A velencei kalmár, akinek a pénzügyeiről, pontosabban kölcsönügyleteiről szó lesz, Shakespeare:

Szolnoki Tudományos Közlemények XV. Szolnok, 2011.

Barta Árpád

1

EGY VELENCEI KALMÁR PÉNZÜGYEI A velencei kalmár, akinek a pénzügyeiről, pontosabban kölcsönügyleteiről szó lesz, Shakespeare: A velencei kalmár – című drámájának főszereplője, aki az egyik ügyletben (keresztény-keresztény) hitelező, a másikban pedig (keresztény-zsidó) adós. A darab másik főszereplője a „kamat”. A darab máig érvényes közgazdasági tanulságai kerülnek összefoglalásra a tanulmányban. Egy látszólagosan rossz hitel is lehet jó, ha esélyt ad a hitel rendezésére. Az ügyletekben lévő arbitrázs több szempontból is a párhuzam vonás lehetőségét rejti napjaink svájci frank alapú hitelezési gyakorlatával. A darab végső tanulsága, aktualitása ma az, hogy a zsidó helyére a bankot kell behelyettesíteni. A bankot mi tesszük naggyá, azzal, hogy vágyaink, reményeink, s nem a megalapozott realitás alapján hitelt veszünk fel a banktól. A bank azért tud magas kamatokat felszámolni, mert még ezen a költségszinten is van kereslet! FINANCES OF A VENETIAN MERCHANT The Venetian merchant, whose finances, specifically loan transactions will be discussed in this essay, is the protagonist in Shakespeare’s drama The Venetian merchant. In one of the transaction (Christian and Christian he appears as the creditors, and the other (Christian and Jewish) as the debtor. The other main character of the piece is "interest." The economic lessons of drama are summarized in the study. A seemingly bad credit can also be good if it gives chance to pay the loan. The arbitrage transactions are in parallel to today's Swiss franc lending practices. The final lessons and actuality of the piece is prevalent nowadays as well, the bank is made great by the clients, because they borrow from the bank not by the reality but by desires and hopes. The bank can charge high interest rates, because, there is a demand even on this high cost level!

BEVEZETÉS A velencei kalmár, akinek a pénzügyeiről, pontosabban kölcsönügyleteiről szó lesz, Shakespeare: A velencei kalmár – című drámájának főszereplője, aki az egyik ügyletben (kereszténykeresztény) hitelező, a másikban pedig (keresztény-zsidó) adós. Shakespeare ezt a darabot 1596 táján írta,1598-ban egy felsorolás már tartalmazza, illetve 1600-ban könyv alakban is megjelent. A darabban említésre kerül Mexikó, amiből az következik, hogy a darab a XVI. században játszódik, bár ennek közvetlenül nincs jelentősége. Shakespeare korában a zsidók háromszáz éve, 1287 óta ki voltak tiltva Angliából. A legtöbb 1

Szolnoki Főiskola, Email: [email protected] A cikket lektorálta: Dr. Túróczi Imre Szolnoki Főiskola, főiskolai tanár, PhD.

angol, valószínűleg Shakespeare is, soha nem került érintkezésbe velük. A darab nem a tapasztalatokról, látottakról szól, hanem az a konvencionális kép jelenik meg benne, amely Angliában a zsidókról kialakult, így megbízhatatlan középkori mendemondákon, eltorzított, vagy egyenesen légből kapott eseteken alapul. A velencei kalmárt a szerző korában a vígjátéki elemek hangsúlyozásával adták elő. ( Jót nevettek a porul járt zsidó pénzemberen!) A XVIII. századi angliai felújítás Shylockot (a zsidót) sötét gazemberként ábrázolja, a komikum minden eleme nélkül. A darab 1814-es, újabb angliai felújításában, Edmund Kean alakítása Shylock emberi mivoltát, alakjának bonyolultságát, indulatainak elemi erejét mutatta be. Azóta az angol nyelvterületen ez a hagyományos megközelítés, azaz Shylockot tragikus hősként játszani. A XX. században a fasizmus előretörésének idején egyes országokban a dráma előadását az antiszemitista izgatás eszközévé tették. Néhány országban – kerülve a konfliktust nem játsszák. A darab egyik főszereplője a „kamat”. Érdemes felidézni, mert ma már nem része az általános ismeretnek, hogy a középkorban hogyan is viszonyultak a nagy egyházak a kamat szedéséhez. Mózes tanítása a következő: „Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van: ne légy, hozzá olyan, mint a hitelező; ne vessetek rá uzsorát” [1]. Mindez azt jelenti, hogy a zsidó-zsidónak nem, de például kereszténynek adhat hitelt kamatra. Ez nem bűn, szedése nem tilos! A Korán értelmezése a következő: „Allah azonban megengedte az adásvételt, ám megtiltotta az uzsorát” [2]. Ez a muszlim számára egyértelmű, tilos a kamat! Sőt érdekesség, hogy a Korán a zsidókat is meginti az egyik szúrában: „és mivel uzsorát szedtek, amitől el voltak tiltva„ [3]. Ez nem jelenthet mást, mint a kamat szedésének abszolút tilalmát. A kereszténység viszonya a kamathoz a Biblián alapult, s ha nem is abszolút módon, de az egyház tiltotta a kamat szedését. 1403-ban azonban egy Antonio Ridolfi nevezetű teológus-jogász pert nyert [4]. A bíróság elismerte a jogát a kamat felszámítására egy kölcsön ügylet kapcsán Firenzében. Mivel történetünk a XVI. században játszódik, egyértelmű a kamat szedése jogilag nem, tilos, de erkölcsileg aggályos.

