A Tőketerebesi járás vallási tagolódása a dualizmus időszakában Zlatica Sáposová, Spoločenskovedný ústav SAV, Košice,
[email protected] SÁPOSOVÁ, Zlatica. Religious division of the Trebišov region during the dualism. Individual and Society, 2002, Vol. 5, No. 2.
The locality’s regional division is closely connected to the peculiarities of its ethnical composition. We traced three significant religious communities – Roman Catholic, Greek Catholic, and Calvinist. There were no proportional shifts during the examined period. The Roman Catholic religion has remained on the first position in the region, the number of Greek Catholics slightly increased, then showed a declining tendency, but remained on the second position. The Calvinism was registered as the third mist significant religion of the location, their total number represented one third of the population. We have also defined the territorial location of the religions. It is evident that the region’s ethnical groups are gathered in "particular” religions. The most Roman and Greek Catholics lived in villages with a majority of Slovak population in the northern part of the region. Two-thirds of the Slovak population were Catholics, but Calvinism is also present in their rounds. Ruthenism in these days got assimilated by language, only their religion - Greek Catholic – refers to their existence. Peculiarities of territorial location of religions in areas dwelled by Hungarians can also be seen, but the Hungarian followers’ share on Catholicism and Calvinism is 50-50 %.
Religious division. Trebišov. Dualism. Népszámlálásaink aprólékos részletességgel feldolgozott vallási adatai1 az anyelvi struktúrához hasonló megosztottságról nyújtanak képet.2 A népesség vallási hovatartozására irányuló kérdés sok ország népszámlálási kérdőívén szerepel.3 A demográfia azért foglalkozik a lakossság felekezeti megoszlásával, mert a vallási szokások, szertartások, előírások hatással vannak a népesség gazdasági, politikai életére, élelmiszer fogyasztására (pl. disznóhús), talán foglalkozás szerinti megoszlására is. 4 A történelmi Magyarország vallási összetétele ugyanolyan heterogén képet alkot, mint az anyanyelvi (nemzetiségi) megoszlása. Az ország területén megközelítően a következőképpen helyezkedtek el a különböző felekezetek. A katolikusok erős többségben voltak az ország nyugati, középső és északi részein, kelet felé haladva azonban számarányuk egyre csökkent. A Tiszántúlon és Erdélyben a magyarok többsége kálvinista és unitárius volt, s észak-keleten jelentős görög katolikus magyar kisebbség is élt a kárpátukránok és románok százezrei mellett. Evangélikusokkal nagyobb tömegben a Felvidék középső részén, a Dunántúl nyugati megyéiben valamint az erdélyi Szászföldön találkozunk. Az ortodoxok Magyarország és Erdély déli megyéiben alkottak többséget. Izraeliták az ország valamennyi megyéjében növekvő számban és arányban éltek, különösen a városokban.5 A történelmi Magyarország területére vonatkozóan pontos adatokkal 1870 óta rendelkezünk. Magyarország vallási képe a nemzetisége heterogenitást követte. Így mind 1870-ben, mind pedig 1910-ben a római katolikusok (akik zömmel magyarok, kisebb részben németek, horvátok és szlovákok voltak) az ország akkori népességének 46 % ill. 49 %-át tették ki. Csaknem teljes egészében a magyarok közül kerültek ki a reformátusok, akik a népesség 14 % ill. 15 %-át alkották. A másik fontos protestáns vallás az evangélikus volt (8 % ill. 7 %-kal), akik zöme német és szlovák nemzetiségű. Igen jelentős arányt képviseltek a görögkeleti vallásúak (15 % ill. 13 %-ot), zömük román volt, ahogy a görög katolikusok 7
