A tõ ke pi a ci sze rep lõk

n TANULMÁNY n

Szabó Zsolt

A tõkepiaci szereplõk kivonulásának, tiltakozásának, hûségének gazdasági növekedésre gyakorolt hatása Ös­­sze­fog­la­ló: a­glo­bá­lis­szin­tû­pénz-­és­tõ­ke­pi­a­ci­vizs­gá­la­tok­so­rán­ál­ta­lá­ban­a­tõ­ke­moz­gá­sa,­áram­lá­sa­sze­re­pel­a­köz­gaz­da­sá­gi dis­kur­zus­ban,­míg­az­in­téz­mé­nyi­ke­re­tek,­a­nem­ze­ti­és­a­nem­zet­kö­zi­sza­bá­lyok­ala­kí­tá­sa­kap­csán­ját­szott­befolyásoló­szerep­több­nyi­re­ ki­sebb­ hang­súlyt­ kap,­ kü­lö­nö­sen­ a­ gaz­da­sá­gi­ nö­ve­ke­dés­re­ gya­ko­rolt­ ha­tá­so­kat­ te­kint­ve.­ Ta­nul­má­nyunk­ban­ az­ al­bert­ o. Hirschman­ál­tal­ki­ala­kí­tott­„ki­vo­nu­lás,­til­ta­ko­zás,­hû­ség”­kon­cep­ci­ó­ra­tá­masz­kod­va­vizs­gál­juk­mind­makroökonómiai­ol­dal­ról,­mind eu­ró­pai­és­a­szov­jet­utód­ál­lam­ok­ada­ta­i­ra­tá­masz­ko­dó­li­ne­á­ris­reg­res­­szi­ós­mód­szer­rel­a­tõ­ke­moz­gá­sok­és­a­tõ­ke­tu­laj­do­no­sok­til­ta­ko­zá­sá­nak­gaz­da­sá­gi­nö­ve­ke­dés­re­gya­ko­rolt­ha­tá­sát.­ered­mé­nye­ink­sze­rint­a­kül­föl­di­mûködõtõke­ha­tá­ro­kon­va­ló­de­facto­me­ne­kü­lé­se­ne­ga­tí­van,­míg­az­ár­nyék­gaz­da­ság­ba­va­ló­de­jure­tõ­ke­moz­gás­és­a­be­fek­te­tõi­til­ta­ko­zás­po­zi­tí­van­érin­ti­a­gaz­da­sá­gi­di­na­mi­kát.1 Kulcs­sza­vaK:­ki­vo­nu­lás,­til­ta­ko­zás,­tõ­ke­moz­gás,­hi­tel­mi­nõ­sí­tés,­gaz­da­sá­gi­nö­ve­ke­dés Jel-Kód:­B21,­B59,­d01,­d03,­d53,­e23,­e26,­f21,­o16,­o17

N

Napjaink gazdasági világválságának gyökere alapvetõen a nemzetközi pénz- és tõkepiaci folyamatok globalizálódásában, az elégtelen nemzetközi és nemzeti szintû szabályozásban, valamint a gazdasági szereplõk növekvõ nyereségvágyában keresendõ. Az egyes tényezõknek különbözõ hangsúlyt tulajdonító magyarázatokban (például Móczár, 2010; Bánfi et al. , 2011) a pénz- és tõkepiaci dimenzió központi elemnek számít, ugyanakkor adódik a kérdés, milyen erõsek a tõkét menekülésre sarkalló, illetve a tõketulajdonosokat a szabályok puhítása felé hajtó tényezõk, valamint a tõke mozgása és a tõketulajdonosok lobbitevékenysége hogyan hat a gazdasági teljesítményre. A cikk az Albert O. Hirschman nevéhez fû-

Levelezési e-cím: szabozsolti@gmail. com

506

zõdõ „kivonulás, tiltakozás, hûség” koncepció pénz- és tõkepiaci alkalmazásával annak elméleti tisztázásához kíván hozzájárulni, hogy a tõke mobilitása és a tõketulajdonosok véleményének közvetlenebb kifejtése közül melyik hat jobban a gazdasági növekedésre, ami áttételesen segíthet a válság jobb megértésében, s a következõ krízisekre való felkészülésben. A tanulmány elsõ része összefoglalja a hirschmani alapkoncepció lényegét, a második szakasz annak pénz- és tõkepiaci irodalmát tárja fel. A harmadik rész a hirschmani keret növekedéselméleti beágyazásával keres választ a feltett kérdésekre, majd a negyedik fejezetben annak empirikus vizsgálatára kerül sor az európai és a szovjet utódállamok elemzésén keresztül. Végezetül az összefoglaló megállapítások mellett a megközelítés korlátaira, valamint a lehetséges továbblépés irányaira térünk ki.

n TANULMÁNY n

a­HirscHman-Trilemma­el­vi­alap­Jai A „kivonulás, tiltakozás, hûség” teória – amelyet Hirschman-trilemmának2, illetve az angol rövidítésre (exit, voice, loyalty) támaszkodva EVLparadigmának nevezünk írásunkban – legegyszerûbben az azonos címû könyv alappéldáján, egy termelõtevékenységet folytató vállalaton keresztül érthetõ meg, amely egy idõ után a megszokottnál gyengébb minõségû árut visz a piacra. A versengõ piacot feltételezõ mikroökonómiai szemlélet szerint ilyenkor az adott árucikk fogyasztói vagy felhagynak a termék vásárlásával (Hirschman ezt hívja kivonulási opciónak) és valamely hasonló (azaz helyettesítõ) áru felé fordulnak, vagy pedig kitartanak és a gyengébb minõség mellett is a termék hûséges vásárlói maradnak, míg a vállalat a kereslet változásán keresztül érzékeli a fogyasztói elégedetlenséget, és erre reagál. Hirschman arra mutat rá (és ebben rejlik újdonságértéke), hogy a vevõk a termék minõségével kapcsolatos nemtetszésüknek – amennyiben továbbra is a termék fogyasztói kívánnak maradni – hangot is adhatnak, és panaszaikat valamilyen csatornán keresztül (például panaszkönyvben való bejegyzés, fogyasztói érdekcsoport vagy fogyasztóvédelmi hatóság felkeresése, közvélemény-kutatás során adott vállalatot elítélõ válasz, internetes fórumon való bejegyzés, lobbizás a vállalati menedzsment befolyásolása céljából stb. ) eljuttathatják a vállalat irányítóinak. A gyártóval szembeni hangos tiltakozással megpróbálhatják rákényszeríteni a vállalatot a minõségrontás megállítására, jobb árucikk gyártására. Az érdekérvényesítéssel, a tiltakozással öszszefüggésbe hozható kérdések vizsgálata a politikatudomány egyik klasszikusterülete (például Almond, 1990), Hirschman azonban a tiltakozási alternatíva súlyát a másik két mikroökonómiai döntési opció rangjára emeli, és együttesen kezeli azokat problémás szituációkban. A három irányba egyszerre utat nyitó

fogyasztói döntési probléma (kivonulás, tiltakozás vagy hûség) jelenti a hirschmani megközelítés egyik módszertani újítását, mivel lehetõvé teszi a közgazdasági kérdések új irányból és módszerrel való értelmezését. A tiltakozó és a kivonuló fogyasztói csoportok eltérõ módon törekszenek minõségjavításra rábírni a vállalatot, miközben a hûséges kuncsaftok biztosítják a konstruktív vállalati válaszlépésekhez szükséges fogyasztói és pénzügyi tartalékot, bizalmi tõkét. Adott esetben így akár az a paradoxon is elõállhat, hogy minõségjavulásra gyártói szándék megléte mellett sem kerül sor, ha a cég árucikkei mellett nehéz idõkben is kitartó vevõk száma a vállalat szempontjából kritikus szint alá süllyed, aminek következtében nem lesz képes a gyártó a tervezett minõségjavításra. Az eredeti példához visszakanyarodva a végsõ fogyasztói döntés a vevõ preferenciarendszerétõl függ, a választást azonban befolyásolja a piaci struktúra. Maga Hirschman is hangsúlyozza, hogy fontos annak tisztázása, vajon létezik-e hasonló minõségû terméket kínáló vállalat a piacon. Versenypiac, egymással rivalizáló vállalatok, azonos, illetve hasonló termékek esetén a vevõi reakció gyakoribb és sikeresebb formája lehet alternatív termék választása (kivonulás), mivel a versengõ vállalatok a fogyasztók megszerzéséért, megtartásáért küzdenek, míg monopolisztikus viszonyok között tiltakozással lehet eredményesebben befolyásolni a vállalatot, hiszen nincs az eredetihez képest helyettesítõ terméket kínáló vállalat a piacon (Hirschman, 1995). A kivonulás és a tiltakozás egymáshoz való viszonyára is érdemes kitérni. Elõbbi hatékonyságát gyengítheti, amennyiben az eredetihez hasonló árucikk(ek) van(nak) a piacon, mivel lehetõséget biztosít a fogyasztói célok eléréséhez a helyettesítõ termék igénybevétele. Minél több az alternatív opció, annál kevesebb szereplõ fog tiltakozni, ami a tiltakozás társadalmi bázisának gyengüléséhez vezet. Ugyanakkor ez csupán a