AZ ELSŐ KÖLCSÖN-ÜGYLET A kölcsönügylet Bassanio velencei nemes ifjú és Antonio gazdag kereskedő között jön létre. Bassanio kölcsönt kér, mert tudja, hogy kaphat. Ez jelzi, hogy jól ismeri saját helyzetét és környezetét. Ezt kihasználja, de alapvetően nem becstelen. Antonio gazdag, velencei és keresztény! Ez a hármas kiemeli őt az átlagemberek köréből, s ennek megfelelően is él, és ítélkezik. Saját jellemének áldozata: túlzott önbizalma miatt kerül bajba. Ő sem becstelen: ha már ezt tettem, akkor vállalom a következményeit. Íme, a hitelkérelem: „Bassanio: Előtted nem titok, Antonio Hogy gazdagságom mennyit leapadt, Mert egy ideig fényűzőbben éltem, Mint bírta volna gyönge készletem. Nem is panaszlom, hogy az aranyélet Most véget ér, de legfőbb gondom az, Hogyan másszam ki adósságaimból. Melyekbe tékozlásom belerántott. 2

Antonio legtöbbel teneked Tartozom pénzben s szeretetben is, Tudom, szeretsz s elmondhatom neked, Mit terveztem és hogyan akarok Megszabadulni tartozásaimtól. Antonio:Vedd biztosra, hogy erszényem személyem Korlátlanul szolgálatodra áll.” [5] A fiatalember tehát már régi adósa a kalmárnak, de ez úgy tűnik, egyiküket sem zavarja. A pénz, mint megtudjuk egy kecsegtető házasság finanszírozására kell, ami egyben esélyt adhat arra is, hogy a hitelező vissza is kap valamit a pénzéből. Megtudjuk, hogy a kalmár gazdag, de jelenleg nincs készpénze, mert az áruban van. Gályái vannak útba, Tripoliba, Indiába, Mexikóba és Angliába. A kért pénzt természetesen meg kapja, de van az a bizonyos készpénz probléma! „Antonio: Tudod, hogy mindenem a tengeren van És nincs pénzem, sem árúm, amiből Készpénzt szerezzek. Menj hát és kutasd ki Velencében mit ér hitelem, Menj rögtön, s kérdezősködj pénz után. Indulok én is. Nem kételkedem, Hogy Velencében van még hitelem.” [6] Összegről, határidőről itt szó sincs, az majd csak később hangzik el a második ügylet kapcsán. Állíthatjuk, hogy ez az üzlet nem igazán gazdasági, inkább érzelmi alapokon nyugszik. Ezek után bővül ki a hitelügylet szereplői köre és jelenik meg benne a zsidó pénzember, Shylock. Shylock a legbonyolultabb alakja a darabnak: gazdag, de nem velencei, hanem idegen, nem keresztény, hanem zsidó. Míg a kereszténynél a gazdagság csak emel a rangon, itt még gyanúsabbá tesz. Shylock a rendszeresen megalázott, a szolgálatait igénylő megalázó szintjére süllyed. „Shylock: Háromezer dukát, ugye? Bassanio: Igen uram, három hónapra… Amely összegért, ahogy már mondtam, Antonio vállal kezességet. Shylock: Háromezer dukát három hónapra és Antonio vállal kezességet. Antonio jó ember… …értsd meg, hogy amikor azt mondom róla: „jó ember”, ezt úgy értem, hogy jó arra az összegre… Háromezer dukát – azt hiszem, elfogadhatom a kezességet. 3