nagyobb része is (12 % ill. 11%-kal). Az előbbiekhez szerbek is, az utóbbiakhoz magyarok is tartoztak. A zsidóság is jelentős számban képviseltette magát. 1870-ben még csak 540 ezer, 1910-ben 910 ezer zsidó élt, így népességi arányuk 4 %-ról 5 %-ra emelkedett.6 Az anyanyelvi és vallási viszonyok közt (főleg egyes nemzetiségek és egyes hitfelekezetek tekintetében) a történelmi Magyarország területén meglehetősen szoros volt a kapcsolat. Az azonos rugók mozgatta népességfejlődés tünetei és sajátosságai is többé-kevésbé megegyeztek egymással. 7 pl.: 1. felekezetenként eléggé eltérő a természetes szaporulat8 (magasabb a szaporulat a római és görög katolikus lakosság körében, mint a protestáns felekezeteknél és újabban az izraelitáknál is, valamint kedvezőtlenebb a halandóság görögkeleti valláshoz tartozók körében). 2. az első világháború előtti vándormozgalom aránytalanul súlyosan érintette (a területi elhelyezkedéssel is összefüggően) a görög katolikusokat, az evangélikusokat, továbbá a görögkeletieket (számszerint természetesen sok volt a római katolikus kivándorló is). Az erősebben gyarapodó zsidóság köréből is egyre több kivándorló indult útnak. Az első világháború után az izraelita vallásúak sorait egyébként az áttérések is csökkentették. 3. a rendkívüli vándorfolyamatok (menekülés, áttelepítés) elsősorban a reformátusok és római katolikusok számát gyarapították, ugyanakkor repatriálások, népcserék, kitelepítések stb. a görögkeleti és görög katolikus, továbbá evangélikus vallásoknak okoztak komoly (ill. átlagon felüli) veszteséget. 4. periferikus megtelepedésük következtében az 1872/73. évi nagy kolerajárvány ugyanezen felekezetek lélekszámában okoztak viszonylag a legnagyobb sebeket.9 A történelmi Magyarország népességének vallási megoszlása a dualizmus időszakában a következőképpen alakult.10 (Táblázat 1) Táblázat 1 - A népesség vallás szerinti megoszlása a történelmi országterületen VALLÁS
1870
Római katolikus
6 266 505 6 503 707 7 267 695 8 198 497 9 010 305 45,9 % 47,3 % 47,9 % 48,7 % 49,3 %
Görög katolikus
1 589 836 1 486 628 1 655 613 1 841 272 2 007 916 11,6 % 10,8 % 10,9 % 10,9 % 11,0 %
Örmény katolikus 4 997 Görögkeleti 0,0 %
1880
1890
3 221 0,0 %
1900
2 695 0,0 %
0
1910
0
Örmény keleti
2 076 343 1 937 144 2 064 889 2 199 195 2 333 979 15,2 % 14,1 % 13,6 % 13,1 % 12,8 %
Evangélikus
1 100 128 1 107 608 1 180 714 1 258 860 1 306 384 8,1 % 8,1 % 7,8 % 7,5 % 7,2 %
Református
2 024 177 2 023 360 2 212 761 2 427 232 2 603 381 14,8 % 14,7 % 14,6 % 14,4 % 14,3 %
Unitárius
54 719 0,4 %
55 787 0,4 %
61 618 0,4 %
68 551 0,4 %
74 275 0,4 %
Egyéb
2 689 0,0 %
4 328 0,0 %
9 019 0,0 %
6 935 0,0 %
14 067 0,0 %
Nem keresztény zsidó:
543 696 4,0 %
624 826 4,5 %
707 961 4,7 %
831 162 4,9 %
911 227 5,0 %
Mohamedán és egyéb:
195 0,0 %
439 0,0 %
23 0,0 %
439 0,0 %
553 0,0 %
Hitfelekezet nélküli és egyéb ismeretlen
0
3 055 0,0 %
0
6 112 0,0 %
2 446 0,0 %
Összesen
13 663 305 13 749 603 15 162 988 16 838 255 18 264 533 100 % 100 % 100 % 100 % 100 %
