A TOLNAI HÍRLAP különszáma az EU-csatlakozás és a várossá válás évfordulójára

Itt van Európa!

Tolna város hivatalos honlapja: www.tolna.hu

A TOLNAI HÍRLAP különszáma az EU-csatlakozás és a várossá válás évfordulójára

Múltunk 1989. március 1-jén fényes ünnepség keretében a sportcsarnokban városavatót tartottak. A városi címet adományozó okmány szerint harmadszor is várossá vált Tolna. Legtöbbünket büszkeség töltött el akkor… Múltunk zivataros sodrásában sok történelmi és természeti csapást megélt az itt élő nép, de valahogy mindig újra és újra felemelkedett, folytatva elődei munkáját. Háborús és békés időszakok váltakoztak, nagy történelmi események, híres történelmi személyiségek alakították a város mai arculatát. A római korra nyúlik vissza történelmünk, de István királyunk is törvénykezett itt. IV. Béla egy oklevélben említi Tolnavárt. Az 1453-as és 1518-as évben országgyűlésnek adott teret városunk, majd II. Lajos itt szervezte hadait Mohácsra, ekkor tájt élte a város első fénykorát, mintegy 6 ezer lakossal. Majd a török háborúk utáni időszakban szinte elnéptelenedett, a krónikák szerint gazdag könyvtára és levéltára is elpusztult, mindössze 63 család maradt az egykor népes városban a XVIII. sz. elejére. Wallis gróf kezdte meg a város betelepítését németekkel. A fő megélhetési forrást századokon át a Duna jelentette, hajózás, kereskedelem, halászat – második fénykorát ekkor élte 1820-ban 4441 lakossal. Valaha az a mondás járta ország-szerte: „Megjárta Tolnát–Baranyát”, tehát tájékozott, sokat látott, művelt ember. 15 év történelmi távlatokkal mérve igen csekély időszak. A tolnaiak életében azonban ez a másfél évtized nem múlt el nyomtalanul. A város arculata mindig tükrözi az itt élők lelkivilágát, hangulatát. Az utóbbi években sok épületet felújítottak, színesedtek és szépültek a házak, egész utcasorok változtak meg. A házak udvara is átalakult az évek során, szinte mindenütt befüvesítették a gazdák, a gondosan nyírt gyepet olykor virágágyások tarkítják. A házak előtti „placc” szintén rendezett, fákkal, bokrokkal, virágokkal ékes. Valamilyen folyamat elkezdődött bennünk, és ez az igazi! Amikor mi, itt élők óvjuk, gondozzuk, rendben tartjuk házunkat és környékét, vagyis szeretjük. Hiszen ez a lakhelyünk, ahol családunk és a mi életünk zajlik.

•

2004. május 1.

Az én Tolnám Az én Tolnám életérzés, tárgyi világ és gondolkodásmód, legfőképpen pedig élő emberi kapcsolat. Benne van Róza mama bogyiszlai paprikájában, mellyel a kertemben, a kiépített halfőző helyen, rézbográcsban halat főzök; Illyés Gyula, Babits Mihály, Lázár Ervin, Mészöly Miklós, Baka István tiszteletemben; gyermekeim tolnai kolbász rajongásában; a www.tolna.hu web-oldal sűrű látogatásában; az el nem múló örökös honvágy érzésében; és kedves nagynéném, távolabbi rokonaim, meg barátaim szeretettel teli tekintetében. Bár… Ha szemükbe nézek, és lopva behunyom szemem, azonnal képes vagyok ott teremni, ahol a „vesztett Édent” elhagytam. Ötéves kisfiú vagyok, ülök a már nem létező házunk üzletének lépcsőjén, és előttem hömpölyögnek emberek, kedves helyek, ízek, illatok, hangulatok, történetek, az időben kavarogva, fantáziám csapongásának engedve. Hallom a megafont: „Figyelem, figyelem, felhívjuk a község lakosságának figyelmét, hogy a hatósági húsboltba fagyasztott argentin marhahús érkezett!” Szemben Freund Anti nézelődik ugyanígy. (Ő fogtechnikusból szobrász lett, meg is mintázta a szerencsétlen sorsú Schilling Fráncit, aki minden nap, ugyanabban az időben öklét rázva tombolta végig Tolnát: „Szimplááán, duplááán!” Ma szoborrá nemesítve a falamon emlékeztet a gyermekkori rettegésre és a Teremtővel való ádáz pörlekedés hiábavalóságára.) Látom nagy-

apámat, az öreg „Rubold kötelest”, ahogy az úgynevezett Rubold-csapáson naponta kb. … hát… mondjuk így: igen sokszor átballag az úton – Vahl Ottó felvétele de se jobbra, se balra nem nézve, a járművezetők rutinosan lassítottak itt – a Béke étterembe. (Gyerekolvasatomban: ékterem! És olvastam az ÁVH-s jelentést, hogy R. kötélgyártó nem az ital és a politizálás, hanem a barátkozás miatt jár oda. Nos, a kétségtelenül jóindulatú informátor tévedett, különben miért tartotta szigorú szemű, imádott nagyanyám a kötényzsebében a pincekulcsot!?) A kicsit forgalmas házba látom jönni játszani Judit és Gábor iker nagynénimet-nagybácsimat; állandó látogatónk volt Stern néni, olyan kedves volt, hogy mindig elszaladtam előle (a 80-as években az egyik volt nemzetis előadásunkon ott ült az első sorban, itt nem szaladtam el, de a kollégák kérdésére, hogy ki az az alvó idős néni az első sorban, mondtam, hogy a gyerekkorom egy része); jön a Pipás, a kuka, tányér levesét a hoklin eszi; kötélgyártó segédek ki-be járnak; nagyanyám varrodájába jönnek a varrólányok, piacozók teszik be a biciklijüket a kapualjba, az „ájnfurba”; (Folytatás a 2. oldalon.)

2T

OLNAI

HÍRLAP

(Folytatás az 1. oldalról.)

áttipeg a szomszédból a hályogos szemű Buzsáki néni, Robika a kb. 200 szót tudó papagáj „Jóóónapot Buzsákiné, kiné, kiné, kiné …” köszöntéssel üdvözli, míg valaki rá nem szól a népes nőseregből, hogy elég legyen Robika! (Még a régi Nemzetiben előadásra érkeztem és egy addig ismeretlen tűzoltó vár a liftnél szélesen mosolyogva. Na, gondoltam, mihez akar vajon gratulálni? Ő a kezét nyújtja, bemutatkozik, és azt mondja: Drága művész úr! Faddi vagyok, sokat jártam Tolnára gyerekkoromban, de csak egyetlen dologra emlékszem: a maguk papagájára!) Itt érzem az orromban a műhelyek illatát, nem csak a kenderét, hanem bognár Szabadi nagyapám faillatú, fűrészporos műhelyének illatát, ugyanezt éreztem Bajor Laci barátomék kádárműhelyében; Máric néni – Merkl Csaba, egyik legjobb gyerekkori barátom édesanyjának kötőműhelyében – a furcsa gépolaj és pamutfonálfonál szagát. Főglein Gyusziék péksége maga volt az illatorgia. Ide húztuk tudniillik kiskocsival Peti öcsémmel minden héten a nagyanyám által dagasztott kenyeret. A visszaúton volt mindig a baj, hisz mohó kölykök voltunk, nem bírtuk kivárni a szokásos rítust, hazafelé megrágtuk a kenyér kívánatosan dudorodó oldalát. Ezért nagyanyám minden alkalommal következetesen jól elnáspángolt bennünket, úgyhogy kidolgoztuk az ellenlépést. A hatalmas kapu kilincsére Peti rálógva belökte azt, én pedig belódítottam a kiskocsit, kapu becsap, futás! Szegény nagyanyám hiába várt már ott bottal a kezében, túljártunk az eszén. Nagy győzelemnek gondoltuk, pedig tudtuk, hogy igen vallásos nagyanyám szemében nagy bűn szegetlen, megáldatlan kenyeret enni! A misén is illett részt venni, de sajnos meg kellett szakadnia a finom, forró krumplispogácsa-evésnek a kórusban, az összetekert régi szőnyegen, melyet minden vasárnap elköltöttünk mise alatt Dallmann Gézával, Wéber (Csinger) Janival és Merkl Csabával. Történt, hogy nagyanyám szépen felöltöztetett a gyönyörű szürke cipőmbe, kabátkámba és kalapomba, mikor már teljes díszemben indultam az előbb említett helyre falatozni, és épp aktuális szerelmem lábát a kórusból megpillantani, a kapualjba nyíló lakásunk ajtaján anyukám kivágódott, berántott magával az előszobába, mondván: „Dehogy mész Te fiam misére, még hittanra se, apádat megfenyegették, hogy kirúgják az állásából, ha még egyszer meglátnak a templom környékén!” Ez volt az első élményem az ideológiai harcról, melyet a politikai kényszer erőltetett rám. (Itt muszáj közzé tennem azt a néhány éve magamévá tett gondolatot, melyet a kiváló drámaírótól, Székely Jánostól tanultam egy tv-interjú során. Nem pontosan idézem, de a lényege az, hogy igenis lehet morális különbséget tenni az emberek múlt rendszerbeli cselekedetei között. Különbséget kell tenni kényszerítő és kényszerített között! Ne mosódjanak össze kibékíthetetlen dolgok!)

ITT VAN EURÓPA !

Az én Tolnám Ha már a múlt rendszernél tartok, feltétlen az otthoni legnagyobb élményeim közé tartozik az az izgatott várakozás, amellyel imádott – és máig, holtában is gondolati irányt szabó, példaadó – 56-os, amerikás nagybátyámat vártam, aki világlátásával, szellemével, tudásával (atommérnök volt, részt vett többek között a Teller-féle hidrogénbomba programban is) egész életemet befolyásolta. Remélem egyszer a tolnaiak bővebben is megismerkedhetnek Szabadi Misi regényes életútjával. Most csak annyit: holtáig megőrizte magyarságát, szelleme velünk van, kérésére, a családi kriptára rávésettük nevét is. Nagyobbra nővén persze nemcsak az üzlet lépcsőjét koptattam és szemlélődtem, igen tevékenyen vettem részt mindenhol, ahol játszani lehetett. A vásártér: a „Vási”, a Duna és környéke, a Munkásotthon, a régi Kultúrotthon, az Ifiház! Mi mindent láttak ezek a helyek! Persze tudom, hogy ezek a helyek jobbára a háború előtti pezsgő élet színterei is voltak, de hát nekünk így és ez jutott, ezt szerettük, és itt éreztük jól magunkat. A Vásin, ahogy hívtuk, éjjel-nappal rúgtuk a bőrt, nyáron a tűző napon is, mezítláb is sokszor, öcsémből biztos ezért is lett kiváló focista, hisz mindig nálánál öt évvel idősebbekkel szokta meg a játékot. (Egyszer húszéves korom körül hazamentem látogatóba, mondták, hogy Peti igazolt játékos lett az ifiben. Lementem vasárnap délután a pályára, nem akartam hinni a szememnek, az én pici öcsém egyszer a félpályától vitte be a labdát a kapuba, majd szögletből egy érintés nélküli gólt lőtt! Úristen! Mi lesz ebből a gyerekből?!) Hát lett, nem is akárki, de most már arra büszke, hogy Eszti lánya szórja a korosztályos válogatottban a kosarakat. Kárpótolva éreztem akkor magam, hisz apám bölcs javaslatára magam hoztam meg a döntést, tanulni fogok, nem választom a sportot főhivatásnak, nekem a kettő együtt nem megy. Az élet igazolt, most aztán holtomig tanulhatok. Látom magam a Munkásotthonban, ott pörgött az összes mozgolódós fiatal a Merry’s együttes zenéjére, a „Gyufaszál emberke” c. nagy szám gitárszólójára tombol a nép, Hídvégi Laci a fővarázsló, a szekszárdiak is ide jártak, a széplányok miniben és fehér bokacsizmában „sékelnek” és őrjítik meg a rájuk tapadó fiúszemek gazdáit. Az volt a szokás, hogy aki utoljára táncolt a lánnyal (ezt a Tánciskolában szépen megtanultuk), az kísérte haza! Persze a Duna partját elég sokszor útba ejtettük… A Duna, a Duna, a jó öreg Duna! Nyáron, míg a víz jó volt, ott napozott-fürdött a falu apraja-nagyja, úgy működött a kisváros, mint egy üdülőtelep. Volt úgy, hogy anyukámat csónakázni vittem, a víz közepén pucolta a borsót, napozás közben. A nap vége Csucsu fagyi (50 filléres) elfogyasztásával zárult, mint ahogy az Árpád utcai Szabadi nagyszülők meglátogatása is ezzel kezdődött és ezzel zárult, de volt úgy,

2004. MÁJUS 1.

hogy vendégelésképpen a zsíros vagy a lekváros kenyér után – tehát akkor közben is – azt kaptunk. Később aztán már a Dunán nem a reményteli fagyi volt az elsődleges, hanem a Gödör, olajos padlójával, söntés szagával. (Bár már gyerekkoromban megtörtént a „beszoktatás”, hisz a fürdőházi nagy hancúrozások közben olyan jó volt fölszaladni a kicsit fonynyadt, söntésízű sóskiflikért. Bambit lehetett inni hozzá, no meg Straubinger Jóskával egymást fojtogatva – egy kis Duna vizet). A jó Duna nem csak nyáron szórakoztatott, téli örömei legalább annyira elevenek, látom, ahogy szikrázó napsütésben Hága Sziszivel korcsolyázunk a parti fák között szlalomozva a tükörjégen, alattunk apró halak cikáznak. (Sziszi egyszer beszakadt a Gutainál kismotorjával – hol motorozzon a tolnai legény télvíz idején? – és mire jegesen-fagyosan autót stoppolva hazaért, az őt felvevő embernek eladta a motort. Innen a mondás köreinkben, hogy míg mások kéz alól vesznek, Hága Sziszi víz alól ad el.) Végeláthatatlan hokimeccseket vívtunk, az volt a menő, akinek jó botja volt, persze nem bolti, hanem magunk által vágott. Már a nyáron kinéztük, levágtuk, szárítottuk, formáztuk és mindig a Duna partiak nyerték a meccseket! Halványan süt a Hold, látom magunkat a kettős padnál, érettségire készülünk, hajnalig vitatkozunk, beszélgetünk, énekelünk, vagyunk vagy tízen. Atyavilág! Hiszen ez majdnem ugyanaz a csapat, akivel óvodába is jártam. Hihetetlen, de most, mikor egymás után töltjük be a szép kerek ötvenet, még mindig összejárunk! Egyszer legjobb barátommal, Bajor Lacival fel-alá kísérgettük egymást, Bajcsy 90-től a Kossuth 1-ig, a két család háza között, beszélgetve, világot megváltva ránk virradt. Laci pont arról mesélt, hogy miért jött haza annyi tengeri és egyéb kóborlás után, mikor szinte fület sajgatóan egyszerre szólalt meg az összes tolnai kakas. Csak ültünk a két otthon között félúton, Bíber Kláriék lépcsőjén, néztünk magunk elé és hallgattuk a váratlan koncertet. Az ember emberhez tartozik. Gyula városa is üres lett számomra, miután kedves jó barátom, főrendezőm, Sík Feri eltávozott az élők sorából. Szerető szüleim is biztos ezt érezték, mikor elhagyták születési helyüket és a nagyvárosban küzdő fiaik után költöztek. Valószínű, hogy azért nem veszett el számomra szívem csücske felnevelő helyem, mert még hál’ Istennek van kinek a szemébe nézni, van még, aki látta azt, amit én. Judit nagynéném, Bajor Laci, Hága Sziszi, Adler Évi, Mohai Bandi, Rohr Rita, Barna Györgyi, Schaller Öcsi, Kurtnacker Józsi, Pirgi Dodó, Koncz Adi – hogy csak azokat említsem, akikkel ilyenolyan ügyekben szinte napi kapcsolatban vagyok – tekintete megtart és vissza-visszahoz, immár családostul. Csak legyen egy lépcső, ahol elüldögélhetek. Így félúton. Budapest, 2004. március 14-én Rubold Ödön

I TT VAN EURÓPA !

