ÖNKORMÁNYZATI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTER IGAZSÁGÜGYI ÉS RENDÉSZETI MINISZTER 6-309/2007.
a turizmusról szóló törvényről
Budapest, 2007. szeptember
2
2007. évi …törvény a turizmusról A turizmus Magyarországon jelentős mértékben hozzájárul az utazók és a helyi lakosság életminőségének javításához, komoly foglalkoztatáspolitikai tényező, meghatározó részét adja a bruttó hazai összterméknek, segíti az elmaradott területek gazdaságának felzárkózását, ösztönzi a kulturális örökségek megőrzését, a természeti környezet megóvását, hozzájárul a nemzetközi politikai, gazdasági kapcsolatok erősítéséhez, nemzeti kulturális értékeink népszerűsítéséhez, valamint az országról alkotott kép előnyös formálásához. Mindezekre figyelemmel a turizmus fejlesztése alapvető nemzeti érdek, ezért az Országgyűlés az Alkotmányban foglaltakkal összhangban a következő törvényt alkotja. I. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A törvény célja és hatálya 1. § A törvény célja, hogy meghatározza a turizmussal kapcsolatos állami és önkormányzati feladatokat, a turizmusban érdekelt állami és egyéb szervezetek együttműködésének kereteit, továbbá hogy elősegítse a) a környezetbarát, vendégközpontú turizmus megteremtését és fenntartható fejlődését, b) a turisztikai értékek feltárását, megismertetését, hasznosítását, c) a turizmus céltudatos fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakítását, valamint d) a turisztikai vállalkozások piacra jutását, a működő vállalkozások és egyéb szervezetek működését, fejlődését és versenyképességének javítását. 2. § A törvény hatálya kiterjed a) a turizmus körébe tartozó állami és önkormányzati tevékenységekre, b) a turizmus körébe tartozó gazdasági tevékenységekre, c) az a) és b) pontban meghatározott tevékenységet folytató szervezetekre és természetes személyekre, valamint d) az utasra.
3 Alapfogalmak 3. § (1) A törvény alkalmazásában a) turizmus: magában foglalja a személyek lakó- és munkahelyen kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat, b) turisztikai tevékenység: különösen az utazásszervezés, az utazásközvetítés, az idegenvezetés, a kereskedelmi vendéglátóhely, a kereskedelmi szálláshely, a turisztikai információs és szolgáltató iroda működtetése, a magánszálláshely idegenforgalmi célú hasznosítása, a programszervezés, a turisztikai marketing tevékenység végzése, az egészség-, kulturális, kongresszusi, falusi, aktív turizmus (ideértve a sport turizmust is) igényeit kielégítő szolgáltatások nyújtása, c) turisztikai vállalkozó: aki a turisztikai tevékenységek valamelyikét üzletszerűen folytatja, d) turisztikai termék: olyan szolgáltatáshalmaz, amely alapvetően a vonzerőn alapul, s amelynek alapvető célja a turista szükségleteinek teljes kielégítése, e) turizmust fejlesztő tevékenység: olyan tevékenység, amely létrehoz turisztikai terméket, bővíti a turisztikai szolgáltatások kínálatát, javítja minőségét, a fogadóképességet, növeli a meglévő turisztikai, illetőleg az azokhoz kapcsolódó létesítmények működési színvonalát, f) turista: az a természetes személy, aki a lakó vagy munkahelyét szabad elhatározásából, nem letelepedés vagy munkavállalás céljából, a visszatérés szándékával elhagyja, és a meglátogatott helyen legalább 24 órát vagy egy éjszakát eltölt, g) kiránduló: az a természetes személy, aki a turisztikai céllal meglátogatott helyen 24 óránál kevesebb időt tölt el, illetőleg szállást nem vesz igénybe, h) utas: a turista és a kiránduló , i) turisztikai vendéglátás: a kereskedelmi szálláshelyen, fizetővendéglátás, valamint az idegenforgalmi célból hasznosított magánszállásadói tevékenység keretében nyújtott vendéglátó szolgáltatás, j) turisztikai célterület: egyrészt olyan fogadó terület, ahol a turizmus realizálódik, és amely a látogatók számára önálló egységként, azaz meglátogatásra és tartózkodásra érdemes területként jelenik meg, másrészt önálló turisztikai vonzerővel bíró, földrajzilag lehatárolt egység (de nem feltétlenül földrajzi egység), amely a turista számára – vonzerői és az azokra épített turisztikai termékek alapján – komplex élményt nyújt, és ahol az ehhez kapcsolódó szükségleteit kielégítheti, k) turisztikai célterület menedzsment: azon tevékenységek összessége, amelyek egy turisztikai fogadótérség számára ahhoz szükségesek, hogy látogatókat vonzzon és számukra az ottani tartózkodás során tökéletes utazási élményt nyújtson úgy, hogy a látogatóforgalom gazdasági és környezeti hatásai a célterület közössége számára ma és a jövőben egyaránt előnyösek legyenek. (2) Nem minősül turisztikai tevékenységnek a tömegközlekedési szolgáltatás, a taxiszolgáltatás, illetőleg az olyan utazási szolgáltatás, amelyet az oktatási intézmények kizárólag a tanulói, hallgatói jogviszonyban állók számára, továbbá a nonprofit szervezetek által kizárólag tagjaik és a szolgáltatásaikat igénybe vevő személyek részére nem üzletszerűen, kizárólag önköltséges alapon nyújtanak. II. Fejezet
4 A TURIZMUSSAL KAPCSOLATOS ÁLLAMI ÉS ÖNKORMÁNYZATI FELADATOK ÉS HATÁSKÖRÖK A turizmussal kapcsolatos állami feladatok 4. § A turizmus közgazdasági és jogi feltételrendszerének kialakításával, a turizmussal kapcsolatos jogok és kötelezettségek megállapításával és megtartásuk ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat a központi állami szervek és a helyi önkormányzat szervei látják el. Az Országgyűlés turizmussal kapcsolatos tevékenysége 5. § Az Országgyűlés a turizmus fejlődésének előmozdítása érdekében a) az éves költségvetési törvény elfogadása során dönt a turizmust szolgáló pénzeszközökről, b) meghatározza a turizmussal kapcsolatos önkormányzati feladatokat és ezek forrásait. A Kormány turizmussal kapcsolatos tevékenysége 6. § (1) A Kormány irányítja a turizmus állami feladatainak végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt más szervezetek turizmussal összefüggő tevékenységét, erősíti az ágazatban működők versenyképességét, fejleszti Magyarországot, mint turisztikai célterületet. (2) A Kormány a) elfogadja a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát (a továbbiakban: Stratégia), arról tájékoztatja