“A változásokat szeretem és merem vállalni, alkotókedvem ilyenkor friss lendületet kap.” (Beszélgetés Manajló András festőművésszel) - Ahhoz, hogy az ember elnyerje belső szilárdságát, identitását, fontos végig gondolni, honnan jött. Sokak számára ismert, hogy te egy festőművész dinasztikus családból származol. Éppen ezért nagyon fontos megkérdeznem, honnan jöttél? - Én is egyre erősebben hiszem, hogyha valaki nem gondolja, éli át mélyen ősi múltját és nem válogatja szét, mit fogad el és mit nem az elődei hitéből, gondolkodás módjából, világlátásából, stílusából, akkor identitása, önazonossága gyenge és ingatag marad. Kárpátaljáról jöttem, Ungváron születtem 1970. január 14-én. - Mit örököltél a nagyszüleidtől, szüleidtől? Milyen személyiség jegyeket értékeltél bennük a legjobban? - A művészet iránti szeretetet örököltem tőlük. Személyiségükből követésre méltó számomra: a kezdeményező erő, aktivitásuk, céltudásuk, a tárgyilagosság, a nehézségeken áthatoló erő, a rend szeretete. Ezeket az örökölt tulajdonságokat próbálom magamban erősíteni és célirányba képezni… - Mint említetted az embert az örökölt és a tanult képességek határozzák meg. Te mindig önmagadat adtad. A prioritások hogyan alakultak, rendeződtek az életedben a tanulás, az önképzés terén? Mire voltál esetleg kötelezve és mire volt a lelkednek szüksége? Hol tanultál?
Pannon Világ •
- A lelkemnek az alkotásra, a művészetre volt és van mindig szüksége. Iskoláimat is ennek szenteltem. Ungvári Iparművészeti Szakiskolát, majd Lembergben az Iparművészeti Akadémia diákja voltam és a Nyomdaipari Akadémia grafikai szakát fejeztem be 1997-ben. Természetesen voltak időszakok az életemben, amikor kötelezve voltam (főként az új élet kezdetén) a racionálisabb tevékenységre, például több reklám cégnél vállaltam munkát. - A művészet belső energiára épül. Ez roppant nagy erő, amely a racionális tudat alatt van. Édesapád váratlan, korai elvesztése mély traumát idézett neked. De egyszer azt mondtad nekem, hogy érzed, kárpótlásul rengeteg energia árad feléd tőle. Hogyan gondolod, a döntéseidet is segítik? Erősen Manajló András műtermében beleszól ez a feléd sugárzó energia, hogy kit láss jónak, segítőtársnak és kit rosszakaródnak? Hogy milyen utat válassz? Mivel foglalkozzál? - Őseim mindig itt vannak velem, ”beköltöztek” a tudattalanba, máig hatékonyak. Valóban sugalmazást érzek döntéseimben. Többletet kapok, ami által művészetemben is fölfelé lendülhetek. Mind többet gondolok az általuk alapított majd irányított Művészeti Főiskolára, illetve szakközépiskolára Ungváron. A kárpátaljai képzőművészeti iskola nagyjai, iskolaalapítói: Erdélyi Béla, Boksay József között
1
mindig ott volt Manajló Fedor nagyapám, majd igazgatóként Manajló Iván édesapám. 1938-39-ben, amikor Kárpátalja visszakerült az anyaországhoz, e kiválóságok a Kárpátaljai Tudományos Társaság Képzőművészeti Szakosztályának vezetői lettek. Párizsban, Münchenben, Prágában, Budapesten tanultak és világhírnevet szereztek Kárpátaljának is. Mindannyian visszatértek szülőföldjükre. Tanultak és tanítottak, neves képzőművészeket neveltek. - Ennek az iskolának a visszaállításán gondolkozol, dolgozol? - Igen. De nem elég csak gondolkozni, írni róla. Felelősséggel tartozunk az elődeinknek és az eljövendő nemzedéknek is mindazért, ami az elmúl korok ránk örökül hagytak. Művészeti értékeket teremtő erő például a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület által szervezett nemzetközi képzőművészeti alkotótáborok és a művészeti-, tudományos közösségeket összefogó Pannon Világ Kulturális és Ismeretterjesztő Központ és az ehhez kapcsolódó folyóirat létrehozása. A Pannon Világ Kulturális és Ismeretterjesztő Központ a Ramada Resort/ Aquaworld Zrt. Budapest szállodában rendkívül előnyös és segítőkész befogadó helyre talált. Remélem, hogy a belföldi és külföldi bemutatkozásunk hatékony és sikeres formája lesz a továbbiakban is a képzőművészeti kiállításaink, alkotótáboraink nemzetközi szintű megrendezése és szakmai értékelése. Hiszen a közös európai kulturális örökségnek része az olyan sokat bizonyított európai kisebbségek, ezen belül a ruszin és egyéb kárpátaljai nemzetiségek- határokon átnyúló- öröksége is. Annak pedig különösen