2004. MÁJUS 1.

TOLNAI H ÍRLAP

3

DR. SZILÁK MIHÁLY polgármester

Ha egy álom véget ér (Tolna 15 év múlva) Ha a 15 év múlva egy hosszú álom után tolnai sétára indulunk, vajon milyen kép tárul elénk. Ráismerünk-e a XX. században rendezett képet és egységes arculatot mutató kisvárosra. Sikerül-e a gondos építészeknek a modern kor kihívásait kezelni, hogy az nem elnyomja, leegyszerűsíti, hanem kihangsúlyozza a 100–150 évvel ezelőtti mesterek remekműveit, épületeket, köztéri alkotásokat. Vajon az egykori polgárházak díszes falait, ablakpárkányait, kapubejáróit nem tünteti-e el az egyszerű, formális építészet. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy amíg álmodozunk városunk jövőbeli képéről, és azt a rendezési tervben igyekszünk szakszerűen, szabatosan megfogalmazni, addig számos burkolatlan utca, hiányzó és töredezett járdák és hiányzó közművek okoznak ma gondot, melyek pótlása jelentős anyagi erőforrásokat és időt igényel. Most gondolatban ébredjünk egy 15 éves álom után és tekintsünk be városunkba akkor, amikor a várossá nyilvánítás 30. évfordulójának ünneplésére készülnek utódaink. Természetesen városunkba az M6-os autópályán vagy a felújított nagy sebességgel közlekedő vonattal érkezünk, mindjárt szembe tűnik, hogy egy otthonos, lakályos, virágos kisvárosba érkeztünk. Valamennyi utcájában hiánytalanul megépültek a közművek, a útburkolatok jól járhatók, és valamennyi ház előtt korszerű, térburkolattal ellátott járda található. Az egykori volt laktanya területén a Sztárai Mihály Gimnázium szomszédságában egy korszerű, minden igényt kielégítő sport- és szabadidőcentrum található, amely ide vonzza Európa közelebbi országaiból a sportolókat nem csak a nemzetközi versenyekre, hanem egy-egy edzőtáborba vagy barátságos mérkőzésre is. Nem véletlenül, hiszen Tolna város sportja az asztalitenisz, a kézilabda és a kajak-kenu már évtizedekkel ezelőtt is kiemelkedő eredményeket produkált, mely segített magára irányítani a figyelmet e sportágakat szívesen űző nemzetek előtt. A létesítmény háta mögött egy kisebb konferenciaközpont található, mely 100 fős hazai és nemzetközi tanácskozásoknak

megrendezésére ad lehetőséget. Ez az objektum már számos hazai és nemzetközi tanácskozásnak adott otthont, szívesen fordulnak meg itt a keletről és nyugatról érkezők, mert minden feltétel, többek között a korszerű infrastruktúra is rendelkezésre áll. A gimnázium melletti területen helyezkedik el az idősek otthona, mely a tolnaiak által kedvelt sajátos arculattal és programvilággal rendelkezik. Itt az idős emberekkel nem csak szociálisan, hanem kulturális téren is foglalkoznak, gazdag programokat biztosítva részükre, ezzel is elősegítve, hogy ne váljanak a társadalom kirekesztett idős polgáraivá. Sétánkat a város felé a BajcsyZsilinszky úton folytatjuk, ahol járművel, de kerékpárral is kényelmesen közlekedhetünk, hiszen a széles főutcán kerékpársáv halad azok számára, akik e könynyebb közlekedési eszközt választják. A Hősök tere felújított parkján és a körülvevő épületeken megakad szemünk, mert ez az épületegyüttes szinte teljes egészében őrzi a XX. századot, mert a város vezetése ragaszkodott ahhoz, hogy ez a kép változatlanul fennmaradjon. A Hősök terét elhagyva a sétáló utcává alakított Árpád utcán haladunk a Szentháromság térre, ahol olyan érzésünk van, mintha megállt volna az idő, hiszen a régi épületek korszerűen felújítva, de eredeti arculatukat megtartva köszönnek ránk. Alig található olyan épület, amelyben egy-egy kis üzlet nem kínálná gazdag választékát kirakatán keresztül. Meglepetéssel érkezünk a Szentháromság térre, ahol az építészet különös gondossággal tett rendet a régi és a 20–25 évvel ezelőtt hevenyészetten odavetett lapos tetős tömbházak között, ahol sikerült egy olyan arculatot kialakítani, ami igazán impozánssá teszi ezt a területet. Az építész még arra is gondolt, hogy a régit hogy lehet hangsúlyosabban, a századfordulón épített épületekkel összhangba hozni, mintha azt akarná ezzel szimbolizálni, hogy milyen épületek épültek a XX. és a XXI. század fordulóján itt, a városközpontban. Igazi ékszerdobozként tárulkozik ki elénk a Kossuth L. u. megannyi szép, több mint egy évszázadot megélt épülete, ahol a

gazdag polgárok különleges igénynyel tartották meg az épületek egykori több mint 100 éves arcát. Már rég óta nem zajlik forgalom Bogyiszló irányából ezen az úton, hiszen Tolnát délről a Sziget megkerülésével a 6-os számú fő közlekedési utat összekötő új főút a várost teljesen elkerülve vezeti le az M6 és az M9 között a kikötőkbe, valamint a Dombori üdülőtelepre irányuló turistaforgalmat. Az egykori Bogyiszló felé vezető utat ma már inkább csak sétáló és kerékpározó emberek veszik igénybe, és innen jutnak el a holtág által körülzárt erdőkbe, ahol tanösvényeken és több játszó és pihenőhelyen tölthetnek el kellemes órákat együtt a családok. A városban, mely kulturális hagyományaiban igen gazdag, számos festőművész kiállítása látható állandó jelleggel, mely mellett ipartörténeti és településtörténeti kiállítások váltják egymást. Vegyük az irányt Szekszárd felé és látogassunk el városunk újtelepi, valamint Mözs városrészbe is. A Kápolnát elhagyva a megszélesedő Alkotmány utcában sétánynyal, kerékpárúttal és hangulatos kis beszélgetőparkokkal ellátott területet látunk, amely szinte elválasztja a főutat a lakóutcáktól. Az utcák korszerű növényzettel, fákkal, bokrokkal tarkítottak és szinte valamennyi lakóutcában drasztikus forgalomlassításra került sor. A Bartók B. úton található a város egyetlen alsó fokú iskolája, ahol valamennyi tolnai és mözsi tanuló a legkorszerűbb körülmények között sajátítja el az írás-olvasás tudományát, valamint a természettudományok legfontosabb alapelveit. Az iskola tágas, nem rég fejeződött be a korszerűsítése, amely nem csak egy jól hasznosítható tornacsarnokkal, hanem tanuszodával, szabadtéri pályákkal is rendelkezik. Óvodák a város több pontján találhatók, valamennyit az elmúlt évtizedben korszerűsítettek, de mindezek közül kiemelkedik a laktanyában található új építészetileg is különleges kialakítású óvoda. Mielőtt Mözsre érnénk balra feltárulkozik előttünk egy ligetes terület, amelyet valaha cigány gödörnek hívtak és most szinte erdő nőtte be az egykori földbeásott épületek helyét. Itt rendezik meg

évente húsvétkor az emaust, amely hagyomány a német betelepítésekkel hozható összefüggésbe. A fő utca végére érve találhatjuk meg a város korszerűsített vasútállomását, ahonnan alig több mint egy óra alatt a fővárosba lehet érni. Az állomással szemben található a buszpályaudvar, ahonnan rengeteg járat indul a közeli településekre, Szekszárdra, és ahonnan a várost több irányban átszelő helyi járatok is elindulnak. Mözs az egykori mezőgazdasági jellegű település arculatát megtartva ma is a korszerű mezőgazdaság fellegvára. Ma már nem tszek foglalkoznak az agráriummal, hanem magángazdálkodók állítják elő a mezőgazdasági termékek döntő hányadát, amely nem csak mennyiségben, hanem minőségben is kiváló és egy közeli nagybani piacon viszonylag jó áron tudják értékesíteni termékeiket. Ez a felvásárlási mód egyrészt kedvez a gazdáknak, mert stabil árakon tudnak termelni, másrészt a felhozatal miatt kitűnő termékekkel látja el az itt lakó embereket. Tolnán már közel 15 ezren élnek, mert a közeli városokból Szekszárdról és Paksról szívesen költöznek ide, hiszen e kisváros minden komforttal ellátott jó levegőjű és a háborítatlan természet öleli körül. Az egykori Gemenc Ipari Szövetkezet helyén, valamint a Kinizsi u. folytatásaként új korszerű lakótelepek épületek a teljes közművel ellátott telkeken. Mindkét új városrészben a kereskedelmi hálózat is hozzá igazodott az ott lakók számához és igényeihez. Az egész város tiszta és rendezett, olyan, mintha 50 évet léptünk volna vissza, amikor a háztulajdonos portája előtti kiskertet, járdát mindig rendben tartotta, hiszen ez hozzá tartozott az akkori tulajdonosi szemlélethez. Itt mintha megtartottuk volna ez a régi jó szokást, hiszen nem lehet hulladé(Folytatás a 4. oldalon.)

4 T OLNAI HÍRLAP (Folytatás a 3. oldalról.)

kot, szemetet látni az utcákon, a közterületeken. Igaz, ehhez hozzájárul a magas színvonalú hulladékkezelés is, hiszen a korszerű hulladékudvaron és gyűjtő szigeteken keresztül szelektív hulladékgyűjtés valósul meg és alig marad olyan felhasználásra alkalmatlan hulladék, melyet a cikói lerakón kell véglegesen elhelyezni. Már 10 éve működik ez a rendszer és hozzászoktunk ahhoz, hogy véletlenül sem dobjuk a papírhulladékot az üvegekkel vagy a műanyag palackokkal egy helyre, mert már megtanultuk, hogy milyen szintű konténer milyen hasznosítható anyagokat tartalmaz. Az utóbbi években megtanultuk környezetünket igazán megbecsülni és a veszélyes hulladékok, valamint a feleslegessé vált tárgyainkat csak a kijelölt helyen

ITT VAN EURÓPA ! tároljuk. Mindazokat az anyagokat, zöldhulladékot, nyesedéket a komposztáló telepen dolgozzuk föl vagy mint aprítékot a házi kiskertekben használjuk a gyomosodás ellen. Másfél évtizeddel ezelőtt még előfordult, hogy a déli szél valamilyen érdekes szagot hozott a városba, mert a szennyvíztisztító telep iszaptechnológiája kívánni valót hagyott maga után. Mindez ma már a múlté. A korszerűsített telepen ilyen elő sem fordulhat, melyre egyébként a jogszabályok sem adnak lehetőséget, de az itt élő polgárok ezt el sem fogadnák. Ma már a virágok illata érződik, mely áthatja ezt a hangulatos Duna-parti kisvárost. Ahogy visszaemlékszünk 10–15 éve még csak tervezgették az ivóvíz minőségének javítását, vas- és mangántalanító építését és az ivó-

víz-hálózat rekonstrukcióját. Mára ez megvalósult és kristálytiszta víz folyik a csapokból, mint amilyen azelőtt az ásványvizes palackokból tölthettünk a poharakba. A Holt-Duna, amely a XIX. században még élő volt, ma már szivattyútelepeken biztosítják a friss víz utánpótlását, valamint az állandó vízszintet. A település alatti ágon a horgászok és a kajak-kenusok paradicsoma található, ahol kedvtelésből vagy versenyszerűen sportolhatunk. Már régen megtörtént a holtágak iszapkotrása, és a partvonalak rendezése egy igazi vízi paradicsomként működik, a turisták kedvenc pihenő és szórakozó helye. Már-már élénkül a kisebb hajók forgalma is a Dunán, hiszen a Sión közlekedő kishajók akár betérhetnek a festői szépségű tolnai holtágra is. Érdemes itt élni, mert számos

2004. MÁJUS 1. munkahely új vállalkozás várja a dolgozni szándékozókat, elenyésző 4-5 százalékos a munkanélküliség. A fiatalok szívesen jönnek haza az egyetemekről, mert itt és a közeli városokban biztos egzisztenciát találnak. A jó egészségügyi ellátás, széles körű szociálpolitika gondoskodik a rászorulókról. Ilyen kép tárul fel elénk tizenöt év múlva, ha a városvezetés, a polgárok, a civil szervezetek ezt akarják és összefognak azért, hogy mindez valósággá válhasson. Ha lesz bennünk és utódainkban kitartás és igény a szebb városért, a környezetért. Ebben segítsen az egykoron városunkban járt Gróf Széchenyi István egy híres mondása: „Sopánkodni ezer okunk lehet, csak jogunk nincs, cselekedni kell!”

( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( (

DR. BRAUN MÁRTON országgyűlési képviselő

Boldog születésnapot, Tolna! Boldog születésnapot, Európa! Kedves Tolnaiak! Kettős ünnepre készülünk. Egyrészt Tolnát 15 évvel ezelőtt nyilvánították várossá, másrészt május elsején Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Mivel rajtunk kívül még kilenc másik országgal bővül az Unió, ezért úgy érzem indokolt a kívánság: „Boldog születésnapot, Európa!” A most csatlakozó közép-európai nemzetek végre visszatérnek abba a közösségbe, ahová kulturálisan és érzelmileg tartoznak és tartoztak. Tolna városának az elmúlt 15 év nemcsak a sikerekről szólt. Tolna és a tolnaiak az átlagosnál jobban „megszenvedték” a rendszerváltást. Mire gondolok? Arra, hogy amikor a szocialista nagyvállalatok csődöt jelentettek és a leépítésekről döntöttek, akkor azt mindig a vidéki leányvállalatokkal kezdték és nem a központokban. Amikor befektetőket, tőkéstársakat kerestek, akkor elsősorban magukra gondoltak. Mi pedig itt maradtunk és hamar megtanultuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Meg kellett teremteni a helyi önkormányzatiság feltételeit, és játékszabályait, nem voltak már megyei elvtársak, akik megmondták, hogy mit kell tenni. Be kellett indítani a gyárakat vagy újakat építeni. Ki kellett találni, hogy mit és mivel termeljünk, és meg kellett szerezni az ehhez szükséges tudást. Hogy ez mennyire sikerült?

Nyilván nem lehetünk maradéktalanul elégedettek mindennel. Ez természetes emberi tulajdonság. Sőt, az elégedetlenség, a változtatás igénye viszi előre a dolgokat. Legyünk elégedetlenek, akarjuk együtt még jobbá, otthonosabbá tenni Tolnát! De ma álljunk meg egy pillanatra, nézzünk körül és ünnepeljünk! Lássuk meg az eredményeinket! Vegyük észre, hogy komfortosabb lett a város, az utcák szilárd burkolatot kaptak, a laktanya rehabilitációjával új városrész jött létre. Tolnának új gimnáziuma, megújult zeneiskolája és polgármesteri hivatala van, a város terei megszépültek, és mára sokkal rendezettebb képet mutatnak. Tudom, hogy sok még a teendő, mégis arra kérem Önöket, hogy lássuk meg az eredményeket és legyünk büszkék Tolna városára, legyünk büszkék az elvégzett munkára! Magyarország 1991 végén írta alá a Társulási Szerződést az Európai Unióval. Ez alatt az tizenkét és fél év alatt nagy utat jártunk be. Sok lemondással és rengeteg erőfeszítéssel járt az ez a folyamat, amely lehetővé tette, hogy ismét elfoglalhassuk helyünket Európa népeinek politikai és gazdasági közösségében. Büszkeséggel tölt el, hogy ebből a munkából Tolna város országgyűlési képviselőjeként magam is kivehettem, kivehetem a részem.

Európa és így hazánk, Magyarország is ünnepre készül. Az ünnepi hangulatot azonban beárnyékolja az aggodalom. Nem csak mi félünk attól, hogy mi vár reánk. Nem csak mi vagyunk bizonytalanok abban, hogy miként alakul a nemzeti és személyes sorsunk az Európai Unióban, hanem a jelenlegi tagoknál ugyanúgy megvannak a kétségek a bővítéssel kapcsolatban. Nemrég egy lakossági fórumon megkérdezték tőlem, hogy milyen arányban leszünk nyertesei, illetve vesztesei a csatlakozásnak. Egészen pontos választ tudtam adni: 100% és 99%. Meggyőződésem, hogy teljes egészében nyertesei leszünk a bővítésnek, és ehhez nem kell feltétlenül történelmi távlatokban gondolkodunk. Mégis, kezdetben 99 százalékunk fogja majd úgy érezni, hogy ő személy szerint veszített. Hiszen az elégedetlenség – mint említettem – természetes emberi tulajdonság. Arra azonban vigyázzunk, hogy az elégedetlenségünk ne uralkodjon el rajtunk, ne váljon pesszimizmussá! Persze tudom, hogy már számtalanszor becsaptak minket. Halottuk, hogy uniós pénzből épülnek majd az autópályáink – nem épülnek. Hallottuk, hogy azért kellett felemelni az alacsony áfa-kulcsokat, mert ilyenek nincsenek az EU-ban. Arról meg nem hallottunk, hogy a rekordmagasságúnak számító kulcsainkat vi-

szont, hasonló logika mentén csökkenteni kellene. Ezekhez az Uniónak semmi köze nincs. Mindezek hazai politikusaink szemfényvesztései, az Önök szavazataiért folyó harc részei. Nekünk magyaroknak, Tolna város lakosainak és vállalkozóinak, a város önkormányzatának az Uniót egy lehetőségként kell felfognunk. Olyan lehetőségként, amellyel élve kiszámíthatóbb jövőt, biztonságosabb jelent teremthetünk. Olyan jövőt, amely támogatja az elesetteket, és felkarolja a kreatív ötleteket. Olyan jövőt, amelyben stabil a gazdasági környezet, ahol nem attól függ a pénzünk értéke, hogy mit nyilatkozik a pénzügyminiszter-jelölt Kenyában. Ne dőljünk be a bugyuta propagandának, hogy majd az Unióban minden jobb lesz, küldik a támogatást, meg a segélyt, azután nincs más dolgunk, mint cukrászdákat nyitnunk Bécsben. Ha arra rendezkedünk be, hogy majd úgyis támogatnak minket és a mi legnagyobb gondunk az lesz, hogy mire költjük azt a rengeteg pénzt, akkor csalódni fogunk. Ha mi magunk nem hisszük el, hogy élni tudunk az EU nyújtotta lehetősé-

2004. MÁJUS 1.

I TT VAN EURÓPA !

