Az elhangzott szöveg érvényes
Mi fogja előrevinni Németországot a jövőben? Az evolúció és a megújulás az elektromobilitás révén
Dr. Elmar Degenhart, a Continental Részvénytársaság, Hannover, igazgatótanácsa elnökének beszéde
a német Elektrotechnikai, Elektronikai és Információtechnikai Egyesülés 2010. évi kongresszusán 2010. november 8-án Lipcsében
Jó 30 évvel ezelőtt egy zöld Asconával jártam. Akkoriban semmire se mentem volna e nélkül a tizenhármas csavarkulcs nélkül. Ezzel húztam meg a csavarokat, javítottam és tartottam karban a kocsimat. A motor, az olaj, meg a benzin szagát és a szabadság illatát árasztotta. Javítgatás után szemcsés kézmosóporral sikáltam le kezemről a koszt. És tudtam, az autómban megbízhatok. Büszke voltam a művemre. A szó szoros értelmében „auto-mobilnak” éreztem magam: mobilnak és szabadnak. Barátaim számára és az én számomra is a független mobilitás jelképe volt a tizenhármas csavarkulcs. Mi ugyanis nem csak azért ültünk be az autóba, hogy eljussunk valahová. Nem, a szabadságunkat küzdöttük ki vele. Éreztek önök is ilyen „autó-jól-létet“? Ez a szabadság ugyan már a tegnap, de hát mi az a 30 év? Az idő rohan. Éppen ezért sokkal döntőbb jelentőségű, mit hoztak ezek az évek. Akkortájt óriási lelkesedéssel
2. oldal
vártunk minden új modellt. És ha álmunkból ébresztettek, akkor is kapásból le tudtuk darálni a motor és futómű minden adatát. És hogy van ez ma? A mai fiatalok már alig érdeklődnek a lóerő, a hengerek és a forgatónyomaték iránt. Ehelyett azt kérdezik, hová csatlakoztathatják az iPhone-t, hová dughatják a pendrájvot és hol van tévé és internet a kocsiban. A Google, a Twitter, a YouTube és a Facebook korában élünk. Így aztán be kell látnom, hogy tizenhármas csavarkulcsom elég ósdi szerszám. Arra azonban a mai fiataloknak is fel kell készülniük, hogy sok korszerű segédeszközük nemsokára szintén régiségnek számít majd. Radikális fejlődés előtt állunk ugyanis, olyan előtt, mint annak idején Bertha Benz, amikor 122 évvel ezelőtt nagy szenzációt keltő autóútján Mannheimből Pforzheim felé menet szó szoros értelmében megelőzte a lovas kocsit. Most mi előzünk. Ám nem benzinnel, hanem árammal. Szilárd meggyőződésem, hogy az elektromobilitás rendkívüli fejlődés előtt áll. Ez a jövő. És már el is kezdődött. Tudom persze, hogy az elektromobilitás mostanában felkapott téma. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy az emberek aggódva gondolnak a jövőre. Ezt bizonyítják a zöld energiáról folyó viták is. Komolyan kell végre vennünk az emberek aggodalmát jövőbeni mobilitásuk miatt és alapos, átfogó vitát kell folytatnunk róla. Ennek a vitának véleményem szerint az autós szakmában az elektromobilitás áll a középpontjában, ami kitűnő esélyeket nyújt a német gazdaságnak. A tudás, az értékteremtés és a növekedés új korszakába vezet bennünket. Míg a lovas kocsitól az autóig való ugrás alapvető műszaki rendszerváltás nyitánya volt, a mostani ugrás a belső égésű motortól az elektromos meghajtásig az autót és az autóvezetést definiálja teljesen újra. Akinek benzin folyik az ereiben, aki esküszik a lóerőre és a teljes gázra, az bizonyára nem fog könnyen beleszeretni az elektromos autóba. Ezt teljes mértékben megértem.
