A VÁLLALATI KOMMUNIKÁCIÓ TIPIKUS NYELVI ÉS STILISZTIKAI FORMÁI (SZÖVEGFAJTÁK, SZAKSZÖVEGEK TIPOLOGIZÁLÁSA, ELEMZÉS)

Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, VII. évfolyam, 1. szám (2012) pp. 51–63.

A VÁLLALATI KOMMUNIKÁCIÓ TIPIKUS NYELVI ÉS STILISZTIKAI FORMÁI (SZÖVEGFAJTÁK, SZAKSZÖVEGEK TIPOLOGIZÁLÁSA, ELEMZÉS) TYPICAL LINGUISTIC AND STYLISTIC FORMS OF CORPORATE COMMUNICATION (TYPOLOGY OF TEXT TYPES AND SPECIAL TEXTS, ANALYSIS) BODNÁR ILDIKÓ* A tanulmány a vállalati kommunikációhoz kapcsolódóan először a szövegtipológia néhány kérdését veszi vizsgálat alá, majd szól a különböző szakterületek speciális szövegfajtáiról. Az osztályzások szempontjainak bemutatásán túl megtaláljuk az írásban a vállalati kommunikációra vonatkozó fontosabb nyelvi-stilisztikai eszközöknek a felsorolását is. Az utolsó részben a vállalati kommunikáció egy igen érdekes, és mondhatni igen sokarcú műfajának a bemutatását találjuk. Az avatóbeszédek részletes nyelvi-stilisztikai elemzése azonban a jövő feladata lesz. Kulcsszavak: vállalati kommunikáció, szövegtipológia, speciális műfajok, szövegfajták nyelvistilisztikai vizsgálata, az avatóbeszéd jellemzői In connection with corporate communication, as a first step, the study investigates some questions of text typology, then it introduces some special text-types of various professional fields. After describing some aspects of classification the study introduces the most important linguistic and stylistic means of corporate communication. The final part gives an account of a very interesting genre of corporate communication. But a detailed linguistic and stylistic analysis of inaugural speeches will be a future task of the author. Key words: corporate communication, text typology, special genres, linguistic-stylistic investigation of text types, characteristic features of inaugural speech

Bevezetés Az alábbi munka a vállalati kommunikációhoz kapcsolódó szövegfajtáknak, ezek tipologizálásának, valamint egyik sokarcú műfajának – az avatóbeszédnek – a vizsgálatát tűzte ki fő céljául. Mivel a vállalati kommunikáció és általában a gazdasági szféra nyelvének vagy inkább nyelveinek a tanulmányozása a szaknyelvek körébe tartozó terület, s mivel a szaknyelvi kutatásokkal több nyelvészeti ág foglalkozik, választanom kellett a kapcsolódó részdiszciplínák között. A kérdésben illetékes nyelvészeti területek például a lexikográfia, a terminológia, a fordítástudomány, a szociolingvisztika, továbbá a stilisztika és szövegnyelvészet, nem utolsó sorban pedig a pragmatika és a diskurzuselemzés. Választásom végül a *

CSETNEKI SÁNDORNÉ DR. BODNÁR ILDIKÓ egyetemi docens Miskolci Egyetem BTK Modern Filológiai Intézet Alkalmazott Nyelvészeti és Fordítástudományi Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros [email protected]

Bodnár Ildikó

52

vállalati kommunikációhoz kötődő szövegek sajátosságaink nyelvi-stilisztikai vizsgálatára esett. Jelen tanulmány azonban csupán bevezetés a vállalati szövegek világába. A dolgozat ugyanis egy nagyobb lélegzetű projekt része, amelynek fő témája a vállalati kommunikáció és a szaknyelv további, részletező tanulmányozása. 1. A szaknyelvi szövegek vizsgálatáról Az ún. pragmatikus szövegeknek a kutatása messze nem tekint vissza olyan hosszú múltra, mint a művészi, szépirodalmi szövegek elemzése. A szaknyelvi terület nyelvi produktumainak műfaji, valamint nyelvi és stilisztikai tanulmányozása viszonylag későn került az érdeklődés előterébe. A szaknyelvek nem egy esetben a tudományos nyelvek gyakorlati irányba való „leágazásaiként” jöttek létre, amelyeket szintén meglehetősen későn kezdtek el vizsgálni. A vállalati kommunikáció szövegtípusainak és különféle jellemzőinek tanulmányozása pedig még később, szinte csak a legutóbbi évtizedekben kezdődött, az ún. diskurzuselemzéssel párhuzamosan került a különféle kutatások előterébe. A vállalati kommunikáció a legkülönfélébb termelő vállalatok, gazdasági egységek különböző szintjein jelenik meg; műfajai nagyfokú párhuzamosságot mutatnak a különböző gazdasági, továbbá szak- és tudományterületek nyelvhasználatával, műfajaival. 2. A fő kommunikációs területek áttekintése Az élet különböző területein megjelenő szövegfajtáknak igen gazdag áttekintését találjuk a német Walter de Gruyter kiadó kétnyelvű, ún. HSK-kézikönyvek (HSK=Handbücher zur Sprach- und Kommunikationswissenschaft) sorozatának 16. köteteként megjelent Textund Gesprächslinguistik – Linguistics of Text and Conversation című összefoglaló munka lapjain. E kötet fejezeteiben a szerzők összesen tizenkét jellegzetes kommunikációs területet mutatnak be a hozzájuk kapcsolódó szövegtípusokkal egyetemben. A megnevezett tizenkét terület: 1. a hétköznapok; 2. a tömegkommunikáció; 3. a közigazgatás; 4. a gazdaság és kereskedelem; 5. a jog és az igazságszolgáltatás; 6. a vallási élet; 7. az oktatás; 8. a felsőoktatás és a tudományok; 9. az orvostudomány; 10. a sport; 11. a politika; 12. a katonai élet

(Brinker et al., 2001: 604–761).