örülünk, hogy kulturális örökségünk, értékeink bemutatása nemcsak saját céljainkkal, hanem az országos nemzetpolitikai célokkal is megegyezik. - Térjünk vissza a – a szervezői, vezetői tevékenységedtől – a saját művészeti alkotó tevékenységedhez. Engedj meg egy szubjektív véleményt. Amikor festményeidet nézem, egy kinyílt, megnyílt természeti világot látok magam előtt. Tájképeidben az univerzum tárul fel előttem: sokszínűségével, dinamikájával, örökös változásával, mélységével. Felfedezed azt, amit egy laikus eddig még nem vett észre, nem látott. Erőtere van alkotásaidnak, magnetikus vonzásával, színeivel, érzékiségével. Hogyan találtad meg ezt a – szinte beavatás jellegű – belső kapcsolatot a természettel? - Kárpátaljáról származva nagyon megszerettem a természetet, a bennünket örökké körbe ölelő gyönyörű tájat. Nem csak szeretem, de megélem a vele való szoros kapcsolatot. Én nagyon sokat kaptam őseimtől, többek között a természet szeretetét és vonzását. Adni is szeretnék: esztétikai élményt, örömet,
szépséget, pozitív gondolatot. A legújabb figurális festményeimmel is ezt az irányvonalat követem. - Manajló Fedor művészetéről, nagyapádról kortársai úgy nyilatkoztak, hogy Ő „Kárpátalja népművészeti mélységéből felszínre került gyémántja”. Valóban, a kortárs festőművészetében kevesen tudtak olyan gyönyörűséges lírai, természeti, szociológiai portré életképeket produkálni, egy-egy vidéki közösségről, faluról, mint ő. Ez a hangulatfestés nem öncélú tobzódás volt alkotói eszköztárában, hanem az akkori élet bemutatásának egyik legfontosabb eleme. Aprólékos műgonddal megformált – a népi hagyományokra alapozó témája- mint egy valóban „felszínre került gyémánt” – tökéletes szerkezetű, kompozíciójú, szép és nemes, ám nagyon tudott gondolkodásra, változtatásra késztetni és néha fájni (nézd: A nincstelen embert, a koldust, A vak embert és a Gyászt). Te mit szeretnél leginkább bemutatni? Hogyan viseled el a kényszerű változásokat vagy tudatos változtatásokat az életben, a művészetedben? Mi az „ars poétikád”? - A változásokat szeretem és merem vállalni. Alkotókedvem is ilyenkor friss lendületet kap. Egy régi görög filozófus szerint: ”Egyetlen maradandó dolog van a világon – a változás. A művészeti érték pedig örök a változásban.” Engem, személyiségemet, bizonyítható módon gyarapítja az új munka, az új távlat keresése, a kihívások az élet és a művészet terén. Most legnagyobb részt a váci műtermem az önfeledt munkám színhelye, a nagy ablak melletti festőállványnyal. Képeimet úgy festem, hogy színeiben, megoldásaiban egyszerre legyenek hagyományt követőek és nagyon maiak. Figurális alakjaim is a valóságos élet szereplői. Nem könnyű megfogalmaznom a művészeti hitvallásomat. Egyértelműen adni szeretnék: pozitív élményt, szépséget, örömöt, harmóniát és ezt kívánom tenni életem végéig. Ortutay Mária
Manajló András önálló kiállításán, családi körben
2
Pannon Világ •
Szakmai reménytől a valóságig Találkozás Pfandler Katalinnal, a Ramada Resort Aquaworld Zrt. Elnök-igazgató asszonyával (Folytatás az előző számból, befejező rész)
ŐrségŐrimagyarósd Én már itt születtem. Mint tájegység – az Őrség – 19 faluból áll. Itt sem hagytak bennünket nyugton. Apámat többször is elvitték a rendőrök, több napon keresztül vallatták. Sopronból, nagyszüleimPfandler Katalin től is rossz hírek érkeztek. Reménykedtek a forradalom ideje alatt, hogy 1956októbere eltűnteti az igazságtalanságokat és orvosolni fogják az emberek szenvedését. Nem így történt… Nagyapám ettől összeroskadt, nem hitte el, hogy ez folytatódhat. Úgy gondolom, hogy bánatában halt meg 1959-ben. Nagyanyám életben maradt, különösebb baja nem történt. Erős, kemény, sokat szenvedett asszony volt, de nem adhatta fel. 11 gyermeket szült, rengeteget dolgozott, gyerekeket nevelt, etette azt a sok munkást, akik a borpincében dolgoztak. Utána jött a három fiú halála, a kilakoltatás, újrakezdés a megélhetésért. Megedződött, mert a feltételek nem válogattak, teljesíteni kellett. 90éves elmúlt, amikor végleg elveszítettük. Elfojtott érzelmekkel élt és küzdött családjának fennmaradásáért. Pfandler Gottlieb (a nagyapa)
