Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola
A VARÁZSLÓ ELTÖRI PÁLCÁJÁT? AZ ASSZISZTÁLT HUMÁN REPRODUKCIÓTÓL A REPRODUKTÍV KLÓNOZÁSIG – A JOGI SZABÁLYOZÁS KONTÚRJAI
dr. Navratyil Zoltán – a doktori értekezés tézisei –
Témavezető: Dr. Jobbágyi Gábor, egyetemi tanár Társ-témavezető: Dr. Sándor Judit, CEU professor
Budapest, 2010
Tartalom
I. A dolgozat tárgya és a kitűzött kutatási feladat...............................................3 II. A kutatás módszere.......................................................................................5 III. A dolgozat és a kutatási eredmények rövid bemutatása ................................7 IV. A jelölt korábbi publikációi.........................................................................17 V. A jelölt életrajza ..........................................................................................18 Doctoral Thesis ...............................................................................................19
2
I. A dolgozat tárgya és a kitűzött kutatási feladat
1978. augusztus 12-én a The Lancet című angol orvosi szaklapban megjelent egy rövidke és alig észrevehető közlemény, melyben Patrick Steptoe és Robert Edwards jelentették be, hogy hosszú várakozás után megszületett az első „lombikbébi”, Louise Brown. Nem sokkal később egy kalkuttai jelentés adta hírül, hogy az első „lombikbébit” még ugyanabban az évben egy újabb követte Indiában, s napjainkban pedig már több millió e módszer útján fogant és született gyermekeknek a száma világszerte. Az asszisztált reprodukció és azon belül az anyatesten kívüli művi megtermékenyítés eredményessége mérföldkőnek számított az orvostudomány fejlődésében, elsősorban a meddőség elleni küzdelemben, s az elmúlt évtizedek alatt
már-már
ugródeszkaként
rutineljárássá szolgáljon
a
nőtte
ki
tudomány
magát, számára
hogy olyan
aztán új
mintegy technikák
kifejlesztéséhez, mint amilyen például az embrionális őssejtekkel végzett kísérletek, a klónozás, amelyek az asszisztált reprodukció egyes részterületei mellett szintén a jogi-etikai viták csomópontját alkotják. Napjaink gyakran racionalista, individualista, fogyasztói, elidegenedett világképének is fontos szerep jut a családról, házasságról, anyaságról alkotott tradicionális kollektív gondolkozási sémák fogalmi játszótérré válásában, ami alapjaiban érinti eddig kialakított emberképünket. Vajon mi indokolja, hogy például az Egyesült Államokban egyes meddő szülők szinte hihetetlen összegeket is hajlandóak kifizetni a megfelelő tulajdonságokkal rendelkező ivarsejt donorjának, a gyermek nemének megválasztását kínáló klinikáknak, vagy a gyermeket kihordó béranyáknak. Vajon mi ad magyarázatot az egyes ivarsejtbankok internetes keresőprogramjaira, amelyekben külső és belső tulajdonságok alapján célzottan lehet kiválasztani az ideális donort. Sőt, több nézet hirdeti, hogy mindez összekapcsolódhat a jövőben a humángenetika adta lehetőségekkel, valamint a reproduktív célú klónozás perspektíváival is, ami majd alternatívát kínálhat vagy kiegészítheti az asszisztált reprodukció eddig alkalmazott megoldásait.
3
Az emberi szaporodás, a szülőség és a család olyan dolgok, amelyeket egészen eddig mélyen gyökerező hagyományok határoztak meg. Ezek a tradíciók többnyire a társadalom alapelemének tekintett család paradigmájára épültek, amelyben a gyermeknemzés férfi és nő komplementer életközösségében, a maga „intim misztériumában” történik, s melyből mindenki más ki van zárva. Az egyes asszisztált reprodukciós technikák, pláne a reproduktív klónozás jövőbeli lehetőségei ugyanakkor messzire visznek az élet e természetesnek tartott keletkezésétől. Tisztában kell lennünk egyfelől azzal a ténnyel, hogy meddő pároknak
a
gyermekáldás
örömöt,
boldogságot
jelent,
a
családi
élet
kiteljesedését. Másfelől viszont nem szabad elhallgatnunk az orvostudomány részéről jelentkező igényeket, melyek gyakran utat kívánnak nyitni a szabad embriókísérletezés, embrió-felhasználás, klónozás felé, amelyek magáról az emberről alkotott konvencionális felfogásunk határait feszegetik. Rengeteg
vitatott
kérdésben
kellene
megoldást
találni:
Utódnemzés,
szülőség, család – paradigmaváltás határán állunk-e? Mennyiben megengedhető például az ivarsejt-adományozás kereskedelmi, piaci jellegű szemlélete? S mi történjék akkor, ha ez a donor ivarsejt valamilyen súlyosabb rendellenességet örökít át az utódra? Az ivarsejtek fagyasztásával lehetőség van arra is, hogy valakinek utóda szülessen akár hosszú évekkel a halála után, illetve, hogy a természetes reprodukciós korhatár után vállaljon gyermeket. A generációs korlátok megbolygatása terén hogyan kellene a jogi szabályozásnak kielégítő megoldást nyújtani? Vajon kívánatos-e, hogy egyfajta „csecsemő-dizájn” keretében szabadon megválaszthassuk gyermekünk nemét, s az embrión végzett beavatkozásokkal esetleg genetikai adottságait is? Az asszisztált reprodukcióval kapcsolatban komoly problémákat hoz felszínre a béranyaság, dajkaanyaság jelensége, ami a szülőanyaságról alkotott képünket festi át. Rendezhetik-e a felek a szülői jogállást, az anyaságot egy erre irányuló szerződéssel? Nyújthatnak-e a szülők ellenértéket e szolgáltatásért cserébe a béranyának, s ha igen mennyi annak a megfelelő összege? Mi történjék, ha a pótanya nem akarja átadni a gyermeket, elveheti e tőle kényszer útján a jog? Kik működtetik a „bébi-bizniszt”? Kik férhetnek hozzá és milyen feltételekkel? Hogyan lehet jogilag mindennek érzelmi, immateriális, jellemzőit megítélni?
4
Megengedhető-e az anyatesten kívüli és beültetésre nem kerülő embriók megsemmisítése és őssejtjeikkel terápiás célú gyógyítási eljárások kidolgozása? Emberi életet reprezentál-e az anyatesten kívüli embrió? Mi indokolja az orvostudományi kutatás igényét az embrióknak nem reprodukciós, hanem kizárólag kutatási célú létrehozására, s – elszakadván a szirének énekétől – mi az
oka
mégis
a
gyakori
tilalomnak?
