A VAJDASÁGI CIVIL SZFÉRA - A BAPTISTA SZERETETSZOLGÁLAT NEMZETKÖZI FEJLESZTÉSI PROGRAMJAINAK PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai Uniós kapcsolatok szakirány

A VAJDASÁGI CIVIL SZFÉRA - A BAPTISTA SZERETETSZOLGÁLAT NEMZETKÖZI FEJLESZTÉSI PROGRAMJAINAK PÉLDÁJÁN KERESZTÜL

Készítette: Kovács Piroska Ildikó Budapest, 2006

Tartalomjegyzék

Bevezetés ................................................................................................................................... 4 1 A Civil szféra Szerbiában és a Vajdaságban .............................................................. 6 1.1 1.2 1.3 1.4 1.5 1.6 1.7 1.8 2

A civil szféra meghatározása és tartalma............................................................... 6 A non-profit szektor elmélete a modern jóléti modellben .................................. 11 Az NGO-k komparatív előnyei.............................................................................. 14 Szerbia félúton ........................................................................................................ 16 A szerb civil társadalom rendszer-, és kormányváltásokon át........................... 18 A civil szektor kutatásai, a mai helyzet ................................................................ 26 A Vajdaság .............................................................................................................. 31 Vajdasági civilek Szerbia és Európa között ......................................................... 33 A Baptista Szeretetszolgálat vajdasági fejlesztési tevékenysége ................. 36

2.1 2.2 2.3

A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány .............................................................. 36 A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány vajdasági programjainak tanulságai 39 Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főosztály a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában: új esély a szomszédainknak ..................................... 44 2.4 Megoldási javaslat a vajdasági civil szféra problémáira: a BSZA 2006 őszi programja és várható távlati eredményei ............................................................ 47 Befejezés .................................................................................................................................. 54 Mellékletek.............................................................................................................................. 55 Ábrák jegyzéke ....................................................................................................................... 59 Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 60

3

Bevezetés A demokráciát már a régi görög városállamok is ismerték, mégsem találtunk ki ennél jobb berendezkedést, olyat, amelyik nagyobb teret engedne az egyén és a közösség párhuzamos fejlődésének, vagy az olyan értékeknek, mint az esélyegyenlőség és szolidaritás. Ezért mondhatjuk bátran, hogy a demokrácia korunk nagy lehetősége. Szerbia és Montenegró ismeri a diktatúrát, és másfél évtizede nemet mondott rá. A politikai rendszerváltás azonban az egész rendszerváltás legelső és leghamarabb lezajló mozzanata. A gazdaságban, még inkább pedig a kultúrában, szemléletmódban és emberi magatartásokban jóval tovább tart az új viszonyok kialakulásának folyamata.1 A demokrácia egyik letéteményese, őrzője és a demokrácia mindenki számára elérhető aktív gyakorlási módja a civil társadalomban való részvétel. A gyülekezés, szervezetek, képviseletek alakításának joga alapvető emberi jog minden fejlett társadalomban. Ugyanúgy, ahogy szükség van államra, közigazgatásra, kormányra és a kormányzati jog megszerzését célul kitűző politikai pártokra, valamint gazdasági, profitorientált szektorra, ezek mellett szükség van egy alulról szerveződő, értékek és érdekek mentén létrejövő harmadik szektorra is, amelyik a demokratikus országokban olyan lehetőségeket kínál, olyan szerepet tölt be, amelyre a kormányzati és a gazdasági szereplők nem alkalmasak. A civil szervezetek az ember más motivációs síkját szólítják meg és hasznosítják, mint az előbbi kettő. Spontán szükségletek mentén szerveződnek és közvetlenül látják az optimális megoldások útját. Az embereket gyakran önkéntes munkára, anyagi felajánlásokra vagy egyéb támogatásra ösztönzik, mert hatékonyságuk bizonyos csoportok, rétegek életszínvonalának javításában messze meghaladja az állami vagy gazdasági szektorok hatékonyságát. Politikai függetlenségük és az a tény, hogy nem profitorientáltak alkalmassá teszi őket a független javaslattevő és ellenőrző funkciók ellátására. Az államvezetésnek érdeke, hogy a civilekkel való együttműködést kiaknázza egyrészt legitimációjának növelése érdekében, de talán még inkább gazdasági megfontolásból, hiszen az NGO-k gyakran állami feladatokat látnak el önként, ennek támogatása pedig rendkívül költség-hatékony. Korunk másik nagy lehetősége a fejlesztés. A nyugati civilizáció országai mind elkötelezték magukat saját államaik fejlesztésén túl a gazdaságilag elmaradottabb térségek 1

Dr. Szarvas Mihály: Politikatudomány, Budapest, Számalk, 1999

4

fejlesztése iránt is. A fejlesztéspolitika a legnagyobb megtérülés elvén működik, vagyis alapos felmérések, elemzések előzik meg, hogy az adott nemzet kulcsterületein lehessen beavatkozni, kihasználva a potenciáljait, adottságait. A civil szféra ötvözi a demokrácia és a fejlesztés lehetőségeit, az előbbi a keret, az utóbbi a cél. Dolgozatomban először Szerbia civil szféráját kívánom bemutatni, majd a Vajdaságra kihegyezve az NGO-k növekedési esélyeit és ennek előfeltételeit. Végül Magyarország egyik legsikeresebb kiemelten közhasznú civil szervezetének, a Baptista Szeretetszolgálat Alapítványnak vajdasági fejlesztési tevékenységén keresztül konkrét javaslatot kívánok tenni a fejlődés szükségszerű irányára. Reménységem az, hogy a fejlesztési tevékenység és a jó példa megteszi hatását és a következő évek folyamán nem csak maga a Vajdaság fog gazdaságilag és társadalmilag fejlődni, hanem olyan civil szervezeteket hoz majd maga is létre, melyek alkalmasak lesznek más országokba elvinni a „best practice”-eket, és így a fejlődés dominó elven fog terjedni.

5

1 A civil szféra Szerbiában és a Vajdaságban 1.1 A civil szféra meghatározása és tartalma

Non-profit szféra, civil társadalom, harmadik szektor, többféleképpen nevezzük, de mindannyian azt a nehezen körülhatárolható ágazatot értjük alatta, amelyik nem állami és nem gazdasági társaságokból áll, mégis jogi normák alapján szervezetekbe tömörülve érdekképviseletet lát el. Vannak vezetők, van gazdálkodás, a cél mégsem a profit, hanem valami, ami egyesíti a társadalom bizonyos tagjait úgy, hogy önként ajánljanak fel pénzt és munkaidőt a célok elérésére. Egy 2003-as magyarországi tanulmány így definiálja: „A nonprofit szektor olyan jogi személyiségű szervezetek (egyesületek, alapítványok, szövetségek, közhasznú társaságok és egyéb társadalmi szervezetek, stb.) gyűjtő fogalma, melyek nem tartoznak a szorosan vett állami, kormányzati szektorba, de nem tartoznak a gazdasági, üzleti szektorba sem. Az intézményesült és önkormányzati szervezeti forma mellett legfontosabb jellemzőjük a kormánytól való függetlenség, a profit-semlegesség és sok esetben az önkéntesség mind a szervezet létrehozásában, mind a tevékenységében.”2 A fejlett, ipari országok sajátja, mert léte kapcsolódik mind az alapvető emberi és polgári jogokhoz, mind az olyan gazdasági ellátottsághoz, amely lehetővé teszi a javak érték-, és nem fogyasztási célú felhasználását. A civil szektor Európa szerte elterjedt és elismert része a társadalomnak, hiánya vagy háttérbe szorítása demokrácia deficitre utal. A szféra képviselőinek véleményét az állami vezetés kikéri a tevékenységi körüket érintő döntések meghozatala előtt, ezzel „társadalmi vitára bocsátja” elképzeléseit. Anyagilag is segíti az NGO-kat, pl. adókedvezményekkel, vagy az úgynevezett egy százalékkal, mely során az adófizető állampolgárok felajánlhatják adójuk egy

százalékát

valamely

non-profit

szervezetnek.

Ez

utóbbi

módszert

először

Magyarországon vezették be 1996-ban, majd a sikerek révén hamar átvette Szlovákia,

2

Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóság, Fejlesztési és Módszertani Intézet: A nonprofit szektor működése és ellenőrzése, 2003

6

Litvánia, Lengyelország és legújabban Románia is.3 A gazdasági társaságoknak pedig presztízs kérdés, hogy a fogyasztók számára látható módon támogassanak egy-egy „jó ügyet”, pl. a McDonald’s Ronald Ház néven rákos beteg gyermekek szülei részére hozott létre ideiglenes otthont biztosító épületegyütteseket, a Malév pedig a Baptista Szeretetszolgálattal 2006. április 7-én kötött megállapodás értelmében kiemelt ügyfélként kezeli és nagy kedvezményekben részesíti a kiemelten közhasznú alapítványt. Mint ahogy az a legtöbb területre igaz, az Európai Unió igyekezett a civil szektorra vonatkozó gyakorlatot is az integráció magas fokán egységesíteni, azaz a „best practice”-eket mindenki számára elérhetővé tenni. Törvénykezésében és gyakorlatában is nagy mértékben támogatja, ernyőszervezeteket hoz létre az átláthatóság kedvéért és minden évben magas összegekre írat ki pályázatokat, hogy könnyítsen a non-profit szervezetek forrásgyűjtési nehézségein. Mindazonáltal az Unióban nincs egyezményes vagy hivatalosan elfogadott meghatározása a harmadik szektornak. Konzultációs gyakorlatában nem tesz különbséget civil szervezetek és más érdekcsoportok között.4 Az általános konzultációs dokumentumok azt írják a civil szervezetek szerepéről, hogy noha a tárgyalások célcsoportjai a körülményektől függően változóak, a társadalomban minden számottevően megjelenő érdekkörnek meg kell adni a lehetőséget, hogy látásmódjának hangot adjon. Tehát fontos szerepet játszanak a szélesebb politikai párbeszéd ösztönzőiként. Az Európai Közigazgatás Fehér Könyve ezért hangsúlyozza bevonásukat a tárgyalási folyamatba. Az Európai Bizottság különösen támogatja a civil szervezetek képviseletének európai szintű megjelenítését. Az Unió álláspontja szerint a harmadik szektor szerepe szorosan kötődik a polgárok azon alapjogához, hogy közös cél érdekében szervezetet hozzanak létre (Az Alapjogok Európai Kartája, 12. cikkely). A politikai pártokban, vagy választásokon való részvétel

3

http://www.charitychannel.com/publish/templates/default.aspx?a=6536&template=print-article.htm : The One Percent Solution: A Look at NGO Sustainability in Central and Eastern Europe, 2005 A közép-európai „egy százalékot” vissza lehet vezetni az 1990-ben Olaszországban bevezetett törvényre, mely lehetővé tette az adó 0,8%-ának átutalását a Katolikus Egyház számára. Ezt a kedvezményt 1998-ban terjesztették ki a többi egyházra is. Spanyolország átvette az egyházakra vontakozó mintát. 4 http://europa.eu.int/comm/civil_society/apgen_en.htm#2 : Definition of civil society

7

mellett egy szervezethez való tartozás a polgárok egyik lehetséges módja arra, hogy aktív szerepet vállaljanak a társadalomban.5 Az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottsága a következő módon határozta meg, hogy milyen típusú szervezetek tekinthetők a civil társadalom részének:6 •

Az úgynevezett munkaerő-piaci szereplők: kereskedelmi kamarák, munkaadói szövetségek, stb.

•

Szociális és gazdasági szereplőket megjelenítő szervezetek, melyek nem a szó szoros értelmében vett szociális partnerek

•

NGO-k (non-governmental organisations = nem kormányzati szervezetek), melyek közös cél körül egyesítik az embereket, mint pl. a környezeti, emberi jogi, fogyasztóvédelmi, jótékonysági, oktatási szervezetek

•

CBO-k (community-based organisations = közösség-alapú szervezetek), melyek olyan, alacsony szinten létrejövő szerveződések, melyek valamilyen módon a tagok érdekét szolgálják, pl. ifjúsági-, családi szervezetek, és mindazok, melyeken keresztül az állampolgárok részt vesznek a helyi közösségi életben

•

Vallási közösségek.7 Az Unióban megjelenő civil szervezetek a következő tevékenységi körök alapján

sorolhatók be: mezőgazdaság és vidékfejlesztés; verseny; fogyasztóvédelem; kultúra; fejlesztés; gazdasági, pénzügyi tevékenység; oktatás; foglalkoztatás; energia; bővítés; vállalkozás; környezet; külkapcsolatok; külkereskedelem; halászat; egészség; emberi jogok; humanitárius segély; információs társadalom; belső piac; igazságszolgáltatás és belpolitika; EU politikák, regionális politika; kutatás; társadalmi ügyek; adó; közlekedés.8 Az Európai Unió megalakulásától kezdve fontosnak tartja a civil szervezetekkel való kapcsolattartást

és

azok

minél

szélesebb

körű

véleménynyilvánítási

fórumainak

5 http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgc/consultation/index_en.htm#_Toc46744741 : The specific role of civil society organisations 6 http://www.ces.eu.int/pages/en/acs/SCO/SCO_accueil_en.htm : What are civil society organisations? 7 Dr Szarvas László Politikatudomány (Budapest, Számalk, 1999) című tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy a pártok is non-profit szervezetek, mégsem tekintjük őket a civil társadalom részeinek, mert összefonódnak a hatalmi politikával, a civil szervezetek pedig definíció szerűen nem hatalmi-poltikai szervezetek. 8 http://europa.eu.int/comm/civil_society/coneccs/listedomaine.cfm?CL=en

8

megteremtését. Ezt több dokumentumban megerősítette és ennek módját körülhatárolta. 1997ben közreadta Az Európai Közösség Bizottságának Közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában című dokumentumot. Ajánlásai nem kötelezőek, de rávilágítanak az Unió értékítéletére, miszerint a civil szervezetek a társadalmi élet szinte minden területén fontos szerepet kell, hogy betöltsenek. A Bizottság két éves, széleskörű párbeszédet kezdeményezett a javaslatokról, minek következtében 2000 elejére megszületett Az Európai bizottság és a nem kormányzati szervezetek: szorosabb partneri kapcsolat című vitaanyag, mely már egyértelmű elkötelezettséget jelez a civil szervezetekkel folytatott párbeszéd mellett. A 2000-ben kiadott Fehér Könyv az európai kormányzásról szintén javasolta a politikaformálás folyamatának megnyitását, hogy minél több polgár és szervezet vehessen részt benne. A dialógus megerősítésének jegyében a Bizottság 2002 decemberében közleményt bocsátott ki a következő címmel: A konzultáció és a dialógus kultúrájának megerősítése: általános elvek és szabályok a Bizottságnak az érdekelt társadalmi csoportokkal való konzultációjához. Ebben lefektették a konzultáció négy általános elvét: •

Részvétel: a szakpolitikák kialakításánál és megvalósításánál törekedni kell az érintettek minél szélesebb körű részvételére.

•

Nyíltság és elszámoltathatóság: a folyamat során világossá kell tenni a konzultáció témáját, menetét, a részvétel indoklását, és a konzultáció befolyását az adott szakpolitikáról megszülető döntésben.

•

Hatékonyság: a konzultációs folyamatnak akkor kell elkezdődnie, amikor az érintettek még hatással lehetnek a szakpolitika egyes fázisainak alakulására, mint a célok meghatározása, a megvalósítás módja, teljesítményi mutatók, stb.

•

Koherencia: a fent említetteknek a Bizottság minden szervezeti egységében következetesen és átláthatóan érvényesülnie kell.9 Jelenleg a Bizottság évente több mint 1 milliárd euró közvetlen támogatást nyújt

NGO-k

által

megvalósuló

programokra.