3. oldal
Az azonban már ma is biztos, hogy az autó alaposan megváltozik majd. De sokan nem tudják, hogy az autót övező körülmények is ugyanilyen mértékben meg fognak változni. A legfontosabb kérdés ma éppen ezért az, hogy eléggé végiggondoljuk-e mindezeket a változásokat. A következőkben vázolt gondolataim egy fontos premisszán alapulnak, amely így szól: A mobilitás vonatkozásában az eljövendő nemzedékek is maguk és egyénileg akarják majd eldönteni, hogyan és mikor akarnak valahová elérni. Individuális mobilitást szeretnének. Ehhez a szabadságvágyhoz joguk is van. A mi feladatunk az, hogy az oda vezető utat – amennyire csak tőlünk telik – egyengessük. Az individuális mobilitást azonban hosszú távon veszély fenyegeti. Ez már mai világunkban is világosan látható. Ma ugyanis egy átlagosan 82 kilós férfi és egy átlagosan 67 kilós nő jár egy másfél tonna súlyú autóval. Ez az autó körülbelül négy méter hosszú és mintegy 1 méter 70 centi széles. Ezzel a nagy és súlyos kocsival járnak munkába, mennek el a barátaikhoz, mennek el zsömlét venni és ezzel utaznak szabadságra is. Pontosan ez az, ez a „mindenes autó“, amely meggyőződésem szerint 2050-ben már nem létezik. Ennek okát három markáns fejlődésben látom, amelyekkel ebben az összefüggésben feltétlenül szembe kell néznünk: Először is az értékváltozás a klímának kedvező mobilitás irányába. Másodszor a fosszilis energiahordozók végessége, miközben a Föld lakossága nő. És harmadszor a vidékről való menekülés és a városiasodás. Mit tehetünk és mit érhetünk el e három területen? Első trend: Az értékváltozás. Az emberek egészséges környezetet és a Földünkkel szembeni gondosságot követelnek. Persze Németországban még valóságos autóparadicsomban élünk. Ám semmiképp se gondoljuk azt, hogy a világ más részein létező súlyos problémákhoz semmi közünk
4. oldal
sincsen. A szennyező anyagok kibocsátása és az egészségi károk például Manilában vagy Sanghajban nem helyi problémák, amelyek ott is maradhatnak. Számomra teljesen világos, hogy a világ gazdasági összekapcsolódottsága és az ipari országok erkölcsi kötelessége ugyanazon érem két oldala. Második trend: A fosszilis energiahordozók végesek, de a világ lakossága a mai hét milliárdról 2050-ig több mint kilenc milliárdra nő. Valamennyien tudjuk, hogy ez mit jelent: takarékoskodni kell az energiával és ugyanakkor lehetőleg széndioxid-semleges energiaforrásokat kell feltárni. És végül a harmadik trend: A vidékről való menekülés elképzelhetetlen mértékű urbanizációhoz vezet. Már ma is többen élnek a városokban, mint vidéken és ez a trend feltartóztathatatlanul folytatódik. 2050-ben négy ember közül három városban él majd, előre jelezve a 10, 20, sőt 30 milliós nagyvárosok számának növekedését. Főként Ázsiában várható a nagyvárosok elszaporodása. Kínában az elkövetkezendő évtizedekben alighanem az emberiség eddigi legnagyobb népvándorlására számíthatunk. Több mint 300 millió ember költözik majd a városokba, aminek következtében minden előrejelzés szerint 200 új milliós város jön létre. Drámai fejlődés indul be. A lakosság növekedésével ugyanis a motorizáció is nő. Az autók száma a következő évtizedekben csaknem megháromszorozódik: a mai 700 millióról legalább 2 milliárdra. és ezek az autók nem egyenletesen oszlanak meg a glóbuszon. Ellenkezőleg, viszonylag szűk területre fognak koncentrálódni – állandó dugókat okoznak a belvárosokban és elszívják a friss levegőt az ott lakók elől. Az autó ezekben a nagyvárosokban mindenesetre aligha lesz többé a szabadság és függetlenség szimbóluma. Ez egyébként német városokra is érvényes. Berlinben például az autók az állandó torlódás miatt már csak átlag 24 kilométeres óránkénti sebességgel tudnak vánszorogni. Ezzel a sebességgel bármelyik valamennyire is edzett kerékpáros könnyűszerrel lépést tud tartani. Igen, hölgyeim és uraim, Bertha Benz annak idején hozzájárult a XX. század mobilizálásához. Most ismét alapvető változás előtt állunk. Ma ugyanis nem csupán arról van szó, hogy az egyszerű belső égésű motort elektromos meghajtással váltsuk fel. Ez túl egyszerű volna. Ez csak az ismert séma szerinti gondolkodás lenne..
