébôl, gyakorlatilag a vízerômûvekbôl, igen tekintélyes hányad, 16% származik megújuló energiából. Az EDF csoport gazdasági súlyát jól érzékeltethetik a 2001. évi fôbb mutatók:

– Az összes árbevétel elérte a 40,7 milliárd euró összeget (kb. 99 770 milliárd Ft). Ennek 69%-át hozta az anyavállalat, a többit a külföldi leányvállalatok. Az új üzletpolitika eredményeként az árbevétel kb. 75%-a származik a villamosenergiaüzletágból, a többi pedig egyéb üzletágakból. Az adózás elôtti eredmény 0,84 milliárd euró volt, ami az adózás után 0,222 milliárdra csökkent. – A 83,9 TWh export értéke 2,3 milliárd euró. Ebbôl közelítôleg kiadódik, hogy az átlagos eladási ár kb. 2,7 ec/kWh volt, azaz 6,8 Ft/kWh, ami igen kedvezô versenypiaci árnak számít. – A villamosenergia-fogyasztók száma összesen 42,9 millió. Ebbôl franciaországi 31,9 millió, tehát a külföldi ügyfelek száma elérte a 11 milliót. A francia erômûvek fentebb ismertetett összetétele teszi lehetôvé, hogy az EDF belsô villamosenergiatarifái a legalacsonyabbak közé tartoznak Európában. Az EDF adatai szerint a háztartási átlagárak a 2–4 MWh éves fogyasztási sávban kb. azonosak a németekével. Ausztriában ezen fogyasztó típus 10, Dániában 49, Olaszországban pedig 53%-kal drágábban kapta az áramot. Számunkra is érdekesség, hogy a magyar átlagár ebben a csoportban csupán 63%-a volt a franciának. Az iparban is érdekes számokat találunk az EDF „kulcsszámai” között. Az évi 0,5 GWh-nál kevesebb villamos energiát használó ipari fogyasztók Magyarországon csak a 72%-át fizették a francia átlagárnak. A németek közepes nagyságú ipari cégei viszont 15, a belgák 56, az osztrákok 72%-kal drágábban szerezhették be

ebben a kategóriában villamosenergia-szükségletüket. Az 1–9 GWh igényû magyar ipari fogyasztók hazánkban 91%-át fizették a francia árnak. A német hasonló méretû iparvállalatok csak 3, a belgák 15, az osztrákok pedig 69%-kal drágábban vásároltak, mint francia kollégáik. A francia áramszolgáltatási viszonyokat bemutató általános kép után számunkra talán még érdekesebb lehet az EDF EU árampiaci tevékenysége.

Megállapítható az a tény, hogy ma már az EDF – saját értékelése szerint – teljesítette az EU villamosenergiapiac nyitási alapfeltételeit, amit a következôkkel kívánnak bizonyítani: – A francia VER független rendszerirányítóval mûködik. A független RTE átviteli hálózata forgalmát folyamatosan ellenôrzi, az EU többi tagállamához hasonlóan a nyitott árampiacon. Kivételt képeznek a német, az osztrák, a belga és a dán EU tagállamok, valamint Svájc villamosenergia-rendszere, ahol még, ha korlátozottan is, de fennáll a rendszerirányító függôsége az áramszolgáltatóktól. – Létrejött a független a piac-szabályzó hatósági szervezet, a CRE, amely szabályozza és ellenôrzi, a legtöbb EU tagállamhoz hasonlóan, az árampiacot. Ettôl ugyancsak az elôzô pontban már említett tagállamok és Norvégia térnek el. Pozitív változást jelenthet viszont a jövôben a Németországban nemrégiben alapított Kartell Hivatal színrelépése. Az EU liberalizált árampiacán az EDF adatai szerint az 1. táblázatban látható viszonyokat találjuk. Rendkívül tanulságos, hogy az egyes EU tagállamokban a törvényben meghatározott piacnyitási százalék és a versenytársak által valóban megszerzett fogyasztás százaléka a gyakorlatban hogyan alakult. A piacnyitás mértéke, a táblázat szerint, nem arányos a szolgáltatót váltani feljogosított fogyasztók villamosenergia-felhasználásával, mivel a ténylegesen megvalósuló csere mennyiségét egyéb tényezôk is befolyásolják. Így pl. a 100% piacnyitást meghirdetett Németországban és Ausztriában mindössze 5, illetve 10% fogyasztást képvisel a megvalósult áramszolgál-


57

1. TÁBLÁZAT REALITÁSOK ÉS TÖRVÉNYI KÖTELEZETTSÉGEK A LIBERALIZÁLT PIACON

Törvény által meghatározott nyitási szint Németország

100%

A helyzet nincs felmérve (5% alatt és nincs külföldi szolgáltató)

Ausztria

100%

10% körül

Belgium

46%

RWE megszerezte a piac 4%-át (egyedüli külföldi szolgáltató)

Spanyolország

54%

A piac 10%-a (1% külföldi szolgáltató)

Franciaország

30%

112 fogyasztóval szerzôdtek külföldi szolgáltatók (a nyitott piac 15%-a)

Egyesült Királyság

100%

Szolgáltatót váltott az elmúlt: 10 évben a 7 GWh/év feletti fogyasztók 71%-a 6 évben a 0,7 Wh/év feletti fogyasztók 51%-a 2 évben a lakossági ügyfelek 10%-a

Olaszország

35%

A szabadpiac 50%-a szolgáltatót váltott – kevés külföldi szolgáltató

Hollandia

33%

A szabadpiac legalább 30%-a a külföldi szolgáltatóké

Skandinávia

100%

tató váltás. Belgiumban 4% az eddig egyetlen külföldi szolgáltató által átvett fogyasztás, a 46% piacnyitás ellenére. Spanyolországban, az 54% nyitás mellett, 10% a váltás, de ebbôl is csak 1%-pont a külföldi szolgáltató részesedése. A legjobb eredményt az Egyesült Királyság mutatja, ahol az eltelt 10 év alatt a 10 GWh feletti fogyasztók 71%-a cserélt szolgáltatót és az utolsó két évben már a lakossági ügyfelek 10%-a hagyta el korábbi szolgáltatóját. Franciaország helyzete kiemelkedik a képbôl azáltal, hogy 30% piacnyitás mellett, a jogosultak 15% fogyasztását jelentette a szolgáltató változtatás. – Az EDF 2001 szeptembere óta 6000 MW erômû kapacitást engedett át külföldi cégeknek, ami 5,5%-a francia VER EDF erômûvei teljesítôképességének. Ezzel a gesztussal a cég azt kívánta bizonyítani, hogy a 2000. február 11. keletû új francia villamosenergia-törvény hatályba lépése óta, az EU irányelvek szellemében megszûnt az EDF monopol helyzete a francia árampiacon.

