A TRANSZCENDENTÁLIS ÉS A CYBER

Isteni és emberi teremtés. A kibervilág benépesítése filozófiai és teológiai konferencia Nagyvárad, 2004. április 30.

második díjas dolgozat

A TRANSZCENDENTÁLIS ÉS A CYBER –

A SZENT KÉTFAJTA LÉTMÓDJA –

Pávay Tibor

„Szeretnék megtanulni élni…” Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék [...] az egész földön [...]! Gen 1,26 Ha dr. Han Fastolfe bármivel is hozzájárult az ilyen érzések kialakulásához, azzal tette, hogy túlságosan is emberszerűre formálta robotjait, mást viszont nem tehetett. Isaac Asimov (2000; 21.o.) Manapság egyre kevésbé zárt jelenünk. Avagy pont annyira zárt mint más korokban, csak kapui mások, fordultak. Átmeneti korban élünk? Sokan mondják ezt, s minden bizonnyal igazuk van. Van, akik szerint a múlt bűnei (devianciái1) torkolltak jelenünkbe, mások szerint éppen jövőnk deviáns - kilátástalan, zord, embertelen. Az utóbbi értelemben akár szó szerint is.2 (A múlt ítél, vagy az eljövendő – az ítélet a jelenre - vagyis ránk - vonatkozik egyaránt.) Mégis, talán közelebb állnak a valósághoz (de legalábbis óvatosabbak), akik felismerik: korunk valóban átmeneti; pontosan annyira, mint valamennyi éra, valamennyi jelen. Mit jelent ez: átmeneti korban élni? Mit jelent a jelenben élni? S egyáltalán: mit jelent közel lenni a valósághoz? Az alábbiakban erre keressük a választ. Deviancia=útról való letérés. A ma populáris próféciáinak a sci-fi irodalom az egyik fő mediátora. Legnépszerűbb toposzai szerint az ember vagy (a) átalakul, megszűnik embernek lenni; vagy (b) kiirtja saját magát; vagy (c) idegen lények igázzák le; vagy (d) saját teremtményei (a robotok) veszik át felette a hatalmat. 1 2

Derrida a marxizmust mint kísértetet vizsgáló tanulmánya (Derrida, 1993; 7.o.) ezzel a mondattal veszi kezdetét. A kísértet lényege hogy jelenvalósága magából a jelenből meg nem érthető. Mondhatnánk: csak temporális másságában létezik. Kísérteni többnyire a múltból lehet – a jövő érdekében. Ha tetszik: a felelősség irányában. Ami kísért, az egyszer már volt? Alighanem – ha szükségképpen más-ként is, mint most adott. Ámde nemcsak a múlt lidércei kísérthetnek: a még meg nem születettek is szintén jelen-nem-lévőek, így minden velük való foglalkozás lényegében kísértetmunka. Sőt, annál is több: felelősség. „Szeretnék megtanulni élni. Végre. Mi végre?” (Uo.-8.o.) Ha eljutunk eddig a kérdésig, lényegében alkalmasak vagyunk a vizsgálat megkezdésére. Innentől beszélhetünk komolyan, innentől van szavunknak súlya, felelőssége. A továbbiakban nem beszél(het)ünk rébuszokban: témánk megszűnt emelkedett lenni, végre emberközeli lett. A vizsgálat tárgya Az alábbi értekezés tárgya a „szent” (Das Heilige) jelenkori létmódjainak legalább vázlatos áttekintése s leírása. E leírás nem a végső igazságot kutatja3, nem mond ítéletet, nem értékel, nem határolódik el – nem akar maga is újabb teremtést végrehajtani. A De részben éppen a végső igazságot kutatókat – a Menekülő embert. 3

