Kazárföldön és a Vasárnapi újság berkeiben a helyzet változatlan A Vasárnapi újság 2010. október 17-én elhangzott adásában tudósítást hallottunk az Írott szóval a megmaradásért címet viselő rendezvényről.
Egán Ede A kárpátaljai Dupka György szóba hozta Bartha Miklóst és az 1945 után valójában máig elhallgatott és tiltott Kazárföldön című nagy szociográfiai kötetét. Az említett könyv tragikus sorsú főszereplőjének, a meggyilkolt Egán Edének a neve is elhangzott a rádiós beszélgetés folyamán, ám a hallgató nem tudhatta meg azt, hogy valójában ki is volt Bartha Miklós, Egán Ede, s hogy kik voltak azok a „kazárok”. Alább szó szerint idézzük Dupka Györgynek a Kazárföldön című könyvről, annak írójáról, Bartha Miklósról és szociográfiai művének főszereplőjéről, Egán Edéről mondott, hallhatóan megvágott szavait: „Száztíz évvel ezelőtt jelent meg Bartha Miklós Kazárföldön című szociográfiája, amely egy alapmunka, szorosan kötődik Kárpátaljához. Bartha Miklós megrajzolta Egán Ede, akkori kormánybiztos akcióját, hogy miképpen próbálta megszabadítani a ruténokat az úgynevezett uzsorakamatos kazároktól, akik teljes mértékben rátelepedtek a ruszinságra és az ottani magyarságra, kamatrendszerükkel ellehetetlenítették az életüket. Másik az akkor létező Schönborn bizomány, amely az elkobzott Rákóczi földbirtok volt, s hogy azoknak vezetői miképpen viszonyultak a helyi ruszinsághoz, a kizsákmányoláshoz. Nos, a ruszinság nem felejtette el Egán Edét, akit orvul megöltek Ungváron a Lázi dombon, amikor Munkácsról igyekezett Ungvárra az úgynevezett szövetkezet megalakítása céljából. Főleg ruszin művészek, vállalkozók emeltek egy gyönyörű emléket Egán Edének, és hát most fogunk megemlékezni róla. Így született meg a döntés, hogy a szerzői közösséggel végigjárjuk azokat a ruszin falvakat, amelyek Bartha Miklós Kazárföldön című szociográfiai munkájában szerepelnek, illetve, mi történt száz év alatt ezekkel a ruszinokkal, az ott élő magyarokkal, azokkal a halálra ítélt falvakkal. Felvirágoztak-e, hol tart az asszimiláció, vagy a nemzetmentés, illetve a nyelv, templom és az iskola ügye?” Eddig a Vasárnapi újságban elhangzott idézet, amiből sem a rádióhallgató, sem az olvasó – ha eddig egyáltalán nem volt róla tudomása – nem tudhatja meg azt, hogy ki volt Bartha Miklós,
Egán Ede, kiket és miért neveznek „kazároknak”, és hogy miért, kiknek a megbízásából gyilkolták meg a XIX-XX. század fordulója legfontosabb szociográfiai munkájának főhősét. Azért nem tudhatja meg, mert az elmúlt nyolc esztendő szoclib, magyargyűlölő kormányzati társulatot szolgai módon kiszolgált, a Perjés Klára és Molnár Pál nevével fémjelzett Vasárnapi újság továbbra is kínosan ügyel arra, hogy föl ne bőszítse fajvédő kenyéradóit.
