A TESZTÜZEMI ADATOK KIEGÉSZÍTÉSE A FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK MEGALAPOZÁSÁHOZ

A TESZTÜZEMI ADATOK KIEGÉSZÍTÉSE A FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ  VIDÉKFEJLESZTÉSI INTÉZKEDÉSEK  MEGALAPOZÁSÁHOZ (AGRÁR­KÖRNYEZETVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS ADATOK)

Készült: a Vidékfejlesztési Igazgatóság Vállalkozáselemzési Osztályán

Szerkesztette: Pesti Csaba

Szerzők: Barkaszi Levente Kárpáti Andrea Keszthelyi Szilárd Kis Csatári Eszter Kiss András Korondiné Dobolyi Emese Suga Gábor

2

Tartalomjegyzék 1.BEVEZETÉS........................................................................................................................................................5 2.MEZŐGAZDASÁG ÉS KÖRNYEZETSZENNYEZÉS – NEMZETKÖZI KITEKINTÉS........................7 2.1.MŰTRÁGYA HASZNÁLAT.......................................................................................................................................7 2.2.NITROGÉN MÉRLEG..............................................................................................................................................8 2.3.NÖVÉNYVÉDŐSZEREK.........................................................................................................................................10 2.4.VÍZHASZNÁLAT.................................................................................................................................................12 2.5.VÍZMINŐSÉG.....................................................................................................................................................13 2.6.ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK...................................................................................................................................15 3.SZAKIRODALMI PÉLDÁK KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI MUTATÓSZÁMOK  HASZNÁLATÁRA...............................................................................................................................................18 3.1.TÁPANYAG MÉRLEGEK.......................................................................................................................................18 3.2.ENERGIAMÉRLEG...............................................................................................................................................19 3.3.LÉGSZENNYEZÉS...............................................................................................................................................20 4.KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG MÉRÉSI MÓDSZERTANA A NEMZETKÖZI  SZAKIRODALOMBAN.......................................................................................................................................22 4.1.OECD TANULMÁNYBAN ALKALMAZOTT INDIKÁTOROK (1997­2001)......................................................................22 4.2.COM – BIZOTTSÁGI JELENTÉSEKBEN ALKALMAZOTT INDIKÁTOROK (1999­2001).....................................................23 4.3.IRENA PROJEKT INDIKÁTORAI...........................................................................................................................24 4.4.AZ ECNC  ÁLTAL KIDOLGOZOTT INDIKÁTOROK....................................................................................................25 4.5.AZ OSZTRÁK ÖKOPONT RENDSZER.......................................................................................................................25 4.6.A SOLAGRO DIALECTE RENDSZERE......................................................................................................................26 5.TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE – ELMÉLET....................................................................................28 5.1.TÁPANYAG­GAZDÁLKODÁS MUTATÓSZÁMAI...........................................................................................................30 5.1.1.Nitrogén mérleg....................................................................................................................................30 5.1.2.Foszfor és kálium mérleg.....................................................................................................................31 5.1.3.Szervestrágya aránya a tápanyag utánpótlásban................................................................................31 5.2.TALAJVÉDELEM MUTATÓSZÁMAI..........................................................................................................................32 5.2.1.Téli talajborítottság aránya.................................................................................................................32 5.2.2.Nem szántott területek aránya..............................................................................................................32 5.3.VETÉSSZERKEZET MUTATÓSZÁMAI........................................................................................................................33 5.3.1.Növénytermesztés diverzitása...............................................................................................................33 5.3.2.Pillangós növények aránya a vetésszerkezetben..................................................................................33 5.3.3.Kalászosok és kukorica aránya a vetésszerkezetben............................................................................34 5.4.NÖVÉNYVÉDELEM MUTATÓSZÁMAI.......................................................................................................................34 5.4.1.Peszticid használat gyakorisága..........................................................................................................34 5.4.2.Alkalmazott szerek veszélyessége.........................................................................................................35 5.5.TERMÉSZETES JELLEMZŐK ÉS TEREK MUTATÓSZÁMAI...............................................................................................36 5.5.1.Átlagos táblaméret...............................................................................................................................36 5.5.2.Az öt legnagyobb tábla átlagmérete.....................................................................................................36 5.6.ENERGETIKA.....................................................................................................................................................36 5.6.1.Energiafogyasztás................................................................................................................................36 5.7.KIEGÉSZÍTŐ ALAPADATOK...................................................................................................................................37 6.TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE – GYAKORLAT.............................................................................39 6.1.A TESZTÜZEMI RENDSZERBE BEVONT ÚJ VÁLTOZÓK.................................................................................................39 6.2.A TESZTÜZEMI RENDSZER ÖSSZEKAPCSOLÁSA MÁS INFORMÁCIÓS RENDSZEREKKEL........................................................41 7.A TESZTÜZEMEK KÖRNYEZETVÉDELMI ÉRTÉKELÉSE (2003­2007).............................................42 7.1.MAGYARORSZÁG ÉS AZ EU­27 NITROGÉN EGYENSÚLYÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA .......................................................42 3

7.2.AGRÁR­KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI PONTRENDSZER ALKALMAZÁSA A TESZTÜZEMEKRE.................................................43 7.3.AZ AGRÁR­KÖRNYEZETVÉDELMI MUTATÓSZÁMOK TERÜLETI ALAKULÁSA....................................................................44 7.4.IDŐSOROS ELEMZÉS............................................................................................................................................47 7.5.AZ AGRÁR­KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI CÉLPROGRAMBAN RÉSZTVEVŐ GAZDASÁGOK ÖSSZEVETÉSE A TÖBBI ÜZEMMEL........48 7.6.KÖRNYEZETI TERHELÉS ÉS A JÖVEDELMEZŐSÉG KAPCSOLATA....................................................................................49 8.ÖSSZEFOGLALÁS...........................................................................................................................................52 9.IRODALOMJEGYZÉK....................................................................................................................................54 10.MELLÉKLETEK.............................................................................................................................................55

4

1. BEVEZETÉS A mezőgazdasági termelés, a termeléshez szükséges erőforrások felhasználása, és a termelés  hatására jelentkező  környezetszennyezés  egymással szorosan összefügg. A mezőgazdasági  tömegtermelés, a nagy mennyiségű élelmiszer hatékony előállításának  ára a felszíni vizek  szennyezése,   a   vízkészlet   apadása,   a   talaj   eróziója   és   szerkezetének   romlása,   a   csökkenő  kőolaj és földgáz készletek jelentős felhasználása.  Ezért egyre szélesebb körben fogalmazódik meg az igény arra, hogy az agrárpolitika szakmai  megalapozásához   a   mezőgazdasági   termelést,   az   erőforrásokat   és   a   környezetszennyezést  együttesen vizsgálják.  A számszerűsíthető erőforrások közé tartozik a talaj, a víz, a műtrágya és szervestrágya, az  elektromos   energia   és   gázolaj,   valamint   a   növényvédőszerek.   A   földgáznak   különösen   a  nitrogénműtrágyák   előállításában   van   kiemelkedő   szerepe.   Bár   egyelőre   a   világ   földgáz­ felhasználásából a műtrágyagyártás  csak 5%­kal részesedik, a  földgáz  mint erőforrás  azért  jelentős, mert árának alakulása meghatározza a nitrogén műtrágyák árát. A hozamokat pedig  jelentősen befolyásolja a kijuttatott nitrogén mennyisége. A mezőgazdasághoz kapcsolódó  környezetszennyezés közül a legjelentősebb mérhető vagy  becsülhető   tényezők   a   nitrát­,   ammónia­,   nitrogén­oxid,   foszfát­,   metán­   és   szén­dioxid  kibocsátás. A műtrágyázás miatt talajba kerülő nitrátok és foszfátok bejuthatnak a talajvízbe.  Ez egyrészt hozzájárul a felszíni vizek eutrofizációjához, másrészt az ivóvíz nitráttartalmának  növelése miatt az emberi egészséget közvetlenül is veszélyezteti. A felszíni vizek  nitrogén­ szennyezésének több, mint 50%­át  a mezőgazdaság okozza a Nyugat­Európai országokban.  Ezenkívül a műtrágyák a talaj elsavanyodását okozhatják. A nitrogén­oxid, a metán és a szén­ dioxid kibocsátás pedig az üvegházhatást növeli, a mezőgazdaság felel az  üvegház­hatású  gázok kibocsátásának mintegy 10%­áért. A növényvédőszerek egyrészt a talajban vagy vizekben való felhalmozódásukkal toxicitást  okozhatnak, másrészt széles körű hatásukkal felborítják az ökológiai rendszerek egyensúlyát,  új rezisztens kártevők mutációit segíthetik elő. A vízi élővilágban különösen veszélyes lehet  egyes peszticid fajták felhalmozódása.  Ennek megfelelően az agrárinformációs rendszereknek nemcsak a termelés szerkezetéről, a  gazdálkodás jövedelmezőségéről, a piaci árakról, hanem a termékek előállításához szükséges  erőforrásokról és a káros anyag kibocsátásról is megbízható adatokat kell szolgáltatniuk.  Bár lehetőség van az adatok egy részének becslésére makro­szinten, fontos, hogy az egyes  üzemcsoportokra   is   reprezentatív   adatok   álljanak   rendelkezésre.   Ehhez   olyan   üzemi  adatgyűjtő rendszer kell, ami alkalmas az egyes gazdaságok fenntarthatósági teljesítményének  számszerűsítésére   és   értékelésére.   Az   adatokat   mind   területalapú   elemzéshez   (pl.   nitrát  kibocsátás/ha), mind termék­központú elemzéshez (pl. 1 liter tej előállítása közben képződő  üvegházhatást okozó gázok) fel lehet használni.  Bár   lehetőség   van   „különálló”   reprezentatív   agrár­környezetgazdálkodási   információs  rendszerek létrehozására, a tesztüzemi rendszer környezetvédelmi és erőforrás­felhasználásra  vonatkozó   adatokkal   történő   bővítése   biztosítaná,   hogy   az   ökonómiai   és   ökológiai   típusú  mutatókat   együttesen   lehessen   vizsgálni.   Ebben   az   esetben   rendelkezésre   állnának  ugyanannak   az   üzemnek   a   pénzügyi   adatai,   valamint   a   környezetvédelemmel   és  erőforrásokkal  kapcsolatos  mutatói  is, ami  széles  körű elemzési  lehetőségeket  biztosítana. 

5

Ezenkívül   egy   meglévő   információs   rendszer   bővítése   kisebb   költséggel   jár,   mint   egy   új  rendszer létrehozása.  Ennek   megfelelően   a   következő   fejezetekben   kiemeljük   a   mezőgazdaság   szerepét   a  környezetszennyezésben   és   több   ország   mutatóit   összehasonlítjuk.   Ezután   bemutatjuk   a  környezeti   fenntarthatóság   üzemszintű   mérési   módszertanának   külföldi   gyakorlatát,   majd  ismertetünk   néhány   tanulmányt,   ami   agrár­környezetvédelmi   mutatószámokat   használ   a  fenntarthatóság és jövedelmezőség kapcsolatának elemzéséhez. A   szakirodalom   áttekintése   után   javaslatot   teszünk   arra,   hogy   a   tápanyag­gazdálkodás,   a  talajvédelem,  a  vetésszerkezet,  a  növényvédelem,  a  természeti  környezet   és  az  energetika  területén   milyen   üzemszintű   agrár­környezetvédelmi   mutatószámokra   van   szükség,   és   a  mutatók   kiszámításához   milyen   alapadatokra   van   szükség   a   tesztüzemi   rendszerben.   A  környezeti indikátorok kialakításának forrásdokumentuma a Körtáj Tervező Iroda Kft.  „Az   AIR monitoring funkciónak fejlesztése, monitoring adatszolgáltatás” c. tanulmánya.  Ezenkívül   felsoroljuk,   csoportosítjuk   és   részletesen   bemutatjuk   azokat   az   alapadatokat,  amelyek   ugyan   nem   részei   az   agrár­környezetgazdálkodási   mutatószám   rendszereknek,  azonban az öntözés és trágyakezelés elemzéséhez feltétlenül szükségesek. Javaslatot teszünk a  tesztüzemi rendszer bővítésének ütemezésére, valamint az egyéb adatbázisokkal, elsősorban  az Agrár­környezetgazdálkodási Információs Rendszerrel (AIR) való összekapcsolására.  Végül   a   tesztüzemi   rendszer   jelenlegi   adatai   alapján   kialakítunk   egy   60   pontból   álló  környezetvédelmi   mutatószám­rendszert,   és   a   különböző   típusokba   tartozó   üzemek  környezetterhelését 2003 és 2007 között összehasonlítjuk.

6

2. MEZŐGAZDASÁG ÉS KÖRNYEZETSZENNYEZÉS –  NEMZETKÖZI KITEKINTÉS Számos nemzetközi szakirodalom foglalkozik a környezetszennyezéssel, melyek segítségével  átfogó   képet   kaphatunk   az   emberi   tevékenységek   környezetkárosító   hatásairól.   A  következőkben   összefoglaljuk,   hogy   nemzetközi   viszonylatban   a  mezőgazdaság   milyen   módon és mennyiben terheli környezetünket. A szektor legjelentősebb szennyezőanyagai  a  műtrágyák,  a  növényvédőszerek,   a metán  és  a  dinitrogén­oxid.  Az  alábbi   összefoglaló   az  IRENA1  projekt,  valamint   az  Európai  Közösség  2008­as   Üvegházhatású   Gázok leltárának  (1990­2006)2 leírása alapján készült. 

2.1.

Műtrágya használat

A műtrágyák – akárcsak a szervestrágyák – a nitrát kimosódás hatására a talaj savanyodását, a  talajvíz   nitrátosodását,   valamint   a   felszíni   vizek   eutrofizálódását   okozhatják.   A   környezet  megóvása érdekében ezért rendkívül fontos, hogy elkerüljük a túlzott hatóanyag bevitelt és  ezáltal a nitrogénfelesleg kialakulását. A   nitrogén   műtrágya   felhasználás   1990   és   2001   között   az   EU­15   legtöbb   tagországában  csökkent,   kivéve   Spanyolországot   és   Írországot.   A   legnagyobb   ­   több   mint   30%­os   ­  csökkenés Dániában és Görögországban következett be, míg az EU­15 átlagát tekintve 12%­ os volt a mérséklődés (1. ábra). Ugyanezen   időszak   alatt   szintén   csökkenést   mutat   (átlagosan   35%)   a   foszfor   műtrágyák  felhasználása   majd   minden   tagországban,   csak   Spanyolországban   tapasztalható   11%­os  növekedés.   A   legnagyobb,   több   mint   50%­os   visszaesés   Dániában,   Finnországban   és  Németországban mutatkozott. Nehéz megmondani, hogy ezeknek a trendeknek milyen közvetlen hatásuk van a környezetre,  mivel   a   végső,   környezetre   gyakorolt   hatás   nagy   mértékben   függ   még   a   szervestrágya  használattól, a hozamoktól, a talajborítottságtól és a gazdálkodás gyakorlatától.  Mindazonáltal több olyan törvényhozói kezdeményezés3  is született, amely kísérletet tett a  tápanyagok felszíni vizekbe való kimosódásának korlátozására, ez pedig a felelősségteljesebb  gazdálkodás által érhető el.

1

 Az IRENA keretében 35 agrárkörnyezeti mutatót fejlesztettek ki az EU­15 országaira vonatkozóan az Európai  Bizottság   több   főigazgatóságának   (Mezőgazdasági   és   Vidékfejlesztési   Főigazgatóság,   Környezetvédelmi  Főigazgatóság,   Eurostat   és   Közös   Kutatóközpont   Főigazgatóság)   és   a   projekt   koordinációját   ellátó   Európai  Környezetvédelmi   Ügynökség   együttműködésében.   Az   IRENA   jelentéseiről   és   eredményeiről   további  információ található a http://webpubs.eea.eu.int/content/irena/index.htm címen. 2   Annual   European   Community   greenhouse   gas   inventory   1990–2006   and   inventory   report   2008  (http://reports.eea.europa.eu/technical_report_2008_6/en) 3  Nitrát direktíva (91/676/EEC), Vízgazdálkodási direktíva (60/2000/EC). 7

1. ábra A nitrogén és foszfor műtrágyák használatának alakulása az EU­15 tagországaiban az 1990–2001 (*) közötti időszakban 15% 5% ­5 % ­1 5 %

­3 5 %

á s  m

V á lto z

­4 5 % ­5 5 %

é rt é k e  1 9 9 0 ­2 0 0 1

­2 5 %

N it r o g é n  m ű tr á g y á k

á g

á S gp a n y oág l o r s z

N é m áe t o r s z g Ír o r s z

Sv

áéd o r s z g

á O la s z o r s z g

A u s z tr ia

F r a n c ia o r s z

F in n o r s z ü lt   K ir

á E U ­1 5 ly s á á g g B e lg iu m + L u x e m b u r g

á lia E gyes

P o rtu g á g

G ö rö g o rs z H o lla n d ia

D á n ia

­6 5 %

F o s z fo r m ű trá g y á k

Forrás: IRENA  projekt Megjegyzés: (*) 1990 = 1989­1990­1991 évek átlaga; 2001 = 2000­2001­2002 évek átlaga

2.2.

Nitrogén mérleg

A tápanyagmérleg láncolatot képez a mezőgazdaságban használt hatóanyagok, a környezeti  változások,   valamint   a   talaj   tápanyagainak   fenntartható   használata   között   azáltal,   hogy  meghatározza a be­, illetve kiáramló hatóanyagok mennyiségét. Míg a folyamatos többlet a már korábban említett környezeti problémákhoz vezethet, addig az  állandó hiány a talaj tápanyagtartalom csökkenésének kockázatát rejti magában. Tehát   ami   a   környezeti   hatásokat   illeti,   a   leglényegesebb   tényező   a   helyi   tápanyag­ gazdálkodási   gyakorlathoz,   valamint   agroökológiai   feltételekhez   kapcsolódó   tápanyag  többlet/hiány   nagysága,   amely   meghatározza   a   nitrátok   kimosódásának   illetve  felszívódásának mértékét a talajban. Általánosságban   elmondhatjuk,   hogy   az   EU­15   tagországaiban   a   nitrogéntöbblet   csökkent  1990 és 2000 között. A 2. ábrán láthatjuk, hogy a 2000­ben megállapított értékek igen széles  skálán   mozognak:   a   legalacsonyabb   érték   Olaszországban   volt   (37   kg   N/ha),   míg   a  hektáronkénti legnagyobb nitrogéntöbblettel, 226 kg értékkel Hollandia rendelkezik.

8

Hollandián   kívül   Belgiumban,   Luxemburgban   és   Németországban   mutattak   ki   100   kg/ha  feletti többletet. Említést érdemel Spanyolország és Írország, ahol a bázisévhez képest 47%,  illetve 22%­os növekedés ment végbe, bár még így is az alacsony értékkel rendelkeznek a  fenti országokhoz képest. Az   EU­15   átlagát   tekintve   a   nitrogén   mérleg   55   kg/ha   volt   2000­ben,   ami   16%­kal  alacsonyabb az 1990­ben számított értéknél (65 kg/ha). 

2. ábra A nitrogén mérleg alakulása tagországonként 1990 és 2000 között 300 250

N  k g /h a

200 150 100 50

lo

rs

z rs

á g

an á y og

Sp

sz

g á lia Ír o

á Po g rtu

or sz

O

la

sz

á g

Sv á é g do r

Au

sz

sz or ia nc ra

ü lt  K

Eg

á ly s á g

i rF

s

á g

1990

z

a tri

5 ­1 EU

or

ye

á g

Fi

rs

z

sz or

G ö árö gg o

et N é m

nn

D á ni

a

bu m xe

sz

rg

m iu lg Lu

Be

Ho

lla

nd

ia

0

2000

Forrás: IRENA projekt

Ha a nitrogén mérleget megbontjuk input és output szerint, akkor az alábbi ábrán jól látható,  hogy   a   tagállamok   közötti   legnagyobb   különbség   a   mérleg   pozitív   oldalán   lévő,  szervestrágyából származó nitrogén mennyiségéből adódik.  2000­ben   a   legalacsonyabb   értéket   (31   kg/ha)   Spanyolországnál   láthatjuk,   míg   a  legmagasabb,   206   kg/ha­os   érték   Hollandiában   található.   Utóbbi   érték,   csak   úgy   mint   a  belgiumi   (204   kg/ha),   meghaladja   a   nitrát   direktívában   előírt   határértéket,   azaz   a  hektáronkénti 170 kg­ot.  A mérleg pozitív oldalát képező másik fő komponens, a műtrágya. Ennek értéke 35 kg/ha  (Ausztria) és 179 kg/ha (Hollandia) között szóródik. Az utolsó, nem túl jelentős mennyiséget  képviselő   egyéb   nitrogénforrások   a   légköri   lerakódásból,   biológiai   nitrogénmegkötésből,  valamint a vetőmagokból és szaporítóanyagokból származnak.

