Agrokémia és Talajtan 62 (2) 2013 pp. 427–434 DOI: 10.1556/Agrokem.62.2013.2.18
A városi talajok szennyezettségének hatása a közösségi kertekre Néhány éve új típusú gazdálkodási forma jelent meg Budapesten: a közösségi kert. A közösségi kertek olyan földterületek, amelyeket egy közösség gondoz és hasznosít. Számos fajtájuk és meghatározásuk létezik a városi, külvárosi és vidéki változatoktól a veteményes, gyümölcsös vagy tankertekig. Kialakíthatóak elhanyagolt önkormányzati telkeken vagy építési területeken, sőt iskolák vagy kórházak udvarán is (http1). Ezekben a kertekben a kertészkedés mellett hangsúlyt kap a közösségi tevékenység, így az egészségmegőrzés, a környezetvédelem és az oktatás. Az urbanizált területeken ma már alig találhatók természetes talajtípusok. A városi talajok ismérve, hogy fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságaikban is eltérnek a városokat körülvevő, természetes genetikájú talajoktól (NORRA & STÜBEN, 2003), hiszen a legtöbb városi talaj erősen módosult az intenzív használatnak és az emberi beavatkozásnak köszönhetően (ROSSITER, 2007). A város talajainak anyaga a természetes talajok anyagából származik, de bennük a természetes talajrétegek összekeverednek, valamint talajidegen anyagokat (cement, téglatörmelék, hulladékok stb.) tartalmaznak. Habár mesterséges a kialakulása, a talajra, mint rendszerre vonatkozó törvényszerűségek ezekben is működnek (RAJKAI & FORRÓ, 2005). Jelen dolgozat célja felhívni a figyelmet a közösségi kertekre és környezeti vonatkozásaira. Tekintettel arra, hogy a városi környezetben a nagy gépjárműforgalom, az ipari termelés és a települési hulladék elszennyezheti a város talaját, az azon kialakított közösségi kertekben termelt növények fogyasztása kockázatot hordozhat. A kö zö ss ég i ke rt ek k ia la k u lá sa é s s ze r ep e a v á roso kban A városi lakosság a szükséges élelmiszereket többnyire nem helyben termeli, hanem a környező területekről szerezi be. Napjainkban elterjedtek a mezőgazdasági nagyüzemekben, iparszerű eljárásokkal előállított és kereskedelmi üzletláncokban fogalmazott, bizonytalan minőségű termékek. A XX. század végén megjelentek azok a helyben alapított élelmiszer-előállító rendszerek (őstermelői piacok, közösségi kertek, közösségi fenntartású mezőgazdaság), amelyek szorosan kötődnek a helyi közösség szociális és gazdasági fejlődéséhez (LYSON, 2004). Ha Nagy-Britanniában kizárólag helyben termelt élelmiszereket fogyasztanának, akkor az ország CO2-kibocsátása 22%-kal csökkenne, ami kétszerese a Kiotói Jegyzőkönyvben tett vállalásnak (DORON, 2005). A kertgazdálkodásra a nagyobb városok belső területein nem maradt lehetőség, de a ritkábban beépített külső kerületekben, a családi házas övezetekben fennmaradt, első-
428
SZEMLE
sorban önellátás céljából. Sajátos formája alakult ki a városok határában fekvő zöldövezetekben, valamint az üdülőkörzetekben. A németországi kiskertek elterjedése az 1869ben indult Scherber-féle kertekhez köthető. Napjainkban majdnem egymillió kertet bérelnek a lakosok, és több helyi és országos egyesület is segíti a kertészkedők munkáját (http2). Magyarországon az 1960–1970-es évektől kezdve vásároltak tömegesen hobbikerteket, nyaralókat, hétvégi házakat a városlakók (CSÉFALVAY, 1994). Az egykori Szovjetunióban közel hétmillió családnak volt hétvégi telke 1987-ben. Ezeket főként kertészkedésre (55%) és zöldségtermesztésre (31%) használták, de a tulajdonosokat leginkább a városból való kiszakadás motiválta, a több gyümölcs és zöldség fogyasztása kevésbé volt fontos (ZHIKHAREVICH, 1991). A hétvégi kertekben a kertészkedés szabadidős tevékenységgé vált. A közösségi kertek előképei az USA-ban és Nagy-Britanniában az I. és II. Világháború alatt létrehozott ún. győzelmi kertek. Az önellátás fokozása