A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével érintett kistérségek főbb statisztikai jellemzői

SÁNDOR ISTVÁN – VÉGH LAJOSNÉ

A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével érintett kistérségek főbb statisztikai jellemzői∗ Az utóbbi években a Tiszán levonuló rekordmagasságú árhullámok, a kiterjedt belvizek, ugyanakkor az ezzel párhuzamosan jelentkező aszályok és következményükként az öntözési problémák, továbbá a folyót és mellékfolyóit ért vízminőségi tragédiák fokozottan irányították a figyelmet a Tisza mente felé. Egyre inkább érlelődött az elhatározás, hogy a vízügyi kérdések megoldását össze kell hangolni komplex vidékfejlesztési és környezetgazdálkodási programmal, mérsékelve ezzel a térség társadalmi-gazdasági elmaradottságát. A 2003 tavaszán megalkotott kormányhatározat ilyen összetett fejlesztési program kidolgozását indította el. A kormánydöntés szerint a hullámtéri rehabilitáció, az első ütemben megépülő 8 árapasztó tározó beruházási költsége a Vásárhelyi-terv megvalósítására szánt 135 milliárd forint felét tenné ki, az összeg másik felét munkahelyteremtésre, újfajta gazdálkodási módszerek bevezetésére, infrastrukturális célokra kell költeni. A program célterületét a vízügyi szempontokat figyelembe véve határolták le, ez lényegében a Tisza és mellékfolyóinak árterét öleli fel, amelyet a vízügyi szakemberek esetenként „pocsolyatérkép”-nek is neveznek. Ez a terület az ország egynegyede, közel 23 000 km2, 9 megyét, 51 kistérséget érint részben vagy egészben. A statisztikai kategóriákkal nehezen körvonalazható terület megyerészekből áll össze, és a kistérségi szintet nézve is mindössze 15 tartozik hozzá teljes egészében. Az elemzés, ahol ez lehetséges volt, települési adatokból indult ki, ezekből álltak össze a kistérségek, illetve az érintett kistérségrészek információi (1. ábra) A kistérségek általános helyzete, fejlettsége Az 1990-es évek elején a rendszerváltozást követő transzformációs válság a Tisza mentén nagyobb gazdasági visszaeséssel járt, és hosszabb volt, mint az országban általában: a fejlődés pedig itt később és kisebb ütemben bontakozott ki. A térség a gazdaság szerkezetéből, az erőforrások szűkösségéből adódóan a piacgazdaság újszerű kihívásaira nehezen reagált, a relatív elmaradás folyamatos volt. A fontosabb fejlettségi mutatók alapján a viszonylagos lemaradást a térségbe fokozottan áramló különböző célú területfejlesztési pénzeszközök legfeljebb mérsékelni tudták, megállítani nem. Mindezeket alá∗ Az elemzés a VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság részére – a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztését megalapozó helyzetelemzés részeként – a KSH Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, JászNagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóságok együttműködésével készített munkaanyag felhasználásával készült. A cikk a Magyar Statisztikai Társaság Területi Statisztikai Szakosztályának konferenciáján (Budapest, 2004. június 9.) elhangzott előadás szerkesztett változata.

460


támasztja a bruttó hazai termék (GDP) alakulása. A Tisza mentéhez szorosabban tartozó nyolc keleti megyében 1995-ben az országos GDP háromtizedét, hét évvel később, 2002-ben már csak egynegyedét állították elő, így akkor az egy lakosra jutó bruttó hazai termék az országos szint kétharmadát tette ki (2. ábra) 1. ábra

Statisztikai kistérségek a Tisza mentén, 2004 Sátoraljaújhelyi Kisvárdai

Sárospataki

Bodrogközi Vásárosnaményi

Tokaji Ibrány-Nagyhalászi Szerencsi Miskolci Baktalórántházai Tiszavasvári Nyíregyházai

Tiszaújvárosi Mezőkövesdi Mezőcsáti

Polgári Hajdúböszörményi

Fehérgyarmati Mátészalkai Csengeri

Füzesabonyi Balmazújvárosi

Hevesi

Tiszafüredi

Jászberényi

Hajdúszoboszlói

Nagykátai Karcagi

Szolnoki Ceglédi

Derecske-létavértesi Püspökladányi Berettyóújfalui

Törökszentmiklósi

Szeghalomi

Mezőtúri Kecskeméti Kunszentmártoni Kiskunfélegyházai Csongrádi

Békési

Sarkadi

Szarvasi

Szentesi

Békéscsabai

Orosházai

Gyulai

Kisteleki Hódmezővásárhelyi Szegedi

Makói

A Tisza mente relatíve legkedvezőbb gazdasági pozíciójú megyéjében, Csongrádban az egy főre jutó GDP az országos átlag százalékában 1995–2002 között 16 százalékponttal, 77%-ra esett vissza, a másik oldalon, a legalacsonyabb szinten produkáló Szabolcs-Szatmár-Beregben a 6 százalékpontos csökkenés után 54%-os arány alakult ki. A közbülső fejlettségi sávba tartozó együtt említett megyék közül Békésben és BorsodAbaúj-Zemplénben az elmaradás üteme közel állt a Csongrádihoz, 10% körüli volt JászNagykun-Szolnok és Bács-Kiskun megyében, mérsékeltebbet pedig – 1–4%-ot – Hevesben és Hajdú-Biharban jeleztek az adatok. A Vásárhelyi-terv hatásterületének egészében növekvő fejlettségbeli lemaradása mellett az egyes településtípusok, kistérségek – még inkább az egyes települések – szintjén

461

KISTÉRSÉGEK A TISZA MENTÉN

eltérő társadalmi-gazdasági változások és helyzetek regisztrálhatók. A lakosság jövedelmi viszonyai alapján, és az előzőekben említetteknél kétszer nagyobb időhorizontra viszszatekintve elsősorban a falvak lemaradása mutatható ki. 2. ábra

Az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az országos átlag százalékában, a Tisza mente megyéiben, 1995–2002 100