5. oldal
Én ennél nagyobbra célzok: a jövőbeni mobilitás masterplanjára. Ez olyan terv, amely interdiszciplinárisan összefogja a felmerülő sokféle követelményt és a megoldást hozó ismereteket. Ez a terv hosszú távon az elektromobilitásra épít és ugyanakkor figyelembe veszi a mobilitás új korszakába való átmenetet is. Ehhez az átmenethez szükségünk van a belső égésű motorra. Hiba lenne, ha túl gyorsan lemondanánk róla. Mérnökeinkben él a becsvágy, hogy a dízelmotort olyan környezetbaráttá tegyék, mint amilyen az Otto-motor, az Otto-motort pedig olyan takarékossá, mint amilyen a dízelmotor. Feltételezem, hogy úton 2050 felé sikerülni is fog nekik az üzemanyag-fogyasztást akár 40 százalékkal is csökkenteni. Az emissziós értékek is jelentősen javulni fognak. Nagy szükség is van éppen erre az optimalizálásra. És ha ma még a motor teljesítményének és a vezetés örömének csorbulása nélkül ellentmondásnak tűnik is a környezetbarát és klímakímélő belső égésű motor, a kérdés igenis megoldható. Volt idő, amikor ez volt az autóipar válasza a piac igényeire: „mind nagyobb és mind erősebb“. Ma éppen az ellenkezője igaz: ezt a downsizing, azaz a méret csökkentése – vagyis mindenekelőtt a motor lökettérfogatának csökkentése – is igazolja: az autók takarékosabbak lesznek, anélkül, hogy a vezetés öröme elveszne. Van viszont egy csomó új vagy tökéletesített, a motorháztető alá rejtett technológia: ilyenek például a turbófeltöltő, a közvetlen befecskendező, a variábilis szelepmeghajtó rendszerek, a javított minőségű elektronika, a szenzorika és a kipufogón át távozó égéstermék utókezelése. A belső égésű motor további optimalizálása tehát halad. De ez a motor a következő években és évtizedekben egyre keményebben verseng majd az elektromos meghajtással. És ez nem csupán technikai versengés, hanem mindenekelőtt társadalmi. A klímának és a mobilitásnak ugyanis nem szabad többé kizárnia egymást. Érdekes látni: ezek a fejlődések, vélemények és trendek olyan társadalommal találkoznak, amely demográfiai kialakulása és gondolatvilága folytán egyenesen predesztinált az elektromobilitásra. Az emberek idősebbek lesznek és mobilabbak, tehát a közlekedést segítő újabb rendszerekre és rövidebb távolságokra alkalmas kisebb, fordulékony és takarékos járművekre van szükségük.
6. oldal
A fiatalok „infotainment“-elképzelései egyre igényesebbek. Az új státusszimbólum az internet, a mobiltelefon és a computer. Ezek lekörözik egy autó formáját, külsejét és birtoklását. Számomra hajdanában legalább olyan fontos volt az autó birtoklása, mint az autóvezetés. Ma viszont sok fiatal számára túl sokba kerül egy autó fenntartása, terhekkel jár és nem igazán „nagy szám“. A vevők éppen ezért keresnek újfajta, teljesen individuálisan használható kocsit. Az autógyárak erre régebben elsősorban technológiai újításokkal reagáltak – és például terepjárókat, sportkocsikat, limuzinokat vagy kisbuszt gyártottak. A lényeg azonban az, hogy a jövőben más szempontok szerint kell majd differenciálni. Míg például ma egy kabrióval a bevásárlástól a nyaralásig a mobilitás minden formáját kielégítjük, a jövőben az autóút hasznának és céljának kombinációján lesz a hangsúly. Ez a haszon- és cél-gondolkodás lényegi szempontja lesz az új autógenerációknak. Aki elektromos autót vásárol, természetesen azt a változatot fogja választani, amelyik számára a leghasznosabb. Éppen ezért roppant érdekes lesz megfigyelni, milyen okos car-sharing- és bérautó-modelleket sikerül majd kifejleszteni az olyan helyzetekre, amikor a vezető eltér szokásos „haszon″-gondolkodásától, például ha szabadságra utazik. Emiatt én négy különböző felhasználó-típussal, jobban mondva négy különböző mobilitási koncepcióval számolok: 1.
a városi közlekedés,
2.
az ingázók,
3.
a távolsági közlekedés, továbbá
4.
a sport és a szabadidő céljaira.