A régió vallási megoszlása.11 A kutatott terület nemcsak etnikailag alkot színes képet, hanem vallási szempontból is. Legjelentősebb vallási közösséget a római és görög katolikusok gyülekezete adja, őket követik a reformátusok harmadik legnépesebb gyülekezetként, majd a zsidók következnek. Az összesítő 8
, A Tőketerebesi járás vallási tagolódása a dualizmus időszakában
táblázatból (Táblázat 2) láthatjuk, hogy a vallási megoszlás szempontjából eltolódások nincsenek a számarányokban. A római katolikus vallás megőrizte elsődleges szerepét a régióban. 1880-tól 1910-re 33,14 %-ról 35,47 %-re a görög katolikusok száma árnyaltan emelkedett, majd csökkenő tendenciát mutatott, de második legerősebb pozícióját megtartotta. A református hívek a vizsgált időszakban a lakosság összlétszámának 22 % – 23 %-át tették ki, az izraeliták pedig alig 10 %-ot értek el. A három legjelentősebb felekezet közötti megoszlás annyira kiegyensúlyozott, hogy a vizsgált 88 településből 37 községben egyetlen felekezet sem éri el az 50 % fölötti nagyságot. 1. A római katolikusok száma a következő községekben a legmagasabb: (50 % fölötti arányukat kutatott évtizedekben megőrzik) Battyán, Szentmária, Lelesz, Rad, Szinyér (1910-ben kerül csak 50 % fölé), Szolnocska, Véke, Zétény (1880-ban még többségi vallás, de a következő évtizedekben elveszíti elsőségét) Kozma (1910-re éri el az 50 %-ot) Nagyazar (1900 és 1910-től többségi vallás), Parnó, Pelejte (1890 és 1900-ban 50 % alá csökken az arány, de még így sem veszíti el elsődleges szerepét), Szécskeresztúr (1890-ben 50 % alá esik, de megmaradt többségi poziciója) Szilvásújfalu (1910-ben jelentéktelen csökkenés figyelhető meg) Visnyó, Barancs (többségi vallás, 50 % alá 1890-ben esett), Céke, Nagykázmér (52,73 %-ra 1910-ben emelkedik). Több község esetében is 50 % alá esik az arány, de ennek ellenére is megőrzi vezető szerepét. Lásd: Nagytárkány, Perbenyik (1910-ben már a legnyagyobb lélekszámú felekezet ), Egres, Gálszécs, Garany. 2. A görög katolikus vallás hívei a következő falvakban alkottak többséget: Bély (36 % - 39 % között mozgott, de így is a legtöbb hívet gyűjtötte össze) Bodrogszerdahely (38 % - 43 %) Bodrogmező (40 %-ék fölötti adatok) Boly (1910-re elveszítette többségi helyét így megerősödött a római katolikus vallás) Kisdobra (a bodrogközi falvak közül itt élt a legnagyobb számú görög katolikusság, 74 % - 81 % - ban) Bacskó (50 %-ék fölött) Cselej, Dargó, Gerenda (40 %-ék fölötti az arány, megtartja többségi helyét) Isztáncs, Kazsu (1890-tól 50 %-ék fölötti adatok mutathatók ki) Zemplénkelecseny (1880-tól 63,52 %-ról 1910-re 38,95 %-ra csökken a görög katolikus hívek száma), Kereplye (kis eltéréssel, de megtartja előnyét a római katolikus vallással szemben), Kisazar (többségben van a római katolikus vallással szemben, közel kiegyenlítődnek), Kisruszka, Magyarizsép (a két vallás - római katolikus és görög katolikus- híveinek száma csak 4-6 %-kal különbözik), Nagyruszka, Sztankóc, Tarnóka, Szécsudvar, Tőketerebes, Upor, Vécse, Zebegnyő, Bodzásújlak, Borsi, Csörgő, Gercsely, Kásó, Kiskázmér, Kiszte, Kolbaszó, Lasztóc (még 39,14 %-kal 1910-ben is többségi vallás tud maradni ), Magyarsas (a római katolikus és görög katolikus vallás között a legnagyobb különbség csak 1910-ben alakult ki) Nagytoronya, Szűrnyeg, Velejte. 