% Bács-Kiskun, Békés, BorsodAbaúj-Zemplén, Heves, Hajdú-Bihar, Jász-NagykunSzolnok megye

Csongrád megye 90

80

70

60

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

50

40 1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

1988–1992 között a Tisza menti térségben élők jövedelmi pozíciója – az egy főre jutó adóköteles jövedelemnek a magyarországi vidéki átlaghoz viszonyított arányával mérve – a falvakban 10 százalékponttal, a városokban 3-mal romlott. Az összességében 5 százalékpontnyi visszaesés úgy alakult ki, hogy a falvakra az időszak első felében folyamatos pozícióvesztés volt jellemző, 1995-től pedig lényegében nem változott a helyzet. A városlakók jövedelmi viszonyai az említett összehasonlítás alapján e két időperiódus közül az elsőben némileg javultak, majd ezt követően ennél valamivel nagyobb arányban kedvezőtlenebbé váltak. Mindezek után 1992-ben a Tisza menti községekben az országosan jellemző vidéki átlagjövedelem kétharmadánál is kevesebbel gazdálkodhattak, a városlakók pedig a vidéki átlagnál csak néhány százalékkal éltek kevesebből. A területi fejlettségi különbségek mérséklését célzó különböző alapok, pénzeszközök felosztásához a KSH rendszeresen minősíti a kistérségek helyzetét. A gazdasági, infrastrukturális, társadalmi-szociális és foglalkoztatási helyzetet tükröző 19 indikátor alapján komplex mutatószámot alakítanak ki, amelyek értéke – a 2004-től érvényes kistérségi lehatárolás szerint – az ország 168 kistérségében 1,44 és 4,24 között változott. A Tisza mentét érintő 51 kistérség fejlettségi mutatója 1,58 és 4,07 között helyezkedett el, társadalmi-gazdasági szempontból legelmaradottabbnak a Bodrogközi, a legfejlet-

462


tebbnek a Szegedi kistérség mutatkozott, a súlyozás nélkül számított országos (2,95) átlag alatti fejlettségi jelzőszáma 35 kistérségnek volt, ezek minősültek relatíve elmaradottnak. 1. táblázat

A Tisza mente kistérségeinek fejlettsége, 2004 Komplex fejlettségi mutató

Kistérségek a mutatók növekvő sorrendjében (a Tisza mentéhez tartozó települések száma)

A Tisza mentéhez tartozó rész népessége 2002 végén, fő

–2,55 (leghátrányosabb helyzetűek)

Baktalórántházai (1), Balmazújvárosi (4), Berettyóújfalui (28), Bodrogközi (17), Csengeri (11), Fehérgyarmati (49), Hevesi (4), Ibrány–Nagyhalászi (16), Kisteleki (3), Kunszentmártoni (11), Mátészalkai (17), Mezőcsáti (7), Polgári (6), Püspökladányi (13), Sarkadi (8), Sárospataki (10), Szeghalomi (9), Szerencsi (8), Tiszafüredi (13), Tokaji (10), Vásárosnaményi (25)

593 937

2,55–2,95 (elmaradottak)

Békési (9), Csongrádi (4), Derecske–Létavértesi (4), Füzesabonyi (3), Jászberényi (8), Karcagi (5), Kisvárdai (22), Makói (12), Mezőkövesdi (5), Mezőtúri (5), Orosházai (2), Sátoraljaújhelyi (1), Tiszavasvári (10), Törökszentmiklósi (9)

437 264

2,95– (országos átlag felettiek)

Békéscsabai (2), Ceglédi (4), Gyulai (2), Hajdúböszörményi (2), Hajdúszoboszlói (3), Hódmezővásárhelyi (4), Kecskeméti (3), Kiskunfélegyházai (1), Miskolci (1), Nagykátai (1), Nyíregyházai (1), Szarvasi (5), Szegedi (11), Szentesi (7), Szolnoki (17), Tiszaújvárosi (12)

720 584

A társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott és így területfejlesztési szempontból kedvezményezett 35 térség közül 21-nek a komplex mutatója 2,55 alatti – azaz nem éri el a legmagasabb, Budapestre jellemző 60%-át sem –, kiemelt figyelmet érdemel, és az ország leghátrányosabb 48 kistérsége közé tartozik. Közülük a Tisza-völgyhöz tartozó települések adatát összegezve legnépesebb, 40–50 ezer lakossal a Berettyóújfalui, a Fehérgyarmati, az Ibrány–Nagyhalászi, a Kunszentmártoni, a Mátészalkai, a Püspökladányi, a Szeghalomi és a Tiszafüredi kistérség. Összesen közel 600 000-en élnek a Tisza mente leghátrányosabb körzeteiben, ez a teljes Tisza menti népesség több mint egyharmada. Más kategóriát alkotva – kiemelve a kistérségek köréből azokat, amelyekben a népesség több mint fele alacsony, 120 fő/km2-nél kisebb népsűrűségű településeken lakik, továbbá ahol az országos vidéki átlagnál jelentősebb a mezőgazdasági foglalkoztatottság, és ez átlag alatti jövedelemmel, valamint magas munkanélküliséggel párosul – a körzetek közül 34 minősül vidékfejlesztési térségnek. Ez a kör lényegében megegyezik az elmaradottak csoportjával, de bővebb annál a Hajdúböszörményi és Hajdúszoboszlói, ellenben szűkebb a Sátoraljaújhelyi, a Jászberényi és Kisvárdai kistérséggel. Az egybeesés arra utal, hogy a Tisza mentén az urbanizáció alacsonyabb foka, a mezőgazdaság fokozottabb szerepe általában alacsonyabb infrastrukturális ellátottsággal, kedvezőtlenebb társadalmi-szociális helyzettel, gyengébb gazdasági mutatókkal, teljesítményekkel jár együtt, és a lemaradás, leszakadás elsősorban a kisvárosias, falusias térségre jellemző.

