A tudománytörténet és a kémiatörténet általános jegyei, a kémiatörténet tanításának dilemmái. (-> Pedagógiai, módszertani vonatkozások.)
Tudomány: − kutatói tevékenységek összessége és − tudományos ismeretek rendszere Társadalmi tevékenységi rendszer, melynek célja a világ megismerése, igaz ismeretek szerzése a természetrıl, a társadalomról és az emberrıl. A tudományos kutatás feladata a már megszerzett tudás gyarapítása, problémák megoldása. (alkalmazott tudomány, fejlesztési feladatok) A tudományosság fı jellemzıi: − az emberiség történelmileg változó tudásszükségletének kielégítésére vállalkozik − elméleti magyarázatot nyújt (érett tudomány!) − módszeresen alapozza meg eredményeit (ezért nem áltudomány!) − erıs kritika, önkorrekció jellemzi (eltérés a hétköznapi, mővészi, vallásos gondolkodási formáktól) − inkább objektív − fı cél az igazság − tudományos közösség értékeli a teljesítményeket − intézményi alapokon nyugszik (egyetemek, kutatóintézetek, akadémiák) McMullin szerint: „P” (prediktív) tudományok: jósló, elıre jelzı tudományok, pl. a babilóniai csillagászat. Alapja az a meggyızıdés, hogy az istenek jeladással érintkeznek az emberekkel. Az égi jelenségekbıl megjósolhatók a földi események. A miértet nem vizsgálja. (mai asztrológia) „D” (demonstrációs): görög csillagászat, cél a természet megértése. „T” (tudomány): Newton. Egyesíti a P-t és T-t, magyarázatot ad a bolygók Nap körüli mozgására.
A tudomány kezdetei: A mai ember biológiailag nem különbözik a 10-20 000 évvel ez elıtt élt embertıl, de a társadalom struktúrája, a munkamegosztás, a tudás összehasonlíthatatlanul fejlettebb. A homo sapiens létrejöttében nagy szerepe van a munkának, a szerszám- és eszközhasználatnak, a nyelvnek, a tőznek. A tudomány ısi gyökereit az ısi közösségekben kialakult szabályrendszerek alkotják, a munka és az erkölcs szabályai. Ezek tk. a természettörvények elıképeinek tekinthetık, a tudás isteni eredető kincs. Nagy folyammenti kultúrák (i.e. 5000 évvel): írásbeliség kialakulása, matematika, geometria, csillagászat alapjai. Pl. Mezopotámia: agyagtáblára írtak, hatvanas számrendszer, helyi érték. Egyiptom: papírusz, tizes számrendszer, stb. Hogyan szakaszolható a tudomány? − kezdetek − görög tudomány: i.e. 6.századtól. Thalész, Demokrítosz, Arkhimédész, Ptolemaiosz, Hippokratész, Galénosz − római technikák − középkori tudomány: sötét korszak, alkémia. Arabok közvetítı szerepe. − reneszánsz tudomány: a modern természettudomány megszületése. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Machiavelli, Giordano Bruno, Francis Bacon − újkori tudomány: Descartes, Newton. Boyle, Pascal, Comenius, Leibniz, Fermat. Lavoisier, Lomonoszov, Linné, Darwin, Freud, Einstein Fontosabb természettudományos elméletek: − Naprendszer keletkezésének elméletei − İsrobbanás elmélet − Relativitáselmélet − Kvantumelmélet − Genetika − DNS felfedezése
Tudománytörténet: a tudományos felfedezések, szemléletmódok, tudományos módszertanok vizsgálata. Nem azonos az emberiség okosodásának folyamatával! Nem a felfedezések puszta kronológiája. (Az oktatásunk ezt sugallja. Pl. hamarabb olvasatjuk az Iliászt, mint a 20.sz. irodalmát) Kezdetei: Görögök: i.e. 4.sz. Eudémosz matematikai és csillagászattörténeti munkát írt, de nem maradt fenn. i.sz. 5.sz. Proklosz, Euklidészrıl vagy a 6.sz.-i Szimplikiosz Arisztotelész fizikájáról írott munkája is tartalmaz tudománytörténeti jellegő utalásokat. 1660-as évek: elsı újkori akadémiák (Royal Society pl.) krónikaszerő kutatási beszámolói. De ezek inkább a tevékenységek dokumentálásai. 18.sz.: pl. Joseph Priestly optika- és elektromosságtan- története. Igazából a 19.században jött létre, mert ekkorra teremtıdött meg az elıfeltétele, a tudományos kutatás magas fejlettségi foka. A tudomány haladása az ismeretek bıvülését, felhalmozódását jelenti. 