Bassanio: Légy biztos benne, hogy elfogadhatod.” [7] Már előre jelezzük, hogy ez a hitel soha nem lesz visszafizetve, mert Antonio elengedi az öszszeget: „…minden adóságod eltöröltetett velem szemben,...” [8]

A MÁSODIK KÖLCSÖN-ÜGYLET A második kölcsön az elsőből következik, bár Bassanio az adós, ezt a hitelt Antonio veszi fel. A szöveg kezességről szól, de soha senkiben fel nem merül, hogy a tartozást Bassanionak kell megadni, törleszteni. A bírósági meghallgatáson ez majd felmerül, - már, hogy Bassanio fizessen, - de rögtön elutasításra is kerül. Az ügylet szereplői tehát Antonio és Shylock. Íme, az ügylet: „Shylock: Háromezer dukát. Antonio: És három hónapig. Shylock:Azt mondtad, ugye, nem adsz s nem veszel Kamatra pénzt? Antonio: Shylock, nem szoktam sem adni, se venni Kamatra pénzt, de most, hogy teljesítsem Barátom sürgős kérését, szokásom Ellen cselekszem.” [9] Két világ csap össze ebben az egyszerű ügyletben, a keresztény és a zsidó világa, gondolkodása: szedek kamatot, nem szedek kamatot formában. Valójában a kamatot szedőnek gazdasági problémát is eredményez az erkölcsi felfogás, mert ha egy ügyfél választhat a kamatfizetés és nem fizetés között logikus, hogy melyiket választja. Egyértelmű az azonos piacon való jelenlét csökkenti a kamatot, a bevételt. „Shylock:Gyűlölöm öt. Gyűlölöm, mert keresztény, Még jobban, mert aljas együgyűségből Ingyen helyez ki kölcsönpénzt, s ezáltal Velencében a kamatláb leszáll. Gyűlöli szentelt népünket, s ahol A kereskedők gyűlnek össze, szid És uzsorának mondja hasznomat… …Én tűrtem csöndes vállvonogatással, Mert a tűrés törzsünknek osztályrésze. Hitetlennek és vérebnek neveztél És leköpted zsidó kaftánomat Azért, mert hasznát vettem vagyonomnak. Most kiderült, hogy szükséged van énrám… …Te kinek nyála szakállamra fröcskölt, S elrúgtál, mint egy idegen kuvaszt 4

A küszöbről. Most pénz kell neked. Mit mondjak erre? Lehet ez? Ad egy kuvasz háromezer dukátot? Szép uraság, te pénteken leköptél, Máskor megrúgtál, volt, mikor kutyának Mondtál, s e kedvességedért cserébe Én kölcsön adjak neked ennyi pénzt? Antonio:Kutya vagy – mondanám most is örömmel S megrúgnálak, leköpnélek megint. Ha kölcsön adod ezt a pénzt, ne úgy add Mint barátnak, hiszen barátja meddő Ércéből nem húz hasznot jóbarát. Kölcsönözd inkább ellenfelednek, Aki ha megszorul, derűsebb arccal Szipolyozod.” [9] Mindezek után váratlan fordulat, Shylock nem kér kamatot, de bánatpénzként meglepő kikötést tesz. „Shylock: De mondd, miért viharzol? A barátod szeretnék lenni és Elfelejteni, ahogy megaláztál; Megadni, ami kell neked anélkül, Hogy kamatot szednék – s te meg se hallgatsz… Kezességet s tréfából írd be azt is, Hogy ha nem fizetnél ekkor meg ekkor, Itt meg itt, ennyit meg ennyit, ahogy Megegyeztünk, bánatpénz az legyen, Hogy kivághatok egy fontot belőled, Szép húsodból, testednek ama részén, Ahol nekem majd épp kedvem telik. Antonio: Szavamra! e kötést aláírom És azt mondom, hogy kedves a zsidó. Bassanio: Ilyen feltételt énértem ne vállalj, Maradjak inkább kielégítetlen. Antonio: Ne félj, ember, a bánatpénz ne bántson: Két hónap múlva, tehát hamarabb, Mint ahogy majd kezességem lejár, Értékét tízszer kifizethetem.” [9] Az ügylet tehát létre jött: Bassanio megkapja a kért pénz, amit természetesen nem ő ad majd meg, Antonio az adós, egy olyan ügyletben, melynek feltételezett kockázata nulla, de azért van biztosítéka, mégpedig egy font hús Antonióból.