– Mûködik a független piacszabályozó hatóság, a CRE, 2000 február óta. – Az átviteli hálózat tulajdonosa a független rendszerirányító, az RTE, 2000. július 1-je óta biztosította a feljogosított fogyasztók számára a szabad hálózati hozzáférést az EDF versenytársainak termelôi kapacitásaihoz. Ennek eredménye, hogy 2002-

58

Versenytársak által megszerzett fogyasztók (GWh%)

Nem mérhetô, de a piac teljesen nyitott ben már 17 TWh került a szabadpiacra, ami a feljogosított fogyasztók fogyasztásának 15%-a. Ezt a mennyiséget 112 francia nagyfogyasztó, 183 fogyasztási ponton vette át. A versenytársak között szerepelnek a spanyol Endesa-Snet, a belga Tractabel-CNR, a német HEW, E.ON, RWE és a DVG villamosenergia-ipari társaságok. Hasznos tájékoztatás lehet a fenti ismertetés után, röviden összefoglalni a magyar törvényalkotók számára is, hogy mik az EDF fôbb, törvényben elôírt kötelezettségei Franciaországban:

– Az EDF köteles garantálni fogyasztói számára a villamosenergia-szolgáltatást és felelôs az ellátás biztonságáért. – Eleget kell tennie a környezetvédelmi elôírásoknak a globális felmelegedés mérséklése, a légszennyezôdés csökkentés, a radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése terén, egyéb, most nem részletezett hatósági elvárások mellett. E téren igazgatóságai tartoznak széles körû felajánlásokat is kezdeményezni. – Köteles a szociális elveket betartani, valamennyi szolgáltatásában, az ügyfelek egyenlô elbírálásánál, a hozzáférési jog megkülönböztetés nélküli alkalmazásánál. – Köteles átvenni a megújuló energiák hasznosításával termelt villamos energiát, a törvény által megszabott keretek között. Ez pl. a vízerômûveknél a 12 MW-nál kisebb tel-


jesítményûekre terjed ki. A magyar VET ezt a határt 5 MW-nál szabta meg. – Egyéb nem részletezett kötelezettségek közül, csak a közüzemi fogyasztók számára készítendô átfogó ajánlásokat emelem ki. Az EDF csoport, hazai és nemzetközi fejlesztési stratégiájában irányadó szemponttá vált a termelési lánc bôvítése. Ennek eredményeként egyre nagyobb részarányt képeznek az áramszolgáltatás mellett, a gáz és egyéb energiahordozók, multienergiának nevezett üzletágai, az áram nagykereskedés, az energetikai beruházási és szerelési szolgáltatások köre. Ennek tudható be, hogy az EDF csoport összes árbevételében múlt évben a kiegészítô üzletágak részesedése már elérte a 25%-ot. Közismert Magyarországon is az EDF leányvállalatainak eredményes mûködése. A már fentebb említett EDF többségi tulajdonban lévô DÉMASZ Rt. 750 000 fogyasztónak szolgáltat áramot, a Budapesti Erômû Rt. látja el távhôvel a FÔTÁV Rt.ét és 45 egyedi fogyasztót. Rajtuk kívül a Prometheus Kft. fôleg energetikai berendezések szerelésével foglalkozik, és megalakult a feljogosított fogyasztók ellátásáért versenyzô, önálló D-Energia nevû EDF magyar áramkereskedô cége is. Bízom abban, hogy a cikkben foglaltak hasznos tájékoztatásul szolgálnak a liberalizált árampiac magyar résztvevôi számára is.

AZ MVM CSOPORT ÁGAZATI SZABÁLYOZÁSI KÖRNYEZETE 2003. JÚLIUS 1-JÉTÔL 1. TÖRVÉNYEK: 2001. 1997. 1996. 1995. 1993. 1990.

évi évi évi évi évi évi

CX. törvény CIII. törvény CXVI. törvény XXXIX. törvény X. törvény LXXXVII. törvény

a villamos energiáról a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól az atomenergiáról az állam tulajdonában lévô vállalkozói vagyon értékesítésérôl a termékfelelôsségrôl az árak megállapításáról

2. KORMÁNYRENDELETEK: 281/2002.(XII.21.) Korm.r. 183/2002. (VIII. 23.) Korm.r. 182/2002. (VIII. 23.) Korm.r. 181/2002. (VIII. 23.) Korm.r. 180/2002. (VIII. 23.) Korm.r. 166/1999. (XI. 19.) Korm.r. 108/1997.(VI. 25.) Korm.r. 73/1996. (V .22.) Korm.r.

95/1995. (VIII. 24.) Korm.r.

A villamosenergia-rendszer jelentôs zavara és a villamosenergia-ellátási válsághelyzet esetén szükséges intézkedésekrôl az átállási költségek meghatározásának és kezelésének részletes szabályairól a villamos energia határon keresztül történô szállításának szabályozásáról a villamosenergia-fogyasztók feljogosításáról a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról a tájvédelmi szakhatósági hatáskörbe tartozó engedélyezési eljárásokról az Országos Atomenergia Hivatal eljárásáról a nukleáris biztonsággal összefüggô hatósági ügyekben a természeti, társadalmi és gazdasági környezetre jelentôs hatást gyakorló erômûvek létesítésének és üzembe helyezésének engedélyezéséhez szükséges közösségtájékoztatási, közmeghallgatási és szakértôi bizottsági eljárásról a villamosenergia-szállítás és -szolgáltatás korlátozásáról és szüneteltetésérôl

3. KORMÁNYHATÁROZATOK: 1055/2003. (VI. 19.) Korm.h. 1195/2002. (XI.16.) Korm.h. 1028/2002. (III.26.) Korm.h. 1107/1999. (X.8.) Korm.h.