463


Az elmúlt évtizedben a jelentősebb fejlesztés, a külföldi tőke beáramlása elsősorban a megyeszékhelyeket érintette, és a vállalkozási aktivitás is itt volt intenzívebb. Szigetszerűen egyes kis- és középvárosokban – például Tiszaújvárosban, Jászberényben, Hódmezővásárhelyen, Szentesen – is érzékelhető ezeknek a tényezőknek a hatása, ahol a települések vonzáskörzetükkel együtt gazdaságilag dinamizálódtak, fejlődő-felzárkózó térséget alkotnak. A korábban említett területfejlesztési pénzeszközök, regionális és megyei szintre juttatott decentralizált alapok, amelyek elsősorban a gáz-, a csatorna-, az úthálózat építését szolgálták, természetesen az elmaradott kistérségekben is javították az életkörülményeket, az infrastrukturális ellátottságot, de a gazdaságot közvetlenül dinamizáló hatásuk még nemigen mutatható ki. 3. ábra

A kistérségek fejlettsége, 2004

Viszonylag fejlett Vidékfejlesztés térsége Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott Társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott és vidékfejlesztés térsége A területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű

A kistérségek társadalmi-gazdasági helyzetét jellemző komplex mutató alapján a Vásárhelyi-terv célterülete kettéválasztható a területfejlesztési szakemberek és kutatók által „BB” tengelynek nevezett – Balassagyarmatot Békéscsabával összekötő – vonallal, ettől felfelé a Tisza mentén kedvezőtlenebbek, dél felé haladva pedig jobbak az általános fejlettségi mutatók, és mint a későbbiekben látni fogjuk, ez a megállapítás a jelzőszám egyes komponenseire is többnyire igaz. A kép a települési szintű – azonban a kistérségeket jellemzőhöz hasonló elvek alapján képzett – fejlettségi mutatók szerint is karakterisztikus, de árnyaltabb az előzőnél. Egyes

464


jobb pozíciójú térségekből ugyanis elmaradott települések tartozhatnak a Tiszavölgyhöz, másrészt a kedvezőtlen helyzetű, folyó menti kistérségekben kiemelkedhetnek egyes települések – általában a központok és a városok –, amelyek relatíve jobb helyzetűek. Például az említett, átlagosnál fejlettebb Tiszaújvárosi kistérségből 5 igen hátrányos helyzetű település tartozik a Tisza mentéhez, ugyanakkor a legalacsonyabb mutatóval rendelkező Bodrogközben 3 helység nem minősül elmaradottnak. 4. ábra

Társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, és az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések, 2003

magas munkanélküliségű elmaradott nem a leghátrányosabb kistérséghez tartozó elmaradott és magas munkanélküliségű a leghátrányosabb kistérséghez tartozó elmaradott és magas munkanélküliségű

A Tisza-térséget alkotó 445 településből a fejlettséget jelző komplex mutató alapján 184 minősült elmaradottnak, 270-et az országos átlagot lényegesen meghaladó, 10% feletti munkanélküliség sújtott, a két kör közös halmazaként pedig 155-re mindkettő jellemző volt, azaz lakosai többszörösen hátrányos helyzetben éltek. A kedvezőtlen helyzetű települések erősen koncentrálódnak a Tisza folyó két partjának viszonylag nem túl széles sávjára, annak is az északi és középső szakaszára. Hasonló koncentráció figyelhető meg a Körösök vidékén is. Ellenkező előjellel, viszonylag homogén fejlettségű kistérségek, kistérségrészek helyezkednek el a Vásárhelyi-terv tervezési területének északkelet–délnyugat irányú középvonalában.


465

A településhálózat és a népesség jellemzői A Tisza mentét alkotó kistérségekben, illetve kistérségrészekben 64 város, 220 közepes méretű nagyközség, továbbá 161 aprófalu található. Az 50 000 főt csak három megyeszékhely – Békéscsaba, Szeged, Szolnok – lakossága haladja meg, és Hódmezővásárhelyé megközelíti. Ezek mellett sok funkcióval bíró, a vonzott településekről jól megközelíthető kistérségi központok elsősorban a térség déli felén találhatók. Az északi részen számos körzet központja 10 000-nél kevesebb lakosú város, amelyek egy-két évtizede kaptak városi rangot, gazdasági-foglalkoztatási és ellátásiszolgáltatási funkcióik hiányosak. Az aprófalvak és problémáik döntően Beregben és Szatmárban jellemzőek. A településhálózat jellegével összefüggésben a térség átlagos népsűrűsége viszonylag alacsony, 77 fő/km2, az országos héttizede. Mindössze 36 település laksűrűsége magasabb a kritériumként gyakran használt 120-nál. Körzetenként nézve a legritkábban lakott részek – 50 fő/km2 alatti mutatókkal – a Balmazújvárosi, a Berettyóújfalui, a Bodrogközi, a Füzesabonyi, a Hevesi, a Kisteleki, a Mezőcsáti, a Mezőkövesdi, a Mezőtúri, a Polgári, a Szeghalomi és a Tiszafüredi kistérségek, illetve ezeknek a Tisza mentéhez sorolt települései. 120-nál többen, vagy közel annyian élnek 1 km2 területen a megyeszékhelyek vonzásközpontjain kívül a gyulai, a szentesi, a tiszaújvárosi, a kisvárdai, a mátészalkai részeken, a Miskolci kistérségből ide tartozó Körömben, Sátoraljaújhelyen és a Nyíregyházai kistérségből a Tisza-völgyhöz egyedül kapcsolódó Kótajban. A településhálózat jellegével, a népsűrűséggel, az ellátási funkciók hiányával vagy sokszínűségével összefüggésben a települések kapcsolatrendszere kistérségenként igen különböző. Bizonyos fokig jelzi ezt az úgynevezett komplex életminőségi, elérési mutató, amelyben együttesen jut kifejezésre a körzetbe tartozó egyes települések és a legközelebbi megyeközpont, továbbá kistérségi központ megközelíthetősége, illetve a települések ellátottsági szintje. Az utóbbi azt fejezi ki, hogy az adott településeken élők mennyire kényszerülnek rá a különböző központok felkeresésére. A komplex mutató magasabb értéke jobb elérhetőséget jelent, maximuma 5,00. Kiemelve a körzetek közül a Tisza mentén jelentősebb számú településsel vagy népességgel bírókat, és az életminőségi, elérési mutatók szélső értékeit nézve, leginkább rákényszerülnek a legközelebbi megyeközpontban vagy kistérségi centrumban lévő szolgáltatások igénybevételére, és egyben legnehezebben tudják megközelíteni azokat a Bodrog mentén, a Tisza felső szakaszával érintkező, valamint a Berettyó mellett elhelyezkedő, továbbá a Tiszafüredi és Kunszentmártoni kistérségek lakosai. E területen a települési kapcsolatok és együttműködés fejlesztésében talán még fokozottabb szerep és feladat hárul az év közben megalakult többcélú kistérségi társulásokra. A másik póluson a Budapesttel együtt számított országos átlaghoz közel álló, vagy azt meghaladó életminőségi, elérési mutatók – ezzel együtt relatíve jó közlekedési feltételek – jellemzőek Csongrádban, különösen a hódmezővásárhelyi–szegedi részen, továbbá a másik két