9

3. ábra A tagországonkénti nitrogén mérleg 2000­ben input és output szerinti bontásban (kg/ha) 500 400 300

N itr o g e n  in p u t  (k g /h a )

200 100

é s  o u tp u t

0

­1 0 0 ­2 0 0

M ű trá g y a

B e ta k a r íto tt á r u n ö v é n y e k

B e ta k a r íto tt ta k a r m á n y n ö v é n y e k

Forrás: IRENA projekt

Az ábráról leolvasható, hogy Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban és Németországban  a   legnagyobb   a   kockázata   a   tápanyag­kimosódásnak,   annak   ellenére,   hogy  nitrogénmérlegükben   csökkenés   volt   tapasztalható   a   vizsgált   időszakban.   Mindazonáltal   a  nitrogénkimosódás   nem   csupán   a   nitrogén   mérlegtől   függ,   hanem   nagy   mértékben  befolyásolja azt a talaj, éghajlat és a gazdálkodás módja.

2.3.

Növényvédőszerek

A növényvédőszerek fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági termelésben azáltal, hogy  csökkentik a gyomosodást, a rovarkárokat, valamint kiegyenlítettebb hozamokat biztosítanak. Mindezen előnyök ellenére használatuk negatív hatással lehet a vízminőségre, a szárazföldi és  vízi   biodiverzitásra   (a   nem   kártevő   élőlények   mérgezése   stb.),   míg   az   élelmiszerekben  felhalmozódott növényvédőszer­maradványok az emberi egészséget veszélyeztethetik.

10

á g 

á lia S p a n y o lo r s z

á P o rtu g g

F in n o r s z

A u s z t r ia á g

Oá l a s z o r s z g

Sv á gé d o rs z

G ö rö g o rs z

E U ­1 5 á g

F r a n c ia o r s z

E g y é b   n it r o g é n   in p u t o k

á ly s á g

ü lt   K ir

á g Egyes

Ír o r s z

D á n ia

S z e rv e s trá g y a

á g

N é m e to rs z

L u x e m b u rg

B e lg iu m

H o lla n d ia

­3 0 0

Az,   hogy   az   adott   peszticid   mennyire   veszélyes,   függ   a   benne   található   aktív   hatóanyag  jellegétől   (mérgező   hatás,   tartósság   stb.),   továbbá   a   használat   módjától   (alkalmazott  mennyiség, alkalmazás időszaka és módja, növény és talajtípus stb.). A   peszticidek   használatának   mértékét   részben   a   gazdaság   befolyásolja   (a   jövedelmezőbb  növényeknél   nagyobb   a   ráfordítás),   részben   pedig   a   helyi   talaj   és   éghajlati   adottságok,  amelyek   meghatározzák   a   növény   kártevőkkel   szembeni   sebezhetőségét.   Ezeken   felül   a  peszticid   felhasználás   természetesen   attól   is   függ,   hogy   az   üzem   hagyományos,   vagy  biogazdálkodást folytat­e.  Az   EU­15­ben   az   összes   értékesített   növényvédőszer­mennyiség   aktív   hatóanyagban  kifejezve 1992­ről 1999­re 11%­kal, vagyis 295 ezer tonnáról 327 ezer tonnára emelkedett   (4. ábra).  Ezen belül a gombaölő­ és gyomirtószerek eladott mennyisége 15% és 11%­kal  nőtt, azonban a rovarölőszerek esetében 16%­os csökkenés következett be. Ebből a becsült  felhasznált mennyiség (5. ábra) 1992­ben 194 ezer tonna, 1999­ben pedig 232 ezer tonna volt,  amely bár 20%­os növekedésnek felel meg, azonban az értékesített mennyiséghez képest még  mindig lényegesen alacsonyabb.  4. ábra A növényvédőszerek értékesített mennyiségének változása az EU­15­ben

3 5 0  0 0 0

3 0 0  0 0 0

2 5 0  0 0 0

ív   ö s s z e te v

A kt

1 5 0  0 0 0

1 0 0  0 0 0

ő k , to n n a  

2 0 0  0 0 0

5 0  0 0 0

0 1992

1993

1994

G o m b ö lő s z e r e k

1995

1996

G y o m ir t ó s z e r e k

1997

1998

R o v a r ö lő s z e r e k

1999 E gyéb

Forrás: IRENA projekt

5. ábra A növényvédőszerek becsült felhasznált mennyiségének alakulása az EU­15­ben 3 5 0  0 0 0

3 0 0  0 0 0 N ö v e k e d é s   s z a b á ly o z ó k 2 5 0  0 0 0

E g y é b   r o v a r ö lő k O la jo k

2 0 0  0 0 0

1 0 0  0 0 0

E g y é b   g o m b a ö lő k

ő k , to n n a

ív   ö s s z e te v

A kt

1 5 0  0 0 0

G y o m ir t ó s z e r e k

R é z t a r t a lm ú   p e s z t ic id e k K é n t a r t a lm ú   p e s z t ic id e k

5 0  0 0 0

11

0 1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

Forrás: IRENA projekt

2.4.

Vízhasználat

A   mezőgazdaságban   a   víz   legnagyobb   részét   öntözésre   használják,   de   emellett   a  terménytisztítás, az állattenyésztési technológiák, valamint a növényvédő szerek hígítása is  vizet igényel.  A vízhasználatot számos tényező befolyásolja, mint például a termesztett növény, az öntözött  terület   nagysága,   az   öntözés   technológiája,   a   vízdíj,   a   vízzel   kapcsolatos   korlátozások,   a  szivattyúzás költségei, valamint az éghajlat. A vízkivétel növekedése a talajvíz csökkenéséhez  vezethet, vagy több és nagyobb víztározók létesítését teszi szükségessé.  Mivel a mezőgazdaság fő vízhasználatát  az öntözés  jelenti, ezért  az egy hektár öntözhető  területre jutó felhasznált vízmennyiséget vizsgáljuk. Az EU­15 tagországait két csoportba (északi és déli) 4 sorolva láthatjuk. Az északiak öntözésre  használt   éves   vízmennyisége   757­ről   349   m3/ha­ra   csökkent   1990   és   2000   között,   az  öntözhető   terület   nagysága   pedig   2   143   660   hektárról   2   050   270   hektárra   mérséklődött (6. ábra). A   déli   országok   által   használt   vízmennyiség   69   103   millió   m3­ről   66   424   millió   m3­re  csökkent a vizsgált időszakban, miközben az öntözhető terület nagysága 15%­kal nőtt, vagyis  kevesebb vízzel öntöztek nagyobb területet. Ez arra enged következtetni, hogy ezekben az  országokban nőtt a víz felhasználásának hatékonysága. A mezőgazdaság vízhasználata 1990 és 2000 között

6. ábra 7000

6000

V íz h a3 s z n (m /h a /y e a r)

5000

3000

á la t 

4000

2000

1000

0 1990

1993

1995 E U ­ 1 5   ( é s z a k i)

4

1997

2000

E U ­ 1 5   ( d é li)

  Északi  tagországok:  Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország,  Németország,  Írország,  Luxemburg, Hollandia,  Svédország, Egyesült Királyság. Déli tagországok: Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország. 12

Forrás: IRENA projekt

2.5.

Vízminőség

A   mezőgazdasági   tevékenység   a   tápanyag­   és   növényvédőszer­kimosódáson   keresztül  olyannyira hatással lehet a vízminőségre, hogy Európában a nitrogénszennyezés fő forrását ez  a   szektor   jelenti.  A   vizek   különböző  hatóanyagokkal  való   telítődése  (nitrogén  és  foszfor)  káros hatással lehet a környezetre: a felhalmozódott nitrát a felszíni vizek eutrofizálódáshoz  vezethet, a halak és egyéb vízi élőlények pusztulását okozva ezzel, sőt az emberi egészséget is  veszélyezteti. A nitrát természetes koncentrációja 0,4 és 4 mg/l közé esik. Az   OECD   által   készített   kérdőív   alapján   néhány   tagország   esetében   képet   kaphatunk   a  mezőgazdaság nitrátszennyezésben betöltött szerepéről.  A felszíni vizek szennyezettségére vonatkozóan kilenc ország szolgáltatott adatokat (1995.  évi),   amelyek   súlyozott   átlagát   tekintve   megállapítható,   hogy   a  mezőgazdaság   53%­ban  járul   hozzá   a   vizek   nitrát   szennyezettségéhez.   Tagországi   szinten   az   átlag   27%  (Finnország) és 81% (Dánia) között szóródik (7. ábra). 

7. ábra A mezőgazdaság becsült részaránya a felszíni vizekbe történő nitrogén kimosódásban (1995) 100 90 80 70 60

40 30

é s  (% )

R é szesed

50

20 10

m

á g

Fi

nn

or

sz

iu lg Be

tri Au

á g

Sv é do r

or

á g

á g

N é m

á g

et

sz

sz

or sz O

la

ci an Fr

sz

sz

z rs ao

la H

ol

D á ni

a

nd

ia

a

0

Forrás: IRENA projekt * A vízszintes vonal az EU­9 átlagát jelzi.

A   talajvíz   nitrátkoncentráció   vizsgálatának   14   tagország   289   mintája   szolgált   alapjául (8. ábra) Az adatok értelmezésénél körültekintően kell eljárni az eltérő mintaszámok miatt, 

13

például Belgium mindössze egy talajvízmintát szolgáltatott, míg Franciaország 74­et. Emiatt a  tagországokat   három   csoportba   sorolták:   Dél­Európa,   Közép­Nyugat   Európa   és   Észak­ Európa.

8. ábra A talajvizekben megfigyelt nitrátkoncentráció (mg/l) alakulása 1993 és 2002 között5,6 70

60

50

á t (m g /l)

N itr

40

30

20

10

0 1993

1994 D é li  ( 1 9 5 )

1995

1996

1997

K ö z é p ­ n y u g a t i( 6 1 )

1998

1999 É s z a k i ( 3 3 )

2000

2001

2002

E U ­ 1 4   á t la g

Forrás: IRENA projekt

A talajvizek nitrátkoncentrációja viszonylag állandó volt 1993 és 2002 között, eltekintve a  dél­európai országokban bekövetkezett jelentős csökkenéstől. Ebben a csoportban az értékek a bázisévi, 40 mg­ról 25 mg­ra csökkentek. Közép­Nyugat  Európában a koncentráció 20 mg/l felett maradt, míg az észak­európai értékek 10 mg­hoz  közelítettek. Fenti folyamatok miatt az EU­14 átlagát a Dél­Európában végbement változások  határozták meg, vagyis a 90­es években a koncentráció 20 és 30 mg/l közötti volt. Fontos,   hogy  szem  előtt  tartsuk,   hogy  bár  a  nitrátok   késleltetve   szivárognak  a   talajvízbe,  ennek   ideje   függ   a   talaj   típusától   és   földtani   tulajdonságaitól   (a   homokos   talajból   a  sekélyebben lévő talajvizekbe 2­3 év alatt, a mészköves talajból a mélyebben fekvő rétegekbe  10­40   év   alatt   jut   el).   Az   Európai   Unió   nitrát   direktívája   a   maximális   nitrátkoncentrációt 50 mg/l­ben határozta meg. 5

  Az északi csoportba tartozik Dánia, Finnország és Svédország, a közép­nyugat európai csoportba Ausztria,  Belgium, Németország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság. A dél­európai csoport Franciaországot,  Görögországot, Olaszországot, Portugáliát és Spanyolországot tartalmazza. 6  A zárójelben lévő számok a talajvíz­minták számát jelölik. 14

2.6.

Üvegházhatású gázok

Az üvegházhatású gázok a föld által kisugárzott hőenergiát visszaverik, ez pedig a légkör  felmelegedéséhez vezet. A legfontosabb ilyen gázok a szén­dioxid, a metán és a dinitrogén­ oxid.  Az EU­27 átlagát tekintve az  üvegházhatású gázok (ÜHG)  összkibocsátása7  1990 és 2006  között 7.7 %­kal, míg 2005 és 2006 között 0.3 %­kal csökkent (430 millió, valamint 14 millió  tonnával, CO2 egyenértékben kifejezve).  2006­os adatok alapján ezek legnagyobb része (80%) az energiaszektorból származik, amelyet  a mezőgazdaság, majd az ipar követ 9% illetve 8%­os részesedéssel (9. ábra).  Az Unióban  1990 és 2006 között a mezőgazdaság ÜHG kibocsátása 20%­kal, míg 2005 és 2006 között  0,2%­kal csökkent.  9. ábra Az EU­27 által kibocsátott üvegházhatású gázok megoszlása szektoronként 2006­ban

Ip a r i  f o ly a m a t o k 8% H u lla d é k s z e k t o r 3% O ld ó s z e r e k / e g y é b 0% E n e r g ia ip a r   ( k ö z le k e d é s s e l e g y ü tt)  8 0 %

Mezőgazdaság 9%

CH4 4%  N 2 O 5%

Forrás:  Annual European Community greenhouse gas inventory  1990–2006 and inventory report 2008 adatai alapján saját szerkesztés

7

 Kivéve a földhasználatból, a földhasználat megváltozásából és az erdőművelésből származó kibocsátást. 15

1. táblázat A mezőgazdaság részesedése az összes ÜHG kibocsátásból tagországonként (2006) (millió tonna CO2 egyenértékben)

Összes (LULUCF nékül)

Tagország

Mezőgazdaság

%

Ausztria

91,1

7,9

9%

Belgium

137,0

10,2

7%

Dánia

70,5

9,6

14%

Finnország

80,3

5,6

7%

Franciaország

541,3

94,8

18%

Németország

1004,8

63,5

6%

Görögország

133,1

11,6

9%

Írország

69,8

18,4

26%

Olaszország

567,9

36,6

6%

Luxemburg

13,3

0,7

5%

Hollandia

207,5

18,2

9%

Portugália

83,2

8,4

10%

Spanyolország

433,3

46,2

11%

Svédország

65,7

8,5

13%

Egyesült Királyság

652,3

44,1

7%

EU­15

4151,1

384,5

9%

Bulgária

71,3

4,7

7%

Ciprus

10,0

0,4

4%

Csehország

148,2

7,6

5%

Észtország

18,9

1,2

6%

Magyarország

78,6

8,4

11%

Litvánia

23,2

4,3

18%

Lettország

11,6

2,0

17%

Málta

3,2

0,1

2%

Lengyelország

400,5

34,3

9%

Románia

156,7

20,2

13%

Szlovákia

48,9

3,2

6%

Szlovénia

20,6

2,0

10%

EU­27

5142,8

472,9

9%

Forrás:  Annual European Community greenhouse gas inventory 1990–2006 and inventory report 2008 adatai alapján saját készítésű ábra

16

A legjelentősebb ÜHG, amely a mezőgazdaságból származik, a metán és a dinitrogén­oxid,  melyek   legnagyobb   része  a   szarvasmarhák   emésztése   során,   valamint   a   műtrágyákból   és  szervestrágyából   szabadul   fel.   Ennek   a   két   gáznak   a   kibocsátása   2006­os   adatok   szerint  Franciaországban   és   Németországban   a   legnagyobb,   hiszen   ezekben   az   országokban   igen  nagy   jelentősége   van   a   szarvasmarhatartásnak.   Magyarország   a   8,4   millió   tonnás  kibocsátásával a 15. helyen áll (10. ábra). Bár a metán és a dinitrogén­oxid jóval kisebb koncentrációban van jelen a légkörben, mint a  szén­dioxid,   ugyanannyi   metánnak   21­szer,   dinitrogén­oxidnak   pedig   310­szer   nagyobb  szerepe van az üvegházhatásban.

10. ábra A mezőgazdaságból származó metán és dinitrogén­oxid kibocsátás 2006­ban 1 0 0  0 0 0   9 0  0 0 0   8 0  0 0 0  

e z e r t

é rt é k b e n  k ife je z e tt k ib o c s

7 0  0 0 0   6 0  0 0 0   5 0  0 0 0   4 0  0 0 0  

1 0  0 0 0   ­

á tá s 

2 0  0 0 0    

Fr

an

c ia or N sz é m Sá p e t o E g g a n y rs z ol ye or ság sz ü lt   K iá rg O la á sz ly s or Le sz á ng g ye lo á rs g z Ro m á g á n Ír i oa r sz H áo g l la G nd ö ia rö go rs zB el á gi g um D Sv á ni a é do rP s o rz M á tu g a gg áy a r l ia o r sz Au á s zt g C ria se ho rs z Fi n á nor g sz á B ul g g á r Li a it v S z án il o a v Sák z ia l o v L ée n itt o a rs z É sz á to g rs Lu z á xem g bu rg Ci pr us M á lt a

C O 2  e g y e n

3 0  0 0 0  

Forrás:  Annual European Community greenhouse gas inventory 1990–2006 and inventory report 2008 adatai  alapján saját szerkesztés

A globális felmelegedés hatásainak mérséklése érdekében született meg az Éghajlatváltozási   Keretegyezmény   Kyotói   Jegyzőkönyve   (1997),   amely   szerint   a   fejlett   országoknak   előre  meghatározott mértékben csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az egyezmény a klímaváltozásért leginkább felelős hat ÜHG (szén­dioxid, metán, dinitrogén­ oxid,   fluorozott   széndhidrogének,  perfluor­karbonok,  kén­hexafluorid)  emissziójának  csökkentését   tűzte   ki   célul,   melyet   az   országoknak   a   2008­2012   közötti   időszakra  vonatkozóan kell teljesíteniük az 1990­es bázisévet figyelembe véve. Az egyes országok eltérő mértékű csökkentést vállaltak, pl. az EU­15 és minden tagállama  8%­ot, Magyarország 6%­ot, az egyezményt aláíró országok átlagosan pedig 5,2%­ot.

17

3. SZAKIRODALMI PÉLDÁK KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI  MUTATÓSZÁMOK HASZNÁLATÁRA Az   alábbiakban   –   teljességre   nem   törekedve   –   ismertetünk   néhány   aktuális   agrár­ közgazdasági tanulmányt, amelyekben  agrár­környezetvédelmi mutatószámokat alkalmaznak  a fenntarthatóság és jövedelmezőség kapcsolatának elemzéséhez.

3.1.

