A valódi pofon. Húsvéti hírek TARTALOM. A művészet, az értékteremtés és a jótékonyság jegyében Szent Margit Hét az óvodában

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 17. évfolyam, 1. szám 2015. március

A valódi pofon Krisztusnak valódi teste volt, ezért igazi pofont kapott. Tényleg leköpték, halálra kínozták, de neki az fájhatott a legjobban, hogy barátai magára hagyták. A világban valódi gonoszságok pusztítanak. Körülöttünk minden igazi. Élhetünk-e mi látszatra? Szabad-e megtérés nélkül gyónnunk, tett nélkül hinnünk? Meddig maradhatunk kiskorúak, fölmentettjei a történelemnek? Magára hagyhatjuk-e újból és újból Krisztust? (Részlet Balás Béla Ünnepek című kötetéből)

A művészet, az értékteremtés és a jótékonyság jegyében

Szent Margit Hét az óvodában

Húsvéti hírek Aki vallását csak messziről ugatja, aki elakadt a szellem alagsorán, annak karácsony a nagy evészet, húsvét a nagy ivászat napja. Ő, a Főszereplő, Jézus Krisztus viszont húsvétkor azt üzeni: Békesség, én vagyok… Én vagyok az Ünnep, ne féljetek, többet kaptok ételnél, italnál! Aki a biológiát is rosszul tudja, hittanból is felmentett volt, azzal könnyen elbánnak a reklámok. (Folytatás a 3. oldalon)

TARTALOM 3 Tüzet olt… 4-5 A Karitászról 7 Mosoly Noé bárkájában 12-13 Fekete István emléke 14 Nagyböjti lélekkutunk A Szent Margit Katolikus Óvoda hagyományteremtő szándékkal hívta életre névadójának – Szent Margitnak – születési dátumához kapcsolódóan a Szent Margit Hét elnevezésű programot. Január utolsó

hete ennek megfelelően színes, változatos programokkal telt az óvoda életében, pezsgést hozva az óvoda gyermekeinek, szüleinek és munkatársainak életébe. (Folytatás a 8-9. oldalon)

PÜSPÖK LÍVIA

A látóhatár peremén Az ázott somogyi dombokról, mint választás után a plakátok, úgy lógnak a hótakaró mocskos cafatjai.

Nagyböjti lélekkutunk Mélységes mély a lélek kútja. S hogy belepillantunk-e, csak rajtunk múlik, hiszen régóta várjuk a választ már-már katatón módon kántált kérdéseinkre. Életre, halálra, tűzre, vágyra, szerelemre. A miértekre, a hogyanokra, a mára és a holnapra… Ha belenézünk, olykor-olykor önmagunk arca tükröződik a fodrokat vető vízen. Kegyelmi pillanatainkban azonban Isten néz velünk „farkasszemet” a mély kúttükörből. A Teremtő képmásai szeretnénk lenni minden helyzetben, de tökéletlenségünk nem engedi, hogy Isten ikonjai legyünk. Megbéklyóz bennünket a gőg, a dac, az érzéketlenség, a kőszív, a tisztátalanság, a közöny, az irgalmatlanság, az odavetett félszavak kérges zuhataga. Hiába tudjuk, hogy az ítélkezés egyedül az Úré, mi csak mondjuk a magunkét. Mindenről és mindenkiről. Kioktatunk, magyarázunk, megbélyegzünk – hiszen úgy véljük, nálunk van a bölcsek köve –, nem törődve azzal, hogy életünkben egyre nagyobb helyet követel magának a bűn. A gondolatban, szavakban, tettekben megnyilvánuló, a magunkat és környezetünket is mérgező. Egy idő után megzavarodva megtorpanunk. Erőtlen vergődésünk sötét zárványvilágába nem jut be pisla fény, nem fürödhetünk meg az Úr tekintetében… Arcunkra fagy a mosoly, szánkra a szó, elkerül a derű, „félrefordítjuk” az Igét. Nehéz a beszéd, a tett még inkább. Sokadik, s egyre türelmetlenebb kopogtatás után, lelki vezetőnk, imatársaink ösztönzésére vagy éppen önszántunkból mégiscsak kitárjuk e titokzatos ajtót, hogy besétáljon rajta a kegyelem. Megfürdünk a vakító fényzuhatagban, lélekkutunkból feltör a pezsdítő ár. Tiszta forrás gyöngyözik bennünk tovább – erőt, békét, szeretetet és szenvedélyt „lehelve” a betokosodott „én”-be. Lélektégláinkról lassacskán lemállik a nyákos moha, nagyot csobbanva göröngyök hullnak a mélybe… Sárruhánk foszladozóban… Újra tiszta és szabad vagy. Véráramköreidben Isten érintését érzed. Kiüresedett életed reménnyel teli, szíved újra tüzes, észreveszed ismét a teremtett világ megrendítő szépségét. Örömszóval köszöntöd a tavaszt, hálaénekkel a feltámadást, hiszen Isten magával vitte a keresztre a te bűneidet is. A világ megváltatott Általa. Az újbóli felismerés titka ragyog az arcodon. Tekinteted az ég felé emeled, rabul ejt e harmónia. Nagyböjti bánatmagányod, tört szíved fájdalma a múlté, mert Isten, mint annyiszor, ezúttal is mentőövet dobott háborgó lelked óceánjába. Eltökéled: önmagad elé tükröt tartva őrzöd, óvod a titkot a közös úton, és megpróbálsz életeddel, szereteteddel, cselekvő jelenléteddel választ adni a feltámadás misztériumára. LŐRINCZ SÁNDOR (Kaposvár) 2

Az Isten dárdaként hajította közénk a szőlőkarósorokat. Miféle kegyelem oldozhatja fel nemzedékem, az árulás és rablás nemzedékét, bűneink alól? A cserepes szájú Balaton hallgat. (2015. január)

A farkas így szól Amikor a farkas így szól a bárányhoz: „Töltsünk tiszta vizet a patakba!”, mindannyian tudjuk, hogy politikai foglyok vagyunk egy végtelenített belháborúban. (2001)

Áldozat Mint tiszta áldozatot, ma úgy mutatom be a verset. Bánom Uram vétkeimet. (2001)

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2015. MÁRCIUS

Az utolsó vacsorától a feltámadásig A kaposvári Kaposi Mór Oktató Kórház kápolnájához vezető folyosón egy tizenhat darabos akvarell sorozatot helyeztek el Az utolsó vacsorától a feltámadásig címmel. A kollekció Kovácsné Ékes Edit, a kaposvári Nagyboldogasszony

Húsvéti hírek (Folytatás az 1. oldalról) Csúfot űznek belőle, hogy tojásszülő nyúllal butítsa gyermekét, s közben észre se vegye, ismételten kizsebelték. Ő viszont – aki akkor is hűséges, amikor mi hűtlenek vagyunk –, húsvétkor azt üzeni: ha egyszer üt utolsó órád, árván maradt gyermekedet megvigasztalom: mindnyájan feltámadunk. Aki elfeledte bibliáját, az így korholja unokáját: „Vigyázz, mert megver az Isten…” Aki viszont hetvenszer hétszer is megbocsát, húsvétkor azt üzeni: Visszavárlak, bárhová tévedtél is, s ha megérkezel, ünnepet készítek számodra.