Egán Ede új emlékműve Börvingesben A XIX. századi Lengyelországból, elsősorban Galíciából és a cári Oroszországból a befogadó magyar nép és politikai vezetőinek jóvoltából az akkor Magyarországhoz tartozott Kárpátaljára tömegesen bevándorolt zsidókat Bartha Miklós nevezte el kazároknak. A „kazár” jövevények aztán uzsorakamat-rendszerrel rátelepedtek a kárpátaljai magyar, ám elsősorban az ott akkor még többséget képező, s már elmagyarosodóban levő ruszin lakosságra. Darányi
Ignác földművelési miniszter az ezredforduló időszakában megelégelvén a „kazárok” élettérhódítását, Egán Ede irányítása mellett elindított egy átfogó kormányprogramot Kárpátalja fölvirágoztatására. Magyarán szólva, Egán Ede sértette a „kazárok” gazdasági érdekeit, meg akarta szüntetni az általuk művelt parazita világot, az uzsorakamatrabszolgaságot, amiért meggyilkolták. Ám nem csak a Kazárföldön tragikus főszereplője, Egán Ede, hanem a küzdelméről szóló szociográfiai mű írója, Bartha Miklós élete, sokrétű munkássága is ismeretlen az átlagos magyar polgár számára. Ismeretlen, mert Bartha Miklós főművét az 1945-ös szovjet megszállás előtt utoljára 1939-ben adták ki, s a háború utáni évtizedekben pedig a kommunista-zsidó szellemi és fizikai terror idején még említeni sem volt tanácsos a szerzőt és könyvét, valamint azt, hogy miről szól a szociográfiai mű. Meg kell jegyezni, hogy 1996-ban a Magyar Fórum Könyvek kiadásában, Szőcs Zoltán történelmi magyarázataival ismét megjelenhetett a Kazárföldön című könyv.
Bartha Miklós Dupka Györgynek a Vasárnapi újságban elhangzott, s hallhatóan megvágott – tehát valószínűleg cenzúrázott – nyilatkozatát kiegészítve, s mintegy megmagyarázva, elmondjuk, hogy az ungvári járásban levő kárpátaljai Börvinges nevű kis faluban 2010. szeptember 28-án a Dupka György író, megyei képviselő vezette Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) és más szervezetek megemlékeztek Egán Ede meggyilkolásának 110. évfordulójáról, leleplezték és megkoszorúzták „a ruszinok atyjának” is nevezett magyar emlékművét. A kettétört keresztet ábrázoló, tehát a fiatalon meggyilkolt Egánt jelképező emlékmű alkotója Olasin Vaszil kárpátaljai ruszin szobrászművész. Az udvarhelyszéki Rugonfalván született Bartha Miklós írónak, újságírónak és országgyűlési képviselőnek, a Kazárföldön című kötet szerzőjének is volt egykoron szobra Budapesten. Bartha monumentális szobrát a neves szobrász, Istók János alkotását 1914-ben leplezték le a budapesti Városligetben, ám 1949-ben, a bosszúért lihegők hatalmi szóval lebontatták, s azóta
is a Budapest Galéria pincéjében porosodik. Ahogy elnézzük a mostani történéseket, mai „kazárjainknak” nem kell aggódniuk attól, hogy az amúgy értékes műalkotás rövidesen visszakerül a helyére.
Bartha Miklós szobra a Városligetben Korábban szintén a ruszinok által állított kereszt őrizte Börvinges faluban Egán Ede emlékét, ám azt a kommunizmus idején eltávolították. Dupka György és több más kárpátaljai értelmiségi a mártírhalált halt Egán Ede születésének 160. és meggyilkolásának 110. évfordulóján, 2011-ben emlékkonferenciát tartanak. Ezenkívül a Bartha Miklós Kazárföldön című kötetében szereplő települések ismerete alapján tényföltáró szociográfiát írnak, fölkeresik például a mai Szolyva, Ökörmező és Volóc településeket, ahol annak idején Egán Ede elindította a híres-neves „hegyvidéki akciót”, s összevetik a múlt viszonyait a jelen valóságával. Kazárföldön – amely fogalom Kárpátaljáról mára áttevődött a megmaradt anyaországra – a helyzet az Orbán-kormány hivatalba lépése után is változatlan, mint ahogyan a cionista Such György menesztése utáni Magyar Rádióban is. A Vasárnapi újság című műsor társulatának egy-két, mindent és mindenkit átélt, maradéktalanul kiszolgált tagja baráti beszélgetések során mostanában azt próbálja elhitetni, hogy mekkora hősiességre és bátorságra volt szükségük a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány átvészeléséhez, miközben állhatatosan kitartottak a nemzeti szellemű műsorszerkesztés mellett. Ezt a hazugságot manapság leginkább a két legnagyobb köpönyegforgató, Molnár Pál szerkesztő és Perjés Klára felelős szerkesztő szokta hangoztatni. Perjés Klára a Kossuth adó főszerkesztőjeként 2004 első heteiben a Lovas Istvánt veszedelmes antiszemitának beállító, gyűlölködő zsidók követeléseinek eleget téve az újságírót kibillentette a Vasárnapi újságból, azaz, megszüntette a sokak által kedvelt jegyzeteinek sugárzását. „Miután nagy port kavartak (Lovas Istvánnak az akkori szoclib kormányt bíráló – M. I.) megjegyzései, úgy döntöttem, nem lenne jó, ha elhangozna a jegyzete.”, nyilatkozta annak idején Perjés. A Vasárnapi újság szocionista elvárásoknak eleget tett vezetői, pontosabban Belénessy Csaba lapátra tette a zsidók szemében szintén gerendának számító, nagy műveltségű Pajor András atyát is.