Tápanyag mérlegek

A kutatók figyelme az 1990­es évek végétől a tápanyag mérlegre irányult. Az ezredfordulón  az   Európai   Unióban   egyre   inkább   a   figyelem   középpontjába   került   a   mezőgazdasági  tevékenységgel   összefüggő   környezetszennyezés,   az   intenzív   állattartásnak   köszönhető  egységnyi területre vetített túlzott tápelem koncentráció. Belga kutatók tesztüzemi adatokra alapozott vizsgálataik során kimutatták, hogy a flandriai  tejelő   tehenészetek   nitrogén   egyenlege   1989­ről   2001­re   378   kg/ha   nitrogén   hatóanyag­ többletről 238 kg/ha­ra csökkent a vizsgált 120 gazdaság átlagában. Ezzel együtt a nitrogén  használat   hatékonysága   15%­ról   22%­ra   növekedett.   Bár   a   nitrogén   többlet   még   mindig  jelentősen meghaladja a Nitrát Direktívában lefektetett 170 kg/ha határértéket, megítélésük  szerint   ésszerű   gazdálkodással   elérhető   a   150   kg/ha   nitrogén   többlet   10­12.000   l/ha  tejtermelés   mellett,   ami   egyszersmind   elfogadható   jövedelmet   biztosítana   egy   munkaerő  egységre vetítve (Nevens et al., 2006). A   Nyugat­Európában   kidolgozott   55   agrár­környezetgazdálkodási   rendszerből   a   10  legelfogadottabbat és legfejlettebbet vizsgálta Halberg munkatársaival 2004 folyamán. A 10  legelterjedtebb   rendszer   kiválasztásánál   fontos   szempont   volt   az   önkéntes   használat   és   a  penetráció mértéke. Alapvető elvárás volt a rendszerekkel szemben, hogy képesek legyenek  input­output   (tápelemek,   vegyszerek   és   energia)   egyenleg   és   környezeti   indikátorok  készítésére.   Az   agrár­környezetgazdálkodási   rendszerek   jellemzően   Észak­Nyugat­Európa  országaiban lettek kidolgozva, míg Dél­Európai rendszert egyet sem találtak. A penetrációra  jellemző,   hogy   a   legelterjedtebb   brit,   svéd   és   holland   rendszereket   már   több   mint   1500  gazdaság alkalmazza. Az elemzést követően megállapították, hogy mindegyik rendszer elősegíti a gazdák számára  az erőforrás felhasználás ésszerűsítését minden további költség nélkül. Ennek ellenére kevés  bizonyíték   van   arra,   hogy   a   gazdálkodók   csökkentenék   az   inputráfordításaikat,   mivel   a  relatíve kicsinek tűnő megtakarítás nem jelent számottevő hajtóerőt. A kutatók szerint az input­output könyvelési rendszer a termelés­tervezési fázisban működik a  leghatékonyabban.   Ezzel   együtt   a   képzett   indikátoroknak   jól   érthetőknek   kell   lenni,   és  szükség van korábbi évek vagy más gazdálkodók adataira viszonyítási pontként, ami elősegíti  a rendszer használatából származó előnyök könnyebb megjelenítését. A szerzők az általánosan használt tápelem, vegyszer és energia egyenlegek mellett javaslatot  tesznek   más   fontos   paraméterek   bevonására   a   környezeti   hatásvizsgálatokba,   úgymint   a  gyógyszerek   (antibiotikumok   és   növekedési   hormonok   az   állattenyésztésben)   és   a  nehézfémek (réz és cink). Skop   és   Schou   (1999)   Dánia   Vejle   megyéje   különböző   típusú   üzemeinek   mezőgazdasági  termelését vizsgálva azt találta, hogy pozitív összefüggés mutatható ki a nitrát­kimosódás és  az   üzemi   tevékenység   eredménye   között.   Ennek   értelmében   azoknál   az   üzemeknél,   ahol  magasabb volt az egy hektárra jutó nitrát­kimosódás (sertés és szarvasmarha tartó üzemek) az  18

üzemi   eredmény   is   magasabb   volt.   Viszont   az   üzemi   eredmény   növekedés   mértéke  meghaladta a nitrát kimosódás mértékét, így az egységnyi eredményre jutó nitrát­kimosódás  azoknál az üzemeknél a legalacsonyabb, ahol a nitrát­kimosódás valójában a legmagasabb.  Ezért arra hívták fel a figyelmet, hogy pusztán a nitrogén kimosódás csökkentésére törekvő  környezetvédelmi intézkedések költség­ hatékonysága alacsony. A   Hollandiában   bevezetett   Tápelem   Könyvelési   Rendszer   (Mineral   Accounting   System,  MINAS  (11.   ábra)  hatásait   vizsgálták  Ondersteijn   és   munkatársai   (2001)   5   üzemtípusba  tartozó 194 holland gazdaság 1997­1999 évi adatán az üzemek eredménye szempontjából. A  meghatározott   határértéknél   magasabb   nitrát   és   foszfát   hatóanyagot   kibocsátó   üzemek  környezetvédelmi   különadót   kénytelenek   fizetni.   A   vizsgált   gazdaságok   eredményei  változatos képet mutattak az üzemtípusok között és azon belül egyaránt. A legkisebb mértékű  különadó a növénytermesztő üzemeket terhelte (179 Euro/ha), míg a legmagasabb összeget  (404   Euro/ha)   a   vegyes   tejelő   és   intenzív   állattartó   üzemeknek   kellett   fizetniük.  Megállapították,   hogy   a   környezetvédelmi   különadók   mintegy   8%­kal   csökkentették   az  üzemek fedezeti hozzájárulását, ami hosszú távon már az üzemek fennmaradását is veszélybe  sodorhatja. 11. ábra A MINAS koncepciója

3.2.

Energiamérleg

Meul   és   munkatársai   (2007)   a   flamand   specializált   növénytermesztő,   tejtermelő   és  sertéshizlaló   gazdaságok   energia   mérlegét   vizsgálták   FADN   adatok   alapján.   Az   energia  hatékonyság   változásának   vizsgálata   érdekében   összehasonlították   az   1989­1990   és   2000­

19

2001   évek   adatait   a   növénytermesztő   és   tejtermelő   gazdaságok   esetében,   míg   a  sertéshizlalóknál 1989­1990­et 1997­1998 évek adataival vetették össze. A vizsgálat során a kutatók első körben kiszámították a gazdálkodáshoz felhasznált direkt  (gázolaj, kenőanyagok, elektromos áram, földgáz, fűtőolaj) és indirekt (vetőmag, műtrágya,  növényvédő   szer,   állati   takarmányok,   gépek)   energiamennyiséget,   mint   energia   inputot  egyrészt   közvetlenül   az   FADN   adatbázisból,   másrészt   szakirodalomból   vett   koefficiensek  segítségével. Ezt   követően   meghatározták   a   termelés   során   az   egyes   vizsgált   ágazatok   által   előállított  termékek (tej és tejtermékek, malac és hízósertés, árunövények) energiatartalmát. Az energiahatékonyság kifejezéséhez az egy egységnyi felhasznált energiára jutó végtermék  (tej,   hús,   növényi   energia)   mutatót   képezték,   majd   összehasonlították   az   1989­1990­es  értékeket a 2000­2001­es értékekkel, illetve 1997­1998­as értékekkel a hízósertések esetében. Az   inputok   tekintetében   megállapításra   került,   hogy   az   indirekt   energia   mennyiség   a  tejtermelés és a sertéshizlalás esetében több mint 70%, míg a növénytermesztésnél valamivel  meghaladja az 50%­ot. Az összes energia inputon belül kiemelkedően magas volt a műtrágya  és a takarmány energiájának a részaránya. A tejelő tehenészetek esetében 2000­2001­ben az  input   energia   60%­át   a   műtrágya   és   a   takarmány   által   bevitt   energia   tette   ki.   A  növénytermesztés esetében a műtrágya tette ki a bevitt energia 34%­át, míg a sertéshízlalásnál  a   takarmány   a   bevitt   energia   68%­áért   volt   felelős.   A   közvetlen   (direkt)   energia­bevitelt  tekintve   a   gázolaj   részaránya   tette   ki   a   teljes   energia   input   23%­át   a   tejtermelés   és  sertéshizlalás esetében, míg a növénytermesztésnél elérte az összes energia­bevitel 38%­át. Az   energia   felhasználás   a   tejtermelő   és   az   árunövény   termesztő   gazdaságok   esetében  jelentősen (­19%és ­8%) csökkent a 10 évvel korábbi szinthez képest, ami az alacsonyabb  műtrágya és takarmánykoncentrátum használatnak tudható be. A sertéshizlalás esetében az  energiafelhasználás gyakorlatilag nem változott. A   tejtermelő   és   sertéshizlaló   gazdaságok   leghatékonyabb   5%­át   összevetve   az   összes  gazdaság   adataival   megállapították,   hogy   a   leginkább   energia­hatékony   üzemek   intenzív  körülmények között termelnek alacsony energiafelhasználás mellett. Ezzel együtt jövedelem  termelő   képességük   egységnyi   termékre   vetítve   megegyezik   vagy   magasabb   az   üzemek  átlagához képest. A   növénytermesztő   gazdaságok   esetében   az   energiahatékonyság   nagy   mértékben   függ   a  termesztett   növényfajoktól.   Ebből   kifolyólag   üzemi   szintű   energiahatékonyságról   nehéz  beszélni, hiszen ezt egyértelműen az egyes növényfajok szintjén lehet csak megítélni.

3.3.

Légszennyezés

Dalgaard és munkatársai (2006) a mezőgazdasági termelés környezetterhelő hatását vizsgálták  2138   dán   FADN   mintaüzem   1999   évi   adatának   segítségével.   Kutatásaik   során   egyrészt  vizsgálták a gazdálkodás erőforrás hasznosításának a hatékonyságát, másrészt meghatározták  a főbb tápelemek (nitrogén, foszfor) mérlegét és a nitrát, foszfát, metán, ammónia, dinitrogén­ oxid és szén­dioxid kibocsátás mennyiségét a különböző üzemtípusok esetén. Első körben a 2138 dán tesztüzemet felosztották 31 kisebb homogén üzemtípusra a következő  szempontok szerint: talajtípus, ledolgozott munkaóra, állatsűrűség, valamint a legfontosabb  ágazatok  (tejelő  tehenészet, sertés hízlalás, különböző árunövény termesztés), stb. Minden  egyes   üzemcsoport   esetén   átlagolták   a   gazdálkodást   jellemző   legfontosabb   adatokat  (földterület, átlaghozamok, állattenyésztés, vásárolt inputok, stb.). Így az egyes üzemtípusokat  20

egy   „átlagüzem”   képviselte.   Ezt   követően   minden   egyes   üzemtípus   estében   egy   részletes  modell került kidolgozásra egyrészt tesztüzemi, másrészt szakirodalmi adatok alapján. Az egyes üzemtípusok felsúlyozásával a szerzők a dán mezőgazdaság egészét lefedő modellt  állítottak fel. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a konvencionális tejelő tehenészet  magasabb   nitrogén   és   alacsonyabb   foszfor   kibocsátással   jár   a   sertéshízlaláshoz   képest.  Megállapították, hogy az eltérő állatsűrűség az eredményeket nagy mértékben befolyásolja,  egyszersmind   a   magasabb   állatsűrűség   magasabb   kibocsátással   jár.   A   metán   kibocsátás   a  tejelő   tehenészet   esetében  volt   a legmagasabb  az  összes  üzemtípushoz  képest,  valamint   a  konvencionális tejelő tehenészet nitrogén, ammónia és dinitrogén­oxid kibocsátása magasabb  az ökológiai tejelő tehenészetekéhez képest.

21

4. KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG MÉRÉSI MÓDSZERTANA A  NEMZETKÖZI SZAKIRODALOMBAN Ebben a fejezetben külföldi szakirodalmi források segítségével kísérletet teszünk arra, hogy a  fenntartható gazdálkodás mérhetőségének elvi és gyakorlati megvalósítását áttekintsük. 

4.1.

OECD tanulmányban alkalmazott indikátorok (1997­2001)

1999 novemberében fogadta el a „mezőgazdasági” Tanács azt a stratégiát, mely az Agenda  2000­ben   előrevetített   reformok   kapcsán   a   környezetvédelmi   aspektusokat   a   közös  agrárpolitikába   (KAP)   beépíti.   A   vízgazdálkodás,   mezőgazdasági   vegyszerhasználat,  földhasználat,   klímaváltozás   és   levegőminőség   ill.   a   termőtáj   biodiverzitása   területére  vonatkozóan új célokat fogalmaztak meg. A bizottsági ülések az OECD 1997­ben (Vol. 1  Concepts and Framework) és az 1999­ben (Vol.2 Issues and Design) kiadott, agrár­környezeti  indikátorokkal kapcsolatos tanulmányának megállapításaira támaszkodtak.  A   tanulmánysorozat   harmadik   kötetében   (Vol.   3   –   Methods   and   Results)   13   témakört  dolgoztak ki összesen 49 indikátor számára (1. melléklet – AEI_OECD_Method_Results pdf.   p.30).   Az   OECD   az   indikátorok   csoportosításánál   az   ún.  DSP  (Driving   Force   –   State   –  Response)  rendszert alkalmazza, mely három részre bontja azokat. Ezek a következők (Laki,  2005 nyomán): • • •

Hatótényező indikátorok:  azt jelzik, hogy miképpen változnak meg a mezőgazdaság  környezeti   feltételei,   ha   változás   áll   be   például   a   gazdálkodási   lehetőségekben,   a  tápanyag utánpótlásban, a növényvédőszer használatban, a talaj­ és a vízhasználatban; Állapot   indikátorok:  a   mezőgazdaság   okozta   környezeti   hatásokat   írják   le.   Ezek  lehetnek a talajra, a víz és a levegő minőségére, a biodiverzitásra, az élőhelyekre és a  tájképre gyakorolt hatások. Válasz   indikátorok:  azt   mérik,   milyen   intézkedéseket   kell   meghozni   ahhoz,   hogy  válaszolni lehessen a környezet állapotában beállt olyan változásokra, mint például az  agrár­környezetvédelmi kiadások.

Az indikátorokat az OECD négy jól elkülöníthető blokkba foglalta: 1.  A   mezőgazdaság   széles   körben   vett   gazdasági,   szociális   és   környezeti  összefüggéseit vizsgáló  indikátorok –  ez a blokk olyan mezőgazdasággal   összefüggő  témákat   vet   fel,   melyeknek   jelentős   befolyásuk   van   az   agár­környezetre:   gazdasági  erőforrások, társadalmi kérdések, környezeti folyamatok és a területhasználat változásai. A  blokk   egyik  legfontosabb  része  a   gazdálkodás   pénzügyi   forrásaival   foglalkozik,  ennek  megfelelően   definiálták   az   indikátorokat   is   (pl.   üzemi   jövedelem   alakulása,   agrár­ környezetvédelmi beruházások, ráfordítások).  2.  Gazdálkodás   és   környezet   ­  a   témán   belül   komplexen   vizsgálják   a   kapcsolatot   a  különböző gazdálkodási   gyakorlatok   és   ezek   környezeti   hatásai   között   (tápanyag– gazdálkodás,   vegyszerhasználat,   talajművelés   és   –takarás   gyakorlata   stb).   Ebben   a  blokkban   történik   a   különböző gazdálkodási   formák   és   trendek   környezeti   hatásainak  felmérése is.

22

3. A gazdaság inputjainak és természetes erőforrásainak használata ­ a gazdálkodási  inputokkal foglalkozik (pl. tápanyag­utánpótlás, peszticid­ és öntözővíz felhasználás,stb.)  felölelve a gazdaságba bekerülő anyagok főbb forrásait is. 4.  A   mezőgazdaság   környezeti   hatásai  ­   a   legkomplexebb   blokk   a   mezőgazdaság  környezetre   gyakorolt   hatásait   vizsgálja   különböző szempontok   szerint   (pl.   talaj­   és  vízminőség, üvegházgázok kibocsátása, biodiverzitás stb).

4.2.

COM – Bizottsági jelentésekben alkalmazott indikátorok (1999­2001)

A   jelenleg   folyó   agár­környezeti   indikátorokkal   kapcsolatos   munkák   zöme   az   eddig   elért  eredményeket   és   alapdokumentumokat   helyezi   új   megvilágításba.  Az   Európa   Tanács  kéréseire válaszul a Bizottság két közleményt adott ki.  Az első közlemény COM(2000) 20, 35 agrár­környezetvédelmi mutatót határozott meg, és  közölte   ezek   kidolgozásának   analitikai   keretét.  A   jelentés   hangsúlyozza   az   alkalmas   és  megfelelő  statisztikai információk meglétét, mint az indikátorok kidolgozásának szükséges  előfeltételét.   A   dokumentum   az   ajánlásokon   túl   képet   ad   az   éppen   folyó   indikátor– kutatásokról és az elért eredményekről továbbá bemutatja a még meglévő hiányosságokat is.  Az indikátorok kidolgozásához egy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EAA) által  kifejlesztett ún. DPSIR (Driving force – Pressure – State – Impact – Response; Hatótényező  – Terhelés – Állapot – Hatás –Válasz ) modellen alapuló módszert alkalmaztak. A modell öt fő  elemén   belül   (DPSIR)   17   különböző témakört   lehet   elkülöníteni,   melyek   összesen   35  indikátort   foglalnak   magukba.   A   rendszer   működése   és   felépítése   a   következő  sematikus  lépéseken keresztül valósult meg (Európai Bizottság, 2000): 1.   A   rendszer   központi   kérdését   képezi   a   mezőgazdasági   környezet  aktuális  állapotának,   valamint   ennek   időbeli   változásának   mérése.   Az   ide   csoportosított  indikátorok adatokat szolgáltatnak a nem várt káros változásokról, melyeket meg kell  szüntetni   (pl.:   nitrát   és   peszticid   maradványok   a   vízben),   valamint   a   kívánatos  állapotokról, melyeket meg kell őrizni, fenn kell tartani (pl.: értékes élőhelyek). 2. A második lépés felismerni azokat a környezeti terheléseket, melyek a negatív hatást  okozzák, és azokat  a  hasznos  eredményeket, amelyeket  a gazdálkodás  produkál,  és  amelyek segítik megőrizni a környezet állapotát. 3.   A   harmadik   lépés,   hogy   ezeket   a   folyamatokat   összekötjük   a   gazdasági  hatótényezőkkel  (gazdák   aktivitása,   mely   a   piaci   folyamatokból   következik).   Végül  megvizsgáljuk a társadalom válaszát az intézkedésekkel kapcsolatban: valóban az elvárt  hatást hozták­e az agrár­környezeti intézkedések, vagy esetleg felmerült előre nem várt  probléma.  A   második   közlemény  COM(2001)   144  (A   környezetvédelmi   szempontoknak   a   KAP­ba  történő integrálása nyomon követésére szolgáló mutatók kialakításához szükséges statisztikai  adatok) tovább részletezte a mutatókról alkotott elképzelést, és megnevezte a  COM (2000)  20­ban  definiált   mutatók   alkalmazásához   szükséges   adatok   és   információk  lehetséges  forrásait.   Az   indikátorokat   különböző szintekre   osztották   annak   függvényében,   hogy   a  mérésükhöz   szükséges   adatok   milyen   formában   állnak   rendelkezésre.   A   jelentésben   négy  ilyen szintet határoztak meg, nyolc indikátor egynél több csoportba is beilleszthető volt: 

23

Az első csoportba („a”) tartozó indikátoroknál egészen nyilvánvaló, hogy milyen statisztikai  adatokat  kell gyűjteni az indikátorok  méréséhez (pl. kijuttatott  nitrát­  és foszfátműtrágyák  hatóanyagtartalma,   ökológiai   gazdálkodásból   származó   termékek   ára,   öntözővíz   használat  intenzitása, stb.). A  második   csoportba  („b”)   tartozó   indikátoroknál   a   statisztikai   adatbázisok   jelenleg   nem  megfelelő szerkezetűek, a különböző adatforrásokat összekapcsolva azonban megszerezhető  a   szükséges   információ   (pl.   régiós   szinten   a   jó   mezőgazdasági   gyakorlatot   folytató  gazdaságok   száma,   agrár­környezetvédelmi   programban   résztvevő   terület   nagysága,  mezőgazdaság   részesedése   a   károsanyag­kibocsátásban,   a   nitrátszennyezésben   és  vízfelhasználásban stb.). Az   indikátorok  harmadik   csoportja  („c”)   még   nincs   kellőképpen   kialakítva   ahhoz,   hogy  megfelelő adatforrásokat   rendeljünk   hozzájuk   (peszticid   okozta   talaj­   és   vízszennyezés,  élőhelyre   és   a   biodiverzitásra   gyakorolt   hatás,   növénytermelési­   és   állattenyésztési  technológia formája). A  negyedik csoportnál  („d”) a tervezett indikátorokhoz jelenleg nem állnak rendelkezésre  adatok, és nem is adható javaslat arra vonatkozóan, milyen forrásból lehetne adatokat gyűjteni  (régiós   szintű   környezeti   célok   megfogalmazása,   nitrátok   és   peszticidek   előfordulása   az  élővizekben, talajvízszint magassága, stb.). A  2001 évi  dokumentum részletesen  elemzi  az első csoportba tartozó  indikátorokat,  ezen  túlmenően javaslatot tesz a második és harmadik csoportba sorolt kérdések kapcsán is. Az a  részleteket mellőző megközelítés mellett is érzékelhető, hogy az indikátorokhoz szükséges  információk gyűjtéséhez, az adatbázisok összekapcsolásához és/vagy átalakításához az egyes  tagországok   részéről   is   nagyfokú   hajlandóság,   anyagi   és   szaktudásbeli   hozzájárulás  szükségeltetik. 

4.3.