Ennek

meghatározó

részét

a

fejlesztési

együttműködésre, az emberi jogok védelmére, a demokráciát építő programokra és humanitárius segélyekre fordítja. A Bizottság által 1998-ban elfogadott Pályázati 9

Bódi Gábor: Versenyhelyzetben, Századvég, Budapest, 2004

9

Menedzsment Kézikönyv határozza meg a működési támogatásra jogosult szervezetekre vonatkozó szabályokat. A csatlakozásra váró államok civil szervezeteinek támogatása, az úgynevezett Phare Access program non-profit szervezetek segítésére szolgál. Ennek célkitűzései a közösségi joganyag elterjesztése a csatlakozásra váró országokban, valamint a gazdaságilag, szociálisan vagy politikailag marginalizált egyének és csoportok beilleszkedési esélyeinek javítása. A program potenciálisan finanszírozza a helyi gazdasági, szociális és környezeti területeken tevékenykedő NGO-kat.10

10

Bódi Gábor: Versenyhelyzetben, Századvég, Budapest, 2004

10

1.2 A non-profit szektor elmélete a modern jóléti modellben

Lévai Katalin és Szémán Zsuzsa Társadalmi Trigonometria című könyvében felvázolja a három szereplős jóléti modellt. A szakirodalomban jóléti pluralizmusnak nevezett vegyes típusú elmélet főszereplői egy háromszöget alkotnak, melynek végpontjai az állam, a gazdaság és a civil társadalom.11 Adalbert Evers értelmezésében12 a „gazdaság” kifejezést a „piac”, a „civil társadalmat” pedig a „voluntáris” és „informális” szektor váltotta fel. Utóbbiak közül a voluntáris a klasszikus non-profit szférával megegyező, tehát alapítványok, karitatív, érdekvédelmi egyesületek, stb., informálisak pedig azok a szerveződések, melyek nem illenek bele ebbe a kategóriába, vagyis családi, szomszédsági kapcsolatok, csoportok. Tehát az úgynevezett jóléti háromszöget négy faktor alkotja: az állam, a piac a voluntáris és informális szféra.13 Everts a nyolcvanas évek közepén rámutatott, hogy önmagában sem a háztartás, sem a piac, sem az állam nem képes tökéletesen biztosítani a jólétet. Jóléti háromszög modell: Formális

piac

állam

Köz

önsegélyező, önkéntes szervezetek

Informális

háztartás, család

Magán

Ez a modell a non-profit szektort megtestesítő önkéntes, illetve önsegélyező szervezeteket az állam és a háztartások, azaz a köz és a magán, illetve a formális és informális szerveződések között helyezi el. A non-profit szervezetek tevékenységének is van gazdasági dimenziója. E megközelítésekkel megdőlt a kétszektoros, a piacnak és az államnak kitüntetett szerepet tulajdonító koncepció. 11

Lévai Katalin- Széman Zsuzsa: Társadalmi Trigonometria, Scienta Humana Kiadó, Budapest, 1993 http://www.sze.hu/rt/rt02-2.rtf : A nonprofit szervezetek elméletei 2: interdiszciplináris elméletek. 13 Ferge Zsuzsa: Fejezetek a Magyar Szegénypolitika Történetéből, Magvető Kiadó, Budapest, 1986 12

11

A kilencvenes évek változása, hogy a jóléti pluralizmust a szociálpolitikában már nem három, hanem négy szektor aktív részvételével modellezték: a piaci, az állami, az informális és a non-profit szektorral. A non-profit szektor tehát a jóléti pluralizmus jegyében bekerült a három szektor közé, és azokkal együtt a kollektív jólét fontos előfeltételének tekinthető. E modellben már meghatározó a non-profit szervezetek gazdasági szerepe. Jóléti pluralizmus modell: Formális

piac

állam

Köz

non-profit szektor

Informális

háztartás, család

Magán

A voluntáris szervezetek a következő öt vonással jellemezhetők: •

intézményesültség,

•

a kormányzattól való szervezeti elkülönültség,

•

nem profit orientált működés,

•

saját vezetőség,

•

bizonyos fokú önkéntesség.

A civil szervezetek finanszírozását illetően a második világháború után született meg Franciaországban a szubszidiaritás elve. Lényege, hogy az államnak, mielőtt a társadalmi és gazdasági élet valamely szférájába belépne, meg kell győződnie arról, hogy nincs-e olyan kisebb társadalmi egység, amely a feladatot hatékonyabban el tudja látni (pl. család, helyi közösség), mi több, az államnak kötelessége meggyőződnie erről, még ha a közvetlen felelősségvállalás mellett dönt is. A szubszidiaritás elvéből következik, hogy a kormány

12

mikor csak lehet, a humán szolgáltatások megszervezésében a non-profit szervezetekre kell hogy támaszkodjon.14

14

Lester M. Salamon – Helmut K. Anheier: Szektor születik, 1995

13

1.3 Az NGO-k komparatív előnyei

A szubszidiaritás elve és a jóléti modellek is mutatják, hogy az NGO-knak vannak olyan tulajdonságaik, melyek bizonyos célok elérésére őket teszik a legalkalmasabbá. Ezek az előnyök megmutatkoznak mind az állami, mind a gazdasági, mind pedig a nagyméretű, hivatalos nemzetközi szervezetekkel szemben is. Pontosan ezen okok miatt elengedhetetlen jelenlétük egy modern demokratikus államban, és ezen okok miatt szaporodnak mind gyorsabban mindenféle külső kényszer nélkül. A következőkben összegyűjtöttem főbb komparatív előnyeiket. Az NGO-k rugalmasak, ami a kevéssé bürokratikus jellegükből adódik, és ebből következően a terep és a feladatok sajátosságaihoz és annak változásaihoz könnyen alkalmazkodnak. A civil szervezetek munkatársai általában kevéssé a személyes anyagi érdekeik mentén motiváltak, mint inkább morális vagy egyéb közösségi okok mentén választják ezt a pályát. Ezért jóval kevesebbe kerül foglalkoztatásuk, mint a magáncégek esetében. Ezek a motivációk abban segítik a munkatársakat, hogy képesek könnyebben és hitelesebben kapcsolatot létesíteni a célcsoportokkal. A velük kialakított közvetlen és együttműködésen alapuló viszony lehetővé teszi, hogy a szervezetek jobban rálássanak a helyi közösségek problémáira és ezáltal több megoldási javaslatot tudjanak kidolgozni, azokat pedig a terepen nagyobb hatékonysággal tudják megvalósítani. A személyes kontaktusnak az a nagy előnye, hogy a munkatársak nem csupán az íróasztal mögött ülve értesülnek a segítségben részesülők problémáiról és élethelyzetéről, hanem tulajdonképpen közösségi szociális munkát végeznek, és így a gyakorlatban van lehetőségük tanulni. Képesek arra, hogy új fejlesztési modelleket kísérletezzenek-, és próbáljanak ki a valóságban. Vitathatatlan diplomáciai előnyük, hogy politikai szempontból érzékeny területeket is érinthetnek munkájuk során, ahol a nemzetközi szervezeteknek óvatosabban kell eljárniuk. Például segíthetnek olyan társadalmi periférián élő csoportokon, amelyek nehéz helyzete nem foglal el központi helyet a politikai látószögben. A fentiekben kiemelt komparatív előnyök következtében az NGO-k tehát mikro szinten nagyon erősek és ezért képesek az adott ország politikai és gazdasági körülményeitől kevésbé függve dolgozni és makroszinten befolyásolni a hivatalos szerveket. 14

A ’90-es években elterjedt az a nézet, hogy a kis méretű NGO-k alacsony fizikai munkabíró képességüknél fogva a saját munkájukat is korlátozzák. Az azonban biztosan állítható, hogy az együttes fellépés, a különböző civil szervezetek stratégiáinak összehangolása a nyomásgyakorlás szempontjából makroszinten sokkal célravezetőbb, mint az egyéni küzdelem. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szegénység leküzdésére irányuló együttműködés a civil szervezetek között - helyi és nemzetközi szinten egyaránt sokkal hatékonyabban valósítató meg közös fellépéssel.15 A munkatársak elhivatottságától függően a civil szervezetek saját társadalmukra helyi szinten képesek véleményformáló hatást kifejteni. Azokban az országokban, ahol a civil szervezetek megerősödtek, ott fontosak a személyes beszámolók, párbeszédek, a nemzetközi együttműködés,

szolidaritás.

A

társadalom

pedig

empátiát,

nyitottságot

mutat

a

szegénységben élő, támogatásra szoruló rétegek iránt helyi és nemzetközi szinten egyaránt. Az említett komparatív előnyök között azonban vannak olyan tulajdonságok is, melyek időnként hátrányt jelenthetnek. A rugalmasságnak megvan az a veszélye, hogy a gyorsabb reagálás érdekében a szervezetek saját dokumentációjukat is rugalmasabban kezeljék. A forrásaikat gyorsabban át tudják csoportosítani az egyik területről a másikra például humanitárius katasztrófa esetében- , de akkor bizonytalanná válhat az a program vagy tevékenység, ahonnan az anyagi forrásokat elvonta a szervezet. Természetesen ez nem vonatkozik a pályázati úton elnyert támogatásokra, amelyek esetében szigorú és bürokratikus keretek között kell a szervezeteknek mindenről elszámolniuk, pénzügyi és szakmai szempontból egyaránt. A problémák kiküszöbölésére és megelőzésre az éves pénzügyi ütemterv segítséget nyújthat, bár a bevételi források bizonytalansága miatt a projektek befejezésével azokat is módosítani kell. 16

15

John Degnbol-Martinussen, Poul Engberg-Pedersen: Aid: Understanding International Development Cooperation, Palgrave Macmillan, 2003 16 Tarcsai Zsuzsanna: A nemzetközi fejlesztési együttműködés, 2006, Budapest

15

1.4 Szerbia félúton

Valamilyen módon minden közép-kelet-európai ország úgy definiálja magát, hogy pontosan a határon van Nyugat és Kelet között. Ennek igazolására Szerbiában is sok okot lehet találni. Ezek rövid áttekintése nélkül lehetetlen megérteni a „modern” szerbiai civil szféra megjelenését és mai helyzetét. Szerbiának a kommunizmus igáját hivatalosan 1990-ben sikerült levernie magáról, de az ideológia jobban rányomta bélyegét az országra, mint északi szomszédaira. Romániához hasonlóan internacionalizmusból szélsőséges nacionalizmusba csapott át, mely két irányzat máig gyakorlatilag meghatározza a parlamentbe kerülésre esélyes jobb és bal oldali pártokat, a modernizációt és demokratizálódást célul kitűző DOS-nak (Szerbiai Ellenzéki Párt) csak 2000 és 2003 között volt lehetősége kormányt alakítani. A rendszerváltást pontosan a nemzeti kérdés térnyerése miatt polgárháborúk követték a 10-12 féle nagyobb lélekszámú nemzetiségből álló Jugoszláviában, melyek közül a két legnagyobb kisebbség a jugoszláv és a magyar.17 A mai Szerbia és Montenegró nevet viselő ország nem mondható véglegesnek. Jugoszlávia fennállásának idején Montenegró külön állam volt, és a két térség egyesülése egy országgá elég sok feszültséget hordoz magában. Montenegró 2004 óta készül függetlenségi népszavazásra, mely egyelőre még nem következett be. A kisebbségeket nem éppen példásan kezelő szerbek pedig továbbra is NagySzerbiáról álmodoznak. A területi bizonytalanság rányomja a bélyegét a társadalomra, különösen a koszovói határ mentén gyakoriak a zavargások. A

kilencvenes

évek

politikáját

és

polgárháborúit

nagyrészt

meghatározó Slobodan Milosevicet 2000. október 5-én sikerült leváltani, az egész

Szerbián

végigvonuló

tömegmegmozdulások

eredményeképpen.

Jelenleg a Demokrata Párt képviselője, Borisz Tadics az elnök, aki a 2004-es választásokon kevéssel előzte meg szélsőjobboldali ellenfelét. A kormányfő Vojiszlav Kostunica.

17

1. ábra: Slobodan Milosevic

Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve, 2000 és Statisztikai Útmutató a Választásokhoz, 2000

16

A lassú demokratizálódási folyamat a lakosság figyelmét Észak-Amerikára és NyugatEurópára fordította. A társadalmi feszültség minden közép-kelet-európai társához hasonlóan adott: hogyan lehet a múlt szorításából kikerülve, az euro-atlanti integráció felé tekintve egy jobb módú és szabadabb világ felé közeledni úgy, hogy az ország közben megtartsa kulturális identitását, hagyományait, fel tudja dolgozni történelmi sérelmeit és azokat saját és környezete hasznára fordítani. A nyugatiasodással párhuzamosan Szerbiában meghatározó a keleti-ortodox hagyomány is, mely erősíti az Oroszország felé fordulást. Összességében a függetlenségéhez görcsösen ragaszkodó Szerbia mára az EU felé tekint, és ha még csak elméletben is, de a tagság vágyát kitűzte a középtávú jövőbe.18 A relatív szegénységből az ország kezd áttérni egy következő gazdaságpolitikai vágányra, az integrációhoz szükségszerű valódi piacgazdaságba. Legtöbb mutatója „európainak” mondható. A két legaggasztóbb probléma talán az európai átlagnál jóval magasabb infláció és munkanélküliség. A szocializmus pozitív hagyatékai a magas szintű társadalombiztosítás és oktatás. Ezekhez a lakosság mindenáron ragaszkodik, és tart az átalakulás lehetséges negatív következményeitől. A menekülteket és a romákat azonban gyakran kirekesztik a szolgáltatásokból.

18

http://www.oneworld.net/guides/serbia/development : Serbia and Montenegro guide

17

1.5 A szerb civil társadalom rendszer-, és kormányváltásokon át

A szerb non-profit szektor kutatásai alapján létezésének történelmi előfeltételeit a XIX. század végéig lehet visszavezetni, amikor általánosan jellemzőek voltak a vidéki együttműködés hagyományos formái és a szerb Ortodox Egyház által kezdeményezett karitatív, humanitárius, oktatási és egyéb társadalmi szerveződések. A második világháború után minden civil szervezetet államosítottak és pártfelügyelet alá vontak. Sok más kelet-európai országhoz hasonlóan, a nyolcvanas évek civil törekvései Jugoszláviában is az uralkodó politikai berendezkedésre akartak alternatívát nyújtani. Északi szomszédainál azonban kisebb sikerrel járt ez a vállalkozás, egyrészt mert az „emberarcú” szocializmus széles körben elfogadott volt, másrészt mert Tito halála után a szerb elitet lefoglalta a nemzeti kérdés, amivel szemben fenyegetésnek fogtak föl minden alulról építkező, a különbségeknek teret adó szerveződést. A nemzeti egységesítés ellehetetlenített minden próbálkozást, amely a megújulásra vagy a demokráciára irányult. Az 1990-es fordulat ugyan hozott némi változást, pl. az állampolgárok törvényesen alapíthattak független szervezeteket és egyesületeket, de a többpártrendszer, annak valódi demokratikus értelmében nem valósult meg. Számos párt versengett, melyeket azonban ugyanazon nemzeti koncepció hívei vezettek. A kis méretű, valójában ellenzéki pártok, mint pl. a Szerb Civil Szövetség és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga nem tudott nagy támogatottságra szert tenni. Jelentőségük mégis kiemelkedett abban, hogy képviselték az európai szemléletet. Az Ortodox Egyház ezen körülmények között fontos szerepet játszott abban, hogy a szétrombolt társadalomban, identitás válságban és az emberi értékek általános hiányában irányt mutatott. Ugyanakkor elvei a piacgazdaság és a politikai és emberi jogok ellen hatottak. A négyszáz éves török hódoltságot nem lehet kitörölni a szerbek emlékezetéből, a muzulmán hitre áttért honfitársaik, azaz a bosnyákok az ortodoxia ismételt térnyerésével jogosan tarthattak a diszkriminációtól, mely a 90-es években brutális etnikai tisztogatásba fulladt. Milosevic sikeresen átirányította a szociális vívmányok elvesztésétől és a kapitalizmustól való félelmet a nemzeti identitás és a szerb érdekek csorbulásától való félelemre. Ahogy a szerb akadémikus, Obradovics fogalmazott: „Szerbia a háborúban nyer,

18

de a békében veszít.”19 A tömegmédia is felerősítette, hogy a szerbek áldozatként tekintsenek magukra, ezzel minden politikai tettüknek erkölcsi alapot adva. A források többnyire negatívak azzal kapcsolatban, hogy 1990 milyen légkört hozott az NGO „kezdeményeknek”. Sonja Biserko, Civil Society in Serbia: Nation versus individual (Civil Társadalom Szerbiában: Nemzet az egyénnel szemben) című írásában20 kifejti, hogy a nemzeti homogenitás és eufória ezen atmoszférájában elképzelhetetlenek voltak a többszínűségre és alternatívák felállítására vonatkozó kezdeményezések, melyek a demokratikus átalakulás felé segíthették volna Jugoszláviát, biztosítva vagy a fennmaradását, vagy a békés szétválást. Az évtized elején ugyan megindult egy háborúellenes mozgalom, de nem szerzett nagy befolyást néhány lelkes fiatal toborzásán túl. 1993-94-re azonban, miután a gazdaság rohamos ütemben gyengült, már maga Milosevic sem ragaszkodott feltétlen korábbi elveihez, melyek szerint Nagy-Szerbia egyetlen esélye háborúban biztosítani a legkedvezőbb országhatárokat. Az egyre szaporodó demonstrációk során nem volt már tiszta, hogy kik vannak csak Milosevic ellen és kik helytelenítik egyúttal a háborút is. Ekkor jelentek meg az első NGO-k, amelyek kezdték a szerb köztudatba bevezetni az emberi jogok kérdését. A menekültek, különösen a muzulmánok nagy áthaladó hullámai némi támogatást

találtak

ezeknél

a

szervezeteknél.