466


megyeszékhely kistérségében, északra pedig a hajdúszoboszlói és tiszaújvárosi körzetben. 5. ábra A kistérségi komplex életminőségi, elérési mutatók szélső értéke kistérségenként (számított adat, 1999)* 5 országos átlag: 3,82

4 3 2 1

Hajdúszoboszlói

Békéscsabai

Szolnoki

Szentesi

Szegedi

Hódmezővásárhelyi

Tiszaújvárosi

Sárospataki

Kunszentmártoni

Vásárosnaményi

Mátészalkai

Berettyóújfalui

Szeghalomi

Tiszafüredi

Fehérgyarmati

Csengeri

Bodrogközi

0

* Azon kistérségeket figyelembe véve, amelyekből jelentősebb számú település vagy több mint 10 000 lakos a Tisza mentéhez tartozik.

A Tisza-völgy lakónépessége – a kedvezőtlen gazdasági és társadalmi pozíció mellett – az elmúlt évtizedben kissé mérsékeltebben fogyott az országosnál. 1990–2001 között a csökkenés üteme 1,3%-ot tett ki és 24 000 főt jelentett, így a legutóbbi népszámláláskor kerekítve 1,8 millióan éltek a térségben. A lakosság korösszetétele az országosnál fiatalabb, az öregedési index – amely a 65 évesnél idősebbek és a 14 évesnél fiatalabbak arányát fejezi ki – csaknem 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a magyarországi, 100 gyermekkorúra így 82 idős jutott. A kistérségek egyharmadában 3%-nál nagyobb népességfogyás következett be, másik egyharmadában a térségi átlag körüli változás volt regisztrálható, a fennmaradó további harmadának lakossága pedig kisebb-nagyobb ütemben gyarapodott az 1990-es években. Az első csoportba a magas halandósági mutatók mellett – érthető módon – elsősorban az idősebb, az utóbbiba pedig főleg a fiatalabb lakosságú kistérségek tartoznak. A viszonylag idősebb lakosságú kistérségek közül a Kunszentmártoniban és a Mezőtúriban a születések és halálozások negatív egyenlegéhez elvándorlás is társult. Az utóbbi típusú népességfogyás a kistérségek egyharmadában volt jellemző, inkább az átlagos vagy annál fiatalabb korösszetételűekben mobilizálódott a lakosság.


467

2. táblázat

A népesség alakulása és korösszetétele kistérségenként* Öregedési index (65 évesnél idősebb népesség a 0–14 évesek %-ában)

90,0–

70,0–90,0

2001. évi lakónépesség az 1990. évi %-ában –97,0

97,0–100,0

100,0 –

Békési, Csongrádi, Gyulai, Hódmezővásárhelyi, Kunszentmártoni b), Makói, Mezőtúri b), Sarkadib), Szentesi

Szarvasi

Békéscsabai, Kecskeméti, Szegedi

Bodrogközi b), Berettyóújfalui b), Mezőcsáti b), Tiszafüredi b), Tokaji

Balmazújvárosi a) b), Csengeri, Fehérgyarmati, Hajdúszoboszlói, Karcagi b), Püspökladányi b), Szeghalomi, Szolnoki b), Törökszentmiklósi b), Vásárosnaményi b)

Ceglédi, Jászberényi b), Polgári, Tiszavasvári

Sátoraljaújhelyi b)

Mátészalkai b), Tiszaújvárosia) b)

Hajdúböszörményi a), Derecske–Létavértesi a), Ibrány–Nagyhalászi a), Kisvárdai a) b), Szerencsi a)

–70,0

* 10 000 lakos fölötti kistérségek, illetve kistérségrészek.,, a) Természetes szaporodás. b) Elvándorlás.

A fiatalabb népességű körzetek többségében a természetes szaporodás révén nőtt a lélekszám, a kisvárdai részen ez a jelentős elvándorlást is teljes egészében ellensúlyozni tudta, a Tiszaújvárosi és Balmazújvárosi kistérségekben azonban csak részben. A népesség alakulását a kistérségek fejlettségével összevetve a lakosság nagyobb arányú fogyása néhány kivétellel – példa a Szentesi és Gyulai kistérség – az elmaradott körzetekben jelentkezett. Fordítva azonban már nincs ilyen kapcsolat, mert nem általános, hogy a létszámgyarapodás a fejlettebbeknél jelentkezett; a 12 növekvő népességű kistérségből 7 elmaradottnak minősült, a fejlettebbekben a lélekszám a bevándorlás révén lett több. Az előzők arra utalnak, hogy a térség magyarországinál kisebb népességfogyása mögött nem a népességmegtartó képesség növekvő vagy változatlan mértéke áll, hanem más tényezők. Ilyen elem lehet, hogy az elöregedő körzetekből, településekről a lakosság nagy része már nem kényszerül munkavállalási céllal elvándorolni, a fiatalabbakból pedig a munkaképes korúak egy része képtelen a fejlettebb országrészbe költözni a lakásárak különbségei miatt. További népességalakító tényező a határon túli magyarok áttelepedése, és szerepe van annak is, hogy a Tisza mentén a roma népesség aránya másfélszerese az országosnak, körükben pedig a népesség reprodukciója magasabb az átlagosnál. A természetes szaporodás révén gyarapodó 5 kistérség közül a Szerencsiben, a Derecske–Létavértesiben, az Ibrány–Nagyhalásziban és a Kisvárdaiban a cigány lakosság aránya másfélszerese a térséget jellemző 3%-nak.