IRENA projekt indikátorai

Ezt   követően   az   Európai   Környezetvédelmi   Ügynökség   (EAA)   átvette   a   Bizottság   agrár­ környezeti   indikátorokkal   kapcsolatos   munkáját,   melynek   utolsó   fejezete   2001­ben   látott  napvilágot. Az EAA három éven át tartó, az Európai Unió egyéb szerveit (pl. EU – Bizottság  több igazgatósága ill. az EUROSTAT) is bevonó munkájának eredményeképpen 2005­ben  IRENA  (Indicator Reporting on the Integration of Environmental Concerns into Agriculture  Policy)  néven kiadta az agrár­környezeti indikátorokkal foglalkozó jelentését (EEA, 2005),  mely az Európai Unió 15 tagállamának adatait dolgozta fel.  Az IRENA célja az volt, hogy megállapítsa a COM(2001) 144 dokumentumban bemutatott 35  indikátor   alkalmasságát   az   agrár­környezeti   folyamatok   mérésére,   és   ajánlásokat   tegyen   a  jövőbeli indikátorokkal kapcsolatos fejlesztésekre. A projektben azt vizsgálták, hogy az EU– 15   mezőgazdasága,   az   1990   ­től   a   2000­ig   terjedő   időszakban   milyen   mérhető   hatást  gyakorolt   a   következő   tényezőkre:   ­   víz,   ­   termőtalaj   (minőség   és   földhasználat  szempontjából), ­ klímaváltozás és levegőminőség, ­ biodiverzitás és tájkép alakulása.  Az IRENA projektben is ugyanazt a DPSIR modellt alkalmazták, mint a korábban említett  Bizottsági jelentések. A DPSIR modell öt fő elemét és az egyes elemekhez hozzárendelhető  indikátorokat a 2. melléklet mutatja be. 

24

Az   indikátorok   hozzávetőlegesen   egyharmada   alapul   regionális   szintű   (NUTS   2   és   3)  adatokon,   a fennmaradó  csaknem  kétharmad  rész nemzeti  szintű  mutató.  Az  állapot/hatás  területhez tartozó mutatókat modellezett adatok vagy esettanulmányok alapján hozták létre. Az   IRENA   által   elért  eredmények  viszonylagos   kettősséget   mutatnak.   A   42   vizsgált  indikátorból (ez a 35 indikátor az „alindikátorokkal” együtt) 11 esetén azt találták, hogy azok  alkalmazása   „nagyon   hasznos”   az   agrárkörnyezeti   kérdések   kapcsán.   Ilyenek   pl.   a  földhasználat változása, ökológiai gazdálkodás alatt álló terület nagysága, cropping/livestock  patterns, metán, dinitrogén­oxid és ammónia kibocsátás, műtrágya­felhasználás. További 28  indikátor esetén állapították meg azt, hogy alkalmazásuk „potenciálisan hasznos”, míg csupán  egy indikátort (a talajvíz szintje) találtak kevésbé potenciálisan hasznosnak.  A   jelentés   számba   veszi   azokat   az   adatbázisokat,   statisztikai   adatgyűjtéseket,   amiket  felhasználtak  az egyes  indikátorok  vizsgálata  kapcsán. A gazdaságszerkezeti  összeírásokat  használták   fel   az   IRENA   6,   7,   10,   13,   14   és   18­as   indikátor   vizsgálatára,   a   tesztüzemi  adatbázis segítségével értékelték az IRENA 15, 16, 26 és 5.2­es indikátort.  A   jelentés   említést   tesz   az   elemzést   megnehezítő   adathiányokról   és/vagy   az   időbeli  folytonosság által okozott nehézségekről. A legeklatánsabb idevágó példa a vízhasználat és  öntözés témaköre, melyben olyan kevés vagy annyira hozzáférhetetlenek voltak az adatok,  hogy ez ellehetetlenítette a DPSIR modell alkalmazását (EEA, 2005). 

4.4.

Az ECNC  által kidolgozott indikátorok

Az   ECNC   (European   Centre   for   Nature   Conservation)   egy   független   szervezet,   melynek  célkitűzése az európai környezet, biodiverzitás és táj megőrzése és fenntartható használata,  amit a tudomány, a politika és a gazdaság együttműködésével lát megvalósíthatónak. 1993­as  fennállása   óta   kiterjedt   munkakapcsolatot   alakított   ki   különböző szervezetekkel   és  intézetekkel   Európa­szerte   (közvetlenül   pl.   az   Európai   Bizottságot,   az   Európai  Környezetvédelmi Ügynökséget, Európa Tanácsot). Az ECNC ötvözi a víziókat a gyakorlati  alkalmazás lehetőségeivel. Programjai a következő témákat ölelik fel: •

Természet és társadalom kapcsolata

•

Az ökológia és ökonómia közötti kölcsönhatások

•

Az európai ökológiai hálózat

•

Az európai természet és biodiverzitás állapota

•

A nemzetközi szervezetek és politikai kezdeményezések támogatása

Az 1998 áprilisa és 1999 októbere közötti időszakban az ECNC kidolgozta az agárkörnyezeti  indikátorokkal   kapcsolatos   koncepcióját,   az  ELISA­t   (EnvironmentaL  Indicators   for  Sustainable Agriculture). A programban 12 európai szakértő és politikai elemző vett részt a  mezőgazdaság és a környezetvédelem területéről. A program eredményei: •

A politikai szempontból lényeges agrár­környezeti témák megállapítása, tekintettel a  fenntartható mezőgazdaságra,

•

Indikátorok kiválasztása, leírása és fogalmi összekapcsolása (22 állapot és 12 hajtóerő  indikátor lásd 3. melléklet),

25

•

Javaslat a módszertannal kapcsolatos kérdésekben (adatok összegyűjtése, kezelése,  összesítése és értékelése),

•

Az eredmények értékelése, tekintettel a szélesebb politikai dimenziókra.

Az  ELISA  program  hiányosságai közé tartozik, hogy méréseinél  egyedül a környezeti  dimenziót veszi számításba, ezért a fenntarthatóság egészének mérésére a fent részletezett  okok miatt kevéssé alkalmas.

4.5.

Az osztrák Ökopont rendszer

A mezőgazdaság által okozott környezeti problémák fókuszpontba kerülése, a változó piaci  viszonyok és a mezőgazdaságra nehezedő egyre nagyobb nyomás arra inspirálta az osztrák  szakembereket, hogy átgondolják a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét. Az osztrák Mezőgazdasági, Erdészeti, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium az ÖPUL  (Österreichisches  Programm   für   eine  umweltgerechte   und   den   natürlichen   Lebensraum  schützende  Landwirtschaft)   program   keretein   belül   dolgozta   ki   a   környezetbarát  mezőgazdasági termelés értékelésére és támogatására az ún. „Ökopont” rendszert.  Az ÖPUL jelenleg a harmadik generációját éli, az ÖPUL95 és az ÖPUL98 után, jelenleg az  ÖPUL2000 intézkedései vannak érvényben (ÖPUL2000, 2006). A program támogat minden  olyan   mezőgazdasági   termelési   eljárást,   amely   megőrzi   a   talaj   termőképességét,   nem  szennyezi a talaj­ és felszíni vizeket.  A   termelés   extenzívebbé   tétele   által   szeretnék   elérni   a   kultúrtájak   fennmaradását,   azok  természet közeli állapotban való megtartását.  Az „Ökopont” rendszer szempontjából a következő indikátorokat értékelik és pontozzák: ­  vetésforgó,   ­   talajtakarás,   ­   táblanagyság,   ­   tápanyag­utánpótlás   intenzitása,   ­   tápanyag­ utánpótlás   módja,   ­   termelés   intenzitása,   ­   gyepterület   kora,   ­   peszticidek   alkalmazása,   ­  tájelemek. Egy mezőgazdasági üzem ökopontjait az üzem területén folytatott gazdálkodás, valamint az  ehhez kapcsolódó tájelemek használatának értékelésével állapítják meg. Ökopont alapvetően  csak   akkor   adható,   ha   a   gazdálkodó   által   végzett   tevékenység   pozitív   hatással   van   a  környezetre. Az összesített ökopontokat végül átszámolják a kifizetendő támogatás összegére.  Igaz,   hogy   az   ökopont­rendszerben   csak   kisszámú   indikátort   definiáltak,   de   azokat   nagy  szigorúsággal bírálják és ezzel egy hatékony és jól működő értékelést sikerült létrehozni. 

4.6.

A Solagro Dialecte rendszere

A  francia   Solagro  már több  mint  10  éves  tapasztalatokkal  rendelkezik  az  agár­környezeti  rendszerek   fejlesztése   terén   (Solagro,   2000).   Agrár­környezeti   értékelő rendszerének  fejlesztését   1994­ben   kezdte   meg   Franciaországban   AED  (agri­environmental   diagnostics)  néven.   A  program 1995­ben a tesztüzemben  működött, ahol  300 gazdaságot  vontak be  a  vizsgálatokba.   A   tapasztalatok   birtokában   folytatták   a   rendszer   továbbfejlesztését,   amihez  nagy   segítséget   nyújtott   az   osztrák   Ökopont   rendszerrel   és   a   német   „Biotic   Diagnostics”  rendszerrel való összehasonlítás 1998­ ban. A tapasztalatoknak és az egyre növekvő agrár­ környezeti   kívánalmaknak   köszönhetően   egy   új   eszközrendszer   kidolgozásába   kezdtek  (AED2), mely pontosabb számításokat tartalmaz és kielégíti az újonnan fellépő igényeket. A  26

rendszer   2000­ben   lépett   tesztüzembe,   s   2001­től   van   tényleges   használatban.   Emellett  létrehozták   a   DIALECTE   (Diagnostics   Linking   the   Environment   and   the   Territorial  Environmental Contract)  minősítő rendszert, mely ugyanazon indikátorokat alkalmazza, mint  az AED1, kijavítva az addig észlelt hibákat, s megkönnyítve a használatot. A DIALECTE rendszer megalkotásában több cél is fontos szerepet játszott. Egyrészt, hogy  környezeti értékelést  készítsen gazdaság szinten, rendszerszerű megközelítésben, másrészt,  hogy  ugyanazt a módszert  használja az összes nemzeti földrajzi zónában, és ezek mellett  természetesen   szempont   volt   a  könnyen   használhatóság  is.   A   rendszerrel   szemben   a  következő elvárásokat támasztották: •

képesnek kell lennie a fontos adatok kezelésére (kritériumok és indikátorok), melyek  könnyen kikereshetők és feldolgozhatók, 

•

alkalmasnak   kell   lennie   kvalitatív   vizsgálatra,   hogy   az   indikátorokon   keresztül  gyorsan   tudomást   lehessen   szerezni   a   környezet   állapotáról,   lehetővé   téve   a  változások   értékelését   és   vizsgálatát,   és   az   esetleges   összehasonlítást   két   gazdaság  között.   Ez   magában   foglal   egy   korlátozott   számú   indikátor   csoportot,   melyeket  egyénileg vagy összevonva használhatunk, hogy ki tudjuk fejezni a környezet vagy a  környezet   egy   elemének   állapotát   és   változásait   gazdaság   szinten.   Ezen  kritériumoknak   alkalmasaknak   kell   lenniük   megyei,   regionális   vagy   nemzeti  következtetések levonására,

•

termelést serkentő hatásúnak kell lennie, ami mellett a környezettudatos  gondolkodásmódot is erősíti,

•

egy komplett gazdaság vizsgálatot kell tartalmaznia, technikai­gazdasági és  humánerőforrás vonalon,

•

az alkalmazott indikátoroknak meg kell felelniük a nemzetközi egyezmények  kritériumainak és az egyéb szabályozásoknak. A  rendszer   felépítésénél   szem  előtt  tartották   azokat  az  értékeket  és   alapokat,   melyek  egy  környezet­ és társadalom­hatékony mezőgazdálkodást jellemeznek. Ilyen a multifunkcionális  jelleg,   a   helyi   értékek   tisztelete,   a   biodiverzitás   fenntartása.   Szorgalmazza   a   bőségesen  rendelkezésre álló erőforrások használatát a ritka erőforrások javára. A módszertani alapok a  vizsgálat sikeressége érdekében négy alapelven nyugszanak: • ösztönözni és támogatni a rendszerszerű megközelítést, mivel ez segíti az elemek egymás közötti kapcsolatát • támogatni a megelőző intézkedéseket, a tűzoltás helyett • a környezeti problémák egészként való vizsgálata • mennyiségi és minőségi megközelítés alkalmazása.  A   minőségi   oldal   dokumentációkon   alapul,   mely   kiegészíti   és   összefüggésekbe   helyezi   a  mennyiségi jellegű adatokat. A szöveges értékelés megengedi, hogy a gazdaságot elhelyezzük  történelmi, gazdasági és szociológiai közegében. Ez a megközelítés szélesebb felhasználást  tesz lehetővé, mivel a környezeti adatok egy része nem mérhető formában van jelen. A rendszer három, egymást kiegészítő eszközt használ. Ezek a következők: I. 16 könnyen kezelhető, gazdaság szintű agrár­környezeti indikátort használ, melyek  grafikusan ábrázolhatók, és segítenek egy átfogó értékelést adni a gazdaságban fennálló  környezeti kockázatokról. Az egész rendszer ennél jóval több indikátort kezel. Hogy ehhez 

27

a   ponthoz   mégis   csak   16   indikátort   választottak,   az   a   gyakorlati   alkalmazhatóság  érdekében történt. Bár különbözőképpen, de a 16 indikátor információt ad az öt környezeti  téma (víz, talaj, levegő, biodiverzitás, nem megújítható erőforrások) állapotáról. Ezek a  mérőszámok a rendszer alapjának is tekinthetők, s sokszor segítséget nyújtanak a későbbi  értékeléshez, így a dokumentum többször vissza­vissza utal rájuk. II. A következő indikátorcsoport két részből áll: a gazdaság átfogó vizsgálatából, valamint  a gazdaságba áramló input anyagok értékeléséből. Itt már feltűnik az Ökopont rendszerből  ismert pontozási rendszer. A blokkra összesen 100 pont adható. A gazdaság felépítésével  foglalkozó fejezetre  („mixity”) a 100­ból 70 pont esik, ami három kritériumba foglalt  kilenc  indikátor között oszlik meg. Az  inputokkal foglalkozó résznél  így összesen 30  pont marad kiosztásra, ahol 5 kritériumba szintén kilenc indikátor tartozik. III.   Az   utolsó   blokk   a  környezet   tematikus   vizsgálata,   amely   értékeli   a   gazdaság  lehetséges  hatásait az egyes környezeti  elemekre  külön – külön. Itt bár a 16 indikátor  alapján  öt különböző témát várnánk, csak négy szerepel:  talaj, víz, biodiverzitás  és az  erőforrások fogyasztása. Témánként 20 pont adható, annak ellenére, hogy némely témán  belül ennél több az adható pontok összege.

28

5. TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE – ELMÉLET A   szakirodalom   áttekintése   után   javaslatot   teszünk   arra,   hogy   a   tápanyag­gazdálkodás,  talajvédelem,   vetésszerkezet,   növényvédelem,   természeti   környezet   és   energetika   területén  milyen  üzemszintű agrár­környezetvédelmi mutatószámokra  van szükség, és a mutatók  kiszámításához milyen alapadatokkal kell bővíteni a tesztüzemi rendszert. Javaslatot teszünk  arra is, hogy hol kell elhelyezni ezeket a mutatószámokat a jelenlegi tesztüzemi kérdőívben.  A környezeti  indikátorok  kialakításához  a Körtáj  Tervező  Iroda Kft.  „Az  AIR monitoring   funkciónak   fejlesztése,   monitoring   adatszolgáltatás”  c.   tanulmányát   vettük   alapul,   az   ott  felsorolt mutatók közül néhányat a tesztüzemi adatszolgáltatásnak megfelelően átalakítottunk,  ill. néhány helyen kiegészítést végeztünk.  A fenti tanulmány agrár­környezetvédelmi mutatószámai a korábbi fejezetekben ismertetett  osztrák Ökopont rendszer és a francia Dialecte rendszer segítségével készültek. Az Ökopont  rendszer mutatott példát a különböző környezeti teljesítmények pontozásos értékelésére, ami  általánosan érthető  és jól összehasonlítható  végeredményt ad. A Dialecte rendszer pedig a  mutatók   számításához   szükséges   nehezen   beszerezhető   vagy   a   szakirodalomban  ellentmondásos alapadatok (pl. a mezőgazdaságban használt elemek energiatartalma) forrása  volt.  A   kialakított   14   környezeti   indikátor   5   témakörbe   sorolható  (lásd:  2.   táblázat).   Az  indikátorokhoz a rendszer különböző értékelő pontszámokat rendel, a maximális pontszámok  a téma fontosságát jelölik, a magasabb pontszám környezeti fenntarthatóság szempontjából  kedvezőbb állapotot jelent. Természetesen mind a mutatószámok, mind a hozzájuk tartozó  pontozás a jövőben – az aktuális kutatási céloknak megfelelően ­ könnyedén változtatható.  A mutatók egy része már a jelenlegi tesztüzemi adatokból is számítható, mutatótól függően a  teljes   tesztüzemi   mintára   vagy   annak   bizonyos   részére.   A   mutatók   másik   része   nagy  biztonsággal becsülhető a jelenleg rendelkezésre álló tesztüzemi adatokból. Végül van néhány  mérőszám,  amelyek  értékelésére  csak a tesztüzemi  adatok bővítése  után van lehetőség.  A  „bővítés” oszlopban az a pontszám található, melyet a tesztüzemi rendszer környezetvédelmi  adatokkal való bővítése után lehet kiszámítani. A  „jelenleg”  oszlopban azok a pontszámok  szerepelnek, melyek a tesztüzemi rendszerből aktuálisan kinyerhető adatokből számíthatók  vagy becsülhetők. A következőkben részletesen bemutatjuk a 14 környezeti mutatószámot Körtáj Tervező Iroda  fenti tanulmánya alapján, azoknak számítási módját, a számításhoz szükséges alapadatokat.  Az   alapadatok   közül   kiemeljük   azokat,   amelyekkel   bővíteni   kell   a   tesztüzemi  adatszolgáltatást, hogy teljesebb képet kaphassunk a környezet állapotáról. 

29

2. táblázat  Agrár­környezetgazdálkodási indikátorok Környezeti indikátorok I.

Tápanyag­gazdálkodás 1. Nitrogén mérleg 2. Foszfor mérleg 3. Kálium mérleg 4. Szervestrágya aránya a tápanyag utánpótlásban II. Talajvédelem 5. Téli talajborítottság aránya 6. Nem szántott területek aránya III. Vetésszerkezet 7. Növénytermesztés diverzitása 8. Pillangós növények aránya a vetésszerkezetben 9. Kalászosok és kukorica aránya a vetésszerkezetben IV. Növényvédelem 10. Peszticidhasználat gyakorisága 11. Alkalmazott szerek veszélyessége V. Természetes jellemzők és terek 12. Átlagos táblanagyság 13. Az öt legnagyobb tábla nagysága VI. Energetika 14. Energiafogyasztás Összesen

30

Maximális   pontszám bővítés 30 16 4 4 6 8 4 4 24 12 6 6 20 10 10 10 5 5 8 8 100

jelenleg 24 16 4 4 4 4 24 12 6 6

8 8 60

5.1.