TOLNAI H ÍRLAP

5

HALMAI GÁBORNÉ országgyűlési képviselő

Európai Unió? – Kihívás és esély! Az Európai Unióval kapcsolatban ma még számtalan kérdés, bizonytalanság van bennünk. Ugyanakkor mindazok, akik részben kíváncsiságból, részben munkájukhoz kapcsolódóan többet tudnak már róla, jogosan gondolják, hogy valódi esélyeket is jelent! Kit-kit életkora, foglalkozása, szociális helyzete, iskolázottsága, érdeklődése különbözősége miatt más-más terület érdekel, mégis van néhány visszatérő kérdés? Mit jelent az unió a gazdasági fejlődésben? Tudjuk, hogy az alapító tagországok nálunk magasabb gazdasági fejlettségi szinten vannak, ugyanakkor náluk is jelentkezik a munkanélküliség problémája, ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( ( (

gekkel, ha mi magunk nem teszünk azért, hogy felzárkózunk az európai életnívóhoz, akkor továbbra is Európa lesajnált szegényházához fogunk tartozni. Az Európai Unió tehát egy lehetőség. Ha megkérdezik, hogy Tolna és a tolnaiak élni tudnak-e a lehetőséggel, akkor azt mondom: igen. A tolnaiakban megvan a képesség erre. A tolnaiak már tudják és értik, hogy mi az a kulturális sokszínűség és a kultúrák egymás mellett élése. Tolna ismeri és érti az itt élő németek, romák és a háború után érkezett felvidékiek és székelyek kultúráját. Korábban a tolnai hajósok, és iparosok Európa számos országában megfordultak. Tudták – mert megtanulták – csak akkor boldogulhatnak, ha megismerik más országok szokásait és az ott beszélt nyelveket. Ez a generációkon keresztül felhalmozott tudás mostantól egészen biztosan kamatozni fog. Gondoljunk csak arra, hogy a tolnai cégek már évek óta jelen vannak az Európai Unióban, oda termelnek, már évek óta alkalmazkodtak az ottani szokásokhoz és követelményekhez. Tolna városa a megyénkből elsőként adott be eredményes pályázatot Orpheus programra, amelyből majd idősek otthona, valamint kerékpárút és út épül a laktanya területén. Még egyszer, ha összefogunk, keményen dolgozunk, kihasználjuk minden adottságunkat és élünk a lehetőségeinkkel, akkor nyertesei leszünk a csatlakozásnak. Ehhez kívánok minden egyes tolnainak kellő kitartást, és hozzá jó egészséget. Hajrá Tolna! Hajrá Magyarország! Hajrá Európa!

ami egyben összekapcsolódik bizonyos szociális ellátórendszerek hiányosságaival. Azt is tudhatjuk, hogy bár ott magasabb a munkanélküliek számára juttatott segély összege, de az egészségügyi szolgáltatásokban csak a biztosítottak részesülhetnek. Ott magasabbak a nyugdíjak, de azok is a korábbi befizetésekhez kötődnek. Ők hosszabb ideje élnek a piacgazdaság körülményei között, kényszerűségből tanulták meg, hogy minden területen, a közigazgatásban, az oktatás vagy más közszolgáltatások területén egyaránt feltétele a gazdagságnak a hatékony és takarékos működés, működtetés. Úgy juthat forrás a hátránnyal élők vagy a szociálisan rászorultak számára, hogy minden feladatot a lehető legracionálisabban oldanak meg. Ez ma még nálunk nem így van Mégis még rájuk, gazdagabbakra is hatással vannak a világgazdasági folyamatok, a technika gyors fejlődése, az információrobbanás, a fenntartható erőforrások szűkössége, a terrorveszély. Ezért természetes szövetségeseket keresnek. Náluk is végesek a források úgy nyersanyagokban, mint tőkében vagy az emberi erőforrások tekintetében, ezért nyitnak, és egy nagyobb közösségben keresik a további piacokat, befektetési lehetőségeket, tudásforrásokat, együttműködési lehetőséget úgy, hogy ugyanakkor cserébe közös védelmet, biztonságot, az ott már bevált gazdálkodási, közigazgatási, szolgáltatási tapasztalatok mellett nem kevés anyagi támogatást is szánnak a felzárkózáshoz. Közel 21 milliárd euro az az összeg, amely a következő tervezési ciklusban Magyarország rendelkezésére állhat, hogyha ezt megértjük, és élni tudunk a lehetőségekkel. Hogy csinálják ott? 7 éves ciklusokra előre terveznek, összehangolják a fejlesztési elképzeléseket, azokat egyszerre készítik el a gazdaságban, az önkormányzati és civil szférában, hogy csak olyan dolgok élvezzenek elsőbbséget, amelyek az egész közösség számára fontosak. Csak olyan dolgokat támogatnak, amelyeket a pályázó is komolyan akar, tehát önerőt (ötletet, pénzt, természetbeni szolgáltatást is tesz mellé). A fejlesztési elképzelések alulról építkeznek, a forrásokról szóló döntések visszakerülnek oda (régió, kistérség), ahol az érintettek élnek, hiszen ők tudhatják legin-

kább hogy mi a fontosabb, mire van szükség leginkább. A közös feladatok megoldásába több területen (szociális ellátás, oktatás, közösségi tevékenységek szervezése, természet és környezetvédelem, településfejlesztés -szépítés, turizmus), kiemelten támogatják a civil szféra részvételét, mert az hatékonyabb. Ők már elértek valahová, előbbre jutottak, mint mi mégis szükségük van ránk. Komoly hozományunk van, mert bár ez elsőre nem olyan természetes, számtalan területen olyan értékekkel bírunk, amelyek számukra is értékek lehetnek. Természeti kincseink, kulturális hagyományaink, kreativitásunk, munkabírásunk, a nálunk délebbre vagy keletebbre fekvő népekhez viszonyítottan magasabb megbízhatóságunk, precizitásunk, értékes földterületeink és termelési kultúránk, sokszínű képzési rendszerünk mind-mind érték és hozadékra váltható. Magyarország több mint ezer éve mindig is befolyással bírt környezetére itt, Európa közepén. Volt, amikor tartottak tőle, volt, amikor bevehető bástyának tekintették és vágytak kincseire, volt olyan is, amikor jó és rossz ügyekben szövetségesnek tekintették vagy piacnak használták, de tény, semmivel sem volt több vagy kevesebb, mint más, másfajta történelmi utat járt európai országok. Talán éppen sokszínűsége, a viharos történelem során kialakult alkalmazkodóképessége, a népcsoportok keveredéséből adódó gazdag genetikai öröksége és az emellett megtartott csodálatos magyar nyelv és kultúra gazdagsága az, ami leginkább jellemezhet bennünket, s amelyet nem elveszíteni, hanem bemutatni, megerősíteni lesz lehetőségünk egy nagyobb közösségen belül is. Én hiszek abban, hogy képesek vagyunk, ki-ki a maga módján haszonra fordítani a most megnyíló lehetőségeket. Gyermekeink tanulhatnak és munkát vállalhatnak másutt is, de mégis itthon szeretnének majd hosszú távon élni és boldogulni. Sok munkával, tanulással, együttműködéssel le tudjuk hívni a támogatásra rendelkezésre álló összegeket, s ezzel a már jelenleg is elindult gazdasági fejlődés lehetőséget ad a közszolgáltatások minőségének javítására, a szociális háló megerősítésére, a jövő nemzedékek és a határon túl élő magyarok megsegítésére is. Lehetünk mi is több területen előremutató példák, jelenthetünk

vonzerőt a tőke, a turizmus, a kultúra területén. És remélem ez nem olyan távoli jövőben realizálódik, hogy csak gyermekeink – hanem olyan belátható időn belül, hogy már a mi nemzedékünk, de talán még szüleink, nagyszüleink is megélhetik. Tolna már nyert! ISPA-támogatással tudja majd korszerűbbé tenni a hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatait. – A PHARE Orpheusz-program támogatásával tudja majd továbbfejleszteni a volt huszárlaktanya területét, és ott a nyugdíjasoknak lakóotthont, a gazdaságnak infrastruktúra fejlesztést, a kerékpárúttal a helyieknek és a turistáknak is tud további lehetőséget teremteni. – A Pályázat Előkészítő Alapban elnyert lehetőséggel a Lovarda is felújítható. És mindez elsősorban a helybelieknek köszönhető, akik már az első alkalommal hittek abban, hogy az Unió esély és lehetőség, előre gondolkodtak, az elsőre még nagyon bonyolultnak tűnő pályázatokba is bele mertek fogni, és megkeresték hozzá a szakértelmet, a kapcsolatokat és így, csak így tudtak sikeresek lenni. Számtalan lehetőség nyílott meg már most is a vállalkozások, gazdálkodók, önkormányzatok számára is, melyek elérhetőségéről próbáljuk folyamatosan tájékoztatni az érdeklődőket. Civil fórumokon, kamarai rendezvényeken, kistérségi összejöveteleken, akiket ez érdekel, és akik bíznak magukban, azok számára ugyanúgy számtalan lehetőség nyílik majd. Szívből kívánom, hogy legyen nyertes az egész város, az egész közösség, s ehhez minden segítséget felajánlok. Természetesen nem egyedül, mert a sikerhez mindannyian kellünk. Szükség van mindannyiunk tudására, együttműködésére pártoktól, ideológiáktól függetlenül. Egyszerűen csak magyarként, amire akkor leszünk majd igazán büszkék, ha sikeresek leszünk, ha mi is adni tudunk, ha saját színt viszünk ebbe a tarka virágos mezőbe és valóra tudjuk váltani a demokrácia igazi értékeit.

6 T OLNAI HÍRLAP

ITT VAN EURÓPA !

Szemelvények a „háromszoros” város másfél évtizedéből

2004. MÁJUS 1. önkormányzati tulajdonú iskolaépületbe költözött, míg a Széchenyi maradt az emeletes iskolában. 1999-re a katolikus iskola kinőtte a földszintes épületet, emiatt az egyház kérte, hogy saját épületét használhassa. ’99 nyarán megtör-

Milyen fontos események történtek Tolna legújabb kori várossá nyilvánítása óta eltelt 15 év alatt? Ezt próbálja meg számba venni az alábbi összeállítás, amely azonban korántsem teljes. Számos nagyon fontos dolog kimaradt belőle, részben terjedelmi, részben tartalmi megfontolásokból. Nem vagy csak érintőlegesen esik szó benne a Tolnán máig sikeresen működő vagy éppen a csődbe ment cégekről, nem szerepelnek benne a kiváló sporteredmények, és számos kulturális vonatkozású dolog, többek között az örvendetesen nagy számú civil szervezet sem. Emiatt az olvasónak célszerű inkább úgy kezelni ezt az írást, mint ennek, a Tolna életében igen fontos másfél évtizednek egyfajta szubjektív, mégis tárgyilagosságra törekvő – ám meglehet, számos téves közlést is tartalmazó – megközelítését. Egy kicsit talán olyan ez az összeállítás, mint maga a 15 éves város: nem tökéletes, ám legalábbis a tolnaiak számára érdekes.

HÁROM A TOLNAI IGAZSÁG Bizonyára sokan hallottak már róla, hogy Tolna 1989-ben már harmadszor kapott városi címet. Azt viszont kevesebben tudják, hogy pontosan mikor. Nos, Tolna Zsigmond király idején mezőváros lett, amiről egy 1424. májusi keltezésű dokumentum is tanúskodik. Tolna ekkor olyan jelentős település volt, ahol országgyűléseket tartottak, és királyok kedvenc pihenőhelyeként is számon tartották. A XVIII. század elejére a mezőváros gyakorlatilag elpusztult. 1718-ban III. Károly Tolnát a Wallis grófoknak adományozta, akik később a település számára vásártartási jogot szereztek. Az 1871-es közigazgatási rendezés után Tolna újra község lett. Bő egy évszázad múltán, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején viszont egyre többször esett szó arról, hogy lehetne-e újra város Tolna. A jelenlegi polgármester, dr. Szilák Mihály 1983-ban történő tanácselnöki megbízatásakor már kifejezett elvárásként fogalmazódott meg felé, hogy Tolnát belátható időn belül várossá kell fejleszteni. Aki emlékszik azokra az időkre, tudja, hogy a közvélemény ennek mekkora realitását látta. Mindenesetre a feladat megoldhatónak bizonyult, 1989. március 1-jén már büszkén lehetett ízlelgetni a kifejezést: Tolna városa. A büszkeség mellett azonban egy ennél fontosabb érv is latba esett. Ez pedig a települések akkori központi finanszírozásának módja volt, hiszen a városi címmel magasabb állami támogatás is járt. Más kérdés, hogy Tolna ebből gyakorlatilag nem részesült, hiszen a hamarosan beköszöntő rendszerváltás ezt a különbözőséget elmosta.

A rendszerváltás közvetett hatásai közé tartozott még, hogy megváltozott a település „összetétele” is. A várossá nyilvánítás idején ugyanis Tolna és Mözs mellett közigazgatásilag még Fácánkert is „ide” tartozott. A demokratikus átalakulás idején a települések általánosnak mondható önállósági törekvései viszont Fácánkertben is éreztették hatásukat, így ez a község hamarosan levált Tolnáról.

OKTATÁS Az oktatásban történtek első helyen történő számba vételét egyrészt az indokolja, hogy ezen ágazat egy adott település életében, fejlődésében igen fontos szerepet tölt be, másrészt az, hogy Tolnán az oktatás volt talán a „legmozgalmasabb” terület, amelyet ráadásul a közvélemény mindig is figyelemmel kísért. Az oktatás elmúlt 15 évére az építés és a leépítés egyaránt jellemző, utóbbit elsősorban a fokozatosan csökkenő gyermeklétszám, illetve az ezzel arányosan szűkülő központi finanszírozás indokolta. Az építésre a legrégibb példa a mözsi új iskola létrehozása, ami a várossá válás és a rendszerváltás hajnalán, 1990. tavaszán indult és ’91 őszére fejeződött be. A beruházás 33 millió forintot igényelt, és némi jogvitát a kivitelezővel. Két évvel később épült fel a mai Széchenyi iskola tornacsarnoka, hasonló összegért, mint a mözsi iskola. A legnagyobb figyelmet viszont a sokak által a megyében a legszebbnek tartott tolnai gimnázium felépítése kapta 1994–95-ben. A történet előzménye volt, hogy az egyházi kárpótlás során a katolikus egyház visszakapta az államtól az akkor még I. számú, 1997től Széchenyi István nevét viselő

iskola által használt Kossuth Lajos utcai emeletes épületet. Kártalanítás gyanánt az önkormányzat 178 millió forinthoz és laktanyai épületekhez jutott, egy új iskola építése céljából. Ezt a lehetőséget a város a volt laktanya területén felépítendő, 12 tantermes gimnázium kialakítására fordította, mivel állítólag annak idején az I. iskolának nem felelt meg a város szélén levő terület. A korábban az Arany János, a BajcsyZsilinszky és a Festetich (Marx) utca által határolt Földvári Mihály, később Sztárai Mihály Gimnázium 1995 őszén költözött ki a laktanyába. (Ahonnan egyébként 1991. május 17-én vonultak ki az utolsó szovjet katonák.) A gimnáziumépítés szépséghibája, hogy a fennállásának 50. évfordulóját éppen az idén ünneplő középiskolának azóta sincs tornaterme, pedig a város egy ideje folyamatosan pályázik az intézménnyel szomszédos lovarda sport-, illetve művelődési célú átalakítására. A város egyébként a gimnázium működtetését 1995-ben átadta a megyének. A döntést megelőzően tiltakozás indult, mivel félő volt, hogy a megyei önkormányzat esetleg megszünteti az iskolát. Erre azonban nem került sor. A gimnázium költözésével szinte egy időben kezdődött az I. iskola (Széchenyi) kálváriája. 1995. szeptemberben öt széchenyis osztály átköltözött a volt gimnázium üresen álló épületébe, másfél hónappal később viszont – szülői tiltakozás nyomán – elrendelték a visszaköltözést. Ezt megelőzően, 1994 őszétől egyházi tagozat indult az I. iskolában, felmenő rendszerben. Három év múlva az egyházi oktatás levált a Széchenyiről, az egyházi fenntartású, pécsi anyaintézménnyel rendelkező Szent Mór Katolikus Általános Iskola először a templom mögötti,

tént az épületcsere. Ezt követően a Széchenyi iskola három épületben szétszórva működik mind a mai napig, bár 2001-ben és 2002-ben is született képviselő-testületi határozat az iskola megnyugtató elhelyezésére, konkrétan egy új épületrész építésére. Ezek a tervek azonban meghiúsultak. A leépítések kategóriájába tartozik az 1999 nyarán, Tolnán kisebb vihart kavaró döntés az intézményi struktúra-átalakításról, amelynek során más szervezeti változások mellett az addigi önálló iskolák helyett létrehozták az Általános Nevelési Központot. A döntéstől jelentős anyagi megtakarítást remélt a város vezetése. A határozat nyomán két korábbi iskolaigazgató és további két iskolai vezető kérte a felmentését. Úgy tűnt azonban, sikerült elérni, hogy a gyerekek ne érezzenek meg semmit a történtekből. A képviselő-testület mellesleg éppen ezekben a napokban tárgyal a városi intézmények jövőjéről, mivel hosszú távon is olyan mértékűnek látszik a település költségvetési hiánya, hogy elkerülhetetlennek tűnik újabb, sokakat érzékenyen érintő, költségcsökkentő döntések meghozatala. Ami a kisdedóvókat illeti, 1995ben az önkormányzat eladta a Rákóczi utcai és a Bajcsy-Zsilinszky utcai óvoda épületet. A mözsi Bartók Béla utcai egykori óvodából pedig 1999-től rehabilitációs központot alakított ki a Fehér Bot Alapítvány, az épületben elsősorban látássérülteket foglalkoztatnak. A városban jelenleg öt óvoda működik. 1997 őszén – kihasználatlanság miatt – bezárt a városi bölcsőde. Rá egy évre indult a Duna-partra néző „magánbölcsőde”, amelynek finanszírozásához később a város is hozzájárult. Az oktatás krónikájához tarto-

2004. MÁJUS 1. zik még, hogy a zeneiskola 1995ben költözött jelenlegi helyére, a gimnázium volt kollégiumába, a Festetich utcai épületbe. Említést érdemel, hogy 2000 szeptemberétől újra indult Tolnán az esti tago zatos gimnáziumi képzés, igaz, egy nem tolnai iskola szervezésében. Szóra érdemes továbbá, hogy a Sztárai Gimnáziumban 1992-ben megkezdődött a hatosztályos képzés. Ez a képzési forma egyrészt igen népszerű a diákok és szüleik körében, másrészt egy időben ko moly feszültséget okozott a gimnázium és az általános iskolák kö zött, mivel a hatosztályos képzésre többnyire a legjobban tanuló gyerekek jelentkeznek, akiket így elveszítenek az általános iskolák.