Iskolaévek Különleges iskola volt a miénk. Volt egy alsó-, és egy felső tagozat, ahol 4-4 évfolyam egy osztályteremben tanult. Hangos és csendes óráink voltak. Hogy ez mit jelent? Amikor a nagyobbak írtak és feleltek, a kisebbek hallgattak és fordítva… Intenzív, elmélyült tanulásra nem volt lehetőség. A „tanár” egy fiatal katonatiszt volt, nem volt pedagógiai képesítése. Azt a keveset is, amit tanított, rosszul magyarázta. A jót – rosszra javította. Például a „lesz” szócskát „lessz”-re javította, az „utána”-„utánna”-ra Pannon Világ •
írta át a füzetemben. 5-osztályban már én tartottam a testnevelési és ének órákat. Amikor gyereke született, „csendes” óráimon nekem kellett vigyázni a fiára, nagyon nem szerettem. Nem lehet csodálkozni, hogy amikor középiskolába mentem, az első évben meg akartak buktatni (pedig nem voltam egy nehéz fejű gyerek). Az eredményeim rosszak voltak, főként helyesírásból. Nyolc évet veszítettem, mert a falunkban az oktatás teljesen komolytalan volt. A szombathelyi közgazdasági szakközépiskola első évében a bukás határán voltam, de gyorsan felküzdöttem magam. Kollégista voltam, a tanulás mellett sokat olvastam, jelesre érettségiztem. Szüleim nem gondoltak a tovább tanulásomra, hiszen négy gyereket neveltek és akkor már nyugdíj előtt álltak. Az osztályfőnököm addig győzködte szüleimet, míg támogatták felvételimet egy főiskolára. Sopronba kerültem a Faipari Egyetemre, de éreztem, nem ez az én hivatásom. Szüleim, nyugdíjazásuk után, visszakerültek Sopronba, anyagi támogatásukra nem számíthattam. Dolgoznom kellett, hogy folytathassam tanulmányaimat. Fiatalon mentem férjhez, nem voltam még húsz éves. Megszületett a fiam - Henrik. Amikor a kisfiammal otthon voltam, párhuzamosan beiratkoztam két főiskolára is: Vendéglátóipari és Idegenforgalmi -ra és Számvitelire, esti tanfolyamon végeztem. Édesanyám nagyon sokat segített. 32-éves koromig egyfolytában tanultam. A soproni Idegenforgalmi Kirendeltség vezető helyetteseként az idegenforgalomban dolgoztam. Megszületett a második Dr. Pfandler Nándor (az édesapa) gyermekem- Kornélia. Egy Mezőgazdasági nagyüzembe kerültem, ahol a széleskörű tevékenység folyt, ennek kapcsán az idegenforgalmi létesítményeket (lovarda, étterem, ipari termelés stb.) is tanulmányozhattam. Óriási tanulási lehetőséget jelentett nekem ez a termelő üzem, minden lépcsőzetét átdolgoztam. Abban az időben már lehetőség volt gazdasági munkaközösségek létrehozására. Elsőként hoztunk létre egy GMK-t, ahol a termelés igen intenzív volt és az osztalék elosztása is nagyobb jövedelemhez juttatott. Ez egy nagyon sikeres időszak volt és szakmailag engem megerősített. 3
Önálló vállalkozások kezdete. Ingatlanfejlesztések időszaka Az első társaságunk kisszövetkezeti formában alakult meg három teleppel, filiállal működött, Budapesten volt a központ. Sopron, Szeged, Budapest között ingáztunk állandó jelleggel. A gazdasági élet szíve-lelke Budapest és egyre több időt kellett a fővárosban tölteni, tárgyalásaink is leginkább ide kötöttek. A családomnak, a gyerekeimnek sem tett jót, hogy állandóan úton voltam. 1990-ben meghalt édesapám, s akkor úgy döntöttem, hogy Budapestre költözöm. Vettem egy kisebb lakást és édesanyámat is felköltöztettem Budapestre. Arra gondoltam, hogy majd egyszer visszaköltözünk Sopronba, de azóta itt maradtunk. Mind nagyobb igény mutatkozott – a rendszerváltozási időszakban – magánlakások építésére. 5-7 hektáros területeket vettünk meg, elkészítettük ezekre az összes közműterveket (közmű vezetékeket, villanyt, gázt, utat és közvilágítást) és elkezdtük a mindenre kiterjedt vállalkozói, ingatlanfejlesztői munkánkat. Az első FIDESZ –kormány lakáspolitikája megalapozta a társasház építkezések nagy felfutását. Mi helyzeti előnyben voltunk, mert mindig volt vállalkozásunknak olyan területe, amely beépíthető volt. Sorházépítéssel kezdtük, társasházakkal folytattuk. 