A vállalatok köre – mint önálló kommunikációs terület – nem szerepel a felsorolásban, de mint a hozzájuk a legközelebb álló területnek, a gazdaságnak és kereskedelemnek a leírása és különböző szövegtípusai jelen vannak a negyedik csoportban. Az adott fejezet szer-

A vállalati kommunikáció tipikus nyelvi és stilisztikai formái

53

zője Marcus Hundt volt. A tanulmány egyik részében – a beszédaktus-elmélet fogalmi rendszerének alkalmazásával – a szerző a területre különösen jellemző szövegek körében asszertív (állító), direktív (utasító), komisszív (elkötelező), valamint deklaratív (kinyilatkoztató) szövegtípusokat különít el; ugyanő az expresszív (kifejező) szövegeket nem tartja jellemzőnek az adott terület szövegtípusaira nézve (Hundt in Brinker et al., 2001: 642–657). 3. A szövegfajták kérdései Közismert, hogy a szövegtipológián belül a legkorábban a művészi szövegek csoportosításával találkozhatunk. A szó művészei, azaz az írók és költők az ókortól napjainkig a szövegfajták nagyon nagy sokaságát alakították ki. Egy, a közelmúltban született – igaz, nem tudományos igényű – áttekintés például a három nagy műfajcsoportnak (epika – líra – dráma) megfelelően mintegy harminc epikai, húsz körüli lírai és tizenöt, a drámai műfajcsoporthoz tartozó műfajt tart számon (Szabóné, é. n. 5–6). Egy tudományos rendszerezésben vagy az irodalmi lexikonokban további alcsoportokat is találhatunk Ugyanakkor a vállalati kommunikáció szövegei nem ezekkel, hanem jóval inkább egyes retorikai szövegekkel állnak (állhatnak) rokonságban. Szintén az ókori görögöknél alakultak ki ugyanis – a szónoklattannak, azaz a retorikának a görög társadalom életében játszott rendkívül nagy szerepéhez kapcsolódóan – a szónoki beszéd különféle változatai. Az ún. meggyőzést célzó szövegeknek – vagyis a szónoklatoknak – három alaptípusát: a) a törvényszéki beszédet; b) a tanácsadó beszédet (pl. a politikai szónoklatot); c) és a bemutató (pl. köszöntő) beszédet különböztették meg már az ókorban is. A három szónoklattípusban jellegzetesen elkülönülő témaköröket, funkciókat, nyelvi eszközöket, sőt eltérő idősíkokat is megfigyelhetünk. (Az említett kérdésekről részletesen ld.: Adamik–Jászó–Aczél, 2004: 43–56). Egy közelmúltbeli tanulmányból az is kiderül, hogy a vállalaton belüli kommunikáció során a szövegek írói – akár tudatosan, akár ösztönösen – de máig is gyakran merítenek például a meggyőzésre vonatkozó ókori tanításokból (Brechler, 1997: 42–51). Amikor a vállalati kommunikáció szövegfajtáit (szövegműfajait) vesszük számba, érdemes a műfaji kategória pragmatikai meghatározását felidézni. A műfajok prototípus-elvű kategóriát jelentenek, így egy-egy műfajnak ún. centrumban álló, illetve a perifériára szoruló példányai is vannak, továbbá értelmezhetők a műfajok „olyan sémákként is, amelyek létrejöttét konkrét diskurzusok feldolgozásai idézik elő, és amelyek aktiválását konkrét diskurzusok feldolgozásai követelik meg” (Tátrai, 2001: 29). Idézem továbbá Tátrai Szilárd azon táblázatát, amely a prototipikus társalgás, illetve a prototipikus szövegek jellemzőit foglalja össze.

54

Bodnár Ildikó

A prototipikus társalgás jellemzői: – dialogikusság – az interakció közvetlensége – a megformálás spontaneitása – az interakció szóbelisége – a műfaji elvárások kisebb mértékű kodifikáltsága

A prototipikus szöveg jellemzői: – monologikusság – az interakció közvetettsége – a megformálás tervezettsége – az interakció írásbelisége – a műfaji elvárások nagyobb mértékű kodifikáltsága