és az élelmiszerhiány csökkentése miatt a lakosságot hazafias propagandával és állami támogatással ösztönözték a rendelkezésre álló városi magán- és közterületek megművelésére. A program sikerét mutatja, hogy az USA-ban 1943-ban a zöldségek 40%-át ezekben a városi kertekben termelték (KURTZ, 2001). Az első városi közösségi kertet 1973-ban nyitották meg New Yorkban (FEHÉRVÁRY, 2012). Az 1990-es években a kertek száma jelentősen növekedett. Minneapolisban 1990-ben 14, 1995-ben 66, 1999-ben már 80-nál is több kertet írtak össze (KURTZ, 2001). Napjainkban Clevelandben közel kétszáz, New Yorkban pedig kétezer közösségi kertben termeszthetnek növényeket a helyi lakosok (GREWAL & GREWAL, 2012). Magyarországon 2010 tavaszán indította el a Földkelte csoport az első közösségi kertet Békásmegyeren. Ez ma már nem működik, de az elmúlt években egyre több új kert nyílt meg (ZÖLDI, 2012). A napjainkban aktív közösségi kerteket a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Városi Kertek Egyesület (VKE) hozta létre. Budapesten 2012-ben kezdte meg működését a Lecsós kert a II. kerületben, a Grund Kert és a Leonardo Kert a VIII., az Első Kis-Pesti Kert a XIX. kerületben, 2013-ban pedig a Békási Kert a III., és az Aranykatica Kert a XIX. kerületben. A kertek elhelyezkedése véletlenszerű, általában attól függ, hogy a szervezők milyen területi felajánlásokat kapnak. A KÉK a civil együttműködésre helyezi a hangsúlyt. A jelenlegi kertek kialakítását a Millenáris és egy ingatlanfejlesztő cég támogatta. A VKE az önkormányzatokkal törekszik megállapodásra, így ők azokban a kerületekben (Kispest, Óbuda) tudtak kerteket létrehozni, ahol erre megfelelő fogadókészség mutatkozott. A budapesti példák alapján vidéken is helyi kezdeményezések indultak, így manapság már Kecskeméten és Szentgotthárdon is működnek közösségi kertek. Közösségi kerteket elsősorban olyan belvárosi területeken hoznak létre, ahol a városok átalakulásának hatására üres területek állnak rendelkezésre. A közösségi kertek létrehozásának az is a mozgatórugója, hogy ezeket a leromlott állapotú területeket új funkcióval bővítsék, a kertek a városi táj szerves részét képezzék és a városi zöldterületek mennyiségét is növeljék (LANDMAN, 1993; SCHMELZKOPF, 1995). A kertekben kis parcellákat alakítanak ki, hogy ott a környéken élő, saját kerttel nem rendelkező lakosok zöldségeket, fűszernövényeket termeljenek (CORRIGAN, 2011). A közösségi kert parcelláinak művelése egyéni szabadidős tevékenység, ahol lehetőség van a kertészek összefogására és a közösségi együttműködés fejlesztésére is. A közös kertészkedés lebontja a szociális és etnikai határokat, valamint életkortól és az egyéni háttértől függetlenül összehozza az embereket (PATEL, 1991). A kertészkedők sokszor
Városi talajok szennyezettségének hatása a közösségi kertekre
429
egymástól tanulnak, együtt választják ki a művelésre legalkalmasabb fajtákat (BENDTA et al., 2013). A közösségi kertek jótékonyan hatnak a táplálkozási szokásokra is (ALAIMO et al., 2008). A Philadelphiában vizsgált közösségi kertészek az átlagosnál több friss zöldséget és kevesebb cukrozott italt és élelmiszert fogyasztottak (BLAIR et al., 1991). Azok a városi fiatalok, akik Minneapolisban egy közösségi kertészeti programban vettek részt, az abből kimaradó társaikhoz képest jobban megértették az élelmiszereknek az előállítástól a hulladékképződésig tartó életciklusát, az egészséges és egészségtelen táplálékok közötti különbségeket és a kertészkedés folyamatait (LAUTENSCHLAGER & SMITH, 2007; BLAIR, 2009). Ezt a kedvező hatást egy New York-i közösségi kertész a „Mi nem csak növényeket, mi embereket nevelünk” mondatban foglalta össze (HYNES, 1996). A kertekben végzett fizikai munka jótékony hatással van az emberi szervezetre, növeli a