468


A 2001. évi népszámláláskor a tiszai kistérségekben lakók közül 52 000-en vallották magukat a cigány etnikumhoz tartozónak. A többszörösen hátrányos helyzetű népességcsoport problémáinak megoldása a térségben fokozottan, egyes kistérségekben igen sürgetően jelentkezik. Erre utal, hogy a roma népesség közel fele 12 olyan körzetben koncentrálódik, ahol arányuk az átlagosnak 2–2,5-szerese – legmagasabb a Bodrogköziben, ahol 11,5, valamint a Szerencsi, a Jászberényi, a Mátészalkai és Vásárosnaményi kistérségekben, ahol 7,7–7,9% –, ezek a területek kivétel nélkül elmaradottak, a lakosság foglalkoztatási lehetőségei pedig nagyon szűkösek. 6. ábra

A cigány népesség aránya, 2001. február 1.

% – 1,0 1 – 1,9 2 – 2,9 3 – 3,9 3,9 –

A Vásárhelyi-terv vidékfejlesztési programjának megvalósításakor, a gazdasági struktúra átalakításakor számolni kell azzal, hogy a folyamatosan emelkedő színvonal ellenére az iskolai végzettség a Tisza mentén elmarad az országostól, és kistérségenként igen különböző. A legalább érettségivel rendelkezők aránya 32, a diplomásoké 9%, ez 6 és 4%-kal marad el a magyarországitól. A kistérségi különbségeket jelzi, hogy a Bodrogköziben a népességnek mindössze 15%-a érettségizett, ugyanakkor Szeged körzetében minden második lakos. Egyes területeken az analfabetizmussal is számolni kell, a Fehér-


469

gyarmati és a Csengeri kistérségben a 10 évesnél idősebbek körében 2%-ot megközelítő az írástudatlanok aránya. A mezőgazdaságnak, azon belül az egyéni gazdaságoknak a térségben játszott fokozott szerepe, valamint a tervezett új típusú tájgazdálkodásra vonatkozó elképzelések miatt ki kell emelni, hogy az egyéni gazdaságokban dolgozó családi munkaerő 37%ának egyáltalán nincs szakirányú végzettsége, sőt nem is régen foglalkozik mezőgazdasági tevékenységgel. A tervezett komoly strukturális váltás tehát a kistérségekben jelentős képzési, átképzési feladatokat vonhat maga után. A gazdaság helyzete Az elemzés első részében érintettük a Tisza mente gazdasági teljesítményének alakulását, és utaltunk kedvezőtlen és romló pozíciójára. Az e mögött álló több tényező között feltűnik a külföldi tőke alacsony gazdaságélénkítő szerepe. A Tisza-térséget alkotó, illetve ahhoz szorosabban kötődő 8 keleti megyébe 2002-ig 870 milliárd forint külföldi tőke áramlott. Az összeg az országosnak alig több mint egytizede, és nagyjából a keleti megyékben egy év alatt megvalósuló beruházások összegének felel meg. A kistérségek közel egyharmadában a külföldi tőke részaránya a jegyzett összes tőke 10%-ánál alacsonyabb volt, és mindössze egytizedében haladta meg az 50%-át. A területi allokáció alapján állítható, hogy vonzerőt elsősorban egyes ágazatok és tevékenységek jelentettek, kevés szerepe volt az országosnál alacsonyabb béreknek. A külső gazdasági tényezők számára az elmaradott térségben komparatív előnyt jelentő bérszínvonal a fejletlen infrastruktúrával párosulva tehát nem eléggé csábító, és a szerény fejlesztések nem adtak lendületet a gazdaságnak. A vállalkozási aktivitás, az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma – összefüggésben a jövedelmi helyzettel – a tiszai térségben az országos háromnegyede, átlagosan 63, és körzetenként széles sávban szóródik. Igen alacsony (24–38) például a Bodrogközben, a Baktalórántházai és az Ibrány–Nagyhalászi kistérségekben, ugyanakkor az országoshoz hasonló vagy annál is magasabb (85–102) Szeged, Szolnok, Békéscsaba körzetében. Mindez olyan szempontból is lényeges, hogy a szélesedő pályázati lehetőségeket valószínűleg elsősorban a fejlettebb kistérségek tudják majd kihasználni. A beruházásokról kistérségenként nem rendelkezünk statisztikai információkkal. A területfejlesztési alapok felhasználásából azonban arra lehet következtetni, hogy a gazdasági potenciál növelését, a versenyszféra megerősítését, bővítését közvetlenül szolgáló összegek volumenükben és arányaikban a fejlettebb térségekben domináltak, másokban az infrastruktúrát, az életkörülményeket javítók kaptak elsősorban nagyobb szerepet. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének igen fontos célterülete a mezőgazdaság fejlesztése, termelési struktúrájának átalakítása. A használt, közel 1,6 millió hektáros földterületnek – mezőgazdasági szakemberek véleménye szerint – négytizede közepes minőségű, és több mint fele igen jó termelési adottságú. Az előbbi kevésbé intenzíven, az utóbbi hosszabb távon is versenyképesen művelhető, így az ágazat hosszabb távon jelenthet gazdasági bázist a lakosság jelentős részének.