5

A darab más szálakon folytatódik, de időnkét mintegy mellékesen elhangzik egy-egy hír Antonio anyagi helyzetével összefüggésben. A végső eredményt Antonio egy Bassanionak írt levélben összegzi, amit Bassanio felolvas: „Bassanio:„Kedves Bassanio, minden hajóm elsüllyedt, hitelezőim megkeményítették szívüket, helyzetem kilátástalan, zálogomat a zsidónak eljátszottam, s mivel, ha meg fizetem, lehetetlen, hogy éljek, minden adósságod eltöröltetett velem szemben, csak éppen látni szeretnélek, miközben meghalok. De azért csak mulass jól; ha a szereteted nem beszél rá, hogy jöjj, a levelem se tegye.” [10] Közben Bassanio megnősül, feleségül veszi Portiát, s ezáltal anyagi helyzete rendeződik. Shylock nem örülhetett maradéktalanul sikereinek, mert lányát egy velencei ifjú megszökteti, s majd keresztény hitre is tér. Shylock csak nehezen tudja értelmezni és feldolgozni a tényt, hogy eddigi ellenfele, kigúnyolója hitelezőjévé vált. Lehetőséget lát a bosszúra. „Shylock: Nevetett, ha vesztettem; csúfolt, ha nyertem; gyalázta a népemet, megakadályozta az üzleteimet, hűtötte a barátaimat, fűtötte az ellenségeimet – és miért? Mert zsidó vagyok. Hát a zsidónak nincs szeme? a zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a baj bántja, nem ugyanaz a gyógyszer gyógyítja, nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti, mint a keresztényt? Ha megszúrtok nem vérzünk-e? ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? és ha meggyaláztok, ne álljunk-e bosszút? Ha mindenben hasonlítunk rátok, ebben is hasonlítani fogunk.” [11] Shylocknak megadatik a lehetőség, hogy éljen a bosszúval. Antonio, mint már láttuk tönkrement, nem tud fizetni. Shylock kéri a zálogot-, a pénzt és a kamatokat elengedve- az egy font húst! Az ügy bíróságra, azaz a dózse elé kerül, aki egy külső szakértőt kíván az ügyben meghallgatni. A híres jogász nem más, mint Portia, - aki most már Bassanio felesége – álruhában. Kiderül, hogy néha milyen jól jön egy tudós (de inkább csavaros eszű) jogász: „Portia: E kötvény egy csöpp vért sem ad neked. „Egy font hús”- éppen ezek a szavak. Vedd zálogodat, egy font húsodat, De ha, míg vágod, csak egy csöpp keresztény Vért ontasz, minden birtokod, javad, Elkoboztatik velencei törvény Szerint s Velence államára száll. Shylock: Hát rendben van, fizess háromszor annyit, S hadd menjen a keresztény. Portia: Csitt! 6