Aki félreérti a hamvazást, akinek Törvénye mögül hiányzik a Szív, az ijesztgeti a világot, hogy úgyis elmúlik. Eszébe sem jut segíteni rajta, inkább menekül előle. Aki viszont lángra lobbantotta az emmausziak szívét, és Tamáshoz is türelmes volt, húsvétkor azt üzeni, nem múlik el a szeretet. A feltámadás hajnalán, a felkelő nap fényénél válik színesebbé a világ. Azóta a legkisebb jónak is van értelme, mert folytatódik és beteljesedik. Akit becsaptak alulinformált keletiek, az már csak abban bízik, hogy a reinkarnáció keserves körei után, életével együtt véget ér szenvedése is. Aki azonban könnyeket törölt és sírokat bontott, húsvétkor azt üzeni:


Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola művésztanárának ajándékaként került fel a falra. A neves akvarellista gyógyulásáért, hálából ajánlotta fel a képeket az intézménynek, ahol kezelték.

csak a munkaidőnk jár le, de nem az életünk. Arra bíztat, éljünk szépen, tartalmasan, legyen mit megjutalmaznia az ítélet napján. Akit megfertőztek beteg lelkű nyugatiak, életundorában azzal nyugtatgatja magát, jobb is, ha elmúlunk, mert a halhatatlanság szörnyű unalmas lenne. Ezzel szemben a fiatal Jézus, akire felfigyelt a szomorú világ, húsvétkor azt üzeni: A legnagyobb meglepetés vár reánk. „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt!” /1 Kor 2,9/. BALÁS BÉLA (Részlet a megyéspüspök Ünnepek című kötetéből) 3

Tüzet olt, s lelkeket gyújtogat... Somogy Polgáraiért-díjat kapott Bálint Gábor atya Nyolc falu papja, aki a nagyatádi káplánéveket követően került Szentbalázsra, de Taszár, Kaposgyarmat, Cserénfa, Sántos, Kaposhomok, Kaposkeresztúr és Baté híveit is pasztorálja. A szentbalázsi és a taszári iskolán kívül a kaposvári katolikus gimnáziumban hitoktat, s tanít a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola kaposvári kihelyezett tagozatán. Nyári táborok rendszeres szervezője, lelkigyakorlatok előadója, akiknek szavára kicsik és nagyok egyaránt hallgatnak. Bálint Gábor atya a 2000 éves keresztény értékrend szerint, apró szentjánosbogárként világít, mintegy igazodási pontot jelentve sokaknak. A plébános nemcsak a hitélet alakítója; lelkes vöröskeresztes, s a helyi önkéntes tűzoltóegyesület elnökeként szintén tevékeny szerepet vállal. Kellemes orgánumával, értő vers- és prózamondásával a nagyatádi Czindery Szépmíves Céh irodalmi összeállításaiban is találkozunk. A Somogy Megyei Önkormányzat a fiatal pap mély alázattal – és derűvel – végzett szolgálatát Somogy Polgáraiért-díjjal ismerte el a január 6-i ünnepi közgyűlésen. Az öröm ott bujkált az arcán, jólesett neki az elismerés, de legszívesebben kosarat adott volna a portréírónak. Ő csak a dolgát végzi, erre szegődött, amikor Isten hívására igent mondott. Nem is készült papnak. Gazdász szeretett volna lenni. Az állat, a föld, a természet szereteténél nem vágyott többre 4

– jóllehet ebben az istenhit is benne volt, s tudjuk: a kegyelem a természetesre épít. A Somogyi Kanászkürtnek becézett napilapban azonban megjelent egy kispaptoborzó levél Balás Béla püspök atyától, aki meglehetősen modernül fogalmaz levelében, ám mindig benne rejlik a lényeg. Számos leendő papját sikerült így megszólítania. A megyén kívülieket, még a csángóföldieket is… Bálint Gábor somogyi; Nagyatádon született, s 17 esztendős lehetett akkor, amikor a lapban felfedezte a főpásztor töprengőbe ejtő gondolatait. Belegi nagymamájának kezét szorítva járt ő templomba minden vasárnap, buzgón ministrált, felolvasott, még a pásztorjátékban is közreműködött, de nem álmodott papságról. Aztán amikor 1998-ban leérettségizett, Isten más irányt, más utat jelölt ki számára. A veszprémi szeminárium hallgatója lett. Mica atyáról, Milhoffer Miklósról, a „spiriről” beszél a legszívesebben, akit a közelmúltban temettek el a székesegyház altemplomában, de örömmel emlékezik Varga István rektorra is, és egy évig Gárdonyi Máté, a siófok-kiliti plébános

is tanította. Nagyatádon már diakónusként is megismerhették a hívek, és csaknem öt évig volt Kisnemes János plébános káplánja. Ezt követően Szentbalázsra szólt a dispozíció, számos fíliával. Nem szegte ez kedvét az ifjú plébánosnak, mert tudta, az aprófalvas Somogy valamennyi része missziós terület. Bőven akad feladat, de ha sikerül megszólítani az ott élőket, akkor lelkes munkatársakra talál. S nem csalatkozott, igaz tisztában volt azzal, hogy a régi falvak fokozatosan levetették régi ruhájukat, a közösségekben is lazább a kötelék, de azt is tudta – ahogy Ferenc pápa írja Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában, hogy az egyház nem térítéssel, hanem vonzással növekszik. Viszonylag rövid idő alatt sikerült megtalálni a közös szót időssel, fiatallal, s mivel sok a tűzoltó a zselici településen, nem kérette magát, beállt az önkéntes tűzoltóegyesület tagjai közé. Átlátta: bámulatos közösségszervező erő rejlik az egyesületben, a segítségnyújtásra így még több lehetőség nyílik, mint ahogy az evangelizációra is. No meg azt sem kell szégyellni, hogy a tavaszi vagy a nyári áradásokkor homokzsákot rak a pap, és erősen megmarkolja a talicska nyelét. De oltottak már tüzet is, menekítettek vagyont, mentettek életet. A szentbalázsi pap nemcsak tüzet olt, hanem gyújtogat is. A Szentlélek lángjával-erejével prédikál az ambónál a diákmisén vagy egy-egy lelkigyakorlaton, ifjúsági találkozón, táborban

– kezében mikrofonnal. Különösön ért a gyerekek nyelvén; nem egyszer Fésűs Éva, kaposvári meseíró tanító célzatú meséjét is beleszövi homíliájába. Hatásosan és szemléletesen magyarázza az evangéliumot. Szent Pál a kedvenc apostola. Aktivitása a legimponálóbb, s az, hogy ott ragyog mögötte a Krisztusra és másokra való odafigyelés képessége. Amikor arról kérdezem, mivel lehet leginkább közel férkőzni a kamaszokhoz, azt felelte: szeretettel. Ha észreveszik, hogy a pap számára fontosak, rögtön bizalmukba fogadják. – Nem mondani kell, hanem mutatni, hogy szeretlek, és együtt érzek veled – vallja. A nagykamaszokhoz ugyancsak ez a kulcs, és általában megkérdezi tőlük, miről szeretnének hallani egy-egy tanításon. Az életvezetés érdekli őket általában; az, hogy miként induljanak el az úton. A szerelem, a testiség ugyancsak kikerülhetetlen téma, de az atya mindenre választ ad. S hogy a szülőket miként célszerű evangelizálni? Úgy véli, a legtöbbször a gyerekeken keresztül lehet megszólítani őket, ám akik kívülállók, azokat igencsak nehéz „becserkészni” az egyházba. Arról is kérdezem az atyát, vajon ma is a falu első emberei közé tartoznak-e a papok. – Úgy, mint régen, biztosan nem. Hallgatnak a papságra, ám személye a fontos – érkezik a rövid felelet. Bálint Gábort modern papnak tartják, aki remekül ért az ifjak és az idősebbek nyelvén is. Ám, hogy melyek


a modern pap ismérvei, így foglalja össze: – Vezérelvem a szeretet, s hogy próbálok ember maradni. Arra törekszem, hogy tanításomból legalább egy mondatot haza tudjanak vinni, és minél több időt híveim között tudjak tölteni. Egyetért velem, hogy világi segítők nélkül a mesebeli félkarú óriáshoz hasonlítana… – Minden parányi eredmény, siker a munkatársak segítségével született. A körülöttem lévők áldozatos munkája nélkül egy helyben topogás lenne a szolgálat. Világi segítők mellett az egyházmegye diakónusaira is számíthat; hagyomány, hogy évek óta a szentbalázsi plébánián töltik gyakorlatukat a kispapok, akiket nagy szeretettel fogadnak a helyiek, s leendő paptestvéreitől Gábor atya is tanul. Még inkább láthatóvá válik: „a plébánia közösségek közössége, szentély – ahogy Ferenc pápa fogalmaz –, ahova a szomjazók inni járnak, hogy folytathassák útjukat, a folytonos missziós küldés központja.” Nyolc falut pasztorálni emberpróbáló feladat. A plébános olykor belefárad, főleg, hogy a hívek azt szeretnék, ha több időt töltene velük, ám megértéssel fogadják, ha néha sietnie kell, hiszen számos más feladata is van. Gábor atya nemcsak a Nagyboldogasszony Római

Katolikus Gimnázium és Általános Iskola kedvelt hittanára, a szentbalázsi és a taszári általános iskolában is tágra nyílt gyerektekintetek várják a hittanórákon, s a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola kaposvári kihelyezett tagozatán is tanít. Azt érzékeli, aki ide jelentkezett, komolyan veszi hitét és tanulmányait. Ha viszont más motivációval érkezik, már az első rostán kiesik, mert könnyűnek találtatott. Istent sem lehet becsapni… A plébános általában nagy táskával jár. Elsősegélynyújtó felszerelés van benne, így nemcsak lelki vigaszt képes adni, hanem, ha szükséges, akár újraéleszteni is képes. – Már középiskolában is érdekelt a biológia, az emberi test összetétele, működése, a sérültek ellátása közel áll hozzám. A katolikus gimnáziumban működik egy diákok alkotta vöröskeresztes szakkör, de egy felnőtt csoport is. Ez utóbbinak vagyok tagja, és országos versenyen lettünk már második helyezettek is. Láttam már rohanni táskájával a suliban, hogy bekösse a horzsolt térdet, de egy temetést követően is nyújtott elsősegélyt, míg megérkezett a mentő. Templomi rosszullétek is előfordulnak, így nem árt, ha a pap a betegellátáshoz is ért. Mint ahogy néha művezetőnek is kell lennie, egy-egy templom, plébánia, közösségi tér felújítás során.