Mennyire
dologiasodik
el,
instrumentalizálódik az emberi lét, tudván azt, hogy már jelen van a mesterséges anyaméh kifejlesztésének a gondolata? „Istent játszunk.” Az isteni bölcsesség birtokában vagy a nélkül? Egyáltalán felmérhető-e, hogy milyen változásokat eredményez az emberi társadalmakban, ha „meghasadnak az evidenciák”?1 A dolgozat ilyen és ehhez hasonló kérdések tükrében vizsgálja az asszisztált reprodukció egyes területeit, valamint az anyatesten kívüli embrión végzett beavatkozások, kutatások témakörét.
II. A kutatás módszere
A
dolgozat
Magyarország
jogi
szabályozása
mellett
három
ország
jogi
szabályozásának megoldásait vizsgálja. Ezek mindegyike más-más koncepció, modell alapján, egymástól eltérő módon teszi a jogi reguláció tárgyává az asszisztált reprodukciót és az embrionális őssejtkutatásokat, hátterükben gyakran kulturális, történelmi mozgatórugókra bukkanunk, amelyek árnyalják a téma komplexitásáról alkotott képünket. Magyarország köztes helyet foglal el ezekhez viszonyítva. (1) Az Egyesült Államok tanulmányozásának indoka, hogy szövetségi és gyakran tagállami szinten sem találunk olyan jogszabályokat, amelyek az asszisztált reprodukciót, a pótanyaságot vagy az embrionális őssejtkutatásokat megnyugtató módon rendeznék. A szabályozó eszköz nem annyira a jog, sokkal inkább a piac. Ebből fakadóan nagyon kevés jogszabályi korlátozás érvényesül e téren, hiszen egységes szövetségi szintű szabályozás nincs, vagy nem kielégítő, ezért 1
a
tagállamok
jogában
vagy
gyakorlatában
kell
fellelni
a
téma
PILINSZKY JÁNOS: Kérdés.
5
szempontjából releváns tényezőket. Ráadásul emellett komolyan számolni kell azzal is, hogy a jogi szabályozás szórványossága miatt olyan jelenségekkel és lehetőségekkel is találkozunk, amelyek európai szinten csak nehezen lennének elképzelhetők. (2) Az angol modell érdekessége, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan alapvetően szempontok
liberális,
megengedő,
érvényesülnek,
a
tudományos
azonban
ennek
kutatásoknak
megvalósítása
kedvező
nem
piaci
versenyszemlélet alapján és nem is egyéb szabályozók útján történik, hanem jogi eszközökkel. A jogi szabályozás kifejezetten egy centralizált, hézagmentes, progresszív modell mellett kötelezte el magát, ami azt jelenti, hogy több vitatott módszer alkalmazását – például pótanyaság, embriók kutatási célú létrehozása – megengedi, de ezeket aprólékos részletességgel szabályozza is, a hozzáférés nem szabadon történik, hanem feltételekkel, állami felügyelet mellett. (3) Németország jogi szabályozásának modellje az Egyesült Államokétól gyökeresen különbözik, az angolhoz pedig annyiban hasonlít csupán, hogy szintén
centralizáltnak
mondhatjuk,
de
ebből
már
egy
tradicionális
értékszemlélet domborodik ki, ami mind az asszisztált reprodukció, mind az embrionális őssejtkutatások terén restriktív, megszorító, tiltó szabályozásnak ad alapot.
Az
emberi
embrió
tekintetében
hangsúlyosak
az
életvédelmi
megfontolások, s ennek folyománya, hogy német területen a többi országhoz képest számos jelenség nem is tűnhet fel. Az értekezés alapvető koncepciója, hogy elsőként a vizsgált országok jogi szabályozásának, megoldásainak csupán a kereteit, a fő jellemzőit adja meg, majd a továbbiakban az asszisztált reprodukció, ill. az embrionális kutatások egyes
részterületei
körében
bontja
le
az
azokhoz
tartozó
jogszabályi
rendelkezéseket – és ismerteti a joggyakorlatot – egyben értékelve is azokat. Ennek során legfőképpen az egyes jelenségek jogi, gyakorlati következményeire fókuszál, s arra, hogy egyes asszisztált reprodukciós, ill. egyéb biotechnológiai technikák térnyerése milyen jogi kérdéseket vethet fel, amelyeket az adott hagyományos jogi keretekben eldönteni nem, vagy csak egyfajta dogmatikai kötéltánc során lehet. A dolgozat elkészítését több-kevesebb megszakítással öt éves kutatómunka, anyaggyűjtés és feldolgozás előzte meg, melynek során számos könyvtári állomány és internetes folyóirat-adatbázis került áttekintésre.
6
III. A dolgozat és a kutatási eredmények rövid bemutatása
A dolgozat három fő részből áll. Az I. Rész az asszisztált reprodukció orvosi, történeti, eszmei alapjait mutatja be röviden, mintegy háttérinformációkat szolgáltatva ahhoz, hogy milyen fajtái vannak a művi megtermékenyítésnek, s hogy azok milyen hosszú orvostudományi fejlődés eredményeképpen alakultak ki. Történetüket gyakran etikai és jogi aggodalmak kísérték végig, ezért itt kap helyet egy általános áttekintés a reprodukciós technikák által kiváltott korai etikai és jogi reakciókról. A
téma
szempontjából
meghatározó
tényező,
hogy
a
mesterséges
megtermékenyítés lehetővé tette emberi embrió létrehozását az anyatesten kívül. Ezért
még
az
I.