507

n TANULMÁNY n

vásárló oldaláról igaz: a helyettesítõ termékek számának emelkedése ugyanis az áru minõségének javítására késztetheti azt a gyártót, amely kuncsaftjainak elvesztésétõl fél, s ennek felismerésével az öntudatos vásárlók a kivonulással való fenyegetéssel maguk is kierõszakolhatják (tiltakozás útján) a minõségjavítást. 3 Barry (1974) és Kassing (1997) hívták fel a figyelmet arra, hogy a modell sokkal tágabb értelmezésre kínál módot, mint egy termék romló minõsége kapcsán felmerülõ fogyasztói dilemma. Barry (1974) kritikája szerint ilyen szélesebb területre való kiterjesztés lehet, amikor • eleve alacsony minõségû termékrõl van szó a piacon, vagy • amikor egy új, az eredetileg fogyasztott cikknél jobb minõségû áruval jelenik meg egy vállalat a piacon, vagy • amennyiben a kínálati oldal helyett a keresleti oldalon történik változás, mint amikor például valaki egy termékrõl a ténylegesnél jobb minõséget tételez fel, majd annak megvásárlását követõen szembesül a valósággal. Kassing (1997) ezt tovább szélesítette azzal, hogy az érintett felek közti véleményeltérés, a felmerülõ probléma értelmezése körüli nézetkülönbség esetén is elemzési fogózkodót kínál a Hirschman-trilemma. Barry és Kassing felvetése kulcsfontosságú abból a szempontból, hogy rámutattak az eredetinél is rugalmasabb használhatóságra, és ezáltal megsokszorozódott az alkalmazási lehetõségek köre, így öszszességében szinte valamennyi gazdasági és társadalmi konfliktushelyzet vizsgálatára eszközt kínál a hirschmani modell.

Tõ­Ke­pi­a­coK­és­a­HirscHman-Trilemma el­mé­leT­TÖr­Té­ne­Ti­ol­dal­ról A globalizáció egyik leggyorsabb és legmélyebb csatornája a pénz- és tõkepiacok globalizálódása (például Magas, 2002). A tõke4 egyrészt a

508

legmobilabb termelési tényezõként (az országok közti kivonulás-bevonulás formájában) kihasználja a saját rugalmasságából, illetve a tõkeeloszlás globális különbségeibõl fakadó eltérõ profitrealizálás lehetõségeit, másrészt aktívan befolyásolja (lobbizás, azaz tiltakozás útján) a pénz- és tõkepiacok nemzeti, illetve nemzetközi szabályozását, így a globális tõkemozgás elõtti akadályokra is hatással van. A két karakterisztika (mobilitás és befolyásolóképesség), valamint a befektetési klíma, üzleti környezet hirschmani árufogalommal való azonosítása együttesen azt jelenti, hogy adottak számunkra a tõke hirschmani terminológia szerinti vizsgálatának feltételei. A tõke (illetve tõketulajdonosok) politikai erejének, nyomásgyakorló képességének kezelése fõleg a posztkeynesi és neomarxista iskolába tartozó elméletekben és az intézményi megközelítésekben jelent meg a XX. század derekától. 5 A posztkeynesi gondolkodók (például Perroux, 1972; Furtado, 1970) és neomarxista közgazdászok (például Amin, 1976) szemléletére a tõke centrifugális szerepének, azaz a gazdasági egyensúlytól eltávolító hatásának feltételezése a jellemzõ. Mivel a fejlett gazdaságok tõketulajdonosai a fejletlenebb országokba irányuló beruházásokon át befolyásolják a hatásuk alá kerülõ gazdaságokat, így lényegében hatalmi tényezõvé válnak, és az egyenlõtlenség fennmaradásában való érdekeltségük miatt a globális egyensúlytalanság irányába viszik a folyamatokat. Az aszimmetrikus viszonyból adódóan az államok lehetséges lépésére tapintott rá Amin (1976): mivel a tõke által kizsákmányolt országok politikai befolyásoló képessége alacsony (azaz a tiltakozás lényegében nem releváns opció), ezért a félrevonulást, a kapitalista világból való lekapcsolódást (delinking) javasolta, amely lényegében a hirschmani „kivonulás” válaszhoz áll közel. Az új intézményi (neoinstitucionalista) iskolába tartozó Williamson (1976) a hirschmani ihletésû irodalomból kifejezetten hiányosnak

n TANULMÁNY n

tartotta a tõkepiaci kutatásokat az 1970-es évek közepén, pedig komoly lehetõségeket látott már akkor az ez irányú alkalmazásokban. A hirschmani eszköztárral folyó intézményi pénz- és tõkepiaci kutatások irodalma alapvetõen egy évtizeddel késõbb, az 1980-as években bontakozott ki. Egyik korai futárként idesorolható Zysman (1983), aki különbséget tett egyrészt a tiltakozásalapú, bankrendszerre, hitelpiacra épülõ, másrészt a kivonulástípusú, tõkepiacra szervezõdõ kapitalista modellek között. 6 Elõbbiben a bankok a hitelezés révén szerzett befolyásuk alapján tudnak közvetlen hatást gyakorolni a vállalatokra, míg utóbbiban a tulajdonosok a részvények adásával-vételével fejezhetik ki véleményüket (a részvénytulajdonosok közgyûlése mellett, amely a tiltakozás fóruma). A posztkeynesi koncepciótól eltérõen a tõkefolyamatok Zysmannál a pozitív visszacsatolásokon keresztül az egyensúly felé billentik a gazdasági rendszereket, azaz centripetális erõkkel írható le a visszajelzések iránya a centrifugális mechanizmusok helyett. A pénz- és tõkepiaci kutatások hirschmani elemekkel való ötvözése az 1990-es évektõl több irányban fejlõdött tovább. Összességében széles területekre fejtett ki hatást, viszont nem alakult ki egységes, rendszerezett, strukturált szakirodalma. Ebbõl adódóan több elemzés említhetõ a részvénypiacok mûködése (Gillan – Starks, 1998; King – Soule, 2007; Pagoulatos, 2005), a kereskedelmi bankok tevékenysége (Stewart, 1998; Colgate – Hedge, 2001; White – Yanamandram, 2004), a nemzetközi tõkemozgások (Ahlquist, 2006; Wildasin, 2005), a közvetlen mûködõtõke-beruházások (Witt – Lewin, 2007; Drahokoupil, 2007; Tsai, 2011), a vállalatok feletti kontroll megszerzése (Bolton et al. , 1998), az államok feletti befolyásszerzés (Hiscox, 2004; Yakovlev, 2006), a privatizáció (Anderson et al. , 1999; Frydman et al. , 1996; Pagoulatos 2005) témakörében, amely beépíti megközelítési módjába az EVL-paradigmát. Ugyanakkor szembeötlõ, hogy az irodalomban

egyelõre érintetlen területnek számít a hirschmani szemléletben vizsgált tõkepiaci folyamatok szélesítése a gazdasági növekedés irányába. Mielõtt erre kísérletet teszünk, röviden áttekintjük a tõketulajdonosok hirschmani reakcióit befolyásoló körülményeket.

a­pénz-­és­Tõ­Ke­pi­a­ci­sze­rep­lõK­ vi­sel­Ke­dé­séT­Be­fo­lyá­so­ló­Té­nye­zõK A pénz- és tõkepiacokon a Hirschman-trilemma alapján várt viselkedési típusokat (kivonulás, tiltakozás, hûség) legalább négy dimenzióban lehet megragadni az egyes iskoláktól függetlenül, ezek: u a tõketípusok fajtái, v a befektetõk által követett stratégiák, w a történelmi változások, végül x az egyes tulajdonosi hányaddal rendelkezõk vállalati részaránya (illetve nemzetgazdasági szinten vizsgálva a tõketulajdonosok piaci részaránya).