Az elmúlt időszakban elkészült a szentbalázsi templom statikai megerősítése, de hátravan még a tetőcsere, a világosítás, a tatarozás. A taszári templomban pedig már modernizálták a világítást. A plébános szerint 40-50 millió forintot bármikor rá lehetne költeni a rá bízott egyházi ingatlanokra, ám az apró falvak többségét elsősorban nem tehetős emberek lakják. A pályázati lehetőségeket kihasználják, de a püspökségtől is kapnak támogatást felújításra. – Ezek a templomok nem egy-két éve lettek ilyenek – magyarázza. – Ezért rendbetételük sem egy-két évig tart. Ráadásul műemléki védelem alatt állnak, így nem nyúlhatunk hozzájuk kedvünk szerint. A hatóság mindenbe beleszól, pénzt viszont nem kapunk tőlük. Arról is kérdeztem a nagy vitalitással megáldott plébánost, mikor van ideje pihenésre, töltekezésre. Nagy nevetés a válasz, majd megjegyzi: éjjel 11 és hajnali 6 között. Egy-egy lelkigyakorlat is gyógyító erejű, mint ahogy a csend is pihenteti. Igaz, nem bánná, ha több is jutna belőle. – Nekem az is töltekezés, ha látom, érzem, tapasztalom: fontos az, amit csinálok – summáz. A katolikus iskola nyári tábora is sok diákot vonz; ez is azt igazolja, hogy fontos, amit mond, amit tesz.


Szavaira, tetteire figyelnek a gyerekek, s a tanárok is. Legutóbb Sopronban és Zircen rendezték meg a nyári tábort, amely az evangélium fényében szerveződve tanítja a résztvevőket élni, szeretni. A türelem, az alkalmazkodási kényszer, a konfliktuskezelés is rendre nagy szerepet kap, de elmaradhatatlan a mese, a bibliodráma, amely – tudjuk jól –, kinyitja a lelket, s nagy szerepe van az érzelmi intelligencia fejlesztésében. Amikor a lélekmentésről kérdezem, a gyerekek pasztorálásáról, s arról, hogy mi jelenti a legnagyobb segítséget számukra, azt feleli: az, hogy ott van mellettük, bármikor bátran fordulhatnak hozzá. A legnagyobb segítség az, hogy meghallgatja őket. De ki hallgatja meg a papot? – Szüleim, nagyszüleim ismerik gondjaimat és örömeimet is. Barátaimmal, paptársaimmal is aktív a kapcsolatom, de nem baj, ha néha a pap is imádkozik. Szerencsére vannak még vallásos papok – jegyzi meg fanyar humorral. – Hogy néz az újesztendő elé? – kérdem. – A Jóisten kezében vagyunk, és rendben lesz minden, történjen bármi. – Ez a tudat elég? – Nekem elég; teszem a dolgomat, ahogyan tudom, és a többit rábízom Istenre, nehogy unatkozzon. LŐRINCZ SÁNDOR 5

Isten kezébe kapaszkodva... 2008 februárjában már több mint 10 éve voltam plébániai Karitász önkéntes Marcaliban, amikor Balás Béla megyéspüspök úr felkért az Egyházmegyei Karitász vezetésére. Mélyen megérintette lelkemet, hogy megtisztelt bizalmával, hisz az irgalmasság testi-lelki jócselekedetei eddig is életem fontos része volt. Akkor, még nem tudtam, mit vállaltam el. Számomra a kimondott igen nagy jelentőséggel bírt. Igyekeztem a rám bízott feladatokat igaz szeretettel, legjobb tudásommal végezni. Bekerültem az Egyházmegyei Karitász Igazgatók közösségébe, ahol megtapasztaltam segítő szeretetüket, igaz barátságukat. Kezdeti gondjaimmal sokszor fordultam hozzájuk. Őszinte, jó tanácsaikból mindig töltekezhettem, és elindulhattam a számomra kijelölt úton. Hálával tartozom a sok jóért, amit tőlük kaptam. Ezt követően, hogy egyházmegyénk is részesülhessen az Országos Központ támogatásaiból, Balás Béla megyéspüspök úr megalapította a Kaposvári Egyházmegyei Karitászt Marcali központtal, mert itt élek. Infrastruktúra hiányában munkámat otthonomban kialakított kis szobából végeztem önkéntesként, – anyagi támogatás nélkül. Kiss Iván c. prépost, esperes-plébános úr a sok elfoglaltsága mellett is mindig segítette szolgálatomat. Mivel napjaimat – betegségem miatt – már 15 éve fizikai fájdalommal élem, ilyen állapotban kezdtem el 7 évvel ezelőtt vinni újabb 6

keresztemet, a rászorulók megsegítésére. A Kaposvári Püspöki Hivatal felkarolta munkámat működési támogatással, én pedig felvállaltam minden országos akciót, lehetőséget csakhogy az egyházmegye elesettjein segíthessek. Lehetetlen számomra nem létezett, csak a célt láttam magam előtt – eljussanak az adományok a rászoruló családokhoz. Sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a már működő plébániai csoportokkal, valamint újak létrehozását is kezdeményeztem. Mindvégig számíthattam segítő munkájukra. Köszönöm valamennyi kedves csoportvezető önzetlen munkáját, melyet az évek során együtt tehettünk a környezetünkben élő embertársaink életének egy kicsit szebbé tételére. Az adományok szétosztása felelősséget, precíz, sok adminisztrációs munkát (NAV, MVH ellenőrzések) igényeltek. Ehhez az áldozatos segítséget, szeretetet a

Katolikus Karitász Országos Központjában dolgozó valamennyi munkatársától megkaptam. Soha nem felejtem kedves szavaikat, – erőt, bátorítást meríthettem belőlük. A karitász munka nehézségei sokszor próbára tették fizikai teherbírásomat. Sokszor néztem fátyolos szemmel az igazgatói értekezletek után, amikor igazgató társaim az Egyházmegyei Karitász autókba bepakolták az adományokat, és vitték haza, én pedig egyedül, aki az értekezletre autóbusszal utaztam, gurulós bőröndben húztam a nehéz terhet, mintha Isten kezébe kapaszkodnék. Mégis jó volt nekem az a nehéz teher, mert az valakiknek könnyebbséget jelentett. Tettem a dolgom, mindig másokért, – magamért sohasem. Sokszor kellett „kéregetnem” – mint koldusnak – egy targoncát, egy fuvart, egy segítőt, aki elszállítaná az adományt (amit a férjemmel, a saját autónkkal már nem tudtunk megoldani). A sok hálás tekintet,

örömkönny, azonban mindenért kárpótolt. Belém vésődött „a jót tenni jó” lelkülete. Sok szeretet van a szívemben, úgy érzem mindig tudtam belőle, a 7 év során ajándékozni. A mosoly pedig soha nem fogyhat el az arcomról. A sok-sok áldozat elismeréseként, részesülhettem Marcali város, és a Somogy Megyei Közgyűlés kitüntetésében. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor a Szent Erzsébet Rózsája díjat Erdő Péter bíboros úrtól átvehettem, a Duna Palotában. Ennek ellenére hiszem és vallom, hogy kincseinket a mennyekbe gyűjtjük. Betegségemre hivatkozva kértem püspök atyát, mentsen fel, az önkéntes egyházmegyei karitász feladataim alól. Remélem, amit Isten kegyelméből felépítettem, tovább fog működni embertársaink javára. Ezt a lelkületet és a Jóisten áldását kívánom utódomra, s minden jó szándékú, önzetlen segítőre. A szívembe zártam a sok ezer istenarcú testvéremet, akiknek adhattam valamit. Nem a feleslegemből, hanem Istentől kapott kincseimből, számolatlanul… JÁKI ZOLTÁNNÉ volt Karitász-igazgató (Marcali)