19.sz. második fele: doxográfikus tudománytörténet-írás, azaz a tudományos eredmények és felfedezıik, a nagy tudósok egymást követı sorának a bemutatása, tudósportrék. Ez ma is népszerő. A 20.században a tudománytörténet írás tömeges tevékenységgé lesz. 1900 körül Nyugat-Európában, Észak-Amerikában az addig szétszórt tudománytörténeti érdeklıdés kezd független tudományos tevékenységgé szervezıdni. − Nemzetközi konferenciák − Folyóiratok: Isis, Archív, Osiris, Janus − Társaságok alakulnak − Jeles képviselıi: Paul Tannery (1843-1904), Pierre Duhem (1861-1916), George Sarton (1884-1956) − Levelezılisták témái: HOPOS: tudományfilozófia HIST-NAT-HIST: tudománytörténet; csillagászattörténet, mágiatörténet Az elsı tudománytörténeti tanszéket Aguste Comte javaslatára 1892-ben alapították a College de France-ban. Elsı kongresszus 1900.
Magyarország: a tudománytörténet intézményesült mővelése, oktatása éppen csak elkezdıdött, bár magas szintő tudománytörténet-írás évtizedek óta létezik. (Vekerdi László, Fehér Márta, Sain Márton, Simonyi Károly. Szathmáry László, Szabadváry Ferenc, Szıkefalvi-Nagy Zoltán, Móra László, Inzelt György) Alapképzésben nem szerepel a tudománytörténet szak, kiegészítı kurzus az ELTE, BME (itt doktori iskola is van). Piliscsaba: Magyar Tudománytörténeti Intézet. Gazda István vezeti. Szakkönyvek újrakiadása, tudománytörténeti kéziratok sajtó alá rendezése. Gazda István: a tudománytörténet alatt a reáltudományok történetét értjük. Orvostörténet: Magyar Orvostörténelmi Könyvtár és Levéltár Tudománytörténeti szakfolyóirat nincsen. Természet világa, A kémia tanítása. Elsı nagyobb tudománytörténeti összefoglaló: Weszprémi István (Debrecen fıorvosa) lexikonja 1774-bıl. A 18.század végéig élt orvosaink életrajzát, tudományos munkásságát és mőveiket összegezte. 4 kötetes volt. „… pusztán képzettségénél fogva egyetlen történésznek sincs közvetlen hozzáférése a tudománytörténethez, egészen egyszerően azért, mert e diszciplína módszereit ugyanúgy el kell sajátítani, problémáit ugyanúgy meg kell ismerni, mint a történettudományét.” (Láng Benedek)
A tudománytörténet-írás buktatói: − Gyakorló természettudós vagy nem kifejezetten természettudós történész mővelje-e? (kölcsönös ismeretek kellenek!) − A tudománytörténet saját kora hallgatóságához szól. − Mi tartozik a tudománytörténet tárgykörébe? (asztrológia, alkímia?) − Lineáris-e a tudomány fejlıdése? − „WHIG”: úgy tekinti a tudománytörténetet, mint a mai tudomány kialakulásának folyamatát. A múlt tudományos eredményeit a mai tudományéhoz méri. A korábbi korok ismeretei szükségképpen vezettek a maiakhoz. − „KONTEXTUALIZMUS”: a tudományos elméleteket és gondolatokat a saját korukba helyezi, és annak mércéjével ítéli meg. Az elızı ellentéte. − „PREZENTIZMUS”: jelenközpontúság. A múlt kérdéseire a jelen által motivált válaszokat ad. Mintha a múlt tudománya ugyanazzal foglalkozna, mint a mai, csak gyermetegebb formában. o Státust tulajdonítunk valaminek: Pl. kén-higany principiumok, nem azonosak a mai kén és higany fogalmakkal, ezek filozófiai elvek! o Múltbéli elméletek mai értelemben vett formalizálása. Pl. Arisztotelész mozgástörvénye o Múlt racionalizálása. Pl. „Newton azért foglalkozott alkímiával, mert valójában a modern atomelméleten dolgozott”. Valójában fogalma sem volt az atomok (bolygószerő) felépítésérıl. o Mai elméletek ráerıltetése elıfutárokra. Pl. Duhem levezeti Newton gravitációelméletét a görögöktıl. 1950-tıl mindenki antiwhig, viszont bizonyos prezentizmus elfogadható, hiszen a kérdésfeltevéseinket mindig befolyásolja, motiválja a jelen is, a témaválasztásunkat meghatározzák a ma szempontjai, illetve általában igaz az, hogy jobban érdekel bennünket az a tudományos elmélet, amelyet ma is igaznak tartunk, mint az elvetélt tanok. „SZÉLSİSÉGES KONTEXTUALIZMUS” (droktiner antiwhig): ha a saját kortársak nem figyelnek fel az elméletre, tehát nem érdemes a tanulmányozásra. Pl. Gregor Mendel (1822-1884) a genetika atyja, életmővét csak az utókor ismerte el. 1900 után a biológia történetét jelentısen átírták a génelmélet fényében. Nem új adatok merültek fel, hanem a már meglévıket másként vizsgálták.