rész
keretében
indokolt
egy
rövid
fejezetet
szentelni
általánosságban az embrió státuszának, az emberi mivoltát elismerő, illetve tagadó főbb elméleteknek, tekintettel arra is, hogy a dolgozat a későbbiekben több helyen, de már speciális szempontok alapján fog közelíteni az embrió jogi vagy morális helyzetéhez. Azért lenne kardinális jelentőségű az embrió morális helyzetének tisztázása, mert in vitro fertilizációnál ennek eldöntése adhat alapot a beültetésre nem kerülő maradék, számfeletti embriók további sorsának, vagy akár az embrió kutatási célú létrehozásának a szabályozására. Még az I. részben, a kiindulási alapok között érdemes röviden szólni az utódnemzés, a gyermekvállalás szabadságáról, hiszen ez olyan környezetet biztosít, ami nemcsak a művi megtermékenyítés hagyományos formáinál, de az embrió genetikai tulajdonságaiba történő bizonyos beavatkozásoknál, vagy a reproduktív célú klónozás elvi lehetősége vonatkozásában is jelen van. A II. Rész átfogóan mutatja be az asszisztált reprodukció gyakorlatát a jogi szabályozás tükrében. A jogi keretek ismertetése során a dolgozat a vizsgált országok
szabályozási
modelljeit
mutatja
be,
s
hogy
ezekben
a
művi
megtermékenyítésnek mely típusai kaphatnak helyet. Itt kerül ismertetésre, hogy milyen feltételei vannak az ivarsejt- vagy embrióadományozásnak, milyen módszerekkel van lehetőség a donorok – esetleg „szuperdonorok” – közötti
7
válogatásra, s hogy alapvetően milyen úton rendezik a jogszabályok a családi jogállást. Az Egyesült Államok joga az asszisztált reprodukciós technikákat illetően teljes mértékben következetlen. Megfelelő szövetségi szintű szabályozás gyakorlatilag nincs, a tagállami jogszabályok pedig ugyan tartalmaznak bizonyos rendelkezéseket, de ezek politikai, üzleti, vallási érdekek mentén szerveződnek, s nem is mondanak túl sokat. Az európai országok az Egyesült Államokhoz képest teljesen más – az amerikai gyakorlat ismeretében jóval visszafogottabb – képet mutatnak, mivel itt az asszisztált reprodukciós eljárásokat már a kezdetektől igyekeztek a jogalkotók törvényi szinten szabályozni. Ebből fakadóan itt nem találhatók olyan mértékű hiányosságok, mint amilyenek az Egyesült Államok jogában. Külön fejezetben kapnak helyet a fagyasztva tárolt embriókkal összefüggő jogviták, melyeknek közös jellemzőjük, hogy a házasság felbomlása után a felek nem tudnak megegyezni a korábban az anyatesten kívül létrehozott embriók sorsával kapcsolatban. Ez a kérdés azért is bír különös jelentőséggel, mert a bírósági döntésekből következtetések vonhatóak le az anyatesten kívüli embrió státuszát illetően is – hogy ember-e, vagy tulajdonjog tárgya lehet-e –, mintegy visszacsatolva a témát az embrió helyzetének az I. részben érintett kiindulási alapjaihoz. A fagyasztva tárolt embriók státuszával kapcsolatban döntően az Egyesült
Államokban
történt
jogesetek
bizonyítják
a
nehézséget
és
rendezetlenséget. Az eljáró bíróságok három irányból tudják megközelíteni a kérdést:
Egyrészt
a
szülők
reprodukciós
jogai
egymással
kerülnek
összeütközésbe, leggyakrabban az egyik fél a gyermekek megszületését akarja, míg a másik fél nem akar szülővé válni. Másrészt ezekben az esetekben élesen felvetődik az anyatesten kívül létrehozott embrió jogi helyzete. Harmadrészt adott egy kötelmi jogi alap is, mert általában minden ország jogi szabályozása rendelkezik arról, hogy az in vitro fertilizáció és az embriók mélyhűtése előtt a szülőknek alá kell írniuk egy előzetes nyilatkozatot, melyben a házasság vagy kapcsolat jövőbeli lehetséges felbomlása esetére rendezik a mélyhűtve tárolt embriók sorsát. Vitatott
része
az
asszisztált
reprodukciónak
az
ún.
posztmortem
megtermékenyítés, amikor rendszerint a férj halála után – akár évekkel később – termékenyítik meg özvegyét az elhunyt ivarsejtjével, s születik gyermek, akinek családi jogállását, örökösi minőségét a modern reprodukciós technikákra
8
tekintettel indokolt tisztázni. „S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen, / Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.” – gondolhatnánk a Shakespeare által megfogalmazott
örökérvényű
szentenciára
is.
Az
egész
témakörnek
tulajdonképpen az adja az érdekességét és kiemelt jelentőségét, hogy a művi megtermékenyítés gyakorlata több évtizedre tekint vissza, a halál után fogant posztumusz gyermek jogállásának a rendezése viszont meglehetősen új keletű. Az ivarsejtek adományozása asszisztált reprodukció során gyakran anonim formában történik, ami azt jelenti, hogy a donor személyazonossága a recipiens és a születendő gyermek előtt rejtve maradhat. Ennek legfőbb indoka általában az, hogy egy esetleges későbbi kapcsolatfelvétel a donor és a gyermek között hátrányosan befolyásolná mindkét oldalon a családi életet. Eltérő szabályozási megoldásokat követnek a vizsgált országok az ivarsejt-adományozás esetén a donor anonimitása tekintetében, hiszen több olyan állam is van, ahol alkotmányi rendelkezésekből levezethetően a gyermeknek joga van vérségi származását megismerni, de ennek az anonim donáció gátat szab. Ennek tükrében például a magyar szabályozás alkotmányos aggályokat is felvet, a német koncepció szerint pedig a gyermek jogosult a donorral szemben az apaság megállapítását is kérni. Az egész asszisztált reprodukció tekintetében egy viszonylag új keletű jelenség a kártérítési igények megjelenése például akkor, ha a klinika tévedésből nem a szülők embrióját ülteti vissza az anyába, aki így genetikailag „idegen” gyermeknek ad életet,
vagy, ha
a donor
ivarsejt valamilyen
genetikai
rendellenességet örökít át az utódra. Lehet-e az egészséges, de genetikailag „idegen” gyermeket kárnak tekinteni? Többféle csoportosítás végezhető, s e jelenség
többnyire
beleilleszkedik
az
asszisztált
reprodukción
kívül
a
joggyakorlatban már széles körben felmerült „gyermek mint kár” kérdésébe, és az ott alkalmazott megoldások alapjaiban irányadóak itt is. Külön
fejezet
foglalkozik
átfogóan
a
dajkaanyaság,
béranyaság
témakörével. Ennek indoka egyrészt, hogy az eljárás az asszisztált reprodukció körében napjainkban a legvitatottabb módszer, amit mi sem bizonyít jobban, hogy például az Egyesült Államok egyes tagállamai teljes mértékben lehetővé teszik,
míg
mások
büntetőjogi
eszközökkel
szankcionálják;
másrészt
a
pótanyaság az egyetlen olyan módszer, ahol a szülőanyai mivolt kérdőjeleződik meg. A pótanyaság témakörén belül leginkább az amerikai szabályozás – s kisebb részben az angol – kerül bemutatásra, tekintettel arra, hogy a
9
legnagyobb mértékű gyakorlattal itt szembesülünk. Külön alfejezet foglalkozik a pótanyaságra irányuló szerződések kikényszeríthetőségének dilemmáival; a béranya részére fizethető ellenérték mibenlétével; illetve a családi jogállás elméleti és gyakorlati kérdéseivel, amelyek során a dolgozat rendre visszautal az asszisztált
reprodukció
hagyományos
formáira.