1. ábra A két protodiskurzus alapvető jellemzői (Tátrai, 2001: 77) 4. Gazdasági kommunikáció – vállalati kommunikáció Borgulya Istvánné, aki a vállalati kommunikáció tanulmányozása, bemutatása terén számos könyvnek és tanulmánynak a szerzője, egyik legutóbbi, a kommunikációmenedzsmenttel foglalkozó munkájában a vállalati kommunikáció rendszerét a következő szempontok szerint vizsgálta, illetve adta meg az egyes szempontokhoz tartozó területeket és jellemzőket: a) Színtér alapján: intern – extern; b) Irányultság (a vállalat hierarchiaszintje) alapján: vertikális – horizontális – diagonális; c) Küldő-befogadó váltakozása alapján: egyirányú – kétirányú; d) Szabályozottság foka alapján: formális – informális; e) Az információ kezelése alapján: centralizált – decentralizált – decentralizált-integrált (centralizált akkor, ha minden információ avezető birtokában van); f) Szférák szerint: pénzügyi – piaci – nem piaci – a munkatársak szférája (Borgulya, 2010: 42 nyomán) Ablonczyné Mihályka Lívia Gazdaság és nyelvhasználat címmel írott, s a gazdaságban megvalósuló kommunikáció szövegtípusairól, műfajairól szóló tanulmányának lapjain (Ablonczyné, 2010: 243–256) két összefoglaló táblázat is szerepel; ezek közül az egyiket magam is bemutatom. A bemutatandó táblázat mintegy harminc szövegfajtát nevez meg, gondosan megkülönböztetve egymástól egyrészt a benti (a gazdasági egységen belül történő, intern) és a kinti (a gazdasági egységen kívüli, extern) színterek felé történő, másrészt viszont az írásban, illetve a szóban történő kommunikációt. Kinti színteret képviselő írásbeli műfaj például a hirdetés, a szerződés, velük szemben a bentit tipikusan a körlevél és a jegyzőkönyv képviseli; a kinti színtéren történő szóbeli kommunikációt pedig például egyegy üzleti tárgyalás és a vállalatról szóló előadás, míg a bentit az értekezlet vagy éppen az állásinterjú valósíthatja meg. A telefonbeszélgetések és a megbeszélések ugyanakkor mind az extern, mind pedig az intern kommunikációra jellemzők lehetnek. A további műfajokat ld. az idézett táblázaton, melynek eredeti címét: Jellegzetes műfajok a gazdasági kommunikációban minden további nélkül a Jellegzetes műfajok a vállalati kommunikációban címre lehet cserélni. A gazdasági jellegű kommunikációnak ugyanis – a banki szféra és a külön-


55

böző pénzügyi szervek mellett – hasonlóan fontos színterei a különféle vállalatok, üzemek, cégek. De még ha nem is minden esetben folyik gazdasági jellegű kommunikáció a vállalatoknál, magukat a kommunikációs műfajokat ez kevéssé érinti, és az eltéréseknek sokkal inkább tartalmi vonatkozásai vannak. A táblázatban megnevezett írásbeli és szóbeli műfajok zömére igaz az előzőekben bemutatott, a protodiskurzus két változatát jellemző tulajdonságok sora. Például az írott szövegek tervezettsége olyan fokú is lehet, hogy a partner előre elkészített, s csupán kiegészítendő, kitöltendő űrlapot kap kézhez. S közismert az üzleti levelek számos tartalmi és formai kötöttsége is. Ugyanakkor egyes, főként szóbeli műfajok el is térhetnek a prototípustól. A spontaneitás például a legtöbb szóbeli műfajra igaz, de egy-egy üzleti tárgyalás – melyek a vállalati kommunikációban nagyon fontosak – mégsem nyugodhat a spontaneitáson, ahogyan egy tudományos előadás is komoly tervezettséget igényel.

Extern

Intern

Írott

Szóbeli

e-mail jelentés űrlap pályázat hirdetés levél szerződés tudományos-ismeretterjesztő cikk rövid üzenetek emlékeztetők szabályzatok (alapszabály, fegyelmi szabályzat stb) belső jelentés jegyzőkönyv körlevél kérelem

Telefonbeszélgetés telefonüzenet megbeszélés beszámoló üzleti tárgyalás konzultáció tudományos-ismeretterjesztő előadás telefonbeszélgetés megbeszélés bemutatkozó interjú munkahely bemutatása beszámoló értekezlet utasítás ‘small talk’

2. ábra Jellegzetes műfajok a gazdasági kommunikációban (Ablonczyné, 2010: 243–256 alapján) A gazdasági szféra sokarcúságának köszönhetően nyílván nem minden szövegfajta kerülhetett bele a fenti, a „jellegzetes műfajokat” megnevező táblázatba. „További elemzések (Borgulya, 1999; Kurtán, 1997; Tompos, 2003) bebizonyították, hogy a leggyakrabban használt írásbeli műfajok (mind olvasás, mind írás tekintetében) a rövid üzenetek/emlékeztetők és a rövid jelentések; szóbeli műfajok pedig a személyes munkahelyi beszélgetések, telefon-beszélgetések, tárgyalások és interjúk, beszámolók, illetve konzultációk” – olvashatjuk az idézett cikk kapcsolódó részében (Ablonczyné, 2010: 250). Tompos Anikó fent hivatkozott cikkét elolvasva ennél is jóval több, közel ötven műfajjal találkozhatunk (Tompos, 2003: 111–138).