Pávay Tibor: Isteni és emberi teremtés. A kibervilág benépesítése

1



legszigorúbban véve igyekszik megfelelni a világnézeti epoché kritériumának4 kiindulópontja a tapasztalat, célja a rendszeren belüli megértés, módszere a jelentésfeltárás, formanyelve fenomenológiai. Ugyanakkor rendkívüli módon érdeklődik minden jelenség iránt, melynek lényege a valósághiátus megszüntetése. A valósághiátus tételezése egyet jelent egy más valóság iránti vággyal, egyáltalán valamilyen valóság érvényességének legalább hipotetikus (f)elismerésével. A megszüntetésére tett kísérlet (Menekülés) pedig többnyire teremtő tevékenységbe torkollik.5 Minden emberi teremtés szükségképpen Szubkreáció. (Tolkien, 1996; 103-104. o.) Teremtésen rendszerezett szellemi aktivitást értek, mely valami újat, mást teremt. Ugyanakkor a Képzelőerő puszta használata még nem valódi Szubkreáció. „A képalkotás tudatbeli képessége csak az egyik aspektus, és ez az, amit Képzelőerőnek kellene neveznünk. A kép felfogása, annak implikációinak érzékelése, megértése és irányítása szükséges az eredményes kifejezéshez. Ennek élénksége s ereje változó, de mindez csak a Képzelőerőn belüli fokozati különbségeket eredményez, s nem jelent attól alapvetően különböző minőséget. A kifejezés megvalósítása, ami a valóság rejtett összefüggéseit kölcsönzi, már egy másik aspektus… az összekötő kapocs a Képzelőerő s annak végső eredménye, a Szubkreáció, azaz másodlagos teremtés között.” (Uo.; 104. o.)6 A félreértésen alapuló (lehetetlen) világnézeti semlegesség fogalma mint kutatói attitűd alternatívája az ítélet felfüggesztése. Azt is szem előtt kell azonban tartanunk, hogy egyesek talán nem képesek e kutatói kritériumnak megfelelni. Az ilyen szerzők tollából viszont feltáró-leíró monográfiák helyett folyton újrafogalmazott ontológiai állásfoglalások születnek melyet mi el kívánunk kerülni. 5 S ne gondoljuk, hogy az újrateremtés nem teremtés: merthogy igenis az. Ahogy Eliade is kimutatta (Eliade, 1999, 23-30.o.) imitatio dei (isten utánzása) annyit tesz, mint átértelmezni helyzetünket – általa a káoszból a kozmoszba (mint rendezett világegészbe) érkezni. 6 Tolkien a kapcsot Művészetnek, a Fantázia magasművészetének nevezi. Ezzel szemben mi 4

Az így létrejött világ mintha-világ; ám ebből nem következik, hogy minden mintha-világ szubkreatív (akármennyire is rendszerezett). Sőt! Csak azt a mintha-világot nevezhetjük szubkreatívnak, amelybe belépő személyek (s nem feltétlenül a teremtők) a valóság rejtett összefüggéseit kölcsönzik számára. A fentiek figyelembevételével három szűkebb jelenségcsoport vizsgálata látszik relevánsnak: I. a szerepjátékok minthavilágának (mint a szubkreatív aktivitás látszólag legevidensebb mintapéldáinak) vizsgálata; II. valódi új, virtuális valóságok – elsősorban a számítógépes kibertér mibenléte s emberivé tételének aktusa; III. a fordított szubkreatív tevékenység leírása – elsősorban rajongói mozgalmak s új vallási jelenségek vizsgálatán keresztül. (Ez utóbbi téma alapfogalma az újkori mediatizmus.) Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, szükséges még tisztáznunk mindenekelőtt a szent mibenlétét, s ehhez kapcsolódóan a káosz, kozmosz, transzcendentalitás, kibernetika s kibertér fogalmak jelentését. Néhány alapfogalom Összefoglalva, a „szent” a tudat struktúrájának egyik eleme, nem pedig e tudat történetének állomása. Mircea Eliade A szent a profán ellentétpárjaként értelmezhető. A szent érvényes, valóságos; jelentéssel bír, s mindent jelentéssel ruház fel. Lényegét tévesen definiálják transzcendensként; merthogy lényege nem az elválasztottság, de a tapasztalatok integrációja, jellé alakítása. Ezt nevezi R. Otto divinációra való képességnek, mely „egyáltalán nem tesz fel kérdést arra vonatkozóan, hogy milyen módon jött létre valami… hanem a jelentőségére kérdez rá, mégpedig arra, hogy a szent jeléről van-e szó.” (Ottó, 1997; 170.o.) Ugyanerre mutat rá Don Cupitt is, mikor megmaradunk a jelenség körülírásánál (a teremtett világba a valóság rejtett összefüggéseinek kölcsönzése); így elkerülve az ontológiai állásfoglalást.


2



megállapítja, hogy lényegében „a természetfölötti világ nem transzcendens, hanem transzcendentális: nem odafönti… nem adat, hanem program… keret és minta, amely a tapasztalati adatokra is alkalmazható.” (Cupitt, 1997; 52. o.) A szent más mint a mindennapok világa, „ám ezzel lépten-nyomon érintkezik, és megadja a strukturálásához szükséges mintákat…” (Cupitt, 1997; 52-53. o.) A szent leglényege tehát transzcendentalitása. Általa a tapasztalatok mindig transzcendentális mezőbe ágyazottak; e struktúraalkotás pedig narratívákban hozzáférhető.7 A szent tehát a való világban kormányozza a hívőt – evidens tehát feltételeznünk, hogy a virtuális valóságokban is hasonló – immár emberei kormányzóerőkre lelhetünk. A továbbiakban tehát elbeszéléseket vizsgálunk – a szubkreációk elbeszéléseit; s a minthavilágok „látogatóinak” elbeszéléseit. Mindeközben arra figyelünk leginkább, ezek az elbeszélések milyen mértékben tanúskodnak rendszerezettségről, milyen mértékben „programozottak”, s az általuk elbeszélt realitás mennyiben kódolja a tapasztalatokat, mennyire divinatív – avagy ellentétben mennyire ad szabad teret a „látogatók” önmegvalósítására. Az ember nem képes creatio ex nihilora. Nem a semmiből teremt – nem is valami dolgot. A meglévő dolgokat alakítja, értelmezi, vegyíti – egyszóval rendszert teremt. Egy új rendszer teremtésének feltétele valami hiányérzet, rendszerrel szembeni lázadás – Tolkien szavaival: Menekülés. A teremtés nem a semmiből, de 7 „Hogy a világviszonyulások elbeszélésekben hozzáférhetőek, az világosan megfogalmazódik már a Karteziánus meditációkban is. Ez a mû tételesen is kimondja, hogy "az én önkonstitúciójának fenomenológiája egybeesik az egyáltalában vett fenomenológiával". A szöveg egyszersmind azt is hozzáteszi ehhez, hogy "az én úgyszólván egy »történet« egységében konstituálódik". Másutt Husserl hasonló összefüggésben szó szerint "élettörténetet" mond (még ha idézôjelbe teszi is ezt a kifejezést). Önkonstitúció és élettörténet között így szoros kapcsolat rajzolódik ki.” (Pávay, 2003; 42.o.)