Az

időszakra

jellemző

sorozatos

megmozdulások ugyan nem érték el végső céljukat, de elősegítették Milosevic legitimitás vesztését. Az NGO-k száma rohamos növekedésnek indult, bár céljaik nem voltak könnyen körülhatárolhatóak, és sok szervezet léte sem tartott sokáig. Figyelembe kell venni, hogy a 2000 előtt megalakult non-profit szervezeteknek szembe kellett nézniük a háborúval, szankciókkal és a magas inflációval, ráadásul általában a szervezeti életben tapasztalatlan vezetőkkel az élükön. 1997-től kezdve a civil szervezetek mégis megvetették lábukat az országban, hosszú távú, stratégikus szemléletre törekedtek és arra, hogy hálózatot hozzanak létre maguk között. Ennek eredményeképp jelentőségük és hatékonyságuk is megnövekedett. 2000-ben a legtöbb szerbiai NGO a környezeti és szociális területen volt bejegyezve, de jelentős számban

19

http://www.helsinki.org.yu/charter_text.php?lang=en&idteksta=1524: Civil Society in Serbia: Nation versus individual 20 http://www.helsinki.org.yu/charter_text.php?lang=en&idteksta=1524

19

képviseltették magukat az emberi jogi szervezetek is.21 A legtöbb új kezdeményezés Belgrádra, Újvidékre és Szabadkára koncentrálódott, valamint azon városokra, ahol az 1997es önkormányzati választások idején az ellenzék került hatalomra. Ami az anyagi támogatásokat illeti, a három legjelentősebb forrás 2000-ben a vállalati és személyes felajánlás és a tagdíj volt. Hogy a technikai ellátottságot érzékeljük, íme néhány adat: az NGO-k 55%-a rendelkezett faxszal, 60%-a e-mail címmel és csupán 14%-a saját honlappal. Zarko Paunovic, elemző a négy legnagyobb problémának az állami szervek elnyomó és érdektelen hozzáállását, a szabályozás, a megfelelő törvények elfogadásának hiányát, a bizonytalan és elégtelen anyagi támogatást és a képzett szakemberek hiányát nevezte.22 A belső társadalmi erő elégtelenségét mutatja, hogy Milosevic bukása csak a NATO beavatkozás után vált lehetségessé. A drasztikus nemzetközi közbelépés meggyengítette a hatalmat, és politikai vákuumot hagyott maga után, de az ellenzéknek mégsem volt elég ereje megdönteni a kormányt, mert a beavatkozás idején a pártjára állt. Ugyanez elmondható a civil szektorról is, amelyik következetesen azzal a magyarázattal élt tehetetlenségét illetően, hogy Milosevic csupán egy báb a háborús játszmában, melyben mindenkinek megvan a megfelelő szerepe. Ezt a tudatot erősítette az amerikai és európai politikai baloldal is, valamint a globalizáció ellenes és Amerika ellenes mozgalmak. Szerintem a valódi probléma az volt, hogy a politikai radikalizmusnak volt összetartó és mozgósító ereje, míg a demokratikus ellenzéknek és a Milosevic ellenes különböző társadalmi csoportoknak nem. Természetes, hogy nem lehet nacionalizmus-ellenes, jelentős támogatói bázist találni egy külső beavatkozás idején, főleg, amikor egy harmadik erő a fővárost bombázza. Szerintem a siker kulcsa egy pontokba szedett, konszenzusos program lett volna, mely egyesítheti a demokratikus erőket. Ennek semmiképp nem nemzetellenesnek, hanem éppen hogy a nemzet hosszú távú jövőjét, európai integrációját figyelembe vevő állásfoglalásnak kellett volna lennie. Így tudnám elképzelni: 1. Elítéljük a konfliktusok háborús rendezését. 2. Alapvetőnek tartjuk a polgári és emberi jogokat, beleértve a kisebbségi kérdés emberi méltóságnak és európai mintának megfelelő kezelését. 3. Nemzetünk felemelkedését nem a nemzeti radikalizmusban vagy a mások rovására történő térnyerésben 21

http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf http://www.crnps.org.yu/projekti/analize/ngo_current.html : Non-profit sector in Serbia - A Brief Review of the Current Situation

22

20

látjuk, hanem a stabil, fokozatos társadalmi és gazdasági átalakulásban, a jogállamiságban és piacgazdaságban. 4. Követeljük a szólás és sajtószabadságot, stb. A feszültség Szerbiában a legitimitás csökkenésével arányosan nőtt. Ez különösen a „független” médiát érintette. A 2000-ben elfogadott Információs Törvény keretek közé szorította a tájékoztatást úgy, hogy a NATO beavatkozást többé-kevésbé mindenhol egyoldalúan kellett bemutatni. Ez teljes mértékben lehatárolta a harmadik szektor lehetőségeit is. Háborús helyzetben ugyan némileg elfogadható a média és a szabadságjogok korlátozása, de a háborús bűnök egyoldalú erkölcsi megalapozása kellemetlen helyzetbe hozta a humanitárius és menekült-, kisebbségvédelmi civil szervezeteket. Ahogy az NGO-k száma és kezdeményező ereje növekedett, úgy korlátozta őket az állam mind jobban. 2000-ben minden korábbinál többet zaklatták a civil szervezeteket a pénzügyi ellenőrző szervek, melyek célja a félelemkeltés volt. Válaszul összefogtak az NGO-k az „Exit 2000” elnevezésű kampányban, hogy mozgósítsák erejüket az ellenzék választási győzelemének érdekében. Szervezett akciókkal, információs

anyagokkal,

szórólapokkal

és

több

tízezer

aktivista

és

önkéntes

együttműködésével sikerült egy dinamikus, személyközeli kampányt levezetniük.23 Mivel az ellenzék nem tudta önmagában megdönteni a hatalmat, nagy szüksége volt az NGO-k ilyen irányú segítségére, ami meghatározta szerepüket a későbbiekre nézve. A civil szféra tagjainak többsége gyakran úgy viselkedett, mintha a kormány részét alkotná, amit a nem túl erős Szerb Demokratikus Ellenzéki Párt (DOS) idővel kezdett rossz szemmel nézni és konkurenciának értékelni. A szakemberek hiánya ahhoz vezetett, hogy az NGO-k egy része valóban állami szervvé vált, amivel erősítették azt a benyomást, hogy a civil szervezetek átvették a hatalmat. De ez az együttműködés valójában gyengítette a civil társadalmat, mert a függetlenségét kérdőjelezte meg. Ez abból a szempontból jogos, hogy egyértelmű, a harmadik szektor képviselői melyik politikai platform támogatásával kerülhetnek legelőnyösebb pozícióba. Mivel Milosevic igen gyenge államot hagyott maga után, ebben a helyzetben elsődlegesnek tűnt a hivatalok kiépítésének fontossága a civil szféra megerősítésével szemben. Szintén nagy veszteség, hogy a szereplők tapasztalatlansága miatt elmaradt az örökség alapos átvizsgálása, amely alapfeltétele lett volna a korábbi rendszerrel való teljes szakításnak és a harmadik szektor megerősítésének.

23

http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf

21

A demokrata és reformer Djindjic 20002003-ig,

meggyilkolásáig

volt

Szerbia

és

Montenegró feje. Az ellene végrehajtott merénylet indítéka világos, miután sokak tiltakozása ellenére 2002-ben kiadatta Milosevicet Hágának. A 2003 decemberi

választásokon

újra

a

jobboldali

tömörülés került ki győztesen, és a Djindjic előtti 2. ábra : Zoran Djindjic

folyamatok kezdtek visszaállni. A háborús bűnösök kiadásának folyamata megtorpant.

A NATO beavatkozás idején beindult civil szervezetek közül sok nem bírta a nehézségeket, és azóta megszűnt. A szféra megmaradt képviselőit többek között az EBESZ, az Európa Tanács, az NDI (Nemzeti Demokráciai Intézet), a Freedom House (Szabadság Ház) támogatta jelentős forrásokkal. E nélkül fent sem maradhattak volna a szervezetek, a gyér hazai támogatást tekintve, különösen az emberi jogok területén. A támogatás miatt viszont a civil szféra „külföldi import” lett, ezzel a kampányok célpontja, különösen, amikor a hatalom bizonytalan lábakon állt. Személyes támadásokat intéztek az NGO-k vezetői ellen, és féligazságokat terjesztettek, a titkosszolgálatot sejtetve a háttérben. Ennek ellenére a nemzetközi támogatás bekapcsolta az amúgy elzárt szerbiai civil társadalmat a globalizációba. A politikai elit úgy állítja be a harmadik szektort, mint liberálist és kozmopolitát, mely arra törekszik, hogy „átnevelje a szerb polgárokat”. Ezt a kampányt akadémikusok és egyetemi tanárok vezetik, és igen nagy népszerűségnek örvend a médiában. Ljuba Tadics, akadémikus pl. így vélekedik a civil szereplőkről: „Vannak naiv és buta emberek, akik valóban elhiszik az egészet, de bizonyosan olyanok is, akiket jól megfizetnek, és akik a saját népük elleni agresszív politika oldalán küzdenek.”24 Mirjana Vasovics, a politikatudományok professzora pedig így fogalmaz: „Az NGO-k a hatalom informális központjai, melyek különösen az emberi jogokkal foglalkoznak. Ők a politikai elit egészséges magvára nézve fenyegetést jelentő, domináns politikai elit. Kerékkötői a politikai megegyezésnek. Államunk szörnyű támadásoknak van kitéve a hatalom ezen informális központjaitól. Nem alkotnak természetes elitet, hanem olyan körökből származnak, melyek korábban kiváltságosak voltak, most pedig már nem. Ezért számukra személyes érdekük az első. A nemzetet problémaként kezelik. Az általuk beállított sztereotípiák nagy hatással vannak a nemzetközi közvéleményre. 24

Vreme, Belgrád, 2005. március 3.

22

A legitimitásuk külföldi hatalmi központok értékeivel és érdekeivel való azonosuláson nyugszik. Át akarnak nevelni, és irányítani akarnak bennünket. Tito elkötelezett tisztelői. Úgy hajtják végre missziójukat, hogy monitoring testületeket és a parlamenten kívüli demokráciát támogatják.”25 A kritika és irigység leginkább a külföldi donorok felajánlásait és az NGO-k Szerbiáról szóló jelentéseit övezi. Dejan Medakovics, akadémikus kiemeli, hogy „az úgynevezett NGO-k nagyon aktívak, szolgáltatásaikért ismeretlen forrásokból kapnak fizetést.”26 Egy másik akadémikus, Dragan Nedelikovics véleménye szerint 26 ezer NGO van Szerbiában, „melyek megmérgeznek minket, azt állítva, hogy mi vagyunk a legrosszabbak a világon. És ezt elkezdtük elfogadni ahelyett, hogy ellenállnánk.”27 A jelenlegi szerb kormány sem érti, hogy mi lenne az NGO-k szerepe. Én Svetozar Stojanoviccsal, a Szerbia-Amerika Központ elnökével értek egyet, aki szerint régóta megérett az idő arra, hogy egy kutató csoport jöjjön létre, mely képes rendszerezetten követni, kutatni a civil társadalmat és jelentéseket közzétenni a témában. „A köznek joga van tudni, hogy mely szervezetek valóban függetlenek és hogy ezek kikre támaszkodnak.”28 Kosta Csavoski, jog professzor szerint „az NGO-k csak a Milosevic kormány vonatkozásában voltak „nem-államiak”. Ők a külföldi kormányok, Amerika és az EU kinyújtott karja. Djindjic idején pedig egyesek a saját kormányunkhoz tartoztak, de semmiképpen nem voltak függetlennek mondhatók, főleg a nyugat-európai jogi terminológia alapján.”29 Az NGO-k elleni - Milosevic-érát idéző - média összefogásra példa az Emberi Jogok Helsinki Bizottsága által készített média jelentésre adott válasz: a Nacional című folyóirat 2005 január 5-én a következő főcímmel jelent meg: „Állítsuk meg az NGO-kat!” A politikai elit tehát marginalizálni próbálja a civil társadalmat, és ebben a jól szervezett média kampány is segítségére van. Sajnálatra méltó továbbá, hogy az NGO-k egy része maga is beállt a kritikusok körébe, hogy hiteltelenné tegye a bírálóit. Sonja Light jó példa erre, aki a belgrádi Soros Alapítványnak hosszú ideje igazgatója, és utóbb a Politikai Elfogadás Alapítványnak is igazgatója lett. Szerinte „az NGO-knak nincs demokratikus legitimitásuk” és azt ajánlja, hogy „bárki, aki fontos szerepet akar játszani a politikai színen, az méresse meg magát a választásokon. Nincs joguk meghatározni a politikai életet, hiszen a 25

NIN (folyóirat), Belgrád, 2004. május 20. Ekspres politika, Belgrád, 2004. április 12. 27 Svedok, Belgrád, 2005. július 6. 28 http://www.transnational.org/tff/people/s_stojanovic.html 29 Svedok, Belgrád, 2005. március 15. 26