mentális (CLAYTON, 2007) és a fizikai egészséget, továbbá számos betegség kockázatát csökkenti (SHERER, 2006; PARK et al., 2009; HALE et al., 2011). A közösségi kertek művelésébe a környékbeli lakosokat vonják be. Ezzel segítik a helyi környezethez való viszony megváltozását és erősítik a környékhez való kötödést (COMSTOCK et al., 2010). A közösségi kertek kialakítása során számos kihívással is szembe kell nézni. A kert területe általában felajánlással kerül a kertészek használatába, így a kert fennmaradása a tulajdonosoktól függ. Az esetleges rongálások, lopások megelőzése miatt a terület bekerítése szükséges, viszont ez megnehezíti a kertek nyilvános elérését. A terület mellett további támogatások is szükségesek. A KÉK tapasztalatai alapján, Magyarországon 2–4 millió forint kell egy kert elindításához. A legnagyobb összeget az ágyások kialakításához felhasználható talaj biztosítása jelenti (FEHÉRVÁRY, 2012). A talajcsere helyett a talajok és a termesztett növények folyamatos vizsgálatával jelentős összegeket lehetne megtakarítani. A ke rtga zdá lko dás kö rny e zet i ko cká zata i vá ro si ta lajokon Az erős antropogén hatásnak kitett városi, városkörnyéki talajokban és az ezeken termő növényekben – a mezőgazdasági területekhez viszonyítva – általában nagyobb az emberek számára veszélyes szennyező anyagok mennyisége (1. táblázat). A fokozott környezetszennyezés miatt a városi környezetben termesztett növények nem feltétlenül egészségesebbek és biztonságosabbak az üzletekben megvásárolható zöldségeknél és gyümölcsöknél (SÄUMEL et al., 2012). A talaj és a termesztett növények nyomelemtartalma között azonban nincs szoros összefüggés (PERIS et al., 2007). Bizonyos növények (pl. a levélzöldségek) ugyanis számottevő, a táplálékként való fogyasztást kizáró bioakkumulációra képesek. Szennyezett területeken is lehetséges, hogy a helyben termesztett növények elfogyasztása nem okozna problémát (SIPTER et al., 2008), de előfordulhat ennek ellentéte is, amikor a talajszennyezés nem kockázatos mértékű, viszont a növények nyomelemtartalma már igen (MURRAY et al., 2009). A talajok szennyeződése a városokban számos forrásból származhat. A talajok toxikuselem-tartalmát a talajképző kőzet, a feltöltések, a korábbi területhasználat, az ipari és bányászati tevékenység, a közlekedés befolyásolja. Szennyezést okozhat a növényvédő szerek, a műtrágyák, a szennyvizek és a szennyvíziszapok nem szakszerű al-
SZEMLE
430
1. táblázat A szennyezések hatását befolyásoló tényezők a mezőgazdasági talajokban, a kertek és veteményesek, valamint az elhagyott ipari területek talajaiban (ALLOWAY, 2004) Paraméter
Mezőgazdasági talajok
Kertek, veteményesek talajai
Elhagyott ipari területek talajai
pH szervesanyag-tartalom, %
5–8 1–10
5–8 3–30
bőséges
bőséges
nem jellemző bőséges alacsony <0,01 alacsony alacsony-közepes
alacsony bőséges alacsony <0,01–0,1 alacsony nagy
tápláléklánc
tápláléklánc, talaj bélcsatornába kerülése, bőrön át
alacsony
alacsony
2–13 <1 változó (gyakran alacsony) magas alacsony magas >1 magas nagyon nagy belélegzés, bőrön át, talaj bélcsatornába kerülése, talaj/ felszíni vizek magas
agyagtartalom építési törmelék növényi tápanyagok Cl-- és SO42--koncentráció nehézfémek, % szerves szennyezők térbeli heterogenitás toxicitási utak ökotoxicitás