Tartsanak velem egy tesztmenetre a jövőbe. Kezdjük a városi közlekedéssel. 2050-ben vagyunk és munkába megyünk. Elektromos járművünk ideális rövidebb utakra. Együléses kocsi, de lehet, hogy van benne még egy ülés. Az autó rövid, keskeny és könnyű. Komplett fedélzeti elektronikával ellátott szenzorok védik, ezért ütközéstől való mechanikus védelemre alig van szüksége. Autónk adatcserélője, amely összeköttetésben áll más autókkal, energiaellátó központokkal, a hálózat és a töltőoszlopok üzemeltetőivel, valamint más külső forrásokkal, a
7. oldal
legkisebb késedelem nélkül ellát bennünket minden lényeges információval. Azt, hogy éppen mire van szüksége, a vezető határozza meg. Az autóban lévő multimédia-rendszert intuitíven a hangunkkal vezérelhetjük. Akadálytalanul hozzáférhetünk személyes szerverünkhöz és a SMART-phone funkcióihoz. Az intelligens forgalomirányító rendszerek online működnek és torlódásmentes közlekedést tesznek lehetővé a városi forgalomban. Mindig biztonságosan és pihenten érjük el célunkat. Munka után orvoshoz kell mennünk? A számítógép előre lefoglalja nekünk a legközelebbi helyet a parkolóházban. De rendel nekünk színházjegyet, ha kell, asztalt foglal az étteremben és kívánságunkra – természetesen fizetés ellenében – zeneszámokat is letölt. Részvényeket jegyez nekünk a tokiói, a New York-i vagy a frankfurti tőzsdén és garantálja a legmagasabb multimediális színvonalat. Nézzük most a második változatot. Képzeljük el, hogy utazó kereskedelmi ügynökként dolgozunk. Egyszer ritkábban, máskor gyakrabban járunk vidékre. Azonkívül ingázunk is. Irodánk körülbelül 60 kilométerre van a lakásunktól. Valószínűleg hibrid motoros járművel járunk. Ezzel mindig optimális energiafelhasználással vagyunk úton. Akár üres autópályán, akár dugóban, akár a városi forgalomban közlekedünk, autónk mindig automatikusan a leghatékonyabb energiára vált át. Tíz út közül nyolcszor elektromos meghajtással közlekedünk, a belső égésű motort csak kivételesen kapcsoljuk be. Baleset történt a kanyar után? A balesetet szenvedett járművek szenzorikája már riasztotta a segélyszolgálatokat, megadta a balesetre, a baleset helyére és súlyosságára vonatkozó információkat és figyelmeztette a közelben lévő járműveket. A kocsinkba szerelt asszisztensrendszerek azonnal fogják ezeket az adatokat és külön felszólítás nélkül is segítenek nekünk a vezetésben. Kocsink – a kocsitérben lévő hologrammal vagy síkfelületre való kivetítéssel – időben felhívja a figyelmünket a balesetre, bármerre is nézünk a balesetveszélyes pillanatban. Így aztán igen gyorsan tudunk reagálni. A hálózatba bekapcsolt autó azonban nem csak kényes helyzetekben van segítségünkre. Útban az ügyfél felé menetközben hangos információkat kaphatunk a cégről,
8. oldal
szerződésekről és személyekről is. Ha úgy kívánjuk, beolvassa nekünk az E-mailjeinket, amelyekre még útközben szóban válaszolhatunk. A harmadik változat: Mi lenne, ha holnap tanulmányi kirándulást tennénk Lipcséből Firenzébe? Kocsink a hosszabb útra természetesen nagyobb és komfortosabb. Utunk mentes lesz a közlekedési dugóktól. Németországban ezáltal évente mintegy 14 milliárd liter benzint lehet majd megtakarítani. Első ízben észleljük azonban az egyéni szabadság nagymérvű korlátozását. A számítógéptől ugyanis útvonal-utasítást kapunk, amilyet a repülőgépek kapnak felszállás előtt és amit a repülésben szlotnak neveznek. Ez a mi esetünkben így hangzik: „Lipcse, november 9., 7 óra és 7.15 között, A 38-as autópálya, B2-es feljárat a Wundtstrasse felé. A távolság 1100 kilométer és minden kilométerért autópályadíjat kell fizetni. Ahogy besorolt az autópályára, kocsija elektronikus ,vonóhorogra’ kerül és ,robotpilóta’ üzemmódban halad tovább. A vezetőt segítő rendszerek gondoskodnak róla, hogy a kocsi sávban maradjon és optimálisan haladjon.” Kocsink szükség szerint hol irodává, hol útikalauzzá, hol koncertteremmé alakul át. Válasszuk ki mondjuk az útikalauzt. A fedélzeti elektronika menet közben barátságos hangon tájékoztatja Firenzéről, a templomokról, palotákról, múzeumokról és éttermekről – ahová rögtön belépőt is rendel vagy asztalt is foglal. 18.00 órakor érünk Firenzébe, pont tizenegy órás autóút után – beleértve a pihenőket is –, ahogy azt a számítógép indulás előtt kiszámította. A negyedik változat: Átszállunk a szabadidő-autóba, egy sportkocsiba. Ehhez elmegyünk az egyik speciális autóversenypályára, amiből akkor már legalább annyi lesz, mint ma gokart-pályából. Jól belelépünk a gázba, akárcsak régen. Kipróbáljuk a jármű teljesítményét és saját vezetési képességünket. Talán teszünk barátainkkal egy pár gyors kört is a pályán. A mindenre kiterjedő fedélzeti elektronikától minden szükséges adatot megkapunk, hogy Forma-1-es autóversenyzőnek érezzük magunkat és biztonságosan célba érjünk. Négy különböző felhasználói változat, négy különböző vezetési koncepció. Ma még talán csodálkozunk e négy felhasználási lehetőségen, mert alapvetően beavatkoznak az általunk megszokott valóságba. De meg vagyok győződve róla, hogy mobil jövőnket ezek vagy ezekhez hasonlók fogják meghatározni. Ennek már ma is láthatóak a jelei.