Az
értekezés
megkísérli
bemutatni, hogy milyen feltételekkel és jogi eszközökkel próbálja meg rendezni a jogalkotó a felek helyzetét, jogait és kötelezettségeit, valamint a családi jogállást. Ennek értékelése során nem elhanyagolható szempont, hogy mennyiben hatékony a jogi szabályozás, ez alapján, ill. ennek hátterében milyen elméleti konstrukciók körvonalazódnak, milyen a kérdés társadalmi elfogadottsága, s milyen érvek és ellenérvek támogatják vagy támadják az intézményt. A dolgozatban említettekhez képest külön kiemelést érdemel, hogy a jelenlegi állás szerint egy stabil, egységes és mindenre kiterjedő koncepció az anyai, ill. apai jogállás tekintetében nincsen. Az
értekezés
III.
Része
az
anyatesten
kívüli
embriókon
végezhető
beavatkozások, a velük való kutatások, kísérletek lehetőségeit taglalja, hiszen az embriót nemcsak pusztán reprodukciós célra lehet felhasználni, hanem kutatási célra is. A két irányból történő megközelítés perspektívái: (1) Asszisztált reprodukciós eljárás során a szülők minél egészségesebb, minél tökéletesebb utódra vágyhatnak, s ennek érdekében folyamodhatnak az embriókat érintő bizonyos biotechnológiai lehetőségekhez. (2) A tudományos kutatás különböző területei
az
embrionális
őssejtkutatás
és
klónozás
lehetőségével
úttörő
eredményekkel kecsegtetik az egész emberiséget, de ehhez számtalan embrió megsemmisülésével járó kísérletek szükségesek. Egyes eljárásokra lehetőség van a művi megtermékenyítés körében, a szülők döntése alapján, ilyen a preimplantációs genetikai diagnosztika vagy az utód nemének megválasztása. Az asszisztált reprodukció és a preimplantációs genetikai diagnosztika együttes sikere teremtett lehetőséget az – egyes becslések szerint – évente több milliárd dolláros üzlet beindítására világszerte. De ide tartozik egy viszonylag új módszer, amikor a szülők súlyosan beteg gyermekük miatt döntenek újabb gyermek vállalásáról úgy, hogy az asszisztált reprodukció során végzett vizsgálattal csak azoknak az embrióknak a beültetését kérik, amelyek később alkalmasak lesznek szövetdonornak a korábbi gyermek
10
számára. Egy rövid alfejezet felveti az embrión végezhető beavatkozások lehetséges fajnemesítő, képességfokozó jellegét is. Egy terjedelmes fejezetben kapnak helyet az embrionális őssejtkutatások és a terápiás célú klónozás szempontjai, amelyeknek biztató eredményeinél csak vitatottságuk lehet nagyobb, annak hevességét egyébként jól mutatja, hogy például az Egyesült Államokban azt gyakran „embrióháborúnak” nevezik. A klónozás jelentősége egyértelműen orvostudomány szent gráljaként számon tartott embrionális őssejtkutatásokban, s az embrionális őssejtterápiában rejlik. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedő emberek milliói profitálhatnak belőlük, viszont számtalan embrió elpusztulásával járnak, mert embrionális őssejtekhez csak így lehet hozzájutni. Semmiképpen nem szabad túlértékelni a kutatások eredményeit, hangsúlyozandó, hogy az embrionális őssejtekkel folytatott terápia lehetősége meglehetősen új jelenségnek számít, az egyik legkomplexebb tudományterület, folyamatosan változik, s kísérleti szakaszban van. Részletesen szól a dolgozat a klónozás és az embrionális őssejtkutatások összefonódásáról, orvosi, fogalmi hátteréről, az embrionális őssejtterápia lehetséges előnyeiről, ahogy kockázatairól is, s ennek tükrében mutatja be a vizsgált országok jogi szabályozásának modelljeit és azok ellentmondásait. Rövid alfejezet ismerteti az emberi-állati keverék embriók létrehozásának célját, s az ezen túlmutató dilemmákat, jogi bizonytalanságokat. Alapvető tényező, hogy ún. sejtmagátültetéses klónozás során hímivarsejt nem vesz részt a folyamatban, tehát a megtermékenyítés hagyományos, ivarsejtek egyesülését felölelő fogalma itt hasznavehetetlen. Az egyes módszerek olyan új lehetőségeket tárnak elénk, amelyek alapján ismételten szükséges az embrió státuszának kérdését felvetni, s újra visszautalni az I. és II. résznél mondottakra. Ennek keretében kapnak helyet azoknak az eljárásoknak a csoportosításai és értékelései, amelyek „embrióbarát” jelzővel szoktak illetni, s amelyek látszólagos alternatívát kínálhatnak az embrionális őssejtkutatásban. Végül egy fejezet elvi síkon tárgyalja a reproduktív célú klónozás perspektíváit. A szakirodalomban egyre gyakrabban jelennek meg olyan nézetek, amelyek a jövőre nézve ezt az utódnemzés szabadsága körében, az asszisztált reprodukció egy további módszereként képzelnék el, így az I. és II. részhez való visszacsatolás adott.