kalmazása. A légköri száraz és nedves ülepedéssel, hulladéklerakással szintén nehézfémek juthatnak a talajba (CSATHÓ, 1994; ALLOWAY, 2004; CLARK et al., 2006). SÄUMEL és munkatársai (2012) szerint a városi környezetben termesztett növényekben a nyomelemek feldúsulása leginkább három módon jöhet létre: a talaj szennyezettségéből adódóan, a szennyvízzel való öntözéssel és a közlekedési vagy ipari eredetű emisszióból származó levegőszennyezés miatt. A városokban a térszínek egyenletes kialakítására törekednek, ezért a mélyfekvésű területeket is felszámolják. Szeged 1879-es újjáépítése során, egyes helyeken több mint hat méterrel, de a tágabb belvárosban is három–négy méterrel növelték a városi térszín magasságát. PUSKÁS és munkatársai (2008) azt tapasztalták, hogy ezekben a feltöltött talajszintekben a nehézfémtartalom rapszodikusan változott. A feltöltött rétegek fémkoncentrációját a származási hely szennyeződése szabta meg. Bizonyos esetekben súlyos szennyezés is kialakulhat ebből adódóan. A dániai Mundelstrupban egy régi kénsav- és műtrágyagyár területéről származó anyaggal töltöttek fel egy területet. A később itt felépült házak kertjének talajaiban 65000 mg·kg-1 feletti ólom- és 5000 mg·kg-1 feletti arzénkoncentrációkat is mértek (ALLOWAY, 2004). Az ipari üzemek környezete is gyakran elszennyeződik. Az üzemi balesetek során akár környezeti katasztrófák is kialakulhatnak, de a „normál” működés közben is szenynyezhetik a talajt és a talajvizet. A direkt szennyezés mellett, a levegőbe kibocsátott, majd az onnan száraz és nedves ülepedéssel visszajutó szennyezések tönkretehetik az ipari régiók talajait. Az 1980-as években jelentős helyi szennyezések fordultak elő Budapest ipari területein. A legsúlyosabb nehézfém-szennyezéseket KOVÁCS és NYÁRI (1984) a XIII. kerületben az egykori Akkumulátor és Szárazelemgyár környékén, valamint a XXII. kerü-
Városi talajok szennyezettségének hatása a közösségi kertekre
431
letben a nagytétényi Metallochémia telephelye mellett mutatták ki. Nagytétényben az igen nagy ólomkoncentráció (4800 mg·kg-1) mellett, az ón, antimon, kadmium, cink és réz mennyisége is meghaladta a talaj által tolerálható szintet. Az üzem körül családi házak épültek, ahol a kertekben zöldségeket és gyümölcsöket is termesztettek, így a szennyezés könnyen az emberek szervezetébe jutott és súlyos megbetegedéseket okozott. A nagytétényi szennyezés a magyarországi környezetvédelmet bemutató riportkönyvbe is bekerült (MOLDOVA, 1995). BIRÓ és munkatársai (2012) Dunaújvárosban vizsgálták az ipari területek és a lakóövezetek talajait. Méréseik alapján a szennyező elemek mennyisége a megengedett határérték alatt volt a mintavételi helyeken. A városban azonban a minták elemtartalma között háromszoros különbséget is volt, ami alapján kevésbé és erősebben szennyezett területeket különítettek el. A mintákban a cink koncentrációja volt a legnagyobb, amit az ipari eredetű szennyezés okozhatott. A városokban a gépjárművek által okozott légszennyezés is jelentősen növeli a talajok és a termesztett növények nyomelemtartalmát. A benzin ólomtartalmú adalékanyagainak betiltásáig a kipufogógázzal nagy mennyiségű ólom került a lakókörnyezetbe és különösen a forgalmas utak mentén jelentős szennyezéseket okozott. A közlekedési útvonalak mellett jelentkező szennyezések hatását Budapesten már az 1980-as évektől kezdve vizsgálták (KOVÁCS & NYÁRI, 1984; KOVÁCS et al., 1986; KÁDÁR, 1993; FÜLEKY & TERPÓ, 2000). A belvárosban a közlekedési utak mellett a talajok átlagos nehézfémtartalma 1,5–4,4-szer nagyobb volt, mint a közeli parkokban. Az utcai sorfák talajának fokozott szennyeződésében a szemetelés és az illegális hulladéklerakás is szerepet játszott. A Nagykörút József és Ferenc körúti szakaszán 200 mg·kg-1 ólom- és 350 mg·kg-1 cinkkoncentrációt mértek (KOVÁCS & NYÁRI, 1984). KÁDÁR (1995) vizsgálataiban a szennyezetlen háttérterületnek tekintett MTA TAKI kísérleti telepekről származó fűmintákhoz képest az Andrássy út fűmintáiban akár 90szeres ólomkoncentráció is előfordult. A városi környezetben a kadmium minden esetben kimutatható volt, koncentrációja a legszennyezettebb pontokon a növényekben 0,2– 0,6 mg·kg-1, míg a talajokban 0,8–1,2 mg·kg-1 volt (KÁDÁR, 1995). ANGYAL és munkatársai (2012) a