10 év alatt 2 ezer lakást építettünk Budapesten és vidéken. A nagylányom is Budapesten lakik, ezért úgy gondolom, Budapest most már számunkra végérvényes. Vállalkozásaink sikeresnek bizonyultak és így a lakásépítésen, ingatlanfejlesztésen kívül egy kereskedelmi létesítményt is létrehoztunk a XVII. Kerületben. Minden jól ment a munka terén, de személyes életemben tragédia történt. Autóbalesetben elveszítettem a 30-éves fiamat, aki már akkor két gyermek apukája volt (egy 2-évesé és egy 2-hónaposé). Unokáim majdnem egyidősek közös gyermekünkkel, Barbarával, aki most 13-éves. Ők most itt élnek Káposztásmegyeren. Tragédiánkról még ma sem tudok beszélni, a legnagyobb lelki-fizikai fájdalom, amikor egy szülő elveszíti egészséges, okos, szeretetre és büszkeségre méltó gyermekét. Fájdalmamat enyhíti, hogy amikor csak tehetem együtt vagyok unokáimmal, a nyarat is együtt töltjük a 8 és tíz éves gyerekekkel. Szükségük van rám és nekem rájuk, nagyon jó a kapcsolatunk. Azóta eltelt nyolc év, az idő lelki enyhülést hozott, de az első évek borzalmasak voltak. A munkába való menekülés segített és a felelősségteljes feladat, hiszen a pici gyerekeket fel kell nevelni, segíteni az anyának. Az élet nem állt meg… Eddig a fiam gondoskodott a családjáról, gyerekekről, s most ezt a feladatot nekem kellett átvállalni. Az én kislányom is anyai gondoskodásra vágyott, nagyon sok volt a rendkívüli feladat. Az élet 4
Pannon Világ •
váratlan kihívásainak meg kellett felelni, szükség volt a józan gondolkodása. Nem tehettem meg, hogy idegileg összeroppanok, mert akkor nekik is végük lett volna.
Lakásépítések új időszaka 2004-2005 időszakában változás következett be. Akkor már teljesen átláttuk a lakáspiacot. Nekem egy szakmailag nagyon erős műszaki hátterem volt. Igazgató Tanácsunk döntése alapján (3 jól képzett, gyakorlattal rendelkező hölgy) úgy döntött, hogy folytatjuk elkezdett felelősségteljes munkánkat, s ezáltal munkát és biztonságos megélhetést is tudunk biztosítani műszaki embereink számára. Annak ellenére reménykedtünk, hogy már akkor a visszaesés jelei megmutatkoztak. Káposztásmegyer 1400 lakását mi építettük fel, gyönyörű lakások! Igazgató Tanácsunk elhatározta, hogy a sok éves tapasztalatok birtokában próbálkozzunk egy nagyobb ingatlanfejlesztéssel. Egy olyan gyermek és ifjúsági komplexumot képzeltünk el – látva, hogy a fiataloknak a vidám-parkon és az állatkerti látnivalókon kívül- nagy szórakozási és sportolási lehetőségük nincs, ahol lehet úszni, a kis gyermekeknek pancsolni, játszani stb. Egy komplex, színvonalas létesítményre gondoltunk, ahol tartalmasan tudják eltölteni a szabad idejüket. Így került sor az Aquaworld élményfürdő megépítésének gondolatára. Amennyiben felépül a fürdő, akkor egy szálloda is illene hozzá, a kikapcsolódási, regenerálódási lehetőségekkel. Megszületett a Ramada Szálloda és konferencia központ gondolata és terve. Elkezdtük a nemzetközi trendeket tanulmányozni. Szinte beutaztuk a fél világot, hogy a legjobb tapasztalatokat átvegyük. A szakemberek bevonásával két évig dolgoztunk a beruházási terven. Kissé hosszadalmas volt, de folyamatosan azon szenvedtünk, nehogy valamit elrontsunk vagy a színvonalán engedjünk. A 8-10 fős szakmailag a legmagasabb színvonalú profi csoport minden héten 2x3-szor éjfélig is ott ült a tervező asztalnál. Végig ragoztuk: mi a jó és mi a nem jó, min kell még változtatni… Egymást jól kiegészítő csapatmunka folyt. Mire elkészültek a tervek, addigra sikerült megszerveznünk a finanszírozást is, megkaptuk a banki ígérvényeket is. Így tudtuk elindítani 2006ban az alapozást és 2008. decemberében pedig megnyitottuk az egész komplexumot: a Ramada Resort – Aquaworld Budapest komplexumot. Erőnk a csapatmunkánkban volt. Négy éven keresztül éjjelnappal, gondolatban, álmunkban csak erre koncentráltunk. Menet közben, ha szükség volt rá, változtattunk. Az valósult meg, amit elképzeltünk. A büdzsét is részleteiben megterveztük és annak keretében maradtunk. Egy nagyságrendet kellett felállítani, mennyire lesz szükségünk? Rutinunk volt a lakásépítésnél, de ez egy olyan bonyolult építészeti komplexum: műszaki szerkezetével, energia hálózatával,