23

polgárok nem adtak nekik mandátumot arra, hogy ezt megtegyék.”30 Ezzel azt bizonyítja, hogy a harmadik szektor létének értelmét nem tette magáévá, hiszen hogyan szolgálhatna az állam, a kormány vagy a gazdasági szféra független bírálójaként és társadalmi vitapartnereként, ha pl. pártba kellene tömörülnie. Lényege éppen az, hogy a hatalmat nem gyakorolja, vagy birtokolja, hanem alulról szerveződő módon befolyásolja, ellenőrzi, jó céljaiban segíti. Az uniós Gazdasági és Szociális Bizottság így érvel: „A civil társadalom az autonómia, a pluralizmus, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a felelősség elveire támaszkodva nyújt interakciós felületet a társadalom széles rétegei számára, amely által fejlődhet a polgároknak a demokratikus részvételhez elengedhetetlen érzékenysége.”31 A történelmi, politikai helyzet tehát adott: Milosevic, aki a 90-es évek meghatározó vezetője volt, a nemzeti radikalizmust és homogenitást pártolta, politikája nem fért össze a harmadik szektor térnyerésével. Ebből következett, hogy a civilek a kormányváltásban, a DOS hatalomra kerülésében voltak érdekeltek. Mivel az állam ennek bekövetkeztekor igen gyenge lábakon állt, így az NGO-k egy része állami feladatokat vállalt magára a zökkenőmentes kormányzás érdekében, ezzel függetlenségük megkérdőjeleződött. 2003-ban kormányváltás történt, amivel az NGO-k újra kevésbé előnyös helyzetbe kerültek, nem is beszélve a viszonylag negatív társadalmi megítélésről, és a szektort övező legendákról. Ezek a tények, amelyeken nem lehet változtatni. A kormányzatnak véleményem szerint ezen a ponton két lehetősége van: vagy elkönyveli a civileket, mint egy bizonyos párt vagy oldal támogatóit, és ott nehezíti a helyzetét, ahol lehet, vagy megérti, hogy természetesen azok mellett fognak kiállni az NGO-k, akik létezésükben támogatják őket, így a nyugati minta és saját belátása szerint partnernek tekinti, sőt komparatív előnyei mentén támaszkodik a szektorra. Természetesen az utóbbit javaslom. A demokratikus átalakulás és az euro-atlanti integráció során véleményem szerint természetes módon fognak lemorzsolódni a nem független szervezetek. Amint a nyugati világnak nem lesz alapja arra, hogy Szerbiát ellenségnek és az NGO-kat befolyásuk belső növelőinek tekintsék, úgy fog a nem független szervezetek támogatása megszűnni és a donorok figyelme a nyugati értelemben vett civilekre összpontosulni. Persze sok nemzedékbe kerül, míg a demokrácia és a civil társadalom kiépül. Szerbia problémája az, hogy több tízezer tanult fiatal hagyta el a térséget a korrupció és az elnyomó hatalom miatt, ami tönkretette a korábbi társadalmi egyensúlyt. A lakosság elöregedett, a 30 31

NIN, Belgrád, 2005. március 31. Bódi Gábor: Versenyhelyzetben, Századvég, 2004, Budapest

24

szülések száma lecsökkent a bizonytalan körülmények következtében. 2000-ben a lakosság több mint fele maximum nyolc általánost végzett. A felsőoktatásban részesültek aránya nem érte el a 10%-ot.32 A belső akarat nélkül, hogy az emberek szövetségeket hozzanak létre, hogy érdekeiket különböző szférákban érvényesítsék lehetetlen valódi reformokat keresztülvinni. Szerbiának szüksége van egy hatékony államra, de még inkább egy fejlett civil társadalomra.33

32

http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf http://www.helsinki.org.yu/charter_text.php?lang=en&idteksta=1524 Civil Society in Serbia: Nation versus individual

33

25

1.6 A civil szektor kutatásai, a mai helyzet

Máig nagyon kevés a statisztikai adat a szerbiai harmadik szektorról. A politikai helyzet miatt előállt az a paradox helyzet, hogy azok, akik elvileg az átláthatóság letéteményesei kellene, hogy legyenek, rá voltak kényszerítve arra, hogy minél több információt visszatartsanak a donoraikról és saját tevékenységükről. Emiatt elég mitikus kép alakult ki róluk a közvéleményben. Az adathiány miatt pedig a szektor fejlesztését is igen nehéz tervezni és végrehajtani, sőt maguk az NGO-k sem tudnak könnyen kiigazodni, hogy melyikük mit csinál, kivel kellene, lehetne összefogni. Így a saját hatékonyságukat sem tudják maximalizálni. Az NGO Policy Group 2001-ben olyannal próbálkozott, amivel korábban még senki: célul tűzte ki, hogy átfogó felmérést készít az ország civil társadalmáról.34 Ennyire átfogó statisztika azóta sem készült, noha később mások is megpróbálkoztak tanulmányok megjelentetésével. Az NGO Policy Group Szerbia szerte 821 civil szervezettel készített felmérést, több mint 200 képviselővel konzultált, hat regionális találkozót szervezett, on-line vitát működtetett. A tanulmány megjelenésének idején (2001. augusztus) a törvényhozásból teljesen hiányzott egy NGO-k bejegyzésével és működésével foglalkozó rész. A szervezetek ennek ellenére sorra jelentek meg. A felmérés kimutatta, hogy a szerbiai civil szervezeteknek melyek a kulcsfontosságú erősségeik, fő gyengeségeik, és melyek lennének a fejlődéshez szükséges legfontosabb lépések. Erősségként jelent meg a rugalmasság, a technikai eszközök maximális kihasználása, növekvő együttműködés a többi NGO-val, közös értékek és az új tudáshoz és képességekhez való gyors alkalmazkodóképesség. Fő gyengeség volt a folytonosság hiánya, alacsony átláthatóság, az önkéntesekkel való átgondolt rendelkezés hiánya, a stratégikus tervezés hiánya, alacsony monitoring szaktudás és gyenge NGO testületek. A hatékonyságnöveléshez többek között szükség van az intézmények alaposabb ismeretére, a „best practice”-ek átadására és a támogatásgyűjtés kiszélesítésére, hogy kevésbé függjenek a külföldi donoroktól. 34

http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf

26

2001-ben három fő terület határozta meg a civil szféra tevékenységi köreit: a civil társadalom fejlesztése, helyettesítő vagy kiegészítő szociális ellátás biztosítása és a környezetvédelem. És három csoportra lehetett osztani az NGO-kat méretük és beavatkozási erejük szerint: •

Szakértő csoportok: ők alkotják a legkisebb számú, de legnagyobb anyagi támogatottságú NGO szegmenst. Elsőszámú feladatuk kutatások elvégzése, oktatás, konzultáció, de foglalkoznak maguk is programok végrehajtásával. Belgrád és Vajdaság területére koncentrálódnak. Sok polgárnak ezek az NGO-k jelentik a „civil szervezetet”.

•

Közepes méretű NGO-k: általában van a tevékenységüknek egy jól körülhatárolható területe. Aktivistáik minimum alap szintű képzést kaptak, vannak pályázatírási ismereteik, és többé-kevésbé kiépített kapcsolatrendszerük. Szintén városi területeken jellemzőek.

•

Kis szervezetek: ők az NGO-k legnépesebb csoportja, ami a taglétszámot, aktivistákat és önkénteseket illeti. Hatalmas lelkesedésük, tettrekészségük, rugalmasságuk és kitartásuk ellensúlyozza technikai fejletlenségüket. A tanulmány bemutat egy átlagos szerbiai NGO-t, mely az arányoknak megfelelően

leginkább a kis szervezetekre hasonlít, de a másik kettőből is tartalmaz jellemzőket. Tehát egy minden szempontból átlagos civil szervezet: be van jegyezve az Igazságügyi Minisztériumnál. Noha az aktivistáinak nagyjából ugyanazok a céljaik, a küldetésük még nincs konkrétan lefektetve, és nem rendelkeznek stratégiai tervvel. A bizonytalanságok miatt a beavatkozási területe gyakran váltakozik a környezetvédelem, ifjúság, kultúra, oktatás, stb. között. Székhelye Belgrádban vagy a Vajdaságban található. Kialakult aktivista gárdája és eseti önkéntes csapata van. Mivel az NGO-nak nincs biztos támogatása, ezért nincs egyetlen főállású munkatársa sem. Legtöbb aktivistája korábban az állami szférában dolgozott, képzettségi szintje meghaladja bármelyik más szektorban dolgozóét, és magasan meghaladja a szerbiai átlagot. Kiegyenlített a nemek közötti megoszlás, a legtöbb aktivista 30 és 50 év között van. A legtöbb testületi tag férfi. Ha a szervezetnek van egyáltalán irodahelyisége, akkor havonta bérli azt. Az irodában van számítógép, de nincs modem, nyomtató, fax és fénymásoló! Az NGO-nak nincs autója, és igen csekélyek az adminisztrációra fordítható forrásai. A támogatásának legnagyobb része nemzetközi civil szervezetektől érkezik. Egytől

27

három projekten dolgozik egyszerre. Az aktivisták rendszertelen találkozókon beszélnek egymással, és a kedvezményezettekkel közvetlenül történik a kommunikáció. Igen kicsi nyilvánosságnak örvend, a lakosság nincs tisztában azzal, hogy mi a célja, és milyen tevékenységeket hajt végre. Eddig nem volt kapcsolata a hatóságokkal, de most kezd nyitni a kormányzat különböző szintjei felé.35

Ph.D

Nyolc általános alatt Általános iskola

’Master’ diploma

Középiskola

Egyetem Szakképzett

3. ábra: A civil szervezetek aktivistáinak megoszlása iskolai végzettség szerint (2001)

Számítógép

Nyomtató

Modem

Telefonvonal

Fax

Fénymásoló

4. ábra: A civil szervezetek technikai felszereltsége (2001)

35

http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf

28

Az NGO Policy Group átfogó tanulmánya óta majdnem öt év telt el, és azóta sem született hasonlóan sok területre kiterjedő, a civil szervezeteket bemutató mű. Így csak azt lehet külön-külön megvizsgálni, hogy 2001 óta hogyan változtak az NGO-kat érintő egyes területek. A UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Program) legutóbbi, 2003-as jelentése szerint Szerbiában még mindig tisztázatlan az NGO-k jogi státusza, és az adózási szabályok nem kedvezőek a harmadik szektorra nézve. Az ENSZ legfontosabb célként a partnerségek létrejöttének elősegítését tűzte ki az ország civil szférájának támogatása érdekében.36 2004. december 5-én, Újvidéken rendezték meg Dél-Kelet-Európában először az NGO Vásárt és Kiállítást az Önkéntesek Világnapja alkalmából. Ennek során civil szervezetek összefogva felterjesztettek egy, az önkéntes munkát szabályozó törvényjavaslatot. Több kormányzati hivatal már ígéretet tett a javaslat támogatáséra, de a törvény még elfogadásra vár.37 A The 2004 NGO Sustainability Index for Central and Eastern Europe and Eurasia (Közép és Kelet-Európára valamint Eurázsiára vonatkozó 2004-es Fenntarthatósági Index) elemzése szerint a 2004. évi kormányváltás óta csak romlott a civil szervezetek jogi környezete és az állami szervekkel való kapcsolata. A tanulmány a tárgyévben 3000 körülire becsüli az aktív NGO-k számát. A főállásban foglalkoztatottak száma nem haladja meg a korábbi évekre jellemzőt, vagyis igen kevés szervezet engedheti ezt meg magának. Az átlagos irodai felszerelés továbbra is csak egy számítógép és egy telefon, az irodahelyiséget pedig legjobb esetben is csak bérli a szervezet. A civilek külföldi donorokra való utaltsága szintén nem változott; ha a támogatás megszűnik, az NGO legtöbb esetben nem tud fennmaradni. Az elmúlt évek legnagyobb képviseleti eredménye az Információkhoz való Szabad Hozzáférés rendelet elfogadása 2004-ben, melyet két év erős lobbizás után emelt törvényes erőre a kormányzat. Sok NGO azonban nem hisz abban, hogy a rendelet valódi változást fog hozni az információkhoz való hozzáférés területén. A kedvezőtlen feltételek között is folytatják munkájukat a szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek, különösen az emberi jogok, társadalmi jólét, oktatás és környezetvédelem területein. Annak következtében, hogy az NGO-k tevékenységükkel hagyományosan napirenden tartják az ellentmondásos szociális és politikai kérdéseket, a kormány által uralt média,

36

http://www2.undp.org.yu/democratic_governance/default.asp http://www.worldvolunteerweb.org/browse/countries/serbia-and-montenegro/initiative-to-regulatevolunteer-980/lang/en.html : Initiative to regulate volunteer work in Serbia launched in IVD

37

29

különösen a Szerb Állami Televízió jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a harmadik szektorról kedvezőtlen képet fessen a polgárok elé.38 Tehát a civil szervezetek külső körülményei nem alakulnak túl biztatóan, ezért belső összefogással, és külföldi fejlesztési erőfeszítések segítségével kell a szektort expanziós pályára állítani. Mint ahogy arra az ENSZ is rámutatott a fejlődés iránya egyértelműen a partnerség kiszélesítése. Erre jó példa, hogy a két legjelentősebb szerbiai NGO, az EMinS (European Movement in Serbia – Európai Mozgalom Szerbiában) és az Expert Network (Szakmai Hálózat) 2004-ben összeállt egy konzorciummá, hogy hatékonyan tudja segíteni az EAR (European Agency for Reconstruction – Európai Újjáépítési Ügynökség) munkáját. Az EAR célja, hogy a szerbiai harmadik szektort megerősítse, ellássa, kapacitását növelje azokon a területeken melyeket eddig elhanyagoltak a külföldi donorok. A konzorcium mindkét tagjának bizonyított tapasztalata van a hálózatépítés és az NGO-k támogatása terén. A program legfontosabb célja, hogy a helyi önkormányzatok és a civil szervezetek közötti kapcsolatot előmozdítsa, ami a demokratikus folyamatban kulcs fontosságú. Szintén lényeges elem, hogy az elkülönített alapból lehetőség lesz a szervezetek kapacitásbővítésére, eszközbeszerzésre.39 A kezdeményezés eredményeit illetően még nem lehet biztosat mondani, de a partnerség mindenképpen követendő irány.

38

http://www1.usaid.gov/locations/europe_eurasia/dem_gov/ngoindex/2004/complete_document.pdf : The 2004 NGO Sustainability Index for Central and Eastern Europe and Eurasia 39 http://www.emins.org/english/projects/action/supcivsoc/ : Support to Civil Society in Serbia

30

1.7 A Vajdaság

Vajdaság Szerbia és Montenegró észak-nyugati részén fekvő autonóm tartomány. 1988-ig széleskörű függetlenséget élvezett, de az 1990-es alkotmányi változtatásokkal együtt függetlenségét jelentősen visszaszorították. Augusztus 8-án a Jugoszláv Szövetségi Parlament alkotmánymódosítással lehetővé tette, hogy többpártrendszer alakulhasson ki az országban. A folyamat kiterjesztése helyett azonban 1996-ban a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia memorandumban hirdette meg Nagy Szerbia létrehozását, majd a belgrádi és rigómezei nagygyűlésen ezt Milosevic is megerősítette. Amikor 2000-ben a Szerb Demokratikus Ellenzék jutott hatalomra, a vajdasági hatóságok kezdeményezték, hogy egyes korábbi jogaikat visszakapják. Noha az ellentáborban jelentős volt az ellenállás, a törvény mégis keresztülment, ezzel számos jogosultságot visszahelyezve a helyi vezetők kezébe.

5. ábra: A Vajdaság térképe

A 2000. évi népszámlálás szerint Vajdaságban alig több mint kétmillió ember él. Fővárosa Újvidék, háromszázezer lakossal. Vajdaság három alrégióból áll: Szerémség, Bácska és Bánát. Kiemelkedő számú, 26 különböző nemzetiség van jelen a tartományban, köztük szerb, magyar, horvát, szlovák, román, ruszin, roma, cseh, ukrán, macedón és német. A vajdasági intézmények hat munkanyelvet használnak, így a magyart is.

31

6. ábra: A magyar nemzetiségűek arányának alakulása a Vajdaságban 1910 és 2002 között

Slobodan Milosevic 14 éves diktatórikus uralma során Vajdaság bruttó nemzeti terméke 3000$/főről 1500$/főre esett vissza. Ez idő alatt több mint 20 milliárd dollárt vontak ki a térségből. Gazdaságát felőrölte a háborús gépezet. Ez a folyamat magában foglalta az etnikai tisztogatásokat is, valamint több ezer menekültet és lerombolt házat eredményezett. Ennek következtében ma megközelítőleg 250 ezer menekült él a térségben. Ez a réteg drasztikus változásokat hozott a régió nemzeti, képzettségi, demográfiai és gazdasági vonatkozásában, melyek nagy kihívást jelentenek a vajdasági vezetésnek abban, hogy kivitelezhető fejlesztési politikát dolgozzon ki.40 A törvényhozás szervei a Szövetségi Köztársaság és a Vajdasági Tartományi Parlament. A végrehajtó hatalom a szövetségi Köztársasági Elnök ellenőrzése alatt álló Szövetségi Kormány. Az igazságszolgáltatás legfelső szerve a Legfelsőbb Bíróság.