XI. kerületben található játszóterek homokozóit vizsgálva megállapították, hogy Budapest belső területein az ólomszennyezés továbbra is jelen van. Németországban a városi kertekben termesztett zöldségek nehézfémtartalma gyakran kritikus mértékű, ami súlyos egészségügyi kockázatot hordoz (SÄUMEL et al., 2012). A Boston közelében fekvő Roxbury-ben a gyerekekben súlyos ólommérgezést tártak fel. A szennyezés évtizedekkel korábban az ólomtartalmú üzemanyagok és festékek használatakor került a kertváros talajába. A 2–6 éves gyerekeket vizsgálva átlagosan 88–111 μg·nap-1 ólomfelvételt mértek. A gyerekek szervezetébe négy expozíciós útvonalon keresztül jutott be az ólom. A szennyezett talaj lenyelésével az ólom 72–91%-a, a szennyezett talajban termelt növényekkel 2–3%-a, a csapvízfogyasztással 1–5%-a, a levegő belélegzésével 2–5%-a. A kertek talajában átlagosan 950 mg·kg-1 ólom volt. A teljes talajcsere helyett komposzttal töltött 3 m²-es emelt ágyásokat hoztak létre. Ezekben átlagosan 336 mg·kg-1 mennyiségűre csökkent az ólom koncentrációja, azonban ez is a duplája volt a komposztban eredetileg mértnek, azaz a szennyezett talajból az ágyások is szennyeződtek. Az ágyások megfelelő használatával azonban a gyerekek napi ólomfelvétele 1,8–3,3 μg·nap-1 mennyiségre csökkent (CLARK et al., 2008). Ezzel összhangban MURRAY és munkatársai (2011) szerint a városi talajokba ültetett zöldségek nehézfémtartalma a talajokhoz kevert komposztok minőségétől és mennyiségétől is függ.
SZEMLE
432
A városi talajok szennyezettsége miatt a közösségi kertek kialakításakor nagyon fontos szempont lenne a megfelelő helyszín kiválasztása. Ennek ellenére a New York állam északi régiójában található közösségi kertek mindössze 40%-ában végeztek talajszenynyeződésre vonatkozó vizsgálatokat. A városi kertekben többek között ólom-, kadmium- és szerves klórvegyületek (PCB) szennyezést, míg a vidéki kertekben a kimutathatósági határ közeli értékeket mértek (ARMSTRONG, 2000). A forgalmasabb utaktól való távolság, az épületek, a közösségi kertet körülvevő növényzet számottevően csökkenti a belvárosi területeken termesztett növényekben a közlekedés eredetű szennyezéseket. Hasznos lehet a mulcsozás vagy talajtakaró textíliák alkalmazása is (FINSTER et al., 2004). A budapesti közösségi kertek használói számára is jelentős kihívás a megfelelő élelmiszerminőség és -biztonság fenntartása. A Grund Kertből származó spenótmintában <0,01 mg·kg-1 higany-; <0,1 mg·kg-1 ólom-; 0,07 mg·kg-1 kadmium-; <0,3 mg·kg-1 nikkel- és <0,1 mg·kg-1 krómkoncentrációt mértek (http3). Ez alapján úgy tűnik, hogy a kertben termesztett zöldségek emberi fogyasztásra alkalmasak, de egyetlen vizsgálat eredménye nem teszi lehetővé a budapesti közösségi kertek talajainak és a termesztett növények szennyezettségének értékélését. Ennek érdekében szükséges lenne a közösségi kertek talajának és az itt előállított élelmiszerek hosszú távú, tudományos megalapozottságú vizsgálata. Mivel a budapesti kertek kialakítása során a talajcsere a legdrágább, a beható talajtani vizsgálatokkal a beindítás költségeit jelentősen mérsékelni lehetne. Fontos lenne a kertek működtetésébe beépíteni azokat a termelési tapasztalatokat is, amelyek jelentősen mérsékelni tudják a nehézfémek bejutását az emberi szervezetbe. A fitotechnológia a talaj–növény–mikroba kölcsönhatás segítségével csökkentheti a toxikus elemek, anyagok táplálékláncba kerülését, valamint a szennyezett talajok remediálására is eredményesen alkalmazható. A közösségi kertek biztonságos működtetését a hatékony monitoring és szaktanácsadó hálózat kialakítása is segítené. Az áttekintett irodalmak alapján a közösségi kertben végzett tevékenység olyan előnyöket adhat a városlakóknak, amelyek ellensúlyozhatják a szennyezésből adódó negatív hatásokat is. I ro dalo m ALAIMO, K. et al., 2008. Fruit and vegetable intake among urban community gardeners. Journal of Nutrition Education and Behavior. 