Tápanyag­gazdálkodás mutatószámai

5.1.1. Nitrogén mérleg Leírása:  Agrár­környezetgazdálkodási   szempontból   az   optimális   esetet   az   jelenti,   ha   a  nitrogén mérleg közel van az egyensúlyhoz. A nitrogén csak rövid ideig tárolódik a talajban, a  különböző   formái   állandó   mozgásban   vannak,   így   a   folyamatos   nitrogén   pótlás  elkerülhetetlen.   Abban   az   esetben,   ha   a   nitrogén   mérleg   erősen   pozitív   (>50kg/ha  nitrogénfelesleg),   komoly   veszélye   van   a   környezetkárosításnak.   A   nitrogén   kimosódás   a  mezőgazdasági   eredetű   diffúz   környezetszennyezés   egyik   fő   forrása,   ezért   a  nitrogénegyensúly beállítása és egyensúlyban tartása elengedhetetlen vízbázisaink megóvása  érdekében.  Számítása   a   tesztüzemi   adatokból:  A   gazdaság   területeinek   ökoszisztémájába   bekerülő  nitrogénforrások összessége (vetőmagvak,  szerves­, és műtrágyák) képezi a pozitív  oldalt,  míg a területről kikerülő növényi termékek képezik a negatív oldalt. A kettő különbsége adja  a nitrogén mérleget, melyet hektárra vetítünk. Természetesen a pontosabb nitrogén mérleg  kiszámításához figyelembe kellene venni a talajban élő nitrogéngyűjtő baktériumok okozta  nitrogén   felhalmozódást,   valamint   az   esőzések   miatt   a   levegőből   a   talajba   jutó   nitrogén  mennyiségét.   A   tesztüzemi   adatokból   a   nitrogén­mérleg   jól   becsülhető,   hiszen   az   ágazati  adatlapok   tartalmazzák   a   legtöbb   üzem   által   adagolt   műtrágya   mennyiségeket,   a  szakirodalomból ismert, hogy az egyes növényfajok mennyi nitrogént vonnak ki a talajból,  valamint a vetőmagok mennyi nitrogént tartalmaznak.  Ha a nitrogén mérleget nem csak növénytermesztő gazdaságokra, hanem állattenyésztő vagy  vegyes üzemekre is szeretnénk kiszámítani, akkor figyelembe kell venni az üzemből kikerülő  állatok (értékesítés, állati hullák elszállítása), a vásárolt állatok, a szervestrágya és a vásárolt  takarmány nitrogéntartalmát is. A szerves trágya nitrogéntartalma a pozitív oldalon szerepel,  amennyiben az üzem területén tárolják, majd kijuttatják. A mérleg negatív oldalán szerepel  viszont akkor, ha a trágyát értékesítik, ill. más üzem területén szórják ki.  Az almostrágya esetén a szalma nitrogéntartalmával  csak abban az esetben kell számolni,  amennyiben   saját   szalmából   készült   almostrágya­értékesítés   történik,   vagy   vásárolt  almostrágyát használ fel az üzem.  A   nitrogén   mérleg   a   jelenlegi   tesztüzemi   adatokból   csak   a   szántóföldi   növénytermesztő  gazdaságokra becsülhető, az állattartó gazdaságok nitrogén mérlegéhez szükségesek lesznek a  trágyakezelési adatok.  Pontozása: Ha hektáronként 50 kg­nál nagyobb nitrogénfelesleg mutatható ki, akkor nem jár  pont,   mivel   ez   jelentős   környezeti   kockázattal   jár.   Ha   a   mérlegben   egyensúly   van,   vagy  nitrogén hiány, akkor maximális pontszám adható. Abban az esetben, ha a nitrogénfelesleg a  két érték között (0 kg – 50 kg) arányosan oszlik meg, a számítási képlet a következő:  1 – ( nitrogén mennyiség(kg/ha) / 50 ) * maximális pontszám  Bővített alapadatok: – – – –

üzem területén kijuttatott nitrogén műtrágya hatóanyag (t) üzem területén kijuttatott almostrágya mennyisége (t) értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) üzem területén keletkezett hígtrágya mennyisége (m3)

31

– –

értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m3) üzem területén kijuttatott hígtrágya mennyisége (m3)

5.1.2. Foszfor és kálium mérleg Leírása: A nitrogénhez hasonlóan a foszfor (vagy P2O5) és a kálium (vagy K2O) felhasznált  mennyisége   is   fontos   szerepet   játszik   a   környezetvédelmében.   Bár   a   nitrogénnél   jobban  kötődnek a talajban, túlzott használatuk kerülendő. A foszfor fontos szerepet játszik a vizek  minőségének alakításában. Mennyiségi jelenléte döntően befolyásolja a vizek eutrofizációját.  Továbbá   foszfor­   és  káliumtartalmú  műtrágyák  kijuttatása   során  egyéb   káros   elemek  is   a  talajba kerülhetnek (pl. nehézfémek).  Számítása   a   tesztüzemi   adatokból:  Az   üzem   területeire   kikerülő,   majd   onnan   lekerülő  foszfor   és   kálium   források   összeadása   a   nitrogénhez   hasonló   módon   történik.  Számításainkban a mérleg adatait minden esetben átszámoltuk az elemi anyag mennyiségére.  Ehhez a P2O5­nél 0,436628­as szorzót, míg K2O­nél 0,83015­ös szorzót használtunk.  Pontozása: Ha a végeredmény hektáronként 30 kg­nál nagyobb foszfor (P) vagy kálium (K)  felesleget   mutat,   akkor   nem   jár   pont.   Ha   egyensúly   van,   vagy   hiány,   akkor   maximális  pontszám adható. Abban az esetben, ha a két érték között (0 kg ­ 50 kg) arányosan oszlik meg  az adható pontszám, a számítási képlet a következő:  1 – ( foszfor/kálium mennyiség(kg/ha) / 30 ) * maximális pontszám Bővített alapadatok: –

üzem területén kijuttatott foszfor műtrágya hatóanyag (t)

–

üzem területén kijuttatott kálium műtrágya hatóanyag (t)

–

üzem területén kijuttatott almostrágya mennyisége (t)

–

értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t)

–

üzem területén keletkezett hígtrágya mennyisége (m3)

–

értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m3)

–

üzem területén kijuttatott hígtrágya mennyisége (m3)

5.1.3. Szervestrágya aránya a tápanyag utánpótlásban Leírása:  Az indikátor  a gazdaságon belüli  szervestrágya használatot  méri  és  pontozza.  A  szervestrágya segít a talaj termékenységének  fenntartásában (pl.: a szerkezet  és a talajélet  javításával), a talaj humusztartalmának növelésében és a fő elemeken kívül (nitrogén, foszfor,  kálium)   egyéb   ásványi   anyagokat   is   tartalmaz,   melyek   a   sikeres   növénytermesztés  szempontjából fontosak lehetnek. Emellett használatával növekszik a talaj vízvisszatartó és  tápanyagtároló képessége, valamint csökken az erózióra való hajlamossága.  Számítása a tesztüzemi adatokból:  A területekre többféle módon kerülhet szervestrágya:  egyrészt a legelő állatok révén, másrészt a gazdaság nem legelő állatállománya által termelt  szervestrágya kijuttatásával, harmadrészt pedig a vásárolt szervestrágya felhasználásával. Az 

32

alapadatoknak az üzemben keletkezett, felhasznált és az üzemből kikerülő szervestrágyát kell  nyomonkövetni. Pontozása:  Ha   a   gazdaság   nem   használ   szervestrágyát,   nem   adható   pont.   Ha   azonban   a  gazdaság képes a területeinek tápanyag utánpótlását 100%­ban szervestrágyával biztosítani,  akkor   maximális   pontszám   adható.   A   két   szélsőség   között   adható   pontszámok   arányosan  oszlanak meg.  A számítási képlet tehát a következő:  szervestrágya használatának százaléka * maximális pontszám  Bővített alapadatok: –

üzem területén kijuttatott almostrágya mennyisége (t)

–

értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t)

–

üzem területén keletkezett hígtrágya mennyisége (m3)

–

értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m3)

–

üzem területén kijuttatott hígtrágya mennyisége (m3)

5.2.

Talajvédelem mutatószámai

5.2.1. Téli talajborítottság aránya Leírása:  A mezőgazdasági termelés további káros hatása lehet a szél­ és vízerózió. Mind a  szél, mind a víz jellemzője a szelektív hordalékszállítás, így elsősorban a finomabb frakciók  esnek   áldozatul,   rontva   a   talaj   puffer­   és   adszorpciós   képességét.   A   talajborítás   a   téli  időszakban   (legalább   december   elsejétől   a   következő   év   március   elsejéig)   a   tápanyagok  kimosódásának csökkentése és az erózió megakadályozása miatt különösen fontos.  Számítása a tesztüzemi adatokból: Meg kell határozni a télen fedett területek százalékát az  összes területhez viszonyítva a kritikus időszakon belül. Ebbe beleszámítanak az ősszel vetett  növények   (pl.:őszi   búza),   a   többéves   kultúrák,   legelőterületek,   valamint   a   téli   zöldtrágya  növények.  Pontozása: Ha a területek 0% és 30% között borítottak a téli időszakban, nem adható pont.  30%   és   100%   között   pedig   a   pontok   arányosan   oszlanak   meg   a   két   szélső   érték   között.  Számítási képlete a következő (ha az érték 30% felett van):  ( télen fedett területek százaléka – 30% ) / 70% * maximális pontszám  Bővített alapadatok: Nincs   szükség   az   alapadatok   bővítésére,   a  mutató   a   jelenlegi   tesztüzemi   adatokból   számítható.

33

5.2.2. Nem szántott területek aránya Leírása:  A környezetvédelmi szempontból is helyes gazdálkodási gyakorlat a talajt minél  kisebb mértékben bolygatja. Szántás helyett például borona után fél­direkt vetést alkalmaz,  vagy felszíni vetést gabona esetében. A szántás elmaradása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy  elkerüljük a gazdálkodásból származó maradványok keveredését a mélyebb rétegekkel: így a  felszínen halmozódnak fel a biológiai anyagok, növelve a talaj biológiai aktivitását. A szántás  nélküli   talajművelésnél   ezért   különösen   fontos   a   biológiai   aktivitás   fenntartása   és   így   a  peszticidek lehetséges kerülése, mivel ezek a felszínt nagy mértékben károsítják. Ha tisztán  mechanikai   oldalról   tekintjük   a   szántás   elmaradását,   akkor   segít   csökkenteni   a   vízerózió  kockázatát és a téli nitrát kimosódást.  Számítása a tesztüzemi adatokból: Össze kell adni azokat a területeket, ahol szántás nélküli  vetés   történt,   valamint   azokat,   melyeken   többéves   kultúrák   találhatók.   Emellett   meg   kell  határozni azokat a területeket is, ahol szántással művelték a talajt (ez általában a teljes terület  és a nem szántott terület különbsége).  Pontozása:  A nem szántott területek díjazása a szántott területek arányában történik. Ha a  szántással   művelt   területek   aránya   nagyobb   a   nem   szántott   területekhez   képest,   akkor   az  adható pontszám nulla. Ellenkező esetben a következő számítási képlet alkalmazható:  (1 – (szántott területek / nem szántott területek)) * a maximális pontszám  Bővített alapadatok: –

szántott terület nagysága (ha)

5.3.

Vetésszerkezet mutatószámai

5.3.1. Növénytermesztés diverzitása Leírása:  A   termesztett   növények   változatossága   jellemzi   a   területek   használatát,   és   a  vetésváltások hosszát. A termesztett növények nagyobb száma és a vetésváltás hosszúsága  segít   megelőzni   a   betegségek   és   gyomok   elterjedését,   csökkentve   a   kémiai   szerek  használatának   szükségességét,   így   végső   soron   környezetbarátabb   gazdálkodási   módhoz  vezet. Számítása a tesztüzemi adatokból: Összesen maximum 10 pont adható, a különböző típusú  kultúrák különböző súllyal szerepelnek. Az egyéves növények a gazdaság területének 10%­  áig 0­1 pont közötti értéket kaphatnak a vetésterület nagyságával egyenes arányban, azonban  ez 1 fölé nem nőhet (másodvetésben lévő növények esetében is). A többéves növényeknél  (ide   tartozik   a   szőlő,   gyümölcs,   lucerna)   is   hasonló   a   helyzet,   kivéve   ha   alávetést  alkalmaznak, mert akkor az összterület 20%­ig jár 0 és 2 pont közötti érték. A természetes  gyepek (6 évnél idősebb gyepterületek) az összterület pontos százalékában kapnak pontot (így  fordulhat elő, hogy egy csak gyepterülettel rendelkező gazdaság maximális pontot kap).  Pontozása:  A számításnál kapott részpont alapján számoljuk a végső értéket, azaz a nulla  részpontért értelemszerűen nem jár pont, a 10 részpontért pedig maximális pontszám adható.  A két szélső érték között arányosan oszlik meg az adható pontok száma. A számítási képlet a  következő: 

34

kapott részpont / 10 * a maximális pontszám  Bővített alapadatok: Nincs   szükség   az   alapadatok   bővítésére,   a   mutató   a   jelenlegi   tesztüzemi   adatokból   számítható.

5.3.2. Pillangós növények aránya a vetésszerkezetben Leírása:  A vetésforgóban jelenlévő pillangós növények nagyban segítik a talaj nitrogénnel  való ellátottságát, s így kevesebb külső forrást kell alkalmazni a pótlására.  Számítása a tesztüzemi adatokból:  a pillangós növények jelenlétének háromféle formája  lehetséges:  •

Tisztán   pillangós   növény   van   a   területen.   Ezt   az   összterület   arányában   vesszük  figyelembe (akár másodvetésben is) 

•

A pillangós növény keverve van más növénnyel (pl.: gabonával). Ennek a területnek  50%­a számítható be. 

•

A természetes gyepek is tartalmaznak pillangós növényeket. Ezek 20%­a számítható  be. 

Pontozása:  Ha a terület fenti értékekkel korrigált 30%­án termesztenek pillangós növényt,  maximum pont adható. Ha ennél kevesebb, a pontszám 0 és 30% között arányosan változik.  Számítási képlete a következő:  ( pillangós növények százaléka / 30 ) * maximális pontszám  Bővített alapadatok: Nincs   szükség   az   alapadatok   bővítésére,   a   mutató   a   jelenlegi   tesztüzemi   adatokból   számítható.

5.3.3. Kalászosok és kukorica aránya a vetésszerkezetben Leírása:  Sokszor   probléma   a   gabonák   és   a   kukorica   túlzott   elterjedése.   A   monokultúra  elkerülése,   a   talaj   egysíkú   használata   és   a   betegségek   terjedésének   megakadályozása  érdekében (pl.: kukoricabogár) fontos a vetésforgóba egyéb növényeket is beilleszteni. Számítása a tesztüzemi adatokból: A gazdaság éves vetésterület adatai alapján számoljuk ki  a kalászos és kukorica részarányát a termesztésben, a teljes területhez képest. A számított  területből   le   kell   vonni   a   gyepeket,   ültetvényeket   és   a   tartós   kultúrákat   (pl.:   többéves  lucernavetés). Pontozása: Ha bármely egyéves növény részaránya a vetésforgóban külön­külön meghaladja  az 50%­ot, nem jár pont, hiszen elkerülhetetlen, hogy egymást követő években is ugyanarra a  területre   kerüljenek.   Ha   a   kalászosok   és   a   kukorica   együttes   részaránya   50%   alatt   van,  maximum   pont   adható,   ami   75%­ig   részarányosan   növekszik.   Abban   az   esetben,   ha  önmagában egyik növény sem lépi túl az 50%­os korlátot, de a kettő együttesen 50 % és 75 %  között van, a számítási képlet a következőképpen alakul: 

35

( 75 % ­ kalászosok és kukorica együttes százaléka ) / 25 % * maximális pontszám  Bővített alapadatok: Nincs   szükség   az   alapadatok   bővítésére,   a   mutató   a   jelenlegi   tesztüzemi   adatokból   számítható.

5.4.

Növényvédelem mutatószámai

5.4.1. Peszticid használat gyakorisága Leírása: A növényvédőszer használat számos környezeti kockázatot rejt magában, s jelentős  károkat   okozhat   a   talaj   és   a   víz   élővilágában,   csökkentheti   a   biodiverzitást,   valamint  károsíthatja az emberi egészséget. Ezért használatuk visszaszorítása és lehetséges mellőzése  fontos   és   támogatandó   célkitűzés.   Peszticideknek   számítanak   a   különböző   gyomirtók  (herbicidek),   gombaölők   (fungicidek),   rovarölők   (inszekticidek),   valamint   a   rezet   és   ként  tartalmazó készítmények. Viszont nem számítanak annak a növényekből kivont természetes  alapú szerek és illóolajok.  Számítása   a   tesztüzemi   adatokból:  A   számítás   során   a   peszticidekkel   kezelt   területek  nagyságát   szorozzuk   meg   a   kezelések   számával,   és   a   kapott   értéket   a   gazdaság   teljes  területére   vetítjük.  Ha egy permetezéssel  több peszticid  kerül alkalmazásra,  természetesen  ezeket külön kell számba venni.  Pontozása: Ha a gazdaság a fenti számítás szerint 10­nél több pontot kap, nem jár pont. Ha  nem használ peszticideket, akkor a maximális pontszámot kapja meg. A kettő között pedig  arányosan történik az értékelés. Ennek számítási képlete a következő:  ( 1 – ( kapott részpont / 10 ) ) * a maximális pontszám  Bővített alapadatok: –

növényvédelmi kezelések száma növényfajonként (db)

5.4.2. Alkalmazott szerek veszélyessége Leírása:  A   növényvédelmi   kezelések   száma   még   nem   ad   elég   pontos   képet   arról,   hogy  mekkora szennyezés keletkezik általuk a természetben. Ilyen típusú értékelésre nem találtunk  példát   a   vizsgált   rendszerekben.   Az   összes   Magyarországon   használható   készítmény  beletartozik egy bizonyos forgalmi kategóriába (I., II., III.), amely arról ad információt, hogy  ki juthat hozzá a konkrét szerekhez. Az I. kategóriás szereket csak egyetemi vagy főiskolai  diplomával rendelkező növényvédelmi szakember vásárolhatja meg. A II. kategóriás szereket  már egy ún. 80 órás zöldkönyves növényvédelmi tanfolyam elvégzői is megvásárolhatják,  míg a III. kategóriába tartozó szerekhez bárki szabadon hozzájuthat. Bár ez a besorolás nem  közvetlenül kapcsolódik a veszélyesség mértékéhez, szoros logikai kapcsolat feltételezhető a  kettő között.  Ennek   a   besorolásnak   a   használata   lehetővé   teszi,   hogy   egy   olyan   kritérium   szerint  osztályozzunk, melybe kivétel nélkül mindegyik készítmény beleesik. Ha a jövőben létrejön  egy olyan besorolás, amely ennél jobb felosztást tesz lehetővé, érdemes megfontolni a váltást. 

36

Számítása   a   tesztüzemi   adatokból:  Számítása   hasonlóképpen   történik,   mint   a   peszticid  használat gyakoriságának mérése, azzal a kivétellel, hogy a II. kategóriás szereket kettővel, az  I.   kategóriásokat   pedig   hárommal   szorozzuk   meg.   Mivel   ebben   az   esetben   az   I.   és   II.  kategóriás   szerek   50­50   %­os   alkalmazását   nagyra   értékeljük,   a   maximálisan   kapható  részpontszám is megemelkedett 10­ről 15­re.  Pontozása: Ha a gazdaság a fenti számítás szerint 15­nél több részpontot gyűjtött össze, nem  jár pont. Ha egyébként sem használ peszticideket, akkor a maximális pontot kapja . A kettő  között pedig arányosan történik az értékelés. Ennek számítási képlete a következő:  ( 1 – ( kapott részpont / 15 ) ) * a maximális pontszám  Bővített alapadatok: –

felhasznált növényvédőszer elnevezése növényfajonként és kezelésenként

5.5.

Természetes jellemzők és terek mutatószámai

5.5.1. Átlagos táblaméret Leírása: Mivel a nagyméretű parcellák területe gyakran inhomogén, a kemikáliák kiszórása  viszont   egyenletes,   elkerülhetetlen,   hogy   a   talaj   fizikai­kémiai   tulajdonságaihoz   optimális  mennyiséghez képest többlet vegyi anyagok ne jussanak a talajba. A nagytáblás területeket az  erózió   is   súlyosabban   érinti.   Mivel   a   szántó   az   év   jelentős   részében   fedetlen,   a   parcella  méretével összhangban nő az erózió esélye. A széleróziót gátló fasorok hatása két­háromszáz  méter távolságon túl megszűnik, a csapadék erodáló hatása pedig a lejtős térszíneken arányos  a   szállítási   távolsággal.   A   nagyobb   méretű   táblák   vízgazdálkodási   szempontból   is  kedvezőtlenebbek,   mivel   a   kialakításuk   mellőzi   a   kiesebb   természetes   lefolyásokat   és  felszínformákat (akkumulációs területek).  Számítása   a   tesztüzemi   adatokból:  A   gazdaság   összterületét   elosztjuk   a   gazdaságban  található táblák számával.  Pontozása: Ha az átlagos táblanagyság 5 hektár alatt van, akkor a maximális pont adható, ha  viszont 10 hektár felett, akkor nem adható pont. 5 és 10 hektár között a pontozás arányosan  változik. Ebben az esetben a képlet a következő:  ( 10 ha ­ átlagos táblanagyság ) / 5 ha * maximális pontszám  Bővített alapadatok: –

az üzem által használt táblák száma (db)

5.5.2. Az öt legnagyobb tábla átlagmérete Leírása:  Az   átlagos   táblamérethez   hasonló   mutató.   Azonban   az   átlag   elfedheti   a  különbségeket, kevés számú nagy tábla és nagy számú kis tábla átlagmérete alacsony lehet,  azonban ez környezetvédelmi szempontból még lehet kedvezőtlen, különösen akkor, ha az  üzem területének a nagy részét a nagyobb méretű táblák fedik le.  Számítása a tesztüzemi adatokból: Az öt legnagyobb tábla összterületét elosztjuk öttel. 