Az egyházmegyei Karitászról Kürt-szó Élelmiszert gyűjtenek és ruhát osztanak. Betegeket gondoznak és időseket látogatnak. Gyereknapot szerveznek és táboroztatnak, tűzifáról gondoskodnak és megoldásokat keresnek.... Megszólíthatóak, meghallgatnak, tanácsot adnak. Ők a karitász-önkénteseink. Sokan vannak, keveset hallunk róluk. Nem kürtöltetnek maguk előtt. Én most mégis hadd kürtöljem: Kedves Önkéntesek! Nagy dolgokat visztek véghez, nagy szükség van a fáradhatatlan munkátokra! Minden rászoruló, minden szükséget szenvedő, minden elnyomott nevében hadd köszönjem meg, hogy a szabadidőtökben... hogy munka és család mellett... hogy hidegben és esőben is... hogy akkor is, amikor nem köszönik... hogy... hogy... hogy... Köszönjük!

NÉVJEGY: Nagy Dorottya vagyok. 1981-ben születtem, Szekszárdon nőttem fel, majd Piliscsabán szereztem tanári és bölcsész diplomát latin-német szakon. Az egyetem után férjhez mentem. Közös életünket a Tolna megyei Gyönkön kezdtük. Endre távmunkában programozóként dolgozott, én a helyi gimnáziumban némettanár és osztályfőnök voltam. 2008 nyarán költöztünk Kaposvárra, ekkor kezdtem a Szent Imre Kollégiumban nevelőként dolgozni. 2011 novemberében sok év várakozás után megszületett kisfiunk. Andris most óvodás. Idén januártól vállaltam el a Kaposvári Egyházmegyei Karitász vezetését. A plébániai karitász csoportok összefogása, koordinálása, illetve az országos Karitásszal való együttműködés nehéz, sok kihívást tartogató feladatnak ígérkezik, de nagy örömmel és várakozással vágtam bele. Köszönöm, ha támogattok imáitokkal.

Miben segíthetünk? Nagy Dorottya vagyok. Idén januárban vettem át a Kaposvári Egyházmegyei Karitász vezetését. A rászorulók intézményesített segítése új feladat számomra, de nem idegen: korábban tanárként és kollégiumi nevelőként a diákok, fiatalok között forgolódva már volt bőven lehetőségem tanulni, hogy mindannyian rászorulók vagyunk. Rászorulók leginkább a szeretetre, egymásra és Istenre. A Karitász a katolikus egyház hivatalos segélyszervezete. Minden plébánián lehetőség van a plébános beleegyezésével karitász-csoport alakítására. Ezek a csoportok vállalják a területileg hozzájuk tartozó rászorulók felkarolását. Tehetik ezt saját rendezvények, gyűjtések szervezésével, illetve az Országos Karitász programjaiba való bekapcsolódással is. Így tudtuk ezt az évet több mint 20 településen kétféle gyógyszerkészítmény, vetőmag illetve gyermekpelenka osztásával kezdeni. Az Egyházmegyei Karitász igazgatójaként egyik alapvető feladatom a plébániai karitász-csoportok koordinálása. Ha együtt dolgozunk, ha összefogunk, akkor tudunk hathatósan segíteni. Van helyzet, amikor kevés egy kiló kenyér, lehet hogy éppen jogi tanácsra lenne szükség. Van, amikor nem elég egy pár cipő, az iskolai felzárkóztatás is elengedhetetlen. Kifizethetjük valakinek a gyógyszerét, de a lelkét az odafigyelés és a törődés gyógyítaná. Ha együtt dolgozunk, ha összefogunk - a tanár, a szobafestő, a jogász, a fodrász, az orvos vagy éppen a sarki közértes - ha együtt dolgozunk, ha összefogunk, milyen jó lesz akkor bátran és őszintén megkérdezni: Miben segíthetünk? És aki másként nem tudja, kérem, segítse munkánkat imáinak és szenvedéseinek felajánlásával. A Karitász hatékony működéséért végzett ima megrendíthetetlen hátteret biztosít önkénteseink számára. Hálózzuk be az egyházmegyét, hogy ne legyen olyan település, ne teljen el úgy nap, ahol és amikor nem visszük Isten elé azokat az embereket, akiknek életévé vált mások segítése. NAGY DOROTTYA a Kaposvári Egyházmegyei Karitász vezetője

Hogyan segíthet? • • • • • •

önkéntes munkával élelmiszer-, ruha-, vagy más tárgyi adomány felajánlásával szaktudás, szolgáltatás felajánlásával pénzadománnyal adója 1%-ának felajánlásával ima és szenvedés felajánlásával Önkéntesek jelentkezését és felajánlásaikat az alábbi elérhetőségeken várjuk:

Kaposvári Egyházmegyei Karitász 7400 Kaposvár, Dr. Kovács S. Gy. u. 2. +36-30/660-95-92 [email protected]


Hálásan köszönünk minden adományt! UniCredit Bank 109180010000007657710007

Karitász-imaháló Az imahálóhoz csatlakozhat postai levélben, emailben vagy telefonon a neve és lakcíme megadásával.

7

A művészet, az értékteremtés és a jótékonyság jegyében

Szent Margit Hét az óvodában (Folytatás az 1. oldalról) A programsorozat kezdeteként hétfőn nyílt meg „Az én védőszentem” című kiállítás. A tárlat különlegessége volt, hogy az alkotásokat maguk az óvódás gyermekek hozták létre szüleikkel közösen, mely alkotó munka során az apróságok még jobban megismerhették választott védőszentjüket, és szüleikkel töltve az időt, hozták létre életük első kiállítási munkáját és egyben felejthetetlen emléket felnőttkoruk emlékezéseihez. Kísérő művészeti programként kézműves kiállítás került bemutatásra, melyben agyag, nemez és selyemfestés technikákkal készült alkotások voltak megtekinthetők, valamint a katolikus iskola zeneiskolás diákjainak műsora

volt hallható. Ugyancsak fontos eseménye volt a hétfői napnak, hogy ekkor adta át az óvoda azokat a könyvekből, játékokból és textíliákból álló adományokat, melyekkel egyrészt a kaposvári Mélyben és Reményben Alapítványt, másrészt a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt szervezetét támogatta az intézmény, ezzel is kifejezve az emberségesség és az egymásra odafigyelés fontosságát. Az óvoda elnyerte a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt Bázisóvoda címet. A keddi napon a játéké volt a főszerep. Ekkor a Mosolybirodalom alapítvány járult hozzá a színes programokhoz, melynek keretében bohóc szórakoztatta a kicsiket, akinek kedve volt kérhetett magának

arcfestést, de ami garantáltan minden kisgyermeknek mosolyt csalt az arcára, az a nagysikerű ugrálóvár volt. A szerdai nap a természet jegyében telt. A zenés produkciók, bábozások és versek témáit kivétel nélkül a természet ihlette. Ekkor játékos, interaktív foglalkozások keretében ismerkedhettek meg a gyerekek az állatokkal, növényekkel, a minket körbe vevő természet számos szépségével. Csütörtökön a Hangoló zenés gyermekszínház gondoskodott a színvonalas szórakoztatásról. Előadásuk címe a Tél volt, melyben a gyermekek elé tárták egy kíváncsi hópehely utazásainak színes történetét. A hét utolsó napja a kézműves tevékenységekről szólt. Ekkor az óvoda lelkes

kis apróságai kipróbálhatták az agyagozást, a fonalbaba-készítést és a nemezelést, melyhez Orosz Adél iparművész nyújtott segítő kezet és egyben magas színvonalú szakmai hátteret. A nap második felében teaház került megrendezésre a szülők számára, biztosítandó a jó hangulatú, őszinte beszélgetések támogató légkörét. A beszélgetések központi témája a „Keresztény gyermeknevelés a családban” volt, melyhez Világos Krisztián atya is hozzájárult egy bensőséges és barátságos előadással. A rendezvénysorozat méltó lezárásaként vasárnap a gyermekek és szüleik az intézmény dolgozóival közösen vettek részt a Szent Margit Templomban a szentmiséjén, ahol átad-