A Vértesi Erômû Rt. retrofit programjának további finanszírozásáról és a társaság privatizációjáról a Magyar Villamos Mûvek Rt. hitelfelvételéhez állami kezesség nyújtásáról A Vértesi Erômû Rt. retrofit programja és ezen belül az Oroszlányi Erômûvében megvalósítandó kéntelenítô beruházáshoz kapcsolódó állami kezességvállalásról a 2010-ig terjedô energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiáról

4. MINISZTERI RENDELETEK: 24/2003. (IV. 24.) GKM r. 10/2003. (III. 4.) GKM r. 3/2003. (I. 24.) GKM r. 64/2002. (XII. 30.) GKM r.

az átvételi kötelezettség alá esô villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról szóló 56/2002. (XII. 29.) GKM rendelet módosításáról Az elômunkálati jogot és a vezetékjogot engedélyezô hatóság meghatározásáról egyes villamos energia, melegített víz és gôz hatósági árait és díjait érintô miniszteri rendeletek módosításáról a villamosenergia-termelôi engedélyes által közvetlenül vagy közvetve távhô-szolgáltatási célra értékesített melegített víz és gôz hatósági árának megállapításáról


59

63/2002. (XII. 29.) GKM r. 62/2002. (XII. 29.) GKM r. 61/2002. (XII. 29.) GKM r.

8/2001. (III. 30.) GM r.

A villamosenergia-tranzit szabályairól A villamos energia határon keresztül történô szállításának határkeresztezô díj megállapításáról a közüzemi villamosenergia-ellátás, a villamosenergia-elosztás, -átvitel, rendszerirányítás és rendszerszintû szolgáltatások, valamint a villamosenergia-termelôi engedéllyel érintett eszközök igénybevételével termelt távhôszolgáltatás céljára értékesített melegített víz és gôz hatósági árainak és díjainak megállapításáról a villamosenergia-termelôk által értékesített közüzemi célra lekötött villamos energia, valamint a közüzemi villamos energia nagykereskedô által értékesített villamos energia hatósági árainak megállapításáról a nem lakossági közüzemi fogyasztók részére a közüzemi szolgáltató által szolgáltatott villamos energia árának megállapításáról a lakossági fogyasztók részére a közüzemi szolgáltató által szolgáltatott villamos energia árának megállapításáról a villamosenergia-ellátásban alkalmazott általános rendszerhasználati díjak megállapításáról az átvételi kötelezettség alá esô villamos energia átvételének szabályairól és árainak megállapításáról A közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és mûszaki feltételeirôl az 50 MW és annál nagyobb teljesítményû erômûvek energiahordozó készletének legkisebb mértékérôl és a készletezés rendjérôl A Magyar Energia Hivatal közérdekû határozatainak közzétételére vonatkozó szabályokról A villamosenergia-rendszer irányításával, mûködésével és használatával összefüggô egyes adatszolgáltatásokról a Magyar Energia Hivatal igazgatási szolgáltatási díjairól és a felügyeleti díj fizetésének szabályairól a villamosmû mûszaki-biztonsági követelményei szabályzat hatályba léptetésérôl

11/1984. (VIII. 22.) IpM r.

a villamosmû biztonsági övezetérôl

22/1998. (VI. 26.) KTM r.

az 50 MWth és az ennél nagyobb hôteljesítményû tüzelôberendezések légszennyezô anyagainak kibocsátási határértékeirôl

60/2002. (XII. 29.) GKM r.

59/2002. (XII. 29.) GKM r. 58/2002. (XII. 29.) GKM r. 57/2002. (XII. 29.) GKM r. 56/2002. (XII. 29.) GKM r. 47/2002. (XII. 28.) GKM r. 44/2002.(XII. 28.) GKM r. 34/2002. (XII. 17.) GKM r. 36/2002. (XII. 19.)GKM r. 19/2002. (XI. 5.) GKM–PM r.

5. IRÁNYMUTATÁSOK: 84/2001. Számviteli kérdés

2001/102. APEH iránymutatás MEH irányelv MEH közlemény

Milyen bizonylatot kell kiállítani a jogszabály által megállapított kötelezô villamosenergia-átvétellel kapcsolatos árkiegészítô díjról (KÁD), és hogyan kell azt elszámolni? Helyes-e, ha a KÁDról az áfatörvény szerinti bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazzák? Kötelezô villamos energia átvételéhez kapcsolódó árkiegészítô díj A villamosenergia-ipari vállalkozások tevékenységeinek számviteli szétválasztására Villamosenergia- és földgáz ármegállapítások elôkészítése

6. KORMÁNYZATI ELÔKÉSZÍTÉS ALATT ÁLLÓ JOGSZABÁLYOK, MELYEK VÁRHATÓAN HATÁLYBA LÉPNEK A 2003. ÉVBEN: 1. A villamosmûvet és a közvetlen vezetéket körülvevô biztonsági övezetre vonatkozó szabályokról szóló rendelet címe helyesen: GM rendelet helyett GKM rendelet (2002. szeptember 5-én kapott változat). 2. A villamosmûvek, az összekötô és fogyasztói berendezések, valamint a közvetlen vezetékek mûszaki-biztonsági követelményeirôl szóló rendelet. 3. „A villamosmûvek, az összekötô és fogyasztói berendezések, valamint a közvetlen vezetékek mûszaki-biztonsági követelményeirôl” c. rendelet mellékleteként kiadandó „Villamos Biztonsági Szabályzat (VBSZ)”.