hogy nehéz volt minden figyelembe venni. 2-3%-os eltéréssel – lényegesen magasabb színvonalon valósítottuk meg- amit eredetileg kalkuláltunk. A belső építészeti tervek is a legszínvonalasabban igénnyel készültek. A legjobb és a legolcsóbb! – ez jelentette a vezérfonalat. Jártuk a világot, saját magunk szereztük be a legjobb anyagokat, közvetítő kereskedők nélkül. Indiából, Kínából, Spanyolországból, Törökországból, Olaszországból, Portugáliából hoztuk be az anyagokat. Sokat dolgoztak külkereskedőink. Én magam is – igazgató társaimmal együtttöbbször voltam külföldi bevásárló körúton. Folyamatosan utaztunk, kerestük a megfelelő anyagot, megfelelő áron. Mindenki a legszebbet várja, már kevesebben kérdezik meg, ez mennyibe kerül. Mi pedig szerettük volna az igényeket kielégíteni. Fővállalkozóként organizáltuk ezt a nagy beruházást, 120 kivitelezővel. Nem adtuk ki szerződéssel egy nagy vállalkozónak, mint például a metrót. Aztán azzal a jelszóval: „Kérem a kulcsot!”- mindent letudunk. Nem így történt! Olyan részletekbe is be kellett folynunk, hogy pld.: ki rakja fel a kilincset, a zárakat, a csillárokat stb. Csapatunk ezt a munkát nagyon-nagyon szépen elvégezte…
Beköszöntött a válság Igazi csapatmunka volt a miénk, az együttműködésre építettünk. A felelősségteljes összetartozás érzése munkánk során végig elkísért. Sikerre vezetni egy közösségi csapatmunkát jó szakemberek nélkül nem lehet. Teljesítményükkel bennünket is ösztönöztek, bátorítottak, mert láttuk, hogy kezdeményezésünk a célhoz, a megvalósításhoz közeledik. A csalódás, szomorúság akkor ért el bennünket, amikor gyakorlatilag az épület-komplexum megnyitását követően, sőt egy időben, beköszöntött a gazdasági válság. Ragaszkodtam ahhoz, hogy ezeknek az embereknek, akik a munkát velünk végig csinálták, biztos megélhetést és feladatot biztosítsunk. A rideg valósággal szembesülnöm kellett, pedig egy évig vártam a csodát. Reménykedtem, hogy a mellettünk lévő 13hektáros területen el tudjuk kezdeni az építkezést. A Pénzügyminisztérium gyakori látogatói voltunk, szerettünk volna előbbre jutni, de aztán mind világosabbá vált számunkra, hogy érveink hiábavalóak, s eredménytelenül távoztunk. Kénytelenek voltunk elbúcsúzni szakmai gárdánktól, azoktól az emberektől, akikkel erős emberi, baráti és szakmai kapocs fűzött össze. Közös munkánk során ez a csapat összeforrt. Borzas nagy veszteséget jelentett ez számomra, mert nem tudom, hogy az életben sikerül-e egy ilyen magas teljesítményre képes csapatot létrehozni, megszervezni. Fájdalmas volt ezt a szakmai-emberi kapcsolathálózatot felszámolni. Ez egy bizalmi, eredeti közösség volt, az egyik legerősebb kapocs a mi kis társadalmi körünkön belül. Pannon Világ •
Tudtam, hogy ha ezt elveszítem, mert a válság miatt tönkremegy, nincs helyette más. Nem fogom tudni pótolni. Nem szégyellem, sírva búcsúztunk egymástól. Aki elment tőlem, könnyezve ment el, de egy kollégám sem neheztelt rám, megértették a helyzetet. Nehéz volt!
Reményeket váró fejlesztési terület Mindig előre tervezünk, 3-4 –évre előre látom a feladatokat. Így vásároltuk meg a mellettünk lévő fejlesztésre váró területet. A kollégák számára is biztonsági érzést adott mindig az előre való tervezés. Ez nem mindig valósulhat meg, mint az előző példa is bizonyítja. Ezt még akkor vettük meg, amikor az Aquaworld-öt építettük. Pedig egy angol befektető csoport meg akarta vásárolni ezt a szép területet. Alig tudtunk kicsúszni a vásárlás megtörténte alól, olyan agresszívan ragaszkodtak a területhez. Mi pedig azért nem adtuk el, mert mindig előre terveztük a feladatainkat. Konkrét tervünk volt a megvalósításra. Előzetes elképzelésünk egy kis városközpont kialakítása volt, nagy kapacitású kulturális és konferencia központtal, amely nemzetközi rendezvényekre is alkalmas lett volna. Terveztünk még egy szolgáltatókereskedelmi központot, gyerekeknek szórakoztató, kulturális, sport létesítményeket, lakásokat, irodákat a panorámás részre, tehát egy ilyen vegyes kis övezetet. Az Aqua-, és a Ramada beruházása 100%-ban lefoglalta minden energiánkat, ezért nem tudtuk ezt a munkát is elkezdeni. Aztán jött a válság.., a sok lemondással. Erről a tervünkről véglegesen nem mondtunk le, változhat a helyzet. De amikor hozzá akartunk kezdeni az újabb munkához a pénzintézetek maximálisan elzárkóztak mindenféle finanszírozástól. Az építőipar válságba került. Leálltak a lakások hosszú távú támogatásától. Tapasztalati tény, ha megfelelő kamatszintű hitelt nem lehet felvenni, akkor a lakásokat nem lehet eladni. Az első Orbán-kormány lakás-modellje működött volna, de elrontották! Sajnos a nyolc év előtti kormányváltás után a lakástámogatást szanaszét szórták. Ez olyan mértékben megzavarta a „kasszát”, hogy a hibát nem lehetett kivédeni.