A kémiatörténet tanításának dilemmái: − Hogyan szakaszoljuk a kémia történetét? − Kell-e egyáltalán szakaszolni? − Mennyire legyen telítve kémiai ismeretanyaggal? − A fontosabb elméletek fejlıdése vagy tudósok köré szervezzük a tananyagot? − A bizonyított elméletekkel foglalkozzunk vagy a tévutakkal is? Nem az a baj, ha a tudománytörténész a jelen szempontjai szerint teszi fel a kérdést, hanem az, ha a jelen szempontjai szerint válaszol rájuk! „A tudománytörténet, ha többnek tekintjük anekdoták és kronológiai adatok tárházánál, gyökeresen átalakíthatja jelenlegi tudományfölfogásunkat”. Kuhn, 2005 Bepillantást nyújthat az emberi megismerés mőködésébe, és annak változásába. A tudománytörténet-írás ma már multidiszciplináris tevékenység: társadalomtörténeti, tudomány- és tudásszociológiai ismeretek is kellenek hozzá.
Tantárgypedagógiai vonatkozások: A tantárgy céljai: 1. kémiatanárok általános kémiai mőveltségéhez szükséges rövid történeti áttekintés és segítségnyújtás a leendı kémiatanárok munkájához: o a kémia, mint tudomány kialakulása és fıbb korszakai; o a meghatározó események kronológiai sorrendje; o a gondolkodás- és szemléletmód fejlıdése, a ma használt fogalmaink kialakulása; a kémiatörténet fontosabb magyar vonatkozásai 2. A közoktatási kémia tananyaghoz kapcsolódóan az érdeklıdés felkeltésére, motiválásra alkalmas tények, események ismertetése: o meglepı adatok (nagyon kicsi vagy nagy értékek); o idıpontok; o érdekes életrajzi vonatkozások; o nagy tévedések; o humoros események stb. 3. A logikus gondolkodás fejlesztésére alkalmas összefüggések feltárása: o a kémia fejlıdésének kölcsönhatásai a történelmi eseményekkel, társadalmi folyamatokkal, meghatározó személyiségekkel, a gazdasági szükségletekkel, a különbözı korok kulturális szemléletmódjával és vallási nézeteivel 4. A tanulók nevelésére használható tanulságos életrajzi vonatkozások ismertetése: o a nagy tudósok a nehéz anyagi körülmények vagy kedvezıtlen társadalmi helyzet ellenére elért eredményei; o erkölcsi helytállása az emberpróbáló történelmi helyzetekben; o emberi mivoltukat mutató gyengeségei, vitatható, vagy általánosan elítélt cselekedetei 5. A szemléletmód formálására használható jövıbemutató folyamatok feltárása: o az emberiség törekvése a fenntartható fejlıdés elérésére; o a vegyipar és a környezetvédelem kölcsönhatása, a jövıben kívánatos „békés egymás mellett élése” – a zöld kémia kialakulása; o PR: „szükséges rossz” helyett pozitív kép kialakítása a kémiáról