9. oldal
Nem is olyan soká valósággá fognak válni, mert egyszerre több különböző célt is szolgálnak: A vezetők a céljaiknak megfelelő mobilitásra vágynak, a városok javítani szeretnék az életminőséget, az áramnak környezetkímélőbb módon kell mindenütt rendelkezésre állnia és emberek milliárdjai szeretnének „automobilisak“ lenni. Itt még nagyon sok a tennivaló és éppen ezért fontos, hogy kifejlesszünk egy átfogó „masterplant“. Csak így érhetjük el, hogy ne aprózzuk el az energiánkat. A jövő elektromobilitása már ma is sok helyen utat tör magának. Kínában már jóval több mint 60 millió elektromos roller közlöekedik és ez a szám évről évre húsz millióval nő. Az elektromos roller az elektromobilitás bevezetésének előszobája. A kínai kormány következetesen, rendkívül pontosan, hihetetlenül gyorsan és nagy állami szubvenciókkal valósítja meg stratégiáját. Ebből a célból egyedül a központi kormány tíz milliárd eurót akar beruházni a következő tíz évben. Tehát évente egymilliárd eurót. Kína ebben látja esélyét. Hogy legalábbis részterületeken elektromobilitással ugorja át a belső égésű technológia hajtóvadászatát és ennek érdekében éllovas szerepet vállaljon az elektromobilitás terén. Jól tennénk, ha ezt a szándékot – anélkül, hogy tartanánk tőle – nagyon is komolyan vennénk. Az óriási kínai birodalomnak ez a fejlődése ugyanis számunkra is óriási esélyt jelent Németországban! Technológiai megoldásainkat éppen ezért nem tartogathatjuk csakis a fejlett és jólétben élő ipari országok számára és nem is szabad nekik tartogatnunk. Ehelyett mindenekelőtt olyan autókat kell gyártanunk, amelyek megfelelnek a feltörekvő országok igényeinek. Ez pedig azt jelenti: autókat kevesebb károsanyag-kibocsátással, jobb klímavédelemmel és nagyobb közlekedési biztonsággal – és mindezt elérhető áron. Ragadjuk meg az esélyt és tegyük Németországot a világpiac vezető felkínálójává az elektromobilitás terén. Bizony, Németország mint vezető felkínáló. Tudatosan nem piacvezetőt mondok, hanem vezető felkínálót az elektromobilitás terén. Pontosan ez az én pragmatikus vízióm bolygónk egyik leginnovatívabb és legtermelékenyebb iparáról. Ehhez van szükségünk az említett masterplanra. Ebben az összes partnernek közre kellene működnie: az autógyártó és az energiaiparnak, a város- és a közlekedés-
10. oldal
tervezőknek, az információtechnikai szakembereknek, a formatervezőknek, intézeteknek, a különböző járműállományok menedzsereinek, tudósoknak, politikusoknak, helyhatóságoknak és még sok mindenki másnak. Rendelkezésre álló magas szintű tudásunk interdiszciplináris összekapcsolása az, ami Németországot a jövőben még előrébb viszi. Tudás és összefogás a holnap elektromobilitása érdekében: Csináljunk ebből újabb exportslágert! Bertha Benz merészsége kellett hozzá a Mannheimtől Pforzheimig vezető úton, hogy egy invencióból hirtelen innováció legyen, egy találmányból mindennapos használati tárgy. Ez az asszony egyszerűen elindult, el a jövő felé. Legfőbb ideje, hogy mi is szálljunk be és induljunk el új jövőnk felé. Egy mobilis, környezetbarát, energiatakarékos, biztonságos és minden résztvevőnek nyereséget hozó jövő felé. A német Elektrotechnikai, Elektronikai és Információtechnikai Egyesülés mai kongreszszusa remek lehetőséget kínál erre!
Harcoljuk ki a pólpozíciót ebben az autóversenyben!