40

http://www.balkancsd.net/WBStorage/Files/Balkan%20Civic%20Practices%20No.%201.pdf : The role of civil society in the EU integration and democratization process in the Balkans

32

1.8 Vajdasági civilek Szerbia és Európa között

A szerbiai NGO térképet látva megdöbbentő, hogy Belgrád és Vajdaság mennyivel előrébb jár, mint az ország többi része. Ezen a két területen nem csak számban vannak fölényben a civil szervezetek – a 73 nagyméretű NGO-ból 54, azaz 74% ezen a két területen található -, hanem a funkciók sokféleségében és a rendelkezésre álló anyagi és tárgyi eszközökben is. Különösen szakértelemben magasodik ki Vajdaság a nyolc szerbiai régió közül. Ez érthető, ha megnézzük, mennyi egyetem, könyvtár, kutatóintézet koncentrálódik a térségre. Így nem csak saját programjaikhoz találnak könnyebben forrásokat a civilek, hanem nagyobb arányban állnak konzultációs viszonyban más szervezetekkel és döntéshozó grémiumokkal, így befolyásuk is jelentősebb. Minden más régióban magasabb az önkéntesek aránya az aktivistákkal szemben, mint itt. Ezen kívül Vajdaságban legmagasabb a nők és idős korúak részvétele a harmadik szektorban. A Vajdaságban több mint 10 ezer szervezet és polgári összefogás létezik. Közülük 500 számít

„új”

szervezetnek,

melyek

regisztrálva

vannak

a

szövetségi

Igazságügyi

Minisztériumban és Emberjogi Minisztériumban.41 A fő különbség a régi és új szervezetek között a hivatalos bejegyzésükben van. A korábbiakat nagyrészt a szocializmus ideje alatt, a Belügyminisztérium regisztrálta, és mint társadalmi-politikai szervezetek részesültek állami támogatásban. A későbbiek pedig a rendszer ellenpólusaiként jöttek létre, és negatív megkülönböztetést kellett elszenvedniük. Milosevic bukása után a Vajdasági Tanács úgy döntött, hogy 2001-től egyik szervezet sem kaphat központi támogatást. Helyette jogosultságot kaptak arra, hogy az évente kiírt pályázatokra benyújtsák programjaikat. 2001ben 30.000 Eurót, 2002-ben 40.000-t, 2003-ban 50.000-t és 2004-ben 70.000 Eurót pályáztattak ki civil szervezetek részére.42 A régióban az utóbbi években annyira felélénkült a civil szféra, hogy a Dél-Kelet-Európai Stabilitási Paktum Donor Konferenciájára 246 projektet küldtek be összesen a Vajdaságból.43 Mindez azt eredményezte, hogy Vajdaság nyerte el az „Európai Régió 2005” címet.

41

Non-profit Szektor Fejlesztési Központ, Újvidék http://www.balkancsd.net/WBStorage/Files/Balkan%20Civic%20Practices%20No.%201.pdf : The role of civil society in the EU integration and democratization process in the Balkans 43 http://www.stabilitypact.org/ 42

33

A vajdasági kormányzatnak kezdettől fogva pozitív volt a hozzáállása az NGO-khoz, és 2002-ben az Ügyvezető Tanács egyik tagjának kimondottan felelőssége lett a szektor fejlesztése. A Non-profit Szektor Fejlesztési Alap felállítása nagy lépés volt a civil társadalom független képviselete felé. Az Ügyvezetőség egyik tagja sem politikus. Máig folytatódnak a lépések afelé, hogy minél demokratikusabb keretek között valósulhasson meg a harmadik szektor tevékenysége. Az Alap törekvései között szerepelnek a következők:44 •

A társadalmi változásokra mutató kezdeményezések erősítése, a béke kultúrájának terjesztése, a társadalmi szolidaritás és a különbözőségek iránti tisztelet erősítése

•

Információ kezelési programok: adatbázisok létrehozása és terjesztése, prezentációk készítése, a kapcsolati hálók erősítése

•

Oktatási, képzési programok

•

Képviseleti programok és az NGO-k munkájának közvetlen segítése

•

Önkéntes központokat fejlesztő programok

•

Társadalmi kapcsolatok – PR programok

•

Jogi tanácsadási programok

•

Kutató programok Szerbiában Belgrád után a Vajdaságban található a legtöbb egy főre jutó civil

szervezet, ezek közül pedig igen sok a magyar nemzetiségűeket tömörítő összefogás. Közülük a legnagyobb összetartás a kulturális szerveződések között van.45 Ez természetes, hiszen ezek tehetik a legtöbbet azért, hogy a magyarság tudatot életben tartsák a nemzeti kisebbségben. A tapasztalat azt mutatja, hogy magas fokon tudják a jelenlévő szellemi potenciált hasznosítani. A magyar könyvtárosok és pedagógusok között nagy a társadalmi szervezettség. A megmaradás közvetlenül múlhat ezen, mert az életszínvonal csökkenésével párhuzamosan a

44 45

http://www.fondrnps.org.yu/english/fond/eindex.htm http://www.vein.hu/library/iksz/serv/kll/full0405/30-31.pdf

34

hit és az akaraterő növekedése kulcs fontosságú. A szervezetek között élénk a kommunikáció, közös stratégiával nyújtják be pályázataikat.

35

2 A Baptista Szeretetszolgálat vajdasági fejlesztési tevékenysége 2.1 A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány

A Baptista Szeretetszolgálat Alapítványt (BSZA) a Baptista Egyház hozta létre 1996ban. A Szeretetszolgálat ma már az egyháztól függetlenül működik és Magyarországon egyike a nemzetközi fejlesztés és humanitárius segélyezés legaktívabb non-profit szereplőinek. A

Baptista

Szeretetszolgálat

Alapítvány

mára

–

kiemelkedően

közhasznú

szervezetként – a világ 17 országában nyújt rendszeres segélyt, élelmet, humanitárius és lelki segítséget, valamint hajt végre fejlesztési programokat szükséget szenvedő és szociálisan perifériára szorult emberek érdekében azzal a céllal, hogy könnyítsen nehéz helyzetükön, és lehetőséget biztosítson számukra egy emberibb élethez. A Szeretetszolgálat célja származástól, nemzetiségtől, vallástól és bőrszíntől függetlenül, a hazánkban és más országokban élő rászoruló emberek lelki és anyagi szükségleteinek alkalmi és rendszeres kielégítése. Szenczy Sándor, a BSZA elnöke 1996-ban egy álommal és ötezer forinttal kezdte el a munkát. Mostanra az Európai Unió a négy legjelentősebb magyarországi civil szervezet közé sorolja a BSZA-t. Szenczy Sándor így foglalja össze végső célját: „Az az álmom, hogy egyszer oroszok és csecsenek, szerbek és albánok, észak-koreaiak és dél-koreaiak, síiták és szunniták, magyarok és cigányok békében fognak együtt élni. Amit a nagypolitika nem tudott elérni, azt mi igen, pl. amikor egy grozniji templom romjainál együtt úrvacsoráztunk oroszok, csecsenek, tatárok és magyarok.”46 Az első ötezer forintos támogatás után, melyet tíz éve juttatott el az elnökből és egy polgári szolgálatosból álló szervezet rászoruló családoknak, mostanra évi 1 milliárd forintos készpénzforgalmat bonyolít le, napi kb. 3 millió forintot költ el szociális és humanitárius célokra. A pénz felét itthon, többek között kábítószeresek rehabilitációjára, 46

drog-prevencióra,

prostituáltak

közötti

munkára,

hajléktalanszálló

Tízéves a Baptista Szeretetszolgálat: Békehírnök C évf. 16-17. szám, 2006 április, Budapest

36

fenntartására, mozgássérültek számára épületek felújítására, építésére fordítják. Külföldön, katasztrófák idején gyakran a BSZA az első segélyszervezetek között van, akik a helyszínre érnek. Így volt ez az iráni földrengésnél, a sri lankai cunaminál vagy a new-orleansi Katrina hurrikán esetében is. A szervezet fejlesztési programjait mindig a helyi adottságokhoz igazítja, pl. Észak-Koreának akácfamagokat ajándékozott és ott kacsafarmot hozott létre, Nyugat-Szaharában a menekülttáborok lakóinak kecskéket adományozott, Vietnámban és Kambodzsában varrótanfolyamokat tartott. A tíz év során a munkatársak hét háborúban jártak, harminc menekülttáborért voltak felelősek, közel egymillió emberen segítettek valamilyen formában.47 Ezen célok megvalósítása érdekében a Baptista Szeretetszolgálat Magyarországon és nemzetközi téren is versenyképes és jól képzett szakembergárdát állított fel, akik folyamatosan biztosítják a Szeretetszolgálat fejlődését, ezáltal pedig a humanitárius és fejlesztési tevékenység újabb célcsoportokra és partnerországokra való kiterjesztésének lehetőségét is. A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai kilenc nyelvet beszélnek (angol, német, orosz, norvég, arab, francia, spanyol, ukrán, román), található közöttük jogász, konduktor, tanár, mérnök, lelkész, PR menedzser, szociális munkás, közgazdász végzettségű szakember. Nemzetközi tevékenysége során a Baptista Szeretetszolgálat az ENSZ különböző szervezetei mellett számos más nemzetközi segélyszolgálat végrehajtó partnere is egyben. Partnerségi együttműködési szerződést írt alá az Európai Bizottság Humanitárius Segélyirodájával (ECHO) is. A Baptista Szeretetszolgálat együttműködésben munkálkodik többek között a következő szervezetekkel: UNHCR (az Egyesült Nemzetek menekültügyi szervezete), UN OCHA (az Egyesült Nemzetek humanitárius szervezete), IOM (International Organization for Migration = Nemzetközi Migrációs Szervezet), Baptista Világsegély, Európai Baptista Szövetség, ACT International (Action by Churches Together), Magyar Speciális Mentők, Menhely Alapítvány, magyarországi külföldi és külföldi magyar nagykövetségek.

47

Tízéves a Baptista Szeretetszolgálat: Békehírnök C évf 16-17. szám, 2006 ápr, Budapest

37

A

Szeretetszolgálat

tevékenységi

köre

a

sürgősségi

segítségnyújtástól

a

katasztrófamentésen át a fogyatékkal élők rehabilitációs programjáig számos humanitárius és fejlesztési szakterületet fog át.48

48

Az Alapítvány belső anyagaiból merítve

38

2.2 A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány vajdasági programjainak tanulságai

Elsőként határoljuk el egymástól a humanitárius és a fejlesztési tevékenységeket, segélyezést. Fontos megérteni ugyanis, hogy melyiket mikor, hogyan kell alkalmazni, és milyen célt szolgálnak. A humanitárius segélyezés sajátossága, hogy esélyegyenlőségen kell alapulnia, vagyis nem tehet különbséget a bajbajutottak között faji, vallási, nemzetiségi, ideológiai, stb. alapokon. Minden fejlett, demokratikus állam kötelezettséget vállal arra, hogy katasztrófa esetén humanitárius segítségben részesíti az adott országot függetlenül attól, hogy milyen politikai, diplomáciai kapcsolatok fűzik hozzá. A fejlesztéspolitika ellenben mérlegelés kérdése, iránya függ a két ország kapcsolatától. Míg humanitárius segélyek esetén a cél az életek megmentése, biztonság, egészséges körülmények, víz és élelem biztosítása, addig a fejlesztési tevékenységekben multiplikátor hatásnak kell érvényesülnie, vagyis a befektetéseknek minél nagyobb mértékben meg kell térülnie. Fejlesztési programoknál biztosítani kell a fenntarthatóságot gazdasági, humán és környezeti szempontból egyaránt. A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány mindkét területen aktív, katasztrófák esetére nemzetközileg ismert és elismert kutató-mentő csapattal rendelkezik, amelyik 24, vagy maximum 48 órával a katasztrófa után a helyszínen meg tudja kezdeni tevékenységét. A mentést és a sérültek ellátását humanitárius segélyek, adományok szétosztása követi. De hatékony fejlesztési tevékenységéről is híres a BSZA. Ezek esetében mindig a helyi viszonyokból indul ki, céljai a munkanélküliség csökkentése, a megélhetési gondok enyhítése, testi-, és szellemi fogyatékosok állapotának javítása, vagyis fenntartható módszerek kidolgozása arra, hogy kis külső segítséggel, képzéssel hogyan tudnak a helybeliek hosszú távon javítani saját életkörülményeiken. A BSZA már a kilencvenes években is hajtott végre vajdasági projekteket, melyek főleg ruha, élelmiszer és gyógyszer adományozásából álltak. Elsőszámú szerbiai partnerével, a Bethesda Szeretetszolgálattal egy ruhaakció kapcsán találkozott először, mely után számos közös akcióban vettek részt. 2000. telén pl. észak-amerikai segítséggel kapott 150 menekült család 3 havi élelmiszercsomagot és 40 család tüzelőt. 1999-től folyamatosak a cipő, ruha, gyógyszer, élelmiszer adományok a rászorulóknak. Több alkalommal rendeztek gyermekek számára üdültetést, először háborús menekültek, majd azok számára, akik a sorozatos

39

árvizekben mindenüket elvesztették. A gyermekeket a Balatonra és Budapestre vitték egy-egy hétre, hogy ki tudjanak szakadni az őket ért csapások okozta nehéz fizikai és lelki körülményekből. Az alacsony életszínvonal és magas munkanélküliség indokolttá teszi a segélyezést a legrászorultabb rétegek között, melyek a nagycsaládosok, szétesett családok, elszegényedett nyugdíjasok, testi-szellemi fogyatékosok. Legutóbb a szerbiai árvíz kapcsán utalt át 2006 áprilisában egy millió forintos gyorssegélyt a BSZA a Vajdaságnak.