I TT VAN EURÓPA ! dik ilyen szervezet. Az első TÉGYválasztás 1998-ban volt, azóta immár a negyedik ifi képviselő-testület működik, élén a harmadik gyermek-polgármesterrel.

A DUNA A Holt-Duna mindig is szívügye volt a tolnaiaknak, ez nem változott a várossá nyilvánítás után sem, mi több – részben a civil társadalom erősödése révén – még inkább előtérbe került. Nemigen volt olyan nyilvános rendezvény, fórum vagy a helyi újság egy-egy száma, ahol ne került volna terítékre a holtág rendbetétele, meg-

az erőmű és a paks–faddi főcsatorna közötti csatorna, majd egy szűrőmező, amelyen keresztül a faddi ág vízpótlása biztosított volt. 1999 tavaszára pedig a dombori és a tolnai holtág közötti összekötés is készen lett, igaz, ezen a csatornán azóta sem érkezett jelentős mennyiségű víz a tolnai ágba. Faddról, a Bartal-csatornán keresztül viszont a korábbinál több vízhez juthat a tolnai Holt-Duna. Az eddig némileg ellentmondásosan alakuló vízpótlás mellett a holtág-rehabilitáció fontos eleme az iszapkotrás. Bár erre már a nyolcvanas évek végén is készült terv, csak 2001-re kezdte „elhinni”

ÖNKORMÁNYZAT A rendszerváltás után elsőként, demokratikusan megválasztott tolnai képviselő-testület 1990. október 25-én tartotta alakuló ülését, ahol az akkori, ma már megváltozott szabályok szerint megválasztották a város első polgármesterét, Keszthelyi Mártont. Azóta további három helyhatósági választás zajlott a városban. A képviselő-testületek összetétele hol jobban, hol kevésbé, de mindig változott, a városatyák és -anyák közül egy képviselő – Takács István – azonban 1990 óta folyamatosan tagja a testületnek. Polgármestere eddig csak kettő volt a városnak, az 1998-ig regnáló Keszthelyi Mártont dr. Szilák Mihály váltotta, aki a mai napig a város első embere. Jegyzőből viszont hetet „fogyasztottak” a testületek, a nyolcadik, Ezerné dr. Huber Éva 1999 márciusától tölti be ezt a tisztet. A települési önkormányzat mellett 1994-ben megalakult a német és a cigány kisebbségi önkormányzat is, amelyek azóta is működnek a városban, a négy évente történő kisebbségi választások által legitimálva, egyre nagyobb súlyra téve szert a közéletben. Különlegességnek számít a helyi gyermek- és ifjúsági önkormányzat (TÉGY) létrejötte, hiszen az országban csak kevés helyen műkö-

TOLNAI H ÍRLAP

7

mény igényelte a part rendezését, az infrastrukturális ellátottság növelését. A kisebb léptékű fejlesztések 2000–2001-től váltak jelentősebbé. Az iszapkotrási projekt keretében is sor került további partrendezési munkákra. (A megújult Duna-part „átadására” pedig éppen az idei, többszörösen ünnepi május 1-jén kerül sor.) Megjegyzendő, hogy miközben egyre szebbé, kulturáltabbá, ezáltal látogatottabbá vált a terület, ezzel párhuzamosan erősödött a Duna-parti lakók egy részének tiltakozása, elsősorban a Thelena Fesztivál által okozott kellemetlenségek ellen. Ennek nyomán 2003 nyarán az önkormányzat idő- és térbeni korlátozó intézkedéseket vezetett be a fesztivál idejére. A holtággal kapcsolatos fontos történés, hogy 2001-től az önkormányzat kapta meg a tolnai holtágak halászati jogát. A városban – ellentétben más helyekkel – sikerült megállapodniuk az érintetteknek, aminek nyomán holtág alsó része a halászok kezelésében maradt, míg a Felső-holtágat tíz évig a Tolnai Horgász Egyesület használhatja, a helyi horgásztársadalom nagy örömére.

CEREMÓNIÁK, KITÜNTETÉSEK, EMLÉKMŰVEK mentése. Egy 1993-as civil összejövetel nyomán létrejött a Tolnai Dunáért Alapítvány, 1994-ben. Látványos, ám nem túl átgondolt akció volt ebben az időben a holtág város alatti szakaszának hínárvágása, társadalmi összefogással, később több kísérlet zajlott a holtág iszap hasznosításával kapcsolatban. A holtág-rehabilitáció ügyében érezhetően megmozdult valami, látható volt viszont, hogy szakemberek és sok pénz híján nem lehet jelentős eredményt elérni. A tolnai holtág vízpótlásának ügyében az áttörést a paksi atomerőmű ún. kondenzátor hűtővizének a faddi holtágba történő bevezetése hozta. 1996-ban elkészült

a város vezetése, hogy lehet realitása az igen költséges munka megvalósításának. Az önkormányzat végül pályázati támogatást nyert a kivitelezésre, amely 2003-ban megkezdődött, a Bogyiszlóra vezető „híd” és a vízi színpad környékéig tartó szakaszon. A további állami támogatás bizonytalansága miatt azonban még kérdéses, mikor folytatódhat a kotrás. Miközben zajlott a holtágmentés, a Duna-part egyre népszerűbbé vált, egyre többen fedezték fel újra. Ebben fontos szerepe volt az 1993-ban elindított Thelena Fesztiválnak, amelynek helyszíne hamarosan a Duna-part lett. A rendkívül látogatott, több napos ese-

A rendszerváltás utáni első képviselő-testület már 1990. december 15-én egy ünnepélyes aktus részese volt: ekkor írták alá a németországi Stutensee képviselőivel a testvérvárosi kapcsolatokról szóló oklevelet. A másik partnertelepüléssel, a hollandiai Bodegravennel ugyanez tíz évvel később, 2000 augusztusában történt meg, a millenniumi ünnepségsorozat keretében, amelynek csúcsrendezvénye a millenniumi zászlóátadás volt. A város címeréről, amely Szili Géza alkotása, 1991-ben döntöttek a városatyák. A testületek több kitüntetést is alapítottak, 1995-ben a Tolna Városért Kitüntető Díjat, két évvel később a tolna Város Jó Tanulója, Jó Sportolója elismerést, 1999ben a Tolna Város Sportjáért Em-

8 T OLNAI HÍRLAP lékérmet, 2000-ben (egyszeri alkalomra) a Tolna Városért Emlékplakettet. A mostani jubileumra pedig a „15 éves városunk” Emlékplakettel tüntetnek ki 17 személyiséget. Emlékművekben, köztéri alkotásokban is gazdagabb lett a település az elmúlt másfél évtized alatt. Mözsön emléket állítottak az I. és II. világháború hősi halottainak, a kitelepítetteknek és az 1848-as honvédeknek. Tolnán is tábla hirdeti a ’48-as hősök dicsőségét, továbbá emlékművet hoztak létre a II. világháborús hősöknek a temetőben és a Hősök terén, ahol ’56-os emlékmű is van immár. A Kossuth Lajos utcában, a volt pártház előtt gróf Széchenyi István mellszobra kapott helyet. A Szent István téren a tolnai holokauszt-emlékmű és a Szent Istvánszobor látható. A legújabb emlékmű az egykor Tolnán élt ferences barátoké, ezt 2003. novemberében avatták a temetőben (amelynek 1999-ben megkezdett rendbetételét a város és a Tolna Megye Temetőiért Alapítvány karöltve folytatja ma is).

INFRASTRUKTÚRA, ÉPÜLETEK, BERUHÁZÁSOK Ahhoz, hogy hamarosan teljesen összkomfortosnak nevezhessük a várost, igen komoly beruházásokat kellett végrehajtani az elmúlt évtizedekben, években. Így volt ez rendszerváltás után is, a város fejlesztéséből mindegyik önkormányzati ciklus képviselőtestülete kivette a részét. 1991–93 között az önkormányzat mintegy 200 millió forint értékű közműfejlesztést hajtott végre. A vezetékes földgáz hálózat kiépítése még a tanácsrendszerben kezdődött, és az első önkormányzati ciklus végére gyakorlatilag kész lett. A szennyvízcsatorna I. üteme (hidrogeológiai védőövezet) ’93. év végére készült el,

ITT VAN EURÓPA !

ugyanebben az évben indult a II. és a III. ütem. Ebben az időszakban bővült a csapadékvíz rendszer is. A telefonhálózat 1994-ben kezdődött fejlesztése nem volt igazi diadalmenet, mert jóval a határidő után készült el, de előbb-utóbb meglett az is. 1994–98. között 2342 folyóméter szilárd burkolatú út, 501 folyóméter járda, 718 folyóméter gázvezeték, 8207 folyóméter szennyvízcsatorna, 1893 folyóméter ivóvízhálózat épült. A kábeltelevíziós hálózat bővítése ’98 elejére készült el. 1998 és 2002 között többször is felmerült a képviselő-testületben, hogy az összes utca kapjon szilárd burkolatot. Ennek többek között az is gátja volt, hogy a szennyvízhálózat teljes kiépítéséig a csatornával még el nem látott utcákat nem akarták leaszfaltozni, hogy később ne kelljen később az új úttestet. Tény viszont, hogy a ciklus végére minden „sűrűn lakott” utcának volt szilárd burkolata a városban. 2001-ben fejeződött be a közvilágítás korszerűsítése, rá egy évre elkészült a vásártéri partfalerősítés első szakasza. A közmű jellegű beruházások mellett új épületek létesültek, illet-

ve átalakítások is történtek a 15 év során. 1993-ban felújították a Kossuth utcában a Pajtás, későbbi Alimentál éttermet. A létesítmény 1998 májusában leégett, de 1999 áprilisában már egy teljesen újjáépített konyhát és éttermet avattak ugyanazon a helyen. „Téma” volt a városban a régi gimnázium 1997 tavaszán lebontott épülete helyén felhúzott Penny Market Áruház is, amelyet egyrészt építészeti szempontból, másrészt a tolnai kereskedők részéről is sok kritika ért. Mára úgy tűnik, megbékélt vele a város. A város első szállodáját, a volt laktanya területén épült Hotel Thelenát 1997 decemberében avatták. Ugyancsak a laktanyai területen, az 1995-ben a város által eladott 66 egykori tiszti lakás felújítása megkezdődött, 1997-ben már többen be is költöztek otthonaikba. A terület ma már kvázi lakótelep. Eseménynek számított 1996ban a Hámori Üzletház felépülése, az Alkotmány utca mentén. A város legnagyobb kereskedelmi egységét két évvel később a Sárszeg Áfész vette meg, azóta Harmónia Üzletház a neve. Nem mellesleg egy kb. kétmilliárd forint értékű zöldmezős beruházással is gyarapodott a város: a 6-os út mentén felépített, a képviselő-testületben komoly vitákat kiváltó osztrák érdekeltségű Karolina Kft. lenfonó üzemét 1998 májusában kezdték építeni, a próbaüzem rá egy évre kezdődött. A gyár ma is több száz embert foglalkoztat. Kisebb volumenű, de jobban szem előtt levő építkezés volt az egykori Munkásotthon sörözővé és étteremmé alakítása. A létesítmény 1996. májusában nyílott. Az 1990-es évek legelején elsorvadt mozit a Munkáshoz hasonlóan 1994-ben hirdette meg eladásra a város, de annak az épületnek a külső felújítása és pékséggé történő átalakítása már csak az új évezredre lett kész.

2004. MÁJUS 1. Nem az építészeti, hanem a helytörténeti jelentősége nagy a várostörténeti kiállításnak, amely a volt gimnáziumi kollégium épületében kapott helyet, és 2000 augusztusától áll az érdeklődők rendelkezésére. ***** A városban jelenleg, a jubileum évében is komoly beruházások készülődnek. Ezek között is első helyre kívánkozik a szennyvízcsatorna-beruházás, amelynek befejező két ütemének kivitelezése minden bizonnyal elkezdődik 2004-ben. A postára járó városlakók régi igénye is teljesülhet idén: talán már szeptemberre elkészül az új posta a Deák Ferenc utcában, a Fészek Áruház mellett. Ugyanezen a telken, a postával egy időben épül egy Plusz Áruház, egy DM üzlet, egy nagy autóparkoló, valamint négy kisebb bolthelyiség is. Elvileg bővülhet a rendőrőrs is, csakúgy, mint a körzetközponti feladatok ellátását vállaló tolnai önkéntes tűzoltóság épülete. Az EU-s pályázatokon is jelentős lépéseket sikerült tennie az önkormányzatnak. Tolna azon kevés Tolna megyei település közé tartozik, amely nyert az Orpheusz-pályázaton, méghozzá kb. 1,2 millió eurót, azaz mintegy 370 millió forintot. A támogatás révén a volt laktanyai terület egy blokkját tervezik fejleszteni: kialakítják a laktanyát körülfogó kerékpárutat, az ipartelepi belső úthálózatot és létrehozzák az ugyancsak régen várt idősek otthonát. A finanszírozási szerződés megkötésétől kezdődően másfél éven belül el kell készülniük ezeknek a beruházásoknak. Tolna városa a Pályázat Előkészítő Alaphoz is sikeres pályázatot adott be. Az egykori laktanyai lovarda közösségi házzá és tornateremmé történő alakításának ötletét díjazták a bírálók, remélhetően a későbbiekben a konkrét pénzbeli, EU-s támogatást is megítélik a 15 éves városnak.

TOLNAI HÍRLAP

Társadalmi havilap

Itt van Európa KÜLÖNSZÁM Munkatársak: BURLÁSZ MAGDOLNA, GOTTVALD KÁROLY, KONCZ ÁDÁM, STEINBACH ZSOLT

Főszerkesztő: HAZAFI JÓZSEF Felelős kiadó: DR. SZILÁK MIHÁLY polgármester Tolna, Hősök tere 1. Telefon: 74/440-122 ISSN 1215-914x Laptördelés: RSTypo, Szekszárd Készíti a Szekszárdi Nyomda Kft. 5000 példányban. Felelős vezető: Vadász József igazgató

2004. MÁJUS 1.

I TT VAN EURÓPA !

TOLNAI H ÍRLAP

9

A „Tolna Városért” kitüntető cím díjazottjai MARTINEK JÓZSEF (1997) 1904-ben született Pécsett. Művészi pályája családi indíttatásúnak tekinthető, lévén, hogy édesapja is ecsettel dolgozó, templomi freskófestőként kereste a család kenyerét. A tanítóképzőt is Pécsett végezte, ami után földrajz-rajz szakos tanári diplomát szerzett. Pályája legelején járó, fiatal pedagógusként, 25 évesen, 1927-ben került Tolnára, ahol a Római Katolikus Elemi Iskolában kapott tanítói állást. Ebben az időben még segédkántori teendőket is ellátott. Az itt eltelt hosszú évek alatt vált egyszerű néptanítóból, kiváló művész pedagógussá. A katedrát, még befutott festőként sem hagyta el. A tanintézetek államosítása után – egy-egy rövid kitérőt leszámítva – nyugdíjáig a tolnai I-es, majd a II-es iskolában tanított, ahol egykori kisiskolások számos, egymást követő generációja őrzi máig is az iskolával összefonódó emlékét. Mindeközben töltött némi időt Szegeden, majd Budapesten, ahol festőmesterséget tanított. Saját művészi fejlődésére előbb az Aba-Novák, majd a Rudnay festőiskola volt hatással, amely után ő maga magát „dunántúli festő”ként határozta meg. És csakugyan: táj- és életképei szinte végig ennek a vidéknek a harmóniájából merítenek. A dombok, a lankák, az ártéri erdők hangulata, a Duna-parti hajós-halász élet sajátosan tolnai varázsa voltak legfontosabb ihletői. Sokáig szervezője majd vezetője volt a Tolna Megyei Művésztelepeknek. Kiállításai 1930-tól szinte haláláig folyamatosak voltak. Végintézkedésében egész hagyatékát a városra hagyta.

SÁTH SÁNDOR (1997) Sáth Sándor élete elválaszthatatlan a sporttól. Így Tolna sport-

jától is. Egész pályáját ennek a létformának a dinamizmusa szövi át, vezetőnek (vagy vezérnek) született alkat, felfele vezető életútjának minden lépcsőfokán, még ma is jól követhető nyomokat hagyva hátra. Állóvízben sosem élt. Helybéli szülők gyermekeként Budapesten született, de mindig tolnainak vallotta magát. Élete eszmélése óta fonódik össze a sporttal, sportkarrierje azonban akkor robban be, amikor 1971-ben edzőként átveszi a Tolnai Vörös Lobogó Asztalitenisz Szakosztályát. Abban az évben a még járási bajnokságban szereplő csapat felkerül a megyeibe – igaz, az utolsó helyre – de egy évre rá már a megyei tabella legelején találjuk. 1974-ben már az NB II-ben kilencedikek, ’75-ben másodikak, ’76-ban pedig végig veretlenül az elsők! 1977-től már az NB I-ben van a helyük, ahol sikert sikerre halmozva először bronz-, majd ezüstérmes a felnőtt női csapat, feltörekvő tizenévesei pedig – a később nagyhírű Balogh-Bolvári Ildikó kettős – „kezdésnek” háromszor lesz egymás után országos bajnok. Azután jönnek a serdülő, majd ifjúsági Európa-bajnoki ezüstök és bronzok (Bolvári Ildikó), a serdülő Európa-bajnoki aranyak (Bátorfi Csilla–Bolvári Katalin), majd a BEK-ben a Bolvári lányok, Bátorfi, Balogh, Kaiser, Bizó, Kiss alkotta női csapat ötször kerül a végső fináléba úgy, hogy előtte végig veri az egész kontinenst. Községi kis sportegyesület – az óriás klubok árnyékában – a magyar asztalitenisz történetében, még ilyen magasra soha nem jutott. Sáth Sándor még nem lezárt életművéért kapta 1984-ben az Állami Ifjúsági Díjat, ahogy a sportvezetői munkájáért adományozott Magyar Köztársaság Arany Plakett sem a sor vége még.