A lakásépítés logikája, az építőipar fejlesztésének haszna A veszteséget szemléltető példával szeretném bizonyítani. 10 ezer lakás építésének bevételéből a költségvetésnek kb. 40 milliárd bevétele származik. Hogyan? ÁFA, illeték, az élő munkára rakodó bevétel, amit a kivitelező cég és a vevő befizet. Ez mindenkinek jó, hasznos. Egy olyan lakásépítési modellben, amelyben évente kb. 40 ezer lakást épül meg, nagyságrendileg 160-180 milliárd Ft realizálódhat az állami költségvetésbe. Ez adóbevételnek 5
számit, s az állam úgy gondolkodhat: ha azt akarom, újrateremtődik. Az építészet és a művészet alkotás, hogy ez az üzletág működjön és a lakásokat elvarázsol, a figyelmemet intenzíven leköti. Amikor, megvegyék, akkor támogatást adok (ahogy ezt az közösen, a kulturális és ismeretterjesztő centrumot Orbán-kormány tette), mondjuk 3-4 %-os kedvezmékezdeményező festőművésszel Manajló Andrással nyes kamatú hitel biztosításával. 9%-os kamatot a találkoztam, rögtön ráéreztem esztétikai-lelki rokonlakosság nem tud bevállalni, mert elviselhetetlenül ságunkra. Az ő munkái számomra nagyon kedvesek, magas törlesztő rész jön ki. Sima, egyszerű matemahangulatosak. Rajongója vagyok festészeti témáinak, tikai művelet, hogy a lakáseladásból származó költmeleg színeinek, kompozíciójának és kifejező ségvetési bevételből, mennyit adok vissza támogatás technikájának. Ez az a színvonalú szépség, amelyet a címén. Nem csak a vásárlónak, de az államnak jó ez a környezetemben is mindig elvárok. Örömömre konstrukció. Folyamatos szolgál, hogy a képzőművéfoglalkoztatást is jelent az szeti alkotásokat nálunk is építőiparnak. Tehát, mindenbemutathatjuk: melegséget, kinek jó és előnyös! A hangulatot sugároz a RamaMedgyessy-kormány idején, da aulájában. Sajnos a mű2003-ban, fűnek, fának és vivészet is függvénye a gazdarágnak kiosztották a támogaságnak, akkor virágzik, ha a tást a használt lakásokra is. gazdaságnak is jól megy, a Abban az évben 110 ezer mecenatúra jobban műköhasznált lakásra adta ki kadik. Jelenleg nem vagyunk mattámogatást. Ezt a kamatolyan pozícióban, hogy kortámogatást ma is fizetni kell, látlanul támogassuk a művéholott nincs: lakásépítés, niszetet, de ahogy javul az élet, ncs az építőiparból származó a lehetőségek is bővülnek. bevétel. Máshonnan kell elSzálloda vendégein is pont venni a pénzt. Ha csak az új Pfandler Katalin a Pannon Világ ebből a régióból, a KárpátKulturális és Ismeretterjesztő Központ megnyitásán lakásokat támogatták volna a medencéből jönnek, úgy konstrukció még ma is működik és a lakásépítés nem hogy a képzőművészeti bemutatkozások hatékonyan jutott volna csődbe. A politikusok nem látták a segíthetik látogatóink körének bővülését. A csehek, lényeget, csupán a választóknak akartak megfelelni. szlovákok, osztrákok, ukránok vannak többségben. A Annak idején, mi alaposan végigbeszéltük az külföldiek létszáma meghaladja a 75%-ot. Erősödik az államnak és a vevőknek is hasznot hozó modellt. A érdeklődés a világ messzibb tájairól is. Az Oroszorszakmai szövetségekkel, Hegedüs Éváékkal, a szágból érkezőket leginkább a vízum kiadásának FIDESZ-szel egy munkacsoportban alakítottuk ki nehézségei akadályozzák, pedig nagy az érdeklődés, szakmai véleményünket, állítottunk fel egy követhető segíteni kellene. Mindenki figyelmébe ajánlottuk az új modellt. De sajnos, a gazdasági válság mellett, Pannon Világ Kulturális és Ismeretterjesztő Központ politikai és erkölcsi válság is tombolt, nem tudtuk művelődési lehetőségeit. Környezetünkben minden elképzeléseinket megvalósítani. alkotás: az élményfürdő, a szálloda belső berendezése, külső arculata és a Művészeti Galéria a Ramada Resort aulájában. Az építészeti alkotás – a Ramada Resort és A művészet felszabadító képzelőereje környezete, valamint a Művészeti Galéria mind egy „nyelven beszél”, mind egy dolgot bizonyít: a kreatív Mint a Pannon Világ Kulturális és Ismeretterjesztő ember tevékenységének értelmes és értékes eredméKözpont egyik alapító tagjaként is bizonyíthatom, nyét, a szépség valóságát és nélkülözhetetlenségét. mennyire szeretem és értékelem a művészetet. Az építészet, az épületek szépsége mellett a képzőművészethez vonzódom a legjobban. Az emberi élet teremtő megújulásával együtt az építészet, a kultúra is