11
Ebből fakadóan érdemes elgondolkodni azon, hogy miként változik emberképünk akkor, ha a jogszabályok éppen az ember, az emberi élet kezdete vonatkozásában következetlenek, mint például sejtmagátültetéses klónozás esetén, ahol hímivarsejt, így hagyományos értelemben vett megtermékenyítés nélkül keletkezik az élet. De töprengésre ad alkalmat az emberi-állati keverék embriók kutatási célú létrehozása, amellyel a tudományos racionalitáson túl az ember és állat közötti határvonalat lehet elmosni. Jelenlegi emberképünk évszázados civilizációs munka eredménye, de nagyon úgy tűnik, hogy nem kell ennyi idő ahhoz, hogy annak helyébe vagy a mellé valami kihívásokkal teli más, új, ismeretlen lépjen. Azért is nehéz a jogi szabályozásnak megoldást nyújtani, mert olyan jelenségeket kell befolyásoljon, amelyek alapjainál különböző felfogások törésvonala mentén értelmezhető tényezők vannak markánsan jelen, és – ahogy Márai mondja – „van valami kényelmetlen abban, ha az embernek minden
három-négy
évszázadban
újra
meg
kell
keresnie
helyét
a
világegyetemben.” Kifejezetten a hatályos magyar szabályozásra tekintettel indokolt a dolgozatban megjelenő kritikai észrevételeket összefoglaló jelleggel, általánosságban is csokorba gyűjteni a leglényegesebb elemeket kiemelve. Mindenekelőtt el kell fogadni a feltevést, hogy mind az asszisztált reprodukció által felvetett problémákra, mind az embrionális őssejtkutatás nyomán felszínre került dilemmákra egységes, tökéletes és minden szempontot kielégítő válasz nem létezik. A jogi szabályozás számára több lényegi komponens adhat útmutatást, s ahogy a jogösszehasonlítás alapján láthatóvá is vált, a jogalkotók e terület szabályozási koncepciójának más-más felfogás mentén építhetik ki az alapjait. A legfontosabb kérdés, hogy elismeri-e a jog az anyatesten kívüli embrió emberi mivoltát vagy sem, s ha igen, akkor az embrionális emberi élet részesül-e ugyanabban a jogi védelemben, mint a megszületett emberi élet. Az emberi mivolt elismerésében a mozgástér meglehetősen nagy, hiszen ennek eldöntése nem
jogi
kérdés,
a
jogalkotó
biológiai,
filozófiai,
teológiai
elméletekre
támaszkodhat, azonban a jogi védelemben részesítés már ezektől függetlenül kellene végbemenjen. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jogalkotó – normatív módon – elismeri az anyatesten kívüli embriót emberi lénynek, s e tény valamilyen módon meg is jelenik a jogszabályi környezetben, akkor ezek után
12
következetlenség a minden emberi lényt megillető jogi védelmet elvitatni tőle, hiszen innentől kezdve nem jogpolitikai, hanem dogmatikai kérdésről van szó. Vagy: a jog nem ismeri el az in vitro embriót emberi lénynek, s akkor ezzel az embert megillető jogi védelem dilemmája is alapját veszíti. (1) A hatályos egészségügyi törvény ide vágó rendelkezései az embrióval és a magzattal kapcsolatban ugyan használják az „emberi” és az „emberi lény” jelzőt,2 azonban jogi védelemben az anyatesten kívüli embrió nem részesül egyáltalán. Az egészségügyi törvény megfogalmazása alapján az anyatesten kívüli embrió a méhmagzati jogállást a beültetéstől nyeri el,3 ami azt jelenti, hogy az élve születés feltételétől függő jogképesség is csak innen számítandó az in vitro fertilizáció útján született személyek vonatkozásában. Szembeötlő, hogy e rendelkezés ellentétben áll egyfelől a Polgári Törvénykönyvnek a jogképesség kezdetét deklaráló szabályával, ami azt az élve születéstől függően, de a fogantatáshoz
köti,4
másfelől
alkotmányos
aggályokat
is
felvet
az
Alkotmánybíróság egy említett határozata miatt,5 amely kimondta, hogy semmit nem lehet visszavenni az ember eddig elért jogi pozíciójából, a jogalanyiság köre nem szűkíthető. Az egészségügyi törvény – nem megengedhető módon – alapjogi kérdéseket újraszabályoz. (2) Le lehet szögezni, hogy az anyatesten kívüli embrió státuszának kérdése független is lehet a terhesség-megszakítással kapcsolatban a magzati élettel összefüggésben jelen lévő problémától, hiszen utóbbi esetben a várandós anya önrendelkezési jogával számolni kell. E tekintetben feltűnő módon önállósítja a helyzetet az Egyesült Államokban például Louisiana joga, ahol törvény mondja ki, hogy az anyatesten kívüli embrió személy, s a jogi védelem is ehhez igazodik; de megemlíthető Németország jogi szabályozása, ahol a jogalkotó szintén magas szintű védelmet biztosít az anyatesten kívüli embrió számára. Ez az asszisztált reprodukció gyakorlatában azt jelenti, hogy csupán annyi embrió hozható létre anyatesten
kívül,
amennyi
visszaültetésre
is
kerül,
ami
embrióvédelmi
szempontoknak kedvez; a másik oldalon viszont az in vitro fertilizáció sikeressége, a szülők gyermekvállalási lehetősége csökken. (3) Indokolt volna tisztázni az emberi ivarsejt jogi státuszát. Annak ellenére, hogy az egészségügyi törvény a dologi jogi felfogást erősíti – tehát azt, hogy az 2 3 4 5
Eütv. 165. § a), b) Eütv. 179. § (3) Ptk. 9. § 64/1991. (XII.17.) AB határozat.
13
ivarsejt dolog –, lehetőség volna az ivarsejtet az emberi test alkotóelemeként, a személyiség részeként felfogni – tekintettel arra, hogy az emberi reprodukcióhoz jelenleg nélkülözhetetlen –, s az ivarsejttel való rendelkezési jogosultságot az önrendelkezési jog keretei között meghatározni. Ez utóbbi esetben pedig még mindig tág határok között nyílik mód a rendelkezés lehetőségeinek rögzítésére, ugyanakkor hatásosan ki lehet védeni az egyes amerikai tagállamokra jellemző szélsőséges kereskedelmi jellegét az ivarsejtek donációjának és adásvételének. (4) Újragondolást igényelne az egészségügyi törvény egyedülálló nő esetében támasztott indikációja. Az egyedülálló nő nem csupán meddősége okán, hanem életkora miatt is jogosult az asszisztált reprodukció igénybevételére, míg házastársi vagy élettársi kapcsolatban élő nő esetében kizárólag a meddőség jön szóba indikációként, életkor nem.6 Ebből fakadóan tisztázni kell az egyedülálló nő és a nem egyedülálló nő esetében szabott indikáció viszonyát és a látványos – a nem egyedülálló nőre nézve hátrányos – különbségtétel okát. (5) Pontosításra szorulnak a hatályos jogszabályok a fagyasztva tárolt embriók sorsát illetően. A miniszteri