60


n E SZÁMUNK SZERZÔI Dr. Bacskó Mihály gépészmérnök diplomáját a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte 1976-ban, majd ugyanitt 1988-ban doktori címet szerzett. Késôbb az ELTE Jogi Továbbképzô Intézeténél mérnök-jogász diplomát kapott. Az egyetem elvégzését követôen 1976-tól 1982-ig az Erômû és Hálózattervezô Vállalatnál (ERÔTERV) a villamosenergia-rendszer távlati tervezésével foglalkozott különbözô beosztásokban. Ezután napjainkig – két és fél éves megszakítással, melyet a Bayernwerknél töltött – az MVM Rt.-nél kezdetben az Erômûvi Üzemviteli Igazgatóságon, majd késôbb a Stratégiai Igazgatóságon foglalkozott a társaságcsoport erômû üzemviteli, illetve üzleti stratégiájával. Bokor Tamás okl. gépész üzemmérnök. Diplomáját 1990ben szerezte a Bánki Donát Gépipari Mûszaki Fôiskola szervezés és informatika szakán. Az Open University Business School (Egyesült Királyság) hallgatójaként 2000-ben MBA program keretében megkapta a Professional Diploma in Management nemzetközi végzettséget. Az MVM csoportnál 2002 februárjában kezdett el dolgozni, mint az MVM Rt. Fogyasztói Értékesítési Osztályának értékesítési fômunkatársa. Jelenleg az MVM Partner Rt. alkalmazottja, fô feladatai: villamosenergia-értékesítés fogyasztók részére, kiemelt ügyfelek kezelése, marketing tevékenységek. Korábban hasonló munkakörökben dolgozott ismert nemzetközi cégeknél kockázatkezelési, energetikai és telekommunikációs területeken. Borbás Miklós okleveles gépészmérnök, gazdasági szakmérnök. 1969–73. között a BFV Kôbányai Fûtôerômûben üzemirányító mérnök, majd mint fejlesztô mérnök dolgozott. 1973–77. között az MVM Rt.-nél csoportvezetô mérnökként a hazai erômûvek hôszolgáltatással kapcsolatos fejlesztési munkáit koordinálta. 1977-tôl az MVM-OVT-ben, majd 2002-tôl a MAVIR Rt-nél mint osztályvezetô helyettes a hazai villamosenergia-rendszer operatív üzemirányítás elôkészítésében, ill. a szükséges teljesítmény-egyensúly forrásoldali elôkészítésében vesz részt. Fritz Róbert okl. gépészmérnök, diplomáját 1977-ben a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte. 1978-tól a Budapesti Hôerômû Vállalatnál karbantartó mérnök, majd a Kelenföldi Erômû karbantartási osztályának vezetôje, 1985-tôl az erômû fômérnöke. A vállalat Budapesti Erômû Részvénytársasággá alakulását követôen 1990-tôl üzemigazgató-helyettes. 1995-tôl az ERBE Kft. létesítményi fômérnökeként a brit PowerGen Csepel II. kombinált ciklusú, gázturbinás erômû fejlesztésének projekt vezetôje. 1998. július 1-jétôl az MVM Rt. Erômûvi Üzemviteli Osztályának vezetôjeként irányítja az MVM Rt. szekunder tartalék gázturbinás erômûveinek üzembe helyezését, azok MVM szervezeti rendszerébe integrálását és az erô-

mûvi létesítmények valamint a Tisza II. és a Dunamenti Erômûvekben létesített, MVM Rt. tulajdonában lévô stratégiai olajtárolók szerzôdéses kapcsolati rendszerben történô üzemeltetését.

Dr. Gerse Károly (1944., Budapest) okleveles gépészmérnök (1967), mûszaki doktor (1977), a mûszaki tudomány kandidátusa (1986), az MVM Rt. általános vezérigazgató helyettese. Ezt megelôzôen 1987-tôl a Magyar Villamos Mûvek Tröszt mûszaki tanácsadója, 1992-tôl az MVM Rt. megalakulásától az Erômûvi Üzemviteli Osztály vezetôje (1992–1997), kereskedelmi igazgatója (1997–2002). Tiszteleti egyetemi tanár (2002). A Budapesti Mûszaki Egyetem elvégzését követôen az Energiagazdálkodási Intézetnél, az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyeletnél, 1972-tôl kezdôdôen a BME Gépészmérnöki Kar Kalorikus Gépek Tanszékén dolgozott. Tudományos munkája ütközô lángok hôátadására, kazánok méretezési, üzemeltetési, konstrukciós kérdéseire, számítógéppel segített üzemvitel, szakértôi rendszerekre irányult. Tevékenysége az utóbbi idôben elsôsorban a villamosenergia-rendszer piacnyitást követô ellátásbiztonságának, szabályozási kérdéseinek rendezésére irányult. Tagja az MTA Energetikai Bizottságának (1996–). Szakmai munkásságát több társszerzôvel készített egyetemi jegyzet, sorozat szerkesztésében készült iparági tankönyv sorozat és több mint 40 szakcikk, elôadás jelzi. Dr. Herczegh Zsolt, ügyvéd. 1998-ban diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, Budapesten. Európai Uniós szakjogász diplomáját 2003-ban szerezte meg. Az Allen & Overy-vel együttmûködô Dr. Hegedûs Éva Ügyvédi Irodához 1998-ban csatlakozott ügyvédjelöltként, 2002-tôl pedig ugyanitt ügyvédként dolgozik. Szakterületei a társasági jog, tôkepiaci ügyletek és energiaipari projektfinanszírozási tranzakciók. Kacsó András Több mint harmincöt éve dolgozik az iparágban – különféle beosztásokban. Jelenleg a Kereskedelmi Igazgatóság Energiagazdálkodási Osztály vezetôje. Munkássága során jelentôs részben a villamosenergiarendszer egészére vonatkozó optimalizációs problémákkal foglalkozott. Hosszú évekig részt vett a villamos tarifák energetikai megalapozásában. A magyarországi versenypiaci felkészülés keretében szakértôként mûködött közre. 1991 óta szakértôje az UNIPEDE/EURELECTRIC Regulációs és Tarifa Bizottságának. Kaszás Árpád okleveles villamosmérnök, diplomát a Budapesti Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett 1974ben. 1974-tôl 2000-ig az MVM Rt. alkalmazottjaként az Országos Villamos Teherelosztó Számítástechnikai Szolgálatánál dolgozott. Szûkebb szakterülete: számítógépes üzemirányítás, üzemirányítási célú hálózatszámítás.