6
Pannon Világ •
Ortutay Mária
„Kémlelve rostáld meg barátaidat, aztán szorítsd kebledhez érckapoccsal…” A nagy tanító- dr. Harsányi István emlékére legfontosabb állomásait felelevenítsem. Dr. Harsányi Istvánról már sokan, sokat elmondtak. Nagy-nagy tisztelettel és nagyrabecsüléssel Dr. Harsányi István magyar-latin szakos tanár, emlékeztek rá. Sokat gondolkoztam azon, én mit is pszichológus, vagy ahogyan ő mindig mondta, emelhetnék ki értékálló múltjából, mitől is gazdagodpszichopedagógus – református prédikátorok és hatunk szellemileg a legjobban? Milyen szerepe van tanárok leszármazottja. „Életem legdöntőbben beéletünkben? Nem a lineáris felsorolás számomra a folyásoló tényezője az, hogy 1908. január 20-án oda fontos (mikor élt, stb.), hanem szellemi, emberi születtem, ahová éppen születtem. Egy nagy hagyatékáról, szerepéről szeretnék olvasóimmal pártörténelmi múltú kisváros mély gyökerű református beszédet folytatni. Azt az oldalát kívánom megvilánagy családjába”- írta. gítani, amely egyénisége talán legjellegzetesebb Patakon elsősorban nem egy-egy tanár, hanem tulajdonsága volt: a nevelő, a pszichológus-pedagómaga a szellem hatott rá. A kitűnő érettségi után gus, az érték őrző és teremtő Harsányi Istvánt. Ha Budapestre került, a Pázmány Péter Tudományírásai, könyvei ismeretében egyetem Bölcsészkarának átgondoljuk életművét, bátran magyar-latin szakára. Ezzel mondhatjuk, hogy bölcsész egy időben felvételt nyert az tudós mivolta mellett, elsőEötvös Collégiumba, amelysorban nevelő volt. A nehéz nek mindig volt több pataki sorsban élő gyermekek, fialakója is. Összetartottak, talok, értelmiségiek és az segítették egymást, sokan egész magyar társadalom közülük visszatértek Sárosműveltsége, művelődési helypatakra, az Alma Materba. zete és lehetőségei foglalBudapesten döbbent rá arra, koztatták. „Honeste vivere”hogy senkiből sem lehet jó és becsületesen, korrektül élni, korszerű pedagógus, aki nem jellemesen élni, megbízható ismerkedik meg a modern ember lenni, akire lehet számípszichológiával. Fináczy Ertani- ez volt nevelői, művelőnő pedagógiai professzora A Sárospataki Kolégium könyvtára javaslatára Harsányi István is dési iránya. Kortársai közül talán ő ismerte legjobban a vidéki, tanyasi és városi megkapta az ösztöndíjat, amelynek segítségével az fiatalokat, az értelmiség értékeit, hiányosságait, s 1930/31-es tanévet Genfben töltötte. Monográf írója ezekre tágas volt a rálátása. Emlékezzünk csak (Egressy Mária) írja, hogy Harsányi István olyan szavaira! „Már régóta vágytam arra, hogy valahogy ki ismeretekre tett szert, amelyek későbbi életét, munkellene egészíteni azt a világszerte elterjedt kásságát teljesen meghatározták. Kiváló professzorai gondolatot, hogy a tehetségnek két faktora van: az közül elég talán kettőt említeni ahhoz, hogy kétségünk egyik az általános tehetség faktor – a G-faktor (a ne legyen efelől. Az egyik az akkor már idősödő generál faktor), a másik az S- vagyis a speciális Edouard Claparede, s az akkor még egészen fiatal – tehetségfaktor (például: a zenei, matemati-kai, sakk Jean Piaget. Tudta, ahhoz, hogy a szeretett iskolája vagy hogy valaki akkorát tud ugrani, mint a szöcske). ismét régi fényében tündököljön, méltó legyen Én erre azt mondtam: Nem elég! Nem elég! Föl kell elődeihez és hírnevéhez, új utakat kell járni. A kor vennünk még egy harmadik faktort, amely nélkül követelményeinek meg kell felelni, megőrizve a múlt nekünk még tehetségekre sincs szüksé-günk. nemes hagyományait. Újításaiban nem maradt (Tehetséges maffiózókra, betörőkre, tolvajokra meg egyedül, de a vezér ő volt. A szervezésben legnagyobb nem tudom még mire). Mert közöttük is vannak óriási segítője – Képes Géza volt. Harsányi István feltehetségek… Szükség van még az E (etikai)-faktor ismerte, maradéktalanul akkor teljesíti