40. (2) 94–101. ALLOWAY, B. J., 2004. Contamination of soils in domestic gardens and allotments: a brief overview. Land Contamination and Reclamation. 12. (3) 179–187. ANGYAL ZS. et al., 2012. Játszótéri homokozók nehézfémtartalmának vizsgálata Budapest XI. kerületében. In: VIII. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencia tanulmánykötete. 218–223. Göttinger Kiadó. Veszprém. ARMSTRONG, D., 2000. A survey of community gardens in upstate New York: implications for health promotion and community development. Health and Place. 6. (4) 319–327. BENDTA, P., BARTHELB, S. & COLDINGA, J., 2013. Civic greening and environmental learning in public-access community gardens in Berlin. Landscape and Urban Planning. 109. 18–30. BIRÓ, B., DOMONKOS, M. & KISS, E., 2012. Catabolic FDA microbiological activity as sitedependent monitoring tool in soils of an industrial town. International Review of Applied Science and Engeneering. 3. (1) 41–46.
Városi talajok szennyezettségének hatása a közösségi kertekre
433
BLAIR, D., 2009. The child in the garden: An evaluative review of the benefits of school gardening. Journal of Environmental Education. 40. (2) 15–38. BLAIR, D., GIESECKE, C. & SHERMAN, S., 1991. A dietary, social and economic evaluation of the Philadelphia Urban Gardening Project. Journal of Nutrition Education and Behavior. 23. 161– 167. CLARK, H. F., BRABANDER, D. J. & ERDIL, R. M., 2006. Sources, sinks, and exposure pathways of lead in urban garden soil. Journal of Environmental Quality. 35. (6) 2066–2074. CLARK, H. F., HAUSLADEN, D. M. & BRABANDER, D. J., 2008. Urban gardens: Lead exposure, recontamination mechanisms, and implications for remediation design. Environmental Research. 107. 312–319. CLAYTON, S., 2007. Domesticated nature: Motivations for gardening and perceptions of environmental impact. Psychology. 27. 215–224. COMSTOCK, N. et al., 2010. Neighborhood attachment and its correlates: Exploring neighborhood conditions, collective efficacy, and gardening. Journal of Environmental Psychology. 30. 435–442. CORRIGAN, M. P., 2011. Growing what you eat: Developing community gardens in Baltimore, Maryland. Applied Geography. 31. 1232–1241. CSATHÓ P., 1994. Nehézfém- és egyéb toxikuselem-forgalom a talaj–növény rendszerben. Agrokémia és Talajtan. 43. 371–398. CSÉFALVAY Z., 1994. A modern társadalomföldrajz kézikönyve. Ikva Kiadó. Budapest. DORON, G., 2005. Urban agriculture: Small, medium, large. Architectural Design. 75. (3) 52–59. FEHÉRVÁRY K., 2012. Nagyvárosi közösségi kertek Magyarországon. Zöld Jövő. A Magyar Demokrata energetikai melléklete. 2012. június. FINSTER, M. E., GRAY, K. A. & BINNS, H. J., 2004. Lead levels of edibles grown in contaminated residential soils: a field survey. Science of the Total Environment. 320. 245–257. FÜLEKY, GY. & TERPÓ, A., 2000. Soil pollution and vegetation at the traffic junctions in Budapest. In: 1st International Conference on Soil of Urban Industrial, Traffic and Mining Areas. (Eds.: BURGHARDT, W. & DORNAUF, C.) 3. 947–951. Essen. GREWAL, S. S. & GREWAL, P. S., 2012. Can cities become self-reliant in food? Cities. 29. 1–11. HALE, J. et al., 2011. Connecting food environments and health through the relational nature of aesthetics: Gaining insight through the community gardening experience. Social Science and Medicine. 72. 1853–1863. HYNES, P., 1996. A Patch of Eden: America's Inner City Gardeners. Chelsea Green. White River Junction, Vermont. KÁDÁR I., 1993. Adatok a közlekedés, település és az ipar által okozott talajszennyezés megítéléséhez. Növénytermelés. 