56

Bodnár Ildikó

Mivel szinte minden munkahelyen megvannak a vállalati kommunikációra jellemző szituációk, szövegfajták és műfajok – természetesen a szakterületre vonatkozó, egészen speciális jelenségek mellett – ezért a vizsgálatokat további területekre is érdemes lehet kiterjeszteni. Ennek szemléletes példáit mutatom be a következő fejezetben, ahol három másik területet is összevetek a „klasszikus” vállalati színtérrel. A vállalatok nyelvének és a gazdasági szaknyelvnek konkrét összekapcsolódásáról Ablonczyné ír idézett tanulmányában. A szerző, könyvének a „különböző szakterületet képviselő szakemberek” kommunikációjáról szóló alfejezetében, jellemző példaként „a cégvezetőnek az adószakértővel folytatott kommunikációját” említi (Ablonczyné, i. m.: 249). 5. Szövegfajták az orvosi, a rendőrségi és a vegyipari környezetben zajló kommunikációban Szándékomban áll a következőkben utalni más szaknyelvi kiadványokban, tanulmányokban bemutatott, például az orvosi, illetve a rendőrségi kommunikációt képviselő, azok körébe tartozó jellemző műfajok adataira. Egy, a különféle szaknyelveket bemutató kötetnek (Szaknyelvi kommunikáció, szerkesztette Dobos Csilla) az orvosi szaknyelvről szóló tanulmányában a megnevezett műfajok száma eléri a harmincat: a cikkben tíz szóbeli és húsz írásbeli műfaj megnevezésével találkozunk (ld. Demeter, 2010: 219–242). A műfajok bemutatásában teljességre semmiképpen nem törekedhettem; a kiválasztott területek szövegfajtái közül részben olyanokat emeltem ki, amelyek ezek mellett számos más szakterületen is jelen vannak, bár igen eltérő tartalmakat hordozva, részben pedig az adott területre tipikusan jellemzőnek tartott néhány műfajt nevezek meg. A vállalati kommunikációra jelentősen emlékeztet a munkahelyi interakciókhoz kapcsolódó kommunikációs műfajok sora az orvosi szaknyelv területén is, például a megbeszélés, noha ennek témája nyilvánvalóan más, s itt magától értetődően a gyógyításhoz kapcsolódik. Egyik változatát orvosi konzíliumként is említik. Jelentős szerepet töltenek be továbbá a különböző hierarchiaszinteket képviselő utasítások, kérések, adott esetben az előírások. A specifikus orvosi műfajok sora a kórtermi vizittől (szóbeli műfaj) az anamnézis felvételén át a zárójelentésig (írásbeli műfajok) tart. Az idézett kötet egy másik, a rendészetről szóló tanulmányában a megnevezett rendőrségi szaknyelvi műfajok száma hetven (!) körül van; ebből 15 szóbeli, a többi írásbeli, s ez utóbbiak – a tanulmány szerzőjének csoportosítását követve – részben a leíró-elbeszélő, részben a magyarázó-érvelő szövegek körébe tartozik. A rendészeti kommunikáció szóbeli formái között itt is megvan a helye a megbeszélésnek, a munkaértekezletnek, az utasításnak, nyilván itt is más tartalmakkal vagy akár stílusbeli jellemzőkkel is, mint a vállalatoknál, s nagy számban lehetnek – és vannak is – a vállalati kommunikáció műfajai között egyáltalán nem szereplő példák. Igen speciális, a rendészethez köthető szóbeli műfajok az eligazítás, a parancs, a kihallgatás. Az írásbeli megnyilvánulások közül is mindkét esetben (rendészeti nyelvhasználat, illetve vállalati kommunikáció) megtalálhatók a jegyzőkönyv, a feljegyzés, a jelentés, jóllehet szintén igencsak eltérő tartalmakkal. S természetesen jóval nagyobb számban szerepelnek a felsorolásban a kifejezetten rendészeti vonatkozású műfajok, mint amilyenek például a nyomozati terv, a vizsgálati terv, a vádirat stb. (Mátételkiné, 2010: 285–300).