Kaposvári családakadémia küldetésünneppel „Mióta benneteket ismerünk, azóta növekszik az egységünk” – mondta Klári és Tamás Nagykanizsáról, majd így folytatták: „az a célunk, hogy családegyházzá váljunk, s világítani tudjunk!” Nem véletlen, hogy a Kaposvári Egyházmegye és a Schönstatti Családakadémia közös szervezésében most véget érő családtréner-képzés zárásakor ez a mondat hangzott el tőlük. Szívügyük a küldetés, erről tartották előadásukat is. De mi is a Családakadémia, azon belül is a családtréner-képzés? 8

Házaspárok számára nyújt lelki segítséget két éven keresztül. Az első évben saját kapcsolatukat erősítik, élik meg hónapról hónapra minél örömtelibben. Ezt az elhangzó előadások meghallgatása és kettesben való megbeszélése segíti. Utána a házaspárok egy őszinte körben megosztják egymással gondolataikat, „mi érintett meg?” a hallottakból. Az első évben hat hétvége és egy nyári hét alatt 18 előadást fogadnak be a jelenlévők. Míg a házaspárok az előadásokat hallgatják, majd dolgoznak, gyermekeikre

fiatalok vigyáznak, különböző programokat szerveznek nekik. Így mindenki jól érzi magát, s szívesen jönnek a hétvégékre. Mikor már jól föltöltekeztek a házaspárok, s érzik, hogy mennyi kincs birtokában vannak, akkor következik a második év, ahol megtanulják, hogy lehet erről beszélni másoknak, hogy lehet kincseiket továbbadni. A hat alkalom során az előadás-készítés csínját-bínját, lelki mozgatóit tanulják meg, és minden alkalommal gyakorolnak 5 perces kis előadásokkal.

„Mi változott meg? Másképp szeretjük egymást! S most nyitott szívvel várjuk, mi lesz a folytatás… - fogalmazta meg Bea és Laci Kaposszerdahelyről. Miért éppen a Kaposvári Egyházmegye családjai vehettek részt ebben a képzésben? A Gondviselés úgy rendezte, hogy a Kaposvári Egyházmegye családreferens házaspárja, Radnai István és Márti a schönstatti lelkiségben gyökereznek, ott találtak lelki táplálékot. S ezt a kincset fölismerve akartak másoknak is ajándékozni


ták Dr. Rumszauer Miklós atyának a kiállításra készült képeket, aki a következő hétvégi mise keretében megnyitotta a képekből összeállított tárlatot, mely még hetekig megtekinthető a templomban. A kiállítási megnyitót az óvodás gyermekek egy kis műsorral tették még emlékezetesebbé, mely kiállítás várhatóan március közepétől a Nagyboldogasszony Iskolaközpontban is megtekinthető lesz. A Szent Margit Katolikus Óvoda ezzel a programsorozattal újabb jelentős értéket teremtett a kaposvári családok és a katolikus közösség életében. A lelkes és elkötelezett munka már most is látványos fejlődést hozott az óvoda életébe. A szeptemberi 24 fős induló létszám mára 41 főre gyarapodott, melyhez a dolgozói létszám 4-ről 6-főre történő emelkedése is követett. Az intézmény intenzív kapcsolatot tart fenn a Nagyboldogasszony Iskolaközponttal, melynek eredményeként a zeneisko-

la diákjai már többször is adtak elő színvonalas zenei műsort a katolikus óvodában a tanév során. Az óvoda számos városi és egyházi rendezvényen vett és vesz részt. A gyermekek a nevelők felkészítésével részt vettek a Szent Imre, a Szent Miklós és a Szent Margit ünnepköréhez kapcsolódó ünnepi műsorokon, felléptek az Egyházmegyei Családi Nap megnyitóján és műsort adtak a Szent Imre Kollégiumban megrendezett idősek napján is. Mindemellett számos városi rendezvényen biztosítottak gyermekpogramokat. Jó érzés látni, és minden kaposvári keresztény és más felekezetű embert is büszkeséggel tölthet el, hogy egy óvoda, amely a gyermeki készségek fejlesztésén kívül az erkölcs és a családi értékek fontosságát tűzte zászlajára, ily aktív és lelkes munkát végez, s az elmúlt hónapokban csaknem megduplázta a gyermeklétszámot. V.R.

ebből. Jó munkatársai ők a családpasztorációért felelős Nyéky Kálmán atyának, akivel együtt hívták életre ezt a csoportot. Kilenc házaspár vett részt a képzésen, s alakult baráti, lelki közösséggé. A képzés évente 6 hétvége és egy nyári hét, ahol alig fordult elő hiányzás, mindenki örült, ha jöhetett, s a két év alatt 5 baba született a csoportban! A családtréner-képzés végén két vizsgát tesznek a házaspárok, ezt követően a november végén a Nagyboldogasszony Iskolaközpont körkápolnájában rendezett küldetésünnepen Balás Béla püspök atyától kapták meg diplomájukat. Az első vizsga egy alkalom (házi beszélgetés)

megszervezése az otthonukban vagy a plébánián, ahová apostoli lélekkel meghívnak házaspárokat egy előadás meghallgatására és feldolgozására. A másik vizsga a saját szív-témájukból készített előadás megtartása egy ilyen körben. S milyen témák születtek, mit visznek tovább a végzősök? Különbözőek… Kata és Nándi szívtémája például az anyós-após kapcsolat: „Sokszor elvárások gyűrűjében élünk, melyeket szüleink támasztanak felénk. Meg kell-e ezeknek felelnünk? Mi lehet a jó megoldás? Előadásunk - melynek címe: Jelenlét vagy beto-

lakodás? - az anyós-após, szülő-nagyszülő témakört járja körül.” Zsófi és Máté négy kisgyerkőcöt nevel, akik közül a legidősebb öt éves. „…élethelyzetünk irigylésre méltó, és a küzdelem a lételemünk. A kérdés, amely minden napunk minden pillanatát és az előadásunkat is átjárja: Mikor, kire, mire, mettől – meddig és hogyan szánjunk időt? Lehet erre jól válaszolni? Igen! Istennel. Minél kevesebb az időd, annál többet adj az Úrnak, Ő pedig megáldja azt! Működik, próbáltuk!” Juca és Balázs Bárdudvarnokról annak járt utána, hogy melyek azok a banán-


héjak, melyeken elcsúszhatnak a házasságok… S idézik Tilmann atyát, „A jó házasság nem szerencse dolga, hanem két ember megfeszített munkájának gyümölcse!” Mazsi és Balázs az isteni gondviselésről hozott rengeteg példát, „…azt próbáljuk körüljárni, hogy az életünkben bekövetkező nehézségek, fájdalmak, ellenére hogyan tudunk hinni és élni a minket szerető Isten gondviselésében.” Tőlük tudtuk meg azt is, hogy létezik szárnyas róka! Aki szeretné megtudni mi az, vagy érdeklődik a Családakadémia iránt, tájékoztatást kaphat az info@ csaladakademia.hu e-mail címen. 9

A szerelmesek védőszentjére is emlékeztek a fiatalok

Hittanos farsang Marcaliban Február 14-én délután egy órakor kezdődött a felsős és alsós gyermekek számára a hittanos farsang a marcali X-házban. Az influenzajárvány ellenére sok gyermek eljött, meghitt, családias délutánt tölthettek együtt kicsik és nagyok. A gyerekek szórakozását a hitoktatók és a ministráns fiatalok készítették elő. Már előző nap megkezdődött az előkészület, mi középiskolás ministránsok készítettük elő a nagytermet és díszítettük fel farsangi hangulatban. A vigasságot Kiss Iván atya nyitotta meg farsangi gondolataival: a farsang történetét, hagyományait elevenítette fel. Ezt követte a jelmezbemutató. Az ötletesebbnél ötletesebb jelmezek mellé több esetben előadás is társult. A gyermekek és szüleik kitettek magukért: színes, változatos jelmezeket láthatott a zsűri és a közönség. Mialatt a zsűri értékelte a látottakat, a játékos kedvű gyerekek székfoglalóban mérhették össze ügyességüket. Elérkezett az eredményhirdetés.