470


A termőterület felét egyéni gazdaságok művelik, a jövő szempontjából a figyelem – több okból is – elsősorban az ő tevékenységükre irányul, és képezi elsősorban a kritikus pontot. A térségben termelő 246 000 gazdaság 99%-a egyéni, a tervezett tiszai árapasztó tározórendszer – különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében – jelentős részük gazdálkodását befolyásolja majd. Az egyéni gazdák – a 2000. évi felmérés szerint – átlagosan mindössze 3 hektár termőterületet használtak, a térségben legmagasabb mutató, 4–4,5 hektár a tiszafüredi, a füzesabonyi, a szolnoki, a hódmezővásárhelyi és a tiszaújvárosi részeken volt számítható. Az egyéni gazdaságok több mint fele nem folytat árutermelést, négytizede a saját fogyasztás mellett értékesít is, és kevesebb mint egytizede kifejezetten árutermelő. A tevékenység céljából adódóan, és a rendszeresen jelentkező piaci zavarok miatt legnagyobb hányaduk hagyományos, vegyes termelési profillal működik, kizárólag növényt 30%-uk termel, csak állattartással is háromtizedük foglalkozik. 7. ábra

Egyéni gazdasághoz tartozó személyek a népesség százalékában, 2000

20 -– 20 20 -–3355 35 -–5500 50 -–6655 6 65 5 -–

A gazdaságok súlyának és szerepének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy kistérségenként igen eltérő arányban és számban, de átlagosan a lakosság 38%-a kötődik


471

hozzájuk. Ez összességében a 244 000 gazdálkodón kívül a mezőgazdasági munkát végző vagy nem végző családtagokat beszámítva 664 000 főt jelent. A gazdálkodásban ténylegesen félmillióan vesznek részt, aktív keresőként, nyugdíjasként, eltartottként, de 34 000 fő – 7% – munkanélküli is tevékenykedik kisebb-nagyobb intenzitással a gazdaságokban (7. ábra). A lakosság igen magasnak minősíthető aránya, 60–70%-a kötődik többé-kevésbé az egyéni gazdaságokhoz az Orosházi, a Sarkadi, a Bodrogközi, a Kisteleki, a Berettyóújfalui, a Polgári, a Csengeri, a Fehérgyarmati és a Vásárosnaményi kistérségeknek a Tisza mentén lévő településein. A mezőgazdaságra utaltság legerősebb a Bodrogközben és Csenger körzetében, ahol a felső határérték mellett az is jellemző, hogy a népesség 37– 38%-ának kizárólagos megélhetési forrását jelenti a gazdálkodás. A mezőgazdaságnak a magyarországi átlagnál fokozottabb szerepe mellett a Tisza mente iparosodottsága az egy lakosra jutó termeléssel mérve relatíve alacsony, az átlagot csak Jász-Nagykun-Szolnok és Heves megye közelíti meg, a legalacsonyabb, 650 000 forint körüli mutatóval Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg az országos felét éri el. Az ipar szerepét a foglalkoztatás oldaláról közelítve megállapítható, hogy a térségben a súlya lényegében azonos az országban általában jellemzővel: az összes foglalkoztatott egyharmadának ad munkát. 8. ábra

Az ipar szerepének alakulása a foglalkoztatásban néhány kistérségben* 50

Az iparban foglalkoztatottak számának csökkenése 1990-1997 között, %

%

Az ipar és építőipar foglalkoztatottjai az összes foglalkoztatott %-ában, 2001

40

országos átlag: 33

30 20 10 0 -10

1

2

3

4

5

6

7

8

9

-20 -30 -40 -50 -60 -70

országos átlag: -45

* Kistérségek: 1. Sarkadi, 2. Mezőcsáti, 3. Szerencsi, 4. Tokaji, 5. Hajdúszoboszlói, 6. Karcagi, 7. Tiszafüredi, 8. Csengeri, 9. Ibrány–Nagyhalászi.

A rendszerváltást követően, az 1990-es évek első két harmadában a térségben a versenyképtelen, korszerűtlen ipartelepek sorozatos megszüntetésével az ipari munkahelyek tömege szűnt meg. 1990–1997 között országosan 45%-kal szűkült a foglalkoztatás, és a

472


Tisza mentén is általános volt a csökkenés, a kistérségek közül 9-ben az átlagnál is lényegesen gyorsabban, 51–66%-kal fogyott az iparban alkalmazásban állók száma (8. ábra). A krízisszerű ipari szerkezetátalakítás a foglalkoztatást tekintve a kistérségekben igen különbözőképpen zajlott le, a szélső értéket nézve a Püspökladányi részen 1990–1997 között alig csökkent a munkahelyek száma, Tokaj és Tiszafüred körzetében ugyanakkor csaknem 58–66%-kal. Az 1990-es évek utolsó harmadától – a közepes és nagy ipari vállalkozások adatai szerint – az ipari foglalkoztatás visszaesése lefékeződött. A rendelkezésre álló 1998–2002. évi megyei szintű adatok szerint Jász-Nagykun-Szolnok megyében stagnált a létszám, Csongrádban, Békésben, Hajdú-Biharban évi 4–5%-os volt a csökkenés, Szabolcs-Szatmár-Beregben a 2002. év nélkül 1%-os volt a mérséklődés. Az, hogy a Tisza-völgy ipara a foglalkoztatás szemszögéből még nem állt határozott növekedési pályára, részben magyarázható az ipar szerkezetével. A térségben tradicionálisan nagy súlya van az élelmiszeriparnak, amely egyrészt értékesítési problémákkal küzd, másrészt a szigorodó élelmiszer-biztonság és környezetvédelmi előírások miatt üzemeket kényszerül bezárni. Más térségekénél ugyancsak nagyobb a textil- és ruházati ipar szerepe is, amely szintén piaci korlátokba ütközik, többek között az olcsó távolkeleti import miatt. 9. ábra

Az iparban foglalkoztatottak számának ágazati megoszlása, 2002 Észak-Alföld

Dél-Alföld

a)

6 régió összesen

0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

100%

Élelmiszer, ital és dohánytermék

Textília, ruházati és bőrtermék

Vegyipar

Fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása

Gépipar

Villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás

a) Közép-Magyarország nélkül.