a káoszból teremt – azáltal, hogy (új) rendszert visz bele. Előfeltétel tehát a káosz(avagy hiány-) érzet. Az ekként felfogott káosz kapu (a görög khaszkó eredeti jelentése: megnyílik, tátong); a belőle való kilépés csak kozmosz (mint rendezett világegész) tételezése által lehetséges. Mindez nem a teremtés metafizikája – pusztán annak napjainkban is nyomon követhető leírása. Mi ilyen alternatív kozmoszokat vizsgálunk majd, minden esetben rendszerjellegüket kidomborítva belső jelentéstartalmuk feltárása által. A kibernetika az ember által teremtett rendszerek szabályozásával foglalkozik. Az ókori kübernétész8 is irányított - maga határozta meg merre megy. Kormányos volt – a maga ura.9 A kibertér alapjellemzője a virtualitáson túl éppen ez a szabadság – az uralás, a teremtés szabadsága. A cyber első megközelítésben tehát élesen szemben áll a szent transzcendentalitásával; míg az utóbbi tapasztalatot integrál, az előbbi új tapasztalatokat teremt. Egyik esetben irányított vagyok (egy hagyomány által meghatározott) – a másik esetben irányító (kormányos), szinte isten, szupermen! I. A szerepjáték mintha-világa; újkori menekülők … nem fogadom el, ha megvetéssel vagy sajnálkozással használják a Menekülés fogalmát, pedig az meglehetős gyakorisággal történik. Abban a világban, amit a szót tévesen alkalmazók szeretnek Valóságnak hívni, a Menekülés szemlátomást nagyon gyakorlatias, olykor még heroikus jellegű is lehet.… Miért kellene megvetnünk valakit, aki miután rájön, hogy börtönben van - megpróbál kiszabadulni s hazamenni végre ? Vagy ha - mivel ezt nem teheti meg - gondolkodni kezd, s más Kübernétész = kb. hajókormányos. Ez a kormányos-toposz egyebekben nemegyszer direkte visszaköszön fantasztikus elbeszélésekben – gondoljunk csak a Mátrix című filmre, avagy a StarTrek-re, a StarWars-ra; hogy csak a legnépszerűbbeket említsük. 8 9


3



témákról is beszél, nem csak a börtönőrökről s a cellafalakról. A kinti világ nem lesz kevésbé valóságos csak azért, mert a börtönlakó nem láthatja azt. A Menekülés fogalmát így alkalmazva… A börtönlakó menekülését összetévesztik a dezertőr szökésével. Tolkien, 1996 A szerepjátékok (RPG=Role Playing Game) lényege egy teljes mintha-valóság életre keltése a Képzelőerő által. Adva van egy Mesélő, 2-4 Játékos, egy vázlatos világleírás, s egy szabálykönyv. Ebben a másik világban a szerepjátékosok Karaktereket mozgatnak, éltetnek, cselekedtetnek. Látszólag ez a fantázia tökéletesen megvalósult szabadsága. Ám mind a karakteralkotás, mind a „cselekedtetés” a szabálykönyv adta keretek közt folyik. Nem is beszélve a világ legfőbb szabályozójáról – a Mesélőről, aki felügyeli ezen elképzelt világ törvényeit, őrködik a szabályok betartásán, s mesélésével életre kelti a világot. Nem Játékos Karaktereket (NJK) mozgat, beszéltet, cselekedtet. Mindebből a külső szemlélő csak annyit lát, hogy néhány barát könyveket, lapokat, íróeszközöket s dobókockákat maga elé téve egy asztal mellett beszélget, s láthatóan remekül szórakozik – akár 5-6 órán keresztül. A szerepjáték leginkább egy interaktív meséhez, avagy kalandregényhez hasonlítható. A szerepjátszás folyamata által könnyedén áttekinthetjük a kibertér, s a kibernetika alapfogalmait. Az RPG rendszere)

kibernetikája

(szabályozó

A dialogikus társadalomra nézvést a megbeszélendô központi probléma az információk létrehozása. Ez az elmúlt korokban az „alkotás” néven volt ismeretes. Hogyan jönnek létre információk, azaz elôre nem látható és valószínûtlen szituációk? Úgy tûnik, mintha a semmibôl merülnének fel hirtelen, mintha csodák lennének. Innen a "creatio ex nihilo" fogalma. Innen az isteni alkotóban való hit. És innen az alkotó ember istenítése, elsôsorban az