3. Az összeírások alapján református hitű lakosság 84 községben található meg:. Ebből többségi vallást alkotnak a katolikus felekezetekkel szemben a következő településeken: Ágcsernyő, Bacska, Bodrogszög (1900-ban és 1910-ben elveszíti elsőségét), Bodrogszentes, Bodrogvécs, Királyhelmec, Kisgéres, Kiskövesd, Kistárkány, Kisújlak (1910-re második helyre szorul vissza), Nagygéres, Nagykövesd, Őrös, Pálfölde, Perbenyik (1910-re csökken a számuk, így elveszítik elsődlegességüket) , Szomotor, Hardicsa, Biste, Csarnahó, Imreg, Kisbári, Kistoronya, Ladmóc, Legenye, Mihályi, Nagybári, Szőlőske, Szürnyeg, Zemplén. 4. Izraelita felekezetű egyének a vizsgált régió összes településén éltek. A lakosság több mint 10 %-át alkották: Ágcsernyő (1910-ben 10 % alatt mozgott az arányuk), Battyán (1900 és 1910-ben felére csökkent a számuk), Bély és Szentmária (csak 1890-ben lépték túl a 10 %-ot), Bodrogszentes (1900 és 1910-ben már 10 % fölött éltek), Királyhelmecen (1900 és 1910-ben 20 % fölé kerültek), Kiskövesd és Kistárkány (1900-ban és 1910-ben már 10 % - alatti a számuk), Kisújlak (1880-ban és 1890-ben 20 %-ék fölötti , de 1900-ban és 1910-ben a felére csökkent), Lelesz (1900-ban és 1910-ben 10 %-ék fölé lépett a számuk), Nagygéres (1880-ban 17,02 %-át alkották a lakosságnak, de 1910-re számuk kétharmaddal csökkent), Nagykövesd (1890-ben és 1910-ben lépték túl a 10 %-ot), Nagytárkány, Pálfölde (1890 és 1900-ban 20 % fölött éltek), Perbenyik (1910-ben 11,09 %-át alkották a lakosságnak), Rad, Szomotor (20 % fölé léptek 1900-ban és 1910-ben), Egres (1880-ban éltek a legtöbben itt – 12,22 %), Gálszécs (1880-ban a lakosság egyharmadát 32,39 %-át tették ki, számuk idővel csökkent, de még így sem kerültek 20 % alá), Kazsun (1880-ban 13,18 %-át alkották a lakosságnak, majd számuk csökkent), Nagyazaron (szintén fokozatosan csökkent a számuk 12,38 %-ról 3,01 %-ra), Tarnókán (1880-hoz viszonyítva 7 %-kal csökkent a számuk), Zebegnyő (itt is a századfordulóra 10 %-ot veszítettek), Barancs (1880-ban 14,95 %-át alkottak a lakosságnak, majd ingadozva, de csökkenés állt be), Csörgő (1910-re a felére csökkent a számuk 5,00 %), Gercsely (1890-ben érte el a 10,32 %-ot, aztán rohamos csökkenés történt), Kiskázmér (1880-as 12,53 %-ról 1910-re 1,63 %-ra esett vissza), Ladmóc (számuk elérte 1880-ban a 24,08 %, 1910-re itt is csökkent 17,55 %-re), Magyarjesztreb (1869-ben 20 % az arányuk, 1910-ben már csak 9,25 %), Mihályi, Szűrnyeg és Zemplén (1910-re esett 10 % alá a számuk). A római katolikusok és a görög katolikusok legnagyobb számban a szlovák többségű falvakban éltek, a régió északi részén. A magyarlakta tömbben is megfigyelhető egyes felekezetek területi 9
elhelyezkedésének sajátossága. Felső-Bodrogköz lakosságának egyharmada római katolikus. A legmagasabb számban Battyánban, Radban, Leleszen, Bodrogszentmárián, Zétenyben, Kaponyán, Szolnocskában, Vékén éltek. A görög katolikus felekezet hívei minden bodrogközi településen jelen voltak. Legjelentősebb számban Bélyben, Bodrogszerdahelyen, Bodrogmezőn, Bolyban, Kisdobrán (1880-ban 81,64 %, 1910-re közel a felére 44,18 %-ra csökkent), Borsiban. A Bodrogköz legjelentősebb vallása a református. Meghatározó települései: Ágcsernyő, Bacska, Bodrogszög, Bodrogszentes (a lakosság több mint 70 %), Bodrogvécs, Királyhelmec, Kisgéres, Kiskövesd (80 %-ék fölötti az arányuk), Nagygéres (70 %-ék fölött mozgott a számuk), Nagykövesd, Őrös, (70-80 %-os többséget alkottak), Szőlőske, Zemplén és Szomotor. Bodrogköz határközségeiben is éltek reformátusok: Hardicsán, Bistén, Csarnahó (90 % feletti többséget is elértek), Imregen (számuk 35-40 % között mozgott, de többséget alkottak) , Kisbáriban (70 % feletti volt az arányuk), Kistoronyán, Ladmócon, Legenyén, Nagybáriban (a legmagasabb arányuk 1890-ben 92,86 % volt), Szűrnyegen. A zsidóság területileg szétszórt. A terület északi részén élő szlovák lakosság körében sem éltek többen, mint a déli magyarlakta vidéken. Legnagyobb számban Battyánban (1880-ban 146 fő), Bélyben (1890-ben 100 fő), Szentesen (1910-ben 102 fő), Királyhelmecen (számuk a legmagasabb 1910-ben 571 fő), Kistárkányban (105 fő 1890-ben), Leleszen (223 fő 1900-ban), Nagykövesden (118 fő 1900-ban), Nagytárkányban (188 fő 1880-ban), Perbenyikben (1910-ben 153 fő), Szomotoron (144 fő 1910-ben), Gálszécsen (1015 fő 1880-ban), Szécskeresztúron (101 fő 1880-ban), Tőketerebesen (1910-ben 387 fő), Bodzásújlakon (112 fő 1869-ben), Cékén (102 fő 1869-ben), Ladmócon (1880-ban 183 fő), Magyarsas (126 fő 1869-ben) éltek. A felekezetek és nemzetiségek szoros kapcsolatban állnak egymással, a nemzetiségek számára az egyházak a szellemi – kulturális és politikai élet hagyomá-nyos keretét képezték. A Magyarországon élő 14 nagyobb (10 ezernél nagyobb létszámú) etnikai csoport hét különböző felekezet között oszlott meg. Vallási szempontból csak a horvátok, bunyevácok és sokácok, szlovének, lengyelek és olaszok (valamennyien római katolikusok), a ruténok (görög katolikusok) és a szerbek (görögkeletiek) voltak egységesek, a többiek két vagy több felekezethez tartoztak. 12 A régió etnikumainál is megfigyelhető bizonyos felekezeti tömörülés. A szlovákság kétharmada a katolikus (görög vagy római) vallás híve, de a református hit is beékelődött körükbe. A ruténság a vizsgált időszakban nyelvileg asszimilálódott, csak vallásuk (görög katolikus) megtartása utal egykori származásukra. A magyarság híveinek száma megoszlik, 50 – 50 %-ra a katolikus (görög és római) és református vallások között. A dualizmus időszakában a felekezetek között nem történt jelentős arányeltolódás a régióban. (Táblázat 2) Táblázat 2 - A régió vallási megoszlása Év
Összlétszám
Római Görög GörögReformátus Ágostai Unitárius Izraelita Egyéb katolikus katolikus keleti
1880 59 942
19 867
19 660
14 172
292
50
0
5 901
0
1890 61 401
19 703
20 368
14 664
334
13
3
5 215
4
1900 66 003
22 549
22 139
15 619
262
69
0
5 364
1
1910 66 370
23 541
21 343
15 886
249
17
7
5 318
9
Zemplén vármegye vallási összetétele is ilyen jellegű megoszlást mutatott. 1851-ben a legjelentősebb vallási közösség a római katolikusoké (35,90 %), hasonló a görög katolikusok (34,58 %) aránya is, a harmadik legjelentősebb a református (20,91 %) gyülekezet, őket követik a zsidók (5,62 %)13 A vallások nagyságának a sorrendje a megyében sem változott meg 1910-re. (lásd. Táblázat 3) Táblázat 3 - A vármegye vallási megoszlása 1910-ben Év
Létszám
Római Görög GörögReformátus Ágostai Unitárius Izraelita Egyéb katolikus katolikus keleti
1910 343 194 132 395
103 118
67 557
6 822
189
30
33 041
42
Jegyzetek 1870 és 1949 között a magyar népszámlálások felmérték a valláshoz tartozást. 1960 és 1990 között a vallás tudakolása nem szerepelt a népszámlálási kérdőíveken (szerzői megjegyzés) 2 Thirring Lajos: Magyarország népessége 1869-1949 között. In: magyarország történeti demográfiája. 1
10
, A Tőketerebesi járás vallási tagolódása a dualizmus időszakában