Feszült várakozás borult a teremre. Hogy mennyire nehéz dolga volt a zsűrinek, jól jelzi, hogy a három dobogós helyre összesen hét produkció került. Majd elkezdődött az igazi farsangi mulatság. A zene elcsitíthatatlanul szólt, talán csak a nevetés és a vidám beszélgetés hangjai voltak hangosabbak. A már korábban elkezdett ügyességi

játékok folytatódtak: seprűtánc, farsangi fánk-evés és változatos programok szórakoztatták a hittanosokat. A farsang elmaradhatatlan része, a tombolasorsolás zárta a délutánt. A nyertesek jutalmuk mellé egy-egy piros szívet kaptak Valentin nap alkalmából, melyet mindenki saját szerettének adhatott. Szerencsére volt köztünk három Bálint nevű hittanos,

akiket külön köszöntöttünk és megtudhattuk, hogy a szerelmesek védőszentje valóban létezett és a Bálint nevet viselte, később nevezték el Valentinnek. A délután sok élmén�nyel ajándékozott meg mindannyiunkat. Élményekkel, amelyek elkísérnek minket a következő farsangig. KOZMA KRISZTIÁN (Marcali)

Ima az ajándékcsomagokért Negyvenöt doboznyi szeretetet osztottak ki Nagybajomban „...Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt. 25,40) 2014 karácsonyát megelőzően gyűjtést hirdettünk a szűkös körülmények között élő nagybajomi családok gyermekei számára. Többször kértük a híveket és gyermeke10

iket, hogy csomagolják össze azokat a játékokat, amelyekkel már nem játszanak. Kértünk, és kaptunk. Az első meglepetést az okozta, hogy ki mindenki hozott csomagokat. A

második meglepetést pedig az, hogy 45 darab ajándékos doboz gyűlt össze. Újra és újra megtapasztalhattuk a gondviselés csodálatos, és kiismerhetetlen segítségét.

December 21-én, a szentmise után elkezdtük kihordani az összegyűlt csomagokat. Sok mindenre fel voltunk készülve, de arra, amivel a családok többségénél találkoz-


Hírszóró KÉSZ-rendezvények. Február 18-án a Püspöki Székház nagytermében Tőkéczki László történész tartott előadást Világpolitika, magyar politika, egyházpolitika címmel. Március 4-én Youssef Fakhouri volt a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának vendége, aki Iszlám és keresztényüldözés a XXI. században címmel tartott előadást.

A rászorulókért. A Kossuth-díjas Berecz András Félbevágott pipafüst című előadásával kezdődött a kaposvári Szent Imre-templom farsangi rendezvénye a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium körkápolnájában. Az est bevételét a Jót (t)enni jó szolgálat javára fordította a plébánia. A 2014 novemberében 100 fővel elindult szolgálatban idén tavasszal már 290 rászoruló személy részére tud naponta meleg ételt biztosítani a jelenleg tíz önkéntessel működő plébániai szolgálat. Fotó: Udvardy Márton

Ikonok Nagykanizsán. A nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola Galériájában nyílt meg március 20-án K. Siess Zsuzsa fonyódi ikonfestő kiállítása. A jeles somogyi alkotó táblaképeiből összeállított kollekció április 10-ig tekinthető meg. Fotó: Kovács Tibor

Jótékonysági bál. A kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola az intézmény tornacsarnokában február 14-én tartotta idei farsangi bálját. A jótékonysági céllal megszervezett, remek hangulatú téltemető vígasság teljes bevételét az intézmény új ingatlanának felújítására fordítják.

Balatonbogláron hitről és nevelésről. Balás Béla kaposvári megyéspüspök tartott előadást az oktatás, a nevelés és a hit kapcsolatáról a balatonboglári Kikötő Gyermekotthonban. A somogyi szociális és gyermekvédelmi intézmények igazgatói, illetve lelki gondozással foglalkozó munkatársai részvételével zajló találkozón levetítették Lőrincz Sándor és Szalai Tamás A kegyelem ajándékai című, a főpásztor arcélét megörökítő filmet. Balás Béla felszentelte és megáldotta az épületegyüttest, amely a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének fenntartásában működik.

tunk, arra bizony nem. Nem is sejtettük, hogy közvetlen szomszédságunkban milyen körülmények között nőnek. nevelődnek gyerekek. Ha azt írom, hogy amit láttunk, az szűkös, akkor az még mindig nem felel meg a valóságnak, még annál is szűkösebb életkörülményeket láttunk. Este értünk oda a családokhoz, esetenként a fürdetés közben toppantunk be – konyhában, máskor a nappaliban a spar-

bajomi katolikus közösség képviseletében jöttünk. Búcsúzáskor arra kértük a kicsiket és szüleiket, hogy lefekvés előtt mondjanak el egy imát azokért, akik az ajándékokat felajánlották. Hiszem, hogy aznap este sokkal több ima szállt fel az Úrhoz. Végezetül köszönet mindenkinek, aki nagylelkűen, szeretettel, és vállalva a névtelen adakozás alázatát, támogatta a kezdeményezést.

helten, lábasban melegített víz, a földön bádogkád, benne két-három gyerek. Ami fogadott: melegség, szeretet, meglepettség - főleg a szülők részéről - vidám, csillogó gyerekszemek. Volt olyan kicsi, aki körbejárt, egyenként megölelt, és megpuszilt minket. Sokszor a könnyeinkkel küszködtünk. Amikor átadtuk az ajándékokat a gyerekeknek, mindenhol elmondtuk, hogy a nagy-


Ezúton köszönjük a segítséget azoknak is, akik „súgtak”, hogy mely családokhoz menjünk. Bízunk benne, hogy a következő hasonló kezdeményezéskor még többen csatlakoznak hozzánk, mind a gyűjtésben, mind az átadásoknál. FEKETÉNÉ SZABÓ MÁRTI és FEKETE CSABA (Nagybajom) 11

A murakeresztúri játszótér „filozófiájáról”

Mosoly Noé bárkájában Ugyan mi lehet különleges egy játszótér kialakításában? A felnőttek is emlékeznek: egy kis homokozó, valami lengő-libegő alkalmatosság. Csakhogy aki ellátogat a murakeresztúri templom közelébe, ahol az időjárás „engedélye” szerint mindig akad gyermekcsapat, meggyőződhet arról, igenis, ki lehet találni valami újszerűt. Ami ugyanakkor nem újdonság, hiszen régi alapokra, bibliai ismeretekre vezet vissza. Minderről Polgár Róbert plébánossal beszélgettünk. „A játszótér építését megelőzte a közösségi ház építése – mondja Róbert atya. – Közösségi házunk elkészülte óta vonzotta a kisgyerekes családokat, illetve olyan programot indítottunk, amely az egészségre nevelést hivatott előmozdítani a családok körében. Fölvetődött az igény: jó lenne, ha arra

12

az időre, amikor a szülők előadáson vesznek részt, vagy másféle elfoglaltságuk van a közösségi házban, a pici gyermekeknek lenne valamilyen kikapcsolódási lehetőségük.”

Ekkor olvasták az egyházügyi államtitkárság pályázatát, s született meg a gondolat, hogy kialakítsanak egy játszóteret a templom szomszédságában. Annál nagyobb szükség volt erre,

mivel a falunak ezen a részén semmiféle játéklehetőség nem várta a gyerekeket. Róbert atya 2007-ben került Murakeresztúrra, ahol fogékony közösségre talált. „Mindjárt meghirdettem az ifjúsági csoport alakítását, megindult a közösségépítés. A fiatalok érdeklődők, nyitottak voltak. Azonnal szót értettünk egymással.” Kezdetben a plébánia pincéjében hoztak létre klubot, rövidesen azonban kinőtték. „Egy másik minisztériumi pályázati lehetőséget felhasználva építettük meg a közösségi házat.” Vasárnaponként a három szentmisén legalább négyszázan vesznek részt. „Egyházközségünk húsz százaléka gyakorló hívő.” Ez kétszerese az országos átlagnak, vetem közbe. „Mondják is nekem más települések lelkipásztorai: jó nekem, hiszen


horvát nemzetiségű közösségben szolgálok, s ők sokkal vallásosabbak. Valóban, ez is szerepet játszhat ebben. De – szerénytelenség nélkül – mondhatom, elődeim és a saját munkám megtérülését is látom a közösségi élet föllendülésében.” Időközben befejezték a templom felújítását is, padlófűtés, új, párnázott padok – komfortosabb közérzetet nyújt a zord