A tõketípusok fajtái Az egyes tõkefajták között határt lehet húzni a mobilitás alapján. Dailami (1999), Brune– Guisinger (2006), Wildasin (2005) és Ahlquist (2006) a portfóliótõke és a külföldi mûködõtõke (foreign direct investment – FDI) viselkedése közötti differenciát abban állapította meg, hogy utóbbi alacsonyabb mobilitása miatt nehezebben tud élni a kivonulási opcióval, amibõl Hirschman alapján levezethetõ, hogy az FDI nagyobb fogékonyságot mutat a tiltakozás körébe tartozó eszközök igénybevételére. Drahokoupil (2007) ezt általánosan úgy fogalmazta meg, hogy a mobilitás növekedése a kivonulás, csökkenése pedig inkább a tiltakozás felé terel. Altinoglu (2009) szerint ágazatilag is húzható határ: a nagyobb állótõke-beruházási igé-

509

n TANULMÁNY n

nyû nehézipar képviselõi könnyebben alkalmazzák a tiltakozást fegyverként, míg például a kevésbé tõkeintenzív könnyûipari befektetõk romló gazdasági feltételek mellett gyakrabban folyamodnak kivonuláshoz. Mondandója lényegében azonos Marceu és Smart (2003) eredményével, akik szerint minél kevesebb lehetõsége van egy iparágnak a kivonulás útján az állami adóztatás alól kibújni, annál nagyobb a kormány meggyõzésére, a lobbizásra fordított energia.

A befektetõi csoportok által követett stratégiák Lakshmi (2004) indiai pénzpiacokat vizsgáló – de szélesebb körben is érvényes – kutatása alapján a hûség elsõsorban a családi tõke számára befektetési célpontot keresõ szereplõk s kisebb mértékben az egyéni befektetõk sajátossága, míg az intézményi befektetõk a tiltakozás során viszonylag jelentõs, de nem túlbecsülendõ alkuerõvel rendelkeznek. A családi tulajdonú vállalatok visszaszorulásával van összhangban Hardie (2008) megállapítása, amely szerint a pénzpiacok fejlõdésével, liberalizálódásával a lojalitást egyre inkább felváltja a profitmaximalizálást keresõ tõke tevékenységébe illeszkedõ és mind jellemzõbbé váló kivonulás. Hardie (2008) a brit FTSE 100 a tõzsdeindexbe tartozó kilenc legnagyobb vállalat tulajdonosi szerkezetét vizsgálva a részvények tulajdonosainak viselkedése alapján egymástól határozottan eltérõ viselkedésû befektetõi csoportokat különített el. A kisrészvényesek általában immobilak, nehezen szabadulnak meg értékpapírjaiktól, tiltakozásra pedig alacsony részvényhányaduk miatt ritkán nyílik alkalom a részvényesek közgyûlésén. A nyugdíjalapok és biztosítótársaságok – hosszú távú befektetési stratégiájuk révén – rendkívül lojálisak, általában a hazai részvényeket preferálják az alacsony árfolyamkockázat miatt, tiltakozási le-

510

hetõségeik szélesebbek, ugyanakkor a befektetési szabályok lazítása és a tõkepiacok nemzetközi liberalizálódása csökkenti a nemzeti lojalitásukat. A hedge fundok számára a tiltakozás – a rövid távú, de profitmaximalizálásra törekvõ befektetési stratégia miatt – sokadrendû szempont, piaci súlyuk ellenére az intenzív portfólióátrendezés (gyakori kivonulás) miatt azonban jelentõs szerepük van az árakra. A magántõkealapok (private equity funds) a tiltakozás révén tudnak befolyást gyakorolni a részvényárfolyamok alakulására; míg a nemzetközi befektetõk számára a nemzeti hovatartozás nem jelent akadályt, sõt érzelmektõl mentesen tudnak döntetni, ezért a hazai beruházóknál kevésbé hûségesek. A tõke mobilitásából eredõ sajátossága, hogy nemcsak a recipiens gazdaságban (például Drahokoupil, 2007), hanem a donorországban is (például Witt – Lewin, 2007) kivonulástiltakozás-hûség döntésekkel próbál kedvezõbb pozíciókat szerezni magának. Azaz például a németországi eredetû külföldi mûködõ tõke egyidejûleg egyezkedhet a német gazdasági élet szereplõivel (kivonulás, tiltakozás, hûség stratégia között választva), valamint a leendõ célállomásnak szánt magyar gazdaságpolitika irányítóival (bevonulás, tiltakozás, távolmaradás opciókat mérlegelve). További két sajátosságként ezt kiegészíthetjük azzal, hogy u a tõketulajdonos a potenciális új recipiens országra már a belépés elõtt nyomást gyakorolhat, mivel kevesebb vesztenivalója van a donorfélnek, amíg a tõke a recipiens országhatáron kívül van; v a megcélzott gazdaság mellett a tõkét fogadni képes többi országot is kedvezõbb feltételek felajánlására kényszerítheti, azokra még nagyobb nyomást kifejtve (azaz a példánál maradva egyéb közép-kelet-európai országok is a magyar gazdaság versenytársaivá válnak). Mindez oda vezet, hogy az egyes viszonylag tõkében szegény országok tõkeliberalizációs lépése nem önálló, autonóm választást jelent,

n TANULMÁNY n

hanem a többi ország lépésétõl nagyban függõ döntés következménye (például Brune – Guisinger, 2006). A mobilitás azt is jelenti, hogy nemcsak könynyen és gyorsan, hanem a szabályokat könnyen megkerülve a szabályozás elõtt sokszor elõrébb járva (például transzferárak alkalmazása, leányvállalatoknak juttatott támogatás stb. segítségével) mûködik a tõkemozgás, ami meghatványozza a tõke számára a tiltakozással elérhetõ profitot (Goodman, 1993).

A globalizálódás jelentette változások A Mundell-féle ekvivalenciatétel (Mundell, 1957) szerint az árukereskedelem, illetve a tényezõáramlás liberalizációja is a tényezõárak kiegyenlítõdésével jellemezhetõ egyensúly irányába mutat torzulásmentes piacokon, azaz a vámok és egyéb kereskedelmi korlátok lebontása mellett a termelési tényezõk nemzetközi áramlása (vagyis a tõke mozgása, hirschmani értelemben a tõke lojalitása, illetve kivonulása) is egyensúlyhoz vezet. Ezt a szellemiséget folytatva Hardie (2008), Cerny (2001) szerint a globalizálódás leértékeli a tiltakozástípusú reakciókat, és a határok lebontásából, a potenciális célpiacok számának emelkedésébõl adódóan a lojalitás-kivonulás döntés felé tereli a tõketulajdonosokat. Ugyanakkor az elmúlt néhány évtizedben több elemzés (például Bhagwati et al. , 1987; Hiscox, 2004) is felvetett egy ellenirányú tendenciát. Eszerint a tõke nem egyszerûen átugorja a mozgást nehezítõ akadályokat, hanem politikai nyomást fejt ki a mobilitást fékezõ korlátokkal szemben és hatástalanítani próbálja azokat, mielõtt a tényleges kivonulás elindulna, azaz a kivonulás mellett felértékelõdik a tiltakozás szerepe. 7 Többen, így például Armijo (1998), Tsai (2011) Hirschmanra hivatkozva azzal érvelnek, hogy a kivonulással való

fenyegetés megnöveli a befektetõi tiltakozás hatásfokát. A tõke mobilitásából, azaz kivonulásából, illetve a bevonulás elhalasztásából fakadó fenyegetettség a külföldi tõkére ráutalt országokat arra sarkallja, hogy minél inkább befektetõbarát üzleti környezetet teremtsenek (Bergman, 2009). Ráadásul ezt fokozza a tõkeszegény országok közötti verseny is (például Brune – Guisinger, 2006). Mivel globális tendenciáról lehet beszélni, így ez végeredményben az országok befektetési környezete közti távolság csökkenéséhez vezet. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a viszonylag gyors (legalábbis más tényezõ piacokhoz képest annak tekinthetõ) konvergencia nemcsak a tõke mobilitásában, hanem a tõke tiltakozási potenciálja által megnövekedett alkuerõben is gyökerezik.