42. (2) 185–190. KÁDÁR I., 1995. A talaj–növény–állat–ember tápláléklánc szennyeződése kémiai elemekkel Magyarországon. KTM–MTA TAKI. Budapest. KOVÁCS M. & NYÁRI I., 1984. Budapesti közterületek talajainak nehézfémtartalma. Agrokémia és Talajtan. 33. 501–510. KOVÁCS M. et al., 1986. A környezetszennyezést jelző és mérő élőlények. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. KURTZ, H., 2001. Differentiating multiple meanings of garden and community. Urban Geography. 22. 656–670. LANDMAN, R., 1993. Creating Community in the City: Cooperatives and Community Gardens in Washington, D. C. Bergin and Garvey. Westport, Connecticut. LAUTENSCHLAGER, L. & SMITH, C., 2007. Beliefs, knowledge, and values held by inner-city youth about gardening, nutrition, and cooking. Agriculture and Human Values. 24. 245–258. LYSON, T. A., 2004. Civic Agriculture: Reconnecting Farm, Food, and Community. Tufts University Press. Medford, Massachusetts. MOLDOVA GY., 1995. Magyarország szennybemenetele. Riport a környezet-védelemről. Dunakanyar 2000. Budapest.
434
SZEMLE
MURRAY, H., PINCHIN, T. & MACFIE, S. M., 2011. Compost application affects metal uptake in plants grown in urban garden soils and potential human health risk. Journal of Soils and Sediments. 11. 815–829. MURRAY, H., THOMPSON, K. & MACFIE, S. M., 2009. Site- and species-specific patterns of metal bioavailability in edible plants. Botany. 87. 702–711. NORRA, S. & STÜBEN, D., 2003. Urban soils. Journal of Soils and Sediments. 3. (4) 230–233. PARK, S. A., SHOEMAKER, C. A. & HAUB, M. D., 2009. Physical and psychological health conditions of older adults classified as gardeners or nongardeners. HortScience. 44. 206–210. PATEL, I. C., 1991. Gardening’s socioeconomic impacts. Journal of Extension. 29. (4) 7–8. PERIS, M. et al., 2007. Heavy metal contents in horticultural crops of a representative area of the European Mediterranean region. Science of the Total Environment. 378. 42–48. PUSKÁS I. et al., 2008. Antropogén hatásra módosult fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságok értékelése Szeged és környéke talajaiban. Agrokémia és Talajtan. 57. 261–280. RAJKAI K. & FORRÓ E., 2005. A talaj mint a természeti és az épített környezet része. In: A talajok jelentősége a 21. században. (Szerk.: STEFANOVITS P. & MICHÉLI E.) 119–139. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. ROSSITER, D. G., 2007. Classification of urban and industrial soils in the World Reference Base for Soil Resources. Journal of Soil and Sediments. 7. (2) 96–100. SÄUMEL, I. et al., 2012. How healthy is urban horticulture in high traffic areas? Trace metal concentrations in vegetable crops from plantings within inner city neighbourhoods in Berlin, Germany. Environmental Pollution. 165. 124–132. SCHMELZKOPF, K., 1995. Urban community gardens as contested space. Geographical Review. 85. 364–382. SHERER, P. M., 2006. The Benefits of Parks: Why America Needs More City Parks and Open Space. The Trust for Public Land. San Francisco. SIPTER, E. et al., 2008. Site-specific risk assessment in contaminated vegetable gardens. Chemosphere. 71. 1301–1307. ZHIKHAREVICH, B. S., 1991. The role played by agro-recreational activities in the formation of an integral rural-urban environment. Geoforum. 22. (1) 91–103. ZÖLDI A., 2012. Paradicsomi piknik. Budapest. 9. (5) 32–33. http1: http://kozossegikertek.hu/rolunk/mi-ez/ (Hozzáférés: 2013. 09. 10.) http2: http://www.cityfarmer.org/germanAllot.html (Hozzáférés: 2013. 09. 10.) http3: http://m.cdn.blog.hu/gr/grundkert/image/spenooooot2.jpg (Hozzáférés: 2013. 09. 10.) Érkezett: 2013. szeptember 25. MOLNÁR Sándor MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet, Budapest
Postai cím: MOLNÁR SÁNDOR, MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó út 15. E-mail:
[email protected]