37

Pontozása: Ha az átlagos táblanagyság 5 hektár alatt van, akkor a maximális pont adható, ha  viszont 10 hektár felett, akkor nem adható pont. 5 és 10 hektár között a pontozás arányosan  változik. Ebben az esetben a képlet a következő:  (10 ha – öt legnagyobb tábla átlagos mérete) / 5 ha * maximális pontszám  Bővített alapadatok: –

az üzem öt legnagyobb táblájának területe (ha)

5.6.

Energetika

5.6.1. Energiafogyasztás Leírása:  A   teljes   energiafogyasztás   hektáronkénti   értéke   jól   mutatja   a   gazdaság  energiafüggését.   A   kisebb   energiafelhasználás   kedvezőbb   a   környezet   számára,   mivel   a  megújuló energia részaránya ma még alacsony.  Számítása   a   tesztüzemi   adatokból:  A   számítás   elméletben   a   teljes   energiafogyasztáson  alapul. Ez két részből tevődik össze: direkt és indirekt energia. A direkt energia tartalmazza a  gázolajat, a földgázt, elektromos fogyasztást, és az öntözéshez használt energiát. Az indirekt  energia pedig tartalmazza a vásárolt takarmányok, állattartó épületek, peszticidek, műtrágyák  és a gépműködtetés  energiafogyasztását MJ­ban. Az eredeti számítás  ezeket  az energiákat  fejezi ki gázolaj fogyasztásban hektárra vetítve.  Mivel   a   különböző   energiafajták   számítási   módjai   korántsem   egyértelműek.   Eltérhet   az  elektromos   áram,   a   földgáz   és   a   gázolaj   MJ   értéke,   különböző   lehet   az   öntözővíz  kijuttatásának   energiaigénye,   az   épületek   és   gépek   üzemeltetésének,   karbantartásának  energiaigénye.   Ez   további   vizsgálatokat   igényel.   A   mutatószám   pontos   meghatározásához  emellett szükség lenne az üzemben felhasznált energiahordozók ismeretére.  Mivel ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, az energiafogyasztást az egy hektárra jutó  energiaköltséggel   becsültük.   Ennek   összetétele   a   következő:   fűtőanyag   költség,   áramdíj,  vízdíj, hajtó­ és kenőanyag költsége. Pontozása:  Az   üzem   energiaköltségét   elosztjuk   az   üzem   által   használt   mezőgazdasági  területtel.  3. táblázat  Energiafogyasztás pontozása

energiaköltség (1 1 1 1  Ft/ha) pontszám 50  felett 0 40  – 50 1 30  – 40 2 25  – 30 3 20  – 25 4 1 5  – 20 5 1 0  – 1 5 6  5  – 1 0 7 5  alatt 8 38

Bővített alapadatok: –

az üzem elektromos áram felhasználása (kWh)

–

az üzem földgáz felhasználása (m3)

–

az üzem gázolaj felhasználása ( l )

5.7.

Kiegészítő alapadatok

A   pontozási   rendszerben   szereplő   indikátorokon   túl   szükség   van   olyan   környezetvédelmi  jellegű   alapadatokra,  melyek ugyan a nehezebb értékelhetőségük  miatt  nem szerepelnek  a  legtöbb   agrár­környezetgazdálkodási   mutatószám   rendszerben,   viszont   számos   kutatás  alapadataként szolgálhatnak a jövőben. Ide tartoznak a vízgazdálkodással, trágyakezeléssel és  GM növények termesztésével kapcsolatos adatok (lásd: 4. táblázat).  Jelenleg   a   tesztüzemi   rendszer   csak   az  öntözött   terület  nagyságáról   gyűjt   adatot.   Ennél  fontosabb öntözési adat az öntözőrendszer típusa (lineár, csepegtető, esőztető), típusonként az  öntözhető   terület   maximális   nagysága   és   az   öntözővíz   forrása   (fúrt   kút,   öntözőcsatorna,  víztározó, holtág stb.). Ezenkívül szükség van növényenként az öntözött terület nagyságára és  – bár ez az adat nehezen becsülhető – a felhasznált öntözővíz mennyiségére (m3 vagy mm).  Az öntözésen kívül más fontos  vízgazdálkodással  kapcsolatos adatokat is be kell gyűjteni.  Ide   tartozik   az   időszakosan   árvízzel   vagy   belvízzel   borított   területek   nagysága,   az  altalajlazított   területek   nagysága,   valamint   azoknak   a   területeknek   a   nagysága,   ahol  vízelvezető hálózatot alakítottak ki (felszíni vízelvezető csatornák, talajcsövezés stb.).  Az   indikátor­rendszerbe   szintén   nehezen   beilleszthető,   de   rendkívül   fontos   adatcsoportot  jelentenek a trágyakezelési adatok. Itt az almostrágya, a hígtrágya és az állattenyésztésben  felhasznált   víz   nyomonkövetésére   van   szükség.   További   fontos,   környezetvédelmi  szempontból nagy jelentőségű adat lesz a jövőben a szennyvíziszap felhasználása. Bár egyelőre jelentéktelen Magyarországon a genetikailag módosított fajták termesztése,  a  tesztüzemi rendszert fel kell készíteni arra, hogy amennyiben a  GM növények  hazánkban  jobban   elterjednek,   adatokat   tudjon   szolgáltatni   a   vetésterületeikről,   hozamaikról   és  árbevételeikről. 4. táblázat Környezetvédelemmel kapcsolatos kiegészítő alapadatok

39

I.

Kiegészítő alapadatok

Vízgazdálkodás Időszakosan vízzel borított területetek (ha) Altalajlazított területek (ha) Vízelvezető hálózat, talajcsövezés területe (ha)

Kiépített öntözőtelepek területe (ha) Öntözőrendszer típusa Öntözővíz forrása Öntözött terület növényfajonként (ha) Öntözővíz mennyisége növényfajonként (m3) II. Trágyakezelés Keletkezett almostrágya mennyisége (t) Kijuttatott almostrágya mennyisége (t) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya mennyisége (t) Almostrágya­tároló kapacitás (m3) Keletkezett hígtrágya mennyisége (m3) Kijuttatott hígtrágya mennyisége (m3) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya mennyisége (m3) Hígtrágya­tároló kapacitás (m3) Vízfelhasználás az állattenyésztésben (m3) Vízforrás (fúrt kút, vezetékes víz stb.) Szennyvíziszap felhasználás (t) (ha) III. GM növények GM fajták vetésterülete, hozamai és árbevétele  

40

6. TESZTÜZEMI ADATOK BŐVÍTÉSE – GYAKORLAT Az előző  fejezetben ismertettük azokat az alapadatokat, amelyekkel a tesztüzemi rendszer  jelenlegi   adatszolgáltatását   bővítve   üzemi   szinten   is   értékelhető   környezetvédelmi  mutatószámokat   kapnánk.   Jelen   fejezetben   azt   mutatjuk   be,   hogy   ezek   az   alapadatok  technikailag  és  informatikailag  milyen  módon és  milyen  ütemezésben  kerülhetnének  be  a  tesztüzemi rendszerbe. Az alapadatok két csoportba sorolhatók: egyik részük a tesztüzemi  rendszerben   új   változóként   szerepelne,   másik   részüket   pedig   egyéb   agrárinformációs  rendszerekből át lehet venni. 

6.1.

A tesztüzemi rendszerbe bevont új változók

Az előző fejezetben felsorolt új változók egy részének begyűjtése nem jelent nagy terhet a  könyvelőirodák és az adatszolgáltató gazdaságok számára. Az alábbiakban felsorolt adatokat   az adatgyűjtés üzemenkénti díjának mérsékelt emelésével be lehet szerezni, már 2009­től is.  Az adatok   környezetvédelmi szempontból rendkívül fontosak, az EU FADN rendszerének  környezetvédelmi   adatokkal   való   bővítését   tervezik,   tehát   valószínűleg   az   EU   FADN  követelményei   néhány   éven   belül   rákényszerítik   a   magyar   tesztüzemi   rendszert   a  változtatásra. Az új változók felsorolását és csoportosítását a 5. táblázat tartalmazza. Az adatok hitelessége  miatt az adatgyűjtés során fontos visszanyúlni az adatok elsődleges forrásához. A táblázat  adatforrás  oszlopában   –   ahol   rendelkezésre   áll   ilyen   –   feltüntettük   azokat   a  dokumentumokat, melyek alapján az adat pontosan megadható.  A tesztüzemi rendszerben egy­egy üzem környezetvédelmi adatai mellett rendelkezésre állnak  a pénzügyi és üzemszerkezeti adatok is. Ez nemcsak új elemzési lehetőségeket nyújt, hanem  megkönnyíti az adatok ellenőrzését is. A táblázat ellenőrzés oszlopában szerepeltettük azokat  a   tesztüzemi   rendszerben   jelenleg   is   rendelkezésre   álló   adatokat,   amelyek   segítségével   a  környezetvédelmi adat minősége ellenőrizhető. 

41

5. táblázat  A tesztüzemi rendszerben tervezett új változók Mutatószám­csoport Agrotechnika Kijuttatott nitrogén műtrágya hatóanyag (t) Kijuttatott foszfor műtrágya hatóanyag (t) Kijuttatott kálium műtrágya hatóanyag (t) Szántott terület nagysága (ha) Altalajlazított területek (ha) Időszakosan vízzel borított területetek (ha) Vízelvezető hálózat, talajcsövezés területe (ha) Táblák száma (db) Öt legnagyobb tábla területe (ha)

Adatforrás

Ellenőrzés

műtrágya számlák

műtrágya­költség

 kárbejelentések területalapú  támogatásigénylés

Energiagazdálkodás Elektromos áram felhasználása (kWh) Földgáz felhasználása (m3) Gázolaj felhasználása ( l )

közüzemi számlák

Trágyakezelés Keletkezett almostrágya mennyisége (t) Kijuttatott almostrágya mennyisége (t) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) almostrágya  mennyisége (t)

áramdíj fűtési költség hajtóanyag költség állatlétszámok

környezetvédelmi  működési engedély 

Almostrágya­tároló kapacitás (m3)

állatlétszámok,  vízfogyasztás

Keletkezett hígtrágya mennyisége (m3) Kijuttatott hígtrágya mennyisége (m3) (ha) Értékesített (üzemből kikerülő) hígtrágya  mennyisége (m3)

környezetvédelmi  működési engedély  vízszámla

Hígtrágya­tároló kapacitás (m3) Vízfelhasználás az állattenyésztésben (m3) Vízforrás (fúrt kút, vezetékes víz stb.)

környezetvédelmi  engedély

Szennyvíziszap felhasználás (t) (ha) Öntözés Kiépített öntözőtelepek területe (ha) Öntözőrendszer típusa Öntözővíz forrása Öntözött terület növényfajonként (ha)

42

vízdíj

6.2.

A tesztüzemi rendszer összekapcsolása más információs rendszerekkel

A környezetgazdálkodási adatok tesztüzemi rendszerben történő begyűjtése mellett lehetőség  van  más  információs  rendszerek  agrár­környezetvédelmi  adatainak  átvételére  is. Ebben  az  esetben az a cél, hogy az egyéb információs rendszerek adatait  üzemsorosan  a tesztüzemi  adatokhoz kapcsoljuk, így néhány mutató esetén elkerülhető az elsődleges adatgyűjtés.  Jelenleg Magyarországon legalább három olyan információs rendszer van, ami a tesztüzemi  rendszer számára is hasznosítható agrár­környezetvédelmi adatokat tartalmaz. Közülük első a  KSH Gazdaságszerkezeti Összeírása (GSZÖ).  A GSZÖ az összes társas gazdaságnak, valamint az egyéni gazdaságok jelentős részének az  agrotechnikai adatait tartalmazza. Az adatok közül a tesztüzemi rendszerben a szerves­ és  műtrágyázott területek nagysága, a kiszórt trágyamennyiségek és az öntözött terület nagysága  lenne hasznosítható. A két adatbázis összekapcsolását technikailag úgy lehetne megoldani,  hogy a könyvelőirodák elküldenék a KSH­nak a tesztüzemek statisztikai azonosítóját, a KSH  pedig   elektronikus   formában   visszaküldené   ezeknek   a   gazdaságoknak   az   agrotechnikai  adatlapját.   A   tesztüzemek   tulajdonosai   aláírnának   egy   nyilatkozatot,   hogy   a   KSH   az  agrotechnikai adatlapjaikat az AKI és a könyvelőirodák részére átadhatja, így az adatvédelmi  törvény   nem   sérülne.   Az   összekapcsolás   hátránya,   hogy   a   KSH   nem   tudja   ellenőrizni   az  agrotechnikai adatokat, mivel csak hiányosan állnak rendelkezésre az ellenőrzéshez szükséges  pénzügyi adatok.  Második információs rendszert az agrár­környezetgazdálkodási programban (AKG) részt  vevő üzemek gazdálkodási naplói jelentik. A gazdálkodási naplókat egyelőre az MVH nem  rögzíti elektronikusan, azonban erre rövid időn belül sor kerül. A gazdálkodási napló csaknem  az   összes   agrár­környezetgazdálkodási   adatot   tartalmazza,   melyek   közül   a   tesztüzemi  rendszer   számára   a   legfontosabbak   a   növényvédelmi   adatok   (kezelések   száma,   időpontja,  szerek   típusa   stb.).   Igaz,   hogy   évi   mintegy   2000   tesztüzem   közül   az   utóbbi   néhány   év  átlagában   mintegy   500­an   vesznek   részt   az   AKG   programban,   azonban   az   adatbázisok  összekapcsolásával ezekről az üzemekről nagyon részletes adatokat nyernénk.  A   harmadik   információs   rendszert   a   még   formálódó  Agrár­környezetgazdálkodási  Informácós Rendszerhez (AIR)  kapcsolódó monitoring rendszer jelenti. Az AIR célja az  AKG program eredményeinek mérése, a rendszert a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal  Központ Növény­, Talaj­ és Agrárkörnyezet­védelmi Igazgatósága működteti. Amennyiben  sikerül megfelelően kiépíteni az AIR monitoring rendszert, az fontos adatokat szolgáltathat a  tesztüzemi rendszer számára. Az AIR monitoring rendszerhez szükséges adatok két részre  oszthatók:   megkérdezésen   alapuló   adatok   (pl.   tápanyaggazdálkodás,   növényvédelem,  talajvédelem) és mérésen alapuló adatok (pl. laboratóriumi talajvizsgálatok). A két rendszer  összekapcsolásával   az   AIR   monitoringhoz   szükséges   adatokat   nem   az   AKG   program  véletlenszerűen kiválasztott üzemeitől gyűjtenék be, hanem a tesztüzemi rendszerben szereplő  üzemektől.   Ebben   az   esetben   az   AKG­ben   részt   vevő   tesztüzemekről   laboratóriumi  talajvizsgálati eredmények is rendelkezésre állnának. Az   információs   rendszerek   összekapcsolásának   előnye,   hogy   költségtakarékos   megoldást  jelent,   mivel   nincs   szükség   ugyanannak   az   adatnak   két   szervezet   általi   begyűjtésére.  Különösen   a   kiépülő   AIR   monitoring   rendszer   és   a   tesztüzemi   rendszer   összekapcsolása  perspektivikus, mivel ebben az esetben a tesztüzemi rendszerben – igaz, nem a teljes mintára  – mért adatok is rendelkezésre állnának. 

43

Az információs rendszerek összekapcsolása ellen azonban erős a szervezeti ellenállás, ami a  gyakorlatban megnehezíti, néha kivitelezhetetlenné teszi a rendszerek összehangolását és az  együttműködést.

44

7. A TESZTÜZEMEK KÖRNYEZETVÉDELMI ÉRTÉKELÉSE (2003­ 2007) Ebben   a   fejezetben   elsőként   elhelyezzük   hazánkat   az   Európai   Unió   mezőgazdaságában   –  agrár­környezetvédelmi szempontból, azon belül is a nitrogén egyensúlyára koncentrálva. Ezt  követően   bemutatjuk   a   már   ismertetett   agrár­környezetgazdálkodási   pontrendszer  eredményeit a növénytermesztő tesztüzemekre 2003 és 2007 között. 

7.1.

Magyarország és az EU­27 nitrogén egyensúlyának összehasonlítása 

A mezőgazdasági termelés során az egységnyi területre felhasznált nitrogén­hatóanyagtöbblet  a   nitrogén   mobilitásának   következtében   egyrészt   a   talajvízbe   mosódik,   másrészt   pedig   a  levegőbe kerül ammónia és/vagy dinitrogén­oxid formájában. A fölös nitrogénnek csupán kis  részét kötik meg a talajban élő mikroorganizmusok. A növénytermesztés intenzitásával összefüggésben az egységnyi területre kijuttatott nitrogén  műtrágyától (12. ábra) és az egységnyi területre vetített állatsűrűségtől (13. ábra) függően az  egyes európai tagországok nitrogén egyensúlya eltérő képet mutat.  A   legjelentősebb   többlettel   a   Benelux   (Belgium,   Hollandia,   Luxemburg)   államok  rendelkeznek  100 kg feletti  (Hollandia  esetében  200 kg feletti)  nitrogén  többlettel.  A  sor  másik végén Svédország, Ausztria, Olaszország található 50 kg alatti nitrogén felesleggel.   (2.   ábra).   Jellemző,  hogy  az  Uniós   tagországok  túlnyomó   többségében  csökkenő   nitrogén  többlet figyelhető meg az 1990­es évekhez képest. Egyedül Írországban és Spanyolországban  történt növekedés, viszont összességében e két ország is az alacsony nitrogén egyensúllyal  (kisebb, mint 50 kg) jellemezhető országok közé tartozik. Magyarország nitrogén egyensúlya, számításaink szerint, igen pozitív képet mutat. A vetőmag  és műtrágya formájában bevitt nitrogén országos szinten csupán 3­5 kg­mal haladja meg a  termesztett növénnyel az adott területről lehozott nitrogénmennyiségét.  A képet árnyalja, hogy a szükséges adatok hiányában a természetes nitrogén­fixáció, a légköri  nitrogén   bemosódása   és   a   szervestrágya   felhasználás   nem   lett   figyelembe   véve.   E  nitrogénforrások nagyságrendileg mintegy 25­30 kg­mal növelik meg a többletet. Ezzel az  értékkel   Magyarország továbbra is kedvező  helyzetben  van és  a legalacsonyabb  nitrogén­ egyensúllyal jellemezhető országok közé tartozik. Természetesen, mint minden átlagérték esetében, a középérték jelentős szóródást takar. Éppen  ezért a nitrogén egyensúlyt is üzemi, sőt adott esetben tábla szinten érdemes vizsgálni. 12. ábra

45

Az EU tagországok nitrogén műtrágya felhasználása 2007­ben 1 6 0 ,0 1 4 0 ,0 1 2 0 ,0

8 0 ,0

ó anyag

N , k g /h a  h a t

1 0 0 ,0

6 0 ,0 4 0 ,0 2 0 ,0

M ál t a E U ­2 7

ág á R o m lia L u x áne ima b o u r g

B u lg

ár i a G ör ög o rP s oz r t u g

ág

S p a n y o lo r s z ág A u s z tr ia

S z lo v ág Éá s zk t oi a r s z

C ip r u s

ág L e t t o r s z

ág

O la s z o r s z

M a gá y aán r ioa r s z

N a g y  B r ita n n ia ág ágS v éd o r s z L itv

ág

F i n án o r s z g L e n g y e lo r s z á Cg s e h o r s z

D án i a Ír o r s z ág

S z lo v

N é ém e t on ri as z F r a n c ia o r s z

B e lg iu m

H o lla n d ia

0 ,0

Forrás: saját szerkesztés az Eurostat és a FAO adatai alapján 

13. ábra Az EU tagországok állatsűrűsége 2005­ben 5 4 ,5 4 3 ,5 3

Sz á m os

2

1 ,5

ál l a t / h a

2 ,5

1 0 ,5

L e tto r s z gá E U ­2 7 gá

Éá s zk t io a r s z

án Li ai t v á S zn li oa v

ágF i n n o r s z ál i a B u lg ág á Rr ioa m

Sv éd o r s z P o r tu g

ág ág

M a ágg y a r o r s z

ág S p ág a n y o l o r s z

G ö rö g oC r ss ez h o r s z

A u s z tr ia ág á L e gn g y e l o r s z

O la s z o r s z

Fá r a n c i a o r s z g

N é ém e t on ir as z N a g y  B r ita n n ia

L u x eá m b o u r g g S z lo v

Ír o r s z

D án i a C ip r u s

B e lg iu m

M ál t a H o lla n d ia

0

Forrás: saját szerkesztés az Eurostat adatai alapján 

7.2.