PIRGI ELEK (1998) Vannak emberek, akiknek egész életét átitatja, át és átjárja, átszövi valami. Valami kedvtelés, hobbi, gyűjtés vagy sporttevékenység, amibe többnyire már beleszületnek vagy egész kisgyermekkoruktól fogva űznek. Pirgi Elek hosszú életén át a tolnai sport hangyaszorgalmú támogatója. Ma, 95 évesen, Budapesti lakásában élve, teljes szellemi épségben még mindenre emlékszik. 1910. január 14-én született Tolnán. Apja is, bátyja is építőmesterek voltak. Tolnai házak (sőt utcák) őrzik kezük emlékét, amik közül még ma is kiemelkedik a templommal szembeni emeletes iskola. Kisiskoláit helyben végezte, ami után a szekszárdi (akkor nyolc osztályos) gimnázium alsó évfolyamait ott, a megyeszékhelyen, a felsőket viszont Bonyhádon járta. 1929-ben érettségizett. Élete már ekkor is összekapcsolódik a sporttal. A gimnáziumban eredményesen pingpongozik, itthon pedig, mint minden tolnai gyerek, úszik, de ezt is kiválóan. Így válik sportolóvá. Fiatalságának sok-sok eredményt elért bajnokságai közül az 1936-os, 100 és 200 m-es mellúszásban elért, Nyugat-Dunántúl Bajnoka címre emlékszik a legszívesebben. Az érettségi után ipartestületi jegyző lesz 1950-ig, majd öt évre a megyei tanácshoz kerül. 1956-tól egészen nyugdíjba vonulásáig, a tolnai textilgyár tisztviselői karának a tagja. Részese a közéletnek is, három cikluson át tanácstag, ahol sok társadalmi munkát végez és közben sportol, sportot szervez, igazgat, felügyel. Alapító tagja az 1927-ben megalakult helyi vízipóló szakosztálynak, amelynek hosszú éveken át játékosa is. 1929-ben ott van asztalitenisz szakosztályunk megalakulásánál, 1951-től pedig az úszószakosztály vezetője. 1973-tól hét szakosztályt irányít, ami után 1976-77-ben ő a Tolnai Sportkör elnöke. Vérbeli tolnai.

RENCZ ANTAL (1998) Egyszerű halász családban született 1912-ben Tolnán. Elemi iskoláját követően a szekszárdi polgáriba járt, ami után a szülei, mint jó eszű gyereket a bajai tanítóképzőbe íratták. Tanítói oklevelét is itt 1931-ben vehette át, ami után elfoglalta első és utolsó munkahelyét, a mözsi iskolában, ahol negyvennégy éven át tanított. E hosszú idő alatt először tanító volt, majd a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, 1951 és 54 között oklevelet sze-

rezve, matematika-fizika szakos tanárként dolgozott tovább, ahol 1952-ben iskolaigazgatóvá választották. Hatvanhárom éves korában, negyvennégy év iskolai munka után, 1975-ben ment nyugdíjba. Jó kolléga és kiváló pedagógus volt. Vezetése alatt a környék, átlagos szintű, falusi kisiskolájából, a középszintet messze meghaladó oktatási intézmény lett, amelynek tanulói minden járási és megyei tanulmányi versenyen esélyesek voltak. A matematika oktatására saját módszertant dolgozott ki – ő maga is kiváló matematikus volt – amivel gyermekgenerációk sorát indította el a biztos továbbtanulás, majd az életben való sikeres boldogulni tudás útján. Pedagógiai és iskolaszervező munkáját a legmagasabb fórumokig, számos estben és helyen ismerték el. Rencz Antal tanító és tanár bácsinak egy nehéz kor jutott. Végigélhette mind a két világháborút, az azok előtti és utáni összes nyomorúsággal együtt, amikhez már csak „hab volt a tortán” az 1947-es kitelepítés, amikor Mözs község, minden magát németajkúnak valló lakosát (nem kevesen voltak) jogaiktól és vagyonuktól megfosztva az utcára lökték. Az ezt követő időben a község hat helyről települt újra. A nyugatra távozottak helyett jöttek keletről, délről, északról, (és még ki tudja honnan), a legkülönbözőbb magyar népcsoporthoz tartozók, akiknek a gyerekei mind egy iskolába kerültek. Ennek, az egykori falunak ma egységes arculata van. Azt pedig, hogy a világot azóta is keservesen megosztó, hovatartozásbeli különbözőség ellentétté szítása sehová sem vezet, azt legelőször az iskolában kellett és (lehetett is) megtanulni.

DR. GACSÁLYI JÓZSEF (1999) Szekszárdon született 1900. május 23-án, hatgyermekes értelmiségi családban. Apja jó nevű nyomdász volt. Alapfokú iskoláit és a gimnáziumot szülővárosában végezte, ami után a Budapesti „Pázmány Péter” Tudományegyetem Orvostudományi Karán, 1926-ban szerzett diplomát. A fiatal és jó képességű orvos szakmai karrierjére és életútjára azonban innen még nem a folyamatos emelkedés jellemző – a felfele törtetés és anyagi gyarapodás csapdái különben sem ejtették soha rabul –, hanem a test bajainak egyre

10 T

OLNAI

HÍRLAP

szakavatottabb értőjeként, a nyomorgó lélek beteg bugyraiba is bepillantást biztosított számára az élet. A kiskunsági tanyavilágban akkor lett fiatal körorvos, amikor a világháborúban kivérzett ország, e legszegényebb vidéke, a nagy gazdasági világválság idején, az éhhalál szélén tengődött. Egész életútját át és átszövő szociális érzékenysége, minden bizonnyal itt erősödött, jelleme legmeghatározóbb elemévé. Az Alföldről aztán Gerjenbe, majd később, 1941-ben Tolnára került. Megjárta a Don-kanyar poklát, ahonnan gyalog jött haza. Elismert orvos lett belőle. Szakmai kiválóságánál csak lelkiismeretessége volt nagyobb. Éjszakáit ritkán aludhatta át. Amikor 1957-ben Bogyiszlóra kérte magát, környékbeli betegei csapatostul tódultak utána. Mindennapi munkájában a szegények, az elesettek, az elhagyottak és reménytelenek orvosa volt.

BÍBER LÁSZLÓ (1999) A Pakssal szemben lévő, túlparti Uszódon született 1927. december 4-én, több generációs pedagógus családban. Minden bizonnyal ez az eredet is hozzájárult ahhoz, hogy egész életében ő maga is elöljáró legyen, igazi közösségvezető. Véleménye mindig határozott volt, döntése következetes, fellépése tekintélyt parancsoló. Iskoláit helyben kezdte, majd a háború zűrzavarában Kalocsán, Kiskunhalason, Pécsett folytatta, hogy végül a Budapesti Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizhessen. Szerelme hozta közénk – amelyből aztán negyvenhét év házasság lett. Először a KISZÖV Tolna Megyei elnökségében töltött be különböző funkciókat, hogy aztán itt, a tolnai iparosokkal is megismerkedve, az ő kérésükre fogjon neki életművének, vagyis annak, hogy belőlük, 1957 tavaszán egy szövetkezetet szervezzen. Az akkori tíz főből álló kis csapat az évtizedek folyamán, a megye egyik legnagyobb és legsikeresebb ipari szövetkezetévé fejlődött. Vezetői érdemeit megyei és országos szinten egyaránt elismerték. Nála termelőmunka és közélet szorosan összefonódott. Szinte mindenhez köze volt, ami Tolnán az elmúlt harminc év alatt történt. .

SZAKÁLY VIKTOR – JÁMBOR ATTILA (1999) Ők ugyanazért, egyszerre kapták – bár nem megosztva – a „Tolna Városért” kitüntető címet, így lehetőség nyílik, hogy külön érdemeiket hangsúlyozva, de egy helyen méltassuk őket. Szakály Viktor tolnaiként, Szekszárdon született 1975. január 12-

ITT VAN EURÓPA !

2004. MÁJUS 1. val, ahol végigjárta az egész gyári ranglétrát. Először az üzemi bizottság elnökévé, majd személyzetissé, hogy aztán élete delén a gyárigazgatóságig emelkedhessen. 1958-ban lett országgyűlési képviselő, amely tisztséget húsz éven át töltötte be. Közben volt két évig a textilgyár, majd hoszszabb ideig a selyemgyár párttitkára. Negyvenegy évnyi munka után ment nyugdíjba. Tolna városa sokat köszönhet neki.

SCHAFFLER ÁDÁM (2000)

én. Általános iskolába a tolnai IIesbe járt. Az érettségiig a Paksi Atomerőmű szakközépiskolájában jutott, ahogy diplomáját is itt szerezte, a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kihelyezett Főiskolai Karán, energetikai szakon. Azóta az erőműben dolgozik. Sportsikereit, akkori társával, Jámbor Attilával érte el, akivel a kajak kettesek maratoni távú számában kétszeres világbajnok evezős lett, és ezzel, településünk történelmében minden idők legeredményesebb sportolói közé küzdötte fel magát. Még csak 29 éves, de eredményén már 21 éve dolgozik. Kajakozni nyolcéves korában kezdett. Európa szinte minden országában versenyzett már. Leküzdhetetlen mozgásigénye – ahogy ő fogalmaz: „nem bírtam magammal addig” – vitte le őt és bátyját az első, gyerekkori kajakedzésre. Ott előbb Barináné Ritt Gabriella keze közé, majd annak férje, Barina József szeme elé került. Azóta nincs megállás. S „Még három-négy évig szeretnék versenyezni – mondja – a sport számomra már nem csak eredménygyűjtés, hanem életforma is”. Hogy az aranyakon kívül mivel gazdagodott ennyi idő alatt? „Az embertelen távú futamok és mindennapos hajszolt edzések taposómalma sok lemondást követeltek, de ezt nem bánom. Az állóképesség, és önfegyelem, a küzdeni tudással olyan hozadék, ami másutt nem kapható, meg nem vásárolható és már el sem vehető”. Jámbor Attila fél évvel idősebb, ő 1974. július 31-én született, Budapesten. De édesanyja révén – a kiterjedt Almási família leszármazottjaként – ő is tolnainak vallja magát, ahogy kisgyermekkora óta valóban itt is él. Vásártéri gyerek. Szülei munkásemberek. Általános iskoláit az I-esben végezte, ami után gázkészülék szerelőnek tanult. Ma is ebben a szakmában dolgozik, az ipari gáz nyomásszabályozók javításának a specialistája. „Tízéves koromban tévedtem le

az első kajakedzésre – vallja. – A szomszéd fiúk, Laki Csaba, Vas Tomi csábítottak le. Későn érő alkat vagyok – nyolcadikig a legkisebb termetű fiú voltam az osztályban – így az eredményeim is későn kezdtek jövögetni. Nem indultam nagy formátumú versenyzőnek.” Ehhez képest ma, a kajak kettesek maratoni számában van három (!) világbajnoki aranyérme, 1998, 1999, 2003, a kajak egyes maratoniban egy világbajnoki ezüst- és két bronzérme, az Európa Bajnokságokon pedig, ugyanezekben a számokban, vagyis kettesben két Európa-bajnoki aranya, egyesben pedig két, ugyancsak szépen csillogó ezüstje. Hogy lesz-e folytatás? Kell, hogy legyen! „Mert ott szeretnék lenni az idei Norvégiában rendezett világbajnokságon, és az idén először, az ezer méteres olimpiai számban is szeretném megméretni magam.”

BOLVÁRI JÓZSEFNÉ (2000) Bolvári Józsefné, Szűcs Katalin 1922. május 9-én született Tolnán. Apja kőműves volt a parasztok és hajósok utáni legnépesebb kaszt tagjaként. Gyermekkora a gazdasági világválság éveire esett, amikor is édesapja, sorstársainak javarészével bizony csak vékony kenyérhez juthatott. Valószínűleg ez, no meg a különben is erős, akkori, tolnai szociáldemokrata szellemiség, saját szociális érzékenységével párosulva, tette őt a párt tagjává, szervezett munkásnővé. Ez akkor még nem a sikertörténet kezdetének látszott, és amihez hozzá tartozik az is, hogy az akkori szocdem és kommunista irányvonal közti ellentét – ami például, itt helyben, a német kitelepítés megítélésében domborodott ki legjobban – az Andrássy út 60ban, édesapjának is keserű leckét adott. Bolvári Józsefné élete összefonódott a tolnai selyemgyár sorsá-

1936. május 16-án született Tolnán. Apja hajós, anyja selyemgyári szövőnő volt. Egyszerű munkásemberek. Szociális érzékenységét is innen, édesanyja – más emlékezők szerint is – kimondottan melegszívű környezetéből hozhatta, ami később az ő életpályájának alakulását is meghatározta. De addig még lefolyt némi víz a Dunán. Életének nagy kanyarulata ugyanis, ami a mába visz, csak később, egy súlyos betegséggel kezdődött. Tizenegy éves volt, amikor egy TBC-szerű csípőgyulladás mind a két lábát megtámadta. Ekkor az élete is kockán forgott. De hála erős szervezetének, a mindenre képes anyai féltésnek és az akkor felfedezett új gyógyszereknek, az életét megmentették, de a lábait már nem. Ám Schaffler Ádám nem adta fel. Tanult, dolgozott, erőlködött, küzdött és győzött. Győzött a betegségen, a nyomasztó körülményeken, a társadalmi beidegződésen, miszerint csak ép testben ép a lélek, így amit önként nem adott meg neki a sors, azt szívós munkával kiharcolta. Nem járó lábai így vitték el az érettségiig, szaktanfolyamok szakvizsgáiig, a főiskolai diplomáig, a magánéletét is beteljesítő házasságáig és még hosszan sorolhatnánk. A selyemgyári rokkant portásfiúból hamarosan munkaügyi osztályvezető lett. Volt üzemi párttitkár, a sportkör vezetője, 1981-től pedig a Mozgássérültek Tolna Megyei Szervezetének elnöke lett. Hasonló sorsú társain is segíteni, igazából innen nyílt lehetősége. 1985ben az Alfa Ipari Vállalat megyei igazgatójaként harminc rokkant embernek adhatott munkát és reményt, ma pedig a Lux-Tex helyi üzemeinek vezetőjeként háromszáz ember dolgozik az irányítása alatt, akik szinte kivétel nélkül csökkent munkaképességűek. A Lux-Tex mára egy egész településhálózatot fed le, a legújabban bekapcsolt településekkel – Gerjennel, Sárszentlőrinccel és Györével – nyolc telephelyük van, amely mellett tíz településen tartanak fenn saját üzletet.

MÉRI SÁNDOR (2000) „Azért vagyunk a világban,

2004. MÁJUS 1.

hogy valahol otthon legyünk benne.” – írhatnánk Tamási Áron szavaival minden olyan mözsi ember sorsa elé, így Méri Sándor tanító neve elé is, akit sorstársaival együtt, egy nehéz korban, a történelem forgószele repített ide hogy, köztünk élve hazára és otthonra találjanak. Méri Sándor 1914. február 6án született a ma Szlovákiához tartozó, csallóközi Fél községben. Édesapját, mint magyar katonát, még az első világháborúban veszítette el. Így, özvegy édesanyja mellett, hét testvérével már korán megismerhette a munka világát, a verejtékkel megszerzett kenyér ízét. Népes családjából egyedül ő tanulhatott tovább. Elemi iskoláit helyben, a gimnáziumot és a tanítóképzőt Pozsonyban végezte. Tanítói oklevelét is itt, 1934-ben vehette át. Ennek birtokában tanítóskodott szülőfalujában egészen 1945-ig. Ebből az ellehetetlenült helyzetből települt át 1947-ben Magyarországra, találva otthonra Mözsön, ahol még abban az évben a helyi iskola pedagógusa lett. És maradt is 1975-ig. Közben ugyanitt volt iskolaigazgató is 1948 és 1952 között. Méri Sándor nem volt politikus alkat. Zászlólobogtatás és kardcsörtetés helyett – vallotta – a világ csak alázatos és szorgalmas munkával váltható meg. Így maradt meg a legnagyobbnak, népéért és a népével együtt élő tanítónak, a nemzet napszámosának. Mindezt öt rendszerváltáson át, azonos hevülettel volt képes megvalósítani. Lelkiségét ezernél is több nyolcadikosa hordta azóta szét a nagyvilágba.