úgynevezett „mûvészeké”. Az információ létrehozásának problémáját ki kell emelni ebbôl a mitikussá tett kontextusból, ha meg akarunk birkózni a telematikussá vált társadalom, a valóban "információs társadalom" forradalmi virtualitásával. Ugyanis nem az istenek, hanem a játékosok társadalmáról lehet beszélni. Vilém Flusser: A technikai képek mindensége felé Mint már említettük, a kibernetika az ember által teremtett rendszerek szabályozásával foglalkozik. Lássuk először is a kibertér fenntartóit: ez a Mesélő s a Játékosok közös képzelete; köztük az információáramlás a mindennapok világában történik, közvetlen visszacsatolás által. Amit a Játékos mond, azt Karaktere cselekszi, a Mesélő tudatja cselekvése sikeréről avagy sikertelenségéről, s ezek következményeiről. A kibertér alapszabályait minden asztalnál ülő jól ismerheti; alapelvei a szabálykönyvben rögzítettek. (Úm. teljes világleírás; elképzelt társadalmak, történelmek vázlatos leírásai.) A kibertér nem szűnik meg létezni a játékülések között – a résztvevők gondolataiban él tovább. A kibertérben való mozgásnak vannak lefektetett szabályai; kimenetele sikerességének eldöntésében többnyire szerepet kap a szerencse (a dobókocka által). A kibertér szereplői változnak, s cselekedeteik által korlátozott mértékben formálhatják a kiberteret is – ám annak fundamentumát meg nem változtathatják. A Játékosok karaktereik által lényegében a kibertér látogatói (benépesítik azt), s mint ilyenek korlátozottan cselekvőképesek. A Mesélő is korlátozottan cselekvőképes, a szabályok felvigyázója, a világ mediátora. A Játékosok cselekedeteit legalább részben saját maguk által kidolgozott előtörténetük határozza meg, melyhez való igazodás miatt kapta a játék a szerepjáték nevet. A kibertérből szabad a kijárás. Ám a látogatás feltétele a szabályok elfogadása. A kibertér a való világtól tisztán elválasztott, működik benne a Játékpedagógiában elégségesen


4



körülírt játéktudat. Bakosi, 1997; 48. o.)

(Ld.

pld.:

Kovács-

Szubkreatív-e a szerepjátszás? Sem a kibervilág megalkotói, sem a kibervilág látogatói (akik mint formálói lényegében szintén teremtő jellegű tevékenységet végeznek) nem törekednek erre. Amennyiben azonban elfogadjuk a Menekülés meglétét s Tolkien által leírt négy stádiumát, úm. Fantáztia- MegújulásMenekülés-Vigasz (Tolkien, 1996; 101.o.), úgy ennek lehetőségét el kell fogadnunk. Teszem azt egy mozgáskorlátozott fiatal meglehet éppen a Menekülés folytán választ egy mintha-világban rendkívüli ügyességgel megáldott harcművész Karaktert. Ezt alátámasztja egyebekben egy általam még 1998-ban végzett felmérés10, mely szerint a megkérdezettek 90%-a (27 fő) a való világban kockázatok nélkül meg nem tapasztalható tevékenységek kipróbálását élvezi leginkább a szerepjátszásban. Ez azonban még nem tekinthető valódi szubkreációnak. Ha meg is történik, a Szubkreáció folyamata irreverzibilis; azaz szélsőséges esetektől eltekintve a szerepjáték világa a mindennapokba nem kerül átemelésre. (Még a paradox s igen ritka lifefantasy irányzatok esetében sem.) II. Virtuális kibernetika Az igazi Kormányost nem érdekli semmi a világon, csak a folyó, hivatására pedig büszkébb, mint a királyok. Mark Twain: Élet a Mississippin A virtualitás fogalmába jelen esetben beleértem a látszást, a megmutatkozást is. A szerepjátékok világa ebből a szempontból Ez a HWPF-kán megrendezett IX. Nemzetközi Játékpedagógiai Fórumon megtartott előadásomhoz készült (címe: Tanulmány a fiatal-, s felnőttkorúak szerepjátékáról), 30 fő szerepjátékos megkérdezésével. Rezüméjét leszámítva publikálatlan maradt. 10