az Országgyűlést, b) gondoskodik a stratégia végrehajtásáról, javaslatot tesz a stratégiában kitűzött célok megvalósítását szolgáló pénzeszközök nagyságrendjére, c) a turizmust fejlesztő tevékenység keretében érvényesíti azokat a követelményeket, amelyek a turizmus fenntartható fejlődéséhez szükségesek, d) meghatározza az egyes turisztikai vállalkozások létesítésének feltételeit és működésének követelményeit, e) részt vesz a turizmussal kapcsolatos nemzetközi együttműködésben, ideértve a turizmussal kapcsolatos feladatokat ellátó nemzetközi szervezetek, illetve az EU turizmussal kapcsolatos munkájában való részvételt, továbbá előkészíti és megköti a turizmussal kapcsolatos, a hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződéseket, f) részt vesz a turizmus központi, regionális és helyi szervezetrendszerének kialakításában és működésük összhangjának biztosításában, g) működteti a turisztikai statisztikai mérési rendszert, h) biztosítja a turisztikai termékek részét képező turisztikai infrastruktúra kialakítását, minőségi fejlesztésének elősegítését,
5 i) biztosítja a nemzeti turisztikai marketing-tevékenység ellátását Magyarország turisztikai értékeinek belföldi és külföldi megismertetésével, népszerűsítésével, az ehhez szükséges belés külképviseleti hálózat működtetésével, j) elősegíti az alulról-felfelé kiépülő, állami és magán együttműködésen alapuló turisztikai célterület menedzsment rendszer feltételeinek kialakítását és működtetését, k) biztosítja az államközi turisztikai kapcsolatok kiépítését, ápolását, a turizmus nemzetközi szervezeteiben való részvételt, l) elősegíti a turizmus helyi és térségi fejlődésében szerepet játszó civil szervezetek létrejöttét és a partnerkapcsolataik kialakítását, továbbá támogatja együttműködésüket. A Stratégia és a turizmusfejlesztési programok 7. § (1) A turizmus fejlesztésének alapja az Európai Unió költségvetési időszakához igazodó Stratégia és a regionális operatív programok részét képező regionális turizmusfejlesztési stratégiák. A Stratégia megvalósítását folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és évente értékelni kell. A Stratégiát és a megvalósítására elkészült Intézkedési Tervet, valamint a turisztikai termékfejlesztési programokat integrálni kell a területfejlesztési tervekbe és programokba nemzeti és regionális szinten egyaránt. (2) A Stratégia különösen a következőket tartalmazza: a) a turizmus országos helyzetének bemutatását, b) az elérni kívánt turizmuspolitikai célokat, összhangban más gazdasági területek hasonló színtű programjaival, c) a célok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét, d) a célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények nagyságának és forrásának tervezett megjelölését is, e) azoknak a céloknak a kijelölését, amelyek megvalósításához a turizmus szempontjából különleges intézkedések szükségesek. (3) A Stratégiában foglaltakra az ország társadalmi-gazdasági tervének meghatározása, a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezés és a végrehajtás során szükséges figyelemmel lenni. (4) A Stratégiával összhangban a turisztikai régiókban regionális turizmusfejlesztési stratégiákat kell készíteni.
A turizmusért felelős miniszter feladatai 8. § A turizmusért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a) ellátja a turizmussal kapcsolatos állami tevékenységek irányításával összefüggő feladatokat, különös tekintettel az ágazatközi és regionális feladatok összehangolására,
6 b) elemzés és értékelés alapján kidolgozza a Stratégia tervezetét és azt a Kormány elé terjeszti, c) gondoskodik az elfogadott Stratégia szaktárcát érintő feladatainak végrehajtásáról, d) figyelemmel kíséri a turizmus helyzetének és eredményeinek alakulását, és közreműködik az országos turisztikai-gazdasági információs rendszer létesítésében, e) elősegíti a gazdasági kamarákkal, a munkaadói és szakmai szervezetekkel történő érdekegyeztetést, f) ellátja, illetve összehangolja a turizmussal kapcsolatos államközi feladatokat, előmozdítja a nemzetközi együttműködés fejlesztését, g) figyelemmel kíséri a Stratégia megvalósulását, és évente értékeli azt, h) meghatározza a különböző (nemzeti, regionális) turizmusfejlesztési tervek tartalmi követelményeit és elfogadásuk rendjét, i) részt vesz a turisztikai szakképzés feltételeinek meghatározásában, j) Magyarország turisztikai kínálatának belföldi és külföldi megismertetése és népszerűsítése érdekében működteti azt a nemzeti turisztikai marketing feladatokat ellátó szervezetet, amely az ország-marketinget irányítja, működteti a turisztikai nemzeti külképviseleti hálózatot, és részt vesz a regionális turisztikai marketing feladatokat ellátó belföldi hálózat működtetésében.
A Stratégiában foglaltak végrehajtása, érvényesítése a szabályozásban és más állami döntéseknél 9. § (1) A miniszter – kormányzati szinten – egyezteti és összehangolja a Stratégiában foglaltak végrehajtását. (2) A turizmust érintő törvényjavaslat és más jogszabály, az ország társadalmi-gazdasági tervei, területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményező döntések előkészítői a Stratégiában foglaltakra figyelemmel az intézkedés turizmusra gyakorolt hatásait vizsgálják és értékelik. (3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából a turizmust érintő jogszabály az a törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetőleg önkormányzati rendelet, amely az egyes turisztikai tevékenységek gyakorlásának feltételeit, a turizmus fejlesztését befolyásolhatja. (4) A turizmussal összefüggő gazdasági szabályozóeszközök (vám-, adó- és illetékszabályok stb.) bevezetésére irányuló szabályozások, továbbá jelentős módosítások esetében a vizsgálati elemzést minden esetben el kell végezni. A turizmussal kapcsolatos területi feladatok 10. § (1) A területfejlesztési törvény alapján létrehozott régiók területével megegyező turisztikai régiókban Regionális Turisztikai Bizottságot (a továbbiakban: RTB), a Balaton és Tisza-tó kiemelt üdülőkörzetben Turisztikai Régiós Együttműködési Tanácsot kell létrehozni. Az RTB a régió turizmuspolitikájának legfőbb alakítója.