61

n E SZÁMUNK SZERZÔI 1995-tôl osztályvezetôként az üzemirányítási folyamatirányító-rendszer és infrastruktúra üzemeltetését vezette. Ezen idôtartamon belül az ÜRIK-nek az OVT-vel kapcsolatos munkáit is irányította, koordinálta. A MAVIR Rt. megalakulása óta (2001) annak informatikai igazgatója. Felelôs a vállalat teljes informatikai rendszerének üzemeltetéséért és fejlesztéséért. Jelenlegi legfontosabb feladata a piacnyitáshoz szükséges – a MAVIR informatikai rendszerekkel kapcsolatos – munkák megszervezése és irányítása. A MEE tagja. Kerényi A. Ödön (1919) gyémántdiplomás gépész-villamosmérnök (1942). Hét évi erôsáramú, távközkési és gépészeti gyakorlat (Siemens Mûvek; Távbeszélô Igazgatóság Bp; Gyufagyár Kmét) 1949-tôl dolgozik a villamosenergia-iparágban (Mátravidéki Erômû villamos mérnök, vállalati fômérnök, 1953 közepétôl a BEM iparigazgatóság h. vezetôje, azaz a magyar villamosenergia-rendszer fômérnöke. Az EDF mintájára szervezett MVM Tröszt mûszaki vezérigazgató helyetteseként folytatta a VER fejlesztési munkáinak irányítását. Tevékenységét az Állami Díj egyéni ezüst fokozatával méltányolták. Nagy szerepe volt a VER nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében (csehszlovák, jugoszláv, szovjet, osztrák távvezetékek) és ennek kapcsán a VER-ek közötti együttmûködés (CDU, UCPTE) fejlesztésében. Nyugdíjazása (1984) után tanácsadóként dolgozott tovább az MVMT-nél. Több, mint 130 cikk, könyv, videofilm és egyéb kiadvány tanúsítja szakirodalmi munkáságát. Köztük több cikkben foglalkozott hazánk EU csatlakozása után elôálló liberalizált európai árampiaci helyzetével. és mutatta be az MVM Rt. várható legnagyobb versenytársait. A német közcélú villamosenergia-ipar óriásai után, amelyek a DVG-ben szövetkeztek és a jövôben is a legerôsebb exportképes társaságok lehetnek számunkra, jelen cikkében az EDF szerepét mutatja be az európai árampiacon. Számos kormánykitüntetés, egyesületi díj tulajdonosa. Dr. Németh Marcell, ügyvéd. 1993-ban diplomázott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, Budapesten. 1994ben jogászként a Shearman & Sterling Ügyvédi Irodánál, 1997-tôl partnerként a Bán, S. Szabó & Partners, együttmûködésben a Shearman & Sterling Ügyvédi Irodánál, majd 1999-tôl jogászként a Stroock & Stroock & Lavan Ügyvédi Irodánál dolgozott. Az Allen & Overy-vel együttmûködô Dr. Hegedûs Éva Ügyvédi Irodához a budapesti bank- és pénzügyi jogi csoport tagjaként 2000-ben csatlakozott, ahol 2001-tôl vezetô ügyvédként, majd pedig 2003-tól partnerként dolgozik. Kilencéves magyarországi tapasztalattal rendelkezik bank- és pénzügyi jogi, projekt finanszírozási, illetve energiajogi ügyletek területén. Marcellt az European Legal 500 2003-as kiadványa a bank- és pénzügyi jogi terület vezetô ügyvédei közé sorolta.

62

Dr. Potecz Béla okl. gépészmérnök és okl. villamos szakmérnök. 1997-ben történô nyugállományba vonulásáig beosztott mérnökbôl igazgatóhelyettesig különbözô beosztásokban dolgozott a villamos energia iparágban. 1997-tôl nyugdíjas szakértôként az OVIT, ill. a MAVIR reaktivált dolgozója. Nevéhez fûzôdik a növekménygörbék alapján történô gazdaságos teherelosztás, valamint a termelô berendezések gazdaságossági megfontolások alapján történô megszakításos üzemvitelének kidolgozása és bevezetése a magyar villamosenergia-rendszerbe. Folyamatosan részt vett az OVT korszerûsítését szolgáló mûszaki fejlesztési munkákban (számítógépes folyamatirányítás, ÜRIK). Az OVT-t érintô nemzetközi kooperációs együttmûködés során szakértôi értekezletek, szerzôdéskötési tárgyalások résztvevôje (KDU, CENTREL, UCPTE). Jelenleg a MAVIR Rt. villamos energia versenypiac megnyitásával kapcsolatos felkészülési munkában vesz részt. Dr. Szörényi Gábor A szerzô gépészmérnök végzettséggel kezdett dolgozni az MVMT-nél erômûves mûszaki fejlesztési területen. A mátrai 200 MW-os blokkok és százhalombattai fejlesztés idején az MVM helyi képviseletét is ellátta. Az atomerômû létesítés elôkészítése idején megbízást kapott az MVM új, nukleáris technikából adódó feladatainak feltérképezésére és a szakmai felkészülés megszervezésére. Ekkor szerezte meg atomerômûi szakmérnöki diplomáját és mûszaki doktori címét. Az atomerômû építése, üzembe helyezése alatt az MVM érdekeit a helyszínen képviselte beruházóként. Ezt követôen fôosztályvezetôként feladata volt az erômû-rendszer mûködésének optimálása, a kutatás-fejlesztés koordinálása és a villamosenergia-rendszer új kapacitással fejlesztésének tervezése. Aktívan részt vett az MVM átszervezésében, 1990-91-ben. Huszonhárom éves MVM pályafutásának végén lehetôsége volt a fogyasztóbarát iparági szemlélet kialakításában részt venni PR vezetôként. Rövid nukleáris hatósági felügyeleti munka után a Magyar Energia Hivatalhoz került, ahol 9 éve részt vesz az iparág hatósági szabályozásának kialakításában és gyakorlásában. A villamos energia, a gázenergia, a hôszolgáltatás engedélyezési és felügyeleti munkáját irányítja a fogyasztó védelem kérdéseivel együtt. Ezen munka keretében részt vett a villamosenergia-ipari társaságok privatizációja elôkészítésében és a versenypiac bevezetését célzó szabályozási környezet kialakításában. A szabályozói munka által megkövetelt ismeretek elsajátítása érdekében közgazdasági, marketing, management és jogi tudást szerzett egy brit MBA diploma megszerzésével. Jelentôs nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki a regulátori ismeretek átvétele és átadása érdekében. Az Energy Regulators Regional Association szövetsége Licensing/Competition állandó bizottságának a vezetôje.