rendelet szerint az eljárásban részt vevő párnak kapcsolatuk felbomlása esetén választania kell a fagyasztva tárolt embriók adományozása, kutatási célú felajánlása vagy megsemmisítése között.7 A jogszabály szerint így ki van zárva az a lehetőség, hogy a szülők kapcsolatuk felbomlása ellenére az eljárás folytatását, a saját célú felhasználást válasszák, noha ez utóbb embrióvédelmi szempontok és a reprodukciós szabadság alapján indokolható volna. (6) A férj vagy élettárs halála utáni, annak korábban letétbe helyezett hímivarsejtjeivel történő posztmortem megtermékenyítés átgondolást érdemelne a hatályos szabályozásban, tekintettel az értekezésben ismertetett ombudsmani állásfoglalásra8 és külföldi megoldásokra is. Jelenleg a jogszabály alapján e lehetőség kizárt, ugyanakkor az elhunyt férfi özvegye egyedülálló nőként jogszerűen vehet részt asszisztált reprodukciós eljárásban, ahol furcsa módon bármilyen donor ivarsejtet igénybe vehet, csak elhunyt partnere korábban
6 Eütv. 167. § (1) és (4). A minisztérium protokollja azonban nincs összhangban a jogszabállyal, ott relatív ellenjavallat a reprodukciós korhatár betöltése. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja. Meddőség ellátásról – Asszisztált reprodukcióról – In Vitro Fertilizációról (Készítette: A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium) 2. 7 30/1998 (VI. 24.) NM rendelet az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások végzésére vonatkozó, valamint az ivarsejtekkel és embriókkal való rendelkezésre és azok fagyasztva tárolására vonatkozó részletes szabályokról, 4. § (5) és 8. sz. melléklet. 8 OBH 2829/2002. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése
14
letétbe helyezett ivarsejtjeit nem, noha ezt az elhunyt korábban kinyilvánított szándéka és érzelmi szempontok is indokolhatják. Ennek lehetővé tétele esetén azonban tisztázást igényelnek a dolgozatban tárgyalt családi jogi és öröklési jogi kérdések. (7) A hímivarsejt adományozásának anonim volta által felvetett probléma jogilag
egyértelműbb
Alkotmánybíróság
rendezést
a
vérségi
igényelne. származás
Ahogy
arról
kiderítéséhez
szó való
volt,
az
jogot
az
önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog – alapjogi – kontextusába helyezte,9 e jogosultság az egészségügyi törvény értelmében csupán arra terjed ki, hogy a kérelmező személyazonosításra alkalmatlan adatokat igényeljen,10 így az anonimitásra vonatkozó rendelkezései a törvénynek a donor igénybevételével született gyermek vérségi származásának kiderítéséhez való jogát teljes egészében elvonják. Egyfelől adott a gyermek figyelembe veendő érdeke, melyet származásának kiderítése, önazonosságának megismerése indokol, ugyanakkor nem elhanyagolható a donor érdeke sem, aki vélhetően nem adományozna ivarsejtet, ha személyét a gyermek később megismerheti, hiszen ez a már kialakult családi kapcsolatokat destabilizálhatja mindkét oldalon. (8) Mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy szociológiai szempontból Magyarországon létezik a pótanyaság (béranyaság) jelensége, jóllehet az egészségügyi törvény kizárja, s – mint az a dolgozatban levezetésre került – vélhetően büntetőjogi következményekkel is járna, amennyiben az esetek felszínre kerülnének. A külföldi jogi szabályozása a dolgozatban egyértelmű példákat
szolgáltat
a
pótanyaság
intézményének
jogi
szabályozására,
megengedhetőségére vagy tilalmára a jogkövetkezményekre tekintettel is. (9)
Az
embrionális
őssejt
jogi
meghatározása
hiányzik
a
hatályos
szabályozásból. Ahogy bemutatásra került, az embrionális őssejt nem vonható az egészségügyi törvény szövet fogalma alá,11 e bizonytalanságot ráadásul fokozza az embrió fogalmának és mivoltának a homályossága is. (10) Az egészségügyi törvény embrió fogalma tudományosan meghaladott, revízióra szorul, mivel az a megtermékenyítéshez köti az embrió létrejöttét,12 így nem terjed ki a sejtmagátültetéssel klónozott embrióra, hiszen ez utóbbi esetben hímivarsejt nélkül jön létre az embrió, megtermékenyítésről nem beszélhetünk. 57/1991. (XI. 8.) AB határozat Eütv. 179. § (1), (2) és 172. § 11 Eütv. 202. § a), c), d) 12 Eütv. 165. § a) 9
10
15
Ezzel egyidejűleg pontosításra szorul a klónozás tilalmáról szóló rendelkezés is a törvényben, ami a két egyed közötti genetikai azonosságot teszi fogalmi kritériummá,13 sejtmagátültetéses klónozás esetén azonban biológiailag teljes genetikai azonosság nem jön létre. A hivatkozott és törvény formáját öltő Oviedói Egyezmény helyesen foglal állást e kérdésben,14 mely a genetikai azonosságot a sejtmagállomány azonosságához köti, de így e jogszabály és az egészségügyi törvény között fogalmi ellentét áll fenn. Az adekvát jogi fogalmak hiánya szükségképpen bizonytalanságot kelt olyan módszerek esetén, amit egyébként a jogalkotó jogpolitikailag nem tartana megengedhetőnek. (E bizonytalanság rányomja bélyegét a Büntető Törvénykönyv klónozást tiltó rendelkezéseire is.15) Korrigálásra az angol szabályozás szolgálhat példaként, amely az említett fogalmi eróziót viszonylag hamar kiküszöbölte. (11) Az előzőek alapján korrekciót kívánnak az egészségügyi törvény emberiállati keverék embrióval kapcsolatos tiltó rendelkezései is. Mint arra a dolgozat rávilágított, a sejtmagátültetéses klónozás – amikor állati enukleált petesejtbe történik az emberi sejtmag beültetése, s jön létre így egy embrió – nem vonható e jogszabályhelyek rendelkezése alá, mert a törvény itt is a megtermékenyítés és az ivarsejt fogalmát használja,16 ezzel pedig nem zárja ki annak lehetőségét, hogy biológiai megtermékenyítés – hímivarsejt – nélkül, sejtmagátültetéses klónozással váljon lehetővé a keverék embrió létrehozása. (Ugyanezen probléma a Büntető Törvénykönyvben is megtalálható.17) (12) Az embrionális őssejtkutatás és az embrionális őssejtek terápiás célú alkalmazási lehetőségei terén is indokolt volna a más országokhoz hasonló kiterjedt társadalmi párbeszéd és vita. Ennek hiányát ugyanis gyakran a média torzító hatású befolyása veszi át, ami gyakran elhamarkodott reményeket táplál, és egyoldalúan, a tudományos valóságra tekintet nélkül mutat be kísérleti, kutatási szakaszban lévő eljárásokat.