7
(2) Az RTB az adott régió Regionális Terülefejlesztési Tanácsának (a továbbiakban: RFT) bizottságaként működik a területfejlesztési törvény 16. § (9) bekezdése alapján. Az RFT turizmust érintő döntéseinek meghozatala során az RTB-nek egyetértési joga van. (3) Az RTB-k tagjait az érintett megyei közgyűlések, települési önkormányzatok, a gazdasági kamarák, munkaadói és munkavállalói szervezetek, a szakmai szövetségek, a helyi turisztikai egyesületek és azok regionális szövetségei tagjai közül, valamint a turizmussal kapcsolatos állami feladatok kormányzati ellátásáért felelős minisztérium munkatársai közül a miniszter kéri fel. Az RTB elnökét a miniszter nevezi ki. (4) Az RTB-k kialakítják a régió turizmusfejlesztési programját és összehangolják annak végrehajtását. Az RTB-k feladat- és hatáskörükben a) döntéshozatalra felterjesztik az RFT részére a régió turizmusának fejlődését elősegítő javaslatokat, b) részt vesznek a regionális turisztikai alapból támogatandó programok, pályázatok elbírálásában, c) biztosítják a regionális turizmusfejlesztési stratégiák integrálását a regionális területfejlesztési tervbe, irányítják és összehangolják annak végrehajtását, d) koordinálják a nonprofit jellegű marketing, termékfejlesztési és információs munkát, e) elősegítik a turisztikai oktatás és szakképzés regionális feladatait, f) figyelemmel kísérik a turisztikai döntések végrehajtásának érvényesülését, g) ellátják azokat a feladatokat, amelyeket a miniszter a hatáskörükbe utal. 11. § A fővárosi, illetve a megyei önkormányzatok a turizmus fejlődése érdekében a) a stratégiában meghatározott célokkal, feladatokkal és a területrendezési tervével összhangban – a regionális turizmusfejlesztési programra figyelemmel – turizmusfejlesztési programot dolgoznak ki, s összehangolják a turizmusfejlesztési program teljesítésében részt vevők tevékenységét, b) együttműködnek a turizmussal kapcsolatos feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, helyi turisztikai szervezetekkel, c) közreműködnek az országos, regionális és megyei, kistérségi fejlesztési tanácsokban a turizmus érdekeinek érvényesítésében, d) elősegítik a turisztikai infrastruktúra fejlesztését, e) támogatják a turisztikai vállalkozások létrejöttét, illetőleg ösztönzik az ilyen jellegű befektetéseket. 12. § Az állam elősegíti a turizmus helyi és térségi fejlődésében szerepet játszó civil szervezetek létrejöttét és partnerkapcsolataik kialakítását. A turizmussal kapcsolatos teendők ellátásában az önkéntesen létrehozott helyi célterület menedzsment szervezet is közreműködhet. A célterület menedzsment elősegíti a helyi turisztikai termékek, szolgáltatások fejlesztését, a turisztikai vállalkozások versenyképességét, ösztönzi az adott terület turisztikai kínálatának bővítését, valamint a turisztikai termékek piacra jutását. A turizmust érintő hatósági feladatok ellátása
8
13. § (1) A turizmushoz kapcsolódó hatósági feladatok a következők: a) az utazásszervező és -közvetítő tevékenységet végző turisztikai vállalkozók hatósági nyilvántartásba vétele és törlése, tevékenységük ellenőrzése, b) az idegenvezetők hatósági nyilvántartásba vétele és törlése, az idegenvezetői igazolványok és azonosító kártyák kiadása, illetve visszavonása, tevékenységük ellenőrzése, c) a lovas szolgáltatást végzők hatósági nyilvántartásba vétele, a tevékenységük ellenőrzése, d) a vendéglátó-ipari üzletek, a kereskedelmi szálláshelyek, valamint az utazási irodák, utazási ügynökségek és turisztikai szolgáltató irodák (a továbbiakban együtt: üzlet) működési engedélyének kiadása, visszavonása, az üzlet átmeneti bezáratása, továbbá a működésük ellenőrzése, e) a magánszálláshelyet idegenforgalmi céllal hasznosító szállásadók nyilvántartásba vétele és törlése, tevékenységük ellenőrzése, f) a falusi és agroturisztikai tevékenységet végzők hatósági nyilvántartásba vétele, a tevékenységük ellenőrzése, g) más jogszabályban meghatározott turisztikai tevékenységet végző személyek nyilvántartásba vétele, törlése és ellenőrzése, h) a jogosulatlanul végzett turisztikai tevékenységek feltárása, i) az a)-h) pontban említett ellenőrzés során tapasztalt jogszabálysértés esetén a szükséges intézkedés megtétele, illetve kezdeményezése. (2) Az (1) bekezdés h) pontja szempontjából jogosulatlan a turisztikai tevékenység, ha azt a jogszabályban előírt hatósági engedély vagy a nyilvántartásba vételi kötelezettség teljesítése nélkül végzik. (3) Az (1) bekezdésben meghatározott hatósági feladatokat a Kormány által kijelölt szervezet látja el. (4) A turisztikai tevékenységekkel kapcsolatos hatósági feladatok ellátása során az eljáró hatóságok jogosultak a turisztikai tevékenységet végző személyek személyes adatainak kezelésére.
III. Fejezet A TURIZMUS FEJLESZTÉSÉNEK GAZDASÁGI ALAPJAI 14. § A turizmus finanszírozásának európai uniós, állami és önkormányzati forrásai a következők: a) az Európai Unió pénzügyi alapjai, b) az állami költségvetés turisztikai célú hozzájárulása (ideértve az Európai Unió pénzügyi alapjaiból nyújtott támogatásának hazai társfinanszírozását), c) a regionális turizmusfejlesztési források, d) a helyi turizmusfejlesztési források.
9 15. § (1) A Stratégiában és a turizmusfejlesztési tervekben meghatározott állami finanszírozást igénylő feladatok végrehajtásához szükséges pénzeszközöket az Európai Unió támogatása és annak hazai társfinanszírozása, továbbá az állami költségvetés turisztikai célú hozzájárulása biztosítja. (2) A nemzeti turisztikai marketinggel és a turizmus fejlesztésével kapcsolatos egyéb állami feladatok megvalósítására az állami költségvetés turisztikai célú hozzájárulása nyújt fedezetet. (3) A közgazdasági és egyéb szabályozók bevezetésénél és módosításánál figyelemmel kell lenni a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek szakmai sajátosságaira és idényhez kötöttségére. 16. § Az egyes minisztériumok által kezelt állami pénzalapokból érdekazonosság alapján pályázatok útján a turisztikai fejlesztések is támogatásban részesülhetnek az adott alap felhasználására vonatkozó rendelkezésekkel összhangban. 17. § (1) A turisztikai régiókban a régió turizmusának infrastrukturális- és turisztikai termékfejlesztésére, valamint az információs és marketing feladatok ellátására regionális turisztikai alapot kell létrehozni. (2) A regionális turisztikai alapot az állami költségvetés támogatja. A támogatás összegét az éves költségvetési törvény határozza meg a turisztikai régióhoz tartozó települések által beszedett idegenforgalmi adó összegéhez nyújtott költségvetési hozzájáruláshoz igazodóan.
18. § (1) A települések helyi idegenforgalmi adót állapíthatnak meg, amelynek általános feltételeit törvény határozza meg. A helyi idegenforgalmi adó mértékét a települési önkormányzat rendeletben szabályozza. (2) A települések a helyi idegenforgalmi adó összegéhez igazodó költségvetési hozzájárulásban részesülnek, amelynek összegét az éves költségvetési törvény határozza meg, s amely a település turizmusfejlesztésének forrásául szolgál. (3) Amennyiben a települési önkormányzat a helyi idegenforgalmi adó összegéhez igazodó költségvetési hozzájárulást nem a helyi turizmust támogató célra használja fel, az önkormányzat turisztikai célú más pályázatra sem nyújthat be igényt.