tehát nem tekinthető virtuálisnak, nem úgy az Internet s egyéb vizuális (akár 3D-s) kiberterek. Ezek sajátossága hogy nem csak a Képzelőerő által léteznek – sőt többségük ezt nem is feltételezi, közvetlenül az érzékekre hatva. A virtuális kiberterek történeti formációi A Mester először az embert teremtette meg, vagyis a legkezdetlegesebb típust, amelyet a legkönnyebb volt előállítani. Aztán következő lépésként az embereket fokozatosan kicserélte robotokkal, s végül megalkotott engem, hogy elfoglaljam a még megmaradt emberek helyét. Mostantól kezdve én szolgálom a mestert. ZSN-I, a robot létr l való elmélkedése (Asimov, 1971; 25.o.) Retrospektív áttekintés segítségével a kiberterek 3 történeti fázisát különíthetjük el. (A) Premodernitás. Ideértve a túlvilágképzeteket, a mesék világát s a kábítószeres hallucinációkat. Ezek közül az utóbbi mindenképpen virtuális – ám szabályai feltárhatatlanok, egyediek. A mesék világa nem virtuális. Elsődleges formájukban a túlvilágképzetek sem azok, ám ezek virtuálissá tételére folyamatosan törekedtek. Elég csak Loyolai Ignác sokat emlegetett (ám keveset olvasott) Lelkigyakorlatait idézni. „Az ember lelke a képzelet segítségével valamely tárgyat vagy eseményt olyan élénken állíthat maga elé, mintha mindazt, ami ott történik, saját szemével látná, saját fülével hallaná, mintha tanúja, akárcsak szereplője lenne az illető eseménynek. Ez az élénk szemlélés azáltal történik, hogy az ember külső érzékei által nyert benyomásokból némi képet alkot magának azon eseményekről, amelyet szemlélni akar… Előgyakorlat: Képzeld magadnak a poklot valamiképpen hosszában, szélességében, mélységében. A látás alkalmazása: nézd lélekben a pokol tüzének mérhetetlen terjedelmét. Nézd az elkárhozottakat… A hallás alkalmazása: halljad az elkárhozottak sóhajait, üvöltéseit, dühös ordításait… A szaglás alkalmazása: Gondolj égő


5



kátránynak, kénnek fojtó szagára és feloszlásban lévő hullák bűzére. A tapintás alkalmazása: képzeld magadnak a pokoli lángok kínját, melyek a testet és a lelket egyaránt gyötrik, gondold mintha valamiképpen éreznéd azokat.” (Idézi Murányi, 1974; 225. o.) (B) Modernitás. A klasszikus kibertér megteremtésének s virágzásának kora. A virtualitás kezdőpontja. (Ekkor készülnek el az első hálózatba kötött számítógépek.) Ekkor az emberiség fő eszméje a haladás, optimizmusa pragmatista (s nem próféciai), a technika a fejlődés szolgálatában áll, eszköz. A kibertér teljesen szabályozott, zárt, proceduális; még programozott, nem programozó. Nem a Menekülés eszköze. Az első hackerek megjelenése már a modernitás hanyatló korszakába tartozik. A rendszer lázadó jelleggel történő feltörése már átvezet a posztmodernitásba, s feltételezi a hálózati kapcsolatot. (C) Posztmodernitás. A kiüresedés, a pesszimizmus kora. (No meg a cinizmusé.) A technika próféciái vészjóslóak lesznek. Ezzel párhuzamosan a kibertér is kiszélesedik, ám nem marad üres. Sokak által hozzáférhetővé lesz, hamarosan a Menekülés egyik lehetséges útjává válik. Sok esetben a programozott önmegvalósítás eszközeként funkcionál – mind a számítógépes játékok világán, mind a vizuális médián (pld. Tv) keresztül. Ezzel párhuzamosan új kommunikációs csatornák jönnek létre. A lehetőségek ugrásszerű növekedésével párhuzamosan azonban a rendszerfüggőség veszélye is megjelenik (majd megnő). (Pld. napi 10 óra gépezés már a mindennapok rovására megy.) A kibertér mint az önmegvalósítás legújabb kori lehetősége ténylegesen szubkreatív. Ám ennél is lényegesebb, hogy létrejön a rendszertudat próféciája. Ennek érdekessége, hogy a játéktudattal s a szereptudattal ellentétben tudatos rendszerfüggőséget feltételez. A mindennapok világa s a virtuális valóság közötti ontológiai differencia a próféciában oldódik, nem egy esetben megszűnik.

A Cyberpunk prófécia

–

mint

posztmodern

Ekkor jön létre a Cyberpunk fogalma. E két kifejezés: cyber s punk (az utóbbi egy újkori cinikus zenei irányzat neve) rokonítása sajátos népszerűségre tesz szert. (Vö. Leary, 1991) (Épül rá szerepjáték, számítógépes játékok sora, sőt külön irodalmi műfajt teremt – a filmgyártásról nem is szólva.) A virtualitás benne direkte a Menekülés iránya. A rendszer feltörhetővé válik. Többé nem beszélhetünk egyszemélyi Teremtőről, csak formálókról. A Cyberpunk egy embertípust ír le – a jövő vízióját, melyben mindenki a kibertér rabja. A cyberpunk azonban öntudatosan rendszerfüggő – lényege e kibervilág szabályainak kiismerése s kijátszása; ám célja nem ezen tudásának való életben való kamatoztatása. Oda nem vágyik – hisz (mint már mondtuk) öntudatosan rendszerfüggő. A Tolkien-i négyesből számára nem adott (el nem érhető) a Vigasz stációja. Menekülése nem valahonnan, hanem valahová tart. A posztmodern kibertér rendszere E sötét próféciától elszakadva tekintsük át magát a rendszert, ahogy ma fennáll. A mai kibervilág elvben látogatók nélkül is létezik, ám így szükségképpen üres. Nincs egyszemélyi irányítója, sem egyszemélyi teremtője. Ám sok kormányosa létezik. A kormányosok „hatalmának” (ez viszonylag új fogalom a kiberterekben) a rendszer ismerete s más látogatók tudása szab korlátot. Elvben a rendszer összes szabálya kijátszható, átírható. A rendszertől való védettség módja a „lecsatlakozás”. A kibervilágban való cselekvés következménye közvetlen, nem áttételes – a jövő s nem a meghatározó múlt felé nyitott.11 A Teszem azt hány internet-böngészőt érdekel ma, hogy Neumann János volt-e az első számítógép megteremtője? Elenyésző kisebbség. A virtuális 11