Ne siess – igazságot a zsidónak: Nem jár neki semmi, csupán a bírság. Shylock: A tőkémet add meg, s hadd menjek innen. Portia: Csak az igazság jár neki a záloga. Shylock: Hát puszta tőkémet sem kaphatom meg? Portia: Nem kapsz meg mást, csupán a zálogod. Shylock: Akkor, hát legyen csak az ördögé! Tovább nem pörlök érte. Portia: A törvénynek még dolga van veled! Bekövetkezett a nem várt – szinte mesés - fordulat: Velence törvényei szerint, ha valaki közvetlenül, vagy közvetve veszélyezteti, egy polgár életét elveszti vagyonát, felét az állam, másik felett pedig a veszélyeztetett polgár kapja. A dózse pénzbüntetésre változtatja, a neki járó részt, azaz kegyelmet gyakorol (A jó állam! ). Antonio: Ha a törvényszék és uram, a dózse, Elengedi javainak felét, Én megelégszem, ha csak kezelésre Kapom másik felét, melyet halála Után annak az úrnak adok át, Ki nemrégiben elszöktette lányát. Két feltételem van: hogy e kegyért Azonnal a keresztény hitre térjen. S aztán itt helyben kiállít egy írást, Mely szerint, ha meghal, minden java A lányára és Lorenzóra száll. Portia: Örülsz ennek, zsidó? Mit mondasz erre? Shylock: Örülök” [12] Néhány tanulsága a történetnek: - Egy látszólagosan rossz hitel is lehet jó, ha esélyt ad a hitelrendezésére. - Nincs kockázat nélküli befektetés és biztos ügylet. A baj bármikor bekövetkezhet. Az „apró betűt” mindig olvasd el. Ne írj alá olyan szerződést, amelynek bár mely kitétele gyanús, ha ma nem is okoz problémát, de a helyzet megváltozhat. - Az ügyletben arbitrázs van. Magán a fogalmon azt kell itt értenünk, hogy egy bizonyos cél több módon is elérhető. Például hamarabb, olcsóbban, vagy nagyobb hozammal. Az „utak” nem egyen értékűek, az egyik előnyösebb, mint a másik, egyik szereplő előnyhöz juthat egy másikkal szemben. A drámában ez úgy jelenik meg, hogy az egyik ügyletben nincs kamat ugyanarra az összegre, míg a másikban van. Bassanio nem fizet kamatot Antonionak, míg ő igen Shylocknak. Egy kamatozó öszszeg lett ki kölcsönözve kamat nélkül. - Ugyan ilyen arbitrázs volt és van még napjainkban nálunk is, mert például a svájci frank alapú hitelek törlesztése hosszú időn keresztül kedvezőbb volt, mint ha valaki azt a hitelt forintban vette volna fel. Érdekessége a dolognak, hogy Bassanio végül a hitelt sem fizeti vissza, ez nálunk egyelőre (de valószínű, hogy végleg) nincs napirenden.

7

-

-

A mi arbitrázs ügyletünk korábbi nyertesei, amikor is a nyereség csökken, vagy megszűnik áldozatnak érzik magukat és nem átmeneti nyertesnek. A darab végső tanulsága, aktualitása ma az, hogy a zsidó helyére a bankot kell helyettesíteni. A bank testesíti meg a gazdagot, a „szipolyozót”, aki sok esetben idegen. A bank hitelez adott feltételekkel, amit az adós elfogad. Ez az elfogadás azonban nem egyenértékű Antonio elfogadásával, mert ezt ő komolyan is veszi, s ha kell meg is hal. A mi adósunk ezt nem így gondolja, amíg a helyzet számára kedvező, van az a bizonyos arbitrázs, addig ez az ő ügye, de ha nem tud fizetni és bank érvényesíteni akarja jogát, akkor ez közüggyé válik: meg kell menteni az adóst a banktól- legalábbis jelszóban. Míg a velencei dózse, bár törvényt hív össze, keresi a kiskaput a kibújáshoz, de nem alkot törvényt ahhoz. Sőt a teljes vagyonelkobzás jogi lehetősége helyett csak büntet. A mi dózsénk rögtön új joggal büntet. (Shakespeare valószínű örömmel írta volna meg azt, variációt is.) A bankot mi tesszük naggyá, azzal, hogy vágyaink, reményeink, s nem a megalapozott realitás alapján hitelt veszünk fel a banktól. A bank azért tud magas kamatokat felszámolni, mert még ezen a költségszinten is van kereslet! Néha a politikai nem csak alkalmazza a jogot, ha nem „végszükségben” maga alakítja. Shylocknál megállapításra került a bűncselekmény ezért a dózse megbüntette, most a bank bűn nélkül adózik. Sőt az idő teltével az is kezd egyértelművé válni, hogy a segítség az adósnak egyre formálisabb. Aki „megvéd, és hangsúlyozottan jót akar neked” nem biztos, hogy a barátod, mert: „ Az ördög néha Szentírást idéz” [13]

FELHASZNÁLT IRODALOM [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13]

Mózes II. Könyve 22/25. Korán 2:275 4:161, 1987 Helikon Kiadó JAKSITY György: A pénz természete. Alinea Kiadó, Budapest, 2004., 30.oldal WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Első felvonás 1. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Első felvonás 1. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Első felvonás 3. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Harmadik felvonás 2. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Első felvonás 3. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Harmadik felvonás 2. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Harmadik felvonás 1. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Negyedik felvonás 1. szín WILLIAM Shakespeare: Összes drámái IV. kötet.:Egy velencei kalmár. Fordította: Vas István. Magyar Helikon Kiadó, 1972. Első felvonás 3. szín

8