10 IV. Fejezet A turisztikai tevékenységek folytatásának általános feltételei 19. § (1) A Magyar Köztársaság területén turisztikai tevékenység – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a külön jogszabályban meghatározott működési engedéllyel rendelkező üzletben, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben a hatósági nyilvántartásba vételt követően folytatható. (2) Nem szükséges üzlet a következő turisztikai tevékenységek gyakorlásához: a) idegenvezetés, b) kizárólag Magyarországra történő beutaztatás, c) utazásszervezés, ha az utazásszervező az utazásait kizárólag közvetítő útján értékesíti, d) magánszálláshely idegenforgalmi célú hasznosítása (fizetővendéglátás, falusi szállásadás), e) lovas szolgáltatás, f) falusi és agroturisztikai szolgáltatás, g) a kizárólag internet útján értékesített turisztikai szolgáltatások, h) külön jogszabályban meghatározott egyéb turisztikai tevékenység. (3) A turisztikai vállalkozó üzletének megnyitására és működésére a külön jogszabályban foglaltak az irányadók. (4) A turisztikai tevékenységekkel kapcsolatos hatósági feladatok ellátása során az eljáró hatóságok jogosultak a személyes adatok kezelésére és felhasználására. (5) A turisztikai vállalkozónak a tevékenység gyakorlása helyén rendelkeznie kell a jogosultságát igazoló irattal, azt a hatóság ellenőrzésekor fel kell mutatnia. (6) A turisztikai vállalkozó nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a foglalkoztató személyiségi jogait, az egyenlő bánásmód követelményét, a munkaviszonnyal kapcsolatban létrejött szerződést sérti, vagy joggal való visszaélésnek minősül. 20. § A turisztikai vállalkozók képviseletét ellátó társadalmi szervezetet az ügyfél jogállása illeti meg, az e törvény vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabály megsértése miatt indított azon közigazgatási hatósági eljárásban, amely a turisztikai vállalkozók széles körét érinti vagy azok működésére nézve jelentős hátránnyal jár. V. Fejezet AZ UTASOK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI 21. §
11 (1) Az állam biztosítja a szabad és biztonságos turisztikai célú utazáshoz szükséges feltételeket. (2) Turisztikai vállalkozó köteles az utast a turisztikai tevékenységgel összefüggésben teljes körű és valósághű információval ellátni. A turisztikai vállalkozó az általa adott téves, pontatlan vagy félrevezető információért felelősséggel tartozik, köteles az abból eredő kárt megtéríteni. (3) Az önhibáján kívül külföldön rekedt magyar utas hazautazását az állam a turisztikai vállalkozó fizetésképtelensége esetén elősegíti. (4) A nemzetközi gyakorlatnak megfelelő és viszonosságon alapuló vízumdíj összege a Magyarországra utazók részére összhangban kell lennie a vonatkozó hatósági tevékenység arányos költségeivel. VI. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 22. § (1) Ez a törvény a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a) az utazásszervező és -közvetítő tevékenység végzésének feltételeit, valamint a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket, b) a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításának feltételeit, a szállásadók nyilvántartásba vételére, valamint a vendégkönyv vezetésére vonatkozó részletes szabályokat, a szállásadók tájékoztatási és adatszolgáltatási kötelezettségeit, d) a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység végzésének feltételeit, e) az utas- és vendég-panaszok, illetve kifogások dokumentálásának és intézésének rendjét, f) a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal ellenőrzése során a vonatkozó jogszabályok megsértése esetén kiszabható bírság megállapításának, mértékének és felhasználásának részletes szabályait, g) a turizmus területi irányításának rendszerét, h) az Országos Turisztikai Bizottság feladat- és hatáskörét rendeletben állapítsa meg. (3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy a) az utazásszervezői szakmai minősítő vizsga követelményeit, b) a kereskedelmi és fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásának feltételeit, valamint a falusi szálláshelyek minősítésének szabályait, c) az RTB-k és a Turisztikai Régiós Együttműködési Tanácsok működésére vonatkozó feltételeket, valamint azok részletes feladatait és a feladatok ellátásához szükséges eszközrendszert, d) az idegenvezetői tevékenység szabályait, e) a turisztikai tevékenységek végzéséhez szükséges szakképesítéseket, f) a lovasturisztikai szolgáltatás végzésének feltételeit,
12 g) a kongresszusszervezés végzésének feltételeit, h) a nemzeti és regionális szintű turizmusfejlesztési tervek, középtávú stratégiai és operatív fejlesztési programok, valamint távlati célokat tartalmazó stratégiák és koncepciók tartalmi követelményeit és azok elfogadási rendjét rendeletben állapítsa meg. (4) A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-ának q) pontja, 12. §-a (1) bekezdésének c)-d) és k) pontjai, valamint (4) bekezdése hatályukat vesztik. (5) E törvény 22. §-ának (4)-(5) bekezdése a törvény hatályba lépését követő napon hatályát veszti.
13 ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiáról és az azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló 1100/2005. (X. 7.) Korm. határozat 2. pontja szerint „a Kormány felkéri az érintett minisztereket, hogy a stratégia megvalósítását segítő turizmus keret-törvény koncepcióját bocsássák széles körű – a szakmai, az érdekképviseleti és a civil szervezetek bevonásával történő – egyeztetésre és szakmai konszenzus esetén terjesszék a Kormány elé”. E határozatra figyelemmel és a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát alapul véve került kidolgozásra a törvényjavaslat, amelyet nemcsak jogi, de gazdasági szempontok is indokolnak. A turizmusra vonatkozó hatályos belföldi joganyag mind horizontálisan, mind vertikálisan széttagolt. Ez azt jelenti, hogy egyrészt többszintű, másrészt több jogágba tartozó. A tevékenység fogalmi meghatározását a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény tartalmazza, amely 2. §-ának q) pontja szerint „turisztikai tevékenység: az utazásszervezés, az utazásközvetítés, a kereskedelmi szálláshely, idegenforgalmi információs és szolgáltató iroda működtetése, a magánszálláshely idegenforgalmi célú hasznosítása, a programszervezés és a turisztikai szolgáltatás (gyógy-, örökség-, kongresszusi és aktív turizmus igényeit kielégítő szolgáltatás) nyújtása”. Az említetteken túlmenően e törvény – a felhatalmazásokat tartalmazó 12. § kivételével – a turizmust érintően további rendelkezéseket nem tartalmaz. A turizmussal kapcsolatos önkormányzati feladatokról a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény rendelkezik ugyan, de csak nagyon szűkszavúan. A 63/A. § i) pontja szerint „a fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen: megállapítja a főváros idegenforgalmi koncepcióját, a feladatok ellátása érdekében létrehozza és működteti turisztikai szervezetét”. A 70. § (1) bekezdés c) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy „a megyei önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik különösen az épített és természeti környezet védelmével, a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról, a megyei idegenforgalmi értékek feltárásáról, a megyei idegenforgalmi célkitűzések meghatározásáról, a teljesítésükben résztvevők tevékenységének összehangolásáról; továbbá közreműködik a térségi foglalkoztatási feladatok és a szakképzés összehangolásában, valamint részt vesz a területi információs rendszer kialakításában”. Ezek fontos, de nem elegendő rendelkezések az önkormányzatok turizmussal kapcsolatos feladatait illetően, ha a turizmust a nemzetgazdasági jelentőségének megfelelően kívánjuk fejleszteni. A turizmus fejlesztéséhez szükséges forrásokról több jogszabály is rendelkezik. Pl. a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény lehetővé teszi a települési (községi, városi, fővárosi kerületi) önkormányzatok részére, hogy idegenforgalmi adót vessenek ki. A Magyar Köztársaság évenként elfogadott költségvetése is rendszeresen tartalmaz a turizmusra vonatkozó rendelkezéseket (pl. a turisztikai célelőirányzat, illetőleg az üdülési csekk részére biztosított összeget, továbbá az önkormányzatok által beszedett idegenforgalmi adóhoz nyújtott központi támogatást). Az egyes turisztikai tevékenységeket különböző szintű jogszabályok szabályozzák. Így pl. az utazásszervező és -közvetítő tevékenységre a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet, az utazási szerződésre a 214/1996. (XII. 23.) Korm rendelet, a kereskedelmi szálláshelyek és a fizető vendéglátóhelyek osztályba sorolására, valamint a falusi szálláshelyek minősítésére a 45/1998. (VI. 24.) IKIM, a vendéglátó-ipari üzletek osztályba sorolására, valamint ártájékoztatására a 43/1998. (VI. 24.) IKIM, az idegenvezetésre a 41/1995. (VIII. 31.) IKM, a Regionális Idegenforgalmi Bizottságokra a 28/1998. (V. 13.) IKIM rendelet vonatkozik. Az egy-egy részterületet szabályozó jogszabályok viszonylag nagy száma ellenére is megállapítható, hogy a jelenlegi szabályozás jellege szükségessé teszi a turizmus törvény
14 megalkotását, mert számos olyan igen fontos terület van, ami nem szabályozott. Így pl. jelenleg jogszabályban részletesen nincs meghatározva, hogy a) melyek a turizmussal kapcsolatos állami és önkormányzati feladatok, b) hogyan alakul az irányítás és a szervezetrendszer, c) milyen legyen a turizmusban képződő források visszaforgatásának mechanizmusa, d) miként kell az állami intézkedések ágazatközi összehangolásáról gondoskodni a turizmus fejlesztési igényeire tekintettel. A piaci követelmények változása olyan új igényeket támaszthat, amelynek szabályozása nem tűrhet halasztást. Ez a gyorsabb beavatkozást lehetővé tevő alacsonyabb szintű, lényegesen operatívabb rendeleti úton történő szabályozás további fenntartását indokolja a törvény megalkotása mellett is.