Agrár­környezetgazdálkodási pontrendszer alkalmazása a tesztüzemekre

A   hiányzó   környezetgazdálkodási   adatok   ellenére   a   tesztüzemi   rendszer   már   jelenleg   is  lehetővé teszi a gazdaságok környezeti hatásának korlátozott értékelését. A növénytermesztő  üzemek   agrár­környezetvédelmi   mutatóinak   egy   része   számítható,   az   állattenyésztő,   a  kertészeti   és   az   ültetvényes   gazdaságok   mutatóit   azonban   a   hiányzó   adatok   miatt   még  becsülni sem lehet.  A növénytermesztő üzemek elemzésére kidolgozott 100 pontos rendszerből8 60 pont jelenleg  is számítható. A 60 pont  8 indikátort (NPK mérlegek, diverzitás, kalászosok és pillangósok  8

Körtáj Tervező Iroda Kft. (2008): Az AIR monitoring funkciónak fejlesztése, monitoring adatszolgáltatás 46

aránya,   energiafogyasztás,   téli   talajborítottság   aránya)   tartalmaz   (lásd:  2.   táblázat).   A  magasabb pontszám a környezeti szempontból kedvezőbb állapotot jelent. 2003­tól kezdve az összes ágazati adatokkal is rendelkező növénytermesztő tesztüzem (évi  850­900   üzem)   pontszámát  kiszámítottuk.  A   tesztüzemek   környezetvédelmi  pontértékeit   a  súlyszámukkal   felszorozva,   majd   átlagolva   országosan   is   reprezentatív   közelítő   értékeket  kaptunk.   Az   üzemi   súlyszámokon   kívül   természetesen   figyelembe   vettük   még   az   egyes  üzemek által használt földterületet, hogy a különböző nagyságú területet használó üzemek  pontértékei   eltérő   súllyal   szerepeljenek.   A   területi   vizsgálatoknál   csak   a   földterülettel  súlyoztunk, mivel regionális és kistérségi szinten nem állnak rendelkezésre súlyszámok. Számos vizsgálatnál öt, ill. négy év adatait elemeztük, hogy kiszűrjük azokat a hatásokat,  amelyek   pusztán   egy­egy   évre   jellemzők.   A   vizsgálat   jellegétől   függően   néhány   esetben  mintegy 640 üzem panel adatait elemeztük 2004­től 2007­ig. Az   összpontszám   eloszlása   közelít   a   normál   eloszláshoz   (14.   ábra),   ami   a   pontozás  megbízhatóságára utal. A normálistól jelentősen eltérő eloszlás ugyanis azt valószínűsítené,  hogy a pontrendszer nem különbözteti meg kellő mértékben az üzemeket.

14. ábra A növénytermesztő üzemek összpontszáma (panel adatok) 70 Mean =33,89 Std. Dev. =4,412 N =639

60

Gyakoriság

50

40

30

20

10

0 20

25

30

35

40

Üzemi összpontszám (2004-2007 évek átlaga)

47

45

Az összpontszámok szórása 19­től 47­ig terjedt, a maximális pontszámot egy üzem sem érte  el. Kevés a kiugróan környezetkárosító üzem, de kevés környezetet kedvezően befolyásoló  üzem is.  Panel adatokon megvizsgáltuk a környezetvédelmi összpontszám korrelációs összefüggéséit  is jövedelmezőségi, beruházási, költségszerkezeti és üzemszerkezeti mutatókkal. Ezek közül  egyedül   a  termelés  intenzitásával   mutatott   összefüggést   (r=­0,373).  Ez  azt   jelenti,   hogy   a  nagyobb   ráfordítási   szinttel   rendelkező   üzemek   károsabbak   a   környezetre.   A  környezetvédelmi   pontszám   nem   mutatott   összefüggést   az   üzemmérettel,   a  jövedelmezőséggel, a beruházásokkal vagy a földminőséggel.

7.3.

Az agrár­környezetvédelmi mutatószámok területi alakulása

A magyar agrárium területileg változatos képet mutat. Egyes régiók adottságai kedvezőbbek a  szántóföldi   növénytermesztés   szempontjából,   míg   másoké   kevésbé.   A   tradicionálisan   jó  adottságokkal rendelkező gabonatermő vidékekre jellemző a vetésforgó leegyszerűsítése,  a  gabonanövények   döntő   fölénye   és   az   egyoldalú,   döntően   műtrágyára   alapuló   tápanyag­ utánpótlás.   Ennek   az   egyoldalú   gazdálkodási   gyakorlatnak,   valamint   a   növénytermesztés  eltérő   intenzitási   szintjének   köszönhetően   területileg   is   számszerűsíthető   különbségek  figyelhetők   meg   a   környezetre   kifejtett   negatív   hatások   tekintetében   az   egyes   régiók  viszonylatában.  A  15.   ábra   tanúsága   szerint   az   agrár­környezetvédelmi   indikátorok   összesített   pontszáma  számottevő különbséget mutat az egyes régiók között. A legalacsonyabb pontszámot a Dél­ Dunántúli régió érte el. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági tevékenység  ebben a régióban fejti ki a legkedvezőtlenebb hatást a környezetre. Ebben a régióban – a  kedvező   adottságokból   kifolyólag   –   jellemző   az   intenzív   gabonatermesztés   nagyarányú  műtrágya­felhasználás   mellett.   Ezen   kívül   a   többi   indikátor   esetében   is   Dél­Dunántúl  produkálta a legrosszabb eredményt, így nem meglepő az elért alacsony pontszám. A második legalacsonyabb pontszámot a Közép­Dunántúli régió érte el. Ebben a régióban,  különösen   Fejér   és   Komárom­Esztergom   megyékben,   szintén   intenzív   mezőgazdasági  tevékenység folyik magasabb műtrágya adagokkal, egyszerűsített vetésforgó mellett. Nyugat­Dunántúl érte el a harmadik legalacsonyabb pontszámot, bár ez már közel esik az  országos átlaghoz. Észak­Alföld és Közép­Magyarország szinte hajszálra pontosan ugyanolyan pontszámot ért  el. A Dél­Alföldi régió érte el a második legjobb eredményt, míg a környezetet legkevésbé  terhelő   mezőgazdasági   tevékenységgel   az   Észak­Magyarországi   régió   rendelkezik.   Ez   az  eredmény   egyáltalán   nem   meglepő,   hiszen   az   Észak­Magyarországi   régióban   a  legalacsonyabb a mezőgazdasági aktivitás, másrészt a növénytermesztés intenzitása is ebben a  régióban a legalacsonyabb.  15. ábra Az agrár­környezetvédelmi indikátorok összpontszáma régiók szerint (2004­2007 átlagadatai)

48

ö ld

D él ­ A l f ö ld

ág É sz a k ­A lf

án t ú l É szak ­ M a g y a ro sz

D él ­ D u n

án t ú l

ág

K ö D zé u n p  ­ án t ú l N y u g a t­ Dun

9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 9 K ö M a gzé y a r o r s z p­

3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 2

Forrás: saját szerkesztés

A   regionális   szintű   vizsgálatoknál   árnyaltabb   képet   ad   a   kistérségi   vizsgálat.   A  növénytermesztő üzemek által elért átlagpontszámot a 16. ábra mutatja. A térképről látható,  hogy a dél­dunántúli valamint az Alföld észak­keleti részén lévő üzemek a legkárosabbak a  környezetre.   Ha   összevetjük   ezt   a   térképet   a   növénytermesztés   intenzitásának   területi  alakulásával (17. ábra), nagyfokú hasonlóságot találunk. Ez azt mutatja, hogy a ráfordítások  nagysága és a környezetkárosítás területileg is összefügg.  16. ábra A növénytermesztő tesztüzemek agrár­környezetgazdálkodási összpontszáma (2004­ 2007)

49

17. ábra A növénytermesztő gazdaságok termelési intenzitása (2004­2006 átlagadatai)

50

7.4.

Idősoros elemzés

A növénytermesztő üzemek átlagos össz­ és részpontszámait tartalmazza a 6. táblázat. 6. táblázat A növénytermesztő gazdaságok pontszáma (2003­2007) Részpontszámok Nitrogén mérleg       

2003

2004

2005

2006

2007

12,33

15,28

15,17

15,22

12,71

Foszfor mérleg

3,75

3,93

3,91

3,89

3,77

Kálium mérleg

3,93

3,98

3,99

3,99

3,90

Növénytermesztés diverzitása

4,96

5,18

5,00

5,20

5,16

Energiafogyasztás

3,98

3,80

3,46

3,17

3,56

Kalászosok aránya a  vetésszerkezetben

1,95

1,57

1,69

2,12

1,93

Pillangósok aránya a  vetésszerkezetben

0,56

0,54

0,47

0,51

0,45

Téli talajborítottság aránya

1,05

1,25

1,12

1,05

1,28

32,51

35,54

34,82

35,15

32,75

Összpontszám

51

Az összpontszám enyhén csökkenő tendenciát mutat, bár természetesen ilyen rövid idősor  nem   elegendő   a   környezetgazdálkodási   változások   komplex   elemzéséhez,   a   legtöbb  nemzetközi vizsgálatban ilyen összehasonlításokhoz legalább 10 éves idősorokat használnak.  Magyarországon ezt az FADN rendszer nem teszi lehetővé. A táblázatból jól látszik, hogy a nitrogén mérleg távolabb van az egyensúlytól 2003­ban és  2007­ben, mint a köztes években. Ennek az az oka, hogy a nitrogén nem tárolódik a talajban  hosszú időn keresztül, és mivel ezek az évek aszályosak voltak, kevés volt a termés, ami  felvehette volna a tápanyagot, ezért ekkor a N műtrágyák környezetkárosító hatása jobban  érvényesült. 

7.5.

Az agrár­környezetgazdálkodási célprogramban résztvevő gazdaságok  összevetése a többi üzemmel

Összevetettük az agrár­környezetgazdálkodási célprogramban (AKG) résztvevő gazdaságok  környezeti hatását a többi üzemével.  18. ábra Az AKG­s és nem AKG­s üzemek pontszámainak összehasonlítása

37 3 6 ,5 36 3 5 ,5 A K G ­s e k n e m  A K G ­ s e k

3 4 ,5 34

á m

p o n ts z

35

3 3 ,5 33 3 2 ,5 32 2004

2005

2006

2007

Jól   látható,   hogy   az   összpontszámot   tekintve   az   AKG   célprogramban   résztvevő   üzemek  összességében kevésbé terhelik a környezetüket, mint a célprogramból kimaradók.  Annak ellenére, hogy az AKG­s üzemek összpontszáma magasabb, vagyis kevésbé károsak a  környezetre,   a   nitrogén   mérlegük   kedvezőtlenebb,   mint   a   többi   üzemé.   Több   nitrogén  műtrágyát juttatnak ki, mint a programban részt nem vevő üzemek. Ennek két magyarázata  van. Egyrészt az EU direktíváinak megfelelően a hazai AKG program a nitrogén kijuttatást  170 kg/ha értékben korlátozza, ami jóval magasabb érték, mint a hazai gyakorlat. Tehát az  AKG ebből a szempontból nem jelent környezetvédelmi korlátot. Másrészt Magyarországon a  Nyugat­Európához képest alacsonyabb  műtrágya  felhasználás  oka nem a környezettudatos 

52

gazdálkodás, hanem az alacsony jövedelmezőség. Az AKG program többlettámogatásait tehát  a gazdálkodók részben műtrágya vásárlásra, ill. az ebből adódó hozamnövelésre fordították. 

7. táblázat AKG­s és nem AKG­s üzemek néhány mutatójának összehasonlítása

Bruttó termelési  érték

1000 Ft Bruttó  termelési értékre  jutó üzemi költség

Műtrágyaköltség

Nitrogén  műtrágya  felhasználás

E Ft/EUME

E Ft

E Ft/EUME

kg/ha

AKG programban részt vevő üzemek 2004 2005 2006 2007

894,4103956 778,062557 783,328072 842,972096

1,00830889 1,063462228 1,054031581 0,963624813

70,76391176 63,66078096 75,89882514 82,18748008

96,29050021 92,64102775 87,47131825 95,35448464

66,88382602 61,16699201 64,98889126 76,42437806

90,38021504 89,89298918 86,42969911 90,82949711

Egyéb üzemek 2004 2005 2006 2007

7.6.

713,655981 628,0456279 697,8213047 743,8951548

0,995345124 1,059277186 0,995536367 0,922233869

Környezeti terhelés és a jövedelmezőség kapcsolata

A   2003­2007   évek   egy   hektárra   jutó   nettó   hozzáadott   érték   alapján   a   növénytermesztő  üzemeket 3 csoportra bontottuk, „jó”, „rossz” és „átlagos” üzemekre.  Azt   tapasztaltuk,   hogy   évről   évre   a   nettó   hozzáadott   értéktekintetében   az   alsó   csoportba  tartozó üzemek, vagyis a „rossz” üzemek alacsonyabb pontszámot kaptak, mint a többi üzem.  Tehát a legalacsonyabb jövedelmezőséggel rendelkező üzemek egyúttal a környezetet is a  legnagyobb mértékben károsították (19. ábra). A   középső   kategóriába   tartozó   üzemek   alacsonyabb   ráfordítási   szinten   termelnek,   ­   ezt  mutatja   az   üzemi   költségeket   ábrázoló   ábra   –   viszont   nekik   a   legjobb   a  környezetgazdálkodásuk. A környezeti tényezőket tekintve ők termelnek a leghatékonyabban.  A „legjobb”, legjövedelmezőbb üzemek környezetkárosító hatása ugyan csak kis mértékben,  de évről évre meghaladja az átlagos üzemek környezetkárosító hatását.  Úgy tűnik tehát, hogy magas jövedelmezőség mellett is lehet környezetkímélő gazdálkodást  folytatni.   Valószínűleg   a   növénytermesztő   üzemek   környezeti   hatása   nem   elsősorban   a  jövedelmezőséggel,   hanem   a   felhasznált   inputok   mennyiségével,   még   inkább   az  inputfelhasználás szakmai megalapozottságával van összefüggésben.

53

A  20.   ábrán   a  19.   ábrán   szereplő   üzemek   üzemi   költségeinek   változása   látható.  Megfigyelhető,   hogy   a   környezetet   legjobban   károsító,   legalacsonyabb   jövedelmezőségű  üzemek   az   átlagos   jövedelmezőségű   üzemeknél   jóval   magasabb   inputfelhasználással  rendelkeznek, azonban ezek az inputok nem hasznosulnak megfelelően. Ugyan   a   legjövedelmezőbb   üzemeknek   van   a   legmagasabb   inputfelhasználásuk,   mégis  kimutathatóan   kevesebb   káros   hatásuk   van   a   környezetre,   mint   a   legrosszabb  jövedelmezőségű, alacsonyabb inputfelhasználású üzemeknek. Ez ismételten megerősíti azt  feltételezést,   hogy   a   környezetkárosító   hatás   az   inputok   helytelen   használatával   van  kapcsolatban. 19. ábra A „jó” és a „rossz” üzemek* pontszám változásának bemutatása 38 36

32

a ls ó   1 0 %

30

2 5 ­7 5 % f e ls ő   1 0 %

á m

p o n ts z

34

28 26 24 2003

2004

2005

2006

2007

* Az egy hektárra jutó nettó hozzáadott érték alapján.

20. ábra A „jó” és a „rossz” üzemek* üzemi költség változásának bemutatása * Az egy hektárra jutó nettó hozzáadott érték alapján. 450 400 350

ü z e m i k

250 200

a ls ó   1 0 % 2 5 ­7 5 %

ö lts é g  e z e r  F t/h a

300

f e ls ő   1 0 %

150 100 2003

2004

2 0 0 5 54

2006

2007

Végül   megvizsgáltuk,   hogy   a   környezeti   szempontból   leghatékonyabb,   a   környezetet  legjobban károsító és az átlagos üzemek között milyen különbségek vannak.  8. táblázat A leginkább és legkevésbé környezetkárosító üzemek néhány üzemi mutatója (2004­2007 panel adatok) Összpontszám szerinti

Megnevezés

felső 10% 25­75% alsó 10% 72,28 90,51 90,93

Nettó hozzáadott érték ezer Ft/ha Vetőmag, növényvédőszer és  műtrágya költség ezer Ft/ha Üzemi költség ezer Ft/ha EUME/üzem Bruttó beruházás ezer Ft/ha AK/ha

33,75

45,57

62,77

142,23 22,38 21,41 21,62

192,83 14,93 31,19 21,00

284,35 19,96 59,59 21,08

Elsőként   megfigyelhető,   hogy   a   környezeti   hatás   nincs   szoros   összefüggésben   az  üzemmérettel   és   a   földminőséggel.   A   legnagyobb   különbség   a   környezetet   legjobban   és  legkevésbé   károsító   üzemek   között   a   termelés   intenzitásában   és   a   beruházásokban   van,   a  környezeti   szempontból   legkárosabb   üzemeknek   nagyobb   az   inputfelhasználása   és   több  beruházást hajtottak végre az elmúlt években.

55

8. ÖSSZEFOGLALÁS A mezőgazdasági termelés, a termeléshez szükséges erőforrások felhasználása, és a termelés  hatására   jelentkező   környezetszennyezés   egymással   szorosan   összefügg.   Az  élelmezésbiztonság,   az   élelmiszerárak   alakulása,   az   élelmiszergazdaság   szereplőinek  jövedelmi helyzetének értékeléséhez figyelembe kell venni a környezetben okozott károkat és  a   szűkösen   rendelkezésre   álló   erőforrások   felhasználását.   Ide   tartozik   a   felszíni   vizek  szennyezése,   a   vízkészlet   apadása,   a   talaj   eróziója   és   szerkezetének   romlása,   az  üvegházhatású   gázok   kibocsátása   a   csökkenő   kőolaj   és   földgáz   készletek   jelentős  felhasználása.  Az OECD, az EUROSTAT, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EAA) és számos más  szervezet, kutatóhely felismerte ezt az összefüggést, és az elmúlt évtizedben több tucat agrár­ környezetgazdálkodási mutatószám rendszert alakítottak ki. Ezek a rendszerek alkalmasak a  termelés, az erőforrások és a környezetszennyezés együttes értékelésére.  Az   EU­15­re   vonatkozó   korábbi   kutatások   szerint   a   mezőgazdaság   felel   a   felszíni   vizek  nitrogén­szennyezésének mintegy 60%­áért és az üvegházhatás 10%­áért. Az agrárgazdaság  szennyező   hatása   azonban   regionálisan   különböző.   A   Benelux   államokban,   Dániában,  Németországban és Franciaországban a mezőgazdaság összességében károsabb hatással van a  környezetre,  mint  Európa többi részén. A környezeti  hatások is  különbözőek,  míg a fenti  országokban a nitrogén többlet, a magas állatsűrűség, a trágyakezelés és a metán kibocsátás  okozza   a   problémákat,   addig   Dél­Európában   a   túlzott   öntözés,   a   vízhiány   és   a   rossz  vízminőség jelent gondot.  Számos   környezetvédelmi   mutatót   tekintve   Magyarország   Nyugat­Európához   képest  kedvezőbb helyzetben van. Ez azonban nem a környezettudatos gazdálkodásnak köszönhető,  hanem   kisebb   részt   az   EU­átlagnál   alacsonyabb   műtrágya   felhasználásnak,   nagyobb   részt  pedig   az   alacsony   állatsűrűségnek.   Középtávon   az   állatállomány   növekedésére   nem   lehet  számítani, azonban mind a műtrágya­használat, mind a növényvédőszer­használat nőni fog,  különösen   a   jövedelmezőbben   gazdálkodó   üzemek   körében.   Számítani   kell   tehát   a  növénytermesztés káros környezeti hatásainak növekedésére. A   környezetvédelmi   kihívásokra   az   agrárinformációs   rendszereknek   Magyarországon   is  választ kell adni. Jelenleg egyik információs rendszerben sem állnak rendelkezésre komplex,  reprezentatív, üzemi szintű  környezetvédelmi adatok. Bizonyos részadatok megtalálhatóak a  KSH   Gazdaságszerkezeti   Összeírásaiban,   a   tesztüzemi   rendszerben,   valamint   az   AKG  programban résztvevő üzemek gazdálkodási naplóiban, ám ezek egyikére sem lehet építeni  komplex   üzemi   környezetgazdálkodási   mutatószámokat.   Mind   az   EUROSTAT   mind   az  Európai Bizottság törekvései abba az irányba mutatnak, hogy a mezőgazdasági információs  rendszereket ki kell egészíteni környezetvédelmi adatokkal, néhány éven belül tehát a hazai  rendszerek is rákényszerülnek a változtatásra.  Azért   indokolt   a   tesztüzemi   rendszer   ilyen   irányú   fejlesztése,   mert   ebben   az   esetben  ugyanannak az üzemnek a környezetvédelmi adatai mellett rendelkezésre állnának a pénzügyi  és   üzemszerkezeti   adatai   is.   Ez   egyrészt   új   elemzési   lehetőségeket   nyújt,   másrészt  megkönnyíti az ellenőrzést is, mivel a környezetvédelmi adatok hitelessége ellenőrizhető a  rendszerben   megtalálható   pénzügyi   és   gazdálkodási   adatokkal.   Emellett   egy   meglévő,  reprezentatív információs rendszer kis mértékű bővítése jóval kisebb költséggel jár, mint egy  új rendszer kiépítése. 