57

A magyar szerzők közül eddig Kurtán Zsuzsa foglalkozott talán a legrészletesebben a szaknyelvekkel, s ezen belül a szakszövegek tipológiájával. Könyvében többek között megtalálható a vegyészeti szakszövegek felsorolása. Mint az e területet (és még sok hasonló ipari környezetet általában is) erősen jellemző szövegekre szeretnék utalni pl. a biztonsági előírásokra, a laboratórium bemutatására, a működési leírásokra, illetve a technológiai folyamatok leírására (Kurtán, 2003: 127). Egy vegyipari vállalatnál is élnek azonban – a vegyészeti szakterület fent említett jellegzetes műfajai mellett – a vállalatirányítás, vállalati élet par excellence szövegei is (jegyzőkönyvek, jelentések, önéletrajzok, rövid üzenetek stb.). Összefoglalóan azt is elmondhatjuk, hogy nagy számban vannak olyan műfajok, amelyek mind a vállalati kommunikációban, mind pedig az egyes említett (vagy éppen nem említett) szakterületeken egyaránt megjelennek (például a jegyzőkönyvek, jelentések, feljegyzések, valamint a kérések, utasítások, hozzászólások, termékismertetők), míg mások használata egy-két – vagy egészen speciálisan csupán egyetlen egy, s általában jól felismerhető – szakterületre korlátozódik. Így pl. a kihallgatási jegyzőkönyv, a látleletkérő lap a rendőrség szaknyelvében, a már említett kórházi zárójelentés és a laboratóriumi kísérlet lépéseinek leírása az orvosi, illetve a kémiai szaknyelvben honos. 6. Egy újonnan felismert szövegkategória bemutatása A fent idézetteknél nagyobb lélegzetű áttekintések jelentek meg a korábban már említett kétnyelvű – a Brinker–Antos–Heinemann–Sager „négyes” szerkesztette – kézikönyv lapjain. Az egyik ott megjelent tanulmányban, melynek szerzője az írásbeli és a szóbeli kommunikáció kérdéseit hosszabb ideje kutató nyelvész, egy egészen speciális, s ezért különös figyelmet érdemlő csoportként – az eredetileg írásban megfogalmazott, de zömmel mégis szóban előadott szövegek felsorolását és elemzését találjuk. A listában közel 400 (!) szövegfajta megnevezése szerepel (Gutenberg, 2001: 574–603). A rendkívül gazdag anyagból a teljesség mindenféle igénye nélkül, s csupán az érdekesség kedvéért a német szavak ábécérendjében összeállított felsorolás első két, valamint utolsó két tagját idézem. Az elsők az Abendgebet (= esti ima) és az Abendnachrichten (= esti hírek) műfajnevek voltak, míg az utolsó kettőt a Zugauskunft (= menetrendi felvilágosítás) és a Zwanziguhrnachrichten (= húszórai hírek) műfaja képviseli. A tanulmány a négyszáz körüli szövegfajtát ugyancsak több jellegzetes csoportra osztja, különbséget téve pl. a pontosan megfogalmazott és betű szerint felolvasott, illetve a csak vázlatpontok alapján felolvasott vagy csupán emlékezetből elmondott szövegek között. A szövegfajtákat a kommunikáció legkülönbözőbb színtereiről veszi, így szerepelhetnek közöttük a vállalati kommunikáció szemléltetésére alkalmas szövegek is. Az eredetileg írásban megfogalmazott, de zömmel mégis szóban előadott szövegeknek azért van nagy jelentőségük, mert azt a felismerést tükrözik, hogy írásbeliség és szóbeliség nem mindig választható el élesen egymástól, továbbá hogy itt is vannak átmenetek, „egymásba tűnések”. Vagyis a protodiskurzus két ága nem is mindig választható el egyértelműen.

58

Bodnár Ildikó

7. A szakszöveg-tipológia további szempontjai Kurtán Zsuzsa már idézett könyvében külön fejezetet szentel a szakszövegek csoportosításán kívül a nyelvi-stilisztikai osztályzás kritériumainak. Ez utóbbiakat – a szakszövegtipológia tizenkét szempontját (Vannyikov nyomán) – a következőkben adja meg: 1. a szöveg nyelvi szervezettsége; 2. a szöveg funkcionális stílusa; 3. a funkcionális stílus alfaja; 4. a kifejtés módja; 5. a logikai tartalom; 6. a tárgyi tartalom; 7. a közlés módja, közege; 8. a műfaj; 9. az információ elsődleges vagy másodlagos jelleg; 10. az expresszív-stilisztikai jegyek; 11. általános pragmatikai jellemzők; 12. konkrét pragmatikai jellemzők. A kötet következő lapjain az egyes szempontok részletezését olvashatjuk (Kurtán, 2003: 83–89). Így például az ún. nyelvi szervezettség (1. pont) a szövegek kötöttebb vagy szabadabb voltára, a kifejtés módja (4. pont) a leíró, elbeszélő, érvelő stb. szövegfajták változataira vonatkozik. A pragmatikai jellemzők köréből a szerző egy másik írása a beszédszándékokat emeli ki. Így a szakmai kommunikációt a beszédszándékok szempontjából csoportosítva reprezentatívákról (pl. tájékoztató anyagokról), direktívákról (kérések, parancsok, javaslatok különböző megfogalmazásairól), komisszívákról (garancia nyújtásáról), expresszívákról (pl. az üzleti levelekben a kommunikáló fél attitűdjét kifejező fordulatokról: „Sajnálattal közöljük tisztelt ügyfelünkkel…”, végezetül pedig deklaratívákról (kinevezési okmány, felmondó levél stb.) beszélhetünk (Kurtán, 2010: 19). 8. A vállalatokat jellemző szövegfajták irányulása A tájékoztató szövegek esetében a tájékoztatás – mint láttuk – történhet például a vállalaton belül, de irányulhat a vállalattól a külvilág felé is. A kifelé irányuló tájékoztatás lényeges eleme a vállalati életnek és létnek, de legalább olyan fontos esemény, amikor a vezető tájékoztatja az alkalmazottakat az üzem, vállalat előtt álló aktuális feladatokról. S az sem baj, ha a tájékoztatás éppenséggel kétirányú, vagyis a vezető is tájékozódik a dolgozók véleményéről, meghallgatja javaslataikat stb. Összegezve és kiegészítve a már eddig mondottakat (pl. a Borgulya Istvánné írása nyomán közölt felsorolásunkat) a kommunikáció irányultságáról, az alábbi lehetőségek képzelhetők el, melyek közül némelyek kettősségekbe rendezhetők, mások hármasokat alkotnak vagy még több ágba rendezhetők. Először nézzük a kettősöket alkotókat: a) belső, illetve külső tájékoztatás; b) szóbeli, illetve írásbeli tájékoztatás;