n CIKKEINK RÖVID TARTALMA A villamosenergia-ipar átalakulása, a fogyasztói szabad választás, a verseny bevezetése Dr. Szörényi Gábor

1

A szerzô röviden áttekinti a villamosenergia-rendszerben 1991/92-ben kezdett jelentôs változások (átstrukturálás, tevékenységek szétválasztása, privatizálás, verseny, fogyasztói szabad választás bevezetése) átgondolt, ütemezett sorozatát és az egyes lépések egymásra hatását. Bemutatásra kerülnek azon szempontok, argumentumok, amelyek meghatározták az államigazgatás piacnyitással kapcsolatos álláspontját, valamint a piaci modell kialakítása során képviselt álláspontját. Az új szabályozási környezet több éves, a fogyasztók és az energia-ipar képviselôinek bevonásával folytatott, elôkészítô munkája áttekintésre kerül. A szerzô elemzi a hatékony – fogyasztókért folyó – verseny feltételeit és ennek meglétét a hazai energiapiacon. Végül a villamos hálózatokhoz való szabályozott hozzáférés, fogyasztói szabad szolgáltató (kereskedô) választás bevezetése elsô hónapjainak szabályozói (regulátori) tapasztalatai is felvillantásra kerülnek. Az energiaellátás általános színvonala Dr. Gerse Károly

13

Az árampiaci nyitással egy idôben az ellátási színvonal fontossága is megnövekszik. A szerzô összefoglalja az ellátás színvonalának megítélését befolyásoló szempontokat, bemutatja a már bevezetett szabályozást, és példákat ad az ellátás kimaradásából adódó veszteség számítására. Elemzi azokat a mutatókat, amelyek az ellátás színvonalát jellemzik, köztük a megszakadások átlagos gyakoriságát, a megszakadások átlagos idôtartamát, és egy-egy kikapcsolás átlagos idôtartamát. A szerzô kitér az ellátás biztonságot befolyásoló legfontosabb tényezôkre, és rámutat arra, hogy az európai együttmûködô rendszerben 2005-ig az ellátás biztonsága megfelelônek tekinthetô. Végül kijelenti, hogy az ellátás biztonságához biztosítani kell a felelôs szereplôk megfelelô árbevételét. Az EU direktíva és jelentôsége Középés Kelet-Európa számára John Stern

mosenergia-import mértékét, annak szektoronkénti megoszlását, valamint a feljogosított fogyasztók igényét, és ennek hatását a kiegyenlítô szabályozásra. A vizsgálat alapjául szolgáló adatok 2003. áprilisi – az MVM-nél, illetve a rendszerirányító MAVIR Rt. nyilvános honlapján hozzáférhetô – adatokon alapulnak. Az elemzés kitér a közüzemi fogyasztók fogyasztásának viselkedésére, valamint az erômûvi értékesítés és szabályozás mértékére. A megújuló energiára vonatkozó jogszabály várható hatása Bacskó Mihály

30

Az alapjaiban megváltozott villamos energiára vonatkozó jogi szabályozás elemei közül a szerzô az átvételi kötelezettség alá esô villamos energia átvételének szabályairól szóló 56/2002 GKM rendeletet tekinti át. A jogszabály elemzését indokolja, hogy átvételi kötelezettség alá esô villamos energiát termelô létesítménybôl az új törvény megalkotásáig jelentôs számú létesült, miközben más típusú termelô egység üzembe helyezésére nem került sor. Az írás áttekinti a jogszabályalkotók célját, a hasonló típusú Európai Uniós rendelkezéseket és kitér azokra a következményekre, amelyeket az átvételi kötelezettség alá esô villamos energia magas ára okozhat. Az MVM Rt. felkészülése a villamos energia versenypiaci nyitásra Kacsó András

32

Az írás történetiségében áttekinti az MVM Rt. felkészülését a 2001. évi CX. törvény alkalmazására. Bemutatja azt a folyamatot, amelynek során az MVM jogi, gazdasági, és kereskedelmi szempontból átalakította saját mûködését és munkaszervezetét a sikeres, piaci körülmények közötti helytálláshoz. Az írás elemzi azokat az erôsségeket, amelyek lehetôvé teszik, hogy az MVM a megváltozott körülmények között is sikeres tagja legyen a jövô villamosenergia-piacának.

19 Piacnyitást támogató informatikai fejlesztések a MAVIR-ban Kaszás Árpád

35

A 2004 júliusában hatályba lépô, az Európai Unió által 2002ben elfogadott villamos energia és gáz irányelvek az EU-hoz csatlakozó államokra gyakorolt hatását elemzi az írás. A szerzô bemutatja a legfontosabb változásokat, amelyek kiterjednek az iparági dezintegrációra, a piacnyitás szabályozására, a hálózati hozzáférés regulációjára, a független szabályozó hatóság kérdésére, valamint az új termelô kapacitások engedélyezési viszonyaira. A szerzô kiemelten elemzi azokat a jogszabályokat, amelyekben a magyar szabályozás eltér az Európai Unióstól.

A villamosenergia-iparban 2003. január 1. óta érvényben levô új mûködési rend kitüntetett szerepet szán a rendszerirányítónak. Az írás elemzi azt az informatikai átalakulást, amelyet során a független rendszerirányító a rendszer megbízható mûködése érdekében az újonnan létrejött mérlegkörök elszámolásához, a menetrendek elkésztéséhez és azok mûködtetéséhez végrehajtott. Az írás elemzi az EMS/SCADA (ÜRIK) rendszer fejlesztését, az adatpublikációs rendszereket, a biztonsági szempontokat, valamint bemutatja a felkészülési projekt legfontosabb lépéseit.