56

Az   adatok   bővítése   két   lépcsőben   képzelhető   el.  Az   adatgyűjtés   üzemenkénti   díjának  mérsékelt – mindössze az éves inflációt elérő – emelése lehetővé tenné a mérést nem igénylő  környezetgazdálkodási adatok begyűjtését már 2009­től is.  Az ide tartozó alapadatok négy  csoportba   sorolhatók:  agrotechnika  (műtrágyázás,   talajművelés),  energiagazdálkodás,  trágyakezelés és vízgazdálkodás. Az értékelhető  növényvédelmi  adatok begyűjtése nagyobb  feladatot   jelent,   ezért   az   ilyen   típusú   adatok   az   AKG   programban   részt   vevő   üzemek  gazdálkodási naplóinak a tesztüzemi rendszerrel való összekapcsolásával szerezhetők be.  A   hiányzó   környezetgazdálkodási   adatok   ellenére   a   tesztüzemi   rendszer   már   jelenleg   is  lehetővé teszi a gazdaságok környezeti hatásának korlátozott értékelését. A növénytermesztő  üzemek   agrár­környezetvédelmi   mutatóinak   egy   része   számítható,   az   állattenyésztő,   a  kertészeti  és  az ültetvényes  gazdaságok mutatóit  azonban a hiányzó adatok miatt  jelenleg  becsülni sem lehet.  A   növénytermesztő   üzemek   környezetgazdálkodási   mutatóit   60   pontos   rendszerben  vizsgáltuk,   amely  8   indikátort   tartalmazott   (NPK   mérlegek,   diverzitás,   kalászosok   és  pillangósok aránya, energiafogyasztás, téli talajborítottság aránya).  A   környezetvédelmi  pontszám   az  inputfelhasználással   mutatott  legszorosabb   összefüggést.  Ugyan   a   legjövedelmezőbb   üzemeknek   van   a   legmagasabb   inputfelhasználásuk,   azonban  kevesebb   káros   hatásuk   van   a   környezetre,   mint   a   legrosszabb   jövedelmezőségű,   de  alacsonyabb inputfelhasználású üzemeknek.  A   növénytermesztés   környezeti   hatása   területileg   változatos   képet   mutat.   Számos  tradicionálisan   jó   adottságokkal   rendelkező   gabonatermő   vidékekre   jellemző   a   vetésforgó  leegyszerűsítése,   a   gabonanövények   fölénye   és   az   egyoldalú,   döntően   műtrágyára   alapuló  tápanyag­utánpótlás. A területi elemzések során kiderült, hogy a dél­dunántúli valamint az  Alföld   észak­keleti   részén   lévő   üzemek   a   legkárosabbak   a   környezetre,   míg   a  középhegységek, valamint az Alföld középső részén folytatják  a leginkább környezetbarát  gazdálkodást. Ez területileg a ráfordítási szintekkel mutatott összefüggést. Az   AKG   programban   részt   vevő   üzemek   összpontszáma   magasabb   volt,   tehát   kevésbé  károsak   a   környezetre,   viszont   a   nitrogén   mérlegük   kedvezőtlenebb,   mint   a   többi   üzemé.  Több   nitrogén   műtrágyát   juttatnak   ki,   mint   a   programban   részt   nem   vevő   üzemek,   de   a  kijuttatott   műtrágya   mennyisége   még   így   is   jóval   az   EU   előírásai   alatt   marad.   Figyelmet  érdemel   viszont,   hogy   az   AKG­s   üzemek   évről   évre   nagyobb   mértékben   növelték   a  nitrogénműtrágya   felhasználásukat,   mint   a   programban   részt   nem   vevő   üzemek.   Tehát  Magyarországon   az   a   fordított   helyzet   alakult   ki,   hogy   az   agrár­környezetgazdálkodási  program éppen a termelés intenzívebbé tételéhez járul hozzá. A   környezetkárosító   hatás   az   inputok   helytelen   használatával   van   kapcsolatban.  Kulcsfontosságú   szerepe   van   tehát   a   helyes   tápanyag­gazdálkodási   és   növényvédelmi  gyakorlat   kialakulásának   és   a   hozzá   kapcsolódó   szaktanácsadásnak.   Amennyiben   a  közeljövőben   a   műtrágyák   és   növényvédőszerek   még   nagyobb   arányú   áremelkedése  következik   be,   a   piac   rá   fogja   kényszeríteni   a   növénytermesztő   üzemeket   a   műtrágya  felhasználás   és   a   növényvédelem   racionalizálására,   aminek   egyik   pozitív   hatása   lehet   a  környezetszennyezés csökkenése.

57

58

9. IRODALOMJEGYZÉK 1. R.   Dalgaard  ­  N.   Halberg  ­  I.   S.   Kristensen  ­  I.   Larsen   (2006):  Modelling  representative and coherent Danish farm types based on farm accountancy data for use  in   environmental   assessments.   Agriculture,   Ecosystems   and   Environment,   Volume  117, Issue 4, December 2006, Pages 223­237 2. N. Halberg ­ G. Verschuur ­ G. Goodlass (2005): Farm level environmental indicators;  are   they   useful?   An   overview   of   green   accounting   systems   for   European   farms.  Agriculture,  Ecosystems  and Environment,  Volume 105, Issues 1­2, January 2005,  Pages 195­212  3. M.   Meul   ­   F.   Nevens   ­   D.   Reheul   ­   G.   Hofman   (2007):Energy   use   efficiency   of  specialised   dairy,   arable   and   pig   farms   in   Flanders.   Agriculture,   Ecosystems   and  Environment 119 (2007) 135–144 4. F.   Nevens  ­   I.  Verbruggen   ­  D.   Reheul   ­  G.   Hofman   (2006):  Farm   gate   nitrogen  surpluses and nitrogen use efficiency of specialized dairy farms in Flanders: Evolution  and future goals. Agricultural Systems, Volume 88, Issues 2­3, June 2006, Pages 142­ 155 5. C.J.M. Ondersteijn ­ A.C.G. Beldman ­ C.H.G. Daatselaar ­ G.W.J. Giesen ­ R.B.M.  Huirne   (2002):   The   Dutch   Mineral   Accounting   System   and   the   European   Nitrate  Directive: implications for N and P management and farm performance. Agriculture,  Ecosystems and Environment 92 (2002) 283–296 6. E.   Skop   ­   J.S.   Schou   (1999):   Modeling   the   effects   of   agricultural   production.   An  integrated economic and environmental analysis using farm account statistics and GIS.  Ecological Economics 29 (1999) 427–442 Egyéb források: 7.  Agriculture   and   environment   in   EU­15   ­   the   IRENA   indicator   report   http://webpubs.eea.eu.int/content/irena/index.htm 8. Annual   European   Community   greenhouse   gas   inventory   1990–2006   and   inventory  report 2008 (http://reports.eea.europa.eu/technical_report_2008_6/en) 9. Körtáj   Tervező   Iroda   Kft.   (2008):  Az   AIR   monitoring   funkciónak   fejlesztése,   monitoring   adatszolgáltatás,  A   környezettudatos   gazdálkodás   és   a   fenntartható  tájhasználat elterjedése c. fejezet

59

10. MELLÉKLETEK

60

1. melléklet: Az OECD által kidolgozott agrár­környezeti indikátorok teljes listája 

A MEZŐGAZDASÁG TÁGABB KÖZGAZDASÁGI, SZOCIÁLIS ÉS  KÖRNYEZETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 1. Információk és indikátorok – Mezőgazdaság GDP­értéke – Mezőgazdaság kibocsátása – Mezőgazdasági foglalkoztatottság – Gazdálkodó korának / nemének megoszlása – Gazdálkodó végzettsége – Gazdaságok száma – Mezőgazdasági támogatások – Földhasználat Rendelkezésre álló földterület A   mezőgazdasági   földterületben   bekövetkezett   változások Mezőgazdasági földhasználat 2. A gazdaság pénzügyi forrásai – Gazdaság jövedelme – Agrárkörnyezeti ráfordítások Állami és magán agrár­környezetvédelmi kiadások Agrárkörnyezeti kutatással kapcsolatos ráfordítások GAZDÁLKODÁS ÉS A KÖRNYEZET 1. Gazdálkodás – Általános gazdálkodás Biogazdálkodás – Tápanyag­gazdálkodás Tápanyag­gazdálkodási tervek Talajvizsgálatok – Peszticid felhasználás Pest management Alternatív   (Nem   kémiai)   növényvédelmi   eljárások   alkalmazása  61

Integrált növényvédelmi eljárások alkalmazása – Talaj és földhasználat Talajborítottság Földhasználati gyakorlat – Öntözés és vízhasználat Öntözési technológia AZ INPUTOK ÉS A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK HASZNÁLATA  USE OF FARM INPUTS AND NATURAL RESOURCES 1. Tápanyag felhasználás  – Nitrogén egyensúly – Nitrogén hatékonyság 2. Peszticid felhasználás és veszélyei – Peszticid felhasználás indikátorai – Peszticidek veszélyességének indikátorai 3. Vízhasználat – Vízhasználat intenzitása – Vízhasználat hatékonysága Vízhasználat műszaki hatékonysága – Vízhasználat ökonómiai hatékonysága – Belvíz A MEZŐGAZDASÁG KÖRNYEZETI HATÁSAI  1. Talajminőség – Vízerózió veszélye – Szélerózió veszélye 2. Vízminőség – Vízminőség kockázati indikátor – Vízminőség állapotindikátora 3. Talaj védelem – Vízmegtartó kapacitás 4. Üvegház gázok – A mezőgazdaság bruttó üvegházhatású gázkibocsátása 5. Bodiverzitás – Genetikai diverzitás 62

– Faji diverzitás Vad fajok Nem honos fajok – Ökoszisztéma diverzitás 6. Vad élővilág élőhelyei – Intenzív gazdálkodás alatt álló élőhelyek – Szeminaturális mezőgazdasági élőhelyek – Nem művelt, természetes élőhelyek – Élőhely matrix 7. Tájkép – Tájszerkezet Környezeti jellemzők és földhasználati minták  Ember által emelt építmények – Tájgazdálkodás – A tájjal összefüggő költségek és haszon

63

2. melléklet: A DPSIR modellben használt indikátorok  Válaszok  







Társadalompolitika  Agrár­környezetgazdálkodási támogatásban részesülő terület Jó gazdálkodási gyakorlat Környezeti célok Természetvédelem Piaci jelzések  Biotermékek termelői ára Biogazdálkodók mezőgazdasági bevétele Technológia és szakismeret  Üzemtulajdonosok képzettségi szintje Attitűd  Biogazdálkodás

Hajtóerők (Motivációk)  Input felhasználás  Műtrágya felhasználás Peszticid felhasználás Vízhasználat Energiafelhasználás  Földhasználat  Talajfelszín változás  Gazdálkodás  Gazdálkodási gyakorlatok  Trendek  Intenzifikáció/extenzifikáció Diverzifikáció Marginalizáció Terhelés  Szennyezés  Felszíni tápanyag egyensúly CH4 kibocsátás 64

Peszticidek talajszennyezése Vízszennyezés  Erőforrások kimerülése  Talajvízszint süllyedés /belvíz Talajerózió Talajborítottság változása Genetikai diverzitás  Előnyök  Magas természeti értékkel rendelkező területek Megújuló energiaforrások Állapot  Biodiverzitás  Fajgazdagság  Természeti erőforrások  Talajminőség Vízben oldott nitrát Talajvíz szintje  Tájkép  Földhasználati mátrix Hatások  Természetes élőhely és biodiverzitás  Természetes élőhely és biodiverzitás  Természeti erőforrások  Üvegházhatású gázok kibocsátása Nitrát szennyezés Vízhasználat  Tájkép diverzitása  Mezőgazdasági és globális diverzitás

65

3. melléklet: Az ELISA projektben kidolgozott indikátorok csoportosítása

Állapot indikátorok  Talaj  S.1 Vízerózió  S.2 Szélerózió  S.3 Talajtömörödés S.4 A talaj peszticid­szennyezettsége  Víz  W.1 Nitrát a folyóvízben  W.2 Nitrát a talajvízben  W.3 Nitrát az ivóvízben  W.4 Peszticid a talajvízben  W.5 Peszticid a folyóvizekben és a felszíni vizekben  W.6 Talavíz szintje  Biodiverzitás B.1 Térbeli komplexitás B.2 Természetes élőhelytípusok közötti folyosók B.3 Jellemző élőhelytípus mérete B.4 „Zászlóshajó” faj B.5 Fajgazdagság B.6 Faji populációk trendje B.7 Genetikai diverzitás szeminaturális  agro­ökoszisztémában B.8 Genetikai diverzitás a gazdaságban előforduló fajoknál Tájkép L.2 Nyitottság/zártság L.3 Kulturális értékkel bíró terület L.4 Táj és/vagy tudományos értékkel bíró terület Hajtóerő indikátorok  Földhasználat intenzitása

66

LU.1 Öntözött terület aránya LU.2 Gabonafélék terméshozama LU.3 Azon üzemek aránya, ahol a gabonatermesztés a terület min. 50%­át teszi  ki  LU.4 A mezőgazdasági terület aránya az összes területen belül LU.5 Állatsűrűség Tápanyagok N.1 Nitrogén kibocsátás N.2 Nitrát felesleg Peszticidek P.1a Peszticidek közvetlen felhasználására vonatkozó adatok P.1b Peszticidek értékesítési adatai P.1c Növényenkénti peszticid költség P.1d Növényenként felhasznált peszticid becsült adata P.2a+b Peszticid veszélyesség

67

4. melléklet Az Európai Unió tagországainak nitrogénműtrágya felhasználása, 2007  Tagországok EU­27

Mezőgazdasági terület 1000 ha

Összes N műtrágya 1000t hatóanyag

N műtrágya  kg/ha

192 154

11 097 318

57,8

Belgium

1 386

152 277

109,9

Bulgária

5 265

138 464

26,3

Csehország

4 259

289 063

67,9

Dánia

2 589

205 829

79,5

17 030

1 779 455

104,5

834

33 500

40,2

Írország

4 227

312 655

74,0

Görögország

8 359

201 549

24,1

Spanyolország

29 030

983 409

33,9

Franciaország

29 569

2 395 024

81,0

Olaszország

14 694

729 420

49,6

165

7 982

48,4

Lettország

1 734

83 301

48,0

Litvánia

2 837

153 797

54,2

Magyarország

5 864

316 520

54,0

129

­

­

10

­

­

Hollandia

1 921

261 493

136,1

Ausztria

3 263

110 512

33,9

15 906

1 080 261

67,9

Portugália

3 680

76 250

20,7

Románia

14 513

240 880

16,6

Szlovénia

508

53 907

106,1

Szlovákia

1 941

91 673

47,2

Finnország

2 266

161 159

71,1

Svédország

3 219

190 838

59,3

16 956

1 048 100

61,8

Németország Észtország

Ciprus

Luxembourg Málta

Lengyelország

Nagy Britannia Forrás: Eurostat, Fao, 2008

68

5. melléklet Az állatsűrűség az EU­27 tagországaiban, számosállat/ha

69

1990

1993

1995

1997

2000

2003

2005

2007

­

­

­

­

­

0.82

0.80

­

Belgium

3.16

3.22

3.26

3.19

3.13

2.84

2.80

2.75

Bulgária

­

­

­

­

­

0.56

0.49

­

Csehország

­

­

­

­

­

0.63

0.58

0.58

Dánia

1.41

1.66

1.58

1.61

1.65

1.71

1.69

1.72

Németország

1.27

1.14

1.11

1.10

1.13

1.10

1.07

1.06

­

­

­

­

­

0.41

0.38

0.35

Írország

1.46

1.52

1.50

1.58

1.45

1.47

1.47

1.42

Görögország

0.67

0.63

0.63

0.65

0.71

0.66

0.62

­

Spanyolország

0.43

0.43

0.43

0.44

0.57

0.56

0.58

­

Franciaország

­

­

­

­

­

0.84

0.82

­

0.76

0.74

0.72

0.71

0.76

0.76

0.75

0.77

Ciprus

­

­

­

­

­

1.64

1.61

­

Lettország

­

­

­

­

0.31

0.31

0.27

0.28

Litvánia

­

­

­

­

­

0.47

0.46

0.39

1.40

1.34

1.37

1.37

1.35

1.24

1.22

1.22

Magyarország

­

­

­

­

0.68

0.61

0.58

0.56

Málta

­

­

­

­

­

4.53

4.50

4.80

3.94

4.01

3.86

3.82

3.62

3.07

3.26

3.35

Ausztria

­

­

0.83

0.82

0.79

0.77

0.75

0.77

Lengyelország

­

­

­

­

­

0.77

0.72

0.72

0.61

0.60

0.60

0.61

0.66

0.63

0.56

0.58

Románia

­

­

­

­

­

0.52

0.47

­

Szlovénia

­

­

­

­

1.26

1.20

1.08

1.13

Szlovákia

­

­

­

­

0.46

0.45

0.42

0.38

Finnország

­

­

0.58

0.61

0.55

0.53

0.51

0.50

Svédország

­

­

0.67

0.67

0.64

0.59

0.57

0.57

1.01

1.01

1.00

1.02

1.00

0.90

0.90

­

Tagországok EU­27

Észtország

Olaszország

Luxembourg

Hollandia

Portugália

Nagy Britannia Forrás, Eurostat 2008

70

6. melléklet: Az agrár­környezetvédelmi összpontszám korrelációs kapcsolatai egyéb üzemi mutatókkal (2004­2007 panel átlagadatok alapján) Vetőmag­,  Nettó  műtrágya­ és  Üzemi  Európai  Körny.  hozzáad növényvédős költsége Méret­ összpontsz. ott érték/ zer  k/ha egység ha költség/ha Környezetvédelmi  összpontszám Nettó hozzáadott  érték/ha Vetőmag­,  műtrágya­ és  növényvédőszer  költség/ha Üzemi  költségek/ha Európai  Méretegység Bruttó beruházás/ ha Átlagos AK érték/ ha Saját tőke aránya Személyi  ráfordítások/ Éves  Munkaerőegység Búza hozam

Személyi  Bruttó  Átlagos  Saját  ráfordítások/ Búza  Kukorica  beruházás/ AK  tőke  Éves  hozam hozam ha érték/ha aránya Munkaerő­ egység

1,000

­0,077

­0,373

­0,271

­0,011

­0,150

0,017

0,051

0,214

­0,184

­0,077

1,000

0,510

0,671

­0,030

­0,054

0,047

0,066

0,074 ­0,148

0,106

­0,373

0,510

1,000

0,466

0,057

0,138

0,037 ­0,090

0,082 ­0,081

0,204

­0,271

0,671

0,466

1,000

­0,019

0,213

0,206 ­0,296

0,099

­0,011

­0,030

0,057

­0,019

1,000

0,067

0,058 ­0,178

0,374

0,187

0,111

­0,150

­0,054

0,138

0,213

0,067

1,000

­0,049 ­0,333

0,051 ­0,040

0,112

0,017

0,047

0,037

­0,005

0,058

­0,049

1,000

0,047

­0,022

0,241

0,370

0,051

0,066

­0,090

0,035

­0,178

­0,333

0,047

1,000

­0,115 ­0,040

­0,005

­0,001

0,074

0,082

0,206

0,374

0,051

­0,022 ­0,115

1,000

0,202

0,117

0,214

­0,148

­0,081

­0,296

0,187

­0,040

0,241 ­0,040

0,202

1,000

0,167

­0,005

0,035

­0,001

Kukorica hozam

­0,184

0,106

0,204

72

0,099

0,111

0,112

0,370 ­0,0