59

c) formális (hivatalos), illetve informális (nem hivatalos) tájékoztatás; d) szemtől szembe (közvetlenül), illetve közvetett úton történő tájékoztatás; e) egyirányú, illetve kétirányú (oda-vissza történő) tájékoztatás (Borgulya Istvánnénál ez utóbbi kettős a küldő-befogadó váltakozása címen szerepel); f) kötött, illetve kötetlen témájú tájékoztatás. Olyan irányultságok, amelyek esetében viszont nem a fenti „bináris rendszer”, hanem hármasság vagy annál is nagyobb változatosság érvényesül, a következők: g) egy személyre, néhány személyre, sokakra vonatkozó tájékoztatás; h) igen rövid, rövid, félhosszú, hosszú időtartamú, illetve szövegterjedelmű tájékoztatás; i) azonos szinten állók közötti, illetve felfelé vagy lefelé irányuló tájékoztatás; j) jellemző idősík lehet: a múltra és a jelenre, illetve mind a múltra, mind a jelenre és a jövőre való irányultság; k) a témák sokasága (Borgulya Istvánnénál ezen a helyen a szférák szerinti felosztást találjuk). l) az információ kezelése alapján: centralizált – decentralizált – decentralizált-integrált (egy további, Borgulya Istvánnénál szereplő szempont). 9. A vállalati nyelvhasználat nyelvi-stilisztikai eszközei A nyelvhasználat és a stílus mindig összefüggésben áll a küldő személyével és a címzettek (a hallgatóság) összetételével, de nagymértékben függ a választott szövegfajtától is. Talán az is kijelenthető, hogy ahány vállalati kommunikációs műfaj van, szinte annyiféle stílussal találkozunk. Egyes, főleg informális műfajokban szinte teljes a nyelvhasználati szabadság, míg másokra kisebb-nagyobb kötöttségek jellemzőek. Ismét másokra viszont szigorú szabályok vonatkoznak, például az információk elrendezésére a hivatalos levelekben. Az űrlapok nyomtatott változataiban (ld. az ilyen lapok szigorú rendben sorakozó pontjait) ezek a szabályok szintén jól tükröződnek. Ugyanez a szigorúság tapasztalható a különféle igazolványok, jogosítványok stb. esetében is. Egészen más nyelvi-stilisztikai követelményei vannak a szűkebb értelemben vett, s a legtöbbször írásos formában megjelenő, a vállalati élettel összefüggő szövegeknek, mint a csupán szóban elhangzó utasításoknak. A vállalatok írásbeli nyelvhasználatába – a vállalat profiljának megfelelően – számos szakszó, szakkifejezés bekerülhet, s érvényesülhetnek az ún. szaknyelvi stílus sajátosságai. Lothar Hoffmann tanulmánya – forrásai nyomán – az alábbi főbb pontokban összegzi a szakszövegekre vonatkozó korábbi megfigyeléseket: 1. a szaknyelvet jellemzi a pontosság; 2. a szaknyelv jellemzője továbbá a világos és logikus felépítés;