I TT VAN EURÓPA ! zonketten űzték ezt a mesterséget, és amelynek egyetlen aktív képviselője sincs mára köztünk. 1932-ben lépte át először az iskola kapuját, annak az iskoláét, amely abban az évben épült fel (a templom előtti emeletes) és amelyet csak 1986-ban csukott be végleg maga mögött. Az elemi iskola után a bajai líceum, majd a tanítóképző következett, ahol 1947-ben vehette kézbe tanítói oklevelét. Némi útkeresés és tanulás után 1949-ben állt először a katedrára a szekszárdi Oncsa-telepen, de az 1950-es év már a tolnai I-esben találja. 1951-53-ban végzi el a matematika-fizika tanári szakot Pécsett, ami után végig a katedrán marad, hol tanárként, hol szakfelügyelőként. Ez utóbbi tisztét huszonhárom évig gyakorolta. Tizenhárom évig volt tagja a nagy múltú tolnai vízilabdacsapatnak, amely az ő idejében még az országos első osztályba is feljutott. Tanári, sportolói, szakfelügyelői munkája mellett maradt ideje a közre is. Huszonhét évig volt tanácstag, amely alatt tíz évig a művelődési, öt évig az ügyrendi, végül pedig tizenkét évig a lakáselosztó bizottság élén állt. Munkája és tisztségei mellett egész életét áthatotta a városért való tenni akarás. Sok éve a Tolnai Városvédő Egyesület meghatározó alakja, valamint, az azóta megvalósult városi múzeum létrejöttének egyik legaktívabb apostola, amelyben egyebek mellett, külön terem őrzi, saját átadott gyűjteményét, a korabeli kádárműhelyt. Ma a nyolcvanhoz közeledve még mindig szülői házában lakik, azon a Duna-parton, amiért életében oly sokat tett.

került Mözsre, ahol 1956 augusztusában kezdte meg pedagógusi pályáját. Veleszületett tehetsége és vonzódása a zenéhez és az énekléshez ösztökélte, hogy tanítói oklevele mellé, 1979-ben, az ének-zene szakos tanári diplomát is megszerezze. Ezekben az években indul nagy ívű karvezetői pályája is, amely az iskolai énekkarokból nőtte ki magát. Első kórusát is az iskolából elballagó, ám az éneklés szeretetével örökre megfertőzött lányokból, fiatalasszonyokból verbuválta, 1972-ben. A kórus ekkor vette fel a Bartók Béla nevet. Ez akkor húsz főből állt és tagjai mind mözsiek voltak. Ez a létszám mára az eredetinek a duplája, tolnaiakkal vegyesen, szakmai színvonala pedig klasszisokkal magasabb. Az elmúlt 32 év alatt bejárták Európát. Fesztiválok, bemutatók, kórustalálkozók tucatjai vannak mögöttük. Több mint 10 külföldi énekkarral vannak kapcsolatban. Énekeltek fényes hangversenytermekben és falusi kultúrházakban szintúgy, ahogy hallhatta őket egyszerű flamand halász vagy a pápa Vatikánban. 1993-ban elérték a Kórusok Országos Fesztiválja minősítőjén az arany fokozatot. Schmidt Józsefné azonban nemcsak a katedrán, és a pódiumon állta meg a helyét, hisz 1983 és 93 között a Városi Művelődési Házat is ő igazgatta, eredményesen. Ekkor már az egész várossal kapcsolatban állt, klubok, tanfolyamok, rendezvénysorozatok fémjelzik útját, a házban helyet kapott civil szervezetek munkáját is segítve. Hitvallása, hogy muzsika és a zene nemesebbé tesz, sok mözsi és tolnai asszonynak segített kincset találni, (és azt fényesre csiszolni) – saját magának, saját magában.

SCHMIDT JÓZSEFNÉ (2000)

1925. szeptember 3-án született a Baranya megyei Rácpetrén (ma Újpetre), egyszerű földműves családban. Kiváló szellemi képességei már kisgyermekként szembetűntek, kitűnő eredménnyel végezve az elemit, majd a Pécsi „Piusz” Jezsuita Gimnáziumot. Hasonló rendű érettségije után a katonatiszti pálya tűnt a legígéretesebbnek számára, amelynek megfelelően felvételt nyert a Budapesti Ludovika Katonai Akadémiára. A háború, mint tiszthallgatót sodorja nyugatra – Dániában esik hadifogságba –, ami után hazatérve, német anyanyelvű faluja kitelepítésének borzalmi várnak rá. De ő és szülei – a sors kegye folytán – itt maradhatnak. 1947-ben már orvostanhallgató, 53-ban diplomázik, és még ugyanabban az évben a Pécs-bányatelepi Kórházban belgyógyász lesz. Későbbi legendás munkabíró képességére már ekkor jellemző, hogy mindemellett István-aknán üzemorvos, a

BAJOR ANTAL (2000) Bajor Antal 1926. május 14-én született Tolnán, egy hatgyermekes iparos családban. Apja, nagyapja, de még a dédapja is kádárok voltak, azon a Tolnán, ahol még a század elején is hus-

Baján született 1937-ben. Elemi iskoláját és a tanítóképzőt is helyben végezte. Húszéves korában

GÖRGÉNYI EDE (2001)

T OLNAI HÍRLAP

11

mentőszolgálatnál pedig mentőtiszt egyszerre. Ezután az épülő szocialista városba, Komlóra kerül, majd onnan Mágocsra, aztán rövid időre Ozorára, ami után – 1972-től máig – a tolnai egészségügy meghatározó alakja lesz. Érkezésekor, a Tóth és Kovács orvos házaspárok távozta után, hónapokig az egyetlen körzeti orvos Tolnán! A helyzet normalizálódásakor – látva az égető szükséget – szervezi meg, az akkor még díjazás nélküli orvosi ügyeletet. Felvilágosító tanfolyamokat szervez, vezeti a terhes tanácsadást, a házasság előtti tanácsadást stb. Nevéhez fűződik a bölcsődei munka megújítása, a védőnői hálózat kiszélesítése, amik mellett még arra is marad energiája, hogy a TIT tolnai elnöke legyen. Nyugdíjba vonulása után is még sok évig praktizált. „Az orvos sokszor élet és halál ura – vallja magáról – ahol egyegy rossz döntés bizony végzetes lehet. Hogy kitüntetés-e számomra ez az elismerés? Annál sokkal több, önigazolás! Egy város bizonyítványa arról, hogy amit megtehettem, megtettem, hogy akkor is, ahogy most is, minden este nyugodt lelkiismerettel alhatok.”

MAYER MÁRTON (2001) Mayer Márton 1942. április 25én született Mözsön. Iskoláit helyben végezte, ami után elfoglalhatta a nyugdíjba vonulásáig tartó első és utolsó munkahelyét, a tolnai OTP-ben. Itt banktisztviselőként harmincnyolc évet töltött. A jó képességű, jó sportoló és agilis fiatalemberre már korán felfigyelt a köz. Még nem volt harmincéves – 1970-ben – amikor lakókörzetében tanácstaggá választották. 1988-tól, az akkor már közös tanácsú (de még várossá nem egyesült) Mözs települési elöljárója lett, amit 1990-től (a már egyesült) város alpolgármestereként viselhetett tovább, egészen 1998ig. Megbízatásának ezen idejére rengeteg feladata jutott. Ezekre az évekre esett Tolna és Mözs egy várossá való szerveződése, amely jelentős arculatváltozással is járt. Az ő idejében épültek ki a közművek, kaptak szilárd útburkolatot, a még földes mözsi utcák, ekkor terjedt el a telefon, kezdődött a gázés szennyvízberuházás, létesült az új egészségház – és talán a legfontosabbat utoljára hagyva – épült fel az új, korszerű, mözsi általános iskola. Az azóta felépült hősi emlékműveket, a sok arcú lakosság egésze a magáénak tekinti, és hogy az azóta vissza-visszalátogató, kitelepített németség – tisztességgel támogatott civil szervezetei révén – újra „haza” jöhet, és minden népi-nemzeti kezdeményezésben anyagilag is részt vesz, nem kis részben az ő érdeme.

12 T

OLNAI

HÍRLAP

ITT VAN EURÓPA !

FÁSKERTY GÁBOR (2001) 1928. március 15-én született Budapesten, értelmiségi családban. Minden iskoláját ott végezte. Tanulmányainak befejezéseként, a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett mérnöki oklevelet. Első munkahelye a Tungsramnál volt. 1956 sorsfordító napjaiban – korának sok fiatal pályatársával együtt – külföldre távozott. Új hazája Németország lett, ahol a Siemens Műveknél kapott állást, és ahol több mint húsz éven át dolgozott. Ezután alapítja meg saját cégét a Fastront, amely azóta három földrészen van jelen. Németországon, az USA-n és Kínán kívül megvetette a lábát Malajziában és Magyarországon is. E két helyen vannak termelőüzemei, nagyjából hasonló méretben. A korábban Fémipari Szövetkezetnek nevezett, későbbi GÉM megvásárlásával, 1993-ban hozta létre a tolnai Fastron Hungária Kft.-t. A keleti piacok összeomlása, a támogatási rendszerek átalakulása (és megszűnése), a privatizáció idején, sok addigi nagy cég esett át az életképesség rostáján. Még Tolnán is. Abban hogy a profilváltás nélkül tovább üzemelő Fastronnak ma is biztos piaci háttere van, valamint hogy belátható jövőéig az üzemet, ma is a szűnni nem akaró fejlesztések jellemzik, az döntően Fáskerty Gábor érdeme. Hogy cége maradt a város legnagyobb adófizetője? Hogy töretlen maradt a korábban legeredményesebb tolnai versenysport, az asztali tenisz támogatása? Ezek mind lényegesek és jellemzők, de talán a legfontosabb az, hogy jelenleg is ötszázötven embernek ad naponta munkát és biztos megélhetést. Fáskerty Gábor nem rövid távon gondolkodik. Fia Oxfordban végzi az egyetemet, de már magyarul tanul, hogy kellő tapasztalatok megszerzése után, majdan édesapja nyomdokaiba léphessen.

A MÖZSI BARTÓK BÉLA NŐI KAR (2002) 1972-ben alakult meg Mözsön, összesen húsz fővel. Vezetője ma is ugyanaz a Schmidt Józsefné, aki azóta is töretlen lelkesedéssel áll az élükön, mindenben a régit messze túlhaladva, csak tisztségében a változatlant képviselve. Akkori kis kórusát az iskolából kimaradt, de énekelgetni szerető lányokból, fiatalasszonyokból verbuválta. Népdalokkal kezdték. Ma negyvenöten vannak és repertoárjukon ugyanúgy találunk Brahmsot, Mendelssohnt vagy Lisztet – ahogy természetesen Kodályt is énekelnek –, mint ahogy akad már olyan daluk is, amit az őket megismerő, kortárs zeneszerző, Balázs Árpád kizárólag nekik

komponált. A kórus története felfelé ívelő sikertörténet. A hatfokozatú minősítő skálán már a legelső megmérettetéskor kettőt átugorhattak, így érve el az „ezüst diplomás” minősítést, ami után, az eltelt évtizedek alatt, már arany fokozatukat is többször megvédték. Rendszeres résztvevői a „Bárdos Lajos” Zenei Hetek rendezvénysorozatnak és a „Liszt Ferenc” Kórustalálkozóknak. Kategóriájukban a megyei élvonalat képviselik. Volt, hogy megrendülten könnyeztek a síró belgiumi magyarok körében, egy sebtében előkerült magyar zászló alatt, de énekeltek szárnyalva egy emlékezetes húsvéton, a pápának is a Vatikánban, aki ezután magyarul köszönte meg a produkciót. Nagy szerep jutott nekik a testvérvárosi kapcsoltok elmélyítésében is. Mindezeken túl azonban talán a legfontosabb az, hogy sok évtizede nincs nélkülük városi rendezvény, hogy mindenütt ott vannak, ahol csak az éneklés szépségével a magasba lehet emelni a lelket, kifejezésre juttatva, hogy az énekhang ősibb, mint a szó és ha a száj időnként el is hallgat, a dalolni megtanított szív elnémíthatatlan.

FREUND GYÖRGY (2002) Tolnán született 1941. június 4én. Bár születésekor és még röviddel utána laktak más tolnai utcákban is, kisgyermekkora mégis a tolnai központhoz, a Szentháromság térhez, a vele szomszédos Pajta térhez és a hozzájuk karnyújtásnyira lévő Duna-parthoz köti. Ez Tolna szíve. Deák Ferenc utcája a valaha szebb napokat látott polgári központ verőere, ami nem csak korzó volt egykor (még akkor), hanem környékbeli templomával, trafikjaival, kocsmáival, pékségeivel és lóistállóival ezer rejtély kapuja is. Kisiskoláit a „belső”-ben végezte, vagyis végezte volna éppen, amikor 1950–ben, kilencévesen, játék közben, egy, a Dunában talált gránát mind a két szemére megvakította, és bal kar-

jától megfosztotta. Pár év múlva egy műtét visszaadja a szeme világát, miközben ő vakon is végzi az iskolát, sőt továbbtanulását tervezi. Így nyer felvételt 1955-ben a Tolnai Állami (később Földvári Mihály) Gimnáziumba. Az 1959es év már az ELTE bölcsészettudományi karán Budapesten találja, választott szakjai a történelem–művészettörténelem tantárgyai közt. Még be sem fejezi az egyetemet, amikor ötödévesen, tanítani hazahívják. Így áll először a katedrára, volt gimnáziumában, még mindig tanulva, de már tanítva is, a tőle alig fiatalabb tanulók elé. 1970-től csaknem harminc éven át Szekszárd-Palánkon tanít – 1976-tól sajnos újra vakon – hogy 1997-es leszázalékolása után, élete más területeken értékelődjön fel. Ebben az évben alakul meg a Tolnai Városvédő Egyesület, aminek 2001-től ő az elnöke. Emellett vezetője a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Szervezetének, aktív tagja a Tolna Megyei Honismereti Egyesületnek és helyi apostola, a 2000-ben megnyílt helytörténeti gyűjteménynek, a városi múzeumnak. Ő gyűjtötte össze a település földrajzi neveit a „Tolna Megye Földrajzi Nevei” címet viselő vaskos tanulmánykötet számára és még ma is gyűjt, kutat, minden tolnai vonatkozást, aminek során épp Tolna köztéri szobrait és kőkeresztjeit dolgozza fel. Jelenleg – több társával – a jubileumi Wosinsky-év méltó megszervezésén és lebonyolításán fáradozik.

MÖZSI SZABÓ ISTVÁN (2003) „Szeresd a magyart, de ne faragd le” adja Arany János, az öreg Toldi szájába a szót, aki így inti, a magát „európaiakkal” túlontúl körülvevő Lajos királyt. És csakugyan. Mintha tényleg csak ezzel, a formát is biztosító kéreggel volna épséges a magyar lélek. Sokunk számára többek között, ennek a gondolatnak is a művészi

2004. MÁJUS 1. megformálója, a köztünk született Mözsi Szabó István festőművész, aki 1927. január 13-án, Mözsön látta meg a napvilágot. Őseinek hosszú sora is e földön, e földből élt, többségében pásztorként keresve, a falu környéki pusztákon kenyerét. Édesapja útkaparó volt. Ezen, az általa tisztára söpört úton indult el szerencsét próbálni fia, hogy rátalálva a tudás fájának kertjére, bőven megrakottan térjen vissza onnan. Tanítónak indult, művész tanár lett belőle. A mözsi elemi után, a tolnai polgári következett, ahonnan útja a bajai tanítóképzőbe kanyarodott. Itt talált rá saját létrájára a Parnasszus felé, grádicsonként a Budapesti Képzőművészeti Főiskola emeletein is időzve pár évet, hogy saját művészi nyelvét kiformálva, hirdethesse aztán egy hosszú életen át, a teremtett világ szépségét. Mözsi Szabó István földön járó művész. Nem kell megmagyarázni képeit – azok magukért beszélnek –, ahogy a kopott tanítói kaptafát sem dobta el soha, számos iskolás gyermekgeneráció homlokán hagyva ezzel keze érintését. Bogyiszlón, Decsen, Szekszárdon, és a fóti gyermekvárosban.

LINK FERENC (2003) A tolnai sportélet az elmúlt évtizedekben több csúcson is tündöklött már. Kiválóbbnál kiválóbb szakosztályok kerültek fel ekkor a Nemzeti Bajnokság legfelső vonalába vagy annak közelébe. Úszóink, kézi- és vízilabdázóink, asztaliteniszezőink – de még a tolnai focinak is volt egy aranykora – kiválóságai futottak neki évről évre a legrangosabb viadaloknak, hogy egy-egy döntő gól, pont vagy célszalag átszakadásakor ezrek torkából törjön fel a diadalordítás a tolnai pályák környékén. Ebbe a pezsgő sportélettől átitatott mámorító időszakba robbant be, 1947-ben egy fiatal sportoló, hogy sikert sikerre halmozva, szinte mindenben amiben elindult, majd sportvezetőként, amiben csak számítottak rá, meghatározó alakja legyen a tolnai és az azon túli sportéletnek. Sikeres úszóként indult, majd ígéretes tehetségként kapcsolódott be a helyi asztalitenisz életbe, hogy 1954-től bekerülhessen az akkor NB I-ben játszó azóta is legendákkal övezett tolnai vízilabdacsapatba. De ekkor, az ötvenes évek második felében áll össze, az az első pingpongos nagycsapat is (még sok követi), amely Luszka dr., Koromvári, Pálinkás, Sáth, Link összetétellel vert először tanyát az NB IIben, hogy aztán vagy tíz évig le se jöjjön onnan. De nemcsak sportolóként volt kiváló. 1973 óta a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökségének a tagja, ahol azóta is meghatározó személyiség. Ezt

2004. MÁJUS 1. megelőzően még hét évig lehetett edzője a Tolnai Vörös Lobogó asztalitenisz szakosztályának akkor, amikor a későbbi leány aranycsapat első szárnypróbálgatásait tette, és akiket aztán Sáth Sándor segített el világsikerig. Ekkor ő már Szekszárdon dolgozott, de a csodás eredmények margójára azért odakívánkozik – és amiről méltatlanul kevés publikáció jelent meg idáig – hogy e kiválóságok, rendre mind az ő felfedezettjei. Élete és a sport azóta is ezer ággal kapaszkodik egymásba. Az országos elnökségen túl elnöke még a Tolna Megyei Asztalitenisz Szövetségnek, valamint a Tolna Megyei Sportszövetségek Szövetségének. 2003-ban megkapta Jánosi György, akkori ifjúsági és sportminisztertől (tanítványa volt) a sport terén kapható egyik legrangosabb kitüntetést az Eszterházy Miksadíjat.