A Tisza mente térségeiben 32 ipari park található, ebből 10 a csongrádi kistérségekben, 8 Jász-Nagykun-Szolnokban, 6 a Felső-Tisza vidékén, további 2-2 a borsod-abaújzempléni térségekben és Hajdú-Biharban, 4 pedig Békésben. Az utóbbi öt évben létrejött ipari parkok szolgáltatásainak színvonala eltérő, összességében azonban alacsonynak mondható. Gazdaságfejlesztő hatásuk még igen korlátozottan jelentkezik, tényleges működésük beindulásához becslések szerint 7–10 évre van szükség.


473

A Vásárhelyi-terv a gazdasági ágak közül kiemelt figyelmet fordít a turizmusra, úgy is mint a térség gazdaságának egyik lehetséges húzóágazatára, és úgy is mint a vidékfejlesztés ígéretes eszközére. A legutóbbi időkig a turizmusban rejlő lehetőségeket a Tisza mente kis része, néhány települése tudta megfelelően kihasználni. A kereskedelmi és magánszálláshelyek adatait összesítve 2002-ben a térségben 67 000 férőhely várta a 731 000 vendéget, akik 2,4 millió vendégéjszakát töltöttek a térségben. A kereskedelmi szálláshelyeken az országos idegenforgalom egytizede bonyolódott le, a külföldieknek azonban csak 5%-a látogatott ide, a Tisza vidéke tehát elsősorban a szerényebb jövedelmű belföldi látogatók célpontja. A forgalomhoz az alacsony infrastrukturális szint, a szűkös szolgáltatások, a komplex termékek hiánya, a falusi turizmusban a lakások alacsony felszereltsége miatt is viszonylag alacsony bevételek kapcsolódnak. 10. ábra Az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma a kereskedelmi és magánszálláshelyeken, 2002

–– 500 500 500 –1500 500 – 1500 1500 –2000 1500 2000 -––22500 500 2500 –– 2500

Kistérségenként a vendégforgalom nagyfokú koncentrációja figyelhető meg, ott jelentős az idegenforgalom, ahol kiemelkedő fontosságú üdülőhely vagy nagyobb város, megyeszékhely található. 20 000-nél több vendéget 2002-ben a Békéscsabai (21 000), a

474


Tiszaújvárosi (21 000), a Szolnoki (32 000), a Tiszafüredi (41 000), a Gyulai (49 000), a Szegedi (129 000) és a Hajdúszoboszlói (175 000) kistérség fogadott. (10. ábra) A vendégforgalom intenzitását az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák számával mérve 5 körzetben – a Füzesabonyiban, a Hajdúszoboszlóiban, a Gyulaiban, a Tiszafürediben és a Tiszaújvárosiban, illetve annak Tisza mentéhez tartozó részein – volt 2500 feletti a mutató, míg az országos átlag 2200. Másfelől az 500-at sem érte el ez a fajlagos mutató 28 körzetben, köztük a Tisza-tóval határos Mezőcsáti és Mezőkövesdi kistérségek részein. A fejlesztés korlátait és lehetőségeit egyaránt jelzi, hogy több mint 270 településen egyáltalán nincs szálláslehetőség, idegenforgalmi kapacitás. A lakosság foglalkoztatása, jövedelmi viszonyai, lakáshelyzete A Tisza mentén élők életkörülményeit alapvetően meghatározza az alacsony szintű foglalkoztatottság és a felnőtt népességre háruló relatíve nagyfokú eltartási kötelezettség. Az évtized elején a foglalkoztatottak aránya a népességen belül 31%-ot ért el, az országosnál 5-6 százalékponttal alacsonyabbat, ugyanakkor 100 felnőtt 3-mal több gyermeket tartott el, mint az általános teher. Az alacsony foglalkoztatottság másik oldalaként a legutóbbi, 2001. évi népszámlálás a térségben 15%-os, az országos másfélszeresét jelentő munkanélküliséget jelzett. A foglalkoztatottság színvonalának különbségei kistérségenként nagyok, a munkanélküliségi ráta 20%-osnál szélesebb sávban szóródik. Általában jellemző – a 10 000 főnél népesebb kistérségeket, illetve kistérségrészeket nézve –, hogy a magas munkanélküliséghez nagyobb eltartási teher járul és fordítva. Kistérségek, ahol a munkanélküliek és az eltartottak aránya lényegesen magasabb az átlagosnál (19,4–29,5%, illetve 51–67%): Bodrogközi (26,2–67), Mezőcsáti (29,5–57), Sarkadi (20,8–56), Szeghalomi (19,7–53), Szerencsi (24,3–55), Balmazújvárosi (19,4– 53), Berettyóújfalui (19,9–55), Polgári (26,3–54), Püspökladányi (19,9–52), Tokaji (25,7–51), Csengeri (27,3–56), Fehérgyarmati (25,5–55), Ibrány–Nagyhalászi (20,0–56), Kunszentmártoni (20,2–54), Tiszafüredi (25,1–54), Vásárosnaményi (26,4–55). Kistérségek, ahol a munkanélküliség és az eltartási teher alacsonyabb az átlagosnál (8,6–14,9%, illetve 44–48%): Békéscsabai (9,2–44), Gyulai (8,6–45), Hódmezővásárhelyi (9,0–47), Sátoraljaújhelyi (12,7–46), Tiszaújvárosi (14,9–42), Hajdúszoboszlói (14,6–48), Szegedi (8,9–41,) Szentesi (7,7–48), Szolnoki (11,0–45). Kivételt képez, és nem illeszkedik a csoportosításba Mezőtúr körzete, ahol a térség átlagánál kissé magasabb (16,5%) munkanélküliséghez az átlagosnál valamivel alacsonyabb (48%) eltartási arány kapcsolódik. A kedvezőtlen foglalkoztatási és eltartási helyzetű első csoportban 2001-ben az egy lakosra jutó személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelmek 10–40%-os mértékben maradtak – az országosnak egyébként is kétharmadát kitevő – 308 000 forintos Tisza menti átlag alatt. Négy kistérség – a Szerencsi, a Tokaji, a Polgári, a Püspökladányi – miatt az összefüggés azonban nem teljesen egyértelmű, esetükben térségi átlag körüli vagy azt kissé meghaladó összegek álltak a lakosság rendelkezésére.