15 RÉSZLETES INDOKOLÁS Az 1. §-hoz A törvényjavaslat célja elsődlegesen az, hogy meghatározza a turizmussal kapcsolatos állami és önkormányzati feladatokat, a turizmusban érdekelt állami és egyéb szervezetek együttműködésének kereteit, elősegítse a turizmus céltudatos fejlesztéséhez szükséges feltételek kialakítását, valamint a turizmusban működő vállalkozások versenyképességét, működését és fejlődését. Ezek elérése együtt teremtik meg azokat a feltételeket, amelyek elősegíthetik a turizmus még dinamikusabb fejlődését. A 2. §-hoz A törvényjavaslat személyi hatálya a turizmus ágazatban működő természetes és jogi személyekre, a gazdálkodó szervezetekre, a gazdasági és hatósági irányítás szervezetrendszerében részvevőkre, valamint az utasokra, tárgyi hatálya pedig a turisztikai, valamint az azokhoz kapcsolódó tevékenységekre terjed ki. A 3. §-hoz A turizmussal összefüggő fogalomrendszer nemzetközileg elfogadott egységes elvekre épülõ nemzetközi kialakítása mind ez ideig még nem történt meg. Ez irányban számos törekvés tett kísérletet, azonban ezek nem vezettek az egységes fogalomrendszer teljes körű kialakításához, csupán egy-egy jelentősebb részfogalom tisztázása történt meg, amely alkalmas arra, hogy a hazai szabályozásba is beépüljön. Így különösen az 1989-ben a Turisztikai Világszervezet által elfogadott ún. Hágai Nyilatkozat tisztázott néhány olyan fogalmat, mint pl. - a turizmus, - a látogató, - a szálláshely, - az utazásszervezés stb. A törvényjavaslat a turizmus fogalmát akként határozza meg, hogy az felölelje a természetes személyek állandó lakó- és munkahelyen kívüli minden önkéntes, szabad – meghatározott ideig tartó, tehát nem migrációs jellegű – helyváltoztatását (ideértve az üzleti célú, illetve hivatalos utazásokat is), valamint az azokhoz kapcsolódó szükségletek kielégítését és szolgáltatások nyújtását. A turisztikai célú helyváltoztatás nem foglalhatja magába a letelepedést, illetve a munkavállalást (vagyis a migrációt), ugyanakkor a munkaerő mobilitása nem azonos a migrációval, mert a munkavállalás a hivatásturizmusnak része. A turizmus fejlesztése, fejlődése szempontjából kulcsszerepet töltenek be a turisztikai vállalkozások. Igen kényes kérdés annak a tevékenységi körnek a meghatározása, amelyet ide vonunk, mert a turizmus, mint ágazat interszektorális jellege miatt szinte nincs olyan tevékenység, amely a turizmussal valamilyen módon ne érintkezne. A turista ugyanis nemcsak szállodai és vendéglátó szolgáltatást, hanem pénzügyi szolgáltatásokat is igénybe vesz , tömegközlekedési eszközt vagy taxit is, autót bérel, operába vagy hangversenyre megy, ha megbetegszik orvoshoz fordul stb., ugyanakkor nem lenne indokolható az említetteket is a turisztikai vállalkozások körébe vonni. Ezért a törvényjavaslat a turisztikai tevékenységek körét szűken vonja meg és csak azokat sorolja ide, amelyek az általános közfelfogás és a nemzetközi gyakorlat szerint is ebbe a körbe tartoznak. Ezek a következők: utazásszervezés, utazásközvetítés, idegenvezetés, a turisztikai vendéglátás, a kereskedelmi szálláshely, az idegenforgalmi információs és szolgáltató iroda működtetése, a magánszálláshely idegenforgalmi célú hasznosítása, a programszervezés, az idegenforgalmi marketing tevékenység végzése, valamint a gyógy-, kulturális-, kongresszusi-, aktív turizmus igényeit
16 kielégítő szolgáltatások nyújtása. Turisztikai vállalkozó az, aki a felsorolt tevékenységek valamelyikét üzletszerűen folytatja. Turista az a természetes kül-, EGT tagállambeli és belföldi személy, aki a lakó vagy munkahelyét szabad elhatározásából, nem letelepedés vagy munkavállalás céljából a visszatérés szándékával elhagyja és a meglátogatott helyen legalább 24 órát vagy egy éjszakát eltölt. Kiránduló: az a természetes személy, aki a meglátogatott helyen 24 óránál kevesebb időt tölt el, illetőleg szállást nem vesz igénybe. Átfogó fogalomként használja a törvény az utas fogalmát, amelybe a turista és a kiránduló egyaránt beletartozik. A szabályozás egyik célja, hogy a turizmus fejlesztéséhez megfelelő jogi feltételrendszert alakítson ki, ezért indokolt meghatározni azt is, hogy mi minősül turizmust fejlesztő tevékenységnek. Általános szakmai álláspont szerint ilyennek minősül az a tevékenység, amely bővíti a turisztikai fogadóképességet, növeli a meglévő turisztikai, illetőleg az azokhoz kapcsolódó létesítmények működésének színvonalát, összhangban az adott terület teherbíró képességével és a környezetvédelem követelményeivel. Erre figyelemmel a törvényjavaslat úgy határozza meg a turizmust fejlesztő tevékenységet, hogy az bővíti a turisztikai szolgáltatások kínálatát, javítja minőségét, a fogadóképességet, növeli a meglévő turisztikai, illetőleg az azokhoz kapcsolódó létesítmények működési színvonalát. A törvényjavaslat kifejezésre juttatja a turizmus és a vendéglátás elválaszthatatlan kapcsolatát. Vendéglátás ugyanis a szálláshely szolgáltatás mellett a tartózkodás során alapvető igényeket elégít ki. A turizmus, és a vendéglátás minősége és színvonala meghatározó módon kihat a turizmusra. A tervezet csak a turisztikai vendéglátás fogalmát határozza meg, figyelemmel a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. §-ának t) pontjában adott vendéglátás definícióra, amely jelenleg a kereskedelmi vendéglátásra terjed ki. A törvényjavaslat szerint turisztikai vendéglátás a kereskedelmi szálláshelyen, fizetővendéglátás, valamint az idegenforgalmi célból hasznosított magánszállásadói tevékenység keretében nyújtott vendéglátó szolgáltatás. A turisztikai tevékenység célja, hogy egy adott területre minél több turistát csábítson, s lehetőleg minél hosszabb idő eltöltése céljából. Ez az adott terület az ú.n. turisztikai célterület (desztináció), amely önálló turisztikai vonzerővel bíró, földrajzilag lehatárolt egység, amely alkalmas a turista igényeinek komplex kielégítésére. Minthogy a törvény rendelkezik az önkéntesen létrehozott helyi desztináció menedzsmentről, ezért a fogalmak között ezt pontosan meg kellett határozni. A 4. §-hoz A turizmusról szóló törvény megalkotását indokolja az is, hogy a turizmus folyamatos, hatékony és kiegyensúlyozott fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy más ágazatokhoz hasonlóan a turizmus területén is törvényben nyerjenek meghatározást az állami feladatok, illetőleg az, hogy az egyes állami feladatok ellátása mely szervezetek hatáskörébe tartozik. Fontos tehát, hogy az állami és önkormányzati feladatok és hatáskörök egyértelműen – az átfedéseket elkerülve – szabályozást nyerjenek. Ez elősegítheti egy viszonylag stabil szervezetrendszer kialakulását. A turizmussal kapcsolatos állami feladatok törvényi meghatározása illeszkedik a jelenlegi joggyakorlathoz, hiszen ilyeneket más törvények is tartalmaznak (pl. a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 37-38. §-ai tételesen meghatározzák az állam környezetvédelmi feladatait). A turizmus vonatkozásában számos olyan feladat van, amelyet kifejezetten az államnak kell ellátnia, s amely nem bízható kizárólag a piaci mechanizmusokra.