GÖRGÉNYI EDÉNÉ (2003) Ági néni – ahogy Tolnán a legtöbben szólították – 1937-ben Mágocson látta meg a napvilágot egy ottani németajkú családban. Élete, korának több tíz(vagy száz)ezer sorstársával összefonódva, a magyarországi németség vesszőfutásával kezdődött. Édesapja a fronton tűnt el, ami után özvegy édesanyjával még a kitelepítés szörnyűségeit is át kellett élnie. A szegénység és földönfutóvá válás azonban nem mindenki számára örökre sárba tipró béklyó. Mert – ahogy az ő példája is mutatja – akinek a markában, szűkös betevő falaton túl még néhány rejtett talentum is lapul, az, ha jól sáfárkodik vele, győzelemre van ítélve. Így küzdötte fel ez a koldusszegény és félárva kislány a tanári diplomáig magát, hogy zajló élete egy nagy kanyarulatában, 1972ben Tolnán kössön ki. Orvos férjével azóta élt köztünk. Először a IIes, majd az I-es iskolában tanított. A pedagógusi pálya mellé azonban hamarosan egy másik küldetést is kapott: Tolna németségének újra felfedezését. A valaha színtiszta német település ugyanis az elmúlt évtizedek alatt már majdnem elfelejtette nemzeti önazonosságát. Ebből a súlyosbodó amnéziából kezdte el gyógyítgatni a közösséget. Szakkörök, klubfoglalkozások szervezésébe kezdett, kutatni kezdte a tolnai svábság történetét, gyűjteni hagyatékát, folklórját, szokásait, még menthető emlékeit. Jelentős szerepe van abban, hogy a Tolnai Német Nemzetiségi Baráti Kör ma a város egyik legnagyobb civil szervezete, hogy van német nyelvű kórusunk és hogy a helytörténeti múzeum egyik leggazdagabb egysége, a német szoba. Nevéhez fűződik a stutenseei partnerkapcsolat iskolák közti kiépítése is Tolnán.

I TT VAN EURÓPA ! BARINÁNÉ RITT GABRIELLA (2004) Tolnai szülők gyermekeként Szekszárdon látta meg a napvilágot 1961-ben. Szülei kereskedők, de távolabbi felmenői és egész rokonsága, egykor tolnai hajósként a Dunán élt. A tolnai II-esbe járt általános iskolába, ami után a szekszárdi kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett. A Szekszárdi Spartacusban kezdett el kajakozni, ahol a magyar serdülő, később az ifjúsági válogatott tagja lett. Edzői munkáját is itt a Spartacusban kezdte, 1979-ben. Szakedzői diplomát 1984-ben a Testnevelési Főiskolán kapott, amihez a Testnevelési Egyetemen 1996ban tanári diplomát is szerzett. 1987 óta a tolnai Széchenyi István általános iskolában tanít. Országos minősítésű versenybíró. Férje mellett, akivel több évtizede dolgozik együtt, a kajakos utánpótlás nevelés a feladata. Ő adott először kajaklapátot – több száz gyerek mellett – Nagyváradi Tibor világbajnoki ezüstérmes, valamint Szakály Viktor és Jámbor Attila világbajnokok kezébe. Tanítványai kitűnően szerepelnek az országos diákolimpiákon. Iskolájában a Kajaksuli DSK és az OTSH Nutella edzésközpontot vezeti. Húsz éve edzősködik, ami alatt mindent megtett azért, hogy megnyerje a gyerekeket a sportnak. Legígéretesebb neveltje, a fia, Barina Balázs lett, aki a Pécsi Tudományegyetem hallgatójaként, már most, alig több mint húszévesen hazahozott egy ifi világbajnoki ezüst- és egy ifi Európa-bajnoki bronzérmet. És ez még csak a kezdet.

BARINA JÓZSEF (2004) A Duna-parttól pár méterre született és nőtt is fel. Egykori szülői háza ma is kőhajításnyira áll a parttól. De ezzel nem volt egyedül. Mégis, amíg sok Fürdőház,

Aldunasor, Malom és Magaspart utcai fiú, innen elszármazva, mára már csak a fürdőkádban lát többnyire vizet, addig az ő életét, az elmúlt évtizedek alatt teljesen körülfolyta, sőt, mondhatjuk, át is itatta az. Barina József 1957-ben született Tolnán. Úszásoktatásra nem kellett beíratni, a járás és a beszéd természetességével, ezt is „magától” tanulta meg, ahogy a dunai ladikok és egyéb vízi járművek is eszmélése óta veszik körül. A tolnai I-esben járt általános iskolába, érettségijét pedig Szegeden, a textilipari szakközépiskolában szerezte. A vízi sporttal intézményesen 1971-ben jegyezte el magát, amikor a szekszárdi KSC-be beiratkozott. De ezután edzett a szegedi SZEOL-ban is. Tizenkilenc évesen lett edző. A segédedzői oklevelet követően, középfokú edzői, majd a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát kapott, ami után edzői képesítései mellé, egy gyógytestnevelési képesítést is szerzett. 1990-ig főállású edzőként dolgozott, azóta a Széchenyi István általános iskola testnevelőjeként is tevékenykedik. A Tolna Megyei Kajak-Kenu Szövetség titkára, országos minősítésű versenybíró. Munkája elismeréséül többek között megkapta az Eszterházy Miksa- és a Kemény Ferenc-díjat. És hogy mi van e mögött? Több mint harminc év kemény munkája és kitartása, amivel az ódon és akkorra már teljesen összedőlt fürdőházból egy világbajnokokat nevelő, a kor színvonalán lévő sportkomplexumot hozzon létre. Az első világbajnoki ezüstérmet Nagyváradi Tibor szakította le az általuk ültetett fáról, amely azóta kiterebélyesedve, hat világbajnoki és három Európa-bajnoki címet és ezekkel együtt huszonhárom még ilyen szintű dobogós helyezést termett. Városi kitüntetése azonban még nem életműdíj.

T OLNAI HÍRLAP

13

MPFUNDTNER ANTAL (2004) Az akkor Csehszlovákiához tartozó, felvidéki Éberharton született 1948. január 12-én. Mindössze nyolc hónapos volt, amikor szülei, az ottani magyarság ellehetetlenült sorsa miatt felkerekedtek, új hazát keresni. Tolnára kerültek. A kis Pfundtner Antal a tolnai belsőben járta ki általános iskoláját, ami után a Pécsi Zipernovszky Károly Gépipari Technikumban szerzett érettségit. Összes iskolái alatt végig kitűnő volt. Ezután iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1971-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Még ebben az évben elfoglalta első (és egyben utolsó) munkahelyét a MSV Tolnai Fonógyárában. Itt két év múltán a műszaki osztály vezetője lett. Ezt a beosztását tizenegy évig töltötte be. Ezek alatt az évek alatt kezdett átalakulni a gyár azzá, a korszerű nagyüzemmé, ami az időben elvégzett profilváltásaival és más előremutató újításaival, később, a rendszerváltás utáni időszakban oly nagy hasznára vált. Számos új beruházása és fejlesztése máig őt igazolja. 1984 májusában nevezték ki gyárigazgatóvá. Rátermett vezető volt, semmi sem kerülte el a figyelmét. Következetessége és határozottsága mögött azonban kellő empátiát is hordozott magában ahhoz, hogy beosztottjai személyes problémáival is őszinte szándékkal foglalkozzék. Sokat tett a városért. Abban az időben, ha a helyi nagyüzemek támogatták a települést, az nagyon meglátszott azon. Tolnán máig is látszik ez. Ha elmegyünk az akkor épült automata telefonközpont vagy a városi sportcsarnok mellett, ha bekapcsoljuk a gázt a lakásunkban, bizony már nem nagyon gondolunk arra, hogy mindezek akkor jelentős közösségi összefogással jöttek létre, amelyekben Pfundtner Antal segítőkészsége is mindig élenjáró volt. Rövid, de tartalmas élete alatt, eredményes munkáját minden szinten elismerték. Ma, amikor városunk megalakulásának tizenötödik évfordulóját üljük, méltó megemlékezni róla is – nagyon is az ünneplők közt lenne a helye –, aki ennek ellenére, immáron tíz éve nincs közöttünk.

14 T

OLNAI

HÍRLAP

ITT VAN EURÓPA !

Az itt élő emberek tanulják meg értékelni az elrejtett értékeket Ódor János régész, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban dolgozik. 1997 óta él Tolnán. Mint szakértő részt vett a város rendezési tervének elkészítésében, amit nemrég láthattunk a Várostörténeti Múzeumban és amire sokan voltak kíváncsiak. – Meglepő, hogy éppen Tolnára költöztek, hiszen manapság a fiatalok inkább elmennek innen. – Az egyetem elvégzése után Szekszárdon kaptam munkát, úgyhogy kézenfekvőnek látszott, hogy a környéken telepedjünk le családommal. Sajnos a megye legtöbb településén megfigyelhető a folyamatos elöregedés és Tolnán ez a mutató még az átlagnál is rosszabb, de optimista vagyok, bízom a város fejlődésében. Szekszárd és Tolna előbb-utóbb talán össze is fog épülni, már ma is egyre jobban közeledik egymáshoz a két település. Úgy vélem, az M6os és M9-es útberuházások Tolnát is kedvezően érintik, és ez mindenképpen magában hordja a fejlődés lehetőségét. Sok ember nem is szereti a zsúfolt nagyvárosokat, szívesebben él egy nyugalmasabb helyen, vállalva az ingázást. Szekszárdot nem tekintem igazán nagy városnak, de Tolna mellett szól az is, hogy itt még mindig olcsóbbak az ingatlanok, az alapvető szolgáltatások pedig ugyanúgy megtalálhatók a városban. – Úgy tudom, részt vett a város középtávú rendezési tervének elkészítésében, mint régész? – Nem múzeumban dolgozó régészként vettem részt ebben a munkában, hanem régészeti ügyekben illetékes kulturális szakértőként. Ahogy közeledünk az uniós csatlakozáshoz, úgy változnak a törvények, szabályok, ezért szinte hullámszerűen megindult minden településen a középtávú – 10–15 évnyi időszakot átfogó – rendezési tervek elkészítése, mivel ez feltétele több belföldi és uniós pályázatnak. A tolnai rendezési terv előkészítésével megbízott Pécsépterv Kft. munkatársai megkerestek engem, hogy végezzem el a számukra kötelezően előírt örökségvédelmi vizsgálatot. Korábban több környékbeli település rendezési terve kapcsán már részt vettem ilyen munkákban. A gyakorlatban ez alapos kutatómunkát jelentett, a szakirodalom és a múzeum adattárának ta-

nulmányozásával. Az örökségvédelmi hatástanulmányt egyébként kötelező elvégezni, mivel a 2001es új kulturális törvény kimondja, hogy a földben lévő régészeti lelőhelyek, műemlékek, kultúrkincsnek, nemzeti értéknek minősülnek, és egyben védeni is kell ezeket. A kulturális örökségnek két nagyobb csoportja van: a földfelszín alatti régészeti lelőhelyek és felszín feletti műemlékek. A műemlékek eddig is részesültek védelemben, a korábban létrejött Műemlékvédelmi Hivatal nyilvántartásba vette ezeket, viszont a régészeti lelőhelyek feltérképezése most van folyamatban. Egyebek mellett ezért jött létre a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is, ami a területen szakhatóságként működik. A szakértői munka során egy adott település közigazgatási területének határain belül kell feldolgozni és térképre vinni az adatokat, részletesen, helyrajzi számmal ellátva. A településrendezési terveket nemcsak az önkormányzatoknak kell elfogadni, a tervek minden elemét az illetékes állami hivatalokban működő szakhatóságok is kontrollálják. Az új törvények és előírások megkötöttségeket is jelentenek egyben, de ezek a lelőhelyek védelmét szolgálják. Régen, bárki bárhol és bármit áshatott, építkezhetett, nem feltétlenül kellett foglalkoznia a földben található régészeti leletekkel, objektumokkal. Ma már, ha valaki egy ismert lelőhelyen akar építkezni vagy művelési ágat váltani, ami bolygathatja a leleteket, csak akkor teheti meg azt, ha engedélyt kap és azt a munka előtt feltárják. Amit még fontos tudni, az, hogy ismert lelőhelyek esetében a feltárás költségét a munka kivitelezőjének vagy tulajdonosának kell finanszírozni, vagyis a költségvetésben ezzel is kell számolni. Ha valaki korábban nem ismert lelőhelyre bukkan, állampolgári kötelezettsége azt bejelenteni vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál vagy a település jegyzőjénél. – Vannak-e számottevő régészeti emlékek, lelőhelyek Tolnán? – Tolna és Mözs régészeti szempontból igen gazdag, az átlagnál több ismert lelőhellyel rendelkezik. A város határában sok helyen folyt régészeti munka, az 1980-as évek terepbejárása során kiderült,

hogy a Mözstől délre eső területen szinte minden kiálló bucka lelőhely. A lelőhelyek elhelyezkedésében nagy segítség a kutató számára a vízrajz, mert az egykori vízjárások partjára települtek a falvak és közelükben ott található a temető is. Földmunkák során – itt leginkább a szántásra gondolok – elsősorban a települések maradványai kerültek felszínre. A terepbejáráskor a régészek összeszedik a felszínre került cserepeket és minden egyebet, felmérik az adott lelőhely határait. Ezzel a módszerrel sok települést sikerült behatárolni és korát meghatározni. Mözsön 1962 körül nagy ásatás folyt a szárazdombi homokbánya területén, ahol egy X. századi temetőre bukkantak. A régészetileg legjobban kutatott településrészek az M9-es út szakaszának feltárásakor kerültek elő 1995–99 között. Az ásatások során a Mözstől délre eső részen az emberi megtelepülés több nyomára leltünk és nagyon sok lelettel gyarapodott a szekszárdi múzeum gyűjteménye. Az M6-os autópálya kijelölt nyomvonalát a megyében már feltérképeztük, de ugyanígy járt el a többi érintett megye is. Tolna megyében 90 km szakaszon közel 40 lelőhelyre bukkantunk, ebből Mözzs határában 6–8 lelőhely esik. Ma már csak úgy foghatnak bele útépítkezésbe, ha előtte megtörténik a kisajátítás, a régészeti feltárás. A beruházások egy kis töredékét régészeti feltárásokra kell fordítani. – Mit kell feltétlenül megvédenünk az utókor számára, milyen értékeket? – Tolnán és Mözsön, több mint 50 olyan lelőhelyet ismerünk, amiről pontosan tudjuk, mit takar; települések és temetők szép számmal vannak, az őskortól egészen a későközépkorig. Ezek közül ami mindenképpen kiemelten védendő, az Tolna középkori városmagja. Ennek központja a Selyemgyár alatt lehetett és területe egészen a Szekszárdi utcáig elhúzódhatott. Ott van ugyanis olyan leletsűrűség, ami erre utal. A Selyemgyár építésekor, 100 éve onnan sok minden került elő, tárgyak, kőtöredékek, melyeket a szekszárdi múzeum őriz. Tolna jelentős település volt minden korban, amit leginkább a dunai átkelőhelynek köszönhet. Egykor itt húzódott a Limes, a római határvi-

2004. MÁJUS 1. déknek egyik kisebb központja állhatott itt, az államalapítás után pedig Tolna lett a megyeszékhely, itt épült fel az ispánsági vár.. Nem tudjuk, hogy az egykori templomok hol álltak pontosan, de kéthárom bizonyosan állt a településen. A jelenlegi templom és Szentháromság tér barokk kori alkotás. Történelmi tény, hogy a 16. század végén, a 15 éves háború alatt a hajdúk felégettek mindent, szinte elnéptelenedett a város. A pusztítás miatt, a középkori magtól délre épült aztán fel a 18. századi barokk központ. A középkori maradványokon pedig olyan falusias településrész jött létre, amely vonását a mai napig is őrzi. – Biztosan hallott arról, hogy elvitatják tőlünk azt, hogy itt lett volna a római korban Alta Ripa? Van, aki Dunakömlőd környékére helyezi ezt a települést. – Az „alta” szó nemcsak magaspartot jelent, mint ahogy azt általában mondják, de a latinban szintkülönbséget is jelent. Egészen biztos, hogy vannak a Dunában falak, kőmaradványok. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy középkori vagy római kori maradványok-e ezek. Néhány ismert, innen származó kőtöredék alapján véleményem szerint római kori leletek is lehetnek a vízben. Alta Ripa pedig az egykori leírások alapján a Dunakömlőd–Őcsény közötti szakaszon keresendő. – Milyen a városkép ön szerint, milyen itt élni? – Komfortos, kellemes kisváros, összességében jó itt élni. A városképről csak a saját véleményemet mondhatom el. Kis változatos mozaikokból áll, de ez adja meg a hangulatát. A környéken, ahol élünk, pl. sűrű kis falusias jellegű utcák, találhatóak. Valamikor Tolna szélső utcái voltak a Bercsényi, Béri Balogh, Széchenyi és Batthyány utcák, ma pedig már szinte a „belvároshoz” tartoznak. Sokszor eszembe jut, hogy a Festetics grófoknak köszönhetőek ezek a keskeny, egyirányú kis utcák. A 18. század elején a gróf a letelepíteni kívánt jobbágyoknak a lehető legkevesebbet adta házhelynek és utcának a szántóföldjéből. A központ kisvárosi hangulatú. A fontos az, hogy az itt élő emberek tanulják meg értékelni az elrejtett értékeket, ami egy szép parasztház éppúgy lehet, mint egy régi ajtó, ablak. Azt is mondhatnám, hogy ami van, azt kell megbecsülni, óvni és vigyázni. Több érték is létezik lakóhelyünkön, nemcsak a múlt örökségére, az építészeti és régészeti hagyatékra gondolok, de a környezet, a természeti szépségek, mint pl. a Holt-Duna miatt is lehet szeretni Tolnát.