60

Bodnár Ildikó

3. jellemzője az érzelmi elemek hiánya; 4. a szaknyelvet gondosan meghatározott értelmű terminus technicusokat alkalmaz; 5. szimbólumokban, képletekben bővelkedik; 6. gyakran idéz számadatokat (Hoffmann, 1980, idézi Bodnár, 2010: 164). Az idézett pontok egy része valóban elsősorban stilisztikai jellemzőket nevez meg (1), (2), (3), mások – a stilisztikai jellemzők mellett – a jellegzetes szókincsre utalnak (4), ismét más pontok pedig az ún. extralingvisztikus elemekre (5), (6) vonatkoznak. A vállalatok nyelve – a szaknyelvek mellett – más nyelvi rétegekkel is kapcsolatban áll. A vállalati írott szövegek sok rokonságot mutatnak a szaknyelvi és tudományos mellett a hivatalos nyelvhasználattal, míg a vállalati beszélt nyelvi műfajok gyakran használják a hétköznapok nyelvének fordulatait. Megjegyezhető, hogy a vállalati kommunikáció nyelve egyetlen vállalathoz kapcsolódóan is gyakran több, akár négy-öt szakma, tudományterület szaknyelvéből is meríthet, illetve közel áll a gazdasági, a közigazgatási, esetleg a jogi szaknyelvhez is (Dobos, 2010: 257–284). A művészi képek alkalmazása nem feltétlenül szükséges velejárója a vállalati kommunikációnak, de a megértést segítő ún. kognitív metaforákkal gyakran találkozhatunk. Ha viszont olyan, emlékeztetőkben, belső jelentésekben, szerződésekben vagy hivatalos levelekben, jegyzőkönyvekben is megjelenő kifejezésekre gondolunk, mint a megvitatásra kerül(t), megállapítást nyer(t), kifejezésre juttatja, intézkedést foganatosít, ellenőrzést gyakorol, akkor ún. funkcióigés szerkezetekkel van dolgunk. De halmozódnak a valaminek a vonatkozásában, területén, tekintetében, kapcsán-féle fordulatok vagy az amennyiben, mindazonáltal, ugyanakkor-féle összetett kötőszavak is. Mindezekben az esetekben a vállalati kommunikációban is a hivatalos stílusból jól ismert terjengős kifejezésekkel találkozunk (Grétsy, 1976: 89–90; a funkcióigés szerkezetekről részletesen Dobos, 2009). Ugyancsak jellemző lehet bizonyos esetekben a személytelenségre való törekvés, amely a magyar mondatokban nem az indoeurópai nyelvekre oly jellemző szenvedő ragozás révén valósul meg, mivel ez nincs a magyarban, hanem részben a fenti fordulatok, ld. megállapítást nyert (de: ki állapította meg?), részben bizonyos igeneves szerkezetek – el lett fogadva, alá lesz írva (de: ki fogadta el? ki írta alá?) stb. – teszik lehetővé a személytelenség megvalósítását. 10. Az avatóbeszédek néhány jellemzője Tudjuk, hogy a vállalatok belső használatra készített írásbeli szövegeiket igen bizalmasan, mondhatni titkosan kezelik, és semmilyen tudományos, például nyelvészeti kutatásoknak nem szívesen engedik át. (Ha mégis, az igazán kivételesnek tekinthető.) Amikor a vállalati kommunikációval kívántam foglalkozni, valamilyen könnyebben hozzáférhető szövegre volt szükségem, így esett választásom az avatóbeszédre. De – mint kiderült – az avatóbeszéd-szövegekhez sem olyan egyszerű hozzáférni. Végül mégis találtam rájuk néhány példát. Konkrét avatóbeszéd-szövegek részletesebb elemzésével egy későbbi tanulmányban szeretnék majd foglalkozni, itt a műfaj általános kérdéseit tekintem át. Az avatóbeszéd szónak két, egymástól eltérő használata (jelentése) van. Egyik jelentésében személyekre vonatkozik, az ő avatásukkor elmondott köszöntő szavakra, másik jelen-


61

tésében viszont igen széleskörűen használva vonatkozhat pl. az új sportlétesítmények, iskolák, szobrok, emléktáblák, de akár üzemépületek, üzemcsarnokok, gépsorok felavatásakor elhangzó ünnepi beszédekre. Ha az avatóbeszéd egy-egy vállalat életéhez kapcsolódó eseményre (egy új részleg, üzemcsarnok, gyártósor stb. felavatására) vonatkozik, akkor az avatóbeszédet tekinthetjük úgy, mint a vállalati kommunikáció egyik megnyilvánulási formáját. Velük kapcsolatban is érvényesítve a korábban a kommunikációs helyzetre vonatkozó meggondolásokat – ld. a 8. fejezetet – a következő jellemzőkre figyelhetünk fel. (Dőlt szedés utal azokra a vonásokra, amelyek a korábbi elemzés megállapításaival szemben leginkább jellemzik az avatóbeszédeket.) a) Az avatóbeszédekben egyszerre érvényesül mind a belső, mind pedig a külső tájékoztatás. b) Az avatóbeszéd egyszerre szóbeli, illetve írásbeli műfaj: tudjuk, hogy minden ilyen beszéd először írásban készül, majd pedig a legtöbbször felolvasásként hangzik el; ritka, hogy az előadó teljesen szabadon mondaná el. c) Az avatóbeszédekre a formális (hivatalos), illetve informális (nem hivatalos) tájékoztatás egyaránt jellemző. d) Az avatóbeszédekben a szemtől szembe történő kommunikáció, tájékoztatás érvényesül. e) Az avatóbeszédre leginkább az egyirányú tájékoztatás jellemző. f) Az avatóbeszédekben a kötött téma a jellemző. g) Az avatóbeszéd egyszerre sokakra vonatkozó tájékoztatás. h) Az avatóbeszéd lehet rövid, félhosszú, esetleg hosszú időtartamú tájékoztatás. Ha több személy is tart beszédet, egyenként általában rövidebb beszédeket mondanak, míg ha egyetlen személy avat fel valamit, akkor a beszéd igen hosszúra is nyúlhat. i) Az avatóbeszéd egyszerre ad azonos szinten, illetve felfelé, avagy lefelé irányuló tájékoztatást. Az avatáson a megvalósításban részt vevő fizikai dolgozók éppúgy jelen lehetnek, mint a minisztérium képviselői és más vendégek, pl. a sajtó képviselői. j) Az avatóbeszédekben mindhárom idősík fontos szerepet játszik. k) Az avatóbeszéd az avatandó intézménytől, részlegtől, gyáregységtől stb. függően változatos témájú lehet. A korábbi felsorolás nyomán létrejött áttekintést még néhány ponttal kiegészítve: l) Az avatóbeszédnek jellegzetes struktúrája van, azaz többféle formai kötöttség is jellemzi a műfajt. m) Ami a szóhasználatot illeti, egy-egy avatóbeszéd valószínűleg számos szakszót, szakkifejezést tartalmaz, de ezeket – a laikus résztvevőkre való tekintettel – magyarázatokkal látják el a szónokok. n) Gyakran tartalmaz konkrét, de sokszor fárasztó számadatokat. o) A verbális mellett – mint szóban elhangzó műfajt – a nem verbális kommunikáció eszközei is jellemzik az avatóbeszédet. A fentiek alapján valószínűleg nem túlzás az avatóbeszédet valóban a vállalati kommunikáció egyik leginkább sokarcú jelenségének nevezni. Az avatóbeszédnek mint a szónoki beszéd egyik megnyilvánulási formájának számos, a nem verbális kommunikáció területére