Eütv. 180. § (5) 2002. évi VI. törvény az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló, Oviedóban, 1997. április 4-én kelt Egyezménye: Az emberi jogokról és a biomedicináról szóló Egyezmény, valamint az Egyezménynek az emberi lény klónozásának tilalmáról szóló, Párizsban, 1998. január 12-én kelt Kiegészítő Jegyzőkönyve kihirdetéséről. Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. Cikk 1. és 2. pontja. 15 Btk. 173/E. § (2); 173/F. § (2); 173/G. § (1) 16 Eütv. 166. § (2) és 180. § (4) 17 Btk. 173/E. § (2) b), e) 13 14
16
IV. A jelölt korábbi publikációi
1. Az anyaság útvesztői. A dajkaanyaság és béranyaság rejtelmei a jogi szabályozásban, különös tekintettel az Egyesült Államokra. Iustum Aequum Salutare, 2010/3. 2. Dr. Moreau szigete? A kiméra embriók jogi helyzete az embrionális őssejtkutatásban. Iustum Aequum Salutare, 2009/4. 3. Koltay András – A szólásszabadság alapvonalai. (Recenzió.) Magyar Jog, 2009/10. 4. Keresztülhúzott családtervezés: a gyermek, mint kár. Jogtudományi Közlöny, 2009/7-8. 5. Wrongful life – Gondolatok a fogyatékossággal született gyermek sajátjogú kártérítési igényéről. Magyar Jog, 2009/4. 6. Kirepült méhraj és polgári jog. Iustum Aequum Salutare, 2009/2. 7. Dezső László – Az orvos büntetőjogi felelőssége. (Recenzió.) Iustum Aequum Salutare, 2009/1. 8. Rendhagyó recenzió Sajó András Alkotmányosság a magánjogban című művéről. Iustum Aequum Salutare, 2008/4. 9. Az anyatesten kívüli embrión végzett kutatások jogi szabályozásáról. Magyar Jog, 2006/5. 10. A művi megtermékenyítés a jogi szabályozás tükrében. Magyar Jog, 2005/11. 11. A bírói jogértelmezés alkotmánybírósági kontrolljának problémái – különös tekintettel az "élő jog" és alkotmányos értelmezési tartomány koncepcióira. In Kardos Angelika Csilla (szerk.): Az Alkotmányjogi Tudományos Diákkör publikációi. Budapest: Szent István Társulat, 2004.
17
V. A jelölt életrajza
A jelölt 1979. július 4-én született Veszprémben. 2002-ben kezdte meg jogi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának nappali tagozatán, ahol 2007 tavaszán szerzett jogi diplomát. Egyetemi tanulmányai alatt a 2004/2005-ös, a 2005/2006-os, valamint a 2006/2007-es tanévekben a Magyar Köztársaság ösztöndíjasa volt. A 2006/2007-es tanévre elnyerte a Veszprém Város Ösztöndíjasa címet. 2005-ben a XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójának Polgári Jogi Tagozatában bemutatott pályamunkájával első helyezést, 2007-ben a XXVIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójának Polgári Jogi Tagozatában bemutatott pályamunkájával második helyezést ért el. Diplomájának átvételét követően tanulmányi eredményei és egyetemi hallgatóként végzett tudományos tevékenysége jutalmaként 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől Pro Scientia Aranyérmet vehetett át. 2007-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Polgári Jogi Tanszékén tanársegéd, s ugyanebben az évben kezdte meg a doktori képzést az Egyetem Doktori Iskolájában, ahol 2010-ben abszolutóriumot szerzett. A 2010/2011-es tanévre a Lósy Imre Alapítvány kutatási ösztöndíját nyerte el. Angol és német nyelvből középfokú „C” típusú állami nyelvvizsgával rendelkezik. A jelölt kutatási területe az asszisztált humán reprodukció egyes típusainak jogi szabályozása,
s
ezzel
összefüggésben
az
embrionális
őssejtkutatások
jogi
kérdéseinek vizsgálata. A témában több szakcikke jelent meg.
18
– DOCTORAL THESIS –
DOES THE SORCERER BREAK HIS STAFF? FROM ASSISTED HUMAN REPRODUCTION TO REPRODUCTIVE CLONING – CONTOURS OF THE LEGAL REGULATION
ZOLTAN NAVRATYIL
BUDAPEST 2010
19
I. Research objectives
The story started in 1978 when Patrick Steptoe and Robert Edwards announced briefly in „The Lancet” that after a long experimental period the world’s first successful test-tube baby Louise Brown was born. After the United Kingdom India was the second country in the world to produce a test-tube baby in the same year, and since then, millions of babies concieved by assisted reproductive technologies (ART) have reportedly been born throughout the world. In vitro fertilisation (IVF) within assisted reproductive technologies has meant a landmark in the history of medicine and was a path-breaking answer to infertility. In retrospect, it is considered one of the most important medical advances of the 20th century. IVF has become rapidly the fact of life, and the development of that method provided a sprinboard for science to develop such new and highly controversial biotechnological phenomena as human embryonic stem cell research and human cloning. The far-reaching rational, profane, individual and consumer-based ideologies also have a great influence not only on our traditional and collective ideas tied to marriage, family and motherhood, but such a modernism accompanied by human cloning might also have a devastating impact on our ideas about man. What justifies that, for example in the United States, certain infertile couples are able to pay a great amount of money for a genetically perfect sperm and egg to donors, or to clinics for offering free sex-selection of future children, or to surrogate mothers? What accounts for sperm donor search on the internet where search can be made by a wide range of internal and external features of the perfect donors? Have we entered the cyberprocreation era? Moreover, accordingly some opinions, this may connect in the future to the possibilities of humangenetics and to the perspectives of reproductive cloning which may provide alternatives to the presently applied reproductive technics or may complete them. Human reproduction, parentage and family are objectives deeply rooted in traditions. These traditions have their origins in the nuclear family considered
20
the base of society in which procreation occurs naturally, but assisted reproductive technics and, what is more, the future aspects of human cloning lead us far away from this intimate structure of unaffected procreation. On the one side, we should be aware of infertile couple’s desire for a child who might be really a blessing for them, but, on the contrary, we should not supress the facts that
science
often
claims
for
free
embryo
research,
utilization
and
experimentation. There are a lot of questions which need explanation, for example: Can new technics in science lead us towards a paradigm shift? Where are the limits of permissible methods such as commercial based sperm or egg donation? And how could the law deal with happenings when this donor sperm or egg transmits a serious genetic disease to the offspring? Is it to be wished that within the confines of a „baby-design”, we could choose the sex of our child, or maybe it’s genetic features with some embrionic interventions? Surrogacy paralyses our image about birth-mother. Could parties agree about parental status by the means of a contract? Should surrogate be paid expences only or should it be allowed to pay her more for this „reproductive service”? What should happen when the surrogate is reluctant to give up the child, could the contract be executed under the law? Who drive the commerce of „baby-business” at all? And how could be adjudicated the emotional and immaterial facts in this field? Furthermore, should parliaments give the green light for human embryonic stem cell research knowing that in the course of this process, myriad of embryos are discarded and destroyed? Do embryos in vitro represent human life? Should it be allowed to create human embryos in vitro not for reproduction, but for scientific experimentations? Are we playing God, with or without God’s wisdom? The dissertation explores similar questions across the well-debated aspects of assisted reproduction and embryonic research.