Szerk.: Kovacsics József, Budapest 1963., 305. p. 3 A régebbi magyar népszámlálások behatóan foglalkoztak a vallás vizsgálatával. Nem elégedtek meg azzal, hogy számszerint kimutatták az egyes felekezetekhez tartozókat, hanem vallásonkénti részletezéssel elemezték a népességet főbb ismérvei (demográfiai, foglalkozási, termékenységi stb.) szerint. Ezzel kapcsolatban általában jelentős különbségeket állapítottak meg a különböző vallsásúak népességi ismérvek szerinti megoszlásánál. Így például eltért egymástól a katolikusok és a protestánsok termékenysége. A különbségek azonban általában nem vallási okokból, hanem gazdasági – társadalmi foglalkozási okokból eredtek. Ugyanis a társadalmi fejlődés következtében az egyes vallásokhoz tartozó foglalkozási – társadalmi helyzet sok esetben különböző volt. Például a katolikusok között nagyobb arányban mezőgazdasági napszámosokat és szegényparasztokat, a protestánsok között pedig középparasztokat találhatunk. Bevezetés a demográfiába. 1963.,162. p. 4 Hoóz István: Demográfia, 1988., 118. p. 5 Magyarország története. MTA, 1983., 1161. p. 6 Klinger András: A népesség megoszlása vallás szerint világrészenként. Demográfia, KSH, 1996, 79–80.p. 7 Thirring Lajos: i. m. 1963., 305. p. 8 A tábla adatsorai (részletes kimutatásai) Thirring Lajos, Magyarország népessége a dualizmus korában című munkájának a 33. Táblázatában, a 306. oldalon található. 9 Thirring Lajos: i. m. 1963., 307. p. 10 Magyarország népessége és gazdasága. Múlt és jelen KSH, 996., 62. p. 11 A vizsgált régió a történelmi Zemplén vármegye szerves részét képezte. A 6301,58 km2 nagyságú Zemplén vármegye Magyarország északi részének leghosszabb és legfeltűnőbb alakú vármegyéje. Hossza a galíciai határszéltől a Tisza és a Sajó egyesüléséig 175 km volt. Sáros, Abaúj, Borsod, Ung, Szabolcs vármegyék határolták. A megye északi része egészen, de területének nagyobb része is hegyekkel borított. Nagyobb síkságai csakis a déli és délkeleti részén vannak (Ondava-, Tapoly- és Laborc- folyók környékén elterülő lapály, mely a nagy magyar Alföldnek legészakibb nyúlványa, délkeleti síksága a Bodrogköz, a déli Harangod és Taktaköz.). A kutatott terület (régió) behatárolása, megnevezése kisebb gondot okozott, ui. a vizsgált régió térkerete nem az egész megye, hanem annak tulajdonképpen egy vegyes etnikumú része (magyar – szlovák – rutén), mely a megye közepén terül el, s magába foglalja Bodrogköz nagyobb részét. Az 1920-as határmódosítás területileg kettészelte Zemplén vármegyét, és az új államhatár két ország részévé tette a vármegye középső részén fekvő Bodrogközt. Az 1920-ban bekövetkezett határváltozás után a Bodrogközi, Sátoraljaújhelyi járás nagyobb része és a Gálszécsi járás teljes egésze a megalakult Csehszlovák Köztársasághoz került, ma ezen területek a Szlovák Köztársaság részét alkotják. A régió legtöbbet mondó, s egyben legtalálóbb elnevezése Viga Gyulának köszönhető „Hármas határon“ címmel, melynek jelentése, tartalma utal e térség földrajzi fekvésére, etnikai és vallási összetételére. A második jelentéstartalma a hármas határnak három etnikum (magyar – szlovák – rutén) érintkezéseire, együttélésére, műveltségük kölcsönhatásaira utal. Az etnikai összetételből adódik a harmadik jelentéstartalom, mely a vallási tagozódásra utal, ui. századok során a térségben együtt élt (él) a református, római katolikus és görög katolikus felekezetű népcsoport, s a települések nagy többségének vallási megoszlása mind három