62

Bodnár Ildikó

tartozó kísérője is van, amelyek elemzésére itt nem vállalkozom. Ezen eszközök részletes leírása szerepel például a már említett Retorika című kötetben (Adamik–Jászó–Aczél, 2004), illetve rövidebben összefoglalva a Szónokok, előadók kézikönyve című kiadványban (Deme, 1975). Összegzés A vállalati kommunikáció valamennyi szövegfajtájának bemutatása, az előforduló szakszövegek sokaságának tipologizálása igen nagy feladat, amire a tanulmány nem is vállalkozhatott. Csupán felhívta a figyelmet arra, hogy ahány vállalat van, annyiféle igény jelentkezik a különféle szövegfajták, műfajok kialakítására, s ahány szövegtípus, szinte annyiféle stílus is jelentkezhet. Az egyes vállalati műfajokra, az információk elrendezésére különféle, hol szigorúbb, hol kötetlenebb szabályok vonatkoznak. Azért is jelent nagy feladatot minden konkrét, a vállalati kommunikációra vonatkozó szövegfajta elemzése, mert az ezekhez való hozzájutás során gyakran nehézségek adódnak. A hozzáférés viszonylagos könnyebbsége miatt választottam bemutatásra az avatóbeszédet. Az utolsó fejezet egy tervezett empirikus kutatás elméleti hátterét, illetve a vizsgálat első lépéseit mutatta be. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS „A bemutatott kutatómunka a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.” “This research was carried out as part of the TAMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 project with support by the European Union, co-financed by the European Social Fund.” Irodalom Ablonczyné Mihályka Lívia 2010. Gazdaság és nyelvhasználat. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest: Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. 243–256. Adamik Tamás–A. Jászó Anna–Aczél Petra 2004. Retorika. Budapest: Osiris. Bodnár Ildikó 2010. Szaknyelv és stilisztika. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest: Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. 161–180. Borgulya Istvánné 2010. Kommunikációmenedzsment a vállalati értékteremtésben. Budapest: Akadémiai Kiadó. Brechler, R. 1997. Beszédtechnika menedzsereknek. Biztos fellépés, eredményes előadásmód. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt. 20–21., 42–51. Brinker, K.–G. Antos–W. Heinemann–F. Sager (Hrsg.) 2001. Text- und Gesprächslinguistik – Linguistics of Text and Conversation. Berlin–New York: Walter de Gruyter. Deme László 1975. Szónokok, előadók kézikönyve. Budapest: Kossuth Kiadó. Demeter Éva 2010. Az orvosi szaknyelv. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest: Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. 219–242. Dobos Csilla 2009. Funkcióigés szerkezetek. Miskolc: Passzer 2000. Dobos Csilla 2010. Jogi szaknyelv és szakmai kommunikáció. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest: Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. Gutenberg, N. 2001. Mündlich realisierte schriftkonstituierte Textsorten, in Brinker, K.–G. Antos–W. Heinemann–F. Sager (Hrsg.) 2001. Text- und Gesprächslinguistik – Linguistics of Text and Conversation. Berlin–New York: Walter de Gruyter.


63

Hundt, M. 2001. Texte des Bereichs Wirtschaft und Handel. In: Brinker, K.–G. Antos–W. Heinemann–F. Sager (Hrsg.) 2001. Text- und Gesprächslinguistik – Linguistics of Text and Conversation. Berlin–New York: Walter de Gruyter. 642–657. Kurtán Zsuzsa 2003. Szakmai nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Kurtán Zsuzsa 2010. Szaknyelv és szakmai kommunikáció. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest: Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. 11–22. Mátételkiné Holló Magdolna 2010. Rendészet és nyelv. In: Dobos Csilla (szerk.) Szaknyelvi kommunikáció. Miskolc–Budapest: Miskolci Egyetem–Tinta Könyvkiadó. 285–300. Szabó Istvánné Nagy Magdolna é. n. A szövegalkotás műfajai. Békéscsaba: ITEM Könyvkiadó. 5–6. Tátrai Szilárd 2011. Bevezetés a pragmatikába. Budapest: Tinta Könyvkiadó. Tompos Anikó 2003. A szaknyelvi vizsgáztatás műfaji megközelítése. In: Tompos Anikó–Bakonyi István (szerk.) 2003. Győri Nyelvi Mozaik. I. Győr: Széchenyi István Egyetem. 111–138.

A VÁLLALATI KOMMUNIKÁCIÓ TIPIKUS NYELVI ÉS STILISZTIKAI FORMÁI (SZÖVEGFAJTÁK, SZAKSZÖVEGEK TIPOLOGIZÁLÁSA, ELEMZÉS)

Recommend Documents