Magyarország a változások közepette Németh Marcell, Herczegh Zsolt

MVM Partner Energiakereskedelmi Rt. Bokor Tamás

22

44

A szerzôk alapvetôen jogi szempontokat figyelembe véve áttekintik a villamosenergiai-ipari liberalizáció 2003. január 1jei bevezetését megelôzô, és az azt követô idôszakot. Bemutatják az új kereskedôk piacra lépését, a 2003-ban megváltozott árképzési politikát, a rendszerirányítás megváltozott feladatait. Részletesen bemutatják az átállási költségek kialakulásának folyamatát és azok megtérítésének feltételrendszerét. A szerzôk a liberalizáció sikerességét a hosszú távú szerzôdések újratárgyalásának eredményeitôl várják.

Az MVM Rt. 2002 szeptemberében a liberalizált árampiaci mûködés sikeres folytatása érdekében létrehozta az MVM Partner Rt.-t. Az írás bemutatja a cégalapítás elôkészítésének folyamatát, az elsô ajánlatkészítések nehézségeit, a megfelelô kapacitás portfolió kialakítását, és az elsô sikeres üzletkötése hátterét. Az írás ismerteti az MVM Partner Rt. szerzôdéses alapelveit, és a megköthetô ügyletek típusait. Az elemzés kitér azokra a tényezôkre, amelyeket egy sikeres együttmûködés érdekében a fogyasztóknak kell biztosítaniuk.

A villamosenergia-rendszer mûködése a piacnyitás után Dr. Gerse Károly

A szekunder tartalék gázturbinák üzemeltetése a megváltozott jogi környezetben Fritz Róbert

25

A piacnyitás óta eltelt idôszakot áttekintve az írás rendszerszinten is elemzi a villamosenergia-igények változását, a villa-

49

Az MVM Rt. által a villamosenergia-ellátás biztonsága érdekében létrehozott három tartalék gázturbinás erômû, (Litér, Lô-


63

n CIKKEINK RÖVID TARTALMA rinci, Sajószöged) mûködtetésének alapfeltételeit alapvetôen megváltoztatta az új jogszabályi környezet. A cikk bemutatja a vonatkozó jogszabályi feltételek átalakulását, az új engedélyek megszerzésének folyamatát és a zavartalan mûködtetés érdekében tett intézkedéseket. Az írás kitér az Erômûvi Fômérnökség és a három erômûvet üzemeltetô GTER Kft. közötti megállapodás alapvetô tartalmú elemeire. Szivattyús energia tározó létesítés helyzete és lehetôségei a magyar villamosenergia-rendszerben Dr. Potecz Béla

52

A szivattyús energiatározás esetleges magyarországi bevezetését a Paksi Atomerômû létesítésének idôszakában vetették fel. A 73%-os hatékonyságú energia tárolás hatékony alternatívája lehet a rendszer üzembiztonságot szolgáló, gyorsindítású gázturbinás erômûveknek. A magyar villamosenergiarendszer szabályozhatóságának alternatíváit vizsgáló írás a fajlagos önköltség elemzése és a beruházási költségek összehasonlítása segítségével vizsgálja a szivattyús energiatározás

gazdasági és rendszerszabályozási racionalitását. Az írás áttekinti az alternatívaként szóba jöhetô nyílt ciklusú csúcs gázturbinák létesítésének lehetôségeit is. EDF az európai árampiacon Kerényi A. Ödön

55

Az írás bemutatja az európai árampiac egyik meghatározó szereplôje, az EDF jelenlegi helyzetét. Az írás párhuzamokat von a francia és a magyar villamosenergia-rendszer sajátosságai között, bemutatja a franciaországi versenypiaci helyzet aktuális kérdéseit, valamint az EDF magyarországi üzletpolitikájának alapelveit és fô magyarországi befektetéseit. Függelék: Az MVM Csoport szabályozási környezete 2003. július 1-jétôl

59

Jogszabályok, rendeletek és határozatok gyûjteménye, amely áttekintô módon felsorolja az érvényben levô jogszabályokat.

n SUMMARY OF ARTICLES Transition of the Electricity Industry; 1 Eligible Customers; the Roll-out of Competition Dr. Szörényi, Gábor The author gives a brief review on the well-thought-out schedule of the significant changes that started in the Hungarian Power System in 1991/92 (restructuring, unbundling, privatisation, competition, the implementation of customers’ free choice of supplier) and on the interaction between the respective milestones of that schedule. The paper presents the underlying considerations and arguments of the position of the Hungarian Public Administration concerning market opening, and its standpoint during the establishment of the new market model. The several years’ preparatory work of the new regulatory regime, which was carried out with the involvement of the representatives of the customers and of the energy industry, is outlined in the article. The author gives an analysis of the prerequisites of efficient competition for winning customers and the existence of the same in the domestic energy market. Finally, the regulatory lessons learnt from the first few months of the implementation of regulated access to electrical networks and of customers’ free choice of supplier (merchant) are also given a highlight. The General Level of Energy Supply Dr. Gerse, Károly

13

With the opening of the electricity market, the level of supply also becomes more important. The author gives a summary of the assessment criteria of the level of supply; a description of the new regulations already in effect; and examples for the computation of power interruption losses. The paper presents an analysis of the figures characterising the level of supply, including the average frequency and duration of interruptions, and the average duration of a disconnection. The author mentions the most important factors influencing the security of supply, and points out that, in the European cooperating system, the security of supply may be considered satisfactory until 2005. Finally, the writer of the paper asserts that – in order to maintain the security of supply – it is necessary to ensure that responsible players have sufficient price revenues.