téli napokon is – érezhetően megnőtt a templomba járók száma. Mondhatnánk, ez nem jelenti a vallásos lelkületet. Tévedés lenne azonban különválasztani a kettőt: hiszen a liturgia méltó környezetben való bemutatása elősegíti a lélek elmélyülését is. Róbert atya így fogalmazza meg ezt: „Ha nyújtani tudok valamit a közösségnek, ha látják, hogy számomra ők

a fontosak, akkor jelenlétükkel, szeretetükkel viszonozzák ezt. Murakeresztúron és a hozzá tartozó Fityeházán egyaránt így tapasztalom, s ez a továbbiakban is lelkesít engem. Murakeresztúron ma már csak az idősebbek beszélnek horvátul. „Nemzetiségi iskola működik ugyan a településen, ahol magas óraszámban tanulják a diákok a horvát nyelvet, de az tapasztalható, mint a többi idegen nyelv esetében: a gyerekek még nem érzik, milyen fontos a nyelvtanulás.” Az elkészült játszótér kialakításához az egyházügyi államtitkárság anyagi támogatása mellett a kivitelező a költségek lefaragásával, a helybéliek önkéntes munkájukkal járultak hozzá. „Nem szerettem volna szokványos játszóteret. Ha már játszótér, legyen peda-


gógiai értelme is. Miközben játszunk, tanulunk is.” Ennek a gondolatnak köszönhető, hogy a játszótéren megjelent Noé bárkája, odébb egy domb, azon egy torony. A domb a Sínai-hegy, de lehet a hegyi beszéd színhelye is, ahol Jézus elmondta tanítását. „Bibliai elemeket építettünk a játszótérre, hogy drámapedagógiai szerepjátékokat is eljátszhassunk.” Több színben pompázik a játszótér, amely hívogatja a gyerekeket. November elején adták át a kicsinyeknek, s az első naptól kezdve népszerűvé vált. Ha az időjárás megengedi, mindig felhangzik a gyermekkacaj. A tavaszi idő beköszöntével egy homokozóval és kötélpálya építésével szeretnék bővíteni a játszóteret, természetesen a szülőkkel közösen. „Azt szoktam mondani, minden beruházásba szükséges bevonni az embereket, a közösséget, mert ha valaki a munkáját áldozza valamire, akkor másként tekint arra, jobban megbecsüli.” Ilyen egyszerű a játszótér „filozófiája”. S talán tovább is vezet minket, akik kinőttünk ugyan a gyerekkorból, de annak lelkületét mégis szükséges megőriznünk. ELMER ISTVÁN Fotó: SZAKONY ATTILA Zalai Hírlap (Megjelent az Új Ember 2015. február 8-i számában) 13

Túl a tízmilliomodik köteten Száztizenöt éve született Fekete István 1900. január 25-én Göllében született, a dombóvári származású Fekete Árpád kántortanító és Sipos Anna első gyermekeként. Életének a legfogékonyabb korszakát, az első tíz évet töltötte szülőfalujában, mely időszak meghatározta későbbi életét is. Itt szerette meg a természetet, a növényeket és az állatokat és a falu egyszerű, de értékes embereit, ahogy azt életrajzi regényében / Ballagó idő /is olvashatjuk. De itt került kapcsolatba a vallással és mély istenhitének köszönhetően élete legnehezebb korszakában is a Teremtőben mindig vigaszt talált. A faluban ismerhette meg élete első Matula bácsiját, Puska András uradalmi csősz személyében, akitől sokat tanult a természetről és az időjóslásról. Az ő beceneve valóban Matula is volt, mivel sok Puska nevű család élt a településen. Az elemi iskolát Göllében kezdte, de már Kaposváron fejezte be, mert a gyermekek továbbtaníttatása miatt a városba költöztek. Fekete Istvánnak három húga volt: Ilona, Katalin és Anna. Ott végezte el a Polgári, majd a Felsőkereskedelmi Iskolát is. A polgáriban tanára, Vajthó Jenő felfigyelt diákjára és egy alkalommal a következőt mondta: „Egy jó tollú van köztetek, a Fekete Pista!” 1917-ben a Zászlónk című cserkészlapban jelent meg első verse. Katonai szolgálatra is Kaposvárra vonult be. Azután elvégzett egy tartalékos tiszti iskolát és nyolc évig katonáskodott. Mint katona iratkozott be a debreceni Gazdasági Akadémiára. 1925-ben átkérette magát Óvárra és ott fejezte be az akadémiát. 1926-ban végleg leszerelt és a Baranya megyei Bakócára került segédtisztnek, azaz gyakornoknak a Majláth grófhoz. Ott ismerte meg

14

lelendő feleségét, Piller Edithet, akit 1929-ben feleségül vett. Ezután Ajkára költöztek, ahol 12 évig vezető gazdatiszt lett Nierse Ferenc birtokán. 1930-ban e településen született Edith lánya és 1932-ben pedig István fia. Írói munkássága is ott bontakozott ki. 1936-ban a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatán A koppányi aga testamentuma c. történelmi regényével futott be, mely 1937-ben meg is jelenhetett. Két évvel később a Zsellérek c. regényével kiérdemelte az Egyetemi Nyomda Nagydíját. Elbeszéléseit a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők, vadásztörténeteit pedig Kittenberger Kálmán vadászlapja a Nimród közölte. A háború előtt és alatt még öt könyve jelenhetett meg. Ajkát 1942-ben hagyta el és családjával Budapestre költözött. A Földművelési Minisztériumban helyezkedett el. 1948-ban a minisztériumból eltávolították. Elsősorban a Zsellérek, másodsorban mély vallásossága miatt. 1953-ig nem volt állandó munkája. Uszálykísérőként dolgozott a Dunán. Egyedül az Új Ember katolikus hetilaptól kapott írásaiért némi honoráriumot. 1953-tól Kunszentmártonban tanított egy Halászmester képző iskolában. Itt írta meg a Halászat c. tankönyvét. 1958-tól a Kis- Balatonnál helyezkedett el, ahol a Tüskevár c. ifjúsági regényén is dolgozott. 1960-ban nyugállományba vonult és 1970-ben bekövetkezett haláláig, mintegy tíz könyve jelent meg. Halála után megjelent könyvekkel együtt közel félszáz művét olvas-

hatjuk. Jókai után a legnépszerűbb magyar írónak tartják. Könyvein nemzedékek nőttek fel. Nemcsak író, ifjúsági író, de költő is volt. Eddig 168 versét ismerjük. Írt filmforgató könyveket, színdarabokat, mezőgazdasági, halászati és vadászati szakíróként is számon tartják. 45 éve, 1970. június 23-án hajnali fél háromkor hunyt el. Először a Farkasréti Temetőben búcsúzhattunk Tőle, június 25én. És már elmúlt tíz éve, hogy a szülőfalu temetőjébe végleg hazatért. A csecsemőkorukban elhunyt kistestvérek /Antal és Erzsébet/ mellett, a Szent Vendel kápolna tövében talált végső nyughelyet feleségével, Piller Edithel és Bogáncs kutyájával együtt. Jókai Anna az Írószövetség részéről a következő sorokkal zárta búcsú beszédét: „Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat” - ő írta, ő hagyta ránk ezt a gondolatot. ”Erre bíztat minket, minden rendű és rangú jóakaratú embert. Nem lehet olyan sötét, hogy ne keressük a felhők mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét… Nyugodjanak békében csontjai, - de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítően és vigasztalóan.” Nincs még egy magyar író, akinek annyi emlékhelye van, mint Fekete Istvánnak. Négy helyen találunk emlékmúzeumot az országban: Gölle, Dombóvár, Ajka, Kis- Balaton / Diás sziget./ Keszthelyen tavaly avatták fel a Matuláriumot, ahol Túri- Török Tibor szobrász alkotásai is megtekinthetők. Folyamatban van a bakócai emlékszoba megvalósulása is. Számtalan emléktábla hirdeti azokat a helyeket, ahol életében megfordult. Itt jegyezném meg, hogy a szülőfaluban és Kaposváron két- két emléktáblát is avattunk emlékére és tiszteletére. Legutóbb a Balatonfenyveshez tartozó Imre majorban /2013/ lepleztük le emléktábláját. Több tucat iskola, vadásztársaság és óvoda is viseli nevét. Öt településen láthatjuk bronz, illetve kőből készült szobrát: Dombóvár, Gölle, Ajka, Ádánd és Bakóca. Amit még fontosnak tartok megemlíteni az, hogy 2013-ban eladták a tízmilliomodik Fekete István kötetet. Könyveit az orosztól a németen, angolon és az eszperantón át a vietnámiig mintegy tizenkét nyelvre fordították le. Több művét megfilmesítették. Úgy gondoltam, hogy a XX. század egyik legnagyobb és legnépszerűbb írója kiérdemelte a Magyar Hungarikum elismerést. Éppen ennek érdekében terjesztettem fel a bizottsághoz. Fekete István író munkássága és példás élete igazi Hungarikum! BODÓ IMRE (Dombóvár)