6



kibervilágot mindenki formálhatja, abban mindenki teremthet (gondoljunk csak a weboldalakra, vagy akár jelen dolgozat megírására). Mint az önmegvalósítás eszköze, szinte azt mondhatjuk, szubkreációra teremtetett.

kibertérnek, de önkéntelenül is, minden cselekedetével. S ha már az ősöket nem tiszteli, hát már csak kedvtelésből is próféciákat gyárt… s amennyiben ezek a próféciák önbeteljesítők, megteremtik a fordított szubkreáció lehetőségét…

Az üresség és a kitöltés

III. Softmodern – a könnyű vallások kora

A kibertér magányos üressége rendkívül különös jelenség. (Gondoljuk el az Internet látogatók nélkül.) A kibertér lényege hogy kitöltésre vár. Alkotórészei egyenként abszolút logikusan működnek s kapcsolódnak egymáshoz. Programja 1esekből s 0-kból áll; primitív módon szupralogikus. Ha valahol – logikusan – nem lenne helye teremtésnek csak eszközhasználatnak, hát ez az a hely. Hogy miért kerül mégis kitöltésre, könnyen belátható: mert helyről, térről van szó. Márpedig az ember kozmoszban kíván élni – méghozzá átlátható kozmoszban. (A primitív szupralogika bonyolultsága egy idő után nem átlátható, de rémisztő – tremendumot hordoz.) A kiber-tér üressége mint esztétikai élmény annyira idegen az embertől, hogy ennek megszüntetésére törekszik. (Gondoljunk itt Loyolai Ignác fentebb idézett soraira is.) Ám ezt csak „saját képmására” képes megtenni – a rendszert lényegileg emberivé teszi, mindenféle ismerős ontosz másával népesíti be. Teremt magának hősöket s rémisztő ellenfeleket (a vírusok írásának egyebekben milyen belső jelentéstartalma lenne?); immár nemcsak általa, de benne is háborúzik, stb. – egyszóval otthonossá teszi. Hasonlatossá. Emberivé. Mint a határtalan lehetőségek tárháza egyben mysterium fascinans is – felcsigázó titok.(Mely teljesen nem kiismerhető, mindig valami más marad; mégis határtalan potenciával bír.) A valóság rejtett összefüggéseit az ember nem a Művészet segítségével adja át a

Fordított szubkreáció – mit is jelent ez? Lássunk egy egyszerű példát. „Hogy mennyire kell komolyan venni a SF-t, arról a Bajnokok reggelije egyik részlete világosít fel bennünket. Tudjuk, hogy az egyik fõszereplõ, Dwayne Hoover sokáig tétova õrültsége végül egy SF-regény alapötletétõl kap irányultságot: ámokfutása annak köszönhetõ, hogy komolyan veszi a Kilgore Trout-regény fiktív alapfeltevését, miszerint rajta (a mindenkori olvasón) kívül mindenki más robot. Pedig “Trout nem akarta, hogy higgyenek neki. Az ártalmas gondolatokat egy tudományos-fantasztikus regénybe tette, ott találta õket Dwayne. ... Szellemi bûvészkedés volt. Intellektuális játék” Amikor Trout rájön, milyen tragédiát okozott SF-regényének félreolvasása, “megszállottan hirdetni kezdte, hogy milyen fontosak a gondolatok a betegségek létrejöttében és gyógyításában. De senki sem figyelt rá... Kilgore Trout a mentálhigiénia úttörõje lett. Elméleteit tudományos fantasztikus regényeknek álcázva adta elõ.” (Bényei, 1999) A séma adott: egy szubkreatív tevékenység visszahat a mindennapok világára. (De ha pontosak akarunk lenni, a fordított szubkreativitásnak nem feltétele egy eredeti szubkreáció megléte. Nem egyszer ennek hiányában jelentkezik.) Arról a jelenségről beszélek, mikor egy virtuális kibertérben eltöltött hosszú idő s élmények hatására az ott tapasztaltakból kiindulva kezdjük el a valóságot rejtett összefüggésekkel felruházni. Ez történik egyes rajongói mozgalmakban, mikor egy-egy alkotás kiberterét megpróbáljuk átemelni a mindennapokba. Teszem azt StarWars-rajongó vagyok, de a film többszöri megnézése sem elégít ki – hanem elkezdek klubbot szervezni, ahol

kibertérben nem a múlt a lényeges, de a jövő, melyet jelen tevékenységemmel alkotok. A virtualitás túlnőtt önnön múltján – a jövőt igyekszik birtokba venni.