21
II. Research methodology
Beyond the Hungarian legal regulation the dissertation analyses that of the United States, England and Germany. Each of these regulations provide a different approach which can be seen as a model concept. (1) The reason to study the American model is that there are neither federal nor state legal provisions which would regulate the two field of assisted conception and embryonic reseach clearly and reassuringly. Therefore the regulation instrument is not so much the law as the market. There are mostly no legal restrictions and we can face several methods which would be inconcievable in Europe. (2) The legal model in England is quite similar to the American, it is liberal and permissive, but it exists between strictly laid down statutory regulations and procedures, and thus without regard to the market. It allows several controversial methods, e. g. surrogacy or creating embryos for research purpose, but only under certain conditions and with statutory control. The characteristic features are centralisation and progression. (3) The German model differs radically from the American and it shows similarities to the English concept only in the centralisation. German regulation takes into consideration the value of human life seriously, and the legal regime is engaged with the conventional idea that human life begins with conception. Consequently, the German system is restrictive and prohibitive. The basic concept of the dissertation is that it firstly gives the legal background and framework of the examined countries in connection with assisted reproduction and embryonic research, and it follows the detailed discussion and evaluation of the legal regulation in the different areas of the topic. Meanwhile, the essay lays special emphasis upon the practical consequentions of certain incidents, and on the fact that extant legal definitions have often limited applications.
22
The reasearch carried out in the dissertation took a few years, and at that time several library holdings, academic and professional journal databases supported the work.
III. Brief summary of the dissertation and the research
The dissetration is divided into three parts as follows: Part I covers the medical, historical and ideological environment of ARTs. It provides background information to the different types of ARTs as well as their medical development and also to the early ethical and legal reactions in connection with them. It is a fundamental fact of this topic that IVF gave the possibility to create human embryos outside the womb so it is reasonable to devote attention in one chapter to the status of the embryo in vitro generally, and to the theories accepting or denying it’s human nature and equal moral status. This moral and legal status will be analysed from a special point of view in subsequent chapters of the essay. Likewise, Part I deals with the right to procreate in order to illustrate the atmosphere of ARTs. The right to procreate is present both in the field of ARTs used commonly and in the area of new biotechnological methods such as embryo manipulation and reproductive cloning. Part II explores a comprehensive overview about the practice of assisted reproduction in the mirror of legal regulation. One chapter presents the legal environment of the examined countries by analyzing the following questions: which forms of ARTs are allowed; what are the conditions of egg, sperm and embryo donation; what kind of methods are used to select between donors or „super donors”; and in what way can be regulated the parental status in general. In the United States both of the federal and the state law regarding ART is predominantly inconsequential and contains spectacular gaps, while the
23
opposite is true in the examined European countries as their parliaments enacted detailed stautory regulations from the beginning. One chapter deals with the well-published disputes related to the disposition of cryopreserved embryos. These cases, decisively in the United States, arise out of the marital dissolution of couples who underwent fertility treatment and cryopreserved surplus embryos for future implantation. Upon divorce the couples disagree what should be done with the frozen embryos. Courts have three way to adjust the question, on the one hand, they could weight the competing reproductive interests of the parties, on the other hand, they could give special attention to the former written agreement of the couple, and finally, courts can use their discretion to decide whether frozen embryos are human beings and are intrested in being born. Postmortem conception is a controversial area of ART. The consequence of freezing of human sperm is the ability to conceive children after the father’s death. As Shakespeare wrote: „And nothing 'gainst Time's scythe can make defence / Save breed, to brave him when he takes thee hence”, but in fact, severe emerging questions are raised in this context. The law has to decide whether children conceived after their fathers’ deaths are entitled to inherit in intestacy and thus eligible to receive a sort of social security benefits. Afterwards, one chapter presents the contradictions of anonym donation and the different solutions followed by the examined countries. However, some statutes or constitutional assumptions stipulate that the offspring has the right to access information about ancestry in general, but it can not be enforced because of anonymity provisions in connection with ART. Hence, e. g. the Hungarian regulation raises constitutional qualms, while Germany has not exempted donors from legal responsibilities towards the child. ARTs related reproductive torts provide a quite new area in this topic. For example a clinic fertilizes a woman’s eggs with the wrong man’s sperm mistakenly and she bore a stranger’s rather than her husband’s child, or a clinic implants one woman’s embryos in another’s uterus, or donor sperm transmits a genetic desease to the offspring. Should parents claim for damages, for emotional distress? Should tort law recognize and protect their procreative interest? Courts usually insert these cases in the frames of the well-known phenomena of wrongful conception, wrongful birth and wrongful life.
24
A separate chapter presents the theme of surrogacy, an overview of the debate and it’s importance in the current legal, bioethical, and political climate of the examined countries. Surrogacy provokes hot debates and it forces a reexamination of the concept of motherhood. The essay analyses the dilemmas tied to the execution of surrogacy agreements, the rights and obligations of the parties, the controversies in connection with the agreed compensation paid to the surrogate, and the theoretical and practical questions of the parental status with special emphasis laid upon maternity, and finally, the effectiveness of the regulation. It is worth noting that an overall applicable concept of maternity and paternity does not exist, it depends on whether conception and childbearing occurs naturally or artificially and, in the latter case, whether a surrogate is involved or not. Part III construes the possibilities of the manipulations, experiments and researches carried out on embryos in vitro. The topic provides a two-way approach: firstly, medical science can consider the parent’s desire for a healthy or perfect child through ART and in order to this idea several biotechnological methods are available such as preimplantation
genetic
diagnosis,
germ-line
manipulation,
genetic
enhancement and sex selection, but it is a moot point that to what extent they could be applicable. Tissue typing also belongs to this methods which is relative new and enables an embryo to be selected as a donor match for an existing sibling suffering from a disease curable by transplant. Secondly, the dissertation discusses extensively the law related aspects of the different areas of scientific research which would offer new medical treatments as a consequence of human embrionic stem cell research and therapeutic cloning. While these methods offer a ground-breaking promise that could help improve the lives of those who suffer from many incurable injuries, e. g. Alzheimer’s or Parkinson’s desease, scientists must use a process which destroys human embryos in order to obtain cells from them. Although the method is not clearly proven and rather unsecure, the future potential of it is great. Notably, attention has to be paid to the moral and legal concerns raised by human embryonic stem cell research. The debate about it raises novel
25
questions about the status of the human embryo: Somatic cell nuclear transfer (SCNT) as the frequently used method of therapeutic cloning was a scientific breakthrough, but it assumes that sperm and thus traditional fertilisation is no more needed in the process to create an embryo. As a result, society and the law have to begin to construct new understandings of the term „embryo”. Moreover, legal regulation has to redefine it. Following this, one chapter discusses the ethical and legal challenges as well as the moral and legal framework of research on human-animal chimera embryos. In this field concerns attached to stem cell research could be modified according as chimeras are seen to be human or not. Similarly one chapter deals with alternative techniques used to retrieve human embryonic stem cells which are seemingly „embryo-friendly” such as altered nuclear transfer. Finally, a chapter covers the future scientific and medical perspectives of human reproductive cloning as the part of the right to procreate via ART and argues on behalf of statutory intervention.
26