7. ábra: Az árvizekkel sújtott vajdasági családok gyermekei útnak indulnak a Balaton felé 2004 nyarán

A következőkben a BSZA vajdasági fejlesztési tevékenységét szeretném röviden értékelni. 2000-ben kb. 600 kg vetőmag került kiosztásra 15 településen. A segély jelentősége, hogy a magok adományozására amerikai baptistákat kért fel a BSZA nem sokkal Belgrád lebombázása után. Az akció nem titkolt szándéka, hogy a lakosságban kialakult heves Amerika-ellenességet árnyalják, a politikát szétválasszák az egyes emberektől. A donor személyek és közösségek a vetőmagok mellé leveleket is írtak, fényképeket küldtek, hogy az anyagi segítség mellett lelki enyhülést is hozzanak a háborús körülmények közé. A vetőmagosztás a reprodukció miatt tekinthető fejlesztési tevékenységnek, mely sok családnak valóban évekre jelentett kiegészítő pénzkereseti forrást. 2001-ben „HÍD” néven indított el programot a Szeretetszolgálat, melynek keretében 50 személyt/családot telepített haza magyarországi menekülttáborokból Szerbiába. A kezdeményezést először szkepticizmus fogadta az érintettek körében, de az első lelkes, vállalkozó kedvű fiatalember példáján felbátorodva megindult a hazatelepülési folyamat. A

40

BSZA vállalta a szükséges papírmunkát, a hivatalos iratok beszerzését, a visszatelepülés jogi lépéseit. Ezen kívül „életkezdési segélyt” adott minden letelepülőnek, amely kb. háromhavi fizetésnek volt megfelelő, lehetővé téve, hogy az érintett ezen idő alatt lakást bérelhessen amennyiben nincs családja vagy rokonsága, akikhez visszamegy -, valamint hosszú távú munkát találjon magának, de legalábbis rendeződjenek annyira az életkörülményei, hogy az előrelépést jelentsen egy menekülttáborhoz képest. A program saját ötleten alapult, a munkatársak gyakran látogattak menekülttáborokat, ismerték a körülményeket, és tisztában voltak azzal, hogy mi jelentené a legnagyobb segítséget. Azóta az Európai Unió Fejlesztési Főigazgatósága (DG Development) is hasonló álláspontra jutott. Mivel a menekülteket nem lehet a természetes mobilitási folyamatok részeinek tekinteni, hiszen nem magasabb fizetés, jobb munka vagy magasabb életszínvonal reményében hagyják el otthonaikat, hanem félelemből, üldözés miatt, esetleg életveszély következtében, teljesen más fizikai és lelki körülmények között élnek a befogadó országban. Nem saját maguk alakítják a sorsukat, hanem ki vannak szolgáltatva az adott állam jóindulatának. A menekülttáborokban nem tanulják meg az ország nyelvét, alig érintkeznek polgáraival, szegény körülmények között, szabályok által korlátozott életet élnek, amely szégyenérzettel párosul a menekülés és a kiszolgáltatottság következtében. Így integrációjuk sokkal nehezebb feladat lenne, mint a hagyományos betelepülők esetében. A BSZA-t 2006-ban kereste meg egy dán partner, hogy dolgozzanak együtt egy ROOTS nevű uniós projekten, amely ugyanezt célozza meg, tehát a menekültek meggyőzését a hazatelepülésre, és ennek körülményeinek biztosítását. Az Unió tehát osztja azt az álláspontot, hogy mindenki számára költséghatékonyabb a menekültek hazatelepülése, mint a befogadó országban való integrációjuk, ezen kívül szülőföldjükön sokkal könnyebben kiigazodnak és boldogulnak, mint egy idegen nyelvű és kultúrájú országban. A HÍD program sikeresen zárult, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a résztvevők elégedettsége közel osztatlan volt, várakozásaiknak megfelelő életet tudtak elkezdeni korábbi hazájukban. A Szeretetszolgálat egyik specialitása a FLAME program (Function Language and Movement Education), mely a Pető-módszeren alapszik, célja konduktor-asszisztensek kiképzése és mozgássérültek minél nagyobb fokú integrációja a társadalomba. A vajdasági civil szervezetek szerint a mozgássérültek elfogadhatatlan helyzetben vannak térségükben. „Szinte már a cinizmussal határos, hogy törvényileg mire lenne joga a fogyatékos embernek,

41

és hogy abból valójában mit tud megvalósítani a gyakorlatban.”49 – mondja Herceg Elizabetta, a Bethesda Szeretetszolgálat végrehajtó bizottságának tagja. Azoknak a családoknak, ahova mozgássérült gyermek születik, két lehetőségük van. Vagy lemondanak róla, és távoli, bentlakásos intézménybe adják, vagy otthon tartják, amely gyakran súlyos következményekkel jár: az egyik keresőnek ott kell hagynia munkahelyét, így több fő eltartott jut kevesebb kereső személyre, az anyukának nem marad ideje és figyelme a többi családtagra, így a házasságok sokszor felbomlanak, és a többi gyermek is megsínyli a nehéz körülményeket. A megoldás – mint ahogy az a nyugati példákból látszik – napközi, fejlesztő otthonok létrehozása, ahol a mozgássérült gyermekre nem csak vigyáznak, de állapotán is nagyban javítanak, egy kis közösségben való aktív részvételén keresztül a társadalmi integrációját is elősegítik, valamint tehermentesítik a családját. Ezekkel a célokkal hozták létre a Baptista Szeretetszolgálat konduktor végzettségű munkatársai a FLAME programot, melyet mára négy kontinens több mint hét országában végrehajtottak. A Vajdaságban először Topolyán majd Szabadkán indították el a projektet 2004-ben. A FLAME hosszú távú fejlesztési tevékenység, melynek magas a gazdasági és humán megtérülése. Haszonélvezői egyrészt a konduktor asszisztensek, akiket a BSZA munkatársai képeznek tovább nővéri, gyógypedagógusi végzettséget követően. Az asszisztensek elsajátítják a Pető-módszert, melynek

lényege,

hogy

a

mozgássérült

gyermekek

megfelelő

motiváltsággal,

sikerélményekkel, eszközökkel fejleszthetőek, állapotuk jelentősen javulhat, az enyhébb sérültek önellátásra is alkalmassá válhatnak. Mivel a módszer igen versenyképes, az ily módon továbbképzett helyi munkatársak munkakörülményei javulnak. A bejárós, napközi otthonok lehetőséget teremtenek mindkét szülőnek a kereső munkára, így a családok helyzete is hosszú távon javul, ők is haszonélvezői a programnak. A sérült gyermekek pedig, megfelelő kezeléssel akár könnyű munkavégzésre is képessé válhatnak, de a társadalomba való integrációjuk egyszerűsödése is össz-társadalmi érdek és haszon. A BSZA mindkét településen FLAME bútorokkal felszerelt tornatermeket alakított ki, asszisztenseket képzett és foglalkoztatott, valamint sofőröket vett fel a gyermekek szállítására. Következő FLAME programjuk Bácskossuthfalván és Csantavéren indul 2006 őszén a Külügyminisztérium 20 millió forintos támogatásával.

49

Herceg Elizabetta, Magyar Szó, 2005. március 8.

42

8. ábra: Vajdasági kislány ismerkedik a speciális FLAME bútorral, a „fokosszékkel”

9. ábra: A fogyatékosok gyorsan fejlődnek a kreatív foglalkozások segítségével

10. ábra: Szenczy Katalin, konduktor, a BSZA munkatársa felméri a sérültek állapotát 11. ábra: Az integráció első lépése a csoportfoglalkozásokon való részvétel

43

2.3 Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főosztály a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumában: új esély a szomszédainknak

Miután áttekintettük a civil társadalom elméleti alapjait, szerbiai és külön vajdasági helyzetét, dolgozatom további részében szeretnék konkrét javaslattal élni, hogy a jellemző problémákat milyen megvalósítható, fenntartható programon keresztül lehetne orvosolni. Miután 2005 ősze óta a Baptista Szeretetszolgálat alapítványnál dolgozom, módom nyílt betekinteni korábbi vajdasági programjaikba, és megtervezni a folytatást. Az ötlet a térség nehézségeiből és lehetőségeiből következett, hogy az adott viszonyokat előnyre fordítva példa értékű projekten keresztül mutassuk be, hogyan válhatnak sikeressé a vajdasági NGO-k. A megvalósítás két pályázatíró-, és tanácsadó iroda megnyitásán és egy éves támogatásán keresztül történne. Erre a Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főosztály 2006-os pályázati kiírásai segítségével találtunk módot. A programot megírtuk, beadtuk, azt első körben elfogadták, májusra várjuk a végleges eredményt. Ahhoz, hogy a projektet el lehessen helyezni, előbb néhány szó a NEFEFO-ról. A nemzetközi fejlesztési együttműködés politikája, célterülete, az arra fordítható források mennyisége megváltozott a rendszerváltás után Magyarországon. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a segélyezés iránya és intenzitása lecsökkent, a fejlesztéspolitika pedig eseti humanitárius segélyezésre korlátozódott. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott a határon túli magyarok támogatása, amely egyrészt a Határon Túli Magyarok Hivatalán keresztül valósult meg másrészt a költségvetésből támogatott közalapítványokon keresztül. A változásokkal egy időben Magyarország is, a többi volt szocialista állammal együtt, mint „emerging donor” ország jelentős támogatásokat kapott, hogy az átalakuláson minél előbb áteshessen és ezt követően, a nemzetközi fejlesztési együttműködés új fonalába bekapcsolódhasson. Az Európai Unió országjelentéseiben is megtalálható az a szakasz, amely arra vonatkozik, hogy ki kell alakítani a saját fejlesztési politikánkat, létre kell hozni az együttműködés intézményi

44

kereteit.50 Nagy segítséget jelentett Magyarországnak az ENSZ UNDP szakértői és pénzügyi támogatása mellett, a CIDA (Canadian International Developmental Assistance for Central Europe - Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Segély Kelet- Európának) és az ODACE (Official Development Assistance for Central Europe - Nemzetközi Fejlesztési Támogatás KözépEurópának) program is, melyet Kanada állama finanszírozott, mintegy 15 millió dollár értékben. A program célja, a visegrádi országok fejlesztési struktúrájának kialakítása, az ehhez elengedhetetlen intézményrendszer felállítása és a fejlesztési területen dolgozó szakemberek képzése volt. Magyarországnak az évtized végére sikerült olyan fejlettségi szintet elérnie, hogy képes önálló fejlesztési tevékenységet folytatni. Ennek kialakítása a 2004. május 1-i Európai Uniós tagság megszerzésétől fogva annak politikájával összhangban kell, hogy folyjon. Magyarországnak továbbra is szüksége van segítségre és ’know-how’-ra az Unió tagországaitól, mert még az országon belüli fejlesztésre szánt uniós források felhasználása is adminisztratív nehézségekbe ütközik.51 A nemzetközi fejlesztés és együttműködés területén 2000-ben Magyarországnak még nem volt elkülönített forrásokra támaszkodó politikája. 2001-ben a kormány feállított egy 20 millió forintos humanitárius segélyezésre fordítható keretet, és a Külügyminisztérium elkezdett koncepciót készíteni a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segélyezés terén való intézményfejlesztésről. Következő lépésként a Külügyminisztériumban, 2002 novemberében megalakult a NEFEFO, a Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főosztály. Az Európai Unió a 2002-es barcelonai csúcsértekezleten döntött arról, hogy a szegénység felszámolására kialakított programok teljesítéséhez növelni kell a fejlődő országok fenntartható fejlődését szolgáló támogatás mértékét (Official Development Assistance, ODA). Az un. barcelonai kötelezettségek érvényesek minden tagországra, így Magyarországra nézve is. Ennek értelmében a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 0,07 %-át kell ODA fejlesztési célra fordítanunk. 2005-ben ez Magyarország számára hozzávetőlegesen 13,5 milliárd forintot jelentett.52 A NEFEFO munkáját egy civilekből, vállalati és kormányzati szervek képviselőiből álló csoport, a Társadalmi Tanácsadó Testület segíti. A Testület 2003-ban jött 50

Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben- az Európai Unió fejlesztési politikiája, Külügyi szemle II. évf., 2003/2 Lukács Csaba: Ablakon kidobott segély, Magyar Nemzet 2005. július 2 52 www.kum.hu: A Brief Summary on Hungary’s International Development Co-operation Activities 51

45

létre abból a célból, hogy biztosítsa a nemzetközi fejlesztéshez a társadalmi bázist és társadalmi ismertséget. A Külügyminisztériumnak a fejlesztési együttműködésre fordított támogatást közpénzből kell finanszíroznia, célirányos elköltése pedig teljes átláthatóságot követel. A döntést, hogy egy adott időszakban az ország mennyit szán NEFE célok megvalósítására, a parlament hozza meg. A pénzalapot a Külügyminisztérium kezeli, mert az adományok a Külügyminisztérium

apparátusának

segítségével 53

figyelembevételével jutnak el a partnerországokba.

és

külpolitikai

prioritások

A stratégiai partnerországok és a

fejlesztési együttműködés partnerországainak meghatározása a NEFE Tárcaközi Bizottságnak feladata. A Bizottság egyes minisztériumok küldötteiből áll, egy szakértői munkacsoport segítségével a mindenkori külügyminiszter vezetésével működik. A Külügyminisztériumnak tájékoztatási kötelezettsége van az Országgyűlés Külügyi és Költségvetési Bizottsága felé a fejlesztési együttműködés területén végzett munkájáról.54 A nemzetközi fejlesztési együttműködésre és humanitárius akciókra fordítható pénzösszeget a NEFEFO pályázati úton teszi hozzáférhetővé a fejlesztési programokat végrehajtani képes és kész szervezetek számára. Non-profit és profit orientált szervezetek egyaránt pályázhatnak. Az első pályázati kiírás 2003-ban jelent meg a Külügyminisztérium honlapján. A pályázati kiírásokban a célországok évről-évre változnak, de vannak olyanok is, például Mongólia, Szerbia, Kambodzsa, amelyek az elmúlt két évben egyaránt szerepeltek. A meghatározott keretösszegek is különböznek országonként. A NEFEFO és a civil szervezetek közötti együttműködés nagyrészt a partnerkapcsolat újszerűségéből adódóan nem nevezhető harmonikusnak. Az NGO-knak azonban a Külügyminisztérium munkatársaival mind külön, mind a Hand Szövetség tagjaként találkozók alkalmával lehetőségük van javaslatok megvitatására az együttműködést érintő konkrét és általános kérdésekben.

53 54

Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben- az Európai Unió fejlesztési politikiája, Külügyi szemle II. évf., 2003/2 www.kum.hu

46

2.4 Megoldási javaslat a vajdasági civil szféra problémáira: a BSZA 2006 őszi programja és várható távlati eredményei

A megoldási javaslat során nem általánosságban szeretném tárgyalni a Vajdaságban felmerült problémákat és lehetséges megoldásait, hanem egy konkrét pilot project-et kívánok felvázolni, mely véleményem szerint a négy legégetőbb nehézségre ad megvalósítható és fenntartható megoldást. Mint ahogy fentebb jeleztem, ez két pályázatíró-, és tanácsadó iroda megnyitásán keresztül valósulna meg Bácskossuthfalván és Csantavéren. A Baptista Szeretetszolgálat vajdasági programjának célja a szerbiai civilszféra erősítése, szakszerű, önfenntartó pályázatíró kultúra kialakítása, mégpedig az ágazat hiányainak felmérése és hatékony kezelése révén. A célcsoportok a szerbiai civilszervezetek. Az átfogó cél illeszkedik a fejlesztési prioritásokhoz, hiszen a harmadik szektor erősítése minden kelet-európai országban elsődleges fontossággal bír, amivel kapcsolatban a magyar tapasztalatok relevánsak Szerbia számára. A program főként oktatási irányultságú, de tartalmaz kapacitásnövelési célokat is. Konkrét célkitűzéseink két pályázatíró-, és tanácsadó iroda felszerelése és működtetése, két irodavezető szakember kiképzése, sikeres projektek elnyerése és beindítása. Szerbia, mint Európai Uniós tagjelöltségre váró ország egyre inkább rá van szorulva arra, hogy a Nyugaton már teljesen általánosnak számító pályázati úton történő forrásszerzés felé mozduljon, legyen szó akár profitorientált, akár civil szervezetekről. Utóbbiak természetszerűleg hátrányból indulnak, így más országokhoz hasonlóan szükségük van külön figyelemre, képzésre. Munkatársaink az elmúlt hónapokban behatóan kutatták a szerbiai harmadik szektor helyzetét. A szekunder adatok vizsgálata és primer információgyűjtésünk során arra jutottunk, hogy a szektor négy legégetőbb problémája a következő: •

Az európai uniós civil társadalmi és forrásgyűjtési mentalitás internalizált ismeretének hiánya, a pályázatíró kultúra gyermekbetegségei,

•

A hálózatban való gondolkozás és az állami szervekkel való kölcsönösen előnyös kapcsolat hiánya, 47

•

A hosszú távú, stratégikus szemlélet, és az ehhez szükséges anyagi és humán előfeltételek hiánya,