17
Az 5. §-hoz A tervezet a közhatalmi jogosítványokat gyakorló szervek szintjeinek megfelelően szabályozza a turizmussal kapcsolatos feladatokat. Minthogy a szervezeti hierarchia csúcsán az Országgyűlés áll, és a törvényalkotás jogánál fogva az egyik legdöntőbb befolyásoló tényező, a tervezet úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés a turizmus fejlődésének előmozdítása érdekében dönt az éves költségvetési törvény elfogadása során a turizmus állami feladatainak végrehajtását szolgáló pénzügyi és egyéb forrásokról, illetőleg ellenőrzi azok felhasználását. A 6. §-hoz A törvényjavaslat szerint a Kormány irányítja a turizmus állami feladatainak végrehajtását, meghatározza és összehangolja a minisztériumok és a Kormánynak közvetlenül alárendelt más szervezetek turizmussal összefüggő tevékenységét. Így pl. elfogadja a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiát, s arról tájékoztatja az Országgyűlést, gondoskodik annak végrehajtásáról, a turizmust fejlesztő tevékenység keretében érvényesíti azokat a követelményeket, amelyek a turizmus fejlődéséhez szükségesek, és meghatározza az egyes turisztikai vállalkozások létesítésének és működésének feltételeit. Fontos feladat a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia követelményeinek figyelembevétele és érvényesítése az állam más irányú feladatainak ellátása során is. Ebben meghatározó szerepe van a Kormánynak hiszen a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában foglaltak végrehajtása alapvetően összehangolt kormányzati intézkedések láncolatát képezi. A 7. §-hoz A turizmus nemzetgazdasági szerepének növelése megkívánja a folyamatos fejlesztést. Ennek alapja az Európai Unió költségvetési időszakára megállapított Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia, amelyet a Kormány fogad el, végrehajtását folyamatosan figyelemmel kell kísérni és évente értékelni kell. A stratégiának minden olyan lényeges tényt és körülményt tartalmaznia kell, amely a turizmus alakulását bármilyen irányba befolyásolhatja. Megalapozott döntés akkor hozható, ha a stratégia bemutatja a turizmus országos helyzetét, az elérni kívánt turizmuspolitikai célokat (összhangban más gazdasági területek hasonló színtű programjaival) és az azok elérése érdekében végrehajtandó feladatokat, megvalósításuk sorrendjét, határidejét, eszközeit, ideértve a pénzügyi igények nagyságát és forrását is. Fontos követelmény az is, hogy a stratégiában foglaltak az ország társadalmi-gazdasági tervének (Alkotmány 19. §-a (3) bekezdésének c) pontja) meghatározása, a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, a terület- és településfejlesztés, a regionális tervezés, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló állami tervezés és a végrehajtás során is érvényre jussanak. Ezért a törvény ilyen értelemben rendelkezik. A 8. §-hoz A turizmussal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásában meghatározó szerepe van a turizmusért felelős miniszternek, aki jelenleg az önkormányzati és területfejlesztési miniszter. Lényegében ő látja el a kormányzati operatív tevékenységet. Pl. kidolgozza a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia tervezetét és azt a Kormány elé terjeszti, összehangolja az ágazatközi és regionális feladatokat, működteti a nemzeti turisztikai marketing feladatokat ellátó belföldi szervezetet és az idegenforgalmi nemzeti külképviseleti hálózatot, figyelemmel kíséri a turizmus helyzetének és eredményeinek alakulását. A 9. §-hoz
18 Tekintettel arra, hogy a turizmus a nemzetgazdaságnak olyan különleges ágazata, amely a gazdaság valamennyi egyéb szektorával szoros kapcsolatban áll, a nemzeti turizmuspolitika végrehajtása csak a központi és regionális szervek összehangolt tevékenységével valósítható meg. Ezért rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy a turizmusért felelős miniszter – kormányzati szinten – egyezteti és összehangolja a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiában foglaltak végrehajtását. A turizmus interszektorális jellege miatt más törvényjavaslatok, illetve jogszabályok is jelentősen befolyásolhatják a turizmusban működő vállalkozások helyzetét, illetőleg az idegenforgalom alakulását. A 10-12. §-hoz A turizmus érdekében szükséges valamennyi intézkedés megtételére önmagában egy-egy település, de még a megye sem képes, nem beszélve arról, hogy bizonyos fejlesztések eleve több megyét érintenek, így azok csak megyék egyhangú döntésével és összehangolt intézkedésével valósítható meg. A regionális szervezetrendszer kialakítása a kormányzati politika napi feladatai közé tarozik, összhangban az Európai Uniónak a regionalitás erősítésére irányuló erőfeszítéseivel. Ezért a törvényjavaslat előírja, hogy a megyehatárokon átnyúló regionális turisztikai feladatok összehangolására regionális turisztikai szervezeteket kell létrehozni a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvényben foglaltakkal összhangban. A turisztikai régiókat úgy kell kialakítani, hogy azok az ország egész területét átfogják. Ez azonban nem lehet öntörvényű, illeszkednie kell a területfejlesztési régiókhoz. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a turisztikai régiók kialakításánál a területfejlesztési régiók határait kell figyelembe venni, a kettő fedi egymást. A turisztikai régióban Regionális Turisztikai Bizottságot (RTB) kell működtetni. Az RTB-k a Regionális Fejlesztési Tanácsok különleges jogosítványokkal felruházott szakbizottságaiként működnek a hét régióban a területfejlesztési törvény 16. §-ának (9) bekezdése szerint. Az RTB önálló döntési jogosultsággal nem rendelkezik, ugyanakkor a turizmust érintő kérdésekben egyetértési jogot gyakorol. Az RTB terjeszti az RFT elé döntéshozatalra a régió turizmusának fejlődését elősegítő javaslatokat, valamint részt vesz a regionális turisztikai alapból támogatandó pályázatok elbírálásában. Az RTB alakítja ki az adott régió turizmusfejlesztési programját és hangolja össze annak végrehajtását. Az RTB azonban csak akkor képes hatékonyan betölteni a szerepét, ha abban az érintett megyei és települési önkormányzatok mellett a gazdasági kamarák, a szakmai szövetségek, valamint a helyi turisztikai egyesületek képviselői is részt vesznek. A tagok személyével kapcsolatos viták megelőzés érdekében a tervezet úgy rendelkezik, hogy őket a turizmusért felelős miniszter kéri fel. Az RTB-re vonatkozó részletes szabályokat a turizmusért felelős miniszter rendeletben állapítja meg. A Balaton és a Tisza-tó kiemelt üdülőkörzet esetében a térségi fejlesztési tanácsokhoz kapcsolódó Turisztikai Régiós Együttműködési Tanácsot kell létrehozni. A hazai turisztikai desztinációk versenyképességének növelése érdekében szükséges ezek folyamatos fejlesztése, már csak azért is, hogy csökkenjen a turizmus területi koncentrációja. Ez a tevékenység azonban nemcsak feltételezi, de igényli is a jelenleg egymástól nagyrészt függetlenül működő szervezetek, illetve függetlenül végzett tevékenységek összehangolását. Ezt a feladatot láthatja az adott célterület menedzsmentje (az ún. desztináció menedzsment). A tervezet nem teszi kötelezővé ennek létrehozását és formát sem ír elő arra vonatkozóan, miként működjenek. A lényeg az, hogy abban az önkormányzatok, a helyi lakosság és a turisztikai szolgáltatók szorosan együttműködve fejthessék ki tevékenységüket. A desztináció menedzsment elősegítheti a helyi turisztikai termékek, szolgáltatások fejlesztését, a turisztikai vállalkozások versenyképességét, ösztönözheti az adott település vagy kistérség turisztikai kínálatának bővítését.