64

The EU Directive and Its Implications for Central- and Eastern-Europe John Stern

19

The writing analyses the impacts of the Electricity and Gas Directives becoming effective in July 2004 – adopted by the EU in 2002 – on the accession countries. The author describes the most important changes, including the unbundling of functions within the sector; the regulation of market opening and network access; the issue of independent regulator, and the licensing conditions of new generation capacities. The writer pays special attention to the statutes in which Hungary’s legislation is different from that of the European Union. All Change for Hungary Németh, Marcell, Herczegh, Zsolt

22

The authors provide an overview – basically from the legal aspect – of the periods preceding and following the implementation of the liberalization of the electricity industry on 1 January 2003. The paper gives a description of the new merchants entering the market; the pricing policy, which changed in 2003; the new tasks of system operation. A detailed description is given on how transition costs emerged, and on the criteria of receiving compensation for such costs. In the authors’ opinion, the success of liberalization depends on the results of the renegotiation of PPAs. Operation of the Power System after the Market Opening Dr. Gerse, Károly

25

In an overview of the recent period after the market opening, the article gives a system-level analysis of the changes in electricity demand; the volume of electricity imports, the distribution of the same by sector; and the demand of eligible customers with the effect of the same on system balancing. The figures serving as a basis for the review are based on the data of April 2003 – available at the


n SUMMARY OF ARTICLES

Operation of the Secondary Reserve Gas Turbines under the New Regulatory Regime Fritz, Róbert

MVM Prepares for the Opening of the Competitive Electricity Market Kacsó, András

Status and Potentials of Pumped Energy Storage Establishment in the Hungarian Power System Dr. Potecz, Béla

32

The paper gives a historical overview of MVM getting prepared for the implementation of Act CX. of 2001. It describes the process in which MVM restructured its profile and organisation according to the new legal, economic and commercial requirements in order to be successful within the new competitive market environment. The article reviews the strengths of the Company that make it possible for MVM to remain a successful player of the electricity market of the future even under the new conditions. IT Development Efforts at MAVIR Support Market Opening Kaszás, Árpád

35

The new regulatory regime effective in the electricity industry since 1 January 2003 intends to give a prominent role to the system operator. The paper reviews the upgrade of the IT system, performed by the independent system operator in order to ensure the reliable operation of the system, to facilitate the operation of the settlement system of the newly established Balancing Mechanism Units and the preparation and operation of schedules. The writing gives a review on the development of the EMS/SCADA (ÜRIK) System, on the data publication systems, on safety and security aspects, and presents the most important steps of the Development Project. MVM Partner Energiakereskedelmi Rt. Bokor, Tamás

49

The new regulatory regime made a fundamental change in the underlying conditions of the operation of the three reserve gas turbine power plants (Litér, L?rinci, Sajószöged) MVM established to ensure the security of electricity supply. The article describes the change of the relevant statutory regulations, the process of the acquisition of the new licences, and the measures taken to ensure the undisturbed operation of the plants. The paper mentions the most important elements of the agreement made between MVM’s Power Plant Engineering Department and GTER Kft., the operator of the three power plants. 52

The possibility of the implementation of pumped energy storage in Hungary was raised at the time of the establishment of Paks Nuclear Power Plant. This type of energy storage, the efficiency of which is 75%, may represent an efficient alternative to the quick start gas turbine power plants, which serve to maintain the availability of the system. In the framework of reviewing the alternatives for controlling the Hungarian Power System, the paper examines the viability of pumped energy storage – from the economic aspect and in terms of system balancing – through giving an analysis of specific production cost and making a comparison between capital expenditures. Additionally, the article reviews the possibilities of establishing open cycle peak gas turbines as an alternative. EDF in the European Electricity Market Kerényi A., Ödön

O L D A L

Of the elements of the legislation on electricity, which has undergone a fundamental change, the author gives a review on Decree 56/2002 GKM of the Minister of Economic Affairs and Transport on the rules of the off-take of electricity falling under the obligation of guaranteed off-take. Analysing the statute is justified by the fact that there had been a considerable number established of the power plants that are generating electricity falling under the obligation of guaranteed off-take until the formulation of the new Act, whereas there was no generation unit of any other type put into operation in the meantime. The paper reviews the aim of the legislators with the statute; the regulations of similar type of the EU, and mentions the consequences that may arise due to the high price of the electricity generated under the guarantee of off-take.

3 .

Probable Effects of the Statute on Renewable Energy 30 Bacskó, Mihály

preparation of the first offers, how the required capacity portfolio was established, and the background of the Company’s first successfully concluded deal. The writing presents MVM Partner’s contracting principles, and the types of permitted transactions. The review mentions the preconditions of successful cooperation to be provided for by the customers.

B O R Í T Ó

public websites of MVM and/or of the system operator MAVIR. The paper gives an analysis of the characteristic of the consumption of public utility customers and of the extent of power plant sales and balancing.

55

The article describes the current standing of EDF, a front rank player of the European electricity market. The paper draws parallels between the characteristic features of the Power Systems of France and Hungary; presents the topical questions of the French competitive market situation, and the underlying principles of the business policy and key investments of EDF in Hungary.

44 Appendix: The Regulatory Background of MVM Group from 1 July 2003 on

In September 2002, MVM established MVM Partner for the successful continuation of its activities in the deregulated electricity market. The paper describes the preparatory steps of the establishment of the company, the difficulties of the

59

It is a compilation of statues, decrees and decisions, which gives a comprehensive overview of effective legislation.


65

AZ ÁRAM FORRÁSA

MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT. 1011 BUDAPEST, VÁM UTCA 5–7. TELEFON: 224-6200 INTERNET: HTTP://WWW.MVM.HU

A MAGYAR VILLAMOS MÛVEK RT-RÔL NAPRAKÉSZ INFORMÁCIÓK AZ INTERNETRÔL IS BÁRMIKOR ELÉRHETÔK. A WEB-OLDALON CÍMLISTÁKAT, GYORS HÍREKET, A CÉG MÛKÖDÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ FONTOS ESEMÉNYEK LEÍRÁSÁT, FOTÓKAT ÉS ÁBRÁKAT LEHET MEGTALÁLNI, VALAMINT A TÁRSASÁG ÁLTAL KIADOTT SAJTÓKÖZLEMÉNYEK IS AZONNAL OLVASHATÓK. KAPCSOLAT TALÁLHATÓ A VILLAMOSENRGIA-IPAR SZÁMOS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI CÉGÉHEZ.

A VILLAMOSENERGIA-IPAR ÁTALAKULÁSA, A FOGYASZTÓI SZABAD VÁLASZTÁS, A VERSENY BEVEZETÉSE

Recommend Documents