felekezet együttélését, meglétét tükrözi. Ma ez az etnikailag, vallásilag sokrétű terület (a vizsgált régió) a Szlovák Köztársaság 1997-tól érvényben levő közigazgatási beosztásával esik egybe, a Szlovák Köztársaság keleti részén fekvő Tőketerebesi járást alkotja. E területen 88 település vált demográfiai vizsgálat alanyává. A települések járási hovatarozásuk szerint: 1. Bodrogközi járás (1882-től elnevezése Királyhelmeci járás): Ágcsernyő (Čierna), Bacska (Bačka), Battyán (Boťany), Bély (Bieľ), Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom), Bodrogszög (Klin nad Bodrogom), Bodrogmező (Poľany), Bodrogszentmária (Svätá Mária), Szentes (Svätuše), Bodrogvécs (Véč), Boly (Boľ), Kaponya (Kapoňa), Királyhelmec (Kráľovský Chlmec), Kisdobra (Dobrá), Kisgéres (Malý Horeš), Kiskövesd (Malý Kamenec), Kistárkány (Malé Trakany), Kisújlak (Nová Vieska pri Bodrogu), Lelesz (Leles), Nagygéres (Veľký Horeš), Nagykövesd (Veľký Kamenec), Nagytárkány (Veľké Trakany), Örös (Strážne), Pálfölde (Pavovo), Perbenyik (Pribeník), Rad (Rad), Szinyér (Svinice), Szolnocska (Soľnička), Szomotor (Somotor), Véke (Vojka), Zétény (Zatín). 2. Gálszécsi járás: Bacskó (Bačkov), Cselej (Čeľovce), Dargó (Dargov), Egres (Egreš), Gálszécs (Sečovce), Gerenda (Hriadky), Hardicsa (Zemplínske Hradište), Isztáncs (Stanča), Kazsó (Kožuchov), Kelecseny (Kľačany), Kereplye (Kravany), Kisazar (Malé Ozorovce), Kisruszka (Ruská), Kozma (Kuzmice), Magyarizsép (Nižný Žipov), Nagyazar (Veľké Ozorovce), Nagyruszka (Nový Ruskov), Parnó (Parchovany), Pelejte (Plechotice), Szécskeresztúr (Zemplínska Teplica), Szilvásújfalu (Slivník), Sztankóc (Stankovce), Tarnóka (Trnávka), Szécsudvar (Dvorianky), Tőketerebes (Trebišov), Upor, Vécse (Vojčice), Visnyó (Višňov), Zebegnyő (Zbehňov). Isztáncs, Upor és Zemplénkelecseny egyesült 1964-ben – Zemplínska Nová Ves az új megnevezése 3. Sátoraljaújhelyi járás: Barancs (Zemplínsky Branč), Biste (Byšta), Bodzásújlak (Novosad), Borsi (Borša), Csarnahó (Černochov), Csörgő (Čerhov), Céke (Cejkov), Garany (Hraň), Gercsel (Herčeľ), Imreg (Brehov), Kasó (Kašov), Kisbári (Malá Bara), Kiskázmér, Kistoronya (Malá Trňa), Kiszte (Kysta), 11
Kolbaszó (Brezina), Ladmóc (Ladmovce), Lasztóc (Lastovce), Legenye (Luhyňa), Magyarsas (Zemplínske Jastrebie), Alsómihályi (Michaľany), Nagybári (Veľká Bara), Nagykázmér (Kazimír), Nagytoronya (Veľká Trňa), Szőlőske (Viničky), Szürnyeg (Sirník), Velejte (Veľaty), Zemplén (Zemplín). Katus László: Nemzetek és népszaporulat. In: Magyarok a Kárpát-medencében. Szerk.: Glatz Ferenc, Budapest 1989., p. 193. 13 Tamás Edit: A szlovák-magyar-ruszin nyelvhatár a történelmi Zemplén és Ung megyében. Sárospatak 1999., p. 25. 12
A Tőketerebesi járás vallási tagolódása a dualizmus időszakában Összegzés A térség vallási tagolódása szoros kapcsolatban állt az etnikai összetétel sajátosságaival. Három jelentős vallási közösség - a római katolikus, a görög katolikus, a református - híveinek a számát és területi elhelyezkedését kísértük figyelemmel. A vizsgált időszakban a számarányokban nem voltak jelentős eltolódások. A római katolikus vallás megőrizte elsődleges szerepét a régióban, a görög katolikusok száma árnyaltan emelkedett, majd csökkenő tendenciát mutatott, de második pozícióját megtartotta. A reformátusság a harmadik jelentős felekezetet alkotta a térségben, összlétszámuk a lakosság egynegyedét tette ki. Behatároltuk