Az egyes tulajdonosi hányaddal rendelkezõk vállalati részaránya Lee (2009) fogalmazta meg, hogy egy-egy befektetõ tulajdoni részarányának emelkedésével nemcsak lineárisan nõ a vállalat/iparág ügymenetére való befolyása, hanem ezt megsokszorozza a potenciális kivonulásból fakadó alkupozíció növekedése is. Így a távozással való fenyegetés lehetõsége és a menedzsment/iparág vezetésére irányuló, a szavazati súlyból eredõ befolyás a piaci részarány növekedéséhez képest hatványozottan bõvülõ alkuerõt biztosít számára. Ugyanakkor ezt a képességet ronthatja egy ellentétes hatás, amire Hawley (1995) hívta fel a figyelmet: az amerikai részvénypiacon megfigyelhetõ koncentráció erõsödése révén az egyre kevesebb számú, de egyre nagyobb részvényportfóliókat mozgató befektetõk számára egyre nehezebbé válik a részvények eladása és vétele, azaz a különbözõ részvények tulajdonlásából fakadó kockázatok diverzifikálása, exit-loyalty típusú terítése, ezért felértékelõdik a tiltakozás

511

n TANULMÁNY n

szerepe, különösen amennyiben a piaci folyamatok iránya általánosan negatív irányba fordul. Az oroszországi kuponos privatizáció során a vállalati üzletrészek kezelésével foglalkozó szervezeteknek az orosz vállalati menedzsmentre gyakorolt hatását vizsgálva Frydman és szerzõtársai (1996) is Lee-hez hasonló eredményekre jutottak: jellemzõ stratégiának bizonyult a vállalati tulajdonrészek kezelésével foglalkozó alapok számára egy-egy alacsony részvényhányadú vállalat esetében az alapok egy más köz ti rész vény cse ré je, adás vé te le (klasszikus kivonulás-hûség stratégia), azaz a szétaprózódott részvényportfólió tisztítása, koncentrálása, míg nagyobb részvényhányad elérése mellett a statisztikák szerint az alapok nagyobb arányban és gyakrabban hoztak személyi következményekkel járó döntéseket (azaz éltek a tiltakozás eszközével) az általuk felügyelt vállalatok menedzsmentjében.

Ki­vo­nu­lás,­Til­Ta­Ko­zás,­Hû­ség­ és­gaz­da­sá­gi­nÖ­ve­Ke­dés A tõke reakcióit meghatározó körülmények áttekintése után a következõ lépésben megvizsgáljuk, hogy a Hirschman-féle koncepcióval hogyan lehet szélesíteni a növekedéselméleti összefüggéseket, mivel ismereteink szerint ilyen típusú elemzések egyelõre nem születtek. Kutatásunk két eltérõ koncepcióra támaszkodik. Az egyik egy elméleti megközelítés, ahol a termelési függvényt hirschmani oldalról veszszük szemügyre és ebbõl a módosított növekedési modellbõl vezetjük le a kivonulás, tiltakozás gazdasági növekedésre gyakorolt teoretikus hatását, míg a másik irány egy empirikus vizsgálatból áll, ahol elméleti eredményeinkre támaszkodva megvizsgáljuk, hogy a tõke kivonulása, tiltakozása, hûsége hogyan hat az ezredforduló utáni, válság elõtti idõszakban az európai és a volt szovjet utódállamok gazdasági dinamikájára.

512

Makroökonómiai összefüggések Célunk a növekedési modellbõl kiindulva matematikailag levezetni a tõke kivonulása, tiltakozása, valamint a gazdasági növekedés közti kapcsolatot. Kiindulásként módosítjuk a termelési függvényt az EVL-paradigma alkalmazhatósága érdekében. A Cobb–Douglas-formában felírt, illetve a tõke szétbontásával módosított termelési függvény formája a következõ: Y = KaL1–a = (C+FDI)aL1–a (1) ahol Y = megtermelt jövedelem (kibocsátás), K = tõke, L = munka, a = tõke termelési rugalmassága, 0 < a < 1, C= a gazdaságban megtermelt tõke, FDI = termelésbe befogadott külföldi mûködõ tõke. Deriválással adódik a tõke határterméke, azaz a kamat (r): r = dY/dK (2) r = aHKa–1HL1–a = aH(L/K)1–a (3) 1–a

(K ) r = aH( L ) C–FDI r = aH L

(4) 1–a

(5)

Mivel (1) egyenletbõl kiindulva Y = Ka–1HL1–a = L1–a = L 1–a K K K1–a

( )

(6)

ezért (4) és (6) alapján adódik: r = aH Y = aH K

Y C–FDI

(7)

Ezt követõen azt vizsgáljuk, hogyan hat a gazdasági növekedésre a tõke kivonulása, azaz a mûködõ tõke esetében az alacsonyabb beáramló FDI, illetve a más piacokat keresõ, kifelé áramló FDI felgyorsulása, illetve a kettõ egyenlegének javulása. A (7) összefüggés átrendezõdésébõl indulunk ki:

n TANULMÁNY n

C+FDI = aH Y r

A (7) és (10) összefüggés alapján adódik: (8)

Ennek parciális deriválásával adódik: ¶Y > ¶FDI

0

(9)

A (9) összefüggés segítségével megfogalmazhatjuk hipotézisünket, hogy a felgyorsuló tõkebeáramlás gyorsítja, a megnövekedett tõkekiáramlás pedig lassítja a gazdasági növekedést. A tõke kivonulása után megvizsgáljuk, miként hat a gazdasági teljesítményre a tiltakozás. A tõketulajdonosok adott kormánnyal szembeni tiltakozásának célja többlethozam szerzése, azaz a tiltakozás nélküli jövedelemhez képest magasabb profit realizálása. A tiltakozással elért hozam a következõ formában írható le: rv = hH r (10) ahol r = tiltakozás elõtti hozam, rv = a tiltakozás utáni hozam, h = a tõketulajdonosok, beruházók tiltakozásának hatékonysága, amirõl feltesszük, hogy a tiltakozás nélküli hozamnál magasabb, de legalábbis nem alacsonyabb jövedelmet generál a tõketulajdonosok számára (azaz h $1). Feltesszük továbbá, hogy a pénzügyi rendszer liberalizálódása, fejlõdése, a tiszta viszonyokat megteremtõ törvényi szabályok lefektetése növeli, míg a rendezetlen, tisztázatlan pénzügyi környezet és szabályok rontják az elérhetõ profitot a tõketulajdonosok számára. A befektetõk tiltakozásának a hatékonysága (azaz elért profitjának nagysága) a pénzügyi liberalizálódással közelített pénzügyi rendszertõl függ, mégpedig feltevésünk szerint a liberalizálódással emelkedik, a liberalizálódás visszaszorulásával csökken az elérhetõ jövedelem nagysága: h = f(INT ), ¶h >0 (11) lib.