7



beöltözöm mondjuk Luke-nak; majd ennél is tovább menve a való világban kezdem el az Erő sötét s világos oldalait észrevenni (netán képességeimet gyakorolni). Ha Tolkienrajongó vagyok a gyűrűt atombombaként értelmezem, s számolom mikor készül el az összes gyűrű – találgatva kinél rejtezik az Egy. De mondok valós változatot is (saját gyűjtés): egy 15 éves fiatalember falja a Harry-Potter könyveket s a belőle készült filmeket is rengetegszer látta már; megtetszik neki ez a világ, el kezd utána böngészni az Interneten, rátalál a Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyházába (bejegyzett egyház Magyarországon). Azonnal jelentkezik tagnak. Beiratkozik Mágia Akadémiájukra, tandíjat fizet a többszáz oldalas elméleti tudás megszerzéséért; s végső célja hogy ugyanúgy repülhessen a seprűn mint példaképe (a mindennapok világában). (Persze nem veszik be, mivel még túl fiatal.) Vagy (szintén saját gyűjtés): egy 18 éves fiatalember megpróbál bejegyeztetni egy szerepjáték-világ istenéről elnevezett lovagrendet (A Dartonita-Lovagrendről van szó, s a M.A.G.U.S. világáról) Magyarországon. Ehhez megkapja a kiadó engedélyét is, s már előzetesen több rendházat szervez sorra az országban, szervezeti szabályzatot s weboldalakat alkotva, gyűléseket tartva. Félelmetes, nem? Amire még mindenképp érdemes kitérni: sok esetben az új vallási mozgalmak (pld. Ősmagyar Táltos Egyháza, AZ Univerzum Egyháza, vagy a már említett KWHE, stb.) mintha hasonló utat járnának be. Kisfaludy György (az AUE megalapítója) például így kezdi egyik könyvét: "Teremtsük meg a világmindenséget! Nem éppen szerény vállalkozás, de az egyedül lehetséges… mindenekelőtt ez a célkitűzés vezérelt, mikor úgy döntöttünk, hogy közreadjuk nézeteinket és kutatásaink egyes eredményeit, a közérthetőség kedvéért egyszerűsített, de értelmében csorbítatlan formában." (Kisfaludy, 1991)

A legtöbb újkori kutatásorientált vallás (ROC12) módszere hogy megalkotva a maga virtuális valóságát azt átemeli a mindennapokba (fordított szubkreativitás), ezzel új hagyományt teremtve. A vallás mégis transzcendentális marad, hiszen a virtuális valóság lényegében mint a mindennapok világának helyes, érvényes magyarázata jelenik meg. De ez az elemzés már messzire vezetne…13 IV. Zárszó – a szent létmódjai Mint láttuk, a valóság fogalma nem feltétlenül esik egybe az igazságéval. A valósághiátus tételezése nem jelenti ma már feltétlenül az eddig elfogadott igazság(ok) megkérdőjelezését. A valóság hiátusából van kiút a Szubkreáció által. A Menekülés ezen aktusa minden esetben rendszer jelleget ölt, alternatív-valóság közeli élményt nyújtva. Ez a fajta könnyed (többnyire időleges) kozmoszváltás (világteremtés) a posztmodernkor gyümölcse. Egy olyan átmeneti koré, mely nem a múlt-, de a jövő felé nyitott elsősorban. Vonzódik a próféciákhoz, hiszen jelhiányban szenved (a természetes divinativitást kiölték belőle a technológiai magyarázatok). Ezen jelhiányát nemegyszer a kibertérből pótolja – s szélsőséges esetben képes arra, hogy a kibertér jeleinek mintáiból építse fel saját tapasztalati mezejét. Ez a fordított szubkreáció saját próféciáinak beteljesüléséhez viszi őt közelebb. Ha a jelet képes tapasztalattá alakítani, ezzel lényegében megteremti a teljes programozottság lehetőség-feltételét – az abszolút (újkori) mediatizmust. A teljes közvetítettséget. Így elvben lehetővé válik a Research Oriented Cults. A fenti sémára épülő vallások elnevezésére ajánlom a zene világából kölcsönzött könnyű vallások elnevezést, mely nem komolytalanságot jelent, de újdonságot, kreativitás-, s szabadidőorientáltságot; ennek ellenpárjaként pedig a komoly vallások terminust, mely szintén nem nehézséget jelent, de igazolt történeti hagyományt s transzcendens orientáltságot. 12 13