•

Az angol szakmai nyelvtudás elégtelensége. Programunk két szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt a lehetőségeinkhez mérten,

két helyszínen olyan irodák megnyitását céloztuk meg, melyek a fent említett négy hiányosságra egyaránt megoldást jelentenek. Másrészt, programunk egy „pilot project”, amely szakmailag megalapozott, kivitelezhető, fenntartható, de ugyanakkor eddig egyedülálló a térségben, így sikeressége esetén elterjedhet Szerbia több régiójában, és „best practice”-szé válhat. Utóbbit pedig nem csak a civil szervezetek vonatkozásában kell érteni, hanem a donorokéban is. Ahogy a civil szféra kutatásait taglaló fejezetben kifejtettem, Szerbiában működnek ugyan úgynevezett szakértő csoportok, melyek a civil szervezetek legkisebb taglétszámú, de a legjobban finanszírozott szegmensét jelentik, ezek azonban általában külföldi fenntartású, érdekeltségű, nagy méretű szervezetek, melyek kutatásokat végeznek, képzéseket is tartanak, mégsem alkalmasak az új vagy az önfenntartással küszködő kis NGOknak megfelelő támaszt nyújtani. Ennek oka, hogy egyrészt sosem tapasztalták meg közvetlenül a problémáikat, másrészt jellemző gyermekbetegségként, paradox módon csupán a donoroknak tartoznak elszámolással, és nem annak a társadalomnak, amelyet szolgálni hívattak. Irodáink tehát egyedülállóak: a kezdeti egy évben csupán egy-egy főt tartanak el a Külügyminisztérium finanszírozása révén, mely idő elég hosszú ahhoz, hogy az első sikeresen megírt pályázatok programjai beindulhassanak, de elég rövid ahhoz, hogy az iroda szakmai vezetői határozott lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy minél hamarabb önfenntartóvá váljanak. A kiválasztott vezetőkhöz a hozzáállásunk a következő: természetesen tartoznak nekünk

beszámolással

és

szervezetünknek

is

van

monitoring

kötelezettsége

a

Külügyminisztérium felé, mely során elsősorban azt kívánjuk biztosítani, hogy a forrásokat a céloknak megfelelően hasznosítsák, heti öt nap, napi nyolc órában nyitva tartsanak, és ingyenes

tanácsadó szolgáltatást nyújtsanak. De vigyázni akarunk arra, hogy anyagi és

szakmai támogatásunk ne a kezüket kösse meg, hanem valódi támaszt jelentsen. Ők azok, akik behatóan ismerik a helyi viszonyokat, akik rálátnak a speciális problémákra, adottságokra. Nem diktálni akarunk, hanem segíteni. A Baptista Szeretetszolgálat pályázatíró munkatársai az egész év során rendelkezésre fognak állni, állandó telefonos és elektronikus összeköttetés révén. A benyújtandó pályázatokat készséggel átnézzük, lektoráljuk, a 48

kérdésekre válaszolunk, beszámolunk saját tapasztalatainkról. Célunk azonban mindenekelőtt a gondolkozásmód átadása és a helyiek ösztönzése, hogy az uniós és a szerbiai mentalitást összhangba hozva előremozdítsák országuk euro-atlanti integrációját. Kétszer két hetes képzésünket és az irodák egész éves működését is a fentebb említett négy hiányosság köré építettük fel. Az első számú probléma, amire koncentrálunk, a pályázatíró és forrásgyűjtési kultúra hiányosságai. Ezt helyiek úgy fogalmazták meg, hogy nincs hitük abban, hogy a megpályázható programok számukra elérhetőek lennének, nincsenek sikerélményeik, nincs kellő szaktudásuk. Mivel négy hét nem elég arra, hogy a pályázatírás elméleti és gyakorlati oktatását kezdő szintről mester szintre elvégezzük, ezért alanyoknak olyan személyeket fogunk keresni, akiknek némi ismerete és gyakorlata már van, a sikerhez vezető bátorságuk azonban hiányzik. Négy hét mindenképp elegendő arra, hogy közvetítsük a pozitív látásmód szükségességét és várható eredményeit. A Vajdaságban tevékenykedő civilek nagy része volt már valamilyen tanfolyamon, ez mégsem hozott látványos eredményt a szervezet életébe. Ennek okát abban látjuk, hogy noha ezek a képzések némi ismeret továbbadására alkalmasak, de beszámolók alapján az egyénekre kifejtett hatásuk mégis az, hogy benyomásuk szerint kis NGO-ként, jelentős külföldi támogatás nélkül nem képesek eredményeket elérni. Ezzel szemben mi azt a hitet akarjuk támasztani a harmadik szektor képviselőiben, hogy a kellő szaktudás nem elérhetetlen és nem olyan feltételekhez kötött, melyekkel ne rendelkeznének. Az elmúlt tizenöt év keserű tapasztalatai arra szoktatták a szerbiai NGO-kat, hogy a papíron megjelenő, hivatalos formának mindig el kell térnie a valóságtól, ha fenn akarnak maradni. Ez a mentalitás azonban az uniós előcsatlakozási források esetében és majd a csatlakozás után sem fenntartható, sőt súlyos következményekkel jár. Fel kell hívni a civil szervezetek figyelmét arra, hogy ha eredményeket kívánnak elérni, akkor alkalmazkodniuk kell a szigorú ellenőrzési mintákhoz, a szervezet gazdasági vezetését át kell értékelni, a pénzügyi monitoringot komolyan kell venni, tevékenységüket számonkérhető formában vezetni. Ugyanakkor biztosítani akarjuk őket afelől, hogy ez nem fogja céljaik csorbulását eredményezni, mert az EU és az egyéb pályáztató nemzetközi szervezetek céljai megegyeznek a civilekével: oktatás, kultúra, egészség, humanitárius segélyezés, fejlesztés, stb. Szerbiában valóságos paradigmaváltásnak számít az Európai Unió egyik alapvető elve, a partnerség. A siker útja többé nem az, hogy a többieket kijátszva az adott szervezet az élre 49

törjön, hanem hogy a hasonló területeken tevékenykedők összefogjanak a közös célok eléréséért. Erre a pályázatoknál megszokott önerő szükségessége talán kellő ösztönzést is jelent, hiszen az anyagilag igen gyenge lábakon álló vajdasági NGO-k nem tudják könnyen biztosítani a projektek költségeinek saját részét. Irodáink lehetőséget fognak adni arra, hogy ezek az összefogások minél könnyebben létrejöhessenek. Ennek egyik módja az irodák honlapjainak megalkotása, melyet munkatársunk fog elvégezni. Ezeken fontos adatbázisok szerepeltetését tervezzük. Egyrészt pályázatkereső, másrészt partnerkereső funkciókat fognak ellátni. Az irodák abban is előrelépést hoznak majd, hogy az NGO-k az állami szervekkel értékes kapcsolatot alakíthassanak ki. Sem a harmadik szektor, sem az állami vezetők nagy része nincs tisztában a civil szervezetek komparatív előnyeivel. Így az NGO-k nem tudnak kellő önbizalommal fellépni, és a közigazgatás sem látja, hogy miben lehetnének segítségére a civilek, természetesen függetlenségük megtartása mellett. Az irodák és honlapjaik felületként fognak szolgálni arra, hogy ez a probléma megoldódjon, és hogy a jó példák megfelelő ismertségre tegyenek szert. Irodáink nem ernyőszervezetek lesznek, nem fogják ellátni a civil szervezetek közös érdekképviseletét, ebből következően nem is fognak egyes NGO-kat pozitívan vagy negatívan diszkriminálni. Feladatuk nem a képviselet, hanem a jó gyakorlatok elterjesztése, partnerségek létrejöttének elősegítése és általános tanácsadás. A szerbiai NGO-k egyik legnagyobb nehézsége, hogy az anyagi forrást szinte kizárólag biztosító külföldi donorok projekt- és nem szervezet-orientáltak. Ez eleve képtelenné teszi a civil szervezeteket arra, hogy hosszú távon tervezzenek. Programrólprogramra élnek, nem tudva, mit hoz a jövő. Ebből következik, hogy a legtöbb szervezet egyáltalán nem tud teljes idős munkatársat ellátni, így az aktivistáknak más munkahelyük is van, ami pedig nagymértékben leszűkíti a szervezet lehetőségeit. Az aktivisták egyéb téren elfoglaltak, gyakran nem tudnak képzésekre járni vagy tanfolyamokon részt venni. Ha tanácsadást igénybe is szeretnének venni, az általában nagy összegbe vagy az elnyert pályázatok arányában magas sikerdíjba kerül nekik. A mi irodáink ezzel szemben ingyenesek, állandóan rendelkezésre állnak, céljuk valóban a civil társadalom leghatékonyabb segítése. Az első egy éves működés során terveink szerint olyan mértékben növekedne a környező NGO-k sikeraránya, hogy legalább még egy teljes idős munkatárs foglalkoztatására nyílna módjuk. Irodáink tehát szervezet- és nem projekt-orientáltságúak lesznek. A sikeres programok egyrészt lehetővé teszik a humánerőforrás bővítést, másrészt mi is és helyi munkatársaink is tanácsadásunkban hangsúlyt fogunk fektetni a hosszú távú szemléletre, a stratégikus tervezés fontosságára és elemeire.

50

Noha az Európai Unióban minden tagország nyelve hivatalos nyelv, sok, a pályázatokkal kapcsolatos, operatív dokumentum mégis kizárólag angolul (esetleg franciául/németül) jelenik meg. De még az oktatást is nehéz nyelvtudás nélkül elvégezni, hiszen egyes elvek kötődnek az angolszász elnevezéshez, pl. addicionalitás vagy kohézió. Ezért kétszer két hetes képzésünk egyik oszlopa, hogy a pályázatíráshoz szükségszerű szakkifejezéseket elsajátítsák a résztvevők. Ehhez összeállítunk egy kb. 400 szavas pályázati szakszótárt és egy kb. 150 szavas fogalomtárat. Rámutatunk, hogy az angol nyelvű pályázás egy középfokon beszélő számára nem elérhetetlen, hanem tudatos, célszerű tanulás eredményeként megvalósítható. Ahogy a fentiekből kiderült, képzésünk nagyon emberközeli, nem ismeretünket akarjuk fitogtatni, hanem hitet és bátorságot ébreszteni déli szomszédunk civil szervezeteiben. Oktatásunk is igen gyakorlati lesz, pl. a partnerséget nem csupán elvként akarjuk megismertetni, hanem társadalmukba leképezni és megvalósítható közelségbe hozni. A fenntarthatóság záloga a két iroda. Ezek vezetői azáltal válnak alkalmassá a szakmai tanácsadásra, hogy egyrészt a kiválasztási szempontok között szerepel, hogy alapvető pályázatíró és angol nyelvi ismeretekkel rendelkezzenek, másrészt maguk is részt vesznek a kétszer tíz alkalmas képzésünkön. Mivel őket a Külügyminisztérium finanszírozása révén egy éven keresztül el fogjuk tudni tartani, ezért figyelmüket és energiájukat nem kell más területeken lekötniük. Irodáik a vajdasági átlaghoz képest jól fel lesznek szerelve, a két helyiségre összesen 1,700,000 Ft-os beruházást tervezünk. Ezen kívül, ahogy már feljebb részletezésre került, e két munkatársnak lehetősége lesz egy éven keresztül igénybe venni a Baptista Szeretetszolgálat két szakértőjének tanácsadását és segítségét, akik számára a vajdasági irodák sikeressége mindenképp prioritást fog élvezni. A projekt tehát hosszú távon fenntartható. A tanácsadó irodák programját úgy alakítottuk ki, hogy annak következtében az irodavezetők egy év alatt olyan tapasztalatra és sikerarányra tegyenek szert, hogy a támogatás megszűntével saját nyertes projektjeikből könnyedén fenntarthassák, esetleg bővíthessék a központokat. Tehát az irodák egy részről tanácsadói funkciót, más részről operatív funkciót fognak ellátni, ezzel biztosítva, hogy a tanácsadás az egy év lejártával is ingyenes maradhasson. A program megvalósításában a Baptista Szeretetszolgálat elsődleges szerbiai partnerszervezete a Bethesda Szeretetszolgálat, amelynek céljai között szerepel többek között a civil szektor erősítése. Prioritásként kezelik a fiatalok munkához juttatását. Az utóbbi 15 évben a Vajdaságban jelentős brain-drain következett be, aminek legsikeresebb gátját eddig is 51

a harmadik szektor jelentette és továbbra is ez jelentheti. Ha a tehetséges fiatalok úgy látják, hogy van jövőjük szülőföldjükön, akkor nem kényszerülnek annak elhagyására. Ennek érdekében munkálkodik a Vajdaságban a Bethesda Szeretetszolgálat, és ezt a célt szolgálná a két pályázatíró és tanácsadó iroda létrejötte és hosszú távú hatása is. A Baptista Szeretetszolgálat célja tehát a teljes civil társadalom fenntartható szolgálata. A költségek főként az irodák felszerelése, tanácsadók, a magyarországi munkatársak fizetése és a képzések köré csoportosulnak. Legnagyobb tétel az irodák informatikai és logisztikai felszerelése. Az sikeresség előfeltételei közé sorolható a növekedési potenciállal rendelkező civil szféra, a pályázatírói kultúra kialakítására való hajlandóság, valamint a szakmai és társadalmi érdeklődés. Mindezek meglétének feltételezésére alapos okunk van. A program egy évet ölel fel. Az első hónap az előkészítés fázisa, mely során a projektfelelős, helyi koordinátor előkészítik a képzéseket és a program végrehajtását, felkutatják és kiválasztják a megfelelő alanyokat a képzésre és arra, hogy irodavezetőként foglalkoztassuk őket. Kiválasztják a megfelelő helyiségeket irodáknak, valamint funkciójuknak megfelelően felszerelik ezeket. Ezt követi egy tíz napos képzés, amely megtartására a Baptista Szeretetszolgálat pályázatíró szakemberei utaznak le a helyszínre. A résztvevők képzésére Bácskossuthfalván kerül majd sor. A képzések tantervében a fentiek értelmében európai uniós, pályázatírási, forrásszerzési, monitoring, menedzsment, hálózatépítési és szakmai angol nyelvtudási ismeretek átadása szerepel, valamint képzés a következő területeken: civil szervezetek elhelyezkedése és szerepe a modern jóléti modellben, európai pilot projekt-ek és best practiseek. A tanterv gerincét pedig a gyakorlati foglalkozások adják majd, melyek során megmutatjuk, hogyan kell a megfelelő pályázatot kiválasztani, arra felkészülni, megírni és a végrehajtást biztosítani. Maguk az irodák 2006. októberében nyílnak majd meg Bácskossuthfalván és Csantavéren. Munkatársaink az erre a célra bérelt budapesti irodából fogják a program teljes időtartama alatt irányítani a pályázatíró központok felállításának előkészítését, szakmai munkáját és a tanácsadást. A tíz hónap alatt az irodák napi 8 órában, heti 5 nap nyitva fognak tartani.

52

Pályázatíró munkatársaink még egyszer, két hetes időtartamra fognak a helyszínen az érdekeltek rendelkezésére állni, szintén továbbképzés, monitoring célokra. A projekt lezárása 2007. augusztusára esik, amely során a szakmai, pénzügyi, számviteli értékelés és beszámoló történik, valamint a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai a tanácsadó központokat önálló munkára átengedik a helyi partnereknek.

53

Befejezés

Nehéz helyzetben voltam, amikor Szerbia elmúlt tizenöt évét kellett értékelnem, de e nélkül nem lehetett volna megérteni a harmadik szektor mai helyzetét, kihívásait. Mivel dolgozatomnak nem az volt a célja, hogy a szerb demokráciát vagy politikai életet értékelje, ezért nem törekedtem a végsőkig az objektivitásra, minden szempont megvilágítására és elhelyezésére egy szélesebb látószögben. Elemzésemben leginkább a nemzetközileg általánosnak mondható álláspontra helyezkedtem, de mindenképp szeretném hangsúlyozni, hogy egy ország belügyeit mindig más az ország polgáraként értékelni, mint külső szemlélőként. Utólag könnyebb mérleget vonni, de az adott helyzetben a szereplőknek alapos okuk lehetett bizonyos döntéseket meghozni, legyen szó háborús eseményekről vagy egyes választások kimeneteléről. Célom tehát az volt, hogy a civil szektor szemszögét minél alaposabban bemutassam, kihívásait ismertessem, értékeljem. Egy ország relatív helyzete – legyen szó annak gazdaságáról, társadalmáról, környezetei értékeiről, stb. – mindig attól függ, hogy melyik másik országhoz mérjük. Így igazolttá válhatnak mind a kétségbeesett, mind a bizakodó hangok, melyeket Szerbiából hallani lehet. A reális értékelés feltételei a széles látókör, a gyengeségek, erősségek, veszélyek és lehetőségek alapján a jelen helyzet megállapítására és a jövőre való következtetés képessége. Az értékelés azonban csak az első lépés, cselekvési terv és annak végrehajtása nélkül nem sokat ér. Egy egész ország esetében lehet ezt Nemzeti Fejlesztési Tervnek hívni, de egy szektor esetében is érdemes előre gondolkozni és összefogással, célorientáltan cselekedni. A Vajdaságban az ezredforduló óta egyre jellemzőbbek az ilyen összefogások. Az azonos városokban, hasonló beavatkozási területeken működő NGO-k lassan egymásra találnak, és közösen lépnek fel érdekeik megvalósításáért. Nincs olyan módszer, olyan fejlesztéspolitika, amivel a szemléletmód váltáshoz, a kultúra

alakulásához

szükséges

időt

teljesen

le

lehetne

rövidíteni.