19
Az általános indokolásban már történt utalás arra, hogy a turizmussal kapcsolatos önkormányzati feladatokról a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény milyen szűkszavúan rendelkezik. Ezért a törvényjavaslat a hivatkozott törvényben foglaltaknál sokkal részletesebben foglalkozik ezzel a kérdéskörrel. Nemcsak azt mondja ki, hogy a turizmus területi irányítását a fővárosban és a megyékben a fővárosi, illetve a megyei önkormányzatok látják el, de konkrétan rendelkezik arról is, hogy ez milyen feladatokat jelent. Az önkormányzat biztosítja a turizmust érintő jogszabályok végrehajtását, turizmusfejlesztési programot dolgoz ki, ennek megvalósítása érdekében közreműködik az országos, regionális és megyei fejlesztési tanácsokban a turizmus érdekeinek érvényesítésében, együttműködik a turizmussal kapcsolatos feladatot ellátó egyéb hatóságokkal, más önkormányzatokkal, helyi kistérségi turisztikai szervezetekkel stb. A 13. §-hoz A turisztikai vállalkozások keretében folytatott tevékenység egy része hatósági engedélyhez, illetve kvázi hatósági engedélyhez (ún. előzetes hatósági nyilvántartásba vételhez) kötött. Ezek részletes szabályait jelenleg alacsonyabb színtű jogszabályok (kormány- és miniszteri rendeletek) szabályozzák, jól. Ezért a törvényjavaslat mellőzi ezeknek a szabályoknak az átvételét, s csupán felsorolja a hatósági tevékenységeket, megjelölve egyúttal azt is, hogy az adott esetben mi a hatósági tevékenység tartalma (az utazási vállalkozók, az idegenvezetők, valamint a magánszálláshelyet idegenforgalmi céllal hasznosító szállásadók hatósági nyilvántartásba vétele, törlésük a nyilvántartásból, a tevékenységük ellenőrzése; a vendéglátó üzletek és a kereskedelmi szálláshelyek működési engedélyének, az idegenvezetői igazolványok és azonosító kártyák kiadása; az üzlet átmeneti hatósági bezáratása, valamint a szükséges intézkedés kezdeményezése és megtétele). A felsorolt hatósági feladatokat a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, továbbá az üzlet (kereskedelmi szálláshely), illetve a magánszálláshely helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője (kistérségek esetében a kistérségi központ település jegyzője), vagy más jogszabályban meghatározott ellenőrző hatóság látja el. A több színtű szabályozás fenntartását az indokolja, hogy ezáltal az egyes tevékenységek gyakorlásának feltételeit rugalmasabban lehet hozzáigazítani a közgazdasági értelemben vett piac változó követelményekhez. A hatósági tevékenység elválaszthatatlan részét képzi az ellenőrzés, amelynek egyik célja a jogosulatlan tevékenységek feltárása. Ennek elősegítése érdekében a törvényjavaslat konkrétan meghatározza, hogy a turisztikai tevékenység gyakorlását mikor kell jogosulatlannak tekinteni. Ez a körülmény akkor áll fenn, ha azt a jogszabályban előírt hatósági engedély vagy a nyilvántartási vételi kötelezettség teljesítése nélkül végzik.
A 14-15. §-hoz A turizmus tényleges nemzetgazdasági szerepének betöltéséhez rendszeresen képződő, tervezhető forrásokat kell biztosítani. A turizmus részesedését a nemzeti jövedelem termelésén belül ugyanis csak akkor lehet gyorsan és jelentősen tovább növelni, ha a fejlesztéséhez további források állnak rendelkezésre és kialakulnak azok a mechanizmusok, amelyek e források képződését normatív alapon megfelelően biztosítják. Mindez törvényi szintű szabályozást igényel.
20 A turizmus fejlesztéséhez jelenleg az Európai Unió pénzügyi alapjaiból és a hazai társfinanszírozásból, az állami költségvetésből, valamint a települési önkormányzatok által kivetett idegenforgalmi adóból származó források állnak rendelkezésre. Az állami költségvetés turisztikai célú hozzájárulása nyújt fedezetet a Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia végrehajtására, a nemzeti turisztikai marketing és egyéb állami feladatok megvalósítására. További fontos garanciális szabály, hogy a közgazdasági és egyéb szabályozók bevezetésénél és módosításánál figyelemmel kell lenni a turizmushoz kapcsolódó tevékenységek szakmai sajátosságaira. A 16. §-hoz A különböző forrásokból rendelkezésre álló pénzhez a turisztikai vállalkozások is csak pályázat útján juthatnak hozzá, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a megvalósuló fejlesztések rendszerint több ágazat igényeit is kielégítik. Ezért indokolt lehetővé tenni, hogy a turisztikai fejlesztésekhez az egyes minisztériumok által kezelt állami pénzalapoknál is lehessen pályázni. A 17. §-hoz A regionális turizmusfejlesztési források a régió turizmusa fejlesztésének a megye és régió közötti munkamegosztás alapján kijelölt feladatainak összehangolt megvalósítását szolgálnák, lehetővé tennék a több települést vagy megyét érintő fejlesztéseket is. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 70. §-a (1) bekezdésének c) pontja ugyanis úgy rendelkezik, hogy „a megyei önkormányzat kötelező feladatként gondoskodik különösen a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról, a megyei idegenforgalmi értékek feltárásáról, a megyei idegenforgalmi célkitűzések meghatározásáról, a teljesítésben résztvevők tevékenységének összehangolásáról.” E komoly turisztikai feladatok ellátásához azonban jelenleg jogszabály pénzeszközt nem rendel. A törvényjavaslat vonatkozó előírása ezt a hiányt pótolja, s előírja, hogy a turisztikai régiókban regionális turisztikai alapot kell létrehozni. Figyelemmel arra, hogy a turizmus nem ismer települési határokat, ezért a szükséges fejlesztések is csak egy-egy nagyobb területi egység (régió) tekintetében végezhetők el gazdaságosan. E nagyobb egységek tekintetében a fejlesztésekhez szükséges források fedezetét az állami költségvetés támogatja, s a támogatás mértékét az éves költségvetési törvény határozza meg a régióhoz tartozó települések által beszedett IFA-hoz nyújtott költségvetési hozzájáruláshoz igazodóan. A regionális turisztikai alap a régió turizmusának infrastrukturális- és turisztikai termékfejlesztéséhez, valamint az információs és marketing feladatok ellátásához használható fel.