I TT VAN EURÓPA !

2004. MÁJUS 1.

Egy kisváros az Unióban Helyi értékeink védelme Az Európai Unióhoz való csatlakozásnak mindannyian nyertesei szeretnénk lenni. Reményeink szerint városunk helyzete javulni fog, ezzel együtt pedig a mi életünk is. A város rendezési tervének munkálataiban Lajtai Zoltán építész is részt vett ami Tolna adottságainak és lehetőségeinek figyelembe vételével készült. Gondolatait szívesen megosztja velünk. A tények és a lehetőségek figyelembe vételével próbálunk reális jövőképet festeni. A fantáziánkat sem nélkülözhetjük, amikor elképzeljük, milyen lesz majd Tolna jövője. – Sok múlhat azon, mennyire tudjuk adottságainkat kamatoztatni, az idegenforgalom szempontjából mennyire leszünk vonzóak… – Tolna természeti adottságai kitűnőek, hiszen kivételes adomány, hogy a természet, a víz és a nagy múltú város ilyen egységben maradjanak meg, mint itt. Bizonyos vonatkozásban „egy aranybánya, amin ülünk”, az egyre felértékelődő természetvédelmi és tájvédelmi körzet határán vagyunk, a Sárköz és a Gemenc szomszédságában, különleges az ártéri növény és állatvilág. Ez óriási lehetőségeket nyit meg az idegenforgalom, a turizmus felé, sőt a befektetők és az ideköltözést fontolgatók felé is, csak szépen rendbe kellene hozni a várost, és a Duna-partot, kirándulóhelyeket kell létre hozni és be kell kapcsolódni a bakancsos, lovas és biciklis turizmusba. A kulturális turizmus, melyről ma annyi szó esik, szintén egy lehetőség, hogy idevonzzuk a látogatókat. A jövőben el tudom képzelni, hogy részben apartmanokká, pihenőházakká alakulnak a Magaspart halászfalu jellegű épületei a – lehetőleg az őstermészetet idéző jelleggel – parkosított Duna-parton, az ott levő vízi lehetőségek egyre jobb kihasználásával. A lakosság lassú átrendeződése várható a nemzetközi útvonalak irányába, így akár Tolna irányába is, hiszen az új észak–déli tengely: az építendő M6-os út egy Duna menti várostengelyt hoz létre, amelynek súlypontjában éppen Tolna és Szekszárd között kereszteződik a kelet–nyugati tengellyel, amely a megépült Duna-hídon keresztül szeli át az országot. Ez minden vonatkozásban hozzájárul majd Tolna fejlődéséhez. Az autópálya kiépülésével számolhatunk a kereskedelmi, szolgáltatói körök bővü-

lésével. Nő a településközi kapcsolatok jelentősége, a gyorsforgalmi utak megépülésével Szekszárd és Tolna határában több beruházás várható, elképzelhető olyan megyei szintű létesítmények Tolnára települése, amelyek általában a megyeszékhelyeket célozzák meg. Tolna kistérségi helyzete megerősödik. 2017-re a járművek száma megduplázódik, az informatikai rendszer fejlődése felgyorsul, létrejönnek ingázás nélküli munkahelyek. A jövőt befolyásoló általános hatások Tolnára is ideérnek. Folyamatosan nő a szabadidős tevékenység iránti igény és felértékelődnek az épített és természeti környezet értékei, ami nemcsak idegenforgalmi de egyre inkább általános befektetői vonzerővé is válik. – Beszéljünk pár mondatban Tolna szellemiségéről, tárgyi emlékeiről és azok védelméről. – Tolnának komoly és hasznosítható szellemi kincsei vannak. Elég az építészeti, tárgyi emlékekre, a történelmi múltra vagy az itteni és az elszármazott értelmiségi holdudvarára gondolnunk. Gazdag a város szellemi múltja, a polgári, kereskedői, kisipari, értelmiségi kultúra olyan egysége alakult itt ki, ami többre hivatottá tehetné Tolnát, mint ami ma látszik. A gazdaság fejlődésével, emelkedik a lakóhely minősége és a megfelelő ellátást, kiváló társadalmi közérzetet, rendezett, igényes környezetet nyújtó kisváros vonzó hatást gyakorol a betelepülni szándékozóknak. Már most is megfigyelhető Szekszárdról egy kiköltözés Tolnára. Tolnán a polgári közösségeknek nagy hagyománya volt mindig. A kereskedői, polgári réteg, szellemisége átível a történelmi korokon, kisugárzása ma is érezhetően jelen van. A lakóhely iránti kötődést, a helyi értékekkel való ismerkedést már kisgyermekkorban el kell kezdeni. Feleségem Práger Mária is mindig jó szívvel emlékezik Reiter Antal tanár úrra, aki, mint mondja „sokat mesélt nekünk a városban található értékekről, és mi azt gondosan elraktároztunk a tudatunkban. Freund György tanár szintén megismertette a diákokkal helyi értékeinket. A lakóhely, az otthon fontosságát tanároktól, szülőktől hallja a gyerek először és beleivódik egy életre az emberbe. A technika ennek a helynek a szellemét nem tudja helyettesíteni. Az otthonosság fogalmát megértetni az embe-

rekkel nagyon fontos, a kulturális hagyományokat pedig folytatni és ápolni kell.” – Mit adott hozzá a modern építészet, és a jelen építészete a város arculatához? – A modern építészet, egy időben együtt járt a közvetlen hagyományok, a fáradt kiüresedett eklektika és az egészségtelen lakásokkal beépült városi szövet teljes tagadásával, annak részben igaz kritikáját adva. A megépült kockaházak tömegében ébredt rá a világ, hogy a fürdővízzel együtt kiönti a gyereket is. Addigra mély sebeket ejtett a városokon, mert nem volt elég érzékeny a környezet meglevő értékeire, azt megszüntetendőnek gondolta. Ma már egyre többen tudjuk, hogy a települési szövetbe illeszkedő épületeket kell tervezni és építeni. Nem a ma oly divatos új mézeskalácsos „műanyag-barokk” stílusra gondolok, hanem egyrészt a régi házakat igaz módon helyre kell állítani (hiszen a régi korok kultúráját „levegőjét” őrzik, olyanok mint a kipusztuló állatfajok…), másrészt olyat építeni, ami a környezet karakteréhez igazodik vagy elvontabban arra érzékenyen reagál. Gondoljunk csak arra, amikor elutazunk külföldre, mennyire megcsodáljuk az ott látottakat, és nem vesszük észre az itthoni „építészeti táj” szépségeit. Persze ma is épül sok vitatható és rossz épület, ezért is szükség lenne egy igényes építészeti felügyeletre (egy zsűrire, vagy ilyesmi, és főépítészre illetve főkertészre is) azzal kapcsolatban, hogy mi épüljön legalább Tolna frekventáltabb helyein. Megfelelő szakmai zsűri alakulhatna, akik segítenék eldönteni, hogy építészetileg jó-e vagy árt a városnak egy tervezett építkezés.

T OLNAI HÍRLAP

15

Ha többen gondolkodnak valamiről, akkor általában jobb megoldás születik. Persze ennek másik, talán fontosabb feltétele az is, hogy a befektetők tisztességes versenyhelyzetet találjanak itt. Hozhatunk mi rendeleteket, törvényeket, ha nem tartjuk és tartatjuk be. Meg kellene végre próbálni saját rendeleteinket betartani. – Mi az, amit feltétlenül meg kell őriznünk az utánunk jövő generációknak? – Fel kellene tárni és rekonstruálni a középkori várat valahol a Duna-parton, a zeneiskola épületét illetve az udvarán állott templom alapjait a föld alatt. A Festetich-kastély környezetét rendbe hozni (transzformátort áthelyezni stb.), a katolikus templom előtt az iskola épületéig egy szép díszburkolattal kialakított szakrális dísztérrel be kellene fejezni elődeink szándékát, hogy egy olasz kisvároshoz hasonló templom tér adjon tiszteletet az épületnek. Be kellene gyógyítani a Szentháromság tér környezetének építészeti sebeit fokozatosan, az anyagi lehetőségeinkhez mérten, hogy ez a legfontosabb központi terünk méltó legyen őseink ösztönös jó ízléséhez. Meg kell őriznünk a Dunapart a Magaspart halászfalu jellegét. A selyemgyár régi épületének ipari műemlékké nyilvánítása is városi érdek, valamint a Dunaparti építkezéseinek, meglévő csarnokainak és kerítésének tájba illesztése. A helyi védettség kiterjesztése úgy, hogy a város a védett épületekre dolgozzon ki támogatást és országos illetve EU pályázatok elnyerésével növelten folyamatosan anyagilag ösztönözze a magánszemélyek védett lakóházainak helyreállítását. A rendezési terv minden egyes épületet számba vett. Van, ahol a házat, van, ahol a homlokzatot, kaput, kerítést kell megóvnunk a pusztulástól. Közterületek burkolatára igényes kialakítására is lehet pályázni az Unióban. A Duna-part természeti környezetének megóvása is elsőrendű feladatunk. Itt el is kezdődtek a munkálatok a vízben és a környékén. A Város egyre többet szán ezekre a feladatokra. A Tolnai Városvédő Egyesület (egyik régi lelkes tanár Freund György vezetésével) és a Városszépítő Alapítvány is, melyeket igyekszem én is segíteni, szintén sokat tesznek és tehetnek értékeink felkutatásában és védelmében. Tervezzük a védendő emlékek listáját eljuttatni minden tulajdonoshoz, és segíteni őket a pályázatírásban. A leginkább mindez e nagy múltú és 100 év után újra biztató jövő elé néző város lakóinak értéktudatán, intelligenciáján és jóakaratú együttműködésén múlik.

16 T

OLNAI

HÍRLAP

ITT VAN EURÓPA !

SZÜLINAPOSOK:

Gábris Anna és a város Gábris Anna csinos és kedves diáklány, akinek az arca nyíltságot, szeme értelmet sugároz. Halk szavú, beszéde megfontolt, modora kissé visszafogott. Most azért került figyelmünk központjába, mert Anna akkor született, amikor Tolnát ünnepélyesen várossá nyilvánították, vagyis 1989. március – igaz nem elsején) 2-án, és így ez az ifjú lány a 15. születésnapját együtt ünnepelhette a város 15 évesszüli napjával. Ennek apropójából született meg ez a riport, ami egy kamaszlány gondolatait tükrözik a század- és ezredforduló egyik magyarországi kisvárosából. – Az általános iskolát a Széchenyiben végeztem; alsóban Szemes Marika néni volt az osztályfőnököm, fölsőben pedig Barináné Ritt Gabriella. Jó visszaemlékeznem erre az időszakra. Jelenleg a Sztárai Mihály Gimnáziumban vagyok kilencedikes, ez a gimnázium első osztályának felel meg. – Tanulással hogy állsz, melyek a kedvenc tantárgyaid? – Jól tanulok, kedvenc tantárgyaim az angol, matematika, fizika. – Családodról hallhatnánk néhány szót? – Édesanyám a Sztárai Gimnáziumban angolt tanít. Édesapám, Gábris Gábor sajnos egy éve halt meg, húsipari technikus volt. Bátyám, Gábor, egyetemista Pécsett, angol–néprajz szakon. Természetesen mivel családi házban lakunk, van kedvenc háziállatunk, jó kövér cicánk és kutyánk. – Mivel töltöd a szabadidőd? – Első számú kedvelt időtöltésem a zene. Az általános iskola első osztályától kezdve, mivel zenei osztályba jártam, később is folytattam Tolnán, a Zeneiskolában. Nagyon szeretem a zenét minden formában, otthon is van zongorám és ha tehetem, akkor szívesen ülök le egy kicsit muzsikálni. – Milyen műveket szeretsz hallgatni vagy játszani? Itt gondolok klaszszikus és nem klasszikus zenére egyaránt? – A klasszikus zenében főleg a romantikusokat kedvelem, legszívesebben Schumannt, Schubertet hallgatok vagy játszom a zongorán, olykor hangversenyre is eljutok. De mint minden fiatalnak, nekem is vannak kedvenc együtteseim. – Most jön egy kis csavar a riportban; mivel egyidős vagy Tolna várossá válásával, szeretném tudni milyennek látod szülőhelyedet, mi az, ami megváltozott kisgyermekkorod óta? Mi az, ami esetleg hiányzik ahhoz, hogy

jól érezzük magunkat mi itt lakók? – Mondhatom azt, hogy szeretek itt élni. Ahol mi lakunk Tolna-Szigetben, ott csodálatos a környék. Lehet jó nagyokat sétálni, szoktunk is az édesanyámmal, és akkor mindig gyönyörködünk a tájban. Egy valami nem tetszik, gondolom ezt már más is észrevette, hogy elkeserítően szemetes ez a vidék. Nem tudom a horgászok miatt van-e így vagy az emberek hordják oda a szemetet, ezzel rontva, rombolva a szép természeti környezetet? A változások? Talán a legnagyobb változás Tolnán, hogy sok új üzlet nyílott, főként kínai bolt. Ez egyrészt jó, mert nem kell mindenért Szekszárdra menni, itt helyben is be lehet vásárolni. Ami nem tetszik, hogy kissé szemetes az egész város, lehetne sokkal tisztább, persze az itt élő embereknek kellene elsősorban vigyázni a rendre. Ami nem változott kisgyermekkorom óta, az utak és a járdák igen rossz állapota, sajnos. Viszont amit egy ilyen fiatal is észrevesz, meglát, hogy nagyon szépek a régen épült házak, csak fel kellene újítani őket, hogy ne menjenek teljesen tönkre. – Kivel szoktál programot csinálni és milyen programot? – Első osztályos korom óta Kiss Anikó a barátnőm mind a mai napig, most is egy osztályba járunk a gimnáziumba. – Mihez kezd itt Tolnán egy magadfajta fiatal, most kimondottan a szórakozásra gondolok? – Két-három lány tartozik a szűkebb baráti körömhöz, ha összejövünk, akkor sétálunk, fagyizunk, esetleg elmegyünk Szekszárdra moziba vagy videót nézünk, ez ugyan ritkább eset. Nem szóltam még arról, hogy olvasni nagyon szeretek, különösen a sci-fit, de minden műfaj jöhet. Meglátásom szerint, ami igazán hiányzik az itt élő fiataloknak, az egy jó mozi, és persze nagyon kellene egy uszoda, hiszen az már szinte minden városban van és szükség lenne még egy nagy könyvesboltra is, én biztos vevő lennék ott. Mivel helyben nincs, Szekszárdra kell átmenni azoknak, akik könyvet szeretnének vásárolni. – Azt hiszem korai lenne még megkérdezni, mi érdekel, merre indulsz tovább az életben majdan? – Igen, mert sok minden érdekel; a tudományok, a művészet és valóban nem tudom még merre fogok továbbmenni.

2004. MÁJUS 1.

2004. ÉVI MAJÁLIS ÁPRILIS 30. 20.00 órától Májusfa díszítés és állítás a víziszínpadnál Máglya meggyújtása 20.10 órától DISCO

MÁJUS 1. VÍZISZÍNPAD 7.00 órától Horgászverseny (gyermek, ifjúsági) 9.00 órától Játékok – kézműves foglalkozások – légvár – légpuskalövészet – tűzoltó- és munkakutya bemutató – EU-sátor 10.00 órától „Játék, határok nélkül” Az EU csatlakozás jegyében Tolna és testvérvárosainak színeiben helyi civil szervezetek csapatai játszanak, a városok egy-egy helyi legendáit játékban megelevenítve. A testvérvárosok küldöttsége drukkol nekik, illetve némelykor be is kapcsolódik a játékba. 11.00 órától Zenés gyermekműsor KÖZBEN AZ ALIMENTÁL ÉTTEREMBEN 12.00 órától ÜNNEPI TESTÜLETI ÜLÉS – A testvérvárosi küldöttségek köszöntése – Emlékplakettek kiosztása VÍZISZÍNPAD 12.00 órától Halászléfőző verseny a város intézményei, civil szervezetei, valamint családok részvételével 14.30 óra Gyülekezés a hídnál a felvonuláshoz – Huszárok – Lovas Egyesület díszhintói – „tömeg” 14.45 óra Díszfelvonulás indulása a hídon át a víziszínpadig 15.00 óra Tolna város polgármesterének köszöntője, a Duna-part hivatalos átadása, az EU-ba lépés üdvözlése 15.20 órától EU KAVALKÁD 15.20 órától Sasvári Sándor musical előadása 16.00 órától Tolnai amatőr együttesek fellépése – Mözsi Német Nemzetiségi Tánccsoport Ovis Csoportja – Fusz János Zeneiskola Néptánctagozata – Tolna és Mözsi Székelyek Baráti Köre – Széchenyi Általános Iskola Német Tánccsoportja – Mözsi Német Nemzetiségi Tánccsoport – Szöcske Akrobatikus Rock’n’Roll 17.40 órától Irish Feet ír sztepp táncegyüttes 18.30 óra Hídfutás Európába A híd egyik lábánál felállított rajtvonaltól a hídon át futás fáklyákkal a híd másik végéig 19.00 órától UTCABÁL KÖZBEN 21.00 órától Kajakosok lampionos felvonulása a híd lábánál 23.00 óra Tűzijáték a hídon és a híd lábánál 24.00 óra A rendezvény zárása