¶INTlib

ahol INTlib. : gazdasági liberalizáció mértéke

rv = h H r = h H a H Y = h H a H K

Y C+FDI

(12)

Ennek átrendezésével adódik: r

h = av H C+FDI Y

(13)

Ebbõl parciális deriválással kapjuk: ¶FDI > ¶h ¶Y ¶h

0 és

<0

(14) (15)

A (11) és (14), (15) eredmények összevetésével a következõ összefüggéshez jutunk: ¶FDI >0 és (16) ¶INTlib ¶Y ¶INTlib

<0

(17)

Így (16) és (17) segítségével megfogalmazhatjuk állításainkat: a gazdasági liberalizálódás elõrehaladása egyrészt lassítja a gazdasági növekedést, másrészt növeli az adott gazdaságba beáramló külföldi mûködõ tõke nagyságát. A matematikai eredmények összességében azt mutatják, hogy van relevanciája a hirschmani módszereknek a tõkepiaci és növekedési vizsgálatok összehasonlításánál, azonban ennek empirikus irodalma gyakorlatilag nem létezik. A következõkben ennek az ûrnek a betöltésére teszünk kísérletet.

Empirikus vizsgálat A növekedési modellbõl kiindulva empirikusan is szemügyre vesszük a tõke kivonulása, tiltakozása, hûsége és a gazdasági növekedés közötti viszonyt. A kivonulást elemzésünkben egyrészt egy viszonylag szemléletes és klasszikus formát választva a külföldi mûködõ tõke mozgásával ragadjuk meg, s a nettó tõkeexport emelkedését, a nettó tõkeimport csökkenését, a nettó FDI-mérleg romlását azonosítjuk a tõke kivonulásával. A gazdasági növekedésre gyako-

513

n TANULMÁNY n

rolt hatások miatt esett választásunk az FDI-re a portfóliótõkével szemben, mivel elõbbi technológiamozgással is jár, míg utóbbi nem. Vizsgálatunkban másrészt kivonulásnak tekintjük az árnyék- és szürkegazdaság erõsödését, azaz a fehérgazdaság csökkenését is, hiszen ez is a tõketulajdonosok elfordulását jelenti a tiszta gazdasági viszonyok irányából. Míg a tõkemozgásra vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok, addig a tõke tiltakozását legfeljebb közvetve tudjuk mérni, mivel a tõketulajdonosok kormányzatoknál folytatott lobbitevékenységérõl nincsenek közvetlenül elérhetõ információk, legfeljebb sejtések, kiszivárgott hírek, ráadásul ezeket nem lehet nemzetközi összehasonlító jelleggel felhasználni. A tõketulajdonosok attitûdjének kérdõíves felmérését technikai oldalról akadályozza a kutatást végzõk és a vizsgálati alanyok között a globalizálódással összefüggõen növekvõ földrajzi és kulturális távolság, a tõketulajdonosok anonimitása. Kihasználjuk ugyanakkor azt a tényt Hiscox (2004) felvetésére támaszkodva, hogy az egyes országok befektetési környezetérõl, üzleti klímájáról rendszeresen és összehasonlítható módon véleményt mondanak, rangsorokat készítenek nemzetközi szervezetek, hitelminõsítõk, akiknek értékítélete feltevésünk szerint közel áll a tõketulajdonosok vélekedéséhez. Sõt, utóbbiak adott esetben nyomást is fejtenek ki a hitel- és kockázatminõsítõkre, ha máshogy nem, akkor azáltal, hogy a nemzetközi szervezetek több intézményi rangsor összeállításában, az intézményi környezet pontozása során az adott piacon jelenlévõ gazdasági szereplõk véleményét dolgozzák fel. Vizsgálatunkban az Euromoney évente közölt intézményi változóira támaszkodunk, amely 0–100 közötti skálán értékeli az országkockázati véleményeket (magasabb értékek az alacsonyabb kockázatnak felelnek meg). A keresztmetszeti empirikus vizsgálatunkban az európai országokra és a volt szovjet utódállamokra koncentrálunk. A mintába ke-

514

rülõ 50 gazdaság: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Nagy-Bri tan nia, Iz land, Nor vé gia, Svájc, Albánia, Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Bosz nia-Her ce go vi na, Horvátország, Grúzia, Kazahsztán, Koszovó, Kirgizisztán, Macedónia, Moldova, Montenegró, Oroszország, Szerbia, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán. Az egyes évek hullámzó gazdasági növekedési adatai miatt egy többéves idõperiódus átlagát vesszük figyelembe. Választásunk a 2001–2008 közötti idõszakra esik, azaz a 2008. évvel zárul az elemzés idõhorizontja, mivel egy viszonylag nyugodt idõszakot szeretnénk vizsgálni, míg a válság olyan új turbulens idõszakot indított el, amely torzíthatná az eredményeinket, mindazonáltal a következõ kutatások tárgya lehetne ezen idõszak elemzése is. A vizsgált változóinkat, azok tartalmát és forrását tartalmazza az 1. táblázat. A gazdasági növekedés (growth) becsléséhez a következõ regressziós becslõfüggvényt használtuk: growth = b0+b1HFDI_inflow+b2HFDI_outlow+ b 3 HFDI_net+ b 4 Hshadow+ b 5 HEuromoney+b6Hemployment (18) A modellbe a tõke kivonulását, tiltakozását közelítõ változók mellett a növekedési modell szellemiségébõl fakadóan betettük a foglalkoztatottak arányát is, ami a munkamennyiség egyfajta közelítésének tekinthetõ. Az egyes magyarázóváltozók közötti korrelációkat tartalmazza a 2. táblázat. 8 A tõkeáramlással kapcsolatos változók (FDI-export, -import, nettó mérleg) között viszonylag szoros

n TANULMÁNY n

1. táblázat

Az empirikus méréshez hAsznált változók név

tartalom

gazdasági­növekedés­ fdi-import fdi-export fdi­nettó­mérleg árnyékgazdaság országkockázat foglalkoztatás

rövidítés

gazdasági­növekedés­éves­üteme­(%) devizakülföldiek­nettó­tõkeimportja­a­gdp­%-ában devizabelföldiek­nettó­tõkeexportja­a­gdp­%-ában nettó­tõkeexport­és­nettó­tõkeimport­egyenlege­a­gdp­%-ában árnyékgazdaság­becsült­aránya­a­gdp­%-ában országkockázati­lista,­0–100-as­skálán 15­évesnél­idõsebb­korosztály­foglalkoztatási­rátája­(%)

Forrás

growth fdi_inflow fdi_outflow fdi_net shadow euromoney employment

World­Bank­(2012) World­Bank­(2012) World­Bank­(2012) World­Bank­(2012) schneider­(2012a),­(2012b) euromoney World­Bank­(2012)

Forrás: saját­összeállítás

2. táblázat

A regressziós becsléshez hAsznált változók korrelációs mátrixA shadow employment shadow employment fdi_out fdi_inflow fdi_net euromoney

1,000

–0,179 1,000

FDi_out –0,246 0,012 1,000

FDi_inflow

FDi_net

euromoney

–0,190 –0,032 0,996** 1,000

0,564** –0,252 –0,833 –0,783** 1,000

–0,883** 0,304* 0,249 0,184 –0,586** 1,000

*­10%-os­szinten­szignifikáns,­**­5%-os­szinten­szignifikáns,­***­1%-os­szinten­szignifikáns Forrás: saját­számítás

kapcsolat van, különösen az FDI-export és -import között, ami megerõsíti azt a várakozásunkat, hogy ez a két utóbbi változó önmagában torz képet nyújt a tõkének a kivonulás-lojalitás közötti választásáról, míg helyettük ezen a téren használhatóbb közelítést ad a tõkemozgás nettó egyenlege, ami egy mutatóba sûríti a tõkemozgások irányát. Az árnyékgazdaság mértékével kapcsolatban érdemes kitérni egyrészt arra, hogy az országkockázati osztályzattal fordítottan korrelál (a gazdaság „szürkülése” az intézményi pontszám csökkenését eredményezi, ami megfelel a várakozásainknak), másrészt a nettó tõkemérleggel pozitív kapcsolatban van. Ez abból a – táblázatból leolvasható – nem szignifikáns korrelációs összefüggésbõl fakad, hogy az árnyékgazdaság erõsödésével csökken ugyan a tõkeimport volumene, azonban ennél nagyobb mértékben esik az ország-

ból származó tõkeexport volumene is, ami a nettó mérleg javulását eredményezi. A gazdasági növekedés becslésére a vizsgált változókkal regressziós elemzést végeztünk, amelynek eredményeit a 3. táblázat tartalmazza. A magyarázóváltozók közötti imént feltárt magas korreláció adott esetben multikollinearitás kockázatát jelenti, így óvatosan kell értékelnünk eredményeinket. A multikollinearitás veszélyébõl fakadóan egyváltozós regressziós elemzéseket is lefuttatunk. A regressziós egyenlet alapján a következõ összefüggések olvashatók ki. A kontrollváltozóként használt foglalkoztatás növekedése várakozásainknak megfelelõen pozitívan hat a gazdasági ütemre, másrészt az egyváltozós (4–5. és 7–9. számú) modellekhez viszonyítva viszonylag erõs szinkronban van a gazdasági dinamikával a korrigált determinációs együtthatók alapján.