Sárospatak bevezetésére is. A tudomány felérhet az égig és bölcs küldetését, ha felkutatja, s kitaníttatja a környező lehetsz, fel a bölcsek kövéig, de ha ugyanakkor etikai falvak szegény, de „ígéretes” gyermekeit. Így indította nulla vagy, vagy még annál is kevesebb, akkor a el útjára fő munkáját – a tehetséggondozást és tehetség sem számít… Vallom, politikusoknak is védelmet. A költségek fedezésére egy alapot hozott olyan embereket kell választani, akikben ez a faktor is létre, így indulhatott el 1935-ben a tehetségvédő és megvan, a G-, és az S-faktor mellett”. Mennyire tehetségkutató munka. aktuálisak a gondolatai! (Folytatás a következő számban) Mielőtt cselekedeteinek, tanításainak mélyebb Ortutay Mária elemzésére is rátérnék, engedjék meg, hogy életének Pannon Világ •
7
„Elfelejtett Keleti-Végek” A Kárpátok Régió a Kultúráért Közhasznú Egyesület sorozat rendezvényét – közös programként – legközelebb Keszthelyen, a Balaton Színház dísztermében kívánja megrendezni 2011. szeptember 17-én. Vendéglátóink és közös szervezőink – a Balaton Színház kollektívája. Az ünnepség keretében megnyitnánk a Kárpát-medence kiváló kortárs festőművészeinek gyűjteményes kiállítását. Célunk: bemutatni, a több évtizede elfelejtett keletivégek történelmét, kultúráját és jelen mindennapjait. Megszállások, rendszerváltozások, nemzeti traumák, jogtalanságok, a tények elhallgatása vagy hamisítása kísérte végig a mögöttünk hagyott századot. A Kárpátmedencében, különösen a „keleti-végeken” élők többsége személyesen érintett vagy megélte a kort, vagy az akkori vértanúk és szenvedők közvetlen leszármazottjai. Mindannyiuk őrzik azokat a traumákat, amelyek e tragikus eseményekhez kapcsolódnak és sorsukat meghatározták. A történelmi ismeretterjesztő fórum vezetésére és bevezető előadására a neves és e téma legjobb kutatóját kértük fel: dr. Botlik Józsefet. E neves tudósnak nemrég jelent meg egy könyve, amely a „keleti-végekről”, Kárpátaljáról szól. Bevezetőjében azt írja, hogy a vallás, az egyházak kíméletlen üldözése a kommunista diktatúrák egyik fő jellemvonása. Amikor a Szovjetunió a második világháború utolsó szakaszában úgymond „felszabadította” (a valóságban megszállta) Kárpátalját, elfoglalta Erdélyt, a Felvidéket, nemcsak az ismét trianoni Magyarországot, hanem az újjáalakult Cseh-
szlovákiát és Romániát is a győztes nyugati hatalmak jóváhagyásával a befolyási övezetébe vonta. Arra törekszünk, hogy rendezvényeinken elhangzó előadásaink hitelesek, érdekesek és tartalmasak legyenek. Belföldi és külföldi bemutatkozásunk hatékony és sikeres formája továbbiakban is: képzőművészeti kiállításaink. Szeretnénk a nyilvánosság elé tárni Kárpát-medence kiváló képzőművészeit. A „keletivégek” értéke – többek között – hagyományainkban, művészetünkben van. Kárpátalja ugyanis nem csak a történelmi és a kulturális élet szempontjából sokrétű vidék, hanem a nemzetiségek tekintetében is. Valaha minden ott élő nemzetiségnek megvolt a saját jellegzetessége, amit a kommunista évtizedek aztán az egyenlősítés jegyében elfojtottak. Mostanában viszont az egyes nemzetiségek a történelmi előzményekre támaszkodva újra kezdenek felszínre törni, pezsegni, megfogalmazni önmagukat. Mi mindig a nemzeti összetartozás tudatában éltünk és élünk. Jelen rendezvényünk esetén kiemelten szeretnénk foglalkozni a ruszin-magyar együttélés történelmi és művészeti kérdéseivel. A régiók szerepének felértékelésével a kisebbségi, nemzetiségi kultúrák is európai dimenziót kaphatnak. Rendezvényünk fővédnökségére – a keszthelyiek által is szeretett és nagyra becsült – dr. Réthelyi Jenőnét (Éva nénit), valamint az ünnepség megnyitására: dr. Réthelyi Miklós miniszter urat kértük fel. Ortutay Mária
Kiadja a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület. Felelős kiadó: Manajló András - az egyesület elnöke. Főszerkesztő: Ortutay Mária. Telefon: +36 1 380 7652. Szerkesztőség címe: 2600 Vác, Bulcsú u. 10. E-mail:
[email protected] Készült: Atlantis Kft. HU ISSN 2062-0381 Példányszám: 4000 db.
8
Pannon Világ •