Molnár Pál, aki Belénessy Csaba előtt volt a Vasárnapi újság szerkesztőségvezetője, az MTInek adott nyilatkozatában föltétlen hűségéről biztosította a zsidó fajvédők által, fideszes rábólintással rádióelnöknek kinevezett Such Györgyöt. Pedig nem nagyon volt értelme hűségesnek lenni, mert a szocionisták nyolc esztendeje alatt nem nagyon illett, és főleg nem volt szabad megszólaltatni a Vasárnapi újságban igazi nemzeti értékeket képviselő magyarokat. Molnár Pálról és Perjés Kláráról azonban minden lepergett. Pajor András atya után cionista utasításra elhallgattatták a Vasárnapi újságban a legendás Lipp László atyát is, mondván, Isten igéjét ne csak katolikusok szólaltassák meg... Isten, vagy Elohim igéjét ezután valóban nem katolikus atyák, hanem egyre inkább és egyre többször zsidó rabbik szólaltatták meg a bőgatyások üdvözülésének elősegítésére. Miközben eltűnt a műsorból a szocionista, magyarellenes bűnbandát élesen bíráló Tőkés László református püspök is, egyre többet hallhattuk Róna Tamás rabbit. A helyzet csak rosszabbodott, miután Such György 2007 elejétől Perjés Klárát nevezte ki a Vasárnapi újság élére. Talán nem meglepő és nem véletlen az sem, hogy ebben a korszakban a Vasárnapi újságban egyre többször szólaltak meg a műsort korábban következetesen bojkottáló SZDSZes és MSZP-és politikusok. Perjés Klára adófőszerkesztői tevékenységének egy további érdekes esete volt portálunk gyakori cikkírójának, Hering József újságírónak a lapátratétele. Az Amerika és szövetségesei által Irak ellen indított rablóháború első napjaiban Vas István Zoltán, a Krónika egyik műsorvezetője fölkérte az arabul is tudó Heringet, hogy az arab és az izraeli tévéadások nyomán reggelenként röviden kommentálja a Mezopotámiában végbemenő harci fejleményeket. Az újságíró azonban mindössze két napig szólalhatott meg a Krónikában, mert ismert hazai zsidók erélyesen tiltakoztak az „antiszemita” szerepeltetése, illetve az ellen, hogy az arab tévéadásokat idézve megszállóknak és betolakodóknak merte nevezni a jelenlegi nagy barátot, Amerikát. Perjés Klárában azonban ezúttal sem csalódtak a cionisták, mert utasítására Hering József többet nem szólalhatott meg a Kossuth Rádióban. Mikó Áron – Kuruc.info Az Egán család sírja a borostyánkői "Brensteinben". Köszönjük a képeket olvasónknak.
Bartha Miklós sírja a Nemzeti Sírkertben.