475

Nem meglepő összefüggés az sem, hogy az első 16-os csoportban található az a 11 körzet, ahol az alacsony jövedelmi viszonyok miatt a rendszeres szociális segélyben részesültek aránya a népességből 3,9–6,9% közötti; a balmazújvárosi, a polgári, a püspökladányi, a kunszentmártoni, az ibrány–nagyhalászi részeken ennél valamivel alacsonyabb, 2,8–3,5%-os hányad alakult ki. Jól körvonalazhatók tehát azok a Tiszavölgyi részek, ahol jelentős rétegek igen alacsony jövedelemből, szegénységi szinten kénytelenek megélni, és ahol a termőföld saját ellátásra történő igénybevétele lényeges tényező. A relatíve kedvező helyzetű kistérségek körében az egy főre vetített adóköteles jövedelem 20–90%-kal magasabb a Tisza mente átlagánál, három körzetben – Tiszaújváros, Szolnok és Szeged térsége – 10–30%-os mértékben az országost is meghaladta. A térségben kialakult egyenlőtlenségek maximumát lakossági jövedelmi oldalról az egymástól földrajzilag nem távol elhelyezkedő fejlett Tiszaújvárosi és az elmaradott Bodrogközi kistérség fajlagos adóköteles jövedelmi adata érzékelteti, az előbbié közel 3szorosa az utóbbinak. A lakosság jövedelmi helyzete nagy részben meghatározza az életkörülmények fontos elemét, a lakáshelyzetet. A lakásviszonyok alakulása összefügg a térségfejlesztés egyik lehetőségével, a falusi turizmus kiszélesítésével, hiszen annak meghatározó infrastrukturális tényezője. A Tisza mentén élők lakáskörülményei összességükben kedvezőtlenebbek, mint a magyar vidéki átlag. A közel 700 000-es lakásállomány némileg újabb ugyan az országosnál, fele része az 1970-es években vagy később épült, de az otthonok valamivel zsúfoltabbak, kevésbé komfortosak és korszerűek, a szükséges felújítások az előbbiekben vázolt jövedelmi helyzet miatt gyakran elmaradtak. A térségben 100 szobára átlagosan 100 lakó jut, egy lakásban pedig általában 2,7 fő él, az előbbi mutató 4, az utóbbi 1-2%-kal magasabb az országosnál, és egyben azt jelzi, hogy az otthonok kevesebb szobaszámmal rendelkeznek, mint máshol. A zsúfoltság lényegesen fokozottabb a Szeghalomi, a Karcagi, a Törökszentmiklósi, az Ibrány–Nagyhalászi kistérségekben, ahol 100 szobán 112–114 fő kényszerül osztozni, ugyanakkor kényelmesebben élnek Kistelek, Orosháza, Mezőkövesd, Csongrád, Makó, Szeged körzetében, ahol csak 88–93-an laknak ugyanennyi szobában. A lakások minőségét, a lakással való elégedettséget a szobaszám és alapterület mellett nagymértékben befolyásolja a felszereltség, komfortosság, ami nagyrészt a települések infrastrukturális ellátottságától függ. A szűk keresztmetszetet a 2001. évi adatok szerint a vezetékes vízellátás 83%-os, és még inkább a csatornázottság 36%-os aránya jelentette. Mindezekkel összefügg, hogy a lakásállomány egynegyedében – 165 000 otthonban – nem volt vízöblítéses WC. A félkomfortos, komfort nélküli és szükséglakásokban becslések szerint mintegy 500 000-en éltek (11. ábra). A Tisza völgyében a lakások négytizede – az országban fele – összkomfortos, a térségből legritkábban ilyen felszereltségűek a Bodrogközben, a Kisteleki, a Füzesabonyi és a Vásárosnaményi kistérségben és kistérségrészben találhatók, hányaduk az évtized elején 20% alatti vagy azt megközelítő volt. Az országos átlagban hasonló lakáskörülmények – az összkomfortos lakások aránya alapján – csak Békéscsaba és Kisvárda

476


körzetében, annál jobbak pedig a Szegedi és a Tiszaújvárosi kistérségekben jellemzőek. Az utóbbiakban a legkomfortosabb otthonok aránya meghaladta az 58, illetve 72%-ot. 11. ábra

A közüzemi szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya, 2001. február 1.

% 40 –- 40 40–- 49 49 40 50–- 59 59 50 60–- 69 69 60 70–70

IRODALOM A Tisza-térség vidékfejlesztési koncepciójának és területrendezési tervének megalapozása – Tervezői egyeztetési anyag – VÁTI Magyar Regionális és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, Budapest, 2003. július A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek lehatárolása – KSH, Budapest, 2004. január Megvalósítási terv a Tisza-völgyi árapasztó rendszer I. ütemére – Területi tervezési feladatok – I. Helyzetelemzés – VÁTI Magyar Regionális és Urbanisztikai Közhasznú Társaság, Budapest, 2004. január A területfejlesztési-statisztikai kistérségek fontosabb adatai – KSH, Budapest, 2004

Kulcsszavak: kistérségek, területi különbségek, területi fejlettség, Vásárhelyi-terv, vidékfejlesztés.

Résumé The analysis presents the main characteristics of subregions affected by Vásárhelyi Plan, which aims at flood control and rural development. Detailed are the level of development of subregions, regional disparities and changes in living conditions. The majority of subregions in the Valley of River Tisza, and especially the Upper Tisza Area, are underdeveloped from a socio-economic point of view, the level of employment is relatively low, and the income level of local population is also unfavourable. Statistical indicators show that this area should be subject to significant development.

A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével érintett kistérségek főbb statisztikai jellemzői

Recommend Documents