515

n TANULMÁNY n

3. táblázat

keresztmetszeti regressziós becslések ols–móDszerrel európAi országok és A volt Fák–állAmok gAzDAsági növekeDésére, 2001 és 2008 közötti iDõszAkrA 1 Konstans shadow euromoney employment fdi_inflow fdi_outflow fdi_net r–négyzet Korrigált­ r–négyzet megfigyelések­ száma­(n)

2

3

4

5

6

7

8

9

0,182 0,859 5,097** –0,298 10,721*** 4,399* 5,055*** 4,821*** 4,501*** (0,052) (0,239) (2,023) (–0,410) (10,902) (1,792) (10,111) (10,154) (10,118) 0,124** 0,128** 0,185*** (2,459) (2,472) (7,7768) –0,046 –0,047 –0,103*** –0,089*** –0,106*** (–1,603) (–1,592) (–5,956) (–6,228) (–7,490)­ 0,081 0,071 0,127** 0,146** (1,652) (1,415) (2,566) (2,934) 0,009 –0,003­ (1,358) (–0,304)­ –0,005 (–0,535) –0,039 –0,012 0,152** (–0,768) (–0,218)­ (2,637) 0,639 0,627 0,537 0,599 0,452 0,557 0,002 0,006 0,136 0,602

0,589

0,504

0,589

0,440

0,537

–0,019

–0,016

0,117

44

44

46

44

49

48

49

46

46

Megjegyzés: zárójelben­a­t–statisztikák­értéke *­10%-os­szinten­szignifikáns,­**­5%-os­szinten­szignifikáns,­***­1%-os­szinten­szignifikáns Forrás: saját­számítás

A tõkepiaci reakciók közül ugyancsak erõs az árnyékgazdaság és a gazdasági növekedés közti viszony, a robosztusságot mutatja, hogy egyéb magyarázóváltozók beépítésével is megmarad közöttük a szoros és szignifikáns összefüggés. A kapcsolat iránya ugyanakkor elõzetes várakozásainkhoz képest ellentmondásos. Míg a kapott eredmények alapján azokban az országokban alacsonyabb a gazdasági növekedés üteme, ahol az árnyékgazdaság súlya is alacsonyabb, addig Baumol (1990) alapján feltételezhetnénk, hogy a gazdaság fehéredése a gazdasági növekedés felgyorsulásához vezet, s ezt mondaná a hirschmani logika is, hiszen az árnyékgazdaság lényegében a fehérgazdaságból már „kivonult” erõforrásokat jelent, ami matematikai levezetésünk szerint lassabb gazdasági dinamikát ered-

516

ményez. A minta összetétele sem magyarázza a meglepõ irányú összefüggést, mivel mind az egykori szovjet utódállamokra szûkített, mind az EU-27-re korlátozott modellek ugyanezen eredményhez vezetnek. Az ellentmondás feloldását vélhetõen abban lehet keresni – és ez lényegében egybecseng Adam – Ginsburgh (1985) következtetéseivel –, hogy míg a matematikailag levezetett összefüggés szerint a tõke határokon való de facto kilépése csökkenti a növekedési ütemet, addig az árnyékgazdaságba való de jure kivonulással a tõke az adott gazdaságban marad és olyan erõforrásokat hoz mûködésbe, amelyeket a hagyományos gazdasági szereplõk nem tudnak. Ennek tovagyûrûzõ hatásai a késõbbiekben megjelennek a hivatalos növekedési statisztikákban is.

n TANULMÁNY n

4A tõkemérleg-egyenleg romlásának növekedésfékezõ hatását csak akkor tudtuk igazolni, amikor egyváltozós regressziót futtattunk le, ami abból fakadt, hogy a külföldi mûködõ tõke de facto mozgása a többi vizsgált tényezõvel is nagymértékû korrelációban van, ami torzította a többváltozós elemzések eredményeit. 4Végezetül a gazdasági liberalizálódás, a kedvezõbb országminõsítés (az Euromoney skáláján a magasabb érték a kedvezõbb befektetõi ítéletnek feleltethetõ meg) és a gazdasági növekedés között negatív irányú kapcsolat van, ami megfelel a hirschmani elvek alapján levezetett matematikai modellnek. A befektetõk nagyobb mértékû tiltakozása, a rosszabb országmegítélés fontos visszajelzés a gazdaság szereplõinek és a gazdaságpolitika vezetésének, hogy hol érdemes „finomhangolni” a gazdaság mûködését, ami lendületet ad a gazdasági növekedésnek. A korreláció iránya ugyanakkor ellentmond annak a várakozásnak (például Eng – Habibullah, 2011), miszerint a fejlettebb intézményrendszer gyorsabb növekedéshez vezet. A korreláció iránya és a regresszió ereje nem csökken lényegesen akár egy fejlett (EU-27, Svájc, Norvégia, Izland), akár egy viszonylag fejletlen (nem EU-tag balkáni gazdaságok, szovjet utódállamok, Törökország) részmintát vizsgálunk. Azaz a kapcsolat iránya nemcsak abból fakad, hogy a fejletlenebb intézményrendszerû országok a konvergencia miatt gyorsabb növekedést érnek el, mint az alacsonyabb növekedési potenciállal rendelkezõ, lassabban fejlõdõ, de fejlettebb gazdasági intézményrendszerrel rendelkezõ államok. A szokatlan irányú összefüggés magyarázata az újabb kutatások – például Ranjan – Agrawal (2011), Walch – Wörz (2012) – szerint az, hogy a befektetõk az intézményi környezet minõsége mellett egyre jobban figyelembe veszik a piacok méretét, nyitottságát, növekedési potenciálját, a munkaerõ költségét, makroökonómiai stabilitását (amelyeket nem tartalmazza az Euromoney-

mutató), és emiatt a rosszabb intézményi pontszámú országok is felértékelõdnek.