8



virtuális valóság ontológiai differenciájának megszüntetése – a cyberpunk eljövetele. Persze erről ma még nincs szó. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a fordított szubkreáció (a címben jelzett cybertevékenység) folyamata maga is a szent hagyományos fogalmaival írható le kielégítően. A kibervilág (éppen szuperlogikus volta miatt) s a vele való foglalkozás maga válik mysteriummá – idegensége, embertelensége folytán tremendum; beláthatatlan lehetőségei által fascinans. Maga is szent tér, s mint ilyen megteremti önmaga újrateremtésének lehetőségét a mindennapok világában. Persze ez által idegensége nem szűnik meg; de a ma heterodoxiája könnyen a holnap ortodoxiájává nőheti ki magát. A cyberpróféciák legalábbis erről szólnak. Hogy ez így lesz-e, rajtunk áll, a jelenen. Én mindössze erre kívántam felhívni az olvasó figyelmét. Ám a jövő iránt érzett felelősségből végzett tevékenység mint láttuk lényegében kísértetmunka, így hatása sem bejósolható. Bibliográfia Asimov, Isaac: Logika (In: A nyikorgó idegen; Móra. Bp., 1971 – 17-43. p.) Asimov, Isaac: Robotok és Birodalom (LAZI Bt., Szeged, 2000 – 288.p.) Bánfalvi Attila: Menekülés a szabadságba - a frommi filozófia alapvonalai (In: Bánfalvi Attila: A szabadság arcai a pszichoanalízisben - 150-172. p.; Osiris, Bp., 1998) Bényei Tamás: Átszivárgások: Kurt Vonnegut és a science fiction (PRAE, 2001) Cohen, Albert K. : A szubkultúrák általános elmélete (In: Ifjúságszociológia; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969., 264-286.o.) Cupitt, Don: Eltűnt istenek nyomában - a vallásosság jövője (Kulturtrade, 1997 - 142.p.) Cyberpunk – szerepjáték a sötét jövőben (ford. Izsóf Gábor; Imperium Bt., 2000 – 250. p.) Derrida, Jacques: Marx kísértetei (Jelenkor, 1995 – 189. p.) Eliade, Mircea: A szent és a profán (Európa Könyvkiadó, Bp., 1999 - 230. p.)

Gáspár Csaba László: Isten és a semmi (Harmat, 2000 - 184. p.) Hamvas Béla: Silentium (Vigilia, 1984/11) Heike, T.: Hallgatni istenkáromlás volna. A panasz fenomenológiája és teológiája az Ószövetségben (Mérleg, 1999/4 - Tanulmányok) Horváth Pál: Vallásismeret (Calibra, 1996 - 314. p.) Husserl, Edmund: Karteziánus elmélkedések (Budapest, 2000) Kovács György - Bakosi Éva: Játék az óvodában (Második, javított szerzői kiadás, Debrecen, 1997 244. p.) Leary, Timothy: A Cyberpunk: az individuum, mint a Valóság Kormányosa (PRAE, 2001) Loszev, Alekszej: A mítosz dialektikája (Európa, Bp., 2000 - 309. p.) Lyotard, J. F.: A posztmodern állapot (in: J. HABERMAS - J.-F. LYOTARD- R. RORTY: A posztmodern állapot, Budapest, Századvég, 1993. 7145. l.) Mayer, Jean-Francois: Guruk és próféták társaságában (In: Szekták, új vallási jelenségek; szerk. Lugosi Ágnes, Lugosi Győző; Pannonica Kiadó Bp., 1998 – 55-70. p.) Molnár Sándor: Az egyházak is felfedezték az internetet (Magyar Hírlap, 2001. 06. 05.) Murányi Mihály: Vallás és illúziók (Kossuth, Bp., 1974 – 331. p.) Nyíri Kristóf: Számítógéphálózat és vallásos individualizmus (Elõadás, elhangzott 1996. nov. 30án a 2. Bécsi Kultúrkongresszuson.) Otto, Rudolf: A szent (Osiris, Bp., 1997 – 259. p.) Pávay Tibor: A vallás mint illuzórikus valóság (Szkholion, 2003/1 sz. – 37-42. p.) Sagan, Carl: Korok és démonok (Typotex kiadó, 2000 - 443. p.) Semlyén István: Modern mítoszok (Magvető kiadó, Bp., 1979 - 249. p.) Tengelyi László: Önkonstitúció és élettörténet a késői Husserlnél (Magyar Filozófiai Szemle, 1999/6) Tengelyi László: A tapasztalat és a valóság fenomenológia az ezredfordulón (Elhangzott a "Filozófia az ezredfordulón" c. konferencián, Kecskeméten, 2000. március 25-én) Tolkien, J.R.R.: A gyűrű nyomán. Fa és levél (Merényi Kiadó, Budapest, 1996 - 239. p.) Vilém Flusser: A technikai képek mindensége felé (ford.: Maleczki József; fordítása csak elektronikus formátumban hozzáférhető) Yamane, David: Narrative and religiosus experience (Journal of Sociology of Religion, 2000 június - 18. p.) Yves Lambert: Religion in Modernity as a New Axial Age: Secularization or New Religious Forms (Journal of Sociology of Religion, 1999. szeptember - 26. p.)


9

A TRANSZCENDENTÁLIS ÉS A CYBER

Recommend Documents