KÖNYVAJÁNLÓ

Titkok utcáin

elfogultan olvasom „az idő tarka leple alatt” megszületett írásokat, mögé látva a szövegeknek. Látom az embert, a hitét bátran élő, hazáját és szűkebb pátriáját szenvedélyesen szerető-ismerő újságírót. De kanyarodjunk kicsit vissza a szövegekhez, amelyek a szerző világképének, lelkének igaz tükrei. A könyv címe – Titkok utcáin – elsősorban a személyes hangvételű jegyzetek felé tereli figyelmünket. Pedig a kultúra egésze önmagában is felveti a kérdést: mi a világ, s mi a lélek, amely tükrök által nyilatkozik meg? A lét titkát fürkészve talán nem várhatunk tételes válaszokat, de ajándékul kaphatunk új távlatokat, melyek által ráláthatunk szövevényes életünk összefüggéseire. Lőrincz Sándor írásait olvasva bátorítást kapunk: merjünk elindulni a titkok utcáin, legyünk bátrak gondolkodni, remélni – merjünk hinni.

A gyóntató éjszakája A kishitűség ellentmondásai posztoptimista világunkban

Ezzel a címmel a közelmúltban jelent meg lapunk főszerkesztőjének, Lőrincz Sándornak tizenhetedik kötete, amely az Új Emberben, a Spiritusban, a Szent Imre Híradóban, a Búvópatakban megjelent írásaiból ad bő válogatást, s több kiállítás-megnyitó szöveg is helyet kapott a Somogy Megyei Honismereti Egyesület által kiadott könyvben. Körössy László, az Új Ember lapszerkesztőjének előszavával ajánljuk a Titkok utcáin című kötetet: Lőrincz Sándor közelmúltban megjelent írásainak gyűjteményét vehetjük most kézbe, bő válogatást az utóbbi öt év terméséből. Rövid előszónak talán elég is volna ennyi, hiszen az újságíró-publicista szerzőt aligha kell bemutatnom az olvasóknak, akik szeretik, (el)ismerik. Jegyzetei ezúttal is a hazai kultúrát értékelő, értő és éhező polgár hívő ihletettségével születtek, időszerűek, értékmentők. A cikkek zöme az Új Emberben jelent meg először, s e hetilap szerkesztőjeként örömmel idézem fel „keletkezéstörténetüket”. Emlékszem sietős, folyosói telefonbeszélgetéseink kegyelmi pillanataira, amikor országos, vagy helyi – nyilván Somogy megyei, kaposvári – témák közléséről, interjúalanyok személyéről hoztuk meg a döntést – közösen. Vagy egy pohár pálinka mellett eszméinket cserélve kristályosodott ki egy-egy publicisztika kezdő gondolatsora. Egyszóval

A szerző tizenhat, a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent esszéjében korunk lelki és társadalmi problémáival foglalkozik: az erőszak fokozódásával, a média szerepével a társadalomban, a kultúrák összemosódásával, a tudomány és hit párbeszédével stb. Mindeközben nem téveszti szem elől az embert, akinek meg kell birkóznia e válsághelyzetekkel. Ennek folyamán az embernek el kell jutnia az „olcsó hitről” a nehezen megszerezhető „hitben való második újjászületésig”, addig a bátorságig, hogy az életet valamennyi paradoxonával együtt fogadjuk el. A szerző gyóntatói mivoltában a hosszú évek pszichológiai és lelkipásztori tapasztalatait összegzi könyvében oly módon, hogy csatlakozik híveihez lelki útjukon. Tomáš Halík 1948-ban született, tanult filozófiát, szociológiát, pszichológiát, teológiát és vallástudományt. 1978ban titokban pappá szentelték, a kommunizmus idején a vallási és kulturális ellenzéki mozgalomban tevékenykedett. Jelenleg a prágai Károly Egyetemen tanít szociológiát, a prágai Akadémiai plébániát vezeti és a Cseh Keresztény Akadémia elnöke. A vallások közötti kapcsolatokkal foglalkozik, a tolerancia és a lelki szabadság érdekében végzett szolgálatáért kitüntetést kapott. Könyvei és cikkei számos világnyelven jelentek meg.


15

Keresztút és keresztelőkút a Boldog Gizella-templomban Mottó: „A szent 40 nap középpontjában nem a keresztút áll, hanem a keresztkút. A húsvét éjszakán megkeresztelendőkkel együtt készülünk, hogy megújítsuk keresztségi fogadásunkat: radikálisan ellene mondjuk a bűn szerzőjének, a sátánnak, és letegyük a hitvallást a megtérésre.” (Barsi Balázs) Ki épít ma keresztelő kutat? Marcaliban is elmaradt huszonkét évvel ezelőtt amikor a Boldog Gizella-templom épült. Akkoriban örültek a templomépítési engedélynek, meg annak, hogy be tudták fejezni a legfőbb munkákat. Kezdetekben, a templom belsejében egypár belső berendezésen kívül nem volt semmi, mindent vinni kellett a szentmisékre. Aztán, mint az új házak életében, szép lassan összejött sok minden, de keresztkút kimaradt. Egy darabig nem is kért oda senki keresztelést, pedig népes lakótelep szélén épült a templom. Évekkel ezelőtt valaki azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy ott szeretné megkereszteltetni gyermekét. Mi próbáltuk lebeszélni, de nem sikerült. A keresztelés összejött, amit követett a többi, a tavalyi évben már rendszeresen kereszteltettek lakótelepi gyermekeket. És ekkor állt elő híveink közül egy házaspár, hogy keresztelő kutat szeretnének készíttetni a Boldog Gizellatemplomban. Az egyik kaposvári útjuk során véletlenszerűen bementek egy márványt árusító üzletbe, ahol megszólítottak egy férfit, hogy segítsen nekik márványt választani. Mire a számukra ismeretlen férfi azt mondta, hogy nem ő a bolti eladó, de tudna segíteni, mert benne van a szakmában. Kérdezte, hogy mire, és hova kell

a márvány, mikor megtudta, hogy a marcali boldog Gizella templomba keresztelő kutat akarnak készíttetni, elárulta, hogy ő Kling József kaposfüredi szobrászművész, aki a Boldog Gizella-templom belső berendezését huszonkét évvel ezelőtt készítette. A művész úr (aki számos hazai templom liturgikus terét készítette el, többek között a kaposfüredi templombelső és a stációképek is az ő keze munkáját dicsérik. A szerk.) segítette kiválasztani a márványt, a keresztelőkút alját brazil, a tetejét carrarai márványból. Kling József azonnal nekiállt a munkának és január közepén már állt is a keresztelőkút. Ekkor derült ki, hogy a mellette lévő húsvéti gyertyatartó is kilóg a sorból, abból is újat kellene készíteni. A templomban ugyan van keresztút, azt sem ártana kicserélni, a művész úr vállalta is ennek a kifaragását. A keresztút a húsvéti ünnepekre készül el. Az adományozó házaspár újabb adományozókat szerzett, köztük sokan olyanokat, akik eddig még ilyen célra nem adományoztak. A marcaliak most azon tűnődnek, hogy a szent 40 nap középpontjában mi áll: a már elkészült keresztkút, vagy a most készülő keresztút. A megoldás a készülő keresztút 15. stációjában lesz, ami a föltámadás állomása. Rajta a felirat: Feltámadt! Alleluja! KISS IVÁN plébános (Marcali)

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.

A valódi pofon. Húsvéti hírek TARTALOM. A művészet, az értékteremtés és a jótékonyság jegyében Szent Margit Hét az óvodában

Recommend Documents