Csak

olyan

fejlesztéspolitika lehetséges, amelyik megkeresi a kulcsfontosságú beavatkozási területeket és hajlandó ezeken a pontokon változást előidézni. Dolgozatom utolsó részében egy ilyen programot mutattam be, amelyik, ha megvalósul, valóban a vajdasági civil szféra felemelkedése irányába fog hatni.

54

Mellékletek 1. A Baptista Szeretetszolgálat projektjének logikai keretmátrixa Beavatkozási logika

Objektíven mérhető indikátorok

Az indikátorokhoz szükséges információ forrása

Előfeltételek

Átfogó/Stratégiai célok

Szerbiai civil szféra erősítése Szakszerű, önfenntartó pályázatíró kultúra kialakítása

Hatásmutatók Szakmai közvélemény és egyéb érdekelt szféra tájékoztatása

A mutatók forrásai Média referenciák, szakértői vélemények

Növekedési potenciállal rendelkező szerbiai civil szféra Pályázatíró kultúra kialakítására való hajlandóság

Projektcélok

Szerbiai NGO-k számára pályázati szaktanácsadás és gyakorlati segítség A nyertes pályázatokból önfenntartó irodák és alkalmazottak

Eredménymutatók Azok száma, akiket az iroda a nyertes pályázatok százalékából képes eltartani

A mutatók forrásai Programvezető nyilatkozata

Pályázatíró potenciállal rendelkező szerbiai NGO-k Kellő számú nyertes pályázat

Eredmények

Két felszerelt pályázatíró,- és tanácsadó iroda, tanácsadó és pályázatíró szakemberekkel Megnyert, sikeres projektek

Kimeneti mutatók Felszerelt irodák száma Tanácsadást igénybevevők száma Megnyert pályázatok száma

A mutatók forrásai Programvezető nyilatkozata, fényképek, irodák internetes oldalainak adatai Megnyert pályázatokról szóló hivatalos tájékoztató

Olyan pályázati kiírások, melyeknek a továbbképzett szakemberek meg tudnak felelni

Tevékenységek

Két iroda felszerelése Pályázatíró szakemberek továbbképzése, akik közül két főt, akik szakmailag vezetnék az irodákat, teljesállásban foglalkoztatunk egy évig

Források/Eszközök Két szabad irodahelyiség NGO-k alkalmazásában álló vagy munkanélküli, szaktudással rendelkező pályázatírók

Költségek Irodahelyiségek fenntartása Továbbképzés költségei Két fő egy évi fizetése

Rendelkezésre álló irodahelyiségek Alapvető pályázatírói és angol nyelvi tudással rendelkező személyek

2. A projekt költségvetése

Program időtartama szakasz (-tól-ig) megjelölése

1.

2006. 09.0109.30

Konkrét teendők részletes felsorolása

Feladatokhoz rendelhető Felmerülő idő kiadások munkakör/szolgálszükséglet, költségtatás megnevezése nemenkénti /egyéb mérhető/ megnevezése mennyiségi egységgel

Felmerülő kiadások költség-nemen belüli részletezése

2.

3.

4.

5.

6.

7.

előkészítés

10 fő pályázatíró felkutatása, irodák kiválasztása, program előkészítése

helyi koordinátor

3 hét

személyi kiadás

megbízási díj

7 nap, 6 éjszaka

személyi kiadás; kiküldetési kiadás

személyi kiadás

irodák felszerelése, képzés előkészítése

projekt felelős; helyi koordinátor

kiküldetési kiadás személyi kiadás

C2

2 iroda

dologi kiadások

9. sorból Mennyiségi 9. sorból a az egységre 9. sorból Összes igényelt saját jutó partner költsége KüM hozzájárulás tervezett hozzájárulása (5x8) összege támodíja/ára gatás összege 8.

2 fő saját dolgozó 2 fő napidíja megbízási díj

kiküldetési kiadás

utiköltség

kiküldetési kiadás

2 fő szállása

irodák felszerelése

2 iroda

9.

10.

11.

5 000

75 000 Ft

75 000 Ft

15 000

150 000 Ft

210 000 140 000 Ft Ft 25 000 5 000 25 000 Ft Ft 30 000 30 000 30 000 Ft Ft 96 000 2x8000 96 000 Ft Ft 2x850 1 700 1 700 000 Ft 000 000 Ft 15 000

12.

150 000 Ft

70 000 Ft

56

A4

2006. 10.0110.15

képzés

képzés; pályázatok előkészítése; 2 iroda szakmai vezetőinek kiválasztása

2 HBAid pályázatíró szakember; 10 helyi pályázatíró

14 nap, 13 éjszaka

személyi kiadás; 2 fő saját dolgozó dologi kiadás

15 000

B4

2 fő napidíja

15 000

B5

utiköltség

30 000

B6

2 fő szállása

10 000

C3

10 résztvevő ösztöndíja 10 napra

3 000

C5

2 hét terembérlet

25 000

C6

segédanyagok 10 főre

5 000

A6

A7

C16

C17

2006. irodák 10.16működtetése, 2007. 08.15 tanácsadás

irodák honlapjának elkészítése tanácsadó rendszer kiépítése; pályázatok elkészítése, programok beindítása, futtatása

300 000 Ft

300 000 Ft

420 000 280 000 Ft Ft 30 000 30 000 Ft Ft 130 000 130 000 Ft Ft

140 000 Ft

300 000 300 000 Ft Ft 50 000 Ft 50 000 Ft

50 000 Ft 50 000 Ft

saját informatikus

4 nap

személyi kiadások

saját dolgozó

10 000

40 000 Ft

2 helyi pályázatíró

10 hónap

személyi

2 helyi pályázatíró megbízási díja

75 000

1 500 000 Ft

dologi kiadások

2 vajdasági iroda bérlete

40 000

800 000 800 000 Ft Ft

2 vajdasági iroda rezsije

20 000

400 000 400 000 Ft Ft

40 000 Ft

1 500 000 Ft

57

2 HBAid pályázatíró szakember

személyi

2 fő saját dolgozó

200 000

4 000 000 Ft

közvetlen működési költségek

magyarországi irodabérlet

60 000

600 000 600 000 Ft Ft

magyarországi iroda rezsije

35 000

350 000 350 000 Ft Ft

közvetett működési költségek

telefon a vajdasági kapcsolattartáshoz

35 000

350 000 Ft

350 000 Ft

személyi kiadás; dologi kiadás

2 fő napidíja

15 000

420 000 280 000 Ft Ft

140 000 Ft

B11

utiköltség

30 000

B12

2 fő szállása

10 000

C18

segédanyagok 10 főre

3 000

30 000 Ft

saját dolgozó

15 000

60 000 Ft

A8

D1

D2

D3

B10

2007. 02.1402.28

2007. 08.1608.31

2. képzés

lezárás

továbbképzés; futó pályázatok monitoringja; iroda ügyfeleinek tanácsadása

elszámolás

2 pályázatíró szakértő

pü-i, számviteli apparátus

14 nap, 13 éjszaka

2 nap

személyi kiadások

4 000 000 Ft

30 000 30 000 Ft Ft 130 000 130 000 Ft Ft 30 000 Ft 60 000 Ft

58

Ábrák jegyzéke 1. ábra: Slobodan Milosevic - http://www.inforegenten.de/regent/regentd/pictures/yugoslaviamilosevic.jpg.....................................................................................................................16 2. ábra: Zoran Djindjic - http://people.ku.edu/~dcabrilo/djindjic/zoran_djindjic.jpg...............22 3. ábra: A civil szervezetek aktivistáinak megoszlása iskolai végzettség szerint (2001) http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf .............. 28 4. ábra: A civil szervezetek technikai felszereltsége (2001) http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf .............. 28 5. ábra: A Vajdaság térképe - http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/23191/.............................. 31 6. ábra: A magyar nemzetiségűek arányának alakulása a Vajdaságban 1910 és 2002 között http://www.mti.hu/magyarsag/cikk/23191/...................................................................... 32 7. ábra: Az árvizekkel sújtott vajdasági családok gyermekei útnak indulnak a Balaton felé 2004 nyarán – belső fénykép............................................................................................ 40 8. ábra: Vajdasági kislány ismerkedik a speciális FLAME bútorral, a „fokos-székkel” – belső fénykép …………………………………………………………………………...……..43 9. ábra: A fogyatékosok gyorsan fejlődnek a kreatív foglalkozások segítségével – belső fénykép ………………………………………………………………………………….……43 10. ábra: Szenczy Katalin, konduktor, a BSZA munkatársa felméri a sérültek állapotát – belső fénykép ……………………………………………………………………………………….43 11. ábra: Az integráció első lépése a csoportfoglalkozásokon való részvétel – belső fénykép …...............................................................................................................................................43

Irodalomjegyzék

Könyvek 1. Bartal Anna Mária: Nonprofit alapismeretek kézikönyve, 1999, Ligatura, Budapest 2. Bódi Gábor: Versenyhelyzetben, Századvég, Budapest, 2004 3. DiMaggio, P.J.–Anheier, H.K.: A nonprofit szervezetek és a nonprofit szektor szociológiája, 1991, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest. 4. Dr. Szarvas Mihály: Politikatudomány, Budapest, Számalk, 1999 5. Evers, Adalbert: Eltolódások a jólétmixben. Új megközelítés a jólét- és a szociálpolitika transzformációinak tanulmányozásához, 1995, Aula, Budapest 6. Ferge Zsuzsa: Fejezetek a Magyar Szegénypolitika Történetéből, Magvető, Budapest, 1986 7. John Degnbol-Martinussen, Poul Engberg-Pedersen: Aid: Understanding International Development Cooperation, Palgrave Macmillan, 2003 8. Jugoszlávia Statisztikai Évkönyve, 2000 és Statisztikai Útmutató a Választásokhoz, 2000 9. Lester M. Salamon – Helmut K. Anheier: Szektor születik II. Civitalis Egyesület, Budapest, 1999 10. Lester M. Salamon – Helmut K. Anheier: Szektor születik; Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1995 11. Lévai Katalin- Széman Zsuzsa: Társadalmi Trigonometria, Scienta Humana, Budapest, 1993

Szakdolgozat Tarcsai Zsuzsanna: A nemzetközi fejlesztési együttműködés, 2006, Budapest

60

Folyóiratok 1. Békehírnök C évf. 16-17. szám, 2006 április, Budapest 2. Ekspres politika, Belgrád, 2004. április 12. 3. Külügyi szemle II. évf., 2003/2, Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben- az Európai Unió fejlesztési politikiája 4. Magyar Nemzet 2005. július 2, Lukács Csaba: Ablakon kidobott segély 5. Magyar Szó, 2005. március 8. 6. NIN, Belgrád, 2004. május 20. 7. NIN, Belgrád, 2005. március 31. 8. Svedok, Belgrád, 2005. július 6. 9. Svedok, Belgrád, 2005. március 15. 10. Vreme, Belgrád, 2005. március 3.

Tanulmány Önkormányzati és Területi Ellenőrzési Igazgatóság, Fejlesztési és Módszertani Intézet: A nonprofit szektor működése és ellenőrzése, 2003

Honlapok (Minden honlap cím 2006. február 1 és április 30 között volt érvényes.) 1. http://www.charitychannel.com/publish/templates/default.aspx?a=6536&template=pri nt-article.htm: The One Percent Solution: A Look at NGO Sustainability in Central and Eastern Europe, 2005 2. http://europa.eu.int/comm/civil_society/apgen_en.htm#2: Definition of civil society 3. http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/sgc/consultation/index_en.htm#_Toc467 44741: The specific role of civil society organisations 4. http://www.ces.eu.int/pages/en/acs/SCO/SCO_accueil_en.htm: What are civil society organisations? 5. http://europa.eu.int/comm/civil_society/coneccs/listedomaine.cfm?CL=en

61

6. http://www.sze.hu/rt/rt02-2.rtf: A nonprofit szervezetek elméletei 2: interdiszciplináris elméletek. 7. http://www.oneworld.net/guides/serbia/development : Serbia and Montenegro guide 8. http://www.helsinki.org.yu/charter_text.php?lang=en&idteksta=1524: Civil Society in Serbia: Nation versus individual 9. http://www.crnps.org.yu/xdoc/arhivavesti/ngopg/Third_Sector_in_Serbia.pdf 10. http://www.crnps.org.yu/projekti/analize/ngo_current.html : Non-profit sector in Serbia - A Brief Review of the Current Situation 11. http://www.transnational.org/tff/people/s_stojanovic.html 12. http://www2.undp.org.yu/democratic_governance/default.asp 13. http://www.worldvolunteerweb.org/browse/countries/serbia-andmontenegro/initiative-to-regulate-volunteer-980/lang/en.html : Initiative to regulate volunteer work in Serbia launched in IVD 14. http://www1.usaid.gov/locations/europe_eurasia/dem_gov/ngoindex/2004/complete_d ocument.pdf : The 2004 NGO Sustainability Index for Central and Eastern Europe and Eurasia 15. http://www.emins.org/english/projects/action/supcivsoc/ : Support to Civil Society in Serbia 16. http://www.balkancsd.net/WBStorage/Files/Balkan%20Civic%20Practices%20No.%2 01.pdf : The role of civil society in the EU integration and democratization process in the Balkans 17. http://www.balkancsd.net/WBStorage/Files/Balkan%20Civic%20Practices%20No.%2 01.pdf : The role of civil society in the EU integration and democratization process in the Balkans 18. http://www.stabilitypact.org/ 19. http://www.fondrnps.org.yu/english/fond/eindex.htm 20. http://www.vein.hu/library/iksz/serv/kll/full0405/30-31.pdf 21. www.kum.hu: A Brief Summary on Hungary’s International Development Cooperation Activities 22. http://66.249.93.104/search?q=cache:0FiOk1LRTsJ:www.asz.hu/ASZ/sajto2004.nsf/a d78649144720afbc1256dd00038048d/342f3d56419dabaac1256e16003851d3/%24FIL E/T35.doc+salamon-anheimer&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=1&lr=lang_hu 23. http://www.vein.hu/library/iksz/serv/kll/full0405/30-31.pdf 24. http://www.osce.org/sam 62

25. http://www.crnps.org.yu/links/nvoyu_en.html 26. http://www-gewi.kfunigraz.ac.at/csbsc/documentary_report/Yugoslavia.html 27. http://www.ear.eu.int/publications/main/news-a1a2e3al4.htm 28. http://www.delscg.cec.eu.int/en/eu_and_fry/activities/ 29. http://www.eudelyug.org/en/documents/Communication_WBalkans_final.pdf 30. http://www.cdfe.cz/cesky/drive/NGOKing.htm 31. http://www.southeasteurope.org/documents/USIAD_serbia.pdf 32. http://see.oneworld.net/article/view/98228/1/3190 33. http://see.oneworld.net/article/view/98009/1/5464 34. http://www.vojvodina.com/html/english.htm 35. http://www1.worldbank.org/devoutreach/winter02/article.asp?id=140 36. http://www2.undp.org.yu/files/reports/asp_survey_eng.pdf 38.http://www.cecl.gr/spc/workshops/PhaseB/4workshop/phaseB4workshopcel2FRYugos lavia.htm 38. http://www.ciaonet.org/wps/cil01/ 39. http://www.ekd.de/bulletin/3_2002_7.html 40. http://www.greekhelsinki.gr/english/organizations/cdf-profile.html 41. http://www.bethesda.org.yu/f1.html 42. http://www.civilmozgalom.net 43. http://www.delvidek.net

63