Ös­­szeg­zés Kapott eredményeink összességében azt mutatják, hogy releváns kutatási irány a gazdasági növekedéssel kapcsolatos elemzésekben a hirschmani gondolati keret. A makroökonómiai eszközökkel levezetett és empirikusan is vizsgált kalkulációink szerint egy gazdaságban az FDI volumenének csökkenése negatívan hat a gazdasági növekedésre, míg az árnyékgazdaságba való átlépés és a befektetõk intézményi környezetre vonatkozó kritikájának (azaz tiltakozásának) erõsödése is kedvezõen hat a növekedési rátára. Az árnyékgazdaság szerepét úgy értékelhetjük, hogy pozitív és kedvezõbb hatással van az idemenekülõ, de jure átlépõ tõke a gazdasági teljesítményre, mint a határon átlépõ, de facto kivonuló tõke, amelynek hatása vizsgálataink alapján negatív irányú a növekedésre. Az árnyékgazdaság pozitív növekedési hatását vélhetõen az magyarázza, hogy az erõforrások olyan mértékû és viszonylag hatékony kombinációját valósítja meg a szürkegazdaság, ami átgyûrûzik egyéb (például jövedelmi, technológiai) csatornákon a formális gazdaságba is, ami már megjelenik a hivatalos statisztikákban is. Az egymással egyre inkább tõkéért versengõ gazdaságok egyrészt a befektetõi klíma nemzetközi konvergenciáját idézik elõ, másrészt a liberalizálódással mindinkább megnövelik (a tõkések járadékkövetõ magatartása révén) a befektetõknek a kivonulás vonzerejét, ami önmagában is javítja a tõke alkupozícióját az egyes országok gazdaságpolitikai vezetésével szembeni egyeztetések során. Az Amin (1976) által javasolt „lekapcsolódás” a globális pénzmozgásokból vélhetõen túlzott erõfeszítéseket igényelne az abban részt vevõ tagországoktól, és eredményeink szerint is (a gazdaságban maradó

517

n TANULMÁNY n

tõkemennyiség csökkenésének növekedéslassító hatásából eredõen) rövid távon nagyobb költséggel járna, mint haszonnal, így a rövid távon felmerülõ biztos költségek vélhetõen magasabbak a hosszú távon realizálható bizonytalan hasznokkal szemben. Elemzésünk szerint az árnyékgazdaság szerepe rávilágít arra, hogy nem feltétlenül a szürkegazdaság felülrõl irányított erõszakos csökkentése, hanem sokkal inkább a fehér gazdaságba tovagyûrûzõ pozitív hatások elõtti akadályok oldása jelentheti a gazdasági növekedés ösztönzését. Elemzési korlátaink közé tartozik, hogy vizsgálatunk az európai országokra és a szovjet utódállamokra korlátozódik, így további kutatást igényel annak eldöntése, hogy eredményeink megállják-e helyüket szélesebb regionális kontextusban is. Mindenesetre biztatók azok, a

minta kisebb csoportjaira vonatkozó elõzetes számításaink, amelyek a minta fejlettebb és a gazdaságilag elmaradottabb csoportjaiban is alátámasztották megállapításainkat. A kutatás idõbeli kiterjesztése az 1990-es évekre, valamint a 2008 utáni idõszakra további kérdésekre adhat választ, így például arra, hogy változott-e, és ha igen, milyen irányba a kivonulás, tiltakozás és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat, ennek vizsgálata azonban szintén túlmutat e cikk keretein. Ugyancsak további számításokat igényel az ok-okozati viszony vizsgálata (ami keresztmetszeti elemzés helyett elsõsorban idõsoros elemzésekkel valósítható meg), mivel a gazdasági növekedés emelkedése és az általunk mélyebben nem vizsgált gazdasági fejlettség önmagában is hat a tõkemozgásokra, az árnyékgazdaság súlyára, a befektetõk tiltakozására.

JEGYZETEK 1

Köszönöm Gedeon Péter, Hámori Balázs, Szántó

mûködõ tõke kapcsán is azok tulajdonosait, irányító-

Zoltán, Farkas Beáta, FraserMcGruer, Benczes Ist-

it tekintjük valódi aktoroknak, mivel a pénz- és tõke-

ván, Szent-Iványi Balázs, Gém Erzsébet, Mészáros

fajtákat természetesen nem tekintjük önálló indivi-

Ádám, Mikesy Álmos, Szabó-Lovas Barbara és az

duumoknak.

anonim bíráló hasznos megjegyzéseit, valamint Szajp Szabolcs, Pálvölgyi Balázs, Gál Péter inspirá-

5

Ugyanakkor ezekkel a kérdésekkel már a marxi el-

cióit a munkához.

mélet is foglalkozott érintõlegesen a XIX. század-

A Hirschman-trilemma a hármas választás lehetõsé-

kivonulás-tiltakozás-hûség, és a tõkések romló felté-

ban, ott azonban nem volt rendszerbe foglalva a 2

3

gére utal, a fogalomhasználat egyszerûsítését szolgál-

telek melletti reakciója helyett a munkásosztály tõke

ja. Megjegyzendõ, hogy nem jelent azonosságot a

általi kizsákmányolása jelentette a kulcskérdést, míg

közgazdaságtan több területén felbukkanó lehetetlen

a tõkések szerepe elsõdlegesen a munkásosztály rivá-

hármasság (impossibletrinity) kifejezéssel.

lisaként volt megfogalmazva.

Hirschman 1970-ben megjelentkönyvében még egy-

6

Zysman valójában három típust különböztetett

más riválisának tekintette a kivonulást és a tiltako-

meg a hitelpiacra támaszkodó modell további ket-

zást, azonban az NDK felbomlásának társadalmi hát-

téválasztásával, de számunkra hirschmani szem-

terét vizsgálva 1993-ban már úgy látta, hogy adott

pontból a fõ törésvonal megemlítése a releváns.

esetben a két döntési opció apró lépésekben való al-

A Zysman-féle gondolat tovább fejlõdött az 1990-

kalmazása

es években elinduló, majd az ezredforduló után ki-

kölcsönösen

erõsítheti

egymást

(Hirschman, 1993).

teljesedõ „kapitalizmus változatai” (varieties of cap-

Elõrebocsátjuk, hogy a tõke, portfólió-, illetve a

– Soskice (2001).

italism) irodalomban is, bõvebben lásdpéldául Hall 4

518

n TANULMÁNY n

7

A tõke tiltakozása sokféle típusú lehet: így példá-

segítségben bízva pártok kampányába is bekap-

ul Hiscox (2004) szerint felhívhatja fizetett hir-

csolódhat.

detésekkel a recipiens gazdaság vezetõinek figyelmét a negatív tendenciákra, lobbizhat közvetlenül a politikai döntéshozóknál, s viszonos

8

Munkánk során SPSS 17. 0 for Windows programot használtunk.

IRODALOM ADAM, M. C. – GINSBURGH, V. (1985): The Effects

BARRY, B. (1974): Review Article: ‘Exit, Voice, and

of Irregular Markets on Macroeconomic Policy. Some

Loyalty’. British Journal of PoliticalScience. Vol. 4.

Estimates for Belgium. European Economic Review.

No. 1. pp. 79–107

Vol. 29, No. 1, pp. 15–33 BAUMOL, AHLQUIST, J.

W.

J.

(1990):

Entrepreneurship:

(2006): Economic Policy, Institutions,

Productive, Unproductive and Destructive. Journal

and Capital Flows: Portfolio and Direct Investment

of Political Economy. Vol. 98. No. 5. Part 1. pp.

Flows in Developing Countries. International Studies

893–919

Quarterly. Vol. 50, No. 3. pp. 681–704 BERGMAN, H. (2009): Constrained Autonomy: ALMOND, G. (1990): A Discipline Divided. Schools

International Investors’ Influence on National

and Sects in Political Science. Sage, Newbury Park –

Governments. Prepared for delivery at the 2009

London – New Delhi

Congress of the Latin American Studies Association Rio de Janeiro, Brazil June 11–14, 2009

ALTINOGLU, E. (2009): Limited Government in Nondemocracies (The Role of Capital Owners). A

BHAGWATI, J. N. –BRECHER, R. –DINOPOULOS, E.

dissertation submitted in partial fulfillment of the

–SRINIVASAN, T. N. (1987): Quid pro quo Foreign

requirements for the degree of Doctor of Philosophy

Investment and Welfare. A Political-Economy-

(Political Science) in The University of Michigan, 2009

Theoretic Model. Journal of Development Economics. Vol. 27, Issue 1–2. pp. 186–190

AMIN, S. (1976): Unequal Development. Harvester BOLTON, P. – VON THADDEN, E. (1998): Blocks,

Press, Sussex

Liquidity, and Corporate Control. The Journal of ANDERSON,

J. H. – KORSUN, G. – MURRELL, P.

Finance. Vol. 53, No. 1. pp. 1–25

(1999): Ownership, Exit and Voice after Mass Privatization. Evidence from Mongolia. Economics of Transition. Vol. 7. No. 1. pp. 215–243

BRUNE, N. E. –GUISINGER, A. (2006): Myth or Reality? The Diffusion of Financial Liberalization in Developing Countries. Online: https://www. prince-

ARMIJO, L. E. (1996): Inflation and Insouciance: The Peculiar Brazilian Game. Latin American Research

ton. edu/~pcglobal/conferences/IPES/papers/brune_ guisinger_F900_1. pdf

Review. Vol. 31, No. 3. pp. 7–46 CERNY, P.