a felekezetek területi elhelyezkedését is. A régió etnikumainál is megfigyelhető, hogy "bizonyos" vallás körébe tömörültek. A római katolikusok és a görög katolikusok legnagyobb számban a szlovák többségű falvakban éltek, a régió északi részén. A szlovákság kétharmada a katolikus vallás híve volt, de a református hit is beékelődött körükbe. A ruténság ebben az időben már nyelvileg asszimilálódott, csak a görög katolikus vallásuk megtartása utal egykori létezésükre. A magyarlakta tömbben is megfigyelhető az egyes felekezetek területi elhelyezkedésének a sajátossága, de a magyar hívek 50-50 %-ban megoszlanak a katolikus és a református vallás között. Religious division of the Trebišov region during the dualism Abstract The locality’s regional division is closely connected to the peculiarities of its ethnical composition. We traced three significant religious communities – Roman Catholic, Greek Catholic, and Calvinist. There were no proportional shifts during the examined period. The Roman Catholic religion has remained on the first position in the region, the number of Greek Catholics slightly increased, then showed a declining tendency, but remained on the second position. The Calvinism was registered as the third mist significant religion of the location, their total number represented one third of the population. We have also defined the territorial location of the religions. It is evident that the region’s ethnical groups are gathered in "particular” religions. The most Roman and Greek Catholics lived in villages with a majority of Slovak population in the northern part of the region. Two-thirds of the Slovak population were Catholics, but Calvinism is also present in their rounds. Ruthenism in these days got assimilated by language, only their religion - Greek Catholic – refers to their existence. Peculiarities of territorial location of religions in areas dwelled by Hungarians can also be seen, but the Hungarian followers’ share on Catholicism and Calvinism is 50-50 %. Náboženské členenie okresu Trebišov v období dualizmu Resumé Náboženské členenie v trebišovskom okrese bolo úzko spojené s etnickým zložením obyvateľstva. Sledovali sme počet veriacich a územné rozloženie troch náboženských vierovyznaní – rímskokatolícke, gréckokatolícke a reformované. V sledovanom období v počtoch neboli významné zmeny. Prvenstvo si v regióne ponechalo rímskokatolícke vierovyznanie, počet gréckokatolíkov sa mierne zvýšil a neskôr ukázal klesajúcu tendenciu, avšak ostal na druhom mieste. Reformované vierovyznanie bolo tretím najvýznamnejším v okrese a tvorilo štvrtinu obyvateľstva. Určili sme aj územné rozloženie vierovyznaní. Pri etnických skupinách regiónu je pozorovateľné, že sa sústreďujú do „istých“ náboženstiev. Rímskokatolíci a gréckokatolíci žili najmä na miestach so slovenskou väčšinou v severnej časti regiónu. Dve tretiny Slovákov boli katolíckeho vierovyznania, ale aj medzi nimi sa nachádzali príslušníci reformovanej cirkvi. Rusíni v tomto období už z hľadiska jazyka asimilovali, iba udržanie ich 12
, A Tőketerebesi járás vallási tagolódása a dualizmus időszakában
gréckokatolíckeho vierovyznania naznačuje ich niekdajšiu existenciu. Na miestach obývaných najmä Maďarmi sú pozorovateľné určité špecifické územné rozloženia náboženstiev, ale katolícki a reformovaní veriaci maďarskej národnosti sú členení v pomere 50:50 %.
13