A 18. §-hoz A turizmus fejlesztésére rendelkezésre álló források között jelentős szerepet játszik az önkormányzatok által helyi adóként beszedett idegenforgalmi adó is. Ennek részletes szabályait a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény tartalmazza, amelyek átvételét a tervezet mellőzi. A hivatkozott törvény szerint a települési önkormányzat erre figyelemmel állapíthatja meg rendeletben az adott településre irányadó konkrét mértéket. A 2005. évi adatok szerint összesen mintegy 500 település élt az idegenforgalmi adó kivetésének lehetőségével, hiszen erre nincs kötelezettségük. A település érdekeltségét az idegenforgalmi adó kivetésében jelenleg azzal ösztönzi a kormányzat, hogy a költségvetés minden beszedett 1 Ft idegenforgalmi adót 2 Ft támogatással egészít ki. A tervezet nem kívánja megkötni a
21 költségvetési tervezést, ezért konkrét összeg meghatározása nélkül csak arról rendelkezik, hogy a települést a helyi idegenforgalmi összegéhez igazodó költségvetési hozzájárulásban kell részesíteni, amelynek összegét a költségvetési törvény határozza meg. A tervezet azt is rögzíti, hogy a költségvetési hozzájárulás összegét további turisztikai pályázati források bevonása érdekében az önkormányzatnak turizmust is támogató fejlesztésekre kell felhasználni. Ez széles körű felhasználási kört jelent összhangban az önkormányzatok döntési szabadságának elvével, ugyanis a működési és személyi költségek kizárásának kivételével nem kerül meghatározásra konkrét fejlesztési cél. A 19-20. §-hoz A törvényjavaslat meghatározza a turisztikai tevékenység folytatásának általános feltételeit. Fő szabály, hogy a tevékenység működési engedéllyel rendelkező üzletben gyakorolható. Figyelemmel arra azonban, hogy számos tevékenységhez indokolatlan lenne az üzlet fenntartását előírni (pl. idegenvezetés, fizetővendéglátás, lovas szolgáltatás), a tervezet tételesen meghatározza a kivételeket. Ez utóbbi tevékenységek a hatósági nyilvántartásba vételt követően folytathatók. A törvénytervezet az ügyfél jogállásával ruházza fel a turisztikai vállalkozók érdekképviseletét ellátó társadalmi szervezeteket az olyan közigazgatási hatósági eljárásban, amely jogszabály megsértése miatt indult, s a turisztikai vállalkozók széles körét érinti, illetve azok működésére jelentős hátrányt okoz. A 21. §-hoz A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 58. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint „mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga”, „az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges”. Jóllehet a törvényjavaslat a tárgyából következően nem mellőzheti az utazással összefüggő utas-jogok szabályozását, mégsem tekinthető olyan utazásról szóló törvénynek, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata lenne szükséges. Ilyen kötelezettség alá a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény esett. Az 1998. évi XII. törvény számos, az utazással kapcsolatos jogot tartalmaz. Pl. az 1. § szerint „a Magyar Köztársaság területének elhagyása – beleértve a külföldi letelepedés szándékával történő kiutazást is – alkotmányos alapjog, amely minden magyar állampolgárt és az országban jogszerűen tartózkodó külföldit megillet. A külföldre utazás joga törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, illetve korlátozható.” „A magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. A hazatérés joga nem tagadható meg, nem korlátozható, illetőleg feltételhez nem köthető.” „A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal gyakorolható. A magyar állampolgár érvényes személyazonosító igazolvánnyal is gyakorolhatja a külföldre utazás jogát az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezményben részes tagállam területére történő beutazáskor és a tagállamok közötti utazás során, valamint ha azt nemzetközi szerződés lehetővé teszi.” Az előzőekre figyelemmel a tervezet csak azokat az utas-jogokat szabályozza, amelyek eddig a normativitás körén kívül estek. Többek között ilyen, hogy az utast megilleti a teljes körű és valósághű információhoz való jog. A turisztikai vállalkozó köteles olyan feltételeket teremteni, hogy az utas ezzel a jogával megfelelően élhessen. A turisztikai vállalkozó az általa adott téves, pontatlan vagy félrevezető információért felelősséggel tartozik, köteles az abból eredő kárt megtéríteni. Fontos az a szabály is, amely szerint az utast megilleti az a jog, hogy a turisztikai vállalkozó birtokába jutott személyes adatai megfelelő védelemben részesüljenek,
22 azokat a turisztikai vállalkozó a személyi adatvédelemre vonatkozó rendelkezések szerint kezelje. Alapvető garanciális utasvédelmi rendelkezés, hogy az önhibáján kívül külföldön rekedt turistát megilleti az a jog, hogy a turisztikai vállalkozó fizetésképtelensége esetén az állam elősegítse a hazautazását. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy az államnak kell fedeznie ennek költségeit, hanem azt, hogy az erre feljogosított szervezet (jelenleg a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal) kezdeményezi a szükséges intézkedések megtételét. A jogok minden területen – így a turizmus területén is – a kötelezettségekkel együtt egységet képeznek. Ez ideig jogszabályban még nem nyert szabályozást, hogy az utasokat milyen kötelezettségek terhelik. Ezt pótolandó a tervezet úgy rendelkezik, hogy az utas a tartózkodása során köteles az adott ország jogszabályait és általánosan gyakorolt szokásait betartani. Külföldön sem tanúsíthat olyan magatartást, ami Magyarország jó hírnevéhez méltatlan. A 22. §-hoz A törvényjavaslat a kihirdetését követő hatodik hónap első napján lép hatályba. Ez elegendő idő ahhoz, hogy az érintettek megfelelően felkészülhessenek a végrehajtásra. A turizmusra vonatkozó hatályos belföldi szabályozás horizontálisan és vertikálisan széttagolt, azaz egyrészt többszintű, másrészt több jogágba tartozó. Ezért meghatározó része a törvényjavaslatnak a felhatalmazó rendelkezés, amely szabályozza, hogy mely szervezet milyen témában jogosult szabályozásra, rendelet kiadására. Ebben a kérdésben a tervezet nem tér el a kialakult gyakorlattól. A Kormány kap felhatalmazást arra, hogy szabályozza azokat a témákat, amelyek valamilyen módon a jegyzői jogosítványokat érintik (pl. a fizetővendéglátókkal és a falusi szállásadókkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátása, az utazási irodák működési engedélyének kiadása), vagy valamely más szerv hatáskörére vonatkoznak (pl. az utazási vállalkozóknak és az idegenvezetőknek a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által történő hatósági nyilvántartásba vétele stb.). A Kormány jogosítványa az is, hogy a jogszabályban előírt kötelezettségek be nem tartása esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket megállapítsa. Szintén a Kormány kap felhatalmazást az Országos Turisztikai Bizottság feladat- és hatáskörének meghatározására.
A turizmusért felelős miniszter kap felhatalmazást azoknak a témáknak a szabályozására, amelyek valamely tevékenység folytatásának szakmai feltételeivel függnek össze. Pl. ő jogosult szabályozni az utazásszervezői szakmai minősítő vizsga követelményeit, az idegenvezetői tevékenységet, a lovasturisztikai szolgáltatás végzésének feltételeit, a kereskedelmi és fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásának feltételeit, valamint a falusi szálláshelyek minősítésének szabályait. A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben foglaltakkal kapcsolatos átfedések elkerülése érdekében a tervezet előírja, hogy a hivatkozott törvénynek a kifejezetten a turizmusra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.
23