(2001): Privatising Transnational

BÁNFI T. – KÜRTHY G. – BÁNFI A. (2011): Szabályo-

Governance: Markets, Networks and Authority in

zás a pénzügyiválság(ok) után (között): kényszerésle-

International Finance. Manchester Papers in Politics.

hetõség. PénzügyiSzemle. Vol. 56, No. 2. pp. 191–210

No. 7, University of Manchester

519

n TANULMÁNY n

COLGATE,

M.

–

HEDGE,

R.

(2001):

An

HARDIE, I. (2008): Financialization, Loyalty and the

Investigation into the Switching Process in Retail

Rise of Short-Term Shareholder Value. Paper prepared

Banking Services. International Journal of Bank Mar-

for ESCR, ‘Financialization of Competitiveness’,

keting. Vol. 19, Issue 5, pp. 201–212

Northumbria University, 25 April 2008

DAILAMI, M. (1999): Managing Risks of Capital Mobility. World Bank Policy Research Paper. No. 2199.

HAWLEY, J. P. (1995): Political Voice, Fiduciary Activism, and the Institutional Ownership of U. S. Corporations: The Role of Public and Noncorporate

DRAHOKOUPIL, J. (2007): Political Support of the Competition State in the Visegrád Four: The

Pension Funds. Sociological Perspectives. Vol. 38, No. 3. pp. 415–435

Comprador Service Sector and Its Allies. GARNET Working Paper. No. 22

HIRSCHMAN, A. O. (1993): Exit, Voice, and the Fate of the German Democratic Republic: An Essay in

ENG, Y. – HABIBULLAH, M. S. (2011): Financial Development and Economic Growth Nexus: Another

Conceptual History. World Politics. Vol. 45. No. 2. pp. 173–202

Look at the Panel Evidence from Different Geographical Regions. Banks and Banks Systems, Vol. 6, Issue 1, pp. 62–71 Euromoney (2012): Euromoney Country Risk. Online: http://www. euromoneycountryrisk. com

HIRSCHMAN, A. O. (1995): Kivonulás, tiltakozás, hûség. Osiris. Budapest HISCOX, M. J. (2004): International Capital Mobility and Trade Politics: Capital Flows, Political Coalitions, and Lobbying. Economics & Politics. Vol.

FRYDMAN, R. –PISTOR, K. –RAPACZYNSKI, A.

16, No. 3. pp. 253–285

(1996): Exit and Voice After Mass Privatization: The Case of Russia. European Economic Review. Vol. 40, pp. 581–588

KASSING, J. W. (1997): Articulating, Antagonizing, and Displacing: A Model of Employee Dissent. Communications Studies. Vol. 48, No. 4.

FURTADO, C. (1970): Obstacles to Development in

pp. 311–332

Latin-America. Doubleday and Co. , New York KING, B. G. – SOULE, S. A. (2007): Social GILLAN,

S. L. – STARKS, L. T. (1998): A Survey of

Shareholder Activism: Motivation and Empirical

Movements as Extra-Institutional Entrepreneurs: The Effect

of

Protests

on

Stock

PriceReturns.

Evidence. Contemporary Finance Digest. Vol. 2, No. 3.

Administrative Science Quarterly. Vol. 52, No. 3. pp.

pp. 10–34

413–442

GOODMAN, J. B. – PAULY, L. W. (1993): The

LAKSHMI, K. (2004): Foreign Institutional Investors

Obsolescence of Capital Controls? Economic

and Corporate Governance. Online: http://www.

Management in an Age of Global Markets. World

nseindia. com/content/press/jun2004a. pdf

Politics. Vol. 46, No. 1, pp. 50–82 LEE, M. (2009): A Tale of Two Networks: Clusters, HALL, P.

A. – SOSKICE, D. (ed. ) (2001): Varieties of

Institutional Investors and Innovation. Online:

Capitalism: The Institutional Foundations of

http://www. indiana. edu/~workshop/publications/m

Comparative Advantage. Oxford University Press.

aterials/conference_papers/Michael%20Lee_Spring

New York

2009. pdf

520

n TANULMÁNY n

MAGAS I. (2002): Kapitalizmus felülnézetbõl. A piacok és a természet logikája. Aula, Budapest

Evolution of Taiwan’s Regulatory Regime for Outward

Investment

in

Mainland

China,

1997–2008.Online: http://works.bepress.com/changMARCEAU, N. – SMART, M. (2003): Breaking Out is

hsien_tsai/1/

Hard to Do: Exit, Voice, and Loyalty in Mexico’s One-Party Hegemonic Regime. Latin American Politics and Society. Vol. 44, No. 3. pp. 61–88

WALCH, N. – WÖRZ, J. (2012): The Impact of Country Risk Ratings and of the status of EU Integration on FDI Inflows in CESEE Countries.

MÓCZÁR

J. (2010): A globális pénzügyi válság

Focus on European Economics. 2012, Issue 3. pp. 8–26

anatómiája és tanulságai. Kínai megtakarítás finanszírozza az USA fogyasztását? Pénzügyi Szemle. Vol. 55, No. 3. 727–749. oldal

WHITE, L. – YANAMANDRAM, V. (2004): Why Customers Stay: Reasons and Consequences of Inertia in Financial Services. Managing Service

MUNDELL, R. A. (1957): International Trade and

Quality. Vol. 14, No. 2–3, pp. 183–194

Factor Mobility. American Economic Review. Vol. 47, No. 3, pp. 321–335

WILDASIN, D. E. (2005): Labor and Capital Mobility: Implications for Equity, Efficiency, and

PAGOULATOS, G. (2005): The Politics of Privatisa-

Political Economy. Workshop on Fiscal Federalism:

tion: Redrawing the Public-Private Boundary. West

Decentralization,

European Politics. Vol. 28, No. 2. pp. 358–380

Growth, Barcelona, June 6–7 2005

PERROUX, F. (1972): Nemzeti függetlenség és kölcsönös gazdasági függõség. KJK. Budapest

Governance,

and

Economic

WILLIAMSON, O. E. (1976): The Economics of Internal Organizations: Exit and Voice in Relation to Markets and Hierarchies. American Economic Review.

RANJAN, V. – AGRAWAL, G. (2011): FDI Inflow Deter-

Vol. 66, No. 2. pp. 369–377

minants in BRIC Countries: A Panel Data Analysis. International Business Research. Vol 4, No. 4. pp. 255–263

WITT, M. A. –LEWIN, A. Y. (2007): Outward Foreign Direct Investment as Escape Response to

SCHNEIDER, F.

(2012a): Size and Development of the

Home Country Institutional Constraints. Journal of

Shadow Economy of 31 European and 5 other OECD

International Business Studies. Vol. 38, No. 4. pp.

Countries from 2003 to 2012: Some New Facts.

579–594.

Online: http://www.econ.jku.at/members/Schneider/ files/publications/2012/ShadEcEurope 31.pdf

YAKOVLEV, A. (2006): The Evolution of Business – State Interaction in Russia: From State Capture to Bu-

SCHNEIDER, F.

(2012b): The Shadow Economy and

Work in the Shadow: What Do We (Not) Know? IZA

siness Capture. Europe-Asia Studies. Vol. 58, No. 7, pp. 1033–1056

Discussion Paper. No. 6423 ZYSMAN, J. (1983): Government, Markets and STEWART,

K. (1998): An exploration of customer

exit in retail banking. International Journal ofBank

Growth: Financial Systems and the Politics of Industrial Change. Cornell University Press. Ithaca

Marketing. Vol. 16, No. 1. pp. 6–14 World TSAI,

C. (2011): Exit, Voice and International

Jurisdictional Competition: A Case Study of the

Bank

(2012):

World

Development

Indicators. Online: http://data.worldbank.org/datacatalog/ world-development-indicators

521